20. oldal
Hálaadás
November 28. Advent első vasárnapja. Az úrvacsorás istentiszteleten az igét hirdette Horkay László, a Kárpátaljai Magyar Református Keresztyén Egyház püspöke. December 5. Az istentiszteleten énekelt a Budaörsi Zeneiskola kamarakórusa. December 6. Az asszonykör vendége volt Vándor Gyuláné. December 10. Karácsonyi ajándékkészítés, kézműveskedés az ifjúság számára December 12. Ifjúsági istentisztelet December 18. Családi karácsony December 19. Zenés istentisztelet a Háladás kórus szolgálatával. December 20-23. Az adventi esték keretében volt közös éneklés, B. Tóth Klára művészettörténész Karácsony a képzőművészetben címmel tartott előadást, lelki ajándékozást tartottunk, a Psalterion klasszikus gitár együttes Zákányi Bálint vezetésével zenélt.
Hálaadás
2004. Karácsony
Karácsonyi-újévi alkalmaink 2004. december 25. szombat 10 óra, karácsonyi istentisztelet, úrvacsora 26. vasárnap 10 óra, karácsonyi istentisztelet, úrvacsora 29. szerda 18 óra, évzáró bibliaóra, szeretetvendégség 31. péntek 18 óra, évzáró istentisztelet 2005. január 1. szombat 10 óra, újévi istentisztelet 2. vasárnap 10 óra, az év első vasárnapi istentisztelete További, bővebb információ honlapunkon: http://pozsonyi.uw.hu
Hálaadás. A Pozsonyi Úti Református Egyházközség időszakos lapja. Megjelenik jeles ünnepekkor nyomtatásban és elektronikus úton egyidőben. Főszerkesztő: Berkesi Anna. Tördelőszerkesztő: Hunyadi Levente. Fotók: Csütörtöki Péter, Berkesi Márta. Korrektúra: Mátyás Imre, Bereczky Örs. Felelős szerkesztő: Berkesi Gábor. Szerkesztőség: 1133 Budapest, Pozsonyi út 58. Telefon: 3-294-062. Újságunk elektronikus változata honlapunkról letölthető. Honlap: http://pozsonyi.uw.hu. E-mail:
[email protected]. A Lelkészi Hivatal fogadóórái: hétfő–péntek 9 és 13 óra között.
A Pozsonyi Úti Református Egyházközség időszakos kiadványa A tartalomból Mit jelent nekem a karácsony? Fedezzük fel a karácsonyfát! Szakonyi Károly: Szállás éjszakára Képes beszámoló Ajánló
Leborulni Jézus előtt Máté 2, 1-12.
K
arácsony történetének kihagyhatatlan szereplői a napkeleti bölcsek. Figyelem, elszántság, nyitottság, nagy öröm jellemzi – igénk szerint – életüket. Kik ők? Csillagjósok, mágusok, okkult gondolkodásúak. Honnan jöttek? Valahonnan Ázsia belsejéből, talán éppen a napjainkban véráztatta Irakból. Mit tettek? Szándékukon kívül az emberiség történetének első zarándokútját Jézushoz. Íme néhány mérföldkő, stáció, egész további életüket döntően meghatározó, megelevenítő útjukból: Meglátták – elindultak Az örökkévaló Isten jól tudja, ki hogy szólítható. A világegyetem kutatóihoz, az égitestek mozgásterének
összefüggéseit vizsgálókhoz egy váratlanul felragyogó csillag által. A korabeli földhözragadt gondolkodás szerint a bolygók világa csakis az antik Róma világhatalmi dicsőségét hirdethetik. Ők azonban túllátnak e földi korlátokon: Isten ígéretét, hívogató szeretetét látják meg az égen; minden népek királya, szabadítója születik meg. A csillag hív: jöjj, indulj el, hagyd el eddigi mágiáidat, gyere ki mindennapos okkult világodból a békesség fejedelméhez, Jézushoz. Csalódtak – de továbbmentek Mi késztette őket e hosszú útra? Bizonyára a hiányérzet. Az égitestek valláskultusza – bár igen érdekes lehet – nem ad igazi vigasztalást, bűnbocsánatot, új életet. Kereső emberek, fáradságot, pénzt, időt nem kímélnek, hogy eljussanak Valakihez, akit most még nem ismernek. De Jeruzsálemben, Heródes palotájában csalódni kénytelenek. Nagy közöny, érdektelenség fogadja őket. Itt senki nem tud semmit. Válaszút elé érkeztek: menjenek vissza dolgavégezetlenül, vagy induljanak el Betlehembe, egy kis poros városkába. Az új király nem a fővárosban születik meg? Létezhet ez? És elindulnak.
