JUHÁSZAT HOMORÓDALMÁSON

14-todor_01-HAZEMBER 23.qxd 2013.07.12. 12:09 Page 231

Tódor Enikõ

JUHÁSZAT HOMORÓDALMÁSON

A juhot valamikor 10–11 ezer éve a muflonból házasíthatták Délnyugat-Ázsiában, ahol hét-nyolc ezer évvel ezelõtt már gyapjáért is tartották. Az ókori Róma állattenyésztõi finom gyapjas juhokat nemesítettek, és terjesztettek el az egész birodalom területén. A régészeti leletek tanúsága szerint a juhtartás a Kárpát-medencébe a Balkánon keresztül érkezett több hullámban az újabb és újabb keleti népcsoportokkal. A 16. század végére Erdélyben különleges jogállású juhtartó falvak jöttek létre. Ezeket nem terhelték a jobbágyok kötelezettségei, kedvezõbben adóztak és önállóan élhettek. Vlach juhászoknak nevezték õket és különbözõ népcsoportokhoz tartoztak, úgy, mint románok, ukránok, lengyelek, szlovákok, magyarok stb. Juhaik fajtája a 18. század kö-

zepéig racka és cigája volt. Ezek gyapja fõként durvább posztókészítésre volt alkalmas.1 A transzhumáló,2 vagy félnomád, penduláris3 pásztorkodás volt rájuk jellemzõ. A gazdasági juhászat a textilipar fejlõdésével terjedt el a 18. századtól. Ebben az idõben nyugati pásztorok jelentek meg nálunk is finomabb, rövidebb szõrû juhokat4 hozva magukkal, hatásukra a juhászok az ország nyugati részén céhekbe tömörültek. Õk hozták magukkal a juhászkampót, ami Erdélyben máig sem használatos. A 20. század elejére már tudományos alapon mûködött a textilipar érdekeinek alárendelt gazdasági juhászat. A fésûs gyapjú elõállítása a posztógyapjúétól alapvetõen különbözõ juhgazdálkodást igényelt.

1. kép. Juh fejés az esztenán (B. TÓDOR Enikõ felvétele, 2011)

1.

2. 3. 4.

A tanulmány a K 72428 (Erdély néprajzi képe a 19–20. században. Alapkutatás a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély tájegységéhez) és a K 105556 (Tradíció és modernizáció Erdély néprajzi képének változásában a 19–21. században. Alapkutatás folytatása a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyütteséhez) számú OTKA kutatások keretében zajlott. Legelõváltó. Ingázó. Birka.

231


2. kép. Homoródalmás (B. TÓDOR Enikõ felvétele, 2011)

A népi juhászattal foglalkozó szakirodalom meglehetõsen kiterjedt. BELLON Tibor,5 BENCSIK János,6 BÉRES András,7 FAZEKAS Mihály,8 GUNDA Béla,9 GYÖRFFY István,10 KOVÁCS Endre,11 NAGY Veronika,12 PALÁDI-KOVÁCS Attila,13 RODICZKY Jenõ,14 SZILÁGYI Miklós,15 TÁLASI István,16 TRIPOLSKY Géza17 fõként az alföldi juhászatról írtak hosszabb-rövidebb tanulmányokat. Az erdélyi anyag szegényesebb. Erre nézve fõként TARISZNYÁS Márton,18 SZENTIMREI Judit19 és TÁRKÁNY-SZÛCS Ernõ20 munkáira hagyatkozunk. Megállapítható, hogy a juhtartással kapcsolatos egyes elnevezések különbözhetnek ugyan, de fõbb vonalaiban nagyon hasonló módon folyt a juhászat a különbözõ vidékeken. Homoródalmás fekvése és környezeti feltételei ideálisak a juhászat számára. A falu a Székelyföldön, ezen belül a Kis-Homoród mentén, a Hargita lábánál fekszik, kö5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

BELLON Tibor 1996. BENCSIK János 1969. BÉRES András 1974. FAZEKAS Mihály 2009. GUNDA Béla 1974. GYÕRFFY István 1943. KOVÁCS Endre 1995. NAGY Veronika 2000. 89–97. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1965. RODICZKY Jenõ 1896. SZILÁGYI Miklós 1968. TÁLASI István 1936. TRIPOLSKY Géza 1992. TARISZNYÁS Márton 1982. KÓS Károly–SZENTIMREI Judit–NAGY Jenõ 1981. TÁRKÁNY-SZÛCS Ernõ 1944.

232

zel a Szászföld határához. Határa a környékbeli településekhez képest nagy, 11 225 hektár területû, 22 km hoszszú és 5–8 km széles. Észak-keleten felnyúlik egészen Csíkszeredáig, a 115 hektár lakott területen kívül magában foglal 3976 ha erdõt, 3840 ha legelõt, 2385 hektár kaszálót és 909 hektár szántót. Az állatállomány számára a falutól távol esõ erdei kaszálókon nyári szállásokon, ahol pajtákat építettek, tehát az un. „pajtás helyeken” folyt a szénacsinálás (3. kép). A faluban tartott legelõre hajtott állatok a juh, tehén, kecske, ló, ökör, tinó, borjú és disznó volt. Minden családnak volt tehene. A családi szükségletet meghaladó tejmennyiséget a faluban mûködõ két tejfeldolgozással foglalkozó családnak adták el. A Gábor és a Barra családok vajat, sajtot és túrót készítettek a tejbõl. Legfontosabb termékük a sajt és a túró volt. Az almási túró keresett volt Székelyudvarhely, Csíkszereda, Brassó piacain.


3. kép. Pajtás hely a Vargyas patak völgyében (B. TÓDOR Enikõ felvétele, 2004)

4. kép. Kocsányos tarló (B. TÓDOR Enikõ felvétele, 2011)

Homoródalmáson a mai napig meghatározó az állattenyésztés. A valamikor hét faluból kialakult szeges szerkezetû településen sajátos falu-szerkezet figyelhetõ meg, az úgynevezett tanórok rendszer, ami ugyancsak az állattartás hagyományára utal. A faluban több tanórok található, ezek lakóépületekkel körbezárt területek, ahol az egyes porták végeiben lévõ bennvaló földterületek zárt mezõt alkotnak, míg a fõleg fából, illetve szász hatásra kõbõl épített házak szinte várfalként veszik körül az egész területet. Az archaikus földmûvelési mód maradványai lehetnek a falu határában még nemrégiben is látható, földbe vájt gabonatároló vermek éppúgy, mint az égetéses legelõtisztítás sajnos, máig fennmaradt szokása. A gyûjtött adatok alapján négy idõszakot különböztetünk

meg az almási juhászat 20–21. századi történetében. 1948-ig az ugarolásos gazdálkodás volt jellemzõ, 1948-tól 1962-ig a hegyi legelõket használták, 1962-tõl 1990-ig a kollektív gazdálkodott, ma pedig megvásárolt és bérelt kaszálókon folyik a takarmány megtermelése. Juhászat 1948-ig A 20. század elején még a háromnyomásos gazdálkodás volt jellemzõ Homoródalmáson, és ez is maradt egészen 1948-ig. A terület harmadán kalászosokat, harmadán kapásokat termesztettek, harmadán pedig a juhok legeltek, ez volt a nyomás. A nyomásba kerültek a következõ évben a kalászosok, a kalászosok helyére a kapások, a kapások helye

5. kép. Esztena (B. TÓDOR Enikő felvétele, 2011)

233


6. kép. Juhok a kosárban (BERECZKI Ibolya felvétele, 2010)

nyomás maradt. A legeltetés a legelõkön és a nyomáson történt. A falu határában voltak a szántók, a falutól távolabb fekvõ legelõkre két csapás vezet ki a faluból. A legelõknél távolabb voltak a kaszálók, majd az erdõk. A nyomáson21 legeltek tehát a juhok. A nyomást a földek gazdái a nyár folyamán megszántották, így a juhok a gyökereket is kirágták, a ganyé is jobban elvegyült a talajban. A kalászosok aratása után szabadul fel a tollóhatár (tarló), ahova ezután a tehéncsordát hajtották legelni. Ezzel egy idõben a juhok a nyomásról, ahol már elfogyott az élelem, a tehenek legelõjének egy részére mehettek. A nyomást felszántották, és búzával vetették be. A kapások betakarítása után a tehenek mentek a kocsányosba, (kapás tarlóra) és a juhok a kaszálókra. Az 1941-es népszámlálási adatok szerint 2672-en éltek Homoródalmáson. A faluban hatszáz aktív család élt, az állatállomány 4–5 ezer juh, 2–300 kecske, 700 szarvasmarha és 600 ló volt. Mivel a faluban mindenkinek volt juha, a nagyobb juhos gazdák közül – akik 30-40 juhval ketten összeálltak, és a kisebb gazdák juhainak õrzését is vállalták, így alakultak ki a 200 juhból álló nyájak, vagy ahogy Almáson nevezik: seregek.22 Egy juh 60 liter tejet ad egy szezonban, és 5 liter tejbõl lesz egy kiló sajt. A nyájak tavasztól õszig az esztenán23 voltak. A pásztorok tavasszal az esztena24 felépítésével kezdik a munkálatokat. Az esztena a juhok és a pásztorok szálláshelye. Az esztenán általában két kisebb szétszedhetõ deszkaépület található, egy, ahol a sajtot tartják, a másik a füstös, ahol az ordát készítik, és maguknak fõznek

