MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKAI PRIORITÁSAI

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi Kommunikáció Szak Levelező tagozat EU Kapcsolatok szakirány

MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKAI PRIORITÁSAI 1998-2004

Készítette: Töreki Anita Budapest, 2005.

Tartalomjegyzék 1.Bevezetés ....................................................................................................................................................................5 1.1 Magyarország külpolitikája a Kádár-rendszer utolsó éveiben..............................................................5 1.2. Magyarország hármas prioritású külpolitikája, és annak kialakulása..................................................6 1.3. Nemzetközi körülmények az Orbán-kormány hatalomra kerülése idején...........................................8 1.4. A hármas prioritás megfogalmazása az Orbán Viktor vezette kormány

programjában ...................8

1.4.a. A határon túli magyarok és a nemzetpolitika............................................................................9 1.4.b. Az EU csatlakozás és a Fidesz álláspontja..............................................................................10 1.5. A hármas prioritás megfogalmazása a szociálliberális kormány programjában................................11 1.5.a. Csatlakozás az Európai Unióhoz…………….........................................................................11 1.5.b. Szomszédságpolitika, és kapcsolat a határon túli magyarokkal ............................................12 2. Az első prioritás, az euroatlanti integráció...............................................................................................................13 2.1. Magyarország és a NATO, az első próbatétel, a koszovói válság.....................................................13 2.2. Magyarország és az EU, a kapcsolatok kezdete ................................................................................14 2.3. Az Agenda 2000, és a luxemburgi értekezlet ....................................................................................15 2.4. A csatlakozási tárgyalások.................................................................................................................15 2.5. A helsinki csúcs .................................................................................................................................16 2.6. A berlini értekezlettől a 2000-s országjelentésekig ..........................................................................17 2.7. A Nizzai szerződéstől a laeken-i csúcsig..........................................................................................18 2.8. A 2001-s, és a 2002-s országértékelések ...........................................................................................20 2.9. A Koppenhágai Megállapodások, és értékeléseik a magyar belpolitikában......................................21 2.10. Népszavazás a csatlakozásról, a kampány, és eredménye ...............................................................23 2.11. A Csatlakozási Szerződés...............................................................................................................25 2.12 Az Európai Alkotmány előkészítése, és a római kormányközi konferencia jelentősége Magyarország számára .............................................................................................................................25 2.13. A végső következtetés .....................................................................................................................27 2.14. A felkészülés finise, a 2003-s év és a csatlakozás intézményi feltételeinek állapota ......................27 2.15. Az Európai Parlament választások ..................................................................................................29 3. Szubregionalizmus, és az ellen ható tényezők a térségben ......................................................................................30 3.1. A Visegrádi Együttműködés kezdetei ...............................................................................................31 3.1.a .Az Együttműködés törékenysége............................................................................................31 3.1.b. Az integrációban rejlő gazdasági lehetőségek .......................................................................32 3.1.c. Újabb lendület az együttműködésben, és a törésvonalak .......................................................33 3.1.d A Medgyessy- kormány és a Visegrádi Együttműködés .........................................................34

3

3.1.e A V4-k értékelése.....................................................................................................................35 3.2. Közép-európai Kezdeményezés ........................................................................................................35 3.3. A Trilaterale, és Quadrilaterale .........................................................................................................37 3.4. A szubregionális kapcsolatok összegzése.........................................................................................37 4. A határon túli magyarság helyzete...........................................................................................................................38 4.1 A magyar kisebbség a szomszédos országokban a rendszerváltás előtt .............................................38 4.2 A magyar kormányok támogatáspolitikája a rendszerváltás után ......................................................38 4.3 A kisebbségi kérdés és az Európai Unió ............................................................................................40 4.4. Státus – kedvezmény törvény, és hatásai a szomszédos országokkal való viszonyainkra ................41 4.4.a. A státustörvény megítélése az ellenzék, és a szomszédos országok körében .........................42 4.4b. További konfliktusok Magyarország és Románia között ........................................................43 4.4.c A nemzetközi visszhang...........................................................................................................44 4.4.d. A Medgyessy-kormány, és a státustörvény módosítása .................................................................45 4.5. Medgyessy Péter beszéde a

Csatlakozási Szerződés aláírásakor, és a strasbourgi

közgyűlésen ..............................................................................................................................................46 5. Magyarország és a szomszédos államok kapcsolatai...............................................................................................47 5.1. Az Orbán-kormány szomszédságpolitikájának alapelvei ..................................................................48 5.2. A Medgyessy Péter vezette kormány politikája a szomszédos országok irányába ...........................49 5.3. Magyarország és Szlovákia viszonyának történelmi gyökerei ..........................................................50 5.3.a. Szlovákia és Magyarország viszonya az Orbán, és a Medgyessy - kormány alatt .................50 5.4.a. Magyarország és Románia kapcsolatai a ’90-s évek első felében..........................................52 5.4.b. Románia és Magyarország viszonya az Orbán-kormány alatt..............................................53 5.4.c. Románia és Magyarország viszonya a Medgyessy-kormány alatt..........................................54 5.5. Kapcsolatok Szlovéniával, és Horvátországgal, a magyar kisebbségek helyzete ezen országokban..............................................................................................................................................57 5.5.a. A vajdasági magyarság helyzete.....................................................................................................60 5.6. A kárpátaljai magyarság helyzete......................................................................................................61 5.7. A Szülőföld programcsomag .............................................................................................................61 5.8. Népszavazás a kettős állampolgárságról ...........................................................................................61 6. Befejezés, a külpolitika új prioritásai.......................................................................................................................63 Irodalomjegyzék ......................................................................................................................................................64

4

1. Bevezetés Dolgozatom alapvető célja, hogy elemezzem a magyar külpolitika tevékenységét, illetve prioritásait az Orbán Viktor, illetve a Medgyessy Péter vezette kormány alatt, rámutatva a két kormány politikája közötti különbözőségekre, egyezőségekre az egyes témakörök tekintetében. Nem az a célom azonban, hogy szigorúan felsoroljam az eseményeket, hanem sokkal inkább az, hogy a bekövetkezésük következtében kialakuló reagálásokat érzékeltessem az országhatárokon belül, illetve kívül. Azért választottam ezt a szakdolgozati témát, mert úgy gondolom, hogy egy ország külpolitikai tevékenysége, aktivitása vagy éppen passzivitása minden esetben alapvető befolyással van az ország gazdasági teljesítményére, lehetőségeire is. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy az éppen regnáló politikai erők, a kormányzat tisztában legyenek az ország külpolitikai helyzetével, lehetőségeivel, és tudják azt, hogy hogyan kell helyesen dönteni egy-egy szituációban, helyzetben. A dolgozatot úgy építem fel, hogy egy rövid visszatekintés után a rendszerváltás előtti, illetve az 1998-ig terjedő időszakra kifejtem az Orbán Viktor, illetve a Medgyessy Péter vezette kormányok külpolitikájának fő alapelveit, azokat a fonalakat melyek mentén véleményem szerint haladt politikájuk, majd az egyes részterületekre külön-külön visszatérve elemezni szeretném külpolitikai tevékenységüket. 1.1 Magyarország külpolitikája a Kádár-rendszer utolsó éveiben Magyarországot az 1949-1989 közötti évtizedekben kiszakították az európai fejlődésből, és kényszerpályára állították melynek fő vonala a Szovjetunióval, illetve a többi szocialista országgal kialakított kapcsolatok voltak. A ’70-s évek végén, 80’-s évek elején a Kádár János vezette Magyarországon azonban új elemek kezdtek jelentkezni a magyar külpolitikában. Kádár azt hiszen nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a szovjet hatalom kiszolgálása mellett mindig igyekezett speciális helyzetbe hozni Magyarországot a keleti blokk többi államához viszonyítva. Elég, ha csak a ’gulyáskommunizmusra’ mint fogalomra gondolunk. A külpolitika tekintetében is igyekezett új kapcsolatokat keresni az ország számára, ennek jele volt az újonnan megjelenő tendencia . 5

Kádár János volt az első olyan kommunista pártvezető aki ’77-ben Olaszországban, ’78-ban Franciaországban, ’82-ben az NSZK-ban, ’85-ben Nagy-Brittaniában tett látogatást. A látogatások nem voltak egyoldalúak, azokat nyugatról

viszonozták is. Járt az országban

Francois Mitterand, Willy Brandt, és George Bush is.1 Gorbacsov 1985-s hatalomra jutásával a szocialista rendszer keretein belül mindenütt elkezdődött egyfajta reformfolyamat. Mivel Magyarország ezt már korábban megkezdte, Kádár úgy értelmezte, hogy az ország jó irányba halad, és nincs szükség további reformokra. Kádár János 1988-s lemondását követően a magyar külpolitika igyekezett nem provokálva a Szovjetuniót, de mégis határozottabban a nyugat felé közeledni. Ezen politikai törekvés megvalósulását mutatta, hogy 1988-ban újra felvettük a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel, Dél-Koreával. A keleti blokk katonai szervezetének megtagadását jelentette, hogy Magyarország nem engedélyezte a Varsói Szerződés hadgyakorlatainak az ország területén történő megtartását. 1989 szeptemberében a magyar-osztrák határ megnyitásával vált véglegesség a magyar külpolitika, és ezzel együtt a magyar állam új irányvonala, amely a nyugati integráció felé mutatott. 1.2. Magyarország hármas prioritású külpolitikája, és annak kialakulása Magyarország az elvesztett második világháború, és a Szovjetunió hosszú évekig tartó felügyelete után a rendszerváltással kapta meg újfent azt a történelmi esélyt, hogy önálló, független országként külpolitikáját, és sorsát maga formálhatja. Az 1989-es esztendővel történelmi léptékű változások kezdődtek, melyek gyökeresen új nemzetközi körülményeket teremtettek a magyar külpolitika számára is. Egyrészről a Varsói Szerződés 1991-s megszűnése, és a KGST felbomlása, másrészről pedig az Európai Unió bővülése, a magyar külpolitika számára soha nem látott történelmi lehetőséget kínáltak. A kilencvenes évek első felének további történései, mint Csehszlovákia felbomlása, az 1991-től 1995-ig tartó délszláv háború következtében széteső Jugoszlávia, a Szovjetunió szétesése, és a helyükön kialakuló 22 új ország egyben új szomszédokat is jelentettek Magyarországnak. A Kelet-Közép Európában bekövetkezett változásokban mind a világpolitikai folyamatok, mind pedig az ezen országok mindegyikét feszítő, és korábban elfojtott kisebbségi kérdés felszínre törése szerepet játszott. 1

Magyarország története a XX. Században Szerk: Romsics Ignác Osiris Kiadó Budapest, 1999.

6

A változások meghatározó

jelentőségét mutatja, hogy a rendszerváltás utáni kormányok

mindegyike alapvetően három prioritás köré alakította ki külpolitikáját, melyeket részletesen is szeretnék ezen dolgozatban kifejteni. Ezek pedig az úgynevezett három pillér, melyek kialakítására még az Antall József vezette kormány alatt került sor : az euroatlanti integráció, a határon túli magyarok kérdése, és a szomszédsági és regionális együttműködési politika2. Kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy egyrészt területeket nem lehet külön-külön kezelni, hisz alapvetően összefüggenek egymással, másrészt, pedig egyik a másiknak előfeltétele. A kisebbségek jogainak kölcsönös tiszteletben tartása, és a területi satus quo hivatalos elismerése nélkül például egyértelmű volt az, hogy az euroatlanti csatlakozás nem valósulhat meg. A hármas prioritás szoros egymáshoz kötődése folytán a külpolitika irányítóinak, és minden más politikusnak mindig fokozottan megfontolt lépéseket, és felelős politikai kijelentéseket kellett

tennie, és ügyelnie kellett arra, hogy cselekedetei milyen módon

befolyásolják a másik két területet. Már az Antall-kormánynak szembe kellett néznie azzal a problémával, amely egyrészt a szomszédos országokkal kialakítandó jó viszony, másrészről viszont a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek érdekeinek hatékony képviseletének kettősségében rejlett. Ezt Antall József úgy oldotta meg, hogy kinyilvánította a kisebbségi jogok érvényesítésének szándékát, melyet ugyanakkor a határok egyidejű elismerésével kapcsolt össze. Programjában megfogalmazottak szerint a magyar külpolitika tevékenységének nemzeti érdek alapúnak, Európa központúnak, és az emberi civilizáció egyetemes értékeit és normáit tiszteletben tartónak kell lenniük3. A három prioritás tekintetében a rendszerváltás óta kormányzó politikai erők között az euroatlanti integráció, mint alapvető, és legfontosabb elérendő cél kérdésében igazából egyetértés alakult ki, az SZDSZ, és az MDF már 1989-ben célként fogalmazta meg a csatlakozást, ugyanúgy ahogy az MSZP programja is evidenciaként beszélt a csatlakozás bekövetkeztéről. A másik két kérdés esetében azonban már voltak különbségek az egyes pártok, és kormányok preferenciarendszerét tekintve, melyek részletes kifejtésére a dolgozat későbbi fejezeteiben szeretnék visszatérni.

2

Dunay Pál: Az átmenet magyar külpolitikája. In: Magyar külpolitika a 20.században Szerk: Gazdag Ferenc és Kiss J. László 226.p. 3 Az MDF programja 1989 október

7

1.3. Nemzetközi körülmények az Orbán-kormány hatalomra kerülése idején Mielőtt elkezdeném kifejteni az Orbán-kormány külpolitikájának alapvető tételeit, szeretném kihangsúlyozni, hogy úgy gondolom

azt mindenképpen látni kell,

hogy Orbán Viktor

kormányának külpolitikai lépéseit, és megnyilatkozásai alapvetően befolyásolták a belpolitikai események. A későbbikben részletesen fogok idézni olyan kijelentéseket, melyeket Orbán Viktor véleményem szerint nem mint Magyarország miniszterelnöke, hanem mint a Fidesz vezető politikusa tett, egyértelműen kárt okozva ezzel az országnak, és annak nemzetközi megítélésének. Ennek alátámasztására csak utalni szeretnék a mindenki által ismert, és sokat idézett mondatra, mely szerint „Európán kívül is van élet”. Az Orbán-kormány hivatalba lépésekor kedvezőek voltak a nemzetközi körülmények. Egyrészt azért, mert már nem kellet kommunista visszarendeződéstől tartani a kelet-közép-európai országokban, stabilizálódott a demokrácia és a nyugati orientációjú elkötelezettség a térség országainak többségében , másrészt az ország szinte a NATO-csatlakozás kapujában volt , az EU-val pedig

még a Horn-kormány utolsó hónapjaiban megkezdődtek a csatlakozási

tárgyalások. Nem utolsó sorban pedig a Horn-kormány alatt megszülettek az alapszerződések Romániával 1996-ban, és Szlovákiával 1995-ben, melyek következtében kapcsolataink ezen országokkal konszolidálódtak. Adottak voltak tehát a körülmények egy eredményes külpolitika folytatásához. 1.4. A hármas prioritás megfogalmazása az Orbán Viktor vezette kormány programjában Az Orbán-kormány

egyrészt az előző kormányok által megfogalmazott hármas prioritás

továbbvitelét célozta meg, és magáénak vallotta a külpolitikai törekvések három fő irányát, így az euroatlanti integrációt, a regionális stabilitást biztosító jószomszédi politikát, valamint a határon

túli

magyarság

támogatását

magában

foglaló

nemzetpolitikát.

Ugyanakkor

egyértelműen kinyilvánította választási programjában, hogy egy ország külpolitikájának célja a nemzeti érdekek képviselete a nemzetközi viszonyokban, a belpolitikai célok megvalósításához szükséges források és mozgástér bővítése4 A kormányprogram ezzel kapcsolatban a következőképpen fogalmazott:„ A kormány támogatja a határon túli magyar közösségek érdekeit. Nemzetpolitikájának alapja a határon túli legitim

8

magyar szervezetek törekvéseinek elősegítése. …. A kormány növelni fogja a határon túli magyarok nemzeti önazonosságának megőrzését célzó anyagi támogatást és segíti az ezt szolgáló intézményrendszer kiépítését. „5 Az őket az ellenzék részéről érő bírálatok azt hangsúlyozták, hogy a magyar érdekek túlzott hangsúlyozása, és mindenek feletti markáns képviselete miatt a megfogalmazott nemzet-és kisebbségpolitikai célok jelentős mértékben megnehezítik az integrációs célok elérését, és ugyancsak veszélybe sodorják a szomszédos országokkal kialakított kapcsolatokat. 1.4.a. A határon túli magyarok és a nemzetpolitika Programjukban egyértelműen megfogalmazásra került a határon túli magyarsággal kapcsolatos álláspont: A magyar külpolitika legfőbb sajátossága az, hogy kettős érdeket kell együttesen érvényesítenie a magyar állam és a magyar nemzet érdekeit….A magyar nemzeti érdek valójában nem más mint a teljes Kárpát –medencében élő magyarság, valamint a világban máshol élő magyar közösségek közös érdeke.

6

Hogy mi lehet a világban élő magyarság közös érdeke? Igazából

nem hiszem, hogy a világban szétszórtan élő magyaroknak lehetne közös érdeket megfogalmazni. Szerintem a közös érdek talán a kultúra, a nyelv megőrzése tekintetében tekinthető reális célnak. A Fidesz politikájában megjelenő nemzetpolitika kifejezés egyértelmű jele volt annak a törekvésnek, hogy a határon túli magyarok ügyét kisebbségi kérdésből a nemzetpolitika rangjává kell emelni. Ehhez kapcsolódik az, hogy az Orbán Viktor vezette kormány kétségbe vonta a magyarsághoz való tartozás jogát azoknál, akik nem azonosultak a kormánypártok által vallott értékrenddel. Példaként szeretném felhozni erre, hogy a majd a későbbiekben kifejtésre kerülő státustörvény vitáiban is nyilvánvalóvá vált, hogy az országot szembeállították az elképzelt „hazával” melybe beletartoztak a határon túl élő magyarok, de nem tartoztak bele azok akik belül éltek ugyan a határokon, de nem értettek egyet a kormánnyal. Az Orbán-kormány ilyen hitvallása kulturális értelemben kirekesztő jellegű volt, és a nemzet megosztását eredményezte.7 Nemzeti kultúránk a határon túli magyarság kultúrájával teljes, akik bár más országok állampolgárai de részei a

4

Szabadság és Jólét - a polgári jövő programja 1998. Kormányprogram In.Magyarország politikai évkönyve 1998-ról Demokrácia Kutatások Központja 1999. 963.o. 6 Szabadság és Jólét a polgári jövő programja 7 Bozóki –Imre: Politikai pluralizmus Magyarországon Századvég, 2003. 5

9

magyar nemzetnek8 mondta ennek a politikának mintegy alátámasztásaképpen Orbán Viktor a Magyar Állandó Értekezlet 1999. február 20.-i ülésén. Orbán Viktor folytatni kívánta tehát az Antall-i ”lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke” politikát. A Fidesz kormányprogramjában ígéretet tett a határon túli magyarok autonómiatörekvéseinek támogatására,” Nemzetpolitikájának alapja a határon túli legitim magyar szervezetek törekvéseinek elősegítése. Ha ezek a szervezetek a közösségi autonómia alapján kívánják kifejezni demokratikus politikai akaratukat, és megőrizni önazonosságukat, akkor a mindenkori magyar kormánynak kötelessége ezen törekvések támogatása.9

Románia és Szlovákia

euroatlanti csatlakozását pedig azzal a céllal támogatták, hogy ezáltal a kétoldalú viszony javítása az ezen országokban élő magyar kisebbségek helyzetének jelentős javulását is hozza, és hozzájáruljon közösségeik céljainak megvalósulásához. A státustörvény kapcsán azonban feszültségek keletkeztek a kétoldalú kapcsolatokban, melyeket részletesen később fogok kifejteni. 1.4.b. Az EU csatlakozás és a Fidesz álláspontja Az Európai Unióhoz történő integrálódásunk kérdésében úgy gondolom látnunk kell, és el kell ismernünk azt, hogy az Orbán-kabinet jól teljesített a csatlakozási tárgyalások alatt, hisz a legtöbb kérdés lezárására, pontosan 24 fejezet esetében az ő kormányzásuk alatt került sor. Már az 1998-s kormányprogramban megfogalmazódott az a cél, amit Orbán Viktor a későbbiek folyamán is többször is kinyilvánított, hogy az ország 2002-re az Európai Unió tagja legyen.10 A Fidesz- Magyar Polgári Szövetség nem tudott elvonatkoztatni a nemzetpolitikától az európai csatlakozás ügyében sem. 2004-ben megfogalmazott Európa-programjuk is tartalmazza a nemzetpolitika kifejezést mely szerint ”az európai uniós csatlakozás a nemzeti újraegyesítés egyik eszköze. Május 1.-jén nem 10 millió magyar állampolgár, hanem kb. 10,8 millió magyar válik uniós polgárrá, s ez a szám Románia későbbi csatlakozásával 12,4 millióra nő.”11 Mindez pedig azt jelentheti, hogy a határokon átívelő magyar nyelvű makrorégió jöhet létre annak előnyeivel együtt. Melyek lehetnek ezek az előnyök? Politikai, és kulturális tekintetben az, hogy a magyar

hivatalos nyelve lesz az Európai Uniónak, ennek megfelelően az összes

8

www.orbanviktor.hu 2005.03.01 11.32 Kormányprogram In.Magyarország politikai évkönyve 1998-ról Demokrácia Kutatások Központja 1999. 963.o.. 10 Kormányprogram In.Magyarország politikai évkönyve 1998-ról Demokrácia Kutatások Központja 1999. 960.o. 11 http://www.szabad-europa.hu/binary/10/07/66/europaprogram1.pdf Csak együtt sikerülhet a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség Európa –programja 2004. 16.p. 2005.03.26. 10.56 9

10

dokumentum elérhető lesz magyar nyelven, lehet magyar nyelven fordulni az Európai Bírósághoz, az ombudsmanhoz. Gazdasági tekintetben pedig egy egységes nyelvet beszélő régióban a magyar vállalkozásoknak sokkal nagyobb lehetőségeik vannak, sokkal jobban tudnak érvényesülni. A Fidesz számára fontos volt tehát egy olyan politikai háttér felépítése, mely biztonságot ad a meghatározó gazdasági jelentőséggel bíró magyar nagyvállalatok részére a térségben történő gazdasági terjeszkedésükhöz. A multinacionális cégek központjává, és regionális pénzügyi központtá kívánták tenni az országot. Az Unióhoz történő csatlakozás elkötelezettségének „bizonyítékaként” kiemelik a Szövetség politikusainak azon tetteit, melyek a párttagok nevéhez fűződnek. Ide sorolható az, hogy 1992ben Hörcsik Richárd kezdeményezésére alakult meg az Országgyűlés Európai Integrációs Ügyek Bizottsága, és három cikluson át a Szövetséghez tartozó politikusok látták el a testület elnöki tisztségét, Hörcsik Richárd, majd 1994-1998 Orbán Viktor, 1998-2002 között pedig Szájer József. A Fidesz 2000 óta teljes jogú tagja az Európai Néppártnak, melynek 2002 óta Orbán Viktor az egyik alelnöke. A fentiek miatt a Fideszt gyakran érték olyan vádak, hogy a nemzetpolitikának rendeli alá az ország egész külpolitikájának irányvonalát. 1.5. A hármas prioritás a szociálliberális kormány programjában 1.5.a. Csatlakozás az Európai Unióhoz A

Medgyessy Péter vezette kormányt amely az általa

megfogalmazott kormányprogram

szerint: „Nemzeti érdekeink képviseletével Magyarországot bevezeti az Európai Unióba. Eközben kiegyensúlyozott baráti viszonyokat teremt szomszédainkkal, és a világ más országaival.”12…A kormány felelősséget érez a határokon túl élő magyarok iránt, és arra törekszik, hogy szülőföldjükön számukra is megnyíljanak az itthon élők esélyei.”13 pedig éppen ellenkezőleg olyan vádak érték, amelyek szerint az integrációs célok elérésének túlságosan is alárendeli a kisebbségpolitikai érdekeket.

