Magánnyugdíjrendszerek

Magánnyugdíjrendszerek A magánnyugdíjrendszerek szerepe a megfelelő mértékű és fenntartható nyugdíjak biztosításában

Európai Bizottság

Ezt a publikációt a foglalkoztatásra és szociális szolidaritásra vonatkozó közösségi program (2007–2013) (PROGRESS) támogatja. A program irányítását az Európai Bizottság Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatósága végzi. A program a célból jött létre, hogy foglalkoztatási és szociális ügyekben a szociális menetrendben foglaltaknak megfelelően pénzügyi támogatást nyújtson az Európai Unió céljainak végrehajtásához, ezáltal hozzájáruljon a lisszaboni stratégia e téren megvalósítandó célkitűzéseinek eléréséhez. A hétéves program azon érdekelt felek támogatására irányul, akik az EU-27-ben, az EFTA– EGT-országokban, valamint az EU tagjelölt és leendő tagjelölt országaiban hozzájárulhatnak a megfelelő és hatékony foglakoztatási és szociális jogszabályok fejlődésének alakításához. A PROGRESS program célkitűzése fokozott uniós hozzájárulás biztosítása a tagállamoknak arra irányuló kötelezettségvállalásaik és erőfeszítéseik teljesítéséhez, hogy több és jobb munkalehetőséget teremtsenek, és erősítsék a társadalmi kohéziót. Ennek elérése érdekében a PROGRESS-nek alapvető szerep jut az alábbiakban: •

elemzés és politikai tanácsadás a PROGRESS-hez kapcsolódó politikák terén;

•

ellenőrzés és jelentéstétel a PROGRESS-hez kapcsolódó politikák terén meghozott EU-jogszabályok és -politikák végrehajtásával kapcsolatban;

•

a tagállamok közötti ismeretátadás, tanulás és támogatás elősegítése a vonatkozó politikai területeken megvalósítandó uniós célok és prioritások vonatkozásában; valamint

•

az érdekelt felek által képviselt nézetek megismertetése a széles társadalmi rétegekkel. További információkat az alábbi honlapon találhat: http://ec.europa.eu/progress

Magánnyugdíjrendszerek A magánnyugdíjrendszerek szerepe a megfelelő mértékű és fenntartható nyugdíjak biztosításában

Európai Bizottság Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatóság E.4 egység Kézirat lezárva: 2009. december

Sem az Európai Bizottság, sem a nevében eljáró személyek nem felelnek azért, hogy a jelen kiadványban foglalt információtartalmakat mások hogyan használják fel.

© fényképek 123RF A nem az Európai Közösségek tulajdonát képező képek felhasználási és sokszorosítási engedélyéért forduljon közvetlenül a jogtulajdonos(ok)hoz.

A Europe Direct szolgáltatás az Európai Unióval kapcsolatos kérdéseire segít Önnek választ találni. Ingyenesen hívható telefonszám (*): 00 800 6 7 8 9 10 11 (*) Egyes mobiltelefon-szolgáltatók nem engednek hozzáférést a 00 800-as telefonszámokhoz, vagy kiszámlázzák ezeket a hívásokat.

Bővebb tájékoztatást az Európai Unióról az interneten talál (http://europa.eu). Katalógusadatok a kiadvány végén találhatók. Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2010 ISBN 978-92-79-15192-7 doi:10.2767/99132 © Európai Unió, 2010 A sokszorosítás a forrás megnevezésével engedélyezett. Printed in Belgium FEHÉR KLÓRMENTES PAPÍRRA NYOMTATVA (ECF)

TARTALOM Bevezető . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Magánnyugdíjrendszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 A magánnyugdíjrendszerek szerepe egyre nagyobb… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 …de országonként eltérő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 A nyugdíjak megfelelő mértékének biztosítása a tőkefedezeti magánnyugdíjrendszerekben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 A lefedettség és a hozzájárulás mértéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Nyugdíjak mértéke: egy kockázatos üzlet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 A nem aktív időszakok által jelentett kockázat kezelése. . . . . . . . . . . . . . . . . 12 A hosszú életből fakadó kockázat: a kifizetési időszak . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 A hosszú életből fakadó kockázat ellen csak az életjáradék nyújt védelmet . . . . 15 A pénzügyi kockázat ellensúlyozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 A kockázat, a biztonság és a fenntarthatóság közötti egyensúly megteremtése . . 17 A járadékok mértékének védelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Díjak és költségek hatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 A díjak összegének maximálása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Javítani kell a lakosság pénzügyi tájékozottságát . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 A pénzügyi műveltséget fejlesztő programok támogatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Szélesebb körű tájékoztatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 Az adópolitika hatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 Az adókedvezmények bizonytalan előnyei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Fejleszteni kell a rendszerek működésének nyomon követését . . . . . . . . . . 22 A válság hatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Következtetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26

Bevezető A társadalom öregedése által felvetett problémákra reagálva, a nyugdíjak megfelelő mértékének biztosítása és a nyugdíjrendszerek hosszú távú fenntarthatósága érdekében az Európai Bizottság és a Szociális Védelmi Bizottság (SPC) a tagállamokkal együttműködve igyekszik támogatni, nyomon követni és értékelni a nyugdíjrendszerreformok hatásait. A közösen meghatározott célkitűzések jegyében végzett munkája során az SPC az állami, járulékalapú nyugdíjrendszerekkel kapcsolatos politikák előtt álló kihívásokat vizsgálja. Ezt az indokolja, hogy ma a nyugdíjasok jövedelmének döntő hányada a központi rendszerekből származik. Ez még abban a néhány országban is így van (pl. Dánia, Írország, Hollandia és az Egyesült Királyság), ahol az öngondoskodás formájában befizetett összegek után kifizetett járadékok jelentős hányadát képviselik a nyugdíjasok jövedelmének. Az utóbbi tíz évben azonban számos tagállam tett erőfeszítéseket abba az irányba, hogy a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának biztosítása érdekében a tőkefedezeti nyugdíjrendszerek szerepének növelésével az eddiginél nagyobb mértékben vonja be a társadalmi part-

4

nereket és a lakosságot a nyugellátás működtetésébe. Növekvő gazdasági jelentőségükből adódóan e rendszerek előgondoskodással és adókiadással kapcsolatos vonatkozásai egyre nagyobb mértékben foglalkoztatják a pénzügyi piacokért és szolgáltatásokért, illetve a közpénzekért felelős hatóságokat. Ugyanakkor az SPC számára elsősorban annak vizsgálata érdekes, hogyan járulnak hozzá a tőkefedezeti rendszerek a nyugdíjak megfelelő mértékének és fenntarthatóságának biztosításához, ezen belül pedig az öngondoskodó rendszerek működésével kapcsolatos főbb problémák feltérképezése annak érdekében, hogy azok megfelelően biztosítsák a szociális védelmet. 2008 áprilisában az SPC elfogadta a „Tőkefedezeti nyugdíjrendszerek és hozzájárulásuk a megfelelő mértékű és fenntartható nyugdíjak biztosításához” című tanulmányának eredményeit összegző jelentést. A tagállamoknak szóló jelentés a tőkefedezeti rendszerekkel kapcsolatban feltárt főbb tényekre és problémákra igyekezett felhívni a figyelmet.

Magánnyugdíjrendszerek – A magánnyugdíjrendszerek szerepe a megfelelő mértékű és fenntartható nyugdíjak biztosításában

Bár a jelentés elsősorban a nyugdíjak megfelelő mértékét érintő, az előgondoskodásban rejlő kockázatokkal foglalkozott, a magánnyugdíjrendszerekkel kapcsolatos aktuális problémák valójában sokkal szélesebb körűek, és középpontjukban a fenntarthatóság kérdése áll. A pénzügyi válság miatt a nyugdíjalapok vagyonának könyv szerinti értéke 2008 utolsó negyedévében hirtelen 15–35%-kal csökkent, ami láthatóvá tette az előgondoskodásra épülő rendszerek alapvető sebezhetőségét, és jelentősen csökkentette a lakosság bizalmát a magánnyugdíjrendszerek iránt. Annak tükrében, hogy e rendszerek puszta léte is veszélybe kerülhet, rendkívül fontossá vált olyan programok kidolgozása, amelyek alkalmasak a fizetőképesség helyreállítására, ugyanakkor nem járnak azzal a kockázattal, hogy a befizetők (munkaadók, szakszervezetek, tagok) kilépnek a rendszerből, vagy csökken a rendszer központi támoga-

tása (adókiadás). A fizetőképesség helyreállításának egyik alapfeltétele természetesen a gazdaság és a pénzügyi piacok talpra állása. Azonban szintén szükség lesz azon mechanizmusok megerősítésére is, amelyek a költségek érdekeltek közötti megosztásán keresztül ellenállóbbá teszik a rendszereket a gazdasági visszaesésekkel szemben. Emellett a magánnyugdíjrendszerek tagjait fenyegető kockázatok mérséklése érdekében szükséges lehet a rendszerek kialakításának és a befektetési stratégiák megváltoztatása is. Ez a rövid kiadvány azokra a főbb problémákra igyekszik felhívni a figyelmet, amelyek megoldása elengedhetetlen feltétele annak, hogy a tőkefedezeti rendszerek – a tagállamok által velük szemben támasztott elvárásoknak megfelelően – hatékonyan hozzájárulhassanak a megfelelő mértékű nyugdíjak biztosításához és egy fenntartható nyugdíjrendszer megteremtéséhez.

