200803_Petı.qxp
96
2008.04.27.
22:30
Page 96
VILÁGTÜKÖR
Petõ Ildikó HELYETTESÍTÕ TANÁROK ANGLIÁBAN AZ
ANGOL OKTATÁSI RENDSZER EGYIK
„ PROBLÉMAHALMAZA ”
Magyarországon a helyettesítõ tanári rendszernek nincsenek hagyományai. A szerzõ vizsgálati és statisztikai adatok alapján képet ad a helyettesítõ tanári rendszerrõl, amely az angol oktatási rendszer szerves részét képezi. A cikkbõl megtudhatjuk, kik a helyettesítõ tanárok, hogyan kerülnek kapcsolatba az iskolákkal, hogyan történik a bérezésük, mennyi a munkaidejük, mik a motivációik, jövõbeni terveik, és mi jellemzi a fogadó iskolákat. Ha Magyarországon az oktatás átalakítása a helyettesítés módját és finanszírozását is érinteni fogja, akkor feltételezhetõen hasonló megoldási formák alakulnak ki, mint az angol nyelvû országokban, köztük az Egyesült Királyságban. „Helyettesítõ tanárok: Jó ez vagy rossz?” címmel jelent meg Shola Adenekan írása 2007 szeptemberében a BBC NEWS internetes oldalán. A témában több írás is olvasható volt elõtte és azóta is (ACKER 1999; MACDONALD–MUNN 1992; MORRISON 1999; HUTCHINGS 2000, 2002, 2004; BARLIN–HALLGARTEN 2002; GRINSHAW–EARNSHAW–HEBSON 2003; MCNAMARA , LEWIS–HOWSON 2005; DRAPER 1997), és a helyettesítõ tanárság állandó téma a TES nyomtatott és online oldalain is. Az erre specializálódott ügynökségek naponta 14 750 helyettesítõ tanárt közvetítenek ki az angol iskolákba, akiknek egyharmada magánközvetítõkhöz tartozik. Öt londoni iskola közül egy biztosan 50 000 és 200 000 font között költ évente helyettesítõ tanárokra, de volt olyan iskola, amelyik több mint 500 000 fontot. A helyettesítõ tanár az angol oktatási rendszer részét képezi, mégis az angol intézményvezetõk szövetsége által végzett1 közelmúltbeli vizsgálat az iskolák körében növekvõ elégedetlenségre, kiábrándultságra mutatott rá. Az említett írás a 2007/2008-as új tanév kezdése kapcsán íródott, amikor az iskolavezetõk szerte az országban igyekeznek betölteni a még betöltetlen tanári állásokat. A cikk, bár csak kérdéseket vet fel, és különbözõ példákat, történeteket sorol fel a gondolatok elindítására, megnevezi a helyettesítõ tanárság szereplõi közül a három leginkább érintettet, azokat, akiknek látható a részvétele a jelenségben: az iskolát, a helyettesítõ tanárt és az ügynökséget. A korábbi kutatások ebben a témában csak kis kiterjedésûek voltak (az 1990-es évek elején volt egy vizsgálat a helyettesítõ tanárságról, amely a publikálásával nagy port kavart), és jellemzõen a magánügynökségek megjelenése és elszaporodása elõtt készültek. Ennek 1
National Association of Head Teachers (NAHT)
200803_Petı.qxp
2008.04.27.
22:30
Page 97
HELYETTESÍTÕ TANÁROK ANGLIÁBAN
97
ellenére kialakult egy kép a helyettesítõ tanárok toborzásával, bevetésével, irányításával kapcsolatban, elsõsorban skóciai kutatások alapján (MORRISON 1999; HUTCHINGS 2000, 2002, 2004; BARLIN–HALLGARTEN 2002; GRINSHAW–EARNSHAW–HEBSON 2003; MCNAMARA–LEWIS–HOWSON 2005). 2000 óta a DfES2 konkrét lépéseket is tett, hogy javítsa és biztosítsa a minõséget ezen a területen. Bevezette a „Quality Mark” 3-ot, azaz a „Minõsített Kategóriájú” címet az ügynökségek és a LEA számára (sok ügynökség örömmel fogadta), amelynek fontos összetevõje a helyettesítõ tanárok önképzése, valamint útmutatót4 készített az iskolák számára.
