ERGONÓMIA 5.1
Költséghatékony, megvalósítható ergonómiai megoldások Tárgyszavak: ergonómia; költséghatékonyság; kockázatfelmérés; munkakörülmény; karcsúsítás; egészségvédelem.
Az ergonómia gyakorlati tudomány A vállalatok eredményes gazdálkodását, de akár létét is veszélyeztethetik a munkahelyi sérülések és foglalkozási ártalmak. Vannak munkahelyek, ahol a sérülések több mint fele ergonómiai hiányosságokra vezethető vissza. Az ergonómia egyszerűbb alkalmazásával és a dolgozókra szabott megoldások előnyben részesítésével költségcsökkentés érhető el, növelhető a termelékenység és fokozható a munkahelyek biztonsága. A munkahelyi sérülésekből adódó költségek csökkentésének elvileg két módja van: vagy rengeteg pénzt kell költeni a termelés teljes automatizálására és az emberi tevékenység kiiktatására, vagy egyáltalán nem kell pénzt költeni, csak figyelemfelkeltő programok segítségével rá kell venni az embereket, hogy biztonságosan végezzék a munkájukat. A valódi megoldások nyilván valahol a fenti két szélsőség között találhatók. Ilyen megoldást jelent az ergonómia költséghatékony, a mindennapi realitásokat jobban figyelembe vevő alkalmazása. Mára az ergonómia elismert tudományággá vált, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne egyszerűen, költségkímélően alkalmazni. Az Egyesült Államokban az ergonómia szabályozásának néhány évvel ezelőtti kudarca többek között a bonyolult és időigényes dokumentációs előírások következménye volt. Az alkalmazás egyszerűsítése több előnnyel is jár, például több ember számára válik hozzáférhetővé, és a praktikus szempontok szerint összeállított ergonómiai programokban akár egy középiskolai végzettségű gyári munkás is teljes erőbedobással vehet részt. Számos gyakorlati tapasztalat támasztja alá azt, hogy a termelésben dolgozók kreativitása és közvetlen tapasztalatai nélkülözhetetlenek a munkafolyamatok korszerűsítésében.
Az ergonómiai alkalmazások egyszerűsítésének másik előnye abban áll, hogy a munkafolyamatok elemzése, kiértékelése és hatékonyabbá tétele felgyorsítható. Az ergonómiával foglalkozó cikkek szerzőinek egy része nagy örömét leli az objektív számadatok táblázatba és grafikonba szerkesztésével, de csak kevés figyelmet szentel annak, hogyan hasznosíthatók az eredmények a gyakorlatban. Tudományosan bármennyire bizonyított legyen ugyanis egy folyamat, a végfelhasználóknak nem elméletekre és számokra, hanem gyakorlati útmutatásra van szükségük ahhoz, hogy a munkafeladatok végrehajtását javítani tudják.
