Ára: 501 Ft
KÖZÉLETI MAGAZIN
Ember és természet – Orondpuszta
Feje a felhőkben, lába a földön – Szikora János
az Jubilál ános Arany J iskola
Paradicsom a panel tövében – városi kertészek
2015. – II. évfolyam 3. szám
Generációs élmények Magyarországon
Minden gyerek egyformán fontos
KÖZÉLETI MAGAZIN
A mindennapok valósága Mérnökként, az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Karának vezetőjeként vallom, hogy a modell-szerű megközelítés hatékony. Ha valamilyen rendszert vizsgálunk, akkor a szükségtelen, a nem lényegi dolgok elhanyagolásával, a legfontosabbak kiemelésével modelleket alkotunk. Ha ez az absztrakció jónak bizonyul, akkor műszaki megközelítéssel, a megalkotott modell jellemzői szerint kezeljük a folyamatokat. Székesfehérvár felsőoktatását illetően az ilyen modellnek alapvetően három, de még inkább négy tényezője van. Az egyik Székesfehérvár, amely egy kiváló város, és még jobb akar lenni. Ennek egyik feltétele az iparképesség, amelynek csupán egyik, de fontos összetevője a műszaki értelmiségiek kellő számossága. A modell második szereplője az ipar, amely természeténél fogva mennyiségi és minőségi növekedésre késztetett, folyamatosan nemzetközi mezőnyben is megmérettetve magát. A harmadik maga a felsőoktatás. Az a műszaki felsőoktatás, amely korábban hajlamos volt elfelejteni szolgáltató jellegét, azt, hogy az iparhoz kapcsolódva, azzal együttműködve fontos szakokon, naprakész képzése-
ket nyújtson, egyetemi jellegünkből adódóan bizonyos területek kutatásával, a folyamatos megújulás igényével. A modell negyedik szereplője az egyetemi hallgató, aki a felsoroltak mindegyikének szereplője, mindhárom összetevő áldásos tevékenységeiből részesedik. Lakhelyéül a várost választja, az iparban dolgozik, diplomájáért az egyetemen dolgozott meg, és további tanulmányait is itt folytatja. Ha az absztrahált modell elkészült, annak helyességéről több kísérlettel meggyőződtünk, akkor ebben való mindennemű, napokra is lebontott tevékenységünket a feltétlen tudatosság határozhatja meg. A modellalkotásnak veszélye is van. Ilyen, ha az ember valamit kitalál, valamit jónak gondol és ehhez képes – néha elvtelenül is – ragaszkodni. Ha csak statikus rendszerekben gondolkodnánk, tevékenykednénk, automaták, gépek lennénk. Pórusainkon keresztül magunkba szívtunk mindent, amit hitünk, szüleink, családunk, a környezetünk, barátaink, tanáraink adtak és adhattak.
Tudatosságunkat áthatja a mindennapok valósága. Folyamatosan kisebb-nagyobb módosításokat végzünk, a legnagyobb modell igényességéből semmit sem engedve. Különös kegy, hogy ezt emberként éljük és élhetjük meg. Dr. Györök György dékán Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kar
3
tar talom
tartalom 6 „Nem a világ irányítja a sorsomat…” Szereti „beszélgetésekben élni az életét”. Szívesen mesél élményeiről, emlékeiről, a családjáról – és arról a szigorú és bölcs értékrendről, amely neveltetéséből adódik. Dr. Abkarovits József fogász szakorvossal, a székesfehérvári szenátus tagjával beszélgettünk.
12 „Minden gyermek egyformán és elsősorban gyermek…” Kerek évfordulót, a gyógypedagógiai képzés ötvenedik évfordulóját ünnepelte az Arany János Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény az idén. Az iskola az eltelt évtizedek alatt nemcsak a városi közoktatás, hanem a fehérvári kulturális élet szerves részévé is vált. 4
Helyi Érték
18 Fejem a felhőkben, de a lábam a földön
32 Orondpuszta, az ember és a természet harmóniája
Nevét az egész országban ismerik. Rendező, dramaturg és díszlettervező. Több mint négy évtizede meghatározó alakja a hazai színház világnak. Ő Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója.
Egy gazdaság, ahol az állatok szabadon vannak, kiegyensúlyozottak és láthatóan boldogok. Ha újra gyerek lennék, nem is akarhatnék máshol felnőni, mint egy olyan helyen, ahol ember és természet harmóniában, egymást szolgálva fér meg. Ez a farm pont ilyen.
26
37
„A saját életünk kérdéseire a válaszok bennünk vannak…”
Könyvcsere pont a Fehérvári Civil Központban
Van úgy, hogy egy esemény – akár egy barátnő érzelmi válsága – megváltoztathatja az életünket. Az addig történtek, az addig tanultak egészen más megvilágításba kerülnek, és egy szempillantás alatt összeáll a kép. Hajzer Márta életvezetési tanácsadó életében ez pontosan így alakult.
„Ha te is egy olyan könyvmoly vagy, akinél mindig lapul a táskában egy-egy könyv, ez lesz a kedvenc sarkod a városban.” Ez a szöveg olvasható a Fehérvári Civil Központ könyvcsere pontjának ismertetőjén. Két lelkes kolléga, Lehotzki Ildikó és Váczi Márk szorgalmazására már ez a szolgáltatás is elérhető a város szívében.
tar talom
38
50
„Büszke vagyok arra, hogy elfogadtak a fehérváriak”
„Fejben mindig három lépéssel előrébb járok, de a valóság nem akar utolérni...”
80 ember, 4 autómárka, másfél hektárnyi állóeszköz, gép, jármű, és a legfontosabb: az emberi kapcsolatok – ezekért felelős Szmodits Krisztina, az Ivanics Kft. székesfehérvári kirendeltségének vezetője.
Krivarics Ditta lakberendező OtthonKommandó blogját tízezrek olvassák. Találunk itt ezerféle ötletet, nemrégiben arra is fény derült, hogy könyv születik. Az Év Anyavállalata címet is elnyerő kétgyermekes anyukával beszélgettünk.
60 Pilinszky közelében Könyvajánlónkban Kovács Péter Barnabás Pilinszky közelében című könyvét mutatjuk be, melyben a költőóriás világának meghatározó vonásairól, családi és baráti kötelékeiről mesél a költő unokaöccseként a művészettörténész.
62 44 „A gondolkodásomat kellett átállítani…” A biztosítási szakma a legracionálisabb foglalkozások egyike. Elképzelhető-e vajon, hogy valaki, aki huszonkét évet töltött ezen a pályán, egy napon elkezd alternatív gyógyítással foglalkozni? Kis Éva szerint a válasz: igen. Egy nagyon határozott igen.
54
Bezzeg az én időmben...!?
Paradicsom a panel tövében?
Bár a pszichológusok és a pedagógusok szakmai nézetei szerint minden ember más és más, kimutatható, sőt megélhető jelenség az emberek számára a generációs élmény. Ha megismerjük, hogyan gondolkodnak a világról az eltérő korban születettek, nemcsak a helyi közösség élete lesz harmonikusabb, de a családi, munkahelyi, iskolai élet is sikeresebbé válhat. Érdemes hát kicsit mögé nézni az egyes korosztályokat meghatározó generációs élményeknek.
A városi kertész kihasználja a legkisebb helyet is, szeme beültethető parcellák után kutat. Virágok helyett/mellett fűszernövényeket, koktélparadicsomot nevelget, tanul, informálódik, aztán ő maga informál, közösséget épít. Fehérváron is terjed a közösségi kertészkedés, néhány helyen már ládákban neveli növényeit a város népe.
Helyi Érték
5
„Nem a világ irányítja a sorsomat…” Nem tudom, mennyire gyakori, hogy egy fogorvos kezelés közben verseket mond a pácienseinek, vagy a történelemből vett izgalmas és tanulságos példázatokat mesél nekik. Persze, ha ez a fogorvos szereti az embert látni a betegeiben, ha szereti – ahogy ő fogalmaz – „beszélgetésekben élni az életét”, és ha mindez egy neveltetéséből adódó, szigorú és bölcs értékrenddel párosul, akkor azért érthetőbb a dolog. Dr. Abkarovits József fogász szakorvossal, a székesfehérvári szenátus tagjával beszélgettem.
Szöveg: Török Péter Kép: Simon Erika
– A Helyi Érték magazin mostani számának a „tudatosság” a vezérfonala. Mennyire jellemző ez az ön életére? – Abszolút. Persze, a kislányom rögtön mondaná, hogy hangulatember vagyok – de mégis jellemzőnek érzem magamra a tudatosságot. Ná-
6
Helyi Érték
lunk gyerekkoromban egy nagyon jól felépített, a harmincas évekre jellemző, szigorú otthon volt. Ugyan nagy hangulati kilengések jellemezték, de precíz volt, elvárásokkal teli – aminek az élét viszont tompította a szeretet. Mi örmények vagyunk, keresztény család, törvényeink vannak – és a törvényeinket konzekvensen betartjuk, ezért elkötelezettségeket vártak tőlünk. Amikor tizennyolc
éves lettem, édesapám azt mondta: sose felejtsd el, hogy elkötelezettség van, és annak vállalása. Egy ifjú embernek megfogalmazott egy komoly igazságot – pedig korábban soha nem beszélt így velem. Nekem ez jelenti a tudatosságot. Mindig terveznünk kellett az életünket. A hideget ki kellett bírni, terhelhetőnek kellett lenni. Sportoltunk is, mert egy férfinak bírnia kell a terhe-
lést, akkor is, ha nem lesz sportoló, mert alkatilag sem olyan. Azt hiszem, hogy annak a régi, egészséges magyar világnak a gyermekei vagyunk, ahol egy rend szerint élt a család. – A mai napig így él? – Én ebben nem vagyok olyan jó… De mégis, az életemben megvan az igény erre a fajta rendre. – Mikor jött rá, hogy ez jó? Mert én például gyerekkoromban ki-
csit szenvedtem attól, hogy a nagyapám mindenféle „életre felkészítő” dolgot tanított nekem, a kézzel betonozásig bezárólag. Aztán, amikor építkeztem, és értettem, hogy mi történik, akkor ráébredtem, hogy volt ennek értelme. – Nagyszerű édesapám volt: a nemzet iránt elkötelezett, igazi hazafi. Ráadásul az a közeg, amiben élhetett, a
mindennapi küzdelem kiváló terep volt számára, legyen szó alkotási kedvről, vagy éppen a börtöntől való fenyegetettségről. Az első magyar katonai kórházat ő állította fel a háború után, mert tífuszjárvány volt. Mellette nem lehetett nem rájönni, hogy ez jó így – mert soha nem éltünk másképp. Nagyon nagy szigor volt, de ezt én akkor igazából nem érzékeltem. Onnan tudtam meg, hogy amikor elHelyi Érték
7
életút
a világ irányította a sorsukat. És az, hogy köztük élhettem, számomra egy élmény volt. – Azt, hogy „nem a világ irányítja a sorsomat” sokan szeretnék elmondani magukról – de nem mindenkinek sikerül. Önnek sikerült? – Nem mondom, hogy nem hat rám a világ – de nem irányít, ez biztos. Van egy belső képem, amit az alakított ki, hogy a szüleimtől kaptam a csodát.
Nem tud a világ szennyes része lehúzni. A szép része viszont megérint.
mentem mentősként dolgozni, és kiderült, hogy ki vagyok, azt mondták: na, az öreg mellett nem lehet kön�nyű… De én csak azt tudtam, hogy a mi családunkban rettentő jó élni. Ös�szetartottunk, együtt gondolkodtunk – és erre volt is lehetőség. Az örmény családok nagyon szeretnek enni, jó
Amikor tizennyolc éves lettem, édesapám azt mondta: sose felejtsd el, hogy elkötelezettség van, és annak vállalása. a konyha – mi esténként három órát beszélgettünk az asztalnál. Fiatalon például sose jártunk el este szórakozni, mert elképzelhetetlen volt, hogy ne legyünk ott a vacsoránál. Csodálatos, saját világban éltünk. Széche-
8
Helyi Érték
nyiről és Kossuthról beszélgettünk, tizenkét évesen Kralovánszky Alánt és Pesovár Ferencet hallgattam. – Klasszikus polgári életforma, amiről mesél. De azért Magyarországon volt negyven olyan év, amikor ezt nem lehetett könnyű megőrizni. – Nekem olyan könnyű életem volt… Édesapám megbecsült orvos volt, aki az orvoslást nemcsak gyógyításra használta, hanem az emberek között élve, mint egy fáklya, világított. Prohászka Ottokár mondta egyszer, hogy „ne a tüzet sajnáld, ami elég, hanem az üszköt, ami nem tud lángra lobbanni”. Ez nálunk mindennapos mondat volt. Nem tört be az otthonunkba a másik világ. Falak voltak. De várfalak, a szellem várfalai. Igazi polgári lét volt ez, olyan emberekkel a környezetemben, akiket semmilyen megaláztatás nem tudott megtörni, mert önmaguk miatt léteztek – nem
Édesanyám nagyon erős asszony volt, régi, gazdagnak nem mondható katona-nemesi családból származott. Marxi értelemben a vagyoni helyzetükre azt mondanám: osztályharcra méltatlanok… De masszívan keresztény gondolkodású, és mindenekfelett becsületes család volt. És egy ilyen édesanya szolgálta az én lánglelkű édesapámat. Aztán jött egy kanyar az egyetemen is, ahová értelemszerűen nem vettek fel egy ilyen családból – fizikai munkára köteleztek, mert nem voltam KISZ-tag. De az is egy játék volt, mert erős gyerekek voltunk. Én a mentőknél dolgoztam, és nagyon szép emlékeim vannak onnan is. Nem tud a világ szennyes része lehúzni. A szép része viszont megérint: én például a szocializmusban is szerettem azt a fajta szolidaritást, ahogy a mindenféle társadalmi csoportból összekerült osztálytársaimmal tudtunk együtt létezni. – Van ebben egyfajta nosztalgia is? – A szocializmus iránt…? – A fiatalkora iránt. – Nincs. Én élvezem, hogy öregnek érezhetem magam, mert sok mindenre emlékezhetek. És az emlékeim között nagyon sok olyan dolog van, amit gyerekként tanultam – talán éppen azért, mert a szüleim soha nem tekintettek gyereknek a szó klas�szikus értelmében. Mindig nyíltan beszéltek előttünk – félreértés ne
életút
essék: nem szexualitásról. Hazaszeretetről beszéltek, felelősségtudatról, önfeláldozásról. Amikor édesapám infarktussal feküdt az ágyon, és kopogtak az ablakon, hogy beteghez kell menni, már ugrottunk is. Én tizenöt éves korom óta vezetek autót, mert édesapám szürkületi vak volt, és nem tudott volna este kimenni a betegekhez. Volt, hogy éjjel a vajda édesanyjához kellett menni, egy nem túl bizalomgerjesztő környékre – az nem volt kellemes. De édesapám azt mondta: ha az orvost hívják, menni kell. – Teljesen nyilvánvaló volt, hogy az orvosi pályát választja? – Ez érdekes dolog, mert ez talán az egyetlen gyenge pontja annak a világnak, amikor egy nagy erejű édesapa irányít. Soha nem gondolkodtam
azon, hogy mi legyek. Édesapám mindig utat mutatott - de a szó szép értelmében, nem erőszakosan. Azért az, hogy nem voltunk KISZ-tagok, meghatározta, hogy mi lehet belőlünk. De nem is fogalmaztam meg én ezt magamnak fiatalon. Szerintem nem is foglalkozást választottam volna, hanem eszmét: hősi halált halni a hazáért, például. De nálunk nagyon régóta az egészségügyben dolgozik mindenki – természetes volt, hogy ezen az úton tudunk haladni. Épp most mondtam el nagy örömmel a szenátusban, hogy a kislányom révén a Fejér Megyei Szent György Oktatókórházban a negyedik generációt adjuk. Nagyapám, édesapám, bátyám, sógorom, feleségem, én magam – és most már a kislányom is. Szűk volt a mezsgye, amin járhattam,
pedig inkább humán érdeklődésű voltam. Furcsa lehet talán, de az orvoslásban én ma is jobban élvezem az orvos-beteg viszonyt, mint magát a szakmát. Tudom, ilyet nem illik mondani, mert mindenkinek a szakmájában kellene elmélyednie – de én szeretem, hogy a másik oldalon egy ember van. – Meg is látszik a páciensein. Én még kevésbé rettegő embereket nem láttam fogorvosi váróban. – Alapvetően mindig derűs ember voltam, mert egy optimista hangulatú világban éltünk. Az a fajta helytállás, gerincesség, amit édesapám elvárt, nem is működött volna optimizmus nélkül. – Derű nélkül szerintem az emberi kapcsolatok is nehézkesebben működnek.
Helyi Érték
9
életút
– Meg a világ is. A rendszerváltás csodáját például az emberek ma már – visszatekintve – kicsit pesszimistábban látják. Pedig akkor itt egy csoda volt, és ezt így is éltük meg. Mindenki hitt benne, mindenütt átjárta a frissesség azt a poros légkört. – Mi maradt ebből mára? – Egy gyakorlati értelemben működő rendszer. Vannak negatív részei? Lehet. Ezt majd száz év múlva ítélje meg az utókor. Tudja, amikor Orbán Viktor azt mondja, hogy stadiont kell építeni, mindenki arról beszél, hogy mennyi pénz megy el. De közben elhangzik egy adat, hogy háromszázkilencvenezer igazolt ifjúsági sportolója van az országnak. Ez egy csoda. És ez nincs stadion nélkül. Áldozat nélkül ugyanis nem születnek csodák. Szerintem az is a rendszerváltás lendületét idézi, amikor hallom Fehérvár polgármesterét, és azt mond-
10
Helyi Érték
ja: elindul egy program, ami húsz év múlva ilyen és ilyen eredményt hoz. Ki tervez ma két évtizedre? Aki hisz
Áldozat nélkül ugyanis nem születnek csodák. abban, hogy ez a rendszer, ami a kilencvenes évek elején született, ma is működik. De ehhez nemcsak a sziklákat kell megmozgatni, hanem alapot is kell ásni. Pontosan ez az, ami miatt nagyon fontos, hogy ennek az országnak a miniszterelnöke „munka alapú társadalomról” beszél. Mert ha a szórakozást adná életformaként a gyerekem kezébe, akkor a családom ellen tenne. – Adottak ehhez a feltételek a mai Magyarországon? – Részben. Mert a pedagógusainkat például nem igazán becsüljük meg,
pedig rájuk bízzuk a gyerekeink sorsát, mert azt akarjuk, hogy a legjobbat kapják. Nekem például van még talán húsz évem az életben, ebből tízet a legjobb esetben is azzal tölthetek, hogy eljutok a főtérre, és iszom egy kávét valahol. De a gyerekem az unokámat fogja nevelni – ezért neki akarok szép életet. Azt szoktam mondani: nem az istenhitem miatt nem félek a haláltól, hanem azért, mert látom, hogy az unokám már szaladgál, ezért tudom, hogy van örök élet. – Czeizel Endre mondta az egyik utolsó interjújában, hogy akinek van gyereke, az tulajdonképpen halhatatlan. – Én érzem ezt. És ez talán visszaadja azt a derűt is, amelyben felnőhettem. – A stabil világnézete összefüggésben van a történelem iránti rajongásával is?