7. kép. Éjszakai hálóhely a kosár mellett (B. TÓDOR Enikõ felvétele, 2011 )

Mellettük van a kosár, ahol az állatok éjszakáznak. Ez lészákkal25 kerített akkora terület, ahol az állatok éppen elférnek. A lésza26 4 m hosszú és 1,5 m széles téglalap alakú vékony deszkákból, vagy rudakból összeszegezett ke-

21. A közeli szántóföld egyharmadán. 22. Az Alföldön falkának nevezik. 23. Esztena: szláv eredetû szó, a juhok számára a legelõn szállásul szolgáló bekerített területet jelenti, tágabb értelemben hozzáértik közvetlen környezetét is a hordozható faépületekkel együtt, így magát a kerített részt kosárnak nevezik. ñòåíà=fal (orosz) . 24. Bálványosváralján: isztina. 25. Léckerítéssel. 26. A Hortobágy környékén drankának nevezik.

234


8. kép. Fejõ lyuk a kosáron (B. TÓDOR Enikõ felvétele, 2011)

9. kép. Ordafõzõ üst (B. TÓDOR Enikõ felvétele, 2011)

10. kép. A kerenta használata az esztenán (BERECZKI Ibolya felvétele, 2010)

11. kép. Kutya a sereg mellett (B. TÓDOR Enikõ felvétele, 2011)

rítéselem, amit hordozni lehet Körülötte két vagy három ládaszerû zárt fekvõhely van, ebben egy-egy ember alhat úgy, hogy ha éjjel a kutyák jeleznek, azonnal talpon lehet. A négyszögletû kosarat három oldalának áthelyezésével néhány naponta tovább viszik, hogy a földet a juhok megtrágyázzák. Ezt nevezik kosarazásnak.27 A juhokat hajnalban fejés után terelik legelni, délre visszahajtják õket fejni, a meddü28 juhokat külön kosárban tarják, és külön járnak velük. Esténként is fejnek és a hûvösön még fejés után is legeltetnek egyet. A fejés a fejõlyukaknál történik. A juhászok fejõszéken ülnek, a csapóajtót a térdükkel tartják csukva, míg az elõttük lévõ juhot fejik, azután eresztik a következõt, a hátsó lábánál fogva maguk elé húzzák fejni. A juhokat a monyotor hajtja a fejõlyukakra. A megfejt juhokat eleresztik, azok a kosár körül maradnak. A fejés módját részletesen ismerteti Faggyas István:29 Bal kézzel megfogják a tõgyet a tövénél, jobb kéz hüvelyk, mutató (esetleg középsõ) ujjával a csecsrészt húzogatják, amitõl megered

a tej. Ezután két kézzel enyhén összenyomják a tõgyet, amivel kinyomják a tejet a két csecsrészen. Végül kicsavaró-fejõ mozdulatot végeznek. Az esztenán a tej feldolgozására használt edények a következõk voltak: fejõveder, putina, kerenta és az ordafõzõ üst. A fejõveder hasított fenyõfából készült, a putina 60 literes fedeles faedény, aminek az alja szélesebb és felfelé keskenyedik, ebben oltották meg a tejet. A megalvadt tejet kézzel összetörték, és a kezüket az öszszetört alvadékban nagyon óvatosan mozgatták úgy, hogy az alvadék a kezük melegétõl összeálljon egy tömbbé, majd ezt a nagy tömböt a sajtruha segítségével a kerentába emelték. A cövekelt asztalon lévõ kerenta szolgált tehát a sajt elkészítésére, ide vették ki a putinából az összetört és utána összegyûjtött alvadékot, és ebbõl készült a sajt. Az alvadék kiszedésére és formázására szolgáló sajtruha gyéren szõtt vászonból készült.30 A kerentában szétnyitották a sajtruhát, és alaposan átgyúrták az anyagot. Ezután a sajtruha segítségével for-

27. 28. 29. 30.

Az Alföldön drankázás, ott háromnaponként forgatták, esõs idõben naponta, hogy ki ne tapossák a juhok a füvet. BENCSIK János. Meddõ. FAGGYAS István 1986. Érdekes megjegyezni, hogy például Kunmadarason és a Hortobágy északi területén is kimerték az alvadékot a vászonra, nem a kezük melegével gyûjtötték egybe a sajtot. A túrót ott is az almásihoz hasonlóan csinálták.

235


12. kép. A kész puliszka (B. TÓDOR Enikõ felvétele, 2011)

mázták a sajtot, és úgy helyezték el, hogy tudjon belõle folyni a savó. A kerentából a savó a rézbõl készült kicinezett ordafõzõ üstbe folyt ki. A sajt az alvadék többszöri átgyúrásával készült, a fennmaradó zsendicébõl fõzik az ordát, amit az ordás zacskóba tesznek, azután már csak az állati élelemként használatos savó marad. A sajtruhából kivett sajtot szellõs helyen, polcokon szárították. Az érett, legalább egy hetes sajtból készülhetett a túró. A sajtot felszeletelték, hidegvízbe rakták, és állni hagyták egy éjszakát. Másnap kiszedték a vízbõl, és egy vászonzacskóba rakva jól kinyomtatták belõle a vizet. Ezután ledarálták húsdarálón és megsózták, majd jól öszszegyúrták. Szent János napig a sajt felét minden gazdának ki kellett vennie, hogy a juhásznak ne legyen a sajttal gondja, mert addig több a tej, mint azután A juhok mozgását kutyák szabályozzák, õk védik az esztenát vadállatoktól és idegenektõl egyaránt. Egy-egy esztenán 10–12 kutya is lehet, jobbára korpán és savón élnek, de olykor egy-egy gyengébb állat levágásakor nekik is jut hús. A juhászok báránybõr subát viseltek, ami esõtõl, széltõl megvédte õket. Öltözetük gyapjúból volt, vastag condrát viseltek, ami posztóöltözet volt, kapcát és bocskort, amit maguk készítettek. Nyáron kis karimájú kalapot, télen kucsmát hordtak, ezt Almáson báránybõr sapkának neveztek. Élelmük fõként tej, sajt, túró, szalonna volt, amit puliszkával, vagy a faluból kapott kenyérrel fogyasztottak. A puliszkát minden nap egyszer vagy kétszer is fogyasztották tejjel, túróval, de a juhtokány mellé is gyakran volt köret. Az esztenán a bács31 csinálta a sajtot, és õ is fõzött a juhászoknak. Egyszerû kiadós ételeket fõztek Reggelire puliszka, tejjel, túróval. A tarisznyába szalonnát, hagymát és kenyeret pakoltak, napközben ezt ették a juhsereg mellett. Este valamilyen fõtt ételt, amit vagy a bácsné vitt ki az esztenára, vagy a havasi legelõkön levõ esztenákon 31. 32. 33. 34. 35. 36.

