„Így írtok ti”? Móricz Zsigmond és Karinthy Frigyes mondatszerkesztési sajátságai
Nyebehaj Csilla Filozófia – magyar szak egyetemi képzés Konzulens: Dr. Illésné Dr. Kovács Mária egyetemi docens Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet
Miskolc 2013.
Tartalomjegyzék 1.
Bevezetés ........................................................................................................................ 3
2.
Az írókat körülvevő miliő .............................................................................................. 5
3.
Néhány gondolat Móricz Zsigmondról .......................................................................... 8
4.
Néhány gondolat Karinthy Frigyesről .......................................................................... 10
5.
Mondattani áttekintés ................................................................................................... 12 5.1. A mondattan tárgya ................................................................................................... 12 5.2. A mondat meghatározása .......................................................................................... 13 5.3. Szerkezet szerinti osztályozás ................................................................................... 15 5.4. A mondatfajták ......................................................................................................... 17 5.5. A mondatrészek ........................................................................................................ 19 5.5.1. Az állítmány ....................................................................................................... 19 5.5.2. Az állítmány és az alany viszonya ..................................................................... 20 5.5.3. Az állítmány és az alany egyeztetése ................................................................. 20 5.5.4. Az állítmány és a többi mondatrész kapcsolata ................................................. 21 5.5.5. A létigés és kopulás állítmányok elemzésének problémái ................................. 21 5.5.6. Az alany.............................................................................................................. 22 5.5.7. Az alany szerkezeti felépítése ............................................................................ 23 5.5.8. Az alany kihagyása ............................................................................................ 23 5.5.9. A tárgy ................................................................................................................ 24 5.5.10. A tárgy szerkezeti felépítése ............................................................................ 24 5.5.11. A határozói értékű tárgy ................................................................................... 25 5.5.12. A határozók ...................................................................................................... 25 5.5.13. A határozók rendszere ...................................................................................... 26 5.5.14. A határozók irányhármassága .......................................................................... 27 5.5.15. A határozók és más mondatrészek kapcsolata ................................................. 28 5.5.16. Jelző és az értelmező ........................................................................................ 28 5.5.17. A jelzők fajtái ................................................................................................... 29 5.5.18. A minősítő jelző ............................................................................................... 29 5.5.19. A mutató névmási kijelölő jelző....................................................................... 29 5.5.20. A birtokos jelző ................................................................................................ 29 5.5.21. Az értelmező .................................................................................................... 29 1
5.5.22. Az értelmező határozó ...................................................................................... 30 5.6. Az egyszerű és az összetett mondat határsávja. ........................................................ 30 5.6.1. A halmozott mondatrészes mondatok ................................................................ 30 6.
Mondatszerkesztési sajátságok ..................................................................................... 32
7.
Összegzés ..................................................................................................................... 41
8.
Bibliográfia ................................................................................................................... 44
9.
Olvasmányjegyzék ....................................................................................................... 46
10. Rövidítésjegyzék .......................................................................................................... 51 11. Idegen nyelvű összefoglaló .......................................................................................... 52 Melléklet ............................................................................Hiba! A könyvjelző nem létezik.
2
1. Bevezetés Karinthy Frigyes Így írtok ti című humoreszk gyűjteménye gimnazista korom legkedveltebb olvasmánya volt, az egyetem során pedig megkaptam azt a tudásanyagot, amivel már az érintett szerző nevének ismerete nélkül is sokszor könnyen rájöttem, hogy kire is oly jellemzőek azok a stílusjegyek, amelyeket Karinthy annyira eltúloz. A másik, általam kedvelt író, Móricz Zsigmond novelláinak és regényeinek legmarkánsabb vonása az, hogy szerkezetét és szóhasználatát tekintve is igyekszik műveit az élőbeszédhez közelíteni, mivel szereplői többnyire szegény parasztok, akik nem nyelvtanilag tökéletes, cirkalmas, irodalmi kifejezésekkel teletűzdelt mondatokban beszélnek. Mikor elolvastam azt a két Karinthy szöveget, amely Móricz prózai műveihez kapcsolódik, felvetődött bennem az ötlet, hogy érdekes témát szolgáltathatna mindkettőjük vizsgálata mondattani szempontból. Éppen ezért „Így írtok ti”? Móricz Zsigmond és Karinthy Frigyes mondatszerkesztési sajátságai, a cím, amit a szakdolgozatomnak adtam, mivel munkám kezdetén arra voltam a leginkább kíváncsi, hogy Karinthy Frigyes azon irodalmi paródiáiban, amelyeket Móricz Zsigmond műveinek és írói stílusának karikatúrájaként jelentetett meg, Móricz mondatszerkesztési sajátságait is átveszi-e vagy sem. Tehát, hogy mondattani szempontból ténylegesen úgy ír-e, mint Móricz Zsigmond vagy esetleg más stílusjegyeket domborít csak ki. Karinthy Frigyes számtalan pályatársáról írt humoreszket, van közöttük líra, próza és dráma is. Móricz Zsigmond legjelentősebb alkotásai novellák és regények. Mindkét írótól két-két művet néztem meg. Karinthy esetében ezek adottak voltak, ugyanis mindössze két olyan prózai paródiát írt, amely Móricz Zsigmondhoz kapcsolódik. Cím szerint a Miskárolót és a Folytatást. A Folytatás Móricz Sárarany című regényéről szól, mivel mindkét szöveg főszereplője Turi Dani, éppen ezért Móricz Zsigmondtól elsőként a Sáraranyból választottam részleteket. Egyet a regény elejéről, egyet a végéről úgy, hogy hosszúságuk körülbelül megegyezzen a Karinthy írással. Másodikként a Hét krajcár című novellára esett a választásom, mivel ez jelentős szerepet töltött be az író életében. Ezzel indult el az irodalmi pályafutása, novellái közül talán ma is ez a legismertebb, terjedelmét tekintve pedig nem sokkal hosszabb, mint a Miskároló. A dolgozatom első részében az írókat körülvevő miliőről írok. Ezt egyfajta bevezetőnek szánom, hogy lássuk, milyen körülmények között élt és alkotott a két szerző, hogy milyen politikai és irodalmi irányzatok hatottak munkásságukra.
3
A következő két fejezetben néhány gondolatot írok Móricz Zsigmondról, majd pedig Karinthy Frigyesről. A teljesség igénye nélkül próbálom összegezni azt, hogy mi is volt, rájuk, barátságukra, írói stílusukra a legjellemzőbb. Az ötödik rész a későbbi, konkrét vizsgálatom elméleti megalapozását szolgálja. A szakirodalom vonatkozó írásainak ismeretében foglalom össze a legalapvetőbb mondattani tudnivalókat. Ez a rész azért is fontos, mert egyes vitatott kérdéseknél megfogalmazom a saját álláspontomat, azt hogy milyen értelemben használok később, a gyakorlati vizsgálat során egy-egy fogalmat. A mondattani fejezetet több alfejezetre osztottam a könnyebb áttekinthetőség miatt. Miután összeszedtem a legfontosabb mondattani ismereteket, rátérek a gyakorlati vizsgálatra. Az említett szövegek, szövegrészletek minden egyes mondatát külön-külön elemzem. Ezt az elemzést ábrákkal együtt csatolom mellékletként. A mondatok sorra vételezése után számadatokkal alátámasztva több szempont alapján vizsgálom, hogy Karinthy mennyire követi Móricz mondatszerkesztési sajátságait. A szempontok közül a legfontosabbak: az egyszerű és az összetett mondatok aránya, az összetett mondatok tagmondatainak száma, a mellérendelő és az alárendelő összetételek aránya, a tagmondatok közötti viszony, a mondatrészek halmozása. Az arányokat diagramokkal próbálom még szemléletesebbé tenni. A jobb megértés miatt pedig konkrét példákat is hozok az elemzett szövegekből. Az utolsó fejezetben a tapasztalataimat összegzem. Megállapítom, hogy Karinthy valóban úgy ír-e mondattani szempontból, mint Móricz Zsigmond. Természetesen a vizsgálataim a terjedelmi korlátok miatt nem merítik ki teljes egészében ezt a témát. Az általam kiemelteken kívül számtalan további szempontból is meg lehetne nézni a két író mondatait, mégis úgy vélem, hogy már ilyen mélységű elemzés mellett is vonhatunk le következtetéseket.
4
2. Az írókat körülvevő miliő A szakdolgozatomban szereplő írók életpályája történelmi és irodalmi korokon ível át. Mindketten a XIX. század második felében látták meg a napvilágot az Oszrák-Magyar Mornachia állampolgáraiként. Közelebbről, Móricz Zsigmond 1879-ben született, Karinthy Frigyes pedig 1887-ben. Haláluk idején az említett államalakulat már a történelem süllyesztőjébe merült. Fiatal korukat olyan országban élték meg, amely egy európai birodalom része, és csak nem régen szabadult meg a teljes idegen elnyomástól. Magyarország ebben az időben egy meghasadt személyiségre hasonlított leginkább. Jelen volt a fiatal, világvárossá duzzadó Budapest, valamint jelen volt Ady Endre „Magyar Ugara” is. A főváros nemcsak az ország, hanem a rohamléptékű ipari fejlődés és polgárosodás központja volt. A vidék pedig megmaradt a monarchia előtti állapotában, ahol a néptömegek a tekintélyelvű félfeudális rendszer mindennapjaiban éltek. Azonban elvitathatatlan a fejlődés, amit a nemzet és az ország produkált. Lehet, hogy ez nem volt egyenletes a történelmi Magyarország egész területén, de valamelyest mindent és mindenkit érintett. Az irodalom oldaláról megközelítve egyre szélesebb rétegekhez jutottak el írott formában a kor és a múlt nagyjainak alkotásai. Olcsóbbá váltak a könyvek, újságok, folyóiratok, így az olvasóközönség is szélesedett. A társadalom alsóbb paraszti, és az akkoriban formálódó munkás rétegei is kezdtek az irodalom és a művészetek iránt érdeklődni. Az oktatásnak köszönhetően csökkent az analfabéták száma, azonban még így is jelentős maradt a teljes népességhez viszonyított arányuk. Karinthyt születése és iskolái is a nagyvároshoz kötik, míg Móricz a magyar vidék gyermeke. (Romsics 2005: 42) Móricz Zsigmond pályájának indulása is a fejlődő és kis mértékben demokratizálódó oktatáspolitikának köszönhető. Az író és családja társadalmi állása nem engedhette volna meg pár évtizeddel korábban, hogy olyan iskolákat látogasson, mint a Sárospataki Kollégium, illetve, hogy később bekerülhessen a felsőoktatásba. Móricz tanulmányi eredményei tükrözték, hogy idegenül mozgott az általa látogatott oktatási intézményekben. Ezt megelőzően ugyanis szinte csak az egyházi pálya választása adott lehetőséget a mezőgazdasági foglalkozású népesség köreiből származó gyermekek taníttatására. A Karinthy család ezzel ellentétben azt a modellt testesítette meg, amelyet a feltörekvő, a társadalmi mobilitást kihasználó rétegek példaként állítottak maguk elé a „boldog békeidők” Magyarországán. A budapesti virágzó városi életben a rendezett, az átlaghoz képest jómódú családi háttérrel rendelkező Karinthy számára minden adott volt, hogy megfelelő oktatásban részesülhessen. Az már a sors iróniája, hogy bár egészen más hatások 5