Megfelelő mértékű és fenntartható nyugdíjak A nyugdíjjáradék akkor megfelelő mértékű, ha képes megelőzni az időskori szegénységet és társadalmi kirekesztést, és olyan életszínvonalat biztosít a nyugdíjas számára, amely lehetővé teszi, hogy az élvezhesse az országa gazdasági helyzetéből fakadó előnyüket, és részt vehessen annak köz-, társadalmi és a kulturális életében. Szociális és politikai szempontból a nyugdíjak akkor fenntarthatók, ha megfelelő mértékűek, hosszú távon azonban csak akkor lehetnek megfelelő mértékűek, ha pénzügyi szempontból fenntarthatók, vagyis ha finanszírozásuk nem veszélyezteti a társadalom más fontos területeinek működését. A társadalom öregedésének tükrében a megfelelő mértékű nyugdíjak hosszú távon csak fenntartható módon finanszírozott nyugdíjrendszerek alkalmazásával biztosíthatók. Látható tehát, hogy a nyugdíjak megfelelő mértéke és fenntarthatósága szorosan összefüggő problémák.

5

Magánnyugdíjrendszerek A tagállamok gyakran egészen eltérő nyugdíjrendszereket alkalmaznak, melyek különbözősége nem csupán struktúrájukban, de terminológiájukban is megnyilvánul. Általában elmondható azonban, hogy az emberek a következő forrásokból kaphatnak nyugdíjjáradékot: (1) állami társadalombiztosítási rendszerek; (2) a munkaszerződéshez kapcsolódó, többnyire kollektív szerződésen alapuló foglalkoztatói nyugdíjrendszerek; (3) a magánszemélyek pénzügyi szolgáltatókkal kötött, önkéntes alapú nyugdíj-előtakarékossági szerződései. Ebben a kiadványban a „magánnyugdíjrendszerek” kifejezés minden előgondoskodásra épülő, magánforrásból finanszírozott rendszerre vonatkozik. Idetartoznak tehát a következők:

6

>

központi (kötelező) tőkefedezeti rendszerek – pl. az állami rendszerek második pilléréhez tartozó rendszerek, amelyekben a társadalombiztosítási járulék a magánszemély egyéni számlájára kerül, és a fölött a magánszemély rendelkezik;

>

kiegészítő (önkéntes) tőkefedezeti rendszerek – foglalkoztatói nyugdíjrendszerek, ideértve a szervezetek saját mérlegén belül képzett nyugellátási tartalékára épülő rendszereket (book reserve schemes), és a nyugdíjcélú egyéni megtakarítások, külö-

nösen az életjáradékhoz kapcsolódó nyugdíj-előtakarékossági szerződések. Ugyanakkor nem tartoznak ide más hosszú távú megtakarítási megoldások, pl. a járulékalapú központi rendszereken belül képzett céltartalékok és magánszemélyek nem nyugdíjcélú hosszú távú megtakarításai.

A magánnyugdíjrendszerek szerepe egyre nagyobb… A legtöbb tagállam a nyugdíjak döntő hányadát állami forrásból fedezi, ami jelentős hatással van a központi költségvetésre. Az 1990-as évek elejéig a magánnyugdíjrendszerek – kollektív szerződésen alapuló foglalkoztatói nyugdíjrendszerek vagy egyéni nyugdíj-biztosítási szerződések formájában – csak Dániában, Írországban, Hollandiában, Svédországban és az Egyesült Királyságban játszottak fontos szerepet, azt követően, hogy a központi, járulékalapú nyugellátásban az addigi rendszert felváltotta egy limitált átalányösszegre épülő rendszer. Az utóbbi évtizedben azonban a társadalom elöregedésére reagálva számos ország vezetett be reformokat a nyugellátás területén, melyek a már működő magánnyugdíjrendszerek alkalmazásának kiterjesztését vagy új tőkefedezeti megoldások bevezetését foglalták magukban. A reformok célja jellemzően a nyugdíjjáradékok megfelelő mértékének biztosítása volt a központi rendszerek öngondoskodásra épülő megoldásokkal való kiegészítésén keresztül, vagy a központi rendszerek jövőbeni helyettesítési rátái – reformok-


ból adódó – csökkenésének ellensúlyozása. A magánnyugdíjelemeket jelentős arányban alkalmazó – vagy erre törekvő – tagállamok további célokként jelölték meg a nyugellátás diverzifikálását, a választható lehetőségek bővítését, az átláthatóság javítását és a magánszemélyek egyéni felelősségvállalásának növelését. A magánnyugdíjrendszerek – kialakításuknak megfelelően – hagyományosan önkéntes vagy opcionális alapon működnek (pl. foglalkoztatói rendszerek vagy egyéni megtakarítások). E rendszerek növekvő szerepével párhuzamosan azonban szigorodtak a vonatkozó szabályozások, korlátozva a fenti jellemzőket, amelyek alapvetően megkérdőjelezték alkalmasságukat arra, hogy a szociális védelem eszközeként funkcionáljanak, mivel gyakran csak részleges lefedettséget, illetve nem megfelelő mértékű és létbizonytalansághoz vezető járadékokat eredményeztek. A közelmúltban számos tagállam (Észtország, Lettország, Litvánia, Magyarország,

Lengyelország, Románia, Szlovákia és Svédország) alakította át központi nyugdíjrendszerét, kötelezővé téve a lakosság számára az állami rendszert kiegészítő magánnyugdíjrendszerekben való részvételt, ezzel párhuzamosan pedig számos új rendelkezést hoztak. Ugyanakkor az esetek többségében az átállás még nem fejeződött be, és számos lényeges irányelv vár még kidolgozásra.

…de országonként eltérő A magánnyugdíjrendszerek szerepe jelenleg jelentős mértékben eltér az egyes tagállamokban, nemcsak abban a tekintetben, hogy milyen hányadát fedezik a nyugdíjasok jövedelmének, hanem az aktív lakosság lefedettsége, a rendszerek beérési szintje és a felhalmozott tőke szempontjából is. Amint azt az alábbi táblázat mutatja, a tagállamok alapvetően négy kategóriába sorolhatók aszerint, hogy hogyan és milyen arányban alkalmaznak magánnyugdíjrendszereket.

Önkéntes rendszerekben részt vevők aránya jövedelmi kategóriák szerint (%) 100

Egyesült Királyság Írország Németország

80 60 40 20 0 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

Forrás: OECD: „Coverage of funded pension plans” [DAF/AS/WD/PEN(2007)].

7

Magánnyugdíjrendszerek alkalmazása az EU tagállamaiban A tagállamok négy kategóriába sorolhatók: Magánnyugdíjrendszereket csak alacsony arányban alkalmazó tagállamok, amelyek nem is terveznek reformokat ezen a területen, annak ellenére, hogy a magánnyugdíjrendszerekben részt vevők száma kismértékben nőtt. Azok a tagállamok, amelyek már korábban is alkalmaztak magánnyugdíjrendszereket, és ahol e rendszerek egyre nagyobb szerepet játszanak a nyugellátásban. Ezekben a tagállamokban a járulékalapú rendszerek hatásos védelmet nyújtanak ugyan az időskori szegénység ellen, de nem feltétlenül nyújtanak megfelelő mértékű jövedelmet a nyugdíjasok számára, ezért magánnyugdíjrendszerekkel kombinálják azokat. Azok a tagállamok, amelyek nemrégiben alakították át nyugdíjrendszerüket, és ennek keretében kötelezővé tették a részvételt magánnyugdíjrendszerekben, amelyek működését a központi rendszerbe befizetett járulékok egy részének átcsoportosításával fedezik. A legtöbb ilyen ország a nyugdíjak jövőbeni fenntarthatóságát jórészt ezekre a rendszerekre alapozza, amelyek a várakozások szerint az időskori szegénység megelőzésére és a megfelelő mértékű nyugdíjak biztosítására egyaránt alkalmasak lesznek. Azon tagállamok, amelyek jövedelemarányos, járulékalapú társadalombiztosítási rendszert alkalmaznak, de a nyugdíjak megfelelő mértékének biztosítása érdekében igyekeznek kibővíteni az alkalmazott vagy újonnan bevezetett, előgondoskodásra épülő magánnyugdíjrendszerek szerepét.

