Kollár László Péter Személyes honlap: http://www.hsz.bme.hu/hsz/htdocs/dolgozok/dolgozo_reszlet.php?felhasznalonev=lkollar
Oklevelei: Építőmérnöki Diploma: Mérnöki Matematikai Szakmérnöki Diploma: Műszaki Tudomány Kandidátusa: A Műszaki Tudomány Doktora (Akadémiai Doktor): Habilitáció: Szakmai gyakorlat: 1982-83 Tervező mérnök 1983-86 Tud. ösztöndíjas 1986-89 Tanársegéd 1989-93 Tud. (fő)munkatárs 1993-97 Egyetemi docens 1997-00 Egyetemi tanár 2001-13 Egyetemi tanár 2014- Egyetemi tanár 1998-99 Főtanácsadó 1988 1990-91 1992-93 1997-98
160/1982 8836/1986 11591/1987 (jún. 10.) 3.369/1995 (ápr. 21) 121-H (1996) (márc. 14.)
UVATERV, Hídiroda TMB/BME, Vasbetonszerkezetek Tsz. BME, Vasbetonszerkezetek Tsz. MTA, MMTKCS BME, Vasbetonszerkezetek Tsz. BME, Vasbetonszerkezetek Tsz. BME, Tartószerkezeti és Szilárdságtani Tsz. BME, Hidak és Szerkezetek Tsz. FŐMTERV RT.
ösztöndíjas Leuveni Katolikus Egyetem ösztöndíjas Stanford Egyetem, Repülőmérnöki Kar Visiting Associate Professor Stanford Egyetem, Repülőmérnöki Kar Visiting Professor Stanford Egyetem, Építőmérnöki Kar
Tagság nemzetközi és hazai szervezetekben: Az OTKA Műszaki és Természettudományi Kollégiumának Elnöke (2003-2008) Az OTKA elnöke (2009-2014) International Journal of Reinforced Plastics and Composites szerkesztőbizottsága International Journal of Composite Materials szerkesztőbizottsága Az European Science Fundation Magyar Bizottságának tagja (2005-14) Journal of Computational and Applied Mechanics szerkesztőbizottsága MTA Alkalmazott és Szilárd Testek Mechanikája Biz. tagja (elnöke: 2003-2008) EAEE (Európai Földrengés Egyesület) és IAEE Magyar Nemzeti Biz. tagja és titkára ESCM (European Society for Composite Materials), (elnök: 2010-12) IABSE (Nemzetközi híd- és szerkezet szövetség) tagja Építészmérnöki Kar Csonka Pál Doktori Iskolájának tagja (elnök: 2008-09) Építészmérnöki Kar Habilitációs Bizottság tagja (elnök: 2008-13) Oktatási tevékenység: Sokéves oktatási tevékenység a BME Építőmérnöki, Gépészmérnöki- és Építészmérnöki Karán, az alap, az MSC, a PhD és a szakmérnöki képzésben. Négy év oktatói-kutatói tapasztalat a Stanford Egyetemen. Több új tárgy létrehozása és a hozzárartozó jegyzetek elkészítése. 6 hallgatója szerzett PhD fokozatot idehaza, további 5 PhD hallgató munkáját irányította Springer Györggyel közösen a Stanford Egyetemen. Kutatás-Fejlesztési-Innovációs (K+F+I) tevékenység: Számos kutatási pályázat vezetője és résztvevője, rendszeres résztvevője tanszékének ipari megbízásaiban tartószerkezeteki kérdésekben (pl. Pécsi magasház, Pentele- és Megyeri-híd, Kőröshegyi-völgyhíd, ALCOA héjszerkezetei, talajtámfal vizsgálata). Kutatási területek: Kompozit szerkezezek, vasbetonszerkezetek, földrengési méretezés, szerkezeti mechanika Nyelvismeret: angol, több éves külföldi oktatási-kutatási tapasztalat. Német, orosz, passzív tudás
Díjak, elismerések:
Az MTA levelező tagja (2001) Az MTA rendes tagja (2007) Magyar Mérnökakadémia tagja (1998) Academia Europea tagja (2012) Cholnoky ösztöndíj (1990) Széchenyi Professzoi ösztöndíj (1997) Ipolyi Arnold-díj (2008) Széchenyi-díj (2015) Publikációk és idézők az MTMT Adatbázisban (85 folyóiratcikk, 1300 független idéző): https://vm.mtmt.hu/search/slist.php?lang=0&AuthorID=10000452 Személyi adatok: Született: Budapest, 1958. január 4. Családi állapot: nős, négy gyermek Munkahely: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Hidak és Szerkezetek Tanszék. H-1521. Budapest, Műegyetem rkp. 3. Tel.: 463 2315, e-mail:
