Eötvös József Főiskola Pedagógiai Fakultás Baja
A MagyarTermészettudományiMúzeum könyvgyűjteményei
Szakdolgozat
Konzulens:
Készítette:
W. dr. Salgó Ágnes
MakraSzabolcs
Budapest, 1998
Köszönetnyilvánítás
Ezúton szeretnék köszönetet mondani W. dr. Salgó Ágnes konzulens tanáromnak a dolgozathoz nyújtott segítségéért, dr. Pap Ildikónak, hogy lehetővé tette számomra a felkészülést, Horváth Csabának és Papp Gábornak, akik elindítottak és terelgetettek az irodalomgyűjtés rögös útján.
2
Előszó
E dolgozat a Magyar Természettudományi Múzeum táraiban található könyvgyűjteményeket mutatja be az egyes tárak történetén keresztül. Ezen gyűjtemények feltártsága, feldolgozottsága, nagysága és a róluk szóló irodalom természetesen nem egyforma, mennyiségileg és minőségileg különböző. Némely tárról bőséges anyag található, jó néhányról viszont csak igen csekély, ezért bemutatásuk is különböző terjedelmű. A mai állapot szerint a Magyar Természettudományi Múzeum az Állattárból, a Növénytárból, az Ásvány- és Kőzettárból, a Föld- és Őslénytárból, az Embertani tárból, a Központi Könyvtárból (ehhez tartozik a Tudománytörténeti gyűjtemény és a Széchenyi Zsigmond Vadászati Könyvtár), a Közművelődési osztályból áll. A napjainkban is működő – néhány éve még országos – múzeumi szakkönyvtár, ami magába foglalja a Központi Könyvtár és a többi tár könyvanyagát, a természettudományon belül a növénytan, az állattan, az ásványtan, az őslénytan és az embertan szakirodalmát gyűjti. Jelenleg több mint 300.000 leltári egységet, azaz több mint félmillió dokumentumot tartalmaz az állomány. Hazai viszonylatban ez a legnagyobb múzeumi könyvtár.
Természetrajzi tár. A tárak kezdeti története szorosan összefügg a Magyar Nemzeti Múzeum fejlődésével. A Magyar Nemzeti Múzeumon belül a Természetrajzi tár 1810-ben alakult meg, anyagát főleg 3
válogatott ásványok alkották, melyeket Széchényi Ferenc hitvese, Festetics Julianna ajándékozott a tárnak, és egy kis növénygyűjtemény, melyet Josef C. Eder „áldozártól” (áldozópap) vásároltak (ami főleg erdélyi növényekből állt). A Természetrajzi tár eleinte három osztályból állt, úgymint ásványtani, növénytani és állattani osztály. A Természetrajzi tár gyűjteményanyagának gyarapodása az élén álló tudósok képzettsége szerint változott. Természetszerűleg minden egyes
vezető-kutató
a
saját
szakterületéhez
közeli
osztály
gyűjteményét részesítette előnyben, fő támogatottságát az élvezhette, gyarapításra leginkább az számíthatott, a többi osztály rovására. Ezért alakulhatott ki az, hogy kezdetben az ásványok világa fejlődött a többi osztályhoz képest, később a növények országa gyarapodott jelentős mennyiségben. (A
Természetrajzi tár történetének első négy
évtizedében mind a három osztály egy vezető irányítása alatt állt). Ezekből az évekből a szakkönyvtárakról igen kevés hiteles dokumentum található. Az azonban több mint feltételezés, hogy már rendelkeztek az egyes különgyűjtemények (ásványtani, állattani és növénytani osztály) helyben használható, többnyire a kutatószobákban elhelyezett kézikönyvtárral, szakkönyvtárral. A múzeumot látogató szakemberek ezekből a könyvekből ki is kölcsönözhettek. Az erre hivatkozó írások megtalálhatók a Magyar Nemzeti Múzeum történetét leíró munkákban. Az osztályok dolgozói az ún. „nagy”, Széchényi Könyvtár állandó látogatói és kölcsönzői voltak. A mostani állományban is található jó néhány olyan könyv és folyóirat, amely –
a 4
tulajdonbélyegző
tanúsága
szerint
–
a
Széchényi
Könyvtár
állományához tartozott, de csere vagy ajándék útján átkerült a Természetrajzi tárba, vagy később a szétvált osztályok valamelyikébe. (Ezekről egyébként a könyvtári leltárkönyvek teljes körű felvilágosítást adnak). Az 1870 előtti időszakról a következő munkák részletesen is beszámolnak: BERLÁSZ 1981, MNM
TISZTVISELŐI
1902, KUBINYI 1861, MÁTRAY
1868, A MNM 1896.
Az épület. A Magyar Nemzeti Múzeum épületét 1837-ben kezdték építeni, Pollack Mihály tervei alapján, és már 1846-ban elkezdhettek beköltözni az osztályok, tehát ezt az épületet tekinthetjük a Természetrajzi tár első otthonának. A költözködés után még sok kisebb-nagyobb módosítást végre kellett hajtani az épületen, például a világításhoz gázlámpákat felszerelni, (ez újdonság volt abban az időben, ennek sikeres megvalósulásakor a pesti lakosság először láthatott középületen ilyenfajta világítást), az épület fűtéséhez a melegvizes rendszert létrehozni, ugyanis 1875-ig nem volt fűtés a Múzeumban, ezért a hideg téli hónapokban (november 25.–március 15-ig) zárva tartotta kapuit az épület. Ezek a beruházások még hosszú évekig meghatározó tényezői voltak az éves költségvetésnek. Az 1838as
évben történt dunai árvíz
visszavetette a
gyűjtemények
gyarapodását. Igaz sikerült nagyrészt megmenekíteni a földszinten elhelyezett tárgyakat és az első emeletre rakodni, mégis számos ásvány a nagy hurcolkodás közepette megsemmisült. A hagyomány szerint az 1848. márciusi napoknak egyik nevezetes eseménye fűződik 5
az épülethez: a jobb lépcsőszárnyáról szavalta el Petőfi Sándor március 15-én a Nemzeti dalt. Ekkor még csak az épület előtti részen volt vaskerítés, a többi oldalt szegényes fapalánk vette körbe. Itt a kert helyett homokbuckák voltak, ezt később külön terv és pénzkeret felhasználásával ízlésesen beültették dísznövényekkel. 1859-ben jelent meg az első múzeumi szolgálati szabályzat Albrecht főherceg jóvoltából. Ekkor az egész Múzeum 9 tisztviselővel és ugyanennyi szolgaszemélyzettel rendelkezett.
1870-től a II. Világháborúig. A természetrajzi tár az 1810 óta eltelt hatvan év alatt annyira megnövekedett, főleg a hazai, és a külföldre utazó magyar kutatók ajándékai által, valamint kisebb-nagyobb hagyatékok vásárlása nyomán, hogy 1870-ben három részre szakadt, úgymint Állattár, Növénytár, Ásványtár. Ezt a döntést az is elősegítette, hogy
a
múzeumot alkotó
tárak,
gyűjtemények,
nagyarányú
specializáción mentek keresztül, a kutatás iránya egyre inkább elválasztotta őket egymástól, sokkal kevesebb átfedés mutatkozott az addig együtt lévő gyűjteményegységekben. A három osztály külön pénzkeret felhasználásával és az élükre kinevezett osztályigazgató vezetésével a kor színvonalának megfelelő kutatási tevékenységet folytathatott. Ezt elsősorban az 1869-ben a Nemzeti Múzeum élére került Pulszky Ferenc alapozta meg, kinek irányítása alatt a természetrajzi osztályok egyenlő elbírálásban részesültek és élükre szakirányú végzettséggel és nagy gyakorlattal rendelkező vezetők kerültek. A tudományos kutatás követelményei szerint a Magyar 6
Nemzeti Múzeum keretein belül, tehát nem függetlenül, 1933-ban megalakult a Természettudományi Múzeum, amit több neves tudós már az 1880-as évektől folyamatosan próbált elérni, igaz nem teljesen ebben a formában, hiszen beadványukban egy külön Természetrajzi Múzeum felépítését kérvényezték, javasolták.
