Hulladékgazdálkodásról óvodapedagógusoknak
Készült az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Karon a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogatásával
Hulladékgazdálkodásról óvodapedagógusoknak Oktatási segédkönyv
Írták:
Bihariné dr. Krekó Ilona Bese Erzsébet dr.Kalas György
Kanczler Gyulán dr. Lábancz Györgyi Mészáros Ilona
dr. Kuti István
Véghelyi Józsefné dr.
dr. Kuti Istvánné
Zsidákovits Sándorné
Szerkesztette: Kanczler Gyuláné dr.
Szakmailag lektorálták: Bese Erzsébet dr. Kohl Ágnes
Tartalomjegyzék Tartalom Előszó I. Globális környezeti problémák (Véghelyi Józsefné dr.) Olvasnivaló 1. Melyek a globális problémák? 1.1. Túlnépesedés, a szegénység és az éhezés 1.2.Az élelmiszertermelés növekedésének lassuló üteme 1.3. A globális éghajlat-módosulás Olvasnivaló 1.4. A vízkészletek szűkössége és szennyezettsége Olvasnivaló 1.5. A termőföld eróziója. A sivatagosodás 1.6. A biológiai változatosság, sokféleség veszélyeztetettsége Olvasnivaló 1.7. A meg nem újuló erőforrások elhasználódása Olvasnivaló 1.8. Hulladék-krízis II. Fenntartható fejlődés – fenntartható fogyasztás (Bihariné dr. Krekó Ilona) 1. Fenntartható fejlődés 2. Fenntartható fogyasztás Olvasnivaló 3. Játékötlet az ökológiai lábnyom témájához (Labancz Györgyi) 4. Mit tehet egy óvodapedagógus, egy óvoda a fenntartható fejlődés érdekében? (Labancz Györgyi) Olvasnivaló III. „A szemét, mint korszellem” 1. A természet működése (dr. Kalas György) 2. A hulladékok „történelme” (Bese Erzsébet) 3. A „modern” (20-21. századi) ember és hulladékai (dr. Kalas György) Olvasnivaló 4. A hulladékgazdálkodás alapelvei és jogi szabályozása (Bese Erzsébet) Jó, ha ismerjük…! 5. A hulladékok csoportosítása (dr. Kalas György) 5.1. Termelési szilárd hulladékok 5.2. Települési szilárd hulladékok 5.3. Intézményi és építési hulladékok 5.4. Folyékony hulladékok 5.5. Veszélyes hulladékok Jó, ha tájékozottak vagyunk! Olvasnivaló IV. A hulladékkeletkezés megelőzésének néhány összefüggése 1. Reklám-fogyasztás-hulladék (dr. Kalas György)
2. A vásárolói szokások és alakításuk az óvodásoknál (dr. Kuti István-dr. Kuti Istvánné) 2.1. Helyzetelemzés 2.2. A fogyasztói szokásokról 2.3. A fogyasztói szokások alakulásának tényezői 2.4. Az óvodai modell bemutatása 2.5 Néhány példa az óvodai tevékenységből óvónői lejegyzések alapján 2.6 Összegző, értékelő vélemény az óvodában végzett programról 3. „Foglalkozás” ötlet a gyermekek vásárlói szokásainak alakítására (Labancz Györgyi) 4. Miért fontos az ökológiai fogyasztóvédelem? (dr. Kalas György) 5. Ötletek, praktikák a hulladékkeletkezés megelőzésére (Zsidákovits Sándorné) 5.1. A vízzel való takarékosságra, a vízszennyezés mértékének csökkentésére 5.2. Kevesebb energia, kevesebb nyersanyag, kevesebb hulladék 5.3. Energia-takarékosság az óvodában 5.4. Energia-takarékossági ötletek „otthoni használatra” 6. Egyéb ötletek a hulladékképződés megelőzésére és csökkentésére (Zsidákovits Sándorné) A takarékosság tíz parancsolata V. Mi a keletkezett hulladék sorsa? Hulladékkezelési lehetőségek 1. Hulladékgyűjtés-hulladéklerakás (Bihariné dr. Krekó Ilona – Kalas György) Olvasnivaló 2. A hulladékkezelésről általában (Bese Erzsébet) 3. Szelektív gyűjtés (Bese Erzsébet) 4. Játékos hulladékválogatás az óvodásokkal (Labancz Györgyi) 5. Hulladékégetés (Kanczler Gyuláné dr.) 6. Hasznosítás (visszaforgatás) (Kanczler Gyuláné dr.) 7. Komposztálás (Bihariné dr. Krekó Ilona) 8. A „komposztálás” játék (Zsidákovits Sándorné) VI. Ötletek a különböző hulladékfajták óvodai hasznosítására 1. Papírvarázs – papír, mint játékeszköz, mint a barkácsolás alapanyaga (Kanczler Gyuláné dr.-Labancz Györgyi-Mészáros Ilona) 2. Kerti hulladék hasznosítása (Mészáros Ilona-Kanczler Gyuláné dr.) 3. „Maradékok” (szappan, gyümölcs, fonal, gyertya, textil) hasznosítása 3.1. Vendégváró „újra” szappan (Labancz Györgyi) 3.2 Gyümölcsaszalás-maradékokból (Labancz Györgyi) 3.3. Szőttes készítése kerti hulladékból, maradék fonalakból (Mészáros Ilona) 3.4. „Melegmegőrző” maradék fonalból (Zsidákovits Sándorné) 3.5. „Újragyertya” készítése csonkokból (Mészáros Ilona) 3.6. Mi mindenre alkalmas a textilmaradék? (Mészáros Ilona) 4. A vissza nem váltható üvegek szemétbe valók. Nem! (Mészáros Ilona) 5. Mit kezdhetünk a műanyag flakonokkal, dobozokkal? (Zsidákovits Sándorné) 6. Kukás játékok nagycsoportosoknak és szüleiknek (dr. Kalas György) VII. Annotált bibliográfia (Kanczler Gyuláné dr.) VIII. Felhasznált irodalom
Előszó A globális környezeti válság valamelyik összetevőjével közvetlenül vagy közvetve szinte naponta szembesülünk állampolgárként, szülőként, pedagógusként. Tapasztaljuk környezetünk egyre romló állapotát, a környezetszennyezés, a pazarló életmód, szokás sokféle formáját. Következményeit gyakran szenvedő alanyként éljük át. Közülünk felnőttek közül, vélhetően igen sokszor és sokan gondolkodnak el arról, hogy tehetnek-e, és ha igen, akkor mit és hogyan, azért, hogy gyermekeiknek, unokáiknak ne ilyen tönkretett állapotában adják át bolygónkat. Elsőként szemléletünket kell felülvizsgálnunk, majd pedig aktívan cselekednünk a magunk területén. Földünk csak így képes visszanyerni azt az egyensúlyt, amely elsősorban a rajta, a belőle élő emberek sokszor meggondolatlan, a következményeket figyelembe nem vevő tevékenységei miatt borult fel. Cselekednünk kell továbbá azért, hogy bolygónkon „élhetőbb" legyen az élet minden élőlény számára. A szemléletének felülvizsgálatáig, az aktívan cselekvésig addig azonban nem jut el az ember, addig nem ér el eredményt, „...Amíg el nem kötelezi magát, amíg tétovázik és fenntartja az esélyt a visszakozásra. " I ...Nekünk magunknak kell annak a változásnak lennünk, amit a világban látni akarunk"1 gandhi-i gondolat akár mottója is lehetne a hulladékgazdálkodás témát felvállaló óvodapedagógus továbbképzésnek. Ez a segédkönyv ehhez a továbbképzéshez készült, de természetesen sikerrel forgathatják mindazok az óvodapedagógusok, akik felelősséget éreznek a jövő nemzedékeinek egészsége, biztonsága és jövője iránt. Az összeállítók reményei szerint a segédkönyv ráébreszti az olvasókat a környezeti válság, azon belül kiemelten a hulladékkrízis okaira, következményeire. Rádöbbenti őket arra, hogy a Föld nevű bolygó nem egy nemzet, egy nemzedék tulajdona, hanem minden rajta élő nemzeté és nemzedéké, tehát a felelősség is közös. Hozzájárul a téma alapfogalmainak és alapösszefüggéseinek megértéséhez, ötleteket ad a hulladékhasznosítás, a földi javakkal (ivóvíz, elektromos energia, papír stb.) való takarékosság óvodában, óvodásokkal is megvalósítható módjaira. Legfontosabb célja az előbbiekben már kifejtett szemléletformálás, a téma iránti mélyebb és tudatosabb érdeklődés felkeltése. A segédkönyv szerkezete „formabontó", eltér az e műfajban megszokottól. Néhány fejezet után Olvasnivalók következnek, amelyben a szerkesztő az adott témához kapcsolódó érdekességeket, tényeket, adatokat, esetenként kultúrtörténeti vonatkozásokat ad közre kusok, tudósok, köz- és szépírók publikációiból. Más fejezeteket az elméleti témához kapcsolódó játékötletek, programok, ismét másokat „praktikák" követnek. A könyv végén annotált bibliográfia a vonatkozó szakirodalomban való könnyebb és gyorsabb eligazodást szolgálja. A segédanyagban előforduló nemzetközi szervezetek magyar nevét egységesen a környezetvédelmi lexikon (Akadémiai Kiadó 2002.) alapján adtuk meg. A hulladékgazdálkodás témakör sokféle módon és szemszögből közelíthető meg, a nők és a szerkesztő az előbbiekben ismertetett, gyakorlatorientált megközelítési módot 1
W.H.Murray gondolata. In: Al Gore: Mérlegen a Föld. Föld Napja Alapítvány 1993. 35. p.
osztotta. Természetesen ez a segédkönyv nem törekszik a teljességre, nem az kérvényű" igazságok gyűjteménye, hanem a témákra vonatkozóan jelenleg leginkább elfogadott véleményeké, megállapításoké. Ebből következően az ebben leírtak, az újabb tapasztalatok, kutatási eredmények alapján a későbbiekben módosulhatnak. A borítótervet és a könyvbeni rajzokat Nagy Katalin, Nagy Zsanett és Boros Nikolett fiapedagógus szakos főiskolai hallgatók készítették. A témához www.zoldovoda.hu címen honlap is készült, amely interaktív módon szól az óvodapedagógusokhoz. Bővíti a továbbképzésben résztvevők számát, esetleg szülők és oktatók bekapcsolódásával a továbbképzésben résztvevők körét is. A szerkesztő
I. Globális környezeti problémák (Véghelyi Józsefné dr.) Az ember létezésének alapvető feltétele a földrajzi környezettel és a Föld bioszférájával, azaz a harmonikusan működő ökológiai viszonyokkal, táplálkozási láncokkal, az önszabályozáson alapuló környezeti rendszer működésével való megfelelő kapcsolat. Az ember viszonya a természeti környezethez a történelem folyamán nagyot változott: az, őskorban féltek tőle, az ókorban tisztelték, a középkorban felfedezték, az újkorban pedig az ember megpróbálta legyőzni. Az utóbbi 30-35 évben a környezeti problémákkal foglalkozó szakemberek folyamatosan és egyre többen - hol hangosabban, hol halkabban - jelezték, hogy a Föld, a környezet globális ökológiai válságban van. Ha nem állítják meg a veszélyes folyamatokat, akkor a mérhetetlen szennyezés és a természeti környezet egyéb okok miatti károsodása következtében az élővilágra és vele együtt az emberre, a kipusztulás veszélye vár. Hogyan jutottunk el odáig, hogy az ember léte veszélybe került? Mik azok a folyamatok melyek veszélyeztetik az élővilágot és az embert is? Fékezhetők-e, illetve megállíthatók-e ezek? Ezen kérdések megválaszolásához, ha csak vázlatosan, a lényegre koncentrálva is, át kell tekinteni az emberiségnek az élettelen környezethez és az élővilághoz való viszonyának történetét. A mai ember kialakulását mintegy négymillió éves fejlődéstörténet előzte meg. Az első emberi lények Afrikában jelentek meg és hosszú idő telt el, míg a többi kontinensen is elterjedtek. Az előember hordákban élt, táplálékát gyűjtögetéssel szerezte, hatása a környezetre ugyanaz lehetett, mint a csoportosan élő mindenevő állatoké (p1.: egy vaddisznó - vagy majomcsorda hatása). Ez a hatás nem volt számottevő, a környezet ezt kompenzálta. Az embert a fajok közül értelmi képességének fejlődése emelte ki, ami megnyilvánult az eszközhasználat tökéletesedésében, az együttműködés színvonalának növekedésében és abban, hogy ismereteit a következő generációnak át tudta adni. Generációról generációra . tökéletesedtek eszközei, így az élelemszerzésben a kezdeti gyűjtögetés mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapott az eszközökkel való vadászat. Az már hatékonyabb környezeti beavatkozásra tette képessé az embert, ami hozzájárulhatott egyes állatfajok számának csökkenéséhez, esetleg kipusztulásához. PI.: ma vitatéma, hogy az ember számlájára írható-e a mamut 10-12 ezer évvel ezelőtti gyors kihalása. Még jelentősebb változást jelenthetett az állatok megszelídítése. A vadászó ember együtt vándorolt a vad állatcsordákkal, követte azok mozgását, gondoskodott takarmány- és vízellátásukról. A félvad állatcsordák mozgása, táplálkozása, azok ragadozóinak tudatos irtása már bizonyára hatást gyakorolt az élővilágra. Átalakult - bár ez csak lokális jelentőséggel bírt - a túllegeltetett területek növényállománya is. Az ember és a környezet viszonyában az első radikális változást a mezőgazdasági termelés váltotta ki. A növénytermesztésre való áttéréssel lehetővé vált, hogy az ember az
általa hasznosnak tartott növényeket szaporítsa és fenntartsa. Ennek viszont a Föld adott területén az eredeti növénytakaró kiirtása, regenerációjának megakadályozása volt a feltétele. Ez az eredeti élővilág (növény, állat) jelentős átalakulásához és biológiai értékvesztéséhez vezetett. A növénytermesztésre való áttéréssel a termőföld védtelenné vált. a víz és szél pusztító hatásával szemben, és így kezdetét vette a talajok eróziós és deflációs pusztulása: A földművelés kezdetén, amikor a földbőség még lehetővé tette, hogy a kimerült talajok művelésével felhagyjanak és újabb területet fogjanak művelés alá, ez a hatás csak időleges volt. A pihenés alatt a talaj és a növényzet regenerálódni tudott. A népesség növekedésével, az állandó települések létrejöttével a megművelhető föld korlátozottá vált, aminek következtében intenzívebb hasznosításra volt szükség. Megkezdődött az öntözés, az építkezések faszükségletének biztosításához pedig a hegyoldalakat borító erdők kiirtása. A fémek alkalmazásának kezdete a neolitikum negyedik szakaszára tehető. A réz és a bronz előállításának felfedezése és felhasználása lehetővé tette a tartós szerszámok készítését. Fokozta a kereskedelmet, erősítette a kapcsolatot az egyes embercsoportok között. Az ércek bányászata és a fémművesség, különösen a vasmegmunkálás, óriási mennyiségű élőfa szükségletével (fával és faszénnel olvasztották a fémeket) súlyos környezetterhelést indított el. Nyugat-Európában az első, jelentős területeket érintő elerdőtenedési hullám a vasművesség elterjedésének időszakára tehető. Ugyanakkor. a fémekből készült tartós eszközök forradalmasították a földművelést, ami viszont a környezetbe való egyre durvább beavatkozást eredményezte. A szántás, mint a növénytermesztést megalapozó művelet, nagy felületen bontotta meg, irtotta ki a természetes gyepet. Ezzel kezdetét vette a bioszféra diverzitásának (faji sokféleségének) mesterséges csökkentése, ami az adott ökoszisztéma instabilitásához vezetett. Az öntözésnek, ami a szántással csaknem egyidőben terjedt el (Egyiptomban 5050 évvel ezelőtt épült öntözőcsatornákat találtak), ugyancsak volt nem kívánatos mellékhatásé, a másodlagos szikesedés. Ez ősi kultúrák pusztulásához vezetett. Ezek voltak az első komoly figyelmeztetések arra vonatkozóan, hogy nem lehet büntetlenül beavatkozni a természeti rendszerek működésébe, ha nem ismerjük cselekedeteinknek az egész rendszerre gyakorolt következményeit. A környezeti hatás szempontjából a közlekedés fejlődése is meghatározó tényező volt. Az eredeti mediterrán erdők kiirtása a hajóépítés fellendülésének, a szárazföldi közlekedés fejlődésének (kerekes kocsik tömeges elterjedése) idejére tehető (i.e. 5500-2500). Az erdők megújulását nehezítette a legeltetés elterjedése, és az azzal járó talajerózió. Mindeközben az emberiség lélekszáma folyamatosan emelkedett, időszámításunk kezdetére kb. 200 millió volt. Ez vezetett a települések méretének növekedéséhez, ami együtt járt a fa- és kőanyag még fokozottabb kitermelésével, a szemétkezelés, szennyvízelvezetés, fűtés gondjainak gyarapodásával. A középkor gazdasági hanyatlásainak időszakai, a háborúk és járványok okozta népességcsökkenés, jó hatással volt a bioszférára. Lehetővé vált a természetes vegetáció és állatvilág újbóli térhódítása. A népesség legnagyobb visszaesése az 1348-50 közötti
pestisjárvány idejére esett. Európa lakossága 1300-ban 73 millió volt, 1400-ra 45 millióra csökkent, majd 1550-ben újra elérte a 73 milliót. A pozitív változás tehát csak átmenetinek bizonyult a bioszféra változásának egyébként töretlen folyamatában. A gazdasági-technikai fejlődésben a környezethez való viszony szempontjából egyre újabb elemek jelentek meg. A 10-11. században megkezdődött a víz energiájának hasznosítása, amit a vízimalmok megjelenése mutat. A kicsivel később elterjedő szélmalmok környezeti hatása kedvezőbb volt a vízimalmokénál, mivel feleslegessé tették a nagy duzzasztógátakat. A kőszénnek, mint új, hatékony energiahordozónak az alkalmazása az erdők kímélése szempontjából eleinte hasznos volt. Azonban később, a gőzgép feltalálása, a fémolvasztás és -megmunkálás egyre növekedő kőszénigénye meghatározó energiahordozóvá tette. Ezáltal a környezet károsításában játszott szerepe fokozatosan nőtt és ma is jelentős. A 14. századtól folyamatosan új iparágak alakultak ki: építőipar, textilipar, vasipar, gépgyártás. Ezekhez társult a közlekedés fejlődése (vasút, gőzhajó), a mezőgazdasági munkák gépesítése.
Olvasnivaló A természeti környezet folytonos átalakulása a középkorban hazánk területén ... Az ember és a természeti környezet közötti egyensúlyt harmonikus viszonyuk teremtette meg. Az ember bőven vett a természet terített asztaláról, ám igyekezett is fogyasztását pótolni, alkalmat adni és engedni az élővilágnak a regenerálódásra. A természettel való együttélés olyan formája virágzott, mely megfelelt a korabeli gazdasági igényeknek és a demográfiai szükségleteknek. Jól példázza az érvényesülő szemléletet a közép- és alsószakasz jellegű folyók mentén - ide tartozott a korabeli ország jelentős hányada - a vízjárásra épülő komplex gazdálkodás. Szabályozták a vizek járását, de nem a mai értelemben vett árvédelem kívánalmai szerint - erre akkoriban kevésbé volt szükség, mert a települések még elfértek a dombokon és a folyó menti hátságokon -, hanem a pusztító áradás megszelídítése és hasznosítása céljából. A csatornák, ágak, a fokok (a folyóparti ármentes térszint mesterséges átvágásai) és az alacsony gátak elsősorban azt szolgálták, hogy a víz ne rombolva, gyorsan, hanem szétterülve, lassan vonuljon le. Ily módon fölfrissülhettek az állattenyésztésben nélkülözhetetlen rétek és kaszálók, hiszen a földművelés bármennyire is tért nyert, a lábasjószág. (szarvasmarha, ló) a középkorban a legfontosabb vagyontárgyak közé tartozott. Az árhullámoktól föltöltődtek a folyóvizekkel kapcsolatban álló halastavak, a kitűnő ivóhelyül szolgáló mellékágak. A középkorban a hal sokkal jelentősebb néptáplálék volt, mint a későbbi századokban. ...Hal volt bőven. A vízgazdálkodási módszer a kedvező éghajlati és biológiai feltételekkel együttesen a korabeli Európában páratlanul gazdag halállományt teremtett és tartott fenn Magyarországon. A kései középkorban kialakult toposz2 szerint itt a vizek 2
toposz= egy nép állítólagos vagy valós jellemzõ sajátossága
egyharmada halakból áll és csak kétharmaduk valóban víz. Az erdőn-mezőn található vadgyümölcsök és ehető gyökerek, termések, melyeket a lakosság rendszeresen begyűjtött, az akkori népsűrűség mellett kiapadhatatlan készleteknek mutatkoztak. (Kósa László: „Ki népei vagytok? " Magyar Néprajz. Planétás Kiadó 1998.58-59.p) Megállapíthatjuk, hogy a történelmi középkortól a 20. századig terjedő időszakban a települések növekedése, az ipar számára szükséges faanyag nyerése és a mezőgazdaság terjeszkedése következtében egyre nagyobb nyomás nehezedett a környezetre, elsősorban a legfajgazdagabb erdei ökoszisztémára, ami annak visszaszorulásához, majd egyre nagyobb arányú kiirtásához vezetett. A 20. században felerősödő, illetve újként megjelenő, a környezetre gyakorolt hatás szempontjából legfontosabb folyamatok a következők: •
• •
• •
• • • •
a népességnövekedés; a városok számának, méretének, a beépített területek arányának emelkedése, az építészetben a beton és vasbeton elterjedése, melyek a bioszféra természetes életterének csökkenéséhez, az élőhelyek beszűküléséhez vagy megszűnéséhez vezettek; a bioszféra sok fajának közvetlen el- és kipusztítása; a mezőgazdaságban egyre több vegyszer alkalmazása, melynek következtében degradálódott a talaj és élőhelyek egész sora pusztult ki. Átformálódtak a természetes életközösségek, illetve a genetikai tartalékot tekintve sokkal értéktelenebb úgynevezett kultúr-ökoszisztémák jöttek létre; a meg nem újuló energia- és nyersanyagforrások kimerülése az exponenciális ütemű kiaknázás miatt; az erdőirtás áthelyeződése a trópusokra. Az esőerdők kiirtásának legfőbb oka az ottani országok gazdasági, társadalmi elmaradottsága, anyagi kiszolgáltatottsága. Ennek következménye, hogy számos faj végleg eltűnt vagy rövid idő alatt el fog tűnni bolygónkról. A tudományos-technikai fejlődés következtében kialakuló új energiaforrás, a nukleáris energia megjelenése az iparban, a haditechnikában, a közlekedésben; új, mesterségesen előállított anyagok az ún. műanyagok elterjedése a termelés és fogyasztás minden területén; a közlekedés kapacitásának bővítése, ami óriási energiafogyasztással és hatalmas mennyiségű égéstermék környezetbe juttatásával jár; elektromágneses hullámok, hang- és egyéb rezgések természetes mértéket meghaladó terjedése környezetünkben.
A felsorolt folyamatokon kívül jelentős környezetszennyezést okoz egyrészt a megtermelt javak fogyasztása, másrészt a környezetkárosító iparággá fejlődött turizmus. Ezek együtt járnak a közúti forgalom, a háztartási hulladék és a szennyvíz mennyiségének növekedésével. Mindezek alapján a múlt századra vonatkozóan az ember és környezete viszonyát illetően megállapíthatjuk, hogy az exponenciálisan növekvő lélekszámú emberiség társadalmi-gazdasági tevékenységei olyan mértékű környezetszennyezést okoznak, ami az élő és élettelen környezetet, sőt közvetlenül az embert is a Föld története során még soha nem tapasztalt mértékben veszélyezteti és pusztítja.
Világossá vált, hogy a társadalmi-gazdasági tevékenységek nemcsak az adott térség környezeti állapotában vezethetnek maradandóan káros következményekhez, hanem hatásaik akaratlanul is, de földi méretekben jelentkezhetnek. Világossá vált az is, hogy a jövőben a fejlődés csak akkor fenntartható, a jólét a fejlődő' országok számára csak akkor elérhető, illetőleg az egyes országokban elért jólét csak úgy tartható meg, ha annak környezeti és természeti feltételei is fennmaradnak, folyamatosan megújulnak. Tehát újra meg kell találni a természet és társadalom közötti harmóniát. A közös felelősség tudatában, a nemzeti érdekeket szem előtt tartva, kompromisszumot kell találni nemzetközi szinten a fenntartható fejlődés, a világméretű környezeti problémák megoldására.
1. Melyek a globális problémák? Globális problémaként értelmezzük mindazokat a környezeti, gazdasági, társadalmi folyamatokat és jelenségeket, amelyeknek hatása a Föld egészére terjed ki, az emberiség jövőjét fenyegeti. Elhárításuk, illetve kezelésük csak globális méretekben, a Föld népességének összehangolt, együttes cselekvési programjával valósítható meg. A globális problémák egyrészt társadalmi (humán), másrészt gazdasági, harmadrészt környezeti (ökológiai) feszültségek formájában jelentkeznek. A humán világkrízis főbb elemei: a túlnépesedés, a népesség egyenlőtlen eloszlása a Földön, a szegénység, az éhezés, az analfabetizmus, az iskoláztatás hiánya, a környezeti menekültek (az ember által előidézett természeti katasztrófák, gazdasági kilátástalanság végett kénytelenek elhagyni szülőföldjüket), a gazdag és szegény népek közötti szakadék, amely nem csökken, hanem egyre nő. Az ökológiai világkrízis főbb elemei: a meg nem újuló természeti erőforrások energiahordozók, ásványi nyersanyagok - véges készletei, tehát kimerülésük veszélye, a megújuló természeti erőforrások (p1: vizek, termőföld) fokozódó szennyeződése és degradációja, a biológiai sokféleség veszélyeztetettsége, az édesvíz-készletek korlátozottsága, az üvegházgázok mennyiségének növekedése, a savas esők kialakulása, az ózonréteg vékonyodása, az erdők, különösen a trópusi erdők gyors fogyatkozása, a bioszféra hulladékbefogadó képességének korlátozottsága. A humán és az ökológiai világkrízis okai természetesen nem választhatók el a gazdasági globális gondoktól, összefonódásuk sokszálú. Mint már megállapítottuk, az egymással szorosan összefüggő globális problémák kezelése minden országra kiterjedő, nemzetközi együttműködést igényelnek. Az utóbbi évtizedekben egyre nőtt az ezeket enyhítő, a fenntartható fejlődés szempontjából meghatározó nemzetközi természetvédelmi és környezetvédelmi egyezmények száma, de az előrehaladás a megoldás irányába ennek ellenére lassúnak mondható. Meg kell állapítani, hogy a riói találkozó (1992) óta a globális környezeti problémák - a klímaváltozástól az egyes fajok kihalásáig, az erdők pusztulásáig és a vízkészletek megfogyatkozásáig - általában súlyosbodtak. A. gazdaság hatalmas egyenlőtlenségei továbbra is megmaradtak: a világ népességének egyötöde napi egy dollárból vagy még kevesebből él, míg a világ gazdagjai a bőség olyan tüneteitől szenvednek, mint például az elhízás. Bár a fenntartható fejlődés szempontjából döntő fontosságú környezeti és társadalmi kérdések kétségtelenül egyre több ember, civil szervezet érdeklődését, figyelmét keltették fel az 1990-es években, a globális környezeti kérdések terén még nagyon sok a tennivaló.
A következőkben a Föld legfontosabb globális problémáinak bemutatására kerül sor.
1.1. A túlnépesedés, a szegénység és az éhezés A világ népessége 1950-ben 2,5 milliárd volt, amely 2000-re 6,1 milliárdra emelkedett! Az ENSZ népesség-eloszlási előrejelzése szerint 2050-re 7,9-10,9 milliárd közötti szint várható! Ezek döbbenetes adatok! Az ember és környezete közötti kapcsolat történeti áttekintéséből következően megállapíthatjuk, hogy ez a jelenség a Föld véges ökológiai rendszerében inkább aggodalomra ad okot, számottevő és pillanatnyilag nem kiküszöbölhető hátlányai miatt. Gondoljunk csak a termelés és a termelékenység gyorsuló ütemű növelésére az életszínvonal emelkedése érdekében! Ezek a levegő és a vizek szennyezéséhez, valamint további ökológiai kártételekhez, a természeti erőforrások (termőföld, víz, fa) egy főre eső mennyiségének számottevő csökkenéséhez vezetnek, még körültekintő gazdálkodás esetén is. Az egyenlőtlen népesség eloszlás miatt tovább fokozódnak az élelmezési gondok, tartósítva a gazdag és szegény országok közötti jövedelmi szakadékot. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a legtöbb fejlődő ország jelentősen eladósodott, ami miatt rákényszerülnek természeti tőkéjük felélésére (túllegeltetni, túlhalászni, fokozni az erdőkivágások ütemét). Ez természeti erőforrásaik további degradációjához vezet, ami viszont visszaveti gazdasági növekedésüket. A szegénység és a környezetvédelem kérdése így országos és globális szinten is összefügg. A szegénység - mely több mint egymilliárd embert érint - leküzdéséhez szükség van az erőforrások igazságos elosztására, a fejlett országokban a fogyasztási szokások megváltoztatására, a fejlődő országokban pedig a népesség-gyarapodás megfelelő mértékű csökkentésére. A fejlődő országok nagy része felismerte, hogy ha népességük a maihoz képest lassabban gyarapodik, akkor élelmezési gondjaik kevésbé lennének súlyosak és környezetüket is kevésbé terhelnék, fejlődésük felgyorsulhatna. A lakosság élelmezésének napi gondjai azonban olyan mértékűek, megakadályozza ezekben az őrszágókban a hosszútávon-hatékony megoldások keresését.
ami
1.2. Az élelmiszertermelés növekedésének lassuló üteme A mezőgazdasági termelés lassuló növekedése egyrészt a természeti erőforrások minőségének romlására, másrészt az agrártechnológiák tartalékainak csökkenésére vezethető vissza. A környezet fokozódó pusztulása, mint a talajok degradációja, a légszennyeződés, az erdők pusztulása miatti gyakoribb és nagyobb vízbőségű árvizek, a vízadó rétegek kimerülése, a terménynövények nemesítésében hasznosítható növények változatosságának csökkenése stb., mind-mind korlátozó tényezői a mezőgazdasági termelésnek. Ugyanakkor, annak biztosítania kell a világ gyorsan emelkedő népességének kielégítő táplálását. A művelt területek terjeszkedése gyakorlatilag világszerte megállt. Ennek oka az, hogy az erdőirtások, a szűzföldek feltörése, mocsarak lecsapolása, legelők felszántása révén megszerzett termőterületek művelésben tartása drága. Rajtuk az intenzív gazdálkodás nyereségesen legfeljebb csak rövid távon folytatható. Ez az egyik magyarázata a
túltermeléssel jellemezhető országok termeléscsökkenésének. Azok ugyanis gazdasági okokból felhagyják a marginális területek művelését és visszaerdősítik vagy gyepesítik azokat. Jelentősen lelassult az egész világon az öntözött területek növekedési üteme is. Okaként a vízhiányt és az energiahiányt lehet említeni, de az emelkedő költségek vagy a helytelen öntözési szokások miatt tönkretett termőföld is korlátozza alkalmazását. A nyolcvanas évek közepétől a műtrágya felhasználás növekedési üteme is számottevően lelassult. Visszaszorulásában szerepet játszik azok árainak emelkedése, az állami dotációk megszűnése, a műtrágya használat csökkenő gazdaságossága. További okok: a környezeti kártételek, a talajvizek és a felszíni vizek nitrátosodási folyamata és az élelmiszerekben visszamaradt vegyi maradványok egészségkárosító hatása.
1.3. A globális éghajlat-módosulás A napjainkban egyre sokasodó környezeti problémák listáját vezető klímaváltozás szintén az utóbbi évtizedben került előtérbe. A tudósok addigra jobban megismerték az üvegházgázok kibocsátása, a magasabb léghőmérséklet, a tenger szintjének emelkedése, valamint a megszaporodott és intenzívebbé vált szélsőséges időjárási események közötti összefüggéseket. Az emberi tevékenységek okozta globális környezeti kockázatok között különösen nagy figyelmet kapott az üvegházhatású gázok légköri mennyiségének növekedése. Üvegházhatású gázok: a szén-dioxid (mennyiségének alakulását elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok elégetése befolyásolja (közel 97%)), a metán (forrása legnagyobb mértékben a szilárd hulladék), a dinitrogén-oxid (kibocsátásában meghatározó mértékű a mezőgazdasági tevékenységek és a közlekedési eredetű emisszió részesedése), szulfát- és nitráttartalmú légköri lebegő részecskék (elsősorban a fosszilis energiahordozók elégetéséből származnak). A légkör szén-dioxid tartalma az ipari forradalom előtti állapotokhoz képest világszerte egyharmadával megnövekedett. Az ipari forradalom óta ugyanis az ember a fokozódó fosszilis szénkészlet-felhasználásával, a szén-dioxidot megkötő erdők egyre nagyobb mértékű irtásával beavatkozott abba az egyensúlyi állapotba, amely hosszú időn keresztül jellemző volt a szén légkör-bioszféra-földkéreg közötti körforgalmára. A megfigyelési adatok ugyan még nem támasztják alá kellő bizonyossággal, hogy már megkezdődött volna az éghajlatváltozás, a számítások viszont arra intenek, hogy az egyre erősödő légköri üvegházhatás következtében megnövekedett e jelenség kockázata. A jégtakarók vizsgálata azt mutatja, hogy az elmúlt 42000 év alatt a légköri szén-dioxid szintje soha nem volt ennyire magas, mint most. Amióta a meteorológiai mérések a 19. században elkezdődtek, a globális hőmérséklet görbéi szerint az 1991-es évtized volt a legmelegebb. Az utóbbi évszázadban mérték a tudósok a tengerek átlagos szintjének 10-20 cm-es emelkedését is. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2001-ben kiadott értékelő jelentése kimondta, hogy az utóbbi ötven évben tapasztalható felmelegedés túlnyomó részt az emberi tevékenység következménye. A légkör összetétele és hőmérséklete közötti összefüggés lényegében igazoltnak tekinthető. Ha a légkörben
megnő az üvegházhatású gázok mennyisége, ez erősíti a hőelnyelést, és jobban megemeli a Föld-légkör rendszer hőmérsékletét. Egyöntetű vélekedés alakult ki arról, hogy a jelenlegi kibocsátási trendek folytatásával a Föld felszíni átlaghőmérséklete a 21. század közepére 1-4°C-kal emelkedhet, így néhány évtized alatt magasabbra szökhet, mint a legutóbbi tízezer év folyamán valaha. Addig, míg az üvegházhatású gázok légköri mennyiségének emelkedése és hatásának következménye ma már egyértelmű tény, addig az éghajlatváltozás következményeinek, hatásainak megítélésében számos bizonytalanság van. Erről megoszlik a kutatók véleménye, előnyös és hátrányos tulajdonságokról egyaránt szó esik. •
•
•
A szakirodalom a legfontosabb hatások között említi az alábbiakat: A világóceán szintjének emelkedése, amit az óceánok hőtágulásának, a hegyvidéki gleccserek olvadásának és a grönlandi jégtakaró déli, határai visszahúzódásának tulajdonítanak. A vízszint-emelkedés kedvezőtlenül érintené á partvidéki településeket és ökoszisztémákat, sóval szennyezné a talajvízkészleteket. A klímazónák áthelyeződése, ami a mezőgazdaságban okozna komoly problémákat: nőne az . öntözési igény, csökkenne a megművelhető termőterület, nőne a folyóvizek szennyezettsége; hiszen ugyanaz a tömegű szennyezőanyag kisebb hozamú vizekbe kerülne. A hőmérséklet és csapadékértékek megváltózása: veszélyeztetné a biomokat, mivel azok földrajzi övezetként helyezkednek el és nem képesek ilyen gyorsan alkalmazkodni a megváltozó külső körülményekhez.
A földi éghajlat emberi tevékenység hatására történő megváltozásának vizsgálata mindinkább rávilágított a folyamatok és a kiváltó okok globális voltára, illetve a várható következmények regionális jellegére. Egyértelművé vált, hogy világméretű problémáról van szó, és hogy a szükséges teendők kidolgozása és eredményes végrehajtása csak hatékony nemzetközi összefogással valósítható meg. Ezen összefogást tükrözik a globális probléma további súlyosbodásának megakadályozását, környezeti hatásának csökkentését célul kitűző egyezmények. Ezek közül az egyik leghatékonyabb az 1992-ben, New Yorkban elfogadott ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény. Ezt 1992-ben az ENSZ Környezet és Fejlődés konferencia keretében nyitották meg aláírásra.
Olvasnivaló Ki a felelős...? Gondolatok a levegőszennyezésről ...Az írásos anyag olvastán felfogtam, hogy. az országnak talán legszennyezettebb zónájában járok (Bp. XXII ker. Metallochemia gyár környéke), a bőröm viszketni kezd, és önkéntelenül is a romlásra utaló jeleket vélem felfedezni a környezetben. A levegőben mintha enyhe füstszagot éreznék a kötésig érő gaz is mintha beteges barnán, száradna, megdőlve eltakarja a gyalogösvényeket. Lejjebb a járda szélén egy halott feketerigó fekszik. Igyekszem legyűrni magamban a rossz hangulatot, már majdnem sikerül, mikor a gyárkerítéshez érve megpillantok egy meszelt feliratot: „Halálgyár!" (Moldova György: Magyarország szennybemenetele. Dunakanyar 2000. 93.p.)
Mit tesz hazánk az üvegházhatású gázok légköri mennyiségének csökkentéséért? ...Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez csatlakozva Magyarország vállalta, hogy a további hazai szén-dioxid kibocsátás viszonyítási alapjának az 1985-1987 közötti időszak átlagos kibocsátási szintjét tekintve a gazdasági tevékenységekből eredő összes széndioxid kibocsátás 2000-ben és azt követően nem fogja meghaladni az 1985-1987 közötti időszak átlagos évi kibocsátási szintjét. Az Egyezmény Részes Felei Konferenciájának a harmadik (Kyoto, 1997. december) találkozóján már nemcsak üvegházhatású gázok kibocsátásának a stabilizálásáról, hanem 2010-re bizonyos mértékű csökkentéséről is megegyezés született. Magyarország az 19851987 közötti bázisidőszakhoz képest 6%-os csökkentést vállalt a 2008-2012 közti időszakra. Magyarország 1997-ben csatlakozott a Nemzetközi Energiaügynökséghez, amely az OECD3 független testülete. E csatlakozás részét képezi annak a piacgazdasági átmenetnek és a nyugati integrációs folyamatnak, amely 1990 után kezdődött meg. Magyarország a következő években előreláthatólag csatlakozni fog az Európai Unióhoz is. Ez még további változtatásokat kíván az ,ország energiaszektorában az átmeneti időszakban végrehajtott jelentős változásokon felül. ...Magyarország az Éghajlatváltozási Keretegyezményt 1992-ben írta alá, 1994-ben ratifikálta, és kötelezettséget vállalt szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére. Az ország összes elsődleges energiatermelése 1989 után összeomlott, és a korábbi szint elérése 2010-nél előbb nem. várható, így Magyarország bizonyosan teljesíteni tudja vállalt kötelezettségét. Azonban szabad mozgástér van az energiahatékonysági fejlesztések területén. (Szabó-Pomázi: Magyarország környezeti mutatói 2000. Környezetvédelmi Minisztérium Budapest 2000. 33.p.)
