Itt lettem emberből jelfogó!
A Puskás Tivadar Távközlési Technikum diáklapja XIII. évfolyam
2000. december
Karácsony Beregszászi tanár urat kérdeztük Olvasgató – jeles események iskolánkban Így írunk mi… Star Trek IV Viccek Szoftver hírek Zenerovat
CHIPOGÓ
2000. december
K A R Á C S O N Y
. . .
Karácsony… Mit is jelent valójában? A szeretet és békesség ünnepe, Jézus születése, időszámításunk kezdete. A kisgyermekeknek csupa öröm, ajándék, kacagás, nekünk egy kis nyugodt, csendes „sziget” rohanó életünkben. Olyan jólesik megpihenni, ajándékot adni és kapni, felhőtlenül tétlenkedni, beszélgetni. Ilyenkor ráébredünk, hogy hiányzik a mindennapjainkból valami, nem is hiányzik, mert mindig ott van, de nincs idő, hogy felfedezzük azokat az apró dolgokat, jelzéseket, melyek igazi tartalommal bírnak: szeretet, megértés, megbecsülés, tisztelet… iránytű a továbbiakban, már tudjuk, hogy érdemes tanulni, segíteni testvéreinknek, szüleinknek, nagyszüleinknek. Milyen remek lenne, ha mindig tudatában lennénk ezeknek az érzéseknek, de időnként elhomályosítják a hétköznapok. LEHET, HOGY CSAK RAJTUNK MÚLIK? Meg kell tanulni odafigyelni a másikra, mert ez valójában nekünk öröm. Nézzük csak.. A metrón átadjuk a helyünket egy idős embernek.. milyen hálás, megdicsér, azt mondja, milyen udvariasak vagyunk. És mi? Hát nem jó érzés, máris jól kezdődik a napunk, és ez rányomja bélyegét további cselekedeteinkre. Már nem is esik nehezünkre „jót” tenni. Jó? Hiszen ez semmiség, mégis remek dolog, hogy észre is veszik, hangot adnak elismerésüknek. Mert, ugye, legtöbbször csak a rosszat, a hiányosságot veszik észre, pedig milyen nagy szükségünk van a biztatásra! Karácsonykor van időnk feltöltődni, egy időre…, de meddig tart? Miért nincs mindig karácsony? Legalábbis bennünk, hisz nem is olyan nagy kihívás ez! Vagy mégis? Miért? Hát nem mi, saját magunk tehetjük boldogabbá a hétköznapokat is? A jó példa ragadós! Hallottuk már számtalanszor. Itt az idő, hogy gyakoroljuk… és nem csak karácsonykor! RAJTUNK MÚLIK!
Stark Péter 9.B
Beregszászi Zoltán tanár úrral beszélgettünk… Ebben a hónapban Beregszászi Zoltán tanár urat faggattuk abból az alkalomból, hogy december 1jén a Magyar Tudományos Akadémián átvette az „Ericsson a matematika és fizika tehetségeinek gondozásáért” díjat. Ahogy azt a név is mutatja, a díjat az Ericsson Magyarország Kft. alapította, s Katona Géza, a Matfond alapítvány elnöke adta át. Kérdésünkre a tanár úr elárulta, hogy ezt a díjat azoknak a tanároknak adják, akiknek a tanítványai országos matematika és fizika versenyeken az első három helyezést érték el az utóbbi négy évre visszamenőleg. Beregszászi tanár úr tanítványai körében az elmúlt négy évben több ilyen eredmény is született. Megkérdeztük, hogy örül-e a díjnak, mire ő így felelt: „Természetesen örülök. Ez óriási megtiszteltetés számomra és az iskola számára is, hiszen ezzel nem csak az én munkámat ismerték el, hanem az egész technikumét.” Megkérdeztük még, hogy milyen juttatásban részesült az oklevél mellett. „Fontosnak tartom a dolog erkölcsi részét, de egyszeri anyagi juttatásban is részesültem.” – árulta el a tanár úr. A díjat egy tanár csak egyszer kaphatja meg, ezért igen nagy jelentőséggel bír. Utoljára még azt tudtuk meg a tanár úrtól, hogy minden tanítványára egyformán büszke és nem tesz különbséget egyikük között sem. Georgo
2
CHIPOGÓ
2000. december
Mint azt Ti is tudjátok, iskolánk 50 darab számítógépet kapott a MATÁV-tól. Ennek alkalmából Bognár Lászlóval, a MATÁV Rt. vezérigazgató-helyettesével készítettünk riportot. Üdvözlöm! Arra szeretném kérni, röviden mutatkozzon be és mondja el, hogy mi köti Önt a Puskáshoz? 1967-ben kerültem ide, az épületben működött a Felsőfokú Technikum, oda jártam 1970-ig. Vezeték nélküli szakon végeztem. Nagyon jó és szép emlékeim vannak erről az időszakról. Sokat kellett tanulni, de megérte. Kiváló tanáraink voltak. Híres iskolába jártam, és nagyon örültem neki, hogy ide kerültem. A mikrohullám volt a kedvencem, Szénás Sebestyén tanította. Rajta kívül még nagyon sok jó tanár volt, Gubányi, Urbán, Nánási, Rácz János, dr. Antók Péter, a tablókon még látni lehet ma is mindannyiukat. Nálunk nem volt osztályfőnök, hiszen ez már felsőbb iskola volt, ott ilyen nincs. Mesélne a diákévek emlékeiből? A Puskásban az ifjúság nagyon összetartó volt. Nem volt már akkoriban diáksapka, de nagyon könnyen meg lehetett ismerni a városban, hogy ki Puskás-diák. A tanulmányi versenyeket sorba nyerték a diákok, és nagyon jól sportoltak. Akkoriban jött be a színes televízió, ez volt az igazi nagy sláger, a színes televízió, meg a távirányítású kamerák. Szóval, azokban kiélhettük a szakmai hajlamainkat. És volt a Bakó Öcsi, így hívtuk Bakó tanár urat, aki a rádióhírközlést tanította. Rádióamatőr klub is volt, annak is tagja voltam. Hogyan alakult a pályája a Puskás után? Elvégeztem még egy egyetemet, és utána beruházó lettem, majd műszaki ellenőr. Gyakorlatilag végigmentem a szakmai ranglétrán, a legalacsonyabb szintről jutottam el a mostaniig. Fejlesztő mérnök, előadó, csoportvezető, igazgató, osztályvezető, igazgató, és vezérigazgató helyettes vagyok ma a MATÁV-nál. A saját nagyon hosszú, harmincéves szakmai múltam alapján merem azt mondani, hogy életem meghatározója volt ez az iskola. Emberileg is, és aki ide jár, az büszke lehet arra, hogy ide jár. Hogyan tudná összehasonlítani a jelenlegi és az akkori színvonalat? A színvonalat illetően össze lehet hasonlítani, mert a Puskás mindig jó iskola volt, de a technikát nem lehet összehasonlítani. Amikor én jártam, akkor az elektroncsövek voltak a sláger és a fő tantárgy, de a tranzisztor, az követelmény volt. Az IC-ről akkor kezdtek tanítani, ma pedig egészen más. Ma, gondolom az elektroncsöveket nem tanítják, hanem mint érdekességként lehet látni egy-két elektroncsövet. Bár az adókban még talán előfordulnak. Milyen konkrét eseménynek köszönhetően kapta meg a Puskás az ötven darab számítógépet? Ötven darab személyi számítógépet adtunk át, mivel a MATÁV lecseréli az eszközparkját. Ezek két-három éves gépek, ezek értékes gépek. Ennek a gépparknak, amit most az iskolának átadtunk, az értéke több tízmillió forint. Van-e valami, amit még szívesen elmondana az élményeiről, egyéb másról, ami az iskolával, és az itt töltött évekkel kapcsolatos? Nem az élményeket, inkább azt szeretném elmondani, hogy minden diáknak azt kívánom, olyan szakmai és emberi sikereket érjen el, mint amilyeneket én elértem. Ehhez az iskola adta a megfelelő alapot, itt tanultam meg a szakmát. Nekem ezért nagyon fontos ez az iskola. Gimnáziumban érettségiztem, de a műszaki tudás alapjait itt tanultam meg. Itt tanultam meg azt is, hogy először voltak a megfelelő egyenletek, és utána teremtette Isten a világot. Még egy-két apró kérdésem lenne. Hogyan került a Puskásba? Felvételiztem. Semmi különösebb indíttatása nem volt? De igen, mindig a rádió vonzott, rádió-amatőrködtem, klubtag voltam, állandóan a rádióval foglalkoztam. Ha most ott állna a felvételi előtt, és választhatna, hogy döntene? Ugyanezt választaná? Ugyanezt. Biztos, hogy ugyanezt a szakmát választanám, meg ugyanezt az iskolát. A riportot készítette és lejegyezte: Váradi László 5.D
