KÖZÖSSÉGFEJLŐDÉS, MOTIVÁCIÓ, VEZETÉSI FUNKCIÓK KÖZÖSSÉGFEJLŐDÉS ELMÉLETE

KÖZÖSSÉGFEJLŐDÉS ELMÉLETE KÖZÖSSÉGFEJLŐDÉS, MOTIVÁCIÓ, VEZETÉSI FUNKCIÓK

KÖZÖSSÉGFEJLŐDÉS ELMÉLETE

1

KÖZÖSSÉGFEJLŐDÉS ELMÉLETE KÖZÖSSÉGFEJLŐDÉS MOTIVÁCIÓ VEZETŐI FUNKCIÓK


2

A VEZETÉS FŐ FUNKCIÓI

1. Az ELKÉPZELÉS kialakítása Az állapot (A. minőség), a feltételek és a lehetőségek alapján a szervezet alapidentitásának (alapértékeinek) megfelelően kialakítja az elképzelést a jövőre vonatkozóan (B. minőség)


3

2. A KÖZÖSSÉG illetve a SZERVEZET alakítása Az emberi kapcsolatok (rendszerek) "megfelelő" alakítása a közös célok elérése érdekében.

3. Az ÉRTÉKEK tisztázása, a közösségi és szervezeti IDENTITÁS (azonos hely-, cél- és feladattudat) permanens karbantartása A napi és egyéni, az általános és csoport, valamint a "társadalmi" értékek és identitás szerves egységének folyamatos biztosítása

4. STRATÉGIA meghatározása, TERVEZÉS A jelen állapotból (A. minőség) kiindulva ésszerű tervet készít az EGÉSZ számára az elképzelt állapot (B. minőség) megvalósításának arányában.

5. KÖZMEGEGYEZÉS kialakítása, a "társadalmi szerrződés" fenntartása A szerves kommunikáció külső és belső rendszerinek tudatos kialakítása, fejlesztése

6. Permanens, hatékony (személyes) MOTIVÁLÁS Az egyén aktuális "rangúsági" állapota szerint történő motiválás és motivációs rendszer kialakítása.

7. FELKÉSZÍTÉS, SEGÍTÉS Közreműködik az egyének fejlődése érdekében, hogy képesek legyenek közreműködni a célok elérésében.

8. MÉRÉS, VISSZACSATOLÁS A kritikus sikertényezők meghatározása, információk beszerzése, értékelés, döntés a módosításokról


4

A SZERVEZETI CIKLUS

Értelmezések, meghatározások

Érték: Mindazon gondolatok, elvek értéket jelentenek számunkra, amelyek kombinálhatók a problémák és igények kezelése érdekében Műveltség: Az általunk ismert és használt értékek skálája Kultúra: Az értékek történelemben és társadalomban meghatározott kombinációs képessége. Identitás: jól meghatározott cél-, érték- és feladattudat.


5

MOTIVÁCIÓ

Motivációs alapelvek:   

Kevés, hogy tervek vannak, hogy belső és külső kommunikáció is létezik, ha nincs késztetés hogy jó lesz (belső érzelmi állapot) A motiváció a személy közösségen belüli állapotára hat. Közép-Kelet Európában 85-90%-ban a vezető késztetésétől függnek a dolgok. Ha a vezető kiszáll, valószínűleg nem lesz sikeres rendezvény. Ha a vezető beleegyezik a csapat véleményébe, az már vereségnek számít.

Motivációs tényezők egy adott csoportban, szervezetben

 Teljesítmény orientáltság Jellemzők: o Sikeres rendezvények, akciók motiválnak. o A vezető akkor marad az, ha sikeres eredményeket mutat fel.


6

o Kiemelt fontossággal kezelik az elemzés-tervezés-megvalósítás-értékelés folyamatot, mint a haladás eszközét  Hatalmi orientáltság Jellemzők: o A csoport fő mozgatóerejét az ÉRDEKEK képezik. Természetesen a szervezeti ÉRTÉKEK nem feltétlenül halnak ki. o Az elért eredmények eszközei a vezetésre való törekvésnek.

o A csoportban komolyabb érdekkonfliktusok jelenhetnek meg, ez bizonyos esetben csoportok közötti konkurenciához vezet, amely – ha ellenőrzött – akkor a csoport előnyére válik (piacgazdaság-effektus)  Szakmai orientáltság Jellemzők: o A csoportban a szakmaiság képezi az alapmotivációt. o Az emberek azért vesznek a csoportban részt, hogy szakmai fejlődést érjenek el, szakmai munkákban vegyenk részt (szakmai konferenciák, tanulmányok, kutatás, stb.) o A vezető megválasztása is szakmai eredmények értékelése nyomán történik  Társasági orientáltság Jellemzők: o Az emberek főképpen baráti alapon társulnak. A csoportban való részvételüket az együttlét, közös szórakozás, barátság, velük való törődés jelképezi. o A vezető legfontosabb szerepe a TÖRŐDÉS, az emberekkel való foglalkozás. Az vezető, aki a csapat által legelismertebb „barát”. Megjegyzések: o Egy csoport, közösség, amennyiben tiszta identitással rendelkezik, azt is tudja, milyen motivációs tényezők dominálhatnak csapatában. Amennyiben más motivációs tényező az uralkodó, a csapat tévesen határozta meg önmagát, identitását.


