létünk TÁRSADALOM, TUDOMÁNY,

létünk TÁRSADALOM, TUDOMÁNY,

KULTÚRA

IV. évfolyam, 4. szám, 1974. július—augusztus

„Nem az emberek tudata az, amely létünket, hanem megfordítva, társadalmi létünk az, amely tudatunkat meghatározza." Kani M a r x : A p o l i t i k a i g a z d a s á g t a n b í r á l a t á h o z ; E l a s z ó . 1859

O

Forum L a p - és K ö n y v k i a d ó Vállalat, Újvidék

Szerkesztő bizottság I n g . Bácsi S á n d o r J o s i p Buljovcic D o b ó Illés Fehér Kálmán, szerkesztő D r . G y ö r e K o r n é l , főszerkesztő

helyettes

Illés Lajos, m ű s z a k i s z e r k e s z t ő D r . M a t k o v i o s József D r . R e h á k L á s z l ó , fő- és felelős s z e r k e s z t ő Sági A n d r á s Mr. Szórád

György

Szilágyi G á b o r , m ű s z a k i szerkesztő Dr. Tóth

Lajos

Dr. Várady Tibor

Szerkesztői tanács D r . Boni I m r e | Dévics

Imrei

Prof. ing. S t j e p a n

Han

D r . Kis S á n d o r D r . Boziidar K o v a c e k Dr. Aleksandar

Magarasevic

Mr. Borivoj M a r t i n D r . Mirnics József Molcer Mátyás D r . R e h á k László Szilágyi G á b o i Mr. Szórád Dura

György

Stipic

D r . Teleki G y ö r g y Tóth

Anna

Tripolszky Géza Saffer

Pál

D r . V a j d a József

A szerkesztőség t i t k á r a : Csonka Júlia

A

fedőlapot

S á f r á n y I m r e és Szilágyi G á b o r tervezték

Készült: A F o r u m L a p - és K ö n y v k i a d ó V á l l a l a t Űjvidéken

nyomdájában

TARTALOM Palusek

Béla

A f e l n ő t t k é p z é s g a z d a s á g i - t á r s a d a l m i szükségessége

7

Dragan

Nicic

M a r x és Engels d i a l e k t i k u s m a t e r i a l i s t a v i l á g n é z e t e és a m ű v e i k ­

Szám

Attila

A globális g a z d a s á g i s t r u k t ú r a sajátosságai h a z á n k b a n

Bányai

János

A kéztartás művészete

ben rejlő k i b e r n e t i k a i elemek

Atif

Purivatra

29 41

57

A boszniai-hercegovinai muzulmánok nemzeti 73

sajátosságairól

Műhely Aleksandar

Burdev

A k ü l d ö t t r e n d s z e r és az ö n i g a z g a t á s

89

D o k u m e n t u m Matijevics

Lajos

A mai Jugoszlávia területére v o n a t k o z ó cikkek a M a g y a r N y e l v ­ ő r b e n 1872—1972-ig

99

Szimpozion Csorba

István

A n e m z e t k ö z i g a z d a s á g i integráció t á v l a t a i

Kovács

József

A G e o r g e s D o p a g n e N e m z e t k ö z i D o k u m e n t á c i ó s A l a p első t u d o ­ mányos szimpóziuma

Jelen Dusán

Popovic

és

179

188

múlt

A J u g o s z l á v K o m m u n i s t a Szövetség T i z e d i k K o n g r e s s z u s a Munkásélet — Írások a Szervezett Munkás-ból

197

213

Szemle Bajagié

Veronika

A n e m z e t i kérdésre v o n a t k o z ó jugoszláv g y a k o r l a t o t és elméletet összegező t a n u l m á n y k ö t e t

Bura

Knežević

tacija

Jung

Károly

233

D r . J o v a n R. M a r j a n o v i ć : D e l e g a t s k i sistem i p o l i t i č k a r e p r e z e n ­

Dombó

237

242

Palusek Béla

A FELNŐTTKÉPZÉS GAZDASÁGI-TÁRSADALMI SZÜKSÉGESSÉGE (egy felmérés elemzése alapján)

A munkások a gazdasági

képzettségének fejlettség fokát

a foka is

törvényszerűen

eredményezi

Az életet és a fejlődést biztosító anyagi javak, az ember kezének és agyá­ nak — munkájának — eredményei. A képzés pedig ezekre az emberekre gyakorolt tudatos, célszerű és szervezett ráhatás. H a tehát javítani a k a ­ runk az anyagi j a v a k termelésének módján (mennyiségén és minőségén), akkor elsősorban és meghatározott irányban h a t n u n k kell az emberekre, vagyis: képeznünk kell őket. Helyes ilyen értelemben P . Jaccard megálla­ pítása, mely szerint „a képzés és a gazdasági fejlődés szoros kapcsolatban v a n n a k egymással, ugyanis a képzés alapját mindig az élet- és m u n k a ­ szükségletek képezik". 1

N y i l v á n v a l ó tehát, hogy ma — a h a r m a d i k ipari forradalom, az a t o m ­ energia és automatizáció korában — minden ország, különösen a fejlődés­ ben lévők, a gyors társadalmi-gazdasági fejlődést csakis saját szakká­ dereik minél alaposabb és sokoldalúbb, állandó képzésében látják. Ezzel m a g y a r á z h a t ó , hogy ezek az országok nemzeti jövedelmük tekintélyes részét a gyerekek és az ifjúság, valamint a felnőttek képzésére fordítják. Ebben a megvilágításban nem véletlen, hogy még ma is, az írástudás fokát (szélesebb értelemben) egyes nemzeteknél azonosítjuk a gazdasági fejlettség fokával — és fordítva. Ilyen irányú törekvései, sikerei, országunknak is voltak m á r a népfel­ szabadító harcok idején, v a n n a k ma is. Sajnos azonban, sikereink és ered­ ményeink sokszor nem tükrözik azokat a nagy erőfeszítéseket, melyeket a képzés terén mindezidáig kifejtettünk, és kifejteni k í v á n u n k a jövőben is. Ezzel m a g y a r á z h a t ó , hogy legfelsőbb törvényhozó testületünk, a Szö-

vetségi Képviselőház, nemrégen k i a d o t t h a t á r o z a t á b a n is újfent megerő­ síti a képzés szükségességét, kimondja, hogy „a társadalmi fejlődés minden tényezőjének, de különösképpen a munkaszervezeteknek és a társadalmi­ politikai közösségeknek elsődleges, jövőbeli feladatuk közé tartozik a m u n ­ kával párhuzamosan végzett állandó (permanens), rendszeres és egybe­ hangolt képzés szorgalmazása mind az ifjúság, mind pedig a felnőtt lakosság körében . . . Mert, minél magasabb képzettséggel rendelkeznek közösségünk tagjai, annál nagyobb követelményeket kell a m u n k á b a n tör­ ténő továbbképzés rendszere elé t á m a s z t a n u n k . . . " Bár lényegében elégedetlenek v a g y u n k lakosságunk pillanatnyi képzett­ ségével — ennek a lemaradásnak, persze, sok objektív és szubjektív o k á t is felsorolhatnánk — mégis, legalább n é h á n y adattal kötelességünk illuszt­ rálni azt az óriásinak nevezhető haladást, amit a felszabadulás utáni idő­ szakban elértünk. Illusztrációként statisztikai kimutatás. 2

1. t á b l á z a t : A Z Í R Á S T U D A T L A N O K S Z Á M A J U G O S Z L Á V I Á B A N 50% 44% 25,4% 19,7%

év

1921.

1931.

1959.

1961.

3

2. t á b l á z a t : A L A K O S S Á G Ö S S Z E T É T E L E S Z A K K É P Z E T T S É G S Z E M P O N T J Á B Ó L 1961-ben — Iskolai végzettség nélkül, ill. az elemi iskola 1—3. osztályával — az elemi iskola 4 — 7 . osztályával — teljes nyolcosztályos elemi iskolával — — — —

67%

szakképzett és magas-szakképzett munkások középfokú szakképesítéssel gimnáziumi végzettséggel fő- és felsőiskolai, ill. egyetemi végzettséggel

10% 46,1% 10>9% 18,8% 7,1% 2,4% 4,9%

Sajnos, a legutóbbi népszámlálás adatai szerint, a Szerb Szocialista K ö z ­ társaság területén ma is 1 7 , 5 % - o t tesz ki az írástudatlanok száma. Ez

a helyzet szabadkai vetületben sem sokkal jobb: még mindig 19 300 la­ kosunk analfabéta, az a l k a l m a z o t t a k 2 0 % - á n a k pedig nincs teljes álta­ lános iskolai végzettsége! Bár 1961 (a legutóbbi felhasznált adatok ideje) óta több mint 10 év elmúlt, a helyzet ma 1974-ben sem lehet sokkal kedvezőbb, hiszen éppen ez az időszak a gazdasági migráció ideje, amikor tőlünk is elsősorban sok szakképzett és magas-szakképzettségű munkás és a l k a l m a z o t t távozott külföldre. A fejezetcím állításának bizonyítását (mégpedig azt, hogy a gazdasági élet fejlettsége elsősorban a lakosság képzettségétől függ) m á r k o r á b b a n is megtette több neves tudós, mind a tőkés, mind pedig a szocialista orszá­ gokban. K ö z ü l ü k talán csak a legkiemelkedőbbeket említsük! E. Denison (USA) az 1929—1957-es időszakban, alapos kísérletezések eredményeképpen, megállapította, hogy az említett időszakban a m u n k a termelékenységére sokkal többet h a t o t t a képzettség, mint a technikai felszerelés és a foglalkoztatottak száma. Szerinte a t u d o m á n y ma m á r nem egyes emberek privilégiuma, hanem milliós tömegek sajátja. Ezzel m a g y a r á z h a t ó többek k ö z ö t t az a tény is, hogy k o r u n k b a n tízévenként kétszereződik meg az emberiség általános tudása. H . C l a r c (szintén USA) összehasonlítást végzett egyes országok élet­ színvonala között, s megállapította, hogy az életszínvonal kialakulásában nem a tőke jelenti a d ö n t ő tényezőt, hanem sokkal inkább az emberek képzettsége. Egyes norvég tudósok megállapítása szerint az évenkénti 1%-os tőke­ befektetés a termelést csak 0 , 2 % - k a l növeli, míg az ugyancsak évenkénti 1%-os befektetés az emberek képzésébe 1,8%-os nemzetjövedelmi emel­ kedést von maga u t á n . Sztrumilin szovjet tudós elemzései szerint a csak egy évig t a r t ó írás­ tanfolyam 3 0 % - v a l képes növelni a termelékenységet. Amikor az anal­ fabéták egy évig t a r t ó betanítása a m u n k á b a 1 2 — 1 6 % - o s termelékeny­ ségnöveléssel jár, addig az ugyancsak egyéves iskoláztatás 2,6-szer ma­ gasabb termelékenységet jelent a betanított analfabéta-munkások eredmé­ nyeivel szemben. N á l u n k Jugoszláviában mindezidáig nem végeztek ilyen irányú átfogó felméréseket. Persze, részleges felmérések és elemzések nálunk is voltak (főleg a nagyobb munkaszervezetekben), s azok eredményei nagyjában egyeznek az említett tudósok megállapításaival. Ez természetes is, hiszen a törvényszerűségek, függetlenül azok megállapítási heyétől, egyaránt és nagyjából hasonlóan h a t n a k mindenütt, kisebb variációkkal az illető or­ szág (vagy kisebb-nagyobb terület) sajátos történelmi és társadalmi ténye­ zőinek hatására. Nincs tehát o k u n k nem elfogadni ezeket a tudományos megállapítá-

sokat. előbb Ez csakis

Feladatunk inkább az, hogy hozzájuk igazodva igyekezzünk minél változtatni a lakosság képzettségének színvonalán. a változás pedig — szervezetten, céltudatosan és mélyrehatóan — az oktatási szükségletek alapos felmérése alapján valósulhat meg.

//.

Az

oktatási

szükségletek

felmérése

Szabadkán

S z a b a d k a gazdasági élete — hasonlóan az ország számos kisebb-nagyobb városáéhoz — szinte napjainkig csak kereste önmagát. E n n e k m a g y a r á ­ zata sokrétű lehet: — A mezőgazdasági lehetőségek sokáig elsősorban csak agro-jelleget a d t a k városunknak, s azt is eléggé egyoldalúan, hiszen a kitermelt gabonaneműek mellett szinte csigalépéssel h a l a d t a megfelelő feldolgozóipar fejlesztése; — A gyáripar, felaprózottságánál és felszereltségénél fogva, sokáig nem volt képes komoly erővé válni, s ezért állandóan lemaradt az ország gigantikus és specializált vállalatai mögött. Íme az erre v o n a t k o z ó 1972-es szabadkai kimutatás! IPARI

MUNKASZERVEZETEK:

gyáripar mezőgazdaság erdészet építészet közlekedés és posta kereskedelem vendéglátóipar kisipari tevékenység vízvezeték és kanalizáció

80 24 1 27 25 144 26 31 4

munkaszervezet munkaszervezet munkaszervezet munkaszervezet munkaszervezet munkaszervezet munkaszervezet munkaszervezet munkaszervezet

összesen 352 munkaszervezet — A foglalkoztatottak zöme megfelelő általános és szakmai képzettség nélkül végezte a m u n k á t , amely m u n k a — természetesen — nem a d h a ­ tott sem mennyiségben sem pedig minőségben kurrens árut a hazai, még kevésbé a világpiacra. Persze, valószínűen voltak városunk ilyen irányú gazdasági pangásának más okai is (ennek a feldolgozása a gazdasági szakemberek és esetleg a szociológusok feladata), mi mégis az említett h á r m a t emeltük ki. K ö z ü l ü k

is a h a r m a d i k (a szakkáder-képzettség 111- képzetlenség) jelenti elsősorban a legnagyobb problémát, ugyanis az első két ok megszüntetése csakis éleslátású, jól képzett és a jövőben gondolkodó szakemberekkel érhető el. Más szóval: csakis a képzett munkásság képes belátni a gyáripari integ­ ráció, a specializálódás és a feldolgozó-ipart magába foglaló a g r o - k o m p lexus megteremtésének szükségességét. Foglalkozzunk h á t részletesebben a szakkáderek kérdésével! A szabadkai Munkásegyetem, mint egyetlen átfogó és szerteágazó fel­ n ő t t k é p z ő intézmény városunkban, m á r évek óta érzi munkásságában a szabadkai gazdasági élet összes problematikáját, és aránylag jó ideje meg­ győződött m á r annak a hosszú időn át kialakult tanügyi g y a k o r l a t n a k a helytelenségéről, mely szerint az embereket „a tantermekben található p a d o k s z á m a " szerint v o n t u k (vagy nem vontuk) be a képzésbe, elhanya­ golva az objektív társadalmi szükségleteket ezen a téren. E n n e k a hely­ telen g y a k o r l a t n a k aztán — és ezt, sajnos, ma m á r igen jól érezzük — számos negatív következménye született, kezdve az egyes káderek szu­ perprodukciójától (pl. tanítók, adminisztratív személyzet, stb.) a bizonyos területeken jelentkező szakember-hiányig (az építkezésben, fém- és elektroiparban, stb.) és bizonyos mértékben az első két tényező eredménye­ képpen a külföldi munkavállalásokig, ezekkel párhuzamosan pedig a kultúra- és társadalom-politikai (mint „nem kifizetődő") képzés elha­ nyagolásáig. H o g y miért is alakult ki a fenti iskoláztatási, ¡11. általános o k t a t ó nevelői gyakorlat (nemcsak nálunk, hanem szinte országszerte), a n n a k számtalan objektív és szubjektív okát felsorolhatnánk. Ezen a helyen említsük talán a legkomolyabbakat: 1. N a g y o n sok munkaszervezet éveken keresztül nem látta (vagy ta­ lán: nem látta előre), hogyan és milyen irányban fog beleilleszkedni a községi és nagyobb szervezeti (vajdasági, szerbiai, szövetségi) gazdaság­ politikába, hogyan szándékozik belátható időn belül új termékek gyár­ tására áttérni, milyen káder-összetételt kíván majd ez a szükségszerű változás a technológiai folyamatban, stb. Mindez nem volt megtalálható munkaszervezeteink statútumában, s ennek m a g y a r á z a t a k é p p e n a legtöbb vállalat részéről szinte semminemű hajlam sem m u t a t k o z o t t a foglalkoz­ t a t o t t a k rendszeres és tervszerű képzésére, átképzésére, szakképzettségé­ nek növelésére, azaz a permanens képzés megindítására. 2. A legtöbb munkaszervezet a k ö n n y e b b (és eredménytelenebb) u t a t ill. a pillanatnyi nehézségek mindenáron történő megoldását választva, egyrészt óriási összegeket adott ki egyes vezető szakemberek nem mindig legcélszerűbb fő- és felsőfokú iskoláztatására, másrészt pedig sokkal keve­ sebbet fordított a közvetlen termelők képzésére. Ez a képzés is a legtöbb esetben a néhány hónapos belső szakképzettség elismerésére irányult, s

a vállalat a legtöbb esetben ezzel meg is elégedett: a pillanatnyi szükség­ leteknek úgy-ahogy megfelelő betanított munkásokat k a p o t t , de semmi mást! Ilyen szakkáderrel pedig nehezen lehet ma a jövőt tervezni. 3. Iskolarendszerünk számos, megoldatlan kérdése: az ifjúság és a fel­ nőttek nem azonos képzési módja, a m u n k á b a n történő állandó t o v á b b ­ képzés lehetőségeinek meg nem teremtése törvényerejű rendeletekkel, a szakmunkásképző iskolákat végzett személyek továbbtanulási lehetősége a szakmában (pl. nálunk nincs még egyetlen főiskola, vagy egyetem sem, ahol a szakmunkás — nem mérnöki, h a n e m termelői szinten — maga­ sabb képzettségre tehetne szert, de továbbra is munkás maradna!), a ma­ gas-szakképzettség megszüntetése iskolarendszerünkben, a kiképzés (ospo­ sobljavanje) rendszerének bizonytalan volta (pl. mely szakmában lehet erről szó, ennek a képzésnek a tartalma, terjedelme és kapcsolata hori­ zontálisan is meg vertikálisan is iskolarendszerünkben) stb., stb. 4. Számos munkaszervezet csakis az iskoláskorú fiatalok képzésében és elhelyezésében látja a káderképzés megoldását, elhanyagolva a m á r m u n k á b a n levők és értékes tapasztalatokkal rendelkező munkások hely­ zetét, jövőjét. Ehhez nagy mértékben hozzájárul egyes vállalati „hang­ a d ó k " szubjektív állásfoglalása, mely szerint „nem a vállalat kötelessége az embereket iskoláztatni; miért nem tanultak annak idején; ha a k a r n a k , tanuljanak, de ez ne hasson ki a m u n k á r a és a munkaszervezésre . . . " és így tovább! 5. A már szakképzettséget és magas-szakképzettséget elnyert munkások (elsősorban a tervezők, munkavezetők, újítással és racionalizálással fog­ lalkozók) permanens képzésének rendszerbeli elhanyagolása. Márpedig ez néhány év múlva szinte ismét új szakképzettség elnyerésének kötelezett­ sége elé állíthatja a ma még „elismert" szakembereket. 6. ö n i g a z g a t á s i társadalmi rendszerünk megkívánja minden polgárától, hogy — általános és szakmai tudása mellett — jártas legyen a társadalmi­ politikai és gazdasági kérdésekben ugyanúgy, mint mondjuk a népvé­ delem helyes kialakításának problematikájában mind elméleti, mind pe­ dig gyakorlati téren. M a már eljutottunk arra a fokra, amikor az élet és m u n k a területein nem a „szakembereké" a döntő szó, hanem a széles néptömegeké: a munkásoké, a helyi közösségek lakóié, a munkaszerve­ zetek összes alkalmazottaié stb. A szakember szerepe, persze, továbbra is óriási: ő javasol, v á l t o z a t o k a t dolgoz ki és elképzeléseket ad a megoldásra vonatkozóan, a végő szó, a döntés joga és feladata azonban már mind­ annyiunk közös ügye. Amilyen módon és mértékben leszünk t e h á t képe­ sek jelenünket és jövőnket tervezni, alakítani és formálni, olyan mérték­ ben fogjuk a n n a k gyümölcsét is élvezni. Ez pedig hazánk valamennyi polgárától megkívánja, hogy azok igenis szakemberek legyenek ezekben

a kérdésekben is. Ez a képesség nem születik meg ö n m a g á t ó l : nagy gya­ korlati és elméleti tudást igényel valamennyiünktől. Sajnos, sokáig — n o h a ismertük ezeket a k í v á n a l m a k a t — nem sokat tettünk a helyzet javítása érdekében, azaz világosabban: igenis elhanya­ goltuk a társadalom-politikai, marxista és gazdasági képzést. Csak a J K S Z I I . Plénuma, a Levél, az alkotmányfüggelékek voltak képesek megtörni a viszonylag hosszú ideig tartó pangást ezen a téren. Alig 1—2 évre tehető vissza az ilyen irányú képzés fokozottabb szorgalmazása. S ez a „meg­ újhodott" képzés ma is valóban azt adja-e, amire t á r s a d a l m u n k n a k , a munkásnak szüksége van? 7. Az általános népvédelem elve és gyakorlata ma m á r szerves részét képezi társadalmi valóságunknak. Minden jel arra mutat, hogy ezen fel­ adatok megoldása érdekében — a viszonylag igen tartalmas eddigi m u n k a mellett — még fokozottabb és rendszeresebb oktató-nevelő m u n k á r a van szükség mind az ifjúság, mind pedig a felnőtt lakosság körében. 8. A széles néprétegek, elsősorban pedig az a k t í v munkásság általános kultúrszínvonalának, kultúrigényeinek és kultúrszükségleteinek kielégítési módja igen sok k í v á n a l m a t hagy maga mögött. Valahogy a világviszony­ latban is t a p a s z t a l h a t ó anyagi j a v a k iránti hajsza nálunk is — főleg az utóbbi időben — mind nagyobb méreteket ölt. Ez aztán magával vonja a gyermekek és az ifjúság nevelésének bizonyos méretű elhanyagolását (Ül. annak csakis az iskolába-szorítását), a szép és nemes emberi érzelmek és értékek laposodását. Lassan m á r eljutunk odáig, hogy a lakások luxus­ berendezésénél (még ha az a giccsel is határos) és az áramvonalas sze­ mélygépkocsiknál magasabb „kultúrigényeink" alig-alig jelentkeznek, 111. m i n d i n k á b b háttérbe szorulnak. Pedig ez a vonal az emberek minden általános szellemi és kultúrértékeinek elidegenítéséhez vezethet. Az iskolák tanterveiben mind kevesebb hely jut ezekre a kérdésekre; a vállalatok — ahol a munkások életüknek legalább e g y h a r m a d á t élik le — ilyen irányú tevékenységre „nem érnek r á " , a hivatásos kultúrintéz­ mények pedig csak tengődnek, s még az egyszerű újratermelést is aligalig tudják biztosítani. Valószínű, hogy ebben a kérdésben is előbb-utóbb kenyértörésre kerül sor, amikor majd a munkásság számon kéri a nehéz m u n k a árán megte­ remtett „ k u l t ú r - d i n á r " sorsát. A néhány p o n t b a n kifejtett helyzetkép elegendő ahhoz, hogy benne alapos i n d i k á t o r o k a t lássunk arra v o n a t k o z ó a n , milyen irányban is kell az oktató-nevelő intézményeknek, elsősorban a felnőttképzéssel foglal­ k o z ó k n a k , tevékenykedniük, hogy igazolják a társadalom beléjük vetett bizalmát és a „különleges társadalmi érdekkel" ellátott jelzőt. Mindaddig, amíg a felsorolt problémák csak hipotetikus formában él­ nek, s nem nyernek konkrét igazolást is, fennáll a n n a k a veszélye, hogy

a sok vita, érv és ellenérv mellékvágányra tereli figyelmünket, s egy lépés­ sel sem leszünk képesek közelebb kerülni a kérdések megoldásához. Ezt azonban fel kell mérni, tudományosan meg kell állapítani, tényekkel kell bizonyítani. Ehhez a feméréshez fogott hozzá immár egy éve a szabadkai M u n ­ kásegyetem. A majdnem tíz hónapig tartó munka, összegezve és elemezve, sokszorosított k ö n y v f o r m á b a n májusban került a szakfórumok és a mun­ kaszervezetek elé az ezutáni tennivalók megállapítása végett.

///.

A felmérés

területe,

lakosság

és

módszerek

A z oktatási szükségletek felmérése a következő területeket ölelte fel: 1. általános iskolai képzés (a szakképzetlen, fél-szakképzett és részben a szakképzett munkások körében), 2. általános kultúrképzés (a munkások minden kategóriája körében), 3. eszmei-politikai (marxista) és gazdasági képzés (szintén a munkások minden kategóriája körében), 4. szakképesítés (a szakképzetlen és fél-szakképzett munkások körében), 5. főiskolai és egyetemi képzés (a szakképzett, magasan szakképzett munkások körében), 6. egyetemi és főiskolai továbbképzés (a közép-, ill. főiskolával ren­ delkező dolgozók körében) és 7. permanens képzés (a közép-, fő- és felsőfokú iskolai végzettség, ill. szakképzettséggel rendelkező dolgozók körében). Ú g y éreztük, s az eddigi felnőttképző tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy ezek azok a területek, melyek kisebb-nagyobb mértékben a m u n ­ kások t u d a t á n a k központjában v a n n a k , illetve, melyek mind társadalmi, mind pedig egyéni szempontból megalapozottak, szükségesek. A felnőtt­ képző intézmények profiljának kialakítása során más oktatási igények is ismertté v á l t a k ; azok is tekintetbe vehetők, felmérhetők, ebben a fel­ mérésben azonban nem k a p t a k helyet. A felmérés módszeréül a kérdőívet választottuk. A kétnyelvű kérdő­ íveket egyrészt egyéneknek szántuk, másrészt pedig a kiválasztott mun­ kaszervezetek vezetőségeinek, hogy feldolgozáskor párhuzamosan lássuk a munkások egyéni véleményét és a munkaszervezet véleményét is. Függetlenül a munkaszervezet profiljától 7 féle kérdőívet állítottunk össze, s a z o k r a k é r t ü k meghatározott munkaszervezetekben, a véletlen­ szerűen kiválasztott munkások véleményét, méghozzá úgy, hogy egy-egy munkás átlagban h á r o m kérdőívre felelt.

A kérdőívek mellett néhány esetben (alig néhány munkaszervezetben) alkalmaztuk az interjú módszerét is, elsősorban az illető munkaszerveze­ tek káderszolgálatainak vezetőivel, a problémáról f o l y t a t o t t beszélgetés során. Persze, a dokumentációk feldolgozásának módszerét is állandóan igény­ be vettük m u n k á n k során. A femérést, terv szerint, a szabadkai község területén élő és m u n k á l ­ kodó 47 5 3 0 munkásra kellett kiterjeszteni. Mivel azonban ez a szám igen nagy, az az elhatározás született, hogy minden valószínűség szerint ele­ gendő ennek a létszámnak kb. 5—6 százalékát alapos felmérésnek alá­ vetni, h o g y lényegbelileg is, meg statisztikai elfogadhatóság szempontjából is hű a d a t o k a t kapjunk. Ez a szám persze csak a k k o r lesz reprezentáns, ha a lakosságnak megfelelő kategóriák valamennyien arányosan részt vesznek a felmérésben ill. az általánosításban. Így j u t o t t u n k el ahhoz a megállapításhoz, hogy 41 különféle m u n k a ­ szervezetben kell alapos felmérést végeznünk az itt dolgozó munkások legalább 10 százalékával, hogy az így k a p o t t össz-létszám k b . azonos legyen az egész lakosság 5—6 százalékával, ugyanis a kiválasztott 41 munkaszervezet összesen 25.000 munkást alkalmaz. Ü g y véljük, nem kell felsorolni név szerint a kiválasztott munkaszer­ vezeteket, elegendő csak megállapítani a következő a r á n y t , mely szerint a munkaszervezeteket kiválasztottuk: 4

gyáripar

12 munkaszervezet

mezőgazdaság

2 munkaszervezet

szolgáltatások

8 munkaszervezet

kultúra, tanügy, egészségügy, társadalmi szolgáltatások stb.

19 munkaszervezet

összesen 41 munkaszervezet A m á r említett kérdőíveket a 41 munkaszervezetből a következő szá­ mú munkás állította k i : az eszemeinpolitikai képzéssel kapcsolatban

2958 munkás

a permanens képzéssel kapcsolatban

1701 munkás

az egyetemi és főiskolai távhallgatással kapcsolatban

1458 m u n k á s

a szakképzésre v o n a t k o z ó n

1955 munkás

a kultúrképzéssel kapcsolatban

2825 munkás

az általános iskolai képzéssel kapcsolatban

626 munkás

összesen tehát 11 523 kérdőív került a felmérők birtokába (ezenkívül még 325 személy is részt vett az anketírozásban, ezek azonban nem a kijelölt munkaszervezetek dolgozói, hanem munkanélküliek, s a M u n k a k ö z v e t í t ő Intézet hozzájárulásával kapcsolódtak be a felmérésbe — az általuk k a ­ p o t t adatok külön feldolgozásra v á r n a k ) . Az eszmei-politikai, valamint a kultúrképzéssel kapcsolatos kérdőívet minden kérdezett személy kiállí­ totta. Mivel ezek száma egyenként megközelíti a háromezret, látható, hogy a kiválasztott 41 munkaszervezet munkásainak jóval több mint 10 százaléka vett részt a felmérésben. Érdemes megismerni, persze csak nagy vonalakban, a felmérésben részt vett munkások legfontosabb jellemzőit! 5

A felmérésben 7910 férfi (68,64%) és 3613 nő (31,35%) vett részt — összesen 11.523 személy; Életkor szerinti megoszlás: 17 éves 18—23 24—29 30—35

korig év k ö z ö t t év között év között

101 1875 2678 2551

személy (0,87%) személy (16,27%) személy (23,24%) személy (22,13%)

Lakóhely szerint: falun élők városban élők válasz nélkül

2620 személy (22,73%) 8204 személy (71,19%) 699 személy (6,06%)

A kérdezettek társadalom-politikai tagsága szerint: a J K S Z tagja 596 személy (5,17%) a D N S Z S Z tagja 390 személy (3,38%) a Szakszervezeti Szövetség tagja 3115 személy (26,16%) az Ifjúsági Szövetség tagja 732 személy (6,35%) más társ.-pol. szervezet tagja 113 személy ( 0 , 9 8 % ) több társ.-pol. szervezet tagja 3561 személy (30,90%) egyetlen társ.-pol. szervezetnek sem tagja 2651 személy (23,00%) válasz nélkül 465 személy (4,03%) A kérdezettek önigazgatási szervbeli tagsága szerint: m á r volt önigazgatási szerv tagja 1241 személy (10,76%) jelenleg tagja valamely önigazg. szervnek 1286 személy (11,16%)

6855 személy (59,48%) 2141 személy (18,58%)

nem tagja önigazgatási szervnek válasz nélkül

A kérdőívek kiállítása során, a kérdezettek sok más személyi adataira vonatkozóan is k a p t u n k feleletet ( m u n k a k o r szerinti megoszlás, személyi jövedelem magassága, családtagok száma, stb.), így az a d a t o k feldolgo­ zásakor mód n y í l t azokat a legkülönfélébb kapcsolatokban vizsgálni. 36—41 év között

1820 személy (15,79%)

4 2 — 4 7 év között

1406 személy (12,20%)

48—53 év között

665 személy

(5,75%)

54 éven felül

228 személy

(1,97%)

nem tüntette fel életkorát

199 személy

(1,72%)

(Amint látszik, az életkor szerinti megoszlás igen kedvező volt a fel­ mérés számára, ugyanis andragógiai szempontból éppen a 25—40 éves felnőttek — és ezek száma volt a legnagyobb — jelentik a legmegfelelőbb k o r h a t á r t a képzésre.) Szakmai végzettség szerinti megoszlás: egyetemi végzettséggel főiskolai végzettséggel középfokú képzettséggel

528 személy

(4,58%)

565 személy

(4,90%)

1918 személy (16,64%)

elemi iskolai végzettséggel

463 személy

(4,01%)

elemi iskola nélkül

183 személy

(1,58%)

magasfokú szakképesítéssel

1039 személy

(9,01%)

szakképzett munkások

3425 személy (29,72%)

félszakképzett munkások (teljes elemivel) 1006 személy

(8,73%)

félszakképzett m u n k . (teljes elemi nélkül) 1164 személy (10,10%) szakképzetlen munkások (teljes elemivel)

504 személy

(4,37%)

szakképzetlen munk. (teljes elemi nélkül)

518 személy

(4,49%)

válasz nélkül

210 személy

(1,82%)

A kérdezettek m u n k á b a n levő funkciója szerint: bizonyos funkciókkal

1514 személy (13,13%)

munkahelyi funkció nélkül

6602 személy (57,29%)

válasz nélkül

3407 személy (29,56%)

A felmérés

eredménye

A felmérés során számos fő- és részletkérdésre, néha az o k o k r a is feleletet k a p t u n k . Ezen a helyen csak a központi jelentőségű problémákra igyek­ szünk feleletet adni, vagyis arra, vajon v a n n a k - e egyáltalán oktatási szük­ ségleteik a kérdezetteknek, s ha igen, azok milyen irányúak. 1. A permanens képzéssel kapcsolatban arra a kérdésre, hogy ha az egyes t u d o m á n y o k területéből kiemelkedő szakemberek időről-időre elő­ adásokat t a r t a n á n a k , milyen lenne az érdeklődés, a következő összesített képet k a p t u k : biztosan részt vennék rajta valószínűen részt vennék rajta ingadoznék valószínűen nem vennék részt biztosan nem vennék részt nem t u d o m válasz nélkül

571 600 116 66 68 127 153

személy (33,57%) személy (35,27%) személy ( 6 , 8 2 % ) személy ( 3 , 8 8 % ) személy (4,00%) személy ( 7 , 4 7 % ) személy ( 8 , 9 9 % )

A m i n t látjuk, a kérdezettek 6 8 , 8 4 % - a (tehát majdnem háromnegyed része) igenlő feleletet adott. E z t a tömegesen jelentkező óhajt annál is komolyabban kell tudomásul vennünk, mivel egyrészt az ilyen irányú képzésben nem nagyok a tapasztalataink (ha volt is bizonyos m u n k a ­ körökön belül eddig állandó, a „világszínvonallal" lépést tartó, perma­ nens képzés, az csak k i m o n d o t t a n néhány kimagasló szakemberre v o n a t ­ kozott, a termelő munkásokra szinte egyáltalán nem), másrészt pedig a feleletet adók t u d a t á b a n voltak annak, hogy az ilyen képzés nem ad újabb „ p a p í r t " , h a n e m csakis a termelés minőségében fogja gyümölcsöz­ tetni a befektetett m u n k á t . Igen érdekesek azok a konkrét tárgykörök, melyeket maguk a kérde­ zettek javasolnak a különféle szakmákban történő permanens képzéssel kapcsolatban. Látszik belőlük, hogy a munkások igenis komolyan érdek­ lődnek minden új technikai, technológiai megoldás iránt, ami előbbre vinné, gazdaságosabbá és világviszonylatban is elfogadhatóbbá tenné a termelést. Érdemes megemlíteni, hogy ilyen irányú szervezett, permanens képzés m á r ezidáig is folyt néhány szabadkai munkaszervezetben, a lehető meg­ oldások mindkét formájában: csoportosan is, meg egyénileg is. A kimon­ dottan „nem"-mel felelők egy része valószínűen ezért is adott ilyen v á ­ laszt, mert inkább híve az egyéni úton történő továbbképzésnek. Az ilyen

irányú gyakorlatot mindenképpen el kell ismernünk, sőt segítenünk is kell, különösen, amikor sajátos tudományos m u n k á r ó l van szó, főleg a kutatások í 11. a szűkebb körű specializálódás esetében (pl. a k ó r h á z , a Közgazdasági Fakultás, a „Sever", stb. esetében). 2. Az eszmei-politikai képzés iránt is meglepően nagy a kérdezettek érdeklődése, bár az összesített pozitív óhajok ill. kívánságok itt még mindig nem a d n a k kielégítő képet ( 5 7 , 6 4 % ) . Számolnunk kell azzal, hogy az ilyen irányú képzés szükségességéről hosszú éveken keresztül „felülről" jött i n d í t v á n y o k k a l , kissé k a m p á n y s z e r ű „ezt is meg kell csinálnunk" m ó d o n a k a r t u k meggyőzni a m u n k á s o k a t — és az eredmény sohasem volt kielégítő. A z önigazgatási szervek erősödésével, a mind nagyobb számú termelőmunkás állandó és folyamatos bevonásával ezeknek a szerveknek a munkájába ill. mind a gazdasági, mind pedig a társadalom-politikai élet minden problémájának a megoldásába, az azokról való döntésekbe, maguk a m u n k á s o k bizonyosodtak be arról, hogy alapos eszmei-politikai képzettség nélkül nem lehetnek körültekintő, jobb és szebb holnapot építő önigazgatói ennek a társadalomnak. Ez pedig óriási haladás! Ezzel a tudatosodási folyamattal m a g y a r á z h a t ó , hogy ma m á r nem k ö n n y ű a felnőttképző intézményeknek olyan m u n k a f o r m á k a t és p r o g r a m o k a t meg­ alkotni, melyek funkcionálisak is, általánosak, de u g y a n a k k o r specifiku­ sak is, s pillanatnyilag valóban kiegészítik egyrészt a tornyosuló igénye­ ket, másrészt pedig a sokszor igen heterogén összetételű oktatási csoportok lehetőségeit. H a m a még egyáltalán említeni lehetne olyan képzési formát, ahol a t a n u l m á n y o k bizonyos fokának befejezésével állíthatnánk, hogy utána valóban sokáig nem sok tennivalónk lesz az elsajátított tudás pótlása terén, ezt semmiféleképpen sem tehetnénk meg az eszmei-politikai k é p ­ zésnél. Mert — legyen szó a k á r a legmagasabb fokú ilyen irányú képzésről is — a ma megtanult tényanyag a szó szoros értelmében h o l n a p m á r hiányos, esetleg egyoldalú lesz, s annak pótlása elkerülhetetlen. íme az összesített feleletek aránya arra a kérdésre, hogy a kérdezettek érdekelve v a n n a k - e saját eszmei-politikai továbbképzésükben! nagyon érdekelt érdekelt igenis, nem is nem v a g y o k érdekelt egyáltalán nem vagyok érdekelt válasz nélkül

344 1361 631 264 123 235

személy (11,63%) személy (46,01%) személy (21,33%) személy (8,92%) személy (4,16%) személy (7,94%)

3. Ami a szakképesítésre v o n a t k o z ó igényeket és szükségleteket illeti, megállapíthatjuk, hogy — az elmúlt néhány év tapasztalatai alapján —

magasabb pozitív százalékszámra számítottunk (jelen esetben ez „csak" 5 4 , 7 4 % ) . Persze, számolnunk kell azzal, hogy egyrészt v á l t o z o t t általá­ nos felfogásunk a néhány évvel ezelőtt még a mindig első helyen emlí­ tett mindenároni „diplomaszerzés" terén, másrészt pedig — számos in­ tézmény hozzájárulásával — bizonyos mértékben javult is a foglalkoz­ t a t o t t a k szakmai struktúrája (ifjabb generációk megjelenésével, a m á r m u n k á b a n levők szakmai kiképzésével). A z említett összesített adatban benne van minden fokozatú szakmai továbbképzési óhaj ill. szükséglet (kezdve a még mindig igen népszerű „belső" szakképesítéstől, a kiképzésen, majd közép és főiskolai képzésen át egészen a tudományos fokozatok elnyeréséig), de benne található min­ den emberi emóció, vágy, talán sokaknál soha be nem teljesülő homályos továbbhaladási ambíció is. Ezt az adatot egyelőre még nem sikerült összehasonlítanunk az egyes munkaszervezetek tényleges helyzetével és valós szükségleteivel. Hisszük, hogy e két adat között nagy eltérések lesznek. N e m célja ennek az írásnak boncolgatni a m á r m u n k á b a n levők szak­ képesítésével kapcsolatos pillanatnyi helyzetet és az azzal járó száz meg száz problémát, de kénytelenek v a g y u n k r á m u t a t n i arra, hogy éppen a sok tisztázatlan kérdés jelenti mind a munkaszervezeteknek, mind pedig az egyéneknek a legkomolyabb a k a d á l y t a helyzet mielőbbi tisztázása terén. Mert, lényegében, mit k a p az a munkaszervezet (és azon belül az érdekelt személy), ahol a most érvényben levő személyi jövedelmekre vonatkozó társadalmi megállapodás „ m i a t t " 1—2 hónapos ún. belső szakképesítési tanfolyamokat szerveznek, csakis azért, hogy bizonyos szá­ zalékkal növelhessék az egy feltételes munkásra járó személyi jövedelem határát? Hiszem, hogy nem sokat. Egy másik probléma az, hogy még mindig nem h a t á r o z t u k meg t a r t o ­ mányi rendelkezéssel, melyek azok a szakmák, amelyeknél érdemes, lehet­ séges és ajánlatos belekezdeni a munkások aránylag rövid ideig t a r t ó képzésébe, s melyek azok, ahol ennek semmi értelme nincs. Márpedig, mindezek a kérdések tisztázása nélkül, valamint a munkaszervezetek pontos és munkahelyekre részletezett fejlesztési terve h i á n y á b a n nem sok hasznát vesszük az igen sokat m o n d ó oktatási szükségletek feltárásának. A meglehetősen rászoruló szabadkai gazdasági élet azonban elsősorban munkásai szakképzettségének növelésével léphet előre (hiszen csak a sza­ badkai község munkaszervezeteiben 13 794 szakképzetlen munkás dolgo­ zik, ez pedig a foglalkoztatottak 29 százaléka!). Hisszük, hogy ezt a problémát csak társadalmi megegyezéssel tudjuk helyes mederbe terelni, mely megegyezést az érdekelt munkaszervezeteknek és a felnőttképző in­ tézményeknek kell megalkotniuk. 4. Társadalmi valóságunk egy másik eléggé tisztázatlan oktatási for-

máját képezi az általános kultúrképzés. Illetve: talán ezen a téren talál­ kozunk a legnagyobb elhanyagoltsággal, szervezetlenséggel, ésszerűnek nem éppen m o n d h a t ó és nem nagy tömegeket mozgató tevékenységgel. Iskoláink, ahonnan az ilyen, vagy olyan fokozatú munkásság kikerült, tantervükben és programjaikban nem éppen dicsekedhetnek a rendszeres alapkultúra, általános emberi kultúra fejlesztési lehetőségeivel (az egész­ ségügyi, lakás-, közlekedési, munka-, művészeteket ápoló, rekreációs, stb. kultúra hiányára gondolunk elsősorban), a munkaszervezetek többségében pedig ezzel kapcsolatban olyan felfogás uralkodik, hogy ez elsősorban az emberek magánügye, ill. bizonyos mértékben a szakszervezeti csopor­ tok sokszor D o n Quijoté-i problémája (ti. az, hogy járnak-e az emberek színházba, olvasnak-e irodalmat, élvezik-e és teremtik-e környezetükben a szépet stb.). N e m szándékom szembeszállni azzal az általam is helyes­ nek t a r t o t t felfogással, miszerint nálunk nem adni kell a munkásságnak a kultúrát, mert hiszen az az övé, csak azt szeretném ezzel kapcsolatban leszögezni, hogy v a n n a k abban a kultúrában bizonyos általános tények és alapelvek, melyeket születésünkkor nem hozunk magunkkal, s melyeket eszerint valahol rendszeresen el kell sajátítanunk, hogy aztán (ill. p á r h u ­ zamosan is) újabb és újabb igényeink, szükségleteink alakuljanak ki. H a az általános kultúra hiányáról szóltam, elsősorban erre gondoltam. Csakis a fenti módon végezhetünk generalizációt az oktatási szükség­ letek felmérésében k a p o t t — több esetben nagyon gyenge képet festő — helyzetről. Szolgáljon alátámasztásképpen néhány adat a felmérésből! — A 37 munkaszervezeti káderosztálytól k a p o t t válasz szerint csak 6 munkaszervezetben v a n n a k meg a feltételek az általános kultúrm u n k á r a , 4-ben részben v a n n a k meg, 27-ben pedig „erre nincsenek feltételek"; — A 2825 anketírozott személy közül csak 287-en olvasnak szépiro­ dalmi műveket; 1526 személy „Szívesen olvasna, de nincs ideje"; 255 kérdezett „nem szeret olvasni"; 757 pedig „egyáltalán nem olvas semmit" (mellékesen jegyezzük meg, hogy a 287 olvasó leg­ többje a bűnügyi regényeket szereti olvasni); — A 37 munkaszervezet egyikében sincs egyetlen személy sem hiva­ tásból megbízva azzal, hogy a munkaszervezet munkásainak kultúréletén tevékenykedjék stb., stb. Különben arra a kérdésre, hogy ha széles körű lehetőség nyílna a sok­ oldalú kultúrtevékenységre és képzésre a munkaszervezeten belül, bekap­ csolódnának-e abba, a kérdezettek 42,69 százaléka adott pozitív választ, 2 3 , 4 7 % - a nem válaszolt a kérdésre, s csak 1 0 , 0 5 % veti el kategorikusan ezt a lehetőséget.

T a r t o m á n y i viszonylatban most v a n folyamatban a kultúrtevékenységről szóló társadalmi megegyezés szövegének a megvitatása. Reméljük, hogy az lényegesen változtatni fog a jelenlegi helyzeten, s institucionálisan és szervezetten ad majd lehetőséget a különféle oktatási és kultúr­ intézményeknek a munkaszervezeteken belüli hathatósabb tevékenységre. 5. A főiskolai és egyetemi képzés szükségleteit külön m u t a t t a ki a felmérés a közép- és főiskolai fokozatú szakkáderekre, külön a szakkép­ zett ill. magasan szakképzett munkásokra v o n a t k o z t a t v a . Ilyen irányú gyakorlata és tapasztalata városunknak is van, hiszen csak az utóbbi évek során több mint 350 ember diplomáit ilyen úton valamelyik egyetemen ill. főiskolán, köszönve azt többek között annak, hogy a Munkásegyetem megszervezte számukra a módszeres t o v á b b t a n u ­ lási lehetőségeket, kapcsolatba lépve az ország igen távoli vidékein mű­ ködő egyetemekkel is (Nis, Szarajevó, régebben Rijeka, stb.) Mivel városunk főiskolai és egyetemi hálózata még mindig igen szegé­ nyes, ez az oktatási forma a jövőben is még hosszú ideig szükséges lesz. Különben ezt bizonyítják a felmérés adatai is, hiszen a közép- és főisko­ lával rendelkező kérdezettek 3 7 , 6 5 % - a nyilatkozott úgy, hogy t o v á b b akarja folytatni tanulmányait, ö r v e n d e t e s tény az, hogy a szakképzett és magasan szakképzett a n k e t í r o z o t t munkások közül is 3 6 , 4 5 % szeretne továbbtanulni (mellékesen jegyezzük meg, hogy ezek nagy része idő­ közben már látogatja is azokat a féléves tanfolyamokat, melyeknek célja a munkásiskolát végzett személyek alapos elméleti felkészítése a főiskolai t a n u l m á n y o k sikeres végzésére). Kellemes a d a t k é n t szolgálhat ezen a he­ lyen az a tény, hogy a munkások főiskolai ill. egyetemi továbbtanulásával kapcsolatban a munkaszervezetek többsége is megadja a „legmesszebb­ m e n ő " támogatást. 6. Ebben a rövid bemutatásban készakarva h a g y t u k az utolsó helyre az általános (elemi) iskolai képzéssel kapcsolatos felmérési eredményeket. Ugyanis, szeretnénk hinni azt, hogy most m á r valóban csak átmeneti jel­ legű és szinte belátható ideig t a r t ó problémája ez városunknak. Igaz, különféle okokból kifolyólag, szinte a felszabadulástól kezdve alig v á l ­ tozott nálunk a k á r az írástudatlanok, a k á r pedig a nem teljes elemi iskolai végzettséggel rendelkező személyek száma, de az is tény, hogy községünk területén főleg az utóbbi 6—8 év alatt több mint 10 000 felnőtt fejezte be a teljes elemi iskolát, s nap mint nap érezhetően csökken az erre a k é p ­ zésre rászorulók száma. U g y a n a k k o r szinte megszűntnek tekinthetjük az állandó „ u t á n p ó t l á s " eddigi legkomolyabb forrását azzal, hogy az általá­ nos iskolák m á r két éve kötelesek gondot viselni a gyermek iskoláztatá­ sáról, egészen a tanuló 17 éves koráig. Mégis, még ma is több mint 6000 ilyen iskolai végzettség nélküli sze­ mély dolgozik a község munkaszervezeteiben (a legutóbbi népszámlálás

községünk területén 19 297 elemi iskolai végzettség nélküli felnőtt sze­ mélyt m u t a t o t t ki). A felmérésben részt vett 41 munkaszervezetben összesen 627 olyan sze­ mélynek kértük ki a véleményét, akik koruknál és munkahelyüknél fogva alkalmasak (talán: kötelesek is) lennének az általános iskola elvégzésére. Közülük 223-an (35,57%) jelentették ki, hogy szándékukban áll ezt h a ­ marosan megtenni; 289 kérdezett (46,09%) „nem"-mel válaszolt, 115-en pedig (18,34%) semmilyen választ nem a d t a k . Társadalmi vonatkozásban nagyon meglepő az utóbbi két kategória válasza, hiszen ez majdnem azt jelenti, hogy az érdekeltek k é t h a r m a d a nem látja szükségét még az elemi iskola befejezésének sem. Igaz, ezek az idősebb(?), 30—40 év közötti, nagyon alacsony munkabeosztású és személyi jövedelmű munkások. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az egész társadalomnak, de elsősorban az illető munkaközösségeknek ebbe egyszerűen csak bele kell nyugodniuk. Semmivel sem m a g y a r á z h a t ó az a tény, hogy ezek a munkások közül sokan kijelentik: ők a munkaszerve­ zettől ilyen irányban semminemű támogatást nem k a p n a k . Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy önigazgatási szocializmusunk, ahol az ember a legnagyobb érték, megengedheti-e, eltűrheti-e egyes emberek ilyen háttérbe szorítását, csakis azért, mert „ a n n a k idején" azoknak — ki tudja, h á n y ezer és ezer okból kifolyólag — nem volt módjuk még elemi iskolába se járni? 7. összegezve az oktatási szükségletek felmérése alapján k a p o t t ada­ tokat, a következő rangsort kapjuk az említett képzési módokkal k a p ­ csolatban: 1. helyen áll a permanens képzés 68,84%-os igénnyel, 2. helyen áll az eszmei-politikai képzés 57,64%-os igénnyel, 3. helyre a szakképesítés került 54,74%-os igénnyel, 4. helyen az általános kultúrképzés áll 42,69%-os igénnyel, 5. helyen áll a közép- és főiskolával rendelkező dolgozók főiskolai, ill. egyetemi képzése 37,65%-os igénnyel, 6. helyet foglalja el a szakképzett munkások főiskolai és egyetemi képzése 36,48%-os igénnyel, s 7. helyre került az általános iskolai oktatás 35,57%-os igénnyel.

V. Befejező

általánosítások

1. Tekintettel arra, hogy ez a felmérés volt az első ilyen jellegű próbál­ kozás városunk munkaszervezeteiben, t u d a t á b a n vagyunk az egész m u n k a

hiányosságainak is: a felmérés aránylag igen kisszámú embert ölelt fel (a lakosság 5—6 százalékát), túlságosan általános és így nem ad képet az egyes munkaszervezetek konkrét tennivalóiról az oktatás terén. 2. A felmérés során beigazolódott, hogy munkásaink igenis érdekelve v a n n a k a képzés minden formája iránt, s az arra h i v a t o t t a k n a k kell meg­ találniuk a legmegfelelőbb m ó d o k a t a szükségletek mielőbbi kielégítésére. 3. Mivel az oktatási szükségletek nagyban függnek az érdekeltek életés m u n k a k o r á t ó l , az eddigi szakképzettség fokától, a munkás m u n k a ­ szervezeti funkciójától, a személyi jövedelem nagyságától, számos családi lehetőségtől, az egyének társadalom-politikai aktivitásától, a munkaszer­ vezet távlattervétől stb., a további konkrét felméréseknek olyan irányban kell haladniuk, hogy a munkaszervezetek minden egyes munkásáról pon­ tos felmérési adataink legyenek (mint amilyet a Munkásegyetem p á r h u ­ zamosan ezzel a felméréssel elkészített a „ Z o r k a " számára). 4. A felnőttképző intézményeknek (nemcsak a Munkásegyetemre gon­ dolunk itt), a k a p o t t a d a t o k alapján, minél előbb hozzá kell fogniuk az oktatási szükségletek valóra váltásához, amit persze alapos, komoly és körültekintő andragógiai előkészületeknek kell megelőzniük. Szabadka, 1974

augusztusa

Jegyzetek 1

2

3

4

5

Jaccard, Neophodnost investiranja u ljude (fordítás), „Univerzitet danas", Beograd, 5/1965, 22. old. Statistički godišnjak Jugoslavije, 1962. 57. old. Dokumentacioni materijal Saveznog zavoda za statistiku, Bgd., 1962. A szabadkai Munkaközvetítő Intézet jelentés* az 1973. év aktív dolgozóiról a község területén A felméréssel kapcsolatos összes adatot Milenko Smiljanié, diplomáit szocio­ lógus „Istraživanje obrazovnih potreba u opštini Subotica" című, a szabad­ kai Munkásegyetem 1974-ben kiadott, munkájából mentettem.

Rezime Društveno-ekonomska potreba obrazovanja (na osnovu jednog istraživanja) / — Stepen obrazovnosti

odraslih

radnika uslovljava stepen ekonomskog

razvitka

Treća privredna revolucija (korišćenje atomske energije, automatizacija) nemi­ novno zahteva od svih zemalja da obavezno vode računa o stalnom, svestranom i temeljnom obrazovanju svojih radnih ljudi. Zbog toga je danas ustaljena praksa da se stepen pismenosti u širem smislu izjednačava sa stepenom ekonomskog razvitka jedne zemlje — i obratno. Savezna skupština u svojoj nedavno izdatoj „Rezoluciji" potencira i kod nas problem obrazovanja ljudi, ističući da svi činioci „ . . . treba da u buduće siste­ matski i usklađeno razvijaju permanentno obrazovanje uz rad . . ." Iako smo nezadovoljni momentalnom obrazovnom strukturom naših radnih ljudi, moramo istaći ogroman napredak u tom pogledu naročito poslednje 2—3 decenije (dok je broj nepismenih u Jugoslaviji 1921. g. iznosio 50%, 1931. g. 44%, dotle se taj broj 1959. g. smanjio na 25,4%, a 1961. g. na 19,7%; slična je situacija i u pogledu stručnosti naših radnih ljudi). Opšta i stručna obrazovanost naših radnika još ni danas nije na potrebnom nivou. Poznavajući naučna dostignuća američkih (E. Denison, H. Clare), nor­ veških, sovjetskih (Strumilin) i drugih naučnika u dokazivanju vrednosti obra­ zovanja na polju unapređenja proizvodnog procesa, i naša zajednica mora što pre uticati na izmenu obrazovne strukture naših radnih ljudi. // — Istraživanje

obrazovnih

potreba u Subotici

Subotička je privreda sve do zadnjih vremena samo tražila .sebe: bila je rasparčana, jednostrana i relativno nerazvijena. Pitanja stručnosti zaposlenih kadrova nisu sistematski i permanentno rešavana. Zbog nepostojanje čvrstih razvojnih planova u radnim organizaoijama stručno, opšte-kulturno, idejno-političko i per­ manentno obrazovanje radnika je vršeno stihijski, neracionalno. Toj su situaciji doprineli, nesumnjivo, i nerešeni problemi u našem školskom sistemu. Radnički univerzitet u Subotici je pre godinu dana otpočeo istraživanje obra­ zovnih potreba zaposlenih radnika u našoj opštini, sa ciljem da bi u buduće svoj rad mogao tako organizovati da to najviše odgovara zaposlenim radnicima naše zajednice. ///

— Predmet istraživanja,

populacija i metode

Predmet: potrebe na polju osnovnog, opšte-kulturnog, stručnog, idejno-političkog i permanentnog obrazovanja kao i vanrednog studiranja zaposlenih. Populacija i uzorak: od 47.530 zaposlenih radnika konkretno ispitivanje potreba da se izvrši na oko 5—6% ovog broja u 41 radne organizacije. Metode: anketa, intervju i analiza dokumentacija. U izboru uzroka u 41 radne organizacije vođeno je računa o zastupljenosti svih kategorija populacije sa svim svojim bitnim karakteristikama (pol, starost, godine službe, stručnost, funkcije u proizvodnji i samoupravljanju, društvenopolitička angažovanost, lični dohodak, itd.).

/V — Rezultati

istraživanja

1) U vezi permanentnog obrazovanja 68,84% anketiranih želi biti uključen u sve vidove tehničkog i tehnološkog napretka proizvodnje, uz pomoć stalnog i sistematskog obrazovanja. Permanentno obrazovanje mora da se odvija i in­ stitucionalno i pojedinačno-individualno. 2) 57,64% anketiranih radnika se izjasnilo za potrebe raznih vidova idejnopolitičkog (marksističkog) obrazovanja s ciljem da u svakom pogledu što pre postanu dobri samoupravljači čitavog našeg društva. 3) Stručno obrazovanje je još i danas vrlo aktuelno među zaposlenima. To dokazuje broj radnika (54,74%) koji žele steći odn. upotpuniti svoju stručnu spremu. 4) Iako je momentalno najnesistematičnije i najneefikasnije opšte-kulturno obrazovanje, 42,69% anketiranih želi da se uključi u taj vid obrazovanja, prvenstveno unutar svojih radnih organizacija, koje dosada u tom pogledu nisu mnogo uradile. 5) Vanredno studiranje na višim i visokim školama, fakultetima je vrlo po­ pularno kako među službeničkim kadrom (37,65%) tako i među kvalifikovanim i visokokvalifikovanim radnicima (36,45%). 6) U vezi sa osnovnim obrazovanjem zaposlenih procenat zainteresovanih radnika je najmanji (35,57%); iz nepoznatih razloga (a razlozi često leže kako u stavovima radnih organizacija tako i radnika) 46,09% za ovo obrazovanje potencijalnih radnika „nije" zainteresovano. V — Završna

uopštavanja

Pošto je ovo istraživanje bilo dosta uopšteno, dalja istraživanja treba nastaviti konkretno za pojedine radne organizacije. O obrazovnim željama svakog zapo­ slenog radna organizacija mora imati detaljnu sliku, tako će se moći individualne želje i zajedničke potrebe najsretnije objediniti. Institucije za obrazovanje odraslih (ne samo Radnički univerzitet) moraju što pre svoju obrazovnu-vaspitnu delatnost tako organizovati da bi time maksimalno mogli udovoljiti zahtevima zaposlenih odn. čitave naše zajednice.

Summary Socio-economic necessities of adult education (Based on an investigation) /. Economic Development

Conditioned

by The Level of

Education

The third economic revolution (use of atomic power, automation) imposes upon all countries the necessity of paying continous and great attention to versatile and thorough education of workers. Today, the degree of education is gene­ rally compared to the degree of economic development of a country. In a recent resolution of the Federal Assembly the problem of adult education is being

emphasized: „ . . . in future all workers engaged in the production should be systematically and harmoniously educated." Although the present level of education in this country is not satisfying, great progress has been made in the last two, or three, decades. The rate of illiterate persons in Yugoslavia was 50% in 1921, 4 4 % in 1931. In 1959 the rate was reduced to 25,4% and in 1961 to 19,7%. The precentage of the skilled labour was similar to that of literacy. The level of general education and specialization among the workers in this country is still not satisfying. American (E. Denison, H . Clare), Norwegian, Soviet (Strumilin) and other authors have clearly shown that any advance in the process of production is dependant on the level of education among wor­ kers. It is quite evident that the education of the working people in this country must be raised to a higher level. // Investigation

of Educational

Needs in Subotica

Until recently the authorities in Subotica were concerned with internal prob­ lems of the development of industry which had been characterized by frag­ mentation, one-sidedness and relative underdevelopment. No systematic atten­ tion was being paid to professional training. Since there existed no firm plans for the development of professional and ideological training, the education of workers was unsystematic and uneconomical. This was largely due to the unsett­ led problems of the total educational system. In 1973 the Centre for Adult Education in Subotica started an investigation in the educational needs of workers in this community. The main objective of the project was to establish criteria which wold help organize the adult edu­ cation programmes that would best meet the needs of the workers employed in that community. III Objectives, Population,

Methods

The Objective: the objective of the project was to examine the needs for ele­ mentary, general, cultural, professional, ideological and political education of workers. It was also necessary to examine the possibilities of part-time college education of workers. Population and Sample: In Subotica there were 47,530 workers employed in the working collectives at the time when the investigation was carried out. Five to six percent of the total number of workers, working in 41 collective, were examined. Methods: questionnaires, interviews, analysis of material. When choosing the sample it was necessary to include in it representatives of all cathegories of population with all essential characteristics (sex, age, length of service, specialization, position, engagement in selfmanagement, socio-political engagement, income, etc.). IV Results of

Investigation

(1) 68,84% of those polled wanted to take part in all forms of the permanent and systematic education, the result of which would be technological progress. This kind of education should include both institutional and individual work.

(2) 57,64% recognized the need for ideologiacal and political education (based on Marxism), the aim of which is to anable workers to take part in self-mana­ gement an a larger and more effective scale. (3) The needs for professional training are still great among the workers. This was proved by the faot that 54,74% of the workers wanted to improve their qualifications. (4) The general education of workers has been least systematic and least effective. Still 42,69% of those polled would like to join courses in general education, primarily within the frames of their working organizations. So far nothing has been done to promote this kind of workers' education. (5) Part-time college education is very popular both among skilled workers (36,45%) and office employees (37,65%). (6) A large portion of unskilled workers lacks even the elementary education. Still, 46,09% of such workers were „not interested" in acquiring it. The reasons for this are not easy to determine, but some are to be found both in the wor­ kers themselves and in their working organizations. V

Conclusion

The character of the present investigation has been very general. Further and more detailed investigations should be carried out by individual working orga­ nizations. Special attention ought to be paid to each worker so that the common needs might meet individual desires. Institutions for adult education (not only workers' universities) aught to orga­ nize their activities in such a way that both workers' wishes and common needs can be satisfied.

Dragan G. Nicic

MARX ÉS ENGELS DIALEKTIKUS MATERIALISTA VILÁGNÉZETE ÉS A MÜVEIKBEN REJLŐ KIBERNETIKAI ELEMEK

A kibernetika, mint t u d o m á n y nemrégen jelentkezett. Elkerülhetetlen volt, hogy a műszaki, társadalmi és gazdasági fejlődés, v a l a m i n t egyes elméleti t u d o m á n y o k (matematikai logika, információelmélet, valószínűségszámí­ tás stb.) olyan meghatározott színvonalat érjenek el, amelynek folytán a kibernetika kifejezetten meghatározhatja kutatási t á r g y á t és módszereit, felállíthatja hipotéziseit, felismerhessen meghatározott törvényszerűségeket és kifejthesse tevékenységi körének problémáit. Bizonyos kibernetikai ele­ mek megelőzése, azonban fellelhető, a kibernetika, mint külön t u d o m á n y megjelenése előtt, egyes t a l á l m á n y o k b a n és elméleti v í v m á n y o k b a n (a gabonaáramlásnak garat útján való szabályozása a szélmalomban és a primitív vízimalomban, W a t t forgattyús gőzszabályozó szerkezete a gőz­ gépnél, az ingaóra, számos példa és következtetés az elméleti t u d o m á ­ nyokban — például D a r w i n evolúcióelmélete stb.). Az első ipari f o r r a d a l m a k folyamán a termelőerők gyors fejlődésének, a t u d o m á n y fejlődésének, filozófiai örökség létesülésének és a h a l a d ó m u n ­ kásosztálynak „ m a g á b a n v a l ó " osztályból „ m a g á b a v a l ó " osztállyá történő átalakulása időszakában, M a r x és Engels megalkották a dialektikus ma­ terializmus filozófiáját — a proletariátus eszmei fegyverét a kizsákmá­ nyolás és az elnyomás elleni, v a l a m i n t az emberi társadalom előtörténe­ tének túlhaladásáért való h a r c á b a n . A német klasszikus filozófia, az angol politikai gazdaságtan és a francia utópista szocializmus racionalista tar­ t a l m á n a k különválasztásával, és a korabeli t u d o m á n y és technika tapasz­ talatainak elfogadásával M a r x és Engels meglelték az alapot gazdag tartalmi, az egész valósághoz alkotó-forradalmi hozzáállással elválasztha­ tatlanul összekapcsolódott új világnézet kialakításához és fejlesztéséhez. M á r a gondolkodás dialektikájának K a n t t ó l Hegelig terjedő fejlődési útján (sok materialista példával az utóbbinál), Smith, Ricardo és más angol polgári közgazdászok munkaérték-elméletében, Saint-Simon és a

többi utópista szocialista egyes nézeteiben, Sohleiden és Schwamm bioló­ giai felfedezéseiben, Joule és Mayer, a hő mechanikai egyenértékének meghatározásához való hozzájárulásában, D a r w i n n a k az élő világ evo­ lúciójáról szóló tanításában — minden dialektikát t a r t a l m a z ó v í v m á n y ­ ban, tekintet nélkül arra, hogy alkotóik tudatosak voltak-e vagy sem — nyilvánvaló bizonyos kibernetikai kategóriák és viszonyok rejtett meg­ előzése (például az indítékok és visszahatások, kölcsönhatások, informá­ ciók és hasonlók). E viszonyokból kiindulva és túlhaladva a bennük levő idealista és mechanikus korlátozásokat, M a r x és Engels a dialektikus materialista világnézeten át a kibernetikai kategóriák és elemek m a t e ­ rialista alapon n y u g v ó megelőzését nyújtották. Megkíséreljük megvilágí­ tani és kifejteni a leglényegesebbeknek a dialektikus materialista világ­ nézettel való szükségszerű és elválaszthatatlan összefüggését. 1. M a r x és Engels tanítása értelemszerűen t a r t a l m a z lényeges tételeket a rendszerekről általában, és külön a dinamikus rendszerekről (vagyis azokról a rendszerekről, amelyek olyan belső ténykedések hatása követ­ keztében változnak, melyek kölcsönösségébe egyes külső hatások is be­ kapcsolódnak). A marxizmus klasszikusai, mind a természetben, mind a társadalomban sok dinamikus kibernetikai kapcsolatot és viszonyt fedez­ tek fel, h a b á r ezeket, érthetőleg, nem jelölhették meg kibernetikai szak­ kifejezésekkel. Vegyük például a marxizmus alapítói szemléletét a társadalmi a l a p n a k (termelőerők és termelési viszonyok) a szellemi v í v m á n y o k r a , illetőleg a társadalom szellemi felépítményére való hatásáról. A marxizmus alapítói megállapították az egységes dinamikus rendszernek, mindennek mindenre való kölcsönhatásának egyetemességében való létezését, melyben a társa­ dalmi alapban végbemenő változás és tökéletesedés kihat a társadalom szellemi felépítményének lényegére, t a r t a l m á r a és formáira, a szellemi fel­ építmény pedig megfordítva, ismét h a t saját alapjaira azzal, hogy végső fokon a társadalmi alapban bekövetkezett változások a döntők. M a r x és Engels r á m u t a t t a k a belső és külső változások viszonya és az említett (és egyébként minden más) rendszerre, az a d o t t helyzetben való hatása felfedésének szükségességére, hogy a rendszer megismerésen keresztül a konkrét akciók a legcélszerűbbek lehessenek. A marxizmus alapítóinál megtalálhatjuk a rendszer és az elemek k ö ­ zötti különbség viszonylagosságának értelemszerű felfedését azaz a kri­ tériumoknak arra v o n a t k o z ó kapcsolatba hozását, hogy kutatási szinten mit kell rendszernek, és mit elemeinek tekinteni. T a n í t á s u k b a n például a társadalom általában rendszerként, a társadalmi-gazdasági alakulatok pe­ dig a rendszer elemeiként v a n n a k jelölve, amikor a társadalom, mint egész mozgásának és fejlődésének tanulmányozásáról v a n szó — míg a társa­ dalommal az egyes társadalmi-gazdasági alakulatok szintjén való vizsgá-

latában ezek, mint rendszerek jelentkeznek, saját elemeikkel és hasonlóan. N y i l v á n v a l ó , hogy a rendszer és elemei közötti különbségek viszonyla­ gosságai az általános, különleges és egyes dialektikájának külön esetei. 2. M a r x és Engels tanítása értelemszerűen t a r t a l m a z z a az egyszerű és összetett rendszerekről szóló nézeteket. A marxizmus alapítói értelem­ szerűen megkülönböztetik az egyszerű rendszereket az összetettektől, nemcsak az elemek száma alapján (melyeket sohasem veszik abszolútnak, hanem pontosan definiált álláspont alapján állapítják meg), h a n e m az illető elemek szervezettségének módja szerint is. ő k , például, t u d o m á ­ nyosan bebizonyítják, hogy a társadalmi-gazdasági alakulatok t a n u l ­ mányozásával az egyes alakulatok jellegét nem egyszerűen a termelőerők mennyisége h a t á r o z z a meg, hanem ez függ a termelési m ó d t ó l is, vagyis a termelési módtól is, vagyis a termelőerőknek és a z o k n a k a viszonyok­ n a k fejlettségi fokától, amelyek az emberek között a termelés során k i ­ alakulnak, illetőleg a legszélesebb értelemben vett termelés szervezettsé­ gétől. Közismert az anyag szervezettségének lényegességéről szóló néze­ tük, amely az anyag megjelenési formáinak tökéletességi fokát illeti. A kifejtettek értelmében, a rendszer összetettsége, M a r x és Engels szerint viszonylagos. Az elemek mennyiségi és minőségi változásainak h a l m o z ó ­ dásával, v a l a m i n t szervezetük változásával, azonban megváltozik egé­ szében a rendszer minősége is és megfordítva, s a szüntelen mozgásban és fejlődésben örök rendszerek nem léteznek. A régi újjal való túlhaladásának törvényszerűsége itt is látható. 3. M a r x és Engels megközelítették azt az elgondolást, amelyet a k i ­ bernetikában a dinamikus rendszerek bemeneti és kimeneti vektorainak neveznek, amikor lényegében azt állították, hogy a környezet nem más, mint valóságos indítékok és visszahatások sokasága, a rendszer viselke­ dése általános jellegzetességet képez, amely megmutatja, hogy a rendszer mily módon reagál az indítékokra, és hogy a viselkedés területe a tér és idő viszonylatában a rendszer viselkedési formáinak összességét jelenti. Példaként említjük az áru értékének lótesülését, amiről M a r x a Tőke első fejezetében beszél. A termelési rendszer bemeneti nagyságát az emberi m u n k a (elvont m u n k a ) képezi. A kimeneti nagyságot az árumennyiség képezi, értékével együtt. A rendszer, tehát, a meghatározott bemeneti állapotnak m e g h a t á r o z o t t kimeneti állapotot (illetőleg a bemeneti visel­ kedési v o n a l n a k kimeneti viselkedési vonalat) juttat, s ezzel a termelési rendszer viselkedése a megfelelő viselkedési területen nyilvánul meg. A m u n k a nyelvén volna az indíték — az áru, értékével együtt — pedig a rendszernek a k o n k r é t környezetben való visszahatása. A folyamat dia­ lektikája az indíték és visszahatás kölcsönhatásában (amiről szó lesz), v a l a m i n t abban a tényben van, hogy a rendszer változatlansága csak viszonylagos, mert a rendszerek viselkedésüket megváltoztathatják.

