ÉVES JELENTÉS ÉS CSELEKVÉSI JAVASLATOK A 2009/2010-ES GAZDASÁGI VÁLSÁGRA VONATKOZÓ EZA PROJEKT KERETÉBEN ÉRINTETT DOLGOZÓK SZERVEZETEI RÉSZÉRE
AZ EURÓPAI TANÁCS PÉNZÜGYI TÁMOGATÁSÁVAL
TARTALOM
I. BEVEZETÉS.............................................................................................................................3
II. A KULCSKÉRDÉSEKRE KAPOTT VÁLASZOK....................................................................4 1a. Melyek a legnagyobb (szociális) problémák, amelyek a válság hatására jelentkeztek az egyes régiókban? .....................................................................................4 1b. Hogyan lehet ezeket a problémákat tartósan orvosolni az önök szervezeti segítségével? ......................................................................................................................6 2. Bekapcsolódtak-e a különböző régiókban a társadalmi partnerek és a civilszervezetek az országos és európai szintű konjunktúra-programok kidolgozásába?...................................................................................................................7 3. Melyek a lehetőségek a szociális partnerek jövőbeli szerepének konszolidációjára? .............................................................................................................8 4. Hogyan valósítható meg a fenntartható fejlődés, a fenntartható foglalkoztatottság és a felelős cselekvés az EU-n belül, tekintettel a társadalmi igazságosságra és a szociális juttatások helyes elosztására? ......................................9
III. CSELEKVÉSI JAVASLATOK A DOLGOZÓI SZERVEZETEK SZÁMÁRA ........................10 A munkavállalókkal kapcsolatos cselekvési lehetőségek ............................................10 A vállalatokkal kapcsolatos cselekvési lehetőségek ....................................................11 A pénzügyi rendszerrel kapcsolatos cselekvési lehetőségek......................................11 Az állami hatóságokkal kapcsolatos cselekvési lehetőségek......................................12 A szegénység leküzdésével kapcsolatos cselekvési lehetőségek ..............................12 A társadalmi párbeszéd javításával kapcsolatos cselekvési lehetőségek..................13 „A 2020-as EU stratégiával” kapcsolatos cselekvési lehetőségek ..............................13
IV. BEFEJEZÉS.........................................................................................................................13
V. IMPRESSZUM Europäisches Zentrum für Arbeitnehmerfragen (EZA) Johannes – Albers-Allee 2, 53639 Königswinter Tel. 0049 (0) 2223 299831,
[email protected]
2
I. BEVEZETÉS A New York-i Lehman befektetési bank 2008-as csődje nyomán kirobbanó pénzügyi világválság 2009-ben olyan globális gazdasági válsághoz vezetett, amelyre a világháború utáni időszak legsúlyosabb visszaesése jellemző. 50–100 millió munkavállaló veszítette el az állását a gazdasági válság és a belőle gyűrűző munkapiaci válság során. A gazdasági kár meghaladja az Amerikai Egyesült Államok évi bruttó hazai termékének összértékét, amely körülbelül 12,9 milliárd dollárnak felel meg. A válság negyedik hulláma, a nagymértékű eladósodás válsága, amelyet a több milliárdos összegeket átfogó gazdasági programok, a költségvetési hiány és a köztartozás növekedése generáltak, még nagyobb méreteket öltött 2008-ban (Izland fizetésképtelenségét követően), Görögország a többi EU tagállammal szembeni túlzott és tömeges tartozása révén, ami további nehézségeket eredményezett, különösen az Európai Unión belüli kohézió tekintetében, mivel jelen pillanatban a korábbi „közös források – külön gazdasági politikák” alapelvet felül kell vizsgálni. Az EU és az IMF pénzalapjaiból 750 milliárd euró értékű komoly ráfordítással támogatni kell több határozatlan eurojelöltet is, illetve védelmezni kell az egységes pénznemet a spekulációkkal és a piac recessziójával szemben. A csőd fenyegető közelségén kívül, amellyel bizonyos európai államoknak együtt kell élniük, s amelyet a bankoknak nyújtott mentőcsomagok és a gazdasági konjunktúra-csomagok generáltak, a megnövekedett eladósodás válsága további problémákhoz vezet, mivel az európai gazdaság a világ más részeiről érkező fokozott kereslettől függ. A gazdaság még nem tudta a válságot kezelni, s világszerte sok állam pénzügyileg túlvállalta magát. Súlyosbító tényező a bankhitelek odaítélési folyamatának lelassulása, különösen a kisés középvállalkozások (KKV) esetében. Ezek a pénzalapok tehát nem állnak a szükséges befektetések
rendelkezésére,
következésképpen
olyan
gazdasági
stagnálással
kell
szembenéznünk, amely még komolyabb nehézségeket jelent a tartozás fedezésére nézve, s a legsúlyosabban érintettek ebben a magánvállalkozók, az adófizetők és a több millió alkalmazott. Sok vállalat és sok fogyasztó nagyobb adóságokba merült, mint eddig bármikor, ami miatt egyre jobban felemészti a jövedelmüket a felvett kölcsönök törlesztése. A válságért felelős szereplők felelősségre vonása nem történt még meg. Ellenkezőleg, a válság legfőbb okozói, a hatalmas befektetési bankok, a piacgazdasági alapelvek kiküszöbölése révén a válság legnagyobb nyertesei is egyben. Ez a helyzet felfoghatatlan az európai dolgozók számára, tekintettel a jövedelmek közti egyre nagyobb különbségre, illetve az ebből következő egyre nagyobb szakadékra a szegény és a gazdag rétegek között. A létező bankrendszerek stabilizálása több milliárd euróval, a pénzügyi rendszer fenntartható reformja helyett, pedig kiváltképpen nem az újabb válság veszélyének csökkentését eredményezte.
