HO-2356 HORUS A hazai maxillo-faciális műtétek kiemelkedő szájsebésze, Berényi Béla professzor (1911-2005) emlékének Forrai Judit dr.
Debrecenben, 1911. október 26-án született értelmiségi, orvosi családban, akik részesei voltak a debreceni értelmiségnek, (15%-át alkotta a városi közösségnek) [1]. Ez az az időszak, amikor Debrecen – a civis város – életében nagy változások voltak készülőben, elindult az Orvosi Kar építkezése Kenézy Gyula lelkes kormánybiztosi irányításával az 1912es törvénycikk alapján. Az Orvosi Kar sokévi munka után 1921. november 4-én nyitotta meg kapuját. Mire Berényi – a jól tanuló, érdeklődő, nyelvek iránt fogékony, de visszahúzódó fiatalember – befejezte a gimnáziumi tanulmányait, az Orvosi Kar Kenézy dékánságával teljes európai színvonalú pompájában működött. Berényit, a szorgalmas ifjút 1935-ben avatták orvossá. Berényi származása, és egyéb okok (Debrecen szellemisége, a második zsidótörvény előszele) miatt nem kapott állást az egyetemi klinikán, így útja Bécsbe, Európa egyik legérdekesebb szellemi fővárosába vezetett. Bécs a századfordulói és az új századi modern gondolkodás, tudományok és művészetek fellegvára, az európai értelmiség találkozóhelye, szakmai műhelyek színtere volt. Musil szerint a modernség fővárosa, a világvége kísérleti telepe, a bomlás virága, vagy egyszerűen „requiem és születés” egyszerre volt jelen a mindennapjaiban. Bár Európa legfiatalabb birodalma megroppant, utolsó évtizedeit éli, haldoklása új eszméknek adott teret. Hódított a felsőbbrendű és egyidejűleg az alsóbbrendű ember imádata, imádták az egészséget és napfényt, de a törékenységet is, hivők voltak és szkeptikusok, kastélyparkról és prériről ábrándoztak, társadalmi egyenlőségről és a régi rend szétzúzásáról beszéltek [2]. Bécs változó politikai és gazdasági világában egyaránt megtalálható volt a bankár és a vállalkozó, a polgári értelmiség magja, a tudományos és művészi értelmiség. Utóbbiak jórészt bevándorolt, asszimilált elemekből összetevődve: szlávokból, zsidókból, kisebb részben magyarokból, olaszokból [3]. Bécs–Prága–Berlin német nyelvű kultúrája, a tudományos és művészeti elit alkotásai a modern műveltség alapkövévé váltak, az irodalom, építészet, festészet, zene olyan kiválóságai mutatkoztak be, mint Schnitzler, Hoffmansthal, Mach, Weininger, Musil, Grillparzel, Kafka, Klimt, Wagner, Schönberg, Mahler, Richard Strauss. A természettudományban, így az orvostudományban sem maradt el Bécs vezető szellemisége: Sigmund Freudtól kezdve a Bécsi Universitas olyan kíválóságokat adott az egyetemes tudománynak, akik Nobel díjat is kaptak: Bárány Robert, Julius Wagner-Jauregg, Hans Fischer, Karl Landsteiner, Erwin Schrödinger, Otto Leowi. A klinikumban is nagyszerű tudósok, remek szakemberek dolgoztak, hiszen a híres bécsi orvosi iskolák örökösei voltak.
