TELEPÜLÉSTÖRTÉNET Földi Zoltán Attila 2010. január 6. Észak-déli közlekedési folyosó, volt római „limes” MÁRIAHALOM
Európát átszelő egyik Kelet-nyugati közlekedési folyosó
MÁRIAHALOM TELEPÜLÉS TÖRTÉNETE Tantárgyvezető: Ihrig Dénes Dolgozat készítője: Földi Zoltán Attila 2010. szeptember10.
1
TELEPÜLÉSTÖRTÉNET Földi Zoltán Attila 2010. január 6. Település földrajzi és gazdasági helyzetének ismertetése Máriahalom Budapesttől kb.: 40 kilométerre, Komárom-Esztergom Megyében, annak határán, a Gerecse hegység keleti, dombsági részén fekszik. A régió, amelyben található, a történelem során mindig kiemelt jelentőséggel bírt. Magyarországon és a Komárom-Esztergom Megyén belül, egyedi elhelyezkedéssel rendelkezik. Az egyediség, abban a kettősségben rejlik, ami a nagyobb településközpontok vonzásából adódik, de ugyanakkor azoktól való, viszonylagos elszigeteltség jellemzi. Ez a sajátos jelleg mindig befolyásolta és egyben pozitívan segítette a település életét, és fejlődését. Sosem nőtt „nagy faluvá”. Lakossága ma sem haladja meg a hétszáz főt, de jó területi kapcsolatai miatt folyamatos fejlődése biztosított. Budapest és Esztergom közötti elhelyezkedése sajátos lehetőségeket nyújt. Budapest, mint az ország fővárosának jelentőségét, és annak kulturális, gazdasági hatásait nem kell elemezzük. Esztergom kulturális szerepe ugyancsak ismert. Mint határ menti nagyváros, gazdasági vonzást is gyakorol. Korunkban Dorog és Tatabánya a szénbányászat fellendülésekor játszott jelentős szerepet. Ezek a városi központok jó közlekedési kapcsolattal bírnak Máriahalom irányába, de nem főközlekedési utak. Ez adja a település viszonylagos „elszigeteltségét”, ami sajátos kortalan miliőt kölcsönöz. Összességében, nagyobb távlatokat tekintve, Máriahalom abba a kelet-nyugati irányú fő közlekedési zónába esik, amely Magyarországon keresztül, Európát összeköti Ázsiával. De nem elhanyagolható az észak-déli tengely sem. Ugyan is a Duna mellett, mint elsődleges és természetes közlekedési vonallal párhuzamosan, itt vezethető végig egy másodlagos közlekedési zóna. A függőleges közlekedési tengely Dunán történő átkelési pontja Esztergom, majd lefelé a zsámbéki medencén végigvezetve haladhat tovább a Duna menti településeket nem zavarva. Ez a tengely bár még nem épült ki teljesen, de mint természetes geográfiai vonal, mint észak-déli közlekedési tengely adja magát. Ez a geográfiai tengely Máriahalomtól 10-20 kilométerre fekszik. Az említett sáv a római korban is jelentőséggel bírt, mivel a Duna adta természetes védelmi vonal háttérterülete volt. A fentiekben már említett településcentrumok következtében, mivel a régióban mindig prosperált a gazdaság, adódott a település kedvező környezeti feltételinek kiaknázása. A terület lankás dombvidék. Növénytermesztésre kitűnően alkalmas, melyet a Duna-kanyar Máriahalomig lehúzódó jelentős vízbázisa patakokkal és kutakkal szolgál. Igaz aszályos időkben ezek hasznosítása nem volt és nem megoldott. Napjainkban a Gyermely Zrt. folytat átfogó mezőgazdasági tevékenységet a tésztagyártás megalapozásaként, de húsz évvel ezelőtt a zöldségtermelés és a szőlészet is általános tevékenység volt. A kedvező fekvésű lankákon, a múlt században élte fénykorát a borászat és zöldségtermesztés, melyet a még ma is meglévő speciális kialakítású pincék is tanúsítanak.