életút
– Én nem vagyok elég művelt ember. Szeretek olvasni, és nagyon sok mindent készen kaptam. Nálunk mindig ki volt adva, hogy nyáron milyen könyveket kell elolvasni. Néha mármár azt éreztem, hogy a sok tudás
Én egy olyan otthonból jöttem, ahol a Kossuth-Széchenyi vitában Kossuthnak nem volt esélye. fékez, cselekvésképtelenné tehet, mert ha olvastam valamit, időnként azt éreztem, hogy olvastam már az ellenkezőjét is. A történelem számomra egy megélt világ. Élvezem benne azt, hogy vannak válaszok a múltból. Azt gondolom, hogy nekem sose volt olyan nagy tudásom, mint néhány általam ismert és tisztelt embernek a környezetemben. Viszont szerencsére van egyfajta lényeglátásom, és ehhez a történelmi ismereteim segítettek hozzá. Én egy olyan otthonból jöttem, ahol a KossuthSzéchenyi vitában Kossuthnak nem volt esélye, ahol a lakás egyik falát Anjou uralkodók, Hunyadi Mátyás, Rákóczi Ferenc, Teleki Pál, Bethlen Gábor, Tisza István képei díszítették. Ezért nem úgy fogalmaznék, hogy érdekel a történelem – inkább úgy, hogy engem a történelemmel tanítottak. Mégpedig egy nagyszerű tanító: édesapám. – Komoly tartást ad az ilyen nevelés, gondolom. – Amikor a bátyám nem lépett be a KISZ-be, az még nagyon nagy baj volt: ki akarták rúgni a gimnáziumból. Odahaza meg ünnepi ebéd volt, és édesapám azt mondta: „a fiam helytállt”. Pedig nem volt ez elvárás, édesapám biztosította a bátyámat, hogy ha tizenöt évesen a KISZ-t, vagyis az ő értelmezésében a könnyebb utat, a gerinctelenséget választja - akkor is a család tagja marad. Érdekes egyébként, hogy az én esetemben már nem volt ennek a döntésnek akkora jelentősége, csak nem vet-
tek fel az egyetemre – pontosabban felvettek, csak el kellett mennem egy év fizikai munkára. Érdekesen jellemzi egyébként a szocializmus liberalizálódását, hogy a két eset között csupán hat év telt el: a bátyámat 1970-ben még meghurcolták, engem 1976-ban már nem. – Amikor meg én mondtam a KISZ-re 1987-ben nyilvánosan, hogy egy hülyeség, már mindenki csak röhögött… – Így van. Ezek a dolgok könnyen változtak – az örök értékek viszont nem. – Engedjen meg még egy kérdést a beszélgetés végére. Teljes az élete? – Most nagyon. Mert nagyon sok embernek lehetek most hálás, és mert
úgy érzem, van mit tennem. Például: Székesfehérváron a szájsebészet összeomlott. Elmentek az orvosok, mert a rendszer nem jól működött. De mi, örmények nem szoktuk feladni… És mellém állt a polgármester úr, mellém állt a kórház főigazgatója – és ma újra létezik a városban szájsebészet, amely országos oktatási akkreditációval rendelkezik. Tudja, ha látja a világ, hogy az út, amin járok, az konzekvens – akkor elmondhatom, hogy szép életem van. Boldog ember vagyok. Édesapámtól kaptam egy fáklyát – ami az én kezemben csak egy gyertyaszál. De talán ebből a gyertyaszálból valamit, egy kis égő ágacskát továbbvisz a fiam vagy a lányom. És ez megmarad…
Helyi Érték
11
ok tatás
„Minden gyermek egyformán és elsősorban gyermek…”
Kerek évfordulót, a gyógypedagógiai képzés ötvenedik évfordulóját ünnepelte az Arany János Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény az idén. Az iskola az eltelt évtizedek alatt nemcsak a városi közoktatás, hanem a fehérvári kulturális élet szerves részévé is vált. Ahogy az idei gyermeknaphoz kapcsolódó, a kerek évfordulót ünneplő eseményen Székesfehérvár alpolgármestere, Mészáros Attila fogalmazott: „Úgy vélem, az integráció egyik fontos lépését teszik meg ők maguk is azzal, hogy kiveszik a részüket a város mindennapjaiból. Faültetés és virágosítás, Integrált Regionális Kulturális Fesztivál, szakmai konferenciák, kiállítások, Esélyegyenlőségi Tematikus Hét, színházi előadások, rendszeresen részt vesznek a Pünkösdi Virágálom programban és a karácsonyváró adventi készülődésben.” 12
Helyi Érték
Helyi Érték
13
ok tatás
Szöveg: Török Péter Kép: Simon Erika, Tósoki Attila
Az iskola igazgatója, Bartyik Mihályné az ünnepség és az eltelt ötven év kapcsán úgy nyilatkozott: az intézmény szakmai sikereit elsősorban annak köszönhetik, hogy a hozzájuk járó diákokat teljes értékű gyerekeknek tekintik – hiszen eredményes nevelésüknek ez az egyik záloga. „Minden gyermek egyformán és elsősorban gyermek. Ugyanannak örül, ugyanattól fél, ugyanúgy szereti, ha szeretik és ugyanúgy szeret szeretni” – mondta az igazgatónő ünnepi beszédében. Ugyancsak fontosnak nevezte az ös�szetartó tantestületet és a csapatszellemet, amely szerinte – és az iskola valamennyi tanára szerint – komoly erőt ad a kollégáknak ezen a szép, de egyáltalán nem könnyű pályán. Azt, hogy a csapatmunkát tényleg komolyan gondolják, volt alkalmam személyesen is megtapasztalni. Amikor ugyanis megérkeztem az igazgatónővel megbeszélt interjúra, az igazgatói irodában ott találtam az egész vezér-
14
Helyi Érték
kart – szám szerint az iskola öt munkatársát. Valószínűleg kicsit „erre nem számítottam” tekintettel nézhettem magam elé, mert Bartyik Mihályné igazgatónő széles mosollyal csak an�nyit mondott: „Hívtam egy kis segítséget. Nekem könnyebb így – ők pedig megérdemlik, hogy szerepeljenek”. Azt gondolom, az alábbi írásból kiderül, hogy ez csakugyan így van…
– Nosztalgikus volt az ünneplés, vagy inkább tervezgetős? – Szerintem mindkettő volt egyszerre. Vannak hagyományos, régóta népszerű programjaink, amelyek most sem maradhattak el – ilyen volt például a régiós sportnap, ahol a többségi is-
„Egy országosan elismert gyógypedagógiai centrumot képzelek el Székesfehérváron…” – Bartyik Mihályné, igazgató – Kezdjük a kerek félszáz évet ünneplő rendezvénnyel. Mi volt a vezérfonal? – Úgy gondoltuk, a kerek évfordulót méltóképpen kell megünnepelni, mégpedig elsősorban gyermekprogramokkal, hiszen nem magunkat ünnepeljük, hanem azokat a gyerekeket, akikkel fél évszázad alatt régi és mostani munkatársaink együtt dolgozhattak.
Bartyik Mihályné, igazgató
ok tatás
kolák diákjaival közösen sportolnak a gyerekek. Emellett harmadik alkalommal rendeztük meg az Integrált Kulturális Fesztivált a Vörösmarty Színházban. Az ünnepi programokat záró gyermeknapi rendezvény viszont új dolog – de akkora siker volt, hogy minden bizonnyal bekerül a hagyományaink közé. – Sokat változott ez a szakma ötven év alatt? – Szörnyűség lesz kimondani, de én magam 1986-ban kerültem Székesfehérvárra, az akkori kisegítő iskolába. Főleg a szakmai környezet változott azóta rengeteget: akkoriban nyolcosztályos kisegítő iskolaként működtünk, de már a kilencvenes évek elején nyitottunk a speciális szakképzés irányába. Először ágazati betanított munkásokat képeztünk, majd – az OKJ-s képzések megjelenésével – kezdetben három szakmát oktattunk, jelenleg pedig hetet. De mindig felvettük a fordulatszámot: 2005-től indítottuk az utazó gyógypedagógiai szolgáltatást, és az autista tanulók csoportjainak számát is megemeltük: mára tizenegy ilyen csoportunk van, a kezdeti három helyett. Amikor 1998-ban igazgatóhelyettes lettem, 373 tanulónk volt, és hetven pedagógusunk. A tanulók létszáma aztán folyamatosan csökkent, végül 230-240 fő körül állapodott meg. Ennek ellenére soha nem kellett innen elküldenem gyógypedagógust, sőt, a kollégák létszáma folyamatosan növekedett. Jelenleg a székhely-intézményben 110 pedagógus dolgozik, a két éve tagintézménnyé vált Ezredéves Iskola munkatársaival együtt pedig összesen 157-en vagyunk, háromszázötven gyermekhez. – Hol kellene tartani újabb ötven év múlva? – Ha lehet ennél kicsit korábbi terveket megfogalmazni: egy szép épület már nagyon időszerű lenne. De ha minden jól megy, ahhoz nem kell megvárni a századik évfordulót - sőt, reményeink szerint újabb kerek évfordulót sem… Ami pedig a szakmai terveket illeti: én egy országosan elismert gyógypeda-
– Egyre jobban, bár egy picit még mindig nagyobb azoknak az aránya, akik nem a saját szakmájukban tudnak elhelyezkedni. De a virágkötőinket vagy a kőműveseinket például a gyakorlati helyet biztosító vállalkozók elég gyakran tovább foglalkoztatják. És van nyomon követésünk is: igyekszünk segítő kezet nyújtani, amíg diákjaink meg nem találják a helyüket az életben. „A legapróbb eredményt is tudni kell megélni…” – Mészárosné Törzsök Zsuzsanna, intézményvezető-helyettes
Fülöp Anita, intézményegység-vezető
gógiai centrumot képzelek el Székesfehérváron, mégpedig nemcsak helyi vagy megyei hatókörrel. És persze azért szeretnék személyesen is részt venni a századik évfordulón...
– Fő feladatom a szervezés, az intézmény működését, a külkapcsolatokat tekintve egyaránt. Szerencsénkre mind a középszintű gyógypedagógiai asszisztensképzés, mind a gyógypedagógus tanárképzés megtalálta az intézményt: nagyon régóta szoros kapcsolatban állunk velük, hiszen számos leendő kollégának biztosítunk
„Igyekszünk segítő kezet nyújtani…” – Fülöp Anita, intézményegység-vezető – A szakképzéseknél a piaci-társadalmi szükségszerűségeket veszik figyelembe, vagy az életéért fut az intézmény? – Mindig szem előtt tartjuk a piaci igényeket, és ennek megfelelően képezzük a diákjainkat. Elhelyezkedniük ezzel együtt nem könnyű - de ez egy többségi képző intézmény diákjai esetében is így van. – Hogyan kerülnek a diákok ebbe a képzéstípusba? – Mindenképpen az orvosi alkalmassági vizsga az első. A mi iskolánkba eleve szakértői vélemény alapján kerülnek a gyerekek, de az orvosi vizsgálatnál azt is nézik, hogy az adott szakmára alkalmasak-e. Számítógépes adatrögzítő, kőműves, asztalosipari szerelő, virágkötő és így tovább – szerencsére van miből választani. – Mennyire piacképes a képzés? Mennyire választja a munkaerőpiac az itt végzett diákokat?
Mészárosné Törzsök Zsuzsanna, intézményvezető-helyettes
gyakorlóhelyet. És szoros a kapcsolat a város civil szervezeteivel, a társszakmák képviselőivel, a védőnőkkel, orvosokkal is. – Milyen a felhozatal leendő gyógypedagógusokból? – Szerencsére egyre több olyan kollégát köszönthetünk a munkatársak Helyi Érték
15
ok tatás
között, akik nálunk töltötték a gyakorlati idejüket. Ennek nyilván az is oka, hogy az elmúlt években országosan is egyre ismertebbek lettünk, és így keresnek minket - napi szinten kapunk önéletrajzokat, pedig szeptembertől nincs üres álláshelyünk. Bár néhány dolgos kéz elkelne még azért… – Aki gyógypedagógus akar lenni, annak mániásnak is kell lennie? – Mindenféleképpen, a szó jó értelmében véve. Nevezzük inkább elhivatottságnak… Az a lényeg, hogy a legkisebb sikert, a legapróbb eredményt is tudni kell megélni. Ez a szakma erről szól. „Szerencsére sokan és szívesen támogatnak minket…” – Pothárné Gárdonyi Ágnes, a Szivárvány Szociális Alapítvány elnöke – Az alapítványt 1996-ban jegyezték be, jelenleg három tagú kuratórium működteti. A kezdetektől tartjuk az
16
Helyi Érték
eredetileg megfogalmazott célt: az intézmény diákjainak támogatását, illetve az iskola tárgyi feltételeinek javítását. Az a tapasztalatom, hogy a sikeres működés alapvető feltétele a pedagógusokkal, a munkatársakkal, az intézmény vezetőségével való jó kapcsolat – és ezen a téren nem lehet okunk panaszra. – Kikkel fontos jó viszonyban lenni a felsoroltakon kívül? – Mindenkivel... De elsősorban a támogatóinkkal, természetesen. Szerencsére sokan és szívesen támogatnak minket - ebben az évben, az évforduló kapcsán különösen sok segítőnk volt, köztünk nagy cégek és kisvállalkozók egyaránt. A nyolcvan-száz támogatónk közül több mint harmincan azzal is megtiszteltek minket, hogy elfogadták a meghívásunkat a gyermeknapi műsorunkra. Vállalatok, civil szervezetek, magánszemélyek is felajánlották a támogatásukat – sőt: egyik volt tanítványunk egy borítékba össze-
Pothárné Gárdonyi Ágnes, a Szivárvány Szociális Alapítvány elnöke
gyűjtötte a zsebpénzét, kétezer forintot, és elhozta nekünk. Ki se nyitottuk a borítékot, és azóta is őrizzük – nagyon megható ajándék…
ok tatás
– Konkrét célokat kell megfogalmazni, amikor a támogatókkal tárgyalnak? – Igen, mindig ezt tesszük, természetesen. A programokat követően pedig részletesen beszámolunk arról is, hogy mire fordítottuk a támogatást. „Nálunk igazán innovatív a vezetés is és a tantestület is…” – Lugosiné Neumann Márta, utazó intézményegység-vezető – Az utazó intézményegységet az integrált nevelésről szóló jogszabályok megjelenése hívta életre. Úttörők voltunk: abban a pillanatban léptünk, ahogy a törvény erre lehetőséget adott. Kezdetben tíz gyógypedagógus utazott hatvanhét gyerekhez, most pedig hetvenkét gyógypedagógus utazik ötszáz gyerekhez – a hatókörünk pedig a városi és kistérségi szintről megyei szintűre nőtt. De ha egyéb tankerületek kérnek segítséget, akkor sem szoktunk zavarba jönni. Ez egy óriási munka: ezekkel a létszámokkal gyakorlatilag önálló iskoláról is beszélhetnénk.
Lugosiné Neumann Márta, utazó intézményegység-vezető
– A kisegítő iskolák egy része nem úgy reagált a törvényi változásra, mint Önök: sokan elkezdtek attól félni, hogy az integrált oktatás megkérdőjelezi a létjogosultságukat. – Van olyan intézmény az országban, amely harminc éves múlttal rendel-
kezik, de még csak most tették meg azokat a szakmai lépéseket, amelyeket mi már évekkel ezelőtt – mivel láttuk, hogy ez kell a továbblépéshez vagy akár a túléléshez. Ez nem az ő hibájuk, inkább azt mutatja, hogy nálunk igazán innovatív a vezetés is és a tantestület is. – Az utazó csapatot mennyire fogadta szívesen a többségi iskolák tantestülete? – Bennük eleinte volt egy teljesen érthető ellenállás az integrált nevelés kapcsán, mert attól tartottak, hogy nem értenek ezekhez a gyerekekhez. Mi abban tudtunk és tudunk segíteni, hogy a kerettanterv követelményeit hogyan kell ilyen diákoknál alkalmazni. Sokat jelent ebben a munkában, hogy saját kiadványaink vannak, amelyekben a saját tapasztalatainkat írjuk le – de számos rendezvényt szerveztünk, és segítettünk például a jogszabályok értelmezésének megkönnyítésére is. Idén sok kollégánkat meghívták intézményi pedagógusnapokra, mert már odatartozónak érzik őket – én ezt óriási eredménynek tartom.
Helyi Érték
17
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
18
Helyi Érték
színház
Fejem a felhőkben, de a lábam a földön Nevét az egész országban ismerik. Rendező, dramaturg és díszlettervező. Több mint négy évtizede meghatározó alakja a hazai színház világnak. Azt már kevesebben tudják róla, hogy mindemellett jogász is. Ezen a nyáron már harmadik alkalommal vált valóra az álma azzal, hogy megrendezhette a székesfehérvári koronázási szertartásjátékot. Ő Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója. Szöveg: Zsida-Domokos Andrea Kép: Tósoki Attila
– Hogy van? Hallottam, kisebb sérülés érte. – Kerékpározni vittem a kisfiamat, és a legostobább baleset ért egy rossz mozdulattal. A tetőcsomagtartóra raktam fel a kerékpárt létrán, felemeltem és megfordultam, na, azt nem kellett volna. Ez izgalmas időszak egyébként is, háromévesen most lesz a kisfiunk beszoktatása az óvodába, most kezdünk vele járkálni a világba. Látjuk, ahogy kezd kinyílni a kis agya, ráadásul ez a gyerek verbálisan különösen gazdag. Négy gyerekem van, de egyik sem volt verbálisan ennyire kommunikatív, olyan fogalmazásokkal hoz minket zavarba, hogy a feleségemmel egészen ledöbbenünk. – Mit lehet tudni a többi gyermekéről?
– Legidősebb gyermekeim ikrek, ők most 20 évesek. A lányomat a napokban viszem beiratkozni a jogi egyetemre. Én is ott végeztem, és lassan 40 éve nem jártam arra. Nosztalgiázom egyet, és elviszem mindenhova, ahova én jártam, például régi diákkocsmákba. A fiam meteorológusnak készül, őt egyáltalán nem érintette meg a színház világa, de nem bánom, mert sosem erőltettem ezt. A kisebb fiam, aki már szintén egy fejjel nagyobb nálam, most 15 éves és még gimnazista. Minden gyermekem Pesten lakik. – Tamási Áron egyik művében írta: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Önnek hol van akkor az otthon? – Valójában végigkalandoztam az országot, nekem az otthon mégis
Budaörsön van. Egy olyan telken lakom, amit még a szüleim vettek meg. Odakötnek szülői és családi szálak, így, amikor hazamegyek, arra a telekre megyek haza, ahol a gyerekkoromat töltöttem. Bár szüleim már meghaltak, mégis a hely kisugárzása azt sugallja, hogy ott vannak, ott van a kezük nyoma. A fák, amiket még az apám, a három gyönyörű pünkösdi rózsatő, amit az anyám ültetett, ma is megvannak és virágoznak. Amikor az apám megvette ezt a telket, akkor ültetett két diófát. Azt a házat, amiben most lakom, édesapám halála után a közé a két diófa közé építettük. A két fa számomra olyan, mintha két kezével óvna. Felvetődött, hogy mennyivel hasznosabb lenne Székesfehérvárra költözni, és csak besétálni a színházba. De nem bánom ezt a távolságot, Helyi Érték
19
színház
mert amíg hazaérek, leperegnek a dolgok, vagy felkészülök az előttem álló napra. Csak otthon, ebben a miliőben tudom magam úgy kipihenni, mint sehol máshol. – Nem olyan régen ért véget az előző évad, aztán Királyi Napok, most új évad kezdődött. Volt ideje pihenni, feltöltődni? – Nem igazán. Amióta Székesfehérváron vagyok és kitaláltuk a Koronázási Ünnepi Játékokat, nem volt egy szabad nyaram, cserébe viszont megtanultam gyorsan pihenni. Az elmúlt három évben egybefüggő hosszabb idő nem adatott meg, viszont cserébe vannak rövidebb, 3-4 napok, amikor nagyon intenzíven tudok pihenni. Kikapcsolok mindent, a telefon megszűnik, e-mailt sem olvasok, abban a pillanatban igyekszem átkapcsolni a pihenésre. Időnként érzem, hogy veszélyes játékot űzök a testemmel és az energiámmal, de hát mindennek megvan az ára, és ezt a munkát csak maxi-
20
Helyi Érték
mális erőbedobással lehet csinálni. Sosem voltam eminens, de mindig szorgalmas voltam. A lustaságot sem rólam mintázták. Azt hiszem, alapos és kitartó vagyok, ha valamibe belekezdek, akkor azt szeretem minden ízében, aprólékosan elvégezni. Nagyon zavarnak az olyan félbehagyott dolgok, feladatok, amiknél azt érzem, hogy nincs minden oldala lesimítva. – Kiad olyan munkát a kezéből, amivel nem száz százalékban elégedett? – Nem. Nádasdy Kálmán nagyszerű tanárom volt a főiskolán, amikor rendező szakra jártam. Ő azt tanította, hogy a rendezőnek egy mimóza érzékenységével és egy tetű állhatatosságával kell rendelkeznie. Meg kellett tanulnom az életben, hogy ez bármennyire is paradox, nagyon fontos. Ha elvesztjük az érzékenységünket, elveszítjük az álmodás képességét. Ha pedig az ember elve-
szíti az álmodás képességét, akkor a színházban az éltető forrástól van megfosztva. Aki színházat csinál, annak állhatatosnak kell lenni minden tekintetben. Minden produkció csupa küszködés, kínlódás, számtalan konfliktus, és ezeket nemcsak kezelni kell, hanem mindet meg kell oldani. A legnehezebb, hogy a számtalan intézményvezetői kötelesség, szabályoknak való megfelelés kényszere, ne ölje ki az emberből az álmodás képességét. – Hogyan lehet megőrizni? – Erre nincs recept. És rendkívül nehéz. Mindenki maga próbálja a technikát kitalálni. Legfontosabb az, hogy az embernek legyenek menekülő szigetei, ahova visszavonul. Képes legyen lezárni azokkal a konfliktusokkal való gondolati problémázgatást, amik napközben érik. Erről persze sokkal könnyebb beszélni, mint megvalósítani.
színház
Én is érzem ennek a veszélyét, mert minden alkalommal, mikor befejeződött valamelyik színházvezetői megbízatásom, húztam egy egyenleget, és megkérdeztem magamtól: megérte? Biztos, hogy megérte? Ezt akartad? De mindig volt egy-két olyan feladat, egy-két olyan színpadi álom, amit nem tudtam volna megcsinálni, ha nem vagyok igazgató. Ennek az egyensúlya művészi értelemben a legfontosabb. – 2012-ben elnyerte az igazgatói pozíciót, akkor koncepciójának része volt a királyi szertartásjátékok? Lehet azt mondani, hogy ez is egy álom megvalósulása? – Idén nyáron, amikor nem kezdtük még el a próbákat a Romkertben, de már felépítették a színpadot és a nézőtér egy részét, egyik szombat délután kiültem nézni a munkásokat. Már állt a torony, és a szél himbálta a harangokat. Akkor úgy éreztem, hogy kevesebb boldogabb, elégedet-
tebb ember van nálam. Megőriztem azt a színes reprodukciót, amit Biczó Piroska könyvéből másoltunk ki, egy légi felvételt a Romkertről. Erre a másolatra 3 évvel ezelőtt filctollal felvázoltam, hogyan kellene kinéznie a színpadnak, a nézőtérnek, és azon a délutánon ezt láttam megvalósulni. Ezek az ösztönös vonalak, hogy megpróbáltam oda vizionálni a templomot, és hogy ez megvalósult, létezik, ez a legnagyobb dolgok egyike. Még nem vagyok az igazgatói ciklusom végén, de fel sem teszem magamnak azt a kérdést, hogy megérte-e, mert ha eddig tartana, már most megérte volna. – Hogyan tovább az elkövetkező két évben? – Az a típusú ember vagyok, akinek mindig rengeteg ötlete van. Ez áldás és egyben átok is, mert ezeket az ötleteket mindig meg kell valósítani. Nagyon sokszor úgy érzem, hogy nem tudok lépést tartani az ötlete-
immel. A színház jövőjével, perspektivikus építésével is számtalan ötletem és vízióm van, nem érzem úgy, hogy valaminek a végére értem volna. Egy nagy szellemi, stratégiai építkezésnek a derekán vagyok. – Nem kérdés akkor, hogy az igazgatói megbízatásának leteltével szeretné folytatni a munkát? – Kétségtelen, hogy ezek a tervek, ezek a víziók tudatosan egymásra épülnek, nem két-három évre szólnak, ezek nagyobb léptékűek. Bízom benne, hogy majd folytathatom. Én mélységesen hiszek abban, hogy a színházhoz – az anyagi lehetőségeken kívül –, nagyon fontos valahogy a csillagok szerencsés együttállása is. A színházban mindig van valami fátum, valami sorsszerű. Vannak sorsszerűen kudarc felé és vannak pozitív irányba mutató dolgok. Volt olyan az életemben, amikor óriási erővel vetettem bele magam egy helyzetbe, pedig abba sorsszerűen bele volt kódolva Helyi Érték
21
A Koronázási Ünnepi Játékok idei előadása, melynek kitalálója és rendezője is Szikora János. A szertartásjáték helyszíne a székesfehérvári Romkert, az egykori Nagyboldogasszonybazilika területe. Fotó: Simon Erika
22
Helyi Érték
Helyi Érték
23
színház
a bukás. Ez a győri művészeti vezetésemnek volt az időszaka. Az első pillanattól kezdve nagyon sok negatív dolog játszott közre, amiket akkor én nem vettem észre. Amikor beléptem ebbe az épületbe, azt éreztem, hogy végzetszerűen úgy álltak össze a csillagok, hogy ebben a színházban sok jó ember gyűlt össze. Nem csak a színészekről beszélek, bár fantasztikus társulattal büszkélkedhetünk. Rengeteg nagyszerű emberrel találkoztam, akik már előttem is itt dolgoztak. Lelkesek, tehetségesek, szívük-lelkük a színház, és ez nagyon fontos. A színház olyan szekér, amit egyedül nem lehet elhúzni. Nagyon sok ember kell hozzá, és akkor szalad jól, ha mindenki húz. Ebben a színházban csupa olyan ember vesz körül, akik ugyanolyan erővel és ambícióval dolgoznak, mint én. Közös érdemünk, hogy a színházunknak jó híre van a városban, a megyében, az egész országban. És erre minden itt dolgozó büszke lehet. – Ez is lehet az oka, hogy közel 100 ezer fős látogatottsága volt a színháznak?