12

http://www.medgyessy.hu/archivum/index70fb.html?p=kp1 2005.01.22 13.27. ''Cselekedni most és mindenkiért!'' A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja Magyarország 2002-2006. I. Fejezet: Bevezető, Alapelvek 13 http://www.medgyessy.hu/archivum/index51e9.html?p=kp8 2005.01.22 13.35. ''Cselekedni most és mindenkiért!'' A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja Magyarország 2002-2006. VIII. Fejezet Kül-és biztonságpolitika

11

A kormányprogram megfogalmazása szerint a kormány történelmi feladata, hogy beteljesítse hazánk integrációját Európában, és az euroatlanti közösségben. A kormány az Európához való csatlakozást nem csupán külpolitikai feladatnak, hanem alapvető nemzeti érdeknek, a nemzet egésze felemelkedési programjának tekintette. Az uniós csatlakozás ügyét az egész nemzet, az egész társadalom ügyeként határozta meg. A kormány a tárgyalásokon igyekezett építeni az addig elért eredményekre, ugyanakkor következetesen igyekezett képviselni a magyar társadalom egészének nemzeti érdekeit. A kormányprogramban kitűzött céloknak a Medgyessy Péter vezette kabinet egyértelműen megfelelt. Az általa vezetett kormány befejezte a csatlakozási tárgyalásokat, és az ország az EU tagja lett. Azokról a kritikákról melyek ezzel kapcsolatban érték a kormányt a későbbiek folyamán szeretnék részletesen szólni. 1. 5.b. Szomszédságpolitika, és kapcsolat a határon túli magyarokkal A szociálliberális vezetés másik fontos feladata

az volt, hogy a státustörvény kapcsán a

szomszédos országokkal kialakult rossz viszonyt rendezze, hisz az Unió nem szívesen látott volna olyan országot tagjai között, melynek kapcsolatai szomszédaival nem rendezettek. A Medgyessy -kormány ezért hivatalba lépésétől kezdődően arra törekedett, hogy a státustörvényt az EU részéről megfogalmazott követelményekre, és az egyes szomszédos államok igényeire való tekintettel átalakítsa. „A Kormány az Alkotmányban is rögzített politikai és erkölcsi kötelességének tekinti a határon túli magyarság támogatását. Ennek megfelelően támogatja a kedvezménytörvény további végrehajtását, ugyanakkor szükségesnek tartja az Orbán-Nastase megállapodás felülvizsgálatát. Olyan új, a szomszédos államok számára is elfogadható megállapodások megkötésére törekszik, amelyek összhangban vannak a kedvezménytörvény eredeti céljaival, Magyarország és a határon túli magyarság érdekeivel, valamint az európai normákkal.14 Felmerülhet a kérdés ugyanakkor, hogy vajon érdemes volt-e

a törvény átalakításával

foglalkozni, ahelyett hogy egyszerűen hatályon kívül helyezték volna, és ezzel a mindenki számára legegyszerűbb, és legjobb megoldást választották volna? Véleményem szerint ez lett volna a legjobb módja a probléma megoldásának.

14

http://www.medgyessy.hu/archivum/index51e9.html?p=kp8 2005.01.17. 14.22. ''Cselekedni most és mindenkiért!'' A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja Magyarország 2002-2006. VIII. Fejezet Kül-és biztonságpolitika

12

A nemzet-illetve kisebbségpolitika kérdésében az alapvető különbségek az Orbán kormány politikájához képest a

2002-2006-s kormányprogrammal összhangban a következőkben

ragadhatók meg: 1. Medgyessy szerint az anyaország segítsége a magyar kisebbségek nemzeti identitásának, nyelvének, és kultúrájának szülőhelyen maradásának biztosítására irányul, ám erre a segítségnyújtásra a szomszéd országok kormányaival történő együttműködés alapján kerülhet sor, s végeredményben a kisebbségnek nyújtott támogatásoknak meg kell felelnie az európai normáknak, az Európa Tanács, az EBESZ, és az Európai Unió rendelkezéseinek. 2. A szomszédos országokkal kapcsolatban erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében hogy jó viszonyt, kölcsönös tisztelete, és növekvő együttműködést alakítsanak ki. 3. Speciális figyelem kell hogy irányuljon Romániára, Szlovákiára, hisz ezekben az országokban él a legnagyobb számú magyar kisebbség, másrészt pedig a státustörvény miatt velük volt a legfeszültebb Magyarország viszonya 2. Az első prioritás, az euroatlanti integráció

2.1. Magyarország és a NATO, az első próbatétel, a koszovói válság Mielőtt belekezdenék Magyarország és az EU kapcsolatainak elemzésébe, szeretnék röviden kitérni a NATO-val való kapcsolatok felvételére, hisz az euroatlanti integrációba a NATO taggá válás is beletartozik. Magyarország alapvető törekvésének mondható már a rendszerváltás óta az Európai Uniós tagság elérése mellet a NATO-hoz való csatlakozás, a NATO tagságot a gazdasági integrálódás fontos pillérének tekintették, amely lehetővé teszi „ az elbúcsúzást a Kelet és Nyugat közötti kompországi sodródástól15 „ A szövetségi rendszer felé való törekvést az 1991 augusztusi sikertelen oroszországi puccskísérlet, és a délszláv válság kibontakozása egyaránt alátámasztotta. 1992-ben ugyan Antall József elutasította Horn Gyulának, a külügyi bizottság akkori elnökének javaslatát mely szerint az Országgyűlés kötelezze a kormányt arra, hogy forduljon felvételi kérelemmel a NATO-hoz, a tagság ügye folyamatosan a politikai köztudatban volt. A felmerülő csatlakozási igényekre a NATO a Partnerség a Békéért program kidolgozásával válaszolt, melyhez Magyarország 1994-ben csatlakozott.

Az igazi áttörést a

kapcsolatokban az 1997. július 8-9.-i madridi csúcsértekezlet jelentette, ahol Magyarországot Csehország és Lengyelország mellett meghívták a bővítés első körébe. 1997. november 16.-án a

15

Kádár Béla: A keleti kibővítés és a magyar stratégia In:Külpolitika 1997 /I. 49-58.o.

13

NATO-csatlakozásról népszavazást tartottak, amelyen az igen szavazatok aránya 85,33 % volt. Az ország 1999. március 12.-én lett a NATO tagja. A rendszerváltás utáni magyar kormányok egyöntetűen támogatták a szervezethez történő csatlakozást. A NATO tagsággal ugyanis Magyarország helyzete egyértelműen stabilabbá válik a térségben, a NATO képes Oroszországot ellensúlyozni a térségben,

a csatlakozással Magyarország egy

olyan nemzetközi szervezetnek válik tagjává, amely a legmodernebb katonai gondolkodást, elveket, és gyakorlatot valósítja meg. Magyarország számára az egyik legnagyobb kihívást,

csaknem azonnal a csatlakozási

szerződés aláírását követően , a NATO tagjaként a koszovói válság kirobbanása jelentette. A válság kirobbanásakor az ország még csak két hete volt a szövetség tagja, így különösen fontos volt hogy reagál a szomszédságában kirobbant háborúban. Már 1998-ban felkérés érkezett a NATO részéről hogy használhassák Magyarország légterét. Természetesen ezt a kérést a kormány nem utasíthatta el, de kijelentette, hogy „ A szövetség számára nyújtott egyértelmű, és határozott támogatás mellet a jövőben is minden tőlünk telhetőt meg kívánunk tenni a vajdasági magyarság érdekében..”16

A magyar kormány követelte

továbbá, hogy a jugoszláv kormány ne küldjön magyar nemzetiségű katonákat Koszovóba, tartván attól, hogy ez esetleg a vajdasági magyarok hátrányára válhat, és a szerbek az ottani magyar nemzetiségen állnak bosszút. A NATO végül sikerrel fejezte be a háborút, és Magyarország is „jól szerepelt” első megmérettetésén mint a katonai szövetség tagja. A koszovói háborút mondhatjuk tulajdonképpen klasszikus példájának annak, hogy mennyire figyelemmel kell kísérniük, és alaposan meg kell fontolniuk a magyar kormányoknak minden egyes olyan lépésüket, döntésüket mely a szomszédos országok bármelyikével kapcsolatos, hisz az minden esetben kihatással lehet az ezekben az országokban élő magyar nemzetiségek sorsára. 2.2. Magyarország és az EU, a kapcsolatok kezdete Minden nyitást az EU felé is Magyarország tett meg elsőként a térség országai közül. Jól példázza ezt az, hogy amikor lehetővé vált az EU-val való kapcsolatfelvétel, Magyarország 1988 szeptemberében együttműködési megállapodást kötött vele, majd 1991-ben ott volt azon három ország egyikeként akik aláírták a Társulási Szerződést, majd hazánk lesz az első olyan ország amely 1994-ben benyújtja felvételi kérelmét az Unióba.

16

Magyar Külpolitikai Évkönyv 1999. Budapest, 1999, Külügyminisztérium, 241-243.o.

14

1994.december 9-10.-én az Európai Unió esseni csúcsértekezletén kiválasztották azt a 10 országot (Csehország, Lengyelország, Románia, Bulgária, Lettország, Észtország Litvánia, Szlovákia, Szlovénia, Magyarország), melyekkel társulási viszonyt voltak hajlandóak létesíteni. 1995 nyarán az Unió jóváhagyta az un. Fehér Könyvet, amely tulajdonképpen azokat a jogalkotási feladatokat fogalmazta meg, melyeket a tagjelölteknek végre kell hajtaniuk annak érdekében, hogy az egységes belső piacra zökkenőmentesen léphessenek be. A következő év, 1996 jelentős történése a csatlakozási folyamat szempontjából április 26.-n volt, amikor is átadták az Európai Bizottság által kidolgozott kérdőíveket a 10 kelet-középeurópai országnak. A kérdések választ vártak az országok politikai berendezkedésére, kitértek a gazdasági élet területére, valamint jogi kérdésekre. A válaszok pedig a későbbi országjelentések alapját jelentették .

2.3. Az Agenda 2000, és a luxemburgi értekezlet A következő fontos évszám az integráció folyamatában 1997. Az állam-és kormányfők ugyan csak a berlini csúcson, 1999 március 26.-n fogadták el az AGENDA 2000 nevű 1350 oldalas dokumentumot , amelynek elkészítésére az Európa Tanács már 1997-ben adott megbízást az Európai Bizottságnak. A dokumentum tulajdonképpen a Bizottság javaslatait tartalmazta a 2000-2006 közötti költségvetésre, összegezte az Európai Unió elvégzendő feladatait a harmadik évezred első éveiben, meghatározta a bővítés finanszírozási kereteit. A Bizottság ehhez a dokumentumhoz csatolta a tíz közép-és kelt-európai országról elkészült országvéleményeket is, melyek alapján javaslatot tett arra az 5+1 országra, melyeket alkalmasnak ítélt arra, hogy velük a csatlakozási tárgyalásokat megkezdje. Ezen országok a következők voltak: Lengyelország, Csehország, Magyarország, Ciprus, Szlovénia, és Észtország. Az Európai Tanács 1997-s decemberi luxemburgi értekezlete nevezte meg végül azt a hat országot melyekkel a csatlakozási tárgyalások kétoldalú kormányközi kongerenciák keretében elkezdődhettek.17 A luxemburgi döntés megszületése után Magyarország Európa-politikája gyökeresen megváltozott éppen az általam vizsgálni kívánt időszak kezdetén, 1998-ban. 2.4. A csatlakozási tárgyalások

15

A csatlakozási tárgyalások március 31.-vel történő megkezdésével az ország számára az EU úgy jelentkezett mint konkrét „feladat”. A tárgyalások sorrendjét az EU tagság iránti kérelmek benyújtásának dátuma határozta meg, és ennek alapján Magyarország Ciprus mögött a második volt azon nemzetek sorában melyekkel tárgyalásokat kezdett az Unió. A csatlakozási tárgyalások átvilágítással kezdődtek, az első főtárgyalási fordulók április 24.-én voltak amelyek keretében a tárgyalás alapelveinek, és eljárási rendjének , valamint az átvilágítás ütemezésének rögzítésére került sor. Az érdemi tárgyalások megkezdésére azonban csak 1998 november 10.-én került sor, amikor is az elsőként átvilágított hét fejezetben kezdődtek meg a valódi egyeztetések. A magyar kormány szeptember 3.-án fogadta el az első tizenegy tárgyalási álláspontot, (tudomány és kutatás, távközlés és információtechnológiák, oktatás és képzés, kultúra és audiovizuális politika, iparpolitika,

kis-és

középvállalatok,

közös

kül-

és

biztonságpolitika,

vállalati

jog,

fogyasztóvédelem, halászat, statisztika) melyeket eljuttatott az Európai Unióhoz. A tárgyalási folyamat alatt az EU folyamatosan készített országjelentéseket a tagjelöltekről azzal a céllal hogy elemezzék éppen aktuális helyzetüket. Az országvéleményekben az Unió állást foglalt a tagjelöltek felkészültségének állapotáról. Az 1998-s országjelentés alapján Magyarország megfelel a politikai feltételeknek- a demokrácia a jogállamiság, az emberi jogok, a kisebbségek védelme tekintetében. Az országot működő piacgazdaságként definiálja, amely középtávon képes lehet arra, hogy az unión belül szembenézzen a piaci erőkkel, és a verseny nyomásával. Megoldandó problémaként említi ugyanakkor az Unió a romák helyzetének rendezését, a korrupció kezelését, a rendőri túlkapásokat. 18 Az EU gépezete a szervezettség és az ismeretek hiánya miatt nagyon lassan látott neki a csatlakozási tárgyalásoknak.

Az osztrák, illetve a német elnökség alatt nem igazán

beszélhetünk a tárgyalások előrehaladtáról, a németek például elsősorban azzal voltak ugyanis elfoglalva, hogy megszabaduljanak nettó befizetői státuszuktól. Felmerülhet a kérdés ennek fényében, hogy miért volt mégis fontos a keleti kibővítés számukra? Úgy gondolom, hogy elsősorban gazdasági megfontolásokból. Egyértelmű volt az, hogy vállalataik számára a nagyobb felvevőpiac csak előnyöket jelenthet, másrészt pedig a szükségképpen bekövetkező nagyobb gazdasági verseny pozitívan hat fejlődésükre. 2.5. A helsinki csúcs

17

Balázs Péter: Az EurópaiUnió külpolitikája KJK Kerszöv Kiadó 2003.

16

A finn elnökség alatt megtartott helsinki csúcs 1999 december10-11. között több szempontból is jelentős döntéseket hozott. Kezdett ugyanis kibontakozni egy csatlakozási stratégia, megkezdődött a tárgyalások előkészítése a már addig is előkészítő egyeztetésben résztvevő országokkal (Bulgária, Lettország, Málta, Románia, Szlovákia, Litvánia) - akiket ettől kezdve az úgynevezett

helsinki csoportnak neveznek -

annak ellenére, hogy ezen országok

egyértelműen lemaradásban voltak a luxemburgiakkal szemben. Az EU visszatért tehát a társult országok egységes, blokkszerű kezeléséhez. Az akkori miniszterelnök a helsinki csúcs döntésére reagálva a következőképpen fogalmazott:: „A tizenkét társult állammal folyó tárgyalások nem lassítják hazánk felvételét, hisz Magyarország olyan lendületben van, hogy azt nehéz lesz lefékezni.”19 A másik fontos döntés amely született a tagországok döntése volt, mely szerint , a keleti kibővítéshez szükséges intézményi reformokat 2000 végéig be kell fejezni, amely majd a Nizzai Szerződésben összegződik 2000 decemberében, valamint azt, hogy az EU-nak 2003 január elsejére készen kell állnia a csatlakozó országok fogadására. Orbán Viktor ezzel kapcsolatos állásfoglalásában meggyőződését fejezte ki hogy Magyarország már 2003.-ban az Unió tagjává válhat, annak ellenére, hogy az Unió vezetői óvatosságra intettek ezzel kapcsolatban. 2.6. A berlini értekezlettől a 2000-s országjelentésekig Még a nagy jelentőségű helsinki csúcs előtt került sor az 1999. március 24-25-i berlini csúcs megtartására, ahol is az EU tagországok és az Európai Parlament hosszas vitái után az államés kormányfők elfogadták az Agenda 2000 útmutatásait. A berlini költségvetés 4-6 ország felvételével számolt, és a bővítés 2004-2006 közötti kiadásaira 42,6 mrd ECU-t szánt20 Nem volt azonban teljesen egyértelmű az EU stratégiája, amelyben egyrészt a differenciálás elve ütközött -

amely szerint az országokat meg kell különböztetni leginkább érdemeik,

teljesítményeik alapján, ezek az országjelentésekből láthatóak – a „mindenki egyenlő helyzetből indul” elvével, más néven a regatta elvvel, amely igazán a 2001-ben kezdődött belga elnökség alatt kezdett megvalósulni, és amely igen hamar a méltányosság, vagyis mindenki egyszerre csatlakozik elvére, a Big Bang-re lyukadt ki. 21 A váltással főleg azok csalódtak, akik bíztak a gyors csatlakozás megvalósulásában, és akik számára ezek után világossá vált hogy a 4-6 csatlakozóra tervezett támogatások 10 felé osztása számukra anyagi vonatkozásban kedvezőtlen . A nagycsoportos kibővítés Magyarország 18

Az Eu bizottságának éves jelentése Magyarország előrehaladásáról a tagság felé 1998. In:Külpolitika 1999/34.sz. 19 Orbán elégedett Helsinkivel In: Népszabadság 1999. december 13. 3.o. 20 HVG.2002.december 21.8.o. 21 Ágh Attila: Amagyar esély Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest, 2004.

17

számára is kellemtelen döntés. A nagycsoportos döntéssel ugyanis Magyarország előnyei leértékelődtek, hisz így kevésbé számított az, hogy az Economist Intelligence Unit felmérései szerint Magyarország kínálta a legkedvezőbb gazdasági környezetet (Világgazdaság 2001. december 27.) A csatlakozási tárgyalások az osztrák EU-elnökség tárgyalási stratégiájának megfelelően a könnyebb fejezetekkel kezdődtek, amelyek esetében egyszerű volt a 15 tagállam közös álláspontját egyeztetni, kidolgozni. A csatlakozási tárgyalások folyamán a későbbiekben a nehezebb kérdéskörök eldöntése, és ezekben közös álláspontok kialakítása elég nagy megterhelést jelentettek a 15-k számára. Egyértelmű volt tehát az, hogy az EU nem rendelkezik közös stratégiával, amely probléma 2000 közepén csúcsosodott ki .Az EU-nak határozott lépéseket kellett tennie a probléma leküzdésére, és ennek a kívánalomnak megfelelve születik meg 2000 november 8.-án a kibővítéssel kapcsolatos First Strategy paper, amely menetrendet adott a tárgyalások folytatásához, (Road Map) amely nem teljesült ugyan maradéktalanul, de az általános patthelyzetből előremozdulást jelentve kialakította a fő irányvonalakat. A Stratégia Dokumentumban megfogalmazottak szerint 2002 folyamán a legfejlettebb államokkal lezárhatóak lesznek a tárgyalások, amennyiben azok teljesítik a felvételhez szabott kritériumokat. Amennyiben egy fejezetet nem tudnának lezárni megegyezés hiánya miatt lehetőség van annak félretételére. Ugyancsak sor került a 2000-s országvélemények nyilvánosságra hozatalára is. Eszerint a Bizottság Magyarországot Lengyelország és Észtország mellet működőképes piacgazdaságnak nevezte

Lettországot,

Csehországot,

Szlovéniát,

és

Szlovákiát

a

Bizottság

pedig

piacgazdaságnak. A magyar gazdaság az értékelés szerint jelentős eredményeket ért el a makroökonómiai stabilitás megteremtésében, a fizetési mérleg javításában, valamint fejlődött infrastruktúrája. A tanulmány szerint ugyanakkor a külső versenyképesség megteremtéséhez további reformokat kell az országnak végrehajtania az egészségügy, a közlekedés, és a helyi önkormányzatok területén. 22

2.7. A Nizzai szerződéstől a laeken-i csúcsig A csatlakozás tekintetében nagy segítséget, és előrehaladást jelentett az, hogy 2000 december 7-10. közötti nizzai csúcs lezárásaképpen a Nizzai Szerződésben rögzíti a keleti kibővítés

22

http://etk.eudelegation.hu/index.php?mIdS=122&request=2,0,13,133,3,3 2005.02.05. 17.36.