KIK IS A HELYETTESÍTÕ TANÁROK? 5 Sokan próbálták már definiálni az angol pedagógiában a helyettesítõ tanár fogalmát. A DfES (2002) szerint minden olyan praktizáló tanár annak számít, aki nincs szerzõdésben egy iskolával, és a rövid ideig, például továbbképzés vagy betegség miatt távol lévõ, hosszú idõre szóló szerzõdésben álló pedagógust helyettesíti, vagy idõszakosan betöltik vele azokat a férõhelyeket, amelyeket állandó munkaerõvel addig nem sikerült. Az 1989-es oktatási törvény reformja nagy változást hozott Angliában a helyettesítés tekintetében, mert az iskolák feladata lett, hogy gondoskodjanak a hiányzó tanárok helyettesítésérõl. Ezzel egy idõben alakult meg és kezdte el a mûködését az elsõ magánügynökség, a TimePlan, amely alternatívát is jelentett a feladat (valójában gond) megoldására. Ezután gombamód szaporodtak a hasonló ügynökségek, amelyek vagy megkeresték az iskolákat, vagy nem akartak többet fizetni a gyakorlattal rendelkezõ helyettesítõ tanároknak. (Ez utóbbi problémát igyekezett orvosolni több pedagógusszervezet és a LEA6, és elérték, hogy a helyettesítõ tanárokat is a pedagógus-bértábla alapján kell bérezni.) Az ügynökségek a hirdetéseken és a saját honlapjukon keresztül érik el a tanárokat. Néhányan úgy tálalják a kínált lehetõséget, mint valami nyereményjátékot. A legnagyobb ügynökségeknek van irodájuk a tengerentúlon, illetve más kontinenseken is, és többen ún. toborzó utakat szerveznek az EU tagállamaiba. A korábbi vizsgálati adatok és hivatalos, félhivatalos statisztikák alapján viszonylag jól pontos képet kaphatunk arról, hogy kik a helyettesítõ tanárok, hogyan kerülnek kapcsolatba a munkaadó iskolával, hogyan történik a bérezésük, mik a motivációik és a jövõbeni terveik, illetve mi jellemzi a fogadó iskolákat. Angliában igen magas a helyettesítõ tanárok száma, feltételezhetõen kb. 40 000 olyan pedagógus van, aki helyettesít valamennyit egy tanévben. Több mint 50%-uk legalább 50 éves (míg az állandó tanároknak csak 26%-a), de például London belsõ részében fiatalabbak, Kelet-Angliában pedig idõsebbek. Harmaduk már nyugdíjas, vagy közel van ehhez a korhoz, negyedük csak részben helyettesít, részben ugyanis van valamilyen más foglalkozása/munkája is. 2 3 4 5 6
Department for Education and Skills. Quality Mark (QM), itt: „Minõsített Kategóriájú” cím. Using Supply Teachers to Cover Short-term Absences, 2002. Supply Teachers. Local Education Authority.
200803_Petı.qxp
98
2008.04.27.
22:30
Page 98
VILÁGTÜKÖR
Míg a férfiak és a nõk aránya csaknem egyforma, addig jelentõsek közöttük a nemzetiségi/etnikai különbségek. Magasabb az etnikai kisebbségi tanárok aránya (14,3%, az állandóhoz képest, amely 8,9%), ami nagyjából megegyezik a tengerentúlon végzett fehér helyettesítõ tanárok arányával. A DfES 2005-ös vizsgálata szerint a nemzeti, etnikai származás tekintetében színesebb képet mutatnak a helyettesítõk, mint általában a tanárok nemzeti adatsora (1. táblázat). Két nemzeti/etnikai csoport tér el jelentõsen a nemzeti adatsortól: az „egyéb fehérek” és a „fekete afrikaiak” csoportja. Ennek az az oka, hogy sokan közülük a tengerentúlon végeztek, s helyettesítõ tanárként próbálnak szerencsét, vagy csak erre van lehetõségük. 1. táblázat
Tanárok nemzetiségi megoszlása a helyettesítõ tanárok között és a nemzeti tanár adatsorban (%) Nemzetiségi csoportok Fehér ír Egyéb fehér Felismerhetõ más csoportok Fekete karibi Fekete afrikai Kevert Minden ázsiai Kínai Egyéb Összesen
Helyettesítõ tanár (%) 1,5 8,2 4,6 0,3 1,6 0,5 1,8 0,1 0,3 14,3
Nemzeti adatsor (%) 1,1 3,6 4,2 0,8 0,5 0,3 2 0,1 0,5 8,9
DfES, 2005, A7 táblázat
Magasabb az aránya (7,8%) a nem kvalifikált tanári státusúaknak (nemzeti átlag 2,8%), ez részben a tengerentúli végzettségûek7 magasabb száma és azok miatt van, akiknek nincs tanári végzettségük, elsõsorban alapfokú iskolában és Londonban dolgoznak. A tengerentúli végzettségûek általában nagyon fiatalok, és a „Holyday Visa” adta lehetõségét használják ki, amely szerint a 17–30 évesek maximum két évig dolgozhatnak az Egyesült Királyságban. A helyettesítést végzõk általában három napot dolgoznak egy héten, de ez magasabb a fiatalabbak, a középfokú iskolában tanító tanárok, a tengerentúl képzettek és a Londonban dolgozók esetében. (Egy sokat hivatkozott skót vizsgálat [MENTE 2004] szerint Skóciában általában 3,5 napot dolgoznak egy héten.) Jellemzõen hat különbözõ iskolában dolgoznak egy tanév alatt, de negyedük csak egy iskolában (ott, ahol már korábban is dolgozott). Általában egy hétnél rövidebb idõt töltöttek az iskolában azok, akik magánügynökséghez tartoznak.
