PU I!l„l(Í/\'I`l()NI<`.S
UN IVERSl'I`A'l`lS
M ISKOLCINENSIS
SECTÍÜ JURIDICA ET PÜLITICA
TOMUS xxl/1.
IE
ñi
W. MI
ı=„.9„z-0 “'VEHsıTAs MısK0LClNfN5'Fëš .
Ő
UI' wgsll
MISl\'( )| .(` l!NlVl'Íl{SI`l`Y l'|
_ .S`zerke.s`z!ı`.' Miskolci I-`.gyetem Allam- és .logtuclományi Kari Kiadványokat Szerkesztő Bizottsága
(Miskolci Egyetem, AJK, 3515 Miskolc-Egyetemváros)
Szerkesztőbizottság elfıőke: Dr. SZABADFALVI JOZSEF
Szerkesztőb izottság tagjai; Dr. PRUGBERGER TAMAS Dr. CSERBA LAJOS
Szerkesztëbizottság tı`tkára.` Dr. VARADI ERIKA
HU ISSN 0866-6032
A kiadásért felelős: a Miskolci Egyetem rektora Megjelent a Miskolci Egyetemi Kiadó gondozásában Felelős vezető: Dr. Péter József Műszaki szerkesztő, tördelő: Balsai Gyula Pálné A közleményt ellenőrizte: Dr. Szabadfalvi József Példányszám: 250 Keszlllt (`o|ito l`(ılit'ır(ıl, az MSZ. 5601-S9 és 5602-SS szabványok szerint
Miskolci ligyetem Sokszorosító Üzemc A sok.w.oı`osllı'ısert felelős: Kovács Tiborné, tlzeıııvc/.elő 'l`ll 2003 820 »MI-I Sııkfi/ııııısllı'ılııı lcmlvılt 2001. s7.eptcııılıL'ı` lll.
'I`AR'l`AI.()MJ EGYZÉK
ı. Ko'ı`ı~;'ı` ı. ı-`.ı.Mı'-1Lı~:Tı, TÖRTÉNETI TÁRGYÜ TANULMÁNYOK Huhjúk Ildikó: A Leges Langobardonun adásvételre vonatkozó szabályai 7 Im/1 inházy István: A szabadságvesztés büntetése Rómában ................................ .. 2 I Hfidig Mátyás: A deskriptiv jogelmélet és a gyakorlati lozófia kihívása: .logelméleti módszertani témák Gerald Postema Hart-kritikájában ............. .. 43 Novák István: Bíró voltam a diktatúrában (és még egy kicsit korábban is) ............... .. I I I Hin-r ()rs0Iya Márta: Az anyakönyvi nyilvántartás előképei a klasszikus Rómajogában .......................................................................... .. IU3 .kkiıjv Pál: A keresztre feszítés alkalmazása a Római Birodalomban ....................... .. 2l I .\'::uhud/211vi' József' Viszony az elődökhöz. A marxista jogelmélet re exiói a két világháború közötti magyar jogbölcseleti gondolkodásról ................. .. 239 .\'.;-uhó !.8`tvún.` Az országgyűlés működését befolyásoló intézkedések történeti fejlődése hazánkban 1848-tól napjainkig ................................ .. 265 .'»';fzıhz3 Mı`k1ó.s`.` Gyakorlati ekvivalencia ........................................................ .. 285 I*'ı`.w_izı-ád_v. Antal: Legal Cultures and Effectiveness of Law ................................ .. 301
ıı. ııt"ıN Uovı TUDOMÁNYOK KORÉEE TARTOZO TANULMÁNYOK (;_vulu, Kutulim': Die strafrechtlichen Aspekte der Gcldwäshce nach dem deutschen und ungarischen Strafgesetzbuch .................................. .. 3 I 3 Róth If.`rı`ku.` Az angolszász jogrendszer speciális intézménye: a skót ügyész ............ _. 337
2. ı
ıv. <`ıvıı,ıs7:ı`ıKAı TUDOMANYOK KÖRÉBE TARTOZO TANULMÁNYOK /Iszmlu.~.`. Zsó/ia: Vers un nouveau stalut de l'individu dans l'ordre juridique communautairc .......................................................... .. 479 llurzó 'I`ı'rnea.` A praxisjog elidegenitése során felmerülő elméleti és gyakorlati problémák ............................................................ .. 499 l Jorvwıll, Rol/." Az igazgatósági tagok és az ügyvezető igazgató felelőssége skandináv szemszögből ............................................................ .. 531 l~'imrı`. l*.`r`z.vélwf.` The regime of trade mark exhaustion in the l'Zuı`opeaıı Community .............................................................. _. 553
l"rlflı il1' /Iıfıgrır-.r.` Új jogfejlődés az IMS Health ügy tekintetében: Az I-Zurópai Bizottság és az Európai Bíróság eltérően értelmezi zı közösségi versenyjogot ........................................................... .. 589 ll:-lım'«~::ı` .-Imlrús-.` A betéti részvénytársaságokra vonatkozó szabályok ıı ııéıııcl jogban l86l-1897 között ................................................. .. 601
l\`„rm„.~ l~.`ı`:sı*hcr.` A bírósági végrehajtás szabályai kiterjesztésének elve ............. .. 619 /Ilıirım lnm'f Az európai szerződésjog egyesítése a modelltörvények tükrében ...... .. 631 /I fıslmlz-zi' lıwzlnúr Péter: A kockázati tőkebefektetés fogalmi tisztázatlansága . 647 l'rıı_i;hur_ızvr 'I`mnás: A munkáltató zetésképtelensége esetére szóló ımınkabér-kifizetés védelmét érintő hazai szabályozás az lšurópai Uniós jogi rendezés tükrében .......................................... .. 665 Rudnay. József: Arbeitsrecht und Insolvenzrecht. (Die Vorschriften des ungarischen Rechts) ...................................... .. 709 Szabó Béla: Gondolatok félúton az egységes európai szerződési jog felé .............. .. 7l9 Szalma József' A munkaszerződés magán- és közjogi sajátosságai. Különös tekintettel az európai és magyar jogfejlődésre ....................... .. 735 Szikora, VerOm`ka.` Ein íhrung in das Östeneichische Gesellschaftsrecht ............. .. 777 Zsuzsa Wopera: The Relation between Arbitration and other forrns ol` Private Adjudication and state Adjudication ................................. .. 789
1. EILD/rıã:L,ET1, TÖRTIÍJNETI TARGYU TANULMÁNYOK
.'s'ı'ı`n`o .ltu`ı`flt`(`a ct' l'olt'tt`<`u. Mt`.s`ltolı`, ˇ!`ımm.\` .\'.\'lf"l. (2(l()_i), pp. 7 20
A LEGESLANGOBARDORUM ADASVÉ.'l`ELRE VONATKOZÓ SZABALYAI
BABJÁK ILDIKÓ* I. A rendszertelenség, mint ,,rendező elv” a Leges Longobardorumban Míg ıı germán eredetű népek többsége joguk írásba foglalása során tárgy szerint esoportosltotta jogszabályait, addig a longobárdok ettől eltérő rendszerben Iejlesztették írott jogukat, és nem rendszerezték törvényeiket tárgyak szerint. lıtıııeııı pusztán egymás után illesztették az uralkodók az általuk megalkotott iop_sztılıályokat.
Az Edictum Rothari 643. évi kiadását követően az uralkodók ezt tı |op_iıııyagot „cgészitgették ki”', sőt már maga Rothari is tervbe vette, hogy it'/.okııt a _iogszokásokat, amelyek még a longobárdok régi jogából maradtak meg ıı p,_vııkorltttban, az Edictumhoz esatoljákz. A későbbi longobárd királyok, mint
tiıiıııoalıl (662-672) és Liutprand (712-744) kiegészítő szabályokat alkottak, melyeket lıozzáírni rendeltek az Edictum Rotharıhoz. Ennek eredményeképpen a loııgobzird jogi feljegyzések keletkezési idejük, az azokat megalkotó uralkodók soı`ı`eııtl_iében tartalmazták a jogi rendelkezéseket. Maga Liutprand sem ıt-ııtlszerezte tematikusan azt az általa hozott több mint 150 jogszabályt, amelyek ıı 7 I I-735 közötti időszakból maradtak ránk, hanem - egyéb rendszer hiányában, pııst/.tfııı időrendi sorrendben, azaz uralkodási évei szerint találhatóak meg a Ioııtlolıártl törvénygyüjteményekben. Bár az egyes uralkodók után fennmaradt, és ilyetén módon „rendszerezett” törvényanyag minden bizonnyal ıııqzııelıezltette a kortársak számára a jogszabályok alkalmazhatóságát, mindez ııeııı teszi kevésbé értékessé vagy vizsgálódásra méltatlamıá számunkra a loııgolıárdok ezen jogforrását, amely a jelentősebb kánoni gyűjteményekben ıııiııt l)ioııysius Exiguus gyűjteményébena vagy a terjedelmes Hispanában4 -
' ıııt. ıtAıÁıJAK ıLDtKó egyeteıııi tanársegéd
Miskolci Egyetem ÁJK, Jogtörténeti Tanszék IS I 5 Miskolc-Egyetemváros ' ti. l)|t.t't|t-LR, Art.: Langobardisches Recht, in HRG 2, Sp. l607-l6l8. 'I l*.`:lt`ı`mm Rothari' 386. szerk. F. BLUIIMI-Z: l.cgv.s` longohardorum MGH LL 4, llannover llltıll, 89. o.
' ll. Sıt-:Ms: llandel und Wuelıer iııı S|ıiep,cl l`rtIlııııitteltılterlicher Reehtsquelleıı, lltıııııovcr I992, 507. o.
H
_'{ff_'?_1`fUFWÍlFÖ_
tıgytıııúgy
„
.
itIt"ıı`ı.*ıııllıeıı van reııtlszerezve. A longobárdok tehát kitartottak
jogsztıbályiıik keletkezési sorrend szerinti felosztásánál, e szokásuk alapján a !.ı`hcr !'u;n`wı.w`.s-`, amely kh. a XI. század közepéről szánnazik, a longobárd királyok törvényei! foglaılltı ossze az Itáliára vonatkozó kapitulárékkal együtt. A különböző lıozz:'tka|`ıesolt glosszák, performulák és az 1070-ből származó l*.`xpOsı`rı`O arra engednek következtetni, hogy ezek ınind egy-egy fejlődési
fokozatot jelentenek abban a folyamatban, amely az egész longobárd jog tudományos igénnyel történő feldolgozásában tükröződik. Ebben a fejlődési l`olyamatban elsőként a Xll. század fordulójáról származó Lombarda hoz változástú, azzal, hogy a Líber Papiensis jogszabályokból álló „masszáját”
rcnszertanilag átrendezve tartalmazza. A Lombarda rendszertani felosztottságát követik
az ún.
Lombarda-k0mmentár0k7,
a XII.
századi
Summa legís
Longobardoruma és Karolus de Tocco glosszáig. Karolus de Tocco volt az első jelentősebb glosszátor, aki Itália déli részéről származott, Benevento közeléből, mely területet nagyrészt longobárd lakosság népesített be. A jogtudomány történetébe a ,,longobárd jog Accursiusaként” írta be magát.” Ha a kevés a fennmaradt jogi emlék ellenére közelebbről is megvizsgáljuk a longobárd jogfejlődést, abban egy több mint hat évszázadot
átfogó folytonosság mutatkozik meg. A fejlődési periódusokban egymástól ıııiııöségileg jelentősen eltérő joganyagot ismerhetünk meg, amelyre jellemző, hogy a longobárd törvények korai feljegyzései közé került beillesztésre az I«.`flı`z-um: Rothari. Bár az Edíctum elsődlegesen a megkívánt újításokkal volt
ıtıvzzıbıı ıbg,ıaıı
" Sıt-:Ms S22. o. " l.i`ht'r l'apt`ensı`s, szerk. A. BORETIUS: Liber legis Langobardorum Papiensís, MGH
l.l.,4, llaıınover 1868, 290. és kk. o. vö. BORETIUS: Praefatio MGH LL 4, XLVIX(ÍVl|l. o.
" Lornharda Casinensis in MGH LL 4, Hannover 1868, 607-623. O. és Lombarda vulgata iıı MGH LL 4, Hannover 1868, 623-638. o. I A. ANSCI IÜTZ: Die Lombarda-Commentare des Ariprand und Albertus. Ein Beitrag zur Geschichte des Germanischen Rechts im zwölften Jahrhundert, Heidelberg 1855. H Summa legis Longobardorum, szerk. ANSCHÜTZ: Langobardisches Rechtsbuch aus dem
XII. Jahrhundert, Halle 1870. ll Leges Longobardorum cum argutissimis glosis Caroli de TOcco, szerk. J . B. NENNA,
Velence l537, (Új kiadásban: Torino, 1964), lásd még: H.E. TROJE; Art.: Karolus de Tocco, in: HRG 2, Sp. 657-659. 'Ü Il. LANGI-1: Römisches Recht im Mittelalter, I. kötet: Die Glossatoren, München 1997, 305. és kk. o.
" Lásd Prolog Rotharis és Edictum Rothari 386., szerk. BLUHME I. és k. o., 89. o., továbbá (I. I)ı|.(`ttt~1R: Gesetzgebung als Rcehtsemeuenıng, in: Reelıtsgeselıielıtc als Ktıltorgeselıiclıle. l"estselırift fllr A. lirler ztıın 70. Geburtstag, Aalen l97(ı_ lˇl- IS. o.
/I !.cgı'.\` Lmtgohardorımı tulıl.\`vılfı°lı`ı' ı-oııotlmzıl .\`z:tlıól_vaı`
9
I°`ı`issltést Liutprand törvényei hoztak, aki egyedi esetekre vonatkoztatva alkotott új szabályokat, nıelycket törvényi kicgészítésekként értékelhetünk. A bolognai iskola még tovább ment, úgy gondolta, hogy a longobárd jogot már korábban Icltlolgoztáklz, amely világosan kiderül a Glosszákból, perforrnulákból, az I-.`.ı`po.w'tı`oból. Karolus de Tocco glosszái voltak azok végül, amelyek összekapcsolták longobárd és római jogi szemléletmódot. Karolus de Tocco
ngyaııis nem volt ,,romanista ismeretekkel megáldott lombardista“, hanem iııkálıh a romanista jogi kultúra azon képviselője, aki a hazájában érvénycsülő loııgolıárd jognak szentelte életét, mely joganyagot a ius commune által uralt jogı`cıııIszcr részének tekintette.” SIEMS szerint a longobárd jog fejlődése nıoıılıatı nem a „szobatudósok” munkáinak eredménye. Bár az elnıéleti
..luıtııkodás" jelei nem hiányoznak, mégis a longobárdjog fejlődésében a konkrét p.vııkoı`lati _jogkérdések felé való orientáció volt a meghatározó, amelyre I.int|ıı`antl törvényei és a Liber Paplensisben megőrzött performulák szolgálnak lıtıoııyltéktılm.
1. Az áı`ncsere szabályozása az egyes forrásokban Az ı'ıı`tıcseı`c és - speciálisan - az adásvétel lebonyolításának szabályai
tckıııtctéhcıı a longobárd jog forrásai közül a Lombardát kell kiemelnünk, amely lıttıoııı köııyvhől áll és - kivételesen - tárgy szerint rendszerezett, mely ıııcgköııııylti a joganyagban való eligazodást. A Lomlıarda vulgata első könyvét elsődlegesen büntetőjogi szabályok
tes/ik ki, a második könyvében magánjogi és eljárásjogi rendelkezések talállnıtókll, a harmadik könyv pedig általánosságban foglalja össze a közösségi ttgyck intézésének szabályait'. E harmadik könyvben is találunk azonban ıııtıgáııjoglıoz kapcsolódó szabályokat, például a XVIII. címet (,, Ubı' mcrcamm
lmhvmlum sı`t"), a XXII. címet (.,Ut mensure equales ant“), és a XXVIII. rlınct (,,I)c co qui honum denarium refutaverı't“)”, de SIEMS megállapltása
'F A |ıııviai jogi iskoláról lásd ll. J. Bl*.(IK|-IR, Art.: Pavia in IIRG 3, Sp. l568-I57l. " I./\Ntit~1 307. o. Karolus de Tocco (I)él-Itáliában) nagyhatású glosszáiról ld. bővcbbctı: lxˇ. N|=.tıM|~IY|-itt: Notizcn zur l..ittcraturgescichtc des longobardischcn Rcclıts, 7.SSt. (ierm. .'.Il. (l899) 249-257. o. ll h`|l-'MS l29. o.
'l l.onılım`ıla vtılgam, szerk. Ilt.tt|ltvt|-1628. és kk. o. "' l.omlım`ılu vulgum, szerk. ll|.tltlMI-1 623. és kk. o. 634. és kk. o. H l.onılım`ılıt vtılgum lll. IH. 22. 28. szerk. lIt.tıIIMl-1636. és k. o.
ll)
_____
__-, Balzltilt lldt`l_(ó___
___
ezekkel kapcsolatban az, hogy e szabályok a kapitulárékból származnak, tehát nem longobárd, hanem frank eredetűekla.
Vizsgálódásaink szempontjából a második könyv lenne tehát érdekes, de ebbetı az adásvétel kapcsán felmerülő problémákra vonatkozó előírások nem
egyetlen cím alatt vannak egyesítve, hanem a könyv legkülönbözőbb pontjain merülnek fel.
Az adásvétellel kapcsolatos jogi anyag rendszerezéséhez fűződő érdek már korán megmutatkozott a longobárdoknállg. Eberhardt von Friaul őrgróf
felkérésére 829 és 832 között Lupus von Ferriéres elkészítette a Concordia de sı`ngulı's causist, amelyben a longobárd királyok törvényeit téma szerint csoportosították, ezzel a jogszabályok közötti könnyebb eligazodást segítették clő2“. E rendszer alapján a Concordía XXV. Cap. „Rothari et Liutprandi de ı'mptı`Om`hus et vendz`tt`0m`bus ” cím alatt találhatók meg az Edlctum Rothari 227.,
229-235. számú szabályaihoz kapcsolódó Liutprand-féle törvények adásvételre vonatkozó elöirásaizl. A longobárd törvények áttekintése azt mutatja, hogy bár szorosan az
adásvétel lebonyolításának szabályozására nem született külön törvény, mégis ıııás, az adásvétel ügyletéhez kapcsolódó fontos magánjogi intézményekre, mint a
kezesség,
zálog, kötbér és wadiatio, különös
figyelmet fordítottakn.
IlAtit-ZMANN l`eltételezése szerint, még ha a longobárd wadiatioval a dolog nıegragadási jogának megalapítása mellett közvetlenül egy kötelmi viszonyt is létre lehetett hozni, akkor sem lehetséges, hogy pusztán a wadiatio alkalmazásával - bár ez igen rugalmas eszköz volt - minden látszólagos hiányosságot, így az adásvételi ügyletet magát pótolni lehetett volna. Ugyanő a longobárd jogi szövegek vizsgálata kapcsán egyértelműen ,,ııyereségorientáltnak” tekintette az árucsere és ennek körében az emptio-
venditio kérdésének kezelését, és ez alapján arra a következtetésre jutott, hogy a “I SıEMs 129.0. 19 SIEMS 130.0. 20 Concordia de singulis causis, 235. és kk. o.; Eberhard von Friaulról lásd E.
IILAWITSCHKA: Franken, Alemannen, Bayem und Burgunden in Oberitalien (774-962), lfreiburg 1960, 169-172. O. és H. SCI-IMIDINGER, Art: Eberhard (3), in: Lexikon des
Mittelaltcrs 3, Sp. l5l3. zl Concordia de síngulis causts, 264. és kk. o. 33 Edictum Rothari 366.: 'Si aliqua Inter credttorem et debíturem atque deiussurem surrexerit tntentio, et dixerit credttor: 'quia in tale praetexto wadia suscept", et fideiussor negaverit, non est causa deíussori sacramentum prevere; m`st` debitur .s`t`ngolus .satt.s_`/aciat aut ad euangelta, aut ad arma: „ quía in tale capitulo nec wadia dedl ner:g/idet`u.s`.s`Ore pOsui", Liutprand IS, ló, 36-42, l08,l09, 128. szerk. B|.tIttMt-Z 85., l I3. és k., ISI. és k. o., l6l. o.
/I l.ı'ges l.tmgOlutt'dm'ttm mái.wıítı°lrı- vııtmtluı.-ó .s`zttlıril_vm`
l l
longohárdoknál ismert és alkalmazott volt az tttlásvétel. mint szerződési tipus,
ııııııak ellctıére, hogy az adásvétel nem nyer náluk önálló törvényi szabályozást". Bár az adásvételre közvetlenül irányadó szabályok hiányoznak, mégis feltétclezlıető, hogy az adásvétel létrehozatala szempontjából a vételár kilizctésének volt döntő jelentősége. Az Edictum Rothari szerint ugyanis, egy olyan jogvitában, melynek tárgya az volt, hogy egy öt éve átadott ingatlant „csak” bérelt, vagy meg is vásárolt a ,,vevő”, a „vevő” az alábbiak szerint perelhetctt: „quod cum praetium suum rem ipsam conparassı`t”24. A Rothari-féle rendelkezések szerint tehát a vevő megtarthatta az ingatlant. Ratchis király 746-ban annyit változtatott ezen esettel kapcsolatban. hogy egy „cartola vendz`tz`om's” és a megvett dolog átadása mellett megkövctclte ıı vevőtől az alábbi eskü letétételét is: ,,quodpretz'um conpletum haberent“2". Az ıs kidertll tehát, hogy az adásvételi ügylet megtámadhatatlansága tekintetében ıı vételár megfizetésének van meghatározó szerepe. Ratchis törvényének BlšY|*.Rt .I-1 által elkészített magyarázó jellegű fordításazó segít felismemi az adásvétel lefolyására vonatkozó részleteket: az azonnali zetéssel és az ügylet okiı`atolásı'ıval járó készpénzes lebonyolítása helyett lehetséges volt a vételárat nwultu átadásával és kezesállítással megígémi, így vállalva kötelezettséget a vételár későbbi megfizetésére. Az ügylet ezen forrnája nem újdonság Ratchisnál, ő ezt már részben fennálló gyakorlatként kezelte, tekintettel ezen ügyleti forma lelolyásának problémamentességére, meglehetős könnyedségére, amely ınegıılapozta alkalmazásának elterjedését.
"' Il. R. IIAGEMANN: Fides facta und wadiatio. Vom Wesen des altdeutscheıı I-orıııalvcrtragcs, in: ZRG GA 83, 1966, 25. és k. O. 33'* l'.`ıtt'<`tıım Rothari 227.: „De emptionibus et venditionibus. Sz' quis conparaverit terram. itt I-st solum ad aedt candum, aut casam mancipiata et quinque annos inter praesentes ja-rmııus possedertt, posteaque ipse vinditor, aut heredes eius pulsaverit, dícendo quad jımı-stvttˇ.s`et, nam non vt`ndedı`sset.` ostendat libellus scriptus ubi rogatus jiu`.s`set pm:-.~.`truult`. Et st' libellus non habuertt, nihil aliud faciat emptor, m`sı` praeheat .t-mwınterıturn seczmdum qualitatem pecuntae, quod cum praetium suum rem ipsum ı`on;un`u.s`sı`t, ner: alteri debeat per legem dı`mı`tterı'. Tune ltceat eum firmiter posstderı' ı/.tttml .rt`ht' mnparavít. 'ˇ szerk. Bl.tlltMl-1 56. o. Rutlns leges 8 (IV) a. szerk. Bl.tltlM|~1 l89. és k. o. "ˇ l". III-ZYI-1t«tl.t-2: Dic (iesetzc der l.aııgoIıınıleıı, Weiınıır I947, 349. o. Igy fordította a
It-gtıtólılı idézett kitételt Ratchis törveııvelıöl: „Ű (ıı vevő) ııztáıı vvadiaval (*`(icwcttc) kötelezi csak magát (a lizctésre). mivel sııılnıılon |a~ıeIlıetık (ııı`rıı) ıı kczescil."
I2
_)
j_W____Í g
_,
Babjált lldtˇltó
g
3. A kellékszavatosság törvényi rendezése Az adásvételi ügylet komplex szabályozásának hiánya ellenére találunk néhány olyan
részletszabályt,
amelyek
az
adásvétellel
kapcsolatban
esetlegesen
felmerülő problémákat hivatottak megoldani. Arra az esetre például, ha egy olyan rabszolgát ad el valaki, amely később leprás vagy dühöngő lesz, Rothari csak annyit ír elő, hogy az eladónak meg kell esküdnie arra, hogy ő erről az ügyletkötéskor semmit sem tudott, mindezt azért, hogy megmeneküljön minden bonyodalomtóln. Bár az Edictum Rothari igen szűkszavúan „intézi el” a kellékszavatosság körében előforduló konfliktusok kezelését, a longobárdok a mindennapok során minden bizonnyal meg tudtak birkózni a kellékszavatossági kérdésekkel. Ezt mutatja annak a lehetősége, hogy az - akkoriban igen nagy erkölcsi jelentőséggel bíró - esküt vonták be a problémakezelés folyamatába. 4. Idegen dolgok eladásának szankciói a) Rotharínál
A kcllékszavatosságról elenyészően kevés, az idegen dolgok eladásáról ellenben ıııeglclıctőscn sok szó esik a longobárd jogforrásokban. Idegen dolog tudatos eladása esetére Rothari úgy rendelkezikzs, hogy a dolog visszaadásán túl annak
ııyolcszoros értékét is meg kell téríteni, mely büntetés már a lopásnál is elöI`oı`tltıIt2°. Ha mindez nem tudatosan történt, és úgy bánt az eladó a dologgal, ıııiııtha az a sajátja lenne, és mint ilyet, eladta azt, meg kell arra esküdnie, hogy ezt nem akarattal tette, és ekkor „csak” a dolgot kellett visszaadnia, a büntetést nem kell megfızetnie3°. Ezzel azonban csak a jogosított és az eladó közötti 2"' tı`a'ı'ctum Rothari 230.: „De mancı'pı'O lebroso. Sz' quis conparaverit mancipium, et postea lebrosus aut demoniosus apparuerit, tunc vinditor st' pulsatus ıerit, preveat sacramentum singulus, quad in conscientia ipsius de ipsa in rmitate non fuissit, quando eum vindedit, et amplius non calomnietur. " in: Edictum Rothari szerk. BLUHME 57. o. 73 Edtctum Rothari 229.: „Qui rem alienam asto vindederit. Si quis rem alienam, td est servum aut ancillam, seu alias res sctens rem alienam esse, non suam, ubicumque transvindederit, et inventum aut provatum ıerit, in actugild eam restituat. Et si per ignorantıˇam vindederit, tunc praeveat sacramentum, quod credens suum vı`ndedt`.ssit,` reddat caput cum notrimen suo, qualíter crescit. 'ˇ in: Edíctum Rothari szerk. BLUHME 57. o.
2” Ez1z`z.~z„„z Rbztzan 329., 341 ., 351. ibz Edzbzam Rbzhzzn szerk. ELUHME 75, 77. ea K. b,
továbbá 80. és k. o. 1" l:Ídt`(.`tum Rothari' 229. szerk. Bt.tJttMt;' 57. O.
/I Leges' Lurtgrılutrdmttttı miıl.\`ı'ıltı'lrı- t-„mttluıró .\`.`.'uluil_vm`
l I
jogviszony nyer rendezést. Hogy hogyan alakul a (_jólıiszemű) vevő és az eladó közötti kapcsolat, különösen, ami a visszaadási kötelezettséget illeti, ha a kéıtléscs dolog már időközben a vevőhöz került, az Rothari egy további reııdelkezéséből derül ki. Ha valaki vásárol ugyanis egy rabszolganőt, majd valaki más azt gondolja erről a rabszolganőről, hogy az a sajátja, akkor ıniııdkettőnek az eladóhoz, az auctorhoz kell mennie. Ha az eladó ekkor nem tııdja igazolni a rabszolganőre vonatkozó ,,erősebb” jogosultságát, akkor esküt kell tennie arra, hogy az adásvételből neki anyagi előnye származott". Ezután a tııhszolganőt ki kell adnia a tulajdonosának, a vételár pedig visszajár a vevőnek. Az időközben született gyermek is a rabszolganő tulajdonososát illeti meg. Az adásvételi ügylet ilyetén módon való kezeléséből arra következtethetünk, hogy a vevő rá volt szorulva jogelődjére, annak kellett igazolni a vevő jogosítottságát az allltolagos tulajdonossal szemben. Ha ez nem sikerült, a vevő elvesztette a vı'ısı“ıı`olt dolgot, de visszakapta annak vételárát. A vevő kockázata tehát ez I-setheıı korlátozott, amely csekély kockázat kedvezően hatott az árucscı`eloıgnloını`a. A jogosulatlanul kereskedő eladó „tisztító esküje”, amellyel wıılıatlıılt a lopás vádja alól, megszakította azt a láncszerű ,,nyomkövető"
el|ı'ıı`ı'ıst. amelyet a tulajdonos dolga visszaszerzése érdekében folytatott. A vevő ı-I kedvezőbb helyzetbe került: nem őt terhelte a lopás esetén járó büntetés I-lilizetésénck kötelezettsége, „csak” annyi történt vele, hogy elvesztette dolgot, de visszakapta az érte kifizetett vételárat. A lovak vásárlásakor alkalmazandó Rothari-féle szabályokból még ııyilváııvalóbbá
válik
a longobárdok adásvételi
ügylethez való
,,pozitIv
lıo/zt'ıtıllása”. Abban az esetben ugyanis, ha egy ló vevője - akitől a ló állítólagos tıılajdotıosa az állat visszaadását követeli, - nem tudta megnevezni azt a s/eınélyt akitől ő a lovat vásárolta, Iótolvajnak tekintették. Ennek veszélyét
ıııonhan a vevő elkerülhette, ha megesküdött arra, hogy a lovat nem lopta, ıovıllıhá esküvel kötelezte magát arra is, hogy a ló eladójának, mint biztosító t~ııılıeı`eııek személyét, akit fel kellett volna kutatnia, a későbbiekben sem titkolja el. nem rcjtegetin. A ló állítólagos tulajdonosa ezután magához veheti a lovat, dc " .\`|ı~iMs szerint ez vindicatioval történt. SIEMS 132. o. "' l'.`tlt`ı`tttm Rothari 232.: „De caballo conparato. Si quis caballum emerit et auctorem tgnomvurit. et venerit certus homo, qui ipsum caballum suum dicat, tunc ille qui emit, si itt fltrituus auctorem non habuerit, nec scit de quo cOnparassit.` praebeat sacramentum ı-nıptor. quia nec fur sit, nec collega furoni. nisi simpliciter cum praetium suum ı`oıqutras.s`t`t,` et insuper addat in ipsum sm`ramentum.` si quoquo tempore auctorem tnvı'nı-rit, non negare. Tune post prmatittını .s`tu`ratnentum reddat caballum, et sit sihi
«'ontı*muus. llle autem, qui se proprto ılotntno ıllrit es.w. sub tali titulo eum tollal. út si mgrtttum 1/iıerit. quad main orrlim' vtmltı`u.r.\`tt. et ulter ı`ertus auctor venerit. qui suum /tı`ı'rt`t, ipsı' rulutlltts .tibi nmms vi t`ı'ılılıitut` ˇ' weık III l|llMl-'. 58. o.
'ft
__.___-._-Ba'2EHflft3`&fã__....
kileııcszercsetı kell aııııak értékét ınegtéritenie, ha valaki később auctorként be tudja bizonyítani a lóra vonatkozó erősebb jogosítottságát, mellyel egyben
tisztázza a vevőt a lopás vádja alól. Az eljárás menetéből világossá válik, a vevő a dologhoz fűződő jogosítottságát az eladótól, mint auctortól származtatja, az erősebb jogositottság kérdését tehát nem a vevő és az állítólagos tulajdonos, hanem az auctor és az állítólagos tulajdonos között kell eldönteni. Ha a vevő
nem tudja felmutatni és bevonni az eljárásba az auctorát, mindenképp alulmarad a bizonyítási eljárásban. Az ebben a helyzetben tehetetlen vevő csak akkor kapja
meg az állítólagos tulajdonost sújtó lopási büntetőpénzt (kilencszeres érték), ha később felbukkan az auctor, és a tulajdonos marad alul a jogosultságok bizonyítására irányuló eljárásban. Annak a vevőnek, aki auctorát nem tudja
előkeríteni, de esküt tesz arra, hogy ő nem lopta, hanem megvásárolta a dolgot, a longobárd szabályozás védelmet biztosít az ellen, hogy tolvajként kezeljék. A vevő kockázata tehát aıra korlátozódott, hogy ismeretlen ,,kereskedőtől” való vásárlás esetén megmenekülhetett ugyan a lopási büntetés megfizetése alól, viszont elvesztette azt a dolgot, melyet megvásárolt. li) Liutprandnál
Az tfttit-tum Rothari azon már említett szabályai után, amelyek „kereskedelemhaı`átnak“ tekinthetőek, kissé meglepőnek tűnhet Liutprand piaci készvétellel kapcsolatos rendelkezésen. Aki piacon vesz lovat, azt két vagy három ember szenıe láttára kell tennie. Ha később valaki követeli a lovat a vevőtől, szükség esetén a tanúk segítségével megelőzhette a tolvajlás gyanújakor felmerülő, esküvel történő bizonyítást. Ha a vevőnek azonban nincsenek tanúi, és csak arra lıivatkozik, hogy egy franktól vagy egy ismeretlentől vette a lovat, akkor a vevőt tcrlıcli a lopási büntetőpénz megfizetésének terhe. (`) /l szabályok összevetése
Rothari és Liutprand szabályainak különössége akkor mutatkozik meg igazán, ha ezeket összehasonlítjuk egymással. H Liutprand 79.: „De eo homine, qui cavallo in mercato conparare voluerit, ut ante duos aut tres homines eum emere deveat, nam non segrete, et si aliquis postea ipsum
cavallum cognoverit, habeat testimonia, in cuius presentia conparavit et ei postea trti calomnia non fiat. Et si ad ipsos testes non credederit, qui furtum querit, rment tpsi testes per sagramentum, excepto si tales homenis fuerent, quibus rex aut iudex sine sagramento credere possit. Et si homenis non habuerit, in quorum presentia conparavit,
nisi simpliciter dixerit: 'quod conparavi de Franco aut nescio de qualem hominem mnponat ipsmn cavallum profurtum. szerk. BLUHMF. I39. o.
/l l.ege.s` Langolmrıiorum ıtıiıi.\'vıitı'lt`ı° ı'ıın„ıtlto;'ó .rıfolnilyui
l5
Liutprandnál felmerülhet a lopás gyaııúja. de annak lehetősége kap klllőııös hangsúlyt, hogy a vevő ezt elhárltsa. Az eladó, mint a vevőért
kczcskcdő személy vagy a dolog kiadását követelő személy dologhoz l`űződő erősebb _jogositottságának kérdése Liutprandnál nem merül fel. Sokkal inkább a kérdéses ló lopás miatt történő elvesztése kerül a középpontba, és egyedül az vizsgálandó meg, hogy a vevő milyen feltételek megléte esetén tud szabadulni a
lopás gyanúja alól. Jellemző módon azt sem részletezi, mi legyen a ló sorsa. Magától értetődően abból indul ki, hogy az, mint lopott dolog, visszajár a tıılajdonosának. Liutprandnál egyedül a meglopott személy és a vevő közötti jogviszony kerül a szabályozás látóterébe, meghatározó szerepet kap a pıgkövetkezmény, a lopással való meggyanúsítás. Ez a megoldási mód nem új
keletű. a száli és ripuári frankok törvényeiben, az ún. Anefang-eljárások kapcsán találkoztunk ezzel34. Rothari szabályainál ezzel ellentétes megoldást találunk. Rothari célja
az. hogy a vevő, az eladó (auctor) és az állítólagos tulajdonos közötti minden jogviszonyt tisztázzon. Azon lehetőség segítségével, hogy a vevő esküsegéd ııelktll szabadulhat a lopás gyanújától, a megoldandó probléma arra
„ıt-dtıkálódik”, hogy megállapítsák: az auctor és a harmadik személy közül kinek van erősebb jogosítottsága a dologra nézve. Esetleg az is megállapítást n_veı`lıet, hogy a vételár visszajár a vevőnek, de ellentétben Liutpranddal, számos nt-ves szerző szerint Rothari szabálya inkább a későklasszikus kori római I-vikciós lelelősséghez áll közelas. Arról is szó lehet azonban, hogy Liutprand aıahályait nem önálló rendelkezéseknek, hanem mint Rothari törvényeihez írt koı`ı`ektúrának kell tekintenünk, sőt azt a vulgáıjogi szemléletnek a koıaközépkori germán jogi szemléletmód felé irányuló célzatos elfordulásaként kell értékclnünk. Minden valószínűség szerint a longobárd területeken a bűnözés aggasztó méreteket öltött, ezzel magyarázható Liutprand azon igyekezete, hogy az adásvétel körében a lopás problémájával is részletesen foglalkozzonf.
'I Stıäıvts 70. és kk. o. " I-I. l.|-LVY: Weströmisches Vulgarrecht. Das Obligationenrecht, Weimar 1956, 2l l. és k. o., M. I(As|~1R: Römisches Privatrecht 2, München 1975, 390. és kk. o. "' Hutprand 80.: „De ıronibus, ut unusquisque iudex in civitatem suam faciat carcirem mh tt-rrq,`et cum inventus ıerit, ipsum _/iırtum conponat, et conpraehindat eum et mittut tu tpso carcire ad annos duo vel tres. et postes dirnittat eum sanum. Et si talis personu /uvrit. nt non habeat, unde ip.s`um_/itrtum rotnıoııert.-_ delıeat eum dare in manus illius. cm' qısıutı _/itrtum _/ecit, et ipse de vo j/item! qnml voluıfrit. l'.`t si postea iterum ipse in _/iırto
tz-ntus _/iıerit. decalvit eum. et cvılnt per itta-tpltnmn. .arat devit./uronem, et ponat et .stgttttttı in_/ronte et_/lu`t`ttc. l'.`t st' ner .rtr ı-rın-ııılmı* t-olm'rit, et post ipsas distrir:tiones in /nrtmn tvntus _/iu'rit. vimiat eum /mti jımı-tinta. rt lmltmt siln` index pruetimn ipsitts,`
|tı
llıtii/(iii Íir_{tlk_(_Š __ _ı_____
___
Liutpraıııl király ıııı*p_|ıııı`ııııtfso|liı pélılátıl biráinak, hogy az elfogott tolvajokat
löldalatti hmtoııoklıcıı ,,|ıt°Iyt~z.z.ék el". a visszaeső tolvajokra pedig bélyeget égettetett". Iinııek ltııliıtiıhıııı érthető, hogy a lopott dolgok „továbbpasszolása” tön/ényi szabályozást igeııyclt. Liutprand ezért követelte meg, hogy lovak piacon történő vásárlása tanúk előtt kell megtörténjen. Ez esetben volt az biztos,
hogy a vevő nem gyanúsitható meg a lopás vádjával, míg ha a vevő valaki ismeretlentől szerezte a lovat, számolnia kellett a gyanúsítás veszélyével. A Liutprand-féle törvény elsősorban tehát piaci rendtartási előírásokat tartalmaz a
készvétel esetére, mely rendelkezések írásba foglalásakor nem is voltak tisztában azzal, hogy egyúttal az Edictum Rotharival való „kollíziót” teremtik meg. Ennek gondolata már a Liber Papiensis Expositiójában felmerült33, és bár feltételezik, hogy Liutprand törvénye hatályon kívül helyezte Rothari szabályait, de tekintettel Rothari törvényei közül ezen szabályok alkalmazásának bevett gyakorlatára az alábbi kitételt találjuk a korábbi törvény alkalmazására vonatkozóan: ,, Sed quia lex iila magis in usu habetur, lege ista est vaientior. "
5. Rabszolgákkal kötött ügyletek és a kötbér szabályozása Az adásvételhez és általában az árucseréhez kapcsolódóan a longobárd jog azt is rögzíti, mi vonatkozik az olyan ügyletekre, amelyeket idegen rabszolgákkal kötnek39. A rabszolgák által kötött adásvételi szerződésekhez alapvetően a dominus hozzájárulása szükségeltetett. Ha ez hiányzott, a vevő elvesztette a vételárat, a vétel tárgyát pedig vissza kellett adnia a rabszolga tulajdonosának. Érdemes utalni Liutprand azon törvényére, amely a kötbérrel kapcsolatos4°. Ferınállt ugyanis annak a lehetősége, hogy egy convenientiat, egy verumtamen ut provata causa sit, et non eum sine vera provatione deveat vindere. " szerk. BLUHME 139. és k. o.
37 SIEMS 134. O. 38 Expositio zu Liutprand 78 (79). szerk. BORETIUS: Liber Papiensis 442. o. 39 Edictum Rothari 233.: „Si quis de servo conparaverit. Servus cuiscumque non liceat sine permissum domini sui neque terram neque mancıpia neque qualemcumque rem
vindere, aut Iiberum dimittere. Si qui de servo conparaverit, et pretium perdat, et quad de servo emit, proprio domino restituat“. szerk BLUHME 58. old., vö. Edictum Rothari 234. (servus massarius) és Liutprand 87., 143. és k. o. 40 Liutprand I 07.: ,,Si plures homenis cartolam corivenentiae inter se fecerent, et poena
posuerint, et postea unus duos aut tres vel ampiius se de ipsa convenientiam subtrare voluerem' aut poeria rupperent, unusquisque per caput corrponat ipsa poena, quam posuemmt, in integrum. Quia Omnes unianimiter consenserunt, et nullus eos imperavit
talis causam facere, ideo per caput conponar, qui ruperunt tpsa poena, sicut per caput voionrariae consenserunr. “szerk BLUHME 15 l. o.
A I.ege.s` Lungolmrdurnm :ıdıi.\`vı*tı'Irı' wımit/mzıí sza/uil_vuı`
l7
lölıh személy közötti megállapodással egyfajta pmwul, azaz kötbért kössenek ki.
lıogy ıııiııdenki, aki megsérti a megállapodást, köteles legyen büntetést fizetni. lñzeıı szabály sokrétű alkalmazhatósága talán oda vezetett, hogy kezdetleges
„kt-ı`eskedelmi társaságok” működését is feltételezhetjük, amely azzal a ltövclkezménnyel járhatott, hogy a longobárd jog fejlődését tekintve jóval ıııegelözte a többi koraközépkori népjogot. E kérdés megítélésekor valójában ıııoıılııııı azt kell mérlegelnünk, hogy e szabályok közül melyeket alkalmazták tüııylegesen a gyakorlatban. Hogy tényleg számolhatunk-e azzal, hogy működtek _,ıı'ıı`s:ıságok”, különösen kereskedelmi társaságok, az főként attól igg, mennyire vtılliık adottak az ehhez szükséges gazdasági, szellemi és nem utolsó sorban »mm jogtechníkai feltételek, amelyek módot kínáltak a felek megállapodásaiıııık ııırnılıııi és formai rögzítésére. Minden valószínűség szerint kivitelezhető volt 1-/t-ıı megállapodások törvényes megalapítása, melyre a Liber Papiensis néliúııy pt-ısl`orııııılája utal. Az egyik perforrnula például azt az esetet rögzítette, amikor ıı lt-It-I-A egy közös utazás megszervezésekor 100 soiidus mértékű kötbért kötöttek ki-ll
A „társaságokra” vonatkozó szabályok azonban ennél tovább nem It-ılöıltek a longobárdoknál, ugyanis a Liber Papiensis Liutprand-tőle ıoıeveııyeklıez irt Expositioja semmilyen jelét nem mutatja a „társasági jogi -ı/ıılıı'ılyo7.í'lS" fejlÖdčSéI'lcl(42.
tı. Összegzés
Ü-.s/.ességében tekintve tehát a koraközépkori népjogok közül a longobárd jog lv||öı|t'~se a igen figyelemre méltó, mely elsősorban a mindennapok diktálta ftııılııílyozási igényük intenzitásából fakadt. A vizigót szokásokkal összevetve például meglehetősen eltérő képet ııııılııtııak azok a longobárd törekvések, amelyek írott joguk alakítását célozták. A vizigót királyok ugyanis folyamatosan a Liber iudiciorum szerkesztesén ıııııııkálkodtak azzal, hogy a felmerült változásokat és az eıTe reagáló kiegészítő ıcllegű törvényeket mindig rendszerezve dolgozták be a Liber iudiciorum
.-tzövegebe. Mivel az előírások alapján csak a „legfrissebb” állapotnak megfelelö
ll l.ihı'ı` Pupiensis zu Liutprand l()(ı (ll)7). ,.l'ı'tr`v, te uppellat artinus, quod tu _/i:r.'ı`.s`ti` tm-turn mnvenientiae cum illo in.\`ı'mu! de ı'!ı'ı*utimn' um`us ızıstri, aut ire in taiem Invurn n-ı`unı. vv/ de (din re. et rni.s`i.\`tı` pt-mm: .wlıdmımı HM), el te .s`uhtruxi.s`ti ve! penmn
z-:im-ri. " szerk. Iloııı-:`ı`ıııs 45 I. iı. li lilıı'r` l'upı`ı'n.\`i.\`, l'.`.\';m.\`itt`fı zu l.ıııl;u.iml lllfi l III!) -i/ı'ıl\ llıiltl-`.I`IlIS 45 l. U.
is
ıgáıyziız ıızızıtá
__
_
_
löı`vt"ııysz.ı'lvep.rt lt-lıı-lvl! alka|ıııazni`“, mindig csak az éppen akkor irányadó és
letisztázoıl l.ıhi-r l.ı-ifımı allt ıı jogalkalmazók rendelkezésére44. A longobárdok ezzel elleııtéllıeıı az iılőıı-.ııtli sorrendet tekintették rendező elvnek törvényeik l`eljegyzésekoı`. és lıı'ıı` ez ıcııılszertelennek látszik, mégis a longobárd királyok törvényei gyakorolták ıı legnagyobb hatást a többi népjog és az itáliai területek fejlődésére. lšz viszoııylag lıosszú időszakot tett ki, a VII. századtól kezdve az észak-itáliai középkori jogtudomány kialakulásáig. Mindezek ellenére meglepően kell tapasztalnunk, hogy relatíve kevés
azon szabályok száma, amelyek kifejezetten az árucserével kapcsolatosak, és ezeket vizsgálva nem igazán látunk bennük különösebb fejlődést. Azt, hogy szinte teljesen hiányoznak az adásvételre vonatkozó normák, azzal magyarázható, hogy nem volt meg az adásvétellel kapcsolatos általános ismereteken felüli szabályozásra vonatkozó igény, illetve ezeket nem foglalták írásba. A ,,motiváció hiánya” azzal is össze igghet, hogy még a jogtárgyak szerint rendszerezett Lombarda sem tárgyalja önálló cím alatt az adásvételt. Az is feltűnő, hogy minden Liutprand-féle törvény, amely több fél közötti megállapodás tekintetében tartalmaz rendelkezéseket, megengedi a kötbér
kikötését, és bár a közös megállapodásokból eredő kötelezettségek teljesítését perforınulák segítségével igyekeztek kikényszeríteni, az Expositioban semmilyen részletesebb utalást nem találunk erre. Mindazonáltal számos más bizonyíték van arra, hogy a longobárd területeken - különösen Észak-Itáliában ~ egyre intenzívebbé vált a kereskedelem, ezek közül Líutprandnak Commacchioval és a Karolingok Velencével megkötött kereskedelmi szerződéseit kell kiemelni45. A kereskedelmi szerződések alkalmazása során felmerülő jogi problémák iránt nem mutattak különösebb érdeklődést, ennek nyomát nem lehet a fennmaradt jogi szövegekben fellelni. Az idegen dolgok eladásának Rotharinál viszonylag ,,forgalom-barát” módon való kezelése, - mely szerint a dolog megszerzőjére ezen ügylet csak csekély, de mindenképpen kalkulálható kockázattal járt - összességében tekintve 43 Lex Visigothorum II,l,l I.: „Ut nulla causa a iudicibus audiatur, que in legibus non continetur. Nullus iudex causam audire presumat, que in legibus non continetur; sed comes civitatis vel iudex aut per se aut per exsecutorem suum conspectui princzpis utrasque patres presentare procuret, quo facilius et res finem accipiat et potestatis regie discretione tractetur, qualiter exortum negotium legibus inseratur. ” K. ZEUMER: Leges
Visigothorum Antiquiores, Hannover 1894, 58. és k. o.
44 SıEıvis 127. O.
45 A longobárdok és comázzhio Rõzõui megállapodás á Põ Kikõtõiben zátándõ hájõzási
vámok mértékére vonatkoztak. Vö. Zur Wirtsehaftsgeschichte Italiens im frühen Mittelalter, szerk. HARTMANN, Gotha 1904, 123. és kk. o., Pacta et praecepta Venerica, MGH Capit. 2., l29. és kk. o.
/l l.ı'gı'.s` Lungulnırrlormn mlıi.s`vıltı'lı`ı' ı'omınlm;'ıí .\`:ulnilym`
ll)
nem n |`e|lendülő árucsere kihívására adott tudatos válasz, hanem inkább n posztklasszikus kori római jogi evikciós felelősség elveinek koraközépkori tııválılıéléseként értékelendő.
lla megvizsgáljuk a longobárd jogi feljegyzések használhatóságát, tehát iınnak lehetőségét, hogy a jogi problémák megoldásáról szóló szövegek alapján a kor jogi t`ejlettségi szintjéről tájékozódjunk, azt tapasztaljuk, hogy a törvények viszonylagos gazdagsága ellenére a szabályok használhatósága meglehetősen koı`látozott. Az Edictum Rothari rendszerezettségének hiánya és a későbbi
törvények oly módon történt ,,rendszerezése”, hogy időrendi sorrendben egymás ııtáıı illesztették őket, megnehezíti az egyes jogtárgyakra vonatkozó ırııdelkezésekhez való hozzáférést.
l.ııııııııınenl`assung lllı- Noı`ınen über den Kauf in den Leges Langobardorum I-nı ılas langobardische Recht läBt sich eine entspreehende sachlich geordnete Abfolge. .lt-ı Itt-gelııııgsanliegen kaum erwarten. Dies liegt schon daran, dal3 die Bemühungen um .lıv I-`oı`t|ıildung des geschriebenen Rechts bei den Langobarden andere Wege gingen als lwı den Westgoten. Die Langobarden haben nach dem Edictum Rothari von 643 ihr th-t-lıt dnrelı Ergänzungen weíterentwickelt. Wic schon von Rothari vorgesehen, haben ılız- .-iptltere Könige wie Grimoald und vor allem Liutprand ergänzende Regelungen jzytıotíteıı uııd sie dem Edikt Rotharis angehängt. So enthielt die langobardisclıe Itt-tlıtsiınfzeichnung eine Anordnung nach der zeitlichen Abfolge. Der Kauf selbst .~ıtz'tlııft keine Regelungen, er gílt als bekannt. Wenn darüber auch nichts direkt gesagt mııl. so lltllt sich doeh annehmen, dal3 die Zahlung des Kaufpreises für den Abschlull tıınl llestand des Kaufes von ausschlaggebender Bedeutung war. Eingehend befassen wızlı die langobardischen Rechtstexte mit dem Verkauf `emder Saclıen. Für die ixiıw-ııtliclıeıı Verkauf einer fremder Sache bestimmt Rothari die Rüekgabep iclıt nehst itt-ııı ııelıttiıchten Wert, eine vom Díebstahl her bekannte Bu e. Wurde die Saclıe ııııwıeõseııtlieh, als handele es sich um die eigene, verkauft und wird die beschworen, so ıuı ııııı` diese sache herauszugeben. Zum Kauf und allgemein zum Gütcraustausch llullert »nt lı das Iangobardísche Recht noch, werm es um Geschäfte mit fremden Sklaven gelıt. tiıııııdstltzlielı ist die Zustimmung des dominus bei Veräuöerungen durch den Sklaven z-ı toıdeı`lie|ı. l*`ehlt sie, so verliert der Käufer den Preis und hat die Kaufsache dem l Ierrıı riııtlrkziıgeben. lıısgesamt hebt sich das langolınıdisehe Recht von den atıdereıı lıttlııııittelıılterliehen Leges am dciıtcsteıı duı`elı scine Wirkungsgesclıiclıte ab. Keiıı ııııılvıvs Recht ist über einen so lııııgeıı /.eitıiıtıııı tıııd mit solchet lnteıısilllt und Vı'ıtn'l`tıııg eııtwickelt worden. Von l .lıılıı`Iıtıııdeı`t bis zur beginnenden Vi-ıvvissseııselıaIllielıung des Rt-t`lıı~i vi.-ttıı-tltt -zıtlı ılır /.t-it Ielıensvoller llesclılllligung
___ __ __ __Babjákll_dilró
_
___ __
_
_
mit den langobardischen Gesetzen. Bei alledem erstaunt es, daB nur relatív wenige Regelungen zum (jüteraustausch vorliegen und diese auch keine sonderliche Entwicklung erfahren. Wenn es an einer Norm über den Kauf selbst fehlt, so lälõt sich das noch damit erklären, dal3 das allgemein Bekannte nicht extra aufgeschrieben werden sollte.
.\'ı'('lin .lnı'ttll('u U! l'Ulitt'ı'u, ll/li.\'Ilmlı'. 'liımH.\` .\'.\'l/l (..lUU_l), pp. .ll -ll
A szABADsÁGvEszTÉs BÜr\ı"ı`E'ı`t:sı«`: RÓMÁBAN BAJÁNHÁZY ISTVÁN* I. llevezetés
A ıoınai jogászok között a mai napig vitatott az a kérdés, hogy vajon a Római |op_ isıııerte-e a szabadságvesztés-büntetést, mint önálló büntetőjogi szankciót. Nem vitás ugyan az, hogy Rómában már a korai időktől kezdve volt börtön, lıı-tıeıı ezt nemcsak irodalmi források, hanem régészeti kutatások is ıılı'ıtı'ııııaszt_ják. Róma központjában a Capitolium tövében a mai napig látható és lz'ııop_ııtlıató a Mamertinus, Róma egykori „központi” börtöne.' Ugyanakkor t-ont-k kicsiny mérte is megalapozza azt a máshonnan is származó kételyt, hogy I-p,v nagyvárosban, később egy világbirodalom központjában egy ekkora börtöıı ıı itvnkorlatban alig volt használható arra, hogy ott az elítéltek jelentős számban t'--I lıosszabb ideig tartózkodjanak őrizetben, ami megkérdőjelezi n 'ııitlıtttlHi'lgVcSZtČS mint fÓl)ÜI`lt6tČS létét.
A két álláspont tehát abban különbözik, hogy az egyik szerint a rómaiak oj-.vuıı ismerték a börtönt, mint a szabadság korlátját, de azt nem »mılnıtlságvesztés büntetés végrehajtására használták, hanem csak a vizsgálati top_~.i'ıp, céljából ill. a halálra ítélteknek az ítélet végrehajtásáig terjedő időre való ıııt-p_t“ıı`z.ésére, továbbá lehetőség volt használatára a magisztrátusi hatalom az un. . ommo gyakorlása keretében. Ez az álláspont MOMMSEN klasszikus ıııııııltájırl nyomán a mai napig is az uralkodó álláspontnak tekinthető. llııvııııııkkor ezzel szemben áll az a vélemény, melyet markánsan ElSENllU'l`
to|oılıııiız.tıtt megl, miszerint a rómaiak ismerték a szabadságvesztés büntetést ıoıııt Iölıilııtetést. EISENHUT álláspontját lényegében négy forráshelyre ııliıpozziı: a Catilina összeesküvésről fennmaradt forrásanyagra, a bacchanáliák vl lt-ni tellépés anyagára, a Hannibálhoz átpártolt campaniai városokkal szembeni mep_toı`lásra. és Q. Pustumius legatus perére. Ezek elemzésére a későbbiekben ıot"p_ én is visszatérek.
' nıt nA.ıÁNHÁzY ısTvÁN t~jı_vt-tt-ıııi lııııársegéd
Mı.-zkoltfi l~`.gyetem ÁJK, Római Jogi Tanszék \'ı I 'I Miskolc-Egyetemváros ' /I INS/.KY: itt raboskodtak például n (`iılılinu összeesktlvés vezérei, Jugurta király, Vi-ıt`ıııgL`toı`ix, Szent Péter apostol.
' Mt IMMSHN: Röıniselıes Stı`al`reelıt ' l- l\'I-'NI ll l'l`: |)ie römiselıe (ielllııgıııfmııtılı-
22
lJa_;`ıínhıíz__v István
A következőkben tehát a két eltérő álláspont figyelembevételével a
szabadságvesztés büntetés helyzetét kívánom Rómában elemezni.
Il. Börtön és bilincs a korabeli irodalmi forrásokban Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy a börtön (carcer) és bilincs (vincula) a római forrásokban szorosan összetartozó fogalmak. Mindkettő a mozgási szabadságot korlátozta és általában, de nem feltétlenül, a kettő együttesen került alkalmazásra. Ezt azért fontos leszögezni, mert a forrásokban néha csak a bilincs szerepel, de ekkor is fogva tartást kell értenünk. A vincularól mint a római jog
büntetési neméről egy történeti forrás kifejezetten nyilatkozik: Ciceró említi a büntetési nemek között.4 A carcert ellenben mint büntetési nemet nem említi, de természetesen más foırások gyakran használjál-L5 A mozgási szabadság a római
polgár és általában a szabad embereket megillető „alap szabadság” volt már az ókorban is. Természetesen nem minden ember volt szabad, ill. a szabadok között is eltérő jogállapotú személyeket találhatunk. A terjedelmi korlátok miatt
azonban most nem foglalkozom a rabszolgasággal, illetve a hadifogsággal, viszont az ún. adósrabszolgaság kérdésével, a római személyi végrehajtás szabályai és a magánfogság intézménye miatt foglalkoznom kell. A királyság kora
A börtön első említése Liviusnál Ancus Marcius király (Kr. e. 640-616) nevéhez fűződik, aki először építtetett Rómában börtöntf' Livius szerint erre azért volt szükség, mert a város lakossága gyors növekedésnek indult a betelepítések miatt és ez okozta, hogy elszaporodtak a bűncselekmények. Ez az índokolás teljesen életszerű, hiszen a betelepítések során más szokású, más kultúrájú emberek kerültek egy helyre, ezért ,,... nem volt már könnyű megkülönböztetni és helyeset a helytelentől.”7 A börtönt aztán nyilván használták is, hiszen Servius Tullius király (Kr. e. 578-534) volt az, aki az általa bevezetett census működését büntetőjogi eszközökkel is biztosította: ,,... börtönnel, sőt halállal fenyegetve meg mindenkit, aki nem becsültette meg vagyonát...”.B Sajnos erről nincs
további adat, hogy a börtön alatt mit is értett pontosan, illetve mi volt a király
4 Cicero: De Orat. 1.43.
S D. 483.1. Uıp.
6 Livius 1.33
"' Livius 1.33. H Livius 1.44.
/l .s`zqltı_ıd.\_(ígvı'.s'z!ıls lıı'lntı'tı'.\`ı' li'f'ımıllmri
ılltııl kilátásba helyezett büntetés,
2.1
gyeleını`e méltó azonban az, hogy a
luılılllıtlııtetéssel együtt említi a börtönt. :l nlımıi köztársaság A köztáı`saság ideje alatt már bővebb forrásanyaggal rendelkezünk, de itt is
lntmvozııak a jogi források, így a történetírók murıkáira kell támaszkodnunk. Mon ıı terjedelmi korlátokra tekintettel elsősorban Livius munkáját veszem ıılııpııl. aki megkülönböztet köz- és magánfogságot, ezért a továbbiakban én is vıt iı római jogban egyébként alapvetően létező közjog-, magánjog felosztást lsnveteıııf' Ez a kettős felosztás bizonyos szemléletbeli változást is igényel it*-zıtIııkı`ől. A magánjogba tartozott minden olyan jogviszony ami magánl`elek t-pvııııls közötti viszonyát határozta meg. Ebből következik, hogy ide tartoztak ıı .tz~lıt-nmıok (magánüldözés alá eső bűncselekmények), de ide tartoztak a ınni ıııııpáııjog alá tartozó viszonyok is (polgári jog). A közjog alá a római állanıot .`~ı ıııtö viszonyok, így például a crimenek (közüldözés alá eső bűncselekmények ),
.lv az állami szerződések is. Jelenleg a vizsgált területen tehát a magán fogság .ı|zı|ı|zı lelıetett delictum elkövetése esetén a törvényben előírt büntetés, mint |„*|ılı'ıııl a tetten ért tolvaj esetében,l° de lehetett polgári jogi jogviszony is, mint |„*ttlı'ınl adósság meg nem fizetése esetén fogságba vetés.” Állami (köz)top,-tı'ıp_ııt pedig a fentiek szerint nemcsak a crimenek üldözése, hanem például a ıoıınıí államınal hadban vagy szerződésben álló más államokkal való kapcsolat is ztıı-ılıııeııyezlıetett. fl fi nyi irt/iıg.s`(i,t.{l 2
A X ll táblás törvények szerint, ha a marasztalt adós örıként nem teljesített, akkor ıı lııtelező állami segítséggel fogságba vethette és 60 napig ott is tarthatta. Ez iılııtı elelmezéséről kellett gondoskodnia, viszont a szökést megakadályozandó Iıılıııt-set alkalmazhatott. Ha az adós vagy helyette bárki ez alatt nem fizette ki ıı ttııto/ást. akkor az adós megölhette, vagy rabszolgának külföldre eladhatta.':' lıek kétségtelenül szigorú szabályok, viszont jelentőségét abban kell látnunk, |ıop_v korlátozták a korábbi önhatalmú jogérvényesítést, ezáltal jogbiztonságot tt-ıvıııtettek, mivel mind a hitelező, mind az adós tudta, hogy mi a követendő rlıtu ás. A történelmi források számos helyen alátámasztják ezen szabályt. Livius
"ıı ı ı.ı.2.tJıp. “' .xtı ı.ı. vııı/14. H Kll l.l. lll/Íl.
'F Mt IMMSI-IN 960. o.: career privııtııs " XII t.t. lll. tábla
2-'
.f _fi1L<3r.1!1fi.=Ji Í-W."
_ -
-_
a Kr. e. -IUS. év eseıııéııyeiııél utal arra, hogy Rómában nagy számban voltak így liıgsúglııııı tartott e1ııbe1`ek: „Az adósok , bilincsbe verve vagy anélkül mindenhol
kítódultak az uteáı`a...""' Ugyanakkor az itt említett dologház visszavetítésnek tünik az időbeıı.l` A katonai szükséghelyzet miatt ekkor elrendelték, hogy ha egy
elmarasztalt adós a koıızulnál katonának akar jelentkezni, akkor ezt a hitelező nem gátolhatja meg: ,,... egyetlen római polgárt sem szabad bilincsbe vemi vagy fogva tartani, hogy aztán ne jelentkezhessen a consuloknál katonának..."l6 Egy
későbbi helyen a természeti katasztrófák miatti társadalmi összefogást teszi szemléletessé Livius azzal a képpel, mely szerint a ekkor a vallási aggodalom hatására ,,... megszűnt minden per, civódás, c napokban a foglyokról is levették a bilincset, majd lelkiismeret furdalással tették vissza rájuk...”.l7 A szövegkömyezetből derül csak ki az, hogy itt kizárólag magánfogságról van szó. Magánfogság és bilincs, még több helyen is előfordul apró utalásokként Liviusnál.” Livius sokszor tudósít a személyi végrehajtás enyhítése érdekében folytatott politikai harcokról. Az egyik ilyen vita során idézi Fabius néptribunus beszédét: aki támogatta a fogság eltörlését: ,,... Helyesnek látják-e, hogy az uzsorával agyonsanyargatott plebeiusok inkább megbilincseltetik és megkínoztatják magukat, semmint, hogy a kölcsönvett tőkét visszafizessék...' ',l9 illetve ,,... minden patrícius háza egyben külön börtönzo is.” Az elpártoló szövetséges Velitrae lakóit a rómaiak Kr. e. 388-ban átköltöztették a Tiberis túlsó partjára, azzal hogy ott kötelesek ezentúl élni és akit ezen a parton elfognak, azt elfogója bilincsbe verheti és csak 1000.- as
ki zetésének megtörténte után engedheti szabadon.” Ez tulajdorıképpen magánfogságot jelent hiszen a római állam maga nem üldözte a rendelkezés megszegöit, de közjogi felhatalmazás alapján magánszemélyek fogságba ejthették ezeket.
A szigorú római személyi végrehajtás csak Kr. e. 326-ban enyhült meg, amikor a lex Poetelia Papiria megtiltotta az adós megölését, ill. eladását. Livius ennek említése során alapvetően téved, amikor azt írja, hogy az új rendelkezés szerint: ,,... senkit sem szabad, hacsak nem szolgált rá bűntettel, bilincsben és
“ Livius 2.23. ls ZLINSZKY, 31. o.: ez csak a nagyüzemi rabszolgatartás idején jelent meg, tehát Livius ídej ében már igen, de ekkor is csak rabszolgák büntetésére használták.
'Ő Livius 2.24.
” Livius 5.13.
1” Livius 6.11., 6.14., 6.17. *° Livius 6.36. 20 Livius 6.36: “...ibi earcerem privatum esse” zl Livius 8.14: “... extra vincula captum haberet...”
/l .s:ulm(l.s`(igvı'.\`:.'tds lnˇlntı'!ı'.\'ı' lfiiııııilııiıı
25
lıéklyóban tartani°`,22 miután a törvény a fogságot nem, csak a megölést és az
rliulást tiltotta meg. Ez után viszont nyilvánvalóan meg kellett szüntetni a 60 ınıpos korlátot, hiszen ez túl kevés volt a tartozás ledolgozásához, ettől kezdve ııı ııdóst korlátlan ideig lehetett a hitelező fogságában tartani. Ugyanakkor ez a toı`ı`1'ıslıc|y utal arra, hogy a bűncselekmények elkövetőire ez a kedvezmény nem voınıtkozott.
Érdekes módon delictum miatti fogságra nem találunk Liviusnál példát, lıolott más forrásból ismert, hogy erre volt lehetőség.” A «'1'.f/:ˇ i_i;.\'(l_i.f24
Itt ınár indokolt különbséget tenni a crimenek miatti fogság és a Róıını v1'nos1'1nak nemzetközi kapcsolataiban alkalmazott állami fogság között 11 loııásııııyag bösége miatt. Az első tartozik tulajdonképpeni vizsgálatunk t1'ııp__válı1ı. hiszen ennek van modern értelemben büntetőjogi karaktere, azonbaıı nlilıoz, hogy a rómaiak szabadságvesztéshez való hozzáállását megértstlk wtlkségcs a másik alapon létrejött fogság eseteinek is az ismerete. A rt.-/f 1_1gsıig crimen miatt
(limit-(ius Caeso perében találunk először utalást a szabadságtól való nu-p,t`osztás, ill. az ezt kiváltó kezesség jogintézményére Kr. e. 461-ből.” Caeso |uıtı lcius líatalember volt, akinek vezetésével gyakran űzték el a Forumról Livius »in-ı`iı1t a néptribunusokat, bár ez inkább a köztársaság válságának idejére 1-nılékeztetö megoldás, de nem zárhatjuk ki, hogy más a köztársaság kezdetén is nlloılıııazták a politikai élet ilyen befolyásolását. Caesot azonban az egyik ni'-|ı|ı`ilıtınus A. Verginius törvénybe idézte főbenjáró bűncselekmény vádjával,
nınılıez késöbb még egy emberölési ügyet is kapcsoltak. Mivel a helyzet politikailag kényes volt, ezért egyben elrendelte a néptribunus, hogy a vádlottat lıılıncseljék meg és vegyék őrizetbe.26 Ez ellen ugyan a patríciusok tiltakoztak,
mert attól tartottak, hogy ez azt a célt szolgálja, hogy a néptribunus titokban lvıvégeztesse a vádlottat. Végül a többi néptribtmus közbelépett és tiltakozást |1-lentettek be a bebörtönzés ellen. Azonban, hogy a vádlott megjelenését lıııtosltsák, kezes állítására kötelezték,27 oly módon, hogy a szenátus U J' il il 9"' H
lıvius 8.28. XII t.t. Vlll/4 II. -l8.3.2. Pap., és D. 483.5. Veııul.: iıı viııcula publica... l.ıvius `.l.l l-13 l.ıvius 3.13: in viııcula eoniei vetımt " l.tvius .l. 13: vndes dari |ılnt`mt "
.ltı
liıt;`ıirılui::_v lstvcin
1ııegl11ıt1ˇu`ozt1ı. hogy egy kezes 3.()(I0.-as fizetésére vállaljon kötelezettséget, de azt lıogy lniny kezes! lesz köteles a vádlott állítani, annak eldöntését áthárították
a ııéplrihunusokı`a. Végül ezek tíz főben határozták meg a kezesek számát. (Íaeso kiállltotta a It) kezest, ıııirc szabadon engedték.” Livius szerint ő volt az
első akiért kczcsekct állítottak.” (faeso még aznap éjjel önkéntes száműzetésbe vonult, viszont a kezesekııek ki kellett fizetni a vállalt összeget, amit viszont a vádlott apján behajtottak, igy ő teljesen elszegényedett. Kr. e. 449-ben Livius romantikus története szerint a decemvirek uralmának végét egy szerelmi ügy okozta: Appius a decemvirek egyike tervet
eszelt ki egy plebejus lány Verginia megszerzésére. E szerint az ő egyik megbízottja M Claudius fellépett úgy, hogy magának igényelte a lányt, akiről
azt állította, hogy az ő rabszolgája. A perben ő mint decemvir ezt a követelést meg is ítélte. Ennek során aztán nagy felfordulás következett, mely során Verginiát végül saját apja ölte meg, hogy ne essen becsületén csorba.3° Appiust
és segítőjét a decemvirek hivatalának letétele után törvénybe idézték. Ezzel kapcsolatban Livius megemlíti, hogy ennek során felmerült a vádlott börtönbe zárásának lehetősége.” Ez ellen a vádlott nemzettségének egyik tagja C.
Claudius tiltakozott, aki egyébként ekkor Regillumban lakott, mivel a decemvirek túlkapásai elől odamenekült. Most azonban visszaért és beszédében, melyet Livius ugyan nem szó szerint idéz, de mégis valószínű, hogy ez is az író és nem hőse gondolatát tükrözi, kiemeli, hogy az egykori decemvirt, a római jog
msgáıápiiõját
ns zárják bsıõrõk ás ájszákái ı61váj61< 1<õz6...".”_ Ennek
ellenére az eljárás folytatódott és Appiust börtönbe vetették, igaz csak rövid ideig tartott, mivel a vádlott öngyilkosságot követett el még az első tárgyalási nap előtt. Ez azért érdekes kijelentés, mivel a XII t. t. szerint az éjszakai tolvajt büntetlenül meg lehetett ölni,33 ill. a nappali tolvaj is a sértett rabszolgaságába került, tehát ebben az időben az állami börtönben való elzárás, mint főbüntetés anakronizmus, de mint a kivégzésig terjedő időre vonatkozó őrizet lehetséges.
A másik vádlott ebben az évben Sp. Oppius volt, aki Verginia ügyében közvetlenül ugyan nem volt érintett, csak annyiban, hogy Rómában tartózkodott amikor a becstelen ítéletet Appius meghozta, amiért a római gyakorlat szerint mint hivatalnok társ ő is felelt, hiszen nem akadályozta meg a törvénysértő itélet meghozatalát, holott ez joga és kötelezettsége is lett volna. Őt azonban nem is 28 Livius:3.l3: “Dimissus e foro...” 29 Livius 3.13: “Hic primus vades publico dedit.
3” Livius 3.44-46
3' Livius 3. 57: “... in earcerem duci iusserit...” 32 Livius 3.58: “...legum latorem conditoremque Romai iuris, iacere vinctum inter fures noctumos ac latores.”
33 x11ı.i. V111/12.
A .s`zuhml.s`rigitt-.s`ztıí.s` ln`lntı'tıl.\ı- Noınıilıım
cl.-iösorbaıı
ezért,
hanem
saját
visszaélései
miatt
fogták
27
perbe.
Öt
is
In-lıtIı`tö1ıözték, de ö is öngyilkosságba menekült. Míndkettőjük vagyonát ezután elkobozták, ezt látva a többi decemvir önkéntes száműzetésbe vonult. Végtll a l*i-r_ı.gı'nı`u perében a segítő szerepét játszó M. Claudiust száműzetésre ítélték.” I-I/ekııek a „megtorlásoknak” aztán M. Duillius néptribunus vetett véget a n'ıı sinlnlıní béke érdekében, amikor kijelentette, hogy már eléggé megbüntették a nep ellenségeit, kivívták szabadságukat, ezért abban az évben, már nem fogja nu-geııgedni, hogy ,,... bárkit is perbe fogjanal(, vagy bebörtönözzenek.”35 Ez tt-ı ıııészetesen az aggódó a patriciusokat nagy hálával töltötte el. I.. Manliust diktátomak nevezték ki Kr. e. 363-ban, hogy bizonyos vtıllnsi cselekedeteket elvégezzen, nevezetesen a járvány megszüntetése i*ıılekébeıı egy szöget verjen be luppiter templomának falába. Ennek elvégzése ntı'ın azonban nem mondott le hivataláról, hanem háboıúra készülve: ,,... az 1I|1ı-11'ıgot kegyetlen sorozással zaklatta...”.36 Később azonban mégis lemondott 11-ııt.~õégéről, majd a következő évben M. Pomponius néptribunus törvénybe ıtlrıte 11 sorozásnál tanúsított könyörtelen magatartása miatt: ,,... a polgárokat ııuviıııis ııcmcsak pénzbüntetéssel, hanem testi fenyítéssel is sújtotta, és azokat, ukık ııevük említésekor nem jelentkeztek, megvesszőztette vagy börtönbe
tt-tı-tte ` ` ll Flítélését azonban fia - akivel egyébként ugyanolyan mostohán bánt nnnt polgártársaival - megakadályozta, mert eskü letételére kényszerítette a ıntjıtıtilıııııtıst, hogy ez ügyben nem hivja többet össze a népet. Ebben a korban nıeg az erőszakkal kikényszeritett ígéret is érvényes volt, ezért az ügy lekerült a n1ı|1ıı`e1ıdı`öl. Láthatjuk itt is, hogy a diktátor a börtönt csak mint kényszerítő I-~Iıkö~zI használta akaratának megvalósítására. Róma Fundi városa ellen viselt háborút Kr. e. 329-ben, ahol az I-llr-nségcs a vezér egy bizonyos Vitruvius Vaccus volt, akinek Rómában is volt Int/11 nıııit a háború végén leromboltak és helyét közterületnek nyilvánították. l'vIııg1'ıt Virruviust elfogták és a szenátus rendelkezése alapján a konzul vi-is/.ııérkeztéi g börtönben kellett őrizni, majd megvesszőzve kivégezni, ami meg 1-I történt, vagyonát pedig elkobozták és Semo Sagnus istennőnek ajánlottak fel.'l
Itt is egyértelműen csak a halálos itélet végrehajtásáig szólt az őrizet. Sora ostroma és bevétele után Kr.e. 314-ben elfogták és megbilincselve lton11'ılıa vitték azt a 225 lakost akiknek szerepük volt a korábban oda küldött
'l l.ıvius Íl. 58. ll l.ıvins 1.39: "...nec diem dici cuiijunın nem in viııela dnci..." lıvıus 7.3. H lıviııs 7.4.: “...paIrim in vinculıı tlurliu " H' l.ıviııs 8.21). “Vitruviunı in enıt`ı'ıı` ınl-o-ıvnıı ıııwiıt " HI
`
.'H
ll'auiıilni:_I' lstwin
róııını Ielepc:.els legytlkolásiˇıbıııı. l-Ízekct aztán a Fórumon megvesszőzték, majd lcl`cjezIék. " ltt is cg_ve1`Iclıııiˇıeı1 csak átmeneti az őrizet.
.»tppı1ıs (`lumlı`u.~.-. akinek ııeve máig jól ismert hiszen ő építtette mint cenzo1` Róıııábaıı az első vizvezetékct és az első kövezett utat, nem volt hajlandó cenzori tisztségéı`ől a nıúslélévcs hivatali idö leteltével lemondani Kr.e. 310-ben, mint ahogy azt táı`sa megtette. A cenzori tisztség ugyanis bevezetésekor valóban
5 évre szólt, de miután úgy találták, hogy túl sok hatalom összpontosul túl hosszú időre két személy kezébcıı a lex /lemilia másfélévre korlátozta a hivatali
időt azzal, hogy meghagyta az 5 évenkénti cenzor választás szablyát. Appius Claudius azonban ezt a korlátot nem vette figyelembe, amiért P. Sempronius néptribunus hevesen támadta. Beszédét Livius hosszasan idézi, ami
itt is nyilvánvaló írói kiszínezése a történteknek, de legalább Livius korára mint forrás felhasználható. Itt a néptribunus azzal fenyegette meg a cenzoıt, hogy ,,... ha most nem engedelmeskedsz a lex Aemilianak, megbilincselve vitetlek el.”4° Erre azonban végül nem került sor, mert bár a néptribunus parancsot adott, hogy
ragadják meg és verjék bilincsbe a cenzort4l, három másik néptribunus intercessiója megakadályozta a döntést. A II. pun háború kezdeti válságos időszakában, az elszenvedett vereségek miatt katona hiány lépett fel Rómában. Ezt M Iunius Pera diktátor, úgy oldotta meg, hogy Kr. e. 216-ban elrendelte, hogy mindazoknak akik adósságuk miatt a hitelezők fogságában vannak, elengedi adósságát, ha katonának jelentkeznek. Ez a magánjogi viszonyokba való beleavatkozás,
azonban a diktátor mint a római állam teljhatalmú vezetője még ezt is megtehette. E mellett azonban fontosabb, hogy még a főbenjáró bűncselekrnények miatti elitélteknek is kegyelmet adott.” Így sok ember jelentkezett katonának, mivel Livius szerint mindegy 25.000 fónyi hadserege lett és ezek közöl 6000 személyt korábbi hadizsákmányból származó fegyverzettel láttak el. Az adósrabszolgaság még ekkor is ismert volt Rómában, a lex Poetelia Papiria csak az adós megölését és külföldre való eladását tiltotta meg. Ez után a személyi végrehajtás egyetlen módja az maradt, hogy az adós a hitelező fogságában ledolgozta a tartozását. Ez alól mentesített a diktátor rendelete azonban, ha figyelembe vesszük az ezt kiváltó súlyos katonai vereségeket, akkor nem is volt kevés amit az adósok vállaltak. Még érdekesebb a másik fordulat, miszerint a főbenjáró bünösöket is mentesítette a büntetés alól. A főbenjáró bűncselekmény büntetése ugyanis vagy halálbüntetés volt, ami itt nyilván nem
1” Livius 9.24. 40 Livius 9.34: “... et nisi Aemiliae legi parueris, in vincula duci iubeo” 4' Livius 9 34. “... et in vincula duci iussit...” 42 Livius 23.14. “... deseendit edixitque qui capitalem fraudem ausi quique pecuniae iudicati in vinculis essent...”
/1 .\`zulm(l.s`ri_1._'t'ı'.\.'tı*.\ lttJntı`tı*.\ı` lóirıtıiltıtıt
P9
jön szóba vagy száműzetés, atnire viszont a l`oı`ı`1'ıslıely egyáltalán nem utal,
lııs/.cıı nem szól hogy hazatérést engedett volna ezeknek, vagy hogy hazahivták volna ezeket, holott korábban ilyen esetekben ezt ıııegemlitette. ltt tehát az cgyctleıi büntetés ami eséllyel szóba jöhet az a börtönbüntetés elengedése, bár lt. ıtejczetten ez sincs megemlítve, de erre utal az is, hogy a magánfogságból való -„ıabadítással együtt ír erről. A ll. pun háborúban az állami hadiszállítók társaságai olyan szerződést kötöttek a hadiszállítások lebonyolítására, miszerint az állam halasztott fizetéssel
1-gyeıılltlıeti ki a szállítások ellenértékét, mivel akkor az államkincstár helyzete ncın tette lehetővé az azonnali ki zetéstf” Az állam vállalta ugyanakkor, hogy amennyiben a kincstár anyagi helyzete rendeződik, akkor ezeket e követeléseket
egyeıılltik ki először. Cserébe a hadiszállítóknak két az adott helyzetben igen U--is/.erii feltételük volt: kérték a hadkötelezettség alóli felmentésüket, illetve hogy az állam vállalja át a szállítmányokban a vis maior (vihar, ellenséges
tíıııııulás) okozta károk viselését.44 Az állam mindkét feltételt elfogadta. tIp__v:nıakkor egyes nyerészkedő hadiszállítók ezt arra használták ki, hogy te-tı.lıe11 nem létező szállítmányok elvesztését jelentettek be, másrészt >1ı1'ıııdékosan süllyesztettek el rossz minőségű felszereléssel ellátott hajókat és I-ıııtáıı kérték a jó felszerelés értékét.” Az ügy mindenesetre kipattant és bár a -iıeııtıtus a praetor jelentése ellenére sem tett semmit, mert ,,... nem akarták nıegsé1`tcni...” ezen testületek tagjait, a néptribunusok léptek fel és M. t'omırııiu.s`t 200.000-as meg zetésre kötelezték, aki azonban ahelyett hogy ezt tıaloınásul vette volna, zavargást kezdeményezett és megzavarta a népgyülés ıeııdjét. Ezután visszavonták a kiszabott pénzbüntetést és most már Postumius és t1'ıı`sai ellen főbenjáró bűncselekmény vádját” emelték a néptribunusok. Mt-pjıaırancsolták a törvényszolgának, hogy ,,... ha a vádlott nem állít kezeseket, tagadja meg és vesse fogságba.”47 Postumius természetesen kezeseket állított és nem jelent meg a tárgyaláson, amire távollétében számkivetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Ez után a társait vették sorra, akik a zavargásokban
ıı'~.-tzt vettek. Itt is először kezesek állitását követelték, de közben a helyzet megváltozott és: ,,Először azokat vetették börtönbe akik nem tudtak kezest -tzeıczııi, később azokat is, akik tudtak.”48 Ez azért gyelemre méltó megoldás. ınıvel a kezes állítás lehetőség volt, ami nyilván a vagyoni hátrány miatt lıı/tositotta, hogy a vádlott megjelenjen a tárgyaláson, egyben a vádlott őrzését ll |.ıvius H Livius li' l.ıvius "'I ıvıns 'ˇ l.ıvnıs " l ivitıs
23.48.. 23.49. 25.3. 25.4. “...rei capitalisdieın l'osI1ıııııotliseıtıııt 25.4: “... ııi vades dareI.|tıen1lı a v1atoıı~1ıtt|nc ııı ı.`arceı`e1nduci iusserunt..." 25.4.
lll
lirtflrirtltfizgt/_víin_____________
feleslegessé tette. llgyaı1akko1` ez a forráshely világosan mutatja, hogy a kezes
állítás követelésc csak lelıetőség volt az eljáró hatóság részéről: ha azonban úgy találta, hogy 11 vádlott megjelenését a kezes állítás nem biztosítja kellően, akkor elrendellıette a kezes ell`ogását. l-lzen fon`áshely alapján azt még akkor is
megtehette, ha előzőleg elfogadta a kezes állítást. Jelen események kapcsán megjegyezendő, hogy ezek a vállalkozók mindig társaságokba tömörülve
szerződtek az állammal mivel ez igen tőkeigényes feladat volt, ugyanakkor a társak az álammal szemben feleltek egymásért is. Nyilván itt Postumius, mint vezető társ, sorsa előrevetítette a többiek várható sorsát is, ezért a menekülési hajlam még azokban is felerősödött, akik először kezest állítottak. Ezért az eljáró hatóság úgy döntött, hogy aki még a városban fellehető, azokat inkább elfogja
megelőzendő, hogy mindenki elmeneküljön. Ez a forráshely szerint részben sikeres volt, mivel ugyan a legtöbb vádlott ekkorra már önkéntes száműzetésbe menekült, de nem mindenki. Sajnos ez után az író elveszítette érdeklődését a korábban részletesen tárgyalt események folytatását illetően, így a perek végkifejletéről nem tudósít, valószínűsíthető azonban a számkivetés és vagyonelkobzás, ami azt bizonyítja, hogy itt is csak ideiglenes fogságról
beszélhetünk. A II. pun háború alatt Locri városa többszőr is gazdát cserélt a harcolók között, mindkét fél csapatokat hagyott a városban annak biztosítására, bár eredetileg római szövetséges város volt és ezt a státuszát nem is veszítette el. Kr. e. 205-ben Pleminius volt a városban a fóparancsnok, de a római csapatok egy része két tribunus közvetlen parancsnoksága alatt állt. Ezek rajtakapták Pleminius egyik katonáját amint az a polgári lakosságot fosztogatja és elvették tőle a rabolt kelyhet. A katona társai segítségét kérte, amiből tömegverekedés lett, melyből a tribunusok katonái kerültek ki győztesen. Amikor Plemunius ezt megtudta maga elé rendelte a tribunusokat és elrendelte megvesszőzésüket, amiből megint tömeges összetüzés lett, mely végén a feldühödött katonák levágták Pleminius fülét és orrát. A helyzet ekkorra már annyira eldurvult, hogy a katonai fegyelem teljes felbomlásával fenyegetett, ezért maga Scipio a főparancsnok kelt át az ügy tisztázására. Nem volt azonban sok ideje erre, ezéıt röviden megvizsgálva az ügyet Pleminiust megerősítette a parancsnoki beosztásában és elrendelte, hogy a tribunusokat bilincsbe verve vigyék Rómába, hogy a szenátus döntsön sorsukról,49 majd ő visszatért Szicíliába. Mivel a tribunusok még Locriban voltak és Pleminius kezében volt a hatalom, ezt ő an`a használta fel, hogy megkínoztassa, majd megölesse őket. Pleminius ,,viszontagságai" azonban még koránt sem értek véget, ugyanis a következö évben megjelentek a szövetséges Locri követei Rómában, 49 Livius 29.9. “... et in vincla coniectis ut Romam ad senatum mitterentur...”
/l szulmrl.\`ıigi'ı'.\`:ftıli lıılıttı`tı'u' lhıııııllımt
ll
akik bepanaszolták Plemim`us legátust a sze1ıt'ıt1ısl1tıı1."" Pleminius hatalmával vısszaélt és nemcsak a polgároktól ı`abo|t , de kirabolta Prosperina híres
-tıcııtélyét is, amit pedig mindaddig mindkét harcoló fél megkimélt. Bár a vt'n`osiak Scipionak, mint főparancsnoknak is elpanaszolták mindezt, de ő már az
aI`ı`ikai átkeléssel volt elfoglalva, ezért ügyükkel nem foglalkozott. A szenátus 1-gy tlzcs bizottságot jelölt ki az ügy kivizsgálására, hiszen a sacrilegium igen snlyos bűncselekmény volt. Kimondták, hogy ,,... Pleminius legátnst ıııegkötözve kell Rómába hozni, itt bilincsbe verve adjon számot tetteiről, s ha a lowilıeliek panaszai igaznak bizonyulnak, börtönében meg kell ölni és vagyonát 1-ll~obozni."5 ' A szenátus egyben elrendelte az elrabolt magán és szent kincsek Iı-Ikntatását és visszaszolgáltatását is. A kiküldött bizottság Pleminiust és 32 t1'ıısı'1t hünösnek találta Locriban elkövetett fosztogatás miatt. A vádlottakat Iıılnıcsbe verve vitték Rómába a további eljárás érdekében.” Pleminiust és ttnsınt ınegérkezésük után rögtön börtönbe vetették,53 majd a népgyülés elé lo-ıttltck ahol több tárgyalási napot is tartottak. Bár Pleminius tette és 11 lt 1. -1-tbeliek szerencsétlensége erősen ellenük hangolta a közvéleményt, az eljárás I1ıııoıl1'ısával a hangulat enyhült. Ennek ellenére Livius szerint Pleminiust a Inıtos elítéléstől csak az eljárás alatt bekövetkezett halála mentette meg: .. Mégis hamarabb halt meg, bilincsek között, még mielőtt a népgyülés knnonılta volna fölötte az ítéletet."54 Liviusszerint róla írta Clodius Lici'nı`ns Itoııaı történetéről írott munkájában, hogy később fel akarta gyújtatni a várost, lıogy megszökhessen, de amikor ez a terve kiderült a szenátus utasítására u Inllıznııımba szállították át. Itt úgy tűnik, mintha Livius nem értene egyet ezzel a velrıııéıınyel, ugyanakkor később ő maga is azt irja a Kr. e. 194. év eseményei között, hogy Q. Pleminiust korábban elítélték a Locrıban elkövetett fosztogatásai ıııtntt és most a város felgyújtására szervezkedett, hogy az általános It-lloıthılásban meg tudjon szökni. Terve azonban idő előtt kitudódott, mivel azt IııI1ıtt'ıı`sai jelentették a szenátusnak. Pleminiust ekkor ,,levitték a pincebörtönbe, ahol kivégezték."55
Én a kettő közül - szemben EISENHUT álláspontjávalsó - az első változatot tudom elfogadni, mivel társait halálra ítélték, így Pleminius elitélésc »it-ın lehet kétséges, (hiszen mint katonai parancsnok ő felelt mindenért amit `"l ivius 29.16.
" Iivins 29.19.: “... Pleminium legatum vinctum Romam deportari placere et ex vinculis t tnısıını dicere ac... in carcere necari bonaque cius publicari...” lıvıns 29.21.: “...ín catenis Ronıaın misernnt..." " |.ıvıus 29.22.: “...extemplo in carcerenı conditi...“ 'J' l.ıvius 29.22.: “Mortus taıneıı prius in vtıırlis " ii l ıvius 14.44.: “Pleminius in iıılcıinırııı ılı-ııııssııs c1ıt`1`ercııı est neeatustjtıe."
" I ISI-`.NlllI'l` 275. o.
I)
Ila/rlrıltıiz_)/__ lst_ván _
__
legénysége elkövetett e.zéı`I esetleges felmentése, vagy enyhébb büntetés kiszabása olyan szeııztıció lett volna ami nyilván nem maradhatott említés nélkül) ezt egyedül az eljárás soráıı bekövetkezett halála gátolhatta meg. Társait Livius később említi: (). Mı`rmtius praetor hatáskört kapott arra Kr. e. 199-ben, hogy folytassa az előző évben llruttiumban Locri kirablásával kapcsolatos nyomozást. linnek keretében azokat, akiket annak idején megbilincselve Rómába küldött és ott bűnösnek mondtak ki, vissza kellett a tetthelyre szállítania és a halálbüntetést ott kellett foganatositani.” Pleminiust nem említi, tehát ő
ekkor már nem élt, így nyilván később szökését sem szervezhette. Ha azonban elfogadjuk a két szerző azon állitását, hogy Pleminius valóban meg akart Kr. e. 194-ben szökni a böıtönből, akkor ebből adódik egyrészt az, hogy ő ekkor már éveket töltött börtönben, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy börtön büntetésre ítélték volna. Másrészt következik ebből az is, hogy kivégzésére nem a korábbi eselekedetei, hanem a szökési terve miatt került sor. A helyőrség többi tagját, akik a rablásban nem voltak közvetlenül érintettek Szicíliába vezényelték, mely
a cannae-i vereség óta egyfajta büntető tárbora volt a római katonáknak: az itt harcolók nem kaphattak szabadságot és nem szerelhettek le a háború végéig. A Scipio elleni per indult Kr. e. 187-ben, mivel a hadizsákrnámıyal nem tudott elszámolni, abból sikkasztott a vád szerint, mivel 4 millió sesterciussal kevesebbet adott át a kíncstámak. Scipio ugyan népszerűségére alapozva nem nagyon törődött a perrel, hanem kijelentette, hogy beteg, ezért nem vett részt a tárgyaláson. Személyes megnyilvánulásaiban még inkább méltatlanságnak tekintette az egész eljárást, hogy ,,... mikor ő kétszázınilliót adott át a
tnnestárnák, negynnıiiáfáı eıszásnetást követelnek ıõ1e."” Mindenesene
elítélték és a marasztalás szerint be kellett a büntetést fizetnie a kincstárba. Mivel ez nem történt meg, Terentius praetor kijelentette, hogy akkor neki nincs más lehetősége mint ,,... hogy az elítéltet elfogatja és börtönbe vetteti.”59 Scipiot végül Ti. Gracchus mentette meg, aki ekkor mint néptribunus vétó joggal rendelkezett, és kijelentette, hogy a vagyon lefoglalását nem fogja megakadályozni, de Scipio bebörtöıızését igen. Kijelentette, hogy ,,... s az ellenség több vezérét, akiket ott vitt a diadalmenetében, börtönbe vetette, hogy ezt az L. Scipiot bezárják a börtönbe a római nép ellenségei közé, ő ebbe nem egyezik bele....”6° Igy Scipio szabadságát megtarthatta, de vagyonát elárverezték, ill. a hiányzó összeget barátai, rokonai és cliensei adták össze. Ez mindenesetre a vád esetleges koholtságát támasztja alá, mivel a keresett pénznek
"ˇ Livius 32.1.
5” Livius 38.55.
59 Livius 38.60: “...in vincula duci iubeat...” 60 Livius 38.60.: “... non passurum inter hostes populi Romani in carcere et vinculis esse...”
A s::ulmd.i`rigv1'.s`zt1ls lıtlııtetılsı' ltılmrilımı
3l
11yo1111'1t sem találták, személyes vagyona sokkal kevesebb volt. Utal ugyanakkor
1-/ 11 I`o1`r1'1she1y arra, hogy az ellenség egyes szeıııélyeit börtönben tartották. Kr. c. 186-ban a bacchanáliák ellen lefolytatott monstre nyomozás során: „A t~11nsnlok utasították a curulis aediliseket, kutassák fel a szertartások v11l11n1ennyi papját, s akit elfogtak, tetszés szerinti időre tartsák fogságban a ııvoınozás érdekében.”6' Egyben a városban fokozott ellenőrzést rendeltek el, 111 betiltották az éjszakai összejöveteleket. A szenátus határozata alapján 11 11111-elıııııáliákban résztvevők feljelentőit jutalomban részesítették. Ez után 1111-giııdultak a feljelentések, a szertartásokon résztvevőket két csoportba -ioıoltákz az elsőbe tartoztak azok, akik ugyan részt vettek ezeken az 11-1-1/1-jöveteleken, de törvénybe ütköző cselekedeteket nem követtek el, ezeket t„p_s1'1j.1_lı11ıı őrizték.” A másik csoportba azokat sorolták akikre rábizonyosodott lıttııeselekmény elkövetése, ezek közül Livius kiemeli a fajtalanságot. 11 j1_v1lkosságot, a végrendelet- és pecséthamisitást, ezeket halálbüntetéssel u11|tott1'1k."'l A nyomozás nem csak Róma városára, hanem egész Itáliára kiterjedt. I !'o.rmmius praetor Tarentumot kapta meg provinciául és itt is folytatta a már koı1'1l1I1111ı megkezdett nyomozást az egész Itáliát behálózó bacchanáliák 11j1_-,~el1e11. F. körben jellemzően e római büntető eljárás szabályai szerint első köılıen megidézte a vádlottakat, hogy a védekezésüket előadhassák, akik 11ıo11Iı11n nem jelentek meg azokat vagy távollétükben ítélte el, vagy ,,... akik tı1'1l11'1b111ı ezen a vidéken bujkáltak... elfogatásuk után Rómába küldte a -1f1~111'1t11shoz,
s
ezeket P.
Cornelius
(aki
mint praetor ekkor
mindkét
|op_-1/olgáltatást egy személyben végezte64) egytől egyik börtönbe vetette.”°5 ltt ı1~l11'1t két utalást is találunk szabadságvesztés büntetésre, de sajnos egyik esetben -11-111 derül ki, hogy csak ideiglenes, az eljárás idejére szóló fogságról van-e szó. 111111t iııdokolna a nyomozás széleskörűsége, illetve az hogy az ügyben 11 t1'11-1111lalom jelentős rész érintett volt, vagy ténylegesen a mai fogalmaink szerinti ~.ı11lı111ls1'ıgvesztés büntetés került kiszabásra. Ezt támasztja alá a cselekedetek ».11lv1'1lıoz mért arányosság a büntetés kiszabásában, ellene szól viszont, hogy 1~ı1-11 személyek nem követtek bűncselekményt, tehát büntetésük sem ez ııalokolta, hanem a római vallási szabályok megsértése. Annál is inkább mivel kıtejezetten utal a szerző arra, hogy a szertartásokat vezető papokat is csak a ııvoınozás érdekében tartották fogva. Mindezek alapján EISENHUT vett-ıııéııyével szembenl” én inkább azt az álláspontot valószínüsítem, hogy itt "'l.tvi1ıs 39.14.
"' ltvins 39.18.: “... in vinculis relinquebant...” "' l tvins 19.18.: “...eos capitali poenıı adliciebaııt.” ıııııı :_1.I ııçıZıı zı
tvitıs 19.40. tvins 39.41.: “ln earcerem oınnes 11 I' t'o1ne11o 1-oııieeti sııııt.” I~il*INl ll I'|` 273-274. o.
_3_4__
_ _
_
_ _
Ba}_ˇún_hcizy_ István
___
_
_
csak vizsgálati fogságról van szó, amit akár a széleskörű érintettség, akár a többi résztvevővel való későbbi szembesítés ill. tanúvallomások esetleges felvétele is indokolt. Kr. e. 63-ban a Catilina összeesküvés leleplezésekor problémaként merült fel a követendő eljárás, tekintettel arra, hogy a Rómában lévő összeesküvőket sikerült ugyan elfogni, de jelentős csapatok taıtózkodtak Rómán kívül. Lényegében két markáns vélemény ütközött Caesar és Cicero között. Cicero a senatus consultum ultimum birtokában mint konzul ugyan egymaga is eljárhatott volna, de ő óvatosságból mégis jobbnak látta szenátusi határozat meghozatalát, tekintettel arra, hogy a legjobb megoldásnak az összeesküvők azonnali kivégzését tartotta.67 Ez azonban kockázattal járt részére, hiszen ekkor a vádlottakat fellebbezési joguktól is meg kellett fosztania. Caesar ellenben azt javasolta, hogy a vádlottak száműzését semmiképpen nem szabad megtenni, hiszen akkor eljuthatnak Rómán kívül lévő csapataikhoz, ellenben egy jól védhető municipiumban kell őket őriztetni, vagyonukat pedig el kell kobozni, egyben határozatot hozni arra, hogy ha valaki ügyüket a szenátus vagy a nép elé
terjesztené az a haza ellensége és el lehet vele szemben jámi, így meg lehet akadályozni, hogy a foglyok sorsa később jobbra forduljon.68 Mint tudjuk végül (Íicero álláspontja győzött és az összeesküvőket az ő felügyelete alatt a börtönben kivégezték. EISENHUT mindenesetre Caesar ellenjavaslatából ill.
abból, hogy ez ellen senki sem érvelt azzal, hogy fogva tartást nem ismeri a római jog, azt a következtetést vonja le, hogy a szabadságvesztés büntetés rendes büntetés volt ekkor.” Az én álláspontom szerint ez koránt sem egyértelmű: Figyelembe kell venni, hogy Caesar javaslata egyrészt nem került elfogadásra, hanem a Cicero által indítványozott halálbüntetés került kiszabásra. Caesar javaslatában pedig éppen az a rész cáfolja azt, hogy a szabadságvesztés büntetés rendes büntetés lett volna ekkor, hogy külön intézkedést dolgozott ki annak megakadályozására, hogy a foglyok kiszabadulhassanak a fogságból szenátusi vagy népgyűlési határozattal! Ha ugyanis a római jog ismerte volna a hosszabb ideig (több évig vagy életfogytig) tartó szabadságvesztés büntetést, akkor nyilván erre lett volna alkalmazandó szabály és nem kellett volna ezt külön indítványozni. Azt is gyelembe kell vennünk, hogy a köztársaság végén, a polgárháborús időkben sokan és sokszor átlépték a törvényes szabályokat, ha érdekük úgy kívánta, így ezeket a forrásokat fokozott kritikával kell vizsgálnunk.
67 Cicero: In Cat. IV. 7. 63 Cicero: In Cat. IV. 7.
°° EISENHUT 271. 6.
_
.s`z11l1_qd.s`rigv1_:.1`ztárl1tlrıt1't1l.1:1' l1'1'1m1il111n
___
___ 3_5
tt1`11`t1'1'ı1 11 nemzetközi ügyek kapcsán: Szintén a ll. pun háború alatt Philippus Macedonia királya szövetséget kívánt kötni az Itáliában harcoló Hannibállal, remélve, hogy így összefogva sikereket 1\ıl1et el a rómaiak ellen. Az Itáliába küldött követeit azonban a római csapatok kıe. 215-ben elfogták és a konzul Rómába küldte a szenátus elé. Más úton nıtntén ide küldte az elfogott leveleket, melyek a követek célját és szándékát Inıoııyltották. A foglyokat - miután nem a rómaikhoz indultak követségbe, így a 111*1Il1c-tetlenség rájuk nem vonatkozott - kihallgatásuk után, mely megerősítette a I1-velek tartalmát után börtönbe vetettéklo, kíséretüket pedig nyilvános árverésen 1~I111It1lk. Iâz a római jog szerint lehetséges volt, hiszen nemcsak háborúban, de ıııeg békében is el lehetett fogni olyan idegen polgárt akit barátsági vagy szövetségi szerződés nem védett. Ugyanakkor érdekes módon később nem említi 11 -tıerző, hogy mi lett ezek későbbi sorsa. A hadifoglyokat ugyanis vagy l11v1'1ltották vagy eladták rabszolgának, de nem őrizték tartósan. Itt esetleg 11 követek fogságban tartását talán az indokolhatta, hogy nem lehetett eldtor még 1~It`11e Iátııi, hogy esetleg később valamilyen célra még felhasználhatók lesznek-e. A szövetséges városok, népek hűségét szokásos volt biztosítékkal is 1111~ge1öslteni, vagyis a város vagy nép vezető rétegének családjaiból túszokat 111-1-1ltek, akiket Rómában vagy más szövetséges városban őriztek arra az esetre 1111 11 szövetséges az ellenség megjelenésekor meginogna a vállalt szövetség 1111-gt111`t1'1sában. Ezek tulajdonképpen a lakóhelyül kijelölt városban szabadon
1*ll11-ttek. de azt nem hagyhatták el. Háborús időkben lehetőség volt ezek ttııeséııek szigorítására is. A II. pun háborúban Kr. e. 212-ben Tarentumból és tl1111'tlhól származó túszokat Libertas csamokában őrizték". Ez azonban nem volt szigorú." mivel ekkor úgy tűnt, hogy sem a túszok, sem a városok vezetése 111~1ı1 gondolkodik a szövetség megszegésében. Így történhetett, hogy egy 1111-1«11t11mi polgár, aki látogatóban járt Rómában a két őrt megvesztegette és a 111.-1ıok11t elvezette a városból. A szökésre másnap reggel fény derült, a 11ıökcvé11yeket elfogták, visszavitték a városba, majd ,,... a nép jóváhagyásával a 1 '11m1't1'1m1ra vitték , megvesszőzték, majd letaszították öket a Sziklárólfm Itt az örzésre nem bűncselekmény, hanem államközi kapcsolat miatt került sor, 1111111111111 11 fogolyszökésért halálbüntetés járt.
A ll. pun háborúban Capua és a campaniai városok jó része elpártolt a 11'11ı111i11któl, ennek egyik kezdeményezője Vivius Virrius volt. Később amikor a 11'1ı1111111k ostrom alá vették és Kr. e. 211-ben már bevétellel fenyegették a várost "' |.1vi11s 23.38. “...captivis in vincula condi iussis..." ' l.1vi11s 25.7.: '“...Custodiebantur in artio l.il1ert11tis..." U l.ıvi11s 25.7. minore cura...” Í
" l.1vius 25.7.
lo
lf11j1i11l11i:_v István
és llaııııibál sent t11dt11 az ostro111 alól felmenteni, felmerült a capuui vezetők között 11 ııtcgaılás gondolata. l/irrius ~ ismerve a rómaiak következetes 1ııagaI111`Iás1'1t az Eˇırtılókkal szemben ~~ ezt hevesen ellenezte. Az ő hosszú szónoklatát idézi l.ivi11s, ami mint ilyen nyilván az iró képzeletének terméke, de mégis forrásként l`ell111sz111'1llıató a vizsgált kérdésben. E szerint: ,,... engem nem
fognak megkötözve, látváııyosságkéıit Rómán át diadalmenetben végighurcolni, hogy aztán a börtönbenil leheljem ki lelkemet, vagy oszlophoz kötve, korbácsütésektől szétmarcangolt háttal l`ektesscm oda nyakamat a római bárd alá.”75 Itt csak ideiglenes őrizetre gondolhatott Virrus akinek elképzelése a
jövőről nem volt légből kapott, bár némiképp eltúlzott. Igaz ugyan, hogy a római parancsnok C. Fulvius legatus két campaniai elpártolt város (Teanum és Cales)
túszait kivégeztette, de az is igaz, hogy Capua elfoglalása után a megtorlás nem ért mindenkit egyforma súllyal. Capuaban az elfogottak közül Livius szerint 72 vezetőt ugyan kivégeztek, de csaknem 300 előkelő polgárt csak börtönben vetettek. Igaz, hogy utána megjegyzi, hogy mások akiket a latin szövetséges
városoknak adtak át őrizetre, különböző módon leleték halálukat. A város lakosságának életét azonban megkímélték, de rabszolgának eladták őket.” EISENHUT álláspontjávaln szemben az én véleményem az, hogy itt egyáltalán nem bizonyított a szabadságvesztés büntetés létezése, hiszen Livius ír ugyan börtönről, de később a szövetséges városoknak átadott foglyok haláláról is ír, így álláspontom szerint ez a forráshely rendkívül kétséges a börtönbüntetés alátámasztására, annál is inkább, mivel itt nem a mai értelemben vett büntetőjog keretében került erre sor. Kr. e. 203-ban követek érkeztek a pun háború elején a punok által lerombolt, de később újra népesült Saguntumból, akik átadták azokat a karthágóiakat, akiket Hispániában fogtak el, mert ott csapatokat akartak
toborozni. Átadták a foglyoknál talált nagy mennyiségű aranyat és ezüstöt is. A szenátus a foglyokat átvette és börtönbe záratta, de a kincseket visszaadták és még ezen felül is megajándékozták a követeket.79 A Il. pun háború végén Kr. e. 201-ben a békéért könyörgő pun követek miután hivatalos küldetésüket befejezték engedélyt kértek a szenátust arra, hogy ,,... beléphessenek a Városba, s beszélhessenek fogságba esett honfitársaikkal akiket az állami börtönökben őriztek."8° A szenátus ezt engedélyezte is, mivel a 74
Livius 26.13. “... in carcerem...”
75 Livius 26.13.
76 Livius 26.16.: “...in earcerem conditi...”
77 Livius 26. 16.
7" EISENHUT 274-275. 6. 79 Livius 30.21.: “... Hominibus acceptis et in earcerem conditis...” B0 Livius 30.43.: “. .. qui capti in publica custodia essent...”
/1 s:al1_r.tıl._s1igtfıfsztıis l1t`lnt1ı't1*.\`1' l1'1`11111il11m
37
követek részben a rokoni kapcsolatokra, részben 11 foglyok rokonaitól hozott tt/enetek átadására hivatkoztak. A találkozó után a követek kérték, hogy
1-gveseket kiválthassanak, a szenátus írásban kérte ezek neveit, majd miután ıııegkapta a kiváltást ugyan nem engedélyezte, de meghagyta a rón111i 1111-gblzottaknak, hogy ezeket vigyék magukkal Scipio táborába és ha létrejön 11 béke akkor váltságdíj nélkül el kell őket engedni. Ez a forráshely jelentős 1-g_vı`észt a kifejezetten említett állami börtön megjelölés miatt, másrészt azért is, 1111~1`t 11 kíváltandó foglyok száma megközelítette a kétszázat, tehát az épületnek v11g_v épületcknek alkalmasnak kellett lenni ennyi személy befogadására. A ll. |11111 lıáború után a vesztes felet többek között arra kötelezte Róma, hogy túszokat 111I|1111 annak szavatolására, hogy a békefeltételeket betartja, ezeket a túszokat 11 11'1ı1111i11k a szövetséges városokban őriztettek. Egyik ilyen település volt Setiu. 1111-|_vben előkelő karthágói fiatalokat őriztek. A túszokat saját szolgahaduk látt11 1-1 l-`.l1l1ez járult még, hogy a város lakói a háború után sok szintén on111111 11/1'1ı11111zó rabszolgát vásároltak. A túszok és szolgáik nyilván szabadabbaıı köılekedlıettek, így elhatározták, hogy fellázítják rabszolgákat és felkelés 11:1-ıvezésébe
kezdtek.
Úgy
tervezték,
hogy
Setiaban
a játékok
soı`áı1
1111-p_t1”1ıı1adják a helyi lakosokat és uralmuk alá vonják a várost, majd a kömyezö
11~11-|1111ese11e1 is.” Ez á ıervatr ázenbán meg ánnátr ırirõráse eıõrr 1
1 '111-111'l1`11s Lentulus praetor urbanus hirtelen besorozott esapatokkal le verte a I1-lkelést, mielőtt az komolyabb méreteket öltött volna. Ez után Setiaban nvııgıılom lett, de más városokból is érkeztek hírek, Praenestében 500 embert 11*p_eztek ki, hogy elejét vegyék a felkelésnek. További óvintézkedésként mind
It1'1ı111'1b11n , mind a szövetséges városokban fokozott őrzést rendeltek el. Ennek kt-ıetében az alacsonyabb tisztségviselőknek ellenőrizni kellett az utcákra
k ıvezéııyelt őrségeket, a börtönöket felügyelő triumvireket pedig ,,... utasították, t1o|.1__v szigorúbban őriztessék a bányában lévő börtönt.”B2 A triumviri capitales a kö/.t1'11`saság idején a börtönök felügyeletével és a foglyok kivégzésével ınegblzott tisztségviselők. A túszok szabad mozgását is megvonták, ezután házi öıizetbeıı kellett őket tartani, nyilvános helyen nem jelenhettek meg. A I1ö1`töı1ben tartottakra előírták a legalább 10 font súlyú lábbilincs alkalmazását és
1-11-111-1 ezurán esátr áıtánıi börtönben” ıeneren 61-izni. A ıresõbbi náberutr serán is
l111s/.ııálták a börtönöket: M' Acilius konzul a görög hadjárat során 11 1111-_1f11/11pol1`.s`i Philippust őrizetbe vetette „s nem sokkal később megbilincselve lt1'11n1'1h11 vitette..."84 Kr. e.
167-ben Gentius illyr királyt családjával egy
ll l.ıvius 32.26.
"'I.1vi11s 32.26.: “...et triumviri c11reeı`is l1111Iuıı111ru111 intentionem custodiam habere lII'1.'tl..."
tıtuso M 1 _ ivins. .-. 12 26 .. “ in 11111111 nlia 1 | 1111111 111 1`11ı1`eıı-11 | 1ul1li" ` `t d'ıacssen. ` " I” "'1.ivi1ısfl(1.l4.
38
__l_iaj1«i1_11l11i2_v l.s`tv(_in_ _ _
szövetséges városban, Spoletiumba vitték, hogy őrizzék, míg ,,a többi foglyot
Rómában börtönbe záratták.””” Tekintettel arra, hogy a fogoly őrzése komoly felelősséggel járt és ezt a szövetséges város vezetése nem vállalta, ezért a királyt és családját egy másik városba lguviumba vitték át. Livius a 67. könyve
összefoglalójában említi, hogy Iugurtha királyt Kr. e. 104-ben, miután a diadalmenetben C. Marius kocsija előtt vezették végig, a börtönben megölték.” A császári Róma
A császárkorból már kifejezetten jogi források is rendelkezésürıkre állnak, így elsősorban ezekre támaszkodhatunk a kérdés elemzésekor. A jusztiniánuszi kodi káció a Digesta 48. könyvében a 14. titulusában foglalta össze a börtönről ill. a bilincsről szóló szabályokat. A forrás természetesen használja a career szót, de itt sem változik a korábbi értelme: nem a mai fogalmaink szerint szabadságvesztés büntetésről, hanem ideiglenes szabadság megvonásról van szó. A D. 48. 14.8. Ulpianus fragmentuma szerint a büntetés ami a szabadság elvételével jár a bányamunkára történt elítélés. _Itt tehát nem egyszerűen a
szabadság megvonásáról van szó, hanem az elítélt munkaerejének kényszerhasznosításáról.37 Ennél még egyértelmübben fogalmaz a következő töredékben: e szerint ugyan az elöljárók gyakran tartanak elítélteket bezárva s láncra verve, de a büntetésnek ez a módja tiltott: a carcerban tartás célja sohasem lehet a büntetés, hanem csak az elkövető elkülönítésef” Ezekből a töredékekből egyértelmű, hogy a császárkorban sem volt ismert a szabadságvesztés büntetés mint főbüntetés, bár tudjuk, hogy a börtönök száma ekkor megnőtt, nemcsak Rómában, de minden nagyobb provinciai városban volt börtön.” Ezek általában egy mintára épültek, lényeges vonásuk, hogy volt egy ún. külső börtön, mely kapott némi fényt és levegőt, itt helyezték el a kevésbé súlyos bűncselekményeket elkövetőket, míg a lenti vagy belső börtönbe kerültek
a súlyosabb bűnöket elkövetők. Itt hajtották végre a halálbüntetéseket is.9° Tudjuk azt is, hogy a börtönzés egyre inkább katonai jelelget öltött, a börtönök gyakran katonai helyőrségekben létesültek és az illetékes katonai parancsnok 35 Livius 45.43.: “...ceteri captivi Romae in earcerem coniecti...” 86 Livius 67. könyv összefoglalója: “... in carcerie neactus est...” B7 D.48.l4.8.4. Ulp: “Est poena , quae adimat libertatamz huismodi út puta, si quis metallum vel in Opus metalli damnetur.” 38 D.48.l4.8. 9.Ulp: “ Solent praesides in carcere continendos damnare aut ut in vinculis contineatur: sed it eos facere non oportet. Nam huiusmodi poenae interdictae sunt: carer enim ad continendos homines, non ad puniendos haberi debet.”
“9 A61. Ap. 16.23.
9” sÁRYz 146. 6.
_
_ /1 .1`zr1lm(l.1`rigve.1`zt1ls l11'l1ıt1ft1'.1`1' lt1'1m1il111r1
__
__
.'19
Ielclt 11 l`og1yok őrzéséért, illetve szállltásáértf" l'ál apostol téritő útjai során sokszor került börtönbe, nem egyszer bántalmazták is, de mivel születésétől fogva római polgár volt, ez sok esetben megvédte a komolyabb atrocitásoktól. A t`111'1sz1'1rl1oz való fellebbezéssel például azt is elérte, hogy ügyét nem a vele
szcıııben ellenséges hangulatú Jeruzsálemben, hanem Rómában kellett 1á1`gy11lni.°2 ltt két évig lényegében házi őrizetben élt, majd elítélés nélkül 11z11b11don engedték.” Ez is azt támasztja alá, hogy a bebörtönzés csak az elkövető elkülönítésére szolgált az eljárás alatt, de nem volt büntetés jellege. Később a dominátus alatt specializált hivatalt is létrehoztak erre a feladatra, 11 lıörtönökért felelős tisztségviselőnek (clavincularii, applic1`tarii) havonta |1-lenteniük kellett a foglyok számát és őrzési körülményeiket. 94
111. özuızefngıáıás Alláspontom szerint az itt bemutatott példák a szabadságvesztés büntetéssel kajıcsolatban az alábbi következtetések levonására alkalmasak. A történetlrók 1'1lt11l áthagyományozott esetek egyértelművé teszik, hogy Rómában már a kezılctektől, a királykortól létezett olyan hely, amit a mai fogalmaink szerint l1ö1`tö1111ek nevezhetünk. Később a börtönök száma sokasodott, magában lt1'1111áh11n és a szövetséges városokban is találunk börtönöket, a császárkorra pedig ezek száma tovább nőtt. Ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy a királykori tonıtsok elégtelenek ahhoz, hogy a szabadságvesztés büntetésről bármi biztosat ıııegılllaplthassunk. A Köztársaság idejére vonatkozó forTások - bár ezek nem jogi, haneın törtéııetlrói források - már elegendőek ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy 11 ı1'11ı111i jog ismerte a szabadság elvonásának lehetőségét, de a gyakorlatban a n111i eıitelenıben vett szabadságveszetés büntetés nem létezett. Valamennyi felsorolt |1él1l11 azt mutatja, hogy bár lehetséges volt, hogy valaki hosszabb időt töltött 1111111111 őrizetben, ez mindig valami más cél érdekében történt, sohasem volt a cél |111.-1ı.I1'111 a szabadság elvonása. Ezt a képet nem cáfolja, inkább megerősíti az, hogy 11 magánfogság virágzott egészen addig, amíg a praetori jogalkotás 11 12-ıödszerű vagyoni végrehajtást előtérbe nem helyezte, de még akkor sem szünt
ıneg te1_jesc11. ltt is igaz azonban az, hogy a fogságnak nem az volt a célja, hogy 11:. ııdott személyt elszigeteljék a társadalomtól, hanem csak az, hogy a tartozását 11-dolgozza. Az őrizet és bilincs ezt csak biztosította. A közfogság is hasonlóan
'“ A1.-1. A6. 21.33.. 23.20.. 25.21. A11. Ap. 25.21. '“ A1.-1. A11. 211.311. "' l'1111lvs. 1580.11.
4"
._fff11Lf? 11?Er1-W111._--
_-..
L
müködött: 11 szövetségesek vagy a legyőzött államok által adott túszokra csak a
szerződés bet11rt1'1s11 céljából volt szükség és a túszok személye nyilván időnként cserélődött, 11 lráborúban elI`ogottak fogva tartására pedig csak a háború végéig volt szükség. A erirrıeıiek esetében talán felmerülhet a szabadságvesztés büntetés létezése, de ez álláspontom szerint bár mit lehetőség mindig fennállt, de
gyakorlatban nem nyerhetett tért a római köztársaság sajátos állam berendezkedése miatt. A római államot a konzulok vezették, akik hivatali hatalmukat un. coercicios jogkörrel gyakorolták, vagyis az engedetlen polgárt
zikailag is bántalmazhatták, illetve mozgásában is akadályozhatták, akár elzárással, akár megbilincseléssel. Ezek azonban lényegében közigazgatási (végrehajtási) cselekmények, nem büntetések. A polgár a halálbüntetés ellen a népgyűléshez fellebbezhetett, hiszen a halálbüntetés végrehajtása után már jogorvoslatnak nem volt értelme. Halálbüntetés elkerülésére pedig választhatta az önkéntes számüzetést, ilyenkor a visszatéréstől tiltották el halálbüntetés terhe mellett. Számos példát ismerünk ugyanakkor, amikor korábban számüzötteket visszahívtak Rómába.95 Mindkét esetben az elkövetőt kizárták a közösségből és ezt a kizárást véglegesnek szánták. A szabadságvesztés büntetés súlyosságát tekintve a halálbüntetés és a számkivetés között helyezkedett volna el: az elkövető élete megmarad, sőt a társadalom sem veti ki magából (ermyiben kedvezőbb mint a számkivetettség) viszont a szabad mozgási lehetősége időlegesen vagy véglegesen megszűnik. (ennyiben rosszabb mint a számkivetés). Álláspontom szerint az évente változó tisztségviselők rendszere miatt nem lehetett volna hatékony szabadságvesztés büntetési rendszert kidolgozni. A tisztségviselők egy évig voltak hivatalban, azonos vagy alacsonyabb tisztségviselő döntése ellen in intergum restitutiot lehetett volna kémí. Ez nyilvánvalóan jogbizonytalanságot szült volna, hiszen nem lehetett előre látni, hogy egy elítélt esetleg már egy év múlva szabadlábra kerül. Ez igaz lett volna a népgyülés által elítéltekre is, hiszen a hivatalban lévő magisztrátus az állam müködéséért és e körben a végrehajtásért felelt, így jogi akadálya nem lett volna annak sem, hogy egy így elítéltet szabadlábra helyezzen. A halálbüntetésnél ez a veszély nem állt fenn, hiszen azt rögtön végrehajtották, de a száműzetésnél sem, hiszen a számüzött jog és támasz nélkül bolyongott a világban és vagy meghalt hamarosan vagy idegenek elfogták és rabszolga lett, míg kedvező esetben beilleszkedett egy másik közösségbe, vagyis egyik esetben sem fenyegetett az a veszély, hogy évente próbálkozna a hazatéréssel. A szabadságvesztés büntetést töltő elítélt viszont ott élt volna a város közepén, közel rokonaihoz, ami állandó kon iktust eredményezett volna. Mindezek miatt a rómaiakrıak nem volt szükségük szabadságvesztés büntetésre, hiszen a 95 Livius 5.46: Camillust a gall betörés idején
/l .s`ZuluuÍ.s'(igvı'.\`:t'ıi.\` hıJmı`lı*.\ı' Rıiıııfilııııı
-'l I
lıııltıllıthıletés és a számüzetés ezt jól pótoltıı. lilılıez jön még az a praktikus
wıt-ıııpoııt, hogy börtönök építése és l`enntartı'ısa további kiadásokat jelentett volıııı ıı takarékos római államnak, amit az lényegébcıı ıneg tudott így takarítani. lt-Iıılt ıı szabadság elvonása megmaradt kisegítő szerepben: lényegében a vııv-tp_ı'ı|aıti l`ogságra és a siralomházra korlátozódott, illetve a hatóság hatékony ıııtlkoılését segítette, mely utóbbi azonban csak az adott magisztrátus hivatali ıılt-|t*ıı belül és akkor is rövid ideig tartott. I-lzzcl szemben a császárkorban a hatalmi berendezkedés állandósult, Iııwt-ıı például a bírósági szervezetben is ismert a hivatásos bírói kar ııız-p_|vleııése. Ezzel a börtönbüntetés bevezetése elöl a legnagyobb akadály . llıfıı ııll, hiszen az elítélt nem reménykedhetett az állandó végrehajtó hatalomtól
Iwtwt-le ınegváltoztatásában, de a gyökerek hiányában nem indult el a változás ıı hoı ıoıılıtlııtetés kialakulása felé annak ellenére, hogy a börtönök száma nött. Végsö következtetésem tehát az, hogy bár a római jog ismerte ıı -.„ılnıtIs:'ıg elvonásának lehetőségét, a római büntetések rendszerébeıı ıı -.ızıl»ııılsı'ıgvesztés büntetés, mint főbüntetés gyakorlati használatára nem volt se ıjıı'-sııv. se szükség. Egyben így a római köztársaság számos költségtöl és l-eoııtlılttııs forrástól megkímélte magát. A súlyos bűncselekményeket vagy tnılfıllııl vagy számüzetéssel büntették, a kisebbeket pénzbírsággal, a -.mluıtls:'ıgvesztésre mint büntetésre nem volt szükségük. Létezett és gyakran Iııı-ıııu'ıllı'ık a szabadság elvonását, mint eljárási kényszercselekményt, mely a . t-„'ı-t/ı'ıı`korban már akár évekig is eltarthatott.
lıııılııltıllljegylék
t íıı vıo: lıı Catilinam, The Loeb Classic Library, London, 1989 l lt t-ıo: l)e Oratore, The Loeb Classic Library, London, 1988 I ıvıııs: Ab urbe condita, The Loebs Classic Library, London, 1984 Nı wıı Vulgata, Libreria Editrice Vaticana, Roma, 1998 A
li/.eııkéttáblás Törvény töredékei. Fordította és összeállította: Zlinszky János,
Budapest, 1991 I I.*šliNl|UT, Wemer: Die Römische Gefängnisstrafe, Aufstieg und Niedcrgang der Römischen Welt, Berlin- New York, 1972 Mt ıMMSl~lN, Theodor: Römisches Strafrecht, Graz, 1955 lhııılvs Realeııcyclopädie der Classisen Altertumswissenschaft, Vl. Halbband, München, l899 H/\l( Y l'ı'ıl: lšünvádi eljárások az Újszövetségben, Budapest, 2000 /I .INSZKY János: ,,Herculesre, ıııilycıı lıiılegck a Íürdöitekl" Néhány szó Róma btlrttlneiröl. Jogtörténeti szı:ııı|v. N92/I
.\'ı'ı'!t`n./tu't'ıÍt'<'(t ı'! Í'OÍt'!t'f`u, M|.\`lmÍı`, /Hmm \.\ Í.-Í (.'()(H), pp. 43 HW
A ııı«:sKRtPTív JOGELMıí:ı.ı«:1` ı'«:s A (;vAı
ı
I Régóta keresem Hart jogelméletének azt a kritikai feldolgozását, amely képes ttı véııyre juttatni törekvéseinek pozitív elemeit, tehát amely képes hűen ábrázolni tı Iıtırti életmű jelentőségét. Hogy aztán ehhez képest mutassa fel azokat a kérdé„vl-zrt, ıımelyeknél Hart válaszai fogyatékosnak mutatkoznak, ahol a továbblépésıt- okvetlenül szükség van. Az általam ismert szerzők közül Gerald Postema Hm-lltette meg a leginkább ennek a kettős követelménynek a teljesítését. A t'o-itt-ııın által kínált bírálati szempontokat javarészt magam is átveszem, mert »rek segítségével megjeleníthetönek tartom azt a fontos összefüggést, hogy, hu ttıııt központi jelentőségű állításait többnyire el is vetem, mégis azt vallom, hogy zı tu-lvesnek tekinthető jogelméleti szemléletrnód az ö munkásságából fejlődött Lı Hart hibái nem abból származnak, hogy alapvetően rossz kérdéseket ıvtt lel. vagy hogy alapvetően rosszul tette fel a kérdéseit, hanem abból, hogy ıııtvel új fogalmi keretbe illesztette a jogelméleti re exiót, maga sem látta min-
.ltp_ tısztún törekvései távolabbi következményeit. Nem vette mindig észre állás|„ıııt|tı kevésbé nyilvánvaló buktatóit. Az utána jövőknek megvolt az a hatalmas
` ııız ııooıo MÁTYÁS ıiıtvı-tvıııi docens Mııltolei íigyetem ÁJK, Jogelméleti és Jogszociológiai Tanszék t'- I 't Miskolc-Egyetemváros M l-`.|.`l`l-Í Allam- és Jogtudományi Kara 2001 novemberében konferenciát rendezett .Mttıték és egyensúly: H. L. A. Hart jog lozó ájának alapkérdései” címmel. Ezen tt t--ıııteıutcián magam is előadást tartottam Gerald Postrema Hart-kritikájáról. Az alábbi ı.ııııı|ıııı'ıııy ehhez az előadáshoz kapcsolódik, de nem azonos az ott elhangzott szöveggel. rt:-ıııt.-mk terjedelmében, de bizonyos tematikai vonatkozásaiban is messze túlmcgy Amıı, tııııi ott szóba kerülhetett. Inkább azt lehetne mondani, hogy ez az a tanulmány, -ııııı-lvııek ıı hátteréböl megszületett a konferencia-előadás. Köszönet Hegyi Szabolcsııtık -`ı. ttvürtí Tamásnak, akik észrcvételeikkel segítették a szöveg végleges formájának t-ttlolgoztistlt. A jogelmélet és a gyukorlııti íiloz('ıl`ırı viszonyára vonatkozó Vizsgálódásatıııııt ııı. l-` 037250 számon nyilváııtııı`tott t)`l`KA-ktıtııtásból nyert támogatás és llolyııi
tıtııtm Kııttıtási Ösztöndíj segíti.
-H
f .<>zf«:@z-Mf «.w~;
L---
-
előnyük, hogy már a távolabbi következmények elemzésére koneentrálhattak --
nem kötötte le eröiket magának a szemléletmódnak a megalapozása. 2. Ebben a dolgozatban Hart pozitivista metodológiájának egyik vonatkozásával szeretnék foglalkozni: a deskríprív jogelmélet koncepciójával. Korábban már érintettem az ezzel összefüggő kérdéseketf de úgy érzem, sok tekintetben nem
tárgyaltam őket jelentöségükhöz méltóan. Nem a pozitivizmus értelmével és lehetőségeivel foglalkozom, csak azzal, ahogy Hart gondolkodott arról, mit je-
lent előállni egy korszerű pozitivista elmélettel. Bár közvetlenül sohasem fogalmazta meg ezen a módon (közvetve is ritkán), Hart pozitivizmusa a jogelmélet gyakorlati lozó aként való felfogásának elutasításán alapult. Éppen ez teszi
számomra érdekessé egy olyan Hart-kritika következtetéseit, amely szembeszáll ezzel a felfogással: a jogelméletet gyakorlati filozó aként akarja érvényre juttatni. Postema írásainak tekintetbe vételét emellett az is indokolja, hogy, ha
nem is körvonalaznak egy teljes jogelméletet, olyan elemzéseket tartalmaznak (különösen a jogelmélet módszertani kérdéseit illetően), amelyeket rendkívül jelentősnek tartok. Érdemesek arra, hogy ismertebbé váljanak a hazai jogelméletben. Amikor Hart módszertani álláspontjának altematíváiról gondolkodunk, mindenekelőtt terınészetjogi elméletek (mint Lon L. Fuller vagy John Finnis művei) és Ronald Dworkin jogelmélete jut az eszünkbe, tehát olyan koncepciók, amelyek a harti elméletet a pozitívizmussal együtt vetik el. Fontos leszögezni, hogy Postema kritikája nem ilyen. Az ő álláspontja szerint Hartttal nem az a gond, hogy pozitivista volt, hanem hogy egy rosszfajta pozitivizmus mellett állt ki. Ez implicit kritikája annak a dworkini nézetnek, hogy ha a pozitivizmust
akarjuk bírálni általában, akkor Hart megteszi majd konkrét célpontként.2 Ha Hartot sikeresen bíráljuk, más pozitivisták alól is kirántjuk a talajt. Ez arra utal, hogy Postema Hart-kritikája némely vonatkozásban továbbvonatkoztatható Dworkinra. Arra következtethetünk belőle, hogy Dworkin nem mindig találta el, hol vannak a gyenge pontok Hart metodológiájában. Bár Hart-elemzései sok vonatkozásban fontosak, mégis kiigazításra szorulnak. Egy másik elemzés keretében, amelyre talán még sort fogok keriteni, Postema talán ahhoz is hozzásegít-
hetne bennünket, hogy a kiigazítások némelyikét elvégezzük.
I Lásd Bódig Mátyás: Hart, Dworkin és ajogelmélet poszrmeta zikaifordulata. Buda-
pest: Osiris, 2000, különösen l3-30. és 138-141. _o. 3 Lásd Ronald Dworkin: “A szabályok modellje°. In: Szabadfalvi József (szerk): Mai' angfıl-amerikatˇjogelmčlerf r<)`rclrvf.-`Í.s`ı."lr. Miskolc: Bíbor, 1996, 27. o.
/í (l_ı__'_.Ílrı_`Q_ríl}f_;'r{gı'lımílvl és tr gi-uloıı`lııtıI/tlıml/i`u ltıˇltt'wi.s`ı_r______ _
45
.lelenlegi problémánk szempoııljáhól Iíaı`t jogelınéleti módszertanáııak ıtlt-tképessége attól függ, hogy egy jogelnıélet megalkotása során megmaradlıatıııık-e egy bizonyos értelemben vett erkölcsi semlegesség álláspontján. Fontos lt-az ınajd annak tisztázása, hogy miféle erkölcsi semlegességről van szó, mert itt tttlılı koncepcionális lehetőség is kínálkozik. Ezek összekeverése pedig menthett-tlvııttl l`ogalmi zavarba taszít bennünket. (Az erkölcsi semlegesség releváns itt tt-lıııének tisztázására hivatott az V.4. szakasz.) Fontos lesz majd, hogy szóljunk Jeremy Bentham jogelméletéről, illetvi- ıı pozitivizmus benthami változatáról, mert Postema kritikájának bázisát sok tt-lt ıııtetben egy átfogó Bentham-elemzés képezi. (Erről szól a IV. fejezet.) Erősíıı az összefüggést, hogy Hart néhol Benthamet jelölte meg saját „módszertani” pozitivizmusa egyik forrásaként, miközben Postema szerint Bentham éppenség,tt-l egy ınásik pozitivizmus képviselőjének tekinthető. Bár a szöveg elég terjedelmes, mégsem vállalkozom Postema líartt„ııtıkı'ıjának teljes feldolgozására. Ennek a kritikának ugyanis alapvetően két oltliıln van. Bár a kettő között jócskán vannak átfedések, mégis világosan megt-ttlttıılıtíztethetőek. Az egyik oldalon a jogelmélet természetéről és kérdé.s_`/L'l!vwo'-itt-lt /elentőségéről van szó, míg a másikon arról, hogyan lehet számot adni u
f~-_t_- ~~.«ı;'firos normativitásáról, illetve azokról a résztvevői attitűdökről, amelyekmk ıı jogi gyakorlatok a jellegzetességeiket köszönhetik. Az előbbi kérdés uralja .t „ Iıııisprudence as Practical Philosophy” cimű tanulmányt.3 A második kérdés tıtıttıı ozza meg a ,,The Normativity of Law”-ban kifejtett tételes Hart-kritikátf' lčbben az elemzésben a két oldal közül az elsőre koncentrálok, a másotttkıa csak helyenként térek ki. Az utóbbit sem mellőzhetem minden vonatko„'ı-ttııııı, mert a két kritika tematikája néhol erősen összefonódik. Van, ahol n ıııml.-m.-.ı`tıini tárgyú kritika a norınativitásás-elméleti megfontolások módszertani ltttwtkezményeként jelenik meg. (Ez különösen a VI. 2. szakaszban lesz majd ı*ı/tilwllıetö.)
A módszertani tárgyú kritika előtérbe állításának alapvetően két oka t ıııı Az egyik az, hogy a másik oldal, a normativitás-elméleti kérdés tematikájá-
ııiık leltlolgozása jóvátehetetlenül hiányos lenne Postema nem jogelméleti (haııvııı erkölcsfılozófıai, illetve tágabb értelemben vett gyakorlati filozófiai) műveıııt-k áttekintése nélkül. Erre pedig most nem kerítenék sort. A másik ok pedig ar, hogy a jogelmélet teoretikus feladatainak kérdése a saját jogelméleti tematilotın központi eleme. Sokat várok Postema álláspontjának elemző feldolgozásá' tıvınlrl .l. Postema: 'Jurisprııtlerıee ns l'ı`at`tii.`al I'lıilosophy'. ln: Legal Theory 4 (1998) t"l H7,
' I ı'ı-al tleraltl J. Postema: "l`he Nınınııttvttv ot l.ııw'. Iıı: lttıtlı (iavison (etl.): l.s`.~.-mm' in I .ıııfı'nı;ım`uı'_vlmgrıl l'ltt'ln.rfı;ılıv (htlııııl t`Iıııı-ıuloıı, 1087.
4 fr
ll(i(.lt'_g_AflrýÍlyýl\'__
g
*
_
tól a saját teoı`etiktıs kezdeınényezéseim tekintetében. Ezért is biztosítok elég tág terjedelınet a voııatkozo kérdések tárgyalásának. l. Hart öröksége Mivel nem akarok abban a szinben feltűnni, hogy általános támadást indítok
Hart ellen, fontosnak tartom leszögezni, hogy megközelitésem mennyiben kötődik az angol jogñlozófushoz, mit szeretnék megőrizni a jogelméletéből itt is és másutt is. Először is, Hart jogelméletének maradandó eredménye az, hogy a jogot társadalmi gyakorlatként fogta fel. Tehát alapvetően nem normák rendszereként tekintett rá, amit a nonnákra vonatkozó ontológiai megfontolásokkal kell megalapozni (ahogy egyebek közt Kelsen próbálta). Így a jog fogalmi megvilágitásához nem volt szüksége ontológiai re exióra - távol tudta magát tartani bizonyos problematikus metafizikai elkötelezettségektől (bár nem éppen mindegyiktől). Ezért van az, hogy, bár csak áttételesen kötődött a lozó a nyelvi fordulatához, mégis elmondhatjuk, vele kezdődik a posztrnetafizikai jogelrnélets Legalább ilyen fontosnak tartom, hogy Hart távol maradt egyfajta társadalomelméleti re exiótól is, amely a jog működését rendszerfogalmakkal (műveleti kategóriákkal) ragadja meg. (Ez a megközelítés ugyanis, ahogy arra Habermas is igyekezett rámutatni,° könnyen válik képtelenné a norrnativitás elméleti megragadására.) A társadalmi gyakorlat az ő elméletében nem társadalmi alrendszer, amelynek megvannak a maga funkciói, és meghatározott kapcsolatban áll egyéb alrendszerekkel. A társadalmi gyakorlat nála egy másik re exi-
ós szinten rajzolódik ki. Az, hogy Hart a jogi szabályokat társadalmi gyakorlatok háttere előtt jeleníti meg, arra utal, hogy a jog elemeit cselelcvőlc gyakorlati orientácíóinak össze iggésében kell ábrázolnunk. A jog nála azon a lehetőségen
alapul, hogy az emberek, ha nem is cselekednek mindig explicit indokok alapján, mindig képesek a cselekvéseiket indokok alapján kommunikálni, és igazolási feltételekkel szembesiteni. Ez teszi lehetővé az olyan társadalmi gyakorlatokat, amelyek értelmes lényeknek próbálnak cselekvési indokokat szolgáltatni. Mámıost a jog éppen egy ilyen gyakorlat. A kiindulópontot ez képezi, nem pedig egy normaelmélet vagy egy rendszerfogalmakkal operáló társadalomelmélet. Erről a kiindulópontról Hart minden korábbinál pontosabban és életszerűbben (bár nem éppen kifogástalanul) volt képes megjeleníteni a jog sajátos normativitását. Mindenek előtt azt a vonatkozást, hogy a jog nem akármilyen gyakorlati indokokat akar szolgáltatni, hanem autoritatív indokokat. Ezek az 5 Vö. Bódig Mátyás: Hart, Dworkin és a jogelmélet posztmeta zikaifordulata 7-1 1. 0. 6 Vö. Jürgen Habermas: Between Facts and Values: Contrlbutions to a Discourse Theory ofLaw and Democracy. Cambridge: Polity, 1996, 47-S6. o.
___
dı.'.s`kriptlvjaggltrıılletitt-zı,t;ı'ulı„ı`lııtı_/llımí/li:l
7
47
os-t/elltggések uralják a jogi kötelezettségek lerınészetéről szóló elemzéseit. tllıırt okkal gondolta, hogy elméletének ez a vonása nem domborodott ki kellől-tılppcıı /1 jogfogalmában, ezért később egy ideig jogi szabályok helyett inkább „ııııtoritatív jogi indokokról” beszé1t.7) Annak a kritikának, amelyet Postema „t~gttségével megalapozni szeretnék, éppen az az egyik fo törekvése, hogy a jog tıntoı`itt'ısának magyarázatát illetően végigvigye azt, amit Hart elkezdett. Végső -toıoıı engem is főleg autoritáselméleti megfontolások vezetnek Hart deskriptív ııırttıtlológiájállak kritikájáball.
Külön kiemelném ebben a vonatkozásban Hart elméletének azt a maııalıııııló eredményét, hogy új módon tudta megragadni azt az össze lggést, hogy .ı jog csak akkor létezhet, ha ,,szabályoz.ási területén” képes a cselekvők legalább v|,ı_v részének gyakorlati orientációit meghatározni. Ez a gondolat fejeződik ki tt fzmlıtılyok belső aspektusának felmutatásábans Ez azért komoly eredmény, mert t.oıt'ılıhaıı a jogkövetés motivumai nem a gyakorlati indokok összefüggésében ıv-lvııtek meg (például a skandináv jogi realistáknál), és így elemzésük (kommuml-ttılíıtıló) indokok feltárása helyett könnyen fulladt módszertanilag rendezetlen »ıııtıtısú pszichológiai fejtegetésekbe.9 Ugyanitt érdemes megemlíteni, hogy Hart ıvlvııtöseıı pontosította azt a régi nézetet, hogy a jog a bírók (illetve a hivatalos „-vıııélyek) tevékenységében ölt testet. Mivel elmélete képes volt rárnutatni a avıtkoı`lati orientációk fontosságára, nem kellett nyersen azt mondania, hogy ,,a ıog ııı., amit a bírók tesznek”. Jelezni tudta, a jog létezése hogyan függ bizonyos swıııélyek gyakorlati indokaitól, de eközben nem veszítette szem elől a jog iıııttıııa'-ııyes dimenzióit sem.'° A jogelmélet sok fontos szerzője ebben a tekintetta-ıı ıııa is az ő nyomdokainjár. Mindezekkel az eredményekkel Hart megnyitotta az utat a gyakorlati' nızl„l<„k jogfilozó ai szempontú elméletének megalkotása előtt, azon belül pedi g ˇ I and például H. L. A. Hart: 'Cornmands and Authoritative Legal Reasons'. In: Joseph ltııı (ed): /luthority. Oxford: Basil Blackwell, 1990. ' 1 ami mindenek előtt H. L. A. Hart.` A jogfogalma. Budapest: Osiris, 1995, 73. o. " „A szabályok belső szemléletét gyakran fogják fel tévesen (...) merőben az “érzések' tu*-ııít*séııek." Uo. 73. o. A kritika tárgyát az ilyesféle nézetek jelentik: ,,[A] “legyen' ncın .t ııııítıtosság visszavezethetetlen tartalma, hanem egy összetett lélektani helyzet kifejefttzlesc (. . .) a jogszabályok bizonyos körülmények esetén a tettek eszméi s a felszólító „ıııvıtk (ıı parancsok és a tilalmak) közötti lélektani kapcsolat teremtőiként hathatnak.“ l~.ıııl ttlivccrona: *A jog mint tény'. In: Varga Csaba (szerk.): Jog ésfilozófia. Budapest: Akıııleıııiııi, 1981, 347. o. Az igazsághoz tartozik, hogy Olivecrona ebböl a hannincas E-vı-klıcıı keletkezett álláspontból késöbb sok psziclıologizáló mozzanatot kiszürt (a bemalııktusıık elemzésének segítségével). l.i'ı.~al Karl Olivecrona: Law as I-'act (2nd z-tlıtıoıı.) London: Steveııs and Sons, 19/1, 1.? ls 1 1). o. '" Va Joseph Raz: l:`tltlı's in Ila' l'ııMız` tı„m.mı t ntloııí; t`ltıı`endon, 1994, 20.1-204. o.
_ __l_ı'{i_clt`z.,fj_l1×l(itjiri_'§__
_`
__
a jogi autoritás ı`adil-ıiılistııı új tematizálása elött. Ezt az elméletet már nem Ö al-
kotta meg, lıaneııı .lusırplı Raz.” de azt gondolom, ebben a tematikus keretben érvényestíl majd a legtovább a tőle eredő teoretikus ösztönzés. Éppen emiatt gondolom, hogy Hart jogelméleti recepciójának az adhat majd új lendületet Ma-
gyarországorı, ha érezhetővé válik végre Joseph Raz műveinek hatása. Ugyancsak maradandó elemnek gondolom, hogy Hart a jogot politikai intézményként fogta fel, amely közösségek nyilvános életébe ágyazódik. A másodlagos szabályok szükségességének vagy a természetjog minimális tartalmának elemzésekor a jogot politikai szügségletek kontextusában ragadta meg: az általa ábrázolt jog létrejötte egyszersmind új típusú politikai intézmények létrejötte islz (amelyek segítséget nyújtanak bizonyos alapvető célok megvalósításá-
hoz - véget vetnek például a nyilvános autoritások eredetével, tartalmával és terjedelmével kapcsolatos bizonytalanságnak). Azt hiszem, a harti elméletnek ez az a vonása, amely szinte észrevétlen maradt Magyarországon, pedig ezzel majdnem ugyanolyan mély hatást gyakorolt a jogelméletre, mint a cselekvők gyakorlati orientáeióinak előtérbe állításával. Raz erre tekintettel gondolja, hogy a jogot úgy ragadhatjuk meg fogalmilag, ha alapvető politikai intézményként elemezzük.'3 De akár még Dworkin elmélete is visszavezethető erre a motívumra.” Az amerikai jogfilozófusnál bizonyos értelemben egy olyan koncepció rajzolódik ki, amely Harton rendre a politikai filozó ai tartalmakat kéri számon. Azt is gondolom, hogy Hart fontos szerepet játszik annak a felfogásnak a térhóditásában, amely a politikai intézményeket nem hatalmi, hanem autoritatív intézményekként közelíti meg. 'S
Lásd Joseph Raz: Practical Reason and Norms. Princeton, N. J.: Princeton University Press, 1990.
*2 Lásd Joseph Rzzz Eıhzzz z`„ :he Public Domain 204. 0.
U Lásd uo.
'4 ,,A jog [értelmező gyakorlatként felfogva] mélyen és teljes egészében politikai.” Ronald Dworkin: A Matter of Principle. Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 1982, 147. o.
'S võ. põızıáuı Joseph Rzzz The M0-zzzzıy 0fFfezd0„z. Oxfordz cızfendon, 1986, 3-6. 0.
Ezt a szempontot más összeñlggésben magam is igyekeztem érvényesíteni. Lásd Bódig Mátyás: “Szabadság - hatalom - törvény'. ln: Bódig Mátyás-Györfi Tamás (szerk.): Államelmélet: A mérsékelt állam eszméje és elemei ll. Alapelvek és alapintézmények.
Miskolc: Bíbor, 2002, 9-13. o.
_ ___: Ít*l__rles_lt'rl[)tlttlíigıflntıilvt és rr ,t{_t'ıtlıııi`lııtt_/tlımi/itt kt`ltlt:(b't!_b_______
49
ll. Postema és Hart
1 Postema nem viszonyult kezdettől kritikusan Hart jogelméletéhez. Sőt, az az tııtsıı, amely ismert szerzővé tette őt a jogelméletben, az 1982-es ,,Coordinatíon and t`onvention at the Foundations of Law”,'° néhol kifejezetten apologetikus ıvllegíí. Postema itt voltaképpen csak azt tartotta szükségesnek, hogy tisztázzuk iı lııırti elmélet néhány homályos pontját. Tehát azt sugallta, hogy sehol sincsen ».ıttkst-g llart alapvető kiigazítására, de több helyen is szükség van érveinek kiı-p_t".'tzllČséI'C.