4. A mechanikus felfogások ellentéteként, Engels, az erő fogalmának bírálatával — amelyet elsősorban szervezetünk bármely funkciója által okozott egyes változások becsempészett fiktív o k á n a k tekintett, azután e módszernek a külső világra való alkalmazásával, a külső világ minden jelensége o k á n a k is — jelentősen hozzájárult a mindennek mindenre való kölcsönhatásában, a visszaható folyamatokon át végbemenő ok és o k o ­ zati összefüggés megnyilvánulásáról szóló dialektikus szemlélethez. Az erő fogalmával, Engels szerint, mindent egyoldalúan fejeznek ki, a ter­ mészeti folyamatok a z o n b a n kétoldalúak, vagyis „legalább két hatóté­ nyező közötti viszonyon alapulnak, a hatáson és a visszahatáson" (lásd: Engels — A természet dialektikája, 79—80. oldal). A világegyetemben a dolgok folyamata nem lineáris, mert a benne levő rendszerek az a t t ­ rakció és repulzió kölcsönhatásán alapulnak, vagyis viszonylagosan stabil egyensúlyi állapotban v a n n a k . Engels számos természet- és társadalom­ vizsgálata értelemszerűen magában foglalja azt a tételt, hogy a rendszer viszonylagos stabilitása visszaható összefonódások útján valósul meg, me­ lyeknek a tulajdonsága, hogy megőrizzék a rendszert, vagyis, hogy meg­ h a t á r o z o t t h a t á r o k között megtartsák a rendszer változását. Engels sze­ rint, teljesen meghatározott szemlélet alatt az okozati láncolat csak meg­ közelítőleg jelentkezik. M a r x , például, az egyszerű és bővített újratermelés rendszereinek a tőkés gazdasági feltételei közötti komplexeivel szolgált. Az egyszerű újratermelést, M a r x , a következő séma alapján vizsgálja, amelyben c =

állandó tőke, v = változó (variábilis) tőke, m =

többlet és az értékesítés arány —

=

érték­

1 0 0 % . M a r x szerint az egyszerű

újratermelés két alrendszernek egy egységes rendszerben való összefüggési alakjaként mutatkozik. Tehát: RENDSZER

=

I. alrendszer + I. alrendszer

I I . alrendszer, és I I . alrendszer

ahol az I. alrendszer = termelési eszközök termelése, a I I . alrendszer = = fogyasztási cikkek termelése. M a r x példájában az évi össztermék a k ö ­ vetkező (valamely pénzegység millióiban): I. (termelési eszközök termelése) 4000 c + 1000 v + 1000 m = 6000 I I . (fogyasztási cikkek termelése) 2000 c + 500 v + 500 m = 3000 Az egyszerű újratermelésben, ahol az egész értéktöbbletet i m p r o d u k t í v módon fogyasztják el, M a r x megvizsgálja a szükséges csereműveleteket (figyelmen kívül h a g y v a a közvetítő pénzforgalmat), s h á r o m nagyjelen­ tőségű t á m p o n t o t k a p :

1) Az 500 v-t, a I I . osztály ( D N alrendszer) munkásainak munkabérét és az 500 m-et, ugyanezen osztály tőkéseinek értéktöbbletét fogyasztási cikkekre kell kiadni. D e értékük megvan abban az 1000 értékű fogyasz­ tási cikkben, amely a I I . osztály tőkéseinek kezében az általuk előlege­ zett 500 v-t pótolja, továbbá az 500 m-et képviseli. A I I . osztály mun­ kabérét és értéktöbbletét tehát a I I . osztályon belül ezen osztály termé­ keire váltják át. Ezzel az össztermékből eltűnik (500 v + 500 m) I I . = 1000 fogyasztási cikk. 2) Az I. osztály ( D N alrendszer) 1000 v + 1000 m-jét ugyancsak fo­ gyasztási cikkekre vagyis a I I . osztály termékére kell kiadni. Ki kell tehát cserélni a I I . osztály termékéből még fennmaradó, vele egyenlő összegű 2000 c állandó tőkerészre. Ennek ellenére a I I . osztály az 1. osztálytól azonos összegű termelési eszközt k a p , amelyben az I. osztály 1000 v + + 1000 m-jének értéke megtestesül. Ezzel a számításból kiesik 2000 c és (1000 v + 1000 m) I. M a r a d még 4000 I. c. Ez olyan termelési eszközökből áll, amelyek csak az I. osztályban használhatók el, ezen osztály elhasznált, állandó tőkéjé­ nek pótlására szolgálnak, s ezért az I. osztály egyes tőkései közötti köl­ csönös csere révén, mint az (500 v + 500 m) I I . a I I . osztály munkásai és tőkései közötti, illetve egyes tőkései közötti csere révén éppúgy kiesnek a számításból. ( M a r x : Tőke I I . , latinbetűs kiadás, 1947. 349—350. oldal). Mindezek a viszonyok (közvetlen és visszaható ágak) kölcsönös k a p ­ csolatokra m u t a t n a k , amelyek így á b r á z o l h a t ó k : I I . osztály — alrendszer

I. osztály — alrendszer

2000

Cl 4000

C2 2000

+ vl 1000

v2 500

+

+ +

1000

ml 1000

m2 500

Él +2000 4000

É2 + 1000 2000

6000

3000

M i n d k é t termelési osztály között sajátos input (külső okok hatása) — a u t p u t (az ok hatásának a szabályozó mértékre irányuló megnyilvánu­ lása) kapcsolatok n y i l v á n u l n a k meg, mert m i n d k é t osztály (alrendszer) egymás között a másik számára nélkülözhetetlen (az I. osztály számára a I I . osztály nélkülözhetetlen a munkaerő termelése és újratermelése, v a ­ lamint a tőkés egyéni fogyasztása szempontjából, a I I . osztály részére pedig az I. osztály nélkülözhetetlen az elhasznált állandó tőke pótlásá­ n a k szempontjából). E z azt jelenti, hogy az egyik osztály különböző autput-jai nélkülözhetetlenek a másik osztály input-jaiként és megfor­ dítva. A sémából látható az egyszerű újratermelés egyensúlyi viszonya: C2 =

vl

+

ml

H a s o n l ó módon sématömb révén ábrázolhatók a bővített újratermelés­ ben fennálló viszonyok is, amelynél a lényeges tényezők kölcsönhatásának nagyobb fokú összetettsége m u t a t k o z n a . 5. Az erő fogalmának, illetőleg hatása egyirányúságának bírálatával a marxizmus alapítói elvetették azt a felfogást, hogy a természeti és társadalmi történéseknél abszolút determinált folyamatokról v a n szó. Engels r á m u t a t arra, hogy a mechanikus szemlélet szerint minden ab­ szolút szükségszerű, s a külső szükségszerűségek alapján j u t n a k el a szük­ ségszerűség abszolút uralmáról szóló megismeréshez Laplace démona). Engels szerint azonban (A természet dialektikája — Véletlen és szük­ ségszerűség, 223—227. oldal) hiábavaló beszélni a véletlen abszolút sza­ bályozójáról, mert a mechanikus materializmus állításai nem vezetnek ahhoz, amit ez nyilatkozatszerűen hangsúlyoz; feltételezve az abszolút szükségszerűséget, ez a materializmus valójában a véletlen színvonalára süllyed. Engels értelemszerűen feltételezi, hogy a rendszer a visszaható összefonódás, a véletlen ellen harcol, amelyet nem t a g a d h a t meg. A kibernetikai viszonyok megelőzése révén a marxizmus alapítói ért­ hetőbbé teszik a rendezett rendszerek különféle típusait és értelemszerűen r á m u t a t n a k arra, hol és miként j u t u n k a véletlen hatásának a rendszer belső feltételeivel való összehangolásáig. „ A természettudományok, a k á r ­ csak a filozófia", mondja például Engels, „mindeddig teljesen figyelmen kívül h a g y t á k az emberi tevékenységnek a gondolkodásra gyakorolt h a ­ tását. Ök, egyfelől csak a természetet ismerik, másfelől csak a gondo­ latot. D e az emberi gondolkodás lényeges és legbensőbb alapját nem a természet, mint olyan képezi, hanem éppen, a természetnek az ember általi megváltoztatása. A z emberi értelem a n n a k a r á n y á b a n növekedett, ahogyan az ember megtanulta, hogy megváltoztassa a természetet. Esze­ rint a történelem naturálisa felfogása, amely szerint az emberre kizárólag a természet hat, és mindig a természeti feltételek h a t á r o z z á k meg törté-

nelmi fejlődését, egyoldalú és elfelejti, hogy az ember is visszahat a ter­ mészetre, hogy megváltoztassa, hogy maga teremtse meg a lét új felté­ teleit." (Engels: A természet dialektikája, K u l t ú r a kiadása, 1951, 237. ol­ dal). A rendszerekhez fűződő okok, tehát (Engels által adott példában az emberi gyakorlat dinamikus rendszerének a gondolkodásra gyakorolt ha­ tásáról van szó és megfordítva) lehetnek belsők (az ember gyakorlati ha­ tása) és külsők (természeti o k o k ) . A rendszer szervezési formájával k a p ­ csolatos belső okok a döntők a rendszer fenntartása és fejlesztése szem­ pontjából. H a Engels példájában csak a külső rendszerre gyakorolt hatását szemléljük, úgy tűnik, hogy a kauzalitás törvénye kérdésessé vált, mert a külső okok változásai a következményt (gondolkodást) nem változ­ tatják meg oly módon, ahogyan ez elvárható volna a mechanikus mate­ rializmus szempontjából. Engels példája éppen arra m u t a t , hogy a vissza­ h a t ó összefonódás rendszerében a külső okok megszabott h a t á r o k k ö z ö t t v á l t o z h a t n a k , anélkül, hogy az eredmény megváltozna (vagy pedig, ha eltérések voltak, gyorsan visszaáll a korábbi helyzet). Világos, hogy ha a rendszerek minél magasabb szervezettségi szinten v a n n a k , annál felsza­ b a d u l t a b b a k a külső hatások uralma, illetőleg a véletlen játéka alól, és teret a d n a k a külső okok n a g y o b b mérvű változásainak. A rendszerekben levő belső okok, lényegében, belső polaritásokat ké­ peznek, amelyek végső fokon egységük és összeütközésük révén, meg­ h a t á r o z z á k a rendszereket és fejlődésüket, és amelyek ellentétbe kerülnek a külső okokkal, amelyek egymás k ö z ö t t szintén ellentétesek. Minden visszaható összefonódású rendszer belső polaritását, nyilvánvalóan, egész­ ként tárja fel. E polaritás összetevői: A) a kauzális v o n a l : i n p u t — a u t p u t és B) a következmények az o k r a való visszahatása (a pozitív visszaható összefonódásnál a következmény és az ok tömegének növelése, a nega­ tívnál ezek csökkenése értelmében). A rendszer stabilitása mindaddig sza­ vatolt, amíg e két ellentét kölcsönhatása következtében fennáll az a hely­ zet, hogy a következmény meghatározott h a t á r a i k ö z ö t t m a r a d . A dina­ mikus rendszer szabályozója, tehát a visszaható összefonódás szerveze­ tének különleges, a rendszerre gyakorolt sajátos formája, amely fenn­ tartja a rendszer „mértékét", amelyet az ellentmondások megoldásának folyamatában „mértékével" magasabb szinten túllép, hogy további túlhaladásra és új rendszerek keletkezésére lehetőséget nyújtson. M a r x és Engels, miután megállapították a n n a k a szemléletnek egy­ oldalúságát, hogy a rendszer viszonylagos stabilitása kívülről történő irányítás révén biztosítható, támadásuk élét a Leibnitz típusú túlstabi­ lizált harmónia koncepciója (ugyanis, ha a kívülről történő irányításnak kizárólagos fontosságot tulajdonítanak, a k k o r elfogadható az az állás­ pont, hogy a lény totalitásában az előre ismert és független indítékok és

visszahatások p á r h u z a m a áll fenn és hogy e p á r h u z a m o t valamilyen természetfölötti hatás biztosítja) és az okkazionalista szemléletek ellen fordította (amikor abból a feltételezésből indulnak ki, hogy a külső be­ avatkozások ettől, vagy attól az indítéktól függnek, elkerülhetetlen, hogy a lény totalitásába be ne vigyenek valamilyen külső ermészetfölötti erőt, amely állandó beavatkozása révén biztosítaná a rendszer részére célszerű visszahatásokat), s a z a v a r o k elleni a k t í v szabályozó beavatkozás mellett foglalt állást. Ők, a visszaható szabályozás értelemszerű feltételezésében a rendszer viszonylogos stabilitásának lényeges tényezőjét látták, s ezzel a mechanikus szemléleteket a legmagasabb szinten t ú l h a l a d t á k és elve­ tették az idealista — teológiai tanításokat. 6. M a r x és Engels szemlélete rejtetten magában foglalja az ultra-stabi­ litás és a multi-stabilitás kategóriáit, amelyeket Ross Ashby (Esbi) veze­ tett be. Ashby szerint a rendszer ultra-stabilis, ha a viszonylagos stabilitás fenntartása végett az egyik minőségi állapotot egy másik minőségi álla­ pot váltja fel, ezt ismét újabb stb. Az osztálytársadalom, például, ultra­ stabilis rendszert képez, vagyis viszonylag stabilis rendszert, amely mint olyan néhány társadalmi-gazdasági alakulat váltakozása során fennma­ rad. A marxizmus alapítói azonban, kimerítő elemzést a d t a k az osztály­ társadalom keletkezéséről és fejlődéséről, Ashby szerint a multi-stabilis rendszer egyes ultra-stabilis rendszerekből áll. A társadalom általában, aho gyan azt M a r x és Engels tudományosan értelmezték, lényegében multistabilis rendszer, amely keletkezésének és fejlődésének törvényszerűségeit a marxizmus alapítói megvizsgáltak és meghatározták. Külön Engelsnek a természeti és társadalmi jelenségekre v o n a t k o z ó széles körű kutatásaiban az ultrastabilis és multistabilis rendszerek sok példája található. N y i l v á n v a l ó , hogy a korszerű kibernetikai felfogások és kategóriák megelőzésével a marxizmus alapítói túllépik a strukturális funkcionalista szemléleteket, mielőtt e szemléletek elméletileg és gyakorlatilag kialakul­ tak volna, a z z a l a törekvéssel, hogy új világnézetté n y i l v á n í t o t t á k volna, amely állítólag az ideológiát a t u d o m á n n y a l helyettesíti. M a r x és Engels nézetei, nemhogy csak ellentétesek a társadalmi rendszereknek, mint olyan egésznek a szemléletével, amelyben a belső elemek teljes h a r m ó ­ niája valósul meg (amelyet csak kizárólag külső hatás z a v a r h a t n a meg), hanem — mint ahogyan arra M a r x a Tőkében r á m u t a t o t t — a szociális folyamatok funkcionális függőségének elemzését össze kell kapcsolni a kauzális-genetikai elemzéssel, mert a fejlődési szempontnak a strukturá­ listól, illetőleg a kauzálisnak a funkcionálistól való megkülönböztetése révén lehet valamely egészt (rendszert) teljesen megismerni és h a t é k o n y a n ténykedni progresszív fejlesztésének érdekében. A marxizmus alapítói, általános szemléleteikhez következetesen, h a r ­ cosan szembeszálltak a polgári rendszer reprodukálásának és az egyénnek

a polgári társadalomhoz való idomulása útján való szocializálódása gya­ korlatával (az említett társadalom értékrendszerének, normáinak, isme­ reteinek stb. elfogadása útján). Ő k tudományosan megalapozták a polgári és az összes többi osztályviszonyoknak minőségileg új, olyan társadalmi viszonyokkal való túlhaladása elméletét és gyakorlatát, amelyekben az ember mint univerzális és szabad lény mutatkozik. 7. Egy lehetőségnek, a sok lehetőség közül való kiválasztása M a r x n á l és Engelsnél értelemszerűen feltételezi az információk átadását. Ennél n y i l v á n v a l ó az a feltevés, hogy bizonyos információk átvitelét, különösen a gazdaságiakét, nem szükséges nyelvhasználat útján biztosítani. A gaz­ dasági rendszerekben az információ-átadás tekintetében elsődleges jelen­ tőségűek lehetnek az emberek gazdasági viselkedésének megfelelő gazda­ sági viszonyok. Például a meghatározott áru megszerzésére v o n a t k o z ó igény nem visz át információt, ha nem követi az árufizetésre való kész­ ség és képesség, vagy, ha az adásvétel feltételei nem jöttek létre. A marxizmus alapítói tudományos elemzéseikkel elkerülték a leegy­ szerűsítéseket. Műveikből kitűnik, hogy az összetett rendszerekben, ahol bonyolult kölcsönös összefonódások v a n n a k , az egyik elem által á t a d o t t információ ilyen, vagy olyan mértékben hozzájárulhat a másik elem meg­ formálásához, s hogy erre az elemre is ismét h a t n a k egyes elemek. M a r x és Engels értelemszerű feltételezése az, hogy amikor az infor­ máció tartalmáról és formáiról van szó, ezek a formák és tartalom meg­ h a t á r o z o t t célok elérésére irányulnak. A z o n b a n , a célok, a marxizmus alapítói szerint, csak akkor valósíthatók meg, ha a szélesebb és szűkebb mozgásokkal összhangban v a n n a k . Az egyes tőkésnek például (mint aho­ gyan M a r x bebizonyította), az a célja, hogy az összes profitot beszedje és e célnak mindent alárendel. D e a tőkés gazdasági rendszer nem a tő­ kések kívánságához igazodik, hanem ezt az óhajt maga alá rendeli. A z átlagos profit törvénye, amely a tőkés piacon uralkodik, nem függ az egyes tőkések kívánságaitól és a k a r a t á t ó l .

M a r x és Engels értelemszerű kibernetikai tételei kétségtelenül jelentősek a kibernetikára — mint új t u d o m á n y r a , amely a jövőre vonatkozó, h a t a l ­ mas perspektívákkal jelentkezett. Azonban, az a lényeges, hogy a m a r x i z ­ mus klasszikusai a kibernetikai fogalmak és viszonyok értelemszerű meg­ előzésével r á m u t a t t a k arra, hogy a dialektikus materializmus filozó­ fiája és a kibernetika olyan viszonyban v a n n a k , mint amilyenben van­ nak a különleges t u d o m á n y o k az említett filozófiával. Bár a ki­ bernetika az elvonatkoztatás fokozata szerint magasabb szinten van, mint a különleges t u d o m á n y o k (mert a dinamikus rendszereknek és ele-

meiknek az általános összefüggéseit több t u d o m á n y r a vonatkozóan vizs­ gálja), mégsem azonosítható a dialektikus materialista világnézettel. A dialektikus materializmus filozófiája a természet, társadalom és az emberi gondolkodás legmélyebb és legáltalánosabb törvényszerűségeit állapítja meg, s így lehet más t u d o m á n y o k n a k és külön a kibernetikának általános vezérlője és irányítója. Másfelől, pedig a más t u d o m á n y o k és a kiber­ netika v í v m á n y a i nélkülözhetetlenek a dialektikus materializmus részére a mélyreható lényegek megállapítása céljából. A marxizmus alapítói rá­ m u t a t t a k a dialektikus gondolkodás alkotó erejére, amely a dialektikus valóságból következik, valamint az embernek új törvényszerű viszonyok és kapcsolatok megismerésére irányuló, konkrét akciója előmozdítására utaló értékére, mielőtt a t u d o m á n y b a n m e g k a p t á k volna nevüket és jel­ zésüket. Ez arra mutat, hogy a dialektikus materialista világnézet elfo­ gadása, feltételezi az embernek és az emberiségnek, általában a világ, illetve külön a természet, a társadalom és maga az emberi gondolkodás lényegének felfedezését. Másrészt az embernek az új felfedezésében és minél szélesebb területen való alkalmazásában megtett minden lépése — miként a marxizmus alapítóinak művében a kibernetikai elemek (még ha nem is volnának kifejtve) — kétségtelenül döntő jelentőségű, amikor a legáltalánosabb dialektikai törvényszerűségekről, vagyis a dialektikai ma­ terializmus egyes lényeges kérdéseiről van szó. N o r b e r t Wiener azt állította (a „ K y b e r n e t i k " című művében), hogy a kibernetika a célszerű, illetőleg az élő rendszerek m a g y a r á z a t á n keresztül megcáfolta mind a teleológiát (például a vitaiizmust), mind a materializ­ must. Azonban, Wiener hibát követett el, amit már Hegel is bírált. Wie­ ner valójában azonosította a dialektikus materializmust a mechanikus materializmussal, és akkor azt állította, hogy ez a materializmus (való­ jában a mechanikus materializmus) nem képes megmagyarázni a termé­ szetben levő célszerűséget, utána pedig, bebizonyította, hogy az idealista, teleológiai szemléletmód nem képes a célszerűséget megmagyarázni, és végül, kifejtette azt a nézetet, hogy a célszerűséget természeti u t a k o n meg lehetne magyarázni és ezt a kibernetika elősegíthetné. Midőn Wiener jog­ gal megcáfolja az idealista teleológiai szemléletmódot és a mechanikus materialista felfogásokat, nem cáfolja a dialektikus materialista világné­ zetet, h a n e m valójában mellette szól. M a r x és Engelstől kezdődően és utánuk nyilvánvaló a dialektikus ma­ terialista világnézet ereje, amikor a t u d o m á n y o k r ó l és v í v m á n y a i k r ó l , de különösen a kibernetikáról van szó, és megfordítva. A tevőlegesen felfogott és alkalmazott dialektikus materializmus a tudományos-tech­ nológiai forradalom korszakában, éppen ma meg nem kerülhető és élő alapja a t u d o m á n y további fejlődésének, illetőleg a tudományos ismere­ tek vezető szerepének. Vele és általa újabb v í v m á n y o k és a t u d o m á n y o k -

ban fennmaradt néhány korabeli korlátozás túlhaladása v á r h a t ó . T o v á b b ­ ra is élő és alkotó elmélet és a tevékenység irányítója m a r a d , midőn tar­ t a l m á n a k gazdagítása és elmélyítése végett a t u d o m á n y és a technika legkorszerűbb vívmányaiból merít.

Irodalom 1) 2) 3) 4) 5) 6) 7) 8) 9) 10) 11) 12) 13) 14) 15)

Kant: „Kritika rasudne snage" — Zagreb, 1957. Hegel: „Dijalektika", Beograd, 1939. Engels: „Dijalektika prirode", Beograd, 1951. Engels: „Anti-Dühring", „Naprijed" — Zagreb. Marks: „Kritika političke ekonomije — Predgovor i uvod", Beograd, 1949. Marks: „Kapital — Kritika političke ekonomije" (T. I—III.), Beograd, 1947—1948. Lenin: „Filosofskie tetradi", OGIZ, 1947. Klaus G.: „Kybernetik in philosophischer Sicht", Dietz Verlag, Berlin, 1965. Wiener N . : „Kybernetik — Regelung und Nachrichtenübertragung in Lebewessen und in der Maschine", Düsseldorf, Wien, 1963. Wiener N . : „Kibernetika i društvo", Beograd, 1964. Bir St.: „Kibernetika i upravlenie proizvodstvom", Moskva, 1965. Birjukov, Spirin: „Filosofskie problemu kibernetiki" (Vopr. filosofii 9/1964). Aneurin: „Razvitie kibernetiki i dijalektiki" (Vopr. filosofii 7/1965.) Oldrich, Kyn, Pavel Pelikan: „Kibernetika u ekonomiji" (srpskohrvatski prevod), Beograd, 1967. D. Ničić: „Implicitne anticipacije nekih kibernetičkih pojmova u delu Marksa i Engelsa" (Časopis „Dijalektika" 2/1969.)

Rezime Dijalektičko-materijalistički pogled na svet Marksa i Engelsa i neki implicitni kibernetički sadržaji u njihovim del ima Kibernetički pogledi implicitno su sadržani u teorijskim i praktičnim postig­ nućima osnivača marksizma. Naučnom primenom dijalektičke metode, Marks i Engels su proučili mnoštvo društveno-ekonomskih i prirodnih dinamičkih sistema na različitim stupnjevima opštosti. Dijalektičko-materijalistički pogled na svet osnivača marksizma predstavlja putokaz i osnovni uslov za shvatanje njihovih pogleda o ponašanju, stabilnosti, razvojnosti, ultrastabilitetu, multistabilitetu sistema, prenošenju informacija i si. koja su implicitno sadržana u njihovim delima. Naročito analiza marksističke politike ekonomije (posebno dela „Ka­ pital") pokazuje da se radi o implicitnoj teoriji ekonomskog Feed-back sistema. Osnivači marksizma su pokazali plodotvornost dijalektike mišljenja koja proizilazi iz dijalektike stvarnosti i nezamenljivu vrednost dijalektike za una-

predenje konkretne akcije čoveka upoznavanjem novih zakonitih odnosa i veza i pre nego što su u nauci dobili svoja imena i oznake. Ovo pokazuje da j t prihvatanje pogleda na svet dijalektičkog materijalizma uslov za dalje korake čoveka i čovečanstva u otkrivanju suštine sveta uopšte — odnosno prirode, društva i ljudskog mišljenja posebno — te unapređenja borbe protivu svega onoga što kao nepoznato i onostrano sputava ljudsko biće. S druge strane, svaki korak čoveka u iznalaženju i primeni novog na sve širim područjima — poput kibernetičkih sadržaja u delima osnivača marksizma (makar oni i ne bili eksplicirani) — od nesumnjivo je bitnog značaja kada se radi o teorijskopraktičnom istraživanju i zasnivanju najopštijih dijalektičkih zakonitosti. Od Marksa i Engelsa pa nadalje očigledna je snaga dijalektičko-materijalističkog pogleda na svet kada se radi o svim naukama i njihovim dostignućima, a o kibernetici posebno, kao i obrnuto.

Summary Dialectic materialism and some implicit cybernetic elements in the works of M a r x and Engels Cybernetic elements are implicitly contained both in theoretical and practical achievements of the founders of Marxism. By using the dialectic method Marx and Engels investigated numerous socio-economic and natural dynamic systems on various levels of generality. The dialectic materialism of the founders of Marxism is indispensable for correct understanding of their attitude towards the functioning, development, stability, ultrastability and multistability of sys­ tems, communication, etc. Those attitudes are contained in their works. An analysis of Marx's political economy (especially in Capital) shows that it is implicitly based on the theory of economic feed-back systems. The founders of Marxism have demonstrated the usefulness od dialectic thin­ king resulting from the dialectic nature of reality. They have also demostrated the value of the dialectic in promoting human activities by explaining new laws and relations even before they are named and labelled by science. This means that the acceptance of dialectic materialism is a condition without which it is impossible either to make any further steps towards the discovery of the essence of the world in general, or the essence of the nature, society and human thinking, or to fight human prejudice against anything that is new or unknown. On the other hand, every new step that helps discover and apply in practice new knowledge is of truly great significance to any theoretical or applied research work and foundation of general dialectic laws. The cyber­ netic elements in the works of Marx and Engels, even though not explicitly contained in them, help promote scientific thought. Since the time of Marx and Engels, the dialectic materialism has become a powerful element in all scientific achievements, especially in cybernetics.

Szám Attila

A GLOBÁLIS GAZDASÁGI STRUKTÚRA SAJÁTOSSÁGAI HAZÁNKBAN

1. A globális

gazdasági

struktúra

fogalma

A globális gazdasági struktúra fogalmának meghatározásához szükséges néhány más, a társadalmi élet egyes területein használatos kategóriával megismerkedni. A struktúra fogalma alatt leggyakrabban egy bizonyos egészet és ennek az egésznek a részeit értjük, valamint a részek hatását az egészre. Így például J a n Zieleniewski, lengyel professzor, az egész szerkezetét úgy magyarázza, mint az egész és a n n a k elemei, részei között fennálló viszony h a l m a z á t megfelelő szemszögből vizsgálva. A szerkezet problémájával h a z á n k b a n Mihajlo Popovic is foglalkozik, ő a szerkezet fogalmának definíciójában az egészben fennálló egyensúlyt hangsúlyozza ki. Szerinte a szerkezet vagy az összetétel fogalmak vala­ mely dologban uralkodó többé-kevésbé szilárd viszonyt jelölik. A definíció alapján Popovic azt állítja, hogy a struktúrát h á r o m moz­ zanat határozza meg: 1. azon elemek, amelyekből áll és ezek sajátosságai, 2. azok a viszonyok, amelyekkel az elemek egybe v a n n a k kötve és 3. ezen viszonyok viszonylag stabil egysége, amelyet gyakran rendszernek nevezünk. H a e h á r o m elem közül valamelyik is hiányzik, az egész valójában különböző alkotó elemek haotikus keverékévé válik. H a a problémát másik oldaláról közelítjük meg, ha társadalmi struktúráról van szó, akkor a társadalom az imént felsorolt h á r o m mozzanattól füg­ gően alakul ki vagy bomlik fel. Véleményünk szerint ez a hozzáállás valójában a természettudományok, a társadalmi jelenségek kutatásában alkalmazott módszerek átvételéből ered. Az ilyen módszertan alapját a társadalmi lét pozitivista felfogásában kell keresni, amely felfogás a tár­ sadalmat, mint egészet, úgy közelíti meg, mint állandó és változatlan jelenséget. H a a társadalmat változatlan egésznek tekintjük, tulajdon1

2

3

képpen ezzel tagadjuk a szubjektív erők, mint a társadalmi fejlődés moz­ gatóerői, létezését. Ilyen hozzáállás a társadalmi lét kutatásában alkal­ m a z o t t marxista módszertanban nem fogadható el. Ez a megközelítés az egésznek önálló részekre való széttagolódásához vezet, mint például Zan Zieleniewskinél, aki szerint valamely jelenség struktúrája több szemszögből is megközelíthető, ennélfogva egy bizonyos egésznek struktúrája lehet, mint például: egy társadalomnak lehet osz­ tálystruktúrája, foglalkoztatási struktúrája, nemzeti struktúrája stb. Más k u t a t ó k n á l is gyakran találkozunk ezzel a felfogással. A polgári szocio­ lógusoknál különösen gyakori, hogy a társadalmi létet különböző szem­ szögből mutatják be. A társadalmi struktúra ilyen jellegű szemlélete azt a veszélyt rejti magában, hogy a társadalmi struktúra elparcializálódik. Ilyen esetben nem a társadalmi struktúra egészéből indulnak ki a k u t a t ó k , kutatásaik csupán a társadalom egyes meghatározott szerkezetére korlátozódnak, és ezzel elhatárolódnak a társadalom egyéb struktúráitól. Az egyes társa­ dalmi struktúrák vizsgálata is a d h a t pontos képet a viszonyokról, s ez esetben az elemzés a társadalmi létnek csak egyes részeire vonatkozik. Hasonló hozzáállással közelítik meg a társadalmat a polgári szocio­ lógusok is, akik a társadalmat külön szemlélik a munkarendszer szerint és külön a szociális rendszer szerint. Mivel a munkarendszert a szociális rendszertől elkülönítve vizsgálják, számukra a technológia uralma le­ győzhetetlennek tűnik. Szerintük objektív gazdasági törvényszerűség az, hogy az ember és érdekei a racionális technológia és gazdaság aláren­ deltjei. Ú g y vélem, hogy John Kenneth Galbraith „Az új ipari á l l a m " című könyvében, éppen ebből az elvből indul ki, és ezt (a technológia és a gazdaság vezető szerepe) a munkarendszer alapelveként állítja be, a szociális rendszernek csupán másodlagos szerepet tulajdonítván. Ter­ mészetesen, amikor gazdasági és technológiai racionalitásról beszélünk, a polgári társadalom felfogására gondolunk, amely ezeket a fogalmakat szűkebb értelemben fogja-fel, a polgári társadalom szubjektuma, a tőkés érdekének megfelelően. H a a gazdasági és technológiai racionalitást ilyen módon fogjuk fel, automatikusan tárgykörön kívül m a r a d a közvetlen termelők érdeke. Az előtérben a kapitalisták és a tőkeviszonyok h o r d o ­ zóinak érdeke áll. Véleményünk szerint, az ilyen hozzáállás eleve lehetetlenné teszi, hogy a társadalmat egészében vizsgáljuk, mivel az egyes parciális részeket önálló egészként kezeli, s az ily módon levont következtetések csak az egyes rész igazán alapszanak. Magától érthető, hogy a rész igaza nem feltétlenül vonatkozik az egész társadalomra. Ezért egy önigazgató ins­ titúciót nem vizsgálhatunk úgy, mint egy egészet, v a g y mint önálló szerkezetet, hiszen az így kapott eredmény csak részigazságot m u t a t n a ,

minden más tényező elvonatkoztatása után sem t u d n á n k feltárni a v a ­ lóságos viszonyokat, valamint az egyes jelenségeket előidéző tényezőket a vizsgált egységen belül. Látni fogjuk, hogy a szerkezet ilyen jellegű megközelítése Mihail P o ­ povic módszerére jellemző. A globális társadalmi rendszert a következő­ képpen definiálja az előbb említett könyvében „ . . . az összes társadalmi tevékenység és viszonyok, csoportok, rétegek és intézmények szervezett, viszonylag önálló egysége, amely annak köszönve, hogy magában fog­ lalja az emberek szociális egzisztenciájának minden szükséges feltételét és tényezőjét, viszonylag önállóan is l é t e z h e t . . . " M. Popovic idézett műve, 244. old. Nézete szerint, a társadalmi rendszer tulajdonképpen pl. maga a jugo­ szláv társadalom egészében véve. A globális társadalom egzisztenciáját feltételező tényezők meghatározása után jutott el ehhez a definícióhoz. A globális társadalom egzisztenciájának feltételeit Popovic természeti és társadalmi feltételekre osztja, ahol a társadalmi feltételek alatt a ter­ melési eszközök fejlettségi fokát, valamint a munkamegosztást és a tár­ sadalmi erő meghatározott disztribúcióját érti. A felsorolt tényezők azok a feltételek, amelyek a globális társadalom fizionómiáját h a t á r o z z á k meg — a társadalom fejlettségi fokától függően. Az itt megnevezett felté­ telek mellett Popovic r á m u t a t még azokra a tényezőkre is, amelyek aktív működésükkel befolyásolják a globális társadalom működését. Ezen té­ nyezők közé t a r t o z n a k pl. különböző mércék és szabályok, társadalmi intézmények és szervezett csoportok, amelyek hatása lényegesen hozzá­ járul, hogy az emberek társadalmi élete szervezettebbé váljék. Láthatjuk, hogy Popovic a társadalomról beszélve megkísérli a szer­ kezet meghatározását. K u t a t á s u n k h o z azonban különösen fontos az, hogy meghatározzuk, miből is áll egy ilyen globális társadalmi rendszer. Mihailo Popovic, amikor a globális társadalmi rendszerről beszél, M a r x társadalomelméletéből indul ki, mely szerint a társadalmi létnek három általános területe v a n : gazdasági bázis, jogi-politikai felépítmény és a társadalom eszmei felépítmény. M a r x ezen felosztása alapján P o ­ povic a globális társadalmi rendszert felosztja a társadalom gazdasági szerkezetére, a társadalom politikai szerkezetére és a társadalom szel­ lemi-kulturális felépítményének szerkezetére. Miután Popovic elvégezte a globális társadalmi rendszer felosztását, külön-külön elemzi az egyes szer­ kezeteket. „ . . . A társadalom gazdasági szerkezete mindenekelőtt a gaz­ daságtudomány tárgya . . ."* Ezzel a módszerrel közelíti meg a politikai szerkezetet is, mely szerinte a politikai t u d o m á n y o k t á r g y a , a társadalom szellemi-kulturális felépítménye szerkezetének tanulmányozása pedig a filozófusok tárgykörébe tartozik. 4

Ú g y vélem, mindenki előtt teljesen világos, ha a társadalom egyes

szerkezeteit így fognánk fel, nem t u d n á n k hová sorolni k u t a t á s u n k a t . Véleményem szerint a globális társadalmi rendszer ilyen jellegű meg­ közelítése erősen, a társadalmi t u d o m á n y o k b a n alkalmazott, polgári m ó d ­ szer hatása alatt áll, amely szüntelenül a társadalmi lét parcializációjára törekszik. Teljes joggal feltehetjük azonban a kérdést: vajon milyen ered­ ményeket k a p h a t u n k , amikor a társadalom gazdasági, vagy politikai szerkezetét elszigetelten vizsgáljuk? N y i l v á n v a l ó , hogy a társadalmi szerkezet részenkénti tanulmányozása során csupán a társadalmi lét illetékes részére v o n a t k o z ó eredményekhez j u t n á n k . Ily módon csupán a társadalmi lét egy bizonyos részének fel­ tételét ismerhetjük meg, s ezáltal nem k a p u n k teljes képet a részben uralkodó helyzet valódi okairól. Ezzel az eljárással nem t u d n á n k alkalmazni az általános logikát, mely szerint a társadalom alakul belső szerkezetében, ezért a társadalmi lét ilyen jellegű megközelítését elvetjük. A társadalmi lét vizsgálatának ezen módja ugyanis nem nyújt többet a rész parciális igazságánál, ezzel pedig kutatásunk végén nem t u d u n k mit kezdeni. Erre a problémára dr. Miroslav Pecujlic is r á m u t a t o t t : „ . . . Azok az elméleti problémák, amelyeket sikerült a kutatás kezdetén elkerülnünk, könyörtelenül visszatérnek a végén. Számtalan kérdés jelentkezik, amely válasz nélkül m a r a d : milyen az egyes empirikus elemek egymás közötti viszonya, mely valós csoportokat alkotják ezek az elemek, vajon ezek a csoportok azonos alapon jöttek-e létre? A kutatások a presztízs, jöve­ delem, erőhatalom, t u d a t és foglalkozások terén egymás mellett p á r h u z a ­ mosan álló skálákat eredményeznek, de nem a d n a k betekintést az általá­ nos szociális csoportokba, melyektől egy társadalom léte döntően függ, melyek a társadalom reális szerkezetét képezik és mozgatják azt egyik, vagy másik irányba . . ." Véleményem szerint Popovic kísérlete, miszerint a társadalmat egyes szerkezetekre osztja, hasonló zűrzavaros állapothoz vezet, mint ahogyan azt dr. Pecujlic példázta. Amikor ugyanis a társadalom globális gazda­ sági szerkezetéről beszélünk, az objektív alapok és szubjektív erők egy­ ségére gondolunk, s t á r s a d a l m u n k b a n ezek alatt azon feltételeket értjük, amelyek között az önigazgató döntéshozatal folyamata fejlődik mind par­ ciális, mind pedig integrált nívón. A globális gazdasági szerkezet fogalmának meghatározásánál a társa­ dalmi szerkezetből kell kiindulnunk. Társadalmi szerkezet alatt a marxista gondolkodók, az osztályviszonyok egységét értik. Ezen egység által ter­ melődik újra és formálódik politikailag a társadalom. Ilyen értelemben a társadalmi viszonyok egysége túlhalad a gazdasági szerkezet keretein. A gazdasági szerkezet valójában mint a társadalmi szerkezet terméke jelenik meg. 6

A társadalom globális gazdasági szerkezetével kapcsolatban nálunk két felfogás alakult ki. Egyesek szerint a mi t á r s a d a l m u n k globális gaz­ dasági szerkezete magában foglalja a termelési viszonyokat, amelyekben specifikus szocialista viszonyok állnak túlsúlyban. Ebből kiindulva pl. dr. Miloš Samardžija az önigazgató árutermelést így próbálja definiálni „ . . . Az önigazgató árutermelést nem lehet definiálni mielőtt nem hatá­ rozzuk meg az önigazgató társadalomban folyó termelés és elosztás álta­ lános determinánsait, vagy komponenseit. Elméletünkben általánosan el­ fogadott, hogy az általános komponensek, amelyek az önigazgató társa­ dalomban a munkás társadalmi és gazdasági helyzetét meghatározzák, a következők: 1. a termelési eszközök feletti társadalmi tulajdon, 2. a társult m u n k a önigazgató szervezete minden szinten, 3. az áruviszonyok, mint az önigazgató gazdasági szubjektumok gaz­ dasági kapcsolatának formái és 4. a m u n k a eredményének megvalósítása a társult m u n k a önigazgató szervezetének jövedelmi formájában, v a l a m i n t a jövedelem m u n k a sze­ rinti elosztásának elve. Ezek a komponensek egy bizonyos gazdálkodási rendszer keretein belül meghatározzák a termelési viszonyok általános formáit, alapjuk pedig ugyanaz a kategória, mint a társadalmi m u n k a önigazgató szervezetének. A z elmondottak az átmeneti szocialista viszonyokra v o n a t k o z n a k . I t t abból indultunk ki, hogy a specifikus szocialista viszonyok domináns szereppel bírnak. N é z e t ü n k szerint, azonban az önigazgató t á r s a d a l o m ­ ban a munkás társadalmi, gazdasági helyzetét nem csak ezek a specifikus szocialista viszonyok h a t á r o z z á k meg, hanem bizonyos, nem szocialista viszonyok is. A szocialista társadalom felépítése ugyanis a polgári társa­ dalom elemeinek jelenléte mellett folyik. Ezeket a polgári elemeket a munkásosztály forradalmi gyakorlat által kell hogy kiköszöbölje. így például a szocialista erők feladatainak egyike a tőkés viszonyok felszá­ molása, amelyek a szocialista felépítmény minden formájában jelent­ keztek az eddigi gyakorlatban. Ilyen értelemben, még ha el is fogadnánk a szocialista viszonyok domináns jellegét társadalmunk globális gazdasági szerkezetében, ezekkel szükségszerűen ellentétben állnak a nem szocialista viszonyok, amelyek alkalomadtán eltéríthetik a t á r s a d a l m a t a kommunizmusba vezető útról. Például az erősödő liberalizmus társadalmi gyakorlatunkban reális ve­ szélyt jelentett abban az irányban, hogy társadalmi fejlődésünk a tőkés viszonyok felé k a n y a r o d i k . 7

T á r s a d a l m u n k globális gazdasági rendszerére v o n a t k o z ó másik nézet szerint, társadalmunk a szocialista viszonyok más viszonyokkal foly­ t a t o t t h a r c á n a k a szintere. A globális gazdasági szerkezet ugyanis nem

foglalja magában a társadalmi-gazdasági alakulat sajátosságait. N e m tar­ talmazza a társadalom újratermelődésének alapját a szocialista fejlődés irányában, hiszen a szocialista viszonyok még nincsenek túlsúlyban a társadalomban és ebben az értelemben a társadalom globális gazdasági szerkezetének keretein belül harc folyik, a szocialista viszonyok harca a nem szocialista viszonyok ellen. Ez azt jelenti, h o g y a társadalom globális gazdasági szerkezetén belül új viszonyok születnek, amelyek lehetnek szocialista jellegűek, vagy nem szocialista jellegűek, akkor ha elmarad a munkásosztály szubjektív erőinek konkrét akciója. Ezek szerint a globális gazdasági struktúrát ellentmondás és állandó harc jellemzi. A globális gazdasági struktúra ilyen irányú megközelíté­ sekor szem előtt kell tartani, hogy a gyakorlatban ezen különböző viszo­ nyok keveredésére került sor, ami megtévesztette az első koncepció híveit, úgyhogy a tényleges elméleti harc csak a fenti tény figyelembevételével válik láthatóvá. Ezen elv szerint a globális gazdasági struktúra a társadalomban fenn­ álló viszonyok összessége, mely lényegét tekintve ellentmondásos. T o v á b b á a társadalom globális gazdasági szerkezete a termelésben kialakuló szo­ cialista és nem szocialista viszonyok állandó harcát jelenti: A szocialista termelési viszonyok szubjektív erői forradalmi gyakorlatunk által kikü­ szöbölik a nem szocialista termelési viszonyokat. Az ilyen értelemben vett globális gazdasági struktúra nem t a r t a l m a z z a társadalmi s t r u k t ú r á n k előre meghatározott szocialista elemekkel jelzett újratermelésének alapját. Ezeket a szocialista elemeket a szubjektív erők, a munkásosztály forradalmi gyakorlata által kell beépíteni a struktú­ rába. T á r s a d a l m u n k globális gazdasági struktúráját, t e h á t a munkásosz­ tály t u d a t o s tevékenysége h a t á r o z z a meg. A munkásosztály passzivitása, azaz liberális viszonya befolyásolja a nem szocialista elemek erősödését társadalmunkban. A globális gazdasági struktúra ilyen jellegű beállításánál letisztázhat­ juk, hogy mit is értünk globális gazdasági struktúra alatt. A globális je­ lenség fogalmával kapcsolatban G u r v i c tanaihoz fordulunk, aki vélemé­ nyem szerint, legvilágosabban m a g y a r á z t a meg a totális és globális jelen­ ségek fogalmát. Gurvic szerint totális jelenség észlelhető a társadalom minden szintjén, a társadalmi szervezetek minden sejtjében. A különbség csak annyi, hogy a globális jelenség, mint globális folyamat, az egész t á r s a d a l m a t magában foglalja, de itt nem bocsájtkozunk ezen globális szinten belüli elemek részletes vizsgálatába. Ilyen értelemben a totális jelenségből következik a globális folyamat, vagy a részfolyamat. E meghatározás értelmében, ha elemzésünk tárgya társadalmunk glo-

bális gazdasági struktúrájának a gazdasági szervezetben gyakorlott, a parciális döntéshozatalra irányuló befolyása módja és formája, akkor ér­ deklődési körünket leszűkíthetjük a globális jelenség vizsgálatára anélkül, hogy részletekbe bocsájtkoznánk. Ennélfogva tehát az, hogy k u t a t á s u n k a t a globális gazdasági struktúra fogalmához kapcsoljuk, gyakorlatilag azt jelenti, hogy a globális jelenség vizsgálatát választjuk, amely rányomja bélyegét minden más parciális struktúra fejlődésére. Eddigi fejtegetésünk alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a globális gazdasági struktúra fogalma alatt a t á r s a d a l o m b a n kialakult szocialista és nem szocialista termelési viszonyok egységét értjük, amely viszonyok antagonisztikus jellegűek és éppen ezért kettős u r a l m a t ered­ ményeznek a struktúrán belül. A szocialista és nem szocialista viszonyok ilyen kettős uralma a globális jelenség, amely a gazdasági szervezetben, valamint társadalmunk egész gazdasági struktúrájában jelentkezik.

1. Globális

gazdasági

struktúránk

sajátosságai

A szocialista társadalom a forradalmi jelenségek társadalma, amelyben a munkásosztály politikai győzelme alapján, történelmi érdekéből kiindulva elkezdi egy új társadalom kiépítését. Ezért a szocializmusról, mint átme­ neti periódusról beszélünk, nem nevezzük társadalmi-gazdasági formáció­ nak, mivel a szocialista társadalomban a tőkeviszony még igen erőteljesen jelen van, azért a szocialista fejlődés folyamán kell ezt az általános jelen­ séget kiküszöbölni a munkásosztály tudatos tevékenysége által. A mi alapfeltevésünk az volt, hogy egyetlen társadalomban (így a mi­ enkben) sincs csak egyetlen termelési viszony jelen. T e h á t a mi globális gazdasági s t r u k t ú r á n k a t is t ö b b termelési viszony alkotja. Míg azonban a tőkés társadalomban valójában egyetlen termelési viszony áll túlsúly­ ban, a tőkés termelési viszony, a mi globális gazdasági s t r u k t ú r á n k b a n u g y a n a k k o r két jelentős viszonyt különböztethetünk meg. A szocialista termelési viszonyokat, amelyek szubjektív erői frontálisan szemben állnak a nem szocialista termelési viszonyokkal. Minden termelési viszony a maga módján hatást gyakorol a társa­ dalmi újratermelés folyamatára. Minden termelési viszony alapvető célja, hogy a társadalom szociális szervezetét úgy alakítsa, hogy saját szub­ jektumainak a maximális prosperitást biztosítsa K u t a t á s u n k tárgya az önigazgató döntéshozatal függősége a globális gazdasági struktúrától. T o v á b b i a k b a n a globális s t r u k t ú r á t a döntés­ hozatali folyamat nézőpontjából fogjuk vizsgálni. H a z á n k globális gazdasági struktúrájára jellemző, hogy a termelésben két különböző viszony van egyidejűleg jelen. M i n d k é t termelési viszony

megfelelő racionalitásból indul ki — ilyen értelemben a döntéshozatalnak különböző fajtái v a n n a k . H a az észszerűség mércéjét a tőkésviszonyok­ ból vesszük, tőkés döntéshozatalról beszélünk, míg a szocialista önigaz­ gatói döntéshozatalnál az észszerűség mércéje a munkásosztály történelmi érdekéből ered. Ezen különböző termelési viszonyok szubjektumai akció­ jának célja, egy olyan szociális organizáció biztosítása a társadalomban, amely lehetővé teszi saját továbbfejlődését, u g y a n a k k o r lehetetlenné téve a másik viszony fejlődését. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy az egyik döntéshozatali m ó d zavarja a másikat, ezzel együtt pedig zavarja a más­ fajta termelési viszonyok újratermelődését. Figyelembe véve, hogy a szocializmus lényegében átmeneti időszak, amelyben a munkásosztály tudatos tevékenységével fel kell hogy számolja a tőkés termelési m ó d o t . Ebben az időszakban a tőkés viszonyok bizo­ nyos mértékben még mindig jelen v a n n a k . Mivel a tőke tulajdonképpen elidegenített többletmunka, amely felett a közvetlen termelők nem ren­ delkeznek, s az mint felső erőhatalom jelentkezik a közvetlen termelők­ kel szemben, b é r m u n k á s o k k á teszi őket. A következő kimutatás a fel­ halmozás, azaz az alapeszközökbe végzett beruházások pénzeszközeinek felhasználását szemlélteti. Az adatokból világosan látjuk, hogy globális gazdasági s t r u k t ú r á n k b a n még mindig jelen v a n n a k a tőkésviszonyok.

Év

1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972

Gazd. szervezet

Más szervezetek

29,5% 29,70/o 29,7<>/o 25,90/0 26,9% 39,30/o 32,70/o

7,90/o 7,70/o

5,5% 4,7%

31,2% 28,40/

6,8% 6,40/o

27,40/o 26,70/o 29,90/o

5,3% 7,2% 8,2%

0

8,7% 8,2% 7,90/o

Bankok

9,9% 2,9% 9,9% 31,4% 36,6% 38,90/o 44,90/o 47,lo/o 49,40/o 50,6«/o 50,9% 42,60/ 0

Társ. pol. intézmények

61,70/o 59,7% 56,40/o 35,60/ 26,60/ 0

0

15,2% 17,7% 15,70/o 15,8% 15,70/ 0

15,20/o 19,30/o

összesen

1000/o 1000/o 1000/o 100% 100% 100% 100% 100% 100% 1000/0 lOOO/o 100%

Kitűnik, hogy a gazdasági szervezetek az alapeszközökben végzett be­ ruházások pénzeszközeinek még csak a h a r m a d á v a l sem rendelkeznek. A z 1972-es évben például az összes pénzeszközöknek mindössze csak 2 9 , 9 % - a t a r t o z o t t a gazdasági szervezetek döntéshozatali jogkörébe. A z alapesz-

közök beruházására irányuló pénzeszközök több mint k é t h a r m a d á v a l az elidegenült hatalmi k ö z p o n t o k rendelkeznek. Az önigazgatás valódi helyzetét vizsgálja mr. Neca J o v a n o v , r á m u t a t arra, hogy a többlet­ m u n k a elidegenül a gazdasági szervezetektől a külkereskedelmi szerve­ zetek j a v á r a . Ezen a d a t o k szerint az állam korábbi monopóliuma a kül­ kereskedelem felett nem ment át a gazdaság termelő részének kezeibe, hanem többé-kevésbé önálló m a r a d t , független a gazdaság termelő részei­ től, és így mint elidegenült erő jelentkezik. 1970-hez viszonyítva az 1971-es évben a külkereskedelemben a f o g l a l k o z t a t o t t a n k é n t jövedelem kétszer gyorsabban nőtt, mint az iparban, a n n a k ellenére, hogy társa­ dalmi rendszerünk elve, valamint a jövedelemelosztás elve szerint az a r á n y fordított kellene legyen. E n n e k alapján tehát világosan látható a tőkésviszonyok jelenléte gazdaságunkban. 8

Az 1972-es évi bruttó felhalmozás szerkezete is a gazdasági erő olyan szerkezetét mutatja, amely a munkaszervezetek rovására alakul. Az 1972-es évi b r u t t ó felhalmozás szerkezete 1. Társadalmi-politikai közösségek, b a n k o k , alapok 4 5 % 2. Munkaszervezetek 3 0 % 3. Magánszektor 2 5 % L á t h a t ó az is, hogy a gazdaság mindössze 1 6 % - b a n van képviselve a b a n k o k forrásaiban. Ezzel ellentétben a társadalmi-politikai közösségek 2 9 % - b a n , a b a n k o k maguk 1 8 % - b a n , a lakosság 9 % - b a n , emisszió 9 % ban, mások pedig 1 5 % - b a n v a n n a k képviselve a b a n k o k forrásaiban. A gazdaság a b a n k o k eszközeinek 1/5-vel sem rendelkezik, ami annyit jelent, hogy minden olyan dinárra, amelyet a gazdaság a b a n k o k b a n tart, 3 vagy 4 dinár jut, amely nem a gazdaságé. A bankeszközök forrá­ sainak 6 0 % - a gazdaságon kívüli szférákhoz van kötve. Ezzel ellentétben az összkölcsönökben a gazdaság 8 0 % - b a n van képviselve. Ez azt jelenti, hogy a gazdaság felhalmozásának újraelosztásában különböző résztvevők, mint a pénzügyi erő forrásai jelentkeznek, eszközeiket a bankokba ö m lesztik, majd a b a n k o k és a gazdaság között fennálló kölcsönrendszer által, k a m a t o k ellenében, póteszközökhöz jutnak. Ezáltal gyakorlatilag olyan viszonyok termelődnek újra, amelyek a gazdaság széttagolásához vezetnek. Tekinttel az önigazgatás meglehetősen gyenge anyagi alapjára, a ve­ zető személyek h a t a l m a a gazdasági szervezetekben nem úgy jelenik meg, mint az eszközök feletti hatalom, hanem mint uralom az emberek és azok egymás közötti viszonya felett. Ilyen m ó d o n szintén újratermelődik a tőkés viszony globális gazdasági s t r u k t ú r á n k b a n . 9

10

Láthatjuk, hogy a tőkés viszonyok igen rugalmasan védekeznek. Ez a tőkés viszony valójában minden helyzetben megkísérli megtalálni azt az elemet, személyt, aki által a legjobban ki tudja elégíteni tőkés érdekét. Ilyen értelemben az etatisztikus szocializmus periódusában a termelők bérmunkásként működtek. A klasszikus tőkeviszony tehát változatlan m a r a d . A kapitalizmusban az egyik oldalon a tőke, a másikon pedig a bérmunkás áll, ez a bérviszony nem szűnik meg az etatisztikus szocializ­ musban. A z etatisztikus szocializmusban a tőkés szerepét az állam veszi át a bürokrácia által, a munkás továbbra is bérviszonyban m a r a d . A társult m u n k a érdeke tehát a tőke, azaz az állam érdekének volt alá­ rendelve. A munkásosztály történelmi érdeke a tőkés viszonyok, az elidegenedés forrásainak felszámolását jelenti. A munkásosztály olyan viszonyokat akar a termelésben kiépíteni, amelyekben nem idegenkedik el a több­ letmunka a társult m u n k á t ó l . Ez okból kifolyólag születtek meg a h a t á ­ rozatok az államtulajdon megszüntetéséről, a társadalmi tulajdon létre­ hozásáról. Kialakult tehát globális gazdasági s t r u k t ú r á n k b a n az önigaz­ gató viszonyok alapja. Az önigazgató szocialista viszonyok kiépítése társadalmunkban a m u n ­ kásosztály történelmi érdekéből indul ki, dr. Stipe Suvar joggal m o n d ­ hatja, „ . . . az önigazgatás nem csak a Jugoszláviában lezajló szocialista forradalom eredménye, és nem is csak kizárólag Jugoszlávia sajátossága. Az önigazgatás irányzatai időszakos jellegűek, a munkásság forradalmi megmozdulásának velejárói. Ilyen értelemben az önigazgatás az osztály spontanitásának kifejezője lehet, állandó törekvése, hogy megszabaduljon a szociális kizsákmányolástól. A z önigazgatás nem m a r a d h a t fenn és nem fejlődhet tovább, h a nem tudatos és szervezett tevékenység, ha nem kigondolt folyamat, ha nem képes a munkásosztály érdekeit megfogal­ mazni és a z o k n a k megfelelően az egész t á r s a d a l m a t megszervezni." Amit különösen fontosnak t a r t o k dr. Suvar idézett szövegében az, hogy az önigazgatást úgy állítja be, mint a munkásosztály tudatos, szer­ vezett tevékenységét. E meghatározás alapján fennáll a lehetőség, hogy identifikáljuk társadalmi létünket t á r s a d a l m u n k globális gazdasági struk­ túrájában. A munkásosztály tudatos, szervezett tevékenysége saját törté­ nelmi érdekéből indul ki, az pedig a társadalmi elidegenülés felszámolása. Ebben az értelemben a munkásosztály önigazgató határozatai ezen a tör­ ténelmi érdeken alapszanak és nem pedig a tőke érdekén. A z önigazgató és tőkés viszonyok nagy mértékben különböznek. A tőkés viszony a társadalom érdekét a tőke érdeke alá rendeli, az önigazgató viszony a munkások, a termelők érdekéből indul ki. Tulajdonképpen a társadalmi fejlődésnek két fő változatáról beszélhetünk. T á r s a d a l m u n k b a n a tőkés viszony általános törekvése, hogy megaka-

dályozza a munkaszervezetek összekapcsolódását. A m i k o r ugyanis a munkaszervezetek nem állnak összeköttetésben, nehezen valósítható meg az egész munkásosztály egysége. Az egyes, önálló munkaszervezetekben a parciális érdek h a t v á n y o z ó d i k , ami a tőkés viszonyoknak kedvez, glo­ bális gazdasági s t r u k t ú r á n k b a n a tőkés viszonyok újratermelődésének alapját képezi. Ezzel kapcsolatban d r . Zorán Vidakovic megállapítja „ . . . az i p a r o ­ sodás különböző fázisaiban a gazdasági egységek ö n k é n y u r a l m a elvisel­ hető volt a technológiai fejlődés tekintetében . . . " Ez az önkényuralom abban is megnyilvánult, hogy az egyes munkaszervezetekben az anyagi folyamatok feletti irányítás sok esetben észszerűtlen volt. (Ez jobbára a gyakorlati vezetésre vonatkozik.) H a a munkaszervezetek az anyagi folyamatok és önigazgató döntéshozatal feletti irányításban nem állnak egymással kapcsolatban, kizárólag a saját forrásaikból eredő információk alapján igazgatnak és hoznak döntést, könnyen figyelmen kívül m a r a d a termelés társadalmi egységének szükséglete és l e h e t ő s é g e . . . Mind­ ebből dr. Vidakovic azt a következtetést vonja le, hogy a mi globális gazdasági struktúránk általános sajátossága a gazdasági szubjektumok céljainak szétágazása. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági szubjektumok között a piacon antagonisztikus konkurrencia alakul ki, amely nem áll összhangban a termelési eszközök feletti társadalmi tulajdon elvével, és a gazdasági szubjektumok viselkedésében egyre inkább a csoport-tulajdon jellege jut kifejezésre. A gazdasági szubjektumoknak a piacon megnyilvánuló ellentmondásos helyzete az önigazgató döntéshozatal megvalósításának a legmagasabb gátját képezi, mivel a h a t á r o z a t o k a t részérdek alapján h o z z á k , (ez pedig a tőkés döntéshozatalra jellemző) nem pedig a társult m u n k a egységes érdeke alapján. A munkaszervezetek n e m tudják közvetlen társadalmi kapcsolatokkal, a távlati érdekek és célok összehangolásával és kiegyenlítésével, a gaz­ dálkodás feltételei közös ellenőrzésével stb. szétzúzni a kölcsönös a n t a g o ­ nisztikus konkurrenciát, egymás kizsákmányolását a piacon keresztül. A csoporttulajdon ilyen formájú hordozói között, a piaci konkurrenciával p á r h u z a m o s a n jelentkezik, egy bizonyos, specifikus, antagonisztikus konkurrencia a gazdálkodás feltételei, társadalmi irányításában megnyil­ vánuló ellentétek és érdekharcok formájában. Ily módon nagyobb mér­ tékben, mint magán a piacon, formát öltenek a csoporttulajdon hordozói között az antagonisztikus viszonyok, amelyet az egymás közötti kizsák­ mányolást, egyesek privilégizációja, mások diszkriminációja a társadalmi m u n k a keretein belül tovább s e r k e n t . . . 12

I 3

A gazdasági szervezetek kapcsolataiban előforduló hiányok ösztön­ szerű, szervezetlen m a g a t a r t á s t eredményeznek a piacon. A z ilyen maga-

tartás összessége, minden egyes gazdasági szubjektum számára, mint külső kényszer jelenik meg. Természetesen ez a külső kényszerítő erő korlá­ tozza az önigazgató, döntéshozatali folyamat előrehaladását és előnyben részesíti a tőkés gazdálkodási módot. Ilyen külső kényszerítő erő követ­ keztében a munkaszervezet céljai elválnak a munkások történelmi érde­ kétől. Szükségszerűen megjelenik a gyári technológia. A piacon megerősödött tőkés viszony keresi a szubjektumot, amely által t o v á b b fenntarthatja és fejlesztheti magát. A piacon megnyilvánuló erős, külső kényszerítő erő következtében az egymás közötti viszonyok önigazgató m ó d o n tör­ ténő rendezésének lehetősége igen korlátozott. „ A munkások bizonytalan helyzete jelentős mértékben korlátozza a munkások önigazgató motivá­ cióját. A munkaközösség, valamint a n n a k önigazgató szervei képtelenek szuverén módon határozni a társadalom más szubjektumaihoz való viszo­ nyukról, mivel saját társadalmi kapcsolataikat és viszonyaikat nem tud­ ják előre megtervezni és h a t é k o n y a n ellenőrizni. Ezért rá v a n n a k kény­ szerülve, hogy a külső viszonyok és kapcsolatok feletti döntéshozatali jogot átengedjék a professzionális igazgatóknak, m e r t egyedül csak ők v a n n a k abban a helyzetben, hogy úgy ahogy sikeresen manőverezzenek a külső viszonyok és ellentétek szövevényeiben, hogy gyorsabban reagál­ janak a sztihióra és a külső környezet változó hatására, és hogy a m u n ­ kaszervezet működését időben hozzáidomítsák a v á l t o z á s o k h o z . " 14

Mindezt összevetve arra a következtetésre jutunk, h o g y gazdasági struk­ t ú r á n k b a n még nem alakultak ki az integrált önigazgatás feltételei. A z önigazgatás, mint a munkások, munkaszervezetekben megnyilvánuló, szervezettségi irányzata jelenik meg. Ebben az értelemben (figyelembe véve a globális gazdasági s t r u k t ú r á n k b a n kialakult helyzetet) ez a m u n ­ kás-kezdeményezés, amely a m u n k a társadalmi szervezettsége új formá­ jának előhírnöke, a tőkés változathoz v i s z o n y í t v a , rögtön a m u n k a ­ szervezetiben való kialakulása után, összeütközésbe kerül azokkal az erők­ kel, amelyek a tőkésviszonyok újratermelődését támogatják. A tőkés viszony ezeket az erőket a professzionális igazgatók (irányítók), valamint általában véve a munkaszervezet technokrata rétegében keresi és találja meg. A tőke érdekét, a termelési eszközök csoporttulajdona alapján, a munkaszervezetekben csak ezek az erők szolgálhatják. Ezen erők szol­ gálatait a tőkés viszony mind nagyobb önállósággal jutalmazza a m u n ­ kaszervezeten belüli döntéshozatalban, és kedvezőbb helyzetbe juttatja őket a társadalmi újratermelésben. A munkás változat magában foglalja „ . . . a vállalat, mint a közvet­ len közös m u n k a megszervezésének formája, amely á r u t termel az egyes „ t ő k e " keretein belül, de amely más árutermelőkkel antagonisztikus viszonyban á l l . . . " állapot felszámolását. E két erő összeütközésében 15

eddig a szakvezetők állnak jobban, s ezáltal a tőkés viszony jutott az előtérbe. A gazdasági munkaszervezetek önigazgató döntéshozatali folya­ m a t á b a n a munkásosztály tudatos tevékenysége által megingatja a tőkés viszony alapjait. A munkásosztály óriási erőfeszítéseket tesz, hogy a társadalmi m u n k a önigazgató elveken szerveződjék meg. Ú g y vélem, a gazdasági szervezetekre v o n a t k o z ó törvény az előírt kötelmek csökken­ téséről és a szerződésbeli kötelmek növeléséről a jövedelem másodlagos elosztása alapján, bizonyítéka annak, a gazdasági s t r u k t ú r á n k b a n jelen levő törekvésnek, hogy t á r s a d a l m u n k b a n objektív feltételek alakuljanak ki az integrált önigazgatás számára. A másodlagos elosztásra v o n a t k o z ó szerződés és törvényes viszonya

Év

Szerződéses kötelmek

Törvényes kötelmek

1967 1968 1969 1970

22,8% 23,8% 26,60/ 27,2%

77,2%

0

76,2% 73,40/o 72,8%

kötelmek

összesen

1000/o 1000/o lOOO/o 100%

1 4

L á t h a t ó , a másodlagos elosztás területén a szerződéses kötelmek n ö ­ v e k v ő i r á n y z a t a a törvényes kötelmek csökkenő irányzatával szemben. Véleményem szerint az önigazgatás erősebb affirmációja esetében mind­ inkább növekedni fognak a szerződéses — és csökkenni a törvényes k ö ­ telmek. A szerződéses kötelmek ugyanis a tudatos hatás jelenlétét bizonyítják, azt, hogy a közvetlen termelőktől származó eszközök ren­ delkezésre állnak, és az önigazgató megbeszélések alapján v a n n a k fel­ használva. Azok az eszközök, amelyek elidegenednek a munkaszerve­ zetektől a törvényes kötelmek által, a termelők közvetlen hatáskörén kívül esnek és így tőkés jelleget k a p n a k . Mindebből az következik, hogy gazdasági s t r u k t ú r á n k általános sajá­ tossága az, hogy a tőkés viszony jelen van, és hogy a munkásosztály tudatos tevékenysége által, önigazgató döntéshozatal formájában foko­ zatosan megszünteti ezt a tőkés viszonyt. A tőkés viszony erős nyomása következtében azonban a munkásosztálynak még nem sikerült integrá­ lódnia a társadalmi m u n k a egészében.

Lábjegyzetek 1

2

3 4 5

6

7

8 9

10

11

12

1 3

14

1 5

16

Jan Zieleniewski: „Bevezetés a szervezés és a vezetés elméletébe". Közgaz­ dasági és jogi könyvkiadó, Budapest — 1966, 19. old. Mihailo Popović: „Problemi društvene strukture", Kultura, Beograd, 1967., 35. old. Azonos a 2. lábjegyzékkel. M. Popović idézett műve, 244. old. Ugyanott 247. old. „Uvodna rasprava o metodu dijalektičkog istraživanja savremenog društva". Prof. dr. Miroslav Pečujlić könyve, FPN, Sarajevo, 1972. 71. old. Tanulmánygyűjtemény „Problemi i pravci razvoja samoupravnog privrednog sistema", Beograd, 1970. 8. old. „Sociologija" George Gurvić szerkesztésében, Naprijed kiadó, Zagreb Forrás: „Statistički bilten" SDK. Más szervezetek fogalma alatt értjük: önálló intézmények, pénzügyi szervezetek és szociális biztosítás. Jugoszlávia az önigazgatással kapcsolatos szindikátusi szövetségi tanácsa bizottságának anyaga. „Stvarno stanje samoupravljanja, i položaj direktora u raspodeli društvene moći." Beograd, juni 1973. Ugyanott Az adatok „Ostvarivanje ustavnih amandmana u bankama" című tanul­ mányból, Savezna skupština, Beograd, maj 1973. Dr. Stipe Šuvar „Samoupravljanje i druge alternative", Političke teme, Zag­ reb — 1972. 278. old. Dr. Zoran Vidaković „Samoupravno odlučivanje i nacionalno upravljanje u radničkim asocijacijama", Sarajevo — FPN 1971. 58. old. Dr. Z. Vidaković idézett művéből, 18. old. Dr. Z. Vidaković idézett műve, 61. old. „Politika dohotka u samoupravnoj robnoj privredi, Beograd, Rad — 1972. 113. old.

Rezime Karakteristike naše globalne ekonomske strukture U određenju pojma globalne ekonomske strukture moramo polaziti od dru­ štvene strukture, pod čijim pojmom savremeni marksistički mislioci podrazumevaju celinu klasnih odnosa. Pomoću te celine se društvo i reprodukuje, poli­ tički se konstituiše. U tom smislu celina društvenih odnosa prevazilazi okvire ekonomske strukture, koja se u stvari javlja kao producent te društvene struk­ ture. U vezi globalne ekonomske strukture društva kod nas postoje dva shvatanja. Prema jednima globalne ekonomska struktura našeg društva obuhvata celinu odnose proizvodnje u kome dominiraju specifični socijalistički odnosi. Međutim, u vezi ovog shvatanja treba da imamo u vidu da društveno-ekonomski položaj

radnog čoveka u našem samoupravnom društvu ne određuju samo ovi spe­ cifični socijalistički odnosi, nego i oni nesocijalistički. Prema drugima, čije shvatanje delimo i mi, globalna ekonomska struktura našeg društva je poprište borbe socijalističkih odnosa protiv drugih. Za ovako shvaćenu globolnu ekonomsku strukturu je karakteristična protivrečnost i stalna borba. U vezi ovog prilaza globalnoj ekonomskoj strukturi moramo imati na umu to da je u praksi došlo do srašćivanja tih različitih odnosa, što je pre­ varilo pobornike prve koncepcije i zato tek kada „skidamo" tu empiričku na­ slagu možemo videti stvarnu borbu. Ovako shvaćena globalna ekonomska struktura ne daje osnove — sama po sebi — za reprodukovanje naše društvene strukture sa unapred fiksiranim socijalističkim vrednostima. Te socijalističke vrednosti mogu i treba da unose subjektivne snage, radnička klasa svojom svesnom delatnošću. U tom smislu karakter globalne ekonomske strukture našeg društva određuje ta svesna delatnost naše radničke klase. Naime, njena pasivizacija, to jest njen liberalni odnos prema našoj društvenoj stvarnosti u stvari utiče na jačanje nesocijalističkih odnosa u društvu. Osnovna karakteristika naše globalne ekonomske strukture je prisutnost kapital-odnosa s jedne strane i tendencija njegovog prevazilaženja svesnom delat­ nošću radničke klase u vidu samoupravnog odlučivanja. Međutim, usled jakog pritiska kapital-odnosa, ovu svoju svesnu delatnost radnička klasa još nije uspela u dovoljnosti integrisati na nivou celine društvenog rada. Dokaz za ovo je naša društveno-ekonomska stvarnost.

Summary Main characteristics of Yugoslav economic structure The total economic structure of a country can be defined only in terms of social structure which modern Marxian philosophers consider to comprise the entirety of class relations. This entirety helps the society to promote socialist relations and to constitute its policy. Thus, the entirety of social relations exceedes the frames of the economic structure which, in fact, appears to be the creator of the social structure. At present there exist two opinions about the total Yugoslav economic struc­ ture. According to one opinion the total economic structure comprises entire economic relations dominated by socialistic relations. However, the socio-econo­ mic conditions of workers in our self-managing society is not charachterized only by socialistic relations, but also by nonsocialistic ones. According to the other opinion, shared by the author of the present paper, the total economic structure of our society is the battlefield in which the struggle between socialistic and other forces is taking place. Constant struggle and the presence of contradictions are the main characteristic of the total eco­ nomic structure of Yugoslavia. One must constantly keep in mind the fact that different attitudes towards sociopolitical relations merge in practice; only after the empiric layer has been removed is it possible to see the real struggle that is taking place beneath.

This conception of the total economic structure of our country does not in itself guarantee the promotion of the social structure on the basis of constant socialistic values. The working class and its activities ought to be principal supporters of these values. As the result, the total economic structure of our society must be characterized by the classconscious activity of our workers. On the other hand, passive, i. e., liberal attitude towards the conditions pre­ vailing in the country helps the anti-socialistic relations to gain ground. The principal characteristic of our total economic structure is the presence of capitalistic relations, on one hand, and the tendency to surpass these rela­ tions, on the other. This can be attained by means of politically conscious activities of the working class taking the form of selfmanaging decision making. The pressure of capitalistic relations, however, is still considerable, so that the politically conscious activities of the working class still do not extend upon the entire economy. This is examplified by the present socio-economic situation in our economy.