18

megvalósításához szükséges intézményi reformokat, amely az Európai Bizottság összetételére, az Európai Parlament létszámára, a szavazatok Tanácsban való újrasúlyozására vonatkozott. A Nizzai Szerződést 2001 február 27.-én írják alá. A szerződés célja hogy gyorsítsa a döntéshozatalt, és biztosítsa az EU hatékony működését a tagállamok számának nagyarányú növekedésével is. A szerződés tulajdonképpen azt rögzíti, hogy a majdan 27 tagállamú EU-ban az egyes tagállamoknak milyen súlyuk lesz. A csúcs további jelentősége az volt, hogy kialakította a csatlakozási tárgyalások további menetét. Az Európai Tanács ismét megerősítette, hogy a tagállamoknak 2003 elejére készen kell lenniük az új tagok befogadására. A csatlakozási tárgyalásokon voltaképpen a svéd elnökség időszaka, 2001 első fele hozott áttörést. Elnökségi programjuk a három „e” jegyében tellett, vagyis az enlargement, environment, and economy hármasa uralta, és a menetrendben meghatározott kilenc fejezetet jó néhány tagországgal sikerült lezárnia. Az élen haladó országok köztük Magyarországgal megállapodást érnek el a tőke és a személyek szabad áramlásáról, illetve a környezetvédelemről szóló fejezetekben. Ebben a tekintetben a legnagyobb probléma azzal van, hogy a szennyvizek tisztítatlanul folynak az élővizekbe, gond van a hulladékgazdálkodással, a hulladékkezeléssel, és az újrahasznosítással is, így Magyarország 4 derogációt kért és kapott az Uniótól. Göteborgban az EU vezetői célként határozták meg hogy a legfelkészültebb tagjelöltek részt vegyenek a 2004-s európai parlamenti választásokon. Az év második felére, vagyis a belga elnökség alatt a fejezetek nagy része lezárásra került a kandidálók többségével, de Romániával, és Bulgáriával nehezen, és lassan haladtak, ami lehetőséget adott arra, hogy az EU12-s csoportot szétválasszák EU10-re. Ez a döntés a 2001 decemberében Laeken-ben megtartott európai tanácsi értekezleten született, ahol ismét megerősítették, hogy a tagjelölteket a felvétel szempontjából saját teljesítményük alapján fogják megítélni. A Laekeni Deklaráció megfogalmazása szerint: „Európának három alapvető kihívást kell megoldania: a polgárok hogyan hozhatók közelebb az európai tervekhez, intézményekhez, az Unió hogyan fejleszthető sabilizáló tényezővé, példaértékűvé az új többpólusú világban, hogyan szervezhető meg a politika illetve az európai politika a kibővülő Unióban.”23 A tanácskozáson született meg az az ígéret is, hogy két lemaradó ország 2007-re belépőkké válhat. Szintén a laekeni csúcstalálkozón születik meg az a döntés, hogy fel kell állítani egy európai konventet, amelyben a nemzeti parlamentek, az államok képviselői, és az Európai Parlament képviseltetné magát. A konvent elnöke Valery Giscard d’Estaing lett, legfőbb feladataként

19

pedig azt jelölték meg hogy előkészítse a válaszokat az értekezleten felhozott kérdésekre a konvent összehívásáig.24

2.8. A 2001-s, és a 2002-s országértékelések 2001-ben ugyancsak, immár negyedik alkalommal születtek országértékelések, melyben Magyarországot az Unió Bizottsága ismételten működő piacgazdaságként határozta meg, a makrogazdasági helyzetet továbbra is szilárdnak tartotta, vagyis egészében véve a jelentés pozitív képet festett az ország EU-felkészültségéről. A Bizottság a közösségi vívmányok átvételében, és az azok alkalmazásához szükséges közigazgatási keretek kialakításában egyaránt jelentős előrelépést állapított meg. A közös kül - és védelmi politika tekintetében a Bizottság azt javasolta, hogy Magyarország igazítsa a Velencei Bizottság ajánlásaihoz a határokon túli nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos politikát, a státustörvény ugyanis feszültséget hozott létre a szomszédos országokkal, amely nem túl szerencsés egy olyan ország tekintetében aki az EU tagjává szeretne válni. A Velencei Bizottság az Európa Tanácson belül létrejött, mintegy félszáz állam részvételével működő szervezet, melynek feladata a nemzetközi jog alkalmazásának vizsgálata, az államok közötti szerződéses vállalások ellenőrzése.25 A jelentés szerint ''a más államokban élő és ottani állampolgársággal rendelkező anyanemzeti kisebbségeknek előnyt biztosító egyoldalú intézkedések csak akkor jogszerűek, ha betartják az államok területi szuverenitásának, a pacta sunt servanda, az államok közötti baráti kapcsolatok, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának, különösen a diszkrimináció tilalmának elveit.''26 Visszatérő problémaként jelölte még meg a jelentés a kuratóriumok helyzetének rendezetlenségét a közszolgálati médiumokban, problémaként jelölte meg a rendőri túlkapásokat, a börtönviszonyok rendezetlenségét is.27 2002 októberében a dán elnökség alatt születtek meg az utolsó országjelentések, melyekben a bizottság ismételten működő piacgazdaságként definiálta hazánkat, és kijelentette, hogy Magyarország nagy előrehaladást ért el a jogharmonizációban, de szükséges hogy további

23

Az Európai Unió jövője a laekeni deklaráció In: Népszabadság 2001. december 20.8.o. Horváth Zoltán-Sinka László: Az EU jövőjéről folyó vita Laeken után In: Európai Tükör 2002/1-2. 25 Sólyom László:Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon. Budapest, Osiris 197-198 o. 26 http://www.eu.hu/img/orszagjelentes/evesjel2001.doc 27 fejezet: Közös Kül-és Biztonságpolitika 27 http://www.eu.hu/img/orszagjelentes/evesjel2001.doc 2005.02.15. 19.32. 24

20

vívmányokat tegyen a közigazgatás fejlesztésére annak érdekében hogy a közösségi vívmányok alkalmazhatóak legyenek.28 A 2002 –s év első felében születtek az egész Unió tekintetében rendkívül fontos döntések születtek. 2002 január 1.-től 12 tagállamban kezdték el az eurót mint hivatalos pénznemet használni, mely az Unión belül nem kevesebb mint 300 millió embert érintett, habár az euró már 1999 január 1.-től hivatalos pénznem volt, a Gazdasági és Monetáris Unión belül, amikor is a nemzeti pénz volt az euró megjelenési formája. 29 Ugyancsak ezen év első felében még pontosabban februárjában kezdte meg munkáját az Európai Konvent, azzal a céllal hogy megpróbáljon kereteket kidolgozni

az integráció

hatékony működéséhez, a Nizzai Megállapodás ugyanis nem töltötte be azt a szerepet amit e tekintetben vártak tőle. 2.9. A Koppenhágai Megállapodások, és értékeléseik a magyar belpolitikában Az év második felétől sorra kerülő dán elnökség ismét lökést adott a folyamatoknak, a dánok számára fontos volt ugyanis hogy Koppenhágában valósuljon meg a tárgyalások lezárása. Határozott fellépésük, és akaratuk nem volt hiábavaló, és meghozta eredményét, hisz 2002. december 13.-n Koppenhágában sor került a tárgyalások lezárására, és az értekezlet jóváhagyta tíz közép-kelet-európai, és dél-európai ország felvételét az Európai Unióba. A Koppenhágai Megállapodás után a két vezető politikai erő között éles belpolitikai vita alakult ki. Az ellenzék keményen bírálta a kormányt, alkalmatlanná nyilvánítva azt az ország vezetésére. 2002 decemberében a Fidesz az unióval foglalkozó pártkongresszust hívott össze. Itt elmondott beszédében Orbán Viktor egyértelműen támogatta a csatlakozást. Igaz, a szöveg egy fordulata szerint „gyanút fogtunk” az Unió jó szándékát illetően amikor „láttuk” hogy csak nehéz és hosszú folyamat után kerülhetünk a csatlakozás küszöbére, amit soha nem gondolt volna senki”30. A belépési feltételeket pedig rossznak titulálta elsősorban az agrártámogatások ügyére utalva. A döntés szerint a belépők ugyanis csak a tagállamok agrártámogatási mértékének 25%t kapják.31 Kiemelte ugyanakkor a nemzeti identitás megőrzésének lehetőségét a „nemzetek Európájában”.

28

http://www.eu.hu/img/orszagjelentes/evesjel2002.pdf 2005.02.13. 21.37. Majoros Pál előadása Külkereskedelmi Főiskola 2005. 04.30. 30 Lakner Zoltán:A magyar pártok és az EU. Az EU mint belpolitikai kérdés. In Politikatudományi Szemle 1-2. sz. 146. o. 31 Újra kereszttűzben az agrártámogatások In: Magyar Hírlap 2002.02.04. 29

21

Konkrétan a koppenhágai megállapodás ügyében azért támadta a kormányt mert az gyengén, erélytelenül, és ezért sikertelenül tárgyalt. Nem küzdött a végsőkig úgy mint a csehek vagy a lengyelek, akik így részben kedvezőbb eredményeket értek el. Mint tudjuk, itt arra utal Orbán Viktor hogy Lengyelország miniszterelnöke Meszek Miller és

Schröder német kancellár

különalkut kötöttek, melynek értelmében Lengyelország 5 mrd. eurós befizetési kötelezettsége az uniós kasszába 1 mrd. euróval mérséklődik, de ennek fejében ugyanennyivel csökken Varsó számára az első 3 évre elkülönített 12,4 mrd. eurónyi felzárkóztatási támogatás.32 Ugyanilyen eredményt ért el Csehország is, 100 millió euróra vonatkozólag. Ezzel szemben a miniszterelnök hazánk öt legfontosabb külpolitikai eredménye között említette a tárgyalások lezárását, és úgy értékelte, hogy méltányos feltételekkel zártuk le a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val. 2002 májusa, és decembere között a kormány szinte minden speciálisan magyar érdekű kérdésben javítani tudott az ország pozícióin. A csatlakozás pénzügyi mérlege hazánk számára a csatlakozás első évétől pozitív. Kovács László külügyminiszter is úgy fogalmazott hogy '' elértük az elérhetőt. ... a tagság első évében, 2004-ben 270 millió euróhoz jutunk, míg a nettó költségvetési mérlegünk 2005-ben már 500, 2006-ban pedig 620 millió euróra fog nőni. ''33. Az utolsó pillanatban fogadta el az adózás terén az EU Magyarország kérelmét a gáz és elektromos energia adókulcsának kedvezményes rendezésére,a munkaerő szabad áramlásának előnyeit pedig a csatlakozást követő hét éves átmeneti időszak letelte után élvezhetik teljes körűen a magyar állampolgárok, azonban több tagállam, legutóbb a koppenhágai csúcstalálkozó idején Nagy-Britannia, bejelentette, hogy már a csatlakozás pillanatától megnyitja munkaerőpiacát az új tagállamok előtt. Jürgen Köppen, az Európai Bizottság Magyarországra akkreditált nagykövete méltatta hazánk tárgyalásokon elért eredményeit, amely megnyitotta az utat Magyarország számára, hogy visszatérjen az "európai családba". Pierre Mirel az Európai Bizottság főtárgyalója pedig szociálliberális

hozzászólásában hangsúlyozta, a

kormány eredményének számít a külföldiek földvásárlásával kapcsolatos

átmeneti időszak három éves hosszabbításának elérése, valamint a hosszú idő óta nagy problémát jelenő versenyfejezet lezárása is.

32 33

A magyarok bemenetele In: HVG 2002 december 21. 11.o. Elértük az elérhetőt In: Népszabadság, 2002 december 17. 3.o.

22

2.10. Népszavazás a csatlakozásról, a kampány, és eredménye A Koppenhágai Megállapodás után elkezdődött a felkészülést a népszavazásra a csatlakozásról, melynek első lépéseként Tabajdi Csaba, az Európai Integrációs Ügyek Bizottsága alelnöke kezdeményezésére 2002. november 11.-én került sor Budapesten az „Együtt az egységes Európáért -parlamenti pártok országos körútja a sikeres európai uniós csatlakozásért” elnevezésű rendezvénysorozat nyitó eseményére, melynek fő célja annak a demonstrálása volt, hogy a pártok egységesen támogatják az ország Uniós integrációját. Magyarország EU tagságának igenlésében egyértelműen konszenzus uralkodott a parlamenti pártok között, ugyanakkor az is elmondható, hogy a releváns magyar pártok Európa-politikái között különbségeket figyelhetünk meg. Az MSZP kormánypártként egyértelműen elkötelezettje az EU-nak, és mint célkitűzését fogalmazza meg. A szocialisták megnyilatkozásaiban az integráció összekapcsolódik a nyugat-európai országokhoz történő felzárkózással. Az SZDSZ liberális pártként szintén a támogatók közé tartozva az integráció gazdasági oldalát emeli ki, amelyre a joguralom, és a szabadkereskedelem megvalósulása jellemző. A Fidesz, mint az ellenzék meghatározó ereje szintén integrációs álláspontot képvisel ugyan, de az integrációt összekapcsolja a nemzeti érdekek hatékony képviseletével a csatlakozással kapcsolatban. A Fidesz az EU-ra mint olyan fórumra tekint, ahol lehetőség adódik a magyar érdekek emelt szintű megjelenítésére. 2003 februári országértékelésében Orbán Viktor az EU-hoz való csatlakozást belpolitikai feltételekhez kötötte. - legyen 2003-ban a kormány által tervezettnél nagyobb a béremelés - állítsák vissza az ebben a formában megszüntetett Széchenyi-terv programjait a gazdaság belső erőforrásokkal történő fejlesztése érdekében Ebben az értékelésében ugyan csak a hátrányokat emelte ki a csatlakozással kapcsolatosan, a belépés nem méltányos feltételei mellett az unió központosított, és ezért a nemzeti szuverenitást sértő jellegére vonatkozó véleményeket idézett. Ez különösen azért fontos kijelentés, mert ellentmond a fentebb már említett decemberi beszéd állításának, mely szerint az EU-ban lehetőség kínálkozik a nemzeti identitás megőrzésére.34 Ez a két egymásnak tökéletesen ellentmondó kijelentés nagyon jól példázza Orbánnak azt a törekvését hogy mindenki azt hallhassa tőle amit szeretne. Ennek ellenére elismerte, hogy „ a csatlakozás mellet valamivel több érv szól mint ellene”.

34

www.orbanviktor.hu 2005.01.28. 21.13.

23

Az MDF tovább folytatva az Antall József által megkezdett utat szintén az integráció mellett érvel, de a határon túli magyarok érdekeinek védelmét az európai normarendszer részeként kezeli. A Magyar Igazság és Élet Pártja egyedüliként képviselt az EU-s népszavazás előtt egyértelműen elutasító nézetet, amely nem meglepő senki számára annak fényében, hogy a párt a kezdetektől fogva hevesen ellenezte a csatlakozást. A kampányban a kormánypártok hangsúlyozták a csatlakozás történelmi jelentőségét, és az integráció pozitívumait, és azt hogy Magyarország a koppenhágai alku során a számára lehető, és elérhető legkedvezőbb eredményeket érte el. A Fidesz természetesen nem értett egyet ezzel a nézőponttal, , és a Medgyessy-kabinetet kritizálva hangsúlyozta a kormány érdekérvényesítő képességének

hiányát. A kialakult

euroszkepticizmus azonban nem csak a fentiekben vázolt belpolitikai különbözőségeknek köszönhetően volt jellemző az országra, hanem külső tényezők miatt is. Annak ellenére ugyanis hogy a kelet-közép európai országok már a kilencvenes évek elejétől fogva nyilvánvalóvá tették csatlakozási szándékaikat, a tárgyalások mégis túlságosan sokáig húzódtak. A nyugati politikusok részéről tett különböző ígéretek a csatlakozás dátumára vonatkozólag szintén kiábrándítólag hatottak. (Chirac például 1997-ben 2000-t jelölte meg) Összességében elmondhatjuk tehát hogy a népszavazás nem volt más, mint a két vezető politikai erő egymás elleni belpolitikai küzdelmeinek kivetítése a népszavazásra, amely az igen támogatásával végződött. Magyarország

lakossága végül a legalacsonyabb részvételi arányt produkálva 45,62 %-al,

ugyanakkor a támogatók arányának 83,76%- val megszavazta a csatlakozást . Egyes politikai elemzők szerint az alacsony részvétel azzal magyarázható, hogy az emberek többsége úgy gondolta nem igazán számít a véleménye a feltett kérdésben, hisz az ország csatlakozása az Unióhoz eldöntött dolog, mindenképpen meg fog történni. Egy másik lehetséges magyarázat az, hogy a népszavazást nem a megszokott vasárnapi időpontra, hanem szombatra tették, amely úgy tűnik nem volt jó választás a referendum megtartására.35 Véleményem szerint egyszerűen arról volt szó, hogy az emberek nem érezték hogy szavazatuk bármit is számítana, úgy gondolták hogy „úgyis belépünk az Unióba” ez már eldöntött tény.

24

2.11. A Csatlakozási Szerződés A keleti kibővítés 2003 április 16.-n jutott el újabb csúcspontjához, amikor is sor került Athénban a Csatlakozási Szerződés aláírására. Minden csatlakozni kívánó ország számára egyetlen dokumentumban, a több évre kiterjedő “Csatlakozási Partnerség”-ben (Accession Partnership) kerülnek megfogalmazásra a célok és feladatok a hozzájuk tartozó eszközökkel együtt. A Csatlakozási partnerség két elemből áll: a csatlakozási felkészülésnek a Közösség részéről megállapított súlyponti tennivalóiból (prioritások) és az ezek teljesítéséhez nyújtandó pénzügyi segítséget (EU-támogatás) tartalmazó fejezetből. A Közösség a felkészüléshez a PHARE, majd 2000. január 1-jétől az ISPA és a SAPARD eszközeivel járul hozzá. A PHARE működését megújították, a fentiekben bemutatott feladatokhoz igazítva: 70%-ban beruházási, 30%-ban intézményfejlesztési célokat szolgál. 2000-től a PHARE-támogatások egyik súlyponti területe a regionális fejlesztés támogatása, amely révén a PHARE segítséget kíván nyújtani az EU strukturális és kohéziós alapjaiból a csatlakozást követően nyújtandó támogatások igénybevételéhez szükséges feltételekhez. A Bizottság elvi megállapodást alakított ki az Európai Beruházási Bankkal, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal és a Világbankkal a fentiekben említett programoknak, az ezeket megtestesítő projektumoknak az említett pénzügyi intézmények, szervezetek részéről történő társfinanszírozásáról. Az intézményfejlesztési elemnél új fogalom a twinning; ez az azonos feladatot ellátó tagállami és magyar kormányzati tisztviselők közötti szoros és közvetlen kapcsolat létrehozását jelenti. Ennek keretében tagállami tisztviselők jönnek hozzánk valamely feladat elvégzésének a “betanítására”, ismeretek átadására. 2.12 Az Európai Alkotmány előkészítése, és a római kormányközi konferencia jelentősége Magyarország számára 2003 júniusának nagy fontosságú eseménye, hogy megszületett az európai alkotmány első tervezete, melyet az európai konvent mutatott be a thesszaloniki Európai Tanácsnak, és elfogadást nyert

az alapdokumentum, amelyről a kormányközi konferencia érdemi vitát

folytathatott. Az érdemi munkában már a leendő tagok is részt vehettek aktív megfigyelői státuszuknak megfelelően, amely azt jelenti, hogy a magyar képviselők hozzászólási joggal vesznek részt az uniós intézmények közül a tanácsi munkacsoportok, és bizottsági végrehajtó munkacsoportok munkájában. A státusz lehetőséget biztosít továbbá arra, hogy a kormányzat folyamatosan 35

Babus Endre: Nemtelen egyszerűséggel In: HVG. 2003.04.10 6-9. o.

25

kövesse, és befolyásolja a döntési fórumok elé kerülő tervezeteket, és már a csatlakozás előtt érdemben befolyásolja azok tartalmát. A 2003. október 4.-én kezdődött római konferencia előtt az olasz elnökség a résztvevők mindegyikével kétoldalú megbeszéléseket folytatott arról, hogy megítélésük szerint milyen megközelítésben, és milyen témákat kellene napirendre tűzni a megbeszéléseken. Magyarországgal július 29.-én történt meg a kétoldalú egyeztetés. A magyar kormány többször is foglalkozott az Alkotmányos Szerződés tervezetével, és a magyar álláspont kialakításával. A magyar megközelítés azonosul a thesszaloniki Európai Tanács értékelésével mely szerint a tervezet jó alap a kormányközi konferencia megkezdéséhez, de néhány kérdéskörben tisztázásra, pontosításra szorul. A magyar miniszterelnök által felvetett kérdések között első helyen szerepelt hogy a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását, és védelmét a Kormányközi Konferencia tűzze napirendre, és ezt az elvet foglalja bele az Alkotmányos Szerződésbe, és szilárdan kiállt amellett, hogy az Európai Unió alkotmánytervezetében utalás történjék a kisebbségek kollektív jogaira.. A magyar javaslat az alkotmány szövegébe a következő megfogalmazást javasolta: Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demorácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – beleértve a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait is – tiszteletben tartásának értékein alapul. Az október 13-i miniszteri forduló - számunkra legfontosabb eredményeként - az olasz elnökség napirendre tűzte kisebbségi javaslatunkat. A magyar felvetést 2003 október elején még egyetlen tagállam, vagy csatlakozó ország sem támogatta. Októberben Ausztria és Olaszország nyíltan a javaslat mellé állt, november folyamán további országok jelezték támogatásukat, és az Európai Tanács soros elnökségének sikerült egy olyan kompromisszumos javaslattal előállni, amelyet a magyar javaslatot korábban fenntartással kezelők is elfogadhatónak tartottak. A kompromisszumos javaslatban az olasz elnökség két ponton változtatott a magyar javaslaton.: egyrészt kizárta a jogok kollektív értelmezésének lehetőségét, - kisebbségi jogok helyett kisebbségekhez tartozó személyek jogait jelölte meg – másrészt törölte a magyar javaslatban szereplő nemzeti és etnikai jelzőt , kizárólag a kisebbségi jogok formulájára szűkítve ezt a javaslatot. A magyar képviselők ezzel kapcsolatban rámutattak arra a kettőségre hogy a koppenhágai kritériumok alapján a csatlakozó országoktól megkövetelték a kisebbségi jogok védelmét, ugyanakkor ugyanezen jogok közösségen belüli érvényesítéséhez már hiányoznak a jogalapok A kisebbségek védelméről szóló elv végül az Európai Tanács 2003. december 13-14.-i brüsszeli ülésén került be az alkotmány tervezetébe, az Unió alapértékei közé – habár átalakított, de így már mindenki által elfogadhatónak tartott formában.

26

2.13. A végső következtetés Magyar szempontból még egy sikert könyvelhettünk el: döntés született ugyanis arról, hogy 2010-ig ugyanis 50 mrd. eurót szánnak a kulcsfontosságú európai út, vasút, és csővezetékekre, melyekbe a Budapest-Ljubljana, és a Budapest-Bécs vasút beletartozik.36 A 2003 december 12-13 a brüsszeli kormányközi konferencia alapvetően kudarccal zárult. Nem sikerült ugyanis lezárni a döntéshozatali eljárásokban alkalmazandó szavazási rendszer témakörét. Az állam- és kormányfők túlnyomó többsége ugyanis elfogadta volna a kettős (a tagállamok száma és az általuk képviselt népességarány szerinti) többségnek a konvent által javasolt módszerét, Spanyolország és Lengyelország azonban ragaszkodott a szavazati súlyok bonyolult rendszerének a nizzai szerződésben rögzített formula szerinti fenntartásához, mert ez nagyobb befolyást juttatna számukra, mint a kettős többség alkalmazása. 37 Medgyessy Péter szerint Magyarország elérte amit szeretett volna, és számára az a fontos, hogy az egész Alkotmányt ne tárgyalják újra. Az ír elnökség 2004. január óta folyamatosan konzultált a tagállamokkal a kompromisszumos megoldások lehetőségeiről. Az EU-tagállamok külügyminiszterei 2004. május 17-én újra összeültek az alkotmányos szerződés tervezetéről dönteni hivatott kormányközi konferencia keretében, hogy megállapodásra jussanak az unió Alkotmányáról, amelyet végül a 25 tagállam állam- és kormányfői a június 17-18-i kormányközi konferencián fogadtak el.