Mint a szociáldemokrata irányultságú munkásszervezeteket (MSZ) átfogó hálózat, fokozott figyelemmel kísérjük ezeket a folyamatokat, különös tekintettel a dolgozók helyzetére gyakorolt hatásukra. Ebben a nehéz helyzetben rendkívül fontos a legalapvetőbb etikai alapelvek alkalmazása, amelyek a fenntartható munkahelyek teremtését és fenntartását, biztos és méltányos dolgozói jövedelmek biztosítását, valamint a szociális biztosítási rendszerek fenntartását célozzák. Ennek fényében és ezzel a meggyőződéssel, az EZA 2009. szeptembere és 2010. decembere között a jelen pénzügyi, gazdasági, adóügyi és munkaerőpiaci válsággal kapcsolatos projektet indított el, tagjaival, a Onderzoeksinstituut voor labour en Samenleving (HIVA, Belgium), Christelijk Nationaal Vakverbond (CNV, Hollandia), Fundaţia Naţională CORESI (F.N. CORESI, Románia) és Fondazione Luigi Clerici (FLC Olaszország) központokkal közösen. A projekt célja a válság különböző hatásainak elemzése és összehasonlítása Nyugat-Európában (Hollandia, Németország, Franciaország, Dánia, Belgium), Kelet-Európában (Románia, Bulgária, Magyarország, Lengyelország) és Dél-Európában (Olaszország, Portugália, Spanyolország, Málta), három regionális konferencia keretében. A kitűzött célok között szerepelt a regionális intézkedések értékelése, néhány hatékony válságkezelő intézkedés kidolgozása – amennyiben létezik ilyen – és a jövőbeli válság megelőzését potenciáliasan elősegítő lépések megtétele. Egy másik központi téma a MSZ jövőbeli stratégiáinak megtárgyalása volt, illetve a MSZ szervezeteknek szóló javaslatok kidolgozása. Az egyes régiók összehasonlítása végett minden szemináriumon négy kulcskérdést vetettek fel, amelyekre a következőben bemutatott válaszok körvonalazódtak. A tanácsadók előadásain és a résztvevők hozzászólásain kívül, a jelen dokumentum a HIVA tudományos kutatáson alapuló, pénzügyi és gazdasági válságról szóló tanulmányát is felhasználja, amely a válság analízisét, a pénzügyi rendszerünk pénzügyi szabályainak elemzését tartalmazza, illetve reflektál a munkaerő-felvételi stratégiákra, de a válság szociális rendszerre gyakorolt hatására is. Az itt közzétett javaslatok és az ajánlott megoldások főként a hozzánk tartozó számos tagszervezet tevékeny együttműködésén alapszik.
II. A KULCSKÉRDÉSEKRE KAPOTT VÁLASZOK 1a. Melyek a legnagyobb (szociális) problémák, amelyek a válság hatására jelentkeztek az egyes régiókban? Az időközben eladósodási válsággá mélyült pénzügyi válságnak van néhány olyan jellemző vonása, amely a korábbi válságoktól lényegesen megkülönbözteti: a pénzügyi intézmények (bankok, befektetési alapok stb.) válságához vezetett, a korábbi lokálisan behatárolt 4
válságokhoz képest világméreteket öltött, illetve gyökerei a pénzügyi ágazat deregularizálására irányuló politikai törekvések kudarcában, valamint a privát bankágazatban lezajlott fúziókban és az 1990-es évek beruházásaiban kereshetők. A következményeket még inkább súlyosbították, a válság kirobbanását megelőzően, a pénzügyi ágazat nemzeti és nemzetközi felügyeletének és ellenőrzésének elégtelenségei. Ugyanakkor az utóbbi években a gazdasági növekedést az amerikai,
spanyolországi,
írországi,
nagy
britanniai
és
a
közép-
és
kelet-európai
magánháztartások tömeges eladósodásából fedezték. Ez az eladósodás a fogyasztók jelentős jövedelemcsökkenésre és a munkanélküliségi ráta növekedésére adott válaszreakciójaként magyarázható. Következésképpen egy ilyen növekedés nem vezethet a munkaerő teljes mértékű foglalkoztatottságához – ezt a célt nem sikerült megvalósítani az utóbbi évtizedek során. Ellenkezőleg, számos állam pénzügyi helyzete romlott az adókból származó bevétel csökkenése, a szociális kiadások növekedése és a pénzügyi ágazat gyors mentését célzó költségek miatt. Ugyanakkor jól látható, hogy azokat az országokat, ahol a magánjellegű tartozás nagyobb, mint a köztartozás, jobban megviselte a válság. A legsúlyosabban érzékelhető probléma a munkanélküliségi ráta növekedése, különösen a fiatalok körében. A munkanélküliség demoralizáló körülményei között az iskolázottság csupán másodlagos szerepet játszik, mivel még a jó képzettséggel és felsőfokú tanulmányokkal rendelkező munkavállalókat is fenyegeti a válság. Ezen felül szemmel látható a „szegény dolgozók” jelenségének fokozódása, illetve az ún. nem hivatalos ágazatok fokozottabb tevékenysége is, főleg Dél- és Kelet-Európában, ami a válság okán csökkenő jövedelmek következménye (például elbocsátások vagy a munkaidő csökkentése révén). A demográfiai probléma hangsúlyosabbá válását a válságidőszakban központi