7

o A négy motivációs tényező bizonyos mértékben és bizonyos intenzitással együtt létezik egy csoporton belül. Ezek közül egy vagy legtöbb kettő az, amely meghatározza a fő motivációs irányvonalakat. o A motivációs ábra elkészítése után, ha az eredmények eltérnek a vezető elképzelésétől, változások eszközölhetők, amelyek azonban a csoport mindn tagját érintik. o A személyes motiválás az emberek rangúsági szintje szerint kell megtörténjen. Ez a vezető részéről minden egyes emberre való figyelmet feltételez. A rangúsági elv A rangúsági elv általános jellemzői:  A rangúsági elv életkortól független. Egy felnőtt ember is megmaradhat gyermekrangon, ha ennek gyermekkori szocializációja (család, iskola, társadalom) csak ilyen fejlődés engedett meg neki (mostoha környezet, szülők, egyéb problémák)  Egy adott személy általánosságban egy adott szinten van. Olykor azonban akár egyik pillanatról a másikra egy ember teljes mértékben visszazuhanhat egy csecsemő vagy gyermek rangra is, mivel olyan környezetbe kerül, ahol törődnek vele (párkapcsolatokban gyakran fordul elő, hogy az egyik fél gyermek vagy akár csecsemő rangba kerül, mert törődnek vele).  Ha két rangban különböző ember beszélget, akkor a fennebb álló nyer, fogadtatja el gondolatait a másikkal. Ez aszimetrikus kommunikáció (Egy vezető a rangkülönbségeket pozitív módon is használhatja). A magasabb szintű komplementer szerepet játszhat. A különböző szintek megnevezése és alapvető jellemzői

RANG

JELLEMZŐ

Csecsemő rang

csak vele foglalkoznak, törődnek

Gyermek rang

szintén törődésen alapul, de már nem exkluzív módon (nem CSAK vele foglalkoznak)

Kamasz rang

"csinálni akarok valamit" mottó. Főleg egy átélt siker után jelenik meg, amikor a személy friss lendülettel akar nekivágni az új feladatnak. Szükséges ilyenkor egy felnőtt rangú személy jelenléte ahhoz, hogy a lendület egy folyamatos motivációvá alakuljon.


8

Felnőtt rang

cél- és feladattudat, autonóm személy. Van saját identitása. Magyarázza a dolgokat, elvei vannak, viszont még nem tud teljes mértékben ezek szerint élni.

Bölcs rang

teljesen önmagával azonos személy. Aszerint él, amit vall.


9

A KÖZÖSSÉGFEJLŐDÉS ELMÉLETE Bevezető

A (VE-GA szerinti) közösségfejlődés elmélete egy elméleti modell. Az a csoport, kisközösség, amely valóban végighalad ezen a folyamaton, és minden állomását érinti, azt mondhatni, egészségesen alakult ki. Az elméletben az alany – a közösség – nem a jogi személy, hanem az emberek közti szellemi kötelékként értendő. Természetesen, a közösségfejlődés folyamatában egy adott pillanat után – a romániai jogi rendszer jellemzői mellett – igényelt a jogi személyiség megszerzése, mint a tevékenységek alátámasztásának nélkülözhetetlen velejárója. Különböző országokban más-más módon érvényesülhet egy közösség jogi személyiség nélkül. Romániában viszont jóformán elképzelhetetlen az enélküli gazdasági tevékenység, mint a különböző akciók, tevékenységek háttere.

A közösségfejlődés szintjei

1. Védekező közönnyel rendelkező csoportok A védekező közöny az egyén azon állapota, amelyben bármilyen kezdeményezésre, kreatív tevékenységre közönnyel, nemtörődömséget tanúsítva reagál, ezáltal védekezve a kezdeményezés ellen. Ebben az állapotban az egyén szintje redukálódik megélhetés és biztonság igényére1. Az ilyen személy nem vesz részt gyakorlatilag semmilyen közösségi tevékenységben, passzív kivülálló marad.

Azokban az államokban, ahol szegénység van, a védekező jellegű közönyösök rétege nagyobb, mivel az elsődleges szükségletek sem elégítődnek ki. Ilyen helyeken a közösségek fejlődése gyenge, az egészséges kisközösségek száma pedig kicsi. Ennek kihatása van az ország illetve nagyobb közösségek, régiók fejlődésére is.