A ,,Coordination and Convention” az elismerési szabály gyakorlati autrıı ıtıˇısiıııak problémáját próbálta a jelzett értelemben tárgyalás alá venni. A kiiıı-
.lıılopontot egy olyan kérdés jelenti, amely később is meghatározó eleme maradt t'„~ttı.-ıııa jogelméleti problematikájánalc” a jogelméletnek úgy kell megbirkózııııı táıgyával, hogy egyszerre juttat érvényre két, látszólag ellentétes „igazsá,„ıt" Azt, hogy a jog a gyakorlati érvelés formája, amelynek sajátos normatív 1-„ııaktere van (normativitás-tézis), illetve azt, hogy a jog társadalmi tény, vagyis ırıı-aalalıni intézményként való létezése ténykérdés (társadalmi te'zis).'R Posteıııa
azt tıllltotta, Hart elmélete az utóbbi idők egyik legígéretesebb kísérlete arra, tınzv megtaláljuk az egyensúlyt a két tézis- között.” Az ,,egyensúly” elérésének ttıılrsıı pedig az elismerési szabály, amely a jog létezésének kérdését intézınétm-s tényekre referáló állításokhoz kapcsolja, miközben a jog sajátos itt rı ıııativitásának forrásaként is funkcionál. Postema célja az elismerési szabály egy olyan forrnulázása volt, amely twpliritté teszi a norrnativitás-tézis és a társadalmi tézis igényeinek összehangottwtııııık elméletileg megfelelő módját. El`ıl`ıez azt a megoldást választotta, hogy a tııvııtıılos személyek elismerési szabály iránti elkötelezettségét (amit Hart a jog tett-ıéséııek feltételeként jellemzett) egyfajta konvencióként ragadta meg. A konwııt-ıó fogalmának filozó ai elemzése révén pedig az egész problémát visszatoııatkoztatta a társadalmi együttn'ıı'iködés koordinációs problémáira.” Saját "' lastl Gerald J . Postema: “Coordination and Convention at the Foundations of l.aw'. lıı .lııurnul of Legal Studies ll (1982) 165-203.
" Va Postema: *The Nomrativity ofLaw' 81. o. '" 1 tıstl Postema: “Coordination and Convention' 165. o. H l.ıil.'ttl Itt). 166. O.
"' Itt lehet látni, hogyan feltételezik Postema jogelméleti megfontolásai más müveiııek ııı-ııı |ogelméleti érveit. Ennek a pontnak a ınegvilágltása egyebek közt ki kell térjen arra, lıııgvıııı alakulhat ki egy közösségben ıı delibcráeió közös kerete a koordinációs problé-
ıııak kezelésére
lásd Gerald .|. l'nstvınıı: 'Mortılity in the First Person P1ural`. lıı: l.nw
.„|.t l'htl„_mph_y 14 (1995) 15-tı-'l Mıııılrıı lıı/oııııjval arra is, hogyan néznek ki a gyakorl.ı|t tga/.olás feltételei egy ktlıös.-a'*p_twıı lı'ı-al t lt-ınlıl .I. Posteına: `()n the Uııiversality ol
59.-.-
_-
-_„.._fíŐdfs Máfrér
_-
„
megoldását a ,,konvenció koordinációs modelljének” nevezte el.” Hadd fogalmazzam ezt meg úgy, hogy az elismerési szabály jogelméleti problémáját cselekvéselméleti kérdéssé változtatta. Ehhez a stratégiai interakció modelljét vette
alapul;22 erre tekintettel vizsgálta, hogy sokak egymáshoz viszonyított cselekvése hogyan állhat össze intézményes gyakorlattá. „Ennek a tanulmánynak az a központi tézise, hogy a bírói gyakorlat normatív jelentőségét csak annak a stratégiai interakciós formának a háttere előtt lehet megérteni, amely saját alapjait tekintve jellemző a jogra.”23 Minderre tekintettel az említett két tézis összehangolására tett kísérlete a következőképpen összegeZhető.24 A jog társadalmi tények dolga (társadalmi tézis), ám ezek a tények intézmények tevékenységéhez kapcsolódnak (például arra vonatkoznak, hogy mit döntött korábban egy bíróság vagy a törvényhozás). Ezáltal beágyazódnak a stratégiai interakció komplex társadalmi hálózatába (például a hivatalos személyek cselekvése mások stratégiai döntéseit befolyásoló elvárásokat alapoz meg). Ez a beágyazódás a joggal kapcsolatos intézményes tényeket sajátos cselekvési indokokká teszi: az intézményes tények kötelezettségeket generálnak. Ezáltal a jog a nyilvános gyakorlati érvelés keretét hozza létre (nonnativitás-tézis). Ennek a következtetési láncnak a neuralgikus pontját ez képezi, hogy Postema beleillesztette azt a súlyos állítást, hogy bizonyos cselekvésekhez kapcsolódó elvárások kötelezettségeket keletkeztetnek. Ha mások az én cselekvése-
immel kapcsolatban elvárásokat táplálnak, akkor bizonyos feltételek között felelős leszek ezeknek az elvárásoknak a teljesüléséért. Ez az állítás hivatott arra, hogy egyes cselekvésekkel kapcsolatos tényeket (normatív tartalmú) cselekvési indokokká transzformáljon. Am amint azt az iménti megfogalmazás is sugallta, az elvárások nem generálnak mindig kötelezettséget. Olyan emberek velem kapcsolatos elvárásaiért, akikhez semmi közöm, nem tartozom felelősséggel. Mint Moral Justification'. In: M. Friedman et al. (eds.) Rights and Reason.` Essays in Honor of Carl Wellman. Dordrecht: Kluwer, 2000. Talán még arra is, hogyan állnak kapcsolatban az erkölcsi gyakorlatok a kölcsönös elismerés iránti igénnyel - lásd Gerald J . Postema: “Public Practical Reason: An Archeology'. ln: Social Philosophy and Policy 12 (1995) 43-80. 2' Lásd Postema: “Coordination and Convention' 201. o. 22 Lásd uo. 172-179. o. 23 Lásd uo. 198. o. Lehetne vitatkozni arról, hogy a stratégiai cselekvés modellje megfelelő elméleti keretet kínál-e itt, de ennek a jelenlegi érvelés összefüggésében nincs jelentősége. Ráadásul Postema cselekvéselméleti elképzelései korántsem kötődnek a stratégiai cselekvés valamilyen egyszerű modelljéhez. Vö. `Morality in the First Person Plural' 41-S4. o. 24 Vö. Postema: `Coordination and Convention' 203. o.
síkri;i_tlv___;iog:'lrrıı*letitt ıı gıfıılıor lırtt /tlo.'ı'f/itt ltt`_lrlv_á.s`u ___ _ ___
rılıogy az olyan elvárásokért sem, aıııelyek teljesen ıııegalapozatlanok. Posteına t'ıllt*ıs|ıorıtjának tehát ki kell terjednie annak tisztázására, hogy a cselekvésre voııııtkozó tények milyen feltételek között alapoznak meg kötelezettségeket geneıtıltı elvárásokat. Ezen a ponton tehát be kell iktatnunk egy (erkölcs- és politikai ttloı.ó|`ıai jellegű) elemzést az emberek kölcsönös elvárásai és az egymással rııeıııbeni kötelezettségeik közötti fogalmi kapcsolatról. Az elemzés eredménye I'onteıııáná1 az, hogy akkor keletkeznek a jelzett értelemben kötelezettségek, ha a loıııtextus, amelyben az elvárások megjelennek, közeli analógiát mutat a ko'lc.s`örıtn r-lőnyökre irányuló kooperativ vállalkozásoklral.” Olyan emberek, akiket 1 ıılınııilyen (előnyökkel kecsegtető) közös vállalkozás kapcsol össze, kötelesek tvkıııtettel lenni mások elvárásaira, amelyeket cselekvésük generált.” z' l'osleına megoldása első pillantásra remekül illeszkedik Hart elméletéhez. Az r~1ısıncı`ési szabályhoz kapcsolódó kötelezettségek eredetének magyarázatánál ogvııııis jól láthatóan a ,,fair play”-érvet veszi alapul, amelyet maga Hart dolgozott ki kevés politikai filozófiai írásának egyikében.” Ám ha jobban megnézztlk, ztppeıı ez az összefüggés mutat rá arra, hogy Postema sok vonatkozásban alapvetör-ıı értette félre Hart törekvéseit. Az angol jog lozófus egyik f'ó törekvése ııgvııııis éppen az volt, hogy érveivel ne lépjen egy ilyesféle elmélet megalkotá„tıııak útjára. Nem akart olyan elméletet alkotni, amely a cselekvéselméleti megtoıılolások (a gyakorlati indokok) és a jogelméleti érvek között a politikai lozóttııı rellexió útján teremt kapcsolatot. Má.rpedig Postema pontosan ezt tette a »amit szövegében. Nem vette észre, hogy, noha kifejezetten támogatást igyekezett ııvıııtani I-lartnak Dworkinnal szemben, elemzése a lényeget illetően éppenséggel 1 tworkint erősítette: a jog alapjainak megvilágitása nem néllcülözheti egy norına-
" 1 ti.-al uo. 180. o. "` Meg szeretném jegyezni, hogy Postema itt egy többek által hevesen vitatott álláspontot loglal el. Sok szerző (például Raz, M. B. E. Smith, A. Woozley, R. Sartorius, Leslie t tm-ıı) nem hisz abban, hogy a jog gyakorlati autoritásának általános érvényű morális ıııvgıılııpozása sikerrel járhat. Lásd például Raz: Ethics in the Public Domain 341-342. o. t' the Ubligation to Obey: Revision and Tradition') Most azonban mellőzöm Posteıııa ."ıl|r'ı.-rpoııt_jának értékelését ebben a vonatkozásban. i' l tıstl ll. L. A. Hart: “Are There Any Natural Rights?' In: Anthony Quinton (ed.): t'olım-nl l'hilosophy. Oxford: Oxford University Press, 1967. Ezt a kapcsolatot persze I'„»ın-ııuı is leszögezi, lásd `Coordiuation and Convention' 182. o. Arra, hogy a ,,í`air play"-érv alkalmas-e Postema teoretikus reınényeit beváltani, nem térek ki. A ,,í`air play" vlııııílet problematikájáról lásd (iyörli `l`ıııııı'ıs: 'A politikai kötelezettség'. ln: Bódig Máıras tiyörli Tamás (szerk.): /lllmrıı°lmı*lı't .ft ımír.uílo'lt zíllmn eszméje és elemet ll. /llups vlwlt ı*.rttlıtplrrtézrnılrıyelr. Miskolr llllıoı. »'llll.'_ ll 75 o.
52
..
Rfifíf-f<.^;feÍ'YfÍ~*
_
tív tartalmú, politikai filozófiai természetű érvelés beiktatását (például éppenséggel a „fair play”-érv kifejtését a jog gyakorlati autoritásának alapjaként). Amikor Postema amellett érvelt, hogy a jog bizonyos koordinációs problémák kezelésére hivatott a társadalomban, állításai egy Dworkin által kö-
zéppontba állított tételt implikáltak: a jogi intézmények gyakorlati autoritásának tisztázása megköveteli a jog poénjának feltárását. Egy olyan elmélet azonban, amelyben meghatározó szerepet játszik a jog poénjára vonatkozó, gyakorlati lozó ai természetű re exió, értelemszerűen nem ragaszkodhat egy deskriptív metodológiához. Márpedig Hart következetesen ragaszkodott egy ilyen metodológiához. Hart egyáltalán nem véletlenül maradt adós az elismerési szabály gyakorlati autoritásának pontosabb kifejtésével. (Erre az össze íggésre egyébként Rolf Sartorius kifejezetten gyelmeztette is Postemát.23) Ez a kérdés bizonyos értelemben a jogelméleti és a politikai filozófiai, illetve erkölcsfilozó ai reflexió határát jelölte ki nála. Szerinte itt ért véget a deskriptív elmélet tenénuma: erről a kérdésről már csak más keretben lehetett volna beszélni. Hogy miért gondolta, hogy a jog alapfogalmi problémáit egy leíró elméletnek kell megoldania, amely távol tartja magát vitás politikai lozó ai vagy erkölcsi nézetektől, még majd fontos kérdés lesz számunkra. Most csak az a fontos, milyen következményeldcel járt ez a Postema által érintett kérdésekre nézve. Hart azt állította, hogy a jog létezése szempontjából elengedhetetlenül fontos az elismeréssel szembeni elfogadó viszonyulás (legalább a hivatalos személyes részéről), ám az elfogadás motívumainak tárgyalását visszautasította.” Ebből adódik, hogy amikor Postema tisztázta a harti állásponttal kapcsolatos tévedését, akkor azok az érvei, amelyeket a harti elmélet kiegészitésére alkotott meg, egy erőteljes Hart-kritika alapjaivá váltak. Jó példa erre az az állítása, hogy a jogalkalmazók és a laikus jogalanyok jogra vonatkozó megértésének interdependensnek kell lennie.” A ,,Coordination and Convention” még azt állitotta, hogy ez a tétel összhangban van Hart elméletévelfl később azonban (mint majd látjuk) éppenséggel ez alapozta meg a döntő érvet Hart jogi kötelezettsé-
23 Lásd Rolf Sartorius: 'Positivism and the Foundations of Legal Authority'. In: Tom D. Campbell (ed.): Legal Positivism. Aldershot: Dartmouth, Ashgate, 1999, 170-179. o. 29 Egész pontosan Hart egyrészt azt állította, hogy amikor rákérdezünk az elismerési szabály gyakorlati autoritására, aspektust válttrnk, a ,,belső állítások” problematikájáról „átállunk” a „külső állítások” problematikájára: egy másik kérdezést alapozunk meg, másrészt pedig azt, hogy ez a kérdés nem tesz mindig lehetővé határozott választ. Lásd Hart: A jogfogalma 129-131. o. 30 Lásd Postema: “Coordination and Convention' 189-193. o.
3' Lásd uo. 191. 0.
_rlr'.\`lrrt`ptr't'jugı'lınıllı't :ls ft ,tz_t`ıtlror lrrtt/rlo.'ıl/itt lrt`lit'r*ıi.s`rt_
S1
pr-lslsel kapcsolatos felfogása elleııýn l)e niınutırtlratrııık akár arra is, hogy a „lorırverıció koordinációs modellje", amely fentebb már szóba került, későbbi,
rııırıgoııdolt változatában (amit Postema ,,konstruktív konvencionalizmusnak” ııvvr-zett el) ugyancsak rivális elméleti megközelítésként jelent meg llarttal im-ırılreıı." Feltűnő, hogy Postema ,,The Nonnativity of Law” cimű tanulmánya totrlı eleıneiben a ,,Coordination and Convention” érveinek alapján áll, ám I hu ttal kapcsolatos utalásai, mondhatni, ellenkező előjelet kapnak. llarttal kapcsolatos kezdeti félreértései azonban arra is felhívják a liıwvlıuel, hogy az a Hart-kritika, amely szükséges Postema alapvető tételeinek ıırr-galzrpozásához, nem vonatkozhat kizárólag arra a problémára, hogy miből -~ır-tl bizonyos szabályok gyakorlati autoritása. Ennek a kritikának különös 1`iı-vr-lıuet kell forditania a jogelméleti módszertan kérdéseire. Különösen arra rr jııolrlr'-ıırára, hogy ajog alapfogalmait tisztázó erőfeszítések vajon egy deskriptív rrttlslkozás tárgykörébe tartoznak, vagy inkább egy gyakorlati filozófiai iráımıltságr'r re exióba kell őket ágyazni. Ez a dilemma ugyanis, ha eleinte észrerrtılr-ırttl is, már a ,,Coordination and Convention” lapjain elválasztotta Posteıııát tlrutttrl. Postema aztán a kilencvenes években ki is fejtette az érveinek megalapozr'rsi'ılroz szükséges, módszertani szempontú Hart-kritikát. Ez lesz az, amire rr r-~Ir-ıılegi elemzésben koncentrálunk.
lll. llıırt jogelméleti módszertana t Mielőtt megvizsgálnánk Postema kritikáját, mindenképpen beszélnünk kell tarot, ıııiért is tartott ki Hart egy deskriptív metodológia mellett, és hogy ponto„rai ıııilyen következményei is voltak az álláspontjának. Módszertani vonatko.-rt-.|».ııı llart saját pozitivizrnusának két (egyébként szorosan összefüggő) vonatt~ „.-tr-.tfrt lrangsúlyozta. Az egyik az volt, hogy ez a jogelmélet analitikai jelle_r,=ı'i: toııtosnak tartja a jogi fogalmak tisztán analitikai vizsgálatát." Ezzel a ınotír oııuııııl most csak érintőlegesen foglalkozom. A másik motívum azonban annál toıııosııbb lesz. Eszerint Hart pozitivizmusa egy olyan jogelméletben jut kifeje.-.`-.ır-, amely deskriptivjellegű A deskriptív jelleg aztjelenti, hogy az illető kon. r-priti r~rkf'ilc`sileg semleges, és nem kíván igazolni semmit.” Hart azonban nem ' 1 ıı-.tl Postema: *The Normativity of Law' 88-93. o. Lásd alább az V.2. szakaszt.
" ı .i-.rt as. 96-104. 0. " I tr-al ll. 1.. A. 1-lart: `Positivism and the Separatioıı ofLaw and Morals'. ln: uő: l:`.s`.m_v.r ro lırHtpr`ıttlr'nr'e and Philrrsoplrı' ltsloııl t`l:ııeudoıı, 1983, 57.0. ˇ lá-.il ll. I.. A.: llart: `lltoszi'ı' mi-ılt 1' A ltııllorlı és .l. Raz. ln: /l_;`rr_r;,/iı,rgfr:lrıiz.r. Buıl ıpv-.t (ts`iı`is,1995.Z?7.'i.ıı
54
_”
“_
Í
L Í
Í
Bódig Mátyás;
___
_,
gm”
azt gondolta, hogy egy ilyenfajta jogelmélet a pozitivizmus egyik változata vagy hagyománya, hanem hogy maga a pozitivista hagyomány. „Egy ilyenfajta jogelmélet iránti igény a pozitivizmus fontos öröksége.”36 Úgy látom, Hartnál alapvetően két megfontolás áll a deskriptív metodológia iránti elkötelezettség mögött. Az egyik az a gondolat, hogy minden normatív tartalmú és igazolási célú érvelés olyan fogalmakkal operál, amelyek tisztázását csakis egy deskriptív (analitikai) elmélet teheti lehetővé. A jogi tárgyú érvelések alapjainál bizonyos ismerettárgyak természetét érintő kérdések állnak, amelyek „nem az erkölcsi vagy a politikai igazolásra vonatkoznak, hanem a jogi jelenségek struktúrájára, konstitúciójára és kölcsönös összefüggésére.”37 Olyan kérdésekről van szó, mint például ,,ıni a szabály?”, ,,mi különbözteti meg a szabályokat a puszta szokásoktól?”, ,,rniben áll az, hogy a szabályok rendszert alkotnak'?”.33 Az ilyen deskriptív alapkérdésekre vonatkozó megértés minden
hásznávshsrõ sskõıssi bifáıár eıõfsırársreü'
A másik megfontolás alighanem az, hogy egyetlen igazolási célú jogi érvelés sem lehet eléggé széles értelmű ahhoz, hogy ajog sajátos intézményeinek minden elófordulását megragadta. Ez annyiban kétségkívül igaz, hogy nem képzelhető el olyan komplex igazolás, amely egyszerre alapozza meg egy demokratikus politikai közösség és egy náci rezsim alkotmányos intézményeit. Így talán analitikai úton kell azonosítanunk a jog sajátos intézrnényeit, elvégre a jogelmélet tárgya „egy olyan intézmény, amelynek különböző társadalmakhoz és korszakokhoz kapcsolódó megnyilvánulásai sok közös formai, strukturális és tartalmi vonást mutatnak fel.”4° Ugyanakkor, a későbbiekre is tekintettel, látrıunk kell, hogy ez a megfontolás azon a nem egykörmyen megalapozható meggyőződésen alapul, hogy szükségünk lehet olyan jogelméletre, „amelynek van bizonyos univerzalitásigénye”.4ı Tehát van a jognak „általános természete”, és a
jogelmélet egyik alapvető feladata ennek a természetnck a feltárása.” Bár elemzésemben mindkét megfontolás fontos szerepet játszik, inkább az elsővel foglalkozom majd, mint a másodikkal. (Az első megfontolás vonatkozásában Hart és Postema álláspontjának szembeállítása főleg az V.4. és a VI. 1. található, míg a második megfontolást illetően a IV.5. szakaszban.)
“Ő H. L. A. Han: 'comment [on Dwsddnr. rnz Ruth Gávisszr (sd.)z ıssuzs z`„ Contemporary Legal Philosophy. Oxford: Clarendon, 1987., 37. o. 37 Uo.
3* Lásd us. 38. 0. 39 Lásd Han: °Urõszõ` 275. 0.
40 Hart: “Comment' 36. o. 41 Uo. 38. o. Kiemelés tőlem - B. M.
42 Lásd Hám *Urdszõr 275. 0.
if ıskrq` ı_t'l_ıf__j`{fblı_f_I_frı_ı__l'lı'I ı*.\` ıı ,L:_mluır`lııll_/llıml/in l:_z_t`_/ıı'_'gı_j,s_`íı_
SS
Mindezekre tekintettel Hart egy olytın jogelmélet megalkotását tü'/.te ki tülııl, znnely, sajátos módszertani ideáljának megfelelően, nem igazolja az általıı ıııı-gjclcııltett formákat és szerkezeteket: csak megérteni akarja őket. Mint uv Loıısıııert, A jog fogalmához csatolt posztumusz „Utószó” szövegében, amely .-p,vı"lıkéııt Hart módszertani álláspontjának legvilágosabb kifejtése, ezek az érwk l)workinnal szemben fogalmazódnak meg. Közvetlen tárgyuk tehát egy I lworkinnak tulajdonított nézet cáfolata, mely szerint egy jogi állítás értelméııek ıııvglıııtárcızása a leíró elméletekben is előfeltételezi értékelő kérdések megvála-.ı„lı'ıs(ıl.“ Hart ahhoz ragaszkodott, hogy fenn kell tartanurık a leíró és az értékelo |ogelnıéletek problematikája közötti elvi különbséget: tagadta például, hogy tııloıli ellentét állhat fenn az ő koncepciója és „egy értékelő jellegü és igazoló
. .~ı„ı<„ı szem eıõu ıznõ jogbõızseıet ı<õzõrz”f“
.' l-lıınck a koncepciónak kiütközik néhány neuralgikus pontja, ha kifejezetten ıı'ıl~t*ı`ıle7.ünk, hogy valóban pusztán leíró elemekből van-e felépítve. Az első uv., tı„p__v llıırt azt állította, a jog olyan társadalmi intézmény, amelynek szempoııtjnhol ııı. emberek elfogadó viszonyulása konstítutív jellegű. Például a jog ııoııııııtivitásánal< magyarázatát az úgynevezett ,,belső aspektus” feltárására ıılnıııtoılııf" A normativitás magyarázatához szükséges az elismerésnek nevezett »„ı|ı'ııos normatív viszony feltételezése. Az elismerés egyéneknek azt a hajlandó»„tp_ı'ıı _ielenti, hogy bizonyos magatartásmintákat a magatartások értékelésének ııııtıréjeként fogadnak el.46 Hogyan őrizheti meg deskriptív jellegét egy olyan |„|ı_t-lıııélct, amely fontos jelenségeket csak úgy képes magyarázni, hogy bizoıwt »ft ııézőpontú értékeléselcről ad számot? A második neuralgikus pont az, hogy Hart a jogot összetett társadalmi mi politikai intézménynek tekintette.” Ám ha ez így van, akkor a jog megértése t-tott-ltételezi a „politikai” fogalmának tisztázását. Hogyan lehet ezt megoldani |ııı,-t/tı'ııı deskriptív elemekből, ha a politikai lozó a, amely a „politikai” fogalıııfıvııl foglalkozik, a gyakorlati lozó a területéhez tartozik? Egy harmadik neuralgikus pont lehet az, hogy, amint azt maga Hart is .-lı~.ıııı:rte, minden fogalmi elemzés döntéseket előfeltételez abban a kérdésben, lıopy inkább az egyik, mint a másik fogalomra vagy vonásra összpontosltıınkfl"
N l ılsıl tıo. 280. 0. H l.ı'ıstl uo. 277. 0.
li "' 'I "
I ılsıl |,ı'ı.~tıI I ıtsıl I ılsıl
például Hart: Ajog ıgulmfı 7.1. o. llnrt: `Utószó' 292-'2.9.'l. 0. ııo. 275. o. llnrt: '(`oııııııeııt` W. o.
56
__ _g_g _
__
Bó_cfig Mátyás
Az ilyen döntések olyan vitatható fontossági kritériumokon alapulnak, amelyeket természetszerűleg nem alapozhat meg a „puszta” leírás. Hart nyilván sohasem válhatott volna a 20. századi jogelmélet kiemelkedő alakjává, ha ilyen kézenfekvő nehézségekre nem kínálna vagy legalább ne sugallna megoldást. Az elsőként említett problémára Hart válasz az, hogy ,,a leírás attól még leírás, hogy a leírt dolog értékelés.”49 A leíró jogelméletnek képesnek kell lennie arra, hogy számot adjon az említett „elfogadásról” az elemzés alatt álló társadalmi gyakorlat résztvevőinek részéről, ez azonban nem jelenti azt, hogy hozzájuk hasonlóan neki is elfogadó módon kellene viszonyulnia a gyakorlathoz.5° Egy bizonyos korlátozott értelemben képesnek kell lennie arra, hogy belehelyezkedjen a belső szemlélő helyzetébe, hogy megérthesse, mit jelent résztvevőként viszonyulni a gyakorlathoz. (Egy helyen ezt úgy világította meg Hart, hogy az erkölcsi meggyőződésekre való utalást csak azok értik meg, akik tudják, mit jelent, ha ilyen motívumok vezetik az embert, ha képesek morális megfontolásokra úgy tekinteni, mint amik igazolnak bizonyos magatartásmódokat.5l) Am ez a belehelyezkedés valójában mégis leíró viszonyulás marad, mert nem jelenti azt, hogy az elemző magára nézve kötelezőnek ismeri el az adott társadalmi gyakorlat mércéit: ő csak gyelembe veszi a résztvevő belső nézőpontját.” A résztvevők értékelő viszonyulásai csak feljegyzendő tényeket jelentenek az elemző számára.” Bár a második nehézséget Hart szerintem sehol nem tudatosította, lehet rá az ő szellemében választ adni. Merthogy az első nehézségre adott válasz vonatkoztatható a második nehézségre is. Az, hogy a jog politikai intézmény egy társadalmon belül, csak azt a feladatot rója az elemzőre, hogy vegye tekintetbe azokat a politikai funkciókat, amelyeket az adott közösségben tulajdonítanak neki. Nem kell egyszersmind elköteleznie magát az adott közösség politikai értékei mellett. A harmadik neuralgikus ponttal kapcsolatban Hart úgy járt el, hogy a benne rejlő implikációkat kifejezetten elfogadta, pusztán azt vitatta, hogy ezek elég jelentősek ahhoz, hogy aláássák a deskriptív jogelmélet pozícióját. Az, hogy az elemző értéktartalmú döntéseket hoz bizonyos elemzési szempontok fontosságáról, nem sodorja veszélybe erkölcsi semlegességét, mert azok az értékek,
amelyeken
az
ilyen
4” Ham *uıõszcf 280. 0. 50 Lásd uo. 278. 0. 5' Lásd Hart: °Comment' 39. o.
52 Lásd Hznz ~uıõszõ` 278. 0. 53 Lásd uo.
döntések
alapulnak,
,,metaelméleti”,
illetve
/l_ric.s`kriptiv /r)ge_l_r_r__ıı_fL.'trf§jrı gyulaıt`lutt_/lioxfi/in kih_ivú.m _, *___
,,ı~|mıı.tetnikus" jellegűek” Az elemzöt nem lıozzák kapcsolatba semmilyen viıııtlıııtó erkölcsi igénnyel. Ahogy ezt Joseph Raz, Hart tanítványa megfogalmazıtı ,,iız, lıogy bizonyos vonásokról azt állítjuk, fontosak, nem jelenti azt, hogy
ısttaıssi sfısısmbsn] jõssk is ısı
l-Izekböl a válaszokból nyilvánvaló, hogy Hart nem állt ki az értékmenıtiıntlgııek egy olyan szigorú felfogása mellett, amely például Kelsent jellemeztı~_"' vagy amelyet Max Weber tett híressé a társadalomtudományi módszerekről „ıı'ılı'ı lrıisuiban." Nem arTa tartott igényt, hogy az általa proponált pozitivizmus Iugveıı értékmentes, hanem arra, hogy legfeljebb ,,ártatlanul” legyen értéktelltett." ıızaz mindenesetre maradjon erkölcsileg semleges. Az erkölcsi semlegesség ııgyııııis meghatározó módszertani jelentőséggel bír. Ez szakítja el ugyanis tt
togvlıııéletet a gyakorlati lozó a problematikájától: emiatt nem keresi a választ ıı „ıııtı tegyek'?” kérdésre. Ez teszi a jogelméletet egy sajátos értelemben értelmeıo tıtı`ı~ıııılulomtudománnyá.5° Gerald Postema kritikája a jogelméletnek éppen ezt tı lı~llogı'ısút veszi célba.
l\'. llvntlııım és a jogpozltivizmus alapjai l l'oı~itcıııa módszertani tárgyú Hart-kritikájának első forrása szerzőnk Benthamıııııııo|,ı,ı`ı'ıl`iája, a Bentham and the Common Law Tradition. A könyv ugyan nauvıılılıı`észt egészen másról szól, ám legalább egy ponton elengedhetetlenné teszi tu ttıııızetltközést Hart jogelméleti módszertani nézeteível. Hart ugyanis ttvııtlıııınct tekintette a jogelmélet teırnészetére és feladatára vonatkozó nézetei »uvtlı ktılcsfontosságú forrásának. A gyakorlati lozó ai aspektus elutasltását vi'-gızt'ı soron nem a 20. századi társadalomtudományra vezette vissza (például ttlııı Welıcrre), hanem Bentham bizonyos törekvéseire. Mivel Postema a könyvtwıı egyébként elutasította azt a Bentham-értelmezést, amely az angol jog lozó" I ılııl IIııı`t: 'Comment' 39.0. " ltııwplı Riu.: Ethics in the Public Domain 236. o. Hogy ez a megközelltés meıınyire ala, ıııt ııı. is mutatja, hogy a kérdés átfogó, Hart szelleméhez még Raznál is jobban ıunıoılı'ı elemzését adta nemrég Waluchow is. Lásd W. J. Waluchow: Inclusive Lego! t'„ımı-imı. ()xl`ord: Clarendon, 1994, 19-30. o. `" l ıtıtl llııııs Kelsen: *Science and Polities'. In: uö: What is Justic:e?.` Justice, Law, ami t'„ıitH- ı tu the Mirror of Science. Berkeley and Los Angeles: University of Calil`ornia l'ııtu~, ltitıtl, .l.'5()-35|. o.
" l ıtııl Max Weber: 'A társadalomtudományos és társudulompolitikai megismerés „ohp-lıtıvttı\ııı"'. Iıı: uö: Tanulmányok. Budapest: Osiris, 1998. I M ,,ılıtııtlıııı értéktelltettség" Posteıııu lortlıılatıı. l.ı'latI 'Jurisprudence' 333. o. " l ılııl uo. l_lt). o.
iii _
_
_. _ __ -
_Ü
l`us tnüveiben megjelenik, szükségképpen felszínre kerültek a módszertani tárgyú ellentétek is.
Hogy lássuk a különbségeket, az alábbiakban szembeállítom egymással a két szerző Bentham értelmezését. Nem törekszem arra, hogy döntést hozzak
abban a kérdésben, melyik értelmezés helyesebb, mert ez csak egy Benthamelemzés keretében lenne felvállalható, most pedig nincs okunk arra, hogy egy ilyen elemzésbe belefogjunk. Fontos azonban, hogy exponáljuk az értelmezések különbségét, hogy ha majd döntenünk kell a deskriptív jogelmélet koncepciójánalãotarthatóságát illetően, tisztán láthassuk, mi volt a két szerző érveinek forrása 2. Hart úgy tartotta, Bentham joggal kapcsolatos elképzeléseiben nem az az igazán jelentős mozzanat, hogy a jogot parancsként de niálják. (Ez a gondolat megjelent már korábban Hobbes-nál, sőt, bizonyos értelemben Blackstone-nál is.6l) Nagyobb jelentősége van annak, hogy Bentham harcot folytatott a jog
misztıfikálása ellen: fontos szereplője egy olyan gondolkodói hagyománynak, amely a jog „demisztifıkálásán” munkálkodik.62 A jog miszti kálásának legveszélyesebb vonatkozása az, hogy olyan implikációkkal terheli meg a joggal kapcsolatos fogalomhasználatot, amely lehetetlenné teszi a „tárgyszerü” beszédet. Bentham úgy érezte, a common law jogászok, mint például kedvenc céltáblája, Blackstone, olyan kifejezéseket használnak, amelyek leírónak és semlegesnek tűnnek (ezért nem is vetik alá őket kritikának), pedig rejtett „eulogisztikus” ere-
jük van. Ez azt jelenti, hogy a fogalmakhoz olyan képzeteket kapcsolnak, amelyek nem csak jelentésük terjedelmét határozzák meg, de bizonyos ,,értékszinezetet” is adnak nekik. Ez a helyzet például, ha a jog kikényszerítése helyett a rend fenntartásáról beszélünk. (Hart szerint ezt ma emotív jelentésnek neveznénk.63) Így azzal, hogy megtanuljuk a jog sajátos terminológiai készletét, a fogalmakba csomagolva egyfajta (a fennálló rendszert támogató) értékszemléletet is elsajátítunk, amely akadályozza, hogy elfogulatlanul és racionális mércéket szem előtt tartva tekintsünk a jogi őssze iggésekre.64 Bentham szerint az ilyen '50 Éppen ezért ragaszkodom ahhoz, hogy nem Benthamet ismertetem, hanem egyesek Bentham-értelmezéseit. Ezért, egy-két kivételtől eltekintve, nem is Bentham műveire
hivatkozom, hanem arra, amit jelenlegi szerzöirtk mondtak róluk. 6' Lásd H. L. A. Hart: Essays on Bentham: Jurisprudence and Political Theory. Oxford:
Clarendon, 1982, 27-28. o. 62 Lásd uo. 21-39. o. (,,The Demystifıcation of the Law”).
63 Lásd us. 27. d.
64 Érdemes megjegyezni, hogy ebben a tekintetben Kelsen elmélete nyilvánvaló párhuzamot mutat mind Benthammel, mind Harttal. Kelsen úgy tartotta, hogy a tudoınánytalan tartok (mint a tcrrnészetjog) igazi bázisát nem a doktrinális jogelmélet jelenti. lıııncm
___zlgrltíslrrýıtlv|_j`rıgı:'ltjıı*let :ls it gı'rılıorl„ıtt_/ilozfi/lo lrihivr_í.s;tl____h
A H
S9
.`ıtı-lcnıben vett miszti kálás segített l`enııtaı`tani Angliában egy elaggott és irraz toıııllis jogrendszert. Nagyobbrészt úgy, hogy misztikus értékként szentesítcttc ılll
llart szerint Bentham javaslata egy olyan fogalmi stratégia volt, amely ııa-glíoszt_ja a fogalmakat eulogisztikus értéküktől. (Hart szerint Bentham ezért ami vezette vissza a szuverén parancsát - Hobbes módjára - valamilyen, például ıtlı faalalıııi szerződésből eredő, előzetes kötelezettségre, csakis az engedelmesség «»ı„ltı'ı.-a'ıı`:ı. Nem akarta, hogy abból, amit állít, bármi is következzen az engedelııa--z-a'~g ıııorális indokaira nézve.°5) Ebből aztán summázhatjıık a módszertani .`ıtt*ııvt"ı tanulságot: „A jogelméletben és a politikaelméletben nem szabad úgy .tttııııiılıııınk a fogalmainkat, hogy az általunk előnyben részesített gyakorlati
t«a~.~ıı.„.má„ysı< ádõdjánák bsıõım<.““'
llart ezt a gondolatot tartotta a Bentharn által alapított jogpozitivizmus ,z~|ı_t*-tıségcs középpontjának”,67 és magára vállalta annak megőrzését. Úgy tartotta, lıogy a benthami intenciót egy leíró jogelmélet viszi tovább, amely moráli„ııı ~a-ınleges analitikai eszközökkel áll a jogi tárgyú megismerés szolgálatában. t ,tv olyan jogelmélet, amely nem gyakorlati lozó aként kerül kifejtésre. llart -ıtıjilıııııeııı azt gondolta, az ,,eulogisztikus használat” eltürése eltorzítja azoknak tt lzıíıılt'-seknek - például ,,mi a szabály?” - a jellegét, amelyek megválaszolása a togalıııi tisztánlátás feltétele. Ebben a tekintetben a saját meggyőződését I ıwtııtkin jogelméletével,68`illetve az amerikai jogi gondolkodás egyik hagyomáımıt-zıl (aınelyhez Dworkin is tartozik),69 szegezte szembe. Azt állította tehát, taıjtv Dworkin nem hajlandó elhagyni a jog miszti kálásának útját: ez egyl`ajta tt-mi-t`ııgl:ılása is lehet a dworkini éıtelmezéselmélet harti kritikájának. tt togalıııııkba épített elméleti konnotációk. ,,A XIX. század jogpozitivizmusa -- aıııiııt .ıatı lsieiııelttlk - nem mondhat le egészen a jognak egy valóságfeletti érték által törtéııö ız gıtııııı'ılı'ısáı`ól; de ezt csak közvetve, mirıtegy fogalmainak felszíne alatt teszi. A pozitív |„g„t ekkor nem annyira egy tőle különböző magasabb jog, mint sokkal inkább maga a ı~ıjı_top_a|oııı igazolja” Hans Kelsen: Tiszta jogtan. Budapest: ELTE Bibó Szakkollégiuın, l'iHH_ 32. o. Ezért a tiszta jogtan sikeréért a küzdelmet végső soron a fogalomclem/.és ıı ııtlı-téıı kell megvívni. Ezt a „frontot” nyitja meg a Tiszta jogtanban a természetjogi . ıt-ılvtil dualizmusok (alanyi jog és tárgyi jog megkülönböztetése, állam és jog nıegktllttıılıttıtetése stb.) elleni támadás. Lásd uo. 22-34. o. I (val llart: E.`.s`says on Bentham 28. o. M' llıı 'll 0
" I árul tıtı. 23. 0. "' l ılaıl tto.
"" Itt-al ll. l.. A. Hart: *American .lııri.-t|ıı`tıılc~ıa~c~ tlırotıglı I-lnglish Eyes: 'l`he Nightmare mal tlıe Noble l)reanı'. lıı: all: l-.`.\-.mini „ri .Im`t.t-;u`ıulı-itt'v and Philosophy. ()×l`ord: l`lıııı°ııtloıı, l983.
(ill ___
7
_liódig ll/ltityıjs
___
3. Postema álláspontja ezzel szemben abból indul ki, ami mindcııki számára meglepő lehet Hart Bentham-értelmezésében, aki egy kicsit is ismeri az utilita-
rizmus atyjának munkásságát. Furcsának tűnik azt a követelményt tulajdonítani Benthamnek, hogy a fogalmaink ne implikáljanak gyakorlati következtetéseket, miközben őt éppen az az értékelméleti koncepció (a haszonelvűség) tette híressé, amit társadalom lozó ája középpontjába állított. Postema szerint plauzibilisebbnek tűnik az a megközelítés, hogy Bentham inkább a homályos és félrecsúszott gyakorlati implikáeiók leleplezésére törekedett - éppen egy átgondoltabb, racionálisabb, fogalmilag rendezettebb gyakorlati lozó a (nem pedig egy leíró
elmélet) segítségével. Kétségtelen persze, hogy Bentham kiállt amellett, hogy a jog érvényességének kritériumai legyenek erkölcsileg semlegesek. Ennek azonban Postema szerint nem az volt az oka, hogy (Hart módjáram) a jog és az erkölcs között csak kontingens kapcsolatot volt hajlandó feltételezni, hanem az, hogy abból indult ki, a morális kritériumok erre a célra nem alkalmazhatóak egy erkölcsileg plurális társadalomban. ,,Bentham szerint a jog érvényessége és értéke közti különbség a jog helyes funkcióira vonatkozó megfontolásokból ered, illetve egy olyan társadalomfelfogásból, amit a jognak szolgálnia kell.”7l A jogi érvényesség morálisan semleges kritériumainak bevezetése a eentralizált, szisztematikus, teljesen nyilvános jogi struktúra iránti igény egyik vonatkozása, amely a szokások által vezérelt társadalom felbomlása után merül
fel, vagyis az utóbbi évszázadokban született modern társadalom egyedi szükségleteiből. (Ami természetesen azt is jelenti, hogy egy premodem társadalom elboldogulhat a jogi érvényesség morálisan egyáltalán nem semleges kritériumaival is.) Bentham meg volt győződve arról, hogy korunkban nem tartható fenn tovább egy olyan társadalom eszméje, amelyet a személyes hűség és a közös tradíciók kötelékei tartanak egyben, és amelyben az emberek közös célokéıt munkálkodnak. Az új társadalom pluralisztikus, individualisztikus, és a megegyezés, valamint a felismert szükségletek kötelékei tartják össze.” Bentham végső soron azért bírálta a common law jogtudományt és jogszemléletet, mert a „régi” társadalom eszméit élteti tovább, ezért hát eleve nem elégítheti ki az „új” társadalom igényeit. Postema szerint Bentham tisztában volt azzal, hogy, éppen mert a régi társadalomból az újba való átmenet egyik érzékeny vonatkozását a jog reformja jelenti, a fennálló jogrendszer elemzése nem lehet távolságtartó
7" Lásd Hárs *utõszõ° 308. 0. 7' Lásd Gerald J. Postema: Bentham and the Common Law Tradition. Oxford:
Clarendon, 1986, 308. o.
72 Lásd ad. 309-310. 0.
/l (lt'.\`l
tıl
ttlıııtrljııi értékelés: mindenképpen ttiıııaılás lesz. az tıralkodó politikai ideológia - llrıı
lšentham úgy fogta fel a jogot, mint ami a társadalmi interakció morlus .~;».~ı.nali_ját határozza meg, amelyhez a polgárok azért hűségesek, mert képes
tooıtlıııiılııi ezeket az interakciókat, nem pedig azért, mert valamiféle belsö értétz lo-t lıoı`doz. A jog a társadalmi élet szükséges feltétele, amely rendet visz az »limit célok káoszába. Nem úgy, hogy megadja a közjó közös koncepcióját ııılıogv azt például Arisztotelész vagy Aquinói Tamás gondolta), hanem hogy .w.-.A-itt határt szab az egyéni jó keresésének. Erre a szemléletváltásra azért van --zıtk-reg, mert a jogot már nem lehet „mélyebb” erkölcsi elvekre alapozni: többé „t ın -tziııııltlıatunk arra, hogy vannak erre a célra megfelelő (egyetemes konszen-
t.t. ,-„vál ıtápszõ) srkõıssi elvek.”
Postema szerint Bentham pozitivizınusa közvetlenül ezekből a megı„ıııolt'ı.~.okhól következik. Ha a jogot nem alapozhatjuk egyetemes erkölcsi elt t lot-_ akkor azonossá kell tennünk a törvényhozással: egy központosított autorito ;-.o-ma-.~.`ai`vá kell válnia.75 A természetjogászokat végső soron nem azért érta ıı loıtika, mert a jog és az erkölcs szükségszerű kapcsolatát állítják, hanem .t -rıt, mert ezt a helyzetet nem hajlandók tudatosítani. A jog csak úgy valósítlıat..„ aa-jt t-eljait, ha tartalma és autoritása megalapozható anélkül, hogy erkölcsi, t. „lognıı vagy a hagyományt illető történeti kérdések vizsgálatába kellene holo olotlınınk. Í' Ha ugyanis szükség lenne ilyen szempontok bevezetésére, akkor a
tott t nak azok számára bima autoritással, akik az adott vonatkozásban releváns .italt »ti ıııegfontolásokat vagy a releváns hagyományokat a magukévá tették. t\t.a|a-tlig ezek, a modemitás jellegéből adódóan, mindig csak a társadalom egy ..` .zrt lo.”-pezlıetik: a többiek szempontjából a jog autoritásának igazolása megol.I-ıtlaıı ıııaıadna.
Mármost ha valaki Postema értelmezése felől nézi Bentham pozitiviz.otı-ztıt, aı`ı`a a következtetésre juthat, hogy annak alapját egy morális álláspont irja-zl.” aıııclyből egy bizonyos politikai moralitás elveit vezetjük le. Bentham aıtaıı ııcın érthető meg annak a metaetikai meggyőződésnek a tekintetbe vétele of lkıtl, hogy egy plurális társadalom belső békéje és működőképessége csak úgy t.„ıIınıo lenn, ha a normatív társadalmi struktúrákhoz (mint például a jog) való t.ı»al no. .ll l. o. I l ıltıtl lltl,
0.
'html ııo. l ılfııl tlti.
t tııvııl l.yoııs is azzal érvel, hogy a jog és az erkölcs elválasztását hangsúlyozó pozitiztsıtı tétel erkölcsi ltéleten, nem logikai vagy l`ogalıııi összeftlggéscn alapul. Lásd l)avid
t wııfı. 'lfouııılcrs and l°`oundatioııs ol Legal l'o.~ativisııı`. lıı: Michigan Law Rvınvıv 'I 't l'llí-ll `l?Íl.-7fl*), 73(l-732. tı.
(22
H J”
___* g
g Ü g
W ñBóýdig Mátyás
1 _
engedelmes viszonyulást nem tesszük lehetetlenné a különböző erkölcsi meggyőződések képviselői számára. Bentham pozitivizmusa így a jog igazolása szempontjából párhuzamba állítható a liberalizmus viszonyával a politikai moralitás kérdéseihez: olyan érvekkel kell igazolnunk a politikai intézményeket, amelyek a lehető legtöbb ember számára elfogadhatóak.78 Bentham pozitivizrnusa így nem abban különbözik a természetjogtól, hogy tagadja az erkölcs és a jog közötti kapcsolatot, hanem hogy erkölcsi problémáit metaetikai szintre helyezi át. Egy plurális társadalom politikai moralitásának kérdéseit nem tartja megoldhatónak néhány erkölcsi maxima kodi kálásával. ,,[Bentham] pozitivista törvényelmélete egy általánosabb jogelmélet része, amely kifejezetten utilitáriánus társadalom- és politikaelméletében van megalapozva.”79 4. Mit kezd azonban Postema Benthamnek azokkal a tételeivel, amelyek, úgy tűnik, Hart módszertani megfontolásokon alapuló pozitivizrnusával csengenek össze? Így például azzal a nevezetes distinkcióval, amelyet Bentham az ,,expozitor” (ismertető, magyarázó) és a ,,cenzor” között állított fel? A két fogalom a jogra vonatkozó elemző attitűdök két változatát képezi le. Az ,,expozitor” arról beszél, mi a jog, míg a ,,cenzor” arról, szerinte milyennek kell lennie a jognak (a ,,cenzor” szövegezi a törvényeket is).3° Itt, úgy tűnik, mégis a deskriptív jogelmélet koncepciója jelenik meg. Többen is úgy látták, köztük Hart is, hogy Bentham ezen a ponton talált rá a jogelmélet szempontjából meghatározó jelentőségű összefüggésre (amely megalapozta az analitikai jogelméletet). Megsejtette (persze nem egyedül - inkább Hume nyomán), hogy a jogelméletnek a kérdések két, egymástól logikailag különböző változatával van dolga: ,,mi a jog?”, illetve „milyennek kell lennie a jognak?”, és hogy a kétféle kérdés közül az előbbi az alapvetőbb. Mindaddig nem leszünk képesek megfelelő formába önteni az utóbbi típusba tartozó kérdéseket, amig az előbbi típusba tartozó kérdéseket nem rendeztük. Egyesek szerint azonban Bentham nem vitte végig következetesen ezt a megkülönböztetést: a jog fogalmára (és valójában a pozitivizmus alapjaira) vonatkozó elemzéseibe belekeverte a hasznosság fogalmát középpontba állító gyakorlati filozófiájátsl Vagy ahogy Hart fogalmazott: ,,utilitarizmusa fontos pontokon állt útjában analitikai víziójának.”B2
73 Vö. John Rawls: *The Idea of an Overlapping Consensus'. In: Oxford Journal of Legal Studies 7 (1987) 1-25. 79 Postema: Bentham 303. o.
“° Lásd us. 304. 0.
B' Lásd például Lyons: *Founders and Foundations of Legal Positivism` 727-729. o. 32 Hart: Essays on Bentham l62. o.
.-fl (li'.s`ki_`ijitiˇt'_;ˇo_ı;i'lniı*let itt ri ,tft-.ilo fi l.iii filo.-o/itt ltilit`ı'ti.s`ti
tıl
Postema azonban elvetette ezt a ıııegkttz.elitest, mert tagadta, hogy ltvııtlıaııı hiırmilyen értelemben az analitikai jogelmélet hívének lenne tekintheıo t lelıiıt az analitikai jogelméletet ő .lolııı Atıstiııtól számítaná.) Bentham nem tojoaltn el az analitikai jogelmélet magját képező tételt, mely szerint a jogelmé-
ıl tıırk |ogi fogalmak olyan a priori elemzését kell adnia, amely élesen elválaszttaııo .iz emberi élet gyakorlati kontextusától.B3 Postema persze ebben a tekintetben valamelyest pontatlan, hiszen ha . zi a-ls ıııtjük az analitikai pozitivizmus központi tételének, akkor maga Hart sem tt -oi annak híve, hiszen ő kifejezetten hangsúlyozta, hogy a jogi fogalmakat
tt.ı-.nınlattıkra tekintettel kell megértenünk.34 (Ha egy ilyen fogalom alá reııdelmk, Austin és Kelsen mellett igen kevesen maradnak az analitikai pozitivizınus
ıtıltoıiılızııı.) Sőt, Hart ebben a vonatkozásban kifejezetten Benthamre vezette tm-„iii az álláspontjátgs (tehát aligha foghatta fel úgy az analitikai jogelméletet, -ılzogv Postema). Postemának meg kellett volna maradnia annál az összefüggés„rl_ hogy Hart és követői ragaszkodnak a deskriptív jogelmélet elsődlegességeı„ z az igazolási szempontokat szem előtt tartó jogelméletekhez képest. liz „pt aıııs inkább alkalmas arra, hogy megfelelően szembeállitsuk Postema
ttvııtlıaıııjét Hart Benthamjével. Postema Benthamje ugyanis az ,,expozitor” és a ,,cenzor” megkülöntametésével nem a leíró jogelmélet elsődlegessége mellett állt ki. Az ugyan igaz. Itojtv az „expozitorra” várt a feladat, hogy a jog (minden jogrendszerben fellelta to) loı`nıájának feltárásával kifejtse az univerzális jogbölcseletetfó amelynek
aı ııııııologiáját és „technikai készletét” a ,,cenzor” használatba veheti,H7 ám ez az „ıııwıziılis jogbölcselet Benthamnél valójában nem deskriptív vállalkozás. Kittjıt'--.elıez az alapvető iránymutatást a hasznosság elve adja.BH Az univerzális |..,ltıoleselet nem arról ad számot, ami a jog szó használatában már tükröződik, Iaıııt-ııı ami a jogfogalom tartalmát képezhetné egy átfogó és alapos, racionális . I.-ııızés után, amikor már tisztába jöttünk azzal, mi is a jog funkciója, és ezt a tıaıltt-ıot hogyan szolgálhatjuk a legjobban. Ezt két Bentham-idézet is alattimlı-tztlıııtjıı, amelyeket Postema saját Bentham-értelmezésének sarokpontjaiviı l ti-al Postema: Bentham 332. o. ' I ii-.tl ll. l.. A. Hart: *Meghatározás és elmélet ajogtudománybaıf. In: Szabó Miklos
\ .ııgiı t 'saha (szerk.): Jog és nyelv. Budapest: 2000, l0l-105. o. ` I real no. l0l-l02. o. Mélyebb fılozó ai össze iggésben lásd H. I.. A. llart: tt-nılızıııı, l.eeture on a Master Miııd`. ln: R. Summers (ed.): More lı`.s`sa_vs in Legal t'tıilo\o;.ıli_t'.' General A.s`sessinent op/ˇ l.rfgril l'hi`lo.tophi`e.s`. Berkeley, Los Angeles: tlıııwısıty ol`(`alifornia Press, l97 I, P9- l l. o. I zı-.il I'osteıııa: llwithrini 3(l5-llltı. o l tı'.ıl lltı. lllfı-Áilll. U.
iliı-.tl tıo_ lll7. o.
.(?fl.-_.________-L ..-.......__--__._-
Ăföíílë Míffyfri-*`
tett: „egy jogi tárgyú mű gyakorlatilag reformprogram”,"i' ,,[a l`eladat| nem az, hogy emlékeztessünk rá, mit értürık törvényen, (...) hanem hogy kinyilvánítsuk, mit kell törvényen értenünk, (...) amit megítélésem szerint a jövőben kézenfekvően érthetünk rajta”.9° Tehát az „expozitor” és a ,,eenzor” közötti különbség nem a leírás és az értékelés különbségén alapul: az „expozitor” azt fejti ki, mi a jog a helyes gyakorlati kérdés (a haszııosság problémája) szempontjából, a ,,cenzor” pedig azt, mit kellene változtatni egy létező jogi gyakorlaton ahhoz, hogy kielégítse az univerzális jogbölcselet által feltárt fogalmi kı'itériumokat.9l Mármost ha ez így van, akkor Postema Benthamje, meghökkentő módon, bizonyos értelemben közelebb áll Dworkinhoz, mint Harthoz, hiszen a jogelméletet konstruktív vállalkozásnak fogja fel, amelyben a jogi fogalmak elemzése mindig visszautal a jog értelmére (poénjára) vonatkozó meggyőződéseinkre. (Amiben Bentham mégis inkább Harthoz áll közel, az az univerzális jogelmélet eszméje: Hart ugyanis hitt egy általános jogelmélet megalkothatóságában,92
mig Dworkin a saját ıtnnsspsiáját ıdfsjszsttsn ıdkáıis sıfnáıstısánt fejti ıd.'”)
5. Ismét hangsúlyozom, hogy nem célom dönteni Postema és Hart Benthamértelmezése között. Számunkra éppen elég annak tisztázása, hogy Postema Benthatnnél egy olyan jogelmélet eszınéjét tárta fel, amely fontos pontokon szemben áll Hart közismert koncepciójával. Ezért amikor leszögezte, hogy, bár nem fogadja el minden elemében ezt a jogelméletet, sok vonatkozásban szimpá-
tiávaı szsntıáıift adva volt a ıdindnıõpnnt agy átfngá, tnõdszsrtani tárgyú Hattkritika számára. Ennek a kritikának pedig egyrészt az a központi motívuma, hogy a jogelméletet, szemben Hart intencióival, csak gyakorlati filozófiaként lehet művelni, másrészt az, hogy az angol jogfılozófus hibázott akkor, amikor kizárólag módszertani megfontolásokra támaszkodva alapozta meg jogelméletét: egy politikai filozófiai alapról kifejtett koncepció eredményesebben védhető. Ennek a Hart-kritikának egy változata Postema Benthammonográ ájából is kiolvasható. Eszerint az analitikai jogelmélet hibás nyelvelméleten alapul. Abból indul ki, hogy az elemzésre váró fogalmakat el kell választani a mindennapi élettől, amelyben funkcionálnak. Holott a nyelv a közös gyakorlatokból és az értelmet hordozó emberi tevékenység mintáiból alakul ki.95 89
Uo. Az idézet Bentham OfLaws in General című művéből származik. 90 Uo. 313. o. Az idézet Benthanmek a University College-ban (London) őrzött kézirataiból származik. 9* Ezek a gyakorlati orientációk megjelennek még majd a VI.3. szakaszban.
°2 Lásd Hanz iutõszõi 275. s. 9* Lásd páıdáuı Rsnaıd Dwntkinz Law 's Empire. Ldnddnz Fontana, 1986, 102. n. 94 Lásd Postema: Bentham 331. o.
°5 Lásd na. 332. n.
zl tlt'.t`lt_t'_i`p__t_ii_*jogi'lnııilı't t*.\` ti g_rtilttır ltiti _/tlo.-ti/itt lti`liii-visa
tı
\ togalıni elemzés ezért nem válhat el élesen a tiıısadalıııi gyakorlatok megértéta*-tv ııiıııytıló törekvéstől, vagyis azoktól az életlˇormáktól, amelyekben a fogal-
.„.a „z c-ısıtııazt áıiı<."°
láz a tétel Postema szerint talán általános nyelvñlozó ai tételként is ki-
ttjılıt-ló leııne, az azonban, hogy ajogi és a politikai fogalmakra igaz, enélkül is ta~.|ı'ıtlııttt'ı_`” A jog ugyanis nem pusztán magatartásszabályozás: a diskurzus t.oıııplt-x struktúrája is egyben, amelyben bizonyos magatartások értelmet nyerat-lt t Ilyan társadalmi vállalkozás, amelynek poénja van.93 „A jog kontextusa ad -*tttlıııet a ıııagatartásnak; a jelentés ebből ered.”99 Pontosabban, lehet, hogy a
aza t -.ak a társadalmi viselkedés szabályozásának eszköze, de ez csak egy bizo.ooa tinsadalmi tény folytán igaz: egy olyan társadalmi tény folytán, amelybeıı a top pia'-ııjt'ıı`a, illetve furıkciójára vonatkozó nézetek jutnak kifejezésre. Ezeket a ar tt-tt-ket pedig azok vallják, akik magukat a gyakorlat résztvevőiként azoııoslt...L
lllll
Ahogy említettem, Hart deskriptív metodológiáját minden bizonnyal is rı na-gl`oııtolás alapozza meg: a ragaszkodás ahhoz, hogy a fogalmi alapkérdé-- lo~ı egy deskriptív elméletben kell felvetni, illetve az elmélet „attt-ı/alitásigénye. Azt hiszem, Postema érvelése a Bentham-monográlˇıában .ata laızza ki a talajt az első megfontolás alól, csak a második ellen vethető he ınıtaloıııytııı. Az, hogy a jog funkciója vagy értelme fogalmi kapcsolatban áll a ira.-ıvt-vt'ti attitűdökkel, amellett szól, hogy a jogelméletnek lokálisnak kell leıı„ıt az egyes létező gyakorlatokhoz kell kötődnie, amelyekben a résztvevői attiıatlok megjelennek. Postema ennek megfelelően, Dworkinhoz hasonlóan, eluta--ttotta a jogelmélet univerzalitásigényét, azt állította, a jogelméletek, legalábbis . t».o ııa-gközelítésben, mindig lokálisak. lol Más a helyzet azonban azzal a kérdéssel, hogy a jogelmélet lehet-e .ıltıpvt-tóeıı deskriptív vállalkozás. Ebben a vonatkozásban ugyanis Postcına érzt=|t*-a- lélrecsúszott. Ugyanúgy, mint Dworkin törekvése, hogy szemantikai el-
aailt-tltéııt írja le Hart koncepcióját, és így intézzen ellene kihívást.l"2 llart am aııis fontos vonatkozásokban éppen azt mondta, amit ezen a ponton Posteıııa. Mint jeleztem, ragaszkodott hozzá, hogy a jogelméletnek bizonyos értelemben irja--tııt-k kell lennie arra, hogy belehelyezkedjen a gyakorlat résztvevőjéııek (a " l a-al ııo. 333. 0. l t`t'nl tltı. 'H l ıi'nl llti. _lŠ4. 0. H l ı`t'al lttı.
""' l ı`ı~al no. mi l ı`ı'tıl tıo. 335. 0.
ltla-tlıol foglalkoztam eııııek a törel-tvesııelt a ktıdareı'ıval. Lásd Bódig: llart, l)worlrin -“t iı ;tıgt'lıntílt'ipo.s`:tnit'tri/izilitit /ortlıtltittı H) Hl tt
j6ó__b_j
úr Í “php g_j_H__j_
l3t3dig_Mfityti.i`
__”
__
WH__
belső szemlélőnek) a helyzetébe,'°3 mert a társadalmi gyakorlatot a résztvevők cselekvése és nézőpontja konstituálja (nem egy elvont logikai összefüggés). Postema érvei nem vonatkoznak arra a módszertani konstrukcióra, amely elfogadja a résztvevő belső nézőpontjának konstítutív jellegét, de ezt is csak egy feljegyzendő ténynek tekinti, amelyre a leíró jogelméletnek tekintettel kell lennie.'°4 Sőt, amikor azt emeli ki, hogy a jog csak egy bizonyos (a résztvevők nézeteire vonatkozó) társadalmi tény révén válhat a magatartásszabályozás eszközévé, voltaképpen egy platformra kerül Harttal. A deskriptív metodológia első pillérének kidöntése tehát megoldatlan maradt a Bentham-elemzésben
V. A jog autonómiája l. Bár a Bentham and the Common Law Tradition című könyvében Postema
megteremtette egy erős Hart-kritika alapjait, magában a műben ezt a kritikát nem tudta igazán kibontakoztatni. Főleg azért, mert az analitikai jogelmélet problematikáját túl egyszerűen fogta fel, érveit pedig egy,- a fogalmak természetét illető álláspont, nem pedig a deskriptív jogelmélet eszméje ellen irányította. Ott
Harttal szemben csak azt tudta hatékonyan kifejteni, hogy az angol jogfilozófus nem minden tekintetben hivatkozik jogosan Benthamre, hogy a pozitivizmus jellegére és tartalmára vonatkozó megállapításai néhol pontatlanok, és hogy jogelméletének univerzalitás-igénye problematikus. Bizonyos vonatkozásban mégis ebből a műből táplálkozik Postema későbbi Hart-kritikája, ugyanis a benne található elemzés adott képet annak a pozitivizmusnak az alapjairól, amelyből Hart is eredeztette néhány fontos jogelméleti meggyőződését. Ez egy olyan re exió lehetőségét kínálja, amelynek alapj áról Postema Hart mögé tekinthetett. Ez a re exió mutatja meg a lehetőségeit a „Law's Autonomy and Public Practical Reason” című írásban, amely egyébként nem kifejezett Hartkritika, és nem is a deskriptív jogelmélet kérdéseivel foglalkozik. Egy átfogóbb jogelméleti tétel elemzésére és bírálatára vállalkozik, amit autonómiatézisnek
nevez. Ennek azért lehet köze Harthoz, mert az angol jogfilozófus fontos alakja annak a jogelméleti hagyománynak, amelynek szerzőit az autonómiatézis elfogadása köti össze. „Az autonómiatézis szerint a jogi érvelés a nyilvános gyakorlati okoskodás [public practical reasoning] egyik létfontosságú formája, amely azért képes ellátni a neki tulajdonított feladatot, mert autonómnak bizonyul az erkölcsi és a politikai érveléshez képest. Ez az autonómia, durván szólva, abban a tényben áll, hogy azoknak a normáknak a létezését, tartalmát és gyakorlati
'03 Lásd páıdánı Hanz iutõszõ' 278. 0. '°“* Lásd nd. 280. 0.
__ _
A tlt3l
_
tı_7
rıejét, amelyeket a jogi érvelés l`ellıasznt'ıl, olyan kritériumok határozzák meg, amelyek nem feltételeznek semmilyen lényegi utalást a politikai moralitást illető ıııeglontolásokra, így a jogi érvelés úgy járhat el, hogy egyáltalán nem foglalko-
„ıt pnıititrai rndraıitást árintõ árvaıd
ta taııúsítja, Hart valóban kiállt az illető tézis egyik (nem túl erős) változata mellt-tt ""' Alkotóelemei közül különösen a források tézisét hangsúlyozta: (hacsak az t-lısıııerési szabály sajátosságai nem szólnak ez ellen egy meghatározott jogrendazt-ı`hen) a jog létezése és tartalma az erkőlcsre való hivatkozás nélkül, a jog
an saıztırni fnrrásaibõı áııapithatõ rnsg.'°"
Bár az említett tételt Hart kifejezetten a pozitivizrnus egyik tételeként tt'-tlt-lmezte, az autonómiatézis problematikája nem azonos a jogpozitivizmus jaolılematikájával. Az ugyan igaz, hogy az autonómiatézis hívei a kortárs jogtiI-tıól`ı:'ıban főleg a jogpozitivisták közül kerülnek ki, ám a tézisnek van termé„zt-tjogi változata is, ahogy azt Finnis teóriája példázzawg Azt is fontos tisztázni, Iıogy az autonómiatézisnek még a pozitivizmuson belül is több változata van. l-. tılüııbséget lehet tenni azok között, akik az autonómiatézisben foglalt jogfell`o-
.„ı~.ı t-gy dssıdiptiv jdgsırnáıstbsn tartják ıtifsjsznstõnsır (mint Hart),'°° iııatvtalok azt egy bizonyos társadalom- és politikai lozó a alapjáról védelmezik. .\mıııt arról fentebb már szó volt, Postema ez utóbbiak közé sorolja Benthamet. Mivel Postema tanulmánya az autonómiatézis tarthatatlansága mellett rıvt-l, szövege implicit Hart-kritikát foglal magában: ha elvetjük egy elmélet "'* tirıald J. Postema: *Law's Autonomy and Public Practical Reason”. In: Robert P. taatıge (ed.): The Autonomy of Law: Essays on Legal Positivism. Oxford: Clarendorı, two, H0. O. Fontos megjegyezni, hogy, amint azt Postema megfogalmazásának határozaılaıı elemei is jelzik (például ,,...nem feltételeznek semmilyen lényegi utalást..."), a
l „tıfas jogelmélet nem kínálja az autonómiatézis egységes értelmezését. Azok az érvek tz ı|~_--a változatosak, amelyeket felhoznak mellette. Még az sem mindig egyértelmű, tıojw a tézis melletti kiállás a jog természetéről szóló megállapításokat rejt, vagy inkább ımoıaljıık funkcionális) követelményeket támaszt a joggal szemben. Úgyhogy itt észben
tt ll ıartımunk a lehetséges eltéréseket. Az autonómiatézis melletti érvelés jogpozitivista tatıozatait jól nyomon követhetővé teszi Győrfi Tamás elemzése. Lásd Győr Tamtıs: ' I--jt és erkölcs kapcsolata a pozitivista jogelméletekben'. In: Szabó Miklós (szerk.): lus ttat-t.tmi„-n_` lfmber alkottajog. Miskolc: Bíbor, 2001, 200-213. o.
I a-al llaı`t: *Utószó' 308-313. o. l ı'ı°itl tın. 310. O.
""' l a~al .lohn Finnis: Natural Law and Natural Rights. Oxford: Clarendon, l982, 3lotl't o. A1. autonómiatézis mellett kiálló természetjog lehetőségével egyébként Raz is
fo-ttıııol, ezt nevezte el a természetjog „derivııtiv változatának". Lásd .loseplı Raz: l'ı.ıt titıil lt'easOn and Norms. l'rint.'etoıı, N. .l.: l'ı`ineeton University Press, Will), ltitıllıl
tl
I tt-.tl Posteıııa: *Jtırisprııtleııer-' l'ıl ıt
É??*.-___
.-........__
._ _”Ófí*l*~' Mfš'Jr'“'-*' _
rr
r
valamelyik alaptételét, az nyilván kihat az egész elmélet megítélésére. Emellett, mint majd látjuk, Postema elemzése előkészíti a későbbi tételes Hart-kritikát, amennyiben a jogelmélet erkölcsi semlegességére vonatkozó harti álláspont bírálatának minden lényeges elemét felvonultatja. Így talán alkalmas arra, hogy kidöntse a deskriptív metodológia első pillérét is, azt a gondolatot, hogy az alapkérdéseket egy deskriptív elmélet kezelheti megfelelően. 2. Postema egyik célja annak igazolása, hogy valójában nem lehet elválasztani a jogi érvelés problematikáját a politikai moralitás kérdéseitől: az autonómiatézis nem tartható.“° Ehhez egy olyan kérdést vet fel, amely az autonómiatézis kortárs képviselőinek (kiváltképp Joseph Raznak) komoly gondot okoz. A jogi érvelés autonómiájának meggyőző kifejtését igencsak megnehezíti, hogy az említett tézist a bírói érvelés kifejezetten meghazudtolja. A bírók igenis hoznak döntéseket rnorális és politikai érvekre (is) hivatkozva. Ez felveti azt a lehetőséget, hogy az autonómiatézisre alapozott jogelmélet nem kerülhet összhangba egy tartható ítélkezéselmélettel. És mivel nehezen vállalhatná bárki is annak a nézetnek a képviseletét, hogy a bírók tevékenysége nem játszik központi szerepet a jog működésében, ez a lehetséges nehézség önmagában is elég lehet ahhoz, hogy hiteltelenné tegye az autonómiatézis mellett kiálló elméleteket. Erre a nehézségre Hartnak nincsen jó válasza. Az ,,Utószó”-ban két dolgot állított, ami összefüggésbe hozható a vázolt kihívással. Azt állította, hogy az elismerési szabály egyes jogrendszerekben (például az Egyesült Államok
jogrendszerében) magában foglalja az igazságosság elveire való hivatkozás lehetőségét."' Ez csak rossz válasznak tekinthető a felvetett kérdésre. Nemcsak azért, mert alábecsüli a probléma súlyát azzal, hogy csak ott ismeri el az erkölcsi (netán politikai) érvekre hivatkozó ítéletek lehetőségét, ahol ezt egy szabály kifejezetten megengedi.ll2 Azért is, mert ezzel nincs tisztázva, hogy az erkölcsi érvekre hivatkozó ítéletek lehetősége hogyan érinti az autonómiatézis érvényesülését. Nem is valószínű, hogy Hart számolt az autonómiatézissel össze iggő nehézségekkel, amikor az érvet megfogalmazta. (Az érvet egyébként arra használja, hogy bizonyítsa, elmélete nem a „tiszta tényeken alapuló pozitivizmus” példája.)
lll.)
Lásd Postema: *Law's Autonomy” 102-l l l. o. "' Lásd Hart: *Utószó` 284. O. H2 Grif th nagy visszhangot kiváltott könyve például angol viszonylatban is kimutatta az írott dokumentumokban nem rögzített, politikai és erkölcsi tárgyú megfontolások megjelenését a bírói gyakorlatban. Lásd J. A. G. Griffıth: The Politics o/'the Judiciary. Manchester: Manchester University Press, 1977.
_/jl loriptiv_j`ogEfbnt*lt't itt ti gt-alto: lztttj/tltt.-tl/itt lti*lıi_ij*t_isa_j
69
llart másik releváns megııyilatkoziısa az volt, hogy elismerte, túl keves-tt loglalkozott az ítélkezés problémáival.“' Am ez nem ok egész elméletének -ltvıt*-a'~ı`e, csak arra, hogy mélyltsük el ebben az irányban. Ez természetesen t-ııaıen ıı válasz elől, és mivel nem ad útmutatást arról, hogyan nézne ki ez az - taatlvllt'-s, nem is lehet Hart védekezésének a tartalmát érdemben mérlegelni. l gy ahhoz, hogy lássuk, milyen lehetne itt egy Hart szellemében megıojaılınazott válasz, máshoz kell fordulnunk. Mondjuk Hart leghíresebb követőaita-/_ .Ioseph Razhoz, aki ugyancsak kiáll az autonómiatézis mellett, ugyancsak
tiall a deskriptív metodológia eszméje mellett a jogelméletben, és kifejezetten s. „=ıııla-néz ezzel a nehézséggel. Raz több helyen is leszögezte, hogy a jogi érvet-H. tv. a lılrói érvelés elméleti magyarázata közötti díszkrepancia kezelhető, mert t. a|aııtı.~a'-.g van a jog természetéről és az itélkezésről szóló elmélet között. A jog iz ıtııtis-tıtfıéröl szóló elmélet (amely az autonómiatézist is magába foglalja) a ketto ltozttl az alapvetőbb: az ítélkezéselmélet előfeltételét jelenti. Az aratta-ıeselıııéletre hárul a feladat, hogy megvilágítsa, miért és milyen módokon
-.~.ı..-t .-ı zi hırõi árvsıás a jogi átverés aıapznddsııjátõı."4 A birdi árvsıásssı tap-
~ -atlaıo.-t probléma tehát nem a jog természetéről szóló elmélet feladására, hanem - -.att lt ıegészltésére késztet bennünket. Mivel jelenleg nem Raz álláspontjának értékelése a feladatunk, nem tavi-ıt~ııı végig az érveket, amelyeket Postema felhozott ellene. Ám mivel a végLavt-tltt-ztetés a Hart-kritika szempontjából is igen jelentős, mégis fontos száaaıııltııı, hogy Postema milyen álláspontot foglal el ezen a ponton. Postema úgy
~ulı_ az antoııómiatézis alapján álló jogelmélet, még ha el is rejti a bírói érvelés |a„|tleııı:'ı_jiıt a jog természetéről szóló elmélet és az ítélkezéselmélet szétválasztáaıvııl, aıˇılyos nehézségekkel találja magát szembe az autoritáselmélet síkján. lis Hll t'l l.'t ltlIl(ll(.
I-Zlılıez elég azt tekintetbe venni, amit például Raz is elismert: már az auıoııttta fogalmi megragadásánál tekintettel kell lermünk arra, hogy az autoritástjırııv ıııiııdig igazolási kérdéseket vet fel (az autoritás fogalmának része a ,,noraıal igazolási tézis”).“5 Ebből az látszik következni, hogy ha ajog súlyos legiti„aa ıó.-.t delieittel küszködik, akkor autoritásigénye is tarthatatlanná válik. t'oatt-ııııı szerint ezért a joggyakorlatnak mindig re ektálnia kell arra, hogyan áll -ajaı igazolási feltételeivel. Ezek az igazolási feltételek pedig a politikai morali-
ıtıaıa atalııak vissza. De miért teszi ez problematikussá, hogy az autonómiatézis "' I ıl-al llart: *Utószó' 302. o. l(orál`ıban foglalkoztam már Hartnak ezzel a védekezéséttl I ıtml llódig: Hart, Dworkin és ap/ogtilnıtlltit jmsztmetafizikaifordulata 68. O.
“' l tt-al .Ioseplı Raz: *Two Views oftlıe Nature oftlıe `l`hcory of Law'. In: l.e_gal 'lhcory l t IWH) .P48-282, 28|-282. o. Vö. Ila/` l'.`tlıt't'.\` in tlıt' l'ulıli<' l)Ornain 205-206. o. l ıl.-al peltlátıl Raz: l'.`thit`.s` in tht' l'nlıltt lltııntıttt .'l I J l S. o.
70
___” “_ j
H
_
_ Í _liódig Mátyás _ g _
H
fenntartása mellett kiegészitsük a jog temıészetéről szóló elmélettlnket egy olyan ítélkezés-elmélettel, amely megengedi a politikai, illetve erkölcsi érvekre való hivatkozást a bírói érvelésben?"6 Mindenekelőtt azért, mert ez azzal jáma, hogy éles különbséget tennénk abban, ahogy a jog szerepet játszik a bírók, illetve az
állampolgárok és jogi képviselőik gyakorlati okoskodásaibanm A jogi indokoknak csak a gyakorlati indokok egy meghatározott körét tekintenénk, miközben megengednérık azt a lehetőséget, hogy a jog alanyainak egy része, tudniillik a bírók, egyéb gyakorlati indokokat is használjanak jogi következtetések levonásához (sőt, autoritatív döntések meghozatalához). Tekintettel arra, hogy a bírók tevékenysége milyen fontos szerepet játszik a joggal kapcsolatos elvárások kialakulásában,“3 ez aligha lenne elfogadható. Postema szerint ahhoz, hogy a jog képes legyen racionális cselekvőknek indokokat szolgáltatni, elengedhetetlenül szükséges, hogy legyen a szabályoknak egy közös kontextusa, amelyben a jogalkotó, a jogalkalmazó és a jogalany egyaránt résztvevő lehet.“° Ahol az egyik csak olyan indokokkal igazolhatja az eljárását, amelyek a másik számára is rendelkezésre állnak. A gyakorlati orientáeiók közötti kölcsönös összefüggés megbomlása súlyos igazolási nehézségeket támasztana: megkérdőjelezné, hogy a bírók és az állampolgárok ugyanannak a jognak vannak-e alávetve. Ebben áll az, hogy Raz megoldási javaslata visszaütne az autoritásigény igazolásánál. Szóval Postema szerint egy olyan jogelmélet, amely ragaszkodik a jogi és az erkölcsi indokok szétválasztásához, és a jogi autoritásra, illetve a jogi kötelezettségekre vonatkozó elképzeléseit is erre alapítja, ám bizonyos intézmények vonatkozásában mégis megengedi a kétféle indok összjátékát, szükségképpen autoritáselméleti nehézségekbe fog ütközni. Így talán egy olyan elméletre van szükség, amely elveti az autonómiatézist, és olyan autoritáselméleten alapul, amely már az alapfogalmi összefüggéseknél tudomásul veszi az erkölcsi és a jogi indokok közötti re exív összefüggést. Feltehetnénk persze a kérdést, mi köze ennek Harthoz? Ő, legalábbis fonna szerint, nem lépett a Raz által megjelölt útra, elvileg elképzelhető, hogy
“Ű Lásd Postema: *Law's Autonomy' lll. o. m Lásd uo. 110. o. Mint említettem, azt az érvet, hogy a bírók és a laikus jogalanyok jogra vonatkozó megértésének interdependensnek kell lennie, már a *Coordination and Convention' című tanulmány is tartalmazza (189-193. o.). Ott az is kiderül, hogy az érvet Postema J. R. Lucas-tól merítette. Lásd J. R. Lucas: “The Phenomenon of Law'. In: P. M. S. Hacker and J. Raz (eds.): Law, Morality, and Society. Oxford: Clarendon, 1977, 94. o. “B Vö. Postema: *Coordination and Convention' 189. o. '[9 Vö. Postema: *The Normativity of Law' 91-92. o.
/l tleslrrijıtivjogt-lırtt*lt-t tls tt giitilttıitltitt _/tlozti/itt lrilıivása
7l
joltlı ervekkel tudná védelmezni az antoııóıniatézist.W Nos, ez szinte biztosan
ann -a-n lgy. Hart ugyanis egy másik kérdés kapcsán, de ugyancsak az autonóaatıtezis összefüggésében, maga is arrafelé tapogatózott, amerre Raz: elszakitotıa t~p_vıııiıstól a joggal kapcsolatos gyakorlati orientációkat. llart erőteljesen érvelt amellett, hogy a kötelezettség fogalma mást jeltııt |ogi és erkölcsi összefüggésbenm Tehát abból, hogy fennáll egy jogi kötettzt-tı.-a'-g, nem következtethetünk egy korrelatív erkölcsi kötelezettség fennállá„ıt a Ahhan természetesen igaza volt, hogy ilyen következtetési viszony nem áll tt ıııı, viszont ahogyan ő értelmezte a fogalmi distinkciót, az nyitva hagyja a lela-to-a'-get, hogy valaki jogi kötelezettség alá essen, miközben ésszerűen állíthataıl., ııiııcscnek erkölcsi (vagy egyéb gyakorlati) indokai arra, hogy tiszteletben ıaıtatı ezt a kötelezettséget (ezt kifejezetten meg is fogalmazta Radbruclı-hal ot-ııılıt-ıı"i'i'). Ez a helyzet például akkor, ha valakin nyilvánvalóan és súlyosan .tınzkriıninatív törvényeket akamak végrehajtani, ha valaki “áldozata” a jogrend.„-ııa-lt. l-lkkor Hart szerint a bírónak van gyakorlati indoka (tudniillik az elisttırıeai szabály iránti elkötelezettségből eredő indoka) arra, hogy a kötelezettség
.ıtapjtııı ltéljen, míg az „áldozatnak” nincs gyakorlati indoka, hogy ezt tisztelettan tartsa. Ez a lehető legeklatánsabban mutatja meg a gyakorlati orientációk l. aıtttti szakadást, és azt, hogy Hart elfogadta ennek a szakadásnak a lehetőségét. Mint azonban az imént már jeleztem, jó okunk van azt gondolni, hogy t-it a szakadást nem lehet fogalmilag tolerálni. A bírók ugyanis tevékenységük
-oıaıı aııtoritásigénnyel lépnek fel. Autoritásuk azonban nem magától értetődő aaızoliısrıı szorul, legitimitásigényt támaszt. A bíró csak akkor tarthatja önbecsapna nélkül autoritatívnak a saját döntéseit, ha jó okkal gondolhatja, másoknak ttaaıak gyakorlati indokaik ennek az autoritásnak az elfogadásáram Az imént taıolt esetben azonban az áldozatnak nincsenek ilyen indokai - vele szemben a ıttı rt ttııhecsapás nélkül nem tarthatja a saját döntését autoritatívnak. '24 ' "' Itlvileg lehetne azzal válaszolni a kihívásra, amivel Jules Coleman, aki egyfajta negant pozitivizmust körvonalazott. A negatív pozitivizmus csak az elválasztás l`ogalıııi tt Itt-ımégét állítja: azt, hogy lehetséges olyan jogrendszer, amelyben az elismerési szaIaılvı illetően érvényesül az erkölcsi indokok kizárása. Lásd Jules N. (foleman: rlvjaıtive and Positive Positivism'. In: Marshall Cohen (ed.): Ronald Dworkin mal ı .attt-mporary Jurisprudence. London: Duckwoıth, 1984. Ám Hart jogelmélete ııeııı ıtrptıtlv pozlllvl?.muS.
' l l.ı'ıstl például Hart: E.s`.s`ay_s` on Bentham l45-l6l. o.
"` I ı'ı.~al llart: *Positivism and the Separation of Law and Morals' 72-78. o. Vö. llart: /l t- tt: /tıgtilırıti 239-244. 0.
"l l it.-al Postema: *'l`he Normativity of l .aw' *ll-93. o. Vö. Postema: *Law`s Autonoıny` ltlfl lll. o. "' I ı'ı.-al l'osteııın: *'|`lıe Norıııatıvitv ol I aa' 'L' o
22
_-
-___5Ői*'i8.M@ˇfzáõ`
_
A jog csak akkor szolgáltathat autoritatív indokokat, ha legalább po-
tenciálisan öszhangban lehet a címzettek saját gyakorlati deliberációjával. Vagyis ha képes engedelmességi indokokat szolgáltatnim A joggyakorlat résztvevőinek számolnia kell azzal a lehetőséggel, hogy a jogi kötelezettségek végrehajtatása bizonyos esetekben, korrelatív gyakorlati indokok híján, puszta erőszaktevéssé válik. Pontosan ugyanoda érkeztünk, mint Raznál: az autonómiatézis védelmezése súlyos nehézségeket vet fel az autoritáselmélet síkján, illetve a jog sajátos norrnativitásának magyarázatát illetően. Sőt, a probléma Hartnál még súlyosabban jelentkezik, mint Raznál, mert ő még csak nem is rögzítette a jog autoritásigénye és legitimációs szükségletei közötti szoros kapcsolatot. Postema végső soron arra jut, az autonómiatézis mellett kiálló jogelmélettel az a baj, hogy nem tudja megfelelően kezelni a jognak azt a sajátosságát, hogy (szemben sok egyéb szabályvezérelt gyakorlattal, így például a legtöbb
játékkal) re elrtiv és önltritilrus gyakorlatként intézményesül: a szabályok gyakorlati deliberáció és kritikai értékelés tárgyává tehetőek a gyakorlaton belül.*2° (Éppen ez fejeződik ki, ha Postema szerint nem is teljesen kifogástalanukm Dworkinnak abban az állításában, hogy a jog argumentatív praxis.'28) „A jogi gyakorlat re ektív és önkritikus aspektusa lehetővé tesz egyfajta nyilvános gyakorlati okoskodást, amely az érvek sok formájának ad helyet, amelyben a gyakorlatnak és a vele kapcsolatos elkötelezettségeknek többféleképpen is lehet értelmet tulajdonítani, hogy aztán a közös gyakorlatok háttere előtt racionális alapon versenghessünk egymással.”l29 „Talán nem lehetséges, hogy a közös deliberáció és a nyilvános igazolás keretét megalkossuk egy olyan társadalomban, amely mélyen megosztott az alapvető értékek és elvek kérdéseiben. Temrészetesen az is ésszerütlen remény lehet, hogy a jog kínálja ezt a keretet. Ha azonban bármi okunk van arra, hogy fenntartsuk ezt a reményt, akkor ennek egyrészt az a felismerés az alapja, hogy nem csak eldönteni igyekszik a vitás kérdéseket (amelyek a szükséges társadalmi együttműködés megbénításával fenyegetnek), hanem igazságosan próbálja eldönteni őket, másrészt az a felismerés, hogy ezeket a törekvéseket nem lehet radikálisan elválasztani egy_mástól.”'3° Ez az álláspont újraértelmezi azt a Bentham-monográ ában hirdetett nézetet, hogy a jog olyan társadalmi gyakorlat, amelynek van poénja, pontosabban az eredeti kifejtéshez képest még közelebb viszi a dworkini állásponthoz. '25 Vö. Postema: *Jurisprudence' 346-348. O. '26 Lásd Postema: *Law's Autonomy' 1 l l. o. '27 Lásd uo.
'23 Lásd Dwdrırinz Law 's Empire 13. 0.
'29 Postema: “Law's Autonomy' l l 1-l 12. o.
“°Un. ıı2. 0.
__ tle.s`ltri;_)_tí_vi`tigt'lintilt-t iii ti gi-tıloı liitt /tltı..'t't/itt ltililvása W
711
Ebben a végkövetkcztetésheıı henne rejlik egy olyan álláspont lehető-atgt-, amely úgy tartja, bizonyos jogelıııéleti koııeepciók (kiváltképpen pedig ta/onyos ,,pozitivizmusok”) talán azért clhibázottak, mert rossz választ kínálnak .t |ıhıı`iılis társadalom integrációs problémáira. Talán indokolatlanul tartanak ki Itt-ııtlıanı eszméje mellett, hogy a jog egy plurális társadalom problémáit úgy oltlhatja meg, hogy semleges marad a rivális erkölcsi meggyőződések vitáiban,
hogy autoritását nem alapozza vitatható erkölcsi igényekre. Postema (illetve t ıworkin) válasza ezzel szemben inkább az lehet, hogy a jognak a politikai ınoıalıttıs szintjén kell igazodnia ehhez a helyzethez: kellőképpen re exívvé kell zalııia ahhoz, hogy különböző gyakorlati érvelési stratégiákat is képes legyen
tnı.-nana, iııatva áthidaıni.'3' t ltiır ennek a nyilvános gyakorlati érveléssel kapcsolatos tételnek a rögzítése .ztıkséges ahhoz, hogy jobban megértsük Postema pozícióját, Harthoz való vi„zoııva szempontjából fontosabb az autonómia-tanulmány egy másik vonatkozánı Postema ugyanis annak alátámasztására is kísérletet tesz, hogy nem egyszeıttrn arról van szó, az autonómiatézis mellett kiálló jogelmélet nem tartható, taaa-ııı arról is, hogy az ilyen jogelméletek valójában nem viszik végig a jogi .`ı t vles elválasztását a politikai moralitástól. Az autonómiatézis alapját egy olyan aıaalolat képezi, amely arról szól, hogyan kapcsolódik a jog a közösség politikai aaaalitiısához. Ez azt jelenti, hogy feltárható egy mögöttes „gyakorlati filozóna". amely az ilyen elméletek szempontjait meghatározza. Ezzel Postema nagyon hasonló álláspontot foglal el, mint Dworkin, aki -t |op_poz.itivizmust, elvileg pedig az összes jogelméletet, a jog alapjairól szóló - laırlt-tként tartotta bemutathatónak és megfelelően elemezhetőnekm Mint ıaaıtl a későbbiekben látni fogjuk, Postema Hart-kritikája szempontjából kulcs-
toıııo.-tsiıgt'ı az a meggyőződés, hogy a jogelméletek között nem módszertani tat-ploııtolások alapján tehetünk igazat, hanem tartalmi jogelméleti szempontok atap|tııı. Mindenekelőtt pedig annak alapján, hogy mit mondanak arról, miért
toııto.-., hogy egy adott közösségnek legyen jogam Ez egyébként nem jelenti azt, hogy Postema egyszerűen ismétli tıwoırkiııt. Ellenkezőleg, nagyon sok vonatkozásban eltér tőle, és nagyon sok „tııtııktızásban kifejezetten fölényben van vele szemben. Ez abból fakad, hogy "' lııııek az egyik módja talán az lehet, amit Dworkin javasol: biztosítsák a politikai „atıalıttıs és a jogi intézmények közötti integráció rellexiós bázisát az alkotmányos jojaıl-. l.tıstl Ronald l)workin: 'Vegytlk koıııolyan a jogokat!` ln: Huoranszki l-`erenc ımlılt )` Modern polt'ti'lmi`_/ilozıl/itt. llııtlapest: Osiris I ival llworkin: Law 's l'.`mpirı' 'M 'H H l and Postcına: *Jtırispı`tıtleııi`ı" Pitt ıı
l.áthatatlan Kollégium, 1998.
__
_____-_Bfi4f8.M4frá-` _ __
___-__
Dworkin a jogpozitivizrnus egy absztrakt, voltaképpen senkinek a konkrét álláspontjával nem azonosíthatóm változatából vezet le egy nézetet a jog alapjairól. Ezzel szemben Postema nem a jogpozitivizlnust próbálja megragadni (ami, az irányzathoz való tartozás kritériumainak bizonytalansága miatt, szinte lehetetlen), hanem egy határozottabban körvonalazható jogelméleti tétel képviselőit próbálja azonosítani. Részben Bentharn-elemzésének köszönhetően, elég pontosan képes elmélettörténetileg is pozícionálni azt a nézetet, amit vizsgálat alá vesz. Így többnyire nem kell az absztrakció eszközéhez nyúlnia: azokat a gyakorlati lozófiai összefüggéseket, amelyek az autonómiatézis elfogadása mögött meghúzódnak, hatástörténeti összefüggésekből is képes megmutatni. Hart esetében például armak a hagyománynak a jellemzéséből, amelyhez az angol jog lozófus saját magát is sorolta. Ez azért is lehet működőképes, mert, mint fentebb említettük is, az autonómiatézist nem mindig védelmezték módszertani alapon, vagyis a gyakorlati filozó án kívüli szempontokra hivatkozva. Bentham például politikai filozófiai alapon állt ki mellette, tehát az ő esetében a mögöttes gyakorlati lozó a explicit módon megjelenik. Hartot bizonyos értelemben éppen az tünteti ki, hogy az autonómiatézist elfogadásárrak szükségességét módszertani követelményekből vezette le. Éppen ezért jelenthet nagy kihívást Hart számára az, ha a gyakorlati filozófiai összefüggések feltárulnak az elméletben: aláássa ugyanis jogelméletének azt a módszertani sarktételét, hogy a jogra jellemző értékvonatkozásokkal (vagyis a gyakorlati filozófiai implikációkkal) az elemző nem azonosul, csak tényként számol velük. Postema egyszerűen nem vette komolyan Hartrrak azt az állitását, hogy pozitivizrnusa módszertani megfontolásokon alapul. Úgy kezelte őt, mint egy bizonyos gyakorlati filozófiai hagyomány képviselőjét. Felvázolt egy tradíciót, amelynek szerinte Szent Tamás, Bentham, Hobbes, Pufendorf, Locke, Hume, Hart, Raz, MacComrick és Finnis egyaránt a képviselője volt.'35 Ennek a tradíciónak az a gondolat képezi a magját, hogy, bár végső törekvése talán az igazságosság, a jog közelebbi célja és meghatározó feladata az, hogy a gyakorlati érvelés olyan keretét szolgáltassa, amely egyesíti a közösség politikai ítéleteit, és koordinálja a társadalmi interakciót. ,,Természete megértésének kulcsa a jog
alapvetõ feladatának egy ilyen feıfegásában rejlil<."“° Az antenárniatezis mellet-
ti kiállás voltaképpen ezen a „közös narratíván” belül jelenik meg, ennek képezi az egyik változatát, egyik konkrét megjelenési formáját.
l34
Ezt Dworkin is elismeri. Lásd Law 's Empire 94. o. '35 Lásd Postema: *Law's Autonomy' 80. o. U6 Uo.
zlpill'.i`lrt`ijitlt*_;`tı_gt'lzmilrt itt ti gi-till. a llıtı jttlo.-t 't/ltz lıtlılvámt
75
Abban a nézetben, hogy az igıız.silgossl'ıg ınegvalósltása a jognak csak
tnzvt-tell l`lıırkciója, amelynek töhhılyiı`e elébe vág egy közvetlen í`unkeió (a ıaı aatlalıni integráció fenntartása), benne rejlik az a gondolat, hogy ajog egyfajta t-ttzvt-tltőként funkcionál a politikai lnoralitás és az emberek személyes gyakor-
talı ııalokai közöttm Erre a közvetítésre azért van szükség, mert egy plurális tat »aalnloınban bizonyos vonatkozásokban el kell kerülni a személyes indokok és .t politikai ınoralitás összekeveredését. Mivel az embereknek (kevés kivételtől |„~ltlanl a szülő-gyennek viszonytól - eltekintve) nincsen személyes erkölcsi .aaoı ıltıslık egymás felett, valamilyen módon elébe kell menni annak, hogy egy tovatalos aktus pusztán valaki személyes indokaival legyen alátámasztva (ezt lat allt ııgyaııis manapság önkényes döntésnek). Az autonómiatézist elfogadó -„azok úgy tartják megoldhatónak ezt a problémát, hogy a jogi érvelést elváı.i~.zl|tıl\ ıı morális és a politikai érvektől: a jogi érveket a hivatalos döntések tet.nat-ıt'~lıeır olyan autoritással ruházzák fel, amilyennel egyetlen politikai vagy » ll-oltr-li érv sem rendelkezik. Így aztán törvények uralkodnak rajtunk, nem elnta ıt-ls. l-`.z.t a szemléletmódot, az érveknek ezt a készletét egyébként, mint a l`eıııl ttlt t-lnıondottakból is látszik, Bentham hagyta az angolszász pozitivistákra,
to.-ltlls l|aı`tra. (Ez talán még egy indokkal támogatja azt a döntést, hogy sort t t ıtıvıttlıık központi szerzőink Bentham-értelmezéseinek felvázolására.) l-`.`z. az értelmezés Hart vonatkozásában egyáltalán nem indokolatlan. tl az ja'-ltliııll, mint fentebb említettem, többek között azért dicsérte Hartot, mert itt agy fogta fel a jogot, mint egyfajta politikai intézményt, amelyet társadalmi .zntl »a'-p_letek hívnak életre. Raz is úgy ábrázolta Hartot, mint aki A jog fogalmáıaat ltenthamet követve, először a politikai rendszer természetét magyarázta aa jt, azttııı, mivel a jogot a politikai rendszeren belül helyezte el, innen lépett lot altlı a jog természetének magyarázatához.'38 Hart elméletét áthatják a politil-aı ınoıalitást érintő elképzelések, amelyek arról szólnak, hogyan töltheti be a l-»jt az említett közvetítő funkciót a politikai moralitás és a személyes gyakorlati tııılııl-lulx lšíl/.Öll.ı39
t Mtıııııost ha indokolt ez az értelmezés, akkor Hart metodológiája egyszerüen o. nl lehet el`kölcsileg semleges. A kérdés persze bonyolultabb, mint amilyennek . tnoı t- ltıtszik. Az erkölcsi semlegesség ugyanis több szinten és többféleképpen is I aatl no. 89. 0.
i " l tval .loseph Raz: Ethics in the l'ulrlir.` l Jmnain 204. o. t-ie-Iıol Dworkin is erőteljesen érvel amellett, hogy llart jogböleseletének kifejezetett jatllılloıelıııéleti tartalma van. l.t'ısd Roııııld l)vvoı`kiıı: *A Reply by Ronald l)workin'. ln: tkllıınlıall (`olıen (ed.): Romiltl l Ja-orllin ttntl t 'ontı-znpurazjy .luri`.s`priirlt*m`t'. l.olıdoıı: l 'ıtı l-wtıllll, lllltlél, 243. tt.
76
_
_Bód`is Mátyás
_
értelmezhető. Aligha arról van szó, hogy Hart személyes erkölcsi meggyőződései elfogulttá tették az érvelését. Inkább azt kell mondanunk, hogy elméleti perspektívájának vannak olyan elemei, amelyek gyakorlati filozófiai (azon belül is politikai filozófiai) jellegűek, és van azonosítható erkölcsi tartalmıık is. Igazolásképpen pedig azt állítjuk, hogy amikor Hart a deskriptív jogelmélet mellett érvelve ragaszkodott annak hangsúlyozásához, hogy a jogelmélet meg tudja őrizni erkölcsi semlegességét, illetve hogy nem szabad feladatának tekintenie azok erkölcsi igazolását, voltaképpen egy mögöttes gyakorlati lozó a követelményeit vitte át a jogelméletre. Mivel ebben a kérdésben igen fontos a tisztánlátás, mielőtt továbblépnénk, érdemes némi figyelmet fordítani az erkölcsi semlegesség kérdésnek. Hart, mint ismert, azt állította: „A jogelméletnek el kell kerülnie, hogy elkötelezze magát az erkölcsi ítéletekben megnyilvánuló vitatható filozófiai elméletek mellett.”l4° Ennek föntebb már leszögeztem azt az értelmezését, hogy egy olyan jogelmélet, amely úgy próbálja tisztázni a jog természetét, hogy bizonyos vitatható erkölcsi ítéletek mellett kötelezi el magát, csak torz képet adhat annak jellemző vonásairól. Például a jog autoritásáról, amely minden személyes erkölcsi motívumhoz képest elsőbbségre tart igényt.
Ebben Hartnak bizonyos értelemben igaza volt. „Bizonyos értelemben”, tehát csak akkor, ha a ,,vitatható erkölcsi ítélet” megfogalmazást az egyéni erkölcsi vélekedésekre vonatkoztatjuk. Az egyéni meggyőződések tekintetében természetesen igen egyszerű a helyzet: mivel senki nem követelheti magának a lehetőséget, hogy a jog tartalmának megállapításakor saját erkölcsi meggyőződéseire támaszkodjon, csúnya dolog lenne egy jogelméleti szerzőtől, ha a jog tartalmát megvilágító elemzését saját erkölcsi meggyőződéseihez igazítaná. Hiszen a gyakorlat nem az övé, nem az ő vélekedéseiből képződik. Azt hiszem, Hart többnyire valóban csak az egyéni erkölcsi vélekedésekre gondolt, amikor módszertani követelményeit megfogalmazta.'4' Egészen másképpen fest azonban a dolog, ha a jogot annak a politikai' moralitásnak a szempontjából vesszük szemügyre, amely a jog intézrnényesítését igazolja a politikai rendszer keretei között. (Amire támaszkodva például belátjuk, hogy a törvények szükségesek a társadalmi integráció fenntartásához.) Ez a politikai moralitás persze vitatható (és vitatják is, arnennyiben minden modem '40 Hart: “Utószó' 191. o. W Vessünk egy pillantást például erre az idézetre: „Hisz akármi is legyen a válasz e filozó ai kérdésre [van-e az erkölcsi ítéleteknek objektív igazságtartalma?], a bíró kötelessége ugyanaz marad. Nevezetesen, hogy a legjobb erkölcsi meggyőződése szerint alkosson ítéletet minden olyan erkölcsi kérdésben, amit esetleg el kell (l('intenie.“ Uo.
Kiemelés tőlem - B. M.
zl tl_t's`lit't'ptt'tf_/`o_l:t'lmt*lt't txt ti _t;_lıtltto lotr ttlt -.-tt/az litllirtisu
77
j-olıtılsaı közösségben kialakulllak tlisktıı`z.lıstık. aıllelyek keretében a politikai
aaaalııas kritikai vizsgálat tárgyává válik), iılıı senılniképpcn sem szelnélyes ~aıI_\ egyélıi. Nem egyszerűen egy erkölcsi ítélet, mint ahogy nem is objektiv - ıloll -.i tény, hanem bizonyos társadalmi glzalmrlatok erkölcsi tartalma. Olyan -ıloıltz-.ı tartalom, amely meghatározza az alapjára állított társadalmi intézlné»ot-li jellegét és funkcióitm Amely nélkül nem lehet megvilágítani az olyan
j-.-hulla intézmények működését, amilyen például a jog. Azt hiszem, ez köny-ovıt la-llitlrató, ha arra gondolunk, képtelenség pontos képet adni a demokrati-
la-. jogtıllaınok és az abszolút monarchiák jogi intézményei közötti különbséta l-ıol, ha nem mutatunk rá, ezek a formációk milyen eltéréseket mutatnak a la -lılıl-lal ııloralitás tekintetében.
ltt talán fölmelülhetne az az ellenvetés (mind Hart, mind Raz módszerlaal allaspontját tekintetbe véve), hogy ha szükséges is a jog politikai moralitást .onto alapjainak feltárása, ez még nem jelenti azt, hogy az elemzőnek el kell
tolt lt-zııie magát az ilyen „alapok” mellett. Ha van is ilyen feladat, az nem az lıapolt igazolására, csak rekonstruálására vonatkozik. Nem azt kell tisztázni ll l aıalalopontlrál, miért fontos nekünk, hogy legyen jogunk, hanem hogy Ők mit .z-aatolııak arról, miért fontos nekik ajog. lirre egyrészt azt lehet mondani, hogy Hart ezt a „rekonstrukciót” nyil--lat atoan nem számította saját deskriptív jogelmélete lehetőségei és feladatai la.-t= I`elı:'ıt az ellenvetés már eleve feltételezi, hogy valamit engednünk kell ıtaıt ıııotlszertani álláspontjából. Másrészt azt lehetne leszögezni, hogy az ellen-
. aa aligha húzza ki annak a Hart-kritikának a méregfogát, amely a jogelmélet llaallılopolıtját valamilyen gyakorlati lozófiában keresi. A gyakorlati perspek-
ol .t agvaııis nem csak személyes, de személytelen is lehet. Azt hiszem, nagyon zıııt att- Postema egyik fontos mondata (amelyet egyébként Raz egyik állításával ja-zt-ll sz.elılbe): „amennyire látom, az a kérdés, hogy az értelmező elkötclcziz ııaaaıt a rekollstruált érvelés, illetve az annak elemeit képező értékek és elvek „allt-lt, ıl`ı`eleváns abból a szempontból, hogy a kérdéses érvek erkölcsi vagy
..l.~l..~ın jt-ııegllek-e".'43 Mert termeszetesen ilyen ellrõtelezõdes nelldlı is least... t- l-ıltolesi tartalmúak. Harmadrészt pedig arra lehetne felhívni a figyelmet, és I .- ıııeg véletlenül sem jelenti azt, hogy a jogról azt állítanánk, szükségképpell össz.-
ft zaataııı van valamilyen erkölcs követelményeivel. Arról van szó, hogy a jog olyan ha-ııxt-s gyakorlatokban testesül meg, amelyek ajog minden elemét erkölcsi megítéI- - -ıla toııjak (ebben az értelemben fogalmi kapcsolatba hozzák azokat a politikai kő-oszajj rıkolcsi életével), de nem gaıtıııtáljáls szükségképpen erkölcsi értékességtlket. -1 Ilalıtl l.yons: *Moral Aspects of l.egal ˇl`lleoı`y`. ln: lıő: Moral /l.s`per`ts o/`l.t'gal Ha ~-ft l s_\tiı'.i` mi Law, ./lzstt`t`ı', ami l'olittt`til li.'sjam.\`l`lıili`ty. (`aırrbri(Jge: (`aınhridge 1 -ill t ı`.|l\~' l'|'ı.“is, lllílfl, lllll-lll.l. ll
t .tal l'o-.tenıai *l.:ıw`s Alıtonoın\" 'll H
-ÍME Méfrel-`
__
talán ez a legfontosabb, hogy az említett rekonstrukciónak egy meghatározott terminológiai készletre kell tárnaszkodnia. Annak kiválasztásában pedig tükröződnek a tartalmi értékválasztások, tükröződik a jogelmélet gyakorlati filozófiai háttere.'44 Az, hogy a terminológiai készletben megjelenik a mögöttes gyakorlati lozó a, éppenséggel magánál Hartnál is kimutatható. Postema két fontos öszszelüggésre is rámutatott ebből a szempontból. Mint fentebb is jeleztük, széles körben elismert, sőt, Hart sem tagadta, hogy metodológiája nem teljesen éltékmentes. Kitartott azonban arnellett, hogy ennek ellenére erkölcsileg semleges. Ezt úgy fejezte ki, hogy az elmélet megalkotásában szerepet játszó értékvonat-
lrezáselr ,,rnetaelrneleti”, illetve ,,episzternil<ns" jellegüel<.'“ Átn na azt nezzalr,
hogyan érvényesül ez a módszertani elkötelezettség Hart elméletében, nem egészen azt kapjuk, amit Hart ígér. Amikor ,,ınetaelméleti” értékek megjelenéséről van szó, olyan dolgokra gondolhatunk, mint például a kifejtés egyszerűsége, netán átfogó jellege. Tehát hogy előnyben részesítjük az átfogóbb kifejtést a partikulárisabbal szemben, amikor egy bizonyos fajta jogelmélet művelünk. Hart mögöttes „értékei” azonban, amelyek befolyásolják módszertani döntéseit, nem ilyen követelményekben fejeződnek ki. Amit értékszempontú döntésnek tekint (például a kényszer fontosságának hangsúlyozása az elemzésben) a fontosság kérdésében hozott ítéletek eredményének tűnik, azok pedig minden bizonnyal egyéb gyakorlati értékektől iggenek.""' Megerősíti ezt a sejtést az is, hogy azokban a jellegzetes fogalmakban, amelyeket a jog (konceptuális) autonómiáját valló elméletek használnak (Hartnál például joghézag, bírói diszkréció, stb.), nyilvánvaló analitikai implikáeiók rejlenek, amelyek nem a tárgyból, hanem az elméletekből származnak."'7 Figyelemre méltó, hogy Dworkin teóriája vagy a terrnészetjogi elméletek ritkán hajlanak arra, hogy a jogi problémákat ilyen terminusokkal jellemezzék. Ebből viszont az következik, hogy az elmélet által adott leírás adekvátsága nem a valóság tényeire való utalással, hanem egy gyakorlati lozó a plauzibilitásának tisztázásával válaszolható meg. Az olyan elméletek, amelyek a magukévá teszik az autonómiatézis valamilyen formáj át, konstrukciós sajátosságaikat annak köszönhetik, hogy mondanak valamit arról, hogy a jog hogyan elégíthet ki átfogó társa-
"'4 Az alapfogalmakban rejlő normatív tartalom ilyen értelmű kimutatására tett kísérletet például David Lyons az ún. szeparációs tézis vonatkozásában. Lásd Lyons: *Moral Aspects of Legal Theory' 94. o. '45 Lásd Hart: *Comment' 39. o. '46 Lásd Postema: *Jurisprudence' 334. o. '47 Lásd Postema: *Law's Autonomy' 94. o.
/l*t_lt'._i_`lt_z`Fi`_pti't1_ ;`tıgt'lzntílt't t".\ tl grtıltor ltıtt_/ılozti/itt ltililvtisa
79
.lalıııl sztlkséglcteket.""l Az ellııélctek ınögött tehat felvázolható egy gyakorlati ttlozóliai természetű elméleti modell, az éı`vclés pedig csak akkor mélyítlrcti el a
jojtııı voııatkozó megértésünket, ha ajoggyakorlat ıncgközelíti ezt a modellt.""' Erdemes megjegyezni, hogy ebben a vonatkozásban egy másik, |'o~ztt-llıiıtól független érv is szólhat Hart ellen, amely mintegy a másik oldalról kozt-llt. Nem azt emeli ki, hogy a jogelméleti problémákmeghatározása, illetve a ll ııııınológiai keret kidolgozása már a kiindulópontnál előfeltételez (egyebek Lnzl erkölcsi tartalmú) gyakorlati filozó ai elkötelezettségeket, hanem azt, hogy lt jogi-llııéleti elemzés eredményének van szükségképpen gyakorlati kontextusa. ı tıaı les 'faylor érvel például amellett, hogy a társadalomtudomány állításai elkeııılla-tetlenül kapcsolatban állnak az emberek ömnegértésével,'5" formálják azt a
to-ıt-tt-t, amelyen belül az emberek magukat látják társadalmi gyakorlatok részt\ı'vt`IIl\'él1l.
lla ilyen állításokat lehet is erkölcsi elfogultságaink tudatos háttérhe ttzoılliısiıval megfogalmazni, rendkívül furcsa lenne erkölcsileg semlegesııck la-tt-zıli olyan diszkurzív megnyilvánulásokat, amelyek hatással vannak vagy lila-tnek a társadalmi gyakorlatokkal szembeni résztvevői attitűdökre, például a l-ott-lez.cttségekl(el vagy a felelősségi viszonyokkal kapcsolatos felfogásokra. \zt hiszem, aligha kétséges, hogy Hart műveiben benne rejlik ez az „erkölcsi |aat~ıleiál“. A Hart által megkövetelt elfogulatlanságot vagy objektivitást czéı`t t`:|t|a-ııséggel nem módszertani követelményként kell megalapozni, hanem arra a jo akorlati jelentőségre tekintettel, amit egy érvelés mások gyakorlati érvelései-
„.-ı. nınıaıásában betõlthetf '
'» Azt hiszem, ezek azok az összefüggések, amelyek felől meg lehet érteni, ıılita~n ls áll a lényegi koncepcionális különbség Hart és Postema (illetve ebben a
vonatkozásban Dworkin) nézetei között. A különbség két szinten jelentkezik. (I ) tlaıl úgy tartotta, a jogelméletnek nem kell explicit módon utalnia a politikai aıoıalitás kérdéseire, Postema viszont úgy tartja, elengedhetetlen az utalás a polılıkai ılroralitásra (vagy másképpen a jog poénjára, illetve arTa, miért fontos, latjtv legyen jogunk). Ezért kell, hogy a jogelmélet kiindulópontját a gyakorlati tılozólia képezze. (2) Hart mögöttes gyakorlati filozófiája szerint a jog úgy töltla-tl he a szerepét politikai intézményként, ha elválasztják a politikai és az erköl-
'" l.ı`ı.~al no. 94-95. 0. 'W l.ı'l.-al tto. 95. 0.
'W l ı'ı.-al (`lılırles Taylor: .S`ot`ial 'l'lit-orr' os l'rttt`tt`t`ı'. |)c|hi: Oxford University Press, l'lll l, l--l . o.
"' Vö. Postcıııa: *Un the llnıveı-lalıtv ol Moral lıı~ttıla`ation` 84. o.
R0 _
__:
*_ Í *_
__
p_p__lf(i_ıd1_ıˇg_Mıirjffiibpj
csi indokok területétől. Ezzel szemben Postema úgy tartja, a jogba valamilyen módon mégis integrálni kell a politikai moralitást érintő érveket. Itt, ha már annyit foglalkoztunk vele, talán visszatérhetünk egy pillanatra Bentham társadalomfilozó áj ához, amely nagyon határozottan állást foglal az ellentét mindkét vonatkozását illetően. Az első tekintetében Postema oldalán áll Harttal szemben: a jogelméletben explicit utalást kell tenni a politikai filozófiára. A második tekintetében viszonyt Hart oldalán áll Postemával szemben: a plurális társadalom igényeinek egy olyan jogrendszer felel meg, amelyet az autonómiatézisre tekintettel építettek fel. Talán úgy tűnhet, az álláspontoknak ez a tisztázása eljuttatott bennünket a végkifejlethez. Most már látjuk, módszertani szempontból miben is áll Postema Hart-kritikája, milyen érvekkel támadja Hart deskriptív metodológiájának alappilléreit. Ám valójában még nem vagyunk a célnál. Érdemes ugyanis némi figyelmet szentelni az (1) ellentétnek. Azt gondolom, hogy ennek a pontnak az átgondolása arra a következtetésre vezet, hogy abból, amit eddig elmondtunk, még mindig nem látjuk világosan, miért is következik a politikai moralitásra való utalás szükségességéböl a gyakorlati filozó ai kiindulópont szükségessége. Miért ne lehetrıe az ilyen utalás erkölcsileg ,,távolságtartó”? Miért ne tehetné meg valaki, hogy amikor észreveszi az összefüggést a jog és a politikai moralitás között, pusztán leírja, hogyan áll kapcsolatban a résztvevők nézőpontja a politikai moralitás szempontjaival? Ilyerıkor kire ektálja magát a politikai moralitás tartalmi össze iggéseiből. A felvetés komolyságát mutatja, hogy Postema a ,,The Normativity of Law” megírásakor még éppenséggel azt feltételezte, hogy a politikai moralitásra való utalás megfogalmazható explicit gyakorlati lozó ai kiindulópontok nélkül is. Ott még egy jobb megfigyelői elmélethez akart eljutni, mert úgy gondolta, Harttal nem az a baj, hogy megfigyelői elméletet alkot, hanem az, hogy egy fogyatékos megfigyelői elméletetzm olyat, amely irrelevánsnak nyilvánítja azokat a szempontokat, amelyek a résztvevők joggal szembeni elfogadó viszonyulásának a hátterét képezik. A ,,Law's Autonomy” jelzi az elmozdulást egy olyan álláspont felé, amely ezt a kérdést már megkerülhetetlenül gyakorlati filozó ai jellegünek tekinti. Ám ez az álláspont néhány vonatkozásban még tisztázásra szorul. Hogy ez a további tisztázás megoldható-e a Postema által ajánlott teoretikus perspektíva határain belül, néhány vonatkozásban csak a ,,Jurisprudence as Practical Philosophy” című tanulmányból derül ki. Érdemes tehát most eıTe fordítani a figyelmünket.
'52 Lásd Postema: “The Normativity of Law' 8 l -85. o.
cJ'(.'.s`ll'i[JlivlQg('hrıı*Íı'I ı'.\' ıı wuıllııı Iııl|_/Hıı.'ı'f/in ÍtUIiv_(i.ıI___*_____
iii
\ I A jogelmélet mint gyakorlat! I'lIım'ıI'|ıı I l'„.-.ıcııııı külön tanulmányban is öss/.efoglalta llart elleni, jogelméleti mód--~ ııııııı tárgyú érveit: az 1998-as ,,Jurisprudcnce as Practical Philosophy"-baıı.
I z az nss7.el`oglalás adja a támpontot végső következtetéseimhez. A szöveg már . --al. ımlrt is külön tárgyalást érdemel, mert tematikája sokban különbözik a koızıhlıı lıılsııkétól, és mert néhány kérdésben Postema álláspontjának elmozdulását ı-- jvlıı
A vezérmotívumot itt az képezi, hogy hiba volt az a módszertani for.hı|.ıı_ amit llart hajtott végre, és aminek folytán a jogelméletet értelmező társu-
ml. -mımlnmrinyként tüntette fel. Az az állítás ugyanis, hogy a jogelmélet alapve„ı.zıı ııılı-ı`pretív, ,,hermeneutikus”m jellegű, nagyrészt a jogelmélet aktuális gyatnılzıliııııık cltorzítása. A filozó ai jogelmélet elsősorban is gyakorlati, nem el„ıv-lı-ıı ıuıloınány.'54 Ha filozó ailag megvilágító módon akarunk számot adni ıı ız-jı fnııalos nonnativitásáról, akkor el kell fogadnurık, hogy ez a kérdés a gyakorl-ıll lliıı/.tiıiiflf
iEll'lIOZÍi(.
Bár a jogelmélet gyakorlati filozó ai megközelítése mellett már elköı--hfııvııı ıııagam, itt nem egészen világos előttem, miért gondolja Postema, hogy .l ,lwı ıııeııeutikus” és a „gyakorlati filozófiai” szemben állnak egymással. Fontos ı.-if ıımjıl, hogy tisztázzuk ezt a pontot. Hogy értékeljük Postema viszonyát a ınjn-lıııüleli interpretivizmushoz. (Ennek szentelem a VI.6. szakaszt.) Mint majd látjuk, Postema szerint alapvetően két nehézségbcn l`cje„ıılııı-k ki Hart „hermeneutikus” jogelméletének hiányosságai. Az egyik az, ı„z,ı_v ıı ııormativitás kérdését az úgynevezett személyes nézőpont megragadásá„ıl ıııııııtta megoldhatónalclss A másik pedig az, hogy a jogelmélet alapvető ı.llzıılaıı'ıl elınéleti (nem gyakorlati) jellegíínek fogta fel.ı56 Postema végkövetkeztetése a lényeget illetően ebben a szövegben is njıvııııııı., mint az autonómia-tanulmányban. A konklúziót itt John Finnis segit--`«w\vı-I Iˇoglalja össze. „A jog vizsgálatát illetően a teoretikus számára azoknak ıı ıl«ıl|ı,ul\ıııık az ismerete és leírása a legfontosabb, amelyek a teoretikus megítélése „ft-ııııı gyakorlati nézőpontból fontossá teszik, hogy legyen jogunk.”'57 Az ıı "' „I Iz-ııııeııeutikus”-t írok (ráadásul idézőjelben), mert a hermeneutikait lozó atörté„~ ıı nluıklıól félrevezetőnek érezném. Arra utalhatna ugyanis, hogy a megközelltésnek „nl vıılıııııi köze a henneneutikai hagyományhoz. Postema és a hemıeneutikai hagyo„mııv vımıııyáról egyébként lentebb lesz még mondanivalóm. Lásd a Vl.ó. szakaszt. 'i` I and Postema: `Jurisprudcnce' 330. o. l ıirul ıın. 149. O. l ami ıııı.
I ami I-`ınııis: Natural Law ami Nımmıl !ı'ı,t;lıı.s ltı. n. Postemánál: `Jurisprudenee' l lı
II
32
Í
K
yzí4*R_44_*ÍfX*Í-Ff..
-__ __„-.,
nézet, hogy a jogelméletnek gyakorlati filozófiaként kell megvalósulnia,'5“ úgy summázható, hogy a jogelméleti re exiónak egy szituált gyakorlati kérdésből kell kiindulnia:'59 muszáj mondania valamit arról, miért fontos, hogy legyen jogunk.
Mint az már az eddigiekből is kitiínt, Postema törekvése nem az, hogy megseınmisítse a harti jogelméletet. Ez nem csak azt jelenti, hogy rendre kihangsúlyozza, ebben a jogelméletben vannak fontos pozitív elemek. Mindenek előtt aı`ról van szó, hogy Postema elképzelései néhány vonatkozásban Hartra épülnek. Amit pedig elfogad a harti elméletből, meghatározó a ,,Jurisprudence as Practical Philosophy” tematikája szempontjából.
így ınagnaıarnzõnak biznnynı annak a nani gnndnıaınak az aıfagadaaa,
hogy a jog megértése szempontjából a norrnativitásnak meghatározó jelentősége van, a jogelméletek értékelésének mércéjévé teszi azt, memıyire képesek számot adni a jog sajátos norrnativitásáról. Éppen ezért a szöveg jócskán belenyúlik a Hart-kritika másik témájába. Voltaképpen arra irányul, hogy kidomborítsa a ,,The Norrnativity of Law” Hart-kritikájánal( módszertani következményeit. Postema szerint éppenséggel az a helyzet, hogy Hart nem volt képes meggyőzően rámutatni, miért olyan fontos a normativitás kérdésem _ és ennek oka főleg az volt, hogy nem vette észre, ez csak egy olyan gyakorlati lozó a alapján lehetséges, amelyet ő a saját elméletében nem akart tematizálni. Postema ugyancsak követi Hartot abban a vonatkozásban, hogy elismeri, a jog meghatározó sajátossága abban áll, hogy racionális, önvezérelt cselekvők cselekvéseit igyekszik irányítani.'6' A noıTnák révén való cselekvésszabályozás ott lehetséges, ahol az emberek ,,indokvezéreltek”.'62 Ezért a normák címzettj ei csakis racionális lények lehetnek, akiknek ,,lehet indokokat szolgáltatni”. A jog megértéséhez azt kell látrıi, illetve azt kell megvilágítani, hogy a jog hogyan képes indokokat szolgáltatni. (Ez az egyik oka annak, hogy Hart nem fogadta el a kényszerrel való fenyegetést a szabályok normativitásának kiindul5B
Szeretném megjegyezni, hogy Hart deskriptív metodológiájának tarthatatlansága talán nemcsak a Finnis által kidolgozott és Postema által is alkalmazott érvelést követve alapozható meg. Altematívát jelenthet az, amit Shiner, első megfogalmazója nyomán, „Payne-problémának” nevez. Eszerint Hart deskriptív jogelmélete szükségképpen egy inkonzisztens állításhalmaz elfogadásához vezet, a konzisztencia helyreállítása pedig csak a deskriptív keretből való kilépéssel képzelhető el. Lásd Roger A. Shiner: 'The Acceptance of a Legal System'. In: Dennis M. Patterson (ed.): Wittgenstein and Legal Theory. Boulder, Oxford: Westview Press, 1992, 65-66. o. 159 Lásd Postema: `Jurisprudence' 345. o. '60 Lásd uo. 353-354. o. 'Ő' Lásd uo. 349. o.
'62 Laszı un. 344. 0.
_.f|___tlí'v.rft't)_{llii;`tigı'lmıilvt ı*.\` tt grttltttı lttlt_/tlttxti/itt ltt`l|lvti_.§'_tt
Hi
t..|t„ıtt|ııkéııt."”) lflbből következik, hogy tı ,,.ltıı`isprudeııee as Practical t'|tt|„tttt|ılıy" szövegében a gyakorlati iııtltıkok és tt gyakorlati orientációk tercpéıı tttttıttp, az elemzés.
It|t-|t- tııttst rátémünk a megújított Hart-kritikára. Ebben a kritikában a hangzttlt ıtt-ıtı ıız autonómiatézis elvetésére esik. A probléma végső soron a szabályok ıtttnn t'--t lıelső aspektusának harti megkülönböztetésével kerül összefüggésbe. t tttnzöı is azt kell látnunk, melyik jogelméleti kérdés kapcsán jönnek felszínre a tıt |ıı`I'tt"p,t."i(.
.»I /o_t.g_/ogalma anyagából Postema itt egy mások által is többször felvet. tt jttttltlétııát emel ki. A szöveg visszatér a ,,Coordination and Conventioıı” l`ő t- ttntjttlıttz. az elismerési szabály gyakorlati autoritásának megalapozá.s`úlm:. nt ttllttjtt, gond van azzal, ahogy Hart megközelítette ezt a kérdést. Mint az ıııt'ıı` t. tttwtttlt leııtebb, Hart úgy tartotta, az elismerési szabály nem tekinthető érvé»-tt -tttt-lt, csak elfogadottnak.'64 Ezt részben azzal támasztotta alá, hogy kijelen„ tt. , tıtıvvl ez a szabály szolgáltatja a jogi szabályok érvényességi kritériuıııtıit, ttttttttt-ft-lt tt kritériumok nem vonatkoztathatóak rá.l65 Ez azonban önmagáhtııı
nt-`tt ttt-tıı /.ı'ıı`n:.'ı ki, hogy az elismerési szabály gyakorlati autoritásának (,,gyakoı`t..tt t-tt-ıttııt.-k”) alapjaira rákérdezzünk. Hart ezt mégis elutasította, mert úgy tart..tt.t_ t-av ilyen vizsgálódásnak a gyakorlaton belüli perspektívából át kelleııe ıtjtttıt- t-gy külső perspektívába.'66 Az pedig nála az egyik alapvető módszertani tı. ııtt t*-. vtılı, hogy a sajátosan jogi megértést csak a belső nézőpont szem előtt tz„t.t-.tt tt-szi lehetővé. Így meg kell elégednünk azzal, hogy rámutatunk, az eııı-
Iz- tt lt tvttgy az emberek egy része) az elismerési szabályhoz egy bizonyos mót„tt t ı-tıttııytıl: kötelezőnekfogaafja el. Postema azonban úgy látja, ez a magyarázat nem kielégítő. A t „ttttlııtııtttııı and Convention” még azt igyekezett megmutatni, miért lehet . ıt,«_ ttıııtt llart ebben a vonatkozásban mond,'67 a ,,Jurisprudence as Practical ı'tttl„ntt|ılıy" viszont azt, miért nem lehet elég. Az elismerési szabály gyakorlati .ttttttt ıtt't.-tt'ıııtık kérdésére nem adhatnak választ bizonyos viselkedésmintákat illető tttts t-lt Még akkor sem, ha kiegészítjük őket a cselekvők szándékaira vonatkozó trtttvltltt-l. Lehet, hogy ezek a tények indokok, de csak úgy lehetnek azok, ha - „tt tttttp_vttt`t'ızatunk arra, mi ad nekik olyan gyakorlati erőt, aminek folytán „esett-ttl |ıt*lt|t'ıtıl llart: A jog fogalma 78. és I I l. o. Arra vonatkozóan, hogy a szabály tttttl-t tt't|tt lıiztıııyos fajta indokok szolgúlttıttisa, lásd uo. 72. o. i
ılfııl llıl. ii-.iii-i
0.
i ttfttl tıtı. llt)-I3|. o. tıtttl ııtı_ |2*). 0.
tt-ttl l'tı.~ttt.-ııııı: `(`tıtıı`tliııııtitııı tttıtl t 'tttıwııtıtııı' l'J`l- lllll. tı.
H4
„_
z
'2'éff*`t= Mfífıäëlí..
..-___
lekvéseket vezethetnek”.'°8 Mert hát pusztán az, hogy valaki valahogyan visel-
kedik vagy gondolkodik, miért lenne ok arra, hogy elismerjük egy szabály autoritását? Például anrıak a szabálynak az autoritását, amely meghatározza, milyen szabályok minősülnek jogi szabálynak. A korábbi elemzésekhez képest az az új elem, hogy Postema Hartnak azt a nézetét veszi célba, hogy az elismerési szabály autoritására vonatkozó kérdés az intem összefüggések extem össze iggésekkel való összekeverésének veszélyét idézi fe1.'69 Ezen a ponton tárul fel az összefüggés a deskriptív metodológia felett gyakorolt kritika és a joggal szembeni attitüdök harti elmélete között.
Hart álláspontja úgy is megragadható, hogy azért kell elutasítanuıık az elismerési szabály gyakorlati autoritására vonatkozó kérdést, mert a belső nézőpont és külső nézőpont megkülönböztetése eleve a gyakorlaton kívülre, a résztvevő perspektívájának határain túlra helyezi a jog gyakorlati erej ére való re ektálást."° A belső nézőpontot elfoglaló cselekvőt részben éppen az definiálja, hogy ő ,,kétségen kívülre helyezett” kiindulópontként fogadja el ennek a gyakorlati autoritásnak az érvényesülését. Erre a bizonyos re exióra vagy a külső megfigyelő, vagy az igazolási szempontokat szem előtt tartó „normatív kritikus”
vállalkozhatm Az ő kérdéseik viszont a leíró jogelmélet szempontjából nem jogelméleti kérdések. Persze ez az érvelés csak akkor meggyőző, ha a külső és a belső aspektus megkülönböztetése valóban működőképes. Azt rögtön kijelenthetjük, hogy a distinkció nem áll gyanú felett. Felvetődhet a kérdés, hogyha a Hart által alkalmazott megkülönböztetés útjában áll egy fontos kérdés' tisztázásának, nem lehet, hogy valami baj van vele. Erre utalhat egyébként az is, hogy a
Han altal lnalavananak tanatt kérdést Han kõvatõl ltõztll sem Maacanniaı<,”2
sem Razm nem tartja irrelevánsnak. Meg kell tehát vizsgálnunk a külső és a belső aspektus harti megkülönböztetését ~ ettől várhatjuk a deskriptív metodológia további elmélyítését. Hart szerint ajog megértése úgy lehetséges, hogy ajog belső nézó]::>onl_7`át elfoglaló cselekvők reakcióinak (cselelcvéseinek, nyelvi megnyilvánulásainak)
leírására törekszünk.'74 Ebből rajzolódik ki egy olyan elméleti ábrázolás, amely a jog általános természetét táıja fel számunkra. Postema itt úgy hatol Hart állás'63 Lásd Postema: “Jurisprudence' 337. o. 169 Hart: Ajogfogalma 131-132. o. W Lásd Postema: “Jurisprudence' 337. o. m Lásd Hart: A jogfogalma 129. o. m Lásd például Neil MacCormick: “Comment [on Postema]'. In: Ruth Gavison (ed.): Issues in Contemporary Legal Philosophy. Oxford: Clarendon, 1987, 1 10-l 13. o.
'73 Laatl pt-Eıdaal Raz: Ethzzt z`„ the Pabızz Damz-z`„ 21 1-220. 0.
'74 Laatl na. 109-l l l. 0.
___ıf_l_tlt'.s`ltr`_lQtlL[u_gt'lmıllı-t til tt Itzl-ttltt tt ltttt /tltt.'t't/lt: lttltlvtinm W
"_
H5
|tttıtt|a ıııögé, hogy újra felveti n gynl-toı`lnIl tıı`ieııtı'ıeiók pluralitásának kérdését ttttıtvly korábban, a gyakorlati orientl'ıeit'ık intertlependeneiájának kérdésénél már
tt-Iıııt-t`tIlt""`). Arról van szó, hogy a jog sokl`éle eselekvő (biró, kormányzati ttttztvısclő, ügyvéd, polgár, stb.) interakciója. Vagyis ajognak sokféle résztvevő-
|t= van. lűzért amikor „a belső nézőpontot elfoglaló résztvevő” nézőpontjának Itf|tt'ı.~tı'tt jelöljük meg feladatként, valahogy választanunk kell, hogy melyik részttt-tt"t gyakorlati perspektivája adja a vezérfonalat. Az már első pillantásra sem ttaııtt- jő ellenvetésnek ezzel a kihívással szemben, hogy nincs szükség ilyen t ttltı-tzttısra, mert minden ,,belső nézőpont” lényegileg egyforma. Mert hiszen a tt~nıtvt-vök gyakorlati perspektivája különbözik, minthogy a gyakorlatban valo tan.-vt“tt:|tlk természete is különbözik. Van, aki ítél, van, aki ítéletek érvekkel tttIt't ıııotltısítására tesz kísérletet, van, aki reménykedik, hogy egy bizonyos mő.ttttt Iıt'~|nek felette. Ráadásul ez csak az egyik szintje a lehetséges különbségekttvlt, lnszen az ügyvéd lehet a polgári jogok érvényesitésének elkötelezett hlve és t Iaılttıs stratéga is, a polgár pedig lehet mondjuk konformista, illetve lelkiisme-
tt lt~z~t ttııarchista. Nyilvánvaló, hogy az is lehet a gyakorlat résztvevője, az is alaI-alttıtıa a gyakorlatot, aki alapvetően ellenzi egy ilyen gyakorlat fenntartását, tltt-ı tt- aki közönyösen viszonyul annak (autoritás)igényeihez.'76 Szóval legalábbis nem ilTeleváns az a nehéz kérdés, hogy kinek a né.npttıttjtı élvczzen prioritást, amikor a résztvevői attitüdök leírásáról van szó. Ilttjtvıtıı lehet meghozni a döntést ebben a kérdésben? Külső nézőpontból? lint„=I- tt/ tt veszélye, hogy a döntés, mivel nem a gyakorlat szempontjából releváııs
att-p,t*ıtt'~s szempontjaihoz igazodik, irreleváns, illetve inautentikus lesz. (Elvégre Iltttt lıaııgsúlyozta, hogy aki lecövekel a külső nézőpontnál, annak a kezéből I-lt „tt-.zik a nonnativitás jelenségem) Akkor döntsünk belső nézőpontból? l z t tnıttttt azzal a veszéllyel jár, hogy körben forog majd az érvelésünk:'7H az egyik Itttlno ııézőpontból döntjük el, hogy melyik belső nézőpontból világítható meg a It |,ı_|ttItlıaıı a gyakorlat. Úgy tünik, Finnis igaza bizonyosodik be ezen a ponton: a It~ııt't t-lınélet bizonyos pontokon kénytelen felvállalni a döntést a gyakorlati ész«-ft~ttItté|.t, kérdéseiben.l79 A dilemma nem oldható fel az elmélet gyakorlati jellettrtıt-It felvállalása nélkül. Anélkül, hogy az elmélet megalkotója felvállalná, ltnttv ttyakorlati szempontoktól motivált döntést hozott arról, kinek a gyakorlati .att-ıttt'tt`it'ıját tekinti elsődlegesnek. Az anarchista vagy éppen ajog iránt elköte-
I..-t~ıt lttvatalos személy gyakorlati perspektíváját. ` ` I t`ı>ttl az V.2. szakaszt.
` ˇ I rt-ttl I'osteına: `.lurisprudence` 33l'l. o. l tvttl llart: /l_jrıg_ ıgalm(t ill). tt. l ˇ I t't-ttl l'tısIeıııa: `Jurisprtıtleııt`t" HH o ` ' l tl-.tl l"ilInis: Nuttıml Lan' mal Ntttmttl lt'l,t;lttt ltı o.
36
._
Fontos leszögezni, hogy a baj, ami itt felsejlik, valójában sokkal komolyabb, mint amilyennek elsőre látszik. Postema szerint nem pusztán arról van szó ugyanis, hogy érezhető némi homályosság annak a nézőpontnak a megalapozásában, amelyet Hart igyekszik elfoglalni a saját elemzésében. Hart ugyanis azzal igyekezett leegyszerüsíteni ezt a problémát, hogy bizonyos joggal kapcsolatos attitüdöket a külső nézőponthoz sorolt. Így járt el például Holmes nevezetes „rossz emberével”,l8° aki csak arra kiváncsi, mit ,,lehet kihozni a jogból”, vagy (a természetjogí fejezetben) az „áldozattal”,m akire a jogi intézmények nincsenek tekintettel, akit kisemmiznek, akinek tehát nincs gyakorlati indoka aıTa, hogy önként engedelmeskedjen a jognak. Ezeknek „résztvevőknek” a nézőpontját Hartnál biztosan nem szabad választanunk, ha a jogot normatív társadalmi intézményként szeretnénk megérteni. Ám ha azt nézzük, mi volt a külső nézőpont eredeti leírása, súlyosan félrevezető ezeket is a külső nézőpont megtestesítőinek nevezni.'82 A külső nézőpont ugyanis eredetileg a külső megfigyelő elfogulatlan, „elméleti” nézőpontja volt.'83 A „rossz ember” és az ,,áldozat” azonban, bár kétségkívül nem elkötelezettek a gyakorlat iránt, semmiképpen sem elfogulatlanul vagy elméleti nézőpontból közelítenek hozzám Perspektívájuk nagyon is gyakorlati: ,,indokvezérelt”. '85 Ha viszont ez így van, akkor egyrészt zavarossá válik akülső és a belsö nézőpont megkülönböztetése (az egyik nem lesz egyértelműen elfogulatlan és elméleti a másikkal szemben, amely elkötelezett, ,,indokvezérelt” és gyakorlati), másrészt baj lesz Holmes és a klasszikus pozitivisták bírálatával.m' Őket ugyanis Hart az úgynevezett ,,előreje1ző értelmezéssel” hozta össze iggésbe, és azért kárhoztatta őket, mert az „extrém külső nézőpontot” foglalták el.m Ám ha ezen azt éıtette, hogy nincsenek tekintettel a cselekvőket vezető indokokra, amelyek pedig a normativitás megértése szempontjából ktılcsfontosságúak, akkor ebben nem volt igaza, álláspontja pedig a külső nézőpont félrevezető ábrázolásán alapult. Ez azért érinti súlyosan Hartot, mert A jog fogalma koncepciója nagyon sok tekintetben azon a meggyőződésen alapul, hogy a jogelméleti gondolkodás két fontos változatával, a klasszikus (imperatív) pozitivizrnussal és a jogi realizmussal szemben már a módszertani kiindulópont felvázolásakor fölénybe kerülhet egy bizonyos leíró elmélet. A külső nézőpont ábrázolásának 13° Lásd Hart: A jogfogalma 330. o.
'*“ Laad na. 224. 0.
182 Lásd Postema: *Jurisprudence' 341. o. '83 Lásd Hart: A jogfogalma 109. o. '84 Lásd Postema: “Jurisprudence' 340-341. o. 135 Lásd uo. 340. o.
'36 Laad na. 341. n.
“ll Laad HattzAj0gfaga1„nz 102-l lo. ea 334. 0.
/l tlt'.s`ltr`t`ptlv ;`tıgt'ltılt*lt°t és tt gt-tıátıt ltıtt /lltt.-ti/tt: lttllt`t*ti.vu
H7
„tt ttıttıltól azonban Postema éppeııséggel alın a következtetésre jut, hogy llart és tt tıttltlt-lt koııcepciók közötti ellentétnek ııeın mótlszertani, hanem gyakorlati
tttttztttttn (tartalmi jogelméleti) eredete van.'"" Nem a „helyesen értett” leíró t--tttItıtt'~lı:t áll szeınben egyéb koncepciókkal. Vagy másképpen fogalmazva, aıııi
ıttttıttt tt/eıııbel`ordítja a klasszikus pozitivizmussal és a realizmussal, nem lehet .tttttttttıı tt jogelmélet leíró funkciójának tisztázása. Kérdéses lehet, hogy ez az érv befejezetté teszi-e a deskriptív metodoıt-,tttt Itııttktljának építményét Postemánál. Ha még emlékszünk, arról volt szó, Itt-to tı „I .aw`s Autonomy” érvelése nem volt képes kizámi a lehetőséget, hogy z tzt tttttltatfs leíró elmélet a gyakorlati filozófiai tartalmakat re exív módon seıııI .tt -tttı ltıtlatosan elhatárolja magát a gyakorlati filozófiai konnotációktól. Úgy
.»ttttIttIttm. hogy a ,,JurisprLldence as Practical Philosophy” érvelése felszámolja t I tıt-lvıttfk ezt a forrását. Azt ugyanis az elmélet nem teheti meg, hogy elhatáttttttt ttıtıgat attól a döntéstől, amelynek alapján kiválasztotta a leírás tárgyát két-~ »H ılvtıkorlati orientációt. Ezt ugyanis nem lehet a tárgyból eredő sugallatokra t - ttttı t-z az elmélet megalkotójának saját döntése volt. Nincs elvi alapunk arra, lt -t-t tt/t ıııoııdjuk, a jog leírása az anarchista nézőpontjából kevésbé adekvát tt-t ııtlotınatív, mint az elkötelezett hivatalos személy nézőpontjából. l)e még »tt .tt t~t It-nııe, ezt csak a deskriptív metodológiából kilépve, a gyakorlati oı`ientzt- ttttt __t'-ıtékelésével” lehetne eldönteni. A leírás tehát mindenképpen egy gyat .tt Ittn ttı it-ntáció határai között mozog majd. Annak pedig mindig lesz a politit .tt tttttıttlttás terıninusaiban kifejezhető tartalma, amit a leírás tárgyának kijelö1- -t tttı (analitikai értelemben) konstitutívvá teszünk. I-.z talán elegendő a Harttal szembeni kritika céljaira, de mégis hiba leııIttt at-nı száınolnánk egy további ellenvetéssel. Nem lehet, hogy amit Posteına tt,t.tIl, ttı. ıtıégis meghagyja egy bizonyos leíró alapállás lehetőségét? Egy olyan tt-tjttılltt-tt'~t, aıııelynek mintegy hıjootetilcus szerkezete van. Tudatositja a gyakor-
t.tt ttttt-tıttteiók közötti választás súlyát, ezért távolságtartó módon viszonyul a ttlttttıttt-tlıoz. ()lyanokat mond, hogy „ha elkötelezett vagy, előtted így és így t- tt tttlt meg a jog”, „ha cinikus stratéga vagy, előtted így és így jelenik meg a ttttt I Itözlıeıı pedig nem tekinti egyik gyakorlati orientációt sem elsődlegesııek ttjtt tıtıttlttikai szempontból kivételezettnek. Ez azért megy messze túl a llartt ttttt-tt -tft-tııpoııtjain, mert Hart nem ilyen elméletet alkotott, ő kifejezetten álllt..tt.t Itttg v egy bizonyos belső nézőpont (tulajdonképpen az elkötelezett hivatat..t. -tt-t-ıııt'~ly ııézőpontja) analitikailag elsődleges. Az tárja fel a jogot úgy, ahogy
_
-.
ı--
" I tıtttl I'tt-tteııııı: `Jurisprudenee' 3/I l. tt. „A jogelıııéletek közötti vitákat nem mótlszcr...nt Ittttıt-ın sznbszlantív kérılésck tlönlilt t-I, tıtııvlvvk tt jogot tnegalapozó indokok ter....-..tttt*wl ktıpt:.~tolatosak.“ llo. 150 tt
88
Hg g
_
_ Bódig Mátyás'
_ ____
az van. De mivel Postema tézise nem sokat éme, ha csak egy Hart-kritikát szolgálhatna hatékonyan, ezt az ellenvetést is komolyan kell vennünk. Azt gondolom, hogy ezzel a ,,hipotetikLıs kifejtést preferáló” lehetőséggel szemben csak alTa van szükség, hogy visszaváltsunk arra az érvelésre, amit a ,,Law's Autonomy” vonultatott fel. Vagy inkább kombinálnuıık kell a perspektívák közötti választás gyakorlati lozó ai jellegére vonatkozó érvet a terminológiai döntések gyakorlati lozó ai jellegére vonatkozó érvvel. Arra kell rámutatntmk, hogy egy ilyen ,,hipotetikus szerkezetű” elméletnek is lesz egy tenninológiai készlete, amely aligha fúggetleníthető a gyakorlati filozó ai konnotációktól. És ez egy ponton biztosan megtöri majd a deskriptív metodológia melletti elkötelezettséget. Annak ugyanis, hogy egyáltalán mit minősítünk egy bizonyos gyakorlati orientációnak, a résztvevői attitíidök egyik jellegzetes megnyilvánulásának, nincsen semlegesen megállapítható mércéje. Különböző szempontokat követve egyaránt igazoltan állíthatjuk, hogy négy, őt, tíz vagy éppen megszámlálhatatlanul sok olyan gyakorlati orientáció van, amelyből a jog szignifikánsan különböző leírásait állíthatja elő a jogelméleti elemzés. És ezek az igazolások mindenképpen olyan terminológiai döntéseket implikálnak, amelyek nem határolhatóak el a gyakorlati filozó ai re exió területétől. A hipotetikus szerkezetű
leíró elmélet ezért nem valós altematíva - terminológiájának gyakorlati lozó ai eredetű sajátosságai meghatározzák például azt, mit vesz észre gyakorlati orientációként, a leírás tárgyaként. A legerősebb érvelést tehát annak a két érvelésnek a kombinálása teszi lehetővé, amit a „Law's Autonomy” és a „Jurisprudence as Practical Philosophy” kínál. A gyakorlati orientációk közötti választás módszertani jelentőségének felmutatása, kombinálva a terminológiai választások gyakorlati implikációinak kiemelésével. Postema azonban nem jut el a két érvelés kombinálásához. Bár a jogelmélet gyakorlati lozó ai jellegének megalapozását lehetővé teszi, nem kapcsolja össze a mozzanatokat. Önmagában mindkét érvelése kiszolgáltatott marad a deskriptív metodológia melletti érvelés egy-egy változatával szemben. A korábbi verzió azzal a változattal szemben, amely el akarja határolni magát a terminológiai döntésekben rejlő gyakorlati implikációktól, a későbbi pedig azzal a változattal szemben, amely a gyakorlat orientációk közötti választást nem szeretné felvállalni. 3. Úgy érzem, Postema azért marad le a deskriptív metodológia elleni leghatásosabb érvelés kifejtéséről, mert a ,,Jurisprudenee as Practical Philosophy” érvelésében felbukkan egy olyan elem, amely sokkal inkább izgatja őt. Az a sejtése, hogy Hart tévedései szoros összefüggésben állnak interpretivizmusával. Fentebb említettem, hogy a szöveg vezérmotívumának már inkább Hart ,,hermeneutikus” jogelméletének elvetése látszik. Az igazi ellenfél tehát az interpretivizmus,
zl tltf.rltrri_;ltív_/ogt'lnıtiltj't :ls tı gvtaltttı`ltıtt_/Ilmtl/itt kl`ltlt~ti.s'tı
___
_ _ H9
t .tttttttıa ttırıiııt valójában az áll a gyakorlati lilozóliai metodológia elfogadásá»tt ttttalttııı. lilppen ezért az válik Posteına egyik legfontosabb törekvésévé a »tt t jtltt-tt, hogy a teoretikus szempontból releváns nézőpontok egy új tipológiá.tt tttltttta t-lő. lis hogy ebben a tipológiában mutasson rá egy olyan változatra,
It Ittvttl áll az interpretivizmuson, mégis a jog megértésének vezérfonalát I itt-Illıt
Mıtıtáıı tehát arra jut, hogy valami baj van a külső és a belső nézőpont .tt t.t. tıloııltöztetésével, és hogy ez a megkülönböztetés nem alkalmas a jogelmét |...ıI. ıt't|t'ımık kijelölésére, Postema hozzálát a megkülönböztetés kiigazításá~. «\ tt ttllltjn, hogy a Hart által alkalmazott distinkció felszíne alatt valójában t t ..t- nl-tttlöııhöztetés tárul fel, amelyek átfedést mutatnak ugyan, de nem vág»I - ıwltt- Az egyik a személyes és a logikai nézőpont közötti megkülönböztet A -tzemélyes nézőpont valakihez tartozik, valakinek a saját motívumait, _.. -...I.t|tntttt inttatja kifejezésre. Ezt fejezik ki az „ahogy én látom” típusú monda. I I It tıı It-kinthető azonban „privát” perspektívának, mert nem hozzáférhetetleıı tt. tt. ~.ztııtıt'tt'tt. (Például az emberek beleképzelhetik magukat egymás helyzetét - t \ Ittgıkai nézőpont ezzel szemben nem tartozik senkihez sem személy sze. -..ı \ ttltttıttlyeıı tárgy felfogásának, illetve elgondolásának módját jelenti, amire mt' lvt"t perspektívájától jobbára függetlenül) bárki képes lehet, aki a szüksé-
... t tttatvtt-Iekkel rendelkezik. A logikai perspektívákat Postema a gondolkodás »tttt tt tlt-lılıeráció ,,régióinak” tekinti, amiket propozíciók, teorémák, kérdések I - ~It Itwt-I lt-lIetjellemezni.l9Ü
I-gv logikai nézőpont elfoglalása tehát azt jelenti, hogy az ember egy .tIt.tIt'tıttıott diszkurzív keretbe illeszti a gondolkodását vagy az érvelését, egy ,,-It.tIt“tıttı.ott (mások rendelkezésére is álló) temıinológiai készletre támaszt ...It tt Itnıt-llt meg egy kérdést. Mondjukjogászi módon fejezi ki magát. Könnyű
I.. ı.tıttI, hogy ennek a megkülönböztetésnek van relevanciája. Nem kétséges ~t.t-. .tttI»t, hogy egy logikai perspektívát elfoglalhaturlk több személyes perspektízt tt.nIt~tt` t-.lőtt is. Jogászi módon fejezheti ki magát az is, aki erősen hisz a jog
.t.I.ttIItIt.t'ılıatı, tle az is, aki csak azt gondolja, egy adott helyzetben éppen erre -ıtı fttlll\.*ttL|.I,.