problémának tekintik, főleg Dél-Európában. Miközben a szociális védelmi rendszerekben alkalmazott nyugdíjkorhatár és a várható életkor folyamatosan növekednek, érezhető a születések számának csökkenése, illetve a fiatalok számára elérhető munkahelyek hiánya. Ennek az egyik következménye az, hogy az ifjúság, a kilátástalan munkapiaci helyzet miatt a tanulást választja, illetve a másik az, hogy a munkaerő, az alkalmazottak elkerülhetetlenül kivándorolnak, ami bizonyos EU-s országokban idegengyűlölethez és rasszizmushoz vezet. Egy másik sarkalatosként beazonosított probléma az etikai gyakorlatok hiánya a pénzügyi, gazdasági és szociális ágazatban, illetve az államba és a nem kormányzati intézményekbe, mint például a bankokba vetett bizalom elvesztése. Az erkölcsi alapelvek hiányosságai különösen a munkavállalókkal való bánásmódban és a munkaerőpiacon érzékelhetők. A pénz- és a munkaerőpiac deregularizálását a profit rövidtávú maximális növelésére való törekvéssel együtt a válság fő előidézőiként okolták. A rugalmasság növelése és a társadalmi biztosítási járulék-köteles munkaviszonyok szisztematikus elhagyása, amely az 1990-es évektől vált egyre elterjedtebbé, illetve a pénzpiacok deregularizálása, hosszú távon a társadalmi egyenlőtlenségek mélyüléséhez vezettek. A szegény dolgozói munkaviszonyok 5
elszaporodása, mint az ideiglenes és a meghatározott időre szóló munkaviszony, közvetlenül összefügg a kialakult helyzettel. A már fennálló társadalmi problémákat, mint például a szolidaritás és a felelős magatartás hiányát, a válság jobban elmélyítette. Viszonylag erős szolidaritás észlelhető még a családok körében, főleg Dél-Európában. A generációk közti szolidaritás a tágabb társadalomban és a kisebbségi közösségekben csak nagyon kis mértékben tapasztalható. További gondként merült fel a köztartozás növekedése, a politikai látás és a pénzügyi válság leküzdéséhez szükséges megoldások hiánya, illetve a hibásan működő pénzügyi rendszer megmentése, amely a nagyobb pénzügyi intézmények tényleges növekedéséhez vezetett, a kisebb, eladósodott intézmények átvétele révén. Oktatás terén jól látható az oktatási programok és a munkaerőpiaci kereslet közti összefüggés hiánya, illetve a haladó szakképzési programok alacsony színvonala is. A KKV-ok tekintetében az egyik világosan körvonalazódó lényeges probléma a bankok tartózkodása a hitelnyújtást illetően, mivel az új munkahelyek zöme ezen a területen jön létre. Globális szinten a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a G20 1 intézkedései hatástalannak bizonyultak a válságkezelésben, mivel túlzottan a gazdasági és pénzügyi területekre élezték ki azokat, a társadalmi vetületek rovására. A (főként) kelet-európai országok figyelmét újra felhívták arra, hogy a közbefektetések teljesen meddők az aktuális válság leküzdésében. 1b. Hogyan lehet ezeket a problémákat tartósan orvosolni az Önök szervezetei segítségével? A javasolt megoldásokat rövid távú és hosszú távú megoldásokként csoportosítottuk. Rövidtávon elsősorban a munkahelyek védelmét kell megoldani közpénzek ráfordításával, ahogy ezt bizonyos már országokban gyakorolják is a rövid távú munkára vonatkozó szabályok révén. A dél-európai országokban a nem-hivatalos ágazat visszaszorításának ösztönzésére az új munkahelyek megteremtésében láttak lehetőséget. Javaslat született a túlórák kerülésére is, új munkahelyek teremtése végett. A csökkentett munkaidős rendszert korrelációba kell hozni haladó továbbképzési programokkal, továbbá időben korlátozni kell azt. A munkával kapcsolatos nem bérjellegű költségek csökkentését kellene foganatosítani, és a megoldási kísérleteket az adott ország kontextusához kellene igazítani, ami a Nemzetközi Valutaalap (IMF) intézkedéseiről nem mondható el. Hosszú távon szükség van az oktatási intézmények és a vállalatok közti szorosabb együttműködésre, szakmai gyakorlati és továbbképzési egyezmények formájában, a színvonalas ingyenes oktatás jelentőségének kiemelésével. Egy másik prioritás az érdekelt felek közti szociális párbeszéd megerősítése lenne. Megkövetelendő a munkaügyi jogi 1
A húsz legnagyobb ipari és felzárkózó ország pénzügyminisztereinek és jegybanki elnökeinek fóruma 6
szabályozás és a munkaügyi politikák következetes betartása, illetve az egyértelműbb elköteleződés „a multinacionális vállalatok részéről a «vállalati szociális felelősség» (CSR)” vonatkozásában. Tekintettel a munkaszerződések sokféleségére, különösen Dél- és KeletEurópában, egy jogi keret bevezetésére van szükség. Nemzetközi szinten a pénzügyi ágazatban létfontosságú a hatékonyabb ellenőrző és felülvizsgáló mechanizmusok bevezetése. A munkahely-teremtési folyamatot pedig fel kell gyorsítani, más kormányzati befektetésekkel együtt, amelyek a szociális védelmi rendszerek területét célozzák. Hasonlóképpen, az EU által támogatott „rugalmasan biztonságos” (flexicurity) munkaerőpiacok koncepciójában nagyobb hangsúlyt