– Ez így van. Most a tervezés időszakában kezdtünk el számolni, hogy lassan elérjük azt a határt, amikor a játékkal eltölthető naptári napok elfogynak. Ez egy pozitív nehézség. Ma Magyarországon minden színházat vezető tudja, hogy sokféle stílusú színházat lehet csinálni, de a közös nevező, hogy sikeresnek kell lennie. Ez minden színháznak kötelessége. Manapság a színházak sokba kerülnek, ezért valamit vissza kell adni a közösségnek. Bevételi forrásunknak egyharmada saját bevétel, de ha a másik kétharmad hiányozna, akkor ilyen színházat nem tudnánk csinálni. Ezért el is várják tőlünk, hogy minél több ember, hol sírva, hol nevetve, hol gondolkodva távozzon el ebből az épületből, ez a kötelességünk. – Tudatos döntés, hogy melyik király élete kerül színpadra? – Igen, két motívum vezet bennünket a döntésben. Olyan királyokat helyezünk a középpontba, akik történelmünknek sorsfordító vezetői voltak, illetve akiknek az élettörténetük elég izgalmas és dramatikus
volt. Istvánhoz és Lászlóhoz azért nehéz nyúlni, mert az ő személyüket a mítosz és legenda annyira körbefonta, hogy róluk nagyon nehéz életszerű képet adni. Először Könyves Kálmánnál találtunk olyan tényszerű életadatokat, amik kifejezetten drámai életet rajzolnak ki. Jövőre Kálmán testvérének, Álmosnak a megvakított fia, Vak Béla lesz a koronázási szertartásjáték középpontjában. – A város történelmi múltja adja a témát vagy az Ön történelemszeretete? – A városnak szerencséje volt velem, és nekem szerencsém volt a várossal. Gyerekkorom óta nagyon vonzódom a történelemhez, a művelődés- és művészettörténethez, de nem a tények és adatok miatt, hanem a gyökerek érdekelnek. A koronázási szertartásokra való felkészülések során azt tapasztaltuk, hogy ezekben a történetekben nagyon sok izgalmas székesfehérvári történelmi kötődés jön elő. Kálmánt például itt koronázták meg, és itt is A Hamlet előadás próbáján Fotó: Maczkó Csaba
24
Helyi Érték
színház
temették el István mellé. Középkori királyaink nagyon fontos elemei a múltunknak, és talán nem is vagyunk igazán tisztában ennek a történelmi jelentőségével. – Hogyan lehet a fiatalokkal megszerettetni a színház világát? – Igyekszünk egy-egy kötelező olvasmányt beépíteni műsortervünkbe, illetve van beavató színházunk, ahol az olvasmányélményeket színházszerűen feldolgozva avatjuk be a diákokat. A koronázás tapasztalatai vittek bennünket abba az irányba, hogy interaktívabbá tegyük a diákok részvételét. Magában a szertartásjátékban benne van az a lehetőség, hogy a fiatalok történelmi nyitottságát próbáljuk megragadni. – Nem régóta van egy közös megállapodásuk a Kaposvári Egyetemmel. – A Kaposvári Egyetem tanárai és a székesfehérvári színház művészei között létrejött egy együttműködés, aminek keretében 13 diák részben Kaposváron, részben pedig Székesfehérváron kezdi meg a színészet felső szintű elsajátítását. Ez az országban jelenleg egyedülálló, és egy ilyen közös munkának elsősorban a jövő generációjának oktatása szempontjából lehet nagyon nagy jelentősége. – Ki és mi alapján állítja össze, hogy egy évadban milyen darabokat játszanak? – A művészeti vezetés állítja össze, és ez majdnem egy éves munka eredménye. Nagyon sok szempontnak kell megfelelni. Sokfajta darabot szeretnénk bemutatni. De akkor ki fogja eljátszani? El tudja játszani az adott színész azt a szerepet? Jut-e szerep minden nagyszerű színésznek? Ha nem, akkor elölről kezdődik a keresése a daraboknak. Ez egy igazi Rubik-kocka, de nem hat oldala van, hanem sokkal több. Vannak darabok tavalyról, amikben rengeteg munkánk van, és még mindig nagyon sokan érdeklődnek utánuk, azokat az idén is játsszuk.
– Önt úgy ismerik, mint rendező, díszlettervező, dramaturg, nagyon értelmes, nyitott, sokoldalú ember. Tudatos döntés volt, hogy jogot is végzett? Hogy függ össze a jog és a színház? – Sehogy. A jog nem vezet a színház világába, de hozzátartozik egy sokkal szélesebb spektrumú életszemlélethez. Amibe nemcsak a művészetek iránti fogékonyság, hanem a társadalmi fogékonyság is beletartozik, és ez a kettő így teljes. Én nem tartozom a teljesen a ködben élő művészek közé. Szeretném azt hinni, hogy a fejem a felhőkben, de a lábam a földön. – Van esetleg hobbija? – Egy hobbim van, és ez a motoros repülés. Közel lakom a Farkashegyi Repülőtérhez, az ottani repülős klub
tagja vagyok, ott szoktam repülni. Más hobbira nincs is időm, de ezt nagyon imádom, ámbár a feleségem sokszor aggódik miatta. Négy éve rendelkezem pilótaengedéllyel, de sajnos nem tudok annyi időt szentelni rá, amennyit szeretnék. Ennek oka, hogy két teljesen bizonytalan tényezőnek van kitéve ez a sport, az egyik az én szabadidőm, a másik pedig az időjárás. Nem vagyok vakmerő, megjegyeztem az oktatóm mondatát: a repülőgép vezetésénél minden szabályt vérrel írtak. Én magát a repülést élvezem, a világot fentről. A világ struktúrája gyönyörű a magasból. Az erdők, szántások, mezők, ahogy a folyók szelik át, én ezt élvezem a repülésben. Azért repülök, mert ha lenézek, láthatom, hogy milyen csodálatos rend van a földön. Helyi Érték
25
„A saját életünk kérdéseire a válaszok bennünk vannak…” 26
Helyi Érték
élet vezetés
Tizennyolc éves korában abbahagyta a versenyszerű művészi tornát, és – mint mondja – részben emiatt sikerült magának eszméletvesztéses migrénes rohamokat összehoznia. Akkoriban, a kilencvenes évek elején még nem sok mindent tudtak kezdeni ezzel az orvosok, úgyhogy maga nézett utána, mit tehetne a javulás érdekében. Számos módszert kipróbált – először saját magán, aztán úgy alakult, hogy másokon is. Ma már ez a munkája – de közben néha kutyákat is rehabilitál, főleg a saját kutyájával szerzett tapasztalatok alapján. Hajzer Márta életvezetési tanácsadóval beszélgettem. Szöveg: Török Péter Kép: Simon Erika
– Város vagy falu? – Város. – Kutya vagy macska? – Kutya, kutya, kutya! – Kutya vagy ember…? – Hm. Egyforma. Talán furcsa ez, de a kutyák és az állatok legalább olyan közel állnak hozzám, mint az emberek – pedig az a munkám, hogy embereknek segítek. Amikor kislány voltam, rendszeresen kaptam ajándékba babákat, amik általában a sarokban, az ágy alatt, és ehhez hasonló központi helyeken kötöttek ki. Helyettük lovakról szóló könyvet nézegettem, és a legemlékezetesebb karácsonyom az volt, amikor egy zebrapinty párt kaptam. Mindig nagyon közel álltak hozzám az állatok, és mindig felkavart például, ha állatokkal méltatlanul bántak. Nekem gyerekkoromban nem örömünnep volt, ha állatkertbe mentünk, hanem kínzás – utána napokig sírtam, mert azt láttam, hogy azon a
szűk helyen szenvednek az állatok, főleg a medvék meg a nagymacskák. – Szerettél volna segíteni? – Az nem kifejezés. Arról álmodoztam, hogy női Superman formájában megyek, és kiszabadítom őket… Hogy utána mit csináltam volna velük, azt nem tudom, ennyire részletesen nem volt kidolgozva a forgatókönyv. – Odáig azért eljutottál, hogy bemenj a ketrecbe. – Többször is. Az első nagymacska, akivel találkoztam, egy kölyök tigris volt – illetve kettő, egész pontosan. Persze, nem csak én mehettem be hozzájuk – de például csak én vittem nekik ajándékot. A gondozójuk mesélte, hogy a legtöbben ezt a találkozást egy szolgáltatásnak tekintették: „kifizettem a belépődíjat, tehát a tigris csinálja azt, amit én akarok”. Na, ez nem így megy, ilyenkor a tigris behúzódik a sarokba, és morog, amíg ki nem viszik az illetőt. Én meg azt mondtam: „hálás vagyok, amiért beengedtek az életteretekbe”, és mindenben követ-
tem a gondozó utasításait. A közvetítő az emberek és a tigrisek között egy kutya volt – ő volt a falkavezér –, aki egyből a nyakamba ugrott, és fél perc múlva a tigrisek is követték. Azt hiszem, a kölcsönös tiszteleten múlt az egész – az is, hogy az egyik tigris, aki nem is volt igazán barátkozós fajta, a kezeim között aludt el, úgyhogy fél órával tovább maradhattam a kijelölt időhöz képest. – Ha már megemlítetted ezt a szót: az embereknél kiből lesz a falkavezér? – Sajnos, azt tapasztalom, hogy gyakran abból, aki jobban manipulál… Segítőként a tisztaság, az őszinteség, az egyenesség az érték számomra – és ezt is közvetítem a klienseimnek. A mindennapokban sokszor a manipuláció, a kifelé mutatott hamis élet a gyakoribb és a népszerűbb – egészen addig, amíg valaki be nem lát mögé, és ki nem derül, hogy ez csak légvár, öncsalás. Ez elég komoly gond szerintem – remélem, változni fog… Helyi Érték
27
élet vezetés
– A tevékenységed kapcsán főleg olyan emberekkel találkozol, akiknek egy kicsit megrendült a hitük a világban, a munkájukban, a párkapcsolatukban, saját magukban. Ha te az őszinteséget és az előbb felsorolt értékek fontosságát közvetíted feléjük – akkor nem legyengülve engeded vissza végül őket a manipulatív világba? – Az emberi játszmáknak mindig legalább két résztvevője van: az egyik általában domináns, a másik általában áldozat. Persze, nem a szó kriminalisztikai értelmében, hanem mondjuk egy „igen,de…” játszma elszenvedőjeként – ha például Eric Berne definíciójából indulunk ki. Vagy vannak olyanok, akiknek felnőttként is a szülő szükségleteit kell folyamatosan kielégíteniük, és nem tudnak szabadulni a megfelelé-
28
Helyi Érték
si kényszertől. A szociálpszichológiai kutatások általános tapasztalata, hogy a befolyásolhatóság nagymértékben függ az önismerettől. Minél jobban ismerjük magunkat, annál kevésbé vagyunk befolyásolhatók. Képesek lehetünk arra, hogy ne mindent a saját régi sérelmeinken keresztül lássunk, és ne rögtön veszélyt érezzünk, ha egy régi, elfeledettnek hitt problémánk valamiért újra elénk kerül. – Ez viszont egy komoly tanulási folyamatot kíván, hiszen a veszélyesnek ítélt szituációkból általában menekülni szeretünk, ahelyett, hogy megoldást keressünk rájuk. – Pontosan ezért fontos, hogy akár a tudatalattiból is kihozzuk azokat a sérüléseket, amiket a tudatos gondolkodásunk elnyomott, elfeledtetett
velünk az évek alatt. Ha ez sikerül, akkor már nem ösztönből reagálunk, hanem átgondoltan, racionálisan. De ez csak akkor működik, ha szembenézünk ezekkel a sérülésekkel. – Erős elszántság kell ehhez… – A segítőket felkereső emberek már eljutnak odáig, hogy igénylik és akarják a változást az életükben. Nem is menne másként: senkit nem kényszeríthetsz, hogy változtasson az életén. Együttműködési szándék nélkül ez teljesen esélytelen. Akik eljönnek hozzám, legtöbbször kiszolgáltatottnak és tehetetlennek érzik magukat. Éppen ezért én úgy építek fel egy találkozást, hogy van egy rész, ahol teljesen racionálisan megbeszéljük, tudatosítjuk a problémákat – és ezek után jöhet meditáció, Lélekhang, One Brain stresszoldás
élet vezetés
és így tovább. Sőt, még házi feladatot is adok: különféle meditatív és stresszoldó technikák megtanulását – mert ezzel visszaadom a cselekvés, az egyes helyzetekre való aktív reagálás lehetőségét. Vagyis egyfajta biztonságérzetet – azzal együtt, hogy soha nem mondom meg, hogy valaki konkrétan mit tegyen. Mert a saját életünk kérdéseire a válaszok bennünk vannak. – Félnek a klienseid a változástól? – Kicsit igen, bár hamar belátják, hogy szükséges. Inkább az a probléma, hogy a környezetük reagál furcsán a változásra. Ugyanis aki változik, az sok esetben egy beállt, megkövesedett helyzetből próbál kitörni, azzal, hogy kiáll magáért. Ez viszont a környezetétől is változást kíván, mert el kell fogadniuk olyannak, amilyen lenni akar. Ez pedig sokszor, sokak számára kényelmetlen, és ezért meg is próbálják visszatuszkolni abba a skatulyába, amibe addig elhelyezték. – Kicsit ugorjunk vissza az alapokhoz. Mi az, hogy életvezetési tanácsadó? – Nem nagyon szoktam magam definiálni. A tevékenységem alapja a Lélekhang tanácsadás – ezt a technikát Filotás Mária dolgozta ki és írta le, és én tőle tanultam meg. Ezt a nagyon erős alapot egészíti ki az a jó két évtizedes tudás és tapasztalat, amit különféle tanfolyamokon, képzéseken és az egyetemen szereztem. Ettől nagyon komplex lett a módszer, amivel dolgozom – a Lélekhang ugyanis egyáltalán nem tiltja, hogy kineziológiai eszközökhöz vagy akár klasszikus szociálpszichológiai tudáshoz nyúljunk a használata során. Azzal együtt, hogy nyilván itt is vannak olyan elemek, amelyeket mindenképpen használnom kell, hogy eredményt tudjunk elérni. Ilyen például a nonverbális kommunikáció figyelése a találkozók során: sokat dolgozom Skype-on is, méghozzá eredményesen – de látnunk kell egymást a klienseimmel, mert a testbeszédük sokat mond nekem a bennük zajló folyamatokról.
– Azért huszonöt évvel ezelőtt ezen a téren Magyarországon nagyjából az volt a helyzet, hogy a tudatalattival való foglalkozás helyett legfeljebb az „igyál egy konyakot” tanács lehetett érvényben. Hogyan és miért kezdtél ilyesmit tanulni? – A kényszer nagy úr. Tizennyolc évesen abbahagytam az aktív sportot, és kicsit úgy éreztem, hogy nem tudok mit kezdeni magammal. Ráadásul a sport, a mozgás feszültségoldó is – ez is kiesett az életemből. Ezt én úgy oldottam meg, hogy órákig tartó eszméletvesztéses migrén rohamokat csináltam magamnak, nem egy alkalommal. Az orvosok nem találtak semmilyen fizikai elváltozást, tehát felmerült a gyanú, hogy ez valamilyen lelki folyamat. Azt tanácsolták: keressek olyan dolgokat az életemben, amik segítenek lazítani – ami napi három-négy óra edzés helyett nem olyan egyszerű. Aztán a kilencvenes évek elején elkezdtek hozzánk is bejönni azok a módszerek, technikák, amik segítettek választ adni a bennem felgyülemlett kérdésekre – és ezek főleg önismerettel kapcsolatos kérdések voltak. Mi működik az életemben és mi nem? Milyen rossz mintákat kaptam eddig? Hogyan lehet változtatni? Ilyenek.
– Megmaradhatott volna ez hobbi szinten is. – Igen, főleg, mert tudatosan nem is készültem arra, hogy mások segítésére is használjam ezt a tudást. Aztán egy barátnőm közölte, hogy párkapcsolati probléma okán most beül az autóba, és öngyilkos lesz. – Erős felütés… – Én is csak annyit tudtam kinyögni, hogy előtte azért beszélgessünk még egy kicsit… És azt vettem észre, hogy a megtanult technikák elkezdtek működni, és éreztem, hogy ezzel segítek. De nemcsak én, hanem ő is, mert másnap jött a telefon, hogy ez nagyon jó volt, folytassuk. Aztán elindult a szájhagyomány, és így maradtam… – Egyik pillanatról a másikra? – Nagyon nem. Pontosan ezért nem is hívom magam „léleklátónak”, „megemelkedettnek” – sőt, tudatosan kerülöm ezeket a címkéket, mert a mai napig leginkább komoly felelősségként élem meg, hogy segíthetek azoknak, akik hozzám fordulnak. Hosszú ideig erős félelmeim voltak emiatt, amiket rendbe kellett tennem magamban. – Ezzel együtt nem jellemző, hogy elszaladsz a felelősségvállalás elől. Ezt az is igazolja például, hogy tíz éve van kutyád.