2. oldal
Hálaadás
Felismerték – leborultak Sokszor ez a legnehezebb: egy út, egy táv utolsó szakasza. Alkotók, sportolók, tanulmányokat folytatók, építkezők tudnának erről sokat mondani. Hihetetlen sok fáradság árán megtettek kb. kettőezer kilométert. Újabb huszat ne tudnának megtenni? Ez az ő személyes dilemmájuk, döntésük, senki – még Isten – sem dönt helyettük. Sok gyermeket láthattak életükben, de most nem egy, hanem a „gyermeket” ismerik fel. Döbbenetes pillanat: tekintélyes, gazdag tudós emberek arcra borulva egy kisded előtt. Talán ez karácsony legtávolabbra mutató üzenete: leborulni, magamat átadni nem egy gyermek, hanem Jézus Krisztus előtt. Nem romantika, hangulat, íz, illat, légkör a karácsony csupán, hanem a fel- és megismert új élet. Megintettek – más útra tértek E találkozás legelső következménye: Isten közvetlenül tud szólni hozzájuk, megszólíthatók csillagok, bolygók nélkül is. Már nem köti őket a korábban oly fontosnak, „előkelőnek” gondolt vallási, kultikus világuk. Elindulnak boldogan haza – egy másik úton – a csillag vezetése nélkül. Kelet felé tartanak, a csillag mögöttük látható, már nincs rá szükségük, mert Jé-
2004. Karácsony
zust hordozzák szívükben. Más úton térnek vissza, fárasztóbb, hosszabb úton, de a mennyei életmentő figyelmeztetés fontos számukra. Visszamehetnének Jeruzsálembe, népszerűek lennének – mai szóval médiasztárok, interjúalanyok, nagyképűen nyilatkozó szemtanúk – ám ők a keskeny utat választják. Leborulni újra és újra, odaborulni, odanyögni, odasírni, odaujjongani nem Jézuska, hanem a feltámadt és élő Úr Jézus Krisztus elé! Ez a karácsony legnagyobb, örök időtálló üzenete. Berkesi Gábor lelkipásztor
Énekeljünk
A
z adventi esték keretében hétfőn egy nagyon szép alkalomnak lehettünk részesei: generációktól függetlenül énekeltünk, kicsik és nagyok, karácsonyi énekeket. Megható volt, ahogy idősek és fiatalok együtt énekelték a gyermekek énekét, ahogy közösen csendült fel egy-egy kánon. Főleg magyar népi dallamú énekek kerültek terítékre. Ebből közlünk most egyet.