kellene
fektetni
a
munkavállalók
biztonságára,
és
nem
elsősorban
a
rugalmasságukra. Az MSZ szervezetek számára az egyik legfontosabb célkitűzés a fiatalok, a nők, a bevándorlók és a nyugdíjasok fokozottabb szakmai inklúziója kellene, hogy legyen, illetve az európai munkaügyi bizottságok minőségi megerősítése is. Továbbá javasolták a felelősségteljesen eljáró kereskedelmi bankok és vállalatok célirányos támogatását, az MSZ célirányos etikai befektetései útján. 2. Bekapcsolódtak-e a különböző régiókban a társadalmi partnerek és a civilszervezetek az országos és európai szintű konjunktúra-programok kidolgozásába? Erre a kérdésre nagyon sokféle válasz született a három vizsgált régióban: európai szinten az Európai Szakszervezeti Szövetség részben bekapcsolódott az európai konjunktúra-program kidolgozásáról folyó tanácskozásba. Ezt 2008-ban az EU Állam- és Kormányfőinek Európai Tanácsa jóváhagyta. Nyugat-Európában a MSZ szervezetek bekapcsolódtak a nemzeti konjunktúra-programok kidolgozásával
kapcsolatos
megbeszélésekbe,
egyrészt
a
kormányok
részvételével
(háromoldalú tanácskozások), másrészt ágazatonként, a munkaadók részvételével (kétoldalú tanácskozások). Ugyanakkor ebben a régióban nagy hangsúlyt fektettek a szociális párbeszéd makrogazdasági problémák megoldásában betöltött szerepére, különösen az elkövetkező időszakra nézve. Az ágazati párbeszéd jelentőségét vállalati szinten, az oktatás és a továbbképzés területén is kiemelték. Mindemellett a világméretű válsághelyzet orvoslásához tárgyalásokra, egyezményekre és egy nemzetközi keretre van szükség, amelyben az uralkodó problémákra minden országban a nemzeti kontextushoz igazított megoldásokat lehetne érvényesíteni. Kelet-Európában a MSZ tagjai csak formálisan, a média színpadán, kapcsolódtak be a konjunktúra-programok kidolgozását célzó tárgyalásokba a hatóságokkal, nem folytak közvetlen és hatásos tárgyalások. Ez a MSZ szervezetek Kelet-Európában elfoglalt viszonylag törékeny pozíciójának tudható be, illetve a tapasztalat, a személyzet és a haladó képzési 7
lehetőségek hiányának is. Az ebből következő rendkívül lényeges célkitűzés többek között a MSZ kelet-európai képviseletének és kapacitásának megerősítése. Egy másik probléma az ágazatonkénti társadalmi párbeszéd hiányában mutatkozik meg. Sok vállalaton belül a munkavállalóknak nem engedélyezik a szakszervezetek alapítását. A szakszervezetek de facto nem megengedettek, ami az egyesülés alapvető jogának elemi megsértése. A kelet-európai résztvevők véleménye szerint a világválságra megoldást csak nemzetközi egyezmények és specifikus nemzeti programok szabályozásai révén találhatunk. Különösen kiemelték a multinacionális vállalatok és a fontosabb bankok bevonását, mint az egyetlen járható utat a válság leküzdésében, mivel a kormányok nem rendelkeznek a szükséges erőforrásokkal, és a MSZ tagok túl gyengék ahhoz, hogy igényléseiket érvényesíthessék. Dél-Európában az MSZ tagokat nem vonták be de facto a konjunktúra-programok kidolgozásába. Ez egyrészt a legtöbb szakszervezet országos szintű képviseletének hiányával, másrészt az ilyen jellegű tárgyalások kivitelezéséhez szükséges struktúrák hiányával magyarázható, illetve a szociális partnerek kiválasztásában tanúsított szelektív magatartással az adott országok kormányai részéről. A résztvevők meglátása szerint a társadalmi párbeszéd visszaélések tárgya, a kormányzat előre megírt média forgatókönyvei miatt, illetve a célszerűnek tekintett megoldások csak a hatalom politikai állásfoglalását tükrözik, és nem a MSZ elképzeléseit. A dél-európai résztvevők meglátása szerint a világválságra a megoldást csak nemzetközi egyezményekkel és specifikus nemzeti konjunktúra-programokkal lehetne körvonalazni, amelyek nagyobb figyelmet fordítanak a válság társadalmi dimenzióira. Ugyanakkor azt is kiemelték, hogy a szakszervezetek hitelessége, különösen a jelen körülmények között, létfontosságú, illetve a különböző szervezetek közötti együttműködést meg kell erősíteni. 