MTA ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI BIZOTTSÁGA SZENT ISTVÁN EGYETEM ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK

MTA ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI BIZOTTSÁGA SZENT ISTVÁN EGYETEM ÁLLATORVOS-TUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA

AKADÉMIAI BESZÁMOLÓK

VIROLÓGIA, BAKTERIOLÓGIA, IMMUNOLÓGIA

2008. évi 35.füzet

ELİSZÓ Kedves Kolleganık és Kollegák ! Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottsága a 2009. január 26-29 között tartja a legújabb kutatási eredményeink bemutatására szolgáló „akadémiai beszámoló” üléseket, melyeken a társrendezı, Állatorvos-tudományi Doktori Iskola, kérésének megfelelıen a PhD hallgatók szereplését külön is elvárjuk. Az egyes szekciók üléseinek helyét és idejét a mellékelt beosztásban tüntettük fel. Az elıadások és azt követı megvitatás idıtartama általában: 10 + 5 perc. Az elıadások összefoglalóit – ezen szekciófüzetekbe csoportosítva - elektronikus úton és nyomtatványként is közre adtuk. Kérjük, hogy az összefoglalók anyagát minden esetben megvitatásra alkalmas formában – elıadni szíveskedjenek. Ami a vitát illeti, a résztvevıket, a bizottsági tagokat és az üléselnököket külön is kérjük arra, hogy, kérdéseikkel, hozzáfőzött megjegyzéseikkel szíveskedjenek az elıadottak részletesebb megismerését, értékelését és a beszámoló csoportok további munkáját segíteni. Mivel sokan úgy véljük, hogy a tudományos elırehaladás és a fiatalok tudományos fórumokhoz való szoktatása szempontjából a vita majdnem olyan fontos mint maga az elıadás, ezért a hasznos és elırevivı vitához szükséges „mőhely légkör” kialakítását és fenntartását valamennyi résztvevıtıl de különösen a bizottsági tagoktól és az elnököktıl ez úton is tisztelettel kérjük. Az egyes szekciók titkárait arra is kérem, hogy a szekcióülésrıl február végéig készítsenek és juttassanak el hozzám egy-egy rövid, közérthetı formában megírt, s a szekció elnökkel(elnökökkel) egyeztetett tájékoztatót (a Magyar Állatorvosok Lapja részére), mely tartalmazza az elhangzott legfontosabb megállapításokat. A szekció ülések anyagait az MGSZH Központ Állatgyógyászati Termékek Igazgatósága (Dr. Soós Tibor bizottsági titkár úr) irányítása alatt rendezte füzetekbe, nyomtatta ki és küldte meg az egyes intézeteknek, illetve személyeknek. Kérjük az intézetek vezetıit, hogy az elektronikus úton megküldött anyagból továbbítsanak ill. kellı példányszámban másoltassanak munkatársaik és érdeklıdı nyugdíjasaik számára is. Kérjük, továbbá, hogy munkatársaikat segítsék az üléseken való aktív és sikeres részvételben. Elıre is köszönjük a szekció elnökök, a titkárok, a bizottsági tagok és valamennyi elıadó munkáját, s külön is köszönjük az összefoglaló füzeteket elıállító munkacsoport (Németh Veronika és dr. Vinczer Péterné) nélkülözhetetlen segítségét. Budapest, 2009. január

Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottsága nevében, Sikeres, Boldog Új esztendıt kívánva,

Dr. Nagy Béla, elnök s.k.

2009. I. 26. hétfı, 13.00-tól

2009. I. 27. kedd, 8.30-tól

Élelmiszerhigiénia

Virológia, immunológia,

2009. I. 28. szerda, 8.30-tól

2009. I. 28. szerda, 8.30-tól

2009. I. 29. csütörtök 8.30-tól

Állathigiénia, állattenyésztés, genetika takarmányozástan

Parazitológia, állattan, halkórtan

Klinikumok, gyógyszertan, toxikológia

Bakteriológia

2009. I. 26. hétfı, 8.30-tól

A szekcióülés ideje

Élettan, biokémia, kórélettan, morfológia

A szekció megnevezése

Belgyógyászat tanterem

Élettan tanterem

Továbbképzés tanterem

Élettan tanterem

Továbbképzés tanterem

Élettan tanterem

A szekcióülés helye

Dr. Gálfi Péter Dr. Vörös Károly Dr. Szenci Ottó

Dr. Kassai Tibor Dr. Molnár Kálmán Dr. Hornung Erzsébet

Dr. Szabó József Dr. Brydl Endre Dr. Kovács Melinda

Dr. Nagy Béla Dr. Fodor László Dr. Bernáth Sándor Dr. Stipkovits László

Dr. Harrach Balázs Dr. Soós Tibor

Dr. Frenyó V. László Dr. Bartha Tibor Dr. Sótonyi Péter Dr. Veresegyházi Tamás Dr. Husvéth Ferenc Dr. Laczay Péter Dr. Sas Barnabás Szeitzné dr. Szabó Mária

Társelnökök Dr. Kutas Ferenc Dr. Halasy Katalin Dr. Vajdovich Péter

Bizottsági tagok

Dr. Székely Dr. Bíró Géza Körmöczi Péter Dr. Lombai György Dr. Nagy Béla Dr. Szita Géza Dr. Kovács Sándor Dr. Búza László Dr. Benkı Mária Dr. Rusvai Miklós Dr. Pálfi Vilmos Dr. Drén Csaba Dr. Bakonyi Tamás Dr. Jánosi Szilárd Dr. Hajtós István Dr. Magyar Tibor Dr. Tóth István Dr. Bersényi András Dr. Fekete Sándor Dr. Rafai Pál Dr. Zöldág László Dr. Hullár István Dr. Fébel Hedvig Dr. Baska Ferenc Dr. Békési László Dr. Csaba György Dr. Farkas Róbert Dr. Varga István Dr. Sterczer Ágnes Dr. Sályi Gábor Dr. Németh Tibor Dr. Sas Barnabás Dr. Várnagy László Dr. Zöldág László Dr. Túróczy Julianna Dr. Bajcsy Csaba Dr. Bodó Gábor

Dr. Zsarnovszky Attila

Titkár

Az akadémiai beszámolók beosztása és szekcióbizottságai (2009. január 26-29)

Tartalomjegyzék Ó- ÉS ÚJVILÁGI MADARAKBÓL SZÁRMAZÓ MADÁRHIMLİ VÍRUSOK FILOGENETIKAI ANALÍZISE Gyuranecz Miklós1, Dán Ádám2 PhD, Kristina F. Egstad3, Hon Ip3 PhD, Ursula Höfle4 PhD, Patricia G. Parker5 PhD, Jenni M. Higashiguchi5, Gerry M. Dorrestein6 PhD, Benjamin Lucio-Martinez7 PhD, Solt Szabolcs8, Marcela Uhart9 PhD, Ariel Pereda10 PhD, Juan-Manuel Blanco11, Michael A. Skinner12 PhD, Erdélyi Károly2 HERPESZVÍRUSOK KIMUTATÁSA VADÁLLATOKBÓL Jánoska Máté1, Dandár Eszter1, Vidovszky Márton1, Molnár Viktor2, PhD, Harrach Balázs1, az MTA doktora MADÁR BORNAVÍRUSOK KIMUTATÁSA KÖZÉP-EURÓPAI PAPAGÁJ MINTÁKBÓL Bakonyi Tamás, PhD1, Erdélyi Károly2, Gál János, PhD3, Karin Sekulin4, Herbert Weißenböck, PhD5, Norbert Nowotny, PhD4 SIRÁLYOKBAN ELİFORDULÓ ADENOVÍRUSOK GENETIKAI DIVERZITÁSA Vidovszky Márton1, Jánoska Máté1, Kovács Endre1, Ursu Krisztina2, PhD, Dán Ádám2, PhD, Anneli Ejdersund 3, Benkı Mária1, az áo. tud. kandidátusa, Harrach Balázs1, az MTA doktora AZ ELMÚLT 30 ÉVBEN IZOLÁLT EHV-1 TÖRZSEK MOLEKULÁRIS ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA Malik Péter, Bálint Ádám PhD, Dán Ádám PhD, Pálfi Vilmos kandidátus ADENOVÍRUS OKOZTA HEPATITIS-HYDROPERICARDIUM SZINDRÓMA LIBÁKBAN Ivanics Éva1, Palya Vilmos2, Markos Béla3, Dán Ádám Ph.D1, Ursu Krisztina Ph.D1 Kaján Gyızı4, Glávits Róbert az áo. tud. kandidátusa1 A TYÚKOK TOJÁSHÉJKÉPZİDÉSI ZAVARÁT OKOZÓ EGG DROP SYNDROME (EDS) VÍRUS KIMUTATÁSÁRA ALKALMAS IN VIVO ÉS PCR MÓDSZEREK KOMPARATÍV ANALÍZISE Petrovszki Enikı1, Sombor Erzsébet1, Horváth Tibor1, Farkas Tibor1, Pénzes Zoltán1 SERTÉSEK CIRCOVÍRUS REZERVOÁROK FELTÉRKÉPEZÉSE Lırincz Márta1, Cságola Attila1, Biksi Imre2, PhD, Szeredi Levente3, PhD, Dán Ádám3, PhD, Tuboly Tamás1, az áo. Tud. kandidátusa A CSIRKÉK FERTİZİ ANAEMIÁJÁT OKOZÓ, MAGYARORSZÁGON ELİFORDULÓ VÍRUSTÖRZSEK GENETIKAI JELLEMZÉSE Palade Elena Alina1, Bajnok László2, Dobos-Kovács Mihály1, Demeter Zoltán1, Rusvai Miklós1 A KÉKNYELV BETEGSÉG (BLUETONGUE) EURÓPÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON Malik Péter, Bálint Ádám PhD, Pálfi Vilmos kandidátus A VARAS SZÁJFÁJÁS SZOKATLAN KÓRFORMÁJA A BODROGKÖZBEN Hajtós István1, Pálfi Vilmos2, Veress Cseperke1, Répási Attila1, Lontay László1 HALMOZOTTAN JELENTKEZİ NYÁLKAHÁRTYA-BETEGSÉG – EGY JÁRVÁNY TANULSÁGAI Kıvágó Csaba1*, Hornyák Ákos PhD2, Balka Gyula3, Jakab Csaba3, Mándoki Míra PhD3, Rusvai Miklós tanszékvezetı egyetemi tanár3

JÁRVÁNYOS LÉGZİSZERVI MEGBETEGEDÉS OKTANI VIZSGÁLATA EGY LÓÁLLOMÁNYBAN Malik Péter, Pálfi Vilmos kandidátus FERTİZİ BRONCHITIS TÖRZSEK HERÉRE GYAKOROLT HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA Benyeda Zsófia1, Mató Tamás2, Szeredi Levente3, PhD, Rusvai Miklós1, az áo. tud. kandidátusa, Palya Vilmos2 IMMUNKOMPLEX (TRANSMUNE) ÉS ITATÁSOS FERTİZİ BURSITIS VAKCINÁK ÖSSZEHASONLÍTÁSÁ KITERJEDT ÉSZAK-ÍRORSZÁGI NAGYÜZEMI KISÉRLETBEN Herczeg József, PhD, Varga Katalin, Mató Tamás, Dr. Kardi Veronika, Makai Ágnes, Tóth Balázs INTERMEDIER, ILLETVE INTERMEDIER PLUS IBDV VAKCINÁKKAL VÉGZETT IMMUNIZÁLÁST KÖVETİEN MEGJELENİ VÉDELEM KIALAKULÁSÁNAK IDİPONTJA Tatár-Kis Tímea, Mató Tamás és Palya Vilmos KÜLÖNBÖZİ ANTIGÉN-KONCENTRÁCIÓJÚ IBDV E VP2 ALEGYSÉG-VAKCINÁK HATÉKONYSÁGÁNAK VIZSGÁLATA VARIÁNS IBDV ÉS NAGYON VIRULENS IBDV RÁFERTİZÉSSEL SZEMBEN SPF CSIRKÉKBEN Kollár Anna1, Horváth Tibor1, Cseh Sándor2, Lırincz Zsolt2, Tibor Süveges1, Kardi Veronika1, Misák Ferenc1, Palya Vilmos1, Pénzes Zoltán1 GP41 ALAPÚ HIV VAKCINAJELÖLTEK VIZSGÁLATA NYÚLBAN Lévai Réka1, Barna Tímea1, Fábián Katalin1, Farsang Attila1, Christina Moog2, Alethea Cope3, Raphaelle elHabib4, Kulcsár Gábor1 MYCOPLASMA ÉS INFLUENZA VÍRUS FERTİZÖTTSÉG KÖLCSÖNHATÁSA CSIRKÉKBEN Béres Andrea, Stipkovits László, az áo. tud. Doktora CORYNEBACTERIUM PSEUDOTUBERCULOSIS FAJSZINTŐ MEGHATÁROZÁSÁRA HASZNÁLT EGYES MÓDSZEREK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA Makrai László1, Tóth Noémi1, Hajtós István2, Makkai István3, Jánosi Katalin1, Gyuranecz Miklós1, Varga János1, Fodor László1 A VADDISZNÓ FERTİZÉSFENNTARTÓ SZEREPE A SZARVASMARHA-GÜMİKÓR JÁRVÁNYTANÁBAN A ZSELICBEN Csivincsik Ágnes1, Rónai Zsuzsa2, Jánosi Szilárd2, Szabó József3 ENTEROHAEMORRHAGIÁS ESCHERICHIA COLI O157 (EHEC) SPECIFIKUS FÁG GÉNEK KIMUTATÁSÁN ALAPULÓ PCR ALAPÚ FÁGTIPIZÁLÓ MÓDSZER KIALAKÍTÁSA Tóth István1, az MTA doktora, Bagyinszky Éva2, egyetemi hallgató BAROMFI EREDETŐ PASTEURELLA MULTOCIDA IZOLÁTUMOK MOLEKULÁRIS JELLEMZÉSE Sellyei Boglárka1, Varga Zsuzsanna1, az áo tud kandidátusa, Ivanics Éva2 és Magyar Tibor1, az áo tud kandidátusa KÜLÖNBÖZİ EREDETŐ PASTEURELLA MULTOCIDA TÖRZSEK ANYAGCSEREUJJLENYOMATÁNAK VIZSGÁLATA Makrai László1, Sellyei Boglárka2, Varga Zsuzsanna2, Lisanne Willimzig1,2, Jánosi Katalin1, Gyuranecz Miklós1, Magyar Tibor2