Helyi Érték
29
élet vezetés
– Annak idején, tíz évvel ezelőtt, amikor Bonnie hozzám került, számomra az volt a kihívás, hogy az ő szükségleteit ne helyezzem a saját életem elé, hanem megmaradjon az egyensúly. Éppen ezért komolyan kiképeztem magam elméletben, mire a kutya megérkezett. – Az elméleti írásokat a kutya is olvasta? – Attól tartok, hogy nem… Viszont az elméletek helyességét – gondolok például Jan Fennel Kutyapszichológia című könyvére – elég jól igazolta, hogy működtek a gyakorlatban is. – Kutyapszichológia…? – Hogyne. Egy évtizeddel ezelőtt még nem volt nagy divat, pedig nekem már akkor is nagyon tetszett, hogy egészen másképp közelít a kutyához, mint a jóval korábbi, főleg fenyítésre épülő módszerek. A kutyapszichológia elkezdett a kutya ösztöneire és szükségleteire építeni, és a kutyát nem agyatlan robotnak tekintette, és komolyan
30
Helyi Érték
foglalkozott a kutyákat ért traumákkal is, mert rájött, hogy a kutyáknak nagyon jó a memóriájuk, és az emlékeik determinálják a viselkedésüket. – Mint az embereknél. – Pontosan. Kiegészítve azzal, hogy a kutya elsősorban az energiákat érzi, és azokra reagál. Sokszor észreveszem, hogy ha kicsit zárkózottabb vagyok, a kutya nem is keresi a társaságomat. Amikor pedig érintésre van szükségem, szinte kikényszeríti, hogy simogassam – ami igen jó stresszoldó. És az is tény – a kutyások tudják –, hogy téves volt az a nézet, miszerint a kutya csak az azonos hangsúllyal elmondott, azonos vezényszavakat érti. Bonnie is reagál a folyamatos beszéd közben elhangzó dolgokra, amikről tudja, hogy rá vonatkoznak. – Ha ennyire okosak a kutyák, hogyan lesznek néha problémásak? – Nekem az a tapasztalatom, hogy ha megkeresnek időnként egy problémás
kutyával, az esetek nyolcvan százalékában kiderül, hogy a gazdival nem stimmel valami. Általában találunk a háttérben egy feldolgozatlan traumát – amit már a kutya is észrevesz, és jelzi, hogy foglalkozni kellene vele. A kutyák azért jöttek a Földre, hogy tanítsanak minket… – Ezt a gazdik mennyire veszik komolyan? – Gazdija válogatja. Volt olyan, akit meg is ríkattam egy picit, amikor rádöbbent, hogy a kutya viselkedése mennyire leképezi az övét. Ott például kiderült, hogy nagyon erős a kötődése az előző, elpusztult kutyájához. Ráadásul a családjától – túl hamar – egy ugyanolyan fajtájú kutyát kapott, ami nagyon megnehezítette a gyászmunkát. Az új kutya pedig érezte a betarthatatlan elvárásokat, amik egy másfél évtizedes kapcsolat miatt voltak a gazdájában – és ettől szenvedett. És már vissza is értünk az önismerethez: ha figyeljük és értjük a kutyánk reakcióit, magunkról is sok mindent megtudhatunk. – Alakulhatott volna úgy az életed, hogy hivatásszerűen foglalkozol kutyákkal? – Én nagyon szerettem volna. Pár éve ki is akartam menni Los Angelesbe, Cesar Millan kutyapszichológiai központjába, mert rendkívül közel áll hozzám a szellemisége és a működési elve. – Tettél is ezért? – Hajjaj. Három és fél hónap alatt középfokú angol nyelvvizsgát szereztem, kifejezetten emiatt. Tanulni akartam ott, és aztán itthon a kutyások javára fordítani a tudásomat. Az más kérdés, hogy milyen érdeklődés lett volna erre Magyarországon. Ez nem derülhet ki egyelőre, mivel nem jött össze végül a dolog – úgyhogy a jelek szerint nem ott volt a helyem akkor. – Milyen érdekes, hogy nem Amerikát hibáztatod emiatt… – Persze, lehet, hogy az lenne az általános reakció. Csak nekem pont az a hivatásom, hogy megtanítsam az embereket a történések helyes értelmezésére…
8000 Székesfehérvár, Rákóczi u. 25. Telefon: 22/504-201 www.echoinn.hu
ORONDPUSZTA Az ember és a természet harmóniája
Egy gazdaság, ahol az állatok szabadon vannak, kiegyensúlyozottak és láthatóan boldogok. Ha újra gyerek lennék, nem is akarhatnék máshol felnőni, mint egy olyan helyen, ahol ember és természet harmóniában, egymást szolgálva fér meg. Ez a farm pont ilyen. 32
Helyi Érték
hagyomány
Szöveg: Zsida-Domokos Andrea Kép: Zsida Ágoston
Dr. Vécsei László Csákberény polgármestere, állatorvos, több mint fél tucat cégben sikeres agrárvállalkozó, négygyerekes családapa. Emellett a Vértes lábánál elterülő orondpusztai farm megálmodója és tulajdonosa. Vele beszélgettem. – Honnan jött az ötlet, hogy legyen egy farmjuk? – Egy amerikai multinál dolgoztam, és baromfitelepeknek kerestünk olyan helyeket, amik betegség esetén elég messze vannak egymástól. Ezen a vidéken is szerettek volna egyet, de amikor ezt a panorámát megláttam, tudtam, hogy itt nem lesz baromfitelep. Mindig is bocizni akartam, de nem tudtam magam elképzelni egy nagyüzemi tehenészetben állatorvosként. Így 2005-ben megvettem ezt a területet, és elkezdtük a romokból felépíteni a farmot. Eredetileg békéscsabai állatorvosi dinasztiából származom, feleségem pedig székesfehérvári, ő hatósági főállatorvos jelenleg. Kerestünk egy helyet, ahol tudnánk élni, és megtaláltuk Csákberényt, ami pedig egy csoda. Láttam az országban sok területet az akkori munkámból kifolyólag, de ehhez a vidékhez foghatót nem találtam. Kompenzálva érzem magam, hogy jelenleg nem vagyok praktizáló állatorvos, viszont van egy farmom, ahol kiélhetem magam. Egyre jobban terjed az a gondolkodásmód a gazdák körében, hogy azért tartom jól az állatokat, hogy sokáig éljenek, jól termeljenek, és ne kelljen beavatkozni, gyógyszert adni nekik. Van a tanyán olyan tehenünk, ami tizenkét éves, míg egy átlagos nagyüzemi tehenészetben átlagban csak 3-4 évig élnek a szarvasmarhák. Most már tíz éve vannak marháink 5 hektár saját területen, és még 30 hektár szántót és 20 hektár legelőt bérlünk hozzá. A Vértes déli lejtője miatt itt mediterrán klíma van, ki merem jelenteni, hogy a Móri Borvidék legszebb része. – Kik látogatnak el Önökhöz? – Nagyon sok gyerekcsoportot fogadunk. Számos helyről jönnek hozzánk
osztálykirándulás vagy családi ös�szejövetel kapcsán. Legutóbb épp az orosz nagykövetségen dolgozók gyerekei jártak nálunk óvodai kirándulás keretében. Sok gyerek nem igazán lát farmot és tanyán élő állatokat. Nálunk minden állatot megsimogathatnak, megnézhetik a patájukat, felülhetnek a lóra, közelről találkozhatnak egy kecskével, kisbocival. Több család igényli, hogy itt ünnepelhessék a gyerek születésnapját, amiben mi teljes mértékben partnerek vagyunk. Van egy saját játszópajtánk, ahol a gyerekek tombolhatnak a szénabálák között. Egész nap itt lehetnek nálunk, és estére annyira porosak lesznek, hogy van értelme a fürdésnek. Minden állatunk szelíd az állatsimogatóban, ami abból is ered, hogy ők mind mentett állatok. Van nálunk már 4 éve egy francia ugróló, akit egy kislánynak vettek a szülei hobbi állatnak, de aztán kiderült, hogy a ló nem bírta az ugró munkát, így mi befogadtuk. Girhes volt a neve mikor hozzánk került, ám két hónap alatt annyira összeszedte magát, hogy a gazdája is alig ismert rá. Bull egy 26 éves, idős póniló, annyira öreg, hogy alig van már foga, és szintén lovas iskolából került hozzánk. Ha gyerekeket lát inkább elhúzódik, nehogy dolgoznia kelljen. Jelenleg bentlakásos iskolában van egy öszvérünk, őt arra tanítják, hogy hogyan kell viselkednie egy jól nevelt csacsinak nyereg alatt. Itt lakik a tanyán Füles is, akit korán leválasztottak az anyjáról, és ezért egy csökött kis szamár volt, amikor idekerült. Mára az egyik legkedvesebb, legérzékenyebb állattá vált a farmon. A szamaraknak nagyon kell az érintés, ez rá is igaz. Velük nem lehet durván bánni, csak szelíden. Neki mindig az kell, hogy valakihez hozzáérjen vagy az emberhez, a lóhoz, vagy a kecskéhez. Mentünk át vele egyszer gyalog egy közeli településre, félúton megmakacsolta magát, hogy ő sehova nem megy tovább. Kapott tőlem egy ölelést és hátveregetést, utána persze végigjött az úton. Barátságból mindent megcsinál. Itt minden állat szelíd és „gyerekbiztos”. Helyi Érték
33
Van az állatsimogatóban egy kos, akit úgy kaptunk, hogy vad és nekimegy a gazdájának. Kikerült hozzánk, és egy hónap alatt annyira lenyugodott, hogy bárki megközelítheti. – Hányan dolgoznak a tanyán? – Három fő dolgozik jelenleg, és ebből kettő agrármérnök. Van egy érdekes kísérletünk. Egész pici koruk óta nevelünk két üszőt, úgy hogy szelídek legyenek. Amikor van pár percük, akkor tudnak foglalkozni a két kisboci tanításával. Megpróbálunk nekik néhány dolgot megtanítani a következő
34
Helyi Érték
csákberényi betyár napra, hiszen a marhák sem buta állatok, csak elhanyagoljuk az agyukat. Naponta kétszer megfejni az állatokat, elkészíteni a sajtot, túrót sok munka, de a farmon minden úgy van kialakítva, hogy amit lehetett gépesítettünk. Huszonegy fejős állat, plusz a szaporulat, a malacok és a baromfik elég feladatot adnak még így is mindennap. Mivel sokan jönnek sajtot venni vagy csak tanyát nézni, állatot simogatni hozzánk, itt rendnek kell lennie, ez nem lehet egy átlagos tanya.
– Miben más az állatok tartása? – Az elmúlt időszakban a környéken elszaporodott rókák rendesen megtizedelték a csirkéket. Ezért kialakítás alatt van egy nagy baromfiudvar zárt volierekkel, ólakkal a rókák ellen. Készül még egy szikladomb a közeljövőben a kecskéknek és egy szabadtartású nyulas rész. A disznók nálunk szabadtartásban, több korosztályra vannak osztva. Próbáljuk úgy tartani az állatokat, hogy ne legyenek betegek, ne kelljen beavatkozni, szerencsére gyógyszert is csak évente egy-két
hagyomány
alkalommal adunk az állatoknak. A teheneink zömmel szabad, fás, füves területen legelnek, nagy területet járnak be, ezért nincsenek lábbetegségeik. Egészen más az íze és a színe a húsnak, ha sokat mozognak. Abból fakad nagyon sok haszonállat-betegség, hogy nem úgy tartják ma a gazdák az állatokat, ahogyan tették egy-két ezer évvel ezelőtt. Nálunk például van egy tenyészkert, ahol a kocák szabadon vannak a kannal. A tanyán rendszeresen ellenek a disznók, így mindig vannak kismalacaink, akiket korcsoportonként külön tudunk rakni. Sokkal lassabban nőnek nálunk az állatok, ami annak is köszönhető, hogy a hatalmas területen szabadon mozoghatnak. Rendszeresen, igény szerint vágunk le disznókat. A gyakorlatban ez úgy működik, hogy a vevő kijön, kiválasztja, hogy melyik malacot szeretné, és mi estére konyhakészen adjuk át neki a húsokat. Az etetés és itatás esetén is használjuk a természet erejét. A hegy oldalában mindig szivárgott a víz, kibontottuk, és egy forrást találtunk. Valamikor itt egy folyómeder volt, ami tavasszal megtelik vízzel, és itatóként tud funkcionálni a marháknak az év nagy részében. A legeltetés szakaszosan történik nálunk. Amit nem legeltek le az állatok, azt szárzúzóval letaroljuk, és hagyjuk pihenni a földet. – Tudatos volt, hogy a sajtokat egy erdélyi fiatalember készíti? – Az állattartás heti 7 nap, évi 365 napon folyik, és mindez nem nyolcórás munkát jelent. Szenteste is meg kell fejni a teheneket, ezért felújítottunk a területen egy szolgálati háromszobás házat az egyik munkavállalónak, hogy mindig itt lehessen. Az előző sajtkészítőnk csángó volt, és 10 évig volt mellettünk, nemrégen ment haza. Próbáltunk keresni helyi embert utódjául, de nem találtunk. Mostani sajtkészítőnk Mór testvérvárosából, Nyárádszeredáról származik. Ajánlották, hogy van egy fiatalember, aki ökogazdálkodással foglalkozik otthon, és a segítségével ezt próbáljuk itt is megvalósítani. A marosvásárhelyi biogazdáknak volt az
elnöke, s bár az idén nem jutottunk el odáig, jövőre szeretnénk a vegyszermentes zöldségek felé is elmozdulni. Célunk az, hogy látogassanak ki hozzánk az emberek, válasszák ki, hogy melyik malacot szeretnék, nézzék meg a látványkonyhánkban, hogyan készül a sajt nálunk. Nincs semmi trükk, csalás és ámítás benne. Az a kuriózuma a farmnak, hogy az ide látogató emberek láthatják, hogy mi van a kézi készítésű termékeinkben, és hogyan tartjuk az állatokat. El kell fogadni, hogy ez egy minőségi élelmiszer, és ezért ennek több az önköltsége. Nem tudunk egy olcsóbb minőségű áruházláncban kapható termékkel versenyezni, és nem is akarunk. – Gyerekkori álom volt, hogy állatorvos lesz? Mennyire volt tudatos? – Igen, nagyon. Az édesapám, az egyik öcsém és a feleségem is állatorvos. Állatok között nőttünk fel Békéscsabán. Nagyon más fel sem merült a jövőmet illetően. Lehet mondani, hogy a génjeinkkel örököltük az állatok szeretetét. Ezt próbáljuk átadni a csákberényi gyerekeknek, akik évente több alkalommal járnak itt. Nekik már nem annyira különleges, hogy találkozhatnak lovakkal, marhákkal, malacokkal. Azonban volt olyan kiránduló nagycsoportos ovis kislány,
aki elpityeredett, amikor a kakas elkukorékolta magát. Ismerte ő a mesében, hogy kukurikú, csak nem tudta, hogy élőben ez ilyen rémisztő. – Meddig akarnak bővülni? – Vagy nagy vagyok és hatékony, és akkor ontom a gyári sajtot. Vagy kicsi vagyok, és kézműves sajtot készítek. A kettő között nincs igazán átmenet. Amikor az ember egy bizonyos volument átlép, akkor belekényszerül a multikkal, nagyokkal való árversenybe, ahol csak veszíteni tud. Mi megmaradunk pici kézművesnek, nem akarunk nagyok lenni. A multiknál a nagykereskedő diktálja az árat, megmondja, hogy ő mennyiért fogja árulni a húsárut, és a termelők visszafelé kreatívkodnak a receptúrával, amíg ki nem hozzák arra az alacsony árra. Van olyan, hogy az igény nagyobb lenne a termékeinkre, mint a kapacitásunk, de ettől nem változtatunk az elveinken. Jóban vagyunk a környező sajtosokkal, szívesen ajánlunk másokat, ha mi nem tudunk valamivel szolgálni. Meggyőződésem, hogy termelőként nem konkurensei vagyunk
Helyi Érték
35
hagyomány
egymásnak, hanem színesebb a kínálat, ha több szereplő van a piacon. – Az emberek tudatosabban vásárolnak? Figyelnek arra, mit vesznek meg? – Az emberek egy része egyre inkább igyekszik odafigyelni az étel minőségére. Sokszor azonban megveszik a rosszabb minőségű felvágottakat, amik tele vannak foszfáttal, páclével, adalékokkal. Drágának tűnik nekik a minőségi termék, de végül sokkal olcsóbb lenne, ha színtiszta húst vennének. A mi magyartarka teheneink a Vértes Tájvédelmi Körzet tiszta rétjein legelnek. Célunk, hogy megbízható, szabadtartásos gazdálkodásból származó élelmiszereket állítsunk elő. Nálunk egy tehén hosszabb idő alatt termeli meg ugyanazt a mennyiséget, mint a nagygazdaságban tartott állatok, a fehérje és tejzsír tartalma azonban sokkal jobban koncentrált. Környező településeken házhoz is tudunk szállítani, vagy itt a tanyán lehet tőlünk vásárolni sajtot és tejet. Túrót pedig csak rendelésre készítünk a
36
Helyi Érték
romlandósága miatt. A disznókat helyben megrendelésre vágjuk le, és készítünk hurkát, kolbászt. A marhákat vágóhídra visszük, és amikor vágás van, meghirdetjük a vásárlóink között. – Gyerekként itt tölteném az időm nagy részét. Vannak gyerekeik? – Négy gyerekünk van három és fél, kilenc, tíz, tizenegy évesek. Nagyon büszkék vagyunk rájuk, mert nem válogatnak, de nem eszik meg a gagyi élelmiszert. Nagyon szeretnek a farmon lenni az állatok között, mint ahogy Döme kutyánk is. Ő nagyon szeret csavarogni, de sosem öncélúan teszi. Amikor hiányoznak neki már a gyerekek, átmegy Csókakőre vagy Csákberénybe az iskolába. – A móri bor jól illik a sajtok mellé? – Nagyon jó az együttműködésünk a környékbeli borászokkal és a Móri Borvidék TDM Egyesület vezetőivel, a közelben levő turisztikai szolgáltatókkal és az erdészettel is. Közös célunk, hogy a Mórra, Vértesbe látogató turistáknak többnapos, színes programot tudjunk nyújtani. Sokszor
csak egynapos program Mór és környéke: eljönnek hozzánk, megebédelnek, utána pedig meglátogatnak egykét borászatot. Nem régen elkészült a vadászati múzeum Csákberényben, és ezzel is szeretnénk erősíteni, hogy akár több napra tartalmas programot biztosítsunk az ide érkezőknek. – Mik a tervek a jövőre? – Szállás és egy kiülős, teraszos pajta kialakítása is tervben van. Hangulatos, kandallóval fűtött rendezvénytermünkben már most is tudunk különböző programcsomagokkal szolgálni az ide látogatóknak. Van, hogy cégek, baráti társaságok jönnek hozzánk egy egész napos, evéssel egybekötött disznóvágásra. Az volt a célunk, hogy egy kis osztrákos mintagazdaságot hozzunk létre. Folyamatosan vannak újabb ötleteink, az egyik új projektünk, hogy minőségi éttermeknek vágott fácántyúkot értékesítünk. Polgármesteri munkám és a mezőgazdaság, élelmiszeripar területén levő cégek vezetése mellett ez a farm a hobbim.
ajánló
Hozzad-vigyed! Könyvcsere pont a Fehérvári Civil Központban – Honnan az ötlet? Lehotzki Ildikó: – Veszprém város műemléki kötetén dolgoztunk a munkatársakkal egy nyári napon. A Vár alatti utcákat mértük fel, amikor a Miklós utcában rábukkantunk egy szabadtéri könyvespolcra. Csinos kis gabion köntöse és üvegajtajai is voltak, hogy védje a könyveket az időjárás viszontagságaitól. Az oldalán lévő leírás ismertette, hogy ez egy olyan könyvespolc, amit mindenki szabadon használhat, feltéve, ha elvisz egy könyvet, cserébe hoz is egy másikat. A három polc szinte tele volt mindenféle érdekességgel. Utunk során vet-
tük észre, hogy egy másik könyvcsere pont is található a Kossuth utcában lévő Tourinform irodában. Váczi Márk: – Utánanéztem az interneten, és kiderült, hogy Fehérváron két ilyen pont működik, viszont egyik sem a Vízivárosban. Úgy gondoltam, ha már a Fehérvári Civil Központban dolgozunk, a könyvcsere is lehetne egy általunk kínált szolgáltatás. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy beindult a dolog. Reméljük, minél többen keresik majd fel a polcokat. A kollégák nagyon lelkesek, és mindig figyelik, hogy mikor érkeznek új könyvek a régiek helyére.
Fe
hé rvár i C iv
il ö
tban
Köny
on
vc
zp
se
e
a
k
r
Ha te is egy olyan könyvmoly vagy, akinél mindig lapul a táskában egy-egy könyv, ez lesz a kedvenc sarkod a városban. Ha nincs időd könyvtárba menni, de szívesen olvasol mindenféle témában, ráadásul van otthon néhány feleslegessé vált könyved, amitől szívesen megszabadulnál, akkor te vagy a mi emberünk! – Ez a szöveg olvasható a Fehérvári Civil Központ könyvcsere pontjának ismertetőjén. Két lelkes kolléga, Lehotzki Ildikó és Váczi Márk szorgalmazására már ez a szolgáltatás is elérhető a város szívében.
Könyvcsere pont néhány alapszabálya Kérjük, hogy tartsd szem előtt az alábbi használati utasításokat, hogy minden erre járó örömét lelhesse a könyvespolcban: 1) Könyvet-könyvért: Válassz kedvedre olvasnivalót, de hozd vissza, vagy pótold másik kötettel! 2) Kérünk, vigyázz a könyvekre és óvd közös kis „könyvtárunk” állagát! Jó szórakozást!
A két „ötletgazda”, Ildikó és Márk is szívesen böngészi a csereköteteket.
