LAM-TUDOMÁNY • TOVÁBBKÉPZÉS • ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY
Idôskorúak táplálkozás-egészségügyi vizsgálatának családorvosi vonatkozásai Rurik Imre
PRIMARY CARE EVALUATIONS OF THE NUTRITION AND HEALTH OF THE ELDERLY Az összefoglaló tanulmány szerzôje elemzi a Föld lakossága világszintû elöregedésének orvosi vonatkozásait. Foglalkozik az idôskorban megfigyelhetô élettani változásokkal, a táplálkozási szokásokat, az életmódot és az egészségi állapotot tanulmányozó epidemiológiai vizsgálatok eredményeivel. Részletesen kifejti a táplálkozás és az ezzel öszszefüggô betegségek: az obesitas, a diabetes mellitus, a cardiovascularis kórképek idôskori vonatkozásait. Az ismertebb nagy európai és néhány hazai vizsgálat megállapításait alapul véve a szerzô hangsúlyozza a minden korosztályban, de különösen az idôsek körében elvégzendô egészségnevelési, az életmódra és a táplálkozásra irányuló felvilágosító munka fontosságát. táplálkozás, idôskor, háziorvoslás
In this comprehensive study the worldwide medical and social consequences of aging population are analysed. The physiological changes, deteriorations in the elderly, the relation of nutritional habits and lifestyle are also discussed according to the results of major epidemiological studies. The nutrition related morbidities, including obesity, diabetes, cardiovascular diseases are analysed in detail. The most important observations of Europe-wide studies and the limited Hungarian epidemiological surveys are compared. The author also emphasizes the importance of medical support, health education and nutritional advices in different generations, especially in the elderly population. nutrition, elderly, primary care
dr. Rurik Imre (levelezési cím/correspodence): Háziorvosi Rendelô/Primary Care Office; H-1201 Budapest, Vörösmarty u. 5. E-mail:
[email protected] Érkezett: 2005. április 4.
A
mindennapi orvosi gyakorlatban látjuk, hogy az azonos korú egyének között nagy különbségek vannak a biológiai életkor tekintetében. A klasszikus definíció szerint az öregkort a progresszív fizikai-szellemi hanyatlás, a stresszhez való alkalmazkodási képesség elvesztése és a halál valószínûségének növekedése jellemzi (1). Az orvostudomány dinamikus fejlôdése, az életkörülmények javulása következtében, elsôsorban a fejlett országokban, megnôtt a várható élettartam, lényegesen javult az öregkor életminôsége, azonban az élet sohasem lehet végtelen. Az élet utolsó évei együtt járnak a különféle megbetegedések számának szaporodásával és súlyosbodásukkal (2–4). Az idôskorú populáció étkezési szokásainak tanulmányozása nem öncélú. Ez az a korosztály, amely az egészségügyi nemzetgazdasági ráfordítások legnagyobb részét igényli. Morbiditási viszonyainak és ezeknek a táplálkozással való vélt vagy bi-
Elfogadva: 2005. augusztus 30.
zonyítható összefüggései az epidemiológia, a táplálkozástudomány és a geriátria állandó kutatási tárgyát képezik.
Demográfia Az elmúlt évszázadban a Föld lakossága demográfiai összetételében jelentôsen változott; mindenütt egyre nagyobb az idôs emberek aránya. 1980-ban a Föld 4,5 milliárd lakosának 8,5%-a volt 60 évesnél idôsebb, 2000-ben a hatmilliárd ember 11%-a, és 2025-re, az elôrejelzések szerint, várhatóan nyolcmilliárd lakos 15%-a lesz idôskorú. A demográfiai eltolódások azonban nem egyformán érintik a Föld országait. A fejlôdô országokban az „életkori piramis” valóban piramis formájú, hiszen a legnagyobb számú gyermek-, illetve fiatalkorú lakosság alkotja a piramis alapját, az idôsek a
Rurik Imre: Idôskorúak táplálkozás-egészségügyi vizsgálatának családorvosi vonatkozásai
913
LAM-TUDOMÁNY • TOVÁBBKÉPZÉS • ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY csúcsát. A fejlett országokban a piramis már téglalappá deformálódott, a születések száma lényegesen kevesebb, a középkorúak és az idôsek jelentôsebb arányt képviselnek. Ezzel a tendenciával számolva 2020-ra a 60 éven felüliek aránya Japánban a populáció 31%-át, Európában 24–28%-át, Észak-Amerikában 17%-át, de még Délkelet-Ázsiában is 10%-át teszik majd ki (5). Magyarországon az elôrejelzések szerint a 60 éven felüliek száma 2008-ban éri el a 20 évesnél fiatalabbak számát (6).