3
CHIPOGÓ
2000. december
T U D O K 2000 2000. november 17-e egészen biztosan vastag betűs dátumként szerepelne az iskolánkról szóló történelemkönyvben. Ezen a napon rendezték meg ugyanis a Tudományos Diákkörök Első Országos Konferenciáját, azaz frappánsan rövidítve, a TUDOK 2000-et. (Nem keverendő össze a TDK-val, amely ennek a konferenciának a felsőoktatásban már régi hagyománnyal rendelkező „nagytestvére”.) Társunk a rendezésben a monori József Attila Gimnázium és Szakközépiskola volt, a tudományos előadások mindkét iskolában egyszerre zajlottak. Már a kora délutáni megnyitó is érdekes meglepetésekkel kecsegtetett. Dr. Horváth igazgató úr beszéde után a MATÁV Zeneházának vonósnégyese lépett a tornacsarnok színpadára, és hangulatos koncertet adtak. Kiemelkedő személyiségek követték őket. Dr. Pálinkás József, a Magyar Köztársaság Oktatási Minisztériumának államtitkára nyitotta meg a konferenciát, utána Csermely Péter professzor úr, a Kutató Diákokért Alapítvány kuratóriumának elnöke következett, aki nyitóbeszédében külön kihangsúlyozta a fiatal magyar kutatók munkásságának különös fontosságát. Ezt a felejthetetlen alkalmat az iskola valamilyen tárgyi emlékkel is maradandóvá kívánta tenni. Sok gondolkodás után végül egy „nap által hajtott, nem digitális, mindig pontos” napóra lett a jelkép, mely szorgalmasan mutatja az időt jelenleg is az iskola második emeleti falán. Természetesen az illusztris vendégek egyike sem távozhatott „zászlóba-szögelés” nélkül. A megnyitó után a csoportok szekciók, azaz tudományágazatok szerint szétszóródtak, és azonnal elkezdődtek a tíz perces előadások. Ezeket szekciónként háromfős zsűri hallgatta meg. Mindez péntek estig tartott, s mikor már az utolsó előadás is elhangzott, az ifjú kutatók buszra szálltak és nekivágtak egy éjszakai városnéző túrának, ahol a gyönyörűen kivilágított Budapestet ismerhették meg közelebbről azok, akik külföldről, vagy vidékről érkeztek a konferenciára. Ezt követte egy kis alvás a kollégiumban, ami valóban nem tartott sokáig, hisz másnap, azaz szombaton reggel máris nekivágtak, és két csoportban meglátogatták a parlamentet, hogy szemügyre vegyék az immár új tető alá költözött szent koronát. Ebéd után az ifjú titánok visszatértek az iskolába, hogy részt vegyenek az eredményhirdetésen. A zsűri dolga nehéz volt, ám szinte nem volt olyan előadó, kit ne tüntettek volna ki az első helyezettnek járó díjjal. A győztesek, kikből szekciónként több is akadt, emlékkönyvvel s egyéb tárgyi emlékekkel, a kiemelt győztes – szekciónként egyetlenegy – az előzőek mellett még nem csekély anyagai támogatással is felruházva térhetett haza, hogy folytathassa eddigi kísérleteit, fejleszthesse tudását. Érdekessége volt a szombati napnak, hogy egy neves ásványgyűjtő iskolánkban ezen a napon egy tanteremnyi gyönyörű, drága követ és féldrágakövet állított ki, illetve kínált eladásra. A kövekből ajándékként iskolánk is részesült. Szóval, csillogtak a kövek és csillogtak az elmék. Biztosak lehetünk benne, hogy az érdeklődők tanulságos előadásokat hallottak s hallanak, ha meglátogatják a TUDOK következő évi konferenciáját, sőt, mi gátolna meg abban, hogy kövesd elődeidet, és te magad is indulj a versenyen...? UBI A következőkben a TUDOK 2000 konferencia zsűrijének tagjaival készített interjúkat olvashatjátok, melyekből sok érdekességet megtudhatok a rendezvényről.
4
CHIPOGÓ
2000. december
Először Pálinkás Józsefet, az Oktatási Minisztérium államtitkárát kérdezte riporterünk. Ön nyitotta meg a TUDOK2000 Tudományos Diákköri Konferenciát. Első ránézésre mi a véleménye az iskoláról, a szervezésről? Teljes mértékben meg van-e elégedve vagy talált hiányosságokat? Ha igen, mi lenne az? Belépve ebbe az iskolába azt éreztem, hogy itt rend van. Ez egy nagyon fontos, megnyugtató dolog, ha az ember belép egy oktatási intézménybe, akkor azt lássa, hogy ott rendben vannak a dolgok. Ez a fajta rend az első benyomása az embernek, aztán ha körülnéz az iskolában, akkor – megnézi a tablókat, megnézi a falon lévő képeket, megnézi főként a diákok arcát – továbbra is az a benyomásom erről az iskoláról, hogy itt olyan emberek vannak, akik törekvőek, nyílt tekintetűek, meg akik úgy akarnak valamit az élettől, hogy e mögé az akarás mögé a munkát is hajlandóak odatenni. Egy hosszú múltra visszatekintő iskolában azt kell mondjam, ez természetes és jó, hogy így van, de azért jó azt néha rögzíteni, hogy jó dolog egy iskolában az, ha rend van, jó dolog, ha egy iskolában jó színvonalú oktatás folyik, és törekvő diákok és tanárok dolgoznak ott. Hiszen valójában a diákok is dolgoznak. Mit vár ön ettől a konferenciától? Új, szárnyait bontogató, tehetséges diákok felfedezésére gondolom mindenféle képpen számít, vagy esetleg valami másra is? Én azt gondolom, hogy ennek a legnagyobb jelentősége az, hogy egyfelől a természettudományokat, másfelől az alkotást, gondolkodást, felfedezést, az újra törekvést a középiskolában előtérbe állítja. Ez nagyon lényeges, és hogy a fiatalok szemléletét a valóságnak megfelelően formáljuk. Rossz az ugyanis, ha a fiatalok rossz impressziókat, rossz irányítást kapnak, és azt képzelik, hogy megélhetést, normális, örömteli életet csak bizonyos tevékenységekkel, csak bizonyos foglalkozásokkal lehet elérni. Én tehát a nagyon nagy jelentőségét abban látom ennek a mozgalomnak, hogy ez a tudás, a felfedezés öröme felé fordítja a diákokat, a felé a felfedezés öröme felé, ami ennek a megtapasztalása. Lehet, hogy ő rájött valamire, hogy felismert valamit és ezzel én azt gondolom, hogy nagyon nagy szolgálatot tesz a közgondolkodásnak, mert a közgondolkodás nagyon gyakran fiatal korban alakul ki az, ami majd később a közgondolkodás lesz, tehát egy felnőtt ember gondolatai, ítéletei, viszonyulása a világhoz nagymértékben függ attól, hogy gyermekkorában milyen környezetben nőtt föl. Ha olyan környezetben nő föl, ahol a tudás, a megismerés, a világ megértése az érték, akkor ez felnőtt korában is érték lesz. Az tehát, hogy ez a mozgalom az alkotópályák felé fordítja a figyelmét a középiskolás diákoknak, én ezt látom a