1
Berényi ebbe a pezsgő szellemi és szakmai életbe kezdte sebészi munkásságát Rudolf Demel (1891–1952) sebészprofesszornál, aki a híres Anton von Eiselsberg (1860–1939) tanítványa volt. Hogy jobban megértsük Berényi későbbi munkásságát, egy kicsit tekintsünk be a bécsi sebészeti életbe, kutatásokba, hol is tanult, sajátította el magas szakmai ismereteit. A bécsi egyetemi sebészet oktatás európahírű első nagy professzora Theodor Billroth (18291894) német születésű osztrák sebész, aki úttörő beavatkozásokat és új sebészeti területek ellátását végezte, elsőként nyelőcsőműtétet (1871), gégeműtétet (1873) és a leghíresebb gyomorcsonkolásos műtétet (1881), amelyek utat nyitottak a modern sebészeti beavatkozásoknak. Billroth [4] szellemi örökségét Anton von Eiselsberg (1860-1939) vitte és fejlesztette tovább, mint az Egyetem Első Sebészeti Klinika vezetője (1901-1931). Hamar felismerte az orofaciális és maxillofaciális sebészet fontosságát és saját speciális osztályt alapított 1915-ben Hans Pichlerrel (1877-1949). Másik munkatársával Julius von Hocheneggel (1859-1940) Eiselsberg megalapította az első sürgősségi osztályt a klinikán 1909-ben, mely történetileg a világon az első traumákat ellátó intézet volt. Természetesen híres volt e sok újdonsággal foglalkozó klinika, rengeteg külföldi diákot vonzott a korszerű oktatás és az új módszerek bevezetése. Rudolf Demel (1891–1952) vezetése alatt került Berényi az Első Sebészeti Klinikára 1935– 36-ban, ahol a híres elődök szellemi örökségét megismeri, szemléletüket elsajátítja, majd a bécsi Fogászati Klinikán és a bécsi Poliklinika fogszabályzási osztályán dolgozott, gyarapította szakmai ismereteit. 1938-ban a németek elfoglalták Ausztriát (Ansluss), így Berényinek menekülnie kellett, hazatért Budapestre, ahol Simon professzor mellett az Apponyi Poliklinika fogászati osztályán kapott állást. 1939-ben letette a fogászati szakvizsgát. 1940-ben a zsidótörvények következtében megszűntették intézeti munkásságát, csupán magángyakorlatot folytathatott. 1942-ben munkaszolgálatra hívták be, előbb a nagybányai Állami Kórház sebészeti osztályán dolgozott, majd 1944 júniusától-októberig Lesencemajon körorvosi teendőket látott el. Októberben bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba. Szerencsésen vészelte át a háborút és pályája igazán, csak a felszabadulás után bontakozott ki. A háború után először Budafokon a polgári lakosság, valamint a Vörös Hadsereg tagjainak gyógykezelésével foglalkozott. 1945-ben az MKP kezdeményezésére megalakult a Nemzeti Segély társadalmi szervezet, melynek célja többek között megfogalmazódik a február 22-én kiadott jelszavában: Mentsük ki a nemzet fiatalságát az éhség és járványok poklából. Ne hagyjuk elveszni a nemzet virágát! Berényi áprilisától kezdve a Nemzeti Segély és az Újságírók Egyesülete szájsebészeti teendőit látja el. Majd 1947-től a Péterfy Sándor Utcai rendelőintézet fogröntgen osztályán dolgozik. 1949-ben augusztus 1-én a Magyar Néphadsereg dinamikus fejlesztése következtében orvosok százait hívták be kötelező egészségügyi katonai szolgálatra, az átszervezett Hadtáp Szolgálatfőnökség IV. Csoportfőnökség felügyelete alá vonva. Így Berényi is kötelező behívóját megkapta a többi, főleg sebész kollégájával együtt, ahol szájsebészeti, fogászati szervezési feladatot kellett ellátnia. 1949. szeptember elsejétől a Néphadsereg hivatásos tiszti állományába kerül és megbízzák a Központi Katonai Kórház szájsebészeti osztályának vezetésével. Osztálya az ország legjobban felszerelt szájsebészeti klinikája volt. 1950-ben leteszi a sebész szakorvosi vizsgát. A külpolitikai események ismét beleszóltak Berényi életébe. A koreai háború elején, a magyar dolgozók a magyar kormány kezdeményezésére 1950-ben "felajánlott" összegekből, egy