Költséghatékony és realista megközelítés Az elemzésbe akkor érdemes pénzt és energiát fektetni, ha azok eredményeként, az ergonómiai alapelvek alkalmazása által a munkahelyi gyakorlatban tényleges változásokat lehet elérni. A hozzáadott érték ugyanis az alkalmazás során keletkezik. Ha kevesebb elemzéssel több eredményt tudunk elérni, akkor lecsökkentjük azoknak a tevékenységeknek az arányát, amelyek nem termelnek hozzáadott értéket. Ennek megfelelően, az ergonómiai módszerek karcsúsításával a folyamatnak hozzáadott értéket nem termelő része minimálisra korlátozható. A realista, költséghatékony ergonómiai szemléletnek az a célja, hogy a mérnökök és a vezetők mellett a termelésben részt vevő tapasztalt dolgozókat is bevonja a folyamatok korszerűsítésébe, és felhasználja az ötleteiket. Ez biztosíthatja, hogy az ergonómiai folyamatok fenntartsák önmagukat, és hogy kialakuljon egy olyan megújulási folyamat, amely során az elavult berendezéseket automatikusan korszerűbbekre cserélik. A karcsúsított ergonómiai program az alábbi fő elemekből áll: • Alapvető alkalmazott ergonómiai oktatás minden termelésben érintett számára – a konkrét területre vonatkozóan, kevés elmélettel és rengeteg gyakorlati alkalmazással. Az oktatásra néhány óra is elegendő lehet, ha a hasznos, gyakorlati alkalmazásokra összpontosul. • Az ergonómiai megoldások gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos konkrét munkafeladatok kiosztása, hogy mindenki tisztában legyen saját feladataival és ergonómiai céljaival. Emellett szükség van a vezetőség elkötelezettségére és támogatására, továbbá arra, hogy az ergonómiai teljesítmények mérésére kidolgozzanak egy megfelelő módszert. • Az új, illetve átalakított folyamatokra és berendezésekre vonatkozó egyszerű, használható belső ergonómiai normák kidolgozása a
fölösleges átdolgozások elkerülése érdekében. A meglévő folyamatok újratervezése és módosítása a pazarlás egy formája, ezért hosszú távon arra kell törekedni, hogy elérjék azt a pontot, amikor ezekre már nem lesz szükség. Ezek az elemek történetesen sok közös vonást mutatnak az 5-S, a Kaizen stb. filozófiákkal. Tény, hogy a gyakorlatban az ergonómia és ezen folyamatok közötti határvonal gyakran elmosódik, de nem is az elnevezés a fontos, hanem hogy olyan módszert találjunk, amellyel a szervezet minden tagját be lehet vonni az üzemi teljesítmény főbb paramétereinek javításába. A cél az ergonómiai gondolkodás gyakorlatias, költséghatékony integrálása a mindennapi tevékenységekbe. Röviden, egyszerűen, kellemesen A legrövidebb út általában a legjobb is. Minél egyszerűbb egy folyamat, annál olcsóbb. Hiszen minden megtartott értekezlet, minden előállított dokumentum, minden elkészített vezetői beszámoló időbe és pénzbe kerül. Mint bármely más ráfordítás esetén, a változások és fejlesztések megtervezésére szánt folyamatnak is indokoltnak és megtérülést hozónak kell lennie. A megfizethetetlenül drága ergonómiai ajánlásokkal a társaságok többsége nem foglalkozik érdemben. Nagyon kevés vállalat engedheti meg magának, hogy jelentős pénzeket költsön a problémák megoldására. A legtöbb ergonómusnak a legjobbnak gondolt, de költséges javaslatok mellett olcsóbb, alternatív megoldásokat is kell kínálnia. Az is fontos, hogy a vezetők tisztában legyenek azzal, mennyibe kerülnek a társaságnak a munkahelyi sérülések. Tisztában kell lenniük azzal is, hogy mit tekinthetnek elfogadható kockázatnak, és hogy milyen kihatása van az ergonómiai megoldásoknak a társasági eredményre. Nincs értelme keményen dolgozni egy cég fejlesztésén, ha akár egyetlen hátsérülés csődbe viheti a vállalkozást. Amennyiben a dolgozók részt vesznek az ergonómiai fejlesztésekben, akkor nekik is tisztában kell lenniük a megvalósítás költségeivel. Az ergonómiai stressztényezőkkel kapcsolatos oktatásnak ki kell terjednie a költséghatékony gyakorlati megoldásokra is. Például ahelyett, hogy a számítógépterem számára egy tucat drága sugárzáscsökkentő monitorvédőt vásárolnának, a mennyezeti világítás fényelosztóit olyan egységekre lehet cserélni, amelyek szintén csökkentik a sugárzást. A hajlongást kiküszöbölő raklapemelőket pedig bizonyos esetekben ki lehet váltani néhány egymásra helyezett üres raklappal.
