Markója László
KIHALT NEMESRÁDÓI NÉPSZOKÁS OK
Kiadók:
Nemesrádó Község Önkormányzata, Nemesrádói Templomért Közalapítvány Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, nyilvános eloadás, a rádió- és tévéadás jogát az egyes fejezetekre illetoen is Felelos kiadó: Dr. Szabados Gyula a Közalapítvány elnöke, körjegyzo 2001. Nemesrádó község fennállásának 750. évfordulójára
A gyujto eloszava A Zala megyei Nemesrádó községben születtem 1924. április 27-én, mint M~rkója Ferenc kántortanító és Stigmond Mária tanítóno fia. Otödik éves teológus voltam, amikor a veszprémi növendékpapság "Pázmány Kör"-ének vezetoje, dr. Major Kálmán teológiai tanár 1947. tavaszán pályázatot írt ki, hogy azt a kispapok megpályázhassák és a nyári szünidoben kidolgozhassák. Beadási határidoül1947. december 31-ét tuzte ki. A pályázat címe: "Haldokló és kihalt (vallásos) népszokások hazánk valamelyik tijáról". A téma nagyon tets,zettés érdekelt, hiszen szülofalumban, Nemesrádón sok ilyesmirol tudtam. Osszeírtam tehát a nyár folyamán. Jött hozzá kiegészítés Nemeshetésrol, ahol egyik nagynéném és férje tanítóskodtak, és ahol éppen ezért gyakran megfordultam. Osz folyamán - szüretkor - régi szokás szerint kispapokat szoktak küldeni az Egyházmegye híresebb borvidékeire mustot "koledálni", hogy ezzel a szeminárium anyagi helyzetét segítsék. Önkéntes jelentkezéssel én Dióskálba kaptam küldetést, mert az ott lévo "Pogányvár" hegy jóhíru borokat termett. Kísérommel, dr. Tódor Bélával a dióskáli plébánián kaptunk szállást. Onnét jártuk végig egy héten át a környezo falvak szoloit, és a kapott mustot Dióskálban gyujtöttük össze. Jó alkalom volt ez arra, hogy a szolok levén kívül pályázatomhoz is gyujtsek anyagot Dióskál, Egeraracsa, Zalaszabar falvakból is. Egy erdei bucsujáróhelyen, "Remetében" pedig Tilaj községbol kaptam adatot a "Regöléshez"(41. oldal). A kottákkal ellátott, 41 gépelt oldalra terjedo dolgozatnak, amely a gyujtött anyagot az egyházi naptár idorendjében sorakozta~a fel, ezt a címet adtam: HALDOKLÓ
ÉS KIHALT NÉPSZOKÁSOK
GÖCSEJ ÉS A BALATON
KÖZÖTT.
Névtelenül, jeligésen kellett benyújtani. Én ezt ajeligét választottam a Karácsonyi pásztorének ötödik versszakából (33. oldal): "Elvüszöm a kis Jézusnak pásztori szívemet".
A zsuri bírálata alapján a kituzött elso dij kétszeresét kaptam. Nemesrádó, 1947. december Markója László
-3-
TARTALOM:
1. Újévi köszönto (Nemesrádó)
6
2.
Háromkirálozás
9
3.
Balázsjárás (Nemesrádó)
12
4. Jézus-kenés (Nemesrádó)
16
5.
Pünkösd-éneklés
19
6.
Kisasszonjárás (Nemesrádó)
22
7.
Mária köszöntése (Nemesrádó)
25
8.
Istvánnapi köszönto (Nemesrádó)
27
9.
Karácsonyeste (Nemesrádó)
29
(Nemesrádó)
(Nemesrádó)
10. Karácsonyi pásztorének ll.
Markója László
Született 1924-ben, Nemesrádón (Zala megye) a Veszprémi Fóegyházmegye papja
Betlehemezés
(Nemesrádó)
(Nemeshetés)
34
12. Regölés (Nemesrádó)
38
13. Regölés (Tilaj)
41
14. Regölés (Dióskál, Egeraracsa)
42
15. Regölés (Zalaszabar)
47
16. Regölés (Nemeshetés)
47
17.
48
~
Szentjános-nap
(Nemesrádó)
18. Nepomuki Szentjános 19.
(Nemesrádó)
Sarlós Boldogasszony (Nemesrádó)
20. Aprószentek
-4-
32
51 49
(Nemesrádó)
52
21.
Bucsujárások (Nemesrádó)
53
22.
Mosdatókeresztelés
55
(Nemesrádó)
-5-
Újévi köszönto (Nemesrádó,
Zala m.)
Szilveszter-este, december 3l-én végezték, jobbára fiúgyermekek. Rendes hétköznapi ruhájukban, kezükben csengettyukkel. A kiszemelt házhoz érkezve megpöccintették a kezükben tartott csengoket, és egyikük tele torokkal bekiáltott: - Szabad-e enná a becsületes házná újévet köszöntenyi? - Szabad hát! Az igenlo válaszra meglódultak mellett énekeltek a köszöntok:
Né-künk
Szüz
a csengok, s ezek ritmikus lármája
szü-Ie-tett
meny-nye-i
Má-ri-á-nak
tisz-ta
Szü-Ie-tett
5. Az Aprószentek Kis jézus helett - Újesztendoben Született jézust
megöletének, ok szenvedének. mi vigadjunk, mi imádjuk!
6. Szent Tamás püspök Anglia földjén Meghalt Krisztusért sokat szenvedvén. - Újesztendoben mi vigadjunk, Született jézust mi imádjuk! 7. Szilveszter pápát Isten kedvelte, I9 az elso császárt megkeresztelte. - Uj esztendoben mi vigadjunk, Született jézust mi imádjuk!
Ki-rál
mé-hé-ból
~
Új-esz-ten-dó-ben
4. Szentjános vala választott edény, 1;iszta életbol tündöklo napfény. - Ujesztendoben mi vigadjunk, Született jézust mi imádjuk!
I
8. Három királok Az o szívökben - Újesztendoben Született jézust
csillagot láttak, jót gondolának. mi vigadjunk, mi imádjuk!
mi vi-gad-junk,
Jé-zust
mi i-mád-juk
2. Angyalok Mennybol alájövének, Nagy dicsoséggel úgy éneklének. - Újesztendoben mi vigadjunk, Született jézust mi imádjuk! 3. Nehéz kövekkel István vereték, Míg befogadá ajutalmas ég. - Újesztendoben mi vigadjunk, Született jézust mi imádjuk!
-6-
9. Menjünk, keressük, majd megtaláljuk, ~zép ajándékkal neki szolgáljunk! - Uj esztendoben mi vigadjunk, Született jézust mi imádjuk! 10. Boldizsár mutatja drága kenetét, Mivel megkené a kis Gyermecskét. - Újesztendoben mi vigadjunk, Született jézust mi imádjuk! ll. Dicsértessék a Szentháromság, Akitol jön minden boldogság! - Újesztendoben mi vigadjunk, Született jézust mi imádjuk! Ezután a dallam megváltozik. Még erosebb hangon, csengorázással folytatják:
-7-
fokozottabb
Háromkirálozás (Nemesrádó, Kér-jük
a Te-rem-tot:
Ad-jonjó
A "háromkirálozást" Vízkereszt ünnepén, január 6-án, vagy megelozo estén, házról-házra járva végezte három 10-15 év körüli fiú. Fejükön keménypapírból készített, henger alakú, tornyos "koronát" viseltek. A két szélso nél magukfaragta, méternyi hosszú fakard volt, míg a középso tartotta a "csillagot". Ez egy kimustrált szitának oldalrészébol készült, amelybol a szitavásznat vagy rostélyt kivették, és helyébe piros, vagy rózsaszínu, áttetszo selyempapírt feszítettek ki. Belsejébe gyertyadarabot állítottak, amelynek fénye a selyempapíron átszurodve a csillagot fényessé tette. Az alkotmányt érdekes, rács-forma szerkezettel lehetett mozgatni:
esz-ten-dot!
~ Szüle-tett
Jé-zust
Zala megye)
i-mád-juk,
Él- tün -ket job -bít- suk, él- tün- ket job -bít- suk.
- Boldog újévet! Dicsértessékjézus
,--~--'
"
Krisztus!
Átvették és megköszönték a házbeliek adományát, tek, és a következo házhoz mentek.
--....
majd újra dicsérA középso "királ" a mozgatószerkezet két végét fogta - s amikor az énekben a "Szép jelen"-hez értek, a nyilak irányában háromszor összenyomta, majd visszaengedte. A csillag így minden versszak végén háromszor a hallgató felé ugrott és visszahúzódott. A két szélso királ fakard jának kinyújtásával kísérte a csillag mozgását.