2.14 A felkészülés finise, a 2003-s év és a csatlakozás intézményi feltételeinek állapota A „hosszú” 2003-s év, amely összekötötte a koppenhágai csúcsot, és a teljes jogú tagság időpontját, Magyarország számára az alkalmazkodás és a felkészülés időszaka volt Medgyessy Péter megfogalmazása szerint a kormányzás átvételekor a következő volt az állapot: ”Az intézmények átalakításában sehol sem tartottunk, mikor átvettük a kormányzást…. Majdnem a nulláról kiindulva kezdtük építeni azokat az intézményeket melyek májustól fogadják majd az EU támogatásokat……… Korszerűsíteni kell közigazgatási rendszerünket,

36 37

Kudarc a kurta-furcsa EU csúcon In: Népszabadság, 2003. december 15. 7. o. Négyes Párbajjal indult az EU-csúcs In: Népszabadság 2003.december 13. 2.o.

27

hogy a döntések helyben születhessenek, azokat az érintettek hozhassák meg saját érdekeiknek megfelelően.”38 Már a kormányprogramban is szerepelt a cél mely szerint: a Kormány kezdeményezni fogja, hogy az Országgyűlés gyakoroljon hatékony ellenőrzést a csatlakozási folyamat felett. Támogatja, hogy az Országgyűlés feladatait és szerepét az integrációs folyamatban külön törvény szabályozza, és ennek megfelelően javasolja, hogy legkésőbb hazánk csatlakozásának időpontjáig az Országgyűlésben a Házelnök vezetésével valamennyi párt elnökének és frakcióvezetőjének részvételével jöjjön létre Integrációs Nagybizottság.39 A testület mielőbbi felállítását az Országgyűlés elnöke is támogatta, így alakulhatott meg a Nagybizottság 2002. szeptember 19.-én. A testület tagjai az Országgyűlés elnöke,(aki egyben a Nagybizottság elnöke is), a frakcióvezetők, a Külügyi, az Alkotmányügyi, illetve az Európai Integrációs Bizottság elnökei, állandó résztvevők a miniszterelnök, és a külügyminiszter. A Nagybizottság konzultációs fórum melynek mandátuma a csatlakozásig szólt. Fő feladata az EU-ban képviselendő magyar állásponttal, és a csatlakozással összefüggő hazai teendőkkel kapcsolatos egyeztetés. Jóval korábban, 1992-ben alakult meg az Európai Közösségi Ügyek Bizottsága, a korábban már említett Fideszes politikus Hörcsik Richárd elnöklete alatt, mely 1994 májusától Európai Integrációs Ügyek Bizottsága néven működött tovább. Az érdekes, és mindenféleképpen figyelemre méltó dolog a Bizottság esetében az, hogy az ellenzéknek volt jogosultsága arra, hogy a testület elnökét delegálja. Ennek következtében megtörtént az, hogy megnőtt a politikai jellegű ütközések száma mind a testületen belül, mind pedig a testület és a kormány között. A Bizottságban mindenképpen az elnök a kulcsfigura, eddig egyetlen alkalommal kapta csak meg ellenzéki politikus ezt a címet, Orbán Viktor 1994-től állt ellenzéki politikusként az élén. A Bizottság rendszeresen ülésezve áttekintette Magyarország és az Európai Unió közötti kapcsolatok minden aspektusát, beleértve a társulási szerződés végrehajtását, a tárgyalások menetének követését, a fontosabb uniós történések megvitatását. A testület abban is szerepet vállal, hogy megismertesse a polgárokkal az Európai Uniót, igyekezzék a csatlakozás folyamatát átláthatóvá, és nyilvánossá tenni. Mindenekelőtt azonban a Bizottság volt a fő szerve az Országgyűlés és az Európai Parlament közötti együttműködésnek, amely 1994 óta az EU-Magyarország Társulási Parlamenti Bizottság magyar oldalaként működött.

38

Pogonyi Lajos-Révész Sándor: A csendes többség elutasítja a megosztást Népszabadság 2003. december 24. 7.o.. 39 http://www.medgyessy.hu/archivum/index51e9.html?p=kp8 ''Cselekedni most és mindenkiért!'' A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja Magyarország 2002-2006. VIII. Fejezet Kül-és biztonságpolitika 2005.01.22. 20.27.

28

Ezen kívül még 1996-ra visszamenőleg megalakították az egyes bizottságok integrációs albizottságaikat, melyek keretien belül az egyes szakkérdések vizsgálatára került sor. Ugyancsak Horn Gyula miniszterelnöksége alatt került sor az Európai Ügyek Hivatala integrációs szervezeti egység Külügyminisztériumba történő integrálására. Az Orbán-kormány a külgazdaság központját szintén a Külügyminisztériumba tette át. Az integrációs, és a külgazdasági szervezet végül Medgyessy Péter miniszterelnöksége alatt egyesül, és jött létre az Integrációs és Külgazdasági Államtitkárság, majd 2003 tavaszán a Miniszterelnöki Hivatalon belül a tárca nélküli miniszteri poszt. Igazából azonban a tárca nélküli miniszter csak másodlagos szerepet játszhatott a külügyminiszter mögött, akinek továbbra is a hatáskörébe tartozott a tárgyalások bonyolítása magyar oldalról.40 Az EU-val lefolytatott tárgyalásokat alkotó csapatot a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkársága alkotta. Szintén a 2003-s év eseménye a Bizottság 2003-s (átfogó) monitoringjelentése, amely a 2003 szeptemberi állapotokat tükrözve átfogó képet ad építkezve.

41

a 2002.-s Éves Jelentés megállapításaira

A jelentés Magyarország esetében a mezőgazdaság, illetve a pénzügyi ellenőrzés

területén tár fel hiányosságot, úgy értékeli azonban, hogy Magyarország a felzárkózás magas szintjét érte el. A mezőgazdaság esetében a közösségi agrártámogatásokat intéző ügynökség,

AZ

Integrált

Igazgatási

és

Ellenőrzési

Rendszer

működtetése,

kifizető amely

tulajdonképpen a közvetlen kifizetések intézményi keretét hivatott biztosítani, valamint a húsfeldolgozó üzemek korszerűsítése terén tapasztalható elmaradásokat említi. Magyarország ezzel az értékeléssel a „középmezőnyben” foglal helyet a 10 kelet-közép-európai ország között.

2.15. Az Európai Parlament választások 2004 május 1.-jén, véleményem szerint nem eléggé felkészülve hazánk csatlakozott az Európai Unióhoz. A csatlakozás utáni első jelentés megmérettetést a politikai erők számára az Európai Parlamenti választások jelentették. A 2004 júniusában megtartott választásokon a kormánypárt egyértelműen bukást szenvedett, abban

a

tekintetben,

hogy

a

Fidesz

képviselői

kapták

a

legtöbb

szavazatot

a

képviselőválasztáson, így 12 képviselőt delegálhattak az uniós intézménybe, Schmidt Pál 40 41

Balázs Péter Az Európai Unió szervezeti követelményeiről. In:Külgazdaság, 2005/3.sz. http://www.eu.hu/img/orszagjelentes/MonitoringHu_2003.doc 2005.01.07 13.28.

29

vezetésével, míg az MSZP 9, az SZDSZ 2, az MDF 1 mandátumot kapott, a többi induló nem érte el az öt százalékos bejutási küszöböt. Ezt az ellenzéki párt úgy értékelte, hogy amennyiben az országgyűlési választásokat tartották volna ebben az időpontban, azt valószínűleg ők nyerték volna meg, tehát egyértelműen nagyobb támogatottságot élveztek mint a kormánypárt. A következő rendkívül fontos döntés az EU történelmében 2004 folyamán az volt, hogy október 29.-én Rómában aláírták az EU új alkotmányát, amely 2006 november 11.-én fog életbe lépni, miután a tagállamok mindegyike ratifikálta. Ezt a lépést Magyarország másodikként tette meg a tagállamok közül.

3. Szubregionalizmus, és az ellene ható tényezők a térségben A regionalizáció kibontakozását a térségben a 80-s évek végétől megfigyelhető, és elsősorban az jellemezte, hogy a hagyományos szabadkereskedelmi célkitűzéseken túllépve a termelési tényezők áramlására összpontosul, különböző fejlettségi szintű országokat, területeket fogad be, és magában foglalja a gazdaságon kívüli (politikai, biztonsági, kulturális stb. ) együttműködés elemeit is.42 A regionális együttműködés alatt elsősorban szubregionális együttműködések alakultak ki. A folyamat ellen hatott ugyanakkor több, az egyes országok között kialakuló együttműködési zavar. Ilyen volt például az, hogy Csehszlovákia szétesése után Szlovákiában nem a demokratikus erők kerültek kormányra, és ennek következményeként Szlovákia kimaradt a NATO bővítésből. Magyarország és Szlovákia között a bős-nagymarosi vízlépcső ügye miatt volt feszélyezett a viszony. A szubregionális együttműködést akadályozta továbbá Csehország vonatkozásában az is, hogy a legfelsőbb szintű politikai vezetés, Václav Klaus és külpolitikusai úgy vélték hogy a szubregionális együttműködés lassítja a Nyugathoz történő, olyannyira áhított csatlakozást. Klaus miniszterelnökként többször is negatív jelzővel illette a visegrádi folyamat résztvevőit, és őket „szegények klubjának”, nevezte. Ez a jelző véleményem szerint nem volt jogos a politikus részéről, hisz a térség másik két legfejlettebb állama volt a társa az együttműködésben. Csehország alapvetően a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokra és a szabadkereskedelmi övezetre koncentrált, és igyekezett minden lehetséges kapcsolatot a kereskedelmi forgalom

42

Inotai András: Új regionalizmus a világgazdaságban. Kihívások, 26.sz. VKI Budapest, 1993. 1.o.

30

növekedésére redukálni, amely törekvés csak a Klaus kormány leváltásával változott meg. 1997.-ben. 43

3.1 A Visegrádi Együttműködés kezdetei A Szovjetunió destabilizálódása, a délszláv válság, a később 1991 augusztusában a moszkvai puccs miatt kialakuló biztonságpolitikai kihívások ugyanakkor oda vezettek, hogy 1991. február 15.-én létrejött a Visegrádi Együttműködés. Az együttműködés elnevezése utal arra a történelmi 1335-s találkozóra, ahol a magyar a lengyel és a cseh uralkodók kötöttek politikai, kereskedelmi területekre egyaránt kiterjedő együttműködést. Az együttműködés alapvető célja az volt, hogy segítse a térség három országának,

Magyarországnak,

Lengyelországnak,

és

Csehországnak

az

euroatlanti

integrációját. Emellett Az Együttműködési Nyilatkozat a három ország közös gazdasági, politikai, környezetvédelmi törekvéseit hangsúlyozta. A három ország kijelentette, hogy a Varsói Szerződés, és a KGST lebontásában összehangolja politikáját. A világsajtó egyértelműen üdvözölte az Együttműködés létrejöttét, kihangsúlyozva azt, hogy a három ország egymással együttműködve sokkal erősebb mint egyenként . A közös célok, mint a térség deszovjetizálása, a piacgazdaság alapjainak megteremtése, és az EU-ba történő teljes integrációra való törekvés a szövetség számára pozitív kezdetet jelentettek.

3.1.a Az Együttműködés törékenysége Az Együttműködés törékenysége már a kezdetektől megmutatkozott. Ennek egyik példája az, hogy Csehszlovákia aki

a megalakuláskor azért csatlakozott az

együttműködéshez – amelynek korai szakaszában a biztonságpolitikai együttműködés volt a célja, - mert a Szovjetunió, és Németország szomszédjaként biztonságpolitikai megfontolások vezérelték, valamint a nyugati integráció előrehaladásában remélt nagyobb sikereket elérni közölte, hogy mivel Szovjetuniónak,

44

felbomlása után Csehország már nem volt többé szomszédja a

nehezen megszerzett szuverenitásának még a legkisebb szeletéről sem

hajlandó lemondani az együttműködés fenntartásának kedvéért, vagyis nem fogadja azt el, hogy bármilyen téren a másik államok képviseljék. 43

Hamberger Judit: Kiscsehek és nagycsehek otthon és a külpolitikában . In: Nemzeti identitás és külpolitika Közép-és Kelet-Európában Szerk: KissJ. László Budapest, Teleki László Alapítvány 2003. 125-158.

31

Csehország elsősorban a gazdasági, politikai együttműködés laza kereteként képzelte el a szerveződést. A válság az 1992 május 6.-i prágai csúcs után vált egyértelművé, ahol is Walesa lengyel elnök javasolta hogy intézményesítsék a Visegrádi Együttműködést, és javasolta hogy alakítsák át az EK-hoz hasonló gazdasági, politikai integrációs szervezetté. A javaslat a másik két fél részéről azonban elutasításra került.45 A csoport országai ugyanakkor ugyanazokkal a gazdasági nehézségekkel néztek szembe. Úgy vélték, hogy közös jellegű gazdasági problémáik megoldására szükség van egy olyan keletközép európai regionális integrációra amely segít problémáik megoldásában . Egyértelmű volt számukra

hogy nem fogják tudni egymást kirángatni a bajból, hisz

mindannyian ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, ugyanakkor a Nyugat felé bizonyítaniuk kellett hogy képesek a multilaterális együttműködésre. 3.1.b Az integrációban rejlő gazdasági lehetőségek Az integrációban rejlő piaci lehetőség, melynek pozitív

következménye lehet

mind a

termelésre, mind pedig a foglalkoztatottság szintjére, valamint a külföldi tőke számára teremtendő kedvezőbb lehetőségek egyértelmű érveknek bizonyultak egy szabadkereskedelmi megállapodás létrehozása mellet. A gazdasági együttműködés kereteinek létrehozása már 1991 novembere óta napirenden volt. A tagországok egymás közötti forgalma ugyanis csökkent, és ez azt a veszélyt hordozta magában, hogy összeomlik a régión belüli kereskedelem. 1992 december 21.-én Krakkóban megszületett a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás, mely hatályba jogilag 1994 július elsejétől lépett. A CEFTA célja a gazdasági versenyképesség fokozása, a külföldi befektetések növelése, és olyan kedvezmények nyújtása egymás számára mint amit az 1992-s társulási megállapodások nyújtottak a négy országnak. A CEFTA azonban csak az együttműködés gazdasági dimenzióit fogta át, a politikai dimenziókat továbbra is a visegrádi együttműködés biztosította. Magyarország akkori vezetői, és külpolitikájának meghatározói nagyon jól ismerték fel azt a helyzetet, amelybe az ország volt, nevezetesen azt, hogy az ország egyrészt földrajzi elhelyezkedése, másrészt gazdasági adottságai miatt rá van utalva a térség országaival folytatandó gazdasági kapcsolatok fejlesztésére, mely tulajdonképpen az alapját jelenti az

44 45

Dunay Pál: Regionális együttműködés Kelet-Közép -Európában In: Külpolitika 1997 nyár 31-38.o. Dunay Pál: I.m. 21.o.

32

euroatlanti integrációnak, hisz alapvető elvárás minden csatlakozóval szemben hogy igyekezzen jó kapcsolatokat kialakítani, és ápolni a régió többi országával.46 3.1.c Újabb lendület az együttműködésben, és újabb törésvonalak A Visegrádi Négyek együttműködése a válságos időszak után, 1998-tól újabb lendületet kapott egyrészt az integráció gyorsabb előrehaladási

igényének felmerülésével, másrészt pedig

Szlovákia integrálódásának elősegítése céljával . Mint már említettem, Szlovákiát Vladimir Meciár kormányzása alatt valamiféle negatív megkülönböztetésben részesítették. Az 1998-s kormányváltással, Dzurinda kormányra kerülésével új folyamatok indultak el Szlovákiában. 1999 májusában Pozsonyban tartják a visegrádi országok konferenciáját, ahol tulajdonképpen hosszas agonizálás után lezárul a visegrádiak újjászerveződésének folyamata. A találkozón két dokumentumot fogadtak el, egy közös állásfoglalást, és az együttműködési területek meghatározását.(külpolitika, társadalmi élet demokratizálása, kultúra, tudomány és technika, ifjúság és sport, környezetvédelem, határok menti kapcsolatok) Megállapodás születik arról is, hogy évente más-más ország látja el az elnöki feladatokat. A V4-k kifelé is megélénkülő politikát folytatnak melynek jelei, hogy tárgyalásokat folytatnak Lionel Jospin francia miniszterelnökkel 2000 májusában, amikor is Franciaország deklarálta, hogy

célja a visegrádi együttműködés folytatásának támogatása annak érdekében hogy ezen

országok minél előbb csatlakozhassanak az európai Unióhoz. Ugyancsak nagy jelentőségű esemény

a V4-k miniszterelnökeinek találkozója Tony Blair brit kormányfővel 2000

októberében Varsóban. Az együttműködés további mélyülését jelenti, hogy 2000 júniusában Prágában létrehozzák a Visegrádi Alapot, mely a kultúra, az oktatás, a tudomány, a kutatás, és a határon túli együttműködés területén támogat közös projekteket.47 Az Alap egymillió eurós alapösszegéhez az országok mindegyike 250.000 euróval járult hozzá, amely összeget a következő évben kétmillió euróra növeltek. A 2000-s évet pedig „visegrádi év”-nek nyilvánították, melynek keretében színházfesztivált tartottak például Nyitrán.48 Az országok közötti viszonyban azonban újabb törések is keletkeznek. 2001-ben Magyarország és Szlovákia között romlik meg a kapcsolat egyrészt a státustörvény miatt, másrészt pedig Orbán Viktor felszólalása miatt a Benes-dekrétumokról, melynek az lett a következménye, hogy a tagországok lemondták a keszthelyi találkozót. Orbán Viktor ugyanis 2002 februárjában Brüsszelben Jörgen Schröder CDU-s Európa Parlamenti képviselő kérdésére válaszolva azt 46 47

Majoros Pál: Magyarország a világkereskedelemben 159. o.. Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest, 1999. http//www.visegradfund.org/about.stm?inc=about0 2005.03.07. 21.36.

33

mondta, hogy véleménye szerint a Benes-dekrétumok nem harmonizálnak az Európai Unió jogrendjével, és egy ország nem lehet úgy tagja az Uniónak hogy ezen dekrétumok érvényben vannak jogrendszerében. Csehország a miniszterelnök kijelentését egy osztrák-magyar-bajor összehangolt támadásként értékelte, amire a gyanút leginkább az szolgáltatta, hogy Stoiber bajor miniszterelnök éppen Orbán brüsszeli kijelentése előtt járt Magyarországon. Nem szabad azonban elfelejtenünk azt, hogy Orbán Viktornak ez a megnyilatkozása a választások közelségére való tekintettel, sokkal inkább úgy született meg mint a Fidesz vezető politikusának nyilatkozata. Azt mondhatjuk véleményem szerint, hogy Orbán Viktor részéről elhibázott döntés volt felhozni ezt a kérdést, hisz egyrészt a kétoldalú kapcsolatokban Magyarország nem vetette fel, másrészt pedig

az Unió nem tekintette a csatlakozás

kritériumának a dekrétumok eltörlését. Mikulas Dzurinda átmeneti problémaként értékelte a történteket, és Eduard Kukan szlovák külügyminiszter is hasonlóképpen nyilatkozott. Orbán Viktor további megnyilatkozásai: ”nem fogunk senkire sem várni” azonban már valóban arra utalnak, hogy nincs minden rendben az együttműködésen belül, és Magyarország úgy tekint a többiekre, és főként Szlovákiára , mint olyanokra akik hátráltatják az országot az integrációban. A gondolat nem új, hisz korábban Csehország vezetői nyilatkoztak úgy hogy a többiek hátráltatják őket. 3.1.d A Medgyessy- kormány és a Visegrádi Együttműködés A Medgyessy-kormány hatalomra kerülése után alapvető célként tűzte ki a V4-n belül kialakult feszültségek kezelését. Magyarország 2001-2002 folyamán töltötte be az elnöki tisztséget, amely 2002 decemberében az esztergomi miniszterelnöki találkozóval zárult, amelynek során a miniszterelnök az együttműködés újabb területeire történő kiterjesztésére tett javaslatot, melyek között szerepelt ösztöndíjak biztosítása a fiatalok számára egymás országaiban, művészek támogatása, a Visegrádi Díj megalapítása. Mindezek ellenére a 2002-s koppenhágai csúcson súlyos törést szenvedett az együttműködés, hisz az államok mindegyike saját érdekeinek megfelelően tárgyalt a pénzügyi kérdések egyeztetése során az Unióval, és szó sem volt együttműködésről . Ez különösen annak fényében tekinthető az együttműködés kudarcának, hogy a négy miniszterelnök 2003 júniusi szlovákiai tanácskozásán azt a döntést hozta hogy hosszú távú együttműködésre volna szükség a közös agrárpolitikában, a strukturális és kohéziós alapok ügyében, a közös kül-és biztonságpolitikával kapcsolatos kérdésekben. A kulturális miniszterek 48

Boros Ferenc: A visegrádi együttműködés és perspektívái In: Külügyi Szemle 2003/3 73-99.o.

34

februári lőcsei találkozóján a V4 országok kulturális téren való együttműködésének jövőjéről, és lehetőségeiről tanácskoztak az Európai Uniós csatlakozás után. 2004 május 1.-én a fő visegrádi cél beteljesült, és a visegrádi országok az EU tagállamaivá váltak. A visegrádi kormányfők 2004 május 12.-én Kromeriz-ben találkoztak először a csatlakozás után, amikor is kinyilvánították abbéli szándékukat, hogy az együttműködést továbbra is fenn szeretnék tartani. Nyilatkozatuk szerint a visegrádi csoport együttműködésének középpontjában a regionális kezdeményezések állnak majd a jövőben, és cél a regionális identitás megerősítése.49 3.1.e A V4-k értékelése Értékelve a V4-k működését, véleményem szerint elmondhatjuk azt, hogy az együttműködés előnye volt mindenképpen az, hogy segítette a négy ország

nyugati betagozódását, és

prezentálta azt, hogy az országok képesek a multilaterális keretek közötti együttműködésre. Hátránya az, hogy a tagok nem tudták közös érdekeiket megjeleníteni, és saját érdekeikre koncentráltak. Az Együttműködésnek nem alakultak ki azok az intézményi keretei, melyek a hatékonyságot

biztosíthatták

volna.

Végül

pedig

végig

törékenység

jellemezte

az

együttműködést. Az országok között a ma sincs egyetértés a bővítés irányáról: Magyarországaz ott élő magyarság érdekeit nézve- Romániát szeretné minél előbb a tagok sorában látni, Lengyelország Litvániát, Csehország pedig Szlovéniát támogatja ebben a tekintetben.50 Gyengítő tényező lehet az, hogy Lengyelország a weimari háromszögre koncentrál elsősorban, melynek tagállamai Németország, és Franciaország, és amely egyfajta konzultációs fóruma a három országnak, így a V4 háttérbe szorulhat. Úgy gondolom, hogy Magyaroszág számára mindenképpen pozitív lenne az együttműködés fenntartása, és annak kibővítése, hogy a térség fontos szubregionális együttműködési fórumává váljon. 3.2 Közép-európai Kezdeményezés A

Közép-európai

Kezdeményezés

az

egyik

legnagyobb

regionális

együttműködés

térségünkben, amely mintegy 250 millió lakost, 2.4 millió négyzetkilométernyi területet, és 17 országot érint.(Albánia, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Csehország, Magyarország, Olaszország, Macedónia, Moldova, Lengyelország, Románia, Szerbia49 50

http://www.radio.hu/index.php?cikk_id=88967 2005.03.03. 20.17. Boros Ferenc: I.m. 84.o.