Postema Inásik disztinkeiója a gondolkodás elméleti és gyakorlati váltttt.tt.t Itnıött lesz különbséget.'9' Az „elméleti” vizsgálódás központi kérdése az, It-t-t „ııtı vaıı'.*“, ,,ıni a helyzet?”, pontosabban annak felfedezésére, tisztázására, tt.. tttattt*-.t*ıt~ törekszik, hogy mi van. A „gyakorlati” vizsgálódás ezzel szemben
ı T
_
lıifııi lltl
l -Iıttl IIII
l tttttl IIII
.
ifi), tl.
l __
Hfidf`8.Méfaiz*`
,_
__
annak felfedezésére, meghatározására, eldöntésére törekszik, hogy „mit tegyek?” (,,hogyan döntsek?”, „hogyan oldjam meg?” stb.).m Mármost az, ahogyan Hart ábrázolta a belső nézőpontot, aıTa utal, hogy azt Ö személyes perspektívaként fogta fel. Minden bizonnyal azt gondolta,
hogy a gyakorlati döntés, vita, gondolkodás szükségképpen a személyes perspektívához kapcsolódik. Nem számolt azzal, hogy a gyakorlati kérdéseket személytelenül, azaz logikai perspektívából is fel lehet vetni.'93 A különbség abban áll, hogy a személyes perspektívából felvetett gyakorlati kérdések attitüdökre, válaszokra, meggyőződésekre, elhatározásokra, elkötelezettségekre, stb. vonatkoznak, míg a logikai perspektívából felvetett kérdések problémákra, koncepciókra, normákra, indokokra, érvekre, stb.'94 (,,Mit követel ebben az esetben a jog, tekintet nélkül aıTa, én magam tisztelem-e?”) Postema szerint mindezek alapján Hart egyik fontos tételének cáfolatához érkezünk el. A jogelmélet teoretikus perspektívájának kijelölésekor nincs szükségünk arra, hogy kiemeljünk azt a bizonyos gyakorlati orientációt (az elkötelezett hivatalos személy ,,belső” nézőpontját), aminek aztán analitikai elsőbbséget tulajdoníthatunk. A jog gyakorlati perspektívájának nem kell azonosnak lennie sem a bíró, sem az ügyvéd, sem az állampolgár személyes nézőpontjával (a fentebb vázolt döntési probléma nem megkerülhetetlen), „bár természetesen azok a gyakorlati kérdések, amikkel a bírók, az ügyvédek, az állampolgárok a jog területén szembesülnek, érdekes és fontos vonatkozásokban különbözhetnek.°”95 Úgy tűnik, Hart azt gondolta, hogy mivel a jog természetét tisztázó vizsgálódás csakis személytelen lehet, és mivel a gyakorlati vizsgálódás és a személyes perspektíva között belső össze jggés van, a jog természetét tisztázó vizsgálódás csakis elméleti lehet. A teoretikusnak muszáj számolnia a résztvevők személyes nézőpontjával, mert az ő gyakorlati döntéseik kulcsa ebben rejlik, de ki kell kapcsolnia a saját személyes nézőpontját, hogy a vizsgált társadalmi gyakorlatot értse meg, ne a vele kapcsolatos saját vélekedéseit. A jogelmélet kondícióját ez a kettős követelmény határozza meg: a személyes nézőpontot a résztvevők vonatkozásában a középpontba kell állítani, a teoretikus vonatkozásában viszont a lehető legnagyobb mértékben háttérbe kell szorítani. Ebben az értelemben mondja Hart, hogy az elemző a résztvevők nézőpontjával csak mint '92 A kérdések formájának nincs minden esetben meghatározó jelentősége. A ,,mi az igazságosság?” kérdés attól még gyakorlati kérdés marad, hogy az elméleti kérdések
formáját vette fel. Lásd uo.
'°3 Land na. 343. n. '94 Lásd uo. 344.0. '95 Uo.
tlt'.s`kr:iˇ_;_i_t__t'_tf_L`rigt'lmt*lt't til tt ,t;I'tılttır ltttt/Iltt.:t't/itt ltt`lIlt'ti.'.`u
9l
Itjt-gvzt~.ııtlő tényekkel számol, illetve hogy ő ıııaga nem értékei, bár értékelésel-t l ll ltf.
Postema végkövetkeztetései szeınpoııtjából fontos, hogy a gyakorlati tt. tt/ elınéleti vizsgálódás közötti megkülönböztetés tovább finomítható azzal, Ittt tt „gyakorlati” terrénumán belül megkülönböztetjük az ideális és a gyakorlat-
.-tt.-tııtilt megközelítéseketágó A gyakorlati perspektíván belül felmerülhetnek t.It~.'tIt.-t kérdések és nem ideális helyzetekre vonatkozó gyakorlati kérdések. libltt tt az értelemben ideális kérdéseket ölel fel például a normatív demokráeiaelttttllt-It-k vagy az igazságosságelméletek problematikája. Azokkal a társadalmi tttIt'~ıııIéııyekkel és megoldásokkal kapcsolatban tesznek fel kérdéseket, amelyeItt tt legjobb lenne bevezetni, és amelyek bevezetésére jó okunk van törekedttt '"' (Aki olvasta már Rawls főmüvének, Az igazságosság elméletének mód-ttt-t Intıi I`ejtegetéseit, tudja, miről van szó.l93) A nem ideális gyakorlati vizsgáló.ItI~..tI. kétféleképpen térhetnek el az ideálisaktól. Lehetnek gyakorlatorienttilmlt ~ .ttw tímıt'netı`ek.'99 Az átmenetiek arra vonatkoznak, mit tegyünk, hogy közeIt Itlt Ittt/.ztık intézményeinket a megfogalmazott ideálokhoz. A gyakorlatorieııtált jttttttlt'-mák már funkcionáló intézményekkel kapcsolatos gyakorlati kérdések. lttttt aI`I`a vonatkoznak, mit tegyünk a gyakorlattal, hanem arra, hogy mit tet- t nal. Iıizonyos esetekben a gyakorlat keretében.2°° Amire Postemának szüksége van HaI't-kritikájához, az a gyakorlatori. „allt _t:I'akorlati perspektíva lehetősége. Ez nem személyes, hanem logikai né-..|t.tııt; nem attitüdöket juttat kifejezésre, hanem egy ,,logikai teret” de niál. I-`.zt -t Ittıttııyos logikai teret nem a résztvevők meggyőződései, attitüdjei, elkötele-
zt II-tt'-gt-i határozzák meg, hanem a gyakorlat. A gyakorlat formájára vonatkozó Itt`ttIt'--. egy ,,szituált” (erre és erre a gyakorlatra vonatkozó) gyakorlati kérdés .tt ıtı t-lınéleti probléma, nem is egy ideális-gyakorlati vizsgálódás tárgya.2"' ttltttıı szituált gyakorlati kérdésekre kell gondolnunk, mint például ,,mi a jog .*t It-Iıat-_ és a létező gyakorlatok hogyan szolgálják ezt az értelmet?”. lizen a ponton válik igazán láthatóvá, hogy Postema interpretivizııınsttIIıI.t'ı|áıı:ık kulcsa a logikai perspektíva lehetőségének felmutatása. Ez az, aınitttl azt gondolja, nem interpretív megközelítést igényel, és mégis ez az, ami képt 3-t tt gyakorlatot megragadni, miközben egy gyakorlati kérdésre keresi a váI.t.zI Itt- vajon a logikai perspektíva felmutatása tényleg képes kiváltani az 'It l ılatl tıtL I li l tl'ttl Iltl.
L ˇ' I t't~ttl .lolııı Ravvls: Az l`gaz.s`ıigo.v.s`tlg t-lmtílt-tt-. Illıtlapest: Osiris, 1997, 21-78. o. I tt-.tl l'osIeıIıa: `JurisprlıtleıIL`e' I-I-l. tt. l t"I'ıtl IIII, l4S. O. ii I tlaıl IItI.
_92
________ __
_
__ ___
_ l_3ódig /l×lti_t_y_ıi_.'t`
interpretív megközelítést? Képes fölöslegessé tenni, de legalábbis másodlagos jelentőségüvé degradálni a résztvevői attitűdök interpretív elemzését? Maga Postema is látja, hogy a kérdést itt az teszi nehezen tisztázhatóvá, hogy a gyakorlat nem absztrakt entitás, hanem konkrét társadalmi jelenség.2°2 A résztvevőkhöz tartozik: az ő gyakorlatuk, amit cselekvéseikkel alakíthatnak is. (Ezért nincs általános érvényű elméleti válasz arra a kérdésre, a résztvevők meggyőződései milyen mértékben relevánsak a gyakorlat megértése szempontjából.) Ám ha ez így van, ha a résztvevők attitüdjei áthatják a gyakorlatot, mi a baj Harttal, aki a gyakorlatot ezekből az attitiídökből akarta megérteni? Az, hogy megközelítésmódja elmos egy analitikai szempontból fontos különbségtevést. Az ugyan igaz, hogy amikor meg akarunk ismerni egy társadalmi gyakorlatot, általában a résztvevőknél kell érdeklődnünk. Ritka az, hogy egy gyakorlatot nem a résztvevők értethetnek meg velünk a legjobban. (Bár néha azért előfordulhat, hogy a gyakorlatnak vannak olyan vonásai, amelyek a résztvevők előtt rejtve maradnak.) Ám amire ilyenkor kíváncsiak vagyunk, az a gya-
xtat-zaz, nan. pedig a résztvevõk vazakadaazt a gyakat~1azrdz.2°3 Ez ntabbl ttgyania egy másik kérdés, amely más okokból érdekelhet bennünket. A rá adott válasz nem a gyakorlatot érteti meg velünk, hanem a résztvevőket a gyakorlatban (és csak ezen keresztül, közvetve a gyakorlatot). Harttal az lehet az egyik baj, hogy az előbbi kérdést az utóbbival cserélte fel. Hibája pedig nem más, mint maga az interpretivista tévedés. De vajon tényleg elég ennyi az interpretivizmus elvetéséhez?
4. Érdemes még egy pillantást vetni azokra az indokokra, amelyek Hartot motiválták az attitűdök (személyes perspektívák) középpontba állításában. Az angol jogfilozófus szerint a jogelmélet eredményességének mércéje az, hogy számot tud-e adni a normativitás jelenségéről. Erre csak a belső nézőpontot tekintetbe vevő elméletek lehetnek képesek. Postema ezen a ponton úgy értelmezi Hartot, hogy a gyakorlat normativitása abban áll, hogy képes indokokat szolgáltatni a
cselekvőknek. Indokokat azonban csak úgy lehet szolgáltatni, ha az emberek képesek azokat felfogni.2°4 Ezért a magyarázat elsőbbséget kell adjon az elkötelezett résztvevők attitűdjeinek. Láttatnia kell, „miként látja a csoport saját viselkedését”.2°5 Itt tárul fel Hart sajátos interpretivizmusának alapja. A jogelméletnek éppen azért kell értelmező jellegünek lennie, mert a normativitást kell megvilá7
'02 Lásd uo.
2*” võ. na. 351. aa 355-356. tt. 2*” Laad na. 353. a. 205 Hart: Ajogfogalma l 10. o.
tltt_'_.~.`tltI`iˇpt_lv_)ˇogt'lnn'ilt't til tt g_I-tılıttt lttlt/tltt.-t'ı/itt ltıltlvtísa
9_l
tttttnııaı Iı Iıorınativitás titka ugyanis az lıttittˇıtlöklıcıı van, atnelyckhcz csak a It-Itt". értclınezés férhet hozzá. A gyakorlat komplex társadalmi tényként jelenik tttvg az elemző előtt.20(' A ,,megértő jogelmélet” beszámol a tényről, hogy a belső ttt'zt“t|toııtot elfoglaló résztvevők bizonyos lııeggyöződésekhez tartják Inagukat,
.-,tv Itızoııyos módon ítélnek meg, illetve értékeinek helyzeteket, magatartásokat, I.ttttt-Iclıııényeket. A feladata azonban nem az, hogy süıű leírást adjon maguktól tt na-ggyőződésekről, és aztán elégedjen is meg ennyivel: a meggyőződéseket .ttltttttknak kell vennie, amelyekből a gyakorlatot tisztázza és magyarázzaám A
Ittjtttlıni, illetve nyelvi analízist tekinti feladatának, amely egyfajta leíró szocio-
ı....,... tznıgaıataıaan aIı.2°“
Ám még ha el is fogadnárık, hogy a jogi szabály azért lehet normatív
tt It-ıı-tt”-g, mert van belső aspektusa, miért következne ebből, hogy az egyetlen Itt lvl-.-. megközelítés az attitüdök értelmezése? (Ebből a szempontból minden Itttttnııyal jelentősége van annak, hogy amikor Hart elvetette a külső leirás rele. ttııtıt'tjl'ıt, csak a legdurvább behaviorista metodológiá.kat vette fontolóra altcrıılıII. ttltéıtt. Nem nézett szembe az olyan, ki nomultabb szociológiai megközelíté-.t Itltt-I, tıınelyek számolnak ugyan a résztvevők attitüdjeivel, de nem azokat állítIttlt tt középpontba. Postema szerint ilyen lehet például Weber, Marx vagy I'tttnttıts ınctodológiája.2°9) Postema felveti, hogy ha a Hart által elvetett ktllső It Ittı.-t nem segít, bizonyos pszichológiai vonások (beállítódások) leírása Iniéı`t =tt~|I_lIt`ıIt"?'H0
A kérdés így persze valamelyest pontatlanul fogalmazódik meg, ıııeı`I
Ittıı IIııı`t nyelvileg leképezett attitüdöket elemzett, nem pszichológiai diszpozici..I.ttI ta nyelvileg leképezett attitűdök és a pszichológiai diszpozíciók kapcsolatát tt..-ılt-gcsnck tartotta, jogelméleti szempontból pedig inelevánsnak). Sőt, bírálat tt nttı ııttttivitás pszichologizáló magyarázatait.2“ Ez a pontatlanság azonban nem . z.nI.I.t-ııti a kérdés jelentőségét. Mert hát miért lenne elég akár meghatározott ttttııııatlv nyelvi aktusok és a hozzájuk kapcsolódó jellegzetes attitüdök kiemelétttt tt-t elemzése?
Az az érv, hogy az attitüdök konstituálják a gyakorlatot, Posteına szctntt ttlıglıa meggyőző. Bár elismeri, hogy a jog társadalmi gyakorlatként csak ttltltttı létezik, ha gyakorolják egy közösségben. Azt is elismeri, hogy csak akkor I tt-ttl Postema: *Jurisprudence' 331. o. l ı`t'ttl Iltı. 332. O.
W" „A Iogalmak elemzése iránti érdeklődésem ellenére a könyv a leíró szociológia köréItt Ittıtttzó Ianulınánynak is tekinthető, hiszen téves az a feltevés, hogy a szavak jelenté-.t`ttt~It vizsgálata csupán magukat a szavakat világítja meg.” llart: A_)`og_/ogalma 9. o. I t't-.tl Postema: `JtırisprutleıIcc` ISII-35-I. o. W l ı`I*ttl III). 354. U.
'i l tltttl llart: /l_/`og_/tıgtllrttti il l tt
94_
_ _
8.adt`g Mdtyz_..~
_
érthetjük meg teljesen a jogot, ha meg tudjuk magyarázni, hogyan illeszkedhet a résztvevők gyakorlati okoskodásaiba. Ez azonban inkább előfeltételezi (mintsem hogy helyettesítené) a normákról mint speciális indokokról szóló gyakorlati filozó átm Nem úgy megy tehát a dolog, hogy bizonyos attitüdök leírásából kölvonalazzuk a gyakorlat elemeit, hanem úgy, hogy először is felteszünk és megválaszolunk egy gyakorlati lozófiai kérdést: „minek köszönhetően érvényesíthető a gyakorlatnak az az igénye, hogy cselekvési indokokat szolgáltasson?”.2'3 Az attitüdök szerepét arra a válaszra tekintettel kell tisztázni, amit eıTe a kérdésre adtunk. Itt válik talán a legjobban láthatóvá, hogy Postema hogyan gondolta el a jogelmélet gyakorlati lozófiai jellegének helyes felfogását, és hogy ez miféle interpretívizmus-ellenesség felé terelte őt. 5. Itt érdemes egy pillanatra megállni, mert ezen a ponton, azt hiszem, nemcsak
Hart, de maga Postema is kritikával illethető. Úgy tünik ugyanis, hogy megkérdőjelezi az attitűdökre való utalás alapvető jelentőségét a normativitás magyarázatában. Azt mondja, a normativitás magyarázatának keretei között a résztvevők attitűdjeire vonatkozó kérdést nem kell, és első megközelítésben talán nem is szabad feltenni.” A külső és a belső nézőpontmegkülönböztetése azonban nem annyira rossz és nem annyira félrevezető, mint amilyennek Postema feltünteti. A logikai perspektíva lehetőségének felmutatása pedig nem alkalmas a résztvevői attitüdök elemzésén alapuló interpretivizmus megrendítésére. Ha Hartnak nem is, szerintem Raznak van jó válasza arra, hogy ha a külső leírás nem segít, bizonyos kommunikatív beállítódások leírása miért segítene. Azért, mert valami attól válhat cselekvési indokká, amit hisznek rólam A cselekvést emberek hajtják végre, következésképpen az lehet releváns az ő cselekvési motívumaik tekintetében, ami őket befolyásolja. Ezért vallja azt Raz, hogy a nonnativitás ,,meggyőződés-alapú” magyarázatai közelebb járnak az igazsághoz, mint bármilyen más magyarázat. Raz maga is beleütközött abban a nehézségbe, hogy a normativitás magyarázata nem lehetséges pusztán bizonyos személyes perspektívák tekintetbe vételével. Ennyiben tehát ő maga is túllépett Harton. „A jog leírásakor a norlnatív nyelvezetet olyan emberek is használhatják, akik a világ másik oldalán, vagy több ezer évvel az után a korszak után élnek, amelyben a jogrendszer hatályban vo1t.”2'6 A norlnativitás magyarázatának számot kell adnia erről a lehetőségről. 212 Lásd Postema: *Jurisprudence' 356. o. 213 Lásd uo. 2"' Lásd uo. 343. o. 215 Lásd Raz: Practical Reason and Norms 170. o.
2"* Un. 170-171. 0.
A tlı'.s`kz'I`pllv_/tz_Lzt'lınt*lvl t".\` tt ,izvtıátız ltm /lltt.-ti/lt: ltIlılI'ti.I`ti
95
II-tz Iııcgoldása abban áll, hogy alkaltııtız egy alapvető Inegkülönböztctést tt
tt.tıtıntttvitást kifejezésrejuttató állltások két I`ajtl'ıja között.” Az egyik csoportot ttttlt az állltások alkotják, amelyek a „jogi tıézőpont” elfoglalását taııúsítják: I. ttttjt-zılt a hitet, hogy a jog érvényes, illetve hogy az emberek érvényes cselek- tf-.I Intlokok forrásának tartják. A másik csoportba ezzel szemben azok az állitátttlt Ittıtoznak, amelyek más emberek normákkal kapcsolatos meggyőződéseire t zt attıttnljcire utalnak. Arra vannak tekintettel, amit más emberek tartanak érvé... t -tt-Iekvési indoknak. A különbség tehát nagyjából a következő két állítás .Iı.*ı.`-tt'-vel érzékeltethető: „nem szabad megtenned ezt és ezt, mert a törvény ttılttt, tá-A tt törvényt tisztelni kell”, illetve „nem szabad megtenned ezt és ezt, mert . tat t tl-ny tiltja, ezért a bíró a terhedrefogfa róni”.
Magam is egyetértek azzal, hogy a normativitás minden magyarázata, t.t... lv Iıgyclmen kívül hagyja ezt az alapvető különbséget, kudarcra van ítélve. \ tttttnatllv nyelvhasználat magyarázata nem indulhat ki abból, hogy mindenki a t-tt-t ıtezöptıııtot foglalja el (mindenki ideális jogkövető), mert ez egyszerüen ttˇıl t.t. Itt=zt~ııI`ckvö tényt hagyna figyelmen kívül. Holmes „rossz embere” (a ciııiktıs .tt.tIt“-gti). aki a jogra csak úgy van tekintettel, mint ami a hivatalos személyek
. -ttttttttt tcakcióit teszi megjósolhatóvá, valóban létezik, és alkalmanként maga is Iz. t.t.*-Iı tt „normák nyelvét” (ha máshol nem, hát a bíróságon). Ám a jog ....tttttttıvttásáI kizárólag a „rossz ember” nézőpontjából sem lehet megfelelően It-ttttznı, hiszen ez a nézőpont előfeltételezi, hogy vannak emberek, akik a jogi z-.tlttttlvttktıt érvényes cselekvési indokoknak tekintik. Ha ez nem lenne így, a t..-.ttz t-tnlıernek” egyáltalán nem kellene tekintettel lennie a jogra: számára I .-. tzt-Itlcıı nem jelentene semmit, nem válna gyakorlati megfontolások tárgyáft
Raz leszögezi, hogy nagy hiba lenne azt gondolni, a normatív állítá-
tttl- nak tsak ez a két fajtája létezik.2l8 lrıkább arról van szó, hogy ennek a kettőtt-I- az vltérése a legfontosabb a normativitás magyarázata szempontjából. llz ıttttı..t. t-ıéııyc Raz megközelítésének, ugyanis nagyobbrészt emiatt lehet ezen a ttttttıttn Iöléııyben egyszerre Harttal és Postemával szemben. A kétféle normatív
ıttttıtttt kttlönhsége részben megfeleltethető a belső és a külső nézőpont harti disttttltt It't|t'ınak, és a személyes és logikai perspektíva Postema által ajánlott elváIttt.tIttttt'tııtık is. Harttal szemben azért van lépéselőnyben, mert nem próbálja t.t. .nt analitikai kategóriákként kezelni őket, amelyekbe minden normatív jclerı--ttttltıv vonatkozó állítás besorolható. (Abban ugyanis igaza van Posteınáııak,
ltltttl IIII. lll-l72. 0. ' l tlaıl tıtı. lilil. tt.
96” j
_
_
Ij(i(1íg_Mátyá.r
Í Í
_?
hogy Hart kategorizálása ebben a tekintetben gyakran félrevezető.2'9) Postemával szemben viszont azért, mert látja, ezek a perspektívák bizonyos értelemben egymásra épülnek. Azt hiszem, ez a személyes és a logikai perspektívával sincsen másként. Az igaz, hogy a gyakorlatról nem lehet számot adni pusztán a személyes perspektíva leírásával. Egyebek közt azért, mert nem csak a személyes perspektíva gyakorlati. Ám a gyakorlat nem létezhet anélkül, hogy lennének olyanok, akiknek a személyes perspektivája szempontjából konstitutívnak bizonyulna. Ezt Hart igenis helyesen láttam Valójában annak is ez az oka, hogy Postemának el kell ismernie, nincs elvont elméleti válasz arra a kérdésre, mennyire válnak relevánssá a résztvevők meggyőződései a gyakorlat szempontjából.22' Postema persze talán inkább azt akarja mondani, az attitüdök leírása csak az általa jelzett gyakorlati kérdés exponálása után, illetve arra tekintettel nyer értelmet. És ebben bizonyos értelemben igaza is van. Az attitüdök leírása csak akkor releváns, ha már tudjuk, mit jelent, hogy bizonyos gyakorlatokban az attitűdök is szerepet játszhatnak. Ám persze Hart is értelmezhető úgy, hogy amikor azt mondta, a gyakorlatnak előfeltétele, hogy legyenek résztvevők, akik elfoglalják a belső nézőpontot (mint saját személyes nézőpontjukat), ez nem azt jelentette, hogy csak a személyes nézőpont gyakorlati, hanem azt, hogy vannak olyan gyakorlatok, amelyek ilyen belső nézőpont nélkül egyáltalán nem létezhetnek. És ebben ekkor Hartnak is igaza lenne. Persze Hart kevésbé lenne félreérthető, illetve könnyebben lenne egy filozó ailag korrekt magyarázat mellé állítható, ha tényleg mondta volna, hogy van másfajta, fogalmilag konstítutív gyakorlati viszonyulás is, mint amit az általa megjelölt belső nézőpont kínál. És persze ha nem lerme vétkes a teoretikus pozíciójában rejlő gyakorlati implikációk eltagadásában. Postemának abban nincs igaza, hogy a résztvevők attitüdjeire vonatkozó kérdést nem kell, első megközelítésben pedig talán nem is szabad feltenni a társadalmi gyakorlatok fogalmi tisztázása során. Ennek csak annyi alapja van, hogy pusztán a személyes perspektívák leírása nem ragadhat meg semmilyen gyakorlatot. Ahhoz ugyanis, hogy bárki személyes perspektivája konstítutív lehessen egy társadalmi gyakorlat szempontjából, előfeltételeznünk kell a társadalmi gyakorlat fogalmi lehetőségét (egy közösség életfonnájában, illetve nyelvében). A személyes attitűdök önmagukban nem alapozhatják meg ezt a fogalmi lehetőséget: senki sincs abban a helyzetben, hogy egy bizonyos személyes pers219
Magam is emellett érveltem korábban. Lásd Bódig: Hart, Dworkin és a jogelmélet
posztmeta zikaifordulata 20-2 l. o.
22° Ebben a tekintetben ugyancsak kitartok korábbi álláspontom mellett. Lásd uo. 20. o. 22' Lásd Postema: “Jurisprudence' 349. o.
_______
A (les/(_rt`[J!t'tf`/pˇı:gi'Inııllvt ı'.\` ıı ärıılım lııtt_/tl:m'{/irt /tt"/ıí_tfrí.s_`rt
“_
U7
pektiva kialakításával társadalıııi gyııknı`|atnt lınzzoıı létre. Mindenekelőtt ezért kell fenntaıtanunk a fentebb jelzett elvi kttlttnhségtevés lehetőségét a gyakorlatra vonatkozó kérdések és a résztvevők gyakorlathoz való viszonyát érintő kérdések között.
Hart hibája pontosan az, hogy ezt a distinkciót nem jelzi, nem érvényeslti. Bár egyébként néhol ő maga is azt a képzetet kelti, hogy nem elég a személyes perspektíva, előfeltételként kell egy közösség is, amelyre azt vonatkoztat|ı'ık. Amikor leszögezi, hogy kell lennie belső nézőpontnak, így fogalmaz: „ah-
Iınz, hogy egy társadalmi szabály létezzen, legalább néhány embemek úgy kell tekintenie a kérdéses magatartást, minta csoport egésze részéről követendő általılınıs mintát”.m Jó lett volna, ha kibontja ennek a kijelentésnek néhány implikıít'it'ıjt'tl.
Postema tehát a logikai perspektíva fogalmának felmutatásával nem tuılni „kiváltani” a résztvevői attítüdök elemzését. Még egy logikai perspektíva tisztázása is csak interpretív megközelítés keretei között végezhető el hitelesen. lägy ilyen megközelítésen belül kell megtalálnunk a lehetőséget, hogy érvényewttsük Postema fontos meglátásait. Például azt, hogy nem szabad összekevernttıık a gyakorlat megértését a gyakorlat résztvevőjének megéıtésével. Vagy azt. hogy a belső és a külső nézőpont megkülönböztetése félrevezető Hartnál, de nem azért, mert az alapgondolat hibás, hanem mert belejátszik a gyakorlati és az t-lınéleti perspektívák rosszul elgondolt megkülönböztetése. Azt hiszem, az interpretivizmus kérdése kapcsolódik néhány problé-
ııııllıoz, amellyel a kései Wittgenstein is szembesült a szabálykövetés összclltgp_ıˇ-sében.m Ő is azt ismerte fel, hogy a szabályok egy közösség ,,vonatkozt'ıstılnııı" alakulnak ki (tehát a terminológiánk szerint társadalmi gyakorlatokként). t Ysıllıltó lehet ezt úgy elgondolni, hogy a szabályok úgy jönnek létre egy közösıeglıen, hogy az emberek bizonyos vélekedéseket formálnak, és ezekhez igazitınk a viselkedésüket, míg végül mintegy elterjed az ilyen viselkedésformák némelyike. Am paradoxonokhoz vezet, ha a szabályvezérelt gyakorlatokat puszta
-t/.eıııélyes vélekedésekből (attitüdökből) próbáljuk eredeztetni. A társadalmi welekvés (beleértve a cselekvésre vonatkozó vélekedések formálását is) ugyanis ıınˇır előfeltételezi a közös gyakorlati orientációkra hangolt közösséget. „Azt ıınıınlnd tehát, hogy az emberek közötti megegyezés dönt arról, mi igaz, és ıııi
|nııııis'?“ ~~ l gaz és hamis az, amit az emberek mondanak; a nyelvet illetően pedig az eıııberek összhangban vannak. Ez nem a vélemények egyezésc, hanem az
llart: /l_jug_/iıgulnıu 7.l. ıı. |\'tettn'lı"s tı"ıletıı ll. M. U' Vö. llútlig: Hart. Ilıvmlıııı ıís fı ıınzı-lııııllvt jmsxtım'tft/i:t`km`_/Eır`dt.ıIı:tzı 47-54. tt.
98W _ _ _ Í
__! __
___llQ_cít;g_1l/l_átyçi.s`____ Mu
életfoıTnáé.”m (Ez világíthatja meg azt is, milyen félreértések eloszlatása tette szükségessé, hogy a Filozófiai vizsgálódásokban a szabálykövetés elemzése után
a privátnyelv kritika következzen - annak az elképzelésnek a bírálata, hogy lehetséges olyan nyelv, amit az ember a saját érzetei és élményei leírására használ,
és amit csak õ õfıhet s)
Ebből szerintem az következik, hogy nem arra van szükség, amit Postema ajánl, vagyis hogy első megközelítésben ne tegyük fel az attitüdökre vonatkozó kérdést, hanem hogy ne tévesszük szem elől, hogyan feltételezik egymást a fogalmi összefüggések a normatív társadalmi gyakorlatokban. Nézetem szerint a re exiós szintek nagyjából a következőképpen rakódnak egymásra: (1) a normatív társadalmi gyakorlatok gyakorlati problémáit személytelenül is fel lehet vetni, (2) ennek azonban előfeltételét képezik a létező gyakorlatok. (3) A társadalmi gyakorlatok nem létezhetnek anélkül, hogy lennének résztvevők, akik velük szemben a személyes nézőpontot elfoglalják. (4) Ennek is van azonban előfeltételez társadalmi gyakorlatok résztvevőivé kommunikáló közösségek tagjaként válhat bárki is. Enélkül nem érthetjük, hogyan játszhat szerepet a gyakorlat az emberek gyakorlati megfontolásaiban. 6. Talán már látjıık, hogy Postema módszertani tárgyú Hart-kritikája hogyan tolódott el az autonómiatézis bírálatától az interpretivizmus bírálata felé. És talán azt is, hogy ezzel, még ha nem is beszélhetünk végzetes, az egész kritikai álláspont alapjait megrengető tévedésről, Postema kritikája kifejezetten félresiklott. A ,,Jurisprudence as Practical Philosophy” egyfajta „anti-interpretivizmus” alapjára állította a gyakorlati lozó ai metodológia melletti kiállást. Hartot és Dworkint is felelősnek mondta ki azért, hogy a kortárs diskurzusban a jogelmélet értelmező társadalomtudományként való felfogása egyfajta hegemóniára tett szert.226 Postema úgy érzi, ez az egyik fontos akadálya annak, hogy a jogelméleti tárgyú re exió alapvetően gyakorlati filozó ai természete érvényre jusson. Ebben a tekintetben nyilván erősen hatott rá Stephen R. Perry, aki igyekezett rámutatni a harti és a dworkíni interpretácionizmus közötti kapcsolatra.” Alighanem még ennél is fontosabb azonban Michael Moore hatása,`akit Postema azon kevesek közé sorol, akik ellenállnak az interpretivizmus uralmának a jogelméletbenm 224
Ludwig Wittgenstein: Filozó ai vizsgálódások. Budapest: Atlantisz, 1992, 241. § Vö. Ludwig Wittgenstein: Lectures on the Foundations ofMathematics. ed. by C. Diamond, New York: Haıyester, 1975, 184. o.
2” Lásd wiugznsızin Fzzozõ aı vzzsgazõdáwk, z 242. §-ıõı.
226 Lásd Postema: “Jurisprudence" 329-330. o.
2” Lásd uo. 329. 0. 223 Lásd uo.
zl
99
t\tnoı`e, akárcsak Postema, ınaga is amellett éıvel, lıogy a jogelméleti természetéıt- voııatkozó felfogások körül alapvető l`élı`eéı`tésel< nyertek teret a jogelméleti .tt-zltıırznsban. Ezek egyike pedig éppen az a gondolat, hogy a jogelmélet feladaı.ı ıınınlenekelőtt ajog fogalmának értelıııezése u"
Postema azonban ok nélkül bizalmatlan az interpretivizmussal szeıııtn-ıı, és minden bizonnyal félreérti Perry érvelését. Perry nem amellett érvel, tıngv ugyanaz a „hermeneutikus” elkötelezettség munkál Hart és Dworkin műveıtn-ıı. Iıaııem amellett, hogy Hart „hermeneutikus” metodológiájának hiányossá|-.ıı elkertllhetetlenül vezettek egy erős interpretivizmus megjelenéséhez.m lãzt fn-ınıniképpen sem lehet úgy érteni, hogy a gyakorlati filozó ai nézőpont háttértu- -.zoı`itását illetően Hart hatása még Dworkinon is érződik. PeıTy nem hagy
l-~`t~a“-get al`elől, hogy Dworkin interpretivizmusa gyakorlati lozófiai természeın °" I-Iz még akkor sem lehet kétely tárgya, ha Dworkin maga mondja, hogy itt nkorlati lilozó ai jellegű jogelmélete előfeltételezi a jog egy társadalmi elıııéIın-t,""" mert ez a „társadalmi elmélet” sem hagyja nála figyelmen kívül az érn~lıııező vállalkozás normatív irányultságát.
Azt hiszem, Postemát az viszi félre, hogy miközben az nın-ı|ıı`etivizmus két jellegzetes változatával szemben is erőteljesen érvel, e|l`eI. ıtltezik egy lehetséges harmadik változatról, amely egyáltalán nem áll szemben .ımı|, amit ő helyes álláspontként körvonalaz. Egyrészt jó okkal utasítja el az .`ın-lınező társadalomtudománynak azt a változatát, amely az értelmezőt egyfajta tııtm' nıvg/igyelői pozícióba helyezi, ahol aztán minden vonatkozásban érvényre ınılnıt egy leíró alapállás. Egy ilyen metodológia valóban körvonalazódik fontos „ft-ı /őkııél, a szociológiában például Max Webemél, a hermeneutikai elméletben tnznııyos értelemben Emilio Bettinél, a jogelméletben pedig éppenséggel ttzııtııal. Azt, hogy ennek az álláspontnak milyen nehézségei vannak, már részlen-„ nııgyalás alá került fentebb (az V.4. szakaszban). Ugyancsak jó okkal veti el Postema azt, amit Perry ,,eı`ős inn-ı ııalizıııusnak” nevez.233 Ez bizonyos értelemben a leíró metodológia ellentétı-, t'-st azt l`oglalja magába, hogy az értelmezőnek a magáévá kell tennie a részt„ft-D/« .«ıttı'tú'Lljeit, illetve orientációit. Ha megkötéseld<el is, de ez a nézet tulajdoA' I tısıl Michael S. Moore: “Law as a Functional Kind°. In: Robert P. George (ed.): \.mıml Law: Contemporary Essays. Oxford: Clarendon, 1992, 204-206. o. Vö. Michael H Moore: "l`he lnterpretive Turn in Modem Theory: A Tum for the Worse?` lıı: 'mııı/on/ Law Review 41 (1939) 871-957.
"' l tı.-al Stephen R. Perry: “lnterpretation ıınd Metlıodology in Legal Theory'. ln: Andrei l\lnııııoı` (ed.): Law and lntcrprı'tıttt'on. ()xl`ord: Clarendon, 1995, 134-135. o. " I.ı'ı.~al ııo. 125. o. 'V I ti.-al Dworkin: l.uw's I-.`tnptrı' ltl tt i" I iıml l'eı`ı`y: `lnteı`pı`etatioıı and l\~lı-tlıoılolHp.v` 'PH H
lllllý ú ýññ
i
g
ñ llddig ll/fútyás
g
g H
;ý____
__
nithátd Peter wittett-neı<.”'* Mint láttuk, Postema ezt genddıjá, ez á feıfegáe elfelejtkezik arról, hogy a gyakorlat tenrıészetére vonatkozó kérdéseket személytelenül is fel lehet vetni, sőt, éppenséggel így kell felvetni. (Egyébként úgy tünik, részben éppen a Winch féle erős intemalizınus álláspontja volt az, amelynek hiányosságai Hartot egy leíró interpretivizmus felé terelték.) A két „rossz” interpretivizmus között azonban fellelhető egy „jó” interpretivizmus lehetősége is. Ez a társadalomtudományt vagy éppen a jogelméletet értelmező vállalkozásnak fogja fel, de gyakorlati lozófiai jelleget tulajdonít neki. Ez a lehetőség olyannyira adott, hogy éppenséggel ez tekinthető a kérdésben a többségi álláspontnak a kortárs diskurzusban. Ide lehet sorolni Gadamerm vagy Ricoeurm lozó ai hermeneutikáját, vagy akár Charles Taylor nézeteit a társadalomtudományi tevékenységrőlfm Meggyőződésem, hogy Dworkin értelmezéselmélete, amely jogelméletének a tengelyét képezi, csak az ilyen felfogásokkal rokonítható. Postema hibája ebben a vonatkozásban kettős. Egyrészt félreérti az interpretivizmus térhódításának következményeit a jogelméletben. Ez ugyanis nem a gyakorlati filozó ai megközelítés háttérbe-szorulását eredményezte, hanem éppenséggel a térhódítását. A haıti interpretivizmus kiváltotta a dworkíni
interpretivizmus megjelenését. Másrészt Postema ok nélkül gondolja, hogy a helyes, gyakorlatorientált megközelítés az alapkérdéseknél elébe vág a résztvevői attitüdök értelmezésének (hogy a résztvevői attitúdök kérdését első megközelítésben nem szabad felvetni). Ez az álláspont nemcsak hogy visszalépést jelent a normativitás „meggyőződés-alapú” magyarázataihoz képest, de sok vonatkozásban meggyengíti Postema érveit a jogelméletek alapvetően lokális jellegével kapcsolatban. Nem világos, hogy ez az „anti-interpretivizmus” hogyan illeszkedik ahhoz a tételhez, hogy a jogelmélet gyakorlatorientált problémái létező 234 Vö. Peter Winch: A társadalomtudomány eszméje és viszonya a lozó ához. Budapest: Akadémiai, 1988, különösen 88-91. O. 235 Lásd Hans-Georg Gadamer: *Practical Philosophy as a Model of the Human Sciences'. In: Research in Phenomenology 9 (1979) 75-85. Lásd még Hans-Georg Gadamer: “Az életvilág tudománya'. In: Schwendtner Tibor (szerk.): Metszéspontok a fenomenológia és a hermeneutika határvidékén. Budapest: L”Harmattan, 2001. Korábban magam is igyekeztem rámutatni a posztheideggeriánus hermeneutika gyakorlati filozó ai természetére. Lásd Bódig Mátyás: “Megértés, racionalitás, gyakorlati ész: Jog lozófıai re exiók a gadameri hermeneutikáról"`. In: Szabó Miklós (szerk.): [us humanum: Ember alkottajog. Miskolc: Bíbor, 2001, 275-281. és 289-293. o. 236 Elsősorban a kritikai hermeneutika koneepciójára gondolok. Lásd Paul Ricoeur: `Hermeneutics and the Critique of Ideo1ogy'. ln: John B. Thompson (ed.): Hermeneutics and the Social Sciences. Cambridge: Cambridge University Press, 1981, 87-95. o. 237 Lásd Taylor: Social Theory as Practice 36-47. o.
/l rÍt'.\'lu't'[tlt't' )tt_t„'t'lttttllt't tít tt rtzrtthtıt ltttt /tltmı/tft Ít'tltlt'(l.\'tt
llll
twtıltoı`Iatok (és nem ideális gyakorlati ınegltttzelitések) összelilggésében nıertllnek lel. Nem hinném, hogy a létező gyııkoı`lııtok azonosításának lenne más ıııodıtı ı-t. ıııiııt a résztvevői attitüdökrc is tekintettel levő értelmezés. Újra le szeretném szögezni, hogy Postema interpretivizmussal szembe-
nt lnzalıııatlansága és a vele kapcsolatos félreértései Hart-kritikájának az alapjait nt-ııı érintik. Postema hibái ugyanis nem tehetik jóvá Hart sajátos ııttt-ı pretivizmusának hiányosságait. Sajnálatos következményük inkább az, hogy t'tt~ttenıa gyakorlati lozó ai elképzeléseit kívül helyezik az egyik fontos lozótıtn lıagyományon, a hermeneutikán, amely rengeteget tett a gyakorlati lozoliai |»ı t tltleınatika tisztázásáért az elmúlt évtizedekben. l-Ínnck a
résznek a
lezárásaként muszáj
leszögeznem,
hogy
az
tntt-ı|ıı-etivizmus-problémára vonatkozó elemzésben tudatosan gyelmen kívttl tttntvttıııı egy lehetőséget. Amikor azt mondtam, a logikai perspektívák tisztázása t»t t--.alt egy interpretív megközelítésen belül oldható meg, eleve feltételeztenı. Ittıgv ez a tisztázás nem a metafizika terrénumán megy végbe. Az általam l`elvenıı ıııterpretivizmus valódi altematívája ugyanis az a nézet lehetne, amely a jog tttt~p_t'~t`tése szempontjából meghatározó teoretikus perspektívát és fogalmi készleıttı egy metafizika keretében dolgozza ki. Egy ilyen megközelítésben valóban tntıı leııne semmi interpretív. Az, hogy a résztvevők mit hisznek és mit gondolnak. tökéletesen irreleváns lenne a jog helyes megértése szempontjából - a heltt--t logikai perspektíva szempontjából. Mármost a lényeget illetően éppen ezt a ttezt-tet vállalja fel a Moore féle anti-interpretivizmus.233 Ez ellen tehát metalizi-
ttttı t*-ıvekkel kell felvenni a küzdelmet. Az ilyen metafizikakritikai offenzívára .tzttıılttııı a jelen elemzésben nincs szükség, mert Postema kétségtelenül a poszttttt-nıtizikai jogelmélet gondolatvilágához tartozik. Jól mutatják ezt a Benthamttt„ııttgı`:'ıt`ıa nyelvvel kapcsolatos fejtegetéseim De az is, hogy a természetjogi ft tt-Itíssel szemben a gyakorlati érvelés „társadalmi konstitúciós modellje mellett allt lti.""" Bizonyos értelemben sértésnek éreztem volna, ha Postema antiıııtt-ı|ıı`etivizmusát Moore meta zikai elkötelezettségével hozom egy platl`ormrn. t'tt-tteına egyik hibáját ezért éppen abban látom, hogy amikor egy-két vonatkozttttlttııı lıagyja, hogy Moore meggyőzze őt, nem veszi észre, hogy egy metaliziLtn ılıletésü álláspontnak tesz engedményeket.
'" l it.-al Moore: `l.aw as a l"unetional Kiınl`, ktlltlntlsen 198-200. és 218. o. l t`ı~ttl l'ostenıa: Bentham 3.12- l 1 l. o. "' I t`ı-.tl l'osteına: `()n the llııiveırtııltty tıl Motul .ltıstilieatioıf 93-94. o. Liistl ıııég tt 250. ltllı|ı'|JlY/.L'lL'l,
102
“__ _
__
_
g
_ Íiýfíiftgýlýl/frJ'tyt.i,\`____
______*___
VII. Gerald Postema a kortárs angolszász jogelméletben 1. Fentebb említettem, hogy a jogelméleti vizsgálódás természetét illetően megfigyelhető egyfajta elmozdulás Postema álláspontjában az autonómiatanulmányhoz képest. Abban ugyanis, amikor azt állította, hogy olyan jogelméletre van szükségünk, amely képes a nyilvános gyakorlati érvelést a jogi érvelésbe integrálni, megkoekáztatta, hogy Dworkin jogelmélete ebbe az irányba tett lépésnek tekinthető. Ebből (és egyéb motívumokból is) úgy tűnhet, Postema Dworkinhoz áll közel Hart-kritikájában. A ,,Jurisprudence as Practical Philosophy” azonban más képet fest erről a viszonyról. Postema ugyanis itt megértéssel fogadja Hart ellenállását az (ideális) igazolási szempontokat követő elméletekkel szemben. Ezek ugyanis a fentebb vázolt topográfiában az ideális gyakorlati perspektívát foglalják el. Dworkin esetében ez sok tekintetben pontosan így van, az ő jogelméle-
tét ugyanis egy politikai lozófia alapozza meg, ráadásul egy olyan jogi értelmezéselméletet védelmez, amely a bíróktól megköveteli a jog nevü társadalmi intézménnyel
kapcsolatos
ideális
gyakorlati
kérdések
megválaszolását.24'
(Dworkin jogelmélete Postema kategorizálása szerint bizonyos vonatkozásokban az ideális gyakorlati perspektíva példája lehet, más vonatkozásokban pedig a nem ideális gyakorlati perspektíva „átmeneti” változatáé, amely arról szól, hogyan vigyük közelebb a gyakorlatot egy meghatározott ideálhozm) Postema szerint Hartnak igaza volt abban, hogy az ilyen elméleti perspektíva előfeltételezi a gyakorlat megértését: csak másodlagos lehet a jog tennészetét feltáró elemzéshez képest.243 Amiben téved, az az, hogy ebben az esetben nincs más út, csak az elméleti perspektíva. Az a megértés ugyanis, amelyet az ideális gyakorlati elméletek feltételezrıek, egy gyakorlatorientált gyakorlati vizsgálódás feladata. „A gyakorlati jogelmélet feladata ugyanis éppenséggel az, hogy számot adjon arról, mi a jog. Ezt a gyakorlati lozó a egyik feladatának tekinti, és nem enged a kísértésnek, hogy értékeljen, mielőtt elvégezné a megértéshez szükséges murıkát.”244 Ezen még az a belátás sem változtat, hogy (szemben azzal, amit Hart állított) a joggal kapcsolatos vizsgálódás elkerülhetetlenül
24' Lásd például Dworkin: Law 's Empire 51-53. o. 242 Ez egyébként minden bizonnyal így van Benthammel is. Az a feladat, amit az „expozitorra” bízott, egy idális gyakorlati elmélet kidolgozása volt, míg a ,,cenzomak“ jutott a nem ideális gyakorlati perspektíva „átmeneti” változata: a törvényalkotás. 243 Lásd Postema: “Jurisprudence` 351. o. 244 Uo.
/l dt th r iptlt-'_;`rt,tft'ltttt*lt'I t*.\ tt ,t;t'ttÁtıtltttt/lltı.'tl/itt ltt/tlwl.s`tt
lll_l
t-tttttt-tzkotlik gyakorlati, sőt morális ıııegI`oııtolt'ısokı`a, amikor a gyakorlat ınegér-
ttt.-i ıti eeıı<e„t.2“
Amit ezzel kapcsolatban ınoııd Postema, egyfajta párhuzamos tıttttıktıı- és llart-kritikaként is olvasható. Leszögezi ugyanis, hogy ,,a gyakorı.tıttt ıeııtált gyakorlati vizsgálódás kérdése sohasem az, hogy a gyakorlat milyen tzttttt t-|ıeit'ıját, képét vagy de níeióját lenne a leghasznosabb vagy gyakorlatilag a ıtzjtvltltıtyösebb elfogadni.”246 Márrnost Dworkin valami ilyesmit sugall.247 Am ha tttt jntıttlttlııánk, ez Postema szerint azt jelentené, hogy a gyakorlati vizsgálódás ~ ut tttıtn t`ogalmi mémökösködéssé válik.248 Ez pedig súlyos félreértés lenne. Ugyanakkor ennek a felismerésnek nem kell visszavinnie bennünket - tzt ttlvtın jogelmélet álláspontjára, amely abból az Austin által megfogalmazott t. tt-tıııt-ıeshől, hogy a jog létezése és értékelése két különböző dolog, a lelrö ttttttlııtelet erkölcsi semlegességére következtet. Postema ugyanis úgy fogja l`e| tı ıtnttt tnıstini tételt, mint ami a jogról szól, nem pedig a jog tanulmányozásárólf" * tt tıt tt jogelméleti metodológia egyik alaptétele. Egyszerűen arra mutat rá, hogy t tott nem automatikusan igazolt, illetve hogy morális alapon kifogást emellıe-
tttttt- tt |ttg szabályai ellen úgy is, hogy érvényességét vitatnánk. Ez a gyakorlat ı„ttttt-t _-ttıjáttısságai közé tartozik, amelyekkel minden jogelméletnek számot kell ı ltttı'
l-lzért nem kell azt gondolnurrk Postema szerint, hogy a létezés és az értt`t.t~|t*-t kttlönbsége arra mutat, hogy a jogról kétféle hasznos elméletet lehet alt.-tnı_ egy leíró elméletet a „létezéséről” és egy igazolási jellegüt (ideális gyaı „t lttttt) az értékelések megalapozásáhozm Ehelyett olyan elméleti perspektí vá..t ttııt ttzttkségünk, amelyből koherens módon adhatunk számot a jog igényéről, ttttttt t -tt-lekvési indokokat szolgáltasson vagy kötelezzen, annak ellenére, hogy -t-tt. -. t-gytftértés a megkövetelt cselekvés értékéről. Ennek az elméleti perspekti- .tttttlt az lesz az egyik relevancia-kritériuma, hogy számot kell adnia az ideális
.„ ttttttzftıie jeg kõzõtti ezáı<ede1<ıehetõeegetõı.2“
* t'tt-.tt-ına pozícióját úgy jellemezhetnénk, mint amely valamiképpen a llaı`t -ttdttt jogelmélet három változata, Raz, Dworkin és Finnis álláspontja között t.. It t-zketlik el. Szövegei nagyon sok vonatkozásban Joseph Raz jogíilozóliáját I I tı~ttl tto, 352. 0. 'I llıı l'il o
' I tt-tt! Dworkin: Law 's Empire 52-53. o.
" l tttttl Postema: “Jurisprudenee' 352. o. H I ı`t'tı| tıo.
'ˇ tlttıt Itttlıatólag tényleg elılıeıı az érteleıııheıı ltttlönhöztette meg a saját koneepeiójt'ıt a tI~~ttıltıııt*`tt'ıl: azt mondta róla, ıııt't.-tlteppt-ıı lıtetzııtıs. |.t'ıst| `lltószó` 277. o. 1* l t'ı>ttl l'osteııııı: `.ltırispı`ııtleııt`t-' l't.' tt
:l 04
*R
i
Btldt°g lj/lfityásýý j
i
_
___*
használják re exiós bázisként. Erre a ,,Law's Autonomy” nyújtja a legjobb példát, amely a jog autonómiáját valló felfogás középpontjába a „források tézisét” és a ,,pre-emptív tézist” helyezi.252 Mindkettő Joseph Raz elméletének sarokkövei közé tartozik. Az előbbi képezi az általa vallott jogpozitivizmus magját, az utóbbi pedig autoritáselméletének egyik fontos építőeleme. Amikor Postema a ,,Jurisprudence as Practical Philosophy”-ban altematívát kínál Hart módszertani álláspontjával szemben, stratégiai jelentőséget tulajdonít a cselekvési indokok elemzésének, ebben ap tekintetben pedig nagyobbrészt ugyancsak Razra, pontosabban Raznak a Practical Reason and Norms című könyvében kifejtett elméletére támaszkodik.253 Ráadásul a kifejezetten Hart-kritikaként megírt ,,Jurisprudence as Practical Philosophy” több ponton inkább Razzal próbál megküzdeni, mert az ő módszertani álláspontját erősebbnek ítéli a Harténá1.254 Ugyanebben az írásban Postema módszertani vonatkozásban Finnis mellé áll, pontosabban végső következtetésként egy Finnis-idézet igazsága mellett áll ki.255 (Ugyanakkor ez részéről nem jelent semmiféle elkötelezettségét a természetjog iránt.256) A ,,Law's Autonomy”, amely a jogelmélet és a nyilvános gyakorlati érvelés közötti szoros össze iggés mellett érvel, Dworkint jelöli meg olyan szerzőként, aki lépéseket tett ebbe az irányba (bár kísérletének sikere Postema szerint még eldöntetlen).257 Ugyanakkor, amint azt az imént jeleztem, Postema Hart-kritikája sok vonatkozásban implicit Dworkin-kritikát is rejt. Úgy tünik, a 252 Lásd Postema: “Law°s Autonomy' 82. o. 253 Lásd Postema: “Jurisprudenee' 346-348. o. Vö. Raz: Practical Reason and Norms 15-48. o.
254 Lásd peıdáttı tte. 332. es 334. e. 2” Lásd de. 356. e.
256 Ennek mélyebb okai nemigen derülnek ki Postema jogelméleti műveiből. Jogelméleti szövegeiben csak egyes vonatkozásai merülnek fel annak, hogy miért tartja távol magát a terrnészetjogtól. A legfontosabb támpontot a “The Nonnativity of Law' kínálja, amelyben Postema a társadalmi gyakorlatok konvencionalista magyarázata mellett áll ki a naturalista magyarázatokkal szemben (lásd 93-104. o). Ebben a vonatkozásban szerintem nem jogelméleti művei tárják fel igazán a pozícióját. Máshol tett például utalást arra, hogy szerinte a gyakorlati igazolás természetjogi modellje, amely megengedi, hogy legalább a gyakorlati indokok némelyikének mérlegelését mentesítsük az interszubjektív igazolás deliberatív feltételei alól, nem igazodik jól a nyilvános gyakorlati érvelés szükségleteihez. Postema konvencionalizmusa tehát a gyakorlati érvelés ,,társadalmi konstitúciós modellje” melletti kiállásból ered. Ebben a modellben a gyakorlati igazolási kérdések eleve interdependens emberi lények kommunikatív kapcsolataiban öltenek formát, eleve a cselekvők közötti egyí.`ıttrnűködés közös problémáinak össze jggésében jelennek meg. Lásd Postema: “On the Universality of Moral Justi cation' 93-94. o. 257 Lásd Postema: “Law's Autonomy' 1 1 1-1 12. o.
F____p/l_'t@kr`_lptlv,jogt'lmtllvt:ttttgrttltttıl„ttı_/tltıztl/ittkllılvtlsa____
,__ 105
tt\ftıktıı`llıti megközelitésnck nem azt lı változata! tartja megfelelőnek a harti cl-
ntelet altematlvájaként, amelyet Dworkin l`c_jt ki. 1-lllogadja, hogy az ideális gyatttıılııli problémák csak másodlagosak lehetnek a jog megértéséhez képest. (Ezt ettveltkélıt, vagyis hogy a jogelmélet feladata először is a jog megértése, már a ._l ttw's Autonomy” is hangsúlyozta.m) A gyakorlati lozó a tehát szerinte
.t„t~.ıtoı lep oe, mint ahol Dwot-ıdn gondolja.”
Egyébként azt hiszem, hogy Postema ebben a tekintetben jó úton jár. \”tılt*ılıan a Filrnis, Raz és Dworkin által kijelölt „háromszögben” van valahol a
llttıt tıtlıni és Hart által motivált jogelmélet kibontakozási lehetősége.
Itt tııttl MÁTYÁS: Hart, Dworkin és a jogelmélet posztmetafzikai fordulata. Budapest: I Itttıırt. 2000.
'Megértés, racionalitás, gyakorlati ész: Jogfilozófiai re exiók a gadalneri ttztı tneııentikáról'. ln: Szabó Miklós (szerk.): lus humanum: Ember alkotta jog. Miskolc: lllllııt. 2001.
-szttıtttdság _ hatalom - tõntenyn lnz Eddig Mátyás - oyõt Tamás (szetl<.)z Atlant-
trtıttt'lt't.` /l mérsékelt állam eszméje és elemei II. Alapelvek és alapintézmények. Miskolc: llllıtır, 2ll02.
t ttı t MAN, JULES N.: “Negative and Positive Positivism'. In: Marshall Cohen (ed.): tttttıttltl Dworkin and Contemporary Jurisprudence. London: Duckworth, 1984. IıwtııtktN, RONALD: A Matter of Princtple. Cambridge, Mass.: Harvard University l'tı'-tm, l9l'Š2.
'A Reply by Ronald Dworkin'. In: Marshall Cohen (ed.): Ronald Dworkin ami t .ttıtt-nıporarjv Jurisprudence. London: Duckworth, 1984 'A .-tzabályok modellje'. In: Szabadfalvi József (szerk.): Mai angol-amerikaijogelmtltm mrekvések. Miskolc: Bíbor, 1996. ttnv It- Empire. London: Fontana, 1986. 'Vegyük komolyan a jogokat!'. In: Huoranszki Ferenc (szerk.): Modern politı'kaı'jilo-tt/ttı. lludapest: Osiris - Láthatatlan Kollégium, 1998. l ırtnts. JOHN: Natural Law and Natural Rights. Oxford: Clarendon, 1982.
ll' |.tlstl uo. 81.0.
'U' l'tıstema l)workinnal kapcsolatos kritikai nézcteinek vannak egyéb vonatkozásai is, ttıııt-lyek itt most nem relevtlıısıık. lgy péltlául Postema tett bíráló megjegyzéseket
tıwttıkiıı értelmczésclméletéıtöl l.t'ı-ttl tieıtıltl J. l'osteına: .,l'rotestant“ lnterprctatioıı and 'ttıt tal l'ractiecs'. Iıı: law ami l'lıtltıt.tjtltt' ft t l9H I) .lt-t l- l 19.
LŐ__---.-.
_
”ŐFí"t»' Má'-l'“lf*Í_ _ _ _ _ _ _ ___-
--___-____
GADAMER, HANS-GEORG: “Az életvilág tudománya`. In: Schwendtner Tibor (szerk.): Metszéspontok a fenomenológia és a hermeneutika határvidékén. Budapest: L'Harmattan, 2001. - “Practical Philosophy as a Model of the Htunan Sciencesl. In: Research in Phenomenology 9 (1979) 75-85. GRJFFITH, J. A. G.: The Politics of the Judiciary. Manchester: Manchester University Press, 1977. GYÖRFI TAMÁS: “A politikai kötelezettség”. In: Bódig Mátyás-Győrfi Tamás (szerk.): Államelmélet: A mérsékelt állam eszméje és elemei II. Alapelvek és alapintézmények. Miskolc: Bíbor, 2002. - “Jog és erkölcs kapcsolata a pozitivista jogelméletekben'. In: Szabó Miklós (szerk.): Ius humanum: Ember alkottajog. Miskolc: Bíbor, 2001. HABERMAS, JÜRGEN: Between Facts and Values: Contributions to a Discourse Theory of Law and Democracy. Cambridge: Polity, 1996. HART, H. L. A.: A jogfogalma. Budapest: Osiris, 1995. - “American Jurisprudence through English Eyes: The Nightrnare and the Noble Dream'. In: uő: Essays on Jurisprudence and Philosophy. Oxford: Clarendon, 1983.
- “Are There Any Natural Rights?° In: Anthony Quinton (ed.): Political Philosophy. Oxford: Oxford University Press, 1967. _ - “Bentham, Lecture on a Master Mind'. In: Robert S. Surnmers (ed.): More Essays in Legal Philosophy.` General Assessment of Legal Philosophies. Berkeley, Los Angeles: University of California Press, 1971. - “Commands and Authoritative Legal Reasons'. In: Joseph Raz (ed.): Authority. Oxford: Basi1B1ackwe1l, 1990. - *Comment [on Dworkin]'. In: Ruth Gavison (ed.): Issues in Contemporary Legal
Philosophy. Oxford: Clarendon, 1987. - Essays on Bentham.` Jurisprudence and Political Theoty. Oxford: Clarendon, 1982. - “Meghatározás és elmélet a jogtudományban' In: Szabó Miklós és Varga Csaba (szerk.): Jog és nyelv. Budapest: 2000. - *Positivism and the Separation of Law and Morals'. In: uő: Essays in Jurisprudence and Philosophy. Oxford: Clarendon, 1983. - “Utószó'. Szerk. Penelope A. Bulloch és Joseph Raz. In: uő: A jogfogalma. Budapest: Osiris, 1995.
KELSEN, HANS: “Science and Politics'. In: uő: l/Wıat is Justice?.` Justice, Law, and Politics in the Mirror of Science. Berkeley and Los Angeles: University of Califomia Press, 1960. - Tiszta jogtan. Budapest: ELTE Bibó Szakkollégium, 1988. LUCAS, J. R.: 'The Phenomenon of Law'. In: P. M. S. Hacker and Joseph Raz (eds.): Law, Morality, and Society. Oxford: Clarendon, 1977. LYONS, DAVID: *Founders and Foundations of Legal Positivism'. In: Michigan Law Review 82 (1984) 722-739.
p __ _/_l_t_lt_'.tik_t'tjftlvı;`ı:gt'lmtllet t*.\ tt ,t;_t'tılıtır ltttt_/tltt.'tˇı/itt ktltll*tl;\'tt___ ___
107
'Moral Aspects of Legal 'l`lıeory'. lıı: uö: lllttrtil z|.t;ıt't't.t` of Legal Theory: l'.`ssa_v.s` on tttte, .Im-tt`t`e, and Political Re.s`ptntsı`luˇll'ti-. (`tnnhı`ıdge: (.`ambridge University Press, |'I9 l_
txt/tt `t `oatvttt:K, NEIL: “Comment [on l'ostema|`. lıı: Ruth Gavison (ed.): ls.t`ues in t ttttttvnjmrary Legal Philosophy. Oxford: Clarendon, 1987. Mt tt ııtı-i, Mt(fttAl~ZL S.: “The lnterpretive Turn in Modern Theory: A Tum for the Worse'." lıı .\`ttnt/tˇn`d Law Review 41 (1989) 871-957.
'law as a Functional I(ind'. In: Robert P. George (ed.): Natural Law Theory: t ttttttvnporary Essays. Oxford: Clarendon, 1992. ı ıı ıvt-t 'ı
I .ttt~ tt.t- Iiact. (2nd edition.) London: Stevens and Sons, 1971. t'ı ıtav, S'l't-:PHl-:N R.: “Interpretation and Methodology in Legal Theory'. ln: Andrei Mat ıııtlr (ed.): Law and Interpretation. Oxford: Clarendon, 1995. t'ı ı°.ıt~MA, GERALD J.: Bentham and the Common Law Tradition. Oxford: Clarendon, l llllfı
't 'tttııtlination and Convention at the Foundations of Law'. In: Journal rr/`1.t~gtıl 'tttttlıt-s l l (1982) 165-203.
' ttıt t.-t|ırudenee as Practical Philosophy”. ln: Legal Theory 4 (1998) 329-357. 'l.ıtw's Autonomy and Public Practical Reason”. In: Robert P. George (ed.): The tttt„nonı_v ofLaw.` Essays on Legal Positivism. Oxford: Clarendon, 1996. 'Mttrality in the First Person P1ural'. In: Law and Philosophy 14 (1995) 35-64. 't tn tlıe Universality of Moral Justification'. In: M. Friedman et al. (eds.): Rights and tt'ttttt„n.` Essays in Honor ofCarl Wellman. Dordrecht: Kluwer, 2000. ,,l'ıtttestant” Interpretation and Social Practices°. In: Law and Philosophy 6 (1987) 'H1 119.
'l'ıılılie Practical Reason: An Areheology'. In: Social Philosophy and Policy 12 (1995) l l H0.
'llıe Normativity of Law'. In: Ruth Gavison (ed.): Issues in Contemporary Legal
t'tttltt.tttphy. Oxford: Clarendon, 1987. II twı .s, JOHN: Az igazságosság elmélete. Budapest: Osiris, 1997. ' | lie Idea of an Overlapping Consensus'. In: Oxford Journal ofLegal Studies 7 (1987) l ,"ı
lt A/, .It ıst-LPII: Ethics in the Public Domain. Oxford: Clarendon, 1994. t'tttt`tit`al Reason and Norms. Princeton, N. J.: Princeton University Press, 1990. Hit' Morality ofFreedom. Oxford: Clarendon, 1986. ' I wo Views of the Nature ofthe Theory of Law'. In: Legal Theory 4 (1998) 248-282. ttıı taıııt, PAUL: “Henneneutics and the Critique of Ideology'. In: John B. Thoıııpsoıı tt=tl ): llernıeneutics and the Sorfial Sciences. Cambridge: Cambridge University Press,
tatt I. 't/tıtttııtttts, ROL!-': *Positivism and the Foundations of Legal Authority`. In: 'l`om I). t aınphcll (ed.): Legal Ptı.t`l`tr'vl`.t-nt. Altlerslıotı I)artıııout|ı, Ashgate, 1999.
108
g
__`
__* Í I3_ódt`g ll/ILÍt_vá.\`ý : L
___
SHINER, ROGER A.: *The Acceptance of a Legal System'. In: Dennis M. Patterson (ed.): Wittgenstein and Legal Theory. Boulder, Oxford: Westview Press, 1992. TAYLOR, CHARLES: Social Theory as Practice. Delhi: Oxford University Press, 1983. WALUCHOW, W. J.: Inclusive Legal Positivism. Oxford: Clarendon, 1994. WEBER, MAX: “A társadalomtudományos és társadalompolitikai megismerés ,,objektivitása”; In: uő: Tanulmányok. Budapest: Osiris, 1998. WINCH, PETER: A társadalomtudomány eszméje és viszonya a filozófiához. Budapest: Akadémiai, 1988. WITFGENSTEIN, LUDWIG.: Filozófiai vizsgálódások. Budapest: Atlantisz, 1992. - Lectures on the Foundations of Mathematics. ed. by C. Diamond, New York: Harvester, 1975.
Summary Deseriptive jurisprudence and the challenge of praetieal philosophy: Themes of jurisprudential methodology in Gerald Postema's criticism of Hart The essay analyses several papers by the contemporary philosopher Gerald Postema in respect to his recurring critique on Herbert Hart. It reveals Postema's development from an apologetic attitude towards Hart's legal theory to a severe criticism of it. The author distinguishes the two main topics of Postema's critique: the normativity of law and the descriptive methodology for legal theory. The essay concentraters upon the latter but concems the former as well where it affects the issues of descriptive methodology. The author tries to reveal the motives behind Hart's commitment to a descriptive methodology. These motives can be traced back to two convictions: (1) all evaluations presuppose certain statements on the nature of the subject; and (2) no justi catory theory can grasp the wide variety of legal phenomena and that makes them inadequate to the claim to a universal jurisprudence. Postema's critique should be targeted to both convictions. The author eontends that Postema' arguments successfully undenníne the second conviction in his monography on Bentham (Bentham and the Common Law Tradition) but his rejection of the rst requires further efforts. That further further effort is made in Postema's “Lawls Autonomy and Public Practical Reason” that points to the praetieal impieations in Hart"s terminology. In this respect, Hart's theory seems to involve a praetieal philosophy centring around the cornrnitment to the autonomy of legal reasoning. The descriptive methodology appears to be a eonsequence of that commitment. In this respect Hart's and Postema's Views can be clearly contrasted as follows: (1) Hart believed that legal reasoning and legal theory need not make an explicit reference to political morality Lmlike Postema who regarded that reference as unavoidable. (2) According to Hart, law can ful l its speci c function as a political institution only it` it is separated from the domain of political and moral reasons while Postema claimed
___z1_dtč§k_ pt_ivjogtdnıtllet tls tr grttltırltttt_/lltırtl/lt: kllllvtlstr
_____
__l_09
tttat ıeasons from political morality are to he ıııtegratctl into the law in some way or ttııtıtlıeı:
In some respects, the critique ol` the descriptive methodology is deepened in t'ttttteınıı's “.lurisprudence as Practical Philosophy" where he points to the ambiguities ol`
ıttt~ lltııteaıı distinction of the intemal and the extemal aspect of law. However, under Mit lıael Moore`s in uence, Postema's argument involves an inadequate criticism ol' tttteıjııetivism. As opposed to Postema, the author eontends that, in respect to the theotttttt al tnıderstanding of law, the challenge of praetieal philosophy is best handled by aıı tttıt-ıpıetive legal theory. In the final section, the author tries to situate Postema's theotttttt al el`1`orts in relation to the leading lights of contemporary Anglo-Saxon jurisprutttttt tt: Raz, Finnis, and Dworkin.
.\'t'('Ii() .Ittt't'rIt'('tt ı.'I I'fıIt'ltt'tt llllstltıılı . Iımttıt l \'I."I
(.'lIII.l), MJ. III
Iltlrl
aiaó voL'ı`AM A ıtıK'ı`A'ı`t'lRÁl3Aı\ı (és még egy klcslt koráblıan ls)
NOVÁK ısTvÁN" ı. ı-`.ıttt~ıot t gjttttrstüzeló' bugyogótól a pantallóig l ıttlekező írások hagyományos - már-már közhelynek számító - sztereotípiája
tt/ tt .-tttjátos fordulat, amellyel a sorokat papírra vető toll (írógép) az emlékezet ntt-jt_lelıetősen romlandó - darabkái után már a bölesőben kezd kutakodni. A ,_tttleeı`t csak a kályhától” lendület attitüdje ez, kettős indíttatástól vezettetve. l ttvtk: a ,,valahogyan csak el kell kezdeni” tétel, a másik: a minden kezdés ab-t rt tlnt hiztonságát nyújtó meggyőződés, hogy mondandórlkat semmi veszély sem lt-tıvegetheti, ha az érintett személy bölcsőjéig nyúlunl( vissza. (A pelenkáig .trttıt ne, mert esetleg rosszul járhatunk.) Ez az oka aztán annak, hogy a bölcsőttt-ıt ıngdalódzó emberkéről csodálatos dolgok látnak napvilágot: parányi kezeitt-l tttt“ˇtı` szimfóniát dirigált, mint politikai élharcos a cuclit - a leendő hataloın ıt-slltt'-pét végképp nem akarta elengedni, gügyögéséből világosan felismerhető tttlt tt későbbi hitszónok lendületes orációja, a pelenka színei pedig a majdani t ılt'tp_ltlı`ü Í`estőt tévedhetetlenül revelálták. (És így tovább, és így tovább. . .) Nos, ami viszont saját nb. személyemet illeti, az ilyen és efféle, bölcsőig tıtttt/ttııyúlások - úgy tűnik - aligha vezetnének eredményre. Mármint hogy l-ı-ttletli állapotomban majdani jogászi (netán bírói) mivoltomnak bármiféle tanú|t~|t*t adtam volna. Ilyet sem saját legjobb emlékezetem, sem felmeııőim ttlt~vt'ıgólag lehetséges tanúsítása sem tud felmutatni. Még csak az a ravasz l`ontlttılattal megspékelt elképzelés sem, amely bárrniféle tevésemben vagy nemtt-ve.-tcıırhen bírói gesztusokat látott (láttatott) volna mondván: ,,amikor ezt tette tttgv nem tette, arra gondolt, hogy ...” Úgy tünik, erre is érvényes az Arany tttıttts személyéhez fűződő közismert anekdota. Eszerint amikor az érettségi tııagı'ııı elnöklő költő előtt a soros jelölt lelkesen fejtegetrıi kezdte, hogy az
' ıta. NovÁK ısTvAN t tnııetes egyetemi tanár, a Miskolei ligyeteın dlszdoktora
112
_
Novtik Ist_vt_in
_
_
elemzés alá ,,gyötört” vers írásakor a költő ezt és ezt gondolta, Arany közbeszólt:
- Gondolta a fene! Valahogyan így van ez nálam is. Eszem ágában sem botladozott sem a jogászi, sem a bírói pálya. Már csak azért sem, mert mint apró falusi kölyköcskének sem bármiféle pálya-gondokról, sem afféle ,,sorscsapásokról” az a bizonyos, sokat emlegetett ,,halvá.ny segédfogalmam” sem lehetett. Végtére is egészséges úgyennek voltarn és semmi több. Azaz, hogy... Várjunk csak! Mert ha valamiféle pszichoanalitikus turkálódásnak mégis engedek, egy körülmény valóban megállíthat. Szerettem a
rendet és szerettem rendelkezni. Sajátos helyzeti előny támogatott ~ illetve bizonyára inspirált is - ebben: a község (Taktaszada) református lelkészének elsőszülött gyermeke voltam. Tehát a korfelfogás szerint „úrifiú”. Eszıneileg és háttérjelenségként a tiszteletes úr közéleti tekintélye, külső valóságként pedig a mindennapi mosdottság, rövid nadrág és ing, meg persze harisnya és cipő. Pályatársaim ez utóbbiakkal csak részlegesen büszkélkedhettek: a harisnyával, cipővel - nyaranta - semmiképpen, klottgatyával viszont valamennyien. Ezek a belső és külső attribútumok vezetői tekintélyemet - ezúttal még sem Pál apostol, sem Kálvin tanításaitól nem érintetten - eleve megalapozták, mi több: támadhatatlanná tették. Én aztán intézkedtem, rendelkeztem: döntöttem a játék helyéről, idejéről, módjáról és vezérként nyargaltam a napraforgó-száron utánam
trappoló ,,lovasság”-felverte porfelhőben. Az akció zenei ,,tenorját” a gyermekhangok legfelsőbb regiszterébe illeszkedő, éktelen sivalkodás és az udvaron egyébként békésen kapirgáló tyúksereg riadt rebbenése és méltatlankodó kotkodácsolása szolgáltatta. No meg „Láncos” névre hallgató kutyánk dühödt csaholása. Mint egy ,,Muzikalisches Opfer” kontrajátékaként. (Csak zárójelben: ezt a - valljuk be - meglehetősen „feudális” megalapozottságú idillt az elemi iskolát vezető tanító bácsi korántsem respektálta. Ő demokrata volt és ,,úrifiú”-magam_nak is rendre kiszolgáltatta a szokásos ,,körmöst” vagy sarokba-állítást, ha erre rászolgáltam.) Bizonyára rendszerető és rendező hajlamaimnak tudható be az is, hogy édesapám kimustrált folyóirataiból, könyveiből - a pillanatnyilag nem „üzemelt” méhes polcain - könyvtárat
létesítettem. Nem akárrnilyet! A létesítmény a „Magyar Királyi Katonai Könyvtár Parancsnoksága” címet viselte. Parancsnoka - természetesen - én voltam. Létezését - és meglehetősen meglepő - címét bizonyára egyfajta tekintélyes hangzása indokolta. Müködése az állandósult nulla fokon nyugodott, hiszen könyvet senki sem kölcsönzött, senki sem olvasott. Legfőképpen azért, mert kezdetben a lehetséges olvasógárda tagjai - személyemet ide nem értve olvasni nem tudott, később pedig azt az „alapelvet” vallotta
és persze
gyakorolta is -, hogy olvasni csak az iskolában kell, a szabadidőt ilyennel tölteni felesleges, mi több: Isten ellen való vétek!
___
jtttt
__
llirtt tftıltttm tt tltltttttnıtllıtlrı
___
I 13
Magam a betűkkel egylıannn lıttı`ı'ıt.~a'tgttt elválasztllatatlan őrökbarátsiıkötöttem. Elemi iskolánk egyetlen minden tudnivalót magába őlelő
tanltönyvét pár hónap alatt feldolgoztaııı. líz a ..tanınenet“ a korlátlan olvasási
kíváncsiságtól is vezetett
saját
lehetőségekkel ajándékozott meg.
Betü-
t`-lı~tegeııınek kettős következménye támadt: a ,,parancsnoki” vágtatásoknak oszıttrnink kellett az olvasásra fordított idővel. A mérleg ez utóbbi javára billent, tıtt-rt tı „tűnő idő” növekvő szeletei egyre irıkább a veranda vagy a méhes valaıııelyik sarkában találtak.
Tettem ezt annál is inkább, mert édesapán - tárgyaiban meglehetősen t-ttltttzatos - könyvtára gazdag turkálásra adott lehetőséget. Persze csak darab ttleıg. Mert, mikor kitűnt, hogy Jókai, Gárdonyi és Veme urak művei helyett inltaltlt a - franciából fordított, Fantomas néven működő kalandor történetei felé ttttesiııtgatok, az atyai szigor a könyvszekrény kulcsát zár alá vette. Csak azt olta-tlıttttam, ami - az ő szavai szerint - ,,é1etkoromnak megfe1e1”. Ez is ragyogó lıntıtlalom volt.
Ebben a ,,birodalomban” tébláboló fantáziám - a dolgok közismert és tıtıııtegy természetes rendje szerint - idővel maga is meglódult. Horribile dictu! lıni kezdtem. Mindenféle csodás történeteket, amelyeknek fóhősei a Jókai \'t-ıne-ötvözte törvények szerint a leglehetetlenebb helyzetek glóriás győzteseiltent vettek búcsút a ,,nyájas” olvasótól. Ez utóbbi - a literatúra óriási szerencsé|t*ıe magam voltam. Efféle „irodalmi” törekvéseim - persze más-más formáltan
később is megmaradtak. Talán innen magyarázható ,,grafomán” hajlalnailn
több évtizeddel később kibontakozó termékeinek meglehetősen nagy száma. ltt nttlt persze „szakmai” területek háborgásával. Úgy tünik: nagyobb kártétel vettıelye nélkül, sőt- ahogyan néhány, személyemet érintő ,,laudáció” késöbb a tt-|t-tıtre olvasta: a jogtudomány „gazdagítását” is munkálva. (Ilyenkor mindig ltıa-té clpirultam...)
Gyermekévem kezdetének ezt az édesanyám szerető gondoskodásával öıaıtgyalozott idillikus képét - Isten különös kegyelme nyomán - mi sem zavarttt Az első világégés poklának csupán istje csapódott hozzánk. Számomra két jeles ınomentumban. Egyiket az olasz foglyok évekre nyúló állandó jelenléte tette ,,izgalmassá”. E két deli legényt - Emiliót és Giuliót - a déli frontról sodornt ltttzzánk az akkor még a monarchia számára kedvező hadiszerenese. Dallamos ltıaltozásaikat, pergő nyelvüket - mint számomra érthetetlen idiómát 3- döbbenten és lenyűgözötten hallgattam. Mezőgazdasági munkára osztották be öket hozrtlnk, mert édesapámnak mint lelkésznek terjedelmes illetményföldjei voltak. Ök |tt'tttt|tllk falunk „haza védelmére” rendelt, illetve vezényelt férfı munkaerejét. Jó tlttlgıık volt: a községben szabadon mozoghattak, édesanyám konyhájáról étkeztt-lt és ahogyan emlékszeııı „az istıaııgot seııı szaggatták” túlságosan. Szökni lekiııtettel 'l`aktaszatla és tlltta/ttıszı'ıg jelentős távolságára és egyéb nehézsé-
1 14
No vcik István _ ___... __ _-
...i__-i......-._.._. _. ..._.;-i __-.í-iíií-
ı
_ ii.- . .-
gekre - eleve reménytelennek bizonyult és mint szabadulás cszük ágába sem
jutott. Amikor pedig a béke ,.,kitört”, szépen megemberesedve, bőséges kézcsókok és könnyek között távoztak. (Kömryek persze az olasz-magyar barátságot ,,testközelben” is ápoló immár ,,árván maradt” falusi leányszemekben is megcsillantak. Egyeseknél hosszabb ,,felszáradási” időt is igényelve.) A háború másik jele édesapám külső megjelenésének különös metamorfózisában mutatkozott. Egy napon csak azt láttam, hogy az addig ismerős és megszokott „papi civil” helyett tiszti egyenruhát ölt magára. Századosi rangjelzéssel, a parolin elől parányi keresztecskével. Új ,,szere1éséhez” jókora faláda is tartozott, rajta - a számomra érthetetlen ~ ,,Feldkurat Ludwig Novák” felirattal. Benne fehémemü és egyéb tárgyak mellett palástja is eltűnt. Aztán - édesanyám sűrű könnyei és a ,,Feldkurattó1” nekem is kijutó szokatlanul meleg csókjai kíséretében maga is távozott. Félévekre, három hónapokra, mert ekkor már a minden háborúk nagy nyertese: a halál is bőven aratott. Temetni, vigasztalni, sebesültek ügyes-bajos lelki és egyéb személyes gondjait ellátni a tábori lelkésznek feladata
volt. Ezért lett édesapám is afféle ,,hazajáró lélek”, akit csak a hosszabbrövidebb szabadságidők varázsoltak a Kárpátok védelmére telepített északi hadseregtest más-más pontjáról. (Ennek későbbi, számomra teljesen „idegen” jellegű következményéről később még beszámolók.) Pataki évek Tizedik évemet betöltöttem és ezzel „elemi iskolai tanulmányaim” befejeződtek. Sárospatak következett gimnáziumával, az iskolakerttel, a váıral és a Novák névhez lződő sajátos ,,me1lékzöngékkel”. Mert Patak - és itt históriai tényekre alapozott, fellengzős ,,felvágással” mondhatom - nem csak a Rákócziaknak, de a Novákoknak is „ősi fészke” volt. (A famíliák egysíkra emeléséért ezúttal is bocsánatot kérek.) Utóbbit teológiai tanár nagyapám legendás alakja, ott született három fiának - nem minden esetben dicséretes - „viselt dolgai”, valamint nagybátyám: Novák Sándor tollából fakadt ,,Nagymajtényi síkon letörött a zászló” kezdetű, közismert dal alapozta. Ámyékukban én voltam a „Novák unoka"beeézgetéssel körülsimogatott kisfiú. Némiképpen el is kényeztetve. Egyfelől azzal, hogy mint a tanár-nagybátyám lakásán létesített diáktanya legkisebb nebulója csak kevéssé voltam kiszolgáltatva az ott lakó felsős diákok - egyébként hagyományos - parancsolgatásának. Másfelől azzal, hogy kitűnt: különösen tisztán csengő gyemrekszoprán muzsikál a torkomban. 1-Iangomra zeneszerzőművész tanárunk: H. Bathó János már az első énekórán felfigyelt, külön megskáláztatott: föl-le, föl-le, föl és kijelentette:
______+_H_
_______
Iilrtl rttlttmt tt tlthltttıttttlıtm
_
1 15
Kisfiam, te szerepelni fogsz!
Szerepeltem is, többször, sőt egyre stirtlılrbeıı. Énekeltem én mindent, .tntue esak megtanítottak. Legfőképpeıı persze a „családi” dalt, a ,,Nagymajtényi 3-tlltttıt"--t. lãzzel debütáltam is. Ha jól emlékszem, valamiféle emlékünnepélyeıı a
.ttltıtlıtlııy-teremben (a kollégiumi étkezde nagytermében). Még jelmezt is kapt.tttt kis piros nadrágot, kék mentét és takaros, sárga csizmácskát. (Rákóczi szlttttl-t l 1-fellépés előtt az étkezde (konviktus) vezetőnője elcsípett és mindenképpen tttttgttattttt velem egy cukorral kikevert nyers tojást. Pedig rémültem tiltakoztamz 'fiszteletes néni, én ezt nem kérem. Biztosan kihányom! Megiszod! Ez jót tesz a hangodnak. Nem lesz selrlmi baj! Nem is lett. Beálltarn a színpad közepére, felment a függöny és a teremttt-n tttpsvihar dübörgött fel. Osztályom, az IIB - mint „klakk” - előlegezte a sitttıı lltöbbi be is következett. Tanárom harmónium-kíséretével tökéletesen Iritttnlttıtul elénekeltem a „családi” művet. Dalos jövőmet ezzel meg is alapoztaın. Mt ıt ettől kezdve gimnáziumunk vagy a főiskola (teológia) bárhol is kultúrmtl-tat atltttt, abból „Novák Pityu énekszáma” csak ritkán hiányozhatott. Ide illesztt-tttt, inn mára már elmosódott emlékeimből egy nevezetes eset mégis elevenen t~t Aıttikor ,,nadrágszíjjal” énekeltem. A sátoraljaújhelyi református templomban tt=ntlt-zett emlékünnepélyen kellett szerepelnem. A karzaton, az orgona mellé tttlttttttak. Kitűnt azonban, hogy a magas mellvéd úgy eltakart, hogy alakomból tttalt tt l`c_jem volt látható. Énektanárom ezt nem találta helyesnek, utasítására ttıttltet kerítettek, arra kellett felállnom. Most meg attól tartott, hogy „produkció” l-tlrlıelı leszédülök.
Kerítsetek egy nadrágszíjat, kössétek a gyerekre, egy markos teológus jtt-tlıg tartsa hátul, nehogy leessen! lgy is lett! Életem első és egyben egyetlen ,,nadrágszíjas” számát krisıtttvtıttz.ttı szopránommal ezúttal is hibátlanul végigénekeltem. Patak még egy élményt tartogatott számomra: a mozit. Erről a ,,esodáról" ttlva.-ttııın ugyan, ám eleven valósága csak most nyűgözött le. Szombat-vasámap .lt*Intt”tıt és este peregtek a filmek halk zümmögéssel. Némaságukat és feliratos l.t~|tttttı`tlikat egy fokozatosan lehangolódó zongora próbálta - háttérzeneként -ttlınenyszerűvé termi. Lírai jeleneteknél érzelmes, andalító muzsikát, drámai szintttt-ıt'tkban viszont a basszus és a teljes klaviatúra dübörögtetésével falrengető
tttı tıasziıııókat varázsolva a jobb sorsra érdemes, elaggott sípládából. A repertoár alltııttltt volt, csak a játszott darabok alkalmazkodtak a filmek elsuhanó tartalmáltttı A torzonborz hajú idős „művész” mintegy félálomban nyögette hangszerét tt-t lökéııt arra ügyelt, hogy a muzsika lehetőleg szinkronban maradjon a képsotolt ilyen vagy olyan jellegével. Miııdelılıez a szükséges ,,le1ki erőt” bizonyos atıı ıuértéktartóan elfogyasztott ıııeılııyiségtl pálinkából merítette. l?.zt onnaıı nttltun. mert az általam reııtl.-irt-ıt-.-tt-ıt Iittttgttttttt. ıuérsékelt helyárú, diákoknak
1Lf1_________ _
_ EFFÍIF Í~*"'f'?l"
___- _
még ennél is olcsóbb délutáni előadások első soraiban üldőgélvc a zenei produk-
ció hangjai olykor-olykor enyhe pálinkaillattal is gazdagították a fehér vásznon mozgó ,,műélvezetet”. Cógerélet A pataki ,,séj our” - sajnos - csupán két évig tartott, mert a harmadik tanévkezdct előtt különös dolog történt. Egy napon a padlásról lekerült utazótáskába édesanyám a szekrényben tárolt apai zsakettet nadrággal, inggel és cipővel együtt szépen becsomagolta. Édesapám Pestre utazott és ebben az előírásos „udvari díszben” József királyi hercegnél jelentkezett. Őfensége - a kijelölt időben -3 kedvesen fogadta, szívesen emlékezett a ,,számyaló baritonú” egykori tábori lelkészre és a neki tett ígéretére is: - Fiam, ha később bánniben segítségedre lehetek, jelentkezz nálam. Mert az történt, hogy a háború éveiben a Kárpátokban állomásozó hadse-
reg parancsnoka: a királyi herceg több alkalommal hallgatta édesapámat, aki a fóhadiszálláson ragyogó baritonján előtte dalokat, opera- és operett-áriákat énekelt. Ezt a „legfelsőbb igérvényt” váltotta be édesapám az említett vizittel. És persze teljes sikerrel. Kérésére a királyi hercegi szó nyomán az év szeptemberében megnyíltak előttem a kőszegi katonai alreáliskola kapui. ,,Növendék” (eőger) lettem. A gondolatot egyébként az ott százados-tanárként magyar irodalmat oktató anyai nagybátyám: Zitás Bertalan röppentette fel, megvillogtatva az elérhető tiszti pálya „csodálatos” előnyeit (kiemelt illetmények, társadalmi megbecsülés, stb.). Persze azt sem hallgatta el, hogy ilyen jellegű iskoláztatásom és neveltetésem a szülőknek egyetlen garasába sem fog kerülni. A gondolat pá-
rosult a még be nem váltott királyi hercegi ígérettel és mindezek együttesében én már szeptemberben ,,növendéki mundérban” vágtam a díszlépést az évnyitó tisztelgésünket fogadó csiktaplóciai vitéz Lázár Domokos intézeti igazgató, ezredes előtt. Kömyezet és légkör persze merőben új volt számomra. Ám meglehetősen hamar hozzászoktam. Már amihez lehetett. Mert akadt néhány dolog, amit csak összeszorított foggal, mélyen elfojtott ellenkezéssel lehetett - valójában kellett - elfogadnom. Tanulással, szellemi előmenetellel soha semmi bajom nem akadt. Jeles tanuló (egyemuhánk gallérján két sáv, két gombbal büszkélkedő) növendék voltam. Beilleszkedésem átmeneti nehézségein sokat enyhített mind a már említett nagybátyám tanári jelenléte, mind az itt is jól kamatozó énekhangom. lgy adódott, hogy Berti bátyám, valamint osztályfőnököm, sőt - ritkábban - igazgató ezredes urunk is egy-egy vasámap délután uzsonnára vendégül látott. Ezek a
lltrtl tfttlttlm tr tlthttıtmtllttlrı
l ll
.tttıttttıııta „oázis” számba menő alkalınnk nélıiuty órára feledlették a katonás t.-tttttı es ridcgség mindennapjait. (")nl`e|edteıı játszottam osztályfőnököm nálam
tttttttt-gy par évvel fiatalabb, „civil” kisl`n'ıval, sőt egy ízben, amikor igazgatónkttttt t ttltıtın ..hivatalos”, a belém sulykolt rnerev vigyázz-állást és ,,alázatos” _je-
ttttılte/est imigyen honorálta: Ne marháskodj! Szervusz! Tessék, foglalj helyet és érezd jól magad. llaııgom is sokat segített. Berti bátyám ezt remekül ki is használta. (H) tttltttltejıpen színészi pályára készült és nem is akármilyen tehetséggel! Mert az . tntt t~ı|l'tglıáború kirobbanásakor a budapesti Nemzeti Színház ösztöndíjasakéırt -tnt- t'tt a behivó parancsot. Pályáját a háború törte ketté: a harctéren egy srap.tt-| ttııltlnk a bal karját félig megbénította, színész - legalábbis alkatilag - többé tt.:-ttt lehetett. De lélekben mégis az maradt: vezetésével intézetünkben kisebbttttttyttltlt jelenetek, egyfelvonásosok úgyszólván napirenden voltak. Bennük .`ttt~l-tt-ııtıııel - magam is „előkelő” szerephez jutottam. Na, persze főként a ttatJ_vıua_jtényi síkon” eldalolásával. Egyik ilyen fellépésemet a Berti bátyiuıı --tttlttgeként éppen ott lévő Paulay Erzsi, korábban országos hírű művésznő, -tt. lt ttı nıiır Cherutti olasz nagykövet felesége is meghallgatta. Műsor végén bejött »tt nltözőnkbe, ahol éppen ,,lesminkeltünk”, magához ölelt, két oldalt megesót-ttlt ett könnyes szemekkel ezt mondta: Mint a kisangyal, úgy énekeltél! Máig sem tudom, hogy a ,,kisangyali” énekminőséget honnan ismerte, .tıtt ~travaira - na meg a ruhájából áradó intézetünkben merőben ismeretlen illatra ıuég ınindig emlékszem.
Amit viszont nehezen tűrtem - de tűrtem! - az a katonaiskola sokszor értt=lnn-tlen fegyelmi atmoszférája, a mindenen eluralkodó „drill” volt. Nem kétsé,tt-tt_ hogy a tiszti pályára előkészítő ,,inas-iskola” valamiféle fegyelem nélktll tztltttpıellietetlen. Az előírásokat, az együttélés szabályait szigorúan be kell tartattt lte ésszerűen, az emberi szellem valamiféle tartalmával kitöltött állapotban. I Iıt'tltlıi viszont itt szinte teljesen hiányzott. Ahogyan a letűnt császári és királyi. tnttltl tt létező magyar királyi hadseregben a magasabb sarzsi csalatkozhatatlanftt'tp_tt, ıuiır-már „isteni” megnyilatkozása egyetlen pillanatra sem volt megkérdőtt lt-rltető, intézeti rendünkben ugyanez uralkodott. A felsőbb osztályos tanulókat „növendék úr”-nak kellett szólítani. I-Ibből .tt __ttsz.talyhe1yzetükből” eredő rendelkezési, parancsolási jogukkal ugyanúgy rln-lt, ıııint a beosztott altisztek, tisztek és nevelők. Ha elrikkantották, hogy Novák növendék, hozzám! - teniszlabdát is megszégyenítő pattogással ttttıtıııı, bokacsattogással és feszes vigyázzállással iszerezett harsánysággal jelt-ntltczııem kellett:
Növendék úr, aliızatttsaıı jelentem, parancsára megjelentem!
! 13
_
_.____N<W<*'< will.-.
És bármi, netán egetverő szamárságot is mondott - esetleg üvöltött - azt
szó nélkül el kellett fogadnom. Még aldtor is, ha adott esetben a „növendék urat” saját évfolyamtársai is tök lkónak minősitették és maguk között kiröhögték. Légkörről és ,,dri11”-ről ezúttal csupán ennyit!
A részleteket - e vonatkozásban is ihletett tollal - Ottlik Géza: Iskola a határon c. regénye örökítette meg. Akit érdekel, azt az író - örunagában is kitűnő mesevezetés mellett - „hitelesen” tájékoztatja. Ebből a ,,katonáskodásbó1” két nagy értéket mégis hoztam magammal. A mindenek felett álló - a ,,drillt” persze iszonyodva elvető -rendszeretetet és hitbeli (vallásos) meggyőződésemet. Előbbi különösen bírói pályámon gyümölcsözött, utóbbi egész életem lelki irányítójaként, az életvitel sok-sok zökkenőjének, megpróbáltatásának elviseléséhez adott erőt. Istent, Jézus Krisztust áldott emlékű hittanárom: Maller László százados lelkész úr hozta el hozzám. Olyan közelségre, amely - hívő lelkű édesanyám állandó imádságaival támogatottan - ma is eleven, mindennapi kapcsolat maradt. Hitbelileg ezt a meggyőződést így megfogalmazvaz neked Istenre szükséged van, és Istennek szüksége van rád. A eőger-élet fogságából különös módon szabadultam. A toma, mint iskolai tantárgy dobott ki a mundérból. Röviden: nem tudtam, végképp nem tudtam tomázni. Ebben alapvetően az játszott közre, hogy - édesanyám elbeszélése szerint - mintegy esztendős koromban a jobb kezem máról-holnapra egyszerűen megbénult. Az orvosok csak hümmögtek, az okokról fogalmuk sem volt, fürdetést, masszázst, kenőcsöket ajánlottak. Édesanyám kitartó ápolása végül is a béna kezet megmozgatta, de mindmáig jóval gyengébb maradt, mint a másik. (Ezért a későbbi katonai sorozásoknál mindig kiszuperáltak.) Gyakorlataim, torna-mutatványaim - hogy mégis tudjak valamit - rendre askóval végződtek. Ezért utáltam, mi több - féltem a tomától. Olyanféleképpen, mint mások a matematikától. Állandó szorongás feszült bennem. Rettegtem a talajtól, a szerektől, az el- és leesés, a sebesülés, a törés veszélyétől. Kezdetben elnézően kezeltek és egyébként jeles osztályzataim - a toma „kegyelem elégséges” minősítésével mindig kihúztak a csávából. Persze ennek - mint mindennek - végül is határa lett. Négy év testnevelési vergődés mind az iskolát, mind édesanyámat - édesapám ekkor már nem élt - meggyőzte a „válás” mellőzhetetlen voltáról. Szaba-
dttltatn. Én _ es gondoıont - õk ls.
Miskolci középiskolában Ekkor már Miskolcon laktı.ınk. Abban az utcában, ahol e sorokat rovom. A Hunfalvy János Reáliskola fogadott be tanulói közé. Szívesen tette, mert kapott egy jó bizonyítványú, rendhez szokott gyerrneket. A számomra örök ,,mumus" tomának itt már alig volt jelentősége. Egyrészt mert az iskolának - sajátos mó-
_______ _
ılıııı
_'
Hfrıi wıhımı ıı ılnlııtııııııllmrı
__ _____
ll 9
nem lévén tornatenne, tı testnevelési óı`ı'ıkııt ıı vúrosi sporttelepen tartottuk.
ı ııtıı el kellett masirozni és ez a „vészes” gyıılcorlııtoktól bizonyos időt maga is .-lvtıııt. Másfelől tomatanárunk: Wiederınun (iyula bácsi idős, fáradt, nyugdíj vlttıt fılló öregúr lévén, a gyakorlatokkal alig törődött. A fiúk nagy része pedig
tm tıııjoııgó lévén, a tomaórát a labda kergetésével, harsány üvöltözéssel töltötte. Mt, ıııiııt az afféle rugdosódás antitálentumai, aztán szanaszét széledtünk és egyvpv szert vagy sportágat kiszemelve a ,,semmittevést lázas tevékenységnek ml„ıı~Itılk“, közönségesen: lógtunk.
Tanárunk, mint bíró a pályán sípolgatott, rendelkezett, vezette a meccset, ııw rsendes „szabotázsunkat” mi sem zavarta. Osztályzatunk az általános elő„ız~ııt-leltlnkhöz igazodott. Gond nem volt vele. I-llőttem „kinyílt a világ”. A szabad, kötöttségek nélküli, a menetelést, ıı hnlııırsııttogtató alázatos jelentkezést, a felettes „növendék urak” önkényes puı.ıııt-wlgııtását nem ismerő civil élet minden öröme, lehetősége valósággal elkapıııılıııtott. Színház, mozi, hangversenyek egymásba botló alkalmairól alig-alig
ımtııvııztıım. Bár szegények voltunk - édesanyám és anyai nagyanyám özvegyi ıwııp,ıll_j:'iból éltünk -, a szellemi- és kultúrélet alkalmaira valamicske pénz minıtıp_ t-sıık megakadt. Ök az Új Idők, Harsányi Zsolt, Herczeg Ferenc, Csathó Kálıımıı, sót Benizckiné Bajza Lenke vonalán, én inkább Németh László, Szabó |ıt~ıst'ı, Illyés Gyula, Veres Péter, Szerb Antall müvein át, tapogatózva az egyre ıııgıılólıb szellemi horizont csodái felé. Persze nem következmények nélkül. Mert, amint ez általában - szinte -„ıılıı'ıl_vszerüleg - rendre bekövetkezik, engem is „megihletett” a szellemvilág. l\lzıp_ııııı is ími kezdtem. Most már nem „Péter bácsi történetét”, hanem három lt-lvtııılısos szinmüvet, sőt egy trónfosztott királyi család tragikus utóéletét megıtıımló széles ívelésünek szánt, hatalmas regényt is. Ifjúkorom eme ,,eltévelyc.Ie-.t~i" persze soha nem láttak napvilágot, hiszen valamennyiből hiányzott az u ..~|ııı`itıısz“, amely az efféle „müalkotásokat” a közölhetőség felszínére emelhetııtlt volna. Stílusgyakorlatokra, egy-egy téma megszerkesztésének megközelité»mıv mégis alkalmasaknak bizonyultak. Feltehetőleg ez vezetett oda, hogy írástwlı magyar házidolgozataimat tanárom mindig dicsérő elismeréssel jutalmazta. I ııt- persze - büszke voltam. Irodalmi vonzódásomnak még egy különös következménye is akadt.
H»ııtı'ıIytt'ırsaim általános szokásától eltérőleg nemcsak az „érdekes” kötelező ııııılıılıııi műveket olvastam el, hanem a jóval nehezebben emészthető opuszokııt tu A karthausi, Zord idők, stb. -- oldalain vitézül átrágtam magam. Nem is .ıkıtılıogyııııt Mert olvastam és közben a rádió - akkor még heti két alkalommal -zıı|4ı'ır/.ott operaközvetltéseire is felligyeltem. Kettős eredménnyel: megszeretlvııı ııı. operákat és - mtı nııir lelrni is rcstellem ~- magam is operalrásrn ,,veteıııı-ılteııı". A mü tı biblikus ,,.lı'ılı" rlıııet viselte volıın. Egyelőre - Wagnerlıez hn-
l20
_____________ _______mm __ _______ N0ıfci_k_[.s`l\»'ıirı
_M____
sonlóan - csak a librettót célba véve. Abszolút naivitással átfütött merénylet volt ez részemről, hiszen a zongora-skálázáson túl semmi zeneelméleti, zeneszerzési alapismeret nem lapult a tarsolyomban. Egyetlen sor vagy zenei gondolat sem készült el belőle. Minő szerencse!
Osztálytársaim zsidó vallású tanulói - a dolog természete szerint szombatonként az órákról rendszeresen hiányoztak. Nekik „sábesz” volt, nekünk meg felelés. Ez azt jelentette, hogy tanáraink - a hiányzókra tekintettel - nem „mentek előre az anyagban”, hanem feleltettek. Részünkről némi rosszallással, ám anélkül, hogy ez a zsidó úk iránt bármiféle ellenszenvet gerjesztett volna. Annál kevésbé, mert legtöbbjük jó tanuló, jeles előmenetelü lévén, inkább tiszteletet parancsolt. Egyébként az a közfelfogás, hogy ,,a zsidók vagy nagyon eszesek, vagy nagyon buták”, mintha itt is érvényesült volna. Jó, vagy legalábbis közepes eredményt felmutató zsidótársaink között itt is akadt egy mélységesen buta. Tanult, biflázott ő tisztességesen, de ennek alig-alig volt látszatja. Génjeiből bizonyára hiányzott az áttekintés, rendszerezést és rögzítést biztosító részecske. Vele történt meg a következő „klasszikus” eset. Történelem órán Napóleon korával foglalkoztunk. Huppert Lajoskát táblához szólították, ott kellett felelnie. Ám ez utóbbi sehogyan sem ment. Az egyre borúsabb hangulatba burkolózott tanárunk végül is - mintegy mentő kérdésként- a következő szavakkal fordult Lajoshoz: - Mondja meg, fiam, ki volt Napóleon felesége? Az első sorból finoman súgták: Mária Lujza, Mária Lujza. Lajosunk erősen Íülelt, majd felcsillanó szemmel büszkén kivágta: - Mona Lisa! A kirobbanó osztály-röhejben az egyébként még mosolyra sem hajlandó tanárunk maga is térdeit csapkodva hahotázott. Középiskolai éveink egyébként gyorsan elsuhantak. Lassan mi is ,,megértünk”. Ballagás búcsú, érettségi következett. Ez utóbbi jó eredményét még egyetlen apróság színesítette. Magyar írásbelink Madách-témája fölött tanárunk - egyébként sem túlságosan sürü fürtjeit tépdesve - dühösködött: - Borzasztó! A párizsi szint egyedül csak Novák tudta helyesen „zs”-vel ími. Hallatlan!
Boldogult ,, úr ” korom (Tersánszky Józsi Jenő után szabadon) Érettségi bizonyítványom '- már csak a családi hagyományoktól is ihletetten -továbblépésre ösztökélt. Amde hová és merre? Magam - magyar-történelem
szakra kacsintgató valamiféle bölcsész tanulmányokat dédelgettenı, de egyhamar
Hírıi wıimnı ıı ılılılıılııııifımı
_ __
llll
mz lwllett látnom: arról szó sem lelıel. A mı'ıı` emlltett aııyai és nagyanyai nyugdíı~ıl« vgvtlttes összegéből a szóba _jöhető lıuılapesti, illetve debreceni tartózkodás t.-,put-ı`ı.l.ııyebb költségeire sem futotta. (A levelező oktatás -- máig is kétséges -'~ııı\l-.tl intézményét ez idő tájt még nem ismerték.) Miskolcon viszont ınükö-latt egy l`öiskola: az Evangélikus Egyház .logakadémiája. Kézenfekvőnek lát-wtt telıát: a megoldást itt kell keresni. A családfenntartás összes gondját viselő -wlı-faıııyánı ezt a megterhelést még vállalta és némi bizonytalarıkodás legyürése aıaıı magam is kedvet kaptam a jogászkodáshoz. Döntésemet két tényező motitalta ıı már birtokba vett és megerősödött rendszerető (rendező) hajlamom, neaaııv iııtlittatással viszont a kőszegi cőgerájban elszenvedett jó néhány igazságtaızaı~a'ıv_. Úgy véltem, mint jogásznak az „igazság bajnokaként” lesz alkalmam aw aki-ııykedni. (Ki gondolta volna, hogy ez a jámbor szándék majdan kevésbé .iz _.ıp_ıızs:'ıg", sokkal inkább a „jog” szolgáltatásában fog testet ölteni.) Summa «zaııııııaı`aın: egy júniusi délelőtt - kezemben az érettségi bizonyítvánnyal - felséıalıaııı a ıniskolci városháza épületének második emeletére, amelynek ııélıaııy lalvı.-a'~gében az Eperjesről még 1919-ben ide menekült Jogakadémia meghúzó.Iıııı l-Ílrebegtem szerény szándékomat, Kovács Tibor titkár hellyel kínált, l`eljevi ı-/te adataimat, majd közölte: Novák úr, Önt a joghallgatók sorába bejegyeztük. Kérem, hogy a kötmltező szerdán déli 12 órára szíveskedjék visszafáradni, a dékán úr fogja önöLi-ı löıskolai polgárokká avatni. Kilıúztam magam és büszke fajtartással lépdeltem lefelé a lépcsőkön.
llıtı Iıagyne! Első ízben szólították „úr”-nak! (Élményemet az idők aztán semıatvt* koptatták, és ami még emlékként maradt belőle, azt a későbbi ,,elvtársi“ t ı|i'ıp_ ttlııtette el.) Az eınlített szerdán - persze sötét ruhában - rendesen megjelentünk. Egy laıııtı.-aıgııs idősebb úrtól: Dr. Bruckner Győző dékántól néhány rövid mondatot Iaılloıtıııık, majd ugyanő valamennyiünkkel kezet fogott. Így lettünk négy évre vavı-sckııél persze több évre is - elkötelezett főiskolai polgárok. (Ó, milyen egy-„ı~ıl`ıeıı! Se kérvények, sem űrlapok kitöltése, sem felvételi, sem pontszámok, fa-ıa izgalmas hetek nem kellettek hozzá! Boldog idők!) l)e mi is volt ez a f`őiskola? Nem Miskolcon fundálták, Eperjesen a l`elsőıııııgvıırıırszági evangélikus rendek, az öt szabad királyi, valamint a tizenhárom
»rt-|a~si város képviselői hívták életre 1667-ben, Miskolcra 1919 őszén a trianoni tılıaı és az ezzel összefüggő csehszlovák államalapítás magyarellenes dühe soılaıııı. Vagyonától, könyvtárától, felszerelési tárgyaitól teljesen kifosztva érkelı'll
|)e hozta azt az cperjesi szellemet, amely a történelemből, a reformációhol, ıı lıelyi és a nemzeti lıııgyoıııáııyııklıól, az emberarcú európai kultúra tényemılıől láplíılkozva a jogtıaloıııáııv ı'ı|ıoli'ısı'ıval párlıtızamosan egyéniségeket for-
l 22,
g ___:
g
N()vákýf.s`tvúr_ı__ M
W
mált, felnőtté nevelt. Történelmét - minden részletre kiterjedően t- ,,Az eperjesimiskolci jogászifıúság diákélete” c. 1941-ben megjelent könyvemben feldolgoztam. Ebből a gazdag és színes tablóból ezúttal csak azokat a motívuınokat érintem, amelyek a bírói és a tudományos pályairányultság vázolásánál fontosaknak mutatkoznak. Mert az első szemeszterek sikeres eredményei nemcsak a jogtudományt kezdték megkedveltetni velem, hanem azok ,,ınüvelése” felé is egyre növekvő érdeklődést geıj esztettek. Inspiratív jellegű két tényezővel a háttérben: korábban már említett ,,grafomán” hajlamaimmal, valamint Dr. Bruckner Győző dékán-professzor személyével. Utóbbi akkor figyelt fel rám, mikor mint elsőéves „gólya” a ,,Miskolci céhek jogtörténeti jelentősége” c. pályamunkával első díjat nyertem. Ettől kezdve rajtam tartotta a szemét, ami azt jelentette, hogy fokozatosan újabb és újabb ,,szakírói” tevékenységre ösztönzött. Közöttük első renden az evangélikus (protestáns) egyházjog megismerésére, kutatására és írásos művelésére. E tárgykörben cikkek és könyvek láttak napvilágot; szerzőik között főleg én buzgólkodtam. Németországi tanulmányutat biztosított számorrıra, sőt majdani egyetemi magántanári fokozat elnyerésének lehetőségét is felvillantotta előttem. Ez utóbbinak aztán később, bírói működésem idején sajátos és nem mindennapi jelentősége formálódott. Ha szabad így fogalmaznom: „pályántartó” tényezővé vált, amiről később részletesen beszámolok. Mindeme „tudományos” szándékok és műveletek persze semmiben sem gátolták, hogy a jogakadémia ifjúsági életében részt vegyek. Tettem ezt „teljes mellbőséggel”, mert mindenütt ott voltam, ahol - a közmondásos - „két tányér! összeütötték”. És volt is hová fordulnom! I úsági életünk színes, eleven kavargásában egyaránt szerephez jutottak a legváltozatosabb kultúrálódási, sport, világnézeti, ifjúság- és országos politikai kérdésekkel foglalkozó törekvések. Mozgalmas, nem egyszer heves nézetkülönbségeket is kiváltó egyesületi megmozdulások adták ehhez a szükséges kereteket. Ám e nézetek és felfogások ütköztetése tettlegességre soha sem vezetett. Szemben Budapesttel, ahol ezekben az években - a politikai élet kilengéseitől fűtötten - az egyetemi szervezkedések, különféle inzultusok időnként botrányokat kavartak, Miskolcon a hallgatók egymás közötti érintkezését nem borzolták. A budapesti „zsidó-verések” itt teljesen elmaradtak. Ezt a fenyegetettséget egyfelől a mindennapi kollegiális, baráti érintkezések, másfelől a főiskolai vezetés ama „bölcsessége” hárította el, amely a budapesti botrányok egy-egy ,,viharosabb” napjára dékáni szünnapot rendelt el. Az ifjúság távol maradt, így nem volt, aki verekedj ék. Szakírói ,,számypróbálgatásokba” és az ifjúsági élet kavalkádjába belel`eledkező főiskolai idők életem leggondtalanabb, legboldogabb négy évét jelentet-A ték. Soha nem is tértek vissza, hiszen az abszolutórium birtokában most már szigorlatoznom kellett, hogy azután a pályaválasztás nem kis gondjával megbir-A kózhassam.
_____
Hírri vıı ımı tt ıltáltttıttıl/mti
__M___
__! 2.l
A jogakadémián - a l`enııı'ılló szalıı'ılyoknak megfelelően - doktori I`okomint nem lehetett szerezni. Ezt csak egyetemek adományozhatták. Pécsett szitznı latoztam és 1938 év őszére friss doktori diplomával tekintgethettem szét: vaına most már merre és hová?
Áldott emlékű mentorom: Bruckner Győző ebben is segített. Dékáni ft ınlıı'ijalıan beszélgetve kifejtette: Kedves fiam, magának a bírói pályát kell választania. Egyéniségéhez, ıııttanıúııyos ,,vénájához” (így mondta) a lánrıás ügyvédi, a parancsra dolgozó ıtavészi munkakör nem illik. A közigazgatás még kevésbé. Adjon be kérelmet az Iıtıızsagtlgyminisztéı`iumba. Támogatni fogom. Támogatott is. Néhány hónap elteltével - Lutilszky Öméltósága osztálytaaok, minden fogalmazók és bírák igazságügyminisztériumi „atyja” aláirásávtıl tltıııeres levélpapír tájékoztatott, hogy az igazságügy szolgálatába felvettek. ~\llttstııııtıt a Mátészalkai Járásbíróságon 15 napon belül kellett elfoglalnom. lfln,wtlt-Iıııeskedtem, 1940. június 6-án ,,elfoglaltam”.
ll. lııasévek
M rıl.vhírós`ág - törvényszék - ı'téló'tábla l\tatčsztı|ka. Igen, az a Mátészalka, ahol a közismert nóta közlése szerint a köz-„\|,ı_ „p__vászban van”, mert ,,Gacsaj Pesta halva van”. Nagy, lapos, poros falu. tı~ktııtélyes” MÁV állomással, bírósági, községi elöljárósági épülettel, két - a tlnlag természete szerint csakis a fótéren magasodó - templommal, szerényebb tztvttvlii zsinagógával, számos ügyvéddel, két közjegyzővel, stb., stb. Tehát úgy,
.ılıag v azt Móricz Zsigmond ihletett tollal több regényében, írásában felvázolta. A „nagyváros” epiteton ornanszával büszkélkedő Miskolc után mindez Ltust* lt-hangolt. Am egyhamar hozzászoktam. Több tényező biztatott, hogy ez a t„~lv-leg „nem lesz örökös városom” (Biblia). Egyik a még jogász éveimben szö„ .alatt ıııeleg barátsággal a tarsolyában a debreceni ítélőtáblán tanácsjegyzőként .t„|p_nzó I)r. Pólay Elemér - később szegedi egyetemi tanár - kitartó biztatása, a tıavıık pt-.dig az a kedves, lekötelező gesztus, amellyel a járásbíróság egyik blráta. Itt: lJjl`alussy Lajos - szinte kezdettől fogva - felkarolt, úgyszólván családıtıjılučııt kezelt. Lajos bácsi kisűtötte, hogy egyik távoli nagynénje, az általam is ıaııa-ıt, egyébként foldsüket, mégis mindig jókedvű Vilma néni nagynéııém férı-*«ıa~l~, lfarkas Andomak szintéıı valami aty_jal`ia. Igazi „magyar rokonság” leheıatt, de engem mindenesetre közelvitt elılıe/. a kedves családhoz. Szinten napont-t*-att vaesoravendégként elkvtıtı;-ı`kı'ııtıııik oııtotta az anekdotákat -- tíz év körtlli
l 24
_ g
N0 vált István
kisfiával pedig elképesztő mennyiségű társasjátékokba bonyolódtunk. Ez a „szituáció” ért itt a legtöbbet. Mert a hivatali légkör meglehetős hidegséget árasztott. Ennek ,,alaphangját” maga a járásbíróság elnöke adta meg. Nem kedvelt túlságosan, mondhat-
nám: egyáltalában nem. Két okból. Egyik sajnálatosan alacsony életkorom, amely eleve alkalmatlanná tett arra, hogy tőlem idősebb leánya számára ,,praesumptiv vőlegényként” számba jöhessek. Am, ha ez az apró körülmény társadalmunkban egyébként is gyakorolt megoldáshoz igazodva - „eliminálható"
is lett volna, mutatkozott egy súlyosabb akadály, amitől már aligha lehetett eltekinteni. Ebben az időszakban én egy miskolci leánykával - későbbi feleségemıııel al`féle ,,menyasszony-vőlegény” állapotban lévén, sűrű levélváltással növelteın a járásbíróság postai forgalmát. Elnök urunk minderről azért tudott, mert a ııapi posta - így a magánlevelek is - a kezén futottak át. Aligha kellett nagy fantázia ahhoz, hogy ebből a gyakori, olykor heti két levélkét is produkáló jelenségből a címzett, - mármint én - bizonyos ,,kötöttségét” ne lehetett volna megál-
lapítani. Megállapította és én így ,,ejtve” lettem. A már említett Lajos bácsin kívül a bírói létszámon még ketten osztoztak. Egy ,,öregfiú” agglegény /házassági célokra merőben használhatatlan/, aki napi munkáját kifogástalanul letudván, senkivel kapcsolatot nem tartott, senki és semmi iránt nem érdeklődött. Harmadikként egy slampos, elhanyagolt külsejű, kedélytelen öregember csoszogott, aki magát székely eredetűnek vallotta ugyan - családi neve világosan erre utalt-, de egész magatartásával inkább az „ámyékt székely” minőségét érdemelte ki. (Egyéniségének igazi oldalát a háborút követő igazoló bizottságok előtt tanúsított magatartása fedte fel: többeket, közöttünk a már említett Ujfalussy Lajos bácsit is csúnyán - állásvesztést eredményező módon - „bemártotta”, pedig semmi oka nem volt rá.) A légkör tehát ilyen módoıı
vonzónak aligha volt mondható. Mindehhez aztán egy személyes - „szakmai” csalódás is kapcsolódott. Mint kitüntetéses szigorlatok boldog tulajdonosa, azzal a büszke tudattal foglaltam helyet hivatali karosszékemben, hogy én - a jogtadományok tökéletes birtokában - mindent tudok. Mármint ahhoz ,,mindent”, atııı fogalmazói feladatom ellátásához szükséges. (Ó, sincta simplicitas!) Azonban kitűnt, nemhogy mindent nem, de egyáltalában semmit sem tudok. Még annyit sem, ami ahhoz kellett volna, hogy a legegyszerűbb telekkönyvi végzést - a kis korúság feljegyzésének törlését - megszerkesszem. A csőd ténye tagadhatatlaıı volt. Nem személyem és felkészültségem, hanem a jogi oktatás csődje. Mert bennünket, felnövekvő jogászokat ragyogó elméletekkel, belénksúlykolt
és
így
kívülről
„fújt”
törvényszövegekkel
gondosan
,,megtömtek”, ám azzal sehol senki nem foglalkozott, vajon akár egyetlen jegy zőkönyvet, szimpla határozatot hogyan kell megimi, megszerkeszteni. Eflélıfeladatok előtt a friss-diplomás jogi doktorok „Bálám szamaraként” álldogáltak
Hírıi vıılmnt tt .ltltıtıttmilııtıı
__ _
lll
Magam is. Tudori büszkeségenıet ıııegtéptızó ebből a kínos helyzeteınből ajáıaslılı`óság két derék, jóindulatú, btııtıtságos telekkönyvvezetője emelt ki. Mikor tanácstalan ábrázattal hozzájuk fordultam, aranyosjóindulattal közölték: - Fogalmazó úr, ha bánniben bizonytalan, tessék csak nyugodtan lejönni
ta telekkönyv a földszinten volt), segíteni fogunk. Meg is tették. Azt, hogy mátészalkai félesztendőm alatt a telekkönyvi ıoggal (a magyar magán- illetve polgári jog máig élő egyik fontos alapintézménvével) meglehetősen jól megismerkedtem, nekik köszönhetem. Deresedő halántekú, könyökvédős, idős alakjuk ma is előttem van, amint egyenletes folyamatossággal, kaligrafikus, tiszta betűikkel - mintegy az „örökkévalóság számára zı telekkönyv A, B és C lapjait valóban vezetik". Az 1941. számmal nyilvántartott új esztendő kettős örömmel traktált: „lılrósági aljegyző” lettem, és áthelyeztek Debrecenbe a királyi törvényszékhez. Mert eleddig mint csupán ,,joggyakorlatra bocsátott jogtudor” (ez volt a hivatalos nıegjelölésem) léteztem, akinek havi 80,- pengős illetményét nem az állam,
lıaııeın az Allástalan Diplomások Országos Bizottsága (ÁDOB) folyósította. „Státusba” kerültem, munkabérem is jócskán /nettó 180,- pengőre/ megugrott. lgy lıát Gacsaj Pesta faluját különösebb nosztalgia nélkül hagytam magam mögőll.
A ,,kálvinista Róma” már egészen más légkön`el fogadott. ltt ,,aljegyző aı:"-ként emlegettek és nem ,,gyakszi”-ként, ahogyan előbbi elnököm időnként ~tzólítgatott. Fogalmazók egész raja működött a királyi járásbíróságon és törvenyszéken és bár elnökünk - ugyancsak „eladó sorban lévő” lánykája mulattatasára és utóbbi „fejének esetleges bekötését” is elérendő átlag kéthavonként ../súrt” rendezett, mint ,,praesumptiv” vőlegény csupán sokadikként jöhcttem -tztlıııitásba.
Hivatali munkámat egyedül az búsította, hogy - képzésem rendjének ıııegl`elelően - ezúttal büntető ügyekben kellett jegyzőkönyvet vezetnem. Az a »tok lopás, rablás, gyilkosság, amit a törvényszék tárgyalt, nem tudott érdekelni, nıkább taszított. Nézetemben egyik idős bíró kollégám is csak megerősített, mikor társaságbeli beszélgetésünk során kijelentette: - Te, Pista, ezek a büntetősök nem jogászok. Figyeld meg, amikor taııacskozásra visszavonulnak, rögtön azt kérdezik egymástól: na, mit adjunk neki? Mármint a vádlottnak. Mintha fűszerboltban lennének, ahol dekára vagy kilogrammra mérik a portékát. A sok, számomra érdektelen jegyzőkönyvszöveg írógép kopácsolása kozben el is határoztam, hogy majdani bíróként büntető perek tárgyalását nem vállalom. (Ekkor persze még nem tudhattam, hogy a Gondviselés - elbizakodott t-ıııheri döntésemre rácáfolva blrói debütálásomat éppen egy büntető ügy tárgvtılásával fogja emlékezetessé tenni. Röviden: egyik biró kolléga váratlatıul
l 26
NO ıfıjlt lstvúıı
megbetegedctt; az aznap reggelre kitűzött tárgyalást valakinek el kellett látnia. Én, mint frissen kinevezett bíró -beosztásom még aznap nem lévén - éppen kéznél voltam. Nosza, Pista, ülj le, az aktát nézd át és tárgyalj! Jókora iratcsomó volt, átlapoztam, a tanukat kihallgattam, aztán valami trükkel túladtam rajta. Első és utolsó eset volt, hogy mint bíró ilyesmibe ,,keveredtem”.) Törvényszéki elnökünk rendet, fegyelmet tartó, de méltányos és megértő gondolkodású úr volt. Az elnökök ama - népesebb - csoportjába tartozott, akik általában jóindulatú főnökökként kezelték a hivatali rendnek megfelelően hozzájuk beosztott fogalmazókat. Tették ezt amıál is inkább így, mert valamennyiük bírói, majd tanácselnöki pozícióból emelkedett az elnöki székbe. Tudták, hogy a beosztott fogalmazóknak, bíráknak milyen per- és ügyfélanyaggal kell megküzdeniük. Hagyták őket nyugodtan dolgozni. Ez volt egyik legfőbb érdemük. Persze elvétve közöttük is akadt egy-egy ,,hajcsár-gesztusokra” hajlamos egyéniség, aki a felettesek - ítélőtábla, minisztérium -jó pontjainak reményében szükségte-
lenül erőteljesebb iramot igyekezett diktálni. Így mindjárt az indulásnál is, tehát akkor, midőn a frissen kinevezett fogalmazó vagy járásbíró - a kötelező hivatalos ,,első vizit” alkalmával - tisztelgett az elnök úr Öméltóságánál. Utóbbi, mint egyik, Debrecennel szomszédos törvényszék elnöke, a nála bemutatkozó új fogalmazót vagy bírót pár percnyi csevegés után ezekkel a szavakkal bocsátotta útjára: - Nekem, kérlek, semmi különösebb kívánságom nincs. Csupán ennyi: sokat, jól, gyorsan! Na, szervusz! Ritkán olyan törvényszéki elnökkel is lehetett találkozni, aki - valami rendcsinálási kényszerképzettől vezettetve - állandó utasítgatásokkal, fegyelmi intézkedésekkel keserítette kömyezetét. Mindenféle rendelkezéseket adott ki,
szabályozta ezt, azt, amazt. Még hozzá rideg, afféle őrmesteri stílusban. Holott erre semmi szükség sem volt: fogalmazók, bírák, egyéb beosztottak tisztességesen dolgoztak, tették, amit tenniük kellett. Ilyen típusú törvényszéki elnökként tevékenykedett egy időben Miskolcon Barta Őméltósága. Felügyelt és ellenőrzött mindent, amit csak lehetett. Meglepő találékonysággal és persze személyesen. Egy szép napon elrendelte, hogy fogalmazók és bírák, ha a szobájukat elhagyják, az ajtóra iggesztett papírkán
jelezzék, hová távoztak. A bírákat ez az újabb elnöki ,,húzás” nem túlságosan izgatta; volt elég dolguk és vagy szobáikban aktáikkal foglalkoztak, vagy tárgyaltak. Nem így ám Bökös Bemát törvényszéki fogalmazót, akit rendkívtll bosszantott az említett rendelkezés. Bemátunk afféle „régi bútor”-ként volt is-
meretes, aki az egységes bírói-ügyvédi vizsgának többször is nekiment, ám mert következetesen „leverte a lecet”, utóbb teljesen fel is hagyott az efféle sikertelen kísérletekkel. „Ösfogalmazóként” több elnököt is kiszolgált és személye ellen
Hírıí ro/htııı tt .Mhıttııitlwtt
l?7
ıııtéıett méltánytalanságnak tat`tntta, lıogy a hlrósági épületben gyakorolt szabad ıııozj.~,t'ıst'ıt bárki is ellenőrizze. Azt tudta, hogy tı „bakal`ántos” elnökkel szemben
zi nvllt ellentmondás mit sem haszııál, ezért közvetett megoldással próbálkozott. l\lt-gligyelte, mikor tart az elnök személyes körjáratot, szobája ajtaját bezárta, az
.-lölrt cédulát az ajtajára ki iggesztette és távozott. Öméltósága valóban jött is. Mt-gı`t'ıııtotta a kilincset, majd elolvasta a papírlap szövegét. Ez állt rajta: Pisilni mentem, de lehet, hogy kakálni is fogok. Öméltósága másodpercekig döbbenten bámult, majd a cédulát letépte, .-~it-liıt-vágta és szobájába vonult. Rendelkezésének betartását soha többé nem vllvııőrizte. l)ebreceni királyi törvényszéki szolgálatom mindössze pár hónapig tıır-
tott Alig „melegedtem meg”, - létszámüresedés és talán jó minősítésem alap_jı'ııı if. tábla-elnöki utasítás „ideiglenes jelleggel” a debreceni királyi ítélőtáblára ii-ıalelt. „'l`anácsjegyzőként” - ez volt a hivatalos ,,rangunk” - egészen blrói kiıa-vi-zéseıııig ott is maradtam. Nos, a királyi ítélőtábla! Bemutatása külön fejezetet érdemelne. Mind l-ttlvö, ınind belső megjelenésében, mind légkörében, mind az ott folyó nnınka eıtt-két tekintve a magyar bírósági szervezet kiemelkedő tényezőjeként műkö.lntt I-Ígyenruhás portással őrzött kapuján belépve, a ,,jogkereső közönséget" i aliııniféle templomi hangulat fogadta: általános ünnepélyes csend, a lépcsőkön nvnıdakkal tagolt vörös szőnyeg, ugyanez a folyosókon is, az emeleti részlegel-i-t elválasztó, üvegbetétes ajtóknál egy-egy egyenruhás altiszt jelenléte egyfajta
._alıttatot" varázsolt a magas, nagyablakú, világos falak közé. Másod- és harmadlnloı hlrósági fórumként működött. Tevékenységét - ideértve elsősorban is ıı titntk nnıııkáját - egyenletes folyamatosság, az ügyek és döntések súlyához iga.-„tlo mcgfontoltság és ezekhez szükségképpen kapcsolódó meggondolt tempójú nnınkııl`olyamat (,,ügymenet”) jellemezte. Hangoskodásról, idegeskedésről. ttjivt-k stlrgetéséről soha szó sem esett. A tárgyalások reggel 9 órakor kezdődtek 6-. dt*-lntán 2 óra körül be is fejeződtek. Talárt a bírák - mint ahogy országosaıı -.vlıol itt sem viseltek. Egyedül a büntető ügyeknél volt valamiféle hagyomány i-lölrás? a bírák, ügyészek, ügyvédek és fogalmazók galléros fehér ingben, nviıkkeııılövel, fekete öltönyben jelentek meg. Polgári ügyekben egyszerű sötét zalto, inggallér, nyakkendő volt a ,,divat”. Fellebbviteli fórumként működve a
la-tı két tárgyaláson a háromtagú tanács egy-egy bírája ismertette az ügyet, majd .iz ttgvvédek felszólaltak és a királyi ítélőtábla döntött. Bizonyításra nem kertllt --oi, de lıa erre mégis szükség volt, az első- vagy másodfokú ítéletet hatályon l„tt ttl helyezték és az érintett elsőfokú blróságot új eljárásra és új határozat lıozatalaıa atasltották. Az ügymenetre és ıı blrák felkészültségére jellemző volt, hogy az vlöaıló a pert ,,fe_jből”, tehát anélktll istııertette, hogy az iratokat lapozgattıı iolna l.t*gl`el_jcbb _jegyzeteihe |ıil|aııt|.r_atott Nagyterjedelmű, bonyolult ügyekben
l 28
g
Novák István
persze ez nem volt lehetséges; itt már lapozni, egy-egy iratot olvasni kellett. Különösen akkor, ha - esetleg évszázadokra visszanyúló tulajdoni vitákban - a periratok olyan teıjedelmeseknek bizonyultak, hogy az altisztek ruháskosarakban tárolva valósággal „körülbástyázták” az előadó bírót. Ilyenkor ,,blattolni” (ol-
vasni) kellett és magának az ügynek előadására is több napot kellett fordítani. A határozatok írásba foglalására itt is 8 nap állt a bírák rendelkezésére. Ezt még a legbonyolultabb ügyek esetében is szigorúan betartották. Ha másként nem, az éjszakai pihenés rovására, hiszen a bírák „kötetlen munkaidőben” dolgoztak és a rend csak arra kötelezte őket, hogy a tárgyalásokon jelen legyenek. Bennünket, ,,tanácsjegyző urakat” már kissé keményebb szabályok igazgattak. Reggel 8 órára bent kellett lerınünk és csak a tárgyalások végén távozhattunk. Persze máig sem tudom, hogy e „korai” jelenlétünknek mi lehetett az oka, hiszen valamennyien kötelességtudóan beballagtunk ugyan, de komoly dolgunk nem igen akadt. Írópapírról, tollról, esetleges ,,blankettákról” már előző napon gondoskodtunk. Összejöttünk tehát az ítélőtábla nagy könyvtártermében, ahol az
asztalokon valamennyi fővárosi és debreceni napilap, jogi folyóiratok egész sora szép rendben várták érdeklődésünket. Olvasgattunk, beszélgettünk és fiatal életünk sok - jelentős, jelentéktelen - eseményét, esetleges gondját baráti csevegés légkörében megbeszéltük, megvitattuk. Pályánk ,,aranykorát” éltük. Hogy milyen ,,fényeset”, azt egyéni sorsunk későbbi alakulása az emlékezés szűrőjén át rögzítette csodálatossá, olykor hihetetlenné. Az ítélőtábla élén elnök állt. Igazgatási szempontból fontos személyiség, mert - sok más egyéb mellett - a bírák kinevezésére, előléptetésére ő tett előterjesztést. Utóbbit az igazságügyminiszter általában mindig elfogadta. Ha netalán mégsem, a javaslatot a tábla-elnök visszakapta és újat kellett készítenie. Ez komoly kudarcnak számított és nyomában egyfajta bizalmatlansági érzés is kelet-
kezhetett az ekként ismétlésre késztetett elnökben. Előfordulási esélye azonban rendkívül csekély volt; közel négyéves táblai tanácsjegyzői szolgálatom alatt ilyesmi egyetlen esetben sem történt. Ennek legfőbb okát - nyilvánvalólag - az elnök személyében kellett keresnünk. Már említett szolgálati időm mintegy kéthannad részében Oláh Lajos állt a tábla élén. A szó legnemesebb értelmében ,,úr” volt. Halkszavú, nyugodt, nagytudású ember, akinek igen előnyös külső megjelenése kifinomult emberismerettel párosult. Hangosabb vagy megemelt szavak nélkül, egyetlen - ám jelentős - pillantásával tudott „kormányozni”. Igazi tekintély volt; osztatlan tisztelet övezte. Ami bennünk, beosztott tanácsjegyzőkben ,,szorongást” keltett, azt kimagasló stíluskészségének lehetett betudnunk. Ragyogó tisztasággal, változatosan fogalmazott. És ezt beosztottjaitól is megkövetelte. Pongyola, magyartalaıı mondatokat, kifejezéseket nem tűrt. Ha az általunk készített előterjesztés-
g_______
Hí_r_ıí voíhırn tt tltlımttmíhım
_.
29
tt ıvı-zi-tet letettük az asztalára, azt nyomban átolvıısta. A tervezet további sorsát aıtáıı két sajátos mozdulatából lehetett megítélni. lla töltőtolla után nyúlt az ztziıtaía előtt várakozó tanácsjegyző nagy mcgkönnyebbülésére - az lrásművel naın volt semmi baj, a tervezet- elnöki aláírással -- jóváhagyatott. Ha azonban a L-`-ı ri-ı`nzát emelt, és a szöveg itt-ott kijavitódott, a fogalmazványt a tanácsjegy.ztt vıaszııktıpta és lehetett újból ími, esetleg szerkeszteni. Mindezt egyetlen rosz.-„otíío szó nélkül, inkább biztató pillantással kísérve. Ma is előttem van az a jele„i~t, ııııkor egyik fogalmazványomat, csendesen visszaadta. A szövegben ugyanis -»ft tıtaııı: „az iratoknál elfekvő bizonyítvány szerint”. Az elnöki ceruza az „elti-lt vö" szót erőteljesen aláhúzta és elnökünk kissé elmosolyodott: Jegyezd meg, fiam, a gulya szokott deleléskor ,,elfeküdni”, az irat, a t-tıonvítvány sohasem.
Persze a tábla-elnökök sem voltak egyformák. Akadt közöttük különös, ta lıvıt-n elviselhető személyiség. Mint pl.: Olchváry Őnagyméltósága, vagy mitfzltéjıjıeıı kegyelmes úr. Hogy miért viselte ezt a - tábla-elnökök körében szo-
t-„itlan eíinet, ma már nem tudom. Talán a hivatali ranglétra juttatta őt ide, talán taloııo-t érdemei. Ez egyébként is közömbös. Tény azonban, hogy a „nagyınéltó--nnt" rínı egy vékony, jelentéktelen - tisztesség ne essék, szólván - nyiszlett ıtanııtt takart. Mintha a külső habitus esendőségét akarta volna valamiképpeıı . ttttaa-tııi, állandóan magas hangon beszélt, parancsolgatott. És perszer fölöttébíı .:m'~íti~ıiy is volt, minden jelentéktelen eseményt személyes sérelemként kezelt. ttnııa ıı érzéke teljesen hiányzott. ítizonyára e most emlitett tulajdonságok okozták, hogy az alábbi történet tott-atgkívtll nem mindennapi - ,,végkimenetelét” minden nagyvonalúság néltıtl lıı'/elte.
Az eseménysorozat azzal indult, hogy Nagy Sándor fogalmazót Őnagy„..:tıa~a'igıı elöléptette. Ezt a gesztust az akkori szokások szerint illett személye-ı-ıı na-p_köszönni. Sándorunk tehát a tábla-elnöki titkárral egyeztetett, majd a t-tıvlölt időpontban - az előírt fekete zakóban és fekete csíkos nadrágban - megjalaıit az ítélőtábla elnökénél. Közben azonban azt történt, hogy Őnagyméltósáaaııiıíz .-ittrgősen Pestre kellett utaznia és a tisztelgő fogalmazót az eínökhelyettes tiijniıltıı. Sándorunk, nem ismervén a tábla elnökét, úgy gondolta, hogy az a kellv-„irat ınodorú, joviális, mosolygós öregúr, akivel barátságosan elbeszélgetett, mapa a táíıla elnöke.
í'ár hónap múlva Őnagyméltósága szokásos évi vizsgálatot tartott a debo-. i-in í-zırályi törvényszéken. Személyesen. A vizsgálat egyik napján a törvény.mlit elnöki titkámak valami sürgős elintéznivalója akadt a városban. Megkérte wttıaíoıtıııkat, hogy üljön be a titkári szobába és helyettesítse. Ezt megtörtéııt, *ıaıaloı elfoglalta a helyét, a titkár távozott. Néhány perc elteltével azonban patnmt az ajtó és egy _jeIentéktelen, kistvrınc~tíl emberke a tábla elnöke -- bekiabált:
_lý3l)gW _
_
ú___Lg Nfıýt-tciftisıtgıirt
__
- Hol van az elnök? Sándorunk kissé dühbejött és így válaszolt:
- Ide gyeljen! Két dolgot jegyezzen meg. Egyik: ha be akar lépni valahová, előbb kopogtasson. A másik: ha az elnök urat keresi, így kérdezzen: hol
van az elnök úr őméltósága? Most pedig menjen ki! A kegyelmes úr pár másodpercig hápogott, majd sarkon fordult, bevágta maga mögött az ajtót és a folyosón végigrohanva ordította: - Ki ez az őrü1t?! Ki ez az őrült?! A lármára a törvényszéki elnök előkerült és perceken belül tisztázta a helyzetet. Bár mind Sándorunk, mind a törvényszéki elnök illő módon bocsánatot kért, Őnagyméltósága a fatális tévedés sajátos humorát végképp nem méltányolta. Elnöksége idején Nagy Sándorból nem lett bíró, az erre irányuló előterjesztéseket következetesen visszautasította. Egészen kivételesen olyan ítélőtáblai elnökkel is találkoztam, aki gőgös volt. Kivételesnek azért számított, mert az említett pozícióban az ilyesmi a közmondás „fehér holló”-ját példázta, lévén az elnökök túlnyomó többsége szerény. egyszerű, nagytudású, bölcs ember, akit a „méltóság” nem kápráztatott el. Beosztását szolgálatrıak tekintette, az alája rendelteket bíró-társakrıak, kollégáknak. Na, nem így Szobonya Öméltósága. Oláh Lajos halála után Marosvásárhelyről helyezték át a debreceni tábla élére. Már bemutatkozása sugározta a gőgöt. A tábla könyvtártennében sorakoztunk fel illő, fekete öltözékben: elől az elnöldielyettes, utána a tanácselnökök, majd a táblabírák rangsor szerint, végül a tanácsjegyzők. Az üdvözlő szavak elhangzása után röviden válaszolt, majd a felsora.kozókkal egyenként kezet fogott. Ám nem mindenkivel, csak a tanácselnökökkel és a bírákkal. A tanácsjegyzőket gyelemre se méltatva eltávozott. A légkör ezzel megfagyott körülötte és később sem oldódott. Annál kevésbé nem, mert elnöki gesztusait a parancsolgatás rosszízű mellékzöngéjc kísérte. Történt egy alkalommal, hogy a királyi törvényszék egy előzetes letartóztatást kimondó végzését a vádlott megfellebbezte. Ezt a fellebbezést - miért, miért nem - a törvényszéki iroda a szokástól eltérően csak a hivatalos idő vége felé küldte fel a táblára. A fellebbezést nyomban el kellett volna bírálni, azonban az eıTe hivatott tanácsnak egyetlen tagja sem tartózkodott már az épületbeıı. Öméltósága - ahelyett, hogy` az erre kijelölt tanácsot hivatta volta - általános ,,mozgósítást” rendelt el. Az altisztek a szélrózsa minden irányába szétszaladtak és „ad audiendum verbum” idézték valamennyi tanácselnököt, bírót és tanácsjegyzőt. A megidézetteket ebédnél érte a ,,behívó”. Dühös arcokkal gyülekeztek az elnöki fogadóban. Öméltósága íróasztalánál ült, mi - valamennyien - álltunk. (Jellemzől) Legutoljára érkezett Demény József táblabíró. Rendkívül izgatottan Ennek kettős oka volt. Egyfelől dühítette, hogy őt, mint polgári ügyszakban dol-
___ ________ Hfrıí wıhımı tt Jtáttıtııııílaırı
(___ g
Íl l_
jroıo lıírót egyáltalában behívatták, tııásíelöí eröscıı begyében volt az elnök lıeıınilatkozáskori magatartása. Kivágta az ajtót, művész-frizurája lobogott és . ntpöre tett kézzel megállt az elnöki asztal elött: Ön hivatott, elnök úr?
Igen, de
kérdezte jócskán megemelt hangon.
akart még mondani valamit az elnök, de Demény a szavába
\'ı`tgoll2
Vegye tudomásul a következőket! Én független királyi ítélőtáblai bíró 8-agvok. Akkor jövök be, amikor akarok, és akkor megyek el innen, amikor akaıoíz I-Ingem többé ne hivasson! Most is csak azért jöttem, hogy ezt közöljeın. íıiıtıtptıl!
l-lzzel fordult és ahogyan jött, kirobogott. Az ajtót úgy bevágta ınagıı ııitigött. hogy az elnöki szoba plafonjának gipsz-stukkóiból néhány darabka a paıltettra pottyant.
A jelenetet dermedt csönd követte. Öméltósága az első másodpercekben pai lépést tett, mintha a távozó után akart volna sietni, de aztán meggondolta, iisaıitlépett. Néhány rövid mondatban közölte a berendelés okát, majd intett. ttogv távozhatunk. Öméltósága ,,lenyelte a békát”, az esetre semmiféle formában near tért vissza. A tábla tanácselnökei, bírái a kar legjobbjai közül rekrutálódtak. Nem pıotekeió, összeköttetés, saját felkészültségük és rátermettségük vitte őket a oaıglétrán. És emberek, mi több: a szó legnemesebb értelmében „urak” voltak. lttmnyára e kettőség okozta, hogy minket, a hivatali létra kis senkijeit mindig
nagy ıiıegértéssel, segítőkészséggel kezelték. Fölény vagy „kegyes” leereszkedés tıiinnıtıırtásukból, szótárukból tökéletesen hiányzott. Pedig szakmai tudásuk és ti an „doktori” ismereteink között a „Makó és Jeruzsálem” sokat emlegetett távol„ttgiı íesztllt. Ugyanakkor - mint főnökeink - rendet és fegyelmet tartottak. llti «.ıttí„-leges volt, maguk között is. Utóbbit az itt következő eset jellegzetesen példıtı/a.
A büntető ügyek rangidős tanácselnöke saját tanácsában szigorú fegyelaa-t tartott. Nem hangoskodással, csupán néhány halk, erélyes szóval. Alacsony, teízoıiv, áın ugyanakkor arányos terrnete fölött erőt és értelmet sugárzó í`eje, átliato tekintete mindenkiben tiszteletet ébresztett. Ha aranykeretes szemüvegét on~jı,vıIíııntotta, tudtuk, hogy valami nincs rendben, valamit hibáztunk, valamit
tavttaai kell. 'fárgyalt ügyeit tökéletesen ismerte, de ugyanezt kívánta az előadó tıtıaíztol is. ltt nem ismert pardont és ezt, ha kellett, némiképp gorombábbaıı is t.ttt~|eıte. l gy történt az alábbi esetben is. Aznapi első ügyben ülttlnk le a tárgyalóteremben. A büntető ügyek tári.is~ııíásı'ıııál előírt fekete öltözetbeiı. A megnyitó szavak után - mint tanácsjegyző teíolvastam az első fokú ítéletet, nıajd az ügy ismertetése következett. Vasvári
trttdiılılıá volt a soros előadó. Meglelıetöseıı bizonytalanul kezdett a moııdóká_já-
.'.-3,3-
H
-I-..-..-z-__!\lf 'fi*„_č>`.f*“f*"
-_.
hoz, a vaskos aktában ide-oda lapozgatott, időnként helyesbítette azt, amit korábban mondott, egy-egy témarészt csak érintett, majd visszatért rá. Világosan látszott, hogy nem készült, az anyagot csak felületesen ismeri. A tanácselnök nem szólt közbe, de az aranykeretes szemüveg időnkénti villanása elárulta, hogy
ingerült. Az ismertetés aztán nagynehezen véget ért, főügyész, védő és vádlott felszólalt, majd visszavonultunk a tanácskozóba, ott az előírt rendben helyet foglaltunk az asztalnál és vártunk. Másodpercekig senki sem szólt, a feszültség szinte tapintható volt. Végül villant a szemüveg és a következő - meglehetősen szokatlan - tanácselnöki mondat hallatszott: - Te, Jóska! Ha még egyszer előfordul, hogy nem készülsz fel a tárgyalásra, én úgy seggbe rúglak! Azt hittem, e szavak nyomán a ,,Nagytekintetű Királyi Ítélőtábla” pompás épülete menten összeomlik, de legalábbis a plafon bizonyosan leszakad. Am semmi ilyesmi nem történt, épület és mennyezet is helyén maradt, a fegyelmezö íigyelıneztetés - bár nem egészen szalonképes stílusban - célba talált és ezzel az ügy el volt intézve.