Bányai János

A KÉZTARTÁS MŰVÉSZETE

„ . . . a vonalat, amely bennem él, és álta­ lam veszíti el végtelenbe futó, személyte­ len jellegét." B. Szabó György

Amit B. Szabó György életművének tekintünk — látszólag — amorf és meghatározatlan. Ezért gyakran beszélünk az ő széles körű tevékeny­ ségéről, arról hogy mi mindenhez értett, mibe kezdett bele, a szellemnek és az alkotásnak milyen területein vállalt feladatot. Szükségszerű fel­ adatot. Az adott helyzetekben megkerülhetetlent. Rövid életének éveiben sokat kellett kezdeményezni, még többet újrakezdeni, újságírásban, iro­ dalomban, könyvkiadásban, a művészetekben, de legtöbbet talán az oktatásban. Felsorolni is nehéz mindazt, amivel B. Szabó G y ö r g y fog­ lalkozott. És bármennyire is színes, izgalmas, részletekben, á r n y a l a t o k b a n gazdag lehetne így megrajzolt portréja, igazán meggyőző mégsem lenne. Mert az ilyen portré nem juthat el a mélységek megismeréséig, a felszí­ nen marad, a láthatót választja, ami látványos, de elrejti a l á t h a t a t l a n t , ami nehéz és gondolkodásra meg ítéletre késztet. A feladatok és a tevékenységi területek felsorolásából álló portré, még akkor is ha a „reneszánsz e m b e r t " kívánja feltárni és közelünkbe hozni, jóhiszeműen de megfeledhezve arról, hogy manapság az „enciklopédikus­ ság" nem az emberre, hanem a gépre jellemző, valójában azt a — talán nem is tudatosult — feltételezést rejtegeti, hogy B. Szabó G y ö r g y csak kevés munkáját fejezte be, mindig másba kezdett, hogy életműve befe­ jezetlen kísérletekből áll, meg nem valósult ötletekből, szétszórt szilán­ kokból. H o l o t t egy életmű, ha valóban művek fedezik, nem lehet befe­ jezetlen. Hiszen az írás befejezetlenül is írás, az abbahagyott vers félbe-

szakítva is műalkotás, mert a hiányzó részek is hozzá tartoznak, jelzések, sejtések, ú t m u t a t ó k formájában. Befejezetlen írás, abbahagyott vers. E z jellemző rá, és így kell megítélni. Semmi kívánnivalót nem hagy maga után. Teljes a maga töredékességében (is). Persze, a t u d o m á n y erre nem képes; az abbahagyott t u d o m á n y selejt. Vagyis, ha művészről, h a kölcőkről beszélünk t a r t a l m a t l a n szóvirág csupán azt mondani, túl korán hagyta abba, halála megakadályozta műve kiteljesítésében. „ A művészet mindig célnál van, befejezett, t ö k é l e t e s . . . " — írta Fülep Lajos, aki a művészetről mindent tudott. Az olyan életmű, amilyen B. Szabó G y ö r g y é csak látszólag lehet amorf és meghatározatlan, és semmiképp sem befe­ jezetlen — ezt csak a nekrológok m o n d h a t t á k —, mert boltozatait művek tartják, rajzai elsősorban. Lehet, hogy gyakorlati m u n k á k b a — irodalomszervezés, politika, tan­ ügy, irodalomtörténet, kritika — belekezdett és korai halála megszakí­ totta megvalósításukat, de amit a művészetben alkotott, azt be is fejezte. A művészetben csak fércmunkákat lehet abbahagyni. Művet hagyott ma­ ga után, még akkor is ha e műnek sokatigérő folytatása képzelhető el. Ezt a folytatást is hozzá lehet érteni, ahhoz ami m e g m a r a d t ; a mű azért (is) jelentős, mert a jövőbe tekint. B. Szabó G y ö r g y életműve tehát előt­ tünk van, erről kell beszélni, minden más csak kitérő a műről való beszéd nehézségei elől.

1. B. Szabó György művészetét még mindig nem mértük fel méltányosan, rangjához illően. Amíg a művész élt állandó érdeklődés és megbecsülés övezte, amióta meghalt csak a megbecsülés m a r a d t meg, az érdeklődés mást keresett és másnál k ö t ö t t ki. Művészetszociológiai szempontból több­ féleképpen m a g y a r á z h a t ó ez a művészetéhez sokszor méltánytalan viszo­ nyulás, de a mulasztások okait aligha lehet máshol keresni, mint abban a tényben, hogy a jugoszláviai magyar képzőművészet diakronikus fel­ tárása, vagy kritikai rendszerezése még v á r a t magára. Jegyezzük meg, hogy itt is B. Szabó György volt úttörő Pechán Józsefről írt tanulmá­ nyával, de elsősorban az 1952-ben rendezett jugoszláviai magyar képző­ művészek kiállítására írt megnyitójával, melyben egy száz éves múlt eseményeit, gazdag anyagát jelzi. Sajnos, e jelzések után a művészettör­ ténet és a művészetkritika még mindig nem vizsgálta meg érdemlegesen művészeti m ú l t u n k a t . És ennek messzemenő következményei lehetnek, talán v a n n a k is. B. Szabó szavával élve, ez is egyik „lemaradásunk". Fülep Lajos írta, hogy a művészet „ ö r ö k momentumai csak azon a réven valósulhatnak meg, hogy elődeik és utódaik v a n n a k a történelemben."

A művészet nem érthető a művészet története nélkül, „elődök nélkül — csoda", és ebből következik: „ha mit sem ismernék elődeiből, a k k o r is tudnám, hogy voltak . . ." (Fülep Lajos) B. Szabó G y ö r g y művészetének is voltak elődei, v a n n a k és lesznek utódai is. Többek között ez is bizonyítja, hogy művet hagyott maga u t á n . E z t a művet a jugoszláviai magyar művészet történetéből kiindulva közelíthetjük meg méltányosan, e történet nélkül az ő művei is elkallód­ nának, mert nélküle nem lennének egy folyamat é r t é k p r o d u k t u m a , egy világ értékrendjének meghatározója; e történet nélkül a művészek azt hiszik, mindent elölről kezdenek. Szó sincs róla. Ezt B. Szabó t u d t a a legjobban. Ő tudott elődeiről, beszélt is róluk, sürgette műveik felku­ tatását és értékelését. Sajnos, még mindig nem jártuk végig azokat az utakat, amelyek művészetük történetének leírásához, rendszerezéséhez, korszakolásához vezetnek. E m u n k á l a t o k elvégzése nélkül B. Szabó György művészetének csak bizonyos, sokszor lényegbevágó, de minden­ képpen részleges sajátosságairól beszélhetünk. Ezért talán nem tekinthető p a r a d o x o n n a k , ha azt mondjuk, B. Szabó G y ö r g y művészetéről a k k o r ítélhetünk majd megbízható módon, ha megítéltük elődjeit, mindaddig csak tapogatózni tudunk, egy-egy műről szólni, ítéleteket feltételes mód­ ban fogalmazni.

2. Az írás Vajda Lajosról egyik részletében B. Szabó G y ö r g y egy római találkozásról számol be. Vendéglátója, egy olasz költő, beszélgetésük leg­ elején egy térképet vesz elő, „egy földrajzi atlaszt" és azon a vendégnek ki kellett keresnie szülőhelyét, hogy a vendéglátó láthassa, „térképen is, a tájat — Jugoszlávia, Románia, Magyarország érintkezési felületeit: a síkságot, a folyókat, a távoli d o m b o k a t és hegyeket". A vendég egészen röviden beszámol a vidék történetéről is. És mindezt azért, hogy foly­ tathassák a megkezdett beszélgetést, még csak nem is erről a tájról és történetéről, hanem az olasz napi politika kérdéseiről. N é h á n y , művészetének megértéséhez támpontul szolgáló felismerésre készteti B. Szabó G y ö r g y ö t a beszélgetésnek ez a részlete. Először is arra, hogy a „betájolás"-nak ezt a módját, a földrajzit és történelmit, sohasem „szabadna elfelejteni, ha emberrel, alkotással, mozgalommal és művészi programmal t a l á l k o z u n k . " Irodalomtörténeti és képzőművészeti t a n u l m á n y a i b a n , naplójaiban is tartja magát ehhez a felismeréshez; a lényeges kérdések megértéséhez csak ez az út vezet. Számunkra azza' a tanulsággal jár B. Szabó György felismerése, hogy az ő művészetéhez is a „betájolással" kell közeledni, mert csak ez az ú t vezethet közel

művészetének megértéséhez. De még valamire figyelmezteti B. Szabó Györgyöt ez a beszélgetés. A „betájolást" alkalmazni kell ö n m a g u n k k a l szemben is, olyan kérdésekre k a p h a t u n k így választ, hogy „Kik vagyunk, hol vagyunk, honnan jöttünk, hova t a r t u n k ? " ö n m a g u n k megismerésének is módszere tehát a „betájolás". H a B. Szabó György művészetéről be­ szélünk, akkor ezekre a kérdésekre is keressük a válaszokat, s kétség­ telenül nem hiába, mert az ő művészete, mely egyrészről felismerte a művészet történelmi és társadalmi hajtóerők, másrészről pedig teljes egészében összpontosítani t u d o t t a művészet alapvető, belső és döntő kérdéseire, t a r t a l m a z z a ezeket a válaszokat. Ezen az úton j u h a t o t t el B. Szabó G y ö r g y művészeti igényeinek és szándékainak megvalósításához is. N e m p a r a d o x o n és nem ellentmondás az, hogy éppen a szülőhely körüli „betájolás" szükségességének felismerése után fogalmazta meg mű­ vészetének programját is, r á m u t a t v a azokra a hajtóerőkre, amelyek szé­ les körű és mindig intenzív tevékenységét meghatározták, mindig mozgó természetét mozgásban t a r t o t t á k : „Fel kell nőnünk megérteni és befogadni a nagyvilágot, és megtanulni szólni a nagyvilághoz, amivel mindig adósak m a r a d t u n k a művészetben." B. Szabó G y ö r g y mindig a nagyvilághoz k í v á n t szólni. D e sohasem a „szülőhely" feladásának árán, hanem éppen a n n a k a „nyelvén". Mert a „nagyvilághoz szólni" nem gyökértelen igénye az ő művészetének, h a ­ nem kritériuma, belső mércéje, ö n m a g á t méri ezzel a kritériummal, s jogosan alkalmazza másokkal szemben is. Ezért h a n g o z t a t t a oly sokszor, hogy a képzőművészetnek is meg kell szólalnia Bartók hagján. E z t a h a n ­ got kereste, amikor tollának sercegésére figyelt, amikor a vonalat tette személyessé, amikor éjszakákat töltött a fehér lap vonzáskörében. B. Sza­ bó György „betájolta" magát és rajzainak értékeivel szólt a nagyvilághoz.

3. Éppen azért, mert B. Szabó G y ö r g y művészete nem érthető elődök és utódok nélkül, tehát nem szakítható ki a művészet történetének t á v l a ­ taiból, és mert művészetének világát sem tárhatjuk fel a „betájolás" figyelembe vétele nélkül, állíthatjuk, hogy művészete legfejlettebb for­ májában, tehát életének utolsó éveiben készült nagyméretű rajzlapjain hagyománytisztelő absztrakt művészet. Semmi ellentmondás ebben a meg­ határozásban, ha szem előtt tartjuk B. Szabó G y ö r g y oly szoros, mindig h a n g o z t a t o t t és mindig előtérbe állított kötődéseit a történelemhez és a szülőhelyhez. Ez a h a t á r o z o t t a n hagyománytisztelő és mindig konkrét kötődéseket m u t a t ó , de egyúttal — vagy éppen ezért — erőteljesen és t a r t a l m a s á n

korszerű művészet intellektuális forrásaival beletartozik abba a nagyfolyamatba is, amit a modern magyar művészet írt le a N y o l c a k csoport­ jától, az „ u t a k e l v á l n a k " termékenyítő s egyúttal fékező alaphelyzetén át Vajda Lajos, majd K o n d o r Béla művészetéig. A lényeges ebben az odatartozásban, hogy nemcsak elvileg lehetséges és históriailag bizonyít­ ható, hanem mindenek előtt genetikusan feltételezi B. Szabó G y ö r g y művészetét, még akkor is, ha vonalban való gondolkodásának kiindu­ lópontjai lényegesen térnek el elődeitől és kortársaitól; Vajda Lajos elé­ gedetlen volt a rajzzal, nyilatkozataiból és leveleiből tudjuk, hogy raj­ zainak megfestésére készült, B. Szabó viszont a rajzban talált otthonra, a rajz teljes egészében kielégítette alkotóösztöneit; K o n d o r Béla rajza a lírai megfogalmazás felé fordult és mindvégig h ű volt egy bizonyos konkrétumhoz, a témához, a tárgyi világ jelenségeihez, B. Szabó ellen­ ben a tiszta intellektus megfogalmazása felé törekedett, legjobb rajz­ lapjain a vonal problémáját vizsgálja elsősorban, és erőteljes kézmoz­ dulattal szakad el a láthatótól, a tárgyi világ jelenségeitől. Elődei és kortársai a rajzot színezték, vagy a rajzot a festés előmunkálatának te­ kintették. B. Szabó csak a fekete tust tekintette anyagának. E szembe­ tűnő eltérések ellenére sem t u d n á n k megérteni az ő rajzainak forrásait, de formavilágát sem, h a nem vennénk genetikus jelentőségűnek e vonu­ lathoz való odatartozását. B. Szabó G y ö r g y ö t a szürrealizmus sohasem izgatta, kiürült formanyelvnek tekintette, őse mégis a szürrealista Vajda Lajos; ő az a b s z t r a k t formák világában élt. Az ugyancsak Vajda Lajos­ hoz visszatérő K o n d o r Béla tovább t u d o t t lépni a szürrealizmus útjain, ha erősen stilizált formában, akkor is. Ez az odatartozás az absztrakt művészet világához vezette. A világ alapvető jelenségeinek megragadására ezt az alkotói módszert t a r t o t t a alkalmasnak. De mindig elítélte a csak külsőségekben, a térszervezés, a felületmegmunkálás fortélyaiban megmutatkozó absztrakt szemfényvesz­ tést, mert — szerinte — „az eszközök parádés felvonultatása" nem képes elrejteni „az intuíció és az intellektus" hiányait. Ezért jól tudta, hogy az „ . . . autentikus absztrakt festészet valóraváltása nem p r o g r a m o k o n áll vagy bukik, nem is objektív tényezőkön múlik, h a n e m alkotó egyé­ niségek jelentkezésén vagy nem jelentkezésén." (kiemelés B. Sz. Gy.) Művészetszemléletének alapvető kategóriái tehát az intuíció és az intel­ lektus, ami — szerinte — az alkotó egyéniség ismérve. És a művészetben minden ezeknek az adottságoknak a meglétén vagy h i á n y á n múlik. M ű ­ vészetszemléletének egyik lényeges következtetése, hogy az elfogadott módszert nem tekinti kizárólagosnak és egyetlennek. Képeivel sokszor végzett kísérletet. Egyedül, vagy látogatóival együtt hasonlította össze elsősorban a reneszánsz és a b a r o k k nagy alkotásait a maga elvont rajzszerkezeteivel, arra a kérdésre keresve választ, hogy

tekintet nélkül a megfogalmazás ellentéteire, az új módszer elviseli-e u g y a n a z o k a t a terheket és súlyokat, amelyeknek megtartására a klaszszikus alkotások mind képesek. Egész képfelületeket hasonlított össze, de a képek részleteit is. A mérleg legtöbbször kiegyenlítődött. Ezek a kísér­ letek bizonyították számára, hogy minden a formán és a módszeren mú­ lik ugyan, de a forma és a módszer az intuíció és az intellektus nélkül, az alkotó egyéniség pecsétje nélkül üres külsőség csupán. Ennek a szempontnak a jegyében bírálta egyforma szigorúsággal a hazai absztrakt művészet kontár és t a r t a l m a t l a n alkotásait, de ezen kri­ térium alapján ítélte el életének utolsó éveiben — elsősorban a ljubljanai grafikai biennálé anyagán okulva — a m a g y a r grafikát, „Derkovits se­ gélykiáltása az ember és a művész jogaiért visszhangtalan m a r a d t : utó­ daiban csupán ,az aktualitások tudomásul vételének' puszta szándéka él: újra a tizenkilencedik század, újra a bátortalanság, újra a ,dokumentálás', újra a téma, újra a mese; az alkotóerő és a teremtő szándék elherdálása." És u g y a n o t t : „Bartók — a festészetben magyarul nem szólalt még meg." A hazai absztrakt művészet és a magyar grafika eredményeit figyelve, azokat sokszor élesen bírálva m o n d h a t t a ki: „Mozgalom nem lehet meg alkotók és alkotások nélkül a művészetben; a teoretikus összegezhet, szintetizálhat, elméleteket és proklamációkat szerkeszthet, agitálhat, nép­ szerűsíthet; a művész: alkot. S ha nem él a korában, ha lélegzetvételének ritmusában nincsenek kihagyások, rendellenességek — a közel és a távol, a múlt és a jelen döbbeneteinek hatására, ha nem érzi az időt —, a k k o r ennek a művészetnek az elmélete is ilyen lesz: kényelmes." B. Szabó György az absztrakt művészet mozgalmának volt részese, és o d a t a r t o z o t t a magyar művészet jelzett tonulatához, de sohasem mon­ dott le a kritika jogairól, mindig ítéletre készen szemlélődött; ezt a szi­ gorúságot önmagára is alkalmazta. U g y a n a k k o r ez a kettős kötődés tette számára lehetővé a hagyománytisztelő absztrakt művészet formavilá­ gának, jelrendszerének és jelentésrétegeinek kialakítását. Bizonyos, hogy ezt a kettős kötődést képzőművészeti (kritikai) érdeklődése, tájékozott­ sága és gyakorlata is feltételezte, de igazán meghatározó erővé a művész gyakorlata tette. Más szóval, művészetszemléletének alapkategóriáit meg­ fogalmazta a kritika elvont nyelvén, teoretikus is volt tehát, de e kate­ góriák realizációja és nem egyszer bizonyítása is mindenek előtt a művész dolga volt; a teoretikus az időről beszél, ami a művészetnek tárgya és lehetősége, a művész, aki alkot a vonalat tekinti időnek és azt ahol kézmozdulatával a vonalat megszakítja, felerősíti, elfordítja a szemé­ lyiség és az idő egyidejűleg megjelenő tényének. És végül valóban min­ den ebben a kézmozdulatban rejlik, minden ennek igazságán és tiszta­ ságán múlik. A kézmozdulat valósítja meg az alkotó egyéniség szándékát,

a kézmozdulat írja le az intuíció és az intellektus jeleit, a kézmozdulat lesz a művészeti mozgalom ismertető jele is. Aligha kell vitatni, hogy ennek a művészetszemléletnek kiindulópontja gondolati és kritikai, vi­ szont megvalósítása minden kétséget kizáróan művészi. A jugoszláviai magyar irodalomban és művészetben az ösztönöket kizárólagosnak tekin­ tették, a m i k o r B. Szabó G y ö r g y az intellektus és a tudatosság kritikai és művészi programját hirdette meg.

4. Ennek a művészetelméletnek kritikai és alkotói megfogalmazása B. Szabó György munkásságának nemcsak két egymást feltételező pólusa, hanem tevékenységének olyan területei, melyeket egymás nélkül aligha lehet megbízható módon értelmezni. „ . . . festő vagyok, talán elsősorban festő; központi, döntő élményeim megfogalmazását csak a festészet nyelvén t u d o m kifejezni." — írja, de ehhez azonnal hozzá kell tenni, hogy a fes­ tészettel kapcsolatos élményeit, törekvéseit íróként is megfogalmazta. A megfestett témákat rendszerint le is írta. E z t a képességét szinte meg­ szakítás nélküli illusztrátori gyakorlata közben fejlesztette ki. Illusztrált riportot, novellát, regényt. Emlékezetesek a Dolgozók Élete és írás rova­ t á n a k valamint Majtényi Mihály Garabonciásához készített illusztrációi. Életjelenségekről és az írói képzelet világáról a rajz, a vonal eszközeivel gondolkodott, s e gondolkodás közben nemcsak az írások részleteit vetí­ tette át rajzaira, hanem rendszerint az írások egészét is, teljes hangulatát, autentikus világképét. Az illusztrációk útján jutott el nagyméretű raj­ zaihoz is, mert az illusztráció számára nem a színezés és megfestés fela­ d a t á t jelentette, hanem az illusztrált műtől független, elsőrangúan k é p ­ zőművészeti feladatot. A rajz t e h á t önállósult, de ezáltal nem szakadt meg a kapcsolat az írás és a rajz között, h a n e m még szorosabbá vált. B. Szabó G y ö r g y egész képzőművészeti tevékenysége folyamán, éppen az illusztrálás közben szerzett tapasztalatok alapján, művészetszemlélete a kifejezés és önkifejezés két alapvető eszközébe sűrűsödött: a szó és a vonal a két egymástól elválaszthatatlan középpontja mind irodalmi, mind pedig képzőművészeti tevékenységének. A művészetről való beszéd nehézségeit senki sem ismerte jobban mint éppen B. Szabó G y ö r g y . A felismerések, a tapasztalatok sohasem k ö n y nyítik meg, inkább súlyosbítják a művész munkáját. Egyformán izgatták a vonal és a szó lehetőségei. A vonal és a szó igazolta, ezek keltettek benne gyanút is. Minden, ami a művészetben számára érték és meg­ valósulás a vonal és a szó konfigurációja és v á l t o z a t a ; amikor költésze­ tünk mélypontján „ l e m a r a d á s u n k " okairól gondolkodik szavakat sorol

egymás mellé és líránk mindmáig legélesebb, legszigorúbb bírálatát adja; amikor Vajda Lajosról ír t a n u l m á n y t a p é l d a k é p jegyzeteiből, leveleiből, írásaiból idéz és így minden körülírásnál meggyőzőbb portrét nyújt, mert a legbiztosabb kézzel alkalmazza a szavak együttesére a képzőművész módszerét, a montázsolást; amikor rajzait mérlegre teszi, amikor a kész művet figyelve önmagát vizsgálja, mindig a szavakhoz fordul, rend­ szeresen beszámol kételyeiről, munkájáról, a megmunkálás izgalmairól. Ezt sohasem egyszerű széljegyzetelés formájában teszi, mindig odafigyel az elméletre is, mindig belül m a r a d művészetszemléletének h a t á r a i n . A m i k o r rajzokról beszél, amikor az anyaggal való küzdelmeiről számol be, a m i k o r művészetének elméleti alapvetését kívánja közölni mindig a „ v o n a l a t " emlegeti, azt a központi problémát, melyet „száz, ezer, sok ezer rajz" tapasztalata alapján ismert meg, „amely bennem él, és álta­ lam veszíti el végtelenbe futó, személytelen jellegét". A vonal felfedezése számára egyúttal realizáció is: a szavak megválasztása, kiragadása a szó­ tár szürkeségéből és a vonal megszakítása, irányítása, személyessé minő­ sítése — az a hosszantartó és nehéz m u n k a ez, amit minden igazi műv&Sz vállal, mert vállalnia kell. így viszonyul a vonalhoz: „Útját, szerepét, kanyargását, kihagyásait, nyugodt pihenőit én h a t á r o z o m meg, hajszálfinom lebegését, nehézkes, súlyos darabosságát, a vonalak egymáshoz való viszonyát, rendszerét, a fekete felületen betöltendő funkcióit én jelölöm ki: a fekete tus bir­ tokába veszi a fehér, eddig végtelennek tűnő b i r o d a l m a t . . . " A vonal önálló képződménye a művész tapasztalatának, de olyan képződmény, mely teljes egészében a művész személyének, szándékának, a kifejezésnek alárendeltje. Az ilyen vonal — b á r már ötvennyolc őszén vagyunk, a nagyméretű rajzok időszakában — még mindig szorosan kötődik az illusztráció tapasztalataihoz, még mindig részben az illusztráció jelrend­ szerét gazdagítja. Még nem önállósodott kizárólagosan képzőművészeti problémává. Erre majd később kerül sor, a kései, nagyméretű absztrakt rajzokon. Mert ekkor még — ötvennyolc őszén — B. Szabó György rajzain valóban az történik, amit a szavak leírnak; a szem azokat a mozdu­ latokat követi, amikről a szavak informálnak. És ebből, erre a korsza­ kára, az átmenet korszakára nézve egy rendkívül fontos tanulság követ­ kezik. B. Szabó G y ö r g y nemcsak kételyeket fogalmazott meg, vagy ter­ veket, mint a legtöbb festő, hanem a képeket is megfogalmazta, leírta: naplójegyzetei szinte hiánytalanul közlik az ebből a korszakból szár­ mazó rajzok világát. És ebből nyilvánvalóan következik, hogy B. Szabó G y ö r g y művészete, bármennyire is elsőrangúan képzőművészeti, egyúttal irodalmi jelenség is. Az ő képei — hangsúlyozni kell, az illusztrálás tapasztalatainak köszönve — megőrizték relációikat a szavak felé. Mert

nem minden festészetre lehet ily hiánytalanul rávetíteni a szavakat, nem minden képzőművészeti alkotás jelentését lehet ily biztonságosan a sza­ v a k k a l kiugratni; különösképpen nem a festő szavaival. Persze, B. Szabó György életében az „irodalmi festészet" m á r anakronizmus, és ezt ő is jól t u d t a : erre m u t a t n a k későbbi kutatásai az „elementáris rajz" körében. De a szó és a vonal e szoros kötődése a rajzokon művészetének egy másik, talán jelentősebb vonására is utal. Az ő rajzai, éppen azért mert az irodalmiság meghatározó jegyeit (is) felmutatják, tehát nem kizáró­ lagosan a képzőművészeti problémára koncentrálnak, tartalmasak, ami azt jelenti, hogy a vonallal, mint a rajzból kifejlesztett közléslehetőséggel csatázva, a vonal mélységeit k u t a t v a , valójában az anyaggal harcol, a k i t a p i n t h a t ó matériával: „Fél évig j á r t a m az erdőt — írja — , a fák élete érdekelt, a nemes formák és vonalak játéka és összhangja, s fel­ fedeztem a pusztulás nyomasztó élményét: a szerves anyag bomlását, a szépség halálát. M á r túl voltam ennek a folyamatnak vázlatos rögzíté­ sén, túl a részletek megfigyelésén, és m á r nagyon távol attól, hogy ezt az élményt csak külsőségeiben ragadjam meg, felületesen; az anyag érde­ kelt, a fa anyaga, a matéria, amelynek a belső törvényei szabják meg a nemes formák és vonalak játékát és összhangját, és végső fokon: a szépség h a l á l á t . " A t a r t a l o m r a összpontosít tehát és ezt a t a r t a l m a t a világból és önmagából vonja k i ; szinte mindig élményről beszél és ennek függvényeként, a kifejezhetőség lehetőségét firtatva, tisztán képzőművé­ szeti problémáról. B. Szabó G y ö r g y ebben is hagyománytisztelő, de nem ragadt le a múlt vonzásában; a múlt csak addig tartja fogva, amíg a jelen felé fordulhat, amíg úrrá lehet rajta. Lényeges azonban, hogy t a l á n nem is tudatosan, éppen ekkor, az illuszt­ rálás gyakorlóévei után, kerül az anyag, a matéria ily erős vonzásába, a fa, a sár, a kavics anyagának kérdése izgatja, voltaképpen ugyanaz a festői probléma mint 1937-ben, amikor egyik korai rajza, a Fatanulmány készült. A korai és a kései élmény találkozása teszi lehetővé szá­ mára az anyag problémájának festői kiaknázását, de u g y a n a k k o r meg­ nyitja a t á v l a t o k a t az „elementáris rajz" felé is. Mégpedig azért, mert az anyag korai élménye még a h a r m ó n i á t k u t a t t a , a természet formáiban rejlő belső arányosságokat, később pedig újra az anyagot ismerve fel, és újra a fa anyagát, m á r a diszharmónia élménye kerül előtérbe a pusz­ tulás felismerésével karöltve. Minőségileg más t e h á t az anyaggal való újbóli találkozás, s talán intenzívebb is, személyesebb, líraibb. Mégis találkozásról v a n . S e találkozás után következhet az igazi — egészében meg nem valósított — ugrás az előrangúan képzőművészeti probléma felé.

Mielőtt még B. Szabó G y ö r g y rajzművészetének legfőbb eredményét, az „elementáris r a j z " tisztán képzőművészeti kérdését tennénk fel, meg kell figyelnünk a művész alkotómódszerét is, mely egyaránt következik pon­ tosan leírható művészetszemléletéből és művészetének anyagából, ugyan­ a k k o r t á v l a t o k a t n y i t az „elementáris rajz", a vonal mint képzőművé­ szeti probléma felé is. Egyik képének születését így írja le: „Kis híján nyolc ó r á t dolgoztam a rajzon; tegnap tizet, tegnapelőtt négyet. Lassan h a l a d o k vele, egy-egy részlet elkészítése u t á n látom, hogy ezt összhangba kell hoznom a m á r lezárt, befejezett részekkel. Ez a tizedik kép elég bonyolult szerkezetű, talán a baranyai nagy rajz után a legszövevényesebb. A problémán, mint a baranyai rajznál is, a dekomponáltság. E z t is alulról kezdtem szerkesz­ teni és építeni mint a m a z t ; ez n y u g o d t a b b a n indul, elomló, puha, bár­ sonyos felületekkel, erre támaszkodik a szabálytalanul á t t ö r t középső rész, világos és sötétszürke variánsokkal, fehér foltok egyensúlyozzák a felső réteg kétsíkú, párbeszédes, egymásba hajló, egymást kirekesztő és egymást befogadó felületeit: a komorabb, a z á r t a b b , plasztikus hatást kelt, egy szabálytalan téglalap, éles sarkok nélküli, megvilágítja, valami belső ragyogással, ezt a szabálytalan, szilárd felületet, míg a játékosabb, nyugtalanabb, szabadon hullámzik, és egy majdnem szabályos, de fehér­ rel á t t ö r t négyzetben végződik. A h a r m a d i k felület ezüstszürke hatást kelt és funkcionálisan összefogja a h á r o m egymásra épülő réteget. N e ­ hezen sikerül összefognom a széteső felületeket, de talán kielégítően oldom meg: miközben a szürkék skáláját szélesítettem, rájöttem, hogy még távolról sem merítettem ki a lehetőségeket. A toll laza kezelésének eredménye: p u h a , elomló, szürke felületek, ezeket érdessé, keménnyé, ha­ tározottá lehet tenni utólagos figyelmes, u g y a n a k k o r erélyes megmun­ kálással. Csak ügyelni kell a kéztartásra és az ismétlődő mozdulatok ritmusára." A leírás biztonságával, a megmunkálás izgalmával, a lélegzetvétel ki­ hagyásával és felgyorsulásával épített megfogalmazás versenyre kel a kép festői élményével. S e szóbeli tömörség és tisztaság mögül világosan kerül előtérbe a festő dilemmája, gondja, a felfedezés öröme — mindaz, ami a megmunkálás módszerével jár együtt. Először is a kép a n y a g a : a dekomponáltság, és ehhez kötődve a művész esztétikai ismerete: a kép, hogy kifejezhesse, közölhesse a dekomponáltság, vagy ahogy máshelyütt mondja a pusztulás, megint másutt a diszharmónia jelentését s t a r t a l m á t pontos megkomponáltságot, szigorú megszerkesztettséget követel meg; a dekomponáltságról szóló művész alapvető problémája a széteső, egy­ mástól elrugaszkodó formák és felületek összefogása, a zárt kompozíció

igénye. Vagyis, bármennyire a tartalom, az „irodalmi t a r t a l o m " áll a kép előterében, mégis, m á r itt is, párhuzamosan ezzel a problémával a kép megszerkesztése, az alakzatok, a komplikált vagy egyszerű mértani testek, a különböző árnyalatú szürke felületek összefogása merül fel mint megoldásra v á r ó probléma. Ami azt jelenti, hogy B. Szabó György tuda­ tos művész, aki elsősorban képet készít, aki előtt a kép kritériumai me­ rülnek fel elsősorban. Az ösztönök és az érzelmek nem itt, nem ekkor m u n k á l k o d n a k . Az ösztönök és az érzések a kép előzményét jelentik, az élmény is háttérbe szorult már — a művészt a kép izgatja. Kétség­ telenül a legigazibb művészi izgalom. Ú t és lehetőség az absztrakt for­ mák tiszta művészete felé. S ennek a h a r m ó n i á n a k a megalkotó eszközei a toll és a kéztartás. Mert itt a toll is problémát jelent, a p a p í r tiszta ragyogásával együtt és egyidőben a toll ezüstös tompa csillogása, élessége, a n y a g á n a k ellenállása tartozik szorosan az alkotómódszer körébe, sokszor nemcsak úgy mint eszköz, hanem mint közlési lehetőség is. A toll tehát nem, ahogyan a papír sem semleges eszköze B. Szabó György művészetének, hanem szer­ ves része, gyakran összetevő eleme is. A központi kérdés mégis a kéztartás. Az egyetlen rajzon megszámlál­ hatatlanul megismételt mozdulat nem a kéz begyakorlásának, hanem a kéz alkotásának példája. B. Szabó György minden rajza, az egymásba futó, az egymást kiegészítő és kizáró felületekkel, a rétegeket alkotó ár­ nyalásokkal, amikor a rajzon elvont mértani alakzatok, merev kő-izüle­ tek, kavicsfelületek, vagy az intellektus látható formái jelennek meg, valójában a kéz dicsérete. Mert a kép a kézmozdulatokkal válaszol a feltett kérdésekre. A kézmozdulat nyelvén beszél a kép. Egész világ rej­ tőzik benne; B. Szabó G y ö r g y művészetszemlélete is ide vezethető vissza: a kéztartás bizonyít az intellektus és az intuíció, az alkotó egyénisége mellett. „A kéz, gyökerében új világot alkotva, mindenütt otthagyja a maga pecsétjét. A kéz megküzd az anyaggal, amelyet átváltoztat, a formával, amelyet átformál. Az ember dajkájaként, nevelőjeként, a kéz megsokszorozza az embert az időben és a térben" — írta H e n r i Focillon egyik t a n u l m á n y á b a n . Ez a kéz m u n k á l k o d i k B. Szabó G y ö r g y képein és ezért tekinthető minden képe a kéz dicséretének, művészete pedig a kéztartás művészetének. A kézmozdulat találja meg a megtervezett alak­ zat, az előrelátott harmónia és összefüggéssor belső, alapvető formáit, a kézmozdulat hívja életre az egyéniség és a világlátás megsejtéseit, a kéz­ mozdulat tudatosítja a véletlen vagy megtervezett élményeket. Ezért a kéz és a kézmozdulat nem szolgája a művésznek, hanem egyenrangú társa, ellentmondhatnak egymásnak és élhetnek harmonikusan is. Egyik sem lehet független a másiktól, teljesek ö n m a g u k b a n , de részeik is egymásnak. B. Szabó G y ö r g y alkotói módszere azokat a lehetőségeket használta ki,

amelyeket a kéz és a kéztartás kínált fel számára. Ezért, ha az ő képzóV művészeti módszeréről beszélünk, akkor mindig a kéz mozdulatára gon­ dolunk.

6. N é h á n y h ó n a p p a l halála előtt írta meg mindmáig emlékezetes, sajátosan montázsolt, m á r - m á r a képek szerkesztési elvét is alkalmazó tanulmá­ nyát, a Rapszódia négy szólamra az emberről, a tárgyakról, a művé­ szetről és önmagunkról címűt. A festő és a költő találkozik a t a n u l m á n y ­ ban, beszélgetnek és az ő jegyzeteiket olvashatjuk. E n n e k a t a n u l m á n y ­ nak egyik részlete, „a festő feljegyése" fogalmazza meg, vázlatosan ugyan, de több pontban az „elementáris r a j z " problémáját, mégpedig variáns­ ként Kovács G y ö r g y : Az elementáris zene című cikkének tételeire. Lé­ nyegbevágónak a tanulmányrészlet első tíz pontja (tétele) tűnik: „ 1 . A rajz a n y a g a : a vonal. 2. A vonal térben jelenik meg. 3. A megjelenés formája: a felület. A festő a vonalat alakítja. 4. A kialakított felület: a rajz. 5. Az alakítás tendenciája kétirányú: a rajz illusztratív gazdagodása, vagy a rajz variációinak, kombinációinak, permutációinak (önmaga területéről vett asszociációknak) végtelen lehetősége. 6. A választ a rajz genezisének a vizsgálata adhatja meg. A rajz nem örömet, bánatot, fájdalmat, érzést, indulatot fejez ki, nem a közlés szándékából származik, hanem a képszerkesztés ösztönéből. 7. A rajz nem a vonal útján történő ábrázolás, hanem a vonal művészete. 8. A vonal mint fizikai (vizuális) jelenség térben érzékelhető. A végte­ len vagy a lezárt vonal jelenléte megszokottá válik, kiesik t u d a t u n k ­ ból, jelenlétéről nem veszünk többé tudomást. Szükséglet: a vonalat a térben meg kell szakítanunk. Eredmény: a felület. 9. A felület kivételével minden jelenség, mely a rajz területén megjelenik, szekunder elem. 10. A rajz új feladata: a vonal felületi egységének megteremtése." A tíz pont egy egész művészeti p r o g r a m o t ír le. Művészeti programot, melynek közvetlen előzménye és forrása a művész g y a k o r l a t a ; t á v l a t o k a t nyit, a továbblépést sürgeti, még inkább a lényeges m o z z a n a t o k meg­ ragadására késztet, u g y a n a k k o r azonban összefoglaló is, az eddigi ta-

pasztalatok learatása, a korai rajztanulmányok, portrék, az átmenetet alkotó illusztrációk eredményeitől a H u n g á r i a 61 és más sorozatok nagy­ méretű rajzaiig. A p r o g r a m kialakításában közrejátszott bizonyosan a teoretikus, a művészetről szavakban gondolkodó kritikus tapasztalat­ világa is. Ismét egyszer találkozik intuíció és intellektus és ebből a talál­ kozásból most egy jövőbe m u t a t ó ág hajt ki, mert a teoretikus azt a p r o b ­ lémát fogalmazza meg, amit a művészben eddigi munkássága t u d a t o ­ sított. E z u t á n m á r csak, B. Szabó György kedvelt szavát használva, a realizáció következik. A rajz forrása nem a futó érzés és élmény; m á r k o r á b b a n is felismerte, hogy a rajz realizálására csak az élmény vonzásköréből való kilépés u t á n kerülhet sor, amikor m á r felnyílt a felszín és a mélységek m u t a t k o z t a k meg, amikor mindaz amit közölni szándékozik alapvető képzőművészeti problémákba sűrűsödik. Ezért állíthatja, hogy a rajz a n y a g a a vonal, ahogy a versé a szó. A szó nem semleges, hanem társadalmasított anyagja a költészetnek, így a vonal sem lehet semleges, élettelen anyag. Hiszen a vonal a rajz anyaga ugyan, „de a vonal kézírás is, énem írásos képe, folytatása, m a r a d é k a . " Más szóval, a vonal akkor igazán anyaga a rajz­ nak, ha személyes, ha tapasztalatok és élmények összefoglalója, h a egy világlátás archimédeszi pontja, melyből a legsúlyosabb terhek is kiemel­ hetők. A vonal a rajzon minden, élet is, pusztulás is, igazság, tisztaság, árulás, szépség. M i n d e n t a vonal őriz, múltat, jelent, jövőt egyaránt: „ A vonal létezésem n y o m a : általa voltam, vagyok, leszek." A háromidejű létige t a r t a l m á t foglalja magába, ezért lehet központi probléma. És ezért „ A feladat: az anyag — a rajz esetében a vonal — érvényesítése." A vonalat a rajz felülete érvényesíti, ahogyan a rajzlapokon kiszálkásodik, durvul, vagy a szürke árnyalataival játékot űz, ahogyan az „alaktalan­ ság, tépettség, széthullás, b o m l á s " alakzatait építi ki. S eközben mindig a megszervezés, a szerkesztés, az összetartozás problémájával küzd. Célja: „ A magasabb rend kialakítása: az egymásmellettiség helyett a feszültségi pontok szabad szervezése, erősítése, felfokozása, funkcionális szerepük teljes érvényesítésével. A feszültségi pontok közötti kommunikáció lehe­ tőségeinek szélesítése; a klasszikus kompozíciótörvények érvénytelenítése, felszámolása: az antikompozíció kompozíciójának ismérvei nem a kaoti­ kusság és összefüggéstelenség." És tovább a rajz felületét kitöltő és az elementáris rajz szerkesztéselveinek engedelmeskedő alakzatok, a „negatív f o r m á k " felé. Mert nincs megállás az első felfedezésnél; a felismerés még nem mű. A műig hosszú út vezet, s ennek az ú t n a k az utolsó állomása lesz a műalkotás, ahol a felfedezés is művé v á l t már. B. Szabó György meg­ tervezte az elementáris rajzot, sorra vette elemeit, előrelátta az alakzatok funkcióját, lépést tett a megvalósítás felé is. K ö z p o n t i problémája maga a rajz, a rajz megvalósítása, belső törvények érvényesítése, egység kép-

zése egymásnak ellentálló formákból. A képalkotás, a képszerkesztés, a megvalósítás izgalma tartja rabságában nem a levetítés, nem az ismétlés, nem a közvetlen tükrözés. Az absztrakt művészet megvalósítását lát­ hatjuk ebben a művész eljárásban. De mindjárt hozzá kell tenni: B. Szabó G y ö r g y igényeinek megfelelő absztrakt művészet ez. P r o g r a m is és moz­ galom is, de az emberi egyéniség ismérvei töltik ki. A z alkotó egyéniségé­ nek függvénye a p r o g r a m megvalósítása és érvényesítése. És még egy felmerülő kérdés: a látszólag ösztönös k é z t a r t á s t és kézmozdulatot tuda­ tosítja. B. Szabó G y ö r g y nagyméretű rajzain, tudatosan — a rajz ter­ mészetének megfelelően — bont fel felületeket alkotóelemekre és rendezi el újra, megint tudatosan, a kompozíció törvényeinek engedelmeskedve, egy új rendet és törvényszerűséget érvényesítve; — ennyi tudatosság lát­ tán megtartható-e továbbra is az absztrakt művészet elnevezése, vagy valamiféle új tárgyilagosság nyomait kell felfednünk B. Szabó G y ö r g y kései rajzlapjain? Egyfajta filozófiai képfogalmat alkotott meg. B. Szabó György, mér­ nöki pontossággal, a legapróbb részletektől a nagy felületi egységekig a mozgás, a tér és az idő törvényeinek engedelmeskedve, mint Vásárhelyi Viktor, azzal a különbséggel, hogy B. Szabót nem érdekelte a sokszoro­ sítás problémája, ő a rajzot egyszerinek tekintette. De csak egyelőre nem érdekelte, mert a következő lépés az elementáris rajz körében kétség­ telenül a sokszorosítás kérdésének és lehetőségének felvetése felé vezet. Vagy nem rejlik-e, potenciálisan, a számtalanszor megismételt, de soha­ sem mechanikus kézmozdulat mélyén már a sokszorosítás gondja és gon­ dolata? De erről, sajnos, nem lehet beszélni. Az elementáris rajz képfogalmát lehet csak definiálni: „Eddig a festő a dolgok közepén állt és emberi mér­ ték szerint nyúlt feléjük. Ma és a jövőben, csillag és atom között, csak absztrakciók lehetségesek. A fizika borzalmas tájain költészet fakad. A művész intuíciója m á r ma lehetővé teszi az új ismeretek művészi ekviva­ lenseinek megteremtését, melyek a t u d o m á n y ezoterikus nyelvével ellen­ tétben emóciókon és intuíciókon keresztül mindenki számára hozzáfér­ hetők lesznek." — mondja Vásárhelyi azt a problémát fogalmazva meg, ami B. Szabót is változatlanul foglalkoztatta. Az absztrakt formák, tehát az absztrakt művészet, és az „absztrakt rajz", olyan jelrendszer melynek nyelvén szólni ltíhet a csillag és az atom, a fizika világáról, szólni úgy hogy ezzel megmaradjon a művészet alapvető funkciója, hogy az ember­ hez szóljon. Nemcsak képzőművészeti probléma tehát az elementáris rajz, bár természetesen elsősorban az, hiszen önmagát fejleszti, önmaga tör­ vényeinek engedelmeskedik, hanem lehetőség is, a megszólalás és a világ­ teremtés lehetősége. Beszédforma, melynek nem a dolgok, hanem a dol­ gokban rejlő és a dolgok közötti térségek a megfelelői. H o z z á kell

tanulnunk ennek a képfogalomnak a nyelvéhez, hogy megérthessük, m i ­ ként kell a képre tekinteni a művészet világában, melyben „csak abszt­ rakciók lehetségesek".

7. Kivételesen hosszú távot járt meg B. Szabó G y ö r g y művészete az első portréktól az utolsó nagyméretű absztrakt kompozíciókig. És kivételesen gyors ütemben. Csak néhány év állt rendelkezésére, hogy a megtalált formát kifejlessze. De kifejlesztette. Így alkotott művet. S így kapcsoló­ dott a történelem menetébe, és így szólt pontosan „betájolva" a nagy­ világhoz.

Rezime

Umetnost B. Sabo Đ e r đ a Autor u svojoj studiji dokazuje da je B. Sabo Đerđ, pored svoje delatnosti na polju književnosti, likovne i književne kritike, pored svoje nastavničke i društveno-političke angažovanosti, ostavio za sobom celovito delo pre svega kao likovni umetnik. U studiji je opisan razvojni luk umetnosti B. Sabo Đerđa od ranih crteža, slika i skica, preko vrlo razvijenog ilustratorskog rada, do apstraktne umetnosti zreloga doba. Analizom velikih kompozicija crteža, koje je umetnik ostvario u zadnjim godinama svog života, studija ukazuje na umetničke rezultate, ali i na dileme koje donosi sa sobom ova umetnost. Osnovni (likovni i teoretski) problem, od čijeg rešenja zavisi i mogućnost saznavanja umetnosti B. Sabo Derđa leži u takozvanom elementarnom crtežu. Elemen­ tarni crtež se ostvaruje onda kada linija prestaje da bude direktan izraz doživ­ ljaja i pretvara se u čist likovni izraz. Zato je u centru pažnje umetnika, kada izrađuje ove velike kompozicije, sam crtež, a ne sadržaj koji traži svoj oblik.

Summary

The art of B. Szabó G y ö r g y In the present paper the autor shows that B. Szabó György, besides being active as a writer, literary and art critic, a teacher and a politician, as a painter has also left behind a considerable work of art. The author describes B. Szabó György's artistic development from his early drawings, paintings and sketches,

his work on illustrations, to his mature period, dedicated to obstract art. By analysing the monumental drawings, which the author created during the last several years of his life, the author of the present study points at his great achievements, but also at the dilemas present in this kind of artistic work. The basic artistic and theoretical problem, the solution of which bears sig­ nificance for the understanding of B. Szabó Gyôrgy's work, is contained in the so-called fundamental drawing'. When the line ceases to be a direct expres­ sion of experience and becomes a pure artistic means, a fundamental drawing is created. Thus, when drawing these monumental compositions, the artist's atten­ tion was focused upon the drawing itself, not upon the subject-matter.

Atif Purivatra

A BOSZNIA-HERCEGOVINÁI MUZULMÁNOK NEMZETI JELLEGÉRŐL

Ebben a m u n k á n k b a n a bosznia-hercegovinai m u z u l m á n o k nemzeti saját­ ságairól írunk. A m u z u l m á n o k a délszlávok egyik népcsoportjaként élnek h a z á n k területén, nem pedig vallási vagy nemzetiségi kisebbségként. E nemzet a crnagoraiakkal, h o r v á t o k k a l , macedónokkal, szlovénekkel és szerbekkel, valamint a nemzetiségekkel együttesen egy állami közösséget alkot, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságot. T e h á t nem csu­ p á n Jugoszlávia területén élő iszlám vallásúak, hanem délszlávok, akik nemzetté formálódtak. E szláv etnikai közösség tagjai főként Bosznia-Hercegovinában élnek, a volt N o v i Pazar-i szandzsákban, és m u z u l m á n o k n a k hívják őket. N e m z e t i szempontból tudatosan elkülönülnek a hozzájuk etnikailag közel­ álló szerbektől, h o r v á t o k t ó l , crnagoraiaktól, meg a többi néptől, még azok­ tól is, akik között iszlám vallású is található (albánok, törökök stb.). A szerbhorvát helyesírás szabályai szerint a nemzet nevet nagy kezdő­ betűvel írjuk, a vallás nevét pedig kicsivel. Ennek megfelelően a muzul­ m á n t mint nemzetet nagy kezdőbetűvel írjuk a vallást (iszlám) pedig kicsivel. A megkülönböztetett írásmód nem tudja eléggé érzékeltetni kül­ földön a nemzeti és vallási osztályozás különbségét. Ez a megjelölés viszont a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban természetes, kiváltképpen Bosznia-Hercegovinában, ahol a szerbek, a h o r v á t o k és a m u z u l m á n o k a történelmi fejlődés során elkülönültek egymástól közös etnikai eredetük ellenére. Ez egyébként nem ritka jelenség korunk nem­ zeté válási folyamataiban. A bosznia-hercegovinai m u z u l m á n o k nemzeti létéről szóló téma idő­ szerű is, érdekes is. A tudósokat és a közvéleményt egyaránt foglalkoz­ tatja mind Jugoszláviában, mind az egész világon, főként azért, mert a muzulmán nemzet eléggé későn alakult ki, és későn ismerték el a sok­ nemzetiségű Jugoszláviában.

A muzulmánok nemzetiségéről értekezve tekintetbe kell vennünk, hogy még mindig nem írtak róluk alapos tudományos m u n k á t . A z ilyen témájú művek legnagyobb részét befolyásoka a polgári történelemírás és általá­ ban a polgári t u d o m á n y o k . Még mindig nincs egy összefoglaló, kritikai szemléletű marxista jugoszláv történelem, sem bosznia-hercegovinai, amelyben minden nemzetet és nemzetiséget, tehát a m u z u l m á n o k a t is híven b e m u t a t n á k . Ezért ez a mű is csak adalék a muzulmán nemzet tanulmányozásához.

* Az utóbbi néhány évben sokat beszélnek, vitáznak a bosznia-hercego­ vinai muzulmánokról mint Jugoszláviában élő nemzetről. Figyelembe véve a muzulmánok nemzeti jellegét, egyéni sajátosságát, Jugoszláviában ma egyöntetűen elismerik, hogy n é p . A Jugoszláv Kommunista P á r t n a k már a szocialista forradalom előtt, de főként a népfelszabadító háború idején az volt az álláspontja, hogy a muzulmánok nemzetet alkotnak. A bosznia-hercegovinai m u z u l m á n o k nemzeti fejlődése a középkori boszniai államban gyökerezik. A középkori balkáni társadalmi-történelmi alakulatnak, az úgynevezett boszniai egyháznak a tagjait népszerűen bogumiloknak nevezték. Politikailag eléggé homogén társadalmat alkot­ tak, amely az önfenntartásért folyó harcban jött létre, hiszen vallási eretnekségük miatt állandóan fenyegette őket a katolikus meg a görög­ keleti egyház, amely e vidékre is ki akarta terjeszteni h a t a l m á t . A bogumilok önállóságát mind a görögkeleti egyház, mind a római pápa és a katolikus államhatalmak tudomásul vették. N e m sokkal azután, hogy Boszniát a törökök leigázták, a boszniai egyház tagjai, a bogumilok, valamint a katolikus és görögkeleti lakosság egy része önként, bizonyos kedvezményekért felveszi az iszlám vallást, és a történelmi fejlődés során az iszlám kultúra hatására fokozatosan új szellemi-etnikai egységgé kovácsolódik, amely mindjobban nemzeti sa­ játságokat mutat. Mint ahogyan a történelemtudomány is bizonyítja, a bosznia-hercego­ vinai muzulmánság kialakulásában a bogumiloknak, vagyis az ún. bosz­ niai egyház tagjainak volt döntő szerepük. Ennek eredményeként a dél­ szláv területeken is megkezdődött az iszlám térhódítása. Elsősorban az iszlám hatására Bosznia lakosságának egy része elfoga­ dott egy adott felekezeti, szociális és szellemi struktúrát, melynek alapján idővel, bizonyos tényezők hatására sajátos politikai, gazdasági, kultu­ rális közösség jött létre, azaz önálló szociális-etnikai alakulat. A muzulmán etnikum egyik fontos jellemvonása, melyet a történelem-

írás elhanyagolt, az, hogy a muzulmán nép a török uralom alatt nem volt u r a l k o d ó réteg a társadalmi tagozódás miatt. A rétegeződés a szpáhik, a papság (uleme), a polgárság (tisztviselők, kereskedők, iparosok), a szabad és röghöz kötött parasztság (rajé) létezésében nyilvánult meg. A parasztok a X V I I . és X V I I I . században többször fölkeltek a hazai kiváltságos réteg és a török uralom ellen. Éppen az effajta osztálytársa­ dalom miatt a boszniai m u z u l m á n o k az oszmán birodalomban nem élvez­ tek kiváltságokat, noha az iszlám vallás vezetett az érvényesüléshez, az uralkodáshoz. A m u z u l m á n o k , hasonlóan a többi néphez szintén átélték a kizsák­ mányolás és az o s z t á l y ö n t u d a t r a eszmélés korát. Osztályrétegeződésük kifejezett volt és m a r a d t egészen a szocialista forradalomig, azaz n a p ­ jainkig. 2

N e m z e t i fejlődésükben nagy jelentősége volt annak, hogy 1878-ban az O s z t r á k — M a g y a r Monarchia megszállta Bosznia-Hercegovinát. Ez nemcsak új civilizálódást eredményezett, hanem kiváltotta a muzulmá­ n o k n a k az idegen hatalommal való szembefordulását is, amelyet egyre inkább a nemzeti t u d a t jellemzett. A politikai harc, amely elsősorban vallási, nemzetiségi alapon szerve­ ződött, elsősorban a vallási és művelődési autonómiáért folyt, amely, akárcsak a többi népnél is, a nemzeti t u d a t alapja lett. Így került sor a boszniai szerbek és m u z u l m á n o k együttműködésére, amelynek célja k i ­ zárólag vallási és művelődési autonómia kivívása volt. U g y a n a k k o r a muzulmánság nem fogadta el a szerb nacionalista eszmét. Ezek szerint a m u z u l m á n o k nemzeti fejlődése az o s z t á k — m a g y a r meg­ szállással kezdődött és a nemzetté válás felé haladt, éppúgy, mint a bosznia-hercegovinál szerbeknél meg h o r v á t o k n á l , csak valamivel lassabban a h ű b é r u r a k meg a papság nagyobb szerepe miatt. A muzulmán lakosság különleges helyzete abból ered, hogy az o s z t r á k — m a g y a r megszállás k ö ­ vetkeztében részben megváltoztak a régi társadalom szociális-politikai és kulturális alapjai. A boszniai katolikus és görögkeleti lakosság különböző érdeke és külön történő nemzeti fejlődése adott újabb indítékot a muzul­ mán nemzet kialakulásához, megerősödéséhez. 1878-ig a m u z u l m á n lakosság az oszmán államban uralkodó iszlám valláshoz t a r t o z o t t . A n n a k ellenére, hogy a konstantinápolyi egyezmény, amely az O s z t r á k — M a g y a r Monarchia és a török állam között jött létre 1879-ben, egyenlőséget hirdetett, „az elismert vallások szabad és nyil­ vános gyakorlását", g a r a n t á l v a a m u z u l m á n o k vallásszabadságát, szoká­ saik megőrzését, v a g y o n u k és személyük sérthetetlenségét, a régihez képest sokban megváltoztak a viszonyok. Főként azért, mert a különböző val­ lási, nemzeti csoportok más-más helyzetben voltak és érdekeik gyakran ellentétesek. 3

Az 1878—1918-ig tartó időszak bővelkedett politikai és kulturális ese­ ményekben, amelyek megerősítették a muzulmánok nemzeti voltát, létre­ hozva a régebbi idők szellemiségének szintézisét, ugyanakkor, új irodalmi, politikai és kulturális vonásokat teremtettek. A k u t a t ó k például az irodal­ m a t vizsgálva a következőket állapítják meg. A bosznia-hercegovinai muzulmán irodalmat két politikai-társadalmi fordulat, az 1878-ban és az 1918-ban bekövetkezett h a t á r o z z a meg. Szellemi életük átalakuláson, érési f o l y a m a t o n ment át. Lassan terjedt a nyugati szellemiség, a h a g y o ­ mányos elszigeteltség megszűnt a szerb és a h o r v á t irodalom beáram­ lásával, végül pedig önálló, eredeti alkotás született, amely e nemzeti jelleg kifejezője lett. 4

A m u z u l m á n o k nemzeti fejlődésének ezt és a későbbi időszakát is az jellemezte, hogy művelődési, oktatási, emberbaráti, egészségügyi intézmé­ nyek, sportegyesületek, politikai pártok, olvasótermek, n y o m d á k , folyó­ iratok, újságok, szövetkezetek, pénzintézetek létesültek. Kiváltképpen sa­ játságos a muzulmán anyagi kultúra, amely nem utánzója a keletinek, hanem új, a keleti és a nyugati, v a l a m i n t a hazai h a g y o m á n y o k kölcsön­ hatásából létrejött érték, amely mind az építészeti alkotásokban (muzul­ mán település, bezisztánok, hánok, dzsámik, h a m a n o k stb.), mind a népművészetben (csipke, hímzés, ötvösség stb.) megnyilvánult. A két világháború között folytatódik a fejlődés. A nemzeti, vallási alapon való tömörülés a jugoszláv polgári társadalomban, különösen Bosznia-Hercegovinában, továbbá az, hogy a burzsoázia hegemonisztikus céljának megfelelően a muzulmánokat, akárcsak az ország többi kizsák­ mányolt népét, nem t a r t o t t á k egyenjogúnak, nacionalizmust, nemzeti t ü ­ relmetlenséget, előítéletet és erőszakot szült. Ebben a helyzetben egyre több muzulmán tömörült a polgári politikusok vezette jugoszláviai m u ­ zulmán szervezetbe. A szocialista forradalomig a szerb és h o r v á t burzsoázia úgy vélte, hogy a Bosznia-Hercegovina fölötti u r a l m á t csak akkor tudja biztosítani, ha megnyeri a m u z u l m á n o k a t , akik az o s z t r á k — m a g y a r megszállás óta a bosznia-hercegovinai lakosság egyharmadát alkották. Éppen ezért a h a t a l o m r a törő rendszerek és a polgári politikusok többsége a jugoszláv monarchiában a m u z u l m á n o k a t nem tekintette szubjektumnak, hanem objektumnak, amelyre a szerb és h o r v á t burzsoázia jogot formált. Ezért is sürgették annyira a m u z u l m á n o k a t , hogy valljanak nemzeti „ h o v a t a r ­ tozásukról", amivel tulajdonképpen t a g a d t á k a m u z u l m á n o k nemzeti érzését, nemzeti létét. 5

Tehát a m u z u l m á n o k társadalmi-gazdasági, politikai, kulturális és nem­ zeti fejlődése bizonyítja, hogy önálló népként fejlődtek, habár szláv ere­ detűek, együtt élnek a szerbekkel, a h o r v á t o k k a l Bosznia-Hercegovina

területén, és ugyanazt a szerbhorvát, illetve horvátszerb nyelvet beszélik, amelyet a szerbek, h o r v á t o k meg a crnagoraiak. Ezek szerint, a boszniai m u z u l m á n o k nemcsak vallásukban különböz­ nek szerb és h o r v á t rokonaiktól, annak ellenére, hogy a vallásuk a d t a meg azt az alapot, amelyen a muzulmán nép létrejött, (ugyanazt a sze­ repet játszotta a görögkeleti vallás a szerbeknél, a katolikus a h o r v á t o k ­ nál) a történelem folyamán sok más tényező is hozzásegítette a muzul­ m á n o k a t ahhoz, hogy néppé váljanak, minek folytán a vallási elemek elvesztik hajdani jelentőségüket, és helyet a d n a k az újabb szellemi és anyagi összetevőknek, a z o k n a k a f o l y a m a t o k n a k megfelelően, amelyek jellemzőek a többi jugoszláv népre is. Azért is igaz az az észrevétel, hogy a m u z u l m á n o k nemzeti jellegükben legalább annyira különböznek a szer­ bektől meg a h o r v á t o k t ó l , mint amennyire a szerbek meg a h o r v á t o k egymástól. 6

A m u z u l m á n szó, amely nemzetet jelent, filológiai szempontból erede­ tileg csak vallást jelentett. 1938-tól kezdve v i t á z n a k arról, hogy különb­ séget kellene tenni a muzulmán nemzet és vallás fogalma között. 1940 óta tesznek különbséget az iszlám vallást követő m u z u l m á n o k és azok között, akik nemzetet alkotnak, úgyhogy ez a fogalom lassan más je­ lentőségű lett. A z o n b a n , függetlenül a muzulmán szó értelmezésétől, a bosznia-hercegovinai m u z u l m á n o k nemzeti voltának tanulmányozásában a nagy hibát ott követték el, és követik el részben még ma is, hogy a m u z u l m á n o k a t egyszerűen vallási kategóriaként t a r t o t t á k számon. Ez az oka a z o k n a k a kirohanásoknak is, amelyek tagadják a m u z u l m á n o k nemzeti létét. E z a felfogás, meg a további fejlődést gátló ellenállás a burzsoá nacionaliz­ mus újjáélesztését' és beolvasztási törekvését jelenti, amely jelen v a n a X I X . század, vagyis a szerbek és h o r v á t o k nemzeti mozgalmainak kez­ dete óta. A következő nézeteltérés abból származik, hogy nem mindig tettek egyértelműen különbséget a bosznia-hercegovinai m u z u l m á n o k és az egy vallást követő oszmán hódítók között. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy már néhány évszázaddal ezelőtt k u l t ú r á n k kiemelkedő egyéniségei körében kezdett tért hódítani az a fel­ ismerés, hogy a m u z u l m á n o k nem törökök, h a n e m az iszlámot fölvett szlávok, azonban az akkori körülmények között, amikor még nem létez­ tek nemzeti mozgalmak, nem tekintették őket sem szerbeknek, sem hor­ v á t o k n a k . M á r a X V I . sz. első felében világosan látták a m u z u l m á n o k és a törökök közti különbséget. A hvári Vicko Pribojevic h a n g o z t a t t a a boszniai m u z u l m á n o k szláv eredetét, amikor a törökök szolgálatában álló embereinkről beszélt. N e m sokkal később I v a n Lukarevic d u b r o v ­ niki történész nem kis büszkeséggel jegyezte meg, hogy a „szláv nép

uralkodik a p o r t á n " . A népszerű „ R a z g o v o r ugodnog naroda slovinskog" írója, Andrija Kacic Miocic b á t o r n a k nevezi népünk azon részét, amely fölvette az iszlám vallást. Hangsúlyozza, hogy azok mind eltörökösödött bosnyákok vagy hercegovinaiak. H a b á r a nép világosan különbséget tett a Bosznia-Hercegoviná­ ban élő szláv eredetű muzulmánság és az oszmán megszállók között, ezt csak nagyon kevés értelmiségink fogalmazta meg tudatosan. Az oszmán uralom alatt nálunk a török szó fogalmát általában azonosították az iszlám követőjének fogalmával, így m a g u k a t a bosznia-hercegovinai m u ­ z u l m á n o k a t is törököknek hívták. A török elnevezés azért nem etnikai megjelölés, mert az iszlám követőit h í v t á k így. (Abban az időben a v a l ­ lásuk szerint a szerbeket görögöknek, a h o r v á t o k a t pedig latinoknak h í v ­ tak.) Ennek folytán a ferencrendi szerzetes I v a n Franjo Jukic a boszniai m u z u l m á n o k a t boszniai törököknek nevezte. Filip Visnjic viszont meg­ különböztette a török „ á t k o z o t t b o s n y á k o k a t " és a török „ v a d a r n a u t á k a t " (albánokat). Matija M a z u r a n i c 1942-ben írta, hogy a bosnyák törö­ kök és oszmánok gyűlölik egymást, noha m i n d a n n y i a n mohamedánok. Az oszmánok a bosnyák törökökre azt mondják, hogy eltörökösödtek, és rosszabbak a gyauroknál (a hitetleneknél). Ezek szerint a boszniai törzsökös m u z u l m á n lakosságot a török uralom alatt sokszor t ö r ö k ö k n e k hívták, ami tulajdonképpen csak vallási meg­ jelölés volt. A nemzeti mozgalmak u t á n elkülönültek ezek a fogalmak is, vagyis a vallás helyett nemzetet jelöltek. Attól kezdve a szerb és horvát nemzeti mozgalmak a z egymással folytatott, Bosznia-Her­ cegovináért v í v o t t h a r c b a n állandóan a r r a törekedtek, hogy a muzul­ m á n o k a t mint szlávokat beolvasszák a szerb vagy a h o r v á t nemzetbe. Ebből születik a nemzeti hovatartozás kikényszerítése is, amellyel el­ döntik a m u z u l m á n nemzet létezését. Közismert viszont, hogy a nem­ zethez csak tartozni lehet, nem pedig választani. 7

8

A nemzetiség színvallásának kényszerét csak a m u z u l m á n o k r a alkal­ mazták, habár ez az eljárás mind formális-logikai, mind marxista szem­ pontból elfogadhatatlan. N y i l v á n v a l ó , hogy az ember nem választhatja meg, hanem csak kifejezheti nemzeti lényét. Viszont a kényszerű válasz­ tás a nemzeti elidegenedés egyik alakja, ami ellentétes az emberi ter­ mészettel. Ezért a nemzetiség megválasztására való késztetés valójában nacionalista megnyilvánulás, ami elkerülhetetlenül ellenállást vált ki. K o n k r é t a n értékelve a m u z u l m á n o k nemzetiségének megválasztását a b ­ ban a történelmi, társadalmi-politikai helyzetben, amelyben hol szerbek­ nek, hol pedig h o r v á t o k n a k vallották magukat, megállapíthatjuk, hogy nem belső nemzeti érzés hajtotta őket, amely különben mélységével, ere­ jével arra készteti az embert, hogy egész lényével függetlenségének és

önállóságának j a v á t adja, hanem mások követelték tőlük. Az is lehet, azt hitték, hogy választásukkal kedvezőbb helyzetbe jutnak, és ezáltal társadalmi és egyéni értékük is növekszik. Tény, hogy több mint egy évszázadon keresztül a bosznia-hercegovinai m u z u l m á n o k a t szerbeknek, illetve h o r v á t o k n a k t a r t o t t á k és ezért eről­ tették, hogy nemzetiségüket válasszák meg. A muzulmánok, egyesek ki­ vételével, sohasem vallották magukat szerb vagy h o r v á t nemzetiségűnek, még egy-egy háború után sem, amikor pedig elvárták t ő l ü k . Ugyan­ akkor közvetve figyelembe vették individualitásukat is, amit társadalmi meg politikai testületekben való részvételük is bizonyított, és megnyil­ vánult a munkavállalás, az iskoláztatás során. N e m törekszünk arra, hogy fölsoroljuk mindazt, amiért a m u z u l m á n o k nem azonosultak a szerbekkel, h o r v á t o k k a l , csak a fontosabbakra mu­ tatunk rá. 9

10

A bosznia-hercegovinai m u z u l m á n o k a történelem folyamán sajátos közösséggé formálódtak, és minden arra való törekvés, hogy valamelyik nemzettel azonosítsák őket, hiábavaló volt. A hitvallási tényező a szerb, a h o r v á t meg a muzulmán nemzeti t u d a t ­ ban is sokban hozzájárult ahhoz, hogy a szerbbé, a h o r v á t t á válás nem volt vonzó a m u z u l m á n o k részére. (Tekintetbe kell vennünk az oktatás akkori szintjét és a vallásos felfogás befolyását.) A muzulmán kultúra, amelyet egy bizonyos időszakban egyáltalán nem vagy esetleg meghamisítva m u t a t t a k be, nem épült be a nemzetek álta­ lános kultúrájába. Mivel az adott kulturális közeget nem érezhették m a ­ gukénak, nem t a l á l t a k önmagukra. A szerb és h o r v á t k u l t ú r á t nem tekint­ hették a sajátjuknak, m á r csak azért sem, mert ez saját kulturális törekr véseik megtagadását jelentette volna. A szerb, a h o r v á t és a muzulmán érdekellentéteket a burzsoázia t á p ­ lálta. Az ilyenfajta érdekellentét sok esetben a szűkkeblűség és soviniz­ mus kifejezője lett és néha iszonyatos méretet öltött (usztasa és csetnik öldöklés a népfelszabadító háborúban). A m u z u l m á n o k nemzetté alakulásával kapcsolatban a történelmi fej­ lődés folyamán megállapíthatjuk, hogy a legkorábbi elkülönülés az osz­ mán törököktől és különálló etnikai egységgé való átváltozásuk a bos­ nyákságtól s z á r m a z i k . Az O s z t r á k — M a g y a r Monarchia hosznia-hercegovinai kormányzója, Kállay Benjámin az akkori szerb és h o r v á t nép­ felkeléssel szembeszállva a bosnyákokat m i n t nemzetet állította szembe Bosznia-Hercegovina lakosságával (muzulmánok, szerbek és h o r v á t o k ) . A bosnyákság sem a török uralom, sem Kállay idejében — demokratikus jogok nélkül — nem törhette szét a középkori feudalizmus kereteit. T u ­ lajdonképpen nemcsak a m u z u l m á n o k voltak boszniaiak, hanem az ott 11

élő szerbek és h o r v á t o k is, úgyhogy a bosnyák népnév nem v o n a t k o z ­ h a t o t t csak a m u z u l m á n o k r a , de a szerbekre és h o r v á t o k r a sem, m á r csak azért sem, mivel ők abban az időben saját nemzeti mozgalmaikban szer­ bekké és h o r v á t o k k á lettek. Mivel el a k a r t á k kerülni, hogy a szerbekkel és h o r v á t o k k a l azonosít­ sák őket, különösen a burzsoá Jugoszláviában a muzulmán értelmiségiek és politikusok arra törekedtek, hogy a jugoszlávságot hangsúlyozzák mint nemzeti kategóriát. A háború utáni időszakban a muzulmánok nemzetiségüket a lakosság összeírásakor fejezték ki a legszemléletesebben. (1948-ban, 1953-ban, 1961-ben és 1971-ben.) Először olyan m u z u l m á n o k n a k vallották magu­ kat, akik „nemzeti szempontból nem t a r t o z n a k sehová", másodszor „et­ nikai értelemben vett m u z u l m á n o k n a k " . Csak az 1971. évi összeírás alkalmával létezett a „nemzetileg k i n y i l a t k o z t a k " megjelölésű csoporto­ sításnál az a változat, hogy muzulmán, ami által tehát a m u z u l m á n o k a t teljesen egyenjogúaknak és nemzetnek ismerték el. A k k o r 1 729 932 sze­ mély vallotta magát m u z u l m á n n a k , akik közül 1 432 430 Boszniában és Hercegovinában él. 12

A jugoszláv kommunista p á r t n a k jelentős szerepe volt a muzulmán nemzeti kérdés megoldásában, mert reálisan fölmérte a létező nemzeti valóságot és viszonyokat. A nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságáért folytatott állandó harc szellemében elsőnek felfigyelt a m u z u l m á n o k r a és elismerte őket nemzetnek. Ez az elismerés nemcsak egypár éve létezik, mint ahogy sokan feltételezik, hanem m á r a háború előtt is megvolt, amit számos d o k u m e n t u m is b i z o n y í t . A J K P háború előtti állásfoglalását tekintetbe véve, leszögezhetjük, hogy a szocialista forradalom első napjaitól, különösen az A V N O J I I . ülésszakától, 1943 novemberétől kezdve napjainkig állandóan elismerik, hogy a m u z u l m á n o k nemzetet alkotnak, egyenjogúak a többi néppel. Mivel a m u z u l m á n o k a gyakorlatban is érezték a nemzeti egyenjogúság következetes megvalósítását, n a g y részük támogatta a népfelszabadító harcot és forradalmat, mint további fönnmaradásuk és létük lehetőségét. Ezért a többi jugoszláv nemzettel és nemzetiséggel együtt a m u z u l m á ­ nok is fegyveres harccal teremtették meg a föltóteleket a szabad nemzeti fejlődésre és egyenjogúságra a szocialista szövetségi jugoszláv állami k ö ­ zösségben. 13

Ezen a z alapon a h á b o r ú utáni szocialista fejlődésben a muzulmánok, hasonlóan többi nemzetünkhöz és nemzetiségünkhöz, társadalmi és ez­ által nemzeti megújhodást értek el. A mai szocialista önigazgatás a nem­ zetek és nemzetiségek egymás közti viszonyában is új értéket hoz létre, saját törvényszerűsége erejével hat, humanista, haladó irányú. Az osztály és nemzeti fejlődés dialektikáját igazolja.

Végül megállapíthatjuk, hogy a bosznia-hercegovinai muzulmánok történelmi fejlődése azt a társadalmi valóságot igazolja, hogy a muzul­ mánok már régóta nemzetet alkotnak Jugoszláviában.