Példák Spanyolország, Franciaország, Luxemburg, Málta Dánia, Írország, Hollandia, Svédország(*), Egyesült Királyság

Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Svédország(*) Belgium, Németország, Olaszország, Ausztria

(*) Svédország két kategóriába is besorolható.

Az EU tagállamai jelentős mértékben eltérnek abból a szempontból, hogy a magánnyugdíjrendszerek milyen mértékben járulnak hozzá a nyugdíjasok jövedelméhez. A rögzített mérőszámok hiánya, az eltérő rendszerek, valamint a dupla beszámítás lehetősége (amikor egy személy több rendszerhez is tartozik) miatt jelenleg nem létezik olyan táblázat, amely lehetővé tenné a nemzetközi összehasonlítást. Ezért nehéz pontosan meghatározni a lefedettség mértékét és azt, hogy milyen mértékben járulnak hozzá az egyes magánnyugdíjrendszerek a nyugdíjasok jövedelméhez. A tagállamok túlnyomó többségében a nyugdíjasok jövedelmének döntő hányada a központi, járulékalapú rend8

szerből származik. Az ezt kiegészítő, magánnyugdíjrendszerekből származó jövedelmek jelentősége bizonyos mértékben tükrözi a központi, járulékalapú nyugellátás megfelelőségét. Ám ahol nem pusztán a törvény által előírt tényezőkről – pl. az adókiadás mértéke és más szubvenciók – van szó, az ágazati viszonyok jellege (amely pl. a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek elterjedése szempontjából fontos) is nagymértékben meghatározza jelentőségüket. Mivel számos előgondoskodásra épülő rendszer csak az utóbbi évtizedben került bevezetésre, és ezek csak 30-40 év múlva (az aktív időszak hossza) „érnek be”, aligha meglepő, hogy a legtöbb tagállamban a magánnyugdíjrendszerek


csak egészen kis mértékben járulnak hozzá a jelenlegi nyugdíjasok jövedelméhez. A magánnyugdíjak még azokban az országokban is legfeljebb egyharmadát teszik ki a nyugdíjasok jövedelmének, amelyek a legfejlettebb magánnyugdíjrendszereket alkalmazzák. Ennek az az oka, hogy ezekben a rend-

szerekben csak a jelenlegi nyugdíjasok kis része vesz részt, és a rendszerek többsége még nem érett be. Az alábbi térkép azt illusztrálja, hogy e rendszerek jelentősége egyelőre szerény, néhol szinte elhanyagolható, de az elmúlt időszak reformjainak köszönhetően számos országban nőni fog.

A magánnyugdíjrendszerek szerepe az egyes EU tagállamokban Magánnyugdíjrendszer nincs vagy nagyon fejletlen A magánnyugdíjrendszerek bevezetésére csak nemrégiben került sor A magán A magánnyugdíjrendszerek a nyugd nyugdíjasok jövedelemének 5–2 –20%-át fedezik A magánnyugdíjrendszerek a nyugdíjasok jövedelmének jelentős hányadát (20–30%) % fedezik

9

A nyugdíjak megfelelő mértékének biztosítása a tőkefedezeti magánnyugdíjrendszerekben Azon országok kormányainak, amelyek jelentős szerepet szánnak a nyugellátásban az előgondoskodásra épülő nyugdíjrendszereknek, a nyugdíjasok szociális védelmével kapcsolatos problémákat is kezelniük kell. Idetartozik például a lefedettség és a hozzájárulás mértéke, a felhalmozási és kifizetési fázissal kapcsolatos kockázatok kezelése, a díjak hatása

és a tájékoztatás szükségessége, a lakosság pénzügyi ismereteinek bővítése és a rendszerek működésének nyomon követése. A magánnyugdíjrendszerek csak abban az esetben lesznek képesek megbízhatóan hozzájárulni a nyugellátás megfelelő működéséhez, ha ezekre a problémákra megoldást találunk.

A lefedettség és a hozzájárulás mértéke Az, hogy a magánnyugdíjrendszerek összességében milyen mértékben járulnak hozzá a nyugdíjasok jövedelméhez, az előgondoskodás mértékétől, a magánnyugdíjrendszerek lefedettségétől és érettségétől (vagyis hány, teljes aktív időszakát végigdolgozó nyugdíjas van a rendszerben), valamint e rendszerek nyugellátásban betöltött szerepétől függ. A magánnyugdíjrendszerek lefedettségének és hozzájárulásának tükröznie kell azt, hogy az adott ország milyen szerepet szán e rendszereknek a nyugellátásban. Ha azt szeretnénk, hogy a teljes népes-

10

séget tekintve a nyugdíjasok jövedelmének jelentős hányadát fedezzék, a lefedettségnek és a hozzájárulás mértékének magasnak kell lennie. Ha azt várjuk el tőlük, hogy az általános nyugellátást kiegészítve lehetővé tegyék, hogy mindenki számára biztosítható legyen egy hasonló helyettesítési ráta, akkor a lefedettséget csak a népesség bizonyos szegmenseiben kell növelni. Ha a lefedettség opcionális a befizetők és önkéntes a tagok számára, a legkevésbé valószínű a fiatal és alacsony jövedelmű dolgozók részvétele a rendszerben, ugyanakkor az ő esetükben a legvalószínűbb a befizetések folyamatosságának megszakadása.


Az állami, foglalkoztatói és önkéntes nyugdíjrendszerek becsült hozzájárulása a nyugdíjasok jövedelméhez 2006-ban és 2046-ban (az elméleti helyettesítési ráták %-ában kifejezve) 60 2006 2046

50

40

30

20

10

0 NL

DK

LV

PL

SK

IE

LT

SE

UK

DE

HU

BE

IT

CY

Forrás: A Szociális Védelmi Bizottság 2008-as, „Privately managed funded pension provision and their contribution to adequate and sustainable pensions” című tanulmánya, 7. táblázat.

Nyugdíjak mértéke: egy kockázatos üzlet A kiegészítő magánnyugdíjrendszerek által kifizetett járadékok mértékének megfelelősége több szempontból is kockázatos és bizonytalan. Előfordulhat például, hogy a rendszerben részt vevő átmenetileg nem fizet járulékot, mivel munkaviszonya megszakadt (elvesztette az állását, megbetegedett, vagy éppen gyermeket nevel – társadalmi kockázat). Az is előfordulhat, hogy hosszabb ideig

él, mint ameddig a felhalmozott tőkéje tart (a hosszú életből fakadó kockázat), az infláció miatt erősen csökkenhet a nyugdíjak jövőbeni értéke (inflációs kockázat), illetve a hozamok váratlanul alacsony szintre eshetnek vissza, vagy akár negatívba is fordulhatnak (pénzügyi kockázat). E kockázatok kombinált hatása ráadásul nagyobb, mint az egyes tényezők következményeinek összege.

11

A nem aktív időszakok által jelentett kockázat kezelése A legtöbb nyugdíjrendszert hagyományosan olyan férfiakra alakították ki, akik családfenntartóként teljes állásban végigdolgozzák aktív időszakukat. A nők nyugdíjigényeinek kielégítése a férfiak által befizetett járulékok vagy a férfi halála után a gyermekgondozási segélyekkel kiegészített özvegyi nyugdíj segítségével történt. Ez a megközelítés ma is tükröződik számos nyugdíjrendszer alapelveiben, bár a tagállamok progresszív módon fejlesztik rendszereiket az uniós jogszabályok, a nemek közötti egyenlőség egyre nagyobb mértékű érvényesítésének, valamint annak fényében, hogy a nők egyre nagyobb

arányban képviseltetik magukat a munkaerőpiacon. Azokban a rendszerekben, amelyekben a járadékok szorosan összefüggenek a befizetett járulékokkal, a nem aktív időszakok és a befizetett nyugdíjjárulékok jelentős csökkenése aggályokat vet fel a jövőbeni nyugdíjak mértékével kapcsolatban. Különösen igaz ez azokra, akiknek családi okokból, elhelyezkedési nehézségekből vagy betegségből adódóan az átlagosnál gyakrabban szakad meg a munkaviszonyuk. Fokozott kockázatnak vannak kitéve a nők, az alacsony képzettségűek és az alacsony jövedelműek.