1

Abraham Maslow emberi szükségletek elve alapján. Maslow öt szintje a következő: a Megélhetés igénye, a Biztonság igénye, az elfogadás igénye (társak), a Megbecsülés igénye (siker), az Önmegvalósítás igénye


10

2. Családszerű közösség A családszerű közösség egy olyan csoport létezését jelenti, amelyben jelen van egy VEZETŐ, és jelen vannak a közösség tagjai is. A fejlődésnek ezen a szintjén a legfőbb mozgatóerő a törődés (a vezető törődik a „család” tagjaival, figyeli, segíti öket). A Maslow igény-hierarchiáján ez már megfelel a harmadik szintnek, melyben a legfőbb igény a társak létezése. Ezen a szinten a közösség tevékenysége gyakorlatilag az együttlétben merül ki. Teljes mértékben a társasági motiváció uralkodik.

3. Probléma közösség Lassanként megfogalmazódik egy olyan közös probléma, amely a csoport minden tagját foglalkoztatja. A probléma együttlétük központi kérdését jelenti, találkozásukkor ezt beszélik. A probléma megjelenése egyben azt is jelenti, hogy a csoport tagjai egymás között is kommunikálni kezdenek, és ehhez nincs szükség a VEZETŐRE. Ilyen módon a csoport tagjai felfedezik egymást is, ami alapja a további fejlődésnek.

4. Akció közösség A probléma tárgyalása megmaradhat pusztán elvi szinten is, de valószínűnek tekinthető, hogy ennek megfogalmazása maga után vonja azt is, hogy a csoport valamilyen megoldást keres rá. Ebben a pillanatban a közösség akció-közösséggé válik, mivel hajlandó tenni is valamit azért, hogy az adott problémát megoldja. A VEZETŐ szerepe még mindig nagy, amennyiben ő nem mondja ki, hogy akcióba kell lépni, a csoport ezt magától nem teszi meg. Ugyanakkor a vezető az, aki a csoport minden apró tettét irányítja, ő lát el tanáccsal mindenkit, ha hozzá fordulnak.

A társasági motiváció mellett megjelenik a tevékenység-motiváció is. Viszont ennek még csak csiráit találhatjuk meg, hiszen a csoport még mindig zon a szinten van, amikor az akciót főképpen a vezető kedvéért, a vezető tanácsára bonyolítja le, és nem önmagát generálva.


11

Az akció végrehajtása és az illető probléma megoldásának sikeressége a csapatot két irányba terelheti. Egyrészt a közösség dönthet úgy, hogy ezzel kielégítette tenniakarási vágyát és visszavonul egy családszerű közösség szintjére (ahol egy újabb probléma megjelenése esetében lehetséges, hogy ismét akcióba lép). Amennyiben a csoport tagjai kedvet kaptak arra, hogy egyéb akciókat is lebonyolítsanak (ugyanaz, vagy egyéb problémák megoldásként), úgy egy idő után – ha ezek az akciók állandósulnak – folyamtos tevékenységet alakítanak ki.

5. Tevékenység közösség Az akciók egymást bizonyos rendszerességgel követik, egyfajta folyamatosságot alkotva. Így jön létre a tevékenység-közösség. Ezen a szinten továbbra is a vezető határozza meg a tevékenység típusát, rendszerességét. Természetesen törekednie kell arra, hogy a csoport tagjait bevonja a döntésbe, a feladatokat minél jobban leossza.

A tevékenységi motiváció erőteljesebbé válik, ha a közösség tagjai egyéni sikereket is elérnek. Ettől kezdve a tevékenység folytatására érzett igény megerősödik.

A fejlődés első öt fokozatán a csoport legfontosabb szervezőerejét ennek értékei képezik. Minden résztvevője azért kötődik a közösséghez, mert ebben bizonyos értékek uralkodnak, amelyeket ő hajlandó felvállalni, és amelyek szerint hajlandó élni.

6. Érdek-közösség A tevékenység folyamatossága és főként ennek sikeressége vezeti el a közösséget ahhoz, hogy megjelenjen benne az érdek. Ez természetes, hiszen a sikerek a közösség számára bizonyos hírt, elismerést vívnak ki, az illető csoportot a környezet másképpen kezeli. Az érdek gyakorlatilag a harmadik, egyaránt fontos – hatalmi – motivációs tényezőt jelképezik. A VEZETŐ „uralma” ebben a pillanatban meginoghat olyan értelemben, hogy a közösség egyes tagjaiban talán a vezetői helyre való törekvés gondolata is megfordul. Ez két irányba terelheti a közösséget. Egyrészt megtörténhet, hogy a csoporton belül a vezető megdöntésére irányuló kisérletek indulnak el (ez a csoport viszonylag egészségtelen állapotát tükrözi). Másrészt (és ez az egészségesebb fejlődés ismérve) a csoport egyes tagjai nagyobb mértékben is felelősséget kezdenek vállalni egyes feladatok,


12

tevékenységek megvalósításában. A VEZETŐ szerepe ezen a szinten módosul, egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a tevékenységek összehangolására, és az is valószínű, hogy a közösség minden tagjával már nem tart fenn közvetlen kapcsolatot, hanem bizonyos mértékben átruházza ezt a feladatot más személyekre, akik kisebb vezetői iletve segítői szerepet töltenek be a közösségben.