A legtöbb problémára általában létezik drága és olcsóbb megoldás is. Az olcsóbb megoldások persze többnyire kevésbé rugalmasak, pontosak vagy esztétikusak. Az oktatás során olyan módszereket is meg kell tanítani, amelyek segítségével eldönthető, hogy az adott helyzetben mi az, ami működik, és mi az, ami nem.
Valódi megoldások hús-vér embereknek Az ergonómiai munka hatékonyabbá tételének egy további gyakorlati szempontja az ergonómia alapvetésére épül. Az ergonómia mibenlétét gyakran úgy határozzák meg, hogy „a munkafolyamatot a dolgozóhoz igazítja”. De vajon melyik dolgozóhoz? A szakirodalom sok esetben az emberi test – egy olimpiai úszóbajnokra hasonlító – „ideális” modelljét veszi alapul az illusztrációknál és ajánlásoknál. Az igazi dolgozók azonban gyakran nagyon különböznek ezektől a modellektől. Sok helyen dolgoznak testes vagy akár túlsúlyos emberek, ezért nem szabad csupán a karcsú, sportos alkatokra tervezni. A munkaállomások kialakításánál nem elég az átlagos testalkatot figyelembe venni, számítani kell például a pocakos emberek nagyobb helyigényére, rövidebb kartávolságára, illetve a testsúlyukból adódó eltérő terhelési igényekre. Egy másik figyelembe veendő szempont a dolgozók életkora. Az orvostudomány fejlődése és az anyagi szükségszerűségek miatt egyre több idős ember dolgozik. A kor előrehaladtával egyre több mozgásszervi probléma jelentkezhet, amelyek csökkentik az emberek fizikai kapacitását. Itt az ideje, hogy az ergonómusok elfelejtsék a tökéletes testalkatú atlétákat, és különféle testalkatú, súlyú és korú, igazi emberekben gondolkodjanak. Az egészségügyi költségek kezelése lehet aktív vagy reaktív része egy vezető feladatainak. Az esetek többségében az utóbbi a jellemző, és a vezetők csak akkor foglalkoznak a problémával, ha már bekövetkezett a sérülés. A jó vezetőknek ezen a téren is előrelátónak és aktívnak kell lenniük. Tisztában kell lenniük az ergonómia mibenlétével, ismerniük kell a dolgozók munkájának fázisait, és hogy azok mennyire sérülésérzékenyek. Ha egy vezető például soha nem kezelt még targoncát, akkor fogalma sincs arról, milyen veszélynek vannak a targoncakezelők kitéve, és hogyan sérülhetnek meg. A munkahelyi sérülések kockázatát csak olyan vezetők tudják megítélni, akik közvetlen munkahelyi ismeretekkel rendelkeznek. Minden társaság és minden munkakör más feltételeket
támaszt. Feltehetőleg nem arról van szó, hogy a vezetők nem akarnak az ergonómiai kérdésekkel foglalkozni, egyszerűen csak túl elfoglaltak és nem rendelkeznek a kellő szaktudással ahhoz, hogy felismerjék a potenciálisan sérülésveszélyes munkavégzési gyakorlatokat. Mozgásra ösztönözni Az embereknek szükségük van arra, hogy munka közben egy kicsit mozogjanak. Az emberi test egyszerűen jobban működik, ha nem egy testtartásba van folyamatosan kényszerítve. Az ergonómiai szakirodalom statikus rajzai és dimenziói nem igazán veszik figyelembe ezt az igényt. Szükség van arra, hogy a dolgozóknak valamennyi mozgásteret biztosítsanak, amelyben többféle testtartás felvételére is módjuk nyílik. Ebben segíthetnek például a lehajtható kar- és lábtámlák a karosszékek. A fejlesztési folyamatok során a megfelelő ergonómiai normák megállapítása elkerülhetővé teszi a későbbi drága átalakításokat. Ha valamennyi új berendezés már a kezdetekkor megfelel ezeknek a normáknak, akkor a későbbiekben nem lesz