1945-től napjainkig. A II. világháború érzékeny veszteséget okozott a szakkönyvtárak könyv- és folyóirat-állományában egyaránt. 1945-ben az addig önállóan működő tári könyvtárak – az újonnan alakult Embertani Tár könyvtárával együtt – a Központi Könyvtár irányítása alá kerültek. A Könyvtár állománya a tervszerű gyarapítás mellett újabb ajándékokkal lett gazdagabb. Ezek közül legkiemelkedőbb a Magyar Adria Egyesület és a Királyi Magyar Természettudományi Társulat megszüntetett könyvtáraiból származó, több ezer kötetet kitevő, biológiai témájú könyvek és folyóiratok. Az államosított főúri (például nádasdladányi) és egyházi (szerzetesrendi) könyvtárakból klasszikus állattani és földrajzi művekkel is bővült az állomány. A
könyvtár életében súlyos csapást jelentett az 1956-os
forradalom. A kiégett gyűjtemények kézikönyvtárai részben vagy – mint az Ásvány- és Kőzettár és a Föld- és Őslénytár rendkívül értékes állománnyal rendelkező könyvtárai – teljes egészében elpusztultak. Pótolhatatlan veszteség érte az Állattárat a madártani és malakológiai (csigák) szakkönyvek, és az egyedülállóan gazdag különlenyomatkollekció elvesztésével. A teljes könyvtári veszteség több mint 70 ezer
7
mű volt. Jó néhány évtizednek kellett eltelni, hogy legalább a legszükségesebb általános műveket újból beszerezzék. A
Természettudományi Múzeum 1963-ban gazdaságilag is
függetlenné vált a Magyar Nemzeti Múzeumtól. Az 1970-es évektől kezdve az állomány gyarapodása lelassult és – gyakran az anyagi feltételek hiánya miatt – tervszerűtlenné vált. Az utóbbi évek fejleményeként, a kötelespéldány-rendelet is hátrányosan érinti a Könyvtárat, mivel annak bevezetésével megszűnik a könyvtár központi gyarapításának
lehetősége,
tekintettel
a
kötelespéldányszám
csökkenésére, valamint az 1997-es Könyvtári Törvény rendelkezése szerint a Magyar Természettudományi Múzeum Könyvtára már nem tartozik az országos jellegű könyvtárak közé. A Könyvtár évek óta csak a kutatók pályázati pénzéből vásárolt könyvekkel gyarapodik. Központi keret állományfejlesztésre nincs. Az évek során keletkezett hiányokat csak részben pótolta a botanikus Győrffy István és Papp József, valamint a zoológus Boros István és az orvos Lambrecht Miklós könyvgyűjteményeinek megszerzése. A múzeumi könyvtár gyarapításának másik jelentős forrása a társintézetekkel
folytatott
kiadványcsere,
amely
a
múzeumi
kiadványokra épül. Ez óriási jelentőséggel bír a társintézményekkel, a külföldi
múzeumokkal
és
tudományos
intézetekkel
létesített
kapcsolatok elmélyítésében. Az első múzeumi kiadványt még Herman Ottó indította el 1877-ben, Természetrajzi Füzetek címmel. Ezt váltotta fel a kor kívánalmainak már jobban megfelelő Annales Historico8
Naturales Musei Nationalis Hungarici (1903-) múzeumi évkönyv, amely napjainkban már a 89. köteténél tart. 1945 után a múzeumi tárak (osztályok) saját folyóiratokat alapítottak, melyek lehetőséget biztosítanak arra, hogy a kutatók szakmai
téren
megnyilatkozzanak:
Anthropologica
Hungarica
(Embertani Tár); Folia Entomologica Hungarica (Állattár); Fragmenta Mineralogica et Palaeontologica (Ásványtár, Őslénytár); Miscellanea Zoologica Hungarica (Állattár); Studia Botanica Hungarica (Növénytár). Ezek többnyire még ma is folyamatosan megjelennek, habár a megjelenésre szánt pénz hiánya miatt kisebb-nagyobb szüneteket kell beiktatni.
KözpontiKönyvtár (VIII. Baross u. 13.)
A II. Világháború után hozták létre, 1945-től tölti be központi szerepét. A különböző tárak és osztályok addigi önállóságát szüntette meg és egy centralizált könyvtári irányítást hozott létre, amely egy nagy, egész múzeumi könyvtárban gondolkozik, nem pedig kis tári könyvtárakban. Az állományba vett hagyatékok, ajándékok és cserék az évek folyamán mind ide kerültek, vagy szakok szerint itt lettek szétosztva és kerültek ki az annak megfelelő tárhoz. Manapság a könyvek száma eléri a 11.000 darabot (B jelzettel), aminek majd 80 %a 1850 előtti, jórészt a Gotthard és a Széchényi gyűjteményből valók. 9
Itt az általános zoológiai művek találhatók meg. Páratlan gazdagságú gyűjtemény, egyes művek különböző kiadásai is megvannak, törekedve a teljességre. (számos Linné, Darwin és Brehm kiadás, Buffon sorozatok, stb.) Mind a magyar, mind a német nyelven írott anyag igen bőséges, de találhatók francia, angol, orosz és olasz nyelvű munkák is. E munkák értékét emeli, hogy majdnem az egész gyűjtemény az eredeti kötésében található, nagyon gyakoriak a bejegyzések, mind a könyv tulajdonosától, mind maguktól a szerzőktől. Ex libris szinte mindegyik könyvben van. Ezek átvizsgálása, feldolgozása mindenképpen megérné a ráfordított energiát, de ez a munka sajnos nem terjedhetettki erre a szakdolgozatra. Továbbá itt találhatók az általános múzeológiával foglalkozó munkák magyar, angol és német nyelven (1.200 kötet, Múz jelzettel). A múzeumok fejlődésével, kiállításokkal, bizonyos korok múzeumi problémáival, megoldásaival foglalkozó könyveket gyűjti egybe. Az utóbbi tíz évben igen lelassult ennek az állományrésznek a gyarapítása. Az állattan egészét felölelő folyóiratok is itt vannak, kiegészítve különböző magyar és külföldi városok évkönyveivel (2400 cím, ami nagyrészt már „nem él”, Ad jelzettel). Érdekesség, hogy itt megtalálható a Vasárnapi Újság és a Budapesti Szemle című periodikák, első számaitól kezdve. Külön jelzeten találhatók a sorozatok (800 cím, S jelzettel), igaz ez már nem tart sokáig, ugyanis tervbe van véve, hogy megszüntetik ezt a jelzetet és beolvasztják a folyóiratok közé. Ide főleg a bizonytalan megjelenésű és nem 1