8000 Székesfehérvár, Rákóczi u. 25. Helyi Érték
37
karrier
„Büszke vagyok arra, hogy elfogadtak a fehérváriak” Közvetlen, kedves, jó humorú. Ez volt az első benyomásom Szmodits Krisztináról, az Ivanics Kft. székesfehérvári kirendeltségének vezetőjéről. Az interjú során a közvetlenségre magyarázatot is kaptam: Krisztinának nagyon fontosak az emberi kapcsolatok, az, hogy olyan légkört teremtsen a munkahelyen, ahol szívesen dolgoznak a munkatársak. 80 emberért, 4 márkáért, másfél hektárért, és a benne álló eszközökért, gépekért, járművekért felelős, mégis mosolyogva idézi fel a telephelyen töltött éveket. Szöveg: Simon Rita Kép: Simon Erika
– Hogyan indult el az autós karrierje? – Szállodás voltam. Már egészen pici gyermekkorom óta arról álmodtam, hogy recepciós leszek egy szállodában. Édesanyámmal egyszer Bécsben jártunk a Marriott Hotelben, és teljesen elbűvölt az, amit ott láttam, így errefelé orientálódtam, ezt is tanultam. Tizenhárom évig dolgoztam az InterContinental Hotelben Budapesten, többféle pozícióban, köztük a recepción is. Aztán megszületett
38
Helyi Érték
a kislányom, és a szállodakulcsot szögre kellett akasztanom, hiszen a hétvégi, éjszakai szolgálatok, a munkával töltött ünnepnapok megoldhatatlanok lettek. Úgy döntöttem, otthon maradok a kislányommal. Ebben az időszakban keresett meg egy ismerősöm, hogy tudna nekem munkát ajánlani egy autós cégnél. Csodálkoztam. Autós cég? Nekem nagyon fontosak az emberi kapcsolatok, a személyes jelenlét, amelyet én, mint vezető is alkalmazok, és amelyet az emberekkel való kommunikációm során is elvárok. Így azt gondoltam,
hogy ez a mechanikus világ, ez az autózás nem ilyen. Végül elmentem a budapesti telephelyre, és vártam a melegítős, felékszerezett autókereskedőt. Erre bejött egy alacsony ember, jólfésülten, ing- zakó- nyakkendőben, jó illat lengte örül, és bemutatkozott: ő Ivanics Lajos. Akkor kezdtem egy kicsit átértékelni a dolgokat, hogy ez azért nem feltétlenül csak arról szól, hogy talpig olajban és rendezetlen körülmények között dolgozunk, és mókolunk valamit az autóval. Nem azt mondom, hogy első pillanatra megcsapott a benzingőz és elvarázsolt, de
gasz tro
Helyi Érték
39
karrier
rájöttem, hogy itt is vannak emberi kapcsolatok, itt is van empátia. Itt is fontos a minőségi szemlélet, és ugyanúgy, mint a szállodában, az ügyfél elégedettsége az első, az, hogy élményt adjunk a hozzánk betérőknek. Úgy gondoltam, ebben sokat fogok tudni segíteni ennek a családi vállalkozásnak. Szóval így kerültem a céghez 2005-ben Ivanics úr asszisztenseként. Nagyon sok feladatot áttestált rám: a HR-től a marketingig, jelentések készítésén keresztül az üzletágakkal folytatott egyeztetésig. Aztán 2011-ben megkaptam a családtól azt a lehetőséget, hogy vezethessem a fehérvári telephelyet. Ezt a feladatot addig Ivanics úr fia látta el, de ekkor már szeretett volna mással is foglalkozni. – Ez egy nagy ugrás volt, nem? Az egy dolog, hogy az ember tudja egy cégvezetés technikai részét, de egy egész telephelyet irányítani azért nem lehet egyszerű feladat. Hogyan vágott bele a munkába?
40
Helyi Érték
– Még a szállodás időszakból voltak vezetői tapasztalataim, de itt egy hetvenfős csapatot kaptam 2011-ben. A kezdetekben egyfelől időm nagy részét az ügyfelek között, a szalonba betérő ügyfelekkel töltöttem. Fontosnak tartottam, hogy megismerjem azokat, akik hozzánk járnak, akik a szolgáltatásainkat igénybe veszik. Ezen kívül az összes munkatárssal, mind a hetven emberrel leültem beszélgetni. Megkérdeztem tőlük, hogyan érzik magukat, mitől csillog a szemük. Ha ismerem őket, könnyebben tudom jó irányba terelni az energiáikat, így juthatunk csapatként előbbre. Másfelől folyamatosan kilincseltem a fehérvári cégeknél, mert szerettem volna bemutatkozni. Fehérvárra kerülve kicsit visszataláltam a fiatalságomhoz, gyerekkoromhoz. Győrben születtem, és ez a kisvárosi lét nagyon hiányzott nekem Budapesten. Azzal, hogy ide kerültem, valahogy megleltem azt, amit annak idején, 18 évesen otthagytam Győrben. Fehérvár
emberközelibb, nyugodtabb, mint a főváros. Ez nem jobb vagy rosszabb, csak másabb. Azért voltak fenntartásaim, hiszen Fehérvár egy lokálpatrióta város, egy zárt közösség, ahova én kívülállóként érkeztem. Mindenkihez abszolút barátsággal közeledtem, és úgy gondoltam, fogok tudni olyat mutatni, ami mindannyiunkat előre visz. Egy ideig kétkedéssel fogadták ezt, aztán amikor jöttek az első kérések, vagy az első kapcsolatfelvételek a partnerek részéről, és nem zárkóztam el, nem fordítottam hátat, akkor azt mondták, hogy amit mond, az valóban igaz lehet. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a munkám eredményeként elfogadtak a fehérváriak. Mindez nem jöhetett volna létre egyfajta szívósság, kitartás és a kollégák segítsége nélkül. – Melyik volt a nehezebb, hogy nőként érkezett ebbe a pozícióba, vagy az, hogy nem fehérváriként? – Az, hogy nem fehérvári vagyok. Az most már egyre inkább elfogadottabb,
karrier
hogy nők töltsenek be vezető pozíciót. Sőt, a külföldi tulajdonú vállalatoknál már külön hangsúlyt fektetnek arra, hogy nők is kerüljenek a felső vezetésbe. Mi is egyre inkább errefelé tendálunk, egyre jobban elfogadott, hogy egy nő is képes kiválóan teljesíteni. Tehát nekem igazából azzal volt bajom, hogy nem fehérváriként elfogadjanak a városban. – Mennyi ideig tartott az, amíg elfogadták? – Jó egy évig. – Ezt a feszített munkatempót, munkaidőt hogyan lehetett ös�szeegyeztetni a családdal? – Amikor ide kerültem Fehérvárra, a lányom már 15 éves volt, és Győrben járt középiskolába, miközben mi Budapesten éltünk. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy elvállaltam ezt a pozíciót. Egy kisebb gyerek mellett ezt a fajta életmódot nem lehetett volna csinálni. Mindezen túl pedig egy olyan társ van mellettem, aki ezt elfogadta, így tartja normálisnak.
Úgy gondolja, ha én boldog vagyok, és nekem így kerek az életem, akkor ez így jó. – Ezek szerint nem Fehérváron él? – Nem, Budapesten élek. Manapság az ingázás sem okoz gondot. Mivel azt szeretném, hogy értsek a fehérváriak nyelvén, itt élvezem azokat a szolgáltatásokat, amelyeket egy nő igénybe vehet: itt járok piacra, bevásárolni, fodrászhoz, manikűröshöz. Nekem fontos, hogy ide tartozzak. – Nem gondolt arra, hogy ide költözzön? – Nem, mert a rokonaim, a barátaim, az ismerőseim is Pesten élnek. A szüleim ugyan jó karban vannak, de azért már 70 év felettiek, nekem fontos, hogy ott legyek mellettük, a közelükben. Egy kicsit félek attól, hogyha itt élnék, még több időt töltenék munkával. Azért a napnak előbb-utóbb vége van, és még így is előfordul, hogy este hét órakor eszmélek rá, most már haza kellene menni. Mert előbb-utóbb hazamegyek. – Ahogy látom a híradásokat, úgy tűnik, mintha ez egy nagy család lenne. Rengeteg rendezvényen jelenik meg a cég. – Ha körülnéz a cégnél, 30 év körül van az átlagéletkor, és alapvetően férfiak dolgoznak nálunk. Ez is lehet az oka annak, hogy számos rendezvényre kimegyünk, legyen az a Lecsófőző Vigasságok, vagy például a Móri Bornapok. A másik tényező az, hogy jól érzik magukat együtt a kollégák. Segítenek egymásnak, hiszen ez mégiscsak egy munkahely. Én azt látom, hogy nincs márkák vagy üzletágak közti széthúzás. A csapat megértette, hogy akkor lesz jó ez a munkahely, ha egyénileg mindenki mindent belead, mégis közösen megyünk egy felé, haladunk egy irányba. – Marad mindezek mellett idő hobbira? Szabadidőre? – A humán beállítottságom miatt több városban is folytatok különböző karitatív tevékenységet a Magyar Katolikus Karitásznál vagy a Szemem Fénye Alapítványnál. Ez utóbbi egy gyerek hospice házat működtet Bara-
nya megyében. De volt olyan, hogy gyerekeknek segítettem a tanulásban gyermekotthonokban. – Az nem megterhelő, hogy a munkában is és azon kívül is emberekkel foglalkozik? – Nem. Nekem ez abszolút kikapcsolódás. Feltölt. Ezen kívül szeretek biciklizni. Jó néhány alkalommal körbe kerekeztem a Balatont, és az is jó, hogy közel van a Velencei-tó. – A kerékpározás honnan jön? – Sportos családból származom. Gyerekkorom óta úszunk, biciklizünk, síelünk, teniszezünk. A kerékpározás pedig egy olyan tevékenység, amihez csak egy bicikli kell, de felpattanva rá bármerre el lehet jutni. Leírhatatlan érzés volt például az, amikor egyedül vágtam neki az első Balaton körömnek, és visszatérve megláttam a kiindulási pont helységnév tábláját. Egy kicsit el is szomorodtam, hogy már vége van. A családdal minden évben elindulunk a tiszafüredi Tour de Tisza-tón, ez egy 64 km-es táv. A teljesítménytúra híve vagyok, nem versenyzek, de szeretem időre teljesíteni a távokat. Nagy vágyam, hogy eljussak az El Caminora, a Szent Jakab-útra. Most egy amerikai hölgy könyvét olvasom, film is készült belőle, és a vadonról szól. A szerző Amerika nyugati partján túrázik, gyalogol több ezer kilométert. Az El Camino ennél valamivel rövidebb, és nagyon bennem van, hogy el kellene indulni. Valószínű, mégis vágyom arra, hogy egy kicsit egyedül legyek, visszavonuljak, visszahúzódjak, gondolkodhassak, és ez nagyszerű lehetőség lenne minderre. – Vannak jövőbeni tervei? – Azt gondolom, hogy azért lehetek ennél a cégnél már tíz éve, mert ez egy nagyon előrelátó család. A válságban sem azt mondták, hogy fogjuk vissza a gyeplőt, hanem felvettünk egy új márkát. A cégcsoportnál 250 ember dolgozik, és biztos vagyok benne, hogy lesznek bővülések, lesznek más lábai is a cégnek. Ezek mind az autóiparhoz kötődnek majd, és akkor én bármilyen lehetőségnek örülnék. Helyi Érték
41
Őszintén szólva, Budapestre nem mennék vissza, bár néha nagy hátrány ez az 50 km, viszont néha meg nagyon-nagyon jó. Egy kicsit tényleg olyan, mintha más világ lenne. – Az lehet a sikerük kulcsa, hogy a válságban sem fogták vissza magukat? – Munkánk során mindig szem előtt tartjuk, hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. Erre nagyon figyelt a család. Amikor elért minket a válság, semmilyen hitelünk nem volt, sőt, tartalékkal rendelkeztünk. Sok türelmes kollégánk van, akik velünk együtt csinálták végig az iparágon végigsöprő cunamit. – Érdekes ez, mert a városban még mindig üresen állnak a régi autószalonok. Itt viszont gyarapodás figyelhető meg.
42
Helyi Érték
– Nagyon fontos szempont volt az, hogy az ügyfél ne lásson kevesebb autót a szalonban. Arra is figyeltünk, hogy nehogy lehúzzuk a zászlót, és hogy minden lámpa égjen. Még véletlenül se terjedjen el a hír a városban, hogy baj lehet nálunk. Ezeket viszont máshol meg kellett spórolni. Az eszközök, csavarok száma nem lehetett kevesebb, de figyeltünk például az áram- és vízfogyasztásra, a gazdaságos nyomtatásra és papírhasználatra. Sokat segített egy pályázati lehetőség is, amelynek során napelem került a tetőre. Az energiaköltségek nagy részét spóroljuk meg ezzel. – Környezettudatos életmód és autók. Ezek szerint működik a kettő egymás mellett? – Működik. Azt gondolom, hogy működnie kell. Egyrészt azért, mert a
gyárak is nagyon figyelnek rá, az importőr keményen ellenőrzi. Másrészt egy ilyen nagy cég nem engedheti meg, hogy nem tartja be a környezetvédelmi előírásokat, utasításokat. Hiszen itt nyolcvan ember megélhetése múlik például azon, hogyan kezeljük az olajat, vagy hogyan szállítjuk a veszélyes hulladékot. Még Budapesten dolgoztam, amikor elkezdtünk erre tudatosan figyelni, gondolok itt a szelektív hulladékgyűjtésre vagy a papírspórolásra. A szervizben nagyon sok olajos rongyot használnak, elkezdtük ezeket úgymond visszaválthatóakkal pótolni: van egy cég, amelyik ös�szegyűjti, újra hasznosítja és visszahozza őket, tehát nem károsítjuk a környezetet. Mielőtt a napelemek felkerültek volna a tetőre, szélerőművet szerettünk volna ide, mert tudtuk,
karrier
hogy ennek a hatalmas területnek a kifűtése, lehűtése a profitunk nagy részét elviszi. Aztán kiderült, hogy madárvonulási útvonalon áll a szalon, így más alternatíva felé néztünk. Tudtuk, ahhoz, hogy élményt adjunk az ügyfélnek, kellemes hőmérsékletnek kell uralkodnia a szalonban, jó illatnak, tisztaságnak kell lennie. – Ha már a környezetvédelemnél tartunk. Autó a hibrid autó? – Autó. Hibrid autó az, amelyik a meghajtáshoz szükséges energiát egymástól eltérő elven működő erőforrásból nyeri. Ez legtöbbször egy belső égésű motor és egy villanymotor kombinációja. A Volvo, a Ford sőt a Hyundai is forgalmaz bizonyos piacokon ilyen modellt, de a magyarországi bevezetésével kapcsolatban kicsit szkeptikus vagyok. Teljesítményorientált társadalmunk úgy érzi, hogy ki-ki annál menőbb, minél erősebb autója van, minél gyorsabban tud vele menni. A hibrid autók teljesítményének viszont vannak korlátai. Tehát ezzel nem fog tudni 800 km-t megállás nélkül kétszázzal levezetni. Városi autóként tudom elképzelni őket, nyugodt, megfontolt, céltudatos sofőrök számára. – Amikor utazik és mondjuk elromlik az autója, meg tudja állapítani, hogy mi a baja? – Ha defektet kapok, a kereket ki tudom cserélni, illetve ha lemerül az akkumulátor, tudom, milyen hangot ad az autó. Viszont ha elromlik a jármű, akkor tudok olyan telefonszámot, amit ha felhívok, segítséget kapok. Szerintem nagyon fontos a mai világban, hogy az ember tudja, kit tud hívni, kihez lehet fordulni, melyik gombot kell megnyomni, ha gond van, ha segítségre szorul, vagy ha információra van szüksége. Henry Fordot, az általunk forgalmazott egyik márka szülőatyját szeretném idézni, aki szerint „Összejönni kezdés, együtt maradni haladás, együtt is dolgozni siker.” Én ebben a közös tevékenységben és annak gyümölcsében hiszek az élet minden területén.
Nemzetközi gyertyagyújtási akció 2015. 1918. november 11. 11 óra 11 perc. Ez az az időpont, amikor aláírta a fegyverszünetet Németország, és kapitulált a hadsereg. Ez az a pillanat, amikor véget ért az I. világháború. A Krajczáros Alapítvány hatodik éve emlékezik meg erről Nemzetközi gyertyagyújtási akciója révén. – Miért tartja fontosnak a szervezet ezt a programot? – Fontos, hogy a déd- és ükapáink helytállását ébren tartsuk, a jövő nemzedékébe is átültessük ezt – mondja Németh István, az alapítvány kuratóriumának elnöke. – Nemzetközi viszonylatban szeretnénk felhívni a figyelmet a béke fontosságára, megőrzésének szükségességére, különös tekintettel a világunkban ma is folyó háborúk borzalmaira. Az I. világháború centenáriumának és a II. világháború befejezésének 70. évfordulója alkalmából pedig gyakoroljuk Európában a közös emlékezetet, a megbékélést. Álljon meg Ön is 2015. november 11-én, 11 óra 11 perckor egy pillanatra, gyújtson gyertyát, és gondoljon azokra, akik nélkül ma nem lehetne béke a világban!
November 11-én 11 óra 11 perckor – on 11 november, at 11 hours, 11 minutes – am 11. November, um 11 Uhr, 11 Minuten – нa 11-oго ноября, в 11 часов, 11 минут gyújts egy szál gyertyát – light a candle – zünde eine Kerze an – зажигай свечу
Honlap: krajczaros.uw.hu • haemgo.uw.hu • www.hadisirgondozas.hu facebook.com/krajczaros.alapitvany • e-mail:
[email protected] Helyi Érték
43
„A gondolkodásomat kellett átállítani…” Harminchat fok van, amikor megérkezem, de simán nyolcvanra tippelnék – elég hosszú ideje tart már a hőség az interjú időpontjában. Ehhez képest a kerti járdán friss betonozás nyomait látom, a terasz fölötti fagerendákon pedig vígan szárad a festék. Beszélgetőtársam, Kis Éva az elkövető – kérdeznem sem kell, mondja magától, ahogy kinyitja az ajtót. Jelezném, hogy Éva nem kőműves, nem szobafestő és nem asztalos. Hogy akkor micsoda? Mindjárt kiderül…
Szöveg: Török Péter Kép: Simon Erika
– Ha röviden kellene definiálni, hogy mivel foglalkozol, az menne? – Nem. Röviden biztos, hogy nem. De a kedvedért megpróbálom: jelenleg keleti gyógymódokkal foglalkozom. Azért nem tudom pontosabban megfogalmazni, mert ez elég összetett
44
Helyi Érték
dolog, hiszen alapjaiban különbözik a nyugati gyógymódoktól. Mi Európában folyton azzal találkozunk, hogy a tévéreklámok mindenféle kémiai szereket kínálnak: ha valami bajod van, vegyél be gyógyszert, ami akár tizenkét órára is megszünteti a fájdalmat. A keleti gyógyítás egészen más irányból fogja meg ezt az egészet, hiszen a fájdalom kiváltó okát keresi meg, és ezt
az okot próbálja megszüntetni, miközben a fájdalmat is csillapítja. – A keleti gyógymódok mennyire koncentrálnak a lélekre, és men�nyire a fizikumra? – Mindkettő fontos, hiszen ezek elválaszthatatlanok egymástól. Az ember alapvetően lelki felépítésű, bármen�nyire szeretünk is megfeledkezni erről. Ha a lélek fáj, akkor mindent
gasz tro
sötéten látunk. Ha a lelkünk egyben van, akkor még borús időben is észrevesszük, hogy milyen szépen törnek a fények… Másrészt persze a fizikai testet is gyógyítani kell: deformáltak vagyunk, hibáink vannak, elferdül a gerincünk - ezzel is foglalkozni kell, ezt is helyre kell tenni, mert a fizikai fájdalmak is komolyan rontják az életminőséget.