Járadékalapú kontra járulékalapú nyugdíjrendszerek A tőkefedezeti magánnyugdíjrendszerekben a kedvezményezetteket alapvetően más kockázatok fenyegetik attól függően, hogy az adott rendszer járadékalapú vagy járulékalapú. A járadékalapú rendszerekben a pénzügyi és a hosszú életből fakadó kockázatot a befizető viseli. A tagok járadékának kiszámítása jellemzően egy, a tag bérét és alkalmazásának időtartamát is magában foglaló képlet segítségével történik. Ezzel szemben a járulékalapú rendszerekben a járadék összege egyszerűen a tag és a befizetők által befizetett járulékok nagyságának, valamint az esetleges hozamok függvényében alakul. Vagyis a járulékalapú rendszerekben a tag viseli a pénzügyi és a hosszú életből fakadó kockázatot. Jellemzően járadékalapú rendszert alkalmaztak a régebbi foglalkoztatói rendszerek; a fent említett képlethez hasonlót használták a közalkalmazottak nyugdíjának kiszámítására. Az ilyen rendszerek száma azonban évről évre csökken. Az utóbbi húsz évben kidolgozott rendszerek szinte mindegyike járulékalapú. Ez a foglalkoztatói és az állami rendszerekre egyaránt igaz. Ennek megfelelően ahol a tagállamok kötelező alapon működő magánnyugdíjrendszerrel egészítették ki az állami társadalombiztosítási rendszert, a bevezetett rendszer minden esetben járulékalapú volt.

12


A munkakiesés általában a járulékalapú rendszerben befolyásolja nagyobb mértékben a nyugdíj mértékét. Ennek az az oka, hogy a járadékalapú rendszerekben a járadékok nagysága nem áll olyan szoros kapcsolatban a befizetett járulékokkal, mint a járulékalapú rendszerekben. Vagyis a járulékalapú rendszerek magasabb járadékot biztosítanak azoknak, akik hosszabb időszakot töltöttek munkával, és kiegyensúlyozott jövedelemmel rendelkeztek. Nem járnak jól viszont azok, akik aktív időszakuk során hoszszabb-rövidebb ideig nem tudtak elhelyezkedni, vagy más okból nem volt munkaviszonyuk. Azokban a tagállamokban, ahol a tőkefedezeti rendszerek a jövőben a tervek szerint a jelenleginél lényegesen nagyobb szerepet töltenek majd be a nyugellátásban, ez gyakrabban vezethet időskori szegénységhez a rosszabb foglalkoztatási múlttal rendelkezők és az alacsonyabb jövedelmű, kiszolgáltatott csoportok tagjai között. Attól függően, hogy a kiegészítő nyugdíjak pontosan milyen szerepet játszanak az egyes tagállamok nyugdíjrendszerében, a megfelelő mértékű későbbi nyugdíj biztosítása érdekében fontos lehet, hogy a tagok a passzív időszakokban (főleg a munkanélküliségből, betegségből/rokkantságból és a gyermekvállalásból adódó kiesések esetén) is fizessenek bizonyos összegű járulékot. Néhány ország ún. szolidaritási elemeket is alkalmaz az állami tőkefedezeti

nyugdíjrendszerben. Máshol a foglalkoztatói rendszerekben vezettek be hasonló megoldásokat (pl. gyermekgondozásból vagy munkanélküliségből adódó kiesés esetén az állam fizeti a hozzájárulást). Ezek a megoldások azonban jelentős költségekkel járhatnak, és néha nem teszik érdekeltté a személyt abban, hogy újra munkába álljon. Azokban a tagállamokban, amelyek nagyobb mértékben támaszkodnak az öngondoskodásra, alaposan meg kell fontolni, hogy a járadékok összegét a minimálbérhez igazítsák, vagy rászorultsági alapon határozzák meg. A rászorultsági alapon nyújtott nyugdíj egyeseket arra ösztönözhet, hogy ne növeljék megtakarításaikat, mivel a megtakarításokból adódó többletjövedelem miatt így kevésbé lehetnek jogosultak a rászorultság alapján nyújtott járadékra. Az Egyesült Királyság például e probléma kezelésére a „megtakarítási hitel” intézményét alkalmazza, amely egy, a rászorultsági alapon nyújtott járadékra jogosultak által generált megtakarításokat jutalmazó, folyamatosan csökkenő kiegészítő járadék. Ám az ilyen típusú támogatás fokozatos megszüntetése a nagyobb lefedettség miatt magasabb költségekkel jár. Ezért az Egyesült Királyság a megtakarítások ösztönzése mellett – átfogó nyugdíjreformja részeként – nyugdíjhitelrendszerét is átalakítja annak érdekében, hogy az megfelelően és költséghatékonyan működjön.

13

A hosszú életből fakadó kockázat: a kifizetési időszak A magánnyugdíjrendszerekben a kifizetési fázis megszervezése is befolyásolja a járadékok mértékének megfelelőségét. A rendszert úgy kell kialakítani, hogy megfelelő védelmet nyújtson az inflációs és a hosszú életből fakadó kockázat ellen.

biztosítson számára nyugdíjas évei során. A polgárok sok országban dönthetnek úgy, hogy nyugdíjcélú megtakarításaikat vagy annak jelentős részét egy összegben veszik fel. >

A kifizetési megoldásokat három nagy csoportba sorolhatjuk. >

>

14

Az életjáradék a leggyakrabban alkalmazott kifizetési módszer a kötelező és részben kötelező járulékalapú rendszerekben. A rendszer bizonyos időszakonként fizet ki járadékot a kedvezményezetteknek, emellett biztosítást is nyújt nekik pl. a hosszú életből fakadó kockázat ellen, továbbá – várható élettartamokat összegző táblázatok alapján – a kedvezményezett halála esetén a túlélő számára is védelmet nyújthat. Az egy összegben történő kifizetés esetén a kedvezményezett egy összegben kapja meg járadékát, és neki kell megoldania azt, hogy a kifizetett összeg megfelelő jövedelmet

Banktechnikai járadék esetén a kedvezményezett bizonyos rendszerességgel kapja járadékát, de a megoldás nem nyújt biztosítást a hosszú életből fakadó kockázat ellen, mivel csak addig folyósítják a járadékot, ameddig a tőke tart.

A tagállamok jelentős eltérést mutatnak abból a szempontból, hogy a tagok választhatnak-e az életjáradék, a banktechnikai járadék és az egy összegben történő kifizetés között. A legtöbb olyan országban, ahol az öngondoskodásra épülő tőkefedezeti rendszerekbe kötelező a belépés (pl. Észtország és Románia), az életjáradék a kötelező kifizetési mód. Szintén kötelező az életjáradék alkalmazása egyes foglalkoztatói rendszerekben (pl. Hollandiában), máshol viszont bizonyos feltételekkel egy összegben is felvehető a megtakarított összeg (pl. Egyesült Királyság).


A hosszú életből fakadó kockázat ellen csak az életjáradék nyújt védelmet Az életjáradék a személy teljes hátralévő életére – annak hosszától függetlenül – jövedelmet garantál, így ez a legbiztonságosabb eszköz a nyugdíjas időszakban a jövedelem biztosítására. Számos ország alkalmazza ezt a megoldást (néhol nincs is más kifizetési alternatíva), de ahol választható, nem annyira elterjedt, mint amennyire az kívánatos lenne. Ennek az az oka, hogy az emberek általában rövidlátóak pénzügyi jövőjüket illetően; különösen hajlamosak arra, hogy alábecsüljék várható élettartamukat, és inkább a banktechnikai járadékot választják, mert ez lehetővé teszi számukra, hogy a fel nem használt megtakarítást szeretteikre hagyják. Az életjáradék esetén a megmaradó összeg csak egy garantált időszak alatt örökölhető

(ha ezt a megoldást választották), ezért ez sokak számára kevésbé vonzó megoldás. Mivel a magánnyugdíjrendszerekből származó jövedelem kiegészíti az állami rendszer által nyújtott nyugdíj összegét, sokan veszik fel egy összegben a magánnyugdíjrendszerben felhalmozott megtakarításaikat, hogy rövid távon növeljék fogyasztásukat. Ez a megoldás ugyan bizonyos helyzetekben indokolható, ám ebben az esetben nincs biztosítva a megfelelő mértékű nyugdíj, ami pedig a magánnyugdíjrendszerek egyik alapvető célja. Bár a banktechnikai járadék vagy az egy összegben történő kifizetés néhol átváltható életjáradékra, az emberek ritkán választják ezt a megoldást önszántukból. Mivel az évek számával arányosan nő a hosszú életből fakadó kockázat, kizárólag az életjáradék biztosítja teljes mértékben a nyugdíj megfelelő mértékét.