Történelmi múlt (Forrás: Dr Wagenhoffer Vilmos Kyrwától Máriahalomig) Amint a bevezetőben már ismertettük, a település vagy annak környéke a történelmi idők során mindig lakott volt. A térségében talált leleteknek köszönhetően, Máriahalom kicsinysége ellenére, viszonylag nagy múlttal rendelkezik. Ennek egyik első bizonyítéka, az új kőkor (Kr.e. 3400-ig) Homo sapiensének 11 kőeszköze, mely a környéken került elő. Bronzkori edénytöredékek a településhez közel fekvő úgynevezett Kolostor-hegyen bukkantak felszínre, mely az ember helyi jelenlétét igazolja. A leletek alapján az itt élők már földműveléssel foglalkoztak, bizonyítván a térség jó mezőgazdasági adottságait. 2
TELEPÜLÉSTÖRTÉNET Földi Zoltán Attila 2010. január 6. Az úgynevezett Csabai-úti völgyben kb.: 600 éven keresztül itt élt kelta népek nyomait találták, szintén edénytöredékek formájában. Majd később a kelta és a római kultúra keveredésének köszönhetően a jellegzetes terra sigillata (vörösmázas, domború égetett edényfajta) jelenik meg. A források szerint, a mai falu térségében, három helyen is volt római villa (egykori gazdasági központ). Az Árpád-kor 11-13. századából, szórványtelepülések nyomai is fellelhetők. A forrásként felhasznált irodalom ezt négy helyszínre teszi. Ebből kettőt emel ki a Landli és a Csabai úti völgyet. Mindkét terület megkapó atmoszférával bír. A Csabai út a Kolostor hegy lába előtt vezet el, mely Kolostor hegy csak a későbbi korban kap jelentőséget. A hegy és völgyút egymáshoz viszonyított fekvése és adottságaik ma is vonzók. A Csabai úti völgyben 15-20 veremházból álló középkori jobbágyfalú lehetett, mely elképzelést a hagyomány és a paticsdarabkák maradványai támasztanak alá. A tatárjárás előtti időkben a települést királyi vár-birtokként tartották számon, Kirva néven. Erről első írásos emlék középkori oklevelekben 1255, 1270-es években Keroa és Kerwa néven szerepel.
1. A kép jobb oldalán látható a Csabai út, melyet baloldalon lankás dombvidék, jobboldalon a Kolostor-hegy övez
A régió lassú fejlődésében újabb lökést jelentett az „óbudai apácák” birtokszerzése 1273-ban. A (Klára rendbeli) klarissza apácák, a már említett Kolostor-hegyre (dombra) építették kolostorukat. A domb alatt – jobbágymunkával – halastavat építettek, mely gátjának maradványai még ma is felismerhetők. Az előtte elterülő réteknek ezért adták 1785-ben a Dammwiesen-Gáti rétek nevet. Újabb jelentősebb változást a török hódoltság hozott (1526-1686). A környék állandó háborúk színterévé vált. A lakosságot hol a török, hol a Habsburg-zsoldosok sanyargatták. Az 1570-es adólajstromban mégis található, Kirba néven egy hat portából álló, 6000 akcsét (török pénz) érő bejegyzés. A bejegyzés nyolc családban, 12 felnőtt adózó nevét tartalmazza. A török-kor emlékét még a Török-kút őrzi, mely a hagyomány szerint a gyermekáldás forrása is. A 17. századból nem maradt fenn semmilyen emlék. Feltehetőleg elpusztult a település. Ennek közvetett bizonyítéka, hogy az újjátelepülő Úny terjeszkedésével kapcsolatosan Kirva-Praedium (Puszta-Kirva) név található. A pusztulás eredményeként Kirva ekkor csak másodlagos szereppel rendelkezik, mint az Úny-ba települt Miskey család terjeszkedésének színtere. Innen származik a Kis-Kirva és Nagy-Kirva földesurai 18. századi nevek, melyekkel a Miskeyeket illették. A család terjeszkedése kapcsán, a Miskeyek összetűzésbe kerülnek a már itt lévő óbudai apácákkal, mely 1747-re zárul le a két fél között. A majdnem egy évszázados per végére a Miskeyket szolgáló 11 szláv család már nem található itt, így az apácák, a távolabbra eső csolnokról toboroztak bérlőket a pusztára. Az ide települőkre vonatkozó bizonyítékokat, a csolnoki anyakönyvekben találunk 1767-ből - „Pátriája Kérva”. Joseph Rohrpasser (1778) és pátriája – aki a templom előtt ma is álló feszületet állíttatta – a Csabai Úti erdészházban (és kocsmában) laknak. Az apácák jövedelmét a területen lévő erdő és a több száz juh biztosította. 