szabályos időközökben megjelenő periodikák tartoznak, valamint a különböző országok állatvilágát tárgyaló munkák. Mindenféle rovartani (entomológiai) művet foglal magába az a 800 kötet könyv, amely (E jelzettel) itt található. Ehhez tartozik egy úgynevezett folyóirat rész is, hasonló témakört tárgyalva (240 cím, Ee jelzettel). A kézikönyvtárban nemcsak az állattan alapvető munkái vannak meg (Brehm, Grzimeks, Gozmány stb.), hanem egy külön könyvészeti rész is található (Magyar Könyvészet, Külföldi időszaki kiadványok a magyar könyvtárakban a 17. századtól 1970-ig, Hóman – Szekfű: Magyar történet I–V., stb.) és természetesen
enciklopédiák,
szótárak,
indexek,
kézikönyvek,
határozók. Most pillanatnyilag a kézikönyvtár tematikus elrendezésben található (1200 cím, U jelzettel). A különlenyomatok nagymértékű gyarapodását az itt dolgozó könyvtárosok nem bírják naprakészen feldolgozni, ezért ez most szünetel (2000 cím, Bklny jelzettel). Ezt úgy próbálják megoldani, hogy a kutatók a különlenyomatokat a saját szobáikban tartják nyilván, abba a könyvtáros nem szól bele, persze így tudomása sem lehet arról, hogy egyes gyűjteményrészekben milyen különlenyomatok vannak. A könyvtár raktárában vannak azok a periodikák, amelyek kereskedelmi forgalomba nem kerültek, de kutatók és egyéb érdeklődők számára azt a könyvtár pénzért árusítja. Tekintettel a II. Világháborús és az 1956-os eseményekre, az 1945 előtti munkák száma igen korlátozott. A könyvtár egyszerre tíz kutatónak tud helyet biztosítani helyben olvasásra. A kölcsönzés lehetséges, főleg kutatóknak, de intézményen kívüli személy számára 1
csak a könyvek közül. Számukra folyóirat csak helyben használható. Fénymásolási
lehetőség
a
ellenszolgáltatás fejében. A
könyvtárban
megoldott,
anyagi
könyvtár igen élénk könyvtárközi
kölcsönzést folytat, valamint az Országos Széchényi Könyvtár KC katalógusa számára egybegyűjti és elküldi a cédulákat. A könyvtárban található ETO katalógus, az önálló munkákat feltáró szerző/cím szerinti betűrendes katalógus, a folyóiratok cím szerinti katalógusa, a sorozatok címek szerinti, valamint az egész múzeumra érvényes beleltározott és leírt különlenyomatok cím szerinti katalógusa. 1600 intézménnyel áll cserekapcsolatban a könyvtár. A könyvtár 1994 óta használja a TinLib számítógépes komplex könyvtári rendszert, amit egy pályázat útján elnyert támogatásból sikerült megvásárolni. Amióta e rendszer működik, a tárak és gyűjtemények
katalóguscédula
ellátása
nem
megoldott.
A
számítógépes rendszer bevezetése óta az új leltározások gépen, az 1994 előttiek katalóguscédulán vannak.
Növénytár (VIII. Könyves Kálmán körút 40.)
A növénytani gyűjtemény 1870-ben önálló gyűjteménnyé lépett elő, első vezetője Janka Viktor lett. A könyvtár története során az állomány legnagyobb mérvű gyarapodását Haynald Lajos érsek, botanikai könyv- és folyóirat hagyatéka jelentette (1892). 1
„A Haynald-féle könyvtár, mely katalogus nélkül vétetett át, sok igen becses, rendkívül ritka és drága munkákat foglalt magában; de sok csonka művet is tartalmazott és miután a könyvtárt 1886 óta tovább nem gyarapították, számos folyó munka kiegészítésre, a folyóiratok pedig mind a folytatólagos megrendelésre vártak. Ezen hiányok pótlása végett 1895-ben 3000 frt utalványoztatott ki első részletül. Belőle még ugyanazon évben a csonkán maradt nevezetesebb sorozatok közül többet sikerült kiegészíteni, és ezen az osztály költségvetésbe évről-évre beállított rendkívüli dotáczió ezentúl is fordíttatott a könyvtár kiegészítésére és gyarapítására.” (MNM
TISZTVISELŐI 1902, 267. p.)
Ugyanakkor Haynald 12.000 forintnyi alapítványt tett, amelynek kamataiból finanszírozták a botanikai kutatásokat, a gyűjtőutakat és a gyűjteményrendezést. Az 1892-es Haynald-hagyaték megszerzésével a gyűjtemény és a könyvtár oly mértékben megszaporodott, hogy ez a növénytani osztály kiköltözését tette szükségessé a
Nemzeti
Múzeumból. (A természetrajzi tárak rohamos gyarapodása miatt, többféle kiköltözési terv volt ekkor már a köztudatban.)1 A Széchenyi u. 5. szám alatt béreltek két nagy lakást a gyűjtemény számára. 1895. év végére az egész szakkönyvtár mintegy 6000 művet tartalmazott. A Haynald-féle könyvtár és a múzeumi könyvtár egyesítése után a feltárt 1
Idekívánkozik az az érdekes fejlemény, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum legújabbkori történetében mérföldkőnek számító 1996-os évben, az Ásványtár- és Kőzettár kiköltözött a Magyar Nemzeti Múzeum épületéből, egy erre a célra átépített középületbe, nevezetesen a Ludoviceumba, ahova a többi tár is követni fogja az elkövetkezendő években, így a több mint száz éve különálló tárak megint együtt lesznek egy közös épületben, aminek közvetlen közelében található a Múzeum kiállítása is.
1
duplumok nyújtotta cserelehetőségek felhasználásával a könyvtár 700 újabb művel gyarapodott, valamint a "Szentírási mézgák és gyanták termő növényei" című képes kiadványhoz is hozzájutott, amit Haynald Lajos a bibliai növényekről szóló tanulmányához készített. Ezt megküldte az
osztály, számos itthoni és
külföldi növénytani
szakembernek, akik erre viszonzásul szakmunkáikat juttatták el a könyvtárnak. A könyvtár felosztása a következőképpen nézett ki 1901. december 31-ig bezárólag:
„A botanikai szakkönyvek csoportjában... a művek száma 6500,... leltári folyószám szerint,... nagyságuk és alakjukra való tekintettel, 3 nagy-, 10 középnagyságú- és 3 kisebb szabad állványon vannak felállítva... Minden köteten és füzeten a czímlap hátsó oldalán az osztály könyvtári bélyege a belenyomott törzskönyvi folyószámmal található, utóbbi azonfelül kívül is, kis fehér czédulán olvasható. A szakkönyvek duplumai külön zárt üvegszekrényben, ugyancsak alakjuk és nagyságukra való tekintettel betűrendes sorrendben vannak elhelyezve...” (MNM
TISZTVISELŐI 1902, 274. p.)