érték őket gyermekkorukban, mégis egy irányba haladtak. Mint említettem, Móricz nem tartozott az eminens tanulók közé, és ez Karinthyról is elmondható. Magyarázható talán ez a jelenség azzal a rég bevált formulával, miszerint a művészek jellemét, így az írókat is körüllengi valami különös, ami talán maga a tehetség, és ez, hogy felszínre tudjon törni, elhomályosít minden más készséget. Fiatal éveiket a századfordulóra hazánkban is kikristályosodott polgári élet jellemezte, lényegében tényleges szakmai végzettséget egyikük sem szerzett, mégis a már könnyebben átjárható társadalom értelmiséginek tekintette őket. (vö. Szalay 1987, Czine 1992) A XX. század hajnala már a Monarchia végének kezdetét jelentette. Ugyan érzékelhető volt a társadalmi fejlődés, azonban a jelentős vagyoni különbségek, valamint az állampolgári jogok tényleges kiterjesztésének hiánya kezdte szétfeszíteni az alkotmányos királyság kereteit. A soknemzetiségű Magyarországon a kisebbségek jogainak háttérbe szorítása sem az állam támaszaként szolgált. De még ebben a helyzetben is történtek olyan nevezetes események, amelyekre büszkén emlékezhetünk. 1908-ban alapították a Nyugat című folyóiratot, amely meghatározója volt a XX. század első felében a magyar irodalomnak. A Nyugat mind Móricz Zsigmondnak, mind pedig Karinthy Frigyesnek lehetőséget adott a műveik publikálására, és arra, hogy országos, illetve a „szakmán” belüli ismertséget és elismertséget szerezzenek. Meg kell említeni a vizsgált időszakból a korra oly jellegzetes kávéházakat. A városi művészvilág lényegében ott élt és alkotott. Jól mutatja ezt az alábbi idézet is, mely Török Sophie Naplójegyzeteiben maradt fenn: „Merészen nekivágtam, hogy bemegyek a Centralba, hiszen végre az egy nyilvános kávéház, ahova bárki bemehet – titkos reményem pedig az volt, hogy legalább egy távoli asztaltól látni fogom az írókat, a híres embereket, s talán beszélhetek Mihállyal is… Ez a furcsa lánykérés a Centrál kávéházban történt a Nyugat asztal éber felügyelete alatt. Karinthyék voltak ott, Kosztolányi, Szabó Lőrinc s még sokan, akikre ma már nem emlékszem.”(Papp 2011: 77‒8) Ez a jelenség nem csak a Monarchia idejében volt megfigyelhető, már a Márciusi Ifjak is egy kávéházból indultak el azon a bizonyos március 15.-ei napon. Egészen a második világháború végéig virágzott a társadalmi élet ezen ága. Az első világháború, amelyet mindkét említett író ellenzett, jelentős változásokat hozott az egész ország életében. A harcok nyomában fellángoló forradalmak megkerülhetetlen témát adtak olyan közéleti személyiségek esetében, akik rendszeresen publikáltak. Móricz üdvözölte a polgári forradalmat, amely véget vetett az addigi állami berendezkedésnek. A 6
demokrácia 1918-19-ben kérész életűnek bizonyult, hamar a szélsőségek martalékává vált, és utat nyitott a Tanácsköztársaságnak. A radikalizmustól Karinthy egyértelműen elzárkózott és visszavonult a közélettől, míg Móricz eleinte támogatta azt, amiben valószínűleg származása játszott szerepet. Ekkori viselkedésük kihatott a következő rendszerben való megítélésükre. Ugyanis a forradalmakat követően lényegében egy, a Monarchia rendszeréhez hasonló berendezkedésű állam jött létre a Kárpát-medence közepén. Móricz a régi-új rendszerben a forradalmak alatti tevékenysége miatt erősen háttérbe szorult, publikációs felülete a korábbi töredékére csökkent. Karinthyt, mivel minkét oldalt pellengérre állította, jobbról és balról is támadták. (Farkas 1959: 309, Szalay 1987: 156, Romsics 2005: 138) Miután a Horthy Miklós nevével fémjelzett állam kiépült és megszilárdította hatalmát, az írókat körülvevő feszült légkör enyhülni kezdett, bár nem vallhatták magukat népszerűnek politikai körökben. Az ország csak lassan ébredt fel a sokkból, amit Trianon és a háborús veszteségek okoztak számára. Néhány évnek el kellett telnie mire hazánk újra a fejlődés útjára léphetett. Lényegében a korábban tapasztalt hibák kijavításával kívánták orvosolni a problémákat az akkori döntéshozók. Demokratikusabb választójog, szélesebb oktatás, a társadalmi különbségek csökkentése. A XX. század ezen szakaszában hazánkra is jelentős hatást gyakoroltak az Európából kiinduló új, szélsőséges politikai irányzatok. Ezek bizonyos fokig táptalajra leltek, mivel még ekkor sem volt feszültségektől mentes a magyar társadalom. Főként a Móricz által is képviselt szegény parasztság akarta kilátástalan helyzetét orvosolni a külföldről importált eszmék útján. Az értelmiség jelentős része, köztük Karinthy is, műveiken keresztül ágáltak a fasizmus és a kommunizmus terjedése ellen. Az újabb radikalizálódás kikövezte az utat egy második világégés felé. Azonban ennek a folyamatnak végső hatásait már egyik író sem tapasztalhatta meg, előbb Karinthy Frigyes távozott az élők sorából 1938-ban, majd Móricz Zsigmond 1942-ben követte őt. (vö. Szalay 1987, Czine 1992)
7
3. Néhány gondolat Móricz Zsigmondról Ahogy haladtam előre azon könyvek és elemzések olvasásával, amelyek Móricz Zsigmondról szólnak, és összevetettem őket azokkal az ismeretekkel, amelyeket megelőző tanulmányaim során szereztem, megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy Móricz korának legbátrabb írója volt. Úgy nyúlt egy olyan, már feldolgozott témához, mint a magyar vidék és ezen belül a magyar paraszt jelleme, hogy egészen mást hatást tudott vele kiváltani, mint az őt megelőző írók. Miért neveztem őt a „legbátrabb írónak”? Mert lerántotta az irodalomban a magyar vidéki valóságról azt a leplet, amelyet még Jókai Mór a romantika jegyében íródott regényei terítettek rá. Ezekben a művekben a falvak népe még csak mellékszereplőként van jelen, és általában vidámságot hoznak az írásokba egyszerű, babonás, bájosan tudatlan jellemükkel. Mikszáth Kálmánt sokan Jókai utódjának tekintik, és bizonyos formában tovább is viszi a Jókai által kialakított képet, de sokat árnyal rajta, mivel nála már a regények, novellák középpontjába kerülnek a magyar társadalom nagy részét kitevő földműves, szegény néprétegek. Móricz azonban ezt jóval meghaladja. „Óh Istenem, két kötet regény parasztokról, kinek van nyugalma és ideje a világ legzaklatottabb városában ahhoz, hogy ennek nekiüljön és elolvassa. A világon mindenütt olvasnak, Berlinben, Bécsben, Párizsban nem jelenhetik meg valamire való könyv anélkül, hogy neki ne essenek, ha jó, fel ne fedezzék – ne írjanak róla. – Az csak Budapesten eshetik meg, hogy megszületik egy ilyen hatalmas munka – és elnéznek felette – a levegőbe, az utcára, ahová a tágas kávéházi ablakokból mit tagadjuk – valóban szép kilátás nyílik.”(Lengyel 1911: 115) Lengyel Menyhértnek a Sáraranyról 1911-ben megjelent írása jól tükrözi a kor irodalmi felfogásának „divatját”, és azt a merész húzást, amivel Móricz írásai belehasítottak a kitaposott ösvényt követő publicisták arctalan tengerébe. Nem csupán egy volt a sok jó író közül, aki tiszavirág életű karriert futott be valamiféle, a nagyközönség igényeinek megfelelő mű megalkotásával. Czine Mihály (1992: 37) foglalja össze legjobban azt az elvárást, amelyet Móricz messzemenően figyelmen kívül hagyott: „A kor csak a romantikusra színezett parasztképet kedvelte; a népszínműveket, amelyekben a patyolatinges, nótás férfiak fülébe muzsikálnak, és piros arcú menyecskék járják örökösen a táncot…. Aki az ünnepi képpel szemben mást mert mondani, arra könnyen kiáltottak lázítót és gyújtogatót. Féltek, hogy forradalom tör ki, mihelyt levegőt kap a lassan, lappangón füstölgő tűz.” 8
Móricz Zsigmond volt az az alkotó, aki a XX. század elején a magyar regényt sikeresen megújította (Herczeg 1982: 296) Ezt az említett újszerűségével és alkotói merészségével tudta elérni. Amit adott az irodalomnak, az a magyar paraszt „meztelen”, ideák nélküli ábrázolása. Az általa jól ismert világot festi le annak nyers valójában, de ezt mindvégig művészi stílusban teszi, túlkapásoktól mentesen. Elsőként nyúl olyan témákhoz, amelyeket ezt megelőzően senki sem mert felvállalni, mint például a paraszti erotika (Hoitsy 1909). Móricz munkásságát követően a vidéki szegény is érez, gyűlöl, forrong, teljes, összetett személyiséget kap. Írónk számára a talaj, ahonnan művei táplálkoznak egyéni stílust hozott létre. Hősei magukkal hozzák a nyelv népies változatát, ezt pedig Móricz nem kívánja átültetni az irodalmi nyelvre. Így lesz műveinek legjellemzőbb vonása az előbeszéd, amelyet annak minden hibájával együtt alkalmaz (Harsányi 1970: 90). Móricz műveiből kettőt vizsgáltam meg alaposabban. Az első a Hét krajcár című novella, amely 1908-ban jelent meg a Nyugatban. Móricz írói pályájának, ismertté válásának kezdetét jelenti ez az írás. Különlegessége, hogy népmesei motívummal, mulatságos, játékos krajcárkereséssel indul a novella, ám, mire a végére érünk egy borzasztó tragédiával szembesülünk. Ugyanebben a környezetben, a szegény parasztság világában játszódik az első ismert Móricz regény, a Sárarany. A főszereplő, Turi Dani a nehéz körülmények között elvesző tehetséget, a megkövesedett társadalmi viszonyok ellen harcoló, ám kitörni mégsem tudó fiatalokat személyesíti meg. Móriczra oly jellemző módon ez az írás is tragédiával végződik. Ahogy már említettem, Móricz írói stílusát leginkább az élőbeszéd határozza meg. Ez a kiemelt két műnél sincsen másképp. Ezekben is törekszik arra, hogy az írásmódja mindinkább közeledjen a parasztok természetes, mindennapos beszédéhez.
9
4. Néhány gondolat Karinthy Frigyesről
„Így írtok ti: nem ott a vicc, hogy Karinthy oly bámulatosan tudja karikírozni valamennyi írótársát. Stílusán át a jellemet. Jellemen át az értéket. Értéken át a világ fölösleges voltát : hanem ott, hogy valamint minden nőben benne lappang a minden nő, az angyaltól a démonig, az íróban ott van minden író, s Karinthy, ha akarja, valóban, igazán és egymaga képes lenne megírni
a világirodalom minden alkotását, aminek logikai
akadálya nyílván nincs is, csak éppen fizikai: ki gondol arra, hogy ma újra megírja Homéroszt. Pláne, hogy már meg van egyszer írva. Ugye Frici.” (Móricz 1940: 7) Írta Móricz Zsigmond barátjáról, Karinthy Frigyesről. Talán ez az idézet jellemzi legjobban irodalmunk e jeles alakját. Olyan életművet hagyott maga után - még ha viszonylag fiatalon is, mivel 51 évesen távozott az élők sorából - amely példa értékű a világirodalomban is. Valószínűleg sok fantasztikus mű maradt még abban a tollban, amelyet az író 1938-ban végleg letett. Már fiatalon teljes írói érettséggel alkotott. Ezt igazolja Kosztolányi Dezső (1925) megnyilvánulása, amely első találkozásukkor esett. „Jaj de furcsa! Jaj de fiatal!” Ezek szerint Kosztolányi meg volt róla győződve, hogy az általa olvasott humoreszkek csakis egy idősebb, tapasztalt tollforgatótól származhatnak, nem pedig egy szárnyait még csak bontogató fiatalembertől. Karinthynak az Így írtok ti című irodalmi torzképek gyűjteménye (a bevezetőben saját maga fogalmaz így) hozta meg 1912-ben a sikert és az ismertséget, de kávéházi körökben már ezt megelőzően is téma volt az író munkássága. Az említett gyűjteményt egybehangzóan pozitívan fogadta mind az irodalmi világ mind pedig az olvasóközönség. Azonban a mű forrása és célja már megosztónak bizonyult. Volt, aki vitatta, hogy a paródiák az irodalom megújításának, valami új teremtésének lennének eszközei. Álláspontjuk szerint Karinthy csak mesterien szórakoztatja a nagyérdeműt írásaival. Ezzel szemben Kosztalányi szerint egyfajta hiánypótlóként lépett fel Karinthy, humoreszkjei honosították meg a magyar irodalomban a „rendszeres bírálatot”. Karinthy felhívja a figyelmet a simulékonyságra, tehát, hogy a kor írói bizonyos stílust követnek, mondhatni az elvárásokat teljesítik, nem pedig önmagukat próbálják kibontani, vagy ennek a teljes ellentétét követik, tehát görcsösen bizonyítják műveikben saját önálló stílusuk létezését. Szinte minden akkoriban népszerűségnek és ismertségnek örvendő irodalmi alkotó Karinthy paródiáinak „áldozatává” vált. A teljesség igénye nélkül: Babits Mihály, Tóth Árpád, Füst Milán, Kosztolányi Dezső, Kaffka Margit. Abban figyelhető meg igazán az író művészetének magassága és szerteágazósága, hogy az 10
említett személyek paródiái megírása során milyen sokszínű eszközöket alkalmaz a kellő hatás elérése érdekében. Míg Kaffka Margit esetében a „játékos szóismétléseket” alkalmazva teremti meg a megfelelő hangulatot, addig Tóth Árpádról szóló humoreszkjében magát a stílust másolja és viszi a végletekig túlzásba. Jól tükrözi Karinthy jellemét, hogy még ő maga sem hitte el a paródiát megújító, saját maga által teremtett műfaj létjogosultságát az 1900-as évek elején. Ebben az időben még névtelenül vagy álnéven publikálta alkotásait. Pedig igazán a humoreszkjei tették halhatatlanná, és emelték fel a magyar irodalom máig elismert alakjai közé. Babits Mihály 1939-ben Karinthy halála után így jellemzi őt, mint embert, és mint irodalmi zsenit: „Híjával volt minden nagyképűségnek és ellensége minden modorosságnak; itt is a logikát kereste, a fogalmak tisztázását, s a tiszta mondanivalót, melyet annyiszor eltorzít az író >>egyénisége<< és önmutogatása. Ő figyelmeztetett, hogy az igazi nagyoknak nincs is >>egyéniségük<<. Igazán puritán volt, s minden grimásza a grimászok kicsúfolása. Mondatain szinte meztelenül jött át az, amit mondani akart, s kíméletlen tudott lenni minden tetszetéssel és cifrázással szemben.”(Szalay 1987: 100‒3) Az Így írtok ti kötetben Karinthy nem csupán prózaírókat karikíroz ki. Találhatunk benne költői műveket, drámákat is. Móricz Zsigmonddal kapcsolatban is van egy dráma, melynek címe, A tehén tőgye. Nyilvánvalóan ez is Móricz paraszti témáinak fontosságát túlozza el, mégis jelentősebb terjedelemben és stílusban is a két novella a Miskároló és a Folytatás. Ezek különlegessége nem csak abban áll, hogy kiváló szórakozást nyújtanak olvasójuknak, hanem abban is, hogy azok érdeklődését is felkeltik Móricz Zsigmond világa és írásai iránt, akik addig még nem hallottak róla semmit vagy nem olvasták egyetlen művét sem. Ha például egy a magyar irodalomban nem túl jártas személynek kellene tanácsot adnom, egészen biztosan azt javasolnám, hogy olvasson Karinthy paródiákat, mire végez néhánnyal, egészen biztosan nem mulasztja el, hogy megismerje az adott írók műveit.