KÍSÉRLETI TANULMÁNYOK A BAROMFIKOLERA FAJSPECIFIKUS PATHOGENITÁSÁRÓL Herczeg József1, PhD, Makai Ágnes1, Makrai László2, PhD, Fodor László2, az áo.tud. kandidátusa KISÉRLETI TAPASZTALATOK EGY BAROMFIKOLERA VAKCINA HATÉKONYSÁGI VIZSGÁLATAI SORÁN, AZ AMERIKAI- ÉS AZ EURÓPAI GYÓGYSZERKÖNYVEK KÖVETELMÉNYEINEK ÖSSZEHANGOLÁSÁRÓL Makai Ágnes1, Herczeg József1, PhD, Makrai László2, PhD, Fodor László2, az áo.tud. kandidátusa KISÉRLETI TAPASZTALATOK HÉT VALENCIÁJÚ KOMBINÁLT BAKTERIÁLIS- ÉS VÍRUSVAKCINA HATÉKONYSÁGÁRÓL AVIBACTERIUM PARAGALLINARUM, SALMONALLA ENTERITIDIS, ND, IB ÉS EDS VONATKOZÁSÁBAN Herczeg József1, PhD, Varga Katalin1, Makai Ágnes1, Makrai László2, PhD, Fodor László2, az áo.tud. kandidátusa HÁZIÁLLATOKBÓL IZOLÁLT HISTOPHÍLUS SOMNI TÖRZSEK ANTIBIOTIKMÉRZÉKENYSÉGÉNEK VIZSGÁLATA Jánosi Katalin1, Szántó Barbara1, Makrai László1, PhD, Varga János1, az MTA levelezı tagja, Gyuranecz Miklós1 és Fodor László1, az áo.tud.kandidátusa A TULAREMIA KÓRBONCTANA MEZEI NYÚLBAN (LEPUS EUROPAEUS), VALAMINT AZ IZOLÁLT F. TULARENSIS TÖRZSEK ANYAGCSERE-UJJLENYOMATÁNAK JELLEMZÉSE Gyuranecz Miklós1, Erdélyi Károly2, Szeredi Levente2, Fodor László1, Dénes Béla2, Ráczné Mészáros Ágnes2, Jánosi Katalin1, Füleki Miklós3, Szépe Bálint4, Makrai László1 A VIRULENCIA DETERMINÁNSOK HASONLÓSÁGA HUMÁN- ÉS ÁLLAT EREDETŐ PSEUDOMONAS AERUGINOSA TÖRZSEKBEN Szmolka Annamária1, Libisch Balázs2, Pászti Judit2, Füzi Miklós2, és Nagy Béla1

CAMPYLOBACTER JEJUNI ÉS COLI AZONOSÍTÁSA ÉS ELKÜLİNÍTÉSE REAL-TIME PCR-EL INTÉZETÜNKBEN Schweitzer Nóra1, Dán Ádám1 Ph.D., Ursu Krisztina1 Ph.D., Kaszanyitzky Éva1 Ph.D., Varga János2 az MTA tagja COXIELLA BURNETII VAKCINATÖRZS AZONOSÍTÁSA MULTISPACER SZEKVENCIA TIPIZÁLÁSSAL (MST) Éva Balla MADARAKBÓL IZOLÁLT PASTEURELLA MULTOCIDA TÖRZSEK KÜLSİ MEMBRÁNFEHÉRJÉINEK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA Varga Zsuzsanna1, az áo tud kandidátusa, Sellyei Boglárka1, Ivanits Éva2 és Magyar Tibor1, az áo tud kandidátusa

SZIE-ÁOTK, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék1 MGSZHK, Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság2 USGS, National Wildlife Health Center, WI, USA3 National Institute for Wildlife Research, Spanyolország4 University of Missouri, Department of Biology, MO, USA5 Dutch Research Institute for Birds and Exotic Animals, Hollandia6 Cornell University, Avian Diagnostic Servicies, NY, USA7 Magyar Madártani Egyesület8 Wildlife Conservation Society, Argentína9 CICVyA-INTA, Institute of Virology, Argentína10 Aquila Foundation, Spanyolország11 Imperial College London, Faculty of Medicine, Egyesült Királyság12 Ó- ÉS ÚJVILÁGI MADARAKBÓL FILOGENETIKAI ANALÍZISE

SZÁRMAZÓ

MADÁRHIMLİ

Virológia

VÍRUSOK

Gyuranecz Miklós1, Dán Ádám2 PhD, Kristina F. Egstad3, Hon Ip3 PhD, Ursula Höfle4 PhD, Patricia G. Parker5 PhD, Jenni M. Higashiguchi5, Gerry M. Dorrestein6 PhD, Benjamin LucioMartinez7 PhD, Solt Szabolcs8, Marcela Uhart9 PhD, Ariel Pereda10 PhD, Juan-Manuel Blanco11, Michael A. Skinner12 PhD, Erdélyi Károly2 A madárhimlı vírus jelentıs hatást gyakorolt bizonyos madárpopulációkra és jelenleg is komoly problémát okoz egyes veszélyeztetett madárfajok populációinak megırzése során. Többek között ezért is szükséges tisztázni néhány kérdést a madárhimlı vírussal kapcsolatban. Ilyenek pl. a különbözı vírustörzsek elterjedése, gazda-specifikussága illetve patogenitása különbözı fajokban. A madárhimlıvírusok DNS-ének kimutatására GenBank-ból elérhetı DNS polimeráz gén szekvencián alapuló új PCR módszert alkalmaztunk. Ezzel a rendszerrel és az Adams és mtsai. (2005) által leírt, a 4b struktúr-fehérje génjén alapuló PCR eljárással párhuzamossan 105 vírustörzs szekvenciáját sikerült meghatároznunk. A vírustörzsek a legkülönbözıbb vad és egzotikus madárból származtak Európából, Észak- és Dél-Amerikából, Hawaii-, Galápagos-, Midway-szigetekrıl és az Antarktiszról. A szekvencia illesztések elkészítéséhez a Clustal V és a Multalin programokat használtuk. Mindkét génszakasz szekvenciáival és a GenBank-ban található homológ himlıvírus szekvenciákkal Fitch módszerrel kiegészített távolság mátrix típusú filogenetikai analízist végeztünk (Phylip program csomag). Vizsgálataink eredményei jelentıs mértékben kiegészítették a korábbi kutatásokat (Adams és mtsai; 2005, Lüshow és mtsai, 2004). Munkánkhoz fogható mintaszámú, madárfaj gazdagságú és földrajzi kiterjedéső vizsgálatok eddig nem születtek. Kutatásunk eredményeképp számos új madárhimlı csoport került fel a madárhimlıvírusok filogenetikai fájára (sólyomhimlı, ragadozómadár-himlı, tengerimadár-himlı, egymástól jól elkülönült tyúkés galambhimlı, kacagógerle-himlı, víziszárnyas-himlı, seregélyhimlı, szerecsenmadár-himlı, fürjhimlı, általános kanárihimlı és házipirók-himlı). Vizsgálataink során azt is sikerült igazolnunk, hogy a polimeráz génen alapuló eljárás mind a madárhimlı vírus PCR-rel történı kimutatására, mind filogenetikai analízisre alkalmas, a 4b struktúr-fehérje gén alapúnál egyértelmőbb topológiát eredményezı módszer.

1

MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete1 Fıvárosi Állat- és Növénykert2

Virológia

HERPESZVÍRUSOK KIMUTATÁSA VADÁLLATOKBÓL Jánoska Máté1, Dandár Eszter1, Vidovszky Márton1, Molnár Viktor2, PhD, Harrach Balázs1, az MTA doktora A herpeszvírusok széles körben elıfordulnak a gerincesekben, és PCR segítségével az elmúlt idıszakban egyre több gazdafajból sikerült jelenlétüket kimutatni. Vizsgálatainkban a virális DNS polimeráz gén kimutatására alkalmas, kétkörös módszerrel szőrtük a Fıvárosi Állat- és Növénykertbıl, a Szent István Egyetemrıl valamint egy svéd virológiai laborból (SVA) származó vadállat-mintákat. A minták többsége elhullott állatok belsı szerveinek keveréke volt (tüdı, máj, bél), de vizsgáltunk bélsármintákat is. A vizsgált 207 emlıs, 143 madár és 13 hüllı mintájából összesen 8 (7 emlıs és 1 madár eredető) bizonyult pozitívnak. E reakciók termékeinek nukleotid sorrendjét minden esetben meghatároztuk a PCR primerek segítségével. A szekvenciákat az NCBI BLASTX homológiakeresı programjának segítségével azonosítottuk. A származtatott aminosav sorrendekkel a MUSCLE program segítségével készítettünk illesztést (alignmentet). A filogenetikai számítások, melyeket a PHYLIP csomag programjaival végeztünk (online a MOBYLE oldalán) alkalmasak voltak a vírusok ideiglenes, genusszintő besorolására. A rövid (210 nukleotid) génszakasz alapján hat új, és két, már leírt vírust azonosítottunk. Az általunk kései denevérben (Eptesicus serotinus), illetve borzban (Meles meles) megtalált gammaherpeszvírusokat nemrég írták le német illetve angol kutatók, de Magyaroszágon mi mutattuk ki elıször ezeket. A további hat pozitív minta mindegyike eddig még nem ismert, új herpeszvírus szekvenciát tartalmazott. Egerészölyvbıl (Buteo buteo) alfaherpeszvírust mutattunk ki, melynek legközelebbi rokona egy hosszúcsırő keselyőbıl (Gyps indicus) korábban kimutatott vírus. Egy nílusi repülıkutyában (Rousettus aegyptiacus) bétaherpeszvírust, egy másik, ugyanebbıl a gazdafajból származó mintában pedig gammaherpeszvírust találtunk. Geoffroy selyemmajomban (Callithrix geoffroyi), valamint aranyhasú mangabében (Cercocebus chrysogaster) lymphocryptovírusokat mutattunk ki. A Lymphocryptovirus genuson belül a selyemmajomban talált vírus az újvilági majmok vírusaival került közös ágra, míg az aranyhasú mangabe vírusa az óvilági majmokat fertızık csoportjába tartozónak tőnik, a várakozásnak megfelelıen. Egy rövidkarmú vidrából (Amblonyx cinereus) mutattuk ki a hatodik új vírust, melynek legközelebbi rokona az általunk is megtalált borz herpeszvírus a Percavirus genuson belül. A pozitív minták közül két esetben (a kiskarmú vidra és a Geoffroy selyemmajom mintájában) a glikoproteid B gén részleges szekvenciáját is sikerült már meghatározni. Eredményeink alátámasztják a herpeszvírusok és gerinces gazdáik koevolúciójára vonatkozó elméletet. Az újonnan kimutatott vírusok további vizsgálatát tervezzük olyan konszenzus primerekkel, melyek segítségével a vírus glikoproteid B, valamint termináz génjét lehet kimutatni. Köszönettel tartozunk Anneli Ejdersundnak, Liptovszky Mátyásnak, Sós Endrének, Szabó Lászlónak, valamint Szőts Nórának a minták megszerzésében nyújtott segítségükért, valamint az NKTH Öveges József program és az OTKA K61317 sz. pályázat támogatásáért.

2

SzIE-ÁOTK Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék1 Virológia MgSZH-ÁDI Emlıs-kórbonctani Osztály2 SzIE-ÁOTK Kórbonctani és Igazságügyi-állatorvostani Tanszék3 Bécsi Állatorvos-tudományi Egyetem, Klinikai Virológia Osztály4 Bécsi Állatorvos-tudományi Egyetem, Kórbonctani és Igazságügyi-állatorvostani Osztály5 MADÁR BORNAVÍRUSOK KIMUTATÁSA KÖZÉP-EURÓPAI PAPAGÁJ MINTÁKBÓL Bakonyi Tamás, PhD1, Erdélyi Károly2, Gál János, PhD3, Karin Sekulin4, Herbert Weißenböck, PhD5, Norbert Nowotny, PhD4 A nagy testő papagájok mirigyesgyomor-tágulattal és gyakran a madarak elhullásával járó betegsége (Proventricular Dilatation Disease, PDD) régóta ismert és széles körben elterjedt kórkép. A betegség kóroktana korábban ismeretlen volt, bár a vírusos hátterét többen feltételezték. A közelmúltban két kutatócsoport, egymástól független kutatásai során új, korábban nem ismert vírusokat mutatott ki PDD-ben elhullott madarak szervmintáiból. A vírusok nukleinsav-szekvenciái a legközelebb rokonságot a bornai betegség vírusához (Borna Disease virus, BDV; Mononegavirales, Bornaviridae, Bornavirus) mutatta. Ezért az új vírusokat avian bornavírusoknak nevezték el. Az elıadásban ismertesére kerülnek egyes magyarországi, ausztriai és németországi PDD esetekbıl származó kórszövettani és natív minták avian bornavírusok kimutatására irányuló retrospektív vizsgálataink eredményei. A klinikai és kórbonctani vizsgálatok során korábban PDD pozitívnak talált madarak mintáit immunhisztokémiai (IHC) és RT-PCR módszerrel vizsgáltuk a vírusspecifikus fehérjék és nukleinsavak kimutatására. Fıként agy, begy, mirigyes- és zúzógyomor mintákat dolgoztunk fel. Az IHC vizsgálatokhoz a BDV p23 fehérjéje ellen termelt, poliklonális, keresztreagáló szérumot alkalmaztunk, a vírusok nukleinsavát pedig a nukleokapszid és a mátrix fehérjék konzervált területeire tervezett primerekkel végzett RT-PCR próbákkal mutattuk ki. Az amplifikációs termékek szervenciáít meghatároztuk és törzsfa-rekonstrukciós vizsgálatoknak vetettük alá ıket. Az összes, PDD tüneteit mutató vizsgált papagáj legalább egy szervmintájából ki lehetett mutatni a vírusantigének jelenlétét. Az IHC próba általában nagy, vagy közepes mennyiségő antigént mutatott ki az agyban és az intramurális ganglionokban, valamint az emésztıcsı vegetatív idegeiben. A neuronok magjában, a citoplazma mag körüli területein és a nyúlványokban volt leggyakrabban antigén-szignál, de a gliasejtek magjai is gyakran pozitívak voltak. Az elváltozások nem mutattak specifikus agyterületi lokalizációt. Az RTPCR próbákkal következetesen ki lehetett mutatni a vírusok nukleinsavát a mintákból, bár bizonyos primerpárok csak a minták egy részénél képeztek amplifikációs terméket. A PDDnegatív minták mind az IHC, mind pedig az RT-PCR vizsgálatokkal negatívnak bizonyultak. A nukleinsav szekvencia összehasonlítások feltárták, hogy a kimutatott vírusok az avian bornavírus több genocsoportjához tartoznak; fıként a 2-es és 4-es csoportok képviselıihez mutatnak hasonlóságot. Vizsgálataink eredményei alapján megállapítható, hogy madár bornavírusok világszerte, így hazánkban is elıfordulnak és kóroki szerepük a PDD hátterében megalapozottnak tőnik. Figyelembe véve a bornai betegség vírusának korlátozott földrajzi elterjedtségét és kisfokú genetikai változékonyságát, az avian bornavírusok elterjedtsége és viszonylag nagy genetikai diveriztása meglepı és jelentıs új adatokkal gazdagítja a bornavírusokról eddig győjtött ismereteinket.