a bácsok maguk fõztek. Ezek az ételek leggyakrabban a fuszulyka leves, pityóka tokány, kukerca puliszkával, oltott juhtej puliszkával, salátaleves ordával, tokányleves juhhússal voltak. Reggel és este mindig puliszkát fõztek, ez a kenyér pótlására szolgált, de alkalomadtán, ha nem volt kenyér, a tarisznyába is hideg puliszkát tettek a túró mellé. A bács hetente legalább egyszer bevitte a sajtot a faluba, és onnan hozta az élelem utánpótlást: zöldséget, kenyeret, sót, fûszereket. A meddõ juhok legeltetéséért 4–5 liter gabona volt a bér. Régen a fejõ pakulár bére naponta napi egy kiló sajt ára volt, a monyotor bére egy kiló orda ára volt.32 A nyomáshatárban 15–20 esztena volt, 200–200 db juhval. Mindegyik esztena azoknak a földjén volt, akiknek a juhait abban a seregben õrizték. A kosarakat kétnaponta forgatták,33 így egy hét alatt körülbelül 40 ár földet ganyézott meg a nyáj. Az egyes gazdáknak 10 juh után járt egy hét ganyézás. A gazda, akinek a földjét azon a héten kosarazták, legalább egyszer fõtt ételt vitt az esztenára, és adott egy véka kukoricalisztet, egy kenyeret meg egy darab szalonnát a juhászoknak. Egy esztenán négy ember dolgozott: a bács, két pakulár34 és egy monyotor.35 A bács volt, aki a juhokat a gazdáktól elvállalta, a pakulárokat, és a monyotort felfogadta, a sajtot készítette, értékesítette. Ha két ember vállalta a bácsságot, akkor, mivel az év folyamán a tej mennyisége változik, a vállalkozók a hasznon úgy osztoztak, hogy egyik héten egyiküké, a másikon másiké volt a jövedelem. A pakulároknak naponta egy kiló sajt árát adták, a monyotornak egy kiló orda árát az ellátáson kívül. Az esztenák építésében és költöztetésében az érintett gazdák segítettek. Minden 10 juhra 4 méter lészát és két karót kellett adniuk. Õk voltak az úgynevezett cimborák. Maguk közül cimborabírót választottak, aki a báccsal tartotta a kapcsolatot. Almási családok nevei, akik közül régen a bácsok kikerültek: Rácz, Deák, Lurcza, Sándor, Juon, Soós, Mátyás, Tódor, Kádár, Kusztora, Szász stb. Minthogy kétezer embert az ezer hektáros szántóföld nem tartott el, többen vállaltak pásztorkodást a közeli Szászföldön is. A legeltetett juhok Szent György naptól Szent Mihály napig 14 kg sajtot adtak, amibõl 6–7 kg járt a gazdájuknak, a többi a bács bére volt. Szent János napkor a gazdák kimentek az esztenára, hogy meggyõzõdjenek a tejhozamról. Ha a juh egy fejéskor nem adott legalább 1 deci tejet, akkor a juhot „félre rótták”, ami azzal járt, hogy a gazda abban a szezonban csak fele annyi sajtot kapott rá. A megfelelõen tejelõ juhra úgy mondták: kiróttuk. Ez jelentette azt, hogy megfelelõen tejel.36 A még meddõ juhokért a gazdájuknak gabonában kellett bért fizetniük a legeltetésért, az árviszonyoktól függõen például 4–5 liter törökbúzát egy szezonra. Az egyik adatközlõm szerint (T.M.) „akkor régön mind szálas juhok voltak, inkább gyimösi fajták, a berkék csak 1940 után kerültek ide, a berke nem szereti a pajtát, õ azt szereti,

A juhászok vezetõje egy-egy esztenán, a tulajdonos, vagy annak megbízottja. Doroszlón, ahol uradalmi juhászok voltak, ún. kommenciót kapott a bacsu, amit nem lehet összehasonlítani az almási juttatásokkal. Változtatták a kosár helyét. Pásztorok, akik a juhnyájjal járnak és fejnek. Általában fiatal gyermek segítség, aki a juhokat a fejõlyukra hajtja, és segít az esztena körüli munkákban. Érdekességként jegyzem meg, hogy Homoródalmáson a rovás fogalmán ezt értik, nem a rovásírást.

236


13. kép. Szénacsinálás a pajtás helyen (BARDÓCZ András felvétele, 2009)

hogy örökké künn legyen. Osztán a legelõ mindegy volt nekik, eisze a berke még szívósabb állat így legöltetés szempontjából, a húsa tömörebb. A gyapja sem igen kevesebb, attól függ, hogy, hogy van kúrálva a juh az es attól függ.” A juhokat nap után nyírták június elsõ két hetében, és az tartották hogy a gyapjú alól való sajt zsírosabb. Gyapjú haszna a meddü juhoknak is volt, a gyapjú értékes és kelendõ alapanyag volt. A juhokat a gazdák nyáron nyírták, vagy nyíratták, a gyapjúból a juhász nem részesült. Az õszi õrzésért juhonként egy-két liter kukoricát kaptak, vagy egy-két leit, a lábbeli szaggatásért, amit bocskorpénznek37 nevezek. A juhászoknak abból is keletkezett némi jövedelme, hogy õsszel, a tollóhatáron is vállaltak kosarazást.38 Tódor Albert adatközlõm, édesapám errõl így beszélt: „Én odaadtam egy hatvékás, negyvenáras földet, hogy ganyézza meg a bács, mert már a gazdákét megganyézta. Megganyézta nekem harmadába, vagy felibe, ami azt jelentette, hogy a következõ évi terménynek a harmada, vagy a fele az övé volt. Ezzel pótolta a bács azt, hogy neki nem volt ideje a föld megmunkálásával foglalkozni, vagy nem is volt földbirtoka.” A legeltetett állatok területigénye úgy alakult, hogy a szarvasmarháknak (amiket számos állatnak neveztek, mert az õ legelõigényüket számították az egységnek) egy hektár legelõ kellett, és tíz juhnak is ugyanannyi.39 Akinek nem volt elegendõ közbirtokossági joga az állatai legeltetéséhez, annak nyári fûbért kellett fizetnie. Ezt a legelõk karbantartására használták fel.40

Az állatok téli tartásához a szénát távoli kaszálókon csinálták. A kaszálók, a nyári szállásokkal 7–10 kilométerre, vagy annál is távolabb voltak a falutól, ahova a családok egy része a szénacsináláskor két-három hétre hátraköltözött. Ide a kecskéket is magukkal vitték, a tej miatt. Minden nagyon távoli helyet is megkaszáltak, olyanokat is, ahol a legeltetés nem volt lehetséges (bükkösök között, 2–3 hektáros mocsaras lápos területeket stb.) 1946-ban nagyon szûk termés volt a nagy szárazság miatt, Tódor Mihály adatközlõm így mesél. „Akkor egész télön kijártunk mû es más es mert nem volt takarmány, vágtuk a gyertyánfát annak akkora rügye volt, hogy még a zabnál es nagyobb rügye volt oztán azt ették és volt eltéve õsszel cserefalapi abból egy kicsit. A cserefa olyan sokáig zõden maradt, hogy egész télen olyan zöld volt, hogy nagy kaszajokba raktuk s onnan hánytuk szerte széjjel a juhoknak s leették róla. Osztán rea vótak szorulva. Deák Györggyel voltunk az Isten nyugossza mert õk ott voltak örökét, nyárba es együtt vótunk. Mentünk Izsák mezeire Izsák mezeje úgy megvolt etetve, hogy olyan volt mint ez az asztal, a szõrfüvet úgy megették volt egész õszön, me január 1-én lett volt hó addig nem volt hó, örökké fekete volt a fõd. Nagy szerencse volt kimentünk Izsák mezeére és ide a katlanyokhoz felfelé, ott voltak a nagy lomos gyertyánfák, ott felmentünk végig s estefelé ott fenn békerültünk a karé alá és ott olyan fiatal cserefák voltak a lapi mind rajta volt úgy ették azt es, hogy mind a sarjút, rea vótak szorulva, mert nem kaptak epe–epe úgy.”

37. Az alföldi pásztorok annak idején ún. bocskortejet kaptak. 38. JANÓ Ákos 1982. Érdekes megjegyezni, hogy itt a kosarazás azt jelenti, hogy a kosarat, (a lészákkal kerített területet) a trágyázás érdekében más és más helyre állítják. Ettõl eltérõ jelentésû a kifejezés Janó Ákos szerint egyes magyar falvakban. Szankon és Móricgáton a „kosarazás” kifejezés azt jelentette, hogy mikor már nem lehetett kihajtani a birkákat legelni, kosárban hordták nekik a takarmányt. 39. Bálványosváralján 3–4 juhnak jutott egy hold. 40. Források, vályúk takarítása, bokorirtás, elerdõsödött legelõkrõl a fák kitermelése stb.