11
5. Mondattani áttekintés 5.1. A mondattan tárgya A mondattan a beszéd legkisebb egységét, a mondatot vizsgálja. Mint a legtöbb tudományág, a mondattan sem értelmezhető önállóan, számos más tudományterülettel érintkezik. A mondattani vizsgálatok tárgyához tartozik a mondat szerkezetének, belső struktúrájának, valamint a különböző szerkezeti elemek összekapcsolódásának a kutatása is. Ez utóbbi egy külön tudományághoz, a szintagmatanhoz, más néven a szintaxishoz kapcsolódik, mivel a szóalakok szerkezetekbe épülnek a mondaton belül. Ezen kívül a mondattan épít a szófajtanra is, amit az tesz indokolttá, hogy a legtöbb szófaj csak megadott szintaktikai szerepben fordulhat elő a mondatokon belül. Jó példa erre, hogy az igen gyakori mondatrész, a tárgy például erősen főnévi természetű, ami azt jelenti, hogy a tárgy általában főnév vagy más szófajú, de akkor éppen főnévi értékben szereplő szó. (Például: Kati szereti a szépet.) Anyanyelvünk a szavak egymáshoz kapcsolását morfémák segítségével oldja meg, így a grammatikai jelöltség is hátárterülete a mondattannak. A beszélt nyelvben a hangzásnak, írásban pedig a hangzást rögzítő jeleknek is nagy szerep jut, éppen ezért fonológiai és fonetikai ismeretekre is szükség van bizonyos mondattani megállapításokhoz. Mégis a mondattan tárgyához legszorosabban kapcsolódó tudományág a szövegtan. Ez indokolja, hogy a mondatokat legtöbbször nem önállóan értékeljük, hanem egy szöveg részeként. A dolgozatomhoz kapcsolódó irodalmi művekben is találunk erre példát. Vegyük Móricz Zsigmond Sárarany című írásának egy részletét: „De kettő, három, tíz,
száz…
százszorosan
elveszejtik
őt.”(Móricz
1955:
210)
Csak
az
adott
szövegkörnyezetben tudjuk eldönteni, hogy a „kettő, három, tíz, száz” milyen mondatrészi szerepben áll. A kontextustól függően tekinthetjük alanyoknak vagy akár fokhatározóknak is ezeket a szavakat.(vö. Kugler 2000)
12
5.2. A mondat meghatározása A mondat fogalmának definiálásához funkcionális, logikai, lélektani és formai szempontból közelíthetünk. Funkcionálisan a mondat a beszéd legkisebb egysége, egy olyan közlemény, amely további, hasonló részekre már nem bontható. A beszélő valóságra vonatkozó állásfoglalását önti szavakba. Deme László (1984: 12) így foglalja ezt össze: „A mondat a beszédnek elemi, láncszemnyi egysége. Mondat minden olyan nyelvi eszközökből álló megnyilatkozás vagy megnyilatkozásrész, amely a beszédfolyamatot, illetőleg a beszélő és a hallgató közti kommunikációs kapcsolatot egy kerek kifejező, tájékoztató és/vagy befolyásoló mozzanattal építi tovább” Logikailag a mondatot mint kijelentést értelmezzük. Így tekintve a mondat minden esetben állít valamit valamiről. Formai szempontból vizsgálva a mondatnak a legfontosabb jellemzője a lezártság. Élőszóban a hanglejtéssel, írásban pedig a nagy kezdőbetűvel és a mondat végén a megfelelő írásjellel érzékeltethetjük ezt a lezártságot. A magyar mondatok hanglejtése eldöntendő kérdéseknél emelkedő-eső, minden egyéb esetben pedig ereszkedő. Csak akkor beszélhetünk mondatról, ha minimum egy szóból áll. A lélektani megközelítés szerint a mondatot kifejezésként értelmezzük. A beszélőt érő hatások befolyásolják és árnyalják a mondatot. Jól látható tehát, hogy mennyire összetett feladat meghatározni a mondat fogalmát. A nyelvtudomány alakulása során számos kísérlet született erre, de általánosan elfogadott, teljes,
minden
vizsgálati
szempontot
figyelembe
vevő
definíció
nem
áll
a
rendelkezésünkre, hiszen minden megalkotott leírásban tükröződik a megalkotójának szemléletmódja. Éppen ezért két olyan mondatfogalmat idéznék, amely véleményem szerint a legközelebb áll a pontos meghatározáshoz: „bizonyos grammatikai viszonyokkal egymáshoz kapcsolt tagok együttese, amelyek nem függvén grammatikailag semmilyen más együttestől, önmagukban megállnak” (Meillet ÁltNyelvTan. I, 70) „A mondat egy vagy több szóból áll, zárt intonációs szerkezet jellemzi. A mondat a legnagyobb nyelvi egység, amely a nyelv szabályai, mintái szerint nyelvi elemekből megszerkeszthető. Egyben a legkisebb nyelvi egység, amely egy adott beszédhelyzetben közlésegységgé (a nyelvi kommunikáció egységévé) válhat.” (Kugler 2000: 373‒6)
13
Számomra a két definíció közül a második az elfogadhatóbb, mivel úgy vélem, hogy a legfontosabb jellemzőket az foglalja össze, ezért a továbbiakban a mondat fogalmát ebben az értelemben használom. Mindezek figyelembevételével a következő alfejezetekben a mondatok különböző szempontok szerinti osztályozására teszek kísérletet.
14
5.3. Szerkezet szerinti osztályozás A mondatokat szerkesztettségük szerint csoportokba sorolhatjuk. A két legfontosabb az egyszerű mondatok és az összetett mondatok csoportja. Valamint szerkezeti osztályozásukat tekintve vannak olyan mondatok is, amelyek egyértelműen nem sorolhatóak a kettő egyikébe sem, mivel a határsávon helyezkednek el. Ezeknél szól érv amellett is, hogy az egyszerűek közé tegyük, de van indok arra is, hogy összetettnek tekintsük. Egyszerű a mondat akkor, ha mindösszesen egy tagmondata van, ami azt jelenti, hogy csak egyetlen tagolatlan egységet vagy egy tagmondatot foglal magába. Ebből egyenesen következik, hogy akkor összetett a mondat, ha kettő vagy annál több tagmondata van, tehát kettő vagy annál több tagmondatból áll. Azonban az a határ, ami elválasztja egymástól az egyszerű és összetett mondatokat, sokszor elmosódik. Vannak olyan mondattípusok, amelyekről nem állapítható meg egyértelműen, hogy melyik csoportba is tartoznak. A Magyar grammatika erre példának hozza, ha a halmozott állítmányoknak vannak olyan bővítményei is, amelyek közösek, de olyanok is, amelyek nem. Nézzünk egy ilyen mondatot: A fák összetörtek és a gyümölcsök tönkrementek a nagy vihar miatt. Az egyszerű és összetett mondatok egyaránt további kategóriákra bonthatóak. Vegyük ezeket sorra: Az egyszerű mondat lehet tagolatlan vagy tagolt. Tagolt egyszerű mondatnak tekintjük azt, amiben van állítmány, tagolatlannak pedig azt, amiben nincsen, és emellett nincsen is szükség arra, hogy állítmánnyal egészítsük ki az adott mondatot. Azonban e között a két osztály között is van átmenet. A Grammatika példája erre az az eset, amikor a mondatszóhoz valamilyen bővítmény kapcsolódik, mivel ilyenkor a mondatszó eredeti funkciója állítmányi funkcióra változik. Például: Nesze a könyved! A tagolt és tagolatlan mondatok is további csoportokra oszthatóak. A tagolt mondat lehet minimális szerkezetű vagy bővített. Minimális abban az esetben, ha az állítmányon kívül csupán annak kötelező vonzatait és az ezekhez a kötelező vonzatokhoz kapcsolódó egyéb kötelező vonzatokat tartalmazza. Bővített pedig, ha van benne a kötelező vonzatokon kívül, fakultatív vonzat vagy szabad bővítmény is. Valamint mind a minimális, mind a bővített mondat egyaránt lehet teljes vagy hiányos. Hiányos abban az esetben, ha valamilyen oknál fogva megsérül a szintaktikai szerkezet. Ezt a közléseknél a 15
leggyakrabban az okozza, ha a már valamilyen, korábban megismert elem nem kerül bele a mondatba. Teljes mind a minimális szerkezetű, mind a bővített mondat, ha nincsen benne ilyen hiány. A tagolatlan mondat lehet szerkesztett vagy szerkesztetlen. Utóbbi kettő további csoportokra nem bontható. Szerkesztetlen akkor, ha csupán egyetlen szóból áll, szerkesztett pedig, ha több szintagmára osztható, de ezek fő tagja sem nem állítmány, sem nem alany. Az összetett mondatokat két további csoportra bonthatjuk. Lehetnek alárendelőek vagy mellérendelőek. Ez a felosztás a tagmondatok egymáshoz való viszonyán alapul. Az alárendelő mondat nevéből is következik, hogy a különböző tagok szerkezeti szintje nem azonos, a mellékmondat alá van rendelve a főmondatnak. Abban az esetben, ha a mellékmondatnak is alá van rendelve egy további tagmondat, akkor ezt a mellékmondatot relatív főmondatnak tekinthetjük. Az alárendelő mondatnak két különböző típusa létezik. A leggyakoribb a mondatrészkifejtő, ritkább a nem mondatrészkifejtő. A mellérendelő összetett mondatok esetén a tagok azonos szinten helyezkednek el, egymással őket általában mellérendelő kötőszó köti össze. A mellérendelő mondat tagmondatai egymással mindig valamilyen logikai viszonyban állnak. Hogy milyenben, azt kötőszó segítségével a legegyszerűbb megállapítani. Ennek hiányában nem mindig egyértelmű a tagmondatok közötti jelentésviszony. Fontos, hogy az összetett mondat két fajtája között is létezik átmenet. Az egyik ilyen típus, amit én az alárendelés egyik fajtájának tekintek, a nem mondatrészkifejtő alárendelések. Ugyanúgy, mint a mellérendelő mondatokban, ezek esetén is logikai viszony van a tagmondatok között, de ez a logikai viszony alárendelő formában jelenik meg, és a tagok sorrendjének cseréje esetén sem módosul. A Grammatika példája jól érzékelteti ezt az átmenetiséget a Hideg van, bár süt a nap – Bár süt a nap, hideg van megengedő alárendeléssel, és a Süt a nap, de hideg van – De hideg van, süt a nap megszorító ellentétes mellérendeléssel, mivel jól látható, hogy az első esetben a tagok felcserélésével sem változik a logikai kapcsolat, ám a mellérendelésnél ez már nem mondható el. Ebből következik, hogy átmenet az az eset, amikor alárendelő formában, inkább mellérendelő jelentésviszony jelenik meg. Az alárendelő mondatok sajátos jelentéstartalommal is bírhatnak. Ezeknek négy fajtája létezik: megengedés, feltételesség, hasonlítás és következményesség. (vö. Haader 1999, Kugler 2000) 16
5.4. A mondatfajták A
mondatfajták
egymástól
a
beszédcselekvések
főbb
típusainak
grammatikalizálódása miatt különíthetőek el. Valamennyi mondat besorolható egy-egy mondatfajtába a modalitása és intonációs szerkezete alapján. Ebből a szempontból a mondatoknak öt fajtája van: kijelentő, óhajtó, felszólító, kérdő és felkiáltó. Bár az utolsóként sorolt, felkiáltó mondatfajta esetében vitatott, hogy tekinthetjük-e önálló csoportnak, mivel gyakorlatilag bármelyik másikból könnyen létrehozhatunk felkiáltó mondatot, ha hozzáadjuk a megfelelő intonációt. Azonban vannak olyan esetek is, amikor a felkiáltó mondat nem vezethető vissza semelyik más fajtára, ezért indokoltnak tartom, hogy különálló, ötödik mondatfajtának tekintsük. A mondatfajták is további csoportokra oszthatóak. A kijelentő mondat lehet tényközlő vagy nem tényközlő. Egy-egy példa erre: tényközlő - Elfogyott a vaj. nem tényközlő - Nézhetnénk valami jót. Az óhajtó mondat két csoportja az óhajtó módú és a felszólító módú igealakkal szerkesztett óhajtó mondat. Az óhajtó módúak jellemzője, hogy mindig van bennük modális partikula, míg a felszólító módúakban maximum a csak és a hadd szerepelhet a modális partikulák közül. A példa a két típusra: óhajtó módú igealakkal szerkesztett - Bárcsak ihatnánk most valami hideget! felszólító módú igealakkal szerkesztett - Pihenj sokat! A felszólító mondatok közül a leggyakoribb az, amikor egyes szám második személy felszólítására kerül sor. Edd meg a levest! Ennél jóval ritkább a többes szám első személy felszólítása. Üljünk le kicsit odébb! Ezen kívül még elkülöníthetünk olyan felszólító mondatot, amely tagolatlan, parancsot tartalmazó, és egy főnév vagy főnévi igenév, Felállni! valamint olyat is, amelyben mondatszó van, ami felszólítást fejez ki. Jer ide! A kérdő mondatfajtának két nagy csoportja van. Az egyik a kérdő névmás nélküli eldöntendő kérdés, a másik a kérdő névmással ellátott kiegészítendő kérdés. A kérdő névmás nélküli kérdések tovább bonthatóak azokra az eldöntendő kérdésekre, amelyek 17
kérdő intonációt tartalmaznak, azon belül is poláris és választó kérdésekre és azokra, amelyek kérdő intonációt nem tartalmaznak. Ezen a felosztáson kívül esnek, de külön csoportot alkotnak az utókérdések, amelyek valamilyen kijelentő mondat után következnek, és azt módosítják kérdéssé. Láttad, ugye? A felkiáltó mondatfajta tovább csoportosítható olyan tagolatlan mondatokra, amelyekben van indulatszó vagy interakciós mondatszó. Továbbá olyan tagolt mondatokra, amelyekben nincsen indulatszó, de van nyomósító szerepű partikula vagy olyan szó, amely fokhatározó szerepben áll, ezen kettő kombinációjára és azokra a mondatokra, amelyek miatt megkérdőjelezhető ezen ötödik mondatfajta léte. Ezek pedig a más mondatfajtából intonációval felkiáltóvá alakított mondatok. Fontos, hogy az összetett mondatok esetében hogyan alakul az egyes tagmondatok és az egész mondat fajtája. A mellérendelő összetett mondatnak minden egyes tagmondata megmarad az eredeti típusában, az írásjelet a legutolsó tagmondat határozza meg. Ezzel szemben az alárendelő összetett mondatok esetén mindig a főmondat a meghatározó ebből a szempontból, a mondat végi írásjel is ehhez igazodik. Érdekesség, hogy kijelentő mellékmondat akármilyen főmondat mellett lehet, bármilyen más mondatfajta viszont kizárólag csak akkor, ha idézet jellegű. Azt szeretném, hogy üljön le azonnal. Ilyen esetekben a mellékmondatok függő óhajt, felszólítást, kérdést, felkiáltást tartalmaznak. (vö. Kugler 2000)
18
5.5. A mondatrészek Alapvetően öt fő mondatrészt különböztethetünk meg egymástól. Ezek a következőek: állítmány, alany, tárgy, határozók, jelzők. 5.5.1. Az állítmány A tagolt mondatokban központi szerepet tölt be. Önmagában állva, egyéb mondatrészek nélkül alkothat teljes mondatot. Például: Mész? Éppen ezért az állítmány minimális mondat. A szemantikai és grammatikai tulajdonságai határozzák meg, hogy egy adott mondat minimális szerkezetében szükség van-e még más mondatrészre. A mondatrészek közül az állítmányhoz tartozhat a legtöbb bővítmény, kötelező vonzatai adják meg az adott mondat szerkezeti vázát. Alapvetően igei természetű, de nem csupán ige állhat állítmányi szerepben. Ha névszó az állítmány, akkor az állítmányhoz kötelezően tartozik valamilyen segédige. Így szófaja alapján kétféle állítmányt különböztetünk meg. Az első az igei állítmány, a második pedig a névszói-igei állítmány. A névszói igei állítmány része lehet főnév, melléknév, névmás, ritkán melléknévi igenév. Utóbbi csoportot azért ide soroljuk, nem pedig külön kategóriába, mert szófajuk nem egyértelműen állapítható meg, ugyanis nagyban közelítenek a melléknévhez. Szerkezete alapján négyféle lehet az állítmány. Egyszerű, összetett, kettős és halmozott. Ha ige az állítmány, akkor az mindig egyszerű, és ez fordítva is igaz, ha egyszerű az állítmány, az mindig ige. Mivel az igekötő és az ige összetartozik, az elváló igekötő is az egyszerű állítmány eleme. Az összetett állítmány névszó és ige együttesen, mely esetben a névszó szerepe a lexikális-tartalmi jelentés kifejezése, az igei-grammatikai jelentést pedig egy segédige mutatja meg. Ehhez a segédigéhez is kapcsolódhat elváló igekötő. Kettős állítmányról akkor beszélünk, ha alanyi alárendelő összetett mondatoknál azok összefonódásából kialakul egy mondatrész. Ez az eset akkor áll fenn, ha a kettős állítmányban a kell ige valamilyen formában és egy felszólító módú ragozott igealak szerepel. A halmozott állítmány több állítmány, amelyek egymásnak nincsenek alárendelve. Erre példát az általam elemzett Móricz mondatok között is találunk. „De nálunk nem sok terhe volt az árvának, nemhiába volt olyan göthös, szúette, foghíjas.”