3

1

MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete MgSzH, ÁDI 3 Virology Lab, National Veterinary Institute, SVA, Uppsala, Sweden

Virológia

2

SIRÁLYOKBAN ELİFORDULÓ ADENOVÍRUSOK GENETIKAI DIVERZITÁSA Vidovszky Márton1, Jánoska Máté1, Kovács Endre1, Ursu Krisztina2, PhD, Dán Ádám2, PhD, Anneli Ejdersund 3, Benkı Mária1, az áo. tud. kandidátusa, Harrach Balázs1, az MTA doktora

Svédországból származó, elhullott partimadarak átfogó adenovírus (AdV) szőrése során számos, eddig ismeretlen si- és aviadenovírust mutattunk ki sirályokban (Laridae). Közel 350 db, madárinfluenza szőrés céljára győjtött mintát vizsgáltunk AdV-ra. A nukleinsav mintákat 96-lyukú lemezeken kaptuk, így lehetıség nyílt a konszenzus két körös (nested) PCR robot technikával történı elvégzésére. A PCR-t hagyományos elektroforézises ellenırzés követte. A pozitívnak talált minták PCR vizsgálatát egyedileg megismételtük. A felerısített DNS fragmentumokat kitisztítottuk, és nukleotid sorrendjüket meghatároztuk. A szekvenciák elemzéséhez a BLAST és PHYLIP csomag programjait használtuk. Az összesen 36 pozitív minta közül 26 származott sirályfélékbıl, az alábbi faj szerinti megoszlásban: 22 dankasirályból (Larus ridibundus), 2 dolmányos sirályból (Larus marinus), 1 ezüst sirályból (Larus argentatus) és 1 lócsérbıl (Hidropogne caspia). Tíz pozitív dankasirály minta szekvenciája azonos volt egy magyarországi sirály mintákból már kimutatott aviadenovírus szekvenciájával. A korábban vizsgált 12 magyarországi sirály eredető minta közül kettı volt pozitív, melyek közül a másodikkal egyik svéd mintában talált AdV szekvenciája sem egyezett meg. A többi 16 svéd mintában összesen 9 féle új aviadenovírust és két siadenovírust mutattunk ki. Ez a vírus nemzetség képviseleti arány hasonlít az egyéb madárfajok AdV szőrıvizsgálatának megoszlási eredményeire. Az elızetes filogenetikai elemzésekre alapozva e sirály-adenovírusok mindkét nemzetségben monofiletikus csoportot alkotnak, és különbözı vírus fajokba csoportosíthatók. Eredményeink alapján a sirály-adenovírusok is jó példát szolgáltatnak a gazdaállatok és vírusaik koevolúciójára. A siadenovírusokhoz tartozó dolmányos sirály adenovírus besorolását nemzetség specifikus hexon primerekkel végzett PCR és az azt követı szekvenálás is megerısítette. Köszönettel tartozunk Czifra Györgynek a minták beszerzéséhez nyújtott segítségért. Támogatás: OTKA-NKTH K67781 és NKTH Öveges József pályázat.

4

MGSZH, ÁDI

Virológia

AZ ELMÚLT 30 ÉVBEN IZOLÁLT ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA

EHV-1

TÖRZSEK

MOLEKULÁRIS

Malik Péter, Bálint Ádám PhD, Dán Ádám PhD, Pálfi Vilmos kandidátus A lovak EHV-1 fertızöttsége az egész világon jelenlévı betegség, és bár a vakcinázással az elterjedése csökkent, még mindig van gazdasági jelentısége, elsısorban a vírussal fertızött kancák vetélése, illetve a különbözı korukban fertızıdı lovak neurológiai tünetekkel járó betegsége miatt. A vírus ezeken kívül elsısorban csikókban légzıszervi tüneteket okozhat, hasonlóan az EHV-4-hez. Vizsgálataink célja az volt, hogy az 1977 és 2008 között vetélt csikókból az Intézetben izolált 35 törzset, illetve az ARMY és RACH törzseket valamilyen jellegzetes szekvencia szakasz alapján csoportosítsuk. A vírustörzsek Magyarország különbözı területeirıl származtak, néhány minta kisebb-nagyobb idıbeli eltéréssel ugyanabból a ménesbıl származott. Az izolálást RK-13 sejtvonalon végeztük el, a vírustörzsek egy részénél liofilizált mintákat használtunk, az újabban izolált törzseket pedig közvetlenül szervmintákból tenyészettük ki. A molekuláris vizsgálat alapja egy olyan rendszer volt, amelyben a vírus DNS-ének ORF68as szakaszában található nukleotid változások alapján a törzseket legalább 6 féle csoportba lehetett sorolni, amely csoportok elsısorban a földrajzi elterjedéshez kapcsolódtak, a neuropatogenitással nem mutattak összefüggést. A vizsgálathoz az ORF68-as szakaszra terveztünk primer párt, majd az ezzel kapott termék szekvenálása után hasonlítottuk össze a törzsek szekvenciáit. Az adatainkból kiderült, hogy a kiindulási alapként felhasznált cikkben szereplı hat genotípusba tartozó törzsek mellett, az izolátumok egy része (10 db) két újabb csoportba tartozik, illetve 3 törzset az eddigi 8 csoport egyikébe sem tudtuk besorolni. A továbbiakban tervezzük még a neuropatogenitással összefüggı ORF30-as szakasz alapján történı csoportosítást valamennyi törzsbıl, annak tisztázására, hogy a vetélésbıl származó törzsek rendelkeznek-e ezzel a képességgel. Céljaink között szerepel még az is, hogy az ORF68 és ORF30 régiók alapján felállított csoportok egy-egy képviselıjének biológiai tulajdonságait vizsgáljuk meg állatkísérletekben.

5

MgSzH ÁDI Budapest 1 CEVA-Phylaxia Zrt Budapest 2 Áeg. Labor Kft Békéscsaba 3 MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete 4

Virológia

ADENOVÍRUS OKOZTA HEPATITIS-HYDROPERICARDIUM SZINDRÓMA LIBÁKBAN Ivanics Éva1, Palya Vilmos2, Markos Béla3, Dán Ádám Ph.D1, Ursu Krisztina Ph.D1 Kaján Gyızı4, Glávits Róbert az áo. tud. kandidátusa1

Adenovírusokat a 70-es években többen is izoláltak elhullott libákból, azonban kísérletes fertızéssel nem sikerült megbetegedést elıidézni. 1984-ben kanadai kutatók fiatal libák sejtmagzárványok képzıdésével kísért májgyulladásából, majd 1992-ben légzıszervi megbetegedésébıl (tracheo-bronchitisbıl), adenovírust mutattak ki. A hepatitisbıl izolált vírustörzzsel a kórképet sikeresen reprodukálták is. 2000-ben hazai kislibaállományban tracheo-bronchitissel járó légzıszervi megbetegedésbıl izolált adenovírus törzset EDS vírusnak határoztuk meg és a kórképet napos libák fertızésével kísérletesen elıidéztük. Jelen vizsgálatunkban két fiatal állományban észlelt, májgyulladással és hydropericardiummal járó megbetegedésrıl számolunk be. Az egyik állományban a 11. napon megemelkedett a naponkénti elhullások száma, amely további 10 napig tartott. A beteg állatok 5-6 órás leülés és fokozatosan súlyosbodó elgyengülés után hullottak el. Két különbözı idıpontban (5 nap eltéréssel) intézetünkbe küldött összesen 15 állat kórbonctani és kórszövettani vizsgálatával változó mértékő szívburok tágulatot, hydropericardiumot, gyulladásos-sejtes beszőrıdéssel nem kísért Zenker-féle szívizomrost-elhalást, és a megduzzadt máj felületén vérzéseket és szürkésfehér területeket figyeltünk meg. A májsejtsorok szerkezete felbomlott, a májsejtek elfajultak, gócokban elhaltak és fıként az elhalások környékén acidophil és basophil sejtmagzárványokat lehetett észlelni. Három kislibában ezenkívül a Fabricius-bursa vérzésekkel és folliculus-elhalással kísért gyulladása mutatkozott. Egy másik libaállományban hasonló kórképet észleltünk, amelynek adatairól szóban számolunk be. A szervek PCR vizsgálata során kapott felerısített termék szekvenálása során a kórokozót az Aviadenovírus nemzetségbe tartozó liba-adenovírusnak határoztuk meg és a vírustörzset liba eredető sejttenyészetben izoláltuk, amellyel kísérleti állatfertızést tervezünk. A PCR által felerısített polimeráz génszakasz egyetlen nukleotid kivételével megegyezik a több mint egy évtizeddel korábban Békéscsabán izolált P27 számú törzzsel, melynek DNS szekvenálása mára a teljes genomhosszon megtörtént. Szerológiai vizsgálattal az eddig általunk vizsgált valamennyi törzslúdállomány vérsavója tartalmazott az izolált vírussal szembeni ellenanyagot. A kórkép a Derzsy betegségtıl elkülöníthetı és a parvovírus kimutatására irányuló vizsgálatok negatív eredményt adtak.

6

CEVA-Phylaxia Zrt, Budapest, Magyarország1

Virológia

A TYÚKOK TOJÁSHÉJKÉPZİDÉSI ZAVARÁT OKOZÓ EGG DROP SYNDROME (EDS) VÍRUS KIMUTATÁSÁRA ALKALMAS IN VIVO ÉS PCR MÓDSZEREK KOMPARATÍV ANALÍZISE

Petrovszki Enikı1, Sombor Erzsébet1, Horváth Tibor1, Farkas Tibor1, Pénzes Zoltán1 A tyúkok tojáshéjképzıdési zavara (EDS) kifejlett tojó madarakban figyelhetı meg, és a vártnál kevesebb és rosszabb minıségő (lágyhéjú, illetve héj nélküli) tojástermelésben nyilvánul meg, miközben a madarak klinikailag látszólag tünetmentesek. A kórokozó, egy 33 kb mérető, lineáris dupla szálú DNS genommal rendelkezı EDS vírus rendszertanilag az Adenoviridae családba, ezen belül az Atadenovirus nemzetségbe tartozik.

Az Európai Gyógyszerkönyv (Ph. Eur.) útmutatása alapján a vakcinák felszabadítása során az EDS vírus mint idegen ágens kimutatását jelenleg primer csirkemáj szöveten kell végezni. A Gyógyszerkönyv lehetıvé teszi más módszerek alkalmazását is, ha azok legalább olyan érzékenyek, mint a javasolt eljárás (Ph. Eur. 2.6.25). A CEVA-Phylaxia által termelt oltóanyagok idegen ágens vizsgálatához laboratóriumunk több, az EDS vírus univerzális kimutatására alkalmas gél alapú és valós idejő (real-time) PCR rendszert dolgozott ki, ill. adaptált és tesztelt. Kísérleteinkben összehasonlítottuk az in vivo (sejttenyészet) és a molekuláris biológiai módszerek kimutatási határértékét: ismert titerő B8/78 EDS vírusszuszpenzióból hígítási sort készítettünk CEVAC Transmune vakcinában és azt primer csirkemáj szöveten passzáltuk, majd a negyedik passszálást követıen meghatároztuk a sejtkárosító hatást, ill. antigén kimutató ELISA és PCR segítségével vizsgáltuk a különbözı passzázsokból származó szöveti felülúszókat. Mintáinkat irodalmi (Raue et al. 1998; Dán et al. 1998; Zijun et al. 1996), kereskedelmi forgalomban kapható (Primer Design, Egyesült Királyság) és saját tervezéső, a vírus polimeráz, illetve hexon génjeire specifikus primer párokkal teszteltük. A vizsgált gél alapú és real-time PCR módszerekkel az EDS vírus a x10-6, míg sejttenyészetben és ELISA technikával x10-3 hígításig volt detektálható. A kiválasztott PCR módszerek érzékenységét különbözı EDS vírussal mesterségesen kontaminált, szöveten illetve tojásban termelt vakcinák felhasználásával ellenıriztük.

Kísérleti adataink alapján, validálást követıen a PCR technika felválthatja a jelenleg használt in vivo primer csirkemáj szövetre alapozott EDS vírus kimutatási módszert.

7

SZIE ÁOTK, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék1 SZIE ÁOTK Nagyállatklinika, Kórbonctan2 MgSZH, ÁDI3

Virológia

SERTÉSEK CIRCOVÍRUS REZERVOÁROK FELTÉRKÉPEZÉSE Lırincz Márta1, Cságola Attila1, Biksi Imre2, PhD, Szeredi Levente3, PhD, Dán Ádám3, PhD, Tuboly Tamás1, az áo. Tud. kandidátusa A circovírusok kismérető (17-26 nm), nem burkos, ikozahedrális, körkörös, egyszálú DNS genommal rendelkezı vírusok. A Circoviridae családba számos madárból izolált circovírus tartozik, érdekes módon azonban mindeddig egyetlen emlıs fajból, a sertésbıl sikerült biztosan kimutatni circovírust (porcine circovirus, PCV). Más emlısfajokban a sertés circovírus jelenléte vitatott, illetve más emlıs circovírus jelenleg nem ismeretes. A vírus házi sertések mellett a vaddisznókban is megtelepedhet, sıt klinikai tünetek is okozhat, és bizonyított, hogy egyes rágcsálók a vírussal laboratóriumi körülmények között fertızhetık. Kísérletekben igazolták, hogy a sertés circovírussal fertızött egerek a circovírusokat üríthetik is. A vizsgálatok célja az volt, hogy a sertéstelepekrıl, illetve azok környékérıl begyőjtött rágcsálókban (elsısorban egerekben) a vírus jelenlétét kimutassuk. A vizsgálatokba 19 egér (17 Mus musculus és 2 Mus agrarius) és 9 vándorpatkány (Rattus norvegicus) rágcsáló irtás során elpusztult hulláját vontuk be egy teleprıl, és ugyaninnen származó sertések peribronchiális nyirokcsomóit és tüdımintáit vizsgáltuk (10 db vágóhídi minta). Egy másik teleprıl elı háziegeret vizsgáltunk. Elsısorban DNS vizsgálatokat végeztünk (PCR, real-time PCR, szekvenálás), de direkt víruskimutatással is kísérleteztünk (indirekt immunfluoreszcens-, immunhisztokémiai vizsgálat, illetve vírusizolálás egyrétegő sejttenyészeten). Az egerek közül 13 (mindkét telep), a patkányok közül 2 bizonyult pozitívnak PCR reakció során, ezek szekvencia analízissel PCV2-nek bizonyultak és a teleprıl származó sertés eredető PCV genomokkal azonosnak mutatkoztak. A direkt víruskimutatásra a PCR pozitív szerveket használtuk, de egyértelmően PCV2 antigéneket nem találtunk és a vírusszaporításra irányuló próbálkozások is sikertelenek voltak. A munkát a SZIE NKB15847 sz. pályázata támogatta.