7. Önálló, öntevékeny közösség Az érdekek érvényre lépése, ezek állandósulása oda vezet, hogy a szervezet a VEZETŐ mindenkori jelenléte nélkül is képes tevékenykedni, tehát önálló, öntevékeny közösséggé alakul. A közösségfejlődésnek ez a szintje már garantálja a közösség hoszabb távú létét is, hiszen már nem személyfüggő, és az adott helyzetben bármilyen belső kérdésre, problémára több megoldási alternatíva is kínálkozik. Az önálló, öntevékeny közösség szintjén megjelennek az alsó vezetők is. Az eredeti VEZETŐ-nek föképpen koordináló, irányadó szerepe van, de a közösség sorsának alakítását már több személy dönti el. A csoporton, szervezeten belül megjelenhetnek a szakterületek, és a közösség egy-egy kisebb része ezekre úgymond szakosodik. A kisebb csoportok saját vezetővel rendelkeznek, és szintén közösségi fejlődésnek indulnak.

8. Centrumos mozgalmi alakulat (CMA) A centrumos mozgalmi alakulat a közösségen belül több részcsoport létét feltételezi. Ezeknek a vezetői alkotják az úgymond centrumot, melynek szerepe leginkább a csoportok tevékenységének összehangolása, esetenként a csoportok képviselete a külvilág előtt. A centrum maga is egy csoportot alkot, amely az önálló, öntevékeny közösség szintjét is elérheti.

Folyamatok, a közösség evolúciója és devolúciója A közösségfejlődés ezen bemutatása egy elméleti modell, amelyet nem minden közösség jár végig. Olyan esetek is léteznek, amikor pusztán érdekből jön létre egy szervezet, csoport (itt főképpen a vezető érdekeiről lévén szó). Ezekben az esetekben a belépés egy magasabb szinten történik meg, viszont az illető csoport, kisközösség (legalábbis eleinte) nem egészségesen alakul, mivel az értékek hiányzanak belőle.


13

Egy közösség nem járja végig a teljes utat. Legtöbbször a vezető határozza meg, milyen szinten marad egy csoport. Már a családszerű közösség szintjén is meg lehet állapodni, de ez általában nem történik meg. A viszonylag stabil szerveződési formák a 7-es, vagyis az önálló, öntevékeny közösség szintjén kezdődnek.

Sok esetben megtörténhet az is, hogy a csoport visszafele halad a különböző szinteken, majd ismét előre, esetleg megint vissza. Sok esetben függ ez a csoport dinamikájától , az esetleges konfliktusoktól, valamint a külső tényezőktől.

Jogi személyiség és közösségfejlődés Fontos érinteni a jogi személyiség, szervezet és közösségfejlődés összefüggésének témáját is. Tán az egyik leglényegesebb tény az, hogy egy közösség nem feltétlenül testesül meg egy adott szervezetben. Megtörténhet például az is, hogy egy mozgalmi alakulat centruma régi barátokból tevődik össze, akik annak idején egy csoportot alkottak, most viszont mindenik egyénnek saját szervezete van. Ettől függetlenül adott esetben összehangolják erejüket egy meghatározott cél elérése érdekében.

Ha a jogi személyiség problematikáját tárgyaljuk, akkor egy több ideje működő tevékenység-közösség esetében érdemes az illető csoportnak jogi státust is szerezni.


14

Közösségfejlôdés (fejlesztés) Elméleti modell. 1. Védekezõ jellegû közönnyel jellemezhetõ csoportok (VCS)

Csecsemô rang

2. Családszerû közõsség (CK) Gyermek rang

3. Problémaközösség (PRK)

4. Akcióközösség (AK) Kamasz rang 5. Tevékenységközösség (TK)

Felnôtt rang 6. Érdekközösség (ÉK)

7. Önálló, öntevékeny közösség (ÖÖK)

9. Politikai közösség (PK)

11. Szervesen kialakult politikai párt (PP)


8. Centrumos mozgalmi alakulat (CMA)

10. Politikai mozgalmi alakulat (PMA)

12. Politikai népesség (PN)

15


16

KÖZÖSSÉGFEJLŐDÉS, MOTIVÁCIÓ, VEZETÉSI FUNKCIÓK KÖZÖSSÉGFEJLŐDÉS ELMÉLETE

Recommend Documents