Az I. Világháborút és a Tanácsköztársaság éveit sikeresen átvészelte a tár. Azonban az I. Világháborút követő inflációs időszak a Haynald alapítvány által biztosított pénzösszeg értékét jelentősen csökkentette. Ebből adódóan a könyvtár csak lassan fejlődhetett. Értékes gyarapítás történt 1938-ban, Degen Árpád különlenyomat
1
kollekciójának és Gotthard Károly herényi földbirtokos klasszikus botanikai könyvgyűjteményének megszerzésével. A II. Világháború alatt báró Andreánszky Gábor állt a tár élén és a bombázások és a közelgő ostrom elől a biztonságosabbnak vélt vidékre telepítette ki a könyvtár és növénygyűjtemény legféltettebb részeit. Az Alsópeténybe menekített értékes könyvek nagyrészt megsemmisültek, megrongálódtak, köztük a Botanica Classica anyag jelentős része is (itt találhatók a 16–19. századi növénytani munkák). A háború utáni időket az állandó pénzhiány, a devizáért beszerezhető könyvekért és folyóiratokért folytatott harc jellemezte. Szerencsére a magyar szakemberek ajándékai,
különlenyomatai folyamatosan
érkeztek. 1970-ben került a Növénytári könyvtár állományába Győrffy István és fia, Győrffy Barna hatalmas magánkönyvtára, majd 1986-ban Papp József dendrológus magánkönyvtára is. A szűkös költségvetés és a viszonylag rendszeres akadémiai támogatás sem tette lehetővé, hogy a könyvtár megszerezhessen minden fontos szakfolyóiratot, könyvet. Jelenleg a Növénytár könyvtára több részre tagolódik, úgymint törzskönyvi anyag, ez adja a tulajdonképpeni alapot (Növ jelzettel, 11.000 mű, főleg Haynald és Gotthard hagyatékból áll), ezt egészíti ki a kézikönyvtári rész, különböző szótárak, határozók, enciklopédiák, lexikonok és egyéb kézikönyvek (NövK jelzettel, 1000 mű). Győrffy István gyűjteménye külön lett kezelve, de a törzsanyag része (V jelzettel). Főleg a Haynald és a Gotthard hagyaték jóvoltából létrejött 1
egy Botanica Classica gyűjtemény (Bc jelzettel, 239 mű), külön kezelve és tárolva, itt a 16–19. századi művek találhatók. Szintén külön elhelyezve és fokozott figyelemmel kísérve a folio méretű illusztrált könyvek (Fol jelzettel, 332 mű). A botanikai folyóiratok, mintegy 1200 cím, is itt találhatók (P jelzettel). Egyébként a könyv- és a folyóiratanyagból
jelentős duplum példányokkal rendelkezik a
könyvtár, ami a cserelehetőséget nagymértékben elősegíti. Az igen nagy számú növénytári különlenyomat kollekció is itt található (80.000 darab). Ezeken kívül még itt vannak – , de tartalma szerint nem itt lenne a helye – a földrajzi leírások és a kutatók utazásaival kapcsolatos munkák (4000 mű, Ly jelzettel) és a Növénytári épületben, de nem a könyvtárban – hanem a kutatóknál – van elhelyezve a Paleobotanikai gyűjtemény (Pb jelzettel), a Nagygombák (M jelzettel), a Kisgombák vagy mikrogombák (Mg jelzettel), a Mohák gyűjteménye (Br jelzettel, Bryologia) és
az
Algák gyűjteménye (Alg
jelzettel). Ezek
gyűjteményenként nem érik el vagy csak alig haladják meg a száz darabot. A növénytári könyvtár rendelkezik ETO katalógussal, a növénytári könyvek szerzői betűrendes katalógusával, a Fol jelzetű munkák szerző, cím, illusztrátor és földrajzi katalógusával és a folyóiratok cím szerinti katalógusával, valamint az összmúzeumi folyóiratok cím szerinti katalógusával (!). A kölcsönzés elsősorban a Múzeumban dolgozók részére lehetséges, de jelentős az ún. „külsős” látogató,
1
helyben olvasó is. A növénytári szakkönyvtár jelenlegi könyvtárosa, Papp Gábor 1984 óta dolgozik e helyen. Többek között a növénytári könyvtárban találhatók a következő fontosabb botanikus munkák: Johannes Sibthorp – Jacobus Eduardus
Smith – Johannes Lindley: Flora Graeca. London. 1806–1840. 10 kötet. 966 tábla oldal, színezett rézmetszetekkel, melyeket részben Ferdinand Lukas Bauer, a kor neves illusztrátora készített. A világon csak 28 példányban jelent meg az első kiadása. (Mivel csak egy szűk, gazdag társadalmi kör tudta megfizetni, eleve nagyon alacsony példányszámban jelentek meg ezek az illusztrált munkák). F. L. Bauer 1784-ben csatlakozott J. Sibthorphoz görögországi útja alkalmával, majd Oxfordba mentek, ahol közösen dolgoztak ezen a munkán. A mű befejezését egyikük sem érte meg. A magyar botanika fontos állomása volt a következő sorozat:
Waldstein-Wartenberg Ferenc Ádám – Kitaibel Pál: Descriptiones et Icones plantarum rariorum Hungariae. Bécs. 1799–1812. 3 kötet. 280 tábla oldal. A képek festője Johannes Schütz. 200 példányban jelent meg, ebből negyvenet rendeltek meg Magyarországon, teljes sorozat nagyon kevés maradt ránk. A mű szerzője Kitaibel, WaldsteinWartenberg a mű megjelenéséhez szükséges pénzt adta. A három kötet valójában 13 külön megjelent füzetből áll össze, amit évente jelentettek meg. Maga a mű befejezetlen, mivel az eladásokból nem tudták állni a kiadás költségeit, a 28. kötetnél abbahagyták a
1
nyomtatást, pedig még lett volna egy 29. és egy 30. füzet is. Így számos növény bemutatása maradt ki e korszakos jelentőségű műből. Kitaibel Pál 1757. február 3-án született. Természettudós, polihisztor és egyetemi tanár volt. Papi pályára készült, de 1780-ban a budai egyetem jogi karára iratkozott be, majd az orvosi karon folytatta tanulmányait. 1784-ben Winterl József Jakab professzor mellett ő volt az első botanikus adjunktus. 1785-ben orvosdoktori oklevelet szerzett. Működését az egyetem botanikus kertjében kezdte, majd a kormány megbízta
a
hazai
ásványvizek
és
természeti
viszonyok
tanulmányozásával. 1792 és 1816 között Erdély kivételével az egész akkori Magyarországot beutazta, és útinaplójában a természeti leírásokon kívül néprajzi megfigyeléseit is lejegyezte. 1795-ben bártfai útján megismerkedett Waldstein-Wartenberg gróffal, aki barátja, munkatársa és támogatója maradt a továbbiakban. 1810-ben a tanszék szétválásával Kitaibelt a botanika tanárává és a botanikus kert prefektusává nevezték ki, az egyetemen azonban sem ezelőtt, sem ezután
nem
adott
elő.
1813-ban
kötelezték
Magyarország
természetleírásának és flórájának megírására. Egészségi állapotának romlása miatt 1816-ban nyugalomba vonult, majd 1817. december 13án Pesten elhunyt. Gyűjteményét és kéziratait a nádor megvette a Magyar Nemzeti Múzeum számára, és
ezzel nagymértékben
hozzájárult a Természetrajzi tár szakszerű gyarapításához. Kitaibel Pál 275 növényfajt és fajalatti egységet írt le (a hazai flóra jellemző fajainak mintegy felét ő fedezte föl), 50-nél több növény viseli a nevét. Nemcsak 1
flórakutató, hanem ökológiai és növényföldrajzi megfigyelései is vannak. Több új hazai állatot is felfedezett, például a földikutyát, az Ablepharus pannonicus gyíkot, stb. Mineralógusként is jelentős eredményeket ért el, ő a tellur igazi felfedezője, először ő állított elő klórmeszet, hidrogénferrocianidot. Tőle származik a hazai földrengések első szakszerű leírása. A balneológia magyar úttörője, 150 ásványvizet elemzett. Ő volt a 18–19. századforduló legnagyobb magyar természettudósa.
Georg Christian Oeder: Icones Plantarum. Florae Danicae. 17 kötet. Havniae [Koppenhága]. Megjelenése 122 éven keresztül tartott (1761–1883), ezzel kiérdemelte a „növénytani irodalom egyik leghosszabb megjelenési idejű alkotása” címet. 3240 tábla oldalt tartalmaz. Összesen 10 példányban adták ki 1795 és 1830 között Johann
Simon Kerner stuttgarti tanár kézzel festett táblákkal díszített, 71 kötetes művét, a Hortus sempervirenst, Stuttgart. Ma összesen három teljes példányról tudunk, ezek közül egy a Növénytár könyvtárában található.