leges- legfontosabb eredményének. Ebből következik ugyanis az, hogy ezek a gyerekek későbbi tanulmányaik során is az alkotópályák felé fordulnak majd és remélhetően egyetemi hallgatóként, később remélhetően számosan közülük mérnöki, tudományos pályára, más pályákra mennek. És ezeken a pályákon remélhetőleg lesz köztük olyan is, aki olyan kimagasló eredményeket ér el, hogy később a fényképe valamelyik intézménynek a falára, vagy még inkább a mellszobra valamelyik intézmény bejárata elé kerül. Ennek a lehetősége is benne van ebben a konferenciában. Nem lepődik meg azon, hogy mennyire kiegyenlített a fiú-lány arány ezen a versenyen? Hogy a lányok ennyire fölzárkóztak a fiúk mögé? Egy kicsit meglep. A tudományos életben a mérnöki világra rátekintve az az illúziónk, az a benyomásunk, hogy a férfiak dominálják ezeket a foglalkozásokat. Ez biztos következett, következik a hagyományos munkamegosztásból. Az jó, hogy ez az arány kiegyenlítődött, kiegyenlített, én ugyanis minden szempontból azt gondolom, hogy a férfiak és nők egyenrangúan, egyformán gondolkodnak. Én nem hiszek semmiféle különleges képességben egyik vagy másik irányban. Természetesen az a jó, hogy József Attilát idézzem, hogyha mi férfiak, férfiak maradunk és a nők, nők. Ezt tehát én a magam részéről fontosnak tartom. Ez nem jelenti azt, és főképp nem azt jelenti, hogy itt foglalkozásokban, képességekben jelennének meg ezek a különbségek. Azt gondolom, hogy ez a különbség még van az egyes pályákon, ez történelmi hagyomány, így alakult és a világ abba az irányba megy, hogy ez kiegyenlítődjön. Egyre kevésbe kell ugyanis azokat a fizikai különbségeket kihasználni egy-egy foglalkozásban, amely évszázadokkal ezelőtt meghatározta a munkamegosztást. Ennek számos oka volt: a munkamegosztás ilyen alakulásának. Az életszínvonal emelkedésével ezek a meghatározottságok mind inkább elmúlnak, egyre kevesebb értelme van annak, hogy a fizikai meghatározottságok határozzák meg azt, hogy valaki milyen foglalkozást választ. Ma egy számítógép klaviatúrájáról lehet mozgatni majdnem hegyeket. Ezt férfiak és nők egyformán jól meg tudják csinálni.
5
CHIPOGÓ
2000. december
Mi szól ahhoz, hogy a Puskás Tivadar Távközlési Technikum, a TUDOK2000, a Tudományos Diákköri Konferencia kedvéért, alkalmából egy napórát készíttetett, ráadásul önt érte az a megtiszteltetés, hogy ezt leleplezhette. Mennyire lepődött meg a felkérésen? Az jó érzés volt, hogy én lepleztem le. Nekem ez jó érzés volt, mert az mindig azt jelenti, hogy egy közösség létrehoz valamit, és egyfajta ünnepélyesség van abban, amiben ez a köz tulajdonává válik. Mindenki, aki bejön ebbe az épületbe, fölnéz arra a napórára és az az övé. Ebben az a nagyszerű, hogy mindenki úgy érezheti, hogy az az ő iskolája, az ő napórája, fölnéz rá. Ha ez nem napóra, szobor vagy bármi más, ezekben a dolgokban, ezekben a szimbólumokban az a nagyszerű, hogy a közösségé. Ez az egyik, ami eszembe jut erről, másik az a napóra ugye, mint szimbólum. Manapság sok mindent az életben nagyon bonyolult dolgokhoz kötünk. Hogyha belegondol abba, hogy az időt ma hogyan mérjük, vagy hogyan határozzuk meg egyáltalán az időt, a Kripton valamelyik átmenetének, a Kripton valamely színű fényének, fénye frekvencia reciprokának valahányszorosa, az egy másodperc. Ilyen bonyolultan van definiálva, ilyen bonyolultan határozzuk ezt meg. Részben azért, mert manapság ezt nagyon pontosan meg kell határozni. Talán szimbóluma a napóra ma is annak, hogy azért az alapvető dolgok az életben, minthogy az életben a nap 24 órából áll és a Nap mozgásához mérjük az időt, ilyen egyszerű eszközökkel is megjeleníthető és valahogy egy kicsit visszautal az én számomra alapvető dolgokra, mert ugye az iskolában azt is megtanítjuk, hogy a métert azt hogyan definiáljuk a fény sebességéből. Azt a természetes érzést jó megtartani, hogy a méter az egy karnyújtásnyi távolság. Praktikus okokból definiálták így a métert, és hát az időt is ilyen praktikus, egyszerű, mindennapi okból határozták meg úgy, ahogy meghatározták és a napóra szépen szimbolizálja ezt az épület homlokzatán. Ha az ember egy kicsit elfordítja a fejét, akkor egy űrtávközlési berendezést lát, és jó azt látni, hogy ez az egyszerű dolog, meg ez a bonyolult dolog ugyanúgy része az emberi életnek, illetve ugyanannak az emberi életnek a része. Említette a megnyitó beszédében Einstein nevét, és azt is mondta, hogy Einsteinnek volt három értelmes ötlete és Nobel-díjas lett. Játszunk el azzal a gondolattal, hogy a Tudományos Diákköri Konferencián itt van nagyon sok tehetséges diák, akármelyiknek legyen három értelmes gondolata vagy ötlete, esélyesnek tartja őket arra, hogy a Nobel-díjig jussanak? Az esélyük mindenképpen megvan rá. Ma az esélyeik jobbak, mint 50 évvel ezelőtt. Ma az esélyeik jobbak, mint 30 évvel ezelőtt. Az persze egy kicsit bonyolultabb kérdés, hogy ma egy Nobel-díjas tudós megkapja-e azt a figyelmet a társadalomtól, amelyet megkapott Albert Einstein. Nos, erre az a válasz, hogy sajnos nem. Mert ha én megkérdezem öntől, kik kaptak Nobel-díjat az idén, akkor valószínű nem tud rá válaszolni, de nagyobb baj az, hogy bevallom, én sem tudom. Tehát a tudományos élet és a tudományos élet kiemelkedő személyiségei nem kapják meg azt a figyelmet, amelyet megkaptak korábban. Ennek számos oka van. Legfőbb oka az, hogy a figyelem, egyáltalán a figyelemfelkeltés fontos, meghatározó részévé vált életünknek. Ma a média világában élünk és az, hogy ha egy valaki az újságok címoldalára kerüljön, ez ma sokkal fontosabb és vonzóbb bizonyos értelemben elérhetőbb is, mint régen volt. Rengeteg információhoz jutunk hozzá, bizony inflálódik az információ értéke. Ma például az is egy hír, a televízióban, hogy valaki Nobel-díjat kapott és az is egy hír a televízióban, hogy valakit valahol húsvágó bárddal földaraboltak és kész, ezek a hírek egymás mellett gyorsan elpörögnek, amikor a hírt éppen látjuk vagy halljuk, megértjük vagy odafigyelünk rá, aztán ki is esik a fejünkből. Ezért sokan tagadják az iskola hagyományos szerepét. Én azonban, ha üzenetet mondhatok, akkor annyit hadd tegyek ehhez hozzá, az azért nagyon fontos, hogy bizonyos alapvető dolgokat jól megtanuljunk, és jól megjegyezzünk. Az iskola feladata nem az, hogy egyfajta versenytársa legyen sokfajta hírközlő eszköznek, amelyek lényegtelen információkkal bombáznak minket naponta, és egyik fülünkön be, a másikon ki, hanem jól meg kell határozni azokat az alapvető dolgokat, amelyeket jól megtanítanak az iskolában, és jól megtanulunk az iskolában, mert a nehéz helyzetekben erre az alapvető tudásra, ezekre az alapvető ismeretekre kell, hogy hagyatkozzunk.