[email protected] Lakáscím: 1122 Budapest, Karap u. 9. Tel.: 3 551 507
Kollár László Péter életrajza Budapest, 2015. 1958-ban született Budapesten. A Piarista Gimnáziumban érettségizett 1976-ban, majd felvételizett a BME Építőmérnöki Karára, felvételt nyert a Közlekedésmérnöki Karra. Az első évet itt végezte, majd tanulmányait az Építőmérnöki Karon folytatta. Itt diplomázott a Szerkezetépítőmérnöki Szakon 1982-ben. Az egyetemi évek alatt két első díjat nyert TDK dolgozatot készített a teherbírás csökkenésének egy paradox jelenségéről, amelyek közül az elsőt a Műszaki Tudomány, a másodikat pedig a Bautechnik című folyóiratban publikálta. Készített egy tudományfilozófiai tárgyú díjnyertes TDK dolgozatot is a tudomány és művészet kapcsolatáról. Az egyetem elvégzése után egy évet az UVATERV Hídirodáján dolgozott dr. Knébel Jenő irányítása alatt. Sokat tanult tőle; Knébel Jenő a tervezési feladatok részletekre is kiterjedő irányításán túlmenően rendszeresen foglalkozott az osztályán lévő fiatalok képzésével. Irányítása alatt részt vett több kisebb híd tervezése mellett egy Tisza-híd tervezésében és egy Duna-híd közelítő számításában. Az ehhez készített számítási módszerről cikket jelentetett meg a Mélyépítéstudományi Szemlében. 1983-tól három évig tudományos ösztöndíjas volt a BME Vasbetonszerkezetek Tanszékén. Tudományos vezetője dr. Hegedűs István volt. Ő vezette be a mérnöki tudomány számtalan területére és tanította meg a kutatómunka különböző módszereire. Ezen együttműködés eredménye összesen 12 közös cikk és egy könyvfejezet. Tőle tanulta meg, hogy a részletes, nagy pontosságú számításokat, levezetéseket, (ha van rá mód), ellenőrizni kell egyszerű, közelítő számításokkal illetve levezetésekkel is, amelyek a fizikai jelenségeket szemléletesen le tudják írni. Ebben az időszakban munkáinak nagyobb része magasházak merevítőrendszerének stabilitásvizsgálatához kapcsolódott, ebben a témakörben készítette kandidátusi disszertációját is. 1987-ben oklevelet szerzett a Mérnöki Matematikai Szakmérnöki tanfolyamon. 1986-tól a BME Vasbetonszerkezetek Tanszéken dolgozott. Az oktatási tevékenység mellett foglalkozott szendvicsrudak és lemezek héjalásának hullámosodásával, valószínűségelméleten alapuló teherbírásszámítással és elméleti mechanikai problémákkal. Ekkor, a hullámos héjak vizsgálata kapcsán, születtek meg az anizotrop héjak horpadásával foglalkozó első cikkei, amelyek elvezették a kompozit anyagok vizsgálatához. Bekapcsolódott a Tanszék szakértői tevékenységébe is. Részt vett többek közt a következő munkákban: a Székesfehérvári KÖFÉM héjszerkezeteinek felülvizsgálata, a szegedi és a szentesi víztorony felülvizsgálata, a pécsi huszonöt emeletes IMS magasház felülvizsgálata. Ez utóbbi két szakértéshez az Acta Technicában publikált tudományos munkák is csatlakoztak. Levezetett egy egyszerűen kezelhető közelítő módszert magasházak földrengési méretezésére. 1990. szeptembere és 1993. júliusa között, egy négy hónapos megszakítástól eltekintve, a Stanford Egyetem Repülőmérnöki Karán, a "Szerkezetek és Kompozitszerkezetek" csoportban dolgozott. A Stanfordon töltött három év alatt a kompozit szerkezetekhez kapcsolódó igen változatos témákkal foglalkozott.