Lábjegyzetek 1

2

3

4

5

6

7

8

9

1 0

Részletesebben Atif Purivatra: Nacionalni i politički razvitak muslimana, Svjetlost, Sarajevo, 1972. Újabb történelmünkben a muzulmán munkások és kommunisták népeink mun­ kásaival és kommunistáival együtt a haladó törekvések fő kezdeményezői voltak a nemzetek és nemzetiségek, köztük a muzulmánok egyenjogúsá­ gáért és nemzeti érvényesítéséért folyó harcban. Vladimir Đuro Degan: Međunarodno uređenje položaja muslimana sa osvrtom az uređenje položaja drugih vjerskih i narodnih skupina na području Jugo­ slavije. Prilozi, Institut za istoriju radničkog pokreta, Sarajevo, 1973. Muhein Rizvić: Književno stvaranje muslimanskih pisaca u Bosni i Herce­ govini u doba austro-ugarske vladavine. Akademija nauka i umetnosti B i H, Sarajevo, 1973. A háború előtt a népfelszabadító harcokban meg a szocialista forradalomban, hála a jugoszláv kommunista pártnak, létrejön egy szélesebb körű poli­ tikai mozgalom, amelybe idővel valamennyi népünk bekapcsolódik, köztük a muzulmánok is. A nemzeti kérdés marxista megoldása a szocialista Jugo­ szláviában lehetővé tette a történelmi fejlődés folyamán létrejött nemzetek elismerését, tehát a muzulmánt is. Az újabb időszak, különösképpen az önigazgatási szocializmus fejlődése szükségessé teszi és mind jobb föltéte­ leket teremt nemzeteink és nemzetiségeink tartós összefogására. Mindanynyiunk érdeke a nacionalista, a hegemonisztikus és a partikuláris irányzatok áthidalása. Ebben a vezető szerep a forradalmasító munkásosztályé, egyben a Jugoszláv Kommunista Szövetségéé, amely folyamatosan az osztály és nemzeti érdekek dialektikus megvalósításán fáradozik, ahol az összetett, többnemzetiségű, szövetséges közösség föltételeként a nemzeti érvényesülés az osztályfelszabadulás feltétele, és fordítva, az osztályemancipálódás a nemzeti érvényesülés egyedüli, igazi útja. Ruža Petrović: Etnobiološka homogenizacija jugoslovenskog društva, Socio­ logija, Beograd, 1969. Stav muslimana B i H u pogledu nacionalnog „opredeljenja", Studijski izveštaj. Fakultet političkih nauka, Sarajevo, 1970. Tudományosan megállapított tény, hogy a bosznia-hercegovinai muzulmánok szláv eredetűek. A bosznia-hercegovinai lakosság 2—3%-a nem szláv ere­ detű (török, arab, perzsa, kaukázusi stb.) Muhamed Hadžijahić: Turska komponenta u etnogenezi muslimana, Pregled, Sarajevo, 1969. Részletesebben Rašim Muminović: Povijesnost i nacionalnost, Život, Sara­ jevo, 1969. A bosznia-hercegovinai muzulmánok szerbekhez vagy horvátokhoz való tar­ tozásának alaptalanságáról beszélt a JKSZ titkára, Josip Broz Tito is. Ugyanakkor Bosznia és Hercegovina kommunista szövetségének központi

1 1

12

1 3

bizottsága 1963. évi VI plénumán, valamint később az Izveštaj o radu CK i Revizione komisije CK SK B i H u periodu između III i IV kongresa-ban is rámutattak sok, a nemzetiségi viszonyokban megmutatkozó nehézségre, tévedésre és politikailag káros következményre, amelyet a mu­ zulmánoknak a szerbekhez vagy a horvátokhoz való tartozásáról szóló tézis hozott létre. Akkor megállapították azt is, hogy tudományosan alap­ talan, politikailag ártalmas az a felfogás, mely szerint a muzulmánokat szerbekké vagy horvátokká kell nyilvánítanunk, úgy hogy érezzék a mu­ zulmán etnikai közösséghez való tartozásukat. Vlado Jokanović: Elementi koji su kroz istoriju delovali pozitivno i nega­ tivno na stvaranje bošnjaštva kao nacionalnog pokreta, Pregled, Sarajevo. Más azonban a bosznia-hercegovinai szocialista állami közösséghez való tar­ tozás érzése és tudata. Ez az érzés, különösen az utóbbi időkben mind­ jobban érlelődik. Azonban meg kell különböztetni a nemzeti érzéstől, mert a szocialista önigazgatása állami közösséghez való tartozás politikai és hazafias érzést jelent. A bosznia-hercegovinai köztársaságban önszántukból tömörültek az egyenjogú testvéri nemzetek és nemztiségek, hogy közös erővel, a nemzeti és nemzetiségi sajátosságokat elismerve harcoljanak a jobb jövőért egy szövetségi, önigazgatású szocialista közösségben — a Ju­ goszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban. A muzulmánokat már 1928-ban, a Jugoszláv Kommunista Párt IV. kong­ resszusán nemzetnek tekintették. A jugoszláv kommunista pártnak az az álláspontja, hogy a muzulmánok 9e nem szerbek, se nem horvátok, hanem kezdettől fogva egységet alkotnak, kifejezésre jutott a „Studenti musli­ mani Beogradskog univerziteta svojoj braći" című, az 1938. december el­ sejei képviselőházi választások alkalmával közzétett fölhívásban, meg a bosznia-hercegovinai egyetemi hallgatók harmadik nyílt levelében, amellyel 1939. december elsején szóltak a nyilvánossághoz a szerb és a horvát bur­ zsoázia egyezsége miatt (Cvetković—Maček) és amely a Bosznia-Her­ cegovina felosztási szándékára adott válasz volt. A Jugoszláv Kommunista Párt háború előtti állásfoglalását példázza, hogy Edvard Kardelj „Razvoj slovenačkog nacionalnog pitanja" című, már 1939 februárjában megjelent művében kiemelte a muzulmánok etnikai különállóságát. A muzulmán nemzetet a bosznia-hercegovinai kommunista párt V., 1940 júliusi tartományi konferenciájának jelentésében is elismerték és a zágrábi, 1940-ben megtartott V. konferencián is megerősítették. L. Atif Purivatra: Nacionalnost Muslimana i Peta zemaljska konferencija KPJ, u knjizi „Peta zemaljska konferencija KPJ", Zbornik radova, Zag­ reb, 1972.

Rezime O nacionalnom fenomenu bosanskohercegovačkih Muslimana Naučna istina je da bosanski (bosanskohercegovački) Muslimani nisu ni konfe­ sionalna, ni nacionalna manjina, već jedan ogranak Južnih Slavena i relativno

brojna (prema popisu stanovništva 1971. godine pripadnika muslimanske na­ cionalnosti u Jugoslaviji ima 1,729.932; po brojnosti su, iza Srba i Hrvata, treći narod u Jugoslaviji) autohtona nacija koja sa Crnogorcima, Hrvatima, Makedoncima, Slovencima i Srbima, kao i narodnostima, formira i čini državnu zajednicu Socijalističku Federativnu Republiku Jugoslaviju. Cjelokupni društveno-ekonomski, naročito kulturni i politički razvitak bo­ sanskih Muslimana potvrdio je da su se oni u društvenoj realnosti iskazali kao poseban etnički subjektivitet, tako da danas nema dvojbe da Muslimani u jugoslovenskoj višenacionalnoj zajednici čine poseban slobodan i potpuno ravno­ pravan nacionalni individualitet. Ali, posmatrano u jednom dužem vremenskom periodu postojalo je niz kontraverzi oko nacionalnog identiteta Muslimana. Glavne dileme oko nacionalne posebnosti Muslimana, kao i naročito u uslovima buržoaske Jugoslavije prisutna negiranja muslimanskog nacionalnog bića, bile su uslovljene jakim uticajem buržoaske istoriografije i nauka uopšte, kao i odsustvom sintetičke, kritičke, na marksističkim osnovama zasnovane analize društvene stvarnosti, te hegemonističko-asimilatorskim pretenzijama srpske i hrvatske buržoazije. Sljedeći nesporazumi su proizilazili iz samog pojma Musliman preko koga se ispoljava nacionalni individualitet jednog dijela slavenskog stanovništva Bosne i Hercegovine i Sandžaka (koji u doba turske okupacije čine integralni teri­ torij), jer filološki uzeto on ima prvenstveno vjersko obilježje. Ali, u novije vrijeme, počev još od 1938. godine kada se naročito vode ra­ sprave o potrebi razlikovanja konfesionalne i etničke dimenzije bosanskih Mu­ slimana, preko perioda od 1940 godine, do danas, prave se razlike muslimana kao pripadnika islamske vjeroispovjesti i Muslimana kao posebne nacionalne cjeline, tako da je taj pojam postepeno evoluirao u nacionalno obilježje sa sa­ svim drugačijim pojmovno-misaonim sadržajima. Iako konfesionalna obilježja daju prvobitnu osnovu i okvir u kome je izvršeno narodnosno konstituisanje Muslimana kao što je istu ulogu u Bosni i Hercegovini manje ili više imalo i pravoslavlje kod Srba, odnosno katolicizam kod Hrvata, tokom istorije sve je evidentnije prisustvo i mnogih drugih faktora koji su doprinijeli jasno iskazanoj nacionalnoj posebnosti bosanskih Muslimana, pri čemu konfesionalni elementi gube nekadašnji značaj i ustupaju mjesto komp­ leksu drugih duhovnih i materijalnih činilaca analogno procesima karakteri­ stičnim za druge jugoslovenske narode. Istina, tek u narodnooslobodilačkoj borbi i socijalističkoj revoluciji, zahva­ ljujući avangardnoj ulozi Komunističke partije Jugoslavije počinje se realizovati širi društveno-politički pokret koji je vremenom okupio sve jugoslovenske na­ rode, uključujući i bosanske Muslimane. Marksističko rješavanje nacionalnog pitanja u narodnooslobodilačkoj revoluciji kao i u poslijeratnoj izgradnji imp­ liciralo je priznanje i afirmaciju svih, tokom istorijskog razvoja formiranih, narodnosnih individualiteta, pa time i Muslimana. Naročito je inauguracija samoupravnog socijalizma obezbijedila pretpostavke za realizaciju stvarne slobode, solidarnosti, bratstva i jedinstva, internaciona­ lizma i trajne povezanosti svih jugoslovenskih naroda i narodnosti, čiji zajed­ nički i posebni vitalni interesi imanentno stepenu samoupravnog društva omo­ gućuju bržu klasno-nacionalnu emancipaciju i afirmaciju svih jugoslovenskih naroda i narodnosti, pa prema tome i bosanskih Muslimana. U tom revolucionarnom procesu vodeća uloga pripada radničkoj klasi kao osnovnom faktoru oslobođenja, posebno Savezu komunista Jugoslavije kao

avangardi te klase koja se kontinuirano zalaže za realizaciju dijalektike klasnog i nacionalnog interesa gdje se u uslovima složene višenacionalne federativne zajednice nacionalna afirmacija iskazuje kao pretpostavka dosljednog klasnog oslobođenja i obrnuto, klasna emancipacija je jedini pravi put dosljedne nacio­ nalne afirmacije.

Zusammenfassung

Über das nationale phänomen der Muselmanen in Bosnien u n d der Herzegowina Es ist eine wissenschaftliche Wahrheit, dass die bosnischen (bosnisch-hercegowiuischen) Muselmanen weder eine konfessionelle noch nationale Minderheit sind, sondern ein Zweig der Südslawen und eine relativ zahlreiche (gemäss der Volkszählung 1971 gibt es 1 729 932 Angehörige der muselmanischen Nation in Jugoslawien; zahlenmässig sind sie, nach den Serben und Kroaten, die dritte Nation in Jugoslawien) autochthone Nation, die mit den Montenegrinern, Kroa­ ten, Mazedonier, Slowenen und Serben sowie den nationalen Minderheiten die staatliche Gemeinschaft der Sozialistischen Föderativen Republik Jugoslawien bildet. Die gesamte gesellschaftswirtschaftliche, insbesondere kulturelle und politi­ sche Entwicklung der bosnischen Muselmanen bestätigte, dass sie sich in der gesellschaftlichen Realität als eine gesonderte ethnische Subjektivität auswiesen so dass es heute keinen Zweifel mehr darüber gibt, dass die Muselmanen in der jugoslawischen multinationalen Gemeinschaft eine gesonderte, freie und voll­ kommen gleichberechtigte nationale Individualität bilden. Jedoch, betrachtet durch eine längere Zeitspanne, gab es eine Reihe von Kontroversen um die nationale Identität der Muselmanen. Die Hauptdilemmas um die nationale Besonderheit der Muselmanen sowie und besonders unter den Bedingungen des bürgerlichen Jugoslawiens anwesender Verneinung des muselmanischen nationalen Wesens, waren bedingt durch einen starken Einfluss der bürgerlichen Historiographie und der Wissenschaft über­ haupt sowie durch die Abwesenheit einer synthetischen, kritischen, auf marxis­ tischer Basis gegründeter Analyse der gesellschaftlichen Wirklichkeit sowie durcj hegemonistisch-aspiratorische Prätensionen der serbischen und kroatischen Bour­ geoisie. Die späteren Missverständnisse gingen aus dem Begriff Muselman selbst her­ vor mit dem die nationale Individualität eines Teiles der slawischen Bevöl­ kerung in Bosnien und der Herzegowina und Sandžak (Gebiete, die während der türkischen Okkupation ein einheitliches Territorium bildeten) ausgedrückt wurde, da, philologisch betrachtet, dieser Begriff vor allem religiöse Merkmale hat. Jedoch neuerdings, beginnend ab 1938 als besonders Auseinandersetzungen geführt werden über die Notwendigkeit der Unterscheidung zwischen der kon­ fessionellen und ethnischen Dimension der bosnischen Muselmanen; dann ab 1940 bis heute, wird die Unterscheidung gemacht zwischen Muselman als An-

gehöriger der islamischen Glaubensbekenntnis und Muselman als Angehöriger einer besonderen nationalen Einheit, so dass dieser Begrif fallmählich evoluierte und nationale Merkmale bekam mit völlig anderem begrifflichem und gehalt­ lichem Inhalt. Obwohl die konfessionellen Merkmale die ursprüngliche Basis und den Rah­ men geben in dem die nationale Konstitution der Muselmanen durchgeführt wurde — wie das in Bosnien und der Herzegowina mehr oder weniger auch die Orthodoxie bei den Serben bzw. der Katholizismus bei den Kroaten war — wurde im Laufe der Geschichte die Anwesenheit auch vieler anderer Faktoren immer mehr offenkundig, die die nationale Besonderheit der Muselmanen be­ kräftigten, wobei die konfessionellen Elemente ihre einstige Bedeutung einbüssten und den Platz dem Gefüge anderer geistiger und materieller Faktoren räumen analog den Prozessen, die auch für die anderen jugoslawischen Nationen charakteristisch sind. Tatsache ist, erst im Volksbefreiungskampf und der sozialistischen Revolution, dank der vorkämpferischen Rolle der KP Jugoslawiens, beginnt die Verwirk­ lichung einer breiteren gesellschaftspolitischen Bewegung, die mit der Zeit sämt­ liche jugoslawische Nationen, einschliesslich der bosnischen Muselmanen, um sich versammelte. Die marxistische Lösung der Nationalfrage im Volksbefrei­ ungskampf und der sozialistischen Revolution sowie während des Viederaufbaus nach dem II Weltkrieg, implizierte die Anerkennung und Bestätigung aller während der geschichtlichen Entwicklung gebildeten Nationalitätsindividuali­ täten und somit auch der Muselmanen. Insbesondere sicherte die Einführung des selbstverwaltenden Sozialismus die Voraussetzungen zur Verwirklichung der Freiheit, Solidarität, Brüderlichkeit und Einheit, des Internationalismus und der Verbundenheit sämtlicher jugoslawi­ schen Völker und Völkerschaften, deren gemeinsame und gesonderte lebens­ wichtige Interessen, immanent dem Grade der selbstverwaltenden Gesellschaft, eine schnellere klassen-nationale Emanzipation und Behauptung aller jugosla­ wischen Völker und Völkerschaften ermöglichen und demzufolge auch den bos­ nischen Muselmanen. In diesem revolutionären Prozess gebührt der Arbeiterklasse als dem grund­ legenden Faktor der Befreiung die führende Rolle, insbesondere dem Bund der Kommunisten Jugoslawiens, als der Avantgarde dieser Klasse, die sich ununter­ brochen für die Verwirklichung der Dialektik des klassen- und nationalen Interesses einsetzt.

Aleksandar Durctev

A KÜLDÖTTRENDSZER ÉS AZ ÖNIGAZGATÁS

A küldöttrendszer bevezetésével önigazgatói szocialista t á r s a d a l m u n k újabb jelentős forradalmi lépést tett. A képviselőházi rendszer két társa­ dalmunk alapját képező elvnek a kifejezője: az önigazgatói-termelési viszonyoké és a közvetlen önigazgatói demokráciáé. A küldöttrendszer, mint az önigazgatói, szocialista tartalmú közvetlen demokrácia formája, a szocialista termelési viszonyok további erősítését jelenti, melyhez szo­ rosan kapcsolódik a munkásosztály politikai h a t a l m á n a k intézményes és szervezett megerősítése a társult m u n k á b a n . Az ily m ó d o n társadalma­ sított államhatalom gyakorlatilag az azt megillető helyre kerül — az önigazgatói alapon megszervezett munkásosztályhoz. A küldöttrendszeren keresztül a társult m u n k a reális hordozója lesz egy globális társadalom érdekeinek, politikai döntéseinek, a legalacsonyabbtól a legmagasabb szintig. Az önigazgatási rendszer ezzel új minő­ séget k a p és intézményesen is szervezettebb önigazgatói szocialista tár­ sadalommá nő. T á r s a d a l m u n k b a n az új A l k o t m á n n y a l a küldöttrendszer lesz vala­ mennyi intézmény és önigazgatói szerv megszervezésének és tevékenységé­ nek az alapvető és univerzális elve. Következésképpen hatásköre nem csupán a társadalmi-politikai közösségek képviselőházaira terjed ki (a községtől a föderációig), hanem valamennyi társadalmi-önigazgatási szerv­ nek a küldöttrendszer alapján kell tevékenykedni. A küldöttrendszer bevezetése a szocialista-önigazgatói gyakorlat és a marxista elmélet újraéledését jelenti, amely a marxista elméletben évtize­ deken át háttérbe kényszerült. Ebben a folyamatban olyan problémák je­ lentkeznek, melyeket a marxizmus alkotó-gyakorlati alkalmazásával kell empirista módon áthidalni. Most néhány olyan kérdésre m u t a t u n k rá, melyekre már a küldöttrendszer beindulásánál fel kell figyelnünk.

I. A K Ü L D Ö T T S É G A küldöttség a küldöttrendszer azon alkotó elemei közé tartozik, mely a legnagyobb mértékben fejezi ki annak új, politikai mivoltát. G y a k o r ­ latilag ezzel különbözik legszembetűnőbben az eddigi képviselő rend­ szertől is. A nyilvános vita során a delegáció fogalma majdhogynem azonosult a képviselők kollektívájának fogalmával. A küldöttség azonban semmi esetre sem új forma, régi t a r t a l o m m a l . Ezért helyénvaló a kérdés: h o ­ gyan szavatolja A l k o t m á n y u n k azt, hogy a küldöttségek idővel ne le­ gyenek képviselőkké? A küldöttségek alapfogalmait a J S Z S Z K A l k o t m á n y á n a k 133. szaka­ sza t a r t a l m a z z a , melyben többek között az áll, hogy „jogaik, kötelezett­ ségeik és felelősségük közvetlen gyakorlásának, valamint a társadalmi­ politikai közösségek szkupstináinak munkájában való részvétel biztosí­ tásának érdekében" a dolgozók megalakítják küldöttségeiket. Ezek szerint a küldöttség a dolgozók többsíkú funkcióval rendelkező szerve. A dolgozók a küldöttséget meghatározott céllal létesítik: — jogaik, kötelezettségeik és felelősségük közvetlen megvalósításának, v a l a m i n t a társadalmi-politikai közösségek szkupstináinak munkájában való részvétel és joggyakorlás érdekében. A küldöttségnek ezeket a jogokat az eddiginél nagyobb mértékben kell biztosítani és tulajdonképpen ez a küldöttségek megalakításának és léte­ zésének lényege is. A küldöttség különben állandó munkatestület. Tagjainak számát, öszszetételét, a választás és a visszahívás módját az O S O és Z. statútuma h a t á r o z z a meg. A küldöttségek jelentősége miatt, azok megválasztásának alaptételeit és egységes mércéit az A l k o t m á n y is t a r t a l m a z z a , emellett még külön törvények is szabályozzák. A jelöltek megválasztásának és jelölésének eljárását pedig a Szocialista Szövetség szabályzatai rendezik. A küldöttségek tagjaivá a T M A S Z - o k és az önigazgatói közösségek dolgozóit lehet választani. Az önigazgatói közösségek vezető tisztség­ viselőit nem választhatják a küldöttségekbe. A küldöttségek tagjait a dolgozók választják a Szocialista Szövetség és a Szakszervezet által szervezett gyűléseken. A küldöttségek tagjainak megválasztása közvetlen és titkos szavazással történik, a megfelelő sta­ tútum rendelkezései szerint. A küldöttségek küldötteket jelölnek és választanak a társadalmi-poli­ tikai közösségek testületeibe (szkupstináiba). Ugyancsak a küldöttség ha­ tározza meg a küldött illetékes álláspontját és részvételét a vitában, illetve a döntéshozatalban.

Egyes vélemények szerint ez a küldöttségek egyik legfontosabb funk­ ciója. Fontos, hogy a küldött megválasztásával a küldöttség tulajdonképpen továbbra is közvetlenül részt vesz a képviselőház (szkupstina) illetékes tanácsának munkájában. Álláspontja a küldött útján jut kifejezésre. E n ­ nek érdekében a küldöttség állandóan figyelemmel kíséri a szkupstina és küldöttjének munkáját, a társult m u n k a más alapszervezeteinek javas­ latait, kezdeményezéseit, és erről értesíti saját alapszervezetét is. A képviselőház munkájában való részvételt a küldöttség olymódon v a ­ lósítja meg, hogy küldöttjével minden olyan kérdést megvitat, amely érdekli az illető társult m u n k a alapszervezetet, egyezteti álláspontját más küldöttségek álláspontjával, küldöttjén keresztül kezdeményez és javas­ latokat tesz rendeletek, h a t á r o z a t o k meghozatalára. A küldöttség közvetlen kapcsolatokat t a r t fenn a társult m u n k a a l a p ­ szervezete és az önigazgatói közösségek küldöttségeivel a közös érdekű kérdésekre v o n a t k o z ó álláspontok kialakításának érdekében. Minderről természetesen értesíti a társult m u n k a alapszervezetét v a g y az önigaz­ gatói közösséget. A küldöttségek igen tartalmas tevékenysége h á r o m irányban folyik: 1. tevékenykedik az önigazgatói közösségen belül, 2. kapcsolatot t a r t fenn más önigazgatói közösségek küldöttségeivel, 3. részt vesz a szkupstina munkájában.

/. A küldöttség

tevékenysége

az önigazgatói

közösségen

belül

Ez kétségkívül a tevékenység legterjedelmesebb formája. A J S Z S Z K A l ­ k o t m á n y á n a k 137. szakasza szerint, a küldöttség álláspontjának meg­ határozásakor a társult m u n k a alapszervezet és az önigazgatói közösség érdekeiből kell kiindulni. Az ily módon megfogalmazott kapcsolat az első pillanatra elégtelennek és m e g h a t á r o z a t l a n n a k tűnik. Lényegében a z o n ­ ban pontosan megfelel a küldöttségek munkajellegének. A küldöttség egy szerv, de az önigazgatói közösség keretein belül. N o h a teendőinek vég­ zésében önálló (a küldöttek megválasztása), alapvető funkcióit nem vé­ gezheti eredményesen az önigazgatási szervekkel való együttműködés nélkül. Gyakorlatilag tehát úgy tevékenykedhet, mint azok szerves része, mivel a küldöttségek nem is abból a célból alakultak, hogy helyettesítsék az önigazgatási szerveket. A valóság ennek pontosan az ellenkezője: a küldöttségek azért létesültek, hogy rajtuk keresztül az önigazgatási szer­ vek és társulások közvetlenül is részt vehessenek a politikai életben. Helytelen lenne, ha a küldöttrendszer előnyeit csak abban

látnánk,

hogy lehetővé teszi az önigazgatói közösség hatásgyakorlását a k ü l d ö t t -

ségekre. N e m is ebben van a két szerv kapcsolatának lényege. A k ü l d ö t t ­ ség tulajdonképpen az a forma, amely lehetővé teszi, hogy a dolgozók szervezett formában gyakorolhassák jogaikat az illetékes társadalmi­ politikai közösségek legfelsőbb szerveiben is. Az önigazgatói társulásnak soha sincs előre adott és megfogalmazott érdeke. Ezt a dolgozókkal folytatott demokratikus vitában kell kiala­ kítani. Az új A l k o t m á n y ezt a folyamatot irányelvnek nevezi. Az alkot­ mányos és a jogi terminológiában ez meglehetősen ritka és meghatáro­ zatlan kifejezés. Az alkotmányos szöveg a küldöttségek munkájának alap­ jaként az érdek és az irányelv kifejezéseket említi. Az A l k o t m á n y nem határozza meg, hogy az önigazgatói társulások kötelezően kidolgozzanak-e ilyen jellegű d o k u m e n t u m o k a t , ami azonban nem jelenti ennek a lehetőségnek a teljes kizárását. Ez az önigazgatási szervezetek és közösségek program-orientációja lehetne, t a r t a l m a z v a a más önigazgatási szervezetekkel kiépítendő kapcsolatokat, a belső viszo­ n y o k a t és a társadalom felé irányuló kapcsolatokat. Egy ilyen d o k u m e n t u m alapján dolgozhatna hosszabb-rövidebb ideig a küldöttség. Tehát egy ilyen jellegű d o k u m e n t u m meghozatala nemcsak tisztázná az önigazgatói közösségek és társulások kapcsolatait a k ü l d ö t t ­ ségekkel, hanem észszerűbbé tenné magát a küldöttségek m u n k á j á t is. Egyidejűleg megerősítené az önigazgatói közösség belső demokratizmu­ sát is. Ezeket az irányelveket bizonyos esetekben statútumok, vagy más ok­ mányok, illetve az önigazgatói társulások dokumentumai is helyettesít­ hetik. Emellett az önigazgatási szervezeteknek és közösségeknek önigazgatói megállapodást kell aláírni, azzal a céllal, hogy meghatározzák a k ü l d ö t t ­ ségek és a küldöttek munkájának irányvonalát. G a z d a g önigazgatói gyakorlatunk a megoldási lehetőségek széles ská­ láját tárja majd fel, ezért ebben az irányban kerülni kell a sablonokat. Mindazon esetekben, amikor az irányelvekből, a statútumokból és más dokumentumokból nem világlik ki az önigazgatói társulás meghatározott érdeke, a küldöttségeknek demokratikus vitát kell kezdeményezni. Ezek az irányelvek és az egyéb d o k u m e n t u m o k nem szolgálhatnak m a g y a r á z a t k é n t akkor, ha a küldöttség a régi politikai gyakorlatot foly­ tatja. A küldöttségnek tehát a közvetlen demokráciát kifejezésre juttató formák eszközévé kell válni — mint például az önigazgatási szervezetek és közösségek keretein belül a dolgozók gyűlése, a referendumok és h a ­ sonló formák. Ebben az esetben a küldöttség tulajdonképpen csak köz­ vetítő eszköz arra, hogy a dolgozók álláspontjai ott is érvényre jussanak, ahová szervezési-műszaki okokból közvetlenül nem j u t h a t n a k el. Ilyen

értelemben mondjuk azt, hogy a küldöttrendszer lehetővé teszi a dolgo­ zók közvetlen részvételét a szkupstinai döntésekben.

2. A küldöttségek

egymásközötti

kapcsolata

Az A l k o t m á n y alapvető célzata az, hogy az önigazgatási szervezeteket és közösségeket a küldötteken keresztül kapcsolatba hozza a közös állás­ p o n t o k kialakításánál. I l y m ó d o n szűkül a különböző manipulációk lehe­ tősége is. A küldöttség kötelessége, hogy a közös álláspontok kialakításánál saját önigazgatási szervezeteinek állásfoglalását képviselje, és tájékoztassa azt, a más küldöttségekkel folyó kapcsolatok alakulásáról. Kötelessége, hogy elfogadja más önigazgatási szervezetek küldöttségeinek javaslatait, erről azonban értesítenie kell saját önigazgatási szervezetét is. Ilyen esetekben sem az önigazgatói társulás, sem a n n a k küldöttsége nem különülhet el, és nem törekedhet kizárólag saját partikuláris érdekeinek megvédésére. A z önigazgatási szervezetek és közösségek küldöttségeinek együttmű­ ködésével a gyakorlatban is létrejön a társadalom homogenizálása és önigazgatói integrációja. A kapcsolatok e mechanizmusának köszönve, a küldöttségek már kialakított és egybehangolt állásponttal mennek a szkupstina-ülésekre. A szkupstina t e h á t egy szervezeti keret lesz, amely hitelesíti a már elfogadott álláspontokat. Ez az út biztosítja azt, hogy ne csak a szkupstinák, hanem az önigazgatói alapszervezetek és közös­ ségek is az általános érdekek közvetlen hordozói és a döntéshozatalok részesei legyenek. Az A l k o t m á n y nem határozza meg a küldöttségek közös akcióinak formáit. Ez az önigazgatói közösségek statútumainak feladata. A k ü l d ö t t ­ ségek és az önigazgatói társulások együttműködésének elmélyítésénél ezenkívül fontos szerepet játszanak a társadalmi-politikai közösségek, kiváltképpen a szakszervezet.

II. A K Ü L D Ö T T S É G

MEGSZERVEZÉSE

A küldöttség, funkcióinak sokrétűségénél fogva, különleges és merőben új politikai testületet jelent. Tehát szükség van megfelelő megszerve­ zésre is. Mint minden szervezett csoportnak, a küldöttségnek is v a n vezetője, aki megszervezi a kollektív m u n k á t . A küldöttségeknek biztosítani kell a szükséges anyagi és egyéb felté­ teleket. A statútumban kell lefektetni mindazt, ami szükséges a kül-

döttség z a v a r t a l a n és dinamikus munkájához. A küldöttség nemcsak az a szerv, amely lehetővé teszi, hogy az önigazgatói alapszervezetek és közösségek részt vegyenek a szkupstinák munkájában, hanem tagadnia kell önmagát is, mint a dolgozók legmagasabb testületét, és a szkupstinát is, mint legmagasabb képviseleti testületet. A szkupstina és a küldöttség ilyen öntagadása igen összetett, dialek­ tikus folyamat. Ezáltal megszűnik a közvetett és a közvetlen h a t á r o z a t hozatalok megkülönböztetése, és a politikai döntések a dolgozók egy­ séges, önigazgatói gyakorlatává válnak. Ezzel egyidejűleg politikai rendszerünk elveszti a politikai képvise­ letek jellegét, és a közvetlen szocialista öniagazgatói demokrácia rend­ szerévé transzformálódik.

III. A K Ü L D Ö T T A küldött a társadalmi-politikai közösség szkupstinájának megfelelő t a ­ nácsába választott küldöttségi tag. Tekintet nélkül arra, hogy egy, vagy több küldöttséget képvisel-e, a küldött a küldöttség egyenrangú tagja. Kötelessége részt venni a küldöttségek munkájában, megvitatni a p r o b ­ lémákat, beszámolni képviselői tevékenységéről, más küldöttségek állás­ pontjairól, kezdeményezéseiről. Minden ülés előtt a küldöttnek megbeszé­ lést kellene folytatni a küldöttséggel. Tájékoztató jellegű értesüléseket kellene szereznie, hogy bizonyos kérdésekben kialakíthassa saját állás­ pontját. A képviselő testület ülésein a küldött teljesen önállóan foglal állás­ p o n t o t és szavaz. Tekintettel arra, hogy a küldött közvetlenül az önigazgatói közössé­ gektől és társulásokból jön, elsődleges feladata azok álláspontjait ismer­ tetni, s ezektől el nem térhet. Amennyiben saját önigazgatói társulásának álláspontjával ellentétben szavaz, ezt köteles megindokolni. Amennyiben megállapítást nyer, hogy szélesebb társadalmi érdekekkel összhangban szavazott, vagy más társulások érdekeit t a r t o t t a szem előtt — a k ü l d ö t ­ tet nem lehet visszahívni. Minden más esetben visszahívása természetes dolog.

IV. A TÁRSADALMI-POLITIKAI SZERVEZETEK SZEREPE A K Ü L D Ö T T R E N D S Z E R TOVÁBBFEJLESZTÉSÉBEN A n n a k ellenére, hogy önigazgatói társadalmunk fejlődésében a k ü l d ö t t ­ rendszer bevezetése minőségi újítást jelent, korai olyan reményeket t á p -

lálni, hogy ezzel valamennyi önigazgatási és társadalmi problémát meg­ oldunk. Mivel egy úttörő m u n k a kezdetén vagyunk, új formát és tar­ talmat adunk egy új társadalmi kategóriának — t u d a t á b a n kell lennünk a n n a k a történelmi és szubjektív felelősségnek, amely a Kommunista Szövetséggel az élen, a társadalmi-politikai szervezetekre hárul. A tár­ sadalmi-politikai szervezetek felelősségteljes szerepe, nemcsak a jelölések­ nél, hanem a küldöttrendszer z a v a r t a l a n napi munkájának biztosításánál is, az eredményes tevékenység alapfeltétele. Ezért a társadalmi-politikai szervezeteket az új A l k o t m á n y külön is megjelöli, mint a társult m u n k a önigazgatási, társadalmi-gazdasági viszonyainak közvetlen kialakítóit, és mint a küldöttrendszer szerves részeit. Ez a rendszer csak abban az eset­ ben lehet a társult m u n k a osztályérdekeinek tartalmi kifejezője, ha a társadalmi-politikai szervezetek állandóan jelen v a n n a k a küldöttrend­ szerben.

Rezime Delegatski sistem i samoupravljanje Delegatski sistiem nakon njegovog uvođenja postaje predmet širokog interesovanja pre svega naučne i političke javnosti. Iako je proteklo relativno kratko vreme od njegovog ustavno-pravnog konstituisanja, ipak su se pojavila odre­ đena pitanja koja traže celovitije sagledavanja i usmeravanja funkcionisanja delegatskog sistema i delegatskog odnosa. Predmet ovog članka su pitanja za koja autor smatra da igraju izuzetno važnu ulogu u složenom mehanizmu delovanja delegatskog sistema. U njih pre svega spada delegacija kao elemenat koji daje značajna obeležja ovom novom obliku političkog predstavljanja. Isto tako ovde spada i kompleks pitanja vezan za međusobno povezivanje delegacija osnovnih samoupravnih organiza­ cija i zajednica, zatim učešće delegacija u radu skupština, organizovanje rada delegacija, kao i pitanje statusa, prava i obaveza samih delegata u delegaciji, skupštini i osnovnoj samoupravnoj organizaciji i zajednici. Svako od ovih pitanja obrađeno je u skladu sa novom dostignutog teoret­ skog saznanja i empirijskih iskustava u ovoj oblasti. U onoj meri u kojoj dele­ gatski sistem i delegatski odnos budu sve više u praksi krčili puteve sopstvene afirmaoije javlja će se nova pitanja i problem, a postojeća iskustva tražiće kvalitetnije nivoe analitičke obrade.

Summary

Delegational system and self-management Since its introduction the delegational system has been arousing interest of both scientific and political public. Although only a short period of time has passed since the system was adopted, certain problems have already become obvious asking for better understanding of the delegational system and relations within its frames. The present paper deals with some of the relevant questions considered to be of great bearing for correct funcioning of the complex mechanism of the delegational system. In the first place, the delegation is the vital feature of the new forms of political presence of the working people in assemblies. Related to this is the problem of mutual linkage of delegations of basic self-managing organizations and communities, then, that of the presence of delegations and their participation in the work of assamblies, organization of delegations, as well as some questions of the status, rights and obligations of delegates within the frames of delegations, assamblies and basic self-managing organizations and collectives. The above mentioned problems have been viewed in the light of the present level of theoretical nad practical knowledge. Together with the development of the delegational system and delegational relations and their greater application and affirmation, new problems will arise. The newly gained experience will anable better analythic treatment of this socio-political phenomenon.

Matijevics Lajos

A MAI JUGOSZLÁVIA TERÜLETÉRE VONATKOZÓ CIKKEK A MAGYAR NYELVŐRBEN, 1872—1972-IG

A M a g y a r N y e l v ő r n e k a jugoszláviai magyarság körében is sok tisztelője, számos olvasója volt. A M a g y a r N y e l v ő r m u t a t ó k , a különféle nyelvészeti bibliográfiák azonban arról is értesítenek bennünket, hogy a jugoszláviai m a g y a r ajkú tudósítók száma sem kicsiny. Ez a népszerű folyóirat tehát a mai Jugoszlávia m a g y a r lakta vidékeiről értékes népnyelvi, néprajzi és egyéb nyelvészeti forrásanyagot t a r t a l m a z . Így e bibliográfia összeállításával most olyan kötelességet teljesítek, amelyet régen v á r u n k m i n d a n n y i a n . Célom egybegyűjteni és közkincsé tenni a százéves M a g y a r N y e l v ő r lapjain megjelent mai Jugoszlávia terü­ letére v o n a t k o z ó írások mutatóját. Ezzel nem kiemelni vagy lefejteni k í v á n o m ezt a vidéket a nyelvi szempontból összetartozó m a g y a r nyelvű egységből. I n k á b b könnyíteni szeretnék azoknak a k u t a t ó k n a k a m u n ­ káján, akik vidékünk nyelvi régiségeire, h a g y o m á n y a i n k múltjára, t u d ó ­ sítóink érdeklődési köreire alapozzák ténykedéseiket. J ó szolgálatot tesz e gyűjtemény tovább a z o k n a k is, akik ma is gyűjtögetnek a bibliográfiá­ ban szereplő helységekben akár tudományos felkészültséggel, akár a kezdő gyűjtők szorgalmával. Ugyancsak értékes dokumentumai lehetnek a M a ­ gyar N y e l v ő r b e n közölt írások helytörténeti k i a d v á n y a i n k n a k , m o n o g ­ ráfiáinknak, szellemi néprajzunk ismereteinek, sőt tájmúzeumaink anyagbegyűjtéséhez is szolgálhatnak ú t m u t a t ó k é n t . A rendelkezésünkre álló anyag 1872-től 1972-ig 273 egységben talál­ h a t ó meg. T a r t a l m i szempontból sokrétű, vegyes. A szerzők száma nem nagy, mindössze 75, s különösen a múlt század elején jelentkeztek t a n u l ­ mányaikkal, gyűjtéseikkel a szerkesztőségnek. A m i n t akkori tárgyú írá­ saikból is kitűnik, magukévá tették a M a g y a r N y e l v ő r indítóinak felszó­ lítását a folyóirat koncepciójáról. „ . . . felszólítjuk nem csupán az irodal­ mi köröket, hanem az egész művelt m a g y a r közönséget, s kérjük, hogy teendőinknek minden ágában de különösen a n é p h a g y o m á n y o k egybe-

gyűjtésében közreműködésével lehetőleg gyámolítson; más részről remél­ jük, hogy éppen a művelt osztályok, melyeknek közlönyéül kíván e folyó­ irat szolgálni, pártfogásuk által lehetővé teszik a czélbavett m u n k á n a k mennél nagyobb terjedelemben való végrehajtását." ( N y r . I. 1872. J a n u a ­ rius 15. I. füzet, 3—4. old.). Az ismert, nagy nyelvészek nevei mellett főleg tanítók, tanárok, jogá­ szok érezték e felhívás lényegét, fontosságát, s leginkább ők gyűjtögettek, ők mentették meg az u t ó k o r n a k a népnyelvi szövegeket, a tájszavakat, a népdalokat, a népmeséket, a gyermekjátékokat, a földrajzi neveket stb. Helységek tekintetében kiemelkedő számú Bajmok — 37 ízben, Csúza 21 alkalommal és Nagybecskerek 20-szor szerepel a bibliográfiában. U g y a n ­ csak említésre méltó az a hatalmas tájszóanyag, amely gazdagítja adatain­ k a t ; 59 egység ilyen témájú. A teljes anyagot négyféleképpen m u t a t o m be, hogy ezzel is könnyítsék az érdeklődőnek. I. A tartalmi egységek szerinti elrendezés: T a r t a l o m m u t a t ó . I I . A tájak, helységek szerinti elrendezés: T á j - és helységmutató. I I I . A t á r g y k ö r ö k szerinti elrendezés: T á r g y m u t a t ó . 1. Nyelvjárások, tájszólások, néprajzi témájú gyűjtések és népköl­ tészeti alkotások. 2. N é v t u d o m á n y 3. Tájszavak, szólásmódok, szólások, szó- és szólásmagyarázatok, nyelvművelés, csoportnyelvek, rétegnyelvek és egyéb témájú köz­ lemények. IV. A gyűjtők, szerzők névsora: N é v m u t a t ó . A négy szempontban való bemutatáshoz a következő megjegyzéseket fűzöm:

I. A tartalmi egységek helyesírási és egyéb változtatás nélkül mutatják a M a g y a r N y e l v ő r b e n megjelent teljes anyagot. A z időbeni tájékozódás könnyítése végett az ugyanazon esztendőben közzétett m u n k á k elé kiemel­ tük az évszámot. H a területileg vegyes vonatkozású szövegről v a n szó, vagy csak a mai Jugoszlávia tájaira és helységeire való részt írtuk ki, vagy aláhúztuk a szövegben az o d a t a r t o z ó közlési terület, táj v a g y hely­ ség nevét.

Ahol a közlésből nem világlik ki pontosan a helység, azt a szerző által feltüntetett tájegységhez soroltuk. Így történt meg, hogy n é h á n y álta­ lános jellegű közlési anyagnál, vagy a beküldő pontatlansága miatt csak a nagyobb tájegységet voltunk képesek kiemelni. Ilyenek: Jugoszlávia, Vajdaság, Bácska, Észak Bácska, Tisza mente, Bánság, Hetes, M u r a v i d é k és Szlavónia. Emellett előfordulnak olyan t a n u l m á n y o k is, amelyek csak a helységek közelségére utalnak, mint pl. Nagybecskerek vidéke, Eszék vidéke stb. Ezeket úgyszintén külön egységekbe soroltuk. A helységnevek a M a g y a r Nyelvőrben megjelent f o r m á b a n kerültek a I I I . repertóriumba. Tekintve hogy a száz év alatt névváltoztatás is tör­ tént az ugyanazon helységek más elnevezéseire külön utalunk.

III. A közzétett anyag vegyes természetű. Főleg a népnyelv a néprajz és a névészet vonzotta a gyűjtőket, a t a n u l m á n y o z ó k a t . Bár három nagyobb tárgykörbe soroltuk az írásokat, egymástól nem különülnek el élesen. Egy-egy tárgykör nevét a M a g y a r N y e l v ő r szerkesztősége által alkal­ m a z o t t nevekkel jelöltünk.

IV. A M a g y a r N y e l v ő r tudósítóinak névsorát ábécé sorrendben közöljük. H a u g y a n a n n a k a személynek névváltozataival találkozunk (s ezt sikerült kiderítenünk) erre utalunk a nevek mellett.

I. T A R T A L O M M U T A T Ó

1873 Fater József: Hetési párbeszéd (Dobronak) N y r I I . , 1873. március 15. I I I . füzet, 132—133. old. Fater József: Gúnynevek (Alsó Lendván) N y r I I . , 1873. március 15. I I I . füzet, 137—138. old.

Fater József: Népmesék, A cséros disznó ( D o b r o n a k ) N y r I I . , 1873. május 15. V. füzet, 2 3 3 — 2 3 5 . old. Fater József:

Szólásmódok: Hetési (Dobronak)

N y r I I . , 1873. július 15. V I I . füzet, 3 2 3 . old. Fater József:

Tájszók (Hetési vidékiek)

N y r I I . , 1873. augusztus 15. V I I I . füzet, 3 7 3 . old. Fater József: N é p d a l o k (Dobronak) N y r I I . , 1873. augusztus 15. V I I I . füzet, 383—384. old. Fater József:

Népmesék, A daracskos béka (Dobronak)

N y r I I . , 1873. október 15. X . füzet, 4 6 6 — 4 6 7 . old. Oblatt

Béni: Szólásmódok (Ó-Becsén)

N y r I I . , 1893. deczember 15. X I I . füzet, 5 5 7 — 5 5 8 . old.

1874 Fater József: Szólásmódok Hetésiek (Dobronak) N y r I I I . , 1974. július 15. V I I . füzet, 319. old. Fater József: Tájszók Hetésiek (Dobronak) N y r I I I . , 1874. október 15. X . füzet, 4 7 3 — 4 7 4 . old. Ballagi Aladár:

Szlavóniai magyar családnevek (Magyar Rétfalu,

Verőcze megye) N y r I I I . , 1874. november 15. X I . füzet, 526. old.

1875 Kelecsényi

Mihály:

H e l y n e v e k (Szent László, Verőcze m.)

N y r IV., 1975. január 15. I. füzet, 4 5 . old. Kautz

Gyula:

G ú n y d a l o k ( N a g y Becskerek vidéke)

N y r IV., 1875. december 15. X I I . füzet, 568. old.

Szarvas Gábor: A slavóniai tájszólás N y r V., 1876. január 15. I. füzet, 9 — 1 3 . old. Szarvas Gábor: A slavóniai tájszólás N y r V. 1876. február 15. I I . füzet, 6 1 — 6 5 . old. Kautz

Gyula: Gúnynevek ( N . Becskerek vidéke) N y r V., 1876. február 15. I I . füzet, 9 5 . old.

Hantz Gyula: Zsuzsanna históriája (Magyar Ittebe) N y r V., 1876. márczius 15. I I I . füzet, 131—140. old. Hantz

Gyula: Új évi köszöntő ( N . Becskerek) N y r V., 1876. márczius 15. I I I . füzet, 1 4 1 . old.

Hantz Gyula: Karácsonyi misteriumok ( N . Becskerek) N y r V., 1876. április 15. I V . füzet, 183—184. old. Hantz Gyula: G ú n y d a l o k ( N . Becskerek) N y r V., 1876. április 15. I V . füzet, 1 9 0 — 1 9 1 . old. Császár Lajos: D r á v a v i d é k i nyelvsajátságok (Kopács, Eszék vidéke) N y r V., 1876. május 15. V. füzet, 220. old. Hantz Gyula: Népmesék, A kakas és a jércze ( N . Becskerek) N y r V., 1876. május 15. V. füzet, 225—226. old. Hantz Gyula: Karácsonyi Énekek (Csongrád megye) N y r V., 1876. május 15. V. füzet, 234. old. Hantz

Gyula: Gyermekversikék, Aprófű csipkedéskor (tavasszal) (Nagy-Becskerek) N y r V., 1876. május 15. V. füzet, 239. old.

Császár Lajos: Tájszók (Eszékvidékiek) N y r V., 1876. június 15. V I . füzet, 270. old Hantz Gyula: Gyermekjátékok Kecske és kertész (N.-Becskerek) N y r V., 1876. június 15. V I . füzet, 282. old.

Hantz Gyula: Gyermekversikék (Magyar Ittebe. Torontál m.) N y r V., 1876. június 15. V I . füzet, 2 8 3 — 2 8 4 . old. Hantz

Gyula: Gyermekversikék (Török Becse. T o r o n t á l m.) N y r V., 1876. június 15. V I . füzet, 284. old.

Hantz Gyula: Találós mesék (N.-Becskerek) N y r V., 1876. szeptember 15. I X . füzet, 422. old. Hantz

Gyula: G y e r m e k m o n d ó k á k . H i n t a m o n d ó k a (N.-Becskerek) N y r V., 1876. szeptember 15. I X . füzet, 429. old.

Hantz Gyula: N é p d a l o k ( N a g y Becskerek) N y r V., 1876. szeptember 15. I X . füzet, 432. old. Hantz Gyula: Népmesék. Ijesztő mese (N.-Becskerek) N y r V., 1876. október 15. X . füzet, 469—470. old. Hantz Gyula: Karácsonyi énekek (Csongrád megye) N y r V., 1876. október 15. X . füzet, 476. old. Hantz Gyula: Karácsonyi énekek. Tréfás köszöntések. (N.-Becskerek) N y r V., 1876. október 15. X . füzet, 476. old.

1877 Hantz Gyula: Mesekezdet ( N a g y Becskerek) N y r VI., 1877. márczius 15. I I I . füzet, 133. old.

1878 Haraszti Gyula: Népmesék. A jó tanács (N.-Becskerek) N y r V I I . , 1878. február 15. I I . füzet, 87. old. Haraszti Gyula: Népmesék. A tátos vagy a váltott gyerek (N.-Becskerek) N y r V I I . , 1878. február 15. I I . füzet, 8 6 — 8 7 . old. Haraszti Gyula: G ú n y d a l o k (N.-Becskerek) N y r V I I . , 1878. március 15. V. füzet, 240. old.

Császár Lajos: Elbeszélések (Eszék vidéke) N y r V I L , 1878. június 15. V I . füzet, 2 7 7 — 2 7 8 . old. Haraszti Gyula: Gyermekversikék. Gyerekvers a légyről (Magyar Ittebe, Torontál m.) N y r V I L , 1878. július 15. V I I . füzet, 3 3 2 — 3 3 3 . old. Haraszti Gyula: Szólásmódok (?) N y r V I I . 1878. augusztus 15. V I I I . füzet, 376. old. Fischer Ernő: Babonák (Bajmok: Bács Megye) N y r V I I . 1878. szeptember 15. I X . füzet, 425. old. Fischer Ernő: Népmesék, Csalimese (Bajmok, Bács Megye) N y r V I L , 1878. szeptember 15. I X . füzet, 425. old. Fischer Ernő: Ezzel szokták rendesen a mesét bevégezni (Bajmok, Bács m.) N y r V I L , 1878. szeptember 15. I X . füzet, 426. old. Haraszti Gyula: Tréfás vers ( N . Becskerek) N y r V I L , 1878. szeptember 15. I X . füzet, 4 3 1 . old. Fischer Ernő: Népmesék. Csali mese (Bajmok. Bács megye.) N y r V I L , 1878. október 15. X . füzet, 475. old. Fischer Ernő: Találós mesék (Bajmok. Bács megye) N y r V I L , 1878. október 15. X . füzet, 476. old. Gaál Ferencz: Helységekre ragadt gúnynevek (Göcsej, N . — Lengyel — M u r a v i d é k r e v o n a t k o z ó a d a t o k a t is tartalmaz) N y r V I L , 1878. okótber 15. X . füzet, 479. old. Fischer Ernő: Közmondások (Bajmok, Bács megye.) N y r V I L , 1878. november 15. X I . füzet, 520. old. Garay Károly: Elbeszélések, Panaszra jött a petrovoszellói (Bácsmegyében) menyecske a p a p h o z . . . N y r V I L , 1878. november 15. X I . füzet, 5 2 0 — 5 2 1 . old. Fischer Ernő: Népmesék (Bajmok, Bács megye) N y r V I L , 1878. november 15. X I . füzet, 5 2 3 . old.

Virág

István: Gyermekjátékok (Szabadka) N y r V I I , 1878. november 15. X I . füzet, 527. old.

Fischer Ernő: Állatok hívása (Bajmok, Bács megye) N y r V I I . , 1878. november 15. X I .füzet, 528. old.

1879 Császár Lajos: Párbeszédek (Eszék vidéke) N y r V I I I . , 1879. január 15. I. füzet, 4 3 — 4 4 . old. Gaál

Ferenc: Helységre ragadt gúnynevek (Göcsej, N . — Lengyel — M u r a v i d é k r e v o n a t k o z ó a d a t o k a t is t a r t a l m a z ) N y r V I I I . , 1879. január 15. I. füzet, 47. old.

Fischer Ernő: Farsangi ének (Bajmok. Bács megye) N y r V I I I . , 1879. február 15. I I . füzet, 9 1 — 9 2 . old. Virág

István: Gyermekjátékok, Körösdi (Szabadka) N y r V I I I . , 1879. február 15. I I . füzet, 9 5 — 9 6 . old.

Császár Lajos: Beszédtöredékek (Eszék vidéke) N y r V I I I . , 1879. március 15. I I I . füzet, 140. old. Fischer Ernő: Gyermekversikék (Bajmok Bács megye) N y r V I I I . , 1879. március 15. I I I . füzet, 143. old. Császár Lajos: Beszédtöredékek (Eszék vidéke) N y r V I I I . , 1879. április 15. I V . füzet, 180. old. Fischer Ernő: Gyermekjátékok (Bajmok. Bács megye) N y r V I I I . , 1879. április 15. I V . füzet, 190. old. Fischer Ernő: N é p r o m á n c o k (Bajmok, Bács megye) N y r V I I I . , 1879. április 15. I V . füzet, 191. old. Fischer Ernő: G ú n y n e v e k (Bajmok, Bács megye) N y r V I I I . , 1879. április 15. I V . füzet, 191. old. Császár Lajos: Beszédtöredékek (Eszék vidéke) N y r V I I I . , 1879. május 15. V. füzet, 227. old.

Fischer Ernő: Babonák (Bajmok, Bács megye) N y r V I I I . , 1879. május 15. V. füzet, 228. old. Fischer Ernő: Gyermekversikék, Kiolvasások (Bajmok, Bács megye) N y r V I I I . , 1879. május 15. V .füzet, 237. old. Fischer Ernő: Párbeszédek (Bajmok, Bács megye) N y r V I I I . , 1879. június 15. V I . füzet, 2 7 8 — 2 7 9 . old. Császár Lajos: Beszédtöredékek (Eszék vidéke) N y r V I I I . , 1879. június 15. V I . füzet, 279. old. Fischer Ernő: Babonák (Bajmok, Bács megye) N y r V I I I . , 1879. június 15. V I . füzet, 279—280. old. Császár Lajos: Beszédtöredékek (Eszék vidéke) N y r V I I I . , 1879. július 15. V I I . füzet, 326—328. old. Fischer Ernő: M o n d ó k á k (Bajmok, Bács megye) N y r V I I I . , 1879. július 15. V I I . füzet, 334. old. Fischer Ernő: Csali mese (Bajmok, Bács megye) N y r V I I I . , 1879. július 15. V I I . füzet, 334. old. Császár Lajos: Beszédtöredékek (Eszék vidéke) N y r V I I I . , 1879. augusztus 15. V I I I . füzet, 373. old. Fischer Ernő: K ö z m o n d á s o k (Bajmok, Bács megye) N y r V I I I . , 1879. szeptember 15. I X . füzet, 428. old. Fischer Ernő: Szólásmódok, Bajmokiak. (Bajmok, Bács megye) N y r V I I I . , 1879. november 15. X I . füzet, 5 1 4 — 5 1 5 . old. Fischer Ernő: Népmesék, A kakas és útitársai. (Bajmok, Bács megye) N y r V I I I . , 1879. november 15. X I . füzet, 520. old.

1880 Fischer Ernő: Találós mesék (Bajmok, Bács megye) N y r I X . , 1880. február 15. I I . füzet, 89. old.

Fülöp

Adorján:

Tájszók, Zentaiak (Bács megye)

N y r I X . , 1880. február 15. I I . füzet, 9 1 . old. Gretcs József: Tájszók, Török-Becseiek N y r I X . , 1880. február 15. I I . füzet, 9 2 — 9 3 . old. Fischer

Ernő:

Gyermekversikék

(Bajmok)

N y r I X . , 1880. február 15. I I . füzet, 94. old. Fischer Ernő: N é p d a l o k (Bajmok, Bács megye) N y r I X . , 1880. február 15. I I . füzet, 96. old. Szántó

Kálmán:

A magyar nyelv a vidéki lapokban, Bácskai H í r l a p 1 1 .

szám (Erről is szól a cikkíró) N y r I X . , 1880. április 15. I V . füzet, 1 7 2 — 1 7 3 . old. Nagy

Gyula: Nyelvtörténeti adatok — Vezeték nevek, A kamarai levéltár X V I . századi dézsma-lajstromaiból (Zemplén, Borsod, Bács, Bodrog és Csongrád) N y r IX., 1880. augusztus 15. V I I I . füzet, 364—367. old.

Fülöp

Adorján:

Tájszók, Bácsmegyeiek (Zenta)

N y r I X . , 1880. augusztus 15. V I I I . füzet, 378. old. Fischer Ernő: Gyermekversikék, Kiolvasás (Bajmok, Bács megye) N y r I X . , 1880. augusztus 15. V I I I . füzet, 380. old.

1881 Császár

Lajos: Családnevek (Kopácz)

N y r X., 1881. április 15. V. füzet, 191—192. old. Gecsey

István:

Tájszók

(Adorján)

N y r X., 1881. szeptember 15. I X . füzet, 4 3 1 . old. Rédei

(Benczák) Károly:

Szólásmódok. Bácsmegyeiek ( A n n a u d v a r ,

J a n k o v á c z tájékán) N y r X., 1881. október 15. X . füzet, 472. old.

Szabadkai Ferenc: Csúfnevek (Jankovácz, Bács megye) N y r X I . , 1882. január 15. I. füzet, 4 5 . old. Stein József: Csúf nevek (Kis-Hegyes) N y r X I . , 1882. január 15. I. füzet, 46. old. Szabady Ferencz: Helynevek, J a n k o v á c z ucczái (Bácsmegye) N y r X I . , 1882. február 15. I I . füzet, 9 5 . old. Ferenczi János: Helynevek. Horgos ucczái, D o m b o k , p a r t o k , szőlők. K u t a k , (Csongrád megye) N y r X I . , 1882. április 15. I V . füzet, 192. old.

1883 Csapodi István: Orvosi kifejezések a nép ajkán (Csávoly és Bács Bodrog is szerepel) N y r X I I . , 1883. április 15. I V . füzet, 186. old. ( V I . füzet, 2 7 9 — 280. old.) Haraszti Gyula: Gyermekversikék (Nagy-Becskerek) N y r X I I . , 1883. október 15. X . füzet, 480. old.

1884 Spitzer Arnold: Szólásmódok (Alsó-Lendva vidéke) N y r X I I I . , 1884. július 15. V I I . füzet, 331—332. old. Haraszti Gyula: Misztériumok ( N a g y Becskerek) N y r X I I I . ,1884. augusztus 15. V I I I . füzet, 3 8 1 — 3 8 2 . old. Spitzer Arnold: Rímes mondások (Alsó-Lendva vidéke) N y r X I I I . , 1884. augusztus 15. V I I I . füzet, 382 .old.

1885 Spitzer Arnold: Dűlőnevek (Alsó-Lendva vidéke) N y r X I V . , 1885. március 15. I I I . füzet, 144. old.

Spitzer Arnold: Gúnynevek (Alsó-Lendva vidéke) N y r X I V . , 1885. március 15. I I I . füzet, 144. old. Spitzer Arnold: H e g y f o r d u l a t o k (Alsó-Lendva vidéke) N y r X I V . , 1885. március 15. I I I . füzet, 144. old. Csapodi István: Orvosi kifejezések a nép ajkán. (Újvidék is) N y r X I V . , 1885. április 15. I V . füzet, 186—187. old. Fater József: Tájszók, Hetésiek (Dobronak) N y r X I V . , 1885. április 15. I V . füzet, 1 9 1 . old. Fater József: G ú n y n e v e k (Dobronak) N y r X I V . , 1885. július 15. V I I . füzet, 3 3 3 . old.

1886 Császár Lajos: Szólásmódok. Drávamellékiek (Eszék vidéke) N y r X V . , 1886. április 15. I V . füzet, 1 8 1 . old. Fater József: Tájszók. Hetésiek (Dobronak) N y r X V . , 1886. április 15. I V . füzet, 1 9 0 — 1 9 1 . old. Demjén Kálmán: Szólásmódok. Baranyamegyeiek (Bélye) N y r X V . , 1886. augusztus 15. V I I I . füzet, 3 7 2 — 3 7 3 . old. Demjén Kálmán: Szólásmódok, Baranyamegyeiek (Bélye) N y r X V . , 1886. szeptember 15. I X . füzet, 4 2 4 — 4 2 5 . old. Révész Ernő: Válaszok a N y e l v ő r X V . 275—276. oldalán tett kérdésekre a) Férfiruházatok (Bajmok) b) N ő i ruházatok (Bajmok) N y r X V . , 1886. október 15. X . füzet, 4 6 9 . old.

1887 Császár Lajos: Szólásmódok, D r á v a v i d é k i e k . ( D r á v a mellék, Kopács) N y r X V L , 1887. január 15. I. füzet, 4 1 — 4 2 . old. Demjén Kálmán: Tréfás mondások (Baranya megye, Bélye) N y r X V L , 1887. március 15. I I I . füzet, 134—135. old.

Demjén Kálmán: N é p m o n d á s o k , M á t y á s és az öreg szántó (Baranya megye, Bélye) N y r X V I . , 1887. április 15. I V . füzet, 187—188. old. Erdős Lajos: H e l y n e v e k (Jankóvácz) N y r X V I . , 1887. május 15. V. füzet, 240. old. Császár Lajos: Tájszók, Drávamellékiek (Kopács) N y r X V I . , 1887. július 15. V I . füzet, 2 8 3 — 2 8 5 . old. Demjén Kálmán: Bélye)

Gyermekjátékok, A Bibera lánya (Baranya megye,

N y r X V I . , 1887. július 15. V I I . füzet, 328—329. old. Császár

Lajos:

Tájszók, Drávamellékiek (Kopács)

N y r X V I . , 1887. július 15. V I I . füzet, 330—332. old. Demjén

Kálmán:

Találós mesék (Baranya megye, Bélye)

N y r X V I . , 1887. szeptember 15. I X . füzet, 4 2 9 — 4 3 0 . old. Császár

Lajos: Tájszók, Drávamellékiek (Kopács)

N y r X V I . , 1887. szeptember 15. I X . füzet, 430—432. old. Demjén Kálmán: N é p m o n d á k , M á t y á s király és a Vörös M á r t a (Baranya megye, Csúza) N y r X V I . , 1887. október 15. X . füzet, 4 7 1 . old. Császár Lajos: Tájszók, Drávamellékiek (Kopács) N y r X V I . , 1887. október 15. X . füzet, 4 7 3 — 4 7 4 . old. Erdős Lajos: Találós mesék (Jankovácz) N y r X V I . , 1887. november 15. X I . füzet, 5 2 3 . old. Demjén Kálmán: Állatmesék. A disznó a k u t y a , meg a macska (Baranya megye, Csúza) N y r X V I . , 1887. december 15. X I I . füzet, 5 7 1 . old. Császár

Lajos: Tájszók, Drávamellékiek (Kopács)

N y r X V I . , 1887. december 15. X I I . füzet, 5 7 2 — 5 7 3 . old.

Demjén Kálmán: Történetkék (Baranya megye, Csúza) N y r X V I I . , 1888. január 15. I. füzet, 4 3 . old. Császár Lajos: Tájszók, Drávamellékiek (Kopács) N y r X V I I . , 1888. január 15. I. füzet, 4 4 — 4 5 . old. Demjén Kálmán: N é p d a l o k (Baranya megye, Csúza) N y r X V I I . , 1888. január 15. I. füzet, 4 8 . old. Demjén Kálmán: Népmesék, A rác, a róka meg a szarka (Baranya megye, Csúza) N y r X V I I . , 1888. április 15. I V . füzet, 185. old. Császár Lajos: Tájszók. Drávamellékiek (Kopács) N y r X V I I . , 1888. április 15. I V . füzet, 185. old. Császár Lajos: Tájszók (Kopács) N y r X V I I . , 1888. május 15. V. füzet, 2 3 7 — 2 3 8 . old. Demjén Kálmán: Népmondák H o g y a n lett a vizes gödörből kút. (Baranya megye, Csúza) N y r X V I I . , 1888. június 15. V I . füzet, 278. old. Demjén Kálmán: Állatmesék, A galamb, a réce, meg a lúd (Baranya megye, Csúza) N y r X V I I . , 1888. augusztus 15. V I I I . füzet. 379. old. Demjén Kálmán: N é p d a l o k (Baranya megye, Csúza) N y r X V I I . , 1888. szeptember 15. I X . füzet, 432. old. Demjén Kálmán: G y e r m e k m o n d ó k á k (Baranya megye, Csúza) N y r X V I I . , 1888. október 15. X . füzet, 472. old.

1889 Demjén Kálmán: Tájszók, Baranyamegyeiek. (Csúza) N y r X V I I I . , 1889. január 15. I. füzet, 4 6 — 4 7 old. Demjén Kálmán: Tájszók, Baranyamegyeiek (Csúza) N y r X V I I I . , 1889. február 15. I I . füzet, 9 3 — 9 4 . old.

Demjén

Kálmán:

Tájszók, Baranyamegyeiek (Csúza)

N y r X V I I I . , 1889. március 15. I I I . füzet, 1 4 2 — 1 4 3 . old. Demjén

Kálmán:

Tájszók, Baranyamegyeiek (Csúza)

N y r X V I I I . , 1889. április 15. I V . füzet, 1 9 0 — 1 9 1 . old. Demjén

Kálmán:

Tájszók, Baranyamegyeiek (Csúza)

N y r X V I I I . , 1889. május 15. V. füzet, 2 3 6 — 2 3 8 . old. Demjén

Kálmán:

Tájszók, Baranyamegyeiek (Csúza)

N y r X V I I I . , 1889. június 15. V I . füzet, 2 8 6 — 2 8 7 . old. Demjén

Kálmán:

Tájszók, Baranyamegyeiek

(Csúza)

N y r X V I I I . , 1889. július 15. V I I . füzet, 335. old. Demjén

Kálmán:

Tájszók, Baranyamegyeiek (Csúza)

N y r X V I I I . , 1889. augusztus 15. V I I I . füzet, 382. old. Fülöp

Adorján:

Tájszók, Zentaiak

N y r X V I I I . , 1889. augusztus 15. V I I I . füzet, 383—384. old. Demjén

Kálmán:

Tájszók, Baranyamegyeiek

(Csúza)

N y r X V I I I . , 1889. szeptember 15. I X . füzet, 4 2 9 — 4 3 0 . old. Demjén Kálmán: Bélye is)

Tájszók, Baranyamegyeiek (Csúza, de van benne

N y r X V I I I . , 1889. október 15. X . füzet, 4 7 7 — 4 7 8 . old. Demjén

Kálmán:

Gyermekjátékok, A híd mester (Baranya megye,

Bélye) N y r X V I I I . , 1889. november 15. X I . füzet, 525. old.

1891 Vasverő Ráírnunk: Válaszok a szerkesztőségnek a 424. oldalon feltett kérdésekre, Gajda (Újvidék) N y r X X . , 1891. november 15. X I . füzet, 527. old.

Bellosics

Bálint:

Helynevek (Alsó-Lendva)

N y r X X I I I . , 1894. j a n u á r 15. I. füzet, 4 8 . old. Balassa József:

A slavóniai nyelvjárás

N y r X X I I I . , 1894. április 15. I V . füzet, 162—169. old. Balassa József:

A slavóniai nyelvjárás

N y r X X I I I . , 1894. június 15. V. füzet, 212—217. old. Balassa József:

A slavóniai nyelvjárás

N y r X X I I I . , 1894. június 15. V I . füzet, 259—267. old. Vörös Balduin:

Tájszók, Zalamegyeiek (Alsó-Lendva környéke)

N y r X X I I I . , 1894. június 15. V I . füzet, 286—287. old. Balassa József:

A slavóniai nyelvjárás

N y r X X I I L , 1894. július 15. V I I . füzet, 306—312. old. Balassa József: A slavóniai nyelvjárás N y r X X I I L , 1894. augusztus 15. V I I I . füzet, 3 5 7 — 3 6 3 . old. Kálmány Lajos: Helyreigazítások, m a g y a r á z a t o k . Eben gubát cserél Nagybecskerek) N y r X X I I L , 1894. szeptember 15. I X . füzet, 424. old.

1895 Schäfer Károly: V á n d o r m a g y a r o k . Helyreigazítások, m a g y a r á z a t o k (Apatin és környéke) N y r X X I V . , 1895. december 15. X I I . füzet, 579—580. old.

1896 Válaszok a szerkesztőség kérdéseire H o l l ú , H ú m m i , Lehatároz, Kovács K á r o l y (Újvidék) N y r X X V . , 1896. április 15. I V . füzet, 186—187. old.

Kérdések és feleletek. A d a városa vagy A d a várossá? N y r X X V I . , 1897. február 15. I I . füzet, 87. old. Szenté Arnold: Helynevek, Petesháza, Kőt, Bánuta, Rédics keletkezéséről (Alsó-Lendvát környező falvak) N y r X X V I . , 1897. március 15. I I I . füzet, 142—143. old. Jenő Sándor: Helységek gúnynevei. Bácsmegyeiek (Bogojeva, Filipova, K a r a v u k o v a , Bajmok, Újvidék, Zombor, Ó Moravica, Pacsér, Csantavér, Hódság, Szabadka) N y r X X V I . , 1897. március 15. I I I . füzet, 143—144. old. Jenő Sándor: Bara (Bácska) N y r X X V I . , 1897. április 15. I V . füzet, 176. old. Miskovits F. Henrik: M a g y a r á z a t o k . Helyreigazítások, Maradhass, ülhess, megtér. ( N a g y - K i k i n d a , Mokrin, Zenta) N y r X X V I . , 1897. május 15. V. füzet, 225. old. Scherrer Lajos: M a g y a r szavak a bácskai sváboknál (Ó-Verbász, Bács-Bodrog m.) N y r X X V I . , 1897. május 15. V. füzet, 2 3 1 . old. Molnár Sándor: G ú n y n e v e k (Ada, Bács megye) N y r X X V I . , 1897. május 15. V. füzet, 240. old. Molnár Sándor: Családnevek (Ada, Bács megye) N y r X X V I . , 1897. június 15. V I . füzet, 285. old. Bellosics Bálint: M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások. Bara N y r X X V I . , 1897. július 15. V I I . füzet, 317. old. Trencsény Károly: Bács Bodrog vármegye helynevei N y r X X V I , 1897. okótber 15. X . füzet, 4 5 0 — 4 5 4 . old. Szenté Arnold: Szólások (Alsó-Lendva) N y r X X V I . , 1897. november 15. X I . füzet, 521—522. old. Szenté Arnold: M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások Bagvak (Alsólendva) N y r X X V I . , 1897. december 15. X I I . füzet, 559. old.

Szenté Aladár: Rímes mondások (Alsó-Lendva) N y r X X V I I . , 1898. február 15. I I . füzet, 94. old. Zimnach Ödön: Tájszók, Különböző vidékiek Lánc (Zenta) N y r X X V I L , 1898. március 15. I I I . füzet, 140. old. Molnár Sándor: (Több helyen is) Válaszok a szerkesztőség kérdéseire. (Ada, Bács megye) N y r X X V I L , 1898. május 15. V. füzet, 233—239. old. Asbóth Oszkár: M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások. H u j a (Főleg Újvidék) N y r X X V I L , 1898. június 15. V I . füzet, 275—276. old. Csefkó Gyula: M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások. H u j a (Ada) N y r X X V I L , 1898. június 15. V I . füzet, 276—277. old. Csefkó Gyula: M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások. Kis dél (Ada) N y r X X V I L , 1898. június 15. V I . füzet, 277. old. Molnár Sándor: Állatnevek (Ada, Bács m.) N y r X X V I L , 1898. augusztus 15. V I I I . füzet, 384. old. Molnár Sándor: H e l y n e v e k (Ada, Bács m.) N y r X X V I L , 1898. augusztus 15. V I I I . füzet, 384. old. Csefkó Gyula — Molnár Sándor: A z adai nyelvjárás (A magyar N y e l v ő r p á l y á z a t á n jutalmazott m u n k a (Ada) N y r X X V I L , 1898. szeptember 15. I X . füzet, 4 0 3 — 4 1 5 . old. Molnár Sándor: M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások, H o g y lesz a cívisből bika? (Bácstopolya) N y r X X V I L , 1898. október 15. X . füzet, 468. old. Molnár Sándor: M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások. Peszmet (Ada, Bács m.) N y r X X V I L , 1898. október 15. X . füzet, 468. old. Molnár Sándor: Tájszók, Bácsmegyeiek (Ada) N y r X X V I L 1898. október 15. X . füzet, 477. old. Csefkó Gyula: G ú n y n e v e k (Ada, Bács-Bodrog megye) N y r X X V I L , 1898. november 15. X I . füzet, 5 2 7 — 5 2 8 . old.