19
Ebben az esetben az összetett állítmány névszói része halmozott. A halmozott állítmányok azért problémásak, mert gyakran nehézséget okoz annak eldöntése, hogy ténylegesen halmozott állítmányokról van-e szó vagy inkább két külön tagmondatról. Jelentés tekintetében az állítmányok megegyeznek az állítmányokat alkotó szófajokkal, azaz az igei állítmány cselekvést, történést, létezést és állapotot, a főnévi állítmány személyt, dolgot, fogalmat, míg a melléknévi állítmány tulajdonságot, mennyiséget és állapotot fejez ki. Elkülöníthetünk minősítő és azonosító állítmányokat is. Minősítőnek számít az az állítmány, ami főnév, főnévi névmás, melléknév vagy melléknévi névmás abban az esetben, ha bővebb jelentéssel bír, mint az alany. Azonosító állítmányról akkor van szó, ha főnév, főnévi névmás vagy más főnevesült szó tölti be az állítmány szerepét, és a jelentése ugyanannyira tág körű, mint az alanyé. (vö. Lengyel 2000) 5.5.2. Az állítmány és az alany viszonya Az alanyt grammatikai szempontból a korábbi nyelvtanok az állítmány mellé, azaz az állítmánnyal azonos szintre helyezték. Ma már ez az elképzelés túlhaladott, mivel az alany az állítmány vonzata, így minden esetben alárendeltje az állítmánynak, legyen az igei állítmány vagy azonosító névszói-igei állítmány vagy minősítő névszói-igei állítmány. (vö. Lengyel 2000) 5.5.3. Az állítmány és az alany egyeztetése Az állítmányt és az alanyt egyeztetjük, ami azt mutatja, hogy kölcsönösen függésben állnak egymással. Ez az egyeztetés a számra és a személyre vonatkozik, úgy, hogy az állítmány személyét és számát az alanyhoz igazítjuk. Az egyeztetés során az általános szabályoktól sok esetben el lehet térni. Erre néhány példa számbeli egyeztetés tekintetében: általában egyes számú az állítmány halmozott egyes számú alanyok mellett Péter és Kati is nézte/nézték., ha a halmozott alanyok nem azonos számúak, akkor az állítmány a tőle legkevésbé távol eső alany számát veszi fel Három orvos és nővérek mentették meg az életét., az állítmány nem kerül egyeztetésre az alannyal abban az esetben, ha az többes számú, de egyedi egyes számú fogalmat jelent Az Egyesült Államok szavazásra készül. A többes számú alannyal nem kerül egyeztetésre az az állítmány részét képező névszó, amely gyűjtőnév vagy összefoglaló jelentéssel bír 20
Ügyes kis osztály vagytok., akkor is elmarad az egyeztetés, ha a névszói állítmányban olyan anyagnév van, amely minősítő jelentésű Csupa kosz lettünk. Néhány példa a személybeli egyeztetés különleges eseteire: ha a halmozott alanyok nem azonos személyűek, akkor az állítmány mindig a legkisebbhez igazodik Én és Kati szeretjük., ha egy mondat magázó formájú, akkor az alany csak alakilag kerül egyeztetésre Maga nem hoz?. (vö. Lengyel 2000) 5.5.4. Az állítmány és a többi mondatrész kapcsolata Az állítmánynak nem csak az alany lehet bővítménye, hanem valamennyi többi mondatrész, tehát tárgy, határozó és jelző is, azzal a megkötéssel, hogy tárgy kizárólag az igei állítmányhoz kapcsolódhat, viszont az igei állítmány nem kaphat jelzőt, sőt a névszóiigei állítmány egésze sem. (vö. Lengyel 2000) 5.5.5. A létigés és kopulás állítmányok elemzésének problémái A kopula és a létige azonos alakú, de a kopula a viszonyszók közé tartozik, míg a létige fogalmi jelentéssel bír. A különbség a kettő között nem csupán szófaji, hanem mondattani szempontból is más a kettő, mivel a létige egyszerű állítmányként egymagában is megáll, a segédige csak része lehet egy összetett állítmánynak. A problémát az okozza, hogy ennek a kettőnek a megkülönböztetése sokszor nehézségekbe ütközik. Segítséget ad, ha az állítmányt kijelentő módú, jelen idejű, E/3 alakra hozzuk, és megvizsgáljuk, hogy van-e olyan szó benne, ami létige alakú, ha nincsen, akkor segédigéről van szó. Ezen túl kapaszkodót adhat az is, ha a létigéhez kapcsolódó névszót vesszük vizsgálat alá, mivel segédige csak ragtalan főnévhez, melléknévhez és névmáshoz kapcsolódik, míg létige kapcsolódhat névutós névszókhoz, igenevekhez és határozószókhoz. A létige olyan szófaj, amelynek alapvetően van jelentése, de egyes esetekben az annyira általános, hogy ha igeként használjuk, akkor is inkább a segédigék jelentésének felel meg. Éppen ezért jelentés alapján a létige és a segédige sokszor egyértelműen nem különböztethető meg egymástól. A létigéket jelentéstípusuk alapján öt csoportra oszthatjuk. Az első a létezést jelentő létige, amelyhez csak alany kell, hogy tartozzon, a többi bővítmény közül valamennyi szabad bővítmény. A leggyakrabban ilyen értelemben a létigét akkor használjuk, ha a környezetünk állapotáról mondunk valamit. Hangzavar van. 21
A második fajtát birtoklásigének nevezhetjük, mivel olyan mondatokban szerepel, amelyek valamiféle birtoklást fejeznek ki. Ezekben a mondatokban a létige egyszerre foglalja magába a birtoklást és létezést. Mondatrészi szerep szempontjából az a főnév az alany, ami a birtokot jelöli, a birtokost kifejező pedig a létige részeshatározója. Péternek van ötöse. Fontos, hogy a birtoklásigéhez nem kapcsolódhat határozott névelős alany. Ez segítséget jelent abban az esetben, ha a birtokos jelzőtől nem tudjuk egyértelműen megkülönböztetni a részeshatározót. A létigék sorában a harmadik az, amelyhez partitivusi jelentés kapcsolódik. Az ilyen mondatoknál az ige kötelező vonzata egy olyan névelő nélküli főnév, amelynek jelentése partitivusi, fakultatív vonzata pedig egy olyan névszó, ami mennyiséget fejez ki. Ha a névelő nélküli főnév alany, akkor a mennyiséget mutató névszó értelmező jelző, ha azonban határozóként szerepel a főnév, akkor a mennyiséget kifejező szó lesz az alany. Alma van még öt.; Az almából van még öt. A létigének egyéb fajtái is vannak, de ezeket egy csoportba sorolom, mivel mindegyikükhöz tartozik kötelező határozói bővítmény, amely általában helyhatározó, számhatározó, állapothatározó, számállapot-határozó, eredethatározó vagy eszközhatározó. Minden ilyen esetben gyengül a létige jelentése, mivel a jelentéstöbblet a bővítményre kerül át. A ruhám gyapjúból van. Az ötödik eset a létigék csoportosításánál, amikor sajátosan többtagú szerkezetről van szó, amelyben az alaptag az a létige, amely ténylegesen létezést fejez ki, és ehhez alanyként kapcsolódik egy főnévi igenév, ami egy tárggyal vagy határozóval van bővítve. Ez a tárgy vagy határozó csakis névmás lehet, ami kérdő formában áll. Van mit enni? A már említetteken kívül jóval több határozó is tartozhat a létigéhez, de ezek általában nem a létigét bővítik, hanem a már eleve bővített szerkezetet, amelynek az alapja a létige. Így van ez a halaknál is.(vö. Lengyel 2000) 5.5.6. Az alany A tagolt mondatban szereplő állítmány vonzata, mégpedig a kötött bővítménye az alany. Ha formális szempontból közelítjük meg, akkor az alanyesetben álló mondatrész az alany. Logikai szempontból az a mondatrész, amelyre vonatkozik a mondatban foglalt
22
állítás. Ezen túl megállapíthatjuk, hogy az alany kizárólag főnév, vagy más főnévi értékű és főnévi természetű szó lehet. (vö. Kugler 2000) 5.5.7. Az alany szerkezeti felépítése Szerkezetét tekintve az alany lehet egyszerű vagy összetett. Egyszerű akkor, ha mindössze egyetlen főnévből vagy főnévi természetű, főnévi értékű szóból áll. Az összetett alany esetén a névszó mellett áll egy segédigenév is. Ilyenkor a névszó főnév, melléknév vagy főnévi-melléknévi névmás lehet, míg a segédigenév vagy a lenni és maradni segédigenév vagy ezeknek valamilyen személyraggal ellátott variációja. Beszélhetünk még halmozott alanyról is abban az esetben, ha ugyanahhoz az állítmányhoz nem csupán egy alany kapcsolódik, és ezek az alanyok szoros, mellérendelő kapcsolatban állnak egymással. A halmozás lehetősége adott egyszerű alanyoknál és összetetteknél is. Laci és Józsi csak egymással focizik. Hosszú szünet után is gyakorlott maradni, szorgalmas és ügyes lenni egyaránt elvárás a munka világába visszatérő anyákkal szemben. Meg kell említeni, hogy az alanyok fajta szerint is elkülöníthetőek. Az alany ilyen értelemben lehet határozott, határozatlan, általános, valamint lappangó-tapadásos. (vö. Kugler 2000)
5.5.8. Az alany kihagyása Az egyszerű mondatokból a legtöbb esetben beszéd közben kihagyjuk az első és második személyű határozott alanyt. Ez alól természetesen kivételt képez, ha külön nyomatékosítani szeretnénk az alanyt. Ezzel szemben a harmadik számú határozott alany elhagyása a jelentés sérülését okozza. A szemantikai hiány pusztán akkor tölthető ki, ha ismerjük a szövegkörnyezetet. Ha azonban a harmadik személyű alany határozatlan vagy általános, és azt töröljük, akkor akár speciális jelentéseket is kifejezhetünk. Ezen túl akkor is hiány okozása nélkül törölhető az alany, ha az egy állandósult szerkezet részét képezi, ami egy adott nyelvközösség tagjai számára a mondat kiegészítésének azonos módja. Éjfélre jár (az idő). Összetett mondatoknál abban az esetben törölhető az alany a második tagmondatból, ha a tagmondatok között mellérendelés áll fenn, és a két tagmondat alanya megegyezik. Ha
23
azonban az első tagmondatban nem volt alany az, ami a másodikban igen, akkor a második tagmondat alanyát is meg kell tartani. Kivételt képez ez alól, ha az első tagmondatban szereplő alany első vagy második személyben áll, mert akkor a második tagmondatban helyettesítheti a megfelelő személyes névmás. Az összetett mellérendelő mondatoknál is létezik az alany törlésének az a funkciója, amellyel speciális jelentések kifejezésére van lehetőség. (vö. Kugler 2000)
5.5.9. A tárgy A tárgy a mondatban azt nevesíti, amire a cselekvés irányul, vagy ami létrejön a cselekvés eredményeként. Ez alapján a tárgyat nevezhetjük iránytárgynak vagy eredménytárgynak. Szófaji szempontból a tárgy mindig igének vagy igéből képzett szónak, jellemzően igenévnek a kötött bővítménye. Az alaptag jelentése határozza meg, hogy fakultatív vagy kötelező vonzat-e. A tárgy szófaját tekintve főnévi természetű szó. Jellemzően főnév, de lehet főnévi névmás, főnévi igenév vagy főnévi értékben szereplő más szófaj is. Létezik összetett tárgy is. Ilyenkor főnév, melléknév és névmás is állhat segédigenévvel együttesen. Szeretnék okos lenni. (vö. Balogh 2000)
5.5.10. A tárgy szerkezeti felépítése Szerkezete szerint a tárgy lehet egyszerű vagy összetett. Az egyszerű tárgy egyetlen szóalakból áll, ezzel szemben az összetett két szóalakból, egy ragtalan névszóból és egy főnévi segédigenévből. Az összetett tárgy rokonítható az összetett állítmánnyal, sőt, adott esetben azzá át is alakítható. Utolsó lenni. – Utolsó vagyok. A halmozott tárgy több olyan tárgy, amely egymással mellérendelő viszonyban áll. Többszörös tárgy is létezik abban az esetben, ha a főnévi igenévvel létrehozott tárgynak saját tárgya van. A tárgy fajtái határozott és határozatlan. Ez az elkülönítés a logikai határozottságon alapul. Akkor beszélhetünk határozott tárgyról, ha a kommunikációban résztvevők számára a jelentéstartalom egyértelműen világos. Ez akkor lehetséges, ha a hallgató és a beszélő is ugyanazt a jeltárgyat képzeli el. Az első és második személyű tárgy mindig határozott, a harmadik személy azonban egyaránt lehet határozott vagy határozatlan. 24
Akkor határozatlan a harmadik személyű tárgy, ha határozatlan névelős vagy névelőtlen köznév, ha általános névmás, határozatlan névmás, vonatkozó névmás, kérdő névmás vagy melléknévi mutató névmás, ha főnévi igenév, de nincsen harmadik személyű határozott tárgya, ha mellékmondattal van kifejezve, és ennek a mellékmondatnak az utalószava melléknévi névmás, és akkor, ha a tárgynak kérdő, vonatkozó, határozatlan, általános névmás, melléknévi mutató névmás a jelzője. Az alaptag és a tárgy jelentésbeli viszonya alapján megkülönböztetünk iránytárgyat és eredménytárgyat. Ezek elkülönülése egymástól csak a jelentés alapján lehetséges, grammatikai segítséget nem kapunk ebben a kérdésben. Iránytárgy: Kimosom a ruhát. Eredménytárgy: Megkötöm a sálat. (vö. Balogh 2000)