Kinttartózkodása alatt, az oktatás mellett elsődleges feladata ösztöndíjas diákok tudományos munkájának irányítása volt. Öt Ph. D. diák munkájának irányításában vett részt, közülük háromnak, Springer professzor úrral közösen, tudományos vezetője volt. Jocelyn Pattersonnal elvégezték az általánosított síkbeli alakváltozásállapotú vastag kompozit hengerek vizsgálatát, Ki Soo Kimmel kidolgozták a kompozitokban való üvegszáloptikai nyúlásmérések elméletét, Dave B. Koconisszal pedig kidolgozták a piezoelektromos rétegeket is tartalmazó kompozit szendvicshéjak és lemezek számítási módszerét. A Stanford Egyetem Repülőmérnöki Karának dékánjával, Springer György professzor úrral kialakított munkakapcsolat, az eredményességen túlmenően hatott szemléletére is: megerősödött benne az a tudat, hogy a kutatómunka nem önmagáért van, hanem azért, hogy mérnöki problémákra megalapozott mérnöki válaszokat adjon; hogy nem elég jó munkát végezni, de azt át is kell tudni adni a mérnöktársadalomnak; és, hogy magas szintű egyetemi oktatás csak színvonalas kutató és tervező vagy ipari munkára épülhet. 1993. júliusában jött haza Magyarországra, ahol a BME Vasbetonszerkezetek Tanszékének egyetemi docense lett. Részt vett az egyetemi oktatómunkában: átvette a harmadéves Vasbetonszerkezetek című tárgy előadásait, a Gépészmérnöki Karon elindította és 2011ig tanította a Kompozitok Mechanikája című tárgyat, az építőmérnök hallgatók számára pedig jelenleg is tanítja a "Kompozitok" című doktorandusz tárgyat. Kiss Rita az ő (és két amerikai és egy magyar professzor) irányításával készítette el kandidátusi disszetációját, amelynek témája téglafalazatok kompozittal történő erősítése volt. Első (magyar) Ph.D. diákja 1998-ban nyerte el a doktori címet földrengési méretezés témakörben. 1997-98-ban a Stanford Egyetem Építőmérnöki Karának meghívására az USA Stanford egyetemén végzett kutatómunkát és oktatott graduate diákokat. Kint tartózkodása alatt együtt dolgozott Springer professzor úrral és három diákjával téglafalazatok kompozittal történő erősítésén, kompozit síléc és hódeszka tervezésén, és kompozitok véges elemes modellezésén. Három diák hosszabb időt töltött Magyarországon. Amerikai tartózkodása alatt kezdett el írni, Springer professzor úrral közösen, egy monográfiát kompozitszerkezetek tervezéséről és analíziséről (L.P. Kollár and G.S. Springer: Mechanics of Composite Structures.) A könyv a Cambridge University Pressnél jelent meg, hat év megfeszített munka után, 2003-ban. 2001 és 2013 között a BME Építészmérnöki Karán, a Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszéken, 2014 januárja óta az Építőmérnöki Kar Hidak és Szerkezetek Tanszékén egyetemi tanár. Aktívan részt vett a tanszékek oktatásának átalakításában, kollégáival több – az oktatásban is használt – tervezési segédletet készített (Vasbetonszerkezetek, Terhek), az általa oktatott (és részben kialakított új) tárgyakhoz csaknem ezer oldalnyi egyetemi jegyzetet készített, részben társszerzőkkel (Bevezetés a Tartószerkezetek Tervezésébe; Statika; Tartószerkezetek Elmélete és Számítása; Vasbetonszerkezet gyakorlatok) Az elmúlt években öt PhD diákja védte meg a disszertációját. Sapkás Ákos, témaköre gerendák kifordulásvizsgálata volt. Potzta Gabriella földrengési méretezéssel foglalkozott, Pluzsik Anikó témája a kompozitgerendák elmélete, Vigh Attiláé útvonalengedélyezés, Csuka Bernáté pedig kompozittal erősített vasbeton oszlop volt.