Szokásban volt egészen a második világháborúig. Kezdték kiszorítani a háborús elsötétítési rendeletek. A köszönto gyerekek ugyanis gyertyás "bakterlámpák", vagy istállólámpák - ritkábban elemes zseblámpák - fénye mellett szoktak házalni. Lámpa nélkül nem volt tanácsos járkálni a nagy hóban, vagy éppen a sárban. A háború után pedig, amikor az elsötétítés nem jelentett volna már akadályt, abeálló pénzromlás sorvasztotta tovább a szép szokás gyakorlását. Az értéktelen pénz még a gyermekeknek sem kellett. Az iskolák államosítása után némelyik pedagógus is a vallásos népszokások felújítása ellen dolgozott.
A henger-alakú sával díszítették. Megérkezéskor -
koronákat szentképek és színes csillagok felragasztáa Háromkirálok
egyike bekiáltott a házba:
Szabad-e enná a becsületes házná a kis Jézust köszöntenyi, háromkirálok csillagát bemutatnyi?
Miután beengedték oket, meggyújtották a csillag belsejében álló, rövidke gyertyát. Majd egymás mellé sorakoztak és rázendítettek:
-9-
-8-
----1
A negyedik versszakot a "Szép jelen"-tol szöntek: Há-rom-ki-rá-Iok
nap-ján
megismételték,
majd kö-
- Dicsértessék aJ ézus Krisztus! - Mindörökkén! - feleltek rá a házbeliek, és átadták adományukat. Azután a háromkirálok elfújták a csillag belsejében égo gyertyát, és libasorba fejlodve, lassú menésseI megindultak kifelé. Amíg kiértek, a következot énekelték:
~
~ Há-rom szent ki - rá - lok
el-in-du-Iá
- nak,
~hl Szép je-len,
~'===_
Szép na-punk
szép csil-Iag,
tá-madt,
~::::===_
====_1
A~n". Or-ven-dez-zünk
és vi-gad-junk,
-====1
Szép na-punk
tá-madt. Új Ki-rál-nak
2. Hol van zsidók királa? Mer' megjelent csillaga! A három bölcsek elott Dicsérjük és áldjuk Ot. - Szép jelen, szép csillag, Szép napunk támadt, Szép napunk támadt. 3. A zsidók ot üldözik, A bölcsek megtisztelik Arany, tömjén, mirhával, Szívük imádásával. - Szép jelen ...
~~
~
Jé-zus
há-Iát
Krisz-tus
..
- nak!
1
A nemesrádiói "Háromkirálozásnak" ugyanaz lett a sorsa, mint az "Újévi köszöntonek". Az 1950-es évektol nem gyakorolják, de még sokan emlékeznek rá.
4. Kis Jézuska, üdvözlégy, Szuz Mária, áldott légy, Mondja három szent királ, Gáspár, Menyhért, Boldizsár. - Szép jelen ...
-10-
ad-junk,
-11-
BaIázsjárás (Nemesrádó, Zala megye) I
Február harmadikánjárták a falut a "balázsolók". Eredetileg öten voltak: Püspök, Máté kapitány, Szélvész, Zuzmora és Szatyros. Késobb Zuzmora vette át aSzatyros szerepét is. A Püspök görbe pásztorbotot, a többiek fakardot tartottak kezükben. Fejükön magas, henger alakú papírsüveg, amelyet madzaggal kötöttek fel a téli sapka vagy kucsma fölé. A Püspök papírsüvegére keresztet, szentképeket ragasztottak, a többiekére színespapír, vagy sztanioldíszeket. Szatyros jókora tarisznyát hozott a vállán az adományok összegyujtésére. Elsonek Máté nyitott be a házba a következo versikévei, míg a többiek kint várakoztak:
A, a, a,
Ma va-gyon Ba - lázs nap-ja
E, e, e,
Hoz-za-nak ne - künk
I
Egy nagy da - rab
-
Balázs püspöknek vagyok én katonája, Most álltam elo parancsolatára, Kardomat kirántom vigasztalására.
2.
3.
Szabad-e Szent Balázs énekét énekelni, Püspöknek botját bemutatni? Az engedély elnyerése után kitárta az ajtót. A többiek is bejöttek, és együtt énekelni kezdtek:
-12-
i - de
U, ü, ü, A torkom de keseru.
1, i, i, Nosza, Máté, gondold ki!
Ha pedig szavam kérelmét nem fogadják, Rokkákat, orsókat el nem dugják, Ennek biz nagy kárát tapasztalják! No de most már engedelmet kérek, Hogy a többi vitézek is bejöhessenek. Fogadom, semmi bajt nem tesznek, Szavam kérelmére mind fejhajtók lesznek.
Hoz-zák-mi ne - künk
1, i, i, Nosza, Máté, gondold ki, Mit kérdez majd a püspök, Nem Február, a müsmök,
Én vagyok az elso beküldött vitéz, Hogy ezen házban szoba legyen kész. Úri méltóságok ide jönnek, Szállást készétteni engem eresztenek.
-
sza-lon-nát,
~ E, e, e,
Máté:
i - de
U, u, u, Távozzék bánat és bú. Ó, ó, ó, Ez az asszon igen jó, Megtölti kosarunkat, Erszényünket, nyársunkat, Ó, ó, ó, Ez az asszon igenjó!
Püspök: Máté: Püspök: Máté: Püspök: Máté:
-
Ej, Máté, mi van ma? Püspök Uram, nem tudok egyebet, mint ma csak ma. Ej, Máté, de homálos feleleteket adsz! Hát Püspök Uram millen homálos kérdéseket ad? Ej, Máté, talán jóllaktál szivalicával? Ám az Isten veIje azt a szivalicát, mi nekem ollan jóllakást ád! Az én eledelem a valóságos husoskóbász.
-13-
Püspök: - Felell (felelj), Szélvész! Szélvész: - Várj, várj, majd felelek szavadra! Püspök Uram is maradt volna az o országában, a helett, hogy az én bátyámmal, Mátéval szembeszáll, és ovéle disputál! Püspök: - Felell (felelj), Zuzmora! Zuzmora: - Látom, a Máté kóbászt kér. Pe ig nem gyün ide sem aratni, sem kapálni. Várakozzunk, Máté m~d hoz egy darabot. Látom, a Szélvész is nagy nehezen várja, mert otet senki semmivel sem kínálja. Püspök: - Szóll (szólj), Máté! Máté: - Híres lakosoknak kapitánya vagyok, Érdemim elottük, hig)jék el, hogy nagyok. Tizakós hordó ból egy csöppet sem hagyok, Napestig bort iszom, Részeg mégsem vagyok. Az uram leginkább azokat szereti, Ki boros kupában több örömét leli. Aki a bort nem szereti, azokat megveti, És egész napon át neveti. Püspök: - Szóll (szólj), Zuzmora! Zuzmora: - Az én uramnál van ám fizetés!
Püspök: Szélvész:
Püspök: Mind:
Püspök:
Egy tünk pénz, meg egy darab fod a hegyes halomnál, - avagy a vángoritott puszta malomnál. De ugyan ki is kívánhatnajobb eledelt az én eledelemnél? Az én eledelem a kemencenyögés, mindjárt következik a disznóröfögés, de legjobb eledelem az üres kocsizörgés. - Felell (felelj), Szélvész! - Vigyázzon, szép Püspök Uram, bolond ám a Zuzmora! Kellemetlen péntek,jó csütörtök. Miska, ki a véres kóbászt kifordíga, üssed a pénteket, majd megütöm én is! - Csak vígan! - Halljátok, emberek, reánk figyeljetek! Mióta itt vagyunk, rosszat nem hallotok.
Szatyros (Zuzmora): - Várom, hogy a gazdaasszon kóbászt ád. Püspök: - Hát ha egy nyaklevest ád? Szatyros: - Inkább adjon szalonnát, Vagy Máriást, vagy kóbászt. Ha nem adnak szalonnát, Levágom a gerendát! Szélvész: - Én meg lebököm. Átveszik, a tarisznyába teszik a házbeliek adományát, majd az elobbi dallamra énekelve, megindulnak kifelé: U, u, u, Távozzék bánat és bÚ! Ó, ó, ó, Ez az asszon igenjó. Megtölté kosarunkat, Erszényünket, nyársunkat, Ó, ó, ó, Ez az asszon igenjó! Az ajtóból még visszaköszönnek: - Dicsértessék a Jézus Krisztus! A balázsjárás már a negyvenes évek elején kiment a szokásból, mert szövegét kevesebben tudták, mint az elozo kettoét. Régiségét sejtteti a "Máriás", azaz a Márjás-tallér emlegetése, amelyet a szereplok fizetésül vártak.
Elmegyünk, elmegyünk, Isten már hozzátok! -Hát te, Szatyros, mit vársz?
-14-
-15-
Jézus-kenés (Nemesrádó,
Zala megye)
Végezték húsvétvasárnap hajnalban, napfelkelte elott. Nagyszámú asszonycsoport gyülekezett össze a még bezárt templom elott. Amikor már valamennyien együtt voltak, elovették szentolvasójukat. az eloimádkozó asszony (fekete ruhában, szemére húzott fekete fejkendoben) , fennhangon így szólt: -
Mindezt a temeto ú~án fel-alá járkálva imádkozták. Az utolsó tized vége felé úgy intézték, hogy a "Dicsoség"-re a temetoi nagykereszt elé érjenek. Egy fiatalabb no, az "angyal", ott kivált közülük és a kereszt mögé állt. Az ima végén eléjük lépett: -
Urunk Jézus meghalt értünk, Gonosz zsidók megfeszétték, Jó emberek sírba tették. Hideg sírba, sziklasírba, Hutlenségünk, bunünk ásta.