5.5.11. A határozói értékű tárgy Ez a tárgy a funkciója alapján a határozókra emlékeztet, de tárgyragos névszó fejezi ki. Az ilyen tárgyat további típusokra oszthatjuk annak alapján, hogy melyik határozóvá konvertálható át. Ezek az altípusok a tárgy és határozók közötti szinteket is jelölik. Némelyik inkább a tárgyhoz tartozik, míg mások már inkább a határozókra hasonlítanak. (vö. Balogh 2000)
5.5.12. A határozók A határozó leggyakrabban olyan mondatrész bővítménye, amely cselekvést, történést, létezést vagy állapotot fejez ki, és ezzel a mondatrésszel alárendelő viszonyban áll. Megnevezi az adott mondatrész körülményeit, például helyét, idejét, állapotát. A határozó alaptagja a legtöbb esetben az igei állítmány, de ritkábban lehet bármilyen mondatrész. De lehet határozó egy fogalmat, tulajdonságot, mennyiséget vagy körülményfogalmat kifejező mondatrésznek a bővítménye úgy, hogy ezzel a mondatrésszel alárendelő szószerkezetet alkot. Ebben az esetben az alaptag által kifejezett fogalom fokát, mértékét vagy egyéb körülményeit mutatja meg. Az alaptag lehet melléknév, főnév, névmás és határozószó. Ritkán az egész mondat a határozó alaptagjának számít tartalmi szempontból. Este (= esete történt, hogy) lekapcsolták az utca lámpáit. A határozók esetében a szófaji és alaktani kérdések nem választhatóak el egymástól. Határozó lehet ragos és névutós főnév vagy főnévi névmás. Ritkán ragtalan névszó. Négy hónapja küldték át az igazgatót. 25
Sok esetben határozóragos melléknév, melléknévi névmás kerül határozói szerepbe, és ilyenkor állapotféle és módféle körülményeket fejez ki. Tízen voltak. Főnévi igenév is lehet határozó, ragos melléknévi igenév csak ritkán. Fontos, hogy határozói igenév, határozószó és a határozói névmás mondatrészi szerepét tekintve csak határozó lehet. Egyéb szófajta csak különös esetekben lehet határozó, és akkor is főnévvé válik. (vö. Keszler 2000)
5.5.13. A határozók rendszere A fő felosztási szempont az, hogy a határozó kötött vonzat vagy szabad határozó. A kötött határozók lehetnek nem pontosan meghatározó jelentésűek és konkrétan leírható jelentésűek, ezzel szemben a szabad határozók mindig pontosan meghatározható jelentésűek. A terjedelmi korlátok miatt nem térek ki a különböző határozók magyarázatára, pusztán csak felsorolom őket egy-egy példával, hogy látható legyen, mennyire szerteágazóak. Nézzünk egy-egy példát valamennyi kötött határozóra. Nem pontosan körülhatárolható jelentés szempontjából: bízik valamiben. Kötött helyhatározó: bemegy valahova. Kötött időhatározó: három óra hosszat tart valami. Kötött számhatározó: háromszor született. Kötött állapothatározó: belső állapothatározó: biztonságba kerül, számállapot-határozó: ők tízen vannak, külső állapothatározó: ne vezess sötétben, essivusi állapothatározó: csúfol valaminek. Kötött eredethatározó: származik valakitől. Partitivusi kötött határozó: részesül valamiből. Kötött eredményhatározó: elbizakodottá tesz. Kötött társhatározó: jár valakivel. Kötött módhatározó: jól bánik vele. Kötött okhatározó: felriad a lármára. Kötött célhatározó: harcol valamiért. Kötött tekintethatározó: ártatlan valamiben. Kötött fok- és mértékhatározó: hatszor nagyobb nála. Kötött eszközhatározó: játszik valamin. Kötött részeshatározó: Katalinnak sietnie kell. 26
Kötött hasonlító határozó: korábban kelt a mamájánál. Szabad helyhatározó: az udvaron sétál. Szabad időhatározó: csak a vacsoránál kérdezte. Szabad számhatározó: Tízszer mondtad. Szabad állapothatározó: belső állapothatározó: hidegen szereti a levest, számállapothatározó: tízen aludtak az előadáson, külső állapothatározó: nyolcunkon kívül mindenki elaludt, essivusi állapothatározó: könyvtárosként dolgozik. Szabad eredethatározó: liláról sárgára keni a falakat. Szabad partitivusi határozó: a lányok közül többen otthon maradtak. Szabad eredményhatározó: elosztja a süteményt tizenhárom felé. Szabad társhatározó: együtt alszunk a szobában. Szabad módhatározó: összevissza hablatyol. Szabad okhatározó: szerelemből házasodik. Szabad célhatározó: hideg vízre van szüksége az áztatáshoz. Szabad tekintethatározó: látszatra erős ember volt. Szabad fok- és mértékhatározó: teljesen kimerült. Szabad eszközhatározó: kanállal eszi a húst is. Szabad részeshatározó: almát reszel a nagymamájának. Ezek a határozók azonban ne különülnek el élesen egymástól, egy-egy határozónak a mondaton belül sokszor több jelentése is van, éppen ezért az ilyen határozókat a komplex szerepű határozók csoportjába soroljuk. Ezen kívül néhány határozóhoz feltételes megengedő és hasonlító sajátos jelentésárnyalat is kapcsolódhat. Általában az időhatározó és az állapothatározó hordozhat feltételes sajátos jelentésárnyalatot. Az állapothatározóhoz csatlakozhat sajátos megengedő jelentésárnyalat. A módhatározó pedig hasonlító mellékjelentést kaphat. (vö. Keszler 2000)
5.5.14. A határozók irányhármassága A határozóknak az egyik legfontosabb tulajdonsága az, hogy három irányúak lehetnek. Legjobban ezek az irányok a helyhatározóknál figyelhetőek meg. A helyhatározó kifejezi, hogy az alaptaggal meghatározott cselekvés, történés honnan indul ki, hol játszódik le, és, hogy merre vagy meddig tart. A többi határozóra is vonatkozik ez a háromirányúság, mivel a legtöbb határozó a helyhatározóból alakult át. A határozók három irányát a következőképpen nevezzük meg: előzményhatározó, például: tíztől dolgozom, tartamhatározó, például: szállodában van, és véghatározó, például: filmrendezővé vált. 27
Helyhatározó és az időhatározó lehet mind előzmény- tartam- véghatározó, a számhatározó általában csak tartamhatározó, az állapothatározó leginkább tartamhatározó, de ritkán előzmény- és véghatározóként is előfordul, a társhatározó tartamhatározó, az eredethatározó előzményhatározó, az eredményhatározó véghatározó természetű. A tartamhatározók közé soroljuk a mód-, az eszköz-, a fok- és a mérték-, valamint a tekintethatározót. Előzményhatározó az okhatározó, és véghatározó a célhatározó. (vö. Keszler 2000)
5.5.15. A határozók és más mondatrészek kapcsolata Határozói funkcióban más mondatrészek is állhatnak. Erre a legtipikusabb példa a tárgy, mint azt a vonatkozó fejezetben már írtam. Néhány esetben a határozó hátravetve a főnév után áll. Erre az általam elemzett Karinthy szövegben is találunk példát, ezért erre majd a gyakorlati vizsgálat során is kitérek. (vö. Keszler 2000)
5.5.16. Jelző és az értelmező A jelző a legtöbb esetben szabad bővítmény, amely tipikusan főnévi alaptaghoz kapcsolódik. Kifejezheti a jelzett szó valamilyen tulajdonságát (minőség, mennyiség) vagy annak birtokosát. A jelző kötött helyen áll a mondatban, megelőzi a jelzett szót, a főnevet. Szoros kapcsolatban áll a jelzett szavával, nem lehet elválasztani tőle, kizárólag szószerkezetben él. Éppen ennek a mozgási lehetőségnek a hiánya miatt nem azonos értékű a többi mondatrésszel. Annak a szónak, amely jelzői szerepben áll a mondatrész értéke megváltozik, ha elvesszük mellőle a jelzett szót. Konkrétabban, átveszi azt a szerepet, amit a jelzett szó töltött be, ezzel együtt annak alaktani jellemzőit és szófaji értékét is. Lila pulóvert kaptál? Lilát. Láthatjuk, hogy a jelző helyzete abszolút függő. Abban az esetben is tagja a szószerkezetnek, ha magát az állítmányt bővíti. A jelző ritkábban hátravetve, a jelzett szó mögé is kerülhet. Az ilyen esetekben utólag értelmezi az alaptagban megjelölt fogalmat. Éppen ezért a hátravetett jelzőt értelmezőnek nevezzük. Összefoglalva az értelmező egy hozzátoldott mondatrész, amely az alaptagban megjelöltet utólag értelmezi. A többi jelzőtől az is megkülönbözteti, hogy nem annyira szoros szerkezet tag, tulajdonképpen fél úton található az állítmány és a jelző között. Egyes jelentéstípusú főnevek mellet a jelző kötött bővítmény is lehet. Például a mennyiség jelző a mértéket jelölő főnevek vonzata. Nyolc kiló alma. Főnévből képzett más szófajú 28
szó, így melléknév is lehet alaptag a jelzős szerkezetben. Ebben az esetben a képzett melléknév az eredeti főnév jelzői bővítményét megtartja. (vö. Balogh 2000)
5.5.17. A jelzők fajtái Három csoportot különíthetünk el a jelző funkciói alapján, és alaki és szintaktikai tulajdonságait is figyelembe véve. Az első csoport a minősítést kifejező jelzők csoportja, a második a mutató névmási kijelölő jelző és a harmadik a birtokos jelző. (vö. Balogh 2000)
5.5.18. A minősítő jelző A minősítő jelző mindig a jelzett szó minőségi és mennyiségi tulajdonságait fejezi ki. Morfológiailag jelöletlen, és minden esetben a jelzett szó előtt áll. Két fajtáját ismerjük, a minőségjelzőt és a mennyiségjelzőt. Ezek szemantikailag hasonlóak, ritkán éles közöttük a határ. Leginkább melléknév a megfelelő a kifejezésükre. A minőségjelző lehet használatát tekintve kijelölő, ilyenkor kijelölő jelzőnek is nevezzük. A kijelölő jelző egyetlen egy egyedre szűkíti a jelzett szó jelentéskörét. (vö. Balogh 2000)
5.5.19. A mutató névmási kijelölő jelző A főnévi mutató névmás sok esetben áll jelzői szerepben. Ilyenkor a jelző szerepe mindig csupán a kijelölő funkció. (vö. Balogh 2000)
5.5.20. A birtokos jelző A birtokos jelző tulajdonosi viszonyt, rész-egész viszonyt, társadalmi, családi összetartozást vagy egyéb hozzátartozást is kifejezhet. A birtokos szerkezet alaptagja birtokszó, bővítménye pedig birtokosszó. Birtokos jelző csak főnév vagy főnévi jellegű, főnévi értékű szó lehet. A birtokos szerkezetben az alaptag is kizárólag főnév vagy főnévi értékű szó lehet. A magyar nyelv mindig jelölt viszonyként használja a birtokviszonyt. (vö. Balogh 2000)
5.5.21. Az értelmező Az értelmező minden esetben az értelmezett szó után helyezkedik el. Az értelmezőt és az értelmezettet számban és esetben egyeztetni kell. A jelzett szóban kifejezett dolgot utólag értelmezi minőségi, mennyiségi jegyének, birtokosának vagy a vele azonosított dolognak a megnevezésével. Ezen tulajdonsága miatt kerül az értelmező a jelzők közé. Ezt a besorolást indokolja az is, hogy az értelmezős szerkezet alany-állítmányi szerkezetből 29
levezethető, és azzá átalakítható. Az értelmezőt két típusra oszthatjuk, ezek a hátravetett jelzők és az azonosító értelmező. (vö. Balogh 2000)
5.5.22. Az értelmező határozó Abban az esetben, ha két határozó úgy alkot határozós szerkezetet, hogy egymással értelmező szerű kapcsolatban állnak, konkrétabban a második határozó az első jelentését szűkíti vagy pontosítja, akkor ezt a szerkezetet értelmező határozónak nevezzük. A könyvet Pestre, a házába kéri. Fontos, hogy az értelmező határozó nem alakítható alany-állítmányi viszonnyá. (vö. Balogh 2000)
5.6. Az egyszerű és az összetett mondat határsávja. A mondattani összefoglalóm elején már említettem, hogy nem minden esetben határolható el egymástól egyértelműen az egyszerű és az összetett mondat. A különbségtétel azon alapszik, hogy egy adott mondaton belül hány darab alany-állítmányi viszony vagy tagolatlan egység található. Néhány mondattípusnál ez azonban rendkívül nehezen állapítható meg. Ilyenek például a halmozott mondatrészes mondatok, a mondatszót és megszólítást tartalmazó mondatok, az igeneves szerkezetet tartalmazó mondatok, a „mint”-es szerkezeteket tartalmazó mondatok. A példák közül a halmozott mondatrészes mondatokról bővebben írok, mivel ilyen mondatot az általam elemzett szövegekben is találhatunk.