15

A pénzügyi kockázat ellensúlyozása A hozamrátákra (egy befektetés során nyert vagy vesztett összeg és a befektetett összeg aránya) jellemző a jelentős fluktuáció, ami fokozott kockázatot jelent a nyugdíjak megfelelő mértékére nézve. Ha a hozamráták csökkennek, a leendő nyugdíjasnak ugyanazért a járadékért hosszabb ideig kell a munkaerőpiacon maradnia. Ezért fontos, hogy az emberek minél pontosabb információkat kapjanak arról, hogy várhatóan milyen összegű járadékot kapnak majd, amikor nyugdíjba vonulnak, hogy ennek fényében megfontolt döntést hozhassanak azzal kapcsolatban, mennyi ideig maradnak még a munkaerőpiacon. Ugyanezen okból fontos a várható hozamráták minél pontosabb előrejelzése is. Ebben az összefüggésben rendkívül fontos a pénzügyi felügyeletek és a pénzügyi szabályozási háttér megfelelő működésének biztosítása. A jövő-

16

beni járadék mértéke egyrészt a felhalmozási fázisban elért tiszta hozamtól, másrészt azon számítási módoktól függ, amelyekkel meghatározzák a kifizetési fázisban kifizetésre kerülő járadékok összegét. Mindkét fázis egyaránt fontos, ezért kialakításuk és ellenőrzésük fokozott körültekintést igényel. Bár a legtöbb tagországban a törvényalkotók bevezettek intézkedéseket a befektetési kockázatok mérséklésére, csak néhány ország működtet olyan direkt mechanizmusokat, amelyek a felhalmozási fázisban nyújtanak garanciát a befektetési kockázatok ellen. A kifizetési fázisban nyújtott garanciákkal kapcsolatban egyre gyakrabban merül fel annak szükségessége, hogy a pénzügyi szolgáltatók viszontbiztosítás révén gondoskodjanak a megfelelő fedezetről arra az esetre, ha fizetésképtelenné válnának.


A kockázat, a biztonság és a fenntarthatóság közötti egyensúly megteremtése A pénzügyi kockázatok csökkentését célzó intézkedések költségekkel járnak. A rövid távú pénzügyi stabilitást célzó, szigorú szabályozások ártalmasak is lehetnek, például olyan esetben, amikor egy gazdasági visszaesés után a pénzügyi tartalékok helyreállítása a járulékok jelentős mértékű és gyors emelését teszi szükségessé, különösen azért, mert pénzügyi válság idején ez növelheti a foglalkoztatási költségeket, és csökkentheti a kiadásokat, ahogy azt Hollandiában láthattuk az előző évtized elején. A politikai döntéshozók és a jogszabályalkotók számára továbbra is komoly kihívást jelent a megfelelő egyensúly megteremtése a nyugdíjrendszerek rövid távú biztonsága és a nyugellátás egészének hosszú távú stabilitása között. Az elmúlt évtizedekben számos tagország enyhítette szabályozását, hogy ezáltal lehetővé tegye a nyugdíjalapok számára, hogy azok nagyobb összegű és kockázatosabb befektetések révén magasabb hozamok elérésére törekedjenek. A jelenleg zajló válság által okozott veszteségek azonban indokolják a nyugdíjalapok befektetési tevékenységének szigorúbb szabályozását. A minimális hozamok garantálása alkalmas a megtakarítások pénzügyi kockázatok elleni védelmére, de ez a megoldás költségekkel jár. Ezek a költségek lehetnek közvetlenek – biztosítási díj fizetése

tőkegarancia esetén – vagy közvetettek – az összességében alacsonyabb hozamok révén, mivel a szolgáltató konzervatívabb befektetési politikát választ, melynek célja pusztán a minimális hozam eléréséhez szükséges célértékek elérése.

A járadékok mértékének védelme A járadékok mértéke védhető a befektetési kockázat ellen az egyéni portfólió szerkezetének a nyugdíjba menetelt megelőző időszakban történő módosításán keresztül is. Ezért a befektetésekkel kapcsolatban célszerű „életciklus-megközelítést” alkalmazni: ennek megfelelően a fiatalabb pénztártagok kockázatosabb termékeket választhatnak, és így nagyobb esélyük lesz arra, hogy életük során nagyobb haszonra tegyenek szert, ugyanakkor a nyugdíjhoz közelebb állók a pénzügyi eszközök jelentős értékvesztése által jelentett kockázat csökkentése érdekében fix kamatozású termékeket választhatnak, mielőtt nyugdíj-megtakarításaikat a visszavonulásuk előtt életjáradékra váltanák át. Mivel az életjáradékok ára változó lesz, a járadék végső összegét nagymértékben befolyásolja az, hogy melyik hónapban történik az eszközök átváltása életjáradékká. Ezért fontos, hogy a szabályozó hatóságok lehetővé tegyenek némi rugalmasságot a tekintetben, hogy mennyi időn belül kell átváltani az eszközöket életjáradékká.

17

Díjak és költségek hatása A nyugdíjalapok által felszámolt kezelési díjak jelentős költséget jelenthetnek, ezáltal nagymértékben csökkenthetik a nyugdíj mértékét. A probléma fokozottan jelentkezik az alacsony jövedelműeknél, akik nehezebben tudják biztosítani nyugdíjuk megfelelő szintjét. Az öngondoskodásra épülő tőkefedezeti rendszerek esetén a kezelési költségek jelentik a legfontosabb változót. A költségek közötti különbségek hosszú távon jelentős hatással lehetnek a nyugdíj összegére: például évi 1%-os kezelési költség 40 év alatt a teljes befizetett összeg 20%át emészti fel (1). A kormányzatoknak egyértelmű szerepe van abban, hogy a kezelési költségeket alacsony szinten tartsák, és lehetővé tegyék a megfelelő mértékű nyugdíjak biztosítására alkalmas megtakarítások felhalmozását. A kihívást az jelenti, hogyan szabályozható a díjak rendszere úgy, hogy az alapok résztvevői és az alapkezelők egyaránt érdekeltek legyenek a rendszer fenntartásában. A tagállamok ebből a szempontból nagyon eltérő képet mutatnak: néhol szigorú, máshol megengedőbb szabályozást alkalmaznak.

(1) Ha egy személy évente 100 valutaegységet takarít meg 40 éven keresztül, akkor aktív időszaka végére 4000 valutaegység megtakarítással rendelkezik (az egyszerűség kedvéért az infláció és a reálhozam legyen nulla). Ha a kezelési költség évi 1%, akkor a személy 40 év alatt összesen 720 valutaegységet fizet ki kezelési díj címén. Ez azt jelenti, hogy a díjak a teljes megtakarítás kb. 18%-át teszik ki.

18

A díjak összegének maximálása Alacsony szintű átláthatóság esetén az ügyfelek választási lehetősége és a megfelelő tájékoztatás önmagában nemigen eredményez alacsony díjakat. Ezért valószínűleg konkrét szabályozásokra – leginkább a díjak maximálására – lesz szükség. Néhány tagállam – például az Egyesült Királyság – már felső határt szabott a kezelési költségek vagy a kombinált költségmutatók tekintetében. Más országok a költségszerkezetet szabályozzák. Olaszországban például tilos a kezelési költségek duplikálása, ami visszatartja a nyugdíjalap-kezelőket attól, hogy más alapkezelők által kezelt befektetési alapokba fektessenek be. A költségek limitálásának azonban árnyoldalai is vannak. Például ellentmondásos a hatásuk: egyrészt védelmet nyújtanak olyan termékek megjelenése ellen, amelyekhez túl magas kezelési költség társul, másrészt azonban korlátozzák a versenyt azáltal, hogy meghatároznak egy „elfogadható” költségszintet, amely azonban nem feltétlenül optimális.

