Kiegészítés a KÖZIGAZGATÁSI SZAKVIZSGA PÉNZÜGYI ÉS KÖLTSÉGVETÉSI IGAZGATÁS c.jegyzetéhez
Készítette: Bod Péter Ákos, egyetemi tanár 2010. augusztus A kiegészítés rendeltetéséről A szakvizsga jegyzetének anyaga az átfogott szakterület legfontosabb szakmai összefüggéseit, fogalmait, törvényszerűségeit, intézményeit foglalja össze, kiindulva az érvényes joganyagból és a hazai – valamint a számos kapcsolódási területre tekintettel – a nemzetközi, elsősorban az európai uniós gyakorlatból. Az államigazgatásra erősen kihatnak a politikai változások, amelyek következtében a jogi szabályozás számos eleme és az igazgatási intézményrendszer felépítése jelentősen megváltozhat. A pénzügyi és a költségvetési igazgatás egyébként is olyan terület, amelyre a folyamatos változás jellemző, és nemcsak a politikai ciklus következtében, hanem a gazdasági-üzleti folyamatok valamint a nemzetközi szabályozási irányelvek és gyakorlat módosulása miatt is. Az oktatási célú jegyzetnek nem kell minden tartalmi változást nyomon követnie, hiszen bármilyen friss is egy jegyzet, véglegesítének másnapján már bekövetkezhet valamilyen módosulás. A 2010-es általános választások után viszont a szakvizsga anyagát érintő területeken kiterjedt és jelentős jogszabályi változások történtek, és ezekre a jegyzetnek reagálnia kell. Egyebek között megszűnt a Pénzügyminisztérium (PM), pontosabban a kormányszerkezet átalakításának keretében az újonnan létrehozott Nemzetgazdasági Minisztérium részévé vált. A PM hagyományosan a pénzügyi és költségvetési igazgatás központi intézménye volt, jegyzetünk is hosszú oldalakon foglalkozik a 2.11. pontban az „ágazati irányítás a pénzügyi igazgatás területén” cím alatt a pénzügyminiszter és a PM igazgatási feladataival. Amikor a választást követően az új Országgyűlés az Alkotmány 34. §-a alapján új szerkezetben határozta meg a Magyar Köztársaság minisztériumait, ez a jegyzetrész formálisan aktualitását vesztette. De csak formálisan, hiszen amint látni fogjuk, a törvény a szervezeti változtatás kimondása mellett intézkedik a feladatkörök minisztériumok közötti átcsoportosításáról és a jogutódlás kérdéseiről is, így tehát jegyzetünkben nem válik haszontalanná a pénzügyminiszteri hatáskörök és feladatok részletes felsorolása, mivel
az újonnan hatályos törvénynek megfelelően e feladatok zöme megjelenik egy más elnevezésű és sok vonatkozásban más felépítésű utód-minisztérium teendői között. Ugyancsak kiterjedt és lényeges változások következtek be a 2010-es kormányváltással az állami vagyonnal való gazdálkodásban a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium létrehozásával, valamint e változással összefüggésben a vagyongazdálkodás stratégiája és az állami irányítás szerkezete területén. Mivel az állami vagyongazdálkodás kérdéseit illetően a kormányváltás előtti időszakban kiterjedt jogi kodifikálási munkák folytak, és ezeknek az eredményeivel jegyzetünk szintén részletesen foglalkozik a 2.9. pontban (Gazdálkodás az állami vagyonnal), illetve a 2.10. pontban, aminek a tulajdonosi ellenőrzés a tárgya, mindenképpen szükséges a kiegészítés, a frissítés és az új struktúra bemutatása. Nagy horderejű jogi módosulások és a gyakorlatot is érintő változások következnek be az adóhatóságokat érintő szerkezeti átalakulás miatt, az APEH valamint a VPOP összevonása kapcsán; ezekre nyilván az alábbiakban utalni kell. Mindezen nagyjelentőségű módosulások azonban nem teszik feleslegessé vagy elavulttá az állami igazgatás elveinek, fogalmainak ismertetését, korábbi