Carl Friedrich Philipp von Martius 1817 és 1820 között tett brazíliai gyűjtőmunkáján alapuló sorozat, mely Flora Brasiliensis címen vált ismertté, 15 kötetben jelent meg, 1840 és 1906 között, Monachii [München]. Számos kötete megtalálható a Növénytári könyvtárban, nem teljes. Továbbá itt található Marcello Malpighi (1628–1694) bolognai orvosprofesszor és a londoni Királyi Akadémia tagjának 1
munkája: Opera posthuma (Amsterdam, 1698), ami Haynald Lajos hagyatékából került az állományba. Egy érdekesség: David Heinrich
Hoppe: Ectypa Plantarum Regensburg, 1-8. kötet, 1787–1793 című munkája, amelyben a növényeket nem illusztrátorok keze nyomán vitték papírra, hanem az igazi, eredeti növényt festékbe mártották és azt préselték, nyomták rá. Így minden kép ugyanolyan barnás színt mutat. Nem színezett. A magyar botanikai munkák közül néhány fontosabb megtalálható a tári könyvtárban: Melius Juhász Péter: Herbarium. Kolozsvár, 1578. (Két példánya van meg a könyvtárban.) Csapó József: Új füves és
virágos magyar kert. Pozsony, 1775. (4 példányban), ugyanennek a műnek a második kiadása 1792-ből (3 példányban) Beythe András:
Füves könyv. Németújvár, 1595. Veszelszki Antal: Erdei és mezei gyűjtemény. Pest, 1798. (2 példány). A növénytári könyvtár bőkezű mecénása Haynald Lajos 1816. október 3-án született a Nógrád megyei Szécsényben. Elemi iskoláit is ott, a gimnáziumot Vácott, Pesten és Esztergomban végezte. 1830-ban az esztergomi főegyházmegye növendékpapjai közé vették föl, majd a pozsonyi Emericanumba került, ahol egy évet töltött el. 1831–33. tanévben a bölcsészetet Nagyszombatban hallgatta, 1833–37 között a teológiát a bécsi egyetemen végezte el. Tanulmányait a bécsi Augustinaeumban fejezte be és 1841-ben doktorátust szerzett, majd 1842-ben Esztergomba hívták az enciklopédikus teológia tanárává. Szabadidejét növénytani tanulmányokra fordította. 1846-ban prímási 2
titkár
lett,
megbízatásai
Németországban,
teljesítése
Franciaországban,
miatt
nagy
Angliában,
utakat
tett
Belgiumban,
Svájcban és Hollandiában. Utazásai közben folyamatosan gyarapította növénygyűjteményétés könyvtárát. Az 1848-as szabadságharc idején irodaigazgatói állást töltött be, és nem engedte kihirdetni a debreceni országgyűlés függetlenségi nyilatkozatát és a Szemere kormány antimonarchikus rendeleteit, aminek következtében a kormány 1849. június 18-án elmozdította állásából, de később a prímás visszahelyezte. 1852. augusztus 15-én szentelték föl püspökké, majd két évvel később titkos tanácsos lett. Mint erdélyi püspök fiatal hévvel és apostoli buzgalommal igyekezett magas hivatásának megfelelni. Bőkezűségét és jótékonyságát hirdeti az a tény, hogy tíz év alatt tett alapítványainak és adakozásainak összege a 300.000 forintot jóval meghaladja. Állásfoglalása miatt – Magyarország és Erdély unióját sürgette –, melyet az 1861. október 3iki gyulafehérvári országgyűlésen közzétett, politikai hajsza indult ellene. Hosszas tárgyalások után IX. Pius pápa 1864. szeptember 24én feloldotta Haynaldot püspöki kötelességei alól és Karthágó érsekének címével tüntette ki, majd Rómába hívta, ahol a rendkívüli ügyek tárgyalására létrejött társulat tagja lett. 1867 elején kalocsai érsekké nevezték ki, majd visszatért Magyarországra (Kalocsára). 1868-ban tiszteletbeli tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának, 1877-ben megkapta a Szent István Rend nagykeresztjét, 1879-ben XIII. Leo pápa emelte bíboros érseki rangra. Állást foglalt a 2
darwinizmussal szemben, és éles harcot folytatott a polgári házassági törvény ellen. Visszatérte után Kalocsán, hasonló tevékenységet folytatott, mint Erdélyben. Sokat fáradozott a Szentírásban előforduló növények kiderítésével és leírásával. A kor egyik legnagyobb mecénása volt. Többek között ásatásokat is támogatott, sőt a kalocsai érsekség területén talált középkori leletanyag publikálását is ő vállalta magára. Támogatta a Magyar Tudományos Akadémia célkitűzéseit, később tiszteletbeli elnökké is választották. Továbbá támogatta a Magyar Afrikai Társaságot, és egy csillagászati obszervatóriumot építtetett Kalocsán. Számos, nyomtatásban megjelent emlékbeszédén és pásztorlevelén kívül több, rövidebb-hosszabb értekezést is írt. Nevét számos növény és a Haynaldia nemzetség viseli. A magyar botanika meghatározó
személyisége
volt,
nemcsak
tudományos
munkásságával, hanem mint a legbőkezűbb adományozó is. 1891. július 4-én halt meg Kalocsán.
Tudománytörténetigyűjtemény (VIII. Könyves Kálmán körút 40.)
A gyűjtemény törzsanyaga a Múzeum osztályain felhalmozódott tudományos levelezésekből és a kutatók kézirataiból, rajzaiból, jegyzeteiből áll. Ezeket az
egyes gyűjtemények vásárlásakor
felbukkanó hasonló dokumentumanyag gyarapította. 1945-ben a Természettudományi Múzeum főigazgatója Tasnádi Kubacska András 2
lett, aki tervbe vette, hogy a már meglévő hagyatékokból megszervezi a Tudománytörténeti gyűjteményt. A gyűjteményszervezés mellett gondja volt arra is, hogy a külföldi szakemberek is megismerhessék a magyar természetvizsgálók életét, levelezését és kéziratait, ezért "Leben
und
Briefe
Ungarischer
Naturforscher" sorozatcímmel
többkötetes kiadványt indított útnak. A következő főigazgató Boros István folytatta ezt a munkát, és a gyűjtemény vezetésével Allodiatorisz Irma könyvtárost bízta meg, aki széles ismeretségi körének köszönhetően jelentősen gyarapította a rábízott gyűjteményt. 1970-ben Allodiatorisz nyugdíjba vonult. Ekkor még a gyűjtemény nem volt teljesen feldolgozva. Ezután sokáig nem volt munkatársa a gyűjteménynek és az akkori vezetés a Központi Könyvtárhoz csatolta. Ez az intézkedés a személyi feltételeket nem, de a gyűjtemény hozzáférhetőségét megoldotta. Ezután többek között itt dolgozott Huszthy Sándor és Beöthy Bertalan is. Jelenleg a gyűjtemény kezelését Horváth Csaba könyvtáros végzi, aki 1985 óta dolgozik itt. A Tudománytörténeti gyűjtemény a Központi Könyvtárhoz tartozik. A gyűjteményanyag tagolódása: 1) A Magyar Nemzeti Múzeum
Természettudományi Osztályainak iratai. Ide a MNM Növénytani és Állattani Osztályának iratai tartoznak. A növénytani iratok az 1826– 1933, az állattani iratok az 1821–1933 éveket foglalják magukba. 2) A
Természettudományi Múzeum irattára. Itt az 1933–1981-es évek iratanyagai vannak. Alapvetően forrásértékűek a múzeumi osztályok jelentései, beszámolói, amelyek csak itt tanulmányozhatók. Különösen 2
nagy jelentőségű ez, az Ásvány- és Kőzettár és a Föld- és Őslénytár tekintetében, mivel e táraknak a teljes korai iratanyaga elpusztult az 1956-os tűzvészben. (Köszi Csaba!) 3) Rézbánya. A rézbányai bányavállalat 1751 és 1910 közötti évekből származó iratai tartoznak.