8

SZIE ÁOTK Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszék1 Lohmann Animal Health Hungária Kereskedelmi Kft.2

Virológia

A CSIRKÉK FERTİZİ ANAEMIÁJÁT OKOZÓ, MAGYARORSZÁGON ELİFORDULÓ VÍRUSTÖRZSEK GENETIKAI JELLEMZÉSE Palade Elena Alina1, Bajnok László2, Dobos-Kovács Mihály1, Demeter Zoltán1, Rusvai Miklós1 A csirkék fertızı anaemiáját okozó vírus (chicken anaemia virus – CAV), amelyet elıször Japánban 1979-ben írtak le, a Circoviridae víruscsalád Gyrovirus genusába tartozik. Azóta a csirkék fertızı anaemiájának jelenlétét már számos ország brojler-állományaiban jelezték, a kórokozó globálisan elterjedt. Mivel különbözı földrajzi régiókból származó vírustörzsek között csirke eredető polyclonalis ellenanyagok segítségével nem sikerült az antigenitás szempontjából különbségeket találni, jelenleg elfogadott, hogy minden vírustörzs ugyanazon szerotípusba sorolható. A betegség elsı hazai megállapítását, az 1990-es évek közepétıl viszonylag járványmentes idıszak követte, de a közelmúltban a fertızés újabb járványos hazai elıfordulását írták le. A szerzık a fertızı csirkeanaemia vírusával spontán fertızıdött négy magyarországi brojlerállományból származó csirkehullákban fejlıdésbeli elmaradást, általános vérszegénységet és a bır alatti kötıszövetben vérzéseket figyeltek meg. Egyik állományban a beteg madarak 70%-át érintı „kékszárny betegséget” („blue-wing disease”) állapítottak meg. A csirkehullák egy részében különbözı súlyosságú másodlagos baktériumos és gombás fertızés is jelentkezett. A kórszövettani vizsgálat során a csontvelı aplasiáját-hypoplasiáját, valamint a lymphoid szervekben (a lépben, a thymusban, a Fabricius-tömlıben) a lymphocyták depletioját állapították meg. A magyarországi törzsek, a polimeráz láncreakcióra alapozott víruskimutatás amplikonjainak nukleinsav-szekvenciái alapján származtatott aminosav-szekvenciák összehasonlítása során nagy (99%) hasonlóságot mutattak, csak helyenként volt megfigyelhetı egy-egy aminosav cseréjét eredményezı mutáció. Csupán az egyik törzs esetében volt kissé nagyobb a variabilitás (97%). A filogenetikai vizsgálat 4 magyarországi és 22 génbanki nukleinsavszekvencia 344 bázispár hosszú szakaszának felhasználásával készült. Külföldi eredményekhez hasonlóan, a nukleinsav-szekvenciák alapján készített filogenetikai fán a földrajzi elterjedtség és a CAV törzsek származása között nem volt megfigyelhetı közvetlen összefüggés. A vizsgálatok eredménye újból alátámasztja a csirkék fertızı anaemiájának elıfordulását Magyarországon.

9

MGSZH, ÁDI

Virológia

A KÉKNYELV BETEGSÉG (BLUETONGUE) EURÓPÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON Malik Péter, Bálint Ádám PhD, Pálfi Vilmos kandidátus A BT vírus Európában elıször 1999-ben jelent meg Görögországban, majd fokozatosan terjedt a Mediterrán medencében és a Balkán félszigeten. 2005-ig 16 országban jelent meg a fertızés. Ebben a járványban a BT-2, 4, 9 és 16-os szerotípusok fordultak elı. Ez a járvány bizonyítottan Törökországból indult el. Észak-Nyugat Európában a BTV-8 vírus 2006-ban jelent meg Hollandiában, majd gyorsan terjedt a kontinensen és 2007-ben átkerült Angliába is. A BTV-8 mellett 2008-ban terjedni kezdett a BTV-1 Franciaországból, majd a BTV 6-os szerotípusa Hollandiából. Magyarországon a BTV fertızés 2007-ben jelent meg elıször. Német import állatok között mutattunk ki szeropozitív egyedeket. A 2007-es év során 8447 minta közül 11 bizonyult pozitívnak., ezek az állatok 2 megye 1-1 telepét érintették. Ezekben az esetekben vírust nem tudtunk kimutatni. 2008-ban 9099 vizsgált minta közül már 137-ben mutattunk ki BTV ellenanyagokat, ezek 8 megye 11 telepérıl származtak. Virológiai vizsgálatok során a BT vírust elsı ízben 2008-ban mutattuk ki. Két megye 3 telepén 33 víruspozitív mintát találtunk. A törzsek mindegyike BTV-8 szerotípusnak bizonyult. A eset: 137 francia import húsmarhából 43 bizonyult szeropozitívnak. Közülük a vírust 14 állatból tudtuk kimutatni. Az azonos telepen elhelyezett saját állományban a fertızés két hónap után jelent meg, itt 21 esetben szerológiai áthangolódást, 4 esetben pedig a vírust is kimutattuk. Ez az elsı igazolt magyarországi esete a BTV terjedésének. B eset: 5 import húsbika közül a beérkezésük utáni vizsgálatkor 4 szero-, 3 pedig víruspozitívnak bizonyult. Késıbb az ekkor még szeronegatív állat is szeropozitívvá vált, mutatván a BTV terjedését. C eset: 160 db, importált, kétszer BTV-8 elleni vakcinával oltott állat virológiai vizsgálata során 7 esetben mutattuk a BT vírust. Ez esetben nem tudtuk igazolni a vírus állományon belüli terjedését.

Az „A” és „B” eset vizsgálata során győjtött szúnyogok virológiai vizsgálata negatív eredménnyel zárult. A fajmeghatározási vizsgálatok során a BTV terjesztésében igazoltan szerepet játszó fajok közül a C obsoletus és C. pulicaris csoportba tartozó egyedeket sikerült kimutatni.

10

B.-A.-Z. Megyei MgSzH, Miskolc1 MgSzH Központ ÁDI, Budapest2

Virológia

A VARAS SZÁJFÁJÁS SZOKATLAN KÓRFORMÁJA A BODROGKÖZBEN Hajtós István1, Pálfi Vilmos2, Veress Cseperke1, Répási Attila1, Lontay László1

A szerzık 2008. május végén egy kis létszámú, legelıre járó juh-és kecskeállományban fıleg a felnıtt állatokat érintı tömeges megbetegedést észleleltek. A helyszíni vizsgálatkor a kifejlett juhok egy részén az orrhát, az ajkak és az állkapocs körüli szövetek gyulladásosvizenyıs beszőrıdése volt megfigyelhetı. A juhok és kecskék ajkain és szájüregi nyálkahártyáján változó nagyságú, szabálytalan alakú kimaródások és fekélyek voltak, amelyeket fibrines-gennyes, vagy gennyes-elhalásos szövettörmelék fedett. Egy-egy állat nyelvén ujjbegynyi, laposan elıdomborodó papulákat és fibrines-elhalásos váladékkal fedett kimaródásokat, valamint fekélyeket láttak. Hasonló elváltozások az orrnyílások bejáratában és az orrnyílások körüli bırön is megfigyelhetık voltak. Az állatok szájából sőrő, habos nyál, míg azok orrnyílásából savós-hurutos, ill. hurutos-gennyes váladék ürült. Az állomány összetétele: 63 db anyajuh, 2 db tenyészkos, 20 db félévesnél idısebb jerke, 9 db felnıtt kecske, 5 db félévesnél fiatalabb gida, és egy elkülönítı ólban 14 db, 2-3 hónapos bárány. Az állomány egyedeinek átvizsgálásakor a juhok között a morbiditás kb. 90 %-os, míg a kecskék között kb. 40 %-os volt. Az elkülönített ólban tartott bárányok közül csak három egyeden figyelték meg a varas szájfájás jellegzetes elváltozásait. Az állomány tartási helyének és legelı területének földrajzi fekvése, az évszak és az idıjárási körülmények jelentette kockázat, valamint a felnıtt juhokon észlelt tünetek alapján felmerült a kéknyelv-betegség (bluetongue) gyanúja is. A forgalmi korlátozás alá vett állományban a megbetegedett állatok közül 10 egyedbıl alvadásában gátolt és alvadásában nem gátolt vérmintákat, majd egy hónap elteltével ugyanezekbıl savópár mintákat győjtöttek a kéknyelv betegség, a ragadós száj- és körömfájás kizárása, valamint a varas szájfájás vírusával szembeni ellenanyagok kimutatása céljából. A súlyosan beteg egyedeket – a bakteriális szövıdmények megelızése érdekében – parenterálisan amoxicillinnel gyógykezelték. A hathetes megfigyelési idıszak alatt elhullás nem történt, de a betegséget átvészelt állatok kondíciója szembetőnıen romlott. Laboratóriumi vizsgálatokkal a bejelentési kötelezettség alá tartozó, fent említett két betegséget kizárták és a varas szájfájás diagnózisát megerısítették. A kéknyelv betegséggel fertızött és attól mentes EU tagállamokban (tagállami régiókban), a többször módosított 1266/2007/EK bizottsági rendelet 4. cikke és I. melléklete értelmében, kötelezı ellenırzı, illetve megfigyelési programokat mőködtetni, amelyek egyik részterülete az ún. passzív klinikai megfigyelés. Fenti esetünk laboratóriumi kivizsgálása ez utóbbi elıírás végrehajtását szolgálta. A juhok hasonló tünetekkel járó megbetegedésekor a szerzık indokoltnak tartják a kéknyelv betegségre irányuló laboratóriumi vizsgálatot, mert 2008 nyarán import szarvasmarhákkal a Borsodi Mezıség területére is behurcolták e betegség vírusát (BTV 8).

11

1

SzIE-ÁOTK, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék SzIE-ÁOTK, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék 3 SzIE-ÁOTK, Kórbonctani és Igazságügyi-állatorvostani Tanszék

Virológia

2

HALMOZOTTAN JELENTKEZİ NYÁLKAHÁRTYA-BETEGSÉG – EGY JÁRVÁNY TANULSÁGAI Kıvágó Csaba1*, Hornyák Ákos PhD2, Balka Gyula3, Jakab Csaba3, Mándoki Míra PhD3, Rusvai Miklós tanszékvezetı egyetemi tanár3 A szarvasmarhák vírusos hasmenését okozó vírus (bovine viral diarrhoea virus - BVDV) világszerte, így hazánkban is általánosan elterjedt a szarvasmarha-állományokban. A Flaviviridae család Pestivirus genusába tartozó kórokozó kártétele igen sokrétő, az enyhe immunszuppressziótól és hasmenéstıl a vetélésen, a születési rendellenességeken, a kora- és holtellésen keresztül egészen a mindig fatális kimenetelő nyálkahártya-betegségig. Bár ez utóbbi kórforma nem túl gyakori, az elmúlt év nyarán egy állományban halmozottan fordult elı. A telepen tartott állatok közt a BVDV fertızés a korábbi vizsgálatok alapján elıfordult, de kártétele alacsony mértékő volt, ezért nem is vakcináztak BVD ellen. A higiéniai és egyéb körülmények megfeleltek az állattartás követelményeinek. A telepre több, hat hónapos üszı érkezett egy másik, vakcinázott állományból. A telepen karanténozás nem történt, az új állatokat érkezés után azonnal keverték a saját állománnyal. Röviddel a beszerzés után a frissen érkezett állatok közül több megbetegedett, hasmenéses tüneteket, bágyadtságot mutatva, majd rövid idı után néhány állat elhullott. A kórbonctani vizsgálat eredményei illetve a kórszövettani vizsgálati lelet alapján felmerült a mucosal disease gyanúja. A kórbonctani mintákból származó homogenizátummal sejttenyészetet fertızve abban erıs citopathogén hatás jelentkezett, mely a citopathogén BVDV vírus jelenlétére utal. Szintén a homogenizátumok felhasználásával, BVDV-re specifikus primerekkel elvégzett rt-PCR reakció pozitívnak bizonyult, és alkalmat adott a vírustörzs felerısített szakaszának genetikai elemzésére. A fent említett vizsgálatok eredményei egyértelmően bizonyították a BVDV vírus jelenlétét és a nyálkahártya-betegség megjelenését az állományban. A vizsgálataink során a tulajdonosban felmerült a vakcinahiba gyanúja is, amelynek kizárására további vizsgálatokat végeztünk. Az eset kapcsán szükséges végiggondolni a járvány kialakulásának lehetséges okait, segítı körülményeit, melyek kiküszöbölésével elkerülhetı a hasonló, nagy gazdasági kártétellel járó fertızések kialakulása.

12

MGSZH ÁDI

Virológia

JÁRVÁNYOS LÉGZİSZERVI MEGBETEGEDÉS OKTANI VIZSGÁLATA EGY LÓÁLLOMÁNYBAN Malik Péter, Pálfi Vilmos kandidátus Egy járványtanilag nyitottnak tekinthetı lóállományban a második évben jelentkeztek tömeges légzıszervi megbetegedések különbözı korcsoportba tartozó állatokon. Ez évben a 4 hó feletti szopós és választott csikók valamint a versenyre járó lovak és vemhes kancák is megbetegedtek. A megbetegedések jelentkezése összefüggésben volt 21 db, külföldi választott csikó állományba érkezésével. A megbetegedett állatokon felsı légúti tünetek és kötıhártya gyulladás volt megfigyelhetı. A betegség szopós csikókon 10-14, a többi korcsoportban 6-7 napig tartott. Antibiotikumos kezelés hatására a betegek általában 3 nap alatt gyógyultak. Az állományban EHV-1 és lóinfluenza ellen végeznek rendszeresen vakcinázást. A megbetegedett állatok közül 7-bıl orrváladék, 14 egyedbıl pedig savópár mintákat küldtek laboratóriumi vizsgálatra. A savópár egyes mintáinak levétele között kb. 5 hét telt el. Az orrváladék mintákkal bakteriológiai és virológiai (EHV-1 PCR, szövettenyészetek és embrionált tyúktojások oltása) vizsgálatokat végeztünk. A vérsavópárokat VN próbában EHV-1, EHV-2, EVA, ERV-1 és ERV-2, ELISA próbában EHV-1 és EHV-4, a HAG próbában pedig az A1 és A2 típusú influenzavírusokkal szembeni ellenanyagokra vizsgáltuk A bakteriológiai vizsgálat során a lovakból levett összesen 7 orrtampon mintából 5-bıl lehetett kitenyészetni a Streptococcus equi subs. zooepidemicus-t. Az orrtamponok virológiai vizsgálata negatív eredményre vezetett.

Specifikus titeremelkedést vagy csökkenést a vírusneutralizáció során az EHV-1-nél 8 esetben, ERV-1-nél 5, ERV-2-nél 7, míg az arteriitis és az EHV-2 esetében mindössze 1-1 lóban találtunk. A lóinfluenza vizsgálatok eredménye minden esetben negatív volt. Az ELISA 10 állatnál mindkét beküldött minta esetében pozitívnak bizonyult EHV-4-re, míg 4 esetben (1 kanca és 3 szopós csikó) speciális ellenanyagok megjelenését észleltük. Ugyanez a teszt az EHV-1 esetében a 14 állatból csak 3-nál mutatott pozitivitást. Az ELISA eredmények alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy az EHV-1 VN-ben talált nagyszámú pozitív állat az EHV-4 fertızésbıl eredı keresztreakcióra utal. Ezért is tarjuk fontosnak a 14 savópárt EHV-4 vírusneutralizációs próbában is megvizsgálni. Az antibiotikumos kezelés hatékonyságából következtethetünk arra, hogy az elsıdleges kórokozó valószínőleg a Streptococcus volt, azonban ezt nagyban elısegíthette egy éppen akkor zajló EHV-4 fertızés. A szerológiai vizsgálat eredményei mutatják, hogy az állományban a vizsgálat idején, egyéb vírusok is (EHV-4, ERV-1, ERV-2, EVA) aktívan terjedtek.