237


14. kép. Gyümölcsfákkal beültetett terület (B. TÓDOR Enikõ felvétele)

A juhok számba adásakor a gazdák a juhaikat jellel látták el, ami a leggyakrabban különbözõ fül-jel volt (például jobb lyukas, elõl hátul vágott stb.), a füljelek használata a gazdacsaládoknál öröklõdött.41 Juhászat a kollektív gazdálkodás idején Almáson a nyomáshatár 1948-ban megszûnt. Ez a változás lényegében csak a legeltetés helyszíneit érintette. Jelentõsebb változást hozott a kollektív megszervezése. Homoródalmáson 1962-ben alakult meg, és 1990-ig mûködött a kollektív.42 Ez idõ alatt a faluhoz közeli területeket kivétel nélkül, és a távolabbiakból is sokat intenzív termelésbe vontak és szántóként hasznosítottak, gyümölcsfákkal ültették be Talajjavítással kaszálókat és legelõket is igyekeztek szántóvá alakítani.43 A szántókon búzát, árpát, rozst, kukoricát, takarmány- és cukorrépát, krumplit, lent termesztettek. A földek nagy részét gépekkel és állati erõvel, kisebb hányadát kézzel mûvelték meg. Ezzel a legeltetési szokások is megváltoztak. A juhállomány jelentõsen csökkent. Ennek legfõbb oka az volt, hogy a kollektív megalakulásának hírére sokan megszabadultak az állataiktól, nehogy ingyen kelljen beadják a gazdaságba. A kollektív elõtti években 7000 juh volt Almáson, a kollektív megalakulása után 1975-re legfeljebb ötezerre tudták felszaporítani, amiben közrejátszott a közös tulajdon szemlélet is. A tehén, tinó, kecske és borjú csordák mellett a juhok legeltetésére is külön területeket használtak. A kollektív megalakulásakor 5 fejõs juh sereg (nyáj) volt.

1975-ben, amikor adatközlõm került a juhgazdaság élére, akkor már 9 fejõsjuh sereg volt (kb. 300 juh egy seregben). Ezek mellett ott voltak a meddõ seregek is. Meddõ juh körülbelül fele annyi volt, mint fejõs. Ha például 200 fejõs volt, akkor 130 meddõ. A meddõ seregek még távolabbi legelõkön jártak. A juhászok a kollektív ideje alatt is azok az emberek voltak, akik az elõtt is foglalkoztak juhászattal. Az almásiak mellé hoztak románokat is, hiszen az almásiak nagy számban mentek ebben az idõben városra az iparba dolgozni. Tódor Mihály 88 éves adatközlõm szerint „Hát innét Almásról vótak Mátyás Mihály, Soós Mihály, Pál Mihály és a családjaik, de osztán õk es ki kezdtek öregedni, de osztán román vót a legtöbb. Az vót a legnagyobb baj, hogy nem tudtam rományul, s õk nem tudtak magyarul, s aztán kézzel, s lábbal valahogy eligazodtunk. Sokáig vótak itt, olyan rományok es vótak, hogy 4–5 esztendeig vótak itt, s hozták magukkal a szógáikat es õk. És osztán baj vót met nekik vót örökké 40–50 db juh és itt csak 10 db vót megengedve a juhászoknak a tartásra és osztán ezétt osztán még sokszor kellett hazudjak es a vezetõségnek. Az az egy szerencse, hogy olyan vót a vezetõség, hogy csak elé felé láttak, sem jobbra, sem balra nem láttak me ha tudtak volna nezni mindenfelé, akkor én örökké hazugságba maradtam vóna.” „Sokszor el kellett menni juhászé, kerestük a juhászt. Szerencsés vótam én ezökkel a Pál Mihályékkal mer olyan embörök vótak Isten nyugtassa a poraikban, hogy õk akár hány juh maradt, elvállalták. Olyan is vót, hogy négy fejõ serög vót a kezökön, s akkor vót két fia, akik olyanok vótak, hogy ha békerültek a faluba, akkor osztán két-három nap

41. Doroszlón festett, égetett (sütés) füljegyeket is használtak vagy disznódrót a fülekbe. 42. OLÁH Sándor. 43. Hasonló jelenségrõl panaszkodtak Doroszlón, ahol erdõn, árterületen is legeltettek, de egyre jobban eluralták azokat is a szántók.

238


15. kép. Fejés a kosárnál (BERECZKI Ibolya felvétele, 2010)

múlva kerültek vissza. Hitvány öreg kénlódott ott egy, egy gyermökkel mivel. De úgy es valahogy megvót csak a vót a helyzet, hogy nem vót termelés. Aztán Ceausescu-nak az Isten áldja meg nem lehetött eleget termelni semmibõl se.” A kollektív ideje alatt téli takarmánynak egy juhra 2 kg takarmányt44 számoltak, kaptak abrakot, de csak 20 dekát egy juh naponta, ami nagyon kevés volt. A berbécsek45 valamivel többet kaptak.46 A brigádosnak nyáron is vezetnie kellett a fogyasztási naplót, és hónap végén leadni, ami sok idejét emésztette fel. A juhok 1962–1989-ig a havasi legelõken voltak, ott épített a kollektív szajvánokat47 és a teleltetésük is ott történt. A szénát, amit a Vargyas völgyében és a távoli helyeken csináltak, a szajvánok mellé szállították, és ott rakták nagy kaszajokba (kazal). Az volt a juhok téli takarmánya. Volt, amikor ez a takarmány mennyiség nem volt elég, akkor a szomszéd faluból vásároltak és szállították oda szekereken. Nyáron a legeltetés is ott történ a falutól távoli legelõkön. Itt esztenát építettek a juhászok, ami a szálláshelyük és a tejfeldolgozás helye is volt „A legölõk fel vótak osztva például Vargyasódalában úgy es vót, hogy 4 serög vót s azoknak a meddüje. Merkemegett, a Felesbe, Hosszúmezõn (az egyik legtávolabbi legelõ, kaszáló) a meddü serögök, Hegyasalatt, Almásfejin. Még kellett nezni azt es, hogy a kút (forrás) ne legyen messze az esztenától, hogy legyen ivóvíz az embereknek és az állatoknak, a mosogatásra fõleg.” (T. M.) A szajvánok elhelyezésérõl a következõképp emlékezik vissza Mihály bácsi: „Hát osztán Kõalatt vót két szajván, 44. 45. 46. 47.

Kõmezeibe es vót , Vargyasban vót az Aladáré félén három a Felszegién és a Bodorén es volt egy, akkor a Tikosién és Kajmácába három, sok volt, no.” 12 db szajván volt akkoriban a határban, egy szajvánban 300–350 juhot lehetet télen teleltetni. A juhászok bérezése a következõ volt. Egy részük mind leadta a sajtot és a munkabért pénzben kapták, meg. Ez az akkori minimál bér volt, 1400 lej. A többi juhászok hét kiló sajtot adtak le fejõsjuhonként a gazdaságnak, a többi sajtot õk értékesítették és az volt a jövedelmük. A gazdaságnak nem volt jövedelmezõ, ha pénzben fizette a bért, mert a bács nem gondoskodott a kellékekrõl, és a sajtot is a gazdaság kellett értékesítese. Ezzel több volt a kiadás, míg, ha a juhászok a sajt egy részét adták le, akkor maguk kellett gondoskodjanak oltóról, sajtruháról, ordás zacskóról, mindenrõl. Adatközlõm szerint ha a bács jövedelme a sajtból származott, akkor: „Inkább jobban utánok jártak nyári idõszakban, a járás erõsen béfolyásolja a tejezést, hogy-hogy takarmányozzák, s hogy, hogy élelmezik nyárba õköt, ha altassák nappal a juhokot az árnyékba akkor tej kicsi van”. (T. M.) Ahhoz, hogy a megfelelõ mennyiségû tej legyen, nagyon fontos volt, hogy hogyan legeltetnek, merre járnak a juhokkal. Ha a juhásznak nem fûzõdött érdeke a tejhozam növeléséhez, akkor nem úgy teljesítette a feladatát, ahogy az elvárható lett volna. A bárányszaporulatból és a gyapjúból a pásztorok nem részesültek. Az esztenák és a falu között a bácsok szekérrel közlekedtek. Hetente legalább egyszer mentek be a faluba. Bevitték a sajtot és élelmet hoztak maguknak az esztenára.

Széna. Kosok. Megjegyzem, hogy rendes körülmények között egy juhra legalább napi 3 kg takarmány kellene. Hodály.