5.6.1. A halmozott mondatrészes mondatok A halmozott állítmányú egyszerű mondatok gyakran könnyen összekeverhetőek az azonos alanyú összetett mondatokkal. A besoroláshoz meg kell vizsgálnunk, hogy az állítmányok valamelyikének van-e egyéb bővítménye is az alanyon kívül. Ha az egyik állítmánynak van, ám a másiknak nincsen, esetleg mind a kettőnek más-más a bővítménye, akkor összetett mondatról beszélhetünk, mégpedig mellérendelő összetett mondatról. Megette az ebédet, és hazament. Akkor, ha ugyanahhoz az alanyhoz tartozó állítmányoknak közös a bővítményük vagy nincsen bővítményük, akkor a mondatunk halmozott állítmányú egyszerű mondat. Katalin beszélgetett és kérdezősködött. Vegyük sorra az elhatárolást segítő tényezőket. 30
Az állítmányoknak csak az alany a bővítményük: figyelembe kell venni az állítmányok között fennálló jelentésbeli kapcsolatot, meg kell vizsgálni az állítmány bővítési lehetőségeit, számba kell venni az azonos szófaji tulajdonságokat, meg kell nézni a szórendet, a cselekvés és történés idejét, az állítmányok közötti logikai kapcsolatot. Ha az összetett állítmány névszói része halmozott, és a két névszó közé kerül az állítmány segédigei része, akkor ezek a mondatok egyszerűek, annak ellenére, hogy a szórendjük összetett mondatra utal. Ha az igei állítmányoknak az alanyon kívül egyéb közös bővítményük is van, akkor a közös alárendelt tag összetartó ereje indokolja, hogy a mondatot egyszerű mondatnak tekintsük. Ha az igei állítmányoknak az alanyon kívül egyéb külön bővítményük is van, a mondatot összetettnek tekintjük, ha ugyanilyen helyzetben névszói állítmány van, akkor a mondat egyszerű lesz, mivel a névszói állítmányok külön bővítményeinek szétválasztó ereje jóval gyengébb, mint az igei állítmányok bővítményeinek. Egyetlen kivétel ez alól, ha az egyik melléknévi állítmánynak kötött bővítménye van. Ha az igei állítmányokhoz közös és külön bővítmények is kapcsolódnak, akkor a mondat egyszerű. Átmenti típus, ha kettő alany-állítmányi viszonynak közös bővítménye van. Mindig egyszerű a mondat, ha a halmozott alany, tárgy vagy határozó valamelyike utólagos hozzátoldás. Mégis ideülnek az emberek, nem az ágyra. (vö. Keszler 2000, Pethő 2002)
31
6. Mondatszerkesztési sajátságok A következőkben két író adott írásainak nyelvi stilisztikai vizsgálatára teszek kísérletet, statisztikai eljárásokat alkalmazva, azzal a céllal, hogy az arányok megállapításával következtetéseket vonjak le arra vonatkozóan, hogy Karinthy Móriczparódiáiban milyen mértékben veszi át Móricz szövegeinek mondattani jellemzőit. A kiemelt művek tekintetében az első vizsgálati szempontom az egyszerű és összetett mondatok aránya. A Sáraranyból feldolgozott részletek összesen negyvenkét mondatból állnak. Ebből a negyvenkét mondatból huszonhat egyszerű mondat, tizenhat pedig összetett. A Hét krajcár száznegyvenhét mondatából hetvenegy darab egyszerű, hetvenhat pedig összetett. Ezek alapján elmondható, hogy a regény esetében jóval több az egyszerű mondat, a novellánál viszont minimálisan, de már több az összetett. Ez arra enged következtetni, hogy Móricz különböző írásaiban nem azonos mértékben fordulnak elő egyszerű és összetett mondatok, több művet tekintve azonban kiegyenlítődnek az arányok. A Folytatás mondatainak száma hatvanhárom, amiből negyven egyszerű, huszonhárom pedig összetett. A Miskároló esetében összesen hetven mondatot különíthetünk el, amelyekből ötvenhárom egyszerű, összetett pedig csupán csak tizenhét. Az arányok egyszerű és összetett mondat tekintetében a két írónál a következőképpen alakulnak:
Móricz Zsigmond egyszerű mondat összetett mondat
32
Karinthy Frigyes
egyszerű mondat összetett mondat
Elmondhatjuk tehát, hogy Karinthy akkor, amikor Móriczra emlékeztető módon akar írni, jóval több egyszerű mondatot használ, mint összetettet. Úgy érzem, hogy ezzel is Móricz népies, élőbeszédre emlékeztető stílusát kívánja kiemelni, eltúlozni, mivel az egyszerű mondatok, különösen, ha azok tagolatlanok vagy tagoltak ugyan, de minimálisak, esetleg hiányos szerkezetűek, kiválóan alkalmasak indulatok, érzelmek kifejezésére, ami az élőbeszédben is oly jellemző. A második vizsgálati szempontom csak az összetett mondatokra terjed ki. Megnéztem, hogy a két író összetett mondatai hány tagmondatból állnak. A művekre lebontva az alábbiak szerint alakulnak az eredmények. Móricz Zsigmond: Sárarany (részletek): tizenhat darab összetett mondat, amelyből tizenkettő két tagmondatból áll csupán, egy három tagmondatból, egy négy tagmondatból és kettő öt tagmondatból. A vizsgált részben ötnél több tagmondata egyetlen mondatnak sincsen. Móricz Zsigmond: Hét krajcár: a hetvenhat darab összetett mondatból negyvenöt két tagmondatból áll, tizenkilenc háromból, négy darab négy tagmondatból, négy darab öt tagmondatból, három darab hat tagmondatból, mindezek mellett pedig van egyetlen egy, ami szokatlan módon tíznél is több tagmondatból áll, összesen tizennégyből. Tehát ötvenhét két tagmondatból álló összetett mondatot, húsz három tagmondatból állót, öt négy tagmondatból állót, hat öt tagmondatból állót, három hat tagmondatosat és egyetlenegy tizennégy tagmondatosat számolhatunk össze Móricznál.
33
tizennégy tagmondat hat tagmondat öt tagmondat Hét krajcár négy tagmondat
Sárarany
három tagmondat két tagmondat 0
10
20
30
40
50
Jól látszik, hogy Móricz összetett mondatai a leggyakrabban csupán két tagmondatból állnak, néha előfordul nála három, négy, öt, esetleg hat tagmondat is, és csupán egyszer egy különleges esetben egy tizennégyszeresen összetett mondatot is olvashatunk. A mondanivaló nem indokolja ezt a sokszorosan összetett mondatot, Móricz mégsem bontotta fel több tagmondatra: „Mert látod, mosni akarok, ahhoz szappan kell, szappanra legkevesebb hét krajcár kell, kevesebbér nem adnak, nekem már van három, még kell négy, az itt van ebbe a kis házikóba; itt lakik, de nem szereti, ha háborgatják, mert ha megharagszik, úgy elmegy, hogy sose látjuk többet.” Karinthy Frigyes: Folytatás: a huszonhárom összetett mondatból tíz áll két tagmondatból, hét háromból, kettő négyből, kettő ötből, egy hatból és egy hétből. Ebben a műben a többszörös összetételek száma maximum hét. Karinthy Frigyes: Miskároló: a tizenhét összetett mondatból kilenc olyan, aminek két tagmondata van, négy, aminek három, három, aminek négy és egyetlen egy esetben hétszeresen összetett mondatot is találunk. Összesen
Karinthynál
tizenkilenc
kétszeresen,
tizenegy háromszorosan,
öt
négyszeresen, kettő ötszörösen, egy hatszorosan, kettő hétszeresen összetett mondatot találunk. Az ő esetében nem fordul elő kiemelkedően magas számú tagmondat egyetlen esetben sem. Diagramon ábrázolva Karinthy tagmondatainak száma így néz ki:
34
hét tagmondat hat tagmondat öt tagmondat Miskároló négy tagmondat
Folytatás
három tagmondat két tagmondat 0
2
4
6
8
10
12
Levonhatjuk azt a következtetést, hogy mindkét írónál az összetett mondatok döntő többségben csak kétszeres összetételek. Móricz hatszoros összetétel fölé csupán egyetlen egyszer megy, akkor azonban kiugróan magas, tizennégy a tagmondatok száma. Karinthynál hétszeres összetétel a maximum, nála sokkal arányosabban oszlik meg a tagmondatok száma. Arányosan csökken a mennyiség a tagmondatok számának növekedésével. Megállapíthatjuk, hogy az összetett mondatok tagmondatai számának arányát tekintve nincsen jelentős különbség a két író között, leszámítva Móricz egyetlen kiugróan sokszorosan összetett mondatát, tehát ebben a tekintetben Karinthy követi Móricz mondatszerkesztését. Harmadikként azt vizsgáltam meg, hogy az egyszeresen összetett mondatokban milyen kapcsolat van a két tagmondat között. A Hét krajcárban a negyvenhat két tagmondatú összetett mondatból huszonnégy mellérendelő összetétel, huszonkettő pedig alárendelő. A Sárarany tizenkét két tagmondatú összetételéből öt mellérendelő, hét alárendelő. Összesen Móricznál az ötvennyolcból huszonkilenc mondat mellérendelő, és éppen ugyanennyi az alárendelő. Tehát ebben a tekintetben teljesen arányos az eloszlás. A Miskárolóban a kilenc két tagmondatból álló összetett mondat közül három mellérendelő, hat alárendelő. A Folytatás tíz egyszeresen összetett mondatának pontosan a fele mellérendelő, a másik fele pedig alárendelő. Karinthy
tizenkilenc
vonatkozó
mondatából
így
nyolc
példát
találunk
mellérendelésre, tizenegyet pedig alárendelésre. Ugyan nem annyira pontosan arányos ez az eloszlás, mint azt Móricznál láttuk, még itt is elmondhatjuk, hogy Karinthy is közel azonos számban használ mellérendelést az alárendelésekkel. 35
35 30 25 20 Móricz Zsigmond 15
Karinthy Frigyes
10 5 0 mellérendelés
alárendelés
A mellérendelő és alárendelő mondatok tovább bonthatóak az alapján, hogy az egymás mellé rendelt tagmondatok között milyen kapcsolat áll fenn, és az alapján, hogy az alárendelések milyen mondatrészt fejtenek ki, van-e esetleg valamilyen sajátos jelentéstartalmuk. A Hét krajcár huszonnégy mellérendeléséből tizenhárom esetben kapcsolatos, hét esetben magyarázó és négy esetben ellentétes viszony áll fenn a tagmondatok között. Választó és következtető egyszeresen összetett mondatot ebben a novellában nem találunk. A másik három esetre hozok egy-egy példát. Kapcsolatos mellérendelés: „Kezembe adta a krajcárt, s nagy hálálkodással eldöcögött.” Magyarázó mellérendelés: „Jókor van együtt a pénz, hiszen ma már nem moshatok.” Ellentétes mellérendelés: „Hármat a gépfiókban, egyet az almáriomban…a többi nehezebben került elő.” A Sáraranyból vett részletek öt mellérendeléséből három kapcsolatos, egy magyarázó és egy ellentétes. Választó és következtető mellérendeléssel itt sem találkozunk. A meglévő típusokra kiemelek példákat. Kapcsolatos mellérendelés: „Nagy terveket főz, a hamar meggazdagodó emberek módjára egyre nagyobb vállalatokba fog.” Magyarázó mellérendelés: „Bezzeg ő odavan, róla leszopták a húst a puják, meg a sok dolog, meg a sok méreg.” Ellentétes mellérendelés: „Szép menyecskék utána bámulnak, észre sem veszi már.” 36
Összességében Móricz a mellérendelések öt fő típusából csupán csak hármat használ. Ezek közül is a leggyakrabban a kapcsolatos mellérendelést, ritkán magyarázót és ellentéteset alkalmaz. A Miskároló három mellérendeléséből kettő kapcsolatos, egyetlen egy pedig ellentétes. Ebben a műben nem csak választó és következtető egyszeres összetétel nem található, hanem magyarázó sem. A két kapcsolatos mellérendelés: „Otthon volt, pöszmét sajkált.”; „A fejőszékre buggyant a béle, rángott egy párat.” Az ellentétes mellérendelés: „Bérnapszámra kellett volna, de nincs munka.” A Folytatásban számolt öt mellérendelés esetében kettő kapcsolatos, három pedig ellentétes. Így választó, következtető, magyarázó mellérendelésről ebben a műben sem, és magánál Karinthynál sem beszélhetünk. A kettő kapcsolatos mellérendelés: „Egyet ropigott a fogával s leharapintotta a két másik népiesch fejét.”; „A férfi meg nézte és már torlakodott a torkában a nagy utálat.” A három ellentétes mellérendelés: „Turi Dani ozstán mégis hazakódócott, de a lelke fenekin, meg a fenekelelkin nagy, nagy keserves fenekedésekkel győzte az életyit.”; Csak úgy, a hóna alól nézte, de a cippes derekát végigriszákolta valami fortymeleg.”; Dani oda se szottyant nekik, áttaposott rajtuk.” Megállapítható, hogy ahogyan Móricz sem, Karinthy sem használ választó és következtető mellérendeléseket, viszont Móricz néha leír egy-egy magyarázó mellérendelő mondatot, Karinthy azonban ezt nem veszi át tőle. Az alárendelések tekintetében a Hét krajcárban a huszonkettőből öt tárgyi alárendelés, de ebből az egyik számhatározói értékű, egyetlen egy alanyi alárendelés, kilenc valamilyen határozót fejt ki, négy pedig a jelzők egyik fajtáját. Ezen túl sajátos jelentéstartalmú alárendelésekkel is találkozunk, melyből egy feltételes, kettő pedig megengedő. A példák az alábbiak. Tárgyi alárendelés: „Jól rendelték az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni.”; „Sokat tapasztaltuk, már, hogy igen könnyen gurul a krajcár.” (Utóbbi ugyan tárgyi alárendelés, de számhatározói értékkel bír.) Alanyt kifejtő alárendelés: „No még a kéne, koldustól alamizsnát.” Határozói alárendelés: „Addig a miénk, míg itt van alatta.” (Időhatározói alárendelés.) Jelzőt kifejtő alárendelés: „A Soósoknak az a generációja, amelyből az apám való, megpróbálta az ínségnek legsúlyosabb állapotát is.” (Kijelölő jelzőt fejt ki.) 37
A sajátos jelentéstartalmú mondatok közül a megengedő: megenged „Pedig Pedig cukrot vettem vóna rajta, ha azt is mertem vóna.”; és a feltételes: „Osztán ha ezt az egyet megkeressük, egy óra alatt, azt a hármat is megleljük uzsonnáig.” A Sárarany hét alárendeléséből alárendeléséb l egyetlen egy tárgyi, alanyi nincsen, kettő kett határozói, kettő jelzői, i, és sajátos jelentéstartalmú alárendelést is találunk, találunk, mégpedig kettő ket feltételeset. Vegyük sorra a példákat. Tárgyi alárendelés: „És tudta, hogy mind a kettő kett hiába pazarolja már őreá a lelkét.” Határozói alárendelés: „Ki hát a bűnös, b ha ebbőll az aranyból semmi sem lett?” (Időhatározót fejt ki.) Jelzői alárendelés: „Az Isten, aki nem csinált belőle bel semmit.” (Értelmező jelzőt fejt ki.) A két feltételes sajátos jelentéstartalom: „Ha Ha ezerszer föltámadnék, tízezerszer fölfalnának az asszonyok.”; „Egy Egy asszony! ha csak egy igazi asszony élt volna az életében: boldoggá tette volna!” Arányait tekintve így néznek ki Móricznál az alárendelő alárendelő egyszeresen összetett mondatok fajtái:
Móricz Zsigmond alanyi tárgyi határozói jelzői
A Miskároló hat alárendeléséből alárendeléséb kettő tárgyi és négy valamilyen határozói. A többi mondatrészt kifejtőre őre nincsen példa, sőt s sajátos jelentéstartalmú összetételre szetételre sem. Tárgyi alárendelések: „Láthatná, Láthatná, pitymázik a napocska.”; napocska.” „Az egyik csendőr, csend szikár, csutkás, nagycsontú ember, szöszmételte, hogy akar valamit.” Határozói alárendelés: „Jó is lesz az, a repcének majd ha dülni kezd.” A Folytatásban lévőő öt alárendelésből három tárgyi és kettőő határozói. Más egyébről egyébr itt sem beszélhetünk.