1.4. A vízkészletek szűkössége és szennyezettsége A 20. század másik nagy jelentőségű környezeti kérdése a vízhiány. Ez a nemzetközi problémák listájára az 1990-es években került fel, amikor is a vízkészlet és a vízszükséglet közötti óriási szakadék, valamint a vízzel kapcsolatos aggályok és konfliktusok ráirányították a figyelmet. Miért jelent problémát a vízfelhasználás egyre növekvő mértéke? Azért, mert az egyre növekvő ellátásnak ezen a területen is korlátai vannak. A földi édesvízkészletnek egy része megújuló, más része fosszilis víztartó rétegekben halmozódott fel. A talajvíztartalékok a permanens használat miatt kimerülnek, ugyanakkor a megújuló vízforrásokat is helyenként túlhasználják (a felhasználás adott helyen nagyobb, mint a víz körforgása révén évente rendelkezésre álló vízmennyiség). A vízhiány pótlására a megoldást a vízkészletek átcsoportosítása jelenti (gátak; folyóterelések), ami kiélezi az ellentétet a víz kettős szerepe között. A víz egyrészt nyersanyag, ami az ipari és mezőgazdasági termelés termelékenységének növekedését szolgálja, másrészt minden, a földön élő faj és életközösség számára nélkülözhetetlen anyag. A növekvő gazdasági célú felhasználás következtében kevesebb jut az ökoszisztémák fenntartására. Ahonnan vizet vezetünk el, ott súlyos veszélybe kerül mind az eredeti élővilág, mind az élettelen környezeti tényezők. Az 3
édesvizek
veszélyeztetettségét
OECD=Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet
a
kimerülésük
mellett
fokozódó
szennyeződésük is jelzi. Az ipari, a mezőgazdasági, a kommunális szennyezőanyagok közvetlen és közvetett módon folyamatosan terhelik a vizeket. A víztisztításra ugyanakkor a világ egyes régióiban egyáltalán nem fordítanak gondot. Vagy egyáltalán nem tisztítják azokat, vagy eltérő hatékonyságú technológiákat alkalmaznak. Az ENSZ a Föld vízkészletét felmérve a 90-es évek végén úgy becsülte, hogy a világ népességének egyharmada olyan országban él, amelyekben a lakosság vízigényét nehezen vagy egyáltalán nem tudják kielégíteni. Ezt a jelenséget nevezték el vízstressznek, ami különösen a szegényeket sújtja. A világon több mint egymilliárd ember nem jut hozzá biztonságos, tiszta ivóvízhez. A fejlődő országokban élő népességnek kb. a fele szenved fertőzött víz vagy élelmiszer okozta betegségekben és napi 14-30 ezerre becsülik azok számát, akik vízzel terjedő betegségekben halnak meg.
Olvasnivaló Karinthy Ferenc: Iszap, olaj, boldogság (A. Duna állapota Leányfalunál az 1980-as évek közepén) ...Tíz vagy tizenkét éve szúrták el, addig nem volt semmi baj. Kotrók jelentek meg, s valami olyan szerencsétlenül, rossz nyomon vájták ki a folyó medrét, hogy azóta mindent idehord, az enyhén ívelő leányfalusi partra, csak rak és rak és rak... Augusztusban, szeptemberben, mikor a szint alacsony, már nézni is ijesztő a híres üdülőhely előtt végig a széles, itt-ott harminc méteres iszappadot, üres konzervdobozokkal, ócska lábasokkal, műanyag tasakokkal telehintve, csöndes időben a kellemes illatát is érezni. Áthatolni rajta pedig úgyszólván képtelenség, se ki, se be, térdig, derékig lehúz, aki nem tud idejében kikecmeregni, tán bele is fúlna, mint az Ecsedi-lápba. És az iszap egyre nagyobb és több és magasabb - mi lesz a vége? ...További sirám maga a víz: olajos, kátrányos, ragacsos, hatalmas, gomolygó foltokkal, melyek a szivárvány színeiben hirdetik a civilizáció üdveit, néha meg olyan a szaga, mint az útépítéseké hengerelés közben. Tudom, hogy ez nem a Duna specialitása, láttam a Rajnát, Amerikában a vastag lepedékkel fedett Eire-tavat, s ha csupán képen is, a beleszennyezett gyúanyagoktól lángra lobbant Cuyahoga folyót. Így hát csak egy kis tűnődő mélabúval gondolok vissza kamaszkorom savanykás-hűs, üde ízű és aromájú, friss puha-zöld Dunájára, ahogy beleharaptunk, amikor a túlsó ágban, Verőcén kiúsztunk Devecseriékkel a fölfelé dohogó vontatókhoz, hogy hátul a ladikba kapaszkodva felhúzhassuk magunkat Kismarosig vagy akár a szigetcsúcsig, s újra lecsurogjunk, nem bírtunk betelni vele. (Szülőföldem Magyarország. Kossuth Könyvkiadó 1986. 173-174.p.)
1.5. A termőföld eróziója. A sivatagosodás A sivatagosodás bizonyos természetföldrajzi adottságokhoz, például az éghajlathoz kötött, de meghatározó az emberi tevékenység is, amit társadalmi folyamatok irányítanak. Éghajlatilag azok a területek a legveszélyeztetettebbek, ahol többéves száraz periódusok vissza-visszatérnek. Hosszan tartó aszálykor a növényzet egy része kipusztul, ami több összetevőn keresztül a csapadék további csökkenéséhez vezet. Ez a folyamat,
az emberi beavatkozás hatására következtében felgyorsulhat.
bekövetkező
nagyobb
mértékű
növénypusztulás
A mezőgazdasági területeket a talajkárosodás különféle formái veszélyeztetik. Ilyenek a szél- és vízerózió, a legelők állapotának leromlása, az öntözött termőföldek elmocsarasodása és elszikesedése. Mindezeket a folyamatokat az elsivatagosodás fogalomba soroljuk. A termőföld mennyiségi és minőségi csökkenéséhez és a sivatagosodási folyamat felgyorsulásához vezet az ipar, a városok, az infrastruktúra stb. egyre növekvő helyigénye, a „természettől elhódított" (szűzföldek, legelők feltörése, őserdők kiirtása) és művelésbe vont területeken történő mezőgazdasági termelés, majd a fokozódó költségek miatt azok parlagon hagyása. A társadalmi folyamatok közül a fejlődő országokra jellemző gyors népességnövekedés meghatározó tényező a sivatagosodásban, mivel valamennyi közvetlen hatás, ami a környezet degradációjához vezet, ebben gyökerezik. A szakirodalom, attól függően, hogy a sivatagosodás minek a hatására következik be, megkülönböztet „természetes", és „ember okozta" vagy „antropogén" sivatagosodást. Az előbbinek létrejöttében az éghajlatváltozás és más természetföldrajzi adottságok a döntőek, az utóbbiban az emberi tevékenységek. Az aszály hatásai és az elsivatagosodás veszélye leginkább a fejlődő világ, illetve a legkevésbé fejlett országok társadalmi-gazdasági rendszereit sújtja. Az óriási közvetlen anyagi kárral és természeti katasztrófával nemcsak ezeken a területeken kell számolni. D-, Ny- és K-Európa több térségében, É- és D-Amerikában, Ausztráliában és Ázsia egyes vidékein a fejlett országokban is előfordulnak súlyos aszály veszteségek és elsivatagosodási talajdegradációs következményeket okozó száraz időszakok. Az utóbbiak Magyarországon is károsítják egyrészt a termesztett növényeket, másrészt a természetes növénytakarót, illetve a felszíni és felszínalatti vizeket.
1.6. A biológiai változatosság, sokféleség veszélyeztetettsége A fajok sokfélesége Földünk egyik legfőbb és pótolhatatlan kincse. A biológiai változatosság nélkül nincs szelekció, sem természetes, sem mesterséges úton nem válogatódnak ki olyan élőlények, amelyek képesek lennének alkalmazkodni a változó környezethez. Az alkalmazkodásra ugyanakkor óriási szükség van a környezetben bekövetkező gyors változások miatt, aminek az igazolására az előzőekben is láttunk jó pár példát. A Földön kialakult flóra és fauna sok millió éves evolúció eredménye. A biodiverzitás veszélyeztetettsége ugyanakkor csak a 90-es években került erőteljesebben a figyelem középpontjába. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió, az IUCN a 90-es évek közepén felmérte a Földön kihalással fenyegetett csoportok arányát és az alábbiakat tapasztalta: a harasztok és virágos növények 12,5%-a, a madarak 11%-a, a hüllők 20%-a, az emlősök 25%-a, a kétéltűek 25%-a, a halak 34%-a. Az IUCN 2000-ben készült újabb felmérése szerint nőtt a veszélyeztetett fajok száma, főként az emlősök és madarak körében:
Megállapították azt is, hogy a 11 ezer veszélyeztetett faj 18%-a „kritikus mértékben veszélyeztetett". Ezek az arányok a biológiai sokféleség földi méretekben komoly mértékű és rohamos csökkenését támasztják alá és igazolják. A becslések szerint, ha a jelenlegi trend változatlanul folytatódik, akkor 2050-re a most élő fajok 25%-át elveszítjük, ami a földtörténet során példátlan sebességű fajpusztulást jelentene.' A fajok számának gyorsütemű csökkenését többek között élőhelyeik megszüntetése, a népességnövekedés több közvetlen és közvetett következménye, a természeti erőforrások nem fenntartható - megújulásukat lehetetlenné tevő - kiaknázása okozza. Az élőhelyek közül az egyik legfontosabb és legveszélyeztetettebb az erdő. A FAO (az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete) és a WRI (World Resources Institute - Világ Erőforrásai Intézet) szerint is az 1990-es években a világ erdősített területei tovább fogyatkoztak; bár a veszteség mértékéről különböző vélemények alakultak ki. Ez olyan tendencia, amely nemcsak az erdők ökológiai rendszerét érinti, hanem 40 országban élő 1,7 milliárd embert is, akiknek szüksége van az erdőre bizonyos javak és szolgáltatások miatt. Hasonlóan a vízhiányhoz, az erdőirtás is a szegényeket érinti a leginkább. Az erdők pusztulásának közvetett hatásai is súlyosak. A fák szabályozzák ugyanis a víz áramlását a talaj és légkör között, gyökereik stabilizálják a talajt, elejét véve az eróziónak. Ágaik, kérgük, leveleik és talajuk, az ökológiai rendszerek közül a legnagyobb biodiverzitású életnek adnak otthont. Az erdőirtás életek és megélhetési források elvesztését is jelenti, gondoljunk például az erdőirtás okozta földcsuszamlásokra, áradásokra. A biodiverzitás csökkenésének másik oka a korallzátonyok kiterjedt és gyors pusztulása. A globális korallzátony-megfigyelő hálózat (GCR.MN) 1992-ben 10% korallzátony pusztulást regisztrált. 2000-ig ez 27%-ra emelkedett. Véleményük szerint a kár megfékezésére indított sürgős kezelési akció nélkül 2010-re a korall pusztulásának aránya a 40%-ot is elérheti. A korallzátonyok megsemmisülése szorosan összefügg az emberi és gazdasági tevékenységgel. Valószínű, hogy a klímaváltozás miatt felmelegedő tengerek okozta nagy stressz miatt a korallok kivetik magukból a bennük élő algákat. A szennyeződés, a homok- és kőbányászat, a halászatban használt robbanóanyagok és cianidok ugyancsak stresszt jelentenek a világ korallzátonyainak. Azok pusztulása nagy mértékbég rontja az ott élő emberek esélyét a jobb életre, mivel sokaknak a korallok adnak táplálékot és munkát. A fejlődő. országokban a halzsákmány negyedét a korallzátonyok környékén fogják ki, azok védik a tengerpartokat az eróziótól, segítik a selymes homok kialakulását. Ezzel válnak vonzóvá a tengerpartok a túristák számára, ami elsődleges bevételi forrás számos trópusi országban.
Olvasnivaló Gondolatok a 20. század végi Magyarország biológiai és faji sokféleségéről ...Az élővilág legnagyobb kiterjedésű területei a védett területeken kívül, mezőgazdasági területeken találhatók. Az 1980-as évek végéig a mezőgazdasági terület körülbelül 80%-án nagyüzemi és intenzív gazdálkodásfolyt. Az intenzív műtrágya
felhasználásnak az élőhelyekre és a biológiai sokféleségre nézve kedvezőtlen hatásai voltak, többek között a talaj elsavasodása és elszennyeződése, valamint a felszíni és felszín alatti vizek foszfát- és nitrátterhelése. Az állami gazdaságok és mezőgazdasági szövetkezetek által megművelt nagytáblák a tájat meglehetősen egyhangúvá tették. Az 1990-es években a mezőgazdaságból származó terhelés csökkent. A mezőgazdaság részesedése a GDP-ből az 1989. évi 15%-ról 1997-re 5,5%-ra csökkent. Az állatállomány 40%-kal az 1990. évi szint alatt van. A szerves- és műtrágyák felhasználása drasztikusan csökkent. A növényvédő szerek használata (hatóanyagban számolva) szintén csökkent, kb. 35 ezer tonnáról (1989) 8 ezer tonna alá (1995). Egyre szélesebb körben terjednek az integrált módszerek és a biogazdálkodás. 1994-1997 között a privatizáció eredményeképpen a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok által megművelt összes gazdasági terület részesedése 56%-ról 42%-ra csökkent. A nagy gazdaságoknak kisebb magánbirtokokká történő felosztása pozitív változásokat idézett elő a tájképben. Az emberi tevékenység térnyerése előtt Magyarország jelenlegi területének több, mint 70%-át borították erdők, ez ma nem éri el a 20%-ot. Az erdőterület kiterjedése az elmúlt 50 évben 600 000 hektárral (1980 óta 100 ezer hektárral) nőtt és jelenleg eléri az 1,8 millió hektárt. Ez elsősorban a gyorsan növő fafajok és fajták telepítésének következménye (ezek most az összes erdőterület 10%-át adják), amely gyakran az unikális, füves ökoszisztémák kárára történt (erdei fenyő a dolomit sziklagyep, fenyők és akácosok a homokos területek esetében). Az őshonos fajokból álló természetközeli elegyes erdőállomány még mindig az összes erdőterület felét teszi ki. Az utak és autópályák bővítése szerte az országban akadályokat állított a vándorló fajok elé azáltal, hogy szétdarabolták az élőhelyeket és az ökológiai folyosókat. A vízkészlet-gazdálkodás szintén negatív hatást gyakorolt a biológiai sokféleségre, különösen a vizes területeknek a művelhetőség érdekében végzett intenzív lecsapolása és a folyószabályozás járt ilyen következményekkel. A fő vízfolyások szabályozásával a legtöbb ártéri tölgy-, kőris- és szilerdő eltűnt és puhafa-ültetvények, illetve mezőgazdasági területek kerültek helyükbe. A becslések szerint a kommunista időszakban az ország körülbelül 20%-át érte komoly ipari szennyezés. Az ipari termelés (a biológiai sokféleséget sújtó terheléssel együtt) a későbbiekben a gazdasági szerkezet átalakításával jelentősen csökkent. A tömegturizmus növekedése, amelyet az infrastruktúra fejlesztése nem követett, számos környezeti problémához járult hozzá: a Balaton kedvezőtlen vízminősége, néhány fontos idegenforgalmi régió degradációja (p1.: Velencei-tó, Bükk-hegység, szikes tavak), egyes tájelemek tönkremenetele és a biológiai sokféleség csökkenése. Az idegenforgalom sérülékeny területeken történő további növekedése, illetve a közlekedési infrastruktúra bővítése növeli az ökoszisztémák szétdarabolódását. A természetre különösen súlyos terhelést jelentenek a tóparti építkezések, a folyómenti városi és ipari fejlesztés. A legveszélyeztetettebb élőhelyek a folyómenti elegyes tölgy-szil és kőris erdők, a mocsarak, lápok, füves területek (löszgyepek és láprétek), valamint a szikes puszták. .4 vizes élőhelyek számára a legnagyobb veszélyt a kiszáradás és az emberi tevékenységek okozta szennyezés jelenti. Számos lápot és láprétet fenyeget az eutrofizáció. Az alföldeken jelentős vízfelület maradt meg az idők során, megőrizve a vízi élet lételemeit. ...Földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően Magyarország az eurázsiai növény- és állatvilág nagy változatosságával rendelkezik. Több, mint 3 ezer növény- és 43 ezer állatfaj található, ezek közül 83 emlős, 373 madár, 16 hüllő, 16 kétéltű és 81 hal. Ez a sokféleség a szomszédos országokét több tekintetben felülmúlja; az ország területét is figyelembe véve elmondható, hogy Magyarország fajokban gazdag.
Az ökoszisztémák megszűnése, szétdarabolása és szennyezése miatt sok magyarországi növény- és állatfaj veszélyeztetett. A veszélyeztetett fajok aránya a madarak és az edényes növények esetében körülbelül 20%, a halak esetében pedig 32%. A nagy emlősök vándorlási útvonalait az infrastruktúra fejlesztés zavarta meg, és az emlősök több, mint 70 %-át a fenyegetettség bizonyos foka érinti. A kétéltűek és a hüllők, amelyek fennmaradása nagymértékben élőhelyeiktől (vizes területek) függ, mindegyike veszélyeztetett. A leginkább veszélyeztetett edényes növények a vizes területekre, a természetes erdőkre és a sztyeppékre jellemzőek; a mohafélék 3%-a veszélyeztetett, a többi közép-európai országban hasonló a helyzet. (Szabó-Pomázi:Magyarország környezeti mutatói 2000. Környezetvédelmi Minisztérium Budapest 2000. 90-92.p.)
1.7. A meg nem újuló erőforrások elhasználódása A gazdaság alapvető eleme az energia, amit a gazdálkodás egészére, és a környezetre gyakorolt jelentős hatása miatt fontos kiemelnünk. A világ energiagazdasága a fosszilis energiahordozókon alapszik. Az összes szükségletnek kb. 80-90%-át biztosítja a kőszén, a kőolaj, és a földgáz, kb. 5%-ot az atomreaktorok, a többit a megújuló források, mindenekelőtt a vízenergia, és a biomassza. A fosszilis energiaforrásokat nagy fűtőértékük, olcsóságuk, kényelmes használhatóságuk, és bőséges mennyiségük tette alkalmassá erre a kitüntetett szerepre. Ennek következtében kitermelésük ugrásszerűen bővült, sőt pazarló felhasználási szokások is kialakultak. Az első olajválság 1973-ban felszínre hozta alkalmazásuk néhány jelentős hátrányát és az energia probléma azóta is a világgazdaság alapvető kérdése. A globális mértékben jelentkező gondok közül az egyik a meg nem újuló energiahordozók. készleteinek véges volta és a készletek egyenlőtlen eloszlása, a másik pedig az energia-előállításból és -felhasználásból következő globális környezetkárosítás. Régóta vita tárgya, hogy mennyi időre elegendők a fosszilis energiahordozók a jelenleg jellemző vagy még gyorsabb ütemű kitermelés mellett. Ebben a kérdésben a kutatók eltérő véleményen vannak, de általánosnak tekinthető az a megállapításuk, hogy a következő 20-25 évben globális energiahiány nem várható. Nagy gondot jelent a készletek egyenlőtlen eloszlása miatt egyes gazdaságok súlyos olajfüggősége, az olajtermelő országok politikai instabilitása. Ennek következtében az olajpiac nagyfokú bizonytalanságot és hirtelen változásokat mutat. Az olajválságok idején. felerősödnek az olajtól való függőség csökkentésére irányuló törekvések, például az energiaszerkezet átalakítása, más energiahordozók preferálása, az energiafelhasználás hatékonyságának növelése, a fogyasztás visszaszorítása. A meg nem újuló tüzelőanyagok gyorsan bővülő alkalmazásának egyik legjelentősebb következménye a környezet rombolása. Ezek okozzák az összes levegőszennyezés kb. 75%-át, a globális felmelegedésért felelős gázok egyik legjelentősebb komponensének, a szén-dioxidnak nagy tömegű légkörbe kerülését. Felelősek a környezet fokozódó savasodását, az ún. savas esőket okozó kén-dioxidnak a levegőburokba jutásáért is. A savas esők leglátványosabb következménye pedig az erdők pusztulása, ami mint láttuk, további környezeti problémákat indít el.
Olvasnivaló ...A magyar gazdaság energiahatékonyságának el kell érnie az Európai Unió, illetve az OECD tagállamainak jellemző szintjét. A felzárkózás elsősorban a gazdaság talpra állásától, az átalakítástól és az értéknövelő modernizációtól függ, de az energiatakarékosságnak is kiemelkedő szerepe van. Az Európai Unió alapvető energiapolitikai elvei között kiemelt jelentőségű a megújuló energiaforrások szélesebb körű felhasználása. A csatlakozást követően alkalmazkodva az Európai Unió követelményeihez - a megújuló energiaforrások részesedésének teljes energiafelhasználásunkon belüli részarányának lényegesen meg kell haladnia a jelenlegi mértéket (a tagállamok 2010 körül a 12%-os részarányt tervezik megvalósítani, amely a hazai részesedés 3-4-szerese). Ma Magyarországon a megújuló energiaforrások részesedése az összes energiaforráson belül 3-4% alatt van. A hagyományos energiahordozók árának utóbbi években bekövetkezett igen erőteljes emelkedése következtében a megújuló energiaforrások versenyképességének esélyei javulnak. Mindazonáltal a biomassza, a kommunális hulladékok, valamint a geotermikus energia kivételével középtávon még nem lehet a megújuló energiaforrások valóságos piacával számolni. A nap-, szél- és vízenergia felhasználásának lehetőségei - az ország természeti adottságainak következtében - mérsékeltek. Egyes területeken azonban, megfelelő közgazdasági feltételek kialakításával e lokális energiaforrások gazdaságosan hasznosíthatók. (Szabó-Pomázi:Magyarország környezeti mutatói 2000. Környezetvédelmi Minisztérium Budapest 2000. 34.p.)
1.8. Hulladék-krízis Bolygónknak szinte minden részén, sőt, századunkra már kozmikus térségünkben is hulladék-krízisről beszélhetünk. Mennyiben globális és mennyiben lokális gond az egyre nagyobb tömegben termelődő ipari, mezőgazdasági, közlekedési és kommunális hulladék? Ideiglenes és tartós tárolása, egy-egy térségben való illegális lerakása, a csatornarendszerbe, helytelen talajműveléssel a talajba, talajvízbe kerülése, az ipari tevékenységekből, közlekedésből, háztartásokból származó sokféle gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezéseknek a légkörbe jutása kezdetben lokális következményekkel jár ugyan, de a felszíni és a felszín alatti, egymással összeköttetésben lévő vízrendszerek, a nagy térséget bejáró szélrendszerek révén globálissá szélesedik. Az előzőekben tárgyalt globális gondok, mint p1.: a víz-, a légkörszennyezés, a talajerózió, a túlnépesedéssel járó urbanizációs ártalmak, közvetve, és/vagy közvetlenül kapcsolatban vannak a hulladék keletkezésével, árnak helytelen kezelésével, a nem megfelelő mértékű hasznosításával, és végső soron, a problémát helytelenül megközelítő emberi gondolkodással, szemlélettel. Az oktatási segédkönyv további fejezetei sokféle megközelítésben mutatják be a hulladék-krízis problémakört és a megoldási lehetőségeket.
II. Fenntartható fejlődés - fenntartható fogyasztás (Bihariné dr. Krekó Ilona)
1. Fenntartható fejlődés Az 1970-es évek elején a Római Klub tudósai hívták fel először a figyelmet a termelésnövekedés korlátaira. Előtérbe kerültek a globális problémák, a környezet fokozódó pusztulása. A második évezred utolsó évtizedének elejére egyre érzékelhetőbb lett, hogy súlyos ökológiai katasztrófa fenyegeti világunkat. „...Az egyébként rugalmas és alkalmazkodni képes ökológiai rendszer teljesítőképességének, biológiai létfenntartó képességének határai felé közeledik..4 Ezért szükséges a fenntartható fejlődésben gondolkodnunk. Ennek koncepcióját először a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) fogalmazta meg. Eszerint a fenntartható fejlődés "...lehetővé teszi az élővilág forrásainak megtartását, a genetikai sokféleség és a szükséges ökológiai egyensúly fenntartását.”5 Ezután az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) a fogalmat inkább társadalmi, mint ökológiai megközelítéssel és tartalommal használta. Az ENSZ határozata alapján megalakult Környezet és Fejlesztés Világbizottság, röviden Brundtland Bizottság készítette el a "Közös jövőnk" című, történelmi jelentőségű beszámolót. 1987-ben megfogalmazott ajánlásaik felhívták a figyelmet a globális prioritások átcsoportosítására. Bebizonyították, hogy a környezeti, gazdasági és társadalmi problémák között elkerülhetetlen kapcsolat áll fenn, valamint megalkották a fenntartható fejlődés napjainkban is helytálló szellemiségű fogalmát. AI Gore, aki 1992-2000 között az Amerikai Egyesült Államok alelnöke volt, 1992-ben megjelent Mérlegen a Föld című könyvében nemcsak összefoglalta a bolygónkat fenyegető globális problémákat saját tapasztalatai, a kutatási eredmények és dokumentumok tényanyagainak ismertetésével, hanem cselekvési programot is felvázolt. Véleménye szerint öt stratégiai célnak kell egyrészt motiválnia, másrészt irányítania a környezet megmentésének folyamatát. Ezek a következők: „...Az első stratégiai célnak a világnépesség stabilizálásának kell lennie, olyan politikákkal, amelyek a világ minden nemzete számára megteremtik az fagynevezett demográfiai átállás feltételeit. "...Ez a változás a legtöbb ipari országban végbement (ahol kicsi a csecsemőhalálozás és nagy az írástudók és képzettek aránya), és jóformán egyetlen fejlődő országban sem tapasztalható (ahol a fentiek ellenkezője az igaz). A második stratégiai cél a környezeti szempontból helyes technológiák megteremtése és kifejlesztése kell, hogy legyen - különösen az energiatermelésben, a szállításban, a mezőgazdaságban, az építkezésben és a gyártásban -, amelyek képesek arra, hogy fenntartható gazdasági fejlődést biztosítsanak a környezet egyidejű' rombolása nélkül. Ezeket az új technológiákat azután gyorsan át kell adni minden nemzetnek - különösen a harmadik világ országainak. A harmadik stratégiai cél: átfogóan és mindenre kiterjedően változtassuk meg a gazdasági „közlekedés" szabályait, amivel felmérjük döntéseinknek a környezetre gyakorolt hatását. 4 5
Kiss Károly: A fenntartható fejlõdés. Környezet és fejlõdés V/10.43. p. Kiss Károly: A fenntartható fejlõdés. Környezet és fejlõdés V/l0. 44. p.
A negyedik stratégiai cél: új nemzetközi egyezmények megtárgyalása és elfogadása, amelyek meghatározzák a szabályozási kereteket, a speciális tiltásokat, végrehajtási mechanizmusokat, a kooperatív tervezést, a részesedési megállapodásokat, ösztönzőket, büntetéseket és kölcsönös kötelezettségeket, amelyek az átfogó tervet sikerre vihetik. ...Az ötödik stratégiai cél egy kooperatív terv megalapozása, amely a globális környezetről tájékoztatja a világ polgárait. A végső cél az lenne, hogy új gondolkodásmód a l a k u l j o n ki a civilizáció és a globális környezet közötti viszonyról. ...E célok mindegyike szoros kapcsolatban áll egymással. ... Végül a terv általánosabb, integráló célja az legyen, hogy létrejöjjenek különösen a fejlődő országokban - azok a társadalmi és politikai feltételek, amelyek a léginkább elvezetnek a fenntartható társadalmak megszületéséhez.6 A ,,...fenntartható fejlődés: a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől.”7 Ez a fogalom az 1992-es Környezetről és fejlődésről című Rio de Janeiró-i ENSZ-csúcsértekezlet óta vált ismertté világszerte. Az azon részt vevő kormányok képviselői elismerték - az előzőekben említett - Brundtland-bizottság megállapításainak igazságtartalmát, és elkötelezték magukat, hogy megőrzik utódainknak bolygónk ökológiai rendszereit és forrásait. A riói konferencián résztvevő állam- és kormányfők elfogadták a fenntartható fejlődés alapelveit, keretprogramját. Ez a program egyértelműsítette, hogy a fejlődés középpontjában az emberek állnak, és a mindenki számára méltányos életminőség elérését és fenntartását a természeti erőforrások elapadása, a földi környezet minőségi jellemzőinek alapvető átalakulása nélkül kell elérni, Ezért mind a nemzetközi, mind. az egyes országok szintjén azonnali cselekvésre van szükség. Az 1992 óta eltelt. időszak elemzései azt mutatták - mint az már az előző fejezetben is olvasható -, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés és a környezetvédelem vonatkozásában bizonyos térségekben és területeken mutatkozó bíztató eredmények ellenére a világ nem lett fenntarthatóbb, sok tekintetben inkább romlott a helyzet. A fenntarthatóság értelmezésekor fontos elkülöníteni a növekedést és a fejlődést. Az ökoszféra súlyos károsodása nélkül globálisan most már nincs mód a jelentősebb mértékű növekedésre. A fejlődés lehetőségei azonban végtelenek, ez nincs fizikai korlátokhoz kötve, nincsenek határai. Ezek figyelembevétele a gyakorlatban azonban igen nehéz. A gazdasági szerkezetjelentős átalakítását igényli az anyagi növekedés korlátozása, ami azonban sérti a jelenlegi termeléshez kötődő érdekeket. Ezenkívül, a Föld erőforrásainak megőrzéséhez szükséges lenne azok felhasználásának globális méretű szabályozása és újraelosztása. Az 1975-ben független intézetként alakult Washingtoni Világfigyelő Intézet (Worldwatch Institute) kutatócsoportjának egyik tagja, Gary Gardner úgy véli (Johannesburg: egy biztonságosabb világ megteremtése című tanulmányában 2002-ben írt erről), hogy az összetett társadalmi és környezeti célokat néhány alapelv érvényesítésével maximálisan hatékonnyá lehet tenni. 6 7
Al Gore: Mérlegen a Föld. Föld Napja Alapítvány 1993. 327-328. p. Láng István (főszerk.): Környezet- és Természetvédelmi Lexikon, A-K. Akadémiai Kiadó, Bp. 2002. 344. p.
Ezek az alapelvek a következők: • Ösztönözni kell a nők aktív részvételét egy fenntartható világ építésében. • A problémák megoldásakor egész rendszerekre kell összpontosítanunk, rendszerszinten kell gondolkodnunk. A problémák közötti kölcsönhatások határozzák meg, hogy mekkora egy rendszer. Az oksági láncot rendszerként felfogva a probléma többféleképpen is megoldható. • A rendszerekről való gondoskodáshoz hathatós eszközöket kell használni. Az ENSZ 2000-ben kiadta a millenniumi nyilatkozatot, amelyben az emberiség fejlődésének 2015-ig elérendő céljait sorolták fel. 1. táblázat. A fenntartható fejlődés . céljai 2015-ig 8 Forrás Környezeti célok
Célok Meg kell valósítani és ki kell terjeszteni a kiotói jegyzőkönyv céljait az üvegházgázok kibocsátásának csökkentésére. Meg kell akadályozni, hogy a természetes erdők összterülete tovább zsugorodjon. Tovább kell fejleszteni és teljesíteni. kell a WHO irányelvein alapuló országos szabványokat a levegő minőségére vonatkozóan. A talaj. .eróziójának mértékét felére kell csökkenteni. Véget kell vetni a vízkészletek túlzott kimerítésének. Millenniumi Felére kell csökkenteni azoknak az arányát, akik rendkívül nagy nyilatkozat nyomorban élnek, éheznek, és nem jutnak tiszta ivóvízhez. Háromnegyedével csökkenteni kell az anyák halálozási arányát. Kétharmadával csökkenteni kell az öt év alatti gyermekek halálozási arányát. El kell érni, hogy mindenki elvégezze az általános iskolát, és meg kell valósítani a nemek egyenlőségét az oktatásban. Meg kell állítani, majd vissza kell szorítani a HIV/AIDS, a malária és más fő betegségek terjedését. Gazdasági célok Fel kell állítani és be kell vezetni az országokban az olyan könyvelést, amely beépíti a környezeti költségeket is. Fel kell számolni az olyan szubvenciókat, amelyek a nyersanyagok és a fosszilis tüzelőanyagok kitermelését és használatát támogatják. Az anyagráfordítás 4-10-szeres csökkentésére kell ösztönözni az ipari országokat. Ösztönözni kell az önmérséklet morálját a fogyasztásban. Forrás: Millenniumi nyilatkozat az ENSZ Fejlődési Programjából, Human Development Report 2001 (New York: Oxford University Press, 2001), pp. 21., 24. Ezen fejlődési célok megvalósulása előbbre juttathatja az emberiséget a fenntartható fejlődés útján. A harmadik világkonferenciát 2002.augusztus 26-a és szeptember 4-e között rendezték meg a Dél-afrikai Köztársaságban, Johannesburgban (az első 1972ben volt Stockholmban, a második 1992-ben Rio de Janeiroban). A rendezvény hivatalos neve: ENSZ Világcsúcs a Fenntartható Fejlődésről. Magyar nyelven inkább úgy említik: az ENSZ Fenntartható Fejlődés Világtalálkozója.
8
A világ helyzete 2002. A washingtoni Worldwatch Institute jelentése a fenntartható társadalomhoz vezető folyamatról. Föld Napja Alapítvány. 2001. 33.p.
Ennek a konferenciának elsődleges érdeme az, hogy a fenntartható fejlődés szerinti gondolkodás és fejlődés szükségességét tudatosította. Átütő, új eredményeket nem hozott, a riói elveket és kötelességvállalásokat erősítette meg. A találkozó ,,...mindenek előtt a szegénység elleni küzdelemről, a társadalmi és a társadalmak közti kohézióról, a fejlődő országok fejlesztési és technológiai támogatásáról, felzárkózásáról, a szociális problémák megoldásáról, a méltányos életfeltételek alapvető szociális és infrastrukturális szolgáltatásainak mindenki számára való biztosításáról, valamint ezeknek a kérdéseknek a globalizációval, világkereskedelemmel és pénzüggyel való összefüggéseiről szólt. „9
2. Fenntartható fogyasztás A "fenntartható fogyasztás: á személyes fogyasztásnak az a szintje, amely nem lépi túl a bioszféra eltartóképességét. "10 Fenntarthatóan élni egyrészt azt jelenti, hogy a természet létfontosságú termékeit és folyamatait csak olyan gyorsan használjuk el, ahogy azok megújulnak, másrészt azt, hogy csak olyan gyorsan bocsássunk ki hulladékokat, ahogy azok elnyelődnek. Az ember élete és minden tevékenysége. a természettől függ. Fenntarthatóságának az a feltétele, hogy a természet eltartóképességének (ökológiai kapacitásának) a határain belül éljen. Sajnos, napjainkban még távolabb kerültünk a tartósan fenntartható élet eszményétől. Megmaradásunk feltétele, a Föld természeti tőkéjének megóvása. Ehhez azonban tudnunk kell; hogy az mekkora. Két kaliforniai kutató, Mathias Wackernagel és William Rees kiszámították 52 ország rendelkezésre álló kapacitását, valamint azok igénybevételét az energia- és a nyersanyag-felhasználás alapján. Kiszámították továbbá a felhasználás (az ipar, a mezőgazdaság, az infrastruktúra által igényelt) szinten tartásához szükséges területek nagyságát. Ezt nevezték el ökológiai lábnyomnak. A természet értékeit mindenki fogyasztja, és igénybe veszi „szolgáltatásait". Mindenki hatással van tehát a Földre. Ez az ökológiai hatás az általunk kisajátított, a létfenntartásunkhoz igénybe vett természet méretével fejezhető ki. Az ökológiai lábnyom jelképes kifejezése egy adott gazdaság vagy populáció természeti tőkeigényének a biológiailag produktív területen. Ez a terület több tényezőtől függ. Pl.: a népesség méretétől, anyagi életszínvonalától, az alkalmazott technológiáktól, valamint az ökológiai produktivitástól. A lábnyomok egymást nem fedhetik át, tehát az emberek versengenek az ökológiai térért.
9
Faragó Tibor-Feiler József: Fenntartható Fejlődési Világtalálkozó. Ezredforduló - Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. Természet Világa 2003.1.sz. melléklete, 11.p. 10 Láng István (főszerk.): Környezet- és Természetvédelmi Lexikon, A-K. Akadémiai Kiadó, Bp. 2002. 344. p.
"A természeti tőke felmérésének egyik fontos felismerése az volt, hogy az emberiség egészének nagyobb a lábnyoma, mint a világ összesített. ökológiai eltartóképessége11. A felmérés eredményeinek elemzése kimutatta, hogy a vizsgált 52 ország átlagosan 35%-kal több biokapacitást használ fel, mint ami azokban elérhető. Ez azt jelenti, hogy 35%-ban nem gazdálkodnak fenntartható módon. Felélik a jövőjüket! "Végezetül egy megdöbbentő becslés: ha az átlagos amerikai fogyasztási szokásokat gondolatban kiterjesztjük a Föld hatmilliárd lakójára, akkor 6, 9 földgömbre van szükségünk a fenntartható életre.”12 Tehát az előbbi megállapítás - vagyis, hogy feléljük a jövőnket - az emberiség egészére igaz! Hogy ez ne következzen be, ahhoz többféle módon kell csökkentenünk a környezeti terhelést. Így például: • A természet egységnyi területére eső produktivitás növelésével. • A források hatékonyabb felhasználásával. • A nagy lábon élő országokban az egy főre eső fogyasztás visszafogásával.
Olvasnivaló ...Az ökológiai lábnyom emlékeztet bennünket arra, hogy tekintet nélkül a technikára, az emberiség továbbra is ökológiai javaktól és szolgáltatásoktól függ, s ezekből egyre többre van szüksége, ahogy a népesség és a fejenkénti fogyasztás nő. ...Az ökológiai lábnyomok elemzése eszközt ad az ökoszféra termelésének és a gazdaság fogyasztásának összehasonlítására, ezáltal fedve fel, hogy vajon van-e ökológiai tér gazdasági terjeszkedésre, vagy az iparosított társadalmak már túllőttek a helyi (és globális) teherbíráson. Az utóbbi esetben az ökológiai lábnyom felfedi a társadalom előtt álló fenntarthatósági hézagot is. Vagyis az ökológiai lábnyomok elemzése segíthet meghatározni azokat az ökológiai korlátokat, melyek közt a társadalom működik, alakítani a politikát a túllövés elkerülésére, vagy csökkentésére, és ellenőrizni a haladást a fenntarthatóság felé. Az ökológiai lábnyomok elemzése semmiképpen sem jelenti azt, hogy a teherbírás határán élni kívánatos cél. Az ökológiai lábnyom célja inkább annak megmutatása, hogy milyen veszélyesen közel jutottunk a természet korlátaihoz. Az ökológiai rugalmasság és a társadalmi jólét valószínűbb, ha a tejes emberi terhelés lényegesen a Föld teherbírása alatt marad. Az ökológiai határon való élet veszélyezteti az ökoszisztéma alkalmazkodóképességét, erősségét és megújuló képességét, ezáltal fenyeget másfajokat, egész ökológiai rendszereket, s végül magát az emberiséget is. ... Az ökológiai lábnyom átláthatóbbá teszi a fenntarthatóság problémáját döntéshozók fizikai jellemzőt kapnak a politikai, tervezési, vagy technológiai választások ökológiai hatás alapján való rangsorolásához. Végül az ökológiai lábnyom kiemeli a helyi cselekvésre felszólító globális parancsot. Megmutatja, hogy a túlfogyasztás ökológiai és társadalmi hatásai az otthon térségén messze túl nyúlnak. Bevezeti a fenntarthatóság erkölcsi dimenzióját, s azzal, hogy megmutatja mind a népességnövekedés, mind az anyagi fogyasztás szerepét a világpusztításában, a mindkettőt megcélzó politikák szükségességét hangsúlyozza. (Wackernagel, N. és Rees, W.: Ökológiai lábnyomunk. Föld Napja Alapítvány 2001. 77-79.p.) 11
Zahorán Tamás: Mekkora lábon élünk? Cédrus 2001/4-6. szám 15. p.