Később Dr. Rajkovits Zsuzsa, az ELTE Általános Fizika Tanszékének docense válaszolt riporterünk kérdéseire. Mennyire érzi megtisztelőnek, hogy zsűritag lehet a TUDOK2000 Tudományos Diákköri Konferencián? Igen megtisztelőnek érzem, mert már kb. 10 év óta foglalkozom én magam is tehetséggondozással és tudom, mit jelent az, hogy középiskolás diákok a rendes, szabályos tanulási munkájukon kívül még olyan munkába fognak, aminek valamilyen eredménye is van, s ezt meg kell fogalmazni egy előadás formájában, elő kell adni, ez egy nagyon
6
CHIPOGÓ
2000. december
komoly munka. Úgy érzem, hogy ezt a munkát mindenféleképpen támogatni kell, úgyhogy nagyon szívesen és örömmel jöttem, amikor hívtak a zsűribe. Kapcsolatban vagyok ezzel a mozgalommal a kezdetektől, hiszen a tehetséggondozás kapcsán, más versenyeken szereplő diákjaim is részt vettek már ezen a versenyen, nem versenyen, elnézést, mozgalomban. Például az első diákelnök, a kutató középiskolások első diákelnöke is ezen a versenyen vett részt. Én magam neveztem be erre a konferenciára. Itt beszámoltak eredményeikről a nemzetközi verseny kapcsán. Nemzetközi fizikaverseny kapcsán kerültünk kapcsolatba a mozgalommal, illetve azon keresztül, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem tehetséggondozással foglalkozó összekötője voltam. A fizikaverseny problémamegoldó verseny, minden probléma alkalmas volt, hogy egy önálló előadás formájában a gyerekek beszámoljanak kutatási eredményeikről. Ilyen diák pl. Böbe Csaba, aki pillanatnyilag ötödéves fizikus. Elmondhatom, hogy követem a gyerekeknek az életútját attól kezdve, hogy gimnazistaként, negyedikes gimnazistaként egy ilyen jellegű munkába bekapcsolódnak és megállapíthatjuk nyugodtan, hogy az egyetemi kutatómunkába is sokkal korábban tudnak bekapcsolódni, illetve sokkal eredményesebben tudnak, hiszen nem kell tanulniuk már, idézőjelben, a kutatómunka egyes fázisait, a fortélyait, mert már gimnazista korukban ő saját maguk fölfedezték, illetve végigjárták ezeket a lépcsőfokokat és eljutottak az előadás megfogalmazásáig. Most hét előadást hallgatott végig, mennyire van megelégedve a diákok felkészültségével, szakmai hozzáértésével? Az előadások nagyon különböző témákról szóltak. Érdekes azonban, hogy a hét előadásban volt három vagy három és fél, amelyik csillagászattal kapcsolatos. A csillagászat mindig is vonzotta az embereket, az ókortól kezdve. Például nagyon érdekes, az a kislány, aki a Nap tevékenységét figyeli sajátmaga otthon. Gyakorlatilag kis laboratóriumot rendezett be magának és vizsgálta a naptevékenységet, vizsgálta a napfoltokat. Felkészültek a diákok, hiszen valószínű, hogy a nélkül beszélni a jelenségekről, az ő saját eredményeikről, hogy a jelenséget alaposan ne ismernék, nem lehet. Érdekes a munkához, a kutatómunkához való hozzáállásuk is. Gyakorlatilag mindegyik kísérleti munkát is tartalmaz. Volt, aki egy berendezést épített és éppen elkészült a berendezés megépítésével, komoly vizsgálatokat még nem tudott végezni, de nagyon ígéretes az, hogy szinte egyik diák sem gondolta, hogy befejezett már valamit. Majdnem mindegyik diák úgy gondolja, úgy látja, hogy elkezdett egy munkát és a munka az még folytatódhat, hiszen az egy fázisa annak, ameddig eljutott, tehát azok az eredmények annak a jelenségvizsgálatának vagy a tanulmányozásnak csak egy fázisát jelenthetik. További kutatómunkára van szükség még, hogy a jelenség pontosabb részletei is világossá váljanak. Milyen érdekes az, hogy három és fél előadás a csillagászatról szólt és a Puskás épp egy napórát készíttetett a TUDOK2000 rendezvény emlékére. Ez számomra érdekes egybeesés. Önnek mennyire dobogtatta meg a szívét a csillagászattal kapcsolatos napóra? Igen, ez nagyon érdekes, és nagyon kedves dolog, hogy egy rendezvény megörökítését ilyen módon próbálják meg. A napóra ötlete jó dolog. Az meg szerintem csak a véletlen műve, hogy a csillagászattal kapcsolatban ennyi előadást hallottunk. Minden esetre az biztos, hogy a fizika szekció, ha összehasonlítjuk a többivel, ez eléggé kis létszámú, az előadások száma az összes többihez viszonyítva kevesebb. Ami azt mutatja, hogy a természettudományokban a kémia, a biológia népszerűbb a középiskolákban, mint a fizika. Ebben a fizikában is a Lizegang – jelenség tanulmányozásán is kicsit ilyen határterületre kerülnek a gyerekek; fizika, kémia. Vagy például másodrendű kémiai kötések vizsgálata folyadékokban Mikola – csővel. Ilyen előadásunk is volt. A Mikola – csőben a buborék mozgása egyenes vonalú egyenletes mozgás demonstrálása. Tulajdonképpen szinte egyetlen lehetőség a demonstrálásához és, hogy ebből a buborék mozgásának a vizsgálatából még a kémiai kötésekre vonatkozó kérdésekre is próbálnak következtetéseket levonni. Ez is érdekes dolog, látszik, hogy itt ez sem egészen kristálytisztán csak a fizika tárgykörébe tartozó két jelenség, de feltétlenül ide is tartozó jelenség. Biztosan tudja azt, hogy a Puskás Tivadar Távközlési Technikum a fizika terén nagyhatalomnak számít. Számos OKTV győztest tudhatunk soraink között. Mit szól ehhez? Nagyon örülök ennek, ismerem a tanárokat. De nem szabad itt elfeledkezni arról, hogy ahhoz, hogy egy diák sikeres legyen feltétlenül fontos, hogy maga a diák is tehetséges legyen. De a tehetséges diákot észre is kell venni, ezért feltétlenül hangsúlyoznám, hogy nagyon nagy szerepe van a tanároknak is abban, hogy a tehetséges diákokra egyáltalán fény derül. Arra van nagy szükség, hogy a diákot inspirálják, ne hagyja abba a munkát, mert ha az első sikertelenség éri a diákot, hajlamos abbahagyni, tehát a tanár terelgeti. Ennek ellenére a diák végezheti egyedül azt a munkát, amit akar, de a terelgetésre mindenféleképpen szükség van. A tehetséges diákok mellett feltétlenül szeretném