7
A „tengerentúli” definíciója szerint minden tengerentúlinak számít, ami az Egyesült Királyság határain kívül esik.
200803_Petı.qxp
2008.04.27.
22:30
Page 99
HELYETTESÍTÕ TANÁROK ANGLIÁBAN
99
Különbözõ vizsgálatokból lehet tudni, hogyan változik az igény a helyettesítõ tanárokra az iskolák részérõl az idõ függvényében. A legkisebb az igény a tanév kezdésekor, majd az õszi szemeszter végére megemelkedik olyan mértékben, hogy az egyik csúcsot jelenti a tanév során. További csúcs a tavaszi szemeszterben és a nyári szemeszter8 elején tapasztalható. A tanév végére lecsendesedik a helyettesítõk iránti igény. A helyettesítõ tanárok valamivel több mint fele közvetlenül az iskolával áll kapcsolatban, kevesebben magánügynökséggel, s csak néhány százalékban a helyi ügynökséggel (helyi oktatási hatósággal), de sokan párhuzamosan több ügynökségtõl is kapnak munkát. Motivációik nagyon eltérõek, de jól tipizálhatók. A tengerentúliak tapasztalatot szeretnének szerezni; a kisgyermekesek nem tudnak teljes állást vállalni. Vannak, akik közben más szakmát tanulnak, mert más területen szeretnének dolgozni, vagy azon a területen éppen most építik ki a karrierjüket. Az idõsebb korosztály a nyugdíját szeretné megemelni vagy kiegészíteni. Sokan azonban azért választják a tanításnak ezt a formáját, mert nincsenek kötöttségek, mozgalmas, rugalmas, kevesebb a stressz és az adminisztráció. Vannak, akik „kombinálják” a tanárságot valami mással, közülük Acker (1999) felhívja a figyelmet azokra, akik a saját gyermekük nevelésével eltöltött hosszabb idõ után térnek vissza a pályára helyettesítõ tanárként. Szakemberek szerint ez jó mód arra, hogy visszatérjenek az oktatásba, visszaszerezzék a gyakorlatot és élvezzék a munkát. A visszatérõ tanárnõk Skóciában (MACDONALD–MUNN 1992) is vonzó lehetõségnek tartják a helyettes tanárságot, de minden harmadik megkérdezett nõ mégsem akar helyettesítõ állást vállalni annak bizonytalansága és a „személyes és szakmai kiteljesülés hiánya” miatt. Több kisebb vizsgálat viszont azt is bizonyította, hogy sok nõ cseréli fel az állandó állását helyettesítõre a rövidebb munkaidõ, a kevesebb papírmunka és a kisebb felelõsség miatt. Azok, akik az állandó vagy meghatározott ideig szóló szerzõdéses munkájukat cserélték fel helyettesítõre, azért tették ezt, mert nem találtak más munkát, például költözés után, vagy mert a tényleges tanításra akartak koncentrálni, nem pedig az adminisztrációra vagy az egyéb papírmunkára (és itt sem szabad elfeledkezni a nyugdíjasokról vagy ahhoz közeliekrõl, akik jövõbeni vagy jelenlegi nyugdíjukat szeretnék emelni vagy kiegészíteni). Skócia kissé eltér ettõl a képtõl, mert ott igazán nehéz állandó munkát találni. Draper (1997) vizsgálata szerint a skót gyakorlati idõs (próbaidõs)9 tanárok kétharmada kezdi a pályáját helyettesítõ tanárként, egyharmaduk két év elteltével sem talál állandó állást. A helyettesítõ tanárok bérezése különbözõ módon és mértékben történik, jellemzõen attól függõen, hogyan szerezték a munkát: a LEA-n10, egy ügynökségen keresztül vagy közvetlenül az iskolától. Bérezésük kétféle lehet: kaphatnak napidíjat, amelyet a nemzeti pedagógusbértábla alapján számítanak ki napra lebontva, vagy az ügynökség által meghatározott napidíjat.11 Általában elégedettek a helyzetükkel és a munkájukkal. Háromnegyedük nagyon elégedett volt az iskolával, az osztállyal, ahova került, a munkaidõvel, a feltételekkel. 8 Angliában az iskolaév 37 hetes, 3 szemeszterre osztott. A szemeszterek a következõk: õszi (15 hét, szeptember elejétõl december közepéig); tavaszi (12 hét, január elejétõl április elejéig); nyári (12 hét, április közepétõl július közepéig) tart. 9 1999 óta Angliában minden friss diplomás pedagógus pályájának elsõ évét gyakornokként, próbaidõsként tölti. Ezen idõszakban egy kinevezett segítõ, tutor kíséri õt végig a központilag elõírt programon, amely szerint a tanítási idõ maximum 90%-át töltheti tanítással, a fennmaradó idõben tapasztaltabb kollégák óráit kell látogatnia. A próbaév alatt a tanárjelölt munkáját rendszeresen ellenõrzik. Az év végén az igazgató és az oktatási hatóság megfelelt/nem felelt meg minõsítéssel értékeli az alkalmasságát. 10 Local Education Authority = Helyi Oktatási Hatóság 11 Magánügynökségen keresztül Londonon kívül általában 114 font/nap, Londonon belül 119 font/nap a napidíj. Közvetlenül az iskolán vagy a helyi irodán keresztül jóval magasabb, Londonon kívül általában 132 font/nap, Londonon belül 140 font/nap.