2
hadikórház felállítását határozták el. A kórház természetesen Rákosi Mátyás nevét kapta. Csatlakozott a felajánláshoz a többi kommunista ország, a szovjetek, a csehek, a lengyelek, a bolgárok, a románok és a kínaiak is. A Rákosi Mátyás Kórházban 1950 és 1957 között nyolc orvos-egészségügyi csoport váltotta egymást, több mint 100 orvossal, egészségügyi dolgozóval és kisegítő személyzettel [5]. Berényit 1953–54-ig az V. Magyar Egészségügyi Csoport szájsebészeként Koreába küldték, ahol a háborús terület civil lakosainak ellátása, az orvoscsoport vezetése volt a feladata. 1955-ben igen jelentős változás következett be pályafutásában. A Központi Stomatológiai Intézetben osztályvezető főorvos lett, majd 1956. áprilisában a Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogászati Klinikájára helyezték át adjunktusi beosztásba. A Fogászati Klinikán megalakította a szájsebészeti-traumatológiai osztályt, amelyet 1957-től kezdve docensként vezetett. Az állkapocs sebészetben együtt dolgozott Skalaud Ferenccel, aki addig egyedül végezte el a bonyolult sebészeti munkákat. 1961-ben az orvostudományok kandidátusa lett, 1962-67 között a Központi Stomatológiai Intézet igazgatója volt. 1967. júliusában egyetemi tanári címet kapott és a 1967-től a SOTE Szájsebészeti Klinika vezető professzora. 1969 - től a dékáni tisztséget töltötte be [6]. Az ő működése alatt indult fejlődésnek a korszerű maxillo-faciális sebészet. Új műtéti módszereket vezetett be, a nagyobb beavatkozásokat már általános érzéstelenítésben végezték, aneszteziológiai teamet hozott létre, és széles, elismert szakmai, nemzetközi kapcsolatokat épített ki. Berényi Béla kellemes modora, nagy műveltsége, kiváló szakmai ismerete komoly nemzetközi szakmai elismerést aratott. Új műtéti módszereket vezetett be, a szájsebészet hazai oktatását, mind egyetemi, mind posztgraduális szinten rendszerezte. Létrehozták a „Szájsebészet” szakvizsgát, mint ráépített szakvizsgát. Ez igen fontos lépés volt, mert Magyarországon aránylag jól szervezett szájsebészeti fekvőosztályok léteztek, de szakorvosi vizsga lehetőség, cím, nem volt hozzá addig [7]. Berényi Béla több szájsebészeti könyvet is írt, neki köszönhető, hogy Magyarországot – egyedüliként a „vasfüggöny” mögötti országok közül – felvették az International Association of Oral and Maxillofacial Surgeons nemzetközi szájsebész társaságba. Berényi professzor sikere teljében, az akkori szokásokkal ellentétben 65 éves korában lemondott a Klinika vezetéséről. 1976-ban vonult nyugdíjba. Munkásságának középpontjában a traumatológia állt, de foglalkozott az állcsonti rendellenességek sebészeti gyógyításával, és a nyálmirigyek daganatainak műtéti megoldásával is. A hazai és a külföldi tudományos rendezvényeken is ezen témakörhöz tartozó előadásokkal szerepelt [8]. Több, mint 70 tudományos munkája jelent meg. „A gyakorló orvos fogászata” című munkáját 1963-ban írta. 1969-ben Lipcsében megjelent „Traumatologie im Kiefer-Gesichts-Bereich” című könyvben társszerző volt. Ő szerkesztette a Szájsebészet című egyetemi jegyzetet, amelyben kollegái is társszerzőként szerepeltek (Csiba Á., Egerváry G., Herwert M., Inovay János, Nitschem H., Simon G., Vályi E., Vámos I.), de konkrét szakmai fejezetei átölelik a szájsebészeti munkák fontos területeit: maxillo-faciális régió fejlődési rendellenességei, dysgathiák sebészi gyógyításai, állkapocshiányok pótlása, állkapocsízületek betegségei nyálmirigyek betegségei, protetikai előkészítő műtétek, izomplasztikák és az implantációk.