– Ezek szerint ahhoz, hogy hatékonyan tudj segíteni, a klienseid részéről is kell egyfajta mentális ráhangolódás? – Mindenképpen. Az európai szemléletű emberek számára a gyógyulásnak ez a lehetősége még mindig elég nehezen elfogadható, mert mások a gondolkodásunk alapjai. Egyébként ez igazából nevelés kérdése, hiszen a
gyerekek sokkal közelebb állnak ehhez a felfogáshoz, csak később kinevelik belőlük a képességet arra, hogy érzékeljenek. Ha megnézel egy régi szakrális ábrázolást, akkor azt látod, hogy Jézust például rendszerint hatalmas aurával ábrázolták. A gyerekek még látják ezt az aurát: ha lerajzolják apát, amikor mérges, akkor apa a képen piros lesz, anya pedig, aki szeretHelyi Érték
45
egész ség
né megnyugtatni, kék. Aztán jönnek a szülők, és azt mondják: piros apa nincs, rajzold inkább feketével. Kineveljük az érzékelést a gyerekekből. – A klienseid többsége úgy érkezik, hogy sok mindent kipróbált már, elsősorban hagyományos kezeléseket. Be van állítva a gyógyszerük, például… – Tudom, mit akarsz kérdezni, és a válaszom az, hogy én soha senkinek nem mondom, hogy az én kezelésem miatt hagyja abba egy orvos által felírt gyógyszer szedését. Azt se mondom senkinek, hogy ne menjen orvoshoz, sőt, időnként kérem is, hogy csináljunk kontrollt. Ha az orvos megnézi, és azt mondja például, hogy már nem olyan magas a vérnyomása, és csökkentsék a gyógyszert, akkor én azt közös sikernek tekintem. – Van olyan, akinek nemet mondasz, ha megkeres? – Elsőre nincs. Ha valaki megkeres azzal, hogy gondja, baja van, akkor az első találkozón arra kérem, hogy működjön együtt velem. Nem kérek lehetetlen dolgokat, csak olyasmit,
46
Helyi Érték
hogy igyon több folyadékot vagy valamilyen teát, esetleg javasolok néhány tornagyakorlatot. Amikor legközelebb jön, és kiderül, hogy ezekből semmit nem csinált meg – akkor elküldöm. Az én időm is véges, és vannak olyanok, akik miatta nem tudnak eljönni hozzám, pedig tényleg gyógyulni szeretnének – ő meg csak viszi az energiáimat. Szerencsére azért ritkán fordul elő ilyesmi. – Azért érdekes, amit a holisztikus gondolkodásról mondasz, mert az eredeti végzettséged teljesen racionális. – A geológus végzettség? Igen. Sőt, a biztosítási szakmában is dolgoztam igen hosszú ideig, ami szintén elég racionális terület, amihez a Kodolányin egy közgazdász diplomát is szereztem. Éppen ezért azt a fajta gondolkodást, ami a mostani tevékenységemhez kell, nekem is el kellett fogadnom – és ez nem is ment olyan könnyen eleinte. – Mondhatnám, hogy sejtek a háttérben személyes motivációt, de az a helyzet, hogy véletlenül tudom is: egy komoly betegség volt
az oka, hogy elkezdtél a keleti gyógyítással foglalkozni. – Igen, a személyes indíttatás mindig komoly ok az emberek életében. Az enyém valóban egy betegség volt, nem titok: már ott tartott a dolog, hogy ki volt jelölve a donor a csontvelő átültetésre. És ebből kijöttem… – Erre az orvosok mennyi esélyt adtak? – Nagyon közeli hozzátartozó lett volna a donor, és így láttak kevesebb, mint tíz százalék esélyt. – Ami egy anyának azért kevés… – Igen, a lányom még elég kicsi volt, és főként emiatt döntöttem úgy, hogy valami mással is kell próbálkozni. És az élet elém hozta ezt a lehetőséget, pont, amikor szükségem volt rá. Nincsenek véletlenek… Adtam egy esélyt a dolognak, bár nem volt egyszerű, hiszen a gondolkodásomat kellett átállítani. – Milyen módszerrel sikerült? – Érdekes módon a geológus múltam segített, mert megtanultam, hogy a tudást tapasztalati úton a legjobb megszerezni. Geológusként is mindent megszagolunk, megnyalunk…
egész ség
– Tényleg?! Meg kell kóstolni a követ?! – Persze. Ízleléssel egy csomó mindent megállapíthatsz az összetételéről. Jó, azért vannak dolgok, amiket a geológusok sem nyalogatnak… – Rádium… – Például. – Aki nem tapasztalt még ilyet, az nem igazán tudja elképzelni, hogy valami pont akkor jön az életébe, amikor kell. Hogyan történt a találkozás? – Hívtak, hogy lesz egy ilyen tanfolyam, én meg úgy voltam vele, hogy megér három napot – többet is elszúrtam már, különböző orvosi rendelők várótermeiben üldögélve. – Elfért a bakancslistán… – Igen, igen, valami ilyesmit gondoltam én is… Az első alkalom után még elég hitetlen voltam, de aztán valami nagyon érdekes dolog történt. A nővérem akkoriban ment ki külföldre dolgozni, és kaptam tőle egy virágot. Ez őszi időszakban történt, hirtelen jött a hideg: napközben még huszonvalahány fok volt, éjszaka pedig fagyott. Na, ez a virág kint volt még természetesen – és gyakorlatilag egyetlen éjszaka feketére fagyott. Gondoltam, itt az idő, hogy kipróbáljam a módszert, ahogy tanították – és a virág egy hét múlva kihajtott… – Ez volt a fordulópont? – Az egyik, igen. Akkor azért komolyan elgondolkodtam, hogy lehet ebben a dologban valami. De az igazi fordulópontot a második képzés hozta meg, amikor elkezdtem érezni magamon a javulást. Javult a közérzetem, nem voltam olyan fáradékony, többet bírtam – ez nagyon jó tapasztalás volt. – Az orvosok mikor igazolták a változást? – Amikor elmentem kontrollra. Három hónapra volt időpontom, fel is merült bennem, hogy csak akkor kell menni, ha élek még addig. Megvizsgáltak, és az első meglepetés akkor ért mindenkit – engem is –, amikor kiderült, hogy a vérképem teljesen rendben van: normál sejtjeim voltak, csak rendkívül kicsik. Helyi Érték
47
egész ség
– Történt mindez valahol a rendszerváltás környékén, amikor az alternatív gyógyítással való ismerkedést nagyjából az jelentette, hogy a debreceni klinikán pár orvos már elkezdett ismerkedni a Silva-féle agykontrollal. Bár az is komoly kötéltáncnak számított a ráolvasás meg a boszorkányszombat határmezsgyéjén. Gyanítom, te sem nagyon hirdetted, mivel ismerkedsz éppen. – Nem bizony. Aki hallott arról, hogy mit tanulok, eleinte úgy nézett rám, mint a kétfejű borjúra. Nem is értet-
– Szerintem a nyugati meg a keleti orvoslásra is igaz, hogy gyógyulni az fog, aki akar is. Van olyan, akinél nem tudsz áttörést elérni? – Van egy kliensem, akinek az orvosok azt mondták: azzal tudnának rajta segíteni, ha az egész gerincét kicserélnék protézisre, csak erre az orvostudomány jelenleg még nem képes, sajnos. Gyakorlatilag lemondtak róla – és emiatt ő is lemondott egy kicsit saját magáról. Ebben az állapotban került hozzám. Nem ment egyik pillanatról a másikra – és én nem is ígértem ilyet –, de sikerült az
ték, mit akarok, mit akarunk ezzel. Tudod, az emberek Európában leginkább akkor hiszik el, hogy a keleti gyógymódok működnek, amikor a saját problémájukat sikerül így megoldani. Sokan jöttek úgy hozzám, hogy nem hittek az egészben - de amikor javult az állapotuk, akkor megváltozott a véleményük is. – Egyféle módszerrel dolgozol? – Nem, a legkevésbé sem. Nagyon sokféle módszert megismertem és kipróbáltam - és mindegyikből azt vettem ki, amiről úgy láttam, hogy működik. Egyféle módszert használni már csak azért sem lenne előnyös, mert az emberek is nagyon sokfélék – kis túlzással azt mondhatnám, hogy mindenkinek másmilyen kezelésre van szüksége. Mint ahogy tudjuk, hogy a C-vitamin jó dolog – de attól még nem lehet mindenkinek mindenre C-vitamint adni.
állandó, rettenetes fájdalom helyett egy élhető életet biztosítani neki. Ő például keményen nem hitt az egészben, meg is mondta, hogy a végső kétségbeesés hozta hozzám, semmi egyéb. Mostanra pedig ott tartunk, hogy újra utazik, dolgozik, végzi a munkáját - és ez egy ragyogó javulás a kezdeti állapothoz képest. – Elég komolyan képezted magad a kezdetek óta eltelt években. Van még valaki Európában, aki tudna neked tanítani valamit ezen a téren? – Biztos, persze. Annál is inkább, mert én folyamatosan nyitott is vagyok az új ismeretekre, minden téren. Különösen azért, mert egyre több olyan alternatív gyógymóddal találkozom, amelyek fordulnak vissza a természethez. Engem például eléggé elkeserít, hogy ma már a vitaminok
48
Helyi Érték
nagy része is szintetikus anyagokból készül - ezek is hatnak, persze, de ha megeszem egy almát, az sok esetben sokkal hatékonyabb. Szóval, minden módszer érdekel, ami azt mondja, hogy nem minden a kemikália, és fontosnak tartom mindenki munkáját, aki ezt hirdeti. – Ezzel együtt úgy látom, nem tekinted küldetésednek, hogy lebeszéld az embereket a gyógyszerekről. – Nem hát. Aki akar, egyen gyógyszert nyugodtan, nem vagyok én az a világmegváltó fajta. Aki eljut hozzám, annak nagyon szívesen segítek, megmutatom neki az utat, hogy merre induljon, és fogom a kezét, amíg kell - aztán elengedem. De nem erőltetem rá magam senkire - társaságban például alig kerül szóba, hogy mivel foglalkozom. – És ahogy látom, a boszorkányseprű, a fekete köpeny meg a kristálygömb sem széria-felszerelés a praxisodban… Kicsit komolyabban: semmilyen külsőséggel nem támogatod a munkádat. – Mégpedig azért nem, mert szerintem ha valakinek külsőségekre van szüksége a hitelesség eléréséhez, akkor ott valami nem stimmel a tartalommal. Nem kell semmi ilyesmi. Nyilván vannak ezeknek a módszereknek is szabályai – ezeket be kell tartani, és kész. – Szájhagyomány útján terjedsz? – Igen, abszolút. – És mennyire tölti ki ez a munka az életedet? – Azért másra is jut idő. De ha arra gondolsz, hogy mennyire biztosíthat teljes egzisztenciát, akkor azt mondom, hogy ehhez kellene még valaki, vagy több valaki, aki ugyanúgy gondolkozik, mint én, akivel kölcsönösen, száz százalékig megbízunk egymásban. Amíg nem találom meg ezt az embert, addig annyit vállalok, amennyi a saját életembe belefér. – Még valami a végére. Most már tünetmentes vagy teljesen? – Teljesen. Semmi gondom, bajom nincsen. Jól vagyok, köszönöm szépen.
Ismerje meg Székesfehérvár épített örökségét a legteljesebb gyűjteményben! Kapható a Székesfehérvár műemlékei – Magyarország műemlékei sorozat első kötete (szerkesztette Entz Géza Antal, kiadó: Osiris, 632 oldal, Kötés: karton, ISBN: 9789632760322) Székesfehérvár műemlékei topográfiai feldolgozásban először és eddig utoljára Genthon István 1959-ben megjelent művében szerepeltek. Az a feldolgozás összesen 125 tételt tartalmazott. Jelen kötet 552 objektumot
(épületet, épületegyüttest, köztéri szobrokat, kisemlékeket, út menti kereszteket stb.) tartalmaz. Feldolgozás tárgyát a műemlékek mellett azon védett és nem védett emlékek és együttesek összessége képezi, amelyek a város története, kultúrája szempontjából figyelemre méltóak, a kulturális turizmus potenciális célpontjai lehetnek. A könyv nemcsak alaposan dokumentált (fényképekkel, rajzokkal és digitális térképekkel kiegészített) leíró leltár, hanem közérthető szöve-
gezésben tartalmazza mindazokat az ismereteket, amelyek a településtörténet és az egyes emlékek értelmezéséhez, jelentőségének megismeréséhez szükségesek.
A kötet bruttó 3500 Ft-os áron kapható a Fehérvári Civil Központban (8000 Székesfehérvár, Rákóczi u. 25) hétköznap 8-16 óra között, vagy megrendelhető a
[email protected] címen.
A könyv, melynek minden fehérvári könyvespolcon ott a helye! Helyi Érték
49
„Fejben mindig három
lépéssel előrébb járok, de a valóság nem akar utolérni...”
50
Helyi Érték
kreatív
Krivarics Ditta lakberendezőnek nehezen megy a „nembeszélés”, de OtthonKommandó blogjának követői ennek kimondottan örülnek: lakberendezési tippjeit tízezrek olvassák. Találunk itt ezerféle ötletet, nemrégiben arra is fény derült, hogy könyv születik: Régiből újat – azaz bútorfestés és egy kis stílustan. Az Év Anyavállalata címet is elnyerő kétgyermekes anyuka hamarosan a Fejér megyei Velencére költözik, otthona felújítását hétről hétre nyomon követhetjük a Házprojekt című blogját olvasva. Vajon milyen az, amikor a lakberendező a saját házán dolgozik? Szöveg: Pál-Nagy Szabina Kép: otthonkommando.cafeblog.hu
– Sikerült villanyszerelőt találni? Legutóbbi bejegyzésében azt írta, nincs szerencséje velük. Mennyire nehezíti a munkát a jó szakemberek megtalálása? – Igen, már a harmadikat fogyasztjuk, de remélem, ő marad. Nagyon nehéz jó szakembereket találni, de ami inkább lassítja a munkát, hogy ami a megbeszéltek szerint 1-2 hét alatt elkészül, az végül 5-6 hétig tart. – Amikor belekezdett a házprojektbe, milyen elképzelései voltak a házról? Milyen a lakberendező „álmai otthona”? – A Ház pontosan olyan, amilyet elképzeltem, egyedül a kert az, amivel nem voltam/vagyok kibékülve, mert a fele le van aszfaltozva. Ez most jól jön az építkezésnél, és igyekszem úgy felfogni, hogy az a rész egy tabula rasa, de azért nem bántam volna, ha van ott pár nagy fa. – Mit kellett lefaragni a vágyakból a valóság miatt? Kellett kompromisszumokat kötni? – Természetesen rengeteget kellett faragni, de ez leginkább a kivitelezést érinti. Szívem szerint odaadtam volna
a kulcsot egy generál kivitelezőnek, hogy mindent csináljon meg, így nem nekünk kéne egyszerre ötféle mester munkáját szinkronba hozni. Ezen kívül is le kellett mondani pár dologról, de ezek inkább álmok voltak, és ezt tudtam az elején is. Van egy kedvenc villanykapcsolóm, de az pont egy nullával kerül többe, mint a teljesen átlagos. Ugyanígy vagyok a radiátorokkal is, valamint szerettem volna az elején kandallót vagy tömegkályhát, de ez sem fért bele a költségvetésbe. Ezekről lemondani nem okozott különösebb nehézséget. – Házprojektje alakulását is nyomon követhetik olvasói. Hogyan fér bele a vállalkozói létbe a saját otthon megteremtése? – Nehezen. Van olyan nap, hogy semmi mással nincs időm foglalkozni. Ha egyszer belemerülök a házba, akkor az egész napomat viszi, de szerencsésnek érzem magam, hogy én osztom be az időmet, nem kell szabadságot kivenni azért, hogy a kőművessel egyeztessek. – Minden szálat egyedül tart kézben? Mennyire szól bele a család többi tagja? – A férjem szerencsére tudja, hogy ez az én játszóterem és engedi is, nem
Krivarics Ditta lakberendező
bánja, hogy nem neki kell ezekkel foglalkoznia. Ettől függetlenül mindig mindent egyeztetek vele. A fő irányok már mind a fejemben voltak, és a házválasztásnál ezek természetesen szempontok voltak. Ezt sokan fordítva csinálják, ami nem jó, mert nem lehet mindenhol mindent kialakítani. Már a keresésnél tudni kell, hogy milyen hangulatot szeretnénk, különben vakon veszünk házat/lakást. Egy, a 2000-es évek mediterrán őrületében épült házban például furán fog mutatni egy skandináv jellegű enteriőr. Helyi Érték
51
kreatív
– Milyen az, amikor a lakberendező saját lakásán dolgozik? Nem veszik el a sok ötlet között? A fejében biztosan mindenre sok-sok variáció létezik… – Igen, rengeteg ötlet van, viszont miután már hosszú ideje érlelődnek, elég jól letisztultak a főbb vonalak. Ettől persze simán ki tudnék alakítani öt különböző nappalit, de addig gyúrom, amíg minden össze nem áll egy kerek egésszé. Nincs ez így minden helyiséggel, a hálószobánkkal kapcsolatosan - az elrendezésen kívül - semmi elképzelésem sincs, vagyis túl sok van. De ez ráér, nem szeretem erőltetni a dolgokat, kivárom, amíg összeáll a fejemben a kép. Ezzel ellentétben a gyerekszoba gyakorlatilag az utolsó szögig összeállt. – Amikor az ember költözködik, sok mindent nem visz magával a régi otthonból – nehéz volt megválni egy-egy tárgytól, bútortól? – Egyedül a régi Lingel típusú íróasztalomat volt nehéz elengedni, ezt nagyon szerettem, de egyrészt nem illett bele a leendő környezetbe, másrészt a férjem dolgozott rajta, de nagyon nem kedvelte. Ezen kívül sok tárgy, bútor van még, amihez ragaszkodom, de azokat mind bele tudtam tervezni a házba. Ez egyébként az egyik leggyakoribb hiba,
52
Helyi Érték
amit az emberek elkövetnek, hogy nem bírnak lemondani a korábbi bútorokról, még akkor sem, ha látják, hogy az elképzelt stílushoz abszolút nem pas�szolnak. Mindig a célt kell nézni, ezt sohasem szabad szem elől téveszteni, és ami nem illik bele, azt bizony el kell engedni, akkor is, ha nehéz. – Úgy tudom, a lámpák szerelmese, honnan ez a vonzalom? Egyáltalán mennyire szabad elveszni a részletekben? – Igen, a lámpák iránt megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek, fogalmam sincs, honnan ered. Nagy bajban is vagyok emiatt, mivel nem cserélgeti az ember gyakran a lámpákat, és nekem rengeteg tetszik, nagyon nehéz választani. Ennek ellenére egy-kettő kivételével már minden lámpánk megvan, és remélem, a hiányzó darabok is meglesznek napokon belül. Nagyon fontosnak tartom a karakteres lámpaválasztást, ezt a tanfolyamokon se győzöm hangsúlyozni. A lámpának nem szabadna részletkérdésnek lennie, nagyon is fontos. Nálam simán belefér a „gombhoz a kabátot” tervezési folyamat, ha valami kisebb dologba beleszeretünk, akkor lehet ahhoz felépíteni a többit. Azt persze mérlegelni kell, hogy passzol-e
a kívánt hangulathoz és lehetőleg ne legyen sok ilyen, mert akkor káoszba csap át a dolog. – Mi alapján esett a választása a velencei ingatlanra? Itt keresett ezen a településen, vagy itt találta meg a házat, amit megálmodott? – Nem szokványos módon kerestünk házat, az biztos. Néztem én a Dunakanyartól egészen az Őrségig, de mindezt csak interneten. A sok hirdetés nézegetésének hála már a sorok közt olvastam és elég biztosan el tudtam dönteni, hogy érdemes-e valamit megnézni vagy nem. Összesen két házat néztünk meg, egyet Zebegényben és egyet Kápolnásnyéken. Amikor ez utóbbit néztük, kicsit kocsikáztunk a környéken, ekkor láttuk meg az eladó táblát a házunkon, amit én rögtön fel is ismertem, láttam a hirdetését, de valahogy az nem fogott meg. Egy hét múlva a miénk volt. – Hogy tetszik Velence? – Nagyon szeretjük! És az sem baj, hogy nem kis falu, mint amit eredetileg szerettünk volna, hiszen az egésznek falusias jellege van. Így utólag pedig nem is bánom, hogy olyan helyen vagyunk, ahol jó az infrastruktúra, hamar elérhető a főváros, és akkor a tavat még nem is említettem.
kreatív
volt, de valaminek fedeznie kellett a megélhetésemet. A gyerekekkel minden megváltozott. Az otthon töltött időre úgy tekintettem, mint egy lehetőségre, hogy kitaláljam, mit kezdjek magammal. Valahogy rábukkantam Vida Ági oldalára, elkezdtem olvasni a vállalkozással kapcsolatos anyagait, és elindítottam a blogomat azzal a szándékkal, hogy majd lesz belőle valami, bár akkor még halványlila gőzöm sem volt, hogy mi sül ki belőle. – Tavaly azt nyilatkozta, több füzetnyi ötlet lapul a fiókban, van olyan, amit megvalósított? – Igen, van, ami megvalósult, például a stenciles webáruházunk, az újabb oldal, amin még dolgozunk, és most –
– 2013-ban megnyerte az Év Anyavállalata címet, milyen csapat áll tulajdonképpen az OtthonKommandó mögött? Milyen projektjei futnak párhuzamosan? – Egyszemélyesként indult, ma már a férjem is ebben dolgozik, tehát mondhatom, hogy családi vállalkozás. Sok minden fut egyszerre, mint mindig. Hamarosan kész a lakberendezői tanfolyamoknak az új oldala, ezen kívül egy új tanfolyammal is készülök. Egy teljesen más jellegű oldalunk is alakulóban és egy könyv is. Rengeteget tanultam az elmúlt négy évben, és álmodni se mertem, hogy ez lesz az egészből, amikor elindítottam a blogomat. – Azt írta valahol, hogy rengeteget tanult, de sokáig nem tudta pontosan mit szeretne. Miért kötött ki végül mégis a lakberendezésnél és alapozta erre vállalkozását?