12
Zahorán Tamás: Mekkora lábon élünk? Cédrus 2001. (IV. új) 4-6. szám 16. p.
...Magyarország lábnyoma számítások szerint 5,01 hektár/fő, biológiai kapacitása ellenben csak 3,07 hektár/fő, tehát életvitelünk fenntartásához országunk területének több, mint másfélszeresére lenne szükség. (Trombitás Gábor: Ökológiai lábnyom. KukaBúvár 2001.ősz)
3. Játékötlet az ökológiai lábnyom témához (Labancz Györgyi) Azt gondolom, hogy az ökológiai lábnyom fogalmát tapasztalati szinten minden kisgyerekkel meg lehet ismertetni. Az eszköz, természetesen a játék. Az a javaslatom, hogy témahét keretében, p1. a Föld napjára való készülődés előtt, többször, „részekre" bontottan játsszuk. Ökológiai lábnyom játék Mi a lábnyom? Lépjünk nyáron a homokba, eső utáni tócsába mezítláb, télen hóba. Természetesen a gyerekek ezt maguktól is megteszik, ezért meg is lepődnek, mikor felnőtt bíztatja őket erre. A nyomok olvasása közben látszik, hogy kís gyereknek kicsi, nagy gyereknek nagy a lábnyoma. Rajzoljuk körbe, és vágjuk ki. Játsszunk tovább! A hol élünk? kérdésre a következő válaszok hangzanak. el: óvodában, otthon, hegyen, fahun, városban, Budapesten, a Földön. Innentől kezdve már nyert ügyünk van. A felkészült óvónő már pörgeti is a földgömböt és teszi fel a következő kérdést. Kik élnek (laknak) a Földön? Mielőtt a gyermek válaszol, ő is megpörgetheti a földgömböt. Ez ösztönzi a többieket is a gondolkodásra, a játékba való bekapcsolódásra. A legtöbb óvodában van földgömb, de ha nincsen, kasírozhatunk magunk is egyet. (Elkészítésének leírása a 98. oldalon olvasható) Szemléltetésre vágjunk ki egy méter átmérőjű körlapot, tegyük le a parkettára. Ez lesz a ;,Föld". A gyerekek által említett élőlényeket rajzoltassuk le, és helyezzük el azt a megfelelő helyre, az élőhelyére. Lassan betelik a „Föld", mindenkinek van helye (egyenlőre); mindenki elfér rajta. Az élőlényeket helyettesíthetjük lábnyomokkal, kivágott talpacskákkal. Vágjunk ki néhánnyal több talpat, mint amennyi egymás mellett elfér! Hogyan helyezhetjük ezeket fel? Rátéve részben vagy egészben arra, ami már ott van. Mi lesz ennek a következménye? (A gyerekek a maguk szintjén és nyelvén megfogalmazzák az élőlényeknek az ökológiai térért való versengését.) Beszélgessünk arról, hogy ki hogyan él! (Erről már sok tapasztalatuk van gyermekeknek.) Emlékeztessük őket arra, hogy a kirándulásokon mennyire vigyáztunk a természetre, gondosan körülnéztünk, mielőtt elhagytuk, a kirándulás színhelyét, hogy ne maradjon ott semmi nem odavaló dolog. Ne maradjon nyoma annak, hogy ott jártunk. Miért ne? Beszélgessünk arról is, hogy mi hogyan élünk! Takarékosan? Pazarlóan? Nézzünk körül otthon és az óvodában a játékos polcokon, a szekrényben, a hűtőben. Egy-egy vásárlás után mennyi hulladékot teszünk a szemetesvödörbe? Hogyan fűtünk? Hogyan világítunk? Mennyi vizet használunk? Elzárjuk-e a folyó, csöpögő csapokat? Egész nap nyitva van-e az ablak vagy gyakori szellőztetéssel biztosítjuk a friss levegőt?
A mi óvodánk pazarló? Takarékos? A mi családunk pazarló? Takarékos? Kérdezzük meg a gyerekek véleményét erről! Miért gondolja, mi jelzi neki a pazarlást, a takarékosságot? Képzeljek el a pazarló ember lábnyomát! És sok ilyen emberét! Mi lenne, ha mindenki pazarló módon élne? Mi lenne akkor a Földdel? Mit tehetnénk máshogy, hogy ne maradjon maradandó nyoma annak, ahogyan élünk? (A kirándulások j ó tapasztalatait elevenítsük fel!) Nézzünk körül! Mindenre szükségünk van? Mire nincs szükségünk? Mit adnál oda más, szegényebb gyereknek? Hogyan vigyázzunk a vízre? A levegőre? Az élővilágra? A talajra? Rajzokkal, képeskönyv készítéssel, dramatikus játékkal, az óvoda mindennapi életével tudunk hozzájárulni a gyerekek helyes gondolkodásának formálásához.
4. Mit tehet egy óvodapedagógus, egy óvoda a fenntartható fejlődés érdekében? (Rendhagyó, vitára ösztönző gondolatok egy környezeti nevelő óvodapedagógus tollából) (Labancz Györgyi) Sokat hallottunk mostanában a fenntarthatóság pedagógiájáról, sokféleképpen értelmezzük e vonatkozású feladatainkat. „A fenntarthatóságra nevelés feladata, egy ökológiailag, szociálisan, gazdaságilag és politikailag fenntartható társadalom létrejöttéhez szükséges emberi képességek és magatartások kialakítása."13 Természetesen az óvónő megint arra gondol, hogy miként is férhet be ez az óvoda feladatai közé? Mit tehet ő a felsoroltak alakításáért? Melyek legyenek azok az apró, de életre szóló szokások, amelyeket ha megtanít, akkor azok úgy épülnek be a gyerekek személyiségjegyei közé, hogy onnan a későbbiekben sem tudja senki kitörölni? Az ENSZ tervezi, hogy a 2005-2015. közötti időszakot „a fenntarthatóságra oktatás" évtizedének fogja javasolni. Erre lehet, és kell is készülniük a pedagógusoknak. Jó lenne, ha az óvodapedagógusok fogalmaznák meg elsőként e témában feladataikat. Most a „hulladékgazdálkodás" címén, máskor más aktualitásból. Ha áttekintjük a fenntarthatóság pedagógiájának elveit, akkor körvonalazódnak az ehhez kapcsolódó feladataink is: • Egész életen át tartó tudás igényének és képességének alakítása (változó tudás, változó ismeret, önképzés). • Kritikus, rendszerben való gondolkodás fejlesztése (a magatartásminták átadása mellett fontos a problémamegoldás, a konfliktuskezelés, a kreatív rendszerben történő gondolkodás). • Együttműködés, társas készségek fejlesztése (minden probléma kisebb-nagyobb közösségben keletkezik, a megoldása is jobban megy közösen). • Tudományközi és több tudományterületen átívelő megközelítések alkalmazása (a tudományterületek közötti összefüggés meglátása, a tanulás és tanítás során).
13
UNESCO jelentés: Riótól Johannesburgig (2002)
• •
Esélyegyenlőség, társadalmi és kulturális különbségek elfogadása (kultúrák közötti párbeszéd). Döntéshozatal, a részvétel képességeinek és igényeinek formálása (döntéseinkért felelősséggel tartozunk magunknak, szűkebb és tágabb közösségünknek, a Föld egészének).
A milyen legyen a jövő „zöld", „fenntartható óvodája"? kérdésen gondolkodva a következők jutottak az eszembe: • Olyan intézmény, ahol mindenki tisztában van a fenntarthatóság gondolatával. • Szellemiségében a fenntarthatóság pedagógiája alapján működik. • A helyi nevelési programját a fenntarthatósághoz tartozó környezeti nevelésreépíti. • Olyan az épület, olyan a közösség, amely már külső megjelenésében is azt sugározza, hogy itt egy „másmilyen" közösség é1 és dolgozik. • A gyerekek nevelése életkorhoz igazodó tevékenységközpontú módszerekkel zajlik (sok-sokjátékos tevékenység, szenzitív módszerek, életközösségek életének terepen való tapasztaltatása stb.) • Az óvoda berendezése az egyszerűség, a takarékosság, a praktikusság jegyében készül, lehetőleg a helyi sajátosságot tükröző természetes anyagokból. • Minden csoportszobának egyéni hangulata, arculata van, sok-sok növénnyel,' a természetsarokban a természet által elengedett „kincsekkel". • Az épületen belül, a folyosón, a termekben energiatakarékos izzók üzemelnek. • Elterjedt szokás, hogy ha nincs szükség a villanyvilágításra, lekapcsolják azt. • Kerti szökőkút működtetésére, zuhanyozók melegvizének biztosítására napenergiát (napelemes áramforrást) alkalmaznak. • Víztakarékos WC öblítőket, a levegő illatosítására gyógynövényeket használnak. • Szelektív hulladékgyűjtés van minden teremben, az óvoda egész épületében (papír, ételmaradék, más szerves hulladék külön-külön összegyűjtése, elemgyűjtés, lehetőleg a közeli iskolával közösen, ott tárolva, udvari komposztáló kialakítása). • Az óvodai adminisztráció által elrontott és más használt papírt külön tárolóban gyűjtik, ahonnan a gyerekek bármikor elvihetik rajzolni, hajtogatni stb. • Lehetőséget biztosít a használt ruhák, megunt játékok, háztartási eszközök, könyvek családok közötti cseréjére. • Az óvodapedagógusok ismerik azokat a játék- író- és használati eszközöket, amelyek károsítják, és tudják, melyek azok, amelyek nem, a gyerekek egészségét. Csak az utóbbiakat vásárolják!
Olvasnivaló Az egészségkárosító eszközöket tartalmazó író- és használati eszközökről Munkácsy Béla: A szeméthegyeken innen és túl (Pont Kiadó Budapest, 1999.) című könyvében (112.-117.p.) közöltek alapján készült az alábbi összeállítás, az egészségkárosító anyagokat tartalmazó eszközökről. •
Az alkoholos filctollakban lévő szerves oldó- és tartósítószerek nagy valószínűséggel rákkeltőek, elégetve levegő-, kioldódva talaj- és vízszennyezők. Helyette zsírkrétát vagy színes, de külső felületén lakkozatlan ceruzát adjunk a gyerek kezébe! Miért lakkozatlant? Mert az abban lévő nehézfémek (kadmium, ólom, nikkel, stb.) rágással bekerülhetnek az óvodások szervezetébe. A nehézfémek,
• •
• • • • •
eltérő mértékben ugyan, de veszélyt jelentenek testi és szellemi fejlődésükre. A golyóstollakban a színezőfesték, a szerves oldószer, a sűrítőanyag és a lágyító csak a kicsik szervezetére károsak. A hulladékot növelő egyszer használatos toll helyett olyat vásároljunk, amelynek betétje cserélhető. Sokféle füzet- és könyvborító, tolltartó, filc- és golyóstoll, táska, radír stb. készül PVC-ből (polivinil-klorid nevű műanyag, amely lágyító és stabilizáló adalékokat tartalmaz). Ennek alapanyaga a szervezetbe jutva rákkeltő, színezőanyaga nehézfémeket tartalmaz. A PVC elégetésekor klórgáz és súlyosan mérgező dioxinok jutnak a légkörbe. Helyette vagy természetes alapanyagú termékeket, vagy a kevésbé veszélyes műanyagból, polietilénből előállítottakat válasszunk. A nyomdajáték párnafestéke a száj nyálkahártyára jutva (megnyalja a gyerek) allergiás reakciót válthat ki, kioldódva talaj- és vízszennyező. Helyette vizes hígítású festék kerüljön a játék „párnájára "! Egészségkárosítók, lég- és vízszennyezők az oldószertartalmú ragasztók, pl.: a pillanatragasztó, az univerzális, a kétkomponensű. Helyette a ragasztóstiftet, a természetes alapanyagú csirizt, enyvet, tapétaragasztót alkalmazzuk! A TIXO nevű ragasztószalag bőrallergén hatású, akadályozza a papír hasznosítását. A papír ragasztószalagot és a celluxot ajánlják a környezetvédők. A patronos töltőtollat váltsuk ki a szivattyús rendszerűvel! A szárazelemek nehézfémtartalmúak, gyártási technológiájuk környezetszennyező. Helyette napelemes vagy mechanikus szerkezetet, illetve elemként a feltölthetőt vagy a tartós elemtípust (ebben alacsony a higanytartalom) használjuk!
(Munkácsy Béla, az idézett könyv szerzője Kalas György.: A bezöldült pedellus c. munkáját használta forrásul) Néhány ötlet a szülők „megnyerésére" a „zöld" óvoda programjának: •
•
•
•
•
A nevelési év előtt a szülők tájékoztatása levélben, az óvoda szokásairól. Csatoljunk mellé kérdőívet is, hogy a szülők leírhassák, miben tudják segíteni az óvoda környezetbarát életét (önkéntes feladatok, kirándulás szervezés stb.). Bevált módszer a szülők közül egy kisebb csoport kiválasztása, akik „felelősként" segítik a takarékos életmódra nevelés programok szervezését. Érdeklődjünk, hogy milyen téma foglalkoztatja a szülőket leginkább. A szülői értekezletek forgatókönyvét így könnyebben tudjuk összeállítani. Az óvoda régi hagyományainak ápolása mellett, a szülőkkel együtt szervezzünk „zöld" jeles napokat is. A folyosón jól látható helyen legyen azon felnőttek fényképe, és annak írásos közlése, hogy kihez milyen témában lehet fordulni. Pl.: hulladékkezelés (papírgyűjtés, komposztálás, elhasznált olaj gyűjtése), kirándulás, jeles napok szervezése. Ajánljuk a szülőknek, hogy kirándulásokra az ételeket textil szalvétába csomagolják, a folpack és az alufólia helyett (hosszú ideig tartó lebomlásuk miatt), a folyadékot - lehetőleg teát - kulacsba tegyék. Ne adjanak gyermekeiknek egyszer használatos poharakat, tányérokat, evőeszközöket! Fontosnak tartom, hogy az óvoda jól látható helyére tegyünk tájékoztató táblát a szülők, és a kollegák számára. Azon hívjuk fel a figyelmeiket a világ, a helyi közösség környezeti problémáira, a kirándulásokon látott természeti szépségekre. A környezetvédelmi témájú írásokkal pedig a cselekvés felelősségére.
•
Fontos, hogy a szülők érezzék: olyan közösséghez tartoznak, ahol a ,,közös nevelés" eredményeként gyerekeik személyisége a pedagógus mintákon keresztül is fejlődik, gazdagodik.
Ha az óvoda felnőtt közössége úgy dönt, hogy az intézményben bevezeti a szelektív hulladékgyűjtést és ezzel előkészíti és megalapozza a hulladékkezelési kultúrát, akkor: Jól látható helyen legyenek hulladék szelektálására előkészített edények, és azok a tájékoztatók, amivel annak szükségességét indokoljuk. (Van olyan hazai település, ahol az óvodákból, iskolákból indult el ez az igény. Az önkormányzat a jó tapasztalatokat látva, szerződést kötött egy francia tulajdonú hulladékgyűjtő céggel, sőt, területet is biztosított számunkra Pécs. Milyenek a szülői értekezletek a „zöld" óvodában? Sok-sok év tapasztalatával állítom, hogy a tevékenységközpontú nevelés a felnőttek világában is bevált. A következőkben néhány ötlettel próbálom illusztrálni azt, hogy munkahelyemen mi mindent tettünk a szülők szemléletformásálásáért. A közös munka elengedhetetlen feltétele, hogy megismerjük egymást. Erre remek alkalom a játék, az értekezlet témájához kapcsolódó érzelmek, hangulatok megfogalmazása, kimondása: Pl.: Mi jut eszedbe... A gyerekkorról? A vidéki életről? A város, vagy faluképről? A felelősségről? A kirándulásról? A tisztaságról? A takarékosságról? A szemétről? A hulladékról? A hanyagságról? Mi zavar a mai világban? Mire emlékszel szívesen a régmúltból? Min változtatnál ha lehetőséged lenne rá? A válaszokból már érzékelhetjük, hogy a szülői értekezlet témájához kinek milyen az affinitása. A rövid bevezető játék után, az aktuális témát vagy magunk, vagy vendégelőadó soksok példával alátámasztott vitaindítója követi, azt pedig beszélgetés. Befejezésképpen a témához kapcsolva mindig készítsünk valamit, közösen a szülőkkel. Pl.: a kidobásra szánt újságból hajtogatunk madarat, csákót,. dobozkát; üres gyufásdobozból és vékony gumiból gyártunk apró hangszert, amelyet mindenki hazavisz gyermekének. Tavasszal bodzavirágból szörpöt készítünk, vagy bevásárló textil zacskót, zsákot szabunk, varrunk kidobásra ítélt textildarabból. Előfordult, hogy búcsúzóul egy-egy bodzaágat, vagy dióhéjat választhatott mindenki, amelyből otthonjátékot készített. Azt másnap visszaküldte az óvodába. Kiállítottuk ezeket az előbb említett tájékoztató táblára. Ott szemlélhették meg egymás alkotását, majd a gyerekek egymással cserélgetve játszottak azokkal. Más... Szervezzünk olyan nyílt napokat, ahol egy-egy szülő bejön a gyerekekhez, és olyan játékokat tanít nekik, ami az ő gyermekkorában divatos volt, vagy bemutatja a
szakmáját. A szövés így válhat a csoport kedvenc elfoglaltságává, ha például textilművész anyuka olyan apró játékokat készít, ami mindenkinek vágya (pólyás-baba, kis tarisznya, könyvjelző stb).. Kezdjük el az otthon már feleslegessé vált fonalak gyűjtését, felhasználását. Körmöcske, koronácska, szövőkeretek mindig legyenek forgalomban. Így tanulják meg a gyerekek tevékenység közben a hasznosítás egy-egy lehetséges módját. A másra már nem elegendő maradék fonalakból így lehet hajpánt, öv, terítő, sál, sapka a babáknak, csiga, kígyó, stb. a szorgalmas kezecskék között.
III. „A szemét mint korszellem" „...Tudta, hogy ami vele történik, az történik az egész országgal; tudta, hogy a szemét most már az életmód szimbóluma. Az a környezet ez, amelyet mindenféle társaságok és intézmények védenek, de amelyet belül nem véd semmi, mert nem is lehet megvédeni. Az a huszadik század kiüresedett szelleme. " (Tornai József A menekülő. Széphalom Könyvműhely Budapest, 1993: 108.p.)
1. A természet működése (Dr. Kalas György) Erdőben, folyóparton, városi környezetben tett kirándulásokon, sétákon arra is van módja az óvodapedagógusnak, hogy a mai szemétprobléma lényegét megvilágítsa a gyerekeknek. Ehhez azonban „hulladékos szemüveggel" kell elérhetővé tennie számukra a természet működését. A természet hulladékgazdálkodásának tanulmányozásakor érthetővé válik egyrészt annak igazsága, hogy az ember „szemét módon bánik a hulladékaival", másrészt pedig az, hogy a hulladék valójában nem a kukában, hanem a fejekben keletkezik. A természeti környezetbe vezető séták egyik célja a természet körforgásának mint rendszemek - a megfigyelése. Kis segítséggel az óvodás korosztály már maga is képes felismerni a természet hulladékait és megkülönböztetni azokat az ott megjelenő (eldobált) idegen anyagoktól. A természetben természetes, növényi vagy állati eredetű „melléktermékek" keletkeznek, amelyek - ellentétben az ember által termelt hulladékokkal maradéktalanul hasznosulnak. A talajon vagy talajban megjelenő szerves hulladék vagy közvetlenül tápanyagként (elhalt állat maradványa, lehullott gyümölcs, levél) vagy lebomlás útján (a mikroszervezetek révén a szerves anyagok a növények tápanyagául szolgáló egyszerű vegyületekre bomlanak le) visszakerülhet a természet körforgásába - hozzájárulva annak megújulásához. A természetben együtt élő állatok és növények (valamint hulladékaik) kapcsolata. rendkívül sokféle, ami egyúttal azt is közvetíti, hogy a hulladék fogalom relatív. Az egyik élőlény hulladéka-pl. a fa lehullott termése más élőlényeknek fontos táplálékot jelent, ami aztán megemésztve újabb hulladékként (trágyaként) kerül vissza a talajba. De szolgálhat a hulladék élőhelyül is, mint például az avar a rovarok egy részének. Mindez azt jelzi, hogy a természetben az egyes élőlények nem csak úgy, egymás mellett, hanem életközösséget alkotva élnek. Egymásból is, egymás életét könnyítve és egymást feltételezve is. Nézzük, hogyan alakult az ember által „termelt" hulladék és a környezet közötti viszony az őskortól napjainkig! 2. A hulladékok „történelme" (Bese Erzsébet) Emberelődeink, amíg kis populációkban és a természettel szoros kapcsolatban éltek, az a kevés hulladékuk, ami képződött, visszakerült a természet körforgásába. Az ókorban azonban már gondot okozott a hulladék keletkezése. A római birodalomban a háztartási hulladékot
összegyűjtötték és -elszállították a parasztgazdaságoknak. A szennyvizet a csatornarendszerbe vezették. Időszámításunk előtt kb. 500-ban rendelet született Athénban a hulladék kezeléséről. Lerakóhelyet jelöltek ki a városon kívül, mivel, a szemetet az emberek az ablakokon dobálták ki az utcára, ami járványveszélyt jelentett. A középkorra ez a régi szabály és rendszer. elfelejtődött és például Párizsban a napi gyakorlat az előbb említetthez hasonló volt. (Még az 1970-es évek elején is voltak Párizsnak olyan negyedei, ahol nem volt csatornázás és a szennyvíz a járdaszegélyek mentén folydogált.) Mivel a települések egyre nagyobbak lettek, az emberek élete kis területen koncentrálódott, a felmerülő problémák hatványozódtak. Nem véletlen tehát, hogy a járványok sorozatos pusztításának következtében a városok szinte kihaltak. Az ipari forradalom egyik következménye az, hogy a tömegtermelés megkezdődésével a keletkező hulladék mennyisége is ugrásszerűen megnőtt, ráadásul olyan hulladékoké is, amelyek a korábbi időszakban nem léteztek. Ezek nagy része a természetbe kikerülve már nem bomlott le, vagyis valamilyen módon terhelte azt. Ráadásul az újkor elején az ipari létesítmények viszonylag kis hatásfokkal dolgoztak, ami tovább növelte a hulladékmennyiséget. Gyakran nem is voltak tisztában az ilyen „mesterséges" hulladékok hatásaival. Miután a tömegtermelés eredményeként, ahogy a termékek olcsóbbá váltak, hamarabb elavultak (technikailag és erkölcsileg is), így gyorsabban kidobták azokat. Rohamosan növekedett a hulladék mennyisége. A települések lélekszámának emelkedésével együtt ez azt kívánta, hogy hatékony intézkedések történjenek a hulladékkezelésre. A 19. század elején megépültek (Angliában) az első hulladékégető művek. Kezdett a hulladékkezelés üzletté válni. Magyarországon is jó üzletnek számított a hulladék összegyűjtése, amit az is bizonyít, hogy Budapest szemetének összeszedője, Cséry úr, bárói címet tudott vásárolni magának. Míg korábban szemétnek nevezték a kidobott, feleslegessé, terhessé váló holmikat, tárgyakat, és értéktelennek tartották azokat, idővel - főleg az iparosodás kezdetével - az összetétel változása következtében voltak olyan részei (összetevői), amelyék értéket képviseltek, ha kiszedték és hasznosították azokat. Ezzel egyidejűleg a név is változott és hulladéknak nevezték azt, ami addig szemét volt. Mára a szlogen azt mondja: „a hulladék nem szemét". A különbség az, hogy a mai hulladékban akár 30-50 %-ban hasznosítható összetevők is találhatók. A szemétből hulladékká válást fogyasztói szokásaink változása is okozta, hiszen számos olyan terméket vásárolunk, amely funkcióját nagyon rövid idő alatt elveszíti és hulladékká lesz.
3. A „modern" (20-21. századi) ember és hulladékai (Dr. Kalas György) A hulladékproblémában - az, hogy miképpen bánunk a rendelkezésünkre álló javakkal -, az embernek a természethez (Földhöz) való viszonya "köszön vissza". Ha úgy vesszük, érzelmi kategória. A mai globális hulladék-katasztrófának számos közvetlen nevesíthető oka van - megértése és (főleg) a kedvező fordulat elérése azonban elsősorban érzelmi megközelítést feltételez. A szeméttel való mennyiségi és minőségi gondok, a „hulladékos problémák"
alapvetően az ember és természet közötti közvetlen kapcsolat megszűnésével kezdődtek, az embernek a természetből való látványos kivonulásához, leigázási törekvéseihez kötődnek. Ahogy a természettől elidegenedett, eltávolodott, érzéketlenebbé vált cselekedeteinek következményeivel szemben. Ettől kezdve számára a Föld élő és élettelen összetevői, készletei egyre inkább mint gazdaságilag korlátlanul rendelkezésre álló javak jelentek meg. Történelmi fejlődésében a „modern" ember odáig jutott, hogy átlag tízévente duplázza meg a hulladéktermelését. Az ember ma már nem képes vagy nem is akarja felfogni, hogy szükségleteinek kielégítéséért milyen árat fizet a természet. Jól jelzik ezt: • a gazdaságban jelentkező centralizációs törekvések - melyek növelik a szállítási távolságokat és a csomagolóanyag szükségletet - és az egyre több komplikált, veszélyes anyagokkal terhelt technológiák alkalmazása (pl. a radioaktív hulladékokkal évezredek alatt sem tud a természet megbirkózni. • a fogyasztásban a tartós, javítható termékek, az újrahasználható csomagolások helyett a piacnak - rövid távú anyagi érdekekből következően - eldobó termékekkel és csomagolásokkal való elárasztása, továbbá a természetes alapanyagú, hasznosítható termékeknek olcsó műanyagokkal vagy hasznosíthatatlan kombinált anyagú termékekkel való felváltása. A mai fogyasztói társadalom lényegében már azt teszi meg a fejlődés ismérvének, hogy milyen gyorsan tud a Föld értékes nyersanyagaiból hulladékot csinálni. Ezt követeli meg az általa reklámozott életminőség: hogy mindig, mindenhol a rendelkezésedre álljon (mindegy hogy mi, „Mert megérdemlem"). Valójában arról van szó, hogy az "életminőséget" szándékosan összekeverik a reklámok által sulykolt életstílussal. A fenti jelenségek és társadalmi elvárások által közvetített áruválaszték és életvezetés visszaköszön a „modern ember" hulladékproduktumában is. A félkész és gyorsfagyasztott ételek, "divatélelmiszerek" (gyümölcsjoghurtok, kólaitalok, light termékek, funkcionális ételek) forgalmának felfutása jelentősen megnövelte a csomagolási szemetet, a szórakoztatóipar termékei az elemeket, illetve az elektronikus hulladékokat, az új szabadidős tevékenységek a gépjárművel kapcsolatos (veszélyes) hulladékokat stb. Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv (lásd: később) a fenti "modern hulladék" kezelésének mindegyikére külön kiemelt programokat irányoz elő. Nyilván nem véletlenül. Oktatási-nevelési szempontból különösen jelentős a „modern" csomagolóanyag téma. Nem csupán mennyisége miatt (a háztartásban keletkező hulladék térfogatának fele csomagolási hulladék), hanem mert komplex feldolgozási lehetőséget kínál. Ennek során érthető a megelőzés fontossága, az iparnak és a kereskedelemnek a hulladéknövekményért váló felelőssége (okozói elv), de a fogyasztó kiszolgáltatottsága is. Mint tudjuk, egy többutas üveget átlag 40-60-szor töltenek újra, miközben minimális hulladékot termel (címke, kupak), és legfeljebb a rendszerből kieső (évi 3-4 %-nyi) csomagolóanyagát kell pótolni. Ami jó a környezetnek (hiszen az anyag körbe forog és nincs hulladék), és jó a fogyasztónak is, hiszen nem vetetetik meg vele mindig a csomagolóanyagot. A fogyasztói társadalom logikájába (a termelés minden áron való növelésébe) azonban a többször használatos csomagolási rendszerek nem illenek bele. Az ipar és kereskedelem inkább az egyutas (eldobó) rendszereket szorgalmazza, hiszen ott nem kell visszaváltással, újratöltéssel vesződnie. Viszont folyamatosan, milliós szériákban
gyárthatók, tölthetők, eladhatók és dobhatók - folyamatos pótlásuk nyilván nem csekély hasznot biztosít nekik. Nem véletlen tehát, hogy az ökológiailag orientált (hulladékok megelőzésére összpontosító) hulladékgazdálkodásban a többutas csomagolási rendszerek megmentése, ill. fejlesztése központi szerepet kap. Magyarországon egyelőre éppen ezen rendszerek tönkretétele folyik, súlyos környezeti problémákat okozva, és tovább nehezítve a környezettudatos (gondolkodva vásároló) fogyasztók dolgát.
Olvasnivaló Mi volt régen? Elődeink hogyan, és mi mindenre használták a természet kincseit? ...Valaha a klasszikus paraszti gazdaság alig termelt hulladékot, mert mindent visszaforgatott komposztnak, tüzelőnek. Nem fogyasztottak konzerveket, fiolás gyógyszereket, még az üres cipőkrémes skatulyát sem dobták ki, szegeket és csavarokat raktak bele. Később a kialakuló mezőgazdasági nagyüzemeket is ellenőrzés alatt lehetett tartani, mert elszámolással tartoztak arról, hogy mennyi műtrágyát, festéket, glialkát, húslisztet vásároltak, mihez kezdtek a maradékokkal és a göngyöleggel, elszállították-e a veszélyes hulladéklerakóba. Most, hogy feloszlottak a termelőszövetkezetek, megszűnt az ellenőrzés lehetősége is, a tíz-és tízezernyi kisgazda most egy laza csuklómozdulattal beledob mindent a szemetes pitlibe és ide kerül (mármint a szeméttelepre. A szerk.). (Moldova György: Magyarország szennybemenetele. Dunakanyar 2000. 153.p.) ...Legegyszerűbb tárgyaink sorába tartoznak azok az alkotások is, amelyeken az emberi formálás még alig-alig fedezhető fel, létrehozatalukat a természet szinte készen kínálta. ...A bunkósbot fegyverként szolgált. A pásztorok magas szintre fejlesztették a bot megmunkálását, faragással tették használhatóbbá. Különböző módszerekkel hajlították, edzették, fémbetéttel erősítették, csont- majd műanyag berakással díszítették. A bot a teherhordás eszközéül is szolgált. ...A természetben talált, megfelelő formájú faágakból készült a szénagyűjtéskor, forgatáskor használt favillák egy része is. ...Igen nagy múltra tekinthet vissza az üreges fatárgyak készítése. A méhtartó köpüket méhcsaládot rejtő odvas fatörzsből alakították ki. Az ember formájúra faragott ősbálványszerű köpük a gonosz elűzésére, a méz megóvására is szolgáltak. Égetéssel és egyszerű vájóeszközzel készülték az egy darab fából kialakított sótartók, famozsarak, vékák, bödönök, buducok, gabonatartó hombárok. A régi korok tárolóbútorát, a vályúládát szintén hasonló. technológiával, egyetlen fatörzsből vájták. A teknővájó cigányok az eszközkészítés több ezer éves módszereit örökítették át napjainkra. …Archaikus tárgyaink között külön csoportot alkotnak a kéregedények. Mint említettük, feltehetőleg népművészetünk legkorábbi rétegéhez tartoznak. Általában nyírfakéregből készülnek, de tárgykészítésre alkalmas kérge van a hársnak, szilnek, fűznek és a fenyőnek is. Többnyire csak az edény palástját készítették kéregből, az alját fával befenekelték és faragott fedéllel látták el. Igen változatos megoldást alkalmaztak az edény oldalának összeillesztésénél. Ez történhetett kéregszállal való varrással, vagy nyelvszerűen kiképzett végek egymásba tolásával. Az összeillesztés gyakran az edény legfőbb dísze.
…A tökfélék egyes fajtáiból is készítettek edényeket. Ilyen például a lopótők, a hébér, a kabaktök stb. Zarándokkulacsnak is nevezték a kabaktökből készített italtartó edényeket. …A gyékény talán a legsokrétűbben felhasználható anyag különböző tárgyak előállítására. A tárolóedények, a méhkasok „csigahurka" technikával készülnek, de ez a vízparti növény alkalmas a szövésre és a fonásra is. A szövés igen archaikus módját alkalmazzák például Tápén, ahol vízszintesen álló kereten készítik a különböző méretű és formájú gyékényszatyrokat. Evvel a technológiával készülhet falra való, gyékényszőnyeg, kocsiernyő stb. ...A gyékényen kívül a hársfaháncs, a kukoricacsuhé, az iszalag, a káka, a sás, valamint a vesszőfélék alkalmasak a fonásra. ... Talán nincs még egy olyan anyag, amely egykor olyan fontos szerepet töltött be, mint a fűzvessző. Belőle fonták a megszámlálhatatlan mennyiségű, formájú és funkciójú kosarat, amelyek nélkül a paraszti háztartásokat el sem lehet képzelni. ...A tárolóeszközökön kívül fűzvesszőből készült a különböző tárgyak összeerősítésére szolgáló gúzs, a hótalpak fonadéka, az aszalók néhány fajtája, megszámlálhatatlanul sok játékszer, a méhkasok egy része, a halászó varsák és tapogatók. Építőanyagnak is nélkülözhetetlen volt a vesszőfonadék Földbe vert karókra vesszőből fonták a sövénykerítést, hasonló technikával kapu is készült. Az ország számos területén a házak falát is sövényfonadék alkotta. (Tarján Gábor: Folklór-népművészet-népies művészet. Tankönyvkiadó Budapest, 1991. 43-45.p.) Példa egy-egy tárgy változó funkciójú használatára, a takarékos életmódra ...Ez a tábla valamikor mérnöki asztal volt a gátcsinálás idején, de eltört a lába, itt hagyták Matulának. Azóta különféle szerepeket töltött be. Általában asztal volt, ámbár nem volt lába. Aztán gyúródeszka lett, de Matula a dohányt is ezen vágta, a szalonnát is, a halat ezen bontotta, a gombát ezen szárította, s általában táblának nevezte, mint ahogy az is volt. Ha aztán a tábla a sokféle használatnak megfelelően különféle színű és szagú kezdett lenni, homokkal megsúrolta a vízparton, és napon megszárította. Jelen állapotában sötétbarna színű volt. (Fekete István: Tüskevár. Móra Könyvkiadó Budapest, 1974.189.p.)
4. A hulladékgazdálkodás alapelvei és jogi szabályozása (Bese Erzsébet) A magyar jogrendben - eltekintve az Alkotmánytól - a. legmagasabb szintű jogi szabályozás a törvényi szint. A hulladékgazdálkodás területén ilyen magas szintű jogszabály korábban, egészen addig nem létezett, míg az Országgyűlés a 2000. évi XLIII. számú törvényt (a továbbiakban: Hgt.) meg nem szavazta. Ez ún. „kerettörvény", ami azt jelenti, hogy a társadalom minden csoportjára vonatkozóan (lakosság, önkormányzatok, gazdasági vállalkozások, hatóságok) megállapítja a legfontosabb előírásokat, de a részletek szabályozását a kormányra és a miniszterekre bízza. •
A Hgt. célja: az emberi egészség védelme, a természeti és az épített környezet megóvása, a fenntartható fejlődés biztosítása és a környezettudatos magatartás kialakítása a
•
hulladékgazdálkodás eszközeivel; a természeti erőforrásokkal való takarékoskodás, a környezet hulladék által okozott terhelésének minimalizálása, szennyezésének elkerülése érdekében a hulladékkeletkezés megelőzése (a természettől elsajátított anyag minél teljesebb felhasználása, hosszú élettartamú és újrahasználható termékek kialakítása). A képződő hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése, a keletkező hulladék minél nagyobb arányú hasznosítása, a fogyasztás-termelés körforgásban tartása, a nem hasznosuló, vissza nem forgatható hulladék környezetkímélő ártalmatlanítása.
Annak érdekében, hogy a fogalmakat - amik a szabályok egységes értelmezésének alapjai- egységesen használjuk, a Hgt. meghatározza a hulladék, a veszélyes hulladék és a települési hulladék fogalmát. •
Hulladék: bármely, a törvény mellékletében szereplő kategóriák valamelyikébe tartozó tárgy vagy anyag, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles.
A hulladék fogalmába tehát beletartozik az a kinőtt gyerekruha, amit kidobunk, amely ezáltal számunkra hulladékká válik, annak ellenére, hogy ez a ruhadarab mások számára még használható (eredeti funkcióját betölteni képes termék). Ugyancsak hulladék a kilyukadt cipő, mivel azt már nem lehet tovább használni és ezért válunk meg tőle. Vagyis a hulladék fogalma szubjektív és objektív vonásokat egyaránt tartalmazhat. • Veszélyes hulladék: a Hgt. mellékletében felsorolt tulajdonságok közül eggyel vagy többel rendelkező, illetve ilyen anyagokat vagy összetevőket tartalmazó, eredete, összetétele, koncentrációja miatt az egészségre, a környezetre kockázatot jelentő hulladék. A veszélyes hulladékok, jellemzőit tartalmazó törvényi melléklet robbanó, oxidáló, tűzveszélyes, irritáló vagy izgató, mutagén, fertőző, mérgező, karcinogén stb. veszélyes tulajdonságokat különböztet meg. Összességében ezek a hulladékok az emberi szervezetre valamilyen kedvezőtlen hatással vannak. •
Települési hulladék: a háztartásokból származó szilárd vagy folyékony hulladék, illetőleg a háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű, azzal együtt kezelhető más hulladék.
A háztartásokban keletkező hulladék általában nem veszélyes, bár számtalan összetevője lehet az is. Az ott képződőkhöz hasonló összetételű, vagyis vegyes hulladék alakul, például az üzemek, intézmények területén is (a szemetesedények tartalmától alig különbözik). A legfontosabb szabályok a következők: A hulladékban lévő anyag és energia hasznosítása érdekében törekedni kell a hulladék legnagyobb arányú ismételt felhasználására, a nyersanyagoknak hulladékkal történő helyettesítésére, valamint - ha ezek nem megoldhatóak - a hulladék energiahordozóként való felhasználására. A keletkezett hulladékot, - ha az ökológiailag előnyös, műszakilag lehetséges és gazdaságilag megalapozott, - hasznosítani kell.