2004. Karácsony
Hálaadás
löp presbiter, Páll László (kanonika vizitációt is végzett), Halmos Ábel bencés szerzetes, Pálóczy Attila missziói gondnok. Május 29. Konfirmációi vizsga Május 30. Pünkösd vasárnap, az úrvacsorás istentisztelet keretében tett három új presbiterünk esküt. Május 31. Konfirmáció, úrvacsorás istentisztelet. Június 4. Az elmúlt 10 év konfirmáltjainak találkozója. Június 6. Hittanos tanévzáró, az Auburn University (USA) kórusa énekelt az alkalom keretében. Június 7. Asszonykör Július 5-10. Gyermektábor Parádfürdőn Július 12-17. Kisifi tábor Kistótfalun Július 18. Ifjúsági istentisztelet Július 19-25. Nagyifi tábor Tivadaron Augusztus 1. Kovács Mihály esperes hirdette az igét. Augusztus 30-szeptember 4. Úrvacsorai előkészítő hét gyülekezetünk tagjainak szolgálatával. Szeptember 5. Hálaadás az új kenyérért, úrvacsora Szeptember 6. Asszonykör Szeptember 24-26. Gyülekezeti csendes hétvége Tahiban Október 2. A budapesti Regionális Csillagpont Találkozón vett részt az ifi és a kórus, ki szervezéssel, ki ének-
19. oldal
léssel. Október 4. Asszonykör Október 6. Pozsonyi úti esték sorozatunkban Ratkó József költő világába kaptunk bepillantást. Október 16. Hittanos kirándulás Debrecenbe. Október 23. Közösen kisétáltunk a 301-es parcellába, ahol a hősök emléke előtt tisztelegtünk. Október 25-30. Reformációi előkészítő hét. A szenzációs alkalmakon hallhattuk Kobzos Kiss Tamás, Szabó András és Petrőczi Éva, Kerekes Barnabás, Berkesi Gábor, Németh Pál és Berkesi Sándor előadásait. Október 31. Reformációi istentisztelet, úrvacsora November 14. Zenés istentisztelet a Hálaadás kóruus szolgálatával November 19-20. Ifi-kirándulás Miglécre (Felvidék), ahol részt vettünk a Fiatal Reformátusok Szövetségének ifjúsági találkozóján. November 22-26. Adventi előkészítő hét, az igét hirdette: Molnár Miklós lelkipásztor, Veres Sándor egyházmegyei főgondnok, Röhrig Fülöp presbiter, Móré István mérnök, Berkesi Gábor. November 27. Az adventi gyerekdélutánon a kézműveskedés mellett előadtuk Oscar Wilde: A boldog herceg című novelláját.
18. oldal
Hálaadás
Ez történt a 2004. esztendőben
Éves beszámoló anuár 21. A Pozsonyi úti esték sorozat keretében legújabb esszékötetét mutatta be Jókai Anna írónő. Február 2. Asszonykör Február 7. Farsangi gyerekdélutánunkon Balaskó Anikó vezetésével magyar táncot roptunk, és népi játékokat játszottunk. Február 8. A Hálaadás kórus Pálúr János vezette zenés istentiszteleten vett részt a Fasori Református Templomban. Február 14. Ifi-kirándulás Február 20. Az ifjúsági kör is megtartotta a farsangi magyar táncházát. Február 23-28. Böjti előkészítő hét. Közöttünk szolgált: Veres Sándor, Móré István, Zalatnay István, Lénárt László, Bereczky Örs. Február 29. Böjt első vasárnapja, úrvacsoraosztás. Március 1. Asszonykör Március 6. Gyerekdélután a csend jegyében, a felnőttek előadtak egy szép mesét. Március 12. Filmklub: a Nyolcvan huszár c. filmet vetítettük le a fiataloknak. Április 3. Ifi-kirándulás Április 4. Virágvasárnap. Zenés isten-
J
2004. Karácsony
tisztelet a Hálaadás kórus szolgálatával. Délután kirándulás a gyermekekkel a szentendrei Skanzenbe. Április 5-10. Húsvéti előkészítő hét. Szolgálattevők voltak: Barátossy Jenő, Derzsi Krisztina. Berkesi Gábor vezetésével Bach János Passióját hallgattuk, Nagycsütörtökön rendhagyó úrvacsorán vehettünk részt. Nagypénteken Jézus Krisztus haláláról a templomban, istentisztelet keretében emlékeztünk. Április 11-12. Húsvét, úrvacsorás istentisztelet a templomban. Április 12. A Passió című filmet néztük meg a gyülekezet több tagjával. Április 18. Az istentisztelet után közöttük játszott a Musica Sonora zenei együttes. Április 25. Vasárnap igét hirdetett: Bustya János sepsiszentgyörgyi református lelkész. Május 2. A gyerekek közösen köszöntötték az édesanyákat, nagymamákat. Május 3. Asszonykör Május 15. Egy nagyon jó hangulatú hajókirándulás Visegrádra. Május 20. Áldozócsütörtök. Istentisztelet a Tanácsteremben. Május 22. Kirándulás a gyerekekkel Május 24-28. Pünkösdi előkészítő hét. Közöttünk szolgált: Nyilas Zoltán szokolyai lelkipásztor, Röhrig Fü-