3. Melyek a lehetőségek a szociális partnerek jövőbeli szerepének megerősítésére? Egyik legfontosabb aspektusként a MSZ alkalmazottak és az őket képviselők oktatásának és továbbképzésének fejlesztését emelték ki, különösen a közgazdaság, a pénzügy, az információs és kommunikációs technológiák (IKT) területein. Egy másik létfontosságú elképzelés a különböző, országos és nemzetközi MSZ tagok közti együttműködés megerősítése volt, a töredezettség visszaszorítását célzó közös akció gyanánt, illetve a szervezetközi együttműködés jelentőségének előtérbe helyezése. Az önkéntesek és a különböző partnerekkel, például a civilszervezetekkel, folytatott közreműködés a szakismeretek és a szakszervezetek kapacitásának megerősítését eredményezheti. Ilyen kontextusban a fiatalok toborzása döntő szerephez jut, és a gyakorlattal a múltban alig éltek. A MSZ által a tagok javára kezelt pénzalapokat jól meghatározott céllal kell bankokban elhelyezni, illetve olyan vállalatokba kell befektetni, amelyek a „vállalati szociális felelősség” 8
(CSR) elvét gyakorlatba ültetik, és fenntartható befektetéseket valósítanak meg szociális és ökológiai területeken. Így a MSZ-nek lehetősége lesz befolyásolni a vállalatok belső szabályainak megállapítását, és a befektetések társadalmi hatását illetően specifikus döntéseket hozni. Ez a megállapítás azért nagyon fontos, mert a vállalatok és a befektetők többségét csak nagyon kis mértékben érdekli a támogatás tartalma, habár az etikai szempontok szerint befektetett tőke ugyanolyan nyereséges, mint más befektetések. Ebben a kontextusban megemlíthetjük az Európai Szociális Befektetési Fórumot (www.eurosif.org), melynek kitűzött célja a fenntartható befektetések terjesztése és fejlesztése a pénzügyi ágazaton belül, a közvélemény fogékonyságának növelése a kérdéssel szemben, a tagok tanácsolása ezen a téren, támogatás és információk biztosítása a bizonyos európai országokban működő nemzeti befektetési fórumok iránt érdeklődőknek. A jövőben létfontosságú lesz a vállalatok egyesülési joga gyakorlásának garanciája ágazati szinten, valamint a dolgozók jogainak megerősítése minden tagállamban, de főként a keleteurópai országokban. Újabb pénzügyi eszközök rendelkezésre bocsátására az európai strukturális alapok, de főleg az Európai Szociális Alap (ESF) célirányos alkalmazása révén nyílik majd lehetőség. A résztvevők meglátása szerint rendkívüli jelentőséggel bír az egyes szervezetek felvilágosítása az európai kérdések vonatkozásában, illetve ezek megerősítése a problémák kezelésében. 4. Hogyan valósítható meg a fenntartható fejlődés, a fenntartható foglalkoztatottság és a felelős cselekvés az EU-n belül, tekintettel a társadalmi igazságosságra és a szociális juttatások helyes elosztására? E célkitűzések elérése érdekében kiemelték a szociális piacgazdaság társadalmi összetevője megerősítésének döntő jelentőségét. Az eredeti elképzelés alapján a gazdasági növekedés és fejlődés célja az ember és az emberi jólét, és nem a nyereség halmozása, illetve egy szűk csoport jómódú életvitele. Kiemelték a verseny, a szolidaritás és az igazságszolgáltatás közti egyensúly szükségességét. Ebben a kontextusban fogalmazódott meg a globális pénzügyi és gazdasági rendszer jobb és hatékonyabb szabályozásának igénye. Mint második prioritás körvonalazódott az emberséges munkahelyek teremtésének gondolata – a szegényes munkahelyek és munkaviszonyok helyett –, melyekre nézve kötelező a szociális biztosítás befizetése, igazságos és teljesítményarányos fizetéssel díjazzák, illetve fontos befektetésnek minősülnek a jövőre nézve. Az oktatás terén „az egész életen át tartó tanulási” politika európai szintű finanszírozására és megvalósítására született javaslat. A vállalati szociális felelősséget egy európai és nemzetközi szinten alkalmazott CSR stratégia segítségével kell ellenőrizni, majd kiértékelni a vállalatok magatartását és felelősségvállalását, ha szükséges, büntetés terhe mellett. Ugyanakkor feltétlenül szükség van az egyre nagyobb társadalmi különbségekkel szembeni lépésekre, amelyeket a jelenlegi válság jobban elmélyített. A pénzügyi piaci 9
spekulációk szigorúbb ellenőrzése, illetve a rövid távú, az átváltási árfolyamok fluktuációjáért felelős spekulációk megszüntetése végett, a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adóról folyt tárgyalás, ami támogatásra is talált. Az illető adóból származó bevételeket pedig a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenség megszüntetésére fordítanák, illetve a pénzügyi gazdaság és a reálgazdaság közti törés helyreállítására. A továbbiakban elhangzott, hogy a munkavállalóknak fokozottabban kellene részesedniük a vállalatnak generált nyereségekből, illetve az együttdöntési jogaik kiterjesztése szükséges. Javítani kell a családi élet és a szakmai pályafutás
egyeztethetőségén
is.