1782-ben II. József feloszlatta a klarisszák rendjét, így kirvai birtokuk állami kézbe került. Az országosan államosított területekből származó nagyobb adóbevételek reményében, II. József újabb betelepítési pátenssel (1784) igyekezett az üres régiók betelepülését felgyorsítani. Így 1785/1786-ban, Kerwa is újratelepült római katolikus német telepesekkel. A 650 négyszögölnyi (jobbágy) és 300 négyszögölnyi (zsellér) telken épültek a frank-típusú nádtetős telepes-házak (elsőszoba-konyhahátsószoba, kamra, istálló). Az ekkor 1786-ban Hiros György mérnök által kimért telkek képezik a mai Máriahalom település telkeit. 10 éves adókedvezmény után a telepesek ismét jobbágysorba süllyedtek. Az iparosokat kivéve, földművelésből éltek. A szántókon gabonát, rozst, zabot, kevés kukoricát és burgonyát termeltek. A kenderföldek a mai szomori úton (Landli) voltak, káposztát a Béka3
TELEPÜLÉSTÖRTÉNET Földi Zoltán Attila 2010. január 6. hegy alatti patakparton termeltek, és fokozatosan nőttek a szőlőterületek, melyből jó minőségű fehérbor készült. A gazdaságokban 2 ló, 1-2 tehén, tinó, 1-1 sertés volt. Juhnyájjal az uradalom rendelkezett. A bevezetőben már említett jó településkapcsolatokat kihasználva, piacozásra Zsámbékra jártak. Az 1828. évi statisztika alapján Kirva településen 65 ház állt. Ekkor a feljegyzések alapján 83 jobbágy, 17 zsellér, és 2 iparos élt. Az 1800-as évek elején, több ma is élő család, benősüléssel alapozták meg boldogulásukat a környező nagyobb településekről (Zsámbék-Faul, Dorog-Blitzner, Csolnok-Ebelle, Leányvár-Herhoffer, Perbál-Klinger, Tát-Hausknecht, stb,) Az 1948/49. évi forradalom és szabadságharc idején az itt élő „svábok” német anyanyelvvel, de magyar szívvel fogtak fegyvert a Habsburgok ellen a magyar szabadságért. A lakosság a 19. század második felében 510 (1858) lélekről 637-re (1900) nőtt. Drámai visszaesést csak az 1866-os kolerajárvány hozott, amikor 72 ember esett áldozatul a járványnak. Ezt leszámítva a község minden területen fejlődött. A helyi közigazgatás rendszere a polgári állam kereteinek megfelelően alakult. Az elöljáróság képviselő testülettel egészült ki, 1871-től külön jegyzői és tanítói állás létesült, míg az orvosi ellátást a Bajnához tartozó körorvos végezte. 1898-ban hitelszövetkezet alakult, 133 taggal Úny-Kirva Hitelszövetkezet névvel. Az első világháború, és a Károlyi Mihály vezette első magyar köztársaság, ismét megtörte a település nyugodt életét. Az 52 férfiből, akik a háború miatt behívót kaptak, 26 már nem térhetett vissza. A háború négy éve alatt - a mezőgazdaságból élő településen - nagyon hiányozott a férfiak munkaereje. Mindezeket a bajokat tetézték a rekvirálások, mely során 8822 kg búzát, 1728 kg rozst, majd a román megszállás alatt 23 lovat vittek el. A két világháború közötti Horthy-korszak ismét fejlődést hozott. Ennek legfőbb iránya a mezőgazdaság, melynek kapcsán egyes gazdák földterületeiket is növelték. A növénytermesztés és az állattartás egyaránt fejlődött. Némi gépesítés is (magtisztító rosta, cséplőgép) segítette a gazdák munkáját. Az állattenyésztéssel jelentősen megnőtt a tejtermelés, ami 1938-ban a Tejszövetkezet megalakulásához vezetett. A településen megnőtt az iparosok száma, és a lakosság legalább egynegyede bányászként dolgozott. 1936. június 30.-án a település nevét Kirváról Máriahalomra keresztelték. A második világháború mind anyagi, mind emberi értelemben, ismét nagy áldozatot követelt a település lakosságától. Budapest ostroma felvonulási területté tette. Majd a háborút követően a német lakosság kitelepítése teljesen átalakította azt a rendet, mely Máriahalom életét eddig meghatározta. A lakosságcsere teljesen kettétörte a megindult fejlődést, majd az 1945 utáni évek mélyálomba sodorták. Napjainkban ismét keresi helyét.