200803_Petı.qxp
100
2008.04.27.
22:30
Page 100
VILÁGTÜKÖR
Alacsonyabb az elégedettségi mutatójuk a kollégáikkal való kapcsolat és a diákok magatartása terén. Az elégedettség tipikusan változott egy-egy csoport esetében. A tengerentúli végzettségûek, a fiatalabbak, a férfiak és a középiskolában dolgozók voltak a legelégedetlenebbek, míg a legelégedettebbek a nyugdíjasok, vagy ahhoz közeli korban lévõk, a nõk és az alapfokú iskolákban dolgozók. Az éppen csak képesítésüket megszerzettek és a fiatalabbak teljes és állandó munkaidõs tanári állásban képzelik el a jövõjüket. A tengerentúli végzettségûek szintén állandó munkát szeretnének, de nem biztos, hogy az Egyesült Királyságban. Sokan szeretnék kombinálni a tanári pályát (részmunkaidõsként vagy helyettesítõ tanárként) valami más foglalkozással. Ez a csoport a legbizonytalanabb a jövõbeni terveivel kapcsolatban. A nyugdíjasok ugyanúgy szeretnék folytatni a pályájukat, nem terveznek változtatást. Közel negyedük szeretne állandó, teljes munkaidõs, ugyanennyien állandó, részmunkaidõs állást. A többiek, beleértve a nyugdíjasokat is, akkor (!) térnének vissza állandó státusba, ha a munkával járó terhek csökkennének (60–70%), ha eredményesebb lenne a diákok viselkedésére/magatartására való hatás (45–75%), ha nagyobb lehetõség lenne a részmunkaidõre, az osztott munkára (45–30%). Széles körû a szakmai egyetértés abban, hogy a helyettesítõ tanárok körében igen alacsony a hajlandóság a szakmai képzésekre, önképzésre. A GTEC tanárkutatása (2005b) is azt mutatta ki, hogy a különbözõ tanárcsoportok közül a helyettesítõk vesznek részt a legkisebb arányban a különbözõ CDP-eseményeken. Csak egy adat példának a különbségekre: míg az állandó tanárok 78%-a vett részt a vizsgálat elõtti megadott idõszakban külsõ (tovább)képzésen, addig a helyettesítõ tanároknak csak 34%-a. Ugyanilyen képet adott a Menterféle skót vizsgálat is (2004), amely szerint a helyettesítõként dolgozók kétharmada vallotta azt, hogy semmilyen továbbképzésen nem vett részt a megelõzõ 12 hónapban. Ez az adat a rövid idejû helyettesítõ tanárok körében 80%. A nagyobb ügynökségek és a LEA maga is ajánl szakmai képzéseket a helyettesítõ tanároknak, de a kutatások adatai szerint többségük nem lelkesedik ezekért. A kínálatban vannak akkreditált és internetes képzések is, és idõnként lehetõséget biztosítanak arra, hogy a helyettesítõ tanárok találkozzanak egymással. A nagyobb ügynökségek azonban elsõsorban bevezetõ-felkészítõ tréningeket szerveznek (fõleg a tengerentúli végzettségûeknek), ha másért nem is, a „Minõsített Kategóriájú” cím megszerzése és megtartása miatt. Akik nem voltak képzéseken, azok különbözõ okokat soroltak fel a távolmaradásukra: pénz-, illetve idõhiányt, de a legtöbbjüknek soha nem is ajánlottak képzést. A képzések, az ügynökségek által szervezett felkészítések elégtelensége kapcsán a szakemberek rámutattak arra, nem biztos, hogy az egyébként „normális” tanári-tanítási helyzetben sikeres pedagógus sikeres és megfelelõ lesz helyettesítõ helyzetben is. Az esetek kevesebb mint harmadában, amikor a munkát keresõ helyettesítõ tanárok kapcsolatba lépnek egy szervezettel, szolgáltatással vagy ügynökséggel, nem befolyásolja a választásukat, hogy az megfelel-e a „Minõsített Kategóriájú” címnek. Ennél is beszédesebb adat, hogy több mint ötven százalékuk nem is hallott még, vagy legalábbis nem tájékozott kellõen ezzel kapcsolatban, így pl. nem is tudják, hogy esetleg ezt is figyelembe vehetnék. A közhiedelem szerint a helyettesítõ tanár csak elõzõ este, még inkább aznap reggel tudja meg, hogy melyik iskolában, milyen tantárgyat és mely osztályfokon kell tanítania. Amint a számok is bizonyítják, valójában ez jellemzõ, ha nem is minden helyettesítésre (2. táblázat).