3
Szájsebészeti tankönyv több kiadást is megért a »nagyok«, Balogh Károly, Varga István, Skaloud Ferenc szerzői társaságában. A Nemzetközi Szájsebészeti Társaság 1974-ben vezetőségi tagjává választotta. A KieferGesichtschirurgische Gesellschaft der DDR tiszteletbeli tagja volt. 1976-ban pedig a Nemzetközi Állcsontsebészeti Társaság alelnökévé választotta. A Journal of Oral Surgery és az Acta Chirurgica Maxillofacialis című lapok szerkesztőbizottsági tag volt. Az International Association of Oral Surgery vezetőségi és oktatási bizottságában is választott tagként működött. Számos kitüntetés tulajdonosa: Partizán Emlékérem, Koreai Állami Zászlórend, Kiváló Orvos, Árkövy Emlékérem, Munka Érdemrend - arany fokozata. 1976-ban tüntették ki a Balogh Károly-emlékéremmel. 1983-ban a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Tanácsa honoris causa senatorrá választotta. Berényi Béla meghatározó személyiség volt a hazai szájsebészeti tudomány, az egyetemi élet, az oktatás és a nemzetközi kiterjedt kapcsolatok területén. Irodalom: [1] Tímár Lajos: A debreceni értelmiség a két világháború között. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve (Szerk.: Gazdag István) - 1-. - Debrecen: Hajdú-Bihar M. Lvt., 1974- A 21. kötettől szerk. Radics Kálmán. 11. - 1984. – 65-78 [2] Musil, R.: A tulajdonságok nélküli ember. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977. I. l5. fejezet. [3] Hanák P.: Reflexiók a századforduló bécsi és budapesti kultúrájáról. In. A Kert és Budapest, Gondolat Kiadó, Budapest, 1988, 130-173. [4] Buklijas, T.: Surgery and national identity in late nineteenth-century Vienna. Stud. Hist. Phil. Biol.& Biomed. Sci., 2007, 38, 756–774. http://www.univie.ac.at/igl.geschichte/ash/Seminar%20Surman%20WS08/Surgery.pdf [5] Kocsis P.: Magyar orvosok Koreában (1950-1957), ArchivNet, 6 (2005, 5. szám). http://www.archivnet.hu/ (a letöltés ideje: 2006. április 3.) [6] Varga István: Berényi Béla professzor a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Karának dékánja 60 éves. Fogorvosi Szemle, 1971, (LXIV. Évf. 10.) 64. [7] Szabó Gy.: Dr. Berényi Béla professzor 75 éves. Fogorvosi Szemle, 1987, 80, 33. [8] Emed, A.: Orvostörténet. InforMed., 2007-10-02. 2007, 18, 24, 55. http://www.informed.hu/history/?article_hid=100385&_voteadmin_site=3311
(Forrai Judit dr., Budapest, Nagyvárad tér 4., 1089 e-mail:
[email protected]) Melléklet:
4
Az ötödik orvos-csoport vezetőjének jelentése a kórház helyzetéről1 20/Ell.o./1954. 183/Kor / 285/1954. Feljegyzés: a koreai kórház helyzetéről és jövő feladatairól Az Egészségügyi Miniszter Elvtársnak az 1954. május hó 31-én megtartott értekezletén kiadott utasítására a koreai Rákosi Mátyás Kórház szervezési kérdéseit és feladatait illetőleg az alábbiakat jelentem: A kórház Magyarországról való megfelelő irányítása és támogatása csak oly módon lehetséges, hogy az Egészségügyi Minisztériumon belül ezzel egy külön szerv foglalkozzék. E szerv állandó tagjai egy vezető orvos és egy adminisztrátor, akiket konkrét feladatok megoldására - mint pl. szállítmányok