Még talán annyit, hogy ugyanez a Vasvári táblabíró azt a furcsa gyakorlatot folytatta, hogy a hozzá beosztott Pólay Elemér tanácsjegyzőt időnként cigarettáért küldte az épülettel szembeni trafikba. Amikor ezt a tanácselnök megtudta, a táblabírót keményen leintette:
~- Egyszer és mindenkorra megtiltom! Jegyezd meg, hogy ez a tanács_jegyző pár hónap vagy félév múlva éppen olyan bíró lesz, mint te. Vagy talán még jobb! (Egyébként az említett tanácsjegyzőből nem csak jó bíró lett, hanem később az egyetemi katedrán európai hírű római jogász.) És most egy kitérő. Merőben személyes ügy, de a pályámhoz és a ,,megélt” időszakhoz szervesen kapcsolódik. Voltaképpen mindennapi esemény, bár-
kivel megtörténhet és a jövőben is meg fog történni. Megnősültem. 1942. júniusában házasságot kötöttem azzal a kislánnyal, akivel - a már előadottak szerint a mátészalkai ,,séjour” idején sűrűn leveleztem. Találkozásunknak - és ezt meggyőződéssel hiszem - volt valami ,,predestinatív” jellege. Tudom persze, hogy ez a fogalmazás a Pál apostol nyomán Kálvinnál gondosan kifejtett teológiai tétel egyfajta - talán megengedhetetlen - profanizálása, ám mégis leírom, mert úgy tünik, a hittudomány - főleg katolikus oldalról vitatott - eme tételének lehetnek egészen közönséges gyakorlati élet-vetületei is. Hogy a hitbeli érzékenységeket mégse sértsen, így is fogalmazhatom: az isteni Gondviselés egyik sajátos változata. Mert ahhoz, hogy későbbi feleségem és én egyáltalában megismerkedjünk, a következőknek kellett megtörténniük. Velenczey Emilnek - későbbi apó-
somnak - és feleségének egyetlen fiát egész Miskolcon akkor egyetlen sarlachmegbetegedés sírba vitte. Nem sokkal ezután a tiszaeszlári református lelkészt és feleségét - az egyházi anyakönyvek mentése közben - a falun végigszáguldó
___
_ “__
________
Html roltmıı ti ililıtıtlımllaırı
`_____
l§ll
itt/.vész során kigyulladt lelkészlıik teııieti ıııııga ıılá. Az életben maradt négy gverınek közül a kislányt: liditet a Velenczey házaspár örökbe fogadja. Magam édesapán halálát követően maradék családostóí ugyanezen időtájt kerülök Miskolcra, ugyanabba az utcába, ahol a kislány lakik. Persze megismerkedüıık, mate naponta látjuk egymást, majd - már középiskolás korban - anyai ııagynéııeın ..gardírozásával” együtt járunk strandra, moziba, színházba, kiállításokra, a ,Miskolci Hét” eseményeire, stb. Bármiféle - a leány és fiú egymás iránti költ ftttnös érdeklődését kiváltó - mozzanatok nélkül. Idővel azért rajtakaptam inagaııı. hogy egy-egy sajátos pillanatban mint „nőt” is felfedeztem és mintha engeıiı „í`elmérő” pillantása neki is fel-felvillant volna. De aztán semmi lényeges aeııi történt; pajtások voltunk, semmi több. Már szigorló jogász voltam, mikor egy tavaszi délután - felnőttek lévén, ezúttal ,,garde” nélkül - beültünk a Zenepiılota nagytermébe. Heimlich (később Hemádi) Lajos Chopin műveket zongoıaıott. A szerzőt mindketten szerettük, Editke több darabját zongorázta is, lli-anlielı remekelt. Talán Chopin egyik balladája muzsikált a billentyükön, mit-oı az én gyennekpajtás kislányom - efféléket eleddig soha nem tanúsítva liaonıaıi, ám egyre érezhetőbben hozzárn simult. Jobb kezem az ő bal kezét mindıttıt megtalálta és valami különös melegség suhant át rajtam. Bizonyára rajta is, ıneıt ııiiııdketten aıTa rezzentünk fel, hogy a művész már javában hajlong a zonaoı a elött és mi nem veszünk részt az általános ürmeplésben. Ültünk csendesen, aeıtttk egymást és éreztük: most valami fontos dolog történt. Kettőnkkel, csakis lo-ttöııkkel és - véglegesen. A folytatás aztán - évek elteltével - „a dolgok ternıeiiıetes rendje szerint” következett. Eljegyzés, lal(áskeresés Debrecenben, há„ıı„ı'ıgkötés és néhány felhőtlen, gondtalan esztendő (Chopin későbbi „házi„ıeı ıösége” persze vitathatatlanná vált.) Bizonyos szorongással és szégyenkezve i eteııı papírra: a körülöttünk egyre inkább fortisszimóba csapó második világhátıoı n ınfernális eseményei, közöttük a zsidók deportálása, majd a német megszálírta ıııtııtlıa holdbéli eseményekként kavarogtak volna. Tudtuk, észleltük mindezt, am mi csak egymásnak voltunk fontosak. Ezt a furcsa zárt világot eufórikus színekkel ötvözte aztán a ,,trónörökös”, a ,, ú” megjelenése. Most ő lett a központ. ti „ıııınden mindenekben”. Különös világunkat semmiben sem zavarta, hogy idötznıíien tt kötelező bírói-ügyvédi vizsgát sikeresen abszolváltam, sőt a régóta .íedelgetett egyetemi magántanári képesítésem megszerzéséhez szükséges ta-
iailııatııyokkal is foglalkozhattam. Tanulás, vizsgázás, disszertáció-írás próbáitam, terheiben feleségem nem csak megértéssel osztozott, de teljes meggyőző.te-i„a~I iııspirált is. (Ugyanezt tette egész későbbi pályámon: mellettem állt, segíti-tt. tizennégy könyvem, sok száz szakcikkem leírását maga vállalta. Szerelmessıeıetö, igazi hűséges ,,társanı"-kéııt mindig tudnom kellett, hogy benne az isteni ttoınlvisclés különös kegyelıııe ıııtıııkálkodik mellettem.)
I 34
Ng
Novák István
Az idillt az országon átviharzó harci események aztán tökéletesen szétverték. Előbb a „szövetséges” Fritzek, majd a „felszabadulás” zászlaját lobogtató Szergej ek - köztudomás szerint- mindent megtettek annak érdekében, hogy eddigi világképünk szinte valamennyi mozaikja összezúzódjék. Családi
otthon, biztonság, megalapozottnak látszó egzisztencia a bombázások és rablások diabólikus kavargásában váltak hamuvá, semmivé. Mindent elölről kellett kezdeni. A front elvonulása után feleségem és kisfiam a romos, de mégis egyben maradt miskolci házban, a nagyszülőknél húzódott meg, magam a részben épen maradt ítélőtábla egy szobájában árválkodtam, hiszen lakásunkat a szovjet légierő korábban már tönkretette. Időközben Debrecen az ország központjává varázsolódott. Persze kényszerűségből, hiszen ekkor Budapest módszeres elpusztításán a szovjet és német erők imponáló szorgalommal ,,dolgoztak”. Megalakult az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Elnöki székébe - szinte egyhangú szavazással - egykori professzorom: Zsedényi Béla került. Vajmi kevés hatalommal, sokkal inkább az
újraszerveződő államiság jelképeként. Mégis egyfajta ,,tekintéllyel övezetten, amit jól bizonyít két debreceni polgár utcai beszélgetése. Egyikük valami régi történés okán meglehetősen elégedetlenül, hangosan nyilatkozott a korábbi professzor ,,á1lamelnökről”. A másik gyorsan leintette: - Hallgass, kérlek, mert baj lehet. Nem tudod, hogy Zsedényi most a király Magyarországon? A Nemzetgyűlés mellett Ideiglenes Kormány is alakult. lgazságügyminiszterként Valentiny Ágoston egykori ügyvéd „jegyezte a tárcát”, egyetlen államtitkár: Kovács Kálmán segédletével. Elhelyezésükre - a többi tárcához hasonló módon a - a korábbi pénzügyi palota két helyisége szolgált. Az előszobában - egyetlen gépírónő társaságában - az államtitkár üldögélt, a szobá-
ban - hevenyében összehordott bútorok között - a miniszter ,,rezideált”. Magam meg-megújuló kérelmemmel kettőjüket zaklattam Miskolcra leendő áthelyezésemet sürgetve. Mi több: bírói kinevezést is elvárva, hiszen az erre rendelt vizsga letételét tanúsító oklevéllel a zsebemben erre „joggal” számíthattam. Helyzeti előnyömet növelte, hogy a miskolci bíróságon több üres bírói szék árválkodott és a törvényszék elnöke ezek betöltését ismételten szorgalmazta. Mindemellett az ,,ügy” nem ment könnyen. Miniszter és államtitkár - a pályán maguk is járatlanok - bizonyára az általánosan eluralkodó társadalmi és politikai bizonytalanság ámyékában nehezen, meg-megtorpanva ,,döntögettek”. Végül is több hónapi ,,instanciázás” eredményeként kezemben tartottam a kívánt okiratot: miskolci székhellyel törvényszéki bíróvá neveztek ki.
Hírrí voímm it ıltlı amit ıílnm
l 35
lll. A pályán Hıtyl umlıon - kis mddosításokkai í lt. ugyanakkor végleges állomáshelyemen szívesen fogadtak. Részben ismertek
i-., ie.-tzlıeıı „új fiú” voltam, akit nem kellett gyanús szemekkel nézegetni, mert i.nn-vezésem senki érdekeit nem sértette, és mindenkinek örültek, aki a ,,vihar”not íıár tépetten, de - előkerült. Régi „kari hagyományoknak” megfelelően n-leııtkezésem napján az egész épületben körbevittek, mindenkinek bemutattak. l\íeg az sem keltett különösebb feltűnést, hogy a törvényszék elnöke egyenesen tt llelılıviteli tanácsba osztott be. Egyrészt, mert itt volt üresedés, ide kellett egy htm, ınásrészt korábbi táblai tanácsjegyzői beosztásommal együtt járt bizonyos ıeíí tnteíy“, illetve ,,súly”, amit adott esetekben -tehát ezúttal is - az elnök „res|-ı«íin'ılt". Fellebbviteli tanácsunk másik bíró tagja velem egykorú, kiváló képessé,ni tnıtal jogász volt. Tanácselnökünk idős, kissé már megfáradt, ám széles jog.=„ eıníıerismerettel rendelkező jogászként őrködött a hozzá beosztott két „iíjú onto" tevékenysége felett. Mégis sajátos módon. Ez abban állt, hogy a fellebbe„lıı ttgvek iratanyagából mindössze a keresetlevelet, az első fokú ítéletet és a I-ltetılıezést olvasta el. A részletes ismertetés már a mi dolgunk volt. A tanácselnald „lelkészülésnek” ezt a módját kissé különösnek tartottuk, és mert igyekezııtní. taııáesunk ,.jó hímevét” fenntartani, netán öregbíteni, teljes anyagismeretteí „nv ttltítnk be heti két alkalommal a bírói székbe, hogy az iratokat nem csak a -„non előadó, hanem a „szavazó” bíró is eleve ismerte. Magam, mint debreceni Heíötálılııi tanácsjegyzőből kinevezett bíró - az ottani gyakorlat ismeretében és an rıtveve - ,,í`ejből”, tehát az iratanyag lapozgatása nélkül ismertettem a reám t-noatiott peres ügyeket. Ügyvédi körökben aztán, mint a ,,tábláról jött” bírót ı-ııılı'gt'llt:l(.
Sietek hozzátenni, hogy az iratismettetésnek ezt a módját rövidesen tibtaıíıııgvtııııı. Az egyre szaporodó és egyre bonyolultabb ügyek az efféle ,,különtt-peti,-it'~j.ı_" gyakorlását hovatovább lehetetlenné tették. Tevékenységünk harmonikus légkörét egy furcsa körülmény zavarta . faıjatıi Mííködésürıkkel egyidőben a Miskolci Járásbíróságon dolgozott egy ı„tnz._ hosszú gyakorlattal és különleges emberismerettel rendelkező bíró. Amoti an „öreg róka”, akinek mind a jogszabály, mind az emberismeret, mind pedig .if eletliölcsesség a kisujjában volt. Mindezek birtokában rendszeresen azt a gyat-„ıíatot folytatta, hogy a felperes és az alperes alapos meghallgatása után egy„ıeıneıı felállt a bírói székből és minden bizonyítás nélkül ítéletet hirdetett. í)önlehet persze fellebbezés követte és a lıiáııyos, illetve hiányzó bizonyítást - a Polaınt í'eı`reııdtartás akkor hatályos szabályai szerint - mi, a másodfokú bíróság tetttík lel. Allandó bosszttságıııikııı ıeınlsıeınıt ıızztıl a lesú_jtó eredménnyel,
l36
- _- „
/listát !f`.f__vfiff
_---_.__..
hogy a valóságos ,,kádi bíráskodás” nyomán kihirdetett ítéletet - nem egyszer
hosszú bizonyítási procedúra eredményeként ~ helybenhagytuk. Még hozzá le kellett nyelnünk az öregúr kissé fölényes, mosolygó megjegyzését: - Hja, úkák, ítélkezni tudni kell! Kezdetben - ügyforgalom alig lévén - nem nagyon ,,szaggattuk az istrángot”, szép úri kényelemben dolgozhattunk. Ám, ahogyan a világégés lassaıı elcsitult és az emberek a zűrzavarból fokozatosan felocsúdtak, kezdték vagyoııi viszonyaikat áttekínteni. Kitünt, hogy az általános rablás, rombolás nyomán üressé vált falusi istállókból eltűnt lovak jórészét a Fritzek és utánuk a Szergejek nem mind vitték az országhatáron túlra. Ha a ,,paripa” megsántult vagy megrokkant, egyszerűen útszélen hagyták és másokat ,,zabráltak”. Az elhagyott szegény párákat az adott község lakosai aztán befogták, úgy-ahogy felápolták és mint sajátjukat kezelték, hiszen az egyetemes felfordulásban az ő lovaiknak is hűlt helye támadt. Az eredeti tulajdonosok persze - szinte országra kiterjedő - kutatásba kezdtek. Legtöbbször nem is kellett túlságosan messze menniük, tízegynéhány kilométerrel odébb a ,,pacit” megtalálták. A „befogadó” gazda persze hevesen tiltakozott és mindent megmozgatott, hogy a foglalkozásához és létfenntartásához nélkülözhetetlen állatot megtarthassa. Megindultak a ,,lóperek” és egyre szélesbedő áradással szaporították az első- majd a másodfokú bíróság gondjait. Bizonyítások és ellenbízonyítások, szakértők és ellenszakértők jegyzőkönyvbe foglalt véleményei, tanuk vallomásai vastagították a szépen szaporodó aktákat. Nem volt könnyü dolgunk, hiszen a lovak termete, színe, fogazatára alapított életkora, különös ismeıtetőjele bizonyos, meglehetősen szűk, ehhez képest gyakorta azonos ,,ismérv-kör” határain belül mozgott. Hogyan tudjunk itt igazságot szolgáltatni? - kérdeztük meglehetősen gyakran egymástól. Nem egyszer kísértett a ,,salamoni bölcsesség” alkalmazásának gondolata, vágjuk ketté az ügyet,
esetleg a lovat is és kész! Persze ilyesmi szóba sem jöhetett; nekünk a törvényt, a bizonyítás eredményét kellett alapul vennünk. Hát vettük is, bár olykor-olykor nem túl sok meggyőződéssel, hiszen a bizonyítási anyag meglehetősen ,,lötyögött”, a tanúvallomások, a szakértői vélemények mögött az „abszolút bizonyosság” nem mindig volt kitapintható. Hivatali környezetünk, szobáirık, a tárgyalótermek a legenyhébb kiíejezést használva: siralmas képet mutattak. A berendezés egy része, főleg székek és asztalok még a harci események során, illetve utánuk ,,szőrén-szálán” eltűntek. Helyváltoztatásukban nem csak a ,,hadrakelt seregek” jeleskedtek, de a városi lakosság lazább erkölcsű egyénei is igyekeztek ,,menteni, ami menthető”. Persze egyéni kisajátítással, saját céljaikra. Így aztán a királyi törvényszék rozoga székeken ülve, bizonytalanul billegő asztalok mögül ,,szolgáltatta az igazságot". Utóbbi ment is minden zökkenő nélkül. A „tudomány” akkor mondta fel a szol-
__
__ _
líírıl vııltımı ıı Jíátııtıırıllntrı
l_l7
jnlíatot, amikor nem is jog, sokkal iiıkáhh a tcclıııika területén mutatkozott sajána. Iennakadás. Történetesen egy páncélszekrény kinyitásánál. A megyei bíróság elnökének irodájában duplazáras, tekintélyes páncél„ıekıény őrizte azokat az iratokat, amelyek a hatályos rendelkezések szerint erre -.ıoınltak. A szekrény zárpárja - alól és felül is - automatikusan csukódott, ha nlıat ııjta_ját behajtották, a zárak önműködően helyükre ugrottak. Egyik reggelen .iı elnöki irodavezető - a már beidegzett szokásának megfelelően - szabályosan t-tavttotta a páncélszekrényét. Nyilván tévedésből, vagy szórakozottságból a t-alt .-tot kiemelte a zárból és a szekrény belső, felső polcára helyezte. Nagyobb toıgaloın lehetett aznap az irodában és a sürgés-forgás egyik résztvevője -- akit t~tfon_váı`a zavart a tátongó szekrény - az ajtót egyszerűen behajtotta. A zárak j„~ozıı.- működésbe léptek és katt-katt, a kulcs a szekrény foglya lett. Első pillanatıa semmi veszély sem fenyegetett, hiszen a kulcs másodpéldánya elvileg elnokı öı`izetben volt. Gyakorlatilag azonban mégsem. A háborús események soráıı .i ııníı-aalpéldány elkallódott. A szekrény tartalmára pedig szükség lévén, fel kelíı-tt nyittatni. A sebtében előhívott néhány kisiparos csak nézegetett, hümmögött es z -a'ıválta a fejét: Nincs megfelelő szerszámunk, nem vállaljuk. Legfeljebb lángvágóvtıl. ííttől az elnök elzárkózott. Valakinek ragyogó ötlete támadt: Nézzük meg, nincs-e véletlenül egy jó „szakember” a szomszédos börtnıılien. l-Iátha tud segíteni. „Szakember”, illetve pontosabban: ,,mackós” éppen volt. Elnöki intézkedeine hörtönőr vezette elő. Alacsony, cingár, jelentéktelen, amolyan nyiszlett kis i ıníıerke lépett az elnök elé. Nézze, kérem - szólt az elnök - vizsgálja meg ezt a páncélszekréııyt. I la ttnl_ja, nyissa ki. Ha sikerül, kap egy jó ebédet és egy liter bort. l)e elnök úr! - próbált tiltakozni a börtönőr. -- 'fudom -intett az elnök - a liter bor szabálytalan, de szükséghelyzetbeıı „ıgviııık s a sikeres „munkát” honorálnunk kell. A borért vállalom a felelőssé11|*-l
Az emberke mintha varázsütésre átalakult volna. Mozgékony, majdlıogvıienı izgatott lett. Mint valami nagyobbacska egér, valósággal végigsziınatolta ti 'vaskos szekrényt. Megnézte a márkáját, bekukucskált a zárakba, oldalt és
t-íöí ınegkopogtatta és aztán bólintott: Ki lehet nyitni. Milyen szerszámra van szüksége? l-'Igyetlen hajtűre, elnök úr. A börtönőr ráíörmedt: llallja, ne vicceljen? A lıíıósılgi elnök úr kérdezte, feleljen tisztességetıttítl
!._3Š!___„
__
__
___
N0`:'fÍ_'*.ÍS'”ff" __
Újabb elnöki intés: - Hagyja csak! Ha hajtű kell, hát lesz hajtű! Lett is. Ekkor, a negyvenes évek végén még szokásos volt a hajtühasználat, s a kívánt ,,szerszám” hamarosan az emberke kezében villogott. Nagyon szelíden, udvariasan megszólalt: - Van egy kérésem, elnök úr. - Ki vele! - Ne tessék haragudni, de amíg ,,dolgozom”, szíveskedjenek nekem hátat fordítani.
Elnök és a jelenlévők kissé meglepődtek, a börtönőr pedig ismét felhor' - Ne szemtelenkedjék! Csinálja, amit kell! Újból az elnöki szó döntött! - Ha kívánja, így lesz. Forduljon tehát mindenki a fal felé. Talán két percbe sem telt, a páncélszekrény ismét nyitva állt. Valóban „szakember” nyitotta ki. Megkapta a jó ebédet, a bort is és mikor kissé bizonytalan léptekkel a börtönőr kíséretében távozott, elnökünk megjegyezte: - Ezután a zárak számomra csak szimbolikusak. Felnyitásuk csupán ”szakmai tudás” kérdése. Időteltével Budapest is „felszabadult” és a debreceni konnány a fővárosba költözött. Működési „sebessége” is folyamatosan felgyorsult, mert egyre lendületesebben kezdte ontani a legkülönfélébb rendeleteket, utasításokat. Pénzt is küldött - pengőben. Ám ez a Bethlen István által 1926-ban ragyogóan megalapozott, sokáig imponálóan értékálló pénznem egyre inkább gyengélkedett. Felgyorsuló in álódása nyomán a ,,fabatka” értékével azonosult. A Nemzeti Bank egyre emelkedőbb számértékű - kétségkívül mutatós, de mit sem érő - bankjegyei pénztárcáinkat megtömték ugyan, de vásárlásra már alkalmatlanoknak bizonyultak. Fáztunk a hivatalban, fáztunk otthon. Forgalornképes zetőeszközzé az arany lépett elő. A vásárlás technikája is módosult. Mert ha - történetesen nyolc-tíz mázsa szenet kívántunk beszerezni, ahhoz legalább két ember közreműködése szükségeltetett. És persze valamiféle - valódi - arany ékszer. Az eljárás - családunkat illetően - a következő volt: apósom és én kora reggel megjelentünk a Búza téren, ahol a szenet áruló lovas fogatok táboroztak. Megállapodtunk az egyik fuvarossal, apósom - a megállapodást és a szenet biztosítandó - a szekémél maradt, magam - a tőlem telhető legmagasabb sebességgel - a legközelebbi ékszerészhez siettem. Utóbbi anyósom arany karkötőjéből az aznapi ér
kant:
vényes árfolyamnak megfelelő gramm-mennyiséget szépen levágta, pénzt nyo-
mott a markomba és én nyomban visszaloholtam a lefoglalt szekérhez. Ezután a rakomány ~ apósom és királyi törvényszéki bíró szeınélyem kíséretében -s lakástınkhoz baktatott és a széncsomó a kapu elé zútlıılt. |~`áskanırába rakása keltőtik
HIT:) roltom tt ıítáhtttıtıiíııtıt
ll!)
o lıáınlt és mi a ,,penzumot” szépeıı tel_jesítcttílk. Miııdezek felett még boldogok ta íelıetttlıık voltunk is! Mert szenes szekerck Borsodi szénmedence ide vagy oda nem minden nap sorakoztak a piacon. Vagy ha igen, szén címén olyan kött-ket árusítottak, amelyekkel tüzclni alig-alig, inkább verekedni lehetett.
Korábbi tudományos tevékenységem gyümölcse kezdett lassan bcérni. f\mıııt már említettem, még debreceni idillikus éveinkben elkészült „A magyarnınztıgi protestáns egyházak perjoga' c. magántanári disszertációm. A kétkötetes mıí első része nyomtatásban is megjelent, a második kötetet azonban a Miskol. ot is elért front-események - kiszedett állapotban - a nyomdában találták és ti ıiitt e része Szergejék spontán dühének esett áldozatul. A nyomdász neve í ınívig István - a derék hadfiak előtt német embert sejtetett, ezért műhelyét egy-
„ıeıtíeıı szétverték. A Debreceni Jogi Karhoz benyújtott kérelmem „kedvező ı~llıtıálásban részesült”, a habilitációs első előadást kitűzték és magam az azonos . tpöíıen ,,sántikáló” Pólay Elemér miskolci törvényszéki bíró barátommal együtt I tt-lııecenbe utaztunk. Ezúttal - és még sokáig - nem első osztályon; marha vti-
,oin padlóján, olykor lépcsőjén, fékező bódéjában szorongva. De megérkeztünk, .~löaiíı*ıstıııkat megtartottuk, majd - azonos viszontagságok között - Miskolcrtı i ıswıi is érkeztünk. Habilitációm - pár hónap múlva bekövetkezett - megerősíteaet Keresztury Dezső író, irodalmár mint akkori kultuszminiszter írta alá. Ez a negvedíves, harmadrangú papírra rögzített személyes okmányom ezért is különmt :zıeretettel őrzött dokumentumaim egyike. „ligyetemi magántanár” minőségemnek - amint ez a későbbiek soráıı talıli-tzöı` is kitűnik - életem alakulásában sajátos, néha bizarr hatásai mutatkoztak Mindjárt elsőnek az, hogy bár a társadalmi személyes érintkezésben pl.: hetmıtatkozáskor soha nem használtam - magyarul: „nem vágtam fel” - egy alkaIoın mégis í`urcsamód arra késztetett, hogy ezt tegyem. A történet azzal kezdődött, hogy egy szombati napon - mert ekkor ez nıeg ıııtıııkanap volt- déltájban a megyei elnök hivatott: Pistukám - mondta, - a vizsgálóbíró vidéken ügyködik, a tegnapi --ıı-ınlılöi gyilkosság sértettjét pedig sürgősen ki kellene hallgatni. Kérlek, a jegyotlonıvvvezetővel együtt menj ki az Erzsébet kórházba és vedd fel a jegyzől-tltıvvel.
lgy tettünk, kimentünk. A sebészeti osztályt ekkor egy meglehetősen ránntı középkorú főorvos vezette. Egyetemi magántanár volt, ezt minduntalaıı tnnı|._ı_oztııtta és megkívánta, hogy őt mindenki - első sorban persze valamennyi to~oaıtottja -- „tanár úrnak” szólítsa. Nem volt túl népszerű kolléga. Az osztály to|vo.~a'ı_jt'ııı éppen szembe találkoztnıık. Mögötte a „slepp”. Érkezésünkről bizontına előre tájékoztathatták, ıııeı`t ıııielőtt szólıoz _juthattam volna, nyú_jtotta tı lIı'={t"l
!fl_Ü___
_
N0YŐ*Í*"H
__
-Tóth magántanár! Bennem ekkor valahogyan felbolydult a ,,kisördög”: Mit ugrál ez itt a magán-tanárságával? Kérdeztem magamban és kiböktem: - Novák magántanár!
Láthatólag meglepődött és nehezen talált szavakat: ~ Sze. . .szervusz. . . kérlek. Mit paranesolsz? Én elmondtam jövetelünk okát és célját, mire ő rendkívül készségesen kijelentette: - A sértett a hatos kórteremben fekszik. Kihallgatható. Odavezetlek. „Fényes” kísérettel bevonultunk. A ,,slepp” tagjainak arcán a csodálkozó, talán kissé gúnyos mosolyt nem volt nehéz észrevenni. A magántanárság egyébként elsőnek azt eredményezte, hogy a front elvonulása után ismét működő Miskolci Evangélikus Jogakadémián szinte visszaköltözésünk óta betöltött címzetes tanári megbízatásom kötöttebbé vált. Most már nem rendkívüli, hanem rendes tanári minőségben adtam elő a polgári perjog, kereskedelmi és váltójog tárgyait. Nagy örömmel, hiszen egykori - korábban már említett - álmom hogy középiskolai tanár lehessek, ezúttal főiskolai fokon vált valósággá. (Isten útjai ki irkészhetetlenek és csodálatosak.) Harminckét évesen és hozzá külsőleg még atalabbat mutatva. Ez utóbbihoz aztán sajátos eset is kapcsolódott. Egyik napon a délután 2-re kitűzött órámra sétáltam fel az akkor a Zenepalotában működő Jogakadémiára. Az előcsamokban egy csinos hallgatónő - eld(or már a „gyengébb nem” is tanulhatott a jogi főiskolán kedvesen a vállamra csapott: - Mondd csak, légy szíves, hány óra van? - Hároırmegyed kettő - válaszoltam. Negyedóra múlva csengettek. Bementem a tanterembe és láttam, hogy az imént időt kérdező leány holtsápadtan, kínosan feszengve üldögél az első padban. Óra után nagy bocsánatkérések között magyarázkodott: joghallgatónak vélt. Siettem megnyugtatni, hogy tévedése számomra nagyon is megtisztelő: mégis csak nagyszerű, ha a professzor még ilyen ,,összetéveszthető” állapotnak örvendhet. A magántanári minőség további „következménye” egyházi vonalon mutatkozott. A lassan konszolidálódó társadalom életében a Magyarországi Refor-
mátus Egyház valami mást, valami újat akaró fiatal lelkészei és világi egyháztagjaí nemcsak a lelki élet, hanem az ecclesia külső szervezetén is bizonyos változtatásokra gondoltak. Elsőnek az egyház törvényeinek, közelebbről: alkotmányának reformját látják szükségesnek, hogy a szervezett formában működő egyház maga is alkalmazkodjék az „új idők új dalaihoz”. Hogy a világégést követő általános - mert Európát megmozgató - lelki megújulás magában a szen/ezeti felépítésben, ennek modem működésében is „megláttassék”. Legfelsőbb zsina-
Hír:) rıı/tıtııı rt ıltátııtıırtılıtttt
_____________ __
__ 14|
tı jóválıagyással bizottság alakult és elılıe tagként engem is delegáltak. l hhcz __|ogcíınként” - ezúttal is magáııtaııári ıııiııőségeın szolgált. Tagjai ~ llarsányi tlvörgy zsinati jogtanácsos, Pap Béla karcagi lelkész, Pákozdy László Márton teol. tanár és Péter János akkor még segédlclkész, valamint elnökként Matolcsy
Nándor közgazdász - velem együtt ”ifjúi lelkesedéssel” feküdtek neki a feladatnak. (Ki gondolta volna, hogy a hitéhez és meggyőződéséhez ragaszkodó, ez atolıhinak hangot adó, ezért a rendszer számára „nagyon kellemetlen” Pap Béla a Itákosi-uralom idején máig ismeretlen körülmények között egyszerűen eltűnik, ea Péter János előbb a tiszántúli egyházkerület püspökeként, majd, mint az állam ktllttgyminisztere fog ,,debütálni”?) Egyébként állam és egyház között ezidőtá_jt 1946-47. években - fennálló korábbi ”hagyományos” jó viszony magyarázta, hogy magam a bizottsági munkában akadálytalanul részt vehettem. Bírói tevélo-ııységemtől többször ismétlődő egy-két hetes távollétemre - a törvényszék elnökének megértő jóindulata - mindig megadta a szükséges felmentést. Persze talıtıı eııılítenem sem kell, hogy gondosan és módszeresen végzett közös mnıılonık eredményét: az új egyházalkotmányt Rákosi elvtárs és pártjának uralomı`a mtása - mint annyi sok mást- szélsebesen elsodorta. Mindeközben államunk is öltözetet váltott. Eddig is jelképesen, mint valo-dıgosan viselt királyi palástját levetette és egyszerű szürke zakót öltött: köztársa~a'tggá változott. Népünk általános jóváhagyásával, különösebb emóciók nélldtl. Aın nem így a hivatali életben. Ott sem a személyeket érintve, inkább a külooégek rendjén mutatkozó és szükségképpen elkerülhetetlen történésekkel. Mert hivatali pecsétekről, levélpapírokról „kir” jelzőt és jelzést el kellett tüntetni, levakarni vagy átragasztani. Ítéleteinket a Szent Korona helyett „A Köztársa-zág nevében” kellett kihirdetnürık. E műveletek esetleges elmulasztásához a miın.-tztéı`inmi rendelkezések még szankciókkal is fenyegettek. Bizonyára ennek volt lıetudható, hogy Kirlényi Béla bírótársam egyik reggeli bejövetelekor döbta-nteıı észlelte: névtábláján az első betűket valaki - jó humoıú kolléga - átrajnısztotta és neve most már ,,Lényi Béla”-ként olvasható. Fölöttébb dühös lett, ıııı meg jót mulattunk, mikor Béla - ide nem írható szövegű morgások közepette a ıagasztást levakarva - a magánjogban használt kifejezés szerint- „az eredeti allapotot visszaállította”. l-lgyre szaporodó bírói munkánk ,,egén” apróbb repedések furcsa -- eled-
dig isıııeretlen - történések mutatkoztak. Előttünk, fiatal bírák előtt ismeretlen, de még a Horthy-rendszerben törvényszéki létszámban működő két idősebb kollega jelentkezett szolgálatra. Ebben még semmi különös nem lett volna, hiszciı ıııáı -tnár hagyományossá vált, hogy havonta egy-két olykor több bíró, fogalmazo, nnls bírósági dolgozó bekopogtatott korábbi munkahelyére. Fogolytáborból,
ínm`téı`i hnjdoklásból, munkatáborokhól keı`ekedtek elő, meg számosan, mint a -tzlovák állam intézményesített álteleplté-i áldozatai. Létszámba vették őket és
1.42
__- _ ^!f.*. *:<.*.'< '-~f~'~"
___
_.-
egyre értéktelencbb illetményeik ellenében is - dolgozhattak. E most említett két idősebb kolléga furcsa módon kitűnt közülük: párttagok voltak, zsebükbcn a
Kommunista Párt tagkönyve lapult. Friss dátumú könyvecskéik - amint később maguk elmondták
voltaképpen ,,szabadító cédulák” voltak, mert birtoklástık
egy szovjetunióbeli tábor kapuját nyitotta meg előttük. Lényegileg azzal a mcgbízatással, hogy - a korábbi átképzésűk során szerzett - ismereteiket itthon, a bí ró karban fogják teıj eszteni. Általános megdöbbenésünk, megrökönyödésünk szinte tapintható volt. Hát hogyne! Hiszen eddigi törvényeink, szokásaink, belénk nevelt társadalmi felfogásunk eleve tiltotta, hogy aktív bíró, fogalmazó bármiféle politikai pártnak tagja lehessen. Aki ilyesmire ,,vetemedett”, örıként kilépett a testületből. Most ez a két ,,öreg” mindennek ellenkező példájaként közöttünk mozgott és mi nyájas ábrázattal, ám belül sűrű fenntartásokkal, sőt némi félelemmel beszélgettüıık velük. Korántsem alaptalanul. Egész korábbi neveltetésünk, a 19-es ,,kommün" viselt dolgaihoz kapcsolódó ismeretünk vastag indokokat szolgáltattak arra,
hogy bámıiféle barátkozás, közelebbi emberi kapcsolat kialakítását a „a hároııı lépés távolság” szigorú betartása ne jellemezte volna. Hónapoknak kellett eltelniük, amíg kitűnt, hogy az említett két párttag-kolléga voltaképpen csak „megjátssza magát”. A fogolytábor poklából szabadulni akartak. Mindenáron! És mert más lehetőség nem kínálkozott, hát így! Ezt végül mindannyian megértetttík. Annál is inkább, mert a két „vörös” semmi vizet nem zavart: nem agitáltak és a bizonyára fennálló jelentési kötelezettségük olyan ,,semleges” lehetett, hogy ah-
ból senkire semmiféle hátrány nem szánnazhatott. Legalábbis ennek legapróhh jelét sem észleltük. Gyennekcipőt koptató demokratikus államberendezésünknek friss, illetve ,,poraiból megelevenedett” régi pártjai szorgalmasan, egyre lendületesebbeıı szervezkedtek. Ebbéli szándékuk elől - a változott felfogás szabaddá vált levegőjében - a bíróság sem zárkózhatott el. Tehette azt annál kevésbé, mert a szcı`vezési manővereket a minisztériumi sugallatok is bátorították. Elsősorban is szociáldemokrata oldalról, hiszen (előbb Valentiny, majd Ries) a párt élvonalán jeleskedett. Mi, bírák a pártbalépés gondolatától szinte egyetemlegesen idegenkedtünk. Végkép nem fért a fejünkbe, hogy a belénk sulykolt függetlenségünkkel és pártatlanságra alapított döntéseinkkel miként lesz összeegyeztethető az a politi-
kai pártérdek, amelyet tevékenységünk jövőbeli rendjén egy-egy tagkönyv szükségképpen sugározhat és sugározni is fog. Úgy tünt: olyan Prokrusztész ágy ez. amelybe tevékenységének objektivitására valamit is adó bíró aligha feküdlıet bele. A pártszelek azonban erősen fújtak; annál erősebben, mint aminek a mi kis gyarló meggyőződésünk sikerrel ellenállhatott volna. Hiszen felülről egyre stlt`-
getőbben színvallásra riadóztattunk. Kapituláltunk!
___ ___
Hír:) rolmnı .t Jtátııtıuıllnnı
__
l4§l_
Azzal a praktikusnak tünő l`ordttltıttal l`ondorlattal, hogy ha már a inimwter szociáldemokrata, hát -- üsse kő! lll_jtlıık mi is az ő ,,hajójába”. Úgy jioınloltuk: a demokratikus valahová tartozásnak ezzel eleget tettünk, ugyanakíoa pedig a kommunista pártba lépést is clhárítottuk. Mert ezt semmiképpen sem
alontnk. Fogalmunk sem lehetett arról, hogy ez a párt - nem is olyan sokára -»oepeıı utánunk nyúl és a pártegyesülés ürügyén piros könyvecskét nyom majd a lo-ztlııkbe. Perszer már annak, akinek! Nem válogatás és következmények nélldlí Minderről később szólok, amikor azt a „történések és a történelem rendje” majd felszínre hozza.
A romok eltakarítását is vállaló, ugyanakkor egyre mozgalmasabbá váló na-anltıími és gazdasági jelenségek igazságszolgáltatási ügyeink számát jócskán ıııt-gsnıporították. Vetületei a személyi érdekkörök területére is behatoltak, egyre tnlılı lett a házassági bontóper. Ebből adódóan - elnöki kiosztás szerint- maganı itt kaptam belőlük. Pedig ki nem állhattam őket. Ennek -sok más tényező mellett legtöbb oka az lehetett, hogy még egykori táblai tanácsjegyzőségem idején megleíıetősen sok, jórészt undorító emberi visszaéléssel megtűzdelt bontóperrel to-llett ınegismerkednem. Jellembeli, erkölcsi ferdülésekl(el és a vállalt hűség és i-fildt hétköznapi devalválódásával. E1 is határoztam: én ilyen pereket nem fogok ntıgvıılııi. Am az életünket figyelő Gondviselés másként határozott: tárgyalnonı es donteııem kellett. Engedelmeskedtem. Jónéhányszor némi undorral. Olykor tıtıoııvos érdeklődéssel, persze ha a sablon-esetek sürűjéből olyan ügyek keveo~dn~k elő, ahol az emberi csalafintaság sajátos trükkjei is megvillantak. A valóban nem mindennapi esetre ma is világosan emlékszem. Hőse a pet nlperese gépkocsivezető, aki mint vállalati alkalmazott az általa vezetett aepkoesival távolsági fuvarokra járt és emiatt - rendszeresen visszatérőleg - csatadjától napokig távol maradt. Ezt a feleség és a két gyermek is megszokta, terıınwzetesııek vette, mert a férj a hét bizonyos napjaín mindig szabályosan visszaıeıt, íizetését általában hiánytalanul haza adta és mindenben úgy viselkedett, .diogvıın az egy féıjjtől és családapától általában elvárható. A távolsági fuvarok n-ıınészetesen azzal is jártak, hogy a gépkocsivezetőnek a célállomáson kellett ı`|'tltll\f|'l.lll .
A célállomás, egy távoli kisváros aztán állandósult, mert a vállalat ott áll-mdo lerakatot létesített. De állandósult a szálláshely is, mert a gépkocsivezető is-ar ıınıgánháznál húzódott meg, ahol a szülőkkel együtt egy csinos, fiatal özo-gvasszony is lakott. Nem sok idő kellett, hogy utóbbi és a rendszeresen visszateıö gépkocsivezető között szerelmi kapcsolat keletkezzék. Alperesünk óvakodott elárnlni, hogy ő nős, családos eınber, és amikor a szerelmi kapcsolat eredmenveként a gyemıek is jelentkezett, és az ígérgetett házasságkötés is egyre sürgtaa-lılıé vált, gépkoesivezetöıık ınerész cselekvésre szánta el magát. Rávette eavtk barátját, akinek szeıııélyi igazolványa az övével csaknem azonos számok-
ýl44Ü
g
g Nuvr.iilt7Iñ.s`_rvıiıt_
kal volt ellátva, hogy az „Anyakönyvi rész” feliratot viselő lapot emelje ki és adja át neki. A barát nőtlen volt, házasodni egyelőre nem kívánt és a jövőt illetően - jelentősebb meimyiségű ital elfogyasztása után - abban állapodott meg az alperessel, hogy ha netán bárhol, bárki is észrevételezné, hogy az említett lap
hiányzik a személyi igazolványból, nyugodtan azt fogja állítani, hogy bizonyára eredetileg sem volt benne, hibás a kötés. Az így kézhez vett üres lapot gépkocsivezetőnk rövid művelettel saját személyi igazolványába illesztette, miután a házasság fennállását igazoló bejegyzést tartalmazó eredeti lapot onnan eltávolítot-
ta. Semmi akadálya sem volt tehát az újabb házasságkötésnek, ami annak rendje és módja szerint meg is történt. Némi izgalom csupán akkor lett úrrá a bigámia küszöbén álló gépkocsivezetőn, midőn a kisváros anyakönyvvezetője az ominózus oldalra lapozott. Baj azonban nem történt, lévén a személyi igazolvány csaknem azonos számú a beillesztett lapon olvasható száma és lévén szüret utáni „tömegnap”, amikor az említett városkában a házasságokat az egyetlen anyakönyvvezető mintegy ,,fı.ıtószalagon” boronálta össze. Ezzel elkezdődött hősünk kettős házasságának különös és meglehetősen hosszú ideig zavartalan korszaka: a hét egyik részében az egyik feleségnél és családnál, másik részében a másik feleség oldalán és az újszülött mellett. A fizetéssel természetesen a másik asszonynál is el kellett számolni. Ez úgy történt. hogy gépkocsivezetőnk a vállalati illetményét továbbra is folyósította az első feleség részére, míg a másik asszony - természetesen fizetésként feltüntetve -azt a pénzt kapta, amit a „férj” különféle ügyeskedésekkel, mint fekete fuvar,
benzinpénz, különféle pótlékok, stb. rendszeresen összeszedett. Az a bizonyos ,,banánhéj” azonban itt is csak útjába akadt ennek a jól elrendezett kettős házasságnak. Ezúttal a technika bosszújaként. Az egyik távolsági úton a tehergépkocsi meghibásodott, nyílt országúton leállt. Kora ősz volt és a vidéket hajnali párák borították. Bizonyára ennek volt betudható, hogy az álló gépkocsiba egy „nem a látási viszonyoknak megfelelő sebességgel” haladó személygépkocsi hátulról belerohant, megperdült és a tehergépkocsi motorházán a hibát kereső gépkocsivezetőt saját kocsijához nyomta, majd árokba fordult. A gépkocsivezető súlyos, életveszélyes állapotban kórházba került, ott kisebb műtétet hajtottak végre rajta, és mert a sebész főorvos a sérült állapotát aggasztónak találta, a beteg személyi igazolványának adatait felhasználva, táviratilag értesí-
tette a második feleséget. De a vállalat is tudomást szerzett a balesetről és - azonos gondolattól vezettetve - saját nyilvántartásai alapján értesítette az első feleséget. A tragikomikus tabló akkor kerekedett teljessé, midőn a két feleség nagyjában azonos időpontban állt meg a sérült kórházi ágya mellett. A helyzetet senimiképpen sem lehetett kimagyarázni. A gépkocsivezető felgyógyult, de nem csak egy bontóperrel, hanem egy büntető eljárással is szembe kellett néznie, ahol a kettős liázasság bűncselekiıié-
Hírıl ifolnim ti tltátıitıniíhmi
___
l45
ıiteıi klvtll közokirat-haniisításéi`t is ííelelősségı`e vonták. Ez utóbbi bűncseleknıeıiy cíinén az áldozatkész barát is iiicllcttc íllt ii vádlottak padján. I világ „_/`e!f0rdul ”
líra aıııint már kitűnt - előjelei korábban is megmutatkoztak, a körülöttünk élő tıltig 1948-ban mozdult akkorát, hogy azt a - pártzsargon szóhasználatával talolnnı a „fordulat évének” lehetett minősíteni. Számunkra sokkal inkább „feltoıdnítként” értékelhetően. Mind társadalmilag, mind az igazságszolgáltatás teııilt-tén. l-I változások döbbenetét kezdetben alig-alig, inkább csak áttételesen en-zttlk. A családi bölesőben akkor már a második Novák-csemete rugdalózott.
l znıtal kislány: Éva Agnes. Parányi jövevény-lényét valamennyiünk szeretete és ~-ıemélyérc összpontosított gondoskodása körítette és ebből csak kevés íigyeleııi toıdnlt ti ,,világ” eseményei felé. Pedig jócskán akadtak ilyenek. l-llsőnek mindjárt az, hogy az országgyűlési választásokon - merész iiiii mmıíációkkal is meggyámolítva - a Kommunista Pártnak jutott a legnagyohlı toıtiıszclct”. Azután - hazánk „Nagy Barátjának”, a Szovjetuniónak alig takarjoıtott taiiácsai és korábban náluk már jó eredményekkel bevált trükkjei szaldónıkeıit: az egész torta. A „történelmi léghuzat” (Szabó Dezső) minisztériuiiıiiıik -iıoliinii is átsüvített: íróasztalok borultak és székek üresedtek. Miniszteri, állaiiiiiilotıi. főosztályvezetői, olykor osztályvezetői helyek várták új gazdáikat. Nem ..olo'ı tartóan, irikább meglepő hamarsággal. Helyfoglalásukhoz szükségesnek nino íıeíépőjegyüket korántsem valamiféle szakrnai felkészültség, sokkal inkább .i paıtttiıgság minősítette. Így került bársonyszékbe egy korábbi derék cipész, az olztatási osztály élére egy hintáslegény és ugyanígy kipróbált „jó clvtársak” népi-»ittették be a többi - valamire való - hivatali státust is. Az alsóbb ,,sarzsik" tiaıont lielyükön maradtak, hiszen a minisztérium - viszonylag zökkcnőmeiites tigvıiieiietéhez ezekre az ,,urakból” gyorsan átrajzolt ,,elvtársakra” - proletár.lildatnrii ide vagy oda - mégis csak szükség volt. Mindemellett egy-egy „baki” iııegıs csak megakadt. A bíróságokat is átpásztázó ,,tisztogatást” különösebb törvényi kötöttséaeli legkevésbé sem befolyásolták. Azaz pontosabban: volt itt törvény, volt kormı'mvi`eiidelet is, persze ,,Párturık és Kormányunk” asztaláról. Utóbbi sem felmoıidást, sem végkielégítést nem ismert, az egyedüli mércét a mindent elárasztó .,oiızti'ilyliarc" jelentette. Ehhez igazodóan ,,legfelsőbb szinten” névjegyzék is lowttlt. Benne - szinte a Jelenések Könyvének utolsó ítéletét revelálva - báránvnk és kecskék szerinti kettéosztottság. Előbbiek - legalábbis egyenlőre -- iiiiiiaıllnittak, utóbbiak ,,rővid útoii” távozttik. llogy ez az út milyen „rövid” volt.
ıellegzetescii szeinléltetí maga az eljái`ás, aıiiclyıiek rendjén - minden előzetes tilzest iiicllő`zve - egy szép iiiipoıi nn-pjeleıit ii Megyei Bíróságon Biınbó elvtárs.
!“íf_>__
Nffvátf-`{YEírt
__
Mint minisztériumi fóelőadó mutatkozott be (azelőtt ollót csattogtató fodrászsegédként működött). Zakój ának jobb zsebéből egy csomó negyedíves gépelt papírt, bal zsebéből a minisztérium bélyegzőjét előhúzván, utasította a bíróság elnökét, hogy az iratokon megjelölt bírákat azorinal állítsa elő. Többen éppen tárgyaltak. Az erre utaló elnöki közlést Bimbó elvtárs kézlegyintéssel elintézte: - Nem számít! Jöjjenek azonnal! Majd meggyőződve a megidézettek személyazonosságáról, a zsebéből előrántott, azonnali elbocsátást tartalmazó, negyedíves papírosokra peesétet ütött és az érintetteket az épület azonnali elhagyására utasította. Ezt a műveletet a derék Bimbó elvtárs - ugyanolyan fapofával, mint mindig - még néhányszor megismételte. Azzal az ámyalati különbséggel, hogy a ,,listára került” vidéki bírákat megadott napra előre beidézte. Egyik ilyen „kivégzési alkalommal” (magunk így neveztük Bimbó tevékenységét) történt egy kis ,,baki”. Bimbó elvtárs - a már szokásossá vált koreográfia szerint - osztogatta a ,,céduláit”, amikor Zsiga Mihály kolléga, rápillantva az iratra, megszólalt: - Kérem, Bimbó elvtárs, én nem bíró, hanem közjegyző vagyok. - Lehetetlen! - hangzott a kissé megdöbbent válasz. - Igazolja magát! Személyi igazolvány akkor még nem lévén, Mihály a vasúti arcképes igazolványát mutatta. Bimbó láthatólag zavarba jött, aztán az iratot a közjegyző kezéből kitépte, összegyűrte, és azt a bal felső zsebébe nyomva, Mihályt egyszerűen elküldte. Miskárikat ezután soha, semmiféle további „szűrés” nem molesztálta. Szolgálati éveinek leteltével közj egyzőként ment nyugdíjba. Mindeme - megismétlődő - manővereket egyfajta ,,praeludium” persze megelőzte. Az önéletrajz. Bíráknak és minden más bírósági dolgozónak egyaránt a minisztériumi ukáz kézhezvételétől nyomban „curriculum vitae”-t kellett ímia. És nem is egy alkalommal! Az uralomváltás első idejében - mint valami politikai ,,váltóláz” jelenségeként - átlagosan havonta egyszer, olykor kétszer is. Megismétlődő jellegét- feltételezhetőleg - három tényező motiválhatta. Egyik: az „új rend” a régi nyilvántartásokban - bár „fenn és lenn” is pontosan vezetve rendelkezésére álltak - nem bízott. Fennállásának negyvenegynéhány esztendeje alatt mindent és mindenkit, saját elvtársait is megbízhatatlanokként kezelte. (Úgy tűnik: a rendszer állandóan félt.) A másik: az a ,,remény” vezette, hogy az életrajzíró saját hanyagsága, figyelmetlensége nyomán ,,elszólja” magát és olyan adatot is megemlít, amit korábban elhallgatott, és ami így alkalmas lehetett aıra, hogy ,,tisztogatási célzattal” az új adatra lecsaphassanak. A harmadik: a főosztályok és osztályok újdonsült ügyintézői mit sem tudtak egymás tevékenységéről, így főleg arról, hogy melyikük mikor, miért, milyen céloktól ösztönözve követeli az említett önéletrajzokat. Megszerkesztéstlk tehát sajátos követelmé-
__'______ _ __ __|_`_______ _ Hlrfi wılmnı ıı ılıltlııtınıllıını
l__4'l
tm-ket támasztott iróik számára. Az itt |ııısz.ııı'ıltıtos célszerű elvi tételt számomra Li-tlves barátoın: Pólay Elemér imigyen stıııııııúzttı: Pistukám, gondolj mindig Napóleonra, aki szerint „az alkotmány leıtvı-ıı töınör és homályosl” Ilyen legyen az önéletrajzod is. Azonos tartalommal
.Hz ııtövegezéssel. 'l`anácsátmegfogadta1n. Kitűnően bevált. A szöveg - származásomat l`eltam első mondta így kezdődött: ,,Értelmiségi családból származom". Ami tölıalı-tt-seıı igaz is volt, hiszen református lelkész édesapám ebbeli jellege aligha tııll ltI|.!,tl(ll'l3.lZÓ.
lizt a szövegkezdést viszont nem alkalmazta az a debreceni ügyész koltvgıı. aki -- a hozzánk is eljuttatott szóbeszéd szerint - szintén pap ú voltát úgy |~ıı'ıhı'ıltıı homályban tartani, hogy ezt írta: „Édesapám l. pásztor volt”. Szövege -` i t-Lig kitünően bevált: a papát mindenki libapásztomak gondolta. Csak késöbb .ıhtıtlt l`enn a szövegen valaki, aki - parasztszármazású párttagként - különösnek ıalalltı. hogy felnőtt fér
libapásztorként dolgozzék, hiszen azt a műveletet
Lnıtııtlottan - öt-hatéves parasztgyenrıekekre volt szokás rábízni. Ügyészünket t-t`tıtlöıe vonták, és ő beismerte, hogy édesapja korántsem a libákat, sokkal iııhılılı a lelkeket pásztorolta. Talán említenem sem kell, hogy a Párt az évekre --lııvıiıló „átverésen” feldühödött és a nyomban „kirúgott” ügyésznek még több .tllnıluıııınal „utánanyúlt". Mind a minisztériumi, mind az igazgatást legfelsőbb szinten ellátó egyéb lzı\ılrı`vk" jelentős része az új és eddig nem gyakorolt szerepkörébe általában
tnvıtl néhány hónap alatt betanult. A közhelyként sokszor emlegetett „józan paıaftııı- és munkásész” minden különösebb jogismeret és jogászkodás nélkül legıntılı t-setben „fején találta a szöget”, amely Párt és Kormány érdekeinek megfett-It I-llleııkező adottságok: ügyetlenkedés, tájékozatlanság, vagy az itt is nélküla.-lıt~|ct|eıı szellemi képesség valamiféle hiánya ritkán mutatkozott. Ám, ha ıııttgı.-t, úgy nem egyszer furcsa., komikumba is átcsapó helyzeteket teremtett. lgy af ıı téınánkhoz ugyan szorosan nem kapcsolódó, de hosszú ideig „klasszikus“Laııt ııyilvántartott - történés, amely ebben a nehéz és sok megpróbáltatásstıl ıızmlııg időkben széles körök derüjét fakasztotta. A szomszéd Heves megye székhelyén is megalakított megyei pártbizott„an vlizö titkárát a már említett „józan paraszti- és munkásész” nem túlságosan tntlıtııgıttttı. Hogy-hogynem, bizonyára valami tévedés vagy nem megalapozott nıtııöaltés ennek ellenére az első titkári székbe ültette. Röviden szólva: stupid „„~ıııt^lyiség volt. Egyszerű, könnyen áttekinthető ügyeket képtelennek bizonyult -nlatııı. Ilosszan kellett győzködni, ınlg valamit megértett. Eközben hamar dühtwjnlt, ortlltozott. Többek között nem érzékelte azt a különbséget, ami Egerben ıı ttıllt'ınlit°lckezetek vezetöinck ıııcgııvvczése között szükségképpen fennállott. Érwlı, |ılt'~ln'ıııos, lelkész és rabbi között ötlvt.~tzcı'lleıı válogatott és rendszerint mel-
l43__ __ s
_
t
-N0E**”< !-*'__'^.'.f.*."
-
t -___ _,
léfogott. Ez fölöttébb dühítette. Így történt, hogy az értekezleten, ahol hívást'ıı`a az egyházi vezetők is jelen voltak, többszöri tévedésén méregbe gurult és az asztalra csapott: - A szentségitl Ide gyeljenek! Mától kezdve a címeket megszünteteınl
Mindenki plébános elvtárs lesz! Maga is, maga is, maga is - mutatott az egyes egyházfˇókre. Utóbbiak mély helyesléssel bólogattak, hogy ezt tökéletesen megértették. A helyzet nem mindennapi komikumát jelezte, hogy az egyébként is jó humorú egri érsek a vele szemben ülő református lelkésszel összekacsintott, az evangélikus pap pedig noman bokán rúgta a mellette ülő rabbit. Többek emlékezete szerint később is, ha az említett „egyházatyák“ találkoztak, nagy előszeretettel „plébános elvtársként” szólítgatták egymást. (A jeles megyei titkár egyébként mindössze félévig „regnált”: Sorozatos melléfogásai egykettőre a ,,pártsül ylyesztőbe” vezényelték.) A bírósági - állandósultnak mondható - belső „viharok”-hoz idővel külső jelenségek is csatlakoztak. Kezdetben pletyka-szintü sugdolózások, később
tényekkel is alátámasztott valóságok igazolták, hogy a város egyes - ,,osztályidegennek” minősített - személyeit családostól kitelepítik. Egyszerűen és - pártfogalmak szerint - diszkréten. Tehát: hajlani négykor csengetés, egy-két órás a legszükségesebbeknek vélt tárgyak felpakolása az előállított teherautóra, azután gyors távozás a Hortobágy sík rónái felé. Mindezt a rendszer titokzatosságot imádó ködösítése keretében, hiszen - bár a kitelepítettek neveit köztudottan listán rögzítették, de ez utóbbiba „halandó ember” nem, legfeljebb csak „nagyon megbízható elvtárs" tekinthetett bele. Ilyen elvtárs pedig köreinkben nem lévén, a bizonytalansággal keveredő félelmürık - kit, miért és mikor? - szinte stabilizálódott. Ismert kereskedők, néhány ügyvéd, jobb iparos, stb. máról-holnapra eltünt a ,,közéletből“.
Amikor aztán a tőszomszédságunkban lakó ny. ezredest és feleségét- egyik bíró kollégánk szüleit - is elnyelték a „hortobágyi távlatok”, a MÁV-felügyelőkénl dolgozó apósom tanácsára „felkészültünk”. Egy hatalmas, régimódi, fedéllel is ellátott utazó vesszőkosarat a legpraktikusabbnak tűnő tárgyakkal telepakoltunk. lakásunk halljában felállítottuk és vártuk a hajnali csengőszót. Félig felöltözötten, álmatlanul, feszült várakozásban. Hála a Mindenhatónak: „ez” a csengőszö soha sem berregett fel. Mi ezt persze nem tudhattuk, és nekem a hivatalban éj-
szakákkal terhelt ebben a feszültségben kellett „igazságot szolgáItatnom”, leleségemnek a háztartásvezetés napi, nem kis gondjaival, meg a várható történésekről mit sem sejtő gyemıekek gondozásával - utóbbiak előtt vidám felhötlenséget színlelve - kellett megbirkóznia. Szép summa volt így, egy rakáson! Mindezek koronájaként következett a Pártból „kirúgatásom" vesszől`ut:'ısa. Mert, amint már említettem, mi, bírák egységesen, egy aktussal - „nıerl tt
miniszter szocdem, tehát legyünk mi is azok!" -K a Sz.oei:'ı|tlemokrata Pártba lép-
___
_
Hin! wıllıırıı ıı ıhltmlımllııııı
l4')
tank he. A későbbi pártegyestlléssel atıtnıııatikııstııı besodródtunk a Kommunista l'aı'|ba (szebb nevén: a Magyar Dolgozók l'árjúba.) Az így alaposan felduzzadt |a'ııt utóbb kezdte aztán vizsgálgatni, vajon ezek az újsütetű „bolsik" voltaképpen Lıt`ı~aıtlák'? Országszerte, így Miskolcon, a bíróságon is megindult a „párttisztoga-
tı\a". Régi, megbízható kommunistákból bizottságok alakultak. Feladatuk volt a mwtlemektől átkerültek minősítése és ez utóbbinak a párt-alapszervezetekhez lt-vııtlö továbbítása. Magam is ilyen bizottság elé kerültem. A két, gyári munkásnak látszó öreg „szaki” barátságos tónusban faggatott és nagyjából az előttük is tak vö önéletraj zom alapján kutakodott. Értelnıiségi családból származásomon ök mar l`eıınakadtak, édesapán foglalkozását rtatták. Nyomban közöltem, hogy az ıılnközben elhunyt édesapám református lelkész volt. Ebből következőleg érte|t~ınszerüen hangzott a kérdés: - Hisz Ön Istenben? -- 'l`ermészetesen! -válaszoltam. Összenéztek, az előttük lévő iratokat összehajtották és elbocsátottak. Az .tlıı|ı.-uervezethez küldött „minősítésük” tartalma felől aligha lehettek kétségeím. lletek multán Pártunk alapszervezete taggyűlést tartott. Itt kellett dönteat, Iaıgy a bizottságok által minősített szocdemekből jöttmentek maradhatnak-e tagy sem? Nem maradhattak! Viharos, személyeskedő szenvedélyességektöl luıııtııtsem mentes felszólalásokkal minden érintettet hosszasan megblráltak. A Iııııtt'-ıiktıs kitörések határát is többször átlépő felszólalások sorából csak egy jatlılaz az ugyancsak szocdenı pártból átkerült megyei bírósági elnök felett az avtlt elvtársnő - későbbi alapszervezeti titkár -A magát mesterségesen felhergelva Igy kitıbált, rikoltozott: Gyűlölöm az olyan embert, akinek autója voltl... Gyűlölöm az olyaıı --ııılıcıt. akinek két pipája van! A gyűlölet efféle indoka persze alapvetően súlytalan volt, hiszen a . allaıvett elnök az előző rendszerben tagosító bíróként dolgozott és a gépkocsit aaınlıacszközként használta. A két, rövidszárú pipa tényleges valósága pedig az „„»tıtaIyidegenséget" aligha támogathatta, hiszen ilyen pipák a murıkásosztály „ıavıaaiıı is sűrűn láthatók voltak. Kettőzött példányııkból a tőkésosztályhoz tartıııaıııa épclméjű ember nem következtethetett. Mindegy! Nem magunk választt-na „|ıartunkból" elnökünkııek, többeknek és nekem is távozrıunk kellett. Szoaıalvt-ıııct ugyan különösebb vihar nem kísérte, de az istenhittel kapcsolatos sajaalat és ıııegvetés órákig tartó feszültségét spontán utcai bolyongással próbáltam ltzwıtotııi. Mikor az esti órákban - kissé lecsillapodva, de lelkemben a „mi lesz vi-tttıık'f" kérdéssel vlvódva - hazatértem, feleségem már arcomról olvasta a tlaıııóal. Magához ölelt és csak ennyit nıtıntlott:
150-
W
. Nffvátf-E`!_vL*{i-
- Ne félj! Isten megsegít! És ezúttal is igaza lett. A történtek alapján joggal várt elbocsátások - elnököt és még jónéhány kollégát beleértve - valóban bekövetkeztek. Én valahogyan maradtam. Nem, nem ,,vaIahogyan”! Isten döntése állt mögöttem. A szétzilált, foghíj assá vált bírói sorokat persze rendezni, a hiányokat pótolni kellett. Mielőbb és gyors cselekvőséggel. „Pártunk és Kormányunk” -K a kipróbált szovjet tapasztalatok és útmutatások nyomain - ezt úgy oldotta meg, hogy - középiskolai végzettséggel is alig-alig vagy egyáltalában nem rendelkezö - megbízható, mert származásukat illetően kifogástalan - párttagokból „ütőképes” csapatot fonnált. Egyenlőre „gyorstalpaló kurzuson” megismertette(?!) velük a magyar anyagi és eljárásjogi szabálytömeg leglényegesebb részeit, egy-két mintatárgyalást rendezett számukra, majd - sokoldalról külön is megtámogatott - eredményes vizsga után ,,bírói-ügyészi oklevelet” nyomott a kezükbe. A nagyjából húszegynéhány évüket beöltött ,,káder bírák” ezzel az oklevéllel jelentkeztek az irányítottságukban megjelölt munkahelyeken.
Hogyan fogadtuk őket és ők hogyan kezeltek minket? Ami a fogadásukat illeti, magatartásunk aligha volt kifogásolható. Tudomásul vettük jelenlétüket - mert vajon mit is tehettünk volna? -, és némi kajánsággal íszerezetten vártuk, hogy mi fog történni? Segítőkészségünk szándéka eleve adott volt ugyan, de vártuk, vajon az ő gesztusaik miről tanúskodnak? Hát ez utóbbiak vegyesen forrnálódtak. A kezdeti napok-hetek - bizonyára ıı „felülről” jött utasításokhoz igazodva - a marxista-leninista megalapozottságú. öntudatos osztályharcosság szokásos merevségét sugározták. Egyfajta, mindeııt és mindenkit lekezelő magatartással megspékelve. Ez utóbbi azonban nyomtalanul elpárolgott, mikor egy-egy peres ügy intézésénél, főként pedig az érdemi döntés kialakításánál kezdett kitűnni, hogy az osztályharc itt mindössze annyit
ér, amennyit a fennálló törvények - főleg a perrendtartás zárt szabályai adott esetben megengednek. Ezt szükségképpen fel kellett ismerniük. Volt, aki rövidebb, volt, aki hosszabb töprengés után jutott el oda, hogy az egyéves kurztıs hiányosságait legcélszerűbb az ,,öreg rókák” tapasztalataival, megalapozottablı tudásával kiegészíteni. Tehát hozzánk fordultak és mi készséggel segítettünk. Tettük ezt - többünknél nem zavartalan, mert családjukat méltánytalanul sújtó osztályharc sérelmeit hordozó viszolygással - a ,,kar”, a „mundér”, tehát az igaz ságszolgáltatás becsületének védelmében. És nem eredménytelenül! Mert a Rakosi elvtárs részéről sugallt minden hírlapi lekicsinylés, olykor gyalázkodás el lenére, a gyakorlati élettel érintkezve azt tapasztaltuk, hogy a közvélemény a pártzsargon szerint a dolgozó nép - bizalma a biróságot korántsem minősíti vıılamiféle ,,pártfunkcik” gyülekezetévé, inkább olyanná, hol „igazságot” osztanak. Tagadhatatlan, hogy volt ebben bizonyos hagyományosnak mondható „átlıall:'ıs" a korábbi rendszer tájékáról, de a bíróságokról késztllt „közvélemény fıbra"
Hírıl wılmııı tt .lnltmıttt .thtm
lSl
ttttav vonalai mégis a megblzlıtıtóstig ét`téktteıttl_i|ébe illeszkedtek. lizt lenntartaııi azt t't|ıolııi pedig csak - minden elöképzcttségi hiányokat elmosó -- egységes jellt-p_p_t-l ıııüködő bírói karra! volt lehetséges. l rre az egységes, ugyanakkor szorgos munkára pedig nagy szükség volt.
I-. ıllttnös vagy talán még nem is az? - hogy az országban széltében-hosszában tlnló legtöbbször mesterségesen szitott - osztályharc a mindennapok szokváttvtw t'-letjelenségeit általában nem zavarta. Az emberek - marxizmus-leninizmtıs alt- vagy oda - a maguk belső indíttatásaik szerint éltek, mozogtak, kereskedtek, ttwıt-ketltek, békültek, szeretkeztek. Most már házassági köteléken kívül is. I.-Iz tttttlılııl szembetűnő gyakorisággal, hiszen az új eszmék az „ódivatú” vallási. ıl-tölt-si kötöttségeket ugyanám fellazították, a „vásár egyre szabadabb” lett. Ve-
talt-ıt~i tt gyennektartási perek felszaporodásával a bíróságok előtt is megtınıtttll-oıtttk. Sok, azonos motívumu.k alapján általában sablonos perekként. Am neııt ttttıttlvıı esetben. Mert bár az alperesi férfi tartásdíj- zetésre kötelezését a felpe-
„~-tt anya egyszerű tények - csókolózás, együttjárás, mozi, cukrászda, stb. bi-„tttvlıasaval megalapozhatta, mégis előfordult, hogy a szerelmi kapcsolat olyan .ltwltıét keretek között bonyolódott, hogy az anya előadását még ilyen ınitıdetıttttptt-t bizonyítékok sem támogatták. Magának az anyának egyedülálló vallomó.tı nt-ın volt elegendő a kereseti igény megalapozására. Ilyenkor bizonyos „tt'n`ut t" körülményeket kellett a bíróságnak figyelembe vennie. Közöttük legtöbb-zıttı ttııııttk a helyszínnek leírása segített, ahol az anya előadása szerint a szerelnıi ttltıtt-t leialtszódott. Feltéve természetesen, ha ez utóbbi zárt helyen, lakásban
t ttıtv ıııtis helyiségben bonyolódott le. Ha a gyermek anyja a helyiség berendezé„ttt t-, egyéb jellegzetességére vissza tudott emlékezni, azt a bíróság előtt elmondta t*-t t-löadásának valóságáról a bíróság - szemlével - utóbb meg tudott gyözödttt_ tt nt-mi érintkezés tényének megállapítása aligha maradhatott el. Kellö óvttt„»t»tt'tp_ azonban itt sem ártott, mert a magas tartásdíj lehetőségével száınoló .tıtvtllt olykor egészen merész, a biróságot félrevezetni alkalmas „ht'ızásokra" tıılltlllt l<ČPCSBl(.
lgy történt abban a perben, amelynek felperesi anyja a kitünő kereseti vi„ttttvttk között élő alperessel szemben egyetlen nemi kapcsolat tényét állltotttı. M alperes kezdettől fogva állhatatosan tagadott. Nem azért - mint mondta -. tntıtlltn tt tartásdíj fizetése valami jelentős megterhelést jelentene számára, hiszen
tttttlt-tt, jól kereső fiatalember, de elvi okokból, mert - előadása szerint - bar isntt~ttt~ tt lelperes anyját, nemi kapcsolatuk egyetlen esetben sem volt. Fizetni telttlt ttctn lıajlandó. Az anya személyes meghallgatása során azonban részletesen ltztıta_ hogy az alperes lakása hogyan, milyen bútorokkal van berendezve, milyen l-ajtt-lt ltltlıatók a falakon. milyen tt lllrdószoba, ahol az aktus után meg lrdött, ttttlvvtı szlnü és mintájú lllrtlölept-tlöl ltttszııtilt. Mindezt részletesen, pontostttı. M alperes valósággal ııtcgı`t*tttlllll llt-ı~tıttt't`lc, hogy az adott leírás a valóságııtık
l52_
Í _____
g
g
Nvvýk lstvtí{ı_g
________pg__
tökéletesen megfelel, és végkép nem értette, hogyan lelıetséges az, hogy mindezt az a felperesi anya adja elő, aki a lakásán soha meg sem fordult. A kulcsokat következetesen és mindig magánál tartotta, és ha takarítani kellett, ezt a műveletet a takarító vállalat mindig más-más dolgozói személyes jelenlétében végezték.
Ilyen adottságok mellett ~ mert a felperesi pemyertesség most már csak percek kérdése volt - az alperes iıidulatba jött. Kijelentette a tárgyaláson, hogy bár a felperesi anyával soha egyetlen alkalommal sem szeretkezett, hajlandó gyermektartásdíjat zetni, ha az anya a bíróság előtt elárulja, hogyan, kitől tudta meg a lakás berendezésének legapróbb részleteit. Ezt az ajánlatot a felperesi mama fölényesen elhárította. - Délutántól másnap reggelig együtt voltam veled, a lakást te mutattad meg, ezért emlékszem mindenre ilyen pontosan. A nyombani itélethozatalt az alperes - nagy gyakorlattal rendelkező ügyvédjének gyorsan közbevetett bizonyítási indítványa akadályozta meg. Vértulaj donság-vizsgálat elrendelését kérte. A tárgyaló bíró még figyelmeztette is:
- Ügyvéd úr, bizonyára elkerülte a figyelmét, hogy az alperes kezdettől fogva tagadja a nemi érintkezés tényét, ezért az indítvány aligha célravezető. - Ragaszkodom az indítványomhoz - hangzott a válasz. - A lakás leírása annyira meggyőző, hogy részünkről nem lehet más hátra, mint az ilyen perek utolsó lehetősége: a vértulajdonság-vizsgálat. A bíróság az inditványt elfogadta, a vizsgálatot elrendelte, a tárgyalást elhalasztotta. A sokat látott és hallott alperesi ügyvéd időközben valóságos magánnyomozást végzett. Tapogatózott, tudakozódott és nem csupán az alperes baráti, rokoni és ismerősi körét pásztázta végig kitartó szorgalommal, hanem még arra is kiterjedt a gyelme, vajon milyen volt a felperes által megjelölt napon az alperesi lakás vízszolgáltatása. És ez volt az a bizonyos ,,narancshéj”,
amin a jól felépített és átgondolt felperesi előadás elcsúszott. Kitűnt ugyanis, hogy a felperesi anya által megjelölt napon, sőt mind előtte, mind utána néhány napig a melegvíz-szolgáltatás az alperesi lakásban szünetelt. Nyári karbantartás volt éppen. A felperesi mama tehát a mondott napon nem irödhetett, hiszen a nők általában a hidegvízű lrdésre még nyáron sem szoktak vállalkozni. E bizonyíték hatása alatt az anya módosította korábbi vallomását: a ñirdésen eredetileg zuhanyozást értett, csak tévesen fejezte ki magát. Na, ez még
így is meggyőzően hangzott, bár a felperesi szavahihetőség eddig sima felületén már mutatkoztak némi repedések. Ilyen ügyállás mellett az alperes és ügyvédje valósággal ,,megtáltosodott”. Még behatóbban kezdtek vizsgálódni, bár helyzetük még így sem mutatkozott reményt keltőnek. És ekkor újabb, meglepő adat jelent meg a horizonton. Az alperes ügyvédje az alperessel folytatott újabb, be-
hatóbb beszélgetések során kihámozta, hogy volt az alperesnek egy barátnője, akivel évek óta állandósult szerelmi viszonyt folytatott, de mert az alperes öl
_” __
Hírtë twtlltttrıı tt Jtltrtıfıtıtlfttttt
______ __ __
lő!
ttvın volt hajlandó f`eleségtll vettıti. szttltltottıtk. Az tlgyvédi érdeklődés most nıár .- lt-lé az elhagyott barátnő felé l`oı`tltı|t. Nem erednıénytelcnül. Kiderült, hogy tt
tolt szerelemi partner és a felperesi anya igen jó viszonyban vannak. Ez a baráti lttt|ıt':tolttt arra az „apró szlvcsségre” is kiterjedt, hogy a más férfitől teherbe esett
lt-l|tt-ı`esi mama ne a gyermek nemzöje, hanem az alperes ellen forduljon tartási ltttvt-tt-léssel, mert utóbbi nőtlen és jó fizetése van, viszont a gyermek valódi nt-ıttzője kis fizetésű, nős, családos ember. Az elhagyott barátnő így kívánt „netttt-~t bosszút” állni a teljesen kiszolgáltatott alperesen: a lakás pontos adatairól ö t.t|t'~ltttztatta a felperesi gyermek anyját. Egyedül a irdéshez szükséges meleg tt/ t-lınaradásával nem számolt, de nem is számolhatott, hiszen egyfelől netıı tolt tisztában azzal, hogy a fürdés a felperesi előadásban ilyen hangsúlyt kap, és ttttlg kevésbé tudhatta, hogy az állítólagos nemi érintkezés napján éppen semmi tttt-It-g víz sem folyhatott az alperesi lakás irdőkádjába. Mindezek kitartó és tttttılt-tes bizonyítása nyomán a felperesi előadás hitelét vesztette és a bíróság tt ı.tt tt't.-.tll_i lizetése iránti keresetet elutasította. lăz a csupán példaként kiragadott és „müfajában” valóban nem mindenttttjtt jogeset az egyre gyarapodó polgári perek sokaságával együtt hovatovább tttltt vezetett, hogy minden bírósági igazgatás fenyegető réme: az ügyhátrálék ttıtjıtıııálóan” növekedni kezdett. Nem kétséges: a ,,káder”-kollégák igyekeztek, tjtvt-kt-z.tek. Ám ez utóbbi kevés volt az ,,üdvösséghez”. Tapasztalatlanságuk, ıttjtt-tııtereti hiányaik, mindebből eredő bizonytalankodásuk számos hibás dötttt* tltt-1, ennek nyomán szaporodó perorvoslatokhoz, végülis az elintézetlen tıjtwl-N. aggasztó gyarapodásához vezetett. Ugyanakkor egyéb ,,bajnövelő” ténye.-ovt-l is számolni kellett. I-'első parancsolgatásokban, rendelkezésekben, utasításokban és különl`étt tıltttztıkban megmutatkozó diktatórikus rendszerünk - minden „népi demokrá.tttlttt" álcázottsága ellenére - tucatszámra ontotta a felsőbb elhatározásokat. lt~-itt-t öltésük jogszabályokba formálódott. Nyilvántartásuk - észbentartásukltttttt'~ıtt pedig helyes - vagy legalábbis annak tűnő - alkalmazásuk egyre kilátástttltıınıbbá kezdett válni. A megalkotásuk körül mutatkozó kapkodás és ötletszettıttég, valamint jónéhány ellentmondásuk tökéletesen megalapozta egyik „régi” Lttlltlgttıık megállapítását: „A jó népi demokratikus jogszabálynak legalább háromféle értelme \ tlll
\ z- alt ná ratá.sfe!eló's l ft tt/ itleálisnak a legjobb tıkttı`ttttttl sem ıııoııdlıató tényleges adottságot vtıló-
z.tt|t_jntl ınegkoronázta két jelt-s ttlısvéttvııvkt az új Polgári Perrcndtartásmtk és tt I ttttlátlıogi ˇl`örvénynek tt ıııt~g|t~lt~ıté»tt~ Mtntlkcttő számos mollvtımtt, mi több:
IS4
_
Novák I.rtjvtiıt
jónéhány tételes rendelkezése ismert volt előttünk, de mert születésüknél tt ,,mindenekfelett tökéletes” szovjetjog bábáskodott, rendelkezéseiket ebben tt megvilágításban kellett kezelni és értelmezni. Nem kis gondokkal, annál több bajlódással. Valamit tehát tenni kellett! Igazságszolgáltatásunk ezért - némi hezitálás és bizonyára merőben természetesnek tartott „szovjet irányú” tájékozódással magát megerősítve imigyen határozott: létre kell hozni egy konferenciarendszert és ennek gazdáját: a szakoktatásfelelős intézményét. ,,Curía locuta, causa finital” Kimondatott: ,,legyen” és „lőn”! Ki, mi volt ez a szakoktatásfelelős? Semmiképp nem valami „Übermensch” vagy a „Minden Tudások Atyja”, csupán afféle egyszerű adminisztrátor, aki az új - olykor a régi - jogszabályok oktatását rendszeresen kézben tartja, adott körzetekben - mint megyei bíróság - ezt megszervezi és zökkenésmentes lebonyolításáról gondoskodik. Magyarul: oktattatja és ha kell, oktatja is a bírákat, közjegyzőket, fogalmazókat.
sőt a bírósági segédszemélyzetet is. Furcsa, különös, bírósági vonalon eddig ismeretlen képlet. Az előző társadalmi rendszer ilyesmivel nem dolgozott: minden bíró maga képezte önmagát, hiszen szolgálati előrehaladása szinte kizárólag szakrnai felkészültségnek mineműségétől függött. Azt pedig, hogy ebben hol tart és hol maradt le, az ügyekben hozott döntései (ítéletei) világosan tükrözték. Lényegében ugyanez állt a bíróság egyéb érdemi és nem érdemi ügyintézőire is. Ezt a valóban tennészetes és kézenfekvő módszert „felfordult” világunk nem követte, nem követhette. Erre szorította egyfelől a már ismertetett okok sokasága, na meg a ,,balfelé kacsintásnak” immár sztereotípiává fonnálódott az a kötelező módja, amely a követendő példában kizárólag a Szovjetunió megoldásait látta elérhetönek. (Másról egyébként úgy sem lehetett szó.) A szakoktatásfelelős mellé - mintegy módszerbeli megoldásként - tt konferenciák csatlakoztak. Felülről lefelé szervezve. (Vajon hogyan is másként, hiszen diktatúrában ,,lubickoltunk”?) A konferenciák témáit, forrásanyagát, ha kellett, lebonyolításuk esetleges sajátos megoldásait a minisztérium Oktatási Osztálya dolgozta ki. Megfelelő ütemtervvel, céltudatosan. Az adott témát - tt szakoktatásfelelősök személyes részvételével - előbb minisztériumi konferencián beszéltük meg, majd az említett „felelősök” minden megyei bíróságon ismét csak konferenciát rendeztek, amelyen a megyében területileg kiosztott rend szerint a helyi bíróságokon rendezendő konferenciák vezetői jelentek meg. Eme ,,ragyogó” - már csak azért is ilyen, mert teméntelen pénzt fogyasztó- rendszert a jelentések sorozta tette ,,tökéletessé”. Mert a konferenciavezetők konferenciájáról a szakoktatásfelelősnek kellett az Oktatási Osztályhoz jelentést tenni, a helyi konferenciákat pedig az azokat vezető bírák jelentése ismertette a szakoktatás előtt, aki a jelentések alapján szintén jelentett az Oktatási Osztálynak. A _jelentések kötelező tartalmát az egyes résztvevők személy szerint minősített konferen-
___
Hírfi tttılltmı tt tltltlttttttıtlfıtuı
lS."t
. tttt eıetltnényességénck áltttláııos jelleııızése tttlttt meg. lme: tökéletes felépítés-
ztttt, hiszen működésében a diktatúrákrtt egyeteınesen jellemző tény - hogy nıintlttttltt ııtitıdenkit mindig ellenőriz -~ következetesen és hibamentesen érvényesül. llogy Miskolcon ki legyen az oktatásfelelős, azt az ,,üzemi háromszög"
tlttvtttttlvezető, párt-és szakszervezet) egykönnyen eldöntötte: „Csak Novák Pista ıttltet sztimltásba, hiszen - bár pártonkívüli az istenadta, de - egyetemi magántttttttt, söt gyakorló professzor a miskolci Jogakadémián". Próbáltam ellenkezni. l-. eve-tl-te sikerrel! A dolog legkülönösebb részét- amit magam külön is kienıeltt=nt hogy ti. magántanári képesítésem az egyházi perjog tárgykörében fogant t-,t,vttı.t+ı`ti kézlegyintéssel elintézték: Nem számít! Tudományos fokozatod van, te vagy a feladatra a legal-ltttltnttsttbb! Kész!
Nem sokat ódzkodtam - mint pártonkívülinek ez nem volt tanácsos báı` ~tlgltt'~|ıp nem értettem, máig sem értem -, hogy egy valóban speciális tárgykörre tt|tt|toı.ott tudományos képzettség miért tesz bárkit is - így engem is - megközetttöleg nem tudományos, sokkal inkább adminisztratív feladat ellátására. Egyfajttt gvttntım mégis van és ezt az a - részemről is észlelt - sajátos szemlélet táplálıtt, tttıtely a Szovjetunió világából negyven év alatt hozzánk is átsugárzott: a ttttttttttt'ttt_vos minősítéssel rendelkező személy egyfajta sajátos alkat, aki - tértől és ttlotöl, de képesítésétől is valahogyan íggetlenül - bármiféle szellemi funkció
|_tttıtlt't|ttI-tént bárki másnál eredınényesebben tud működni. Döntésemet persze az tt ltt-lolyásolta, hogy - amint erre korábban már utáltam, - alkati adottságomból ttetlöt-tt nagyon szerettem szervezni. Hát most szervezhettem, hiszen konl`eren. ttt kttttlerenciába botlott, jelentés jelentést ért utol és bár ez utóbbiak készítését l- t tteın állhattam, kötelezettségemnek e téren is igyekeztem eleget tenni. A jelentések szövegét - Napóleon közismert „klasszikus” óhaját szeııt t-tölt tttrtva --t rövidre fogtam, sőt olykor még némi „költői túlzást” is megkoekázttttttttn. '|`ettcm ezt olyan esetekben, amikor a konferenciák egy-egy tagja voltttltt\|t|teıı tel_jesen passzív módon üldögélt a többiek között. Magyarul hallgatott! llolott beszélnie kellett volna, hiszen a rendszer egyik alappillérét a beszéd, tt tttt-gıtyiltttkozás, az egyetértést manifesztáló gondolatközlés volt hivatva megjeIt=ttttt-tti. A „régi” kollégáktól ez meglehetősen távol állt. Nehogy tartózkodó tttttgtttttttásukból a jelentéseket értékelő „felsőbbség” bármiféle sanda gyanúkttt ttttttt osztályellenség, reakciós alkat stb. - táplálhasson, különös fogalmazási tttttlttltttokat alkalmaztam. Így pl. X. Y. bíró konferenciai tevékenységét a megttgvt-lésre korlátozta. Vagy: Z. elvtárs a téma anyagával láthatólag egyetértett. t tttt- tısttlalintaságaim darabig észrevétel nélkül maradtak. Egyszer azonban ttgv látszik a jelentést valóban elolvttsták rám szóltak: „Novák elvtárs, ne Itttıálj, lrd magyarul, hogy X. elvtttıs ltttllgtttott“. Na, ezen aztán úgy segítettem, ttogv bár gyanltottam: közöttttnlt ts lttıoıt_vt'tt`tt ttkttd egy-két „tégla” a hallgtttó
lS6
Novák l.s`tvtl_ıı
_ __ ________
konferenciázót vagy egyszerűen kifelejtettem a névsorból (elvégre néhanapján még a legkitűnőbb szakoktatásfelelős is lehet feledékeny), vagy pedig imigyen jellemeztem: X. Y. bíró konferenciai tevékenysége ,,megfelelő” volt. Hogy aztán e jelző mit takart, esetleges kérdőre vonás után „kimagyaráztam” volna. Am eıTe nem volt szükség. Mert, amikor a diktatúra már ,,bársonyosodni” kezdett (Kádár második korszaka), megtudtam, hogy a mirıisztérium illetékesei az első nekibuzdulás csillapodtával belátták, hogy az általuk életre varázsolt jelentés-özönnel valóban semmit sem lehet kezdeni. Értékeléstlkhöz sem ember, sem idő nincsen! Hagyták tehát ömleni, hiszen esetleges leállításuk a ,,tökéletes”, mert szovjet patronokhoz formált rendszer csődjét jelenthette. Ettől pedig Sztálin (Isten?) óvjon minden jóravaló elvtársat! A konferencia- és jelentésdömping - úgy -, nem hozta magával az eredetileg elgondolt sikereket. A tempót növelni kellett. Ezért a minisztérium Buda egyik, egykori főúri lakul szolgált palotácskáját (Forttına u. 4.) kibérelte vagy kisajátította (bármelyik könnyen ment) és konferencia-teleppé átalakította. Falai közé -kéthetenként váltakozó tumusokban - 25-30 bírót vezényelt, akiket aztán - büntető, illetve polgári ügyszakos elosztással -intenzív jogi ismeretközlési dresszura alá vont. Reggeltől estig tanulni kellett: délelőtt előadásokat hallgattunk, délután a leadott anyagot szemináriumszerűleg feldolgozttık, míg a kettő közé iktatott időben szakirodalmi anyagot tanulmányoztunk. Szállást-étkezést (utóbbit kifogástalan mennyiségben és minőségben) ,,helyben” nyújtottak. Erre pénz ,,rogyásig” volt, bírói illetrnényre - aınint majd látni fogjuk - már sokkal kevesebb. A központi oktatásnak eme ,,pátemoszterébe” egy kéthetes tanfolyam vezetőjeként engem is ,,besavanyítottak”. Előadókat az Oktatási Osztály biztosított, reám az általános „jó rend” fenntartása és a délutáni szemináriumok vezetése hárult. Mindkettőt kollegiális, baráti légkörben gyakoroltam. A „rendet” illetően csak azt követeltem, hogy aki bámiilyen célzattal egy-két órára távozni kívánt, e szándékát velem előre közölje. A szemináriumok pedig rendszerint baráti beszélgetésekké szelídültek, ahol a délelőtt hallott anyag mellett „kari” témákat is - mint az illetmények szégyenletesen alacsony volta, lakásproblémák, a bíróságok mostoha tárgyi ellátottsága, stb. - ugyanám megbeszéltünk. E ,,szeánszok” csak akkor öltöttek hivatalos ,,nagyképet”, ha a minisztérium egy-egy ,,csősze” időnként betopparıt. Ilyenkor a fiúk „vették a lapot” és parázs szakmai vitákat kanyarítottak. A ,,csősz” elégedetten távozott. A tanfolyaınoknak - a helyhez kötöttségből eredő nehézségei mellett egyetlen nehezen emészthető része akadt. Előírták, hogy naponta du. 2 és 4 óra között minden résztvevő Visinszkíj elvtárs könyvét köteles tanulmányozni. Ez az opus voltaképpen nem volt más, mint a Szovjetunió legfőbb ügyészének szerepét betöltő jeles szerző politikai ,,perekben” elhangzott vádbeszédeinek idősor-
Htrtt t-tıltttm tt tlıltttımt ttltttıı
l.'Š'l
tt-ıttlhe tˇtllított szimpla gyüjtetnénye. il ele Sıtálttt tliesöségét zengedező politiktti ttttııs-pul`l`ogatások sorozatával. Mint jogászi ,,ttıü" is a szakma „béka szinvonttlttıı" botladozott, hiszen gondolatınetıete ha ilyen egyáltalán volt is benne tttttttltttttttlttn felborult, mert az ügyészi feladatkörtől joggal megkívánt logiktts
tttıoıtvltási l`ordulatokat a dühös pártszónoki kirohanások rendre eltüntették. tltttt. ezt a szakírói „alkotást” kellett - kellett volna - naponként szorgalmasan „lt tntgtttnunk. Szerencsére - hogy-hogynem - beszámolási kötelezettség nélkül. I z tttóbbi körülmény és a ,,mű” már leírt jellege indított - mi több: bátorítotl
tt
l-ttvetkezőkre. A tanfolyam első napjának elteltével - látva a kollégák fanyalgá-tat ts a következőkre ,,vetemedtem”: Fiúkák! Ez a Visinszkíj könyv egy nagy jogi nulla! Beleolvastam: kittııltttltttlan. Mától kezdve szépen hajtsátok össze és 2 és 4 óra között tegye tniııtlvttltt tt párnája alá, ti pedig ágyikótokban szépen szundikáljatok rajta. A be_járttti ttıtoltoz állítsatok egy őrt és ha e szokatlan délutáni órában netán bárki mint . -to-.z" közelednék, riassza a tanfolyamot úgy, hogy az ellenőrzés mindenkit tt ttttttt-t`tni padján Visinszkíj nyitott könyve felé hajolva találjon. Magam a vezetői „.«ttltt'ttttban ugyanezt fogom tenni. Szavaimat egyetlen kitörő és harsány ,,éljen!” fogadta. A kollégák ell-t-ztlték Visinszkíj ,,tanulmányozását”. Az akkori idők mérlegén merész és kockázatos szavaimnak az adott l`etlt-ıett-t, hogy a tanfolyam valamemiyi tagját mint ,,régi” kollégát ismertem. „Ile-tttgt“tıtttl<" egyiküket sem tartottam, meg kész voltam arra is, hogy Visinszkíj lttttvvének abszolút jogi értéktelenségét - ha ez netalán mégis szükségessé válttttlt bárki előtt könnyűszerrel bizonyítsam. Csak persze azt felejtettem, hogy a ttttlvet" nem jognevelő, sokkal inkább politikai célzattal adták a kezünkbe. ltt t tttıottt ismerve az adott helyzetet - bármilyen ragyogó érvelés eleve sikertelt ttttt-k ltéltetett volna. ,,O, sancta simplicitas!”, amely a tankokkal szemben ttttttt ttta_jd később a jámbor Bibó államminiszter - érvekkel kíván operálttil ttttııttlebböl két dolog világos: a fiatalok meggondolatlanok - ez voltam én is -att van isteni Gondviselés, amely a „remekmű” olvasásának ellenőrzését adott t=ttt-tltett elhárítja, holott a politikai rendszert - amint már említettem - a minden rt tttitttlenkit ellenőrző tétel élteti.) A mindent tudó és mindenható Oktatási Osztállyal az egyébként hosszúttt ttvtılt együttműködésünk alatt különösebb „afférom” mindössze egyetlen
.--.t-tbeıt támadt. Előzményként V. Zsuzsa (nevét módosítva írom) fogalmazói l-.ttteve/.ésélıez kell visszanyúlni. A Miskolci Járásbírósághoz osztották be, ahol ttttıttl ttlkati adottságaival, miııd szellemi képességeivel csakhamar kitűnt. Abttttttlos, ártatlan nagy szemekkel ellátott. l`ortııás kolleginaként a legtöbb l`érlittıetttet érthetően voıtztttttt. Nent volt l<ılt'jez.ett szépség, de egész egyénisége tıt\`ttt|la bájt ~- a l`ratıcitı ıtvelveıt tlntıttt ttl ttttgt'tt`zott. Am nem így szakmai l`el-
_lS8
j
W*
_
_lVováÍtls`tván
készültsége! Itt olyan különleges - nem egyszer megdöbbentő - hiányosságokkal lepett meg mindenkit, hogy egy-egy afféle megnyilatkozását az ,,ismeretnegatívum” prototípusaként bárhol szivesen oktathatták volna. Vele történt meg a következő ,,apróság”. Valami értekezlet vagy konferencia után a Megyei Bíróság elnökének szobáj ában üldögéltünk. Zsuzsánna - bizonyára a csinos nőket közismerten kedvelő elnökünk meghívására - közöttünk. Kávéillattal körülgomolygott baráti beszélgetésünk során Zsuzsikánk egyszercsak a következő kérdéssel fordult a szokása szerint -csendesen pipázgató elnökünkhöz: - Gytırka bácsi, tessék mondani, tárgyaláson a felperest az alperestől hogyan lehet megkülönböztetni? A kérdés döbbenetes sokkhatását az ideges arcrándulásokon kívül csészékből kilöttyenő kávék, parkettra zuhant kanálkák zörrenése és elnökürık fogsorának olyan ritmuszavara követte, hogy a már említett pipa az asztalra koppant. Az infemálisnak tűnő zavarodottságot az elnök próbálta eltüntetni. Bámulatos nyugalommal - a később majd ,,gyűlöletes” jelzőt involváló - pipájáért nyúlt, kettőt-hármat szippantva szelíd nyugalommal magyarázni kezdte a két perfél közötti különbséget. Mindezt azért írtam le, mert az ezt követő két-három hónap elteltével összbírói értekezletet tartottunk, ahol a minisztérium képviseletében megjelent főelőadó elvtárs - egyebek mellett - a friss bírói kinevezésekről kiállított okiratokat osztogatott. Köztük egyet V. Zsuzsánna nevére címzetten, a Szerencsi Járásblróságra szóló beosztással. Nem akartam hinni a íülemnek. Hiszen ez képtelenség! Az abszolút képzetlen, tudáshiányos Zsuzsanna a bírói székben? Ez lehetetlen. Felháborodásom annyira őszinte és spontán hevületű volt, hogy az értekezlet szünetében tőlem ezúttal merőben szokatlan módon - valósággal nekiroııtottam a miniszteri küldöttnek: - Példátlan vakmeröség a minisztérium részéről, hogy ezt a képzetlen kislányt bíróvá kineveztette. Főelőadónk a meglepődéstől hápogva igyekezett a ,,felsőbbség” tekintélyét megóvni: - De... de... Novák elvtárs, hogy hogy beszélsz te a minisztériumi döntésekről?! - Aztán mintegy magához térve a következőket kiáltotta: - Egyébként is a bírónő szakmai fejlődéséért téged teszlek felelőssé. Elrendelem - és ezt vedd minisztériumi utasításnak - hetente egyszer köteles leszel Szerencsre utazni és ott az elvtársnőt személyesen instruálni. Erről havonta külön jelentést kérek! Nyeltem, bólintottam, hetente Miskolc és Szerencs között utazgattam és persze - jelentettem. Már amit tudtam. Mert Zsuzsikánk bizony lassan fejlődgetett. Ráadásul büntető ügyszakba osztották be, ami tőlem a már korábban írot-
_____
_ __
Hírti t-ıtíltını tt títtltlttlmtlítttn _____
__
__ _ ___
___
tak szerint - meglehetősen távol állt. ltéleteit átnézcgettem, megjegyzéseket tet-
tt-ıtt, tt következő heti tárgyalási anyagot ,,megbeszéltük”, stb. Mindez láthatólag ttetn nagyon érdekelte, sokkal inkább az általa megkedvelt Miskolc élete, szaktttttt
legtöbbször nem is szakmai - pletykái. Nagyon kellemesen elcsevegtüttk.
l ttttgyos és zavartalan ,,instruktori” munkám kerékvágásából egyetlen - valóban ttt-ttt szokványos - eset zökkentett ki. Egyik ,,vizitem” idejében éppen tárgyalt. Óvatosan benyitottam. Az elém tt'ttttló látvány az első másodpercekben annyira lehetetlennek tűnt, hogy kissé tttt-gttiıttorodtam. A tárgyalóteremben ugyanis mindenki sírt: a bírónő, a két tllttöltttö, a jegyzőkönyvvezetőnő és a vádlott is. Könnyek potyogtak, zsebkendök tttoıogtak, minden oldalról szipákolás hallatszott. Amint később kiderült, a lojtttttsttl vádolt egyszerű parasztasszony olyan sztıggesztíven vázolta bűncselekttteıtyre is késztető mostoha sorsát, hogy a bírónő sírva fakadt. Na, ezt látva azıtttt tttiıtdenki meghatódott, hiszen az összes szereplők nőágon voltak. Szédelegte és bizonyára nagyon értelmetlen képpel, halkan visszavonultam. Hiszen ott -tıolıtttın semmiféle jogcímen sem lehetett. A látottakat később négyszemközt jttttttze tisztáztuk: én bölcseket mondtam a mindenkori bírói magatartás objektivttt'tsáról, Zsuzsámıa megéıtően bólogatott. Pár év múlva férjhez ment, férjét két ,tvttttyörű gyermekkel ajándékozta meg. Pályabeli hiányosságait ez utóbbi kettős tattv t`ttgyogóan pótolta. IÍ rnflt vzlvtek
ttlttttl tt proletárdiktatúrának, mind az ebből később átmosolyított népi demokrá. tttıtttk a már említett konferenciázás és „jelentés” mellett - akadt még egy külttttleges „hepp”-je: az értekezlet. Fennállásuk alatt mindig mindertki mindenütt .att-Itt-zett. Persze a bíróságon is. Valósággal imádták ezt a ,,műfajt”. Nem akadt ttlvttn hét, hónap, negyed- vagy félév, hogy valakik, valahol, valamilyen címen ne tlttekeztek volna. Még csak nem is az esetleges szükségszerűségtöl vezettettt~_ ttıttit egy-egy kérdés kollektív megbeszélése indokolhatott volna, hanem elött= telepített „ütemtervek” szigorú rendje szerint. Bírák, fogalmazók, közjegyzők, trgtt-ltttjtók és segédhivatali dolgozók hol külön-külön, hol együttesen. De istttttt volt tt bírósági elnökök külön értekezlete is. Mindez egyfajta automatiztttttttttttl, elöre meghatározott napokon, amikor is tárgyalást tartani nem lehetett, lttttıt-tt értekeztünk! Megyei bírósági szinten általában negyedévenként - kivételt--tt~tt ht'trtnikor - un. ,,összbírói értekezlet" gyűjtötte egybe a bánniféle ügyszaklttttt tlolgozó bírákat. Pénzt, idöt, l`t'trttdságot nem kimélve! Minden értckczlettıek eleve adott volt tt maga koreográliája. Kezdödött t-ı tt jelentések bekérésével, ttzok östsztesttésével, majd az értekezlet összehívásátttl Az összbírói taııáeskttzttst tt Mt-gvt-t llltt't-a'tg elnöke vezette. Az elöre megírt,
lflll- _
_
N L'f%t.!-;f!'t*
___.
mintegy 30-40 oldalas jelentésszöveg felolvasását vita követte. Utóbbit soha seıtt az esetlegességek spontán megnyilvánulásaira alapítottan, hanem előre l`elkét`t személyek közreműködésével. Végtére is nem lehetett megkockáztatni, hogy tt miniszteri kiküldöttet, a megyei pártbizottságot, a megyét, a várost, a szakszer-
vezetet képviselő kiválóságok jelenlétében - az elnöki előteıjesztést néma eseıttl kövesse. Szólni kellett. Egyrészt, mert a beszámoló jelentés után rendszerint elhangzott a ,,Szóljurtk hozzá, elvtársakl” aktivitásra ösztönző rövidke mondat, másrészt „a mundér becsülete” sem engedhette meg a néma passzivitást. Annál kevésbé, hiszen a meghívott vendégek - akik a jelentés egy példányát már korábban kézhez vették - az értekezlet rendjén elháríthatatlanul hallatták hangjakat, amiből értelemszerűen következett, hogy a „háziak” sem hallgathattak. llt'tt persze szóltak, szóltunk! A kezdeti években némi zökkenőkkel, később - ahogy az éıtekezletek gyakoriságával és szokásos „levegöjével” megismerkedtünk -, egyre olajozottabban. Jelentős támogatást kaptunk ebben a „káder” kollégáktól, akik - pártneveltetésükhöz igazodóan - szívesen szóltak, mondókáikat persze tt marxizmus-leninizmus frazeológiájában jócskán meg irdetve. Ezt a tónust és gyakorlatot aztán évek multával a Pártba belépett ,,régi” bírák is átvették és tt szemináriumok óráin felszívott ismereteiket a legkülönfélébb idézetekkel igazolva közölték felünk. Felszólalásaikban gyakran ismétlődtek a következő fordulatok. „Mert Lenin elvtárs is megállapította”... vagy „Sztálin elvtárs közismert nézete szerint”. .. esetleg „Marx már a Tőkében kifejtette”. ._ stb. Ezek a gyakori és könnyen ömlő idézetek néhányunkban utóbb azt a gyanút ébresztették, hogy
kiváló kollégáink a mondott szöveget maguk találták ki. Voltaképpen tehették ráadásul minden kockázat nélkül - hiszen az elröppenő mondatokat senki seıtt ellenőrizte és a szöveg „utána keresésére” ugyan ki vállalkozott volna? Mondott gyanúnk bizonyossággá vált, amikor közvetlen Sztálin halálát követő összbírói értekezleten két jeles és ,,törzsfelszólaló” szónokunk attól a mindössze kéthárom hónapi időre Sztálin helyére lépett Malenkov elvtárstól citált - senki által előzőleg soha nem olvasott - hosszú szövegeket. Magamban megforrnált véleményemet, hogy az idézet textusok egyszerű kitalációk, más is osztotta. Az éttekezlet szünetében szobámban meglátogatott Marty Pista, a Sátoraljaújhelyi .lárásbíróság elnöke. Beszélgetés közben dühösen emlegette az idézett szövegrészek hamis és soha sehol nem mondott, vagy írt valóságát. Véleménye - nem kis éllel - kitért a két felszólaló stréberségére is. Imigyen: - Pistukám, ismét beigazolódott, hogy a nyelvek nem, csak a seggek változtak.
Miről értekeztürtk? Nagyjából mindig ugyanarról. Tehát az igazságszolgáltatás pillanatnyi állapotáról, az ügyek jellegéről, a makacsul növekvő ügyhátrálékról és - ezt ugyan ,,hangfogóval” és „szörmentében” - a bírósági dolgozók, sőt magának a bíróságnak mostoha anyagi ellátottságáról. Az előadot-
Hírtt rttílttttt tt títltttttttt tilttttt
ltıl
tttltttt persze keresztül-kasul szőtték tt ınttrttt/.tntts-leninizmus tanításai, tt napi
tttttıttgtıs, sőt világpolitikai esenıéttyeittek ilyeıt jellegű értékelése és -~ mindenek tt lt-tt! az osztályharc fokozódásának, élesedésének szüntelen felemlegetése. I *tttttlıit illetően csaknem kizárólagosan a büntető ügyek álltak folytonos rcllek-
ttttlt'-ıtvben. A ,,munkásökölnek” itt kellett ,,odacsapnia”, a kulákokat itt kellett ttttttt-st`e tanítani és a reakciósokat itt kellett nap mint nap megsemmisíteni. libltt tt tt/ „osztályharcos” légkörben - a már említett vendég elvtársak szóáradatáttttlt „lt-lkesítö” hozzászólásával fűszerezetten - egyes már tárgyalt, illetve tnajtl
t.tt ttvttlaıttló konkrét ügyek is terítékre kerültek. Birálatok, nem egyszer éles elvtttt-tt kilitkadások, a jövőt illető némi fenyegetést sem nélkülöző útmutatások, t-ttttt-teltnények ilyenkor oszlatták szét azt a - régóta már csupán illúzióként
.t|tttlgtttott -- elvi tételt, hogy a bíróság iggetlen és csak a törvényeknek van ttlátttve. llyen és efféle ,,értekezleti rohamok” a polgári ügyeket alig-alig támadták. M egész. polgári ítélkezés, benne az egyes ügyek általában alkalmatlanoknttk
tttttttttltoztak ilyen osztályharcos oldalról szitott nekibuzdulásokra. Itt a fennt'tllt't jtttlttılttti rendszer alkotta törvények a felek hovatartozásától lggetlenül szabták tttt-g tt tlötıtések határait. Büntető ügyszakban viszont az örökösen ébren tartott, ...tt lokozódó - mert a rendszer sajátos félelmét palástoló - osztályharc követkett-tt--tt-ıı tt maximális büntetési tételek alkalmazása felé mutatott. Esetleges eıtyltvltlt vagy annak vélt döntések azt a gyanút támaszthatták, hogy a bíróság ,,a tt~ttltt`ló ttszályába” került. Ezt a feltételezést persze el kellett hárítani. Értekezleıt tt ttıavakkal, remek mondatokkal, a pártzsargonból átvett stílusfordulatokkal.
A megyei bíróságon szervezett összbírói értekezleten nekem, mint tttttltoktattftsfelelősnek kijelölt szerepem volt. Rendszerint az értekezlet kötelező ztıattetét megelőzően - ahogyan többen emlegették: mintegy az opera második tt~|vttıtt'tsának „nagyáriájaként” - szólaltam fel. Soha előre leírt szöveget olvasvtt, tttttttltg csak jegyzetek alapján. Széles íveléssel, szépirodalmi és nem marxista ttltvetekkel megspékelve, beszámoltam a sokoldalú szakmai oktatás eredméttyettttl és természetesen - hiányosságairól is. Mondott szövegem - itt-ott egykét tttttttttros fordulatnak is köszönhetően - legtöbbször oldotta a felszólalásomat tttt-gt-lőző értekezleti légkör már említett esetleges feszültségeit. Erre a sajátos-tttgt tt feltehetően - bírósági elnökeim is rájöhettek, mert ha az értekezleti levetttt ltt-/dett néha ,,puskaporossá” válni, engem hívtak fel szólásra. A ,,nagyária" tttt-jt tt szünet aztán a ,,puskaport” elfújta, „robbanás” soha nem következett. Aki ennek az értekezlet-dömpingnek valóságos és felmérhető értelıııét ltt~tt-_-ttıé, aligha találhatna bármi gyelemreméltót. Egyfajta ,,süketnémák párbettıtttlekéıtt” lehetne minősiteni, ahol mindenki elmondhatta - elmondta a ınttgáttt, ttltttl politikai villámlások és menııytlörgések riogattak, ahol ~ a mindig létező tttt ıtttıttlig feltárt -- hibák és lıit'tıt_vtısst'tgtık megszüntetése érdekében remek hatáttt/alok születtek. Ant ez ttttthltıttlt vt"gt`t-ltttjtt'tst'tt soha, senki sem kérte szátııtnt
l6_2
_
__
_
__ý_ _/Vtlttriír í.t`tvtitt
________
Nem emlékszem egyetlen esetre sem, hogy az egymásba botló értekezletek napi-rendjének akárcsak egyetlen pontja is efféle számonkéréssel foglalkozott volna És nem csak itt, bírósági szinten, de az állami és a politikai élet minden szférájá ban is. Jelentéseknek és értekezleteknek ebben az ,,önvalóságában” - úgy tünik felismerhetően kifej ezödött az adott korszak sok suta ellentmondása, valamint az is, hogy ~ persze temérdek egyéb tényező mellett - „jelentéseiben és értekezleteiben él a rendszer”. Anyagi nyomorúságok Vesztett háború, „felszabadulás” és az országra kiszabott jóvátétel, valamint tt ,,diadalmas” Vörös Hadsereg itt megtelepedett, létszámban bőséges egységeinek napi ellátása az ország és nemzet anyagi tönkretételének egyértelműségét napnál fényesebben bizonyította. Kezdetben a futótűz jellegű in áció, később a forittt értékállandóságát őrző pénzügyi politika - e vonatkozásban nagyon érthető, de
az éhezők részéről kevésbé méltányolt - gyakorlata országszerte a megélhetés kérdőjeleit villantgatta azok számára, akik maguk és családjuk napi ,,megka paszkodásával” kínlódtak. Ez az általános lerongyolódás és elszegényedés -- az üzérkedők és ügyeskedők vékony rétegét leszámítva - nem csak a lakosság szé-les rétegeit fojtogatta, de magának az állam egészének, intézményeinek létét és működését is széthullással fenyegette. Ez alól a bíróság sem volt - nem lehetett - kivétel. Sőt! Helyzetének fenyegetettségét, a fordulat évét (1948) követő prole
tárdiktatúrában még egy speciális tényező is fokozta. ,,Nemzetünk Atyja”: Rákosi elvtárs ugyanis különös - és nem szűnő, áıtt emberileg bizonyára érthető - megkülönbözetett antipátiával viseltetett minden iránt, ami akár jogot, akár bírót, akár biróságot jelenthetett. Érthetően, hiszeıt
előző politikai tevékenységét a Horthy-rendszer sok-sok évi börtönbüntetéssel honorálta. Az ellenszenv tehát indokolt volt, de az ebből eredő gesztusok már tt kicsinyes hatalmi akarásokat szimbolizálták. Sokféle formában és módon lgy mindenekelőtt a bíróságok arıyagi ellátottságában. Mert amíg az államigazgattls legkülönbözőbb fokozatai az adott viszonyok között lehetséges legtnagasabb mértékek szerint juthattak pénzhez vagy felszerelési tárgyakhoz, addig a bíróság szükségleteinek ellátására hivatott csatomáin ezek a matériák csak véknyacskáıt és többszörös kihagyásold(al csordogáltak. Az államigazgatás nagyjából elfogadhatóan fűtött helyiségeivel ellentét ben a bírói szobák és tárgyalótermek valamiféle jégkorszak előtereiként voltttlt ismeretesek. Magam - bíró kollégáiırthoz hasonlóan - egy öreg, kopott és ezért meleget alig tároló nagykabátba burkolózva üldögéltem mind a szobámbtttt, mind a tárgyalóteremben. Napi szobai szénadagunkat egyetlen, a levegősre épített tárgyalókat kettő kupa borsodi ~ tehát kövekkel bőven terhes -- szénbetı nıtt
Htt`t't t`tt/Itmt tt tlttlttttttttttittttt
ltıl
~tıttt`tltt'tk. lizt a „normál” déltttáıtoıtl-téıtt egy erre tt tevékenységre szerződtetett tttttttleııtber: K. Ernő hordta fel a pineéből. Nem is akárhogyan. Református val-
ttttttı lt”-vén az ősi zsoltárokat étıekelgette. .ló ltttttgosan, szívvel-lélekkel. lgy ttlttt-ttlt kt az a nem mindennapi szituáció, hogy atnig a tárgyalókban a „Népköztár-
-ttttttg ıtevébenl” döntögettek, esetleg politikai szcmináriumokat vagy gyűléset-ts-tt_ marxista-leninista igéket hirdettek, a folyosókon tiszta intonációval szállt l lttvttl zsoltáréneke:
„Perelj, Uram, perlőimmel, llarcolj én ellenségimmell” lirnőke ugyanis mint gyengeelméjű, cselekvőképességet kizáró gondttttlt-tttg ttlá helyezett személy nem túlságosan respektálta - hiszen nem is értette
»tt-nt az adott politikai rendszert, sem a helyet, ahol dolgozott. Ö fújta a zsoltárt tl-t lttt belegondolunk, nem is egészen rossz helyen, hiszen a falak között valóbttıt jt- tlt-ltedtek, legfeljebb az Úr segítségül hívása jelzett némi anakronisztikus, il-
tt ttt~ ltorszerütlen szellemiséget. Az éneklőt viszont aligha lehetett felelősségre ttttıtt, hiszen beteg volt.
Az eleve elégtelen szénadagokat - ha lehetett - igyekeztünk pótolni. t .tt-t/t-t`t"ıett és magyarán: loptuk a szenet! Mi, a bírák, a fogalmazók. A szenes ,ttttt t- kttlesát -- talán segítési célzattal? - nyílt helyen tartották. A kapus szobából zt |tttttt'ts távollétében bárki le- majd visszaakaszthatta. Különösebb ügyelet nem --tttgette, Sőt a délutáni órákban a portás bácsi is nagyobb szüneteket iktatott az t lt tlt-ges állandó jelenléteibe. Bizonyára egyfajta ,,gentleman agreement” övezte
. tt tt különös helyzetet, amelyben bírák és fogalmazók közönséges módon szett. t lttjıtak, hogy ,,fagyásveszély” nélkül dolgozhassanak. A nıostoha ellátottságnak egyéb különféle formáit persze tovább lehettıe -ttt t tlttt. llosszadalmas - mai szemmel már-már érthetetlen - felidézésük sorából .,ttt~t tıtégis érdemes megemlíteni. Az indigó-melegítést. Egy „pénzügyi zseni” pt-t-tıe tt tninisztériumban - kitalálta, hogy a bírósági határozat-példányok ki.tttt ttttvttitıttk készítésénél használatos indigókat lmásolópapírokatl - ha már végttjtp ıttegkoptak - nem szabad eldobni. A szénfűtéses kályhalapok fölött óvato„ttt ttteleglteni kell. E művelet hatására az indigólapon a festékanyag kissé l`elolz .ttl tt-t összefut. Következmény: a lapokat tovább lehet használni és a költségtatz zttt lttt.-t.-tt'tg kézenfekvő! E konzseniális - és újítójának bizonyára tekintélyes ösz-
.zt ,nt tltjat biztosító - műveletnek csupán egyetlen hibája mutatkozott: a feltnett ,tat-tt ttttligók legfeljebb egyetlen használat után nyújtottak olvasható iratpél.t-ttttı_ tt következő másolatokból csak sejteni lehetett: az emberi sorsokról retttlt ll-tt-.-ö bírósági „kiadvány” ttgytttt tıtit tartalmazhat? Az óvatos melegítésre elttt ftrtelt ııtttnkaidőről aztán ııetıt is beszélve. A biróságot mint inté/tnéıtvl ıtvoıtttngtttó anyagi gondok külön fejezetét tt lt ttlt~llt- tt krónikus ftıgttlıııttıt'tlttt'tnv
tõ-t
_
_
t/tz--!ttt~:t-ttft
A bírói létszám még csak-csak állandónak volt mondható, de az utánpótlás biztosítására hivatott fogalmazói gárda végképp nem akart szaporodni. Ellenkezőleg: vészesen fogyott! Oka: a nevetségesen alacsony illetmény-rendszer. A jogvégzett fiatalok bármilyen értelmiségi pályán többszörösét kapták annak,
amit bírósági fogalmazóként felvehettek. És a státusukat követő bírói illetmények nem kecsegtettek bármiféle nagyszerű kilátásokkal. Az állásbetöltést célzó pályázati hirdetmények rendre ,,pusztába kiáltott szavak” maradtak. Minisztériumi - eleve ,,bölcs”-nek tűnő - határozat született: a forgalmazókat a végzős
jogászok között toborozni kell! Ki légyen a toborzó személy? Ki más, mint a szakoktatásfelelős! Utazzék Szegedre és hozzon fogalmazókat! Neki Pólay professzor révén még személyes kapcsolatai is vannak az ottani Karral. A ,,talajt” megfelelő levélváltással előkészítve tehát utaztam. A vonat egyhangú zakatolásában gondolataim ,,toborzódalt” forrnálgattak. Elénekelésére persze nem vetemedtem, a rigmus - Kodály: Háry Jánosának letagadhatatlan mintájára - kizárólag úti szórakoztatásomat szolgálta.
Imigyen: ,,Csapj fel, öcsém, jer velünk, jöjj fogalmazónak. Ha a vizsgát leteszed, Jó leszel bírónak. Bár a fizetés csekély, Ne add fejed búnak:
Forintodat pótolja A hivatástudat.”
Toborzásom - előre sejthetően - silány eredménnyel járt. A végzősök illendően meghallgattak, ám mindössze öten-hatan jelezték, hogy kinevezésüket célzó kérelmeiket - majd! - benyújtják. Negatív magatartásukat egyikük még -példával illusztráltan - meg is indokolta: - Nézze, bíró elvtárs! Tegnap cirkusz érkezett Szegedre. A nagysátor kifeszítésére szolgáló cövekek leveréséért - megkérdeztem - személyenként háromszorosát fizetik annak, amit Ön nekünk fogalmazói illetményként ígért. Ne tessék csodálkozni, ha ajánlata után nem kapkodunk. Bizonyára fáradt lehettem és a nyilvánvaló kudarc is bosszanthatott, mert
-tőlem szokatlan tárgyalási gesztussal - kissé ingerülten és meglehetősen udvariatlanul így válaszoltam: Biztosíthatom: nem csodálkozom. Egyébként jó cövekbeverést kívánok Önnek! Ezekhez a - pusztán ötletszerűség - felemlített ,,belső” megpróbáltatásokhoz bizonyos ,,külsőségek” is kapcsolódtak. ,,Nemzetünk Atyjának” már etnlített ellenszenvét ,,Pártt.ınk s Kormányunk” azzal is igyekezett kimutatni, hogy
Hírtı t-ttllttttt tt tltíttttttttttíttttt ----_-_--_---i - --.-
ttı évente többször - a legktllöııféléltlı elııtelteıt
ló ..
-ii-. _..-.-_
.- ---~---
tttctti felvonulásokon a bírósá-
gttt, mint testületet következetesen az tttolsó elötti helyre sorolta. Utánunk már t~tttk tt köztisztasági vállalat (!) következett. Az Só-os forradalom (népfelkelés) t-/en tııégis annyit módosított, hogy az említett vállalatot most már a tűzoltóság
t tttıınáinak ütemes csattogása követte. Előbbre rukkoltunk! A felvonulások egyébként - legalábbis Miskolcon - a szervezői és rentlt-ıöi ttntitalentumok ,,ragyogó” munkájáról tanúskodtak. Reggel 7-től órákon át Itelvbeıı topogtunk, álldogálturtk, majd mikor úgy tűnt, hogy indulunk, párszáz tttttter után ismét órákat kellett várakoznunk. Testi-lelki megpróbáltatásaitól még tt „leghithűbb” párttagok sem voltak elragadtatva. Eme közkedveltnek egyáltalában nem mondható felvonulások egyikének rttv ttlkalommal akadt némi „pikáns” mellékíze is. A disztıibün, ahol el kellett ttttt~tlı`oznunk, a Népkertben volt felállítva. A hozzá vezető út viszont a Mind-ttettti római katolikus templom előtt kanyargott. Hirtelen zuhogó eső zúdult tt ttvttlttınkba. A tömeg - védekezésül - zászlóstól, mindenestől - közöttük a vörös _ttıeıttek” mint Marx, Engels, Lenin, Sztálin, Berija, Rákosi és Gerő kinagyltott ttttltépei kíséretében bezúdult a templomba. A „történelmi tabló” eld<ént „tökélett--t-té" vált a maga sajátos ,,ökumenéjével”: szentek innen is, onnan is a legtelje-tt-ltlt egyetértésben. llíróságunk - az előzőekben már vázolt - siralmas „status quo”-ja mellett Ittıttttyára természetesnek mondható, hogy családunk anyagi ügyei sem mutattttk tt`tıttt'ısttbb állapotokat. Bár - amint erre alkalom nyílott - feleségem is munkát
t allttlt, sem az Ö illetrnénye, sem öreg szüleink nyugdíja együttesen sem bizottvttlt elegendőnek ahhoz, hogy bírói fizetésemet kiegészítve, a család ellátását lttt-gveıısúlyozottan biztosítsa. Sok-sok döccenővel máról-holnapra éltünk. linttt~tt tt vegetálásnak üdítő oázisait csak feleségem és anyósom előző időkből még tttntt-ntett egy-egy ékszerének eladásából származó pénz óvatos kezelése vagy “nv egy UNRA csomag már-már mesébe illő élelmiszereinek - mint kávé, rizs, t ttttltttládé, tea, konzervek, stb. - felbııkkanása és adagolt elfogyasztása jelentettt- Magam - a már előadottak szerint - sokat utaztam. Napidíjamat étkezésre -tttlta sem költöttem, az ebéd örök menüjét a terrnoszban tárolt Planta-tea és az
ttltlıgát zsíros kenyér fonnálta, sőt a jogosan felszámítható helyi közlekedés (vilttttttttttozás) parányi lléreit is megtakarítottam. Az állomásról a „kertek alatt" t-|t_vttzt~ı`tlen hazaballagtam. Ruhatártrnkat új darabokkal legfeljebb álmainkbaıı ttjtttttılttfttük ki, mert amit akár egyházi részről, akár amerikai rokonok jóvoltából .ttlttıtttltıyként átvehettünk, rendre használt anyagok voltak és nehezen vagy t'avt'tltttlában nem bírták azt a ,,strttpát”. amit itt, Magyarországon a mindentıapttlt tttttzgásaiban el kellett szcnvetlnitlk. Vollttképpen - tisztesség ne essék, szóltttn vttlaınennyi az ttmeı`ikıti ,,hóvlik" ktttegórit't_jába tartozott; néhány alkalmi Itttttıtttllttt tttán ott már eltlolttált. ltıttıt-tt tt~tıtt'ttttttı`tt'tsttk, javltásnk magttsttbb ösz-
lóó
_
___ _ _ _ __
_/Vtitftitlt l.t`tvti_t_t___
______
___
_
szeget emésztett volna, mintha újat, divatosat vásárolnak. Európai ,,rokonaik" jóval ellenállóbbaknak mutatkoztak. Ezért választottuk azt a megoldást, hogy ha kabát, zakó, kosztüm, szoknya már nagyon megkopott, kifordítottuk valameny nyit. Különleges ,,rLıhafordító szabóságok” működtek. Olcsó pénzért. És az ilyeıt
ruhákat - akasztófa-humorral - norvég darabokként emlegettük, hiszett „fj ordítottak” voltak. Hogy létfenntartásunk biztosítása milyen „kétségbeesett” tevékenységre volt képes taszigálni bennürtket, ékesen bizonyítja a „ istöltsajt” kísérlettlnk Családurtk öregjei - mamák és nagymamák - emlékezetében felvillant, hogy az első világháború idején a napi megélhetési gondok szorításában bizonyos könynyebbedést jelentett a istöltsajt készítése és árusítása. Közönséges tehéntúróból megfelelő hevítéssel és kavarással egyfajttt sajtmasszát lehetett gyártani, amit, ha kihűlt állapotban megfüstöltek, megközell tő illúzióját keltette a korábbról ismert és sokak részéről kedvelt sajtféleségnek Nosza, próbáljuk ki! Apósom és én - mint kombattáns elemek - a hajnali órák-
ban átpásztáztuk az akkor még szervezkedő, ébredező Búza-téri piacot. Tehénttt ró általában mindig akadt. Mintegy IO-12 kilogrammal felszerelve tértünk haza Itthon a nagy takaréktűzhely már begyújtva, rajta két hatalmas fazék. A beléjük öntött túrót feleségem és anyósom órákig kavarta, míg a ,,sajt” végül is megjelent. Most már csak formába kellett önteni, majd meg istölni. Ez utóbbit tt szomszédban évek óta létező és a szomszéd bácsi „szakértői” felügyelete mellett működő kolbász- istölőn ,,realizáltt.ık”. A terméket azután dugig megrakott kis-
táskában vittem a bíróságra, ahol a leíró iroda kedves hölgyei vállalták - megl`elelő részesedés ellenében - az árusítást. Nem nagy feladat volt, mert a portéka szinte pillanatok alatt elfogyott. Hiszen akkor mindenki éhezett. Az üzlet tehát beindult és meglehetősen ,,fizetett”. Ám nem sokáig. A sajtunkban megtestesült „zseniális” gondolatra mások is - szintén „zsenik” - fel gyeltek. A piaci túróbeszerzés egyre körülményesebbé és nehezebbé vált. Néhány hétig segített még Lóháti néni öreg, minden hájjal megkent kofaasszony jóakaratú gesztusa. Apósomra, mint elhunyt pályaőr férjének egykori felettesére kedvesen emlékezett és hajlandó volt a saját lakásán tárolt túróból a szükséges adagot időnként biztosítani. Persze nem sokáig. Mert kitűnt, hogy a művelethez szükséges túró-készletet - ügyesebb és mozgékonyabb part-
nereink ~ már a kömyezö falvakban előre felvásárolják és ezért a miskolci piacon az alapanyag már meg sem jelenik. ,,Falu-turizmusra” mi viszont már nem vállalkozhattunk. A ,,privát-biznisz” lehetősége tehát befagyott. Ezen az egyetemes elszegényedésen egy furcsa véletlen (nincsenek ,,véletlenek!”) valamelyest mégis segített. A történetet egyik - még a minisztériumban rekedt - ,,régi” kollégától hallottam. Miniszterünk, az alacsony termetű, lobbanékony egykori cipészmes-
___
_______
Hír:) rttílttttt tt títlttttlttttlíttttt
_ _
___ __l_tı7
tt-t Nezvál l"erenc egy napon az eléje telt iı`tttok ttlálrása közben megkérdezte tt tttl-tlıalt
Mennyi most a bírák lizetése? Nyolcszáz-ezerkétszáz forint között mozog.
lletente? Nem, miniszter elvtárs, havonta. l-lz lehetetlen! Hiszen alig több mint egy cipészsegéd havi bére! Kérem, ha parancsolja. .. hangzott a készséges válasz. -- Nem parancsolok semmit! - csapott az asztalra a dühös miniszter. - Az .tttttttttttt kérem! Azonnal - és már robogott is a lépcsőn lefelé. Atviharzott tt ı'ttt ıttozpotttba és lánnát csapott. ,,Nemzetünk Atyja” éppen nem volt a szobájátttttt_ tt lötitkárhelyettes és a gazdasági főosztály vezetője csillapítgatták. Nem tttjttttttt. Kijelentette: azonnal lemond, ha a bírák illetményét azonnal jelentősen tt-l ttt-nt emelik. Botrányszag úszkált a levegőben, mert Nezvált mint „kismét`,tt-tt" elvtársat ismerték, aki nézetei mellett csökönyösen szokott kitartani. Meg-
|ttttltt'tltttk még azzal érvelni, hogy ez költségvetési tétel, amit majd a jövő évben ıt~ltt-t tttódosítani, ám a miniszter - úgy látszik megtanulta az állami gazdálkodást tt tttt`tttlékalapra hivatkozott. Végül is - Rákosi elvtárs remélt jóváhagyásától tt lttttelezetten - pozitív ígéretet kapott. Nezvál megnyugodott, de az ügyet napitt-tttlen tttrtotta. Ennek jeléül ,,Nemzetünk Atyjával” telefonon többször értekett=tl Ilogy-hogynem, „Atyánk” egy napon mégis rábólintott és a bírák havi iltt-ttttttttyét elviselhetőnek tűnő mértékre emelték. Visszamenőleg hat hónapra. í-Iz tttrtltlti. lgy egy tételben „szép summa” volt. En is boldogan vettem fel és _jeltt-tttıö két „romantikus” hangoltságú lélek egyakaratú elhatározására - minden t-tttttt ttıegfontolást félre téve, az összegen nem ruhát, cipőt, vagy valami eí`í`élét, lttttteın egy jóhangú rádiókészüléket vásároltunk. Mikor bekapcsoltuk, az áradó -
t'-tt tttláıı éppen „házi szerzőrıket: Chopint sugárzó muzsikájában a nagymama ttt ttlttt tllványának egyik sarkában összebújturık és sírtunk. Orömünkben! llizttt-tt ltázaséletünk első ,,közszerzeményi” tárgyát most mondhattuk magunkéttnlıt
I tthtlr asztalnál - műsoros esték A ,,ttt'ttler" birákkal szisztematikusan felhígított, ,,régi” birákkal megtűzdelt ,,bltt'tt ltttr" sehogyan sem akart valamiféle egységet mutatni. Látszólag minden töltelt-tesen rendben volt, hiszen a testület napi munkájáról alkotott kép egységét tıtt tteın zavarta. A kar ,,szolgáltatta az igazságot”, legfeljebb a megváltoztatott,
tttgv hatályon kívül helyezett ítéletek ,,káder”-kollégákra eső nagyobb hányada lt-lıett valami minőségbcli ktllöıtbséget. Persze statisztikai szemszögből, amit tt ltlvtllállók
az adatok isıtteıletéttt-lt ltn'tıt_vt'tbttn
nem érzékelhettck. liz tt klílöııb-
J63 .___ -__ _ -_ _
_
__Nf>t
--.___
ség azonban még a ,,felső vezetés” idegeit sem borzolgatta; úgy vélték, ntttjtl belejörmek az elvtársak és az eredmény-kép egységessé válik. Ami ,,felül”, főként a pártvezetés berkeiben a kedélyeket nyugtalanította, az a helyzet társadalmi vonatkozásaiban találtatott kedvezőtlennek. Magyarul ért röviden: a két rétegű bírói kar a hivatali munkában szinte példaszerűen együttműködött, ám a társadalmi érintkezés legkülönfélébb síkjain - baráti összejöve telek, közös kirándulások, efféle „magyaros rokonosodás”, stb. - jóformáıt semmi érintkezési felületet nem mutatott. Névnapok, esetleg sikeres vizsgák al kalmi, egy-két pohárra korlátozódó koccintásait nem számítva, melegebb, beıt sőségesebb barátkozások nem bokrosodtak. Maradt mindenki a maga „branesában”.
Párt- és állaırtvezetés ezt nem tűrhette. Ahogyan a két nagy pártban, úgy itt is egységet kellett teremteni. Intézményesen szervezett és megterítet l`ehét asztal mellett kttltúrműsorral. Előbbit magyaros módon, utóbbit a „Nagy Barát" szovjet mintájára. Ment is a dolog, mint a karikacsapás! A Megyei Bíróság épületének egykor volt esküdtszéki terme faláról ("ı császári és apostoli királyi felségének: I. Ferenc Józsefnek olajba örökített, életnagyságú képét sebesen eltávolították. A képmás helyére takaros kis színpatl ácsoltatott, a komor ülőpadokat barátságos, négyszemélyes asztalkák váltották fel. Fehér abrosz, az egyik sarokban vendéglői italpult, az ehhez igazodó tárgyi és italbeli felszerelés, faltól-falig színeskedő lampionfűzérek igyekeztek hanga latot teremteni. Na, meg egy jobb sorsra érdemes, öreg zongora, ahol Schmidt
Jóska fogalmazó gyakorlott ujjai és hegedűvel, dobbal, cintányérral felszerelt egy-két ,,zenebarát” kollégája ügyködött. De hiányzott a műsor, a „kultúrmt't~ sor”. Nem felkért vagy más tájékokról becsalogatott szereplőkkel; erre még tt közszájon emlegetett ,,lyt.ıkas garas” sem volt sehol. Saját erőkkel és minél előbb! Ki szervezze? Háta szakoktatásfelelős! Próbáltam tiltakozni: efféle művelet egyáltalában nem szakmai tevékenység, mit keresnék én „Thália deszkáin”? De kisütötték, hogy joghallgatóként - nem is olyan rosszul - már foglalkoztam ilyesmivel. Ez igaz volt; bead tam a derekamat. Kissé szétnéztem a kömyéken és kiderült, hogy szívesen szttvaló, énekelő, muzsikáló, sőt színjátszásra is hajlandó kar- és elvtársak különösebb kapacitálás nélkül hajlandók fellépni a „világot jelentő deszkákon”. (Nettt volt óriási felfedezés, mert tudtam, hogy efféle „művészi” tevékenységre minden közösségben mindig akadnak vállalkozók.) Néhány ,,rokonlélekkel” összedugtttk a fejünket és lett műsor. Persze nem ,,világszínvonalon”, mégcsak „falu-szinten" sem, de olyan történéssel, amelynek működésébe ha bárki is belekötött volıttt, nyugodtan mondhattam: adj pénzt és profi művészeket szerződtetek. Am ilyen kifogás - lehetséges válaszomat eleve ismerve ~ soha nem akadt.
Hírti vttítttttt tt títltlttlttt ttlttttt
Miként „zajlottak”
mert l`ll|.~téıtt“t t`stıtıtttdratttˇtval is bonyolított
ló!)
ezek tt
lt=|tt'~ı asztalos műsoros esték? Kezdődött mindjárt azzal, hogy általában mindenki megjelent. Nem anyttvtttt öııszántából, hanem ezúttal is engedclmesen. Házastárssal, esetenként
tıtt- vállalkozó vagy kíváncsi - rokonnal, ismerőssel az oldalán. (Diktatárában ttt~ttt volt tanácsos kilógni a „sorból” és ha ismétlődött, felfigyeltek rá és ,,tttánattrt-tt°k". liz utóbbi ,,kellemetlenségekkel” járhatott.) A kollektíva leányai és lia-
tttlt-ntberei az est táncos lehetőségét is szimatolva gyülekeztek, hiszen a diktatúra tttt-tt-v kotumusai között - különösen kezdetben - erre alig-alig nyílott alkalom. t tt lttt tııégis, az ilyen összejövetelek túlnyomó részében a „Nagy Barátunktól” ttttnttttált ,,zakatolást” kellett akarva-akaratlanul fűzérként trappolva a teremben tt*-giglcjteni. (Magyar (európai) tánckultúránkon nevelkedettek számára ez tttt glt-ltetősen idegennek mutatkozott.) A rnegnyitó szavak elmondása - legtöbbször beszéd - az ,,üzemi szentItttıttıııság” (hivatalvezetés, párt, szakszervezet) egyik tagjára hártılt, hiszen tt
tt tttl-./.ert ezúton is jellemző intézményes szószaporítástól itt sem lehetett eltet ttttt-tti. A soros ,,szpíker” a közvetlenség és a barátkozás jelzéseként a fehérasztttlttlt között állva beszélt, majd a szó a színpadot illette. A ,,deszkákról” ősi tttttttt-tlvclői hagyományoknak megfelelően - költemények, dalok, különféle jett-ttt-tek szórakoztatták a ,,nagyérdeműt”. Különösen tetszett az ,,ének-szeksztett" jtttttlttlteiója, ahol is két telekkönyvvezető, egy gazdasági, egy segédhivatali dol.tttt-t't_ egy közjegyző, valamint személyes szalon-tenorom parányi énekkarrá
ttt-tvezőtlve a legkülönfélébb dalokkal igyekezett a szívekben és a ílekbcn vttıtttttttt'-le tnuzikális hangulatot varázsolni. Ezek a dalok -előzetes összebeszélés ttttlltal egyetlen esetben sem hallatták mozgalmi rigmusokat. Népdalok, mű.t.t|ttlt, esetleg „magyar nóták” zengtek vagy zümmögtek a rivalda lámpái alatt. ıjtttı, tt kórus ,,régi” fiúkból rekrutálódott. A műsoron egyébként - furcsamód tttttt-tlt-tt kritikus elvtárs sem akadt fenn. A másik, mindig sikerrel kecsegtető műsorszámunkat a bohózati szféráltttl vttlttgtttott egyfelvonásosok szolgáltatták. Ezek a darabok műkedvelő szerepttttttltet is inspirálták. A kezdeti döccenők elsimultával kitűnt, hogy az előadott .ttttttlt poénekre, de fóleg helyzetkomikumokra épített fordulatait maguk a sz.ett-|tlt'tk is élvezik. Nagy kedvvel játszottak és így történt, hogy egyik alkalommal
.t ttttt-.ttrrtt tiizött Karinthy: A bűvös szék c. bohózatát - ilyen eddig nem is volt .tn_ ıtvttınban meg kellett ismételni. A siker „feldobta” a gárdát és bizonyára ennek tudható be, hogy a ,,társttI-tt egyik hölgy-tagja - leíró tt Megyei Bíróságon - többrendbeli rohamınal arra jttttltttll rábcszélni, hogy most ttıát` ,,kotnoly“ darabokkal is kísérletczztlıık. 'tttttıtt tıtotttlta: Shakespeare ltóıttt-ó és .ltˇtltt'tjt'tttttk egyik felvonását „színre viltt~tıtt~ttk", ahol és ezt litttnttttıt t'~ııt*ltt-ltt~tlt- .ltˇıliát ő ”tlotnborítatıá". li gotıtlo-
-'19 __ _
__fY1a:fi'El-f"P.f?{*-
latra - minden egyébtől eltekintve, ám - a hölgy életkorától és „telt-karcst't” alakjától ihletetten, egyfajta ,,sündisznó pozícióba” gömbölyödtem és a tőleıtt telhető legudvariasabb modorban, valamint a legváltozatosabb trükkökkel addig halogattam a pozitív választ, amíg - a történések későbbi rendjén - maguk a mti soros esték is kimúltak az ámyékvilágból. A lelkes „Júlia” - olykor szavakbaıı is kifejezett - neheztelését azonban későbbi bírói pályámon viselnem kellett. Kiblrtam. A műsort követő fehérasztalos barátkozást már jóval kevesebb siket övezte. Bor, zene, tánc, beszélgetés persze változatosan kavargott, de valtttıtt sajátos feszültség mégis csak érezhető volt a mosolygó arcok felett. Kitűnt, hogy „régiek” és ,,káderek” között a hivatali gondokon kívül alig-alig akadt egyéb beszédtéma. Neveltetésben és kulturális érdeklődésben nyilvánvalóan meglévő különbségeink mellett valahogyan mindenki érezte, hogy a szavakra ügyelnie kell. Még az ,,iszósabb” kar- és elvtársak is ritkábban emelgették a poharat. Na gyon becsípni kockázatos volt, hiszen ,,Pártunk s Kormányunk” szeme és füle itt is ,,éberen” őrködött. Voltaképpen valamennyien „zártak” maradtunk. Ezúttal is igazolódott, hogy a diktatúrában minden ember egyedül van. Ami mégis ,,oldott”, azt a valóban nemzetközi táncmozgások ricsajoztált szinte szakadatlanul. Bármit is süvöltött a dallam és ritmus, arra ,,régieknek” és „kádereknek” azonos módon lehetett és kellett mozogniuk. Azt a körülményt, hogy a valcert, a tangót, a csárdást ki, milyen politikai beállítottsággal lejti, avagy ropja, a legéberebb osztályharcos szemek és ilek sem voltak képesek megállapítani. Az ,,egység” és ,,barátkozás” itt és így viszont tökéletessé vált. Kis rák-intermezzó Parányi rekedtséggel kezdődött, amire nem is gyeltem: megfáztam vagy sokttt beszéltem, mindegy, majd elmúlik. Nem múlt el, fokozódott. Családi unszolásrtt felkerestem Dr. Vida gégész-f'óorvost, aki évekkel korábban állandó gennyesedésre hajlamos manduláimtól szép sikerrel megszabadított. Nézegetett, torkombtt világított, tükrökkel tett-vett, aztán kissé komoran közölte: - A jobboldali hangszalagon elváltozást látok, bíró úr. Remélem, jóindttlatú képlet, de erről meg kell bizonyosodnunk. Parányi metszetet csípek le róltt, majd meglátjuk. Lecsípett és megláttuk. A leletet így összegezte: „carcinoma cordtte vocalis” - hangszalag-rák. Sürgős műtétet ajánlott, bár hozzáfüzte, hogy a miskolci kórház gyenge felszereltségére tekintettel jó lenne a leletet a budapesti Rehák Professzorral ellenőriztetni. A klinikán jobb a műszerezettség, a proí`cszszor pedig európai szaktekintély.
_____
Híttt t'ttlt'ttttt tt tltálttlıtttilttttt
l 7l
Apósom kíséretében jelentkczttlnlt ltelták profcsszomál. Megvizsgált és -t ttttttkolci lelettel tökéletesen egyetértett. A ıntitétet is vállalta azzal, hogy a be-
ttt tttltttztis után ,,kanült” fog alkalınazııi. Iiz a gégefő mesterséges megnyitását és -ttt ıeletttette, hogy amíg az eltávolítandó rákos hangszalag műtéti helye be nem
tttttgvttl, az itt elhelyezett csövön kapok levegőt és próbálok szörcsögésekkel l-t=tt*-tl ettıberi hangot hallatni.
Vida főorvos a professzori véleményt tudomásul vette, kijelentette, hogy .t tttattltet tnaga is készséggel elvégzi, ám ,,kanül” nélkül. Szerinte. Ön, biró úr, láthatólag egészséges, fiatalember. Teljes vérképet készltttttlt, hogy erről meggyőződhessünk. Ha ez kifogástalan, a műtét helye gyorsan, ttttjtttlttttı belül gyógyul. Az állandóan szörcsögő, váladékkal teli, gyakori tisztít-tttt tt -t/oruló ,,kanül” a beteget nagyon megviseli. Ezért én mellőzni fogom. l-Iz a ,,rák-intermezzó” családunkat, beleértve persze engem is, súlyosan tttt-gvtst-lte. A mintegy száz évvel ezelőtt rákban elhunyt anyai nagyapámat lett-tttttttvtt, ez a veszedelmes, de egyre ,,divatosabb” betegség famíliánkat ezideig
.lt-t~ta|te. Most viszont nem csak életveszéllyel fenyegetett, de azt is láttatttt, ltttttt lt'-l hangszalaggal mind a bírói, mind a tanári pályát aligha folytathatotn. tagtttlttltııainkat sok-sok ima és a Gondviselésbe vetett hit kettős ereje tette elvizt tltt-tövé. Persze nem feszültség nélkül. Utóbbit még az alig másfél éves, a csttttttlt beszélgetéseket bizonyára nem értő kislányom is érezhette. Mert amikor a ttttttttt elötti nap késő délutánján a kórház kerítésén kívül álló és magát eddig --ttttltiltttosan fegyelmezö édesanyja karján, kis kezével búcsút intett, hangosan
t t „tt itt ıttttgát. Nehéz, soha nem felejthető pillanat volt. Viszont a következő nap, bemre maga a műtét - talán furcsa is leími .tttttttl ltönnyebb! Vida főorvos ,,elemében” volt. Egész lénye rendkívül jó hanguI-ttttt s-tttgt'trzott. Korábbról ismert csendes, halk, inkább morózus modora mintha . ttttttt volna: vidám megjegyzéseket tett, tréfálkozott. És ez - érezhetően -- nem tzt ttıtttvtra a betegnek szólt, sokkal inkább a „szakmai” vállalkozás hevítette. Hi. „za tlveıt műtét az ő osztályán ritkán adódott. Híre is mehetett a dolognak, mert ttttttltttt tt tnütöasztalra feltettek, Miskolc és kömyékének szinte valamennyi géttt`ttıt*t fehér köpenyben, szájkendővel - magam körül láttam. Nem sokáig, tttt=tt »tft-ınemet letakarták és a ,,manőver” elkezdődött. Vidtt főorvos helyi érzéstelenítéssel dolgozott. Kitűnően! Magam semmit -t at lttttttın, semmit sem éreztem, viszont mindent hallottam: a gégefőt átmetszö t ttlttttvt`üı`ész surrogását, az üveglapra helyezett műszerek halk koppanását és az ttjtrtıttöıs szavait. Mert ő nem csak az asszisztenciának szóló utasításokat, hanem Itttttıtyártt a kollégák tájékoztatása végett - - a műtét minden mozzanatát hango-tttt_ t-löre _jelezte. Magam ilyesmikre enılékszetn: A gégefőt feltártttk töt`lésl még törlésl - tamponokat szívást -~ tt t--ltltttltlali lıttngszalagon tt du//ttnttl látlttttó
löı`lést
szívást - a szalagot eltávo-
l72_ _
_
__"
_
_________Novút_lt_ l_.f_t_t_t_tírt__
___ ___
lítjuk - csipeszt - szívást - tampont - tampont - törlést - még törlést -- több fényt kérek - ellenőrizzük az esetleges áttételeket - még törlést - áttétel sehol sincs - a műtét helyét kezeljük, - stb., stb. Hogy a f'óorvos milyen „jókedvvel” dolgozott, mutatja, hogy időnkét ettgem is biztatgatott: - Csak nyugalom, bíró úr! Remélem, jól van. Most ne válaszoljon, persze úgysem tud szólni. - Majd később! Kitűnő hangulatát az is elárulta, hogy amikor - egy esetben - az asszisztencia másodperceket késett, a kollégák halk derűjével honoráltan így sóhajtott fel!
- És most én szépen, csöndben elalszom. A mintegy jó félórát igénylő műtét után napokig ágyban feküdtem szi gorú beszédtilalommal. Később már szólnom is lehetett. Rekedtes, a vox humanát inkább csak megközelítő szavaim különös zörejként hatottak, amit nekem is, másoknak is meg kellett szoknunk. Idővel mindez fonnálódott, erősödött, végtll
is - nem kellemes, de - jól használható kommunikatív eszközzé állandósult. Életemnek ezt - a Mindenható különös kegyelmével kísért T rákinterrnezzóját a bírósági vezetés és kartársaim osztatlan együttérzése, támogatástt segített elviselni. A betegszabadság és a táppénzidő leteltével bár tanácsot vezethettem, illetve előadó-bíróként dolgozhattam volna, hosszabb időre mentesítettek. Szavazó bíróként működtem és csak fokozatosan vettem át eredeti - most már tanácselnöki -beosztásomat. Felejthetetlen kollegialitásukra ma is meghatottan emlékszem. Ebben a ,,szavazó-bírói” időszakomban tárgyaltuk - fellebbviteli fokon azt a pert, amelynek különleges tárgya és történéseinek nem mindennapi jellege említést, mi több: feljegyzést érdemel. Anyasági perként a felperes - a mi
segédletünkkel - édesanyját kereste. Hogy milyen, regénybe illó előzmények után, azt az itt következők tanúsítják. Még valahol a harmincas évek tájékán Szabolcs egyik eldugott kis falttjából két nővér Miskolcra költözött. Mindkettőjüket a város fejlődő iparának odáig elnyúló, felszívó ereje sodorta a kőrengetegbe. Eleinte munkásszálláson húzódtak meg, majd az idősebb férjhez ment és mert a férjnek megfelelő lakása volt, a házaspár az ifjabb nővért is magához vette. Az együttélés harmóniáját egyetlen felhő ámyékolta: a fiatalok nagyon szerettek volna gyermeket és bár mindent elkövettek, a sokasodó évek ezt a hiányt nem pótolták. Időteltével tt gond egyre sötétebb, feketébb lett és már-már a házasság felbortılásával fenyegetett. Nem szeretethiány miatt, hiszen a házastársak kapcsolata zavartalan volt, csupán mindketten - egymás előtt be nem ismerve - úgy érezték, hogy ezt a meddőnek bizonyult köteléket fel kell bontani, hátha egy újabb házasság ttıeghozza a sóvárogva kívánt gyenneket.
ííírti rttltttttt tt títtítlttlttt ttíttttt
li I
li-Zs ekkor, már-már a válás széleıt tt ltt't/.aspát`ral együttlakó nővér ltázast-t,t_tttt kívüli kapcsolatából tcrhcs le.tt. llelyzetétıek tragikumát két tényező táp-
t.tlttt ligyfelől az, hogy a féríi, akivel évek óta kapcsolatban állt, sem gyerntcktttl_ -tt-nt házasságról hallani sem akart. Egyszerűen a pénztárcájához nyúlt és
tttegbízlnttó” orvoshoz küldte a leátryt. Pályája „felfelé ívelő” volt, és ahogyan t-tttlt-gt-tte: ezt a karriert nem teheti tönkre egy általa nem kívánt gyermek. A Itá--ttt-tt'tgkötést is korainak vélte: őt sokfelé vetheti az élet, felesleges tehertétellcl, .t-ttttttıtıtyttl és gyermekekkel nem bíbelődhetik. A leány viszont az orvosi beztt tttltttzást tttasította el: a megfogant kis élet most már kötelez. Ha a féríit nenı, ltttt rtl, az anyát.