Nézzétek a helet, Hunn tennap még pihent, S amelyek takarták, Halotti lepelit! Bizony, mondom nektek, Rajta, örüljetek: Uratok újra él, Föltámadt, nincsen itt!
A sírba tett Megváltóhoz, Szuz Mária szent Fiához, Imádságunk kenetével Induljunk el o sírjához! Keresztvetés után elkezdték imádkozni a rózsafüzért, miközben háromszor-négyszer megkerülték a templomot, lassú menetben. A harmadik tizednél a temeto felo indultak. Az öt tizedbe a következo "titkokat" fuzték: 1. Aki érettünk vérrel verejtékezett. 2. Aki érettünk megostoroztatott. 3. Aki érettünk tövisekkel koronáztatott. 4. Aki a Szent Keresztet vállaira vette. 5. Aki a keresztúton ellankadván háromszor
Jámbor asszon-népek, Ugyan kit kerestek? l11ókeneteket Ide mér hoztatok? Lelketek zugában Sötét bánat mér van? Jézus miatt könnyben Mér fürdik arcotok?
Az asszonyok erre örömmozgolódás énekre:
közben rázendítettek
a húsvéti
a földre
zuhant. A temeto bejáratánál megálltak. Az eloimádkozó, aki a csapat elején ment - megjelenítve a szentírási történetet -, hátrafordult, és hangosan így szólt: - Hívo népek, jó asszonyok, Nékem tanácsot adjatok. Ki vegye el a nagy kü.üet Urunk sírja elü (elol)? Senki sem vála~zolt neki, hanem új olvasóba kezdtek, az alábbi titkokat szove az Udvözlégyekbe: 6. Aki orcáját Veronika kendojébe nyomá. 7. Aki Jeruzsálem leányait bunbánatra inté. 8. Akit ruháitól durván megfosztottak. 9. Akit ezer kínban a keresztre szegeztek. 10. Aki mindnyájunk boldogságáért kilehelte lelkét.
-16-
~
AI-I,-In-j,! 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. ll. 12.
H'-!, I'-gy,""
Hogy az ember vigadozzon, Szörnyu halált ki szenvedett, Váltván bunös embereket, Szent asszonyok koporsóhoz, Visznek kenetet Krisztushoz, Fényes angyalt ok látának, Víg örömet is hallának, Oh félénk asszony-emberek, Galileába menjetek! Tanítványoknak hirdetve, Urunk hogy él dicsoségben.
-17-
h-"n-n'~' Alleluja! Alleluja! Alleluja! Alleluja! Alleluja! Alleluja! Alleluja! Alleluja! Alleluja! Allel~a! Alleluja!
Hála Hála Hála Hála Hála Hála Hála Hála Hála Hála Hála
. . . . . . . . . . .
Az éneklést mindaddig folytatták a kokereszt elott, amíg a nap felkelt. Azután hazasiettek, hogy elokészítsék a kosarat a húsvéti ételszentelésre, amelynek kezdetét harangszó jelezte 7 óra tájban. Az ételszentelésre, amit "sunkaszentölés"-nek neveztek, fott sonkát, fott tojást, tormát, kalácsot és egy kevés sót vittek a templo'mba. A szentelt ételekbol a család minden tagja evett. A szentelt tojás héját és a sonkában lévo csontot nem volt szabad szemétbe dobni, hanem el kellett égetni. A "sunkaszentölés" Nemesrádón szinte nyolcadik szentségnek számított. Még azok is szenteltettek, és ettek a szentelt ételekbol, akik hanyag templombajárók voltak, és a szentségekhez sem nagyon járultak.
~~
A jézus-kenés szokását a negyvenes évek elején elmondta Tóth Mihályné szül. Kun Ágnes (1878-1944.) "A régi világba szokták eztet így" - vallotta. A két világháború közt a szokásnak egy megváltozott formáját gyakorolták már özv. Gáspár józsefné szül. Kopasz-Horváth Rozália (18801952.) eloimádkozó s templomi eloénekes vezetésével, és sokkal kevesebb résztvevovel.
Pünkösd-éneklés (Nemesrádó,
Zala megye)
Pünkösdvasárnap, pünkösdhétfon, sot sokszor még az utána következo két vasárnapon is szokták végezni leányok, rendszerint ötös csoportokban. Négy nagyobb (13-18 éves) leány és egy kisebb (5-6 éves) leány alkotta a csoportot. Ez utóbbi a "Pünkösdi kiskirálné". A nagyobb lányok fehér ünneploruhában voltak, a kiskirálné pedig rózsaszínu, vagy szintén fehér ruhában. Fején koszorú, amelyrol köröskörül színes szalagok lógtak le. Két nagyleány ot vezette kézen fogva, a másik ketto pedig az adomány összegyujtésére szolgáló, konyharuhávalletakart kosarat hozta. A kiszemelt házhoz megérkezve, így kiáltottak: Szabad-e enná a becsületes házná pünkösdöténekon0? Az engedélyt sehol sem tagadták meg, mert a néphit szerint akkor abban az évben baj érné a háziszottesek készítése céljából termelt kendert. A leányok tehát bejöttek és énekelni kezdtek:
A pün-kösd-nek
Ebben a változatban elmaradtak a verses részek és az "angyal" szereplése. Helyébe egy harmadik rózsafüzért iktattak be a következo titkokkal:
je-les
Szent-Ié-Iek Is -
nap-ján
ten szál-loU le
1. Akit érettünk sziklasírba temettek. 2. Akinek megkenésére jámbor 3. Aki halottaiból föltámadott.
4. Akinek föltámadását angyal jelentette. 5. Aki megjelent a kertben Mária Magdolnának. A "Föltámadt Krisztus e napon"-éneket napfelkeltekor kezdték, s a temetobol a templomhoz vonultak. A templom csukott ajtaja elott rövid imát rebegve, hazamentek.
-18-
E-ró-sít-ni
asszonyok kenetet vevének.
~
Az a-pos-to
a szí-vu-ket
- lok-nak.
2. Melyet Krisztus ígért vala Egykor a tanítványoknak, Mikor méne Mennyországba Mindenek láttára.
-19-
-!
3. Tüzes nyelveknek szólása, Ugy mint szeleknek zúgása, Leszállott az o fejükre Nagy hirtelenséggel. 4. Megtelvén a Szentlélekkel, Kezdvén szólni énekekkel, J!.icsérvén és magasztalván Orökön örökké
Na-gyot nem szól - ha - tok
Mé-gis
a Szent - ség-nek
Tér-det,
fe-jet
A leányok ezután kosarukban rakták a házbeliek adományát (leginkább tojást, aszalt gyümölcsöt, néhány bögrényi lisztet - az utóbbinak külön lisztes-zacskót vittek) és azt megköszönve távoztak.
~~
A nemesrádói pünkösd-éneklok nem csak saját falujukban szoktak énekelni, hanem átjártak a szomszédos falvakba, Misefára, Igricibe, Pacsára, Szentpéterúrba és Nemessándorházára is. Ám amilyen felkapott volt hosszú idon át a szokás, olyan nyomtalanul meg is szunt már a harminc as-negyvenes éves közt. A gyári textíliák kiszorították a háziszottest, és ennek alapját, a kender-termelést. A szúette, öreg rokkák és szövoszékek elobb a padlás okra, majd a tuzbe kerültek. Nem volt a vidéken, aki érdemesnek tartotta volna megmenteni, fenntartani azokat. A szokást és énekeket közölte Sötétjózsefné szül. Czuczka Franciska (szül. 1895. körül), aki leánykorában nagyon sokat járt "pünkösdöt énekonyi".
haj-tok
(Az utolsó két sort megismételték.) 2. Ám itt láték vala Egy magas keresztfát, Rátekéntek vala, Krisztus Urunk van rajt, Rátekéntek vala, Krisztus Urunk van rajt. 3. Szentlélek áldása SzálIon le e házra, Szállon, szállon, szállon, Mindörökké szállon! Szállon, szállon, szállon, Mindörökké szállon! Dicsértessék aj ézus Krisztus! A dicsértessék után felemelték az eddig középen álló kiskirálnét, és háromszor magasba lendítve, így kiáltottak: - Ekkora kendergyük legyen!
-20-
-21-
Kisasszonjárás (Nemesrádó, Zala megye)
2. Jámbor lelkek, örvendezzünk, Akik ide összegyultünk. Köszöntsük Szuz Máriát, Vele együtt Szent J\nnát. Mondjuk fennen: Alleluja, Köszöntünk, szép Szuz Mária, Angyalok Királnéja!