Amennyiben a hasznosítás gazdasági és technológiai feltételei adottak, a hulladékot a hasznosítási lehetőségeknek megfelelően elkülönítve kell gyűjteni (szelektív hulladékgyűjtés). Ártalmatlanításra csak az a hulladék kerülhet, amelynek anyagában történő hasznosítására vagy energiahordozóként való felhasználására a műszaki, illetőleg gazdasági lehetőségek még nem adottak, vagy a hasznosítás költségei az ártalmatlanítás költségeihez viszonyítva aránytalanul magasak. Tilos a hulladékot elhagyni, - a gyűjtés, begyűjtés, tárolás; lerakás szabályaitól eltérő módon - felhalmozni, ellenőrizetlen körülmények között elhelyezni, kezelni. Hasznosítás: a hulladéknak vagy valamely összetevőjének a termelésben vágy a szolgáltatásban történő felhasználása. Ártalmatlanítás: a hulladék okozta környezetterhelés csökkentése, környezetet veszélyeztető, szennyező, károsító hatásának megszüntetése, kizárása, a környezet elemeitől történő elszigeteléssel un. lerakással (ennek helyszíne á hulladéklerakó) vagy anyagi minőségének megváltoztatásával, azaz égetéssel. Újrahasználat: a terméknek az eredeti célra történő ismételt felhasználása: A többször felhasználható, újratölthető termék a forgási ciklusból történő kilépésekor válik hulladékká. Ilyen a betétdíjas termékek csomagolása (göngyölege). A Hgt. szerint a termelési, szolgáltatási és fogyasztási folyamat minden szereplőjének része kell legyen abban, hogy a hulladék ellenőrzött körülmények között maradjon, ne kerüljön ellenőrizetlenül a környezetbe. Így például a gyártónak kötelessége olyan anyagot választani termékéhez, amely az elhasználódása után, vagyis amikor hulladék keletkezik belőle, könnyen hasznosítható, de legalább is az ártalmatlanítása megoldható legyen. A forgalmazó, a kereskedő köteles az általa forgalmazott termékek hulladékait visszafogadni, és a gyártóval közösen annak kezeléséről gondoskodni. (Ez a szabály nem minden hulladékcsoportra igaz, de a csomagolási hulladékokra, amelyek a háztartási hulladék legnagyobb hányadát képezik, igen.) A települési önkormányzat kötelessége olyan begyűjtési és ártalmatlanítási rendszer megszervezése és üzemeltetése, amely a hulladék biztonságos kezelését valósítja meg és az önkormányzat területén élő valamennyi állampolgár számára hozzáférhető. A fogyasztó (lakos) köteles a számára biztosított begyűjtési rendszereket igénybe venni, a fogyasztása során keletkezett hulladék kezelésének díját megfizetni. A hulladékgazdálkodás alapfilozófiája szerint minden emberi tevékenységből származik valamennyi hulladék, így senki nem mondhatja, hogy azért nem veszi igénybe a közszolgáltatást, mert neki nem keletkezik hulladéka. Ezért valamennyi ingatlan tulajdonosa, birtokosa vagy használója köteles az ingatlanán keletkező települési szilárd hulladékot az előírtak szerint gyűjteni, és az annak begyűjtésére feljogosított hulladékkezelőnek átadni. (Hasonlóan kell eljárni az ideiglenes tárolásra szolgáló
(közműpótló) létesítmények, berendezések ürítéséből származó illetve közüzemi csatornahálózatba vagy más módon befogadóba vagy szennyvíztisztítóba nem vezetett települési folyékony hulladék esetében.) Az ingatlantulajdonos a települési hulladék egyes összetevőit (pl. a veszélyes hulladékokat) az önkormányzat rendeletében előírtaknak megfelelően köteles elkülönítetten, a környezet veszélyeztetését kizáró módon gyűjteni. Köteles továbbá a meghatározott begyűjtő-helyre vinni vagy a begyűjtésre feljogosított hulladékkezelőnek átadni. Vagyis a helyi rendeletben kihirdetett feltételek szerint kell a lakosnak közreműködnie a közszolgáltatásban (kirakni a kukát, illetve szelektálni, ha a rendeletben ezt előírták és fizetni a díjat). Az ingatlantulajdonos a települési szilárd hulladékot a települési önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek mellett: az abban megjelölt hulladékbegyűjtő helyre vagy hulladékkezelő telepre külön engedély nélkül maga is elszállíthatja. Ha van a településen ilyen létesítmény (p1. hulladékudvar), akkor a lakos maga dönt arról, milyen gyakorisággal és mennyi előszelektált hulladékot szállít el oda. Jó, ha ismerjük...! A hulladékgazdálkodási törvény előírásai szerint visszavételi kötelezettség terheli a gyártót, illetőleg a forgalmazót. Ennek alapján 2005. július 1. napjáig el kell érni, hogy a hulladékká vált csomagolóanyagok legalább 50%-a hasznosításra kerüljön. Ezen belül legalább 25%-a anyagában kerüljön hasznosításra úgy, hogy ez az arány minden anyagtípusnál legalább 15% legyen. 2005-re, a számítások szerinti 865 ezer tonnafelhasznált csomagolóanyag 50%-át kell hasznosítani. A jelenlegi hasznosítási arány papírból és fém csomagolási hulladékból kielégítő, de műanyagokból csak 7,5%-ot, üvegből pedig csak 14%-ot teljesítünk. 2005-re, amikorra a számítások szerint 865 ezer tonna anyagot használnak fel csomagolásra, ezeknek a, hulladékoknak 50%-át hasznosítani kell. A feladat csak úgy teljesíthető, ha a koncentrált begyűjtési helyekről (pl. kereskedelmi központokból) származó hasznosított mennyiség (kb. 315 ezer tonna) mellett a hiányzó 100-120 ezer tonna hulladék begyűjtését lakossági forrásokból valósítjuk meg. Ennek előfeltétele legalább 4 millió ember bevonása a szelektív hulladékgyűjtésbe. Néhány, a hulladékokkal kapcsolatos díjak közül ...Környezetterhelési díj (KTD) A KTD olyan, a szennyezőt érintő a „szennyező fizet" elven alapuló elvonás, amelyet a környezetbe bocsátott szennyező anyag mennyisége után kell fizetni. Lerakás, tárolás esetében az igénybevételi járulék, hulladékkezelés esetén pedig a hulladékkibocsátási díj bevezetésére van lehetőség. A szennyezőanyag-tartalmú víz, illetve iszap talajba juttatása esetén talajterhelési díj kivetése indokolt. A hulladék elégetése során, ha környezetterhelő anyagok kerülnek a légkörbe, ezek után levegőterhelési díjat kell fizetni. ...Termékdíj Magyarországon az 1995. évi LVI., a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdiáról szóló törvény szabályozza a hulladékképző termékek gyártása és behozatala után fizetendő összeg nagyságát. A törvény célja, hogy a környezetet terhelő vagy veszélyeztető termékek okozta károk csökkentéséhez és
megelőzéséhez pénzügyi forrásokat teremtsen, csökkentse a környezetszennyezést és ösztönözze a természeti erőforrásokkal való takarékos gazdálkodásra irányuló tevékenységet. A termékdíj hulladékgazdálkodási szempontú haszna lenne, hogy a környezetterhelő termékek helyett a környezetet kevésbé károsító áruk vásárlása felé tolódna el a piac. Ehhez azonban az szükséges, hogy rendelkezésre álljon a megfelelő helyettesítő termék. Pozitív hatás lehet még a környezetterhelő termékek vásárlásának visszaszorulása. ...A betéti/letéti díj A betéti díj célja a hulladékképződés csökkentése, a termék újrafelhasználása. A letéti díj abban különbözik a betéti díjtól, hogy hosszú távú használatot feltételez, és a használat befejeztével térítik vissza. A betéti díj mértékét úgy kell kialakítani, hogy a vásárló érdekelt legyen a visszaváltásban, de ne gátolja a vásárlásban. (Minden idézet: Demeter Zoltán (szerk.): Hulladékgazdálkodás. Harmadik átdolgozott kiadás-2001. Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány Miskolc 11.,14.p.)
5. A hulladékok csoportosítása (Dr. Kalas György) A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. sz. törvény, mint azt már az előzőekben ismertettük, megadja a hulladékok hivatalos definícióját és azokat tizenhat kategóriába sorolja (Q1 - Q16). A különféle hulladék-besorolási kategóriák azok beazonosítása szempontjából (a törvény tárgyi hatálya) bírnak jelentőséggel. Nekünk a hulladékok érthető "kitárgyalásához" inkább más csoportosítási szempontot kell keresnünk. Az egyik jellemző csoportosítás a hulladékkeletkezés helyére összpontosít. Ilyen szempontbók beszélhetünk termelési és települési (kommunális) hulladékokról. Mindkettő tovább pontosítható. A termelési hulladék különféle gazdasági ágazatokból származhat. Az ott alkalmazott technológia következtében speciális tulajdonságokkal is rendelkezhet. A települési hulladék csoport is tovább bontható a szerint, hogy a háztartásokban keletkezike, netán intézményekben, közterületeken. Egy másik (átfogó) csoportosítás a különféle hulladékoknak az emberi egészséghez és környezethez való viszonyát tükrözi. Így mindegyik „ágazati" csoporton belül található nem veszélyes és veszélyes hulladék. Ez utóbbi értelemszerűen tovább bontható, a veszély jellegéhez (pl.: robbanásveszélyes, radioaktív) vagy a jellemzően benne lévő veszélyes anyagfajtához igazodóan (nehézfémtartalmú, szerves oldószertartalmú stb.). Csoportosítási szempont lehet a hulladékok halmazállapota is. Így osztályozva szilárd, folyékony vagy iszap főcsoportok lehetségesek. Ehhez sorolhatók még az ún. darabos hulladékok is (például a háztartási lomtalanításnál kitett dolgok vagy az autóroncs). A hulladékok anyagtartalma szerinti megkülönböztetés (papír, fém, üveg, szerves anyag stb.) elsősorban a különgyűjtés és hasznosítás során kap majd kiemelkedő szerepet. A fentiekben tárgyalt hulladékfajtáknál átfogóbb jellegű rendszerezés az, mikor
azokat - közös jellemző tulajdonságaikat alapul véve - hulladéktípusokként foglaljuk össze. Ennek alapján - halmazállapotuktól is függetlenül - a hulladékok három fő típusáról beszélhetünk: a termelési, a települési és a veszélyes hulladékokról. A továbbiakban erről a három hulladéktípusról (képződő mennyiségükről, összetételükről, kezelési módjukról, főbb problémáikról) alakítunk ki rövid összefoglaló képet. Tekintettel a fogalomban lévő alapadatok kuszaságára, mi a 2003-2008 éves időszakra kidolgozott Országos Hulladékgazdálkodási Tervben (OHT, 2002) szereplő információkkal dolgozunk. Az OHT szerint Magyarország évi hulladéktermelése 1990 és 2000 között az alábbiak szerint alakult: 2. táblázat. A hulladékok képződő mennyisége, millió t Hulladék típusa 1990 1995 1999 Mezőgazdasági és élelmiszeripari nem 13,0 4,0 5,0 veszélyes Ipari és egyéb gazdálkodói nem veszélyes 34,6 27,1 23;2 Települési szilárd 4,9 4,5 4,5 Települési folyékony 11,7 9,6 6,3 Települési szennyvíziszap 0,3 0,4 0,5 Veszélyes 4 3,4 3,7 Összesen 43,2 69,0 49,0. Biomassza* 37,0 41,0 30,0 Mindösszesen 106,0 90,0 73,2 *A biológiai körforgásba megközetítőleg teljes egészében visszakerülő mező- és erdőgazdasági maradványok
2000 5,0 21,5 4,6 5,5 0,7 3,4 40,7 _ 68,7
3. táblázat. A képződő hulladékok kezelési módjai, % Hulladék típusa Hasznosítás Lerakás
Égetés, egyéb ártalmatlanítás 57 16
Mezőgazdasági és élelmiszeripari 27 nem veszélyes Ipari és egyéb gazdálkodói nem 29 60 11 veszélyes Települési szilárd 3 83 14 Települési folyékony 40 20 40 Települési szennyvíz iszap 37 56 7 Veszélyes 20 74 6 Összesen 27,0 57, 15,6 Biomassza* 85 13 2 Mindösszesen 54,7 36, 9,1 *A biológiai körforgásba megközelitőleg teljes egészében visszakerülnek a mező-és erdőgazdasági maradványok Hangsúlyozni kívánjuk, hogy az OHT valamennyi hulladékfajtánál kívánatosnak tartja a hulladékok mennyiségének és veszélyességének csökkentését és a környezetre potenciálisan veszélyt jelentő kezelési módok felhagyását. A, fenti célok elérése
érdekében a hulladékgazdálkodási törvényben rögzített alábbi sorrendet kell érvényesíteni (az itt leírt tárvényi vonatkozások más hangsúlyúak, mint a törvénnyel részletesen foglalkozó fejezetben szereplők): I.
Első és legfontosabb a hulladékképződés megelőzése mennyiségi és veszélyességi szempontból egyaránt. Mindazon technológiák, termékek mellőzése vagy kiváltása, amelyek fölöslegesek vagy akadályozzák az hasznosítást. Ez a termelésben a. legjobb elérhető technika, a minőségbiztosítási rendszer alkalmazását feltételezi. A fogyasztási szférában pedig a többutas rendszerek működtetését, és általános szemléletváltást. 2. A. hulladék mennyiségének csökkentése; a z elkerülhetetlen hulladékok különgyűjtésének és hasznosításának biztosításával. 3. Amennyiben a hulladék keletkezése nem előzhető meg, a veszélyes anyagoktól mentes és hasznosításra alkalmatlan hulladékfrakció ártalmatlanítása, a környezetet legkevésbé terhelő módon (főszabály: a maradék hulladék szelektált lerakása, a legmagasabb műszaki színvonalon és leghatékonyabb védekezés mellett).
A megelőzés prioritására - és érvényesítésének nehézségeire - a későbbiek folyamán visszatérünk. Fontossági sorrendben ezután (de csak ez után) következik a hulladékok hasznosítása. A hasznosítást tehát - ökológiai szempontból – csak ott tartjuk megfelelőnek, ahol a megelőzési lehetőségek kizártak, vagy azokat már kimerítették. Összességében igaz, hogy a hulladékproblémákat csak akkor tudjuk mérsékelni, ha a hulladékokat minél inkább értékként, kezeljük és velük másodnyersanyagként (erőforrásként) bánunk. A hasznosítás azonban nem csodaszer.
5.1. Termelési szilárd hulladékok Mint azt jeleztük a termelési hulladék fogalom több ágazat hulladékát foglalja magába. Azok kibocsátását tekintve kétségtelenül az ipari ágazat a meghatározó. Az ipari hulladékok közé sorolhatók az alapanyag-kinyerés, illetve gyártásfeldolgozás fázisában keletkező anyagmaradványok és selejtek. Az évi kb. 22 millió tonnányi termelési hulladékok 90 %-át erőművi és kohászati salak, bányászati meddő illetve szennyvízkezelési iszap adja. Az ágazaton belül jélentős hulladékkibocsátónak számítanak a szénbányák (4,2 tonna/év meddő), továbbá a kohászat és az építőanyag ipar a maguk 800-800 ezer tonna/év mennyiségével. Az évente keletkező fenti (nem veszélyes) ipari hulladék: 60 %-a lerakásra kerül, 11 %-át ártalmatlanítják, 29 %-át hasznosítják. Számítások szerint az évi termelési hulladékoknak kb. 5 %-a tartozik a veszélyes hulladék kategóriába (legnagyobb mennyiségben a vörösiszap). A másik jelentős hulladék kibocsátó a mező- és erdőgazdaság, évi 5 millió tonnányi növényi eredetű hulladékkal. Összességében ennél' jóval többről van szó! Mint az a 2. számú táblázatból is kitűnik (az élelmiszeripart is beleszámítva) évente mintegy 33-35 millió
tonnányi hasznosítható biomassza tömeg hasznosítást, hiszen néhány kivételtől technológiák, melyek gondoskodnának körfogásba való visszajuttatásáról. A országos szinten évi mintegy 14-15 kezeletlensége.
keletkezik (!!). Sajnos ez nem jelent tényleges eltekintve ma még nem működnek azok a ezen hulladékoknak a természetes biológiai helyzetet tovább súlyosbítja az állattartásból millió m3 mennyiségben keletkező hígtrágya
Az OHT által előirányzott "biomassza program" már a növényi és állati eredetű hulladékok lerakásának teljes megszüntetését írja elő. Helyette gondoskodni kell a hulladékok biotechnológiai (komposztálás, biogáz-előállítás) vagy egyéb módon történő hasznosításáról.
5.2.Települési szilárd hulladékok A települési hulladékok legjellemzőbbje a háztartásokban (az életvitellel, lakossági beszerzésekkel kapcsolatos, illetve a lakások, a kert és személygépkocsi "működtetése" során) szokásosan keletkező hulladékok. Tágan értelmezve azonban ebbe a kategóriába tartoznak az előbbiekkel együtt kezelt – ám jelen esetben külön tárgyalt - un. intézményi hulladékok is. Magyarországon évente 4,6 millió tonna (24 millió m3) települési szilárd hulladék keletkezik, azaz egy lakosra évi 460 kg hulladék jut, ami tartalmazza az intézmények hulladékát is. Ez a mennyiség - „hála" a gazdasági növekedésnek, a műanyagkultúrának és fogyasztói szokásainknak - folyamatosan nő. A növekmény elsősorban a térfogatra vonatkozik, vagyis jellemző a hulladék tömegének a fellazulása. Ez azt jelzi, hogy egyre nagyobb helyet foglal el benne a könnyű frakció (a műanyag hulladékok), illetve a nagytérfogatú eldobó csomagolóanyag maradék (fémdobozok, műanyagflakonok, kombinált Tetra-dobozok stb.). A rendszeres hulladékbegyűjtésbe a magyar háztartások 86 %-a kapcsolódik be, vagyis 14 %-ában nincs szervezett hulladékkezelés. A járatokkal összeszedett hulladék 83%-át a hulladéklerakókban helyezik el, 13,5 %-át hulladékégetőbe viszik (amelyből Magyarországnak egyetlen egy van, Budapesten). 4.táblázat. A települési szilárd hulladék jellemző összetétele, tömeg %-ban (OHT tanulmány alapján) Hulladékalkotó Főváros és Országos átlag** Lehetséges kezelési nagyobb városok* módok Papír 18 – 20 16 - 17 Műanyag
12 – 15
5-6
Textil
5-6
3-4
Üveg
4-5
3-4
Fém
3-4
3-4
Szerves (bomló)
30 - 32
35-40
Szervetlen
20 - 25
25-30
Veszélyes Összesen
0,7-1,0 100
100
Hasznosítható
Ártalmatlanítandó
*szabvány szerint mért értékek **szakmai becsléssel meghatározott értékek (Köztisztasági Egyesülés) A környezetre legsúlyosabb problémát az összes hulladékmennyiségnek kb. 1 %-át kitevő veszélyes frakció jelenti. Az egyes anyagfajtáknak a hulladékok szelektív (külön) gyűjtése szempontjából van nagy jelentőségük. A tapasztalat szerint az óvodások már tapintással felismerik az anyagfajtákat, tévedni ott szoktak, ahol az óvónénik is. A kombinált anyagú, papírként hasznosíthatatlan tejes és ivóleves dobozt (pl. TetraPak) ők is következetesen a papírok közé sorolják. Súlyos tévedés! A táblázatból kiolvasható, hogy az óvodai téma-feldolgozás szempontjából lényeges komposztálható szerves anyag, a keletkező települési hulladékoknak körülbelül egyharmadát teszi ki. Ami a táblázatból nem derül ki (mert más csoportosítást feltételez) az az, hogy a települési hulladékok térfogatának fele elhasznált csomagolóanyag.
5.3. Intézményi és építési hulladékok Az intézményi hulladékok összetétele a háztartásihoz hasonló, így lényegében kezelési módjuk (gyűjtésük, hasznosításuk, ártalmatlanításuk) is megegyezik azzal. Néhány különbözőség származhat abból, hogy jellemzően több bennük a papír (irodák), vagy a szerves anyag, illetve csomagolási hulladék (vendéglátó egységek). A keletkező intézményi hulladékok mennyiségéről, éppen azok háztartási hulladékokkal való együttkezelése miatt nincs adat (ezért szerepel együttesen a 4,6 millió tonna mennyiség az 2.sz. táblázatban). . A nem veszélyes hulladékok közül a háztartási hulladék után egyébként az építési és bontási hulladék keletkezik a legnagyobb mennyiségben. Éves szinten körülbelül 10 millió tonna kerül lerakásra (ebből 7 millió tonna a kitermelt talaj), mégpedig a legtöbb helyen a háztartási hulladékkal vegyesen. A jelenlegi minimális (1-2 %-os) hasznosítási arány növelése érdekében a jövőben ezen hulladékfajta részére az OHT speciális (inert) hulladéklerakók építését irányozta elő.
5.4. Folyékony hulladékok Ez is lehet települési illetve ipari eredetű. A települési folyékony hulladék nem azonos a (az évi kb. 880 millió m 3-nyi) szennyvízzel, hanem annak csak egy kis része. A Hgt. szerint ugyanis nem számít folyékony hulladéknak a szennyvízelvezető hálózaton, illetve a szennyvíztisztító telepen keresztül elvezetett szennyvíz. Így számolva - miként a 2.sz. táblázatból látható - az országban évente kb. 5,5 millió tonna települési folyékony hulladék kerül begyűjtésre - valamint mintegy 700 ezer tonna szennyvíztisztítási iszap keletkezik. Megjegyzendő, hogy a csatornázatlan területen élő lakosságnál ténylegesen képződő 100 millió m3 szennyvízből sajnos csak 5 millió m3 kerül szippantás utáni kezelésre, vagyis 95 %-a a talajba távozik (elszikkad). A magyarországi települési folyékony hulladékok összmennyiségének kb. 16 %-a, a szennyvíztisztítási iszapoknak pedig
40 %-a kerül mezőgazdasági hasznosításra. A statisztika szerint a gazdasági tevékenységek során szintén kb. 5 millió m3. (ipari) folyékony hulladék képződik, vagyis országos szinten összesen kb. 10 millió m3. Az iparban egyébként csak 9 % a kezeletlen folyékony hulladék. A csatornázott területeken élők aránya 60 % felett van, de csak a lakosság 22 %-a csatlakozik szennyvíztisztító telephez (ráadásul a szennyvíztisztítóknak a többsége csak mechanikai fokozattal rendelkezik). A tisztítatlan szennyvizeknek az élővizekbe vezetése jelentős szennyezőanyag (nitrogén, foszfor, szerves anyag) terhelést jelent azokra. Jelenleg a teljes hazai terhelés több mint 80 %-át a Duna vízgyűjtő területén bocsátják ki. Különösen aggályos, hogy Budapest szennyvizének 76%-a tisztítatlanul jut a Dunába (a települési szennyvízen kívül a papírés cukorgyárak, az erőművek valamint a vegyi- és acélipari üzemek számítanak jelentős kibocsátónak).
5.5. Veszélyes hulladékok (Bese Erzsébet) Megváltozott fogyasztói szokásaink, de főleg az ipar fejlődése következtében egyre több olyan anyaggal találkozunk az általunk vásárolt termékekben, amelyek - szemben nagyszüleink hulladékával - már nem bomlanak le, a környezet nem képes a hatásukat elviselni, vagyis szennyezik a talajt, a vizet. Ezek a veszélyes hulladékok eltérő mértékben ugyan, de terhelik, veszélyeztetik a környezetet, amely hatás csak úgy kerülhető el, ha ezeket különleges biztonság mellett kezelik Veszélyes hulladékok keletkezhetnek a háztartásban, de az ipari termelés maradékaként is. Veszélyt okozó tulajdonságaik amelyek különböző anyagtartalmukból erednek - szerint eltérő módon kell kezelni ezeket ahhoz, hogy a környezetben kárt ne okozzanak. Néhány példa a veszélyes tulajdonságra és az azokból származó következményekre: • Ártalmas: anyagok és készítmények, amelyek belégzésük, lenyelésük vagy a bőrön át történő felszívódásuk esetén halált vagy heveny egészségkárosodást okozhatnak. • Mérgező: anyagok és készítmények, amelyeknek belélegzése, lenyelése vagy a bőrön át történő felszívódása kis mennyiségben is halált vagy heveny egészségkárosodást vált ki. • Karcinogén: anyagok és készítmények, amelyek belégzéssel, szájon át, a bőrön vagy a nyálkahártyán keresztül, vagy egyéb úton a szervezetbe jutva daganatot indukálnak, vagy előfordulásának gyakoriságát megnövelik. • Maró (korrozív): anyagok és készítmények, amelyek élő szövettel érintkezve azok elhalásához vezetnek. • Fertőző anyagok: életképes mikroorganizmusokat vagy azok toxinjait tartalmazzák, amelyek ismert módon vagy megalapozott feltételezések szerint betegséget okoznak az emberben vagy más élő szervezetben. • Reprodukciót és az utódok fejlődését károsító: anyagok és készítmények, amelyek belégzéssel, szájon át, a bőrön, a nyálkahártyán keresztül vagy egyéb úton a szervezetbe jutva megzavarják, általában gátolják a reprodukciót, illetve az utódokban morfológiai, illetőleg funkciós károsodást váltanak ki, vagy előfordulásának gyakoriságát megnövelik.
A veszélyesség - külsőleg - azokon a termékeken, amelyek elhasználódásuk után hulladékká válnak, gyakran nem látható, ezért hajlamosak vagyunk komolytalanul, felelőtlenül bánni az ilyen hulladékokkal (is). A veszélyes anyagokat tartalmazó termékeken, illetőleg csomagolásukon a gyártók és forgalmazók kötelesek feltűntetni a veszélyességet okozó anyagokra vonatkozó információkat és azt is, hogy mit kell tenni ezekkel. Nem az a megoldás, hogy a veszélyességüktől való félelmünk miatt egyáltalán ne használjunk ilyen termékeket. Meg kell tanulnunk bánni velük! Melyek a mindennapi élet során keletkező veszélyes hulladékok? A változások hozták magukkal, hogy megemelkedett a háztartási vegyszerek használata, több felesleges gyógyszer marad a háztartásban, készülékeink egy része kémiai áramforrásokkal (elemmel, akkumulátorral) működik, lakásunk szépítéséhez festékeket, lakkot használunk, otthoni számítógépünkből és nyomtatójából festékkazettát, szalagot dobunk ki. Kertészkedésünk során növényvédő szerek és más vegyszerek kiürült edényei válnak feleslegessé, autónk működtetéséhez, tisztításához, karbantartásához ugyancsak speciális vegyszerek szükségesek. Mindezeknek a maradékai és kiürült csomagolóeszközei károsak a környezetre. Látható tehát, hogy milyen sokféle a veszélyes hulladék, amelyekből most csak példaként említünk' néhányat. A ma ismert veszélyes tulajdonságú - a háztartásban keletkező - hulladékok listáját a Jó, ha tájékozottak vagyunk című fejezet tartalmazza. Az ipari termelésben ennél sokkal többféle keletkezhet. Azoknak az ismertetésétől most eltekintünk, mert szabályszerű kezelésük azok kötelessége, akiknek a tevékenysége során ilyen keletkezik. A feleslegessé vált, lejárt szavatossági idejű gyógyszereket égetéssel ártalmatlanítják. A használaton kívüli, működésképtelen hűtőszekrényekből kivonják a hűtést biztosító gázt (freonokat), amelyet újból felhasználnak. Más háztartási készülékeink fémtartalmát fóleg a kohászat dolgozza fel. Az elhasználódott sütőzsiradékot állati takarmánnyá dolgozzák fel, illetőleg elégetik. A szárazelemek, kisebb méretű akkumulátorok veszélyeshulladéklerakóba kerülnek. Az autóakkumulátorokat külföldön hasznosítják. Festékek, növényvédő szerek maradékai és csomagolóeszközei égetéssel ártalmatlaníthatók. A háztartási vegyszerek (savak, lúgok) -hatóanyagaiktól függően - eltérő kezelést igényelnek. A hulladék egyes összetevőit a feldolgozó ipar csak akkor képes hasznosítani, felhasználni, ha azokat olyan (fizikai vagy kémiai, esetleg biológiai) műveleteknek vetik alá, vagyis kezelik, amelyek a hulladék mennyiségét, térfogatát, környezeti kockázatátjelentő tulajdonságait megváltoztatják. Speciálisan felszerelt hulladékgyűjtő telephelyen un. hulladékgyűjtő udvaron vagy begyűjtő járaton lehet leadni a háztartásban keletkező veszélyes hulladékokat annak érdekében, hogy az átvevők gondoskodhassanak azok megfelelő kezeléséről. Jó, ha tájékozottak vagyunk...! A háztartásokban keletkező veszélyes és nem veszélyes hulladékokról (Részlet a hulladékok jegyzékéről szóló 16/2001. (VII. 18.) KöM rendeletből)
A HÁZTARTÁSOKBAN KELETKEZŐ NEM VESZÉLYES HULLADÉKOK Elkülönítetten gyűjtött hulladékfrakciók papír és karton, üveg biológiailag bomló konyhai és étkezdei hulladékok ruhanemű textíliák étolaj és zsír festékek, tinták, ragasztók és gyanták; mosószerek; gyógyszerek; elemek és akkumulátorok; kiselejtezett elektromos és elektronikus berendezések mindezek akkor, ha nem tartalmaznak veszélyes anyagokat fa, műanyagok, fémek Kéménysöprésből, kerti és parkokból származó hulladékok Közelebbről nem meghatározott egyébfrakció Biológiailag lebomló hulladékok Talaj és kövek Egyéb, biológiailag lebonthatatlan hulladékok Egyéb települési hulladék, ideértve a kevert települési hulladékot is Piacokon keletkező, úttisztításból származó hulladék Emésztőgödrökből, szennyvíz tisztításából származó iszap Lom és közelebbről nem meghatározott lakossági hulladékok A HÁZTARTÁSOKBAN KELETKEZŐ VESZÉLYES HULLADÉKOK Oldószerek savak, lúgok, fényképészeti vegyszerek Növényvédő szerek Fénycsövek és egyéb higanytartalmú hulladékok Klór-fluor-szénhidrogéneket tartalmazó kiselejtezett berendezések Étolaj és zsír Veszélyes anyagokat tartalmazó festékek, tinták, ragasztók és gyanták mosószerek Citotoxikus és citosztatikus gyógyszerek Elemek és akkumulátorok Veszélyes anyagokat tartalmazó fa és kiselejtezett elektromos és elektronikus berendezések
Olvasnivaló A veszélyes hulladékokról ...Az akkumulátor-előkészítő üzemrészt is kikezdte már a pusztulás, a telepvezető itt hosszabban vesztegel és magyarázgatja az egykori technológiát. A hulladék akkumulátorok a közúton érkeztek be a gyárba (Metallochemia, Budapest, XXII. ker.), és a betonnal fedett térburkolatra pakolták ki őket. Egy lefolyót építettek ki, az esetleg elcsorgó sav az ülepítőbe került. Magukat az akkumulátordobozokat gépekkel összetörték, fedett tárolóhelyen elkülönített rekeszekbe gyűjtötték, és még a gyár területén belül futószalaggal vasúti vagonokba rakták. Kiszállították az N17K-ba, ott feldolgozták, és tömbösített ólomként küldték vissza. Fedezte az ország ólomszükségletének nagy részét. Természetesen ez a folyamat is leállt. - Mennyit gyűjtöttek be évenként? - Huszonötezer tonna körül. - Most mi történik az elhasználódott akkumulátorokkal?
- Úgy tudom, egy kis részét begyűjtik, de csak egy kft foglalkozik a feldolgozásukkal, a legtöbbet eldobálják az erdőben, az utak mellett. Állítólag Nagyorosziban elkezdték volna egy ólomgyár építését, de a polgármester azzal fenyegetőzött, hogy ha meg merik csinálni, akkor ő felrobbantja magát, így hát leálltak vele. A gyárkerítés mellett helyezkedik el a környezetszennyezések legfőbb forrásának ítélt nagy salaklerakó - északon a vasútvonal mellett egy kisebb is található. A salakdepóniák területe nyolc hektárra rúg, a gyártelep egészének majdnem a negyedrészét teszik ki. 1910 óta használják, mióta az üzem megindult, az időtől fogva 250-300 ezer köbméternyi salakot hordtak ide, legalább tizenhat féle veszélyes hulladékot tartalmaz, javarészük a réz- és ólomolvasztásból maradt vissza. (Moldova György: Magyarország szennybemenetele. Dunakanyar 2000. 95.p.) ...A Tungsram mindvégig korrektül próbálta megoldani ezt a kérdést (mármint a veszélyes hulladék kezelését. A szerk.). Nagykanizsai üzemében a galvániszap számít a legfőbb veszélyes hulladéknak. Évente 3000 tonnányi keletkezik, ezt egy. speciális tárolóban kívánta elhelyezni Belezna község határában. A környékbeli lakosság tiltakozott a terv ellen. Ezt a magatartást következetlennek kell tartanunk; az emberek eltűrik, hogy a boltokban a kenyér szomszédságában Hypót tároljanak, de felháborodnak, ha házuktól egy kilométerre hordóba vagy konténerbe zárt hulladékot raknak le. 1992-ben egy falugyűlésen a Tungsram területhasználati díjat ajánlott fel és kétmillió forintos hozzájárulást a Beleznát elkerülő úthoz. A gyár kötelezte magát, hogy 'a-tároló felépítésénél a legnagyobb gondossággal jár majd el. A falu fenntartotta magának a jogot, hogy az első kedvezőtlen mérési eredménynél a rendőrséggel zárassa le a telepet. Az építkezés százmillió forintba került, a tároló mintegy tíz évig tud majd hulladékot fogadni. (Moldova György: Magyarország szennybemenetele. Dunakanyar 2000. 149-150.p.)
IV. A hulladékkeletkezés megelőzésének néhány összefüggése A segédkönyv néhány előző fejezetében már szóltunk a hulladékképződés megelőzésének prioritásáról, és jeleztük, hogy - kiemelkedő fontosságából következően - a későbbiekben visszatérünk a témára. Szemléletváltást igényel a megelőzés nemcsak a termelésben, hanem a fogyasztási szokásokban - tehát a „fejekben" is. Mi minden hat szemléletváltásunk ellen?
1. Reklám-fogyasztás-hulladék (Dr. Kalas György) A fogyasztói társadalom "fejlődésének" fokmérője és motorja az állandó gazdasági növekedés, a GDP-re vetített jólét folyamatos növelési kényszere. Ehhez alapvető elvárás a mindig új és új "szükségletek" megjelenítése és kielégítése, hiszen csak az áruk materiális elfogyasztása (azaz hulladékká válása) ad teret a termelés-fogyasztás további növelésének (azaz még több hulladék termelésének). A fogyasztói társadalom tehát folyamatos többletfogyasztást feltételez. A fogyasztási igények azonban nem mindig maguktól születnek. A reklám egyik alapvető feladata éppen az igények felkeltése, a fogyasztó meggyőzése arról, hogy szükségleteinek kielégítéséhez a reklámozott termék nélkülözhetetlen. A reklám azonban sokszor manipulált információt közvetít a szükségletekről, illetve az áru valós használati értékéről, elködösítve azt, hogy a "fogyasztási ajánlat" mögött nem is valós igény áll, hanem a gazdasági növekedés diktálta szükséglet. A fogyasztónak ugyan alapvető joga lenne az egyértelmű és objektív tájékoztatáshoz, de gyakran még az árú használati értékéről sem kap valós információt, nemhogy annak környezeti hatásairól. Ezzel természetesen nem azt mondjuk, hogy a reklám hazudik, - hanem azt, hogy a reklám a fogyasztási folyamat fő hajtóereje. Csupán azt szerettük volna jelezni, hogy a "fogyasztási ingert" nagyon sokszor a reklám indítja el - a folyamat végéri azonban mindig ott van a hulladék, ami egyre súlyosabb ökológiai problémákat okoz és egyre súlyosabb társadalmi kérdéseket vet fel. Kétségtelen, hogy az árubőség, az új fogyasztói szokások, a gyorséttermekben való étkezés, az eldobó termékek és az egyutas csomagolás könnyíti az életet - viszont fogyasztja a nyersanyagkészleteket és növeli a hulladékhegyeket. A kérdés csupán az, hogy a könnyebb élet valóban nagyobb boldogságot jelent-e? Kérdés, hogy van-e jogunk a Föld értékes nyersanyagkészleteit értelmetlenül felélni és hulladékainkkal tönkretenni a jövő generáció életfeltételeit? És egyáltalán, meddig terhelhető a környezet? A fogyasztói társadalomban tehát a (gazdasági) reklám, a fogyasztás és a hulladék egymást feltételező, egymásra épülő elemek. A hulladékprobléma lényege csak a fogyasztói társadalom logikájának megértésével, a reklám - fogyasztás - hulladék kapcsolódási pontjainak feltárásával érthető meg. Csak így válik egyértelművé az, hogy valójában hol is kezdődik a hulladék és hogy a-csökkentés érdekében hol érdemes
beavatkozni. A reklám - fogyasztás. - hulladék alapvető összefüggéseinek feltárása után végül is logikusan jutunk arra a következtetésre; hogy kevesebb hulladékhoz másfajta fogyasztásra.- de reklámra is kevesebbre lenne szükség. Lényegében ebből áll össze a megelőzés, amely minden környezetorientált koncepció központi eleme. A megelőzés egyébként is lemondással jár, és - bármely szinten próbálják is azt érvényesíteni - nem képzelhető el a fogyasztási struktúra megváltoztatása nélkül. A megelőzést oktatni és gyakorlatban érvényesíteni egyébként is nehéz és hálátlan feladat, hiszen: • a fogyasztás csökkentésére irányuló törekvéseket (legyen az bármennyire környezeti indíttatású) a családok, mint magánszférájukba való beavatkozást utasítják el; • maga a pedagógus is bizonytalan abban, hogy a fogyasztásának csökkentése valóban a társadalom ínyére való-e (hiszen a megelőzés, a takarékosság ellentmond a reklámozott jóléti társadalom logikájának). Gyakran éppen azt tapasztalja, hogy a „környezetbarát" termékek eltűnnek, az eldobó termékek és csomagolások pedig olcsóbbak környezetet jobban kímélő társaiknál; • az óvópedagógusoknak reklámokkal "kellően megdolgozott" szülőket és gyermekeket kellene meggyőzniük a környezettudatos magatartás nagyszerűségéről. A hulladék témát felvállaló óvodapedagógusnak a fent vázolt összefüggésekben, rendszerekben kell gondolkodnia és közvetíteni a reklám-fogyasztás-hulladék problémáját. Elismerjük, ez az egyik legnehezebb feladat, hiszen általában sem a társadalmi; sem a gyermek családi háttere nem nyújt ehhez kellő segítséget. Ami az óvodás korosztályt illeti, az mára a reklámipar egyik legfontosabb célrétegévé vált, - fogyasztási vágyaik, szokásaik kutatásával szakértő intézetek sokasága foglalkozik. A fogyasztói társadalom alapvető törekvése, hogy a gyermekekben (a jövő fogyasztóiban) idejekorán kialakítsa a fogyasztás „nagyszerűségének" érzését - vagy éppen a márkafüggőséget. A hosszú távú reklámtaktika - önös érdekből -jól trenírozott fogyasztói réteg kinevelésén fáradozik. A reklám a gyerekek mindennapjainak szerves részévé vált: tudatosítja bennük fogyasztói mivoltukat, a reklámozott árukat beépíti képzeletvilágukba (kívánságaik, fogyasztói vágyaik közé). Megteheti, hiszen ez a korosztály még messze nem rendelkezik azokkal a gyakorlati tapasztalatokkal, amelyek segítenének kis életükben „helyükre tenni a reklámokat". A reklámtörvény szerint: „A reklám nem szólíthat fel közvetlen formában kiskorúakat, hogy szüleiket vagy más felnőtteket játékok, illetve más áru vagy szolgáltatás vásárlására vagy igénybevételére ösztönözzék. "( 1996. évi I. tv. 14.§- (1) bek.) A reklámok azonban sokszor megkerülik ezt a tiltást és ha nem is közvetlen, de burkolt felszólítást használnak (ami viszont a Reklámetikai Kódex előírásaiba .ütközik). A megtévesztés esélyét növeli, hogy az óvodások még nehezen tesznek különbséget a reklám és a műsorprogramok (a reklám és a valóság) között, olvasni seri tudnak - ezért a nekik szóló reklámokban különösen fontos lenne a hangsúlyos vizuális - akusztikai elhatárolás (sajnos ez sokszor elmarad). A gyerekekre zúduló reklámáradatot tényként kell tehát
elfogadnunk akkor is, ha pontosan tudjuk, hogy ennek a manipulált fogyasztásnak súlyos ökológiai ára van. Akkor is, ha a népszerűsített élelmiszereknek semmi közük az egészséges táplálkozáshoz. A reklámok nyílt támadása helyett helyesebb arra összpontosítani, hogy a gyerekeknek (netán szüleiknek) érthetően magyarázzuk el a reklámok célját, rendeltetését és működését (trükkjeit), és azt, hogy miképpen lehet különbséget tenni a reklám és a műsor között. A gyermekeknél egyébként ezen a területen is a számukra valóban fontos felnőttek példamutatása a meghatározó - elsősorban a családban megélt fogyasztási modellt, a szülők reklámhoz és anyagi javakhoz való hozzáállását tartják követendőnek. A gyermek mint tudjuk - utánozva tanul. Egy biztos: a gyermek minél hamarabb ismeri meg a média működését, a reklám indíttatását, annál hamarabb képes kivonni magát annak szuggesztív hatása alól és ismeri fel a különbséget a valós információ és a reklám képzeletvilága között. Meggyőződésünk - a környezettudatos szemlélet, magatartás formálását magukra vállalóké - hogy kitartó ismeretterjesztő munkával, helyes érzelmi megközelítéssel lassan nálunk is kialakítható a környezettudatos fogyasztói réteg. Ebben kétségtelenül sokat segíthet majd, ha felnő az a fogyasztói nemzedék, amely - az óvodapedagógusok segítségével - már gyermekként tapasztalatot szerezhet, megismerheti a kritikus fogyasztói magatartás ismérveit. Célunk csak egy lehet: a gyerekből akaratnélküli konzumbáb helyett, kritikus (tudatos) fogyasztót nevelni, akinek cselekedeteit nem a reklám határozza meg. Aki maga dönti el, hogy valójában mire van szüksége és vásárlásainál figyelembe veszi döntéseinek ökológiai következményeit is.