4) Régi kéziratok. Ebbe a csoportba olyan kéziratok tartoznak, amelyek szerzői 1850 előtt születtek és munkásságukat ezen időszak előtt fejtették ki. 5) Személyi hagyatékok. A gyűjtemény legjelentősebb csoportja, mely 474 személy anyagából áll. Az állomány nagyobbik része rendezés előtt áll, feldolgozatlan. 6) Tudományos egyesületek és
társaságok iratai. Itt öt csoport különül el egymástól. 7) Personaliagyűjtemény. Neves magyar természettudósok életrajzi kollekciója. A gyűjtemény
szerves
különgyűjtemény.
8)
része
a
gyászjelentésekből
Természettudósok
felállított
portrégyűjteménye.
Az
idetartozó anyag teljesen feldolgozott, rendezett. Közel félezer külföldi és ezer magyar személy portréja található itt pozitív fénykép, litográfia, illetve műnyomat formájában. A tájékozódást külön cédulakatalógus segíti. 9) Tárgyi emlékek. Nagyobbrészt a gyűjteménybe került hagyatékokból jött létre. Használati tárgyak, műszerek, személyes tárgyak, szobrok, festmények találhatók itt.
2
Állattár (VIII. Baross u. 13.)
A növénytani és ásványtani gyűjteményekhez hasonlóan, az állatár gyűjteménye is rohamosan növekedett az 1850-60-as években, köszönhetően a sok bel- és külföldi ajándékozónak.
„A külön állattári osztály 1870-ben állíttatott fel, rendes évi dotáczióval ellátva... Az állattári osztály önállósításának második fontos mozzanata volt a nélkülözhetetlen szakkönyvek és folyóiratok beszerzése. A szakkönyvtár, ámbár sok fontos forrásmunka, kivált a drágább illusztrált művek jó része még hiányzik belőle, mindamellett magában foglalja már a leíró zoologiai világirodalom tekintélyes részét.” (A MNM 1896, 52. p.) 1870 előtt az állattani kézikönyvtár jóformán azokból a könyvekből állt, amiket 1864-ben Frivaldszky Imre gyűjteményével együtt megvásároltak. A folyamatos gyűjtőmunka eredményeképpen 1902ben már 4.420 műből állt e könyvtár, ami ha nem is az egyetlen, de mindenképp a leggazdagabb szakkönyvtár volt az országban. (MNM TISZTVISELŐI
1902, 215. p.)
A kézikönyvtár növekedéséhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi osztályai már 1877 óta folyamatos cserekapcsolatban álltak jó néhány jeles bel- és külföldi természettudományi intézettel. Ezeknek a természetrajzi tár folyóiratát,
2
a Természetrajzi Füzeteket tudták felajánlani csereként, így 1902-ben már 131 tudományos társulat kapta meg kiadványukat. A Baross utcai épületben, de nem a könyvtár helységeiben találhatók a következő gyűjtemények könyvei: a százlábúak (Dc jelzettel), a parazitológia (Pa jelzettel), a halak (H jelzettel), a poloskák (Ea jelzettel), a légyfélék (Eb jelzettel), a lepkék (Ec jelzettel), az egyenesszárnyúak (orthopterák, Ed jelzettel), a puhatestűek (csigák, kagylók, F jelzettel), a kétéltűek (hüllők, J jelzettel), az édesvízi állatok (Hy jelzettel), a biokémia, biofizika tárgykörébe tartozó könyvek (Bi jelzettel), a középiskolai szint fölötti tanítási anyag (Közműv jelzettel), valamint ebbe a könyvtári állományba tartozik az ökológia csoport könyvgyűjteménye (Ökol
jelzettel) és
a
matematikai csoport
könyvgyűjteménye is (Mat jelzettel), ezek néhány száz, de ezer kötetszám alatti mennyiségben szerepelnek az állományban. Valamint a egy-háromezer kötetszámú nagyobb különgyűjtemények: az atkák, pókok (2600 cím, Dd jelzettel), a rákok (2200 cím, Db jelzettel), az emlősök (1200 cím, L jelzettel) és a madár (1000 cím, K jelzettel). A darazsakról szóló irodalom (Ef jelzettel) igencsak szép számmal található itt (14.000 cím), de lehet, hogy ez csak a régi leltározási mód miatt ilyen magas, amikor az egyleveles különlenyomatokat is beleltározták. Ha minden jelzethez hozzáteszünk egy kis f betűt, akkor megkapjuk a gyűjtemények folyóiratainak jelzetét, amik szintén a kutatók szobáiban vannak. A kutatószobákban lévő könyv- és folyóiratállomány az utóbbi tíz év szakmunkáit tartalmazza. Ezek a jelzetek 2
többnyire reprezentálják az egyes gyűjteményeket is, tehát ezekből a különgyűjteményekből áll össze maga az Állattár.
Ásvány- és Kőzettár,Föld- és Őslénytár (VIII. Ludovika tér 2., VIII. Múzeum körút 14-16.)
A kezdeti időktől egészen 1939-ig az Ásványtani osztály, későbbiekben Ásványtár nevet viselte ez a gyűjtemény, habár itt ősállatok csontjai éppúgy megtalálhatók, mint különböző geológiai alakzatok. A gyűjtemény egy része napjainkig is a Magyar Nemzeti Múzeumban található (Ez a Föld- és Őslénytár). 1870-ben Krenner József – aki már őrsegédként a tár alkalmazásában állt – végleges minőségében az osztály őre lett. Ettől az évtől kezdve az utókor méltán nevezheti a felvirágozás időszakának az elkövetkezendő majdnem ötven évet. Köszönhető ez a kimagasló tudású szakembereknek, Semsey
Andor
nagybirtokos
rendkívüli
mértékű
mecénási
tevékenységének, valamint a rendszeressé váló állami dotációnak. Az 1896-os felmérés szerint az ásványtani szakkönyvtár a múzeum folyosóján volt elhelyezve, ahol a dolgozószobák is helyet kaptak. Itt volt zárható szekrényekben a mintegy 3.600 munkát tartalmazó könyvtár. A gyűjtemény bőkezű mecénása, későbbi tiszteletbeli őre, Semsey Andor nagy mértékben hozzájárult a tár gyarapodásához. 1902-ben az ásványtári szakkönyvtár 3 dolgozószobában volt elhelyezve, 4.073 szakmunkát tartalmazott. Az I. Világháború után az ország területi vesztesége kétharmadnyi volt, ebből adódóan a 2
gyűjtemény elvesztett sok igen fontos ásványlelőhelyet, továbbá Semsey báró 1923-ban meghalt, így a tár elvesztette az egyetlen bőkezű mecénását is. Ezek után a Ásványtár fejlődése visszaesett, és csak kis mértékben tudott gyarapodni. A tári jelentések sajnálatos módon nem térnek ki a szakkönyvtárra, így igen keveset tudunk e tár könyvtári fejlődéséről. 1939-ben vált szét a két tár, mivel az ásványi anyagok és az őslénytani anyagok vizsgálata egyre több speciális feladatot kívánt és ekkor már a magyar tudományos élet rendelkezett olyan felkészült kutatókkal, akik ezeket a feladatokat elvégezhették. Ekkor került át a Növénytárhoz a paleobotanikai gyűjtemény is. A II. Világháborút viszonylag kevés veszteséggel élte át a tár. Köszönhető ez annak, hogy a gyűjteményt ládákba csomagolva a Múzeum pincéjében helyezték el. Az 1956-os forradalom azonban hatalmas pusztítást okozott az Ásvány- és Őslénytárban. A Nemzeti Múzeum második
emeletének
déli
szárnyát
elfoglaló
raktárok
és
munkahelységek teljesen kiégtek. Így az ott lévő teljes könyv- és iratanyag is