A baj, amivel most már egyedül kellett szembe néznie, akkor vált szinte t lt t-tt-Ihetetlenné, amikor végül is asszony-nővére előtt kellett állapotáról beszátttttltntt. Az előtt a testvér előtt, aki orvostól-orvosig járkált, hogy gyermeket .tttlltt-sseıt. A tiatalasszony valósággal összeomlott és már-már halálra gondolt, tttttttttt egy gyötrelmes négyszemközti beszélgetés nyomán képtelennek látszó tttt-gttllttpitással fordult a nővéréhez: lizt a gyermeket én fogom megszülni. A leány azt hitte, hogy nővére megzavarodott: Mcgőrültél?! Hogy mondhatsz ilyet?! A magzatot én hordom! Nem számít! Szülni én fogok. Add nekem a gyermeket, egyezz bele, ltttttv én szüljem meg! Tisztára elment az eszed! Ez lehetetlen!
Nem lehetetlen! Figyelj rám, már kigondoltam. ll-Zs ekkor kibontakozott egy mesébe illő terv, amelynek reális vonatkozá-ttt tttt ıttégis kivihetőknek látszottak. A tervet a leány előbb visszautasította, hi.tt tt t"t ltajlandó a gyermeket egyedül vállalni; ilyesmi másokkal is megtörtént tttttt, tt esodálkozó vagy botrárıkozók majd megszokják és napirendre térnek tt tlttlttg felett. Az asszonyka azonban nem tágított: érvelt, bizonyított, végül már tattlt-ıt állva könyörgött, hogy ajándékozza meg őt ezzel a gyermekkel, akit az -.-tttltg ttteddő házasságuk olyan régóta vár és aki képes lesz a házasság boldog..tt|t_t*tt teljessé tenni. Férje az örökbefogadástól mindig idegenkedett és most boltlttjt lt-sz, lıa „vérszerinti és saját” kicsinyét magához ölelheti. Így a gyermek tör~t~ttvt-ssé válik, továbbra is együtt élnek, a leány lesz a gyermek keresztttny_jtt,
. ,tt tttt tltt_jkálják és nevelik fel. Ezt a pici életet az Isten küldte mindkettöjüknek! '\ ltttttrtó ostrom végül is eredményesnek bizonyult és a leány beleegyezett tt tttttttttsem mindennapi megoldásba. A „kivitelezés” azzal keztlötlött, hogy az asszony közölte a férjével: állitjtttttt-t. A férj öröme határtalan volt, ltiszen öl évi házasságuk alatt idáig még soha tttttt ıtttottak el. l"éltő gttıttltlttl vette ltörtll tt feleségét, a tnunká_ján kívül ıııássttl ttt-nt ts foglalkozott, csak az ttttttıottttvttl ér. születendő gyermekével. így aztán
l 74
NO vti/t lslvtirt
nem tűnt fel neki, hogy sógomője pár hónap múlva táppétızre került és azzal az ürüggyel, hogy egészségének helyreállítását a vidéki kömyezet és levegő jobbtttt fogja szolgálni, elköltözött szabolcsi szülőfalujába, A fiatalasszony dereka pedig szépen vastagodott, hasa is egyre domborúbbá kezdett válni. Külsőre mindenképpen. A különös csupán az volt, hogy az asszony kezdett furcsa szokásokat felvenni: szégyellőssé vált, nem öltözött, vetkőzött a férje előtt, amit korábban minden gátlás nélkül megtett és ttz ötödik hónaptól már a nemi kapcsolatot is megtagadta: árthat a magzatnak, nagyon kell vigyázni, hiszen első és talán utolsó lehetőség, hogy végre gyenneket tarthassanak a karjaik között. A férj mindent hajlandó volt megérteni és elviselni: a változást betudta az állapottal járó sajátosságoknak, a magzat védelmével pedig maga is egyetértett. Még egy furcsa körülményt is el kellett hordoznia: felesége a kilencedik hónap elején kijelentette, hogy ő a városban, ezekben tt zsúfolt, szerinte egészségtelen, mert fertőzésveszélyes kórházakban nem hajlandó szülni; leköltözik a szülőfalujába, ahol egy tapasztalt, idős bába él, aki őt is, tt testvérét is annak idején szerencsésen a világra segítette. A férj megdöbbent, még a gondolatot is veszélyesnek találta és erősen tiltakozott. Bánnivel is hozakodott elő, az asszonyka hajthatatlannak bizonyult. Veszekedtek, de amikor az asszony sírógörcse egy heves összetűzésre pontot tett, a megrémült férj nem mert tovább ellenkezni. Éjszaka érkeztek autón a szabolcsi faluba, ahol a sógornő jó egészségben - és amennyire a petróleum-lámpa fényénél tájékozódni lehetett - kissé meghízva fogadta őket. A férj hajnalban visszaindult, miután feleségének és sógomőjének egyaránt lelkére kötötte, hogy ha bármi is adódik, a közeli járási székhelyről hívjanak orvost, hogy legyen, aki a szülést levezesse. Elérkezett a szülés ideje. Persze sem orvos, sem bába nem volt jelen. Nem is volt rájuk szükség. A leány minden baj nélkül, pár óra alatt megszülte az
egészséges, érett leánykát, akit a késedelmes hívás miatt méltatlankodó bábaaszszony annak rendje és módja szerint tisztába tett asszony mellé fektetett az ágyba. Mikor pedig az anyát akarta ellátni, a kissé bizonytalanul mozgó leány, de az ágyban fekvő testvére is kijelentette, hogy ez már megtörtént, feleslegesen ne fáradjon, jöjjön másnap délelőtt. Mindez és az a pénzösszeg, amit a kezébe nyomtak, a bábát tökéletesen megnyugtatta. Hátra volt még az anyakönyvi bejegyzés, amely már gyerekjátéknak bi-
zonyult, hiszen a bába és az ifjú ,,anya” együttesen tanúsították a szomszéd község itt is működő anyakönyvvezetője előtt az örvendetes családi esemény tényét. A szülés utáni napon a helyszínen megjelent férjjel madarat lehetett volna fogatni. Legfeljebb az aggasztotta, hogy feleségének nem volt elegendő teje és a kicsit - ahogyan a két nővér előtte elmondta - tápszerrel kellett etetni. Utóbbit persze a valóságos anyag bőségesen szolgáltatta. Anya és gyermeke még három hónapig a falun maradt, majd mikor a városba visszatértek, velük jött az akkorrtt
__ “___
Híttt rttllttttt tt tltítlttltttttlttttt
_ _
____
l'/5
tttttt teljesen „meggyógyttlt” ıtövéı` ts. /.sttzsttıtttát tt nővér tartotta keresztvíz alá; t~ ıtttıtöségét az egyházi anyttköıtyv is ı`ögz.ítette.
Évek teltek el tökéletes, zavartalan boldogságban. Apa, anya és kereszttttıtıtttt együttes szeretetében és gondozásában Zsuzsánna szépen növekedett.
lvltıttegy hároméves lehetett a kicsi, mikor a ,,keresztmama” életében ismét jeletttkezett a fér . Nem az egykori viszony partnere, akit az élet valóban messze, ttttllöldre sodort, hanem egy másik, csendesebb, egyszerűbb, de becsületesebb, ttlttt kitartó udvarlás során - a leány végül is megszeretett, majd vele házassájt_ttt kötött. Az állandó kapcsolat ,,keresztmama” és ,,keresztlánya” között valattttrskét lazult. Az új házasok vidékre költöztek, ami a gyakori látogatásokat ttgvatt nem gátolta és legfeljebb az új férj furcsállta egy kicsit a ,,keresztmama” tttlzott ragaszkodását. A helyzet - ahogyan a férj sejtette - akkor változott meg, mikor felesége ttttg egy év elteltével gyermeket szült; egészséges, szép fiút. Az anyai gondok tt tttttttlttsszonyt most már ehhez a gyerrnekhez ízték és bár levelek, név- és sztlle-
tt*-tttapi, meg karácsonyi ajándékok révén a kapcsolat közte és ,,keresztlánytt” ttozött fennmaradt, az érdeklődés mégis fokozatosan halványodott, elmosódott. /»tttzsánna alakja egyre távolibbá vált és az anyai szeretet minden melegét, köztt-tleıtségét a szülők szeme előtt felnövő fiúcska élvezte. Szerettek volna ugyan tttt`-g egy testvérkét, de az az óhajuk nem teljesedett. Beletöródtek. Az idillt egy váratlan tragédia zúzta szét, ittas gépkocsivezető a jártnütttvt-I í`elszaladt a járdaszigetre és az ott álldogálók közül hámrat, közöttük a ti-
zt-ıtltárom éves kisfiút halálra gázolta. Amikor a szülőket ért szömyű csapás fájttttlttttt kissé oszladozrri kezdett, a gyermekét elvesztett asszonyban felsikoltott az ttıtvtt: hiszen neki van még egy édes gyenneke, az évek óta nem látott, a távoli ltozségben élő Zsuzsánna! Ez a gyermek még megvan, vér szerint az övé, őt kell tttttst magához ölelnie, az eltávozott kedves fiút csak ő képes pótolni. Kérte tt ttt'tvérét: adja vissza a gyermeket neki, mert számára ez az egyetlen pont, alıol tttt.-tzeoınlott életével megkapaszkodhatik. Nővére azonban ellenállt: kért, köttvttrgött, hogy ne bolygassák a múltat, ne okozzanak talán elviselhetetlen törést tt lttslány és a mit sem sejtő férj életében. Hiszen Zsuzsannát a ,,keresztmanıai” ltttprsolaton túl semmi érzelmi szál nem fűzi anyjához, évek óta nem is látttı. Most tizenhét éves, a zenei gimnázium igen tehetséges növendéke, aki előtt tttttártti szerint is - szép jövő áll. Mit keresne most ez a gyemrek a számára alaptt-töetı vadidegen, falusi kömyezetben: maradjon minden úgy, ahogyan eddig tttll.
A gyermek anyja azonban nem tágított, sőt a nővérével folytatott isınétt-lt, elıııérgesedett vita tıtt'tn, elkeseredésében a gyermeknek és a sógorámtk is tttttttleıı elmondott. Mintlketten döbbeıttett álltak a számukra hihetetlen történet elölt. lilcinle fel sein fogtált, ıttitől vtttt szók, csak mikor az elmondotlakttt tt
l 76
Nttvtlít l.\'!t-'tirt
„mama” is megerősítette, omlott össze a világ körülöttük. Hetekbe tcllett, amíg annyira-amennyire magukhoz tértek. A „mama” férje egyetlen rossz szót sent szólt a feleségéhez, együtt próbálták elviselni az őket ért csapást. Zsuzsánna a körülötte megbolydult világból úgy lábalt ki, hogy némi zavarodottság után szilárdan és eltökélten eddigi „szülei” mellé állt. Részvéttel nézte anyja vergődését, mindent megéıtett és méltányolt, csupán azt a tizenhét évet nem tudta felejteni, amelynek miden szeretete, gondoskodása és jósága olyan erősen összefonta nevelő szüleivel, hogy azt szétszakítani képtelen volt. A gyermek anyja ekkor a jog eszközéhez fordult: anyaság megállapítása iránt pert indított. Ennek a pemek rendjén tárulta.k fel a múlt itt elmondott eseményei. Az alperesek - a „nem vér szerinti anya” és férje - nem védekeztek. Nem is volt mivel, hiszen a tények a felperes mellett szóltak. A jogi megoldás gyermekjátéknak tetszett: csak egyféle, a felperes anyaságát megállapító ítéletet lehetet hozni. Am ha létezett valaha nehéz per ~ szépszámmal akadtak ilyenek úgy ez az ügy ilyen volt. Nem jogilag! A bíróságnak az itt elháríthatatlanul fellépő érzelmekkel kellett megbirkóznia és meg kellett találnia azt a „bölcsességet”, amely a törvény s a jog alkalmazása során a legmegfelelőbb - emberileg legmegfelelőbbnek látszó - megoldást képes nyújtani. El kellett tehát dönteni: hová kerüljön a gyennek. Az anyaság jogán a felperest illette, az eltelt tizenhét év és a szoros érzelmi kötődés viszont az alperesek felé mutatott. Végül is a bíróság - a felperes anyaságának megállapítása mellett - Zsuzsamrát az alperesekrrél hagyta. Segített ebben maga a törvény, amely a tizenhatodik életévét betöltött gyennekrtek - bizonyos korlátozásokkal - lakásválasztási jogot biztosít. E vonatkozásban sokat segített az a heves és kitartó ragaszkodás is, amellyel a kislány az egész per során nevelő szüleit körülvette és nem utolsó sorban annak belátása, hogy mekkora törést jelentene Zsuzsánna számára, ha nagykorúságának elérése előtt egy évvel, kiragadnák abból a környezetből, amelyben eddig élt. Végül az ítélet erőteljesen hangsúlyozta, hogy a döntésnek ez a része semmiképpen sem jelentheti a vér szerinti szülő és a gyennek közötti érzelmi szálak kialakításának tilalmát. Ellenkezőleg! Mind az egy év múlva teljes korúvá váló gyermeknek, mind az anyának, de a nevelő szülőknek is mindent el kell kövemiük, hogy az anya és a gyermek közötti érzelmi kapcsolat fokozatosan erősödjék és kialakuljon az a szeretet és melegség, amely az élet természetes rendje szerint anyát és gyermekét összeköti. Erre az előttük álló, feltehetőleg még hosszú életút alatt gazdag és értékes lehetőségek mutatkoznak. Zörej re emlékeztető hangomat sokszor fogadta - az arcokról leolvasható - pillanatnyi viszolygás. Ha tehát idegen körrtyezetben, értekezleten, előadáson,
stb. szólnom kellett, illendőnek tartottam, hogy a szokatlan és nehezen elfogadható hangomért a jelenlévők elnézését kérjem. Így tettem a műtétet követő első minisztériumi értekezleten is. Elnöklő ,,bölcs” osztályvezetőnk azonban leintett:
_ _ __ ________
_ ___
Hítti t-ttílttm tt tltltttttttttilttttt
__ __
I77
- Ez szükségtelen! Novák clvtát`s, jegyezd ıııeg: nálunk, a népi dcnıokt`át tában mindenki olyan hangon beszél, tttııilyetı neki van!
Megjegyeztem. Azóta -- uralmi bcretıdezések ide vagy oda - ezen a hattgtttt beszélek. Ugyan, mi mást tehetnék? Vi árnyékában Az eleve ,,örökkévalónak” láttatott Sztálin halála és ,,Nemzetünk Atyjának” bu-
íttisa után a társadalom ,,levegője” érezhetően könnyebbé vált. A „nyomás” attttttsz.í`érikus csökkenése gondolatokat és nyelveket oldozgatott. Na, nem vttlkatttlttts robajlással, mindössze hallgatólagos hozzájárulással ahhoz, hogy a közpttıttosított és egyetlen vélemény mellett diplomatikus szófűzéssel ugyan, de más tzti és jellegű gondolatok, írások is napvilágot láthassanak. Az írott anyagok tt-gınerészebb szóvivőjének az Élet és Irodalom - közrryelven: És - c. heti í`o|yóiı`ttt bizonyult. Népszerűségét mi sem jellemezte jobban, minthogy példárıyait
sorban állást követően - megjelenésük pillanatában elkapkodták. Kiadójuk új t-lölizetéseket nem fogadott, hiszen a papír ellátást központilag irányították. Mt-gviselt példányai kézről- kézre jártak, sőt akadtak többen is, akik - többszö-
tos borravaló ellenében - pult alól jutottak hozzá. Ebben az oldottabb atmoszférában 1956 tavasza és nyara egyre újabb és ttıabb hangokkal vált különlegessé. Mert már nem „elvi síkon”, hanem a közönttígt-s valóság tényeinek - korántsem hízelgő - invokálásával feszegettek egye-
~tt-lt persze virágnyelven - afféle alaptételeket mint egypártrendszer, demokrát ttt, szólásszabadság, stb. A „valami van a levegőben” közhelyes megállapítás tttlósága szinte tapinthatóvá vált. Baráti összejövetelek, egyesületi gyűlések, ltoltöi- és szerzői estek címén egyre többen találkoztak, ahol a hivatalos program ttltttlá ban csak ürügyül szolgált a közvetlen eszmecserék kialakítására. Október 23-án du. 7 órára a Miskolci Ipartestület nagytermébe Illyés tiyttla szerzői estjét hirdették. Barátja: Szabó Lőrinc jelenlétét is ígérték. E kettös értékű csábító ajánlatnak nem tudtunk ellenállni: feleségemmel együtt odtttttetttüıık. Tettük ezt annál is inkább, mert a közelmúlt napokban megjelent „ltls” ttltlttlain „Miért nem szeretem Kucsera elvtársat” c. írás hangja és tartalma valatttt rendkívüli változást sejtetett. Ugyanakkor a rádió - bár erősen visszafogotttııı,
ttttıttegy hűvös tárgyilagossággal - a budapesti ifjúság megmozdulásáról, í`elvottttlásáról, tüntetéséről tájékoztatott. Két költőnket lelkes, megismétlődő ovácittltltttl tarkított ünneplés fogttdttt. Bizonyára a pesti hírek hatásától, ám ugyanakltttr lllyés (iyulajónéhány, nyílt fogalmazású ınondatától is megbíztatva, a szerzöt est valami egységet sttgtirzó pttlitiktti hitvallássá sudárodott. Minden szent t -tıllogott, a véget alig-alig érő vttstttpsttk vttlttttıi boldog mámort közvetítcttck és ltöıítettek egy régóltt ııetıt láltttt, egyi-llt'ıt lt`t`enttné összezsúíiılótíotl köz.össt'~.g
l78 ___
_ __
____
/_\_í(tvtiÍ<_í_.ft`t_tftítt_
___
__
úgy tűnt: „nemzeti egysége” köré. Hazatérésünket a miskolci utcák még csendes őszi éjszakája boltozta. Nem így a következő napon! A forradalmi eseményektől terhes politikttt fordulat Miskolcon is átviharzott. Mindenütt rendezkedtek, rendeződtek. Szet`-
vezkedtek, alakultak, hangoskodtak. Egyeseket elzavartak, másokat ,,rehabilitáltak”. Jöttek-mentek, intézkedtek. Előbb a forradalmi lelkesedés tisztaságával, később a kicsinyes, személyes bosszú akasztásokat, kivégzéseket produkáló i`et teneteivel. Hovatovább minden bizonytalan lett és a félelem - főként a szovjet beavatkozás kezdeti hírére, majd valóságára alapozottan - általánossá formálódott. Érdekes, hogy ebben a kavargásban a bíróság valami sajátos ,,szigetkéıtt" éldegélt. Bár tartani lehetett attól, hogy az első napok lelkes hullámainak tajtékjtt dühös, „igazságot” követő, netán bosszúálló lihegő embereket sodor a falak közé, ám ilyen jelenségeknek mégcsak nyomuk sem volt. Sőt! Vidékről - ahol tt hírek lassabban poroszkáltak - a beidézettek egy része szabályosan megjelent.
Több kolléga tárgyalt is. Ugyanakkor - a kialakított általános gyakorlatnak megfelelően - a bírósági Munkástanácsot is megalakították. Elnöki székébe - közfelkiáltással - kedves barátomat: Fábián Kálmán tanácselnököt ültették. A választással egybekapcsolt alakuló ülést ő nyomban be is rekesztette és - kiváló, ,,bölcs” megérzéssel - többé meg sem nyitotta. (E negatív tény a későbbi boszszúállás idején remekül kamatozott; sem őt, sem a tanács tagjait nem tudták felelőssé tenni. Hiszen - a szó szoros értelmében - nem csináltak semmit.) Az első napok vegytiszta eufóriáján akkor mutatkoztak repedések, amikor a városban fel-felbukkanó atrocitások - spontán akasztások, felropogó sortllzek, stb. - híre a bíróság csendes falai közé beszivárgott. Néhány fogalmazó és egy-két fiatal irodai dolgozó valahonnan - ez akkor meglehetősen könnyű volt fegyvereket kerített és vállukon a gyalogsági puskákkal - meglehetősen széles öntudattal, tekintélyt árasztva - az egyébként csendes folyosókon ide-oda csörtetetett. Senki sem tudta: kiért, miért, ki ellen, mi ellen a harci toporgás? A hadi zaj akkor csendesedett, amikor egyikük fegyvere - tisztogatás közben - eldurrant. A lövedék a fiúk hallatlan szerencséjére csak az ócska bírósági parkettát háborgatta. Az öntudatos fegyveres parádék azonban elmaradtak. Az ilyenféleképpen viszonylag csendes, mert a dolgozók jórészének tá volmaradása miatt amúgy is néptelen falak akkor váltak kissé zajosabbakká. amikor híre jött, hogy a szovjet hadsereg - a forradalmi kívánalmaknak megfelelően - elhagyja az országot. Az ennek hallatára felsudárodott öröm persze tetteket kívánt. Valaki kitalálta, hogy visszanyert függetlenségünk jeleként a bírósági épület homlokzatára felszerelt szovjet csillagot le kell vemi. Nosza! Két markos legény már mászott is a padlásra, ahonnan a jelvény könnyen elérhetőnek bizo-
______
Hírti i-ttíltttti tt tliítitttitttlltttii
___
___
l7Ü
ttittlt l)öngő kalapácsütéseik ı'itntnst'tl itiitvitásbari fogant döbbenetllnkre it tttlttltlttli _járdáról maga a bírósági pái`ltitkáı`iiö ltiti`sáiıy vezényszavai irányították. Üssed, vágjad! l)arabokrtt! llttllott is a betontörmelék bőségesen. (E tagadhatatlan tényt a később fe-
it itt-.-tt'-gt`e vont elvtársnő azzal magyarázta, hogy ő voltaképpen a forradalomba itt t~|ttit-tt „tégla” volt. Elhitték neki.) A további, egyre zavarosabb és ellentmondásokkal terhelt mindennapok ttttjtittttt ttztán november 4-ét jelezte. A függöny legördült és a történelemből ttttıttleitki előtt ismert események rendre bekövetkeztek. Megtorlás, bosszú, megirlt-tttlltés karöltve járta az országot. A helyzetet- persze négyszemközti beszél,tt it*-tlıeıi -- egyik kedves kollégám így jellemezte: t)lyan ez, mint a kaláber-partiban a „kontra-j áték”, „abszolút” bemondás. iltt ttılterül, minden visszájára fordul. llát sikerült és fordult! Országosan mintegy 38.000 emberre kiszabott ttttltilbtltitetés, börtön, állásvesztés jelezte az ,,ellenforradalmivá” minősített ko-
t.tttltt eselckvések következményét. Kinek-kinek a megszabott mérték szerint. \lt~it törvények, rendeletek halomszámra születtek. Alkalmazásukra a bíróság tttlt ltivatott. Persze ki lehetett térni, bárki vehette a kalapját és távozhatott. Akiz-tti itttıttlezt az öngyilkosság tényleges vállalásával, mert előbb-utóbb ,,utáiiattt ttltttk”. Vagy - az akkor mégcsak nem is gondolhatott, majd később emléktábitiitil rögzített - „hősi halál” bizonyosságával. Kevesen tették. A miskolci bíró-ttttgt tit tudtommal - senki. A megtorlás-szülte büntető törvények, rendeletek alkalmazását büntető itt ttttz.ti'tst't bíráink teljesítették. Magatartásuk felett pálcát lehet törni, tttitttliemá”-t lehet mondani. Csak Krisztus evangéliurnában rögzített mondását ttt itt szabad elfelejteni: „az vesse az első követ, aki nem bűnös”. (Ján. 8:7.) Mert .tt egyeteınes, több mint negyven évet számláló kiszolgáltatottságban mindenki Itttiiössé” vált, hiszen élt, dolgozott, szolgált, mi több: kiszolgált. Ha tehát bártti, lti'tı`liol e történet felett ítéletet kíván mondani, az itt megfogalmazott valóságttttl t-llttiríthatatlanul számolnia kell. „ No ittík István ” Egyetem r\lıt~lt'ttt bárki is megbocsáthatatlan öntudat-túltengéssel, nagyképűséggel, iıiiittlt-tt vitlóságtól távol eső háryjánoskodással vádolhatna, sietek előrebocsátttiii, ltttgv e iievemmel „fémjelzett”(?) egyetem soha, sehol sem létezett. Ilyen fogitlttttizi'tsa lindrédy Ferenc kedves kollégám lelkiismeretét terheli, aki egy ,,túlihleit~it" pillanatában az általam vez.etetl Koiizttltációs Központot ezzel a szeiriélvrıttltez. kapcsolt epitettiii ttı`ıtitıtssiil eiiilíletle és ezt később - eléggé gyarló irtó-
l 30 7
_ _
Nu mik l.s`!wirı 7
~77
7
_
*íj
-_
_z__
.__....._
_
--._..
--..._Z..,_íi.-.-_-Z..-__..
don - mások is átvették. Mert mi volt a valóságfedezete ennek a tréfás megjegy-
zésnek? Az történt, hogy ,,Pártunk és Konnányunk” - a meglehetősen negatív jellegű szakmai színvonal láttán - ráeszmélt arra, hogy ezeket a korábban ,,gyorstalpaló kurzusokkal” útjukra bocsátott és mind az államigazgatásban, mind ıı bíróságokon, ügyészségeken valóságosan tevékenykedő jogászokat valami vastagabb útravalóval is illenék ellátni. Magyanıl: meg kellene ismertetni velük azt a jogtudományt, amelynek birtokával a „régi” kollégák - doktori jellegüket tanú-
sítva - rendelkeznek. Kiváló eszközként kínálkozott a már évek hosszú sora óta működő ,,levelező joghallgatói” intézmény. Parancsba jött tehát: a „nem doktoroknak” a jogi karok valamelyikére hallgatóként be kell iratkozniı.Lk. Ez hiánytalanul megtörtént. És mert munkaviszonyuk az előadások látogatásában akadályozta őket, bizonyos területi beosztással Konzultációs Központokat kell létesíteni. Utóbbiakon a hallgatóknak hetente egy napon össze kell jönniük, amikor is az általuk nem értett vagy vitásnak látszó kérdéseiket - szakjogászok közremű-
ködésével - tisztázhatják. Ilyen Konzultációs Központ persze Miskolcon is szerveződött. Vezetésére engem kértek fel. Indok: - már-már törvényszerü jelleggel - a magántanári képesítés, sőt az időközben elnyert egyetemi docensi cím. Aligha térhettem ki; vállaltam. Jó szándékú naivitással úgy gondoltam - és ebben az említett intézmény eredeti elgondolása támogatott - hogy a derék joghallgatók szépen felkészülve összej önnek és az erre felkért doktor-jogászok (bírák, ügyészek, jogtanácsosok, stb.) segítségével a vitás, nem értett, nem jól értett tudományrészeket együttesen megbeszélik. Hát a lányok és a úk valóban összejöttek, csak éppen kérdéseik nem voltak, mert - az egyébként okosan tagolt- tananyagba bele sem kukkantottak. Úgy tünt: a dolog a „süket-némák párbeszédének” zsákutcájában köt ki. Segíteni kellett. Az előre felkért szakjogászokkal összedugtuk a fejünket és elhatároztuk, hogy a Konzultációs Központ Miskolcon változott tartalommal és módszencl fog működni. A Megyei Bíróság négy termében szombatonként - elöre megállapított tanrend szerint - reggel 8-tól du.4 óráig felkért szakjogászok rendszeres előadásokat tartanak. Mindig az anyag a legfontosabb, legkevésbé érthető, legvitatottabb (vagy annak látszó) részéből emelve ki a témát. Számonkérés nem volt - nem lehetett - ám a hallgatók részvételét jelenléti ív rögzítette. Az esetleges távolléteket - elhihető módon - igazolni kellett. A foglalkozás látogatását az egyetemi karok részére, félévenként én, mint a Konzultációs Központ vezetője igazoltam. Ha adott esetben - mert ilyen is volt - nem adtak igazolást, az elvileg - és persze esetenként gyakorlatilag is - félévvesztéssel járt. Ezt a hallgatók tudomásul vették. Végtére is felnőtt emberek voltak, akik átlátták, hogy ez az
Hit fi ru/ltım fı ıhltlıılımllııııı
IH!
._ı~p_veteıTıesdi" nem a mi szórııkıı/.tıılılsııııkı`ıı, kiz:'ıı`ólag az Ö szakmai boldogıılá-
fıııkrıı, elöhaladásukra hivatott. Központunk költségeit -- hiszen az előadókat fizetni kellett - a Magyar lop_ı'ısz Szövetség viselte. Szigorúan csak a honoráriumokra korlátozottan. Miıt-
.lı-ıı ıııas - fűtés, világítás, irodaszerek, postaköltség, stb. - előteremtése az én tt-lıultıtom. E nem túlságosan hálás tevékenységemben a Megyei Bíróság elnöke ıııt-llettem állt. Utasítására fűtési időben „tantermeink” melegek voltak, a portás Iıfıt-si szombatonként du. 4-ig őrhelyén silbakolt. Ha pénzre volt szükségem, ıvııılszerint a Megyei Tanácshoz fordultam; elnökében: Ladányi Ferencben a ııvıııes célt szolgáló „megvágásban” mindig partnerre találtam, hiszen egy időlıı-ıı ii is hallgatóink soraiban üldögélt. Magam rendszeresen a polgári eljárásjogot adtam elő és szombatonként ıııiııt vezető - a teljes foglalkozási idő alatt szobámban tartózkodtam; a hallgtttok lııirmikor felkereshettek. Ezen kívül más napokon is jöttem-mentem és lııı lo-llctt, intézkedtem. Bevallom: szívesen, sajátos, belső lelkesedéssel. Kedves
Iuııtıtom, a már említett Fábián Kálmán találóan jegyezte meg: - Te. Pista, ebben a Központban mindent magad csinálsz. Írhatnád és ıııoııdhatnád: „Nos Rektor, et Dekanus, et Pedellusl” Hogy ezt tettem, abban - a Gondviselés mellém állította - feleségem is gt-lt-skedett. Sem a szombati napok ,,feláldozását”, sem a Központtal kapcsolatos t-p_vL'~lı teendők idejének ,,családtól elrablását” soha sem nehezményezte. I-la lilızıtltzııı hazaértem nem panasszal, simogatással fogadott. Nagy eröt jelentett! t 'lkkck - könyvek - kandidatúra A jogtudomány iránt tanúsított kezdeti - az előzőek során már érintett
érdek-
ltítlésem bírói működésem idején is változatlanul fennmaradt. Úgy éreztem. hogy a magántanári cím birtoklása kötelezettséget is jelent, de azt sem tagadhatoııı, hogy iggetlenül e tudományos fokozattól szívesen, jókedvvel ragadtııııı tollal, azaz - pardon! - kopogtattam - minden viharokat túlélt és megmaraılt „I-lı`il-ta” táskagépem egyre zötyögőbb billentyüit. Kezdetben persze nıindtlssze ııı ólıajok és vágyak régióiban, hiszen a vesztett háború törmelékeiből a napi megélhetés kenyerét és vizét próbálta kikapami és nem jogi szakkérdések meg-
oltlılsıiıı töprengett. Mikor aztán az élet újjáépítésének rendjén szellem és gondolat is levegőlıttz jutott, jogi szaklapok is „gondoltattak” és a Magyar Jogász Szövetség is rú-
ttlıımlt arra, hogy a „szakma” íróinak megmozgatása - a múlt hagyomfınyaihoz ıpnzodóan - illendő és szükséges. Nem megvetendő díjtételek ígéretével szakııotlalmi pályázatot lıirtletett. A jogtudomány teljes skáláján végigpasztt'ızt'ı téıııtık között a ,,l'olp,ı'ıı`i rl|ı'ııı'ı~tiop_ııııl< iogorvosltıti rendszere” e. feladat szerepelt.
l 82
Novıik Íslwirı
Nyomban megragadott, hiszen - lám, megint a magántanárság! - eredeti tudományos habilitációm is rokon terület vizsgálásához kötődött. A tételt - néhány hét éjszakáinak jórészét erre fordítva - megpályáztam és első díjat nyertem. Mi több: Beck Salamon professzor javaslatára még azt is, hogy a mű könyv alakban is megjelenhetett. Mindez nagy boldogság volt, hiszen 1944 óta - magántanári disszertációm első kötete megjelent és a mű második kötetét Szergejék dühe a nyomdában, kiszedett állapotában a padlóra szórta - ez volt az első eset, hogy szakmai gondolataimat önálló kötet demonstrálhatta. Megjelenése Beck profcsz-
szor szinte kizárólagos érdeme, akinek keményen győzködnie kellett, hogy az irodalmilag „jeles” mű megjelenéséhez szükséges anyagiak rendelkezésre álljanak. A professzor egyébként - évtizedeket átélő praktikus ismeretei és elméleti felkészültsége birtokában - ismert volt aı`ról, hogy ha akár személyben, akár eléje került írásban „értéket” szimatolt, nézetének nem csak hangot adott, hanem azt meggyőződéssel - teljes „mellbőséggel” - kitartóan hangoztatta is. Alakja azért is jellegzetes volt a korabeli magyar jogásztársadalomban, mert ha előadáson, konferencián bárhol megjelent, tőle valamivel fiatalabb, határozott fellépésű felesége mindenüvé elkísérte. Férjét állandóan ellenőrző intézkedései nyomán alakult ki az a sajátos helyzet, hogy ha a professzor, mint elnök, előadó stb. a pódiumon ült, a hallgatóság első sorában helyet foglaló felesége - az összejövetel rendjétől, a témától és az adott helyzettől teljesen függetlenül időnként - hangosan közbeszólt: - Sala, igazítsd meg a nyakkendőt! A professzor szót fogadott és a gyűlés, értekezlet stb. - némi derültség elültével - folytatta munkáját. Beck professzor, mint adott időben a polgári eljárásjogászok szeniora a kollégák szakmai tevékenységét mindig figyelte és egy-egy összejövetelen summázta is. Erre egyik konferenciánk szünetében is alkalmat talált. Szépen elmondta, hogy az elmúlt évben ki mit írt, alkotott, ki milyen külföldi konferencián vett részt, stb. Tevékenységünkkel általában meg volt elégedve. Egyetlen személynél: Kovács Lajos szegedi professzomál azonban megakadt. Közismert volt ugyanis, hogy a professzor két év alkotói szabadságán mindössze egyetlen könyvismertetést írt. (Tehette, hiszen felesége a belügyminisztérium egyik osztályvezetői székében üldögélt.) Beck professzor mindennek ismeretében - Lajosunkat szemre véve - némi éllel így nyilatkozott: - Lajos, te vagy a legszebb perj ogász Magyarországon. A pályázati sikeren felbuzdulva az éverıként rendszeren kiírt jogászszövetségi pályatételek kidolgozói között az én munkám is következetesen szere-
pelt. Csaknem minden esetben elsö díjjal honoráltan. Kezdtem elbizakodni és elszemtelenedni, mert ha olykor a pályamü „csak” második díjra érdemesíttetett - persze csak magamban - a bíráló bizottság hozzáértését hajlamos lettem két-
____
_m_ _
Hlrıl rıılmm ti tlllmılıırılhıııı
__
__
|H.l
fii'~|.ı_he vonni. Mindössze nélıáııy peı`eııyi lellıáborodással, mert a nyomban jelvııtkezö tárgyilagosság beláttuttiı, hogy több idö, a téma elmélyültebb kutatása lıızoııy, minőségileg jobb munkát produkálhatott volna. Már pedig e kettőnek: tılttnek és elmélyültségnek értékeivel az én meglehetősen sokfelé szabdalt életviıvlcııı nem mindig tudott megajándékozni. Egy újabb lehetőség aztán ismét ,,elsodort”. Kitűnt, hogy az időközben ıııegıılupított - és vastag állami pérızekkel dotált - szakmai folyóiratokat idörölıılttre, rendszerint havonta írásokkal meg kell tölteni. Cikkírók pedig, legalábbis lwziletben meglehetősen gyéren mutatkoztak; a háborúvesztést követő nyomorú-ıı'ı|.v,lıuıı mindenki saját és családja megélhetésének napi gondjaival kínlódott és ııııııden mást fontosabbnak érzett, mint a szakmai problémákkal lehetséges bíbeIntlést. Már csak azért is, mert ha gondolt is effélékre, sehol sem talált olyan fóıiııııot, ahol írásai közölhetők lettek volna. Amikor pedig később a folyóiratok vııııek teret engedtek, a változott helyzethez hozzá kellett szokni, ami időbe telt. Mııgııııı - mint öreg „grafomán” - mindezt észleltem és amikor csak lehetett, ııtııın. Cikkeim kivétel nélkül itt-ott megjelentek. A témák ezúttal is ,,az uteáıı In-vertek”, hiszen az a ,,cseppfolyós” polgári eljárásjogi tudományterület, amely .iz tttvenes években voltaképpen azzal foglalkozott, hogy a jóval primitívebh itıovjet polgári eljárásjog hazai „betüremkedését” amıyira-arnennyire elhárltsu, iı ıeııiıtk sokaságát kínálgatta. Az új - valójában a régit átrnentő és ehhez képest ıttlorıııált - Polgáıi Perrendtartás, a Családjogi Törvény és sok más alapvetöjogııııhály a „jogi állóvizet” megpezsdítette és az általános szellemi nekibuzdulás-
tııııı ıııagam is szívesen résztvettem. Elannyira, hogy a szerkesztőségek egyikenııtsika ,,rámkapott”. Így előfordult, hogy egyik frissen „gründolt” orgánuın ııcrkesztője - nyilván cikkhiánnyal küzdve - budapesti konferenciázás közben vlrstpett és sürgősen írást kért. Másnapi postázással. Mondám: lehetetlen, hiszen ı~„ıı'~.re érek haza. Nem baj, megírod a vonaton! Csúnyán néztem rá, de bizalmát Iıoııorálandó - Budapest és Miskolc között életemben először és utoljára a cikk vlkészült. Másnap már a szerkesztőség asztalán, majd a folyóiratban hirdette: „Mit ér az ember, ha jogász?” Nem eljárásjogi írásmü volt, inkább a sokat esepttlt jogászi munka becsületét igyekezett néhány gondolattal helyrebillenteııi. I eltelte, mert ekkor már a ,,bársonyos diktatúra” éveiben böeölléreztünk. A megnyüzsdült szakirodalmi atmoszférában merészebb sarkallásokııt is ıtıcztem. A könyvírás múzsája biztatgatott. Kissé lehangoltan, ám ugyanakkor lımıkodva észleltem, hogy az időközben életre galvanizált Közgazdasági és Jogi Kttııyvkiadó jogtudományi palettáját csaknem kizárólag marxista-leninista ihletıtıtl, oroszból fordított elméleti ınüvck uralják. Magyar gyakorlati igényeket is tzıazolgáló opusok sehol! Pedig gyakorló bíró lévén - tudtam, hogy ilyeııekre ımgy szükség lenne, hiszen lııi ıııáséı`l ııeın, már csak „káder” bíráink, tlgyészciıık tgııı.sı'ıgosztó tevékeııységéııelı ııııiııko.-iltı'ısát előmozdltandó is. Egy pesti konte-
_l_8_4
g
Novák Ísti'ıin
rencián - örökké konferenciáztunk! - összefutottam kedves régi barátommal, Pólay Elemérrel, aki mint a római jog szegedi professzora, egy saját könyvének kiadását próbálta az említett kiadónál megsürgetni. Kissé csodálkozva hallgattam szándékát, mert úgy tudtam, hogy „Pártunk s Korrnányurık” oktatásügyi bölcsei a római jogot, mint idejétmúlt tantárgyat a jogi karok tanrendjéből töröl-ni kívánják. Ha tehát ez így van, római jogi szakmunka kiadására a KJK aligha fog vállalkozni. Elemér örömmel újságolta, hogy ilyen ,,korszakalkotó” gondola-tok ,,Pártı.mk és Kormányunk” illetékeseit valóban foglalkoztatták, azonban ettöl sürgősen elálltak, mikor kitűnt, hogy a Szovjetunió egyetemein a tárgyat - bár alacsonyabb óraszámban, de - rendszeresen oktatják. (A „Nagy Barát” példája. lám, ezúttal jótékonyan hatott. Tanulság: „Barátunlcra mindig figyelni kell!) Elemér bemutatott a Kiadó jogi főszerkesztőjének: Popovics Bélának. Beszélgetésünk saját gondjaira is rákanyarodott: nincs a bírósági, ügyészségi munkát segítő gyakorlati kézirat a tarsolyában. Pedig szívesen kiadná. Megemlltettem vállalkozó szándékomat, amire ő készségesen reagált. Majd terv-készítés
és bizonyos információk beszerzésével foglalkozó levelezés következett. Végtll - mintegy év elteltével - ,,A részleges jogerő a polgári perben” c. könyveııı napvilágot látott. (Még gondolni sem mertem, hogy - a „Nagy sor jövend utána. szép hugom” madáchi mondást illusztrálva - még ll további mű fogja követni...) Az Opus - bár kedvező fogadtatásra talált - kissé periférikus jellege mellett még túl sok elméleti fejtegetést tartalmazott. Éreztem, ezekre most aligha van szükség, hiszen célunk a gyakorlat támogatása. Így került ki a nyomdából a Perköltség és költségmentesség a polgári perben” címet viselő következő ötletem. Na, ez már a tényleges valóság talaján állt, hiszen elejétől végéig a minden polgári perben szükségképpen idényszeıű - és olykor bizony ,,csiklandós” költségek és lehetséges költségmentességek problematikáját feszegette. Ami ezután - még 10 opusban - rendre elkövetkezett, az már a múló évek egyre tömörebbé váló hátterével, mi több: egy esetben kiadói nívódíjjal is igazolta, hogy a jogi szakkönyvek iránti érdeklődés akkor eleven és valóságos. ha a kiadó a létező gyakorlati igényeket favorizálja. Elvi-elméleti művek publikálására természetesen múlhatatlan szükség van. De hogy a praktikus hasznosság sok-sok ,,fejhosszal” viszi a piaci „pálmát”, azt a kommentárok mint elsörendű gyakorlati művek mai (2002-ben tapasztalható) páratlan felszaporodása is ékesen példázza. A múló évek cikkeinek és könyveinek sorjázása a kandidátusi fokozat megpályázása és elnyerése felé kezdett mutogatni. Eredetileg nem tőlenı
származólag, hiszen én, mint az oly sok különös vonzatot kiváltó magántanári képesítés boldog birtokosa - sok egyéb elfoglaltságomra hivatkozással - „babérjaimon üldögéltem”. Kedves ifjúkori barátom: Pólay Elemér és a budapesti eljá-
mm i-ıılninı .i ılılımtıutiltıirı
__"
l_l_“l5
ıtmjogi tanszékvezető Névai I.ás/lo pılolesszoı kezdtek egyre erősbödő hangzılıllyal - győzködni arról, hogy ii Nobel-díjas kéınikus: Szentgyörgyi Albert megállapítása - „aki a babérjaiıı ül, rossz helyen viseli azokat" - reám is érvéııves. Szerintük a mögöttem álló nem mindennapi publikációs háttér olyan té-
ııvező, amitől a Tudományos Minősítő Bizottság nem tudhat eltekinteni. Főként, ha a művek szakmai fogadtatását, a lektori vélemények egybehangzó kedvező jellegét is figyelemre méltatja. Kisebb tétovázás után - amiben persze a „könnyű txiılit táncba vinni, ha maga is akar” motívum a kényelmeskedő ellenállást gyenıtltette - belevágtam. Az eredmény persze nem született - nem születhetctt - vaıtızsütésre. Nem csak azért, mert - Isten malmaihoz hasonlóan - a TMB hivatalos eljárása maga is ,,lassan őrölt”, hanem a feltételként előírt két nyelvvizsgát is It- kellett tennem. Ez a német ,,középfokúnál” viszonylag könnyen ment, ám az „ıosz „alapfokútól” viszolyogtam. Minden egyébtől eltekintve zavart a nyelv ltttlttnös írásmódja. Betűivel sokat kínlódtam és bosszankodtam. Végül is kérelıııt-ınre és életkoromra is tekintettel a TMB hozzájárult, hogy orosz helyett a
tmneia legyen az alapfokú nyelvvizsga tárgya. Ez viszont - hiszen négy év köft-piskolai tanulás állt mögötte - könnyedén, sőt annyira „fényesen” ment, hogy ti kötelező írásbeli feladatok megoldása után a vizsgáztató tanárral francia nyelwıı csevegni kezdtünk. Ő ajánlotta, hogy még „kis ráfordítással” siker reményétwo kérhetném a francia középfokú bizonyítvány kiadását. Na erre már nem válIıılkoztam; tökéletesen elegem lett - a soha nem imádott - vizsgázgatás „öröme'F
\'I
A mintegy két évet felölelő hivatalos eljárás - amelyben mégis csak tıloıilt még egy, Farkas József és Szilbereky Jenő professzorok részéről nagyon ki-llemes légkörben lebonyolított vizsga - 1968-ban befejeződött és én az „állzıııı- és jogtudományok kandidátusa” lettem. (Az érintettek akkori tréfás szó-
lni.-.+/.ııálata szerint „szentté avattak”.) A szokásos ünnepség és fogadás lebonyolíni-aı titán a feleségemnek a következő szöveget táviratoztam: ,,Kezedet csókolja ltımtlidátus férjed, Pityu.”
Hát igen! Kézcsókot, hálát, köszönetet és minden megbecsülést Ö érdemi-lt. lliszen tudományos irodalmi tevékenységem minden darabját a kéziratból tt ıısztıˇızta: „tette gépbe”. Vakírással, ami azt jelentette, hogy csak a gép bal ol.|.ılz'iı`a helyezett kéziratot olvasta, magára a billentyűsorra rá sem nézett. Mindezt z »tnkııem hibátlanul. Tette, meıt szeretett, mindig mellettem állt és a betűk végteli-ıı sorát egyetlen, fáradtságra vagy elfoglaltságra utaló szó nélkül rendre leko|„ıp_tatta a már említett családi írógépen. lgazi feleségként adatott Ö nekem; hála vitt- a (iondviselőnek.
l86 _
Nowik lslvtin
A TIT „hálájában ”
Amikor a XIX. Század közepe táján Dr. Bugát Pál a Természet- és Társadaloın tudományi Ismeretterjesztő Társulatot életre hívta, eredeti szándéka arra mt nyult, hogy a tudományos ismereteket az egész nemzet számára megközelítlıetö vé és megérthetővé tegye. Az ehhez szükséges kereteket lelkes társai segítsége vel ki is építette. Szervezet tehát volt, ám a benne megjelenő munka - ktllöııtttt módon -csak igen kivételes esetekben érte el a nemzet legszélesebb, legalsobh rétegeit, sokkal inkább az éppen akkor szerveződö, megerösödő polgári közép osztály társadalmára korlátozódott. Nagyjában - egészében a második világlıá borút követő polgári átalakulásig ott is maradt. Az alapítás kezdeti lendületébttl persze sokat vesztett, hiszen a romokból feltápászkodó társadalomnak - ahogyan mondani szokás - kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy bármiféle tudomıt nyos ismeretekkel babrálgasson. Ez - a megélhetés mezsgyéjén tántorogvn
maradt a szakemberek, a tudósok sovány és száraz kenyere. A helyzet - különös, bár indokolt módon - ténylegesen megváltozott. mikor „Nagy Barátunk” 1948-at követően valamennyiünket „keblére ölelt". A szovjet államvezetés szinte kezdettől fogva hangos öblögetéssel hirdette, hogy tt tudományt, ennek ismeretét a legszélesebb néprétegekig le kell vinni. A tutlo
soknak, a szakembereknek és egyáltalában minden rendű és rangú értelmiségııclt elemi kötelessége, hogy ezt a feladatot teljesítse. Magyarországon is megfelelo szervezetet kell alakítani, vagy ha már ilyen van, abba kell életet ,,lehelni”. Ni'ı lunk volt ilyen szervezet: a TTIT, így mi sem bizonyult egyszerűbbnek, mint itltirányítani az ismeretterjesztés ,,össztüzét”. Ez meg is történt. A TTIT - késöhlı már csak TIT - országszerte ,,megszerveződött”. (Ilyesmi akkor könnyen ment, mert az életet nem meggyőződés, hanem a parancsok irányították.) Miskolcoıı egész BAZ megyére kiterj edően - nemkülönben. A miskolci és a megyei szervezkedés a kezdeti téblábolás és bizonyta lankodás után akkor lendült fel, amikor a szervezet megyei titkáraként Kárpáti Zoltán vette kezébe a ,,kormányrudat”. Személyes adottságai - fejlett szervező készség, ügyes, nem egyszer ügyeskedő ténykedései - eleve biztosították az előbb-utóbb bekövetkező - s be is következett - sikert. Hallatlanul eleven mtııı kamódszere szinte hónapok alatt a szaktudományok minden ágának megfelelö szakosztályt teremtett. Itt persze az állam- és jogtudományét is. Szervező tevé kenységét kettős felismerésre alapozta. Egyikkel az intézmények, szervezetek, hivatalok és üzemek vezetőit- fˇónökök, helyetteseik, osztályvezetők - „dolgozta meg”, míg másikkal fontosnak tartotta, hogy a tudományos élet jelentős kép viselői rendre ott soijázzanak az ismeretterjesztés munkásai között. A vezetőket azért, mert ha ők jöttek, a ,,slepp” is megjelent, sőt együttesen jelentős anyagiiı kat is hoztak magukkal. A tudósokat pedig a „színvonal” ápolása és emelése vé
H
Him volmnı ti .lıltmtıiı .tlmıt
.-- tt nııtotta fontosnak. Magam
_
ll'l7
talán moınltınoın sem kell - nem a vezetők há-
zi.. ıtııáıól, hanem tudományos l`okozatoııı révén kertlltem a „látókörébe”. lsnıét
tt lttit ıı ıııagántanárság! - sőt most már a kaııdidatúra is. Hosszú hónapokig kapaıtt'ılt_ ınlg ~ a korábban már vállalt személyes jogi ismeretterjesztés mellett
a
»»-ılto-./.tály titkári, később elnöki teendőinek ellátásába is beleegyeztem. Mi volt ez a szakosztályi élet? Ha lehet így fogalmaznom: külterjes és t-t tu-ııes isıneretteıjesztés. A külterjes ismeretterjesztésben a TIT alapításkori szándéka öltött gyat ~-ıltıtı valóságot, mert az erre vállalkozó jogászok - bírák, ügyészek, fogalma-„tt _ ttgvvédek, jogtanácsosok - az élő joganyagot vitték a legszélesebb dolgozói -z`ıt-nt-k elé. Közérthető, népszerű előadásmóddal, sok-sok példával emészthető „Itlott állapotában mindannak, amivel a száraz és rideg, unalmas és sokak -„tııııiıiı érthetetlen ,,papír-jog” az emberi élet szinte minden zegét-zugát szabátt oııtı .logászaink, fóleg bírák és ügyészek erre a feladatra szívesen vállalkozt-tl- lsıııeretterjcsztési kedvüket nem kis mértékben az a - nem túl nagy, de bizı-~-- lıoııorárium tartotta ébren, amit e tevékenység urán rendszeresen felvehetıtt-„ l-štllönösebben instálgatni tehát nem kellett senkit, sőt inkább arra kellett ami-lııı.-ııı, hogy az ,,elosztás” lehetőleg arányosan történjék. Elöadóinkat általáI--nt mindig kedvező légkör fogadta. Egyrészt, mert az előadások rendszerint a „tttııloıiılő végére, de még abba beilleszkedve hangzottak el. Ide el kellett menni, .tt dolgozni már nem kellett. Másrészt a hallgatóság többségét -főleg az őket „„»p_ıl|rtö jogok oldalát feszegetve - a témák érdekelték. Bátran kérdeztek, oly-
t-.tı vıtııtkoztak is az előadóval. Mindezzel a „két legyet egy csapásra” tétel sike„ tft ıııegvalósult. A TIT jogi szakosztálya, de persze a többi szakosztályok is -»vti-~. körben ismeretteıjesztési alkalmakhoz jutottak, ugyanaldcor a munkaadók tz. t lt-j.-,et telıettek annak - a „Nagy Barát” részéről sugallt, mi több: megkövetelt lt-ltııltıtnknak, hogy a kultúrát, az ismereteket szervezetten és rendszeresen terız ttwek. Az ,,összkép” idillikı.ıs jellegét mindössze az borzolta, hogy ezt a tevét- ııv-.t”°get is - mint minden egyebet az országban - ,,Párturık és Kormányunk” znıvt`ıı.i'ı szemei figyelgették. Ezt mindenki tudta és ehhez képest beszélt vagy t. t`ttlt~/.ett. Hiszen valamennyien ,,szabad” állam ,,szabad” polgárai voltunk.(?!) A belterjesként említett jogi ismeretterjesztés a szakosztályi belsö ınuntam tartozott. Konferenciák, vitaülések, előadások gazdag változattal cserélgettölt ep,_vıııást. Előadóik, vitavezetőik túlnyomórészt budapesti, kisebb részben tttlekı szakemberek - akadémikusok, egyetemi tanárok, jeles gyakorló bírák, ıtjtve.-tı.ek, ügyvédek - soraiból adódtak. Készséggel jöttek és mi szívesen hallatntıık öket, hiszen szakmai problémáink azonosak voltak. Ez utóbbiak az évek tvltevel-multával az egyre l`ejlettebh és bonyolultabb jogrendszer nyomán csak ztınjıoıotltitk. A „több szem töhhet lát" tételt váltotttık itt aprópénzre, nem l`eled-
l8S
_
_ Í
H
v_í__;___A/Q}fýft__l.i`t'pvrirt
____H __
vén, hogy a Budapest-centrikusság - sokszor helytállóan csepült - adottságámık ezúttal kétségtelen előnyei is adódhattak.
A TIT belső felépítése Miskolcon - a megyei szervezet kereteiben - ktl lön városi szervezetet is működtetett. Ez utóbbi - minden szakosztályt felölelvv
- a városra korlátozódó ismeretterjesztést tartotta kézben. Egy könnyelmű pilla natomban beleegyeztem, hogy a szervezet közgyűlése elnökévé válasszon. Sok gondot nem okozott, mert kitűnő, begyakorlott és tevékenységüket szívvel lélekkel végző munkatársak - Bognámé Ildikó, Hajdú Anikó titkárok és V. l-ir zsike néni, valamint Molnár Miklós - dolgoztak helyettem és mellettem. lgy érthető, hogy három cikluson át - 12 évig - viseltem e nemes tisztességet. Ezúttal valóban csak összefogtam és irányítottam. Ezt ám rendszeresen. Minden het előre meghatározott napján, megadott órában egy kávé mellett összeültünk s az időszerű teendőket megbeszéltük, terveket, készítettünk. Az egészet kétségkivttl jellemezte egyfajta „jogászi rend”, ami ezúttal azért nem vált valami rideg egy hangúsággá, mert valamennyiünket azonos gondolatok, az elért sikerek feletti öröm és - az itt sem elmaradó - esetenkénti kudarcok elviselését is vállaló tenni akarás vezette. Mai szóhasználattal: igazi, jól begyakorlott ,,team”-ként dolgoztunk. Tevékenységünkről évenként tartott közgyűlésen adtunk számot. Ezek az összejövetelek a „minden közgyűlések minden rendje szerint” zajlottak. Tehát különösebb ,,megrázkódtatások” nélkül Egyetlen esetre emlékszem, amikor tı reám háruló elnöki feladatoknak alig-alig tudtam eleget tenni. Az történt, hogy ıı szokásos felszólalási rendben az egyik miskolci művelődési ház vezetője éppeıı az ifjúságra irányuló ismeretterjesztés fontosságát ecsetelgette. Illő elnöki gyelemmel kísért mondatai között egyszer csak a következőket hallom: - Végül is, elvtársak, most már öntsürık tiszta vizet a fejekbe! A feldübörgő elementáris röhej aztán mindent elsöpört: a szónok további mondanivalóját és a gyűlési rendet egyaránt. Percekbe és erélyes elnöki asztalkopogtatásba került, míg a nyugalom annyira-amennyire helyreigazodott, bár a következő órák innen-onnan még fel-felbugyborékoló röpke ,,derültségei” odaoda pillantó, elnöki szigorra hangolt arcvonásaimmal találkoztak. Utóbbiak hitelességét a mögöttük bujkáló mosoly-készség eleve devalválta. A városi szervezet kiemelkedő intézménye volt a „Kazinczy Ferenc” Ér-
telmiségi Klub. Nevének megfelelően a város értelmiségének fórumaként működött. Népszerűségét és látogatottságát sokirányú, igen változatos műsorrend biztosította. Programjain a szellemi és kulturális élet országosan ismert személyiségei - akadémikusok, írók, művészek - szerepeltek. De megfordult falai között aktív miniszter is. Nem politikusként, hanem mint feladatát kitűnően teljesítő szakember. Személye azért vált számunkra emlékezetessé, mert ö volt az, akinek
film wılhını tı tltlımlmıiltıiıt
__
_
lli'l
n.ıpvvoııtılt'ı gesztusát egy szűk látóköı`t'ı, pitiáııeı` városi vezető ingertllt lıangoıı Lrpt-~. volt visszautasitani. lialuvégi az előadását megelőző hagyományos kávé-konyak melletti be-.„*l|ı_etés során odafordult Fekete László városi tanácselnökhöz:
Te, Laci, jövőre hozok nektek az egyetemre egy közgazdaságtudomátot kárt. Mit szólsz hozzá? Az aposztrofált Laci, mintha a fenekét megcsipték volna, felugrott: Nem kell, nem kell! Van nekem elég bajon ezzel az egyetemmel. A kijelentést követő döbbenet kínos csendjében mindannyian éreztük, tnılveıı óriási baj az, aha a város vezetésére hivatott személy nem képes felfogni, nnt |t-lent a fejlesztés alatt álló egyetem számára egy új - különösen közgazda-tnn kar létesítése. A város idekapcsolódó érdekeiről nem is beszélve! Sok-sok rt nek kellett eltelnie, míg ez a kar Miskolcon megtelepedett. De ekkorra már tt l-nttııö” tanácselnök is eltűnt a történelmi süllyesztőben. Voltak persze a Klubnak ,,ragyogó” pillanatai is. A számos ilyen ese-
„t ııv között tallózva említésre méltó Jánossy atomfizikus professzor szereplése. Klt-glılvttık előadástartásra. Vállalta, sőt arra hivatkozással, hogy a is elkíséri, zzz tılloıııáson szokásos fogadást is elhárította. Vártuk tehát őt a mondott napon és „oılıtııı a városi szervezet elnöki-titkári szobájában. Telt az idő, nem jött. Nyugnıltııml sandítgattam az órámra. Okkal, mert a Klub nagytenne zsúfolásig volt rıtlrltlödő szakemberekkel. Már jóval a megjelölt kezdési idő után, a második toıtr- l`elszolgálása közben aztán egyszer kopognak és megjelenik az ajtóban egy ttız-gti-lıetösen rosszul öltözött, torzonborz, bizonytalan tekintetű alak és így szól: - Jánossy vagyok. Mindenki lelkesen felugrált, körülvettük, kávéval, konyakkal kíııálttık. -ıltogyıiıı az illett. Magamban közben nyugtalanul töprengtem: mi lesz az elö-
.ıtltı-.:lıól, hiszen ez a bávatag, bizonytalanul nézelődő, szótlan professzor bizonváııı afféle szobatudós, aki nyílt színen vagy nehezen tud szóhoz jutni, vagy nzntıevissza motyog majd valamit. Nem így történt. Bevonultunk s Jánossy kré-
„tt-„ı tt kezeben e rábıe ere ára. Eeezeıni, ími kezdett. És ez ember ptııenttttzt
.ılntt átváltozott. Mintha valami sugárzás vette volna körül. Eleven, frappáns ınoınlatok hangzottak, a táblán képletek sorakoztak. A szellem szinte tapinthatóttt vált. (lsodálkozva - jogász lévén, egyetlen szót sem értettem az egészből
háıııııltıtın a „jelenést” mindaddig, míg a feldübörgő tapsban az eddig sziporkázó ıntlns egyszerű, jelentéktelen emberkévé vissza nem alakult. Klubéletünk számomra legnagyobb élményét mégis az jelentette, mikor rgv előadói estre (szerzői estre) Német László írót sikerült megnyemtlnk. Jeleıılett- és előadása valóságos szeıızáeió-szt'ımba ment, hiszen személyében megíté-
lt*-tı-ııı szerint -A XX. századi nıııgvar irodalmi élettlnk egyik géniuszát tisztelhettttk (A másik Márai Sáınloı volt llgv gonrlolonı: mindenki más csak kettöjtlk
l9(_l
_ _
__
__
_
_
_ Nrıgák1s!ytift___
__ _ _ _
___
után következik.) Az est - falakat szétfeszítő - sikerére jellemző, hogy a 'l`lˇl` megyei szervezetének kissé későn érkező elnöke, Csókás professzor sem volt képes a lépcsőn is szorongó tömeg között magát átpréselve a klubterembe bejutnı. Kisebb-nagyobb fiaskók, kudarcok persze nálunk is megakadtak. Előadói késések, pontatlanságok, egy-egy gyengén sikerült produkció időnként meg-megborzolgatta a klubvezetés idegeit. Olykor még külső, előre számba nem vehető esemény is közrehatott abban, hogy a klubtermet szépen kiürítse. Ez történ Devecseri Gábor költő- műfordító estjével. Kérésünkre a megjelölt időben ráadásul két pesti színésszel - pontosan megjelent. A hallgatóságból, közönségből viszont senki. A teremben mindössze a klubgondnok és felesége, a presszósnő, a gépkocsivezető, valamint feleségem és magam szégyenkeztürık. Próbáltunk tájékozódni. Kitűnt, hogy aznap este félnyolckor a televízió a „Tizenkét dühös ember” c. világsikert aratott filmet vetítette. Költő-műfordító estünknek ez „tette be az ajtót”. Devecserit és két partnerét dicséri, hogy e tényt tudomásul vették és
a teljes műsort - mintha mi sem történt volna - élményt adóan lepergették. TIT-beli tevékenységem jellegzetes eseményként kell megemlékeznenı Moszkva-Ashabadi utazásomról Afféle előadástartással összekapcsolt jutalomként kaptam azt a lehetőséget, hogy a „Nagy Barát”, illetve a Türkrnén Köztársaság fővárosába ellátogathattam. Előre leírt és orosz nyelvre lefordított témámmal mindkét helyen a Legfelsőbb Bíróság és a Legfˇóbb Ügyészség jogászai előtt kellett szerepelnem. Utazásom és a két fˇóvárosbeli mozgásom minden mozzanatát forgatókönyv szabályozta, amitől eltérni nem lehetett. Tolmácsként - hiszen oroszul egy kukkot sem tudtam - egy Moszkvában tanuló magyar egyetemi hallgató, közlekedési eszközként pedig egy autó állt rendelkezésemre. Előbbiben egy kedves, talpraesett, jó megjelenésű ifjú kollégát ismertem meg,
aki lelkesen kísért, magyarázott mindenütt, ahol - előadóterem, képtár, hangverseny, Bolsoj, stb. - megfordultunk. Az autó - sofőrrel együtt - már kevésbé volt mutatós, ám annál ,,hűségesebb”. Ez azt jelentette, hogy kizárólag csak azon közlekedhettem és ha pl. a szomszéd utcába, vagy kőhajításnyira található múzeumba kívántam menni, a gépkocsivezető szigorúan ragaszkodott ahhoz, hogy ezeket az apró utakat is a jánnűvel tegyem meg. (Nyilvánvalóan „parancsra” tette, bizonyára ő is figyelt engem.) Polgári perjogi előadásaimat mindenütt illendő módon, illendő létszámban meghallgatták. A szöveg első mondatait magyarul mondtam, majd a szót tolmácsom vette át és az előre lefordított iratból felolvasta. Néhány udvarias kérdés és válasz után korrekt taps kíséretében távoztunk. Ashabadban a Jogi Kart is meg kellett látogatnunk, ám ott a helyzet kissé másként alakult. Joghallgatók előtt kellett szónokolnom. Ez mintegy tíz percig a protokolláris rend szerint gördült, de ekkor kis mozgolódás támadt hallgatóim
_______
llliıl iiiltiiiıı ii ilililıımrıiltıiıi
líll
között. Kiderült, hogy a lelrt szöveget ugyan nıegliallgatják, de jobban szeretnék, liii ii „magyar elvtárs” a nıagyar joghallgatók életéről tájékoztatná őket. Készséggel vállalkoztam és pár percnyi téiııa-átgondolás után hozzákezdtenı. Nagy eiileklődéssel hallgatták a mondatonként tolmácsolt szöveget. Majd kérdések
következtek, mi több: záporoztak. Bármit mondtam, nyomban újabb és újabb teııiiirészt fűztek hozzá. A remek ~ egyes részeiben már-már „kényes” kérdéseket is érintő - légkört végül a dékán unta meg, midőn - gondolom: kellő pártnviıtossággal - kijelentette: a gyűlést befejezzük, mert a „magyar elvtárs” reptllőgépe félóra múlva indul. Olyan vastapsot, ami ezután feldübörgött, még egyetlen előadásom után sem kaptam, mint ott és akkor. Új, és abban a miliőbeiı bizoavi'iriı meglepő dolgokat mondhattam, viszont számomra az volt különös, hogy ii tei li-hallgatók ugyan közönséges európai zakót viseltek, viszont a nőnemű részlegtlk színes népi viseletben, bokáig érő törökös bugyogóban pompázott. Utóbliiiik hosszú, derékig vagy még azon is túl érő hajfonatokkal büszkélkedtek. I-I női ékességeket, ha viselőik leányok voltak, elől, ha asszonyok, akkor hátul, a
lititiıkon mutogatták. Kedves, színes látványuk üdítő jelenségként hatott a sok „hivatalos” és szürke öltözék között.
IV. Iilpilógus Minden írásnak, így az vége szakad. Én ezt most, itt tenném. Nem mintha emlélreiın - ma még uralható - tartományából többre nem futná. Lenne itt még bőségesen clsorolható, érdekes és különös anyag, hiszen harmincöt év bírói pályájiı az események gazdag változatával további emlékezésekre és azok papírra veté-
-iéıe csábíthat. Ezúttal azonban ellenállok. Két okból. Egyik az a „szűrő”, aiıielveıi az eltelt közel negyven év történéseit, mint említésre érdemeseket visszatar-
tottain. A másik a terjedelmi korlátokra is figyelő az a nézet, amely az itt előirtlottakat elegendőnek minősíti ahhoz, hogy a majdani olvasóban a diktatúrában tevékenykedő bíró valamiféle arcéle kirajzolódhassék. Hogy ez valóban és főként lıelytállólag megtörténhessék, bizonyára választ vár az a - magától értetőilöeıi ide fúződő - két kérdés is: vajon milyen volt az az igazságszolgáltatás, amelyet a bíró az adott körülmények között gyakorolt? Tehát: igazságos és pái`tiitlan volt-e?
Nos, ami az igazságosságot illeti, a választ egyetlen - és bármiféle társailalıııi-politikai rendszerre egyaránt érvényes - tény adhatja meg: aıiiıak tiidoıiıá-
-ailvétele, hogy a bíró által itlkiilinazott „igazság” mindig „törvényi igazság". liz azt jelenti, hogy amikor ti lilró ii felek vitájában dönt, egyedül és kizárólag liittá-
l°2__
_-
_. _---
_-_..-._l_Vf'.F'fÉĂi_'-*'“'f*f'_
_
lyos törvényekhez kell igazodnia. Mást nem tehet, hiszen ez a feladata. l gy válik a „törvényi igazság” szükségképpen mindenkori ,,igazsággá”. Ami viszont az igazságszolgáltatás pártatlanságát illeti, egészen gorotıi bán fogalmazva arról van szó, vajon a bíróság érdemi működésébe ,,Pártunk és
Kormányunk” beleszólt-e vagy sem? Tiszta lélekkel állíthatom: a polgári ügyek pereiben általában nem! llii mégis, az kivétel nélkül nem ,,Pártunk s Kormányurrk” oldaláról, hanem egy-egy ügyeskedni kívánó személy részéről mutatkozott. Hiszen személyhez kötődő vagyonjogi, öröklési, házassági, származási, tartási és minden efféle vitás ügyek mikénti elbírálása ,,Pártunk s Kormányunk” számára közömbös volt. Másként fogalmazva: az osztályharcnak itt alig akadt szerepe és jelentősége. Nem így ii büntető ügyekben! Ott, főleg a diktatúra „élesebb” éveiben világosan kitüntek az osztályharc céljai és az a követelmény, hogy a büntető ítéltetek ezt a célt határozottan tükrözzék. Beleszóltak. Kemény, olykor alig-alig megalapozott ítéletek születtek. A diktatúra ,,bársonyos” szakaszában azonban már nem. Az efféle ki
sérleteket a bíróság - ahogy az Alkotmány szerint csak a törvénynek van alávetve - akkor már tudta és merte elhárítani. Nem kétséges, senkit bírói tevékenységre kényszeríteni nem lehet. A diktatúrában sem lehetett. A pályát bárki, bármikor otthagyhatta, vagy a pálya felkínálását előkelő mozdulattal elháríthatta. Köztudomásúlag korántsem következmények nélkül. Ez utóbbiakkal járó felelősséget - pályánmaradás és elhagyás estében egyaránt- vállalnia kellett. Ám ,ennek az ércesen és ékesen hangzó felelősségnek vannak üresen kongó, színtelen és hiteltelen felhangjai. Mert vajon az a személy, aki akár zikai, akár szellemi területen a diktatúra idején munkát vállalt, nem szolgálta-e akár közvetve, akár közvetlenül - az adott uralom valamennyi célkitűzését, létének és fennmaradásának - több vagy kevesebb, de - mindenképpen erre irányuló szándékát? Bizonyára igen! És még akkor is igen, ha a magatartása mögött kegyes politikai sóhajok, az amerikai ejtőemyősök - álomba illő - megjelenésének szilárd óhaja, a harmadik világháború kirobbanásának embertelen gondolata vagy az Amerika Hangja uszító szövegeibe vetett bizakodás lapult. Kétkezi munkás vagy akadémikus, perlekedő felek és bírák így éltek a diktatúrában. Így éltünk, mert így lehetett élnünk akkor - s Uramisten! - ezerszáz esztendő alatt még oly sokszor Hungáriában.
.\'r'i`!i`fi./m°t`rÍii`u el l'iili!ii`ii_ Miiloılt
Itıiiiiıi ll/ I (.'ll()_i')_ pp. /UJ .ÍUU
,,PRoı«`ız`.s`.s`m ı.ııiız`RORr/ru" Az ANvAKöNvvı Nvıı.vAN'ı`AR'rAs ELóKEPEr A r
mi-.z|i'iii természeti létezés állapotából rendszerint átlépnek a jogi értelemben vett let iillapotába, jogalanyiságuk terjedelme azonban korántsem egyöntetű' Nem ..-iiliad ugyanis megfeledkeznünk arról, hogy - az adott személy jogállapotát ta-lolyásoló körülmények sokaságában ~ a római jog élesen különböztet ttli vényes és törvénytelen származású gyermekek között, az előbbieknck sokkal
>tzi'~|t-sebb körű jogokat biztosítván. A római jog sajátos persona-koncepcióján túl, a jog által személykéiit,
iogiılaııyként való elismerés folyamatában számos további, a gyakorlat által piorliıkált bizonytalansági elem is rejtőzik. A római hétköznapok modern ember -izáiiıára kaotikus mivolta (olyan, triviálisnak tűnő események, mint a háborúk, zzivargások, de a rossz közbiztonság, a kommunikációs eszközök hiánya, ii Iiel_vváltoztatás, utazás veszélyessége, a váratlan betegségek, rablótámadások és
tgv tovább) gyakran hozta magával azt, hogy egy ember adott esetben nem tudta liitelt érdemlően igazolni kilétét, szárrnazását, polgárságát. Szerencsés esetben az illető békésen élhetett anélkül, hogy valaki is kétségbe vonta volna mindazt, amit -iiıját magáról állított, a korabeli római jogesetek azonban nagy száınbaiı eleıneznck olyan problémákat, melyek pontosan abból születtek, hogy egy-egy
' ıiıt. ı'ı'~;'ı`F.R oRsoLvA MÁRTA egyeteııii docens
ititeıttzıet Egyetem ÁJK, Rõmza .ıeg,ı1`znezei<
H I S Miskolc-Egyetemváros ' A kérdésről bővebben ld. I'|`-“tlftt ()i`solya Márta, ,,...statum sımiim! ex r`oiii`i'ptt`oiii`.~.` n-iiijiore." A magzati élet és jogkr'-|iesség inegkőzelítésének sajátos kérdései a régi |ti'iıiiában és a nıodeıiı eıııı'i|iiiı |ogi giiiiiloll».oilásbaıı. ln: l"(i(`itIt(is mi.i`r`i`riir. 20 ei*e.i` ii ;ıt,ifil.\'.'.'Í(tipZt5.\'/l-`fl.\'ÍtiiÍi'iut l\`lt'tl-iılı, 'tllll_|l|I
lfll
l'/fi.
l 94
Péter ()r°.\`ri/yi: Márti:
illető egy-egy perben, jogi eljárásban nem tudta minden kétséget kizáróan alátámasztani szabad származását, polgári állapotát vagy házasságának törvényességét.
1. A „professio liberorum” a korabeli forrásokban A gyermekek születésével kapcsolatos római jogi forrásokban - különösen a gyermekek törvényes szárrnazásával összefüggésben ~ gyakran találhatunk utalásokat egyfajta nyilvántartásra, ,,anyakönyvre”, melyben a gyermekek születését regisztrálták. Példának okáért a szépíró Madarai Apuleius i. sz. II. század közepén született Apologiá-jában, védőbeszédében (a „tabulae nuptı`ales”, a korszakban szokássá vált egyfajta házassági szerződést rögzítő okirat mellett) másfajta tabulae-ra való hivatkozást is találhatunk. A védőbeszéd megszületését egy per tette szükségessé: a harmincas éveiben járó író korábban feleségül vette egy volt tanulótársa érett korban levő, igen gazdag özvegyasszony anyját, Pudentillát, a dühödt rokonság (Aemilianus-szal, Pudentilla fiával az élen) pedig perbe fogta Apuleiust, és a lex Cornelia de vene ciis et sicariis alapján üldözendő mágiával vádolták az írót: mert mi mással, mint varázslással vehette rá Apuleius Pudentillát a házasságra? E fővád mellett a rokonok minden egyéb érvvel igyekeztek támadni a házasság érvényességét: többek között azzal is, hogy Pudentilla már betöltötte hatvanadik életévét.2 Ez az állítás aligha lehet igaz mondja Apuleius (ApOl.89.) - hiszen Pudentilla születésekor „Pater eius nalam sibi liam more ceterorum professus est. Tabulae eíus partim tabulario publico, partim domo adservantur...” leánya születésekor az apa, az általános szokást követve, hivatalosan bejelentette gyermeke világra jöttét, az erre vonatkozó táblákat pedig részben a nyilvános levéltárban, részben otthon volt szokás őrizni. A Codex Iustinianus (C.5.4.9.) tanúsága szerint Probus császár (i. sz. 276-282.) elé sajátos gyakorlati probléma került. Ahogyan a rescriptum szövegéből kiderül, a császártól tanácsot kérő alattvaló, egy bizonyos Fortunatus, tartósan együtt élt egy asszonnyal, akitől kislánya született. Később 2 Pudentilla életkora azért jelentős (és az örökösök azért apelláltak pontosan a 60 évre), mert a még mindig érvényben levő lex Iulía et Papia Poppaea tiltotta az olyan házasságot, arnelyet házasodásra alkalmas korú személy házasságra már alkalmatlan korú személlyel (60 évnél idősebb férfivel, 50 évnél idősebb nővel) kötött. Antonio GUARINO rövid tanulmányt szentel Pudentilla életkorának (L'etâ di Pudentilla, iii: Pagine di diritto romano II, Napoli, 1993, pp. 353-356.), és következtetése szerint (p. 355.) ,,Il ricorso alle professiones liorum, diffuso gia agli inizi del secolo (quaranta aınii prima del 160), non potrebbe risultare piú chiaro...”
/Íz un_t'(ulti`i`n_l'i'r ırt'iÍi'ıiiihii Iili eli`ılıı'jtı't ii Hii\.i:ıÍm.i` ri'ıntui_jOgfmrı?
WS
ıieiıı tudni, miért valaki kétségbe voıitii, hogy liortunatus és felesége tifiziısságban éltek volna egyıııással, s lgy a gyermek törvényes származása is ltelségessé vált. A férfi házasságkötésekor nem készíttetett semmiféle házassági
fzıerződést, s a kislány születését sem követte semmilyen regisztráló aktus t_,m-que nuptiales tabulae neque ad natam liam pertinentes factae sunr”: sem egvfajta „házassági szerződést” tartalmazó, sem pedig a gyennek születésével lnipesolatos tabulae sem készültek), így Fortunatust az a veszély fenyegette, la igy nem tudja meggyőző és elfogadható módon bizonyítani a házassági kötelék
tt-ıııiállását, de gyermeke törvényes szárrnazását sem. Az Egyiptom provinciában feltárt papiruszleletek között szép számmal .iktidıiak olyan (alábbiakban bemutatandó) okiratok, melyek pontos dátummal és
Iiet tanú aláírásával igazolják a tényt: N.N. apától és N.N. anyától N. hónap N. ıni|ijáıı N.N. nevű fiú- vagy leánygyermek született. E dokumentumok (és számos további, közvetett utalás)3 birtokában ti-lvethetjük a kérdést: tulajdonképpen milyen jogintézményt emlegetnek ıoii`ásaink`? Valóban egyfajta modem értelemben vett anyakönyvi rendszerről li-lıet-e szó, vagy egyszerű magánkezdeményezésről? Ha a római állam által ~-ltili`t rendelkezésről van szó, mi volt az ,,anyakönyvezés” bevezetésének pontos iiiiloka, és milyen szervezeti keretek között működött? Ha pedig magánjcllegő tloknmentációról van szó, miért tartották fontosnak a szülők gyermekük
ftztllctése után elzarándokolni egy-egy városi ímokhoz, megíratni vele tiivilvánvalóan nem ingyen) a „születési bizonyítványt”, hét felnőtt római polgárt összegyűjteni, s velük, mint tanúkkal, aláíratni a dokumentrıııiot? keı`déseinkre - a számos utalásszerű fragmentum, de még inkább az eredeti .ihikjukban fennmaradt „anyakönyvi kivonatok” alapján - a következő válasz. ınj/.olódik ki.4
' Siıetonius, Caligula 8. :”Ubr` narus sit, incertum diversitas tradentíum facit.
Ego in
.iitis Anti editum invem`o.”; D.27.l.2.l. (Modestinus libro secundo excusalibrmnı):
.. lems autem probatur vel liberorum professionibus vel aliis iustis probatı'oni`hii.i~" tAiith.)..' Historia Augusto, Gordianus 4.8.: „Iam illud satis constat quad _/ilium, ı„'„i`r!i`rinum nomine, Antonim' sígno inlustraverit, cum apud praefectum aerarirˇ more
Hoiiiiiiıo professus lium publicis actis eius nomen insereret.” ' A jii-o/essio liberorum szekunder irodalma meglehetősen gazdag. A jogi szeiıipoıitá eıtékelések mellett jelentős szerepet töltenek be a paleográfiai, papirológiiii taıinlinányok, melyek az egyes dokumentumok szövegének rekonstruálását célozzák. A voııatkozó szakirodaloiıı művei kőzlll ligyelmet érdemelnek Edouard CUQ, Les loi`s .I“.'lirgiıs`ri: sur les déi`lm'iin`on.r de mılIi`.i`mıı`e, in: Mélanges Paul Foumier, Paris, l92*), pp. l IU-IJ3; l-l.l.lil-Il.l. rövid liı'ı.-iii (zl fiıltıi lt'ı'gl.i`n`a!i`on of Birth, The Joumal of Roinaiı 'ítııilies 27, l9.`l7, pp. ltl lo), I-ııtı \'i`tttIı,|/ ıˇıttörő tatıulnıáııyai (Roman Regı`.i`tı'z`.i` of lllizhs and Iiirr/i (`i'i`tl/liıirı-i l, Ilie loiııııiil ol" Roiıiiiıı Studies 32, l*)42, pp. 78-ill,
196
- --„
l'`~Q~L 441% -
2. Az Augustus-féle törvényhozás szerepe a „professio liberorum” kialakulásában A fennmaradt leletek (papiruszok és viaszostáblák) tartalma és keletkezéstlk datálása alapján, a modem kutatás szinte kétséget kizáró módon megállapíthatta, hogy a római birodalom első ,,anyakönyvi” rendszere Augustus uralma aliitt született meg - bár e nyilvántartás funkciója és jogi jellege erősen különbözik ii modem államokban ,,anyakönyv” címen vezetett közhitelű nyilvántartásétól. A fenti ténymegállapítás - az Augustus-féle morálpolitika általáno.-t szellemének ismeretében - nem tűnik rendkívülineks Az első priner-;i_i igyekezett feltámasztani a mores maiorum feledésbe merült norrnáit, s e célja megvalósítása során határozott eszközökhöz nyúlt, amikor törvényileg is jutalmazta az engedelmeskedőket, és mindaddig nem látott szarrkciókkal sújtotta az ellenszegülőketó A jogilag szabályozott előnyök és hátrányok rendszerében Roman Registers of Births and Birth Certificates II, The Joumal of Roman Studies 3 l, 1943, pp. 56-64), és Egon WEISS a kérdés jogtörténeti vetületét felmutató lrásıi (Professio und testatio nach der lex Aelia Sentia und der lex Papia Poppaea, Bullettiııo dell'lstituto di Diritto Romano ,,Vittorio Scialoja” 51.-52, 1948, pp. 316-326), továbbá Pietro PESCANI, Osservazioni su alcune sigle ricorrenti nelle ,,professi`oia-.i liberorum ”, Aegyptus 41, 1961, pp. 129-141., és az utóbbira re exióként született írás, J-Ph. LEVY, Nouvelles observations sur les ,,professiones liberorum”, in: Études offerts it Jean Macqueron, Aix-en-Provence, 1970, pp. 439-449.; a közelmúltban született művel-A közül értékes megállapításokat tartalmaz Jean GAUDEMET cikke (Un témoigmige méconnu sur la formation du ,,iusttım matrimonium”, Pap. Cattaoui, Recto, Col. Vl. in` Satura Roberto Feenstra oblata, Freiburg, 1985, pp. 1 17-124.) 5 Femand DE VISSCHER (A uguste restaurareur de l'ordre, Extrait de la „Revue Générale" du 15 avril 1938, Bruxelles, 1938, pp.484-498) Augustus tevékenységét az erkölcsi restauráció szempontjából vizsgálja. A szerző szerint a polgárháborúktól megviselt római népben egyfajta romantikus nosztalgia élhetett a „régi idők” tiszta élete iránt, s ii ,,1atin és paraszti lelkületű” Augustus ezt az erkölcsi nosztalgiahullámot lovagolhattii meg házassági és családjogi törvényhozásával. Ezen „erkölcsi kontinuitáselméletnek" számos történelmi körülmény ellentrnond (többek között a törvények korabeli fogadtatása sem igazolja Visscher elképzelését), az azonban valósnak tűnik, hogy maga
a családideál, melyet Augustus restaurálni kívánt, ténylegesen az ősi Róma erkölcsi tradícióiban gyökeredzik. 6 Az Augustus-féle törvényhozás szekunder irodalma rendkívül gazdag, hiszen úgy történeti, mint dogmatikai aspektusból e téma számos, máig elemezhető problémát kínál. A kérdéskörben megjelent legfontosabb, átfogó jellegű művek Paul JÖRS, Ueber des Verhaltnis der Lex Iulia de maritandis ordinibus zur Lex Papia Poppaea, Bonn, 1882; Paul JÖRS, Die Ehegesetze des Augustus, Marburg, 1893; Filippo STE!..l.A-MARANCA, l.e leggi demogra che di Augusto, Roma, 1938; Biondo BIONDI, La legı`slazi`One di' Augusto, in: Conferenze Augustee nel bimillenario della nascita, Milano, 1939, pp. 140-
Az mi_valtr')'n_vvı` n_v:`lvıímm`hl.i i-lfiiliiljıı-t ti lılii.r.i`.-tlm.r riinmi_;`oghan?
197
tonto-i szerep jutott a gyermekek szi'iiııt'ıııiik és szárınazásának: a lex luliu el Iüiptti Poppaea meghatározott száinú törvényes gyermek születéséhez mindkét
-z-illő, de elsősorban az anya részére előnyöket, a gyermektelenséghez pedig t„iııi'iıi_vokat fűzött. A gyermekek létének hivatalosan is elfogadható bizonyítása it tntt klllönlegesen fontos kérdéssé vált, hiszen sikertelenség esetén beálltak a ıniteıiylien meghatározott kellemetlen jogkövetkezmények7 - a bizonyítás -i. ', I- ..|. JUNKERS, A Few Re ections on the Background ofAugustus' Laws ro lncreu.i`e .in Hirıh-rate, in: Symbolae Julio Christiano Van Oven dedicatae, Leiden, 1946, pp. ti 396; Riccardo ASTOLFI, La Lex Julia et Papia, Padova, 1970; CSILLAG Pál, The ı„t-„iıziii Laws On Family Relations, Budapest, 1976; Leo FERRERO RADITSA, A ugusms' I - i-ıilzirimi Concerning Marriage, Procreation, Love Affairs and Adultery, in: Aul`stieg .nal Niedergang der Römischen Welt, II Prinzipat 13, Berlin-New York, 1980, pp. 278i er Karl GALINSKY, Augustus' Legislation on Morals and Marriage, Philologus 125, will, pp. 126-144; Dieter NÖRR, The Matrimonial Legislation of Augustus: an h`url_v i„zi.iiit-e of Social Engineering, The Irish Jurist 16, 1981, pp. 350-364; Andrew \\ xi ı z\t't-Z-HADRILL, Family and lnheritance in the Augustean Marriage l.uw.i-,
rioteeiliııgs of the Cambridge Philological Association 207, 1981, pp. 58-80; Tullio .i-\oNtıoı.() VIGORITA, Casta domus. Un seminario sulla legislazione matrimoiıiale .itijiiistr-ii. Parte prima. Jovene, Napoli, 1997. Az Augustus-féle törvények emellett mind -i ioııiiii házasság intézménytörténete (és ezen túl a római társadalomtörténet), mind a „ziiıtiı ing története szempontjából igen jelentős stációt jelentenek, így rövidebbı.„»t-tziılili ismertetésük a római házasság és a római jog történetét tárgyaló művek „nıiilegyikében fellelhető. Mıııt azt a Macrobius által feljegyzett anekdota (Sat. 2.4.25.) mutatja, a air-ıiııekteleneket sújtó hátrány és megszégyenítés kiszabása nem mindig állhatott „iegkérdőjelezhetetlen ténybeli alapokon. Macrobius szerint Augustus cenzorkéiıt iiir|i_lerlrlett egy rómait, aki állítólag eltékozolta vagyonát és agglegényként élt. A férli ttilieizkéiıt kimutatta, hogy vagyona még gyarapodott is, ő maga házasember, és három mi-ıııiek apja. Talán lehetett némi igazságtartalma a meggyanúsított polgár (állítólagos) .iıolvó mcgjegyzésének: ,,Ha becsületes emberek felől érdeklődsz, Caesar, bízd ii trliiilıitot becsületes emberekre.” (>>Posthac, Caesar, cum de honestis hominibus ı`nqm`rls. limit-.iri`s mandato.«„). Riccardo ASTOLFI (La Lex Iulia et Papia, cit. pp. 66-69), a
lrıınınaradt dokumentáció tükrében arra a következtetésre jut, hogy a projessio-t a lex falai vezette be. John A. CROOK (Law and Life of Rome, London, 1967, pp. 46-47.) tiieglátása szerint „For citizens by birth the lex Aelia Sentia of AD 4 establislıed it =-i-»ıteııı of birth registTation”, melyre később a lex Julia et Papia Poppaea támaszkodott
volıia; ii szerző mindazonáltal nem jelöli meg egyértelműen azokat a forrásokat, iııelyck if következtetésre vezették. Arııııindo 'l`t)lt|tt~2NT (Suppositio partus - crimen _/iilsl,
f\iiiıiiı`io de Historia de l)ereelio l~`..~ipiittiil S2, 1982, pp. 223-242.) arra a következtetésı`e tot, hogy ,,es posible que iilgnii insteııiıi de registros de riacimiento se dierii eiı Roma ii piiıtıi de Augusto (le,i,~e.i` liılm el l ipail. peiiı iıo está probado su carácter obligalorio. olilıgiitorierlarl qtıa ya se pıeiliia ii piiıtıı ile Marco Aiırelio.” Pietro Pl-Ist'/tN| (uprlf.
'93
-
_.f'
-
pedig, a római hétköznapok korábban emlitett kaotikus mivolta miatt, nem volt mindig egyszerű. Mint a korabeli dokumentumok tanúsítják, a lex Iulia et Papia Popjiueii megszövegezői számoltak ezekkel a nehézségekkel, s a törvényes gyermekek születésének megfelelő bizonyítását az úgynevezett professio liberorimi intézményének bevezetésével kívánták megkönnyíteni. A professio liberorum - mint minden egyéb professio - egy, róıiiiiı magisztrátus előtt tett hivatalos nyilatkozat, melyet Rómában az aerarhuii Saturni-nél, a központi állami levéltárban, a provinciákon belül pedig a praem-.i provinciae hivatalában kellett megtenni.8 A bejelentést megtehette az apa, az anya és a nagyapag; a fennmaradt iratok tartalmazzák a szülők nevét, a gyermek nemét és teljes nevét; a születés dátumát; s azt a kijelentést, hogy a gyernıek törvényesként és római polgárként látta meg a napvilágot. Az utalásokon túl eredeti alakjában fennmaradt legkorábbi eredetű
dokumentumunk a FIRA III.2. szám alatt reprodukált viaszostáblam, mely az i. sz. 62. évből származik. L. Julius Vestinus, Aegyptus provincia praefecrus-ii nyilvántartást vezettetett azoknak a gyermekeknek a nevéről, akiknek születését a lex Papia Poppaea (és az alább még tárgyalandó) lex Aelia Sentia értelmében
előtte, az Atrium Magnum-ban, helytartói székhelyén bejelentették. A dokumentum kiállításához szükséges nyilatkozatot a szülők (rendszerint az apa) a tabularium, a levéltár mellett működő ímoki irodában, a magisztrátus előtt p.l33.) - kötelező mivoltától függetlenül - a tabulae praktikus hasznát hangsúlyozza: ,,Essa, peró, aveva importanza pure per il padre e la madre a cagione degli svariiıti privilegi accordati dalla lex Papia Poppaea ai genitori con figli... in quanto un estratto della tabula professiorum era un regolare documento di prova del loro diritto a quei privilegi.”
_
3 Példának okáért, a FIRA III.2. alatt felvett dokumentum i. sz. 62-ben L. lulius Vestinus „praefectus Aegypti” előtt, a FIRA 111.1. számú dokumentuma i. sz. 242-ben (`. Domitius, ugyancsak „praefectus Aegypti” színe előtt készült. 9 D.22.3.16. (Terentius Clemens libro tertio ad legem Iuliam et Papiam): Etiam marrıs professio liorum recipitur; sed et avi recipienda est. 'O P. Mario L. A nio Gallo eos. / X K(alendas) Augustas, / anno V111 Neronis Claudii Caesaris / Augusti Gerrnanici Imp(eratoris), mense / Epiph die XXIX, / Alex(andreae) ad Aeg(yptLım). / Descriptum et recognitum ex tabu/la professionum quibus / liberi nati sunt, quae tabula / proposita erat in Atrio Magno, / in qua scriptum erat id quod in/fi`a scriptum est. / L.Iulius Vestinus praef(ectus) Aeg(ypti) / nomina eorum qui e lege Pap(ia) / (Popp)aea et Aelia Sentia liberos apud / [s]e natos sibi professi sunt proposu(it) / P.Mario L.A nio Gallo cos./ XV K(alendas) Augustas / L.Valerius L(ucii) f(i|ius) Pol(lia) Crispus (sestertiorum) CCCLXXV (milium) / [sibi?] filium natum 1..Valcrium / L(ucii) f(ilium) Pol(lia) Crispum ex Domitia L(ucii) f(ilia) / Paulla 11| K(alendas) lulias q(uae) p(roximae) f(uerunt).
Az un_i'ulroii_i'i'i` n_i'ili'riiimi als eloiltlpei ii illo.i.i.-ilıizr i`ornm`_/`oghon.ˇf'
199
tettek ineg, majd a bejegyzés egy liiviıtiilos iiyilváiitartásba került, aıiielyı`ől iin`i-.olalot kapott a bejelentő szlllő (ezek a ıiıásolatok maradtak fenn a
|~.i|iiıiıszle|etek között). A Valerius l.ucius nevű római polgár Domitia Paullától .znletett liának világra jövetelét tanúsító fenti okınányt is egy ilyen irıásolal
tet eıi isınerhettük meg. Mint a fenti dokumentum szövegéből kitűnik, az Augustus-féle oiidelkezések (a ius trium liberorum, a három-, illetve négygyermckes - ftiiládaıryákat és családapákat illető kiváltság feltételrendszerével összhangban) .-„ik a törvényes házasságból született római polgárgyennekek hivatalos iiiilváııtartásba vételét engedélyezték. A törvénytelen származású gyermekek hi-|i-gyeztetését a törvény kifejezetten megtiltotta, ugyanakkor nem zárta ki tiııiiiik lehetőségét, hogy az anya (esetleg az apa) törvénytelen gyermekének zztlletéséről magánokiratot készíttethessen. A hivatalos bejegyzés neve ,mi/t-.v.i~i`o; a magánokirat elnevezése (valószínűleg a közreműködő tanúk loıitoissága miatt) testatio. E terrninológiának igen sokáig jogi relevanciája is iılll
I
A FJRA 111.4. számú okirata (= Papyri Michigan 4529.) külöiıöseiı ritlekes e szempontból. Az anya Sempronia Gemella önjogú római polgárnő, aki ıiirore auctore” (gyámja, C. lulius Satuminus szabályszerű jóváhagyásával) . selekcdett, amikor az okiratot tanúként aláíró személyek előtt kijelentette, hogy i-.iiıeı`etlen apától fiúikrei (Sarapios és Socratio) születtek, ezt a tényt pedig azért kellett inagánokiratban („restatio”) rögzíteni, mert a lex Aelia Sentia és a let 1*. :piti Poppaea kifejezetten megtiltották a spurii, a törvénytelen származású liá-
ı“-t leáıiygyennekek regisztrálását” - “quia lex Aelia Sentia et Papia / Poppueu t;~m`ios spuriasve / in albo profiteri vetat.” Sempronia Gemella testatio-jának szövegét olvasva, a gyermekek ıivılváiıtartásba vételével kapcsolatosan azonban egy további kérdés is li-Ivetődik: ha a fenti törvények a spurii regisztrálását tiltották, mégis miért vélte tontosnak az anya azt, hogy gyámja jóváhagyásával, tanúk jelenlétében okiriit lo*--.ztlljön ikrei világra jöttéről? A kérdés megválaszolásában a fenti okiratokıiiık ii ler Aelia Sentia-ra való hivatkozása, valamint néhány további dokumentiiııi lrliet a segítségünkre.
A lex Aelia Sentia szintén Augustus uralkodása során megalkotott mi vény, mely (a princeps azon törekvésével összhangban, hogy visszaadja ii " A kérdésről részletesebben ld. 1-lgon Wtãlss tanulmányát (cit. supra). " ,,.\'empronia Gemella t(more) o(m`roi`e) (Í. Julio / Saturnino testara es! eos qui / it_içmi!in`i` errmt se eni.rimi i°ssi' / er im`i'ı`m p(m'e XII Kal. /lprel(es) / q(uae) p(roxi`mm') /(iıerimr) natos mo.i`r`uliııo.i` ,t,-i-/nimo.r ı°o.i`qm' vor`itari` MM. / Semprom'os Sp. _/ilios 'iiimfıioiieni / el .S`oi`mri„iıeiii ıileooiıe re Imi- / tesrotiˇoiies ı`nterposm`s.i`ı' o'iˇri!, / quio let' lelt.: ,S'('n[ı`u U! f'up:`ii F l'iı;i,ıitı'il \/fm liıi ipm iıtivı' / :H iillm pfrl/llt'fl Pt'lUl."
200. _ _
_-
__ .PéterQ*-~'f*{iiELl4<š?'í
__
római polgárjognak régi becsületét és kiváltságos mivoltát) számos szempoiitliól korlátozta a rabszolgák felszabadítását, így többek között tiltotta a 30 évnél atalabb rabszolga manumissio-ját, azzal a következrnénnyel, hogy ha valaki ii tilalom ellenére 30 évnél atalabb rabszolgát szabadított fel, az illető felszabadított személy nem nyerte el a római polgárjogot, hanem latinjogi'ıvi'i vált. A magánjog területén viszont a Latini Juniani hátrányos helyzetben voltak, hiszen nem rendelkeztek ius connubii-vel, következésképpen nem köthettek ii római jog által is érvényesnek tekintett házasságot. A törvény azonban kiiıtiit kínált a kedvezőtlen helyzetből: ha egy Latinus Junianus tartósan és „gyermekek iránti vágybó1”'3 élt együtt egy római polgámővel, Latina coloniaria-val vagy Latina Juniana-val (tehát a kapcsolat alakilag eleget tett a római házassággiil szemben támasztott kívánalmaknak), e Latinus családostól elnyerhette a róıııiii polgárjogot, ha az együttélésből fiúgyermek született, s az betöltötte elsö életévét.” Ekkor a családfő Rómában a praetor, a provinciákban a pracses provinciae elé járulhatott, és ott bizonyíthatta, hogy felesége és egyéves fia van - „adprobare se ex lege Aelia Sentia uxorem duxisse et ex ea filium anniculimi
habere". A sikeres bizonyítás azzal járt, hogy az egész család elnyerte a róiiiiiı polgárjogot. A törvény tehát egyfajta módon „jutalmazta”, ha a Latinus Juni`anii.i
a római polgárral szemben támasztott erkölcsi elvárásoknak megfelelőeıi viselkedett: családot alapított és gyermeket nemzettls, s mivel a jutaloiii '3 „Liberorum quaerundorum causa”. A kifejezésnek a római házasságjogban játszott szerepéről ld. PÉTER Orsolya Márta, „Liberorum quaerundorum causa” - l 'image de lii
mariage á Rome antique, Revue lntemationale des Droits de l'Antiquité, Toiiie XXXVIII, 1991, pp. 285-331.; UÖ, L'image idéale du mariage et de lafiliation á Rome. in: Le droit de la famille en Europe - Son évolution de l'Antiquité á nos jours, Presse-. Universitaires de Strasbourg, Strasbourg, 1992, pp. 363-373.; UÖ, Jdeale giuri`diˇr`o irealtá sociale del matrimonio in Roma antica (Lineamenti di una ricerca), in: Rêgli' el
pratique de droit dans les réalitésjuridiques de l'Antiquité. Atti della 5 Ja Sessione dello SJHDA, Messina, 1999, pp. 453-461. 14 Gai Inst. 1,29: Statim enim ex lege Aelia Sentia minores triginta annorum manumissı et Latini facti si uxores duxerint vel cives Romanas vel Latinas coloniarias vel eiusdeııi condicionis, cuius et ipsi essent, idque testati fuerint adhibitis non minus quam septeıiı testibus civibus Romanis puberibus et filium procreaverint, eum is filius anniculus esse coeperit, datur eis potestas per eam legem adire praetorem vel in provinciis praesideıii provinciae et adprobare se ex lege Aelia Sentia uxorem duxisse et ex ea liliiiiıi anniculum habere: Et si is, apud quem causa probata est, id ita esse pronuntiaverit, tuıir et ipse Latinus et uxor eius, si et ipsa eiusdem condicionis sit, et lius eius, si et ipse eiusdem condicionis sit, cives Romani esse iubentur. 15 A későbbiekben Ulpianus fragmentumai (Regulae 3.3.) körében találhatunk utalást ii fenti szabályra, mindazonáltal a jogtudós a korábbi eredetű lex Junia Norhariu (i.sz. l.sz eleje) szövegét citálja. A Latini Juniani jogállásával kapcsolatban Ulpianus megállapítja,
Az riii_t'rilii'izI}'i'i ii_i'lli'ilziliiz`lii.i- elilliitpel ii lilii.i.i:lliii.i` z'iiziiiii_jogluzzi?
20|
l-ii-ıiielkedően nagy értékkel blrt, ii róiıiiii polgárjogra áhítozó házaspárok ktllöıiösen nagy körültekintéssel akár ııiiigáiıokiı`at tanúk előtti felvételével is
iiirekezlıettek gondoskodni annak bizoiiyltásáról, hogy gyemrekük mikor is látta itti'p_ ll |ltlpVllágOll.
A nyilvántartás, a legitim házasság és a római polgárjog kapcsolatárii iıiged következtetni egy, az i. sz. 127. évben keletkezett iratló, amely szintén
i. imiio inegtörténtét rögzíti, a szereplők azonban nem ,,közönséges” róınai -iliittvalók.'7 Az apa római legionárius, aki ~ mint katona - szolgálati ideje alatt „rai kőtlietett érvényes házasságot.” A hosszú ideig a provinciákban állomásozó tiiigv
lege Iunia cautum est, ut si civem Romanam vel Latinam uxorem dizxez`i`!,
ii iiiirtoiie interposita, quod liberorum quaerundorum causa uxorem duxerit, po.s`rea_/ilio Hliiii-e mm) natave et anniculo facto possit apud praetorem vel praesidem pz`ovim`i`iie
..iiiiiiiii probare et fieri civis Romanus tam ipse quam lius filiave eius et uxor... A iniiwiiliály meghozatalának időpontja (az Augustus uralkodását követő évek iiiliiiiıelyike) valószínűsíti azt a feltételezést is, hogy a lex Iunia Norbana tarta|mi'iı`ii ipoıiiosiıbban, a liberorum quaerundorum causa törvényszövegbe való belefoglalására) hi liilvást gyakorolhatott Augustus császár korábbi, törvényi formában is kifejeződésre iiiiiiti iiépesedés- és morálpolitikája. Riccardo ASTOLFI, a fenti Gaius-helyet egy inás niiiizelllggésben elemezve, a következőket jegyzi meg a kérdésről (La ,,lex lizliu et t'.i;iiii", r-it., pp. 64-65.): ,,É possibile che la norma fosse ripetuta nella l.ex luııia ttiiiliiiııa, come lascerebbe intendere Ep.Ulp.3,3... Un indizio potrebbe essere anelıe lii .tiii-isii terininologia usata in Gai.l,29 rispetto a Ep.Ulp.3,3... La lex Aelia Sentia noir piitevii :iııcora adoperare il terrnine »1atini«, essendo anteriore alla lex Iunia Norbana; .liiıiile la circonlocuzione »vel eiusdem condicionis, cui et ipsi essent«.” A római jog iiweliké.iit a házasság intézményét általában elismerte, és nem kizárólag csak ii
-„.iii iiiionium iuris civilis-t védte, hanem magát a házasság intézményét, így tiszteletben iiii tiiitii például a peregrini házassági egyi.ittélését is. Az okirat részletes bemutatásának szenteli közleményét H.1. BELL (op.cir.), valaiiiiıit „pi iiıiezt a dokumentumot elemzi E. Weiss (op.cit. p. 319.) ` A katonák házassági.-íval kapcsolatos leghíresebb és legtöbbet tanulmányozott eredeti loiiris ii Papyrus Cattaoui néven ismert lelet, mely az i.sz. 11. századra datálható és hét ,zning iiyelvű, Egyiptom provinciában született bírói döntvényt tartalmaz, melyek iiitıiilegyike egy-egy, a provinciában állomásozó római katona, valamint helyi lakos nő
tiizntt l`eiiiıálló életközösséggel kapcsolatos. Terjedelmi okokból el kell tekintentlnk ii pain hg iiyelvű szöveg, valamint a hozzá fűzött elemzések bemutatásától. A ı`i'imai katonákra vonatkozó házassági tilalornról számos elemzés született ii
„zi-kiıiiıler irodalomban. A rendelkezésre álló eredeti források alapján megállapítható, liiigv az i. sz. l. és ll. század során a római hadseregben szolgáló férfiakat házasságkötési iiliiloiii sújtotta, melynek eredete tiiláiı egészen Augustus uralkodásáig vezethető vissziı, »i amelyet csak Septiiıiius Severiis oldott fel i.sz.l97-ben; a tilalom okáról, esetleges iiepeseilés, vagy katoiııipolıtikiii liátlei`éről iizoiibaiı megoszlik a modern kiitiitók ii*-leiıiéııye. A szílkelih téuui kiipi »tán eıteke-i eleııiz.ést ııyújt Peter (i/\ttNsl-ZY (.S`i';iti`im`ii.i`
202 -
_-
_
._f3?f+'fí-{2o3{i'fi MW
legionáriusok azonban gyakran letelepedtek és de facto családot alapítottuk, gyermekeik jogállása azonban tisztázatlan maradt; pontosabban, mivel az ii|iii miles állapota miatt érvényes házasságot senkivel nem köthetett, az (akár tarti'i:i kapcsolatból született) gyermekek is hivatalosan törvénytelennek minősültek ii római jog szempontjából. A kérdéses dokumentum pontosan erre a körülméiiyı`e hívja fel a gyelmet: ,, testatus est eos qui signaturi erant iuravitque per I U M et numina divorum Augustorum geniumque Jmp Caesaris Traiani J-Jadrimii Augusti naturalem sibi filium in militia natum esse Serenum
Jd(circo) si'
ha(nc) test(ationem) interposuisse dixi! propter distinctionem milit(iae) A katona, akinek neve nem maradt fent, az iratot szignáló tanúk előtt megesküdött Jupiterre és az istenné avatott császárok szellemére, hogy Octavia Tamusta nevü élettársától Serenus nevű fiúgyermeke jött a világra, akit propter distincrionem milit(iae), katona mivolta miatt nem jelenthetett be törvényes gyermekének. Egy, az i. sz. 138. évből származó irat (Papyri Michigan 3994.) helyenként töredékes szövege ugyanilyen problémára vet fényt: „(Camerino et) Nigro cos. / (loco Pselchi a)d hib. coh.s.s. / (anno XXJJ J)mp. Caesaris Traiazii f (Hadriani A)ug. et vocari eum Numis / (sium at)que se testari ex lege A.S./ (et Papiae) Poppaeae quae de filis / (procrean)dis latae sun! nec potuisse se / (pro teri prop)ter disctinctionem militiae. / (Actum in) s.s. Pselchi ad hi' coh.s.s.” Egy Numissius nevű katona azért tett katonatársai tanúskodása mellett
nyilatkozatot, mert - a lex Aelia Sentia és a lex Papia Poppaea értelmében katonaként nem élhetett a professio előnyeivel. A római katonák nyilatkozatai ugyanazt a kérdést vetik fel, mint a korábban megismert testatio-k: a tilalmak ellenére mégis miért vélték fontosnak a legionáriusok azt, hogy gyennekük világra jöttéről magánokiratot készíttessenek? A valószínű válasz a lex Julia et Papia Poppaea, illetve a lei Aelia Sentia által felmutatottakhoz hasonló „reményteli” várakozásbaıi keresendő. A katonák ugyanis aktív szolgálati idejük alatt voltak kitéve ii házassági tilalomnak, szolgálatuk megszűntével azonban „közönséges” római polgárrá váltak, akik számára immáron megnyílt a szabályszerű családalapítás lehetősége - és sokan vélhetőleg ugyanazzal a nővel kívánták folytatni életüket, akivel de facto már hosszú évek óta közös háztartást vezettek. Azonban iiií történt a korábban született gyermekeikkel? A római jog néhány, analógiát
Severus and the Marriage of Soldiers, Califomian Studies of Classical Antiquity ll,
1970, pp. 45-53); Bruce CAMPBELL írása (The Marriage of Soldiers under the Empire, The Joumal of Roman Studies 68, 1978, pp.153-166); a leginkább naprakész és átfogó mű Sara Elise PHANG könyve (The Marriage of Roman Soldiers 13 B.C. - AJ). 2.l_'i, Leiden, 2001.)
____íl_z títfjfglfíirıfvvi rı_vtlvılntııı`tıl.\ ı-lılkıtjııft ıt lıIıt.\'.\“:tltııs
____`_______2_
Hııı'llı'ı fragmentuma alapján nıegıılupozottıııık tünik a következtetés'°, hogy a Iıtıli katonai státuszának megszűnésével kapcsolata - ha a házassági együttélés -mtıııléka még fennállt és a helyzet a házassághoz szükséges egyéb vlöleltételeknek is eleget tett ~- mindegy automatikusan legitimálódott, azaz a ıııı tos kapcsolatból született gyemıekek az apa személye miatt fennálló házassági ııkııılály elhárulásával ipsa iure törvényes utódokká válhattak.2° E hipotézis ıııkrélıen az is érthetővé válik, hogy miért igyekezhettek a római légiók katonái ııın|ı_ı'ıııokiratot felvenni gyermekük világra jöttéről.
t. Mııreus Aurelius újításai A ıőıııai történetírásnak a professío liberorum-mal kapcsolatos első kifejezett Iııvıııkozását a Historia Augusta Marcus-életrajzában találhatjuk. E szövegnek ıı Ivııti tények ismeretében végzett analízise egy igen fontos változtatásra is utal. lulius Capitolinus Marcus-életrajzában a következőket olvashatjuk tı pm/i'.v.s`ı`r) Iiberorum-mal kapcsolatban (Marc. 9.7-9.): „Inter haec Iiberales „ııı.m.s- ita munivit ut primus iuberet apud praefectos Aerariı' Saturm' mıumquemquem civium natos liberos pro teri intra trt`censt`mum diem nominc
mıjmsito. Per provincias tabulariorum publicorum usum instituit, apud quus nl.-rr: de Originibus eret quod Romae apudpraefectos aerarii, ut, siforte a!t`qm's m ;ırnvt`ncia natus causam liberalem diceret, testationes inde ferret.” - Marcus
Aurelius elrendelte, hogy meghatározott időn - általában a születést követő 8. ııııpoıı bekövetkező névadás után -, 30 napon belül a polgárok gyerrnekeik '" A kérdésről részletesen ld. Jean GAUDEMET fentiekben már idézett írását (( Un ıı'muı`gnage méconnu sur la formation du ,,iustum matrimonium”, Pap. Cattaoui, Rectu,
ıızı Vı.,z:z`:.) '" Az analógiát kínáló szöveghelyek közül a D.23.3.39.pr. (Ulpianus ltbro trıgcstmo n«m„ ad edictum) azt az esetet elemzi, amikor két rabszolga „házasságban” él egymással mi ıı nö „hozományt” ad ,,féıjének”, majd mindkettőjüket felszabadítják. Ha „in eudem „„ıltmt`tt`One permanserínt”, mindketten megmaradnak a régi kötelékben, azokat ıı ılıılgııkut, melyeket a nő még szolgakorukban adott a fér nak, „tacite in don-m .mım-r.s`a", hallgatólagosan hozománnyá alakultnak kell tekinteni. A korábban pıgellenesnek minősíthető ténybeli helyzet (hiszen rabszolgák érvényes házasságot nem kmlıettek, így hozományt sem juttathattak egymásnak) legitimmé alakulásakor mintegy ıııngátol orvoslásra kerülnek e helyzet egyéb, korábban szintén illegitim járulékos lıııtıtsııi. A D.23.2.27 (Ulpiııııııs lihm tvrtío mi legem Iuliam et Papiam) ugyanezt az tpsu turv lcgitimálódást mutııtjıı he ıılılııııı az esetben, amikor a felek között a férfi szenátori ıııııgjıı és a nő Hbertirm ııılvııltn képez ııkmlıllyt. Ila viszont a férfi elveszlti rangját, ıı kııpcsolut házasságnıık ııılııöıtll
294 g
W
g
ú_ý
g
Réttfr ()r.s'u1yu__!lf!ıir`tu
születésének tényét az Aerarium Saturni-nál, az államkinestárnál (és levéltárnál) működő tisztviselők előtt bejelenthették; továbbá a császár a provinciákban
ugyanerre a célra egyfajta „közjegyzőket” állított szolgálatba. Forrásurık bizonyos szempontokból (így például a bevallás módját vagy helyét illetően) megerősíti az Augustus-féle rendelkezések tartalmát, ugyanakkor újabb adalékokkal is szolgál a professio liberorum tartalma és jogi relevanciája tekintetében. Forráshelyünk szerint ugyanis Marcus nem csak a törvényes gyermekekre korlátozta a bejelentési kötelezettséget, hanem „unumquemquem civium natos liberos prO teri”, minden római polgártól született gyenneket regisztráltatni kellett. Ezt a tényt támasztja alá a Digesta egy szövegrészlete, melynek szerzője Cervidius Scaevola, az i.sz. II.század végén (tehát Marcus Aurelius uralma után) működő római jogtudós. Scaevola a következőképpen említ egy jogesetet (D.22.3.29.l. Scaevola libro nono digesmrum): „Mulier gravida repudiatu,
iium erıixa, absente marito ut spurium in actis professa est. Quaesitum est, cm is in potestate patris sit et, matre intestata mortua, iussi eius hereditatem matris adire possit, nec Obsit professio a matre irata facta. Respondit veritati locum
superfore.” Egy várandós nőtől férje elvált, az asszony pedig férje távollétében (tudta nélkí.`ıl) törvénytelen származásúnak jegyeztette be a megszületett gyermeket. Kérdéses tehát, hogy a ú vajon apja hatalma alá tartozik-e (mint törvényes gyermeke), és ha anyja végrendelet nélkül hunyt el, vajon a gyermek törvényes örökösként megszerezheti-e anyja hagyatékát? Azaz - árt-e a fiúnak azon professio tartalma, melyet anyja dühében tett? A jogász válasza lakonikus: az igazság előnyt élvez a dokumentummal szemben.” A szövegben többször is világosan utalás történik a professio liberorum hivatalos aktusára, ugyanakkor az is nyilvánvalóvá válik Scaevola szavaiból, hogy a bosszúálló anya spurius-ként, törvénytelen származásúként jegyeztette be az egyébként törvényes gyenneket.
Mivel
a spurii bejegyzési tilalmát
dokumentáló egyik töredék i, sz. 145-ből származik, Scaevola pedig a II. század végén müködött, a változásnak a fenti két időpont között kellett bekövetkeznie. Marcus Aurelius uralkodása pontosan eıTe az időszakra esik.” 2l
Armando TORRENT (Op.cit. p. 230) a fenti szöveghely alapján azt a kettős következtetést vonja le, hogy ha az anya bosszúból törvénytelennek jegyeztet be egy gyermeket, a professio érvénytelen, s ez is bizonyítja, hogy a római jog (a személyállapotot illetően is) a szabad bizonyítási rendszert követte, hiszen a gyermek jogállapotának megállapításában nem abszolút és megdönthetetlen fontosságú volt a professio. 22 A kronológiai következtetésekkel kapcsolatosan lásd Fritz SCHULZ tanulmányáııak első részét: Roman Registers OfBirths and Birth Certı cates I., cit., különösen a 80-82. oldalakat.
(íz ı_ı_rıj_f(hı_/_<_rfı'rı_ıfıfı` rırtlwlrıtıtı ttlı ı-lı'tl„'jıı-t ıı lılu.\`.\`.-.tlm.s` rıS_nuu`_;`(:gb_art?
205
Ugyanakkor Capitolinus szövege utal a nyilvántartási rendszer Lıhövltésének okára is. Az uralkodó meg klváııta könnyíteni a római birodalonı lakosai, különösen a provinciákban lakók számára, római polgárjoguk lvınıtıllásának bizonyítását. Az Augustus-féle ius liberorum-mal összefüggő
lıı/.oııyltási szerep mellé tehát újabb, általánosabb jellegű fıınkció is lép i-ınıtııszperekben, vagy minden egyéb olyan esetben, ahol a status civitatis-nak, a |ınIgı'ˇırság állapotának szerepe lehet, a professio másolata fontos bizonyítási .--lıközként szerepelhetett.
4. A professio és testatio jogi relevanciája I~oı`ı'ısaink tanúsága szerint a római történelemben először tehát Augustus ıvınlelte el a római polgároktól született törvényes gyermekek nyilvántartásba vi'-telét. E rendelkezéstől számított mintegy kétszáz év múlva Marcus Aurelius c lıvjeleııtési kötelezettséget kiteıjeszti a törvénytelen státuszú gyermekekre is. A n-p_isz.trálás célját (mint ezt a lex Iulia et Papia Poppaeá-ra való hivatkozás, és a törvénytelen gyermekek regisztrálásának kezdeti tilalma világosan mutatja) nem z~n_y|`ıı_jta „állami népességnyilvántartás” vagy ,,anyakönyvi rendszer” kiépítése kepezten, hanem a rendelkezés ahhoz kívánt segítséget nyújtani, hogy a római
|ın|ga'ırjogú szülők (elsősorban a ius liberorum elnyerése tekintetébeıı) knııııyebben és megbízhatóbb módon tudják törvényes gyennekeik világra ıntleııek tényét bizonyítani. Ezen a célkitüzésen túl, a Marcus Aurelius-l`éle -zrııhálykiegészítés valószínüleg a gyermek polgári státuszának könnyebb lıı/oııyítását is elő kívánta segíteni. E gondolatok kapcsán felvetődhet a kérdés: vajon e rendelkezések ıııegszületésével, egy-egy státuszper során, a felmutatott tabulae tartalma milyen ıvllegü bizonyítékot jelentett? A praetor és a bíró köteles volt-e minden kétely nélkül elfogadni a tabulae-ban foglaltakat, vagy az ellenérdekü félnek lehetősége nyílt az irat tartalmát, hitelét kétségbe vonni? Ahogyan korabeli lorríısaink mutatják, a tabulae szemmel láthatólag nem rendelkeztek megdönthetetlen bizonyítási erővel. Digesta-fragmenttımainlc értékelése szerint ezek a dokumentumok pıısztán egy lehetőséget képeznek a többi bizonyítási eszköz (első sorbaıı tanúvallomások) figyelembe vétele mellett. Bár szerepük fontos és bevett,
_.
---
H llermırdo AIJJANI-'.s|-1 (Le ;ıı'r.\mıı' nv! ıltritto prtˇvato romano, Palermo, l979, p. I4.) lvllılvja a ligyelmet ıırııı ıı köıtllıııeııvır. luıgy Róıııúban „non si ebbe mai un vero ~zı.-iteıııa anagrnlico, iıı qıııılt lıv ıııınlıı |ııııııp_uıııılıile ıı qnelli moderni.“
206 _ _
_
_
.(...){Í`_*`f.'Ü'*'.M"l”“
__ _
mégsem válnak kizárólagos bizonyító erejü dokumentuınmá. A bennük foglalt adatok valódiként történő elfogadása nem szükségszerű. A D.22.3.l3. fragmentumában (Celsus libro trigesimo digestorımı) ıı jogtudós a következőképpen írja le az életkor jogilag is megfelelö megállapítását: ,,Cum de aetate hominis quaereretur, Caesar noster in hm-1' verba rescrıpsit: » Et durum et iniquum est, cum de statu aetatis a!i('tu`u.~ quaereretur et diversae professiones proferuntur, ea potissimum stare, qumnocet: sed causa cognita veritatem excuti Oportet et ex eo potissimum annm
computari, ex quo praecipuam dem in ea re constare credibiiius videtur« A Celsus által idézett császári vélemény szerint igazságtalan és szigorú el_jt'ıı`ı'ı+t lenne, ha annak során, midőn valakinek az életkorát kell megállapítani, és több professio is rendelkezésre áll, az érintett félre hátrányosabb következményekkel dokumentumot fogadnánk el - ebben az esetben az igazságot kell feltámi, és az illető életkorát a körülmények által leginkább valószínüsített évek számában kell megállapítani. A professio létezésén túl a fenti fragmentum azonban egyértelműen alátámasztja azt is, hogy a professio-t elvileg igazoló dokumentumokkal, de magának a professio-nak a megtörténtével kapcsolatosan is felmerülhettek kétségek - hiszen hogyan létezhet az, hogy ugyanazon személy születéséröl több, ráadásul eltérő tartalmú okirat áll rendelkezésre? A D.27.l.2.l. (Modestinus libro secundo excusationum) fragmentuma szerint, ,,Aetas etiam probatur vel liberorum professionibus vel aliis iııstis
probationibus.” - az életkort a professio liberorum-mal, vagy más jogilag elfogadható bizonyítási eszközzel lehet igazolni. A C.2.42.l. alatt feljegyzett. i.sz. 232-böl származó császári konstitúcióban Alexander Severus ıı következőképpen rendelkezik egy minor sérelme alapján kérvényezett in integrum restitutio-val kapcsolatosan: „In consilio quidem cognoscentis dtrestitutione in integrum esse oportet, num is, qui se minorem annis laesum esse dicit, diligens paterfamilias ıerit, actibusque publicis industrium se docuerit, ut
iapsum eum per aetatem verisimile non sit.” Ha valaki azt vallja, hogy minorként őt sérelem érte, és arról kell döntést hozni, hogy vajon megadjuk-e neki az eredeti állapot visszaállításának kedvezményét, meg kell vizsgálnunk, hogy a minor maga vajon gondosan járt-e el, utánanézett-e saját életkorának az at.-tu publica-ban, a köz számára nyitva álló okirati nyilvántartásban azért, hogy
ebben a vonatkozásban elkerülje mások félrevezetését? A magát minor-nak valló személy tekintetében tehát csak egy bizonyítási eszköz a ,,születési bizonyítvány”; pontosabban, a császár azt is vizsgálandónak tartja, megtörtént-e egyáltalán a professio. A táblák és papiruszmásolatok ugyanis nem csak hogy dokumentumban feltüntetett tények valóságos mivoltát nem igazolják minden kétséget kizáróaıı. hanem
még
a
professio
tényleges
megtörténtét
sem
támasztják
alzi
Az un,vulu'iıı_vvi ıt_ı't`lı-ılutm mi vhtlııtjııft ıı Iılıı.t.\.fikıts rfiınaijoglmn?
ltı*t+teglıevonhatatlanul
(ahogyan ezt
tı
l).22..l.l3.
207
fentiekben bemutatott
ltııgıııetıtuma is tükröztc). Szinte ınintlcgyik pro/e.s`.s`t`()-t tartalmazó okiratban
-:mc-jıel ugyanis a ,,citra causarum cognitionem" kifejezés, azaz a magisztrátus ınttıtlen további nyomozás nélkül azt fogadta el ésjegyezte be, amit a bejelentést
„Wa „zuıõ vagy egyeb fokon z gyzfmeıqõı áııiı0a.2" Bár a hzmisiıõkaı zl azt t ˇnrm-Iiu de falsis rendelkezései szerint büntették” az ellenőrzés és allt-ııbizonyítás viszonylagos nehézsége miatt a csalások (hamis adatok na~|.ı_tıtlása) nem lehettek rendkívül ritkák.26 1_
_
7_7
F_
77*
7
7
7
7**
A HR/I lIl.3. (= BGU. VII. 1692.) i. sz. 144-ből származó dokumentuma szerint l'ı„/i's.s`ı`ones liberorum acceptae citra cau/sarum cognitionem...” Mint Jane l". tı\ttııNt-itt rámutat (Women in Roman Law and Society, London, 1986, p. l45.), „No ııalı-|a-ııdent check was made of the truth of the declarations, so the register provided „ıılv prima faeie evidence.” Pietro PESCANI (op.cit. p. 131. nora l.) igen jııalılcıııatikusnak találja a ,,citra causam cognitionem” fordulatot, mivel ,,l'espressione ann st rinviene in nessun'altra fonte giuridica”; majd egybeveti a lex Aelia Sentiá-ra és a az Papia Poppaeá-ra való utalásokat azzal a körülménnyel, hogy a formula nem tıııııılcgyik okiratban szerepel (pp. 133-134), s meglepő következtetésre jut (p. l35.): „A aaı pt-eme constatare che la diversitá della registrazione... potrebbe confermarc la zaıpjıtısizione che vi siano stati due tipi differenti di professiones, l'una cifra causartmı .„;„-nınonem, per i cittadini probabilmente romani, l'altTa una professio pura e sempliee, pet ı cittadini sicuramente romani.” Pescani szellemes következtetésével szemben már az tı knıttlmény is kétségeket támaszt, hogy vajon mi módon lehetett abszolút biztonsággal na-p_gyöződni a szülők római polgár-mivoltáról (maguk a tabulae körül manifesztálótló l-ıttaégek éppen a személyi status bizonyításának kétségeire utalnak!); emellett kérdéses .tr is, hogy miképpen lehetett „valószínüsítve” elfogadni egy „valószínüleg” róınai la ılgıtr szülő nyilatkozatát. A hamis névhasználatra vonatkozóan ld. D.48.l0.l3.pr. (Papinianus libro qulnto .tm mm responsorum): Falsi nominis vel cognominis adseveratio poenafalsi coercetur. "' ll. l .S.8. (Papinianus libro tertio quaestionum): Imperator Titus Antoninus rescrips`it :am hwdi statum liberorum ob fenorem instrumenti male concepti - a „rossz” (rosszul tt-Ivett? hamis?) bizonyítási eszköz nem befolyásolhatja ártó módon a gyermekek |ny_ı'ıIlı'ısát. C.4.l9.l4. Diocletianus és Maximianus: Non nudis asseverationibus nm' .«mmtı`tu professione, licet utrique consentiant, sed matrimonio legitimo conceptı' vel .ı.t-ıjıtmne solemni jilii civili iure patri constituntur. Si itaque hunc, contra quem tııjıpliı.-us, alienum esse con dis, per te vel per procuratorem a irmationem eius tlsunı .lt-tt-,av - nem a puszta tanúvallomás vagy professio alapozza meg egy gyermeknek apntlıoz fűződő törvényes úi jogállását, hanem a törvényes házasságból való fogantatás, illetve az ünnepélyes örökbefogadás. (_`.7.ló.lS. Diocletianus és Maximianus: Nec „nıtssu professio probationvnı _t,'ıvıı-rı's excludit. necfalsa simulata veritatem minuit -- Az ı~lnıaı`tıdt professio nem zárja ki ıı tárgykörben a bizonyítást, a hamis vagy színlelt ,an/z'.8~.s`ı'o pedig nem csökkeııtlıvtt ıı vıılt'ısáp_ns tények erejét. A professio hamisltásával és a vele járó btlııtetesavl kaja aıılııtlııııı érdekes forrásunk Madarai Apuleius
208
*J
_ _ l_fÓ!t'r ()rsnl_vu Mtirtít_
_ “___
E körülmények következtében a táblák igazságtartalmával kapesolatosaıı
esetleg csak egy praesumptio iuris, megdönthető vélelem állhatott í`enn. lliálııı készültek a tabulae egy köztisztviselő elött, ez a tény nem ruházta fel a
dokumentumot olyan közhitelességi erővel, mint a modern államok különbözö népességnyilvántartó szervei által kiadott iratok. A Codex 16.22. alatt szerepltt (Diocletianus és Maximianus által kiadott) rescriptum szövege e vonatkozásban szinte közmondásszerüen foglalja össze a professio liberorum kapcsán felvetőtlö problémákat és azok egyfajta megoldását is: a szülő-gyerrnek kapcsolatot, illetve a törvényes születést bizonyító okiratokat fenntartással kell kezelni, hiszen „parentes natales, non confessio assignat” - a szülőket gyermekük világra jötte, és nem a bejelentés teszi szülővé.
Summary ,,Pro_/"essio liberorum” - Registers of Birth in Classical Roman Law? In the primary sources of Roman law and literature, dating back approximately to the l"' - 2“d centuries A.D., there are many - direct or indirect references to a so-calletl “professio liberorum”; an official announcement of the birth of a legitimate chilıl performed by the father before the local authorities (usually a praetor or a prac.~.~v.~ provinciae) and the respective written certi cate issued pursuant to such declaration. The available sources support the hypothesis that such register was establislıcıl by the Augustean legislation in the matter of matTiage (the famous lex Iulia et Papia
Poppaea), in order to facilitate the evidencing process respective to the ius trium/quattuor liberorum and incapacitas. According to the stuviving original tests, suclı act - beyond the possibility to declare the birth of a legitimate child - expressly forbatle the registration of illegitimate offspring. Nevertheless, there are documents dating back to the aforementioned historical era that display a so-called “testatio liberorum"; a private document issued in the presence of witnesses in order to certify the birth of an illegitimate child. Such documents were supposedly used in procedures whose purpose was to evidence the child's status civitatis, and more speci cally his/her Romaıı citizenship. Other parents caused such testatio to be done in order to avail of the premium offered by the lex Aelia Sentia to Latini who complied with one of the principal Metamorphoses-ének részlete (8.24.). A szamáırá változott főhőst egy hajcsár eképpeıı kínálja megvételre a vásárban: ,,Mathematicus quidem, qui stellas eius disposuit, quintum ei numeravit annum, sed ipse melius istud de suis novit professiom`bus. Quamquam enim prudens crimen Corneliae legis incurram, si civem Romanum pro servo tibi vendidero...” A szamár életkorát a csillagjegyek alapján egy matematikus öt évben állapította meg, de még a professiones körében is utánanézett, hiszen a lex Cornelia alapján közbüncselekménnyel vádolnák a hajcsárt akkor,ha római polgár szamarat rabszolgaként adna el a vásárban...
Az unyaltf'in_vvt` ıt`vllvılntıırtıl\ ı'lı'ıln*jwı ıı lılım.-.tlııt.s` rıirrııtt`_jo_gl)__t_J_»_Vt_?__ “_ M
209
.tatn-s of a Roman citizen, liviııg iıı ıınntnıge witlı olls|ıritıg; namely such pretniuııı was llonnın eitizenship il` the fatlıer suecessl`nlly gnve evideııce ofhis stable relationship with .ı woınan and the existence of at least a one-year-old child. Roman soldiers also |~ıv|t'ı`ı`ed the testatio in the prospective of a future marriage with their coneubiııes ınllnwing their acquittal from the legions. The refomıs of Marcus Aurelius caneelled tlıe .ltllt-ıcnee between the professio available solely for legitimate offspring and the private t.-tmtıo; the supposed motive of such change was the facilitation of evidencing a child`s .ı.ımA- as Roman citizen, irrespective of his/her legitimate or illegitimate birth. l)espite the popularity of such documents, other sources demonstrate that iıı ıı „anıt process testationes and professiones were not considered absolute and na ontestable evidence. The lack of a centralized system of birth registers, and «nn~a-t|nently the circulation of a great number of false documents and the irreparable t„».-z or destruction of the original copies, lead the Roman jurists to the conclusion tlıııt „~tmttone.s` and professiones were only one of the many instruments to be evaluated in n pıııu-ss. Roman birth certi cates, therefore, never had the authenticity of a siıııiltır
tl... ıııııeııt issued at the present time by any competent authority.
.S'ı.'t'!t`o./ut't'dt't'tt1*! l'olt`!tı`ıt. Mtılııılı
lomtn .\'\'l/l (.?UU_í), pp. 2l/ 233
A KEREsz'ı`ıu~: ı<`ı«:szí'ı`Í«:s ALKALMAZÁSA
A RÓMA! ıııRonAı.oMaAN SARY PAL'
A keresztre feszítés az egyik legősibb kivégzési mód, melyet az asszíroktól' a hıttvkigz szinte minden ókori nép ismert és alkalmazott. Leginkább a rómaiak l-ateben terjedt el, akik a súlyos büntettektől való elrettentés legfontosabb taıkozéııek.
a
nagy
nyilvánosság
előtt
kegyetlen
módon
végrehajtott
tnılıtlbtlntetéseket tekintettékf' Az alábbi tanulmány azt kívánja feltámi, hogy lıngvan alakult ki, hogyan fejlődött, s hogyan szűnt meg a keresztre feszítés .ılloılıııazása az ókori Rómában.4
ıatsARYPAL ~-ıtvrteıııi adjunktus
Mmkolei Egyetem ÁJK, Római Jogi Tanszék \'~ I 'i Miskolc-Egyetemváros ' *tm-lliai Diodórosz szerint Ninosz, az első asszír uralkodó, keresztre feszítetle l'lnıı ııoszt, Média királyát (Diod. 2,1,l0). ` lıa`inıs számol be arról, hogy Kr. u. 60-ban a lázadó britek keresztre feszítettek ıoıııainkat (Tac. ann. 14,33). 'Uııiıılilianus szerint a bűnös keresztre feszítésekor a legélénkebb forgalmú utat kell tztvztlasztani, ahol sokan járnak, és így sokakban ébredhet félelem; a büntetések ugyanis .-|»a*t~aırb:ın nem elégtételül szolgálnak, hanem példaként: “quotiens noxios cruci/i_ızr'nttt.s`
. .itt-hm-rı`mae eliguntur viae, ubi plurimi intueri, plurimi commoveri hoc metu poss~ı'nt. :tanult enim poena non tam ad vindictam pertinet, quam ad exemplum“ (Quint. deci.
-ızn. 'A tt'-nıához kapcsolódó szekunder irodalomból a következő művek emelhetök ki: J . I tı'sıt is: De cruce libri tres, ad sacram profanamque historiam utiles, Antwerpen i595.: A /.I-fs'l'|-ZRMANN: Die Kreuzigung bei den Alten, Bruxelles 1868.; PH. DHGEN: Das Krcuz .dt Smifwerkzeug und Strafe der Alten, Aachen 1372.; H. FULDA: Das Krettz und die Aıı-u:'t`gung. Eine antiquorische Untersuchung nebst Nachweis der vielen seit l.ipsius ıı-ılırt°t`teten Irrthiimer, llreslau l878.; P. STRASSER: Das Kreuz als Strqfwerkzeug der .ıltvn Völker mit besondvrvr !\'t'tr`ks`ir'htmıhme auf das Kreuz Christi, Linz l8il4.; M. llt Nttt-It.: Crucifixion. ln the mn`tˇı'rıt world and the folly of the message ri/'the f`ross, Inntloıı l977.; ll.--W. Klı|tN` Hit' Km'tm'.s`.vtrıt/i' wdhrend der _/rühen Kuiserzvt`t. llırı'
ll`trldiı'hltet`t und Wt-rtım,tg m dm Unıwı-lt des Urrhristenrums, in: Aufstieg tıııtl Nıvtleı`gııtıg der röıııist`ln~ıı Wı-lt la tovıllılıtııklııııı: ANRW) ll/25/l (l9ll2) (ı48-703.
___ *_
g ______A____'____
Sıiry Pril
I. ,,PONE CRUCEM SERVO!”
1. A rabszolgák büntetésének Ősi módja A korai időkben ,,a rómaiak még igen emberségesen bántak szolgáikkal, együtt dolgoztak és étkeztek velük, s ez családias viszonyt alakított ki közöttük. Nagy
büntetésnek számított már az is, ha a vétkes rabszolgának a kocsirudut alátámasztó fadarabbal a hátán kellett végigmennie a szomszédok között, mert akire ilyen büntetést szabtak ki, elveszítette minden becsületét a saját házában és
a szomszédok előtt is. Az ilyen rabszolgát furcifer-nek nevezték, mert amit ıı görögök támasztéknak vagy villának hívnak, azt a rómaiak furcá-nak nevezik” olvashatjuk Plutarkhosznál.5 A bűnös szolgákat ezek szerint a rómaiak kezdetben úgy szégyenítették meg, hogy a nyakukba tették azt a villa alakú fadarabot, amelyet a szekerek rúdjának alátámasztására használtak.6 Ezt később azzal súlyosbították, hogy a furcát cipelő szolgát - akinek a kezeit a villa két szárának végéhez kötözték - út közben ostorral verték.7 Livius a Kr. e. V. század
elején történt események előadásakor említést tesz aıról, hogy az egyik reggelen egy „családfő rabszolgáját ütlegelve hajtotta végig a circuson, nyakát villúhu szorítva.. .”8 Plautus is többször utal a furca használatára: ,,tudom jól, hogy villa alatt (sub furca) vesszökkel tángáltak el” - olvashatjuk például ,,Az ikrek"
(Mznzzzzhmz) cimü vígjáték egyik diaıõgasában.°
A városban a furca helyett sokszor a patibulumot alkalmazták hasonló célra. Patibulumnak eredetileg azt a vastag rudat nevezték, melyet tolózárként. illetve reteszként (sera) az ajtók zárására használtak: ,,patibulum sera qua ostiu obcluduntur” - mondja Nonius Marcellus.l° E fából készült egyenes rudat keresztben ráfektették a rabszolga két vállára, S kétoldalt hozzákötözték tı
kezeit.“ Így vezették végig a városon, s közben korbáccsal ütlegelték. 5 Plut. Cor. 24; Máthé Elek ford. 6 Vö. H. F. HITZIG: Furca, in: Paulys Real-Eneyclopädie der classischeıı Altertumswissenschaft (a továbbiakban: RE) VII/ l (1910) 305 skk. 7 A görögök is alkalmaztak hasonló büntetést; Xenophón szerint a Kr. e. 397-beıı összeesküvést szervező spártai Kinadónt ,,összekötözött kézzel, nyakán megbilincselve végigkorbácsolták a városon” (Xen. Hell. 3,3,l 1; Vilmos László ford.). 8 Liv. 2,36; Kis Ferencné ford. Vö. Dion. 7,69,l-2; Val. Max. l,7,4; Macr. sat. l,l 1,3. 9 Plaut. Men. 943; Devecseri G. ford. Vö. Plaut. Cas. 389; 438. 'Ü Non. 366. A latin pateo ige jelentése: nyitva áll. F. D. ALLEN ebből arra következtet. hogy e rudat a kitárt ajtószámyak kitámasztására is használták [On 'Os Columnatum' (Plaut. M. G. 211) and Ancient Instruments of Con nement, in: Harvard Studies iıı
Classical Philology (a továbbiakban: HSt) 7 (1896) 43.]. H Vö. CH. H. BRECHT: Patibulum, in: RE XVIII/4 (1949) 2l67skk.
/l ket'e.\`.'tt`ep/e.\:tte.\ .ılıl.ıltıı.t.-.im tt lóıtıııtt lltmtlulmnlmtt
'Pl l
A rabszolgákkal való lıt'ıın'ısıııód az idök folyaınán ~ a szolgák számáııak növekedésével arányban fokozatosan romlott, s a büntetések is szigorodtak. Veglll kialakult az a kegyetlen szokás, hogy a patibulumot a hozzákötözött lınnös rabszolgával együtt felhúzták egy földbe ásott, függőlegesen álló gerenda
ıetejebe, odaerősítették, s a szolga lábait is odakötötték a gerendához. lflzzel nılajdonképpen a rabszolgák megszégyenítését szolgáló furca, illetve patibulum lnıszııálatát összekapcsolták a fára akasztás ősi szakrális büntetésévelfz lgy .ılııkult ki Rómában a keresztre feszítés, melynek elterjedését nagyban ,ı,voı`síthatta a hasonló büntetést már régóta alkalmazó népekkel való kapcsolat. ' .-I ruhszolgalázadások megtorlása ltónılıban a lázadó rabszolgákat rendszerint keresztre feszítették. Livius szerint ann azt a huszonöt rabszolgát is keresztre szegezték, akik Kr. e. 217-beıı
«»».„z.ee.et
nılıszolgafelkelés vezetőit szintén megfeszítették.M A Kr. e. 139-től 132-ig tartó el-tö szicíliai rabszolgaháborút is szömyű mészárlás követte: ,,ve'gül is a felkelők tımıet`t Perpetua fövezér torolta meg, aki leverte a lázadókat. Utoljára llenmit fogta ostrom alá, kiéheztette lakóit, és megtizedelte soraikat. Úgy hulltuk az nldnzutok, mintha dögvész pusztított volna. Az életben maradt rablókat lıéklvtílıtt .H láncra verette vagy keresztre feszittette” - írja Florus.l5 Ugyanekkor
lxlıntnrnae-ben - ahol a szicíliai rabszolgák kezdeti sikereinek hírére szintén tönıegestől lázadtak fel a szolgák - Orosius szerint négyszázötven rabszolgát
ız--tztıeıtek keresztre. 'Ő Néhány évtizeddel később újabb lázadás tört ki Szicíliában, melyet Mnnius Aquilius consul vert le Kr. e. 101-ben. Ekkor egy ismételt háború na-gelőzése érdekében szigorúan megtiltották a rabszolgáknak, hogy maguknál tı-gyvert hordjanak. Ezek után történt az az eset, amelyről Cicero a következőképpen számol be: ,,Lucius Domitius szicíliai praetor, mikor egv tartalmas vadkant hoztak eléje, csodálkozva kérdezte, hogy ki ejtette el? Mikor
hallotta, hogy az egyik birtokos pásztora, magához hivatta. Az dicséretre és /uralomra számítva, örömmel sietett a praetorhoz. Domitius megkérdezte.
'f Az ösi Rómában a hazaárulókat egy-egy terrnéketlen fára (arbor injelix) kellett Ivlııktısztani, s így halálra vesszőzni (vö. Liv. 1,26). li l.iv. 22,33.
'i |.iv. 33,36; Muraközy ( iytılıı ford. " I-`lor. 3,l9,8; llavas l.t'ıszló loııl "' t lros. S,9,4.
_2lí___ _ _____
_ .___---§`
hogyan dófte le azt a roppant vadat? Ez azt felelte, hogy vadászgerellyel. l:`rre tt praetor parancsára nyomban keresztrefeszitették.”'7
A legnagyobb római rabszolgafelkelés Kr. e. 74-ben tört ki Capuábaıı Spartacus vezetésével. A thrák szánnazású gladiátor seregével többször is megverte az ellene küldött római légiókat, a Kr. e. 71-ben vívott apuliai ütközetben azonban végül vereséget szenvedett M. Licinius Crassus praetor hadseregétől. Appianosz szerint Spartacus a csata előtt „egy római hadifoglyot tt két sereg között keresztre feszittetett, hogy ezzel saját katonáinak is szemléletesen megmutassa, mire számíthatnak vereség esetén.”l8 A győztes
rómaiak bosszúja valóban ilyen kegyetlen volt. Appianosz azt írja, hogy ,,az élve elfogottakat - mintegy hatezer embert - Crassus a Capuából Rómába vezető út teljes hosszában keresztrefeszittette.”l9
3. A gazdájukat eláruló szolgák büntetése A rabszolgák mindig feltétlen hűséggel tartoztak uruknak. Ez alól a kötelességük
alól törvény sem adhatott számukra felmentést. Ha gazdájukat ennek ellenére mégis elárulták, a legkegyetlenebb büntetés várt rájuk. Kr. e. 43-ban Antonius, Octavianus és Lepidus szövetséget kötött egymással. A triumvirek rövidesen nyilvánosságra hozták halálra szánt és vagyonelkobzásra ítélt ellenségeik névsorát. A proskribáló rendelet Appianosz szerint ezekkel a mondatokkal zárult: „Aki őket megöli, fejüket szolgáltassa be nekünk. Amennyiben szabad ember, fejenként 25. 000 attikai drachmát kap;
amennyiben pedig rabszolga, egyéni szabadságán és egykori urának polgárjogán kivül 10. 000 attikai drachmát. Hasonló jutalom vár u följelentó'kre.”2° A rendelet tehát a proskribált személyek szolgáit nemcsak hogy feljogosította gazdáik kiszolgáltatására, de még jutalmat is ígért az ilyen esetekre. Ennek ellenére a közerkölcs mély megvetésében részesültek az uraikat eláruló rabszolgák, és sok esetben a keresztfán lakoltak aljas tettükért. Szintén Appianosznál olvashatjuk a következőket: „valakinek igen kedves, árnyas villája volt, s annak kertjében eg/ szép, mély üregü, mesterséges barlang. Alighanem ennek kedvéért proskribálták. Éppen a barlangban hüsölt, amikor a távolból feltűntek a közeledő gyilkosok. Egy rabszolgája a barlang mélyére küldte, maga pedig felvette urának köntösét, s azt szinlelte, hogy Ő a rettegő gazda. Már
majdnem megölték, amikor egy rabszolgatársafelfedte a cselt. Így tehát mégis u gazdát ölték meg, a nép azonban addig tüntetett a triumvirek előtt, amig tt 'T Cic. Verr. 5,3,7; Maróti E. ford. Vö. Quint. inst. 4,2,17; Val. Max. 6,3,S. 18 App. bell. civ. 1,1 19,553; Hahn István ford.
19 App. bell. civ. 1,120, 559; Hahn I. ford. 20 App. bell. civ. 4,1 1,44; Hahn 1. ford.
A ket`es::tt`e_/ı'.\:ltı't ııllnıltmuılnı ıı lı'«'mntt llt`t`mlttltm_tltun
21.5
lel/elentőt keresztre nem_/e.\`::ltettt*lt. u gttztlri/*fit megmenteni akarót pedig/el nem \.'ıtltttdllt)l!ál(."2l
A gazdáját eláruló rabszolga szigorú büntetésére jó példa az az alábbi ma-t is, melyről Cassius Dio tudósít bennünket. Augustus principátusa ide_jéıı ltannius Caepiót a császár elleni összeesküvés vádjával elítélték. Ezek után lannius apja azt a rabszolgáját, aki a fiát feljelentette, nyilvánosan keresztre leszlttette, míg egy másik szolgáját, aki segítségére volt fiának sikertelen szökési Ltsérleténél, felszabadította és gazdagon megjutalmazta. A császár egy cseppet fa-ııı vette zokon ezt az eljárást.” st .-I: ellenséget segítő rabszolgák keresztrefeszitése ltóına hadj áratai során sokszor kegyetlenül megbüntette azoknak a városoknak tı lakóit, amelyek az ellenség pártjára álltak. Ha kivégzésekre került sor, tı nılıszolgákra valószínüleg minden alkalommal keresztre feszítés várt. Az elsö ııntlıridatészi háborúban (Kr. e. 87-85) a pontoszi király Szkiathosz szigetén
tı'nolta az általa szerzett hadizsáktnányt. Appianosz szerint ezért Q. Bruttius Surn ıóınai hadvezér elfoglalta a szigetet, s lakóit példásan megbüntette, amiért t-g_vtlttműködtek Mithridatésszel: számos rabszolgát keresztre feszítettek, tı atabad lakosoknak pedig levágták a kezét.” A
hadviselő
felek
már
az
ókorban
is
alkalmaztak
kétııeket
timer-ulatores). Hispaniai hadjárata során lulius Caesar is foglyul ejtett négy kt'-nıet: ezek közül egy katona volt, három pedig rabszolga. A katonát (Íaesar parancsára lefejezték, míg a rabszolgákat keresztre feszítették.” 'l A bűnöző rabszolgák kivégzése
A llızadókra és az egyéb államellenes bűntettek elkövetőire a római történelem ıınııden korszakában a lehető legsúlyosabb büntetést szabták ki. lulius (Íuesnr ıneggyilkolása után erős zavargások törtek ki Rómában. A plebs alsó réteget -.ılnnos rabszolgával együtt a gyilkos merényletben résztvevők megbüntetését és t `aesar kultuszának megteremtését követelték; a mozgalom élén egy 1-léroplıilosz nevü dél-itáliai görög állt, aki Marius unokájának adta ki magát. A szervezkedés! végül az állam vezetői kemény kézzel számolták fel: P. Comelius l)olabella
.-_
-.