Élettani változások idôskorban Táplálkozás, anyagcsere Idôskorban csökken az alapanyagcsere, egyrészt az öregedés folyamata, másrészt az egyén táplálkozási szokásainak korral járó megváltozása miatt. Az öregedés során, az életmódváltás következtében csökken a fizikai aktivitás (7, 8). Felgyorsul a csontritkulás folyamata, a Az idôs viszonylagos fehérjehiány miatt romlik emberek az immunválasz képessége (9–11). nemcsak Az emésztôrendszerben lényeges, de biológiai, de nem feltétlenül látványosan jelentkezô, folyamatos változások jönnek létre. szociális A fogágybetegségeknek, a gingiva viszértelemben is szahúzódásának (amelyet egyes gyógyesendôvé, az szerek – például a nifedipin – fokozidôsödés során hatnak), a nyálelválasztás csökkenésékialakuló nek következtében (szájszárazság, xeváltozások rostomia) – amihez az antikolinerg és pszichotrop gyógyszerek is hozzájárulkövetkeztében nak – felgyorsul a fogvesztés. A roszszul halmozottan illeszkedô fogpótlások vagy protézisek hátrányos nyálkahártya-irritációt, gombás és bakhelyzetûvé, teriális fertôzéseket okoznak. Csökken sérülékennyé és a rágóizomzat ereje, a korábban megalkalmazkoszokott nagyságú falatok helyett az idôseknek kisebb falatokat kell magukdásra hoz venniük, ennek figyelmen kívül haképtelenné gyása nemegyszer tragikus végû aspiráválhatnak. cióhoz vezet. A rágási képesség romlása, még fogpótlás mellett is, befolyásolja az ételek megválasztását, ami a hiányállapotoknak éppúgy alapot ad, mint az elhízásnak (12). A megromlott ízérzés, a rossz szájíz, dysgeusia, hypogeusia gyakori panasza az idôs betegnek (13). Csökken a nyelôcsô motilitása (presbyoesophagus). Ennek nemcsak a simaizomzat gyengülése az oka, hanem a beidegzô neuronok atrophiája, a vérellátást biztosító erek atherosclerosisa is (2, 4, 14). Lassul a gyomor ürülése. Gyakori tünet az epigastrialis fájdalom, gázképzôdés, hányinger, gyomorégés, illetve a belek puffadása, a dyspepsiás panaszok, látszólagos ok nélküli hasmenések. A bélsárrögképzôdés és az obstipáció igen gyakori ebben az életszakaszban (15). Az egyébként is renyhébb bélpasszázst számos gyógyszer tovább lassítja. Csökken a gyomorsav-elvá914
lasztás, gyakoriak az atrophiás gastritis okozta panaszok. Duodenalis ulcus ugyan ritkábban alakul ki, de a sûrûn és sokszor kontrollálatlanul alkalmazott nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID) vagy más gyógyszerek, sôt, a stressz hatására is gyakrabban diagnosztizálhatunk gyomorfekélyt. Jellemzôek a csekély klinikai tüneteket okozó óriásfekélyek (14–16). A tápanyagok felszívódása is módosul; bár a vékonybélbôl a fehérje-, a szénhidrát- és a zsírfelszívódás látszólag nem érintett, de a táplálék bármely összetevôjének nagyobb mennyiségû fogyasztása diszkomfortérzést válthat ki. Csökken a szérumlaktázaktivitás, a kalcium felszívódása és a kis kalciumtartalmú étrendhez való adaptálódás képessége, ami különösen a rostokban gazdag ételek egyébként kívánatos fogyasztása esetén mutatkozik meg (15). Az idôskorra jellemzô bélrenyheség miatt kritikátlanul szedett hashajtók és az esetleges diuretikus kezelés könnyen felborítja az egyébként is labilis elektrolit-egyensúlyt (4, 9, 16, 17). Az idôskorban nem ritka vitaminhiánynak gyakran nem felszívódási zavar, hanem az elégtelen bevitel az oka, bár a bôrben a 25-hidroxi-D-vitamin szintézise és a D-provitamin vesében való aktiválódása csökken (15). Nem megfelelõ D-vitamin-ellátottság esetén rosszul regenerálódik a bôr, romlanak a vesefunkciós értékek. B1vitamin-hiányt elsôsorban az elégtelen bevitel okozhat (18), de kialakulhat az idôskorban gyakran alkalmazott diuretikus terápia következtében is (19). Az idôsödô szervezetnek nagyobb a B6-vitamin-igénye (20). A gyakori atrophiás gastritis, társulva a szintén gyakori Helicobacter pylori-fertôzéssel B12-vitamin-hiányt és következményes anaemia perniciosát okozhat (21). Az ásványi anyagok bevitele az egyoldalú táplálkozás miatt csökkenhet, de egyensúlyukat megzavarhatja az alkalmazott gyógyszeres terápia is.
Egyéb szervi károsodások, tünetek Gyengül az izomzat ereje, csökken a tömege és részben ennek rovására nô a zsírszövet mennyisége. Kopnak az ízületek, beszûkül mozgásterjedelmük és romlik a mozgás koordinációja is (22). A legdrámaibb romlás a vesefunkciós értékekben figyelhetô meg, akár harmadával, felével is csökkenhet a glomerularis filtratio (17, 23). Idôskorban változik az endokrin szervek mûködése is, amelyek közül nem mindegyik látványos. Csökken a tobozmirigy melatonintermelése. Relatív túlsúlyba kerül a hypophysis hátsó lebenyének hormonja, az antidiuretikus hormon (ADH), bazális szintje magasabb lesz és ozmotikus ingerre erôteljesebbé válik a kiválasztása. Ha a szekréció nem is változik, de gyakran csökken a vese ADH-érzékenysége és koncentrálóképessége. A csökkent szomjúságérzés mellett, pláne ha a folyadékfelvétel is gátolt, könnyen alakul ki dehidráció és hyponatraemia. Az elsô lebeny hormonjai közül a növekedési hormon elválasztását serkentô hormon (growth hormone releasing hormone, GHRH) csök-
LAM 2005;15(12):913–919.