2. A vásárlói szokások és alakításuk az óvodásoknál (dr. Kuti István és dr.Kuti Istvánné)
2.1. Helyzetelemzés Mindannyian tudjuk, hogy a jelenlegi helyzetben az emberiség fejlődésének folytatása csak a technika és a természet összhangjában valósulhat. meg. Ennek egyik feltétele annak elfogadása, hogy a társadalom fejlődése és annak környezettel való kapcsolata egymástól elválaszthatatlanok. A fenntartható fogyasztásra nevelés Magyarországon is a társadalom egészének közreműködését igényli. E törekvésnek az óvodák helyi pedagógiai programjában és napi nevelési gyakorlatában a jelenleginél nagyobb hangsúllyal kell jelen lenniük. A fenntartható fogyasztáshoz elengedhetetlen a fogyasztási szokások jelenlegi mintáinak megváltoztatása, a környezettudatos fogyasztói szokások elterjesztése - ami döntően pedagógiai folyamat. A fenntartható fogyasztásnak, mint tanítási-tanulási témakörnek helye van az óvodai nevelésben, a különböző környezeti nevelési programokban. A különböző nevelési helyzetekben kell formálni azokat a fogalmakat, magatartásformákat, attitűdöket, értékrendet és készségeket, amelyek a fenntartható fogyasztás szempontjából lényegesek. Az értelmi és érzelmi hatásrendszer minden életkorban, adott életkori sajátosságoknak megfelelően, egyensúlyban kell, hogy legyen.
2.2. A fogyasztói szokásokról A fogyasztói szokások vizsgálata és eredményeinek hasznosítása napjainkban egyirányú. A marketing szakemberek régóta, alaposan és folyamatosan vizsgálják a fogyasztókat, magatartás és befolyásolhatóság szempontjából, de naivitás lenne elképzelni, hogy az eredményeket a fogyasztók érdekében hasznosítanák. Az érdekképviselet, a fogyasztóvédelem, közel sem tudja a marketinget felülmúlni. Vizsgáljuk meg, mi jellemzi a mai helyzetet! 1995-ben Hoffmann Istvánné professzor-asszony, a téma jeles ismerője úgy fogalmazott, hogy a piacgazdaság átmeneti állapotban van. Átmenetiek vagyunk mi, állampolgárok is, mivel még nem értük el a „fogyasztó" rangot, csak „vevők" vagyunk. A vevő kiszolgáltatott a piac „eladójának", akire az a legjellemzőbb, hogy gyorsan meg akar gazdagodni. Nem vállalja fel a piacgazdaság mozgató rugóját, a versenyt. Az igazi fogyasztó nem -kiszolgáltatott, hatalmának tudatában elvárja, hogy pénzéért értéket kapjon. Vajon ma fogyasztók vagyunk-e? Vagy csak szeretnénk azok lenni? A fogyasztói szokások témakörének megértéséhez, néhány rendszerelem megismerésére van szükség. Ma a marketing (piackutatást jelent, de mi itt összevontan termelő, kereskedőként használjuk) szempontjából az az egyén a fogyasztó, aki a termékeket és a szolgáltatásokat saját felhasználására, szükségletei kielégítésére vására ja meg. Jelentős eltérés tapasztalható, ha azt vizsgáljuk mi az elvárása fogyasztóvédelemnek, és a tudatos fogyasztói szokások kialakítását célzó pedagógusnak. • • • • • • • •
a
A tudatos vásárlói magatartás tartalmi jellemzői: jogismeret - ami segít eligazodni a szerződés, a csere, a szavatosság, a jótállás, az értékcsökkenés, garancia, stb. fogalmakban; jogérzék- ami segíthet a hiányos vagy hiányzó jogismeret alkalmazásában; felelősségvállalás - ami a tájékozottságát, felkészültségét biztosítja; kockázatvállalás - ami döntési helyzetekben, egészséges mértékben szükséges; döntéskészség - ami azért kell, hogy jellemezze a fogyasztót, hogy ki tudja választani a változatos kínálat közül a számára optimálist; áruismeret és szolgáltatásismeret - ami alapismeretként szolgál a döntés meghozatalához; értékrend - ami meghatározza a vásárlást; vállalkozásismeret- ami segíthet eligazodni a piaci viszonyok között.
A fogyasztó magatartását legerősebben a kulturális jellemzők befolyásolják. Gondoljunk csak bele, milyen csodálkozást váltana ki a törökországi bazárokban alkalmazott és elvárt magatartás nálunk egy hipermarketben. A kultúra hat arra, hogy a fogyasztó milyen termékeket és szolgáltatásokat tart szükségesnek, valamint, hogy milyen módon vesz részt a megszerzésének a folyamatában. Az emberek adott országban, meghatározott társadalmi csoportban élnek, ami jórészt kihat az egyének magatartására. Ilyen csoportjellemző lehet például a foglalkozás, a jövedelem, a vagyon, a műveltség és az erkölcsi értékrend. A különböző társadalmi
csoportoknak nyilvánvalóan eltérő a termék- és márkapreferenciája: A fogyasztót azonban közvetlen környezete is befolyásolja. Vannak emberek, akik nagyobb hatással vannak ránk, mint a többiek, akiket az egyén, értékrendje alapján, magatartásának és cselekedeteinek viszonyítási pontjaként fogad. el. Végül a vásárló döntéseit a személyes jellemzők is befolyásolják, így különösen kora, gazdasági körülményei, életmódja, személyisége és önismerete., A kívülről ható tényezőket minden ember másképpen fogja fel, személyiségétől, motivációs rendszerétől, a világhoz való hozzáállásától függően másképpen reagál azokra. A fogyasztó magatartását meghatározó tényezők közül1 a következő belső tényezőkre hívjuk fel a figyelmet: • a fogyasztó személyisége, • az észlelése és érzékelése, • az emlékezési mechanizmusa, • a motivációi és az attitűdjei. Ezek feltárása és megismerése nélkül, a vásárlói magatartás megfejthetetlen rejtvény marad. A személyes tényezők hatásának feltárása olyan kérdésekre ad választ, mint például: • Milyen indítékból és milyen szükségletek kielégítése érdekében vásárolnak az emberek? • Milyen érzelmi folyamatok alapján születik a vásárlási döntés? • Milyen hatásokat (ingereket) érzékelnek - fognak fel - a vevők és milyen információk alapján hozzák meg a vásárlásra vonatkozó elhatározásukat? • Hogyan viszonyul a fogyasztó - milyen az attitűdje - egy termékhez, egy szolgáltatáshoz, illetve egy céghez? A felsoroltakon kívül napjaink új divatja kezd kialakulni. Különösen a hipermarketek, bevásárlóközpontok igyekeznek olyan helyzeteket teremteni, ahol a szórakozás különféle fokozatait és formáit találhatjuk. A fogyasztók jelentős része is hajlik a vásárlás közbeni szórakozás, vagy szórakozás közbeni vásárlás irányába. A nézelődés közben fellépő kíváncsiság, a fizetőképesség (hitellehetőség) vásárlási helyzetet teremthetnek. Vizsgáljuk meg, hogyan történik a vásárlás, a folyamatnak melyek a jellegzetességei? A vásárlásra a következő öt szakasz jellemző: • a szükséglet felismerése, a forrás megteremtése, • az információk gyűjtése, • választás a kínálatból, • a vásárlás lebonyolítása és a birtokbavétel, • a használatbavétel utáni tapasztalatok értékelése. A fogyasztásra nevelés szempontjából szükséges azt vizsgálni, hogy mi jellemzi a fogyasztóvá válás folyamatát, hogyan válunk azzá?
Alapvetően fogyasztásra szillettünk. Szükségleteink kielégítésére és más motívumok hatására válunk fogyasztókká. Fogyasztói magatartásunk sokféle hatásban, jelentős mértékben a szociális tanulás útján alakul, fejlődik. Életszakaszainkban, szükségleteink mellett a piaci viszonyok változása játszik szerepet alakulásában. Megállapíthatjuk, hogy a tudatos fogyasztóvá válás és az adekvát magatartás, kialakulása hosszú, sokoldalú tanulási folyamat, amelynek során az egyén: • megismeri a piac által kínált fogyasztási javakat, szolgáltatásokat; • mint fogyasztó megtanulja, hogyan viselkedjen a piaci viszonyok között; • készség szintre emelje azokat az ismereteket, amelyek fogyasztói érdekeinek érvényesítéséhez szükségesek. A szociális tanulás zökkenőmentes megvalósítása napjainkban azért nehézkes, mert a változó piaci viszonyokhoz a felnőtt társadalom is nehezen alkalmazkodik, ezért a szülőktől nem kapnak a gyermekek jól begyakorolt magatartásmintákat. Szükségessé válik a tudatos fogyasztói magatartás kialakítását célzó oktatási programot az óvodától kezdődően kidolgozni.
2.3. A fogyasztói szokások alakulásának tényezői A fogyasztói magatartás egyik fontos összetevője az attitűd. A vásárló döntései és attitűdjei állandó kölcsönhatásban vannak, erősíthetik és gyengíthetik egymást. Az attitűd a mindennapi életben szerzett információk, tapasztalatok alapján fejlődik, alakul ki, az attitűd tanulható. Egy attitűdrendszer öt elemből épül fel. Ezek a következők: • viselkedés (p1.: leszokunk az édességről, a mértéktelen kólaivásról); • viselkedési szándék (p1. holnaptól nem veszek csokoládét) nem biztos, hogy valóra válik, de attitűdünket mégis befolyásolja; • kogníciók, elgondolásaink és érveink (az édességtől meghízom, egészségtelen, rontja a fogakat), • érzelmi reakciók (milyen jó érzés a cukrászdában egy tortát eszegetni); • attitűdök (elemzem a túlzott édességfogyasztást, a kólaivást). Pedagógiai szempontból döntő, hogy az attitűdrendszer kialakításának folyamatában a tanulásnak nagy szerepe van. A gyermeki magatartás vizsgálatával foglalkozó szakirodalom általánosságban foglalkozik a fogyasztói magatartást befolyásoló elemekkel: Mi kiválasztottunk néhány olyan tényezőt, amely közvetlenül is erős hatással van a gyermek fogyasztói magatartására. Önkiszolgálásnál - az étkezés, öltözés szükséglet csoportokban megtaláljuk a kiválasztási, együttvásárlási, később kisiskolásoknál az önálló fogyasztói tevékenységet. Feladatviszonynál - a feladatvállalás (p1. a gyermek részt vállal a saját vagy a család vásárlásában), a kitartás, az érdeklődés és a koncentrálás szintje befolyásolja a. fogyasztói - magatartást. Figyelembe vettük a várakozás magatartáselemet is. Ezek a magatartáselemek, amelyek a későbbiekben a helyes fogyasztói magatartáshoz fontosak, sokféle szituációban fejlődnek és fejleszthetők.
2.4. Az óvodai modell bemutatása (Készült az 1996-os és az azóta végzett munka alapján) Mottó:,, Mindannyian fogyasztók vagyunk!" Ebben a munkánkban az óvodás korosztályra mutatunk be a tudatos fogyasztói magatartás fejlesztését célzó anyagokat. A Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán 1992-ben indult a Körlánc amerikaimagyar környezeti nevelési projekt. Ennek alapgondolata az, hogy a környezeti nevelés a magatartásra, a személyiség egészére irányul és sikere a helyi közösségek segítségével benne a szülők kiemelt szerepével - érhető el. A környezeti nevelési programunknak addig is fontos része volt a tudatos fogyasztói magatartás alapozása, a gyermekek szokásainak formálása. Mivel a tudatos fogyasztói magatartásfejlesztés programhoz különösen fontos a családok megnyerése, így az Országos Fogyasztóvédők Egyesületének tudatos fogyasztói magatartást alapozó programja és a Körlánc környezeti nevelési projekt filozófiája jól illeszkedik, illetve kiegészíti egymást. Kiindulásunk az volt, hogy hazai minták hiányában meg kell alkotni a kialakítandó képességbázist,, a tevékenység- és fogalomrendszert. A fogalomalakulás, a fogalomhasználat jellegzetességeire építünk. A gyermek, fogyasztáshoz kapcsolódó fogalomköre először az áruismeretben realizálódik. Az árut néhány esetben sajátos, sok esetben idegen szóval, kifejezéssel nevezték el. A gyermek szókincsbővülése főként utánzásos tanulással valósul meg. Forrásai a családi környezet és az egyéb információs, főként reklámanyagok. Ha az áru gyűjtőfogalmat kiszélesítjük, szinte végtelenné válik a megnevezendő és megismerésre váró árukör. Alkalmaznunk kell a gyermeki szükségletek rendező elvét, azaz a közvetlen környezetben található, használatos, majd bővülő rendszerbe helyezhetjük az árú- és szolgáltatásféleségeket. Tapasztalhatjuk, hogy a gyermekeknél az egyes tárgyak megnevezése sok esetben körülírással, egyéni elnevezéssel történik. Pl. A mérleg a „mérő amivel a kenyeret mérik". Ez a folyamat általában az óvodáskor végére a gyakori használat hatására stabil szókincsé válásban zárul. A szókincs és az áruismeret egymást feltételezve, erősítve alakul ki. Megfogalmaztuk azt, hogy az előbbiekben már ismertetett vásárlói magatartás kialakításához és működtetéséhez szükséges tulajdonságok közül melyek formálhatók, alakíthatók az óvodáskorúaknál. A következők: • jogismeret, jogérzék, - feltételeztük, hogy bizonyos szinten, működési körüknek megfelelően már alakítható; • felelősségvállalás - alakítható, alakítandó szokásalapokon már az óvodában; • kockázatvállalás - óvodában nem jellemzö, inkább a kisiskolásoknál jelenik meg; • döntéskészség - minden kornak megvan a jellegzetes döntésmechanizmusa, de az indítékok, és a befolyásoló tényezők mások; • áruismeret - a gyermek ingerkörnyezete döntően meghatározza, fejleszthető; • szolgáltatásismeret - az áruismerethez hasonló; • értékrend- fokozatosan alakítható, elemei már az óvodában megjelennek; • vállalkozásismeret - ez még óvodaidegen, de a kisiskolásoknál főként cseréléseknél figyelhetjük meg működését.
Az általunk vizsgált terület az óvoda. Az óvoda, mint a közoktatás kezdő szakasza, sajátos módszereivel megalapozhatja, kialakíthatja az alapvető vásárlói szokásokat. Ezek a vásárlói szokások játékban, önállóan, az életszituációkban szülői mintát átélve, követve, ellenőrizve működnek. Fejlesztésük meghatározó a későbbi életszakaszra. A kisiskoláskortól számíthatjuk az önállósuló "fogyasztói" megnyilvánulásokat, úgymint kiválasztás, áruismeret, döntés, kockázatvállalás, bizalmi elv érvényesülését stb. Nem jellemzők még a jogismeret, a jogérték, és az értékrend magasabb szintű fogalmai. Vizsgálódásunk a következő konkrét helyzetekre irányult: Áruismeret, melynél vizsgáltuk a gyermek aktuális szükségletének és a nassolás áruféleségeinek választásait. A vásárlói tájékozottságnál vizsgáltuk, hogy hol, mit, és mennyit vásárolnának a gyermekek egyes helyzetekben. Itt a családban szerzett tapasztalatok jelennek meg a válaszokban. A tudatosságnál vizsgáltuk, hogy a cipő elszakadása esetében mi a teendő. Ez gyakorlatilag a jogérzék, jogismeret elemeit is hordozza. A kockázatvállalásnál azt, hogy megjelenik-e az édesség választása a gyümölccsel szemben. A fogyasztói szokásoknál megfigyeltük a pénz, a gazdálkodás, a cserehajlam, a mérlegelés megjelenését, valamint a szabálytudat kialakultságát. A gyermekek fogyasztói szokásainak, áruismeretének stb. állapotfelmérésére különböző korosztályokra dolgoztunk ki anyagokat. A felmérési helyzetek elsősorban a gyermekek szükségleti csoportjaihoz kapcsolódtak, mint az utazás, vendégvárás, a születésnap, az időjáráshoz alkalmazkodás stb. Így vizsgálhattuk az áruismeretüket, a vásárlói szokáselemeiket, az értékrendjüket, a kockázatvállalásukat stb.
2.5. Néhány példa az óvodai tevékenységekből, óvónői lejegyzések alapján „Vakvezetés" - A szülő kíséretében a gyermek „önállóan" vásárol a boltban. Előtte megbeszélik miből, mennyit kell vásárolni, milyen legyen az áruféleség. A gyermek helyezi a kosárba, és a pénztárhoz viszi. A szülő csak akkor avatkozik be, ha a megbeszéltektől eltérően vásárol a gyermeke. Előzetes szülői tájékoztató szükséges a játék lényegéről. Klasszikus szimulációs játék. Vásárlás az ABC-ben Előzmény: „Családok" alakítása. Eszközök: 25 db nyakba akasztható jelzés: CSALÁDOK (5-5 db), 5 db tarisznya,
benne mindenkinek 300 Ft különböző címletekben, darabszámban. Családonként 1 db (több) kosár. Előre eldöntöttük, mit vesznek a ,;családok". Egy családnak előre tudtuk, hogy nem lesz elég a pénze. 5x2 szülőpáros kiválasztása. A „szülők" maguknak választottak gyerekeket, de olyanokat kellett választaniuk, akik gyámolításra szorulnak. Elmondtam mindenkinek, mit kell vásárolnia. 1. család 2 db 1/4 kg-os téglalap alakú túrót 2. család: 1 db kis tubus majonézt, mustárt 3. család: 3 db kis doboz ivólevet, almát, szőlőt, barackot 4. család: 1 db C1F súrolószert 5. család: 10 db kis utántöltős PEZ cukrot Minden család a nyakában lévő jelzés alapján könnyen látta a hovatartozást. Kértük a szülőket, hogy a gyermekeikre vigyázzanak! Minden családdal elismételtettük, mit kell venniük. Köszönés, kocsik. Adri volt az egyedüli, aki úgy oldotta meg a gyerekei együtt tartását, hogy megkérte őket, fogják meg a kocsijuk két oldalát. 1. Ági először nagyobb teavajat talált. Mondtuk neki, hogy jó helyen keresgél (a vaj nagysága, formája olyan, mint a túróé). Amikor megtalálta, érdekes, hogy két különböző csomagolású (nagyság azonos) túrót választott ki. 2. Adrinak, mivel ismerős a boltban, könnyen ment a tájékozódás, hamar megtalálta az előre megbeszélt termékeket. 3. Megtalálták az ivóleveket. Három darabot is választottak, viszont volt köztük narancs ivólé. Visszakérdeztük, milyen ivólevet kell venniük. Jól megnevezték, ezután kijavították a hibát. A három ivólé három különböző dobozú volt. 4. Mindkét gyerek nagyon ritkán jár az általunk kiválasztott boltba. Nem tudták, hogy a tisztítószerek melyik polcon találhatók. Beérkezésünk után, folyamatosan kezdték a termékeket figyelni. Az első sorban voltak a tisztítószerek. Elkezdték keresni azt a színes dobozt, amit megbeszéltünk. Eleinte hasonló dolgot vettek kézbe (Adri már tudta a megoldást, alig tudta magában tartani). Itt adtam segítséget nekik, a termék jellemzőit említettem. Ennek alapján sikerült beazonosítaniuk. 5. Nomin néha jár ide vásárolni, Alex sűrűn. Gondatlan szülők voltak, mivel egyik gyermekük, Roland folyton elkóborolt, elveszett. Többször figyelmeztettük őket. Ezek szerint az, hogy a többi gyerek velük maradt, nem az ők, hanem a többiek odafigyelésének köszönhető. Tudták, melyik osztályon kell keresni az édességet. Nem figyeltek eléggé, mivel gyermekük, Dávid vette észre a terméket. Az első családnak nem volt elég a pénze, ők negyedszerre fizettek. Igen tanácstalanok voltak, mélységes zavar, szégyen tükröződött az arcukon. Hirtelenjében semmilyen megoldás nem jutott eszükbe. Vártunk, még ezek után sem tudtak megoldást találni. Kérdeztük a többi gyereket. Nomin: Kérjek kölcsön? Kitól? Én? Sokan jelentkeztek, hogy kisegítenék őket. Arra sem jöttek rá Sebiék, hogy a kölcsönt illik visszaadni. (Otthagyni az egyik-túrót, hazamenni pénzért - a többi gyerek adta meg a megoldást). Ágó Brigittának „Anya, ezt jól megcsináltuk!" Átélték a szerepet, valós helyzettel találkoztak, nem játéknak tekintették.
2.6. Összegző, értékelő vélemény az óvodában végzett programról A fejlesztési folyamat fontosabb állomásainál, a kialakítandó tudatos vásárlói magatartás alapjainak összetevőit - a gyermekek attitűdjét, ismereteit - az információs környezetük, főként a családi, óvodai és iskolai hatások oldaláról, valamint a gyermeki személyiségfejlődésnek szempontjából vizsgáltuk. A program épít a gyermek érdeklődésére, kíváncsiságára, mint életkori sajátosságra, ennek alapján biztosít a gyermeknek változatos tevékenységeket, melyeken keresztül közvetlen tapasztalatokat szerezhet a környezetről. Így válik lehetővé a spontán szerzett tapasztalatok, ismeretek rendszerezése, bővítése, az érzelmi kapcsolatok fejlesztése. A tudatos fogyasztóvá válási folyamat első szintjén, az óvodáskorban megjelent a csere, az alku fogalma, felfedezték a reklám és a választás közötti kapcsolatot, áruismeretük sajátos, életkorra jellemző. Biztosan fejlődő szabálytudat figyelhető meg náluk és megjelenik a gyermek saját világára vonatkozó önellátó döntés is. A program ügyelt arra, hogy a gyermek életközeli, valós, a mindennapokban tapasztalható szituációit, problémáit és azok megoldását dolgozza fel. Fontos, hogy az otthon, a család, a szülő is megjelent és aktív szerepet kapott, hiszen a jól működő program egyik feltétele a család, a szülők bevonása az óvodai életbe.
3. „Foglalkozás" ötlet a gyermekek vásárlói szokásainak alakítására (Labancz Györgyi) A „hulladékos" témahét végén kedvet kaptunk egy közös vásárlásra ( évente kb. 5-6 vásárlást terveztünk). Ekkor már óvódásaim tettek javaslatot hogy mit vigyünk haza, és mit nem, kérjünk-e csomagolóanyagként reklámszatyrot, vagy az otthonról hozott kiskosár is elegendő. Tapasztalataik alapján a gyerekek fogalmazták meg a nagyobb bevásárlóközpontban tett és a piaci bevásárlás közötti különbségeket. Szívesebben jártunk „Kati nénihez" a piacra, aki akár 2 db tojást is adott nekünk, és szólt, amikor nagyon friss és ropogós volt a retek nála. Akkor buzdított minket a vásárlásra. A témahéthez tartozott még, hogy a gyerekeket megkértük, nézzenek szét otthon. Megnézték, és lerajzolták, hogy mi kerül a szemétbe. Bíztatásunkra megkérdezték az idős vidéki rokonokat, nagymamát, dédit, hogy régen ők mit dobtak ki? A nagymamáik alig említették az olyan szavakat, mint elem, műanyag, PVC, fólia, stb. Papírhulladék sem volt, hiszen a fafűtéses kályhákban mindent elégettek. Mindezen felbuzdulva elutaztunk a Szentendrei skanzenba is, hogy megtudjuk, hogyan éltek elődeink. A régi mintára felépített „szatócs bolt" a gyerekek kedvence lett. Ott megismertük, és ki is próbáltuk nagymamáink vásárlási szokásait. A tejet üvegben vagy tejeskannába mérték, a lisztet az otthonról hozott papír, vagy textil zacskóba csomagolták, ruhájuk pamutból, gyapjúból készült, a papír igazi kincsnek számított. A boltba vesszőből vagy gyékényből szőtt kosárral és nem nylon zacskóval jártak, a gyógynövényeket textilzacskóban tárolták, bútoraikat fából készítették. Sok-sok természetes anyagot használtak, a szemétbe került természetbarát anyagok gyorsan elbomlottak.
4. Miért fontos az ökológiai fogyasztóvédelem? (Dr. Kalas György) A jó környezet helyes fogyasztói döntéseket feltételez - amihez viszont a fogyasztóknak megfelelő piaci rálátásra, széleskörű termék-információkra és az alapvető ökológiai összefüggések ismeretére van szüksége. Mint láttuk, a szükségletek reklámokkal való manipulálása, az állandó és fokozódó fogyasztásra késztetés, az eldobó termékek általánossá tétele a természeti erőforrásaink gyors felélését, a környezeti elemek fokozatos elszennyezését, a hulladékhegyek növekedését vonják maguk után. Egy piacgazdaságban a termelési lánc végén álló fogyasztónak döntései elméletileg - meghatározó jelentőséggel bírnak a termelési folyamatok mikéntjére, az áruválaszték milyenségére, de még a csomagolási módokra nézve. Elméletileg! A valóságban a helyzet sajnos éppen fordított, ami azt jelzi, hogy a fogyasztó mára a piac legkiszolgáltatottabb résztvevője lett. Ez azonban senkinek sem jó! A fogyasztót „helyzetbe kell hozni", - ami viszont elképzelhetetlen az állam segítő beavatkozása és a társadalmi szervezetek aktív közreműködése nélkül. Az ökológiai fogyasztóvédelem elsősorban a termékek és szolgáltatások környezet- és egészségvédelmi hatásainak vizsgálatával, az ezekhez kapcsolódó információk közvetítésével és fogyasztói érdekek megjelenítésével foglalkozik. Vagyis az előbbiekben tárgyalt reklámfogyasztás-hulladék összes kapcsolódó területével, továbbá a háztartási ökológiával, a nem ionizáló sugárzás, az etikus fogyasztás és az élelmiszerbiztonság problémáival - hogy csak a legfontosabbakat említsük. A fenti összefüggéseket felismerve a modern nyugati társadalmak fogyasztóvédelmi szervezetei kb. 15 éve kezdtek el foglalkozni az ökológiai környezetvédelemmel. Nálunk a rendszerváltás után (a fogyasztói társadalommal együtt) ezt az erre érzékeny környezetvédő (zöld) szervezetek vállalták fel. Céljuk - a Kormány fogyasztóvédelmi koncepciójához igazodóan - egy olyan tudatos fogyasztói értékrend kialakítása, amelyben a fogyasztók vásárlási döntéseiknél figyelembe veszik és mérlegelik a környezet- és az egészségvédelem szempontjait, valamint a jövő generáció érdekeit is. A tapasztalat szerint a nők - társadalmi szerepüknél fogva - a férfiaknál érzékenyebbek és nyitottabbak az egyes termékek és szolgáltatások egészségügyikörnyezetvédelmi hatásait közvetítő információkra (főleg, ha ezek az információk a gyerekeik élelmiszeréről, játékairól, ruházatáról, ápolási szereikről stb. szólnak). De általában ők otthon a háztartás hulladék-felelősei is. A napi bevásárlások, a főzés, a mosás, a takarítás, de még a gyereknevelés is, mind olyan tevékenység, amely alapvető hatással van a háztartásban keletkező hulladék mennyiségére és minőségére. Mivel a szilárd, illetve folyékony háztartási hulladékok jelentős része így közvetlenül a hagyományos "női munkákhoz" kapcsolódik, nem véletlen, hogy amilyen mértékben nő a házimunkára fordítandó idő, a társadalom úgy igyekszik a család környezettudatos magatartásért való felelősséget a háziasszonyokra delegálni.
Bár az óvodapedagógus - szakember lévén - nyilván nem „felelősséget akar delegálni", hanem szemléletet közvetíteni, összefüggéseket megvilágítani. A téma jellegéből következően azonban ajánlatos azt óvatosan kezelnie.
5. Ötletek, praktikák a hulladékkeletkezés megelőzésére (Zsidákovits Sándorné)
5.1. A vízzel való takarékosságra, a vízszennyezés mértékének csökkentésére Miért szükséges ez? Mert a víz természeti kincsünk, az összes élőlény (növények, állatok, emberek) számára nélkülözhetetlen, bölcsőnk és éltetőnk. Az óvodás gyermek nagyon szereti a „vizes foglalkozásokat", illetve minden vízzel kapcsolatos tevékenységet. Azért lényeges a sokféle vízzel való játékos tapasztalat, vizsgálódás, mert így válik érthetővé számára a vízvédelem és takarékosság fontossága. • • • • • • • • • • • • • • • •
Piros festéket csöpögtetünk egy kémcsőben lévő vízbe, a másikba tiszta vizet öntünk. Mindkettőbe egy szál tulipánt teszünk. Két - három nap múlva nagyítóval megnézzük mi történt. Beszélgetünk a szennyezett víz következményeiről. Egy átlátszó tálba tiszta vizet öntünk, majd óvatosan olajat csepegtetünk bele. Megfigyeljük, hogy mi történik az olajjal; hol helyezkedik el. Megbeszéljük ennek hatását a benne élőkre. A víz útját, a tiszta és a szennyezett víz és környezete kapcsolatát a szülőkkel való közös kiránduláson a Természettudományi Múzeumban figyeljük meg. Sem az óvodában sem otthon nem folyatjuk a csapból a vizet folyamatosan kézmosás, fogmosás közben (a mosdófelelősök ellenőrizhetik). A csöpögő, hibás vízcsapokat megjavíttatjuk. Víztakarékos WC öblítőt szereltetünk fel, így magunk szabályozhatjuk a lehúzott víz mennyiségét a víznyomással. Az óvodai textíliák mosását is teljes ruhaadaggal végezzük a mosógépben. Nem dobunk a lefolyóba, WC-be sűrű zsiradékot, ételmaradékot, kávézaccot, maró vegyszert, erős fertőtlenítőt, használt olajat. Nem mosogatunk folyóvízben. Környezetkímélő mosó- és mosogatószereket használunk. Nem játszunk a kézmosó szappannal, annyit használunk belőle, amennyire a tisztasághoz szükséges. Keverő csaptelepeket szereltetünk a gyermekmosdókba. Figyelmeztethetjük a gyermekeket, hogy vigyázzanak a ruhájukra, szándékosan ne piszkolják össze, hogy ne kelljen a kelleténél gyakrabban mosni, feleslegesen mosószert használni. Az óvodában az étkezések után a poharakban maradt vizet locsolókannába gyűjtjük és azzal öntözzük a csoportszobai növényeinket. Udvarunkon nyáron a reggeli órákban locsolunk, amikor a legkisebb a víz párolgása. A bejárati ajtó előtti lábtörlő használatára neveljük a gyermekeket. Különösen esős, latyakos időben'szemmel láthatóvá tudjuk-tenni számukra azt, hogy mennyi szenny jön le a cipőtalpunkról. Meg tudjuk figyeltetni velük a szennyezett cipő utáni felmosó vizet és azt, hogy hányszor kell felmosni a kövezetet ahhoz, hogy tiszta maradjon. Össze tudjuk hasonlítani a letisztított cipőtalp utáni felmosás vízének
mennyiségével és szennyezettségével. A szülőknek a következőket javasoljuk: • • • •
Kádfürdő helyett zuhanyozzunk! Hagyjuk a kádfürdőzést hétvégére, ünnepi alkalmakra, mintegy testi-lelki jutalomként. A csapokra szereltessünk vízáramlás korlátozót, víztakarékos zuhanyrózsát, egykaros keverőcsapokat! Automata mosógép vásárlásánál figyeljünk a mosógép víz- és energia felhasználására is. A kertben való öntözéshez alkalmazzunk, ciszternákba, hordókba, nagyobb edényekbe felfogott esővízet!
5.2. Kevesebb energia, kevesebb nyersanyag, kevesebb hulladék! A világ és benne hazánk energiaszerkezetében is a fosszilis, meg nem újuló energiahordozóké (szén, kőolaj, földgáz) a vezető szerep. Mivel mindegyik tüzelőanyag széntartalmú, így elégetésükkel közvetlenül jut jelentős mennyiségű szennyezőanyag a légkörbe (például: szén-monoxid, korom, kén-dioxid, nitrogén-oxidok). Ezek közvetlen és közvetett (például: a környezet savasodása, antropogén eredetű éghajlatváltozás) környezetkárosítása egyértelműen bizonyított. Az erőművekből az élővizekbe kerülő hűtővíz felelős azok hőszennyezéséért. A hőerőművekben, illetve az energiahordozók kitermelése során keletkező hulladékok egyrészt elcsúfítják a tájat (meddőhányók, salakhegyek), másrészt veszélyforrások (például a nukleáris hőerőművek kiégett fűtőelemei). Az energiafelhasználás mértékének csökkentésével tehát a fogyasztók hozzájárulnak környezetük állapotának javulásához. Arról se feledkezzünk meg, hogy a hulladékgazdálkodás egyik fontos alapelvét, a megelőzést és azon belül az integrált szennyezésmegelőzés elvét minden fogyasztónak figyelembe kell vennie.
5.3. Energia-takarékosság az óvodában Különösen a téli fűtési szezonban tudunk a gyermekeknek „érezhető" tapasztalatokat nyújtani e téren. • Hideg van, de mi bent élvezhetjük a kellemes hőmérsékletet. Amelyik gyermeket melegebben öltözteti fel a szülő, annak kipirul az arca, nyirkossá válik a teste, apró gyöngyözés jelenik meg a tarkóján, halántékán, homlokán, hajának tövében. Mihelyt levesszük róla a pulóvert vagy más felesleges ruhadarabot, a gyermek szemmel láthatóan felfrissül. De valóban ez lenne a célravezető megoldás? Mi úgy gondoljuk, nem. Inkább maradjon a gyermeken a pulóver, a hosszú nadrág - a játék, mozgás hevében úgyis felmelegszik - mint a túlfütés. Hiszen ez el is bágyaszt, álmossá tesz, fizikai és mentális téren egyaránt. Akkor mi lenne a megoldás? Az, ha mindenhol, így az óvodában is élhetnénk a fűtésszabályozással. • A programozott fűtésszabályozással megoldható, hogy különböző időpontokban, más-más fűtési hőmérsékletet állítsunk be. PL amikor a gyermekek már hazamentek az óvodából, 18 órától reggel 05 óráig, illetve hétvégén, pár fokkal lejjebb lehet venni a hőt. • A gyermekek megtapasztalhatják, mikor érzik jobban magukat: ha minden radiátort kinyitunk, az ablakokat becsukjuk, vagy, ha kevesebb radiátor üzemel és
•
•
időnként bukóablakokkal szellőztetünk intenzíven, de röviden. Azt is megegyeltethetjük velük, mikor árad jobban a meleg a fűtőtestekből: ha a radiátorokat különböző táblákkal, gyermekmunkákkal stb. letakarjuk, vagy, ha szabadon, „üresen" hagyjuk azokat. A radiátor közvetlen közelében, illetve a kezükkel való érintéssel is. megérezhetik a hőt. Természetesen ki is szökken a meleg a rosszul záródó ablakoknál. Az óvodában a nyílászárók utólagos szigetelésére nincsen mód. A szerencsésebb intézmények nyílászáró javításnál, cserénél termoüveges ablakokat, ajtókat szereltetnek be, igaz „jó" pénzért. De megéri, ha hosszabb távra gondolkodunk. Ahol ez nem megoldható, ott maradhat a régi jól bevált „zoknidakszli". Különféle formájú, vastagságú párnák behelyezése a nyílászárók elé a meleg kiszökését és a hideg beengedését megakadályozza (textilmaradékok hasznosítása is egyben). A gyermekek is észreveszik, hogy a neonlámpák letörlésük után nagyobb fényt sugároznak. A por ugyanis rontja a világítás hatékonyságát.
5.4. Energia-takarékossági ötletek „otthoni használatra” • • • • • • • • • • • • • •
Elutazáskor a lakás fűtését csökkentsük minimálisra! Hőszigetelő tapétát alkalmazzunk! Radiátorok mögé hőtükröt (például alufóliából) helyezzünk el! Amikor már nem jut a lakásba természetes fény, húzzuk össze a függönyöket, húzzuk le a redőnyöket. Mosás után gondosan teregessük ki a ruhát, így kevesebbet kell vasalnunk! kevesebb energia-felhasználás. Nedves ruhát lehetőleg ne vasaljunk! Gyűjtsük össze a vasalnivalót, reggelente ne egyenként vasaljuk ki az éppen szükséges ruhaneműt. Fényforrásként nagyobb hatásfokút alkalmazzunk (fénycső, hidegtükrös halogén izzó, kompakt izzó). A kompakt izzót csak olyan helyiségben, amelyikben legalább napi 3-5 órát ég! Feleslegesen ne égessük a fényforrásokat! Használjuk ki maximális ideig a természetes fényt. Az ablakokba ne tegyünk túl sok és túl magas növényeket, hogy akadálytalanul tudjon a napfény bejutni a helyiségekbe. A hűtő- és fagyasztógépeket a hőforrásoktól távol helyezzük el! Hagyjuk szabadon ezek hátsó, hőleadó rácsát és legalább félévente takarítsuk le! Főzéshez, sütéshez jó hővezetésű anyagból készült, illetve a főzőlapnak megfelelő méretű edényeket használjunk! A zöldségeket inkább pároljuk, a burgonyát kevés vízben főzzük! Így több értékes tápanyag marad bennük és a vizet sem forraljuk feleslegesen.