35

Montenegro, Szlovákia, Szlovénia, és Ukrajna) Az együttműködés amely 1989-ben alakult alapját az 1978-ban létrehozott Alpok-Adria Munkaközösség, majd az annak bázisán létrejött Quadragonale amely jelentette. Egyik legfőbb célkitűzése az európai egység érdekében történő munkálkodás, a térség integrálása az Európai Unióba. A szervezetnek Magyarország alapító tagja volt Ausztriával, Jugoszláviával, és Olaszországgal együtt. A Szarajevóban született 19981999-re vonatkozó akcióterv új stratégiát dolgozott ki annak érdekében hogy a leszakadó országok számára biztosítsák az európai intézményrendszerhez történő közeledést, és mintegy híd szerepet töltsenek be.51 A munkacsoportokon belül 17 területen dolgoznak együtt a tagállamok képviselői, akik éves miniszterelnöki, illetve miniszteri szintű találkozóikon egyeztetik véleményüket. Az együttműködés szélesedését jelentette a 2001 novemberi triesti találkozó, ahol a KEK Egyetemi Hálózat ötlete felmerült. A Hálózat tagjai a tagországok egyetemei, és alapvető célja az együttműködés megkönnyítése a felsőoktatási intézmények között, valamint az egyetemek átjárhatóságának megkönnyítése. 52 A KEK-t érintő legfontosabb döntéseket a külügyminiszterek, a miniszterelnökök, illetve a gazdasági miniszterek éves találkozóin hozzák meg. A Kezdeményezés működésének gazdasági alapját az alapítványok jelentik. A KEK gazdasági fórumai minden év novemberében kerülnek megtartásra, minden évben másmás országban. Ezek az események kiváló alkalmat jelentenek a tagországok üzletembereinek, gazdasági szakembereinek, bankárjainak, gazdasági vezetőinek arra, hogy üzleti, befektetési lehetőségeket, partnereket keressenek egymás országaiban.53 2004 május 1-től a kezdeményezésnek 7 EU-s tagállama, és 10 EU-n kívüli tagja van. A KEK szorosan együttműködik a nemzetközi szervezetekkel, mint az OECD, a Világbank, az Európa Tanács stb. Legfontosabb célja jelen pillanatban az, hogy az öt újonnan csatlakozott ország átadja tapasztalatait azoknak, akik csak a bővítés további köreiben kerülnek be az Unióba, ezzel segítve őket a minél zökkenőmentesebb felkészülésre. Úgy gondolom hogy a KEK hátránya az, hogy nem egy erős, szervezett együttműködés, sokkal inkább keretet biztosít a 17 tagállam rendszeres találkozóinak, és a tapasztalatcserének, mindenképpen szükség volna intézményesítésére, és megerősítésére a térségben.

51

http://www.kulugyminiszterium.hu/archivum/Kulugyminiszterium/HU/Miniszterium/Szervezeti_egysegek/Regi onalis/kozep_europai_kezd.htm 2005.03.02. 20.37. 52 http://www.ceinet.org/main.php?pageID=58 2005.03.04. 18.21. 53 http://www.ceinet.org/main.php?pageID=7 2055.03.04. 18.45.

36

3.3 A Trilaterale, és Quadrilaterale A KEK-ből ’’nőtt’’ ki három tagállam Magyarország, Olaszország, és Szlovénia hármas együttműködése, amely 1996 október 28.-n Rómában Magyar-Olasz-Szlovén Háromoldalú Együttműködés (Trilaterale) elnevezés alatt jött létre.. Az együttműködés kialakulására az adott lehetőséget, hogy Olaszországban megfigyelhető volt a 90-s évek elejétől, egy Kelet-KözépEurópa felé forduló tendencia, melynek célja a kelet felé történő nyitás a Magyarországgal, és Szlovéniával kialakított jó kapcsolatokon keresztül. Magyarország számára a két országgal való kapcsolatok fejlesztése egyértelműen beleillett a hármas prioritás közül kettőbe, vagyis a jó szomszédi kapcsolatok kialakításába Szlovénia tekintetében, és az európai integrálódási törekvésekbe az Olaszországgal kialakított jó kapcsolatokon keresztül. Szlovénia számára a hármas együttműködés azt jelenti hogy a NATO-ba, és az EU-ba történő mielőbbi csatlakozással tranzit szerepet tölthessen be Közép-és Dél-Kelet-Európa között.54 A Trilaterale 2000-ben Horvátország csatlakozásával vált négytagúvá, és alakult át Quadrilaterálévá. Az együttműködés az országok között elsősorban a közlekedés, a honvédelem, és a belügy területén valósul meg. Az 5.sz közlekedési folyosó fejlesztése, a bűnüldözés, a terrorizmus elleni közös fellépés szerepelnek a célok között.55 A Quadrilaterale hátránya hogy nem rendelkezik titkársággal, az elnöki tisztséget minden évben más tagállam látja el, az együttműködés területeinek szélesítése, és erősítése véleményem szerint mindenképpen további előnyökkel Magyarország számára a mediterrán térség felé történő további kapcsolatok fejlesztése szempontjából. 3.4. A szubregionális kapcsolatok összegzése Összefoglalásképpen úgy gondolom elmondhatjuk azt, hogy a különböző szubregionális szerveződések elősegítették a tagországok

integrálódását a NATO-ba, illetve az Európai

Unióba. Miután ez a cél megvalósult, ezen szervezeteknek újfajta közös célok megvalósítására kell törekedniük, és talán lehetségessé válik egy olyan együttműködés kialakítása mely a Benelux államokat, vagy az északi államokat jellemzi az Unión belül.

54

Nyusztay László: Szubregionális kezdeményezések Európában: a magyar-olasz-szlovén háromoldalú együttműködés EU Working Papers 1/1999.

55

http://www.kulugyminiszterium.hu/archivum/Kulugyminiszterium/HU/Miniszterium/Szervezeti_egysegek/Regi onalis/quadrilaterale.htm 2005.03.10. 17.36.

37

4. A határon túli magyarság helyzete 4.1 A magyar kisebbség a szomszédos országokban a rendszerváltás előtt A Kádár-rendszer külpolitikája a nyugat irányába mint ahogy azt már a dolgozat elején kifejtettem rendkívül sikeres, és egyedülálló volt a szovjet tömb többi országához viszonyítva. Kevésbé mondható el azonban a sikeresség a környező országok irányában, mindenekelőtt a kisebbségben

élő

magyarok

jogainak

megfelelő

képviselet

terén..

A második világháború után kisebbségbe került magyarság önálló politikai érdekképviselete megszűnt, korábbi pártjai, szervezetei nem működhettek tovább. A szomszédos országok mindegyikében jellemző volt a magyar nemzetiségűek földbirtokainak kisajátítása, a magyar hivatalnoki, és értelmiségi réteg megtizedelése. A magyar iskolák számát mindenütt radikálisan csökkentették, nyelvhasználatukat visszaszorították.

A Kádár-rendszer külpolitikusai

lényegében véve magukra hagyták a kisebbségbe szorult magyarságot, érzéketlenséget tanúsítottak sorsa iránt.56 Ez a politika tulajdonképpen segítette a környező államokban folyó durva, magyarellens politika akadálytalan megvalósulását. Kádár szerint a nemzetiségek az illető országok állampolgárai problémáinak megoldása az országok mindegyikének belső ügye, és felelőssége. A Kádár-rendszer mozgásterének egyértelmű határt szabott a Szovjetunió iránti feltétlen lojalitása, és elkötelezettsége. Semmiféle konfrontációra nem volt ezért hajlandó a határon túl élő magyarok érdekében sem. 4.2 A magyar kormányok támogatáspolitikája a rendszerváltás után Mint ahogy azt már az előbbiekben kifejtettem, a magyar politika a rendszerváltás előtt nem támogathatta a határon túli magyar kisebbségeket, hisz az diplomáciai feszültséghez vezetett a szocialista

blokk

országain

belül.

A

rendszerváltásig

a

támogatás

tulajdonképpen

könyvadományokból, magyar előadóművészek, tudósok magyar lakta területeken tartott előadásaiból állt. A rendszerváltás után kezdtek el kiépülni a határon túli támogatáspolitika első intézményei, a Határon Túli Magyarok Hivatala, és az Oktatási Minisztérium határon túli ügyekkel foglalkozó főosztálya. A Miniszterelnökség, illetve a HTMH mellett az Illyés Közlapítvány, a Teleki László Alapítvány,

az Apáczai Közalapítvány, az Új Kézfogás

Közalapítvány és mások látták el a források elosztását. A cél az volt, hogy az szomszédos országokban hazai segítséggel beindulhassanak a szervezetek,az intézmények melyek a későbbiekben képesek lesznek önmaguk fenntartására, és a magyar kisebbség képviseletének

38

ellátására. 1994-től indult meg a támogatáspolitika átszervezése, ösztöndíjtanács, szakmai zsűrik életre hívásával, mely több száz határon túli értelmiséget vont be a döntési folyamatokba. A Fdesz vezette kormánykoalíció hatalomra kerülésével a támogatások összege jelentősen megnőtt, amelyek elosztásába azonban nem engedtek beleszólást a határon túliak képviselőinek, azok elosztását a kormányzat határozta meg, mivel ezek az un. stratégiai programok főként magyarországi kezdeményezések voltak. Ide sorolható a határon túli felsőoktatási fejlesztési program keretében a Sapientia Alapítvány, illetve az Erdélyi Magyar Tudományegyetem támogatása vagy a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola költségvetési támogatása. Ezekben az esetekben egy-egy jól körülhatárolt, és Magyarországról elindított célprogramról van szó. A 2002-s kormányváltás után a határon túli politikai szervezeteknek megnőtt a beleszólási lehetőségük a startágia programok számára biztosított

források elosztásába. Gazdasági

tekintetben befektetési alapként működik a Corvinus Rt., amely a Kárpát –medencébe irányuló magyar tőkekivitel segítését végzi. Ez a támogatási forma szigorúan a gazdasági és pénzintézeti törvényszerűségek, és szabályo alkotta keretek között történik. Ugyancsak a határon túli támogatások költségetésből megvalósuló támogatásainek körébe tartozik a Duna Televízió támogatása is. A támogatások összege az 1990-2004 közötti időszakban mintegy 83-85 milliárd forintra tehető.57

A támogatások fő célját tekintve három fő magyarságpolitikai projektet lehet

kiemelni. A közös magyar kultúrális nyilvánosság támogatása, amely elsősorban a Duna Televízión keresztül valósul meg, valamint az oktatási támogatásokon keresztül Másodsorban a rendszer kormányzati működtetése , tehát a közalapítványok, a határon túli magyar szervezetek részére nyújtott költségvetési támogatások, harmadsorban pedig a szakcélú támogatásokról kell említést tenni, mint az egészségügyi támogatásokra, gazdaságfejlesztésre, tudományos célokra fordított összegek. 58 Jelenleg a problémát az jelenti, hogy nincs egy olyan egységes rendszer kifejlesztve, amely képes lenne pontosan mérni a költségvetésből nyújtott támogatások mértékét, nincsenek visszajelzések arra vonatkozólag hogy a nyújtott összegek hogy, milyen hatákonysággal lettek felhasználva, valóban elérte-e velük a kormányzat a kívánt célt, vagy sem. További problémákat jelent a rendszer átláthatatlansága, ellenőrizhetetlensége, amely számos alakalommal magyar-magyar összeütközésekhez vezetett az elmúlt időszakban. Megoldandó 56

Pritz Pál: Magyarország külpolitikája a XX. Században In: Magyar külpolitika a XX.században. Szerk:Gazdag Ferenc és KissJ. László Zrínyi Kiadó Budapest, 2004. 13-36. 57 Bárdi Néndor: Tény és való Kalligram kiadó Pozsony, 2004. 230.o. 58 Bárdi Nándor: I.m.

39

feladat tehát a rendszer átláthatóbbá, követhetőbbé tétele az egymásra mutogatások, és konfliktushelyzetek kialakulásának elkerülhetősége érdekében. 4.3 A kisebbségi kérdés és az Európai Unió Mielőtt részletesen is rátérnék a magyar kormányoik kisebbségpolitikájának kifejtésére, röviden szeretném kifejteni azt, hogy az Európai Unión belül milyen szabályozások, megoldások léteznek a kisebbségek jogainak biztosítása szempontjából. A délszláv háborút megelőzően nem voltak olyan események melyek rádöbbenthették volna az Uniót arra, hogy milyen fontos kérdés az egyes országokban élő nemzeti kisebbségek helyzetének megfelelő jogi rendezettsége.

A

Tagállamok 1991-ben foglalkoztak először harmadik állam vonatkozásában kifejezetten kisebbségvédelmi kérdésekkel, amikor is területi autonómiát javasoltak a jugoszláv államközösségen belül azon területek számára, ahol egyetlen kisebbség képezi a helyi lakosság többségét. A következő állásfoglalásra kisebbségi ügyekben 1993-ban kerül sor, amikor a koppenhágai kritériunok között szerepel a kisebbségek tiszteletben tartása, és védelme. Az Unió alapdokumentumaiban nincs szó a kisebbségvédelemről. A tagállamok mindegyike eltérő gyakorlatot folytat ezzel kapcsolatban. A francia alkotmány például '' egy és oszthatalan'' francia nemzetről beszél, a francia népen belül nem tesz különbséget az állampolgárok között, nem ismer el semmilyen etnikai alapú közösséget. Egyes országok két- és többoldalú megállapodásokon keresztül rendezik a problémát(olasz-osztrák, finn-svéd). A Közösségi jog az egyenlőség általános elvén alapul, a Tanács 2000/43/EK számú irányelve az un. faji irányelv szól az egyenlő bánásmód elvének faji, és etnikai származás megkülönböztetés nélküli alkalmazásáról. Ebben a témában a következő nagyon fontos dátum 2003, amikor is az Európai Parlament kezdeményezésére az Európai Unió lépéseket tett az európai kisebbségi nyelvek védelmének, és használatának elősegításe érdekében.Az Európai Parlament 2003. szeptember 4.-i ülésén fogadta el a kisebbségek nyelvhasználatáról, és az európai sokszínűségről szóló dokumentumot, az úgynevezettt Ebner-jelentést. A jelentés kiemeli, hogy Európában a nyelvi sokszínűség megőrzése érdekében szükség van a regionális, és kevésbé használt nyelvek védelmére. Ennek érdekében a kisebbségi nyelvek oktatásának szükségességét hangsúlyozza. Az EU ezen célok elérése érdekében létrehoz egy olyan központot, amelynek a kisebbségi nyelvek kutatása lesz a feladata.

40

További jelentős fejlemény Andreas Gross-nak, az Európa Tanács svájci megbízottjának a regionális kisebbségi autonómiák pozitív konfliktusmegoldó hatásáról készített jelentése is. Mint azt már korábban részletesen kifejtettem magyar javaslatra került bele az Unió alkotmányába a mindenkire érvényes közös kisebbségekkel kapcsolatos tétel.(Szűcs Anita:Az Európai Unió kisebbségvédelmi rendszere EU Working Papers 2/2002) 4.4 Státus – kedvezmény törvény, és hatásai a szomszédos országokkal való viszonyainkra A 2001-s év egyik legnagyobb bel-és külpolitikai

vitát kiváltó eseménye a státustörvény

elfogadása volt. Előzményei még az 1998-s évbe nyúlnak vissza, amikor is az Orbán-kormány hivatalba lépésével alapvetően megváltoztak a magyar-magyar kapcsolatok.

A

korábban már említett hármas prioritáson belüli rangsor élén a jobboldali kormány vezetése alatt egyértelműen a magyar-magyar kapcsolatok voltak leginkább előtérben, melyek a szomszédos országokkal való kapcsolatokra is rávetette árnyékát, az Orbán-kormány ugyanis gyakran tekintet nélkül az országokra képviselte a magyarok érdekeit.

Ezzel szemben a

Medgyessy-kormány elsősorban az euroatlanti csatlakozására helyezte a hangsúlyt, és csak másodsorban tekintette fontosnak a határon túliak képviseletét. Mi is a státustörvény? A státustörvény az a jogszabály, amely a szomszédos országokban élő, és a

Magyarországra

érkező

magyaroknak

kedvezményeket

biztosít,

melyeket

egy

magyarigazolvánnyal lehet igénybe venni. A státustörvény célja az volt, hogy a státusigazolvánnyal létrehozzák a határon túli magyart mint jogi kategóriát, ez megerősíti a határon túli magyar társadalmat, és létrejön az autonómia.59 A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény előkészítése a Magyar Állandó Értekezlet kezdeményezésére kezdődött meg 1999-ben. Martonyi János akkori külügyminiszter a nemzeti összetartozás törvényének nevezte, melynek célja hogy a határon túli magyarág megőrizze kultúráját, nyelvét, nemzetiségét. A tervezett kedvezmények keretében a jogszabály az oktatás, a tudományos, és a kulturális élet területein nyújtott előnyökön kívül a Magyarországon igénybe vehető egészségügyi, és társadalombiztosítási ellátást. Ehhez kapcsolódik továbbá a három hónapos kedvezményes munkavállalási engedély, valamint utazási, és a diákigazolványokhoz kötött kedvezmények nyújtását is célozta. A kormány a kedvezmények körébe beépítette a családtámogatást is, a legalább kétgyermekes határon túli magyar családok minimum évi 20 ezer forintos támogatásban részesülnek, ha gyermekeik 59

Mihancsik Zsófia: Nincs jogom azt mondani ne gyertek. In: Mozgó világ 2005/2 53-62.o. 58.o.

41

magyar oktatási intézményben tanulnak. A törvény előkészítésében nagy szerepet kapott a magyar-magyar csúcsnak nevezett MÁÉRT, amely az országgyűlés pártjainak, a kormány képviselőinek, és a parlamenti képviselettel rendelkező magyar szervezetek delegáltjainak közreműködésével létrehozott csúcsszervezet. A státustörvénnyel kapcsolatos vita hosszú hónapokig húzódott, végül 2001. június 19-én fogadták el, 306 igen, 17 nem, 8 tartózkodás mellett. A tartózkodó képviselők az SZDSZ tagjai. Az ellenzék nagyobbik pártja abból a politikai megfontolásból fogadta el, mert félt attól, hogy nemzetietlennek fogják tartani, és a közelgő választásokon ez szavazatvesztést eredményez számára. A törvény tulajdonképpen a magyar állampolgárokéval azonos jogokat ad a határon túliaknak a kultúra, oktatás, ösztöndíjak, a társadalombiztosítási kedvezmények és a munkavállalás tekintetében. Az ausztriai magyarokra nem vonatkozott azonban a törvény, hisz ők nem igénylik Magyarország támogatását. A törvény az azt megalkotók szándéka szerint elősegíti a térség regionális együttműködését, valamint Magyarország stabilizáló szerepét erősíti. Mind az ellenzék, mind pedig a szomszédos országok, majd az Európai Unió részéről is bírálatok érték azonban. 4.4.a A státustörvény megítélése az ellenzék, és a szomszédos országok körében Az ellenzék szerint a törvényben a diszkrimináció lehetősége rejlik, hisz a volt szocialista országok magyar nemzetiségű lakossága számára biztosítja csak a benne meghatározott jogokat. A törvény ugyanis első paragrafusa szerint azokra a „nem magyar állampolgárságú, magát magyar nemzetiségűnek valló személyekre terjed ki, akik 1.magyar állampolgárságát nem önkéntes lemondással veszítette el, 2. nem rendelkezik állandó magyarországi tartózkodásra jogosító engedéllyel.60

Az MSZP megítélése szerint a szomszédos országokkal egyeztetni kellett volna

a

státustörvényt annak elfogadása előtt. Az SZDSZ ugyancsak ellenezte a státustörvényt, és

60

http://www.htmh.hu/trv.htm 2005.03.24 2005.02.07. 13.25.

42

véleményük szerint az megrontotta az ország viszonyát a szomszédos államokkal, amelynek egyértelműen a magyar kisebbségekre van negatív hatása.61 A

szomszédos országok közül Románia már igen korán, még a törvény előkészítésének

időszakában reagált az előkészítésre, és azzal vádolt a kormányt, hogy irredentista törekvései vannak. Vladimír Meciar volt szlovák miniszterelnök pedig 2001 áprilisában a „Szlovák Köztársaság belügyeibe való durva beavatkozás”-nak minősítette a

törvénytervezetet.

Véleménye szerint a törvény mögött egy másik állam etnikai arányait megváltoztatni kívánó szándék áll.62 Románia és Szlovákia egyaránt tiltakozott mind a törvény diszkriminatív hatása, mind pedig területi hatóköre miatt. Területi tekintetben azért, mert az igazolványokat nem a magyar állam területén adják ki, illetve a családi juttatásokat nem lehet az adott országok adótörvényei alól kivonni. Diszkriminatívnak pedig azért minősítették, mert a magyar nemzetiségűek a törvény által tulajdonképpen többletjogokat élveznek az ország többi állampolgáraival szemben. Ugyancsak kifogást emelt mind Románia, mind pedig Szlovákia az ellen is, hogy az ajánló irodák, ajánló szervezetek a magyar állam törvényei szerint, magyar pénzből a két ország területén működjenek , és a kiadott igazolványok területi hatálya a két ország legyen. Martonyi János erre reagálva úgy fogalmazott, hogy „amit nem tilt szabály, azt szabad.”63 A külügyminiszter ezzel a kijelentésével azt nem vette csak figyelembe, hogy a nemzetközi jog szerint az államok kizárólagos szuverenitással, ennélfogva joghatósággal rendelkeznek nemzeti területük felett. 4.4b.További konfliktusok Magyarország és Románia között Az év folyamán további konfliktusok merültek fel a két ország viszonyában. 2001 október folyamán kirobbant egy tankönyvbotrány is, ugyanis Kovászna megyében nagy mennyiségű magyar tankönyvet találtak egy romániai iskolában, melyet Magyarország 2001 folyamán juttatott el Romániába, a státustörvény azon céljának megfelelően, hogy a határon túli magyar iskolákat támogatni kell. Korábbról is maradtak fenn ilyen irányú egyet nem értések, mint például a Sapientia Alapítványnak 1999 folyamán juttatott 2 milliárd forint összegű támogatás. Továbbá 2001 –ben kezdte meg első tanévét a Sapientia Magyar Egyetem Csíkszeredán, és a Partiumi Keresztény Egyetem Nagyváradon is. Ezen konfliktusok, és a Velencei Bizottság inkább Románia számára kedvező döntése miatt október 19.-én román-magyar kisebbségi vegyesbizottságot alapítottak, mely kimondta hogy a romániai magyarok, és a magyarországi 61

Éles viták a státustörvényről In:Népszabadság, 2001. október 26. 3.o. http//www.jogiforum.hu/hirek/865 2005.02.12. 20.33 63 Füzes Oszkár: Magyar igazolvány a konzulátusoktól In: Népszabadság, 2001. október 22. 3.o. 62

43

románok számára pozitív diszkriminációt kell alkalmazni. Ennek egyik pontja a kölcsönös tankönyvcsere volt például.