– A lakberendezés mindig is jelen volt az életemben, innen indultam. Miután nem vettek fel a MOME építész szakára – ma már azt mondom szerencsére – elkezdtem lakberendezést tanulni, itt a tanáromnak köszönhetően beleszerettem a művészettörténetbe, így mentem tovább az egyetemre, aztán a szőnyegek és bútorok iránti vonzalmam vitt a szőnyeg- és bútorbecsüs képzésre. Elkezdtem egy múzeumi menedzserképzést is, de közben terhes lettem, és pont a vizsgaidőszak közepére voltam kiírva, végül úgy döntöttem nem kell ez a papír annyira nekem. A festménybecsüs képzést viszont szeretném még megcsinálni. Mint látható, sohasem tudtam abbahagyni a tanulást, de emellett dolgoztam, azonban nem a saját szakmáimban, hanem irodákban, itt-ott, csupa olyan munkát végeztem, amihez semmi közöm nem
úgy tűnik – a könyv is. Rengeteg bútoros és régiséges könyvem van nekem is (mind külföldi vagy fordítás), azonban a szép képeken túl sokra nem megy vele az ember idehaza, mert itthon teljesen más bútorok, tárgyak vannak. Ezért fontosnak tartom, hogy a könyvben részletesen írjak a bútorstílusokról, de nem hagyományos módon, nem múzeumi darabokat bemutatva, hanem a régi kommersz, tömeg paraszti bútorokat, azaz azokat, amelyekkel az internetes oldalakon, bolhapiacokon találkozunk, és nem százezrekbe kerülnek. Nehéz kérdés, de szót ejtünk arról is, hogy mit festhetünk és mit nem, a könyv egy részét persze majd a projektek teszik ki, amelyeknél a cél, hogy minél többféle anyagot, festéket és technikát bemutassunk, részletes leírásokkal és képekkel. Helyi Érték
53
közösség
Paradicsom a panel tövében? Így neveli növényeit a város népe A városi kertész kihasználja a legkisebb helyet is, szeme beültethető parcellák után kutat, meglátja azokat a területeket, amiket be lehet telepíteni. Virágok helyett/mellett fűszernövényeket, koktélparadicsomot nevelget, tanul, informálódik, aztán ő maga informál, közösséget épít. Mindenkiben ott lapul a szándék, hogy maga teremtsen valamit, ami érték, miért ne lehetne ez egy tő paradicsom? A városi kertész nem akarja feltétlenül megváltani a világot. Kicsiben kezdi, ültet egy palántát, de ez lesz önellátási vágyának első megtestesülése. Fehérváron is terjed a közösségi kertészkedés, néhány helyen már ládákban neveli növényeit a város népe. Szöveg: Pál-Nagy Szabina Kép: Nagy Norbert
Talán úri huncutságnak tűnik a városi kertészkedés, de vannak helyek, ahol valóban a létszükséglet hozta létre őket. Fehérváron három közösségi kertben tesznek-vesznek a hobbikertészek: a Palotavárosban, a feketehegy-szárazréti iskolánál és a Kodolányi János Főiskola kertjében.
54
Helyi Érték
Ezek a „hivatalos” helyek, de megannyi panelház tövét birtokba vették már az ott lakók, elsősorban virágokat gondoznak a talpalatnyi helyeken, de ez persze megváltozhat. A gerillakertészek állítólag dísznövénynek álcázott haszonnövényeket is ültetnek, ha tehát nem elég bátor valaki, kezdheti így is, álruhás növényeket telepítve, ami inkább dísznövénynek néz ki, aztán jön a meglepetés!
Ha a közösségi kertek múltjában szeretnénk kissé kutakodni, akkor Rosta Gábor A városi tanya könyve nyomán kiderül: Nagy-Britannia az 1930as évektől az 1950-es évekig nehéz időszakot élt át, a túlélés érdekében helyben kellett megtermelni a lehető legtöbb élelmiszert, minden tonna élelmiszer behozatala tengerészek életét követelte, hajók pusztulásával járt. Művelés alá vontak minden te-
közösség
rületet, Győzelem kerteknek nevezték el őket. „Nehéz időkben 250 négyzetméter kert jelentette a különbséget az egészséges jóllakottság és az egészségtelen alultápláltság között” – írja Rosta. Az efféle kertek az Egyesült Államokban is működtek, 1944-re an�nyira felfejlesztették, hogy az amerikai asztalokra kerülő gyümölcsök 40 százaléka saját művelésű kertekből került ki. A Fehér Háznak is külön
kerttörténete van. A másik példa Kubából származik, a 90-es évek elejéről. A szovjet blokk összeomlása után felosztották a cukornádültetvényeket a lakosok között, mára Havanna zöldség-gyümölcs fogyasztásának nagy része a közösségi kertekből származik. Ellátják az iskolákat, kórházakat, a felesleget helyi piacokon értékesítik. Az elszegényedés elleni harc egyik bástyája is lehet a közösségi kert, sok
gazlepte telek kínálja földjét mifelénk is, kérdés, hogy lesz-e, aki rátalál és megműveli. Az illúziókat érdemes azért félretenni: a kert művelése nem pusztán szórakozás. Tudják ezt azok, akik kapáltak már napokon át, hogy száműzzék a gazt, akik töltöttek már el hosszú órákat a termés befőzésével… A kertészkedés a kényelem feladását is jelenti, elhatározás kérdése, mennyit engedünk. Helyi Érték
55
közösség
A városi kertészkedésből Fehérvár sem marad ki: a Kodolányi János Főiskola belső udvarában több tucat ember szorgoskodik ottjártunkkor, Hoffmann Orsolya, az itteni kert kitalálója a kezdetekről mesél: – Itt sétálgattunk a kollégákkal az udvaron, a füves karikák között, elkezdtem rágni a fülüket. Édesanyám kertész volt, ebben nőttem fel, a kollégák meg jó fejek, meggyőzhetők – teszi hozzá mosolyogva. – Kezdetben lelkes mindenki, a szabadságkor nem annyira, olyankor be kell osztani, hogy ki jön öntözni, betakarítani. Amúgy az íróasztal mögött egymásra nézünk, és nosza, lejövünk, csináljuk. A dohányzó rész is itt van, irigykednek a többiek. S hogy mit lehet termelni néhány négyzetméteren? Meglepő módon sok mindent, a termés nagy részét a főiskola kertészei megeszik. Tavaly sok volt a paradicsom, az uborka, most sok zöldhagyma lesz. Céljuk, hogy olyan növények hozzanak színt a kertbe, mint például a mángold, amit sokan nem is ismertek. De úttörőként van itt édeskömény is. Kell persze egy
A Kodolányi „kertészei”: Márton Márta, Matafán Mária, Mészáros Lajos, Géringer István, Veszprémi Judit, Csanádi Roland, Hoffmann Orsolya, Fülöp Judit
56
Helyi Érték
szakavatottabb kertész, akire hallgatnak a többiek – állapítjuk meg közösen. Vannak alapszabályok: a kert bio, télen nem engednek a környéken sózni, a teljes környezetet próbálják átalakítani. Nem lehet műtrágyázni, permetezni, a levágott füvet áthozzák a főiskola más épületeitől, úgy tűnik egy komplexebb folyamatot indított be a kertészkedés. Bontott tégla keretezi az ágyásokat, olyan anyagokat hasznosítanak, amit más kidobna. A főiskolának van egy nagyobb területe, közel 140 m2, azt is megművelik majd az iskola partnerével, az Arany János Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménnyel közösen. Mert a Kodolányi és az iskola tavaly partnerségi szerződést kötött, most már látszik, hogy tartalommal is sikerült megtölteni a programot. A gyerekeknek vizsgázniuk is kell, nekik ez nem csak hobbi, viszont az önellátás itt is képbe kerül… Fülöp Judit szaktanár vázolja a jelent: másik kertjük is van, magánkert, amit felajánlott a tulajdonos, 10 éve nem művelte, ott van mód küzdeni
a gyomokkal. Sok a munka: az iskola udvara is nagy, van öko-ligetük, a városgondnokság is hívja őket a parkok gondozására. Elsősorban zöldségeket és fűszernövényeket termesztenek. – Vigyázz Jancsi itt volt egy cickafark! – mutat a tanárnő a rázúdult rögök alatt küzdő növényre, majd miután elhárította az eltévelyedő diáklábat, folytatja a gondolatot: – Kirakom a vetőmagokat, ami épp időszerű, nem használunk növény-
közösség
– Evidens volt, hogy bekapcsolódjunk, szívügyünk volt a közösségi kert, a telek megszerzése volt a legnehezebb, a Palotavárosban az ottani képviselő segített, önkormányzati támogatással építettük meg az egészet. Szárazréten már egy projekt keretében, szintén a helyi képviselő támogatásával jutottunk egyről a kettőre. A palotavárosi kert sok tanulsággal szolgált, így itt már alaposabban terveztünk, például pergolát, ahova ki lehet ülni, hogy valóban közösségi térként használhassuk. Itt bontott játszótéri eszközök
társítást, az ösztöneikre bízzuk, mit ültetnek. Amúgy utána megnézzük a táblázatban. Elmondok nyolcféle feladatot, mindenki választ, két év alatt eljutottunk odáig, hogy mindenki tudja, mi a dolga. Az új diákok is látják, mit végzünk, azért is választják sokan ezt a szakot. Minden tanulónk két szakmát végez, jó párosítás a növénytermesztő és a konyhai kisegítő, mert ha nem tud elhelyezkedni, akkor is el tudja látni magát – ez az egész az életre is készít. A gyerekek lelkesek, ha valakivel nem bírnak a suliban, leküldik kapálni, de aztán újra jönni akar, mert olyan jól érezte magát. Nem büntetés nekik a kapálás – teszi hozzá Judit nevetve. Az iskolai kertnél mindenből van egy kicsi: pici fóliasátor, dísznövény, zöldséges. Jól működik a rendszer, valahogy minden összeér: van asztalosipari szerelőszakma, így az ágyáskeretet ott elkészítik, a zöldség- és
gyümölcstermesztők megtermelik a növényeket, amit a konyhai kisegítő szakma tanulói felhasználnak, és az ültetett virág is hasznosul, hiszen vannak virágkötők. És még varrni is tanulnak – például levendulazsákot. – A picik élvezik, elcsenték a petrezselymet, hagytuk, hiszen ez volt a cél, hogy megegyék a friss zöldségeket – mondja Judit. – Van, aki eperpalántát vitt haza az erkélyre. Onnan indultunk, hogy az első gyakorlati napon alig tudtak a gyerekek menni, mert nincsenek hozzászokva a fizikai munkához, de már belejöttek, mindenki meglátja a feladatot. – Szerinted nőtt? – fordul az egyik fiatalhoz, aki egy fény felé törő hajtást mustrál… Szépen nőnek és termést ígérnek a növények a Palotavárosban és Szárazréten is. A Kertbarátok Egyesületének vezetője, Jankovics Ica eleveníti fel a kezdeteket.
lettek újrahasznosítva, a családok kijárnak ide, jól érzik magukat. A Palotavárosban újrahasznosított raklapból ácsolták össze az emelt ágyásokat, a városgondnokság földet adott, a körzet képviselője támogatást, az önkormányzat adott pénzt kútfúrásra. Van mobil illemhely, aztán lett ott is pergola. Az eredmények mögött sok-sok önkéntes munka sejlik fel, szoros közösség kovácsolódott. Aki szeretne néhány négyzetméter földet, annak az egyesületet érdemes megkeresni (kertbarik.hu), egy parcella és persze az önállóság felé tett első lépés ára 2500 forint évente. Nem kell attól tartani, hogy lépten-nyomon kapával közlekedő kertészekkel találkozunk a buszokon, hiszen mindenhol van szerszámos faház, nem kell utaztatni a kapát, a kannát, megtalál itt mindenki mindent. Némi szorgalommal azért nem árt felvértezni magunkat. Helyi Érték
57
közösség
Persze Szárazréten az iskola is kapott néhány ágyást, ültetési tervet, segítséget, veteményeztek, palántáztak, a gyerekek lelkesek, folyton locsolni akarnak. – Azt hittük, a gyerekek már nem tudják, mi hol terem, de kellemesen csalódtunk. És kezd elterjedni a nézet, hogy a saját jobb. A helyieknek amúgy nincs igénye parcellára, van saját kertjük, a Mura utca szükséglakásaiból többen döntenek a kertészkedés mellett. Van onnan egy kisfiú, megszámolta a termést: tavaly 650 paradicsomot szedett le. Itt van állandóan, a hideg kiráz, annyira lelkes, érte érdemes volt az egészet végigcsinálni – summáz Ica. A legtöbben persze nem a zöldség miatt kezdenek magot vetni, dugványozni, majd termést aratni. A városi kertész gyakran közösséget keres. Kisgyerekesek, kertes házból panelba kényszerülők, idősek, magányosak. A kertbarátok tartanak előadásokat is, hogy a gyakorlatot némi elmélettel is megalapozzák. A
58
Helyi Érték
kertészmérnök is tanul a társaktól, és virágzik a magcsere. – Tervezünk egy szociális kertet is, az nagyobb lesz. És van, amikor csak segíteni kell, hogy egymásra találjon az, akinek van kertje, de nem tudja művelni, azzal, aki művelné, de nincs mit – teszi hozzá Ica. Mindenki felelősséget érez nemcsak a sajátjáért, de másokéért is. Összefognak, locsolnak. Sok más szervezet is bekapcsolódott. Egy földrésszel odébb, a napsütötte Melbourne-ben olyan megállapodás született az önkormányzattal, hogy minden önkormányzati házhoz tartozik egy közösségi kert. Itt még nem tartunk, de nem is kell feltétlen másokra, döntéshozókra várnunk. Kezdjük kicsiben! Kerüljünk harmóniába a szűkebb környezetünkkel, tegyünk egy apró lépést az önellátás felé: kezdjük egy balkonládával, egy cserép fűszernövénnyel! Miközben onnan indul a történet, hogy esetleg ültetnénk egy-két tő epret, hamarosan lehet, hogy már földládákról, függőkertekről álmodozunk, s nem is tűnik
Jankovics Ica, a Kertbarátok Egyesületének vezetője
olyan irreálisnak, hogy beszerezzünk néhány kövér gilisztát, és komposztálni kezdjünk. Kérdés, hogy képesek vagyunk-e feladni valamennyit a kényelmünkből.
Pro és kontra Hamarosan véget ér A Jövő Sportcsillagaiért Közhasznú Alapítvány „Zöld építőipari tranzitfoglalkoztatás a Válivölgyben” című, TÁMOP-1.4.613/1-2013-0007 számú projektje. Ideje számvetést készíteni. Ki mit nyert vagy vesztett a program révén? Van-e létjogosultsága hasonló foglalkoztatást elősegítő projekteknek? A választ Mahler Balázs projekt asszisztenssel kerestük. – Sikerült egy nagyon komoly eredményt elérni – kezdi a beszélgetést Mahler Balázs. – A 2014 januárjában kezdődött projekt lényege az volt, hogy olyan hátrányos helyzetű munkanélkülieket vonjunk be a programba, akiknek más lehetőségük nincs a kitörésre. 35 főt vontunk be, képzés révén szakmát adtunk nekik és lehetőséget a munkára. Az OKJ képzést követően harminchárman sikeres vizsgát tettek egy független bizottság előtt, és lettek ácsok, kőműveshidegburkolók és festő-mázolótapétázók. Ez egy hatalmas eredmény, ismerve a célcsoportot. Zömük alapfokú képesítéssel rendelkezett, és nem alakult ki a munkaszocializációjuk sem, te-
hát gondot okozott az, hogy be kellett járniuk reggel 8 órára. Itt kell megemlítenem, hogy ha ők nem egy projektben vettek volna részt, akkor visszaestek volna oda, ahonnan érkeztek, vagyis munka nélkül maradtak volna. Hiszen egy vállalkozásvezető abban a pillanatban elbocsátotta volna őket, amint nem érnek be időben a munkába. Ez a projekt viszont lehetőséget biztosított arra, hogy szakembereket, mentorokat, tanácsadókat helyezzünk a bevontak mellé, akik végig segítették a résztvevőket abban, hogy elvégezhessék a képzést és mindennap felvegyék a munkát. Mondhatom, hogy mindennapos küzdelmet folytattunk azért, hogy ez a 35 fő bent maradjon a programban. – Ez utóbbi bizonyítja, hogy igenis szükség van ehhez hasonló foglalkoztatási projektre? – Mindenképpen. Hiszen ahogy előbb is mondtam, csak ilyen programmal sikerülhet az, hogy hátrányos helyzetű embereket visszavezessünk a munka világába. Első hallásra soknak tűnhet az a forrás, amelyet egy-egy ilyen projekt kap. Ha megnézzük: a támogatás egyharmada adja a
bért, közel kétharmadából pedig a résztvevők mellé rendelt szakembereket fizetik meg. Ha ez egy projekten kívüli képzés lenne, nem adódna az a lehetőség, hogy a bérek majdnem kétszeresét költsék arra, hogy egyáltalán bejárjanak a résztvevők dolgozni. Pedig erre, ahogy a mi példánk is mutatja, szükség van – teszi hozzá a projekt asszisztens. – Beszéljünk a hátrányokról is. – Az, hogy mennyire lesz sikeres a projekt, csak öt vagy tíz év múlva lehet megmondani. Jelenleg ez egy sikertörténet, egy csoda, hogy a bevontjaink 90 százaléka már túl van a továbbfoglalkoztatáson is. De hogy tartósan megmaradnak-e a munkaerőpiacon, még nem lehet tudni, nincs rá garancia – mondja Mahler Balázs. – A másik hátrány, hogy ezek a programok csak szűken tudnak hatni, mert meghatározott időintervallumra és területre koncentrálódnak. Jelen esetünkben a Váli-völgyre. Akkor lennének hasznosabbak, ha nagyobb területet fednének be és folyamatosak lennének, így nem fordulhatna elő az, hogy visszaessenek azok, akik részt vettek ezekben a projektekben.
Zöld építőipari tranzitfoglalkoztatás a Váli-völgyben
TÁMOP-1.4.6-13/1-2013-0007 A Jövő Sportcsillagai Közhasznú Alapítvány
Európai Szociális Alap
Helyi Érték
59
ajánló
Könyvajánló a Mannheim Károly Szakkönyvtár gyűjteményéből. A könyvtár a Fehérvári Civil Központ első emeletén várja az olvasókat.
Kovács Péter: Pilinszky közelében Vigilia, Budapest, 2015. Pilinszky halála után sokan, sokszor kértek, hogy mint egyike a hozzá nagyon közel állóknak, szólaljak meg, „meséljek”! Sokáig ellenálltam minden ilyen megkeresésnek – írja Kovács Péter a könyv bevezetőjében. A kötet megírásában végül az motiválta, hogy Pilinszky körül lehetnek olyan kérdések, amelyekre ma már rajta kívül másnak nincs közvetlen rálátása. Pilinszky János Kovács Péter édesanyjának testvéröccse és az ő keresztapja volt. Szöveg: Váczi Márk Kép: Tóth Adrien
Székesfehérvár több mint 30 esztendeje veszítette el egyik legnagyobb irodalmi alakját. Halála óta számos önálló kötet, cikk és tanulmány jelent meg Pilinszky János költői munkásságáról, költői világának meghatározó vonásairól és életéről. Ezek némelyike kifejezetten tárgyilagos, érzelemmentes stílusban mutatja be a tárgyalt témát.
60
Helyi Érték
Az értékelő, elemző munkák mellett a 2000-es évek elején megjelentek a közvetlen hozzátartozók vallomásai, visszaemlékezései is. Kovács Péter művészettörténész a költő unokaöccseként adta közre első nagyobb terjedelmű munkáját, a Törmeléket (Magvető, 2006), amely „a második világháború végétől a nyolcvanas évekig öleli fel egy család történetét” (részlet a litera.hu honlapon megjelent ismertetésből), végigkö-
vetve a három helyszín által meghatározott életutakat. A kötet szerkezeti felosztását e három város: Várad, Pest, Fehérvár határozza meg. A történet főszereplője nagyobb részben a Pilinszky, kisebb részben a Kovács család. Ugyancsak személyes indíttatásból készült a Pilinszky és a család című kötet, amelyet Kovács Erika – családi becenevén Kiserika –, a költő unokahúga állított össze a nála és
ajánló
Pilinszky Erzsébetnél megmaradt fotókból. A kötetben a nagybátyunokatestvér számos önvallomásszerű levele is megtalálható, a diákkori barátok visszaemlékezései pedig megismertetik az olvasóval a pályakezdés éveit, az első szárnypróbálgatásokat. Ebbe a sorba illeszkedik Kovács Péter jelen munkája, amely tartalmazza a szerző már említett Törmelék című kötetét teljes terjedelmében, a Holmi, a Mozgó Világ és a Vigilia folyóiratok lapjain megjelent, ebben a gyűjteményes formában még nem publikált Szilánkok összefoglaló címmel ellátott írásokat, valamint a harmadik, „A szeretet kegyelem” című, eddig szintén csak egy-egy cikk formájában létező nagy fejezetet. Ez utóbbit a szerző szülei emlékének ajánlja. A három nagy egység, mondhatni, a három könyv közötti összekötő kapocs maga Pilinszky, akinek közelében a kötet szerzője is felnőtt. Mindkettejük életét és indulását meghatározták a családban kapott értékek, az otthoni légkör, az összetartozás tudata és az ebből fakadó összetartás, a megözvegyülése után családfővé előlépett nagymama, a testvérei által Veronnak elkeresztelt Baitz Veronika. Ha az olvasó esetleg korábbi olvasmányai alapján arra számít, hogy a kötet minden mást a háttérben hagyva kiemelten, szinte már kizárólagosan Pilinszky Jánossal, az ő személyével és munkásságával foglalkozik, meglepődve tapasztalhatja ennek ellenkezőjét. Persze ettől még a
meglepetés lehet kellemes, hiszen a megszokott életrajzokhoz képest jóval többet megtudhatunk magáról a családról és a költőt felnevelő közegről, sőt, magáról a szerzőről is, mivel a kötet legalább annyira az ő kései visszaemlékezésének, önvallomásának tekinthető, mint amennyire emléket állít a 20. századi líra egy jelentős személyének. Az első könyv kronologikus rendben halad, kezdve a nem túl távoli ősöktől Pilinszky haláláig. Ez az a nagy fejezet, amely legközelebb hozza az olvasóhoz a költő személyét. A második könyv önéletírás; a maga valójában mutatja be – ahogy erre alcíme is utal – a „fölnőtté válás” kor-
szakát, egy olyan felnőtté válásét, ami nem fejeződött be az egyetemi szerelemből lett házassággal, amit a rendszerváltozás tesz teljessé. A harmadik könyvben Kovács Péter visszakanyarodik az ősökhöz, mintegy ezáltal keretezve a teljes családtörténetet. Ezen a mintegy nyolcvan oldalon ismét a nagybáty, a költővé érett Pilinszky kerül a középpontba, életének egy-egy mozzanatán keresztül. A családi fotókkal illusztrált kiadvány, bár nem irodalomtörténeti nóvum, a maga nemében mégis egyedülálló munka.