13

SZIE Áo.-tudományi Kar, Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszék1 CEVA-PHYLAXIA Rt2 MGSZH Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság3

Virológia

FERTİZİ BRONCHITIS TÖRZSEK HERÉRE GYAKOROLT HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA Benyeda Zsófia1, Mató Tamás2, Szeredi Levente3, PhD, Rusvai Miklós1, az áo. tud. kandidátusa, Palya Vilmos2 A csirkék fertızı bronchitise a baromfiállományok régóta ismert, de ma is komoly gazdasági károkat elıidézı betegsége. A bántalmat elıidézı vírus a légutak mellett számos egyéb, hámeredető szövetet tartalmazó szervben is képes szaporodni. Ennek megfelelıen a légúti tünetekhez kapcsolódóan, gyakran megfigyelhetı a vesék, a tojócsı, petefészek, esetleg a béltraktus valamely szakaszának elváltozása is. Ezen, jól ismert elváltozásokon kívül, az elmúlt években felmerült a vírus esetleges herekárosító hatásának a lehetısége is. Heregyulladást, a mellékherében fokozott kıképzıdést és következményes, növekvı terméketlenséget figyeltek meg élı, attenuált vakcinák használatát, vagy vadvírus fertızıdést követıen egyaránt. A beszámoló két kísérlet eredményét mutatja be, melyeknek célja három IBV szerotípus herére gyakorolt hatásának vizsgálata volt. A vizsgálatok során az Európában legszélesebb körben elterjedt Mass., 793/B és QX-szerő törzsekkel fertıztünk SPF kakasokat, napos és ivarérett korban. A mintavételezések a fertızést követı 4., 7., 11. és 14. napokon történtek. Az eltávolított légcsı, vese és here minták real-time RT-PCR, kórszövettani és immunhisztokémiai vizsgálatra kerültek. A kórszövettani elváltozások súlyosságát és a szervekben mért vírustiterek eredményeit statisztikai programmal elemeztük. A naposkori fertızést követıen mindhárom törzs kifejezett kórszövettani elváltozásokat idézett elı a légcsıben. A real-time RT-PCR reakcióval kimutatott vírustiterek azonban csak a Mass. típusú törzs esetén bizonyultak szignifikánsan magasabbnak a többi csoportnál. A vesékben jelentıs kórszövettani elváltozások csak a QX-szerő törzs esetén alakultak ki, de a mért titerek értéke nem volt szignifikáns a negatív kontroll és a két másik fertızött csoporthoz viszonyítva. A herékben kevés minta estén, enyhe kórszövettani elváltozások jelentek meg. A vírustiter a QX-szerő törzs estén ugyan jelentısen meghaladta a többi csoportban mértet, de a p-értékek minden esetben 0.05 fölött maradtak. Ivarérést követı fertızés esetén csak a légcsıben, az M41 és QX-szerő törzsek hatására kialakult kórszövettani elváltozások bizonyultak szignifikánsan erısebbnek a kontroll és 793/B törzsekhez viszonyítva. A többi szervben az elváltozások a naposkori fertızéshez képest ritkábban, enyhébb formában jelentek meg és alacsonyabb vírustitereket eredményeztek. Immunhisztokémiai reakcióval a vírusantigént a herékbıl egyik minta esetén sem sikerült kimutatni. A vesékben pozitivitás csak a QX-szerő törzsekkel való naposkori fertızést követıen alakultak ki. A légcsıben, a 793/B törzzsel való, ivarérést követı fertızést leszámítva, kimutatható volt a vírusantigén. Az eredmények alapján, egyszeri fertızést követıen, a vizsgált törzsek közül egyik sem indukált szignifikáns elváltozást és vírustiter emelkedést a herében. A három törzs közül azonban a QX-szerő törzs, a Mass. és 793/B törzseket meghaladó mértékben volt kimutatható a herébıl és a vesébıl, mind naposkori, mind pedig ivarérést követı fertızés estén. Figyelembe véve a QX-szerő törzs szélesebb szöveti affinitását és nagyobb pathogenitását, gyakorlati körülmények között nem zárható ki egy herékre gyakorolt esetleges károsító hatás.

14

CEVA-Phylaxia, Biológiai Regisztrációs Igazgatóság

Virológia

IMMUNKOMPLEX (TRANSMUNE) ÉS ITATÁSOS FERTİZİ BURSITIS VAKCINÁK ÖSSZEHASONLÍTÁSÁ KITERJEDT ÉSZAK-ÍRORSZÁGI NAGYÜZEMI KISÉRLETBEN Herczeg József, PhD, Varga Katalin, Mató Tamás, Dr. Kardi Veronika, Makai Ágnes, Tóth Balázs

A vállalatunk által kifejlesztett immunkomplex, fertızı bursitis elleni vakcinának nagyüzemi vizsgálatát végeztük el a Brit Állategészségügyi Hatóság (VMD) felügyelete alatt ÉszakÍrországban. A Transmune vakcinát egy itatásos úton alkalmazandó „intermedier plus” vakcinával összehasonlításban, azonos broiler integrációhoz tartozó, de eltérı farmokon vizsgáltuk. Az in ovo Transmune vakcinázás egy keltetıben történt, heti egy alkalommal, több héten át. Az állatokat 19 farmra helyezték ki (összesen kb. 750.000 broiler csirke). 20 másik farmon itatásos vakcinázást végeztek hasonló állatlétszámon. A vakcinák ártalmatlanságát a következı paraméterek alapján vizsgáltuk:
Európai broiler index • Takarmány fogyasztás/farm • Levágott testtömeg/farm • Vitalitás (100% mínusz %-os mortalitás)/farm A vakcina hatékonyságát a következı paraméterek alapján vizsgáltuk:
Klinikai védelem: • Vakcina vírus elszaporodása a Bf-ban: szövettani score RT-nested-PCR. • Szerológia (BioCheck ELISA) • Pathológiai vizsgálatok

Kiterjedt vizsgálatunkban mindkét vakcina ártalmatlannak bizonyult. Tanulmányunk megállapította, hogy az immunkomplex vakcina 1 héttel korábban eredt meg és biztosított hatékony klinikai védelmet, mint a rutin idıpontban alkalmazott itatásos vakcina. A kísérlet idején fertızı bursitis járvány tört ki egy a kontroll farmok közé tartozó állományban, ahol a tulajdonos hanyagsága miatt nem alkalmazták az itatásos vakcinát.

15

CEVA-Phylaxia Zrt.

Virológia

INTERMEDIER, ILLETVE INTERMEDIER PLUS IBDV VAKCINÁKKAL VÉGZETT IMMUNIZÁLÁST KÖVETİEN MEGJELENİ VÉDELEM KIALAKULÁSÁNAK IDİPONTJA Tatár-Kis Tímea, Mató Tamás és Palya Vilmos A Gumboroi betegség (IBD) elleni védekezésben leggyakrabban élı, attenuált vírusokból elıállított vakcinákat használnak. A maradék virulencia szintje alapján többféle vakcina csoportot különböztetünk meg (mild, intermedier, intermedier plus), melyek közül csak az intermedier és az intermedier plus vakcinákat alkalmazzák széles körben a nagyvirulenciájú (vv) IBDV törzsekkel szembeni védekezésben. Vizsgálatunk során arra kerestük a választ, (i) hogy hány napnak kell eltelni a vakcina megeredését követıen ahhoz, hogy a csirkék klinikailag védettek legyenek a ráfertızéssel szemben, (ii) továbbá a klinikailag védett állatok egyúttal védettek-e a fertızıdéssel szemben is. A kísérletet a betegségre legfogékonyabb korban levı, 3 hetes korú, SPF tojóhibrid állatokon végeztük. Három csoportot alakítottunk ki, melybıl egyet intermedier plus vakcinával, egyet intermedier vakcinával immunizáltunk, a harmadik csoportot nem vakcináztuk. Az immunizálást egyedileg végeztük 1 adag vakcinával per os. A vakcinázást követı 2-5. napon (intermedier plus vakcina esetén 2-4. nap p.v., intermedier vakcina esetén 3-5. nap p.v.) 10-10 csirkét fertıztünk vvIBDV törzzsel, 105,4EID50 adagban, per os. A fertızések idıpontjában mindegyik vakcinázott csoportból mintát vettünk a vakcinák megeredésének vizsgálatára. A ráfertızést követıen 10 napig figyeltük meg az állatokat és a 4., valamint 13. ráfertızést követı napon vettünk mintákat a bursa-károsító hatás vizsgálatára (B:B index és kórszövettani elváltozások), valamint a bursában szaporodó IBDV törzs molekuláris genetikai módszerekkel végzett azonosítására (RT-PCR, majd RFLP). Az intermedier plus vakcina esetében már az immunizálást követı 2. napon minden vizsgált csirkében az IBDV szaporodására jellemzı kórszövettani elváltozásokat találtunk. Az intermedier vakcina megeredéséhez hosszabb immunizálódási idıre volt szükség, még a vakcinázást követı 5. napon is találtunk kórszövettani vizsgálat alapján negatív állatot (ebben az esetben RT-PCR vizsgálattal már minden csirkében kimutatható volt a vakcinavírus szaporodása). Míg az intermedier plus vakcinavírus gyorsan kolonizálta a teljes bursát, addig az intermedier vakcinavírus esetében csak a folliculusok egy részét érintették az elváltozások. A ráfertızést követı megbetegedéstıl és elhullásoktól mindkét vakcinázott csoport védett volt már a legelsı ráfertızési idıpontban is (2, illetve 3 nap p.v.). Az intermedier plus vakcina már az elsı ráfertızési idıpontban megakadályozta a vvIBDV elszaporodását a bursában. Az intermedier vakcina a kórszövettani elváltozásoktól egyáltalán nem, vagy csak részben védte meg az állatokat, amelyet a ráfertızı vírus bursában való elszaporodásának kimutatásával is igazoltunk. Ebben a csoportban vakcinázást követı 5. napon végzett ráfertızéssel szemben megemelkedett a bursák szövettani vizsgálatával is igazolható védelem, valamint azoknak a csirkéknek a száma, amelyekben a ráfertızı vírus mellett kimutatható volt a vakcinavírus is a bursából.

16

Ceva-Phylaxia Zrt, Budapest, Magyarország1. Target-Ex, Dunakeszi, Magyarország2

Virológia

KÜLÖNBÖZİ ANTIGÉN-KONCENTRÁCIÓJÚ IBDV E VP2 ALEGYSÉG-VAKCINÁK HATÉKONYSÁGÁNAK VIZSGÁLATA VARIÁNS IBDV ÉS NAGYON VIRULENS IBDV RÁFERTİZÉSSEL SZEMBEN SPF CSIRKÉKBEN Kollár Anna1, Horváth Tibor1, Cseh Sándor2, Lırincz Zsolt2, Tibor Süveges1, Kardi Veronika1, Misák Ferenc1, Palya Vilmos1, Pénzes Zoltán1 Az alegységvakcinák számos elınnyel rendelkeznek a hagyományos módon gyártott inaktivált vakcinákhoz képest: pontosan meghatározható az összetételük, könnyen továbbalakíthatóak, nagy mennyiségben és költség-hatékonyan termelhetıek. Kísérleteinkhez Pichia pastoris élesztıben termeltettünk fertızı burzitisz variáns DelE vírus (IBDV E) VP2 antigént. Az intracellulárisan termelıdött VP2-t feltártuk, majd különbözı antigén-tartalmú víz-az-olajban típusú kísérleti vakcinákat készítettünk. A vakcinákkal 2,5 hetes SPF csirkéket oltottunk, majd a vakcinázást követı 4. héten az állatok egy-egy részét variáns illetve nagy virulenciájú IBDV törzsekkel fertıztük. A ráfertızések után 10 napig megfigyeltük a csirkéket, majd a 10. napon (a nagy virulenciájú törzzsel történt ráfertızés esetében a 4. napon is) bursa-mintákat vettünk, és szerológiai vizsgálatokkal (VN próba és inhibíciós ELISA) ellenıriztük az ellenanyagszint változásának mértékét. A védettséget a klinikai tünetek, a bursakárosodás mértéke illetve a BBi alapján értékeltük. Eredményeink azt mutatták, hogy a variáns DelE (homológ) ráfertızéssel szemben már a közepes antigén-tartalmú vakcina is 100%-os védelmet nyújtott, hasonlóképpen a variáns DelE antigént tartalmazó bursa homogenizátumból készített kontroll vakcinához. A szerológiai eredmények jól alátámasztották a bursa szövettani vizsgálatával kapott védettségi eredményeket. A nagy virulenciájú (heterológ) IBDV-vel végzett ráfertızéssel szemben a védelem kisebb volt, a legmagasabb antigéntartalmú vakcinák is csak 80-90% körüli védettséget biztosítottak. Összességében megállapíthatjuk, hogy az IBDV DelE VP2 tartalmú alegység-vakcinák variáns DelE ráfertızı vírus elleni hatékonyága összemérhetı volt a variáns DelE antigén tartalmú bursahomogenizátumból készült vakcinával. A vakcina és a ráfertızı vírus közti antigénszerkezeti különbség a kialakítható védettség mértékét befolyásolta.

17

MgSZH Állatgyógyászati Termékek Igazgatósága1 Louis Pasteur University2 St. George Hospital3 Sanofi-Pasteur4

Virológia

GP41 ALAPÚ HIV VAKCINAJELÖLTEK VIZSGÁLATA NYÚLBAN Lévai Réka1, Barna Tímea1, Fábián Katalin1, Farsang Attila1, Christina Moog2, Alethea Cope3, Raphaelle elHabib4, Kulcsár Gábor1

AZ AIDS komoly közegészségügyi veszély, a kórokozó vírus elleni oltóanyagon a világon számos kutatócsoport dolgozik. Az EU EuroNeut-41 nevő projektjének célja olyan HIV-gp41 felszíni fehérjén alapuló immunogének és adjuvánsok kikísérletezése, amelyek képesek neutralizáló ellenanyagokat indukálni a szervezetben a HIV különbözı variánsai ellen. A végsı cél a hatékony és biztonságos vakcina elıállítása. Munkahipotézisünk szerint a gp41 fehérje N-HR és C-HR doménjei ellen a fehérje alapállapotában nem termelıdnek ellenanyagok. Megfelelı kémiai módosítások révén a NHR és C-HR domének ún. immunkitettsége mesterségesen növelhetı. Irodalmi adatok bizonyítják, hogy a N-HR és C-HR domének blokkolása (ellenanyaggal, peptidekkel, stb.) csökkenti a vírus-sejt fúzió hatékonyságát. A célünk ellenanyagokat indukálni in vivo a gp41 N-HR és C-HR részei ellen. A projekt során a partnerintézmények által elıállított különbözı gp41 variánsokat, különbözı adjuvánsokkal kombinálva próbáltuk ki új-zélandi nyulakból álló kísérleti csoportokon parenterális, illetve vaginális alkalmazásban. Az általános klinikai megfigyelés mellett rendszeresen ellenırizzük az állatok testtömegét, vért és hüvelyváladékot veszünk tılük. A vérben és a hüvelyváladékban ELISAval IgG és IgM szintek mérése történik. Elıadásunkban összefoglaljuk az elsı három, párhuzamosan futó nyúlkísérletünk kísérleti elrendezését, illetve az elsı eredményeket.