7
CHIPOGÓ
2000. december
kiemelni, hogy nagy köszönettel tartoznak azoknak, akik ezt a munkát követik, a tanároknak is, más tanároknak is, nem csak a Puskás tanárainak, hanem az összes többi iskolában lévő tanároknak, akik áldoznak arra, hogy észrevegyék és ki is bontakoztassák azt a tehetséget, amelyik ott szunnyad majdnem mindegyik közösségben. Ön már került kapcsolatba olyan Puskás diákkal, aki kimagasló eredményt ért el a fizika területén? Én nem kerültem kapcsolatba, de remélem, hogy fogok, mert két nemzetközi verseny szervezésében, illetve a versenyre való felkészítésben is részt veszek. Az egyik az éppen az ehhez a témakörhöz tartozó, a konferenciához, a diákoknak, ifjú kutatók szerepeltetéséhez tartozik. Az Ifjú Kutatók Nemzetközi Konferenciájának, amelynek a szervezése és az ötlete tőlünk származik. Már nyolc éve van egy ilyen nemzetközi verseny, amely matematika, fizika, informatika és környezettudomány szekciókban, témakörökben zajlik. Pontosan ilyen diákokra van szükségünk, akik ilyen jellegű kutatómunkát végeznek, előadásokat képesek készíteni, rendszeres kutatómunkára hajlamosak és még idegen nyelven is hajlandóak ezt tenni. Ez nem kis dolog. Felnőttektől sem kis dolog, de diákoktól még inkább, hogy ilyet elvárjon az ember. A nyolc év alatt hatvannál több diák vett részt ezen a nemzetközi konferencián és én remélem és bízom benne, hogy a Puskás diákjaival is fogunk találkozni. Az a baj, hogy nem terjedt el a hír és ezért mindenféle ilyen jellegű nyilatkozatnak, nyilatkozatoknak nagy hatása lehet abban, hogy esetleg az információ eljusson mindenkihez, például arról, hogy létezik egy Ifjú Kutatók Nemzetközi Konferenciája. Én itt most a pályázati felhívást be is mutattam, így bízom abban, hogy nagyon sok Puskás diák lesz a konferencián. Végezetül arra kérném, üzenjen valamit a Puskás Tivadar Távközlési Technikum diákjainak, és hangsúlyozza ki a fizikának, mint természettudományos tantárgynak a jelentőségét, fontosságát! Az üzenetem az, hogy mennél többen fogjanak ilyen jellegű munkába. A fizikával kapcsolatos és a fizika fontosságának hangsúlyozása pedig az, hogy a fizika mindenhol körülöttünk van, hogyha az utcán járunk, a virágokat nézzük, a színekben gyönyörködünk, akármilyen színében, ha növények, állatok vagy a különböző fényeket látjuk, akkor mindig eszünkbe juthat, hogy az mindig valamilyen szinten, valamilyen módon a fizikához kapcsolódik. Ha fújuk egy szép szappanbuborékot, annak a szappanbuboréknak az alakja, mérete, vastagsága, a színei, a színeinek a változása, a mindenkit megfog. Egészen kicsi kortól kezdődően, egészen egyetemista korig, szinte ugyan azzal a témakörrel lehet foglalkozni, csak mindig valami mást, egy kicsit többet lehet észrevenni belőle. Kívánom azt a Puskás Tivadar Távközlési Technikum diákjainak, hogy mennél több ilyet vegyenek észre, és fogjanak, saját maguk válasszanak témákat maguknak, és fogjanak ilyen jellegű kutatómunkába, mint azok a diákok, akik itt részt vettek.
Iskolánk rendszeresen sok neves rendezvénynek ad otthont, és így természetesen nem hagyhattuk ki az öregdiákok osztálytalálkozójára való bepillantást sem. Most néhány mondatot olvashattok Vásárhelyi Istvántól, akit riporterünk kérdezett. Ön ötven évvel ezelőtt iskolánk diákjának mondhatta magát. Hogy került Ön kapcsolatba a Puskással? HmHm. Egy nagyon jó szomszédom, jobban mondva édesapámnak egy nagyon jó ismerőse, aki rendőr volt, annak a fia járt ide két évvel megelőzően tőlem és annak a javaslatára, ajánlására kerültem ide. Ugyan egy kicsit korosabb voltam, mint a velem egy időben kezdő diákok, de attól függetlenül a felvételi vizsgán megfeleltem és felvettek. Hát ez volt a rövid története annak, hogy miért ide kerültem annak ellenére, hogy annak idején sem volt könnyű Rákosszentmihályról bejutni a Gyáli útra. Itt jóformán reggeltől estig folyt a tanítás, délelőtt műhelyfoglalkozással. Igaz délben volt két óra ebédidő, de az kevés lett volna arra, hogy hazamenjek és visszajöjjek és így aztán estig az osztállyal elméleti foglalkozáson vettem részt. Hogy érzi ezt ön, hogy itt van az osztálya ötven éves osztálytalálkozóján, eltelt ötven év iszonyatosan nagy idő, meghívták, és most itt van, a régi barátokkal találkozik. Milyen érzések kavarognak önben? Azt nem lehet rövid szavakkal elmondani. Először is számtalan olyan volt osztálytársammal találkoztam, akit azóta sem láttam vagy egyéb elfoglaltsága miatt vagy nem is tudott az estleges találkozókról. Volt, amin én sem tudtam részt venni. Az iskola épülete maga, kívülről felismerhető most is, szinte semmit sem változott, de belül igen és azt hiszem ez természetes dolog. Az az érzés elmondhatatlan, hogy az ember ilyen hosszú idő után mit érez, amikor számtalan olyan volt osztálytársa már nincs az élők sorában, akikkel együtt járt ide. Röviden ez.