200803_Petı.qxp
2008.04.27.
22:30
Page 101
HELYETTESÍTÕ TANÁROK ANGLIÁBAN
101
Az ügynökségek számára dolgozók kb. fele az utolsó pillanatban, azaz elõzõ este vagy aznap reggel fél nyolckor tudja meg, hogy várják egy iskolában. Vannak, akik kifejezetten élvezik annak az izgalmát, hogy reggel készenlétben várják, szükség lesz-e rájuk, és annak a változatosságát, hogy nem tudhatják, hol és mire kérik õket. A helyettesítõ tanárok másik fele (48%) az ügynökségtõl nem teljesen az utolsó pillanatban kap értesítést, alig kevesebben (37%) két nappal, illetve egy-két héttel a munkába állás elõtt. E két csoportnak (összesen 85%) a fele soha nem kapott még olyan munkát, amelyrõl legalább két héttel elõbb tudott már. Leghamarabb azok kapnak jelzést, akik közvetlen kapcsolatban állnak az iskolával, közülük 50% pedig még soha nem kapott az utolsó pillanatban felkérést. 2. táblázat
A „felkérések” idõpontjának a megoszlása szervezetenként (%) Ügynökségtõl Helyi ható- Közvetlenül Az összes A „felkérés” idõpontja ságtól az iskolától helyettesítõ tanár Legalább 2 héttel korábban 16 23 35 28 2 nappal – 2 héttel korábban 37 39 39 39 Elõzõ este vagy aznap reggel 48 39 25 33 DfES, 2005A táblázat
A HELYETTESÍTÕ TANÁROKAT FOGADÓ ISKOL ÁK JELLEMZÕI A helyettesítõ tanárokkal foglalkozó eddigi kutatások elsõsorban arra keresték a választ, hogy mit is csinálnak helyettesként az iskolákban. Morrison (1994) leírása szerint egy alapfokú iskolai tanár az iskolába olyan felkészültséggel és elsõsorban olyan leleményességgel érkezik (képzésének köszönhetõen), hogy az óvodától (pontosabban az óvoda iskola-elõkészítõjétõl) kezdve a hatodik osztályig helyt tud állni. Képes a gyerekeket lekötni, foglalkoztatni a a csoport tényleges „munkáján” kívül is. Egy skót vizsgálat még arra a részletre is rávilágított, hogy azért képesek erre az alapfokú iskolai tanárok, mert olvassák a hetente megjelenõ pedagógiai lapot és a helyi kiadványokat. Annak ellenére, hogy az alapfokú iskolai tanároknak helyettesítés esetén egy osztályban kellene lenniük egész nap, mégis gyakori, hogy óráról órára ide-oda helyezgetik õket. A középfokú iskolákban jelentõsen különbözik a kép. Gyakori, hogy õket már eleve általános helyettesítésre veszik fel, azaz esetleg minden órán máshol kell lenniük, s csak felügyelniük kell a tanulók munkáját vagy az osztályt. Ha jól belegondolunk, ez igen képesség- és készségromboló tevékenység és helyzet. Így a középfokú iskolákban helyettesítõ tanárok sem a tantárgyuk tanítását, sem a szupervízor szerepét nem tudják gyakorolni, és nem használják meglévõ tudásukat és készségeiket. Morrison szerint a középfokú iskolában helyettesítõ tanárok olyanok, mint a felvigyázók vagy – Fielder (1991) hasonlata szerint – egy bébiszitter szerepét töltik be.
200803_Petı.qxp
102
2008.04.27.