összeállítása és útba indítása, vagy a váltó csoportok elindítása - a minisztérium személyzetéből megfelelően ki kellene egészíteni. A vezető orvosnak megfelelő hatáskörrel és anyagi alappal kell rendelkeznie, hogy feladatának eleget tehessen. Állandóan szoros kontaktusban kell lennie a koreai kórházzal, jól kell ismernie annak valamennyi szervezési, személyi és anyagi problémáját. Ennek érdekében elengedhetetlenül szükséges, hogy a kórház havi jelentései haladéktalanul eljussanak a vezető orvoshoz. Az eddigi gyakorlat, a jelentéseknek a diplomáciai futárral való elküldése nem vált be, mert ez nem egyszer három hónapos késéshez is vezetett úgy, hogy mire a jelentés az érdekeltek kezébe került, teljesen elvesztette az aktualitását. Ugyancsak helytelen volt az eddigi gyakorlatban az is, hogy a kórház jelentése időnként valamelyik külügyi szerv által készített kivonat formájában került a minisztériumhoz, és abból esetleg éppen az egészségügyi szempontból legfontosabb részek maradtak ki. A rendszeresen érkező havi jelentések azonban nem elegendőek ahhoz, hogy a vezető orvos kellőképpen tájékoztatva legyen. Ezen felül szükséges, hogy négy havonként a helyszínen nézze meg és ellenőrizze a kórház működését. Csakis így érhető el, hogy intézkedései ne légüres térben mozogjanak, hanem a mindenkori helyzethez legjobban alkalmazkodjanak. A vezető orvos munkájához elengedhetetlenül szükséges sürgősen tisztázni annak a segítségnek a mérvét, amivel a magyar egészségügyi kormányzat a koreai népet segíteni tudja. Az a megállapítás tudniillik, hogy a magyar kormány egy 200 ágyas kórház és napi 500-as forgalmú rendelőintézet felszerelését és fenntartását vállalja, nem elég konkrét, mert koreai viszonyok között ennek egész más kell legyen az anyagi alapja, mint egy hasonló magyarországi intézményé. A kórház egyéb feladatai (oktatás, járványvédelem, többi eü. intézmények ellenőrzése stb.), amire egyébként még kitérek, külön anyagi alapot és apparátust igényelnek, amiben a segítség mérvét szintén pontosan le kell szögezni. Ezek alapján véget kell vetni a tisztán igényléseken alapuló anyagi ellátásnak, amely háborús körülmények között szükségszerű volt, most azonban már helytelen, és helyébe a tervszerű gazdálkodásnak és kórházfejlesztésnek kell lépnie. A részletes tervek kidolgozása a helyzetnek a helyszínen való tanulmányozása után a vezető orvos feladata. A kórház feladatait és perspektíváit csak nagyvonalakban szögezhetem le, mert Koreában a fegyverszünet megkötése óta a helyzet éppen a Szovjetunió, Kína és a népi demokráciák segítsége révén hétről hétre változik, és az előnyös változások főleg azokban a hónapokban várhatók, amelyek a téli hideg és nyári monszun esőzések közötti időszakra esnek. Eljövetelünk óta pedig már két hónap telt el. Egy adott időszak feladatait csak az Egészségügyi Minisztérium megbízottja és a mindenkori kórházigazgató együttesen dönthetik el.
1
MOL XIX-C-2-m-183/Kor/285/-1954. 3. doboz. (Magyar Országos Levéltár Egészségügyi Minisztérium Zsoldos Sándor miniszter iratai.) Eredeti, géppel írt tisztázat.