LAM-TUDOMÁNY • TOVÁBBKÉPZÉS • ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY kenése miatt alacsonyabb a növekedési hormon (growth hormone, GH) szintje, amely szerepet játszhat az idôskori adipositas kialakulásában. A prolaktin szintjét a cimetidin és egyes pszichotrop szerek emelhetik (24). Menopausában folyamatosan csökken az ovarium mûködése és a negatív feed-back mechanizmus hatására emelkedik a trophormonok szintje. Ezzel nem teljesen analóg az andropausa, amely fokozatosan alakul ki, kevésbé látványos és jobbára individuális. A mellékvesehormonok termelése általában csökken. A pajzsmirigy mûködése, különösen a stromáé, jobban függ a jódellátottság fokától. Az idôskorban gyakoribb mellékpajzsmirigy-túlmûködés felismerése nehéz, sokszor csak a gyorsan kialakuló osteoporosis hívja fel rá a figyelmet (11, 20, 24). A korral az intra- és extracelluláris folyadéktérben beálló változások gyakran okoznak problémát a gyógyszeres kezelés során (23). A kor elôrehaladtával incontinentia alakulhat ki. Az idôs emberek 15–30%-a esetében jelentkeznek vizelettartási és -elfolyási problémák (nôknél gyakoribb), és ez az arány az ápolási otthonokban, a kórházban fekvôknél az 50%-ot is elérheti. A székletincontinentia ennél valamivel ritkábban fordul elô, aránya mindkét nemben hasonló (20). A depresszió és a hangulatromlás fô okát a szervezet hanyatlásával és az öregkori szocializálódási problémákkal magyarázzák (25). A szürkehályog és a macula lutea degenerációja okozza elsôsorban a korral egyre fokozódó látásromlást. A legyengült immunrendszerû, idôs embereknél gyakran alakulnak ki infekciók, amelyek akár halálos kimenetelûek is lehetnek (2, 7). Az ételfertôzések és -mérgezések gyakran a megromlott látás, szaglás és ízérzés miatt következnek be, de a rossz anyagi körülmények között élôknél szerepet játszhatnak az étellel való takarékoskodás mellett a rossz higiénés viszonyok is (13, 20). Az idôs emberek nemcsak biológiai, de szociális értelemben is esendôvé, az idôsödés során kialakuló változások következtében halmozottan hátrányos helyzetûvé, sérülékennyé és alkalmazkodásra képtelenné válhatnak (26).
Táplálkozási szokások és életminôség Az idôskorban jelentkezô egészségügyi problémák egy része a táplálkozáshoz kötôdik. A táplálkozás minôsége és módja jelentôs mértékben befolyásolja az életminôség alakulását (20). A szociális, gazdasági, valamint életmódbeli, kulturális, vallási, nemzetek közti különbségek jelentôsen módosítják a táplálkozási szokásokat és azok biológiai hatásait. Az étel íze, színe, formája, szaga, a tálalásban rejlô lehetôségek kihasználása nagymértékben hat a fogyasztás iránti kedvre, ezzel az egyedül élô, szociálisan izolált, betegségei miatt életvitelében korlátozott idôs ember már nem képes törõdni. Az idôs ember évtizedeken át rögzült táplálkozási szokásait nehéz megváltoztatni és megértetni vele, hogy esetleg másra és másként lenne szüksége, mint koráb-
ban hitte. Ez az egészségnevelés egyik gátja és fô korlátja minden életkorban, de idôskorban különösen.
Táplálkozási szokások és morbiditás Az egyes országok és kultúrkörök között megfigyelt morbiditásbeli különbségeket, többek között, a jellegzetes táplálkozási szokásokban mutatkozó különbségekkel is magyarázzák. Példa erre a tradicionális, országspecifikus, úgynevezett mediterrán étrend kedvezô hatása (20, 27, 28), amely a fôleg olíva eredetû, egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavak, növényi rostok, zöldség, gyümölcs, teljes kiôrlésû gabonafélék, száraz hüvelyesek, tengeri halak fogyasztásának köszönhetô, és hozzájárul a fizikailag aktív életmód, a mérsékelt alkoholfogyasztás, a legfeljebb csekély mértékû dohányzás vagy inkább annak teljes mellôzése is (29, 30).
A táplálkozással összefüggô krónikus betegségek Obesitas A korral egyre gyakoribbá váló úgynevezett centrális, abdominalis típusú elhízás, a magas vérnyomás, a csökkent glükóztolerancia és a hyperinsulinaemia együttesen alkotják a metabolikus szindrómát (31). A túlzott elhízás önálló rizikóAz öregedés faktora a mozgásképtelenségnek, amit gyakran látunk morbid kövérségben folyamata (32). Szoros kapcsolat áll fenn az elhíegyütt jár zás és a 2-es típusú diabetes között a nem inzulin– közös elôfordulásukat újabban a „diadependens, besitas” kifejezéssel jelölik –, és elô2-es típusú fordulásuk gyakorisága világszerte nô (33). Az idôskori elhízásban is alapvetô diabetes mellitus szerepe van a szükségletet meghaladó növekvô energiabevitelnek, a kevesebb mozgásprevalennak, a túlzott (elsôsorban a telített zsírciájával. savak) zsír- és koleszterinfogyasztásnak (34, 35). Elônyös lehet a lipidprofilt is javító, gyakoribb, de kisebb mennyiségû étkezés, ami hozzájárulhat a dyslipidaemia, a glükózintolerancia és a túlsúly megelôzéséhez (36).
Diabetes Az öregedés folyamata együtt jár a nem inzulindependens, 2-es típusú diabetes mellitus növekvô prevalenciájával. Gyakoribb az elôfordulása a túlsúlyos vagy elhízott és inaktív életvitelû egyéneknél, akiknek száma és aránya minden életkorban egyre nô (37). A túlsúlycsökkentés és az aktívabb életmód hatására javulnak a cukorbetegség laboratóriumi paraméterei, és ez a szövôdmények lassúbb kialakulását, sôt, akár elmara-
Rurik Imre: Idôskorúak táplálkozás-egészségügyi vizsgálatának családorvosi vonatkozásai
915
LAM-TUDOMÁNY • TOVÁBBKÉPZÉS • ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY dását is eredményezheti (38). Retrospektív tanulmányok szerint a vércukorszint euglykaemiás tartományban tartása csökkenti a diabetes szövôdményeinek kialakulását (stroke, cardiovascularis betegségek, látásromlás, nephropathia, infekciós szövôdmények) és a kognitív képességek romlását (39). Az alacsony glykaemiás indexû szénhidrátok fogyasztásáról is kimutatták, hogy eredményes a cukorbetegek kezelésében, különösen a 2-es típusú diabetes mellitusban (40).