22:30
Page 102
VILÁGTÜKÖR
Jelentõs különbség van a szektorok, az iskolatípusok között abban, hogy hány tanárt alkalmaznak helyettesítésre és milyen okból. Az alapfokú iskolában a napi helyettesítõk átlaga évi 82, középfokon 295 nap. De a helyettesítõk száma összefügg az iskola méretével, azzal, hogy a gyerekek hány százaléka kap ingyen ebédet, és a GCSE eredményével. Azokban az iskolákban, ahol a tanulók legalább 65%-a ér el 5A*-C-t, jelentõsen kevesebb a helyettesítés. A kilencvenes években a legfõbb ok a helyettesítésre a betegség miatti távollét, 2002-ben már a képzések, tréningek (50%), a váratlan „krízis” (26%), a hosszú távollét (11%), egyéb (14%). Skóciában a helyettesítések 35%-a továbbképzések miatt történt, de a skót vizsgálatok arra is rámutattak, hogy voltak olyan iskolák Skóciában, amelyek végül nem tudták betölteni az üres helyet (Menter 2004). Az iskolák az egyik vizsgálatban úgy nyilatkoztak (MORRISON 1999), hogy szívesen alkalmaznak tengerentúli végzettségû pedagógust, mert pozitív az attitûdjük, jól kezelik az osztálytermi helyzetet, kontroll alatt tartják a tanórai eseményeket (HUTCHINGS 2004; Commonwealth Sec. 2004). A tengerentúli végzettségûek száma 2000–2001-ben nõtt meg, amikor a pedagógushiány drámai volt Angliában (BARLIN–HALLGARTEN 2002). De a folyamat valójában kétirányú. Nemcsak jönnek a tengerentúlról a tanárok szerencsét próbálni, de az angol pedagógusokat is várják és hívják (toborozzák) a tengerentúlra, illetve más földrészekre is. Az iskolák nagy problémája, hogy az intézmény megítélése, rangsorolása és hivatalos értékelése romolhat, ha helyettesítõ tanárokat kell alkalmazniuk. A 2002-es Ofsted-jelentés szerint a helyettesítõ, pontosabban a meghatározott ideig szóló szerzõdéssel dolgozó tanárokra inkább jellemzõ, hogy kevesebbet tanítanak (meg) a tananyagból, s ezzel jogos elégedetlenséget váltanak ki. Az Ofsted adatai szerint az állandó munkaerõhöz képest ez kétszer gyakoribb az alapfokú iskolákban és négyszer gyakoribb a középfokúakban. Ez önmagában is problémát jelent, de hozzá kell tenni, hogy vannak olyan középiskolák, ahol az adott évben a tanév jelentõs részében többségében helyettesítõ tanárok oktattak.
HELYETTESÍTÕ TANÁRI „PIAC” A helyettesítõ tanárok kapcsán elsõsorban az ügynökségek kerülnek szóba, pedig a helyettesítõknek és az iskoláknak csak kb. fele kerül kapcsolatba egymással ügynökségen keresztül. A helyettesítõ tanárok 72%-át az alapfokú iskolák, 64%-át a középfokú intézmények közvetlenül keresik meg azt a listát használva, amelyet maguk az iskolák állítanak össze maguknak, hogy közvetlenül léphessenek kapcsolatba azzal a tanárral, aki helyettesítõként dolgozik, számukra a legmegfelelõbb, és nem utolsósorban ismerik már. A helyi önkormányzatok ilyen jellegû szolgáltatását nagyon kevés iskola veszi igénybe. Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a helyi szervezetek az igényeknek csak egy igen keskeny szeletét tudják kielégíteni. Az alapvetõ gondot (az) jelent(het)i, hogy sem az iskolák, sem a tanárok nincsenek tisztában az ügynökségek és a helyi hatóságok által mûködtetett szervezetek közötti különbséggel. Ennek egyik oka az lehet, hogy a helyi szervezetek és az ügynökségek gyakran összefonódnak, partnerségüket, annak fokozatait, „személyazonosságát” elég nehéz kibogozni és azonosítani.
200803_Petı.qxp
2008.04.27.