6. Egyéb ötletek a hulladékképződés megelőzésére és csökkentésére • •
Gyermekeinknek, unokáinknak tartós anyagból (p1. fából) készült játékokat vásároljunk, amelyekkel több évig játszhatnak. A műanyagból előállítottak általában olcsóbbak, de hamar eltörnek, javíthatatlanok - „hulladékgyarapítók". Lépjünk túl bizonyos kényelmi szempontokon. Ne szokjunk rá az egyszer használatos poharakra, tányérokra, asztalterítőkre, stb. Mindenben keressük
• •
•
•
•
a jó minőségű, tartós termékeket. Ne feledjük „az olcsó a drága" igazságát! Gépkocsinkat (ha van) ésszerűen használjuk! Például: rövid távra menjünk gyalog, vagy tömegközlekedéssel. A munkavégzésünkkel kapcsolatos megbeszéléseket lehetőleg telefonon, telefaxon, számítógép útján bonyolítsuk le. Így időt, papírt, gépkocsi üzemanyagot, stb. takaríthatunk meg, csökkenthetjük az utazással járó levegőszennyezést. Tanuljuk meg és alkalmazzuk kertünkben (óvodakertben is) a szelíd növényvédelem módszereit (p1. növényvédőként használjunk csalánlevet, szódásszappanos vizet, hagymalevet, tejes vizet, stb.; az állati kártevőktől hernyóövvel, fagykártól mésszel - bekenjük vele a fák törzsét - óvjuk a kert növényeit). Ezzel a veszélyes hulladék mennyiségét csökkentjük. Részesítsük előnyben a természetes szépségápolást! (Például: kézápolásra glicerint; oliva- vagy mandulaolajat; lábápolásra kakukkfüves, vagy kamillás, vagy szódabikarbónás fürdőt; arcszépítésre citromléből, tojássárgájából, mézből kevert pakolást, hajmosásra tojás-citromos, tojásos sampont alkalmazzunk.) Takarításnál, fémek tisztításánál is inkább elődeink jól bevált, környezetkímélő anyagait, módszereit alkalmazzuk. (Például: zsíros csempét ecetes ruhával, hűtőszekrényt szódabikarbónás vízzel, mikrohullámú sütőt citromos víz párologtatásával, a réztányérokat szódabikarbónával kevert citromlével tisztítsuk meg. A foltos edényben áztassunk krumplihéjat, almahéjat, a vízkőtől edényeinket ecetes vízzel szabadítsuk meg.)
A takarékosság 10 parancsolata: 1. Az energiával, a vízzel való takarékosság mindannyiunk érdeke és egyben feladata is! 2. Soha nem késő elkezdeni a takarékosságot! 3. Keressünk meg minden ésszerű, mértéktartó megoldást az energiahordozók kihasználásában! 4. Az egészséget veszélyeztető spórolások nem egyenlőek a takarékossággal! 5. Ne csak a mának takarékoskodjunk, hanem a jövőnek is! 6. Ne sajnáljuk a pénzt a korszerűbb, környezetkímélőbb technikák, anyagok alkalmazására! Sokszor a drágább az olcsóbb! 7. Keressük a megoldásokat a hasznosítható alapanyagok visszanyerésére, a hulladékok feldolgozására! 8. A gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan elve itt is érvényesül. Ha mindannyian csak a saját háztartásunkban valósítjuk meg a hulladékok csökkentését, sokféle módon való újrafelhasználását, már a Föld kincseit is védjük! 9. A pénztárcakímélő megoldásokat osszuk meg másokkal is! 10. Hagyjunk élő Bolygót a gyermekeinknek, unokáinknak!
V. Mi a keletkezett hulladéksorsa? Hulladékkezelési lehetőségek 1. Hulladékgyűjtés-hulladéklerakás (Bihariné dr.Krekó Ilona-Dr.Kalas GySrgy) A hulladékot (kevés kivételtől eltekintve) keletkezési helyén összegyűjtik, majd kihordásos és nem kihordásos módon onnan elszállítják. Az utóbbi mód azt jelenti, hogy közvetlenül a lakásból viszik el, vízzel (a „konyhamalac" aprítja és vízzel keveri) keverten vagy pneumatikus technológiával, mintegy „elszívással". Ez a szennyvíz azonban nem tisztítható megfelelően, az „elszívás" pedig zajős. (A „konyhamalac" alkalmazása a hazai viszonyok között - amikor a szennyvízelvezetés mértéke nem éri el a kívánatos szintet - kimondottan káros, kerülendő!) A kihordásos módszer mindannyiunk előtt jól ismert. Az erre a célra rendszeresített edényekben, tárolókban tárolt hulladékot különböző típusú járműveken a lerakóhelyre viszik. A hulladéklerakás nem jár a hulladék anyagi minőségének megváltoztatásával, de elszigeteli azt a környezettől, tehát ártalmatlanítja. A lerakás lehet rendezett vagy rendezetlen. Az előbbiről akkor beszélünk, ha a lerakáskor betartják a vonatkozó környezetvédelmi és közegészségügyi feltételeket, a technológiai előírásokat, valamint a hulladéknak a talajon vagy abban lévő, illetve létesített természetes, vagy mesterséges üregbe való elhelyezését. Ennek legkorszerűbb módja az ún. prizmás módszer. Ennél a hulladékot rétegesen helyezik el, folyamatosan letakarják homokkal, törmelékkel, elegyengetik, tömörítik. Hazánkban a hulladéklerakók létesítését környezeti hatásvizsgálathoz kötik. Ennek keretében feltárják az adott terület geológiai, hidrológiai sajátosságait, számítják a lerakóhely, illetve az odakerülő hulladék környezeti hatását. Tisztázzák azt is, hogy távlatilag mekkora mennyiségű hulladékot kívánnak elhelyezni. A települési szilárd hulladék lerakására alkalmatlan az a terület, amely ivó-, gyógy- és ásványvízbázisok, továbbá repülőterek védőterülete, árvízveszélyes, árvízvédelmitöltésen belüli terület, kiemelten védett természeti értékek előfordulási helye. A veszélyes hulladéklerakók területének kiválasztásához a felsoroltaknál lényegesen több információ szükséges. P1.: kőzettani és ásványi összetétel, a talaj szemcseszerkezete, mechanikai tulajdonságai, geomorfológiai viszonyok. A valóság a következő: az országban összesen kb. 1300 ismert települési hulladéklerakó működik, de ebből csak 665 legálisan. Ez utóbbiaknak is csak 15 %-a tekinthető biztonságos (műszaki védelemmel is rendelkező) deponálónak. A korszerű, regionális hulladéklerakók száma ma már eléri a hetvenet. A felmérések további 1323 nagyobb (ismert, ám ma már nem üzemelő) hulladéklerakót regisztráltak, amelyekben kb. 10 millió tonna hulladék vár rekultiválásra. Ezek a lerakók az alapvető környezetvédelmi követelményeknek sem felelnek meg: műszaki védelemmel nem rendelkeznek, ráadásul egyharmadukat eleve vízjárta területre telepítették. A rekultiválás elmaradása esetén a veszélyes hulladékokból kimosódó mérgező anyagok évszázadokra elszennyezhetik a lerakó alatt lévő talajt és talajvíz bázisokat. Akárcsak az a - mértékadó becslések szerint- körülbelül 15 ezer darab kisebb-nagyobb illegális szemétlerakó (erdőben, árokszélén, stb.). Ez utóbbiak szervezett országos felmérése most folyik a Hulladék Munkaszövetség Tájsebészet c. programjainak
keretében. A lerakóhely lezárása a meghatározott feltöltési szint, illetve terepszint feletti magasság elérésekor, annak befedése után történik. A lezárás távol tartja a csapadékvizet a hulladékoktól, megakadályozza a porlással, széllel történő kikerülését, csökkenti a higiénés ártalmakat (a hulladékhoz ezután már nem fér hozzá sem állat, sem ember). A lefedésre a legmegfelelőbb az agyag. A szigetelő, lefedő agyagréteg felett elhelyezett termőtalajba az erózió megakadályozására, a csapadékvíz-elpárolgás elősegítésére sekély gyökérzetű növényzetet telepítenek. A 100-150 cm vastagságú fedőréteg esetén telepíthetők: nyárfák, cserjefüzek, hársfák, juharfák, fehérakác, galagonya-fajok, közönséges mogyoró. Az üzemeltetőnek 30 évig kell gondoskodnia a lezárt lerakótelep és környéke utógondozásáról, valamint monitoringrendszert kell működtetnie a környezet állapotának ellenőrzéséhez. Ezalatt biztosítania kell: a hulladék bomlásakor keletkező gázok kivezetését (ártalmatlanítását, hasznosítását), a keletkező szivárgó vizek kezelését és a vízelvezető rendszerek karbantartását. Igen fontos feladat a lerakóhelyek környezetvédelmi szempontú, folyamatos ellenőrzése.
Olvasnivaló 1. A hazai illegális szemétlerakókról és a faluvégi szeméttelepekről ...Az az émelyítően rossz érzése, hogy „közel jön, rámtelepszik a külvilág", mindig akkor volt a legerősebb, ha a vidéket járva a szemetet kellett kerülgetnie. Néhol megszilárdult betonkiöntet borította és ölte meg az élő aljnövényzetet, máshol bűzlő füstölgő vegyianyagok tették beckett-i tájjá a határ beláthatatlan területeit. Farádi Szabót az a felismerés képesztette el legjobban, hogy az emberek láthatóan elvesztették minden érzéküket a természet szépsége és főleg méltósága iránt. ...A helyzetet évről évre rosszabbnak ítélte, annál is inkább, mert a szigetre, az ó 'szigetére is belopóztak éjszakánként a billenős teherautók és ráborították undorító rakományukat a kicsattanó virágokra, a fiatal gyalogakác bokrokra, a fűre, ami pedig dacol minden romlással. A következő évben aztán megkapta a kegyelemdöfést is a sziget. A hídon átgördülő kocsiból elvörösödő arccal látta meg Farádi Szabó, hogy a vízpart és az erdő között, majdnem egyenest a fűrdőhelynél fekete hulladék-halom csúfolkodik. Oda kellett hajtania. gumicsöveket szállított .a partra, valaki, olyan mennyiségben, hogy legalább háromszor kellett fordulnia, mire végzett az aljas munkával. A vastag gumitömlőkben acélspirál is volt: alig lehetett a nyolc-tíz méter hosszú darabokat - melyek mindegyike úgy tekergett az erdő homokján, mint valami boa constrictor14 - megmozdítani. Súlyosak és merevek voltak. (Tornai József A menekülő. Széphalom Könyvműhely Budapest, 1993. 107-108.p) ...A szemét mekkora területet vesz el az ország területéből? Ezt csak hozzávetőlegesen lehet felmérni. Évi 10 millió köbmétert, ha tíz méteres vastagságban raknánk le, az durván egy fél négyzetkilométert jelent, vagyis a szemét 14
boa constrictor = óriáskígyó
kétévente egy ezreléket hódit el Magyarországból. A szél a könnyebben szálló szemetet a nyitott kapun keresztül a környező rétekre is kisodorja: fontos túristaútvonalon vagyunk alig nyolc-tíz kilométerre az őrségi tájvédelmi körzettől (jelenleg már nemzeti park - a szerk.). Továbbindulunk, útközben benézünk egy-egy kisebb faluvégi szeméttelepre; mindenütt feltűnően sok a növényvédőszeres doboz, az olajos flakon és egyéb göngyöleg. (Moldova György: Magyarország szennybemenetele. Dunakanyar 2000. 153.p) ...Hosszú út vezet a szemétlerakó végéig (Keszthely-pilitáni, már bezárt szemétlerakó), már messziről látni a keringő legyeket; a frissen kidobott szerves hulladékra gyűlnek. Amit az eső kiold ebből a szemétből, az is belekerül majd a karsztvízbe. Az autóroncsok itt már megszokott látványnak számítanak Magyarországon jelenleg 3 millió gépkocsi fut az utakon. Ez az állomány már annyira elöregedett, hogy a kilencven százalékát néhány éven belül ki fogják dobni. Minden falusi szeméttelepet ellepnek majd a roncsok, a bennük lévő nehézfémek veszélyességéről is beszéltünk már. (Moldova György Magyarország szennybemenetele. Dunakanyar 2000. 155.p.) 2. A szennyvíztárolásról A hely kiválasztását feltehetőleg az itt fekvő bányagödör indokolhatta. A szeméttelepek kelölőit mágneses erővel vonzzák a felszíni mélyedések, ha élne Freud Zsigmond, a pszichológus, házat vehetne ennek a jelenségnek az elemzésén. AI Gore, az Egyesült Államok jelenlegi alelnöke (az idézett mű megjelenésekor még az volt. A szerk.) is megjegyezte ezzel kapcsolatban: „sokan nőttünk fel abban a hitben, hogy mindig találunk majd egy eléggé széles és mély lyukat, melyben eltüntethetjük a limlomjainkat. "Az én formális logikám szerint viszont minél mélyebb az adott gödör, agybeleszórt szemét annál közelebb kerül a talajvízhez. A bányagödörbe a szippantós kocsik ürítik be a szennyvizet, a szilárd hulladékot a partjára szórják le. Erőt veszek magamon és beljebb sétálok, a szemétben sok veszélyes anyag található: akkumulátorok, festékes ibrikek, távolabb egy autóroncs is feltűnik. (Moldova György: Magyarország szennybemenetele. Dunakanyar 2000. 152.p.)
2. A hulladékkezelésről általában (Bese Erzsébet) Kezelési műveletnek számít a hulladék begyűjtése után végzett válogatás, aprítás, tömörítés, bálázás. Ezeket a műveleteket un. válogatóművekben végzik, mivel a háztartásokban elkülönítetten gyűjtött hulladékok nem eléggé egyneműek az ipari feldolgozás számára. Kezelésnek tekintjük a hasznosítást is, például a komposztálást, de a hulladék ártalmatlanítását jelentő, az előbbiekben tárgyalt lerakást és a későbbiekben tárgyalt égetést is. A hulladékkezelés gazdasági szempontból előnyös - két ütemben végzett hulladékszállítást lehetővé tevő - megvalósítása érdekében a szilárd hulladék kezelésére egyes településeken átrakóállomás létesíthető. Ez olyan hulladékbegyűjtő hely, ahol a települési szilárd hulladékot a speciális gyűjtőjárműből - a kukáskocsiból - zárt rendszerű konténerbe ürítik vagy a zárt konténert
(felépítményt) ürítés nélkül a továbbszállításig ideiglenesen tárolják. Az átrakóállomás zárt, körülkerített, őrzött létesítmény. Olyan településen van rá szükség, amely a regionális lerakótól messze van, és a szállítás költségeinek alacsonyan tartása érdekében célszerű alkalmazni. A hulladékkezelési folyamatban mindenkinek feladata van: a háztartásunkban keletkező, még hasznosítható hulladékot gyűjtőpontra vagy hulladékgyűjtő udvarba vihetjük, zöldhulladékunkat magunk kezelhetjük. A lakásban szelektált hulladékot az ipar csak akkor tudja használni, ha válogató soron kiszedik a véletlenül a hulladékban maradt idegen anyagokat. Így jó minőségű termékek gazdaságosan állíthatók elő hulladékból is. Például: . gumihulladékból játszóterek burkolótéglái készíthetők vagy energiatartalma a cementgyártásnál hasznosítható. Az autóroncs a kohászat alapanyagául szolgál, az akkumulátorokból újból ólmot olvasztanak. Működésképtelen elektronikai eszközeink egy része szétszerelés után ugyancsak alapanyag. A keletkező hulladékok legalább 50%-a hasznosítható. Ez évente 30-40 millió tonna hulladék! Maradék hulladék: a keletkező hulladéknak az a része, amely az elkülönített gyűjtés után megmarad és amelyet a kukák ürítése után a közszolgáltató szállít el. Zöldhulladék: olyan biológiai úton lebomló szerves anyagokból álló hulladék. (ágnyesedék, kaszálék, konyhai növényi maradékok), amely a lebomlás után talajjavító anyagként használható.
3. Szelektív gyűjtés (Bese Erzsébet) A hasznosításhoz vezető út első lépcsője az elkülönített gyűjtés, a szelektálás. Az elkülönítést már a háztartásban, az ipari üzemben, a kereskedelem helyszínein meg kell kezdeni. Megváltozik a módja a családoktól történő elszállításnak is. Településenként eltérő megoldások adódhatnak, attól függően, hogy milyen a településünk szerkezete, a közszolgáltató felszerelése stb. Egyes hulladék-összetevőket, például a papírt, üveget, műanyagot, fémet, textilt, veszélyes hulladékainkat (szárazelem, akkumulátor, gyógyszer stb.) vagy a zöldhulladékot magunknak kell elvinnünk a hulladékgyűjtő udvarba. De előfordulhat olyan megoldás is, hogy ezekért a hulladékokért is helybe jön a szolgáltató. Itt nemcsak átveszik azokat, hanem az elszállításig - a veszélyeseket - elkülönített módon tárolják is. A háztartásban szétválogatott hulladékból az ipar ismét terméket tud gyártani és a közszolgáltatónak kevesebb hulladékot kell elszállítania a kukából. A hasznosítható hulladékok ipari feldolgozása révén az ország ásványi kincsei tovább tartanak, a hulladéklerakók és égetők kapacitását sem terheli ez a mennyiség. Ártalmatlanítani csak azt szabad, aminek hasznosítása nem lehetséges. Hulladékgyűjtő udvar: felügyelettel ellátott, zárt (bekerített) gyűjtőhely, ahol kezelési műveletek nem végezhetők, ahol a lakos által beszállított, már a háztartásban szelektált hulladékot átveszik. A megtelelt gyűjtőedények tartalmát elszállítják hasznosításra. Hulladékgyűjtő sziget (gyűjtősziget): ahol csak a háztartásokban keletkező és hasznosításra alkalmas összetevők gyűjthetők. Ezek olyan lakóövezetben, közterületen kialakított, felügyelet nélküli, folyamatosan . rendelkezésre álló begyűjtőhelyek, ahol
szabványosított edényzetben hagyhatjuk hulladékainkat. Gyűjtőpontnak nevezzük: a település forgalmas helyein (pl. üzletek közelében) elhelyezett gyűjtőedényeket, amelyek mindegyike más-más hulladékösszetevő befogadására szolgál. Néhány kísérleti jellegű kiépítéstől eltekintve (pl.: Győr, Pécs) ma még nincs kiépítve országosan a szervezett szelektív gyűjtés, így csupán a keletkező hulladékok 3%-a kerül hasznosításra.
4. Játékos hulladékválogatás az óvodásokkal (Labancz Györgyi) Kedvenc játékom az asszociációs játék. Hihetetlen a gyerekek (felnőttek) mimikája, mikor kimondom a következő mondatot: Mi jut eszedbe ha ezt a szót hallod, hogy szemét? A válaszok a következők: büdös, kosz, rendetlenség, pfuj, ronda, tele van vele minden; kukáskocsi, szegény ember, turkáló, kukázó, rendetlen emberek stb. A Mit változtatnál meg? Mit tennél? kérdésekre természetesen nem tudnak válaszolni. Ennek megoldása nem a kisgyerek feladata. A szemét, - amiről még nem tudtuk, hogy hulladék is lehet ha máshogyan csoportosítjuk, tároljuk - a játék közben kedvenc témánk lett. A tervezett témahétből „témahónap" lett. A hulladék témájú témahét a szülőknek és a gyerekeknek egyaránt meglepetés volt. A gyerekek a következő módon fogadták az' értük jövő felnőtteket: Györgyi néni gyűjti a szemetet, és szeretné, ha elhoznánk otthonról azt a sok-sok csomagolóanyagot ami vásárlás után összegyűlt. Ez vicc? Kérdezték a szülők. Majd mikor látták, hogy a fele sem tréfa, kérdezgetni kezdtek. Mit hozzanak, mennyit és miért? (1990-et írtunk ekkor) Megkértük őket, menjenek el közösen vásárolni a hét végén gyermekeikkel. A vásárolt élelmiszerek és tárgyak csomagolóanyagát megtisztítva gyűjtsék össze, és küldjék be a csoportba (dobozok, papírés műanyag, üvegek, fólia, papír minden változatban, textil, stb.). Az első hét végére hatalmas kupac hulladék gyűlt össze a kosarakban, dobozokban. A gyerekek egyre többször kérdezgették, hogy mikor nézzük meg a „gyűjteményt"? Mikor eljött a nap, kiborítottuk. A feladat az volt, hogy mindenki keresse meg a „saját szemetét". Keresgélés közben elmondták, hogy hol vásárolták, mi volt benne. Még az is előfordult, hogy egy-egy TV reklám szlogenjét énekelték válogatás közben (OB, Nestlé, Coccolino, Danone, Ariel stb.). A játék azzal folytatódott, hogy megpróbáltuk megállapítani, hogy melyik csomagoló milyen anyagból van. Külön válogattuk az üveget, a papírt, a fémet, a fóliát, a műanyagot, és a textil hulladékot. Kipróbáltuk, melyik anyag ázik el a vízben, melyiket lehet eltépni, vagy elvágni. Nagy volt a meglepetés, mikor a papírnak hitt doboz többnapi áztatás hatására sem ázott el. Szétszedése után derült ki, hogy többféle anyagból ragasztották össze. Ezeket külön válogattuk, hiszen egy másfajta megfigyeléshez remek eszközök lehetnek.
A gyerekek a különböző kupacok láttán remek ötleteket adtak, hogy mit is csinálnának ezekkel a pompás színes, érdekes dobozokkal, zacskókkal, flakonokkal. Megoldották „miniben" a hasznosítás minden problémáját. Tanulság? Az egy hét alatt összegyűlt hulladékkal két-három hónapig játszottunk. A gyerekek ötleteit év közben folyamatosan megvalósítottuk. Közben tanulták, gyakorolták a takarékos életmód szokásait, tapasztalták annak a közmondásnak az igazát, miszerint a „sok kicsi sokra megy." A témahéten megismerkedtek a gyermekek egy új fogalommal: az „egyszer használatos" hulladék fogalmával. Ilyen p1.: a legtöbb vissza nem váltható pillepalack, amely ha a szemétbe kerül, évekig is ott marad. Máskor tovagörgeti a szél, szennyezve folyókat, tavakat, rontva a táj szépségét. (A kirándulásokon ezt gyakran tapasztaltuk, nagy szomorúságunkra.) A gyerekek a „hulladékos" témahetek után már rendelkeztek annyi tapasztalattal, hogy válaszolni tudtak, mit tennél máshogy? kérdésemre. Elhatároztuk, hogy mi másként fogunk élni. Megváltoztatjuk „szemetelési szokásainkat", és az anyagok tulajdonságait megismerve különválogatva gyűjtjük a hulladékot (egyenlőre csak „játékból", remélve, hogy a felnőttek is eltanulják tőlünk). Vásároltunk fém- és műanyagvödröket. A fémvödörbe a fémet, a műanyagba a műanyagot, a papírt pedig a közértből kért kekszes dobozba gyűjtöttük. Ezek közé sohasem kerülhetett élelem. Az elemeket reggelente, a beérkező gyerekek szüleikkel a szomszéd iskolába vitték, ahol erre külön gyűjtődobozt helyeztek el. Amikor az megtelt, tartalmát Aszódra szállították a veszélyes hulladék feldolgozóba. A témahét zárásaként lerajzoltuk, hogy milyennek képzeljük el a jövőt, ha. • nem változik az emberek szokása és továbbnőnek a szeméthegyek; • ha minden ember kevesebbet szemetel, takarékosan vásárol, és meggondolja, hogy mi mindent tud felhasználni többször. A rajzokat kiállítottuk a Föld napján. Így sok-sok hozzánk látogató embernek hívtuk a fel a figyelmét környezetünk védelmének fontosságára.
5. Hulladékégetés (Kanczler Gyuláné dr.) A hulladékégetésnél a térfogatcsökkentés a fő cél. Valójában olyan termikus hulladék ártalmatlanítás, amely közben hő szabadul fel, a szerves anyagok kémiailag kötött energiájából. Az égetőműből a folyamatosan felszabaduló füstgáz-tisztítás után távozik a légkörbe, bár tökéletes tisztítás nem lehetséges. A hulladékból származó szennyezők (kéndioxid, szén-monoxid, dioxinok, nehézfémek stb.) vízgőz molekulákra, illetve a levegő szilárd részecskéire tapadva veszélyeztetik a környezet élőlényeit és az ember egészségét. Ennek megakadályozására 2003-ban megkezdődik az ország egyetlen kommunális szemétégetőjének - amelyik Budapesten (Rákospalota) működik és 100.000 embert lát el elektromos energiával - a korszerűsítése. Működnek még ipari és kórházi veszélyes hulladékot ártalmatlanító és kisebb égető rendszerek (kb.50). Üzemeltetésük drága. A
települési hulladékégető alapanyag igénye - ha jól meggondoljuk - a szelektív hulladékgyűjtés ellen hat.
6. Hasznosítás (visszaforgatás) (Kanczler Gyuláné dr.) E hulladékkezelési mód elve, minél több olyan technológia kidolgozása és bevezetése a termelésbe, amely képes a hulladékká - a fogyasztónak már feleslegessé - vált termékek nyers- és/vagy adalékanyagként való feldolgozására, tehát új termékként való megjelenítésére. A visszaforgatás típusai: újrafelhasználás, közvetett vagy közvetlen visszaforgatás. Legnagyobb környezetkímélő szerepe az újrafelhasználásnak van, mert ebben az esetben, mint azt a neve is jelzi, a hulladékot (pl.: csereüveg, gumiabroncs) ugyanannak a terméknek az előállítására alkalmazzák. Ez a gyártók, a kereskedelmi egységek, sőt, a fogyasztók együttműködésével lehet csak eredményes (az utóbbi kettőt anyagilag is érdekeltté kell tenni a visszavitelben és a visszavételben).. A közvetlen visszaforgatás a. termelés folyamatában képződött melléktermékeknek, hulladékoknak az oda való közvetlen visszajuttatását jelenti. Ezek a hulladékok nem hagyják el a gyárakat, üzemeket (pl.: hulladéküveg újbóli beolvasztása). A közvetett visszaforgatás esetében a hulladékokat fizikai, kémiai, vagy biológiai módszerrel előkezelik és más terméket állítanak elő belőle. Az előbbiekben külön tárgyalt hulladékégetés valójában ide is sorolható, hisz hő- illetve villamosenergiaként hasznosulnak az elégetett hulladékok. A települési szilárd, szerves hulladék régóta ismert visszaforgatási módja a komposztálás. Elgondolkodtató a Demeter Zoltán szerkesztette Hulladékgazdálkodás c. kiadványban megjelent eszmefuttatás a témáról. „ ...A hulladékok piacán teljes a csőd. Ennek alapvető oka a primer nyersanyagok olcsósága - vagyis, hogy a természethasználatnak nincs valós ára. ...Ökológiai szempontból a hasznosítás csak ott elfogadható, ahol a megelőzési lehetőségek kizártak, vagy azokat már kimerítették. Ennek ellenére támogatni kell azokat a törekvéseket, amelyek nyilvánvalóan nem látszat-hasznosításra irányulnak. Tehát. • Elsősorban azon háztartási és intézményi hulladékokét, melyek anyagukban hasznosítva maradéktalanul visszavezethetők a természet körforgásába (szerves anyagok komposztálása). • Értelmesnek minősíthető a funkcióját betöltött tartós és újrahasználható termékek, csomagolóanyagok hasznosítása is. • Kiemelt jelentőséget kap munkánkban a papírhulladékok hasznosításának támogatása. A konjunkturális okok mellett itt nagy szerep jut a környezeti nevelési szempontoknak is.”
7. Komposztálás (Bihariné dr. Krekó Ilona) A hulladékok között igen magas a háztartási hulladékok aránya. Ezek jelentős része szerves anyag vagy magas szervesanyag-tartalmú. A komposztálással történő hasznosítás nemcsak az ártalmatlanítandó hulladékok tömegét, hanem a lerakóhelyek eredeti területigényét is csökkenti. Ugyanakkor ellenőrzött hulladékkezelést is jelent, a
komposztált hulladék pedig felhasználható talajjavításra, a talajok tápanyagutánpótlására, és így visszavezethető a biológiai körforgásba. A jól kezelt komposzt nem ártalmas az egészségre, tehát alkalmas arra, hogy a gyermekek megfigyeljék á szerves anyag hasznosításának ezt a módját, tágabb értelemben az anyag körforgását. A háztartási hulladék negyede, harmada szerves eredetű. Mennyisége és minősége alapvetően az életmódtól és a fogyasztási szokásoktól függ. A fővárosban és más nagyvárosokban magasabb a szemétbe dobott szerves anyagok aránya, mint a kistelepüléseken. Utóbbiakban a kisállattartás és a hagyományos komposztálás „felvevője" ezeknek. Városi környezetben ma még minimális a szerves hulladék hasznosítása. A kertes beépítésű lakóterületeken gyakori a zöldhulladékok égetése, amelynek során rengeteg szerves anyag megy veszendőbe, és emellett az égetéssel járó füst hosszú időre beborítja a környezetet. A biológiai hulladékkezelés egyik lehetősége a komposztálás. A háztartási hulladék - a szemét - szervesanyag-tartalma sokféle. Ide tartoznak a konyhai zöldhulladékok - pl.: a gyümölcs- és zöldséghéj, valamint a kávé- és teazacc, az elhervadt virág, a tojáshéj, a növényi ételmaradék, a kimerült virágföld, sőt még a haj, a növényevő kisállatok forgácsalomja is. A kerti hulladékok: tehát levágott fűkaszálék, gallyapríték, a lehullott lomb, a zöldségágyásból visszamaradt növényi részek, az évelők szárai vagy a felaprított fenyőfa, mind-mind komposztálhatók. Ezzel az eljárással a háztartási hulladék - amit ma a köznyelv egyszerűen szemétnek nevez - 25-30%-a "megtakarítható" a szemétszállítás és a természet számára. A komposzt (latin eredetű szó, a "compositus", azaz "összetett" szóból ered) annál jobb, minél több szervesanyag-féleségből képződik. "Komposztnak nevezzük azt a földszerű, sötétbarna színű, magas szervesanyagtartalmú anyagot, amely szerves hulladékokból, maradványokból, elsősorban mikroorganizmusok tevékenységének hatására jön létre, megfelelő környezeti feltételek mellett (oxigén, nedvességtartalom). A lebontás és az átalakulás eredményeképpen jól irányított körülmények között a talaj humuszanyagaihoz hasonló, nagy molekulájú szerves anyagban gazdag termék képződik."15 A komposztképződést befolyásoló tényezők: • A levegő, a levegőzöttség- a komposzt-halom kialakításánál az oxigénellátást biztosítják a nyersanyagokba kevert szerkezetes elemek (szalma, különböző szármaradványok, felaprított fahulladék), a komposztálás folyamán pedig a keverés, az átrakással, és a különböző "szellőztetés". • A víz, a nedvességtartalom: ha kevés a nedvesség, nem indul be, illetve abbamarad a lebomlás; ha sok, akkor kiszorítja a levegőt, a részecskék közötti terekből, és a korhadás rothadássá alakul. A mikroorganizmusok tevékenységéhez a kb. 40-50% nedvességtartalom a kedvező. • A tápanyagtartalom nagyon fontos, hiszen minél magasabb a kiindulási anyagokban, annál több lesz a termékben is. • A növényt felépítő kémiai vegyületek különösen a bomlási folyamatok sebességét befolyásolják. 15
Jámbor Imre-Mezősné Szilágyi Kinga - Takács Mónika: Helyi komposztálás. ÖKO-Fórum Alapítvány Budapest, 1996. 15. p.
•
A komposztálásban alkalmazott adalék- és segédanyagok hozzájárulnak a jó minőségű komposzt képződéséhez.
A komposztálás alapanyagai Az előbbiekben felsorolt háztartási és kerti hulladékok. • A levelek, lombok gyűjtésénél figyelni kell a nedvességtartalomra. Jól komposztálhatóak a gyümölcsfák lombja, a hársfa, a kőris-, a nyír- és a juharfajok levelei. A bükk, a tölgy, a dió, a gesztenye levelei lassabban bomlanak. A tölgy, a kőris, a nyár levelei sok csersavat tartalmaznak, ezért célszerű meszet adni a komposzthoz. • A fűnyesedék nedvességtartalma frissen vágva túl nagy (80% feletti), ezért szárítva, vékony rétegben tegyük a komposztba, takarjuk be kevés talajjal! • A faforgács, a faapríték a szerkezetbiztosítás szempontjából a legfontosabb. Száraz, lassan lebomló, stabil nyers szerves anyag. A C/N (szén/nitrogén) aránya tág. Kedvező hatású a háztartási, konyhai hulladékokhoz keverve, kb. 20-30%-ban. komposztanyagok kezelésének "szabályai" • Minden zöld, illetve szerves hulladékot felaprítva (hüvelykujj nagyságúra) tegyünk a komposztba. • Gyűjtsük külön edénybe a konyhai zöldhulladékot, s hetente legalább 2-3 alkalommal ürítsük ki. • Ne tegyünk a komposztba: nehezen vagy egyáltalán nem lebomló anyagot, pl.: nejlonzacskót; veszélyes háztartási hulladékot (elhasznált sütőolajat, porszívó gyűjtőzacskóját, elemet stb.); csontokat - vagy csak kisebb darabokban. Bár magas ásványi tartalmuk jó a komposztnak, nehezen, hosszú ideig bomlanak, és vonzzák a legyeket; fertőzött, beteg növényi részeket, mert esetleg továbbfertőzhetünk az innen kikerülő komposztfölddel; a húsevő állatok alól kikerülő almot a fertőzésveszély miatt; forgalmas utak mellett vágott füvet magas nehézfémtartalma miatt. • A lehullott lomb lassan komposztálódik, ezért célszerű egyenletesen elosztani, p1.: fűnyesedékkel, konyhai hulladékkal keverve. • Fahamut kis mennyiségben adagolva, egyszerre legfeljebb 2-3 kg/ma-t adagoljunk bele, szintén jól elkeverve. • Ételmaradék, romlott étel - bár nitrogénben gazdag -, csak akkor kerüljön a komposzthalomba, ha kósza állatok nem juthatnak hozzá. Húst a legyek miatt semmiképpen se tegyünk bele. A komposzt élőlényei • A talajlakó kisállatok: közülük legfontosabbak a gyűrűsférgek, a százlábúak, az ezerlábúak, az ászkák, a pókok. Nélkülözhetetlenek a szerves anyagok lebontásában. • A mikroorganizmusok igen tevékeny talajlakó szervezetek. Négy nagy csoportjuk - a baktériumok, a gombák, a sugárgombák és az algák - végzi a nyers szerves anyagok lebontását. • Egyéb kis állatok, például: csigák, gyümölcslegyek is találhatók a komposztban, amelyek azonban nemkívánatosak. Többféle komposztálási eljárás terjedt el. Például: az ún. prizmákban, a tárolóedényekben történő és a silókomposztálás.
• • •
A prizmás komposztálás esetén, a kellő mennyiségben összegyűjtött szerves hulladékot a szabad talajfelszínen kisebb halomba rendezik és úgy érlelik. A silókomposztálásnál ugyanakkora helyen, jóval magasabb rétegben helyezik el és érlelik a hulladékot. A tároló- és gyűjtőedények több típusa ismert. Készen is lehet vásárolni, de készíteni sem lehetetlen. Készíthetünk acéldrótfonatból, fából, fából és alumínium profilelemekből, hasznosított műanyagból. A komposztáláshoz különböző gépekre és szerszámokra van szükségünk. A kézi és motoros fazúzó- és őrlőgépek a komposztálás sok fontos adalékanyagának előállítására alkalmasak. A szerszámok (vasvilla, lapát, gereblye, öntözőkanna, komposztrosta) a komposzthalom kezelésének nélkülözhetetlen kellékei.
A komposztálás munkaidőigénye nem túl nagy: napi gondozás és ellenőrzés 5 perc/nap; a gyűjtőtartály kiürítése 30-60 perc/2 hét; a siló vagy prizma megkeverése 12 óra/2 hónap; a komposztfelhasználása 2x4-8 óra/év. A jó minőségű komposzt sokrétűen alkalmazható, az adott célnak megfelelő mennyiségben, bizonyos időnként és módon. • Zöldségeskertben: humuszellátás, 3-5 kg/m2; minden második évben; a felszínen bedolgozva; • Tápanyagigényes zöldségeknél (paradicsom, uborka, káposzta): humuszellátás (4-6 kg/m2); • Közepes tápanyagigényű zöldségeknél (spenót, saláta, répa, hagyma): humuszellátás 2-4 kg/m2 (friss komposzt nem jó); • Kisebb tápanyagigényű zöldségeknél (bab, borsó): humuszellátás 1-2 kg/m2 mindháromnál trágyázás, talajjavítás, friss komposzt nem jó; évente, felszínen bedolgozva; • Díszkertnél: trágyázás; 2-4 kg/m2; évente, felszínen bedolgozva; • Fák esetében: trágyázás; 1 cm magasan; évente, fa köré; • Bogyós gyümölcsöknél: humuszellátás 3-5 kg/m2; évente, felszínen bedolgozva; • Fák ültetésekor: 2-8 kg/m2; egyszeri alkalommal; három rész talaj, egy rész komposzt; • Gyepnél: trágyázás, talajjavítás 2-3 kg/m2 (csak finomra szitált részek) minden második évben; finoman eloszlatva, stb.
8. A „komposztálás" játék (Zsidákovits Sándorné) A Föld Napja és/vagy a Környezetvédelmi Világnap alkalmából, illetve a megünneplésre való készülődés hetében játsszuk! Készítsünk két nagy, ember méretű bábut, Komposzt Katit és Komposzt Karcsit, természetesen hulladékokból. A komposztba való dolgokat szimbolizáló tárgyakat és kitűzőket szintén hulladékból barkácsoljuk különböző technikákkal. Nagyon szépek a kasírozással, a papírmaséból „gyártott" gyümölcsdarabok, zöldségrészek, stb. A halomba, amelyből a játékosok kiválogatják a komposztba kerülő dolgokat, eredeti kerti hulladék is kerüljön. A halom része legyen sok-sok olyan hulladék is, amelyeknek nincs helyük a komposztládában (fém konzerv és üdítőitalos dobozok).
A játékban két gyerekcsapat vesz részt. Ha az említett „zöld napi" rendezvényen szülők is jelen vannak, akkor ők is alkothatnak csapatot. A csapatok abban versenyeznek egymással, hogy ki tud több olyan dolgot kiválogatni a halomból, amelynek a komposztládában a helye. Az egyik csoport Komposzt Karcsi, a másik Komposzt Kati mellett lévő kosarakat tölti meg a komposztálandókkal, illetve tűzi fel rájuk a megfelelő kitűzőket.