Ezt a szép szokást, amelyet bátran lehetne nevezni a "bölcsocske" ikertestvérének, 14-20 éves lányok szokták végezni szeptember nyolcadikát, Kisboldogasszony napját megelozo estén. Ünneploruhába öltöztek, - az eloénekes, aki talán Szent Annát akarta megszemélyesíteni, lehetoleg tiszta fehérbe. Ez utóbbi egy magakészítette, apró, fehér gyolcs bábut vitt kezében, kendobe takarva. A szokásos bekéredzkedéssel kopogtattak a ház ajtaján:
3. Kisasszonyunk, rózsahajtás, Esdve tisztel sok sóhajtás. Jézus, Isten Báránya, Menj, siess árnyéká~a! Mi meg mondjuk: Alleluja, Köszöntünk, szép Szuz Mária, Angyalok Királnéja!
- Szabad-e enná a házná Kisasszont köszöntenyi? Miután beengedték oket, a szobába vonultak. A család tagjai, akármely részén voltak a háznak, utánuk mentek. - A lányok már az ajtóban rákezdték:
Gáb-ri-el
~N;~ Szuz Má - ri - a
~
Az elo énekes közben letette a bábut az asztalra, vagy más alkalmas helyre. Ha volt a házban aprógyermek, annak bölcsoje mellett egy székre. A többiek leültek, o pedig állva, egyedül énekelt:
ark - an-gyal
le-szál-Iott
a
föld-re,
nagy
fény-be'
a szép
fo-hászt,
szü - le - té - se. Mint a pi-ros
haj-nal,
meny-nye-i
Pön-ge-ti
hár-fát,
zen-gi
~===::::~ Mond-jákmár az
~~IÉs
a
di-cso
an - gya - lok
- ült
a
ka-rok, I-gyen
áld-ja
a most
szü-le-tett
Má - ri-át.
2. Jó Szent Anna asszon szobájában ülvén, Szíve örül nagyon drága, szép gyümölcsén. Lábával ringaga, szájával azt mondja: Aludjál, nyugodjál, szívem szuz harmoga!
~
~J~
Kö-szön-tünk, szép S z u z
Már i a,
An-gya-Iok Ki - rál - né - ja
-22-
I
3. Aranyos boccsobe, tiszta hófehérbe Nyugszik Szuz Mária mennyei nagy fénybe. JSét szemét lehun)ja, kezeit kinyújga, Orzo angyalával beszélget álmába.
-23-
4. Kisded Máriácska, áldott Kisasszonyunk, Itt ezen hajlékban buzgón fohászkodunk. Szent kegyelmet kérjél ezen ház népének, Hogy járhassunk mindig kedvében Istennek. A többi leányok, akik eddig ültek, felugrottak, és az énekes köré sereglettek. O felvette a gyolcs-bábut, és megindultak az ajtó felé. Elmenoben ezt énekelték az elso dallamra:
Mária köszöntése (Nemesrádó,
Szeptember 12-én és eloestéjén végezte magános köszönto. Olyan házaknál, ahol Mária nevu családtag volt. - Szabad-e enná a becsületes háznál Szuz Máriát fölköszöntenyi? - Szabad.
~~ Nojj csak, hajtás, légy virágszál, Az Úr lelke míg reád száll, Míg Fiad, gyöngyvirágod Megváltja a világot, Hogy mondhassuk: Álleluja, Köszöntünk, szép Szuz Mária, Angyalok Kireálynéja!
A szokást 1893-ban feljegyezte Szigly Ferenc, a falu plébánosa. - De egy szóval sem utal rá, hogy a leányok adományt kértek vagy kaptak volna. A két éneket Gáspár Józsefné szül. Kopasz-Horváth Rozália templomi eloénekes 1952-ben bekövetkezett haláláig, illetoleg azt megelozo többhónapos betegségéig rendszeresen énekelte a templomban, mialatt a hívek a kisboldogasszonynapi misére gyülekeztek. Az eloénekes minden sor végén megállt, és a jelenlévok utána énekelték a hallott éneksort.
Zala megye)
J Szent-há-rom-ság-nak
é -
Ki-nyílt ró-zsa-szál,
temp-Io-ma,
szép Szuz Má-ri
Száz-e - zer-szer,
Ál-das-sék
ló
mind-ö - rök-re
Má - ri
- a
=_-=1
ne - ve
s
Meny-nyek-be'!
2. Fényesebb vagy te a csillagoknál, Tisztább a fehér liliomszálnál! - Százezerszer, mindörökre ... 3. Koronát viselsz, mert hatalmad nagy, Magas Mennyégnek Királnéja vagy. - Százezerszer, mindörökre ... 4. Hajnali csillag, illatos virág, Téged magasztal széles evilág! - Százezerszer, mindörökre ... 5. Csillagsugárból van a trónusod, Nap és holdvilág égi zsámolod. - Százezerszer, mindörökre ... 6. ~ szent angyalok udvart állanak, Egi hangokkal így magasztalnak: - Százezerszer, mindörökre ...
-24-
~_-=I
~-I Föl-dön,
-25-
- a.
Istvánnapi köszönto
7. Kék ibolából angyali kezek Szuz homlokodra koszorút fuznek. - Százezerszer, mindörökre ... Áldassék Mária neve
(Nemesrádó,
Földön s Mennyekbe'!
El-jöt-tem
8. Mi is fölküldjük szívünk virágát, És így köszön ~ük Jézus szent An)ját: - Százezerszer, mindörökre ... Áldassék Mária neve
Ist-ván
Zala megye)
én
si-et-ve
kö-szön
- té-sé-re,
l
Földön s Mennyekbe'! Szuz Mária megköszöntése után következett a házbeli Mária köszöntése a következo szavakkal:
~
- Hála Isten, megértük neve (vagy neved) napját! Adja Isten, hogy még többeket is megérhessünk jó eroben, egészségben, épségben! Dicsértessék aJ ézus Krisztus!
O lé-gyen
e -
gész-ség-be'!
2. Tartsa meg ajó Isten, Hogy megérje o napját, Boldog fölvérradását, Áldja a o Krisztusát!
~~
3. Azt mondják a szomszédba': Mózes van a házzokba' István fekszik ágyába, Az o nyoszolájába.
Énekelgetni szokta a falu köszöntoasszonya, özv. Halász Imréné szül. Formán Teréz, akit énekeIgeto, köszöntgeto, betegek felett imádkozgató életmódja miatt egyszeruen csak "Dongó Reszkának" neveztek. A második világháború alatt elhunyt Keszthelyen, - akkor már úgy 70 éves lehetett.
4. Gyere, István, menjünk el, Mennyországot nyerjük el. Hogy elnyerjük, éltünkbe' Dicsérjük Istenünket!
,~
-26-
I
r Rend-sze-fint ö-rül-vén, Az o szép ün - nep-jét
szen-tek vi-ga-doz-ván, nagy ö-röm-mel vár-ván
Ist-ván é-gi trón-ját A Szent-há-rom-sá-got
most mind kö-rül áll-ják, áld-ják, ma-gasz-tal-ják.
-27-
I
6. Tündöklo csillagok, égen mik ragyognak, Senki sem tudván, hogy mennyi az o számok, Tengernek vizei hány csöppbol állanak: Annyi szent áldások terád most szálljanak. 7. Híres neved légyen méltó böcsületben! Éltessen az lsten friss,jó egészségben! Mint ékes rózsaszál a virágos kertben, Virágozzál, István, szentek seregében! 8. A testet letévén, életednek párját, Érjed el reményed, fodi pállyád célját, Angyalokkal együtt zengedezz glóriát, Dicsoült szentekkel boldog álleluját! - Ezt kívánja gyönge szüvem, ameddig csak dobog. Dicsértessékjézus szent Neve!
~~
Az István-napi köszöntot, amely id. Vida István szerint (szül. 1885.), valamikor csak István-napra, december 26-ra szólt, a falu köszöntoasszonya, "Dongó Reszka" minden névnap ra alkalmazta, a soros keresztnéwel helyettesítve be az István nevet az énekben. De csak férfiakat köszöntött vele. (Dongó Reszka becsületes neve: Halász Imréné, szül. Formán Teréz volt. Meghalt Keszthelyen a második világháború éveiben. Talán 70 éves lehetett, de születési évét senki sem tudta.)