8
CHIPOGÓ
2000. december
Ön az iskola befejezése után mivel foglalkozott? Hát az iskola befejezése után elkerültem a Paulay Ede utcába az Átviteltechnika-és Kábel Üzemhez, ahol, mint műszerész folytattam a munkámat. Ez beletartozott a háború alatt tönkrement híradástechnikai berendezések, telefonközpontok, távírdák újjáépítésébe, üzembe helyezésébe olyan készülékeknek, amit a magyar állam nyugaton partrászállt hadseregtől forintért kilóra megvett híradástechnikai berendezésekből építettük újjá tulajdonképpen az ország hírhálózatát. Ebbe beletartozott a nemzetközi tranzit telefonforgalom is, távíró forgalom is. Ezután elkerültem a Magyar Szabadságharcú Szövetséghez, miután elvégeztem egy motoros iskolát Szentendrén, onnan kiemeltek és akkor elkerültem a Postától. Majd utána elkerültem a Honvéd Híradó Szertárba, a Daróczy útra, ahol híradástechnikai berendezések javításával foglalkoztam. Onnan az Ikarus Karosszéria-és Járműgyár Mátyásföldi telepére kerültem, ahol rövid időn belül a laboratóriumban előjegyeztem a KGM szervezésében egy műszaki röntgen tanfolyamot és azután én lettem a röntgen labor vezetője. Ez tartott 1956-ig, amikor is önállósítottam magam, ugyanis elvégeztem egy villanyszerelői szakmunkásvizsgát, és mesterlevelet szereztem, kiváltottam az iparengedélyt és lakóépületek villanyszerelésével és háztartási készülékek vizsgálatával foglalkoztam. Ezt követően a Magyar Optikai Művekhez léptem be, mint műszerész, ahol optikai, elektromos készülékek gyártásával majd később szervizelésével a fél világot bejárva foglalkoztam. Nyugdíjba is onnan mentem. Azóta a kertes családi házban találok magamnak elfoglaltságot, és az unokáimat dédelgetem. Ez a rövid története az életemnek. Említette, hogy sokat járt külföldön. Említene pár helyszint, hol érezte magát a legjobban? Nehéz megmondani, hogy hol a legjobb. Én olyan helyen nem voltam a sok közül, ahol ne éreztem volna jól magam. Mindenhol megtaláltam a megfelelő hangot azokkal az emberekkel, akikkel érintkeztem, jobban, mint egy turista, mert egy turistát csak a látványosságokra viszik el, én meg a hétköznapok emberével is találkoztam, annak ellenére, hogy a munkahelyem általában tudományos akadémiákon, egyetemeken valamint nagy üzemek, kutató laboratóriumokban történt. De persze a hétköznapi életben az ember este is találkozik, meg a szállodába, emberekkel. A legtöbb időt a volt Szovjetunióban töltöttem. Rengeteg köztársaságának mindegyikében van tudományos intézet. Csehszlovákiától, Lengyelországig, Belgium, Németország, Jugoszlávia, Románia fel sem tudom sorolni azt a rengeteg köztársaságot, ahol volt, hogy többször is megfordultam. Ezen kívül Mongóliában, Dél-Amerikába Peruban voltam tizenhárom hónapig. Ez mind olyan élmény, amelyből én csak a jóra emlékezem. Van, aki nem így fogja fel, de ha az ember őszintén meggondolja azt, hogy végső soron világot látni állami pénzen, ez nem mindenkinek adatott meg azért ezt meg kellett becsülni. Hát ennyit arról, hogy hol éreztem jól magam. Mindenhol! Ön ezért kivételezettnek érzi magát? Említette, hogy állami pénzen tudott világot látni. Tulajdonképpen nem, mert ez a lehetőség adva volt több mint kétszáz embernek, aki azon az osztályon dolgozott, bár ahhoz törekedni kellett, hogy az ember elsajátítsa azokat az ismereteket, amelyek elegek voltak ahhoz, hogy rá bízzák ezeket a feladatokat. Mert hogyha én ki lettem küldve bárhova nem kérhettem segítséget senkitől, hogy helyettem, megoldja a problémát, mindent nekem kellett megoldani. Én nem voltam kivételezett, mert ezt körülbelül nyolcvan ember végezte általában párokban. Voltam én nagyobb géphez is, ahova három embert rendeltek ki, egy mechanikust és egy elektroműszerészt, de olyan eset is előfordult, hogy egyedül kellett a problémával megküzdeni. Aki nem tudott ezzel a feladattal megküzdeni az kieset ebből a társaságból. Volt, akinek sikerült később bekerülnie ebbe a társaságba. Itt semmiféle kivételezés nem volt, mindenki a képességei alapján volt elbírálva. Amióta beszélgetünk, azt veszem észre, hogy iszonyatosan nagy önben a szakmai elhivatottság. Jól érzem? Igen, hiszen másképp nem is választottam volna ezt a szakmát. Tág lehetőség nyílt arra, hogy közben is változtathassak. Mégis ebben találtam örömömet is, hiszen nem telt el olyan nap, hogy ne találtam volna valami érdekességet, tudniillik a legjobb az volt ebben a szakmában, különösen a MOM-ba eltöltött évek alatt, hogy szinte kis szériákban készültek azok a műszerek, amik mindig új és új kihívások elé állították az embert. Volt, amikor a tervezők, szerkesztő mérnökök által megálmodott műszerek első példányát leadták hozzánk tesztelésre, mi döntöttük el, hogy jó lesz e a készülék vagy változtatni, kell rajta mielőtt sorozatgyártásra, kerülne a sor, tehát érdekes volt a téma. Mit vár a ma estétől, a ma délutántól?
9
CHIPOGÓ
2000. december
Tulajdonképpen mit várok? Evvel a régi társasággal eltöltött pár óra kellemes emlékként marad meg az emberben. Valószínű, hogy még egy ilyen találkozó nem lesz egyikünk életében sem, mert már most is nagyon kevesen vagyunk, akik annak idején együtt indultunk. Úgyhogy ennyit várok. Konkrétumot nem említett, szórakozni fognak vagy csak szép csendesen eltöltik ezt a napot? Hát különösen nagy szórakozásról nem eshet szó, minek utána én sem vagyok teljesen egészséges. Minthogy éppen több volt osztálytársamtól hallom, hogy ki cukros, kinek a szíve, meg ez – az, tehát dáridóról, nagy helye – hújáról szó sem lehet, mint ami volt 15-20 évvel ez előtt, akkor lényegesen fiatalabb és egészségesebb volt az ember. Nyugodt, öreges, inkább beszélgetős, miután sokan jöttek gépkocsival így ivászatról eleve szó sem lehet. Na már most én annak ellenére, hogy metróval és autóbusszal jöttem így sem kívánok részt venni semmilyen nagyobb helye – hújában. Kellemes beszélgetés, régi emlékek felelevenítése, ezekből a régi előkerült fényképekből másolatot kapunk, ez mindenért kárpótolja az embert a mai nappal kapcsolatban
A riportokat készítette és lejegyezte: Nagy Gábor 5.C
Szoftver hírek Nem nyugszik az Infogrames! Múlt havi számunkban már írtam arról, hogy az Infogrames meg akarta venni az Eidos Interacive-ot. Nos, miután az az üzlet nem jött be nekik, új célpont után néztek, és a Hasbro interactve személyében meg is találták azt. A mindössze 200 lelket számláló, eléggé eladósodott csapat szóvivője még nem kommentálta az eseményeket. Érdekességként itt meg kell említeni, hogy az Infogrames idén eddig több mint 280 millió dollárt költött felvásárlásokra csak az USA-ban. Veszteséges volt az Eidos és az Acclaim A 3. üzleti negyedév végére az Eidos bevétele összesen 30,5 millió dollár volt. Ez így első ránézésre számunkra óriási pénz, de édeskevés arra, hogy a majd’ 90 millió dolláros veszteségüket kompenzálja. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mire költötték azt a temérdek pénzt. Olyan szívesen segítettem volna! Hasonló az Acclaim helyzete is. Ők a negyedév végén az egész évet értékelték, és az eredmény leosztva még rosszabb is lett az Eidosnál. Bevételük 188 millió dollár volt, míg kiadásaik meghaladták a 430 milliót is. Veszteségeiket a sorozatos elhalasztásokkal, valamint a Nintendo 64 piaci helyzetének romlásával magyarázzák. Novemberi toplista: „PC Data november 12-18-ra eső eladási listáján újra a hullámvasút az úr. A Diablo II szőrén-szálán eltűnt az első tíz helyezett közül, de csak azért, hogy időlegesen átadja a helyet a HL: Counterstrike-nak és a Delta Force Land Warriornak.„ 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