Végül
pedig
megfogalmazódott
az
önkéntesség
nagyfokozottabb méltányolásának szükségessége, különösen a társadalmi szférában, illetve az ilyen tevékenységek ingyenes „megjutalmazásának” gondolata. Különösen a családoknak és az oktatási intézményeknek kell ápolniuk ezt a szemléletmódot, illetve felszólítaniuk a fokozottabb felelősségvállalásra.
III. CSELEKVÉSI JAVASLATOK A DOLGOZÓI SZERVEZETEK SZÁMÁRA Ahogy azt a Müncheni Nyilatkozatban kifejezték, a MSZ tagok jelentős akcióterülettel rendelkeznek különböző szinteken. Megerősödve kell kilépniük a válságból, ahhoz, hogy a jövőben mint tárgyalópartnerekre figyeljenek rájuk országos, európai és nemzetközi szinten. Ennek fényében álljanak itt a következő, a Müncheni Nyilatkozaton alapuló és a regionális konferenciák eredményeivel kiegészített javaslatok, mint konkrét cselekvési javaslatok a MSZ számára. A munkavállalókkal kapcsolatos cselekvési lehetőségek A MSZ-nek, a munkáltatók szövetségeinek támogatásával, sürgetnie kell a törvényes vagy egyezményes minimálbérek megállapítását, illetve a minőségi munkaviszony, a megfelelő és igazságos bérek biztosítását célzó kollektív munkaszerződések létrehozását.
Ugyanakkor
erőfeszítést
jövedelmek
kellene
tennie
az
állammal
közösen
a
kis-
és
közepes
tehermentesítésére, a kereslet megerősítésére, illetve a munkanélküli támogatási időszak meghosszabbítására
is,
annak
szakképzési
programokkal
való
összekapcsolására,
munkavállalói szakképzési ajánlatok kidolgozásának népszerűsítésére, illetve a vállalatok elkötelezésére, hogy egész életen át tartó tanulási stratégiákat foganatosítanak alkalmazottaik számára. Továbbá igényelniük kell az államtól bizonyos államilag támogatott bankhitelek megadását a háztartások számára. A MSZ-nek viszont mindenekelőtt konszolidálnia kell saját kapacitásukat gazdasági és pénzügyi téren, hogy több szakértőt küldhessenek a politikai tanácskozásokra.
10
A vállalatokkal kapcsolatos cselekvési lehetőségek Közös megegyezés alapján a MSZ-nek rugalmas munkaidőbeosztás és képzési programok kidolgozására kell bátorítaniuk a vállalatokat az elbocsátások helyett, illetve az államhoz kell fordulniuk az államilag támogatott bankhitelek megadásáért a fizetőképes vállalkozások, de főleg a KKV-ok számára. Ugyanakkor a MSZ-nek meg kell győzniük az államot arról, hogy garantálja
a
vállalatok
tőkefelhalmozásának
megerősítésére
vonatkozó
lehetőségek
előmozdítását az alkalmazotti részesedés révén, illetve azt, hogy a munkavállalók együttdöntési lehetőségei megvalósulnak a vállalatokon belül. Majd hangsúlyosabban kell ösztönözni a vállalatokat a családi élet és a szakmai pályafutás egyeztetése vonatkozásában. A munkavállalók egyesülési és szakszervezet-alakítási jogát, amelyet az EU összes tagállamában törvény biztosít, az egyes vállalatoknak nem szabad aláásniuk. A vállalatoknak ki kell dolgozniuk a saját CSR politikáikat, illetve elő kell mozdítaniuk a dolgozói humántőke megerősítését, hogy megelőzhessék a válságot követő szakképzett munkaerő hiányát. A pénzügyi rendszerrel kapcsolatos cselekvési lehetőségek A MSZ tagoknak kötelességük a társadalommal szembeni felelősségteljes cselekvésre felszólítani a bankokat, hogy biztosítható legyen a társadalmi összhang és a lakosság nagy részének fenntartható foglalkoztatottsága. Ezért fel kell szólítaniuk a kormányokat, hogy cselekvőképes pénzügyi szabályozó hatóságokat alapítsanak, és hozzanak létre egy hatékony és országos, európai és nemzetközi szinten független ellenőrző rendszert. Továbbá a MSZ-nek elő kell mozdítaniuk a fogyasztáson alapuló befektetések korlátozását, a nyugdíj- és biztosítási alapok fenntartását, szigorú szabályozások révén, a bankokkal szembeni nagyobb tőkekövetelmények támasztásával, illetve a hagyományos banki funkciók és a befektetési ágazat szétválasztásának támogatásával, szorgalmazva a bankok saját érdekű ügyleteinek tiltását2. Majd egy felelősségi rendszer létrehozását kell követelnie a privát bankok számára, illetve a pénzügyi piaci termékek állam általi igazolását. Az államnak meg kell adóztatnia a bankokat a következő 15–20 évben, azt biztosítandó, hogy a felmerült károk egy része megtéríthető. A spekulációs lufik megelőzése, illetve a pénzügyi piacokon a sebesség és a forgalom csökkentése végett a MSZ-nek támogatniuk és követelniük kell a rövid távú és spekulatív