18

MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete

Bakteriológia

MYCOPLASMA ÉS INFLUENZA VÍRUS FERTİZÖTTSÉG KÖLCSÖNHATÁSA CSIRKÉKBEN

Béres Andrea, Stipkovits László, az áo. tud. doktora

Bebizonyosodott, hogy a Mycoplasma fertızöttség súlyosbítja az egyéb kórokozók (vírusok és baktériumok) által elıidézett kórképeket. Ez azt jelenti, hogy a klinikai tünetek elıbb és súlyosabb formában jelentkeznek, ha mindkét fertızés jelen van, mint, ha csupán az egyik. Kifejezett szinergista hatást figyeltek meg Mycoplasma gallisepticum és alacsony patogenitású influenza A törzsek együttese esetén is csirkékben. Az elhullás, egyidejő fertızéskor, kb. 80%-os volt. PhD témám ennek a szinergista hatásnak az okaival foglalkozik. A kiinduló kapocs az a tény, hogy a mycoplasmák kismérető genomjukból és a sejtfal hiányából adódóan szoros kapcsolatban vannak a gazdasejttel (intra- és extracelluláris parazitizmus, immunszupresszív, immunmoduláló hatás, autoimmun folyamatok indukálása, antigén mimikri, változékony felszíni fehérjék), ezáltal az immunrendszer mőködését jelentısen gátolják. A másik magyarázat szerint; az ellenanyag közvetített vírusfelvétel jelensége állhat a szinergizmus hátterében. Ennek lényege, hogy egy kórokozó ellen termelt ellenanyagok a vírust nem tudják elölni, de elısegítik a vírus gazdasejtbe jutását, ill. replikációját is. Az ellenanyagok paratópja megköti a vírust, majd az ellenanyag Fc régiójával a makrofágokhoz kapcsolódik, vagy az antigén - ellenanyag komplexum, megkötve a komplementumot a gazdasejt komplement receptoraihoz kötıdik és endo- ill. fagocitózissal kerül be a sejtbe. A mi esetünkben – a Mycoplasma gallisepticum és influenza A vírus közti kapcsolat következtében - Mycoplasma ellenes ellenanyag közvetített influenza vírus felvételre is lehet gondolni. Elızetes bioinformatikai vizsgálataink szerint a Mycoplasma gallisepticum és az influenza vírus azonos szekvenciákat tartalmaz.

19

1

SZIE-ÁOTK, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék, Budapest Bakteriológia Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal Élelmiszerláncbiztonsági és Állategészségügyi Hivatal, BAZ megye, Miskolc 3 magánállatorvos, Vizsoly 2

CORYNEBACTERIUM PSEUDOTUBERCULOSIS FAJSZINTŐ MEGHATÁROZÁSÁRA HASZNÁLT EGYES MÓDSZEREK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA Makrai László1, Tóth Noémi1, Hajtós István2, Makkai István3, Jánosi Katalin1, Gyuranecz Miklós1, Varga János1, Fodor László1 A Corynebacterium pseudotuberculosis a kiskérıdzık, ritkán a szarvasmarha sajtos nyirokcsomó-gyulladását, illetve a lovak fekélyes nyirokérgyulladását idézi elı. Ezek a fertızések világszerte, így Magyarországon is elıfordulnak. Juhok és kecskék sajtos nyirokcsomó-gyulladását hazánkban az 1980-as évek elején több nagyüzemi körülmények között tartott tejhasznú állományban is megfigyelték. Ma a ritkán diagnosztizált fertızı betegségek közé sorolják, bár hazai viszonylatban is rendszeresen elıfordul. Vizsgálataink célja az volt, hogy a korábban klasszikus bakteriológiai (morfológiai, tenyésztési és biokémiai) módszerekkel C. pseudotuberculosisként azonosított, a SZIE-ÁOTK Járványtani és Mikrobiológiai Tanszékének törzsgyőjteményében található törzsek fajszintő azonosítását három különbözı módszerrel elvégezzük és az eredményekbıl következtetéseket vonjunk le a különbözı módszerek ezen faj meghatározásában való felhasználhatóságáról. Vizsgálatainkba 5 északkelet- és 1 közép-magyarországi településrıl származó, összesen 17 különbözı mintából izolált C. pseudotuberculosis törzs mellett 3 DSMZ-típustörzset vontunk be. A kórokozókat juh, kecske, sertés és ló gazdafajokból származó mintákból izoláltuk. A 16S riboszómális RNS-t kódoló gén szekvencia-analízise alapján azonosítottuk a törzseket. A gént polimeráz láncreakcióval megsokszorozva, majd annak egy 450 bp hosszúságú szakaszát szekvenálva a Nucleotide BLAST program segítségével megállapítottuk, hogy a vizsgált 20 baktériumtörzsbıl 17 C. pseudotuberculosis. A szekvencia-analízis és az API Coryne-teszt alapján történı azonosítás eredménye 15 esetben állt összhangban, míg a szekvenálás és a Biolog-rendszer eredménye csupán 3 alkalommal. Vizsgálataink során a széles körben elismert, jelenleg a fenotípusos tulajdonságok alapján legjobbnak ítélt Biolog-fajszintő azonosító rendszer egyik gyenge pontjára sikerült rávilágítanunk. Ezek alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a C. pseudotuberculosis törzsek esetén az API Coryne-rendszerrel történı fajmeghatározás jelenleg hatékonyabbnak tekinthetı a Biologrendszerrel szemben. Eredményeink alapján a Biolog-rendszer adatbázisa a C. pseudotuberculosis és néhány rokon faj (C. diphteriae, C. ulcerans) tekintetében korrekcióra szorul.

20

Somogy m.MGSZH1 MGSZH, ÁDI2 Kaposvári Egyetem, Vadgazdálkodási Tájközpont3

Bakteriológia

A VADDISZNÓ FERTİZÉSFENNTARTÓ SZEREPE A SZARVASMARHA-GÜMİKÓR JÁRVÁNYTANÁBAN A ZSELICBEN

Csivincsik Ágnes1, Rónai Zsuzsa2, Jánosi Szilárd2, Szabó József3 A hazai szarvasmarha-állomány, ahogy a legtöbb európai ország állománya is, mentes a szarvasmarha-gümıkórtól. Sporadikus esetek azonban mind hazánkban, mind az Európai Unió más mentes országaiban is elıfordulnak. Ezen esetek egyes régiókban halmozódást mutatnak, míg más régiók valóban tökéletesen mentesnek tőnnek a kórokozótól. A regionális halmozódást mutató esetek hátterében feltételezhetı a természeti környezetben élı rezervoárfaj szerepe (pl. a borz Angliában és Írországban). Hazánkban a Zselic az egyik jellemzı példa a szarvasmarha-gümıkór tájkóros elıfordulására: a térségben szarvasmarhából és háziasított gímszarvasból, illetve vadon élı vaddisznókból és gímszarvasokból is sikerült kimutatni a fertızést. A Zselic területén a gímszarvas és a vaddisznó állománya nagy létszámú és sőrőségő, vadászati hasznosítása intenzív. Feltételezésünk szerint a Zselicben tapasztalható esetszám-emelkedés hátterében valamelyik jellemzı nagyvadfaj populációjának gümıkóros fertızöttsége állhat. Jelen munkánk során a Zselicben a legnagyobb terítékkel rendelkezı vadfaj, a vaddisznó járványtani szerepét vizsgáltuk. A vizsgálat célja az volt, hogy meghatározzuk, milyen mértékő a vaddisznópopuláció fertızöttsége, illetve hogy milyen arányban fordulnak elı olyan egyedek, amelyek feltételezhetıen ürítik a kórokozót. Munkánk során a vadászatokon elejtett vaddisznók diagnosztikai boncolását végeztük és a gümıkórra gyanút keltı elváltozások szervezetben való elhelyezkedésérıl és felépítésérıl készítettünk feljegyzéseket. Tekintettel a gyanús elváltozások nagy számára, az elsıként begyőjtött minták laboratóriumi vizsgálatának befejezéséig felhagytunk a kiegészítı vizsgálatokkal és csupán a kórbonctani vizsgálatokat folytattuk. A 192, vadászatokon kilıtt egyed vizsgálatának eredményeként megállapítottuk, hogy a kilıtt vaddisznók 39 %-ában látható gümıkórra gyanút keltı kórbonctani elváltozás, jellemzıen az áll alatti nyirokcsomóban. Mindössze egy olyan egyedet találtunk, ahol a szervezetben másutt találtunk elváltozást az áll alatti nyirokcsomó elváltozása nélkül. A vadászatokon 3 olyan egyedet találtunk, amelyekben a külvilággal is közlekedı elváltozás volt: gennyes tüdıgyulladás, here-gyulladás, tüdıt és bélcsatornát is érintı generalizáció. Az öt egyedbıl, amelyek bakteriológiai vizsgálatát elvégeztük, Mycobacterium caprae-t sikerült kimutatni. A vizsgálatok második részét egy vadfeldolgozó üzemben végeztük, ahol már csak az áll alatti nyirokcsomó állt rendelkezésre. Harminc, a Zselicbıl származó vaddisznó nyirokcsomóinak vizsgálatakor 14 egyedben találtunk gümıkórra gyanút keltı kórbonctani elváltozást. Az összes elváltozást mutató nyirokcsomó vizsgálata során 6 egyedbıl sikerült M. caprae-t kitenyészteni. Vizsgálatunkkal megállapítottuk, hogy a zselici vaddisznó-állomány fertızött a szarvasmarhagümıkór kórokozójával, a fertızési prevalencia eléri a 20 %-ot. Tapasztalatunk szerint a monitoring-vizsgálat végzéséhez legmegfelelıbb az áll alatti nyirokcsomók vizsgálata. Tekintettel azonban arra, hogy a vaddisznókban talált elváltozások jelentıs hányada a külvilággal nem közlekedı góc, így a vaddisznó fertızésközvetítı szerepének megítéléséhez további vizsgálatok és megfigyelések szükségesek.

21

MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete1 ELTE, TTK2

Bakteriológia

ENTEROHAEMORRHAGIÁS ESCHERICHIA COLI O157 (EHEC) SPECIFIKUS FÁG GÉNEK KIMUTATÁSÁN ALAPULÓ PCR ALAPÚ FÁGTIPIZÁLÓ MÓDSZER KIALAKÍTÁSA Tóth István1, az MTA doktora, Bagyinszky Éva2, egyetemi hallgató Mivel a fágtipizálással, mint leginkább használt fenotípusos módszerrel, sok pathogén törzs nem, vagy nem elég pontosan tipizálható, egyre gyakrabban vesszük igénybe a molekuláris módszereket. A pathogén Escherichia coli törzsek molekuláris tipizálására használatos multi lókusz szekvencia analízis (MLST), pulzáló mezejő gél elektroforézis (PFGE) azonban magas költségekkel járó, idıigényes módszerek. Az enterohaemorrhagiás E. coli (EHEC) O157:H7 prototípus törzsekre jellemzı genom szekvenciáknak (1 Mb) a fele profág-eredető. Ezért a jellegzetes EHEC- specifikus szekvenciák további törzseket is jellemezhetnek, hiszen a pathogén E. coli törzsek evolúciójában a fágok kitüntetett szerepet játszanak, mivel a leggyakoribb vektorai a különbözı virulencia- és fitnessz géneknek.

Jelen munkánkban az EHEC O157 Sakai törzs genomjában jévı 18 profág (Sp1-18) közül 12 lambda-szerő profág egy-egy marker génjének az elterjedését vizsgáltuk különbözı pathotípusú intesztinális és extraintesztinális eredető E. coli (ExPEC) törzsekben. A vizsgált törzsek mindegyikében mutattunk ki fág gént. A legtöbb fág gén az E. coli O157 törzseinkben fordult elı, de az eltérı pathotípusú (EHEC, enteropathogén (EPEC) és atípusos) O157 törzsek között különbözı fág gén mintázatokat figyeltünk meg. Kevesebb fág gén jellemezte a nem-O157 szerocsoportú intesztinális eredető E. coli törzseket és az ExPEC törzseket. A K12 laboratóriumi törzsben 6 fág gént mutattunk ki. Egy S. sonnei törzs hordozta az stx2 fág marker génjét. A 12 fág gén reakció eredményét a Farmer – féle tipizáló séma alkalmazásával négyjegyő számmá alakítottuk.

Összegezve, az E. coli

O157 törzsek fág gén alapú PCR tipizálása egy új és ígéretes

molekuláris epidemiológiai tipizáló módszer lehet, mely az eddigi tipizálási módszereket jól kiegészítheti és több tekintetben helyettesítheti.

22

Az MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete1 MgSzH Központ Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság2

Bakteriológia

BAROMFI EREDETŐ PASTEURELLA MULTOCIDA IZOLÁTUMOK MOLEKULÁRIS JELLEMZÉSE Sellyei Boglárka1, Varga Zsuzsanna1, az áo tud kandidátusa, Ivanics Éva2 és Magyar Tibor1, az áo tud kandidátusa A Pasteurella multocida az emlıs és madár fajok széles körében elterjedt fakultatív kórokozó baktérium. Az egyes törzsek virulenciájuk függvényében változatos megbetegedéseket idéznek elı a különbözı állományokban. A baromfiipar számára gazdaságilag jelentıs károkat elsısorban az extenzív viszonyok közt tartott vízibaromfi és a kis létszámú háztáji állományokban okoz, de több mint 100 különbözı házi és vadmadár fajban diagnosztizáltak már P. multocida által okozott megbetegedést. A széles gazdaspektrumot a felületi antigének nagyfokú változatossága biztosítja e baktérium számára. Magyarország különbözı régióiból származó 61 baromfi eredető (liba, kacsa, barbarie kacsa, pulyka, csirke és fácán) P. multocida izolátumot vontunk be vizsgálatainkba. A törzsek közötti rokonsági viszonyokat és a baktérium - gazdafaj közti adaptáció esetleges jelenlétét molekuláris ujjlenyomat technika segítségével tanulmányoztuk. A konzervatív, ismétlıdı elemek száma és elhelyezkedése változatos a különbözı baktérium genusokban, sıt az azonos fajhoz tartozó egyes izolátumokban is, így az ilyen szekvenciákra épülı molekuláris módszerek jól használhatók a különbözı eredető izolátumok vizsgálataiban. Az alkalmazott ERIC-PCR (enterobacterial repetitive intergenic consensus sequencer polymerase chain reaction) a törzseinket mind gazdafaji, mind földrajzi eredet szempontjából elkülönítette. Ez az eredmény lehetıséget adott a törzsek feltételezett gazdafaj adaptációjának vizsgálatára. A baktérium és a gazdaszervezet között létrejövı kölcsönhatás elsıdleges pontja a bakteriális felszín. A külsı membrán molekulái segítik elı a gazdafaj nyálkahártyáin történı megtapadást, majd a gazda-szervezetben való elszaporodást. A sejtfelszíni molekulákban bekövetkezı változások befolyásolhatják a fertızıképességet és a gazdaadaptációt is. Ezt figyelembe véve, sejtfelszíni struktúrákat kódoló gének (baktériumburok (hyaD-hyaC), porinok (ompH, ompA), fimbria (ptfA), külsı membrán fehérje (oma87) PCR-RFLP (PCRrestriction fragment length polymorphism) vizsgálatát végeztük el. A módszer két lépésben, a (cél-szekvencia megsokszorozása, majd ennek restrikciós enzimmel történı emésztése) képes a kérdéses génszakaszban bekövetkezı szekvencia változásokat azonosítani. Vizsgálatainkban az ompH génre tervezett PCR-RFLP rendszer bizonyult a legalkalmasabbnak a törzseink részletesebb differenciálására. Négy elkülönülı mintázatot tudtunk azonosítani, melyek több ponton is összeegyeztethetıek voltak a korábbi ERIC-PCR eredményekkel. Az ompH gén szekvenciájában meglévı változatosság, az irodalmi adatok alapján, kapcsolatba hozható a P. multocida szomatikus szerotípusaival, így elvégeztük törzseink Heddleston-féle szerotípus vizsgálatát is. Ennek eredményeként összefüggést találtunk a magyarországi baromfi eredető P. multocida izolátumokban a PCR-RFLP mintázat és a szomatikus szerotípusok között.