elpusztult, úgymint 5.000 kötet könyv,
90.000
különlenyomatés 20.000 folyóirat példány. A Föld- és Őslénytár 1939-ben lett önálló tár. Bár az azóta eltelt időben többször megint összekapcsolódott a két tár, napjainkban ismét külön életet élnek. Az Őslénytárban külön könyvtárfelelős-kutató van kinevezve, aki a tári könyvtárral kapcsolatos összes munkát elvégzi: a Központi
könyvtárból
kiérkezett
gyarapodás
elhelyezését,
a
kölcsönzések vezetését, a könyvtárközi kérés tolmácsolását a Központi 2
Könyvtár felé. Mivel itt az állományban az 1956-os tűzvész 100 %-os pusztítást végzett a gyűjteményt teljesen újjá kellett szervezni. Kérő levelek indultak szerte a világba, melyekre – szerencsére – igen pozitív válaszok érkeztek, és a tragédia után viszonylag hamar az ajándékul kapott könyvekkel és folyóiratokkal sikerült egy új őslénytani könyvtárat létrehozni. Az ajándékozók között volt számos külföldi nagy múzeum és könyvtár is, melyek az állományukban lévő duplum példányokat, sorozatokat szívesen átengedték az Őslénytár számára. Jelenleg a könyvtári állomány áll 2000 kötet önálló munkából (Ő jelzettel) és 100 kötet kézikönyvből, (szótárak, határozók, KKŐ jelzettel), valamint a nagyméretű őslénytani munkák 120 kötetéből (Őfolio jelzettel). A különlenyomat állomány igen jelentős, mintegy 10.000 darab (Őklny jelzettel), a folyóirat állomány pedig 515 cím, de közülük többnek a folyamatos beszerzése megszűnt (Fo jelzettel). A gyarapodás szinte kivétel nélkül csak csere útján történik, amit a Központi Könyvtár végez. Az Őslénytárban található könyvtári katalógusok a következők: szerző/cím szerinti betűrendes katalógus, raktári jelzet szerinti katalógus, a különlenyomatok szerző/cím szerinti katalógusa. Kölcsönözni leginkább csak a kutatók szoktak, mivel nagyon kevés külsős ismeri ezt a tárat és működési körét. Jelenleg az Ásvány- és Kőzettár az egyetlen, amely már a Múzeum új helyén, a Ludovika téren található. 1995 decemberében már sikerült teljesen birtokba venni az új épületet, ezzel egy új fejezet nyílt meg a Magyar Természettudományi Múzeum életében. Az Ásvány- és 2
Kőzettári könyvtár kezetekben együtt volt a Föld- és Őslénytani könyvtárral, de az 1939-es szétválás után már külön kezelték, és ez a mai napig így történik, annak ellenére, hogy azóta többször újra egy vezetés alá kerültek. Jelenleg a tár folyosóin található a könyvtár, külön erre a célra létrehozott zárható, üveges könyvszekrényekben (amik keményfából készültek). Az Ásványtárban külön könyvtárfelelős-kutató van kinevezve, ugyanúgy mint az Őslénytárban, ugyanazokkal a feladatokkal. A könyvállomány mintegy 1600 kötetet tartalmaz (Á jelzettel), külön kézikönyvtár is található, amit a törzsállományból képeztek (szótárak és határozók). A folyóirat-állományban, jellemzően a többi tárhoz, sok cím már nem él, a cseréje megszűnt (200 cím, ÁF jelzettel). Mintegy 3.400 különlenyomat található, szerzői betűrendes felosztásban (Áklny). Sztrókay Kálmán Imre, aki az ELTE Ásvány- és Kőzettani tanszékén volt tanszékvezető, a 90-es években a tárnak ajándékozta 340 darabból álló különlenyomat-gyűjteményét, ami nem lett beépítve az ásványtári könyvtárba. A könyvek visszakereséséhez szerzői betűrendes katalógus használható, a különlenyomatokról téma szerinti visszakeresés lehetséges, a folyóiratokról cím szerinti cédulakatalógus van. A
kölcsönzést leginkább fénymásolással
próbálják kiváltani, tehát a folyóiratokat nem kölcsönözhetők. Az állományban
megtalálható
jó
néhány
klasszikusnak
mondott
ásványtani munka, amiket még az 50-es években történt államosítás nyomán szerzett meg a Múzeum. Többek között itt van Athanasius
Kircher: Mundus Subterraneus 2. kötete, Amsterdam 1678-as kiadása, 3
ami a híres 18. századi természettudós Born Ignác könyvtárából került ide, valamint az Enciklopädisches Handbuch der Technischen Chemie 1–9. kötetei 1888–1921. kiadással.
Embertanitár (VI. Bajza u. 39.)
1945-ben
Tasnádi
Kubacska
András
volt
az
Országos
Természettudományi Múzeum megbízott főigazgatója. Ő javasolta, hogy a Múzeum ötödik táraként jöjjön létre az Embertani tár, ezzel is elősegítve, hogy az emberrel foglalkozó gyűjtemény az őt megillető helyre kerüljön a biológiai tudományok csoportjában. A tár vezetésével Nemeskéri János beosztott középiskolai tanár lett megbízva, a Múzeum részéről pedig Allodiatorisz Irmát rendelték ki (aki a Természettudományi Múzeum Állattárában volt könyvtáros). Az újonnan alakult Embertani tár a Baross u. 13. szám alatt kapott helyet, de az 1956-os forradalom alatti belövések miatt 1956–57 folyamán néhány hónapig az Újkori Történeti Múzeum, József nádor tér 2. szám alatti épületében helyezték el, majd 1957 tavaszán a Petőfi Irodalmi Múzeum Bajza u. 39. szám alatti épületébe vitték, ahol jelenleg is található.2 Az intézmény hosszú ideig a magyar antropológiai kutatások fő bázisa volt. Anyagát a neolitikumtól a magyar történelem újkoráig tartó időszakba datált leletek alkotják. Az 1968-as felmérések alapján ez volt a Föld hatodik 2
Bár ez nem fog sokáig így maradni, ugyanis a Ludoviceumba költöző tárak közül ez van kijelölve a következőnek, ami azt jelenti, hogy 1999. januárjában be kell költöznie.
3
legnagyobb gyűjteménye, és manapság is az első tíz európai között tartják számon. A könyvtári állomány tartalmazza szinte az összes, történeti embertant tárgyaló, magyar nyelvű munkát, de megtalálható számos fontosabb angol nyelvű munka is itt, továbbá német, francia és orosz művek is. (2500 cím, AB jelzettel). Folyóirat-állománya igen színesnek mondható. Számos fontos, régen indult periodika megtalálható itt, de az 1980-as években a Múzeum vezetése lemondatta ezeket. Sajnos ezek még most sincsenek kiegészítve. (210 cím, ABf jelzettel). A különlenyomatok szerző szerint különrakva találhatók, visszakeresésük számítógépen történik, amit a tár dolgozói rögzítettek (10.000 darab, ABklny jelzettel). Kölcsönözni lehet a könyvtárból, ezzel főleg az antropológus kutatók élnek és a tárhoz eljutott régészek vagy egyetemi, főiskolai hallgatók. Fénymásolás helyben megoldott. A visszakeresésre katalógus cédulák is rendelkezésre állnak, a könyvek szerző/cím szerint, a folyóiratok cím szerint, de az utóbbi tíz évben igen hiányosan küldi azokat a Központi Könyvtár, ezért a tárban dolgozó könyvtáros (Makra Szabolcs) szövegszerkesztőre rögzíti a teljes leírásokat tartalmazó könyvanyagot.