Karácsonyeste (Nemesrádó,
Zala megye)
Alig terült szét a nyugaton lebukó nap nyomán a karácsonyest szent titkokkal teli, fekete sátora: nagy lárma szokta felverni az egyébként csendes falut. Megkezdodött a "pásztorzenebona". Mintha csak az angyaloktól mozgósított, örömizgalomban égo, egykori pásztorok terelnék sietve nyájaikat Betlehem istállója felé: a falu tehénpásztora (akit "csordás"-nak neveztek, megkülönböztetésül az U raság tehén pásztorától, a "gulástól"), valamint a sertéspásztor, a "kanász" járták végig az utcákat, bojtáraik (családtagjaik) kíséretében. Csordásék közül egy valaki vitte a csordakolompot, híven utánozva vele a kolomposmarha szabálytalan, hol meg-meglóduló, hol visszalassudó, szaggatott zaját. A többiek pedig karikás-ostoraikkal "durrogattak". Kanászék ugyancsak ostorpattogtatással és két jókora pásztorkürtnek cifrán rikoltó hangjával vegyültek bele a hangzavarba. A kb. másfél méteres kürtök szilaj-ökör szarvából készültek, 40 centiméteres, orgonasíp-szeru bádog megtoldással a széles végükön. (A pásztoroknak ezért a karácsonyi szereplésért jutalom járt az állattartó gazdáktóI. Másnap, december 25-én este állítottak be, "Boldog innepeket!" kívánni. Ilyenkor boven hullott karácsonyi rétes a kosarukba, bor a magukkal hozott edénybe, s ritkábban pénz is az erszénYÜkbe. )
~~
Még hallatszott a falu "alsó", azaz déli végén az elvonuló pásztorok ostordurrogása, kolompolása, kürtölése - amikor a túlsó végeken újabb mozgolódás támadt. Megkezdték házaló ú~ukat az énekes gyerekek. Kézilámpák imbolygó fénye mellett, kezükben apró csengokkel- mint az újévi köszöntésnél is, így kéredzkedtek be a kiszemelt ház ajtaján:
Vagy:
-Szabad-e enná a becsületes házná kis Jézust köszöntenyi? -Szabad-e enná a becsületes házná karácsonyi énekeket énekonyi?
A válasz csak igenlo lehetett, ha a lakók tovább is igényt tartottak a "becsületes ház" - címre.
-28-
-29-
A kis köszöntok ekkor buzgó csengorázással rákezdtek énekeikre. Ezek a templomban is énekelni szokott, és ma is használatos karácsonyi énekek közül kerültek ki, a "Mennybol az angyal"-lal az élen. "Dongó Reszka" néni agyerekekkel
~-
Szuz Má-ri-a
ró - zsa - fá - ján
Ki-nyi-Iott az
a - rany vi - rág,
konkurálva egyebet is tudott:
~
~ Az an-gyal-nak
sza-va
az i-do-ben
A-kit
így szó-la,
Az i-do-ben
Pász-to-rok,
Bet-Ie-hem-nek
kel-je-tek,
így szó-la:
si-et-ve
ma-jor-já-ban
Jé-zus
várt a
3. Jézus, áld meg ezt a házat, Ne találjon rá a bánat, Csak az öröm meg vigasság, Testi-lelki sok boldogság!
men-je-tek!
szü-Ie
- tett, 4. Kenyér, bor, szalonna legyen Mint fuszál künn a Szegréten! Köszöntoknek mindbül jusson, Üres kézzel egy se fusson.
Pász-tor-társ, nagy öröm ez, Pász-tor-társ, nagy öröm ez!
2. Megsajnált bennünket az Isten szent Fia, Eljött hát közibénk az áldott kis Jézuska, az áldott kis Jézuska! Fussunk el hozzája, hódolatunk várja. Bunös szívünk bánatának O biz örvendez, Pásztortárs, nagy öröm ez, Pásztortárs, nagy öröm ez!
t
l
5. Szuz Mária, aki szülted Jézust, a te Egyszülötted, ~djad minekünk egészen Eletünk végén, az Egben! - Dicsértessék aJézus Krisztus! Boldog innepeket
kívánok!
~~ "Dongó Reszka néni" (özv. Halász lmréné) énekei. Nemesrádó, Zala megye.
-30-
vi -lág.
2. Megremegett az ég és föld, Hogy a csillag fel tündökölt. Ahol Megváltónk született, Istállóból palota lett.
II
'~I
vár-va
-31-
karácsonyi köszönto
4. Édes jézus, mit adjak még néked, Hogy szépétsem szállás-menedéked? Lekopott a subám szore, Kilikadt a csizmám, Máskülönben, kis jézuskám, Rögtön neked adnám.
Karácsonyi pásztorének (Nemesrádó,
Bár csak e - lóbb
Lá-tod, paj - tás,
Zala megye)
föl-éb-red-tem
vó-na!
most ál-Iot-tam
Im,rneg-zön-dült
a
talp-ra.
fü - lern-be'
~~
==== An-gyal-nakrnon - dá -sa:
Meg-szü-Ie-tett
V-runk
6. Királocskám, hozom a szívemet, Tedd föléje áldó szent kezedet! Melegétsd föl, mer a sok bún Fagyhideggé tette, Szabadétsd meg, mer a Gonosz Rabságra vetette!
Jé-zus
~:::==-
~===::::I
Ron-gyos is - tál
5. Álmomba' is ezen gondókottam. Egy angyaltól szép tanácsot kaptam! Miska, jóska, jancsi pajtás Ugorgyatok e-gyet, Elvüszöm a kis jézusnak Pásztori szívemet!
~~
- ló - ba'!
2. Készülodjünk, menjünk Betlehembe! Nagy örömmel járuljunk elejbe. Pöngessük a citoránkat f::Iangos énekszóra, Udvösségünk kezdete lett Ez az áldott óra! 3. Te kis Miska, rakjál hamar tüzet! Frissen, gyorsan forrolj egy kis tejet! Mézet bele, cukrot bele, Boven tegyünk bele, Vigyük el a kis jézusnak, Hadd igyék belole!
-32-
Ez az ének özv. Gáspár józsefné szül. Kopasz-Horváth Rozália (18801952.) templomi eloénekesno karácsonyi fo-produkciója szokott lenni. Az éjféli mise elott egyedül énekelte, a többi karácsonyi szentmise elott pedig úgy, hogy minden sor végén megállt, és a jelenlévok utánaénekelték, amit hallottak. Lehet, hogy egy betlehemesjáték része volt valamikor, mert a most következo nemeshetési Betlehemezésben is van egy hasonló kezdetú és dallamu rész.
-33-
Bedehemezés (N emeshetés, Zala megye) Karácsonyeste végezték, de már elotte néhány nappal is, ha nem volt nagyon csatakos az idojárás. Hat fiú szokott együtt járni, néha csak öten voltak. Egy angyal, a többiek pásztorok. Az angyal fehér ruhában (hosszú, noi alsószoknya és fehér ing) egy deszkából vagy papírból készített, kápolnaalakú betlehemet hozott, benne szentkép, amelyakisJézus születését ábrázolta. Egy csengo is volt nála. A pásztorok téli ruhájukban jöttek, de felszalagozott kalapban. Kezükben láncos, zörgos bottal. Egyikük, a "Vén Koredom", szorös bundában, süvegben, mellére lógó, nagy kender-szakállal. - Szabad-e enné a házná a kis Jézust örvendeztetnyi? - így kérték az engedélyt.
Amíg a pásztorok énekeltek, ide-oda topogtak, zörögve láncos bogukkal. Azután leheveredtek a padlóra, s rövid ideig mély, horkoló alvást színlel tek. Kis ido múlva, amikor már sorban átfordultak másik oldalukra, - az angyal, aki bejövetelkor az asztalra tette a betlehemet, megrázta a csengot. Majd háromszor egymás után, egyre erosebb hangon így énekelt:
~
A pásztorok a második Glória után felkapták fejüket és hallgatóztak. A harmadik után feltápászkodtak. Egymásra néztek, kitörölték szemükbol az álmot, és bogukkal zörögve énekelni kezdtek:
Az engedély elnyerése után Koredom kint maradt az ajtó elott, a többiek pedig bevonultak a házba, a következo szöveget énekelve a "Pásztorok, keljünk fe!!" ének közismert dallamára:
, ,
,
1. Bár csak elobb fölébredtem vóna! De lásd, pajtás, most állottam talpra. Mer megcsöndült a fülembe Az angyal mondása, Hogy született kis Jézuska A hideg jászolba!
1. Jó estét, Mária, Jézusnak szent An)ja! Szeplotelen, áldott vagy, Édesanya, boldog vagy, Ringatod, öleled, Hiszen Isten Fia a te gyermeked! Hadd mondjunk most áldást neki és neked! 2. Ajándékát kéri. Mit adjunk hát néki? Hogy kedvét találhassuk, Szüntelen imádhassuk? Egy bárány, nem arany Ilyen szegény pásztoroktói elég lesz, Vagy talán az aranynál is többet tesz. 3. Jaj, szegény de fázik! Könnyeitol ázik, Mer nincs neki dunyhája, Sem ékes palotája. Csak szénán, csak szalmán, barmok szája-Iehölete reája, Ökör, szamár melegétto kálhája.
-34-
Glá - ri - al
2. Oda megyünk, vagyon bátorságunk, Remélem, hogy kis Jézust meglássuk. Nosza, pajtás, gyere velünk, Te is lehetsz társunk, Vigyáz addig majd a nyájra Az öreg bojtárunk. (Dallama ugyanaz, mint a nemesrádói Lásd a 32. oldalon.) 1. pásztor:
"Karácsonyi pásztoréneké".
- De hát hun is kójtorog az a vénséges vén Koredom?