Még szintén október folyamán a Magyar Állandó Értekezlet

újabb ülést tartott. Ezen az ellenzék ismét kifejezte egyet nem értését a státustörvénnyel kapcsolatban. Az MSZP szerint az ülés megkésett, hisz azt Az októberi MÁÉRT utána a román és a szlovák kormány ismét hevesen támadta a státustörvényt. Jaroslav Chlebo pozsonyi külügyi államtitkár megfogalmazása szerint a státustörvény „ ellentétes az európai jogrenddel, bizonyos részei nem egyeztethetőek össze Szlovákia törvényeivel……és veszélyezteti a jószomszédi kapcsolatokat, a közép-európai stabilitást, valamint gerjeszti a nacionalizmust”

64

Románia nem csak szóban tiltakozott a törvény ellen, hanem december 1.-én sürgősségi szigorított határátlépést vezetett be, mely szerint a Magyarországra utazó román állampolgároknak legkevesebb 5 napra elegendő, 250 eurónak megfelelő összeggel kell rendelkezniük a határátlépéskor. December 23.-án végül román-magyar egyetértési nyilatkozta került elfogadásra, mely megváltoztatta a státustörvényt, az alábbiak szerint: egyrészt a magyarországi munkavállalás tekintetében egyenlő elbánás illet meg minden román állampolgárt. (Magyar Nemzet 2001. december 22. 1.o) Másrészről pedig megállapodtak abban is, hogy a hozzátartozói igazolványok kiadását törlik a törvényből, így a házastársak nem lesznek jogosultak olyan előnyökre, melyeket a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény biztosít. Az egyezményt a két ország kormányfője még december folyamán aláírta. Véleményem szerint elmondhatjuk, hogy a státustörvénnyel kapcsolatos viták a kormánykoalíció, és az ellenzék között már egyébként is meglévő politikai megosztottságot konzerválták. 4.4.c A nemzetközi visszhang A nemzetközi közvélemény szerint Orbán Viktor kormányfő veszélyes játékba kezdett a státustörvénnyel, melyet a kormányerők Magyarország nemzeti diadalaként mutatnak be. A Financial Times egyik cikke szerint „Brüsszel nem hagyhatja , hogy az ország által elért vívmányok eltakarják a szeme elől Orbánnak a nacionalista politizálásra való hajlamát. Nem lesz jó EU-tagország azokból, amelyeknek feszült a viszonya a szomszédaival.”65 A kormány a rá minden oldalról nehezedő nyomás hatására kérte az Európa Tanács Velencei Bizottságát, hogy vizsgálja meg az európai országok hozzáállását a területükön kívül élő kisebbségek ügyében.

64 65

Szilvássy János: A státustörvény nem alkalmazható Szlovákiában In: Népszabadság, 2001. november 7. 7. o Bírálja a státustörvényt a Financil Times In: http//www.jogiforum.hu/hirek/1897 2005.03.19. 23.15

44

A Velencei Bizottság 168/2001-s jelentése szerint minden anyaország felelősséget érezhet a másik állam területén élő kisebbségeiért, de a kétoldalú szerződések és a már meglévő jogi keretek kell hogy adják ennek a formáját. A döntés első fele tehát Magyarországnak adott”igazat”, kibontott magyarázata azonban inkább Romániának kedvezett. Szintén Romániának kedvezett az is, hogy a bizottság szerint az anyaország a kedvezményeket csak a saját országhatárain belül, illetve annak a szomszéd országnak a beleegyezésével teheti meg, melynek területén a kisebbségek élnek.66 A döntést a magyarok és a románok egyaránt sikernek értékelték. A MÁÉRT 2001 október 26.-i záró ülésén kiadott nyilatkozat így fogalmaz: ’’ megelégedéssel veszik tudomásul az Európa Tanács Joggal a Demokráciáért Bizottságának (Velencei Bizottság) 2001. október 19.-én elfogadott 168/2001. sz. jelentését a nemzeti kisebbségek számára anyaországaik által nyújtott kedvezményekről. Ez a dokumentum megerősíti hogy a kisebbségekért elsősorban a lakóhelyük szerinti állam tartozik felelősséggel, és pozitív megítélés alá esik, ha valamely ország anyaországként kedvezményeket, és támogatást nyújt a határon túli nemzeti kisebbségei számára……..megállapítják, hogy a Velencei Bizottság jelentésének fényében a magyar törvény nem szorul módosításra.’’67 Az Európai Bizottság 2001-s országjelentésében tért ki a kedvezménytörvényre. A jelentés szerint a törvény nem illeszkedik az aquis communiautaire rendszeréhez, és a délkelet-európai térség stabilitását is veszélyezteti. Felszólította ezért a kormányt, hogy az európai kisebbségvédelem keretei között maradva a politikai stabilitás érdekében kezdjen tárgyalásokat szomszédaival, mint ahogy ezt már korábban említettem. 4.4.d A Medgyessy-kormány, és a státustörvény módosítása

A Medgyessy-kormány hatalomra kerülésétől kezdve arra törekedett, hogy a státustörvényt átalakítsa, úgy hogy az a szomszédos államoknak, és az Unió elvárásainak egyaránt megfeleljen. A legalapvetőbb változtatás az volt, hogy a módosítás megszűntette az etnikai alapon történő pozitív diszkriminációt, mely a magyarok részére állt fenn, és például az oktatási támogatás, vagy a korlátozott időre szóló magyar munkavállalás engedélyét a nem magyar nemzetiségűek számára is lehetővé tette.

Másik nagyon fontos változtatásként pedig törölték a szövegből a

„magyar nemzet egysége” kifejezést. Medgyessy Péter magyar, és Adrian Nastase román 66

Népszabadság, 2001 október 20. 5. o.

45

miniszterelnök végül a bukaresti Victoria-palotában aláírta a kedvezménytörvény módosított változatának romániai alkalmazásáról szóló egyezményt. A módosított kedvezménytörvényben megfogalmazott

fő cél az,

hogy segítse a szomszédos országokban élő magyarokat a

szülőföldön maradásban, otthoni boldogulásában, illetve segítse a határon túli magyarokat önazonosságuk, anyanyelvük és kultúrájuk megőrzésében.68 Az igazolványokat Magyarországon adják ki, azokat azonban a magyar külképviseleteken is lehet igényelni. A nem magyar nemzetiségű román állampolgárok nem jogosultak igazolványra és kedvezményekre sem. A megállapodással érvényét veszíti a kedvezménytörvényről 2001. decemberében aláírt magyar-román miniszterelnöki egyetértési nyilatkozat Az ellenzék véleménye szerint az ebben a formában megvalósult kedvezménytörvény habár mind az integrációs, mind a szomszédságpolitika igényeinek eleget tett, ám így már nem nem elégséges a nemzetpolitika alapvető céljainak, így a magyarság identitásának fenntartására, az asszimiláció, és a magyarság elvándorlásának megakadályozására. Ezen célokat már csak úgy lehet elérni, hogy autonóm régiókat hoznak létra a magyar kisebbség számára a szomszédos országokban. Orbán Viktor szerint az uniónak bátorítani kell ezen törekvéseket KözépEurópában is, úgy ahogy Írország, Skócia, vagy Katalónia példája mutatja69.

4.5 Medgyessy Péter beszéde a

Cstalakozási Szerződés aláírásakor, és a strasbourgi

közgyűlésen A nemzet-és kisebbségpolitikai kérdésben Medgyessy Péternek a csatlakozási szerződés athéni aláírása alkalmával 2003 április 16.-n elmondott beszéde rendkívül fontos volt a tekintetben, hogy egyértelművé tette mindenki számára a magyar kormány álláspontját:'' Az Unió egyenrangú tagjaként Magyarország hallatni fogja hangját minden fontos ügyben. Ezek közül kiemelkedik az európai kisebbségek ügye, a határon túl élő magyarok ügye. Törekedni fogunk arra, hogy egyetlen magyar közösség, egyetlen határon túl élő magyar se érezhesse, hogy Magyarország megfeledkezik róla. Magyarország mindent elkövet azért, hogy szomszédaink minél előbb csatlakozzanak az Európai Unióhoz. Megkülönböztetett figyelemben fogjuk részesíteni mindazokat a magyarokat, akik szülőföldjük helyzetéből adódva egyelőre nem

67

http://www.htmh.hu/archivum/maert4.htm 2005.02.19 21.42. http://www.htmh.hu/archivum/modositas.htm 2005.02.20 21.18. 69 Magyar Nemzet, 2004 február 6. 9.o.. 68

46

tartozhatnak az európai közösséghez, annak érdekében, hogy az anyaországgal való kapcsolattartásuk zavartalan legyen, hogy közösen részesülhessünk a tagság előnyeiből.''70 Ennek az ''ígéretnek'' az egyik megvalósulása az, hogy felmerült a magyar politikában a kárpátaljai, illetve vajdasági magyarok számára az ingyenes vízumhoz jutás biztosításának lehetősége, valamint a kishatár menti régiók visszaállításának gondolata, amely a határtól számítotva 50 km-re nyúlna be, tehát lefedné a magyarlakta területeket. Szorosan ide kapcsolódik véleményem szerint a miniszterelnöknek az a beszéde is melyet október 2.-n Strasbourgban mondott el, és amelyben kifejtette hogy a határokon túl élők támogatása érdekében a magyar kormány három alapvető vezérfonalat követ. 1.

Segíti őket hogy megvédhessék nemzeti identitásukat, megőrizzék anyanyelvüket, és kultúrájukat azon a földön ahol élnek.

2.

Igyekszik ezen céljuk elérésében támogatást nyújtani részükre, de teszi ezt a szomszédos országok kormányaival együttműködve, a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése keretében.

3.

A támogatásnak, melyet a kormány nyújt, minden esetben összhangban kell lenniük az európai standardokkal, az Európa Tanács, az EBESZ, és az Európai Unió rendelkezéseivel. 71

5. Magyarország és a szomszédos államok kapcsolatai Magyarország számára alapvető fontosságú a szomszédos államokkal fenntartott jó viszony . A szomszédos országokban élő magyar kisebbségek számára meghatározó fontosságú az, hogy az anyaország milyen kapcsolatot tart fenn azzal az országgal melyben ők élnek. A magyarok nagyszámú jelenléte a szomszédos államokban alapvető konfliktusforrás, mert ezek az államok a nemzetet mint homogén szerveződést határozzák meg, melyben a nemzet az uralkodó etnikumot jelenti, amely éles ellentétben áll az ott élő magyarok politikai önmeghatározásával, melyet azok a magyar himnusz eléneklésével, a magyar zászló kitűzésével fejeznek ki. Ez a fajta önmeghatározás azonban a többség értelmezésében egyet jelent a

70

71

http://www. Htmh.gov.hu/rmsz040505_0512.htm 2005.05.02. 22.07. Szabó Vilmos: Hungary's neighbourhood policy and the situation of Hungarian minorities. Foreign Policy

Review, Volume 2., No.2.(2003)4-5.o.

47

kisebbség azon törekvésével hogy a terület melyen él ismét Magyarországhoz tartozzon, vagyis a revizionizmussal. A rendszerváltással több lényeges változás történt, amelyek a szomszédos országok magyarsága irányába történő hivatalos politikai közeledést megváltoztatták. Egyrészt Magyarország kül- és belpolitikai függetlenné válásával, és a szólásszabdság megszületésével lehetővé vált a határokon túli magyarság

problémáinak kommunikálása, lehetővé vált a

szomszédos országokban élők számára hogy szabadon szervezkedjenek, pártokat hozzanak létre, melyek elláthatják érdekeik hivatalos megjelenítését, képviseletét. Elhárult az akadálya annak is hogy az anyaországgal rendszeres, és intézményesített kapcsolatok jöjjenek létre, ideértve a kulturális javak szabad áramlását, a főiskolai hallgatók hazai képzésben való részvételének lehetőségét, a kisebbségi szervezetnek juttatott pénzügyi segítséget, valamint a hazai vállalatok tőkekivitele által megvalósuló gazdasági segítséget. A felsorolt változások természetesen hatással voltak a magyar külpolitikára. A rendszerváltás utáni magyar kormányok mindegyikének közös vonása az, hogy elismerték a trianoni határok módosításának megvalósíthatatlanságát, másrészt pedig egyetértés volt abban is, hogy a határok sérthetetlensége nem ellentétes azzal, hogy a mindenkori magyar kormány törődjék a határon túli magyar kisebbségekkel, és hogy a szomszédos államokkal való viszonyban alapvető befolyással bírjon az, hogy az adott ország hogy viszonyul a határain belül élő magyar kisebbséghez. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy Magyarország számos esetben nem volt elég körültekintő abban a tekintetben hogy ne sértse meg a szomszédos országok szuverenitását, állampolgárainak önérzetét. Elég csak a státustörvénnyel kapcsolatban fentebb kifejtettekre gondolni, vagy a mindennapi életből vett példákat említve a Nagy-Magyarországot ábrázoló fennségjelzésekre, melyeket egyesek gépkocsijukon használnak, és kimennek vele Romániába, Szlovákiába, vagy bármelyik környező országba, és még számtalan példát említhetnénk. 5.1 Az Orbán-kormány szomszédságpolitikájának alapelvei Mint azt már korábban említettem, az Orbán Viktor vezette kormány külpolitikai törekvéseiben, politikájában, és lépéseiben nacionalista vonásokat fedezhetünk fel. Céljai eléréséért akár konfrontálódni is képes szomszédaival, valamint olyan retorikát folytatni amely a szomszédos államok egyöntetű tiltakozását vonja maga után. Orbán egyik kijelentése amely ezt támasztja alá például ”a magyar nemzet tagjai nem egy állam határain belül élnek, akkor egy kormánynak, melyet úgy hívnak hogy a Magyar Köztársaság Kormánya, az a

48

kötelessége hogy újra egyesítse a magyarokat, figyelembe véve a világpolitikai realitásokat, vagyis határmódosítások nélkül újraegyesítést végezzen el.”72 Mi tehette lehetővé az ilyen irányú retorikát a kormány részéről? Ennek több oka is lehet: a kilencvenes évek második felében az alapszerződések megkötése után – a NATO- tagság révén és a gazdasági növekedés beindulásával – Magyarország regionális súlya a térségben jelentősen megnőtt.73 Ezzel Magyarország olyan történelmi helyzetbe került, ami lehetővé tette számára azt, hogy kezdeményezőként lépjen fel a határon túli magyarság érdekeinek érvényesítése szempontjából. A Fidesz vezette kormány a magyar-magyar kapcsolatok akadálymentessé tételéhez a szervezeti hátteret is biztosítani kívánta. Ennek a törekvésnek az eredménye lett a Magyar Állandó Értekezlet létrehozása 1999-ben, amely hat bizottságot foglalat magában. (európai integrációs, állampolgársági és önkormányzati, gazdasági, oktatási, kulturális, szociális, és egészségügyi) 5.2 A Medgyessy Péter vezette kormány politikája a szomszédos országok irányába A fentebb felvázoltakkal szemben a Medgyessy Péter vezette kormány elsősorban

a jó

kapcsolatok kialakítására törekszik, igyekszik figyelembe venni a szomszédos országok elképzeléseit, és igazodni az európai normákhoz. Igyekszik elkerülni a konfliktusokat, mert azok veszélyeztetik az EU-hoz való csatlakozásunkat, és a regionális együttműködés megvalósulását. A szocialista kormány alapvető célja hogy a magyarok, egyéni és közösségi jogait mindenütt biztosítsák, úgy mint Európában. A kormányprogram megfogalmazása szerint: ''A külpolitikája megvalósítása során a Kormány a magyar érdekeket és a közös euroatlanti értékeket egyidejûleg érvényesítve - egyik legsürgetõbb teendõjének az összhang megteremtését tekinti a magyar integrációs és a szomszédsági politika között, ami egyúttal szakítást jelent a regionális hatalmi illúziókkal. A magyarság jövõjének alakulása szempontjából kulcsfontosságú, hogy elõrehaladjon a velünk szomszédos országok euroatlanti integrációja, a közös értékrend és az annak megfelelõ demokratikus kultúra valamennyi térségbeli országban belsõ igénnyé és gyakorlattá váljon „74

72

Magyarország 2000 Custos Kiadó Budapest, 2000 19.o. Bárdi Nándor: Látszat és való In: Kisebbségek és kormánypolitika Közép-Európában Szerk: Blénesi Éva, Mandel Kinga Budapest, Gondolat, 2004. 74 http://www.medgyessy.hu/archivum/index51e9.html?p=kp8 2005.02.19. 8.13. ''Cselekedni most és mindenkiért!'' A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja Magyarország 2002-2006. VIII. Fejezet Kül-és biztonságpolitika 73

49

A továbbiakban azt szeretném megvizsgálni, hogy azokkal az országokkal ahol a legnagyobb számban

él

a

magyar

kisebbség,

így

Szlovákiával,

Romániával,

Ukrajnával,

75

Jugoszláviával(Szerbia Montenegro-val) hogy alakult Magyarország viszonya.

5.3 Magyarország és Szlovákia viszonyának történelmi gyökerei Szlovákia a Csehszlovák államszövetség felbomlásáig, 1993-ig nem volt önálló állam, a szétválás következtében kialakult Szlovákia az adott európai régióban új geopolitikai helyzetbe került. A Szlovák Köztársaság az egykori Csehszlovákia területének, és lakosságának alig egyharmadát teszi ki, ennek megfelelően a szomszédos államokkal szemben ez a korábbi geopolitikai súly egyharmadát jelenti. Új helyzet alakult ki a kisebbségek arányának tekintetében is, a kisebbségek aránya Szlovákiában a lakosság 15%-t teszi ki. A magyar kisebbség, amely a szétválás előtt 5%alatti arányban volt, az önálló államban meghaladja a 10%-ot., és mintegy félmillió főt tesz ki. A Csehországgal összeolvadt államnak 1993 előtt nem volt önálló külpolitikája. A történeti tudatba azonban negatívumok ágyazódtak be Magyarországgal szemben. Egyrészt a magyarok asszimilációs törekvései a szlovákokkal szemben a történelem folyamán, másrészt pedig a szlovák mitológia szerint a fennálló Nagymorva Birodalom megszűnését a magyarok szétrombolásának tartó meggyőződés alapján

történelmileg egyértelműen negatív volt a két

ország viszonya. 5.3.a Szlovákia és Magyarország viszonya az Orbán, és a Medgyessy - kormány alatt Hazánk és Szlovákia viszonyában 1999-től javulás volt tapasztalható. Ez abból adódott, mint ahogy azt már korábban már kifejtettem, hogy Szlovákia számára ez az év pozitív külpolitikai eredményeket hozott. A visegrádi együttműködés feltámasztása a májusi pozsonyi értekezleten, és a Magyarország részéről Szlovákia - megjegyzem nem érdekek nélküli - NATO, és EU integrációjának erőteljes támogatása pozitív folyamatokat indított el a két ország egymás közötti viszonyában. Magyarországnak egyértelműen érdeke volt Szlovákia integrációja, mert egyrészről az a térség stabilizációja irányába tett jelentős lépés, másrészt pedig Orbán Viktor lehetőséget látott arra, hogy Szlovákia támogatásával az ott élő magyar kisebbségek helyzete is jelentős mértékbe javulhat. 75

http://www.htmh.hu/kormanyprogram2004.htm 2005.01.27. 9.22.

50

Orbán Viktor, és Mikulas Dzurinda között nagyon jó viszony alakult ki, melynek eredményeképpen az 1995-ben megkötött „Szerződés a jószomszédi kapcsolatokról, és a baráti együttműködésről „

alapján elkezdik teljesíteni a szerződésben foglaltakat, melyek

végrehajtására tizenegy vegyes bizottságot alapítottak.76 Az alapszerződés megkötése, - és ez igaz a Romániával megkötött 1996-os szerződésre is azért különösen fontos, mert Magyarország eleget tett annak a nyugati elvárásnak, hogy az országhoz ne legyen csatolható olyan vélekedés, hogy esetleg a stabilitás aláásására törekszik, és irredentista.

A

magyar kisebbséget képviselő Magyar Koalíció Pártja 1998-ban a szlovák koalíciós kormány egyik tagja lesz, melyet a kormány lelkesen üdvözöl. A kormányzásért cserébe azonban a pártnak le kellet mondania az etnikai alapú autonómiai törekvéseiről, valamint az önálló magyar egyetem megvalósításáról, amely majd a 2002-s kormányprogramban fog szerepelni, köszönhetően annak, hogy ekkor a Magyar Koalíció Pártja lényegesen jobb eredményeket ért el a választásokon. Egyenlőre azonban az 1999 július 10.-én meghozott kisebbségi nyelvtörvényt az MKP csak részeredménynek értékeli, hisz az a kisebbségi nyelvhasználatot csak a területi közigazgatás helyi hivatalaiban szabályozza.77 A két ország közötti regionális együttműködés fontosságát Orbán Viktor a madarászi nyári egyetem megnyitóján hangsúlyozva az mondta, hogy a kis-és nagy eurorégiók keretében történő együttműködés mindkét ország számára hasznos, külön is kiemelve a Kárpátok eurorégió fontosságát.78 A jó kapcsolatokat tükrözi az is, hogy 2000 őszén került sor az Esztergom és Párkány közötti Duna-híd átadására, amely tulajdonképpen a két ország közötti kapcsolatok jelképének tekinthető. A két ország kölcsönösen főkonzulátust nyit Békéscsabán, illetve Kassán, és 2001 októberében a Mária Valéria-híd átadására is sor kerül. A két ország közötti jó kapcsolatok a státustörvény elfogadásáig tartottak, valamint Orbán Viktornak a Benes-dekrétumokról tett kijelentéséig, melyeket a dolgozat más részeiben részletesen elemeztem, és amelyeknek céljait, illetve kijelentéseit tekintve Szlovákia egyértelműen a belügyeibe való beavatkozásként értelmezett. A kapcsolatokban a kormányváltás sem eredményezett javulást, Szlovákia azt kérte Magyarországtól, hogy a kisebbségek támogatását a korábban megkötött kétoldalú szerződésben foglaltaknak megfelelően folytassa. 76

Hamberger Judit: a magyar-szlovák viszony esélyei az MKP kormányzati helyzetének tükrében. In: Külügyi Szemle 2000/1-2.sz. 28-47.o. 77 Hamberger Judit: Im. 78 Magyar Külpolitikai Évkönyv 1999.Összeállította a Külügyminisztérium 1999. 267-269.o.