4
TELEPÜLÉSTÖRTÉNET Földi Zoltán Attila 2010. január 6. Terra Keroa 1255 – Kirva 1796 – Máriahalom 1936 ÚNY TELEPÜLÉS Tsz-major (Trettplatz dűlő)
Nagy Föld (Grosse Feld)
Homokbánya
Nagy-rétek KIRVA 1796 - MÁRIAHALOM 1936 Kenderföldek (Landli 1255)
Gáti rétek (Dammwiesen)
Kolostor-hegy 1273 (Klosterberg)
Csabai úti dűlő 1270 (15-20 veremház) Béka-hegy Kirvai-erdő (Török-kút)
Településszerkezet Csabai úti dülő XII-XIII. századot és azt megelőzően lakott
„Biofalu területe”
1990-es éveket követő új telekosztások
Máriahalom 1786 után
Máriahalom történelmi múltjából egyértelműen kitűnik, hogy területe - az átalakulásokat és a nagyobb történelmi viharokat leszámítva - mindig lakott volt. Mindezt a terület jó termőképességének és fekvésének köszönheti. Földrajzi adottságai, lankás domb-vidék, melyen a déli fekvésű domboldalak és 5
TELEPÜLÉSTÖRTÉNET Földi Zoltán Attila 2010. január 6. völgyek, a kedvezőtlen meterológiai hatásoktól mentesek. A védett völgyek és kedvező tájolású lankák egyaránt alkalmasak mezőgazdasági termelésre és lakóterület kialakítására. A történelmi múlt alapján, két területen alakult ki lakott vidék. Az egyik az úgynevezett Csabai úti dűlő a mellette fekvő Kolostor-heggyel. A Csabai út domborzati adottságait tekintve észak-déli tengelyű, keleti oldalán a Kolostor-heggyel. A völgyet – a kedvezőtlen észak-nyugati szélirányból - a Gáti-rétek alatti dombság védi. (Ma a település víztározója található itt, mint a környék egyik magassági pontja.) A dombvonal kiemelkedésével biztosítja a „szélárnyékolást”, a völgy számára. Már a Keltáktól számítva találunk település nyomait ezen a területen, a római és a középkoron át, egészen a Klára rendbeli apácák idejéig. A lakott részek településszerkezetére vonatkozóan, csak feltételezések vannak. Inkább csak az adott kor építési kultúrájából következtethetünk a konkrét elrendezésre, mivel összefüggően feltárható terület nem maradt. Tudjuk római gazdasági központ, 15-20 veremházból álló középkori jobbágyfalú, és a Kolostor-hegyen lévő apácarendhez kapcsolódó munkaerő életét szolgáló építmények lehettek a területen. A másik terület, ahol lakott település jött létre, Máriahalom mai területe. (Ez a terület, fekvését tekintve, észak-nyugatra helyezkedik el a Csabai úti völgytől.) II. József betelepítési pátenssel (1784) igyekezett Magyarországon az üres régiókat benépesíteni. Ennek következtében Kerwa (Máriahalom) is újratelepült római katolikus német telepesekkel. Az ekkor zajló folyamatok kapcsán, 1786-ban Hiros György mérnök által kimért telkek képezték a betelepülők új otthonait. Az építkezés tavasszal kezdődött és augusztusban már 50 ház állt. Az akkor kialakított településszerkezet mai napig nem változott. Ennek legfőbb eleme a kelet-nyugati irányú főutca. (Széchenyi Ferenc és Petőfi Sándor utca) Keleti irányba Úny, Budapest nyugati irányba Epöl fekszik. Északra Dorog, Esztergom, délen Zsámbék. Máriahalom földrajzi alapját egy „dombvonal” képzi. Környezetéhez képest ezt a „dombvonalat” (halmot), észak-nyugati irányból, némi lankák után újabb „domblánc” övezi. Terepadottságait tekintve, hasonlóan védett az észak-nyugati uralkodó széliránytól, mint az első lakott (Csabai úti dűlő) területe, de fekvése magasabb. Mindezek mellett a település a „dombvonal” déli oldalán fekszik, ami kedvező benapozottságot eredményez. A már említett főutca kelet-nyugati irányban, a „dombvonal” oldalában fut végig. Máriahalom „gerincét” ez a főút (Széchenyi Ferenc és Petőfi Sándor utca) képzi. Sajátossága a viszonylag nagy utcaszélesség, mely a terepviszonyoknak megfelelően 20-25 méter közötti távolságban váltakozik. A középtengelyben a gépkocsi út halad, míg az út két oldalán körülbelül 6-9 méter szélességben zöld sáv húzódik.