2004. Karácsony
Hálaadás
Imádkozzunk
M
ennyei Atyám, megindul lelkem és édesen remeg áhitatomnak és hálámnak súlya alatt, mikor szemlélem atyai szíved mélységeit, abban fogant boldog tanácsaid értelmét. Mikor látom szeretetednek nagyságát, ke-
3. oldal
gyelmed mélységét és magasságát, s mindezt úgy, amint az testté válik egy kis gyermekben, aki anyja ölén édesen szendereg. Azért vagy ilyen fényes arcú gyermek a bölcsőben, hogy a Golgothán jobban vádolj és szereteted jobban megmutasd. Hódolok Neked, én Királyom, testté lett Ige, Atyám örök
4. oldal
Hálaadás
szerelme és elveszem kezedből minden ígéretedet, biztatásodat, igaz és ámen tanításodat. Elveszem, mint naponkénti kenyeret, mint az ítélet ostorát, mentő csónakot az élet-halál harcban és egykor a királyi koronát odafenn. Légy áldott, örökre áldott, adj nekem itt lenn ma igaz karácsonyt és adj nekem egykor örök karácsonyt odafenn. Ámen. Ravasz László
Mit jelent nekem a karácsony? Gyülekezeti tagjaink vallomásai
2004. Karácsony
Pedig van szeretet! Isten szeret minket, szeretetét soha nem fogyva árasztja. Kapva szeretetét, majd osztogatva szét, megérzünk valamit… – egy kevés „mennyeit”.
2004. Karácsony
Hálaadás
magyar népdalokat, népi dallamokat gyűjtött egybe, amelyeket egynemű nőikarra és zenei kísérettel dolgozott fel (a vegyeskari átiratot Berkesi Sándor készítette). A gyönyörű, magyar dallamvilágot sugárzó darabot nehéz
Mert a Menny Királya eljött e világba. Gyermek Betlehemben, Király emberszívben. Vele a szeretet királyi törvény lett, megvalósul ahol Jézus Krisztus az Úr. Lénárt László
Királyi törvény (Jakab 2,8)
„Örüljetek, örvendjetek! Ma született néktek üdvösségtek!”
Szeretet. – De szép szó! Kimondani is jó, kapni-adni pedig de jó volna mindig! Szólni-tenni vele szünet nélkül kéne! – Más volna az élet, ha volna szeretet!
Megszületett a világ Megváltója… bennem is, benned is! Hiszed-é ezt? Szeretnék minden ajtón bekopogtatni, és hirdetni: „Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van!” (Lukács 1,28) Ő megcselekszi, amire én is, te is, mindannyian képtelenek lennénk. Nem érvel, nem szidalmaz, nem fenyegetőzik. Szelíden néz, mosolyog és átölel. Megállok. Már nem sürgős, nem sietős. Belenézek a szemedbe és
17. oldal
megszerezni, csak kazettán kapható. Reméljük, aki akar, így is hozzá tud majd férni. SZOKOLAY Sándor: Magyar Karácsony, Hungaroton, 1982.
16. oldal
Hálaadás
2004. Karácsony
Ajánló
Gyökössy Endre: Zarándokúton Jézussal
Cseri Kálmán: Bibliai alapfogalmak
L
B
eszélgetések alkalmával gyakran kiderül, hogy mennyire mást értünk egy bibliai alapfogalmon, vagy milyen sokan egyáltalán nem értik egy fontos bibliai kifejezés eredeti jelentését. Mit jelent pl.: a hit, a bűn, a menny és a pokol – a Szentírás szerint. Ki tulajdonképpen Isten, az ember, s kicsoda a Sátán? Ezért gondoltunk arra, hogy mintegy bibliaiskola-szerűen vegyünk sorra néhány ilyen gyakran használt fogalmat, és vizsgáljuk meg, mit tanít ezekről Isten igéje. Így jött létre ez a sorozat, amely a csütörtök esti istentiszteleteken hangzott el a pasaréti református gyülekezetben húsz évvel ezelőtt. CSERI Kálmán: Bibliai alapfogalmak. Pasaréti Református Egyházközség, 2004.
együnk zarándokok, akik végigkísérjük Jézust megkeresztelésétől kezdve feltámadásáig, mennybemeneteléig! Érdemes útra kelnünk? Hiszen ki ne ismerné Jézus életét? Ugyan mi újat tudhatunk meg? Újdonsággal valóban nem szolgálhatunk Megváltónk személyét illetően. Éppen csak az a cél, hogy mélyebben értsük az evangélium összefüggéseit, hogy megértsünk mindent, ami a mai fülnek furcsán hangzik a bibliai történetekből. GYÖKÖSSY Endre: Zarándokúton Jézussal. Szent Gellért Kiadó és Nyomda, 2004., 2200 Ft.