Csefkó Gyula: Gúnynevek (Mohol, Bács-Bodrog megye) N y r X X V I I . , 1898. november 15. X I . füzet, 528. old. Kóth

Sándor: M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások, H u j a (Bácska) N y r X X V I I . , 1898. december 15. X I I . füzet, 573. old.

1899 Papp

Dániel: Nyelvművelés. Föltétlen (vak) engedelmesség. Vasfegyelem! N y r X X V I I I . , 1899. március 15. I I I . füzet, 127. old.

Molnár János: K é t hét előtt, két hét u t á n . Nyelvművelés (Újvidék) N y r X X V I I L , 1899. március 15. I I I . füzet, 127—128. old. Jenő Sándor: A kuglizás műszavaihoz. M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások. D á r d a (Baranya) N y r X X V I I L , 1899. március 15. I I I . füzet, 134. old. Csefkó Gyula: Szólások (Ada, Bács-Bodrog m.) N y r X X V I I L , 1899. július 15. V I I . füzet, 335—336. old. Székely Károly: V á n d o r magyarok. M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások (Apatin, Prig. — Szt. I v á n , Bács m.) N y r X X V I I L , 1899. szeptember 15. I X . füzet, 414. old. Demjén Kálmán: A d o m á k (Baranya m. 1887.) (Csúza — Karancs, 6 történet) N y r X X V I I L 1899. szeptember 15. I X . füzet, 4 2 3 — 4 2 5 . old. Csefkó Gyula: Állatnevek (Ada, Bács m.) N y r X X V I I L , 1899. október 15. X . füzet, 479—480. old. Lenhardt Ferenc: Csángó tájszók Hertelendifalváról N y r X X V I I L , 1899. november 15. X I . füzet, 523. old.

1900 Csefkó Gyula: Lakodalmi rikkantások (Ada, Bács m.) N y r X X I X . , 1900. február 15. I I . füzet, 95. old.

Koncsek Kálmán; Tájszók (Bács m. Óbecse) N y r X X I X . , 1900. április 15. I V . füzet, 190. old. Ásbótb Oszkár: Könyvismertető, Blagoje Brančić: Mađarska (Újvidék, 1900) N y r X X I X . ,1900. június 15. V I . füzet, 264—267. old.

gramatika

Molnár János: A -va -ve képző természete (Újvidék) N y r X X I X , 1900. július 15. V I I . füzet, 313—317. old. Ásbóth Oszkár: Könyvismertető I I . , Blagoje Brančić: Mađarska grama­ tika I I . N y r X X I X . , 1900. július 15. V I I . füzet, 323—329. old.

1901 Molnár Sándor: Családnevek (Bács Szenttamás) N y r X X X . , 1901. május 15. V. füzet, 254. old. Csefkó Gyula: Családnevek (Ada, Bács-Bodrog m.) N y r X X X . , 1901. május 15. V. füzet, 255. old. Csefkó Gyula: Szólások (Ada, Bács-Bodrog m.) N y r X X X . , 1901. július 15. V I I . füzet, 327. old.

1902 Szenté Arnold: G ú n y n e v e k . Helységekre ragadt gúnynevek (Csente, Dedcs, Hosszúfalú, Lendva, Pesesháza) N y r X X X I . , 1902. január 15. I. füzet, 55. old. Révész Ernő: Válaszok a szerkesztőség kérdéseire ,szrecsa igy: sreca' N y r X X X I . , 1902. április 15. I V . füzet, 218. old. Klein József: Tájszók (Ada, Bács m.) N y r X X X I . , 1902. május 15. V. füzet, 2 8 6 — 2 8 7 . old. Klein

József: Tréfás kérdések (Ada, Bács m.) N y r X X X I . , 1902. május 15. V. füzet, 288. old.

Jenő Sándor: Tájszók és szólások (Újvidék) N y r X X X I . , 1902. november 15. X I . füzet, 532. old.

1903 Weiner Imre: Nevek-Csúfnevek (Zenta vidéke) N y r X X X I I . , 1903. április 15. IV., füzet, 239. old. Pataj Iza: Válaszok a szerkesztőség kérdéseire, Túlság (Óbecse) N y r X X X I I . , 1903. június 15. V I . füzet, 347. old.

1904 Révész Ernő: Válaszok a szerkesztőség kérdéseire, Az eső változatai (Bajmok — Bács m.) N y r X X X I I I . , 1904. március 15. I I I . füzet, 177. old. Teleky István: Válaszok a szerkesztőség kérdéseire, Perez (Zenta) N y r X X X I I I . , 1904. március 15. I I I . füzet, 181. old.

1905 Teleky István: Gúnynevek (Zenta) N y r X X X I V . , 1905. január 15. I. füzet, 1 5 — 5 3 . old. Révész Ernő: Beszélgetések (Bajmok, Bács m.) N y r X X X I V . , 1905. április 15. I V . füzet, 217. old. Hajnal Márton, Könyvismertető, Slavica madzarskoga jezika — N a p i s a n o D r . I v a n pl. Bojnicic N y r X X X I V . , 1905. október 15. X . füzet, 4 2 3 — 4 2 7 . old. Spániel Árpád: Tájszók (Rétfalu, Szlavónia) N y r X X X I V . kötet 1905. november 15. X I . füzet, 487. old.

1907 Révész Ernő: N é p d a l o k (Bács m. Bajmok) N y r X X X V I . , 1907. május 15. V. füzet, 237—238. old.

Révész Ernő: Babonák (Bajmok, Bács m.) N y r X X X V I , 1907. október 15. V I I I . füzet, 382. old.

1908 Fülöp Adorján: Tájszók (Bács megyei is) N y r X X X V I I . , 1908. január 15. I. füzet, 47. old. Révész Ernő: Gyermekversek, Kiolvasás (Bajmok, Bácska) N y r X X X V I I . , 1908. február 15. I I . füzet, 9 5 . old. Révész Ernő: G ú n y n e v e k (Bajmok, Bács m.) N y r X X X V I I . , 1908. március 15. I I I . füzet, 141. old. Csefkó Gyula: Irodalom. Ismertetés. Az adavidéki nyelvjárás fő tekintettel a m o n d a t t a n i sajátságokra. N y r X X X V I I . , 1908. május 15. V. füzet, 225—227. old. Révész Ernő: T á n c m o n d ó k á k (Bajmok, Bács m.) N y r X X X V I I . , 1908. október 15. V I I I . füzet, 383. old.

1909 Fülöp

Adorján: Zentai tájszók (Zenta) N y r X X X V I I I . , 1909. január 15. I. füzet, 3 9 — 4 3 . old.

Haraszti Gyula: Mesekezdet ( N a g y Becskerek, 1874) N y r X X X V I I I . , 1909. január 15. I. füzet, 46. old. Fülöp Adorján: Zentai tájszók (II.) (Zenta) N y r X X X V I I I . , 1909, március 15. I I I . füzet, 1 4 0 — 1 4 3 . old. Fater József: Keresztnevek (Hetes, D o b r o n a k , 1855) X X X V I I I . , 1909. április 15. I V . füzet, 191. old. Weiner Imre: Zentai tájszók (Zenta) N y r X X X V I I I . , 1909. október 15. X . füzet, 375—379. old. Weiner Imre: Zentai tájszók (II.) (Zenta) N y r X X X V I I I . , 1909. november 15. I X . füzet, 4 2 9 — 4 3 1 . old.

Weiner Imre: Zentai tájszók (III.) (Zenta) N y r X X X V I I I . , 1909. december 15. X . füzet, 4 7 4 — 4 7 5 . old.

1910 Stiefelmayer Matild: Tájszók (Bácsbodrog megye) N y r X X X I X . , 1910. január 15. I. füzet, 38. old. Schneider Ilona: Tájszók (Verbász) N y r X X X I X . , 1910. január 15. I. füzet, 38. old. R. Klanber Teréz: Tájszók (Hercegszőlős, Baranya m.) N y r X X X I X . , 1910. április 15. I V . füzet, 186. old. Bellosics Bálint: H e l y n e v e k (Alsólendva) N y r X X X I X . , 1910. április 15. I V . füzet, 187—189. old. R. Klauber Teréz: G ú n y n e v e k (Baranya m., Hercegszőlős) N y r X X X I X . , 1910. április 15. I V . füzet, 190. old.

1911 Weiner Imre: G ú n y n e v e k (Zentai szóllás — topolyai adatközlő) N y r X L . , 1911. szeptember 15. V I I . füzet, 235. old.

1912 Kosztolányi Dezső: Tájszók. Szabadkai szavak (Szabadka) Budapest 1911. december N y r X L L , 1912. április 15. I V . füzet, 193. old. Haller Jenő: Tájszók (Szlavónia, Rétfalu) N y r X L L , 1912. november 15. I X . füzet, 4 2 3 — 4 3 3 . old. Bocsári Kálmán: G ú n y n e v e k (Bácsföldvár) N y r X L L , 1912. április 15. I V . füzet, 198. old. Sinkovich Jenő: Előnevek s gúnynevek (Adorján, Bács-Bodrog m.) N y r X L L , 1912. június 15. V I . füzet, 293. old.

Rotschilné, Klanber Teréz: Helynevek Bácsmegyei tanyák, dűlők, szőlők, puszták nevei (Bácsmegye) N y r X L I I . , 1913. október 15. V I I I . füzet, 383. old.

1914 Csefkó Gyula: Szólások (Bács megye) N y r X L I I I . , 1914. január 15. I. füzet, 4 5 . old. Gárdonyi Zseni: Tájszók (Péterréve — azelőtt Bács Petrovoszeló, Bács Bodrog megye) N y r X L I I I . , 1914. szeptember 15. V I I . füzet, 333. old.

1915 Guelminó József: Tájszók (Zenta) N y r X L I V . , 1915. február 15. I I . füzet, 8 7 — 8 8 . old. Szinkovich Jenő: N ö v é n y n e v e k (Adorján, Bács Bodrog m.) N y r X L I V . , 1915. február 15. I I . füzet, 90. old. Trencsény Károly: M a g y a r á z a t o k tájszókról (Zombor) N y r X L I V . , 1915. május 15. V. füzet, 232. old. Haller Jenő: Tájszók (Szlavónia, Kórógy) N y r X L I V . , 1915. május 15. V. füzet, 236. old. Bálint Károly: Tájszók (Zenta, 1901) N y r X L I V . , 1915. május 15. V. füzet, 236. old.

1916 Haller Jenő: Tájszók (Kórógy, Szlavóniai nyelvjárás terület) N y r X L V . , 1916. január 15. I. füzet, 4 3 — 4 4 . old. Haller Jenő: Tájszók (Kórógy, Szlavónia) N y r X L V . , 1916. november—december, I X — X . füzet, 419. old.

Trencsény

Károly:

M a g y a r á z a t o k , B vess ki (Zombor)

N y r X L V I . , 1917. május—június V — V I . füzet, 185—186. old. Jenő Sándor: Dárda,

H e l y n e v e k (Baranya vármegyeiek: Vörösmart, Karancs,

Sepse, Daróc,

I v á n d á r d a , Csúza,

Keő,

Laskó, Jágonak,

Dencsháza) N y r X L V I . , 1917. május—június V — V I . füzet, 197. old. Barta M. Eszter:

Tájszók (Szabadka vidéke)

N y r X L V I . , 1917. november—december, I X — X . füzet, 298. old.

1918 Franz

János:

Tájszók

(Bácsmartonos)

N y r X L V I L , 1918. március—április, I I I — I V . füzet, 9 1 — 9 2 . old. Révész

Ernő: Családnevek (Bajmok, Bács m.)

N y r X L V I L , 1918. március—április, I I I — V I . füzet, 9 3 . old.

1919 Barta

M. Eszter:

Gúnyos névadás (Szabadka vidéke)

N y r X L V I I L , 1919. május—június, V — V I . füzet, 155. old.

1920 Parászka

Gábor:

N y e l v ü n k történetéből ( D a r u v á r , Nagybecskerek —

ide v o n a t k o z ó példák Vajdasági Újság, 1859. évfolyamából) N y r X L I X . , 1920. április—június, I V — V I . füzet, 79. old.

1921 Kunos Ignás: Török szók a magyar árírásban (Topcsider Beograd) N y r L., 1921. március—április, I I I — I V . füzet, 48. old.

Bocsári Kálmán: M a g y a r á z a t o k , Susnyak ( ó k é r , Bácsmegye) N y r LI., 1922., március—április, I I I — I V . füzet, 64. old.

1923 Bocsári Kálmán: A jugoszláviai magyar újságok helytelen írásmódja N y r L I L , 1923. január—február, I — I I . füzet, 26. old. Bocsári Kálmán: M a g y a r á z a t o k — Jelentésváltozások, mint tájszók (Bácsföldvár) N y r L I L , 1923. szeptember—december V I I — X . füzet, 99. old.

1924 Bocsári Kálmán: Nyelvművelés — Férges gyümölcs és kukacos gyümölcs (Bácska) N y r L I I L , 1924. január—február, I — I I . füzet, 25. old. Bocsári Kálmán: M a g y a r á z a t o k — P a p k é v e és tolvajkéve (Bácska) N y r L I I L , 1924. március—április, I I I — I V . füzet, 58. old.

1925 Bocsári Kálmán: M a g y a r á z a t o k — Miért a m a g y a r a legjobb lovaskatona? (Zágráb) N y r LIV., 1925. március—április, I I I — I V . füzet, 64. old. Bocsári Kálmán: M a g y a r á z a t o k — Selypít és szelypítés (Zágreb — de bácskai a d a t o k a t közöl) N y r LIV., 1925. november—december, I X — X . füzet, 156. old.

1927 Bocsári Kálmán: M a g y a r á z a t o k — E g y sajátos hangsúlyozásmód Bácska — Tisza mente) N y r L V L , 1927. május—június, V — V I . füzet, 96. old.

Bocsári Kálmán: M a g y a r á z a t o k — A bácskai népnyelvről N y r L V I L , 1928. január—február, I — I I . füzet, 31—32. old.

1947 Katona Imre: N é p n y e l v i gyűjtés — Természetmagyarázó hagyományok (Baranya m. Kopács) N y r L X X L , 1947. január—március, I. füzet, 3 1 . old.

1958 Penavin Olga: Kórógy lakosságának névanyaga (Kórógy) N y r L X X X I I . , 1958. október—december, I V . szám, 4 7 6 — 4 8 1 . old.

1959 Szépe György — Végh József: Tájékoztató a M a g y a r N y e l v ő r nyelvjárási anyaggyűjtő pályázatáról. — Ebben szerepelnek: Bona Júlia: H a ­ raszti szójegyzék (Haraszti), Csáky Piroska: N ö v é n y és állatnevek, állatutánzó és állathívogató szavak (Becse), Penovácz A n t a l : A p a cséri gabona (Pacsér) N y r L X X X I I I . , 1959. április—június, 2. szám, 210—220. old.

1961 Penavin Olga: Szécsiszentlászlói szójegyzék N y r L X X X V . , 1961. október—december, 4. szám, 4 6 0 — 4 6 3 . old.

1962 Penavin Olga: E r d ő , mező virágai B a r a n y á b a n és Szlavóniában( Kopács, V á r d a r ó c , Kórógy) N y r L X X X V L , 1962. október—december, 4. szám, 4 3 9 — 4 4 2 . old.

1964 Matijevics Lajos: A. vajdasági diáknyelvből N y r L X X X V I I L , 1964. július—szeptember, 3. szám, 295—299. old.

Penavin Olga: Kórógy nyelvében található szláv szavak (Kórógy) N y r L X X X V I I L , 1964. október—szept. 4. szám, 4 5 0 — 4 5 6 . old.

1965 Matijevics Lajos: H o g y a n beszél a mai ifjúság (A N y r p á l y á z a t á n a k eredménye — Jugoszlávia — Mali Idos) N y r X X X I X . , 1965. január—március, 1. szám, 141. old.

1968 Korom Tibor: A Jugoszláviai M a g y a r N y e l v m ű v e l ő Egyesület munkájá­ ról, terveiről és problémáiról N y r X C I L , 1968. január—március, 1. szám. 2 3 — 2 8 . old. Penavin Olga: A térszíni formák köznevei Észak-Bácskában N y r X C I I . , 1968. október—december, 4. szám, 4 5 3 — 4 5 5 . old.

1969 Matijevics Lajos: Kishegyesi tájszavak (Kishegyes) N y r X C I I I . , 1969. július—szeptember, 3. szám, 384—389. old.

1972 Szathmári István: A m a g y a r nyelvészeti tanszékek külföldi kapcsolatai­ ról — A d a t o k az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi K a r á n a k M a g y a r Tanszékéről (Újvidék) N y r X C V L , 1972. július—szeptember, 3. szám, 269—282. old.

I I . T Á J ÉS H E L Y S É G M U T A T Ó

JUGOSZLÁVIA A jugoszláviai m a g y a r újságok helytelen írásmódja (Bocsári K á l m á n , L I I . 1923. 26. old.)

A Jugoszláviai M a g y a r N y e l v m ű v e l ő Egyesület munkájáról, tervei­ ről és problémáiról ( K o r o m Tibor, X C I I . 1968. 2 3 — 2 8 . old.)

VAJDASÁG A Vajdasági diáknyelvből (Matijevics Lajos, L X X X V I I I . 1964. 295 — 2 9 9 . old.) H o g y a n beszél a mai ifjúság? — Matijevics Lajos, A M a g y a r N y e l v ­ őr p á l y á z a t á n a k eredménye ( C L X X X I X . 1965. 1 4 1 . old.)

BÁCSKA A m a g y a r nyelv a vidéki lapokban — Bácskai H í r l a p , 1 1 . szám. (Szántó K á l m á n , I X . 1880. 1 7 2 — 1 7 3 . old.) N y e l v t ö r t é n e t i a d a t o k — Vezeték nevek, A k a m a r a i levéltár X V I . századi dézsma-Jajstromaiból, ( I X . 1880. 3 6 4 — 3 6 7 . old.) Orvosi kifejezések a nép ajkán (Csapodi István, X I I . 1883. 186. old.) Helységek gúnynevei (Jenő Sándor, X X V I . 1897. 143—144. old.) Bara (Jenő Sándor, X X V I . 1897. 176. old.) Bara — M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások (Bellosics Bálint, 1897. 317. old.)

XXVI.

Bács Bodrog Vármegye helynevei (Trencsény K á r o l y , X X V I . 1897. 4 5 0 — 4 5 4 . old.) Huja

— Magyarázatok,

helyreigazítások

(Kóth Sándor,

XXVII.

1898. 573. old.) Tájszók (Fülöp Adorján, X X X V I I . 1908. 47. old.) Tájszók (Stiefelmayer Matild, X X X I X . 1910. 38. old.) Helynevek, Bácsmegyei t a n y á k , dűlők, szőlők, puszták nevei ( R o t schildné, K l a m b e r Teréz, X I I I . 1913. 383. old.) Szólások (Csefkó Gyula, X L I I I . 1914. 4 5 . old.)

Férges gyümölcs és kukacos gyümölcs — Nyelvművelés (Bocsári K á l m á n , L I I I . 1924. 25. old.) P a p k é v e és tolvajkéve — M a g y a r á z a t o k (Bocsári K á l m á n , L I I I . 1924. 58. old.) Selypít és selypítés — M a g y a r á z a t o k (Bocsári K á l m á n , L I V . 1925. 156. old.) A bácskai népnyelvből — M a g y a r á z a t o k (Bocsári K á l m á n , L V I I .

1928. 31—32. old.)

ÉSZAK

BÁCSKA

Térszíni formák köznevei Észak-Bácskában (Penavin Olga, X C I I .

1968. 453—455. old.)

TISZA

MENTE

Egy sajátos hangsúlyozásmód (Bocsári K á l m á n , L V I . 1927. 96. old.)

BÁNSÁG Karácsonyi énekek ( H a n t z Gyula, V. 1876. 234. old.) Karácsonyi énekek ( H a n t z G y u l a , V. 1876. 476. old.) N y e l v t ö r t é n e t i a d a t o k , Vezeték nevek, A k a m a r a i levéltár X V I . századi dézsma-lajstromaiból, N a g y Gyula, ( I X . 1880. 364—367. old.)

HETES

Tájszók (Fater József, I I . 1873. 373. old.)

MURAVIDÉK Helységekre r a g a d t gúnynevek (Gaál Ferenc, V I I . 1878. 479. old.) Helységekre r a g a d t gúnynevek (Gaál Ferenc, V I I I . 1879. 47. old.)

SZLAVÓNIA A szlavóniai tájszólás (Szarvas Gábor, V. 1876. 9 — 1 3 . old.) A szlavóniai tájszólás (Szarvas Gábor, V. 1876. 6 1 — 6 5 . old.) A szlavóniai nyelvjárás (Balassa József, X X I I I . 1894. 162—169. old.) A szlavóniai nyelvjárás (Balassa József, X X I I I . 1894. 212—217. old.) A szlavóniai nyelvjárás (Balassa József, X X I I I . 1894. 306—312. old.) A szlavóniai nyelvjárás (Balassa József, X X I I I . 1894. 3 5 7 — 3 6 3 . old.)

ADA A d a város vagy A d a várossá? — Kérdések és feleletek ( X X V I . 1897. 87. old.) Gúnynevek (Molnár Sándor, X X V I . 1897. 240. old.) Családnevek (Molnár Sándor, X X V I . 1897. 285. old.) Válaszok a szerkesztőség kérdéseire (Molnár Sándor, X X V I I . 1898. 223—239. old.) H u j a — M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások 1898. 276—277. old.

(Csefkó G y u l a ,

XXVII.

Kis dél — M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások (Csefkó G y u l a , X X V I I . 1898. 277. old.) Állatnevek (Molnár Sándor, X X V I I . 1898. 337. old.) Helynevek (Molnár Sándor, X X V I I . 1898. 384. old.) Az adai nyelvjárás (Csefkó G y u l a — M o l n á r Sándor, X X V I I . 1898. 4 0 3 — 4 1 5 . old.) Peszmet — M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások (Molnár Sándor, X X V I I . 1898. 468. old.)

Tájszók — Bácsmegyeiek (Molnár Sándor, X X V I I . 1898. 477. old.) G ú n y n e v e k (Csefkó Gyula, X X V I I . 1898. 527—528. old.) Szólások (Csefkó Gyula, X X V I I I . 1899. 335—336. old.) Állatnevek (Csefkó G y u l a , X X V I I I . 1899. 478—480. old.) L a k o d a l m i rikkantások (Csefkó G y u l a , X X I X . 1900. 95. old.) Családnevek (Csefkó Gyula, X X X . 1901. 255. old.) Szólások (Csefkó G y u l a , X X X . 1901. 327. old.) Tájszók (Klein József, X X X I . 1902. 286—287. old.) Tréfás kérdések (Klein József, X X X I . 1902. 288. old.)

AD A

VIDÉKE

A z adavidéki nyelvjárás fő tekintettel a m o n d a t t a n i (Csefkó G y u l a , X X X V I I . 1908. 225—227. old.)

sajátságokra

ADORJÁN Tájszók (Gecsey István, X . 1881. 431. old.) Előnevek s gúnynevek (Szinkovich Jenő, X L I . 1912. 293. old.) N ö v é n y n e v e k (Szinkovich Jenő, X L I V . 1915. 90. old.)

ALSÓ

LENDVA

G ú n y n e v e k (Fater József, I I . 1873. 137—138. old.) H e l y n e v e k (Bellosics Bálint, X X I I I . 1894. 48. old.) Szólások (Szenté Arnold, X X V I . 1897. 521—522. old.)

Bagvak — M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások (Szenté Arnold, X X V I . 1897. 559. old.) Rímes mondások (Szenté Aladár, X X V I I . 1898. 94. old.) H e l y n e v e k (Bellosics Bálint, X X X I X . 1910. 187—189. old.)

ALSÓ

LENDVA

VIDÉKE

Dűlőnevek (Spitzer Arnold, X I V . 1885. 144. old.) G ú n y n e v e k (Spitzer Arnold, X I V . 1885. 144. old.) H e g y f o r d u l a t o k (Spitzer Arnold, X I V . 1885. 144. old.) Tájszók — Zalamegyeiek (Vörös Balduin, X X I I I . 1894. 2 8 6 — 2 8 7 . old.) H e l y n e v e k — Alsó L e n d v á t környező falvak: Petesháza, Kót, Bánuta, Rédics keletkezéséről. (Szenté Arnold, X X V I . 1897. 142— 143. old.)

ANNAUDVAR

VIDÉKE

Szólásmódok (Rédei (Benczák) K á r o l y , X . 1 8 8 1 . 472. old.)

APATIN

KÖRNYÉKE

V á n d o r m a g y a r o k (Schäfer K á r o l y , X X I V . 1895. 579—580. old.) V á n d o r m a g y a r o k — M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások (Székely K á r o l y , X X V I I I . 1899. 414. old.)

BÁCSFÖLDVÁR Gúnynevek (Bocsári K á l m á n , X L I . 1912. 198. old.) Jelentésváltozások, mint tájszók — M a g y a r á z a t o k (Bocsári K á l m á n , L I I . 1923. 99. old.)

BACSSZENTTAMÁS Családnevek (Molnár Sándor, X X X . 1901. 255. old.)

BACSTOPOLYA H o g y lesz a cívisből bika? (Molnár Sándor, X X V I I . 1898. 468. old.) Bácstopolyai a d a t k ö z l ő (Zentán) G ú n y n e v e k (Weiner Imre, X L . 1911. 235. old.)

BAJMOK Babonák (Fischer E r n ő , V I I . 1878. 425. old.) Népmesék — Csalimese (Fischer E r n ő , V I I . 1878. 425. old.) Ezzel szokták rendesen a mesét bevégezni (Fischer E r n ő , V I I . 1878. 426. old.) Népmesék — Csali mesék (Fischer E r n ő , V I I . 1878. 4 7 5 . old.) Találós mesék (Fischer E r n ő , V I I . 1878. 476. old.) K ö z m o n d á s o k (Fischer E r n ő , V I I .1878. 520. old.) Népmesék (Fischer E r n ő , V I I . 1878. 523. old.) Állatok leírása (Fischer E r n ő , V I I . 1878. 528. old.) Farsangi ének (Fischer E r n ő , V I I I . 1879. 9 1 — 9 2 . old.) Gyermekversikék (Fischer E r n ő , V I I I . 1879. 143. old.) Gyermekjátékok (Fischer E r n ő , V I I I . 1879. 190. old.) N é p r o m á n c o k (Fischer E r n ő , V I I I . 1879. 1 9 1 . old.) G ú n y n e v e k (Fischer E r n ő , V I I I . 1879. 1 9 1 . old.)

Babonák (Fischer E r n ő , V I I I . 1879. 228. old.) Gyermekversikék — Kiolvasások (Fischer E r n ő , V I I I . 1879. 237. old.) Párbeszédek (Fischer E r n ő , V I I I . 1879. 2 7 8 — 2 7 9 . old.) Babonák (Fischer E r n ő , V I I I . 1879. 2 7 9 — 2 8 0 . old.) M o n d ó k á k (Fischer E r n ő , V I I I . 1879. 334. old.) Csali mese (Fischer E r n ő , V I I I . 1879. 334. old.) K ö z m o n d á s o k (Fischer E r n ő , V I I I . 1879. 428. old.) Szólásmódok (Fischer E r n ő , V I I I . 1879. 5 1 4 — 5 1 5 . old.) Népmesék — A kakas és útitársai (Fischer E r n ő , V I I I . 1879. 520. old.) Találós mesék (Fischer Ernő, I X . 1880. 89. old.) Gyermekversikék (Fischer Ernő, I X . 1880. 94. old.) N é p d a l o k (Fischer E r n ő , I X . 1880. 96. old.) Gyermekversikék — Kiolvasás (Fischer E r n ő , I X . 1880.) Férfi r u h á z a t o k — N ő i r u h á z a t o k (Révész E r n ő , X V . 1886. 469. old.) Helységek gúnynevei (Jenő Sándor, X X V I . 1897. 143—144. old.) Sreca így: sreca — Válaszok a szerkesztőség kérdéseire (Révész E r n ő . X X X I . 1902. 218. old.) A z eső változatai — Válaszok a szerkesztőség kérdéseire (Révész E r n ő , X X X I I I . 1904. 177. old.) Beszélgetések (Révész E r n ő , X X X I V . 1905. 217. old.) N é p d a l o k (Révész E r n ő , X X X V I . 1907. 2 3 7 — 2 3 8 . old.)

Babonák (Révész E r n ő , X X X V I . 1907. 382. old.) Gyermekversek — Kiolvasás (Révész E r n ő , X X X V I I . 1908. 9 5 . old.) G ú n y n e v e k (Révész E r n ő , X X X V I I . 1908. 141. old. ) T á n c m o n d ó k á k (Révész E r n ő , X X X V I I . 1908. 383. old.) Családnevek (Révész E r n ő , X L V I I . 1918. 9 3 . old.)

BÁNUTA H e l y n e v e k (Szenté Arnold, X X V I . 1897. 1 4 2 — 1 4 3 . old.)

BECSE

(lásd még:

Ó-BECSE!)

Csáki Piroska: N ö v é n y - és állatnevek, állatutánzó és állathívogató szavak — Tájékoztató a M a g y a r N y e l v ő r nyelvjárási anyaggyűjtő p á l y á z a t á r ó l (Szépe G y ö r g y — Végh József, L X X X I I I . 1959. 2 1 0 — 220. old.)

BÉLYE Szólásmódok — Baranyamegyeiek (Demjén K á l m á n , X V . 1886. 3 7 2 — 3 7 3 . old.) Szólásmódok — Baranyamegyeiek (Demjén K á l m á n , X V . 1886. 4 2 4 — 4 2 5 . old.) Tréfás mondások (Demjén K á l m á n , X V I . 1887. 134—135. old.) N é p m o n d á s o k — M á t y á s király és a z öreg szántó (Demjén K á l m á n , X V I . 1887. 187—188. old.) Gyermekjátékok — A Bibera lánya (Demjén K á l m á n , X V I . 1887. 328—329. old.) Találós mesék (Demjén K á l m á n , X V I . 1887. 429—430. old.)

Tájszók — Baranyamegyeiek (Demjén K á l m á n , X V I I I . 1889. 4 7 7 — 4 7 8 . old.) Gyermekjátékok — A híd mester (Demjén K á l m á n , X V I I I . 1889. 525. old.)

BEOGRAD Topcsider — T ö r ö k szók a m a g y a r árításban (Kunos Ignác, L. 1921. 4 8 . old.)

BOGOJEVO

Helységek gúnynevei (Jenő Sándor, X X V I . 1897. 143—144. old.)

CSANTAVÉR

Helységek gúnynevei (Jenő Sándor, X X V I . 1897. 1 4 2 — 1 4 3 . old.)

CSAVOLY

Orvosi kifejezések a nép ajkán (Csapodi István, X I I . 1883. 186. old.)

CSENTE G ú n y n e v e k — Helységekre ragadt gúnynevek (Szenté Arnold, X X X I . 1902. 5 5 . old.) CSÚZA N é p m o n d á k — M á t y á s király és a Vörös M á r t a (Demjén K á l m á n , X V I . 1887. 4 7 1 . old.) Állatmesék — A disznó, a kutya meg a macska (Demjén K á l m á n , X V I . 1887. 5 7 1 . old.)

Történetek (Demjén K á l m á n , X V I I . 1888. 4 3 . old.) N é p d a l o k (Demjén K á l m á n , X V I I . 1888. 48. old.) Népmesék — A rác, a róka meg a szarka (Demjén K á l m á n , X V I I . 185. old.) N é p m o n d á k — H o g y a n lett a vizes gödörbül kút? (Demjén K á l m á n , X V I I . 1888. 278. old.) Állatmesék — A galamb, a réce meg a lúd (Demjén K á l m á n , X V I I . 1888. 379. old. N é p d a l o k (Demjén K á l m á n , X V I I . 1888. 432. old.) G y e r m e k m o n d ó k á k (Demjén K á l m á n , X V I I . 1888. 472. old.) Tájszók — Baranyamegyeiek (Demjén K á l m á n , X V I I I . 1889. 4 6 — 47. old.) Tájszók — Baranyamegyeiek (Demjén K á l m á n , X V I I I . 1889. 3 3 — 34. old.) Tájszók — Baranyamegyeiek (Demjén K á l m á n , X V I I I . 1889. 142— 143. old.) Tájszók — Baranyamegyeiek (Demjén K á l m á n , X V I I I . 1889. 1 9 0 — 191. old.) Tájszók — Baranyamegyeiek (Demjén K á l m á n , X V I I I . 1889. 2 3 6 — 238. old.) Tájszók — Baranyamegyeiek (Demjén K á l m á n , X V I I I . 1889. 2 8 6 — 289, old.) Tájszók — Baranyamegyeiek (Demjén K á l m á n , X V I I I . 1889. 335. old.) Tájszók — Baranyamegyeiek (Demjén K á l m á n , X V I I I . 1889. 382. old.) Tájszók — Baranyamegyeiek (Demjén K á l m á n , X V I I I . 1889. 4 2 9 — 430. old.)

Tájszók — Baranyamegyeiek (Demjén K á l m á n , X V I I I . 1889. 4 7 7 — 478. old.) A d o m á k (Demjén K á l m á n , X X V I I I . 1899. 4 2 3 — 4 2 5 . old.) H e l y n e v e k (Jenő Sándor, X L V I . 1917. 197. old.)

DÁRDA A kuglizás műszavaihoz — M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások Sándor, X X V I I I . 1899. 134. old.)

(Jenő

H e l y n e v e k (Jenő Sándor, X L V I . 1917. 197. old.)

DARÓC

H e l y n e v e k (Jenő Sándor, X L V I . 1917. 197. old.)

DOBRONAK N y e l v ü n k történetéből — Vasárnapi Újság. 1859. évfolyamából (Paroszka G á b o r , X L I X . 1920. 79. old.) Hetési Párbeszéd (Fater József, I I . 1873. 1 3 2 — 1 3 3 . old.) A cséros disznó — népmese (Fater József, I I . 1873. 2 3 3 — 2 3 5 . old.) Szólásmódok (Fater József, I I . 1873. 3 2 3 . old.) N é p d a l o k (Fater József, I I . 1873. 383—384. old.) A daracskos béka — népmese (Fater József, I I . 1873. 4 6 6 — 4 6 7 . old.) Szólásmódok (Fater József, I I I . 1874. 319. old.) Tájszók (Fater József, I I I . 1874. 4 7 3 — 4 7 4 . old.) Tájszók — Hetésiek (Fater József, X I I . 1885. old.)

G ú n y n e v e k (Fater József, X I I . 1885. 333. old.) Tájszók — Hetésiek (Fater József, X V . 1886. 190—191. old.) Keresztnevek (Fater József, X X X V I I I . 1909. 191. old.)

ESZÉK

VIDÉKE

Tájszók (Császár Lajos, V. 1876. 282. old.) Elbeszélés (Császár Lajos, V I I . 1878. 277—278. old.) Párbeszédek (Császár Lajos, V I I I . 1879. 43—44. old.) Beszédtöredék (Császár Lajos, V I I I . 1879. 140. old.) Beszédtöredékek (Császár Lajos, V I I I . 1879. 180. old.) Beszédtöredékek (Császár Lajos, V I I I . 1879. 227. old.) Beszédtöredékek (Császár Lajos, V I I I . 1879. 279. old.) Beszédtöredékek (Császár Lajos, V I I I . 1879. 326—328. old.) Beszédtöredékek (Császár Lajos, V I I I . 1879. 373. old.) Szólásmódok — Drávamellékiek (Császár Lajos, X V . 1886. 181. old.)

FILIPOVA

Helységek gúnynevel (Jenő Sándor, X X V I . 1897. 143—144. old.)

HARASZTI H a r a s z t i szójegyzék — Bóna Júlia — Tájékoztató a M a g y a r N y e l v ­ őr nyelvjárási anyaggyűjtő p á l y á z a t á r ó l (Szépe G y ö r g y — Végh József, L X X X I I I . 1959. 210—220. old.)

HERCEGSZŐLŐS Tájszók

(R. Klauber

Teréz,

XXXIX.

1910. 186.

old.)

G ú n y n e v e k (R. Klauber Teréz, X X X I X , 1910. 190. old.)

HERTELENDIFALVA Csángó tájszók (Lenhardt Ferenc, X X V I I I . 1899. 5 2 3 . old.)

HÓDSÁG

Helységek gúnynevei (Jenő Sándor, X X V I . 1897. 1 4 2 — 1 4 3 . old.)

HORGOS H e l y n e v e k — H o r g o s utcái — D o m b o k , p a t a k o k , szőlők. K u t a k . (Ferenczi János, X I . 1882. 192. old.)

HOSSZÚFALU G ú n y n e v e k — Helységekre ragadt gúnynevek (Szenté Arnold, X X X I . 1902. 55. old.)

JANKOVACZ Csúfnevek (Szabadi Ferenc, X I . 1882. 4 5 . old.) H e l y n e v e k — J a n k o v á c z uccái (Szabadi Ferenc, X I . 1882. 9 5 . old.) H e l y n e v e k (Erdős Lajos, X V I . 1887. 240. old.) Találós mesék (Erdős Lajos, X V I . 1887. X I . 523. old.)

JANKOVACZ

TÁJÉKA

Szólásmódok (Rédei (Benczák) K á r o l y , X . 1881. 472. old.)

KARANCS A d o m á k (Demjén K á l m á n , X X V I I I . 1899. 4 2 3 — 4 2 5 . old.) H e l y n e v e k (Jenő Sándor, X L V I . 1917. 197. old.)

KARAVUKOVA Helységek gúnynevei (Jenő Sándor, X X V I . 1897. 176. old.)

KEÖ H e l y n e v e k (Jenő Sándor, X L V I . 1917. 197. old.)

KISHEGYES Csúfnevek (Stein József, X I . 1882. 46. old.)

Kishegyesi tájszavak (Matijevics Lajos, X C I I I . 1969. 384—389. old.)

KOPÁCS D r á v a v i d é k i nyelvsajátságok (Császár Lajos, V. 1876. 220. old.) Családnevek (Császár Lajos, X . 1881. 191—192. old.) Szólásmódok — D r á v a v i d é k i e k (Császár Lajos, X V I . 1887. 4 1 — 4 2 . old.) Tájszók — D r á v a v i d é k i e k (Császár Lajos, X V I . 1887. 2 8 3 — 2 8 5 . old.) Tájszók — Drávamellékiek (Császár Lajos, X V I . 1887. 330—332. old.) Tájszók — Drávamellékiek (Császár Lajos, X V I . 1887. 4 3 0 — 4 3 2 . old.)

Tájszók — Drávamellékiek (Császár Lajos, X V I . 1887. 4 7 3 — 4 7 4 . old.) Tájszók — Drávamellékiek (Császár Lajos, X V I . 1887. 5 7 2 — 5 7 3 . old.) Tájszók — Drávamellékiek (Császár Lajos, X V I I . 1888. 4 4 — 4 5 . old.) Tájszók — Drávamellékiek (Császár Lajos, X V I I . 1888. 185. old.) Tájszók (Császár Lajos, X V I I . 1888. 2 3 7 — 2 3 8 . old.) Természetmagyarázó h a g y o m á n y o k — N é p n y e l v i gyűjtés Imre, L X X I . 1947. 3 1 . old.)

(Katona

E r d ő mező virágai B a r a n y á b a n és Szlavóniában (Penavin Olga, L X X X V I . 1962. 4 3 8 — 4 4 2 . old.)

KÓRÓGY Tájszók (Haller Jenő, X L I V . 1915. 236. old.) Tájszók (Haller Jenő, X L V . 1916. 4 3 — 4 4 . old.) Tájszók (Haller Jenő, X L V . 1916. 419. old.) Kórógy lakosságának névanyaga (Penavin Olga, L X X X I I . 1958. 4 7 6 — 4 8 1 . old.) E r d ő mező virágai B a r a n y á b a n és Szlavóniában (Penavin Olga, L X X X V I . 1962. 4 3 9 — 4 4 2 . old.) Kórógy nyelvében található szláv szavak (Penavin Olga, L X X X V I I I . 1964. 4 5 0 — 4 5 6 . old.)

KÓT H e l y n e v e k (Szenté Arnold, X X V I . 1897. 1 4 2 — 1 4 3 . old.)

LASKÓ H e l y n e v e k (Jenő Sándor, X L V I . 1917. 197. old.)

LENDVA Gúnynevek — Helységekre ragadt gúnynevek (Szenté Arnold, X X X I . 1902. 55. old.)

MAGYAR

ITTEBE

Zsuzsanna históriája ( H a n t z Gyula, V. 1876. 134—140. old.) Gyermekversikék ( H a n t z Gyula, V. 1876. 283—284. old.) Gyermekversikék — Gyermekvers a légyről ( H a r a s z t i Gyula, V I I . 1878. 3 3 2 — 3 3 3 . old.)

MAGYAR

RÉTFALU

Szlavóniai m a g y a r családnevek (Ballagi Aladár, I I I . 1874. 526. old.) Martonos (Bácsmartonos)

Tájszók (Franz János, X L V I I . 1918. 9 1 — 9 2 . old.)

MOHOL

Gúnynevek (Csefkó Gyula, X X V I I . 1898. 528. old.)

MOKRIN Maradhass, ülhess, megtér. M a g y a r á z a t o k . Helyreigazítások (Miskovits F. H e n r i k , X X V I . 1897. 225. old.)

NAGY

BECSKEREK

Újévi köszöntő ( H a n t z Gyula, V. 1876. old.)

Karácsonyi mistériumok ( H a n t z Gyula, V. 1876. 183—184. old.) G ú n y d a l o k ( H a n t z Gyula, V. 1876. 1 9 0 — 1 9 1 . old.) Népmesék A kakas és a jércze (V. 1876. 225—226. old.) Gyermekversikék — Aprófű csipkedésekor (tavasszal) (V. 1876. 239. old.) Gyermekjátékok — Kecske és kertész ( H a n t z Gyula, V. 1876. 282. old.) Találós mesék ( H a n t z Gyula, V. 1876. 422. old.) G y e r m e k m o n d ó k á k — H i n t a m o n d ó k a ( H a n t z G y u l a , V. 1876. 429. old.) N é p d a l o k ( H a n t z Gyula, V. 1876. 432. old.) Karácsonyi énekek, tréfás köszöntések ( H a n t z G y u l a , V. 1876. 476. old.) Népmesék — ijesztő mese ( H a n t z G y u l a , V. 1876. . . . old.) Mesekezdet ( H a n t z Gyula, V I . 1877. 133. old.) Népmesék — A jó tanács ( H a r a s z t i G y u l a , V I I . 1878. 87. old.) G ú n y d a l o k ( H a r a s z t i G y u l a , V I I . 1878. 240. old.) Népmesék — A látós vagy a v á l t o t t gyerek ( H a r a s z t i Gyula, V I I . 1878. 87. old.) Tréfás vers ( H a r a s z t i G y u l a , V I I . 1878. 4 3 1 . old.) Gyermekversikék (Haraszti Gyula, X I I . 1883. 480. old.) Eben gubát cserél — Helyreigazítások, m a g y a r á z a t o k ( K á l m á n y Lajos, X X I I I . 1894. 424. old.) Mesekezdet ( H a r a s z t i G y u l a , X X X V I I I . 1909. 46. old.) N y e l v ü n k történetéből — Vajdasági Újság, 1859. évfolyamából (Parászka Gábor, X L I X . 1920. 79. old.)

NAGY

BECSKEREK

VIDÉKE

G ú n y d a l o k (Kautz G y u l a , I V . 1875. 568. old.)

NAGY-KIKINDA Maradhass, ülhess, megtér. M a g y a r á z a t o k . Helyreigazítások (Miskovits F. H e n r i k , X X V I . 1897. 225. old.)

Ó-BECSE

(lásd még:

BECSE!)

Szólásmódok ( O b l a t t Béni, I I . 5 5 7 — 5 5 8 . old.) Tájszók (Koncsek K á l m á n , X X I X . 1900. 190. old.) Túlság — Válaszok a szerkesztőség kérdéseire (Pataj Iza, X X X I I . 347. old.)

ÓKÉR Susnyak — M a g y a r á z a t o k (Bocsári K á l m á n , L I . 1922. 64. old.)

Ó

MORAVICA Helységek gúnynevei (Jenő Sándor, X X V I . 1897. 143—144. old.)

Ó-VERBÁSZ

(lásd még:

VERBÁSZ!)

M a g y a r szavak a bácskai sváboknál (Scherrer Lajos, X X V I . 1897. 2 3 1 . old.)

PACSÉR Helységek gúnyneve (Jenő Sándor, 1897. 143—144. old.) A pacséri gabona — Tájékoztató a M a g y a r N y e l v ő r P e n o v á t z A n t a l anyaggyűjtő p á l y á z a t á r ó l (Szépe G y ö r g y — Végh József, L X X X I I I . 210—220. old.)

PETESHÁZA H e l y n e v e k (Szenté Arnold, X X V I . 1897. 1 4 2 — 1 4 3 . old.) G ú n y n e v e k — Helységekre ragadt gúnynevek (Szenté Arnold, X X X I . 1902. 55. old.)

PETROVOSZELLÓ

—

PÉTERRÉVE

Elbeszélések. Panaszra jött a petrovoszellói menyecske a p a p h o z . . . ( G a r a y K á r o l y , V I I . 1878. 5 2 0 — 5 2 1 . old.) Tájszók (Haller Jenő, X L . 1917. 197, old.)

PRIG-SZENT

IVÁN

V á n d o r m a g y a r o k — M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások (Székely Károly, X X V I I I . 1899. 414. old.)

RÉTFALU Tájszók (Spániel Á r p á d , X X X I V . 1905. 487. old.) Tájszók (Haller Jenő, X L . 1912. 4 2 3 — 4 3 3 . old.)

SEPSE H e l y n e v e k (Jenő Sándor, X L V I . 1917. 197. old.)

SZABADKA Gyermekjátékok (Virág István, V I I . 1878. 527. old.) Gyermekjátékok — Körösdi (Virág István, V I I I . 1879. 9 5 — 9 6 . old.) Helységek gúnynevei (Jenő Sándor, X X V I . 1897. 143—144. old.) Szabadkai szavak (Kosztolányi Dezső, X L I . 1912. 193. old.)

SZABADKA

VIDÉKE

Tájszók (Barta M . Eszter, X L V I . 1917. 298. old.) Gúnyos névadás (Barta M. Eszter , X L V I I I . 1919. 155. old.)

SZÉCSISZENTLÁSZLÓ Szécsiszentlászlói szójegyzék (Penavin Olga, L X X X V . 1961. 4 6 0 — 4 6 3 . old.)

SZENT

LÁSZLÓ

H e l y n e v e k (Kelecsényi Mihály, I V . 1875. 4 5 . old.)

TÖRÖK

BECSE

Gyermekversikék ( H a n t z Gyula, V. 1876. 284. old.) Tájszók (Gretcs József, I X . 1880. 9 2 — 9 3 . old.)

ÚJVIDÉK Orvosi kifejezések a nép ajkán (Csapodi István, X I V . 186—187. old.) Gajda — Válaszok a szerkesztőségnek 424. oldalon feltett kérdé­ seire (Vasverő R a i m n u k , X X . 1891. 527. old.) H o l l ú , H u m n i , Lehatároz — Válaszok a szerkesztőség (Kovács K á r o l y , X X V . 1896. 186—187. old.)

kérdéseire

Helységek gúnynevei (Jenő Sándor, X X V I . 1897. 143—144. old.) H u j a — M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások (Asbóth Oszkár, X X V I I . 1897. 2 7 5 — 2 7 6 . old.) Két hét előtt, két hét után — Nyelvművelés (Molnár János, X X V I I I . 127—128. old.)

Könyvismertető — Blagoje Borančić, Madjarska g r a m a t i k a (Asbótb O s z k á r , X X I X . 264—267. old.) A -va -ve képző természete (Molnár János, X X I X . 1900. 313—317. old.) Könyvismertető I I . — Blagoje Brančić: Madjarska g r a m a t i k a I I . (Asbóth Oszkár, X X I X . 1900. 323—329. old.) Tájszók és szólások (Jenő Sándor, X X X I . 1902. 532. old.) A m a g y a r nyelvészeti tanszékek külföldi kapcsolatairól István, X C V I . 1972. 269—282. old.)

(Szathmári

VÁRDARÓC E r d ő mező virágai B a r a n y á b a n és Szlavóniában (Penavin Olga, L X X X V I . 1962. 4 3 9 — 4 4 2 . old.)

VERBASZ

(lásd még:

Ó-VERBÁSZ)

Tájszók (Scheider Ilona, X X X I X . 1910. 38. old.)

VÖRÖSMART H e l y n e v e k (Jenő Sándor, X L V I . 1917. 197. old.)

ZÁGRÁB Könyvismertető, Slavica madjarskoga jezika — N a p i s a o D r . I v a n pl. Bojničić (Hajnal M á r t o n , X X X I V . 1905. 4 2 3 — 4 2 7 . old.) Miért a m a g y a r a legjobb lovaskatona? — M a g y a r á z a t o k (Bocsári K á l m á n , L I V . 1925. 64. old.) Selypít és selypítés — M a g y a r á z a t o k (Bocsári K á l m á n , L I V . 1925. 156. old.)

ZENTA Tájszók (Fülöp Adorján, I X . 1880. 9 1 . old.) Tájszók (Fülöp Adorján, I X . 1880. 378. old.) Tájszók (Fülöp Adorján, 1889. 383—384. old.) Maradhass, ülhess, megtér. M a g y a r á z a t o k . Helyreigazítások (Miskovits F. H e n r i k , X X V I . 1897. 225. old.) Tájszók — K ü l ö n b ö z ő vidékiek — Lánc (Ziennaoh Ö d ö n , X X V I I . 1898. 140. old.) Perez — Válaszok a szerkesztőség kérdéseire (Teleky István, X X X I I I . 1904. 1 8 1 . old.) G ú n y n e v e k (Teleky István, X X X I X . 1905. 5 2 — 5 3 . old.) Zentai tájszók (Fülöp Adorján, X X X V I I I . 1909. 3 9 — 4 3 . old.) Zentai tájszók — I I . (Fülöp Adorján, X X X V I I I . 1 4 0 — 1 4 3 . old.) Zentai tájszók (Weiner Imre, X X X V I I I . 1909. 375—379. old.) Zentai tájszók I I . (Weiner Imre, X X X V I I I . 1909. 4 2 9 — 4 3 1 . old.) Zentai tájszók — I I I . (Weiner Imre, X X X V I I I . 1909. 4 7 4 — 4 7 5 . old.) Tájszók (Guelmino József, X L I V . 1915. 8 7 — 8 8 . old.) Tájszók (Bálint Károly, X L I V . 1915. 236. old.)

ZENTA

VIDÉKE

N e v e k — Csúfnevek (Weiner Imre, X X X I . 1903. 239. old.)

ZOMBOR Helységek gúnynevei (Jenő Sándor, X X V I . 1897. 143—144. old.)

M a g y a r á z a t o k tájszókról (Trencsény K á r o l y , X L I V . 1915. 232. old.) Vess ki — M a g y a r á z a t o k (Trencsény K á r o l y , X L V I . 1917. 1 8 5 — 186. old.)

III. T Á R G Y M U T A T Ó

1. NYELVJÁRÁS

—

TÁJSZÓLÁS

A szlavóniai tájszólás, Szarvas G á b o r : V. 1876. I. füzet, 9 — 1 3 . old. A szlavóniai tájszólás, Szarvas G á b o r : V. 1876. I I . füzet, 6 1 — 6 5 . old. D r á v a v i d é k i nyelvsajátságok (Kopács, Eszék vidéke), Császár Lajos: V. 1876. V. füzet, 220. old. A szlavóniai nyelvjárás, Balassa József: X X I I I . 162—169. old.

1894. I V .

füzet,

A szlavóniai nyelvjárás, Balassa József: X X I I I . 212—217. old.

1894. V.

füzet,

A szlavóniai nyelvjárás, Balassa József: X X I I I . 259—267. old.

1894. V I .

füzet,

A szlavóniai nyelvjárás, Balassa József: X X I I I . 1894. V I I . 306—312. old.

füzet,

A szlavóniai nyelvjárás, Balassa József: X X I I I . 1894. V I I I . füzet 3 5 7 — 3 6 3 . old. Az adai nyelvjárás (A magyar N y e l v ő r p á l y á z a t á n jutalmazott m u n k a — A d a ) , Csefkó Gyula — Molnár Sándor: X X V I I . 1898 I X . füzet, 4 0 3 — 4 1 5 . old. Az adavidéki nyelvjárás fő tekintettel a m o n d a t t a n i sajátságokra, Ismertetés, Csefkó G y u l a : X X X V I I . 1908. V. füzet, 225—227. old.

Egy sajátos hangsúlyozásmód (Bácska-Tisza mente), M a g y a r á z a t o k , Bocsári K á l m á n : L V L 1927. V — V I . füzet, 96. old. A bácskai népnyelvről M a g y a r á z a t o k , Bocsári K á l m á n : L V I I . 1928. I — I I . füzet, 3 1 — 3 2 . old. Természetmagyarázó h a g y o m á n y o k (Baranya m. Kopács), N é p n y e l v i gyűjtés, K a t o n a I m r e : L X X I . 1947. I. füzet, 3 1 . old. Penovácz A n t a l : A pacséri gabona (Pacsér), Tájékoztató a N y r . nyelvjárási anyaggyűjtő p á l y á z a t á r ó l , Szépe G y ö r g y — V é g h József: L X X X I I I . 1959. 2. szám, 210—220. old.

Elbeszélések,

beszédtöredékek

Elbeszélés, (Eszék vidéke), Császár Lajos: V I I . 2 7 7 — 2 7 8 . old.

1878. V I .

füzet,

Elbeszélések, Panaszra jött a petrovoszelói (Bács megyében) menyecs­ ke a p a p h o z . . . , G a r a y K á r o l y : V I I . 1878. X I . füzet, 5 2 0 — 5 2 1 . old. Beszédtöredékek (Eszék vidéke), Császár Lajos: V I I I . 1879. I I I . fü­ zet, 140. old. Beszédtöredékek (Eszék vidéke), Császár Lajos: V I I I . 1879. I V . fü­ zet, 180. old. Beszédtöredékek (Eszék vidéke), Császár Lajos: V I I I . 1879. V. füzet, 227. old. Beszédtöredékek (Eszék vidéke) Császár Lajos: V I I I . 1879. V I . füzet, 279. old. Beszédtöredékek (Eszék vidéke), Császár Lajos: V I I I . 1879. V I I . füzet, 3 2 6 — 3 2 8 . old. Beszédtöredékek (Eszék vidéke), Császár Lajos: V I I I . 1879. V I I I . füzet, 373. old. Beszélgetések (Bajmok, Bács m.), Révész E r n ő : X X X I V . 1905. I V . füzet, 217. old.

Párbeszédek Hetési párbeszéd (Dobronok), Fater József: I I . 1873. I I I . füzet,

132—133. old. Párbeszédek (Eszék vidéke), Császár Lajos: V I I I . 1879. I. füzet,

43—44. old. Párbeszédek (Bajmok, Bács megye), Fischer E r n ő : V I I I . 1879. V I . füzet, 278—279. old.

Történetkék Történetkék (Baranya megye, Csúza), Demjén K á l m á n : X V I I . 1888. I. füzet, 43. old.

Népmesék Népmesék, A cséros disznó (Dobronak), Fater József: I I . 1873. V . füzet, 233—235. old. Népmesék, A daracskos béka ( D o b r o n a k ) , Fater József: I I . 1873. X . füzet, 466—467. old. Népmesék, A kakas és a jércze ( N . Becskerek), H a n t z G y u l a : V. 1876. V. füzet, 225—226. old. Népmesék, Ijesztő mese ( N . Becskerek) H a n t z G y u l a : V. 1876. X . füzet, 469—470. old. Népmesék, A jó tanács ( N . Becskerek), H a r a s z t i G y u l a : V I I . 1878. I I . füzet, 87. old. Népmesék, A tátos vagy a váltott gyerek ( N . Becskerek), H a r a s z t i G y u l a : V I I . 1878. I I . füzet, 86—87. old. Népmesék, Csali Mese (Bajmok, Bács megye) Fischer E r n ő : V I I . 1878. I X . füzet, 425. old. Népmesék, Csali Mese (Bajmok, Bács megye), Fischer E r n ő : V I I . 1878. X . füzet, 475. old.

Népmesék, (Bajmok, Bács megye), Fischer E r n ő : V I I . 1878. X I . fü­ zet, 523. old. Csali mese (Bajmok, Bács megye), Fischer E r n ő : V I I I . 1879. V I I . füzet, 334. old. Népmesék, A kakas és útitársai (Bajmok, Bács megye), Fischer E r n ő : V I I I . 1879. X I . füzet 520. old. Népmesék, A rác a róka meg a szarka (Baranya megye, Csúza), X V I I . 1888. I V . füzet, 185. old.

Mesekezdet

—

Mesevég

Mesekezdet ( N a g y Becskerek), H a n t z G y u l a V I . 1877. I I I . 133. old.

füzet,

Ezzel szokták rendesen a mesét bevégezni (Bajmok, Bács m.), Fischer E r n ő : V I I . 1878. I X . füzet, 426. old. Mesekezdet ( N a g y Becskerek, 1874.), H a r a s z t i G y u l a : 1909. I. füzet, 46. old.

XXXVIII.

Népmondák N é p m o n d á k , M á t y á s és az öreg szántó (Baranya megye, Bélye), Demjén K á l m á n : X V I . 1887. IV. füzet, 187—188. old. N é p m o n d á k , H o g y a n lett a vizes gödörbül kut? (Baranya megye — Csúza), Demjén K á l m á n : X V I I . 1888. V I . füzet, 278. old.

Állatmesék Állatmesék, A galamb a réce meg a lúd (Baranya megye, Csúza), Demjén K á l m á n : X V I I . 1888. V I I I . füzet, 379. old. Adomák [Baranya m. 1887. Csúza (5) — Karancs (1)], Demjén K á l m á n : X V I I I . 1899. I X . füzet, 4 2 3 — 4 2 5 . old.

Találós

mesék

Találós mesék ( N . Becskerek), H a n t z G y u l a : V. 1876. I X . 422. old.

füzet.

Találós mesék (Bajmok, Bács megye), Fischer E r n ő : V I I . 1878. X . füzet, 476. old. Találós mesék (Bajmok, Bács megye), Fischer E r n ő : I X . 1880. I I . fü­ zet, 89. old. Találós mesék (Jankovácz), Erdős Lajos: X V I . 1887. X I . füzet, 523. old. Találós mesék (Baranya megye, Bélye) Demjén K á l m á n : X V I . 1887. I X . füzet, 4 2 9 — 4 3 0 . old.

Népdalok N é p d a l o k ( D o b r o n a k ) , Fater József: I I . 1873. V I I I . füzet, 383—384. old. Népdalok 432. old.

( N a g y Becskerek), H a n t z

G y u l a : V. 1876. I X .

füzet,

N é p d a l o k (Bajmok, Bács megye), Fischer E r n ő : I X . 1880. I I . füzet, 96. old. N é p d a l o k ( B a r a n y a megye, Csúza), Demjén K á l m á n : X V I I . 1888. I. füzet, 48. old. N é p d a l o k (Baranya megye, Csúza), Demjén K á l m á n : X V I I . 1888. I X . füzet, 432. old. N é p d a l o k (Bács m. Bajmok), Révész E r n ő : X X X V I . 1907. V. füzet, 2 3 7 — 2 3 8 . old.

Karácsonyi

misteriumok,

karácsonyi

énekek

Karácsonyi misteriumok ( N . Becskerek), H a n t z G y u l a : V. 1876. I V . füzet, 183—184. old.

Karácsonyi énekek (Csongrád megye), H a n t z G y u l a : V. 1876. V. füzet, 234. old. Karácsonyi énekek, Tréfás köszöntések ( N . Becskerek), H a n t z G y u ­ la: V. 1876. X . füzet, 476. old. Misteriumok ( N a g y Becskerek), H a r a s z t i G y u l a : X I I I . 1884. V I I I . füzet, 381—382. old. Karácsonyi énekek (Csongrád megye), H a n t z G y u l a : V. 1876. X . füzet, 476. old.

Farsangi

énekek

Farsangi ének (Bajmok, Bács megye), Fischer E r n ő : V I I I . 1879. I I . füzet, 9 1 — 9 2 . old.

Újévi

köszöntő

Új évi köszöntő ( N . Becskerek), H a n t z G y u l a : V. 1876. I I I . füzet, 1 4 1 . old.

Nagyböjti

játék

Zsuzsanna históriája (Magyar Ittebe), H a n t z G y u l a : V. 1876. I I I . füzet, 131—140. old.

Néprománcok N é p r o m á n c o k (Bajmok, Bács megye), Fischer E r n ő : V I I I . 1879. I V . füzet, 191. old.

Gyermekjátékok Gyermekjátékok, Kecske és kertész (N.-Becskerek), H a n t z V. 1876. V I . füzet, 282. old.

Gyula:

Gyermekjátékok 527. old.

(Szabadka), Virág I s t v á n : V I I . 1878. X I .

füzet,

Gyermekjátékok, Körösdi (Szabadka), Virág I s t v á n : V I I I . 1879. I I . füzet, 9 5 — 9 6 . old. Gyermekjátékok (Bajmok, Bács megye), Fischer E r n ő : V I I I . 1879. I V . füzet, 190. old. Gyermekjátékok, A Bibera lánya (Baranya megye, Bélye), Demjén K á l m á n : X V I . 1887. V I I . füzet, 328—329. old. Gyermekjátékok, A hidas mester (Baranya megye, Bélye), Demjén K á l m á n : X V I I I . 1889. X I . füzet, 525. old.

Gyermekversek

—

mondókák

Gyermekversikék, Aprófű csipkedéskor (tavasszal) (Nagy-Becskerek), H a n t G y u l a : V. 1876. V. füzet, 239. old. Gyermekversikék (Magyar Ittebe, T o r o n t á l m.), H a n t z G y u l a : V. 1876. V I . füzet, 283—284. old. Gyermekversikék (Török Becse, T o r o n t á l m.), H a n t z G y u l a : V. 1876. V I . füzet, 284. old. G y e r m e k m o n d ó k á k , H i n t a m o n d ó k á k (N.-Becskerek), H a n t z G y u l a : V. 1876. I X . füzet, 429. old. Gyermekversikék, Gyermekvers a légyről (Magyar Ittebe, T o r o n t á l m.), H a r a s z t i G y u l a : V I I . 1878. V I I . füzet, 3 3 2 — 3 3 3 . old. Gyermekversikék (Bajmok, Bács megye), Fischer E r n ő : V I I I . 1879. I I I . füzet, 143. old. Gyermekversikék, Kiolvasások (Bajmok, Bács megye), Fischer E r n ő : V I I I . 1879. V. füzet, 237. old. M o n d ó k á k (Bajmok, Bács megye), Fischer E r n ő : V I I I . 1879. V I I . füzet, 334. old.

Gyermekversikék (Bajmok) Fischer E r n ő : I X . 1880. I I . füzet, 94. old. Gyermekversikék, (Kiolvasás) (Bajmok, Bács megye), Fischer E r n ő : I X . 1880. V I I I . füzet, 380. old. Gyermekversikék (Nagy-Becskerek), H a r a s z t i G y u l a : X I I . 1883. X . füzet, 480. old. G y e r m e k m o n d ó k á k (Baranya megye, Csúza), Demjén K á l m á n : X V I I . 1888. X . füzet, 472. old. Gyermekversikék, Kiolvasás (Bajmok, Bács m.), Révész E r n ő : X X X V I I . 1908. I I . füzet, 9 5 . old.

Gúnydalok G ú n y d a l o k ( N a g y Becskerek vidéke), K a u t z G y u l a : IV. 1875. X I I . füzet, 568. old. G ú n y d a l o k ( N . Becskerek), H a n t z G y u l a : V. 1876. I V . füzet, 190— 191. old. G ú n y d a l o k ( N . Becskerek), H a r a s z t i G y u l a : V I I . 1878. V. 240. old.

Tréfás

füzet,

versek

Tréfás vers ( N . Becskerek), H a r a s z t i G y u l a : V I I . 1878. I X . füzet, 4 3 1 . old.

Tréfás

kérdések

Tréfás kérdések (Ada, Bács m.), Klein József: X X X I . 1902. V. fü­ zet, 288. old.

Gúnyversek Gúnyversek (Zentai szóllás — topolyai adatközlő), Weiner I m r e : X L . 1911. V I I . füzet, 235. old.

Közmondások Közmondások (Bajmok, Bács megye), Fischer E r n ő : V I I . 1878. X I . füzet, 520. old. Közmondások (Bajmok, Bács megye), Fischer E r n ő : V I I I . 1879. I X . füzet, 429. old.

Lakodalmi

rikkantások

Lakodalmi rikkantások (Ada, Bács m.), Csefkó G y u l a : X X I X . 1900. I I . füzet, 9 5 . old.

Táncmondókák T á n c m o n d ó k á k (Bajmok, Bács m.), Révész E r n ő : X X X V I I . 1908. V I I I . füzet, 383. old.

Rímes

mondások,

tréfás

mondások

Rímes mondások (Alsó-Lendva vidéke), Spitzer A r n o l d : X I I I . 1884. V I I I . füzet, 382. old. Tréfás mondások (Baranya megye — Bélye), Demjén K á l m á n : X V I . 1887. I I I . füzet, 134—135. old. Rímes mondások (Alsó Lendva), Szenté A l a d á r : X X V I I . 1898. I I . füzet, 94. old.

Állatterelök,

állathívogatók

Állatok hívása (Bajmok, Bács megye), Fischer E r n ő : V I I . 1878. X I . füzet, 528. old. Csáky Piroska: N ö v é n y és állatnevek, állatutánzó és állathívogató szavak (Becse), Tájékoztató a N y r . nyelvjárási anyaggyűjtő p á l y á ­ zatáról, Szépe G y ö r g y — Végh József: L X X X I I I . 1959. 2. szám 210—220. old.

Babonák Babonák (Bajmok: Bács Megye), Fischer E r n ő : V I I . 1878. I X . fü­ zet, 425. old. Babonák (Bajmok, Bács megye), Fischer E r n ő : V I I I . 1879. V. füzet, 228. old. Babonák (Bajmok, Bács megye), Fischer E r n ő : V I I I . 1879. V I . füzet, 279—280. old. Babonák (Bajmok, Bács m.), Révész E r n ő : X X X V I . 1907. V I I I . fü­ zet, 382. old.

2.

HELYNEVEK H e l y n e v e k (Szent László, Verőcze m.), Kelecsényi M i h á l y : I V . 1875. I. füzet, 4 5 . old. Helynevek, J a n k o v á c z ucczái (Bácsmegye), Szabody Ferenc: X I . 1882. I I . füzet, 9 5 . old. Helynevek, H o r g o s ucczái, dombok, p a r t o k , szőlők, k u t a k (Csong­ rád megye), Ferenczi J á n o s : X I . 1882. I V . füzet, 192. old. H e l y n e v e k (Jankovácz), Erdős Lajos: X V I . 1887. V. füzet, 240. old. H e l y n e v e k (Alsó Lendva), Bellosics Bálint: X X I I I . 1894. I. füzet, 4 8 . old. Helynevek, Petesháza, Kót, Bánuta, Rédics keletkezéséről (Alsó L e n d v á t környező falvak), Szenté A r n o l d : X X V I . 1897. I I I . füzet, 142—143. old. Bács Bodrog vármegye helynevei, Trencsény K á r o l y : X X V I . 1897. X . füzet, 4 5 0 — 4 5 4 . old. H e l y n e v e k (Ada, Bács m.), M o l n á r Sándor: X X V I I . 1898. V I I I . füzet, 384. old. H e l y n e v e k (Alsólendva) Bellosics Bálint: X X X I X . 1910. I V . füzet, 187—189. old.

Helynevek, Bácsmegyei tanyák, dűlők, szőlők, halmok, puszták ne­ vei (Bácsmegye), Rotschildné Klauber Teréz: X L I I . 1913. V I I I . füzet, 383. old. H e l y n e v e k (Baranya vármegyeiek: Vörösmart, Laskó, D á r d a , K a rancs Sepse, D a r ó c , I v á n d á r d a , Csúza, Keő, Dencsháza), Jenő Sán­ d o r : X L V I . 1917. V — V I . füzet, 197. old.

Egyéb

földrajzi

nevek

Dűlőnevek (Alsó Lendva vidéke), Spitzer A r n o l d : X I V . 1885. I I I . füzet, 144. old. H e g y f o r d u l a t o k (Alsó-Lendva vidéke), Spitzer A r n o l d : X I V . 1885. I I I . füzet, 144. old. A térszíni formák köznevei Észak-Bácskában, Penavin O l g a : X C I I . 1968. 4. szám, 4 5 3 — 4 5 5 . old.

Családnevek Szlavóniai m a g y a r családnevek, M a g y a r Rétfalu (Verőcze megye), Ballagi A l a d á r : I I I . 1874. X I . füzet, 526. old. Családnevek (Kopácz) Császár Lajos: X . 1881. I V . füzet, 191—192. old. Családnevek (Ada, Bács megye), M o l n á r S á n d o r : X X V I . 1897. V I . füzet, 285. old. Családnevek (Bács Szenttamás), M o l n á r S á n d o r : X X X . 1901. V. fü­ zet, 254. old. Családnevek (Ada, Bács-Bodrog vm.), Csefkó G y u l a : X X X . 1901. V. füzet, 255. old. Családnevek (Bajmok, Bács m.), Révész E r n ő : X L V I I . 1918. I I I — I V . füzet, 9 3 . old.

Vezetéknevek,

keresztnevek

Vezetéknevek a kamarai levéltár X V I . századi dézsma-lajstromából. (Zemplén, Borsod, Bács, Bodrog és Csongrád), N y e l v t ö r t é n e t i adatok, N a g y G y u l a : I X . 1880. V I I I . füzet, 364—367. old. Keresztnevek (Hetes, D o b r o n a k 1855), Fater József: X X X I I I . 1909. IV. füzet, 191. old. Kórógy lakosságának névanyaga (Kórógy), Penavin Olga: L X X X I I . 1958. I V . szám, 476—481. old.

Állatnevek

Állatnevek (Ada, Bács m.), Molnár Sándor: X X V I I . 1898. V I I I . füzet, 384. old. Állatnevek ( A d a , Bács m.), Csefkó G y u l a : X X V I I I . 1899. X . füzet,

479—480. old. Csáky Piroska: N ö v é n y és állatnevek, állatutánzószó és állathívo­ gató szavak (Becse), Tájékoztató a N y r . nyelvjárási anyaggyűjtő pályázatáról, Szépe G y ö r g y — Végh József: L X X X I I I . 1959. 2. szám, 210—220. old.

Növénynevek N ö v é n y n e v e k (Adorján, Bács Bodrog m.), Sinkovich Jenő: X L I V . 1915. I I . füzet, 90. old. E r d ő mező virágai B a r a n y á b a n és Szlavóniában (Kopács, Várdaróc, Kórógy), Penavin O l g a : L X X X V I . 1962. 4. szám, 439—442. old. Csáky Piroska: N ö v é n y - és állatnevek, állatutánzó és állathívogató szavak (Becse, Tájékoztató a N y r . nyelvjárási anyaggyűjtő p á l y á ­ zatáról, Szépe G y ö r g y — Végh József: L X X X I I I . 1959. 2. szám,

210—220. old.

Gúnynevek G ú n y n e v e k (Alsó Lendván), Fater József: I I . 1873. I I I . füzet, 137— 138. old. Gúnynevek ( N . Becskerek vidéke), H a n t z G y u l a : V. 1876. I I . füzet, 95. old. Gúnynevek (Bajmok, Bács megye), Fischer E r n ő : V I I I . 1879. I V . füzet, 191. old. G ú n y n e v e k (Alsó-Lendva vidéke), Spitzer A r n o l d : X I V . 1855. I I I . füzet, 144. old. G ú n y n e v e k ( D o b r o n a k ) , Fater József: X I V . 1885. V I I . füzet, 333. old. Gúnynevek (Ada, Bács megye), Molnár Sándor: X X V I . 1897. V. füzet, 240. old. Gúnynevek (Ada, Bács-Bodrog megye), Csefkó G y u l a : X V I I . 1898. X I . füzet, 5 2 7 — 5 2 8 . old. Gúnynevek (Mohol, Bács-Bodrog megye), Csefkó G y u l a : 1898. X I . füzet, 528. old.

XXVII.