Cardiovascularis betegségek Több tanulmány is említi a (tengeri) hal fogyasztásának elônyös, kockázatcsökkentô hatását a cardiovascularis betegségek prevenciójában (8, 41). Ismert a túlzott alkoholfogyasztás dilatatív cardiomyopathiát és hypertoniát okozó hatása (29, 30), míg mérsékelt fogyasztás – akárcsak a gyakori dióevés – esetén emelkedhet a szérum HDLAz idôs emberek koleszterin-szintje, amely véd a koszorúér-megbetegedések ellen (42). Az problémái emelkedett szérumhomocisztein-szint – a kórházak a cardiovascularis megbetegedés önálló belgyógyászati rizikófaktora; a jobb folsavellátottság osztályain, az eredményeként csökken a homociszalapellátásban teinszint és ezáltal a cardiovascularis rizikó is, ezt a Framingham vizsgálatpedig külöban igazolták (43). A folsavellátottsánösen – az got idôs emberekben is elônyösen beegészségügyi folyásolja a gabonafélék, gyümölcsök, ellátás gyümölcslevek és leveles zöldségek bôközponti séges fogyasztása. Csak ha a természeproblémái. tes bevitel elégtelen, akkor jön szóba a pótlás.
Daganatos betegségek Idôskorban gyakrabban fordulnak elô daganatos megbetegedések. Jelenleg nem ismert olyan általános érvényû étrendi ajánlás, amely mellett a daganatok ritkább elôfordulását figyelték volna meg. Mindazonáltal többen is leírták, hogy bizonyos élelmiszercsoportok rendszeres fogyasztása és a daganatos megbetegedések elôfordulása között összefüggés áll fenn (20, 44). Zöldségek és gyümölcsök evése során antioxidánsok, fitonutriensek és növényi rostok kerülnek a szervezetbe. Gyakori szójafogyasztás esetén a prostatarák ritkább elôfordulását észlelték (21). Az egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavak bevitelének növelése a telített zsírsavak rovására, ugyancsak csökkenti a prostatarák incidenciáját. Egy epidemiológiai vizsgálatban korrelációt mutattak ki az egy fôre vonatkoztatott zsírfogyasztás és a prostatarák elôfordulása között (45). Mások a keményítôben és növényi rostokban dús táplálkozás és a colorectalis tumorok ritkább elôfordulása közti kapcsolattal foglalkoztak (20). Kimutatták azt is, hogy kapcsolat áll fenn a szájüregi, a nye916
lôcsô- és a gyomorrák, valamint a nagy mennyiségû só-, illetve alkoholfogyasztás között (46).
Osteoporosis A csont anyagcseréjében alapvetô fontosságú tápanyagokat, ásványi anyagokat a táplálkozás során vesszük magunkhoz. Az aminosav-összetételében is optimális fehérjebevitel, a kalcium, a D- és K-vitamin, valamint – újabb adatok szerint – a szójában lévô fitoösztrogének fokozott fogyasztása része a megelôzésnek és a kezelésnek (47), de vigyázni kell, mert például a csontképzésben fontos D-vitamin bevitelét gyakran túlzásba viszik.
Egyéb megbetegedések Más megbetegedések és a táplálkozás kapcsolatára vonatkozó újabb adatok szerint a halfogyasztás hiánya növeli a depresszió kialakulásának esélyét (48). Kutatók megállapították, hogy az antioxidánsok, mint például az alfa-tokoferol, a béta-karotin és az aszkorbinsav, sôt, a mérsékelt borfogyasztás is csökkenti a maculadegeneráció kifejlôdését (49).
A táplálkozás-epidemiológia vizsgálómódszerei A különbözô földrajzi környezetek vagy kultúrkörök táplálkozási szokásainak, demográfiai és morbiditási adatainak tudományos összehasonlításából következtetni lehet arra, hogy a táplálkozás miként befolyásolja az adott populáció egészségi állapotát. Korszakalkotó volt az 1988-ban elkezdett, és 12 európai országban, 2600 idôs ember bevonásával, közel két évig tartó Euronut-Seneca tamulmány (50). A vizsgálat során nagy figyelmet fordítottak a bevonni szándékozott egyének kiválasztására, hogy a demográfiai és szociális jellemzôknek megfelelôen reprezentálják a különbözô populációkat. Az utóbbi évtizedben több nagy vizsgálatban tanulmányozták a görög (27), a mediterrán (28–30), az angolszász (20), a dán (8) és a japán (51) étrend, valamint az adott, idôskorú populáció morbiditási adatai közti kapcsolatot. Ezek között a viszonylag tradicionálisnak és jellegzetesnek mondható étrendek közötti különbségek a globalizáció miatt egyre inkább csökkennek. Figyelemre méltó az a Lengyelországban végzett felmérés, amelyben megállapították, hogy az utóbbi évtized gazdasági és társadalmi átalakulása következtében elônyösen változó táplálkozási szokásokkal összefüggésben csökkent a cardiovascularis megbetegedések aránya (52). Ez a trend talán Magyarországon is megfigyelhetô (53). Ezt támasztja alá az a megfigyelés, hogy az egyének gazdasági helyzete és erre visszavezethetô táplálkozási szokásai befolyásolják a mortalitást az adott populációban (54). Az elsô magyarországi reprezentatív táplálkozási
LAM 2005;15(12):913–919.
LAM-TUDOMÁNY • TOVÁBBKÉPZÉS • ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY vizsgálatot közel 17 000 fô bevonásával végezték (55). Hasonlóan széles körû vizsgálat azóta sem történt, bár majd egy évtizeddel késôbb készítettek egy felmérést 2500 egyén bevonásával (56). Ilyen nagy populációt érintô vizsgálatról szóló beszámoló nem található a nemzetközi irodalomban sem. A táplálkozási szokások elemzése leggyakrabban kérdôíves kikérdezéssel történik, tehát a vizsgált személyek által megadott adatokon alapul. Az adatok származhatnak egy rövid, többnyire egy–három napos idôszakban fogyasztott ételekre, italokra vonatkozó mennyiségi és minôségi, saját feljegyzésekbôl vagy szakember általi kikérdezésbôl. Emellett listán feltüntetett étel- és italféleségek hosszabb idôszakra vonatkozó fogyasztási gyakoriságát is lehet elemezni (57). Több, nagyszámú vizsgálattal validált kérdôívtípus létezik (57–59). A tápláltsági állapot meghatározása során antropometriai méréseket, valamint laboratóriumi vizsgálatokat is végeznek, és az így nyert adatok összegzése és elemzése teszi lehetôvé a táplálkozás-epidemiológiai összehasonlításokat.