A gépkocsiút nyomvonalát csak a település katolikus temploma töri meg, ami egyben térszűkületet okoz. Ez arra utal, hogy az 1786-os telekkitűzések idején a templom építésével a településszerkezet tekintetében még nem számoltak. Az út két oldalán, fésűs oldalhatáron álló beépítési móddal, túlnyomórészt egytraktusos lakóépületek helyezkednek el, utcavonalra merőleges gerinc-tetővel. Ebből következően a telkek tengelye észak-déli irányultságú. Telkek szélessége16-20 méter. A házak eredetileg az utcafronti telekhatárra épültek, déli 6
TELEPÜLÉSTÖRTÉNET Földi Zoltán Attila 2010. január 6. vagy északi épületfronttal az utca felé. Az uralkodó észak-nyugati szélirány miatt az épületek a nyugati oldalsó telekhatárra települtek. A főhelységek tájolása keleti, déli irányú. (pl.: lakószobák) A hosszirányú, egytraktusos épülettömegek eredetileg nád vagy szalma-fedéssel rendelkezetek, melyet 1930-40-es években egyre több helyen felváltott a Benedek-műhely terméke a ma több épületen is meglévő betonoszlopok és betoncserepek.
A jellegzetes „nadrágszíj” telkeken belül, az utcához csatlakozóan lakóépületek, majd gazdasági épületek, végül a telkek szántói kapcsolódtak. Az 1990-es évek társadalmi változásaival párhuzamosan, a település életét is változások jellemezték. Addig a település zsákfalu volt. Csak Úny és Szomor irányából lehetet közúton megközelíteni. Az úgynevezett szomori út, szintén a rendszerváltást megelőző termelőszövetkezet gazdasági útjaként működött, közforgalomtól elzárva. Epöl település kezdeményezésére megépült a Máriahalmot és Eplöt összekötő új aszfalt-út, és a szomori gazdasági utat is megnyitották a közforgalom számára. Mindezzel egy időben az eddig egy főutcás településkép az új kezdeményezések hatására ugyancsak átalakult. A Széchenyi Ferenc utcával párhuzamosan újabb utcák létesültek új telkekkel, míg a település dél-keleti részén, úgynevezett „biofalú” fejlesztés indult. A kezdeti lendület mára szinte teljesen leállt. Az új parcellázású telkeken egyenként lassan épülnek a házak. A „biofalú” fejlesztés elmaradt. Szerencsére az 1990-es évek változásai nem alakították át a falú hagyományos arculatát. Egységesen megmaradt az eredeti „főutca” szerkezeti rendszere és azok a tértípusok, mely sajátos karaktert adnak a településnek. Az átalakulások ellenére megmaradt az a térbeli hierarhia és struktúra, amely kijelölte a település szellemi és funkcionális egységeit, teret adva a hétköznapi élet menetének. Ebben a hierarhiában legfőbb hangsúlyt a „szellemi központot” képző templom, és az előtte kialakított „templomkert” adja. A templom előtt álló karakteres fák és a Krisztus Kereszt, különös közép-kelet európai „geczemané-kertet” tár a szemünk elé. A növényzet évszakok szerinti változása mindezt ritmusosan élővé teszi.