Gúnynevek, Helységekre ragadt gúnynevek (Csente, Dédes, Hosszú­ falu, Lendva, Petesháza), Szenté A r n o l d : X X X I . 1902. I. füzet, 55. old. Gúnynevek (Zenta), Teleky István: X X X I V . 1905. I. füzet, 15—35. old. Gúnynevek (Bajmok, Bács m.), Révész E r n ő : X X X V I I . 1908. I I I . füzet, 141. old. Gúnynevek (Baranya m. Hercegszőlős), R. Klauber Teréz: X X X I X . 1910. IV. füzet, 190. old. Gúnynevek (Zentai szállás — topolyai adatközlő) Weiner I m r e : X L . 1911. V I I . füzet, 235. old.

G ú n y n e v e k (Bácsföldvár), Bocsári K á l m á n : X L I . 1912. I V . füzet, 293. old. Előnevek s gúnynevek (Adorján, Bács Bodrog m.), X L I . 1912. V I . füzet, 293. old. Gúnyos névadás (Szabadka vidéke), Barta M . Eszter: X L V I I I . 1919. V — V I . füzet, 155. old.

Csúfnevek Csúfnevek (Jankovácz, Bács megye), Szabadi Ferenc: X I . 1882. I. füzet, 45. old. Csúfnevek (Kis-Hegyes), Stein József: X I . 1882. I. füzet, 46. old. N e v e k — Csúfnevek (Zenta vidéke) Weiner I m r e : X X X I I . 1903. I V . füzet, 239. old.

Helységekre

ragadt

gúnynevek

Helységekre r a g a d t gúnynevek (Göcsej N . Lengyel — M u r a v i d é k r e v o n a t k o z ó a d a t o k a t is t a r t a l m a z ) , Gaál Ferenc: V I I . 1878. X . füzet, 479. old. Helységekre r a g a d t gúnynevek (Göcsej, N . Lengyel — M u r a v i ­ dékre v o n a t k o z ó a d a t o k a t is t a r t a l m a z ) , Gaál Ferenc: V I I I . 1879. I. füzet, 47. old. Helységek gúnynevek, Bácsmegyeiek (Bogojevo, Filipova, K a r a v u kova, Bajmok, Újvidék, Zombor, Ó Moravica, Pacsér, Csantavér, H ó d s á g , Szabadka), X X V I . 1897. I I I . füzet, 143—144. old.

3.

NYELVMŰVELÉS A m a g y a r nyelv a vidéki lapokban, Bácskai H í r l a p 1 1 . szám (Erről a vidékről is), Szántó K á l m á n : I X . 1880. I V . füzet, 1 7 2 — 1 7 3 . old. A d a városa v a g y A d a várossá? Kérdések és feleletek, X X V I . 1897. I I . füzet, 87. old.

Föltétlen (vak) engedelmesség, Vasfegyelem, Nyelvművelés, D á n i e l : X X V I I I . 1899. I I I . füzet, 127. old. K é t hét előtt, két hét után, Nyelvművelődés, (Újvidék), J á n o s : X X V I I I . 1899. I I I . füzet, 127—128. old.

Papp

Molnár

A -va -ve k é p z ő természete (Újvidék), M o l n á r J á n o s : X X I X . 1900. V I I . füzet, 313—317. old. T ö r ö k szók a m a g y a r átírásban (Topcsider, Beograd), Kunos Ignác: L. 1921. I I I — I V . füzet, 48. old. A jugoszláviai m a g y a r újságok helytelen írásmódja, Bocsári K á l m á n : L I I . 1923. I — I I . füzet, 26. old. Férges gyümölcs és kukacos gyümölcs (Bácska), Nyelvművelődés, Bocsári K á l m á n : L I I I . 1924. I — I I . füzet, 25. old. A Jugoszláviai M a g y a r N y e l v m ű v e l ő Egyesület munkájáról, tervei­ ről és problémáiról, K o r o m Tibor: X C I I . 1968. 1. szám, 23—28. old.

Tájszók Tájszók (Hetes vidékiek), Fater József: I I . 1873. V I I I . füzet, 373. old. Tájszók, Hetésiek ( D o b r o n a k ) , Fater József: I I I . 1874. X . füzet,

473—474. old. Tájszók, Zentaiak (Bács megye), Fülöp A d o r j á n : I X . 1880. I I . fü­ zet, 91. old. Tájszók, Zentaiak (Bács megye), Fülöp Adorján: I X . 1880. I I . füzet,

91. old. Tájszók Török-Becseiek, Gretcs József: I X . 1880. I I . füzet, 92— 93. old. Tájszók, Bácsmegyeiek (Zenta), Fülöp Adorján: I X . 1880. V I I I . fü­ zet, 378. old.

Tájszók (Adorján), Gecsey István: X . 1 8 8 1 . I X . füzet, 4 3 1 . old. Tájszók (Alsó-Lendva vidéke), Spitzer A r n o l d : X I I I . 1884. V I I . füzet, 331—332. old. Tájszók, Hetésiek ( D o b r o n a k ) , Fater József: X I V . 1855. I V . füzet, 191. old. Tájszók, Hetésiek ( D o b r o n a k ) , Fater József: X V . 1886. I V . füzet, 1 9 0 — 1 9 1 . old. Tájszók, Drávamellékiek (Kopács), Császár Lajos: X V I . 1887. V I . füzet, 2 8 3 — 2 8 5 . old. Tájszók, Drávamellékiek (Kopács), Császár Lajos: X V I . 1887. V I I . füzet, 330—332. old. Tájszók, Drávamellékiek (Kopács), Császár Lajos: X V I . 1887. I X . füzet, 4 3 0 — 4 3 2 . old. Tájszók, Drávamellékiek (Kopács), Császár Lajos: X V I . 1887. X . füzet, 4 7 3 — 4 7 4 . old. Tájszók, Drávamellékiek (Kopács), Császár Lajos: X V I . 1887. X I I . füzet, 5 7 2 — 5 7 3 . old. Tájszók, Drávamellékiek (Kopács), Császár Lajos: X V I I . 1888. I. füzet, 4 4 — 4 5 . old. Tájszók, Drávamellékiek (Kopács), Császár Lajos: X V I I . 1888. I V . füzet, 185. old. Tájszók, Drávamellékiek (Kopács), Császár Lajos: X V I I . 1888. V . füzet, 2 3 7 — 2 3 8 . old. Tájszók, Baranyamegyeiek (Csúza), Demjén K á l m á n : X V I I I . 1889. I. füzet, 4 6 — 4 7 . old. Tájszók, Baranyamegyeiek (Csúza), Demjén K á l m á n : X V I I I . 1889. I I . füzet, 3 3 — 3 4 . old.

Tájszók, Baranyamegyeiek (Csúza), Demjén K á l m á n : X V I I I . 1889. I I I . füzet, 1 4 2 — 1 4 3 . old. Tájszók, Baranyamegyeiek (Csúza), Demjén K á l m á n : X V I I I . 1889. I V . füzet, 1 9 0 — 1 9 1 . old. Tájszók, Baranyamegyeiek (Csúza), Demjén K á l m á n : X V I I I . 1889. V. füzet, 2 3 6 — 2 3 8 . old. Tájszók, Baranyamegyeiek (Csúza), Demjén K á l m á n : X V I I I . 1889. V I . füzet, 2 8 6 — 2 8 7 . old. Tájszók, Baranyamegyeiek (Csúza), Demjén K á l m á n : X V I I I . 1889. V I I . füzet, 335. old. Tájszók, Baranyamegyeiek (Csúza), Demjén K á l m á n : X V I I I . 1889. V I I I . füzet, 382. old. Tájszók, Zentaiak, Fülöp Adorján: X'nil. 384. old.

1889. V I I I . füzet, 3 8 3 —

Tájszók, Baranyamegyeiek (Csúza), Demjén K á l m á n : X V I I I . 1889. I X . füzet, 4 2 9 — 4 3 0 . old. Tájszók, Baranyamegyeiek (Csúza, Belye), Demjén K á l m á n : X V I I I . 1889. I X . füzet, 4 7 7 — 4 7 8 . old. Tájszók, Zalamegyeiek (Alsó-Lendva környéke), X X I I I . 1894. V I . füzet, 2 8 6 — 2 8 7 . old. Tájszók, Különböző vidékiek, Lánc X X V I I . 1898. I I I . füzet, 140. old. Tájszók, Bácsmegyeiek füzet, 477. old.

(Zentai

Vörös

Balduin:

is), Zimnach

Ödön:

(Ada), Molnár Sándor: X X V I I . 1898. X .

Csángó tájszók Hertelendyfalváról. 1899. X I . füzet, 523. old.

Lenhardt

Ferenc:

XXVIII.

Tájszók, (Bács m. Óbecse), Koncsek K á l m á n : X X I X . 1900. I V . füzet, 190. old.

Tájszók (Ada, Bács m.), Klein József: X X X I . 1902. 286—287. old. Tájszók és szólások (Újvidék), Jenő Sándor: 1902. X I . füzet, 532. old. Tájszók (Rétfalu, Szlavónia), Spániel Á r p á d : X X X I V . 1905. I X . füzet, 487. old. Tájszók (Bácsmegyei is), Fülöp Adorján: X X X V I I . 1908. I. füzet, 47. old. Zentai tájszók (Zenta), Fülöp Adorján: X X X V I I I . 1909. I. füzet, 3 9 — 4 3 . old. Zentai tájszók (II.) (Zenta), Fülöp Adorján: X X X V I I I . 1909. I I I . füzet, 1 4 0 — 1 4 3 . old. Zentai tájszók (Zenta), Weiner I m r e : X X X V I I I . 1909. V I I I . füzet, 3 5 7 — 3 7 9 . old. Zentai tájszók (II.) (Zenta), Weiner I m r e : X X X V I I I . 1909. I X . fü­ zet, 4 2 9 — 4 3 1 . old. Zentai tájszók (III.) (Zenta), Weiner I m r e : X X X V I I I . 1909. X . fü­ zet, 4 7 4 — 4 7 5 . old. Tájszók (Bácsbodrog megye), Stiefelmayer M a t i l d : X X X I X . 1910. I. füzet, 38. old. Tájszók (Verbász), Schneider Ilona: X X X I X . 1910. I. füzet, 98. old. Tájszók (Hercegszőlős, B a r a n y a m.), R. Klauber Teréz: I V . füzet, 186. old. Tájszók, Szabadkai szavak 1912. I V . füzet, 193. old.

XXXIX.

(Szabadka), Kosztolányi Dezső: X L I .

Tájszók (Szlavónia, Rétfalu), H a l l e r J e n ő : X L I . 1912. I X . 4 3 2 — 4 3 3 . old.

füzet,

Tájszók (Péterréve — azelőtt Bács Petrovoszeló, Bács Bodrog me­ gye), G á r d o n y i Zseni: X L I I I . 1914. V I I . füzet, 333. old.

Tájszók (Zenta), Guelmino József: X L I V . 1915. I I . füzet, 8 7 — 8 8 . old. Tájszók (Szlavónia, K ó r ó g y ) , H a l l e r J e n ő : X L I V . 1915. V. füzet, 236. old. Tájszók (Zenta — 1901), Bálint K á r o l y : X L I V . 1915. V. füzet, 236. old. Tájszók (Kórógy, Szlavóniai nyelvjárás terület), H a l l e r J e n ő : X L V . 1916. I. füzet, 4 3 — 4 4 . old. Tájszók I I . (Kórógy, Szlavónia), H a l l e r J e n ő : X L V . 1916. I X — X . füzet, 419. old. Tájszók (Szabadka vidéke), Barta M . Eszter: X L V I . 1917. I X — X . füzet, 298. old. Tájszók (Bácsmartonos), Francz J á n o s : X L V I I . 1918. I I I — I V . füzet, 9 1 — 9 2 . old. Kishegyesi tájszavak (Kishegyes), Matijevics Lajos: X C I I I . 1969. 3. szám, 384—389. old. H a r a s z t i szójegyzék (Haraszti), Bona Júlia: Tájékoztató a N y r . nyelvjárási anyaggyűjtő p á l y á z a t á r ó l , Szépe G y ö r g y — Végh József: L X X X I I I . 1959. 2. szám, 210—220. old. Szécsiszentlászlói szójegyzék (Szécsiszentlászló), Penavin O l g a : L X X X V . 1961. 4. szám, 4 6 0 — 4 6 3 . old.

Népi

orvosi

kifejezések

Orvosi kifejezések a nép ajkán (Csávoly és Bács Bodrog is), Csapodi István: X I I . 1883. IV. füzet, 186. old. V I . füzet 2 7 9 — 2 8 0 . old. Orvosi kifejezések a nép ajkán (Űjvidék is), Csapodi I s t v á n : X I V . 1885. IV. füzet, 187. old.

Szólásmódok

—

szólások

Szólásmódok, Hetési ( D o b r o n a k ) , Fater József: I I . 1873. V I I . füzet, 323. old. Szólásmódok (Ó-Becsén), O b l a t t Béni: I I . 1873. X I I . füzet, 5 5 7 — 558. old. Szólásmódok, Hetésiek (Dobronak), Fater József: I I I . 1874. V I I . füzet, 319. old. Szólásmódok, H a r a s z t i G y u l a : V I I . 1878. V I I I . füzet, 376. old. Szólásmódok, Bajmokiak (Bajmok—Bács megye), Fischer E r n ő : V I I I . 1879. X I . füzet, 5 1 4 — 5 1 5 . old. Szólásmódok, Bácsmegyeiek ( A n n a u d v a r , J a n k o v á c z tájékán), Rédei Benczák K á r o l y : X . 1881. X . füzet, 472. old. Szólásmódok (Alsó Lendva V I I . füzet, 328. old.

vidéke), Spitzer A r n o l d : X I I I .

1884.

Szólásmódok, Drávamellékiek (Eszék vidéke), Császár Lajos: X V . 1886. I V . füzet, 181. old. Szólásmódok, Baranyamegyeiek (Bélye), Demjén K á l m á n : X V . 1886. V I I I . füzet, 3 7 2 — 3 7 3 , old. Szólásmódok, Baranyamegyeiek (Bélye), Demjén K á l m á n : X V . 1886. I X . füzet, 2 4 2 — 4 2 5 . old. Szólásmódok, Drávamellékiek ( D r á v a mellék, K a p a c s ) , Császár L a ­ jos: X V I . 1887. I. füzet, 4 1 — 4 2 . old. Szólások (Alsó Lendva), Szenté A r n o l d : X X V I . X I . füzet, 521 — 522. old. Szólások (Ada, Bács Bodrog m.), Csefkó G y u l a : X X V I I I . 1899. V I I . füzet, 335—336. old. Szólások (Ada, Bács-Bodrog m.), Csefkó G y u l a : X X X . 1901. V I I . füzet, 327. old. Szólások (Bács megye), Csefkó G y u l a : X L I I I . 1914. I. füzet, 45. old.

és

szólásmagyarázatok

a) Férfiruházatok, b) N ő i ruházatok, (Bajmok), Válaszok a N y e l v ő r X V . 275—276. oldalán feltett kérdésekre: Révész E r n ő : X V . 1886. X . füzet, 469. old. Gajda (Újvidék), Válaszok a szerkesztőségnek a 424. oldalán feltett kérdéseire, Vasverő R a i m u n d : X X . 1891. X I . füzet, 527. old. Eben gubát cserél (Nagybecskerek), Helyreigazítások, m a g y a r á z a t o k , K á l m á n y Lajos: X X I I I . 1894. I X . füzet, 424. old. V á n d o r m a g y a r o k (Apatin környéke). Helyreigazítások, m a g y a r á z a ­ tok, Schöfer K á r o l y : X X I V . 1895. X I I . füzet, 5 7 9 — 5 8 0 . old. Hollú H ú m n i , Lehatároz (Újvidék) Válaszok a szerkesztőség kér­ déseire, Kovács Lajos: X X V . 1896. I V . füzet, 186—187. old. Bara (Bácska) Jenő Sándor: X X V I . 1897. I V . füzet, 176. old. Maradhass, ülhess, megtér. ( N a g y - K i k i n d a , Mokrin, Zenta). M a g y a ­ rázatok, Helyreigazítások, Miskovits F. H e n r i k : X X V I . 1897. V. füzet, 225. old. M a g y a r szavak a bácskai sváboknál (Ó-Verbász, Bács-Bodrog m.), Scherrer Lajos: X X V I . 1897. V. füzet, 2 3 1 . old. Bara (Bácska) M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások, Bellosics Bálint: X X V I . 1897. V I I . füzet, 317. old. Bagvak (Alsó Lendva), M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások, Szenté A r ­ nold: X X V I . 1897. X I I . füzet, 559. old. Több m a g y a r á z a t (Ada, Bács megye), Válaszok a szerkesztőség kér­ déseire, Molnár Sándor: X X V I I . 1898. V. füzet, 2 3 3 — 2 3 9 . old. H u j a (Főleg Újvidék), M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások, Asbóth O s z ­ k á r : X X V I I . 1898. V I . füzet, 275—276. old. H u j a (Ada), M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások, Csefkó G y u l a : X X V I I . 1898. V I . füzet, 276—277. old.

Kis dél (Ada), M a g y a r á z a t o k helyreigazítások, Csefkó G y u l a : X X V I I . 1898. V I . füzet, 277. old. H o g y lesz a civisből bika? (Bácstopolya), M a g y a r á z a t o k helyreiga­ zítások, Molnár S á n d o r : X X V I I . 1898. X . füzet, 468. old. Peszmet (Ada, Bács m.), M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások, Sándor: X X V I I . 1898. X . füzet, 468. old.

Molnár

H u j a (Bácskában), M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások, X X V I I . 1898. X I I . füzet, 573. old.

Sándor:

Kóth

V á n d o r magyarok, (Apatin, Prig-Szt-Iván, Bács m.), M a g y a r á z a t o k , helyreigazítások, Székely K á r o l y : X X V I I I . 1899. I X . füzet, 414. old. Srecsa így: sreca (Bajmok), Válaszok a szerkesztőség kérdéseire, R é ­ vész E r n ő : X X X I . 1902. I V . füzet, 218. old. Túlság (Óbecse), Válaszok a Szerkesztőség kérdéseire, Pataj X X X I I . 1903. V I . füzet, 347. old.

Iza:

Az eső változatai (Bajmok, Bács m.), Válaszok a szerkesztőség kér­ déseire, Révész E r n ő : X X X I I I . 1904. I I I . füzet, 177. old. Perez (Zenta), Válaszok a szerkesztőség kérdéseire, Teleky I s t v á n : X X X I I I . 1904. füzet, 181. old. M a g y a r á z a t o k tájszók (Zombor), Trencsény K á r o l y : X L I V . 1915. V. füzet, 232. old. Vess ki (Zombor), M a g y a r á z a t o k , Trencsény K á r o l y : X L V I . 1917. V — V I . füzet, 185—186. old. N y e l v ü n k történetéhez ( D a r u v á r , Nagybecskerek — ide v o n a t k o z ó példák — Vasárnapi Újság 1859. évfordulójáról), Parászka G á b o r : X L I X . I V — V I . füzet, . . . old. Susnyak (Ókér, Bácsmegye), M a g y a r á z a t o k , Bocsári K á l m á n : 1922. I I I — I V . füzet, 64. old.

LI.

Jelentésváltozások, mint tájszók (Bácsföldvár), M a g y a r á z a t o k , Bocsári K á l m á n : L I I . 1923. V I I — X . füzet, 99. old. P a p k é v e és tolvajkéve (Bácska), M a g y a r á z a t o k , Bocsári K á l m á n : L I I I . 1924. I I I — I V . füzet, 58. old. Miért a magyar a legjobb lovaskatona? (Zágráb), M a g y a r á z a t o k , Bocsári K á l m á n : L I V . 1925. I I I — I V . füzet, 64. old. Selypít és selypítés (Zágráb — de bácskai a d a t o k a t közöl), Bocsári K á l m á n : L I V . 1925. I X — X . füzet, 156. old.

Csoportnyelvek,

rétegnyelvek

A kuglizás műszavaihoz, D á r d a (Baranya), M a g y a r á z a t o k , helyre­ igazítások, Jenő Sándor, X X V I I I . 1899. I I I . füzet, 134. old. A vajdasági diáknyelvből, Matijevics Lajos: L X X X V I I I . 1964. 3. szám, 295—299 old. H o g y a n beszél a mai ifjúság? (A N y r . p á l y á z a t á n a k eredménye — Jugoszlávia — Mali Idjos, Matijevics Lajos) L X X X I X . 1965. 1. szám, 141. old.

Könyvismertetők Blagoje Brančić — Madjarska G r a m a t i k a (Üjvidék, 1900.), Asbóth O s z k á r : X X I X . 1900. I V . füzet, 2 6 4 — 2 6 7 . old. Blagoje Brančić — Madjarska G r a m a t i k a , II., Asbóth O s z k á r : X X I X . 1900. V I I . füzet, 323—329. old. D r . I v a n pl. Bojničić — Slavica madžarskoga jezika, H a j n a l ton: X X X I V . 1905. V I I I . füzet, 4 2 3 — 4 2 7 . old.

Nyelvi

Már­

oktatás

A m a g y a r nyelvészeti tanszékek külföldi kapcsolatairól — A d a t o k az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi K a r á n a k M a g y a r T a n -

12. Erdős Lajos, X V I . 240., X V I . 523. 13. Fater József, I I . 132., I I . 137., I I . 233., I I . 323., I I . 373., I I . 383., I I . 466., I I I . 319., I I I . 4 7 3 . , X I V . 191., X I V . 333., X V . 190., X X X V I I I . 191. 14. Ferenczi János, X I . 192. 15. Fisoher Ernő, V I I . 425., V I I . 425., V I I . 426., V I I . 475., V I I . 476., V I I . 520., V I I . 523., V I I . 528., V I I I . 9 1 . , V I I I . 143., V I I I . 190., V I I I . 191., V I I I . 191., V I I I . 228., V I I I . 237., V I I I . 278., V I I I . 279., V I I I . 334., V I I I . 334., V I I I . 428., V I I I . 514., V I I I . 520., I X . 89., I X . 94., I X . 96., I X . 380. 16. Franz János, X L V I I . 9 1 . 17. Fülöp Adorján, I X . 9 1 . , I X . 378., I X . 425., X V I I I . 383., X X X V I I . 47., X X X V I I I . 39., X X X V I I I . 140. 18. Gaál Ferenc, V I I . 479., V I I I . 47. 19. G a r a y Károly, V I I . 520. 20. G á r d o n y i Zseni, X L I I I . 333. 21. Gecsey István, X . 4 3 1 . 22. Gretcs József, I X . 92. 23. Guelmino József, X L I V . 87. 24. Hajnal M á r t o n , X X X I V . 4 2 3 . 25. H a l l e r Jenő, X L I . 423., X L I V . 236., X L V . 4 3 . , X L V . 419. 26. K a u t z Gyula (lásd még: H a n t z G y u l a , H a r a s z t i Gyula!), I V . 568., V. 9 5 . H a n t z G y u l a , (lásd még: K a u t z G y u l a , H a r a s z t i Gyula!), V. 131., V. 141., V. 183., V. 190., V. 225., V. 234., V. 239., V. 282., V. 283., V. 284., V. 422., V. 429., V. 432., V. 476., V. 469—470., V. 476 ( L ) ; V. 476 ( I I . ) ; V I . 133.

H a r a s z t i Gyula, (lásd még: K a u t z Gyula, H a n t z Gyula!), V I I . 87. V I I . 240., V I I . 332., VII.376., V I I . 4 3 1 . , X I I . 480., X I I I . 3 8 1 . , X X X V I I I . 46. 27. Jenő Sándor, X X V I . 143—144., X X V I . 176., X X V I I I . 134., X X X I . 532., X L V L . 197. 28. K á l m á n y Lajos, X X I I I . 424. 29. K a t o n a Imre, L X X . 3 1 . 30. Kelecsényi Mihály, I V . 4 5 . 32. Koncsek K á l m á n , X X I X . 190. 33. K o r o m Tibor, X C I I . 2 3 . 34. Kosztolányi Dezső, X L I . 193. 35. K ó t h Sándor, X X V I I . 573. 36. Kovács K á r o l y , X X V . 186. 37. Kunos Ignác, L. 4 8 . 38. L e n h a r d t Ferenc, X X V I I I . 523. 39. Matijevics Lajos, L X X X V I I I . 295., L X X X I X . 141., X C I I I . 384. 40. Miskovits F. H e n r i k , X X V I . 2 2 5 . 4 1 . Molnár János, X X V I I I . 127., X X I X . 3 1 3 . 42. M o l n á r Sándor, X X V I . 240., X X V I . 285., X X V I I . 233., X X V I I . 384., X X V I I . 384., X X V I I . 4 0 3 . , X X V I I . 468., X X V I I . 468., X X V I I . 477., X X V I I I . 127. X X X . 254. 4 3 . N a g y Gyula, I X . 3 6 4 — 3 6 4 . 44. O b l a t t Béni, I I . 557. 4 5 . P a p p Dániel, X X V I I I . 127. 174

65. Szépe György (Végh József) L X X X I I I . 210. 66. Sinkovich Jenő, X L I . 293., X L I V . 90. 67. Teleky István, X X X I I I . 1 8 1 . 68. Trencseny K á r o l y , X X V I . 450., X L I V . 232., X L V I . 185. 69. Vasverő Ráírnunk, X X . 527. 70. Végh József (Szépe G y ö r g y ) , L X X X I I I . 220. 71. Virág István, V I I . 527., V I I I . 95. 72. Vörös Balduin, X X I I I . 286. 73. Weiner Imre, X X X I . 239., X X X V I I I . 375., X X X V I I I . 429., X X X V I I I . 474., X L . 235. 74. Zimnach Ö d ö n , X X V I I . 140.

Csorba István

A NEMZETKÖZI GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓ TÁVLATAI A BUDAPESTI KÖZGAZDÁSZ VILÁGKONGRESSZUS TÜKRÉBEN

A számok nyelvén — távirati stílusban — körülbelül így készíthetnénk el az augusztus 19—24. között, Budapesten megtartott, I V . közgazdász világkongresszus mérlegét: 75 ország, több mint 1600 gazdasági szak­ emberének részvételével, tíz munkacsoportban, 13 fő referátum, 40 kiegé­ szítő előadás és csaknem félezer felszólaló foglalkozott a gazdasági integ­ ráció — szűkebb értelemben: az integráció globális, szektorális és regio­ nális vonatkozásaival. A N e m z e t k ö z i Közgazdasági Társaság két évtize­ des történetében példátlan a budapesti tanácskozás mérete: háromszor annyian vettek részt munkájában, m i n t az 1968-ban Montrealban meg­ t a r t o t t világtalálkozón; ez egyúttal egyik jellemző vonása is ennek a nemzetközi véleménycserének. Első ízben történt meg, hogy a közgaz­ dász világkongresszust szocialista országban t a r t o t t á k , a szocialista or­ szágok nagyszámú (Szovjetunió 250, N é m e t D e m o k r a t i k u s Köztársaság 80, Lengyelország 70, Csehszlovákia 60, Bulgária 40, R o m á n i a 35, Jugo­ szlávia 30, K u b a 20, Mongólia 10 és a vendéglátó Magyarország 200) képviselőjének részvételével. S végül még egy (jelentős) m o z z a n a t : első ízben üdvözölhette a kongresszus soraiban a fejlődő országok közgazdá­ szainak küldötteit. Különösen az afrikai országok és India m u t a t o t t ér­ deklődést a budapesti kongresszus iránt. H á r o m esztendővel ezelőtt, amikor a N e m z e t k ö z i Közgazdasági T á r ­ saság Végrehajtó Bizottsága h a t á r o z a t o t hozott a témával kapcsolatban, több javaslat is napirenden szerepelt. Egyes országok képviselői a népe­ sedés problémáját javasolták a negyedik világkongresszus témájául, m á ­ sok A d a m Smithnek, a k ö z g a z d a s á g t u d o m á n y egyik jelességének a k a r t á k szentelni a budapesti találkozót, tekintettel fő műve megjelenésének k ö ­ zelgő 200. évfordulójára. Ismét mások pedig — a közgazdászok nem­ zetközi társaságának h a g y o m á n y a i h o z híven — azt javasolták, a nem-

zetközi együttműködés egyik igen konkrét, sokat vitatott és rendkívül időszerű témáját, a gazdasági integrációt tűzzék napirendre. Végül is ez az utóbbi javaslat lett uralkodóvá, amit magán a kongresszuson több fel­ szólaló azzal m a g y a r á z o t t , hogy a nemzetközi helyzet enyhülése, a nem­ zetközi politikai viszonyokban bekövetkezett pozitív változások ered­ ményeként v á l h a t o t t aktuálissá a gazdasági együttműködés kérdésének ilyen rangos fórumon való taglalása. A téma — nemzetközi gazdasági integráció — jellegénél fogva társa­ dalmi-politikai töltésű. N e m véletlen tehát, hogy a mindkét világrend­ szert, a kapitalizmust és a szocializmust szép számban képviselő közgaz­ dászok, közgazdasági szakterminológiával is, politikai dialógust folytat­ tak. Bognár József, budapesti professzor, referátuma meg éppen politikai jellegű volt; az integráció társadalmi-politikai vonatkozásairól és intéz­ ményeiről t a r t o t t előadást. Egyebek között r á m u t a t o t t a r r a , hogy az integráció által kifejtett vagy kifejthető hatások jellege függ attól, milyen társadalmi-gazdasági rendszerű országok tömörüléséről van szó, milyen típusú az integráció, s milyen gazdaságpolitikát folytatnak az integrációt létrehozó tagállamok. H a n g s ú l y o z t a , az integráció fundamentális cél­ rendszere gyökeresen különböző. A fejlett tőkés országok azért tömörül­ nek integrációba, hogy a műszaki-tudományos forradalom v í v m á n y a i t kiaknázva, a gazdaság fellendítése útján a tőkés társadalmi rendszert megerősítsék. A szocialista országok pedig a gazdaság megerősödésétől a szocialista társadalmi rendszer megszilárdulását és felvirágzását várják. Előadásában részletesen elemezte az Európai Közös Piac megalakulá­ sának társadalmi-politikai vonatkozásait, azokat a politikai folyamato­ kat és változásokat, amelyeket a nyugat-európai integráció egyrészt a tagállamok egymás közötti viszonyában, másrészt az integráció és a külső világ közötti kapcsolatokban előidézett, s egyebek k ö z ö t t megállapította: Az elmúlt két évtizedben megerősödtek N y u g a t - E u r ó p á b a n azok a folya­ matok, amelyek a gazdaságok szerkezeti keretei, és a tudományos-mű­ szaki forradalom követelményei között, az ellentmondások feloldására, illetve csökkentésére irányultak. A regionális integráció — súlyos ellent­ mondásaival együtt — e folyamat terméke és így előrehaladást jelent a két világháború közötti dezintegrációs fejleményekkel és törekvésekkel szemben. Természetesen antagonisztikus társadalmi viszonyok között az integráción belül is v a n n a k és h a t n a k dezintegrációs folyamatok mind a politikai, mind pedig a gazdasági szférában. Az integráció azonban lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy az egyes államok meghaladhassák a „hagyományos ellentétek" azon világát, amely az elmúlt 100 esztendőben h á r o m nagy háború — k ö z t ü k két világháború — kirobbantásához vezetett. Talán nem is szükséges hangsúlyozni, hogy

a „hagyományos ellentétek" meghaladása mellett, az új helyzetben, új ellentétek keletkeztek. Tapasztalatok szerint a tagállamok érdekei k ö z ö t t nemcsak belső kér­ désekben jönnek létre ellentétek, hanem bár a Közösségen kívül m a r a d t államok csatlakozása eleinte kissé csökkenti a régi tagállamok közötti feszültséget, de később növeli és erősíti a politikai, társadalmi és intéz­ ményi vonatkozásban felmerülő problémákat. Az ellentéteket fokozhatja az a körülmény, hogy a régi tagállamok a csatlakozás feltételeit, az elfogadott játékszabályokból adott, egyszeri engedmény gyanánt kezelik (a csatlakozás ára), míg a csatlakozó országok az elért eredményt olyan pozíciónak tekintik, amelyből kiindulva újabb engedményekért harcol­ h a t n a k . Ezt a harcot különleges erőbevetéssel kell megvívniuk a csat­ lakozó országoknak abban az esetben, ha a nemzeti közvélemény a csat­ lakozás kérdésében erősen megosztott. (Pl. N a g y - B r i t a n n i a csatlakozása a Közös Piachoz.) A nyugat-európai gazdasági tömörülés a hidegháború korszakában, erőteljes amerikai támogatás mellett, az a n t i k o m m u n i s t a front kiépíté­ sének egyik eszközeként indult el. A nemzeti feszültség csökkenése során ez a jellege sokat veszített militáns karakteréből anélkül, hogy megszün­ tette volna a regionális protekcionizmus által k i a l a k í t o t t zárt jellegét. Kétségtelen, hogy az integráció ilyen módon történő felfogása megnehe­ zíti a termékeny, s kölcsönösen előnyös kapcsolatok kiépítését a szocia­ lista országokkal és a fejlődő világgal. Márpedig napjainkban csak az a regionális integráció tekinthető korszerűnek és pozitívnak, amely nyíltsagánál fogva elősegíti az új nemzetközi munkamegosztás kialakítását és előmozdítja a világgazdaság új szerkezetének megteremtését. A szocialista integrációval összefüggő társadalmi és politikai problé­ mákról szólva, Bognár professzor hangsúlyozta, hogy nincs gyakorlati értékük az olyan absztrakt integrációs modelleknek, amelyek a társadal­ mi-politikai rendszertől, a gazdasági fejlettség színvonalától és a gazda­ ságpolitikai szituációtól független normarendszert, úgy is mondhatni, ideális integrációt képzelnek el. Csak olyan konkrét integrációk vannak, amelyekből a hasonló, vagy eltérő vonások deriválhatok. Az integrációk nemzeti gazdaságokból tevődnek össze, és ezért funkcióik elválaszthatat­ lanok attól a feladatmegosztástól, amely a nemzeti gazdasági és a terv­ szerűen szabályozott nemzetközi együttműködés között kialakul. Kétségtelen tehát, hogy a politikai tényezők döntő szerepet játszottak a szocialista országok gazdasági közösségének (KGST) létrehozásában is. A politikai döntést előmozdító közös érdekek közül az előadó kettőt emelt ki. Először, a második világháború után a szocializmus új világ­ történelmi és világpolitikai pozíciói megkövetelték, a szocialista államok o'y módon alakítsák ki kapcsolataikat egymással, hogy az, egyrészt, össz-

hangban álljon a szocialista elvekkel, másrészt előmozdítsa valamennyi szocialista ország építő munkáját. Másodszor, a gazdasági kooperáció egyik célja, hogy jobb kiinduló feltételeket és kereteket teremtsen a kapi­ talizmussal folyó világméretű versenyben. „ A tervezés és a piac szerepe az integrációban" című előadásában O l g a Bogomolov, a Szocialista Gazdasági Világrendszer Intézetének igazga­ tója, r á m u t a t o t t arra, hogy több nyugati közgazdász szembeállítja egy­ mással a tervezési és a piaci módszereket, márpedig az állami tervezésen alapuló integrációs folyamatokban az áru és pénzviszonyok is fontos szerepet játszanak, és ezek nem összeegyeztethetetlenek a tervgazdálko­ dással. Az integrációs folyamatok a mai fejlett tőkés országokban sem csupán a piaci mechanizmusok hatására, automatikusan mennek végbe. Bogomolov megállapította, a tőkés integráció tiszta piacelmélete meg­ ingott. Ide k í v á n k o z i k még egy Bogomolov gondolat, pontosabban defi­ níció, amelyet az egyik lapnak adott interjújában fogalmazott meg: „Elő­ adásomban több tekintetben is összehasonlítottam a két integrációs típust. I t t azonban külön szeretnék r á m u t a t n i arra, hogy helytelennek és leegy­ szerűsítettnek ítélem meg, amikor a tervezést és a piaci erőket úgy állít­ ják szembe egymással, mint a két integrációs csoportosulást alapvetően megkülönböztető ismérveket. Mint ahogyan azt előadásomban is h a n g ­ súlyoztam, én a leglényegesebb különbséget a Közös Piac és a K G S T között a két integráció céljában és az eltérő társadalmi hátterekben látom. Míg a Közös Piac deklarált végső célja, hogy a tagországok nemzeti pia­ cait egyetlen nagy piaccá olvassza, amely végeredményben úgy működik majd, mint egyetlen nagy nemzet piaca, addig a K G S T célja, hogy a tagországok belső struktúráját tökéletesítsük, egymással harmonizáljuk, korszerűsítsük, növeljük a gazdasági hatékonyságot, gyorsítsuk a t u d o ­ mányos-technikai haladást, és mindezt közös összefogással." Bognár és Bogomolov előadását boncolgatva egyik munkacsoportban megállapították, hogy amíg a Közös Piac integrációban elsősorban a ter­ mékszerkezet mélységében alakult ki specializáció, illetve nemzetközi munkamegosztás, addig a KGST-integrációban az ágazati struktúra te­ kintetében halad előre a nemzetközi méretű specializáció és együttműkö­ dés. A fennálló különbség ellenére — állapította meg Gatovszki szovjet professzor —, létezik egy világméretű egységes munkamegosztás, amely szükségessé és lehetővé teszi a két rendszer közötti világméretű együtt­ működés fejlesztését; s ebben valamennyi részvevő egyetértett. Lényegé­ ben közös nevezőre jutottak abban is, hogy a tervezésnek fontos szerep jut az integrációs folyamatban, és a nyugati közgazdászok is úgy foglal­ tak állást, hogy a Közös Piac keretében időszervé vált a tervezés szere­ pének átértékelése. A kelet—nyugati gazdasági kapcsolat és együttműködési formák

fej-

lesztése kapcsán a hozzászólók felhívták a figyelmet arra, hogy a kapcso­ latok elmélyítésének hozzá kell járulnia a fejlődő országok társadalmigazdasági fejlődésének meggyorsításához is. A r r a is figyelmeztettek, hogy a nemzetközi méretekben alkalmazott iparpolitikában n a g y figyelmet kell fordítani a társadalmi célok és a társadalmi értékek megvalósítására, illetve védelmére. I t t tértek ki a multinacionális vállalatok szerepének vizsgálatára is. A felszólaló nyugati közgazdászok többsége és a szocialista közgazdászok is, miközben elismerték azt, hogy e tőkés vállalkozásforma a termelőerők fejlődésének objektív következménye, és a tőkés tulajdon internacionalizálásának egyik formája, élesen bírálták a vállalkozások káros társa­ dalmi és politikai hatását. Különösen a fejlődő országokban m ű k ö d ő multinacionális vállalatok tevékenységét érte erőteljes bírálat, mégpedig gazdasági vonatkozásában is. Felhívták a figyelmet arra, hogy ezek a vállalkozások gátolják a regionális integrációs folyamatokat, amennyiben üzleti- és fejlesztési politikájuk ellentétes a befogadó országok, v a g y integrációs tömürülés gazdaságpolitikájával, illetve intencióival. A munkacsoportokban időnként heves, sőt szenvedélyes vita alakult ki egy-egy kérdésben. A nyugat-európai országokból a kevésbé fejlett n y u ­ gat-európai országokba, illetve területekre irányuló tőkeáramlással k a p ­ csolatban Giersch professzor (Német Szövetségi Köztársaság) a „szegény" vidékek tőkeellátásának központi ösztönzését t a r t o t t a helyesnek, mire más nyugati részvevők „ m e g v á d o l t á k " , hogy a tőkemozgás állami ellen­ őrzését pártolja. Az előadó azzal „védekezett", hogy csak a spontán fo­ lyamat korrekcióját tartja szükségesnek — mégpedig a szociális értékek védelmében. Volt olyan nyugati vélemény, hogy a magántőkét alacsonyan t a r t o t t munkabérekkel kellene o d a v o n z a n i a „szegény" területekre, de többen r á m u t a t t a k , hogy a szabad munkaerőáramlás mellett, ez elképzel­ hetetlen. Egyes nyugati és több szocialista közgazdász a n n a k a nézetének adott kifejezést, hogy előnyösebb lehet a területfejlesztés k ö z p o n t i t á m o ­ gatása, mint az elvándorlás n y o m á n keletkezett területkomplexumokon az életfeltételek költségeinek viselése. N é h á n y szocialista közgazdász felve­ tette a N y u g a t - E u r ó p á b a n történő amerikai tőkebehatolás negatív követ­ kezményeit, majd r á m u t a t t a k arra is, hogy egyetlen nyugat-európai kor­ m á n y sem m o n d h a t le területfejlesztési programjáról, ha meg akarja tar­ tani választóit. E z t a kérdést, a tőkeáramlást, legkimerítőbben Pierre U r i francia k ö z ­ gazdász taglalta. Egyebek között fontosnak t a r t o t t a kihangsúlyozni, hogy a tőkeáramlás tekintetében egyáltalán nincsenek nemzetközi érvényű sza­ bályok. Az egyik oldalon találjuk azokat az országokat, amelyek lát­ szólag nem törődnek a be- vagy kiáramló tőke nagyságával, a másik oldal on pedig azokat, amelyek a tőkeáramlást mindkét irányban korlá-

tozzák. A közvetlen külföldi beruházások tekintetében az egyes országok álláspontja gyakran változik. Egyes ipari országok különbséget tesznek az új cégek alapítása és a m á r meglevő cégek átvétele k ö z ö t t ; ez h a n g ­ súlyozottabban a fejlődő országokban érvényesül, mivel ezek gyakran külföldi devizanehézségekkel küzdenek, és ez esetben az idegen tőke jobban érvényesülhet új iparágak létrehozásánál, bár egyes esetekben a m a r meglevő vállalatok újjászervezése előnyösebbnek bizonyulhat. A nemzetközi viszonylatban nem következetes, országonként változó szemlélet inkább a multinacionális vállalatok, és nem az egyes országok k o r m á n y a i n a k tárgyalási helyzetét erősíti. Az is előfordul, hogy az egyik ország k o r m á n y á t a másikkal szemben használják fel. Minél kisebb és gyengébb egy ország, annál jobb a lehetőség valamely külföldi vállalat­ nak — melynek beruházását nyilván örömmel üdvözlik —, hogy a bel­ földi piacot a maga számára védettséggel biztosítsa, hogy adókedvez­ ményben és anyagi támogatásban részesüljön, sőt, monopolhelyzetének fenntartására is garanciát kapjon azáltal, hogy mind a hazai, mind a külföldi k o r k u r r e n s vállalatok alapítására tilalmat léptetnek életbe. Ezen­ kívül, az egyes k o r m á n y o k igen hajlamosak egymás túllicitálására, külö­ nösen, ha úgy látják, hogy valamely új iparág bevezetése növeli más országok piacaira irányuló szállítási kapacitásukat. A konkurrencia h a t á ­ sa természetesen változó az illető ország gazdasági és kereskedelmi struk­ túrájának megfelelően. A piacmechanizmus, illetve a központi tervezés pro és contra szópár­ bajban részt vett Gottfried H a b e r l e r amerikai és Róbert Marjolin fran­ cia professzor is. Az előbbi a piacmechanizmus fontosságát hangsúlyozta, de u g y a n a k k o r utalt arra, hogy a Közös Piac valóban nem volt képes megoldani olyan feladatot, amelyet a tagállamok a Római Szerződésben megfogalmaztak. H a s o n l ó a n nyilatkozott francia kollégája is, aki elő­ adásában a nyugat-európai integráció létrehozásának feltételeiről és ered­ ményeiről beszélt. Kiemelte, hogy a mezőgazdaság és a regionális tervezés kérdésének megoldásához a nyugati típusú integráció nagyban hozzájá­ rult, de u g y a n a k k o r beismerte, hogy az Európai Gazdasági Közösségnek nem sikerült a vámunióból gazdasági és monetáris unióvá válnia. I t t kapcsolódik a kérdéshez Aleksander Lamfalussy, belga közgazdász, referátuma, aki az Európai Közös Piac monetáris integrációjára irányuló kísérletek k u d a r c á n a k okait tette vizsgálatának tárgyává. Fejtegetését azzal a megállapítással kezdte, hogy az Európai Gazdasági Közösség 1958-ban kivételesen kedvező körülmények között indult el és a v á m ­ unió az eredeti h a t á r i d ő előtt megvalósult. Az export által ösztönzött növekedés legfontosabb tényezője a valuták tartós alulértékeltsége volt. Ez utóbbi azonban nemcsak a kivitelnek kedvezett, hanem — különösen a dollárral kapcsolatos 1969—1970 táján született aggodalmak nyomán

— a spekulatív tőkeimportnak is, amely aztán szétvetette a valutaárfo­ lyamoknak a Közösségen belüli stabil viszonyát. A hatóságoknak egy­ idejűleg kellett szembenézniük a nemzetközi monetáris rendszer össze­ omlásával és a nemzetközi zűrzavarokból származó, számtalan technikai és politikai problémával. A dollár leértékelésének kedvezőtlen hatásához a közelmúltban felzárkóztak a nyersanyagárak (mindenekelőtt az olajár) emelkedésének súlyos következményei is, amelyek azonban a tagorszá­ gokat differenciáltan érintik. A nemzetközi monetáris rendszer válsága és a nyersanyagárak emelkedése — mint a két legfontosabb „ k ü l s ő " té­ nyező — azért gyakorolt pusztító hatást, mert olyan nemzetközi viszo­ nyok közepette jelentkezett, amikor a tőkemozgások uralkodó szerepet játszanak. Az európai monetáris integráció létrehozására tett kísérletek kudarca azonban nemcsak külső tényezőknek tulajdonítható. A z optimális mone­ táris terület megvalósításának valójában bizonyos belső alapfeltételei is hiányoztak, illetve h i á n y o z n a k . Elsősorban így áll a helyzet a termelési tényezők mobilitásával, de eltérő az „inflációs hajlandóság" is, és az infláció elleni harc országonként különböző helyet foglal cl a gazdaság­ politikai célok rendszerében. E u r ó p a monetáris integrációjának eszméje — húzta alá a szónok — megkövetelné, hogy mindaddig fenntartsák az úgynevezett szabad lebeg­ tetés intézményét, amíg nem lehetséges a jelenlegi z ű r z a v a r végét látni. Csak ezt követően, lehetne ismét elővenni a v a l u t a á r f o l y a m o k r a vonat­ kozó, egyeztetett politikai kérdést. Addig azonban minden korlátozás nélkül el kell ismerni a nemzeti hatóságok cselekvési szabadságát a tekin­ tetben, hogy gazdaságpolitikai céljaiknak megfelelő árfolyamszintet tart­ sanak fenn. A tőkés nemzetközi pénzügyi rendszer — akárhogy is vesszük — tehát h o l t p o n t r a jutott, azok az elvek, amelyeket a pénzügyi alap (IMF) statútuma előír, a g y a k o r l a t b a n ma m á r nem érvényesülhetnek. Ezért — Marján von N e u m a n n - W h i t m a n amerikai professzornő, N a u m a n n János világhírű, magyar származású matematikus lánya szerint — nagy szükség lenne egy h a t é k o n y a n m ű k ö d ő nemzetközi pénzügyi rendszerre. A p r o ­ fesszornő ezt magvas előadásában részletesen kifejtette, egyik lapnak adott interjújában pedig röviden így foglalta össze: „Két dolgot kell megkülönböztetni: az intézményi rendszert, amely mint ahogy előadá­ somban elmondottam, formálissá vált, és a nemzetközi pénzügyi kapcso­ latok gyakorlatát, amely napjainkban is jól működik. A nemzetközi ke­ reskedelem fejlődik, a nemzetközi elszámolások normálisan lezajlanak, a hitelkapcsolatok bővülnek. Természetesen nagy szükség lenne egy haté­ konyan m ű k ö d ő nemzetközi pénzügyi rendszerre, mert meggyorsítaná a fejlődést. Kétségtelen tény, hogy az 1944-ben kialakított nemzetközi pénz-

ügyi rendszer hosszú időszakon át jó szolgálatot tett: elősegítette a ter­ melés és a nemzetközi kereskedelem újjáéledését, hasznosan járult hozzá a gazdasági növekedéshez, de a fejlődés során merevvé vált. M a m á r ez a rendszer nem tükrözi helyesen a gyakorlat szükségletét, a kialakult erő­ viszonyokat. U t a l o k például a v a l u t a á r f o l y a m o k rögzítésére, amelynek következtében az árfolyamok elszakadtak a tényleges értékarányoktól. A nemzetközi pénzügyi élet statisztikai mutatóit másként értékelhetjük, ha azokat a rögzített valutaárfolyamon, és másként, ha a szabadon m o z ­ gó árfolyam mellett dolgozzuk ki. Jelenleg, a gyakorlatban nem érvényesülnek szabályok, ami úgy vélem, a folyamatok áttekintését bonyolulttá teszi. A jövőben kialakuló rendszer semmi esetre sem lehet olyan merev, mint ahogy az I M F - n o r m á k által megszabott volt. N a p j a i n k és 1944 között lényeges a különbség. A k k o r az U S A gazdaságilag a világ legkedvezőbb helyzetében levő országa volt, nagy tartalékokkal, óriási exportkapacitással és hitelnyújtó lehetőséggel. Ma sok gazdaságilag erős ország és hatalmas exportőr van, így a korábbi kapcsolatok helyett, egyre inkább a partner-viszony kerül előtérbe, ami kívánatos, és amin feltétlenül m u n k á l k o d n i is kell. Egyelőre nehéz meghatározni, hogy meddig tölt be a dollár ilyen spe­ ciális helyet a nemzetközi pénzügyekben. Személyes véleményem az, hogy a közeljövőben nem v á r h a t ó a dollár speciális helyzetének gyökeres meg­ változása, de természetesen a dollár eddigi kiemelkedő szerepe fokoza­ tosan csökken majd. Ez a folyamat attól is függ, hogy miként dől el az a vita, amely az európai közös valuta megteremtése körül folyik. H a lét­ rejön ez a valuta, akkor a dollárral szorosabbra köthető a partneri vi­ szony. Persze minden közös valuta létrehozása igen bonyolult feladat. Megteremtését, véleményem szerint, meg kell előznie a politikai kapcso­ latok fokozottabb integrálásának. A közös valuta létrehozása csak úgy képzelhető el, ha az államok azt kollektíven garantálják. N o s , amint látjuk — s ahogy Fritz M a c h l u p , amerikai professzor, a N e m z e t k ö z i Közgazdasági Társaság ezen a kongresszuson leköszönt el­ nöke, az ünnepi megnyitón megjósolta — bizonyos értelemben Kelet— N y u g a t dialógusa volt a közgazdászok budapesti világtalálkozója. Igaz, M a c h l u p professzor azt is megjósolta, hogy ebbe a vitába Dél is bele fog szólni, ez a jóslata azonban sajnos nem vált be. Fölszólaltak ugyan olyan közgazdászok is a kongresszuson, akik az úgynevezett h a r m a d i k világból, a fejlődő országokból jöttek Budapestre, ennek hatása azonban messze elmaradt az mögött, amit a „beleszólás" alatt é r t ü n k . Végül, válaszolnunk kell arra az önként adódó kérdésre, hogy hozott-e a kongresszus tudományos eredményt. A válasz csak az lehet, hogy látványos tudományos eredmények nem születtek, ami azonban nem azt jelenti, hogy bizonyos kérdésekben a tudományos felismerésig sem jutott el a k o n g -

resszus. Ellenkezőleg „a világkongresszus tudományos mérlegét azért mondhatjuk p o z i t í v n a k , mert számos felismeréshez és kérdésfeltevéshez jutott el. Kifejezésre jutott például az, hogy a világ közgazdászai fontos szerepet töltenek be a népek sorsának alakulásában. Tevékenységükkel a társadalmi t u d a t és a nemzetközi közvélemény formálásának fontos té­ nyezőivé v á l t a k . K o r u n k b a n az egyes országokban és integrációs t ö m ö ­ rülésekben lezajló gazdasági folyamatok láncreakciószerűen tovagördül­ nek, elősegítve, vagy gátolva más országok és régiók gazdasági fejlődését." Éppen ezért rendkívül fontos feladat a különböző társadalmi-gazdasági rendszerű országok integrációs csoportosulásainak a tanulmányozása, ezen integrációk eltérő természetének és jellegének a megértése. Nincs értelme tehát az olyan vitának, amely a mechanizmusok különbözőségéből ki­ indulva egyiknek, vagy a másiknak a felsőbbrendűségét igyekszik bizo­ nyítani. A cél az, — s ebben valamennyien egyetértettek —, hogy a különböző integrációk jellegének tanulmányozása hozzásegítsen a közöt­ tük levő gazdasági kapcsolatok elmélyítéséhez. Ebben a pillanatban, illetve a jelenlegi nemzetközi helyzetben nyilván ez a legjelentősebb tudományos felismerés.

Kovács József

A GEORGES DOPAGNE NEMZETKÖZI DOKUMENTÁCIÓS ALAP ELSŐ TUDOMÁNYOS SZIMPÓZIUMA Balatonszéplak, 1974. IX. 9—14.

1963-ban 93 700 000, tíz év múlva, 1973-ban már 215 000 000 érkezést regisztráltak világszerte (az International Union of Officiai Travel Organisations adatai). Ez annyit jelent, hogy a hazájuk h a t á r a i t átlépő turisták száma egy évtized alatt 2,3-szeresére nőtt. Ez idő alatt még nagyobb a r á n y b a n , több mint háromszorosára emelkedett a vendéglátó országok idegenforgalmi bevétele (1973-ban huszonkilenc milliárd dol­ lárra rúgott). M i n t h a fél E u r ó p a útra kelt volna 1973-ban, és mintha az utasok egy közepes nagyságú, jómódú ország egész évi költségvetését hagyták volna a fogadó országoknál. K o r á b b a n még csak elképzelni sem lehetett, hogy a turizmus valaha is ilyen tömegméreteket ölt. Egyes országokban, körökben még nem ébredtek rá a turizmus, az ide­ genforgalom hihetetlenül nagy jelentőségére. Örvendetesen nőtt azonban azoknak az országoknak a száma, ahol a legkülönbözőbb fórumok vizs­ gálják különféle nézőpontokból ennek a gazdasági ágnak az igényeit. Egy ilyen szimpóziumon vehettem részt 1974 szeptemberében, a ma­ gyarországi Balatonszéplakon, mint a Jugosz'áv Üjságíró Szövetség turisz­ tikai alosztályának küldöttje. A F I J E T mellett létesült Georges D o p a g n e Nemzetközi Dokumentációs Alap t a r t o t t a itt első tudományos szimpó­ ziumát. (A F I J E T az idegenforgalmi újságírók és publicisták nemzeközi szervezete, csaknem két évtizede jött létre. E u r ó p a országainak többsége a tagja, ezenkívül Amerikában, Afrikában és Ázsiában is v a n n a k már tagjai. A F I J E T egyik alapítója és egyidőben elnöke, a néhány évvel ezelőtt elhunyt Georges Dopagne jeles belga publicista, végrendeletében szép összeget hagyott a szervezet dokumentációs központjának létreho­ zására. 1972-ben a F I J E T rendes közgyűlésén választották meg az A l a p igazgató bizottságát. A széplaki szimpózium volt h i v a t o t t tárgyalni ar­ ról, hogy tulajdonképpen milyen is legyen ez a szervezet; hogyan tegyen eleget alapszabályának, amelyben többek között ez áll: az Alap

célja tudományos és k u t a t ó tevékenység folytatása minden anyagi cél nélkül a nemzetközi idegenforgalom területén, hogy ilyen módon hozzá­ járuljon a turizmus fejlesztéséhez, és megoldásokat találjon a jelentkező problémákra".) A szimpóziumon 14 ország (Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehszlová­ kia, Franciaország, H o l l a n d i a , Jugoszlávia, K a n a d a , Lengyelország, M a ­ gyarország, az N D K , Portugália, Románia, és a Szovjetunió) 40 kép­ viselője volt jelen. Képviseltette magát a F I J (Nemzetközi Újságíró Szövetség), az O I J (Újságírók Nemzetközi Szervezete) és a F I D (Nemzet­ közi Dokumentációs Szövetség) is. A résztvevők az idegenforgalmi tájé­ koztatás nemzetközi tapasztalatairól tanácskoztak két fő beszámoló alap­ ján, melyek címe: A modern idegenforgalmi újságíróval szemben támasz­ tott követelmények, és A turizmus szervezőire és bonyolítóira háruló követelmények. Az első referátumot Vécsey György, a magyarországi idegenforgalmi újságírók szervezetének elnöke t a r t o t t a . Ebből idézek néhány gondolatot: . . . A turizmus mint jelenség lényegében az utóbbi száz évben kelt életre, s a második világháború után öltött hatalmas méreteket. A háború okozta sebek begyógyultak, az emberek tömegesen h a g y t á k el lakhelyüket, hogy más kontinensek, országok, tájak, városok szépségét megismerjék és körülnézzenek idegen tájakon. Ezek már turisták, hisz nemcsak pihenni és üdülni, hanem világot járni is a k a r t a k . A turisták nemcsak a meg­ látogatott ország szép tájaival, műemlékeivel, művészetével, sportlehető­ ségeivel ismerkednek, de arra is törekszenek, hogy a pihenés, szórakozás, tapasztalatgyűjtés során emberi kapcsolatokra is szert t e g y e n e k . . . A turizmus egyben életszemlélet is, hiszen az igazi turista úgy érzi, hogy élete csak a k k o r teljes, ha évről évre rendszeresen útnak indul új tájak, új környezet felé. Éppen ezért nagy feladat vár az idegenforgalmi újságíróra (és publi­ cistára), hiszen szuggesztív leírásokat kell nyújtania olvasóinak u t a z á ­ sairól, amelyek lehetővé teszik, hogy az is általános ismereteket szerezzen és ösztönzést kapjon arra, hogy maga is ellátogasson az újságíró által leírt helyekre . . . A jó újságíró utazását ezrek ismétlik meg; információi, sugalmazásai alapján állítják össze és bonyolítják le útiprogramjukat. Ebben rejlik tehát az újságíró felelőssége: pontos és megbízható infor­ mációkat kell adnia és jó irányba terelnie utazni vágyó olvasóit. Hiteles­ nek kell tűnnie az olvasó előtt, s ezt akkor éri el, ha az olvasó azt ta­ pasztalja, hogy az újságíró írásai érdekesek, hasznosak, ú t m u t a t ó a k . Az újságírónak a bizalommal olvasott cikkek elérésére kell törekednie. N a p ­ jainkban a modern turisztikai újságírás gyakran az irodalmi szinttel h a t á ­ ros. Éppen ezért az újságírónak magas szintű általános műveltséggel kell rendelkeznie, s ezen túl r o v a t á n a k megfelelő szakműveltségre is szüksége

van. Az idegenforgalmi újságírónak különösen földrajzi, történelmi, mű­ vészet- és kultúrtörténeti, meg biológiai szakismeretekre van szüksége. N y e l v e k e t is kell tudnia. Mert amíg az egyszerű turista keresgélhet olyan embereket, akikkel „szót é r t " idegen nyelven, addig az idegenforgalmi újságíró nem nélkülözheti, hogy nem akárki, hanem a legfontosabb, leg­ jelentősebb személyek legyenek informálói. Beszélt még az újságírók „útitársairól": a fényképezőgépről, magneto­ fonról, filmfelvevőgépről, és arról, hogy az újságírónak gondosan elő kell készítenie útitervét. Külön foglalkozott az idegenforgalmon belül újonnan felbukkanó speciális ágazatokkal, mint amilyen a fiatalok turizmusa, az öregek (70 éven felüliek!) turizmusa, a gyógyturizmus stb. Befejezésül egyebek között megállapította: A z idegenforgalmi újságíró a világturiz­ mus egyik szervezője. Tevékenységével az emberiség műveltségének gaz­ dagítását, a szépre való törekvését inspirálja . . . Az idegenforgalmi újság­ író ember- és társadalomépítő tevékenységet is végez; midőn a turizmus ügyét szolgálja, a népek közötti barátságnak, a jóra és szépre törekvő emberiség arcának vonásait is n e m e s í t i . . . A második tézisről (A turizmus szervezőire és bonyolítóira háruló k ö ­ vetelmények) A r t h u r H a u l o t , a belga k o r m á n y idegenforgalmi főbiztosa t a r t o t t vitaindító beszámolót. Egyebek között a következőket fejtette ki: . . . A turizmus az európai államok nagy részének jelentős „ i p a r á g a " , fontos pénzbevételi forrás. A nemzeti jövedelemben is rendkívül jelentős tényező. Az idegenforgalommal foglalkozó újságírók és publicisták leg­ gyakoribb m u n k a p a r t n e r e i a következők: az idegenforgalmi k o r m á n y ­ bizottságok, a turisztikai p r o p a g a n d á t irányító szervezetek, az idegen­ forgalmi hivatalok, vállalatok, ügynökségek, irodák, turisztikai képvisele­ tek és nem utolsó sorban az újságíró szövetségek. (A F I J E T szervezetei mindenkor kapcsolatban állnak az egyes újságok újságíró szövetségeivel.) A fogadó szervek és a turisztikai újságírók közötti kapcsolat alakulása: az odautazás előtti időszakban alaposan fel kell készülni az útra, a fenti szervek feladata az előzetes információ és programnyújtás. Az o t t - t a r t ó z ­ kodás során ugyancsak az ő feladatuk a fogadás és a segítségnyújtás (csoportosan, vagy egyénileg), az újságíró végigvezetése a p r o g r a m o n . (Itt egy érdekes, sokunk által ismert, de eddig még meg nem fogal­ mazott tételt is kifejtett: az idegenvezetés egy újságíró számára nem lehet azonos azzal, ami az átlagturistáknak megfelel. R ö v i d e n : az újságíró számára a legjobb informátor egy másik újságíró.) A látogatás, az utaztatás végén célszerű, ha a fogadó még egyszer találkozik az újságíróval, akár fehérasztalnál és munkajelleggel. Az erre való felkészülésnél biztosítani kell még a lehetőséget és a módot arra, hogy az újságíró számára az esetleg hiányos dokumentációt kiegészítsék, képanyaggal ellássák. (Ez még a k k o r is szükséges, ha az újságíró maga

is fényképez, hiszen az idő és a körülmények nem teszik mindig lehetővé, hogy teljes értékű anyagot készítsen.) Végül az újságíró, a publicista távozása u t á n : a h a z a u t a z ó vendéggel hazaérkezése u t á n is tartani kell a kapcsolatot. Biztosítani kell, hogy a meghívó szervek hozzájussanak a vendég otthoni publikációihoz. A meghívott pedig etikailag felelős, hogy valóban publikáljon, és közölt írását eljuttassa a meghívóihoz. Részben ettől függ, hogy ismét p r o g r a ­ mon kívánják-e tartani az újságíró újabb meghívását.

A két tézis megvitatása során sok érdekes kérdés merült fel. Szó volt például arról, hogy milyen is legyen a Brüsszel székhellyel m á r m ű k ö d ő Dokumentációs Alap, amolyan a d a t b a n k - e vagy más. K o m p u t e r i z á l t le­ gyen-e, és milyen nyelven (nyelveken) vagy csak l y u k k á r t y á s módszerrel rögzített a d a t o k a t t a r t a l m a z z o n . T o v á b b á : milyen időközönként újítsák fel a d a t t á r á t , és hogyan legyen az hozzáférhető az érdeklődő újságíró számára. Más téma: „ A turizmus útlevél a békéhez" — 1967-ben, a nemzetközi idegenforgalmi esztendő kapcsán az U N E S C O így h a t á r o z t a meg a turiz­ mus jelentőségét és feladatát. Az idegenforgalom hozzásegít ahhoz, hogy az emberek milliói egymást megismerjék; a tömegek közötti közeledést, a népek közti barátságot, végső fokon a béke ügyét szolgálja. E n n e k jegyében kell beszélni a turizmus emberi arculatáról, ami a n n y i t jelent, hogy emberközelségbe v o n z z á k a turistát. A turizmus gazdagítja az emberek ismeretkörét, tájékozottságát. Az utazások révén m i n d i n k á b b közkinccsé válik a világ művészete; a m ú ­ zeumok, a műemlékek, a hangversenyek látogatása ma m á r ott szerepel szinte minden turisztikai út programjában. Az újságíró feladata, hogy ezekről is publikáljon, és így társadalmi és emberformáló tevékenységet végezzen. Összefoglalva ezt a gondolatsort: a turizmus nemcsak a népek közti barátságnak óriási hatóereje, hanem a szépre, jóra t ö r e k v ő em­ beriség új arculatának formálója is. Gazdasági tekintetben is nagyon fontos a turizmus, m e r t : millióknak ad m u n k a a l k a l m a t ; új jövedelmi forrásokkal gazdagítja az országokat; kedvezően befolyásolja az egyének vásárlási képességének jó irányú hasz­ nosítását; formálja a világ közlekedését, hiszen a repülés, a gépkocsi- és autóbuszgyártás soha nem nőtt volna ilyen a r á n y o k b a n ; sokszoros bevé­ teli és fejlődési lehetőséget nyújt a vendéglátóiparnak és egyben kultu­ ráltabb tevékenységre buzdítja, akárcsak a kereskedelmet, amely a t u r i z ­ mus révén nagyobb forgalmat bonyolít le. Különleges üzletágakat termel

ki, mint a kempingezés, valamint a kemping- és hasonló cikkeket gyártó ipar. Megoldásra v á r ó feladatok: a szezon széthúzása, amire közösen kell törekedniük az idegenforgalmi szerveknek az újságíróknak. Szellemi és anyagi érdek egyaránt, hogy az átutazások során minél változatosabb p r o g r a m o t adjanak a turistáknak. Szükséges tehát az idegenforgalmi szer­ vek jó együttműködése az újságírókkal; egy magas szintű értékes p r o ­ p a g a n d a l á n c az információk létrehozására. Az U N E S C O sugalmazta, hogy nemzetközi érdekű akció szolgálatába kell állítani az együttműködés adta lehetőségeket, ezek közül is kiemelve a veszélyeztetett műemlékek, műemlékvárosok megmentésének ügyét, az egyes nemzetek sajátos természeti és kulturális kincseinek védelmét, a népek folklórjának a sallangoktól való megtisztítását, azok klasszikus értékeinek megismertetését és védelmét.

A szimpózium teljes anyagát kinyomtatják, addig is a következő öszszefoglalót terjesztették elő: A sok kifejtett téma közül azokat emeljük ki, amelyek tudományos szempontból a legfontosabbak: az idegenforgalmi újságíró meghatározása; az idegenforgalmi újságírók sajátos szakmai képzése és nélkülözhetetlen tulajdonságai; az idegenforgalmi újságírás és az újságírás többi formája közti különbség; az idegenforgalmi újságírás szakmai és emberi etikája; a tömegturizmus fontosságának hangsúlyozása. Az idegenforgalmi újságíróra háruló kötelességek és feladatok: a fele­ lősségtudat, az informátorokkal fenntartott komoly és elmélyült kapcso­ latok szükségessége; a munkájában nélkülözhetetlen irodalmi aspektus; a turizmus „kereskedelmi" vonatkozásaival kapcsolatos magatartás. Az idegenforgalmi újságírónak hozzá kell járulnia a tudás és az em­ beri kultúra elterjesztéséhez. Ú r r á kell lennie az ideológiai különbségek miatt olykor adódó nehéz helyzeten. Végül feladata az emberek és orszá­ gok kölcsönös megértésének kibontakoztatása és munkálkodás a békéért.

A kerekasztal-beszélgetések során kiderült, hogy nemcsak európai, de világviszonylatban is egyedülálló a J U S Z idegenforgalmi szekciójának tevékenysége, pontosabban az, hogy 1963 óta minden év májusában Makarskán megrendezik a turisztikai újságírók országos találkozóját, amely immár négy éve nemzetközi jellegű. (Ezekre a találkozókra mintegy két­ száz személy szokott eljönni, s minden évben két-három időszerű témáról

folyik a vita. 1974-ben például az egyik téma a nemzetközi energiavál­ ságnak a turizmusra gyakorolt hatása volt.) Újabban az egyes köztár­ sasági szekciók is szerveznek ilyen összejöveteleket — Szerbiában nyolc, Bosznia-Hercegovinában öt ilyen találkozót t a r t o t t a k már. Ezek is hoz­ zásegítenek, hogy a más vidékekről való kollégák szervezetten és jól elő­ készítve, alapos betekintést nyerjenek a számukra kevésbé ismert, vagy az újabban „felfedezett" helységek, körzetek, vidékek idegenforgalmi le­ hetőségeibe, perspektívájába, a gyakorlatban megvalósítva a mostani szimpóziumon kifejtett tételt, hogy „az újságíró számára a legjobb infor­ mátor egy másik újságíró".