239


A szajvánok környezete kaszáló volt, ott csak teleltek a juhok. Május elseje után mentek ki a kaszálókról a legelõkre, és õsszel sarjúcsinálás után szabadultak be a kaszálókra. Nyáron a juhok nem a szajvánokban éjszakáztak, hanem a legelõn épített esztenákban, akár csak a kollektív elõtti idõkben. A fejõedények régen fából készültek (még van, aki ma is azt használ) mert azt mondják, abban nem hûl olyan hamar ki a tej mint a mûanyag és a fém edényekben. A tisztítását súrlókefével és forró vízzel végezték, utána kiszárították. A tejfeldolgozás a kollektív alatt is úgy történt, mint a korábbi idõkben. „A gyapjú mennyisége egy juhon általában lehetött két kiló, de vót olyan es amelyikrõl több lejött. Osztán még úgy es vót, hogy a gazdaságéról még nem jött le két kiló se, elhullatták, gyengébbek vótak. Úgy ahogy mondjuk a gondozástól függ minden: a tej, a bárány, a gyapjú.” (T. M.) A havasi legelõkön tartott juhokat õsszel, ahogy egy-egy nagyobb tarló felszabadult, oda hajtották. A tarlót kosarazták, hogy ganyézzák a földeket. Juhászat ma 16. kép. Sajtot hordó juhász (B. TÓDOR Enikő felvétele, 2003)

A jelenlegi legelõkön marha-, juh- és kecskelegeltetés folyik. A falu marha- és kecskeállománya naponta jár ki a

17. kép. Jól járnak a juhok (B. TÓDOR Enikõ felvétele, 2011)

240


legelõkre, a juhok tavasztól õszig az esztenákon vannak. Homoródalmáson ma a szántó területek mérete összesen 100 ha, a többi föld kaszáló, erdõ és legelõ. Az 1400 lakos összes állatállománya 2000 juh, 100–150 kecske, 300 marha, 60 ló. 1990 után a tulajdonosok visszakapták a földjeiket és kollektivizált állatállományt. A faluban ma három juhász él, a 2000-es állományból 1200 darab juh az õ tulajdonuk Esztenáik vagy az általuk megvásárolt kaszálókon, vagy a közbirtokosságtól bérelt legelõkön vannak. A földmûvelés és az állattartás között nincs szerves kapcsolat. A juhászok ma nem alkalmilag társult gazdák, hanem fõfoglalkozású vállalkozók. Kétezerig több alkalommal is román pásztorok vállaltak juhászatot, bérért és saját juhaiknak legelõért. Az elmúlt években a nyugati munkavállalás lehetõségének elterjedésével ez a gyakorlat megszûnt. A kisebb juhos gazdák juhait ma a falu három juhásza vállalja el, sõt a szomszédos falvak juhászaihoz is kerülnek állatok. A juhászok a szógákat (pakulár, monyotor) megállapodott bérért alkalmazzák tavasztól õszig. Egy fejõpakulár 1000 leit kap havonta, a meddü pakulár, aki nem fej, és a monyotor 800-at a teljes ellátáson kívül. Ezért éjjel-nappal szolgálatban vannak. A gazdákkal kialkudott juhbér egy juhra egész szezonra 6 kiló sajtot és 1 kiló ordát adnak a bácsok a gazdának. A gazda 20 lei

bért fizet juhonként az õrizésért és addig õrzi õket, amíg a hó le nem esik. Az esztena költöztetésben ugyanúgy a gazdák segítenek, mint a kollektív elõtt. Kirovás nincs, a juhász egyoldalúan értesíti a gazdát, ha a juha elmeddül, vagy kevesebb tejet ad a kelleténél. Akinek több állata legel, mint amennyi legelõjoga van, a közbirtokosságnak fûbért fizet. A falutól távoli területeket nem kaszálják, mivel a kollektívbeli szántók nagyrészt kaszálóvá váltak. A sajtot, túrót közeli piacokon adják el (néhány tíz kilométeren belül) ami nem kel el, hûtõládákból értékesítik télen. A bárányokat az utóbbi években néhány felvásárló szállítja Olaszországba, Görögországba, Törökországba. A gyapjú szinte értékesíthetetlen, a báránybõrök is értéken alul cserélnek gazdát. Egy juhot 3 lejért nyírnak, de a felvásárló nem fizet annyit a gyapjúért További nehézséget jelent, hogy az EU hagyományos juhtartás esetén betarthatatlan követelményeket támaszt, mint például hideg-meleg vizes, kicsempézett szúnyoghálóval ellátott helyiség használatát a sajtkészítéshez, miközben az esztenát évente ötször, hatszor költöztetik. Sajátos probléma, hogy a gazdák az állatok után és a megmûvelt földek után is támogatást kapnak. Félõ, hogy a támogatási rendszer megszûnésével az állattartás is meg fog szûnni.

18. kép. A juhászok hálóhelye az esztenán (BERECZKI Ibolya felvétele, 2010)

241


19. kép. Csordahajtás (B. TÓDOR Enikõ felvétele, 2011)

20. kép. Tejbegyûjtő Homoródalmáson (B .TÓDOR Enikõ Felvétele, 2011)

Napjainkban a településen legalább tíz tehenészet mûködik, köztük olyan is van, ahol 60 tehenet tartanak. A tejet többnyire tejipari nagyvállalatok vásárolják fel, késve és nagyon keveset fizetnek érte. Mára tehát lényeges változások történtek. Azáltal, hogy kevés vállalkozó kezébe koncentrálódott az állatállomány zöme, egyrészt megszûnt a cimboraság, vagyis a közösen vállalt felelõsség és az így biztosított munkaerõ, másrészt a családon belül már nem kerül ki elegendõ számú munkaerõ, harmadrészt, mivel pénzben fizetik az alkalmazottakat, versenyhelyzetbe kerültek a piaci bérekkel, amit nem tudnak megfizetni. (Megjegyzem, hogy néhány tehéntartó közösség ma is az együtt vállalt munka alapján mûködik, vagyis 4–5 gazda szerre végzi az állatok körüli teendõket.) Teljesen átalakult a földhasználat rendje. A föld viszonyla-

gos értékvesztése miatt az állattartás még a kedvezõtlenebb értékesítési lehetõségekkel is biztos megélhetést jelent. Az EU támogatási rendszere adatszolgáltatóim szerint a piaci viszonyok manipulálása által részben használ, részben árt a gazdaságnak. A juhászmesterségnek sok ága-boga van, amirõl még nem eshetett szó, hogy csak néhányat említsünk: a tej, a hús- illetve gyapjútermelésre szakosított fajták megválasztása, a terelõkutyák tenyésztése, az állatok levágása, a bõr kikészítése stb. A juhok gondozásához tartozik a különbözõ betegségek ismerete és gyógyítása. A szorosan vett állattartáson túl szólni kellene még a húsfogyasztási szokásokról, a környezethez való viszonyról, a viseletrõl, háziiparról és a mesterség tanításáról, tanulásáról, ami további kutatást igényelne.

242


FÜGGELÉK

Egy homoródalmási juhászcsalád Mivel Almáson ma már csak egyetlen olyan család él, amelyik generációk óta folyamatosan juhászmesterséget folytat, befejezésként röviden közlöm a Rácz Sándor 34 éves juhász adatközlõvel készült interjút. – Mikor születtél? – 1978-ban. – Szüleid, nagyszüleid is juhászok voltak? – Igen, még a dédnagyszülõim is. Rácz Mózes nagyapám, az édesapám apja. Az anyai nagyapámék, a Balázsok inkább marhákkal foglalkoztak. – Te gyermekként is szerettél az állatokkal foglalkozni? – Igen, én abba születtem, nagyon szerettem velük foglalkozni. Aki nagyon szereti, annak osztán nyavalyája. Még nem es vótam hét évös tudom 1984-be, tudom, hogy a kollektív bárányokkal ott voltunk a Rácz Gyula helyén, és mi ott laktunk a Benczõ Csongorék féle bennvalóban. Ott volt Sándor bácsi monyotor apámnak, otthonról küldték neki a fehérnemût, mert ezelõtt azt mondták a tisztaruhának, hogy fehérnemû. Valakitõl hátraküldték, letették a háznál és én reggel a harmatos füvön, általhúztam, mert akkora voltam, hogy nem bírtam csak húzni tudtam. Nem voltam még hét éves, amikor odahátra voltam és akkor már hajtottam. – Mit jelent az, hogy hajtottál? – Azt, hogy amikor fejnek, én hajtottam ki a juhokat a likra. Már nyolc éves koromban kis csiporba fejtem, édesapám mondta, hogy még ne, de mi már nagyon szerettük. Bátyám megfogta, s akkor úgy. Vótak olyan jámbor juhok s kecskék, s azokot fejtük. Megfejtük és ittuk meg úgy a csiporból, amit kifejtünk. – Amikor elkezdtek a juhok fiazni akkor is ott voltatok? – Persze, akkor apámnak volt 100 juha, nekünk, gyermekeknek otthon hagyott télen 5-6-ot, a többivel õ odahátra volt. Azokat otthon mi gondoztuk a bátyámmal, etetés, itatás, minden a mi kötelességünk volt. Azokot mi itthon lefiaztattuk, a kicsi gazdaságot, és tavasszal elhajtottuk a többiekhez. Ez egy belenevelés volt, mert mi iskolába jártunk és mellette ez volt a mindennapos feladatunk. Nagyapám akkor otthon volt, és õ az õ juhait otthon teleltette. Én örökké mentem utána már 1 osztályos koromban, jobban ismertem az õ juhait, is mint õ, hogy melyik bárány melyik juhé. Tõgyeltük és osztályoztuk, hogy melyik juh milyen. Teltek múltak az évek s mindig ott, s mindig ott (a juhok