gyakorlatának és a fejlődési trendek bemutatását – márpedig ez teszi ki jegyzetünk döntő hányadát. Az alábbi kiegészítés nem csak azt szolgálja, hogy a kézirat lezárását követő lényegi változásoknak legalább egy részét megismerje az olvasó. Felfogható esettanulmánynak is, hiszen jól látható belőle, hogy egy kormányváltozás kapcsán milyen tartalmú és formájú módosulások következnek be a pénzügyi igazgatás és az államháztartás világában. A pénzügyi és költségvetési igazgatás az új kormányszerkezetben A 2010. évi XLII. törvény A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról az 1. §-ban a következők szerint nevezi meg a minisztériumokat: a) Belügyminisztérium b) Honvédelmi Minisztérium c) Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium d) Külügyminisztérium e) Nemzetgazdasági Minisztérium f) Nemzeti Erőforrás Minisztérium g) Nemzeti Fejlesztési Minisztérium h) Vidékfejlesztési Minisztérium Az új kormány tehát a korábbinál kevesebb számú minisztériummal végzi munkáját. A törvényhez fűzött általános indoklás szerint a cél a minisztériumi struktúra egyszerűsítése. Míg a magyar hagyományoknak megfelelő belügyi, külügyi és honvédelmi tárca megmaradt (a Belügyminisztérium esetében: helyreállt), a gazdasági és szociális
2
ügyekkel kapcsolatos tárcák alapvető változásokon mentek át. Az e)-h) alatt felsorolt minisztériumok mindegyike több korábbi tárca területét örökölte meg, és nemcsak nevében különbözik a közvetlen elődminisztériumoktól, hanem funkciókat tekintve is. A törvény részletes indoklása kifejti, hogy „Nemzeti Erőforrás Minisztérium néven az addigi Oktatási és Kulturális Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium egyesül. A Vidékfejlesztési Minisztérium néven a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium valamint a Földművelődésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium egyesül. A korábbi Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium Nemzeti Fejlesztési Minisztérium néven működik tovább. A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, az Önkormányzati Minisztérium valamint a Szociális ás Munkaügyi Minisztérium egyes feladatainak, illetve a Pénzügyminisztérium feladatainak ellátására létrejön a Nemzetgazdasági Minisztérium.” (Részletes indoklás az 1. §-hoz) Az indoklásból kitűnően ebben a kormányzati struktúrában a gazdasági és szociális területeken a korábbiakhoz képest kevesebb, és így kiterjedtebb hatáskörű, mondhatni ’szuperminisztériumok” jöttek létre, noha ez a fogalom a minisztériumok azonos jogállása miatt nem használatos. A szöveg egyedül a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium esetében utal egyszerű névcserére, de a további tartalmi részekből kiviláglóan ez a minisztérium is sokkal szélesebb feladatkört kapott, mind elődje, amint azt a nemzeti vagyonnal való gazdálkodás tárgyalásakor látjuk. A pénzügyi és költségvetési igazgatás szempontjából a leglényegesebb a Pénzügyminisztérium megszűnése, illetve beolvadása a Nemzetgazdasági Minisztériumba, amely viszont nem csupán nevében hordozza a gazdasági jelzőt, de valójában utódja a korábbi Gazdasági Minisztériumnak is (amely viszont a kormányváltást megelőzően a fejlesztési ügyekkel együtt alkotott egy tárcát). Mindez kiviláglik a 2. §-ból, amely a törvény hatálybalépését megelőzően kiadott jogszabályok tekintetében azt tisztázza, hogy ahol valamely jogszabály Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumot vagy minisztert említ, ott a gazdaságpolitikáért, az ipari ügyekért, a kereskedelemért, a