51

2003 január 12-13.-án Pozsonyban tartott V4 találkozón Medgyessy Péter miniszterelnök üdvözölte, hogy Pozsonyt meghívták a NATO csatlakozási tárgyalások megkezdésére, 2003. február 27.-én 2004 februárjában lépett életbe

az a megállapodás, amelynek

értelmében a két ország

kölcsönösen lehetővé teszi egymás számára, hogy az országaikban élő kisebbségek kulturális, és oktatási támogatásban részt vegyenek. A Pázmány Péter Alapítvány közvetítésével pedig elkezdődött a kedvezménytörvény alapján járó oktatási-nevelési célokat szolgáló támogatások folyósítása. Szintén jelentős lépésként értékelhető az egymás közötti kapcsolatokban az, hogy 2004 szeptemberében Rév-Komáromban magyar tanítási nyelvű egyetem nyitotta meg kapuit. 5.4.a Magyarország és Románia kapcsolatai a ’90-s évek első felében A Magyarország és Románia közötti viszonyt alapvetően befolyásolja a romániai magyarság helyzete az országban. Románia az 1920. június 4.-én született trianoni békeszerződés után kapta meg Erdélyt. Azóta a román-magyar viszony alapvető meghatározója az országrészben élő magyar nemzetiségek helyzete, akik a határokon túl élő magyarság 58%-t teszik ki. A Ceausescue-rezsim politikája semmiféle toleranciát nem mutatva, alapvetően a magyar nemzetiség asszimilációjára, jogainak korlátozására, megszűntetésére irányult. Az 1989-ben bekövetkezett fordulat nem hozott alapvető változást a magyarság helyzetében, megalakulhatott ugyanakkor a Romániai Magyarok Demokratikus Szervezete, amely megalakulása után közzétette az első politikai dokumentumát, melyben követelte a magyar nyelvű oktatás helyreállítását, a kisebbségi nyelvhasználatot a közigazgatásban, és a kisebbségek részvételét a politikai döntéshozatalban79. Ezzel szemben azonban számos olyan törvény született a 90-s évek elején, melyek a magyarság jogi helyzetének romlását eredményezték. Közvetlenül a Ceausescue vezette diktatúra bukása után a magyar kérdés Romániában előtérbe került. Ennek oka alapvetően az volt, hogy a polgárok figyelmét el kellett terelni azokról a súlyos gazdasági, belső problémákról melyekkel az ország küzdött, és erre nagyon jó eszköznek bizonyult a magyarellenesség szítása, melynek véres megnyilvánulása a marosvásárhelyi vérengzés volt 1990 márciusában, ahol a feldühödött tömeg magyarokat vert meg. A vezető politikai erők ellenérzésüket jogi eszközökkel is érvényre juttatták, ennek volt következménye az 1994-s közigazgatási törvény, mely a román nyelv kizárólagos használatát írta 79

Blénesi Éva: Kisebbségi kormányzás az RMDSZ politikai részvételének kontextusában In: Kisebbségek és kormánypolitika Közép-Európában Szerk: Blénesi Éva, Mandel Kinga Budapest, Gondolat-MTA EtnikaiNemzeti Kisebbségkutató Intézet, 2004. 64-85. o.

52

elő a hivatalos ügyintézés folyamán, vagy az 1995-ben született oktatási törvény, mely a román nyelv kollektív elsőbbségét érvényesítette, és megakadályozta ezzel, hogy akár az oktatás nyelve bármely iskolában a magyar lehessen. Ez a törvény végül 1999-ben került módosításra, amelyben már biztosították az anyanyelven való tanulás lehetőségét. A kétoldalú viszonyban a változást Melescanu külügyminiszter azon politikai felismerése hozta, mely szerint Magyarország fontos szerepet játszhat Románia euroatlanti csatlakozási törekvéseinek támogatásában, és ezen felismerés hatására enyhülés kezdődött a kétoldalú kapcsolatokban. Ennek eredményeként született meg az 1996-os magyar-román alapszerződés, amelyben a két ország vezetői deklarálták azt, hogy bõvítik kapcsolataikat és együttmûködésüket a nemzetközi szervezetekben, beleértve a regionális és szubregionális szervezeteket, valamint az Európai Unióba, a NATO-ba, és a Nyugat-Európai Unióba. 80 A célkitűzések megvalósulására példa hazánknak a V4 elemzésénél már említett szándéka, hogy támogatja Románia felvételét az együttműködésbe, valamint az, hogy egyértelműen támogatta, és támogatja Románia euroatlanti törekvéseit. Ugyancsak 1996-ban az RMDSZ kormányzati pozícióba jut , és a két ország közötti viszony ezzel normalizálódni látszik. A romániai koalíciónak szüksége volt a magyar párt támogatására, és ennek érdekében bizonyos kedvezményekre is hajlandó volt.. 1997-ben pedig Magyarország ismét megnyitotta kolozsvári főkonzulátusát, mely 1988-ban került bezárásra. Ezek a pozitív fejlemények azonban nem feltétlenül tükrözték

Románia

polgárainak

véleményét, az erdélyi románok körében végzett 1999-s felmérés ugyanis azt az eredményt mutatja, hogy a többség véleménye szerint a magyarokat nem illeti meg több jog Erdélyben mint amivel azok abban a pillanatban rendelkeztek, amely tulajdonképpen a magyarság mindenféle autonómiai törekvésének egyértelmű elutasítását jelentette, még azok részéről is akik egyetértettek Sabin Gherman 1998-ban indult mozgalmával, amely kulturális autonómiát követel Erdély számára. 5.4.b Románia és Magyarország viszonya az Orbán-kormány alatt Az Orbán-kormány által kialakított új budapesti magyarságpolitika 1999-től kezdve elsőrendű feladatának tekintette a Székelyföld mint tömbmagyar terület fejlesztését, hisz ebben a területben látták a magyarság romániai megmaradásának biztosítékát. Még ezen év folyamán kétmilliárd forintot különítettek el az állami költségvetésből egy romániai magyar magánegyetem létrehozása céljából.

53

Magyarország érdekelt volt Erdély gazdasági és infrastrukturális fejlesztésében is. Ezért Orbán Viktor miniszterelnök javaslatot tett Magyarország anyagi hozzájárulására egy Észak-Erdélyen áthaladó autópálya megépítéséhez. Az autópálya építése bekerüllt a 2002-s román kormányprogramba, és el is kezdődött, de éppen az utóbbi hónapokban a román kormány illetékesei többször kifejtették, hogy

''a

kormány nem tekinti már prioritásnak az említett

autópályát, nagyobb fontosságot tulajdonítva a 4. számú páneurópai közlekedési folyosó DélErdélyen áthaladó autópályája kiépítésének.''81 A vizsgált időszak elején megváltoztak a politikai erőviszonyok Romániában, és az 1996-2000 között hatalmon lévő koalíció bukását követően a hatalmat az Adrian Nastase-Ion Iliescu vezette PDSR( Román Szociáldemokrata Párt) vette át, amely az RMDSZ parlamenti támogatását kérte a Nagy-Románia Párttal, mint az ellnzék legnagyobb erejével szemben, így megszületett köztük az együttműködési szerződés, amely azt jelentette a magyar párt számára, hogy kormányzati pozícióba kerülve, fokozottabban képviselheti a magyarság érdekeit82. Az Egyezség eredményeként

sikerült akkreditálni az Erdélyi Magyar Tudományegyetem

magyar szakjait. Nem feledkezhetünk el azonban a korábban már említett Kovászna megyében kirobban tankönyvbotrányról, valamint a nemzeti szimbólumok használatának tilalmáról sem, amelyek szintén ebben az évben történtek. A negatívumok, és a pozitívumok mellett még egy nagyon fontos dolgot figyelembe kell venni, amely mind a 2001-s, mind pedig a 2002-s együttműködési megállapodás veszélyét jelenti. Nevezetesen azt, hogy az együttműködési megállapodás aláírásával a magyar kisebbség pártja elveszítette azt a jogát, hogy az Európai Unióhoz fordulhasson amennyiben bármiféle atrocitás érné a magyarságot, hisz azt a kormányt, amelynek ő maga is tagja nem vádolhatja. A korábban már részletesen kifejtett státustörvény szintén ehhez az évhez kapcsolódik, amellyel kapcsolatban a két állam közötti feszültségek pontosan az együttműködési szerződés meglétének köszönhetően csökkentek. A 2001 decemberében Adrian Nastase, és Orbán Viktor által aláírt egyetértési nyilatkozat már tartalmazza azt, hogy az ország fél éven belül felülvizsgálja a törvényt. 5.4.c Románia és Magyarország viszonya a Medgyessy-kormány alatt

80

http://www.htmh.hu/dokumentumok/asz-ro-h.htm 2005.04.12. 20.13. http://kpe.fidesz.hu/index.php?CikkID=35988 2005.01.22. 21.19. 82 Blénesi Éva I.m. 78. o. 81

54

A Fidesz számára elveszített 2002-s választások után az átvizsgálás feladata már a Medgyessykormányra hárult, melyet a kormányprogram is tartalmazott '' A kormány az alkotmányban is rögzített politikai és erkölcsi kötelességének érzi a határon túli magyarok támogatását...... Ennek megfelelően támogatja a kedvezménytörvény további végrehajtását, szükségesnek tartja az Orbán-Nastase megállapodás felülvizsgálatát.''83 2002 november 29.-n, Adrian Nastase román miniszterelnök magyarországi látogatása alkalmával a magyar és a román miniszterelnök »A magyar-román stratégiai partnerségi kapcsolatokról és együttműködésről Európáért

a XXI. Században«

elnevezéssel

együttműködési szerződést kötött. Ebben kimondják, hogy minden területen támogatják a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését, és az együttműködést többek között azokon a nemzetközi amelyeknek a két ország már tagja, vagy tagja lesz.

fórumokon, és szervezetekben Gazdasági téren

kinyilvánították

szándékukat, hogy kapcsolataikban megőrzik a kereskedelem liberalizálása terén elért, a CEFTA-egyezményben foglalt eredményeket, kölcsönösen ösztönzik vállalataik és szakmai szüvetségeik együttműködését, valamint iegyekeznek új együttműködési lehetőségeket feltárniFokozottan törekszenek mindemellett a gyorsforgalmi, és autópálya hálózat minél teljesebb, és gyorsabb kiépítésére. Szintén hangsúlyt kívánnak helyezni a határmenti regionális együttműködés formáinak fejlesztésére. Az egymás országaiban élő kisebbségek tekintetében támogatást nyújtanak az egymás országaiban élő nemzeti kisebbségek etnikai, nyelvi, vallási, és kulturális identitásának megőrzésére, és lehetőséget biztosítanak számukra a szülőföldjükön maradásra .84 A Romániához kapcsolódó politikához kötődik Medgyessy Péter egyik sokak által cinikusnak, míg mások által bátornak, és hasznosnak titulált tette, a részvétel a 2002 december 1.-jei, a román nemzeti ünnep alkalmából Adrian Nastase által a budapesti Kempinski szállóban tartott fogadáson.Ez a dátum ugyanis Erdély elcsatolásának 84. évfordulója. A szálloda előtt tüntetés volt, a Fidesz, és néhány jobboldali szervezet kampányt indított az esemény után Medgyessy ellen, de a gesztust Romániában egyértelműen pozitívan értékelték, a státustörvény körüli vita lezárásával, és az aradi Szabadság-szobor felállításának lehetővé tételével. Szerintem Medgyessy Péter egyrészt hibát vétett azzal, hogy ezt megtette, hisz töbmillió embert sértett meg vele, ugyanakkor a kétoldalú viszony javulását eredményezte, ami mindenképpen pozitívum. A 2003-s év Magyarország számára az Uniós csatlakozásra való felkészülés jegyében telt el. Medgyessy Péter a MÁÉRT VII. ülésén 2003. május 24.-én kifejtette azon nézetetit, melyek a 83 84

http://www.htmh.hu/kormanyprogram2002.htm 2005.03.27. 22.18. http://www.htmh.hu/dokumentumok/partner.htm 2005.03.12. 17.03.

55

szomszédos országokban élő magyarság helyzetének változásával kapcsolatosak, az ország Uniós csatlakozásának megtörténte után. Az Unió bővítése szerinte óriási esély, illetve lehetőség a magyarság egésze számára, ugyanakkor veszélyeket is rejt magában. Magyarország Uniós államként is támogatni kívánja a határon túl élő magyarok közösségeit abban, hogy identitásukat megőrizhessék. Ennek a legfőbb eszköze pedig a kultúrális, oktatási intézmények támogatása. Az Ady Endre –ösztöndíj példáula a határon túl élő magyar fiatalok magyar nyelven történő oktatását támogatja, míg gazdasági téren rendkívül fontos a munkahelyteremtés, a határokon átnyúló gazdasági kapcsolatok fejlesztése. Ezt a célt szolgálja a Corvinus Nemzetközi Befektetési Rt Alaptőkéjének 10 milliárd forintra történő emelése is, valamint az a cél hogy Erdélyt minél előbb átszelje a Budapest-Bukarest autópálya.( a nyomvonalról már sikerült megállapodni) A kapcsolatok fejlesztésének intézményi keretei tovább bővültek a Magyar Állandó Értekezlet Titkárságának felállításával.85 Magyarország 2004. május 1-vel az Európai Unió tagállama lett, Románia viszont kimaradt a bővítés első köréből. A magyar miniszterelnök a csatlakozás után alig két hónappal látogatást tett Romániában, és Adrian Nastase román miniszterelnökkel közösen felavatták a LétavértesSzékelyhíd határátkelőt. Nagyváradon megbeszélést tartottak, és egyetértettek abban hogy a két ország kapcsolatait új alapokra kell helyezni, és a múltbeli sérelmek felemlegetése helyett a jövőre kell koncentrálni, és közös célokat kitűzni, és megvalósítani ezzel is elősegítve az európai integráció ügyét. A miniszterelnök a találkozón kifejezte Magyarországnak azt a szándékát hogy minden támogatást megadjon Romániának a sikeres Uniós csatlakozás elősegítése céljából, hisz az a magyar közösségek beemelését is jelenti az integrációba. A 2004-2006-ra szóló kormányprogram ezeket a törekvéseket a következőképpen fogalmazza meg: '' a határon túli magyarság támogatása abban, hogy szülőföldjén boldoguljon, érvényesülhessenek jogai, megőrizze nyelvét és kultúráját, a magyar nemzetnek a kibővülő európai Unió keretében történő újraegyesítése.''86 Román vezető politikusok a csatlakozás óta számtalan alaklommal hangsúlyozták hogy mennyire fontos országuk számára a magyar támogatás. A 2004-s választások óta miniszterelnök-helyettesként funkcionáló politikus, Markó Béla ezt úgy fogalmazta meg, hogy minden feltétel adottnak tekinthető ahhoz, hogy a két ország között hosszú távon stratégiai partnerség jöhessen létre, és a magyar autonómiatörekvések formái ügyében is magas szintű tárgyalások jöjjenek létre. 85 86

http://www.medgyessy.hu/archivum/archivumed92.html?hir=563 2005.04.01 09.26 http://www.htmh.hu/kormanyprogram2004.htm 2005.03.28 07.19

56

5.5 Kapcsolatok Szlovéniával, és Horvátországgal, a magyar kisebbségek helyzete ezen országokban Jugoszlávia szétesése után, a helyén létrejött államok közül Magyarországnak Szlovéniával jött létre a legproblémamentesebb viszonya. A két ország már 1992-ben kisebbségvédelmi, illetve barátsági szerződést kötött egymással, és tulajdonképpen azóta jó kapcsolatokat tart fenn. Szlovéniában, és Horvátországban a magyarság kultúrális közösségeket alkot.87 Amagyarság létszáma Szlovéniában 10.000 fő körüli.88, probléma ugyanakkor hogy csökkenő tendenciát mutat. Mint azt már korábban írtam, a két ország közötti kapcsolatok erősítését szolgálta az 1996-ban megkötött Trilaterále, mely erősítette Budapest és Ljubljana viszonyát. Orbán Viktor kormányfő 2000-ben hivatalos látogatást tett Szlovéniában, és a felső szintű találkozók azóta is folyamatosak. Habár ezt némiképp megzavarta az, hogy Szlovénia 2002 április 12.-től az államhatáron végzendő állatorvosi vizsgálat díját egyik napról a másikra harmincszorosára emelte, mely ellen Magyarország tiltakozott. A kereskedelmi háború a két ország között 2003-ban is folytatódott, és kölcsönösen intézkedéseket hoztak egymással szemben bizonyos árucikkek védelmében. Horvátország vonatkozásában már nem ilyen egyértelmű a helyzet. A két ország ugyancsak 1992-ben kötötte meg a a baráti kapcsolatokról, és együttműködésről szóló Szerződést, részben ennek a szerződésnek köszönhetően Horvátország 2000 szeptemberében a Gödöllőn megtartott találkozón született döntés értelmében tagja lehetett a korábban hármas, magyar-szlovén-olasz együttműködésnek a Trilaterálénak, amely így négytagúvá bővült. 89 Orbán Viktor 1999 januárjában ellátogatott Zágrábba, és még ugyanebben az évben Magyarország 200 milliós költségvetési keretből finanszírozta a drávaszögi, és lelet-szlavóniai megrongálódott épületek felújítását.90 A két ország között élénk regionális együttműködés alakult ki , testvérvárosi kapcsolatok működnek. Fontos szerepet játszanak a kapcsolatokba a határokon átnyúló, az infrastruktúra fejlesztését célzó beruházások. Ilyen az V.sz. páneurópai folyosó V/B leágazása a Budapest-Zágráb-Fiume vonalon, ésa fiumei kikötő közös fejlesztése, és használata. 2001 februárjában a két ország szabadkereskedelmi megállapodást kötött, melynek következtében a két ország közötti kétoldalú kereskedelmi forgalom volumene folyamatosan 87

Szilágyi Imre: A magyar külpolitika és a délszláv térség ’90 után In:Külpolitikai Szemle 2004.1-2.sz. 4-27.o. Tomka György: A muravidéki magyarok helyzete In: Blénesi-Mandel Im: 45.o. 89 Magyar Külpolitikai Évkönyv 2000. Külügyminisztérium, Budapest, 2000 92.o. 90 Mesics elégedett a magyar befektetésekkel In: Népszabadság, 2003. augusztus 4. 88

57

növekszik. 2003-ran például a Horvátországba irányuló magyar kivitel 36%-al nőtt az előző évhez képest, és meghaladta a 300 millió dollárt, és négyszerese lett Horvátország hazánkba irányuló kivitelének.91 A kisebbségek jogainak biztosítása tekintetében a horvát Szábor 2002 december 13.-án új törvényt fogadott el, melynek alapján biztosított a kisebbségek parlamenti képviselete, és a helyi önkormányzatokban való képviselete egyaránt. 2003 második felében azonban gazdasági jellegű feszültségek keletkeznek a két ország között, amelynek következményeképpen hazánk felfüggesztette a szabadkereskedelmi egyezmény egy részét,92ami azonban nem zavarta meg a diplomáciai kapcsolatokat, és a két külügyminiszter 2004 elejei berlini találkozóján Kovács László Magyarország támogatásáról biztosította Horvátországot európai integrációs törekvéseinek minél előbbi elérése érdekében. Úgy tűnik azonaban hogy az EU elhalaszja a csatlakozási tárgyalások megkezdését Horvátország gal mindaddig amíg az ki nem adja Ante Gotovina háborús bűnökkel vádolt tábornokot a hágai Nemzetközi Törvényszéknek.

5.5.a A vajdasági magyarság helyzete A két fenti országgal kialakított jó kacsolatokkal szemben a Jugoszláviával, illetve 2003-tól Szerbia-Montenegróval való viszony lényegesen feszültebb volt. Korábban már kifejtettem hogy Magyarország milyen mértékben, illetve formában vett részt a koszovói háborúban. Milosevic 2000 őszén bekövetkezett bukását Magyarország üdvözölte hogy '' a nép a szerbiai demokrácia és az Európába visszatérő Szerbia mellett szavazott.''93 A választásokon a Vajdaságban élő magyarság képviseletét ellátó Vajdasági Magyar Szövetség a magyarok által nagy számban lakott területeken a Szerbiai Demokratikus Ellenzék részeként állított jelölteket, és ért el jelentős ereddményeket. A párt alapvető célkitűzése az volt, hogy a magyar kisebbség kultúráis autonómiát kaphasson az országon belül. A 2002 februárjában elfogadott kisebbségi törvény végül elismeri a nemzeti kisebbségetk jogát az önkormányzathoz, a kultúra, az oktatás, és a nyelvhasználat területén.94 Ezt a jogot a kisebbségek az álaluk megválalasztott nemzeti tanácsokon keresztül gyakorolják. A nemzeti tanácsokra az állam átruházhat bizonyos hatásköröket a fent említett területeken, tehát olyan szervezetek amelyek

91

http://www.fn.hu/cikk.php?cid=62158 2005.02.07. 11.23. Horvát-magyar vámháború törhet ki In:Népszabadság, 2003. december 12 93 Magyar Külpolitikai Évkönyv 2000. 296-297.o. 94 Kisebbségek és kormánypolitika Közép-EurópábanSzerk.: Blénesi Éva, Mandel Kinga Gondolat-MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Budapest, 2004. 200. o. 92

58

önkormányzati jogokat gaykorolnak. A magyar kisebbség elsőként, 2002 szeptemberében választotta meg saját Magyar Nemzeti Tanácsát. A másik nagy horderejű törvény melyet a Vajdasági Magyar Szövetség készített elő az un. Omnibusz törvény, vagyis a vajdasági tartomány jogainak visszaszármaztatására vonatkozó törvény, amely a Milosevec-rezsim alatt született, a tartomány jogainak csorbítását célzó rendelkezések tartalmának eltörlését célozta meg. 95 Ezzel a Vajdaság nem valósította meg ugyan teljes mértékben autonómiatörekvéseit, de jelentős eredményeket ért el a kisebbségi jogok gyakorlásával kapcsolatban. A magyar külpolitika azt remélte, hogy a diktátor bukása után javulhatnak a kétoldalú kapcsolatok. Úgy tűnt hogy ez a remény reális, és ezt támaszotta alá Zoran Djindjic szerb miiszterelnök, és Vojislav Kostunica jugoszláv államfő látogatása hazánkba, 2001-ben. Orbán Viktor még szintén ebben az évben látogatást tett Belgrádban. Ekkor Djindjic úgy nyilatkozott, hogy '' az utóbbi 2-3 hónapban többet fejlődött a kétoldalú együttműködés mint az utóbbi 10 évben.'' 96 A magas szintű találkozók a következő években is folytatódnak. 2003. október 21.-n Zoran Zivkovic miniszterelnök tesz látogatást Budapesten, amikor is sor kerül az Egyezmény a Magyar Köztársaság és Szerbia Montenegró között a Magyar Köztársaságban élő szerb kisebbség, és a Szerbia ésMontenegróban élő magyar kisebbség jogainak védelméről97 című dokumentum aláírására, amelyben a felek 18 cikkben sorolják fel az általuk követendő politikát a kisebbségek vonatkozásában, és Vegyes Bizottság felállítását határozzák el, az Egyezményben foglaltak megvalósításának biztosítására. 2003 folyamán azonban a magyar kisebbség számára rendekívöl kedvezőtlen folyamatok indulnak el Szerbiában, a magyar kisebbség sérelmére elkövetett atrocitások száma folyamatosan növekszik, melyekkel kapcsolatban a magyar diplomáci több alkalommal is határozottan fellépett. Miután az atrocitások Kovács László személyes fellépésének ellenére is folytatódtak, a külügyminiszter augusztus elején levélben fordult Kostunicához. Ebben emlékeztetett arra, hogy Magyarország mindig támogatta Szerbia és Montenegró euroatlanti csatlakozását, és reményének adott hangot arra vonatkozólag hogy ''Magyarország nem kényszerül arra, hogy az európai szervezetek fórumait felhasználva tegyen lépéseket a vajdasági magyarságot ért támadások ügyének rendezésére.''98

95

Kasza József: A Vajdasági Magyar Szövetség kormányzati szerepvállalása In: Blénesi-Mandel i.m. 31-36.o. Szabó József: Autópálya Belgrádig 2004-re In: Népszabadság, 2001. november 20. 3.o. 97 http://www.kulugyminiszterium.hu 2005.01.19. 17.32. 98 http://www. kulugyminiszterium.hu/Hirek/040804_Kovacs-Kostunica.htm 2005.01.27 12.22. 96

59

Sajnos azt kell tapasztalnunk, hogy továbbra sem történt érdemi változás a vajdasági magyarság helyzetében, és újabb –és újabb atrocitásokról ad számot a magyar sajtó. 5.6 A kárpátaljai magyarság helyzete A történelmi Magyarország négy megyéjéből - Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros- álló terület, melyet Kárpátaljának nevezünk, a történelem folyamán

román, cseh, és végül orosz

fennhatóság alá tartozott, majd a Szovjetunió részét képezte annak felbomlásáig. Ma pedig Ukrajna részét képezi. A magyar kisebbség vezető szervezetének a KMKSZ-nek (Kárpátaljai Magyar Kultúrális Szövetség) már a '90-s évek elejétől egyértelmű törekvése volt egyfajta autonómia megvalósítása. Mivel az ukrajnai magyarság 80%-a a határhoz közel eső beregszászi, nagyszöllősi, munkácsi, és ungvári járásokban él, elsősorban a területi autonómia megvalósításának lehetősége merült fel, ez a törekvés azonban a központi kormányzat egyértelmű ellenállásába ütközött. Ugyancsak ez lett a sorsa annak a javaslatnak is, amely Kárpátalját különleges gazdasági övezetté alakította volna át. Magyarország 1991.-ben írt alá Ukrajnával nyilatkozatot az együttműködés elveiről a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása területén, amelyben kölcsönösen garantálják a Helsinki Záróokmányban, iletve az ENSZ Alapokmányában, és emberi jogi dokumetumaiban foglaltak végrehajtását. 1999-ben a szervezet újabb javaslatot dolgozott ki egy Beregszász központú Tisza-melléki járás kialakítására, amely magában foglalná a tömbmagyarság valamennyi települését. Újabb autonómiaverziót dolgoz ki 2002-ben az Ukrajnai Magyar Demokrat Szövetség, mely a kultúrális autonómia megvalósításában látja céljai elérését. Ha autonómiatörekvései nem is voltak mindezidáig sikeresek, a kárpátljai magyarok részt vesznek a határ menti együttműködésben, és 1994-től

a nyíregyházi Bessenyei György

Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozataként működik a Beregszászi Tanárképző Főiskola, amely 2000-től már önálló intézményként működik, és a magyar költségvetésből rendszeres évi támogatást kap, ugyanúgy ahogy egymásik oktatási intézmény, a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola is99. Mint láthatjuk tehát a határon túli magyarság különböző formákban ugyan, de mindig az autonómia elérése törekedett, hisz ez biztosítaná a határon túl élő magyarság számár a szülőföldön maradást, és a saját nyelv, kultúra megőrzésének lehetőségét.