szükség azok módosítására, átalakítására. A folyamatok átszervezése során is fontos az egyszerűség: a saját használatra kialakított ergonómiai szabványok általában olyan egyszerű szabályokból állnak, mint például, hogy „tilos 15 kg-nál nehezebb súlyt kézzel emelni”, vagy „tilos térdmagasság alól emelni vagy ismételten vállmagasság fölé nyújtózni”. Minden olyan társaságnak, amely maximális hatékonyságra, termelékenységre, biztonságra és minőségre törekszik, lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy minden dolgozó rendelkezzen az ergonómiai szempontok alkalmazásához szükséges ismeretekkel, motivációval és erőforrásokkal. Az egyszerűen, a lehető legkevesebb bürokráciával és szemmel látható eredményekkel végrehajtott ergonómiai változtatások hatékonysága és megtérülése is jobb lesz. Összeállította: Csépán Lilla Witt, C. E.: Reduce medical claims: Workplace ergonomics. = Material Handling Management, 60. k. 8. sz. 2005. p. 26–27. William, H.; Kincaid, P. E.: Realistic, cost-effective ergonomics for real people. = Occupational Hazards, 67. k. 8. sz. 2005. p. 44–46. Bossen, D. G.: Office ergonomics: Let’s get practical. = Occupational Hazards, 67. k. 3. sz. 2005. p. 43–47.
Röviden… Február közepétől változnak a zajterheléssel járó munkahelyek egészségvédelmi és munkabiztonsági követelményei Az Európai Parlament és Tanács a zajterheléssel járó munkavégzésre vonatkozó minimális egészségvédelmi és munkabiztonsági követelményekről szóló 2003/10/EK irányelve alapján változik a hazai szabályozás, és módosul a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet is – hívta fel a figyelmet közleményében a szaktárca. A jogszabály meghatározza a munkáltató kötelezettségeit: előírja a kockázatok felmérését és az elkerülésükre, illetve csökkentésükre irányuló intézkedéseket a megelőzés érdekében. A munkavállalók tájékoztatása és oktatása is nélkülözhetetlen, hogy a zajterhelésből származó ártalmakat el lehessen kerülni. Az előírások a szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatott valamennyi munkavállalóra és az őket foglalkoztató munkáltatókra vonatkoznak. Az uniós irányelv – és ennek megfelelően a hazai szabályozás – három határértéket jelöl meg. Bizonyos preventív intézkedéseket már 80 dBAeq határértéknél életbe kell léptetni. (Néhány zajhatás erőssége: hangos beszéd 70–85 decibel, légkalapács 105 decibel, a fájdalomküszöb 130 decibel körüli.) Az eddig hatályos kötelező intézkedési határérték – 90 dBAeq – 85 dBAeq-ra csökken. A munkavállalók zajterhelése egyéni védőeszköz használata mellett sem lépheti túl a 87 dBAeq értéket. A 80dBAeq expozíciós értéket meghaladó zajterhelés esetén a munkáltató köteles a munkavállalókat tájékoztatni a túllépésről, a lehetséges kockázatokról, és igény esetén egyéni védőeszközt, továbbá a célzott munkaalkalmassági vizsgálat lehetőségét – beleértve a hallásvizsgálatot is – biztosítani részükre. Fel kell tárni a túllépés okát, és a zajterhelés csökkentésének lehetőségeit. A 85 dBAeq értéket meghaladó zajterhelésnél a munkáltató köteles a terhelést műszaki zajcsökkentéssel minimalizálni, a munkahelyet megjelölni, s kötelezően előírni a védőeszköz használatát és a célzott munkaalkalmassági vizsgálatot. A rendelet 2006. február 15-én lép hatályba és a Magyar Közlöny 166. számában található. (Az Egészségügyi Minisztérium tájékoztatása alapján)