Dušan Popović

A JUGOSZLÁV KOMMUNISTA SZÖVETSÉG TIZEDIK KONGRESSZUSA*

P á r t u n k harcában és fejlődésében minden eddigi kongresszus jelentős ese­ mény volt. A háború utáni kongresszusok nagy hatással voltak népeink föderatív közösségének életére. A X . Kongresszus megtartásának idő­ pontját tekintve, nemzetközi visszhangja és országunk fejlődésére való hatása alapján kiemelkedő helyet foglal el. „ P á r t u n k történelmében ez volt a leghatékonyabb kongresszus " — m o n d t a Tito elvtárs. A J K S Z X . Kongresszusának jelentősége a jugoszláviai kommunisták egységének h a t á r o z o t t kinyilvánításában m u t a t k o z o t t meg. Ez az egység világosan meghatározott irányvonalon alapszik, azon, hogy tovább erő­ sítjük a szocialista önigazgatást, azon, hogy még szorosabban összefűzzük soknemzetiségű közösségünket és azon, hogy növeljük el nem kötelezett politikánk tekintélyét. Ezzel az irányvonallal véget v e t e t t ü n k megannyi dilémának és megteremtettük a feltételeket arra, hogy a Jugoszláv K o m ­ munista Szövetség programcéljainak a gyorsabb megvalósítására összpon­ tosíthassuk minden erőnket. A gyors anyagi és társadalmi fejlődés megteremtette a szocialista ö n ­ igazgatási viszonyok fejlődésének feltételeit. A I X . és X . kongresszus között azonban felütötték fejüket azok az önigazgatásellenes törekvések és jelenségek, amelyek a szocializmus építésének abban a szakaszában jelentkeznek, amelyben ez a társadalmi rend még nem teremtette meg saját anyagi és társadalmi alapját. A Kommunista Szövetség felismerte ugyan ellenségeit és megindította ellenük a harcot, azonban sokáig nem volt egységes ebben a harcban, ami ez esetben a frakciózáshoz, a nacio­ nalizmus és a technobürokratizmus erősödéséhez vezetett. Ezek az erők úgy hatalmasodtak el, hogy a dolgozótól elidegenítették az eszközöket, * A z írást a S A V R E M E N O S T

1974. j ú l i u s — a u g u s z t u s i s z á m á b ó l v e t t ü k

át.

a társadalmi újratermelés eszközeivel és funkcióival való rendelkezés jogát. Az ezekkel a fogyatékosságokkal való leszámolásnak, és a Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetség cselekvőkészsége és egysége fokozódásának d ö n t ő pillanata a J K S Z Elnökségének 1971. decemberében megtartott 2 1 . ülé­ sével következett be. Ezzel az üléssel minden köztársaságban és t a r t o ­ m á n y b a n átfogó harc kezdődött Tito elvtárs forradalmi i r á n y v o n a l á n a k érvényesítéséért. Az összeütközés középpontjában a szocializmus kulcs­ kérdései voltak, a munkásosztály közvetlen és történelmi érdekei, a jugo­ szláviai nemzetek és nemzetiségek közössége fennmaradásának és jövőjé­ nek a kérdései. Ezekben az eseményekben a Jugoszláv Kommunista Szö­ vetség mozgósította a legszélesebb társadalmi rétegeket, erős támaszra talált a munkásosztályban, amely a m u n k a felszabadításáért folytatott harc legszámottevőbb résztvevője. A J K S Z ezáltal ismételten bebizonyí­ totta élgárda szerepét a szocialista önigazgatás fejlesztésében. A J K S Z Elnöksége 2 1 . ülésének alapvető elhatározásait a J K S Z I I . Választmányi Értekezletének akcióprogramja fejlesztette tovább 1972 januárjában. Ez azt jelentette, hogy a p á r t h a t á r o z o t t a n a munkásosztály felé fordult, és ez az elhatározás a közvetlen együvé tartozás újabb szer­ vezési formáit alakította ki a Jugoszláv Kommunista Szövetség és a munkásosztály viszonyában. A kommunista munkások a k t í v á i n a k meg­ alakítása, és azok a politikai akciók, amelyeket a J K S Z I I . Választmá­ nyi Értekezlete után vezettünk, azt eredményezték, hogy a munkások egymás után tértek vissza a p á r t b a , javult a Kommunista Szövetség szo­ ciális összetétele, a dolgozók legszélesebb rétegei indultak a frakciózók, a nacionalisták és a liberalista erők elleni harcba. 1972 szeptemberében Tito elnök és a J K S Z Elnöksége Végrehajtó I r o ­ dájának levele a forradalmi irányvonal érvényesítéséért indított harc jobb megszervezésére, nagyobb következetességre és a hatékonyság növelésére serkentett bennünket. A J K S Z X . kongresszusának tényleges előkészületei valójában a J K S Z Elnökségének 2 1 . ülésével kezdődtek. A Jugoszláv Kommunista Szövetség nem f o l y t a t h a t o t t volna olyan sikeres harcot a liberális erők, a nacionalisták, és a frakciózók ellen, ha a kongresszus előtti időszakban nem h a t á r o z z a meg a J K S Z p r o g r a m ­ jának az érvényesítéséért folyó küzdelem közvetlen céljait. Az eszmei­ politikai akciónak ezt a konkrét programját t a r t a l m a z z a a J S Z S Z K Al­ k o t m á n y a és a J K S Z X . kongresszusának álláspontjait és h a t á r o z a t a i t előkészítő Platform. Ezek azok az eszmei-politikai keretek, amelyekben a köztársaságok és t a r t o m á n y o k K o m m u n i s t a Szövetségei küzdöttek a forradalmi irányvo­ nalon alapuló egység megteremtéséért. Ennek a harcnak a jelentős szaka-

szait képezik a köztársasági kongresszusok és a t a r t o m á n y i tisztújító értekezletek. A X . kongresszus Tito elvtárs forradalmi i r á n y v o n a l á n a k a történelmi győzelme volt, erőteljesen megmozgatott minden h a l a d ó erőt, abban az irányban, hogy a Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetség veze­ tésével k i t a r t ó a n küzdjön a szocialista önigazgatás további fejlesztéséért és h a z á n k el nem kötelezett politikája tekintélyének növeléséért. Vajdaság Kommunista Szövetsége szintén hozzájárult Tito elvtárs for­ radalmi i r á n y v o n a l á n a k győzelméhez és a Jugoszláv K o m m u n i s t a Szö­ vetség egységének erősítéséhez. A Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetségen belüli frakciózás elleni harcban, a Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetség, vala­ mint a Szerb K o m m u n i s t a Szövetség egységének fokozásáért folytatott küzdelemben különösen jelentős a Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetség T a r ­ tományi Bizottságának 1973. január 25-én m e g t a r t o t t 52. ülése és az 1973. júniusában megtartott 56. ülése. Vajdaság K o m m u n i s t a Szövetsége a Tito elvtárs irányvonalán alapuló szilárd egységbe tömörülve h a l a d t a J K S Z X . kongresszusa felé, ma pedig széles körű tevékenységet fejt ki a kongresszusi álláspontok és h a t á r o z a t o k minél alaposabb és követke­ zetesebb végrehajtása érdekében. Tito elvtárs a kongresszuson m o n d o t t beszámolójában hangsúlyozta, hogy egyik legnagyobb sikerünk a munkásosztály létszámának gyors n ö ­ vekedése és szerepének erősödése a társadalmi élet minden területén. A társadalmi szektorban 4 millió 300 000 ember dolgozik, vagyis a m u n k a ­ képes lakosság fele itt keresi meg kenyerét. Gyökeresen megváltozott a foglalkoztatottak képzettségi összetétele. A foglalkoztatottak több mint 60 százalékának középiskolai, főiskolai vagy egyetemi végzettsége, szak­ képzett vagy magasan szakképzett dolgozói minősítése v a n . Az 1970. évre v o n a t k o z ó a d a t o k szerint a társadalmi szektorban fog­ lalkoztatott 3 millió 854 000 dolgozó közül 2 millió 659 000, azaz 69 százalékuk szakképzettséggel rendelkező termelőmunkás. Ezek közül a legtöbben (2 507 000) a gazdaságban dolgoznak, ez a gazdaság társadalmi szektorában foglalkoztatottak 79,5 százaléka. Ez az a d a t egyben azt is jelenti, hogy a gazdaság társadalmi szektorában foglalkoztatottak négy­ ötöde minden mérce szerint a munkásosztályhoz tartozik. H a azt vesszük figyelembe, hogy az össztermelés több mint 80 százalékát a gazdaság társadalmi szektora állítja elő, akkor meggyőződhetünk róla, hogy a munkásosztály a társadalmi termelés alapvető hordozója és a társadalmi jövedelem legjelentősebb megteremtője. Munkásosztályunk nemcsak szám­ belileg erős, hanem összetételében és politikai felkészültségében is. Ezek a tényezők rendkívül fontosak ahhoz, hogy helyesen értelmezzük a tár­ sadalmi-politikai rendszer alkotmányos változásait. „Az új A l k o t m á n n y a l gyökeres változásokat hajtottunk végre politikai rendszerünkben" — m o n d t a Tito elvtárs kongresszusi beszámolójában.

„Ezeknek a változásokak az az értelme, hogy általuk biztosítsuk a m u n ­ kásosztály és általában a dolgozó emberek döntő befolyását a hatalom gyakorlásában, a társadalmi ügyek intézésében, valamint, hogy az egyen­ rangúság és szolidaritás elve alapján tovább tökéletesítsük a nemzetek és nemzetiségek közötti viszonyokat, és hogy tovább fokozzuk a köztár­ saságok és autonóm t a r t o m á n y o k felelősségérzetét saját fejlődésükért, a közös fellendülésért. A z önigazgatás ezzel a társadalmi-gazdasági és p o ­ litikai viszonyok átfogó rendszerévé válik. A szocialista önigazgatási demokrácia a proletariátus d i k t a t ú r á j á n a k sajátos formájaként érvénye­ sül. Ebben nyilvánul meg szocialista f o r r a d a l m u n k fejlődésének folyto­ nossága, amely 1941-ben az első népfelszabadító bizottságoknak, mint az új n é p h a t a l o m demokratikus önigazgatási formáinak a megalapításával kezdődött." Legfontosabb kötelezettségünk, a J K S Z X . kongresszusa álláspontjai­ nak és h a t á r o z a t a i n a k a megvalósításában, a J S Z S Z K A l k o t m á n y á n a k érvényesítése. Ebből erednek a J K S Z és a többi társadalmi-politikai szer­ vezet összes feladatai életünk és tevékenységünk minden területén. A J S Z S Z K A l k o t m á n y á n a k érvényesítése egyúttal a J K S Z p r o g r a m ­ jában lefektetett célok megvalósításáért folyó harc is. A J K S Z X . kongresszusa külön akciójellegű h a t á r o z a t o t fogadott el a Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetségnek a J S Z S Z K A l k o t m á n y a érvénye­ sítésével kapcsolatos időszerű eszmei-politikai feladatairól. A J K S Z K ö z p o n t i Bizottsága Elnökségének Végrehajtó Bizottsága ak­ ciót kezdeményezett, hogy a központi, tartományi és községi p á r t b i z o t t ­ ságok keretében a J S Z S Z K A l k o t m á n y á n a k érvényesítésével megbízott testületet alapítsanak, amelyben helyet k a p n a k a társadalmi-politikai szer­ vezetek, a képviselő-testületek és végrehajtó szerveik, a k a m a r á k és más testületek képviselői, akiknek az lesz a feladatuk, hogy serkentsék, figye­ lemmel kísérjék és irányítsák a J S Z S Z K A l k o t m á n y á n a k érvényesítését. H a s o n l ó egyeztető bizottság alakul a J K S Z K ö z p o n t i Bizottsága Elnök­ ségének Végrehajtó Bizottsága keretében is. Ezeknek a bizottságoknak az új a l k o t m á n y o k érvényesítésére törekvő, akcióképes, operatív testület­ ként kell m ű k ö d n i ü k . A politikai rendszer legjelentősebb változása a küldöttrendszer beve­ zetése a társadalmi döntéshozatal minden területén, vagyis olyan rend­ szernek a meghonosítása, amely lehetővé teszi, hogy a munkásosztály, illetve a dolgozók közvetlenül részt vegyenek a társadalmi ügyek inté­ zésében. Az elmúlt képviselőházi választásokban több mint százezer kül­ döttséget, azaz kb. egymillió küldöttet választottunk meg. Ezek közül a társult m u n k a alapszervezeteiben 37 ezer küldöttséget, azaz kb. 390 ezer küldöttet választottunk meg, ezeknek majd k é t h a r m a d a közvetlen ter­ melő. Most az a kötelességünk, hogy érvényesítsük a küldöttrendszer lé-

nyegét: hogy a társult dolgozók minél közvetlenebbül hozzák meg és hajtsák végre a társadalmi h a t á r o z a t o k a t , hogy egyesítsük az igazgatás és a m u n k a funkcióit, hogy minden szinten, a társult m u n k a alapszer­ vezetektől kezdve a szövetségi központokig jól működjön a k ü l d ö t t r e n d ­ szer. A r r a van szükség, hogy kifejezésre jusson a dolgozók közvetlen érdekeltsége a jövedelemszerzés és a piaci gazdálkodás iránt, és arra, hogy ez az érdekeltség az osztályjellegű, távlati politika átfogó és szerves részévé váljon. „ A küldöttrendszer révén, főleg akkor, amikor még nem eléggé fejlett, a különféle részérdekek, lokalista és önző törekvések is kifejezésre j u t h a t n a k , és ezek a szocializmus fejlesztése szempontjából éppen olyan károsak, mint a közös érdekek b ü r o k r a t a - a d m i n i s z t r a t í v meghatározása" — figyelmeztetett Tito elvtárs a kongresszuson. „Sőt, mi több, azzal is számolnunk kell, hogy az antiszocialista b ü r o k r a t a ­ technokrata és álliberális erők megpróbálnak visszaélni a küldöttrend­ szer adta lehetőségekkel, méghozzá olymódon, hogy az egyes önigazgatási szervezetekben, vagy közösségekben demagóg fellépésükkel saját céljaik elérésére használják ki a dolgozók egyéni érdekeit." Ezért a Szocialista Szövetség és a Szakszervezeti Szövetség egyik legfontosabb feladata a küldöttrendszer megszilárdítása. A Szakszervezet külön feladata, hogy tagságát a társult m u n k a alapszervezetek küldöttségeiben és a társadalmi­ politikai tanácsok munkájában való tevékenyebb részvételre serkentse, hogy önigazgatási megegyezések és társadalmi megállapodások által tevé­ kenyen részt vegyen a társult m u n k á b a n jelentkező összeütközések és vitás kérdések rendezésében. Az egyik alapvető feladatunk az, hogy küzdjünk a társult m u n k a alapszervezeteken belüli olyan viszonyok megteremtéséért, amelyek le­ hetővé teszik, hogy megvalósuljon az az alkotmányos elv, amely szerint a dolgozó elidegeníthetetlen joga a munkafeltételekkel és eszközökkel, valamint a m u n k a eredményével való rendelkezés joga, és hogy a társult m u n k a alapszervezete legyen az a központ, ahonnan a munkásosztály és a társult m u n k a döntő befolyást gyakorol, a társadalmi viszonyokra. A társult m u n k a alapszervezetek létrehozása után, most az a feladat vár ránk, hogy megszüntessük az e téren észlelt negatív jelenségeket, amilyen például a társult m u n k a alapszervezetek megalapításához való formális­ jogi viszonyulás, vagy társult m u n k a alapszervezetek túlméretezett át­ szervezése, ahol a dolgozók a jelenlegi körülmények mellett képtelenek megvalósítani a l k o t m á n y a d t a funkcióikat. Meg kell tovább akadályoz­ nunk, hogy kisajátítsák a társult m u n k a alapszervezetek jogait az össze­ tett társult m u n k a szervezetekben és a társulás más formáiban stb. Az ilyen jelenségek alapjában véve a szervezkedés technobürokrata és monopolisztikus elképzeléseit, a vállalkozó-tulajdonosi szellemet tükrözik. Annak alapján, hogy a társult munka alapszervezetekben megteremtett

társadalmi eszközök és jövedelem egyben a teljes társadalmi m u n k a ered­ ménye is, a társult m u n k a alapszervezetek döntéshozatalában résztvevő dolgozó egyúttal a többi társult m u n k a alapszervezet dolgozóinak és egész t á r s a d a l m u n k n a k tartozik felelősséggel döntéseiért. Ezért az önigaz­ gatási termelési viszonyok lényegének az érvényesítéséért folyó küzdelem rendkívül szövevényes és megnövekedett kötelezettségeket ró a K o m ­ munista Szövetség szervezeteire. Az elmondottak ismeretében a legfontosabbnak a munkatöbbletről való döntést tartjuk, a dolgozónak azt a jogát, hogy a társult m u n k a alapszervezetben döntsön az összjövedelemről, és hogy a bővített újrater­ melés hordozója legyen. Azonban még mindig nem alakult ki a kellő egyensúly a termelés, valamint a kül- és belkereskedelmi vállalatok, b a n ­ kok, biztosító intézetek, különféle érdekközösségek és társadalmi-poli­ tikai közösségek között. A b b a n a küzdelmünkben, hogy a munkatöbbletet ne idegeníthessék el a dolgozóktól, hanem az képezze h a t a l m á n a k a l a p ­ ját, a legerélyesebben le kell t ö r n ü n k a gazdasági hatalom önállósult köz­ pontjainak a fenntartására irányuló törekvéseket, és azt kell elérnünk, hogy megszüntessük az ún. állami tőkét és az eszközök elidegenítésének más formáit, és hogy ezeket az eszközöket az önigazgatási alapon társult m u n k a intézményeinek a hatáskörébe tegyük át. Ezzel párhuzamosan felmerül az eszközök felhalmozódásának kérdése, tudva azt, hogy az eszközök koncentrálása egyébként is szükséges. Az akkumulációs eszkö­ zöket azokban a társult m u n k a alapszervezetekben is fel lehet használni, ahol előállították őket, de ez nem okvetenül fontos, az eszközök kon­ centrálását minden esetre a társult m u n k a alapszervezeténél kell kezdeni, az eszközöket a társult m u n k a alapszervezeteknek kell társítaniuk, de nem szabad kivonni őket a társult m u n k a befolyása alól. A b a n k o k n a k és más intézményeknek a társult m u n k á t kell szolgálniuk, nem engedhető meg többé, hogy a társult m u n k á n kívül h a l m o z z á k fel az eszközöket és teljesen önkényesen rendelkezzenek velük. Az önigazgatási viszonyok következetes fejlesztésével és a dolgozók társadalmi-gazdasági helyzetének megszilárdításával kellő alapokat terem­ tettünk a nemzetek és nemzetiségek közötti egyenrangúság további fej­ lesztésére és gazdagítására, a köztársaságok és t a r t o m á n y o k teljes egyen­ rangúságának kiépítésére, Jugoszlávia nemzetei és nemzetiségei testvéri­ ségének-egységének további megszilárdítására. Tito elvtárs kongresszusi beszámolójában rendkívül világosan meghatározta a nemzeti és az osz­ tályérdek viszonyát: „ A m i n t szocialista, önigazgatási viszonyainkban a munkásosztály kiharcolja azt, hogy a nemzet uralkodó osztályává váljon, osztályérdekei azonosulnak a nemzet érdekeivel, u g y a n a k k o r a nemzet érdekei a munkásosztály érdekeit fejezik ki. Éppen ezért helyezzük mi a nemzetek egymás közötti viszonyait önigazgatási alapokra, vagyis olyan

alapokra, amelyek a munkásosztályon belüli viszonyokat is meghatároz­ zák." A nemzetek egymás közötti viszonyával, főleg a nemzeti kisebbségek­ hez, illetve a nemzetiségekhez való viszonyulással kapcsolatos álláspon­ tok elmélyítése érdekében Tito elvtárs síkraszállt teljes egyenrangúságu­ kért, nemzeti létük kiteljesüléséért, szembeszegült a beolvasztási politika ellen, hangsúlyozta a helyes irányvétel fontosságát nemzeteink és nem­ zetiségeink testvériségének és egységének elmélyítésében, és kiemelte a nemzeti kisebbségeknek azt a szerepét, amelyet a szomszédos országok­ kal való közeledés és együttműködés bővítésében töltenek be. „Ezektől az elvektől vezérelve, gyakorlatunk kellő feltételeket teremt arra, hogy a történelem l o m t á r á b a dobjuk a nemzetek egymás közötti viszonyának az erőszakos megoldására, az országhatárok ilyen célú „kiigazítására" irá­ nyuló háborús eszközöket. Az ilyen eszközök igénybevétele helyett ez a gyakorlat arra teremt feltételeket, hogy a nemzetek közötti viszonyokat az emberek a társadalomban és a termelésben elfoglalt helyzete tényleges megváltoztatásával, a m u n k a felszabadításával és az emberek közötti egyenrangúság megteremtésével rendezzük." A szocialista forradalom megváltoztatta az országot és gyorsan n ö ­ velte anyagi gazdagságát. A társadalmi tulajdonban levő termelőeszközökkel állítjuk elő a tár­ sadalmi össztermék több mint 82 százalékát, ennek a termelésnek a reális értéke ötször több mint 25 évvel ezelőtt volt. Valamivel kevesebb, mint egy h ó n a p alatt az ipar ma többet termel, mint 1939-ben. A szocialista önigazgatás rendszerének bevezetése óta, vagyis az elmúlt két évtized­ ben, a társadalmi termék átlagosan évi 7,7 százalékos növekedést ért el. Az elmúlt húsz év alatt két és félszeresére nőtt a foglalkoztatottság. Majd 3 millió új munkahelyet n y i t o t t u n k . A mezőgazdasági termelés megkétszereződött, ha pedig a mezőgazdasági termeléssel foglalkozók számát vesszük figyelembe, akkor megháromszorozódott; a megművel­ hető földterületek 15 százalékán a társadalmi szektor a piaci feleslegnek majdnem felét, a kooperációval együtt pedig k é t h a r m a d á t állítja elő. A nem mezőgazdasággal foglalkozó lakosság száma majd nyolc millióval növekedett, a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság száma pedig k b . há­ rom millióval csökkent. A mezőgazdasággal foglalkozó lakosság részvé­ tele az összlakosság összetételében 1953-ban 67 százalék volt, 1971-ben 38 százalékra csökkent. A városi jellegű településeken közel 5 millióval több ember él ma, mint 25 évvel ezelőtt. K b . 30 ezer km új k ö z u t a t és vasutat építettünk, vagy korszerűsítettünk. 1939-hez képest a kereskedel­ mi hajóflotta kapacitása négyszeresére bővült. A külkereskedelmi árufor­ galom tizenötször nagyobb, a társadalmi termékben 25 százalékkal vesz részt. 1972-ben az ipari termékek kivitele eléri az összkivitel 85 száza-

lékát. Az egy főre jutó áramfogyasztás 1939-hez képest hetvenötször több lett. Jugoszlávia a vezető idegenforgalmi országok között van E u r ó ­ p á b a n . Az értelmiségi dolgozók száma hétszeresére növekedett. Jugoszlá­ via köztársaságaiban és t a r t o m á n y a i b a n 10 egyetemi központ működik, napjainkban csak Kosovo t a r t o m á n y b a n több egyetemi hallgató van, mint a háború előtt egész Jugoszláviában. „Sikereink jelentőségét növeli az a tény, hogy komolyabb belső megrázkódtatások rélkül értük el őket. Ez rendszerünk helyességéről és életképességéről, a szocializmus építésére választott u t u n k igazoltságáról t a n ú s k o d i k " — m o n d t a Tito elvtárs kong­ resszusi beszámolójában. Tito elvtárs beszámolója és a kongresszusi h a t á r o z a t o k hangsúlyozzák, hogy az elkövetkező időszak egyik legfontosabb feladata a termelés és a munkatermelékenység gyorsabb növelése. Mivel a kongresszusig nem készítettünk távlati fejlesztési terveket, a küldöttek, követelték, hogy mielőbb készítsék el őket. A Jugoszláv Kommunista Szövetség most min­ den politikai tényezőt mozgósít, hogy mielőbb egységesítsék elképzelé­ seiket Jugoszlávia anyagi termelő erőinek távlati fejlesztéséről. A J S Z S Z K A l k o t m á n y a meghatározza a társult m u n k a szerepét a megeggyezés és megállapodás folyamatában, továbbá a köztársaságok és tar­ t o m á n y o k helyét és felelősségét saját közösségük és az egész jugoszláviai közösség fejlesztésében; a tudományos intézményekben és közigazgatási szervekben jelentős m u n k á t végeznek az 1976-tól 1980-ig terjedő időszak fejlesztési terveinek a kialakításán. Ezt a m u n k á t most kell elvégeznünk, amikor a világgazdaság áramlataiban nagy megrázkódtatások, és az ezzel járó szociális forrongások észlelhetők: olyan válság közepette kell elké­ szítenünk terveinket, amikor a világgazdaság árucsereforgalmának öszszetételében és értékrendszerében jelentős változások mennek végbe. Ez megköveteli, hogy a világgazdaság áramlataival összhangban elsődleges szükségletnek tekintsük az energia, az élelem és a nyersanyag termelést. E z t olyan feltételek közepette kell elérnünk, amikor a lelassult mező­ gazdasági fejlődésnek, az elégtelen energia és nyersanyag termelésnek va­ gyunk tanúi, amikor világszerte fokozódik az infláció, amelytől a mi országunk sem mentes, és amikor termelési és fogyasztási, valamint kivi­ teli és behozatali mérlegünkben negatív áramlatok érvényesülnek. A távlati fejlesztési terv elképzelései kellő feltételeket teremtenek majd ahhoz, hogy gazdaságpolitikánkban ne csupán ideiglenesen és prakticista módon próbáljuk rendezni a gazdaság megszilárdításának kérdéseit. Erről a kérdéscsoportról egyébként a kongresszus külön h a t á r o z a t b a n foglalt állást. A Jugoszláv Kommunista Szövetség csak úgy végezheti el két alapvető feladatát (a J S Z S Z K A l k o t m á n y á n a k érvényesítését és a gazdaság távlati fejlesztési tervének kialakítását), ha mozgósítja minden alkotóképességét,

és ha minden köztársaságban és t a r t o m á n y b a n tevékeny részvételre kész­ teti a dolgozók legszélesebb tömegeit. Ebből adódik az a szükséglet, hogy a Szocialista Szövetségnek és a Szakszervezetnek is tevékenyen ki kell vennie részét a m u n k á b a n , a J K S Z X . kongresszusa h a t á r o z a t a i n a k a végrehajtása érdekében szoros együttműködést kell teremteniük a képvi­ selőházakkal. A Szakszervezet és az Ifjúsági Szövetség tevékenységének fellendüléséhez nagymértékben hozzájárul majd a két szervezet soron­ következő kongresszusa. Az általános honvédelem, a közbiztonság és az önvédelem fejlesztése terén szintén jelentős és felelősségteljes feladatok v á r n a k ránk az elkö­ vetkező időszakban. Erről a kongresszus külön h a t á r o z a t o t hozott. A kongresszus más akciójellegű h a t á r o z a t o k a t is elfogadott, a Jugo­ szláv Kommunista Szövetség feladatairól a mezőgazdaság szocialista ön­ igazgatási megszervezésében és fejlesztésében, a szociálpolitikában, a foglalkoztatásban, a lakáspolitikában, a nevelés és oktatás szocialista, önigazgatási átszervezésében, a k u l t ú r á b a n és a t u d o m á n y fejlesztésében. Mindegyik h a t á r o z a t felsorolja a p r o b l é m á k a t és világosan meghatározza a feladatokat. Ezek alapján azonnal hozzá kell látni a h a t á r o z a t o k b a n lefektetett célok megvalósítására irányuló akcióprogramok elkészítéséhez. A J K S Z X . kongresszusa nemzetközi viszonylatban is rendkívül nagyjelentőségű. Beszámolójában Tito elvtárs elemezte a nemzetközi életben végbemenő változásoknak és Jugoszlávia külpolitikájának a lényegét. Külön figyel­ met szentel a második világháború népfelszabadító jellegének és a z o k n a k a pozitív hatásoknak, amelyeket a nemzetközi viszonyok alakulására gyakorolt. Az időszerű nemzetközi áramlatokból kiindulva, részletesen elemzi az el nem kötelezett és a fejlődésben levő országok szerepét, a világméretű el nem kötelezettségi mozgalom politikáját. A beszámolónak ez a része világszerte nagy érdeklődést v á l t o t t ki. „ A z el nem kötelezett­ ség politikája, amely a felszabadulásért folytatott harcból, az imperializ­ mussal és az idegen uralommal szembeni ellenállásból, a népeknek és az országoknak a függetlenségre, egyenjogúságra és a szabad fejlődésre irá­ nyuló elmélyült törekvéseiből nőtt ki, egyre fontosabb szerepet játszik a nemzetközi viszonyokban " — m o n d t a Tito elvtárs kongresszusi beszá­ molójában. Az el nem kötelezettség politikája társadalmi-történelmi lé­ nyege szerint imperialista- és egyeduralomellenes, és ezért nem eszköze senkinek, nem is lehet az, és n e m is tartaléka bárkinek és bármiféle politikának. Elnökünk hangsúlyozta a világ szocialista országainak és más szocia­ lista erőinek jelentőségét azokban a nemzetközi á r a m l a t o k b a n , amelyek a nemzetközi viszonyok h a l a d ó jellegű változásaira törekszenek. A be­ számolóban külön helyet k a p o t t a szocialista országok egymás közötti

viszonya és ennek kihatása a világbékéért folytatott harcra. „ A szocia­ lista országok nem erősíthetik pozícióikat a világban, nem szolgálhatják fokozottabban a béke és a szocializmus ügyét, ha egymás közötti k a p ­ csolataikat nem az egyenjogúság, a függetlenség, egymás kölcsönös tisz­ teletben tartása és a belügyekbe való be nem avatkozás elvére a l a p o z z á k " . A szocialista társadalmi viszonyok az egész világon feltartóztathatat­ lanul terjednek és „alapjában véve téves a szocializmus sajátos formáihoz és a szocializmusba vezető sajátos úthoz való dogmatikus viszonyulás. A z ilyesmi csak k á r á r a lenne ezeknek a f o l y a m a t o k n a k " . A beszámoló hang­ súlyozza a függetlenség jelentőségét és a n n a k az elvnek a tiszteletben tartását, hogy kívülről senki se próbáljon beavatkozni a szocialista or­ szágok, kommunista és m u n k á s p á r t o k és más haladó erők és mozgalmak egymás között egyenrangú viszonyának és szolidaritásának a kialakítá­ sába. „ A J K S Z éppen ilyen alapokon fejlesztette szakadatlanul együtt­ működését a kommunista és m u n k á s p á r t o k k a l , v a l a m i n t a haladó m o z ­ galmakkal, a t t ó l az elvtől vezérelve, hogy minden p á r t és mozgalom teljesen önálló, felelősséggel tartozik munkásosztályának és népének. M i n d e n k o r azt a nézetet vallottuk, hogy az álláspontok közötti különb­ ségeknek, amelyek az egyes p á r t o k és haladó mozgalmak eltérő tevé­ kenységi feltételeinek a megnyilvánulásai, nem kell gátolniuk az együtt­ működést. Ellenkezőleg, a tényleges egység kialakulása csupán minden p á r t és mozgalom érdekeinek és nézeteinek tiszteletben tartása mellett lehetséges." A beszámoló elemzi a világgazdaság kérdéseit és a nemzetközi gazda­ sági élet problémáit, v a l a m i n t azok összefüggéseit az imperializmus elle­ nes küzdelemmel, az el nem kötelezett országok akcióegysége és szolida­ ritása fokozásának szükségességével. Beszámolója e részét a Jugoszláv Kommunista Szövetség elnöke a k ö ­ vetkező szavakkal fejezi be: „Jugoszlávia ezentúl is az a k t í v , békés koegzisztencia elvei szerint fejleszti kapcsolatait és együttműködését min­ den, különösen az el nem kötelezett és szocialista országokkal, v a l a m i n t minden olyan erővel, amely a békéért, az egyenjogúságért és az általános fejlődésért harcol a világban. A Jugoszláv Kommunista Szövetség ugyan­ ezen elvek szerint, s következetesen teljesítve internacionalista kötelezett­ ségeit, fejleszti együttműködését a kommunista és m u n k á s p á r t o k k a l , min­ den más haladó és felszabadító m o z g a l o m m a l . " A kongresszus általános politikai jellegű h a t á r o z a t o k a t fogadott el a Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetség békeharcáról, az egyenrangú nemzet­ közi viszonyokért és a szocializmusért folytatott küzdelméről, ezenkívül külön h a t á r o z a t o t hozott a közel-keleti helyzetről, Vietnamról, K a m b o d ­ zsáról, Laoszról és Chiléről, továbbá az olasz k o r m á n y jegyzékeiben kifejtett h a z á n k iránti területi igényekről.

Az a tény, hogy a világ hetven országából 95 küldöttség vett részt a X . kongresszuson, a n n a k a törekvésünknek a helytállóságát bizonyítja, hogy a világ minden munkás- és haladó pártjával, mozgalmával széles körű együttműködést alakítsunk ki, függetlenül a felmerülő eszmei és politikai nézetkülönbségeinktől. Ez a részvétel példázza h a z á n k nagy nemzetközi tekintélyét, a J S Z S Z K szilárd nemzetközi helyzetét, amely lehetővé teszi nemzetközi kapcsolataink állandó bővülését, (a V I I I . k o n g ­ resszuson 27 ország 40 küldöttsége, a J K S Z I X . kongresszusán pedig 47 ország 66 küldöttsége vett részt.) A megjelentek mellett még 13 p á r t küldött üdvözlőlevelet a J K S Z X . kongresszusának. N e m z e t k ö z i kötelezettségeink teljesítése, főleg az el nem kötelezett és a fejlődésben levő országokkal való viszonyaink fejlesztése megköveteli, hogy az olyan jelentős nemzetközi viszonyokat, mint a tájékoztatás, a tudományos, kulturális, oktatási és műszaki együttműködés, tartalmasabbá tegyük. Ez az együttműködés egyébként fejlesztési szükségleteink szerves része. Ezért nem szabad szűklátókörűén felfognunk, az állam időszerű politikai szükségletének t a r t a n u n k , h a n e m úgy kell tekintenünk ezekre a viszonyokra, mint a világgal való kapcsolatunk fontos részére, amely hozzájárul nemzetközi helyzetünk megszilárdításához. Ezért ez az együtt­ működés és viszony nem lehet az operatív politikai testületek rutin­ munkája, n e m t a r t o z h a t a központi adminisztráció hatáskörébe. Ezért ez az együttműködés a köztársaságok és t a r t o m á n y o k önigazgatási alapon társított m u n k á j á t átfogó fejlesztési politikának lényeges szükséglete. A deetatizáció, a decentralizálás és ezeknek a tevékenységeknek a tár­ sadalmasítása gazdagította és fokozta az efajta nemzetközi együttmű­ ködést, növelte a résztvevők számát. A munkaszervezetek, intézmények és különféle egyesületek, köztársaságok és t a r t o m á n y o k egyre érdekel­ tebbek ebben az együttműködésben. A korábbi együttműködési rendszert, amely lehetővé tette az ösztönösséget, a széthúzó törekvéseket és a nega­ tív magatartásokat, időközben sikerült megszüntetnünk. Most az a feladat v á r ránk, hogy új alkotmányos rendszerünk szel­ lemében építsük ki a nemzetközi tájékoztatási és kulturális együttműködés rendszerét, munkamódszereit és mechanizmusát. Meg kell teremteni ennek az együttműködésnek a távlati fejlesztési politikáját és az ezen alapuló tartós gyakorlatot, meg kell h a t á r o z n i az együttműködés hordozóinak magatartását, el kell készíteni a z együttműködés programjait és szilárd anyagi alapokat kell teremteni azok megvalósítására. Ki kell alakítani továbbá a n n a k a t u d a t á t , hogy országunk számára mennyire jelentős ez az együttműködés, elsősorban az el nem kötelezett és a fejlődésben levő országokkal való kapcsolat. A külfölddel való tájékoztatási és kulturális együttműködésben gyak­ ran a pillanatnyi és közvetlen érdekek domináltak, fokozódtak az együtt-

működésben való részvétel regionális aránytalanságai, és ami általános politikai i r á n y v o n a l u n k k a l ellentétben áll, elhanyagoltuk a kapcsolatok bővítését az el nem kötelezett és a fejlődésben levő országokkal. Ezért arra v a n szükség, hogy a köztársaságok és t a r t o m á n y o k illetékes szerveit szakmai-politikai, szervezési és káderszempontból mielőbb felké­ szítsük a tájékoztatási és kulturális jellegű nemzetközi együttműködés ápolására. Eközben az állam szerepét az együttműködésben nem kell megszüntetni, h a n e m olyan irányban kell megváltoztatni, hogy tevéke­ nyebb, mozgékonyabb és h a t é k o n y a b b legyen, hogy kifejlődjön koordi­ nációs szerepe, s hogy képessé váljon az e téren jelentkező nemzetközi á r a m l a t o k és jelenségek folyamatos elemzésére. A Jugoszláv Kommunista Szövetség minden vezető testületének, szer­ vezetének és teljes tagságának kötelessége, hogy a társadalmi élet minden területén azonnal k o n k r é t akciókat indítson a kongresszusi álláspontok és h a t á r o z a t o k végrehajtására. A Kommunista Szövetségnek elsősorban az alapszervezetekben kell megkezdenie harcát, ott, ahol a termelési viszonyok szocialista önigaz­ gatási jellegének a kialakításáért folyik a küzdelem. Tito elvtárs ezt is kihangsúlyozta kongresszusi beszámolójában: „ T a p a s z t a l a t a i n k azt m u ­ tatják, hogy a K o m m u n i s t a Szövetségnek az osztállyal és a néppel való kapcsolata éppen az alapszervezetek, az összes tagok tevékenységének és hatóképes erejének révén volt lehetséges. S fordítva, a p á r t n a k a töme­ gekre gyakorolt közvetlen hatása olyan mértékben csökkent, amilyenben az alapszervezetek tevékenysége is csökkent." A K o m m u n i s t a Szövetség alapszervezetei kötelesek azonnal megindí­ tani az eszmei^politikai m u n k á t a tevékenységi területükre vonatkozó, akciójellegű h a t á r o z a t o k megvalósítására. A h a t á r o z a t o k érvényesítésére irányuló tevékenységet azonban nem elég kizárólag az alapszervezetben folytatni, ki kell azt terjeszteni a többi szintre is, főleg a Kommunista Szövetség községi szervezeteire. A Jugoszláv Kommunista Szövetségnek a szocialista önigazgatás to­ vábbi fejlesztéséért vívott küzdelmére vonatkozó, általános politikai jel­ legű h a t á r o z a t arra kötelezi a tagságot, a szervezeteket és a vezető tes­ tületeket, hogy elkészítsék a kongresszusi álláspontok és feladatok meg­ valósításának akcióprogramját, amelyben kijelölik a konkrét feladatokat, továbbá azt, hogy pontosan kiknek, milyen határidővel kell végrehajta­ niuk a felsorolt feladatokat, valamint azt, hogy hogyan ellenőrzik a fel­ a d a t o k teljesítését. A kongresszus hangsúlyozta a Kommunista Szövetség kiépítésével és eszmei-politikai tevékenységével kapcsolatos szervezési kérdések fontos­ ságát. A z o k az erők, amelyek tevékenységükkel a Kommunista Szövetség társadalmi szerepének gyengítésére törekedtek, és arra, hogy kiszorítsák

arról a pozícióról, amely a szocializmust építő t á r s a d a l o m b a n megilleti, úgy p r ó b á l t á k elérni céljukat, hogy megkísérelték szétrombolni a K o m ­ munista Szövetség szervezeti felépítését, megpróbálták semlegesíteni az alapszervezetet, mint a K o m m u n i s t a Szövetség politikájának és gya­ korlati tevékenységének a l a p v e t ő szubjektumát. A kongresszusi előkészü­ letek során sokat elértünk az ilyen törekvések megszüntetésében, fokoztuk az alapszervezetek és az egész tagság tevékenységét, a korábbi gyakorlat következményeivel azonban még mindig számolnunk keli, és ahhoz, hogy hatását végleg megszüntessük, felelősségteljes m u n k á r a v a n szükség. Ebből adódik az olyan szervezési kérdésekkel kapcsolatos tevékenység jelentősége, amelyeket a J K S Z s t a t ú t u m á n a k a kongresszuson elfogadott kiegészítése és módosítása alapján kell kifejteni a K o m m u n i s t a Szövetség alapszervezeteiben és községi szervezeteiben. Az alapszervezetekben, és részben a községi szervezetekben, még m i n ­ dig tisztázatlanok az egyes szervezési kérdések, emiatt olykor kétségek merülnek fel a jogokkal és kötelezettségekkel, v a l a m i n t a tevékenység formáival és módjaival kapcsolatban. A K o m m u n i s t a Szövetség alapszer­ vezeteinek a társult m u n k a alapszervezeteiben való megalakításával, az ilyen alapszervezetek számának növekedésével, a társult m u n k a összetett szervezeteiben g y a k r a n tisztázatlanok m a r a d n a k a K o m m u n i s t a Szövet­ ségen belüli hatáskör megoszlásának és az egymás iránti viszonyoknak a kérdései. Ehhez hozzá kell t e n n ü n k azt is, hogy az alapszervezeti tit­ k á r o k és titkársági tagok k ö z ö t t sok a fiatal, akik g y a k r a n nem rendel­ keznek kellő marxista felkészültséggel, tapasztalattal, funkcióik végzé­ sére. Mindez lehetőséget nyújt a technobürokrata erők tevékenységére a társult m u n k a alapszervezetében, ez pedig megnehezíti a szervezetek esz­ m e i - p o l i t i k a i akcióegységének és h a t é k o n y tevékenységének megteremtését. R e n d k í v ü l fontos az, hogy a szervezettség, a munkamódszerek és formák kérdéseit a K o m m u n i s t a Szövetség alapszervezeti és községi statutáris h a t á r o z a t a i n a k kiegészítésére és módosítására irányuló tevékenység során tisztázzuk, erre kötelez egyébként a J K S Z s t a t ú t u m á n a k kiegészítése és módosítása is. Feltétlenül fel kell élénkítenünk azt a tevékenységet, amely a kongresszusi h a t á r o z a t o k és álláspontok valóra váltása során szervezési szempontból gyorsabban rendezi a Kommunista Szövetség alapszerveze­ teit. Ez is ahhoz a harchoz tartozik, amit a Jugoszláv K o m m u n i s t a Szö­ vetség folytat a demokratikus centralizmus elvének érvényesítéséért. T á r s a d a l m u n k regionális, szociális és más összetétele lehetővé teszi a különféle egyéni, csoportos, regionális és más érdekek összeütközését. Eze­ ket a Kommunista Szövetségnek átfogóan és folyamatosan kell kiértékel­ nie, és közvetlen eszmei-politikai tevékenységével hozzá kell járulnia ren­ dezésükhöz. A Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetség szervezeteinek és veze­ tőségeinek szükséges önállósága és alkotókészsége az egységes h a t á r o z a -

tok és álláspontok megvalósulására irányuló megfelelő munkamódszerek és formák kialakításában jut kifejezésre. U g y a n a k k o r egységesnek kell lennünk az adódó konkrét jelenségekhez és problémákhoz való eszmei­ politikai viszonyulásban is. I l y m ó d o n a kongresszusi álláspontok és h a t á ­ rozatok gyakorlati valóra váltásának folyamatában a Jugoszláv K o m ­ munista Szövetség a gyakorlatban is megszünteti a szervezet föderalizálására irányuló törekvések m a r a d v á n y a i t és erősíti a demokratikus cent­ ralizmust. A K o m m u n i s t a Szövetségben olyan munkamódszereket kell ki­ fejlesztenünk, olyan szervezeti felépítést kell megvalósítanunk, amely a kongresszusi feladatok teljesítésére irányuló akció során tovább fokozza a Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetség egységét. A Jugoszláv Kommunista Szövetségen belüli demokratikus centralizmus elvének konkretizálásában és gyakorlati alkalmazásában fontos feladat hárul a szervezet politikai­ végrehajtó szerveire. A kongresszus külön h a t á r o z a t b a n rögzítette a Jugoszláv Kommunista Szövetség eszmei, szervezési és káderpolitikai feladatait. A h a t á r o z a t v a ­ lóra váltásáért folyó harc hozzájárul majd a Kommunista Szövetség cse­ lekvőképességének és hatékonyságának további fokozásához, alkotóré­ szeinek és a teljes szervezetnek további fejlesztéséhez. Kongresszusi beszámolójában Tito elvtárs hangsúlyozta a Kommunista Szövetségnek azt a kötelezettségét, hogy küzdjön a tájékoztatási eszközök szocialista beállítottságáért, a tájékoztatás oszályjellegéért és a nyilvá­ nosság előtt k i m o n d o t t szóval járó társadalmi felelősségvállalás érvénye­ sítéséért. „ A sajtó, a rádió és a televízió önigazgatási szocialista társa­ dalmunk érdekeinek érvényesítéséért és céljainak eléréséért v í v o t t küzde­ lemben az eddiginél fokozottabb mértékben legyen a munkásosztály és élgárdája, v a l a m i n t a többi szervezett szocialista erő fegyvere." A beszámoló hangsúlyozza, hogy a sajtóházak pártszervezeteinek foko­ zottabb mértékben kell vállalniuk a felelősséget a tájékoztatási eszközök eszmei-politikai irányvonaláért. A K o m m u n i s t a Szövetségnek a szocialista önigazgatásért folytatott harcával és feladataival foglalkozó általános politikai h a t á r o z a t V I I I . fejezete tárgyal a Kommunista Szövetség eszmei-politikai vezető szerepé­ nek megvalósulásáról a tájékoztatási eszközökben. A tájékoztatási eszközöknek két irányban kell tevékenykedniük a J K S Z X . kongresszusa h a t á r o z a t a i n a k valóra váltásában. Egyrészt biztosítaniuk kell a K o m m u n i s t a Szövetség, a társadalmi-politikai szervezetek, önigaz­ gatási szervezetek és testületek tevékenységének nyilvánosságát, főként ami a kongresszusi h a t á r o z a t o k végrehajtását illeti. A m u n k a nyilvános­ sága hozzájárul majd ahhoz, hogy ennek a nagy és forradalmi akciónak a társadalmi és politikai résztvevői átfogóbb és eredményesebb tevékeny­ séget fejtsenek ki. Másrészt az újságíróknak és szerkesztőségeknek be kell

kapcsolódniuk a kongresszusi kötelezettségek teljesítésébe. Politikánk alkotójellegű magyarázásával, a tájékoztatási eszközöknek hozzá kell járul­ niuk a Kommunista Szövetség gyakorlati tevékenységének gazdagításához. Az elkövetkező időszakban ki kell harcolnunk azt, hogy eredménye­ sebb politikai p r o p a g a n d á t teremtsünk, olyat, amely elősegíti a J K S Z X . kongresszusa h a t á r o z a t a i n a k és a J S Z S Z K A l k o t m á n y a rendelkezéseinek végrehajtását. R e n d k í v ü l fontos távlati feladatunk a fiatal újságírógárda nevelése. A szocialista önigazgatás és a J S Z S Z K A l k o t m á n y a szellemében egységes tájékoztatási rendszert kell kiépítenünk. Úgyszintén harcolnunk kell a marxista publicisztika nagyobb társa­ dalmi szerepének érvényesítéséért, a marxista pozíciókon alapuló szem­ léletek alkotójellegű harcáért, az új felismerések terjesztéséért. Mindez jelentős mértékben fejleszti forradalmi elméletünket és g y a k o r l a t u n k a t . A tájékoztatási eszközök és a publicisztika mozgósításával a Jugoszláv Kommunista Szövetségnek olyan t u d a t kialakításáért kell harcolnia, amely a J K S Z X . kongresszusának és a J S Z S Z K A l k o t m á n y á n a k az alap­ vető álláspontjait tükrözi. Csak a szabad emberek tudatos tevékenysége változtathatja meg forradalmi módon a termelési viszonyokat, szabadít­ hatja fel az embert és a m u n k á t . Tito elvtárs kongresszusi beszámolójában elmondta: „ P á r t u n k annál sikeresebben érvényesítette vezető szerepét, minél inkább fejlesztette és a gyakorlatban alkalmazta a marxista elmé­ letet, harcolva egyúttal a polgári és bürokratikus ideológiák összes meg­ nyilvánulásai ellen. M a is időszerű Leninnek az az ismert gondolata, hogy forradalmi elmélet nélkül nincs eredményes kommunista mozgalom, és hogy e mozgalomban az élgárda szerepét csak az a p á r t töltheti be, amelyet haladó elmélet vezérel. A marxizmushoz való alkotó viszonyulás a Kommunista Szövetség számára az őt megillető vezető szerep érvénye­ sülésének mércéje. Ez a felismerés gazdag forradalmi tapasztalataink egészéből ered." A Jugoszláv Kommunista Szövetség tevékenysége a X . kongresszus után azt bizonyítja, hogy a jugoszláv kommunisták egységesek és h a t á ­ rozottan eltökélték, hogy végrehajtják a kongresszus politikáját, h a t á r o ­ zatait és álláspontjait, elsősorban Tito elvtárs utasításait. A b b a n az egységes szándékunkban, hogy Tito elvtársat m o n d á t u m korlátozás nélkül megválasszuk a Jugoszláv Kommunista Szövetség elnö­ kévé egész m ú l t u n k tapasztalata, jelenlegi forradalmi eltökéltségünk szi­ lárdsága és szocialista önigazgatási jövőnk víziója, a kommunizmus emberi szabadságára való törekvés nyilvánul meg. A J K S Z X . kongresszusa kül­ dötteinek és a Jugoszláv Kommunista Szövetség egész tagságának Tito elnök iránti korlátlan bizalma kifejezi a jugoszláv közösség minden tag­ jának azt a szilárd és közös elhatározását, forradalmunkhoz és ö n m a g u n k ­ hoz való hűségünket, a forradalom folytonosságát, és Jugoszlávia nem-

zeteinek és nemzetiségeinek azt az eltökéltségét, hogy ingadozások, tévely­ gések nélkül járják végig a jövőbe vezető sajátos útjukat. E n n e k az ú t n a k a tartozéka a munkásosztály döntő szerepe egyre szabadabb szo­ cialista önigazgatási társadalmunkban, népeink egyenrangúsága és egysége, országunk függetlensége és el nem kötelezettsége, az aktív békeharc, az egyenrangúság és szabadság, a szocialista humanizmus elterjedése orszá­ gunkban és a világ népei között. Mindez Tito gondolatának és a k a r a t á ­ nak érvényesülése p á r t u n k b a n , mindez népeink forradalmi alkotó tevé­ kenységének eredménye Jugoszlávia történelmének ebben a legviharosabb és legjelentősebb szakaszában.

Munkásélet*

ÍRÁSOK A SZERVEZETT MUNKÁSBÓL

KÖSZÖNTŐ

SZAVUNK

A m a g y a r nyelvű Szervezett Munkás megindítása a jugoszláviai m u n ­ kásmozgalom egy nagy szükségletét fogja kielégíteni. A nagyszámú ma­ gyar ajkú munkásságnak módja lesz ekként nemcsak állandóan figye­ lemmel kísérni a szakszervezeti munkásmozgalom fejlődését, hanem élén­ ken részt is venni a szakszervezetek újjáteremtésében, valamint a harcok­ ban, amelyeket a tőke offenzívája számunkra m á r előkészít. Ezzel el fog hárulni az öntudatos jugoszláviai munkásság szellemi és a tettekben nyil­ vánuló egységének nagy akadálya, mert magyar elvtársaink az ő Szer­ vezett M u n k á s u k révén szoros lelki kapcsolatba jutnak a jugoszláv p r o ­ letariátussal, fegyvertársukkal a kérlelhetetlen osztályharcban, akiben m á r eddig is sok közös harcban küzdöttek, tűrtek és szenvedtek. Eddig az anyagi eszközök elégtelensége volt az oka, hogy magyar nyelvű szaklap nem jelent meg, de most magyar elvtársaink öntudatossaga, a k a r a t a és áldozatkészsége ezen az akadályon is győzelmet aratott. Semmi kétségünk benne, hogy a Szervezett M u n k á s megindítása magyar elvtársaink nagy tömegében lelkes fogadtatásra fog találni, annál is in­ kább, mert a magyar munkásság mindig is a harcos proletariátus legelső soraiban k ü z d ö t t . A munkásosztály helyzete Jugoszláviában minden mértéken felül nehéz. Több mint két éve már, hogy a tőke offenzívája tombol a proletariátus ellen a fehér terror brutális formájában . . . . . . A tőke ezen új hadjárata, amelynek célja az, hogy a munkásság minden ellenszegülését a kizsákmányolás ellen letörje, ez a hadjárat a legnagyobb veszedelem, amely a proletariátust fenyegeti. Ezen hadjárat * Szemelvények a MUNKÁSÉLET c. könyvből. Forum, Újvidék, 1973.

ellen egyesíteni és mozgósítani kell Jugoszlávia egész proletariátusságát, nemzetiségi, vallási és politikai különbség nélkül, m e r t csak társult, egye­ sített erőkkel verheti vissza eredményesen a proletariátus a tőkések roha­ mát, így szerezheti vissza elvesztett jogait, így érheti el nyomorúságos helyzetének javulását. Egész Jugoszlávia független szakszervezetei ma ezen célból folytatnak küzdelmet a proletariátus egységes frontjáért a tőkések egységes frontja ellen. Ebben a küzdelemben, az öntudatos proletariátus egységes frontjáért folyó küzdelemben, a magyar ajkú proletárok nem m a r a d h a t n a k hátul, és nem is fognak hátul m a r a d n i . Tudják ők jól, hogy az embertelen kizsák­ mányolás ellen és a felszabadításért folytatott nehéz küzdelmekben súlyos és számos áldozat v á r rájuk, de azt is, hogy a munkásokat senki más nem fogja felszabadítani, mint maguk a munkások. Üdvözöljük Jugoszlávia minden m a g y a r ajkú proletárját ezzel a kiál­ tással : Éljenek a független szakszervezetek! Éljen a kérlelhetetlen osztályharc! Éljen az egységes proletárfront! A Jugoszláviai

EGY BRODI SÁRGA

Központi Szakszervezeti

Szövetségi Tanács

CSOKOR

(A szerkesztőség majdnem változás nélkül közli ezt a levelet. Írása kissé kemény. Látszik, hogy olyan kéz írta, amely nem­ csak a vasat tudja ütni, amúgy istenigazában, hanem szükség esetén meg tudja nyomni a tollat is. Hisszük, hogy az a kéz nem veszít keménységéből az eljövendő nagy harcokban sem, amelyek a proletariátusra várnak. Előre! egyesülten és ke­ ményen.) A múlt év júniusában, amikor a vagongyár megkezdte munkáját, J u g o ­ szlávia minden részéből sereglettek ide a nincstelen proletárok. Termé­ szetesen a már itt levő munkásság minden erejét latba vetette, hogy zárt sorokba szervezze a jövevényeket. De sajnos, a k a d t a k közöttünk egye­ sek, akik m á r kezdettől fogva saját tányérnyaló politikájuk részére a k a r ­ ták megnyerni az újonnan jöttek egy részét. H a n e m amikor látták a legteljesebb összetartást, nem merték tovább folytatni a k n a m u n k á j u k a t . Amikor a g y á r n a k háromszor is ellenünk intézett támadását visszavertük,

akkor behúzták a farkukat, mint a gyáva, de rosszindulatú ebek. Beköszönt azonban a tél, s a mi újdonsült jugoszláv hazafiaink, a gyártulajdonosok, ezek az eddig is m a g y a r munkásvéren és izzadságon h í z o t t kapitalistáink, elérkezettnek látták az időt, hogy összeszűrjék a levet a sajnos mindenütt található söpredékkel. Vegyük sorra őket: egyike ezeknek Zinauer Engelbert úr. A beképzelt majom, aki azt hiszi magáról, hogy ő van egyedül arra h i v a t v a , hogy a munkásságot nehéz helyzetéből kivezesse. Mi azonban arra kérjük, hogy kímélje meg a m u n k á s o k a t az új megváltó úr az ő megváltásaitól. Legyen inkább arra gondja, hogy ne kelljen szégyenkeznie a nadrágja miatt D o n á t h igazgató úr előtt, h a m á r olyan jó barátságban v a n n a k , hogy hálótársak is lehetnének. Ő meg a D o n á t h igazgató úr. Fáj u g y a n a szívünk a drága papírosért, de birizgáljuk meg Savic M a r k o t is. Róla csak annyit, hogy az ő életrajzát megörökítették m á r a rendőri és a bírósági a k t á k . N e higgye azonban senki, hogy a m u n k á s ­ ság érdekeiben kifejtett működése miatt történt ez meg vele. Korántsem. Egészen más oka v a n ennek. D o n á t h úr meg az egész igazgatóság büszke lehet ennek a m á k v i r á g n a k a barátságára. Pfuj! A h a r m a d i k ebben a társaságban a Ljudevit S a r k a n d i úr, aki amíg a bizalmi férfiú volt, végigzsarolta a munkásságot. H o g y miért? H á t ezért, mert ez az úriember nagy antialkoholista. S m i n d t ilyen, elvből szörnyű nagy pusztítást visz végbe az alkoholban, csakhogy mennél kevesebb maradjon a világon ebből a méregből. Mivel ez azonban egy kissé drága sport, a kereset pedig nem sok, s a m u n k á s o k n a k is időközben megjött az eszük, és nem hagyják a bizalmitól zsaroltatni magukat, h á t új forrást kellett keresni, hogy az alkoholpusztítás nemes munkája és előkelő sportja abba ne maradjon. S megtalálta a zsák a foltját, azaz Sarkandi úr a Donáthját. G r a t u l á l u n k mind a kettőnek. A negyedik drágalátos virágszál ebben a csokorban Rakic D r a g u t i n . N é g y ü k közül ez még a legtisztességesebb, mert ez jelenleg Brodban nem sok vizet z a v a r . D e valahogy ne gondolja, hogy mi nem tudjuk, merre jár ő. Veszedelmes út az agitációs út, s a fizetés mellé, amit a Bracinactól meg D o n á t h t ó l zsebre vág, nagyon könnyen megkaphatja a munkásság vasökle fizetését is. Csak sokat járjon a korsó a k ú t r a ! T o v á b b . A legújabb kikeleti hóvirág a Pentz József úr. Gyenge még a lelkem, ez a siheder, ez a tejfölös szájú kis csámpás, aki „kint a b á r á n y , bent a f a r k a s t " játszik velünk, és azt gondolja, hogy jóban lesz az igaz­ gatósággal, de jóban lesz velünk is. A kis ártatlan emellett mind a két részen kémkedik. De nem oda Buda! Kedves kis hamis P e n t z Barátunk, mi ilyesmikben sokkal érettebbek vagyunk, semhogy ön a csirkeeszével minket félre tudna vezetni. Elvtársak! M u n k a t á r s a k ! Ezek a semmirevalók, ezek a munkásság ki-

vetettjei agitálnak, u t a z n a k , t o b o r o z n a k nemcsak a vagongyár pénzén, hanem azon elvtársaink pénzén is, akiknek a vezérük az a hírhedt poli­ tikai kalandor, Bracinac úr, aki velük együtt iszik a brodi vendéglőben a vagongyár és híveinek pénzén, amíg mi koplalunk. S az ilyen emberek tárgyalják le literek mellett az a k k o r d m u n k a bevezetését. Szégyen Bracinacra és szégyen az egész társaságra. Elvtársak! N e hallgassatok ezekre az országfutókra, akik azt ígérik, hogy gyertek Brodba, lesz mindentek, ád a gyár mindent! Igen, mindentek lesz, csak betevő falatotok nem! Még a száraz kenyérre valót sem tudjátok megkeresni, mert ha csak egy kicsit is jó volna az, amit ők a k a r n a k , mi nem volnánk m á r öt hete az utcán, nem szaladnánk talán a jótól! A z t mondják, hogy 300 ember dolgozik a gyárban. N e m igaz! Csak a tányérnyalók, gyávák dolgoznak, amilyenek a Bencés, Pécsi, E r ­ délyi, Somogyi, Oláh, ezek a kevesen, ezek a huligánok, akik miatt ne­ k ü n k is szégyenkeznünk kell, mert magyarok és mert nem igazi társak. Elvtársak! Legyetek résen! Utasítsátok vissza az aljas merényletet, amit ezek ellenünk terveznek. Ő k a szervezetet akarják szétrobbantani minden­ áron. M i n t minden rossznak, ennek is csak vége lesz egyszer. H a nem holnap, de h o l n a p u t á n bizonyosan! Mi tudni fogjuk kötelességünket, mert ha mi elbuknánk, akkor rátok is hamarosan rákerülne a sor, hogy nektek is az egész vonalon rosszabb munkafeltételeket diktáljanak a m u n k á s ­ nyúzó kapitalisták.

a brodi

Elvtársi sztrájkoló

üdvözlettel magyarok

M I T O L V A S N A K A MI M U N K Á S A I N K Ez egy olyan kérdés, melyre valóban nehéz feleletet adni, de legkevésbé kielégítő feleletet. H o g y megmondhassuk, hogy mit olvasnak a mi m u n ­ kásaink, szükséges megállapítani, olvasnak-e valóban valamit? Sajnos, a mi munkásaink nagyobb része nem olvas semmit. Ez nem éppen csupán az ő bűnük. Munkásaink legangyobb része azért nem olvas semmit, mert nem tud olvasni, mert analfabéta. A mi országunkban igen nagy a száma azoknak, akik nem t u d n a k olvasni. D e még nagyobb azoknak a száma, akik csak olyan mértékben t u d n a k olvasni, amilyen mértékben nem t u d ­ nak. Alig tudják aláírni a nevüket, hogy az olvasásról ne is beszéljünk. S ilyen munkások többnyire a faluk szüleményei. N a g y o n kevés akad közöttük, aki önmaga tanul meg olvasni. I t t nem azokról van szó, akik nem tudnak vagy alig t u d n a k valamit

olvasni, hanem azokról, akik írni és olvasni t u d n a k és mégsem olvasnak. Különféle o k o k a t hoznak elő, hogy miért nem olvasnak. Egyesek azt mondják, hogy nincs idejük, a másik része, hogy fáradt a munkától, némelyek, hogy rosszul v a n n a k az olvasás miatt. D e ezek a kifogások mind csak kifogások, melyek nem mentik fel az ő nemtörődömségüket az olvasás, illetve a saját művelődésük iránt. Az ember, aki tanulni és művelődni akar — amit csak k ö n y v és újságolvasással bír elérni —, talál magának mindig időt, hogy valamit elolvasson. Ami a fáradtságot illeti, a m u n k a miatt, igaz, hogy sok munkásnál fennáll, különösen azok­ nál, akik n a p o n t a 10, 12, 14 és több órát dolgoznak, ami országunkban, sajnos, dacára a létező szociális törvényeknek, mégis megtörténik. D e mit szólnak igazolásukra azok a munkások, akik valóban nyolc órát dolgoz­ nak naponta? Ő k nem m o n d h a t n a k természetesen semmit. N e m beszél­ hetik ki magukat sem azzal, hogy nincs idejük, sem hogy a munkától fáradtak. Annál kevésbé, mert elég idővel rendelkeznek a kávéházhoz, a futballhoz, és egyéb egészen ártalmas dolgokra. Ő k egyszerűen nem akar­ nak olvasni, mert nem érzik szükségességét, hogy kulturálódjanak és t a ­ nuljanak, ő k azt hiszik, hogy nekik elég az, amit t u d n a k , ha mindjárt a jelenlegi igen emelkedett t u d o m á n y mellett nem is tudja az ember meg­ tanulni magának még a legszükségesebb dolgokat sem, amire szüksége v a n . Ezek a munkások olvasás helyett más dolgokkal foglalkoznak, amiért öntudatlanok m a r a d n a k . A kapitalisták és m u n k a a d ó k ezeket a b u t á k a t legjobban értékelik is, mert ők a legalázatosabb és legsajnálatraméltóbb áruik a gyárban és a műhelyben. Azonban tény, hogy fönnáll egy nagy rész a munkásoknál, különösen a szakmunkások között, akik olvasnak, de az a kérdés, hogy mit olvasnak. Ez az éppen, ami arra indított, hogy erről írjunk. Ezek a munkások, mondhatjuk 90 százaléka, minden mást olvasnak, csak éppen azt nem, amit a munkásnak mint proletárnak olvasni kell! Ő k legtöbbnyire olvas­ nak különféle burzsuj újságokat és regényeket, éspedig a legrosszabbakat (Rinaldó Rinaldinit, Dzsek Trboszek, Julija és ehhez hasonló irodalmi sze­ metet). Ezeket a regényeket úgyszólván falják, miként hogy falják a burzsoá lapokból azokat a buta szenzációkat, pikantériákat, amiket ők írnak. N e m sajnálják kiadni pénzüket sem az ilyen újságokért, sem az ilyen ponyvaregényekért, amelyektől a valóságban butulnak és mérge­ ződnek. De sajnálnak venni egyetlen proletárlapot is, avagy proletár­ könyvet vagy brosúrát, melyekből valóban, mint munkások megtanul­ h a t n á n a k valami okosat és jót. Ó k támogatják a kapitalista sajtót és kapitalista irodalmat, melyek mind a munkásság érdekei ellen v a n n a k irányítva, de saját munkássajtójukat nem támogatják, és innen van az, hogy a saját munkásirodalmukat nem akarják t á m o g a t n i . Innen van az,

hogy a munkáslapok tönkremennek vagy nehéz finansziális viszonyok között tengődnek, míg a kapitalista lapok még jobban terjednek és gaz­ dagodnak. És senki sem kérdi ezen ö n t u d a t l a n munkások közül: mikor és hogyan veszik a kapitalista lapok a m u n k á s o k a t és az ő érdekeiket vádelmükbe? H a ezt a kérdést föltennék maguknak, megkapnák a v á ­ laszt, hogy ez sohasem történt és nem is fog megtörténni. Ö k tehát t á m o ­ gatják a saját osztályharci ellenségüket, fegyvert a d v á n a kezükbe, hogy ezzel tönkretegyék ö n m a g u k a t . Régi k ö z m o n d á s : Ki mint vet, úgy is arat. Így van ez azokkal az öntu­ datlan munkásokkal is. A helyzetük mindig jobban és jobban rosszab­ bodik, mert ők nemcsak hogy nem küzdenek, de még nem is kísérik szem­ mel azt, ami őket m a g u k a t érinti.

H O G Y A N TESZIK T Ö N K R E A VAJDASÁGI

PARASZTOKAT

Vajdaságban ma úgy-ahogy, keresztülvitték m á r az agrárreformot. A nagybirtok a magyar grófok és bárók kezéből az újdonsült szerb földes­ urak és radikális politikusok kezébe került. Csak a gazdák nevei v á l t o z ­ tak meg, különben minden a régi m a r a d t : akiknek a föld nem szükséges és akik nem földművelésből élnek, nagyon is sok jutott, akiknek a föld nagyon kellene, semmi sem. Az agrárreformról szóló törvény, úgy látszik, csak a magyar földesurakat akarta megfélemlíteni, hogy áron alul adják el birtokaikat a szerb tőkéseknek, radikális képviselőknek és politikusok­ nak. A nagybirtok elleni támadás mindjárt megszűnt, amint a föld a ra­ dikális tőkések kézbe került. Ma ezek egységesen védik a nagybirtokot, mert hiszen az agrárreformmal elérték azt, amit a k a r t a k , m e g k a p a r i n ­ tották a nagybirtokokat, és aki még ezután is elégedetlen és lázong, az az „állam ellen tör". íme, hogy folyt le az agrárreformmal való n y o m o ­ rult spekuláció és csalás: a háborúban részt vett nincstelenektől, akiknek a számára a föld a n y o m o r előli menekülés és a kenyeret jelenti, ezt a földet elrabolták, hogy millióikat megduplázzák. És ennek így is kellett történnie. Maguk a parasztok a hibásak ezért. Az 1919-iki forradalom idején a szegényparasztok h a g y t á k , hogy gon­ doskodjanak róluk, és hogy jövőjükről a nemzeti tanácsokban az u r a k döntsenek. Megengedték a magyar u r a k n a k és szolgáiknak, hogy b ő r ü k ­ ről egyezkedjenek a szerb tőkésekkel. Később sorsukat a radikális és más párti képviselők kezébe tették le. És ezek a képviselők mesterien gon­ doskodtak —, de saját zsebükről. Ó k ma száz és száz lánc birtokosai,

míg a parasztok föld nélkül m a r a d t a k . Ismételjük, a főbűnösök a p a ­ rasztok, mert már a szerb költő Dositej is m o n d t a : N e m az a bolond, aki megeszi a pogácsát, hanem aki adja.

* Az a kis föld pedig, amit mégis fölosztottak a dobrovoljacoknak és a szegény p a r a s z t o k n a k , már százszor visszavándorolt a régi kezekbe, v a g y azokéba, akik kiosztották. Ú g y látszik, hogy a fődet csak azért osztották ki, hogy ezzel azok, akik u r a l k o d n a k , a p a r a s z t o k a t függésben tartsák, és hogy bármikor megfélemlíthessék őket. Ingyen osztották a földeket, ingyen is vették el. H a g y t á k az embert, hogy szántson, vessen, hogy aztán elrabolhassák a bevetett földet. Körülbelül senki sem biztos ma a n n a k a földnek a birtokában, amelyet k a p o t t . A k o r m á n y azonban kieszelt még egy módot, hogy tehetnék tönkre a kisparasztot. Elrendelték, hogy több helyen új földmérést eszközöljenek. Mert a föld elvevésével sújtják azokat, akik nem a radikálisokra szavaznak, és egy keveset m á r csak azért is el kell venni, hogy a következő választásokra is legyen elég sza­ vazó. Ezen földmérések miatt megtiltották a p a r a s z t o k n a k , hogy szánt­ sanak, most pedig sem nem mérik a földet, sem fölszántani nem engedik. A múlt években bebizonyosodott, hogy azokon a földeken, amelyeket idejében szántottak és vetettek be 14—15 mázsa termett, azon pedig, amelyet ilyen a k a d á l y o k miatt későn műveltek meg, nem termett több 4 méternél. Ezek a földmérések és a szántási tilalom éhségbe és az öszszes ilyen parasztok végromlásához vezetnek.

* Ez csak egy része annak, hogy a p a r a s z t o k a t nyomják el és juttatják tönkre ezeken a vidékeken. Mi azonban továbbra is írni fogunk a t á m a ­ dásokról és a jogtalanságokról, amelyek a parasztokat érik. Most pedig figyelmeztetjük a szegényparasztokat, soha egy országban sem k a p o t t a falusi szegény az uraságtól földet, hogy megkönnyítse az életét! Ahol a paraszt megbízik az uraságban, és a gazdagok pártjától várja helyzetének javulását, mindenütt csúfosan becsapják. A parasztok csak ott jutottak földhöz, ahol sorsukat maguk kezébe vették, ahol maguk gondoskodtak magukról és egyetlen szövetségesükre, a munkásságra támaszkodtak!

LÉDERER-URADALOM GAZDATISZTJEINEK TERRORJA AZ U R A D A L O M CSELÉDSÉGEIVEL SZEMBEN (Bánáti

munkáslevelezőnktől)

A z osztálytudatos munkássajtó kell, hogy eljusson minden üzem, gyár és földbirtokos robotosai közé — hirdetve az osztályharc igazi eszméit, megismertetve azokat a harci fegyvereket, amikkel sikeresen harcolhatnak a tőkés társadalom rablói és azok osztályhordozói ellen. El is jut min­ denüvé a munkásosztály, a proletárság lapja mindenüvé, s fáklyaként bevilágít a legeldugottabb proletárviskókba is, s élőképként tárja a dol­ gozó tömegek elé m i n d a z t a nyomorult, nincstelenséget, szenvedéseket, amiket a mai, kizsákmányoló kapitalista társadalom juttat osztályrészül az e l n y o m o t t a k számára! A világító proletárfáklya halad előre a saját útján, és nem kerüli ki bizony még a Léderer uraság 10 ezer holdakra menő u r a d a l m á t sem. Megvilágítja azt a t e r r o r t , amivel az uradalom cselédeit megfélemlíteni igyekszik a kapitalista vezérbandita tisztikara. A proletárvért szopó gazdatisztek — rangos hajcsár urak — t u d o m á ­ sára jutott, hogy az elnyomott és kizsákmányolt cselédek tudásvággyal szívják magukba a proletársajtó igazságot hirdető sorait. Megtudták, hogy ébredezik az élő és gondolkozó gazdasági szerszámok tömege — igásbarma —, a cselédség . . . Az élőszerszám tömeg kezdi látni, hogy azért a sok munkáért, amit teljesít, még annyira sincs biztosítva, hogy emberhez hasonló életet élhes­ sen. Ellenkezőleg, tehetetlen dühvel szemléli, mint söprik be a rangos hajcsárok az ő munkájuk hasznát az uraság páncélfalú szekrényébe. Látja, mint pocsékolódnak el az aranykalászokért a r a n y g a r m a d á k . Lassan rá­ eszmél, amikor egész szekérsorral szállítják a kövér fekete föld kincsét: az aranypiros búza óriási mennyiségét, hogy azt, amit az ő keserves munkája megteremtett kénytelen parancsszóra odavinni, ahol ezért a csengő a r a n y a k a t , nehéz ezreseket fizetik — de nem neki, hanem a gazdának, az uraságnak. A döcögő szekéren felhalmozott gabonán ülve érzi, hogy gyomra éhesen korog, s nem szabad hozzányúlni ahhoz, ami őt illetné meg, mert ott lovagol háta mögött gangos kényességgel, korbáccsal kezében a rangos hajcsár, ki reá suhant, ha hozzá mer n y ú l n i . . . T u d a t á r a ébred, hogy sehogyan sem igazságos az, hogy ő dideregve fagyoskodik rongyaiba bur­ koltan a szállítószekéren, míg gazdája a budapesti palotáiban avagy u r a ­ dalom fényűzőn berendezett-villáiban élvezi a földi paradicsom minden

g y ü m ö l c s é t . . . Látja a különbséget, az ura dorbézoló és az ő szomorúan nyomorúságos élete k ö z ö t t . . . . . . Elképzeli, hogyan is lehetne akkor, ha ők egyszer m i n d a n n y i a n föl­ ébrednének és tömörülnének egy osztálytudatos földmunkások szakszer­ vezetébe. A k k o r nem kellene éhbérért, rossz és szűkös kommencióért robotolni hajnali 2 órától este 10 óráig télen, n y á r o n egyformán, hanem tisztessé­ ges megélhetést, nagyobb d a r a b kenyeret t u d n á n k biztosítani saját és családjaink részére. N e m kellene a k k o r az uraság kizsákmányolt rabszol­ gáiként élni! . . . A munkások és parasztok lapja: a Szervezett M u n k á s betűről betűre megírta már, mit és hogyan kell a m u n k á s o k n a k tenni, ha meg akarják akadályozni a kizsákmányolt rabszolgaságot. J a ! De éppen ez nem tetszik az uraság rongyos hajcsárainak . . . Ezért is í r t á k be a fekete k ö n y v ü k b e a cselédség azt a részét, amely olvasni és terjeszteni merte az igazi m u n ­ kásújságot. Megfenyegették a szegény rabszolgákat: „ H a még egyszer ezt az újságot valakinél meglátják, ki fogják tenni a szűrét — „a kis király­ ság" — az u r a d a l o m területéről." Milyen b á t r a k ezek a vitéz rangos hajcsár urak!? Pedig mi ismertük már önöket meghunyászkodón is, mint a megvert k u t y á t ! A k k o r nem volt olyan nagy hangjuk. U r a k ! U r a k ! Rangos hajcsárok! H á t nem gondolják önök, hogy eljön még az az idő, amikor leszámolunk még a korbács­ ütésekért meg az embertelen kizsákmányolásért? H á t jegyezzék meg az urak, hogy mi nem félünk az önök fenyegetésétől! Mi szervezkedni fogunk s tovább is olvasni fogjuk lapunkat, ami fölnyitotta szenvedésektől el­ tompult agyunkat, s ehhez jogunk v a n ! A mi jogainkkal élni is fogunk! Bátran előre, uraság kizsákmányolt rabszolgái, cselédjei. Tömörülni a szakszervezetbe, ami a mi védőbástyánk.