Az idôs beteg táplálkozásának orvosi vonatkozásai A mindennapi orvosi gyakorlatban – ez irányú panaszok hiánya esetén – a táplálkozásra vonatkozó kérdéseken általában átsiklunk. Pedig a testsúlycsökkenés vagy -növekedés, a hiánybetegségek, de akár a mindennaposnak tekinthetô csontritkulás is visszavezethetô a táplálkozásra, és az ezt befolyásoló szociális helyzetre. A gazdagabb országokban már régóta, az utóbbi idôkben már Magyarországon is, egyre több speciálisan képzett szakember, dietetikus segíti az orvosok munkáját. Több orvosszakmai társaság is kidolgozott megfelelô irányelveket a táplálkozással összefüggô megbetegedések megelôzésére és kezelésére (57, 60), és a Nemzeti Népegészségügyi Programban is megfogalmaztak ajánlásokat (61). Az idôs emberek problémái – a kórházak belgyógyászati osztályain, az alapellátásban pedig különösen – az egészségügyi ellátás központi problémái.
Hazai, háziorvosi felmérések eredményei A háziorvos feladata sokban eltér a specialistákétól. Munkájának legfontosabb jellemzôje, hogy betege állapotát hosszan kell figyelemmel kísérnie, szemben az inkább epizódorientált szakorvosi és kórházi orvosi munkával. A háziorvosok a szomatikus és pszichés problémákon túl naponta szembesülnek betegeik szociális körülményeivel és életvezetési szokásaival. Ez a kapcsolat adja az általuk elvégzett epidemiológiai vizsgálatok kiemelt jelentõségét. E felmérések szerint az idôs emberek életkörülményei izolációhoz vezetnek.
Az újabb felmérések szerint az idõs emberek többsége esetében csökken a fizikai aktivitás, és – korábbi vizsgálatok eredményeivel összehasonlítva – nincs lényeges különbség az alkoholfogyasztás és a dohányzási szokásokat tekintve sem (55, 56, 62). Idôskorban jelentôs a dohányzást abbahagyók aránya, fôleg a férfiak között. A dohányzó nôk idôs korukban is jobban ragaszkodnak szenvedélyükhöz (62, 63). A testtömeg, a testmagasság és a testtömegindex (BMI) napjainkban magasabb, mint azt a korábbi hazai felmérések átlaga mutatta; a túlsúlyos értékek irányába tolódott el, mindkét nemben átlagosan 27 kg/m². A testtömeg, a testmagasság, a BMI férfiaknál a 70., nôknél a 80. életév fölött már csökken. A BMI helyett, illetve mellett újabban a derékkörfogatot és a derékcsípô hányadost is ajánlatos használni az elhízással kapcsolatos rizikóbecslésnél. A derék- és csípôkörfogat magas értéke alapján mindkét nemben, de fôleg a nôknél nagyobb a cardiovascularis veszélyeztetettség (64). Az elhízottak iskolai végzettsége többnyire alapfokú. A túlsúlyos (BMI 25–30 kg/m²) és elhízott (BMI >30 kg/m²) emberek csoportjában a napi étkezések száma ritkább, tehát az alacsonyabb BMI együtt jár a gyakoribb étkezéssel. Az életkor elôrehaladtával – évtizedes beosztást követve – a testtömeg emelkedése nôknél nagyobb, százalékos arányában és abszolút értékben (kg) egyaránt (63). Saját eredményeink alapján (63) a vizsgálat idején a magasabb BMI-csoportba tartozóknak már 20 éves korukban is átlagosan 2–3 kgmal nagyobb volt a testtömegük. Ez a különbség a vizsgálat idején a túlsúlyos egyéneknél már átlagosan 12 kg, az elhízottaknál 21 kg többletet jelentett a felméréskor is normális súlyú személyekkel összehasonlítva. Szoros kapcsolatot lehetett kimutatni a diabetes mellitus kialakulása és az obesitas között. A diabeteses férfiak a vizsgálat idején 6–8 kg-mal, míg a nôk 2–3 kgmal voltak súlyosabbak, mint hasonló korú, nem cukorbeteg, idôs társaik. Testmozgást, még a keveset mozgó, nem cukorbeteg idôseknél is kevesebben végeztek. A betegek egy része az életmódbeli és táplálkozási elôírásokkal is tisztában volt, hiszen a vizsgáltaknak csak mintegy fele értékelte táplálkozási szokásait egészségesnek. A testsúlygyarapodásban fontos szerepet játszik a táplálkozás minôsége is. A megkérdezettek 75%-a volt elégedett étkezése minôségével, de csak 61%-uk vélte úgy, hogy egészségesen is táplálkozik (62). A hypertonia prevalenciája magas (67%) volt a vizsgált populációban. Matematikailag igazolható volt, hogy a magasabb testtömegindexszel, derékkörfogattal rendelkezôk esetében – férfiaknál lényegesen gyakrabban, nôknél kevésbé – gyakran alakul ki magasvérnyomás-betegség (64). A sófogyasztás és a hypertonia közti kapcsolat felismerése óta orvosi tanácsra kevesebb sót fogyasztanak a betegek, de még így is kétszer annyi hypertoniás férfi sózza meg ételét kóstolás nélkül, mint normális vérnyomású társa. Nôknél ezt nem lehetett kimutatni (62). Noha egy 1988-as felmérés (55) adataihoz mér-
Rurik Imre: Idôskorúak táplálkozás-egészségügyi vizsgálatának családorvosi vonatkozásai