VI. Ötletek a különböző hulladékfajták óvodai hasznosítására A hulladék, alkalmazásának sokféleségéből következően, nagyon érdekes téma. Mindennapos tevékenységünk-eredményeként tornyosodik előttünk otthon, az óvodában, az utcán, a házak kapualjaiban, kertekben, erdőn, réten, és az utakon. Mindenkinek van valamilyen véleménye a témáról, mindenkinek sok minden jut eszébe arról, hogy mit lehet, mit lehetne étekkel a „hulladékokkal " csinálni. Az itt közreadott ötletek a hulladék-hasznosítás néhány óvodai lehetőségét mutatják be. Egy részük szájhagyomány úján terjed, más részük a vonatkozó szakirodalomban olvasható. Nagy többségüket óvodapedagógusok gyűjtötték össze, találták ki. És, ami a legfontosabb, meg is csinálták a gyakorlatban, tehát mindegyik „kiállta az idő próbáját". Reméljük, hogy a leírtak kipróbálására azok is kedvet kapnak, akik eddig még nem próbálkoztak hasonlóval. Talán ebben a vonatkozásban is érvényesülni fog az „ötlet, ötletet szül" elv. Ezeknek a tevékenységeknek a legnagyobb értéke azonban közvetett szemléletformáló hatásukban van. Egyféle példát adnak a gyerekeknek arra, hogy „nem minden hulladék szemét", hogy szinte mindenből lehet valami más érdekes, esztétikus és nem utolsó sorban hasznos dolgot barkácsolni. Vagyis példát kapnak az óvodások arra, hogy érdemes takarékosan bánniuk mindennel, ami rendelkezésükre áll, érdemes nekik is elgondolkodniuk arról, hogy abból, amiteéddig a szemétkosárba dobtak, mit is lehet készíteni. Gyakorlatból tudjuk, hogy az óvodások kreativitása szinte „ határtalan. "
1. Papírvarázs - a papír, mint játékeszköz, mint a barkácsolás alapanyaga (Mészáros Ilona-Kanczler Gyuláné dr. - Labancz Györgyi - Zsidákovits Sándorné) Alapanyagként, eszközként papírhulladékot használunk, amit a szülőktől kérünk. Ez a családokat és az óvoda minden dolgozóját a szelektív papírgyűjtésre, papírtakarékosságra és vélhetően az ötleték egy részének otthoni kipróbálására ösztönzi. A papír természetes eredetű - alapanyaga növényi cellulózrost, amelyet elsősorban tűlevelű és lombos fákból bonyolult folyamattal nyernek ki -, gyorsan lebomló, tehát környezetbarát anyag. Mindennapi életünk részévé vált. Természetesen vannak olyan papírtermékek, amelyeknek a szemetesládában a helyük. Ilyenek például: az elhasznált papírzsebkendők, a csokoládés papírok egy része, az indigók (bár ezekből egyre kevesebb van), az ivóleves, tejes kombinált dobozok. Jó, ha van a szobában egy olyan dobozunk (ez is hasznosítás!), ahová a még elhasználható papírhulladék, például: tiszta papírzacskók, amelyből megettük a péksüteményt, a maradék csomagolópapír, a csak egyik oldalán használt papír- és füzetlap, az újságpapír, a nekünk érkezett képeslap kerül. A legfontosabb természetesen a papírral való takarékosságra szoktatása a gyerekeknek! A hasznosítás erre kiváló alkalom. • Az előző évi fali- és asztali naptárak képei, cipőtartó vagy más doboz arra alkalmas oldalaira kasírozva környezetismeret „foglalkozások" szemléltető eszközei. Időszakosan, p1. az évszakok jellemzőit bemutató fényképek díszíthetik a folyosókat, csoportszobákat (évente forgószínpadszerűen cserélhetők). • Az állat-, növény-, közlekedési eszköz, épületfotókból, stb. szintén kasírozott formában - nézegetni való képeskönyv állítható össze. Összefűzésre erős, maradék
•
• • •
fonalból, spárgadarabokból készült fonatot alkalmazhatunk. De válhatnak ajándékkísérővé, üdvözlőlappá is, amelyet hosszabb ideig távol lévő pajtásaiknak el is küldhetnek a gyerekek. Az otthon kidobásra szánt mosószeres és egyéb dobozok oldalait bevonhatjuk maradék csomagolópapírral és máris esztétikus ajándékdoboz, vagy íróeszköz, papírzsebkendő, kerti vessző, színezéknek való fakéreg darab, levél, nem rothadó termés tartójává válik. Lehet belőlük kézitáska, derékra erősítve kardtartó, sőt, még hátizsák is a csoportszobai játékban. Különböző méretű dobozokból, WC-papír gurigákból összeállíthatjuk környezetünk lakó- és középületeit. Műanyagból készült flakonokkal kombinálva szobrok alapanyagaiként is funkcionálhatnak. A kartondobozok oldalaiból fényképtartó is lehet, „faliújság", amelyen például a kirándulások, séták emlékei sorakozhatnak. Izgalmas, tartalmas tevékenység, amikor a gyerekek a különféle otthonról hozott csomagolóanyagokból alkotnak. A gyerekek egy része otthon is azt látja, hogy a szépen becsomagolt ajándékról nem tépik le a papírt, a masnit, a szalagot, hanem gondosan, óvatosan, „mintegy titokládát nyitva" szedik le róla azt. Nekik természetes dolog a csomagolóanyag, szalag és más kötöző gondos összehajtogatása, újbóli felhasználása. Az ilyen módon leszedett és tárolt csomagolóanyagok új életre is kelhetnek a gyerekek keze alatt, montázsok, gyönyörű dekorációk, képeslapok lesznek ezekből. A csomagolókból kivágott sokféle forma - p1.: gyümölcs, mackó, csillag, virág - felhasználható memória- és kártyajáték, dominó stb. készítésére is.
Manapság szinte mindennap tele a levélszekrényünk prospektusokkal, hirdetési újságokkal. Napilapunk mellé megvesszük kedvenc magazinunkat is. Mi történik az elolvasott újságokkal, vagy a figyelemre sem méltatott prospektusokkal? Kidobjuk őket!! Pedig jobb sorsra érdemesek. Keressünk az óvoda szegletében olyan helyet, ahol gyűjthető a papír! Biztassuk a gyerekeket, szüleiket, hozzanak otthonról is újságpapírt. Szülői értekezleten mondjuk el mi a tervünk, kérjünk bátran, segítséget, együttműködést. Már egy óvodáscsoport gyűjtése során is tetemes mennyiségű papír halmozódik fel, amit a MÉH forintosít, fedezve ezzel a csoport apró kiadásait (haleleség, kirándulás, vadasparki belépő stb.). Ebben az esetben igazzá válik a közmondás: „sok kicsi sokra megy". Hasznosíthatjuk azonban másképpen is az újságpapírt. Készíthetünk játékot, használati tárgyat, vagy újrapapírt, amely megint sokféle módon alkalmazható. ☻
Játékok •
•
•
Minden kisgyerek fejére illik a csákó. A kisfiúkat átváltoztatja kalózzá, huszárrá, míg a kislányok királylányok lesznek. Az ő csákójukra néhány vékonyra vágott, hosszabb papírcsíkot tűzhetünk, ez utánozza a leomló fátylat. Nemzeti ünnepünkre való készülődés idején népszerű a huszáros játék. A kinyitott újságlapot egyik sarkától indulva tekerjük fel az átellenben lévő sarok felé. Az egyik vége lesz a kard, a másikat visszahajtjuk, úgy, hogy a gyerekek keze beleférjen. A kardrészhez tűzve ez a markolat. Csákó, kard már van, mi hiányzik még a huszárnak? A paripa! Kartondoboz lapjából vágjunk ki lófejet. A gyerekek rajzoljanak rá szemet, szájat, majd ragasszanak hozzá tépett, vagy vágott papírcsíkokból sörényt. A lófejet
•
hozzáerősíthetjük a már elhasználódott seprű nyeléhez, udvaron, kertben talált bothoz és máris kész a paripa! A színes újságpapír lapok lehetnek hajtogatásos technikával készített bármilyen más játék alapanyagai. A család által már elolvasott hetilap, színes prospektus így élhet tovább forgóként, pártaként, repülőgépként és űrhajóként, repkedhet madár alakban, pamutra felfüggesztetten a csoportszobában (ez alkalmas a felszálló meleg levegő jelenlétének megfigyelésére is).
☻ Formázhatnak az összegyűrt újságpapírból a gyerekek gyümölcs-és zöldségféléket, amelyeket befedhetnek színes, otthonról hozott maradék csomagolópapírral. A fehér papírt befesthetik a gyümölcsök, zöldségek színére. Piacos játék eszközei lehetnek. ☻
Babakonyhai „használati tárgy"-p1.: tál étkezéshez, fürdetéshez.
Az ehhez szükséges anyagok: papírhulladék, legalább két bármilyen alakú és méretű tál, víz, két-három csipet liszt, temperafesték, ecset. Az egyik tálat fordítsuk le. A másikba öntsünk vizet, tegyünk bele kevés lisztet és keverjük el. Túlhigitott csirizt kapunk. Ez a ragasztóagyagunk, mely biztosítja az elkészült tál keménységét is. Lehet tapétaragasztót is használni, de nem érdemes mert drága, liszt pedig mindig van. A papírt tépjük gyermektenyérnyi nagyságúra, mártsuk a lisztes vízbe (ha kemény az újság, ázhat is 1-2 percet benne), majd simítsuk a tálra! A következő darabot úgy tegyük, hogy kissé fedje az előzőt. Négy-öt réteget tegyünk így fel. A teljes kiszáradás után (több napig tart!) létrejövő „új tárgy" könnyen levehető az alapként szolgáló tálról. Ezután jól fedő, sűrű festékkel kenjük be, és ha ez is megszáradt, akkor vihetik a gyerekek a babakonyhába. ☻
Az előbbiekben leírt papírmasé technika régi, bár hosszú időre elfelejtődött játékkészítési mód. Ezzel nemcsak babakonyhai, -szobai használati tárgyak állíthatók elő, hanem játéklovak, huszárok március 15-ére, pólyásbubák anyák napjára, földgömb a Föld napjára. Ez utóbbihoz a már ismert módon felvágunk vagy tépünk két-három újságlapot csíkokra és a túlhígított csirizbe mártjuk. Egy papírhengeren megtámasztott, felfújt léggömbre simítgatjuk a csíkokat, több rétegben. A lufi teljes beborítása után száradásig várjunk! Addigra meg is keményedik a földgömbünk. Ezután már kiengedhetjük a levegőt a lufiból és befesthetjük Földünket olyanra, amilyen valójában. Kékkel a vizeket, barnával, zölddel a szárazulatokat. Azután már benépesíthetjük emberfélék fényképeivel, az egyes kontinensekre jellemző állatfajokkal, vizek élőlényeivel, stb.
☻
Állatkerti, vadasparki séta után építhetünk állatkertet, vadasparkot papírdobozokból, kisebb-nagyobb darabokra elvágott papírhengerekből és „életre kelthetjük" azokat papírmasé állatokkal.
☻
A papírmasé technikával előállíthatunk különböző formájú tároló edényeket és farsangra álarcokat is.
☻
Újrapapír készítés - Minden korcsoportban „gyárthatunk" papírt. A gyerekek a munkafázisokat Örömmel végzik. Természetesen a kicsik segítséggel, a nagyok pedig önállóan tevékenykednek. Ideális a munka vegyes csoportban, mert a kicsik a kezdő, a nagyok a befejező szakaszban vállalhatnak nagyobb részt. Mire
lesz
szükségünk?
Papírhulladékra,
vödörre,
vízre,
papíröntőformára,
merőkanálra. Papíröntőforma: legegyszerűbb, ha a használaton kívüli képkeretre (bármilyen nagyságú lehet) rögzítünk szeggel, vagy kárpittűzővel sűrű szövésű hálót. A legjobb a finom szúnyogháló. A „haladók": A/4-es belméretű keretet készíthetnek maradék lécből és hálóból. A munka menete: Adjunk papírhulladékot a gyerekeknek azzal a feladattal, hogy tépjék minél apróbb darabokra. Mindenki maga előtt tépked, majd a középre tett vödör vízbe teszi a darabkákat. A vízben még lehet gyúrogatni, tovább tépkedni. Ennek a jókedvűen végzett munkának igen sok finom motorikus mozgást igénylő mozdulata van. A tevékenység ezirányú fejlesztő hatása sem elhanyagolható. Az összezúzott vizes papírt egy napig állni hagyjuk. Másnap előkészítjük az eszközöket és megcsináljuk az újrapapírt. Eljárásunk célja, hogy a papírázalékból a víz kiszorításával új papírt nyerjünk. Ezért sok víz lesz körülöttünk, amit fel kell itatnunk. Készítsünk elő újságpapírt és régi rongyokat (például használaton kívüli törölközőt). Több, egymásra rakott textil- és újság-rétegre tegyük a papíröntő formát. Merőkanállal merjünk bele ázalékot, amit a gyerekek ujjbegyükkel oszlatnak szét a formákon, ügyelve arra, hogy a sarkokba is egyenletesen jusson. Ezután következik a víz kiszorítása. Hajtsunk 3-4 újságlapot akkora darabra, mint az öntőforma, ezzel takarjuk és nyomjuk le a pépet. A vizet alulról a törölköző, felülről az újságpapír fogja fel. Ha teljesen benedvesedtek, akkor cseréljük szárazra! Nyomhatjuk tenyérrel, de hívhatunk segítségül játék sodrófát, vagy festőhengert, amelyekkel egyenletesre tudjuk hengerelni a készülő papírt. Amikor nyomásra már nem bugyog ki a víz a pépből, kifordítjuk. Egy kettéhajtott újságlapot (mely nagyobb a formánál) ráteszünk a keretre, majd mint a tepsiből a piskótát, gyors mozdulattal a papírra fordítjuk. Előbb ujjbeggyel ütögessük körbe a hálót, és csak azután vegyük le óvatosan a keretet az új papírról. Minél vékonyabb papírt készítettünk, annál szebb lesz. Lassan, időnként megforgatva szárítsuk. (Bevallom, nekem néha így is hullámos lesz a papírom. Ilyenkor bespriccelem vízzel és átvasalom). Az elkészült darabot úgy használhatják a gyerekek, mint a rajzlapot. Festhetnek, ragaszthatnak rá. Ha a papírkészítés e legegyszerűbb formáját megismertük, készíthetünk újabb változatokat is. Ezek a következők: • az ázalékot összeturmixolva egészen finom minőségű papírt kapunk; • helyezzünk a formára préselt levelet, virágot stb. Erre öntsük a papírnak valót. Így rusztikusan díszített felületet nyerünk, amiből könyvborítót készíthetünk. Mi mindent készíthetünk az„új" papírból? •
•
• •
Ajándékkísérő kártyát: vágjuk 6x10 cm-es méretűre a papírt. Ragasszunk bele egy legalább fél cm-rel kisebb, színben harmonizáló festett selyempapírt. Lyukasztógéppel lyukasszuk ki az egyik sarkát, kötözzünk bele raffiát és már írhatjuk is rá a jókívánságokat. Ajándékkísérő kártyát másképp: egy 7x12 cm-es újrapapír darabot hajtsunk pontosan ketté, a hajtás felső sarkánál lyukasszuk ki, majd a továbbiakban az előzőhöz hasonlóan járjunk el. Ragasszunk bele selyempapírt és kötözzünk bele raffiát. Meghívó készítésekor a munkafolyamat ugyanolyan, mint az ajándékkártyánál, d a papír képeslap nagyságú. Ez is lehet nyitott és kettéhajtott formájú. Újrapapír, mint paspartu Gyerekrajz, az óvodakertből való, szépen lepréselt növény bekeretezéséhez használhatjuk az újrapapírt paspartunak is. Tapétavágó késsel vágjuk le a
•
•
•
képkeret nagyságának megfelelő méretűre. Befelé minden oldalára mérjünk 5 cm-t és ezt is vágjuk ki. Egy 5 cm-es méretű paspartut kapunk. Ezzel keretezzünk! Fotóalbum Szép ajándék, különösen, ha a gyerek keze munkájával készül. Két darab A/4es keretből öntött újrapapírt válasszunk hozzá. Az egyik legyen sima, a másikat díszítse az öntés során a papírhoz tett növény vagy növényrész. Vágjunk ki fotókartonokat A/4-es méretnél fél centiméterrel kisebbre. (A számukat mindenki a szükségletének megfelelően határozza meg.) Fogjuk össze úgy, hogy alulra kerüljön a sima, felülre a mintás újrapapír, közéjük a kartonok. Az egyik rövidebb oldalát lyukasszuk ki egyenlő távolságra négy helyen. Ezekbe fűzzük a megfont raffiát, vagy még szebb, ha harmonikusan összeválogatott, sodrott fonalakat alkalmazunk. Újrapapír-leporelló A gyerekek egy-egy újrapapírra fessék a csoport kedvenc meséjének egyegy jelenetét. Beszéljük meg velük, hogy ki melyiket fogja ábrázolni. Használjunk tempera festéket, mert ebből szebb színeket tudnak keverni és nem issza be a papír úgy, mint a vízfestéket. Az elkészült munkákat rakjuk sorba, lyukasszuk ki, majd fűzzük össze raffiával. Tegyük bátran a könyvespolcra, a gyerekek nagy szeretettel fogják nézegetni. Falikép A paspartunál leírt módon készítsünk keretet az újrapapírból. Ezt ragasszuk rá például egy barna kartondobozból kivágott papír lapjára. Ebbe a keretbe helyezhetünk minden olyan figurát, melyet például a teafilter papírjából vágtunk ki (maci,
2. Kerti hulladék hasznosítása (Mészáros Ilona - Kanczler Gyuláné dr.) A kertben a gazda szerint sok a hulladék, amely azonban a nyitott szemű pedagógus számára valóságos kincsestár. A télvégi metszések idején sok a lenyesett ág, gally, sót, vessző is. Válogassuk ki közülük - a sima kérgű vesszőket (alma, körte). Néhányat a kb. 30-40 cm hosszúak közül tegyünk vízbe és naponta nézzük meg változásukat. • Vágjuk a többit különböző méretű, de arasznyinál nem hosszabb darabokra. A gyerekek örömmel csiszolják simára a végeiket és már viszik is a szőnyegre. Utat építenek belőle, körülkerítik vele a várat, ketrecként használják állatkert építésekor. Az Y alakú darabok még kreatívabbá teszik a játékot. Fonnak a vesszőkből babaszobai szőnyeget, csörgőt, műanyag flakonok köré borítást. A csörgőt az óvónő és a gyerekek csiga alakúra fonják és az üregébe kavicsot helyeznek. A gallyak ritmusbottá is válhatnak az ének, vagy mérőeszközzé a matematika „foglalkozáson." Ritmusbotnak legjobb a kérgétől és belső, puha részétől megszabadított bodzagally. • A vastagabb ágakból készülhet ültetőfa, a hosszabbakat tegyük félre, biztosan hasznát vesszük még az óvodai virágos- és veteményeskertben karóként. • Kedvenc időtöltésem a szőlő zöldmetszése. Ilyenkor ugyanis sok, hosszú, jól hajlítható vessző kerül le a tőkéről. Ezeket összeszedem, megtisztítom a levelektől, majd koszorút formázok belőlük. Advent idején veszem újra elő és
• •
díszítem kedvem szerint. Ajtókopogtatóként, ablak- vagy asztaldíszként kapnak új funkciót. Szövőkeretet is barkácsolhatunk a gallyakból és bármilyen, séta közben talált botból. Lámpást is tudunk azokból készíteni. Szárítsunk ki négy darab 28 cm, és négy darab 20 cm hosszú, ujjnyi vastagságú gallyat! Ha tavasszal készítjük, préseljünk le négy darab árvácska virágfejet, ha ősszel, akkor négy szép színes levelet. Én a madárberkenye vörösaranyra színeződő leveleit szoktam nyomtatni, mert különleges színárnyalata a fényt jól átengedi a lámpáson.
Vágjunk fel egy növényi festékkel színezett selyempapírt 24x65 cm-es alakúra! Mérjünk le egy centimétert-t, ez lesz a ragasztásráhagyás. A maradékot osszuk négy egyenlő részre. Mindegyik rész közepére ragasszuk rá a virágot vagy a levelet. Az előkészületek után jöhet az összeállítás. A hosszabb ágakat függőlegesen, a rövidebbeket vízszintesen fogjuk össze ragasztópisztollyal úgy, hogy a tetején és az alján kétkét centiméter szabadon maradjon. Téglatest formát kapunk. A ragasztásokat a raffia néhányszori körbe tekerésével takarjuk el rajta. A függőleges ágak külső részét kenjük be vékonyan ragasztóval és hajtsuk rá a díszített, festett papírt. Ha jól dolgoztunk, pontosan egy centiméter marad feleslegesen, amivel a kiinduló pontot zárjuk le. Az alsó vízszintes ágakra kartonlapot ültetünk, melyre előzőleg egy teamécsest ragasztottunk. Asztalra állítva szürkületben, este világít szépen a lámpás. Én a csoportszoba mennyezetébe fúrt kampósszögről Lógatom le ezt a világító testet. A munka bonyolultnak tűnik, pedig a ragasztópisztollyal való ágak összeállításán kívül kis segítséggel a gyerekek is minden műveletet el tudnak végezni. Ha alálógatjuk a lámpát, az.ágak alsó kiálló végeihez erősíthetünk érdekes alakú kavicsot, tobozt, vagy az óvodai kirándulásról hozott bármilyen más apró emléket.
•
Kevesen gondolnak arra, hogy a zöldágjárás, zöldághordás tavaszt köszöntő énekestáncos népi játék „zöldág" kapuját is kialakíthatjuk a kertben lemetszett fűzfavesszőkből, tüskéitől (nem töviseitől!) megfosztott vadrózsaágakból. (Ez a régi szokás egyébként az óvodákban a „Bújj, bújj zöld ág..." kezdetű játékban őrződött meg.)
•
Frissen kivágott nyír-, nyár- (ezt, szemetelése és allergén hatása miatt sok óvodaudvarból és a környéki utcákból távolítják el), fűz-, meggy- és cseresznyefa lehúzott kérgéből tölcsérszerűen formált kürt alakulhat a kezünk alatt. Összetűzésre galagonya-, kökény-, lepényfa, ezüstfa tövisei kiválóak. • Egy munkásbrigád az óvoda udvarán fiatalító metszéseket végzett az ott lévő régi fákon. Megörültem láncfűrészükre pillantva, és kértem, vágjanak rönköket, szeleteket az egyik vihar kicsavarta fa törzséből. Most, pár év múltával is rendszeresen felhasználják játékukban a gyerekek a rönköket, a szeletek pedig a csoportszoba kellékei közé kerültek. Akad olyan is amely a falat díszíti, mert egy kislány tempera képet festett rá. A faszeletek egyike lett a kővetkezőkben ismertetett „mérleg" talpa. • Környezetfelfedező séták után szívesen játszanak a gyerekek boltos, vagy piacos játékot. Ehhez hozzátartozik a mérleg is, amelyen lemérik a játékzöldséget. Esztétikus darabot tudunk barkácsolni, ha van két egyenlő félre kettévágott kókuszdiónk. Szükséges anyagok: pontosan félbevágott kókuszdióhéj, két darab faág (30 cm és 26 cm), egy darab közepesen vastag fatörzsből vágott faszelet, raffia vagy spárga, és kettő darab 40 mm-es szög.
Célszerű felnőttnek előkészítenie a darabokat, hogy azután a gyerekeket bevonva együttvégezhető legyen a munka. Fúrjuk át a faszelet közepét (kb. 2 mm szélesen). Így majd könnyebben tudjuk beütni a szöget. Fúrjunk három, 5 mm átmérőjű lyukat egyenlő távolságra a kókuszdió nyitott peremén. A továbbiakban a gyerekekkel közösen dolgozunk. A hosszabbik faágat satuba fogjuk, a közepéhez illesztjük a faszelet közepét és egymáshoz szögeljük. A faszelet ezentúl talapzatul szolgál. Felállítjuk, és a faág tetejéhez lazán hozzászegeljük a rövidebb faágat (természetesen pontosan a közepénél). Azért lazán, hogy billegni tudjon. Raffiát (spárgát) kötözünk a kókuszdió fúrt lyukaiba és körülbelül 15 cm magasan összekötjük azokat. Majd- ezt kötözzük fel a vízszintes faág végeire! A fél kókuszdiók a mérleg serpenyői, ezeket pontos mérésre kell beállítani. Ellenőrizzük, hogy a közepétől mérve egyenlő távolságra álljanak. A gyakori használattól egy idő után ki fog kopni a felső szögelés. Ekkor elég a szöget kicserélni eggyel nagyobb méretűre.
• Mikulás, angyal Az óvodakertből, vagy valamelyik óvodásunk kertjéből való gyermekkar vastagságú ágat tisztítsunk meg és vágjunk méretre a következőképpen: az egyik végét fűrészeljük egyenesre, a másikat 45 fokos szögben. Ezzel tulajdonképpen készen is van a test, ezután már rajtunk múlik, mi készül belőle. A ferdén elvágott felületre temperafestékkel bármilyen arcforma ráfesthető. A ferde részt körbe ragasztva gyalult forgáccsal vagy kenderkóccal, már haj is koronázza a fejet. Ezután közepesen vastag filctollal rajzoljunk
szemet, szájat és készen is van a Mikulás, az angyal, a kislány, a kisfiú, a nagymama stb. Ezek vagy ajándékokká vagy bábjáték szereplőivé válhatnak.
• Rőzse a karácsonyfán Óvodánk udvarán egy magas körisfa áll. Mikor lombhulláskor levélnyeléről leszáradnak a levélkéi, azok mint megannyi cérnaszál hevernek a fa alatt. Ezeket gyűjtögetik a gyerekek egy kosárba. Néhány darabot (kb.l0db) összefognak és cérnával középen összekötözik, néha már az udvaron. Télen, karácsonyi ajándék készítésekor kerül ismét elő. Rézhuzalt darabolunk körülbelül 20 cm-es darabokra. A drót közepére téve az összekötött levélnyél csomót, rátekerjük a drót mindkét szárát. A drót egyik szárát meghajlítjuk, ez lesz az akasztó. A másik szárra tekerhetünk például szaloncukrot. Felakasztva a karácsonyfára, sok kicsi rőzse csüng alá. Önmagában is kedves ajándék lehet. Bármelyik vékony levélnyelű fa vagy cserje „cérnaszálai" alkalmasak rőzsének. Ahhoz köthetünk bonbont, aszalt almaszeleteket, stb. és máris kész az ajándék. • Madáretető, amit a gyermek készít Figyelmet, türelmet igényel a madáretető összeállítása, motiváló ereje azonban olyan nagy, hogy az egyébként visszahúzódó gyermeket is tevékenységre ösztönzi. Természetesen felnőttnek kell előmunkálni az anyagokat. Szintén azokat a lehullott, lenyesett ágdarabokat használjuk, melyeknek átmérője kb. 5 cm. Ehhez fűrészelünk furnér lemezt (2 db - 22x16 cm) a ki nem dobott régi szekrény, fiók hátuljából. Ez lesz az etető alja és teteje, amelyek közé szögeljük majd a 20 cm-es ágdarabokat (4 db). A szögelés megkönnyítése érdekében fúrjuk át a furnér lemezek sarkait, az ágdarabok közepébe is fúrjunk bele! A kopácsolás örömét, az összeállítást engedjük át az óvodásoknak! Miközben a gyerekek kalapálnak, fogjuk az anyagokat, ezzel segítve és ellenőrizve is a munkájukat. Miután a sarkokhoz szögelték az ágdarabokat, alsó széleihez ragasszunk, vagy szögeljünk a furnér lemez méreteinek megfelelő, legalább 3-4 cm-es ágdarabot! Ez akadályozza majd meg; hogy az eleséget kifújja a szél az etetőből. Tetejét díszíthetjük ráragasztott fakéreggel, egyformára metszett ágdarabokkal. Az elkészült etetőt erős, vastag dróttal függesszük olyan helyre, ahonnan a legjobban láthatják a gyerekek a madarak sokaságát csipegetés közben!
• Hulladékból festék - kerti festőpaletta Diószüretkor, amikor bontjuk a burokból a csonthéjas magot, bosszankodunk a kezünkön hagyott barna színeződésen, és ilyenkor ritkán gondolunk arra, talán mást is
megbarnítana. A hagyma tisztításakor könnyel teli szemmel célozzuk a szemetesvödröt. Újabban húsvét táján divat a hagyományos tojásfestés, de a hagyma héjának karrierje ezzel véget is ér. Ha a dióburkot vagy a hagymahéjat vízzel felfőzzük és lehűlés után átszűrjük, természetes festéket kapunk. A hagymalé aranybarnára, a dió sötétebb barnára színez. Fehér selyempapírból színes ajándékcsomagolót készíthetünk ezekkel. Gyűrjük össze a festendő papírt, egy pillanatra mártsuk a festékbe. Lazán széthúzva szárítsuk meg, így itt-ott sötétebb lesz a színe az összefolyó létől. Száradás után vasaljuk ki: rusztikus, egyedi papírt kapunk. Amikor már kellő gyakorlatot szereztünk a növényi festékek készítésében és a színezésben, próbálkoztunk további színárnyalatok előállításával. Rájöttünk, hogy rózsaszínt halványtól az egészen sötétig - a cékla festékanyaga ad. A fekete bodza termésének főzete lilás, kékes árnyalatot varázsol a fehér papírra. A festőlevek készítése megegyezik az előzőekben leírtakkal. A felsoroltakon kívül a fagyal, a sóskaborbolya, a gyepűrózsa terméseiből, a nyírfa, a vadalma, a vadkörte leveleiből is nyerhetünk szép színanyagokat. Textilt is színezhetünk növényi festékkel. Főzzük fel, majd hagyjuk néhány órán át ázni az anyagot a festékben. Öblítés után szárítsuk meg, vasaljuk ki. A továbbiakban kézmeleg vízben kézzel mossuk. • Az óvodai virágos, fűszer- és gyógynövény kertünk növényeinek levelei, virágai ha megfelelő időben és módon nem szedjük le, nem vágjuk vissza a száraikat (pl: a levendula, kakukkfű, zsálya, citromfű, borsos menta), akkor elszáradnak. Leszedve, megszárítva - amely műveleteket a gyerekek is könnyen elvégzik - potpourri alkotóivá, illatpárnák (amelyek bevonására bármilyen színes kartonanyag maradék alkalmas) töltőanyagaivá, tálakba téve a csoportszoba díszítőivé válhatnak.
3. „Maradékok" (szappan, gyümölcs, fonal, gyertya, textil) hasznosítása 3.1. Vendégváró, „újra szappan " (Labancz Györgyi) „Olyan az ember, amilyenek a szokásai..." - hallottam egy barátomtól. A környezeti nevelés sok-sok szokást alapoz. Például a takarékosságét, vagy a közősségi élet részét képező vendégvárásét. Kedves, figyelmes szokás, hogy a tiszta törölköző mellé a vendég „új" szappant kap. A mi óvodánkban bevezethettük ezt, hiszen hozzánk (gyakorló óvoda lévén) mindig nagyon sok vendégjárt. Igyekeztünk a pazarlást is elkerülni, ezért találtuk ki az „újra szappant. 11 Mit is tettünk? Megbeszéltük a gyerekekkel és a dadus nénikkel, hogy a kikészített kis kosárkába gyűjtjük a használatban apróra kopott szappanokat (amelyek egyébként a szemétbe kerültek). A szülőket is megkértük arra, hogy ők is tegyék ezt és küldjék be az óvodába. Mikor megtelt a kiskosár, sajtreszelővel lereszeltük egy erre a célra félretett lábasba. Felöntöttük vízzel, elkevertük és lassú tűzön forralni kezdtük. Olyan állagúnak kell lennie, mint ha pudingot főznénk. Mikor a lassú, állandó keverés közben felforrt a pép, félrehúztuk. Folyamatos keverés mellett a kedvenc illóolajunkból (levendula, narancs, stb.) belecsöppentettük 5-10 cseppet. Majd az elkészített fém vagy fólia tálcára óvatosan ráöntöttük a folyékony szappant, kb. egy ujjnyi vastagságban. Ezután a tálcát kitettük az ablakba, vagy a teraszra hűlni. Amikor megdermedt, sütemény formákkal kiszaggattuk és egy deszkára tettük száradni. Az illatos, formás kis szappanokat ízlésesen becsomagoltuk például növényi festékkel festett selyempapírba - átkötöttük a színével harmonizáló fonalfonattal és már jöhettek is a vendégek.
3.2. Gyümölcsaszalás-maradékokból (Labancz Györgyi) Az aszalás igen régóta alkalmazott élelemtartósító eljárás, amely elfelejtődött, háttérbe szorult a szinte minden háztartásban, intézményben jelen lévő fagyasztók és hűtőgépek miatt. Kezdetben a napfény energiáját használták, később a fűtéses (kemencékben) technikát alkalmazták. Ma már sok óvodában törekednek a gyerekek egészségesebb, gyümölcsökben gazdagabb táplálkozására, több helyen megpróbálták az aszalást is. A legegyszerűbb gyümölcsaszalóhoz csak napfény és árnyas fa szükséges. A gondosan előkészített aszalnivalót selyempapírra fektetjük az árnyékba állított asztalra. A rovarokat egyszerű léckeretre feszített szúnyoghálóval tartjuk távol. Almáskertbe sok óvodáscsoport megy a gyümölcsszedés „mesterségét" tanulni. A termés apróbb részét egyenként papírba tekerve és dobozokba téve, hűvös helyen karácsonyig tárolhatjuk. Aszalásra nemcsak egész almát használhatunk, hanem a félbevágott, de az étkezéskor el nem fogyasztottakat is. Az aszalandónak szánt gyümölcsöt
meghámozzuk, a magházat eltávolítjuk, fölszeleteljük karikákra vagy hasábokra. A hámozást rozsdamentes késsel végezzük, nehogy az alma megfeketedjen. A levegőn való megbarnulását úgy akadályozhatjuk meg, hogy enyhén citromos vízbe tesszük legalább 1015 percig. A vízből kiszedve tegyük sorba a darabokat, a már említett helyre. Akkor jó az aszalvány, amikor a gyümölcsszeletek még hajlékonyak, de már nincsen bennük nyers rész.
3.3. Szőttes készítése kerti hulladékból, maradék fonalakból (Mészáros Ilona) Egy szőttes készítése nagy türelmet, kitartást igényel a gyerekektől, ezért fokozatosan nehezítjük ezt a kézműves tevékenységet. A keret készülhet az udvaron vagy séta közben talált elszáradt, egyenes botokból. Két rövidebb és két hosszabb darabot téglalap - vagy négyzet - alakúra vágunk és összekötözzük. Felvetőszálnak spárgát alkalmazunk. A következőképpen vetjük fel: keretünk alsó részének széléhez kötözzük a spárga végét. Felhúzzuk a szálat a felső szemközti ponthoz. Itt hátravetjük, s hátulról hozzuk vissza a kiinduló pont mellé. Itt egyszer megtekerjük (a keret alsó része), és újra elől hozzuk fel. Hátravetjük, stb., így ismételjük a kívánt szélességig. Felfüggesztjük, kettő vagy három kavicsot kötözünk a keret aljára, szálmerevítőnek. Évszaktól függően fűzhetünk bele leveles ágat, termést, virágot. Ki mit talál, azt fűzi bele. A munka a következő szabály szerint történik: 1. sor: A fűzendő anyagot a felvetőszálak között vezetjük ( elé, mögé, elé, mögé ). 2. sor: az elsőnek fordítottja. Ha az előző sorban a szál a fűzendő anyag előtt volt, akkor mögé, ha mögötte, akkor elé kerül. Ezt ismételjük addig, míg a felvetőszálakat teljes egészében be nem szőttük. Ezt a tevékenységet közösen végzik a gyerekek, ezért viszonylag hamar készen lesz. Az elkészült munka nemcsak dekoratív, de térelválasztóként is funkcionálhat. A következő fokozatban a keret és a felvetés az előzőhöz hasonlóan készül. Színes gyapjút tépkedünk, kissé megsodorjuk, ezt szőjük a keretbe. Mivel ezt a keretet nem függesztjük fel, hanem asztalra fektetjük, az irányok mások: fel - le vezetjük a gyapjút. Tervezhetjük a színeket, a csíkok vastagságát. Ennyi előkészítés után nyugodtan adhatunk kis méretű szövőkeretet, tűt, fonalat a gyerekek kezébe. A szövőkeret: felnőtt által összeállított, stabil keret. Csapozással készül, általában 14x20 cm. Ebbe apró (20mm) szögeket kalapálunk 5 mm mélyre, 15 mm-es távolságokra. A felnőtt a szögek helyét jelöli meg, az elsőt és másodikat beüti a helyére, a többit nyugodtan a gyerekekre bízhatja. A kalapálás hangja, ritmusa motiválja őket a munkára. A fonalat folyamatosan gyűjtjük. Anyu vagy a nagymama kötéseiből megmaradt fonalakat felgombolyítjuk. Egy kosárban mindig a gyerekek rendelkezésére áll, így akkor és annyit használnak belőle, amennyire szükségük van. A színek egymásutánját önállóan tervezik. Levágnak a nekik tetsző színűből egy bizonyos hosszúságot, befűzik a merkelő tűbe, s indul a fel - le mozgás, a felvetőszál körbeszövése. Bármikor abba lehet hagyni, de folytatni is, így biztos hogy addig és csak addig szőnek, amíg kedvük van hozzá.
A sodrás technikáját már kis, vagy középsős korú gyerekek is könnyen megtanulhatják. Egyszerű és néhány perc alatt sikerélményhez juttatja a tevékenykedőket. Itt is fonalmaradék az alapanyag. A közepesen vastag fonalból karkötőt lehet készíteni. Mérjük le a gyermek csuklója kerületének kétszeresét és még két ujjnyit. Egy másik, elütő színű, ugyanolyan hosszú szálat mérjünk hozzá. Két gyermek egymással szemben ül. Hüvelyk és mutató ujjuk közé fogják a szálvégeket és saját nézetükhöz képest ugyanabba az irányba sodorják a két fonaldarabot. Például mind a ketten balra sodornák. Amikor már láthatóan sűrűn összetekeredtek a szálak, a megbecsült közepénél két ujjal megfogják, a széleket egy kézbe veszik, a középső részt elengedve a fonál magától tekeredik újra. A szabad szálvégeket csomózzuk meg, majd ráillesztve a csuklóra a csomót dugjuk át a másik végen. Később növeljük a fonalak számát vagy válasszunk egészen vékony szálakat.
3.4. „Melegmegőrző" maradék fonalból (Zsidákovits Sándorné) A gyerekek körmöcskézéssel, szövéssel maradék fonalakból készíthetnek az ablakközbe való „melegőrzőket", például kinyújtott csigát, „kukacot", kígyót, tacskó kutyát. A formák természetesen igen sokfélék lehetnek. Ez a tevékenység dupla „hasznot" hoz. Az elkészült „melegmegőrzőt" meg is lehet tapogatni és akkor tapasztalják a gyerekek, hogy mennyivel hidegebb az ablak felőli része, mint a csoportszoba felőli. Ha elveszik az ablakból, akkor érzik igazán védő szerepét. Tehát közvetve az energiával való takarékosság egy egyszerű módjáról, a melegmegőrzésről szereznek tapasztalatot.