NYILATKOZAT Én, aki azon hat ember közül való vagyok, akik árulásunkkal és gyenge­ ségünkkel megbuktattuk a munkásságnak m o z g a l m á t a Ferrum-gyárban, és célhoz j u t t a t t u k az igazgatóságnak aljas tervét és embertelen m u n k a ­ programját, amely a nyers a k k o r d m u n k a bevezetéséből állott, így áru­ lásunkkal lehetővé tettük — dacára a munkásság háromhetes hősies k ü z ­ delmének — az igazgatóság tervét, a nyers a k k o r d m u n k á t . Én, aki az elbocsájtás előtt a gyárban csoportvezető voltam, az árulás után szintén visszakaptam helyemet, most itt állok a megcsalt F e r r u m gyári szervezett munkások és a jugoszláviai szervezett összmunkásság

előtt, mert megbántam bűnöm, azt a bűnt, amit mint szervezetlen m u n ­ kás követtem el, magam és m u n k a t á r s a i m ellen avval, hogy engedtem a másik öt társam bor melletti rábeszélésének, én is bementem velük együtt m u n k á t vállalni a gyárba. Evvel megpecsételtük a sorsát egyelőre a munkásság m o z g a l m á n a k . Azon kéréssel j á r u l t a m az itteni független vasas csoport vezetőségéhez, hogy bocsássa meg nekem és tegye lehetővé számomra azt, hogy a becsü­ letes és osztálytudatos munkástársaim k ö z ö t t a szervezetben ismerhessem meg a munkásság útját, és hogy soha többé, semmi körülmények k ö z ö t t ne lehessek árulója a munkásság ügyének. Egyben kijelentem, hogy ezen elhatározásomra engem senki nem beszélt rá, hanem saját belátásom szerint és a felébredt lelkiismeretem parancsoló szavának engedelmeskedve cselekedtem, mert láttam azt, hogy abból a keresetből, a m i t a F e r r u m gyár igazgatósága ad, nem lehet megélni, és hogy csak eszközök voltunk az igazgatóság kezében. A m i k o r t u d a t á r a ébredtem cselekedetemnek és ráismertem m a g a m r a , hogy im voltam és mi vagyok, m e g u n d o r o d t a m sa­ ját magamtól, és senki más, m i n t a felébredt lelkiismeretem parancsoló szava kényszerített ide. Teljes b ű n b á n a t t a l teszek eleget a vezetőség íté­ letének, amely ebből a nyilatkozatból s a taggyűlés előtt való megjelenés­ ből állott, ahol a tegnapi Lendvai megkapta az ő t megillető büntetést, mert én m a g a m is, a mai Lendvai utálattal és iszonyattal fordulok el a tegnapi Lendvaitól. Ígérem azt, hogy soha el nem t á n t o r í t h a t ó katonája leszek a munkásság bátran k ü z d ő szenvedésekben is bátor t á b o r á n a k . Subotica, 1927. évi május hó 16-án. Josip

Lendvai,

lakatos

A Z S Á K ÉS F O L T J A (Moravicai

munkáslevelezőnktől)

H o g y a tőkés társadalomban a társadalom minden intézménye ezen tár­ sadalom „ t ő k é s " rétegének érdekeit szolgálja, ez az öntudatos munkások előtt régtől fogva ismeretes. D e az ö n t u d a t l a n munkások — pedig sajnos ma még ezek képezik a munkásosztály túlnyomóan nagy h á n y a d á t — engedik m a g u k a t a burzsoázia tagadhatatlanul ügyes szemfényvesztői ál­ tal félrevezetve hinni azt, hogy a jelenlegi tőkés burzsoá társadalomban demokrácia és egyenlőség uralkodik.

Nevezetesen egyenlőség a polgári jogok terén. Hisz a még magát ö n t u ­ datos és felvilágosultnak t a r t ó munkás szájából is számtalanszor hallani e szót: „a t ö r v é n y előtt mindnyájan egyformák és egyenlők v a g y u n k " . H o g y ez mennyire népbutítás és csalás, ennek bizonyságául szolgáljon az alábbi eset: „Az édes magyar testvér"-ekhez tartozó Kovács A n d r á s és fia János gazdák, akiket az a jó isten vagy 100 lánc földbirtokkal vert meg, meg­ fogadták Momcsek József nős, 3 családos m u n k á s t az alábbi feltételek mellett: (Közöljük a megállapodást szó szerint, teljes íráshibáival együtt.) „Alulírott gazda megfogadtam Momcsek József m u n k á s t 1927. aug. 24-től 1928 április 24-ig, fizetése ezen fentmegnevezett időre 150 azaz egyszázötven dinár 7 mázsa búza 14 mázsa morszolt kukorica. Semmiféle tűzrevalót ez év leteltével elvinni a cselédnek nem szabad. H a tehenet fej a felesége, minden negyedik liter tej az övé. A rábízott jószágot rendesen gondozni tartozik és tartozik nappal n a p keltétől n a p lementéig akár kézi, a k á r igaerővel kint dolgozni. Reggel fél óra, délben egy óra az étkezési idő, ozsonna nincs. A felesége mosni, vasalni és meszelni tartozik napi 20 d i n á r é r t ben koszton. C s u t k á t mint tűzi anya­ got h a v o n t a tíz kosárral k a p . A szobát n a p o n t a egyszer szabad fűteni. Minden m u n k á t tartozik végezni, amit a gazda parancsol, ha a gazdát valami ingyen m u n k á r a hajtaná a hatóság, úgy helyette a cseléd vasárnap is tartozik menni. M u n k a i d ő alatt a cselédnek tilos a lakására bemenni. A cselédnek min­ den második héten az istállóban kell aludnia, ha benkosztos cseléd nem lenne. M i k o r helyre áll k a p egy mázsa krumplit. Kel St. Moravica, 1927. júl. 18. Kovács János g a z d a . " Ilyen bérlevél alapján állt m u n k á b a Momcsek munkástársunk, és tőle telhetően igyekezett eleget tenni a n y o m o r által reá kényszerített nehéz kötelezettségnek. De nem úgy a gazda, mert a megígért 1 méter mázsa krumplit még a munkás követelésére sem adta meg mind, h a n e m csak felét nagy duzzogva. A hajcsárkodáshoz állandóan igen jól értett, és sűrűn o r d í t o z t a : „ H é , énnálam nem így szoktak dolgozni, énnálam 10 perc alatt egy kocsi kukoricaszárat meg kell r a k n i . " D e a „jó g a z d á n a k " nemcsak erre v a n gondja, hanem arra is, hogy ha a sürgős m u n k a elvégződik, még olcsóbb cselédet keressen és tartson. És ha ő valamit akar, hát azt végre is hajtja, csak alkalomra vár. H a pedig csak az kell, az is a k a d t hamarosan. Október 31-én vásár volt, és Momcsek m u n k a t á r s u n k n a k is be kellett egyes dolgokat vásárolnia télire. Szabadságot kért s k a p o t t is a gazdától.

Reggel 7 ó r a k o r távozott el a tanyáról és délután 1 órakor jelentkezett a gazda apjánál, ahol azzal fogadták, hogy hol csavarog, hisz m á r egy kocsi füvet kellett volna ekkorra hozni. Természetesen m u n k a t á r s u n k til­ takozott. Ö nem csavargott, de előbb nem bírt bevásárolni. Majd eltávo­ zott, lekaszálta a kocsi füvet és hazavitte az öreg gazdához, aki t u d t á r a adta, hogy a szállásról vasárnapig elpakoljon. K i n t még nagyobb volt a meglepetése, mert m á r az utódja, az olcsóbb cseléd is kint volt a t a n y á n , ahol a fiatal gazda szintén jól lehordta és t u d t á r a a d t a : „ H a nyolc n a p o n belül el nem pakol, csendőrökkel h á n y a ­ tom k i . " N o de van faluháza, ott mérik az igazságot! Elment h á t Momcsek m u n k a t á r s u n k oda elpanaszolni a baját. A bíró jó ember, és Kovács u r a m éppen a k k o r informálta, amikor a bérese elment panaszt tenni. A bíró meg is hallgatta, igazat is a d o t t neki, de hogy barátját és osz­ tálytársát meg ne sértse, azt tanácsolta a béresnek, menjen és kérje meg szépen a gazdát, h á t h a m e g b o c s á j t . . . A m u n k a t á r s u n k azonban azt gondolja, talán mégsem egészen így szól a törvény, és majd elmegy igazságot kérni és keresni a topolyai járás­ bírósághoz. A jegyzőtől tehát szegénységi b i z o n y í t v á n y t kért és k a p o t t is, ezzel bement a topolyai járásbírósághoz, de — és itt m á r kezd kilógni a lóláb — a járásbíró ér nem is a k a r t a meghallgatni! H a n e m a z o n n a l a cselédkönyvét kínálta e s z a v a k k a l : „Ja maga az, maga a K o v á c s n a k a cselédje, itt a könyve és pakoljon, mert l e z á r a t o m . " A könyvébe pedig be van í r v a : „Engem a szolga disznónak nevezett, dec. 24-ig kifizettem és elbocsájtottam." Jellemző az, hogy a gazda nem tud államnyelven, míg a fenti sorok államnyelven v a n n a k beírva. Vajon ki tette meg ezt a szívességet a 100 láncos m a g y a r p á r t i gazdának? Vajon ismeri-e, igen tisztelt járásbíró úr, azt az ipartörvényt, amely elrendeli, hogy a m u n k á s n a k a m u n k a k ö n y v é b e a bérviszonyon kívül más be nem írható? Vajon megindította-e az eljárást a törvények ezen nyílt megsértése miatt a fenti gazda ellen? És most az utolsó felvonás T o p o l y á n . M u n k á s t á r s u n k nem a k a r t belenyugodni az őt ért súlyos igazságta­ lanságba, megpróbál még valamit, elmegy Jeszenszki ügyvéd irodájába, az ügyvéd helyettese fogadta, meghallgatja és nagy bölcsen kijelenti: nézze, ha maga megelőzte volna a gazdáját, úgy talán valamit lehetne tenni, de így legjobb, ha szépen megkéri a gazdát és visszakönyörgi magát. í m e , a burzsoázia zsákja mindenhol megtalálja a foltját.

KETTEN

BESZÉLNEK

Szervezett munkás vág neki a külvárosnak. Hazafelé tart a műhelyből. Sötét este. Kis szutykos kölyök megy előtte. Szervezett munkás vállára teszi a kezét. Szerbül szólítja meg. — Szerb vagy? — Igen. — Hogy hívnak? — J á k o b Böhme. Szervezett munkás németül folytatja. — Miért mondod, hogy szerb vagy, hiszen német neved van? — Mindegy. N e m is gondoltam rá, mit mondok. — H á n y éves vagy? — 13. — Mi apád? — Lakatos. D e m á r három éve nem dolgozik. Tüdővészes és vízi­ betegsége van. N e m tud dolgozni. — H á t az anyád? —• N a p s z á m b a jár, ha akad m u n k a . M i n d e n t vállal. F ö l d m u n k á t is. De most télen nincs m u n k a sehol. — V a n n a k - e testvéreid? — Van két b á t y á m és egy húgom. — Mekkorák? — Az egyik 20 éves. Cipész. D e most, hogy szezon idején sincs m u n k a , a kikötőbe, a fatelepre jár m u n k á t keresni. — És akad-e munkája? — A nyáron csak volt. D e most a kikötőben sincs semmi forgalom. Egyáltalán nem tudom, mi lehet az oka, de h á r o m év óta mindig egyre rosszabb és rosszabb. Mindegyre kevesebb a m u n k a . — H á t a másik bátyád? — Ő 18 éves. Szabó. De n e m jó szakmunkás. Míg inas volt, a meste­ rének dolgozott, most meg nem k a p m u n k á t . — Hiszen most van a karácsonyi szezon a szabóiparban. — Igen, de mégis a szabómunkások k é t h a r m a d a van m u n k a nélkül. Ö is bejárja n a p o n t a a várost. Jeget vág, zsákot hord, fát vág, amikor m i akad. — És van állandó munkája? — R i t k á n van. Ő se tud most a télen h a z a a d n i pénzt. A húgom meg kislány, nincs 10 éves. — És mit csinálsz te?

— Csomagokat h o r d o k az állomásról. M á r 3 éve vagyok h o r d á r . — És jól keresel? — Azelőtt jól kerestem. Minden ruhám, fehérneműm m a g a m vettem. Persze, nem újat. A r r a nem tellett. D e mégis volt mindenem, még h a z a is t u d t a m adni kosztra. — És most? — N a g y a konkurrencia. Sokan v a g y u n k az állomáson. És mindig olcsóbban kell h o r d a n u n k a csomagokat. A fiákerok, automobilok is ol­ csók most. Most m á r csak ritkán akad jó n a p o m . — Szóval tízéves korod óta t a r t o d el magad a családod? H á t mikor voltál gyerek? A kis szutykos elbámul. — Gyerek? H á t most is gyerek vagyok? S nem tudja megérteni, hogy aki családfönntartó, az ne lehessen gyerek is egyúttal. — D e sohasem volt gond nélküli gyerekséged. Játszottál-e v a l a m i k o r gond nélkül, v i d á m gyereksereggel? Élvezted-e gyerekkorod? Voltak-e szép játékaid? — Sohasem. — És mit fogsz később csinálni? Tanulsz-e valamit? Vagy egész éle­ tedben csomagot fogsz hordani? — N e m érek rá tanulni. Sem iskolába nem járhatok, sem műhelybe. Kenyeret kell keresnem. De b á t y á i m t a n u l t a k mesterséget, mégsem dol­ goznak a szakmájukban, és ugyanúgy csavarognak, mint én. — H o n n a n jössz most? — Moziból. — Mozira adod ki a pénzed? N e m találsz valami komolyabbat? — Ingyen megyek. Segítek kipakolni a filmeket, h o r d o k p l a k á t o k a t érte. — Mondja, sokáig fog ez tartani? — Micsoda? — Ez a nyomor. — Még rosszabb lesz. — De meddig fog tartani? — Amíg hagyod, hogy a mozi uralkodjon lelkeden. Amíg a moziért dolgozol szabad idődben. — H á t mit csináljak? — Fogj össze kis társaiddal, bátyáiddal, b á t y á d társaival, a n y á d d a l , a p á d d a l és kezdjetek harcot a jobb életért. — H o g y harcolhatunk mi? — N e m v a g y t o k egyedül. M e g v a n n a k a munkásság harcos szerveze-

tei. Lépjetek be, erősítsétek azt, és akkor győzni fog a munkások osztálya és az igazság. LŐRINCZ

A FÖLDMUNKÁSOK

Péter

ÉLETÉBŐL

Bajmok „Megkezdődött az a t t a k a bajmoki földmunkáscsoport ellen." A bajmoki Magyar P á r t főkorifeusai: Kis K á r o l y névre hallgató elnöke és a demok­ ratából vedlett P a o r G y ö r g y névre hallgató nagy magyar a r a n y p a r a s z t o k „denunciálása". A múlt h ó 26-án megjelent ez a két „nagypéldájú, kevés d o h á n y ú " mákvirág, különben községi elöljárók a jegyzői hivatalban, és szóbelileg bizalmasan jelentették és kérték a községi jegyzőt, hogy az újjáalakult földmunkáscsoportunkat, amit ők „kommunista b a n d á n a k " neveznek, oszlassa fel, és a vezetőséget tartóztassák le azért, mert összejöveteleket tartunk és „kommunista újságot", értsd: a Szervezett M u n k á s t és „ k o m ­ munista k ö n y v e k e t " , értsd: a Szervezett Munkás n a p t á r á t olvassuk és terjesztjük. Látjátok, m a g y a r ajkú munkástársaim, hogy milyen szerepre vállal­ kozik az a M a g y a r P á r t hivatalos alelnökével és társával, amely M a g y a r P á r t évek óta, napról n a p r a ígérgette nektek, kisebbségi m a g y a r o k n a k a „soha el nem érhető hetedik mennyországot", hogy a n a g y m a g y a r burzsuj és aranyparaszt p á r t aklába tömörítsenek benneteket, hogy szavazatai­ tokkal megvédhessék a nagy magyar p á r t i nagybirtokos u r a k a saját részükre azt az a g r á r m a x i m u m o t és szupermaximumot, amelyhez a nincs­ telen magyar stb. nemzeti kisebbségi földmunkásoknak volna joguk, akik­ nek a szavazataival szerezték is a m a n d á t u m a i k a t . De ahelyett, hogy megmozdultatok volna, hogy az osztályharc terén szervezkedjetek, hogy a földmunkás szakszervezetek útján küzdjétek ki a nagyobb d a r a b kenyeret és emberségesebb elbánást, erre: a M a g y a r P á r t főkorifeusai összedugták a fejüket és kisütötték a náluk nem megvetett szokást: a kommunista denunciálást és nem átallották a „fajmagyar test­ vérek" kérni a községi jegyzőt arra, hogy oszlassa föl a földmunkások csoportját és a vezetőséget tartóztassa le, akiknek a legnagyobb része magyar nemzetiségű. Ez az a „fajszeretet", amivel a kisebbségi nincs­ telen sorsban levő magyar munkásságot körülveszik a „burzsujpárti" nagy magyar a r a n y p a r a s z t o k ! ! !

Vigyázzanak a főkorifeusok! Denunciálni nem nehéz: de igazolni igen! S hogy az ilyen miskulancián h a m a r á t l á t n a k a munkásság széles rétegei és otthagyják a M a g y a r P á r t o t . A bajmoki földmunkásoknak csak annyit, hogy csakis az osztályhar­ cos független szakszervezetek útján küzdhetik ki a gazdasági helyzetük­ nek a javulását, a m u n k a i d ő és a munkabérek megjavítását, és ha mennél többen szervezkedtek és tömörültök az osztályharcos földmunkás szak­ szervezetekbe, annál nagyobb az erőtök, és szervezett erővel könnyebben vissza tudjátok verni az ilyen: b á r á n y b ő r b e bújtatott ordasok t á m a d á s á t és benunciálását. Azért fel tehát m u n k á r a : be a földmunkás csoportba. Éljenek az osztályharcos független szakszervezetek. Bajmoki

Mali

földmunkás

Idjos

Van Mali Idjoson egy híres gazda, aki a Szőke Mátyás névre hallgat, aki közismert nemcsak nálunk, de Moholon meg T o p o l y á n is. Ez a dísz­ magyar gazda jó példával szolgált minden burzsujnak, hogyan lehet árvá­ kon meggazdagodni, ö r ö k b e fogadott 5 évvel ezelőtt egy boszniai leányt, úgy, hogy 7 évig szolgál nála és akkor úgy ki fogja stafírozni, mint a saját lányát. D o l g o z t a t t a kímélet nélkül 5 évig, és most télvíz idején kitette az utcára ez az emberbőrbe bújt vadállat a szegény proletár nőt, aki most sírva őgyeleg az utcán, nem lévén senkije. Se apja, se anyja felől nem tud semmit, azt se tudja, h o v a való, hisz kicsiny korától fogva itt van a Vajdaságban. Ráfogta ez a Szőke úr a lányra, hogy lopott, de persze ismerjük m á r ezt, tudjuk, miről van szó. Közeledett az idő, hogy kitölti a hét évet és fizetni kell, hát kínált neki az 5 évi szolgálatért 300 dinárt. Persze a lány ezt elutasította, minden hónapért 150 dinárt köve­ telt, és hogy adjon neki cselédkönyvet. Felhorkant erre a gazda: hogy fizessek olyan sokat, hiszen mióta nálam vagy, elloptál tőlem tízezer dinár értékűt. A z t hisszük, megfordítva van ez, mert visszatartotta a keservesen ledolgozott bérét az á r v á n a k . H o l keresse ez most az igaz­ ságát? Elvtársnők, ha mindnyájan beléptek az osztályharcos szervezetbe, a Jugoszláviai Földmunkások, -nők Szövetségébe, meg fogjátok tudni védeni m a g a t o k a t az ilyen vadállati lelketlenség ellen is és rászorítja az ilyen burzsujokat, hogy megtartsák a saját törvényeiket. Szervezettségben az erő. Bűnt követ el önmagával szemben, bűnt követ el családjával és p r o ­ letár testvéreivel szemben az, aki a szervezettségben rejlő erőt kihasználni nem segíti.

ÍGÉRETEK A VALÓSÁGBAN

Többször el-el szoktam járni gyűlésekre, meghallgatni, melyik p á r t mit akar, mit ígér. Azt tapasztaltam, hogy minden p á r t n a k az ígéret szekere roskadásig meg van r a k v a jobbnál jobb ígéretekkel, amit nemigen fukarkodik egy p á r t sem szétszórni a dolgozó nép közé. 1929. január 1-én volt az a nap, amelyen a gazda bérest fogad, a sze­ gény éhező proli meg eladja m a g á t 1930. j a n u á r l-ig p o t o m áron. Én is elmentem, hogy két k a r o m munkaerejét áruba bocsássam. H á t itt a z t á n tapasztaltam, hogy ezek a gazda urak, amelyek a radikális, magyar, de­ m o k r a t a meg nem t u d o m én milyen p á r t o k tagjai, mennyire szívükön viselik a szegény dolgozóknak a sorsát. H e j , urak, itt volna rá alkalom, hogy megmutassátok, tettekké azt, amit a gyűléseken prédikáltok, hogy mennyire szíveteken viselitek a szegény ember sorsát. H e j , urak, itt volt alkalom arra, hogy a ti a gyűléseken t ú l á r a d o z ó n a g y szíveteket meg­ mutassátok. De meg is m u t a t t á t o k igazából, amit az alábbi esetek a n a p ­ nál is fényesebben bizonyítanak. Dósa Ferenc felvett egy 21 éves földmunkást a következő bérért (értds 1 évre): 4 mázsa búza á 250 din 3 mázsa kukorica á 270 din 1 drb 6 hónapos malac Készpénz

1000 din 810 din 150 din 1000 din

értsd 365 n a p r a 2960 dinárt, mert h á t v a s á r n a p is kell a jószágot etetni, itatni, nincs pihenés, nincs szabad idő egész éven át, és ezért napi 16 órát kell dolgozni 8 dinárért, ó r á n k é n t 0,50 din. U d v a r i Péter: fogadott egy 18 éves fiatal földmunkást évi 3500 din­ ért, napi 9,50, 16 órai m u n k a i d ő mellett, ó r á n k é n t 0,60 páráért. Egy családos földmunkásnak ígért egy B. Topola-i g a z d a : 7 mázsa búzát á 250 din 3 mázsa kukoricát á 270 din 1 drb malacot á 100 din 1 kocsi tűzrevaló á 100 din 1 pár cipő á 150 din Készpénz

1750 870 100 100 150 1000

din din din din din din

365 n a p r a 3910 dinár, egy napra 10,50 din. 16 órai m u n k a i d ő mellett, egy ó r á r a 0,65 din.

Elvtársak! Ime, a példa előttetek van. Láthatjátok, milyen jót a k a r n a k nektek a m a g y a r gazdák. J ó t a k a r n a k . N y o l c dinár napszámért, vagyis 16—18 órai m u n k a i d ő mellett 50 p á r á é r t ó r á n k é n t dolgoztatni. M u n k á s ­ testvérek! látjátok, hogy a gazdák szívében nincs jóakarat, nincs szána­ lom, nincs belátás, nincs, ki p á r t u n k a t fogja, csak a mi összetartásunk kényszerítheti őket jobb belátásra, jobb bánásmódra, nagyobb m u n k a d í j a k fizetésére és az úgynevezett „jószívűségre". Ezek u t á n mindenki láthatja, hogy a létért való küzdelemben nincs irgalom. A jóllakott nem érzi a n y o m o r t , a szenvedést, a nélkülözést, az éhes gyermekek sírását, a beteges rongyos asszony és család vergődését, koplalását, és ha figyelembe vesszük a mai kapitalista rendszer őrjítő racionalizálását, láthatjuk azt, hogy a tőkés, a kapitalista, a gyáros, a földbirtokos nem is a k a r más munkaerőt, mint fiatalt, erősét, egészsége­ set, hogy azt minél jobban ki tudja használni, mert neki fő az ő számí­ tása, minél olcsóbban szerezni kizsákmányolható munkást, proletárt, hogy minél több legyen a haszon, a profit. A szegény dolgozó nincstelen, a föld robotosa az, az megdögölhet, mit törődik a földbirtokos a dolgozóval, illetve törődik, de csak akkor, amikor dolgozni kell, amikor a gazdagok­ nak rakásra hordja a kincseket, amelyet a gazdagok saját vagyonuk gya­ rapítására használnak fel. A m i n t láthatjuk, a földbirtokos csak fiatal, erősmunkaerőt keres. A z idősebb munkás, aki felnevelte a gyermekeit, az m á r nem kell, és ha kell is, éreznie kell, hogy őnála nélkül is van elég munkanélküli. A fiatal, erős, egészséges földmunkás napibére 8 és 15 din. Az urak vadászkutyája is többe kerül n a p o n t a . A családos föld­ munkás keresete nem sokkal több, a legjobb esetben 20 din, de ő nemcsak maga van, az asszony, a gyerekek, hát hogy t u d n a k ezek megélni? M e n y ­ nyi jut itt egy lélekre, és ha figyelembe vesszük, hogy a legjobb esetben csak egy félévet dolgozik, a k k o r joggal mondhatjuk, hogy az urak v a ­ dászkutyájának jobb élete van, mint egy földmunkásnak. M a a Vajdaságban több mint 100 000 földmunkás van m u n k a nélkül. Azonban ezekkel nem törődik senki. Ígérni mindenki ígér, fűt-fát, min­ den jót, eget-földet, csak adni nem ad senki semmit. N e m bizony, nem is fog, mert a létért való küzdelemben annak van igaza, aki erősebb. Elvtársak! A munkásosztály felszabadítója csakis maga a m u n k á s ­ osztály lehet. Fogjunk össze, szervezkedjünk! Be az osztályharcos földmunkások és nők szakszervezetébe!

Bajagić Veronika

A NEMZETI KÉRDÉSRE VONATKOZÓ JUGOSZLÁV GYAKORLAT ÉS ELMÉLETET ÖSSZEGEZŐ TANULMÁNYKÖTET

N a t i o n s a n d N a í i o n a l i t i e s of Y u g o s l a v i a ; C h a i r m a n of t h e E d i t o r i a l B o a r d : d r . K o ž a Jončić, L e c t o r : Milesa V i t o r o v i ć , P r o o f - R e a d e r : N a t a s a T a n a s i j e v i ć ; O r i g i n a l T i t l e : N a r o d i i n a r o d n o s t i Jugoslavije. M e d j u n a r o d n a p o l i t i k a , B e o g r a d 1974. 5 4 9 o l d . T a r t a l o m : E l ő s z ó ; Első r é s z : dr. D u š a n B r e z n i k és d r . Milica S e n t i ć : S a s t a v i r a z v i t a k s t a n o v n i š t v a u J u g o s z l a v i j i po n a c i o n a l n o j p r i p a d n o s t i ; D u ž a n L u k a č : S t v a r a n j e S F R J ; K i r o V a s i l e v : N a c i o n a l n a ravnopravnost i društveno samoupravljanje; dr. Koča Jončić: Društveno-ekonomske osnove n a c i o n a l n e r a v n o p r a v n o s t i ; d r . R e h á k LászJó: P o l o ž a j n a r o d n o s t i u S F R J ; M r . M i l a d i n G v o z d e n o v és d r . H a j r a d i n H o x h a : Socijalističke a u t o n o m n e p o k r a j i n e u jugoslovenskom f e d e r a l n o m sistemu; d r . G a z m e n d Z a j m i : R a v n o p r a v n o s t jezika n a r o d a i n a r o d n o s t i J u g o s l a v i j e ; S i l v o D e v e t a k : N a c i o n a l n e m a n j i n e i jugoslovenska spoljna p o l i t i k a ; d r . Atif P u r i v a r t a : O n a c i o n a l n o m f e n o m e n u b o s a n s k o - h e r c e g o v a č k i h M u s l i ­ m a n a ; V a r g a L á s z l ó : N a c i o n a l n a r a v n o p r a v n o s t u o b r a z o v a n j u , k u l t u r i , nauci i o s t a l i m d r u š t v e n i m d e l a t n o s t i m a ; d r . D u š a n B i l a n d i i ć : M e d j u n a c i o n a l n i o d n o s i u Jugoslaviji u s v e d u različitih d r u š t v e n o - p o l i t i č k i h sistema; M á s o d i k rész: I z v o d i iz U s t a v a S F R J , u s t a v e socijalističkih r e p u b l i k a i u s t a v a socija­ lističkih a u t o n o m n i h p o k r a j i n a koji se o d n o s e n a o s t v a r i v a n j e n a o i o n a l n e r a v n o p r a v ­ nosti n a r o d a i n a r o d n o s t i J u g o s l a v i j e ; Zaključci I z v r š n o g k o m i t e t a C e n t r a l n o g k o m i ­ teta S K J o p i t a n j i m a n a c i o n a l n i h m a n j i n a ; R a z o l u c i j a o o s t v a r i v a n j u u s t a v n i h načela 0 r a v n o p r a v n o s t i jezika i pisma n a r o d a i n a r o d n o s t i Jugoslavije u s a v e z n i m p r o p i s i m a 1 u radu saveznih organa; Zakon o načinu ostvarivanja prava pripadnika narodnosti na u p o t r e b u svog jezika i pisma k o d r e p u b l i č k i h o r g a n a ; Bibliografija.

A könyv, a belgrádi „Medjunarodna politika" kiadásában, annak az ENSZ szemináriumnak a kapcsán készült, melyet 1974. június 2 5 - e és július 8-a között tartottak meg Ohridban „A nemzetiségi, etnikai és más kisebbségek emberi jogainak fejlesztéséről és megvédéséről". Itt született meg az a döntés is, hogy egy külön publikációt kell kiadni a jugoszláv nemzetiségi viszonyokról. A könyvet angol nyelven nyomtatták — amely a szeminárium egyik hivatalos nyelve volt — azzal a céllal, hogy a résztvevő küldöttek, a szakértők és a megfigyelők, valamint az ENSZ és más szervezetek képviselői számára lehetővé tegyék a jugoszláv nemzetiségi viszonyok történelmi fejlődésének, eddigi elért eredményeinek és pillanatnyi helyzetének megismerését. A nemzetiségi kérdések megoldását illetően hazánk a világ legérdekesebb országai közé tartozik — első­ sorban a specifikus jellemzők miatt. Jugoszlávia viszonylag kis ország, sok nemzetiséggel, föderatív-szocialista társadalmi berendezéssel és a nemzetiségi kapcsolatok, viszonyok magas fokú fejlettségével. Tapasztalataink nagyban hoz-

zájárulnak ahhoz, hogy más országokban is megoldhassák a nemzetiségi kérdést és biztosíthassák az etnikai csoportok emberi jogait. A könyv szerkesztői elhatározták, hogy összegyűjtik azoknak a jugoszláv íróknak, tudósoknak és publicistáknak a cikkeit, tanulmányait, kik a nemze­ tiségi kérdéssel foglalkoznak. Véleményük szerint, ez a legmegfelelőbb mód arra, hogy a szeminárium résztvevőinek és az olvasóknak, terjedelmes, auten­ tikus és jól dokumentált adatokat szolgáltassunk a jugoszláv nemzetiségi viszo­ nyok fjelődéséről és helyzetéről. „Egy soknemzetiségű közösségben a nemzetiségi viszonyok kérdését demog­ ráfiai szemszögből is lehet vizsgálni" — írja dr. Dušan Breznik és dr. Milica Sentić, „Sastav i razvitak stanovništva u Jugoslaviji po nacionalnoj pripadnosti" című tanulmányában. Ez a tanulmány demográfiai, közművelődési és társadal­ mi-gazdasági jellemzők szemszögéből mutatja, be Jugoszlávia és a köztársaságok nemzetiségi összetételét, és nemzetiségi struktúráit. Tartalmazza a jugoszláv né­ pek gazdaságára, elhalálozására, házassági struktúrájára és migrációira vonat­ kozó adatokat is. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság születését és létrehozását Du­ šan Lukač mutatja be könyvében, és az első tanulmánnyal együtt alapvető ada­ tokat szolgáltat az olvasónak Jugoszláviáról és a nemzetiségi kérdéssel kap­ csolatos problémákról. A következő tanulmány szervesen kapcsolódik az elsőkhöz és tovább rész­ letezi a problémakör egyes kérdéseit. így Mr. Miladin Gvozdenov és dr. Haj­ radin Hoxha alkotmányjogi és politikológiai szempontból kiindulva vizsgálja a jugoszláv típusú tartományok anatómájának társadalmi lényegét és megvaló­ sításuknak formáit. Kiro Hadživasilev igen elmélyülten taglalja a szocialista Jugoszláviában megvalósuló nemzeti egyenrangúság sajátosságait, különös tekin­ tettel az önigazgatói társadalmi viszonyokra. Ezzel a kérdéssel foglalkozik dr. Dušan Bilandžić is a kötet zárótanulmányában. Dr. Koča Jočić „Društveno-ekonomske osnove nacionalne ravnopravnosti" című tanulmányában rámutat azokra az objektív tényezőkre, melyek Jugoszlá­ viában meghatározzák a nemzetiségi viszonyok jellegét. Ezek közül kiemeli a háború utáni anyagi termelés alacsony szintjét és azt, hogy egyes népek, nem­ zetiségek és vidékek az anyagi termelés különböző fejlettségi fokán kapcsolódtak be az új Jugoszláviába, ami természetesen az ellentmondások egész sorát idézte elő, a gazdasági és más egymásközötti kapcsolatokat illetően. Szem előtt tartva az anyagi bázis jelentőségét az általános társadalmi fejlődésben, a szerző ki­ emeli, hogy a nemzetiségi kapcsolatok fejlődése sokban függ az anyagi bázis fejlődésétől, illetve az ország áru- és pénzviszonyaitól, azzal, hogy a minél gyorsabb társadalmi fejlődés biztosítása valamennyi jugoszláv nép érdeke. A szerző fejtegetései nem haladják meg azokat az eredményeket, amelyeket a politikológus Kiro Hadživasilev, Vojislav Rakić, a belgrádi közgazdasági kar tanára, és dr. Stipe Šuvar szociológus tanulmányaiban az utolsó másfél évtized­ ben kifejtettek. Erőfeszítése inkább arra összpontosul, hogy ezeket az eredmé­ nyeket áttekintően és tömören az olvasó elé tárja. Dr. Koča Jončić tanulmányában külön figyelmet szentel a kevésbé fejlett köztársaságok és tartományok gyorsított fejlesztési politikájának. Ez az irány­ vétel, illetve az ország fejlődésében megnyilvánuló, alapvető ellentmondások megoldásának módja, a háború utáni Jugoszlávia egyik legfontosabb jellemzője. Ezen politika mögött állnak azok az alkotmányos elvek és más intézkedések, melyek az elmaradott vidékek gyorsított fejlődését hivatottak biztosítani. A

tanulmány befejező részében az elért eredményekről közölt adatok alátámaszt­ ják társadalmunk ilyen irányú törekvéseinek igazoltságát. A nemzetiségek helyzete a JSZSZK-ban, külön a nemzetiségi kisebbségek helyzete — a témája dr. Rehák László tanulmányának. A szerző először azt vizsgálja, hogy Jugoszlávia társadalmi berendezésében miért olyan fontos a nem­ zeti kisebbségek helyzetének kérdése. Bemutatva a kisebbségek helyzetét a bur­ zsoá Jugoszláviában, kiemeli a kérdés rendezésének jellemzőit a JSZSZK-ban. Külön rámutat arra, hogy a nemzetiségi viszonyok rendezésekor számoltunk az ilyen jellegű kérdések marxista interpretálásával, és hogy marxista hozzá­ állásunk alkotó elméletként érvényesült, figyelembe véve szocialista társadal­ munk sajátosságait. A szocialista Jugoszláviában ebből következnek a nemze­ tiségi kissebbségek helyzete rendezésének alapvető szabályai is: internacionális és osztályhozzáállás, antidogmatikus és alkotó-marxista megoldása a nemzeti kisebbségek problémáinak. A szerző külön hangsúlyozza a nemzetiségi kapcso­ latok és viszonyok jugoszláv gyakorlatának lényegét: a nemzetiségek alkotó elemei egy soknemzetiségű országnak, maguk döntenek saját helyzetükről, illetve helyzetük szabályozásának alanyai és nem tárgyai. A nemzetiségi kérdések rendezése nem zárul le egy ország határaival, hanem megnyilvánul és tovább fejlődik a külpolitikában és nemzetközi téren is. Silvo Devetak ebből a szemszögből vizsgálja a nemzetiségi kérdést Jugoszláviában. „Nacionalne manjine i jugoslovenska spoljna politika" cím alatt, az idevonat­ kozó jugoszláv külpolitikai elveket tárja fel. A már elfogadott nemzetközi elvek és szempontok csak keret és útmutatóként szolgálnak egy ország nemzeti kissebbségei jogainak rendezésében. Ezeket az elveket be kell építeni az ország gya­ korlatába, meghatározott szabályaiba, melyek összhangban vannak azokkal a jellegzetességekkel, melyek az ott élő nemzetiségek társadalmi-gazdasági és poli­ tikai körülményeire jellemzőek. Jugoszlávia a nemzetiségi kisebbségek szocia­ lista-önigazgatáson alapuló jogait hirdeti határozottan, de nem kísérli meg, hogy az ilyen hozzáállást más országokra kényszerítse. A haladó társadalmi erőknek vezető szerepe van a nemzeti kisebbségek hely­ zetére és jogaira vonatkozóan, hangsúlyozza Silvo Devetak — ezeknek az erők­ nek folyamatos harcot kell folytatni a soviniszta, nacionalista és faji eszmék ellen, melyek egyes országokban jelentkeznek. Dr. Atif Purivatra, szarajevói egyetemi tanárnak, a boszniai-hercegovinai muzulmánok nemzeti jellegével és nemzeti lényükkel foglalkozó tanulmányát ezen a helyen nem ismertetjük, mert a szerző a Létünk számára írt hasonló tanulmánya már elkészült és folyóiratunk még ezévben magyar fordításban közli, amire ezúttal is felhívjuk az olvasók figyelmét. A nemzeti egyenjogúságnak, mint a jugoszláv nemzetiségi kapcsolatok alap­ elvének, nagy jelentősége van. A nemzeti egyenjogúság a jugoszláv népek és nemzetiségek nyelvi, kulturális, közoktatási, tudományos és más társadalmi tevé­ kenységekben megnyilvánuló egyenjogúságát jelenti. Dr. Gazmend Zajmi és Varga László éppen ebben a sokrétű jelentőségében mutatják be a nemzeti egyen­ rangúságot. A JSZSZK és a köztársaságok Alkotmányának kivonatai — melyek kiegészí­ tik ezt a kiadványt — ugyancsak a jugoszláv nemzetiségi viszonyokra vonat­ koznak, és áttekinthető dokumentációt nyújtanak a jugoszláv nemzetiségek alkotmányos-jogi helyzetének rendezéséről. Külön ki kell emelni a könyv befejező részét, amely a 90 oldalon megjelent szelektív bibliográfiára vonatkozik. A nemzeti kérdést tárgyaló és a JSZSZK-

ban megjelent mintegy 150 könyv és 1200 tanulmány bibliográfiai adatait tárja az olvasó elé. A bibliográfiai egységek megválasztása bírálható (egyes szerzőket érdemtelenül hanyagolt, mások munkáit nem szelektálta eléggé, az utóbbi évben megjelent munkákat nem sikerült beiktatni a bibliográfiába, a nemzetiségek nyelvén megjelent munkák csak részben szerepelnek), de alapjában véve nagy eredményt képvisel, mert ez az első ilyen átfogó jugoszláv bibliográfia. Maga a tanulmánykötet is az egyik legtartalmasabb, de lehet, hogy éppen a legátfogóbb tanulmánykötet a nemzeti viszonyok tárgyköréből, amely jugoszláv szerzők tollából eddig nálunk megjelent és ezért várható, hogy angol nyelvű megjelenését más nyelvű kiadása is követi majd.

Dura Knežević

DR. JOVAN R. MARJANOVIĆ: A KÜLDÖTTRENDSZER ÉS A POLITIKAI KÉPVISELET (Institut za političke studije fakulteta političkih n a u k a , Beograd, 1974.)

Csak olyan szerzőnek sikerülhet ismertté válni egy ilyen témájú könyvvel, aki maga is részt vesz a küldötti viszonyok kialakításában, akinek a tárgykör ismert és közeli. A küldöttrendszerről elméleti munkával jelentkezni annyit jelent, mint vállalni a legkülönfélébb kockázatokat. Az egyik kockázat az, hogy az időszerűségre való törekvés hatással lehet a kérdés elméleti megalapozott­ ságára, s a küldöttrendszernek, mint alkotmányos-, politikai- és osztályújdon­ ságnak sokoldalú megvilágítására, miközben a szocialista társadalom politikai rendszerének eddigi tapasztalatait is figyelembe kell vennie a szerzőnek. A másik kockázat abból adódik, hogy a könyv a küldöttrendszerről folytatott viták, a rendszerbeli megoldások keresésének idején jelent meg. Feltételezhető, hogy az olvasó minden, számára tisztázatlan kérdésre a könyvtől vár választ. Biztosra vesszük, hogy a szerző mindezekkel a kockázatokkal tisztában volt, amikor könyvét összeállította, és témáját megválasztotta. A bevezető részben, amely a politikai képviselettel és annak formáival fog­ lalkozik, a szerző összefoglalja a kérdés genezisét az antik demokráciától a munkásküldöttségekig. Rámutat arra, hogy a politikai életben a képviselet mindenkor azon mércék szerint jött létre, hogy az egyéneknek, vagy csopor­ toknak lehetővé tegye saját akaratuk és érdekük kifejezését a döntéshozatalban. Ez a képviselet azonban leszűkíti a valódi érdekeket, hiszen azokat favorizálja, akik a politikai képviseleti testületekben vannak, és akik — Arisztotelész állí­ tása szerint — könnyen elkorcsosodhatnak. A középkori politikai gondolkodás számára jóformán teljesen ismeretlen mind a demokrácia, mind pedig a hatalomra gyakorolt hatás. Az egyházi tanítás szerint ugyanis a hatalom égi eredetű, és az iránta való alázat kötelező. A teo­ lógia a hatalomtisztektet a polgárok és a hívők erényének tekinti. A politikai tanok történetében számos olyan szerzővel találkozunk, aki azt a tézist vallja, hogy a nép tehetetlen; a politikai életben való részvétele a vá­ lasztásokra korlátozódik, a döntéshozás joga a kiválasztottaké, a rátermett egyé­ neké és csoportoké. Az elitizmusról alkotott nézetek régi eredetűek, és mint ismeretes, ilyen, vagy olyan változatban minden eddigi rendszerben megjelentek, nem kerülve el a szocialista országokat sem. Véleményünk szerint a szerző ezt nem hangsúlyozta ki eléggé. Az elitizmus elméletét Gaetano Mosca és Pareto Vilfredo alapozta meg, Max Weber és más polgári szociológusok pedig tovább-

fejlesztenék. Le kell szögeznünk azt is, hogy funkcionális értelemben az elit fogalmán egyesek felsőbbrendűségét értették mások engedékenysége felett. Ezzel a megállapítással azonban nem szándékozunk eltávolodni a könyv tartalmától, meggyőződésünk azonban, hogy az említett mulasztással a szerző adósa maradt az olvasónak egy szociológiai-politikológiai komponenssel, ami pedig nagyon hasznos lehetett volna a politikai-képviseleti mechanizmus fejlődéséről szóló ismeretek kibővítéséhez. Ez a komponens rávilágíthatott volna azokra a ténye­ zőkre is, amelyek kisebb, vagy nagyobb mértékben irányították, vagy akadá­ lyozták a reális társadalmi viszonyok kifejezését. A fejlett polgári társadalom elemzésében a szerző leszögezi, hogy a tömegek nem vettek részt a politikai döntéshozatalban, helyettük a politikai képviseleti testületek döntöttek. A szerző jogosan állapítja meg a következőket: „ . . . a klasszikus politikai képviselet funkciója a monopólium megvédésére korlátozódik, mert a politikai funkciók koncentrációját és e funkciók viselőinek önállósulását feltételezi", tehát „ennek a társadalomnak a politikai élete terhes a politikai üzérkedésektől és spekulációktól". (15. oldal) Ismeretes, hogy Marx mekkora gonddal és körültekintéssel tanulmányzta a párizsi kommün gyakorlatát. Már akkor látta, hogy az alapvető társadalmi közösségek küldöttei döntően hozzájárulhatnak az embernek a politikai kép­ viselet alóli felszabadításához, és megakadályozhatják a politikai hatalom elide­ genítését. A küldöttség elve a klasszikus politikai képviselet fontos behelyettesítőjeként jelentkezik. A szerző „megszabja" a küldöttrendszer történelmi dimenzióit, és a követ­ kezőt mondja róla: „a küldöttrendszer átmeneti és váltakozó szakasz a mun­ kásosztálynak a politikai hatalom gyakorlására való politikai-osztályszervez­ kedésében, a munkásság osztályakaratának kialakításában és megvalósításában a politikai szerveken keresztül." E rendszer megjelenési formái az adott társadalmi állapotoktól függnek, a lényeg azonban az, hogy az említett osztályjelleg mindenkor kifejezésre jut. Ezen az alapon lehetségesek, sőt szükségesek is a transzformációk, a változások és a fejlődés a munkásosztály történelmi küldetésének kiteljesedésében. A könyv második fejezetében a szerző a küldöttrendszer fogalmával, meg­ jelenésével és fejlődési útjával foglalkozik. Kiemeli, hogy a politikai szóhasz­ nálatban a küldöttrendszernek két hagyományos értelmezése van. Az első a közvetett választásra és az ezzel kapcsolatos választási technikára vonatkozik. Rendszerünkben azonban a küldöttrendszer fogalmának egészen más jelenté­ se van. „Legáltalánosabban mondva, a küldöttrendszer a dolgozók az önigazgatásból eredő jogaik megvalósításának új formája. A küldöttségek és küldöttek nem a klasszikus értelemben vett politikai képviselők, nem olyan egyének és cso­ portok, amelyekre a választók ráruházták minden döntéshozatali jogukat. Ellen­ kezőleg: a küldöttrendszerrel ez a jog továbbra is a dolgozóké marad." (18. oldal. A dolgozók ebbéli szerepüket egyszer közvetlenül látják el, mert a küldött­ ségek képviselik álláspontjukat, máskor pedig ezt közösen, a másokkal való meg­ beszélés útján teszik, állapítja meg a szerző. Az így elfogadott határozatok a választók politikai akaratának közvetlen kifejezői, ebben nyilvánul meg a leg­ lényegesebb különbség a küldöttrendszer és minden más politikai képviseleti rendszer között. A szerző áttekinti a küldöttválasztás korábbi tapasztalatait, amelyek a mun-

kásmozgalom politikai szervezkedésének kezdetére tehetők. Fellelhetők a fran­ cia szocialisták a múlt század derekán alkotott munkáiban, de alkalmazták őket az államközi kapcsolatok kiépítésében is. A kérdéskomplexust Lenin is sokban gazdagította, amikor kidolgozta a munkáshatalomnak a küldöttek révén történő létrehozását és gyakorlását (az 1922-es Alkotmány), ez azonban később, a társadalmi viszonyok és intézmények elbürokratizálódásával módosult. A kö­ zelmúltból nekünk is vannak hasonló tapasztalataink: a focsai előírások és delegálás. A harmadik rész címe a klasszikus politikai képviselet és küldöttrendszerünk. A szerző megítélése szerint e két forma szervezési struktúrájában vannak elté­ rések és hasonlatosságok is. H a azt kellene eldöntenünk, hogy a kettő közül melyik a demokratikusabb, a válaszhoz kétféleképpen juthatnánk el: „vagy a hasonló elemek összehasonlításával és eltéréseik megállapításával, vagy pedig az eltérő elemek hasonlatosságának a megállapításával." Mindkét módszerrel ugyanazokhoz a szubjektumokhoz jutunk el: a választókhoz és képviselőikhez. Ebben azonban már megmutatkozik egy lényeges különség: a képviselőket ko­ rábban is a szervezett bázis választotta, mondja a szerző, de nem állt módjában szervezetten ellenőrizni őket, „vagyis nem állt módjában azonosítani akaratát képviselőinek álláspontjával. . ." A klasszikus politikai képviselet válságáról szóló következő fejezetet a szerző beépítette a politika különféle megszervezéséről és funkciójáról, a politika osz­ tályjellegéről és szerepéről szóló összefoglalóba. Hosszabban elidőzik a parla­ mentarizmus sajátosságainál és a népi szuverenitás különféle magyarázatainál. Véleményünk szerint mégis jobban el kellett volna mélyülnie a témában, külö­ nösen a polgári parlamentarizmus válságát illetően, mert a könyvben ez a tárgykör csupán egyszerű információra szorítkozik. Csodálkozunk továbbá azon is, hogy ebben a fejezetben nem esik szó a parlamentarizmus és a politikai pártok viszonyáról, amelyek éppen azért jelen­ tek meg a politikai színpadon, hogy kifejezzék az eltérő érdekek harcát, és megkíséreljék azok egyeztetését, természetesen osztályalapon. A második rész korábbi és új képviselőházi rendszerünket elemzi. A szerző okkal emlékeztet arra, hogy a háború idején és az azt követő években az ország politikáját a kormány irányította, melyet a képviselőház választott. Ezért van azon a véleményen, hogy „igazi képviselőháza rendszerünk" csak 1953-tól van (Alkotmány törvény), még kifejezettebben pedig 1963-tól, amikor megindult az a folyamat, melynek keretében a képviselőház egészen a legma­ gasabb fórumoktól, önigazgatási szervekké alakult át. Akkor alapozódott meg a közvetlen választásokon és a küldöttségeken nyugvó, új képviselőház elve is. A szerző megemlíti a társadalmi-politikai közösségek képviselőházai között végbemenő változásokat, melyek a hierarchikus viszonyok és a hatalmi felsőbb­ ség megnyilvánulásában jutott kifejezésre. Indokoltan emelte ki az önigazgatói mechanizmus azon szembeötlő fogyatékosságait, melyek megkönnyítették az elnöki funkció favorizálását és a „politikai esetek" mozaikjának szerves részeivé váltak. Hisszük azt, hogy a hatalomért folyó harc, a káderpolitika kisajátítása és az ezzel kapcsolatos eszmei-politikai hiányosságok elemzésével hozzájárul­ hattunk volna az önigazgatási tényezők fogyatékosságainak megoldásához. Va­ lószínű, hogy az ilyen jellegű, alapvető megjelölések nem bolygatták volna meg a könyv tartalmának alapvető kompozícióját és a fejezetek közötti arányokat, ellenben kiemelték volna az egységes, zárómegállapítások szempontjából jelentős, neuralgikus pontokat.

A küldöttrendszer önigazgatási alapjai címmel — a könyv harmadik része a küldöttrendszernek az önigazgatási rendszerbe való bevezetésének motívu­ maira mutat rá. A munkásosztály érdekeinek sokrétű megnyilvánulását szor­ galmazza a küldöttrendszeren keresztül. Ez nem az emberek felett, vagy azokon kívül álló rendszer. Annak az akciónak az alanya és hordozója lesz, amely a parciális érdekek közös érdekké való átalakításához vezet. Ez a folyamat meg­ valósíthatja a képviselőházak, mint közigazgatási szervek, önigazgatási szer­ vekké való átalakulását. Ki kell azonban dolgozni az önigazgatási viszonyok és kapcsolatok rendszerét, a társult munka alapszervezeteitől a szövetségi kép­ viselőházig (mely „rendszer" háttérbe szorítja a techno-bürokratikus és más monopolisztikus erőket). A negyedik részt a küldöttségi jogok és felhatalmazások hordozóinak szen­ telték. A definíció igen érdekes, mert az önigazgatás és a küldöttség kapcsolatait hangsúlyozza: „A küldöttség egy s z e r v , de az önigazgatói társulás r é s z e is. Noha egyes funkcióinak végzésében önálló, mint például a küldöttek megválasztása a társadalmi-politikai közösségek képviselőházaiba — alapvető feladatait azonban nem végezheti sikeresen az önigazgatási társulásokkal kiépített s z o r o s kapcsolat nélkül. Tulajdon­ képpen a feladatokat csakis mint ennek szerves része végezheti el." (95. oldal) Ebben a részben kezdődik a gyakorlati jellegű szervezési-módszerbeli kérdé­ sek határozottabb taglalása. Mindenekelőtt — hogyan viselkedjen a küldött. A szerző határozott: „A képviselőház megfelelő tanácsának minden ülése előtt a küldöttnek véle­ ménycserét kellene folytatni küldöttségével. Ettől legalább olyan e l v i o r i ­ entációkat kaphatna, melyek alapján kialakíthatná s a j á t á l l á s p o n t j á t m e g h a t á r o z o t t k é r d é s e k b e n . A sza­ vazásban és a képviselőház napirendjén szereplő kérdésekkel kapcsolatos ál­ láspont kialakításában, a küldött ö n á 11 ó." (103. oldal) Ezáltal tehát a szerző igen határozott, a közvéleményben tapasztalható, a küldöttekre, a küldöttségekre és azok választó egységeire vonatkoznak ingado­ zásokkal szemben. Emeljünk ki egy leegyszerűsített, de mindenképpen szem­ léltető véleményt — a küldött gyakorlatilag, de elvileg sem szaladgálhat az ülésekről véleményért saját küldöttségébe, márcsak azért sem, mert nem a kép­ viselőházi határozatokat és döntéseket szállító küldönc. „Ök azért küldöttek — mondja a szerző —, hogy a képviselőház meghatározott tanácsában szót értsenek és t á r g y a l j a n a k más társulások küldöttségeivel, illetve ezek a társulások egyeztessék álláspontjaikat a k ü l d ö t t s é g e k e n k e r e s z t ü 1." Valamivel később a szerző figyelmeztet arra, hogy a küldött egészen más helyzetben van mint a küldöttség. Mivel a képviselőházban közvetlenül szavaz, a küldöttek „ l e g a l á b b e s z m e i s z e m p o n t b ó l meghatározott és s z a b a d m a n ő v e r e z é s r e a l k a l m a s , mozgási terület birtokában kell lenni". Ezzel elkerülhetetlenül eljutunk a kényszerű és a szabad mandátum dilemmájához, bár a küldöttrendszerben egyik sem a legmegfelelőbb forma a következők miatt: „A képviselőházak kényszerű-mandátummal való paralizálása olyan végre­ hajtó szervek és erők kialakulásához vezetne, melyek a társadalom fölé emel­ kednének, míg a szabad mandátum által a képviselőházak továbbra is a társadalmi érdekek szabad, a munkásosztálytól független magyarázói marad­ nának." (110—111. oldal).

Ki kell emelni a szerző azon álláspontját, hogy a küldöttrendszerhez való „végső, finalizált hozzáállás" feltételenül káros lenne. Szerinte a küldöttrend­ szer nem lehet más, mint „a közvetlen önigazgatáshoz vezető út, eszköz, s közvetítő forma". A szerző a küldöttrendszer eredményes tevékenységének té­ nyezői közé sorolja az egységes politikai struktúrát, a fejlett eszmei-politikai tudatot, a demokratikus környezetet és a fejlett politikai kultúrát. Különösen jelentős az a megállapodás, hogy küldöttnek lenni nem hivatás, főleg nem olyan, melyet karrierista célkitűzések megvalósítására lehetne felhasz­ nálni. A szerző leszögezi, hogy szükséges lesz a „küldöttségi kultusz" kiala­ kítására, azon tudat fejlesztése, hogy ez egy megtisztelő feladat, mely egy napon megszűnik, mert másra bízzák — azért, hogy senki sem folytathasson elvtelen, haszonleséshez vezető harcot érte." Végül a szerző feldolgozza a társadalmi-politikai szervezetek szerepét, a folyamathoz szükséges, szervezett társadalmi tudat kialakításában. Térjünk vissza ismét ahhoz az összetett feladathoz, amely a könyv meg­ írásakor dr. Marjanovic előtt állt —, hogy a küldöttrendszer szerepének és helyének elméleti feldolgozásával, a lehetséges ellenállások ós gyakorlati jel­ legű zavarok bemutatásával eleget tegyen a várakozásnak. A könyv tartalmát elemezve rámutattunk a pozitívumokra, de megjelöltük azokat a témaszűkí­ téseket is, melyek miatt a könyv kevesebbet nyújt a lehetségesnél. Említettük, hogy nem taglalta kellően az elitizmust, a parlamentizmus válságát, a politikai tényezők szerepét és a káderkérdés szempontjait. Ezzel nem merül ki a szerző által kidolgozatlan politikai komponensek felsorolása. Megemlíthetnénk azokat a nehézségeket, melyek akkor adódnak, ha önigazgatási alapon nem hangoljuk egybe a hivatásos politikai struktúrák és a küldöttrendszer viszonyait, kap­ csolatait. Ez vonatkozik a politikai végrehajtó szervek és az állami apparátus helyzetére is, ugyanis számukra még mindig hozzáférhetőbbek az információ­ források, a „politikai döntéshozatal folyamata" — ami, már kezdetben, min­ den bizonnyal csökkenti a küldöttségi munkamódszer eredményességét. Az említett megjegyzések és észrevételek ellenére, dr. Marjanovic könyve a legjobb időben jelent meg és mindenképpen hozzájárult ahhoz, hogy az olva­ sók népes tábora jobban megismerhesse a küldöttrendszer önigazgatói lényegét.

Jung Károly

ÚJ SZEMPONTOKAT H O Z Ó RÉGÉSZETI KUTATÁSOK Nagy Sándor: DOMBÓ, Kövek sorozat, Fórum Könyvkiadó, 1974.

Három évvel ezelőtt az induló Létünk első számában terjedelmes közlemény foglalkozott a jugoszláviai magyarság hagyományainak kérdéseivel. A szerző — Bori Imre — a hagyományok feltárásának elvi kérdései mellett publikálta a Fórum Kiadó két induló sorozatának, a Hagyományaink-nak és a Kövek­ nek hosszabb távra kidolgozott tématervét is. Azóta — már nem oly bőségben, ahogy azt a tervek alapján remélni lehetett — mindkét sorozat megindult: a Hagyományaink immár öt kötettel szerepel művelődési életünkben, a Kövek sorozat első két kötete pedig nemrégiben hagyta el a sajtót. Az egyik könyv a Szervezett Munkás című mozgalmi lap munkásszociográfiából közöl válogatást Munkásélet címen (a Létünk jelen száma is foglalkozik vele), a másik pedig a már több mint egy évtizede folyó dombói ásatások eddigi eredményeit összegezi a felfedező és ásatásvezető régész, Nagy Sándor tollából. Írásunk ezt a könyvet szeretné bemutatni az olvasónak. Nem messze Újvidéktől, Beocsin közelében van Rakovac falu. Központjában egészen 1963-ig gyommal és cserjével benőtt domb emelkedett, amelyet a falu lakói Gradinának neveztek. A régészek már régebben felfigyeltek rá, a jelleg­ zetes római téglák alapján azonban római erődként vagy castrumként tartották nyilván. Nagy Sándor tizenkét évvel ezelőtt, 1962-ben alaposabban szemügyre vette a falmaradványokat, és a római eredetű téglák mellett árpádkori pelyvás téglákat is talált, amelyek arra vallottak, hogy a Gradina-domb nemcsak kizá­ rólag római maradványokat takarhat, de fel kell tételezni a történeti konti­ nuitást is: azt, hogy a középkorban is lakott hely lehetett. Az egy év múlva kezdődött ásatások aztán fényesen igazolták a hipotézist, a törmelékréteg alatt széles középkori falmaradványok és faragott kövek kerültek felszínre. Ahogy az ásatások folytatódtak, kiviláglott, hogy a folyamatosság nemcsak római kor— középkor vonatkozásban mutatható ki, hanem a középkori egységen belül is el lehet választani egymástól a románkori és gótikus építkezés nyomait. Nagy Sándor ásatásai nyomán világosan elkülönül egymástól a román stílusú és gó­ tikus stílusú templom falmaradványainak együttese, sőt az is látszik, hogy később az egész építmény várrá alakult át. A falmaradványok és a faragott kövek mindenképpen azt a gyanút táp­ lálták, hogy a Gradina-domb korántsem jelentéktelen régészeti felfedezést rejt, hanem igenis fontos építmény maradványait, amelyről a szaktudomány meg-

feledkezett. Az ásatásokkal párhuzamosan megkezdődött levéltári kutatások, amelyek a fogódzót voltak hivatva nyújtani a leletek mellé, ezt a tételt is iga­ zolták, írásos adatok szólnak ugyanis arról, hogy az egykori Bélakút (a mai Pétervárad) szomszédságában bencés apátság állt, amelynek Dombó volt a neve. Nagy Sándor ezt a fonalat göngyölítette tovább, s egyre több adat szólt amel­ lett, hogy a Gradina-dombon kiásott templomromot a középkori Dombó apát­ sággal lehet azonosítani. A bizonyító anyagot a könyv bevezető tanulmánya meggyőzően sorakoztatja fel, többek között utal a Boldogságos Szűzről elne­ vezett dombói női bencés kolostorra is, amely minden valószínűség szerint a még kellőképpen fel nem kutatott rakováci Klisa dűlőben van. (A Klisa elne­ vezés etimológiája minden kétséget kizáróan egykori templomra utal.) A szerző a történelem eseményeinek ismeretében, és a leletanyag szembe­ sítésével bizonyított tényként Dombot találta meg. Mindez igen izgalmas és fontos eredmény, főként a régész számára, s új adatokkal gazdagítja a régészettudományt. De művészettörténetünk és műve­ lődéstörténetünk számára is elsőrendűen fontos felfedezés, hisz Dombó egyike azoknak az „ősi kolostoroknak", amelyeket Szenteleky Kornél oly nagyon hiá­ nyolt ezen a tájon, s az aracsi székesegyház, meg a még mindig feltárásra váró oroszlámosi I. István-kori templom pedig még csak bővíti középkori emlékeink sorát. De a hagyományaink kérdése kapcsán oly sokat idézett Szenteleky más szem­ pontból is korrekcióra szorul: „a sárga szakállú ötvösök", akiket ugyancsak hiányolt e táj hagyományaiból, azok is itt éltek, ez a „cáfolat" is megtalálható a Dombó című kötetben. Az ásatások megkezdésének évében, 1963-ban ugyanis nem messze Dombótól, méltán szenzációsnak nevezhető leletre bukkantak: egy ötvösműhely elásott kincsére. Textíliába csavart, tizenhét darabból álló öntött és préselt domborműsorozat került napvilágra. Néhány darab kivételével vala­ mennyi fogadalmi-áldozati ikon lehetett, egy vidékünkön tevékenykedő bizánci ötvös keze munkái. Hogy ezek a domborművek éppen Dombon bukkantak fel, az minden kétséget kizáróan az igen kiterjedt magyar—bizánci kommunikáci­ óra vall. A kincslelet annál is inkább fontos történeti és művelődéstörténeti adalék, mivel a kereszténység felvételének korai szakaszában élesen felveti a keleti keresztény egyház szerepét a középkori Magyarországon. S ez a szerep — miként azt a dombói kincslelet is bizonyítja — nem korlátozódik kizárólag a kereszténység terjesztésében kifejtett úttörő munkára, hanem a Bizánccal hatá­ ros területeken igen jelentős mértékben kifejezésre jut a művészetben is. Hóman Bálint negyedfél évtizeddel ezelőtt megjelent I. Istvánról szóló monográfiájában ugyanúgy csekély bizánci befolyásról beszél, mint a hozzánk jóval közelebb álló A magyarországi művészet története című kiadvány, amely kimondja, hogy a X I — X I I I . századi magyar művészetet „viszonylag kevés szál fűzte a szom­ szédos bizánci birodalomhoz". (Idézi: Burány Nándor, Híd, 1974/4.) Ügy lát­ szik, a középkori Magyarország Bizánccal határos területei tartogatnak még adalékot ehhez a kérdéshez, s szükségessé válik ennek a problémának alaposabb elemzése főleg a vidékeinken napvilágra bukkanó régészeti leletek tükrében. Egész sor izgalmas művészettörténeti kérdést vetnek fel a Dombon talált kőfaragványok. Nagy Sándor megállapítja róluk, hogy nem jeleznek egységes stílust, két egymástól jól elkülöníthető művészi irányt mutatnak. Az egyik faragványcsoportra a szalagfonatos díszítés a jellemző, a másikra pedig a palmettás díszítés. A dombói leletek azt mutatják, hogy ez a két stílus egymás mellett egzisztált, nem keveredett egymással. A szalagfonat motívuma itáliai eredetű,

s Nagy Sándor szerint dalmát közvetítéssel jutott el Dombóra. A könyvben 57-es számmal jelölt kőfaragványnak a motívuma szinte teljesen megegyezik a székesfehérvári I. István-kőkoporsó oldallapjának szalagfonatos motívumával. A kőkoporsót bizánci iskolázottsága itáliai mester alkotásának tartják. A szé­ kesfehérvári kőkoporsó szalagfonatos díszítése klasszikus elemekkel is kevere­ dik, a dombói 57-es kőfaragvány kidolgozásban is provinciális jellegű és olyan motívum tűnik fel rajta, amely a külföldi kőfaragásban ismeretlen. Ez a mo­ tívum a palmettás díszítés, amely a honfoglaláskori tarsolylemezek díszítésével mutat rokonságot. Dombó a középkori Magyarország peremterületén volt, ahol a kereszténység hatásával együtt a művészi hatás is érvényesült. Míg azonban a pogányságot, a keletről hozott hitvilágot eltörölni akaró király, I. István kőkoporsóján alig van nyoma a keletről hozott motívumkincsnek, a dombói faragványok palmettamotívumai a pogány magyar hitvilág életfájára kifejezetten utalnak. Ahogy Nagy Sándor írja: „ . . . errefelé a palmettás díszt egy új, keletről érkező nép, a magyar hozta magával, s ez keveredett az itt talált szalagfonatos díszítési szokással." „A keresztény vallásnak az államalapítással bekövetkezett uralma szinte egy csapásra eltűntette a honfoglaló magyarok művészeti emlékeit. . . Csak a nép között, a jó ideig kevésbé ellenőrzött távoli falvakban éltek tovább még egy két emberöltőn át ezeknek az ékszereknek szerényebb, népies ízű, falusi kismes­ terek által készített változatai" — írja Dienes István. Hogy a távoli Dombon is tovább éltek a honfoglaló magyarok művészeti emlékei, azt a faragott kövek bizonyítják. Nagy Sándor utal arra, hogy némely dombói palmettamotívumok meglepő azonosságot mutatnak például a Mezőzomborban lelt karperec díszí­ tésével, a különbséget az anyag — kő, fém — adja. A dombói ásatások tehát már eddig is igen sok izgalmas kérdést vetettek fel, s nem egy szempontból szolgáltathatnak majd adalékot a kereszténység felvétele után Európában kon­ szolidáló magyarság művészetével kapcsolatban. Van a dombói kőfaragványoknak még egy csoportja, amely ugyancsak igen fontos. Ezek a kövek a jellemző palmettás (életfa-motívumot átmentő) ábrá­ zolás mellett figurális ábrázolást is adnak. Mongoloid típusú, széles arcú fejeket ábrázolnak ezek a domborművek, s primitív megmunkálásuk és kidolgozásuk mellett is igen kifejezőek. Előkerültek aztán olyan töredékek is, amelyeknek ábrázolt anyaga a híres araosi kővel tart rokonságot. H a tudjuk, hogy a sza­ badabb figurális ábrázolás első magyarországi emlékei közé tartozik az ugyan­ csak vidékünkről származó aracsi kő is, akkor a dombói faragványok jelentő­ sége művelődéstörténetünk és a magyar művelődéstörténet szempontjából igen nagy jelentőségre vall. Ennyit közöl az olvasóval a nemrég megjelent, Dombóról szóló kismonog­ ráfia, a feltárási munkálatok azonban még korántsem fejeződtek be. Az idén is folytak ásatások Rakovácon, amelyeknek célja a templom (templomok) al­ templomának feltárása volt. Ez a munka még nem fejeződött be, de sejteni lehet, hogy a Dombóról eddig alkotott kép még módosulhat, árnyalódhat. Dombot ugyanis komplex problémának kell tekinteni, olyan pontnak, ahol a keletről hozott ízlés és hagyomány az európaival ütközött és alkotott egy egészen új minőséget. Ezért lehet hinni, hogy Dombó feltárásával és teljes feldolgozásával új fejezettel gazdagodhat a honfoglalás utáni néhány századról alkotott itteni képünk. Nagy Sándor könyve a fenti problémán kívül arra is figyelmeztet, hogy sok

tennivalónk van még hagyományaink feltárása terén. Nyilván Aracs is megér­ demelne egy hasonló kiadványt, bár a Pusztatemplomról már megjelent egy — maga nemében és közelítésmódjában is figyelemre méltó — magánkiadvány. Hagyományaink feltárása azonban az egyéni affinitáson túl egész közösségünk felad ata. Ezenkívül vannak Vajdaságnak egyéb régészeti szempontból fontos és izgalmas terrénumai, amelyeknek publikálása fontos lenne. Nagy Sándor könyve megindított egy folyamatot, amelynek folytatásától so­ kat várunk.

S Z Á M U N K S Z E R Z Ő I ÉS M U N K A T Á R S A I

D r . Bányai János Bajagić Veronika Csorba István Mr. Aleksandar Đ u r đ e v Jung K á r o l y Mr. Đ u r a Knežević Kovács József D r . Matijevics Lajos D r . D r a g a n Ničić Palusek Béla Dušan Popović D r . Atif P u r i v a t r a Mr. Szám Attila

A szerbhorvát

szöveget

Újvidék Szabadka Újvidék Újvidék Újvidék Újvidék Újvidék Újvidék Belgrád Szabadka Belgrád Szarajevó Szabadka

fordították: Burány Pál, Sisa Irén, Szajkó Margit, Molnár ria, Rencsár T i v a d a r , N a g y N á n d o r

Idegen nyelvre

fordított: Radmila Sevic (angol)

Korrektor:

Kecskés Mária

A Létünk n y o m d á b a n levő 5—6. (szeptember—december) számának t a r t a l m a Tóth Lajos: O k t a t á s u n k az ö n i g a z g a t á s r e n d s z e r é b e n Bosnyák István: S i n k ó E r v i n és a k r i s z t i a n i z m u s Molnár Cs. László: Szociolingvisztikai vizsgálatok a D u n a ­ tájon — N y e l v h a s z n á l a t i felmérés a z o m b o r i község t e r ü ­ letén Slavica Hreckovski: A s z l a v ó n i a i cseh és s z l o v á k lakosság részvétele a n é p f e l s z a b a d í t ó m o z g a l o m b a n ]an Kopcok: Szlovákok a népfelszabadító háborúban

D o k u m e n t u m Josip Broz Tito: A m a r x i s t a elmélet fejlesztése A J u g o s z l á v K o m m u n i s t a Szövetség f e l a d a t a i fejlesztésében

Jelen

és

a

tudomány

múlt

Janez Jerovsek: A multinacionális társaságok tevékenysége Gaál György: A m u n k á s o k gazdasági-szociális h e l y z e t e a K r a m m e r Testvérek gyárában (1919—1929)

Tájékozódás Bori Imre:

K é t díj

Szimpozion Bányai János: A j u g o s z l á v i a i m a g y a r i r o d a l o m és a népfel­ szabadító háború Laki László: A z elégtelenül fejJett k ö z t á r s a s á g o k és K o s o v o t a r t o m á n y g y o r s a b b fejlesztésének lehetőségei

Szemle Gaál György: A népfelkelés J u g o s z l á v i á b a n 1941-ben és E u ­ rópa Durdev Aleksandar: A S a v r e m e n o s t f o l y ó i r a t legújabb szá­ m a i n a k ismertetése Márton Julianna: Eric H o b s b a w m : Primitív lázadók

Ipfiink AvvUlftXV — t á r s a d a l m i , t u d o m á n y o s , k u l t u r á l i s folyóirat. A l a p í t ó : Vajdaság D o l ­ g o z ó N é p e Szocialista S z ö v e t s é g é n e k T a r t o m á n y i V á l a s z t m á n y a . K i a d ó : F o r u m L a p és K ö n y v k i a d ó V á l l a l a t , Ú j v i d é k . Felelős s z e r k e s z t ő : dr. R e h á k László. Szerkesztőség: 2 4 0 0 0 S u b o t i c a , T r g slobode 2 / 1 . Szerkesztőségi ó r a m i n d e n p é n t e k e n 16-tól 17 óráig. M e g j e l e n i k k é t h a v o n t a . Á r a p é l d á n y o n k é n t 5 d i n á r , kettős s z á m o k é 10 dinár. Előfizetés folyó é v r e b e l f ö l d ö n 2 5 , k ü l f ö l d i c í m z e t t r e 50 d i n á r . M e g r e n d e l h e t ő : F o r u m terjesztő részlege, 2 1 0 0 0 N o v i S a d , V o j v o d e Mišića 1.