917
LAM-TUDOMÁNY • TOVÁBBKÉPZÉS • ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY ten az azóta eltelt idõszakban csökkent a sófogyasztás, még mindig több, mint amennyi szükséges. Az étkezések száma nô a hétvégeken. Bár a nôk egyébként is gyakrabban esznek, ahogy idôsödnek, mindkét nemnél gyakoribbá válnak az étkezések. A férfiak több húst, tojást, felvágottat, a nôk több tejterméket, gyümölcsöt, kenyeret és kávét fogyasztanak. Mindkét nem esetében, de fôleg a férfiaknál alacsony a tejfogyasztás (62, 65). A szénhidrátok a napi energiaszükségletnek – a kívánatos 55% helyett – csak a 45%-át fedezték, a zsírok aránya lényegesen (40%), a fehérjék aránya mérsékelten – az ajánlott napi 1 g/ttkg mennyiségnél – magasabb (15%) volt (64). A tápanyagbevitel értékei lényegében Az idôsek megegyeztek egy 15 évvel ezelôtti haellátásában, zai felmérés adataival. A magyar idôsa családi és korú lakosságnál az eltelt évtizedekben társadalmi a szérumlipidértékek közül az összkosegítségen kívül, leszterinszint emelkedését lehetett kimutatni (55). meghatározó A mikrotápanyagokat tekintve a nátszerepe kell rium, az aszkorbinsav, a kobalamin behogy legyen vitele nagyobb, míg a vas, a réz és a kala jól mûködô cium bevitele kisebb volt az ajánlott naegészségügyi pi mennyiségnél. rendszernek is. Elônyös változás, hogy az idôs emberek kevesebb állati fehérjét fogyasztanak, ugyanannyi növényi mellett. Kevesebb volt a zsírfogyasztás, ezen belül kisebb a telített és az egyszeresen telítetlen, nagyobb a többszörösen telítetlen zsírsavak aránya. A korábbinál kevesebb, de az ajánlott maximális napi 300 mg-nál még mindig több volt a koleszterinbevitel (66). Ugyanebben a felmérésben kimutatták, hogy a D-vitamin-ellátottság, a szérumszint alapján, megfelelô volt. A vizsgálat minden résztvevôjénél történt oszteodenzitás-meghatározás. Ennek alapján az osteoporosis prevalenciája nôknél 60%, férfiaknál 13% volt, az osteoporosis és osteopenia együttes prevalenciája nôknél 80%-nak, férfiaknál 33%-nak bizonyult. A vizsgálatokból egyértelmûen kiderült, hogy menynyire fontos a betegek együttmûködése; a nem megfelelô compliance eredménytelenné teheti a terápiát. Ez igen látványosan mutatkozott meg a diétát nem tartó cukorbetegek és az önmagukat nem a beállított gyógyszerekkel vagy sokszor ötletszerûen kezelô hypertoniás betegek körében. A kérdôíves adatgyûjtés, a panaszok, tünetek elem-
zése hasznos, mégis ritkán és szûk körben alkalmazott módszer a háziorvosi gyakorlatban. Az így szerzett többletinformációk, a tudományos igényû vizsgálatok eredményein túl, sok esetben segítenek egyes betegek kezelésének eredményesebbé tételében, a háziorvosi intervenciós lehetôségek jobb kihasználásában is. A háziorvos és betege közti személyes ismeretség ugyanakkor bizonyos témákban – alkoholfogyasztás, terápiás együttmûködés – nem feltétlenül segíti az ôszinte válaszadást. A háziorvosi tanácsadástól várhatók az életmódra, az egészséges táplálkozásra, az idôskorban nehezen befolyásolható szokások korrekciójára vonatkozó kézzelfogható eredmények, amelyek segíthetnek nemcsak az elhízás megelôzésében, hanem minden, a táplálkozással összefüggô kórkép primer és szekunder prevenciójában, illetve gyógyításában.
Összegzés A táplálkozás szerepe közismert több, nagy gyakoriságú megbetegedés kialakulásában. Hasonlóan fontos az életmód, az életkor függvényében végzett rendszeres fizikai aktivitás. Nagy esetszámú epidemiológiai vizsgálatokkal igazolták elsõsorban az obesitas, illetve a vele szoros öszszefüggésben elõforduló diabetes mellitus és a cardiovascularis betegségek kapcsolatát. Az idõskorúak száma és aránya világszerte nõ, egészségügyi ellátásuk jelentõs gazdasági megterhelést jelent a társadalom számára. Az öregedéssel együtt járó, az érzékszervekben, az emésztõrendszerben és a keringésben lezajló élettani változások szerepet játszanak a táplálék kiválasztásában és biológiai hasznosulásában egyaránt, és befolyásolják az egyéb megbetegedések miatt alkalmazott gyógyszeres terápiát. Az idôsek ellátásában, a családi és társadalmi segítségen kívül, meghatározó szerepe kell hogy legyen a jól mûködô egészségügyi rendszernek is. Sajnálatos, hogy a hazai kórházi belgyógyászati és az úgynevezett ápolási vagy rehabilitációs osztályok és más ápolási intézmények, nem mindig képesek menynyiségben, de fôleg minôségben megfelelni az igényeknek. A házi- (család)orvosnak jelentôs feladata az idôs betegek ellátása, és ebbe beletartozik, az orvosi teendôkön kívül, a táplálkozás- és életmódbeli tanácsadás is.