5
Kórházunk Huang He tartomány központi kórháza. Székhelye: Szarivon. Huang He tartomány ÉszakKorea legnagyobb, 1 ? milliós lélekszámú tartománya, amely már csak fekvésénél fogva is legtöbbet szenvedett a háború folyamán. Egészségügyi helyzete a háborús pusztításoktól eltekintve is rendkívül súlyos, mert a lakosságnak csaknem 100 %-a szenved maláriában és bélférgességben. A legpusztítóbb népbetegség azonban a tbc, amelynek elterjedtsége természetesen a higiénés viszonyok leromlásával (bunkerlakások, hiányos élelmezés, izolálás hiánya stb.) függ össze. Ezenkívül ebben a tartományban vannak a tüdő distoma betegség endémiás gócai is, ami a koreai egészségügy egyik legnagyobb problémája. A szélsőséges időjárás (nappali felmelegedés és éjszakai lehűlés közötti nagy hőmérséklet- ingadozások) és a rossz lakásviszonyok a lakosság túlnyomó többségénél valamilyen légzőszervi betegségek, legalább is krónikus bronchitist hoznak létre. A kórházat koreai részről az Egészségügyi Minisztérium a tartomány egészségügyi osztályán átirányítja. Ez az irányítás azonban csak papíron van meg és formális, pusztán egyes rendeletek ismertetésére szorítkozik, annál is inkább, mert a tartomány egészségügyi osztályának vezetője nem is szakember, mint "levelező hallgató" végezte el az orvosi egyetemet. Tehát a gyakorlatban a feladat éppen fordított. A magyar kórház feladata, hogy e tartomány egészségügyi osztályát megtanítsa az eü. szervezésre. A tartományban állítólag 40 kórház működik. Ezt természetesen úgy kell értelmezni, hogy egyes helyeken valamennyire helyreállított romépületekben, másutt még bunkerekben, ismét másutt kis falusi házakban betegek feküsznek, ahol a legjobb esetben egy tapasztalt magyar ápolónőnél gyengébben képzett orvos, de gyakrabban még ennél is képzetlenebb felcser látja el a gyógyító munkát. Ezeknek az eü. intézményeknek a felszerelése is teljesen elégtelen, a tüdőkórházban pl. látogatásunk alkalmával február hóban sem röntgen, sem mikroszkóp nem volt. A többi kórház, amit láttunk, szintén nem áll jobban. Sem az egészségügyi osztálytól, sem az Egészségügyi Minisztériumtól nem tudtunk pontos felvilágosítást kapni a kórházak számáról, elhelyezéséről, az ágylétszámról stb. A nehéz közlekedési viszonyok és a hírközlés lassúsága miatt ez a koreai elvtársak számára igen nehéz feladat. Éppen ezért a magyar kórházra vár a tartomány eü. felderítése is, ami az eü. szervezés elindításának előfeltétele. A monszun beálltáig, majd a monszun esőzések után a legkedvezőbb őszi időjárást kell a felderítés céljaira felhasználni. Közlekedési eszközként minden bizonnyal jól felhasználható a kiküldött mentőkocsi. Az eü. felderítés elvégzése után javaslatot kell tenni a tartomány eü. osztályának és az Eü. Minisztériumnak a rendelkezésre álló káderek elosztására, és azok szisztematikus tervszerű kiképzésére. Az oktatás a magyar kórház egyik legfontosabb feladata. Ennek azonban több előfeltétele van: 1.) Jól működő poliklinikai egységgel kell rendelkeznünk, ahol a betegek kivizsgálása és gyógyítása az oktatásnak megfelelő klinikai nívón történik. A kórház magyar személyi állománya és a hazulról küldött felszerelése ehhez minden lehetőséget megad. Az akadályt pusztán a megfelelő épületek hiánya képezi. Éppen ezért legsürgősebb feladatunk, hogy a koreai elvtársaknak maximális anyagi és technikai, szakmai segítséget nyújtsunk a kórházépületek mielőbbi befejezéséhez, és azok elkerítéséhez. A magyar elvtársak nyilvánvalóan nem mélyedhetnek el kellőképpen a szakmai munkában, ha - amint az az V. eü. csoport idején Szongnimban