külgazdaságért, a kutatás-fejlesztéssel és technológiai innovációért való felelősséggel kapcsolatos feladatok tekintetében a Nemzetgazdasági Minisztériumot, illetve nemzetgazdasági miniszter kell érteni (2. §. Ga). A fejlesztéspolitikáért és a fejlesztési célelőirányzatok kezeléséért, szabályozásáért és ellenőrzéséért, a területfejlesztésért, az űrkutatásért a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium illetve a nemzeti fejlesztési miniszter felel (2. §. Gb), míg az építésügyért, a területrendezésért, a területfejlesztésért és településrendezésért, település-üzemeltetésért a Belügyminisztérium (belügyminiszter) a felelős (2. §. gc). A hagyományos gazdasági minisztériumi (ipari és kereskedelmi minisztériumi) szakpolitikai feladatok zöme tehát átkerült az új
3
elnevezésű és valóban új tartalmú Nemzetgazdasági Minisztériumba, amely viszont a volt PM legtöbb szakmai funkcióját is megörökölte. Ugyanakkor az állami vagyonért viselt felelősség – amely korábban a Pénzügyminisztérium egyik fontos feladata volt – átkerült a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz (noha az állami vagyon működtetésében csak másodlagos a fejlesztési jelleg, mivel a célszerű vagyongazdálkodás inkább valamely állami feladat ellátásának vagyoni hátterét szavatolja). Az állami vagyonnal való gazdálkodás ügye A kormányzati szerkezet megváltoztatásán túl nagy horderejű módosításokkal élt az új parlamenti többség a 2010. LII. sz. törvény megalkotásával (Törvény az állami vagyonnal való felelős gazdálkodás érdekében szükséges törvények módosításáról, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról). A törvény az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény (Vtv) számos paragrafusa helyébe alkotott új rendelkezéseket. Amint a törvény indoklása fogalmaz, az addigi széttagolt állami vagyongazdálkodás helyébe önálló szakpolitikai ágazatot kíván állítani a törvényalkotó. Ennek az ágazatnak az állami irányítási rendje nagyban megváltozik, mivel az új törvény megszűnteti a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanácsot. Amint a jegyzetünk a 2010-es választásokig fennálló rendszerről szólva leírta: a Tanács az állam tulajdonosi jogainak gyakorlójaként független testület volt, amely a feladatait a munkaszervezete - a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság (MNV Zrt.) - útján, annak ügyvezetőjeként látta el. A törvény általános indoklásában megjelenik e rendszer kritikája: miszerint a Tanácsnak úgy kellett az állam tulajdonosi jogait és kötelezettségét gyakorolnia, hogy maga polgári jogi szempontból jogképességgel nem rendelkezett. Az új törvény rögzíti, hogy a megszűnő Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács helyett a Magyar Államot a saját vagyona tekintetében megillető tulajdonosi jogokat a nemzeti fejlesztési miniszter gyakorolja, főszabályként az MNV Zrt. útján. A törvénymódosítás a 2. §-ban pontosítja a kincstári vagyon fogalmát akként, hogy azt az állami feladat ellátásához szükséges vagyonként határozza meg. A 3. §. rögzíti az MNV Zrt. jogi státuszát (a részvényesi jogok a nemzeti fejlesztési miniszternél vannak), és az igazgatóság, felügyelő bizottság működését. E testületek tagjait a miniszter nevezi ki öt éves időtartamra, de megbízatásukból bármikor vissza is hívhatja őket, javadalmazásukat a miniszter állapítja meg. A törvénymódosítás kitágítja az állami vagyon kezelésében a versenyeztetési eljárás mellőzését: a Kormány nyilvános határozatban dönthet a versenyeztetés mellőzésétől nyomós indokok alapján.