tranzakciók
megadóztatását,
egy
pénzügyi
bevezetésével (http://www.makefinancework.org)
3
műveletekre
vonatkozó
adó
. A MSZ-nek fel kell kérniük a
kormányokat, hogy szabályozzák és átláthatósági kritériumok mentén kövessék nyomon a hitelminősítő intézetek tevékenységét, illetve korlátozzák folyamatosan a vezetők járandóságait, 2
A hitelintézeket nyelvezetében, a saját érdekű ügyletek a pénzügyi instrumentumok (készpénz, értékpapírok, valuta, deviza, nemesfém vagy derivatívok) kereskedése saját néven és a saját nyereség céljából, amelyeket nem közvetlenül az ügyfélkör generál. 3 A civil társadalomnak létezik egy globális kezdeményezése, amely a http://www.makefinancework.org aláírásával kérelmezi a G20-tól, hogy a 2010. június 26–27. közti Torontóban (Kanada) esedékes közgyűlésén döntést hozzon egy ilyen jellegű adó kiszabásáról. 11
a jövedelem progresszív adóztatása révén. A bónuszokat ki kell iktatni az átláthatóság és a célirányos kezelés hiánya miatt.
Majd a MSZ-nek fel kell kérniük a G20-at, hogy
nyilatkozataikat tettek kövessék, valósítsák meg a pénzügyi rendszer reformját, illetve sürgessék az IMF-et arra, hogy megoldási javaslataiban nagyobb hangsúlyt fektessen a társadalmi dimenziókra. A továbbiakban meg kell akadályozni a tagállamokat a még nagyobb bankok alapításában, a válságot követően (too big to fail), ezzel csökkentve annak a veszélyét, hogy azok a jövőben veszélybe sodorják a pénzügyi rendszert, illetve megelőzve a zsarolható állam létrejöttét. Az állami hatóságokkal kapcsolatos cselekvési lehetőségek A MSZ-nek késztetniük kell a tagállamokat arra, hogy a jövőben a szociális és fenntartható piacgazdaságot egy szociális gazdasági modell mentén értelmezzék, és ennek fényében támogassák helyi, országos és európai szinten bizonyos kormányzati gazdasági programok hatékony megvalósítását. Eszerint a programok fő pontjainak tartalmazniuk kell a gazdasági aspektusokon túl, szociálisakat is, mint például az oktatásba, az egész életen át tartó tanulásba és az egészségügybe való beruházás. Majd elő kell mozdítani a tudományos és a kutatási területeket, illetve a fenntartható infrastruktúrákra vonatkozó projekteket is. A MSZ-nek tárgyalásokat kell folytatniuk egy jövőbeli perspektívákat tartalmazó modellről is, amely a bruttó nemzeti terméket (GDP) a szociális kiadásokkal egyezteti, s ezzel hozzájárul a társadalmi biztosítási rendszerek jövőjének szavatolásához. A továbbiakban az államot fel kell kérni, hogy a fenntartható, jövőorientált ágazatokban az új munkahelyek teremtésének folyamát felgyorsítsa, illetve népszerűsítse az alternatív energiaforrások használatát. Egy egyszerű és méltányos
adórendszer
létrehozása,
amely
megszünteti
a
vállalatok
és
a
bankok
adómentesítését, és amely tiltja a nyereség teljes ügyletbe bocsátását, jelenti a következő életbevágó feladatot. Ugyanakkor a MSZ-nek arra kell késztetniük a tagállamokat és az Európai
Bizottságot,
hogy
bevonja
a
MSZ
szakértelmét
a
pénzügyi
rendszerek
megreformálásába, illetve hogy ne csak a pénzügyi ágazatban keressen tanácsadókat. A szegénység leküzdésével kapcsolatos cselekvési lehetőségek Felhívjuk az európai MSZ tagokat, hogy kapcsolódjanak be aktívan „A szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdésének európai éve” programba. Különösen a munkanélküliek és a szegény dolgozók helyzetét kell a középpontba helyezni. A normális munkaviszonyok meghatározott időre szóló, projektre, mini-munkákra vonatkozó, kiszervezést szabályozó stb. szerződésekkel történő egyre hangsúlyozottabb kiküszöbölését kollektív munkaszerződésekkel és keretszerződésekkel kell visszaszorítani operatív szinten. A MSZ tagoknak arra kell késztetniük hazai kormányaikat, hogy 2015-ig növeljék meg a saját fejlődési hozzájárulásukat a nemzeti bruttó termék 0,7%-val, az évezredre vonatkozó, Egyesült 12