Javítani kell a lakosság pénzügyi tájékozottságát A magánnyugdíjrendszerek bevezetésének hatására a nyugdíjrendszerek lényegesen összetettebbé váltak. Az embereknek adott esetben választaniuk kell különböző nyugdíjszolgáltatók közül, majd azt is el kell dönteniük, hogy milyen módon kívánják befektetni az általuk befizetett összegeket. Annak érdekében, hogy a rendszerbe ágyazott ösztönző tényezők megfelelően működjenek, és a nyugdíjpiac is megfelelően funkcionáljon, az embereknek egyre gyakrabban kell megfontolt döntést hozniuk a nyugdíjtermékekkel, megtakarításaikkal, aktív időszakuk hosszával és nyugdíjba vonulásuk időpontjával kapcsolatban. A pénztártagoknak egyre nagyobb mértékben felelősséget kell vállalniuk jövőjükért, megfontolt döntéseket azonban csak úgy hozhatnak, ha tisztában vannak a különböző pénzügyi folyamatok működésével. A pénzügyi területen kevésbé tájékozottak kisebb valószínűséggel profitálnak az összetettebb pénzügyi konstrukciók alkalmazásából, ezért az is kevésbé valószínű, hogy nyugdíjas éveikre kellő mértékű megtakarítást halmoznak fel. A pénzügyi ismeretek fejlesztése nélkül azok, akiknek hirtelen számos lehetőség közül kell választaniuk, és el kell igazodniuk egy komplex rendszerben, valószínűleg inkább paszszívak maradnak. Ez kiemeli az automatikus részvétel alkalmazásának fontosságát, valamint alapmegoldások nyújtásának szükségességét olyan dolgozók számára, akik kevésbé motiváltak arra, hogy pénzügyi kérdésekben elmélyedjenek.

A pénzügyi műveltséget fejlesztő programok támogatása Az ismeretterjesztés több, mint egyszerű tájékoztatás, mivel ez utóbbi mellett a készségek fejlesztését és a változásra való motiválást is magában foglalja. A tapasztalatok szerint azonban mindkettő sikeres: Írországban például lebonyolítottak egy figyelemfelhívó kampányt, melynek célja a lakosság tájékoztatása volt a nyugdíjrendszer működésével kapcsolatban. A kampány eredményeképpen megnőtt a nyugdíj-előtakarékossági számlák száma, főleg a 25–35 év közöttiek körében, akik a kampány elsődleges célcsoportját alkották. A pénzügyi tájékozottság nem csupán az adott személy helyzetét javítja, hanem a pénzügyi szolgáltatások piacát is fellendíti azáltal, hogy élénkíti a versenyt. Két, a tagállamokban a pénzügyi ismeretek fejlesztésével kapcsolatban indított programokat vizsgáló tanulmány arra az eredményre jutott, hogy a vonatkozó információk számos forrásból jutnak el az emberekhez, pl.: pénzügyi felügyeletek, felnőttoktatási intézmények, hiteltanácsadó szervezetek, szociális munkások, ágazati szövetségek, mikrohiteleket nyújtó szervezetek, fogyasztóvédelmi szervezetek, pénzügyi szolgáltatók és lakhatással foglalkozó hatóságok (2). Ám a két tanulmány megállapítása szerint az (2) Observatoire du Crédit et de l’Endettement et al., FES (2007), „Better access to financial services and financial education”, a pénzügyi oktatással kapcsolatos felmérésről készült jelentés, 2007. április, és Evers és Jung (2007), „Survey on financial literacy schemes in the EU-27”, 2007. november.

19

ösztönző programok támogatásáért az állami hatóságok tehetnek a legtöbbet. Az Európai Bizottság nemrégiben kibocsátott közleménye, amely a magas színvonalú pénzügyi oktatási programok alapelveit vázolja fel, arról tanúskodik, hogy a Bizottság támogatja az ilyen jellegű programokat (3). A Bizottság emellett a Dolceta weboldalt is elindította, amely az egyes nemzeti piacokkal kapcsolatban nyújt tájékoztatást az EU-ban használt nyelveken.

Szélesebb körű tájékoztatás Bár az egyes országok eltérő irányelveket és szabályozásokat alkalmaznak, megfigyelhetők általános tendenciák, például az egyszerűsítés irányába. Egyre gyakrabban merül fel például az igény az érthetőbb nyelvezetre, hogy a lakosság pontosan megértse az átadott információkat (pl. Írországban és Spanyolországban).

Az információkat a lakosság igényeinek és körülményeinek megfelelően kell összeállítani. Az általános tájékoztatás nem felel meg mindenkinek, és a világos és egyszerű tájékoztatásra való törekvés esetén fennáll annak veszélye, hogy a túlzott általánosításból adódóan a tájékoztatás elveszíti informatív jellegét. Ez a megfontolás vezetett el a személyre szabott tanácsadás gondolatához, bár ez egyrészt drága, másrészt nehezen kivitelezhető megoldás. Bármilyen, de különösen a személyre szabott tájékoztatás felveti a felelősség kérdését. Az információforrás joggal tekinthető felelősnek az általa átadott információk minőségéért és hasznosságáért. Ebből adódóan viszont előfordulhat, hogy a szolgáltatók igyekeznek megmaradni az általános tájékoztatás szintjén, nehogy valamilyen előre nem látható esemény után őket vonják felelősségre a következményekért.

Az adópolitika hatása A magánnyugdíjrendszerekkel kapcsolatban alkalmazott3 adókedvezmény végső célja a megtakarítások jutalmazása – egyrészt a megtakarítások ösztönzése, másrészt a végső összeg növelése révén – annak érdekében, hogy a befizető magasabb életszínvonalon élhesse

(3) http://ec.europa.eu/internal_market/finservicesretail/docs/capability/communication_en.pdf

20

nyugdíjas éveit. Ezen eszközök hatékonysága és költségei egyértelműen attól függenek, hogy ténylegesen hozzájárulnak-e a megtakarítások növekedéséhez. Az emberek nyugdíjcélú megtakarítási hajlandóságát számos tényező befolyásolja, például a pénzügyi tanácsadók tevékenysége és a munkáltatók ösztönző programjai is. Mindezek fényében számos tagállam véli úgy, hogy az adókedvezmény fontos ösztönzőeszköz, amely arra moti-


válja az embereket, hogy csatlakozzanak a magánnyugdíjrendszerekhez. Az adókedvezmény azonban drága eszköz. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) előrejelzései szerint, bár a demográfiai változások a tőkefedezeti nyugdíjrendszerek által kifizetett nyugdíjjövedelemből származó adóbevételek növekedését okozzák, az adókedvezmények költségei továbbra is meg fogják haladni a bevételek mértékét (4).

Az adókedvezmények bizonytalan előnyei Meg kell jegyeznünk továbbá, hogy nincs olyan bizonyíték, amely egyértelműen arra utalna, hogy az adókedvezmények a nyugdíjcélú megtakarítások növelésére ösztönöznék az embereket. Nem világos például, hogy az adószubvenciók a megtakarítások tényleges növekedését eredményezik-e, vagy csak a megtakarítások átcsoportosítását. Ha az utóbbiról van szó, az adókedvezmény egyszerre költséges és nem hatékony eszköz, mivel olyan megtakarításokat jutalmaz, amelyekre egyébként is sor került volna. Az adókedvezményekkel kapcsolatban további kérdés, hogy ki profitál az ösztönzőeszközök és a megtakarítások növekedéséből. Az Egyesült Államok 401(k) nyugdíjtervezetei arra utalnak, hogy a közepes és alacsony jövedelműek nagyobb valószínűséggel rea(4) Pablo Antolin, Alain de Serres és Christine de la Maisonneuve (2004), „Long-term budgetary implications of tax-favoured retirement plans”, Economics Department Working Papers, 393. szám, OECD.

gálnak az ösztönzőeszközökre új megtakarításokkal, míg a magasabb jövedelműek inkább csak átcsoportosítják megtakarításaikat (5). Ugyanakkor – bár ez azt jelzi, hogy az adókedvezményekkel elsősorban a közepes és alacsony jövedelmű csoportokat kell megcélozni – az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Kanadában gyűjtött tapasztalatok arra utalnak, hogy a magasabb jövedelműek nagyobb arányban képviseltetik magukat a magánnyugdíjrendszerekben (számukat és megtakarításaik mértékét tekintve egyaránt) (6). Egyes adókedvezmény-rendszerek kialakítása tehát látszólag a magasabb jövedelműeket támogatja, de az adókedvezmény bonyolult természete zűrzavart eredményezhet. Továbbá gyakran csak a magasabb jövedelműek számára elérhetők a független pénzügyi tanácsadók szolgáltatásai, amelyek lehetővé teszik az adókedvezmények által nyújtott előnyök maximális kihasználását. Egyes tagállamokban (pl. Németországban és Ausztriában) a közvetlen állami támogatás révén további előnyök is társulnak a nyugdíjcélú megtakarításokhoz. A munkáltatók által fizetett hozzájárulás vagy a jelentős mértékű, nyugdíjcélú támogatások lehetővé teszik az alacsonyabb jövedelműek megsegítését, és jobb megtakarításokat eredményeznek azok számára, akik csak kisebb összege(5) Sheena S. Iyengar, Wei Jiang és Gur Huberman, „How much choice is too much?: Contributions to 401(k) retirement plans”. (6) Pablo Antolin, Alain de Serres és Christine de la Maisonneuve (2004), „Long-term budgetary implications of tax-favoured retirement plans”, Economics Department Working Papers, 393. szám, OECD, június.