(Az angyal kinyitotta itt az ajtót. Az eddig kint álló Koredom nagyot nyekkenve be esett a szobába. Nyögve feltápászkodott, és így köszöntötte aderülo házbelieket:) Koredom: - Aggyon Isten tipertos-töpörtos jó estét! Akkorát estem kendenem ajtajában, hogy még a 366 éves vén lelkem is majd kiszakadt!
-35-
1. pásztor: 2. pásztor: Koredom: 3. pásztor Koredom: 1. pásztor: Koredom 2. pásztor: Koredom 3. pásztor:
- Látom, paJtás, igen megindultál. Talán az angyal ban szerelmet találtál? - Az ám, pajtás, tudsz-e imádkoznyi? - Mit? Mit? Perecet ropogtatnyi? (kiáltva): - Tudsz-e imádkoznyi? - Hogyne tudnék, hiszen 366 esztendeigjártam oskolába - hát hogyne tudnék. - No, akkor vess keresztet! (lassan, ügyetlenül): - Az Atyának és Szentlélek Istennek nevébe. - Hát a Fiú hol maradt? (tréfával üti el): - Ott künn, a szalonnás zsákot tartja. - Lassan, lassan, pajtás, mer meghalla, osztán elszalad!
A pásztorok ettek és ittak a behozott ételbol és borból (ez bizony a karácsonyi vigiliaböjt kárára történt legtöbbször), majd megköszönték, és távoztak. Távozáskor a "Ne féljetek, pásztorok, pásztorok" kezdetu közismert ének alábbi versszakát énekelték: Hogyha pedig e csodát, e csodát Látni akarjátok, Betlehembe menjetek, És ott leszen jeletek: Fogtok ottjászóba, Takarva pólába Kisdedet találni, Álle- álleluja!
~~
1,
Mind Koredom vállára ütnek, és lánc os botjukat zörgetve szavaInak: Koredom, örülhetsz, Te is velünk jöhetsz. Hogy kedvedet töltheted, Kis Jézust szemlélheted, Ki megmentett pokoltól, Az ördög rabságától. Koredom, Órülhetsz, Te is velünk jöhetsz!
A negyvenes évek elején a betlehemezés már csak kevesek emlékezetében él.
A fenti szöveget 1947-ben elmondta Pék Mária 35 év körüli leány.
~~ A karácsonyi ünnepkör szokásaihoz szorosan hozzátartozott megyei községekben a regölés. Ennek következik itt egy-két változata:
Házigazda (odaszól a házbeliek közül valakinek): Eriggy, szógám, hozzál ezeknek az osz pásztoroknak az útra egy kis sunkát vagy szalonnát. A megszólított
kisietett, a pásztorok pedig így kiáltottak utána: A hét ajtó csikorogjon, A pintes korsó forogjon!
-36-
szokása még virágzott. Ma
-37-
a Zala
Regölés (Nemesrádó,
Zala megye)
Végezték Sz. István vértanú napján, december 26-án este, besötétedés után. Rendszerint idosebb legények, nem egyszer nos emberek is. Minden jelmez nélkül, téli ruhájukban, de szemükre húzott fejfödovel, felhajtott kabátgallérral, hogy az elején fel ne ismerjék oket. Ha a házbeliek kijöttek és rájuk világítottak, elfordultak, néha még az ajtó mögé is bújtak, úgy énekeltek tovább. Kez~kben jókora botokat hoztak, csörgo láncdarabbal körültekerve. Enek közben ezekkel ritmikusan dobogtak, zörögtek. Megérkezéskor bekiáltottak a házba: Meggyüttünk a hideg, havas Alföldrül. Elfagyott közülünk kinek füle, kinek farka! Van-e ennek a gazdának ollan orvossága, aki ezt meggyógyíga?! (Kis szünet után)
Aztán feleletet sem várva, rázendítettek:
fuss,
ne fuss,
5. Adjon az Úristen Ennek a gazdának Négy szép tehenet, Tejet, vajat eleget, Hadd süssenek rétest Szegény regöloknek. - Hej, regö rejtem. Hej, regö rejtem.
~ Nem va-gyunk mink ör - dö - gök,
~--=I
6. Széken ül a gazda, Vászongatya rajta, Pénzit olvasgaga. fele szegén regöloké, Fele a házigazdáé, Nem tudom, meghallotta-é? - Hej, regö rejtem. Hej, regö rejtem.
~ An - nak is
a
vén - je,
~e!1 Hej,
re - gö
rej - tem,
Hej,
re - gö
rej - tem!
~
-38-
3. Adjon az Úristen Ennek a gazdának Négy szép ökröt, Két kis bérest, Az egyik kis béresnek Arany ostornyelet, A másik kis béresnek Arany ösztöke-nyelet. - Hej, regö rejtem. Hej, regö rejtem. 4. Ajdon az Úristen Ennek a gazdának Száz ólat, egy malacot. Az egyikbol kifusson, A másikba befusson, Minden végigfusson. - Hej, regö rejtem. Hej, regö rejtem.
Mondjuk-e, vagy nyomgyuk?
~====Ne fuss, ne
2. Amott kerekedik, Egy fekete erdo, Fekete erdoben Csodafülu szarvas, Csodafülu szarvasnak Ezer ága-boga. - Hej, regö rejtem. Hej, regö rejtem.
A dallam ezután a következoképpen
-39-
változik:
Regölés (TiIaj, Zala megye)
It - ten tu-dunk
egy szép le-ányt, Teljesen megegyezik a nemesrádóiak ak mások:
Ki - nek ne - ve
A-mott tu-dunk
(Jul-csa),
egy jó
Ki - nek ne - ve
Is - ten meg se Ke-be-Ié-be Jól meg-eu-cor Mint a kis-nyúl Még an - nál is Mint a ró - ka Hej, re - gö Hej, re - gö
le-gént,
(Jós-ka).
ment - se, rejt- se, gas - sa, far - ka, job - ban, far - ka. rej - tem, rej - tem!
Ismét az elso hat versszak dallamán: 8. Kicsoszogunk, becsoszogunk, Cserfakéreg a bocskorunk, Hajdinaszár a nadrágunk, Itt az ido, tovább állunk. - Hej, regö rejtem. Hej, regö rejtem.
~~ Tóth Nándor (szül. 1900 körül) éneklése alapján. A regöloket az ének végén a házbeliek beinvitálták egy pohár borra. Bár mindenütt csak egy-egy pohárral ittak, a végén alaposan ,jól álltak", és tréfás kedvükben nem csak legényt-lányt regöltek össze, (lásd a 7. versszakot!) hanem nos férfiakat és férjes asszonyokat is. Ezért hátbavágás volt a bérük.
-40-
regölésévei, csupán az alábbi-
Elso versszak: (és egyben beköszönto) Megjöttek, megjöttek Szent István szógái, A nagy hidegekbe, A nagy havasokba Kinek füle fagyott le, Kinek farka fagyott le. Hej, regö rejtem, Azt is megengedte Aa nagy Úristen! (Minden versszak záradéka ez az utolsó 3 sor.) Befejezés: Te is (Margit) gazdasszony Kelj föl az ágyad ból, A szolgáló lányaidat Zavard álmaikból! Túrós rétest, túrós lepént Siessetek sütni, Hogyha netán Betlehembe El akartok menni. Betlehembe jer, pajtás, Ottan lészen jó tartás. Egyik angyal úgy dudál, A másik meg furuglál. A harmadik bort hoz rá, Mindenegyen iszunk rá!
~~ 1945. után elvétve még gyakorolták. (szül. 1920. körül.)
-41-
Elmondta
Berki István tilaji legény
Regölés (Dióskál és Egeraracsa, valamint Zalaszabar) Ad-jon az Úr Ugyanakkor és ugyanolyan keretek közt végezték, mint a nemesrádóiak. A regölok azonban a láncosbot mellett csengot, és magukgyártotta köcsögdudát is vittek magukkal. (Tejesköcsögre szárított disznóhólyagot feszítettek ki, ennek közepére lyukat fúrtak, és nádszálat szúrtak. A nádszálat ének közben megnyálazott ujjal húzogatták, ami dudaszeru, brummogó hangot adott. Egeraracsán nem egyszer csillagszórót is gyújtottak, és az ablakhoz tartották, hogy a háziak belülrol gyönyörködhessenek benne.
En-nek
Meggyüttek Szent István szógái! Kinek füle, kinek farka lefagyott, szabad-e fölengesztelni?
~============ A
Se-re-gek-nek
se-reg
Te-le
Haj,
re-gö
po - ha
raj-ta,
há - zad - ra
an-gya
-
azt is
-
- is - ten!
- lá - ra, 4. Adjon az Úristen Ennek a házigazdának Négy szép ökröt, Melléje két bérest, A kisebbik béresnek
rá - ra.
meg-ad
Aranyos ostornyelet, A nagyobbik béresnek Aranyekeszarvát. Haj, regö rajta, Azt is megadhatja A nagy Úristen!