mellett fõleg nyárban) s osztán béjött ez a változás, s el kellett költözzünk fel a szajvánhoz. Jártam közbe a szakiskolába, de nem szerettem, engem az állatok vonzottak örökké és inkább ezeknél maradtam. – A fialtatás gondolom elég nehéz? – Nem nehéz, csak egy kicsi szakértelem kell, ha ebbe nõttél fel nem nehéz, látod az állatról, ha kezdi a vajúdást, hogy mennyi idõ van még neki hátra, hogy mit kell segíteni. – De ha ott van több száz juh, és egyszerre több is fiadzik? – Olyan is van, hogy egyszerre 10–15 vajúdott, de az egyiktõl mentem a másikhoz és melyiknek, hogy kellett, segítettem. Ilyenkor éjjel nappal ott kell lenni, és kétóránként megnézni. Én azt a legjobban szerettem a fiaztatást. – És ez mennyi ideig tart? – Január végétõl márciusig. Vannak idõszakok, hogy sûrûbb, és van amikor lazább. A vége felé már egy, kettõ lesz naponta, azok már meglesznek maguktól. – Milyen gyakori az iker bárány? – Nekem a tavasszal 5–6 juhnak lett a 100-ból, de ez változó. Édesapámnak is van 70 juha, nekem 100 felett. – Ti hol tudjátok értékesíteni a termékeiteket? – A piacon sajtként, túróként, és ami nem fogy el, azt mély hûtöm túróként kilós és félkilós csomagokban. – Melyik piacra jártok? – A Vlahitai (Szentegyházi) piacra. Fent az eltérõnél most hároméve alakult egy piac a régi mérlegháznál. – És hogy fogy az áru? – A jó terméket el lehet adni, a tavaly is eladtam mindent. – A bárányokat hogy értékesítetted? – Azokat kereskedõk vásárolják fel élve, viszik Olaszországba, Törökbe. – És a kiöregedõ juhokkal? – Azokat látod melyik-milyen kondícióban van, és a nyár folyamán vágjuk le, és itt a faluban eladjuk, kimérjük. De nem vágóhídon. Most õsszel vettek valamennyit a kereskedõk, de nagyon kicsi árat adtak értük. – És te mit gondolsz érdemes gazdálkodni, meg lehet belõle élni? – Igen lehet, fõleg ha az embernek nagyobb állománya van. – És hogy lehet embereket kapni? – Elég nehezen ebben a rohanó világban, mert nagyon sokan mennek külföldre. Nekünk van két-három stabil, régi emberünk Ladó, Kolozsi s Trafikos Lõrinc ezök Lövéteiek és egy gyimesi asszony sajt-csinálni, õk tavasztól õszig vannak. Most nyáron nem vót, met nem

243


vótam itthon, akkor apum csinálta, de elõtte lévõ két évben vót. Most csak a saját juhok voltak apámnak, s az enyimök, a faluból nem vót vállalva. – Piacra mikor jártok? – Egy héten egyszer, csütörtökön reggel 7–8 órától délig általában. – Hol árultok? – Velencénél, az eltérõnél, ott a régi mérlegháznál, egy ilyen kicsi piac két-három éve létesült az oda, járnak oda Nagyfalu, Kicsifalu. – Oláfaluban mennyire juhászkodnak? – Volt tíz esztena, s most van egy esztena, nagyon lecsökkent az állomány. – Most a faluban hány juh van körülbelül? – Olyan 2000. De ez az almási határ megbírna 8000 juhot is. – A tehenészet hogy áll most? – Abban nem tudok nyilatkozni, csak azt tudom, hogy elfoglalták a legjobb legelõket, arra ráültek, szerzõdést köttek, és minket juhászokat kiszorítottak. – Te hol legeltetsz? – A kaszálókon. Saját és bérelt kaszálókon. Tavaly az elnök átvert, mert megígérte, hogy ha vállalom a gazdák juhait, akkor kapok legelõt, felvállaltam 600 juhot, és õk elálltak az ígérettõl. Ezért én kiléptem, az idén azért nem vállaltam, inkább elmentem egy kicsit világot látni. – Nektek a közbirtokossági jogotokból járna legelõ? – Járna, ha foglaltunk volna és a szerzõdést megköttük volna, de nem úgy lett. – Felvállaltam 600 juhot a faluból, s akkor nem állott szavának az elnök. Kicsit olyan átvertnek éröztem magam. Ha nem ígérte volna meg, nem lett vóna semmi baj, ha elvállaltam elinézöm, de az hogy, megígéröm, s mint a gyermököt… úgy bánt (velem). – És akkor ezért az incidensért mentél el? – Én azért, mert tudtam, hogy ha itthon maradok, akkor reám erõszakolják, én nem vagyok olyan agresszív, hogy most akkor nem, s így osztán inkább elmentem. – Milyen volt, mit tapasztaltál? – Olaszországban vótam, láttam, tapasztaltam de rabszolgamunka ami ott megy, mocskos munka. – Merre voltál Olaszországon belül? – Rómától 80 kilométerre, Ankorában. – Milyen vidék? – Hegyes-dombos vidék. Csak morzsoltam az olaszföldet, hogy teljen, el a két hónap, egyszer kerüljek haza. – Ki szervezte ezt a munkalehetõséget? – A volt barátnõmnek a testvére. – Milyen lehetõségnek ítéled, jónak? – Az õ számára lehet, hogy jó, de az ottani viszonyokhoz képest nagyon gyenge. Annyit adtak, mint egy albérlet Rómában, 600 eurót. – Szakmai szempontból valami haszna volt-e? – A tapasztalataimat egyedi módon gyarapítottam, de õk a mi tanácsunkat nem kérték, õk egy módon csinálták. Én nagyon untam, jártunk a juhokkal, fejtünk géppel, követ szedtünk, bohóckodtunk, gyermökösködtünk eleget. – A tejfeldolgozás hogy van?