21

ket tudnak félretenni. A rendszer emellett könnyebben megérthető, ezért alkalmasabb azok támogatására, akik nem tudják igénybe venni a pénzügyi tanácsadók szolgáltatásait. Az adókedvezmény fiskális ösztönző hatását egyértelműen alátámasztó bizo-

nyítékok hiányának, valamint annak tükrében, hogy az adókedvezmények jelentős költségekkel terhelik a költségvetést, a tagállamoknak mérlegelniük kell az adókedvezmények alkalmazásával kapcsolatos lehetőségeket, különösen a nyugdíjak megfelelő mértékének és fenntarthatóságának szempontjából.

Fejleszteni kell a rendszerek működésének nyomon követését Egyre inkább jellemző az a tendencia, hogy az állam igyekszik áthárítani a kockázatokat a magánkézben lévő pénzintézetekre és a magánszemélyekre. Ez a stratégia pénzügyi szempontból indokolható ugyan, de ha a nyugdíjak mértékének megfelelőségével kapcsolatban probléma merül fel, a nyugellátás garantálása végső soron az állam felelőssége lesz. Ennek tükrében a tőkefedezeti rendszerek fejlesztését és a rendszerek által a nyugdíjak mértékének megfelelőségére gyakorolt hatásokat figyelemmel kell kísérni, és a tagállamoknak az összehasonlítást lehetővé tévő információkat kell szolgáltatniuk. A magánnyugdíjrendszerek növekvő szerepe egyre inkább szükségessé teszi az azok nyomon követésére alkalmas eszközök jelentős mértékű fejlesztését. Egyes tagállamokban az adatokat különböző kritériumok szerinti bontásban rendszerezik, míg más országokban – különösen azokban az államokban, ahol csak nemrégiben vezették be a magánnyugdíjrendszereket – az adatok gyűjtése és rendszerezése csak minimális szinten valósul meg. 22

Átfogó információkra van szükség annak érdekében, hogy megértsük az öngondosodásra helyezett egyre nagyobb hangsúly következményeit. Ennek keretében a jövőben figyelemmel kell kísérnünk a nyugdíjból származó jövedelmeket, és fel kell térképeznünk azokat a csoportokat, amelyek nem halmoznak fel megtakarításokat, ezért nyugdíjas éveikben alacsonyabb jövedelemből kell megélniük. A tagállamok által alkalmazott politikák relatív hatásai jelenleg nem hasonlíthatók össze pontosan. Ebből adódóan az egyes politikák előnyei sem határozhatók meg egyértelműen. Minden ország profitálna abból, ha széles körű és összehasonlítható információk állnának rendelkezésre, amelyek lehetővé tennék az egyes tagállamokban alkalmazott politikák megértését és hatásaik értékelését. További erőfeszítésekre van szükség a tőkefedezeti nyugdíjrendszerek keretrendszerének bővítése érdekében (főleg az állami rendszerek esetében). Egyértelműen szükség van a tőkefedezeti rendszerek fejlődésének és az általuk a nyug-


díjak mértékének megfelelőségére gyakorolt hatás részletesebb nyomon követésére. Ki kell dolgozni olyan eszközöket, amelyek alkalmasak a fejlődés nyomon követésére és az aktuális helyzet pontosabb feltérképezésére, valamint lehetővé teszik megbízható adatok gyűjtését és ezen keresztül az egyes orszá-

gokban elért eredmények összehasonlítását (pl. a lefedettség problémájának vagy a magánnyugdíjrendszerekben részt vevők dupla beszámításának megoldása). A független adatforrások fejlesztése folyamatban van, a területen jelenleg elsősorban az Eurostat és az OECD szolgáltat adatokat (lásd a keretes írást).

Harmonizált adatokat szolgáltató források fejlesztése Forrás Eurostat – integrált szociális védelmi statisztikák európai rendszere (ESSPROS)

Eurostat – strukturális üzleti statisztikák (SBS)

Eurostat – EU-statisztikák a jövedelmekről és az életkörülményekről (SILC)

OECD – Nyugdíjakkal kapcsolatos globális statisztikák (GPS)

OECD – EU-felmérés, 2007

Rendelkezésre álló adatok Nyugdíjkiadások a kifizetett járadékok típusa, a járulékok pedig a járulékok típusa (munkáltató, állam, alkalmazott által fizetett járulék) szerinti bontásban. http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/ page/portal/living_conditions_and_social_protection/introduction/ social_ protection Foglalkoztatói rendszerek (Spanyolország és Portugália kivételével, ahol a statisztikai adatok a foglalkoztatói és az egyéni rendszereket egyaránt magukban foglalják) a tagok számával kapcsolatos változók, a nyugdíjalap demográfiai jellemzői, valamint az elszámolással, az internacionalizációval és a foglalkoztatással kapcsolatos változók szerinti bontásban. http://epp.eurostat. ec.europa.eu/portal/page/portal/european_business/data/database A rendelkezésre álló jövedelem (ideértve minden nyugdíjtípust és a túlélőknek nyújtott járadékokat is) és a magánnyugdíjakkal kapcsolatos változók bontása. http://epp.eurostat.ec.europa.eu/ portal/page/portal/living_conditions_and_social_protection/ introduction/income_social_inclusion_living_conditions A tőkefedezeti nyugdíjrendszerekkel, köztük a tőkefedezeti és a szervezetek saját mérlegén belül képzett nyugellátási tartalékára épülő rendszerekkel (book reserve schemes), valamint a munkahelyalapú és a piacon közvetlenül elérhető nyugdíjbiztosítási szerződésekkel (egyéni nyugdíj-előtakarékossági rendszerek) kapcsolatos adatok. A kötelező és az önkéntes alapon működő rendszerekkel kapcsolatban egyaránt tartalmaz információkat. Az adatok egyaránt kiterjednek olyan rendszerekre, amelyekben a járadékokat magánkézben lévő intézmény fizeti ki (az OECD terminológiája szerint egyéni nyugdíj-előtakarékossági rendszerek), valamint olyanokra, amelyekben állami intézmény gondoskodik a kifizetésről. www.oecd.org/daf/pensions/gps A felmérés a tagság státusz (aktív és speciális státuszú tagok, nyugdíjasok), jövedelmi kategóriák (pl. átlagbér alatti, átlagbér és annak kétszerese közötti, az átlagbér kétszeresét meghaladó jövedelem), korcsoport és nem szerinti megoszlásával kapcsolatban tartalmaz információkat egyes tagállamokra vonatkozóan. http://www.oecd.org/document/8/0,3343,en_2649_34111_ 38958856_1_1_1_1,00.html#contents

23

A válság hatása Az alábbi ábra azt illusztrálja, hogy a jelen kiadvány alapját képező jelentés elfogadásának időpontjában (2008. április) az egyes tagállamok milyen mértékben kívánnak hangsúlyt helyezni az előgondoskodásra épülő rendszerekre nyug-

díjrendszerükben. A lefedettséget és a nyugdíjasok jövedelmi hányadát megjelenítő görbék a tagállamok által az előgondoskodásra épülő rendszerekkel kapcsolatban 2050-ig támasztott elvárásokat tükrözik.