IRODALOM 1. Smith M. Review lecturers on scenescence. I. The causes of ageing. Proc Royal Society Lond B Biol Sci 1962;157:115-27. 2. Semsei I. Az öregedés betegsége. Magy Belorv Arch 2002;55:3-13. 3. Vojta CL, Fraga DP, Forciea MA, Lavizzo-Mourey R. Az öregedés ellenszerei – áttekintés. Orvostovábbképzô Szemle 2002;9(1): 120-9. 4. Resnick NM. Geriatria. In: Tierney LM, McPhee SJ, Papadakis MA (editors). Korszerû orvosi diagnosztika és terápia. Budapest: Melánia Kiadói Kft.; 2000. p. 47-70. 5. Solomon NW. Demographic and nutritional trends among the
918
6. 7. 8. 9.
elderly in developed and developing regions. Eur J Clin Nutr 2000;54:S2-14. Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézete. Hírlevél. Budapest: 2003. április. Iván L. Az idôsgyógyászat (geriátria) aktuális kérdései és gyakorlata. Hippocrates 2000;4:169-75. Osler M, Schroll M. Diet and mortality in a cohort of elderly people in a North European community. Int J Epidemiol 1997;26: 155-9. Ritz P. Physiology of aging with respect to gastrointestinal,
LAM 2005;15(12):913–919.
LAM-TUDOMÁNY • TOVÁBBKÉPZÉS • ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY
10. 11. 12. 13. 14. 15.
16.
17.
18. 19.
20. 21. 22. 23. 24.
25. 26. 27. 28.
29.
30. 31. 32.
33. 34. 35. 36. 37.
circulatory and immune system changes and their significance for energy and protein metabolism. Eur J Clin Nutr 2000;54(S3):21-5. Lakatos P. Az osteoporosis diagnosztikája. In: Leôvey A. (editor). A klinikai endokrinológia és anyagcsere betegségek kézikönyve. Budapest: Medicina Könyvkiadó Rt.; 2001. p. 724-44. Dawson-Hughes B. Osteoporosis. Present knowledge in nutrition. Washington DC: ILSI Press; 2001. p. 564-72. Barna M (editor). Táplálkozás-diéta. Budapest: Medicina Könyvkiadó Rt.; 1999. Schiffman SS, Graham BG. Taste and smell perception affect appetite and immunity in the elderly. Eur J Clin Nutr 2000;54 (S3):54-63. Abrams WB, Beers MH, Berkow R. MSD Geriátriai kézikönyv. Budapest: Melánia Kiadói Kft.; 1997. Bowmann BA, Rosenberg IH, Johnson MA. Gastrointestinal function in the elderly. Munr H, Schlierf G (eds). Nutrition of the elderly. Nestlé Nutrition Services. New York: Raven Press; 1992. p. 43-50. Hotz J, Kleinsorge H. Empfehlungen für die Behandlung ausgewählter gastroenterologischer Erkrankungen und Symptomenkomplexe. Heidelberg-Leipzig: Johann Ambrosius Barth Verlag; 1998. Vellas B. Effects of the aging process on the nutritional status of elderly persons. In: Munr H, Schlierf G (eds). Nutrition of the elderly. Nestlé Nutrition Services. New York: Raven Press; 1992. p. 145-9. Haller J, Löwik M, Ferry M, Ferrero-Luzzi A. Nutritional status: blood vitamins A, E, B6, B12, folic acid and carotene. Eur J Clin Nutr 1991;45(S3):63-82. Seligmann HH, Rauchfleisch S, Kaufmann N, Tall R, Motro M, Vered Z, et al. Thiamin deficiency in patients with congestiv cardiac failure receiving long-therm furosemide therapy, a pilot study. Am J Med 1991;92:151-5. Wahlqvist ML, Savige GS. Intervention aimed at dietary and lifestyle changes to promote healthy aging. Eur J Clin Nutr 2000;54:S3,S148-56. Herbert V. Vitamin B12. In: Zigler EE, Filer LJ (eds). Present knowledge in nutrition. Washington DC: ILSI Press; 1996. p. 191205. Roubenoff R. Sarcopenia and its implications for the elderly. Eur J Clin Nutr 2000;54:S340-7. Török J, Hayfron W. Farmakokinetikai és farmakodinámiás változások idôskorban. Gyógyszerészet 1993;37:837-41. Szabolcs I. Az endokrin rendszer sajátosságai idôskorban. In: Leôvey A (editor). A klinikai endokrinológia és anyagcsere-betegségek kézikönyve. Budapest: Medicina Könyvkiadó Rt.; 2001. p. 724-44. Woo J. Relationship among diet, physical activity and other lifestlye factors and debilitating diseases in the elderly. Eur J Clin Nutr 2000;54:S3,S143-7. Myers AH, Young Y, Langlois JA. Prevention of falls in the elderly. Bone 1996;18:87S-101S. Trichopoulou A, Kouris-Blazos A, Wahlqvist ML, Gnardellis C, Lagiou P, Polychronopoulis E, et al. Diet and overall survival in elderly people. Br Med J 1995;311:1457-60. deLorgeril, Salen M, Martin JL, Monjaud I, Delaye J, Mamelle N. Mediterranean diet, traditional risk factors and rate of cardiovascular complication after myocardial infarction. Circulation 1999;99:779-85. Knoops TB, deGroot LCPGM, Kromhout D, Perron AE, MoreirasVarela O, Menotti A, et al. Mediterranean diet, lifestyle factors, and 10-year mortality in elderly European men and women. JAMA 2004;292:1433-9. Rimm EB, Stampfer MJ. Diet, lifestyle and longevity. The next steps? JAMA 2004;292:1490-2. Halmy L. Az elhízásnak, mint a metabolikus szindróma alapjának a kezelése. Háziorvosi Továbbképzô Szemle 2003;VIII-2:110-4. Visser M, Langlois J, Guralnik JM, Cauley JA, Kronmal RA, Robbins J, et al. High body fatness, but now low-free mass, predicts disability in older men and women. The Cardiovascular Health Study. Am J Clin Nutr 1988;68:584-90. Korány L. Az elhízás/diabetes endémia: diabesitas világjárvány. Orvostovábbképzô Szemle 2004;11(7-8):9-19. Toth MJ, Tchernof A. Lipid metabolism in the elderly. Eur J Clin Nutr 2000;54:S3121-5. Corkey E. Az elhízás jelenlegi epidemiológiai helyzete. Current Opinion in Endocrinology&Diabetes (magyar kiadás) 2002;2(4): 13. Redondo MR. Infuence of the number of meals taken per day on cardiovascular risk factors and the energy and nutrient intakes of a group of elderly people. Int J Vitamin Nutr Res 1997;67:176-82. Galuska DA, Khan LK. Obesity: A public health perspective.