244

– Van saját feldolgozójuk, de abba mi nem vettünk részt, a tejet elszállítják, és úgy dolgozzák fel. – Milyen fajta juhok vannak ott? – Ilyen szálasok, mint itt nálunk. – Szóval nagy hasznát nem vetted az egész kint létnek? – Én nagy hasznát nem láttam, de megtapasztaltam sok mindent. A juhászatban nem az a lényeg, hogy gyorsan, nagy haszonra tegyünk szert. Szeretni kell az állományt, fenn kell tartani, ha te csak a hasznát veszed, az állomány úgy lepusztul, ha amelyik értékesebb eladod, és bárányokból is mit hagysz meg, … hamar kiöregednek és elenyészödnek. A bárányoknak a javát kell meghagyni, hogy jó genetikai állományom legyen, aztán két év és úgy elváltozik az állomány, hogy nem ménsz velük semmire. – A legjobb anyáktól való kosokat kell meghagyni, mert az állománynak a genetikai rendszerét a kos hordozza, minden nõsténybárány a kosra fajzik és a kos az anyára, azért fontos ezeket tudni, látni. Az állat között is vannak különbségek, olyan mint az ember, vannak fajtalan állatok mint a csenevész emberek, azért kell jó genetikai állományod legyen. – Az állatokat szeretni kell, itt a távirányításos gazdálkodás nem mûködik. – A villanypásztorhoz, mint újításhoz mit szólsz? – Az állatkínzás. Olaszországba azt raktak, de az gyilkosság, az orrával érzi, de ha szarvas állomány van, akkor nem lehet, mert a szarvát beleakasztja és az vitte, … ez a hagyományos deszka a legjobb. – Szerinted van-e különbség a faedényben és a mûanyag edényben készített sajt között? – Szerintem jobban áll a tej a faedényben, a faedényt lehet forrázni, és kitisztálni, kiszárítani, én jobban szeretem, mint a mûanyagot. A faedényben addig van, amíg megalszik a tej. Egy óra és egy fél. Ha tisztítod rendesen a faedényt, súrolod, forrázod, és utána jól kiszárítod, egyszer se megy essze a tej. – Csak tiszta vízzel forrázod? – Igen, a mosószeres nem jó. Lobogó vízzel kiforrázod, kisúrolod, hidegvízzel kitisztálod, és úgy borítod le, hogy folyjon le és ki tudjon száradni. A nagy kerenta, az is fából van, amibe megcsinálom a sajtot. Az orda kifõzéshez cinezett rézüstöt használunk, az nagyon savas a savó. Mázas fazékban nem fõ olyan jó orda, mint a rézüstben. Minden tavasszal a cigányokkal újracineztetem a rézüstöt. Savas nagyon a zsendice. – Kik cinezik ki az üstököt? – A cigányok. A csatornás- bádogos cigányok. – Körülbelül száz juh, májusban, mennyi sajtot ad egy nap? Vagy egy juhnak mennyi teje van egy nap? – Ezt úgy lehet mondani, hogy 100 juh amelyik jó állomány, az ad 40 l tejet egy fejésre, tehát 80 litert ad naponta, és a 80 l tejbõl lesz 15–16 kg sajt, kétszer annyi mint a tehén tejbõl. Azt szokták mondani, hogy egy májusi szezonban, egy juhra, minden héten ki kell, jöjjön az 1 kg sajt. Ezt májusba mondják. Meg kellett gondolkozzak, mert ezt apámék, s nagyapámék annyit mondták, hogy át kellett gondoljam, hogy is mondták.


A sajtból, amikor túrót csinálok, egy kilóhoz teszek 2 deka sót, a só tartósítja, ha nincs benne elég só, megrothad a túró es. Lecsomagoljuk, kilós, félkilós csomagokba ma már a fadézsákat nem használjuk. Emlékszöm mikor gyermökök vótunk, nagyapám bément a kamarába, s hozta ki egy tányéron a túrót, s abból csináltuk a túrós puliszkát. Kék es vót a túró, s sárga es, csípõs es de finom vót. – Nagyapád és apád is foglalkozott bõr érleléssel házilagos módszerrel. Te megtanultad-e, hogy azt hogy kell csinálni? – Meg. A bõrt meg kell szárítani, és bé kell csávázni. Lenyúzás után bé kell sózni, megszárítani. Korpa és savó, nem zsendice. (A savó az, amikor az orda ki van fõzve, ha nincs kifõzve, az a zsendice, ami visszamarad a sajtkészítés után.) A savós korpába belé kell rakni a sózott megszárított bõrököt, és 6 hétig benne tartani. Búzakorpa. Hat hét után az a hártya le kell jöjjön, az-az irhája. Kiszedjük, kiterítjük száradni, s aztán kezdöd hámozni. Kaszából szoktak vakarót csinálni. Minden 10 l savóhoz tesznek 2 l korpát. A korpát le kell forrázni vízzel, hogy degedjön meg, és erre kell önteni a savót. Még kell belé egy kicsi só 10 literhez egy marékkal. – Gondolom ez jó büdös? – Nem. Tudod-e, a korpa és a savó ad neki egy kellemes szagot, mind mikor érzed az irhának a kellemes illatot. Melyik büdös, azt hajíthatod ki. – Te csináltál ilyent? – Igen, és a lehántás után szép fehér, és azzal kész van. Aztán nem kell vizezni, mert a korpát kifésüljük belõle, s kirázzák. Csak nézd meg a csergét is, vagy a gyapjúból készült dolog… béjönnek cipõvel, fordítsd meg és egy két nap múlva tiszta. nem kell a gyapjúnak mosás, például a posztónadrág is. Összekenöd, egy kicsit súrolod, kiszárad, egy kicsit kirázod s tiszta. Ezelõtt a harisnyát (székelyek nadrág viselete) sem mosták gyakran. Én Rácz nagyapámtól tanultam ezt a csávázását a bõröknek. – Ti, amikor számba veszitek a juhokat a gazdáktól, akkor felírjátok? – Nem írok én semmit, csak úgy szemre, észbe tartom. Például Tódor Albertnek van 10 fejõsjuha és 2 meddüje, azt írom fel, hogy mennyi sajtot adtam meg, – Na de 10–20 gazdától összeszedted a juhokat! – Azt is észbe lehet tartani. Én egyet se írtam fel, csak a sajtot, hogy mennyit adtam ki. – Ha közbe valamelyiknek elromlik a tõgye, vagy valami? – Akkor arra fél vagy valamennyi, … Bizalom dolog. – Javasolni is szoktál a gazdáknak? Hogy esetleg azt a juhot már ki kell vágni? – Igen persze. – A körmüköt és a fogukat? – A körmüköt pucolom rendszeresen, és a fogukat õsszel szoktuk megnézni. Tavasszal van egy állása, és õsszel megint más, ahogy áll a foguk. S amelyik nem úgy áll azt… – Régen milyen fajta juhok voltak, te mire emlékszel? – Gyimesi szálasok voltak. – De volt a berke is?

– Volt, de csak a kollektív idején, én nem emlékszek, nekünk mindig szálasok voltak. – Mi az, amit állatorvos kezel? – Az a savózás, az újkori betegség, az csak annyit ér. Az csak azé van, pénz ellen, hogy béócsák. – Ha nincs beoltva, akkor nem viheted a sajtot piacra? – Igen, az igazolás végett van az egész cécó. Van a lépfene, és ez a savózás, ez a kötelezõ oltás. – Kergetegösség van-e? – Van, az tiszta kutyaférög, az agyra megy. – Hogy veszed észre? – A juh viselkedésébõl veszem észre, nem úgy viselkedik. Van amikor normális és van amikor mint az epilepszia olyan, az a hólyag az agyát sérti, és akkor kezd forogni, forog, forog körbe. Vagy amikor indul, akkor es egyet fordul, s úgy indul, onnét lehet megtudni s a fejit fére tartsa. – Azt akkor le kell vágni? – Ige. Nem gyógyítható. A juh is úgy kapja a kutyáktól, hogy menyen a legelõn és felszippantja azt a baktériumot és az az agyán kifejlõdik. – Az ellen nincsen védõoltás? – Az ellen a kés. – Az európai unió nehézségei, könnyebbségei? – A támogatás az egyféle visszatolás, annyira rajta vannak a gazdák, reátartják magukat, hogy nem profitálnak. Én személy szerint beszélök, magamról tudok beszélni. Amíg nem voltak ezek a támogatások én sokkal jobb anyagi lehetõségbe voltam, mint ezzel a támogatásokkal. Mert többet tettem a gazdaságé, és többet profitáltam, most rátarom magam. A támogatás egyféle visszanyomás véleményöm szerint. – Az EU-s szabályoknak való megfelelést mennyire veszik komolyan? – Én csak annyit tudok mondani, hogy ezelõtt is eladták a sajtot és a túrót a szekérbõl, És senki le nem betegödött. – És ha nem mehetsz ki a piacra? – Háztól úgyis eladod. Aki szereti ezt a bioterméköt. Ezer példát tudok mondani. Csíkból például 4–5 család ide rám van kapva, idejönnek ki minden hétvégén, és 20-30 kiló sajtot visznek, s nem veszik az EU-s piacon, hanem veszik innét háztól. – Te úgy gondolod, hogy egy család, ha van 100-150 db. Juha, akkor ebbõl meg tud élni ezekkel a megszorításokkal is? – Igen, a támogatást csak 5 évig adják és utána… ez csak olyan, mint a szalmaláng. – Az állományszaporításon gondolkodtál-e? – Igen, persze azon vagyok. – Vannak stabil emberek, akikkel dolgoztatsz? – Hát, családi gazdaság lenne a legnormálisabb. A támogatást adják arra, hogy lekaszálja a területet, a támogatást adják arra is, hogy tartja az állatot, és ezért csak mondjuk 5 db állatot tart, de ha nem kapna támogatást, akkor 8-at kellene tartson, hogy profitálni tudjon belõle, így az állomány csökken. És mi lesz 5 év múlva?