Szokolay Sándor: Magyar Karácsony
G
yülekezetünk Hálaadás kórusa előadásában advent IV. vasárnapján négy tétel csendült fel ebből a műből. Szokolay Sándor
2004. Karácsony
Hálaadás
5. oldal
megtalálom benned is az Istent! Akkor összeér az ég a földdel, és nincs tér, és nincs idő; egyetlen valóság a golgotai áldozat. Igen, elvégeztetett. És, ha százan kiabálják, és magam is így gondolom: hibázol, tökéletlen vagy, még nem vagy elég szelíd, még nem vagy elég türelmes, még nem vagy elég… Én az én Megváltómnak hiszek. Jézus mondja: Ímé mindent újjá tészek (Jelenések 21,5). És vallom: „Krisztussal együtt megfeszítettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Galata 2,20) Herendi Judit Eszter
A karácsonyért olyan hálás vagyok! Lélek melege olvasztja a fagyot, Szeretet jár át kicsit és nagyot, A karácsonyért nagyon hálás vagyok!
Karácsony
dventkor minden vasárnapot várok, mert meg lehet gyújtani még egy gyertyát. No persze, amúgy is szeretem a vasárnapokat. Ilyenkor mégis jobban örülök, mert egy héttel közelebb kerültem a karácsonyhoz. Azt hiszem, most lesz először olyan ünnepem, amit igazán az Úr Jézussal töltök. De még van sok dolgom: ajándékokat kell készítenem. Persze azt is várom, hogy mit fogok kapni. De jó, hogy nem ez a legfontosabb! Polgár Anna 5. osztály
A karácsonyért olyan hálás vagyok! Megannyi apró gyertyaláng ragyog, Megannyi szív mind ránk mosolyog, A karácsonyért nagyon hálás vagyok! A karácsonyért olyan hálás vagyok! Leköltöznek hozzánk az angyalok, Beragyognak minden bús ablakot, A karácsonyért nagyon hálás vagyok!
A karácsonyért olyan hálás vagyok! Megszületett, kit Isten adhatott. Áldhatjuk Őt, ki minket megtartott, A karácsonyért nagyon hálás vagyok! A karácsonyért olyan hálás vagyok! Dicsérünk Téged és magasztalunk, Örömfényes estén Hozzád fohászkodunk. A karácsonyért mind hálásak vagyunk! Kárpátiné Berkesi Boglárka karnagy, kántor
A
6. oldal
Hálaadás
Fedezzük fel a karácsonyfát!