-_ -
-
P' App. bell. civ. 4,29,l25-120: llaluı l. ford. llio 54,3,7. ˇ" App. hell. Mithr. 5,39 'I' (`ıtes. hell. llisjı. .'11
2 'Ö
_
„_@{l_'{*Í.
-_ __
consul a zavargásokban résztvevő szabadokat ledobatta a tarpei szikláról, a rabszolgákat pedig keresztre feszíttette.22 A császárkori Rómában az uralkodó személyének bármilyen forınlıbaıı való megsértése a legsúlyosabb büntetés alá esett.22 „Ugyanezen a napon egr
Mithridatész nevű rabszolga keresztre feszíttetett, mivel Caiusunk (= Caligula császár) őrzőszellemét káromolta” - írja Petronius Satyricon című művében." Ebből arra következtethetünk, hogy egy szolgát már az is a keresztre juttatott, lnı a császár geniusát, vagyis védőszellemét káromolta. Az emberölés (homicidium) szintén a legsúlyosabb büntetést (summımı supplicium) vonta maga után, ami rabszolga elkövető esetén általában keresztafeszítést jelentett.22 Valerius Maximus beszámolója szerint ,,Fanm'a\ rabszolgája, Alexander, midőn C. Flavius római lovag meggyilkolástittok gyanújába keveredett, hatszori kínvallatás után is tagadta, hogy része lenne o bünben. Ennek ellenére a bírák éppúgy elítélték, mintha bevallotta volna, es l.
Calpurnius triumvir keresztre isfeszíttette.”29 A rabszolgatartók élete rendkívül széles körű jogi védelmet élvezett; a szolgák akkor is büntetésben részesültek, ha csupán jóslást kértek gazdzijıık halálának időpontjával kapcsolatosan. Paulus, a klasszikus jogtudós szerint ha a rabszolgák a jósnál gazdáik élete felől érdeklődtek, a legsúlyosabb büntetéssel, vagyis keresztre feszítéssel kell sújtani őket; a megkérdezetteket pedig, lıa választ adtak, vagy bányamunkára kell ítélni, vagy egy szigetre kell számtizni „quodsi servi de salute dominorum consuluerint, summo supplicio, id est crm-e, ad ciuntur, consulti autem si responsa dederint, aut in metallum damnantur ont in insulam relegantur.”2°
A rabszolgáknak már az emberölés kísérletében való részességük esetén is keresztre feszítés járt. Jó példa erre az a görögországi eset, melyről Apuleius számol be. Egy özvegyen maradt, fiúgyermekkel rendelkező családapa t'ıjrn megnősült, s új feleségétől is fia született. Az asszony váratlanul szerelemre lobbant mostohafia iránt, aki azonban visszautasította közeledését. A nö haragjában elhatározta, hogy megöli a út, s az egyik szolgájával mérget vásároltatott. A mérgezett italt azonban tévedésből az asszony saját a itta meg. A nő erre ráfogta mostohagyermekére, hogy ő mérgezte meg testvérét, mert neın
25 võ. cie. Au. 14,ı5,ı; ı4,16,2. 22 Vö. MORLIN E.: A felségsértés a rómaiaknál. Tanulmány a római büntetőjog k(')`rólıó'l,
Bp. 1882. 78skk. 22 Petr. sat. 53,3; Horváth István Károly ford. 23 “. . .ut homicidam servum supplicio summo iure iubete ajjlici” - mondja Ulpianus ((`oll l,6,4). 22 Val. Max. 8,4,2; Korchmáros Valéria ford.
”° Peul. sem. 5,2ı,4.
/l ltereszttı'l/ı'.\~:ttı*.\ ttlıl.tltn„ı:ti.\tt tt lı'ı`ınmt lltrmlttlomllttn
217
aki-ı`ll|t elnyernie mostolıája kegyeit. A fnˇıt törvényszék elé állították, s már
nnntlnem elítélték, amikor a bírák egyike, egy orvos, előadta, hogy a nő szolgája nvııııégiben nála járt, s mérget rendelt tőle egy gyógyíthatatlan beteg számára. Ö natıeg lıelyett - mivel gyanús volt számára az ügy - nadragulyából készült .tlomitalt adott a szolgának, s ezért valójában nem is történt gyilkosság. A Iaılottnak hitt fiú ezek után valóban magához tért. Miután mindenre fény derült, .tt asszonyt örökös számüzetéssel sújtották, bűnös rabszolgáját pedig keresztre
no-tıettek.3' Azokra a szolgákra, akik gazdájukat a hatóság előtt hamis váddnl ı. nlmnnia) illették, szintén a legsúlyosabb büntetést szabták ki. A Historia la_ı:us-to című császári életrajzgyűjtemény szerint a 193-ban uralkodó Pertinax aıokııt, akiket a szolgáik hamis vádjai alapján elítéltek, szabadon engedte, míg a „th-ttolgákat tet11'ikért keresztre feszíttette.22 A császárkorban vált büntetendő cselekménnyé a kasztrálás (castrutio). Ilatlrianus úgy rendelkezett, hogy ha rabszolga követi el e súlyos bűntettel, n I.-g~a'ı|y(ısabb büntetést (ultimum supplicium) kell alkalmazni, ami valószínüleg
t.t~ı t-sztre feszítést jelentett.” A személysértés (iniuria) legsúlyosabb eseteinek elkövetésében részes nılı-./olgákat a császárkorban szintén kereszthalálra ítélték. Paulus jogtudós »tvınıt azt a személyt, aki egy tizenhét év alatti szabadon született római liúval tpıter praetextatus) fajtalanságot (stuprum) vagy bármilyen más gyalázatos tettet
ıtl.ı_ıztˇtt`um) követ el, akár maga szökteti meg erőszakkal a út, akár az azt kísérő na-gvesztegetett rabszolga (comes corruptus); továbbá azt, aki leszólít egy római .tv-tıoııyt vagy leányt, vagy bánnit tesz ezek megrontása érdekében, a bün la-teljesülése esetén halállal büntetendő, ha pedig a cselekmény kísérleti szakbaıı nanad, az elkövetőt egy szigetre kell száműzni, míg a büntettben részes lefızetett ttnlgákat, akik a sértettet kísérték, a legnagyobb büntetéssel (summum nt;z;ıla't`um), vagyis keresztre feszítéssel kell büntetni." Marcianus szerint a hamisítás (crimen falsi) és az ahhoz hasonló nttıırselekmények büntetése száműzés és teljes vagyonelkobzás, rabszolga .dltövető esetén pedig a legsúlyosabb büntetést kell alkalmazni: ,,poena_/iılsi, vel ill
Apııl. met. 10,2-12. Az eset részletesebb elemzését ld. R. G. SUMMERS: Roman .lusti(`e .nal Apuleius' Metamorphoses, in: Transactions and Proceedings of the Americıııı l'lnlo|ogical Association (a továbbiakban: TAPhA) 101 (1970) 527skk. 'ˇ HIIA Pert. 9,10. " "!)tvn,v Hadrianus re.\`(`rip.s`it.` ( `onstitutmn quidem est, ne spadones jierent; eos autem, -jut' hot' rfrimine argtterentnr, t 'ornelnte legis poena teneri, eorumque hono mert`to|/i.s`eo aa-o vt`ntliertrt` tlehere, .red et tn vert-ııs, qui spodones _/ecerint, ultimo .s`upplt'r°io .ııımaalvertendmn esse" tıta lllllntntıw tl hg *l8,8,4.2). " I'ıınl. sent. 5,4,l-el llıg -l l,l l,l..'
&____
__-_______._-.-__.-_.__š.?'I-!'f”
quasi falsi deportatio est, et omnium bonorum public-atio,` et si servus eorum quid admiserit, ultimo supplicio a ici iubetur.”22 A legszigorúbbaıı a
pénzhamisítást büntették. Ulpianus szerint azokat a szabad jogállásúakat, akik aranyénnéket részben lekoptatnak, részben átszíneznek vagy átformálnak, a Vadállatok elé kell vetni, míg ha rabszolgák követnek el ilyen cselekményt, a legsúlyosabb büntetést kell kiszabni: „quicunque numos aureos partim rusertt,
partim tinxerit velfinxerit, si quidem liberi sunt, ad bestias dari, si servi, smmnn supplicio a ici debent.”22 A rabszolgákra tehát rendszerint ilyen esetekben ı~t keresztre feszítés várt. . Forrásainkban több példát is találhatunk arra, hogy a tolvaj szolgákat keresztre feszítéssel büntették. Plutarkhosz Marcus Antonius életrajzábaıı a következőket íıja: „Antonius gyermekei közül Antyllust, akinek anyja Fulvia volt. nevelóje, Theodórosz elárulta, úgyhogy kivégezték. Theodórosz ellopta azt tt
nagy értékű drágakövet, amelyet a fiú a nyakában hordott, s az övébe vorrtn Bár tagadott, a lopást rábizonyították és keresztre feszitették.”22 Egy Pomponinrt
által elemzett császárkori jogesetből szintén kitűnik, hogy a tolvaj rabszolgákat Róma magisztrátusai bizonyos esetekben a legsúlyosabb büntetéssel (summmn supplicium) sújtották.22 6. A senatus consultum Silanianum
Kr. u. 10-ben a társadalmi rend megszilárdítása céljából a senatus a következőt rendelte el: minden olyan esetben, amikor egy rabszolgatartó erőszakos halállal hal meg, vizsgálatot kell folytatni annak megállapítása végett, hogy az áldozat rabszolgái közül a bűntett elkövetésekor kik tartózkodtak urukkal egy fedél alatt (sub eodem tecto), s akikre ez rábizonyul, azokat ki kell végezni, mivel hagyták urukat meggyilkolni, ahelyett, hogy megvédték volna.” A halálbüntetés végrehajtásának módja minden kétséget kizárólag ezekben az esetekben tr. keresztre feszítés volt. A senatus határozatát (senatus consultum Silanianum)
később számos pontban kiegészítették; halálbüntetéssel fenyegették példátıl azokat a rabszolgákat is, akik az úton lévő gazdájukat mulasztották el
35 Dig. 48,10,1,13. ” Dig. 48,ıO,8. 37 Plut. Am. 81; Máıhe E. fezd. 22 Dig. l2,4,15: “quum servus tuus in suspicionem trti Attio venisset...,` is eum tradidtt praefecto vigilum quasi in facinore deprehensum; praefectus vigilum eum summa supplicio ajfecit. . .”
1” Dig. 29,s,ıeıet<. A .feneızai heterezeaõı reezıeıeeebben td. Eeaızıaza az A .„-.»„„z„.„
consultum Silanianum, in: Studia iuridica auctoritate Universitatis Pécs publieata .IH (1963) lskk.
A keresztreje.v.Tlte.\- ıtllnılttıtmlm tt lólıııııt lit't`mlolotrılntn
219
na-gvédeltnezni az életére törő táınntlőkkal szemben. Paulus azt írja, hogy azokat it ıalıszolgákat, akik útközben a rablők által bekerített gazdájukat elfutva tnagárn Iıagvtı'ık, el kell fogni, kínvallatásnak kell alávetııi, s a legsúlyosabb büntetéssel lo-ll .-n'ı_jtani: ,,servos, qui in itinere circumdatum a latronibus dominum per tnet tm deseruerunt, apprehensos et torqueri et summo supplicio ad ci placut`t.`”"
li szigorú szankció ellenére a kegyetlen rabszolgatartók továbbra sem ren-tlıették magukat teljes biztonságban. A hatalmukkal visszaélő tulajdonosokat sok esetben saját szolgáik ölték megf” Seneca a nagylelkűség erényéről írott nnınkájában az ifjú Nero figyelmét is felhívta erre: ,,a magánemher tt-_ı:retlens`égét a szolgakezek a biztos kereszthalál árnyékában (sub certo crueis ,-.-ı tt ~ulo) is megtorolják.”42 A senatus consultum alapján a legismertebb és egyben legkegyetlenebb
.l|l'ın'ısra 61-ben, Pedanius Secundus praefectus urbi meggyilkolását követően kz-ıttlt sor. Tacitus szerint Róma praefectusát az egyik „rabszolgája ölte meg, t.ı_tgı- o szabadon bocsátás megtagadása miatt, amelynek árában már tıı.-Itgtilloprıdtak, vagy mert lángoló vágy ébredt benne egy ú szerető iránt, és
„mt nem türte vetélytársnak.” Mivel az előírások szerint a gyilkosság miatt az .tlılazat összes rabszolgájára, vagyis több mint négyszáz emberre, köztük nőkre M gyermekekre is kereszthalál várt, ,,a sok ártatlan! védelmező nep .n\.-eesőclült, s valóságos zendülésre került sor.” Az ügyben a senatus is
tnzwetllt. A tanácskozás során C. Cassius hangsúlyozta, hogy az idegen «~ıı'ıııııazású rabszolgák tömegét csak megfélemlítéssel lehet fékentartani. lirre t».llns::ul felhangzottak a rabszolgák számát, korát vagy nemét és legtöbbjük tttzttlıototlan ártatlanságát sajnálók zavaros kiáltásai.” Végül „mégis az a párt tm z-/fedett _felül, amely kivégzésük mellett szavazott.” A senatus döntése alapján Net n császár elrendelte a négyszáz rabszolga kivégzését.” ' .-l rabszolgatartók házi büntető hatalma
A ınbszolgatartói hatalom (dominica potestas) sokáig teljesen korlátlan volt ltóıııában, s magában foglalta a szolgák élete és halála feletti szabad rendelkezés ıngılt (ius vitae necisque). E jogukkal sokan visszaéltek, s a legcsekélyebb ok nınıtt is kínhalálra ítélték szolgáikat. Plautus vígjátékaiban a rabszolgákat folyton keresztre feszítéssel lenvegetik: ,,a keresztre odlak iskolába, annyi szent” - mondja például Euclio, W l'nul. sent. 3,5,8; Maróti li. ford.
" Aı ifjabb Plinius egyik levelében beszáınol l.arcius Macedo volt praetor haláláról: ıı lzegvetlen eınbert saját rnlıszolgı'ıı vették ngyoıı lllıtlőzés közben (Plin. ep. 3,14). 'i Heıı. elem. 1,26; Szőke Agnes lııııl H Inc. onn. 14,42-45; llıııtsák I lııııl
220 g ýý
g
_ _
,_
Pril
,,A bögre” (A ulularia) című színdarab főszereplője, Staphyla nevű szolgájának ”" A rabszolgatartók kegyetlensége sokszor nem ismert határt. Az idősebb Senecánál olvashatunk egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő róıınn polgárról, aki végintézkedései között azért rendelte el szolgája keresztıt~
feszítését, mert az megtagadta az engedelmességet, amikor mérget kért tölef” Iuvenalis egyik szatírája a következő párbeszéd által mutatja be a rőının asszonyok zsarnoki természetét: ,,»Fára e szolgával! (Pone crucem servo!)„ »Mi a bűne, hogy érte) kereszt jár / szolgánknak? Ki tanú? Hol a vádló? l"e.l.l figyelembe! / Emberöléssel nem várhat soha senki eléggé!« / »Balgal A szolga tt ember? Nem vétett - lehet. Én így l rendelem, így akarom, s a parancsom rite),nem elég ok?«”42
Arra is akad példa foırásainkban, hogy egyes rabszolgatartók a sajiıt bőrük mentése érdekében feszítették keresztre szolgáikat, nehogy azok rájnk nézve terhelő vallomást tegyenek a bíróság előtt. Cicero szerint így járt el a bűnös Oppianicus felesége is, attól tartva, hogy szolgáik a Cluentius Habitn.-z elleni perben - kínvallatásuk közben - fényt derítenek az igazságra: ,,Mi törtem az emlitett emberekkel, Stratónnal és Nicostratusszal? Kérdem tőled, Oppianicus, mondd meg, mi történt Nicostratus nevű rabszolgáddal? Azzal, olot te - ha már egyszer azt tervezted, hogy vádat emelsz Cluentius ellen - köteles lettél volna Rómába szállítani, lehetővé tenni, hogy kihallgassák; egyszóval
köteles lettél volna őt megőrizni a vizsgálat számára, megőrizni ajelenlevő lıirıílz számára, megőrizni egész mostanáig. Mert Stratónnak bizony - tua átok meg. bírák! - kitépték a nyelvét,
azután keresztre feszítették.'
nincs emla-t
Larinumban, aki ne tudna erről. Félt az esztelen nőszemély, de nem a mogo büntudata, nem polgártársainak gyűlölete, nem közismert vétkei miatt, hanem (mintha ettől gazságának összes többi tanúja még nem maradna meg!) - attol félt, hogy a haldokló nyomorult szolga utolsó szavai leleplezik bünösségét.”42
A híres szónok az Annius Milo elleni perben is súlyos visszaélésre hívta fel a bírák figyelmét. A kínvallatás alá vont szolgát gazdája könnyen megfenyegethette azzal, hogy keresztre feszítteti, ha nem úgy vall, ahogy nt érdekei kívánják: „Hát amikor a vádló szolgáit vallatják ki a vádlott ellen. kiderülhet-e akkor az igazság? Nos, lássuk, hogyan festett ez a vallattis." Körülbelül ilyenformán: »Hallod-e, Ru o, nehogy hazucý l Clodius csalta tőrln-
44
Plaut. aul. 59; Devecseri G. ford. 42 Sen. contr. 3,9: ,,aeger dominus petit a servo ut sibi venenum daret; non dedit. (fovtt testamento ut ab heredibus cruci geretur.”
46 ıuv. set. 6,219-223; Murekõzy Gy. feta.
42 Cic. Cluent. 66,186-187; Maróti F.. ford.
_A ke.t`e.\`ztt`ı'l/es.'ltet ttllnılıntminı tt lt'ı'ıttan lltrodrtlomlttttt
Iltlót?« »lgen« -- ez biztos keresıftre g/e.\`;:ltés. »Nemtt I tm e ennél célravezetőhh vollttttís?"""
2.21
talán _/i'il.s`zal>atlltjdk...
A rabszolgatartók hatalmát a hasonló visszaélések megakadályozása .-nlekében a császárkorban fokozatosan korlátok közé szorították. Suetonius „teııın Claudius (41-54) az elgyengült, idős, beteg rabszolgájukat megölő inıııllıkat gyilkosként vonta felelősségre.” Hadrianus (117-138) megtiltotta, Iıngv bárki is megölje szolgáját, és elrendelte, hogy inkább állítsák bíróság elé a tınnös rabszolgákat.5° Ulpianus szerint Hadrianus ,,öt évi számüzetéssel stíjtott .er
l/mbricia
nevű asszonyt,
mert
rabszolganőit
semmiségekért
is
o
t. ._-A.-gvez1e„ezzb módon bzr„zezze."“ Anieninue Pius (138-161) e saját febezeıgzt .zk nélküli megölését ugyanúgy büntette, mint az idegen rabszolga megölését, s ,I-hez-mlelte, hogy ha elviselhetetlennek látszik a tulajdonosok kegyetlenkedése, tvııt-s:erı'tsék azokat rabszolgáik eladására.”22 'vé .-I keresztre feszítés mint ,,servile supplicium ” Iatıtus szerint Tiberius uralkodása idején a felségsértő gyászdalokat költő I lntoı`ius Priscus lovag ügyében a senatus ítélkezett, melynek ülésén Marcus I epnlııs kijelentette: „Ha csak azt nézzük, milyen bűnös szóval szennyezte he ı latorius Priscus a maga lelkét és az emberek ilét, sem börtön, sem hóhérkötél. .le még a rabszolgáknak kijáró keresztre feszítés sem volna elég neki.”2' li
.zavnkból jól kitűnik, hogy a keresztre feszítést kifejezetten „servile ıappltrium”-nal(, vagyis rabszolgáknak járó büntetésnek tekintették Rómában.” Livius szerint Kr. e. 214-ben, a második pun háború idején, Graeelıus Innlvezér a beneventumi csatát megelőző napon kijelentette a rabszolgákból álló -zi-ıege elött, hogy „aki odahozza neki egy ellenség fejét, azt azonnal szabadnak
nrtlvıínitja, aki helyéről meghátrál, azt úgy fogja megbüntetni, mint rabszolgát tfnlois-."'” A hadvezér itt egyértelműen a keresztre feszítés büntetésére utalt. 'itıntén Livius számol be arról, hogy Kr. e. 204-ben Pleminius legatus az ellene "' t `ıe. Mil. 22,60; Bororıkai Iván ford. W 'ı`ttL'l. Claud. 25,2.
"' :tl IA lladr. 18,7. " ltıg. l,tı,2; Boronkai I. ford.
tlııi. 1,53; Brósz R. ford. Idegen rabszolga jogellenes megölése esetén a lex Aquilio ıeıalelkezései szerint a szolga piaci árával egyező összegű pénzbüntetést kellett Iizetııi tl nıı. 1,210). H lne. ann. 3,49-50; llorzsák l. ford.
" Vti. Ilı-:Not-:ı.: td. mit,
lskk; Kııınv: td. mü, 7l9skl<.;
„ıptlıtli in (ı't'et'itt e tt Room, Mtlntıo IUUI. llilskk.
" I ıv. 24,14; Murakötv t iv Ioıtl
CANTARıiı.ı.A: Is-appttzı'
22?
_
_____
_
_ ____-?`f*f;!Íf??l_
__________
támadó, s őt megkínzó katonai tribunusokat ,,bilincsbe verette, megvesszőztette. s a rabszolgákkal szemben szokásos válogatott kinzásokban részesitve keresztre
feszitette. . .”52 Tacitus azt írja, hogy 69-ben, Vitellius császár uralkodása idején, a (ieta nevű szélhámos, szökött rabszolgát, aki Scribonianus Camerinus néven rón`ıaı polgárnak adta ki magát, szolgai módon (in servilem modum) végezték ki.” Szintén Tacitus írja, hogy ,,Asiaticus, mint szabadon bocsátott rabszolga, elıill szerzett hatalmáért szolgai halállal lakolt.”28 A büntetés tehát ezekben az
esetekben is keresztre feszítés volt. A Historia Augusto szerint a 175-ben uralkodó Avidius Cassius a szolgáknak járó keresztre feszítéssel büntette azokat a centuriókat, akik egy katonai rajtaütés során az ő tudta és beleegyezése nélkül gyilkoltak le háromezer szarmatát.” Hasonló kegyetlenség jellemezte Macrinus császárt (217-218) is, aki katonákat is keresztre feszíttetett, mindig ezt a szolgáknak kijáró halálbüntetést szabva ki: „nam et in crucem milites tulit et servilibus suppliciis semper - so adfecıt.”
11. PEREGRINUSOK KERESZTRE FEszÍTÉsE l . Provinciai lázadók kivégzése
Felségsértést (crimen maiestatis) nemcsak az uralkodó személyének megsértésével lehetett elkövetni a császárkori Rómában; Ulpiamıs meghatározása szerint minden olyan magatartás felségsértő, amely a római nép vagy annak biztonsága ellen irányul: ,,maiestatis autem crimen illud est, quod adversus populum Romanum vel adversus securitatem eius committitur.”2' Ilyeıı
cselekménynek minősült mindenekelőtt a lázadás (seditio). A principátus első évszázada alatt a legtöbb Róma-ellenes lázadás a Júdeából, Szamariából és Idumeából álló zsidó tartományban tört ki, melyekről elsősorban Josephus Flavius tudósít bemiünket. Amint az alábbiakban látni fogjuk, az elfogott lázadókra - akik a római jogrend szerint idegeneknek (peregrini), vagyis római polgárjoggal nem rendelkező szabad személyeknek
minősültek - rendszerint keresztre feszítés várt.
S6 Liv. 29,18; Murekõzy Gy. ferrt. võ. Liv. 29,9. 22 Tac. hist. 2,72. 22 Tac. hist. 4,11; Borzsák I. ford.
59 SHA Av. cars. 4,6. 22 SHA Macr. 12,2.
Ő' Dig. 48,4,ı,ı.
A keresztre /e.\.'lte.\ ııllntlttaı.-nm .t lı'ı'nmn llttmlolotrtlirtn
2.21
Kr. e. 5-ben a zsidók lellúzndttık Snbinus császári megbízott ellen, aki P.
t_)ninilius Varustól, Syria-proviııcia legutusától kéı`t segítséget. Josephus szerint Varus a lázadás leverése után kétezer embert feszíttetett keresztre leruzsálemben.22 Lukács evangéliuma szerint Jézus ellen is azt a vádat hozták fel a főpapok Pilátus előtt, hogy ,,tanitásával fellázítja a népet Galileától kezdve
z-gús`z Júdeáig.”22' Jól tudták ugyanis, hogy csak így érhetik el az általuk gyűlölt pı`óféta keresztre feszítését. Josephus szerint Tiberias Alexander, aki körülbelül 46-48 között volt lúdea helytartója, keresztre feszíttette Jakabot és Simont, a galileai Júdás fıait, akik a P. Sulpicius Quirinius kormányzó által elrendelt vagyonbecslés idejéıı liızadásra ösztökélték a népet.2'4 Alexander hivatali utódja, Ventidius Cumanus t-18-52) szintén számos lázadót foglyul ejtett; ezeket végül C. Ummidius ljtıadratus, Syria legatusa (50-60) feszíttette keresztref” A kegyetlen és mohó t iessius Florus helytartó (64-66) szándékosan provokált lázadást önmaga ellen a zsidók körében, hogy így elterelje a figyelmet bűntetteiről; végül a felkelést vérbe fojtva több száz embert feszíttetett keresztre.22
Florus visszaélései is hozzájárultak ahhoz, hogy 66-ban újabb felkelés tört ki Jeruzsálemben. A lázadók a római helyőrséget lemészárolták és átvették a város irányítását. C. Cestius Gallus, Syria legatusa (63-66) megpróbálta bevenni let`uzsálemet, de vereséget szenvedett. Nero császár ennek hírére F lavius Vespasianus vezetésével reguláris csapatokat küldött Júdeába. A római sereg I-lfoglalta a tartományt, és amikorra a császár halálának híre megérkezett, már t-sak Jeruzsálem és néhány további erősség maradt a lázadók kezében. A lıadvezér az elfogott felkelőket kegyetlenül megl(ínozta, s végül megfeszíttette. Iosephus azt íıja, hogy egy jotapatai zsidó „jajszó nélkül türt mindenféle kinzást; mikor égették a testét, akkor sem árult el semmit a városbeli állapotokrtíl, és inkább elszenvedte a keresztrefeszíttetést: nevetve menta halálba.”2
Miután 69-ben Vespasianust császárrá kiáltották ki, a parancsnokságot lin, ˇl`itus Flavius vette át, aki folytatta Jeruzsálem ostromát. Josephus szerint az ostrom során „egy zsidót élve foglyul ejtettek; ezt Titus a falak előtt keresztre feszíttette, hogy ezzel a riasztó látvánnyal megdöbbentse és jobb belátásra birjo .t to`bbieket.”22 Az elhúzódó ostrom alatt a szegényebb zsidók kifogytak az élelıniszerből, s az éhhalál elől menekülve kiszöktek a városból. Ezek sorsáról a 'L' M M "" hi'
los. cml. l7,l0,l0 = bell. 2,5,2. l.l< 23,5. los. (ml. 20,5,2. los. (mt. 20,6,2 e bell. 2,1 2,0. los. bell. 2,l4,9.
"' los. hell. 3,7,3Íl; l(t.':vlIY .|. llllll "" los. hell. .5,(ı,.5; Révuy l ltııtl
224
_
_
_ _
-5`f1?_'2*__'l<”
történetíró a következőképpen számol be: „ha elfogták őket... n1t'ntlent'ln-lotr végig kellett szenvedniük a megkorbácsoltatást és minden elképzelhető klnrzílt aztán pedig a falakkal szemben keresztre feszítették őket. Titus ttgnın
sajnálkozott sorsukon annál inkább, mert naponta ötszáz s néha még tolt!foglyot is hoztak be, másrészt azonban veszedelmesnek tartotta volna elbocsátani ezeket a küzdelem árán elfogott zsidókat, és őriztetni ennyi embert akik végül mégföléjük kerekedhettek volna őreiknek. De leginkább azért engedn meg az elfogottak kivégzését, mert abban reménykedett, hogy ez a lútvotn engedékenységre bírja a városbelieket, hiszen ők is erre a sorsra számíthottml ha nem adják meg magukat. A katonák dühükben és gyűlöletükben a jbglyokzıt változatos helyzetben szögezték keresztre, és mivel rengeteg volt, hamarmam
nem volt már hely a kereszteknek és a kereszteken a megfeszítendőknek.”°° 2. Rablók megfeszítése
Josephus Flavius szerint Júdea „csak úgy hemzsegett a rablóbandáktól", s a tartomány területén ,,egymást érték a rablótámadások.”20 Szent Pál is emlité-.t tesz arról egyik levelében, hogy sokat volt veszélyben rablók miatt." Az ilyen
jellegű erőszakos cselekmények az egész birodalomban elszaporodtak." A római államhatalom képviselői a közbiztonság megszilárdítása érdekében mindig kemény kézzel léptek fel, s a kézre kerített rablókat (latrones, praedones) - mások elrettentése céljából - a legszigorúbb büntetéssel sújtották. Antonius Felix, aki 52-től 60-ig korrnányozta Júdeát, Josephus szerint
„rengeteg rablót keresztre feszíttetett, és ugyancsak kivégeztetett sok polgárt. akik titokban a rablókkal cimboráltak.”22 A rablókra a többi tartománybatı is
kereszthalál várt: Petronius elmondása szerint a rablókat az Efezusban székelö helytartó is keresztre feszíttette." A római színházakban gyakran eljátszották a rablók kivégzését Josephus számol be arról, hogy Claudius császár meggyilkolása előtt Rómában éppen ,,olyan darabot adtak, amelyben egy rablóvezért keresztre feszitenek”; ıı
történetíró szerint a megfeszítéskor a színészek „rengeteg müvért ontottak.“" Olykor az is megtörtént, hogy egy ismert rablógyilkos keresztre feszítését egy 22 Jos. bell. 5,11,1; Révay J. ford.
*° Jee. ez-zz. ı7,10,8; 20,6,1; Revey J. ferd. " 2K6r 11,26. 72 võ. E. 1sAAcz Bandits z`„ Juzteezz and Arabia, inz Hsi 88 (1984) 171e1<ı<.; B. sıı.-twz Bandits in the Roman Empire, in: Past & Present 105 (1984) 3skk.
7” 168. beli. 2,ı3,2; Revey J. fera. 7** Petr. A-zzz. 111,5.
22 Jos. ant. l9,1,l 3; Révay J. ford.
A kv_r`ı'.s`z!rı'_y/us-.-itttv zılloıhım.-.hu ti Iı'„'„-mit Hirmlfılrırııhıııı
i
225
aıafıık, szintén halálra ítélt lıt'ıııoztS jiılszottıı el; ilyenkor a nézők előtt ~ı`-|ı,ıı~lıııjlott kivégzés valóstıgııs volt. Martialis verses költeményben mondja el
.ıııııiık a gonosztevőnek a halálát, akit egy Laureolus nevü rabló szerepében a «ıılAıı-u.lıaıı keresztre feszítettek, majd a kereszten függő testét vadállatokkal ti*-|ıı'llČk S7.čI.-,Õ
A rablók nemcsak a szárazföldi utak biztonságát veszélyeztették: a mııokııt is gyakran érték kalóztámadások. Egyik tengeri útja során az i ú lulius ı ııı-nııı` is kalózok fogságába került, akik váltságdíjat követeltek tőle szabadon hoz fa'ıtı*ısa fejében. Caesar azonnal elküldte kíséretének tagjait a környező „ııo~io|
vlıııcııt az egyiptomi Ízisz-kultuszt ápoló papokhoz, akik negyvenezer drachma lt-|ı.“-lıeıı vállalták az általa előadott terv végrehajtását. A legidősebb pap a ıııi-gıíllapodás szerint felkereste Paulinát, aki köztudottan lelkes híve volt lzisz ıı-zıleletéııek. Elmondta neki, hogy Anubisz isten küldte, aki szeretne vele egy mzııkút együtt tölteni. Paulina nagy megtiszteltetésnek vette, hogy elnyerte az ı-.ıeııség szerelmét, s férje beleegyezésével elment az Ízisz-templomba. Ott a vıırsıırıı után eloltották a lámpákat, s a sötétben Mundus magáévá tette a lıı-i/.ékeny asszonyt. Kora hajnalban a férfi csendben eltávozott, Paulina pedig lıımııneııt, s eldicsekedett a történtekkel. Két nappal később találkozott Mıımlusszal, aki kajánul közölte vele, hogy mi történt valójában a templomban. .---
- _.. _
--
Í" Mıırl. .s`pc('!. 7; vő. ltıv. .mt H,lHˇl IHH. H |'|i||_ ('m>_ç_ 2; Siıçl, (°m'.\`
/'l,l, Vıtl
Matt. (ı,Ü,l5; VCll. 2,423. Vö. /\. M. WAl(l)I
i `zıı'.\`m` mm' Ihr' I'ı`mtı'.\`, ııı I `lıı-mi ııl l'lıılıılop_v /(I ( WˇÍS) 2678k.
226 Í g Í ___
Í _ Í
„__ __ _ ._S`úr'yg_l'úl
__
g_ˇ_g+g_ü_____
Mikor az asszony tudomást szerzett arról, hogy aljasul rászedték, nıélyrıı felháborodott, hazasietett, s elmondta férjének, milyen szégyen érte. Férje az esetet bejelentette a császámak, aki a bünösöket példásan megbüntette: Muııılıaa számüztc Rómából, a templomukat meggyalázó Ízisz-papokat pedig ldével. iı
gyalázatos tett kitervelőj ével együtt keresztre feszíttette." Azt, hogy a szent helyek meggyalázóira és a templomok kifosztoıııı gyakran keresztre feszítés várt, Ulpianus is megerősíti, aki az őt megelőző korok szokásaira utalva azt íıja, hogy szentségtörés (sacrilegium) elkövetése esetčıı sokakat a vadállatok elé vetettek, egyeseket élve elégettek, másokat keresztufeszítettek: ,,scio multos et ad bestias damnasse sacrilegos, nonnullos ctizmı vivos exussisse, alios vero in furca (= in cruce) suspendisse.”79
Az archaikus korban az emberáldozat a római nép bevett szokásai ktm* tartozott. Később azonban elítélték e kegyetlen eljárást, s a szenátus Kr. c. W/ ben hivatalosan betiltotta az emberáldozatok végzését.B° Plutarkhosz már azt irja, hogy az „isteneknek embert áldozni szentségtelen dolog a rómaiak szeme'ben"."'
Livius szintén úgy véli, hogy az emberáldozat ,,a római vallási szertartásoklıw teljességgel méltatlan”.82 A császárkori büntetőjog halállal büntette az el`I`élv rítusokat. Tertullianus híres Apologeticumában olvashatjuk az alábbiakat „Afrikában Saturnusriak gyermekeket áldoztak nyilvánosan, egészen Tiberias proconsulsága idejéig, aki azután magukat a papolcat iggesztette föl elevenen ri templomuk körül, mint valami fogadalmi keresztekre, ugyanazokra a _/äkm, amelyek a bűntetteket árnyékukkalfedeztékfsj
Paulus szerint emberáldozat bemutatása esetén az elkövetökel a vadállatok elé vetik vagy lefejezik: „qui hominem immolaverint be.s`tı`ı`.s objiciuntur vel
capite puniuntur.”B4 Tertullianus fenti beszámolójáhól
azonban arra következtethetünk, hogy ilyen büntény esetén keresztre is sor kerülhetett. E megállapításunkat nagyban megerősíti, emberáldozatot a rómaiak a mágikus cselekrnények közé soroltákfs magiae lehetséges büntetései között pedig Paulus is megemlíti a feszítést.36
feszítésn: hogy az a criımw keresztre
73 Jos. ant. l8,3,4.
79 Dig. 48,ı3,6 pr. 30 Vö. Plin. nat. hist. 30,3,12: ,,senatusconsultumfactum est ne homo immolaretur”. 3' Plut. quaest. 83; Hahn I. ford. 32 Liv. 22,57; Muraközy Gy. ford. 33 Tert. apol. 9,2; Városi István ford. 34 Paul. sent. 5,23,l6.
“S võ. Plin. ma. hisz. 303,12.
86 Paul. sent. 5,23,l5.l7. Vö. C. PHARR: The lnterdiction of Magic' in Roman Law, iıı; TAPhA 63 (1932) 280.
“___qz_fÍ_kr:fr`L'.s`ztr_`i',/vs.:ltı*.\ olloilrmı.-.iso o Homo: Hmırlolomharı ____ a
227
I A vrı 'sztények vértanúhalála lvı tııllianus szerint „Nero volt az első, aki csá.s`zárıˇ kara át veszettül suhogtatta .r lo-ı`ı-.vztény gyülekezetre”."7 A kegyetlenségéről ismert császár valószínüleg
Lıııılotl egy rendeletet, amely tömören így szólt: „Non licet esse Christianos", „ıgvis keresztények nem létezhetnek.B8 Innentől kezdve Krisztus tanainak I-ovvtese büntetendő cselekménynek számított a Római Birodalomban. Tacitus „A-ııııl már a Nero-féle üldözésnek roppant nagy sokaság (multitudo ingens) ..-zi-tt ı'ıl(lozatul.B9
A keresztény hitvallók közül a római polgárokat általában lefejezték, ıııtp, ıı polgárjoggal nem rendelkező idegeneket keresztre feszítették vagy a ıııkııszhan vadállatok elé vetették. Tacitus szerint a Nero által megfeszített Li-ıeaztényeket (illetve azok holttesteit) alkonyatkor meggyújtották, hogy így
-.~,.„i.z„ızz„` vzıágizaaaz zá„g0z_;`a„a/z."°° Az elsõ nagy uıdõzõa áldozatai között van
Wıvı' apostol is, akit fejjel lefelé feszítettek keresztre. Euszebiosz szerint „Ő ıııiıtzo kérte, hogy ekképp szenvedhessen”, mivel nem tartotta magát méltónak .ıı ı ıı, hogy ugyanúgy haljon meg, mint Krisztus.” A kegyetlen kivégzések a következő császárok alatt is folytatódtak: _,l„-ms-:tekre és karókra iggesztitek a keresztényeket” - írja Róma elöljáróinak a II .sztızad végén Tertullianus.” A tartományokban is nagy számban feszitettek meg keresztényeket. Euszebiosz tudósítása szerint a százhúszéves Simeoııt, lztıııs ııagybátyjának fiát, Jeruzsálem - Jakab apostol után következö - második trıwesztény püspökét is keresztre feszítették.” Szintén Euszebiosztól tudjuk, Iıııgy a IV. század elején az egyiptomi keresztények közül „egyeseket úgv /.-uitvttek keresztre, mint a gonosztevőket szokás”.94
'I `l`ert. apol. 5,3; Városi I. ford.
"' Vo, Sulp. chron. 2,29,3. "" l`ac. ann. 15,44. '"' lae. ann. l5,44; Borzsák I. ford. "' I-Íıısz. hist. 3,I,2; Baán István ford. Vö. Eusz. hist. 2,25,5; Tert. scorp. l5,3; pracwf-r`. to,); Sulp. chron. 2,29,4; Lact. mort. pers. 2. E források részletesebb elemzését ld. R. J. |tAııt'|
"' I-i.ııaz.. hist. 8,8; l\ııı'ııı I Ioııl
228W* _*
_
__
N g
SáryPál
*_
__
_
_
H
In. RÓMAI POLGÁROK A KERESZTFÁN 1. Hazaárulók keresztrefeszitése A köztársaság idején és a császárság korai szakaszában római polgárt tiloa volt megkínozni, keresztre feszíteni, s más megszégyenítő büntetéssel sújtani. tficeııı az egyik híres bfuıügybeıı a következőket mondta: „római polgárt el/ogatm gazság, megvesszőztetni bűnös merénylet, kivégeztetni úgyszólván egy oz-
apagvilkossággal, keresztre feszittetni, nem is tudom, minek nevezzem. "95 Róıımı polgárok keresztre feszítése miatt egész városokat sújtottak büntetéssel. (Iııaaıııı. Dio tudósítása szerint Claudius császár 4-4-ben megfosztotta a rhodoszialıııı kiváltságaiktól, mert egy zendülés során rómaiakat feszítettek keresztre.°° Azok a polgárok azonban, akik elárulták hazájukat, elvesztették a róıııııı jogrend védelmét, s ezért velük szemben lehetőség nyílt a legl(egyetleııvIıtı büntetés alkalmazására. Kr. e. 63-ban hazaárulás (perduellio) miatt indltottııtı büntetőeljárást C. Rabirius senator ellen, akinek védelmében Cicero lépett fel A védőbeszédből több helyen is jól hogy a vádlottra elítélése eseten ıı Mars-mezőn keresztre feszítés várt.” A kegyetlen büntetés alkalmazása ellvıı tiltakozó szónok kijelentette, hogy a keresztrıek nemcsak a római polgiırotz testétől kell távol állnia, hanem még a gondolatától, a szemétől, a ñtlétöl ııı ,,nomen ipsum crucis absit non modo a corpore civium Romanorum, sed etiam ri cogitatione, oculis, auribus.”9B A hazaárulás legsúlyosabb esetét az képezte, ha a katonák a háborúlııııı átszöktek az ellenséghez. Liviusnál olvashatunk arról, hogy a punok ellcııı második háború során sok római szökött át az ellenség táborába. A római sereg, győzelme után ezeket a punok kiszolgáltatták. A történetíró szerint ,,a rómaiak o szökevényekkel lcegyetlenebbül bántak, mint a szökött rabszolgákkal: a latinolou lefejezték, a rómaiakat keresztre feszz'tették.”99 Valerius Maximus szintén említést tesz arról, hogy a háborút irányító P. Comelius Scipio a róıııııı katonaszökevényeket a rabszolgáknak járó halálbüntetéssel (servile suppliciımı)
sújtotTa.'°° -Í
7777*
7
_
_
95 cia Verr. s,õõ,ı70; Pfazaar Albert ford. võ. Quint. maz. 8,4,4. 96 Dia 60,24,-4. 97 cia. Rab. pad. 3,10; 4,11; 10,28.
9" cia. Rab. para. 5,16.
°° Liv. 30,43; ıvıur-aı<õzy Gy. ford. wo Val. Max. 2,7,l2. A hadseregból való szökésért általában nem járt halálbtlntetérı Rómában, az egyszerü szökevények büntetésből rabszolgává váltak. Keresztre feszltéa csak azokra várt, akik az ellenséghez szöktek át, s ezáltal a szökésen túl hazaáruláat is elkövettek. A dezertálás következrnényeiről részletesebben ld. V. ARAN(il0-Rtilz: Su!
/Í k
2229
Az ellenséghez lıtszttkő katoııı'ıkı`a a esı'ıszt'ırkorban is a legszigorúbb ırıııııı-test szabták ki. Modestinus szerint azt, aki az ellenséghez átszökik, majd -»ııııaıı visszatér, meg kell klnozni, s vagy a vadállatok elé kell vetni, vagy Li-ır-»rı.tı`e kell feszíteni, jóllehet a katonák ilyen büntetésekkel nem sújthatók: ,,is, .jar mi liostem confugit et rediit, torquebitur, ad bestiasque vel in furcam (= in . ira vm) damnabitur, quamvis milites nihil eorum patiantur.”l°' Az ellenséghez
zııiııoktlı vagy a rómaiak szándékát eláruló polgárok tekintetében Paulus is a ı.-,ı»aıl_voszıbb büntetések alkalmazását látja indokoltnak; szerinte az ilyeneket rtw el kell égetni vagy keresztre kell feszíteni: „trans ıgae ad hostes vel .-iıiıliornm nostrorum renuntiatores aut vivi exuruntur, aut ırca (= crm.-c) rırıpr-ıifliintur.”l°2
' /oi-vén_vtelen kivégzések \ Iaı/.a:'ırulás büntettétől eltekintve római polgárt sokáig nem volt szabad mi--iıtı`e feszíteni. A polgárokat védő jogszabályokat azonban a zsamokoskotlo m|vlııı`t<'ık sokszor figyelmen kívül hagyták, s így számos esetben törvényteleıı t-ıvıtpyesekre is sor került. Kr. e. 70-ben óriási port kavart Rómában a C. Verres ill.-ai lıtlntetöper, melyben a vád képviseletét Cicero látta el. Verres sziclliai ı„~Ivıııı`ıoként igen sok súlyos visszaélést követett el. A legfőbb vád az volt rllvııv, hogy keresztre feszíttetett egy P. Gavius nevű római polgárt.'°3 A volt 1-i-»pi-m'tor az első vádbeszéd meghallgatása után - meg sem várva a per végét aıılreııl száműzetésbe ment. Az előző fejezetben már szó esett arról, hogy Gessius Florus helytartó is „rııııos esetben visszaélt hatalmával Júdeában. Josephus Flavius beszámolója .oi-ııııt egy alkalommal „Florus olyasmire vetemedett, amire eddig még egyik
.simliıi seni.` lovagrendi fér akat - akik ugyan zsidó származásúak voltak, de tmilt.rá_r,'o.s` római rangot viseltek - bírói széke előtt megkorbácsoltatott, aztán
i . 1 .-iz-m-_/`eszz'tietett.”'°" Suetonius tudósítása szerint egyszer Hispániában is történt hasonló ıojiııılııııság. Mikor Galba, a későbbi császár (68-69), még hispaniai helytartó roll, „egy gyámot keresztre feszíttetett, mert megmérgezte gvám át, akinek .m'iio'»'.8`évé is Őt jelölték; ez az ember a törvényekre hivatkozott, és bizonyította.
i„-_i;ı- római polgár, mire Galba, vigasztalásul és némi megtisztelésül, a »mio :li rliserzione in diritto romano, in: Scritti di diritto romano, Napoli 1974-77. ll. lalılx
"" ııra. 4<>,ı0,3,ı0. l'aiıl. sent. 5,2la,2 l)ig. 4H,l'J, lH.|. `"' t `u`. Verr. 5,62-(ı5. Vö. Qıııııl mit fı, I ,'14 'M los. lu'll. 2,l4,*); Rčvtly .l lıilıl
33°
-
_
--.__.-_-.$Íe;>1.l1f_*f
az
büntetésnek mintegy enyhitéseképpen elrendelte, hogy egy másik, jóval ııai;ı`„l~l| fehérre festett keresztet állítsanak fel neki.”l°5 Láthatjuk tehát, hogy lšoııırı
magisztrátusai sok esetben durván megsértették azokat a szabályokat, melyek rı polgárokkal szembeni büntető hatalmukat korlátozták. 3. Kettős büntetési rendszer kialakulása 212-ben Antoninus Caracalla császár a római polgárjogot - csekély kivelelıol
eltekintve - a birodalom minden szabad lakosára kiterjesztette. A peregrimrtolt kategóriája ezáltal tulajdonképpen megszünt Rómában. Ugyanekkor azonban rı római társadalom előkelőkre (honestiores) és alacsonyrendüekre (humilioıı-il való - már korábban megindult - kettészakadása jóval erőteljesebbé vált. Az előbbi kategóriába elsősorban a szenátorok, a lovagok, a katonák és a v:”ıı`o~zı tanácstagok tartoztak, míg az utóbbi réteget a városi köznép és a vidi'-to földművesek, mezőgazdasági bérlők tömege képezte.'°6 A társadalom kettéválása a jogi szabályozásban is határozottan megmutatkozott: a különböző rétegekhez tartotókra eltérő szabiılyolr vonatkoztak. A büntetőjog terén mindez úgy jelentkezett, hogy ugyanazért rı büncselekményért az alacsonyrendü polgárok az előkelőknél súlyosabb bünleıe-iı kaptak, vagyis kialakult egy kettős büntetési rendszer.'°7 Idővel a humilioı-ok ıı kiszabható büntetések vonatkozásában a rabszolgák szintjére süllyedtek. Maeeı ıı lll. században - az alacsonyrendü polgárok és a rabszolgák viszonyát fonlttvıı ábrázolva - már azt írja, hogy a rabszolgákat úgy kell büntetni, ıniııt ıı humiliorokat: ,,in servorum persona ita observatur, ut exemplo humiliormiı
puniantur”.'°B Ebből következően lehetőség nyílt arra, hogy a rabszolgáklıoı hasonlóan az alacsonyrendü polgárokat is keresztre feszítsék.l°9 Elökelttlt esetében ezt a jogszabályok szigorúan tiltották. A források külön kiemelik, lıogx városi tanácstagot (decurio) nem szabad keresztre feszíteni,“° s ugyantgw katonát (miles) sem szabad e büntetéssel sújtani.'“ A Historia Augusto a '05 Suet. Galba 9,1; Kis F-né ford. mó Vö. BRÓSZ R.: Nem teljes jogú polgárok a római jogforrásokban (A római polgúr`.rıi_ı: rétegzódése), Bp. 1964. 26skk.; ALFÖLDY G.: Római társadalomtörténet, Bp. 2()tltt
l07skk.
“W võ. Erzoszz zu.
38aıa<. Reezıereeebben ıeı. R. RıLıNGERz Hamzzzenzr ._ he„a.„~zz`.„~.»„
Zu einer socialen Dichotomie im Stra -echt der römischen Kaiserzeit, München l*)t-itt.
W” Dig. 48,ı9,ı0 pr.
log Vö. P. GARNSEY: Social Status and Legal Privilege in the Roman Empire, ().\
1970. l26skk.
"° Uıp. Dig. 48,ı9,9,ı 1. “' Med.Dig.49,ı6,3,10.
/l ltı't'ı'.\'Zlt'ı'_/ı'.\'.'llıl.\ ttlkıtlmıt.'.l.\ıt tt lı'ı'ıntıH llt`t'ınÍttlt.ıttll)(m
,Zll
I-sjıııagyolıb visszaélések közé sorolja azokat az eseteket, amikor egyes estıszt'ıı`ok ıpt tlpellius Macrinus, Avidius Cassius és t`lodius Albinus) katonákat is Ltıt--tıtre feszíttettek."2 Lactantius szerint a legtöbb visszaélést a kegyetlen i taleı aıs császár (305-31 l) követte el: „nemcsak a decuriók szenvedtek tőle, de a
-.italok vezetői is, a »kiváló« és »legtökéletesebbrt cím viselói, mégpedig z.tvntı*ktelen, többnyire magánjogi vád alapján. Ha méltónak ítélte Őket a
t„.ıl.tlm. készen állt a keresztfa... Nem ismert enyhe büntetést: nem volt z .ımil.feté.s`, börtön, bánya,` mindennapi, egykettőre kiszabott ítélet volt nála tt „t ltnltil, a keresztfa és a vadállatok.” 13
Paulus azt írja, hogy a nép lázítóit társadalmi rangjuk szerint vagy lt ıt--tı.tı`e kell feszíteni, vagy a vadállatok elé kell vetni, vagy egy szigetre kell otııııtlzııi: ,,auctores seditionis et tumultus, populo concitato, pro qualitate .ttı,-nttatt`s aut in furcam (= in crucem) tolluntur, aut bestiis obiiciuntur, aut in tiımltmt deportantur.”“4 Míg a két előbbi kivégzési mód valószínüleg a mtnttltorokra vonatkozott, a számüzetés a honestiorok büntetése volt. A Sulla által alkotott lex Cornelia de sicariis et vene cis eredetileg
mııatˇızetéssel fenyegette azt, aki embert ölt vagy ilyen (esetleg rablási) célból tt|i_vveı`t tartott magánál, továbbá aki emberölés céljából mérget készitett, ~a>ziııolt vagy birtokában taıtott, valamint aki főbenjáró bünügyben hamis
..„„„»„ııemaeı tea abbõı a eeıbõı, hegy a vadıenar aı-ıatıaauı eıiıeıjeıe' 'S Paulus- zi ttl .-ızı'ız:.ıdban már azt írja, hogy ha előkelő követi el ezeket a cselekményeket, tatteınlıró büntetéssel (számüzetéssel vagy fejvesztéssel) kell sújtani, míg az .ıltıwaıııyrendü elkövetőt keresztre kell feszíteni vagy a vadállatok elé kell .t„tıai: „quae Omnia facinora in honestiores poena capitis vindicari plaeuit, ttımnliores vero in crucem tolluntur aut bestiis obiiciuntur.”l ló A császárkori büntetőjog emberrablás (crimen plagii) esetén is lalttııhöző büntetéssel sújtotta az eltérő társadalmi réteghez tartozó polgárokat. f\ lt-r Fabia de plagiariis alapján felelt az, aki szabadon született római pol gárt, tt-lanıhaditott szolgát vagy idegen rabszolgát elrejtett, eladott, megkötözött vagy az emberrablásról tudva - megvásárolt. Paulus szerint ilyen büntett esetén az .ılarsonyrendüeket vagy bányamunkára ítélik vagy keresztre feszítik, mlg az z-zlttlo.-lökct vagyonuk felének elkobzása mellett örökre számüzik: „lege l*`al>ia i.fnt-tnr. qui civem Romanum ingenuum, libertinum servumve alienum celaverit,
rt-ntlizlerit, vinxerit, comparaverit. (...) ldeoque humiliores aut in metallum ll' SI ll\ ll/lacr. l2,2; /lv. Č.`t.'.'ı'.l'. 4,2.(ı; Cloci. All). ll,6.
"' l.aet. mort. pers. 2l-22; Adaıııik 'l`amt'ıs l`ord. '“ l'aul. sent. 5,22,l l)ig. /ll-t_ltl,'ll'l,?. ""` Vtl. SÁRY P.: /l ler ('orm°lto ılı' A-tt`ttt`tˇtˇs et vene/ieis, in: Publieatioııes Uııiversitııtis |\ll~ıl
'"' l'aııl. sent. 5.2.1.!
t'olI I_.',.'
H,-l,.'
232
gý *_
__ Ű
g__Stíry lfál
_F_i___
_
dantur aut in crucem tolluntur, honestiores adempta dimidia parte bonorum itt perpetuum relegantur.”l 17
Hasonló büntetések kiszabására volt lehetőség hamisítás (crimen _/itlstl esetén is. Paulus a végrendelet- és pénzhamisítás különbözö tényállásaiıııık felsorolása után azt írja, hogy ilyen cselekınényekért az előkelőket egy szigetıtdeportálják, az alacsonyrendüeket pedig bányamunkára ítélik vagy keresztufeszítik: ,,honestiores quidem in insulam deportantur, humiliores autem ont in metallum dantur aut in crucem tolluntur.”l 'B
4. A keresztrefeszítés mint ,,summum supplicium ” Amint azt a bűnöző rabszolgák vonatkozásában már láthattuk, a római jog forrásai számos bűncselekmény esetén csak annyit írtak elő, hogy az elkövetökıre a legsúlyosabb büntetést (summum vagy ultimum supplicium) kell kiszabııı
Celsus szerint a legsúlyosabb büntetés alatt minderıképpen halálbüntetést kell érteni: ,,ultimum supplicium esse mortem solam interpretamur.““° Paulus 11 keresztre feszítést, az élve elégetést és a lefejezést sorolja a legsúlyosalıtı büntetések közé: ,,summa supplicia sunt crux, crematio, decollatio”.l2° Ugyanezt
az álláspontot képviseli egy másik kiváló jogtudós, Callistratus is: ,,summtmt supplicium esse videtur ad furcam (= ad crucem) damnatio,
item vti-t
crematio..., item capitis amputatio.”m Szintén Callistratus írja, Iıogv legtöbbször azokat a rabszolgákat szokták élve elégetni, akik unık életére törtek, de néha alacsonyrendú szabadokat is így büntetnek: ,,igni cremantur plerumqntservi, qui saluti dominorum suorum insidiaverint, nonnumquam etiam lilıert
plebeii et humiles personae.”l22 Ebből arra következtethetünk, hogy a Kr. u. III században az élve elégetés a keresztre feszítéshez hasonlóan rabszolgákkal es alacsonyrendü polgárokkal szemben alkalmazott büntetés volt. Mivel ezt a kivégzési módot a források szerint viszonylag ritkán alkalmazták, a legsúlyosalılı
büntetés (summum supplicium) a szolgák és a szegény polgárok esetébeıı általában keresztre feszítést, míg előkelők esetén lefejezést jelentett.'23 A klasszikus római jogtudósok egybehangzó véleménye szeı`iııt emberölés (homicidium) esetén a legsúlyosabb büntetést kell kiszabni.l24 Paulus
“" Pad1.ae„z. s,30b,1 = ceıı. 14,2,2. Ha Paul. sent. 5,25,l.
“9 Dig. 48,19,21. “*° Paul. sem. s,ı7,2. 'Z' Dig. 48,19,28 pr. I” Dig. 48,19,z8,11. '23 võ. HENeELz td. 33aıd<.; Kuna; zu. 74saı<1<. 124 ve. Pap. Dig. 48,s,38,8; Med. Dig. 48,9,9,1.
F *_ illfet't'.t':lt'r'_/ı'.\`.'ltıli ttllııtlnıtttılııt tt lltitttıti lltt`titlttl_t_intlt .____“_
__ 2.l.l
-„rvııııt azokat, akik nıagzatellıııjtlısrıı vagy szerelmi bájitalként italt adnak, még tıtı nem is gonosz szándékkal teszik, ıııivel rossz példával szolgálnak, ha tılıır.-aıııyrendüek, bányába ktlldendők, ha előkelők, vagyonuk elvesztése mellett «tııp_elre számíizendők, ha viszont az ital miatt a nő vagy a férfi meghal, 11
tt-p_.-aılyıısabb büntetést kell kiszabni: ,,qui abortionis aut amatorium poeulunt .l.mt. etsi id dolo non faciant, tamen quia mali exempli res est, humiliores in
tııvttilltım, honestiores in insulam amissa parte bonorum relegantur; quod si ex itt tt- nmlier aut homo perierit, summo supplicio ad ciuntur.”l2 A császárkorban a házasságtörést (adulterium) és más nemi erkölcs
ts-llt-ııi bűncselekményeket az Augustus császár által alkotott lex lulia de .t.lttltt'rt`t`s et coercendis szabályozta. Többek között a nőrablás (raptus) is e
torveny tényállásai közé tartozott, melynek büntetése igen szigorú volt. t\laı`eianus szerint aki hajadont vagy férjezett nőt elrabol, a legsúlyosabb lıtlııtetést kapja: ,,qui vacantem mulierem rapuit, vel nuptam, ultimo supplicio ;~iott`tttr."l26
Rendkívül súlyosan büntették azokat is, akik a rájuk törvényeseıı lounılıott büntetés elől vagy annak végrehajtása során megszöktek. Callistratus .ut trja, hogy a bányamunkára ítéltek szökés esetén - ha kézre kerítik őket -- a lt-p_:tı'ılytısabb büntetésben részesülnek: „qui in metallum damnati id admiserint. mmmo supplicio ajjficerentur. “m A sírhelyek Rómában mindig a jogrend különös védelme alatt álltak. A „tıok megrongálóira általában pénzbüntetést szabta.k ki,'28 súlyosabb esetekbeıı .ııoahan szigorúbb büntetést is alkalmaztak. Paulus szerint ha a sírhelygyalázok ııaıgtıt a holttestet kiemelték vagy a csontokat kiásták, alacsonyrendüekkel im-ıııben a legsúlyosabb büntetést kell alkalmazni, ıníg az előkelő tetteseket egy »zııgetre kell száműzni: ,,rei sepulcrorum violatorum, si corpora ipsa extraxerint. 1-el ossa eruerint, humilioris quidem fortunae summo supplicio afjiciuntur,
itt mi -stiores in insulam deportantur. . .M29
"` l'a1ıl..s`ent. 5,23,I4 == Dig. 4l'l,|9,.`lll,S.
ota. 4s,e,s,2. "' ota. 4s,1<>,2s,ı4. "" va.1ııp.ı)1g.47,ı;1_ı|„ ota. 47,ı2.ı 1.
234
Í
_ __
_
:Í
____wz'1`ıiryql_'úlqp_N
__
lv. A KERESZTRE FEsziTÉs ELTÖRLÉSE l. A kereszt büntetójogi alkalmazásának megszüntetése
313 tavaszán a Római Birodalom két uralkodója, I. Constantinus és I-`IavaıiLicinius fontos tárgyalást tartott Mediolanumban, melyen összehaııgolttıl politikai célj aikat. A tanácskozás során többek között valláspolitikai kérdések ı-» felmerültek. A tárgyalás eredményeként született meg az a rendelet (eıltttımt Mediolanense), mely a kereszténységet a birodalom egész tertlleıra engedélyezett vallásnak (religio licita) nyilvánította, s a helytartókııı tı keresztények elkobzott javainak visszaadására utasította. '30 A rendelet kibocsátása után Constantinus fokozatosan növelte az egylıtti hatalmát, mivel az életerős keresztény vallásban látta a birodalom egységeıırlr biztosítékát. Míg az egyházat különböző privilégiumokkal látta el, a pogılııs vallást visszaszorította. Az egyeduralom 324-ben való megszerzése után ııaty határozottabban a kereszténység mellé állt. Témánk szempontjából igen l`oııto~1 kiemelni, hogy a császár a keresztre feszítés további alkalmazását kereszteııx érzületből megtiltottam Aurelius Victor tudósítása szerint először Constantıııa-z törölte el a keresztfának és a lábszárak eltörésének régi és legcsúfabb büntett'~.-aa. ami a császár kegyességét jelzi: ,,Constantinus
eo pius, ut etiam vı-tm
taeterrimiumque supplicium patibulorum et cruribus su ringendis primitz
z-e„zeve„`t."'3 Kefdeses, hegy e feadeıeı kiadására mıkef ket-dk see?
A II. Theodosius kelet-római és III. Valentinianus nyugat-római csı'ısıı'ıı közös utasítására 429 és 438 között készített hivatalos rendeletgyüjteméııylıvı1 (Codex Theodosianus) található egy constitutio, mely I. Constantinııstol származik, s amely bizonyos esetre még keresztre feszítést ír elő. E rentlelvı szerint azt a személyt, aki mást felségsértéssel vádol, s állitását nem tııılıa bebizonyítani, meg kell kínozni; ha pedig rabszolga vagy felszabadított szetııelv kívánja megvádolni vagy feljelenteni urát illetve volt gazdáját, e rendklvttlı vakmerőséget azonnal el kell nyomni, s a bíró ítélete alapján - az illt-tö meghallgatása nélkül - keresztre feszítést kell alkalmazni: „in servis quoqne 1-t-l libertis, qui dominos aut patronos accusare aut deferre temptaverint, pro/es-.I-to tam atrocis audaciae statim in admissi ipsius exordio per sententiam ittrlıim comprimatur ac denegata audientia patibulo adfigatur.”m A rendelet címzett|ı-
'J' ve. Eusz. hisz. 10,5. "' võ. Meıvrusesz td. má, 921.; HıTzıez cfaz, in: RE tv/2 (1901) 1730.; K. B. 1.1-.at tt Todesstrafe. Ursprung, Geschichte, Opfer, Wien-München 1980. 91.; KUHN: itl. mit,
685. '32 Auf. vieı. edes. 41,1. 'J' ced. Tkeed. 9.5.1.
________zl_ktlre.s`ztt`ı'_/ı'.s`.fltı'.s ttllmlıııtı.-rint tt Rt'ınmt litt`tnla__lít_r_t__ln_ttt___+__ _
_ 235
Rlautıııtıs praefectus urbi volt, aki .IIU-.I`.!.l között úllt a főváros élén. Ebben az tttoitıtıklıtııı tehát a római lıatósllgok még szabadon alkalmazhattak keresztre It f1IIItl.'ı'I.
liirmicus Matemus asztrológiai kézikönyve alapján még pontosabban
1-. lıııtınollıató a keresztre feszítés eltörlésének időpontja. A műben több utalás is 1-ttttllıato e kivégzési mód alkalmazására.l34 Egy helyen például azt olvashatjuk, tu-liv akinek a csillagképe a Mérleg jegyének tizennyolcadik tartományában van, .in a esaszár parancsára keresztre fogják feszíteni: ,,in XVIII parte Librae qui. mnque habuerit horoscopum, in crucem iussu imperatoris tolletur..."l35 A
itt ıö a könyv bevezetőjében említést tesz aıról a teljes napfogyatkozásról, ami 11-l lıeıı, ()ptatus és Paulinus consulsága évében volt Rómában,'36 s még élö .tıtılloıtloként dicsőíti Constantinust,m aki 337-ben halt meg. Ebből arra l-au~tI-1eztethetünl(, hogy a császár 334-337 között, vagyis uralkodásának utolsó - 1 1-ılıen törölte el a keresztre feszítést. Aurelius Victor szavai alapján (,,primus remOverit”) feltételezhető, hogy 1 ı „ııstantinus uralkodása után más uralkodó ismételten eltörölte a keresztre 1- etzttt'-st. Tudjuk, hogy Iulianus császár (361-363) kísérletet tett a pogánysttg s 1-.~„-mlllítására. Az egyház kiváltságait megvonta, a keresztényeket a fontosabb tııvtıtıılokból eltávolította, s újból megnyitotta a pogány templomokat. \'1ılt'ıs/.lııünek tünik, hogy az aposztata uralkodó a régi szokásokkal együtt a t-mi--1ıtı`e feszítést is újból alkalmazta, s ezért e kivégzési módot keresztény ttıralııiıııık ismételten el kellett törölniük.l33 ' l klasszikus jogi szövegek későbbi módosítása I lııstiııiaıııus császár (527-565) legfőbb politikai céljának a kettészakadt Római
ltııotlalom egységének helyreállítását tekintette. Ezt a célt a katonai hódításokon ıtıl az egységes jogrend megteremtésével kívánta elémi. Uralkodásának első .m-ıtıeıı parancsot adott arra, hogy különböző bizottságok gyüjtsék össze és azt-ıkesszék átfogó törvénykönyvekbe a római jog hatalmas anyagát. A
'll " '"` ""
I-ııın. I-nm. I`ııııı. l-ıı`m.
(ı,3l,58; 6,3l,73; 8,6,ll; 8,22,3; 8,25,6. l'l,25,6. prol. 4. prol. IO.
'" A keresztre feszítés megsztlntetése több kutató szerint nem I. Constantinus, hanem a l.tıt-.-I/téııységct államva|lı'ıssı'ı nyilvlıııltó I. (Nagy) Theodosius (379-395) nevéhez
ıııztttltk. Vö. 7.1-:s'ı`ı«:aMANn: itt mit, t'lskk.; S`ı`ı
2.3§_
_ __
_ _
__-
-_._._-.-53.*fi1”_"_-'~*Č_--
_______
kodifikációs munkálatok legfontosabb eredményét a római jogtudósok ıııiˇıveıltttl összeállított Digesta képezte, ami törvénykönyvként 533-ban lépett hatályba.
A kodi kációt végző jogászok a császár felhatalmazása alapján sok helyen módosították (interpolálták) a régi szövegeket, melyek nagy része tı lll század elején íródott. Amint a korábbiakban többször is láthattuk, a klasszil-ttıft remekjogászok (így pl. Paulus és Ulpianus) műveiben gyakran elöl`oı`tlnlt büntetésként a keresztre feszítés. Mivel ezt a kivégzési módot lustiniaııtıtt korában már rég nem alkalmazták, a kompilátorok a crux szó helyébe mindetıltol a furca szót írták. A trca ebben a korban a rabszolgák nyakába akasztott vılltt helyett már akasztófát, bitófát jelentett, csakúgy, mint a patibulum. Isidorns. tt 636-ban elhunyt neves sevillai püspök szerint a bitófa enyhébb büntetés, ıııiııt tt kereszt; a bitófán ugyanis azonnal meghal az elítélt, míg a kereszten sokttttı szenved: „patibuli (= furcae) minor poena quam crucis. Nam patibulum t furcam) adpensos statim exanimat, crux autem subjixos diu cruciat. . . “'39
v. összEGzÉs A keresztre feszítés kialakulása Rómában a rabszolgák fegyelmezéséı`e t-~t büntetésére használt eszközök, elsősorban a kocsirudat alátámasztó villa (/itrt-ot és az ajtók zárására szolgáló retesz (patibulum) használatára vezethető vissza Főként rabszolgákat feszítettek keresztre: ez az oka annak, hogy a töıténetírok tt büntetés e kegyetlen módját sokszor kifejezetten szolgai büntetésnek (seı-t»tltsupplicium) nevezik. Így büntették a lázadó, a gazdájukat eláruló és az ellenséget segítő szolgákat egyaránt. Külön említést érdemel a SC Silanianum a/.ott rendelkezése, melynek értelmében az uruk meggyilkolását tétlenül tıeıo szolgákat keresztre kellett feszíteni. Rabszolgák esetében a crimenek (pl. erinwn maiestatis, homicidium, castratio, calumnia, crimen falsi) mellett néha tt
delictumokat (pl. iniuria, furtum) is kegyetlenül büntették. A rabszolgataı`tt'tk sokszor visszaéltek hatalmııkkal és szolgáikat a legapróbb bűnökért 1-. megfeszítették. A császárság első két évszázada alatt rabszolgákon kívül nagy számlıaıı feszítettek keresztre római polgárjoggal nem rendelkezö szabad jogállastiı személyeket is. E megfeszített peregrinusok nagy része Róma-ellenes provineiaı lázadó, illetve a birodalom közbiztonságát súlyosan veszélyeztető rabló volt, tle sokszor a vallási bűntettek (pl. sacrilegium, crimen magiae) miatt is keresztlıaltll
járt. Az utóbbi kategóriába sorolhatók a keresztények is, akik közül sokan Jézushoz hasonló módon szenvedték el a kínhalált. '39 Isid. etym. 5,27,34.
I/I_k_<_'t't'.\`:lt't'1/t'.\.'ltı'.\ tıllıttlmmılttt tt lltlttıttl llt`t'tnlt__t_l_tırrtlmt1_ __ M
_
237
A köztársaság idején és a korai esltszitrkorban római polgárokat Ltı1'ıt`t'ı|ag hazaánılás (perduellio) esetén lelıetett keresztre feszíteni, a polgárokat tt'tlö előírásokat azonban többször megszegték. A lll. századra a római ttıı-ttıtlalom felső és alsó rétege élesen elvált egymástól, aminek hatására kettős
Ittttttetési rendszer alakult ki. Az alacsonyrendű polgárok (humiliores) a ttttts/olgákkal kerültek egy megítélés alá, s így a keresztre feszítés velük wt-tıthen is alkalmazhatóvá vált. A jogszabályok számos büntett vonatkozásában tt legsúlyosabb büntetés (summum supplicium) kiszabását rendelték el, ami a
ttıı .-ttıdalom alsó rétegei számára a legtöbb esetben keresztre feszítést jelentett. A keresztre feszítés alkalmazását a Római Birodalomban először l. t oıtslantinus szüntette meg uralkodásának utolsó éveiben. A kegyetlen kivégzési tııtttlot Iulianus császár később ismét alkalmazni kezdte, utódai azonban e tıttıttetést végleg eltörölték. A keresztre feszítés helyébe az akasztás lépett, s e gt-lt-ııtös változást I. Iustinianus császár jogászai is figyelembe vették a régi toııtai jogi szövegek kodi kációja során: a crux (kereszt) szó helyébe mindenhol ttı ekkor már bitófát jelentő furca szót írták. Mttııııııary I lıe lt se of Cruei xion int he Roman Empire ttıt- development of cruci xion in Rome is traceable to use of the instruments tIt»tt`1pIiııing and punishing of slaves: mainly to use of the fork propping up the carriege-
ttt-tıııı (/arca) and the bolt closing the doors (patı`bulum). Chie y slaves were crucified: tttt-t is why the historians name this cruel mode of punishment servile punishtnetıt tt.-rt-tle supplicium) expressively. The slaves were punished in this way in case ol tt-ltellion, betraying of their own masters, helping of the enemies. It is specially tv-tıtııt`kable that provision of the SC Silanianum which ordered the crucifixion of slaves who looked on with folded amıs the killing of their masters. Slaves sometimes were ptıttislıed in this cruel way not only for crimina (e. g. crimen maiestatis, homicidium, „ıstt-tttt`o, calumnia, crimen falsi) but also for delicta (e. g. iniuria, ırtum). Masters
ııttsıısed their authority many times and they crucified their slaves for the smallest faults, Iııtı.
In the first two centuries of the empire besides slaves many free persons were t ıttt`il`ied who had not Roman eitizenship, too. A large part of these peregrini were antiItoman provincial rebels and robbers endangering the public order ofthe empire gravely, lıııt ıınmy times the coınnıitters of religious crimes (e. g. sacrilegium, crimen magiae)
were also punished by eı`tıeil`ıxion. A lot of ("hristians were also executed in that way lılte Jestıs. Iıı the period ol' the ıeptılıltr ıtıtd the early empire Roman citizens could Iıe tıııeilied only itt east- ol htgh tıtwatıı (zu-tlm-llt'o), but the provisions proteeting the
_2_38
_
_ _
S(iry_l_'t_il____
_______ _ ____ _
_
citizens were broken on several oceasions. By the third century the upper and the ltıtwı classes of the Roman society separated sharply, and a double penal system developvtl The citizens of the lower class (humiliores) were punished like slaves, so they could Itt crucified. The legal provisions in relation of many crimes ordered the in iction ol' tltt Supreme penalty (summum supplicium) which meant crucifixion in most of cases ol tlııhumiliores.
The use of crucifixion in the Roman Empire the first time the eıııpt-tot Constantine stopped in the last years of his reign. Later the eruel mode of executioıı tltt emperor Iulian put into practiee again, but his successors abolished this punislıtneıtt nally. The crucifıxion was followed by hanging, and this important change wtı-t considered by the lawyers of the emperor lustinian during the codi cation of the oltl Roman legal texts: they wrote the word furca (which word have already meant in tht-tı time gallows) in place of the word crux (cross) everywhere.
St't'llo .lut't'(ltt'tt el l'oltltı`tt, lllttlıolt, lııntn.\ .\`.\'l/l (..'l)ll.í), pp. 239 .?t')_'l
VISZONY AZ l*lI.Öl)ÖKHÖZ. A marxista jogelmélet re exió! a két világháború közötti magyar jogbölcseleti gondolkodásról
szA13ADFALv1 JÓZSEF* A hazai marxista jogelméleti gondolkodás átfogó értékelése nem tartozik napjattılt vonzó, kihívást jelentő feladatai közé. Mindazonáltal a XXI. század elején ttt-tsııtı eljutunk oda, hogy kellő időbeli távolságból szemlélve az 1940-es évek tt'p_t'-től kezdődő és hegemóniájában az 1980-as évek közepéig tartó időszak ttttıai „ınarxizáló” jogelméletét a maga helyén értékeljük. E téren eddig csupán t-egy vázlatos áttekintés született közvetlenül a rendszerváltást követően a „matwaı jogelmélet állapotáról”, mely a Szabó Imre fémjelezte „hivatalos” jogelméletet és az azt meghaladni próbáló törekvéseket mutatja be.l Ezen kívül esupáıı vgv-két bekezdésnyi re exiókkal találkozhatunk, melyek nem mentek túl sotııttttı.-t vélemények megfogalmazásán. Ma már e téren is szükség van az ámyaltabh att-p,közelítésre, az érdemi, elfogultságtnentes elemzésre. A vizsgálódásnak tertttüszetesen többféle iránya, módszere lehet, mely megalapozhat egy majdani ttttogó értékelést. Most az „aprómunkák” ideje van itt. Az alábbiakban e törekvtts részeként megkíséreljük bemutatni, hogy a hazai marxista - vagy legalábbis ttıtıgtıt annak tartó - jogelmélet miként vélekedett a két világháború közötti nıattvttr jogbölcseleti gondolkodásról és fontosabb képviselőiről. Mielőtt azonban t-ttöl szólnánk érdemes számba venni, hogy a vizsgált korszak jog lozófusai ltogytıtı élték meg a háború utáni éveket. A lıazai jogbölcseleti gondolkodás 1945 után új korszakhatárhoz ért.2 A korabeli aıttgyar jogtudós társadalom ekkor még nem sokat sejtett a világpolitika, illetve ttı eıırópai status quo-ban bekövetkezett változások következményeiről. Joglilo-
` ıtıt. szA13ADFALvı JózsEF vgveteıııi tanár
Mt.-tkolci Egyetem ÁJK, Jogelméleti és Jogszociológiai Tanszék t'\ I 5 Miskolc-Egyetemváros ' I iısd erről bővebben: Pokol Béla: A magyar jogelmélet állapotáról. Magyar 'l`utlonttlttv, XXXVII. évf. (1992) ll. sz. 1325-1334. o. I Itt.-al a szerzőtől: Megt'ıjtılt'1s és tt`at|Ieió_ A magyar jogbölcseleti tradíció szerepe tı jogi gondolkodás nıegújltlısáhaıı |'tltlgtt.\-mig, XI.. évf. (1999) 5. sz. 55-69. o.; llilıó István és tı lt/.egetli iskola. ltı: |)čttea Ivt'tıt /ıılttltı (szerk.): .tl szabadság kis köret. 'l`annlntán_volt lltlnl lstvtítt tIlı'ttttt'lt't'rı'il t Inn tft IK taıIı'ı, Ilıııltıpe.-tt, l'I')9_ lóó-IB7. o.
240. __ _
__ __ _ ı*f`=f_-'f_t_'_*f_'<_ll_ifl t.*f` ~/éof«.f/`
zófusairık jelentős része rektori, dékáni, illetve parlamenti képviselői és t`p.vt`tközmegbízatásokat vállalva, korábban alig tapasztalt közéleti aktivitást taıttıtttt
va, egy demokratikus új Magyarországért és egy ugyancsak mcgújitandó tjoptt felsőoktatás megteremtéséért tevékenykedett. A háború utáni hetek, Iıónttpolz
kezdeti felhőtlen lelkesedése azonban nem sokáig tartott. A politikai töı`tetıt'--tt lz és események baljós árnyai előrevetítették a közéleti mozgástér folyamatos -tıtı külését, majd a „fordulat évének” eljövetelét. Moór Gyula a két világlttlltottt közötti korszak „representativ man”-je3 közéleti szerepvállalása, majd roııtlt. egészségi állapota, illetve 1948 végi kényszemyugdíjaztatása folytán vegltssjt eltávolodott a jogelmélet művelésétől. Minden bizonnyal 1950 elején lıektlvtt kezett halála „mentette meg” a későbbi esetleges retorzióktól. Az ekkor allotttzt teljében lévő Horváth Bama - aki konszolidált időkben a budapesti Mont tanszék jogos várományosa lett volna - 1949 legvégén emigrálásra kényszeı ttlt Rövid ausztriai tartózkodás után az Újvilágban próbált szerencsét.
A „fordulat évét” követő történések az itthon maradt tanítványok életttttt is alapvető változásokat hoztak. A háború után szegedi professzori kiıtevt-ıtwt kapó Szabó Józsefet és Bibó Istvánt egyik pillanatról a másikra megl`osztottttlkatedrájuktól. Sőt Szabó Józsefet - sikertelen disszidálási kísérletét követőett
két és fél éves böıtönbüntetésre ítélték, csupán az 1956-os forradalmat követortt került vissza az egyetemi pályára, de 1960-ban végleg nyugdíjazták. Ilasottlrttttt derékba tölt Bibó István felívelő tudományos karrierje is. Az 1956-os politılott szerepvállalását követő börtönéveket leszámítva nyugdíjba vonulásáig köııyvttt rosként tevékenykedhetett. Mások, mint például Losonczy István kéııy.-t/t-ıtı
pályamódosítást hajtott végre, s a jog lozó a helyett a büntetőjog tudoıııaııx tt nak professzora lett a pécsi egyetemen, vagy mint a közelmúltban elhutıyt Solt Kornél - aki mestere, Moór Gyula ajánlásával 1948-ban jó esélyekkel plılytııott a debreceni egyetem jog lozó ai katedrájára - az ígéretes egyetemi karrier lıtIyett gyakorló jogászként élte le életét, bár a későbbiekben is számos eltnelt-tt tanulmányt publikált. 1945 azonban nemcsak a „polgári” jogelmélet képviselői számára jelentett lotı szakhatárt, hanem a hazai marxista jogszemlélet „hivatalos” fellépésének t-t tt dátuma. Az eleinte tanúsított, másokkal szembeni tapintatosságot és eıııpt'ıttt'tt igen hamar fölváltotta az ön- és céltudatos hangnemben fogalmazó, egyetlt-tt igazságot ismerő retorika. Az idehaza addig meglehetősen ismeretlen Szttlto
3 E megnevezést Horváth Bama használta Moór Gyulára egy 1923-ban itt reeetıziójt'ılttııı Vö. Horváth Bama: Az új magyar jog lozófıa. Keresztény Politika, ll. évf. (1921) t iz. 153. o.
_l_/__tí._r2_'ttrI_l' az ı'lt'íılt'Iltltı'I: .il nııtt \t.\ttt tti_gı'ltmIlt'l_t't:lle.}'fh___________
241
tttttt-'I 1946 januárjában teszi közzé elsö írását a Jogtudományi Közlönyben '\lot'tı (iyula - néhány hónappal korábban megjelent - Ajogbölcselet problémtiil
. tttttl ıntıııkájáról.6 Bevezető fejtegetéseiben elismerően szól a szerző teljesítmé.tt eıttl: „Moór Gyula kis könyve miniatűr összképe a jogbölcseletnek, történetétol. tt-t ınai állásának, felvetett problémáinak. A szerencsés beosztású tanulmány . t-tö-tttı`l1tıtı áttekintést ad, méghozzá olyan tisztasággal, a stílusnak gondolatok-
.t.tl~, olyan fegyelmezett leegyszerűsítésével, melyre csak az a komoly tudós tt`|„--1, aki az egyes kérdések minden részletének megismerése után meg tudja ttılttııhöztetni a lényegest a lényegtelentől s kihámozni a magvat a burkából.”
“ -. ..i„t ı„„~e (1912-1991) akademikds, 1949-tõı az ELTE Aııam- es Jegtudemáayt Ka„totttt egyetemi tanára, 1949 és 1955 között az Állam- és Jogelméleti Tanszék vezetője, »tt-tttl tıı MTA Állam- és Jogtudományi .Intézetének 1955-1982 között igazgatója. Szabó 1-.tot tt Iıttzai „hivatalos” marxista jogelmélet megteremtője és első számú alakja a kát`,-.tı.t1|tıı lleregszászon született még az Osztrák-Magyar Monarchia idején, majd gyer.-„ l-ltot itt ugyanott, az időközben létrejött Csehszlovákia fennhatósága alatt töltötte. Jogi totttttotlııyait a prágai Károly Egyetemen végezte, ahol 1936 és 1937 között llans t tl-tt-ıt, mint a nemzetközi jog professzora tanított. (Szabó Imre 1937-ben fejezte be tzootltıtttıtyait, így még hallhatta a XX. századi jog lozó a meghatározó jelentőségtl .tttlt ıttıtak előadásait.) Mivel Szabó nem hazai egyetemen szerzett diplomát, e tekintetben t« ltt|t_p_etleııíteni tudta magát a magyar jogbölcseleti tradíciótól, hiszen semmilyen sze„„`l; ı ktltötlés nem befolyásolta majdani kritikai észrevételeinek megfogalmazásában. A ıtaıttl H/tılıó a második világháború után, mint az Igazságügyi Minisztérium tisztviselője 1. „lt-tt publikációs tevékenységbe a hazai jogi szakfolyóiratokban. t toItte.»tıe méltó, hogy Szabó már igen fiatalon - a folyóirat munkatársaként - aktlv ,„tlttt1zt'ıeit'ıs tevékenységet folytatott a kolozsvári Korunk című orgánumban. 1933 és vi ttt ltttzött megjelent írásai - melyek többségénél a szerző neve mellett Munkács vá„tatlıttılt ııevével találkozhatunk - jórészt ismeretterjesztő jellegűek voltak és az olvasó z ttttıııtségııek szóltak. Közöttük jó néhány jogtudományi tárgyú írás is található, azonI-.ot t-tek még nem árulkodtak a szerző későbbi tudományos orientációjáról. Vonatkozó tt-tt„tt|tt'tI említésre érdemesek: A jogszociológia munkaköre. Korunk, X. évf. (1935) 1. .. tttttl H15. 0.; Jog és erőszak. Uo. XII. évf. (1937) 6. sz. 523-527. o.; Az időszerűtlen t~-gttttloıtıtltıy. Uo. XIII. évf. (1938) 7-8. sz. 615-618. 0.; Szellemtudomány és pozitivizıııttáı lltl. XV. Čvf.
O.
.ztttto lıttlıorú előtti jogtudományi munkásságának még két további rövid publikációja . „tt ııtt-1 említést, melyek hazai folyóiratban kerültek közlésre: Néprajz, jog, szociológia. t.tttntlttlorntudomány, XXII. évf. (1942) 3. sz. 422-427. 0.; Népi jogéletkutatás. Uo. ~t tt Il evf. (1942) 483-485. o.
It-lot'ıı tiyulaz A jogbölcselet prolıltnmli. Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1945. 81 'tzttlttt ltnre: A jogbölcselet pıolıleıııtlt (Moór tivtıla ltııınlmánya) Jogtudományi Köztottt, 11| |`olyam1.(l94tı) 1--ˇ? -tr W -IH o
242
_ _
_ Szal_7Etd/alvi .lt)_:.f_.s;ı__'/_"
Majd a jelenre és részben a jövőre utalva így fogalınaz: „A kitűnő tanulmánynak tartalmi mondanivalói mellett objektív jelentősége is van: mint jelenség, ıııiııt felfogás, jellemzi a magyar jogbölcseletet is, megmutatja azokat a kérdéseket, amelyek a magyar jogbölcselőket foglalkoztatják. Ilyen szempontból úgy is fel lehet fogni ezt a tanulmányt, mint a magyar jogbölcselet álláspontjának objektív megnyilatkozásait egy tudományos szempontból is nyilván lezáıuló korszak végén, illetőleg egy új korszak küszöbén.”7 Moór jogbölcseleti rendszerét egy adott ,,ku1túrkör” jellegzetes szellemi termékének tekinti és részben „egyoldalú nak” nevezi, mely „elvette a kilátást nyugat felé”: ,,Moór Gyula az újnémet lilozófia, nevezetesen az újkantiánus és újhegeliánus iskola ellentétéből próbál Rickert vagy Hartmann nyomán szintézist teremteni.”8 Szabó szerint a valóság
és érték kanti dualizmusána.k moóri föloldására tett kísérlet, vagy Horváth Barna nevének megemlítése nélkül, a ,,szinoptikus jogelmélet” helyett a jövő jogelméletének más utakat kell jámia: „A mai generáció... nem tartja kielégítőnek az érték és valóság szembenállásából vagy egymásravetítéséből fakadó jogelméles teket, legyenek azok akár szinoptikusak, akár a dualizmust kihangsúlyozva, a jogbölcseletet jogszociológiára és jogi éıtéktanra bontók.”9 Szabó azonban ekkor még burkolt formában sem utal a marxizmus nyújtotta új lehetőségekre, sőt talán némi meglepetésre a jogszociológiához való ,,közeledést” említi, mely a ,,realitáshoz a német elméleteknél lényegesen közelebbjáró magyarázat”-ot nyújthat mint „például a skandináv iskola” - a modem jogfilozófiában. A Jogtudományi Közlöny - következő - 1946 februárjában megjelenő számában Szebenyi Endrelo egy nem sokkal korábban megjelent Moór Gyula tanulmány demokrácia és jog kapcsolatára vonatkozó megállapítását vette górcső alá. Míg Moór a jog uralmának puszta tényében a demokrácia „minimális megvalósulását” látta, addig Szebenyi marxiánus kritikát megfogalmazva megállapítja, hogy ez a kijelentés csak a forma és tartalom - valójában ,,megengedhetetlen” - különválasztásán alapulhat, mely alkalmas lehet az osztályszempontok figyelmen kívül hagyására: ,,A jog kétségtelenül a demokrácia minimális megnyilatkozása akkor, ha tartalmilag egyenlő jogokat és kötelezettségeket hoz. I-Iz pedig csak akkor képzelhető el, ha egységes jogközösségre vonatkozik. Nem
7 Ue. 39. e. 8 Uo. 40. o. 9 Uo.
'° Szebenyi Endre (1912-1950) jegász, agyyed, kesõbb Rajk Lászıe meııett eeıugyatt nisztériumi államtitkár. 1949 júniusában letartóztatták, majd a Rajk-per folyományaként kreált külön perben halálra ítélték és kivégezték. 1955-ben perújítást követően relıabili tálták. A hazai jogirodalomban az elsők között használta a marxizáló retorikát.
l'ts.'ott_t` tt: ı`lıitlıiltlttt.~
'I matt \I.\iıt_)tigı'lnttilt'l t_'L_'/_leJt't_t't_)'_t'...
24.1
lehet szó tartalmilag egyeıtlően kötelező jogszabályról, ha ugyanazon állaınotı lıelttl különböző osztáIyokt`tı vonatkozóan ktllönböző tartalmú jogszabályok, vagy ugyanazon állaınoıı belül a személyeknek bánnely okból elkülönített, kiváIttsztott csoportjára... más jogszabálytartalmak vonatkoznak.”H Nem kell ktllö-
nösebb kommentár ahhoz, hogy Szebenyi szemléletének már a ,,világ11ézeti" kiindulópontja sem lehet adekvát a moóri polgári demokráciáról (joguralonı) vallott felfogással. Az utókor számára érdekes, sőt sok szempontból meghökkentő í rás jeleııt
„teg oıti vi1ines'2 biie teııábeı 1948 júniusában a Jegtndeniányi Kezıeny ınt-
slıb_jainl3, mely az ekkor már belügyi államtitkár Szebenyi Endrét a folyóirat következő számában ,,szigorú” - önkritikát javasló - észrevételek megl`ogalıııtızására sarkallták. Olti a korabeli jogásznap alkalmával tartott eredetileg előtttlásként elhangzott okfejtésében a jövő szocialista társadalmában a bírák lehetséges szerepét és funkcióját vizsgálja. Ennek során - a majdan kötelező Lenin, .Sztálin stb. hivatkozások mellett - egykori professzora, Horváth Bama 1932-ben megjeleııt Bevezetés a jogtudományba cimű könyvéből vett példákkal és gondolatınetıettel argumentál a bírák további szükségszerű foglalkoztatása mellett. Sőt llorváthra mint „a polgári jogszociológia kiváló magyar képviselőjére” hivatkozva a bírák munkáját nemcsak a jogi kultúra, hanem az „általános emberi kultúra” alapját képező tevékenységnek nevezi.l4 Szebenyi az Olti tanulmányban írtakat elsősorban a szerző által alkalmazott módszer és csak másodsorban a ıncgl`ogaltnazott végkövetkeztetések okán kritizálja: ,,Hiba-e, ha egy marxista-leııiııista jogász felszólalását más szerző munkájára építi? Semmi esetre sem. Nem is ez, aınit kifogásolok.” - íıja Szebenyi, majd hozzáteszi - ,,Olti azonban llorvátlt llarnát - helyesen - polgári jogszociológusnak mondja és ennek kijelentése tıtáıı
leglényegesebb tanainak átvétele és nem kritikai támadása alapján hozza ki cikH Szebenyi Endre: A jog léte és a demokrácia. Jogtudományi Közlöny, Új folyam I. (1946) 3-4. sz. 61. o. (Re exió Moór Gyula: Demokrácia és Világnézet. uo. 1-2. sztıtııáhan közreadott írására.) H ()lti Vilmos 1948-tól kezdődően tanácsvezető bíróként, majd a Budapesti Népblróság elnökeként vett részt a koncepciós perek tárgyalásában és igen hamar „méltó” társává vt'ılt a Jankó-, Tutsek-féle tanácsok névadó bírálnak. Jelentősebb ügyei, melyek lıalálhtlntetéssel és kivégzéssel járta.k: Nitrokémia-per, Mihalovits-per, Actio (Tatlıoliea-per, MA()RT-per stb. Érdekes életrajzi adalék, hogy a Rajk-perben eredetileg ()lti Vilınost kívánták megblzni a tárgyalásvezetéssel, majd végül a még lojálisabb Jankó Pétert jelölték ki a feladatra. H ()lti Vilmos: A híı`ói liııtktıió szerepe a jövő társadalomban. Jogtudományi Ko'zlött_v, Új liılyzım lll. (19414) ll l.'.. sl. Ilttı-ltıl'l. tl. M Ilo. lfılí. tl.
244 __
_
Szabadfalvi József
_
kének eredményét.”l5 Szebenyi tudatos és elkötelezett marxistaként - miként azt az írása első mondatában is írja: „[3] Magyar Dolgozók Pártjának tagjai a marxista leninista elmélet alapján állnak” - segítségére kel kollégájának és érdemi kritikát gyakorol Horváth, illetve egy utalás erejéig Moór mint az antimaterializmus és a filozó ai idealizmus képviselői felett, mert „minden erővel meg kell akadályoznurık azt, hogy a marxista idézetek használata az eklekti-
kus polgári elméletek rehabilitálásának akaratlan kalózlobogója legyen.” - Majd így folytatja. - „Horváth Bama munkáinak marxista-leninista kritikájával való idézését igen helyesnek tartanám. Jogelméleti kutatóink közül úgy vélem Horváth Bama Hegelből kiinduló felfogásának kielemzése és széleskörű megvitatása, az ellentétes álláspontok marxista-leninista felfogás mellett helytelen álláspontok kielemzése igen termékenyítő hatással lenne jogelméleti kutatóinkra. Olti Vilmos velem és sokunkkal együtt - állapítja meg Szebenyi - Horváth Bamának volt a tanítványa az egyetemen és Horváth félreérthetetlenül a haladó álláspontot képviselte a Moór Gyula köré csoportosuló jogászokkal szemben. Éppen ezért lenne alkalmas az állításaival való vita és a szempontunkból való helytelen megállapításainak feltárása a jogelmélet továbbvitelére`.”l6 Hamarosan azonban eljött az az idő, amikor a - Moórhoz képesti - Horváthról alkotott némileg pozitív megállapítás a visszájára fordult és az ötvenes évek elején kijelenthető legkeményebb vádakkal illeték hivatalos szinten a „polgári jogszociológust”. Lényegében az Olti és a rá re ektáló Szebenyi írásokkal egy időben 1948 közepén - tette közzé Szabó Imre szintén a Jogtudományi Közlönyben, majd különlenyomat formájában A marxista jogszemlélet előkérdéseihez címíl programadó írását. Szabónak a marxista szemléletmód és a szovjet szocialista tudományosság melletti nyílt elkötelezettségével itt találkozhatunk előszöı`:
,,...felhasználjuk a szovjet tudósok által gyűjtött tapasztalatokat s tanulunk mattkáikból; küzdelmünkben rájuk támaszkodunk, segítségüket érezzük; a harcot azonban, melyet a szocialista tudomány hazai begyökerezéséért folytatunk, magunknak kell megvívnunk... Ahogyan az új magyar társadalom küzd a múlt ellett a jövő építéséért, úgy kell küzdenünk nekünk is, hogy legyőzzük a körülöttünk és bennünk is még élő múlt tudományát, a polgári tudományt és jogtudomány! s egyben építenünk kell saját tapasztalataink figyelembevételével, saját alaptınk körülményeire mérve a szocialista tudományt és jogtudományt.”l7 E célkitűzés 15 Szebenyi Endre: Az elmélet tisztaságáért. Jogtudományi Közlöny, Új folyam 111 (1948) 202. o.
'Ő Ue. 202-203. e. ll Szabó Imre: A marxista jogelmélet előkérdéseihez. (Ktllönleııyotnat a ,Jogttıtlotııtltıyt Közlöny” 1948. évi 23. számából) Budapest, 1948. 4. o.
__
__
is::ort_l'tt: ı'lt'itloltln't.f .-1 tttttrttstıt_/ogı'lntélet re/lexiói
245
konkrét feladatainak kijelölésekor a marxista jogszemlélet kialakításának elengedhetetlen feltételeként eınlíti Szabó a „polgári” jogtudomány és annak eredıııényeihez való viszony kérdésében kialakítandó álláspontról: „A marxista tudoınány harcos tudomány, amely a polgári tudománnyal folytatott vitájában erősödik és nő naggyá. A polgári tudomány és a polgári jogtudomány, amely alól nálunk egyre inkább kicsúszik a talaj, bizonyos vonatkozásokban még itt él körülöttünk, könyvekben és fejekben, sőt az egyetemi katedrákon is. Ez elleıı ktlzdenünk kell, küzdenünk a tudományos kritika fegyverével; hogy pedig ezt ıııegtehessük s hogy küzdelmünk ne maradjon a felületen, meg is kell e polgári |ogtudományt és egyes irányzatait ismemür1k.”l8 Mindamellett Szabó nagy fokú (tvatosságra inti a marxista jogtudósokat, különösen a jogelmélet művelőit, mert tıtiııt megállapítja a jogelmélet éppúgy ,,párttudomány”, mint a gazdaságtan. 1.e11int parafrazeálva kijelöli a marxista jogelmélet előítéletektől sem mentes kiindulópontját, miszerint a polgári jog lozófusok a ,,tőkésosztály tudós segét1ei", akiknek egyetlen egy szavát sem szabad elhinni.'9 E szavak már egy másik .'s'z1ıbó Imrét sejtetnek. 1945/46-hoz képest szembeötlő a szemléletmódbeli változás. Alig telt el három év és a magát marxistának nevező jogelmélet mindent
elsöprően győzedelmeskedik a ,,po1gárinak”, sőt ,,burzsoának” elkeresztelt jogbölcselet fölött. A fordulat évét követően indul el a megsemmisítő harc a két világháború közötti magyar jog lozófiai hagyomány és annak főbb képviselői ellen. Mivel az érintetteknek már nincs módjuk - legalább is idehaza - saját vetlelmükre kelni, így a nemtelen eszközöket alkalmazó marxista „kritika” haıınır elérte célját.
Az új hatalom és kiszolgálói a jogelmélet terén minden tőlük telhetőt megtettek, hogy a marxista felfogással össze nem egyeztethető burzsoá nézetekItel végérvényesen leszámoljanak. Vas Tiborm - az egykori Horváth-tanítváıty,
'“ 1/„. 13-14. e. "'1/„. 14. e. I" I”tt.t- Tibor (1911-1981) Bibó István évfolyamtársaként - mint Horváth Bama tanítváıtva végzett a szegedi jogi karon. 1934-ben jogi-, 1935-ben államtudományi doktorátt1.~tt szerzett. 1947-ben Szegeden habilitált. 1948-ban a Debreceni Tudományegyeteııı log- és Államtudományi Karán kap professzori kinevezést. 1949-től 1951-ig a Pécsi ltıtloınányegyetem Jog- és Államtudományi Kara ,,Politika”, illetve ,,Joge|mé1et” ttıııatekeinek, majd ezek összevonása után az ,,Allam- és Jogelmélet” tanszék vezetője. A
„toıtltılat évét” követöeıt tt hazai ıııarxisttı állam- és jogelmélet müvelésének és oktatásának az egyik reprezeııtı'tıısı'tvı'1 vált 1951- 1955 között a Magyar Tudotnányos Akadémia Allaııı- és .logtudontiııtvı lııteıt-tt'ıa-1-t ıgtııgtttója volt. 1951-től 1976-ig, nyugdíjba voını-
Itt>a'ttp_, az 1-ZI.'1`l~I Alltıııı tt-1 lo;1ı~lıtıt'|t-tt ˇlítttısıékeııek tanszékvezető egyeteıııi tanártı, ıııa|d lıetısztıılt |ıt'ole-1-mıı a
Iojıiıitt |ı_t`ııt`ıt`ıt tolt ııt"1ttt`k fel úllnıll- és jogclıılélctl ltıtıkőııy-
246
_
_ _ _ _____ __Szah(ttt'/alvt`.lt5:.'stff_______ _
_________
aki még egy bő évtizeddel korábban mestere gondolatain lelkestllve, ıtıiıtt tt „szegedi iskola” tagja kritizálta a kelseni jogtant - az elsők között fordított 1ıt'ttat egykori jótevőinek, akiknek a származása miatti háború alatti hátrányos nıegktl lönböztetés alóli mentesülést, majd a háború után a magántanári habilitáetot köszönhette.2l Vas 1950 januárjában a Jogtudományi Közlönyben A lutz-:.t„.1 jogfogalom meghatározásának marxista bírálata című írásával tette le névjeg_vt'ı a hazai jogelméletben. Tanulmányában a közismert marxi tételek - a jog mint tt felépítmény része, az uralkodó osztály eszköze és történelmi kategória stb. tükrében mond véleményt többek között Aquinói Szent Tamás, Grotius, Kant, Austin, Stammler, Jhering, Somló, Holmes, Kelsen társaságában Moór (iytıla jogkoncepciójának lényegéről: ,,Moór Gyula megkülönbözteti a jog érték ea valóság elemét, amelyben az újkanti filozófiát követi és ezzel tulajdonképpen a kritikai irányokhoz csatlakozik, amely az imperializmus korának burzsoá ideo lógiája, a burzsoá osztály hatalmának eszmei alátámasztása. Ez a bírálat ktllönö sen helytálló, ha Moómak a jog helyességéről szóló tanítását 1-. figyelembevesszük, amely szerint a keresztyén etikát tekinti a jog helyesség
mértékéül. A legerősebb társadalmi hatalomra és a keresztyén etikára való tıla pozás éppen a jog osztályjellegét ködösíti el.”22 Lényegében ugyanezen gondoltt tokat ismétli meg Moórra vonatkozóan 1955-ben a Vas Tibor szerkesztette Antalffy György, Halász Pál, Szabó Imre, Vas Tibor nevével fémjelzett ,,1ı1ı1tı kaközösség” által írt Állam- és jogelmélet című egyetemi jegyzet. A feltelıetöeıı Vas által írt rövid értékelés Horváth Bamára vonatkozó bekezdésében a követ kezőket olvashatjuk: „Horváth Bama a jogelméletet nem ismeretelméletnek te kinti, a jog szerinte csak szemlélet. Ez elméletének agnosztikus jelleget ad. 111 méletében a dualista idealizmus alapján áll: a tények és értékek merev elválasz tását hirdeti. Látszólag hadakozik az idealizmus ellen, ami elmélete megtéves/.ttt hatását fokozza. Rendkívül bonyolultan tárgyalja a jogelmélet kérdéseit, s vég eredményben nem megvilágítja, hanem összekuszálja a problémákat. Ez a joghı zonytalanságot, a bírói önkényt segíti elő, így az imperializmus, nánctőke szol vein és jegyzetein. 21 Lásd erről bővebben a szerzőtől: Bibó István és a szegedi iskola. In. Dénes Iván 7.ol tán (szerk.): A szabadság kis körei. Tanulmányok Bibó István életmüvéről. Osiris I(iadt't_ Budapest, 1999. 125-152. o. 22 Vas Tibor: A burzsoá jogfogalom meghatározásának marxista bírálata. Jogtttdomtíntft Közlöny, V. évf. (1950) 1-2. sz. 6. o. (Szinte szó szerint ugyanezt olvashatjuk a Szabo Imre szerkesztette 1961-ben napvilágot látott Állam- és jogelmélet című, az állaın- és jogtudományi karoknak íródott Vas Tibor által írt jegyzet első füzetében. Vö. Anta|1`l`y György - Halász Pál - Szabó Imre - Vas Tibor: Állam- és jogelmélet.
Vas Tibor/ Budapest, 1961. 48-49. o.)
I. füzet. llrttti
Vt's:tnt_t' tt.: t'ltˇitlt`tkl1t`t.` .'í into tttta ;tt`t,'t'ltt1t`lı`t t`t_'/lt'.\'itit'...
247
;t,t'tlttt:'ıl~ta11 áll.”25l Vas e nélıáııy soros é1`tékelésél1ől is kitűnik, hogy a ltegemón, -.ot kizárólagos szerepbe jutó lıa/.ai ınarxista jogelmélet kezdi megtalálni az előtltllt elmélettörténeti helyét és szerepét a jogi gondolkodás történetében. Csak aatıtálkozva állapíthatjuk meg, hogy Vas pálfordulásával mestere gondolatai a loıtaheli marxista kritika tükrében vállalhatatlanná váltak. Az egykori taııítvány »tıetnélyes tragédiájának egyike lehetett önnön múltjának ilyen módon való ınegttıgııtlitsa.
f\ lıazai jogtudományban az 1950-es évek elején a hivatalos akadémiai berkekla-tt elérkezettnek látták az időt a magyar jogbölcseleti tradíció újraértékelésélte/.'14 A végső ítéletalkotásra sem kellett sokat vámi. 195 5-ben látott napvilágot
az Akadémiai Kiadó gondozásában Szabó Imre - később, 1956-ban KossuthtI1|jaI jutalmazott - A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországonzs című
tıtoııográfiája, mely végső tőrdöfést jelentett a hazai polgári jogbölcseleti lntjtvoıııáııynak. Szabó könyvének „A Horthy-fasizmus állam- és jogböleselete" t ttnú nyolcadik fejezete nyolcvan nyomtatott oldalon foglalkozik a vizsgált ko1`-tıtıkkal és képvise1őivel.26 A szerző megkülönböztetett figyelmet szentel Moór tıııtıtkásságának, melyet mindennél jobban alátámaszt az a tény, hogy az etnlített
tt-tjedelemből ötvenöt oldalban foglalkozik a korszak „hivatalos jogbölcselőjéı1ek" tekintett jogtudóssal. A maradék huszonöt oldalból tizenötöt szán Horváth llarııa bemutatására, majd néhány bekezdésben utal a korszakot reprezetıtáló .,11arınadhegedűs” gondolkodókra. A szerző a vizsgált időszak alapvető jellemzőjeként említi meg, hogy a taır/soá jogbölcselet az 1919-es proletárdiktatúrát elfojtó ,,Horthyék szuronyaira taııtaszkodva ismét elfoglalta a katedrákat, a hivatalos “tudomány° különböző po/.ícióit”, azonban a várva-várt új konjunktúra immár sohasem érkezett el: ,,A
ll Vas Tibor (szerk.): Állam- és jogelmélet. Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és logtudományi Kar. Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, Budapest, 1955. 25. o. ll Az újraértékelésben fö szerepet betöltő Szabó Imre „kritikai” megközelítése vált 11 Itt'-sőbbiekben paradigmatikus interpretációvá. A korszak sajátos korcográfıájának nıeglt-Ielően Szabó későbbi „nagy” monográ ájának (A burzsoá állam- és jogbolc.-selet Ma);ra1`ot`s`zágon) részeit képező terjedelmes tanulmányok közlését „hozzászólások” követ-
tek. Vö. Szabó Imre: A magyar pozitivista jogbölcselet bírálata. In: A Magyar Tmlontánros Akadémia Társadalmi-Történeti Tudományok Osztályának KözletnéH_vet`, ll. köt (1952) 3-4. sz. 249-269. o. (Ilozzászólások: Eörsi Gyula. uo. 271-280. 0.; Mátrai László mi 231-282. 0.)
Szabó Imre: .-1 lıtn.-.toti itllant és /ogl1t'ili`.t`t'lı't Magvarors;:ágrn1. Akadéıııiai Kiatló, Itutlııpest, 1955
t/„. 414-4111 o
248
_
_bl::(tbtrdjalviJt_izs`g[
_
____________
jogbölcselet... végeredményben annyi jelentőségre tudott szert tenni, s atıııvt helyet tudott magának kiharcolni, amennyi hasznot tudott hajtani bel- és 1-ttll földön a Horthy-rendszemek.”27 E közegben lett Szabó szerint a ,,1 lortlıv korszak hivatalos jogbölcselője” Moór Gyula, aki mint „a kolozsvári, tnajd sze gedi egyetem jogbölcselet tanára tudományos kaırierjét azokkal a nıüvekltel alapozta meg, amelyeket 1921-22-ben Horthyék politikai követelményeit km vetlenül kifejezve alkotott; Moór vissza-visszatérően mindig szerét ejtette aı1nalt_ hogy a Horthy-rendszer vagy Bethlen politikája iránti hűségének tanújelét 11t1|1ı Hivatalos elismertetésének itt van az elsődleges magyarázata.”28 Szabó a moóri életmű és tudományos működés három alapvető - polttt kai és ideológiai szempontból is neuralgikus - elemét véli fölfedezni. Elsökt'-ııt tt marxizmus-kritikát említi, melyben Moómak az ellenforradalmi rendszer ıııellt-1 ti feltétlen lojalitása nyilvánul meg: „Amikor az ellenforradalmi különíttııéıtvelt kardján alig száradt meg a vér, Moór Gyula a munkásosztály elleni kttztlelt-ııt véres módszerei mellé a munkásosztály elmélete elleni “tudományos' küzdelem re kínálja fel tollát Horthyéknak.”29 Másodikként Moór sovinizmusát, reviııtt nizmusát, illetve az irredenta politika ,,tudomány.os” alátámasztását etııelt Itt mely révén a rendszer „elméleti szócsövévé” vált az 1920-as évek végett- "`
Harmadikként említi a hatalom és erőszak igazolását, illetve földicsérését, ıııt-lv lyel mintegy megalapozza „a fennálló állam és jog erőszakos jellegének legttt málását”.3l Majd összegzésképpen megállapítja: ,,A Tanácsköztársaság eııılél-tt' nek bemocskolása, a Szovjetunió rágalmazása, a marxizmus elleni “tudoııu'ııı_vo»t* harc vitele, a revíziós politika és a sovinizmus igazolása, az ellenfoıradalıııi te-1 tauráció legitimálása, a hatalomnak és az erőszaknak, mint a Horthy-féle polıtılt tt lényeges elemének jogbölcseleti alapelvvé tétele: ez Moór Gyula jogbölcselet ének politikai tartalma; ezek segítségével vált az ellenforradalmi korszak lıivattı los jogíilozófusává.”32 Szabó szerint Moór jogbölcseletét nem lehet ezek nt'-lktll az alapvető politikai elemek nélkül megérteni és bemutatni, hiszen jogf1lozt'ı1ıt't|a ezekben a politikai eszmékben gyökerezik. A szerző ezt követően kezd hozzá „érdemben” a jogbölcseleti életıtıtt
bemutatásához. A kiindulópontja nem lehet más mint Moór Bevezetése, melyla-tt a korabeli neokantiánizmus tipikus kérdésfeltevéseit látja megjelenni. Mora
2” Ue. 419. e. 2” Ue. 420. e. 29 Ue. 421. e. 30 U0 . 425. e. 3' Uo . 428. o.
32 Ue. 430-431. e.
Vl`.s`:mı_l` u: ı-lıˇıılmllm.
I mm ıııırıjı ı,i;ı'lım"lı't r`ı'/lı'.\'ıˇrír`...
'R40
=„fıııtézisre törekvését Szıılıó Iıclyeselılıııvlx tıııtjıı „összebékitő jogböleselelııek" ııı-vezııi. llosszú oldalukon ııııılatja be ıı jogbölcselet vizsgálódási területei
fm-ılıııl -~ a moóri elmélet egyes elemeit, nıajd pedig sok szempontból helyeseıı ıııvp_ı'ı|lapitja: ,,Moór saját rendszerét ııem építette ki teljes egészében; egész tonılılıi életében a jogfogaloın kérdése körül vizsgálódott s e körben a “valóság` és az 'érték' kcttősségének Összeegyeztetését kereste. Ezért nem is dolgozta ki rész-
Iı-ıı-selıben sem a jog okozatos össze iggéseivel, sem a jog helyességével kap. -„ılıılos kérdéseket.”33 Talán ez a néhány oldal tekinthető a legtárgyilagosalılı
. li-ııızésııek, amelyet Moór kapcsán Szabó megfogalmaz. lizt követően egyes Moór által exponált kérdések rövid bemutatásával és vın-lzelésével találkozunk, melyek fölvetése látszólag ad hoc jellegünek tüıılıel. -mııılıan a végső konklúziók szinte minden esetben ideológiai indittalı'ısıˇı .ıkııız'ılpolitikai kijelentésekhez vezetnek. Ennek során többek között a jogreıııl
lzzvı tagozódásának kérdésköre kapcsán Szabó megjegyzi, hogy Moór a nıagılıııııjı és ezzel együtt a magántulajdon elsődlegességét hirdető álláspontjával ıı l„„ıı/eı`vativ reakció eszméinek hirdetőjévé vált. De ugyanezt véli fölfedezııi a f.„-ı /il, amikor félreértve Moór eredeti szándékát - miszerint a logika konzervaıu a-.zerepet tölt be a jog életében - megállapítja, hogy a kritizált elmélet is jól |-z*|ilz'ıı:/.a a burzsoá jog egyik jellegzetességét, a ,,konzervatív-reakciós vonz'ısat". \ korabeli úgynevezett Hartmann, illetve Rickert neve fémjelezle Lııl|ı`ırIilozó ai irányhoz” való csatlakozásában is a Moór-féle jogfogaloıııbaıı
Lmpoııti szereppel bíró hatalom - értve ez alatt a dicstelenül hatalomra került I lııııliy-korszakot - „megszépítését” vélte felfedezni. A szabad akarat problémáiiı k.ıpesan Szabó szerint Moór eljut a szélsőséges indeterminizmusig és mint „lvıılista gondolkodó lozófiai felfogása a deizmus nyílt megvallásába torkol-
lik Moór természetjog felé fordulásának lényegét a szerző abban látja, hogy „az ıııl-zııııliáııus-pozitivista jogfilozó át egyenesen a skolasztikus, katolikus terıné«„«ı~||ogga| akarja egységbe foglalni.”34 A ,,negativ természetjogról” szóló moóri ımı ıı'ıı`ól az a véleménye, hogy a jogalkotó számára megfogalmazott átháglıatatlıııı l\oı`latok a valóságtól elrugaszkodott, abszurd felfogás irányába vitték el az .lııı -lelet. Szabó foglalkozik még Moór és a korabeli tételesjogi gondolkodás l-lı|ız~.-aılaılzfıval és megállapítja, hogy a moóri elmélet, mint a Horthy-korszak álta-
|.ııı„,-l jogi idcológiája, meghatározó szerepet játszott a hazai tételes jogtudoıııı'ı~ mi pmıdolkodásban. A szerző szerint ugyancsak széleskörű hatást gyakorolt ıı |„|ı_ı személyek elméletéről írt monográfiája, melyről a következőket állítja: „A lııııı.-aıı'ı jogtudomány elvıııılsılgáıızık, abszurd végkövetkeztetéseinek, képteleıı .
__-
N llı! 4 if). 0. I' llıl "l*`lH. Ü.
~ ---
259
,__
_ ,N
.S`zuh(_J_c(_/itlvti./ózmj/'
koncepciójának bizonyítására alig lehet jobb példát felhozni, mint Moór l`ell`op_ı'ı sát; jogbölcseletében nem emberek, meghatározott társadalmi viszonyok között élő emberek szerepelnek, hanem jogi teremtvények, jogalanyok, `beszáııılttıett pontok' s az embereket a jogi személyektől legfeljebb az különbözteti meg, lıogv nekik, mint beszámítási pontoknak, nagyobb szerencséjük van...”35 Szabó ıninıl ezt - nyilván nem kis éllel - a burzsoá jogtudomány által teremtett „elınélvtı ködvilágnak” nevezi. A szerző viszonylag nagy teret szentel Moór második világháborút kövttő közéleti-politikai és közírói tevékenységének, sőt 1947-es nevezetes parlıı menti beszédének, melyben a társadalmi-politikai fordulat esélyeire és egylwıı veszélyeire hívta fel a figyelmet. Mindezek természetesen igen távol állnak Moór jogbölcseleti munkásságától, de Szabó szükségesnek látta, sőt fokozott érdeklődéssel boncolgatta e néhány év (1945-1947) írásos formában megjelent publikációit, melyek kapcsán summázatl<ént megállapítja: „E szavak, e fogalnııık az 1920-as évek Moór Gyulájának szavai. Aligha lehetséges, hogy ha a l`els`/.tı badulást követően mások is voltak, tartalmuk egész élete során ugyanaz volt Moór Gyula jogbölcseleti pályafutása egyenes vonal; ez szükségszerűen ho/tıı
magával, hogy Moór mindig a reakció oldalán állott, akkor is, amikor ennek nyílt megvallását demokratikus kijelentésekkel... leplezni igyekezett; a reakciós burzsoá álláspont fenntartása nem vitte Moórt máshová, mint a szélsőséges reak ció politikai táborába s az sem véletlen, hogy ő, aki a politikai életben atltlip közvetlenül alig vett részt, most szükségét érezze, hogy a burzsoázia végső esıı tájában kilépjen a nyílt harcok mezejére s ennek során legbensőbb, egész jogtı lozó ájával alátámasztott politikai meggyőződését ismét leleplezze.” Majd Vép, ső konklúzióként megállapítja: ,,Moór Gyula útja a burzsoá jogbölcselet útja 8. hogy ez az út nem véletlen, bizonyítják a Horthy-korszak jogböleseletének tölıhi, Moór Gyulánál kevésbé jelentős és jellegzetes képviselői is. Ennek az útnak ıı dicstelen befejezése pedig azt tanúsítja, hogy a dolgozók győzelmével végleges és visszavonhatatlan vereséget szenvedett a burzsoá jogbölcselet is Magyarot szágon, ha teljes felszámolása minden maradványával együtt még hosszabb idöt vett és vesz is igénybe.”36 Ezek a gondolatok már elvezetnek a korszak Szabó szerint ,,másod- söt harmadlagos” jogbölcselői tevékenységének a kritikai ismertetéséig, akiknek it munkásságára a szerző szerint generálisan elmondható: ,,... egész tevékenysé gükről túlzás nélkül állíthatni, hogy azt a feltünni vágyás, eredetieskedés, követ kezetlenség és a teljes tudományos felelőtlenség jellemezte. Ugyanez moııdlıtıtö el hatásukról is; kísérletezéseik Magyarországon nem keltettek hatást s gyakrıııı
“S U0. 451-452. 0. 36 U0. 468. 0.
Vı`.\`zmıı' it: ı`lı`ıılı'ıHıı'ı.' .fl rımr'xt`.t'tujogfffnıélct r'Lf/Íıfxiói...
25|
vıtelnıetlen formábaıı publikált hölcselkedéseik legfeljebb a beavatottak kis köıülıen jártak némi visszhanggalf” Ez utóbbi megállapítás önmagáért beszél.
I `~aıpt'ın sajnálhatjuk, hogy Szabó nem is próbálkozott meg egy érdemi megérté„vıı alapuló - a sablonokat és ideológiai kliséket nélkülöző - következetes marıı.-tta kritikával.
A ,,másod- és harmadhegedüsök” sorában - a szerző szerint - a lt-pjelentősebb volt Horváth Bama ,,eklektikus, sok idegen forrásból mszehordott, tarka jogelmélete”.38 Érdemes itt hosszabban idézni Szabó aa-gállapításait - melyekkel Horváth politikai irányultságát és jogelméleti tt-Itogásának leglényegesebb elemeit kritizálja - hiszen a továbbiakban az itt vııılltett gondolatok részletezésével találkozunk: ,,... az a politikai ideológia, zııaely Horváth eklektikus jogbölcseleti felfogását befolyásolta, magát aıszeríínek feltüntető, klerikális elemekkel átszőtt, a fasizmust nagyrabecsülő, az ıınperialista állam-feletti állam-elgondolást hirdető, szélsőségesen reakciós lııırzsoá ideológia volt, amely a hitlerizmus iránti rokonszenve mellett megtalálta zı kapcsolatot az amerikai expanzív törekvéseket szolgáló politikai ideológiával. tnııek a politikai ideológiának olyan burzsoá reakciós jogbölcselet felelt meg. amely a szubjektív idealizzrnus ismeretelméletét tette alapjaiban a magáévú,
ııınely messzemenően képviselte az irracionalizmust, nyíltan is tagadta a jt-leııségek megismerhetőségét, Hume szkepticizmusához csatlakozott, teljes z~p_észében vállalta a skolasztikus természetjogot, relativizáló módszerével eleve tvladta a tudományos követelményeket; olyan jog lozó a ez, amely a torınalizmus elleni minden ágálása ellenére sem tudott más eredményre jutni, ıııiııt egy merőben formai jogfogalom-meghatározásra. Ez a jogbölcselet az ııtnerikai újrealizmust tekinti mintaképének s tudomány helyett “müvészi' eszkö:ök kel dolgozik. Nem csoda, ha Horváth az amerikai újrealisták nyomán a bíró-
~„ı,z_ı zzıjzıfásbzn nem ıáı ıõbbõ mást, mint õt-tási színházat, Circus Jufis-ı...""'
Majd jogbölcseleti szemléletmódjának suınmázataként - az előbbieken túl -~ valamivel tárgyilagosabban megállapítja: ,,Valójában Horváth jogfilozófıája nem ıııtıs, mint a német újkantiánus és újhegeliánus jogfılozófiának az amerikai jııagmatista, “újrealista' jogfilozó ai iránnyal való összeegyeztetni akarása; lt-jlödésében nézve jogbölcselete bizonyos távolodást jelent az előbbitől és kö/.eledést az utóbbihoz; mindkét irányba igyekszik azonban minél többet la-levinni a természetjogi felfogásból is.”4° Il
U0.
'I' Uo. 468-469. o. W Un. 470. o.
"' t/„_ 472. zz.
252 __ (_,
Í j
g _ Szabad/glvjı`.ltla.\`ıf[l_hp
Némileg meghökkentőek Horváth 1943-ban megjelent Angoljogelım*lt-it kapcsán kifejtett megállapításai. A legfőbb elismerésként megjegyzi, hogy Iloı váth „kétségtelenül nagy anyagot hordott össze”, azonban a pontos isıııeı`tı-tünt ,,az újfajta burzsoá jogbölcseleti gondolatok maghamisító történelmi visszavt-tt tésével pótolja”. Majd egy övön aluli „ütést” mér az ekkoriban (1955) ıııaı: az Újvilágban szerencsét próbáló egykori kollégára, amikor kijelenti: ,,... a lıitlırizmus túlzott dicséretével szemben Sztálingrád után sietnie kellett az anıeırıloa imperializmusnak szóló igazoló jelentése elkészítésével.”4l E kijelentés jól tl lusztrálja, hogy Szabó valójában mennyire nem ismeri Horváth vonatkozó elt-t művét, korabeli írásait, ugyanis 1929 után, amikor hazatért Angliából sz.áıao„ írásban adott számot az angolszász jogi gondolkodás fejleményeiről, miıııl:ıı~ıol_ ami idehaza akkoriban nem igen volt ismert.” Sőt már ekkor megfogalın.-.ızöılott benne a később megírandó monográfia gondolata. Nehezen képzelhető el, hogy egy 1943-ban megjelent majd' hétszáz oldalas monográ a a sztálingrádi csata vesztést követő hónapok alatt megirható és megjelentethető lett volna. Az nıı'ıı pedig Horváth rendkívüli és ki nomult történelmi, politikai, sőt hadtudoıııaııxı képzettségét sejtetné, hogy a nevezetes csata távlatos következményeit lelisıııı-ı te és azonnal felajánlotta szolgálatait az ,,amerikai imperia1izmusnak”. A vizsgált fejezet utolsó néhány oldalát szenteli a szerző a „jelentéktelv nebb jogbölcselők” bemutatásának, akik beteljesítették a ,,bomlási folyamatot" ,,Moór Gyula fejlődésének második szakasza, .Horváth Bama egész jogböleseltte, továbbá a jelentéktelen jogbölcselők sorának különböző eredetieskedö elme letei nemcsak eklekticizmusukkal tűnnek ki, nemcsak rendszertelen összekeve
rését jelentik különböző jogbölcselők tételeinek, hanem azzal is, hogy az általuk újonnan össszetoldozott-foldozott “rendszerek' nélkülözik a jogbölcseleti rend szemek és tudományos következetességnek... a minimális formai követelménye it... A gyakran az érthetetlenségig zavaros “eredeti elméletek' jelentkezése, az abszurd tételek mind gyakoribb megjelenése jelzik az utat, amelyen ez a boııılılsı és lezüllési folyamat haladt.”43 Az „eredetieskedő” jogbölcselők közül Ralıeı József, Hegedüs József, Szabó József, lrk Albert, Losonczy István kerülnek eııı lítésre és néhány mondatos ismertetésre. A szerző művének e részében látta indokoltnak, hogy a vizsgált korszalt jogi gondolkodásának - szerinte - egyik meghatározó vonásáról, a „papi terme szetjog”-hoz, vagy másként, a ,,skolasztikus-klerikális természetjog"-hoz valo
4' U0. 482. 0. 42 Lásd erről bővebben a szerzőtől: Anigolszász hatások a második világháború elötti magyar jogbölcseleti gondolkodásban. Allam- és Jogtudomány, XL. évf. (1999) l-2. sz 71-79. o. 43 Szabó Imre: A burzsoá áilam- és j0gböIc.s`eIet... 1955. 483-484. o.
V`.`:_r_rztt_t' H nı' ı'/f'ı`ılı'tlılıı't.'
l mm tnm 1. ııtgı-hıııílrl nl'/Iı'..\`ı`ıir`...
25 l
Löıeledésröl és szoros kötöılésıöl szóljon: „Mint látható, a klerikális, anıveı`zalisztikus°, a fasiszta (`aı`l Schmitt és Aristotelés között hasonlóságot
tt-lteılező természetjog Magyarországon a fasiszta ideológiának volt egyik jogtınleseleti megjelenési fonnája, amely természetesen sem a fasiszta jelszavakban,
-zvııı pedig a marxizmus-leninizmus elleni, illetőleg szovjetellenes jelszavakban az-ııı t`nkarkodott.”44 Mindazonáltal Szabó nem vette magának a fáradságot, hogy t alöhan megismerkedjen és szembesüljön a két világháború közötti hazai, elsö„oılıan neoskolasztikus indíttatású terrnészetjogi gondolkodással.” Ezért nem ıııltılkozunk Kecskés Pál, vagy éppen Horváth Sándor egyetlen művének, illetve jınııtlolatának a megemlítésével sem. E helyütt az autentikus foıTások nélktlli ja ekoneepcionált véleménnyilvánítás tipikus esetével állunk szemben. Természetesen nincs mód itt minden - gyakran meghökkentő - Szabótt-le gondolatmenet és minősítés bemutatására, de talán e példák is jól illusztrálıfık tı szerző valódi kritikai attitűdjét. A sok helyen demagóg, magát marxistának tt-ltiııtö kritikát megfogalmazó műben a szerző a két világháború közötti magyar taıı/soá jogbölcseleti gondolkodást úgy mutatja be, mint reakciós, szélsőséges, alt-ologikus, a mindenkori elnyomó hatalmat kiszolgáló tradíciót. Az osztályharc ot-llemében fogant kritikai megközelítés jó negyedszázadra meghatározta azoloıt a tlogmatikus kiindulópontokat, amelyek betartásával lehetett csak az érintett »tft-ızökhöz és műveikhez közelíteni. Érdekes epizódja a vizsgált korszak jogbölcseleti gondolkodásának újraıtékelésében az 1955-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara tanácsüléséıı 'z/ahó lmre „készülő” könyvének a Horthy-rendszer állam- és jogbölcseletével toglalkozó fejezetéről lefolytatott vita. Az ankéton résztvevők között találhatjuk Nizsalovszky Endrét, Beér Jánost, Halász Pált, Vas Tibort, Marton Gézát, Beck
salaıııont, Világhy Miklóst és Eörsi Gyulát. A vita során két felfogás körvonalaıóılolt. A bátrabb, önálló álláspontot vállalók - így Nizsalovszky, Beck, Világhy veleınénye - szerint Moór jelentős életművet hagyott maga után, melyet nem lehet a Szabó Imre által leirt - kommunista ellenesség, sovinizmus, a hataloınnak és az erőszaknak az igazolása, a reakció jogfolytonosságának igazolása, az z-lleııforradalmi korszak hivatalos jogfilozó ısa stb. - kategóriarendszerbe hele-zzorítani. Nizsalovszky szerint Moór Iheringhez hasonló személyiség volt, aki „sokat adott a tételes jogászoknak”, gondolatai közül sokat fölhasználtak. Iímel-
" t/„. 490. 0. ii l.t'ısd erről bővehheıı ıı szerzötöl: Természetjog és pozitivizmus. Széljegyzetek egy öıökzöld vita két vilı'ıglıı'ılıoıı`ı közötti hazai jogbölcseleti irodalmához. In: Szabó Miklós ts/.eı°k.): Numru lm`l.t 'li'rımti.-ı-I/ogrııri öt /`ogpozi!t`vt`zmu.s` & magvur_;`o_gı'hıııílı'!. lllhor l~Lıntlı'ı, Mislcole, .*llll.' 'J lll H
254 K
U,
_,
K
__
.SÉjglãqd/elvi -/fi:-*'13/`
lett - teljes joggal - hiányolja a ,,klerikális (helyesebb: neoskolasztikus Sz I ı terrnészetjogi elmélet közismert magyar képviselőinek” a bemutatását. A »aa alkalmával Beck csatlakozik Nizsalovszkyhoz annyiban, hogy Moórt „koınali tudósnak” nevezi, akinek ma is vannak érvényes tételei. Világhy ~ mint a tııılmı tásból kiderül az idő szerint a kar dékánja - szintén kritizálja Szabó soııııııafmegállapításait, miszerint Moórt „túlságosan Magyarországon ábrázolja". Iıaltaı „előkelő helye van az imperialista jogtudományban”, annak „egyik jellegıt-ir. alakja”. Túlzásnak tartja, hogy Moór lenne a korszak hivatalos jogtudósa. Mıaa logikai szemléletét nagyon fejlettrıek nevezi, mellyel igen nagy hatást gyııkoıotı A többi vitában résztvevő személy lényegében magáévá téve Szabó „ri tékelését” mintegy legitimizálta az új hatalom álláspontját az érintett koı.-.ıat megítélésében. Talán Marton értékelésén csodálkozhatunk egy kicsit, aki Mtaa életművét ,,értéktelennek” találja, s egyéniségéről megállapítja, hogy ,,szt'-I.-aha* gekben mozgó személyiség” volt, aki ,,öntudatlanul szolgálta ki a lloıtln rendszert". Mindazonáltal egy-egy kritikai észrevételt is megengedtek ıııııgııloıalaz egyetértők, melyekben ámyaltabb megközelítést javasoltak a szerzőnek. t 'aa pán Vas volt az, aki „mindenben egyetértett Szabó elvtárs állásfoglalásával" A szerző válaszában - az egykorú följegyzés szerint - ,,következtetéseit ıııegava zően indokolta” és nyilvánvalóvá tette, hogy azon nem kíván változtatni Mat szemmel nézve, meglehetősen furcsa esettel állunk szemben, hiszen nem vas szakmai közösség, hanem egy jogi kar meghatározó professzorainak köııtta-sa vitatták meg a „készülő mű” sok szempontból legneuralgikusabb részét. Miıalıa tiszteletet megérdemelnek azok az oktatók, akik szembe mertek helyezkeılııı az
ekkor már hivatalosnak tekinthető kánonnal és nonkonforrnista módon öııalla véleményt mertek megfogalmazni.46 Szabó könyvének megjelenését követően majd' két évtized telt el, anélktll, lıojn a két világháború közötti magyar jogbölcseleti tradícióról idehaza bárki esııpaıı csak néhány sorban véleményt formált volna. Talán ez a tény is jól mutatja na-lt kora jelentősége volt „a” monográfia megjelenésének. Szabó megállııplttwat dogmatikus kánonná válva megkerülhetetlen kiindulópontul szolgáltak a koı ala: li magyar jogtudományi gondolkodás számára, illetve azon túl is. Jó példa eııı Sándor Pál” A magyar lozó a története 1900-1945 címen 1973-ban megjelı-ııı
46 Vö. Samu Mihály: Vita a Horthy-fasizmus állam- és jogbölcseletéről. I*`cI.w'íolıızıı.tn Szemle, IV. évf. (1955) 5. sz. 228-232. o. 47 Sándor Pál (1901-1972) marxista filozófus, egyetemi tanár (lš1.Tl~L), a lilozólia ttnlo mányok doktora
lf't.\`;:mt_\' tt: ı'Íı`nlı`ıılln`f.'
l mm ıtthı jııjf.-Iıııı'/ı'l r'ı'/Ívtttiı...
255
ı .aıaxelıeıı Moórt és llorvátlıot hemntató ı`es/fm A vizsgált korszak reprezentáııan a s/.eı`ző az „állam lilozól`nsai" l`eje/.etclnı alatt tárgyalva mutatja be Kornis tnnla, (`oncha Győző, Szekfii (iyula, Prohászka Lajos, Pauler Ákos, valamint tnaıalenstein Béla és Kibédi-Varga Sándor társaságában. Elsőként Moórról ~-falva kijelenti, hogy Conchával szemben valójában Moór a Horthy-rendszer
lıltalı „reprezentánsa” a jog- és állambölcselet terén, aki ,,1egelvontabb tudomá+n„». nıtˇˇıveinek címlapján” sem általlotta feltüntetni vitézi címét, majd pedig a t- t~„-alaııltılás után a korabeli kisgazdapárt „szélső jobboldali frakciójának”, a
ı'ıt iltt-ı`-pártnak volt a ,,hangadó” képviselője, mint „a szocializmus-ellenes erők =m tk nevezetes bajvívója”.49 Sándor elemzésének kiindulópontját abban hatá„„« za ıııeg, hogy csupán azokra a Moór művekre hivatkozik, melyekben ,,általá-
aa-1 tilozóliai elveket taglal”. Ennek kapcsán állapítja meg, hogy Moór a -„ aloıntiánus érték lozófiától jutott el az „egyetemes kultúrfilozófia” iráiıyába, .tz ennek során „segítségül hívta a skolasztikát”. Ezt követően Moórt, mint a n-.zta jogelmélet” képviselőjét jeleníti meg, aki a jogban azt keresi, ami abhaıı »aaaleıı változás mellett is állandó, vagyis a jog maradandó formáját. Sándor úgy .`lı Moór ezzel ,,egyengeti” az utat abba az irányba, mely szerint ajog „mibent.n`t" logikai eljárás keretében lehet vizsgálni, illetve az állam és a jog viszonyát 1 ,tal|ız'ıról a fejetetejére állitja”. A formális. logika ,,fetisizálásának” ténye adja ..nnlnı` számára azt a ,,kulcsot”, mely Moór „társadalmi szerepének” megértésétt- z vezet: „Aligha tévedünk, ha... a Horthy-Bethlen-rezsim, azaz az ún. “konszoıalalt' ellenforradalom, majd a hitlerista parancsoknak engedelmeskedő, de az
laıpol.-u.:'ısz hatalmak felé is pislogó, egy időben Kállay-kettősnek nevezett polintaı n`ı'ınyzat lozófiai, nevezetesen jog- és állambölcseleti visszfényét véljük '~.t.a'ıı ıııaııkásságában felfedezni, amelyneklegfontosabb attribútumai a szovjet- Ilz-ıa-sség, a békeszerződések revíziójára való törekvés, a nacionalizınus
~olt "W Az életmű lényegi vonásait alig érintő viszonylag terjedelmes értékelés -..ıln|ı'ılı:tıı mindenben összecseng Szabó megállapításaival. l)e nem jár el méltányosabban a szerző Horváthtal sem, akit a „szinoptita-z jogtan” művelőjeként mutat be. Sándor a vizsgált életművet, illetve annak »tltala rekonstruált szakaszát - hiszen csupán csak 1945-ig vizsgálja a korszakot a Moór -Horváth-féle vita különböző aspektusain keresztül próbálja meg beaaıtatın. A lényegi kérdések helyett a vita hangneme és politikai mellékszálaiııak -~.|aaı:'ılása áll Sándor vizsgálódásainak előterében, majd végül megállapítja,
H '„`ımloı` Pál: A n1agvar_/iíozrí/in története 1900-1945. Magvető Kiadó, Budapest, 1973. |'ıtı .'tl')_ o_ l'n Illl, tı l'zı
198. tı.
256
_
_ W _
i
ht_Sızul)_(ıç{/_t`_{lt_fi.lózmj/9
hogy a két jogszemlélet között valójában nincs is érdemi eltérés, mindkettő a szubjektív idealizmus talaján áll. Mindazonáltal egy figyelemreméltó megállapítással is találkozunk Horváth Angol jogelmélet című könyve kapcsán. Sándor kifejezetten elhatárolódik mindazoktól - így Szabó Imrétől is -, akik később a sztálingrádi csatavesztés utáni „jó szimatú és konjunkturális alkalmazkodási" látták Horváth monográ ájának megj elentetésében. Ezzel szemben aıTa a következtetésre jut, hogy az angol és amerikai jogszociológia ugyan még nem jelentette a ,,neorealista” alapállás kialakulását, de hatásában a szubjektív idealizmusból való kitekintés lehetőségét hordozza magában: „A szellemtörténeti irányhoz való csatlakozása viszont nem engedi meg számára a vulgáris pozitivizmust, keresi azokat a támpontokat, amelyek a tények sztıbsztanciális össze .'ıggéséı lehetővé teszik. Így közeledik a természetjogi felfogáshoz, helyesebben ismét közeledik, minthogy - pályája kezdetén éppen Moór hatása alatt - már egy ízben igyekezett szembesíteni a természetjogot a pozitivista jogelmélettel.”5' Végül egy meglehetősen bizarr megállapítással zárja az életmű bemutatását: ,,lg_v vált Horváth Bama tudományos pályafutása záró aktusává a magyar nép felszabadulása a fasizmus elnyomása aló1.”52 Ez a megállapítás indokolja, hogy a továbbiakban még utalás szintjén sem esik szó arról, hogy mi történt Horváthtal 1945-öt követően. Bizonyára a sors véletlen fintora, hogy jeles jogfilozófusuıık épp Sándor monográfıája megjelenésének évében hunyt el az Egyesült Államok-ban. Hasonlóan Sándorhoz egy évvel később 1974-ben - a szegedi egyetem jogi karának akkori oktatója, későbbi professzora - Papp Ignác egy terjedelmes, a kari aktában megjelent elmélettörténeti tanulmányában a két világháború közötti korszak jogfilozó ai gondolkodásából Moór Gyula és Horváth Bama muııkásságának bemutatását véli indokoltnak, mint akik reprezentálják a Hortlıyrendszer jog lozófiáját. Bár majd két évtized telt el Szabó Imre nevezetes ıntívének megjelenésétől, Papp néhány oldalas értékelése, annak stílusa, hangneıne és végkövetkeztetései részben a ,,legsötétebb” ötvenes éveket idézik, részben a vizsgált életművek és az azt mérlegre tevő közötti intellektuális szakadékról árulkodnak. Jogfilozó áról valójában itt alig van szó, sokkal inkább Moór és Horváth ideológiakritikai megítéléséről. Jól példázza ezt Papp megsemmisltö kijelentése, mely szerint: ,,Moór Gyula... csatlakozott a Horthy-korszak azon eszmei politikai áramlatához, melyet a konzervatív jellegű irányzatnak nevezheEz az irányzat, amely irányította “a hivatalos' Magyarországot, vagyis a Horthy-fasiszta állam intézınényeit, haladásellenes volt. Jellemezte ezt az irány-
5' U0. 208. 0. S2 U0. 209. 0.
_
____líl§2ftttI_v tt-f ı'1ı'tı1t'tHıı't: .l ımırıtıtıt_/ngıflnııllrt rg[lt.'xt`át`..;
__A______ 257
zatot a maradiság, a dilettantiznnnı és az irı`edentizmas. A konzervatív irányzat alapköve volt a keresztény ııeııızeti gondolat idcológiája, amely a sovinizmushan, a klerikalizmusban, az antiszemitizmusban nyilvánult meg és ehhez szorosan kapcsolódott a speciális magyar fajelmélet, a turánizmus is. A turáni ősma-
gyarkodás hatotta tehát át a korszak hivatalos ideológiáját, a nacionalista uszíttlst, a faji megkülönböztetést, a szomszéd népek elleni gyűlöletet, a vad szovjetellenességet. Kétségtelen, hogy ez a hivatalos ideológia fellépett a marxista politikai és jogi nézetekkel szemben.”53 Mindezeket Papp szerint Moór jogbölcseletehen, illetve egyéb tárgyú írásaibarı híven szolgálta, s „kizárólag saját osztálya, vagyis az általa képviselt feudális-nagytőkés osztály” érdekeit szem előtt tartva törekedett arra, hogy ,,ideológiailag félrevezesse az általa tanított jogász értelnıittégel".
Hasonlóan ,,mélyenszántó” osztályharcos megállapításokat olvashatunk llorváth Bama kapcsán is. Az egykori, nemzetközileg elismert szegedi proí`eszszor' szintén „megkapja” a neki járó értékelést: „Horváth Bama jogelméleti fellogása elég tarka, ugyanis sok idegen forrásból alkotta meg ún. szinoptikus elıııéletét. Alapvetően Horváth jogelrnéletét is befolyásolták a klerikális nézetek, a tasiszta nézetek, valamint a világállaınot hirdető különböző elmélkedések. Ö is az idealista elméletet tette magáévá... munkáiban mindent relativizál, vagyis munkáiból hiányzik az egyértelműen határozott állásfoglalás.”54 Később, a szerzö fejtegetéseiből kiderül, hogy dicsőítette a fasiszta politikai és jogi gondolkotlókat, majd 1943-ban „hátat fordított” megelőző nézeteinek - „abban az időben, amikor már szertefoszlottak a hitleristák győzelmi esélyei” - és az angolszász jıragmatista irányzatok felé fordult. Végül olvasható a mindent elsöprő verdikt, ıııely végérvényesen a „helyére teszi” az életrnűvet: „Általában megállapítható -lıja Papp -, hogy Horváth Bama nézetei, mind a politikai, mind pedig a jogi ııézetei egyaránt mutatják a burzsoá politikai és jogi nézetek bomlását, felelőtlcnségét, szenzációéhségét. Horváth Bama ugyanis munkájában eltussolja az allam és jog valódi lényegét és szerepét a társadalomban.”5s A szerző stílusa, gııııdolat izési ,,nehézségei” - a marxista kategóriák végtelenül leegyszerűsített értelmű alkalmazása - méltatlan eredményre vezettek.
H Papp Ignác: Fejezetek a politikai és jogi gondolkodás történetéből (1924-1950) Acta tlııivcrsitatis Szegedinensis de Attila József Nominatae. Acta Juridica et Politica. Tonı. XXI. I~`asc. 3. Szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar. .'~ir.egc(l, 1974. S9. 0.
” t/„. tıı. a. " t/„. (12. a.
258*
g
g
ig”
g
j
Sztılltttl/ttlvl.lt5.E.\`ıj/
___F*____'______
A korabeli ,,hivatalos” álláspontot megerősítendő a ,,felszabadulás" lıaı mincadik évfordulóján, 1975-ben Szabó lmre - a kor szokásainak megl`elelöeıı, hasonlóan más ttıdományterületek reprezentánsaihoz - Az állam- és jogclzmtlı-t harminc éve Magyarországon címmel közölt tanulmányt a Jogtudományi Köz löny hasábjain. Mint a korszak első számú jogtudósa az „új magyar állaııı- és jogelmélet” elmúlt harrninc évének „viharos fejlődéről” ir, mely szembel`oı`ılnlt az „elvont” és ,,spekt.tlatív” jellegű burzsoá jogfilozó ával. Az ,,előző korszakot" - utalva a két háború közötti évtizedekre - elsősorban az újkantiánizmus jelle mezte, melynek hazai képviselőivel már megtörtént a „következetes leszámn lás”.56 E „frontális” harc első szakaszát a szerző 1945 és 1949 közé teszi, mel _v ben elméleti küzdelem zajlott a ,,régi, polgári” és az ,,új, marxista-leninista” fel fogás nyílt megvallói között: „A burzsoá irányok képviselői megelégedtek a régi, hagyományos tételek ismétlésével, s meg sem kísérelték annak az újııal-t elméletileg akár csak a jelzését, ami a magyar állami és jogéletben lezajlott.”" Inem kis cinizmust is magában hordozó kijelentés csupán azzal nem számol, hogy az elméleti szembenézésre, amikorra a „változások” mindenki számára nıta nyilvánvalóvá váltak, nem volt lehetőség, és ebben -Szabónak fˇó szerepe volt. Az 1970-es évektől kezdődően megjelent egyetemtörténeti monográfiák bevett gyakorlata volt, hogy tudományterületenként, illetve az érintett tanszékek ınííkö dését meghatározó oktatók munkásságát bemutatva kívántak betekintést nyújtaııı egy-egy intézmény, illetve kar fejlődéstörténetébe. E sorba témánk szempoııtja ból jelentős fejleményként értékelhetjük az ELTE 1945 utáni történetét bemutató monográ ában a jogelméleti oktatásról szóló rövid részben Moór Gyula értéke lésében bekövetkezett részleges hangsúlyeltolódást. Mindez 1970-ben következett be, amikor a hivatalos Szabó-féle értékelés még megkérdőjelezhetetlenııek számított. Samu Mihály, mint a vonatkozó rész szerzője bevezetésképp a követ kezőket írja: „A Horthy-korszak jogi oktatásában a jog lozófia volt a fő ideológiai-jogi tárgy. Ennek a tárgynak a legnevesebb és legismertebb professzora Moór Gyula volt. Ő nem kompromittálta magát a Horthy-korszakban jelentkezö szélsőséges, reakciós, fasiszta vagy háborús törekvések mellett, sőt - polgári demokratikus szempontból - néhány bátor, bíráló megjegyzéssel és kifogással is illette a korábbi rendszer politikáját.”58 Majd azzal folytatja, hogy Moór joglilo
56 Szabó lmre: Az állam- és jogelmélet hamıinc éve Magyarországon. Jogtudtmttíztw Közlöny, XXX. új évfolyam (1975) 3-4. sz. 129. o. sr Uo. 130.0. SB Samu Mihály: Az elméleti tárgyak. In: Sinkovics István (főszerk.): Az Eötvös 1.oz-:tini Tudományegyetem története 1945-1970. Budapest é. n. [1970] 227. o.
_ ___” Vl.t'::tttt=t' tt: t'lı'tılı`tÁlıı`tz
-l mm ttitıt )ııj_.jı'lttıı*lı't t'ı_'/lr_'.}`_t`t_l_t'...