4
A törvény szövege számos ponton érinti a Magyar Fejlesztési Bank Zrt (MFB) helyzetét és működését. Az MFB feletti tulajdonosi jogot szintén a nemzeti fejlesztési miniszter gyakorolja, megvalósítva az állami vagyon mint ágazat irányítási egységét. Az MFB a továbbiakban is gyakorolhat a Magyar Állam nevében tulajdonosi jogokat, de az érintett társaságokban fennálló részesedésének tulajdonjogát nem ruházhatja át, magánosításra nem jogosult. A törvénymódosítás alapján az MFB ügyvezetőjének kinevezéséhez nem szükséges a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélye. Az előzetes felügyeleti engedélyezés helyébe az utólagos kontrol lép; a felügyelet jogosult a kinevezett, megválasztott személy felmentését kezdeményezni. A vagyonnal kapcsolatos törvényben található egy tartalmilag oda nem illő terület is: a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokának kormánybiztos alá helyezése (23. és 24. §), valamint annak kimondása, hogy a kormánybiztos külön szervezeti egységet hozhat létre az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és a Vám- és Pénzügyőrség egyesítésének előkészítése érdekében. Ez a törvényi hely az irányítási láncolatban az adópolitikáért felelős minisztert említi, aki a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka és helyettesei feletti munkáltatói jogköröket – a felmentés és kinevezés kivételével – a kormánybiztos útján gyakorolja. Az adópolitikáért felelős miniszter pedig az előzőekben tárgyalt törvény értelmében a nemzetgazdasági miniszter. A pénzügyi „salátatörvény” igazgatási jelentősége A nemzetgazdasági miniszter előterjesztésében tárgyalta és fogadta el az Országgyűlés az Egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. XC. sz. törvényt. A köznyelvben a többféle, nem mindig szorosan összetartozó tartalmú törvényt illetik a saláta-törvény névvel. E törvény, mely 144 paragrafusból áll, olyan egymástól távol álló ügyeket érint, mint a háztartási alkalmazottak foglalkoztatásának új szabályai, a beruházások állami engedélyezési eljárásainak egyszerűsítése, a devizában nyújtott vagy abban nyilvántartott ingatlanhitelek megszűntetése, jövedelemkorlát bevezetése a közszférában, az otthoni pálinkafőzés és személyes fogyasztás adómentességének szabályozása, a pénzügyi szervezetekre kirótt különadó, a közalapítványok átalakításának szabályai és különféle általános költségvetési szabályok. A továbbiakban csupán néhány vonatkozás következik, inkább illusztrációképpen ahhoz, hogy egy új kormány milyen pontokon látja szükségesnek az azonnali módosítást a pénzügyi igazgatás terén. Az általános indoklás három vonulatot emel ki: az egyik az állam pénzügyi stabilitásának javítása, a másik a vállalkozások adminisztratív terheinek mérséklése, a harmadik pedig a foglalkoztatás bővítésének elősegítése. Az utóbbihoz sorolható az I. fejezetben a
5
háztartási alkalmazott foglalkoztatásának adó- és járulékmentessége (1-7. §). A II. fejezet a nyugdíjbavonulási százalékos különadót részletezi.
végkielégítésekre
kivetett
98
A III. fejezetben adóváltozások találhatók, így a társasági adókulcs változásai találhatók (a leglényegesebb a kedvezményes 10 százalékos kulcs alkalmazási körének kiterjesztése, számos ún. kisadó eltörlése). A törvény illetékmentességet ad az egyenesági rokonoknak öröklés esetén. A IV. fejezetben az államháztartásról szóló sokszor módosított 1992. XXXVIII. törvény újabb módosítása, valamint a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló 2008. évi CV. úgynevezett „státusztörvény” hatályon kívül helyezése található. Az előterjesztő indoklása szerint a státusztörvény fölösleges adminisztratív megoldásokat vezetett be, és túlságosan differenciálta a költségvetési szektort, elfelejtkezve