- hat-ja
~I A nagy Úr
nagy Úr
3. Adjon az Úristen Ennek a házigazdának Egy tál lencsét, Melléje szerencsét, Fele legyen a gazdáé, Fele szegény regöloké, Haj, regö rajta, Azt is megadhatja A nagy Úristen!
~ há - zad - ra,
há - zi-gaz-dá - nak
Két szép te - he - net, Tejet, vajat eleget, Hadd süssenek rétest Szegén regöloknek! Haj, regö rajta,
Beköszönto kiáltás:
Száll az Is - ten
a
is - ten
Is - ten!
-43-
-421-.......-
5. Adjon az Úristen Ennek a házigazdának Egy nagy pincét, Tele legyen borral, Fele legyen a gazdáé, Fele szegény regöloké. Haj, regö rajta, Azt is m<;gadhaDa A nagy Uristen! 6. Adjon az Úristen Ennek a házigazdának Egy szép nagy ólat, Bele száz malacot, A száz szürke malacnak Fele göbe, fele kany. Haj, regö rajta, Azt is megadhaDa A nagy Úristen! 7. Adjon az Úristen Ennek a házigazdának Egy nagy erszényt, Tele legyen pénzzel, Fele legyen a gazdáé, Fele szegény regöloké. Haj, regö rajta, Azt is megadhaDa A nagy Úristen! 8. Amott keletkezik Egy fekete bodor felho, Rajta legelészik Csodafiú fehér szarvas, Csodafiú szarvasnak Ezer ága-boga, Ezer ága-bogának Száz mise gyertya, Ótatlan alugyék, Gyójtatlan gyullaggyék. - Haj, regö rajta, Azt is megadhaDa A nagy Úristen!
-44-
,c~ It-ten
va-gyon
,~
Ki-nek
egy szép kis-Ián,
ne-ve
A-matt van egy
Ki-nek
de-rék
ne-ve
Is - ten meg se
~~~~ ;
Bös-ke,
Ke-be - lé - re Ön-dör - ges - se,
Jan-esi.
ment-se,
ejt - se, pön-dör-ges-se,
Mint a kis-nyúl far-ka, Még annál is jobban, Mint a róka farka, Kert közé szorítsa, Uteáknak kerítse, Sirassa, rikassa, Mint róka a tikot, - Haj, regö rajta, Azt is megadhatja
~=====:_I A nagy Ur
-
-45-
le-gén,
is - ten.
10.
ll.
Ha beeresztenek, Becsiszegünk, becsoszogunk, Nyírfakéreg a papucsunk, Hajdinaszár a nadrágunk, Csuhéfosztás a kalapunk. Haj, regö rajta, Azt is megadhaga A nagy Úristen! Ha nem eresztenek, Elcsiszegünk, elcsoszogunk, Nyírfakéreg a papucsunk, Hajdinaszár a nadrágunk, Csuhéfosztás akalapunk. Haj, regö r;:yta, Azt is megadhaga A nagy Úristen!
Az utolsó versszakot csak olyan helyeken énekelték, ahol nem nyitottak ajtót a házbeliek. A "Ha beeresztenek" kezdetu vers után ugyanis valaki betessékelte a hosszú éneklésben kifáradt regöloket. Bent megkínálták oket karácsonyi rétessel, kaláccsal, borral vagy pálinkával.
Regölés (Zalaszabar, Zala megye) A zalaszabariak regölése annyiban tért el a dióskáliakétól, hogy a "Kelj föl, gazda" - kezdetu versszakot nem énekelték. A bekéredzkedo kiáltás pedig így szólt: Nem vagyunk mi rablók, Szent István szógái. Most gyüttünk hidegkútról, hideg mezzejérol. Elfagyott kinek keze, kinek lába, kinek egyéb mása. A versszakokat pedig így zárták:
rej-tem,
Hej, re-gö SzakálJános zalaszabari fiú
(1930.)
azt is be - le
rej-tem
közlése nyomán.
Regölés (Nemeshetés, Figyelemreméltó
a nemeshetésiek
Zala megye)
vers-befejezoje:
~~
, A második világháború után a regölést egyre ritkábban gyakorolták. De még sokan emlékeztek rá 1947-ben. Elénekelték Végvári Lajos dióskáli (szül. 1920.) és Takács Gyula egeraracsai (szül. 1934.) fiúk.
j~::::==:=:_1
~ Az a nagy Úr - is - ten azt is Egyébként mindenben regöléséveI.
meg-en-ged-te.
megegyezik a dióskáliak és egeraracsaiak
A második világháború végén már csak az öregek emlékezetében élt. Elmondta Pék János (szül. 1886.)
-46-
-47-
Szent János-nap (Nemesrádó,
Sarlós Boldogasszony
Zala megye)
December 27-én, Szentjános apostol napján bort és almát szentelt a pap Nemesrádón a reggeli mise végén. Akik hozták, m;:yd otthon elfogyasztották, azok tor o k fáj á s ellen kérték és remélték szent János oltalmát. Amíg a pap levetette a miseruhát, és kijött megáldani a mellékoltárra rakott ételeket, az eloénekes asszony ezt énekelte:
(Nemesrádó,
~ Szí -ve
Jer-tek, Jé - zus
Zala megye)
a - latt
Is - ten szent Fi - a.
hí - ve - i,
~
~ Ro-ko-nu-kat
meg-lá-to-gat
- ni.
~
~ Zen-go
é - ne - ket mond-junk.
2. Zakariás háza hófehér, Jól elfárad, mire odaér. Szent Erzsébet fogadja, Szíves szóvalottmarasztalja:
2. Jaj, de boldogok vagytok, Kik Jézusnak szolgáltok! Fáradságtok jutalma, Boség lesz Mennyországba'!
3. "Áldott vagy az asszonyok között! Ma házamba öröm költözött, F.elujjongott magzatom, üreg fejjel fogant fiadon.
3. Dicsérjük a Szentjánost, Kihez szavunk felszáll most, Ki Jézust úgy szerette, Mindenhová követte.
4. A Szentlélek megsúgta nekem, Habár nincsen semmi érdemem, Uram anxiajött hozzám, Ezért ragyog boldogan orcám!"
4. Szuz Mária leroskadt A véres kereszt alatt, János vigasztalgatta, Ezértjézus rábízta.
5. Szuz Mária is dalra fakadt: "Magasztalja lelkem az Urat, Mert engemet kis~emelt, Hogy szüljem az Egi Gyermeket!
5. Minket is vigasztalj meg, Ha testünk, lelkünk beteg! Máriával fogd kezünk, Míg haza nem érkezünk!
6. Megemleget minden nemzedék, ~kiben lesz hála, jó szándék. En meg velük maradok, Betegeknek enyhülést adok."
-48-
-49-
I
Sarlós Boldogasszony (Szuz Mária látogatása) Nemesrádó fogadott ünnepe volt.
napja, július
2.
Megtartását a XIX. században fellépett kolerajárvány alkalmából fogadták. A kolera 60 halálos áldozatot szedett a kicsiny faluból. Ezen a napon nem dolgoztak. A szentmise a baloldali mellékoltárnál volt, amely fölött a Szent Erzsébetet látogató Szuzanya képe függ. Ilyenkor szokta énekelni a fönti éneket Gáspár józsefné Kopasz-Horváth Rozália eloénekes. (Meghalt: 1952.)
szül.
Szokás volt Sarlós Boldogasszonykor meglátogatni az áldott állapotban lévo, gyermeket váró anyákat. A látogató és meglátogatott közösen imádkoztak 7 Miatyánkot és 7 Üdvözlégyet a gyermek szerencsés megszületéséért. (Vitusz Istvánné szül. Szarka Karolina közlése - aki a faluban sok gyermek születésénél bábáskodott, ámbár nem volt tanult szülészno. O is az ötvenes években halt meg, igen öregen.)
~~
Nepomuki Sz. János (Nemesrádó,
Zala megye)
A gyónási titok vértanújának, Nepomuki Szent jánosnak tisztelete is virágzott Nemesrádón. Van a temetobe vezeto út baloldalán, a major szélén egy parányi kápolna, oltárkája felett a Szentnek képével. Ehhez a kápolnához vonult ki a negyvenes évek elejéig a plébános, kántor, és a májusi litániák hívoközönsége május 8-május 16. között, estefelé. A kápolnába csak a pap és két minisztráns fél be, olyan kicsi. A többiek a nyitott ajtó elott, a szabadban álltak. Igy imádkozták végig a Mindenszentek litániáját. Majd a kántor vezetésével a Veszprémegyházmegyei Vezérkönyv 266. oldalán található, 6 versszakos Nepomuki Szentjános-énekbol a következo 3 verset: 1. Dicsérjétek, tiszteljétek, ti keresztények Nepomucénus Szent jánost igaz, jó hívek! Istennek hív szolgáját, Krisztus kedves mártírját, Ki érette megvetette A szörnyu halált. 3. Hogy a királyné gyónását " ki nem vallottad, A titkot, melyet hallottál, te megtartottad, Király ezért epedett, Dühösségre gerjedett, Kínzásokkal, ha nem mondod, Úgy fenyegetett. 6. Minthogy pedig már Istennél élsz dicsoségben, Mennyországban a szenteknek vagy seregében, Tégedetpárliogónknak Választunk szószólónknakl Isten elott esedezonk Légy mindnyájunknak! Esos idoben a plébániatemplomban végezték el az ájtatosságot, mert a Nep. Szent jános-kápolna bekerített udvarán a résztvevok megáztak volna.