22:30
Page 103
HELYETTESÍTÕ TANÁROK ANGLIÁBAN
103
Jelenleg Angliában valamivel száznál több regisztrált magánügynökség mûködik. Ezek közül 2005 novemberében csak 68 volt tagja a Recruitment Employment Confederation-nek (REC), az ügynökségek szervezetének. De még a tagok is gyorsan cserélõdnek. A DfES-kutatása kapcsán sok megkeresett REC-tag ügynökségrõl derült ki, hogy már régen nem foglalkoznak tanárközvetítéssel, vagy teljesen meg is szûntek. Kétségkívül könnyû beindítani ilyen vállalkozást, ügynökséget, vagy egy bizonytalanná válót a „tanárpiacra” beléptetni annak érdekében, hogy stabilizálják, mint igényesen, hosszú távon fenntartani. Vannak csak a tanárok közvetítésére specializálódott ügynökségek és általános munkaközvetítõk. Vannak olyanok, amelyek szó szerint csak közvetítenek, de az alkalmazás és a bérezés technikai kérdéseivel, lebonyolításával nem foglalkoznak, azt a helyi hatóságok szervezetei végzik, mások saját bérezést használnak. Nagyok a különbségek a méretüket tekintve is. Vannak egész országra kiterjedõk, nemzetközi tevékenységet folytatók, többen csak egy kis régiót fognak át. A foglalkoztatott tanárok száma ennek megfelelõen kb. 30 és 180 között, a helyettesített napok száma heti 30 és 500 nap között van. Napjainkban új tendencia, hogy – legalábbis a nagy ügynökségek – kiterjesztik a tevékenységüket az iskolai munkák minél szélesebb körére. Közvetítenek takarítót, portást, titkárnõt, gazdasági vezetõt és ügyintézõt, informatikával kapcsolatos szakembereket, különbözõ pedagógiai segítõket, gondozónõket vagy pedagógiai asszisztenseket. Az ügynökségek fontosnak tartják a személyes kapcsolatot mind az iskolával, mind (ha lehet) a tanárral. A kisebb, helyi ügynökségek helyzete könnyebb, hiszen ismerik az iskolákat, a tanárokat, a földrajzi közelség, a szociális környezet ismerete miatt könnyû a kapcsolat fenntartása. Még a nagyobb, nemzeti vagy nemzetközi ügynökségek is, amelyek gyakran csak telefonos kapcsolatot tartanak fenn, keresik a „személyesség” lehetõségét például apró ajándékok (az ügynökség lógójával ellátott bögre, toll, húsvéti tojás, egy üveg bor) küldése formájában. Egyhangú a vélemény arról, hogy a személyesség fontos összetevõje a minõségnek, amely a „Minõsített Kategóriájú” címhez vezet. Fontos elemnek tartják a korszerû adatbázis-kezelést, a bármikor hívható telefonszámot. Kevesebben említették, de õk hangsúlyozottan, hogy a siker érdekében ismerniük kell az iskolák sajátosságait, speciális szükségleteit. Ez nem jelenti azt, hogy egyes ügynökségek bizonyos területre specializálódnak (ilyenek is vannak), nem az iskolatípust, hanem az „egyedi” intézményt ismerik jól. Egyre elterjedtebb, hogy az ügynökségek kérdõívet küldenek ki az iskoláknak és a helyettesítõ tanároknak, amelyben visszajelzést kérnek a munkájukról. Még nem vizsgálták, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezeket a kérdõíveket mind a két fél igen alacsony arányban küldi vissza, az utóbbiak arra hivatkozva, hogy az ügynökség a kitöltésre fordított idõt nem fizeti meg. 2002-ben a DfES kiadott egy anyagot Guidance Using Supply Teachers to Cover Short-term Absences címmel annak megkönnyítésére, hogyan kell(ene) a helyettesítõ tanárokat bevezetni az iskolába. A kiadvány a kiadó véleménye szerint nemcsak az iskoláknak ad útmutatást és összefoglalást, hanem a helyettesítõ tanároknak is hasznos. Leginkább a középiskolák ismerik, legkevésbé az óvodák, hozzá kell tenni, hogy a kiadvány „ismertségében” magas azoknak az aránya, akik csak tudnak róla, de nem ismerik részletesen.
200803_Petı.qxp
104
2008.04.27.