Ennek egyik ellenpontját képzi a település határában épített kápolna. Felépítését az 1866-os kolerajárványt túlélők kezdeményezték. A kápolna a települést Úny irányából bevezető út határában épült. Az építés időpontjában csak ezen az úton lehetett megközelíteni a falút, ugyanis akkor még zsáktelepülés volt. A falubeliek a kápolnával, mintegy felkiáltásként jelezték az ide látogatóknak, azt a szellemi viszonyukat az élethez, mellyel feldolgozták a 72 emberéletet követelő települési tragédiát. Ezzel egy sajátos településhatárbeli tértípust alkottak. 7
TELEPÜLÉSTÖRTÉNET Földi Zoltán Attila 2010. január 6.
A földi életút körét adó utolsó stációnk a temetőben végződik. Máriahalom kicsinysége mellett ennek az utolsó állomásnak is méltó helyet talált. Persze ebben a táj adottságai is segítettek. A település temetője a környék egyik legmagasabb pontja, melyről körbetekintve óhatatlanul az embert az összegzés érzése fogja el, mintegy segítve az utolsó stáció kiteljesedését. A magyarországi települések temetői, mindig csöndes területen, a település határában kaptak helyet. Máriahalmon ez különösen igaz. Az élők templomának tájba simuló látványa nem zavarja a temetődomb kőkeresztjeinek szellemeit, inkább csak emlékeztet, honnan vezetet az út a „legmagasabb pontig”. A hétköznapi élet legfőbb színtere az utca. Mivel léptéke és kialakítása emberi – elválasztott forgalmi és funkcionális zónák jellemzik –, lineáris köztérként működik. A lakosok szeretnek megállni beszélgetni egymással.
A hétköznapi élethez szintén szervesen kapcsolódtak azok a közterület alá nyúló pincék, melyek lejárata földdel fedett „halmokat„ képeztek, a közterületi utca felöl nézve a lakóépületek között. Ezek a pincék az utcafronti telekhatáron túlnyúltak a közterületi zöld sáv alá. A helyiek elmondása szerint, ebben a zöldterületben kőből faragott szellőzőelemekkel biztosították a pincék szellőzését. A nyílások nem csak szellőzésre szolgáltak. Abban az időben, amikor a település jelentős része mezőgazdasági munkából élt, zöldségféléket is termesztettek. A zöldségfélék tárolása - a bor mellett - ezekben a pincékben történt. A termények pincékbe történő betárolását – energiát és időt megspórolva - a szellőzőnyílásokon keresztül végezték.
8
TELEPÜLÉSTÖRTÉNET Földi Zoltán Attila 2010. január 6. A régióban a bortermelés ugyancsak jövedelmező tevékenység volt. A település határában, két helyen is domboldalba vájt pincesorok alakultak ki. A pincék két szerkezeti típusban készültek. Mivel a terület talaj szerkezete löszös-agyagtalaj a kevésbé módosak egyszerűen csak a földbe vájták picéjüket. A gazdagabb gazdák kőboltozatos pincéket építettek, és a pincéjük fölé présházat is emeltek.
A pincék után a település határát elhagyva, arra a dombos lankás vidékre érkezünk, melyen több évszázadon keresztül, különböző módszerekkel, mezőgazdasági tevékenységet folytattak. Ez a dombság szervesen hozzá tartozik a településhez. A település különböző pontjairól a lankák látványa az itt élők életét megkapó képekkel színezik. Az egyéb adottságok mellett, talán ezek a feltáruló képek is segítették, hogy újra és újra megtelepedjenek itt emberek.
Földi Zoltán Attila Máriahalom, 2010. október 24.
9