245


IRODALOM

BELLON Tibor 1996 Beklen. A nagykunsági mezõvárosok állattartó gazdálkodása a XVIII-XIX. században (történeti-néprajzi tanulmány). Juhászat 232–303. Karcag BENCSIK János 1969 Pásztorkodás a Hortobágy északi területén a XVIII. század végétõl. Debrecen BÉRES András 1974 Erdélyi purzsások teleltetése a Hortobágyon. Tanulmányok a Hortobágy néprajzához. 138–151. Debrecen DUNÃRE, Nicolae 1964 A juhtartás, illetve pásztorkodás hagyományos típusai a románoknál. Ethnographia. 1964/2. FAGGYAS István 1986 Kelemér. Fejezetek a község néprajzához. Gömör néprajza VI. KLTE Néprajzi Tanszék. Debrecen FAZEKAS Mihály 2009 Kunmadaras juhászata. Karcag GUNDA Béla 1974 A nõ helyzete a juhászközösségben. Tanulmányok a Hortobágy néprajzához 225–241. Debrecen GYÕRFFY István 1943 Pásztorépítkezés a Magyar Alföldön. Magyar falu, magyar ház. Budapest IMRE István 1983a Törvényhozó székely falu. Bukarest JANÓ Ákos 1982 Fejezetek a szanki és móricgáti tanyásgazdálkodás múltjából. 422–47. Kecskemét KOVÁCS Endre 1995 Doroszló népi juhászata. Újvidék

246

KÓS Károly–SZENTIMREI Judit–NAGY Jenõ 1981 Moldvai csángó népmûvészet. 181–207. Bukarest KÓSA Lajos 1998 Juhtenyésztés. Budapest NAGY Veronika 2000 Csongrád város gazdálkodása. Csongrád OLÁH Sándor 1998 Társadalmi konfliktusok egy székely falu kollektivizálása idején. Tanulmányok a szocializmus korszakáról. Csíkszereda PALÁDI-KOVÁCS Attila 1965 A keleti palócok pásztorkodása. KLTE. Debrecen 2001 Gazdálkodás. Magyar Néprajz II. Budapest 1993 A magyarországi állattartó kultúra korszakai. Budapest RODICZKY Jenõ 1896 Juhtenyésztés. Magyarország földmívelése. 269–301. Budapest SZILÁGYI Miklós 1968 A Nagy-Kunság juhászata a XVIII. század végén. Etnographia 350–367. TARISZNYÁS Márton 1982 Gyergyó történeti néprajza. 84–104. Bukarest TÁLASI István 1936 A Kis-Kunság népi állattatása. Budapest TÁRKÁNY-SZÛCS Ernõ 1944 A juhtartás népi jogszabályai Bálványosváralján. Kolozsvár TRIPOLSKY Géza 1992 „Nem bánom, hogy juhásznak születtem”. Újvidék

Homoródalmás

bács, pakulár, monyotor

sereg, anyajuh, jerke, kos, meddü

esztena, szajván, kajiba láda, kosár, lésza,

juhonként 6 kg sajt és ½ kg orda

elnevezések

juhászok

juhok

a juhok szálláshelye

a juhok tejhaszna

juhászkunyhó, akol, enyhely, eszterenga, szorító, dranka,

nyáj falka, heverő falka

juhász, fejősjuhász, bojtár

Kunmadaras

9 kg sajt és 1 kg orda

esztena, kosár

juh, fejős juh, meddő juh

bács, pakulár, monyotor

Gyergyószentmiklós

birkaakol, birkafészer

falka, birka, tokju,48anyajuh, kos anyajuh, kos, tokju, első-fias,

juhász

Doroszló

Hortobágy északi területe anyajuhász vagy bacsu, számadó bojtár, kisbojtár falka, ispotályfalka, anyajuh, apáca vagy apáca toklyó49, toklyó, kosbárány, jerke bárány, kos, ürü, canga,50 hodály, kunyhó, dranka vagy karám

Összehasonlító táblázat a különbözõ elnevezésekrõl

Szárnyék, kunyhó, isztronga

falka, anyabirka, fejősbirka, canga, ürü,

juhász

Oromhegyes

isztronga, fejőisztronga

turma, anyajuh, berbécs

bács, számadópakulár, akulár, csóring

Bálványosváralja


48. Elsõ fias. 49. A három éves toklyó amely kos alá megy. 50. Fejõs anyajuh vagy a fiát vesztett anyajuh.

247


Enikõ Tódor

SHEEP REARING IN HOMORÓDALMÁS

Taking sheep rearing in Homoródalmás as an example, the study presents past and present as well as conditions and social environment of sheep rearing in Transylvania and within this especially in the region of Hargita. Furthermore, the author deals with some additional activi-ties linked to sheep rearing and work sharing. After a short introduction three periods are cov-ered: the time before 1948, the socialist era after WWII, and the time up to the present. The fourth unit is a publication of a complete interview presenting the life of a shepherd family. At the end the essay offers a comparative table of technical terms in sheep rearing as used in Transylvania and in Hungary. Sheep rearing practice in the meadows at the foot of the Hargita Mountain is different from the practice known on the Great Hungarian Plain. Unlike the sheep husbandry in several countries in the world, the animals are kept here not only for their meat and wool: their milk is appreciated too. Almost everybody in the village

owns a few sheep. The sheep of the village are sent together to the pastures and the related activities require a traditional organisation. During the period of milk producing, the animals are given under the care of a competent shepherd. Preparing fodder for winter keeps the owners busy during summer. Although wool processing is no more a home-industry, professional preservation of the hides has to be done necessarily before they are processed. The individual periods of sheep rearing in Homoródalmás are characterized by those alter-nate periods when a part of the common field is used or not used as pasture and also by the establishment of sheep rearing in large farms and its continued existence in a certain sense. As a consequence of historic and social transformation in the 20th century, organic development of sheep husbandry stands still and is conserved as folk sheep rearing. The accession to the European Union is a challenge with dubious outcome for the continuity of folk sheep rearing.

Enikõ Tódor

SCHÄFEREI IN HOMORÓDALMÁS

Am Beispiel der Schafzucht in Homoródalmás schildert die Studie Vergangenheit und Ge-genwart sowie die Bedingungen und die gesellschaftliche Umgebung der Schafzucht in Sie-benbürgen, und darin besonders in der Region Hargita, im weiteren die mit der Schäferei verbundenen zusätzlichen Tätigkeiten sowie die Tätigkeiten in Arbeitsteilung. Nach einer kurzen Einführung werden drei Epochen behandelt: die Zeit vor den Jahren 1948, die sozialistische Periode nach dem Zweiten Weltkrieg und die Zeit bis heute. Die vierte Einheit ist ein das Leben einer Schäferfamilie vorstellendes Interview in vollem Umfang. Zum Schluss folgt eine vergleichende Tabelle mit siebenbürgischen und in Ungarn üblichen Fachausdrücken im Be-reich der Schafzucht. Auf den Wiesen am Fuße des Hargita-Gebirges wird eine Schafzucht praktiziert, die sich von der Schäferei auf der Grossen Tiefebene abweicht. Anders als in zahlreichen Ländern, werden hier die Tiere nicht nur für Fleisch und Wolle gezüchtet, sondern ihre Milch wird auch verwertet. Fast jeder Dorfbewohner hat einige Schafe. Diese werden

248

gemeinsam geweidet und dies, und die damit verbundenen Tätigkeiten bedürfen einer traditionellen Ordnung der Organisierung. Während der Periode der Milchleistung werden die Tiere unter die Obhut eines sachkundigen Schafhirten gegeben. Die Futterbesorgung für Winter füllt zum größten Teil die Arbeitszeit der Besitzer im Sommer aus. Heutzutage wird Wolle nicht mehr als Heimgewerbe verarbeitet, aber die Präservation der Häute bis zur Verarbeitung ist weiterhin notwendig. Bezeichnend für die einzelnen Zeitabschnitten der Schafzucht in Homoródalmás sind die abwechselnden Perioden, als ein Teil des gemeinsamen Ackers als Weide benützt wurde oder nicht, sowie die Entwicklung in Richtung Schafzucht in Großwirtschaft und ihr Weiterbestehen in einem gewissen Sinne. Infolge von historischen und sozialen Änderungen im 20. Jahr-hundert hört die organische Entwicklung der Schafzucht auf und wird als Volksschafzucht konserviert. Der Beitritt zur Europäischen Union ist eine Herausforderung mit zweifelhaftem Ausgang für das Weiterbestehen der Volksschafzucht.

JUHÁSZAT HOMORÓDALMÁSON

Recommend Documents