A
karácsonyt nem tudjuk elképzelni a jó illatú fenyőfa nélkül. Az ünnep egyik fénypontja, amikor a család a feldíszített fa mellett megáll és elcsendesedik, majd átadják egymásnak az ajándékokat. Tudjuk-e, hogy ez a szokás protestáns eredetű? A fenyőfa már önmagában is sok mindent szimbolizál, legősibb jelképként: életfa. Már az antik rómaiak is ajándékoztak egymásnak zöld ágacskát. Bibliai magyarázat szerint családfa jelentéssel is bír – Jézus családfája is megjelenik a képben –, illetve utal az éden kertjében állott fára is. Érdekes, hogy pont karácsonyra esik Ádám és Éva napja. A hagyomány szerint Luther Márton volt az első, aki Jézus születése alkalmából gyermekeinek fenyőfát állított, rajta sok gyertyával. Gyökössy Endre könyvében ezt a kiváltságot a svédeknek tulajdonítja. A történet szerint a harmincéves háborúban egy svéd tiszt megsérült, és egy észak-német család fogadta be és ápolta. A hálás katona köszönetkép-
2004. Karácsony
pen megmutatta, hogyan is ünneplik ők a szentestét: karácsonykor fenyőt állított gyertyával és alá a maga keze által faragott játékokat tett. Így vallott ez a katona a meglepődött családnak: „Ez a fiatal fenyő ezentúl emlékeztessen benneteket is a fiatalon »kivágott«, megölt Jézus Krisztusra, aki értünk született meg ezen az éjszakán és értünk halt meg egy másféle fából ácsolt kereszten. Ezek a kis lobogó lángok, gyertyák jelképezzék számotokra is azt a világosságot, amit Ő hozott erre a földre. Ezek a magam faragta egyszerű ajándékok nemcsak hálám jelei. Ha elmegyek, és talán kezetekbe veszitek ezeket, arra emlékezzetek, hogy a legnagyobb ajándék jelképei is, mert egyszer egy ilyen éjszakán ajándékozta Isten a világnak a legnagyobb ajándékot: Jézus Krisztust.” Így volt-e? Hogyan történhetett? Nem tudhatjuk. De az mindenképp igaz, hogy protestáns eleink a XVI. század elején terjesztették el ezt a szép szokást. A fákat gyümölcsökkel, papírkivágásokkal, aranyláncokkal és édességekkel díszítették. A fenyőfa akkor is zöldell, amikor már mindegyik fa lehullajtotta a levelét. Így vált a kereszténység körében az örök élet, és a halál felett győzedelmeskedő Jézus Krisztus jelképévé.
2004. Karácsony
Hálaadás
15. oldal
Gyerekeknek A bölcsek ajándékokat adnak a gyermek Jézusnak. Keresd meg a teljesen egyformákat.
14. oldal
Hálaadás
2004. Karácsony
Gyerekeknek
A betűk és a pontok segítségével egy mondatot kapsz, írd ide.
2004. Karácsony
Hálaadás
Magyarországon jóval később, a XIX. század elején terjedt el a szokás. Pontosan nem tudni, ki volt az első karácsonyfát állító, de mindenképp a főúri családoknál és a módosabb polgároknál jelent meg leghamarabb. Hazánkban csupán 1945 után vált általánossá minden családban a fenyőfaállítás szokása. Ezek után nem meglepő, hogy az adventi koszorú is protestáns eredetű. Először egy hamburgi lelkipásztor akasztott fel egyet 24 gyertyával,
7. oldal
amely az ünnepre való készülődésre utalt. Később a hetek számát jelképező 4 gyertya maradt meg, amelyeket ma is hétről hétre meggyújtunk. Jó arra gondolni, hogy van egy szép hagyományunk. Jó elmélyülni abban, mit is szimbolizál a karácsonyfa. Jó érzés, hogy protestáns eredetű, de örömmel tölt el, hogy mára már ökumenikussá vált ez a szokás. Jó megállni, elcsöndesedni, elénekelni mellette egy éneket. Jó látni szeretteink örömét, amint felnyitják az ajándékot. Hálás vagyok Istennek, hogy így ünnepelhetjük az isteni szeretet testet öltésének napját! Berkesi Anna
8. oldal
Hálaadás
Amit nem mondott az Isten
2004. Karácsony
Egy elfelejtett példakép
Miklós püspök
M