A nyugdíjalapok reálhozama néhány OECD-országban 10 5 0 -5 -10 -15 -20 -25 -30

Reálhozam, 2009. január–június Reálhozam, 2008. január–december

-35

Korea 6 () Cseh K öztársa ság ( 11)

Mexikó Görög ország Szlová k Köztá rsaság 9 () Olaszo rszág ( 10 ) Töröko rszág

Spanyo lország Németo rszág

Svájc ( 7 ) Portug ália Ausztr ia

Egyesü lt Király ság ( 5) Norvég 8 ia ( ) Finnors zág

Hollan dia Belgiu m

Kanad 6 a( ) Súlyoz ott átla g Egysze rű átla g Lengye lország

Írorszá 1 g( ) Egyesü lt Állam ok ( 2) Magya rország 4 () Ausztr ália ( 3)

-40

(1) A 2009. január–júniusi hozam az OECD becslése. (2) A becslés az IRA-kat is figyelembe veszi. (3) Az APRA által szabályozott, több mint négy taggal és legalább 50 millió ausztrál dollár értékű pénzügyi eszközzel rendelkező szervezetekre vonatkozó adatok. Az eszközarányos nyereség az adózás utáni nettó nyereség és az adott periódusra vonatkozó átlagos eszközök hányadosa. 4 ( ) A kötelező nyugdíjalapokra vonatkozó adatok. Az önkéntes nyugdíjalapok névleges hozama 4,63% (2008-hoz képest 10,67%-os visszaesés). (5) A 2008. január–decemberi hozam az OECD becslése. (6) A 2009. január–március időszakra vonatkozó adatok. (7) A 2009. január–augusztus időszakra vonatkozó adatok. (8) Az adatok egy olyan csoportra vonatkoznak, amely azokat a legnagyobb magán- és önkormányzati nyugdíjalapokat foglalja magában, amelyek a teljes eszközállomány kb. 80%-ával rendelkeznek. (9) Az adatok a második pillérhez tartozó nyugdíjalapokra vonatkoznak. A harmadik pillérhez tartozó nyugdíjalapok névleges hozama –0,16% (2008-hoz képest 1,93%-os visszaesés). (10) A szerződéses nyugdíjalapokra vonatkozó adatok. A nyílt nyugdíjalapok névleges hozama 3,0% (2008-hoz képest 14,0%-os visszaesés). (11) Becsült adat. A nettó hozam az alapkezelők újabb befektetései után 0,34% 2008 óta. Forrás: OECD nyugdíjakkal kapcsolatos globális statisztikák és az OECD becslései.

24


A 2008 őszén hirtelen kialakuló és példátlan méreteket öltő pénzügyi válság és az azt követő, nagymértékű gazdasági visszaesés következtében a tőkefedezeti nyugdíjrendszerek pénzeszközeinek könyv szerinti értéke jelentős mértékben csökkent, és ebből a visszaesésből még mindig nem épültek fel. Amint azt az OECD fenti ábrája is mutatja, az európai nyugdíjalapok 2008 novemberében már 15–35%-os negatív reálhozamokat könyveltek el.

ráta meghiúsította az arra irányuló reményeket, hogy a gyors fellendülésnek köszönhetően az aktív keresők majd nagy összegű nyugdíjcélú megtakarításokat halmoznak fel, miközben szüleik és nagyszüleik nyugdíját is fedezik. Néhány ambiciózusabb országnak felül kellett vizsgálnia terveit, és átmenetileg a járulékok egy részét át kellett csoportosítania a tőkefedezeti rendszerből a központi, járulékalapú rendszer finanszírozására, ami a nyugdíjalapok felhalmozására kalkulált időkeret kibővítését is jelenti.

A meredek gazdasági visszaesés és a gyorsan növekvő munkanélküliségi

A lefedettség és a nyugdíjak jövedelmi hányadának jövőre vonatkozó görbéi a tőkefedezeti rendszerekben; stilizált illusztráció 75

Jövedelmi hányad (%)

Aktuális helyzet Várható helyzet

LV DK

50

EE

LT NL

PL

UK 25

DK

IE

IT

DE

AT

FI

SI

FR

0 0

SE

BE

PT

25

CZ

EE 50

75

100

Lefedettség mértéke (az aktív népesség %-ában kifejezve)

25

Következtetések Az előgondoskodásra épülő magánnyugdíjrendszerek mint a központi, járulékalapú rendszerek kiegészítői javítják a tagállamok képességét arra, hogy polgáraik számára megfelelő mértékű és fenntartható nyugellátást biztosítsanak. Mivel a rendszerek számos tagállamban még nem letisztultak, és nem is működnek optimálisan, a nyugdíjalapok mint szociális védelmi eszközök működése még nagymértékben javítható. Emellett a válság felszínre hozta a tőkefedezeti rendszerek kiszolgáltatottságát a pénzügyi piacok volatilitásával szemben, és kiemelte annak szükségességét, hogy a politikai döntéshozók, a szabályozó hatóságok és más felelősök támogassák a lakosság nyugdíjcélú megtakarításainak megfontoltabb kezelését. A különböző alapok által elszenvedett veszteségek és az egyes alapok gazdasági változással szembeni rugalmassága közötti eltérés felszínre hozta a nyugdíjalapok és a befektetési stratégiák közötti különbségek jelentőségét. Abból, hogy a válság különböző mértékben hatott az Unió országaira, következtetések vonhatók le azzal kapcsolatban, hogy milyen irányTovábbi információk Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatóság A Szociális Védelmi Bizottság teljes jelentése Szociális Védelmi Bizottság OECD Eurostat Dolceta

26

ban szorulnak fejlesztésre a tőkefedezeti rendszerek, és hogyan biztosítható a kockázat, a biztonság és a megfizethetőség közötti egyensúly a befizetők számára. Ennek megfelelően néhány tagállamban előtérbe került a tőkefedezeti rendszerek átalakítása és az új, kötelező rendszerek elemeinek mielőbbi kidolgozása, ideértve a fizetésképtelenség esetén elérhető opciókat, az életstílussal kapcsolatos tényezőket, a díjak felső határának megállapítását, az életjáradékokra vonatkozó szabályok meghatározását, valamint a kifizetési fázis kidolgozását és a gazdasági környezet változásaival szembeni nagyobb ellenállóképesség biztosítását. E megoldások kidolgozása nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy a társadalom újra bizalommal forduljon a tőkefedezeti magánnyugdíjrendszerek felé. A válság arra is felhívta a figyelmet, hogy a nyugdíjalapokat mint fontos szervezeteket be kell vonni a pénzügyi piacok stabilizálását célzó intézkedésekbe. Ennek kapcsán és más területeken is szükség lesz az eddiginél jobban működő, európai szintű szabályozásra.

http://ec.europa.eu/social/home.jsp?langId=hu http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=752&langId=hu http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=758&langId=en http://www.oecd.org/home http://epp.eurostat.ec.europa.eu http://www.dolceta.eu

Európai Bizottság Magánnyugdíjrendszerek. A magánnyugdíjrendszerek szerepe a megfelelő mértékű és fenntartható nyugdíjak biztosításában Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala 2010 – 26 oldal – 14,8 × 21 cm ISBN 978-92-79-15192-7 doi:10.2767/99132

A nyugdíjrendszerek reformja folyamatban van. A tagállamoknak meg kell birkózniuk a társadalom öregedésének problémájával, amely jelentős terhet ró a jelenlegi nyugdíjrendszerekre. Ez a kiadvány a tőkefedezeti magánnyugdíjrendszerek növekvő szerepével foglalkozik. A kiadvány nyomtatott formában angol, francia és német nyelven érhető el, elektronikus formátumban pedig az EU minden hivatalos nyelvén.

Hogyan juthat hozzá az Európai Unió kiadványaihoz? Ingyenes kiadványok: • az EU-könyvesbolton (EU Bookshop) keresztül (http://bookshop.europa.eu); • az Európai Unió képviseletein és küldöttségein keresztül. A képviseletek és küldöttségek elérhetőségeiről a http://ec.europa.eu weboldalon tájékozódhat, illetve a +352 2929-42758 faxszámon érdeklődhet.

Megvásárolható kiadványok: • az EU-könyvesbolton keresztül (http://bookshop.europa.eu).

Előfizetéses kiadványok (az Európai Unió Hivatalos Lapjának sorozatai, az Európai Bírósági Határozatok Tára stb.): • az Európai Unió Kiadóhivatalának forgalmazó partnerein keresztül (http://publications.europa.eu/others/agents/index_hu.htm).

KE-32-10-215-HU-N

www.2010againstpoverty.eu

A Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatóság kiadványait az alábbi címről töltheti le vagy rendelheti meg: http://ec.europa.eu/social/publications Feliratkozhat továbbá az Európai Bizottság ingyenes Szociális Európa e-hírlevelére az alábbi címen: http://ec.europa.eu/social/e-newsletter

http ://ec.europa.eu/social

www.facebook.com/socialeurope

ISBN 978-92-79-15192-7

Magánnyugdíjrendszerek

Recommend Documents