Nemzetek által megfogalmazott fejlődési célkitűzések betartása érdekében. Egy másik javaslat, amelyhez két társadalmi partner támogatására van szükség, a pénzügyi tranzakciók adójának bevezetése. A beszedett adó egy részét kiegészítő forrásként a fejlődésben és a szegénység leküzdésében való együttműködésre lehet szánni. A társadalmi párbeszéd javításával kapcsolatos cselekvési lehetőségek A válság kiemelte a tényt, hogy a társadalmi párbeszéd eszközeit és módszereit a jövőben hatékonyabbá kell tenni, úgy, hogy a MSZ tényleges részvétele a krízis helyzetekben biztosított legyen. Másrészt a társadalmi partnereknek együtt kell kidolgozniuk egy megfelelő keretet és a konkrét javaslatokat, illetve ezzel egyidőben a kormányokat – nemzetközi szakértők bevonásával – bátorítani kell a közös megoldás és megvalósítási folyamat előmozdítása lehetőségeinek felfedezésében. Egyrészt, a társadalmi partnereknek ki kell dolgozniuk, és konkretizálniuk kell a nemzeti és ágazati szintű megoldásokat, illetve beépíteniük a munkaerővel kapcsolatos prioritásokat a nemzeti programokba. Ennek a törekvésnek az egyik feltétele az összes MSZ tag tényleges részvétele a nemzeti társadalmi párbeszédben, ami viszont nem garantált minden EU-s tagállamban. „A 2020-as EU stratégiával” kapcsolatos cselekvési lehetőségek Az aktuális válsághelyzetben szükség van a globálisan, regionálisan, nemzeti és helyi szinten összehangolt cselekvésre, amelybe a társadalmi partnerek is, de a civilszervezetek is bekapcsolódnak. Egy egységes erkölcsi alap megteremtése szempontjából a fenntartható munkahelyek létrehozása és megtartása, a biztos és méltányos munkavállalói bérek és jövedelmek, illetve a társadalmi biztosítási rendszerek fenntartása rendkívül fontos Európa jövőjére nézve, és ezeket az Európai Bizottság 2020-as EU Stratégiájának szerves részeként be kell építeni. Ezt szociális és fenntartható piacgazdasági stratégiájába is kell ötvözni, amely nagyobb jelentőséget tulajdonít a szociális aspektusoknak, és amely egyesíti az ökológiai, szociális és gazdasági vetületeket a társadalom körében való alkalmazásuk révén. A fenti cselekvési javaslatok és a MSZ bekapcsolódása egy fenntartható „2020-as EU Stratégia” megvalósításába tehát rendkívül lényegesek.
IV. BEFEJEZÉS A jelenlegi válság és a belőle származó, a pénzügyi és gazdasági rendszerek iránti lakossági bizalom megrendülése nem vezettek egyelőre a pénzügyi architektúra szerkezeti reformjához. Ellenkezőleg: úgy tűnik megnőtt a bankok kockázatvállalási hajlandósága. 2009-ben a pénzpiac ugyanakkora a tőkevolument regisztrált, mint 2007-ben, a válság kitörése előtt. A spekulációk ugyanolyan merészek, és a kölcsönöket újból spekulációkra használják, ahogy azt 13
például a Görögország fizetésképtelenné válásával kapcsolatos spekulációk is jól mutatják. Ismét csillagászati profitoknál tartunk, a bankok újra extravagáns bónuszokat osztogatnak, és sem az EU, sem a G20 nem képesek komoly reformokat végrehajtani. A reálgazdaság pénzügyi gazdaságtól való elválasztásának problémája még nem került terítékre, s a pénzügyi rendszer minden eddigit felülmúló jelentőségű szerepben tetszeleghet. A válság hatásai jól láthatók: a munkanélküliség, a munkavállalók szegénysége és a háztartások eladósodása, illetve érzékelhető az alkalmazottak hatóságokba és vállalatokba vetett bizalmának megingása. Megengedhetetlen, hogy a tennivalók mellett ismét elmenjünk, mintha semmi sem történt volna, és az is elfogadhatatlan, hogy a munkavállalók állják egy olyan válság költségeit, amelyért nem felelősek. Ezért a pénzügyi ágazat részére elő kell írni az államtól kapott mentőcsomag visszafizetését. Most a munkásszervezetek feladata az, hogy az államot rákényszerítsék a fenti javaslatok megfontolására, és arra, hogy megkísérelje azok alkalmazását, annak érdekében, hogy létrehozzon egy szociális és a jövőben fenntartható piacgazdaságot.
Königswinter, 1. Június 2010 Michael Schwarz, Tudományos munkatárs a EZA együttműködésben Judit Czuglerne Ivany, Regionális koordinátora a Kelet-Európában Henry Acquaviva, Regionális koordinátora a Dél-Európában Sönke Siegmann, Regionális koordinátora a Nyugat-Európában
14