Állandó tagja és 2002 és 2008 között elnöke a MTA Szilárd Testek Mechanikája Bizottságának, tagja és titkára a Földrengési bizottságnak. 2014-ig tagja az European Science Fundation Magyar Bizottságának. Tagja az International Journal of Reinforced Plastics and Composites; az International Journal of Composite Materials és a Journal of Computational and Applied Mechanics szerkesztőbizottságának. 2003-tól „Council member” a „European Society for Composite Materials”-szervezetben, 2008-tól 10-ig a szervezet alelnöke, 2010 és 12 között elnöke. Több nemzetközi konferencia szervezésében vett részt. 2002 és 2008 között az OTKA Természettudományi Kollégiumának Elnöke. Ebben a funkciójában a Kollégium és 9 zsűri munkáját irányította, és rendszeresen vezette a nagyobb összegű pályázatok bizottságát. Tanulmányúton volt az USA és Németország kutatástámogató szervezeteinél (National Science Foundation és DFG), többször képviselte az OTKA-t az ESF éves közgyűlésén. Erre az időszakra esett az OTKA jelentős átalakítása, amelyben Makara Gábor OTKA-elnök irányítása alatt vett részt. (A legfontosabb változások: az elektronikus pályáztatás és bíráltatás bevezetése, az angol nyelvű pályáztatás és új pályázattípusok bevezetése, az összeférhetetlenségi szabályok szigorítása, az iroda felépítésének átalakítása, stb.) Két évig vezette Nemzetközi Kiegészítő pályázatok és a Nemzetközi Együttműködési pályázatok zsűrijét is. 2009 és 2014 között az OTKA elnöke. Erre az időszakra esett, hogy az OTKA mindhárom kollégiumában bevezették az angol nyelvű pályáztatást, létrejött az interdiszciplináris pályázatok elkülönített kezelése, elindult – külföldiek bevonásával – az angol nyelvű zsűrizés. Az OTKA alapító tagja a 2011-ben létrehozott Science Europenak. Irányításával történt az OTKA 2014-es nemzetközi átvilágítása, amely megállapította, hogy az OTKA működése eleget tesz a legmagasabb szintű nemzetközi elvárásoknak is. Az elmúlt években részt vett: két Duna-híd (dunaújvárosi Pentele híd, M0 északi gyűrű Megyeri híd) földrengésre való vizsgálatában és a köröshegyi völgyhíd 80 méter magas vasbeton pilléreinek ellenőrzésében. 2008-ban az Akadémia Kiadónál jelent meg társszerzőivel közösen írt földrengési méretezésről szóló monográfiája. 1998-ban az MTA Köztestületének tagjai közgyűlési képviselővé választották. 2001-ben az MTA levelező tagjává, 2007-ben az MTA rendes tagjává választották. 2012-ben az Academia Europea tagjává választotta 1983-ban nősült, négy lánygyermeke van. Anna pszichológus, Flóra angol-matematika szakos tanár, Sára bionikát végzett, Márta pszichológus hallgató.