38
Tárgyi alárendelés: „Mi járatban erre, Turi uram – kérdingette a hercegasszony csak úgy közömbösen.” Határozói alárendelés: „Úgy Úgy hagyta ott, kibuggyanva.” (Állapothatározót fejt ki.) Diagramon ábrázolva Karinthy alárendeléseinek aránya:
Karinthy Frigyes tárgyi határozói
Alárendelések tekintetében jól látszik, hogy míg Móricz él minden lehetőséggel, lehet Karinthy mondathasználata jóval szegényesebb. Külön kiemelném, kiemelné , hogy Móricz mindkét műben használ sajátos jelentéstartalmú mondatot is, Karinthy viszont egyetlen egyet sem. A többszörösen összetett mondatok fajtáit nem vizsgálom, mivel azok száma az elemzett
szövegekben
annyira
minimális,
hogy
az
eredményekb eredményekből
helytálló
következtetéseket nem lehet levonni. Az utolsó vizsgálat, amit elvégzek, arra vonatkozik, hogy a két író él-e él a mondatrészek szek halmozásának vagy a hátravetett jelzők, jelz , határozók használatának lehetőségével. Azért ezt a két dolgot emelem ki, mivel ezek viszonylag ritkán fordulnak elő a szokásos mondatrészekhez atrészekhez képest, így érdekesnek gondolom, hogy van-e van rá példa a két írónál. Azt mondhatjuk, hogy nem jellemző, jellemz , de elvétve Móricz és Karinthy is halmoz mondatrészeket. Egy-egy egy példa erre: „Ő is ipari munkás volt, állatszámadó.” – Itt halmozott állítmányról ól van szó. „De nálunk nem sok terhe volt az árvának, nemhiába volt olyan göthös, szúette, foghíjas.” - Ebben az esetben egy összetett állítmányról beszélhetünk, amelynek névszói része halmozott. A hátravetett mondatrészekre Karinthynál találhatunk a szövegekben szövegekben egy-egy egy példát, Móricz viszont nem alkalmazza ezt a lehetőséget. lehet „Átbakkant, Átbakkant, jobbra a márgafőd márgafő irányában.” „S ballagtak tovább a törvény felé.” 39
Mindkét esetben hátravetett helyhatározóról van szó. Ebből a vizsgálati szempontból Karinthy túlhaladja Móriczot, és színesebben használja a nyelvünket.
40
7. Összegzés A dolgozatomban lefektettem a mondattan alapvető szabályait a vonatkozó szakirodalom ismeretében. Az olvasott tanulmányokban a mondattan egyes kérdéseire vonatkozóan több állásponttal is megismerkedtem. Ezen álláspontok mérlegelése során arra jutottam, hogy néhány kivételtől eltekintve a Magyar grammatika rendszerét veszem át, mivel az ismereteim alapján ezt találom a leginkább pontosnak. Természetesen a terjedelmi korlátok miatt nem tartalmaz minden részletet és speciális esetet a mondattani fejezetem. Leginkább arra törekedtem, hogy a vizsgálatom szempontjából fontos fogalmakat rendszerezzem, hogy megmagyarázzam, a konkrét elemzés során az adott kifejezéseket milyen értelemben használom. Úgy gondolom, hogy a szakirodalom széles körű ismerete, mely az olvasmányjegyzékemből is kiderül, elég alapot szolgáltat ahhoz, hogy a gyakorlati fejezetben következtetéseket vonjak le Móricz Zsigmond és Karinthy Frigyes mondatszerkesztési sajátságaira vonatkozóan. A vizsgálatot azzal kezdtem, hogy sorra vettem a választott szépirodalmi szövegek mondatait,
és
egyesével
azok
mindegyikét
elemeztem,
ágrajzokkal
láttam
el.
Természetesen vannak olyan mondatok, mondatrészek, amelyek besorolása vitatható, mert határterületen helyezkednek el. Ilyen esetekben az általam indokoltnak tartott megoldást választottam. Móricz Zsigmond írásaiban könnyebb volt a mondatrészek, a tagmondatok közötti kapcsolat felismerése, Karinthy Frigyesnél azonban több dolog is nehezítette ezt a munkát. Mivel Móricz Zsigmond elbeszélői stílusát leginkább a népiesség jellemzi, Karinthy úgy igyekezett ezt a túlzás eszközével karikírozni, hogy számtalan olyan szót használt, ami a tájszavakra emlékeztet, de jelentéssel nem bír. Sokszor egész mondatokat gyúrt össze a saját maga alkotta értelmetlen szavakból. Néha a szövegkörnyezet segít kitalálni, mit is fejezhetnek ki a korábban nem létező szavak, de néha még a környező mondatok ismeretében is lehetetlen rájönni a jelentésre. Az elemzés során pedig a legtöbbször az nyújt segítséget, hogy tudjuk, mi is az adott mondatrészek szófaja és jelentése. Ennek hiányában nem dönthető el mindenhol egyértelműen, milyen mondatrészi szerepben áll az adott szó, milyen kapcsolat van a tagmondatok között. Az elemzés elvégzését követően kiválasztottam hat szempontot, amely alapján összehasonlítottam a két író mondatszerkesztését. Az
első
szempontom
az
egyszerű
és
összetett
mondatok
aránya
volt.
Megállapítottam, hogy ebben a tekintetben Karinthy egyáltalán nem követte Móriczot, 41
mivel a Sárarany vizsgált részeit és a Hét krajcárt végignézve megállapítottam, hogy Móricz szinte ugyanannyi egyszerű mondatot írt le, mint összetettet. Ezzel szemben Karinthy mondatainak közel háromnegyed része egyszerű. A következő pontban megnéztem, hogy az összetett mondatok hány tagmondatból állnak. Elmondható, hogy a sokszoros összetételeket egyik író sem kedveli. Móricznál láthatunk egyetlen kivételt, ami egy tizennégy tagmondatból álló mondat. Ettől eltekintve a négy vizsgált szövegben túlnyomó részben két tagmondatból állnak az összetett mondatok, de néhány példa van három, négy, öt, hat tagmondatra is. Karinthynál ezen kívül olyan mondatot is találhatunk, amely hét tagmondatból áll. Mindezek alapján megállapítottam, hogy ebben a tekintetben Karinthy követi Móricz mondatszerkesztési jellemzőit. A harmadik kérdés, amelyet megnéztem, hogy a két tagmondatból álló összetett mondatok mellérendelő kapcsolatban állnak-e egymással, vagy inkább alárendelőek. Ebből a szempontból is hasonlóságot állapítottam meg a két írónál, ugyanis mindkettőjük közel azonos arányban használ alárendelő és mellérendelő összetételeket is. Ezt követően sorra vettem, hogy a mellérendelő mondatok öt típusa közül melyek szerepelnek a szövegekben. Rendkívül érdekesnek találom, hogy egyik író sem használ választó vagy következtető mellérendeléseket, sőt Karinthy Frigyes még magyarázóakat sem. Egyezőség a két írónál, hogy a kapcsolatos mellérendelés a legáltalánosabb formája a mellérendelő összetételeiknek, az egyéb használt fajták csak ritkán fordulnak elő. A mellérendeléseket követően az alárendeléseket is megvizsgáltam. Itt fedeztem fel a legjelentősebb különbséget a két író között, mivel Karinthy két tagmondatból álló mondataiban csupán csak tárgyi és határozói alárendelést találtam, ezzel szemben Móricz az alárendelő kapcsolatok valamennyi fajtáját használja, még sajátos jelentéstartalmú tagmondatokra is találunk példát. Az utolsó vizsgálati szempontom nem a tagmondatokra, hanem a mondatrészekre vonatkozik. Érdekesnek vélem, hogy míg halmozott mondatrészt mindkét író műveiben találunk, hátravetett mondatrészeket csak Karinthy szerkesztett. A könnyebb átláthatóság érdekében diagramon ábrázoltam az egyes vizsgálati szempontokat, valamint példákat is mellékeltem az egyes típusokhoz. A dolgozatom végén mellékletként csatolom az elemzett mondatokat az állításaim alátámasztására. A hat választott szempontból csak kettő tekintetében egyeznek meg a két író mondatszerkesztési jellemzői, két másiknál felfedezhetünk hasonlóságot, kettőben pedig teljesen különböznek. Éppen ezért arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy Karinthy nem követi tudatosan és következetesen Móricz mondatszerkesztési sajátságait, sokkal inkább 42
más eszközökkel próbálja kidomborítani és eltúlozni a Móriczi vonásokat. Ezek közül az eszközök közül a legszembetűnőbb a rendkívüli népiesség. Természetesen a téma vizsgálata nem merül ki ennyiben. Számtalan szempontot lehet még találni, amelyek alapján összevethetőek a két író mondatai. A teljesség igénye nélkül, mintegy ötletként sorolok néhányat: Az egyszerű mondatok vizsgálata olyan szempontból, hogy mennyi közülük tagolt, tagolatlan, minimális, bővített, szerkesztett, szerkesztetlen, teljes és hiányos. Az egyszerű mondatok keretein belül maradva a különböző mondatrészek előfordulásának gyakorisági vizsgálata. A beszédcselekvések grammatizálódása alapján történő csoportosítása mind az egyszerű, mint az összetett mondatoknak. A többszörösen összetett mondatok vizsgálata.
43
8. Bibliográfia Balogh Judit 2000. A jelző és az értelmező. In: Keszler Borbála (szerk.) 2000. Magyar grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. Balogh Judit 2000. A tárgy. In: Keszler Borbála (szerk.) 2000. Magyar grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. Czine Mihály 1992. Móricz Zsigmond. Csokonai Kiadó. Debrecen. Deme László 1984. A beszéd és a nyelv. Tankönyvkiadó. Budapest Domokos Mátyás (szerk.) 1998. A humor a teljes igazság. In memoriam Karinthy Frigyes. Nap Kiadó. Budapest. Farkas József 1959. Gondolatok a Tanácsköztársaság irodalmáról II. A szocialista realizmus elemei a magyar irodalomban. ITK. 3-4. 369. Haader Lea 1999. Az alárendelő összetett mondatok általános kérdései. MNyr. 3: 340‒350. Harsányi Zoltán 1970. Stíluselemzés I. Prózai művek stílusa. Tankönyvkiadó. Budapest. Herczeg Gyula 1982. Móricz Zsigmond stílusa. Tankönyvkiadó. Budapest. Hoitsy Pál 1909. Hét krajcár. In: Vargha Kálmán (öá.) 1958. Kortársak Móricz Zsigmondról. Akadémiai Kiadó. Budapest. Karinthy Frigyes 1973. Így írtok ti. Szépirodalmi Kiadó. Budapest. Karinthy Frigyes 1994. Így írtok ti. IKON Kiadó. H.n. Keszler Borbála 2000. A határozók. In: Keszler Borbála (szerk.) 2000. Magyar grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. Keszler Borbála 2000. Az egyszerű és az összetett mondat határsávja. In: Keszler Borbála (szerk.) 2000. Magyar grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. Kugler Nóra 2000. A mondattan általános kérdései. In: Keszler Borbála (szerk.) 2000. Magyar grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. Kugler Nóra 2000. Az alany. In: Keszler Borbála (szerk.) 2000. Magyar grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest.
44
Lengyel Klára 2000. Az állítmány. In: Keszler Borbála (szerk.) 2000. Magyar grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. Lengyel Menyhért 1911. Sárarany. Móricz Zsigmond regénye. In: Vargha Kálmán (öá.) 1958. Kortársak Móricz Zsigmondról. Akadémiai Kiadó. Budapest. Móricz Zsigmond 1908. Hét krajcár. In: 2002. Móricz Zsigmond novellák I. Osirisz Kiadó. Budapest. Móricz Zsigmond 1955. Sárarany. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest. Papp Gábor 2011. A kávéházi Karinthy. BBC History 6. 74‒79. Pethő József 2002. A halmozás alakzatának néhány elméleti kérdése. MNyr. 4: 417‒436. Romsics Ignác 2005. Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó. Budapest Szalay Károly 1987. „Elmondom hát mindenkinek”. Karinthy Frigyes életéről és műveiről 1887-1938. Kossuth Könyvkiadó.