azonban a gazdasági rugalmasságot és sokszínűséget ellentételező kontrol-mechanizmusokról. A törvénnyel létrejön a kincstárnoki rendszert felváltó költségvetési fő(felügyelői) rendszer: a fő(felügyelők) főállásban, kormánytisztviselőként látják el a Kormány irányítása alá tartozó központi költségvetési fejezeteknél a folyamatok költségvetési ellenőrzését. A felügyelőket az államháztartásért felelős miniszter választja ki, az ő tárcájához tartozó fejezetnél pedig a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter (47. §). Az ún. alkotmányos fejezeteket (Köztársasági Elnök, ÁSZ, bíróságok, stb.), valamint az önkormányzati rendszert nem érinti ez a szabályozás. A törvény 56. §-a kiegészíti az Áht-t a következővel: „A költségvetési szerv vezetője és gazdasági vezetője köteles rendszeres továbbképzésen részt venni az államháztartási belső kontrollok témakörében. A továbbképzés részletszabályait az államháztartásért felelő miniszter rendeletben szabályozza.” A rendszeres továbbképzésre uniós elvárás vonatkozik; ezideig a belső ellenőrök tekintetében létezett miniszteri rendelet; a kiegészítéssel kitágul a kör. Az V. fejezetben deregulációs szabályok találhatók, amelyek a beruházások megvalósításához kapcsolódó engedélyezési eljárások egyszerűsítésére irányulnak. Neuralgikus pénzügyi problémára vonatkozik a VI. fejezet, amely a devizában nyújtott banki hitelezés visszaszorítását célzó tiltást vezeti be: természetes személynek devizában nyújtott vagy deviza alapú kölcsönből keletkező hitelezői követelés biztosítására ingatlan-jelzálog nem alapítható. Ezzel a rendelkezéssel lényegében megáll az euróban vagy svájci frankban nyújtott lakáshitelezés, hiszen a jelzálogjog bejegyzése nélkül a bankok nem kötnek szerződést. Megjegyzendő,
6
hogy a pénzintézeti rendszer stabilitását, valamint a monetáris politikát érintő kérdésekben hazánknak az uniós tagság miatt konzultációs kötelezettsége van az Európai Központi Bankkal (EKB); amint majd e rész végén látni fogjuk, az EKB mind az egyeztetést (illetve annak elmaradását) illetően, mind bizonyos szakmai ügyekben hivatalos kritikai véleményt fogalmazott meg e törvénycsomag több pontjával kapcsolatban. A VII. fejezetben a törvény jövedelmi korlát bevezetését rendeli a közszférában és a jegybankban. A törvényalkotó hivatkozik a miniszterelnök által bejelentett első kormányzati akciótervre, amelyben a jövedelmek teljesítmény-arányosabbá és igazságosabbá tétele szándékával havi 2 millió forintos (bruttó) fizetési plafon szerepelt. A rögzített összeg a későbbiekben elinflálódhatna, ezért a törvény a nemzetgazdasági havi átlagos bruttó bért veszi indexációs alapul. Így például a Magyar Nemzeti Bank elnöke keresetét az átlagos bruttó bér tízszeresében állapítja meg, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökére szintén a tízszeres, a Felügyelet alelnökének a nyolcszoros átlaglagbér-plafon vonatkozik. A VIII. fejezet a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásáról szóló 2003. évi CXXVII. törvényt módosítja, mégpedig – ahogy az általános indoklás fogalmaz – „a vidéki kisemberek számára biztosítja a szabad párlatfőzés” (pálinkakészítés) lehetőségét. A változtatás értelmében adómentes a „magánfőzött párlat” évente 50 liter mennyiségig, ha az a magánfőző háztartásában való személyes fogyasztásra való; az előállításhoz nem kell adóraktári engedély. A IX. fejezet a pénzintézetekre kirótt különadóra vonatkozik, módosítva a különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvényt. A törvény a költségvetési egyensúly javítása érdekében a bankokra, biztosítókra, befektetési alapkezelőkre és más pénzügyi szereplőkre a 2009. évi üzleti évről szóló számviteli beszámoló adatai arányában