történt - pl. azzal az állandóan visszatérő problémával kell foglalkozniuk, hogy miként akadályozzák meg azt, hogy a kórház várótermeit ne használják fel átmeneti szállásnak, vagy hogyan gátolják meg a látogatók és kíváncsiskodók beözönlését a kórházba, amely nincs bekerítve, és így nem is zárható le. Ezek olyan problémák, amilyenekkel a hadikórházban nem találkoztunk, mert a néphadsereg figyelme és rendfenntartó közegei a munkarendet teljes mértékben biztosítani tudták. Polgári vonalon a tanács vagy a rendőrség részéről nem tudtunk kellő támogatást kapni. 2.) A koreai eü. kormányzatnak biztosítania kell a kiképzésre berendelt orvosok, felcserek, gyógyszerészek, ápolószemélyzet elhelyezését és ellátását a kiképzés időszaka alatt. Gondoskodnia kell
6
arról, hogy a kiképzésre berendeltek valóban vegyenek is részt a kiképzéseken. Az V. eü. csoport kinttartózkodása idején ez a feltétel sem volt még biztosítható. A gyógyító és oktató munkán kívül a magyar kórház feladata, hogy a tartományban működő valamennyi eü. intézmény munkáját segítse és ellenőrizze. Tehát, rendszeresen, előre meghatározott terv szerint meg kell látogatnia ezeket az intézményeket. A magyar kórház feladata a tartomány járványvédelmi munkájának irányítása is, a tartomány eü. osztályán keresztül, mert a koreai elvtársak ebben nem rendelkeznek kellő jártassággal. Mint a fentiekből látható, a koreai magyar kórház feladatai meglehetősen sokrétűek. A kiszállások csaknem állandóan távol tartanak a kórháztól néhány elvtársat. Éppen ezért, amint a lakásviszonyok ezt lehetővé teszik, el kell érnünk a kórház teljes személyi feltöltöttségét, ami megítélésem szerint 45-50 fő kell legyen. Természetesen erre vonatkozólag a jelenleg kintdolgozó csoport már pontosabb adatokat tud adni. A kórház egyik legnagyobb problémája a kórház felé áramló óriási betegtömegek átszűrése, hogy csak a magasabb szaktudást igénylő beteganyag kerüljön a kórházba. Ez voltaképpen a koreai elvtársak feladata volna. A szongnimi orvosok és felcserek képzettsége azonban ehhez nem volt megfelelő. Úgy láttuk, hogy a szorivoni orvosok és felcserek valamivel jobban képzettek, úgy, hogy elképzelhető, hogy ott ezt a munkát rájuk lehet bízni. Erre vonatkozólag a jelenleg kint dolgozó csoport tud biztos választ adni. Amennyiben ezt a munkát a koreai elvtársak Szorivonban sem tudnák ellátni, akkor esetleg sor kerülhet egy-két körzeti orvosi munkában jártas magyar orvos kiküldésére, akiknek feladata a beteganyag leszűrése volna. A mi kórházunkban dolgozó koreai elvtársak munkateljesítménye lényegesen nagyobb, mint a koreai kórházakban dolgozó eü. dolgozóké. Ez a fokozott teljesítmény fizetésükben nem jut kifejezésre. A koreai kormány nem tud számukra sem magasabb díjazást biztosítani. Különösképpen kirívó a nagy ellentét a magyar kollektíva ellátottsága és a velük együttműködő koreai elvtársaké között. Mi ezen improvizált eszközökkel, ajándékokkal, meghívásokkal stb. próbáltunk enyhíteni. Feltétlenül szükségesnek vélem azonban ennek szervezett formában való rendezését. A leghelyesebb megoldás állandó fizetéspótlás volna a mi részünkről. Ha azonban anyagi akadályai volnának, úgy legalább is a legjobban dolgozók rendszeres jutalmazását javasolom, valamint azt, hogy a Magyarországra jövő ösztöndíjasokat elsősorban a kórház legkiválóbb dolgozóiból válogassák ki. Budapest, 1954. június 4-én. (dr.Berényi Béla az V. eü. csoport szakmai vezetője)
7
1. ábra Koreai kórházi felvonulás
8
2. ábra Műtét az ötvenes években
3. ábra Berényi Béla
9
4. ábra Szájsebészeti Klinika, Budapest
10