60

5.7 A Szülőföld programcsomag Tárgyalt időszakunk végén, 2004 utolsó két hónapjában két olyan esemény is történt a magyar politikában, melyek alapvető jelentőségűek a határon túl élő magyarok szempontjából. Az egyik ilyen 2004 november 29.-én a a Szülőföld programcsomag beterjesztése a határon túli magyar szervezetek részéről, akik úgy vélik hogy a megváltozott politikai körülményekre való tekintettel a Kormánynak új nemzetpolitikát kell kidolgoznia, meg kell teremtenie a nemzetpolgár fogalmát, és a határon kívül, és belül élők részére egyaránt biztosítania kell a magyarság megőrzését szolgáló különböző kedvezmények igénybevételét. A MÁÉRT abból indult ki, hogy május óta eltérő helyzetben vannak a határon túli magyar közösségek, és véleményük szerint elsősorban a kárpátaljai, illetve a vajdasági magyarok érdemelnek pozitív diszkriminációt. Velük szemben ugyanis a Magyarország kötelezettségét teljesítve, 2003 november 1.-től vízumkényszert vezetett be.

A nemzetpolgárság és a

„Szülõföld”-programcsomag100 a nemzet határok megváltoztatása nélkül megvalósuló békés újraegyesítését szolgálja. A határon túli magyarok szülőföldön való boldogulását segítő ''Szülőföld Alap'' a magyar nyelvi, és kulturális örökség továbbvitelének, ápolásának anyagi kereteit teremti meg, egyrészt költségvetési források, másrészt pedig magán-és jogi személyek adományai által. A Szülőföld alapot kiegészíti egy munkahelyteremtést, és gazdasági fejlesztést célzó program kialakítása, valamint egy ''Partner'' hitelprogram, melynek célja egyrészről a hitelnyújtás a beruházási fejlesztéseket megvalósítani kívánó másrészről pedig

vállalkozások számára,

a határokon átnyúló regionális fejlesztési, település-vidékfejlesztési

programok támogatása az Európai Unió forrásainak felhasználásával.

5.8 Népszavazás a kettős állampolgárságról A mai nap frissen él, és hatásai érződnek mind az anyaországi, mind pedig a határon túli magyarok emlékezetében a 2004 december 5.-i népszavazás a kettős állampolgárságról, illetve annak végeredménye.

99

Bárdi Nándor: i.m. 214.o. http://www.htmh.hu/szulofold.htm 2005.04.29. 13.27.

100

61

Az Európai Unióban a kettős állampolgárság megadása bevett gyakorlat. Spanyolország például a másoktól megkívánt 10 év helyett 3 évnyi folyamatos otttartózkodást követel csak meg a délamerikai bevándorlóktól mielőtt megadná részükre az állampolgárságot. Ugyanezt a gyakorlatot követi Olaszország azok esetében akik bizonyítani tudják hogy valamelyik felmenőjük olasz volt. 101 Magyarországon ebben a tekintetben az 1993/LV. Magyar állampolgársági törvény irányadó, amely kimondja hogy

102

az

kedvezményesen, egy év után honosítható az, aki

Magyarországon lakással rendelkezik, magát magyar nemzetiségűnek vallja, vagy felmenője magyar állampolgár volt. A kettős állampolgárság igénye még 2003 folyamán a vajdasági magyarság részéről merült fel első ízben, azonban csak 2004.ben vált közpolitiki témává, amikor is a Magyarok Világszövetsége karolta fel a kezdeményezést, és népszavazás kiírását kezdeményezte ez ügyben.. A szervezet az Országos Választási Bizottság augusztusi hitelesítése szerint a népszavazás kiírásához szükséges 200 ezernél 74 ezerrel több szavazatot gyűjtött össze. Az ügydöntő referendumon arra a kérdésre kellett válaszolni, hogy kaphassanak-e

magyar

állampolgárságot

azok,

akik

kedvezményes honosítással magyar

nemzetiségüket

magyarigazolvánnyal, vagy a megalkotandó törvényben meghatározott más módon igazolják. A népszavazás az ország megosztottságát eredményezte. A Fidesz egyértelműen az igennel történő voksolást támogatta, míg a másik ellenzéki párt az MDF vezetői saját korábban tett indítványukra hívták fel a figyelmet, amely kedvezményes honosítási eljárás keretén belül biztosított volna kettős állampolgárságot a határon túli magyaroknak. Az SZDSZ nem értette egyet a határon túl élők kettős állampolgárságával. Ezt azzal indokolták, hogy történelmi mércéve mérve a térség országai egyszerre csatlakoznak az Európai Unióhoz. A népszavazás végeredményben érvénytelen volt, hisz a szavazók száma nem érte el a törvényben meghatározott szintet, mindössze 37,49% volt a részvételi arány.103 A pártok vezetői természetesen mind másképp értékelték a végeredményt. Orbán Viktor szerint habár a népszavazás nem volt eredményes, az ott véleményt nyilvánítók többsége igennel voksolt, amit igenis figyelembe kell venni. Gyurcsány Ferenc úgy értékelte az eredményeket, hogy a népszavazás elbukott, a válsztók a felelős hazafiságot választották. Kuncze Gábor szerint az emberek nem fogadták el azt, hogy olyan kérdésekben akarnak velük döntést hozatni, amelyek rosszak, és következményei nehezen mérhetők fel. Szerint ez az oka annak hogy kevesen vettek részt a szavazáson. 101 102

Éger György: A kisebbségi kérdés Kelet-Közép Európában 1990 után In: Külügyi Szemle 2000/4. 56.o. http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=8997 2005.04.29 23.12.

62

Az MDF elnöke Dávid Ibolya szerint a szavazás végeredményére nem szabad úgy tekinteni mint lemondásra a határon túl élőkről. Véleménye szerint az eredmény nem a határon túliakkal szembeni bizalmatlanságot tükrözi sokkal inkább a mai magyar politika iránti bizalmatlanságot. Szerintem nem megoldás a problémákra a magyar állampolgárság megadása, sokkal inkább a szülőföldön maradásban, és a teljes régió Európai Unióhoz való csatlakozásában látom a lehetőséget arra, hogy sorsuk saját szülőföldjükön javulhasson. 6. Befejezés, a magyar külpolitika új prioritásai Magyarország csatlakozásával a NATO-ba, és hazánk Európai Uniós tagságával a kalsszikus hármas prioritás elveszítette aktualitását. Az Uniós tagság eredményeként Magyarország tartós peremhelyzeti funkcióba, az európai centrum perifériájára került.104 Ez a tartós peremhelyzet Magyarország számára új lehetőségeket, és új kihívásokat is jelent. Magyarország lehetne az az ország amely a demokrácia, és a piacgazdaság értékeit közvetíti a Balkánra, illetve a szovjet utódállamok felé, az Európai Unió érdekeit pedig közvetítené ezen országok felé. Egyfajta ''híd'' szerepe lenne ebben a tekintetben. Magyarország ugyanis olyan tapasztalatokkal, és kapcsolatokkal rendelkezik ebben a térségben, amelyeket felhasználhat a közös európai érdekek megvalósítására. Nagyon fontos az, hogy Magyarország olyan célokat tűzzön ki, amelyek az EU érdekeivel is összhangban vannak, hisz a megvalósításnak ebben az esetben van a legnagyobb esélye. Melyek lehetnek ezek a célok ? Úgy gondolom hogy Magyarország érdeke, és célja – az ezekben az országokban élő nagy számú magyar kisebbségek, és saját gazdasági érdekei miatt is -

a szomszédos országok

integrálása az euroatlanti közösségbe, a regionális együttműködés fórumainak felhasználása, és a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése ezen célok mielőbbi elérése érdekében. Fontos lenne az eurorégiók további fejlesztése, megerősítése mint

a Duna-Tisza-Maros-Körös eurorégió, a

Szeged-Temesvár-Újvidék eurorégiók. Véleményem szerint ugyanakkor a külpolitika folyamatosságának, és hatékonyságának biztosítása érdekében nem minden kormányváltás kell hogy egyben külpolitikai irányváltást is jelentsen. Az ország vezetőinek, és a külpolitika meghatározóinak olyan stratégiát kellenne kidolgozniuk amely mentes az éles vátásoktól, és az ország érdekében folyamatosságot biztosít.

103 104

http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu/ TálasPéter-Póti László: A magyar kül-és biztonságpolitika új hangsúlyiról In: Gazdag-Kiss J. Szerk. 315.o.

63

Irodalomjegyzék Önálló kötetek Ágh Attila: A magyar esély Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest, 2004. Balázs Péter: Az EurópaiUnió külpolitikája KJK Kerszöv Kiadó 2003 Bárdi Nándor: Tény és való Kalligramm Könyvkiadó Pozsony, 2004. Borsányi András: A három pillér Közép-Kelet-Európa átalakulása, és a magyar külpolitika változása Bona-L Bt. Budapest, 2002. Bozóki –Imre: Politikai pluralizmus Magyarországon Századvég, Budapest, 2003. Dr. Császár Gyula: Négy év története 1998-2002. Accordia Kiadó Budapest, 2002. Gecse Géza: Állam és nemzet a rendszerváltás után. Káosz Kiadó 2002. Győri Enikő: A nemzeti parlamentek és az Európai Unió Osiris Kiadó Budapest, 2004. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról Ötödik, átdolgozott, bővített kiadás Magyar Országgyűlés Budapest, 2002. Kende Péter: Még egyszer a párizsi toronyból Kortörténeti és politikaelméleti esszék 19732003. Új Mandátum Könyvkiadó Budapest, 2003. Kisebbségek és kormánypolitika

Közép-Európában

Szerk: Blénesi Éva, Mandel Kinga

Budapest, Gondolat- MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Budapest, 2004.

64

Kiss J. László: Globalizálódás és külpolitika. Nemzetközi rendszer és elmélet az ezredfordulón. Teleki László Alapítvány Budapest, 2003.

Losoncz Miklós: Európai Uniós kihívások és magyar válaszok Osiris Kiadó Budapest, 2004 Magyar külpolitika a 20.században Tanulmányok Szerkesztette: Gazdag Ferenc, Kiss J. László Zrínyi Kiadó Budapest, 2004. Magyarország története a XX. Században Szerk: Romsics Ignác Osiris Kiadó Budapest, 1999. Miroslav Kusy: A magyarkérdés Szlovákiában Kalligramm Könyvkiadó Pozsony, 2002. Nemzeti identitás és külpolitika Közép- és Kelet-Európában Szerk: Kiss J.László Teleki László Alapítvány Budapest, 2003. Pietsch Lajos: Magyarország és a NATO:esszé, dokumentumok, kronológia Magyar Atlanti Tanács Budapest, 1998. Romsics Ignác: Volt egyszer egy rendszerváltás Rubicon Kiadó Budapest, 2003. Tóth Csaba-Török Gábor: Politika és kommunikáció Századvég, Budapest, 2002.

Tanulmányok Balázs Péter: Az Európai Unió szervezti követelményeiről In: Külgazdaság 2005/3 Blénesi Éva: Kisebbségi kormányzás az RMDSZ politikai részvételének kontextusában In: Kisebbségek és kormánypolitika Közép-Európában Szerk: Blénesi Éva, Mandel Kinga Budapest, Gondolat- MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Budapest, 2004. 64-85. Boros Ferenc: A visegrádi együttműködés és perspektívái In: Külügyi Szemle 2003/3 73-99. Dunay Pál: Az átmenet magyar külpolitikája In: In: Magyar külpolitika a 20.században Tanulmányok Szerkesztette: Gazdag Ferenc, Kiss J. László Zrínyi Kiadó Budapest, 2004 221242. 65

Dunay Pál: Regionális együttműködés Kelet-Közép- Európában: befektetés eredmény nélkül ? In: Külpolitika 1997/2. 10-42. Éger György: A kisebbségi kérdés Kelet-Közép Európában 1990 után In: Külügyi Szemle 2000/4. 48-62. Hamberger Judit: A magyar-szlovák viszony esélyei az MKP kormányzati helyzetének tükrében. In: Külügyi Szemle 2000/1-2.sz. 28-47. Hamberger Judit: Kiscsehek és nagycsehek otthon és a külpolitikában . In: Nemzeti identitás és külpolitika Közép-és Kelet-Európában Szerk: KissJ. László Budapest, Teleki László Alapítvány 2003.125-158. Horváth Zoltán-Sinka László: Az EU jövőjéről folyó vita Laeken után In: Európai Tükör 2002/1-2. Kádár Béla: A keleti kibővítés és a magyar stratégia In:Külpolitika 1997 /I. 49-58.o. Korhecz Tamás: Valóra válhat-e a magyar álom? In:Kisebbségek és kormánypolitika KözépEurópában Szerk.: Blénesi Éva, Mandel Kinga Gondolat-MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Budapest, 2004. 193-206. Kasza József: A Vajdasági Magyar Szövetség kormányzati szerepvállalása In: Kisebbségek és kormánypolitika Közép-EurópábanSzerk.: Blénesi Éva, Mandel Kinga Gondolat-MTA EtnikaiNemzeti Kisebbségkutató Intézet Budapest, 2004. 31-36. Körösényi András: Demokráciadeficit, föderalizmus, szuverenitás az Európai Unió politikaelméleti perspektívájából In: Politikatudományi Szemle 2004/3. 143-165. Lakner Zoltán: A magyar pártok és az EU. Az EU mint belpolitikai kérdés. In Politikatudományi Szemle 1-2. sz. Mihancsik Zsófia: Nincs jogom azt mondani ne gyertek. In: Mozgó világ 2005/2 53-62.

66

Miszlivetz Ferenc: Az európai konstrukció In: Politiikatudományi Szemle 2003/I 19-61. Nyusztay László: Szubregionális kezdeményezések Európában: a magyar-olasz-szlovén háromoldalú együttműködés EU Working Papers 1/1999. Pritz Pál: Magyarország külpolitikája a 20.században In: Magyar külpolitika a 20.században Tanulmányok Szerkesztette: Gazdag Ferenc, Kiss J. László Zrínyi Kiadó Budapest, 2004. 1336. Somogyi Ferenc: Euroatlanti integráció: folyamatosság, és konszenzus a magyar külpolitikában In: Külpolitika 1997. tavasz 3-17. Szabó Máté: Civil társadalom, regionalizmus ez Európai Unióban In: Politikatudományi Szemle: 2003/2. 51-58. Szilágyi Imre: A magyar külpolitika és a délszláv térség ’90 után In: Külpolitikai Szemle 2004.1-2.sz. 4-27. Szűcs Anita: Az Európai Unió kisebbségvédelmi rendszere EU Working Papers 2/2002 Tálas Péter-Póti László: A magyar kül-és biztonságpolitika új hangsúlyairól In: In: Magyar külpolitika a 20.században Tanulmányok Szerkesztette: Gazdag Ferenc, Kiss J. László Zrínyi Kiadó Budapest, 2004. 313-325. Tomka György: A muravidéki magyarok helyzete In: Kisebbségek és kormánypolitika KözépEurópában Szerk.: Blénesi Éva, Mandel Kinga Gondolat-MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Budapest, 2004. 44-46.

Dokumentumok A magyar-román stratégiai partnerségi kapcsolatokról és együttműködésről Európáért a XXI. században In: http://www.htmh.hu/dokumentumok/partner.htm Az EU Bizottságának 1999. évi jelentése Magyarország előrehaladásáról a tagság felé In: Külpolitika 1999/3-4.sz

67

Az EU Bizottságának 2000. évi jelentése Magyarország előrehaladásáról a tagság felé In:http://etk.eudelegation.hu/index.php?mIdS=122&request=2,0,13,133,3,3 Az EU Bizottságának 2001. évi jelentése Magyarország előrehaladásáról a tagság felé In:http://www.eu.hu/img/orszagjelentes/evesjel2001.doc Az EU Bizottságának 2002. évi jelentése Magyarország előrehaladásáról a tagság felé In: http://www.eu.hu/img/orszagjelentes/evesjel2002.pdf

Átfogó monitoringjelentés Magyarország csatlakozási felkészüléséről In:http://www.eu.hu/img/orszagjelentes/MonitoringHu_2003.doc Csak együtt sikerülhet a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség Európa-programja 2004. In:http://www.szabad-europa.hu/binary/10/07/66/europaprogram1.pdf ''Cselekedni most és mindenkiért!'' A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja Magyarország 2002-2006. I. Fejezet: Bevezető, Alapelvek In:http://www.medgyessy.hu/archivum/index70fb.html?p=kp1 ''Cselekedni most és mindenkiért!'' A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja Magyarország 2002-2006. VIII. Fejezet Kül-és biztonságpolitika In:http://www.medgyessy.hu/archivum/index51e9.html?p=kp8

Magyar Külpolitikia Évkönyv 1999. Szerk: Külügyminiszterium, Dokumentációs Főosztály, Torda Endréné Budapest, 2000. Magyar Külpolitikia Évkönyv 2000. Szerk: Külügyminiszterium, Dokumentációs Főosztály, Torda Endréné Budapest, 2001. Magyarország politikai évkönyve 1998-ról Szerk: Kután Sándor, Sándor Péter, Vass László Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány Budapest,1999. Magyarország politikai évkönyve 1999-ről Szerk: Kután Sándor, Sándor Péter, Vass László Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány Budapest, 2000.

68

Magyarország politikai évkönyve 2000-ről Szerk: Kután Sándor, Sándor Péter, Vass László Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány Budapest, 2001. Magyarország politikai évkönyve 2001-ről Szerk: Kután Sándor, Sándor Péter, Vass László Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány Budapest, 2002. Magyarország politikai évkönyve 2002-ről Szerk: Kután Sándor, Sándor Péter, Vass László Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány Budapest, 2003. 2001.évi LXII. tv. A szomszédos államokban élő magyarokról In: http://www.htmh.hu/trv.htm 2003.évi LVII. tv. A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001.évi LXII. Tv módosításáról In: http://www.htmh.hu/archivum/modositas.htm Szerződés a Magyar Köztársaság és Románia között a megértésről, az együttműködésről, és a jószomszédságról In: http://www.htmh.hu/dokumentumok/asz-ro-h.htm Cikkek Az Európai Unió jövője a laekeni deklaráció In: Népszabadság 2001. december 20.8.o. A magyarok bemenetele In: HVG 2002 december 21. 11.o. Az Európai Unió jövője a laekeni deklaráció In: Népszabadság 2001. december 20.8.o. Babus Endre: Nemtelen egyszerűséggel In: HVG. 2003.04.10 6-9. o. Elértük az elérhetőt In: Népszabadság, 2002 december 17. 3.o. Horvát-magyar vámháború törhet ki In:Népszabadság, 2003. december 12. Kudarc a kurta-furcsa EU csúcon In: Népszabadság, 2003. december 15. 7. o. Mesics elégedett a magyar befektetésekkel In: Népszabadság, 2003. augusztus 4. 3.o. Négyes Párbajjal indult az EU-csúcs In: Népszabadság 2003.december 13. 2.o.

69

Orbán elégedett Helsinkivel In: Népszabadság 1999. december 13. 3.o. Pogonyi Lajos-Révész Sándor: A csendes többség elutasítja a megosztást Népszabadság 2003. december 24. 7.o.. Szabó József: Autópálya Belgrádig 2004-re In: Népszabadság, 2001. november 20. 3.o. Újra kereszttűzben az agrártámogatások In: Magyar Hírlap 2002.02.04. Internetcímek http://www.ceinet.org http:/www. fidesz.hu http://www.fn.hu/

http://www. Htmh.gov.hu http//www.kulugyminiszterium.hu/archivum http:/www.kum.hu http://www.medgyessy.hu http://www.mszp.hu

http://www.orbanviktor.hu http://www.szdsz.hu http//www.visegradfund.org

70