anapság inkább a Télapó megnevezést használjuk a Mikulás he„Várjad az Urat, légy erős; bátorodlyett. Pedig érdemes kicsit mélyebbre jék szíved és várjad az Urat.” ásni, és megfejteni, honnan is kapta a (27. Zsoltár) nevét a lappföldi apó. Az elfelejtett Az Isten nem mondta, hogy Miklós nevéhez nagyon szép legenda sivatag szemedből eztán fűződik, amely nagyban befolyásolta a csak örömkönnyek hullnak. mai európai karácsonyi szokásokat. De ígérte az Úr, hogy mindig Szent Miklós püspök a IV. században boldogok, akik sírni tudnak. élt. Püspökként is mindenkivel kedves volt, mindig jótékonykodott, amikor a Az Isten nem mondta, gyerekekkel találkozott, mindig meghogy a benne hívő ajándékozta őket. A szegények iránti zsíros jólétben hempereg. szeretete messze földön híres volt. De ígérte az Úr, A legenda szerint egy nemesember ha hiszel, szükséged annyi adósságot halmozott fel, hogy nem lesz végzeted. már nem tudott enni sem adni három Az Isten nem mondta, lányának. Nem volt más választása, hogy a földön nem lesz beteg, mint hogy leányai ártatlanságát bonem szorítja lelked halálfélsz. csássa áruba, s így szabadítsa meg S Te káromlod vakon, mindannyiunkat a nyomortól. Meghalhajszálad se görbül, lotta ezt Miklós püspök, elhatározta, hála nélkül – élsz. hogy segít a családon. Éjszaka a házhoz lopódzott, majd egy pénzzel teli És hogy szerelmed megtalálod, erszényt dobott be a félig nyitott ablas lesz Egy, ki rád bizatott: kon. Így meglett a legidősebb lány hoaz Isten ezt se mondta. zománya, aki férjhez tudott menni. Csak azt ígérte, Később, amikor a család nyomora isha egyedül leszel is, mét fokozódott, a második lány követmagányos többé soha. mia kezett volna a sorban, neki kellett volna áruba bocsátani testét. Miklós
2004. Karácsony
Hálaadás
13. oldal
12. oldal
Hálaadás
sem ébresztesz ilyen bosszúságra! De az öregasszony nem törődött az ura zsörtölődésével. Állt az ablaknál, és nézte az utat. Sehol sem voltak nyomok a hóban, ő mégis tudta, hogy Azok voltak itt náluk az éjszaka, és a szíve megtelt örömmel, hogy segíthetett.
2004. Karácsony
kat. Akit érdekel, aki szívesen részt venne ebben, gondolkozzunk! Üljünk össze, keressünk darabot, rendezőt és dicsérjük ezáltal is az Istent!
Képes beszámoló az adventi gyerekdélutánról
I
mmár sokadik alkalommal egy nagyszabású színdarabot tekinthetett meg, aki eljött a szombati gyerekdélutánra. Ezúttal Oscar Wilde közismert, szép novelláját, A boldog herceget vittük színre egy lelkes csapattal. Ahogy lenni szokott, már a próbák is nagyon jó hangulatban teltek, az előadást pedig igazán átélte mindekit. Grieg: Peer Gynt-jéből való válogatás, zenei aláfestésként pedig kiemelte az üzenetet, fokozta a hangulatot. Azon a délután a gyerekek, felnőttek, s mi is boldogok voltunk. Többekben felvetődött, látva a jobbnál jobb alakításokat a gyerekdélutánon, családi karácsonyon, alakítsunk egy gyülekezeti színjátszó csoportot. Nagyon jó lenne, ha mindenki láthatná ezeket a fantasztikus előadáso-
„Az aranyvárosban lesz lakóhelyem, örök menyegzőben örvendezhetem.”
2004. Karácsony
Hálaadás
püspök ezt meghallva, újra a segítségükre sietett: egy újabb pénzzel teli zsákot vetett be az ablakon. A harmadik lány, mikor hasonlóan kétségbeejtő helyzetbe került, szintén megkapta tőle az adományt. Senki sem tudta, ki is az ismeretlen adakozó, ezért az apa a harmadik alkalomnál megleste a püspököt, és elterjesztette szeretetteljes cselekedetét. Adózzunk ennek a szent életű embernek az emléke előtt, gondoljunk megható legendájára minden év december 5-én. Így talán nem az ajándék, hanem maga a gesztus, szándék válik majd fontosabbá.
A
z elmúlt szombaton, december 18-án a családi karácsony keretében az ifjúság néhány tagja előadta a Pozsonyi úti esték sorozatban közöttünk szolgált kiváló író, Szakonyi Károly novelláját. Az alábbiakban közöljük a rövid, de annál komolyabb művet. A modernebb környezetben játszódó elbeszélés központi kérdése: mit tennénk ma, befogadnánk/befogadjuk-e a Megváltót?