45
9. Olvasmányjegyzék Angyalosi Gergely (szerk.) 1990. Bíráló álruhában. Tanulmányok Karinthy Frigyesről. Maecenas Könyvkiadó. Budapest. Bachát László‒Benkő László‒Chikán Zoltánné 1968. Leíró magyar nyelvtani gyakorlatok. Tankönyvkiadó. Budapest. Balassa Péter 2007. Magatartások találkozója. Babits, Kosztolányi, Móricz. Balassi Kiadó. Budapest. Beaugrande, de Robert‒Dressler, Wolfgang 2000. Bevezetés a szövegnyelvészetbe. Corvina. Budapest. Bencédy József‒Fábián Pál‒Rácz Endre‒Velcsov Mártonné 1991. A mai magyar nyelv. Tankönyvkiadó. Budapest. Benkő László 1968. Halmozott mondatrészes mondatok. MNyr. 4: 446‒452. Benyovszky Krisztián 2010. Fosztogatás. Móricz-elemzések. Kalligram Kiadó. Pozsony. Berrár Jolán 1960. A magyar hasonlító mondatok története a XVI. század közepéig. NytudÉrt. 23. Berrár Jolán 1965. Megjegyzések a szintaktikai viszonyok formális meghatározásához. In: Pais Dezső‒Benkő Loránd 1965. Alak- és mondattani gyűjtelék. NytudÉrt. 46. 17‒24. Békési Imre 2002. Deme László mondatszemléletéről. MNy. 2: 129‒133. B. Fejes Katalin 2005. Szintaxis és koreferencialitás. Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó. Szeged. Chomsky, Noam 1999. Mondattani szerkezetek. Nyelv és elme. Osiris Kiadó. Budapest. Cséve Anna 2005. Az írás gyeplője. Móricz Zsigmond szövegalakító gyakorlata. Fekete Sas Kiadó. Budapest. Czine Mihály 1992. Móricz Zsigmond. Csokonai Kiadó. Debrecen. Deme László 1984. A beszéd és a nyelv. Tankönyvkiadó. Budapest Deme László 1969. Az Nakladelstovo, Bratislava.
általános
nyelvészet
alapjai.
Slovenské
Pedagogické
Deme László 1971. Mondatszerkezeti sajátságok gyakorisági vizsgálata. Akadémiai Kiadó. Budapest. Deme László 1991. Mondattan I.. JATE Kiadó. Szeged.
46
Domokos Mátyás (szerk.) 1998. A humor a teljes igazság. In memoriam Karinthy Frigyes. Nap Kiadó. Budapest. É Kiss Katalin 1983. A magyar mondatszerkezet generatív leírása. NytudÉrt. 116. É. Kiss Katalin‒Kiefer Ferenc‒Siptár Péter 2003. Új magyar nyelvtan. Osiris Kiadó. Budapest. Fábián Pál‒Szathmári István (szerk.) 1989. stílustörekvéseiről. Tankönyvkiadó. Budapest.
Tanulmányok
a
századforduló
Farkas József 1959. Gondolatok a Tanácsköztársaság irodalmáról II. A szocialista realizmus elemei a magyar irodalomban. ITK. 3-4. 369. Féja Géza 2005. Móricz Zsigmond. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. Budapest. Fónagy Iván é.n. A költői nyelvről. Corvina. Budapest. Haader Lea 1999. Az alárendelő összetett mondatok általános kérdései. MNyr. 3: 340‒350. Hadrovics László 1969. A funkcionális magyar mondattan alapjai. Akadémiai Kiadó. Budapest Harsányi Zoltán 1970. Stíluselemzés I. Prózai művek stílusa. Tankönyvkiadó. Budapest. Herczeg Gyula 1981. A XIX. századi magyar próza stílusformái. Tankönyvkiadó. Budapest. Herczeg Gyula 1982. Móricz Zsigmond stílusa. Tankönyvkiadó. Budapest. H. Molnár Ilona 1968. Módosító szók és módosító mondatrészletek szerepe a mai magyar nyelvben. NytudÉrt. 60. Horpácsi Illés 1965. Egy megszorító értelmű mondatképlet a magyarban. In: Pais Dezső‒Benkő Loránd 1965. Alak- és mondattani gyűjtelék. NytudÉrt. 46. 25‒27. Hoitsy Pál 1909. Hét krajcár. In: Vargha Kálmán (öá.) 1958. Kortársak Móricz Zsigmondról. Akadémiai Kiadó. Budapest. Kabán Annamária 2009. A szövegvizsgálat útjain. Bíbor Kiadó. Miskolc. Karinthy Frigyes 1973. Így írtok ti. Szépirodalmi Kiadó. Budapest. Karinthy Frigyes 1994. Így írtok ti. IKON Kiadó. H.n. Kálmán László (szerk.) 2001. Magyar leíró nyelvtan. Mondattan I.. Tinta Könyvkiadó. Budapest. Kiefer Ferenc (szerk.) 1992. Strukturális magyar nyelvtan I.. Mondattan. Akadémiai Kiadó. Budapest. 47
Kemény Gábor 2010. A nyelvtől a stílusig. Tinta Könyvkiadó. Budapest. Keszler Borbála (szerk.) 1997. A mai magyar nyelv. I‒II. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. Keszler Borbála (szerk.) 2000. Magyar grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. Komlósy András 2001. A lexikai-funkcionális grammatika mondattanának alapfogalmai. Tinta Könyvkiadó. Budapest. Kosztolányi Dezső 1977. Egy ég alatt. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest. Lengyel Menyhért 1911. Sárarany. Móricz Zsigmond regénye. In: Vargha Kálmán (öá.) 1958. Kortársak Móricz Zsigmondról. Akadémiai Kiadó. Budapest. Mátyás István 1979. Móricz-novellák. Tankönyvkiadó. Budapest. Márkus Béla (szerk.) 2007. In Memoriam. Móricz Zsigmond. Fáklya volt a kezemben. Nap Kiadó. Budapest Molnár Ilona 1977. A tartalmatlan hogy kötőszós összetett mondatok típusai szemantikai szempontból. NytudÉrt. 94. M. Korchmáros Valéria 1998. Mondattan. JATEPress. Szeged. Móricz Zsigmond 1955. Sárarany. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest. Móricz Zsigmond 2002. Móricz Zsigmond novellák I. Osirisz Kiadó. Budapest. Pais Dezső 1965. Az alanyos és tárgyas összetételek. In: Pais Dezső‒Benkő Loránd 1965. Alak- és mondattani gyűjtelék. NytudÉrt. 46. 62‒84. Pais Dezső‒Benkő Loránd 1965. Alak- és mondattani gyűjtelék. NytudÉrt. 46. Papp Gábor 2011. A kávéházi Karinthy. BBC History 6. 74‒79. Petőfi S. János‒Békési Imre 1991. Szemiotikai szövegtan. JGYTF Kiadó. Szeged. Petófi S. János 2004. A szöveg mint komplex jel. Bevezetés a szemiotikai-textológiai szövegszemléletbe. Akadémiai Kiadó. Budapest. Pethő József 2002. A halmozás alakzatának néhány elméleti kérdése. MNyr. 4: 417‒436. Pléh Csaba 1998. A mondatmegértés a magyar nyelvben. Pszicholingvisztikai kísérletek és modellek. Osiris Kiadó. Budapest. Raisz Rózsa 1989. Mondatszerkezeti jellemzők gyakorisági vizsgálata Petelei-, Kaffka- és Krúdy-novellákban. In: Fábián Pál‒Szathmári István (szerk.) 1989. Tanulmányok a századforduló stílustörekvéseiről. Tankönyvkiadó. Budapest. 317‒338. Rácz Endre 1960. A következményes mondatok a mai magyar nyelvben. NytudÉrt. 17. 48
Rácz Endre 1965. A többszörösen összetett mondat alaptípusai a magyar nyelvben. In: Pais Dezső‒Benkő Loránd 1965. Alak- és mondattani gyűjtelék. NytudÉrt. 46. 85‒92. Rácz Endre (szerk.) 1989. Fejezetek a magyar leíró nyelvtan köréből. Tankönyvkiadó. Budapest. Rácz Endre‒Szathmári István (szerk.) 1977. Tanulmányok a mai magyar nyelv mondattana köréből. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. Rácz Endre‒Szemere Gyula 1998. Mondattani elemzések. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. Rácz Endre‒Takács Etel 1987. Kis magyar nyelvtan. Gondolat Kiadó. Budapest. Romsics Ignác 2005. Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó. Budapest Szabó Zoltán 1998. A magyar szépírói stílus történetének fő irányai. Corvina. Budapest. Szabó Zoltán 1977. A mai stilisztika nyelvelméleti alapjai. Dacia Könyvkiadó. KolozsvárNapoca. Szabó Zoltán 1988. Szövegnyelvészet és stilisztika. Tankönyvkiadó. Budapest. Szalay Károly 1987. „Elmondom hát mindenkinek”. Karinthy Frigyes életéről és műveiről 1887-1938. Kossuth Könyvkiadó. Szathmári István 2006. A stilisztikai alakzatok rendszerezése. Tinta Könyvkiadó. Budapest. Szathmári István (szerk.) 1996. Hol tart ma a stilisztika? Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. Szekér Endre 2003. A stílus – az író. integratio. Bécs – Kecskemét. Szikszainé Nagy Irma 2004. Leíró magyar szövegtan. Osiris Kiadó. Budapest. Szikszainé Nagy Irma 2007. Magyar stilisztika. Osiris Kiadó. Budapest. Szilágyi Zsófia 2008. A továbbélő Móricz. Kalligram. Budapest‒Pozsony. Tolcsvai Nagy Gábor 1996. A magyar nyelv stilisztikája. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. Tolcsvai Nagy Gábor 2001. A magyar nyelv szövegtana. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. Tompa József 1965. Határozói egyeztetésünk nyelvtani vonatkozásai. In: Pais Dezső‒Benkő Loránd 1965. Alak- és mondattani gyűjtelék. NytudÉrt. 46. 93‒113. Tóth Pál László 1965. A nyelvtan felosztásához – a mondattan és a valósághoz való viszonyítás. In: Pais Dezső‒Benkő Loránd 1965. Alak- és mondattani gyűjtelék. NytudÉrt. 46. 115‒127. 49
Török Gábor 1965. A költői mondat-összekapcsolás kérdéseihez. In: Pais Dezső‒Benkő Loránd 1965. Alak- és mondattani gyűjtelék. NytudÉrt. 46. 128‒138. Trestyéni Ferenc (szerk.) 1958. A magyar stilisztika vázlata. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. Uzonyi Kiss Judit‒Tuba Márta 2000. Az összetett mondatok elemzése. Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola. Debrecen. Vargha Kálmán (öá.) 1958. Kortársak Móricz Zsigmondról. Akadémiai Kiadó. Budapest. Vass László 2010. Szemiotikai szövegtani alapismeretek. Szegedi Egyetemi Kiadó. Szeged.
50
10. Rövidítésjegyzék ÁltNyelvTan.: Általános Nyelvészeti Tanulmányok ITK.:Irodalomtörténeti Közlemények MNy.: Magyar Nyelv MNyr.: Magyar Nyelvőr NytudÉrt.: Nyelvtudományi Értekezések
51
11. Idegen nyelvű összefoglaló Frigyes Karinthy’s humorous scetch collection the „You write like this” was my favourite reading during grammar school years and while studying at the university I received the necessary knowledge which helped me find out easily who is Karinthy making fun of by his writings. The other favourite writer of mine whose novels and stories feature the living language in structure and word usage, as his characters are mainly peasants, who are not perfect grammatically and do not speak literary standard language, is Zsigmond Moricz. When I read these two Karinthy essays connected to the essay of Moricz, the ideas had evolved in me that both of their essays could serve as an interesting example from the syntax point of view. This is the reason of the given title „You write like this”? Featured sentence construction of Zsigmond Móricz and Frigyes Karinthy, since I was curious about whether Karinthy was adopted the sentence construction of Moricz, and from the syntax point of you he writes like Moricz or highlights only other styles. Frigyes Karinthy was writing a humorous scetch about many of his collegues. The most remarkable creatures of Zsigmond Moricz are novels and stories. I was examining two works of both writers. In case of Karinthy this was given as he was writing only two prozaic parodies which is connected to Zsigmond Móricz. The „Miskároló” and the „Continuation”. The Continuation is about the novel of Móricz, the „Mud gold”. As both of the texts are about the main character Dani Turi, I was choosing some parts from Mud Gold. One form the beginning and the other one from the end of the novel, with the same length of Karinthy’s writing. The other novel I have chosen was the „Seven Pennies”, as it played a decisive role in the life of the writer. His career in literature started with this, and it remained the most well-known even today, also it is not longer than the Miskároló. In the first part of my essay I am writing about the surroundings of the writers which take as an introduction to see in what circumstances the two artist were living and creating and what kind of political and literary mainstreams were affecting their life work. In the next two chapters I am introducing Zsigmond Móricz then Frigyes Karinthy. I am summarising the features of their personalities, friendship and styles as writers. In the next two chapters I am introducing Zsigmond Móricz then Frigyes Karinthy. I am summarising the features of their personalities, friendship and styles as writers. 52
After this I begin with the prcatical examination. I analyse the mentioned texts and parts sentence by sentence and I attached some illustrations to it. I also analyse how much Karinthy follows the sentence structures of Móricz. The most important viewpoints: the proportion of the simple and compounded sentences, the number of clauses of compunded sentences, the proportion of co-ordinate and subordinate clauses, the relation between the clauses, the piling of sentence parts with attached diagrams and examples from the analysed texts. In the last chapter I summarise my experiences and conclude whether Karinthy writes the same way as Móricz from syntax consideration. Of course, my research do not detail this topic because of the limits of volume. Beside my hihglighted viewpoints the sentences could be examined from different angles, still I believe that by such deep analysis consequences can be made.
53