Í
259
ztılıai koncepciójának hlı`ı'ılatı'ıt mar .*iz.ahó lınre elvégezte, így azzal e helyütt ııvnı foglalkozik, helyette inktlbh a ıııiısodik világháborút követően megjelent --1
taktnál)po1itikai, politikaelıııéleti -8 Moór írások rövid értékelésére, illetve részta-ıı hemutatásra, valamint az érintett közéleti, politikusi szerepének kevéssé aın_valt bemutatására vállalkozik. Mindezekután találkozhatunk Samu azon mai szemmel nézve ártatlan - kijelentésével, miszerint: ,,Moór Gyula pozitív oktatói tevékenysége sokakban feledtette a konzervatív politikai magatartású
|aılitikust.”59 A megállapítás azért is érdemel figyelmet, hiszen Szabó lmre IU55-ös monográfrájának 1980-ban megjelent második kiadása előszavában -ızóvá teszi - a szerző nevének megemlítése nélkül - ezt a szerinte indokolatlan M lélrevezető megjegyzést, mivel a fó kérdés nem az hogy hogyan, hanem hogy ınıl oktatott, s e tekintetben „az ítélet Moór Gyulát illetően is csak negatív lelıet .""“ De tennészetesen a negatív megítélés sem egy skálán mozog és ezt Szabó aızi, sőt szóvá is teszi: ,,Feltehető hogy a mérsékelt pozitív értékelés, amelyet
Moór az idézett könyvben kap, annak tudható be, hogy Moór kétségen kivül nnˇlvelt, fılozófiailag képzett, olyan tanár volt, aki egy-két társával együtt messze ltıemelkedett az oktatói kar többi tagjai közül. Egy ilyen körülmény vezetlıetett 1- p__v viszonylag igenlő Moór értékeléshez, de hangsúlyozzuk, hogy ez az értékelés csak relatív, a kar többi tagjaihoz viszonyítottan tekinthető helytállónak; így azonban valószínűleg helytálló.”6' Némi ellentmondás érezhető ki Szabó utóbb ıtlı'-zett gondolatai, illetve a később a kötetben olvasható, lényegében huszonöt tt ve változatlan szöveg kijelentései között. Talán maga Szabó is érezte a változó alök megkívánta ámyaltabb véleményformálás igényét, azonban tőle itt és most z sak ennyi tellett. A pécsi egyetem történetét bemutató 1980-ban megjelent kötetben
*izotáezky Mihályóz, mint az érintett tanszék professzora tekinti át a két háború közötti jogbölcselet oktatását a jogi karon.63 Rendkívül vázlatos áttekintésébeıı z sııpán néhány mondatban mutatja be az 1920-as, 1930-as évek történéseit, aıni-
"' t/„. 230. 0. "" Szabó lmre: Előszó a második, javított kiadáshoz. ln: Szabó lmre: A burzsoá állam- üsıo_ı;ln'í1(:.s`elet... 1980. 18. 0.
"' t/„_ 19. 0. "E .\`zot(ít:z1ty Mihály (1928-1998) a Pécsi (Janus Pannonius) Tudományegyeteııı Allamıw Jogtudományi Kar Állam- és Jogelméleti Tanszékén 1953-tól mint tanársegéd kezdett t-I dolgozni. 1963-tól tanszékvezetöi megbízást, 1969-ben egyetemi tanári kinevezést lotpott. 1996 végén nyngiılloıııányha vomılt. M Szotáezky Mihály: Az elméleti tt'ıı'tt_vak. Politika, jogelmélet, bevezetés az állam- és |tıgtndományokba és ııeınzı-lközı jng lıı: (`sizınadia Andor (szerk.): 1*`r_';`ezı'te1t tt pıít'st` ".lIl't'lr'm tt`lz'ttltIt'tıilH'íl |'l"t'I. l'll“lll llll l ll H
260
_
,íj
HW
_
ˇózçtltad/ttlvt`.láz.~z`<_'/
d________g_,
kor Irk Albert, Faluhelyi Ferenc és Krisztics Sándor voltak a tárgy felelősei, akik mindvégig „ideiglenes” megoldást jelentettek a jogbölcselet oktatása és müvelése terén, s alapvetően más tudományterületek álltak a szívükhöz közelebb. Az oktatásuk súlypontját Moór Gyula 1923-as Bevezetés a jog lozófiába cimű nıtl ve képezte, ennek tematikája adta a képzés alapját. Szotáczky szerint csupáıı 1940-re konszolidálódott a helyzet, amikor Losonczy Istvánt bízták meg a tárgy oktatásával, aki már ,,intenzívebb” jogbölcseleti kutatást folytatott, „elsősorban 11 jogtudományi megismerés tárgya, módszere, rendszere és ismereteinek igazollıa tósága vizsgálata területén.”64 E tárgyszerűnek is nevezhető bemutatást követöeıı azonban az érintett időszak jog lozó ai teljesítményének általános értékelésére is vállalkozik a szerző: „A korszak jogbölcseleti tananyagáról általános jellem zésként el kell mondani, hogy azt a szubjektív idealizrnus és irracionalizmn.-1 térhódítása, a skolasztikus-tomista terınészetjog előnyomulása és az újkanti jog filozó ából kialakult ún. “neo-realizmus' átvételére irányuló törekvések egyszer re jellemezték. Politikai arculatát ap marxizmus társadalomelméletének és jogel méleti alapjainak kifejezett támadása, vagy éppen csak agyonhallgatása, továbha a pozitivizmus kelseni változata (tisza jogtan) elleni harc jellemezték. A jogot 11 tudományos publikációkban és az oktatási anyagban valamiféle pártatlan, osz tályérdekeken felül emelkedő intézményrendszerként tüntették fel. E korszak uralkodó osztályainak ideológiai-politikai igényei nem tűrték meg még a polgárt demokrácia szempontjainak olykor teret biztosító kelseni nomıativizmust sem, amelyet éppen állítólagos politikamentessége, ilyen állásfoglalástól való tartóz. kodása miatt bírált. Valamennyi előadó eljutott azonban a terrnészetjog valami lyen módon való hirdetéséig, s a keresztény erkölcs jogi értékmérővé avatásá ig.”65 A gondolatmenet, illetve a használt jelzők és fogalmak arról ámlkodnak_ hogy Szabó Imre negyedszázaddal korábban kifejtett tézisei még elevenen élnek és hatnak. Mindezekután nem kis meglepetést okoz Szotáczky, amikor Losonczy 1948-ban megjelent „jogfilozófıai előadásainak vázlatá”-t több nyomtatott olda lon keresztül tényszerűen ismerteti, majd legvégül megállapítja: „Losonczy lst ván jegyzete saját filozó ai rendszerének témáit tárgyalja... Fejtegetései tömörek és világosak... Rendszere kifejtését erősen jellemzi... a logikai ellentmondás mentesség, tegyük hozzá sikerrel. A jegyzetben tárgyalt témák rendkívül össz.e tettsége, a tárgyalás színvonala és tömörsége miatt az abban közölt ismeretek csak módszeres és elmélyült tanulmányozás révén sajátíthatók el, még az átlagon felüli műveltségű hallgatók részére is.”66 E sorokban - ha burkoltan is - ııéıııı tisztelgés érződik ki az előd, a későbbi kolléga tudományos teljesítménye elölt
64 U0. 111. 0. “S U0.111-112.0. “Ő U0. 117. 0.
l-'tˇ.1`:'ott_ı'ıt.- ı'lm1tt11lı.'ı.- 1 mm tt\t.ı_p1_r;elntıí1etre/lext`át`...
261
llyes fajta kollegiális geszttısııak ez. idáig nemigen lehettünk tanúi. Tndoıııány-
-zzakunkban - sajnálatos ıııódoıı
a mai napig egyedülálló vállalkozásként 1981)-
lam látott napvilágot, az egyébként számos részében ma is joggal hivatkozlıató, .-ll1um- és Jogtudományi Enciklopédia, melynek első kötetében a jogelınélet
magyarországi tudománytörténetével foglalkozó terjedelmes szócikk természete-ren - a főszerkesztő - Szabó Imre tollából jelent meg.67 A monográíiához képest az itt olvasható megfogalmazások előnyére szolgál, hogy a szerző - nyilvánvalóan a terjedelmi korlátokra tekintettel - megmarad a tényszerű ismertetésııél,
így a két világháború közötti korszakra vonatkozó ideologikus fejtegetések hitlnvoz.nak az enciklopédia szócikkéből. Visszaforogni látszik az idő ha szembesülünk Szabó Imre monográliájának már hivatkozott 1980-as második „javított” kiadása előszavában Olvasottakkııl, ahol a szerző büszkén vállalja huszonöt évvel korábbi megállapításait, sőt az
eltelt évtizedek - mint írja - még inkább megerősítették véleményében: „A jelen ıntısodik, javított kiadással a könyv új útra... indul;... most már egy más, egy új peııeráció lesz az olvasója. Feltételezhető, hogy ez az új generáció... sokkal ınegbocsátóbb a múlt irányában. Ettől a túlzott engedékenységtől szeretném óvni az olvasókat s különösen a atal olvasókat. Egy ideológiai jellegű tudományt1'ıı`avat, í gy az állam- és jogbölcseletet illető álláspont a múlt megítélését illetőeıı is walk akkor lehet következetes, ha megfelelő elméleti-ideológiai alapról is1neı`tet, r-ıtékel és bírál. Az úgynevezett szigor, amelyet egyes kritikusaink már köııyrttnk első kiadásánál is szóvá tettek, valójában nem szigor, hanem csak elvi köwtkezetesség, amellyel elvetjük mindazt, ami a múlt magyar állam- és jogböl1 -„eletében idealizmus, antimaterializmus és kifejezetten burzsoá álláspoııt. Könyvünknek ezt az új kiadását azzal bocsátjuk útjára, hogy az az elvi álláspoıı-
tnııkban nem tér el az első kiadástól; ezt mi nem tekintjük könyvünk hibájának, lıaııeın éppen előnyének.”6B A szerző ezekkel a sorokkal zárja 1977-re datált 1-löszavát. A rendszer logikáját követve is nehéz magyarázatot találni arra, hogy kt-t két és fél évtizeddel az első megjelenést követően mind a szerző, mind 11 Magyar Tudományos Akadémia miért tartotta időszerűnek, sőt fontosnak a moaogrália újbóli megjelentetést.69 Szabó lmre: Az újkantiánus jogbölcselet. In: Szabó Imre (fószerk.): Állam- és .Ingmrtnmrínyi Enciklopédia. 1. köt. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. 846-847. o. M .\'zahó Imre: A burzsoá állam- ésjogbölcselet... 1980. 21. o. W l~`.rrleınes e helyen utalııi Pokol lléla Szabó lmréről - mint az 1950-es évek keztletétöl az I9l'l()-as évek elejéig ıı ,,lıivatalos" magyar jogelınéleti gondolkodást életmtívével
n-pıezeııtáló alakjától
nıep_|op_ıı|ınaz.ıitt véleıııéııyére: „A magyar elméleti jogi gondol-
lnıtlas bizonyos fokt`ı sze1eıır~a*|eı1ek tekintlıelö
az 50-es évektől induló totális állıınıi
én ttleológitli kottltoll 'tzeırın ~ıı*tlı`ıı>a*p_ı'*ııt`l-1 ktlllllttıéııytfi között
, hogy még tt ktıı't'ıl1lıt
úg
Í
__
_“.S`zıtl>ttt._l1a_l_vt_`_._1o'.'.1`r'/
Érdemes néhány jellegzetes példa erejéig megvilágítani mit is jelent Sza bó egyik fő művének tekinthető monográfia második kiadásában a „javított” jelző használatának a valódi tartalma. Csupán - a vizsgált korszakot bemutató „A Horthy-fasizmus állam- és jogbölcselete” című fejezeten belüli két aláhhı „javítás” jól érzékelteti a szerző változtatási szándékát, illetve annak valódi cél ját. Így például amikor Moór kapcsán Szabó megemlíti: ,,... a burzsoá jogtudo mány nem tart feltétlen igényt arra, hogy a bíróság a valóságos tényállást n'ırja fel, hogy ítélete a valóságon, az objektív igazságon alapuljon, holott - amint ezt például Visinszkijnek a perbeli bizonyításról írt könyve bizonyítja, - a szocia|is~ ta jogalkalmazásnak éppen ez a központi kérdése...”, addig az 1980-as kiadásból elegánsan elmarad a gondolatjel közötti utalás.7° A szovjet jogtudomány egykoı megkerülhetetlen teoretikusára való hivatkozás ekkorra már nem tartozik a feltétlenül szükséges dolgok közé, sőt talán már nem is elegáns a rá való utalás. Hasonló korrekciónak lehetünk tanúi akkor, amikor Moór második világháboriı utáni közéleti-politikai szerepvállalását minősíti a szerző: ,,Érthető, hogy Moór végső álláspontjának nyílt megvallását kezdetben halasztgatta s tartózkodott ettől mindaddig, amíg nálunk “még nem dőlt el, hogy a népi demokrácia vagy 11 polgári demokrácia útjára tér-e az ország' (Rákosi Mátyás).” Negyed századdal
később Rákosi nevének már csak az említése is szalonképtelen megnyilatkozás lett volna. Mindamellett a „javított” változat valójában szó szerint idézi a ko1`szak névadójának kijelentését, azzal a kiegészítéssel, hogy a népi demokráciát, rendszerben iskolázott és így a képzett, nyelveket beszélő Szabó Imre lett - és aztán majd negyven évig maradt - ezen a területen a fontosabb tudománypolitikai és hatalını pozíció birtokosa. Ennek révén, amikor a kádári liberalizáció a 60-as évek végétől csökkentett a társadalomtudományok feletti hatalmi kontroll feszességén, ez a korlátozott liberalizáció bizonyos mértékig átgyűrűzhetett az elméleti jogi gondolkodásba... Másrészt persze negatívumként úgy is megfogalmazható ez a “vezetői jogtudósi” folyaıııatosság a 80-as évek közepéig, hogy épp ezért a nagyobb szakítás a hivatalos marxizmusleninizmussal elmaradt ezen a területen. Míg a filozófiában, de a közgazdaságban és a történelemtudományokban is, a hivatalos ideológia tételeinek puszta ismétléseit tudományként eladni abszurd lett volna 70-es évek elejétől, addig az elméleti jogtudoınáııyban és államtudományokban a domináns hangvétel jobban megtartotta a hivatalos ideo lógia lenyomatát.” (Vö. Pokol Béla: 1. m. 1325-1326. o.) Lényegében egyetértve ezzel az értékeléssel, csak keserűen állapíthatjuk meg, hogy a két világháború közötti hazai jogbölcseleti gondolkodás megítélésében még az 1980-as évek elején is - Szabónak köszönhetően - a „hivatalos ideológia lenyomata” a mértékadó megközelítés. Vagyis Sztrbó e téren minden tekintetben konzerváló hatást gyakorolt a hazai jogelméleti irodalomban. 70 Vö. Szabó Inıre: A burzsoá állam- és jogbölcselet... 1955. 459. o., illetve az 191-lt)-as kiadás 408. o.
._
Vtszottı' 'elmélet ._._-. rt' lext'át`... __ . ıtz ı'lı`íılı'tl1ltı't`: zl tnmıristu -Í'O5ı___ --_...- _-..
26 1
mint „újfajta demokráciát” említi.” Ha másban nem, ennyiben Szabónak is lipyclembe kellett venni az idők szavát. Az. 1980-as évek elejére nyilvánvaló változások következtek be a hazai társadaloıııtudományi, így a jogtudományi gondolkodásban. Az akadémiai álláspont toleránssá kezdett válni a hivatalos paradigmáktól fokozatosan eltérő álláspontokkal szemben. Az évtized közepére a hazai jogelméleti irodalomban végleg ıııeggyöngülni látszik a szovjet típusú marxizmus hazai pozíciója. A korábban ınegkérdőjelezhetetlen értékelések kritikája már nem jelentett az érintett kutatók ~1zámára egzisztenciális ellehetetlenülést. Egyszerű értékválasztásként élhették meg a jogelmélettel foglalkozók, hogy mely paradigma mentén művelik tudományszakjukat. Az új utak keresésének egyik formájaként jelent meg a ,,fordul1ıt éve” előtti magyar jogbölcseleti hagyomány újrafelfedezése, az érintettek mankásságának rehabilitásan Ezzel véget ért a magyar jogelméleti gondolkodást alapjaiban megváltoztatni próbáló emlékezetes korszak. t Készült a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával.)
" va. U0. 1955. 401. „., iııcıvc az 1980-zs kiadás 410. 0. U Lásd erről bövehlıen a szerz.őtöl: Ilúsz év a magyarjogbölcseleti tradíció újraértékeléséhen. In: Sztıhmlliılvt |óz~a-1 (szerk.): 1"m`tt1trt.r nttsetˇtttr. 20 éves a_;`ogtí.1`zlrépzd.s` Mt`slto11`ozl.lill')t)r Kltttlú, l\1l'ıkı1lı, .'lllll -l l '5 tl U. ti.
.\'1'r'ltıı.ltttt1ltı rt ı`t l'ı1lttt1 1t_ ll ltilııılr _ lııttttir .\`.\'1./1- (.ll1l1.l), pp, .lt'ı_'i JA'-1
Az oRszÁ(;(;vt'ıı.i~:s'ıvıt'ıı<öı)ı :sı :'ı` ı3_EFoLvÁsoLÓ
ıNTEzKı«:ı>i«:sı«:K *ı`öR'ı`ı~:ı\ıE'1`ı FEJLÓDESE HAZANKBAN 1848-TÓL NAP.ıAıNKıG SZABÓ ISTVÁN* Prológus 1. Az országgyűlés működését befolyásoló intézkedések fajai. Az 1848 utáni
magyar alkotmánytörténetben az országgyűlés működését négyfajta intézkedés hefolyásolhatta: az összehívás, az elnapolás, a feloszlatás és a berekesztés.' J. Az elnapolás az ülések elhalasztását jelenti, annak tartama alatt ugyanis az országgyűlés nem ülésezhet. Ez a jogkör egyrészt megillette az állaınfőt, de
ıııagát a törvényhozást is. 1949 előtti közjogunkban a három említett intézkedési forma közül ez volt az egyetlen, amely nem volt kizárólagos állanıfői
jogosítvány. Bár az országgyűlés részére ez a jogkör nem volt ko1ıkı`étaıı deklarálva, a törvényhozás azonban ülésezési rendjét szabadon határozta meg.: A király által történt összehívás után nem volt köteles minden nap ülésezni, haııeııı szabadon határozott arról, mely napokon tart ülésnapokat. A következő ülésııck egy későbbi dátumra történő kitűzése tartalmilag megegyezik az elnapolással. Az országgyűlés államfő általi elnapolásának célja a törvéııylıozás működésének időleges szüneteltetése. A parlamentáris kormányzat kereti között ezzel a jogosítvánnyal a végrehajtó hatalom csak korlátozottan élhet, nem célszerű ugyanis, hogy a törvényhozást működésében tartósan akadályozlıassa. Az
elnapolási jog
tényleges megszoritásához
két
korlátozás
szükséges.
I-Igyrészről meg kell határozni, hogy egy ülésszakon belül hány alkalomıııııl kerülhet rá sor, másrészről egy-egy elnapolás időtartama legfeljebb hány nap lehet.
A következő pontban tárgyalt feloszlatás szintén akadályozza az országgyűlés
működését,
tartalmilag
mégis
jelentősen
különbözik
az.
° DR. szAEó1sTvÁN egyetemi docens Miskolci Egyetem, AJ K, J ogtörténeti Tanszék .15 1 5 Miskolc-ligyeteıııviıros
' llölöny József: Magyar közjog la továbbiakban: Bölöny] ll. kötet Budapest 1941. 241-247. o. ˇ, 184811)/. tt' l'\ li,|llllı'lı1yll l\ill1'l.'-12.11.
299
--
_
_-S`_~`5fL':f_»ˇ'_!-*MH
elnapolástól. Ezen utóbbinál ugyanis a konkrét cél a működés akadályozásıı, nap a feloszlatásnál ez nem cél, hanem csak következmény. Az 1919-es ııénnzı alkotmány például a Birodalmi Elnöknek csak a feloszlatás jogát adta nıeg, az elnapolást teljesen kizárta. Ha viszont az elnök folyamatosan feloszlathatpı a Birodalmi Gyűlést, akkor ezzel tartalmilag az elnapolás jogát is gyakoı`olta volna, hiszen mindegyik feloszlatással több hónapra beszüntetí a törvénylıozar. működését. Ezért az alkotmány kimondta, hogy a feloszlatásra azonos oklrol csak egy alkalommal kerülhet sor. Vagyis ha az elnök egy meghatározott ok miatt feloszlatja a törvényhozást és az új választással kikéri a választók véleményét, ugyanezen ok miatt még egyszer nem élhet a feloszlatással. l-Zınn-k célja ugyanis már nem a választók megkérdezése lenne, hiszen az egyszer mar megtörtént, hanem a Birodalmi Gyűlés működésének akadályozása.3 3. A feloszlatás az országgyűlés mandátumának a választási ciklus lejárta elönı megszüntetését jelenti. A törvényhozás mandátuma természetes módon a választási ciklus lejáıtával szűnik meg. Minden ország alkotmánya lehetővé te-rzı azonban annak feloszlatását is. 1848 utáni alkotmányfejlődésünkben ez a jogkör mutatta a legváltozatosabb képet. A törvényhozás feloszlatására elvileg három módon kerülhet sor. A polgári államberendezkedés keretei között erre majd mindenhol jogosult az államfőf' Ezen kívül a törvényhozás önfeloszlatása, illetőleg a népszavaztı-. általi feloszlatás képzelhető még el. A magyar közjogfejlődésben 1949-ig csak az államfő volt jogosult a törvényhozás feloszlatására.5 1949 és 1989 között az országgyűlés mandátuma a választási ciklus lejártán kívül csak önfeloszlatás~11ıl (feloszlással) volt megszüntethető, 1989 óta pedig ily módon, illetőleg államtöı feloszlatással is. A népszavazás általi feloszlatást hazánk alkotmánya-. berendezkedése mindeddig nem tette lehetővé. Az államfői feloszlatás lehetősége - a szocialista típusú állam berendezkedés négy évtizedét leszámítva - a magyar közjogtörténetben mindig jelen volt. Ennek módja és terjedelme azonban változatos képet mutat, az elméleti szinten felvázolható konstrukciók szinte valamennyi válfajával találkozhatunk. 3 Szabó István: Az államfő jogállása a Weimari Köztársaságban. Osiris Kiadó llp, 2000. 229-230. o. 4 A ritka kivételek közé tartozott például Ausztria, amelynek 1920-as alkotmánya az államfó részére semmilyen feloszlatási jogot nem biztosított. Az 1929-es alkotmánynovella azonban már felhatalmazta erre az államfőt. 5 Kmety Károly: A magyar közjog tankönyve Budapest 1902 [a továbbiakban: Kınetyl 194. o.; Nagy Emő: Magyarország közjoga (államjoga) Budapest 1901 |a továbbiakban: Nagy] 222. o.; Bölöny ll. kötet 243. o.
zl: rtt'.\'.'ri_rj_t.:,ı'lllr*\ nıırlııtrlı'\ı“t 1Iı_`/ıı1_r'zi.\rılr't tzrtrl.:l(r_frlr_l.k_'(_fl(_...
267
Az államfői l`elosz.lrrtr'ıs jogiırrrrk rııódoz.atait két jelentős csoportba ınrljtık sorolni. Az alapvető ktllöııhségtétel, hogy ezen intézkedés megtételére -amit ellıatározásából, vagy csak valamilyen, számára objektiv ok fennállása
1--rr-téri van lehetősége. Ez az objektiv ok általában a parlament rırtiködésképtelensége, így az okot a feloszlatott testület maga szolgáltatja. Az 1-I.-.ö esetben az államfői jogosítvány erős hatalmi befolyást biztosít, hiszen a roıvéııyhozással kialakult kon iktushelyzetben előrehozott választásokról rr-rrdelkezhet. Ezzel az államfő stabil parlamenti többség esetén is befolyásolni mrlja a törvényhozást. A döntésképtelen parlament feloszlatása - mivel az 1- p_ész. államműködésben zavarokat okoz - alkotınányos szükségszerűség, ezért arra majd minden államfő jogosult. Azt nem lehet magára a törvényhozásr`a
tırrgyııi, hiszen előfordulhat, hogy a feloszlást kimondó határozat sem kapja ııtL').', tt l-(Üllő lÖl)bSČgCli.
A feloszlatás célja az illető parlamenti kamara összetételének ırıegváltoztatása. Ez a működésképtelenség esetén történő feloszlatásánál rı megfelelő működés elérésére irányul. A saját elhatározásból történő ıntézkedésnél az államfői döntés a kon iktushelyzetre alapozódik, amennyiben nem ért egyet a törvényhozás valamely döntésével, arról kikérheti a választók vélenıényét.
A feloszlatás céljával összefüggő probléma, hogy több kamaı`ás törvényhozó testület esetén az államfői feloszlatás annak mely részeire terjed kr. limlítettem, hogy az adott cselekmény arra irányult, hogy a feloszlatott kamara összetételét valamilyen módon megváltoztassa. Ebből nyilvánvalóan következik, feloszlatni csak a népképviseleti kamarát érdemes. Itt képzelhető r-I, hogy a választások más összetételű kamara összeülését fogják eıedményezni. Magyarországon azonban 1918-ig az államfői feloszlatás torıııálisan a főrendi házra is kiterjedt,6 a király ennek a kamarának a tagjait is apa meghívta az országgyűlés alakuló ülésére. Az első világháborút követő
megszűnése után 1926-ban újjáélesztett második kamarára azonban már nem terjedt ki az államfői feloszlatás hatálya.7 A törvényhozás feloszlatására vonatkozó államfői intézkedést a legtöbb országban kihirdették a hivatalos lapban. Le kell azonban szögezni, hogy ez rılkotmányjogilag nem volt az intézkedés érvényességi kelléke. A kihirdetési kötelezettség ugyanis csak az állampolgárokra közvetlenül jogot vagy kötelezettséget megállapító rendeletekre vonatkozott. A feloszlatásról szóló
államfői elhatározás azonban egy a parlamenttel szembeni jogosítvány volt, amely az állampolgár`okra jogot és kötelezettséget közvetlenül nem állapított " Krııety 194. o.
'r92r»zxxıı.rr.-.
1.
268
j
N:
Szırbrf_l.§`_tyf_i_tr_H
_,__g___p___.__Hj
meg. Az nem is a hivatalos lapban történő kihirdetéssel, hanem az érintett szerv tudomására hozatalával lépett hatályba.B 4. Az országgyűlés összehívása és berekesztése. Az összehívása az ülésezés
megkezdését, a berekesztés annak bezárását jelenti. A kérdés az, hogy ebben az államfőnek milyen jogosítványai vaımak, illetőleg mennyire van magára az. országgyűlésre bízva.
I. Az országgyűlés üléseinek elnapolása 5. Az áprilisi törvények által megállapított szabályok. Az l848:lV. tc. 5. §-a értelmében: ,,Ő Felségének joga van az összejött évi ülést prorogálni...”. A törvény korlátozást nem tartalmazott. Nem volt megszabva, hogy egy-egy ülésszakon belül hány alkalommal él vele és az sem, hogy milyen időtartamra napolja el. Ez a korabeli európai mérce szerint is igen széles körű
jogosítványnak számított.9 Természetes azonban, hogy az alkotmányvédő biztosítékok miatt sem rr berekesztés, sem az elnapolás jogát a király nem tudta korlátlanul alkalmazni. A jövő évi költségvetés és az előző évi zárszámadás elfogadását ugyanis -- a feloszlatáshoz hasonlóan [lásd 8. pont] - a berekesztés, vagy az elnapolás nem akadályozhatta meg.” 6. A két világháború közötti ideiglenes állapot. Az első világháborút követő forradalmak után az ország államformája királyság maradt, de a királyi hatalom gyakorlása szünetelt. Az ország élére - a királyi hatalom gyakorlásának 8 Anschütz, Gerhard: Die Verfassung des Deutschen Reichs. Vom ll. August 1919. (14. Au age) Berlin 1933. [a továbbiakban: Anschütz] 196. o. 9Az áprilisi törvények mintáját jelentő 1831-es belga alkotrnány ülésszakonként egyszer egy hónapra tette lehetővé az államfői elnapolást. Ezután csak a kamarák beleegyezésével kerülhetett rá sor. Az 1875-ös (lll.) Francia Köztársaság alkotmánya szerint a köztársasági elnök ülésszakonként kétszer egy hónapra napolhatta el a törvényhozást. A két világháború közötti időszakban egyedül a Szerb-Horvát és Szlovén Királyság alkotmánya tette lehetővé a korlátlan államfői elnapolást. Csehszlovákiában és Lengyelországban évente, illetőleg ülésszakonként egyszer 30 napra kerülhetett rá sor, Ausztria, valamint Németország alkotmánya pedig teljesen kizárta az államfői elnapolás lehetőségét. [Forrás: Szabó István Az államfói _jogkör alkotmányos kérdései 1848 és 1946 között 186-188. o. In.: A köztársasági elnök az új alkotrnányban (szerk.: Holló András). KJK Budapest 1995. 145-195. o.]
'° 1867zx. re.
zl: rzz`.1.'ri1:,rzi'rˇt`1z*.r nrt`tˇlrz'1`rld.rét be/olyásolrí izrtézk tft'jlések...
269
lıelyreállításáig korınányzó került. A történelmi hagyományoknak rııegfelelően az ideiglenes államfő hatáskörét a tisztség felállitásakor a törvényhozás (jelen esetben az országgyűlés szerepét ideiglenesen betöltő nemzetgyűlés) egyedileg állapította meg (l920:l.tc. 13. §). A kiinduló pont
most is a királyi hatalom volt, amelyből egy negatív taxációval megállapították azon jogköröket, amelyet a kormányzó nem, vagy csak korlátozottarı gyakorolhatott. Az elnapolási jogot a törvény teljes egészében megvorıta rr kormányzótól."
1920 augusztusában azonban már feloldották az abszolút tilalmat, de azzal a korlátozással, hogy egy alkalommal legfeljebb harminc napra szólhat az e1napolás.'2 Azok ismétlését azonban nem korlátozták, így az egy ülésszakorı lıelül többször harminc napra is szólhatott. A törvény miniszteri indokolása arra hivatkozott, hogy vannak olyan, főleg külpolitikai kérdések, amelyeknek még tr zárt ülésen való tárgyalása is sértené az állam érdekeit.” 1933-ban aztán a kormányzó megkapta a teljes királyi elnapolási jogot” [lásd 5. pont]. Eszerint sem számában, sem idejében nem volt korlátozva az államfői elnapolás. A törvény miniszteri indoklása ismét nehézkes érveket hoz fel. Fő indoka az, hogy az országgyűlés ülésein való részvétel a minisztereket bizonyos esetekben nagyon lekötik, és a kormányzati munkára nem tudnak elegendő időt fordítani.” Zsitvai Tibor, a javaslat bizottsági előadója jogtörténeti szempontból közelítette meg a problémát, és sokkal ésszerűbb érveket hozott fel. Ha az ősi királysággal fennáll a közjogi kontinuitás, mi indokolja az elnapolási jog korlátozását. A kormányzók a régi magyar közjogban több esetben olyan jogokat is gyakoroltak, amelyek koronázásuk előtt a királyt sem illették meg. Ebben az esetben mi indokolja azt, hogy ezt a koronázással össze nem függő jogkört a korrnányzótól megvonják."'
7. Az 1945 utáni időszak. A második világháború utolsó periódusában rız. ország keleti részében újjáéledő államrend nem tért vissza az 1920-ban rögzített alkotmányos berendezkedéshez. Az államforına kérdésével egyenlőre nem foglakoztak, az államfői feladatokat egy, az l945:III. tc. által felállított lıáromtagú testület, a Nemzeti Főtanács látta el. Ideiglenes jellegét az is
" ı920z1.rz. 13.§ (fo bekezdés '-* 1920zxvıı.a.~. 1. § rr) hr.-1-zrz«z.z1zE.4 H Nemzetgyűlési iroııır'ınyok 1920-1922 343. o. M 1933:XX|ll. lc. 1 ljtljlıekr-zrlés
" 1-`orrás: (`or`pus luıtw llrrr1p_arrei "' ()rs`z.r'tgp,yí1lé.-rr l'\-lajılol '\'ıH RW o
270
g
Í
__
__
Szrtlzti lstvrirr
mutatta, hogy hatáskörébe csak a legszükségesebb államfői teendőket utaltak.
I 1
A törvényhozás elnapolásáról nem tettek említést, így ez a jogkör a l\leınzetr
Főtanács regnálás alatt szünetelt. Az 1946:I. tc. Magyarország államformáját köztársaságban határozta meg, s az ország élére a köztársasági elnököt állította. Az új államfő jogosrrlt volt a törvényhozás üléseinek elnapolására, de egy ülésszakon belül csak egy alkalommal és legfeljebb harminc napra.” A számszerűségnek és az időtartamnak a behatárolása már eleve jelentős korlátozást jelentett az 1948 előtti szabályokhoz képest [lásd 5-6. pont]. Ennél is lényegesebb megkötés volt azonban az, hogy 100 nemzetgyűlési képviselő indítványára a nemzetgyűlés elnökének az államfői elnapolás ellenére is össze kellett hivnia a törvényhozást.” Így a köztársasági elnök igazából csak a nemzetgyűlés egyetértésével tehette ezt meg, amelynek következtében ez a jogositváııy teljesen kiüresedett. Az államfői elnapolás lényege ugyanis, hogy 11 törvényhozás ellenére is elhalaszthatja annak üléseit. A nemzetgyűlés hallgatólagos egyetértésével történő elnapolásnak sok értelme nincs, hiszen ezt a törvényhozás maga is megteheti [lásd 2. pont]. _ A népköztársaság időszakában államfői elnapolásra nem volt lehetőség, az országgyűlés azonban saját üléseit természetesen ekkor is elnapolhatta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa viszont helyettesítő jogkörében eljárva mégis elnapolhatta az országgyűlés üléseit, amelyről részletesebben a feloszlatási jog kapcsán fogok szólni [lásd 12. pont]. A köztársasági elnök tisztének 1989-es újjáélesztése óta az államfő ismételten jogosult az országgyűlés üléseinek elnapolására. Jogköre tartalmilag megegyezik az 1946:I. törvénycikkben rögzítettekkel.20
Il. Az országgyűlés feloszlatása 8.
1848-ban,
az áprilisi
törvények által megállapított szabályok.
Az
országgyűléssel szembeni államfői jogosítványok, beleértve a feloszlatási jogot is, nem a polgári átalakulás szülöttei.2' A királyt a törvényhozó testület rendi korban történő kialakulásától kezdve megillették bizonyos jogosítványok, W A Nemzeti Főtanács hatáskörét az l945:lll.tc. 3-4. §§-ai állapították meg, amelyeket az l945:XI.tc. 9. §-a egészített ki.
'H 1946z1.re. 10. § (1) bekezees
'9 1946z1.re. 10. § (1 ) bekezdés
20 A Magyar Köztársaság Alkotmánya [a továbbiakban: MKA, az 1989-ben átfogórrrı módosított 1949: XX. tv.] 22. § (4)-(5) bekezdés
2' Bõıõny 11. kõrer 244. e.
.-1.' oz.\.'rr,r:jf_i-rt1r'1 .-zrrt1nt.lı*n't lrr-/ırlmwlıi rzrtrí;:kr'r_lé.i`r'k_._.; _
271
runelyeket - _jelezvc, hogy ezek tov1'1hbı`a is ferınrııaradnak az 1848. évi IV. törvénycikk 5.§-a tétele.serı felsorolt. .lelerıtős változás volt azonban, hogy mint ıırirıden államfői intézkedéshez., 1848 után ehhez is miniszteri ellenjegyzés volt sz.t1kséges.22
A magyar király 1`elosz1atási joga - az alkotmányos monarchiákbarı rıregszokott módon - nem volt az országgyűlés által előidézett feltételhez
kötve, amennyiben kon iktus alakult ki közöttük, az uralkodó élhetett jogával. Volt azonban egy jelentős korlátozás. A király csak akkor oszlathatta fel az
országgyűlést, ha a törvényhozó testület az előző évi zárszámadást és a jövő évi költségvetést már elfogadta.” Ez azt jelentette, hogy feloszlatásra miden évben esak december tájékán kerülhetett sor, hiszen a jövő évi költségvetést az. országgyűlés midig az év vége felé szavazta meg. A kiegyezéskor a királyi jogot kiterjesztették. Az l867:X. tc. lehetővé tette az országgyűlés feloszlatását akkor is, ha az új országgyűlés összeülését követően még elegendő idő maradt a zárszámadás és a költségvetés elfogadására. Ez azt jelentette, hogy minden év őszéig szabad volt a feloszlatási jog, hiszen ekkor az újjáválasztott országgyűlésnek három hónapon belül össze kellett ülni [lásd 9. pont], s így az említett törvények elfogadására még kellő ıdő maradt.
9. Az új választások lebonyolítása. A törvényhozás feloszlatását követően minden államban záros határidőn belül kötelező a parlament újjáválasztása. Az országgyűlés feloszlatását követően így a királynak hazánkban is gondoskodnia kellett erről. Az új országgyűlésnek a feloszlatástól számított három hónapon belül újra össze kellett ülnie,24 vagyis a képviselőválasztásokat úgy kellett lebonyolítani, hogy ebbe a határidőbe a szavazási eredmények megállapítása és rr ınandátumok igazolása is beleférjen. Az 1847/ 1 848-as pozsonyi országgyűlésen előterjesztett törvényjavaslatban nem voltak ilyen szoros szabályok. Az első szövegváltozat az. alábbiakat tartalmazta: ,,ő Felségének joga van az országgyűlést a három év eltelte előtt is feloszlatni, és új képviselői választást rendelni”.25 Eszerint rıernhogy az új országgyűlés összehívására, de még a választások lebonyolítására sem volt záros határidő előírva. Kossuth Lajos felvetése nyomán a szöveget először akként módosították, hogy a királynak három hónapon belül össze kell hivnia az országgyűlést. Ezzel a szövegváltozattal
azonban Kossuth ınég mindig elégedetlen volt, s újabb felvetésére nyerte el a
ı848zııı. re. 3.8 'l' 1848:V.te. 6.§
*"' l848:lV. re. S. ti, ltolonv tl köret J.-to. o 7 ()rszággyi'rlésı Napló IH-11/IH-IH (Alsó `l`t'ıhla) 179. o.
272_
__
_ _ _
_
_ SZttl7t§_1.s'l_ti't1zt
végleges szöveget, amely szerint a feloszlatást követő három hónapon belül az országgyűlésnek össze kell ülnie.2° Az eredeti szövegváltozat sem jelentett a király számára korlátlan hatalmat, az országgyűlést ugyanis évenként össze kellet hivnia.” Ha fel is oszlatta azt, az éves összehívási kötelezettség alól nem menetsült, így emıck teljesítése végett ki kellett ími a képviselőválasztásokat. Nyilvánvaló azonban, hogy ez három hónapnál hosszabb időre is elhúzható lett volna. A feloszlatást követően az új országgyűlés összeülésére vonatkozó három hónapos időhatár 1920 után is megmaradt.” 1946-ban a köztársasági elnök feloszlatási joga [lásd ll. pont] mellett az új nemzetgyűlés összeülésére vonatkozó szabályokat nem rögzítették,29 így vélelmezhetjük, hogy a régi előírások maradtak érvényben. 1947-ben azonban a három hónapos határidőt 60 napra szűkítették.3° A napjainkban hatályos szabályok ennél kissé tágabb kereteket biztosítanak. Az országgyűlés feloszlatásától, vagy feloszlásától
tartott három hónapon belül csak a választásokat kell megtartani,3' s ezt követően további egy hónapon belül kell az alakuló ülést megtartani.”
10. A két világháború közötti időszak. Az elnapolásnál említettekhez hasonlóarı [lásd 6. pont] az 1920:I. te. a kormányzó parlament-feloszlatási jogát is korlátozta az 1918 előtti állapothoz képest. Eszerint a kormányzó rr nemzetgyűlést csak akkor oszlathatta fel, ha az „üzenete dacára tartósan munkaképtelenné vált”.33 Ez jelentős korlátozás volt az l848:lV. törvénycikkhez képest. A kormányzó a nemzetgyűlést nem oszlathatta fel saját elhatározásából, hanem csak akkor, ha az önmaga szolgáltatott hozzá okot azzal, hogy feladatát nem látta el. A törvénytervezethez fűzött índokolás a korlátozást nem elvi, hanerıı gyakorlati okra vezette vissza. Az államfői hatalom ideiglenes jellege önmagában nem tenné szükségessé ezt, de a nemzetgyűlés mandátuma rövid időre szól és fontos feladatokat kell megoldania, ami folyamatos működést igényel.” Működésképtelenség esetén azonban szükségszerűen új választásokat
26 országgyülési Nepıe 1847/1848 (Aısõ Tábla) 180. e. 27 1848z1v. re. 1. § 28 l920:I.tc. 13. § (3) bekezdés
2” 194õz1.re. 10. § (2) bekezdés 3” 1947zxx11.re. 2. § (4) bekezdés 3' MKA 28. § (6) bekezdés 12 MKA 22. § (2) bekezdés
31* 1920z1.re. 13. § (3) bekezdés 34 Az 1920-22-es nemzetgyűlés irományai 22. o. (a 13. §-hoz fűzött índokolás 6. bekezdése)
/li! tJf.\'Z(l,l{,l{l'l11tl.\' Hlllórılıfrlhll ltr'/rI1_|'r1\rI1r'I 1tIlr:.'ltt't1t_Í' (ıl(__...
kell tartani, hiszen a ııerıızetgyiilés lelrnlrıtrll nem tudja ellátni, így ezen korlátozott államfői jogkör rögzítése rnirıdcııképperı szükséges volt. Tételes szabályozása azonban vitákra adlıatott okot, ugyanis nem határozta meg a rııunkaképtelenség eseteit. lgy a kormányzó egyedi mérlegelésére volt bízva,
hogy a nemzetgyűlés rnunkaképtelensége milyen körülmények esetén áll elő. A köztársasági elnök 1989-ben megállapított hatásköre kapcsán [lásd 14. po1ıt| még visszatérek erre a problémára. Ez az alkotmányos helyzet azonban csak néhány hónapig állott fenn, s rı nemzetgyűlés feloszlatására ezen idő alatt nem került sor. Ennek következtében alkotrnányjogi probléma sem keletkezett a szabályozás alkalmazása miatt. 1920. augusztusában kiterjesztették a kormányzói jogkört, ami többek között a törvényhozás feloszlatására vonatkozó jogot is érintette. Az ideiglenes államfő megkapta az l848:lV. tc. és az l867:X. tc. által a
krzéıyszk bizresrrea jegekzr” [ıésd 8. penrj.
A törvényhozás feloszlatásánál a miniszteri ellenjegyzést a kormányzó sem me1lőzhette.36 11. Az 1946 és 1949 közötti köztársasági periódus. Az 1945/ 1946-os átmeneti
időszakban a Nemzeti Főtanács - az elnapoláshoz hasonlóan [7. pont] ~- a törvényhozás feloszlatására sem volt jogosult. A hatáskörét taxatíve rrıeghatározó törvény” ugyanis erről sem tett említést. A köztársaság 1946. február 1-i kikiáltása után az új államfő (a köztársasági elnök) feloszlathatta a törvényhozást, de ennek keretei eltértek az 1945 előtti szabályokról. Erre akkor kerülhetett sor, ha azt a konnány, vagy a rıemzetgyűlési képviselők legalább kétötöde javasolta.” A kormányzóval összehasonlítva, jogköre szélesebb volt, mint az l920:I.tc. által magállapított szabályok [lásd 10. pont], ugyanakkor elmaradt a király által gyakorolt jogoktól [lásd 8. pont], amely 1920. augusztusától a kormányzót is megillette. A
feloszlatáshoz nem kellett valamilyen, a nemzetgyűlés által előidézett körülmény, mint például a munkaképtelenség, ugyanakkor javaslathoz volt kötve. Ezt a javaslatot azonban - hatvan százalék alatti képviselői tárnogatottsággal bíró konnány esetén - a parlamenti ellenzék is előterjeszthette.
A másik javaslattételi lehetőség a kormánytól származhatott. Ennek kapcsán meg kell vizsgálnunk, hogy a köztársasági elnöknek milyen befolyása volt a kormány, elsősorban a miniszterelnök kinevezésére, illetőleg “ l920:XV11.te. 1. §(l)bekezdés
“` ı920zı.re. ré) ra-kr-„rés
*'ı<>4szııı.re.1-free.19-t'» sl rr- 9.4:
'“ ı94rı:|.1e. 10. tr r.'ı I~«~t«~-z-I-vi
274
, _, _
-
-_:'>`-'M119 1-§;t_\'f1'1_
felmentésére. A miniszterelnököt a nemzetgyűlés politikai bizottságának meghallgatása után és a parlamenti többségi elv tiszteletben tartásával a köztársasági elnök nevezte ki és mentette fel.” Ez némi szigorítást jelentett a törvény eredeti szövegéhez képest, amely a miniszterelnök felmentésének esetére semmilyen feltételt nem kívánt meg.” Ugyanakkor a végleges szövegváltozat szerint is a politikai bizottságnak csak véleményezési joga volt, amely az államfőt nem akadályozhatta meg a miniszterelnök felmentésében. A parlamenti többségi elv tiszteletben tartása pedig elsősorban a miniszterelnök kinevezésére értelmezhető, a kormányfő felmentése ugyanis még nem jelenti azt, hogy a parlamenti többség bizalmát nem élvező konnány fog alakulni. A miniszterelnök felmentése csak abban a szélsőséges esetben jelenti a többségi elv megsértését, ha a nemzetgyűlés kinyilvánítja, hogy a hivatalban lévő konnányfőn kívül serıki mást nem fogad el miniszterelnöknek. Így összességében megállapíthatjuk, hogy a köztársasági elnöktől iggésben állt a korrnány, vagyis nyomást tudott gyakorolni rá a feloszlatás javaslása érdekében. Valószínűleg ennek ellensúlyozására iktatták be azt a rendelkezést,
hogy az új konnány kinevezését követően, amíg a nemzetgyűlésnek be nem mutatkozott, azt nem lehetett feloszlatnifu Az eredeti előterjesztésben ez rr rendelkezés szintén nem szerepelt, azt a korrnányalakításra vonatkozó szabályok átfogalmazásával együtt a nemzetgyűlés alkotmányjogi és közjogi
bizerrségz terjesztené erõ.” Ez e médesaé indítvány _ ez eredeti elképzelésekhez képest- már ténylegesen korlátozta az elnök feloszlatási jogát.
Amennyiben új kormányt nevezett ki, hogy a nemzetgyűlés feloszlatásához. szükséges előterjesztést, vagy a parlamenti ellenzék javaslatára törtérıö feloszlatáshoz az ellenjegyzést beszerezze, a feloszlatás előtt rr nemzetgyűlésben tartott bizalmi szavazást nem kerülhette el. lgy rr törvényhozás az új kormányt a feloszlatás előtt megbuktathatta. Az alapvető kérdés, hogy a nemzetgyűlés a konnány megbuktatásával meg tudja-e akadályozni saját feloszlatását. A komrányalakítás gyakorlata az 1945 előtti szabályok szerint zajlott. A miniszterek az esküt nem rr törvényhozás, hanem az őket kinevező államfő előtt tették le. lgy hivatali
3” 194ézı.re. 13. § (2) bekezdés 40 A 13. § (2) bekezdés eredeti szövege az alábbi volt: „A köztársasági elnök nevezi kr a Nemzetgyűlés politikai bizottságának meghallgatása után a miniszterelnököt. A miniszterelnök felmentésének joga a köztársasági elnököt illeti meg és a miniszterelnök előterjesztésére ő neveti ki és menti fel a minisztereket” [Forrás: az 1945-49-e.-1 nemzetgyűlési irományok 42. o.]
4' 194õz1.re. 13. § (3) bekezdés
42 Az 1945-49-es nemzetgyűlés irományai 63. o.
__
sl: ııl \.'ıl,ıj,ıfı`ıtÍı'l nıltlıı'tıÍıl.\ıi! /tej/i_)Íy('i.\'()Ífi l')I!čZÍtL'(.Ít5.\'cÍt
275
működésüket lızonnlıl ılıegkezıllıették, ahhoz nem volt szükséges ll nemzetgyűlés előtti lıeınlıtaıtkozás. A miniszterelnök így már ezt megelőzően
jogosult volt a feloszlató rendelet ellenjegyezésére, ez ugyanis lnég nem foglalja magában a feloszlatást. Az csak a rendelet kézbesítésével fog
lnegtörténni [lásd 3. pont]. Ha a rendeletet eskütétele után, de a nemzetgyűlés előtti bemutatkozás előtt ellenjegyzi, az érvényes lesz, csak a törvélıyhıızfıs esetleges bizalmi szavazása előtt nem kézbesíthetö. A miniszterelnök lnár kiadott ellenjegyzései azonban a bizalom megvonásával nem vesztik hatályukat, így elvileg az elnöki elhatározás továbbítható a nemzetgyülésnek. Az államfő által kinevezett, de a törvényhozás bizalmát nem élvezö |
képviééléhéz élıéli élmézéiıésé
Külfélzli példaként mégémllıhéıé
Németországban a Birodalmi Gyűlés 1932. szeptember 13-i feloszlatása.“ A
-Il
-1
ı
ı
A Fejervary-konnanyt az uralkodó az országgyűlés elnapolásával tartotta a helyén. A képviselőházban történt bemutatkozásakor a miniszterelnök két királyi leiratot nyújtott át a házelnökrıek. Az első a konnány kinevezését tartalmazta. Ennek felolvasása utálı lı kormányfő azt kérte, hogy annak megvitatása nélkül bontsák fel a másik királyi leiratot. Azzal azonban mindenki tisztában volt, hogy ez a leirat az országgyűlés L-lllapolását tartalmazza. A képviselőházban Ügyrendi vita alakult ki, s a Házszabály 207. §-ára hivatkozva elhalasztották a második királyi leirat közzétételét. A hivatkozott rcııdelkezés szerint ugyanis egy napirendi pont megtárgyalásána.k lezárása elött ll ház csak többségi szavazással térhetett át más napirendi pontra. Mivel az első leirat vitáját ıııég nem zárták le, a házelnök nem bontotta fel a második leiratot tartalmazó boritékot. I-Zzt követően a képviselőház megvonta a bizalmat a kormánytól. A házelnök ezutálı L-lbontorta a második királyi leiratot, amely valóban az országgyűlés elnapolását Klırtıılmazta. A kormány tagjai azonban addigra elhagyták az üléstermet, llrrll "livntkozva, hogy a képviselőház nem jogosult a királyi leirat kihirdetését elhalnsztnııi. * lforrás: l905-1910-es országgyűlés képviselőházi naplója 465-466. 0.] N A Birodalmi Gyűlés ezen a napon egy elnöki kivételes rendelet hatályon klvtll
ıclyezéséről szavazott, egybekötve a Birodalmi Kormány feletti bizalmi szavazással. A .~l/lıvazás megkezdésekor ııyugtlllanság alakult ki az ülésteremben, Franz von l'apelı Itirodalmi Kaneellár pt-ılig egy lıoı`ltél
lısztlllára. Ezt kttvvtövıı lı Itlıotllıllııi l~Loı`ıııálıy minden jelenlévő tagja elhlıgytn lız ttlésterınet. Minılvllkı wl'ııııı'ılıı ııvllvı'ıııvnlı'ı volt, hogy rı borlték al Iıáz l`eloszllıtásl'ıı`ól °-/ı'ılt'ı elnöki ı`vııılı-lı°tı't tıııtlılııııııııı I'/t ıı/oıllınn lı |tiı`oıllılıııi (iytllés elnöke csak ll
276
__
g g
W
g
Szu Ím'_(,s`_t__vl_i{l“
Birodalmi Elnök ebben az esetben a feloszlatással akadályozta meg azt, lılıgy ll törvényhozás elmozdítsa helyéről a Birodalmi Kormányt. Egyértelmű volt ugyanis, hogy a házelnöknek az államfői intézkedés kihirdetését nincs jop_ll elhalasztani45 A Birodalmi Kormány a helyén maradt, az elnök pedig kiírtlı ll/ új választásokat. A magyar köztársasági elnök azonban a parlamenti többség ellelıéılkinevezett kormányt átmenetileg sem tudta a helyén tartani. A feloszlatást egy új konnány kinevezésével formálisan ki tudta kényszeríteni, azonban ez számára is kockázattal járt. Amennyiben a nemzetgyűlés által megbuktlıloıl miniszterelnök továbbítja a korábban ellenjegyzett feloszlató rendeletet, nyilvánvaló, hogy a köztársasági elnök azért nevezte ki, hogy a parlalneıltı
többség ellenére a feloszlatást kikényszerítse. Ezzel viszont nyíltan megsérti llzt a törvényi kötelezettségét, amely szerint a miniszterelnököt a parlameııtl többségi elv tiszteletben tartásával kell kineveznie.46 Ez olyan törvénysértéslıek minősül, amely miatt a nemzetgyűlés - a miniszterek alkotmányjop_l felelősségére vonatkozó szabályok szerint” - felelősségre vonhatja.” li/
tartalmilag annyit jelent, hogy az elnököt hivatalából elmozdíthatja, sőt ll Büntető Törvénykönyvben szereplő bármely büntetést alkalmazhatja vele szemben.” Összefoglalva az eddigi okfejtést megállapítható, hogy ll miniszterelnök
és
annak javaslatára
a
miniszterek
kinevezésének
és
felmentésének joga ugyan a köztársasági elnök kezében volt, a parlameııl feloszlatásának kikényszerítése érdekében azonban csak korlátozott mértékben tudott a kormányra nyomást gyakorolni. Az egyetlen közvetett eszköz ll konnány felmentésének lehetősége volt. Ha a konnány nem tett javaslatot ll feloszlatásra, vagy a miniszterelnök a parlamenti ellenzék javaslatát nem aklırtlı ellenjegyezni, a köztársasági elnök kilátásba helyezhette felmentését. Ezzel nyilvánvalóan nyomást tudott gyakorolni rá, de ha a kormány továbbra seııl engedett, hiába mentette azt fel, olyan kormányt nem nevezhetett ki, aki ll nemzetgyűlés feloszlatásában közreműködött volna. A miniszteri ellenjegyzés a köztársasági elnök általi feloszlatásnál is szükséges volt.5° szavazás lezárása után bontotta fel. [A Birodalmi Gyűlés Naplója (Verhandlungen des Reichstags, Stenograpischen Berichte) 454. kötet (1932) 15-17. o.]
45 szebé 228-229. e. 46 ı946zl.le. 13. § (2) bekezdés 47 1848zlll. le. 34. §
4” 1946:I. le. 16. § (2) bekezdés 49 ı92ozx.le. ls. § (1) bekezdés; Eõlõny ll. kdlel 182. e. 5” l946zl.le. 13. § (4) bekezdés
zl: lıı.\.-lijjjfl ılllw nıllÁltlll'u'ı lıl_'flılı'li.\lıÍı'ı l`ılfli;fllll'ıÍű.\`l'lt...
277
IB. A Népközrúı`.s`lı.\`ú,l; ll/l'l'.v.+lll
Klasszikus államfői tisztség nem létezett, az ezzel kapcsolatos l`unkciókat egy testületi szerv a Népköztársaság Elnöki Tanácsa látta el. A feloszlatási jog vizsgálata kapcsán hamar tovább tudunk lépni, mert az országgyűlés feloszlatására nevesített hatásköre nem volt. A népköztársasági alkotmányban azonban meg jelent egy új eleln, lız országgyűlés önfeloszlatási joga.” Eddig ilyen jogosítvánnyal csak az államfő rendelkezett, ami most megszűnt, de belépett helyette az önfeloszlatási jog. Meg kell azonban említeni, hogy a népköztársasági államműködés .sajátosságából eredően az Elnöki Tanács egy kiskapun keresztül mégis rendelkezett parlament feloszlatási joggal. A szocialista alkotmányok jellegzetessége volt, hogy az országgyűlés működését háttérbe szorították, s mellé egy helyettesítő szervet állítottak. Ez a szerv az alkotmánymódosltás kivételével általában az országgyűlés bármely hatáskörét gyakorolhatta. Ez így volt az Elnöki Tanácsnál is. Amennyiben az országgyűlés nem ülésezett, az lılkotmánymódosítás kivételével bármely határkörében eljárhatott.” Mivel az
önfeloszlatás nem volt alkotmánymódosítás, elvileg az országgyűlés lıatáskörében eljárva gyakorolhatta annak feloszlatására vonatkozó jogot is. 13.
Az
Országgyűlés
1989.
decemberi
Őnfeloszlatása
(feI0.s`z!á.s`a).
Az
l989/1990-es rendszerváltás alkotmányos kereteit - az állampárt politikai ellenzékével kötött megállapodás alapján - még az 1985-ben, az egypártrendszer keretei között választott országgyűlés teremtette meg. Az I989. október 23-án kihirdetett alkotmánymódosítás az addigi szocialista államberendezkedést a többpártrendszerre épülő demokratikus állalnmá alakította át. Az országgyűlés öt évre szóló mandátuma azonban csak l99(l nyarán járt volna le, az alkotrnánymódosítás kihirdetése után azonban fellnertllt
az igény a többpártrendszerű országgyűlési választások mihamarabbi lebonyolítására. EıTe csak úgy kerülhetett sor, ha az 1985-ben választott országgyűlés kimondja feloszlását, s így megszünteti a mandátumát. Erre 1989. december 21-én sor is keıült,53 az országgyűlés ~ l990. ınárcius 16-i hatállyal - kimondta feloszlását.54 Ez a döntés jellegébell
lényegesen különbözött a korábbi (1949 előtti) államfői feloszlatásoktól. Arrlı ugyanis a törvényhozással kialakult kon iktus miatt került sor, anıelyııek ll A Magyar Népköztársaság Alkotmánya (1949. XX. tv.) 18. § (1) bekezdés
*B-' A Magyar Né|lkllzllil~sllsl*l,_z Alkblmdnye (l949.xx.w.) 20. § (4) bekezdés
il A határozat ıılıgy ttllılıséget kapott, a 320 igen szavazat mellett csak két tartózkoılás volt. |Az 1985- l Wtl ell t )ıssz.ággyiilés Naplója 601 l. 0.] N .37/1989. (Xll .'l )tlt EY lıııll'lı`u/.al
278
Szuhıi l.l`tvıin
következményeként mindig azonnali hatályú volt. Az első világháború lltáıll német közjogi irodalom például imperatív módon meghatározta, hogy ll feloszlatásnak mindig azonnali hatályúnak kell lenni,55 s hasonló volt a helyzet a magyar közjogban is.56 Ez az alkotmányos berendezkedés azonban csak az államfői feloszlatást ismerte, a törvényhozás önfeloszlatási jogát nem Márpedig ezen utóbbi nyilvánvalóan nem a konfliktushelyzeten alapul, vagyis az azonnali hatály nem feltétlenül szükséges. További érdekesség, hogy ma hatályos alkotmányunk kimondja: „az
orszéggyülés megblzelése ez új ofszéggyülés eıeıdllé dlésélg lene” Ugyanez
a paragrafus néhány bekezdéssel korábban szabályozza az önmaga áltlll kimondott feloszlásss és a köztársasági elnök általi feloszlatás szabályait.” Ebből arra következtethetünk, hogy mostani alkotmányunk szerint egyik forma sem azonnali hatályú, mert az országgyűlés mandátuma csak az újjáválasztott országgyűlés alakuló ülésével szűnik meg. Az 1945 előtti magyar közjogbllıl azonban ez nem így volt, az országgyűlés feloszlatásával azonnal megszünt ll mandátuma, ami többek között azt is magába foglalta, hogy a képviselöl-l azonnal elvesztették képviselői megbízatásukat.6° Ugyanez volt a helyzet az 1933 előtti német közjogban is.6' Így tehát ma hatályos alkotmányjogunk ebben a kérdésben jelentős eltérést mutat a történelmi hagyományoktól, llltermészetes változásnak tekinthető a parlament szerepének erősödése miatt. 14. A köztársasági elnök 1989 óta hatályos feloszlatási joga. Ma hatályos
alkotmányunk szerint a köztársasági elnök akkor élhet a törvényhozl'ıs feloszlatásának jogával, ha: ,,az Országgyűlés - ugyanazon Országgyűlés megbízatásának idején - tizenkét hónapon belül legalább négy esetbeıl megvonja a bizalmat a Konnánytól, vagy a Komıány megbízatásának megszűnése esetén a köztársasági elnök által miniszterelnöknek javasolt személyt az első személyi javaslat megtételétől számított negyven napon beltll nem választja meg.”62
55 Ludwig Gebhard: Die Verfassung des Deutschen Reichs vom ll. August l9ltJ München, Berlin und Leipzig 184. o.
56 Bõıõny ll. kõlel sé. e. -“ MKA 28. § (7) bekezdés. 58 MKA 28. § (2) bekezdés 5” MKA 28. § (3) bekezdés
60 Bölöny 11. kötet 56. o. 61 Hans Heinrich Lamrners: Die Au ösung des Reichstags und ihre staatsreclıtlielıelı Wirkungen [in: Staats-und Selbstverwaltung (6. Jahrgang) 1925. ll4-l 19. 0.] l 18. O.
62 MKA 28. § (3) bekezdés e-b. pem
.-l.' lıl.l.`li_lf,lz_l`ııll*l ııııtllltlllwlll ltl'/lıÍt'll.\l»Íu tıltıi:ll(L'(ÍtŠ.\'ı.'llt...
Az
idézett
lellllelkezéslıől
egyél`telınűen
megállapítható,
279
hogy
lllkotmányunk korlátozott jogokat lld, csak mükődésképtelenség esetén engedi meg a feloszlatást. lšz a köztársasági elnök konnányzati jogainak jelentős lláttérbe szorítását jelenti, hiszen a kormánnyal és a mögötte álló parlalııcııti
ltllıbséggel kialakult konfliktusban - az 1949 előtti helyzettől eltérően semmilyen érdemi jogosítványt nem kap akaratának érvényesítésére. Meg kell említeni, hogy az 1946-ban felállított köztársasági elnöki tisztséghez képest is lényegesen korlátozták hatáskörét [lásd ll. pont]. A köztársasági elnök mai feloszlatási joga az l920:I.tc. által ll kormányzó részére biztosított jogokkal mutat rokon vonásokat [lásd 9. pollt|. tllt nevesítve a munkaképtelenség esetét állapították meg, ma ennek tüneteit lllltározza meg az alkotmány. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a folyamatos kormányválság munkaképtelenséget okoz. A konnány akkor bukik meg lolyamatosan, ha nincs mögötte stabil parlamenti többség, ami viszont ll törvényhozásra is kihat. Ha nincs megfelelő többség a törvényhozás is elakllll. I-Íkkor fel kell oszlatni az országgyűlést és új választásokat kell kiími. Azt a kérdést is meg kell válaszolnunk, hogy melyik konstrukció ll jobb: ha a munkaképtelenség tényét állapítják meg, vagy ha ennek tüneteit lllltározzák meg. Az első eset nagy hátránya - mint azt már az l92t):l.te. kapcsán is említettem [lásd 9. pont], - hogy nehezen határozhatóak meg az objektív esetek. Az államfő által meghatározott munkaképtelenség nem biztos,
hogy mások álláspontja szerint is megfelelő okot jelent. A tünetek ıılegllatározásának hátránya az lehet, hogy az nem kimerítő, így sok ılllıııkaképtelenséget előidéző ok kimaradhat a felsorolásból. Kétségtelen, hogy ll sorozatos konnányválságok a legbiztosabb tünetei a törvényhozás ılılıılkaképtelenségének, de csak a XX. századot vizsgálva is találunk olyan extrém eseteket, amit feloszlatási okként sohasem határoznának meg az lllkotmányban. 1933. március 4-én például Ausztriában azért vált ılllınkaképtelenné a Nemzeti Tanács, mert egy szavazás körül kialakult vitll ııliatt a testület elnöke és mindegyik alelnöke lemondott.” Az alkotmány, ılletőleg a házszabály elTe az esetre nem tartalmazott semmilyen rendclkezést. A képviselők úgy hagyták el a törvényhozás épületét, hogy az ülést senki nem zártlı be és nem volt, aki újra összehívja őket. Amennyiben a Szövetségi l`~Ilnők
feloszlatja a Nemzeti Tanácsot az alakuló ülés szabályai szerint újra indulhatott volna a törvényhozás működése.64 "` t)skar Lehner: Östelreielıisclıe Verfassungs- und Verwaltungsgcschichte. l.inz 1992. 395. o.
"" li-Zrdemcs ıııegjegvl-zılı, llllgv ha az alkotmányban erről megfelelően rendelkeznek, akkor a ııılııikllkllptl-Il-lltleg l-ll-leltlllletö lett volna. A magyar fclsöházi törvény már hét evvel az eset elött lıp_\ ll lllllfll«l`ıl-tt ||U.'tı XXII. te. 33. § (2) hekezllés|, hogy ehheıl az
280 Í Í
Szabó l.l`tvlirl
A magyar alkotmányban a komlányválságnak, mint feloszlatási feltételnek a megszabásával még egy probléma adódhat. Az alkotmány szeriııt a kormány csak konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal, vagyis egy másik miniszterelnök megválasztásával együtt mozdítható el.65 Így ha a konnány el is veszti parlamenti többségét, csak akkor bukik meg, ha egy új kormánytöbbség kialakul, és az új miniszterelnök személyében meg tudnak egyezni. Ha ll parlamenti erők polarizálódnak, akkor a munkaképtelen parlament tüneteként ll folyamatos kormányválság nem biztos, hogy jelentkezik. Ez azzal is össze lggésben van, hogy az elnök feloszlatási jogait az 1989. október 23-i alkotmánymódosítás iktatta be, a konstruktív bizalmatlansági inditványrll vonatkozó rendelkezés viszont egy későbbi, 1990. június 25-én hatályba lépő alkotrnánymódosítás eredménye. Így a két rendelkezés közötti összefüggésekre nem fordítottak kellő gyelmet. Kritikaként kell megfogalmazni azt is, hogy a működésképtelenség tünetei túl vanna.k biztosítva. Ha tizenkét hónapon belül négy alkalommal megbukik a kormány az már a közigazgatásban működési zavarokat okozhat.
Franciaországban az 1946-ban elfogadott alkotmány (IV. Köztársaság) hasonló esetben tette lehetővé a töwényhozás feloszlatását. De erre akkor kerülhetett sor, ha a törvényhozás 18 hónapon belül két alkalommal vonta meg a bizalmat a kormánytól.66 Változás az 1949 előtti szabályokhoz képest az is, hogy a köztársasági
elnöknek ma hatályos alkotmányunk szerint nem szükséges miniszteri ellenjegyzés az országgyűlés feloszlatásáról szóló határozatához. Az alkotmány ugyanis nem ír elő generális ellenjegyzésí kötelezettséget, hanem tételesen felsorolja azon elnöki intézkedéseket, amelyekhez miniszteri ellenjegyzés szükséges.67 Az országgyűlés feloszlatását szabályozó 28.§ (3) bekezdés azonban nincs közte. Ennek azonban érthető oka van. A munkaképtelelı országgyűlést az elnöknek akkor is fel kell oszlatnia, ha az éppen regnáló miniszterelnök ezt ellenzi. IS. Az Országgyűlés népszavazás áltati feloszlatásának problémája. Az országgyűlés népszavazás általi feloszlatására eddig nem került sor, 1992-ben azonban volt egy erre irányuló kezdeményezés, amely az Alkotmánybíróság elé esetben az alakuló ülés szabályai szerint újjá kell választani az elnökséget. Vagyis ha az elnök és az alelnökök egyszerre elvesztik megbízatásukat, akkor a korelnök átveszi ll vezetést és intézkedik az új elnökség megválasztásáról. Az osztrák alkotmányból azonban ez az átmeneti szabály hiányzott.
“S MKA 39/A. § (1) bekezdés
66 A Francia Köztársaság 1946. évi Alkotrnánya 51. cikkely (l )-(2) bekezdés
“7 MKA 30/A. § (2) bekezdés
.'l.' ll: \.`li,l:jfl`tlll'l nılllllIJl'll't In'/lıll`lllııÍl'l mtıi2lltl_'rfti.\lt_'ft,_.._'
Íllll
keı`ü|t. A bíl`ói l`ól'tııll által IWl. _|llıllll'lljl'ılılllı ıııeglıozott határozat” részletes dogmatikai fejtegctéssel ad vállıszl ll kérdésre.
Az Alkotmánylıíı`óság döntése értelmében az országgyűlés jeleıllegi lllkotlnányunk szerint
népszavazással
nem
oszlatható fel.
A
közvetlen
llemokrácia ugyanis csak a parlamenti hatalomgyakorlás kiegészitésére szolgál, llllıi miatt nem lehet bármilyen kérdést népszavazás tárgyává tenni. Például az lllkotmány sem módosítható ezen az úton. Az országgyűlés feloszlatására is csak olyan módon kerülhet sor, amelyet az alkotmány nevesítve tartalmaz. lflrre pedig a hatályos szöveg szerint két módon kerülhet sor, az országgyűlés k iıııolıdhatja saját feloszlását,” illetőleg a már említett esetekben a köztársasági
élnék eszlelbelje fel” [lésd 14. penlj. A llépszevezés éıleli feleszlzlésl vlszelll
az alkotmány nem tartalmazza. Így ennek jóváhagyása burkolt lllkotmánymódosítást jelentené," ami viszont nem lehetséges. Az Alkotmánybíróság ezt követően érdekes okfejtést tesz arra vonatkozóan, hogy az országgyűlésnek a tárgyalt módon való feloszlatása ll képviselők szabad mandátumát biztosító elvekkel is ütközik. Ezek szerint
lıgyanis a választás után a képviselő és a választói között - a következő választásig - minden íggőség megszűnik. Ha azonban népszavazással feloszlatható az országgyűlés, akkor bármely döntése miatt szankeiót lllkalmazhat, esetleg olyan ok miatt is, amely közvetlenül nem is tehető népszavazás tárgyává.” Végkövetkeztetésként azonban megállapítható, hogy az országgyűlés népszavazás általi feloszlatása lehetséges, ha ezt az alkotmány tételesen rögzíti. Minden elvi kifogás abból ered, hogy a jelenleg hatályos lllkotmány ezt nem teszi lehetővé, az alkotmány ilyen jellegű módosítása előtt azonban nem áll semmilyen akadály.
III. Az országgyűlés üléseinek összehívása és berekesztése I (l. Az Országgyűlés összehívása. Az áprilisi törvények szerint az országgyűlést, választását követő alakuló ülésére, a király hívta össze. A törvényhozás llzonban három,73 majd 1886-tól öt éves" megbízatási ideje alatt nem ülésezett folyamatosan. A királynak azonban évente legalább egyszer össze kellett
"" 2/ l 993 (l.22.) AB llzllérezel
"" MKA 28. § (2) bekezdés '“ MKA 28. §(3) bekezdés " 2/i993. (1.22) All llllllll-l„.„l lllllekeldszl lıl.2. penl H 2/1993. (l.22.) All llatı'tı`lı/.nt iııllokolása lll. 3.b. pont
“ ls4szıv. le. ll; "' ıss(zzı.le. l.§
232-_
- _
, -.._-ä`=f*'>_~:*. Ifftfft" _.
hivnia” azt. Így a király általi összehívás nem csak az alakuló ülésre, llaııeııl ll: évenkénti ülésszakokra is vonatkozott. Egy-egy ülésszakon belül azonban az országgyűlés maga határozta meg, hogy konkrétan mely napokon ül össze. A király viszont az összehívás jogát gyakorolhatta egy-egy ülésszakon beltll tıl Ha ugyanis az országgyűlés az üléseit elnapolta [lásd 2. pont], a király kérésl*ıl~ köteles volt összeülni, 6 vagyis a király az összehívás jogával az országgytllltll saját elhatározásán nyugvó elnapolását is félbeszakíthatta. A kormányzó hatáskörének korlátait megállapító l920:I.tc. 13. §-ll llı országgyűlés összehívására vonatkozó királyi jogot nem érintette. l-llllıttl következően azt a kormányzó minden változtatás nélkül gyakorolhatta. Az 1945/ 1946-os átmeneti időszakban a törvényhozás összehlvll.-lı'lıll vonatkozó jogokat nem szabályozzák, sőt erről a köztársasági elnöki tisztséget felállító l946:I.tc. sem rendelkezett. 1947-ben azonban ezt a köztársasági elıltlll hatáskörébe utalták." Napjainkban a köztársasági elnök csak az országgytllell alakuló ülését hívja össze, ezen kívül ezt a jogosítványt az országgyűlés elntllll'
gyakorolja.” Így az országgyűlés elnöke nemcsak az egyes tllésell összehívására jogosult, hanem az ülésszakok összehívása is az ő jogosultsagll Ebben azonban nincs szabad mérlegelése, mert az alkotmány poıltosllıl meghatározza, hogy évente két ülésszakot kell tartani, és ezek ponton időintervallumát is megadja.” 18. A berekesztés. Míg a királyi összehívás felhatalmazta az országgyűlést. hogy ülésezzen, addig a berekesztés ezen jogosultságának a végét jelentette. A király a berekesztéssel lezárta az ülésszakot,B° ezt követően az országgytllea csak akkor tarthatott ülésnapot, ha az uralkodó ismételten összehlvtll Berekesztéssel történt a választási ciklus lejártának kinyilvánítása is.” Az
említett három, majd később öt év lejártakor ugyanis az uralkodó ll berekesztéssel nemcsak az adott ülésszak lezárást jelentette ki, hanem llı országgyűlés mandátumának lejártát is kinyilvánította. A berekesztés joga elvileg egy erős jogosítvány volt az urall-lollrl kezében. Az ülésszak lezárása ugyanis azt jelentette, hogy az éves összehlvtlal kötelezettségének eleget tett, s az országgyűlés a következő összehívását g nem ülésezhetett. A gyakorlatban azonban az uralkodó az ülésszak berekesztésével
75 ı848zlv.le. l.§
76 Bõlõrly ll. kõıel 242. e. ” l947zxxıl.le. 2. § (3) bekezdés
7” MKA 22. § (2) bekezdés 7” MKA 22. § (1) bekezdés “° Bölöny ll. kõlel 241. e. 3' Bölöny ll. kõlel 243. e.
___
.-lı' lır.\.'ll_l_'_l;l lllrl lllıllllı.ll`ll'ı In*/lıll-lllllllı ltltl*.fÍtl'lflis_l'Í<---
281
ıleııl akadályozta az llı`s/lílgg_\tllll'~s ıllilkölleset. A legtöbb esetben meg sem szakadt az országgyűlés tllesezése, ıııivel ll berekesztéssel egyidejűleg igen rövid határidővel -- isıııét összehivta ll törvényhozást.” Többek között ez is oka lelletett annak, hogy a kormányzó jogköreinél az l920:I.tc. csak az elnapolás és ll leloszlatás jogát korlátozta [lásd 6. és 10. pont], a berekesztést azonban nem
l'-ıintette. Az 1946 után még a köztársasági elnököt is megillette.33 A ma hatályos előírások szerint - ugyanúgy, mint az ülésszakok összehívása - azok bezárása sem államfői jogosítvány. Amint az összelılvás
kapcsán már említettem, az ülésszakok végét is az alkotmány napra pontosan nleghatározza,84 amikor az ülésszak, minden egyedi intézkedés nélktll befejeződik. Ezért a berekesztés intézménye a mai magyar közjogban már nem létezik.
Epüógus A törvényhozás működésének befolyásolására vonatkozó jogokllt llárom elvi szempont szerint csoportosíthatjuk. Létezik olyan konstrukció, llllol ll törvények, vagy maga az alkotmány meghatározza, hogy a törvényhozó szervnek egy-egy éven belül milyen pontos időintervallumban kell üléscznie. I-lhben az esetben mérlegelési jog nincs, ha valamilyen intézkedést foganatosítani kell, az csak törvényi előírások végrehajtása. Például hatályos lllkotmányunk szerint az országgyűlésnek évente két ülésszakot kell tartanilı: február 1-től június 15-ig, illetve szeptember 1-től december 15-ig.B5 A másik elvi lehetőség, amikor az ülésezés rendjének pontos időhatárait nem határozzák meg, erről a törvényhozás saját belátása szeriııt lllltározhat. A harmadik konstrukcióban szintén nincsenek részletes ídőkeretek, lle nem a törvényhozás, hanem az államfő határozza meg a pontos ülésezési rendet. Természetes, hogy teljesen tisztán egyik konstrukció sem létezik. Ezek ötvöződnek, de nyilvánvalóan valamelyik dominanciája mindig kimutatható. Hazánk 1848 utáni alkotınánytörténetét, legalábbis 1945-ig a hannadík, az utoljára említett konstrukció határozta meg. A király (kormányzó) befolyása az országgyűlés működésére - európai összehasonlításban is - kiemelkedően erős volt. Ő határozta meg, hogy az országgyűlés mikor kezdheti meg az
tllésezését (összehívás), s az meddig tarthat (berekesztés). l)e ezen időintervallumban is bármikor elhalaszthatta az üléseit (elnapolás), s arra is ıllegvolt a joga, hogy a feloszlatás alapján új választásokat írjon ki. "i llölöny ll. kötet 241. o.
'“ l<ı47zx>(ll.le. 2. sltllll-kt-„tr-s
“t' MKA 22. § ll l ik-kl~zllé~. M MKÁ 22.
(lllıl'l\t`/ıll"'l
284
Szabó István
A rendi korból megmaradt királyi jogosítványok szükségszerű következménye volt azonban, hogy a több évszázados alkotmányvédő eszközök sem tűntek el teljesen a magyar közjogból. Például a nemesi vármegyében már a középkor végén léteztek ilyenek. A vármegye ll törvénysértő rendeletek végrehajtását elhárította, illetőleg az országgyűlés által meg nem szavazott adók beszedését, illetőleg meg nem szavazott újoncok besorozását megtagadhatta. Ennek nyomaíval még az 1886-os vármegyetörvényben is találkozhatunk. A törvényhatóságok a kormányrendeletekkel szemben - amennyiben az törvényt, vagy a törvényhatóságok érdekeit sértette - felirattal élhettek.86 A meg nem ajánlott adók beszedésére, illetőleg újoncok besorozására vonatkozó rendeletek végrehajtását pedig megtagadhattáksí Példának véve az 1919-es német alkotmányt, amely egy erős államfői pozíciót kreált, a törvényhozás működésének befolyásolását mégis erősen korlátozta. A Birodalmi Elnöknek a véleménye meghatározó volt ll kormányalakításnál, kivételes rendeleteket alkothatott stb. Ugyanakkor ll Birodalmi Gyűlés üléseit nem napolhatta el és nem rekeszthette be. Egyedül a feloszlatás jogával élhetett, de itt is igyekeztek korlátozni azt, hogy a törvényhozás működését akadályozza [lásd 2. pont]. Ebből következik, hogy az erős államf'ói pozíciónak nem feltétlen következménye a törvényhozás működésére vonatkozó jelentős befolyás. 1945 után viszont hazánkban is jelentősen csökkent az államfői befolyás. Mind az elnapolás, mind a feloszlatás jogát korlátozták. Napjainkban pedig ennél is tovább redukálták a köztársasági elnöknek az országgyűlés működésébe való beavatkozási lehetőségét.
“Ő l88ézxxl. le. 37 l88ézxxl. le.
/-H [\)ı_ı
F'-:H0
202603
l) bekezdés
Sell`tl`o .lm`llllı`ll et l'lllml ll, lllt.ılllıll`. `l`lmm.r .\'.\ˇl/l (.?()().l'), pp. 285 299
l;vAKoRı.A'rı ı~:KvıvALEl~lclA szABó lvllKLós' A joggyakorlat alapvető módszere a hasonlóságok és különbözőségek megállapítása és a jogkövetkezınények ezek alapján való kirovása. A joggyakorlatot vezérlő végső és legáltalánosabban vezérlő követelményt a formális igazs`ágO.v.s`ılg elve állítja fel: a hasonló eseteket hasonlóan kell megítélni. A hasonlóság azonban önmagában csak az analógiás módszert alapozza meg. Ezen belül jelölhető ki az „erős” hasonlóság egy olyan köre, amelyre az °azonos' vagy “megfelelő' szavakkal szokás utalni. Ezeknek a kifejezéseknek a tartalma a ,,felcserélhetőség”: az, hogy két állítás vagy intézkedés felcserélhető egymással, mert egyellértékű. A büntetés kiszabásától kezdve a kción és vélelmen keresztül a kártérítés mértékének megállapításáig terjed a joghelyzeteknek az a köre, amelyekberl két különböző dolog ,,megfele1őségére”, ,,helyettesíthetőségére”, ,,azonosságára“ hivatkozik egy álláspont. Minthogy ilyen esetekben nyelvi kifejezések közötti viszony felállitásáról és azokból levont következtetésekről van szó, ez a művelet llyilvánvalóan a logika hatóköre alá esik. Elsőként tehát az ekvivalencia logikai fogalmát vesszük szemügyre. Illkvivalencia Az 'aequivalentia' latin szó neologizınusként született meg az 'aequus egyenlő, egyforma és a 'valentia (testi) erő szavak összevonásából, az ,,azonos erejü“, „azonos értékű” jelentéssel. Relációs fogalomról van tehát szó, amely két (vagy több) dolog, jelenség, állítás, kifejezés egymással azonos erejét vagy értékét, s ennek következtében a felcserélhetőségét tételezi. Ami ,, aequi valens az „egyenlő értékű” vagy „egyenlő erejű”, s ezért képes helyettesíteni azt, amivel ekvivalens.
Az ekvivalencia fogalmát a klasszikus (alethikus, kétértékű, formális) logika dolgozta ki és de niálta mint metalogikaijelet: “<::>'. Logikai viszonyt le-
jez ki, azonban azért nem sorolható a logikai jelek (konstansok) közé, mert ezt ll viszonyt nem nyelvi kifejezések (mondatok, predikátumok, nevek), hanem logi_
*ıx_4ıı-ı
7*
° DR. szAl3ó MlKı.ós tanszékvezető egyetemi tanılr Miskolci lšgyctcııl Allš, lllgelılléleti es Jogszociológiai Tanszék 15 15 Miskolc-l'Igyl'tl-ıllvltıllll
286 g
Szabó Ml`kll'ls
kai sémák (formulák) között tételez viszonyt. A logikai sémák (formulák) -« jelölésük: A, B, C -« olyan logikai kifejezések, amelyek nem-logikai alkatrészekből, pontosabban az azok helyett álló paraméterekből (mondatokból: p, q, r...; predikátumokból: F, G, H...; nevekből: a, b, c...) és logikai jelekből vagy kons
tansokból (negáció, konjunkció, altemáció stb.) állnak. Az ekvivalencia tehát két ilyen sémát (fonnulát) kapcsol össze, azt állítva, hogy ekvivalensek, tehát felcserélhetők egymással, mert bármilyen behelyettesítésük mellett is azonos igazság értékkel rendelkeznek. Definíciószerűen: az ekvivalencia olyan kétargumentlzmll metalogikai predikátum, amely két logikai mondat igazságértékének azonosságllt állítja' Kétargumentumú, mert két sémát kapcsol össze (“...<:». ..', pl.: --~p<:>p)_ metalogikai, mert logikai viszonyt kifejező sémák közötti viszonyt fejez ki logi
kai viszonyt (“A©B', pl.: (paq) c>(~q:>~p); és predikátum, mert ezt a viszonyt, összefüggést állítja mégpedig logikai törvényként (csupán a logikai jelek de niált jelentésére támaszkodó szükségszerű összeíüggésként) állítja (pl.: (pótq)
<=>(q&P)z
Az imént idézett szerzők az ekvivalencia metalogikai jellegének erőselıll jelentést is tulajdonítanak, azt ugyanis, hogy ,,egyedül a logika tudományábllll játszik szerepet, az általános információközlésben nincs funkciója”.2 Más szll vakkal: a logikai jelekkel (konstansokkal) szemben a metalogikai jeleknek niıll-sl olyan természetes nyelvi megfelelője (olyan kötő- vagy módosítószó), amelynek a jelentését de nícióval pontosítaná (pl. az “&' természetes nyelvi megfelelője az “és°, amelynek jelentését a megfelelő igazságfüggvény fejezi ki). Ezzel nll'lı
intuitív megközelítés alapján sem érthetürlk egyet, hiszen rendszeresen haszna lunk olyan kifejezéseket, amelyek dolgok vagy azokat leíró állítások ,,cgyelılI-.l tékűségét”, ,,egymásnak való megfelelését”, „felcserélhetőségét” fejezik ki -- pl ,,Az ellenségem ellensége a barátom”, ,,A hallgatás beleegyezés”, ,,Ami nem ti los, az megengedett” stb. Ellene szól e szűkítésnek a természetes nyelv egyetlmességének az a dimenziója is, hogy segítségével bármi kifejezhető, s a logikllı sematizálás csak ezt a kifejezést pontosítja. Végezetül a bírált felfogás mögött llz
az előfeltevés rejlik, hogy a logika terrénuma a modem (szimbolikus vagy nıll tematikai) logikáéval mint mesterséges nyelvével azonos. Minthogy ez a meg közelítés inkább szegényíti, mint gazdagítja a logikát, nem látjuk indokát, lıogv lemondjurık a metalogikai jelek természetes nyelvi megfelelőinek vizsgálatl'll`l'l|, sőt éppen kizárjuk e vizsgálat lehetőségét. Az ekvivalencia logikai jelentését segít megérteni a másik metalogikai jel, a kővetkezményreláció vagy implikáció felidézése. Ennek jele: `:>`, sélnlljll 1 V.ö. pl.: Madarász Tibomé-Pólos László-Ruzsa lmre: A logika elemei. lšudapest Osiris, 1999, 56. o. 2 Uo.
____H__ _
Íılıláı H (HH ı'lt l'|l'tlllt'Ht 'ltl
_
i_I___ ____b_
'/l:>I3', s azt l`ejezi ki, hogy ll jel jolılı olllaláıl álló séma logikailag (tehát sztlkségszerűen) következik ll hal olllalihól. Könnyű felismemi, hogy itt a logiklli következtetések alapvető séınájáról van szó, arról az esetről tehát, amikor bizolıyos logikai formulákkal kifejezett állítás(ok)ból következtetünk egy újabb állltásrll.
Minthogy az előbbieket premisszáknak, az utóbbiakat pedig konklúziónak lıevezzük, a sémát pontosabban írhatjuk fel P:>K formában, ahol “P` a prelııisszllhalmaz, “K° pedig az abból levont (abból következő) konklúzió. A következıııényreláció tehát olyan kétargumentumú metalogikai predikátum, amely azt l'lllit_ja, hogy a premisszák igazságából szükségszerűen következik a konklúzil'ı igazsága, azaz nem lehetséges a sémákban szereplő paraméterek olyan ilıterpı`etálása, amely együttesen a premisszák igazságát és a konklúzió hamisságát eredményezi. Pl. a Leibniz-törvény: {a=b; F(a) }:>F(b) - abból, hogy Magyarország fővárosa Budapest és Magyarország fővárosa a Duna két partján terül el, következik, hogy Budapest a Duna két partján terül el. A következményrelációılllk van két szélső esete. Az egyik az, ha a konklúzió bármely premisszák lııellett, azoktól függetlenül igaz - ezek a logikai igazságok; sematikusan: :õA; pl.: >(x=x) vagy :>(p:>p), azaz pl. ,,A törvény, az törvény”, vagy ,,Ahol zsal`lıoksl'lg van, ott zsamokság van”.3 A másik speciális eset az, ha az aszimmetrikus (tehát
csak ,,balról jobbra” érvényes) következményreláció szimmetrikussá válik (azllz ıııindkét irányban érvényes). Ez pedig éppen az ekvivalencia esete: mindkét ol-lllllból logikailag szükségszerűen következik a másik. Sajátos párhuzarn mutatkozik azonban egyfelől az ekvivalencia és ll következményreláció
metalogikai
jelei,
másfelől
a
bikondicionális
és
ll
kolldicionális logikai jele között. Mint megállapítottuk, a metalogikai jelek logiklli forrnulák, a logikai jelek pedig a logikai állltások (mondatok) közötti viszonyt fejeznek ki. A kondicionális (jele: “:>'; olvasata: ,,ha..., akkor. . .") olyan logikai konstans, amelynek segítségével feltételes állításokat sematizállılltlılık llzt állítva, hogy ha az előtag igaz, akkor az utótag is igaz. Pl.: „Ha esik az eső, (akkor) sáros a mező”: p:>q. A kondicionális logikai sémája természetesen részét képezheti következményrelációknak; pl.: {p:>q; p}:> q: „Ha esik az eső, akkor .-láros a mező”; (de) „Esik az eső”; (tehát) „Sáros a mező”. A bikorldil`l`omill.l„kettős kondicionális”, azaz nemcsak az előtagtól az utótag felé olvasva, lılılıellı
„visszafelé” is igaz összefüggést fogalmaz meg. Jele: “E°; olvasata: ,,ha..., ak-kor, és csak akkor...”. Pl.: pEq: „Ha megkér, akkor, de csak akkor segítek neki", azaz ha megkér, abból következik, hogy segítek neki, s ha segítek lıeki, abból következik, hogy lnegkért. A bikondicionális sémája is képezheti részét ekviva' lerınészeteselı ez esllk ll lolınális, extellz.ionális logikálı belül till. lizek az állltások llzonbltn nem tlıtltlılllgıkll-lllk. llzllz ll l`oı`ıllálisan azonos kifejezések eltérő jelentést lıoı`llozııltk, ami csak ıız nıtı'llztlıılı'lltrl lıı|l_ılzl'ın beltll kezellıetök.
288
Szabó Miklós
lenciának, mint pl. a bikondicionális de níciójában: pEq<:>(pDq)&(qDp). Azaz ugyanolyan logikai (előtagból utótagot számıaztató) íüggvényként működik ll kondicionális, mint amilyen metalogikai (premisszából konklúziót számıaztató) iggvényként a következınényreláció. Hasonlóképpen vethető egybe ezek ,,kétirányú”, szimmetrikus párja, a bikondicionális és az ekvivalencia. Az “ekvivalencia' kifejezést - még a logikai irodalomban is - azonban gyakran alkalmazzák a bikondicionálisra, amint az “implikáció' kifejezést ll kondicionálisraf Ennek az a magyarázata, hogy a kondicionális érvényességifeltétele az, hogy az utótag az előtag (logikai) következménye legyen; ll bikondicionálisé pedig az, hogy a két tag (logikailag) ekvivalens legyens A logikai és metalogikai összefüggések szintjének összemosását jelenti azonban az, ha a kondicionálist implikációnak, a bikondicionálist pedig ekvivalenciának nevezzük.” Helyesen viszont azt mondhatjuk, hogy a kondicionális a következményrelációnak, a bikondicionális pedig az ekvivalenciának a következménye: (A:>B) :> (ADB); illetve (A<:>B) :» (AEB). Csupán a rend kedvéért meg kell különböztetnünk végezetül az ekvivlllenciát az azonosságtól. Az azonosság - “=' - az individuunmeveket kapcsoljll össze azáltal, hogy a jelöletük (a név által megjelölt individuális dolog) ugyanaz. Így azonos pl. az Esthajnalcsillag a Vénusszal, vagy valakinek a nővére másvalaki lányával. Minthogy jelölete csak a tulajdonneveknek (névmásoknak, leírásoknak) van, logikai értelemben vett hasonlóságról egyéb nem-logikai alkatrészek vagy kifejezések között nem beszélhetünk. Ekvivalenciának tehát azt a logikai relációt nevezzük, amelynek révén az általa összekapcsolt két (logikai sémával formalizált vagy fonnalizálható) kil`ejezés szabadon felcserélhetö, mert az igazságértékük megegyezik. A klasszikus (alethikus, kétértékű, formális) logika az érvényes következtetések ismérveivel, módszereivel és törvényeivel foglalkozik, azzal tehát, hogy miként juthatunk el igaz (vagy annak tartott vagy elfogadott) állításokból újabb (szükségszerűen) igaz állításokhoz. Egészen általánosan fogalmazva ez nem más, mint azon feltételek meghatározása, amelyek mellett állítások azonos igazságértékü állításokrll
4 Ezt teszi szóvá pl. Ruzsa lmre: Klasszikus, modális és intenzionális logika. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1984, 32. o. 5 Uo. 57. o. 6 Ezt teszi pl. I. M. Copi - C. Cohen: Introduction to Logic. New York - Londoll: Macmillan, 1990. (5tl'l ed.) Ebből következően bár egyazon jelet alkalmazza - `§' - meg kell különböztetrlie a materiális implikációt (tehát a kontingens állításokat összekapcsoló bikondicionálist: ,,pEq”) és a logikai ekvivalenciát (tehát a logikai törvényként fclfogott ekvivalenciát; pl.: ,,pë-p”). Az előbbiek igazságértékének egybeesése esetleges, az utóbbiaké szükségszerű, s csak az utóbbiak cserélhetők fel egymással. Uo. 288. skk.
_
__`__
Íttıtáııı lıtll vá t'lt'ıtlı'ttı lıt
_ H
289
ı~serélhetők_/el. A logikıı ııeııı segít Iıo/./.it új l`ell`et|e/.ésekhe7., csak a meglevő
ismeretekben implicit ıııodoıı ııılır heııııeıejlö ismeretek kibontásához és állltásként való megfogalmuzásálıoz. lilıhe/. nincs szükség tennészetes nyelvi kifejezésckre - sőt, azok kifejezetten zavaróak -, csupán ilyeneket helyettesítő paramé-
terekre és a logikai szavakra (konstansokra). Ha a nem-logikai szavak jelentését is figyelembe kívánjuk venni, az intenzionális logilcához folyamodhatunk. Ez zı jelentés természetesen a logika számára de niált, pontosított jelentés: az ı`ntenzió.7 Az intenzionális logikában a kimenetek (következtetések) igazságértéke nem csupán a bemenetek igazságértékétől és a használt logikai konstansoktól, hanem a nem-logikai szavak jelentésétöl - pontosabban szemantikai értékétől is függ.
Triviális példával élve: „Az étterembe kutyát bevinni tilosl” szabály alkalmazása során az ,,Ez egy kutya” állítás igazságértéke egyértelműen megállapítható az adott individuum osztályba sorolásával, azaz extenziójának meghatározásával, s ha hamisnak bizonyul, mert „Ez egy tehén”, akkor a szabály nem lesz alkalmazható. Ha azonban a kifejezés intenziójaként az adott individuum tulajdonságát (pl. zajos, koszos, fertőző) adjuk meg, a szabály alkalmazhatóságárıı következtethetünk. Természetesen a nonnaszövegek távol állnak attól, hogy a logika alá rendelhetőségükhöz szükséges pontossággal definiálnák fogalmaikat (deszignátoraikat) - dehát a normaszövegeket természetes nyelven fogalmazzák, ıı logika nyelve pedig mesterséges nyelv. Gyakorlati logika Az ekvivalencia fogalmát eddig a klasszikus logika érvényességi körében vizsgáltuk. A logikai rendszerek ezen családja három előfeltevéssel vagy megszorítással él: l. alethikus logika, azaz müveleteit az igazfhamis értékeken végzi: igazságértékek bemenetéhez igazségértékek kimenetelét rendeli; 2. lcétértéltú' logika, azaz csak az igaz és hamis értékével számol, amit a „kizárt harmadik” és az ,,ellentmondás-mentesség” törvénye biztosít; 3. formális logika. azaz az álll' „Egy individuumnév extenziója az individuális objektum, amelyet a név megnevez, intenziója pedig a név kifejezte individuális fogalom. Egy predikátum extenziöja nem más, mint egy osztály, intenziója pedig a predikátum kifejezte tulajdonság, ill. relácio. Egy mondat extenziója az igazságértéke, intenziója pedig a mondat kifejezte ki_jeleııtés (pr0pOsitt`Orı)." Ruzsa l.: im. 200. o. Ez utóbbin azon feltételek összességét kell érteni, amelyek ıııcllell ıı ıııoııılııt igaz állítást fejez ki. Egyébként az első inteıızioııtllis
logikai rends7.cı`t. ıı ımnltílts ln,ı.,-ı`lttlt már Arisztotelész megalapozta tızzııl. hogy ur. igtız/lıamis érték|ıı'ııt tovıtlılı lıoııtottıı ıı s7.ttkségszerii(en igaz), a Iclıetetleıı (szükségszeı`ı`leıı lıtııııis) és tt lı-lıı-ı-„mt--t t|ıop_v ıgııı vııgv lıııınis) értékekre.
290
Szabó Miklós'
tások igazságértéke csak annak logikai szerkezetétől és a benne szereplő logikıu szavak jelentésétől (de nem a nyelvi kifejezések jelentésétől) ñígg. Ezek köztll számunkra most az első megszoritás érdekes. Az alethikus jelleg olyan állítások ra szükíti le a klasszikus logika érvényességi körét, amelyek igazként vagy lııı misként értékelhetők - azaz az elméleti lajelentésekre. E körön belül értelmezhe tő az ekvivalencia olyan reláeióként, amely két állításnak a logikai szerkezetll kön alapuló azonos igazságértékük folytán való felcserélhetőségét fejezi ki. A klasszikus logika azonban „csak” a logika f'öáramát képezi - Ariszto telésztől és a peripatetikusoktól a középkori logikán át a modem szimbolikus lo gikáig. Lehet azt mondani, hogy csak a klasszikus logika (és annak kiterjesztése. illetve továbbfejlesztése) tekinthető logikának; az „a” logika.8 Innen tekintve minden engedmény csak ,,kvázi-logikai rendszereket” eredményezhet ~ mint hogy nem tekinthető a következményreláció valamely elméletének. A logika éı vényességi körének az elméleti állításokon túlra történő kiterjesztésére irányulo törekvés azonban végigkisérte e főáramot. E törekvések eredményezik a devıliııs
logikai rendszereket, amelyek a fent megnevezett megszorítások valamelyikénelt feladása után állnak elö.9 Az alethikus jelleg feladása tünik a legneuralgikusabb nak, egyben a legígéretesebbnek. Úgy tünik, ez a vízválasztó: „egy valódi logikai rendszer nem nélkülözheti az igazság fogalmát”.ı° Az állítás indoka kézen fekvő: a logika tudománya az érvényes következtetések - igaz premissziáklıol igaz konklúziók - levonásának feltételeit és szabályait határozza meg; márpedig evidens, hogy a legelső feltétel az igaznak minősíthető állítások megléte. Erre a feszültségre - arra ugyanis, hogy a logika érvényességi köre az elméleti állításokra korlátozódik, de ezzel radikálisan leszükíti önnön érvényes ségi körét - kétféleképpen lehet reagálni. Az egyik lehetőség az „igazság” l`o galmának kiterjesztése az elméleti állításokon túlra, s pl. „erkölcsi igazságról"_
„gyakorlati igazságról” beszélni. Ezt teszi pl. Habermas." Ezzel az - egyébként működőképes - eljárással az a gond, hogy szükségtelenül és indokolatlanul elmossa az „igazság” görögöktől ránk hagyott fogalmát. Szükségtelenül, mert az érvényességigény kifejezésére más fogalmak is (pl. „helyesség”, ,,sikerültség") alkalmasak, s indokolatlanul, mert ezzel szétzilálja a hagyományos logika feszes fogalmi rendszerét. E törekvés tenrıészetesen indokolható, mégpedig - legaláblı is Habermas esetében - a modernitást megalapozó felvilágosodás programjának 8 Pl. Ruzsa I.: “A logika klasszikus alapelveinek védelmében.” In.: Ruzsa l. (szerk.) Tertium non datur. Budapest: Osiris, 2000, 65, skk. 9 Vö.: Szabó M.: Trivium, Grammatilra, logika, retorika joghallgatók számára. Miskolc
Bíbor, 2000 'Ü Ruzsa I.: “A logika klasszikus alapelveinek védelmében', 69. o. H J. Habermas: “A gyakorlati kérdések igazságra való képessége' ln: uő.: Kommtmilmtlr
ezııez. Budapest; új Mzndámm, 2001, 108-ı is. 0.
____F __
Ílliláıll Íılll ı'ál'H'ıIlı'Hı'ltI
nıegmentése részekéııt. Aı`ılı'ıl van szú, hogy n felvilágosodás során (főleg l)escartes hatására) a ı`acioıuılitt'ıs l`ogıı|nu'ıt az iııstrumentális-deduktív racioııalitás sajátította ki, önkéııyesııek vagy relatlvııak kiáltva ki a nem-elméleti (főleg az erkölcsi) kijelentéseket. Ez természetesen megengedhetetlenül leszüklti az em-
heri ésszerüség (reasonableness) birodalmát, s kiszolgáltatja a „technikai észııek”.'2 A szabadulás egyik lehetséges útja az ,,igazság” fogalmának megnyitása ıı nem-elméleti, s nem-bizonyossági állítások vagy cselekvések előtt. A másik lehetőség a logika érvényességi körének kiterjesztése akként, lıogy ne csak az elméleti állításokra legyen alkalmazható. Ez természetesen csak
ıı klasszikus logika előfeltevéseinek feladásával lehetséges. Ha az alethikus jelleget adjuk fel, akkor két jelentős logikai rendszerhez (pontosabban annak lehetöségéhez) jutunk el: a gyakorlati logikához és a deontikus logikához. A következményrelációra értelmezve gyakorlati logikáról beszélünk, ha a premisszı'ık (valamelyike) és a konklúzió helyén állítás helyett valamilyen cselekvés szere-
pel; normalogikáról vagy deontikus logikáról pedig, ha a premisszák (valanıelyike) és a konklúzió helyén állítás helyett valamilyen norma szerepel. Mindket-
ıiire áll az, hogy az igaz/hamis értékek nem alkalmazhatók rájuk. Egy cselekvés (aktus) nem lehet igaz vagy hamis, csupán végbemegy vagy nem megy véglw ıgazságérték helyett tehát itt „ontikus érték” áll rendelkezésünkre. Ugyanígy ııeın lehet igaz vagy hamis egy norma sem, csupán érvényes vagy érvénytelen igazságérték helyett tehát itt „deontikus érték" kínálja magát. Mindkét esetbeıı
arról van szó, hogy egy cselekvés vagy egy norma a valóságos vagy egy lehetséges világban (valamely időpillanatban) „létezik” vagy „megtörténik” vagy .,l`ennáll”. E létezésről szóló állítás természetesen már lehet igaz vagy hamis; pl. hogy valaki lopást követett el, vagy hogy valamely normarendszer a lopást büntetni rendeli.
A gyakorlati logíka lehetőségét már Arisztotelész kijelölte a gyakorlati sfillogizmus sémájának felvázolásával. Ennek felső tételét valami olyannak a tételezése - az a vélemény - képezi, ami jó, vagy (és) amit meg kell tenni; az alsó tételben olyan egyedi dolog szerepel, ami a felső tétel alá esik, amire az vonat"' li fejlemény kritikájára, s a nem-deduktiv ésszerüség hatókörének újra-kijelöléséır Ilısd Cha'ı`m Perelman munkásságát; pl.: *Amit a jog tanulmányozása nyújthat a Iilozóliısoknak.” In: Szabó M.: Előadások a jogelmélet köréből. Miskolc, l996, ól-74. o. „I la a tiırgyunk kisiklik az igazként vagy hamisként való minősítés alól, mert nem az egységes tutlománytól, hanem a filozó ai pluralizmustól jgg, akkor csak a tolerancia igazollıııto, a dialógus pedig, amely lehetővé teszi a nézőpontok kitágítását, nem egyszerüen hasznos, hanem elkertllhctelleıı. Ahogyan a bíró a döntése elött -- meghallgatja mindkét lelet aurliatur ct ttltvnt ;ım`s . valaınely, a racionalitás hiányát is kockáztató lilozólˇıııi ııla|ıállás cll`oglnlı'ısıı is sıı'ııııltı'tslın kell, hogy vegye a tárgyra vonatkozó, velc ellentétes ııé`/.t"ı|ıoııtokat." UH ll H
292
Szabó Mt'klrl.\`
kozik; a konklúzió pedig az ennek megfelelő cselekvés. „Az általános premissza vélemény, míg a másik premissza az egyes jelenségekre vonatkozik, ezek pedig az észrevevés hatáskörébe tartoznak; ha mármost e kettőből egy tétel alakul lo, akkor az így keletkezett végső következtetést a lélek az egyik esetben szükség
képp állítani fogja, s ha cselekvésről van szó, ezt nyomban végre is hajtja; pl. lın véleményünk szerint mindent, ami édes, meg kell ízlelnünk, viszont ez vagy az ıı tárgy - mint egyes jelenség - édes, akkor az, aki ezt megteheti, s ebben akaıltı lyozva nincs, ezt szükségképpen meg is teszi.”'3 A gyakorlati logika és a noranı logika közötti kapcsolat kézenfekvő: ha az „általános premissza” (a felső tétel) helyén nem a eselekvő ,,véleménye” (azaz ,,belsö parancsa” vagy imperatlvtıszııt áll, hanem valaki(k)nek a ,,véleményéből” fakadó ,,külső parancsa”, vagyis egy norma, akkor e két logikai rendszer összekapcsolódik. Az alethikus logika egyfelől, és a deontikus logika illetve a gyakorlati logika másfelől közötti kapcsolatot a modális logika teremti meg. A „Holnap lesz tengeri csata” típusú állítások igazságértéke körüli bizonytalanság (ugyanı-. vagy lesz, vagy nem lesz) vezette már Arisztotelészt az igazság és hamisság ıııo dalitásainak - “szükségszerí.'ı' és “lehetséges` - bevezetésére. Tetszöleges p allt tás tehát vagy szükségszerűen igaz (apodiktikus) vagy lehetségesen igaz (kon tingens), illetve hamis állítás; a 'notwendig' és a 'möglich' német szavak kezdő betüiből Lukasiewicz által bevezetett jelöléssel: Np, Mp, illetve N~p, M~p (aıın ıı természetes nyelvi °szükségszerü', `lehetetlen' és “lehetséges° kifejezéseknelt feleltethetö meg). A modális logika változatlanul alethikus logika, hiszen ıııep, maradnak az igazságértékek, s kétértékü is, minthogy továbbra is az igaz/haıııı.-z éıtékpárral operál; azonban intenzionális logika, mert az igazságértékckeı modalizálja. Így a „Holnap lesz tengeri csata” formulája: Mp, míg a „Holnap ı.-. lesz nap” állításé: Na. A modális logikától a normalogikához vezető utat a “szükségszerü`, `le hetetlen° és “lehetséges” modalitások, illetve a 'kötelező, “tilos és “megengedetf normatív előírások között mutatkozó hasonlatosság kövezte ki, szinte észrevét lenül. Ez utóbbiak mint deontikus operátorok - Georg von Wright jelölésével: (J ('obligatory'); F (forbidden'); P (joermitted') - szintén állításokhoz (p, q, r mondatparaméterekhez) kapcsolódnak, azonban immár nem igazságértékek, s nem is igazság-modalitások, hanem normatív minősítések.” A normalogikıı
ugyanis a p, q, r mondatparaméterekhez nem igazságértékeket, hanem deontikus '3 Arisztotelész: Nikomakhoszi ethika. Budapest: Magyar Helikon, 1971, ll47a (l'/H 179.0.) 14 Ebből a szempontból mindegy, hogy jogi vagy más norrnarendszerhez tartozó nornıiı ról van-e szó; amint a deontikus logikát először valóban az erkölcsi normákra is dolgozták ki.
Ifi .ıloı lııtt ı-kell-.ılvııı nt
.Wl
értékeket kapcsol. A gyııl-uıılııtı logiloílıoı pedig úgy jutunk el, ha l`clismeı`jtlk, hogy a p, q, r monclat|nn`aıııéteılek cselekvések lelrását adják. Ha p a helyett áll.
hogy ,,Van, aki lop”, akkor l-'p olvasata az, hogy „ˇl`ilos, hogy legyen, aki lop". (A p, q, r mondatok terınészetesen tetszőleges mélységig kibonthatók és forınalizálhatók, pl.: Elx.G(x): van olyan x, amelyre áll G, azaz „Van olyan ember, aki lop".)
A klasszikus logika eddig nem hangsúlyozott megkötései között szerepel, hogy nem lehet benne értékrés, azaz megállapíthatatlan igazságérték: jelőlct
nélküli individuumnév, nem de niált predikátum, igazságérték nélküli mondat. ltertrand Russell jól ismert példája - „A francia király kopasz” - ilyen értékréshe esik, már amennyiben Franciaországnak nincs királya. Az értékrések megeıı-
gedése mellett az alethikus logika müködésképtelenné válna. Az igazságértékről való leválást kiválóan igazolja, hogy az értékrés előidézte működési zavar nem kerül át a normalogikába: egy képzeletbeli ,,Tilos, hogy a francia király kopasz.
legyen” norma akkor is érvényes és működőképes maradhat, ha közben kikiálıották a köztársaságot.” Sajátos az értékrés értelmezése a gyakorlati logikáhan ıs. Az, hogy ennek esetében cselekvésekkel operálurık, azt jelenti, hogy (ebbeıı a körben) elmarad a világ megkettőzése (empirikus) valóságra és annak leírására. amely viszonyon belül a leírás (állítás) felveheti az igaz vagy hamis értéket. A eselekvés ugyanis a valóságon belül marad: éppen abban idéz elö változást. Azt ıs mondhatjuk, hogy a cselekvés (mint a norma is) maga az „értékrés”, hiszen sem nem igaz, sem nem hamis; ha megeszem az almát, akkor az alma tényszerű-
eıı megsemmisül -igaz csak az erről szóló tudósítás lehet: ,,Megettem az almát". A leíró elemtől azonban a gyakorlati logika sem tud szabadulni: az állapotváltozas - T ('transformation ') - leírható állapotok között megy végbe. Ha p a „Van a|ına”, ~p pedig a ,,Nines alma” helyett áll, akkor pT~p fejezheti ki az alma ınegevésével előidézett állapotváltozását. 'Ő Az inkább csak a probléma lehetőségét és logikai kezelhetőségét felvillaııtó arisztotelészi örökség újrafelfedezésére a XX. század második felében keı`ttlt sor - a racionalitás és a logika viszonyának filozó ai re exiója részeként. A dán Georg Henrik von Wright volt az, aki a gyakorlati logikát és a nonnalogikát " Persze a deontikus logikának is megvan a maga értékrése: ha egy cselekvésről nem állapítható meg, hogy kötelező, tilos vagy megengedett (szabályozatlanság), illetve ha ellentmondásos rendelkezések vannak benne (normakollízió). A előbbi mint „gyenge ınegengedettség” (..Ami nem tilos, az megengedett”) kezelhető, az utóbbi esetek kezelésére scgédeszkőzőket kell bevezetni (mint a lex posteriori és társai).
"` A gyakorlati logikahaıı is lehet értékrés: alkalmazhatóságának egyik feltétele, hogy az ıtllapotváltozás ne ıııııgı'ııól, lıaııeın cselekvés révén menjen végbe, a másik pedig az. hogy a kiinduló leltetel ıeııvlegeseıı l`enın'ılljon. Ha nem is volt alma. akkor nem értel~ ıııe/.lıető al. hogy ııeın t tteın ıııeg az alıııát.
294 ____
_
_ _
_ ___-5`E_f4ifÉ_fl”!'ÍÍFl'l-*'
_____
is megalapozta, s nekilátott ezek egy-egy (lehetséges) rendszerének kidolgoztı sához.” Az eredeti elképzelés az volt, hogy az 0, F, P deontikus oprátorok, il letve a cselekvések szimbólumai - d ('doing') a tevésre és f (forbearance ˇ) ıı taıtózkodásrals - egyszerű beillesztésével érvényes, s ezért használható marad az alethikus logika hagyományos rendszere. A munka előrehaladtával azonban egy re több ellentmondás figyelmeztetett arra, hogy ez nincs így. A gyakorlati logika és a normalogika nem munkálható ki a klasszikus vagy szimbolikus logika kiteı` jesztéseként, csupán (ha egyáltalán) külön - deviáns - logikai rendszerként. l-iz n munka mind a mai napig nem fejeződött be, hogy a klasszikus logikáéhoz hasonlóan teljes logikai rendszer állna rendelkezésünlcre, s von Wright idézett munka ja is csak az egyik, bár jelentős lépést képviseli a célhoz vezető úton. Gyakorlati ekvivalencia E logikai rendszerek kidolgozatlansága vagy ,,befejezetlensége” abban is meg mutatkozik, hogy nem történt meg a metalogikai jelek értelmezése. Pontosabban a következményrelációk ki vannak dolgozva a gyakorlati szillogizınusok, illetve normatív szillogizmusok forrnájában, ami lehetővé teszi következtetések levoniı sát (részben) gyakorlati, illetve normatív premisszák vagy konklúzió mellett is Tudomásom szerint azonban kísérlet sem történt az ekvivalencia értelmezésére. pontosabban elméleti megalapozására. Annak ellenére ez a helyzet, hogy az ek vivalenciát tekinthetjük egy logikai rendszer ,,zárókövének”. Ha egy logikai rendszer nem más, mint az érvényes következtetések megalapozásának elmélete. akkor a rendszer ott zárul le, ahol kettős vagy kölcsönös következményrelációı`ıı tud jutni. Ez igazolja ugyanis, hogy bizonyos formulái kölcsönösen átfordíthatólt egymásba, s helyettesíthetők egymással. Az ekvivalencia mint értékek átfordítása vagy cseréje sokkal általáııo sabb jelentőséggel bír az emberi gyakorlat számára, mintsem hogy az igazságértékekre korlátozzuk. Intuitív módon tudjuk is, hogy ez nincs így. Pl. könnyedén megállapítjuk, hogy a ,,Halat adni vagy megtanítani halászni” altematív formai ban megnyilvánuló segítség gyakorlatilag nem ekvivalens; vagy hogy (adott esetben) a 30 nap szabadságvesztésre átváltoztatható 60.000.-Ft pénzbüntetés
gyakorlatilag ekvivalens. Éppen a joggyakorlat az, amely a tényállás felállitásıı, '7 Pl.: G. H. von Wright: Norm and Action. A Logical Enquiry. New York: 'l`lıe humanities Press, 1963.
'B Ennek megfelelően d(pT~p) fomıalizálja pl. a ,,Megettem az almát”, s f(pT~p) a „Nem ettem meg az almát” állításokkal leírható cselekvéseket. Továbblépve a deontikus logı kába pl. Pd(pT-p) formalizálhatja a ,,Megehetem az almát”, s Fj(pT~p) a „Nem hagylnt tom meg az almát” állításokkal leírható norınatív helyzeteket.
_
Élvttkorlati ekylf'gctlL'nt:r;ıiÍ_
Í
Í
_ __
205
a jogszabályok értelmezése, a jogkövetkezmények megállapítása során ekvivıılenciák megállapításának vagy kizárásának sorozatán keresztül halad előre. Jóval általánosabb jelenségről van azonban szó: az ,,olyan, mint” szerkezettel kil`e_jezésre juttatott gyakorlati ekvivalencia analógiás vagy kciós gondolkodásunk ıılapját képezi.” Nem kerülhető meg tehát az ekvivalencia definiálása a gyakorlati és a deontikus logika körében sem. Az a körülmény, hogy a logikai ekvivalencia megjelölésére gyakraıı a `logikai szinonima' kifejezés használatos, azt a kiindulópontot kínálja, hogy a nyelvi kifejezések ekvivalenciája felé fordítsuk először figyelmünket.” Ennek legevidensebb példája a fordítás: egy szöveg lefordítása egy idegen nyelvre. A törekvés ez esetben nyilvánvalóan az, hogy a fordított szöveg feleljen meg az eredetinek, azaz legyen ekvivalens azzal- a kérdés pedig az, hogy ez lehetségese. Az nyilvánvaló, hogy „teljes” ekvivalencia nem képzelhető el, már csak ıı természetes nyelvek szókincsének, jelentésképzésének, szabályainak külőıihttzőségei miatt sem. Ezt főleg a nyelv leg nomabb ámyalatait alkalmazó mtll`ordltások esetében könnyű belátni, amelynek képviselői hajlamosak egyeneseıı a l`ordítás lehetetlenségére, s a fordított mű eredetitől való iggetlenségére kővelkeztetni. Tudjuk persze, hogy fordítások vannak, ezek lehetnek „jó” vagy ,,rossz” fordítások, s olyan egyszerűbb esetekben, mint a használati utasítások vagy újságcikkek hajlamosak vagyunk fenntartás nélkül elfogadni az eredetivel való ekvivalenciájukat, felcserélhetőségüket. A kérdés az, hogy miért lehetséges ıı fordítás, s hogy minek az ekvivalenciáját keressük, amikor a fordítás minőségét ıııegítéljük. A miértre plauzibilis választ ad Noam Chomsky univerzális graınınatikája, mely szerint a természetes nyelvek (akár a közös eredet, akár a ktllesönhatás, akár az emberi gondolkodás egyetemesen közös jegyei folytán) hasonló módon építkeznek, hasonló nyelvi eszközök segítségével fejezik ki a gon-
dolati tartalmakat.2' Aminek az ekvivalenciájáról ítéletet mondhatunk, az egyrészt a nyelvi kifejezések grammatikai (s a mélyben: logikai) szerkezete, másrészt a nem-grammatikai (nem-logikai) alkatrészek szemantikai (mély)stmktúrája. Ezen a ponton lehetséges és elégséges azt rögzítenünk, hogy -~- legalábbis bizonyos esetekben -lehetséges a különböző nyelveken megfogalmazott kifejezések ekvivalenciája (pl.: my book <:> a könyvem).
'" Lásd erről klasszikusan Hans Vaihinger: Die Philosophie des als ob. Leipzig: l~`elix Meiııer, 1920. "" l-lnnek első klsérletekéııt lásd Szabó M.: *Nyelvi átfordítások ajogban.' Iıı: Szabadfalvi J. (szerk.): l"tn`nltus mt.rı`t`ttu`. 20 éves a jogászképzés Miskol(.`on. Miskolc: ltlhor,
:not , 47|-489. o. "' Vő. pl. N. ('lıoın-zto,- ltto.-alntttnn we:-kezetek. Nyelv és elme. Budapest: t)sn`is, IWS,
296
Í
Szabó Miklrís
Második lépésben fel kell vetnünk a nyelven belüli (intralinguálts)_/ortll
tás kérdését. A kifejezést magát Roman Jakobson vezette be, hogy az „átfogalmazást”” a fordítás fogalma alá rendelje: „nyelvi jelek értelmezése ugyanazon nyelv más jelei segítségével”.22 Az intralingvális fordítás, mint sensu specijieo fordítás eszerint pl. „magyarról magyarra” fordítás - azonban nem csupán stiláris átfogalmazásról van szó (mint pl. ha a ,,mendegélt”” helyett azt mondjuk, hogy ,,bandukolt””), hiszen az „ugyanazon nyelv” több dimenzió mentén is tagolt. (a) Változik mindenek előtt időben; ez teheti pl. szükségessé a Károliféle Biblia-fordítás ,,átigazítását”” a ma ténylegesen beszélt nyelvre. (b) Változik továbbá térben is; ezek a különbségek adják a tájnyelvi változatokat, amelyek, ha a magyarban nem is nyilvánvalóan, más nyelvek esetébeıı valóságos fordítói közvetítést igényelhetrıek. (c) Változik végezetül és legfőképpen az eltérő nyelvhasználati módok mentén, ami a nyelvhasználó közösség társadalmi tagoltságának a következménye. A nyelvhasználatban is megmutatkozó társadalmi tagoltság fakadhat kulturális külőnbségekből (bevándorlók, etnikai vagy vallási csoportok nyelvhasználata); vagy szociális kiilönbségekből (a társadalmi hierarchia egymástól markánsan elkülönülő szintjén elhelyezkedők nyelvhasználata); vagy szituacionzílts (vagy mikro-szociális/kulturális) különbségekből (ami adott esetben a hatalmi helyzetben lévő és a hatalmi helyzetnek kitett beszélő viszonyának nyelvi kife_jeződéséből táplálkozik). A nyelvhasználat társadalmi változatai közötti közvetítés
mint fordítás több a nyelvi tolmácsolásnál: szociális helyzetek és kultúrák közötti közvetítést is megkíván; egyben az intralingvális fordítás az ember nyelvi praxisának központi modellje, amelyhez képest mint egy kontinuum két szélső értéke helyezhető el az interszemiotikus (nyelvi és nem-nyelvi jelrendszer közti) és az interlingvális (nyelvek közti) fordítás. Nem véletlen, hogy az ,,átalakitú.r" (transformation) szó használatára kényszerültünk: a fordítás eselekvő beavatkozás a (nyelvi) valóságba, olyan beavatkozás azonban, amelynek célja, hogy az egyik p nyelvi kifejezést úgy alakítsa át egy másik p' kifejezéssé, hogy ekvivalensek maradjanak: p<:>p'. Ha ez sikerül, akkor mondjuk, hogy a két kifejezés „ugyanazt jelenti”, „ugyanaz a szerepe a közlésben”, „ugyanaz a hatása” a bet`o» gadóra. A két közlés ,,lényegi struktúrájának” („ kernel structure ") egyezését kt vánjuk meg ahhoz, hogy ekvivalensnek tekintsük őket. Harmadik lépésben a nyelvi közlések funkcióját kell kitágítanunk. A Wittgenstein kiváltotta nyelv lozófiai fordulat fogalmiasította azt az egyébként - különösen a jogászok számára - nyilvánvaló felismerést, hogy a nyelv neııı 22
R. Jakobson: “Fordítás és nyelvészet.” In: Fónagy l. vers. Budapest: Gondolat, 1972, 425. o.
Szépe Gy. (szerk.): Hang
jel
______ __
tıiııáıltl-itt ı'ávtvıtlı'ıtı nt
________
___
__ÍÜ'l
csak arra való, hogy a vıılosngııı vonnlkoztı igaz. vagy hamis állításokat fogalmazzunk meg a segítségével. A nyelv ez.eıı deskriptív funkcióját kiegészíti az expresszív (érzelmet, attitüdőt kifejező), a direktív (akaratot kifejező) és a performatív (cselekvést megvalósító) funkció. A .l. L. Austin nevével fémjelzett
„köznapi nyelv filozófiája” tudatosította a nyel eltérő funkcióit. Austin a cselekvést megvalósító közléseket (a „perform ,,megtesz””, ,,véghezvisz” igéből) performativoknak nevezi, szemben a tényt megállapító konstativokkal.2`” Ez a ııyelv többirányú használatán túl afelé fordította a figyelmet, hogy a nyelvet nem „önmagában”” használjuk, hanem cselekvéseink részeként. A nyelv azon használati módját, amely egyben valamely cselekvés megvalósítását jelenti (mint nyilvánvalóan az ,,Igen!”” a házasságkötéskor, vagy a ,,Megígérem!”” az elkötelcző-
déskor), beszédaktusnak nevezzük. Az már Austin elméletének a halála utáni továbbfejlesztése, hogy a konstatív kifejezések is beszédaktust valósítanak meg, amennyiben igazságigényt, az igazság iránti ,,elköteleződést”fejeznek ki.
A performatív-konstatív különbségtételt az teszi lehetővé, ha a közlések lokúciós (tényközlésre irányuló) aspektusa mellett megkülönböztetjük azok illokúciós és perlokúciós aspektusát is. Először is a lokúciós aktus „nagyjából egyenértékű azzal, hogy valamely mondatot bizonyos értelemmel és jelőlettcl mondunk ki, ami viszont nagyjából egyenértékű a »jelentésa hagyományos értelmével. Másodszor azt mondtuk, hogy illokúciós aktusokat is végzünk, így tájékoztatunk, utasítunk, gyelmeztetünk, felvállalunk stb., vagyis a megnyilatkozásoknak van bizonyos (konvencionális) ereje. Harrnadrészt megvalósitunk
perlokúciós aktusokat is: akkor, amikor valaminek a mondása révén valósítuıık meg vagy érünk el valamit, amikor meggyőzünk, elrettentünk vagy akár meglepünk vagy félrevezetünk valakit. Itt a »mondatok használatának« vagy a »nyelvhasználatnaka három, sőt több különbözö értelméröl, vagy ha úgy tetszik, diıııenziójáról van szó (temıészetesen még számos van).”24 Nemigen nevezhető merész átkötésnek, hogy a performatívok (a perlokúciós aktusok) kitüntett terepe éppen ajog. Ha azt mondjuk: ,,Elítélem. . „l(inevezem...”, ,,Házastársaknak nyilvánítom...”, ,,Bejegyzem...” stb., akkor nem olyan kijelentéseket teszünk, amelyek igazság- ınkeionális propozíciókra redukálhatók, hanem a nyelvi aktussal még egy aktust is megvalósitunk - cselekvıíst a szavak révén, ami a jelentés-orientált szemiotikával szemben cselekvés-
orientált szemiotikát eredményez. A jogon belül ezt úgy fogalmazzuk meg, hogy bizonyos szavak kiejtésének „joghatása” vagy „jogkövetkezménye” van. A beszédmegnyilvánulás tehát eszerint cselekvés is, s mint ilyen, a gyakorlati tilozóíia kitüntetett, talán elsődleges terepe. Ismét hangsúlyozzuk: ez nem csak a 'il J. L. Austin: 'llttten ert r.-ni-ttlı. Itndnpest: Akadémiai Kiadó, l990. “(10. |l_l. ti.
293 _
_
__
§Í=“l{Ő_-llíf*_*_íf?-*'
-__
perfoımatívokra áll, hanem a konstatívokra is. Akkor is cselekszünk, aınikoı igaz/hamis értékekkel ellátható kijelentéseket teszünk, ui. a kijelentéseinket igazként fogadtatjuk el, de legalábbis ere tartunk igényt. Ha eltávolodunk az igaz/hamis fekete-fehér logikai kétértékűségétől, akkor azt is könnyen felismer-
jük, hogy az igazságigény sem kétfokozatú, hanem finoman ámyalt. „Biztosan...””, ,,Valószínűleg...”, ,,Szerintem...”, „Talán leginkább...””, „Vélhető leg.:-;5.”” - ilyen, s még sok másféle módon ámyaljuk igazságigényű kijelentéseinket.
Mindebből arra következtethetünk, hogy az alethikus állítások csak szél sőséges esetét jelentik egy olyan minőségnek, amelyben közösek a gyakorlati logikai és normalogikai kifejezésekkel. Ez a minőség az, hogy súlyuk, erejitk van, s éppen ez a ,,súly” vagy ,,erő”” az a valentia, amely összevethető, s egyeıılősége megállapítható. A klasszikus logika úgy könnyíti meg saját dolgát, hogy n súlyt két értékre redukálja: vagy van, vagy nincs: vagy igaz, vagy hamis, minek utána már nem nehéz az ekvivalencia megállapítása és formalizálása. Ennek a
könnyebbségnek azonban ára van - a természetes nyelv gazdagságának leredu-A kálása, lecsupaszítása egy mesterséges nyelvre. Olyan nyelvre, amelyen már lehet egyértelmű kalkulusokat végezni, de amelyen nem beszél senki. Az alethikus jelleg után tehát úgy látszik, fel kell adnunk a kétértékűmíg hez való ragaszkodást is. Közléseink, cselekedeteink, normáink eltérő súllyal rendelkeznek, s ha különféle megnyilvánulásaink jellegben, tartalomban, erőben, következményekben megegyeznek, akkor mondhatjuk, hogy ekvivalensek, .-. ezért felcserélhetők egymással. Az ,,Ő a tettes”” és „Nem ő a tettes”” tényállítások között ott rejlik a „Biztosan ő a tettes””, „Szerintem ő a tettes””, „Talán ö a tettes" stb. ámyalata; a „Be kell jönnöd” és „Tilos bejönnöd” (individuális) normája kh zött a „Jobb volna, ha bejönnél””, „Ha gondolod, gyere be”, ,,Inkább ne gyere be" stb. nonnája; az alma megevése és érintetlenül hagyása között a megkóstolás. a megfelezés, a zsebredugás stb. cselekvése. Felmerül végezetül a kérdés, hogy az ilyen mértékig feloldott vagy szét aprózott értékek kezelése és összehasonlítása lehetséges-e még valamiféle _/or mális logikai rendszeren belül, vagy át kell témi valamely nem-formális, materiális logikai rendszerre. Az erők fokozatossága, sőt folyamatos átmenete önmagában még nem zárja ki a formalizálhatóságot - éppen erre valók a többértékií és
fuzzy logikai rendszerek. A nehézséget inkább az érték-fokozat hozzárendelése és e hozzárendelés szükségességének belátása jelenti. Hova helyezzük egy tann szavahihetőségét egy 5, 10, 100 fokozatú skálán? Azonos súlyú-e egy okirat egy 25
Ezen, „igaz” és ,,hamis” értékek közti átmenetek kalkulálására újabb, nenı-ketıírtıílin deviáns logikai rendszerek kínálnak eszközöket; közülük a legismertebbek a három- és
többértékű, illetve a „fltzzy ˇ' (,,életlen”) logikai rendszerek.
lımloıılrıtl rlrvtı'.ılı'ın tu
.Will
tanúvallomással? llgyanolyaıı lnz.tosltékot _jeleııt-e a kezesség, mint a zálogjog? Alkalmas-e az apaság téııyének ıııegállapításáıa az. aııyával fennállott házasság? ˇfársadalomra való vesz.élyességüket tekintve ekvivalensek-e az azonos büntetési
tétellel fenyegetett bűncselekmények? E kérdések nem elméletiek, hanem a szó minden értelmében gyakorlatiak. S mint ilyenek naponta megválaszolandók és megválaszolhatók - numerikus értékek hozzárendelése nélkül is. Mégsem önké-
nyesen azonban: az ekvivalencia alapja az a közép, amely az analógia eredeti görög fogalmában még explicit módon megjelent, s amelyhez képest különböző entitásokat is egybe lehet vetni és meg lehet feleltetni egymásnak (azt mondván pl., hogy ennek a bűncselekménynek ez a büntetés felel meg). A köznapi gondolkodásban és a természetes nyelvben ugyanúgy tételez. ekvivalencia-relációt a metafora, mint a jogban az analógia. Nem véletlen azoııban, hogy példáinkat a jog világából hoztuk fel, s az sem, hogy Iustitiát mérleggel a kezében ábrázolják. A jog ugyanis, ha nem is formalizálva, megadja a viszonyítási alapot, a „közepet” (pl. a releváns tényállási elemeket és a jogkövetkezmény jellegét és mértékét), amelyhez képest a jogi döntéshozatal folyamatos ınérlegelést igényel, hogy megmondhassuk: mi mivel ekvivalens, s mivel ııeın. Ila logika murıkál e mérlegelési folyamatban, akkor az semmiképpen sein l`oı`mális, hanem materiális - argumentatív - logika.
.S't'ı`tto ./mmln .\'t'¢'!m ./ioınln .1 .i 1-: rt I'i=li!n l'olıtı. ii, ti, Mi.\lmh', Mt.\liolı`. 'l'mnu.\'XX1/I. `l`omtt.\` XXI/l. (Z()(l_i), (2()ll_i), pp. it)! .illl H!) _llll
LEGAL (.‘lll.'l'URES (.`lll.'I`URI*lS AND EFFECTIVENESS OF LAW
ANTAL VISEGRADY' VISEGRÁDY'
|.ı. 'l'here is a permanent interaction and manifold correlation between culture and `l`hcre law which basically can be summarised into two postulates. On one hand, law is a component of the culture of a society. On the other hand, there is no law or legal system which does not in uence culture. Legal culture, similarly to political culture has evolved historically. The latter could in uence or even transform the characteristics and execution of the previous one. Legal culture is always between tradition and innovation. The development of legal culture is na long process during which not only organic development occurs but thcrc there are
tasks with relation to fostering culture as well. Legal culture therefore is not ınerely insistence on the existing things but not just change for the sake nl merely ol change either.
Legal culture could be divided to some extent to ‘external’ `extemal” (layman) and `intemal"` (lawyer) cultures. According to another approach there are legal ‘intemal’ `subcultures”. As an example, it mentions that courts in Northem and Southern ‘subcultures’. Soutlıern Norway convict those who deny military service due to matter of conscience, conscicnce,
while in Western Westem and Central Norway, courts acquit them. World-wide, a regulating and an orienting legal culture can he distinguished. In the regulating legal culture, which is characteristic of the EuroAtlantic culture, law is accepted as a normative, regulating rule but not always in
the same extent. In common law systems, for example the reputation of the court is much more increased than in other countries. Moreover, the German legal culture traditionally respects law and it is a leading country in Europe in civil actions. The orienting legal culture is a characteristic of Asian and African countries where statues have only a symbolic role. Legal culture of the Central and Eastern Eastem European region can he be
charaeterised with a historically developed approach which is based on the belicl characterised beliel 'ˇ PROF. DR. ANT/\l. AN'l`Al. VISEGRADY DSC
Pécsi Tudom:'|nyep,yelem Pecsi Tudományegyetem (University (thıiversity ofPecs) of Pécs) Allam- es Al|amés .Io|.u1nln|ni|n_v| Jogtııiloıııiıııyı Kin‘ l\'aı` (l"uculty (|"aeulty ol‘ of Law) l.aw) .log~ cs logés /;\llilllll1(llt"tt'lt‘ll Allaııılıölr-a-letı Ilaıı-.zék nn-t/t"l\ (|)ep:|i'ltnent (|)eparttııent of Philosophy Philosoplıy ol" of Law) ll-7624 |’t‘t'.-._ l'ét`.°._ -IH -lH nu ns lt"| ıéı Il
_392_ i_ 292-
-_
._
-,__ ___i""~l __f'"“*! lIfif£'~-&'En-' _£t-:’ etf!.v. g*i£_v_
in the legal regulation and the over-con dence therein. It lt has entailed that social problems have been viewed in a certain legal framework. The effectiveness ol the law has been in uenced by the fact that as a result of non-traceable legal regulations, behavioural standards created by real processes have become more signi cant. Within the regulating legal culture, national legal systems belong to different legal families. These are the following: a) The Romanistic Legal Family b) The Germanic Gerınaníc Legal Family c) The Common Law Legal Family and d) The Nordic Legal Family II. The developmental stage and standard of legal culture and within this that ol
awareness of justice, as the realisation of legal instruction, are the most important components of the effectiveness of legal regulations. In more general terms, awareness of justice is an inseparable concomitant phenomenon of the legal system. Statues regulate the conscious behaviour of people, that is they want to in uence people’s people”s consciousness when they prescribe or prohibit a certain behaviour. The effectiveness of legal regulation directly depends on the conscious behaviour shown by individuals belonging to diverse social layers and groups towards regulations. More precisely, if they accept legal norms noırns as proper, just, reasonable and necessary standards or as improper, unjust legal regulations. However, the knowledge of law does not guarantee the effectiveness ol legal norms. Everything should be done to raise legal infonnation information system to the possible highest level. Similarly, it is to be ensured that nonn should be accepted intemally because the best knowledge is in vain if the addressee of the norm internally norrn is not willing to conform conforın to the norm. The next problem is the separation of awareness and perception ol ot justice. In the previous one, cognitive elements are dominant whereas in the latter one, these are overwhelmed by emotional factors. A further difference is
that in case of awareness of justice rational psychic factors while in case ol ot perception ofjustice, irrational iıTational ones are predominant. With the following three meanings however, awareness and perception perceptioıı ofjustice could be connected to each other. a) The subject of a psychic process can be a norm of positive law. In ln this sense, knowing what law is the juridical security. This is the so-called positive
*_'___________ #_'___________
l.-Il,-.ıl t nllm I.-ll,-.|I nltm |'\ vi ma! .nal I-_/In'Hi'¢'m'.\'.\' li/lv:`ltt'ı'm'.\`.\` ti/'I.nw .ti/jlaıtvv
____ ++* *H
llll
awareness ol'justiee of justice ill il we consider eonsider legal knowledge. Accordingly, there tlıcre is
positive perception ofjustice, a legal intuition. iııtuition. This is called ‘judicium'. "judicium'. b) The subject ol' of a psychic process can be imagining how a certain regulation regulatioıı should look like. Awareness ofjustice in this sense is the awareness of what
law should be and the opinion Opinion about proper law. Only this so-called ideal awareness of justice could be regarded as awareness of justice which is in contrast to legal knowledge combined with the inner approval of the legal norrn (acceptance). Therefore there is an ideal perception of justice what law norm should be. This is tuming to a judicial ideal which is the judicial conscience. c) The subject of the psychic process can be the attitude towards the legal system. In this sense, awareness of justice is the awareness of what should only occur as law. This is the so-called general awareness of justice, respecting law and order — - judicial ethos. Accordingly, there is a general perception of justice what should only occur as law. This judicial feeling or loyalty is the feeling of moral commitment of following the law and the intervention for the purposes of justice in general. Judicial ethos could he be regarded here as well. The effectiveness of law cannot be studied without examining the conception of the public, legal concepts and the minds and opinion Opinion of those who are not simply regulated by law but they are the regulators of law as well.
The cultural standard of effective law, as the ‘living’ °living° norm system, will always be signi significantly cantly in uenced by the culture ofjurisdictional authorities and by the method of handling law by laymen. It is to be emphasised that the development of awareness of justice and legal culture of citizens is not only in uenced by the so-called ‘legal “legal core’ core” but it is mainly affected by the education educatioıı system, media and other elements of everyday life. Among these, education is considered to be a central issue. We agree with Ryffel in that people should receive legal norms noırns through education. educatioıı. Permanent behaviours that are especially important for the effectiveness of legal nomis could be fostered by such educational provisions. Enthusiasm should be aroused for law and order, its necessity and for its character which demands review. Thus enthusiasm is to be developed and promoted. PedagogicalPedagogiealpsychological issues of such education, necessary organisational steps and the political execution of long-term actions should be separately assessed. It lt is the most essential question for a democratic democratie constitutional state to study the conditions of eflectiveness effectiveness of law. The study and improvement of mechanisms mcclıatıisıns that lead to ensuring ensııriııg respect for law is a problem of paramount importance ol legal policy in ('e|it|"al (`entı`al and liastern lriuropean lfiuropean states.
304
__ _
___ AflitlW ftfífel '“'’*ÍT-~v`>'_.1i'.>~i.'ri<_.?s€.*fl.>:;_.
III.
The European Union — - as it is known - has executed the most comprehensive legal harmonisation of all times not only with regard to the 15 member states but becoming a point of orientation, with respect to EFTA, and countries of the Central and Eastern Eastem European region. The objective of the Union is not to create a ‘uniform “unifomı law’ law” but besides maintaining national laws to some extent, it aims at making the regulations of member states similar to each other while eliminating eliminatiııg
considerable differences. Here the controversy issue is to be mentioned which has been going on for years on the application of the so-called convergence theory in the Community law. Supporters of convergence refer to the common historical past, value valne system and traditions of the EU legal cultures. Whereas others say that common commoıı law and continental legal cultures are so far away from each other that no
convergence is possible. Finally, according to a third approach, the conceptions above explain legal culture formally. forrnally. On the contrary, there should be a sociological perspective which concentrates on identity. For example, civil law is often a symbol of the national identity and a representation of the national culture. That 'l`hat is the reason why member states are averse to the harmonisation of civil law. The EU however, de nitely needs it. Without opening a discussion on this, a few other issues are going to he considered. The first rst question can be put as: how the EU utilises institutions ol the national legal systems. For example, the integration of human rights into Community law is mainly owing to the German Constitutional Court. Since Community law generally consists of legal materials of administrative type, several important principles were borrowed from the French and German Gennan legal systems that have a very developed administrative law. Recently, the European Court has adopted some principles, primarily procedures of the English law. Thus principles of ‘right “right to hearing’, hearing”, ‘obligation °obligation to reason’ reason” and ‘right “right to proper procedure” have become part of the Community law. In addition, Community procedure’ law draws from business law of member states as well.
Secondly, the European Court should be mentioned because it is an aıı authority which operates as a ‘fumace’ °fumace” of Anglo-Saxon and continental legal cultures. Moreover, comparative law belongs to the ‘hand “hand tools’ tools' of the European Court. The amalgamation of the two legal cultures mentioned above seems In lo be justi justified ed by the fact that the European Court basically works with case law methods but its judgements do not have a precedent nature.
lı`gıtltt H(HH|'\ 1t'_qttl ıiltmri tun! mal Il f/|'t"!tt'¢'ttt'.\'.\" {lı'ı`lti'ı'ttı'.r.\` u/ ii/ I.uw l.ttw
___ ____
__
_lll.*i _lll.‘i
The next prolilent prolıleııı that tlnıt lI would like to cover is in connection cotmcctioıı with common law. More precisely. preeısely. au tendeııcy tendency that is becoming more apparent in
llritish courts. ln their judgements, jtıdgenıcnts, although the attempt to synthesise AngloSaxon and continental contineııtal legal cultures can be perceived, pcrceived, they rather approach the
American model where decisions are based on legal principles rather than on rules.
Finally, there is an unavoidable question: Is the Hungarian legal culture mature enough to join the European Union and can the previous give something to the latter?
The scope of this study obviously does not allow detailed answers, thus tlıtıs only a few thoughts are proposed here. The starting point is that during our thousand-long legal development besides national ambitions, certain ccrtaiıı hannonisation elements have been present as well. Driving forces of the latter process have been there to create an economic and social structure similar to the tlıc Westem European model and to approach the European standard. As such, the Western
legal harmonisation hamionisation aspect of joining the EU has not been the first rst challenge in our history. After the change of the political regime, there have been several positive tendencies in the Hungarian legal culture which point to Euro-conformity. For example, the legality of the political transformation transforınation or the consistent practiee of the Constitutional Court have been bene cial to our legal culture. practice Furthemıore, legal harmonisation has an important role in the stabilisation of our Furthemrore, ı`egulating legal culture. regulating Just referring to the fact that the majority of the Union regulations as set |`orth in the White Book have been harmonised forth haırnonised and it is likely that the process will have been finished nished by 2002. Language courses and training on Community law for judges and civil scrvants have been started. Obviously, employment of the new generation servants graduating from universities will be the final nal solution. It is to be emphasised however, that our European integration does not exclude the preservation of our unique legal culture. Thus when we work on making our legal culture Euro-conform, Euro-confomi, we should not forget about fostering our cxisting culture. existing
As a final nal point of this sub-topic, it is not an exaggeration to say that the llungarian legal culture may also contribute to the development of the legal order of the European Union. It might happen if the Hungarian legal policy could initiate the adoption and usage of our legal solutions in improving the iııstitutions of (‘ommunity institutions (`oınınunity law not yet elaborated. Such a solution could be he our etlmic-minority law ethnic-minority
30ó g BQ6
gÍ
_ jg _ /lirtulgVt'.i¢igr'tit{_i/líttulgVt`.gıígt`titl_ı-
___
In the following, let us present what rights Act LXXXVII of l*)‘Jt |*)*H endows upon ethnic groups and minorities living in Hungary. According to Paragraph l Section '7, 7, it is the individual’s individual”s exclusive and aııd inalienable right to claim and exhibit their national, ethnic and minority ııiinoı`ity
(hereinafter minority) af affiliation. liation. Nobody can be compelled to make a statement stateıncııt about which minority group they belong to. Paragraph 2 points out that the individual”s right to express their national and ethnic identity does not exclude individual’s double or multiple af affiliation. liation.
A member of an ethnic group or minority has the right to tell his ethnie ethııie affiliation af liation secretly and anonymously in the national census (Section 8). Members of a minority group must have the same political and cultural
opportunities as non-minority citizens do. The state must promote equality ol opportunity by means of ef cfficient cient measures (Section 9). Minority groups’ groups” participation in public affairs cannot be restricted in any way. They may form associations, parties and other social organisations to
express and protect their interests. This activity is subject to regulations of the constitution (Section 10). Members of minority groups have the right to foster ethnic traditions, to cultivate family relations and to have family celebrations in their mother tongue. They have the right to require the related religious ceremonies to be held in their mother tongue (Section ll). l 1). Members of minority groups have the right to choose the first rst name ol their child freely. Furthermore, they have the right to have the child’s child”s first rst sumame entered in the register of births and use it in of official cial documents according to the rules ot ol their mother tongue as long as it complies with the laws. If the name ts is registered in other than Roman letter, a phonetic Roman letters transcription transcriptioıı must also be used (Par. l. Section 12). Paragraph l3 I3 states that members of minority groups have the right to: l. learn, leam, foster, add to and pas on their mother tongue, history, culture and traditions,
2. receive education in their mother tongue, 2. protect personal data in connection with their minority status according to their provisions of the law. Members of minority groups have the right to keep contact with national natioııal and public institutions in their mother country and in those countries where their tlıciı`
'__M___ là '__“___
Il Frtfilf i-go! t Jiltnret lnltnıeı mu! mal I'._'//er'tt'\a'rrt'f.\' l'._`//er`tt`ifı'rri's,\` Q/'l_.cht_tv____H tt/'l`.tht_w____H
IU7 ll)?
mother tongue is spoken as well as hy tninority nıinority groups living in other Other countries
(Section 14). As far as the so-called collective eollective rights are concerned, concemed, the law contains
the following provisions: Minority groups have an inalienable communal right to preserve, foster, strengthen and pas on On their ethnic identity to younger generations (Section l5). 15). Minority groups have the right to foster and develop their historical traditions and language as well as to preserve and enrich their material and intellectual culture (Section 16). Minority groups may form forrn social organisations, local govemments and national authorities (Section 17). In pursuance with Section 18: Public radio stations and TV channels must ensure — - according to the provisions of a separate law - that ethnic programmes are regularly made and broadcast. The state must promote the reception of radio and TV broadcast in those areas where minorities live. If needed, bilateral agreements must be made in order to ensure this. Minority communities have the right to: a) take the initiative in creating conditions for education at nursery, primary and secondary schools and in higher education in their mother tongue or Or both in their mother tongue and in Hungarian, b) develop their own national education, cultural and scienti scientiticc institutions institutioıis according to legal regulations. The Republic of Hungary shall ensure - within the framework of laws that minority communities are not disturbed in arranging programmes, holding celebrations, preserving, fostering and passing on On their architectural, cultural and religious relics or traditions and in using their symbols. Minorities and organisations have the right to develop and keep up widespread and direct intemational relations (Section 19). Finally, (last but not least) Hungarian minorities have the right to have representatives in Parliament in the manner determined deterrnined by a separate law. Parliament elects an of Of cer cer who shall represent ethnic and minority rights. The Ofliee Oflice of the Parliamentary Officer is responsible for administration administratioıı and preparation.