Helyi Érték
61
Bezzeg az én időmben...!?
Nem túlzás talán azt mondani, hogy Magyarországon mindenki számára ismert a fenti kijelentés, s a többség szájából élete során legalább egyszer el is hangzik ez a mondat. Ez nem véletlen, hiszen bár a pszichológusok és a pedagógusok szakmai nézetei szerint minden ember más és más, mindenki önálló egyéniséggel rendelkező biológiai és társadalmi egyed – magyarul nincs két egyforma ember –, kimutatható, sőt megélhető jelenség az emberek számára a generációs élmény.
62
Helyi Érték
tudomány
Fő 200 000
Magyarország mai generációi
180 000
160 000
140 000
120 000
100 000
80 000
60 000
joggal tartanak attól, hogy az utánuk következő nemzedékek már olyan készségekkel rendelkeznek, amikkel ők már soha nem fognak bírni. Mivel a 90-es években elsőször tapasztalták meg a munkanélküliséget, az egzisztenciális biztonság vált ekkor elsődlegessé számukra. Az őket követő „X Generáció” (1965–1980 születettek) tagjai a korábbi korosztályokhoz képest már elidegenedettebbek, a technológia száguldó fejlődése és a körülöttük zajló világ változása kíséri életüket. A 90-es évek gazdasági és társadalmi átalakulása során számukra már megélt jelenség volt a pályakezdés nehézsége, a korábban bevett életkezdési modellek korlátozott műkö-
kek”, rájuk gondolunk. Talán ezért is olyan fontos számukra a társadalmi kapcsolatok hálózata, a befolyásos és fontos barátok száma, ami a pszichológusok szerint sokaknál átvette a családi mikroközösség helyét is. Az X-esek önálló, találékony és önellátó nemzedékké váltak, akik most igazi „szendvics” generációként eltartják az idősebbeket, besegítenek szüleik, illetve még élő nagyszüleik ellátásába, miközben gondoskodnak gyermekeikről is a napi munkavégzés mellett. Az 1980–1995 között született generáció alapélménye már egészen más, a digitális világ, a fogyasztói társadalom kényelme, a nyugati társadalom nyitottsága és sokfélesége. Ők, vaHelyi Érték
63
2010
2005
2000
Z 1995
1990
1985
Y 1980
1975
1970
X 1965
1960
1945
1940
1935
1930
1925
20 000
1955
Baby boomer
Veteránok
1950
40 000
1920
Az egy időszakban született embereket általában azonos, vagy nagyon hasonló kulturális, társadalmi és gazdasági, politikai hatások érik, ennek hatására pedig gondolkodásuk, értékrendjük világhoz való viszonyuk is rokonságot mutat. Ez a fajta szemlélet azonban a különböző korszakokban született korosztályok között akár gyökeresen eltérő is lehet, a fiatalok, a szülők vagy éppen a nagyszülők ugyanarról a jelenségről gyakran teljesen különbözőképpen vélekednek. Nem beszélnek egy nyelvet a szó társadalmi értelmében, s ez akár generációk közötti konfliktusokat is okozhat. Ha megismerjük, hogyan gondolkodnak, miképpen vélekednek a világról az eltérő korban születettek, nemcsak a helyi közösség élete lesz harmonikusabb, de a családi, munkahelyi, iskolai élet is sikeresebbé válhat. Érdemes hát kicsit mögé nézni az egyes korosztályokat meghatározó generációs élményeknek. Magyarországon – ahogy a nyugati világban mindenhol – alapvetően hat generáció éli az életét manapság. A legidősebb korosztály, melyet szokás „Veteránoknak”, csendes generációnak, az építők generációjának is nevezni, a második világháború vége előtt születtek. A ma már szépkorúak legfiatalabbja is betöltötte a 70. életévét. Szülői minta alapján nevelkedtek többségében a két világháború között, majd később pedig nem vágytak már másra, mint békére, munkára, családi nyugalomra. A ma 50-70 év közöttiek generációját a demográfiai és a társadalomtudomány az ún. „Baby boomer” korosztálynak nevezi. Az 1946–64 között világra jöttek a háború utáni nagy remények szülöttei, akik felcseperedvén elutasították a szüleik merev erkölcsi felfogását, új kultúrát teremtettek maguknak szabadságra vágyva. Ha valakinek eszébe jut a 60-as évek diáklázadása, a szexuális forradalom, a hippi korszak szeretetkultúrája, akkor ez a korosztály jut
dése, ugyanakkor a demokrácia is napi élményükké vált. Érezték, hogy a siker kulcsa a tudás, a kapcsolatok, a gyors reagálás, s ha mindez nyelvtudással, gyakorlati hozzáállással és rugalmassággal is párosult könnyen szerezhettek elismerést akár a munkahelyi környezetben, akár a helyi közösségben. Ez az a korosztály, akinél az édesanyák már tömegesen részt vettek a munkaerőpiacon, sok gyerek nem is látta a szüleit, így nekik részben fokozottabb intézményi szocializáció, részben a korán jött önállóság és felelősség is osztályrészül jutott. Ha meghalljuk azt a kifejezést, hogy „kulcsos gyere-
eszébe. A háború utáni demográfiai robbanás és népesedési intézkedések (Ratkó-korszak) következtében Magyarországon is ez a korosztály lett a legnépesebb és talán a legszerencsésebb is, felnőtté válásukat támogatta az állami politika, garantált volt számukra az elérhető és kiterjesztett oktatás, a kötelező foglalkoztatás és az alanyi jogon járó otthonteremtés, ám ezzel együtt a hidegháború minden feszültsége és konfliktusa is árnyékként kísérte életüket. Tudásukat, tapasztalatukat, bölcsességüket, munkafegyelmüket és lojalitásukat az állami vállalatok és különösen az államigazgatás komolyan értékeli, de
1915
Szöveg: Domokos Tamás Fekete-fehér képek: www.fortepan.hu
Évszám
tudomány
Veteránok (1945 előtt születtek)
Baby boomer (1945–1964)
X Generáció (1965–1979)
Y Generáció (1980–1994)
Z Generáció (1995–2010)
Fő generációs élmények
II. Világháború Jegyrendszer Rádió, Jazz Elkülönült nemi szerepek Nagyobb családok Mozi
Hidegháború Holdra szállás Diákmozgalmak Hippi korszak Nukleáris család Tömegmédia (TV) Beatles/Illés
Berlini fal leomlása, Rendszerváltás Live AID koncert Hordozható telefon Széthulló családok „Kulcsos” gyerekek
9/11 terrortámadás Iraki háború Pláza PlayStation Közösségi média Wikipedia Sziget fesztivál Mama-hotel
Gazdasági válság Klímaváltozás Arab tavasz Felhő megoldások Videoblogok Globalizáció Mozaik család
Arányuk a munkaerőpiacon
3%
33%
35%
29%
diákmunka vagy gyakornok
Számuk Magyarországon
1,6 millió
2,5 millió
2,3 millió
1,9 millió
1,4 millió
Legfőbb törekvés
Saját otthon
Biztos munkahely
Munka és szabadidő egyensúlya
Szabadság és rugalmasság
Biztonság és stabilitás
Technológiai viszony
Többségében kizártak
Limitált felhasználók
Digitális bevándorlók
Digitális bennszülöttek
„Technoholics” hálózat függők
Karrier tervek
Munka élethosszig
Vállalat által felkínált előrelépés
Emblematikus tárgyak
Kommunikációs preferencia
Autó
Televízió készülék
Személyi számítógép
Tablet/okostelefon
Személyes
Többségében személyes, telefonos vagy e-mail ha kell
SMS vagy e-mail
Online vagy mobil (szöveges)
gyis az „Y Generáció” tagjai a számítógéppel együtt nőttek fel, komolyan értenek a technológiához, szüleik önállóságra, nagyfokú szabadságra, véleményük vállalására és a folyamatos önképzésre, a megújulásra nevelték őket. Érdekvezérelt világot látnak maguk körül, ahol az egyéni önmegvalósítás, a karrier válik gyakran a siker igazi fokmérőjévé, cél- és sikerorientáltak lettek. Sajátos élménye az Y-oknak, hogy míg a korábbi generációkban a tudás, „apáról fiúra” szállt, addig a legfontosabb tudást, amely a digitális újkorban szükséges nem az előző generációktól szerzik meg, hanem
64
Helyi Érték
Szakmai karrier elsőbb- Digitális vállalkozások, sége, vállalati lojalitás munkahelyi előnyök rovására kihasználása
saját maguk által és a kortársaiktól. Talán ennek is köszönhető, hogy kevésbé kételkednek saját képességeikben, korlátaikban és igen kezdeményezők. Gyorsan döntenek, gyakran persze rosszul, de ennek vállalják is a következményeit. Az Y Generációt erős mobilitási vágy fűti, sokat utaznak. Ők már egyértelműen a sokszínű társadalom gyermekeiként nőttek fel, megszokták, hogy minden elérhető és megkapható, csupán pénz kérdése. A korosztály társas életét a széles nyilvánosság előtt éli, a közösségi média legaktívabb használói, számukra, aki nincs a Facebookon, az nem létezik, azzal nem tudnak valós kapcsolatot sem létesíteni, mert a kapcsolataikat egy
Többoldalú karrier, gyors váltások Google Glass, 3D nyomtatás, grafén, nanotechológia
Facetime
időben élik meg a valós és a virtuális világban egyaránt. A munkáltatóknak nincs kön�nyű dolguk ezzel a fiatal felnőtt generációval, ugyanis öntudatos munkavállalók, ha nem tetszik nekik valami, akkor minden különösebb érzelmi vagy egyéb szociális kötődés nélkül odébbállnak. Természetes számukra, hogy a döntéseik korrigálhatóak, nem kell egy életre szóló szakmát, munkahelyet vagy akár párt keresni, a laza kötődések miatt még a vallásosságuk is inkább csak formális. Nem igazán lojálisak sem a munkahelyhez, sem a helyi közösséghez, mivel több nyelvet beszélnek, az ország határai sem kötik őket. Amikor arról hallunk, hogy Londonba vagy más európai nagyvá-
tudomány
rosba tömegesen kivándorló fiatalok, akkor róluk van szó. A munkahelyen komoly elvárásaik is vannak, az legyen modern, a hagyományostól eltérő, nagy, tág terekkel és közös étkezésre, beszélgetésre, kooperációkra lehetőséget adó helyekkel. Ennek oka, hogy nem az egyéni, hanem inkább a hálózati, kooperatív munkákban teljesítenek igazán jól. Látva és a saját családjukban megélve azt, hogy a család alárendelése a munkahelynek milyen következményekkel járt szüleiknél, nagyszüleiknél, számukra már nagyon fontossá vált a munka és a magánélet egyensúlya, értékké vált számukra a szabadidő. Az elmúlt években ezen korosztály utolsó képviselői is elhagyták már a középiskolát, jogi értelemben felnőttekké váltak. A szülői házról való leválásuk nem könnyű, ez az a korosztály, mely a felsőfokú tanulmányok, a munka, sőt a stabil párkapcsolat mellett is még a szülői házban él, nem ők támogatják a szüleiket, hanem éppen fordítva, a „mama-hotel” kényelmét még a 30-as éveikben is élvezik. A gyermekvállalást a karrierért és a kötöttségek nélküliségért cserébe a végletekig kitolják. Felnőtté válásuk ezért igencsak kétarcú, az Y Generáció a fogyasztás tekintetében felnőttként viselkedik, a munka, a felelősségvállalás, a felhalmozás tekintetében viszont inkább gyerekként. A mostani iskolások, a 6–20 éves fiatalok már megint egy másik generációt alkotnak. Azok, akiknek iskolai pályafutásuk az ezredforduló után kezdődött alkotják a „Z Generációt”. E generáció talán legfontosabb jellemzője, hogy az emberiség történetében ez az első igazán globális nemzedék a világon, az ún. globális falu első gyermekei. Ez gyakorlati értelemben azt jelenti, hogy függetlenül attól, hol élnek a világban ugyanazon a zenén, ételen, mozifilmen, játéko-
kon és divatirányzaton nőnek föl. A generációs élményeik tekintetében éppen olyan közel vannak a helyi pláza világához, mint pl. a tengeren túli zenekarokhoz. Sokan közülük már többet utaztak repülővel, mint vonattal, jobban ismerik a tágabb környezetüket, mint a helyi közösséget, ahol élnek. Nem tudnak mindent, de mindenről tudják, hogy hol tudnak róla információhoz jutni. A Z Generáció a legek nemzedéke is. Valószínűleg ők lesznek a világon a legoktatottabb generáció, ám egyelőre inkább okosak, mint bölcsek. Létszámukat tekintve a legkisebb létszámú generáció, legkisebb méretű családokba születtek és a legidősebb anyák nevelik fel őket, (sokszor egyedül). Az előző generációkhoz képest a leghosszabb várható élettartammal rendelkeznek. Ez a generáció már teljes egészében beleszületett abba a világba, amelyet meghatároznak a különböző digitális technológiák. Számukra a telefon az kizárólag ún. okos telefon lehet, hozzászoktak ahhoz, hogy állandó kapcsolatban vannak egymással, hogy állandó, korlátlan és azonnali hozzáférésük van a világhálóhoz. A digitális világ lenyomataként erősen vizuálisak, a szöveges üzenetek feldolgozása, az írásbeli kommunikáció már inkább teher számukra. Ez nyilván nem könnyíti meg a velük foglalkozó pedagógusok vagy szülők helyzetét, de ösztönösen olyan képességekre, készségekre tesznek szert, mint a többfeladatos működés/feldolgozás (multitasking) vagy az együttműködő tanulás (collaborative). Ráadásul ez a generáció mindezekre a készségekre az oktatási rendszeren kívül, szabadidejében tesz szert, ki-
zárólag önszabályozó módon, illetve hálózatban, korcsoportjától tanulva. Sokkal gyorsabb ritmusban élnek, mint elődeik, de hihetetlen előnyük a magas szintű kooperációs készség, a csoportmunka. Ezt a korosztályt egyre több agresszív hatás is éri, egyre gyorsabban nőnek fel. Mindezek ellenére kiskamaszként sajátos, ambivalens érettséget mutatnak, vagyis bizonyos tekintetben nagyon is érettek, míg más vonatkozásban még gyerekek. Nincs könnyű gyerekkoruk: értenek sok mindent, de feldolgozni nagyon keveset képesek ebből. Miután ők az igazi „digitális benszülöttek” a globális térben zajló gazdasági és társadalmi változásokra már gyerekkoruktól kezdve minden eddigi generációnál nagyobb befolyást gyakorolnak már most is. Kisgyermekes szülők egyre gyakrabban találkoznak azzal a jelenséggel, hogy ami nevelési módszer működött a nagyobb, ma már iskolás testvérnél, az csődöt mond a legkisebb gyereküknél. Ez nem a véletlen műve, ugyanis az óvodákba, bölcsődékbe már megérkezett egy teljesen új nemzedék, amelyet Alfa generációnak neveznek. A 2010-től születettek korosztályáról van szó, s valószínűleg ők lesznek az emberiség történetének legügyesebb, leggazdagabb és legegészségesebb tagjai. Nagy kérdés azonban, hogy milyen társadalmi és családi kapcsolataik lesznek, hogyan fognak kooperálni az idősebb generációkkal és hogyan birkóznak meg a várható technológiai, társadalmi és demográfiai változásokkal, melyek a XXI. században igencsak átformálják az általunk ismert világot. Helyi Érték
65
Előzetes Következő számunk tartalmából
Nem csak színházról... Keller Jánossal, a Vörösmarty Színház színművészével megpróbálunk nem csak színházról beszélgetni. Valószínűleg nem lesz egyszerű – de mi kitartóak vagyunk. Azért persze színházról is lesz szó...
Küzdelem az újszegénység ellen
Vértes vitéz
Ahogy a körülöttünk lévő világ, úgy a világban a szegénység is változik, átalakul, de nem szűnik meg. A rászorulók helyzetének javításán 25 éve dolgozik mindig megújulva a SZETA, a fehérvári Szegényeket Támogató Alapítvány. Bemutatjuk a megújulás útját.
A Riegele Alajos által hársfából készített szobrot Lyka Döme pázmándi nagybirtokos adományozta Fehérvárnak egy évszázada. Hogyan lett Vértes vitéz a nemzeti áldozatkészség egyik szobrává? Kalandos története kiderül a következő számunkból.
KÖZÉLETI MAGAZIN 2015. – II. évfolyam 3. szám Megjelenik negyedévente, a Fehérvári Polgár különszámaként. Kiadja az Echo Network Zrt. Székhely: 8000 Székesfehérvár, Tobak u. 17. Felelős kiadó: Ruff Tamás Felelős szerkesztő: Simon Rita Szerkesztőség: 8000 Székesfehérvár, Rákóczi u. 25. Telefon: 06-22/502-276 E-mail:
[email protected] Tördelés, nyomdai előkészítés: Tóth Adrien Nyomdai munka: Prospektus Nyomda 8002 Veszprém, Tartu u. 6.
66
Helyi Érték
A Helyi Érték magazin megjelenik 68 oldalon, 2000 példányban ISSN 2064-924X Terjesztés: címlista alapján postai úton terjesztve. Megrendelhető a szerkesztőség postai címén vagy e-mailben. Személyesen megvásárolható a Fehérvári Civil Központban (8000 Székesfehérvár, Rákóczi u. 25.) és a terjesztési pontokon, melynek frissített listája honlapunkon elérhető. Honlapcímünk: www.echoinn.hu Hirdetésfelvétel: 06-22/502-276 A kiadvány ára: 501 Ft
Várjuk észrevételeit a
[email protected] e-mail címen. Hirdetésekkel kapcsolatban várjuk megkeresésüket a
[email protected] e-mail címen vagy a 06-22/502-276 telefonszámon.
Civil Központ
– minden, ami belefér
HELYSZÍNT KERES PROGRAMJÁHOZ? Színházterem • rendezvény és oktató termek • tárgyalók • számítógépterem • kiállítóterek Székesfehérvár belvárosában a FEHÉRVÁRI CIVIL KÖZPONTBAN bérelhető helyiségekkel állunk rendelkezésére. Recepció, ruhatár, valamint parkolási lehetőség is biztosított.
FEHÉRVÁRI CIVIL KÖZPONT NONPROFIT KFT.
8000 Székesfehérvár, Rákóczi u. 25. Telefon: 22/502-276
[email protected] www.echoinn.hu
ÚJ OBERBANK FIÓK NYITÁSA SZÉKESFEHÉRVÁRON Az ausztriai Oberbank AG. 2015. szeptemberében Székesfehérvár központjában, a Rákóczi út 1. (Rákóczi út Várkörút sarok) szám alatt nyitja legújabb, sorban a nyolcadik hazai fiókját, továbbfolytatva ezzel a sikeres magyarországi terjeszkedést. A 146 éves Oberbankot, mely napjaink egyik legsikeresebb működésű, regionális bankja, 1869-ben alapították felső Ausztria tartomány székhelyén, Linz városában. Az Oberbank teljesen független, a bécsi tőzsdére bevezetett, nincsenek nagyrészvényesei. Jelenleg összesen 153 bankfiókkal van jelen Ausztriában, Németországban (Bajorországban), Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában. A Magyarországon fióktelepként működő Oberbank AG. mérlegfőösszege a magyarországi legnagyobb kereskedelmi bankokéhoz mérhető, mellyel az osztrák tartományi bank függetlenségének, stabilitásának valamint hosszú távú üzleti stratégiájának köszönhetően tavaly - egymást követően már az ötödik alkalommal - eddigi sikertörténetének legjobb eredményét érte el. A hitelek és a betétek vonatkozásában egyaránt további növekedés a cél, mely a rövid hitelek vagy a hosszabb futamidejű, különféle devizanemű, beruházási, export és egyéb — akár lízing (Oberlízing)finanszírozással, illetve a bankban elhelyezett és az osztrák betétbiztosítási alap hatálya alá tartozó, mind vállalati mind pedig lakossági Forint és Euró betétek formájában valósulhat meg. „Mint professzionális és megbízható, stabil pénzügyi partner az Oberbank a termelő és szolgáltató vállalkozások, a kis- és közepes illetve nagy iparvállalatok valamint a lakosság szolgálatában áll” — emelte ki Hamburger Pál a bank székesfehérvári fiókjának vezetője. „Az Oberbank szolgáltatásai lefedik a teljes körű és az egyedi banki igényeket egyaránt, beleértve a lízinget is, melyet jól képzett és tapasztalt kollégáinkkal biztosítunk most már Székesfehérvár városában is.”
Látogasson el hozzánk! 8000 Székesfehérvár, Rákóczi u. 1. Telefon: +36-22-518-100 Nyitva tartás: hétfő: kedd: szerda: csütörtök: péntek:
8:30- 16:00 8:30- 16:00 12:00- 17:00 8:30- 13:00 8:30- 15:00