Roller Coaster Tycoon / Hasbro Interactive Barbie Pet Rescue / Mattel Interactive The Sims / Electronic Arts Command & Conquer: Red Alert 2 / Electronic Arts The Sims: Livin’ Large / Electronic Arts Roller Coaster Tycoon: Loopy Landscapes / Hasbro Interactive Delta Force: Land Warrior / Nova Logic Who Wants To Be A Millionaire 2nd Edition / Disney Half-Life: Counter-Strike / Havas Interactive Hoyle Casino 2001 / Havas Interactive
10
CHIPOGÓ
2000. december
Sudden Strike bővítés A CDV Entertainment bejelentette, hogy kiegészítőt ad ki a két hónapja megjelent játékához. Ebben az új pályák és egységeken kívül megtalálható lesz majd egy pályaszerkesztő is, ami az interneten való közzétételt is lehetővé teszi. A bővítést 2001. februárra ígérik. Filmelőzetes az Alcatrazból A Philos Laboratories, az a magyar fejlesztőcsapat, aki a Theoracy-t is elkövette, új filmelőzetest adott ki készülő játékához, az Alcatrazhoz. A játék egyébként egy akció-kalandjáték, logikai elemekkel megspékelve, amit 2001 őszén terveznek megjelentetni. Dark Forces III: Obi Wan mizéria A LucasArts november 21-én bejelentette, hogy leállítják a Dark Forces II: Obi Wan fejlesztését PC-re. A döntést természetesen az új generációs konzolok nagyobb teljesítményével magyarázták, amire szükség is van, mivel a cég emelni kívánja játékainak technikai színvonalát. Erre a PC játékosok számára felháborító bejelentésre a napokban válaszként egy petíciót forgalmaztak meg a Star Wars rajongók, és a LucasArts hívei, amennyiben kérik a céget, hogy állítsa vissza az eredeti koncepciót, és ne kerüljék meg a PC platformot. Eddig több mint 5000-en írták ezt alá, és ez a szám egyre növekszik, úgyhogy lehet, hogy még van remény. Ingyentöltő A Freeloader honlapján teljesen ingyen tölthetnek le számos régebbi játékot a látogatók. Egy kis ízelítő a repertoárból: Supercross Kings, GTA Londont, Viva Football-t, Magic & Mayhem, Pro Pinball... Szóval, itt az ideje beszerezni egy gyors internet elérést. Tom Clancy’s Bio-Strike Gőzerővel készül a Red Storm új játéka, a Bio-Strike, amivel a cég új vizekre evez. A Bio-Strike ugyanis nem egy, a vállalattól már megszokott 3D-s kommandós játék, hanem egy valósidejű stratégia. Természetesen a történetet most is Tom Clancy egyik nemrég megjelent regénye szolgáltatja, melynek címe (rendkívül meglepően) Bio-Strike. A programban egy genetikai kutatóközpont vezetőjének a bőrébe bújunk, aki más társaságok és persze a rendőrség bevonásával igyekszik a nyomára akadni az ellopott biológiai fegyvernek, melynek eleddig még nem készült ellenszere. Irány a US Army! A Shrapnel Games bejelentése szerint a híres amerikai katonai felsőoktatási intézmény, a West Point kb 1000 db-ot rendelt tantermi bemutatók és gyakorlat céljára. A modern tankszimulátor, melyben M1A1 Abrams és Leopard 2A4 páncélosokat irányíthatunk a volt Varsói Szerződés tagok (ezek vajon kik?) erői ellen, nem az első „polcról levehető” játékszimulátor, amelyet valódi katonai oktatási célokra használtak fel. Vegyük csak azt a márciusi bejelentést, mely szerint a Delta Force 2-t bizonyos kiképzési programokban használná az US Army. A Steel Beast realisztikus szimulátor, tüzérségi és aknamező implementációkkal, valamint természetesen hálózatos lehetőségekkel. Nemsokára jön a Quake III Team Arena Az Activision bejelentette, hogy nemsokára (december vége, január eleje) elkészül a Quake 3 hivatalos bővítése, a Team Arena. Ezt még meg fogja előzni egy patch és egy demó, melyben majd letesztelhetjük a kiegészítőt. Dracula 2: The Last Sanctuary A France Telecom Multimedia már javában dolgozik a Dracula Resurrection folytatásán. Az első rész kellő elismerést szerzett kalandjátékos körökben, így a készítők tovább bonyolítják a cselekmény szálait. Bár részletek még nem láttak napvilágot, a megjelenés időpontját nagyjából már belőtték: 2001 első negyedéve. Az első epizód leírását itt elolvashatjátok. Druida vs. Halottidéző A Planet Diablo-n nekiálltak és elkezdték összehasonlítgatni a nekromantát és a kiegészítőben bemutatkozó druidát. A két varázshasználó karakter tanulmányozása kötelező darab, mert az eleddig titokzatos új karakterosztályról elég sok infót tudhatunk meg. SyEss
11
CHIPOGÓ
2000. december
Előszó a rovathoz: a zenerovat ezen része nem a megszokott „divatzenével”, hanem a manapság kicsit háttérbe szorult, de nagyon is létező rockzenével foglalkozik. Lemezkritikákat szeretnék benne megjelentetni. Vagy ha valaki koncertbeszámolót szeretne írni, azt is szívesen fogadom. Várom az ötleteket, hogyan lehetne egy ilyen rovatot megjeleníteni. A mostani első rovatban az Ossian ősszel megjelent, Gyújtópontban című albumáról írnék. A két évvel ezelőtt újra összeállt Ossian második stúdióalbuma ez. Az album 14 számot tartalmaz. Tipikus Ossian lemez, sablonosság nélkül. Az együttes átesett egy tagcserén, de ugyanúgy két gitáros, egy basszusgitáros, dobos és énekes a felállás. Mint már említettem, 14 szám található a lemezen. Az album egy kemény fémnótával indul, s ez a keménység megtalálható végig a lemezen. Van egy-két lágyabb dal is a lemezen. A dalok szövegéből kivehető az, hogy Endréék nincsenek túlságosan megelégedve a mai világgal. Ez „A nagy kérdés” és a „Megváltás nélkül” című dalokban hallható igazán. Az, hogy milyen a világ valójában, a „Ha másnak születtem volna” című szerzeményből tudhatjuk meg. A lemez záróakkordja az „Az lesz majd a nap” című dal, ahol Endréék emléket állítanak a már nem élő, híres rockereknek. A lemez jól sikerült, a zene nagyon jó, a szövegek nagyon bejöttek, a refrének könnyen megtalálják a hallgatót. Aki eddig szerette az Ossiant, annak ez a lemez tuti be fog jönni. eSZeS
„Így írunk mi…!” (egy kilencedikes töri dolgozata)
Írnok voltam az ókori Egyiptomban Ötéves koromban apám, ki Thot isten papja volt, elküldött engem, hogy tanuljam ki az írnokság művészetének minden fortélyát. Először csak a festékek keverését, a tollszár hegyezését és a papirusz készítését (papirusznádból préselés útján) tanultuk meg, majd a betűvetést is. Az írásunk először hieroglif és hieratikus formában létezett, majd később a koptírás is kialakult, mely a mi írásunk és a görög írás egybefonódása. Sok mindent kellett ezen kívül megtanulni: megfigyelni a csillagokat, gyógyító italokat és balzsamokat készíteni növényekből és állatokból, úgy festeni, hogy a lényeges részek mindig nagyobbak legyenek, megszámolni a termést, összeadni és kivonni. Persze a sok munkának előnyei is voltak. Az emberek tiszteltek, kényelmes szállásom volt, mindig elég datolya és étel állt a kamrában. Aztán a hatalmas fáraó, ki Ámon-Ré fia volt – miután 25 éves koromra kitanultam mindent, ami kell, - egy hónappal az áradás után kirendelt, hogy a piramisa építésénél, melynek hatalmasnak és pompázatosnak kell lennie, segítsek. Emlékszem, még kisgyermek lehettem, mikor a fáraó elkezdte építeni óriási sírját. Mikor a szamár kivitt a sivatagba, akkor láttam csak, hogy milyen sok ember is dolgozik itt és már kész is a Szfinx. Mihelyt odaértem, látom, hogy Széth nagyon dühös lett: óriási homokvihar kerekedett és a gurigákon felvitt kőtömböt – melynek súlya kitette akár 25 emberét is- lesodorta pont felém. Ezért állok én most itt egy csónakban az alvilágban, a hatalmas Ozirisz és segítője, a sakálfejű Anubis előtt. Bíráljatok csak kedvetek szerint, de kérlek titeket, vegyétek figyelembe, hogy egész életemben híven szolgáltam Ámon-Rét. Simon Bence 9.C