vet ki úgy különadót, hogy annak elvárt összegét is meghatározza mind 2010-re, mind 2011-re (a 2012-es különadó-fizetési kötelezettséget nem részletezi). A hitelintézeteknél a mérlegfőösszeg 0,45 százaléka, a biztosítóknál a megszolgált díj 5,2 százaléka, a befektetési vállalkozásoknál a nettó árbevétel 5,6 százaléka, a befektetési alapkezelőknél a kezelt alapok nettó eszközértékének 0,028 százaléka, stb. A különadót 2010-ben két egyenlő részben szeptember 10-ig és december 10-ig kell befizetni. A X. fejezet a lakás-takarékpénztárakról szóló törvényt módosítja, illetve a PSZÁF feladatait pontosítja (valamint azt mondja ki, hogy a Felügyelet elnöke, alelnöke nem jogosult megbízatásának megszűnésekor végkielégítésre, felmentési időre). A XI. fejezetben foglaltakkal a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának erősítéséről szóló 2008. évi CIV. törvény módosul,
7
mégpedig a különleges osztalékelsőbbségi részvény tulajdonosát megillető jogok vonatkozásában. A XII. fejezet pedig az Áht-t módosítja abban az ügyben, hogy az állami alapítású alapítványt (közalapítványt) miként lehessen megszüntetni nem-peres eljárásban az esetben, ha az alapítványi cél további ellátására az állam nonprofit gazdasági társaságot kíván alapítani. A XIII. fejezetben a záró rendelkezések, így az életbeléptetés időpontjai szerepelnek. Ezen látszólag technikai ügyek érdekes jelentőségre tettek szert az uniós bejelentési kötelezettség miatt. Amint a 137. §. (1)-ben szerepel a a devizahitelezéssel kapcsolatos VI. fejezetről, az a törvény kihirdetését követő napon lép hatályba. A (2)ben az áll, hogy az EKB-val jogszabálytervezetekről való konzultációt előíró EK Tanácsi határozatnak megfelelő módon az „előzetes bejelentés megtörtént”. Azonban az EKB 2010. augusztus 4-i öt oldalas véleménye szerint „A magyar minisztérium 2010. július 5-én nyújtotta be a törvényjavaslat vonatkozó szakaszait az EKB-hez, a lehető leggyorsabb véleménynyilvánítást kérve, ám konkrét határidőt nem nevezett meg, és a sürgősséget sem indokolta. Az EKB a vonatkozó uniós joganyag szerint véleményének előterjesztéséhez legalább egy hónapot kap. Az EKB észlelte a Magyar Országgyűlés honlapján található információk szerint, hogy a megküldött jogszabálytervezetet több lényeges módosítással már el is fogadták július 22-én, tehát azt megelőzően, hogy az EKB elfogadhatta volna a véleményét.” Ami a tartalmi kérdéseket illeti, a lakások devizahitelezéséval foglalkozó paragrafusokról az EKB véleménye megállapítja, hogy a törvényjavaslat gyakorlati következményeként a Ptk vonatkozó szabályainak módosításával már nem lesz lehetséges új jelzálogjog alapítása magánszemélyek devizahitelei nyomán, mivel nem jegyeznék be az ilyet az ingatlannyilvántartásba. Az EKB támogatja a célt, vagyis a kockázatokkal járó devizahitelezés visszaszorítását, de utal a tőke szabad áramlására vonatkozó uniós alapjog esetleges sérelmére, és inkább más megoldásokat látna megfelelőnek. Még egyértelműbb az EKB fenntartása a „bankadó” néven közismert különadó dolgában. A Bank levele úgy fogalmaz, hogy pénzügyi intézményekre vonatkozó adó indokoltságát a bankmentésre fordított, közpénzekből fizetett költségekhez kell viszonyítani. Az adóból származó bevételeket lehetőleg a betétgarancia-rendszerekben vagy válságkezelő alapokban kell felhalmozni, és a bevételeket el kell különíteni, nehogy azokat általános költségvetési konszolidációra használják fel. Utal az EKB-vélemény arra, hogy nagyságrendje miatt az intézkedés gyengítheti a magyar pénzügyi szektor tőkefelhalmozási képességét, és ezzel sebezhetőbbé teszi a pénzügyi rendszert a jövőbeli sokkokkal szemben. Az adó drágítja a hitelfelvételt, lassítja a magyar gazdaság talpraállását.