_3[Q3 _3’Q3
_
,_ g_
_
/l'Áftfel tf§{/_l_’{1\11?i533irlv _lÍ{õ`_1?i;33iflif
In my oppinion Oppinion the EU law is not a product of the ‘European *European legal legııl culture’ but of the different European legal cultures. The new ‘European culture” “European legal culture” is under development of which signs are e.g. the proliferation culture’ proliferatioıı ol ot technical regulations and the strengthening of the unity and vertical plurality ot the legal system. However, the common Community law of the future means something more than just the harmony harrnony of the different legal areas and aınl regulations now being developed. The Eurocentrism of Community law does not mean that it only Only builds upon law and order of Western Westem European countries. l-‘oi l-'or example, it has borrowed legal solutions from the USA, Australia and New Zealand. A question of the future is how this complex but homogeneous legal system could accept legal traditions of Eastern Eastem European states. The pledge of the future of the ‘aquis “aquis communautaire’ communautairc” is how effective its regulations will be. Its measurement is a complex task which among other otlıeı includes the examination of the following: - the enactment of Community policy into legislation by Community — institutions, - the application of Community regulations by the Member States, - the transposition of Community directives into national law, - the implementation of Community secondary legislation, or — Or of national transposing or implementing legislation, within or by the national civil service,
~ the use of Community law by economic undertakings, other organisations and individuals in the sense that they orient Orient their behaviour in relation to Community law, - recourse to litigation in a national court based on Community law, including a directive which has been recognised as having, or is argued to have, direet effect, and - the enforcement of Community — Commtmity law by national courts, including the inteıpretation of national legislation in the light of Community law. interpretation Thus it can be seen that effectiveness of the Community law depends on national laws.
As far as the potential for the approximation of legal system is concerned, we join advocates of convergence of the continental and Anglo concemed, Saxon model. Both systems will be modi modifıed ed if besides written law, judge-made law becomes more signi cant, and statutory law is strengthened with relation to case law.
*___i H _*
lı`j._'ııl I u/{mm li')._'ttl ıtltmıfi rim] ııml I-,_(Ir't Iz_(Iı'ı !|t'i'm'.\".\ ttt'ı'Hı'.\`.\ if] tt/ (MW l.ttW
_
__ ___ _ _ll)‘) _ll)Í)
lt is beyond douht doulıt that liuropcan l°luropcan states will follow similar legal principles in the future just as in the past. Unification Unilication will of European nations
slowly developing is going to join and grow branches branchcs of the tree in a single direction - of which roots were laid down by the Roman law, and its trunk was formed by ‘ius “ius commune’. commune'.
References The study was made in the amework of OKTK research titled ‘Methods “Methods for examining the social and economic effectiveness of legal rules’. rules”. Friedman, L.M. (1986), Legal culture and the Welfare State. In: G. Teubner (ed. ), Dilemmas of Law in the Welfare State, Berlin/New York Podgórecki, A. (1967), Dreistufen — Podgdrecki, - Hypothese iiber über die Wirksamkeit des Rechts, In: lıı: l-I. Hirsch-M. Rehbinder (I-Irsg.), Studien zur Reehssoziologie, Rechssoziologie, Koln/Opladen Köln/Opladen Kulcsár, K. (1997), Jogszoeiologia Kulcsar, Jogszoeiológia (Sociology of Law), Budapest David, R. (1964), Les grands systemes de droit contemorains, Paris Zweigert, K./K K./Kötz, tz, H. (1996), Ein thrung lhrung in die Rechtsvergleichung Ry el, H. (1972), Bedingte Faktoren der Effektivit Effektivitätt des Rechts, In: Zur Effektivittlt Effektivität des Rechts. Jahrbuch lr Rechtssoziologie und Rechstheorie. Band 3, Dusseldorf Düsseldorl` Rehbinder, M. (1989), Rechtssoziologie (2. Au age), Berlin/new York (terven, rF W. V. (1995), Bringing the Gap between Community and National Laws: Uerven, Towards a Principle of Homogeneity in the Field of Legal Remedies, 32 CMLR Legrand, P. (1996), European Legal System are not Converging, 45 Intemational and Comparative Law Quarterly Paasilehto, S. (1999), The Europeanization of the British Legal Style, American Joumal of Comparative Law, No. 2. Mádl, F. (1990), lus Commune Europae, Jogtudomanyi Mad}, Jogtudományi Kozlony, Közlöny, No. 3. Gessner, V. (1993), Wandel européiiseher europäischer Rechtskulturen, In: B. Schafer Schäfer (Hrgs.), Lebenverhältnisse und sociale Kon Lebenverhtiltnisse Konflikte ikte in neuen Europe, Frankfurth Burrows, N. (1996), European Community: The Mega Mix, In: L. Osticilc Ösücüc et alii (eds.), Studies in Legal Systems: Mixed and Mixing, The Hague/London/Boston Snyder, F. (1993), The Effectiveness of European Community Law: Institutions, Processes, Tool and techniques, Modem Law review, Vol. 56. Vervaele, J./LE. J.A.E. et alii (eds.), (1999), Compliance and Enforcement of European Community Law, The HaguefLondon/Boston Hague/LondonlBOston Visegrády, A. (I999), Visegrddy, (1999), Legal Customs in Hungarian Multilingual Villages, In: K. llerberts (J.G. Turi) (eds.), Multilingual Cities and Language Policies, Vaasa
91°- -_ -_
,_
»intel Vi-ta=~*.4z....-...r ante’ Vi-r_esff*.f!z..._-._.__
___ _--_.
Visegrridy, A. (2001), Measurement of the Effectiveness of Legal Rules, In: Jura Antiqua Visegrády, Antiqna - Jura Modema, Studia luridica Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata, Publieata, No 127 Pecs Pécs Schraage, E..I.H., E.J.H., Utrurnque Ius. Uber Über das romisch-kanonische römisch-kanonische ius commune comınune aal nal grundlage europaischer europäischer Rechtseinheit in Vergangenheit und Zukunft. Revue Revua lntemationale des Droits de l’Antiquité, Intemationale l”Antiquité, 3e Série Tome XXXIX, 1992.
II 11 BŰNü_GY} TUDOMANYOK BUNU_GY,I TUDoMÁNvoK KOREBE TARTOZO TaRTozo TANULMANYOK
.S`ı'ı'tm Jmıılı. .ı .-1 lüılıu. ıı, ı'lh.\'lu›lı', 'fmııus XXI/I. (2003), pp. _ı`I_i _l_i(›
DIE STRAl*`Rl*`.(fll'l`l.l(fI-IEN ASPEKTE DER GELDWÄSCHE NACH DEM DEU'l`S(.`HEN UND UNGARISCHEN STRAFGESETZBUCII
KATALIN GYULAI' I. Einleitung Wie kann man den Begriff der Geldwäsche beschreiben? Einfach ausgedrückt bedeutet die Geldwäsche einen Vorgang: wann entsteht aus schmutzigem Geld sauberes Geld. Neid, Herrschsucht, Gier sind solche negative Verhaltensweisen,
die die Menschen darauf motivieren, „etwas zu besitzen, was man selbst nicht hat.“l Und das zu erreichen ist man bereit Straftaten zu begehen. Pecunia nun olet. - das Geld stinkt nicht - hieß das römische Sprichwort von Kııiscı' Vespasianus, das die Vielfältigkeit der Geschichte überlebte, und ihre Bcdculuııμ, heutzutage auch bewahrt hat. Die Geldwäsche oder Geldwäscherei, auf Englisch „money laundcriııg“, ist ein neuer Begriff, eine neue Erscheinung des 20. Jahrhunderts, aber ııls Handlung existiert sie seit Tausenden von Jahren. Wahrscheinlich ist es cbcıısıı alt, wie die Erscheinung der ersten Geldmünze. „Die Verheimlichung der Herkunft rechtswidrig erlangten Einkommens, und es gesetzlich darzustellen, bedeutete jederzeit die Flucht der Schuldigen gegenüber der Beschlagnahme dcr Behörden.“2 Die Geldwäsche als Phänomen tauchte mit der explosionsartigcn Zunahme des illegalen Drogenhandels weltweit als Problem auf. Dic l)rogenhändler wollten die enonnen „schmutzigen“ Gewinne so schnell wic möglich in den normalen und gesetzlichen Geldumlauf bringen, um dcrcıı Herkunft zu verschleiem. So soll aus schmutzigem Geld sauberes Geld entstehen. Es liegt auf der Hand, dass das Delikt der Geldwäsche mit dcr organisierten Kriminalität (im folgenden: org. Krim.) sehr eng verbunden ist. Ungeachtet der Forın durch welche die organisierte Kriminalität unlautcrc Gewinne erzielt, sei es durch das klassische Feld des Drogenhandels, oder durclı f
_7_
_
__l_
7
' DR. GYULAI KATALIN doktoıjelölt Miskolci Egyctcın /\.|l(, .Iogtörténcti Tanszék 35 l S Miskolc-l'Iμ_yclcıııvı'ıros I Lang/Sclıwııı'//Kı|ıp.r S. 45.
2 Kcrcszty. ll.: S M
3l_4
__" f
__ g__,__________,Ķ[q_{{{t (›`_,›'gı{,!;ıı*
den Waffenhandel, tritt die Geldwäsche immer als Schltlsseldelikt hervor, unıl gefährdet das finanzielle System. Die Geldwäsche „stärkt das organisie e Verbrechen, begünstigt dessen Ausbreitung und trägt damit zur Destabilisierıınμ, der gesamten gesellschaftlichen Ordnung bei.“3 In folge dessen haben die Staaten sehr schnell darauf gekommen, dass die nationalen Vorschriften ír die Bekämpfung und Verhinderung ıleı Geldwäsche unzureichend sind. Man braucht internationale, völkerrechtliclıe Verträge, Regelungen und vor allem eine starke und gut ırıktioniereııılu internationale Zusammenarbeit zwischen den Justiz- und Stral`ver-folgungsbehörden verschiedener Länder, Informationenaustausch, um die Geldwäschedelikte erfolgreich entdecken und behandeln zu können.
II. Der Geldwäschebegriff verknüpft mit der organisierten Kriminalität A. Über den Verkmíipfungspunkt im allgemeinen Die organisierte Kriminalität verbreitet sich weltweit heutzutage und erschwert wegen ihrer Organisiertheit die Au därungsarbeit der Strafverfolgungsorgaııe Am meisten fehlen die Zeugen; die Mitwirkenden sind aus Angst, wegen Zahlung Schwigegeld oder aufgrund von Drohungen selten zur Aussage bereit. Das besondere Merkmal der org. Kriminalität ist die Pro torientierunμ,. d. h. rechtswidrig erlangte Gewinne müssen irgendwie legalisiert werden, somit als von einer gesetzlichen Tätigkeit stammende dargestellt werden um der Wirtschaft zuge ihrt werden zu können. Legalisierung der schmutzigen Gelder ist ein Lebenselement der langfristigen Funktions-fähigkeit der organisierten Kriminalität: sie braucht Untemehmen, in denen schmutziges Geld ständig sauber gewaschen kann. Hieı wird die Rolle der Geldwäsche deutlich. Da es um erhebliche Summen geht, die manchmal auch Transportprobleme verursachen, versucht man das Bargeld in mehrercıı Schritten, durch Geldwäschetransaktionen vom Ursprung zu entfemen, und iıı den legalen Finanzkreislauf zuzu ihren. Was die Transaktionsfomıen anbelangt, ist die Findigkeit der 'l`¦lleı grenzenlos, und sie erscheinen meistens in grenzüberschreitender Form. „Div Transaktionen erscheinen entweder durch Einzahlung von Bargeld zum Kleinverkäufem auf Konten oder in Form barer Transfers von Geld ııu.~+
3 Zitat von Lang nach Carl und Klos: S. 100.
„___“
/ltr' .ifm/r rw /il/ir lıvıı 'I ifwıllı' ılvr (ir'/rfıi'äsr'lı_t:¶rr_'/1 (fett: rfı'rr__r.\'r'/rı_'rt;___
.J l 5
Drogengesclıllllcn ins lıı- nnrl /\nslıınd.“" l)urch die illegalen Geschäfte entstehen iâihrlich mehrere Millinrılcn l)ollar Schaden in der Wirtschaft. Nach Angaben
wurde „der Jahresumsatz der organisierten Kriminalität in den 90-er Jahren S()() Milliard. Dollar geschätzt, wobei der größte Anteil auf den intemationalen Drogenhandel entfällt.“ 5
Die organisierte Kriminalität und die Geldwäsche bedeuten evidentc Gefahr auf das finanzielle System, auf die Wirtschaft, und politische Macht eines Landes. Die Täter können sich schnell in die Apparate der Staatsverwaltung und in die Wirtschaftsvorgänge einschleusen, und nach ihren Vorstellungen die Regierung beein ussen. Die Gefahr liegt darin, dass der ganze Staatsapparat von den „Kriminellen“ beein usst und unterworfen wird.6
Die Bekämpfung der organisierten Kriminalität kann nur dann erfolgreich sein, wenn man deren nanziellen Basis und Wurzel vemichtet. l)ie erfolgreiche Vemichtung der Geldwäsche kann als Weg dorthin ihren. B. Der Geldwäschebegrz " lt-Is gibt keinen einheitlichen Begriff ir die Geldwäsche. Man findet l)e nitionen in der Richtlinie 2001/97/EG des Europäischen Parlaments und des Rates (im folgenden EU Richtlinie), in der strafrechtlichen Literatur die entsprechend die Bedeutung der Geldwäsche formulieren. Nach der Richtlinie ist Geldwäsche: „der Umtausch oder Transfer von Vermögensgegenständen in Kenntnis der Tatsache, dass diese Vermögensgegenstände aus einer kriminellen Tätigkeit stammen, zum Zwecke der Verheimlichung oder Verschleieıung des illegalen Ursprungs der Vermögensgegenstände. . .“7 Die nationalen Gesetzgeber formulieren ihren eigenen Begriff der Geldwäsche entsprechend der Richtlinie. Beim deutschen Gesetzgeber erschien die folgende Definition der Geldwäsche: „Einschleusung von Vermögensgegenstände aus organisierten Kriminalität in den legalen Finanznnd Wirtschaftskreislauf zum Zweck der Tarnung.“B Die Geldwäsche ist die Tätigkeit, die der Täter zur Verschleierung der llerkunft der rechtswidrig erlangten Gelder ausübt, um das illegale Geld als aus legaler Herkunft stammend darzustellen. Die Herkunft der Geldwäsche ist immer eine Straftat, die durch die verschiedenen Banken und Transaktionen " Lang, V.: S. l04
` lang, v.= s. 99. " Kereszty, B.: S. (›'/.
'l.ang. V.: S. llll H Grıırlnwskı, M
S I l
3l6_
_ __ ___ _
_ l\'r1!t'1_/i›t__(_i_ıír_r_/(ri
_________
unverfolgbar wird, so dass das illegale Vermögen in der legalen Wirtsclnıll verwendet werden kann. Später wird es zum Täter des Grunddeliktcs saınlıi-ı zurück ießen.9 Das Bargeld sichert Anonymität ír das Sauberwaschcıı ilvı Gelder aus illegalem Drogenhandel. Und durch die Banktransaktionen wird ihr«
Geld schnell wieder im Umlauf gebracht. In diesem Sinne „stinkt“ das Gclcl. Die Geldwäscher nehmen andere Helfer in Anspruch, uın ilcn Geldwäscheprozess durchzuführen. Die sind gegen Entgelt bereit, unaul`l2Illiμ_rGeldsummen auf verschiedene Bankkonten einzuzahlen. Andere Möglichkeit bei geringer Summe - ist, das Geld auf Gold, Juwel, Edelstein, Autos, Sclıeclv. oder auf andere Vermögensgegenstände umzutauschen, und aus dem Lanil, ııı dem die Tat begangen wurde, ins Ausland zu schmuggeln. Der Geldwäsche geht immer eine Vortat vor, um dert-ıı Gewinnlegalisierung es geht. Die Formen der org. Kriminalität bilden ilnGrundstraftaten, wie illegale Drogenhandel, Waffen-handel, Geldfálsclıııııμ__ Terrorismus, oder Menschenraub, plus andere Delikte die mit Frei-heitsstınlr
geahndet werden. In aller Regel wird das Geld aus dem Drogenhandel nicht ııı demselben Staat gewaschen, in dem es anfällt, aber die Möglichkeit ist nicln ausgeschlossen. Es ist sehr schwer für die Justizbehörden zu beweisen, dass ilıv Grundstraftat geschehen ist, und das Geld hieraus stammt. In den meisten l"llllcn fehlen die Beweise der Vortat, man kann nur von dem Geldwäschepr<›'/.mt Rückschlüsse ziehen. Außer der Anmeldep icht der Angestellten, erwartet ınıııı keinen Anzeiger mehr, so dass die Strafverfolgungsorgane von der Straftat ınıı nach aktiver Entdeckungsarbeit erfahren. Deshalb nennt man die Geldwäsclw eine „victimless crime“.'°
III. Völkerrechtliche Dokumente Die Bekämpfung und Behandlung der Geldwäsche ist als Mittel gegen illiorganisierte Kriminalität anzusehen. Es ist offenkundig, dass die Verschleieruııμ, der Herkunft rechtswidrig erlangter Vermögensgegenstände auf intemationnltEbene geschieht, und keine Grenzen kennt. Gerade die grenzüberschreitcnileıı
Elemente der Geldwäsche haben intemationale Regelungen erwünscht. Die lntemationalisierung der Bankensysteme, und der Kriminalität weisen tlıırıınl
° Kefeszıy, 13.; s. 66. 'O Suendorf, U.: S. 250
__
lin' .rh rr/r in hllıı hrn iifııwlılı' rlvr (ı'_ı'_lrl_wíi'(.'ltr: naeh dem rltf_tf_l.t'r_'_ltr'rI...
ll'l
hin, dass die Staaten gegeıı die Geldwäsche nur mit internationaler Zusammenarbeit kllnıplen können.
Deswegen haben die Mitgliedstaaten der EU völkerrechtliehe Dokumente erlassen, denen sich außer den Mitgliedstaaten auch andere Staaten iıngeschlossen haben. In den Dokumenten geht es um die Stralbarkeit der Geldwäsche und Verp ichtungen der Staaten. Sie haben einen ähnlichen Inhalt. I)ie Bekämpfung der Geldwäsche muss mit friedlichen, also strafrechtliclıeıı Mittel und Koordinationen der Justizorgane durchge ihrt werden. /l. Wiener Konvention
I)er erste wesentliche Schritt auf europäischer Ebene war die Wr'ı›m.-r Konvention;
Übereinkommen der Vereinten Nationen gegen den unerlaubten Verkehr mit Suchtstoffen und psychotrophen Stoffen. Es ist am 20. 12. 1988 von 67 UN Mitgliedstaaten in Wien unterzeichnet worden, und am ll. ll. 1990 in Krall getreten. In der Präambel drücken die Mitglieder ihre Sorgen wegen der Zunahme des Handels mit Drogen und der damit zusammenhängenden organisierten Kriminalität aus. Das Dokument verp ichtet die Mitgliedstaaten, die Geldwäsche lin' strafbar zu erklären und deren Straf`tatbestand ins nationale Recht einzul`üln'cn. |)ie Bankinstitute müssen gegen die Geldwäsche mit ldenti zierungs- und Meldep ichten kämpfen. Es schreibt die Beschlag-nahme der von Rauschgiftdelikten stammenden Vennögensvorteile vor, und verfügt über die Rechtshilfe in Geldwäschesachen zwischen den anteiligen Ländem. Das Bankgeheimnis wurde verringert, und es wurde den Behörden erlaubt, die nötigen Bankdaten einzusehen. Deutschland und Ungam haben die Konvention in 1993 ratifiziert. ll. Die Baseler Grundsatzerklärung Bereits im Dezember 1988 wurde die Baseler Grundsarzerklärung (zur
Verhütung des Missbrauchs des Bankensystems für die Geldwäsche) voıı deıı lllhrenden Zentralbanken der westeuropäischen Länder verabschiedet. Adressat der Erklärung waren die Barıken, die einige Prozesse, Methode, zur Verhinderung der Nutzung des Finanzsystems zum Zwecke der Geldwäsche einleiten sollten. Die Banken können ohne Vorsatz Opfer des Geldwllschevorgangs sein, bei denen die schmutzigen Gelder überweisen oder angelegt werden können. Um dies zu verhindem, sind die Banken verp ichtet, ihre Kunden zu
313
,
_..__-____f'\§f_'_f~!±{f f›`.r~ff±f
_„__.____-
identifizieren (know your customer) und bei verdächtigen Geschäl`ten mit den Behörden ztısammenzuarbeiten. C. Pariser Weltwirtscha sgipfel
In 1989 auf dem Pariser Weltwirtschaftsgipfel der 7 führenden Industriestaaten. haben sich die Teilnehmerländer (BRD, F, GB, I, Japan, Kanada, USA! entschlossen, eine Arbeits-grtıppe mit dem Namen: „Financial Action 'l`iısk
Force on Money Laundering“ - abgekürzt FATF - ír die Bekämpfung ih-ı Geldwäsche einztısetzen, (Finanzielle Maßnahmen gegen das Waschen von Drogengelder durch Banken). Die Arbeitsgruppe wurde beauftragt, die nationalen Programme gegen Geldwäsche in den Mitgliedstaaten abzustimmen, weitere vorbetıgeııilr Maßnahmen und Vorkehrungen zur Verhinderung der Geldwäsche zu erarbeiten. befördem
die
Rechtshilfe
und
Abschließung
multilaterali-ı
Rechtshilfeabkommens zwischen den Staaten zu befördem. Auf dieser Grundlage legte die FATF im Februar 1990 vierzig, st-hı ausführliche und konkrete Empfehlungen vor. „Diese setzen sich sowohl ıını dem strafrechtlichen als auch mit dem nanzrechtlichen Teil der Bekämpl`nııμ_ der Geldwäsche auseinander.““ „Im Keminhalt entsprachen die Empfehlungen den Vorgaben dvı Wiener Konvention“'2, aber die sind unverbindliche Empfehlungen, die I<ı~iınvölkerrechtlichen Verpflichtungen der beteiligten Staaten nach sich zieln-ıı Nichtsdestotrotz wird erwartet, dass die Empfehlungen freiwillig gefolgt und snbeachtet werden. Die strafrechtlichen Vorgaben der FATF fordern die Länder auf, iın
nationalen Rahmen die Geldwäsche zu sarıktionieren und deren Tatbestand in-. Strafgesetzbuch einzu igen, wie es die Wiener Konvention verlangt. Nicht ııııı natürliche Personen sondem auch juristische Personen können siclı dvı Geldwäsche strafbar machen. Alle Mittel und Vennögensvorteile die zııı Geldwäsche verwendet wurden, oder durch die Geldwäsche entstanden, werden beschlagnahmt. Die finanz:rechtlichen Vorgaben der FATF wurden
ir die Kredit nınl
Bankinstituten formuliert. Sie fordem von den Finanzinstituten umfasscınliIdentifikation der Kunden und Geschäftspartnem. I lnldenti zierungsdokumente der Kunden und über die Transaktionen nıtlssvıı mindestens 5 Jahre lang aufbewahrt werden. Bei ungewöhnlich lıoheıı
“ Höfen, U.= s. ss. '2 Kaufmann, M.: S. 42
_
_l_)_r`ı' .rrm_/r in lala In-n .~t.\ju-lm' tler ( ›'i'l
_l ll)
Geldbeträgen, oder hei hestinımten oder verdächtigen Finanztransaktionen, die anscheinend einen krinıinellen Hintergrund beinhalten, sind die Banken verp ichtet, ohne den Kunden zu benachrichtigen, ihren Verdacht den zuständigen Behörden zu melden. Die Bank muss bei Geldwäscheverdacht den
Durch ihrungsauftrag der Kunden zur Transaktion versagen. Die anonyme Kontoeröffiıung ist untersagt worden. Daneben sind die lšanken aufgerufen, bankinteme Maßnahmen gegen die Geldwäsche zn ergreifen, besonders in Geschäftsbe-ziehungen mit Personen oder Firmen solcher Länder, die diese Empfehlungen nicht oder nicht hinreichend befolgen. l)as Dokument fördert die Idee, die Bartransaktion über einen gewissen Geldbetrag direkt bei einer Zentralbehörde anzumelden. Damit wären die lnfonnationen über Geldwäscheverdacht den damit beschäftigten Behörden gleich erreichbar. Sehr wichtig ist die verstärkte, wirksame internationale Zusammenarbeit zwischen den Behörden durch die Schaffung multilaterale Verträge. Die Länder sind auch verp ichtet, gegenseitige Rechtshilfe zu leisten. Trotz des unverbindlichen Charakters haben die FATF - Empfehlungen herausragende Wirkung ergeben. Das ist auch auf die schwarze Liste zurückzuführen, in die Länder eingetragen werden, die den Grundsätzen nicht nachkommen. Alle Banken der Welt waren aufgefordert, die Empfehlungen anzunehmen, unabhängig davon, ob ihr Land Mitglied der Arbeitsgruppe ist oder nicht.
1). Die Konvention des Europarates Nr. 141 Die Konvention des Europarates Nr. 141 - über das Waschen, das Aufspüren die
Beschlagnahme und die Einziehung der Erträge aus Straftaten - wurde am 8. Nov. 1990 erlassen. Basis des Abkommens ist die Wiener Konvention. Es regelt die Geldwäsche als Straftat, und erweitert den Vortateı1kreis auf andere vorsätzlich begangenen Straftaten, außer den Drogendelikten. Es erklärt weiterhin die Beschlagnahme auf den rechtswidrig erlangten Vermögengegenständen von jeden Straftaten. IV. Die Geldwäscherichtlinie der EG „zur Verhinderung der Nutzung des Finanzsystems zum Zwecke der Geldwäsche“ Zwei wichtige Richtlinien (in weiterem: Ril.) wurden vom Rat der lf°lG im Bereich der Geldwäsche erlassen. Seit dem 4. Dezember 2001 existiert die
320 _
_
__
Karolin (lyulai
zweite Ril, 2001/97/EG“, die die erste Ril. geändert, modifiziert hat und entlıllll präzise Begriffsbestimmungen. Die erste Ril. 91/308/EGW zur Verhinderung der Nutzung di-.r Finanzsystems zum Zwecke der Geldwäsche wurde am 10. Juni 1991 vonı Rat
erlassen. Sie richtet sich auf die vorange-gangenen völkerrechtlichen Dokumente. Kem der Richtlinie war die Kriminalisierung der Geldwäsche, nııd die verbindliche Festlegung der P ichten der Kredit- und Finanzinstitute. l)ie Mitgliedstaaten haben die Vorschriften der Ril. ins nationale Recht bis zum l. I. 1993 umsetzen müssen. Ein weiterer Grund, der den Rat zurn Erlass der Ril. motiviert hat, waı der Zusammenhang der organisierten Kriminalität mit der Geldwäsche. I)iı~ Geldwäsche schädigt nicht nur die Stabilität und Sicherheit der Kreditinstitutionen, sondern auch „das Ansehen des gesamten Finanzsystems“"', daher wird das Vertrauen der Menschen in Finanzinstitute verringert. Die Kommission ihlte sich verantwortlich da ir zu verhindern, dass die Geldwäscher den Binnernnarkt und den freien Kapitalverkehr ausnutzen, uııı ihre schmutzigen Gelder zu waschen. Die Mitgliedstaaten haben erkannt, dass Regelungen auf Gemeinschaftsebene nötig sind, um das Prinzip der Grundfreiheiten und des Binnenmarktes bewahren zu können. Und diesem Ziel dient diese Ril. Wenn die Mitgliedländer selbst nationale Maßnahmen ergreil`en. um ihre Finanzsysteme zu schützen, kann die Verwirklichung des Binnenmarktes durch einzelne Regelungen geschädigt werden. Die Ril. verbietet die Geldwäsche ganz und gar. „Die Mitgliedstaateıı haben da ír zu sorgen, dass die Geldwäsche im Simıe dieser Ril. untersagt wird.“'5 Sie müssen geeignete Maßnahmen treffen, um ztı zeigen, dass Verstöße gegen diese Regelungen geahndet werden. Die meisten Länder haben einen selbständigen Tatbestand ir die Geldwäsche im Strafgesetzbuch einge ihrt, und damit das Verbot des Rates umgesetzt. Andere Länder wie Dänemark oder Holland haben einen schon vorhandenen Tatbestand um den Tatbestand der Geldwäsche erweitert,'6 zum Beispiel den Tatbestand „der Behandlung der gestohlene Gegenstände“ in Holland." Die Geldwäsche knüpft nicht nur an den 13 Die Richtlinie 2001/97 EG des Europäischen Parlaments und des Rates vom ft Dezember 2001 zur Änderung der Richtlinie 91/308/EWG des Rates zur Verhinderung der Nutzung di--t Finanzsystems zum Zwecke der Geldwäsche, Art.l; ABL.EG Nr. L 344/76 vom 28.12.2001 '4 Höreth, U.: S. 40.
'S 91/sosfıawo Eu Richtlinie Ari. 2. |6 Jacso, J.: S. 551.
" ibiaem s. 551.
UH' -W -I/hw lit/ir la-ır .l\;›ı'Mı' tler tı`t'lrlwa`.s'c'lrE'_rıar.'lrrlt'ı›ı rlt'ırt.s'r'lıt'n_...
lll
Betäubungsmittclilelikten, soııdern auch an andere Handlungen der org. Kriminalität an. l)eslıalb hat die Richtlinie die Vortatenkataloge der Geldwäsche
auf andere Delikte erweitert, die die Gelegenheit zur Geldwäsche wahrnehmen. Um das Finanzsystem zu schützen schreibt die Ril. weitere P ichten l`tlr
die Kreditinstitutionen vor: Erstens muss die Identität der Kunden bei Geschäftsbeziehungen nachgeprüft werden, wenn der Betrag der Transaktion aut' 15.000 Euro oder mehr beläuft. Die ldenti kationsp icht besteht unabhängig vom Schwellenbetrag, wenn dem Angestellten die Transaktion verdächtig
vorkommt. Zweitens müssen die Dokumente der Kunden sowie die Belege der Transaktionen mindestens ir 5 Jahre lang aufbewahrt werden. Daneben haben die Kreditinstitute mit den zuständigen Behörden ztısammenzuarbeiten, und die
verdächtigen Transaktionen sofort anzumelden und nicht vorzunehmen. Am 4.12.2001 kam es zur Aktualisierung der Geldwäscherichtlinie. l)eı' Rat hielt es für angebracht, die über 10 Jahre lang verwendete alte Ril. nen abzufassen, und einige Bemerkungen hinzufügen. Die Mitgliedstaaten habeıı IH Monate nach dem Inkrafttreten der Ril. bis Juli 2003 die erforderlichen Rechts« und Verwaltungsvorschrifen zu erlassen und der Ril. nachzukommen. l)ie Kommission wird auch überprüfen, ob die Mitgliedstaaten richtig umgesetzt haben.
[)ie
wesentlichen
Modifizierungen
der
2.
Ril
sind
folgendermaßen
zusammenzufassen:
Den Pflichten müssen die Mitgliedstaaten selbst nachkommen. - Die Änderungen sind nötig gewesen, weil das Spektrum der Straftaten die der Geldwäsche vorangehen, in den letzten Jahren viel breiter geworden. Der Vortatenkatalog wurde zu den Erscheinungsformen der organisierten Kriminalität angepasst und auf jegliche kriminelle Tätigkeit erweitert. Aueh die Beteiligung an einer kriminellen Vereinigung wurde strafbar. - Die Richtlinie erfasst einige Legaldefinizionen, so werden die Begriffe des Kreditinstituts,
des
F inanzinstituts,
der
kriminellen
Tätigkeit,
des
Vermögensgegenstandes und der Geldwäsche bestimmt. „Der Tatbestand der Geldwäsche liegt auch dann vor, wenn die Tätigkeiten im Hoheitsgebiet eines Anderen Mitgliedstaates oder ein Drittlandes vorgenommen wcrden."'"
'H llt.'l7.t'ı', W
S ltı /ılaıt viııı ilvl' |".(i Rltlltlllttltt.
322 -_
_ -__ ._
-!<.fifff'f"._9f›:=f1
____-._.
- Die Verschärfung der Kontrollen im Finanzsektor dazu geführt hat, dass die Geldwäscher neue Wege zur Verschleierung der illegalen Herkunll der Erlöse suchen. Sie nutzen immer mehr Nicht nanzuntemehmen vnı Geldwäsche. Deshalb wäre es erforderlich, die Identifıkationsp icht der Kunden, und die Meldung verdächtiger Transaktionen auf einige Benıfe, heı denen erkennbar ein Geldwäscherisiko besteht, auszudehnen, wie z. ll. ııııl Notare, oder selbständige Angehörige von Rechtsberufen wie Buchprtlleı, Steuerberater, Kredit- und Finanzinstituten und deren Angestellte. Rechtsberatungen unterliegen der Geheimhaltungsp icht, sie mässeıı ihre Mandanten nicht melden. Es gilt aber nicht, wenn der Rechtsberater aıı den Geldwäschevorgängen auch selbst beteiligt ist, und die Rechtsberatung zıını Zwecke der Geldwäsche erteilt. - Es
besteht
weiterhin
die
Identifizierungsp icht
der
Kunden
hrı
Geschäftsbeziehungen durch ein beweiskräftiges Dokument bei den Finanzinstituten, wenn die Summe der Transaktion 15.000 6 beläuft. Unter 15.000 6 nur dann wenn es um verdächtige Geschäfte geht. Dasselbe gilt auch auf Kasinos, Spielräume. „Kasinos müssen bereits beim Betreten ileı Spielbank ihre Besucher registrieren und identifizieren.“'9 Weiterhin müssen die Spielbanken „jede Bargeldannahme aufzeichnen, sofem beim Kaul` von Jetons Bargeld von 30.000 DM oder mehr angenommen wird.“2° - Die Mitgliedländer müssen die entsprechenden Kontroll- nıııl Mitteilungsverfahren ein ihren, um die Geldwäschegeschäfre verhindem nnd ihnen vorbeugen zu können. Da ir ist es erforderlich, dass die betroffeııcıı Institute turd Personen Zugang, zu den aktuellen Informationen über die Praktiken der Geldwäsche erhalten. Man muss das Personal ıleı Finanzinstitute mit den Regelungen der Richtlinie vertraut machen, und ihnen Fortbildungsprograrrıme organisieren. Was die Sanktionierung der Geldwäsche anbelangt: jeder Mitgliedstaat hat die Aufgabe, die Geldwäsche als strafbare Handlung sanktionieren. Die Wahl von Art und Höhe der Sanktion wird dem nationalen Gesetzgeber überlassen. l-I.-1 fehlt die Rechtsetztıngskompetenz der EG zum Erlass strafrechtlicher sell' executing Normen, die „ohne weiteres vor nationalen Gerichten Anwendung
ı_
'°1ı›idem= s. 17.
2° Lang, v.: s. 303.
____í__
__
lltı' .rim/rr-t lıtlı. ln ıı Iıjrnltı' rl. r t flılııftu ln' um lı rlrm rlı'ut.\'r'lIt'rI...
323
nden können." "' Ahr-.ı ııı Ril loınn die I-lti die Regelungsbereiche vorschreibeıı. Diese Ril. spielt eine grolle Rolle hei deıı lleitrittskandidaten, und bei den Ländern, die mit der I.-IU ein Assoziierungsabkommen abgeschlossen haben. Und im Allgemeinen, weil die Bekämpfung der Geldwäsche nicht nur die
Sache der EU Mitgliedländer ist, sondem alle Länder der Welt angeht.
V. Nationale gesetzliche Regelungen der Geldwäsche A. Deutschland StGB § 261 Nachdem wir die Regelungen auf europäische Ebene bezüglich der Geldwäsche betrachtet haben, komme ich zu den einzelnen nationalen Gesetzgebungen und der Rechtsetzung in Deutschland, Ungam und Polen. Die deutschen Maßnahmen basieren auf den völkerrechtlichen Dokumenten und der EG Ril. Mit den Gesetzen gegen die org. Krim. in 1992, das Geldwäschegesetz von 1993 (1998 Ändertmg) und mit dem Tatbestand der Geldwäsche in § 261 Strafgesetzbuch hat der deutsche Gesetzgeber die intemationalen Verp ichttıngen zur Schaffung eines Straftatbestandes gegen die Geldwäsche er íllt, und ist der Ril. nachgekommen. Der Tatbestand der Geldwäsche § 261 im StGB trat am 22.09.1992 in Kraft. „Nach dem Willen des Gesetzgebers dient § 261 dem Ziel, das Einschleusen von Vennögengegenständen aus organisierter Kriminalität in den legalen Finanz und Wirtschaftskreislauf zum Zwecke der Tarnung zu unterbinden.“22 Als Sanktion der Geldwäsche kommt neben der Freiheitsstrafe die Vermögensstrafe (§ 43 a) und der erweiterte Verfall (§ 73. d) in Betracht, damit man den Gewinn, die Vermögensgegenstände des Straf`täters zu entziehen versucht. I . Kurze Darstellung des Geldwäschetatbestandes des Artikels 261 StGB Als geschütztes Rechtsgut ist die inländische Rechtsp ege, das durch die Vortat verletzte Rechtsgut tuıd die Sauberkeit des legalen Finanzund Wirtschafrssystems anzusehen. a) Objektiver Tatbestand der Geldwäsche aa) Täterkreis --μh-----_*
:_7-ı-
2' Ambos, K.: S. 241-1. 1" ltengier, lt _ S_ HW
_
_
324 _
l\'atalin (ı`yulm
Der Tatbestand der Geldwäsche kann von jedermann begangen werden, also 1. B. Dealer, Rechtsanwalt, Bankangestellte, Finanzberater, Drogenhändler. I)eı Vortäter und der die Geldwäsche begeht müssen nicht dieselbe Personen seiıı_ Aber der Vortäter kann auch den Tatbestand der Geldwäsche verwirklichen, nach der Streichung des Wortes „eines anderen“. Andererseits ist zu beachten, dass er nicht bestraft wird, wenn er wegen seiner Vortat strafbar ist. /Abs. 9. Sat/ 2/ ab) Tatobj ekt Taugliches Tatobjekt der Geldwäsche muss ein Gegenstand mit Vermögen.s'wı'rt sein. Es können bewegliche, unbewegliche Sachen sowie Rechte, Forderungen
oder Bargeld, Buchgeld, Wertpapiere, Immobilien, Edelstein oder Förderungcıı sein, die aus einem Verbrechen, oder einem im Abs. I 2 Nr. 2-5 genannteıı Vergehen herrühren, also aus einer rechtswidrigen Vortat stammen.
In der früheren Fassung musste der Gegenstand aus einer rechtswidrigen Tat eines anderen herrühren, aber diese Worte wurden vom StGB. gestrichen. 1-fs bedeutet, dass der Täter der Geldwäsche und der Vortat momentan auch dieselbe Person sein kann. Der Gegenstand kann auch aus einer im Ausland begangenen Tat herrühren, sofem die Tat dort auch mit Strafe bedroht ist. Es regelt § 261. Abs. 8, damit wurde die Strafbarkeitslücke geschlossen, und die Auslandstatcn als Vortat gesehen und anerkannt. „Auch die Tat eines Ausländers, auf die das ti 5 StGB nicht anwendbar ist, genügt als Vortat.“ 23
Man kann erkennen, dass der Vortatenkatalog der Geldwäsche seln erweitert wurde. Der Gesetzgeber normiert mittlerweile 23 Straftatbestände als Vortaten im § 261 Abs. I 2 Nr. 4. wie zum Beispiel: Menschenhandel, Zuhälterei, Unterschlagung, Hehlerei, Betrug, Erpressung. Diesen Vortaten ist gemeinsam, dass es sich um typischerweise mit der organisierten Kriminalität verbundene Delikte handelt. Was die Handlungen betrifft: der Begriff „Herrühren“ bedeutet nach dem Gesetzgeber eine „Kette von Verwertungshandlungen bei der der ursprüngliche Gegenstand unter Beibehaltung seines Wertes durch einen anderen ersetzt wird.“24 Wenn der Ersatzwert den ursprünglichen Gegenstaııd mit Verlust ausgleicht, karm es auch aus einer Katalogtat herrühren.
Aber die Strafbarkeit entfällt nach Abs. 6., wenn zuvor ein Dritter den Gegenstand gutgläubig erlangt hat, ohne eine Strafe zu begehen. Das ist der l":ı1l wenn z. B. ein Bankräuber das geraubte Geld auf ein Konto einzahlt, ohne dass die konto ihrende Bank eine Straftat begeht. 23 Kommentar Schönecke § 261. StGB S. 2037 Rn 6 34 Wessels/Hillenkamp: S. 339.
lltı' ttrtr/r rt lıtltt lımı rltprlttı' tler (ı'eltlwc'l.s'_cl1e t1_a_r_'lt dem r_lr:ut.íc_'ltı.'ı1__._.____
l2.3
ac) Tathandluııgen:
Die Tathandlungeıı sind im § 261 Abs. 1 und 2 geregelt die sich oll überschneiden. Die sind Verhaltensweisen, die die Rechtsprechung beeinträchtigen, und den Zugriff der Gegenstände für die Strafverfolgungsorgane erschweren. Für die Tatvollendung genügt als Erfolg die konkrete Gefährdung des Zugriffs auf die Tatobjekte. Zur Tathandlungen gehören sieben verschiedene Tatbestandsgruppen: - das Verbergen des Gegenstandes, - die Verschleieıung der Herkunft -
die Vereitelung des Auffindens, der Sicherstellung oder Einziehung des
-
Gegenstandes die Gefährdung
-
die Verschaffung 261 §11. Nr. l.
-
die Verwahrung 261 § II. Nr. 2. das Verwenden
Das Verbergen bedeutet, dass man den Zugang zu dem Tatobjekt für dritte Person oder für die Strafverfolgungsbehörde durch eine verdeckende Handlung erschwert. In Betracht kommen u.a. Verstecken, oder Vergraben. Verschleierung der Herkunft sind alle irreführenden Maßnahmen, die den Nachweis der illegalen Herkunft erschweren oder umnöglich machen. Hier gehören Täuschungs- und Fälschungshandlungen durch Manipulation der Unterlagen, oder Konto ihrung auf falschem Namen. Der Begriff Verscha en wurde von dem Tatbestand der Hehlerei entnommen und in diesen Sinne versteht. Das Verwahren ist eine bewusste Gewahrsamsausübung über die Sache, um sie für einen Dritten oder für eine eigene spätere Verwendung zu erhalten. Der Verwahrer muss die Herkunft der Sache gekannt haben. Eine Ver igungsgewalt über den Gegenstand auszuüben ist nicht erforderlich. Der Begriff Verwenden bedeutet nicht nur die Verfügung über den Gegenstand, sondem auch „die vielfältigen Geldgeschäfte, die Entgegennahme von Geld, deıı Ankauf von Reisechecks oder die Verwahrung von Wertpapieren.“25 - also das Gebrauchmachen von Tatobjekten. Bei § 261. Abs. 2 Nr.2 muss der Täter' die
Herktmft des Gegenstandes bei der Erlangung kennen. Bei Abs. 1. kann der Täter auch strafbar machen, wenn er erst nachträglich über die Herkunft des Gegenstandes erfährt.
25 Suendoı'I_ ll
S .'t›t1
326
_ _ _ _
_
___
_ _Katalt'n (l__yulat________
___1______
b) Der subjektive Tatbestand: Der subjektive Tatbestand setzt grundsätzlich Vorsatz voraus. Der Täter muss wissen, dass der zu waschende Vennögensgegenstand aus einer Straftat herrührt. (dolus directus) Zur Strafbarkeit reicht es aus, wenn der Täter mit der
kriminellen Herkunft des Gegenstandes rechnet. (dolus eventualis) Der Vorsatz muss die Tathandlung und den Taterfolg umfassen. Nur im § 261 Abs 5 ist die Leichtfertigkeit ausreichend, wo der Täter leichtfertig die wahre Herkunlt des Gegenstandes, auf den sich sein Handeln erstreckt nicht erkermt. In allen übrigeıı Tatbestandsmerkrnalen der 261 § 1 und 2 bleibt das Vorsatzerfordemis ıııit minimum bedingtem Vorsatz bestehen. Leichtfertigkeit kann bei deıı Bankrnitarbeitem in Betracht kommen, aber die vorsätzliche Handlung ist anelı nicht ausgeschlossen. c) Der Versuch Der Versuch ist laut Art. 261 Abs. 3 StGB strafbar. Damit wurde die jetzt auch so strenge Regelung der Geldwäsche noch verschärft. Der Versuch ist festzustellen, wenn der Täter „seine Tatentschlossenheit durch eindeutige Handlungen dokumentiert, die über die bloße Tatvorbereitung hinausgehen.“ 2" d) qualifizierter Tatbestand: „ein besonders schwerer Fall“ § 261 Abs. 4 verschärft die Freiheitsstrafe von 6 Monaten bis zu 10 Jahren iıı besonders schweren Fällen. Ein besonders schwerer Fall liegt vor, wenn der Täter gewerbsmäßig oder als Mitglied einer Bande handelt, die sich zur fortgesetzten Begehung der Geldwäsche verbunden hat, also wiederholt Geldwäschehandlungen vomimmt, vomehmen will. Das gewerbsmäßige Handeln ist schon als Qualifikation beim Diebstahl erschienen und so auch bei der Geldwäsche geregelt. Gewerbsmäßig handelt laut Willen des Gesetzgebers, „wer sich aus der wiederholten Tatbegehung eine fortlaufende Einnalurıequelle von einigem Umfang und von einer gewissen Dauer verschaffen will.“27 Der Täter begeht absichtlich und regelmäßig um seines Vorteiles wegen die Tathandlungen. Die bandenmäßige Begehung ist die zweite verschärfte Form der Qualifikation. Zwei Voraussetzungen sind erforderlich: Erstens das Vorliegen einer Bande, die auf eine ausdrückliche oder stillschweigende Vereinbarung mind. 2 Personen beruht, und zweitens sie muss sich für die fortgesetzte Begehung der Geldwäsche zusammengeschlossen haben.
2“ Lang, v.: s. 207. 21 Höre±h,U_= s. ısı.
llti' in ttlı t-. lırlı. ln-n .-l.\jn'lti' tler (›`i'lrln›ı`i.rr'ltı' m_n_'h__r_lt'm rleLtf_r'ltı'›r... _
_l2`l
e) Rechtsfolgen der (ieldwllsclıe
Die im § 261 Abs. I und 2 geregelten vorsätzlichen Handlungen der Geldwäsche werden mit Freiheitsstrafe von 3 Monaten bis zu 5 Jahren bestraft. ln besonders schweren Fällen ist die Freiheitsstrafe von 6 Monaten bis zu 10 Jahren
verschärft. Bei leichtfertiger Begehung der Geldwäsche kann der Täter entweder mit Freiheitsstrafe bis zu 2 Jahren oder mit Geldstrafe bestraft werden. Neben den Hauptstrafen können einige Nebenstrafen gegen deıı Geldwäscher
nach
Abs.
7
verhängt
werden.
Das
erste
ist
die
Gewinnabschöpfung, die Einziehung von Gegenständen auf die sich die Straltat bezieht. Die zweite ist die Anwendung der Vermögensstrafe und des erweiterten Verfalls, wenn der Täter als Mitglied einer Bande handelt. Bei gewerbsmäßigeııı Handeln steht nur die Anwendung des erweiterten Verfalls zur Verfügung. Es ist unumstritten, dass das Verbrechen nicht ohne Strafe bleiben kann. und der Täter bestraft werden soll. Dafür ist ein geeignetes Mittel die Gewinnentziehung. Die Rechtfertigung der Gewinnabschöpfung liegt daran,
dass jemand den Gewinn illegal auf Kosten anderer erlangt hat, und damit sielı rechtswidrig bereichert. Mit der Entziehung der rechtswidrigen Vorteile wird das Gleichgewicht wieder hergestellt. Und man kann verhindem, dass der Täter das Geld wieder in weitere kriminelle Aktivitäten investiert. „Beim Drogenhandel kann die wirtschaftliche Grundlage mit der Gewinnabschöpfung entzogcrı werden.“2S
Das einzige Problem ist, dass es schwer nachzuweisen ist, dass der fragliche Vermögenswert wirklich aus einer Straftat stammt. Und es bestätigt die ineffektive Anwendbarkeit der Strafe in der Praxis. Um das Problem zu beheben hat der Gesetzgeber die Vermögensstrafe als Sanktion ins StGB eingeführt, bei der auf die strafrechtliche Herkunft des Vermögens nicht ankommt. Die Vermögensstrafe, als eine Geldstrafe trifft den Täter in seinem empfindlichsteıı Punkt, nämlich beim Vermögen sehr intensiv. Der Zugriff auf sein Vermögen verkürzt sein Geld, und erschwert ihm in der Zukunft neue kriminelle Organisationen aufzubauen. Wichtige Einschränkung ist, dass die Vermögensstrafe nur zusammen mit einer lebenslangen oder einer zeitigen Freiheitsstrafe von über 2 Jahren verhängt werden kann, und dient als Nebenstrafe.
Die Höhe der Strafe ist schuldabhängig, und begrenzt. Es richtet sielı nach dem Wert des Vermögens der Täter. Vermögensvorteile, die für verfallen erklärt worden sind, bleiben bei der Bemessung der Vermögensstrafe auller
Betracht. Wenn man beweisen kann, dass der fragliche Vermögenswert aus einer konkreten Straftat herrührt, geht der erweiterte Verfall der Vermögensstrafe vor.
l“ ıtnreıtı. tı .s .'t.'
328
_ _
__ ___________'*_i_f"f'l*_'f <__›f .›%'.'f __*'
Ein häu ges Problem in der Praxis ist, dass man dem Täter zwar den
Drogenhandel nachweisen kann, er aber von der „Sozialhilfe“ lebt. Er hat deıı illegalen Gewinn schon unbekannten Personen weitergeleitet. „Der Verfall kann nicht greifen, denn wo nichts ist, kann man natürlich nichts ho1en.“29 f) Strafaufhebung und Minderungsmöglichkeiten § 261 Abs. 9 und 10 regelt die Fälle der tätigen Reue. Hier befinden sieh Vergünstigungen, um den Täter einen Anreiz für die Anzeige der strafbareıı Handlung zu geben. Bei den Barık-mitarbeitem gelten die Vergünstigungen nur dann, wenn sie sich bemühen, um die Vollendung der Straftat zu verhindern. Wenn der Banl<:rnitarbeiter das inkriminierte Geld bereits entgegengenommen hat, hat das Delikt damit vollendet. Keine Strafe wird verhängt, wenn der Täter freiwillig bei der zuständigen Behörde Anzeige erstattet, solange die Tat durch die Behörde nicht aufgedeckt worden ist. Bei Bank-mitarbeitem ist es wirksamer, die Meldung gleich den Behörden zu geben, neben den Verdacht der Finanzleituııg mitzuteilen. Wegen Geldwäsche wird nicht bestraft, wer wegen Beteiligung aıı der Vortat strafbar ist. Nach Abs. 10 hat das Gericht Errnessungsspielraum. Das heisst, dass das Gericht die Strafe nach seinem Ermessen mildem kann, oder davon absehen, wenn der Täter mit seiner freiwilligen Offenbarung dazu beigetragen hat, dass die Behörde die rechtswidrige Tat aufdecken konnte. 2. Geldwäschegesetz vom 25. Oktober 1993 - geändert am 4. Mai l998 Man kann Ähnlichkeiten zwischen der EG Ril. und dem Gesetz feststellen, da mit dem Erlass des Geldwäschegesetzes (abgekürzt: GWG) im 1993 wurde die EG Ril. von 1991 in Deutschland umgesetzt. Es bezieht die Banken zur Mitarbeit bei der Geldwäschebekämpfung durch das Auf nden und die Meldung von Verdachtsfällen ein. Die allgemeinen Ziele des Gesetzes sind die Aufspürung tınd Beschlagnahme der Gewirıne der org. Kriminalität, die Stabilität und das Ansehen der Finanz- und Kreditinstitutionen zu bewahren. In den Geltungsbereich fallen alle inländische Kredit- und Finanzinstituten, sowie dereıı
im Ausland gelegenen Zweigstellen. Vier wichtige P ichten leiten sich von dei Ril und dem Gesetz für die Institute ab: a.) Identi zierungsp icht, § 2, § 6. - auch bei Verdachtfällen b.) Aufzeichnung und Aufbewahrungsp icht § 9. c.) Verdachtsmeldep icht§ ll. 2° Forthauser, R.: S. 165
lln- mtr/i .'. tnli. hm Itμrlıti' «ler (.-`r'lrlwr'i.s'r'ltı_' mich dem ıli'nt.\'ı'ln'u...
d.) Sclıallung
interner
Vorkehrungen
gegen den
Missbrauch
l."_*l
dtırch
(ieldwllsche§ 14.
„Dabei wird davon ausgegangen, dass Kredit und Finanzinstitute aufgrund ihrer umfassenden
Finanzdienstleistungsangebote
im
besonderen
Maße
voıı
organisierten Straftätem zu Geld-wäschezwecken missbraucht werden.“"' „Gerade der Wunsch aus den großen Mengen an Bargeld bargeldlose Zahlungsmittel zu machen, zwingt die Geldwäscher das Bankensystem zu benutzen.“3' Das bedeutet, dass die Geldwäscher auch heutzutage die Bargeldzahlung bevorzugen, um rechtswidrig erlangte Gegenstände sauber zu waschen. Deshalb müssen sich die Banken, Finanzinstituten vor möglichen Geldwäschevorgängen wahren, sich darauf mit vorbereiten.
geeigneten Maßnahmen
Das Gesetz gibt umfangreiche Regelung über die P ichten der Institute. a) Mit der Identifizierung und Aufzeichnung der Identifizierungsdaten möclıte man die Straftäter davon abschrecken, dass sie die schmutzi gen Geldtransaktionen über Kreditinstitute abztıwickeln. Diese Maßnahmen dienen der Spursicherung: damit erfüllen sie auch polizeiliche Aufgaben. Die Kredit- und Finanzinstituten müssen bei Transaktionen - Ein oder Auszahlung von Bar-geld - deren Wert sich auf über 15.000 6 beläuft, den Vertragspartner durch ein beweis-kräftiges Dokument identifizieren. I)er
Schwellenbetrag hat außer Betracht zu bleiben, wenn die Handlung dem Bankangestellten verdächtig vorkommt, als ob sie einer Geldwäsche dienen würde. In diesem Fall besteht die Pflicht zur Identifizierung. b) Alle der Identifizierung dienenden Angaben sind von den Instituten nach § 9 Abs. 1 GWG aufzuzeichnen, und für 6 Jahren entweder in Originalform oder in anderer Form (auf Daten-träger oder Bildträger gespeichert) aufzubewahren. Ziel dieser Regelung ist, den Strafver-folgungsbehördcn inı Strafverfahren wegen Geldwäsche die gewünschten Hinweise und Beweise zur Verfügung zu stellen. c) Anzeige verdächtiger Transaktionen § ll. Abs. 1 GwG verlangt von den Instituten unverzüglich schriftliche oder mündliche Meldung bei verdächtigen Transaktionen an die Strafverfolgungsbehörden. Der Auftraggeber darf über die Anzeige uııd
“' Suendorf, U; s. 277. l' 1-`orthauser, R.: S. 12.
330
_
_ _
__
__
__ _
_l\fc_ıtalt`n (›`_vu_la_t`_________________
Ermittlungsverfahren nicht benachrichtigt werden, weil es den Erfolg der Ermittlung gefährdet. Die verdächtige Transaktion darf nicht durchgcftlhrt werden. d) Die letzte P icht für die Institute ist es, inteme Vorkehrungen gegen die Geldwäsche zu treffen, damit man die Geldwäsche erkennen und vermeiden kann, wie dies in § 14. GWG geregelt ist. Die Erbringung der Vorkehrungen durch die Institute und deren Form, blieb offen. Die Institute haben die Aufgabe, inteme Grturdsätze, Verfahren und Kontrollmechanismus auszuarbeiten; die Mitarbeiter regelmäßig über die neuesten Techniken der Geldwäsche zu unterrichten, und ihnen Weiterbildungsprogramme zu organisieren. Sie müssen auch dafür sorgen, dass die Angestellten, die die Transaktionen durchführen zuverlässig seien. B. Ungarn StGB. § 303
Nach der Wende in Ungam im Jahr 1990 fanden strukturelle und wirtschaftliche Veränderungen in der Wirtschaft statt. Aufgrund der Privatisierung nimmt die „schwarze Wirtschaft“ außergewöhnliche Ausmaßen an, in deren Rahmen Wirtschafskriminalität, also Wirtschaftsverbrechen und sämtliche Formeıı organisierter Kriminalität aufgetaucht sind. Die Grenzen wurden geöffnet, wodurch freie Wege für deıı Drogenhandel und die organisierte Kriminalität gewährleistet worden sind. Sie errnöglichten weiterhin das Waschen illegaler Vermögensgegenstände aus deın Drogenhandel. „Die Öffnung der Grenzen, die mangelhaften Regelungen und Bekämpfungsmittel des Bereiches haben die organisierten Kriminalität dazu veranlasst, die illegalen Drogen- und andere Geschäfte lieber in Ost Europa durchzuführen.“32 Die geographische Lage Ungams trug auch dazu bei, dass die kriminellen Organisationen ihre Tätigkeiten auf Ungam haben erstrecken können. Nach kurzem erschienen die wichtigsten Formen der organisierten Kriminalität in Ungam; der illegale Drogenhandel, der Schmuggel, Autodiebstahl, Geldfälschung, Menschenhandel, illegale Waffenhandel, Prostitution und die kriminellen Vereinigungen.
Die Regierung ist also sehr 'üh auf das Problem getroffen und wurde beauftragt, Maßnahmen dagegen vorzunehmen. Erstens hat sich Ungarn deıı internationalen Abkommen angeschlossen. Der Wiener Konvention, deren Ratifizierung mit dem L. Gesetz von 1998 erfolgte, haben wir uns im 1994 angeschlossen. Die Konvention des Europarates Nr. 141/1990. wurde mit der 32 Györgyi, K.: S. 3.
l ln' .tu tt/r t-t lttltt ht-ıı .~l.\;›t'litt' tlernatflt deír_r__tlt*ut_.t'_t_'_l_t_t'rr... __
ll I
Entscheidung des Ptırliunents Nr. 99/1999 ratifiziert, und mit dem Gesetz (`l. von 2000 bekanntgegeben. Zweitens bedeutete es aktive Gesetzgebung im Strafrecht, in folge dessen der Tatbestand der Geldwäsche ins StGB eingeführt wurde, und tles weiteren im Jahr 1994 das Geldwäschegesetz erlassen worden ist. l _ Vorgeschichte zum Tatbestand Am 1. April 2002 haben umfangreiche Veränderungen in vielen Bereichen des ungarischen StGBs stattgefunden. Auch der Tatbestand der Geldwäsche ist geändert, besser gesagt verschärft worden. Wesentliche Änderung ist, verglichen
mit
der
früheren
Fassung,
die
Verkürzung
des
Geldwäschetatbestandes. Nach dem Kommentar des StGBs: der neue Tatbcstaııtl der Geldwäsche ermöglicht die Strafbarkeit des Vortäters wegen Geldwäsclıe. ll Deshalb wurden die früheren Tathandlungen (verschaffen, verwenden, verwahren, verwerten) vom Tatbestand gestrichen, damit man nicht zweiııuıl bestraft wird. Neulich sind § 303/A und § 303/B beschlossen und eingellllırt worden. 2. Der Tatbestand der Geldwäsche befindet sich im XVII. Kapitel unter den 'l`itt-l Wirtschaftsverbrechen im § 3 03 des ungarischen Strafgesetzbuches
§ 303. (1) „Wer einen Gegenstand, der aus einer mit Freiheitsstrafe angedrolıteıı Tat herrührt, um dessen Herkunft zu verschleiern, bei Ausübung wirtschaftliclıer Tätigkeit verwendet, damit irgendwelche Finanzielle- oder Banktransaktion
dttreh ihrt, wird mit Freiheitsstrafe bis zu s Jahren ı;›er.trett.“=*“
Mithin sieht der ungarische Gesetzgeber alle Verbrechen und Vergehen, die mit Freiheitsstrafe angedroht werden, als mögliche Vortaten der Geldwäsche an. Die Tathandlungen der Geldwäsche sind begrenzter als im deutschen Recht und beschränken sich auf das Verschleiem, Verwenden und Durchführung. (2) „Die Strafe ist Freiheitsstrafe von 2 Jahren bis zu 8 Jahren, wenn die Geldwäsche a.) gewerbsmäßig b.) auf außergewöhnlich große Wert - (50-500 Millionen Ft) c.) als Angestellte oder Beamte eines Finanzinstitutes d.) als amtliche Person e.) als Anwalt begangen wird“
Ü Komıncntar des Ungarischen Strafgesetzbuches 2002 14 I)er ungari.-ttflıe `l`nthestaııtl der Geldwäsche wurde inı folgenden voıı tler Vcrlhsseriıı auf detıtsrlı tll›t°ı.›a°t/1
332
_ _
_
__'§_e'~1â†1 U±'_~lffí__
Dies sind die quali zierten Tatbestände der Geldwäsche, die ıııit verschärfter Freiheitsstrafe bestraft werden. Als Minimalstrafe muss der Richter 2 Jahre Freiheitsstrafe verhängen. Interessant ist, dass die Begehungsfonrı als Mitglied einer Baııde, die
üher neben der Gewerbsmäßigkeit geregelt wurde, ist jetzt vom St( ill gestrichen wurde. (3) „Wer die Begehung der Geldwäsche vereinbart, begeht eiıı Vergehen, und wird mit Frei-heitsst:rafe bis zu 2 Jahren bestraft.“ Mithin ist die Vorbereitungshandlung - die Vereinba-rung - strafbar. (4) „Wegen Geldwäsche darf nicht bestraft werden, wer bei der Behörde freiwillig Anzeige erstattet, oder solche beantragt, so lange die Tat noch nicht entdeckt worden ist.“ - Dies ist der Fall der Strafau rebtmg. Die Begehung der Geldwäsche setzt nach § 303 Vorsatz voraus. Die fahrlässige Begehung der Tat wird in § 303lA geregelt. „Wer einen Gegenstand, der aus einer begangenen und strafbaren Tat eines anderen herrährt:
a) bei Ausübung wirtschaftlicher Tätigkeit verwendet b) damit irgendwelche Finanzielle- oder Banktransaktion durchführt, und wegen Fahrlässigkeit über die Herkunft des Gegenstandes nichts wt›ı_'/t, begeht ein Vergehen und wird mit Freiheitsstrafe bis zu 2 Jahren oder ıııit gemeinnütziger Arbeit oder mit Geldstrafe bestraft.“ Wer die verbindliche gesetzliche Anmeldep icht nicht wahmimmt, wird bestraft. § 303/B Abs. 1 fordert Vorsatz und bezieht sich auf Bank- untl F inanzinstitutsangestellten: „Wer der vorgeschriebenen Anmeldep icht nicht nachkommt, begeht ein Verbrechen, und wird mit Freiheitsstrafe bis zu 3 Jahren bestraft.“ In Abs. 2 geht es um die fahrlässige Begehung: „Wer wegen Fahrlässigkeit seinen P ichten nicht nachkommt, wird mit Freiheitsstrafe bis zu 2 Jahren oder Geldstrafe oder mit gemeinnütziger Arbeit bestraft.“ 3. Das Geldwäschegesetz - Gesetz iiber die Vorbeugung und Verhinderung des Geldwäscheprozesses Nr. XXTV. von 1994 Das Gesetz versucht die Finanz- und Kreditinstituten vor der Geldwäsche schützen und in die Geldwäschebekämpfung einzubeziehen. Diese Institutioneıı sind unabhängig von ihrem Willen Geldwäschevorgänge ausgesetzt, weil die Geldwäscher die schmutzigen Gelder durch Banktransaktionen untl Überweisungen mit verfeinerter Weise sauber waschen. „Das Bargeld gewährt Anonymität für die Formen der organisierten Kriminalität, zum Drogen- uııtl Waffenhandel.“ 35 Jíıl
35 Konyecsniné, Sz. M.: S. 82
_____ _
lin- mit/t er htltt -hen .-1 .t1_tt_'lt te der G_elclwäst'_ht__f_ nach dern tl__e_u_t_s'_t_h_t_'n_. ._
3 ll
l)ııs (icsetzt schreibt in § 2 für Finanz- und Kreditinstitutioneıı die P icht vor, Kunden zu identifizieren, wenn sich der Betrag bei Bargeld liinoder Auszahlungstransaktionen auf 2 Millionen Ft. beläuft. Die bei der Identifizierung aufgenommenen Daten und erhaltenen Urkunden müssen lltr lt) Jahren aufbewahrt werden. Falls der Kunde die Identifizierung verweigert, darl` das Finanzinstitut keinen Auftrag zur Transaktion vom Kunden vollziehen. Unter 2 Millionen Ft. besteht auch die Identi zierungsp icht, wenn beim Angestellten der Verdacht der Geldwäsche auftaucht. Der Verdacht muss sofort bei der Oberstadthauptrnann-schaft gemeldet werden. Davon darf tler Kunde nichts erfahren, sonst werden die Überweisungen abgestellt, und die Erwischung verhindern.36 Wegen der Ermittlung ist es nötig, dass die
Aufdeckung geheim bleibt. Die Anmeldep icht erstreckte sich auch aul` die Anwälte und Notaren. 4. Was die Rechtsprechung der Geldwäsche betrı t Die Geldwäsche ist eine sehr junge Straftat, die seit nicht langem existiert. Der Tatbestand ist erst im Jahre 1994 ins StGB eingeführt worden. Deswegen gibt es wenig Rechtsprechung. Wegen Geldwäsche sind nur in einigen Fällen Ennittlungen bei tler Polizei angestellt worden, dieser wurden wegen mangelnder internationaleıı Rechtshilfe eingestellt. Nur in einem Fall wurde ein rechtskräftiges Urteil erlassen; es wurde geklagt, weil ein Bankangestellter die Anmeldep icht nicht erfüllt hatte. Aber in der Verhandlung kam heraus, dass die Vortat fehlt, also liıg keine Geldwäsche vor, so dass er seine P ichten nicht verletzt. l)ie lflllle werden schon im Ermittlungsprozess ins Stocken geraten, weil es unheiınliclı schwierig ztı beweisen ist, dass der Gegenstand aus einer Vortat stammt, untl er mit der Geldwäsche in Zusammenhang steht. 5. Bekämp mg und Bekämpjimgsmittel der Geldwäsche in Ungarn Das ungarische Parlament hat erst im Jahre 1994 das Geldwäschegesetz erltısseıı, nachdem Ungam der Wiener Konvention von 1988 beigetreten ist. ln folge dessen fand die Änderung des Strafgesetzbuches denn der Geldwäschetatbestand ist mit § 303 eingefügt worden - des Zivilgesetzhuelıes, und des Kreditinstitutsgesetzes statt. Die Änderungen und Regelungen der Geldwäsche entsprechen tlen Anforderungen sowohl der intemationalen Dokumente dieses Bereiches, als auch der EU Richtlinie von 1991.
-1'* vitıttuttt. ıf A s :ti
334 ___________ _
_
Kytulirr_f_iyulu_i_______
______________
Das Geschehen vom ll. Sept. 2001, und die Entscheidung der l~`A'l`l-` Organisation
veranlassten die ungarische Regierung,
das Gesetz gegen
Terrorismus und die Bekämpfung der Geldwäsche zu erlassen und deıı Tatbestand der Geldwäsche zu verschärfen. Die FATF, - die Aktionsgruppe gegen Geldwäsche - hat nämlich voriges Jahr Ungam auf die schwarze Liste unter den Ländem, die für die Geldwäsche hervorragende Möglichkeiten, auch wegen ihrer geographischen Lage anbieten, eingetragen. Das Problem des ungarischen Bekämpfungssystems war, dass das Anlegen anonymer Spareinlagen bei den Banken erlaubt war. Nach der Meinung der FATF, schal`l1 dies die Gelegenheit, die unrechtmäßigen Geldmittel unter Verheimlichung der Herkunft in die Wirtschaft zurückzuführen. Um das Problem zu beseitigen untl
dem Wunsch der FATF nachztıkommen, hat die Regierung das Gesetz erlassen. Seit dem l. Januar 2002 darf man nur auf Namen Sparkonten bei den Banken eröffnen, und keine anonyme Spareinlage anlegen. Die Benennung tler anonymen Spareinlagen haben mit der Koordinierung und Überwachung des im Januar 2002 von der Regierung eingesetzen Regierungsbevollmächtigten Laszlo Balogh begonnen. Er koordiniert auch die intemationalen Beziehungen untl Zusammenarbeit, und macht Vorschläge zur Bekämpfung. Der persönliche Geltungsbereich des Geldwäschegesetzes wurde auf die Anwälte, Notare tmd Buchprüfer erstreckt, und das Geldwäschegesetz bestimınt für sie auch die ldenti zieıungsp icht ihrer Kunden. Bei Verdächtigen untl außergewöhnlichen Transaktionen haben sie eine sofortige Anmeldep icht zur
Polizei oder zu den Behörden, wobei sie den Schwellenbetrag von 2 Millioncıı Ft, außer Acht lassen müssen. Im Bericht der FATF von März 2002, war man mit den schnellen untl wirksamen Maßnahmen der ungarischen Regierung zufrieden. Man wird aber weiterhin prüfen, ob Ungarn die Vorschriften des Gesetzes konsequent vollzieht, und erst im Juni einen Vorschlag machen, Ungam von der schwarzen Liste zu streichen. Inzwischen hat im Mai 2002 ein Regierungswechsel in Ungarıı stattgefunden. „Die neue Regierung setzt die Bekämpfung der Geldwäsche, untl Vollzug der Vorschriften fort.“37- äußerte sich der Finanzminister Csaba Laszlo in seinem Brief an Frau Clarie Lo der Vorsitzerin der FATF. Er hatte bestätigt, dass Ungarn offen und bereit für eine aktive Zusammenarbeit mit andereıı Staaten und Organisationen zur Bekämpfung der Geldwäsche sei. Ungam hatte emsthafte und äußerlich ersichtliehe Schritte in Bereich der'Regelungen untl Vollzug der Geldwäsche vorgenommen, um der intemationalen Verp ichtungeıı
37 Zitat von der Zeitung: Magyar Nemzet am 17. 6. 2002
__ _
l ln' .t tr tr/r et thtltt 'hm /l.t-;_›t'lt_t_t_›__t_ler Geldwä.i'trhe_nat_'h tlt.f_rl_l_t:it.i_t_fı_t'r_ı _
1 [1
nachzukommen. (zum Beispiel erschien es bei der Reform tles Geldwäschegesetzes, in dem die anonym Sparkonten untersagt wurden) Die Arbeitsgruppe hielt ihre Plenarsitzung am 20 - 21 Juni 2002 in Paris. Sie haben die
schwarze Liste der für nicht kooperativ gehaltenen Länder
überprüft. Auf dieser Gelegenheit wurde Ungam endlich von der Liste gestrichen. Die Pariser Deklaration vom 8. Februar 2002, die die 13 Mitgliedstaaten der EU angenommen haben, beinhaltete ebenso die Verschärfung der Geldwäsche. Sie haben sich geeinigt, dass die Staaten strenge Maßnahmen gegen die Geldwäsche ergreifen müssen, wie etwa angedrohte Sanktionen für die Kreditinstitute, die in der Bekämpfung nicht teilnehmen wollen. Eine engere Zusammenarbeit ist der Behörden und Polizei in den Staaten und zwischen deıı betreffenden Staaten weiterhin notwendig, um die Geldwäsche erfolgreich bekämpfen zu können. Angewandte Abkürzungen im Text: Art. - Artikel EG - Europäische Gemeinschaften EP - Europäisches Parlament EU - Europäische Union FATF _ Financial Action Task Force on Money Laundering GWG - Geldwäschegesetz Krim. - Kriminalität Ril. - Richtlinie StGB - Strafgesetzbuch Z. B. - Zum Beispiel
Literaturverzeichnis Ambos, Kai: lntemationalisiertmg des Strafrechts, das Beispiel "Geldwäsche" Heft 1 2002/ 1 Forthauser, Roman: Geldwäscherei de lege lata et ferenda, Diss. 1992 Gradowski, Marion: Geldwäsche, Gewinnabschöpfung, Bundeskriminalamt Wiesbaden 1997 Györgyi, Kálmán: A szervezett bünözés és a pénzmosás elleni fellépés jogi lehetösegei in: Közjegyzök Közlönye 1999. S. 4. Hetzer,
Wolfgang: Neue l*`chrutırl2(l(l2
Geldwäscherichtlinie
in
liuropa,
Höreth, Ulriltc: Die llekllınplhng der Geldwäsche, l)iss. 'l`tlbingen 1996
Kriminalpolitilt
336 __
____
___
____ _ Katalin (iyrtlai
„-1-.
-Tri-.±._-_
.1_.
_,._.
Jacso, Judit: A pénzrnosás elleni fellépés nemzetközi eszközei, in: Magyar Jog 9/2000 S. 551
Kau nann, Michael: Die Bedeutung der Einbeziehung von Bankmitarbeitem in die strafrechtliche Bekämpfung der Geldwäsche, Diss. Bremen 2000 Kereszty, Béla: A pénzmosás, in: Magyar Jog 1995/2 S. 65. Konyecsniné, Szécsi Maria: Harc a pénzmosás ellen, in: Rendészeti Szemle 1994/Okt. S. 82. Lang, Volker /Schwarz, Anne / Kipp, Rudolf: Regelungen zur Bekämpfung der Geldwäsche, 3. überarbeitete Au age, Stuttgart 1999 Rengier, Rudolf: Strafrecht BT - I Vermögensdelikte, 3.Au age, München 2000 Suendorf Ulrike: Geldwäsche: eine kriminologische Untersuchtmg, Diss. 2001 Vidélciné, Farkas Agnes: A pénzmosásról in: Ügyészek Lapja 1995. S. 28. Wessels/Hilfen/camp: Strafrecht BT/2 24. neubearbeitete Au age, Heidelberg 2001
.Si-i tıo .lot t-lan et l'oltˇtti`u. Miskolc, 'l`omtts XXI/l. (2(l().l'), pp, _i.'l7 .H9
Az AN(;oLszAsz .ıoGRENDsz_ia:R s_PEcıALıs ıNTı'-:zıvı ılıısvnz A sKóT UGvEsz ROTH ERIKA* ,,Jóllehet, Skócia mindig önálló büntető igazságszolgáltatással rendelkezett, a jogalkotás, amely fejlődését alakította, a Westminsterből származott, és gyakı`aıı nem fordított elegendő gyelmet az eltérő skót gyakorlatra.”' A jogalkotó távolsága mellett a figyelem hiányát felrovó keserííség is sugárzik ezekből a sorokból, amely nem csak a büntetőeljárás jogot hatotta át. A Skót Parlament
újbóli felállítása, és - többek között - a büntetőeljárási szabályok alkotásának hatáskörébe utalása azonban várhatóan kedvező hatással lesz a valóban speciális vonásokat hordozó eljárásra. Az Angliával hosszú ideig fennálló egyesülés ellenére, bármilyen meglepő, Skócia meg tudta őrizni önálló jogrendszerét, saját bírósági rendszerét, saját büntető igazságszolgáltatását. Az Egyesült Királyság más területein érvényesülö szabályokról eltér pl. az esküdtszék tagjainak száma (Skóciában 15, Anglia-Walesben 12); az általuk hozható döntések között egyediként említhetö „nem bizonyított” verdikt, aminek bőséges szakirodalma van; és az e tanulmány keretében részletesebben elenız.ett ügyészi jogkör. Az ügyészség mint központi vádhatóság kialakulása évszázadokkal korábbra tehető, míg Anglia-Wales-ben csak 1985-ben állítottak fel a Koronaügyészi Szolgálatot (Crown Prosecution Service, a továbbiakban: CPS) Az ügyészség kialakulása Eredetileg a sheríff feladata volt mind a nyomozás mind a bíráskodás. A procurator jiscal elnevezés is sugallja, hogy kezdetben a sheríff által kiszabott
' DR. ROTH ERIKA egyetemi docens Miskolci Egyetem ÁJK, Büntető Eljárásj ogi és Büntetésvégrehaj tási Jogi Tanszék 3 5 1 5 Miskolc-Egyetemváros A szerző Skóciában végzett kutatómunkáját a Magyar Állami lflötvös Ösztöndíj támogatta. ' Criminal Justice in Scotland. Ed.: P. DUFF AND N. I-IU'lˇf()N. 8. O. (a továbbiakbaıı: P
I)tlFF 1999) Itt jegyezztlk meg, hogy az Egyesült Királyság parlaıneııt_jét jelölik a források ıövıden We-aıınıısleı`kéııt, a Parlament helyszínéről.
„__ ___i_-
.__i'.fi'__"._"-"i'í'*.f!_.
--.____--. _---
pénzbüntetések beszedése és a sheríff kincstárába (fısc) való befizetése volt a scal feladata, akinek büntetőeljárásbeli szerepére a francia ügyész intézménye gyakorolt jelentős hatást. Bár egészen az 1876 évi Sheriff Courts (Scotland) Act hatálybalépéséig a sheríff volt felelős valamennyi büntetőügybeli vádemelésért
és tárgyalásért, az 1700 évi büntető eljárási törvény” mint a sheríff bíróság előtti közvádlót említi a scalt.3 A gyakorlatban a kora XIX. sz-ban a sheríff delegálta ezt a feladatot a scalra, s így a fiscal a sheríff által kinevezett közvádlóként szerepelt. Az alsóbb bíróságokon a helyi elöljárók nevezték ki a saját ügyészeiket. A Lord Advocate mai kettős pozíciója (a vádhatóság első embere és egyben politikai kinevezett) is a korai XIX. sz-i forrásokban már említést nyer: a Great Department of Criminal Justice feltétlen ura, az ügyészi kar (Faculty ol Advocates) tagja, a Skót Kormány legfőbb jogi tisztviselője (Chief Law Of cer), politikai kinevezett és általában a kormányzó párt tagja. Az ügyészek száma az 1927. évi reform után jelentősen nőtt. Ennek okaiként Moody és Tombs a következőket említi: emelkedett a jelentett
bűncselekmények száma, a parlament számos új törvényi bűncselekményt kreált, és olyan ügyekben is a scalra hárította a vádemelésért való felelősséget, amely cselekrnények esetén a kormányzati hivatalok (departments) emeltek vádat. S végül a legjelentősebb növekedést az tette szükségessé a scalok létszámál illetően, hogy a kerületi bíróság elötti ügyekben való vádképviselet felelőssége is a Lord Advocate-re hárult.” A regionalis fiscal intézménye a helyi önkorrnányzatok 1973. évi átszervezésére adott válasz.” Az ügyészi szervezetbe általában a skót egyetemeken végzett és solicitori minősítéssel rendelkező jogászok kerülhettek. 1971-ig korhatárhoz (2tı év) kötött volt a felvétel, de ennek feloldásával már a húszas éveik elején járók is sikerrel pályázhattak, nem volt szükség előzetes szakmai tapasztalatra senı, kivéve a ,,tanulóidőt” (apprenticeship), ami viszont alig vagy egyáltalán nem jelentett büntetőügyekben folytatott munkát. A pályázók assistant-ként lépnek be és hat év után érhetik el a senior assistant rangot (ettől rövidebb idö alatt is lehetséges az előrelépés, ha kivételes képességüket bizonyítják).
2 Criminal Pfozedure (szoiızrna) Azt 1700 3 Az intézrrıény kialakulásától ld. ALISTAR N. BROWN: Criminal Evidence aııd Proeedure. An Introduction. 2“'” Edition. Butterworths, 2002. 18. o.; WILLIAM REII): 'l`he Origins of the Office of Procurator Fiscal in Scotland. The Juridical Review, 1965. 154 160. o.; SUSAN R. MOODY - JACQUELINE TOMBS: Prosecution in the public intercst. Scottish Academic Press. Edinburgh, 1982.18 - 22. O.
48. MOODY - JAcQUELmE Toıvras 1982. 22. O. (Ilyen konnány hivatali hatáskartıe tartozó büncselekrnények voltak pl: offences under the Factories Acts, abuses of Social Security legislation és breaches of Agricultural Regulations)
” S. MOODY - J. Toıvııas 1982. 24. O.
l .nn;ols.-.r\.- /o_rzr`r-trrl.r`.'er` .rpr'r`r`rilr`.r r`ttté:.'tmi_vr'.` rt .rkrit t`l_L:_r'ri.s`:f
l 19
A közösség lıarınely tagja általi vádcmclés ismeretlen volt Skóciáhaıı: a magánszeıııélyckrıek sohasem volt olyan általános jogosultsága, hogy bármely
bűncselekmény elkövetése esetén vádat emeljenek, amelyről úgy gondolták, hogy sérti a közösséget. Eredetileg maga a sértett illetve bizonyos lrozzátartozói
vádolhatták az elkövetőt. Ma az elvileg létező magánvád a gyakorlatban ali g-ali g fordul elő az esküdtszéki eljárásban, de (1995 előttñ) viszonylag gyakralıhan találkozhatunk vele a sommás eljárásban.” Az ügyész rendkívül széles diszkrecionális hatásköre, arnelyrrck gyakorlati alkalmazása Skóciában példaértékű, az elmúlt negyedszázadban sokat formálódott, míg elérte azt a napjainkra jellemző állapotot, hogy a rendőrség által jelentett bűncselekmények jelentős része, évekre visszamenőleg átlagosan
kb. 1/3-a nem kerül a bíróság elé.” Ugyancsak nagy szerepe van abban is az. ügyészi diszkrecionális jogkömek, hogy a statisztikában az ügyek bírósági befejezéseként számon tartott, de érdemi tárgyalás (bizonyítás) nélkül lezárt eljárások száma jelentős. Szükséges azonban megjegyeznünk, hogy Skóciában csakúgy mint az Egyesült Királyság egyéb területein - valamennyi büntető jellegű jogsértés elbírálása a büntetőeljárás keretében zajlik, a „kis bűncselekmények” clkövetöit is a bíróság vonja felelősségre, nincs elkülönült szabálysértési/kihágási c|_jár`:ˇıs_ Jórészt éppen ezek bírósági útról való elterelése miatt vált szükségessé az ügyészi jogkör szélesítéseg, ami azonban jóval túl terjeszkedik a mi fogalmaink szerint szabálysértési súlyú cselekmények miatt indult eljárások elintéz.éséıı. A
bűncselekmények szabályozása is sokrétű: az angolszász hagyományoknak megfelelően - bár a kodifikációs törekvések erősek - a büntetni rendelt cselekmények jelentős része a common law bűncselekmények körébe tartozik, másokat külön-külön jogszabályokban találunk meg. Érdekes, hogy pélrlárıl a csendháboritásként fordítható, igen jelentős számban előforduló cselekmény Ű Az 1995 évi büntetőeljárásról szóló törvény megszüntette a magánvád lclıctőségét a sommás eljárásban. A hivatkozott forrásmunka azonban e törvény ell`ogadásrı és hatálybalépése előtti, így a magánvád relatíve gyakoribb előfordulására utal a sommás eljárásban. 7 C.H.W. GANE - C. N. STODDART: Criminal Procedure in Scotland: Cascs élt. Material. Sweet and Maxwell, Edinburgh, 1994. 29. O., 56. O. EA 2000/2001. évi jelentésben szereplő adatok szerint 284.633 ügyet _jcleırtett rr rendőrség az ügyészsgnek., ebből 99.986 bíróságon kívüli megoldással zár`ult. l-Znnek közel felét (43.980) az eljárás megszüntetése jelenti, de jelentős a í`rgyelıneztetések (18.641) és az ügyész által kiszabott pénzbüntetések száma (17. lól ) is. 9Ld. Stewart Committee, Second Report, Keeping Offendcrs ()ut of (`ourt: l-`uı`tlıer Alternatives to l”ı`osecutioıı, I983. Cmnd. 8958, Ediıiburgh, llMS() ( A továhhirıkhrıır. Stewart t`oınııııttee 3"” Report
340
_
Róth lfriltrt
hasonlóan nyílt tényállású, mint a magyar Btk. szerinti emberölés, azzal, hogy ebbe a keretbe az utcai veszekedéstől a garázdaságig minden beletartozhat, s
csak a bírói gyakorlat alakítja időről időre (modemizálva) az elkövetési magataıtások körét. A differenciáltság hiánya miatt a legcsekélyebb súlyú cselekményekkel is az ügyészi szervezet foglalkozik (pl. a gyorshajtásokkal és egyéb közlekedési szabályszegésekkel, vagy az engedély nélküli TV használattal - amelynek keretében azoknak az elkövetőknek a felelősségre vonására nyilik lelıetőség,
akik nem fizetnek TV előfizetési díjat) csakúgy, mint a legsúlyosabb erőszakos bűncselekrnényeld(el: az emberölésekkel vagy a rablásokkal. Az ügyészi szervezet Skócia autonómiájának közelmúltbeli mérföldköveként említhetö, hogy a Skót Parlament 1999-ben megkezdte működését. A Koronahivatal és az Ügyes-:r Szolgálat volt az első minisztérium, amelyet 1999 májusában kialakítottak, s érthető módon működését sokkal közelebbről kísérik figyelemmel a Skót
Parlament tagjai, mint raaõk azr a Korábbi waarminsran rõwënyh0zõı<'°. A srazı
igazságügyi rendszerrel kapcsolatos ügyek kizárólagosan a Skót Parlament hatáskörébe tartoznak, s ezzel az is együtt jár, hogy az egyes szakbizottságok kiemelt figyelmet fordítanak az ügyészség munkájára. A mai intézményrendszer még mindig nem fogja össze az igazságszolgáltatási redszer egészét, de vitathatatlanul egységesebb kép kezd kibontakozni, mint 1999 előtt. Az akkori állapotokra figyelemmel teljescıı helytálló volt P. Duff azon megállapítása, mely szerint ,,Intézményi szirıtcıı Skócia igazságszolgáltatása nem rendszer, hanem folyamat (process) amely viszonylag autonóm intézmények közötti interakciókat foglal magába”” l. A Crown Office (Koronahivatal) egy ágazati minisztériumrıak (departmental headquarters) nevezhető intézmény, mely az un. skót jogi tisztviselők (Scottish Law Of cers), a Koronaügynök (Crown Agent) és hivatalaik székhelye. A Koronahivatalnak operatív osztálya, rendőri csoportja és igazgatási csoportja van a hivatalban, Edinburghban. Egy másik osztály, amely rı
mi fogalmaink szerinti minőségbiztosítási csoportnak felel meg (The Quality át 'O 1999 előtt nem volt külön igazságügyi minisztérium vagy hivatal Skóciában. lgy rı Koronahivatal a vádhatósági tevékenységért, a rendőrségi vezetők (Chief Constables) a nyomozásért (policing), a bírósági rendszer az ítélkezésért, míg a helyi hatóságok szociális munkával foglalkozó osztályai a közösségen alapuló rendelkezések, a Skót Börtönszolgálat pedig a szabadságvesztések végrehajtésáért tartoztak felelősséggel.
" P. Duı=ı= 1999. 3. 0.
.l.- .oı_r;ol\:rt.\:_;ogr`r'rrrl.rzet` sper.`t`ált`s t`t`rtézmdye.` rt skót r`lgrtrí.s`z
l-ll
Practice Review tiroup), Glasgow-ban található. Ez a megosztás azt is jelzi, hogy bár a történelmi főváros, s valójában Skócia igazgatási központja
Edinburgh, Glasgow előretörése, jelentősége vitathatatlan. Egyes hivatalok központja, vagy egy második, de azonos rangú kirendeltsége Glasgow-barı
található. Kik a jogi tisztviselők? Két személyt illet ez az elnevezés: a Lord Advocate-ot (a mi fogalmaink szerinti legfőbb ügyész, akinek feladata azonban jóval szerteágazóbb) és a Solicitor Generali. Mindkettőjük kinevezésére a Skót
Parlament egyetértésével a miniszterelnök tesz javaslatot a királynönek, aki kinevezi e két fóhivatalnokot. A Lord Advocate a Crown O ice és az Ügyé.r::i Szervezet (Procurator Fiscal Service) vezetője (Ministerial Head), s egyben rr
vád- és a tisztázatlan haláleseteket vizsgáló hatóság első embere. Tagja egybcır a Skót Kormánynak is. Ebből adódóan kinevezése politikai jellegű és korınányváltás esetén személye is változhatlz, azonban hangsúlyozottan íggetlen a vádemeléssel és halálesetek kivizsgálásával kapcsolatos, általa és
nevében hozott döntéseit illetően. (E tekintetben nem vonatkoznak rá a kollektív miniszteriális döntés általános szabályai.) A Lord Advocate iggetlenségét rrz. 1998-as Scotland Act biztosítja, s ugyanez a törvény rendezi a vádhatóság és rr haláleseteket nyomozó hatóság vezetőjékénti jogállását. A jogi tisztviselők körébe a Lord Advocate-on kívül segitője, a Solr'cr`tor General tartozik. Az ő furıkciója is politikai jellegű: tagja a kormánynak és kinevezése a kormányváltozás jggvénye (lehet).
A Koronatanácsos elnevezés a Lord Advocate-ot, a Solicitor Generali és az Advocate Depute-okat illeti. Az Advocate Depute-ok általában tapasztalt ügyvédek, gyakorló tagjai az ügyvédi kamak (Faculty of Advocates-nak). Őket a Lord Advocate nevezi ki helyetteseiként, s megbízatásuk kb. három évre szól. Érdekessége e pozíciónak, hogy bár a helyettesek idejük nagy részét ar koronahivatalbeli munkával töltik, nem kell feladniuk paxisukat, azt szabadon folyathatják ez idő alatt is. A helyettesek hoznak döntést a High Court előtti vádcmclés kérdésében, képviselik a Koronát a fellebbviteli bíróság (Appeal Court) előtt, valamint tanácsot adnak a fiscaloknak a komplex és szenzitlv ügyekben.” A Koronaiigynök (Crown Agent) képviseli az állandóságot a hivatalban.
Ö az ügyészi szervezetből kinevezett idősebb civil (nem politikafüggő) tisztviselő, a Lord Advocate tanácsadója jogpolitikai és operatív ügyekben. Felelős a hivatal irányitásáért és un. felelős tisztviselő (Accountable Oí`íicer). '2 Erre még azért nem volt példa, mert a Skót Parlament első ciklusa csak ez. év májusában ért véget (1999-ben állították fel). 'illatáskörllkhe tartozik még a „végzetes balcsctck" felderítése köréhcıı tör`térıő döntéshozrnııl rs, aıııellycl azonban nem kívánunk részletesehlıen fog|alkoz.ııi.
342
g W
Nig
Róth 1:jr_ı`Í(u
_*
__
Helyettese a Koronaügynök Helyettes (Deputy Crown Agent) a második vezető a Koronahivatafban.
Az ügyészi szervezet állandó jogi személyzetének
tapasztalt taa, feladata az operatív szervezet irányítása. Ez az operatív szervezet a következő négy fˇóbb csopotot jelenti: - A High Court Unit azon jogászoknak és segítőiknek csoportja, akik aı magasabb szintü bíróság elé kerülő ügyeket készítik elő; - A fellebbviteli csoport (Appeals Unit) ugyancsak jogászokból és segítő személyzetből áll, s nevéből eredően a Fellebbviteli Bíróság elé kerülő ügyek előkészítésével foglalkozik; - A Csalások és Szakszolgálatok Egysége (The Fraud and Special Services Unit) azon jogászok és segítőik csoportja, akik a komplex csalási ügyekben nyomoznak, a nagyobb, elkobzással járó ügyekkel, kiadatásokkal és kölcsönös jogsegélynyújtással foglalkoznak; - A Skót Segélyszervezetek Hivatala (Scottish Charity Office) ugyancsak jogászokból és segítőikből áll, s a jótékonysági szervezetek körébcıı állítólagosan elkövetett visszaélésekkel kapcsolatos ügyekben jár el. Fontos feladat hárul a Jogpolitikai Csoportra (Policy Group): a Koronaügynökőt segítik, s a Lord Advocate politikai tanácsadói. Igen fontos feladatuk az. iránymutatások elkészítése, amelyek - akárcsak nálunk a legfóbb ügyászi utasítások - lényeges, kötelezően betartandó szabályait rögzítik a mindennapi munkának a vádemelés és a vádképviselet terén is.l4 Ez a csoport képviseli ıı hivatalt más skót minisztériumokkal, hivatalokkal kapcsolatos vitákban, és az Egyesült Királyság Kormányával szemben. Titkárságot és skót parlamenti segítő egységet is biztosítanak az un. jogi tisztviselőknek. Nem foglalkozunk részletesen a Koronahivatal igazgatási csoportjának, és az 1999-ben létrehozott minőségbiztosítási csoportjának tevékenységével. Ez utóbbi feladata az egyes ügyészi hivatalok vizsgálata (of ce review) és az ügyészi munka egy-egy területét átfogó tematikus vizsgálatok végzése. A vádhatósági rendszer Skócia független vádhatósága a Crown O ice and Procurator Fiscal nevü ügyészi szervezet, melyek élén a Lord Advocate áll. Az ügyészi szervezet a Skót Kormány egyik minisztériuma (department), felépítését illetve a Lord Advocate 14 Az irányelvek kiadásával a Lord Advocat valójában akár a hatályban lévő büntetőjogi szabályokat is megváltoztathatja. Ld. Erről P. DUFF 1999.
_ Az angolszászjogrendszer speciális intézméye: a skót ügyészf
_*
l4_l
jogállását a Skócia alkotmányának is tekinthető Scotland Act rendezi. E szervek hatáskörébe tartozik a büntetőügyekbeli vádemelésen túl a hirtelen, gyanús és tisztázatlan halálesetek kinyomozása is (ez utóbbi nálunk államigazgatási eljárás keretében zajlik). A
scal évi kb. 14.000 tisztázatlan körülmények között
bekövetkezett haláleset miatt folytat nyomozást.” Ugyancsak az ügyészi szervezet végzi - a Crown Counsel instrukciói alapján - a rendőrök elleni panaszok kivizsgálását. Az ilyen ügyek száma évente eléri az ezret. (Az utóbbi években egyre több panasz irányul arra, hogy a kisebbségek tagjai sérelmére elkövetett cselekrnények miatt indult ügyekben a rendőrök nem jámak el megfelelően. (A későbbiekben részletesebben is tárgyalandó Chhokar Report alapjául szolgáló vizsgálat kiváltója is ilyen jelzés volt.) Az ügyészség az egyetlen közvádlói hivatal Skóciában, amelynek különösen az angol vádhatóságok sokszínű és sokszor - legalábbis kontinentális jogrendszerben nevelkedett jogászok számára - áttekinthetetlen hálózatálıoz képest van jelentősége. Az ügyészi hivatal hatáskörébe tartozik a vádemelésről való döntés, és a vád bíróság előtti képviselete is a legtöbb ügyben, legyen az un. törvényen alapuló vagy törvényben nem szabályozott un. common law bűncselekmény. A vádhatósági feladatokat a mindennapokban a procurator scal hálózat látja el. A 48 fscal mindegyike képzett jogász - majd a későbbiekben látjuk, hogy a bírákra alsóbb szintü bíróságokon ez egyáltalán nem jellemző -, aki megbízását a Lord Advocate-tól kapja. A fiscal hálózat hat régióra tagolódik
(követve a rendőrségek - Sheriffdom - területi tagolódását) melynek igazgatási szempontból van csupán jelentősége. Egy-egy regionális ügyészség élén a Regional Procurator Fiscal áll. Az ügyészi hivatal nagysága a munkatehertől ñigg, lehet, hogy a hivatal élén álló ügyészt egy vagy két helyettes is segíti, akik ugyancsak jogi végzettségű állandó civil tisztviselők. A fiscal felelős helyi szinten a büntetőügyekbeli nyomozásért és a kőz érdekében történő vádemelésért, csakúgy, mint a tisztázatlan halálesetek felderítéséért is. Skóciában az ügyész törvényi felhatalmazás alapján irányítja ıı rendőrségi nyomozást. A gyakorlatban a rendőrség vagy más jelentéstételre kötelezett hatóság végzi a kezdeti nyomozást. Amennyiben az ügy nem kiemelkedően súlyos, bonyolult vagy szenzitív, az ügyész átlagos esetben csak
akkor szerez tudomást róla, amikor a rendőrség vagy más nyomozó hatóság lefolytatta a nyomozást és benyújtja a jelentést. A fiscal évente kb. 290.000 jelentést kap a rendőrségtől és egyéb hatóságoktól, melyek köre igen széles: a nyomozásban nálunk is jelentős 'SA tisztázııtlıııı halálesetek l`ogl:ılko/ıııık ı`és/lelesen.
miatt
folytatott
ııyıııııo/.ılssnl
ıı
lııválılıiııkbaın
ııeııı
344
__
_ _ __ _ _ _ __
___f\f{5ff1_l:`{ji_ltfi________
___
szerepet játszó vámhivataltól kezdve több mint ötven ilyen hivatal létezik
s1<õziábzn.'° A jelentõs këzhzzveıeıe után kap jeıenıõsõgeı az az igen z„-zeızz.~«
diszkrecionális ügyészi jogkör, amelynek bemutatása a jelen tanulınfıııy középpontjában áll.
Az ügyészség legjelentősebb feladata annak meghatározása, hogy u jelentések alapján vádemeléssel folytatódjék-e az ügy, vagy a valólmn alkalmazott, széleskörű altematív lehetőségekkel él afiscal. Az erről való tlőıılé-. kizárólag az ő hatáskörébe tartozik, sem a rendőrség, sem a bíróság, sem nııts
hatóság nem jogosult erről határozni. Az ügy további sorsának eldöntése, a markíng, az eljárás egészére kilnıt Másrészt nem szabad szem elől téveszteni, hogy a jiscal más szervektől lily,p_. akiktől a jelentéseket kapja.” Ugyanis döntése - főként az ügy ezen konıı szakaszában - a jelentésen alapul. A rendőrségtől kapott jelentés viszont csak ıı/ ügy rövid leírását, a lehetséges vád(ak)at és amennyiben ilyen van, a terlıt-lt priuszát tartalmazza. I 3
Az, tehát hogy az ügy vádemeléssel folytatódjon-e vagy sem, a _/ism/ döntésétől függ, ami a skót vádemelési rendszer egyik elvi jellegzetességv Nincs olyan jogszabály Skóciában (és Anglia-Walesben sem - a szcı`ıı“ı megjegyzése), mely szerint egy bűncselekmény elkövetése esetén kötelező lenntvádat emelni. Senki sem kötelezheti a Lord Advocate-et arra, hogy vtnlııl emelj en, és csak a Lord Advocate kötelezheti a scalt a vádemelésre. Ennek ellenére, mint az Moody és Tombs 1982-ben megjelent monográfiájának alapjául szolgáló kutatásból (is) kiderült, a fiscal utaısltılsıı korábban az volt, hogy amennyiben a vádemeléshez elegendő bizonyíték ılll rendelkezésre, vádat kell emelnie, hacsak nincs különleges oka arra, hogy ne ezt tegye. Maguk az ügyészek úgy érezték ekkor, hogy diszkrecionális jogkőıtıl-z
valójában nagyon limitált.” Bár a scal számottevő autonómiával rendelkezik az egyedi ügyekbeli döntést illetően, a Lord Advocate meghatározza a vádeıııelefzı politika lényeges kérdéseit, a Koronahivatal pedig utasításokat és útmutatókııl ml ló
Pl.: the Department of Health and Social Security, the Health and Safety at Woık Executive, the Television Licence Records Office, the Traffic Commissioncrs, l.ouıI Environmental Health Offices stb.) Ü Ld. erről S. MOODY - J.TOMBS: 1982. l. o. A vádemelési tevékenységről szóló cl-„E monográfia, melynek egy része az ügyészekkel folytatott beszélgetések (interjúk) alııpııtn szerzett információkat is feldolgozza, így a vádhatóság hozzáállását is ltlkıtlıı Megjelenése után az ügyészséggel foglalkozó írásokban - meglátásoın szeriııt
leggyakrabban hivatkozott mü. ls Ld. ALASTAIR L. STEWART: The Scottish Criminal Courts in Action. Sccoıııl Edition.Butterworths. Edinburgh, 1997. 191. o.
*° Ld. s. MOODY -J. Toivııas 1982. 58. 0.
.-l: ıing:ıÍ.s`:.'(lszjogrrmdszer .s`pı'ı'l`ıllı`.\` iııl'ıl.'nıı*ı'ı' ıı .slulr ı'lj.;ı'ıi.\`.:
lfl
ki. A vádemelési politika általában bizalmas (coııliılcntnl), és a hosszú ideje
megalapozott gyakorlat az, hogy a döntéseket ııeııı intloko|ji'ık nyilvánosan. (liz a gyakorlat az utóbbi időben megkérdőjelezőılik a szakirodalomban n számorıkérhetőséget illetve az ügyészi döntés blrósági l`elülvizsgálhatóságát
sürgetők részéről.)2° Maga a 2001/2002 éves ügyészi jelentés is megjegyzi, hogy egyre nehezebb fenntartani azt a politikát, hogy nem hajlandóak a döntéseket
indokolni. Ezzel kapcsolatosan szem előtt tartják azt a tényt is, hogy a „határtól délre”, azaz Angliában és Wales-ben is történt ezzel kapcsolatos elmozdulás, s ma ott már indokolják a vádhatósági döntéseket. Igaz, nagyon korlátozott információkat nyújtanak, nagyjából armyit, hogy az eljárás megszüntetésének oka a bizonyítékok hiánya, vagy egyéb közérdeket szolgáló ok volt-e. Az ügyészi szervezeten belül is viták folytak az indokolási politikáról az elıın'ılt években. Felismerték azt, hogy gyakran jogi, bizonyítási vagy magánjellegil okok miatt nem lehet részletes magyarázatot adni, de valami módon kialakltlıató
lenne a szervezeten belül egy olyan megközelítés, amely felelősségre vonhatóságot és a nyitottságot szolgálná, s megfelelne a közösség részéről megnyilvánuló fokozódó várakozásnak. Az indokolással szorosan összefüggő kérdés a felelősségre-vonhatóság problémája. „A diszkréció léte, különösen amikor az viszonylag megkötések
nélküli, felveti a feıeıõssëg és z kõveaa-zzeıessõg Këfdz-Esëı.°*2'
A vádemelési politika napi gyakorlatra lefordított változata a vádemelési
szabályokat tartalmazó „Crown Office and Procurator Fiscal Service Prosecution Code” (a továbbiakban: Kódex), amely tartalmazza mindazokat a jogi, bizonyításbeli és közérdeket érintő kérdéseket, amelyeket az ügyésznek meg kell fontolnia, mielőtt az ügy további sorsáról dönt. E mérlegclentlő szempontok a következők: Jogi kérdések Mind a hazai, mind a nemzetközi jog rendelkezéseit szem előtt kell tartania az ügyésznek. A hazai jog szempontjából természetesen a legfontosabb az, hogy az adott magatartás bűncselekmény-e a skót jog szerint, s nem merül-e l`el jogi 20 Lásd erre pl. CHRISTOPHER HILSON: Discretion to Prosecute and Judicial Review. `l`lıe Criminal Law Review 1993. 739-747. o.; COLIN T. REII): Renouncing the riglıt to prosecute. Joumal ofthe Law Society of Scotland. March 1998. Vol. 43. No.3. I 17-l Itt; SCOTF CRICIITON STYLF.S: The Renounciation by the Crown of the Right to Prosecute and the liuropean (`oııvcntion on Iluman Rights. 'l`he Edinburgh Law Review, .\'e|ıt. 2000. Vol. -'l. lssııv l_ RH!-l()7. o.
Í" P. ııııiıl iwiw -l „
346.____ _- -
,__
--.Ráth !1Í~!<.ff.
„__
,_
akadálya a vádemelésnek (s e szempontból a későbbiekben részletesebbeıı tárgyalandó időkorlátoknak is igen jelentős szerepe van). A nemzetközi jog az 1998. évi Emberi Jogi Törvény óta elsősorban az Európai Emberi Jogi Konvenciót jelenti a skót ügyész számára. Bár maga a törvény csak 2000. október 2-án lépett hatályba, a Skóciáról szóló 1998. évi törvény értelmében az ügyészségnek oly módon kell tevékenykednie, amely megfelel a Konvenció elvárásainak. Ugyancsak ez a törvény írja elő az ügyészség számára, hogy működése során az Egyesült Királyság nemzetközi kötelezettségeinek megfelelően kell működnie. Néhány esetben ez jelentős lehet a vádemelés szempontjából. Példaként említi a Kódex, hogy a Gyermekek jogairól szóló ENSZ konvenció 3. Cikkelye, amely a gyermekek érdekét tekiııti elsődlegesnek, releváns azokban az ügyekben, ahol gyennek tanúról vagy vádlottról van szó. Bizonyítási kérdések
A bizonyítékokkal szemben négy követelményt támaszt a Kódex: elégségesnek (sufficient), elfogadhatónak (admissible), megbízhatónak (reliable) és hitelesnek (credible) kell lenniük. Az elégséges elfogadható bizonyíték, amely az eljárás folytatását indokolja az elsődleges szempont, amely az ügyészi vádemelést befolyásolja. Az elégséges bizonyíték a skót büntetőeljárásban azt is jelenti, hogy igen nagy hangsúlyt fektetnek a bizonyítékok megerősítésére (hitelesítésére), amely szerint az ügy lényegét jelentő tényeket legalább két, különböző forrásból származó bizonyítéknak kell alátámasztania. Ilyen alapvető tény a büntetőeljárás két l`ő kérdése, azaz, hogy bűncselekményt követtek el, s a vádlott volt az elkövető. Mindkét kérdést az ügyésznek kell bizonyítania. Amennyiben nem áll rendelkezésre megfelelő bizonyíték, az ügyész még elrendelhet további nyomozást. Amennyiben ez sem hoz eredményt, nem folytatódhat vádemeléssel az eljárás. A bizonyítási jog meghatározza, hogy a bíróság gyelembe vehet-e, elfogadhat-e egyes bizonyítékokat. Amikor az ügyész a vádemelés kérdésében állást foglal, számításba kell vennie, hogy vajon a bíróság meg fogja-e engedni, hogy az adott bizonyítékot tekintetbe vegyék az adott ügyben. A bíróság elutasíthatja pl. a bizonyíték gyelembe vételét, ha nem megfelelően, szabályellenesen, jogellenesen szerezték azt be. Még ha van is elégséges, elfogadható bizonyíték, ami igazolja az eljárás folytatását, figyelemmel kell lenni a bizonyítékok megbizhatóságára is. Ez a bizonyíték minőségének mérlegelését jelenti. EıTe az ellentétes bizonyítékok létéből, vagy abból az információból lehet következtetni, amely azt sugallja,
.-l.' ting:ıl.\`:ı.i.s`z_j()grcml.s`:cr .~.`;n'ı`t`ıili.\ m!ı".-mt'-ı-ı` tt .tluit tt_t;t'ıi.\`:
l-l'l
hogy a tanú nem képes megfelelően hcszáıııolııı az eseményekről, a ıııi fogalmaink szerint nem várható tőle éı`tékcllıctő vallotnaˇıs. lgy amennyiben a megbízhatósággal kapcsolatos gondok súlyosak, az eljárás folytatása ııcııı megfelelő döntés.
Akárcsak a megbízhatóság, a lıı`tvlt-.8~.\-ég kérdésében való állásfoglalás is végső soron a bíróság feladata. [)e kétségek már a vádemelés szakaszában is felmerülhetnek, például a tanúvallomás hitelességét illetően, ha van ellentétes és megbízhatónak látszó bizonyíték, vagy ha a tanút tisztességtelennek ismerik,
illetve korábban ellentmondásos, nem következetes vallomásokat tett. Az ügyésznek tehát ezeket a szempontokat kell mérlegelnie, amikor felméri, van-e elegendő bizonyíték a vád alátámasztására. A közérdek A jogi és bizonyítékokkal kapcsolatos kérdésekben adott útmutatást messze
meghaladó terjedelemben foglalkozik a Kódex a közérdek szemponjából vizsgálandó tényezőkkel. Amennyiben a rendőri jelentés elegendő elfogadható, megbízható és hiteles bizonyítékot tár fel arra vonatkozóan, hogy a bűncselekményt a terhelt követte el, az ügyésznek meg kell fontolnia, milyen lépés szolgálja a közérdeket. A közérdek felbecsülése sokszor egymással versengő érdekek mérlegelését jelenti: a sértett, a terhelt és a tágabb közösség érdekét kell mérlegre tenni. Bár azok a körülmények, amelyek a közérdek
meghatározásánál figyelembe veendők, illetve az egyes körülmények súlya esetről-esetre változó, a Kódex megkísérli összegezni a legfőbb szempontokat. li keretek között csak a szempontok felsorolására szorítkozom, s nem ismerteteın azok tartalmát (többségük magától értetődő a magyar jogvégzettek számára is, s különösen sokat mond a büntetőeljárásban tevékenykedőknek). -
A bűncselekmény jellege és súlya A bűncselekmény hatása a sértettre és más tanúkra A terhelt életkora, háttere és személyi körülményei A sértett és más tanúk életkora és személyi körülményei A sértetti attitűd A bűncselekmény motívuma Az elkövetés óta eltelt idő
-
Az enyhítő körülmények
-
A vádemelés hatása a terheltre
-
A további bűnelkövetés veszélye
133 -
-
-_ --
_-R'l"?.'="'”fí'.-
A megfelelőbb polgári jogorvoslat elérhetősége A bíróság hatásköre (a szankció alkalmazása terén) A közösségi vonatkozások
A felsorolt szempontok is jelzik, hogy az ügyésznek akkor, amikor arról döııt, hogy az ügy vádemeléssel folytatódjon vagy egyéb intézkedés alkalmazásával lezáruljon, valóban a bűncselekmény elkövetésével érintett tág kör - a terhelt, a sértett, a helyi és a tág értelemben vett közösség érdekeit kell mérlegre tennie. Amennyiben az ügyész a vádemelés mellett teszi le voksát, a következő kérdés annak a bíróságnak a megválasztása, amely előtt vádat emel. E probléıııa fontosságának megértéséhez elengedhetetlen, hogy röviden szóljunk a skót
bírósági szervezet sajátosságairól. A bírósági szervezet és hatáskör Az ügyészi diszkréció szerves része annak a kérdésnek az eldöntése, hogy mely bíróság előtt kerüljön sor a vádemelésre. Ennek jelentősége azért sem elhanyagolható, mert az egyes bíróságok eltérő tartamú büntetést szabhatnak ki. Tehát míg elvileg az ítéleti alku intézménye nem létezik Skóciában, azaz ıı beismerésért cserébe az ügyész nem egyezik meg a vádlott ügyvédjével a kiszabhatóhoz képest alacsonyabb mértékű büntetés indítványozásában, azáltal,
hogy eldönti, mely bíróság előtt emel vádat, gyakorlatilag a várható büntetésre befolyást gyakorol. A bírósági szervezet” három szintű, de az egyes eljárási formák miatt gyakorlatilag legalább négyféle - eltérő büntetés kiszabását lehetővé tevő eljárásról beszélhetürık. Az ügyész keze annyiban kötött, hogy bizonyos kiemelkedően súlyos - common law bűncselekmények elbírálására csak a High Courtnak van hatásköre, s több cselekmény elkövetője ellen csak a kerületi bíróság előtt indítható eljárás. Az utóbbiak közé tartoznak a törvényi bűncselekmények, amelyek sommásan tárgyalhatók, feltéve, hogy az adott törvény ettől eltérő rendelkezést nem tartalmaz. l. A High Court első fokon csak esküdtszéki eljárásban jár el, vádirat alapjáıı elbírálható bűncselekmények miatt. Általában egy hivatásos bíró részvételével, de amennyiben az ügy különösen fontos, két vagy több bíró is jelen lehet akár a tárgyalás egészén, akár egy részén. Ahol különös HA bírósági szervezet bemutatásához a Renton & Brown 6*” Edition használtam alapvető forrásként. Ahol ettől eltérő az irodalmi bázis, azt külön jelölöm.
_
.-I: rmgolszúszj`fJgreırılif§ı'rf.s`pı'z`lıllı.i` ırm*.'nn'_ı*ı' ti .ilnlt i'lgt-'ıí.s`z_ __
W)
nehézségek merülnek fel egy ügyben, az elnöklő biró teljes bíróság elé viheti azt, ami azt jelenti, hogy három vagy több blıó fog eljárni. 2.
A Sheriff bíróság rendelkezik a legszélesebb lıattˇıskörrel: minden ügyben eljárhat, ami nem tartozik kizárólag más blróság hatáskörébe. Az általa
kiszabható büntetés mértéke attól lügg, hogy esküdtszékkel vagy egyesbíróként ítélkezik a sheri fl`. 3. A kerületi bíróság békebíráit a jogi végzettségű titkárok segítik. Vagy egyesbíróként jámak el vagy ,,tanácsban”. Az általuk kiszabható büntetés mértéke jóval alacsonyabb mint a sheríff bíróság sommás eljárásában. l-Iz alól csak az jelent kivételt, ha a békebíró maga is jogi végzettségű; ekkor büntetéskoszabási hatásköre megegyezik a sheríff egyesbírói hatáskörével." A diszkréció formái Az ügyész diszkrecionális jogköre az eljárás több szakaszában is tetten érhető: tt vádemelésről való döntés, az eljáró bíróság meghatározása és a bűnösség megállapítása után a büntetés kiszabás kezdeményezése mind-mind az ügyész kompetenciáj ába tartozik. A vádemelésről való döntés (Marking): A marking kifejezés eredete Moody és Tombs szerint” arra a gyakorlatra vezethető vissza, hogy a jelentésnek azokat a fontos szavait, kifejezéseit az ügyész aláhúzza, amelyek döntőek lehetnek a bíróság előtti vádképviselet során. A marking azokra a megjegyzésekre is utalhat, amelyeket a jelentéshez csatolt a jegyzőkönyvek lapszélére ír az ügyész, s mely egyfajta „ügyészi gyorsírással“ az ügy folytatására utal. Azok az ügyek, amelyekben a terhelt őrizetben vaıı, elsőbbséget élveznek és általában az az ügyész fogja kijelölni, amelyik az adott napon a fogvatatás elrendelésével kapcsolatos bírósági teendőket végzi, bár az elintézés módja hivatalonként változhat. A skót büntetőeljárásban érvényesülö szigorú időhatárok miatt azonban a többi ügyet is gyorsan kijelölik, általában n jelentés beérkezése napján. Amikor az ügyész megkapja a bűncselekmény elkövetéséről szóló jelentést, az első kérdés annak eldöntése, van-e elegendő bizonyíték a vádenıelés 23 Jelenleg csak Glasgow-ban ban ilyen bíro, így valóban kivételes, hogy a dístrict conrton kiszabható büntetés megegyezzen a sheríff által kiszabhatóval.
2*' s. MOODY-J. Toıvııas 1982. 31. 0.
350
_
_
___
____R_Óth lı`rik_(t____
______ ___ ___
__
__
vagy más intézkedés megalapozásához. Amennyiben erre az első kérdésre a válasz igenlő, az ügyésznek el kell döntenie, milyen intézkedést tesz, tekintettel a közérdekre. A közérdek az Egyesült Királyságban a vádemelési politika kulcsszava. Az elegendő bizonyíték és a közérdek határozza meg, vajon vádat emel-e az ügyész. A jelentős eltérések ellenére ez a követelmény mind az angliaWales-i, mind a skót vádemelési gyakorlatot jellemzi. A bármely bűncselekmény esetén alkalmazható ügyészi diszkréció a vádemelési szakban az 1987. évi büntető eljárási törvény” hatálybalépéséig csak azt a lehetőséget jelentette, hogy az ügyész eldönthette, az előbbi kritériumok alapján vádat emel-e, vagy - meghatározott szempontok alapján - megszünteti az eljárást, mely esetben figyelmeztetést is alkalmazhatott. Magı.Lk az ügyészek is úgy érezték, hogy azért emelnek vádat az ügyek túlnyomó többségében, mert hiányoznak az ügyek más módon való elintézésének altematívái.26 A vádemelés mellett az ügyész számára nyitva álló további döntési lehetőségek a hatályos büntetőeljárási törvény szerint:
~ -
az eljárás megszüntetése; írásbeli vagy szóbeli figyelmeztetés; ügyészi pénzbüntetés felaj ánlása (2512-1005-ig terjedő összegben); a közlekedési bűncselekmény elkövetőjének fix büntetés felaj ánlása; elterelés különböző tevékenységi formákban, ami átfogja a szociális munkát, a pszichiátriai vagy pszichológusi kezelést, a mediációt, a jóvátételi rendszerhez és a Skót Gyermek Reporterhez utalást.
Amikor Moody és Tombs vizsgálata folyt, a megkérdezett ügyészek véleményéből
arra a következtetésre jutottak, hogy
a rendszer inkább
vádemelés-orientált, mintsem egyéb elintézési formákat alkalmaz.” Amikor az ügyész abban a kérdésben dönt, milyen vád alapján vigye a bíróság elé a terheltet, az ıın. common law bűncselekmények igazán tág lehetőséget kínálnak számára: ezek a bűncselekmények ugyanis távolról sem jelölik meg azt a magatartást, amely kimeríti az adott bűncselekmény tényállását. Moody és Tombs ezzel kapcsolatban akként vélekednek, hogy ,,A common law bűncselekrnények esetén az ügyész úgy alakítja a vádat, ahogy
25 Criminal Justice (Scotland) Act 1987. A törvény 56. szakasza vezette be az ügyészi pénzbírság lehetőségét, ekkor még az összegszerüség tekintetében nem biztosítva mérlegelési lehetőséget, egységesen 252 pénzbírság kiszabására jogosítva fel az ügyészt. A rendelkezés 1988. január 1-jén lépett hatályba.
26 s. MOODY -J. Toıvms 1982. 71. 0., 72. 0. 2? s. MOODY _ J. Toıvms 1982. 35. 0.
.flr ımgol.s`z(l.s`zjogrendsërr .\`peı`lılll.\` trıtılmnlw tt .rlult llgj-ıl.\`z_
'15 l
akarja.“2“ Különösen jó lehetőséget klnál erre az olyan bíhıcselckınétıyek tág határok között mozgó elkövetési magtıttıı`lt'ısa mint például a korábban már
emlitett csendháborítás (breach of` the peace). A fentiekben részletezett, az ügyész által a vádemelésről való döntés soráıı mérlegelendő szempontok mellett az empirikus kutatások jóval több tényezőt tártak fel. Az adott hivatal munkaterlıén klvül szerepet játszik pl. az is, hogy kis közösségről van szó, ahol az ügyész mindenkit személyesen ismer és mindent tud az ott lakókról, ami egy nagyobb körzettel rendelkező ügyészség esetében elképzelhetetlen. Ennek következtében a kis közösségben az eljárás megszüntetése annak ellenére gyakoribb, hogy a beérkezett rendőri jelentések száma alacsonyabb, mint a nagyobb területeken.” A vádemelésről való ügyészi döntéshez segitséget, háttér-információt nyújthatnának a szociális munka hivatalok, de velük az ügyészségnek a Moody és Tombs által végzett vizsgálat idején alig volt kapcsolata az eljárásnak abban a fázisában, amikor az ügy kijelölésre került, s lényegében a bíróság az cgyetlcıı
fórum, ahol találkoznak. Lényegesen jobb helyzetben van a gyermekekkel szembeni eljárásban eljáró Reporter, ő ugyanis döntése előtt kézhez kapja tı kömyezettanulmányt (social background report). Ehhez hozzátartozik még az is, hogy az ügyészek többsége általában nagyon bizonytalan a szociális muııka természetét illetően.”
A vádlotti beismerés hatása - vádalku Bár a skót büntetőeljárás főbb vonásait tekintve vádelvű, tárgyaláscentrikııs, a vádlottak túlnyomó többsége beismeri bűnösségét (különösen igaz ez a sommı'ıs eljárásban), s így csak kisebb hányaduk esetében kerül sor tárgyalásra. A vádlott dönthet úgy, hogy „egyszerűen” beismeri a bűnösségét, de a tárgyalás elkerülése jelentős számú ügyben a vádalku eredménye, az ügyész és a védelenı közötti megegyezésé, amelyben a vádlott felajánlja, hogy beismeri bűnösségét, s az ügyész „cserébe” módosítja a vádat.”
28
S. MOODY - J. Torvins 43. O.
2” Lb. eııõı bõvebben s. Moonv - J. Tones 1982. 66. 0. “° La. errõl s. MOODY-J. Toıvııas 1982. 74-75. 0. “' La. errõız s. Moonv - J. Toıvıas 1982. 29. 0.
3~*2___._.-.z-_{ífŠ!*1'=";ői{__. _
„
-
lndokolás, számonkérés Amennyiben az ügyész (a Crown Counsel vagy a Procurator Fiscal) úgy dönt, hogy megszünteti az eljárást, ennek oka a hozzáférhető bizonyítékok, az eset
körülményeinek és az irányadó jogszabályoknak a gondos, szakmai megfontolásán kell alapuljon. Alapos oka van annak, hogy kialakult az a gyakorlat, miszerint az ilyen döntéseket nem magyarázzák nyilvánosan. Például a döntés olyan jelentéserı és közléseken alapulhat, amelyek bizalmas jellegűek, és így magán vagy személyes infonnációkat tartalmazhatnak. Ezentúl az ilyen információk nyilvánosságra hozatala kárt okozhat a tanúnak vagy a sértettnek. Továbbá, az, ha az ügyész közzéteszi, hogy hisz a sértettnck, és lehetséges, hogy vádat emel, ha további bizonyítékok lesznek, annyit jeleııt, mintha tárgyalás nélkül nyilvánosan bűnösnek mondaná ki a vádlottat. Bár az índokolás és a számonkérés lehetőségének megteremtése iránti igény napjainkban erősödik, nem új keletű problémáról van szó. Mint McCluskey irja, a rendszer évszázadok óta működik anélkül, hogy komolyabb kritika érte volna, kivéve azt a tényt, hogy a Koronatanácsosok nem nyilvánosan hozzák döntéseiket, s azt nem indokolják. Így a kívülállónak nehéz észlelnie a Koronatanácsosok által alkalmazott elveket, vagy felfedeznie azok változását. Amennyiben az ügyész a vádemelés mellett dönt, lényegében a döntése bizonyos fajta vizsgálat tárgya, mert végső soron a bíróság fog dönteni a bűnösség vagy az ártatlanság kérdésében. De ha az ügyész úgy dönt, hogy nem emel vádat, a
tıamásái nem vizsgálják felül.”
Pozitív példaként említi Moody és Tombs az amerikai példát, mely szerint az American Bar Assosiation iránymutatást adott ki segítve az
ttgyészeket annak eldöntésében, vádat emeljenek-e vagy sem, és javasolták, hogy az okokat is jegyezzék fel, s tegyék hozzáférhetővé a nyilvánosság számára, amennyiben a vádemelés ellenében döntöttek.” Következésképpen a kifejezetten a vádemeléssel kapcsolatos kötelezettségei gyakorlása során az ügyész csak a feletteseinek tartozik felelősséggel és a nyilvánosság nem jogosult megismemi a döntés alapjául 'íz Hosszabban idézi Lord McCluskey ezzel kapcsolatos megjegyzéseit S. MOODY -- J.
Toivıris 1982. 2. O-n.
” s. MOODY _ J. Toıvıás 1982. 17. 0. A szerzõk is mágjegyzik, hogy az ázmzfitzzi rendszer több vonatkozásban is eltér más jogrendszerektől. Ilyen eltérésként említik pl. hogy sok alkalmazhatatlan, régi jogszabályt tartalmaznak a törvénykönyvek, r-.ız ügyészek nem képesek kezelni valamennyi, a rendőrség által hozzájuk megküldött ügyet, a kerületi ügyész nem tartozik felelősséggel egyetlen központi hatóságnak sem, s tisztában kell lennie a választói clvárásaival.
.flz rfıngolgzászjf{gí`end.rz_vr .rjn-ı`álll.r rııtı'.-ıııı*_ı-ı- rr .rlolt ı`Igvrl.i`:
,l l
szolgáló okokat. A diszkrecionális jogkörrel való rıyılváııvaló visszaélést tr
Koronahivatal is vizsgálja, de a l.ord Advocate az, aki a Parlamentnek felelős mindenféle szabálytalanságért. lflzért, bár n bírósági tárgyalások Skóciában is nyilvánosak, azokat a fontos döntéseket, aıııelyek bírósági meghallgatásokat megelőzik (emel-e vádat az ügyész vagy sein; a vád, a bíróság és az eljárás megválasztása) a nyilvánosság kizárásával hozzák. Meglepő, hogy a XX. sz-baıı mindössze egy esetben volt nyilvános kritika tárgya az ügyészi magatartás." Az eljáró bíróság meghatározása Miként a bírósági szervezeti rendszer áttekintésénél jeleztem, a bi'ró.8-(igi eljárásoknak két alapvető formája van. A sommás eljárás (summary procedure), melyre a Sheriff Court és a District Court előtt kerülhet sor. A súlyosabb bűncselekményekben a Crown Couıısel ad instrukciókat arra vonatkozóan, hogy a Sheriff Court esküdtbírósága vagy a High Court előtt kerüljön sor vádemelésre (solemn procedure). A vádiratot a Lord Advocate nevében nyújtják be. A kevésbé súlyos ügyekben, amikor az un. sommás eljárásra kerül sor a kerületi bíróság laikus bírája vagy az egyesbíróként eljáró sheríff előtt, az ügyész a rendőrség előtt tett „vallomásokat” - amelyek ugyan nem perrendszerfr vallomások, így angol nyelvű elnevezésük is eltérő - használja fel, amikor előkészíti az ügyet és eldönti, mely tanúkat szükséges megidézni a bíróságra. Az
ezt követő eljárás a következőképpen alakul: - a tanúk megidézése, egyéb bizonyítékok beszerzése a rendőrségről illetve az igazságügyi szakértői laboratóriumból; - az un. Interrnediet diet (közbenső ülés) előkészítése és megtartása kb. két héttel a tárgyalás időpontja előtt. Ez az esemény nagyon fontos szerepet játszik az ügy további menete szempontjából (s az ügyész számára a várható váderedményesség szempontjából is lényeges infonnáeiókat nyújt). ltzcn az ügyésznek és a védőnek be kell jelentenie a bíróságnak, hogy készek a tárgyalásra és azt, hogy az általuk kihallgatni szándékozott tanúk idézése megtörtént. - a vád tárgyalásra vitele, a tanúk bíróságra történő megidézésc annak érdekében, hogy kérdésekre válaszoljanak arra vonatkozóan, hogy mi történt és az ügy összefoglalása a vádemelés céljából.
3** s. Moonv - J. Toıvrss 1982. 28. e. Meg kert jegyeznem, hegy ez 1982-ben „zegıeıerrtr munkában hivatkozott egyetlen eset óta újabb ügyben került sor vizsgálatra, amelynek eredményeit nyilvánosságra hozták.
354
_
__
___ _
Rzm_z__ı_-.`fzt„
__
Az „ünnepélyes” e.s`k`iidtszéki tárgyalás (solemn trial) az, ahol a bizonyítás az
esküdtszék előtt zajlik, s ami jóval nagyobb terhet ró az ügyészre. Ezen eljárás a következőket jelenti:
-
-
-
teljes írásos jelentés készítése (precognition), amely az ügy minden részletét tartalmazza, beleértve a részletes vallomásokat is (ugyancsak precognition a nevük), amelyeknek már a leglényegesebb tanúk ügyész általi kihallgatása az alapja; ezt a jelentést be kell nyújtani a Koronahivatalba, annak érdekében, hogy a Korona Tanácsosok (az Advocate Depute-ok közös elnevezése) eldöntsék, a High Court vagy a Sheriff Court előtt kerüljön sor az eljárásra, esküdtszék bevonásával, vagy átteszik (leminősítik) a Sheriff Court előtti sommás eljárásra; amennyiben az ügy a Sheriff Court előtt, esküdtszék bevonásával zajlik, az ügyet a Fiscal készíti és terjeszti elő; de ha az ügy a High Court elé kerül, akkor az ügy további előkészítését ügyvéd vagy ún. „para-legal” végzi, aki a Koronahivatal High Court Unit-jának utasítása alapján készíti el az összefoglalót, s az ügyet egy Advocate Depute terjeszti elő.
A High Court előtti eljárások ügyvitele szokatlan abból a szempontból, hogy a vád képviselete, az ügyek előterjesztése egy Advocate Depute által történik, aki a Korona Tanács tagja, a Lord Advocate nevezi ki őket, de nem tagjai a Koronahivatalnak és az Ügyészi Szolgálatnak. Ez abból ered, hogy az 1990-es évekig a High Court előtt eljáró jogászoknak az ügyvédi kar tagjainak kellett lenniük.
E ma már „rendszeridegen” megoldás megváltoztatása érdekében mind az igazságügy miniszter mind a Lord Advocat vizsgálatot végez, s javaslataik várhatóan a közeljövőben készülnek el.
Az idő szorításában A skót igazságszolgáltatásban a XVII. sz-ra visszavezethetően élő időkorlát az ügyészséget nagy nyomásnak teszi ki. Ez különösen élesen vetődik fel, ha a terhelt előzetes letartóztatásban vár a tárgyalásra. - A „kérelem” alapján folyó eljárásban, amely a High Court vagy az esküdtszékkel eljáró Sheriff Court előtt zajlik majd, a vádiratot 80 napon belül meg kell küldeni a vádlottnak és a tárgyalásnak meg kell kezdődnic
--
l 10 napon belül. A sommás eljárásban a tárgyalásra 40 napon beltll kell sor kerüljön.
Az rmgol.s`zász_jogrcrrrl.s`:er .rpı'r`rrilt.r nıtı*:rrıı“i'z- ri .iluíı |'j_g,.,r_(-2.
-
ISS
Azokban a kérelem alapján folyó tígyckbeır, ıılıoí a vádlott nincs előzetes
letartóztatásban, a tárgyalásnak l2 hónapon beltll kell ınegkezdődnie és a vádiratot legalább 30 nappal a tárgyalás előtt kézbesíteni kell. Ez a szoros határidő vitathatatlan nyomást jelent az ügyészségre, bár nem szabad elfelejtenünk, hogy a tárgyalás előtt perrendszerű bizonyításra nem kerül sor, az ügyész általi tanúkihallgatás is inkább azt a célt szolgálja, hogy az ügyész előzetesen tisztában legyen azzal, mit várhat a tanútól a tárgyaláson. Viszont a High Court elé kerülő ügyekben, ahol az előkészítés - elvileg - sokkal gondosabban zajlik, az ügy olyan sok kézen megy át, hogy a felelősségre vonás az esetleges hibák miatt lehetetlenné válik. Amint arra a Chhokar jelentés” is
rámutatott, az ügy menetében a rendőri jelentés kézhezvétele után ugyan minden „állomáson” voltak apróbb mulasztások, de ezek egyike sem volt önmagában jelentős, pusztán a hibák kumulálódása vezetett a vád kudarcához két eljárás során is. A jelentés alapján folyamatban van ezen igen bonyolult munkamódszcr megreformálása, melynek nem titkolt célja, hogy adott esetben a felelősségrevonás egyszerűbbé váljon. Különösen kínos volt a Chhokar eset az ügyészség számára, hiszen kisebbséghez tartozó sértettről lévén szó a kisebbség diszkriminációt gyanított a hanyag ügyintézés, és az ennek következtében bekövetkezett bírósági kudarc mögött. Az időkorlátok feltétlen betartásához egyébként a védelem is ritkán ragaszkodikaô, s az különösen terhes az ügyészség számára akkor, amikor a
modem szakértői bizonyítékokra egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek, s amelyek előkészítése viszont időigényes; vagy azokban az ügyekben, amelyek súlyos csalás vagy nemzetközi bűncselekmény miatt folynak, ahol a bizorıyítási eszközök száma (és terjedelme) igen nagy, s megvizsgálásuk hosszú időt igényel. Ezért az ügyészség - bár a tradíciók tisztelete miatt meglehetősen finoman -, de hangot ad azon igényének, hogy az időkorlátot célszerű lenne tágítani. Azt kell mondanunk, hogy bizonyos szempontból az ügyészségnek i gazıı van, holott a magunk részéről a minél rövidebb fogvatartás és a valóban ésszertí időn belül lefolytatott eljárás mellett törünk lándzsát. Azonban tisztálıaıı vagyunk azzal is - elvonatkoztatva most a skót példától -, hogy az ügyészség 35
The Report of an Inquiry into Crown Decision - Making in the Case of the Murder ol Surjit Singh Chhokar. Chainnan: The Rt.Hon.Sir Anthony Campbell. http://www.scottish.parliament.uk /S 1/does/chhokar-b-00.htm 36 A teljesség kedvéért meg kívánom jegyezni, hogy a fenti megállapítás forrása nem a védelem oldalán tevékenykedők tollából számıazó írás, hanem az Ügyészi Szervezet 2001/2002. évi éves beszámolója. A másik oldalról ezzel foglalkozó írást nem találtrıııı.
-1§SL_,,___-..-.
___-
- fÉf*'!J_{=`:!fz__
.____._._ ____„„.-
személyi állománya nem bővíthető oly mértékben, hogy a meglévő munkateher mellett hibák nélkül tartható legyen egy ilyen szoros időhatár. Valószínünek tűnik, hogy Skóciának egyelőre nem kell tartania az Európai Emberi .logi Bíróság elmarasztaló ítéletétől a fogvatartás hossza és az ésszerű időn belüli
tárgyalás követelményeinek megsértése miatt. Még a ,,legmerészebb” Európa tanácsi ajánlásokban is - a cselekmény súlyától függően - 6 illetve 18 hónap szerepel a tárgyalás előtti fogvatartás maximális időtartamaként. Az is igaz, hogy a skót szabályok csak a tárgyalás megkezdésére vonatkoznak, bár az, hogy
hosszú ideig, sok-sok tárgyaláson tárgyaljanak egy ügyet, jóval ritkábban fordul elő, mint a kontinentális rendszerben. Vádemelés A vádemelés formája eltérő az esküdtszéki és a sommás eljárásban. Az esküdtszéki eljárásban” az ügyész kérelmet (petition) szerkeszt, amely tartalmazza a vádlott nevét, életkorát, lakcímét és az ellene felhozott vádat vagy vádakat, s ezt benyújtja a sheriffirek bírói vizsgálatra (judicial examination), amelyre a nyilvánosság kizárásával kerül sor. Az 1980. évi Büntető Igazságszolgáltatásról szóló törvény megengedte már az ügyésznek is, hogy bizonyos kérdéseket feltegyen a vádlottnak. Ezt megelőzően csak a sherifí lehetősége volt, hogy kihallgassa a vádlottat.” A sheríff az ügyész kérésére további vizsgálatra utaíhatja a vádlottat, s így a vádhatóság számára további időt biztosít az ügy vizsgálatára; vagy tárgyalásra utalja a vádlottat. Ez utóbbi a zll committal. Az ügyész ezután elkészíti a precognitiontag, amely valamennyi hozzáférhető bizonyítékot tartalmazza, beleértve a tanúvallomásokat, tárgyi bizonyítási eszközöket (dokumentumokat és tárgyakat, amelyeket a tárgyaláson fel kívánnak használni) és más releváns anyagokat. Az ilyen vallomásokat általában a tanúk tették személyesen az ügyész előtt, s minden egyes beszámoló elnevezése ugyancsak precognitionw. Az ügyésznek azonban nincs joga a vádlottat kihallgatni. Az esküdtszéki eljárásban az ügyésznek lényegesen több olyan teendője van,
37 Az eskıkrrszeki erjárásbeıi ügyészi ıeendõk ıekásánnz fenáskenr feınásznáııázn n s. MOODY - J _ TOMBS 1982. 82-87. O.-n irottakat
3” La. s. Moonv -J. Tones 1982. 82. n.
39 A precognition ebben az esetben az ügy összefoglalójátjelenti. 40 A precognition tehát kettős értelemben használatos a skót büntetőeljárásban: egyrészt az ügy rövid összefoglalója, másrészt a meghallgatottak vallomását tartalmazó jegyzőkönyv is. A szó magyar jelentése előzetes ismeret, ami adott esetben az ügyész ismereteinek összefoglalásátjelenti.
/íz ru ig_ olszıísz jogrendszer sp erriálls__ rˇntıízméye;_ a skót íl,ı{vıí.rz __
H7
amelyet a sommás eljárásban, ahol a rendőrség beszerzi a tanúk vallomását, nem kell elvégezrıie. Amikor a teljes precognition elkészült, az összes iratot megküldik a koronatanácsosoknak, amelyhez az ügyész csatolja az ügy folytatására vonatkozó saját álláspontját tartalmazó jelentést. A koronatanácsosok döntenek az ügy mikénti elintézéséről, s az utasításuk köti az ügyészt és ők maguk (a koronatanácsosok) fogják képviselni a vádat a High Court előtt, az ügyész (fiscal) mint a koronatanácsosokat tájékoztató tanácsadó tevékenykedik. A nagyon bonyolult vagy szenzitív ügyekben a Jogi Tisztviselőkkel (Law Of cers), a Solicitor Generallal vagy a Lord Advocate-tal való konzultációra is sor kerülhet, akik esetenként a vádat képviselik a High Court előtt. A két eljárási forrna bizonyos fokú átjárhatóságát jelzi, hogy az ügyésznek lehetősége van arra, hogy eredetileg kérelem (petition) alapján indítsrr meg az eljárást a vádlottal szemben, majd ezt redukálja sommás ügyre a koronatanácsosok egyetértésének kikérése nélkül, mielőtt a tárgyalásra utalásrıı sor kerülne. Ez egyféle időnyerést szolgáló taktika az ügyész részéről, amikor úgy gondolja, hogy a rendőrség valami „komoly” dolgot jelentett neki, amelyet alaposabban kell tanulmányoznia. A kiszabandó büntetés befolyásolása Több szerző is hangsúlyozzall, hogy bár az ügyésznek elvileg nincs lehetősége a kiszabandó ítélet befolyásolására, arra nem tehet javaslatot, de mivel a bíróságok büntetés kiszabási lehetősége jól körülhatárolt, a bíróság és az eljárás megválasztásával lényegében hatást gyakorolhat a kiszabarıdó büntetés fajtájára és tartamára.
A büntetéskiszabás kezdeményezése Amennyiben a súlyosabb bűncselekmények esetében folyó eljárásbrııı (soleııııı procedure) kimondják a vádlott bűnösségét, a büntetéskiszabás nem követi automatikusan a büntetőjogi felelősség megállapítását. E szakaszban ismét az ügyész kerül kulcspozícióba: amennyiben nem folyamodik a bírósághoz ıı büntetés kiszabása érdekében, a bíróság hivatalból nem alkalmazhat szankeiót. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez a választási .lehetőség inkább csak elvi jelentőségű, hiszen meglehetősen ritkán fordul elő, hogy az ügyész mcgeíégszik 4' Ld. S. MOODY-J. Torvtras 1982. 88. O., 97.
358
____
__
_
__
_____Rá!h
___ _ ___
______
a bűnösség megállapításával, s nem kéri a büntetés kiszabását a vádlottal szemben. Abban az esetben találunk rá példát, ha a vádlott előzetes letartóztatásban volt, és csak enyhébb vádpontban találták bűnösnek. Ekkor az ügyész értékeíheti úgy, hogy az előzetes letartóztatás elegendő büntetést jelentett a vádlottnak.” A büntetéskiszabás indítványozása akkor is megfelelő, ha az ügyész nem ezt a kifejezést használja, de pl. a bíróság elé terjeszti a vádlott korábbi elítéléseinek listáját, ami a büntetés kiszabásánál veendő csak gyelembe, hiszen ez a cselekmény kifejezi az ügyész szándékát.”
Összegzés A jelen tanulmány keretei között az angolszász jogterületen belül különleges helyet elfoglaló skót büntetőeljárásnak csupán egyetlen intézményével foglalkoztunk behatóbban. Az ügyész tevékenységének egy szeletét bemutatva láthattuk, milyen meghatározó szerepet játszik a processzusban a vádhatóság képviselője. A meglehetősen széles körű diszkrecionális jogkömek ezúttal csak nagy vonalakban történő áttekintése is jelzi, hogy az ügyész esetenként quasi bírói feladatokat lát el (különösen igaz ez a pénzbüntetés kiszabására, ahol meglehetősen tág határok között mozoghat a büntetés összege). Emellett - ha vádemelésre kerül sor az ügyben - a bíróság megválasztásával szinte a kiszabandó büntetés kérdésében is dönt, s a bűnösség megállapítása után még mindig megteheti, hogy nem indítványozza a bíróságnak a büntetés kiszabását (bár ez ritkán fordul elő). S hogy mi garantálja a bemutatott intézmény működőképességét? Smith szerint a rendszer hosszú múltja és tradíciói játszanak fontos szerepet az ügyészi eljárásban. Különösen az évszázadokon keresztül kifejlődött hierarchikus struktúra, amely életbevágóan fontos a rendszer hatékony működéséhez, és eszközöket biztosít a vádemelési politika ellenőrzéséhez és koordinálásáhozfm
42 Ld. erről ALASTAIR L. STEWART 1997. 185. o. STEWART itt egy meglehetősen extrém példát is említ, amelyet érdessége miatt röviden ismertetek. A vádlottat bűnösnek találták emberölésben és emberölés kísérletében. Az ügyész csak az emberölés miatt kezdeményezte a büntetés kiszabását. Fellebezés folytán az emberölés miatti elítélést semmisnek nyilvánították. A vádlott szabadon távozott, mivel semmiféle büntetés nem volt kiszabható a maradék váddal kapcsolatban, hiszen arra vonatkozóan nem volt tígyészi indítvány. (Paterson v HMA 1974 JC 35)
`“ Ld. erre Ar.AsTAıR N. BROWN 2002. 151. o. 44 Barry T. Smith: Scottish Public Prosecution, Policy and Practice: Issues of Independence and Accountability. The Juridical Review. N99. Part 3. 142. o.
_
Az angolszász jogrendszer speciális inté§rné_vc.` a .rlrrít_ilgiíıí.r:
lál)
A skót ügyész széles diszkrecionális jogköre több szerzőt is arra indított, hogy összehasonlító tanulmány keretében vagy a skót rendszer példaértékű bemutatásán keresztül foglalkozzon e témakörrel, ismertesse meg a rendszert más államok jogtudó értelmiségévells. Szerény keretek között erre tett kísérletet
a szerző is, immár nem először46, s bizonyára nem utoljára.
45
A szerző által olvasott legteljesebb összehasonlító jogi munka e tárgyban ltJı.|A FIONDA: Public Prosecutors and Discretion: A Comparative Study. Clareııdon Press, Oxford, 1995. E kötet Anglia-Wales, Skócia, Hollandia és Németország ügyészéııck diszkrecionális jogkörét elemzi. 46 FARKAS AKOS - RÓTH ERIKA: A skót büntetőeljárás -- lıíd a kontinentális és az angolszász jogrendszer között. Kriminológiai Közlemények Sí. Magyar Krirniııológiai Társaság, Bp., 1995.72-98. o.
A Miskolci lígyeteııı közleıııéııyeıııek jelzésii soı`oz:ıl:'ılı:ııı lÜí~l5-től jelenik meg a Publt`ı.`utr`mrı's llıriı`r'r`.s`r`tırtr`.r lllislrolz`im'ır.rı`.r. .S`r'r`tr`o .lm`r`ılir`u et l'olr`!r`r`u címíi az Allaıırés .logtudomárıyi Kar által gondozott kiadvány. A mostanáig lıúsz kötetben megjelent kiadvárıysorozat a kar oktatóinak, illetve a karlıoz kötődő hazai és küllöldi tudós
kollégáknak az egyre rangosabbá váló publikációs fóruma. A sorozatban önálló monográfiák és tematikus tanulmánykötetek is meg szoktak jelenni reprezentálva és egyben dokumentálva a karon folyó tudományos tevékenység, illetve mühelymtınka eredményeit. Az évente legalább egy kötettel jelentkező sorozat magyar és idegen (főleg angol, német, francia és olasz) nyelven közöl tanulmányokat. Törekszünk arra, hogy a magyar nyelvű tanulmányok mind terjedelmesebb idegen nyelvű összefoglalót tartalmazzanak, ezzel is elősegítve, hogy kiadványaink a nemzetközi tudósközösség számára mind hozzáférhetőbbek legyenek. Köteteinket cserekiadványként küldjük meg a legrangosabb európai és tengerentúli, valamint a legjelentősebb hazai egyetemi és akadémiai könyvtáraknak. Since 1985 is the Publieationes Universr'taris. Sectio iuridica et Politica, edited by the Faculty of Law, published int he series signed „E” of the bulletins of the University ol Miskolc. This until now 20 volumes experienced series is the even more noted publicational forum of the teachers and researchers of the Faculty and the native and foreign colleagues which are attaching to the Faculty. Int he series usually indcpendeııt monographs and thematical studies are puplished representing and simultaneıısly documenting the results of the academical acitivity and workshops int he Faculty. The series wich is presented yearly at least once published studies in llungarian and in foreign (mainly in English, Gemıan, French and Italian) languages we are making an effort to the Hungarian written studies even longer foreign language summary easier reach of our publications for the intemational leamed society. Our volumes are sent as exchange-transactions to the most noted national and most important European and overseas libraries. Seit 1985 werden die Punblicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio Juridica er Politica redigiert und von der Juristische Fakultät in der Serie mit der Signatur „E” der Veröffentlichungen der Miskolcer Universítät publízíert. Bis jetzt wurden 20 Bändcr veröffentlicht, die immer nahmhafleres Forum der Lehr- und Forschungsbeauílragteıı und zur Fakultät knüpfenden heimischer und ausländischen Gelehrten und Kollegen. ln der Serie werden selbständige Monographien und tematische Abhandlungen üblicher Weise auch publiziert und diese representieren und dokumentieren die Ergebnisse der wissenschafltichen Tätigkeit derjuristischen Fakultät. In der Serie erscheint jährlich mindestens ein Band, der die fremdsprachigeıı Abhandlungen (häu g auf Englisch, Deutsch, Französisch und ltalienisch) und auch (lie ungarische Version enthält. Wir streben uns danach, um die ungarisclısprachigeıı Studien immer längere fremdsprachige Zusammenfassungcrı zıı eııtlıalterı und unsereVeröffentlichungen für die intemationale Wissentschalllersgenıeinselıall ınelır
erreichbar zu machen. Wir schicken unsere Bãinde als Anstaııselıpnblikatioııeıı den berühmtesten europäschen und übersccisclıeıı llibliotlıeken, ıırnl bedeutenden heimishcen Akadenıisclıen urıd llrıiversitíltslıılıliotln-kett.
nattlrlielr
den