23

1 2

SZIE-ÁOTK, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék, Budapest MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete, Budapest

Bakteriológia

KÜLÖNBÖZİ EREDETŐ PASTEURELLA MULTOCIDA TÖRZSEK ANYAGCSERE-UJJLENYOMATÁNAK VIZSGÁLATA Makrai László1, Sellyei Boglárka2, Varga Zsuzsanna2, Lisanne Willimzig1,2, Jánosi Katalin1, Gyuranecz Miklós1, Magyar Tibor2 A Pasteurella multocida egy világszerte, így hazánkban is széles körben elıforduló, különbözı állatfajokat, és bizonyos esetekben az embert is megbetegíteni képes, komoly gazdasági károkat okozó, kismérető Gram-negatív coccoid pálcika alakú baktérium. Vizsgálatainkba összesen 53, Magyarország különbözı területeirıl, különbözı állatfajokból (szarvasmarha, juh, kecske, sertés, házinyúl, mezei nyúl, bivaly, macska, házityúk, pulyka, lúd, kacsa) és egy emberbıl izolált törzset, valamint öt típustörzset vontunk be. A törzsek anyagcsere-ujjlenyomatát szénforrás-hasznosításon alapuló módszer (BIOLOG rendszer) segítségével vizsgáltuk. A kísérletben résztvevı 53 törzs a rendelkezésre álló 95-féle szénforrásból, változó számban 39 szénforrást tudott anyagcseréje során hasznosítani, míg 56 szénforrást nem volt képes felhasználni. A típustörzsek 23 szénforrást hasznosítottak. A vizsgált szénforrások közül 11-et (D-fruktóz, α-D-glükóz, α-D-laktóz, D-mannit, Dmannóz, D-szorbit, szacharóz, piroszılısav-metilészter, α-ketobutánsav, inozin, uridin) az összes törzs hasznosítani tudott. További 4 szénforrást (D-cellobióz, turanóz, timidin, Dglükóz-6-foszfát) a törzsek több, mint 90%-a, 12-t pedig a törzsek kevesebb, mint 10%-a tudott felhasználni. Az általunk megvizsgált törzsek szénforrás-hasznosítása alapján a BIOLOG rendszer az 53 baktériumtörzsbıl 30-at faj szinten P. multocida-ként azonosított, míg 15 esetben a P. multocidát a második helyre, öt esetben pedig a harmadik helyre tette a hasonlósági eredménylistán. A törzsek eredete szerinti anyagcsere-ujjlenyomatban lévı különbségeket dendrogram segítségével ábrázoltuk. Vizsgálataink során jelentıs tapasztalatokat szereztünk a BIOLOG rendszer használhatóságáról a P. multocida fajszintő meghatározásában, amely során pontosan jellemeztük a hazai P. multocida izolátumok szénforrás-hasznosítását. Eredményeink közvetlenül is hasznosíthatóak az állatorvosi bakteriológiai diagnosztika területén.

24

CEVA-Phylaxia, Biológiai Regisztrációs Igazgatóság1, SzIE ÁOTK, Járványtani Tanszék2 KÍSÉRLETI TANULMÁNYOK PATHOGENITÁSÁRÓL

A

BAROMFIKOLERA

Bakteriológia

FAJSPECIFIKUS

Herczeg József1, PhD, Makai Ágnes1, Makrai László2, PhD, Fodor László2, az áo.tud. kandidátusa A baromfikolera valamennyi baromfifajban túlnyomórészt heveny septikaemiás formában, ritkábban idült kórképben megnyilvánuló betegsége. A törzsek antigénszerkezete nagyon változatos. A baromfiban leggyakrabban az 1-es és 3-as szerotípusok fordulnak elı és a kórokozóra legfogékonyabb fajok, a pulykák, kacsák és ludak. A tyúkfélék fogékonysága a korral csökkenı mértéket mutat. Vizsgálatainkban A1, A3, A3/4, A4 és egy D típusú törzs pathogenitását tanulmányoztuk mulárd kacsában, pulykában és tyúkban. A törzsek pathogenitását három ismétlésben, i.m. oltási módon elvégzett fertızéssel állapítottuk meg. Célunk a 70% megbetegedést és/vagy elhullást elıidézı fertızı dózis (CFU/ml) meghatározása volt (Európai Gyógyszerkönyvi követelmény). A következık paraméterek szerint határoztuk meg egy adott állat kolera pozitivitását: O peracut fázisban: klinikai tünetek nélkül elhullott madárból a pasteurella multocida reizolálási a májból. O elhullást megelızıen az állat a betegség tüneteit mutatta. O az állat nem hullottak el a megfigyelési periódus végéig, de jellegzetes klinikai tüneteket mutatott és kórbonctani vizsgálattal valamint a kórokozó re-izolálásával pozitívnak bizonyult. O az állat nem hullott el és nem mutatott specifikus klinikai tünet, de a megfigyelési idıszak végén a kórokozót a májból vagy izületbıl izolálni lehetett. Az így standardizált fertızési kísérleteinkben jelentıs eltéréseket tapasztaltunk az egyes fajok, itt felsorolt szerotípusok iránti fogékonyságát illetıen.

25

CEVA-Phylaxia, Biológiai Regisztrációs Igazgatóság1, SzIE ÁOTK, Járványtani Tanszék2

Bakteriológia

KISÉRLETI TAPASZTALATOK EGY BAROMFIKOLERA VAKCINA HATÉKONYSÁGI VIZSGÁLATAI SORÁN, AZ AMERIKAI- ÉS AZ EURÓPAI GYÓGYSZERKÖNYVEK KÖVETELMÉNYEINEK ÖSSZEHANGOLÁSÁRÓL Makai Ágnes1, Herczeg József1, PhD, Makrai László2, PhD, Fodor László2, az áo.tud. kandidátusa Mulárd kacsáknak szánt baromfikolera vakcina kifejlesztése kapcsán, mulard kacsán és pulykán végzett A3 szerotípusú hatékonysági vizsgálataink célja, két merıben eltérı hatékonysági vizsgálati modell összehasonlítása volt. Ezzel lehetıvé kívántuk tenni, hogy a nehezen reprodukálható Európai Gyógyszerkönyvi (EU) mulard kacsa fertızési kísérleteket a megbízhatóbban elvégezhetı Amerikai Gyógyszerkönyvi (US) vizsgálatokkal helyettesíthessük a rutin vakcina-felszabadítási vizsgálatokban. Kacsán az Ph Eur szerint végezve, törtdózisú hatékonysági vizsgálatokkal bizonyítottuk, a teljes dózisú vakcina antigén-tartalom kiválasztásának helyességét: o 1/5 és 1/25 antigén tartalmú kísérleti vakcinák több mint 90%-os klinikai védelmet biztosítottak (1/125 antigén tartalom 55%-os, alacsony védelmet nyújtott). Nem cél állatfajon, pulykán végzett termék-felszabadítási teszt érzékenységét mutatja, hogy a vizsgálatot 9CFR szerint végezve: o 70% feletti klinikai védelmet ad az 1/25, és kevesebb mint 70%-ot 1/125 antigén tartalmú kísérleti vakcina. A 9CFR szerint végrehajtott pulyka teszt termék-felszabadítási vizsgálatként való alkalmazhatóságát mutatja, hogy ez a két tört-antigén-tartalmú kísérleti vakcina a kacsán is azonos hatékonysági eredményt adott a Ph Eur szerint végzett kísérletben: több mint 70%-os védelem 1/25- és kevesebb mint 70%-os védelem az 1/125 antigén tartalmú vakcina esetén.

26

CEVA-Phylaxia, Biológiai Regisztrációs Igazgatóság1, SzIE ÁOTK, Járványtani Tanszék2

Bakteriológia

KISÉRLETI TAPASZTALATOK HÉT VALENCIÁJÚ KOMBINÁLT BAKTERIÁLIS- ÉS VÍRUSVAKCINA HATÉKONYSÁGÁRÓL AVIBACTERIUM PARAGALLINARUM, SALMONALLA ENTERITIDIS, ND, IB ÉS EDS VONATKOZÁSÁBAN Herczeg József1, PhD, Varga Katalin1, Makai Ágnes1, Makrai László2, PhD, Fodor László2, az áo.tud. kandidátusa

Több bakteriális és vírus eredető antigén komponenssel „terhelt” inaktivált olajos vakcinák fejlesztésekor a cél olyan készítmény elıállítása, ami kifogástalan egyensúlyt teremt az ártalmatlansági és az emlékeztetıoltásokra vonatkozó hatékonysági elvárások között. Vakcinafejlesztési elıtanulmányaink szerint a komplex vakcinák Avibacterium paragallinarum antigén tartalma jelentısen befolyásolja a vakcina víruskomponenseinek hatékonyságát. Hatékonysági kísérleteink során négy eltérı Avibacterium paragallinarum (az egyéb komponensekre vonatkozóan állandó) antigéntartalmú modell-vakcinat vizsgáltuk. A vizsgálatok során a közvetlen fertızési Ap. modellt alkalmaztuk. A kísérleteket szerotipusonként elkülönítve, öt vakcinázott csoport, egy kontroll csoport és sentinel madarak bevonásával hajtottuk végre. A vakcinázott csoportok 11 és 16 hetes korban, normál dózisú im. vakcinázásban részesültek, a fertızés 19 hetes korban történt. Elızetes pathogenitási tesztek alapján kiválasztott fertızı törzseket embrionált SPF tyúktojás szikzsákba történı oltásával szaporítottuk el. A baktériumot 48 órás inkubálást követıen arattuk és 2-6x106 CFU/ml dózisban az orrnyílásba és a szájpadlási hasadékba cseppentve alkalmaztuk. Ráfertızést követıen a klinikai tüneteket az irodalomból ismert score rendszer szerint hét napig rögzítettük. A klinikai tüneteket mutató egyedeket a kísérlet végén felboncoltuk és megkíséreltük a kórokozó reizolálását az infraorbitális sinusból. Vizsgálataink jelen állapotában a Salmonella és a víruskomponensek hatékonyságát szerológiai vizsgálatok alapján tudjuk ellenırizni. Kidolgozás alatt áll ND, IB és SE fertızési kísérletek végrehajtása a leghatékonyabb reprezentáns kísérleti vakcinával.

27

SZIE-ÁOTK, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék1

Bakteriológia

HÁZIÁLLATOKBÓL IZOLÁLT HISTOPHILUS SOMNI TÖRZSEK ANTIBIOTIKUMÉRZÉKENYSÉGÉNEK VIZSGÁLATA Jánosi Katalin1, Szántó Barbara1, Makrai László1, PhD, Varga János1, az MTA levelezı tagja, Gyuranecz Miklós1 és Fodor László1, az áo. tud. kandidátusa

A Histophilus somni (korábbi neve: Haemophilus somnus, Histophilus ovis, Haemophilus agni) egy Gram-negatív, igényes, fakultatív pathogén baktérium. A kórokozó által okozott megbetegedések egyre nagyobb jelentıséggel bírnak a nagyüzemi szarvasmarha- és juhtartásban, a kórképek sokféleségével és az általuk okozott gazdasági kár mértékével egyaránt. A baktérium nehéz vizsgálhatósága miatt azonban sok kérdés máig is tisztázatlan a kórokozóval és az általa okozott betegséggel kapcsolatban. A szerzık összesen 40, morfológiai, tenyésztési és biokémiai tulajdonságai alapján H. somninak meghatározott baktériumtörzs antibiotikum érzékenységét vizsgálták nemzetközi standard eljárásokat (NCCLS) követve. A vizsgálatokba bevont törzsek (40) szarvasmarha légzıszervi (14) valamint hüvely (10), juh (10) és kecske (5) genitália eredetőek voltak, ezenkívül egy, a rendszer ellenırzésére szolgáló (QC) típustörzset (ATCC-700025) is vizsgáltak. A H. somni által okozott kórképek gyógykezelése során a gyakorlatban leginkább alkalmazott hat antibiotikum: enrofloxacin, florfenikol, gentamicin, penicillin, tetraciklin és tilmikozin hatékonyságát vizsgálták. Az antibakteriális szerek minimális gátló koncentrációjának (MIC) meghatározása standard mikrohigításos módszer alkalmazásával történt. A vizsgálatba vont H. somni törzsekre vonatkozó MIC értékek enrofloxacin és florfenikol esetében megegyeztek az adott antibiotikumra vonatkozó QC értékekkel, azonban gentamicin, penicillin, tetraciklin és tilmikozin esetében kis mértékben eltértek a QC értékektıl, hasonlóan a szakirodalomban fellelhetı adatokhoz. A rendszer ellenırzésére szolgáló H. somni törzsre vonatkozó minimális gátló koncentráció értéke minden antibiotikum esetében a QC tartományba esett. A szerzık az eredmények elbírálása során elemezték a vizuális leolvasás, valamint a 450nmen és 650nm-en mérhetı optikai denzitás kapcsolatát, az eredmények alapján pedig, összefüggést kerestek a MIC érték, a törzs eredete – gazdafaj, kórforma – és izolálási ideje között.