-50-
-51-
Aprószentek
Bucsujárások
(Nemesrádó, Zala megye)
(Nemesrádó, Zala megye)
Aprószentek napján, december 28-án, "Dongó Reszka" (özv. Halász Imréné), a falu köszöntoasszonya a következo énekkel jelentkezett adományért azoknál a házaknál, ahol szívesen látták. Ugyanarra a dallamra megy, mint az "Újévi köszönto".
Nagyobb csoportban, testületileg, bucsuskereszttel és zászlóval Szentlászlóra és Remetébe szoktak bucsura menni a nemesrádóiak.
1. Aprószenteknek emlékezete, Jó keresztények, jusson eszünkbe. Elottünk mentek égi honba, Szép piros vérüket kiontva. 2. Átkos Heródes, Elpusztéttanád Sereget küldesz Békés emberek
min töröd fejed? a Szent Gyermeket? - nem csatába, hajlékába!
3. És elindult a sok gyilkos lovas, Szíveket szúrni hosszú, éles vas! Száz ló patája átviharzott, Betlehem ú~a messze porzott. 4. Az aprószentek megöletének, Kis Jézus helett ok szenvedének. Isten vigyázott Szent Fiára, Hogy megmaradjon keresztfára! - Isten vigyázott Szent Fiára, Hogy megmaradjon keresztfára! Hálá Isten megértük Aprószentek napját. Frissek legyenek, betegek ne legyenek, - ezt kívánja gyönge szüvem. Dicsértessék aJézus Krisztus!
~~ A falubeliek (ének nélkül) szokták egymásnak kívánni a fönti jókívánságot. (Néha még ezt is hozzátették: ,,- Kelésed ne legyen, Rosseb meg ne egyen!") Közben ajókívánság "címzet~ét" megcsapkodták egy külön e napra készített, vékony fuzfavesszokbol négyszögletesre font korbáccsal, Heródes fegyvereinek jelképéveI. A legények a lányokat az ágyból korbácsolták ki, ha még ott találták kora reggel.
-52-
Ilyenkor papjuk és kántoruk is velük ment. Bucsuszentlászló évi 8 bucsuja közül valamelyik nyáreleji bucsura szoktak átvonuIni közösen. De a többi bucsukra is gyakran á~ártak egyénileg, családonként - hiszen a két falu csupán 5 kilométerre esik egymástól légvonalban. Remetébe, azaz Remetekertbe Nagyboldogasszony ünnepén, augusztus 15-én mentek. Ott máskor nem is volt istentisztelet.
~~ Bucsuszentlászló országos viszonylatban is közismert bucsujáróhely. Annál kevesebben ismerik Rem e t é t, amely Nagykapornak, Tilaj és Nemesrádó közti háromszögben, egy több ezer holdas erdorengeteg mélyén húzódik meg. Az erdoség a nagykapornaki Apátság tulajdona volt a legújabb korban történt államosításig. A Rómában kiadott Mária Enciklopédia
ezt írja róla:
,,- NAGYKAPORNAK-REMETEKERT.- Ez a közép zalamegyei, erdei bucsujáróhely, Nagyasszonyunk képét takargató, kicsiny kápolnájával a Veszprémi Egyházmegye kevésbé ismert Szuz Mária-kegyhelyei közé tartozik. Pedig a múl~a semmivel sem marad el a többieké mögött. Már az Árpádok alatt temploma állt itt az Isten An)jának. Zalavári bencések építették a birtokukat képezo, Boldogasszonyháza nevu falu közepén. Nincsenek adataink arról, hogy már akkor is kegyhely lett volna. Amikor azonban a törökök lerombolták, a megmenekült és szétszóródott lakosság könnyes áhítattal kezdett visszajárni a romok közé, ahol oly hosszú idon át Máriát dicsérte. A XVIII. század folyamán, amikor mindenütt fellendült a bucsujárások szokása, már ezres tömegek zarándokoltak. Nagyboldogaszszonykor az eltunt falu romtemplomához.
-53-
"Mosdatókeresztelés"
A romoknál idoközben remeték telepedtek le, egymást váltogatva. Egyik remete ritka szép Immaculata-szobrot faragott fehér hársfából. Ennek csodás híre terjedt, és újabb embercsoportokat vonzott. II. József császár fullajtárai úÚát akarták vágni az egyre bovülo zarándoklatoknak, a nép pedig sokáig ellenállt. A kegyhely körül lezajló küzdelmekrol beszédes írások maradtak fenn.
(Nemesrádó, Zala megye) Mivel majdnem minden bucsujáróhelyünkön van valamiféle forrás, "szentkút", - Bucsuszentlászlón és Remetekertben is -, a nemesrádóiaknál élt régente egy érdekes szokás, a "mosdatókeresztelés".
A csodásnak mondott Máriaszobrot császári rendeletre a kapornaki plébániatemplomba vitték, ma is ott orzik. A bucsujáróhely azonban az osi templomrom helyén épült kis kápolna maradt. Napjainkba már csak a környezo 8-10 falu népe keresi fel csoportokban "Remetekert Nagyasszonyát."
A bucsujáráson résztvevo fiúk, leánykák fel-felkértek elore kiszemelt személyeket, asszonyokat és nagylányokat "Mosdatókeresztanyának." A felkért személy ritkán utasította el a kérést, hiszen a felkérovel és családjával amúgy isjóviszonyban élt. Odament a felkérovel a forráshoz, vagy szentkúthoz, belemártotta kezét a vízbe, s a gyermek homlokát, arcát érintve így szólt:
~~
Megmosdatlak az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, Ámen.
A fent említett 8-10 falu egyike Nemesrádó, amelynek lakói Remetekertet csak "Remetének" nevezik. Még ma is. Nagyboldogasszonykor a plébániatemplomban egy korai mise volt az otthonmaradóknak. Aztán elindult a templomtól a körmenet az erdei kápolna felé, ahová a nehéz, dombos terep miatt egy órányi gyaloglással érkeztek meg. Útközben a kántor vezetésével Mária-énekeket énekeltek és a szen-
Néha ezt is hozzátette: Légy mindégjó! Utána megcsókolták
A mosdatókeresztanyától húsvétkor piros tojás járt a mosdatókeresztgyereknek. A gyermekek szorgalmasan össze is szedték húsvét reggelén járandóságukat. Mert némelyiknek 4-6-8 mosdatókeresztanyja is volt.
tolvasót imádkozták. A kápolnánál résztvettek abucsui nagymisén, prédikáción, amelyet a nagykapornaki plébániát vezeto jezsuita atyák tartottak. Délután 3 óra körül indultak haza, imádkozva, énekeigetve.
-54-
egymást.
-
-55-
4;. iIJ_
Sötét J ózsefné Czucka Franciska (szül. 1895.)
Gáspár Józsefné Kopasz-Horváth Rozália (szül. 1880.)
-56-
-57-
A nemesrádói zenekar tagjai: (balról jobbra) Rezes János hegedu Oláh Gábor hegedu Tóth József, kovács nagybogo Tóth József, gépész cimbalom Hosszú Kálmán klarinét Szladovics István Berényi János Bognár Rozália
hegedu hegedu énekes
Elol ül Markója Ferenc prímás, kántortanító, a zenekar megszervezoje, betanítója 3 éves kisfiával, Markója Lászlóval (a késobbi gyujtovel) . A háttérben egy zenekedvelo: Vitusz Károly. 1927.
-58-
s
""'
Nemesrádói Kokereszt. "ÁLLÉTATTABEKE ÖRSÉBET 1846." Nem tudom, ki volt, és mások sem tudják, Hallgatnak róla amatrikulák, Hisz másfél század pergett le azóta, S iszonyu nagyot fordult a világ... Talán bus özvegy, vagy vezeklo bunös, Akihez Krisztus véres arca szólt, Hogy átölelve a Keresztnek lábát, Állittasson itt kobol mementót. A kofaragó, aki kifaragta, Szintén nem vallhat, régesrég nem él. De alkotása, a Nagy Megfeszitett Falum népéhez még most is beszél: Másfélszáz éve ölellek magamhoz, Templomba járó, jó zalai nép, Még akkor is, ha nem mindig érezted, Mert büvölt, vonzott sok más csalfa kép. Megújult hittel jertek vissza hozzám! Nézzetek föl rám, mint oseitek! Pihenjetek meg keresztem lábánál, Hadd orvosoljam minden sebetek! Kik fohász nélkül mentek el mellettem, Mert a lelketek kiüresedett, Várlak titeket! Szívem hajlékában S z á m o tok r a is orzöm a helyet!