38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45.
46. 47. 48. 49.
50. 51. 52. 53. 54. 55. 56.
57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66.
Present knowledge in nutrition. Washington DC: ILSI Press; 2001. p. 531-42. Belgyógyászati Szakmai Kollégium Diabetes Munkabizottsága. A diabetes mellitus kórismézése, a cukorbetegek kezelése és gondozása a felnôttkorban. Diabetologia Hungarica 2002;10(1):49-72. Samos LF, Ross BA. Diabetes mellitus in older persons. Med Clin N Am 1998;82:791-803. Sallai T, Fövényi J. A glykaemiás index a 90-es években: kérdôjelek, bizonytalanságok a diétában betöltött szerepe körül. Diabetologia Hungarica 2000;8:105-8. Kromhout D, Feskens EJM, Bowles CH. The protective effects of a small amount of fish on coronary heart disease mortality in an elderly population. Int J Epidemiol 1995;24:340-5. Hu FB, Stampfer MJ, Manson JE, Rimm EB, Colditz GA, Rosner BA, et al. Frequent nut consumption and risk of coronary heart disease in women-prospective cohort study. Br Med J 1998;317:1341-5. Tucker KL, Selhub J, Wilson PW, Rosenberg IH. Dietary intake patterns relates to plasma folate and homocysteine concentrations in the Framingham Heart Study. J Nutr 1966;126:3025-31. Steinmetz KA, Potter JD. Vegetables, fruits and cancer prevention: a review. J Am Diet Assoc 1996;96:1027-39. Bocchicchio T, Fair WR. A táplálkozási tényezôk szerepe a prosztatarák kialakulásában. American Urological Association Update Series (magyar kiadás). Budapest: IMP Nemzetközi Orvosi Kiadó Kft.; 2000. Negri E, LaVecchia C, Levi F, Franceschi S, Serra-Majem L, Boyle P. Comparative descriptive epidemiology of oral and oesophageal cancers in Europe. Eur J Cancer Prev 1996;5:267-79. Dalais FS, Rice GE, Wahlqvist ML, Grehan M, Merkies AL, Medley G, et al. The effect of dietary phytoestrogens in postmenopausal women. Climacteric 1998;1:124-9. Hibbeln JR, Salem N. Dietary polyunsaturated fatty acids and depression: when cholesterol does not satisfy. Am J Clin Nutr 1995;62:1-9. Obisesan TO, Hirsch R, Kosoko O, Carlson E, Parrott M. Moderate wine consumption is associated with decreased odds of developing age-related macular degeneration in NHANES. Int J Am Geriatr Soc 1998;46:1-7. Hautvast JGJA, van Staveren WA. Seneca introduction. Eur J Clin Nutr 1991;45(S3):3-5. Shibata H, Nagai H, Haga H, Yasamura S, Suzuki T, Suyama Y. Nutrition for the Japanese elderly. Nut Health 1992;8:165-75. Zatonski WA, McMichael AJ, Powles JW. Ecological study of reasons for sharp decline in mortality from ischaemic heart disease in Poland since 1991. Br Med J 1998;316:1047-51. Józan P. Fordulat a halandóságban és az életkilátásokban, epidemiológiai korszakváltás Magyarországon? Orv Hetil 2003;144: 451-60. Smith GD. Income inequality and mortality: why are they related? Br Med J 1996;312:987-8. Bíró Gy (editor.) Az elsô magyarországi reprezentatív táplálkozási vizsgálat (1985–1988). Budapest: OÉTI; 1992. Bíró Gy, Antal M, Zajkás G, és az OÉTI táplálkozás-epidemiológiai munkacsoportja. A magyarországi lakosság egy csoportjának táplálkozási vizsgálata 1992–1994 között. Népegészségügy 1996; 77:3-13. Bíró Gy. Could we find a suitable method for assessment of average dietary intake? In doubt between Scylla and Charybdis. A review. Acta Alimentaria 2001;30:343-54. Nes M, van Staveren WA, Zajkás G, Inelmen EM, Moreiras-Varelo O. Validity of the dietary history method in elderly subjects. Eur J Clin Nutr 1991;45(S3):97-104. Nutrition Screening Initiative. Nutrition screening manual for professional caring for older Americans. Washington DC: 1992. p. 1-22. Baron RB. Táplálkozás-táplálás. In: Tierney LM, McPhee SJ, Papadakis MA (editor). Korszerû orvosi diagnosztika és terápia 2000. Budapest: Melania Kiadói Kft.; 2000. p. 1211-40. Rodler I (editor). Táplálkozási ajánlások a magyarországi felnôtt lakosság számára. Budapest: Nemzeti Népegészségügyi Program; 2005. Rurik I, Antal M. Nutritional habits and lifestyle practice of elderly people in Hungary. Acta Alimentaria 2003;32:77-88. Rurik I. Evaluation on lifestyle and nutrition among Hungarian elderly. Zeitsch Gerontol Geriatr 2004;37:33-6. Rurik I, Nagy K, Antal M. Összefüggés az idôskorúak antropometriai paraméterei és vérnyomásértéke között. Orv Hetil 2004; 145:1237-41. Rurik I. Nutritional differences between elderly men and women. Ann Nutr Metab (2005, in press.) Rurik I, Gyömörey E, Bíró L, Nagy K, Regölyi-Mérey A, Antal M. Nutritional status of elderly subjects living in Budapest. Acta Alimentaria 2003;32:363-71.
Rurik Imre: Idôskorúak táplálkozás-egészségügyi vizsgálatának családorvosi vonatkozásai
919