3
Széchenyi ZsigmondVadászatikönyvtár (VIII. Ludovika tér 6.)
Széchenyi Zsigmond a magyar vadászati kultúra maghatározó alakja. Elsősorban íróként tartjuk számon, de mint gyűjtőnek és zoológusnak is sokat köszönhet a tudományos élet. Gróf
Széchenyi
Zsigmond
1898.
január
23-án
született
Nagyváradon. Ükapja az a Széchényi Ferenc volt, aki az Országos Széchényi Könyvtár alapját megteremtette ezzel nagymértékben hozzájárult a Magyar Nemzeti Múzeum magalapításához. Dédapja Széchenyi Lajos – Széchenyi István testvére – írta az első magyar nyelvű vadászati szakkönyvet, vadásztörvényeinkről. Nagyapja, Széchenyi Dénes, kocsikázásról és lovakról írott könyve ma is alapműnek számít e tárgyban. Apja, Széchenyi Viktor szorgalmas naplóíró volt, a család krónikása. A budai vár II. Világháborús ostromáról készített feljegyzéseit néhány éve dolgozta fel a tudomány. Széchenyi Zsigmond könyvtára Magyarország legjelentősebb vadászati szakkönyvgyűjteménye, ahol magyar, német, angol és francia nyelvű könyvek és
folyóiratok találhatók. A
könyvtár
történetének kezdete az író gyermekkoráig nyúlik vissza, ekkor vetette meg a mai gyűjtemény alapjait. A II. Világháború és az 1951-es kitelepítés
alatt
úgyszólván
mindene
odaveszett,
csupán
a
szerencsének köszönhető, hogy a könyveinek egy része épségben megmaradt. Így a könyvtár főszereplővé lépett elő, az író egyik fő szenvedélye a gyűjtemény fejlesztése, katalogizálása lett. Maradék 3
értékeinek eladogatásával szaporította könyvtárat, mely jó néhány könyvészeti ritkaságot is magában foglalt. Mikor saját könyvei ismét megjelenhettek és anyagi gondjai kissé enyhültek, újra minden pénzét a könyvtár gyarapítására fordította, mely halálakor már több mint 4.000 kötetet számlált. Széchenyi Zsigmond szándékával megegyezően – a gyűjteményt mindig is közcélra szánta – a könyvtárat özvegyétől a Művelődési Minisztérium a Magyar Természettudományi Múzeum részére megvásárolta. Az író özvegye 1967-től a Tóth Lőrinc utcai lakásukon
tartotta
a
könyvtárat,
majd
a
1977-ben
a
Természettudományi Múzeum Baross utcai épületébe, 1987-től a Magyar Nemzeti Múzeumba került át, 1997-ben pedig a Magyar Természettudományi Múzeum kiállítási épületének (VIII. Ludovika tér 6.) e célra kialakított könyvtárában talált végső helyére. A könyvtár minden szerdán nyitvatart 12–16 óráig, egy fő könyvtáros intézi a teendőket. Kölcsönözni csak kutatóknak lehet, helyben olvasás lehetséges egyszerre tíz érdeklődőnek. A könyvek számsorrendben vannak felállítva, 4.000 kötet (SzZs jelzettel). Megtalálható itt többek között, a Nimród, a Vadászújság és a Vadászlapok című periodikák, valamint a Wild und Hund és a Der Weidenmann című német nyelvű periodikák is.
3
Hivatkozások
BERLÁSZ 1981 = Berlász Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár története : 1802-1867. — Budapest, 1981. KUBINYI 1861 = Kubinyi Ágoston: A Magyar Nemzeti Múzeum. — Pest, 1861. MÁTRAY 1868 =Mátray Gábor: A magyar nemzeti Múzeum korszakai. — Pest, 1868. MNM 1802–1895 = A Magyar Nemzeti Múzeum (1802-1895). — Budapest, 1896. MNM
TISZTVISELŐI
1902 = A Magyar Nemzeti Múzeum tisztviselői: A
Magyar Nemzeti Múzeum multja és jelene : alapításának századik évfordulója alkalmából. — Budapest, 1902.
3
Egyéb irodalom
Anonim: A Vallás- és Közoktatásügyi m. kir. miniszternek a közoktatás 1870. és 1871. évi állapotáról szóló s az országgyűlés elé terjesztett jelentése. — Buda, 1872. Anonim: Nyilvános
Intézetek.
A
Nemzeti
Muzeum ügyeinek
megvizsgálására kiküldött országos bizottság jelentéséből. —
Magyar Növénytani Lapok 1881. julius., V. évf. 54., 55. szám: 90– 92.; V. évf. 56. szám: 123–124.; V. évf. 58. szám: 161–163. Balás Anna: Könyvtárunk régi magyar természettudományi könyvei. —
Könyvtári Tájékoztató 1957 2: 61–82. Boros
István:
Beszámoló
a
Magyar
Nemzeti
Múzeum
–
Természettudományi Múzeum felszabadulás utáni 10 évéről. —
Magyar Múzeumok 1945–1955: 1–11 p. Daday Jenő: A budapesti könyvtárakban található természetrajzi folyóiratok jegyzéke. — Magyar Könyv-szemle 1889-ik folyam
147–201 p. Fejérváry Géza Gyula: A Természettudományi Múzeum kérdése. — Budapest, 1932. Gombocz Endre: A magyar botanika története : a magyar flóra kutatói. — Budapest, 1936. Könyvtári Minerva 1996 : a könyvtárak szolgálati kalauza 1–3. kötet. — Budapest, 1997.
3
Kovács M.: Könyv és könyvtár a magyar társadalom életében : az államalapítástól 1849-ig. — Budapest, 1963. Kovács Máté: Könyv és könyvtár a magyar társadalom életében 1849től 1945-ig. — Budapest, 1970. Lambrecht Kálmán: Modern muzeumpolitika. A Természettudományi Szövetség Kiadványai I. — Budapest, 1919. Lendl Adolf: Az új Természetrajzi és Néprajzi Múzeum. — Budapest, 1919. Magyar Minerva I-VI. — Budapest, 1900–1932. Magyarország köz- és magánkönyvtárai. — Budapest, 1885. Magyary Zoltán (szerk.): A magyar tudománypolitika alapvetése. — Budapest, 1927. Méhely Lajos: A Természetrajzi Múzeum jelene és jövője. — Budapest, 1911. Radvánszky Béla: A Nemzeti Múzeum ügyeinek megvizsgálására kiküldött országos bizottság jelentése. — Magyar Könyv-szemle
1881.-ik folyam 31–63 p. Rajczy Miklós (szerk.): 125 éves a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára. — Budapest, 1995. Soó Rezső: A XVIII–XIX. század grafikai művészete a növénytan szolgálatában : (a botanikai díszművek bibliográfiája). — Debrecen, 1947. Szabó-András Endre: Könyvtári adatok 1884–1962. — Budapest, 1966. 3
Szalay Imre: A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeinek méltó elhelyezése. — Budapest, 1907. Till Józsefné: Néhány adat a Növénytár könyvtárának Botanica Classica anyagához : Pedaniosz Dioszkoridész Anazarbosz, i.sz. I. század. — Fragmenta Botanica 6(1–4): 115–118 p.
3