28

SZIE-ÁOTK, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék1 MGSZH-K, Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság2 MGSZH, Jász-Nagykun-Szolnok Megye3 Medo kft.4

Bakteriológia

A TULAREMIA KÓRBONCTANA MEZEI NYÚLBAN (LEPUS EUROPAEUS), VALAMINT AZ IZOLÁLT F. TULARENSIS TÖRZSEK ANYAGCSEREUJJLENYOMATÁNAK JELLEMZÉSE Gyuranecz Miklós1, Erdélyi Károly2, Szeredi Levente2, Fodor László1, Dénes Béla2, Ráczné Mészáros Ágnes2, Jánosi Katalin1, Füleki Miklós3, Szépe Bálint4, Makrai László1 A Francisella tularensis egy Gram-negatív, obligát aerob baktérium, amely széles gazdaspektruma révén rágcsálókat, kedvtelésbıl tartott és haszonállatokat, és az embert is képes megbetegíteni (zoonózis). A tularemia természeti gócfertızések formájában Magyarországon is elıfordul mind a mezei nyúl (Lepus europaeus) és a mezei hörcsög (Cricetus cricetus), mind pedig az emberi populációban rendszeresen megbetegedéseket okozva (2005-ben 87, 2006-ban 160, 2007-ben 23 bejelentett emberi megbetegedés). A tavalyi és az idei mezeinyúl-vadászati, -befogási és -exportálási idıszak alatt sikerült, az ország különbözı területeirıl származó, 25, tárgylemez agglutinációval szeropozitívnak talált, továbbá 15 egészséges (negatív kontroll) mezei nyúlon kórbonctani vizsgálatot végeznünk. A 25 szeropozitív mezei nyúl közül 14-ben találtunk makroszkópos kórbonctani elváltozásokat. Tizenegy egyednek a tüdejében, kettınek a szívburkán, egy mezei nyúlnak pedig a veséiben észleltünk gombostőfejnyi, lencsényi gyulladásos-elhalásos gócokat. Valamennyi szeropozitív és negatív kontrol nyúlból szív-, tüdı-, máj-, lép-, vese- és csontvelımintákat vettünk további kórszövettani vizsgálatokra, melyeket pufferolt formalinban történt fixálás után, 2 napon belül paraffinba ágyaztuk be. A beágyazott szervmintákat hematoxillin-eozinnal megfestve vizsgáltuk, valamint kereskedelmi forgalomban kapható ellenanyag segítségével immunhisztokémiai eljárást is kifejlesztettünk a Francisella tularensis kórszövettani diagnosztizálására. A kórszövettani vizsgálat során a különbözı korú gyulladásos-elhalásos gócok granulómaszerő szerkezetet és különbözı mértékő kötıszövetes demarkációt mutattak. Az immunhisztokémiai vizsgálatok során elsısorban a histiocyták cytoplasmájában tudtuk kimutatni a kórokozót. A makroszkópos kórbonctani elváltozást mutató mezei nyulak mindegyikébıl sikerült a kórokozót egéroltás közbeiktatásával izolálnunk 1% ciszteint tartalmazó csokoládéagaron (módosított Francis-féle táptalaj). Elvégeztük az izolált törzsek anyagcsere-ujjlenyomatának vizsgálatát a Biolog rendszerrel és a 16S rRNS génen alapuló molekuláris biológiai azonosítását is. A Biolog rendszer nem csak 24 óra, de már 4 óra elteltével képes volt azonosítani a F. tularensis-t. Az általunk vizsgált törzsek nem hasznosították az összes olyan szénforrást, amit a Biolog adatbázis feltüntet e baktérium esetén. A rendszer hibája ugyanakkor, hogy nem tesz különbséget a glicerinhasznosítás alapján a virulensebb F. tularensis ssp. tularensis (glicerint hasznosítja) és a kevésbé virulens F. tularensis ssp. holarctica (glicerint nem hasznosítja) között. Mivel egyik általunk vizsgált törzs sem hasznosította a glicerint, így F. tularensis ssp. holarctica-ként azonosítottuk ıket, amit a 16S rRNS gén szekvenciák is megerısítettek. Szénforrás-hasznosításuk alapján a törzsek közötti rokonsági fokokat törzsfán ábrázoltuk (módosított UPGMA elemzés). A törzsek közeli rokonsági fokot mutattak, ami a F. tularensis genomjának konzervatív jellegére utal.

29

MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete1 Országos Epidemiológiai Központ2

Bakteriológia

A VIRULENCIA DETERMINÁNSOK HASONLÓSÁGA EREDETŐ PSEUDOMONAS AERUGINOSA TÖRZSEKBEN

HUMÁN-

ÉS

ÁLLAT

Szmolka Annamária1, Libisch Balázs2, Pászti Judit2, Füzi Miklós2, és Nagy Béla1

Az orvosi-, állatorvosi, élelmiszerbiztonsági gyakorlatban az ismert enterális kórokozók mellett esetenként a Pseudomonas aeruginosa törzsek is gondot jelentenek, melyek virulenciájáról hazai adataink egyelıre nincsenek. Az antibiotikum rezisztenciával kapcsolatban viszont ismert, hogy a Pseudomonas törzsek egy része több antibiotikummal szemben is rezisztenciát mutathat. Újabb adatok szerint a humán Pseudomonas törzsek az antibiotikumok egyre több típusával szemben bizonyulnak rezisztensnek (aminoglikozidok, fluorokinolonok), míg az állati eredető izolátumokról e tekintetben is keveset tudunk. A humán- és állatgyógyászatban egyaránt alkalmazott egyik aminoglikozid a gentamicin, mellyel szembeni rezisztencia aminoglikozid-módositó enzimeknek (acetil-, adenil- és foszfotranszferázok) valamint 16S rRNS metilázoknak tulajdonítható. Jelenlegi célunk volt, hogy humán és állat (bovin) eredető Pseudomonas aeruginosa törzsek virulencia determinánsairól és gentamicin rezisztenciájáról, valamint a rezisztenciát meghatározó, egyes genetikai elemekrıl tájékozódjunk. Ezen vizsgálatok ugyanis alapul szolgálhatnának annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy az állati eredető Pseudomonas izolátumok jelenthetnek-e humán-egészségügyi és élelmiszerbiztonsági kockázatot. Ennek megfelelıen, humán klinikai mintákból származó, valamint egészséges szarvasmarhákból izolált (bélsár, remese, tej) Pseudomonas aeruginosa törzsek virulencia és antibiotikum rezisztencia mintázatait hasonlítottunk össze. Fenotípusos rezisztencia vizsgálataink a humán- és állatgyógyászatban használt antibiotikumok széles körét érintették, míg a genetikai vizsgálatokat fıként az aminoglikozid -azon belül is a gentamicinrezisztenciát meghatározó génekre (rRNS metilázok, acetil-, adenil-, foszfotranszferázok) szőkítettük. A fıbb virulencia determinánsok PCR vizsgálatának tekintetében irodalmi adatokra támaszkodtunk, és a pozitív reakciók valódiságát minden esetben szekvenálásokkal erısítettük meg. Eredményeink arra utalnak, hogy a vizsgált humán és bovin Pseudomonas aeruginosa törzsek virulencia determinánsai igen hasonlóak, ezzel szemben viszont antibiotikum rezisztencia és integron hordozás tekintetében a humán törzsek jelentısen gazdagabbak. Következésképpen elmondható, hogy a bovin törzsek a jelenben még nem, de a továbbiakban, esetlegesen a humán törzsekhez hasonló antibiotikum-rezisztenciára szert téve, élelmiszerbiztonsági és humán-egészségügyi veszélyforrást jelenthetnek.

30

MGSzHK, ÁDI 1 SZIE-ÁOTK, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék2

Bakteriológia

CAMPYLOBACTER JEJUNI ÉS COLI AZONOSÍTÁSA ÉS ELKÜLİNÍTÉSE REAL-TIME PCR-EL INTÉZETÜNKBEN Schweitzer Nóra1, Dán Ádám1 Ph.D., Ursu Krisztina1 Ph.D., Kaszanyitzky Éva1 Ph.D., Varga János2 az MTA tagja

A világszerte elıforduló termofil Campylobacter fajok elsısorban élelmiszerbiztonsági szempontból fontosak, mivel haszonállataink többnyire tünetmentes hordozók. A hagyományos tenyésztéses módszerrel a baktériumok izolálása hosszadalmas, és a fajok elkülönítése nehézkes. A rezisztencia vizsgálatok elvégzéséhez szükséges a baktériumok kitenyésztése, amit mi a jelenleg hatályban lévı ISO 10272:2006 szabvány szerint végzünk. Számos, az irodalomban leírt PCR módszert hasonlítottunk össze a fajok meghatározására, ezek közül szenzitivitási vizsgálatok alapján kiválasztottuk a legérzékenyebb, C. coli azonosítására alkalmas PCR rendszert. A C. jejuni azonosítására magunk terveztünk új primereket. A hagyományos agarózgél alapú PCR optimalizálási kísérletek után a 2 rendszert realtime PCR-re adaptáltuk úgy, hogy azokat azonos hımérsékleti profillal lehessen futtatni. A két rendszer EvaGreen fluoreszcens jelölı festékkel mőködik, a 2 faj az olvadási görbék alapján különíthetı el. Az általunk kidolgozott real-time PCR vizsgálati módszerrel 4 óra alatt 50 minta azonosítását illetve elkülönítését tudjuk elvégezni. Ez annak is köszönhetı, hogy mind a feltárási, mind a PCR reakciók pipettázási folyamatait robotok segítségével automatizáltuk. Rendszerünkkel a 2008-ban intézetünkbe beérkezett mintákból izolált 132 törzset azonosítottuk, ugyanakkor visszamenıleg a 2007-es év 140 izolátumait is feldolgoztuk. A továbbiakban, a tavalyi illetve az idei izolátumokat PFGE és MLST módszerekkel jellemezzük, így egy komplex, átfogó képet kapunk a magyarországi haszonállatok Campylobacter fertızöttségérıl, fajonkénti eloszlásáról, molekuláris biológiai jellemzıirıl, így lehetıség lesz arra, hogy a humán megbetegedésekbıl származó törzsekkel összehasonlítsuk.

31

Ceva-Phylaxia Zrt, Budapest

Bakteriológia

COXIELLA BURNETII VAKCINATÖRZS SZEKVENCIA TIPIZÁLÁSSAL (MST)

AZONOSÍTÁSA

MULTISPACER

Éva Balla A Coxiella burnetii (C. burnetii) baktérium, a “Q láz” okozója mind emberekre mind haszonállatokra nagyon fertızı. Embernél akut formában magas lázt, tüdıgyulladást, terhes nıknél vetélést, krónikus formában endocarditis-t okoz. Juhokban, szarvasmarhában és kecskében vetélést idéz elı (jelentıs anyagikárt okozva ezzel a tenyésztıknek). A fertızés embereknél gyakran a belélegzett baktérium részecskékkel történik, melyek az állatok ellése során keletkezett fertızıtt amnion folyadékból, placentából származnak. A fertızés létrejöhet állati váladékkal szennyezett gyapjú vagy egyéb anyag, nyers tej és tejtermék révén is. A Ceva-Phylaxia haszonállatok részére kifejlesztett egy inaktivált vakcinát, ami jelenleg központi európai regisztráció alatt van. Regisztrációs célból szükségessé vált a termelı törzs azonosítása. Szerológiai módszerekkel nagy hasonlóságuk miatt, nehéz a különbözı C. burnetii törzsek, izolátumok megkülönböztetése. Korábbi vizsgálatokban kimutatták, hogy különbözhetnek plazmid típusukban (QpH1, QpRS, QpDG, and QpDV), SDS-poliakrilamid gél elektroforézissel kapott lipopoliszaccharid mintázatukban, vagy pulse field elektroforézissel kapott endonukleáz emésztett DNS mintázatukban. Meg tudták ıket különböztetni az izocitrát dehidrogenáz, com1 és a djlA gének szekvenciái alapján is. A legjobb hatásfokot olyan molekuláris biológiai módszerekkel , mint a sok helyő (multilocus) szekvencia tipizálással (MLST) és a gének közötti szakasz (multispacer) szekvencia tipizálással (MST) érték el. Mi az MST módszert választottuk a törzs azonosításához, mivel ez a módszer könnyebben kivitelezhetı, mint az MLST. Ez a módszer a gének közötti DNS szakaszok szekvenciáinak meghatározásán alapul. Ezek a régiók erıteljesen variábilisak, mivel alacsonyabb szelekciós nyomás alatt vannak, mint a velük szomszédos gének. Tíz olyan szekvenciát amplifikáltunk a termelı törzs DNS-érıl és szekvenáltunk, melyeket 173 különbözı C. burnetii izolátumon elızıleg teszteltek és 30 különbözı genotípust tudtak azonosítani velük (Glazunova és mts.-i., 2005). Ezt a módszert alkalmazva bizonyítani tudtuk, hogy a Ceva-Phylaxia termelı törzse C. burnetii Nine Mile.

32

MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete1 MgSzH Központ Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság2 MADARAKBÓL IZOLÁLT PASTEURELLA MULTOCIDA MEMBRÁNFEHÉRJÉINEK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA

Bakteriológia

TÖRZSEK

KÜLSİ

Varga Zsuzsanna1, az áo tud kandidátusa, Sellyei Boglárka1, Ivanits Éva2 és Magyar Tibor1, az áo tud kandidátusa A madarakban baromfikolerát vagy idült pasteurellózist okozó Pasteurella multocida baktérium igen elterjedt a hazai baromfiállományokban. A változatos kórképek kialakításáért az eltérı virulenciával rendelkezı törzsek tehetık felelıssé. Ezen izolátumok egymástól való elkülönítése és csoportosítása, az egyes kórképekben szerepet játszó törzsek egyedi sajátosságainak meghatározása mindmáig megoldatlan problémát jelent. E területek jobb megismerése lehetıséget adhat a baromfikolera ellen hatékony védelmet nyújtó oltóanyag kifejlesztésére. A baromfikolera régóta ismert, súlyos károkat okozó fertızı betegség, mégis keveset tudunk a fertızést kiváltó törzsek megbetegítı képességéért felelıs tényezıkrıl. Bizonyos, hogy a folyamatban nagy jelentıséggel bírnak a bakteriális sejtfelszín külsı membránjában megtalálható fehérjék (OMPs = outer membrane proteins), amelyek közül eddig 35-nél is többet azonosítottak. A külsı membrán fehérjék szerepet játszhatnak a baktériumburok integritásának megırzésében, a bakteriális konjugációban és a gazdaszervezet nyálkahártyáin való megtapadásban. Sejtfelszíni receptorai lehetnek a bakteriofágoknak és a humorális immunválaszban termelıdı ellenanyagoknak is, így általában immunogén tulajdonságúak. Diagnosztikai intézetbıl származó mintáink retrospektív elemzésébıl kiderült, hogy a pulyka és csirke állományokban az elmúlt években baromfikolerás megbetegedés nem fordult elı, a zárt tartás megakadályozta a betegség behurcolását. Ezzel szemben a kacsa, barbarie és mulard kacsa állományokban minden esetben baromfikolerát lehetett diagnosztizálni. A lúdállományokban pedig közel egyenlı számban lépett fel baromfikolerás megbetegedés és idült pasteurellózis. A fennemlített esetekbıl izolált baromfi eredető P. multocida törzsek alfaji, biotípus és buroktípus szerinti besorolása nem mutatott összefüggést sem a törzsek gazdafaji eredete, sem az általuk kiváltott kórképek tekintetében. Így vizsgálataink a továbbiakban elsısorban a külsı membrán két fı nagy-molekulasúlyú fehérjéjére, az OmpA-ra és a vas anyagcserében fontos szerepet játszó OmpH-ra irányultak. A törzsek általunk végzett csoportosításának alapját a két külsı membrán fehérje molekulasúlyában, ezáltal a poli-akrilamid gélen mutatott mobilitásásban tapasztalható különbségek adták. Eredményeink azt mutatják, hogy a baromfikolerát okozó törzsek egymástól elkülönülı, de nagyon hasonló Omp rajzolattal rendelkeznek. Valamennyi ide tartozó izolátum A buroktípusú és a túlheveny esetekben 1-es szerotípusú szomatikus antigénekkel rendelkezett.

33