22:30
Page 104
VILÁGTÜKÖR
Az iskolák legtöbbje egy dokumentációgyûjteményt ad a helyettesítésre érkezõ tanár kezébe, amely segítheti az iskolában való tájékozódásban, az iskola szokásrendszeréhez igazodásban. A gyûjtemény leggyakrabban a helyettesítõ tanárok számára összeállított kézikönyvet, órarendet, házirendet, információkat tartalmaz a tanulókról (pl. ültetési rend, az iskola alaprajza), valamint a speciális tanulókról (betegség, gyógyszerezés, fogyatékosság, magatartás). Több próbálkozás és tényleges tett között sokat emlegetett az egyik tanárszövetség (ATL, Association of Teachers and Lecurers) kiadványa: A Guide for Supply Teachers in England and Wales. A kézikönyv elsõsorban a helyettesítõ tanároknak igyekszik átfogó ismereteket és tanácsokat adni. A szerzõk véleménye szerint a kiadvány az iskolák, sõt az ügynökségek számára is sokat segíthet a rendszer jobb mûködtetése, mûködése érdekében. „Kétségtelen, hogy a helyettesítõ tanárság rendszere napjainkban rendkívül fontos szerepet játszik a nagyon komplex iskolarendszerünkben. Még akkor is, ha a helyettesítõ tanári pozíció még bizonytalanságot és komplikáltabb helyzetet jelent, mint az egyéb státusú tanárság. Ezért azoknak az alkalmazása, akik egy ügynökségen keresztül vállalnak helyettesítõ tanári állást, tisztázatlan és bizonytalan.” Irodalom A Guide for Supply Teachers in England and Wales. Advice and Information for Members. Assosiation of Teachers and Lecturers. London. http://www.atl.org.uk/atl_en/resources/publications/advice/a_guide_for_supply_ teachers_in_england_and_wales.asp. ACKER, S. (1999): The Realities of Teachers’s Work: Never a dull moment. Cassel, London. BARLIN, D. – HALLGARTEN, J. (2002): Supply Teachers: symptom of the problem or part of the solution? In M. Johnson – J. Hallgarten (eds.): From Victims of Change to Agents of Change: The Future of the Teaching Profession. IPPR, London. Commonwealth Secretariat (2004): Commonwealth Teacher Recruitment Protocol. Commonwealth Secretariat, London. DARPER, J. – FRASER, H. – RAAB, A. – TAYLOR W. (1997): Probationers on Supply, Morray House Institute of Education. Available online: htttp://www.leeds.ac.uk/educol Department for Education and Skills (2002): Using Supply Teachers to Cover Short-term Absences. Ref.DfES/0472/2002, Nottingham:DfES. Department for Education and Skills (2005): Statistics of Education: School Workforce in England, 2004. The Stationary Office, London. DRAPER, J. FRASER – H. RAAB – TAYLER, W. (1997): Probationerson Suppl,y Moray House Institute of Education. Available online at www.leedes.ac.uk/educol. FIELDER, D. J. (1991: An examination of substitute teacher effectiveness. The Clearing House, 64. 6, July-August. General Teaching Counsil (2005a): Annuel Digest of Statistics: Registered Teacher Profiles 2004–5. Avaliable online: www.gtce.gov.uk/AnnualStatistics. General Teaching Counsil (2005b): GTC Survey of Teachers 2005: Segmentation by professional role: Supply Teachers. Avaliable online: www.gtce.gov.uk/shared/contentlibs/92511/126795/93128/126346/1301321/ seg_role1.pdf GRINSHAW, D. – EARNSHAW, J. – HEBSON, J. (2003): Private sector provision for supply teachers: a case of legal swings and professional roundabouts. Journal of Educational Policy, 18, 3, 267–288. EuroEducation.net. The European Education Directory. United Kingdom. http://www.euroeducation.net/ prof/ukco.htm HUTCHINGS, M. (2000): The role of agencies in teachers supply in London. Institute for Policy Studies in Education, University of North London, London.
200803_Petı.qxp
2008.04.27.
22:30
Page 105
HELYETTESÍTÕ TANÁROK ANGLIÁBAN
105
HUTCHINGS, M. (2002): The careers of supply teachers. Paper presented at The British Educational Researche Association Conference, University of Exeter, 12-14 September. HUTCHINGS, M. (2004): Privat supply teacher agencies, paper presented at ESRC seminer series: ’Privat participation in Public Sector Education’. Institute of Education, 29 October. MACDONALD, C. – MUNN P. (1992): Encouraging School Teachers to Returne to Teaching. Spotlights 33, Scottish Counsil for Reasearch in Education. MCNAMARA , O. – LEWIS, S. – HOWSON, J. (2005): The Recruitment of Overseas Trained Supply Teachers. NASUWT, Birmingham. MENTER, I.– HOLLIGAN, C.– HUTCHINGS, M.– SEAGRAVES, E. (2004): Holding It All Together? The Management as Supply Cover in the Teaching Profession (Full Report). Scottish Exutive, Edinburgh. Available online: htttp://www.scotland.gov.uk/Topics/Research/Research/14478/15026 MORRISON, M. (1994): Temps in the classroooms: a case of hidden identities. In S. Galloway – M. Morrison (eds.) (1994): The Supply Story: Professional substitutes in education. The Farmer Press, London. MORRISON, M. (1999): Temps in teaching: the rolle of privat employment agencies in a changing labour market for teachers. Journal of Educational Policy, 14, 2, 167–184. OFSTED (2002): Schools’ Use of Temporary Teachers. HMI 503, Ofsted Publications. Oktatásügy Nagy-Britannia. www.npk.hu/public/palyak/eu/mappa/anglia/