3.5. „Újragyertya" készítése csonkokból (Mészáros Ilona) Mindenhol akad leégett, már nem esztétikus gyertyadarab, vagy azok sokasága. Dolgozzuk össze ezeket, alkossunk új gyertyákat belőlük! Ehhez új kanócra és öntőformára van csak szükségünk. A homokgyertyához homokozóban használt játszóforma és egy vödör nedves homok szükséges. A homokba belenyomunk egy öntőformát (hal, gyümölcs, vár stb.), hogy a homok felvegye a forma alakját. Ennek közepére helyezzük a kanócot, ami a következő módon készül: felvető szálat addig húzgálunk meg viasszal, amíg az kissé kemény nem lesz. Ezután egyik végére kavicsot, másikra a vödör átmérőjénél hosszabb hurkapálcát kötünk. A hurkapálcát ráfektetjük a vödör közepére. A kavics lehúzza a felvető szálat, azaz a kanócot. Ezután óvatosan feltöltjük a mélyedést a megolvasztott viasszal. Másnap, miután kellőképpen megdermedt, kiemeljük az új gyertyánkat a homokból és folyó víz alatt lemossuk róla a felesleget. A kagylós gyertyához kifúrjuk egy keményebb tejfölös, kefires (stb.) pohár alját, és ezen átfűzzük a kanócot. A pohár belső oldalát körbelocsoljuk olvasztott viasszal: Ebbe nyomkodjuk a kiválasztott kagylókat. Gyorsan kell dolgoznunk, mert a viasz könnyen dermed, akkor pedig már nem tudjuk odatapasztani a kívánt anyagokat. Kissé meghúzva a kanócot teletöltjük a poharat olvasztott viasszal. Hogy ne kelljen sokáig tartani a fonalat, rátekerjük a hurkapálcára, amit aztán ráfektetünk a pohárra. Másnap, dermedés után levágjuk a műanyagot a viaszról.
A darabos gyertyához fehér és színes gyertyamaradékot választunk. A fehéret megolvasztjuk, a színeseket apró darabokra vágjuk. Az előzőekben leírt módon előkészítjük a műanyag poharat. Beleöntünk egyharmad részig olvasztott viaszt, ebbe szórjuk a színes darabkákat. Amikor kissé megdermed, ráöntjük a következő harmadot, ebbe is szórunk az apró viaszdarabokból. Ha ez is megdermed, jöhet az utolsó harmad. A kanóchoz a hurkapálcás módszert alkalmazzuk. Amikor másnap levágjuk róla a poharat, „modern hatású" gyertyánk lesz. A növényes gyertyához bármilyen préselt növényrész (virág, levél) felhasználható. Lényege, hogy a gyertya falára olvasztott viasszal ragasztjuk hozzá azokat. Rásimítjuk a növényt, majd ecsettel felvisszük a folyékony anyagot. Száradás után sejtelmesen áttetsző lesz. Ugyanezzel a módszerrel díszíthetjük a gyertyánkat maradék arany, ezüst kötözőszállal, hajszálvékonyra vágott, szárított narancskarikával, szegfűszeggel, lehullott levendula virágdarabokkal, vagy bármivel, ami kezünk ügyébe akad, és szépnek találjuk. Kavicsos, csigás gyertyához kis üvegtál, alacsony pohár, folyó- és tóparti sétán gyűjtött szép színű kavicsok, kis méretű csigák szükségesek. Az edényke aljára ezeket szépen elrendezzük és a megolvasztott viaszt ráöntjük. A kanócot a már leírt módon lógatjuk a viaszba.
3.6. Mi mindenre alkalmas a textilmaradék? (Mészáros Ilona) A hobbi varrók szívesen hódolnak a patchwork, azaz a foltvarrás technikának. Ennek szelídített változatát mi is alkalmazhatjuk a csoportszoba díszítésénél. A következő szempontokat vegyük figyelembe az anyagok válogatásakor: szövésük legyen közel azonos, mosáskor ne színezzen, színük és mintájuk harmonikus együttest alkosson. Mit készítsünk foltvarrással? Amire éppen szükségünk van. Mesepárnához vágjunk négyszögeket. Varrjunk kettőt- kettőt összeillesztve csíkokat, ezeket varrjuk össze nagy négyzetté. Kis nyílást hagyva töltsük meg szivacstörmelékkel, azután kézzel öltsük össze a nyílást. Párnánk akkor mutatós, ha különböző színű és mintájú négyzetek kerülnek egymás mellé. Könnyű, lágy esésű anyagokat vágjunk cikk-cakk ollóval 30x30cm-es négyzetekre. sarkához erősítsünk gumiszalagból csuklópántot. A gyerekek csuklójára húzva zenehallgatás közben improvizációs mozgáshoz szolgálnak eszközül. Vékony, minta nélküli anyagot terítsünk ki. Helyezzünk rá egy nagy lapostányért, rajzoljuk körbe, majd vágjuk ki a körformát. Közepét dió nagyságúra fogjuk össze, a maradék anyaggal keményre tömjük ki és jól kötözzük el. Szemet, szájat rárajzolva már kész is a baba. Ritka szövésű anyagból illatzsák készülhet. Téglalapot vágunk, kettéhajtjuk, alját, oldalát összevarrjuk. Megtöltjük levendulával és színes szalaggal összekötjük a tetejét. Maradék anyagok egyéb alkalmazása: Textillel bevont cipősdoboz játéktárolóként sokáig szolgál.
Barna csomagolópapírból tasakot ragasztunk. Tetejét lyukasztógéppel kilyukasztjuk, fülnek spárgát vagy raffiát kötözünk bele. A tasakot textilből kivágott motívumokkal diszítjük. Ajándékot tehetünk bele. Sok családban van régi elhasznált vászonlepedő. Az anya sajnálja kidobni, beviszi az ódába, hátha jó lesz valamire. Én is kaptam ilyen hajdanvolt fehér lepedőt. Felvágtam 0x70cm-es darabokra és beszegtem. Diópácot csináltam, abban főztem az anyagot, majd hagytam kihűlni a lében. Átöblítve megszárítottam, kivasaltam. Az óvoda udvaráról szedett levelekből válogatva a gyerekek textilfestékkel (zöld, barna) levélnyomatot készítettek rá. A levelek fonákját vékonyan befestették zöldre, barnára vagy keverve a színeket zöldesbarnára. Ezt óvatosan helyezték az anyagra. Letakarva papírral rányomkodták a levelet. A papírt felemelve gyors mozdulattal felhúzták a levelet, ottmaradt a színes nyomat. Újra vasaltam, asztalterítő lett belőle. Természetesen alkalmas játéktartó zsáknak, kis füles, vállra akasztható bevásárlótáskának stb. is. Bármilyen textildarabból varrhatunk „melegmegőrzőt'. Maradék anyagokkal kitömve a nyílászáróknál megakadályozzák a meleg kiszökését, a hideg besurranását. Különböző színű textildarabokból textilképeket is készíthetünk varrással vagy ragasztással.
4. A vissza nem váltható üvegek szemétbe valók? ...Nem! (Mészáros Ilona) A szép formájú, hosszú nyakú üvegek lehetnek vázák, a szélesszájúak pedig sok-sok apróság tárolóhelyei. Mécses variációk A kavicsoshoz szélesszájú üveg szükséges. Öntsünk bele kirándulásokon gyűjtött, alaposan megtisztított apró kavicsokat, kb. az üveg háromnegyed részéig. Közepére tegyünk egy teamécsest, amit előzőleg kivettünk alumínium tartályából. Töltsük körül olvasztott gyertyaviasszal. Amikor a viasz megszilárdul, lefogja a kavicsot, egyben hozzáragad a teamécseshez, mintha egybefüggő lenne. Esztétikus használati tárgyat kapunk, ajándékba is adhatjuk. A növényes mécseshez is szélesszájú, lapos üveg a kellék. Átlátszó ragasztóval (marvin) préselt növényt dolgozunk az üveg külső részére. Amikor megszáradt, belehelyezünk egy teamécsest. A festett típusnál hobbi vagy barkácsboltban kapható üvegfestékkel díszítjük az üveget, melybe száradás után teamécses kerül. Célszerű kontúrfestékkel megrajzolni a mintát, a gyerekek ezt töltsék ki a festékkel. A peremére masnira kötött szalagdarabot tegyünk. A különböző italos, vissza nem váltható üvegeket összegyűjtve „gyerekjáték" a fűszerecet, fűszerolaj készítése. A hozzávalókat a gyerekek az üvegbe szórják, majd tölcsér segítségével felöntik ecettel, olajjal, attól függően, mi készül belőle. Miután parafadugóval lezárják (ez is „hasznosítás"), olvasztott viasszal (már nem meleg, de még folyékony) körbeecsetelhetik. A tárkonyecet hozzávalói: egy csokor tárkony, 1 kanál feketebors, 1 kanál
koriander, 1 kanál mustármag, 1/2 liter 10 százalékos ecet. A majorannás ecethez: egy csokor majoránna, 2 gerezd fokhagyma, 1 kanál feketebors, 1 kanál koriander, 1 kanál mustármag, 1/2 liter 10 százalékos ecet kell. A fokhagymaolajhoz: 2 dl olivaolaj, 4- 5 gerezd tisztított fokhagyma szükséges. A rozmaringos olajhoz: 1/2 liter olivaolajat, 2 ágacska friss rozmaringot, 1 kanál feketeborsot, 2 gerezd tisztított fokhagymát használunk. A variációk sora végtelen, mindenki az ízlésének megfelelőt állíthat elő. Ezeket a készítményeket ajándékozhatjuk karácsonyra, anyák napjára az édesanyáknak vagy árusíthatjuk a mostanában terjedő pünkösdi, adventi óvodai vásárokon. Sok gondot okoz a kismamáknak a felgyülemlő bébiételes üveg. Hasznosítsuk ezeket is! Adjunk a tevékenységre vállalkozó gyerek kezébe egyet. Abba készítheti el saját befőttjét az őszi befőzések idején. A kidunsztolt (alma, körte, szilva, stb.) befőttes üvegek tetejére ők kössenek raffiával színes textilmaradékot, aljára pedig mi, óvónők rajzoljuk rá a gyerekjelét. Fürdősó óvodás módra Ennek kellékei: tengeri só, illóolaj, bébiételes üveg, ételfesték, tál, kanál. Szórjuk a sót a tálba. Tegyünk rá néhány csepp illóolajat és annyi ételfestéket, mennyitől a só elszíneződik. Keverjük alaposan össze. A színes, illatos sót kanalazzuk a kis üvegbe. Miután lezártuk, tetejére ragasszunk apró csigákat, kagylókat, színes, szép formájú kavicsokat a csoport gyűjteményéből, vagy egyszerűen kössük le egy szép mintájú textil maradékkal. Természetesen e tevékenység minden fázisát a gyerekek is el tudják végezni.
5. Mit kezdhetünk a műanyag flakonokkal, dobozokkal? (Zsidákovits Sándorné) Átalakíthatjuk madáretetővé, -itatóvá, -fürdővé. Ezeket tehetjük az udvarra, rögzítve, de a játéksarokban is betöltheti ezeket a funkciókat. Esztétikusabb, ha hajlékony vesszőből borítót fonunk köréjük vagy textilmaradékokkal díszítjük. Körbetekerhetjük spárgával, fonallal is. (Természetesen ez a funkcióváltozáson átment egyéb tárgyakra is vonatkozik.) Udvari gyűjtögetéshez, csoportszobai válogatáshoz, csoportosításhoz kiskosár lehet belőlük, megfelelő alakúra vágásuk után. Textillel, színes csomagolópapírból, újságokból, képeslapokból kivágott figurákkal díszítve tároló dobozokká válhatnak, amelyekben ceruzák, ecsetek, ragasztók sorakozhatnak. Festékes tálka szerepét is betölthetik. Készíthetünk belőlük a babakonyhába tálkákat kasírozott lisztgyurmás péksüteményeknek, de bármilyen edényt, evőeszközt is.
gyümölcsöknek,
Szülőknek is ajánlhatjuk különféle méretű szögek, csavarok, tiplik, elemek stb. tárolására. Megfelelő részekkel kiegészítve vonatszerelvénynek, autókonvojnak is alkalmasak. A természetsarokban csíráztatáshoz, hajtatáshoz, palántaneveléshez szinte minden óvodapedagógus régóta felhasználja ezeket. A kerti homokozóban lapátként, locsolókannaként születhetnek újjá. A flakonok formájától függően, kiegészítve a jellegzetességekkel bábcsaládként, (pl.: ember-állatcsaládok) vagy egy-egy jellegzetes mesehősként élhetnek tovább. A kindertojásban található műanyag formába rakhatunk különböző, zörejeket, hangokat adó, terméseket, magokat, kavicsokat, stb. A formát lezárása után „felöltöztethetjük" csuhé vagy textilruhába és máris kész az esztétikus ritmushangszerünk. Ne felejtsünk el a „ruha" anyagából p1. fonással fogót is készíteni.
6. Kukás játékok nagycsoportosoknak és szüleiknek (Dr. Kalas György) Az alábbi játékötletek Dr. Kalas György: Kukás játékok iskolásoknak című játékgyűjteményéből (Kuka Búvár IV. évf. 1.sz. 1998.tavasz - Guberáló melléklet IV., V., VIL, VIII. lap) válogattuk. Tapasztalataink és értesüléseink szerint egyre több óvodában a szülőkkel együtt ünneplik a Föld napját, a Környezetvédelmi világnapot. Ezen alkalmakra ajánljuk a következő játékokat. 6.1 .Szemétszobor" építési verseny Célja: a kidobott „halott" anyagok a gyerekek és szüleik fantáziájával újfunkciót kapnak. A „végtermék" hatásosan hívja fel a figyelmet a hulladékproblémára. A feladat: a hulladékká vált használati tárgyakból, csomagolóanyagokból és reklámszlogenekből készítsenek mókás vagy elrettentő szobrokat. A végeredmény zsűrizés után bemutatható óvodai kiállítás keretében. 6.2....Memória kirakó Célja: ismerkedés az egyes (jellemző) hulladékfajtákkal és azok különgyűjtésének, hasznosításának fontosságával (lehetőségeivel). A hulladékmegelőzési formák tudatosítása. A feladat: hasonló a forgalomban lévő más memóriajátékokhoz. A különbség annyi, hogy itt nem akkor lehet a két felfordított kártyát kiemelni, ha a rajtuk lévő képek azonosak, hanem ha a játékos a „hulladék" kártyához a neki megfelelő „konténer" kártyát fordította fel. A „megelőzés" kártyáknak nincs párja, azok egyből kivehetők (és duplán számítanak). Az nyer, akinek a végén több kártyája gyűlt össze. A memória játék 2-4 fővel játszható, egy kis „előtanulmánnyal" esetleg már nagycsoportosokkal is. Előkészület: a kb. 6x6 cm-es kártyákat hullámkarton dobozból a gyermekek vágják ki és rajzolják meg (legjobb az olyan karton, amelyiknek egyik felülete fehér). Kétfajta kártyát kell rajzolni: az egyikre a jellemző hulladékot (ez mindig más), és hozzá a gyűjtőkonténert (ez anyagcsoportonként ugyanaz). Ehhez jönnek még a hulladékmegelőzést jutalmazó kártyák. Kb. 30-50 kártya között mindenki annyi kártyát készít, amennyit az elérendő cél, a helyi adottság indokol. 6.3. Dobálós ügyességi Játék Célja: A játék során tudatosítható az egyutas italcsomagolások környezeti hátrányai a betétes (többutas) üveggel szemben.
A feladat: Helyezzünk a fal, vagy egy kifeszített háló előtt elhelyezett palánkra (asztalra) három kiürült kólás műanyagflakont. Három üres kólás fémdobozt tömjünk tele papírral (hogy nehezebb legyen). A játékos az előre kimért távolságból megpróbálja a műanyag flakonokat a fémdobozokkal leütni. Akinek három találata van, az kap egy kis üveges kólát. Ugyanez lejátszható úgy is, hogy literes Tetra Pak ivóleves vagy kóladobozokat dobálunk, megnehezített 2 dl-essel. Az ajándék: egy pohár ivólé betétes üvegből kitöltve (ha sikerül ilyet venni).Figyelem! Szabadtéri lebonyolításnál az üres flakonok aljába öntsünk egy kis vizet, hogy a szél le ne döntse azokat. Ismeretterjesztési szempontból fontos a versenyt lebonyolító „kikiáltó " szerepe. Menet közben folyamatosan hívja fel a figyelmet arra, hogy ugyanazt az italt többféle csomagolásban meg lehet venni, de üvegesből olcsóbb és környezetbarátabb. A találatokat jelezze buzgó „Nesze neked Pillepalack!" „Szia dobozos!" stb. felkiáltásokkal.
VII. Annotált bibliográfia (Kanczler Gyuláné dr.) Braun, Christian: Hulladék. ARGE Umweltenziehung, Bécs, 1992. Az Osztrák Természet- és Környezetvédelmi Társaság Környezetnevelési Munkacsoportja által iskolásoknak készített kiadvány, de az ötleteket adaptálni lehet óvodára is. A könyv 44 oldalból és 8 fejezetből áll. Amióta ember létezik, hulladék is létezik. De mit kezdjen vele az ember? A hulladékok története fejezetből kiderül, hogy a különböző történeti korok embere hogyan kezelte, kezelte-e egyáltalán hulladékát. Ezután a szemét fajtáit ismerhetjük meg, amelyet annak származása és összetétele alapján minősítenek. Minden a csomagolástól függ – derül ki ezután. A csomagolás legkevésbé a becsomagolt áru igényeinek megfelelően alakul. Tulajdonképpen a csomagolás „néma eladó", drága, előállítása igen energiaigényes, többsége „egyszer használatos": Mit lehet tenni? - teszi fel a kérdést a szerző. Választ is ad: új stratégiát kell alkalmazni. Kerülni, értékesíteni, ártalmatlanítani a szemetet. Egyetérthetünk az író azon véleményével, hogy szerepjátékokkal lehet felkészíteni a gyerekeket a témában megkívánt viselkedésre. A z első, és legfontosabb a probléma megoldásához az, hogy kerüljük a szükségtelen hulladékképződést. A szerző alternatív megoldásokat javasol, például betétes üvegeket az eldobható csomagolás helyett, bevásárlókosarakat a műanyag szatyrok helyett, újratölthető akkumulátorokat stb. A hulladék újrafelhasználása, a termelési folyamatba való visszavezetése több szempontból is nagyon fontos. Nyersanyagkészletünk egyre fogy, az energia egyre drágább és kevesebb lesz, és nem utolsósorban nincs már több helyünk a hulladék tárolására. A hasznosítás a papír, az üveg, és a szerves hulladék esetében ésszerű dolog. Gyermekekkel együtt készíthetünk mi is papírt, komposztálhatjuk a szerves hulladékot, működtethetünk gilisztaládát. A hulladéktól nem lehet megszabadulni a szó szoros értelmében, legfeljebb el lehet tüntetni. Kétféle módja lehet ennek: az égetés és a lerakás. Az utolsó fejezetben a szerző megszívlelendő tanácsokat fogalmaz meg a hulladék mennyiségének csökkentésére. A kiadvány egyrészt biztosítja az óvodapedagógusok témában való elméleti felkészülését, másrészt ötleteket ad az óvodás gyermekek szemléletét alakító tevékenységekhez. Darvas Katalin-Ruepp-Vargay Mária (összeáll.): Komposztálás-az iskolakertben. Öko-Fórum Alapítvány, Bp., 1997. A 24 oldalas- kiadvány hiánypótló a maga nemében. Célja azon pedagógusok segítése, akik szeretnének intézményükben komposztálni, azonban ehhez nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel. Napjaink hulladékkezelésének egyik fontos területe a nagymennyiségű szerves hulladék felhasználása, hasznosítása. A nevelési-oktatási intézményekben a komposztálás gazdasági haszna talán elenyésző, nevelési szempontból,
szemléletformáló hatásában azonban jelentős. Komposztáláskor a gyermek aktívan tevékenykedik, bizonyos mértékben előidézője és irányítója az ott lezajló folyamatoknak, érzi és érti annak jelentőségét. Olyan kreatív tevékenység, amely szinte valamennyi nevelési-oktatási területtel kapcsolatba hozható. A kiadvány tizenkét részből áll. Egy-egy rész jól körülhatárolt problémával foglalkozik röviden, közérthetően. A komposztálás jelentőségét és helyét a környezeti nevelésben a szerzők az általános jellemzőkből kiindulva fogalmazzák meg óvodára és iskolára vonatkoztatva. A talaj részben bemutatják a talajképződés folyamatát, a talaj fizikai és kémiai összetevőit, biológiai alkotóit. A talaj javítása komposztálás fogalommagyarázat után a városi ember számára is megvalósítható helyi komposztálást méltatják. A komposztálás rövid történeti áttekintésének talán legérdekesebb információja, hogy a komposztálás szinte egyidős a talajműveléssel. Ugyanakkor ma hol tartunk? Az emberek a képződött szerves hulladék egy részét elégetik, más részét szemeteszsákokba teszik, és utána a szakboltokban vásárolnak drága pénzen szerves és/vagy szervetlen trágyákat. A komposztképződés folyamatai és befolyásoló tényezői részinformációinak megértését ábra és táblázat segíti. A komposztálás alapanyagait és adalék- vagy segédanyagait a maguk teljességében sorolják fel a szerzők. A komposztálás megtervezését és folyamatát rövid, ám ugyanakkor igen informatív szöveggel és ábrával mutatják be. A gyakorlati kivitelezés feladatait gazdagon szemléltetve, az elvégzendő tevékenységek sorrendiségében ismertetik. Igen értékes része a kiadványnak a javasolt kísérletek, vizsgálatok sora. Ez a pedagógiai gyakorlatban eredményesen használható, értékes kiadvány segítséget ad az óvoda-, iskolakertek még szebbé, egészségesebbé tételéhez. Javna, John: Hogyan mentsük meg a Földet? 50 jótanács gyermekeknek. Springer Hungarica, 1993. A szerző szándéka szerint, melyet a könyv előszavában fejt ki, ez a mű a gyermekek könyve. A gyermekeké, kiknek ereje óriási, és ami számukra fontos, azt nekünk felnőtteknek meg kell hallgatnunk, arra oda kell figyelnünk, figyelmeztet bennünket a szerző. A könyv arról szól, hogy mit tehetnek a gyermekek bolygónk védelmében. Játékos és komoly feladatok megoldása közben ismerhetik meg ennek lehetőségeit, sőt vannak olyanok is, amelyek kapcsán taníthatják szüleiket. A szerző a szülőket és a nevelőket arra biztatja, tegyék lehetővé, hogy a gyermekek ne érezzék tehetetlennek magukat, ne gondolják, hogy a környezeti problémákkal nem lehet megbirkózni. Hitet kell plántálnunk beléjük, meg kell mutatnunk nekik, hogyan lehet hasznos dolgokat tenniük. A 155 oldalas érdekes, értékes könyv nyolc fejezetből áll. Szellemiségét már a megjelenése is sugározza, hiszen újrafelhasznált papírra nyomtatták. A fejezetcímek jelzik a bennük leírt feladatok jellegét. A szerző az első fejezetben a Mi történik a Földdel? kérdésre válaszolva környezetünk globális problémáit veszi sorra
röviden, érthetően megfogalmazva. A könyv elején kifejtett felfogásához híven minden probléma után azonnal hozzáteszi, hogy mit tehetnének a gyerekek a vázolt gond megoldásáért. A második fejezettől kezdve egészen a hetedikig egységesen építi fel a tartalmi részt. Minden feladatot találás kérdéssel kezd. A kérdésekre három válaszlehetőséget ad, amelyekből egy igaz. A helyes válasz kiválasztása nem okoz gondot a gyermekeknek, így kedvük van további kutakodáshoz. Ezután a kérdésben megfogalmazott problémakörről ad rövid, lényegre törő információt. Majd a Tudod-e? kérdésre válaszolva tényeket sorol fel az adott témakörben. Következő kérdése: Mi a teendő? Válaszában a helyes magatartási formákat, szokásokat fogalmazza meg. Kevés kivétellel megtaláljuk a Járj utána! felszólítást is egy-egy rész után. Az itt megfogalmazottak megoldása a gyermekektől aktív tevékenységet, problémamegoldó gondolkodást kíván. Ezt a feladatot elvégezve már tettek is valamit környezetükért. A könyv témái, mint azt a fejezetcímek is jelzik, érdekegek, aktuálisak: Védjük rejtett kincseinket; Óvjuk meg a tengereket, folyókat, tavakat és patakokat; Az állatok védelme; Hogy a Föld zöld maradjon; Gazdálkodj okosan az energiával!; Taníts!; Ökogyakorlatok. A gyermekeken kívül a velük foglalkozó pedagógusok is sok ötletet meríthetnek a könyvből. Ennek alapján továbbgondolhatják a problémákat és a megoldásokat, rádöbbenhetnek arra, hogy van remény a föld megmentésére. Kereszty András (szerk.): Tények könyve Zöld. Gregor Delacroix Bp., 1998. A 464 oldalas könyv rengeteg ismeretet és tényanyagot szolgáltat. Mindezek elolvasása még több embert döbbent rá környezetünk veszélyeztetettségére, a sürgős tennivalók sokaságára. Ugyanakkor hazánk kincseinek gazdag gyűjteménye is ez a kötet. Segít megismerni azt a világot, melyben élünk. A mű 11 fejezetből áll. A szerzők az első négy fejezetben - A világ környezeti állapota; A világ környezeti elemeinek helyzete; A világproblémák sokasága; A Föld régióinak környezeti állapota - címek alatt, környezetünk globális gondjait elemzik. Azon okokat, problémákat veszik górcső alá, amelyek tágabb környezetünk gondjaiként hatnak vissza ránk, veszélyeztetve szűkebb környezetünket. A világproblémák, mint például a sivatagosodás, a fajok gyors ütemű pusztulása, az éghajlatváltozás kockázata, az el Niflo jelenség, a környezeti. katasztrófák felsorolásakor a szerzők megjelenítik a megelőzés érdekében szükséges teendőket. Ezután a Föl d r é g i ói n a k á l t a l á n o s k ö r nye z e t i á l l a p o t á t , jellemzik, majd kitérnek az egyes régiók (Európa és a FÁK-országok, Ázsia és a Csendesóceáni térség, Nyugat-Ázsia, Észak-Amerika, Latin-Amerika és a karibi térség, Afrika, Északi és Déli sarkvidék) környezeti gondjaira. Az ötödik fejezetben Magyarország környezeti állapotát, a környezetvédelem feladatait elemzik a szerzők, közvetítve az Európai Unió véleményét, érintve a felzárkózás nehézségeit. Ismertetik a környezetvédelem érdekében elfogadott nemzeti programot, valamint az Országos Környezetvédelmi Tanács kétéves munkáját. A hatodik fejezetben a természetvédelem magyarországi helyzetét tárják fel, bemutatják hazánk természeti örökségét, az élővilág alakulását. Pontos képet kapunk őshonos állataink védelméről és fenntartásáról, a nálunk előforduló madárfajokról, a hazai vadászat helyzetéről. A növények, valamint az élőhelyek részletes jellemzését adja a
fejezet további része, külön nevesítve a védelemre, valamint a fokozott védelemre érdemes növénytársulásokat. Részletes jellemzését kapjuk hazánk természetes, valamint veszélyeztetett erdőtársulásainak is. A nyolcadik rész az állatvédelem problémájával foglalkozik. A könyv megjelenése után, 1999. január elsején lépett életbe az állatok védelméről, és kíméletéről szóló törvény, amely kiterjed a vadon élő, mutatványos vagy kutatási célra, kedvtelésből tartott és mezőgazdasági állatokra, valamint az állatkísérletekre. A kilencedik fejezet kislexikonának anyaga rendkívül gazdag. Igen informatív a tizedik fejezet, amely szervezetek és intézmények felsorolásával és jellemzésével, elérhetőségének megjelölésével hatékony segítséget ad a környezeti nevelőmunkához. A tizenegyedik fejezet függelékének anyaga a nemzetközi intézményeket, intézkedési terveket és a hazai törvényeket ismerteti. Mindezek tükrében nyugodtan egyetérthetünk a könyv hátsó borítóján megfogalmazott véleménnyel, amely szerint „A Zöld Tények Könyve a környezet- és természetvédelem valóságos enciklopédiája". Ez a kötet alapvető a környezeti neveléssel foglalkozó szakemberek felkészülésében. Könczey Réka - Nagy Andrea: Zöldköznapi kalauz. Föld Napja Alapítvány Bp., 1993. A szerzőpáros 246 oldalas könyve hasznosított, környezetbarát papírra készült. Az írók feltették maguknak a kérdést: „Mit tehetek én, hogy lakható maradjon a Föld?", és válaszoltak is rá. Az elgondolkodtató adatok, magyarázatok, összefüggéseket feltárva, feleletekre ösztönöznek. Segítenek megtalálni azt az életmódot, amelynek alapja: harmóniában élni környezetünkkel. A könyv nyolc fejezetből épül fel. A második fejezettől kezdve a fejezetek végén hasznos címlistát, és ajánlott olvasnivalók jegyzékét találjuk. Az első fejezetben Az ember és a Föld címmel az embernek, mint élőlénynek környezetátalakító tevékenysége tárul fel. Tények és adatok tükrében kapunk képet globális problémáink kialakulásáról, azok következményeiről, azaz életterünk mai állapotáról. A szeméttermelés és vásárlás a témája a második fejezetnek. A háztartási hulladékok mennyisége megdöbbentő, kezelésük mindmáig megoldatlan. A csökkentésükre ajánlott - az emberek szemléletének, s ennek következtében magatartásának változásai, az újrahasznosítás, a csomagolóanyagok, a veszélyes hulladékok megfelelő kezelése, környezetbarát vásárlás valóban megoldáshoz vezethetnének. Véges az energiánk! - figyelmeztet a harmadik fejezet címe. A meg nem újuló energiahordozók eltűnnek, a megújulók pedig még nem kellő mértékben hasznosíthatók. Nélkülözhetetlen az, energiatakarékosság érvényesítése otthonunk felépítésében, életkörülményeink alakításában, mindennapi tevékenységeinkben. Ételed-italod címmel a mű negyedik részében az elfogyasztott ételek és italok mennyiségéről és minőségéről gyűjtött adatok tükrében láthatjuk, hogy mi mindent, köztük egészségkárosító anyagot eszünk-iszunk meg. Tisztázzunk mindent?! szólítja fel az olvasót az ötödik fejezet. Hol és hogyan? A háztartási "méhez (mosogatás, mosás, takarítás) vizet és különféle háztartási vegyszereket használunk. Ebből következően a háztartásokban kezdődhet a vizek védelme és a takarékosság. A környezetbarát termékek, a természetes anyagok használata jó dósnak ígérkezik. A „szelíd" anyagok és módszerek is hasznosak lehetnek.
A hatodik fejezet témája és címe A kert. Egyre népszerűbb a biokertészkedés, ami többek agába foglalja az organikus és biodinamikus gazdálkodási módokat, amelyek hosszú biztosítják a talaj „életképességének" megmaradását. Bepillanthatunk a helyes művelés, a komposztálás, valamint a „szelíd növényvédelem" titkaiba. Az Utakon történő környezetszennyezés okait, a közlekedéshez kapcsolódó, kárt okozó tevékenységeket, iparágakat tárják fel a szerzők a hetedik fejezetben. A közúti károk csökkentésére vannak lehetőségek, csak észre kell vennünk, és alkalmaznunk kell azokat. A nyolcadik fejezet a Szabadidőben megvalósítható tevékenységekhez ad jól használható éket, tanácsokat. A Búcsúszó erejével kitöltött teszt „méri" környezetbarát voltunkat. A tesztet időnként kitöltve szembesülhetünk azzal, változott-e életmódunk. A mű állításai tényekkel, adatokkal igazoltak. Azoknak szól, akik szeretik a természetet és eletet. Azoknak is szól, akik az egyszer használatos termékek látszólagos kényelmében élnek. Nádai Magda: Gyümölcs a tudás fájáról. Aqua kiadó Bp., 1992. A könyv terjedelme 292 oldal, a színes ábrák száma 91. Hétfejezetre tagolódik, amelyek következők. A képzelőerő edzése; A Föld népessége, talaja, eltartó képessége; Lélegzetünk anyaga A városi előnyök hátrányai; Az élet vize; Vízparti üdülőkörzeteink; Fővárosi helyzetkép. A mű alcíme szerint Környezeti képeskönyv mindenkinek. Elsősorban azonban olyan pedagógusoknak szól, akiknek fontos a tiszta, harmonikus környezet, és az eziránti igény alapozása, kialakítása a gyerekekben. Az ösztönös helyett a tudatos környezetvédelemre évélésben nyújtva segítséget. Minden fejezet egy-egy a témára vonatkozó versidézettel kezdődik. Tartalmaz .,érdekes megfigyeléseket", statisztikai adatokat, színes ábrákat, és „Amit ma megtehetünk... " cím kiemeléseket. A második fejezet a Föld népességének alakulásáról, és annak bolygónk eltartó képességével való összefüggéséről tájékoztat. A z élelmiszertermelés talajjal való kapcsolata egyértelmű, ezért e fejezetben kerül sor a talaj képződésének, élővilágának, a talajerózión és a műtrágyázás káros hatásainak bemutatására. A harmadik fejezet témája Földünk légköre. Ebben a szerző ismerteti a légkör összetételét, a levegőállapot-megfigyelő rendszert, a Föld ózonpajzsát veszélyeztető tényezőket és azokat a nemzetközi levegőtisztaság-védelmi, környezetvédelmi egyezményeket, melyekhez hazánk is csatlakozott. A negyedik fejezet szellemes címe - A városi előnyök hátrányai - pontosan fedi e rész tartalmát. A városi lét hátrányai eszerint: a sok hulladék (kitér a hulladék és a szemét közti különbségre), a közlekedési eszközök nagy száma miatti légszennyezés és annak káros hatásai, valamint a zajártalmak. Az ötödik fejezet vízkincsünk állapotáról ad nem épp szívderítő képet. Megismerjük a vízminősítés tényezőit és értékeit, a vízben lévő kórokozókat, mérgeket és ezek hatásait, az olajszennyezés következményeit, a rendkívüli vízszennyezéseket, és hazánk lakosságának vízhasználati gyakorlatát. A hatodik fejezet vízparti üdülőkörzeteink - Balaton, Velencei-tó, Dunakanyar történelmi múltjával, a térségek vízminőségével, vízgazdálkodásával, élővilágával és
vonzáskörzeteik védett természeti értékeivel foglalkozik. A Fővárosi helyzetkép című hetedikfejezet tájékoztatást ad Budapest levegőminőségéről, vizeinek állapotáról, a környezetminőséget befolyásoló tényezőkről (meteorológiai viszonyok, lakáshelyzet és beépítettség, gépjárműállomány és -forgalom stb.), valamint a főváros körüli pihenőövezetről. A Kislexikonban a könyvbeni fogalmak rövid meghatározásai találhatóak. Varga Judit (szerk.): Energia oktatócsomag. Energia klub - Föld Napja Alapítvány Bp., 1997. Már az oktatócsomag megjelenését támogatók nevei - Ökotárs Alapítvány, Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, Művelődési és Közoktatási Minisztérium - is jelzik a mű fontosságát, és a gyerekek energiatakarékosságra nevelésében betöltött szerepét. Ahhoz, hogy ezt a környezet- és közvetetten természetvédelmi feladatot az óvodapedagógusok felkészülten tudják megoldani, segítségre van szükségük. Ennek felismerése vezetett az elméleti ismereteket és módszertani javaslótokat egyaránt tartalmazó oktatócsomag megjelenéséhez. Szükséges a felnőttekkel és á gyermekekkel (életkoruknak megfelelően) is megismertetni és elfogadtatni a jelenlegi energiatermelés és -fogyasztás tarthatatlanságát. Ez a mű az alapfogalmak (energia fajtái, átalakítása, hatásfoka, energiaforrások stb.) tisztázása után az energiaforrásokkal való takarékosság néhány módjával (hőszigetelés, fénycsővel világítás, melegvízfogyasztás, mosás ésszerűsítése, megfelelő háztartási gépek alkalmazása, csomagolás mikéntje stb.) foglalkozik. Felveti a mivel közlekedjünk kérdést, megismertet a megújuló energiaforrásokkal és a lehetséges felhasználókkal. Ezt a 62 oldalas elméleti egységet, az ott tárgyalt részletekhez kapcsolódó, azok feldolgozását, megértését szolgáló feladatlapok, tanári lapok, valamint tesztlapok követik az oktatócsomagban 65 oldal terjedelemben. A tanári lapok módszertani, szakmai segítséget nyújtanak, van, ahol konkrét tematikát ajánlanak. A tesztlapok önmagunk kipróbálására valók, a feladatlapok feldolgozása közben szerzett ismereteken alapulnak. Az oktatócsomag összességében az óvodapedagógusok és általuk a gyerekek szemléletváltozását szolgálja.
VIII. Felhasznált irodalom 2000.évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról. A világ helyzete 2002. A Worldwatch Institute (Washington) jelentése a fenntartható társadalomhoz vezető folyamatokról. Föld Napja Alapítvány 2002. Bonnyai Zoltán: A hulladékok kezelése. In: Baróthi István (szerk.): Környezettechnika: Mezőgazda Kiadó 2000. Braun, Christian: Hulladék. ARGE Umweltenziehung Bécs, 1992. Csalló Attila: Hulladék-suli. Templomdombi Általános Iskola, Szentendre, 2001. Darvas Katalin-Ruepp-Vargay Mária: Komposztálás az iskolakertben. ÖkoFórum Alapítvány Budapest, 1997. Demeter Zotán (szerk.): Hulladékgazdálkodás. Ökológiai Intézet Miskolc, 2001. ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferencia dokumentumai - Feladatok a XXI. századra. Föld Napja Alapítvány 1993. Farkas Péter: A humánökológia alapjai. Szent István Társulat Budapest, 2001. Gore, Al: Mérlegen a Föld. Ökológia és az emberi lélek. Föld Napja Alapítvány 1993. HofFman Istvánné-Buzási János: A reklám világából. Bagolyvár Kiadó, 2000. Hulladék Munkaszövetség kiadványa: Belefulladunk? Győr, 2002. Hulladékgazdálkodási kézikönyv 1991. -Műszaki Könyvek Hulladékos ABC. Hulladék Munkaszövetség Győr, 2002. Javna, John: Hogyan mentsük meg a Földet? 50 jótanács gyerekeknek. Springer Hungarica 1993. Kalas György (szerk.): Ökológiai fogyasztóvédelem. Hulladék Munkaszövetség Győr, 2002. Kerényi Attila: Általános környezetvédelem. Mozaik Kiadó Szeged, 2001. Kereszty András: Tények könyve-Zöld. Gregor-Delacroix 1998. Kiss Károly: A fenntartható fejlődés. Környezet és fejlődés 1995. július Könczey Réka - S.Nagy Andrea: Zöldköznapi kalauz. Föld Napja Alapítvány 1997. Láng István (föszerk.): Környezet- és természetvédelmi lexikon I-II.kötet. Akadémiai Kiadó Budapest, 2002.
Moldova György: Magyarország szennybemenetele. Dunakanyar 2000. Nádai Magda: Vigyázz rájuk takarékossággal! Codex Print Kiadó 1999. Országos Hulladékgazdálkodási Terv 2002. Sántha Attila: Környezetgazdálkodás. Akadémiai Kiadó Budapest, 1993. Varga Judit (szerk.): Energia oktatócsomag. Energia Klub - Föld Napja Alapítvány Budapest, 1997. Végh László: Fenntartható fejlődés. Debrecen 1999. Vermes László: Hulladékgazdálkodás-hulladékhasznosítás. Mezőgazda Kiadó 1993. Wackernagel, M.- Rees, W.E.: Ökológiai lábnyomunk. Föld Napja Alapítvány 2001. Zahorán Tamás: Mekkora lábon élünk? Cédrus 2001/4-6.sz.