8
Az EKB ugyancsak kifogásokat fogalmazott meg már korábban az állami bérplafonnak az ország központi bankjára való kiterjesztését illetően. A hivatalban levő elnök és alelnökök javadalmazásának mechanizmusáról a jegybanktörvény intézkedik, amelyet annak idején véleményezett az EKB. Ehhez képest a fizetéscsökkentés a jegybanki autonómia megsértéseként értelmezhető az EKB szerint, mely módosítást a következő vezetői ciklusra lát elképzelhetőnek. (Ezt a korábban ismert véleményét a magyar hatóságok nem vették figyelembe, amint azt a júliusban benyújtott törvényjavaslat sorsa mutatja). Következtetések A kormányváltozás menetében először képviselői indítványokkal, majd a kormány megalakulását követően miniszteri előterjesztésben számos fontos törvény született a pénzügyeket és a költségvetést érintő területeken. A törvények egy része a költségvetés stabilizálását szolgálta pl. előirányzatok zárolása formájában, ezekkel itt nem szükséges foglalkoznunk. Érdekesebb viszont a gyors, még a kormány hivatalba lépését megelőző jelentős kormányszerkezeti változás, amely éppen a költségvetési és pénzügyi igazgatást érinti a legkarakteresebben. Ugyancsak tanulságos a gazdasági helyzet alakulására és a külső hivatalos és magán hitelezők elvárásaira reagáló első kormányzati intézkedési csomag („29 pont”) jogszabályi leképezéseként elfogadott „pénzügyi salátatörvény”. Mindezek a jogszabályok rövid idő alatt kerültek az országgyűlési képviselők elé, és gyorsan futattak át a jogalkotási folyamaton. A gyors cselekvés mellett szóló hatásossági és politikai érvekkel természetszerűen szembeállnak a széleskörű egyeztetés és konzultáció mellett szóló minőségi érvek; majd az későbbi fejlemények mutatják meg, hogy ebben az esetben a gyors törvénykezés milyen alkotmányos vagy gyakorlatias gondokat vet fel. Tanulságos az uniós egyeztetés ügye, amelyre e kiegészítő anyag részletesen kitér. Azt ugyanis általánosságban jól tudjuk, hogy az uniós joganyagból egyeztetési, harmonizálási teendői fakadnak minden tagállamnak, de más az elvi tudás, és megint más a tényleges jogalkotási és igazgatási folyamatokba illeszkedés gyakorlata. A jegybankkal vagy a devizahitelezéssel kapcsolatban, sőt az olyan kisebb horderejű kérdésben, mint az otthoni pálinkakészítés és a személyes pálinkafogyasztás, bonyolult uniós szabályrendszerbe ütközhet a magyar jogalkotó – ezekben a kérdésekben a pénzügyi igazgatás iránt érdeklődő olvasónak szintén érdekes lesz a döntések utóéletét tanulmányoznia. Az olvasó, aki e nem rövid jegyzet során már áttanulmányozta a választott szaktárgy fontos, alapvető és szükséges ismeretanyagát, e kiegészítés révén abba is belepillant, hogy mennyire élő, gyakran pulzáló szakterületről van itt szó. E kiegészítés lezárását követőn
9
bizonyosan további lényeges szakvizsga anyaga eleve nem szakember a szakterületén folyó figyelemmel kíséri, követi a különösen is szükség van.
változások következnek be; ám a alkot merev, lezárt egységet. A jó változásokat mindig érdeklődéssel és fontos változásokat; minderre most
Pénzügyi, költségvetési tárgyú törvények az országos választást követő időszakban 2010: XLII. tv. A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról (T/11 - 2010.05.20.) 2010: LIII. tv. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény módosításáról (T/372 - 2010.06.14.) 2010: LXXIV. tv. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosításáról (T/510 - 2010.07.05.) 2010: LXXVI. tv. A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló 2009. évi CXXX. törvény módosításáról (T/420 - 2010.07.12.) 2010: LXXIX. tv. A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló 2009. évi CXXX. törvény módosításáról (T/657 - 2010.07.22.) 2010: XC. tv. Egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról (T/581 - 2010.07.22.)
10