12
CHIPOGÓ
2000. december
Star Trek IV: Az út hazafelé A „Star Trek X”, aminek még mindig nincs címe, központi témája a Romulánok lesz. Ez már csak azért is pozitívnak tartom, mert az előző 9-ben nem sűrűn láttuk őket. Igaz az ötödik és a hatodik részben is többször felbukkantak, de nincs igazán olyan rész, amely velük foglalkozna. A Data-t alakító Brent Spiner is aláírta végre a szerződést. Ami viszont rossz hír, hogy 2002-ben lesz csak kész a produkció, a csúszás okáról és minden egyébről a szokásos webhelyen News címszó alatt olvashattok. Spock él és virul, mindenre emlékszik, csak másként viselkedik. Ennek oka, hogy gondolkodását újra kellett formálni. Mindazonáltal volt barátaival tart, akik útja visszavezet a Földre, a Klingon ragadozómadárral egyetemben. Ők még semmit sem sejtenek arról, hogy a Földön mekkora galiba van. Egy idegen „szonda” érkezett és ismeretlen nyelven, pusztító erejű adást sugároz a Föld felé. A közelébe érve, minden energiaforrás energiája elveszik. Még az űrdokk is teljesen leáll, amikor a bolygón kezdetét veszi a pokol. A szonda elkezdi forralni a tengereket. Amint az Enterprise volt legénysége értesül a történtekről, azonnal a segítségadás jut eszükbe. Végül Spock „megfejti” az üzenetet, ami egy dal, amelyet a hosszúszárnyú bálnák énekelnek. A bökkenő csupán annyi, hogy ez a faj a 21. század során kipusztult. Kirk megbízza Spockot, hogy számolgasson egy kicsit az időutazással kapcsolatban. Végül a Napot, megkerülve megfelelő sebességet érnek el és ugranak egy jót az 1980-as évekbe. Ha bárki azt kérdi, hogy miért oda, akkor elmondanám, azért mert a filmet a 80-as években forgatták, így jelentősen csökkent a film költsége. San Franciscóban való landolásuk után, elindulnak becserkészni a bálnákat és megoldani a rengeteg feladatot, ami emellett, még akadályt jelent. Chekov és Uhura egy atomenergiával hajtott hajóra lopódzik be fotonokat gyűjteni a reaktorból, hogy megindíthassák velük a kristályok újratermelését a hajón, amik szükségesek a hajó energiaellátásához. Ezalatt Mr. Scott és Dr. McCoy egy medencéhez szükséges átlátszó falat szerez be. Kirk és Spock pedig a bálnaterráriumhoz megy felderíteni a környéket. Mint kiderül a bálnapárt, akik a terrárium fő látványosságai, el kell engedniük. A nyílt vízen pedig nem biztos, hogy sokáig életben maradnak. A bálnák gondozója, Gilian, megismerkedik Kirkel és a bálnák életbemaradását látja az ő szemszögéből kissé bolondnak tűnő admirálisban. Mikor másnap bemegy a munkahelyére, rájön, hogy a bálnákat az ő felügyelete nélkül elengedték, elmegy Kirkhöz segítségért. A medence eközben elkészül. Chekov fogságba esik, mert Scotty nem tudja visszahozni a sugárszállítóval. Szökni próbál, és balesetet szenved. Kórházba szállítják, és már épp felnyitnák a koponyáját, amikor megérkezik a felmentő sereg. McCoy kis szerkentyűjével pillanatok alatt meggyógyítja Chekovot és újabb kalandos szökés következik. Végül Gilian is a huszonharmadik századba megy Kirkékkel akik, még sebtébe fölkapják a bálnapárt. A végén persze teljes a siker. A visszaérkezés után, miután a Föld megmenekült, Kirket kivéve mindenkit felmentettek a Genesis-ügy kapcsán. Kirket lefokozták kapitánnyá és azért amiért megmentette a Földet nem kap további bűntetést. A happyendet még az is fokozza, hogy Sulu az Excelsior kapitánya lesz, míg Kirkék egy Enterprise-t kapnak. És a kalandok folytatódnak, ahogy a harmadik rész végén mondták. A filmet ajánlom megtekinteni, mivel humora a tipikus Star Trek humort tükrözi. Ezen kívül az egyik legviccesebb rész. Az olvasmányos formát nem ismerem mivel még nem sikerült megszereznem. Aki bármivel kapcsolatban szeretné elmondani a véleményét, vagy egyéb közölnivalója van, az küldjön e-mailt a
[email protected] címre. Georgo
13
CHIPOGÓ
2000. december
Viccek A pszichiáter megkérdezi a beteget: - Mit szólna hozzá, ha a feleségét másik férfi karjaiban találná? - Semmit. Elég büntetés az neki, hogy a feleségemet ölelgeti!
A hegymászó megcsúszik. Sikerül megkapaszkodnia a sziklaperemben. Amikor fogytán van az ereje, kétségbeesetten felnéz az égre, és így kiált: - Van ott fenn valaki? - Igen - hangzik a válasz. - Mit tehetnék? - Bánd meg a bűnödet, imádkozz, és engedd el a sziklát! A hegymászó kicsit vár, azután újra az ég felé kiált: - Nincs ott még valaki?
A faluban bóklászó turista látja, hogy az egyik ház kertjében a férj veri a feleségét. - Hallja, jóember, mit csinál maga?? Mire a férj: - Javítom a mosógépet... A férfi kopaszra borotváltatja a fejét. A fodrász szóval tartja. - Tetszett már máskor is járni nálam? kérdezi. - Nem, nem. A heget közlekedési baleset okozta!
Már hajnalodik, amikor a házigazda felemeli a poharat. - Most pedig, kedves vendégeim, felkérek mindenkit, hogy az egészségemre ürítse ki a lakást!
„Így írunk mi” E havi témánk Madách Imre: Az ember tragédiája címü műve, a 11. évfolyam átdolgozásában. 1. szín, a mennyben „Az Úrra a saját munkájának a szépsége jelent önkielégülést.” 2. szín, édenkert „A második színben Lucifer megrontja az első emberpárt, Ádámot és Évát. Eleinte nem sikerül neki, de a legősibb emberi tulajdonságoknál támadja meg őket: a hiúságuknál és a bátorságuknál.” 4.szín, Egyiptom „Ádám élvezi a hatalmát és, hogy fennmaradjon emléke mindig piramist akar építtetni magának.” 5. szín, Athén „Mikor Miltiádész hazatér Egyiptomba, a tömeg hódol neki.” „Ádám mint Miltiádész a római népet szolgálja: védi a nép szabadságát az ellenséggel szemben.” „Míg seregeivel távol csatázott a nép ellene fordult mert a Demagóg első embere egy mondattal a nép szívébe dobja magát... Odáig jutunk, hogy megölik a hadvezér feleségét és fiát.
Folytatás a következő számban. Gyűjtötte: SirGeorge
14
CHIPOGÓ
2000. december
Jó olvasást, boldog karácsonyt és boldog, békés új esztendőt kíván a Chipogó 15
CHIPOGÓ
2000. december
összes Olvasójának
a Szerkesztőség!
Az évezred utolsó számát készítették: Stark Péter 9.B Simon Bence 9.C Brozsek György 10.B – SirGeorge Forintos Attila 10.B – főszerkesztő Molnár György 10.B – Georgo Simon Tamás 10.B – SyEss Szűcs Sándor 10.B – eSZeS Grátz Márk 4.A – UBI Nagy Gábor 5.C Jáger Sándor 5.D – műszaki szerkesztő Váradi László 5.D Bara Zsuzsa – patronáló tanár Felelős kiadó: Dr. Horváth László igazgató
16