9. oldal
Szállás éjszakára
A
z öregasszony nyitott ajtót, csak résnyire, mert kinn hóvihar tombolt. Egész nap havazott, felkerekedett a szél is; a sztrádákon kotrógépek zúgtak; a rádió mindenkit figyelmeztetett, hogy ne keljen útra, ha nem szükséges. Ezeket meg ide ette a fene valahonnan a ház elé. – Ketten vannak – szólt hátra az urának az öregasszony, de a biztosítóláncot még beakasztva hagyta. – Ilyenkor? – A hang az emeletről jött, egy kanyargós falépcső tetejéről. – Elakadtunk a kocsival – magyarázta az ajtó előtt álló férfi. – Reggelig maradnánk… – Férj és feleség? – reccsent fentről a hang. – Férj és feleség? – ismételte meg az ura kérdését az öregasszony. Gyanakvóan nézte a bebugyoláltan is didergő nőt meg a szakállas férfit. – Hát nem… még… – kezdte a magára terített pokróc alól kikandikáló nő vékony, bátortalan hangon. De társa türelmetlenül közbevágott: – A hölgy a jegyesem. Hadd lépjünk be legalább, mert megfagyunk itt, a kocsinál is fagyoskodtunk eleget. Nincs errefelé több ház, kénytelenek voltunk magukhoz bezörgetni. Kinn van a kapun, hogy zimmer frei… – De mi csak nyáron adunk ki szobát.
10. oldal
Hálaadás
Akkor is inkább nyugatnémet márkáért. – Csukd be, hisz mind behordja a havat – közeledett a lépcsőn a dörmögő férfi. – Mit alkudozol? Nincs szállás! – Befútta kocsijukat a hó – vette védelmébe őket az asszony. – Ketten vannak, a hölgy az úr jegyese… – Jegyese… – hümmögött a házigazda. Pocakos, bajszos vénember volt, mellényben, mamuszban. – Mi az, hogy jegyese? Az öregasszony addigra kiakasztotta a biztosítóláncot; azok meg bejuthattak végre, behozták a hideget meg a havat. Csupa ráfagyott hó volt a cipőjük. Pokrócba bugyolálták magukat, de még így is reszkettek. A nő sápadt volt, soványka, ám a sok göncben egészen hasas, az öregasszonynak meg is akadt rajta a tekintete. Már megenyhült irántuk. – Na, jöjjenek. Ami igaz, az igaz, nem maradhatnak fedél nélkül ilyen cudar időben. Pucolkodjanak csak le itten az előtérben, de szobát már nem tudok befűteni, azt ajánlom, háljanak a konyhában, elég tágas, és van ottan egy dikó, azon megalhatnak ketten… – Ha nincs más, az is jó lesz – mondta a férfi; átfogta biztatón jegyese vállát. – Reggel korán be kell érnünk a városba. Okvetlenül… Addigra talán megtisztogatják az utakat.
2004. Karácsony
A mellényes, bajszos házigazda a fogát piszkálgatva méregette őket, hümmentett, dünnyögött; már rábízta a dolgot a feleségére. – Hát a konyhai dikón, igen, szükségből. Két fiatalnak az nem is olyan rossz… – heherészett, aztán kapaszkodott vissza a falépcsőn az emeleti szobába. Szép ház volt, takaros, vendégfogadásra épült, pénzt hozó ház, de ezen a decemberi éjszakán dermesztően hidegek voltak a lakatlan szobák. Mire a szállást kereső utasok havas lábbelijeiktől megszabadulva bebotorkáltak a vacsorafőzés melegét még őrző konyhába, a gazda már el is tűnt odafönn, letelepedett a televízió elé, és nézte az ünnepi műsort. A sarokban ezüstfenyő állt színes villanykörtékkel feldíszítve, s a kellemes melegben gyantaillatot árasztott. A gazda sört töltött egy óntetős kriglibe, nyáron kapta egyik müncheni vendégüktől. Ivott, és lassanként elnyomta az álom. Arra neszelt fel, hogy a felesége is feljött. – Most fekszenek le – mondta. – Láttad az asszonykát? – Mit kellett volna látnom rajta? – Nem olyan, mint egy jegyeshez illik. Nem tudom, a pokróc teszi-e, de mintha úgy volna. Teherben… – Na, más se kéne, csak hogy itt babázzon le nekünk! Meg kell kérni az árát! És meg is kérhetjük, szükséghelyzet, an-
2004. Karácsony
Hálaadás
nyit kérsz tőlük reggel, amennyit csak akarsz. Ezret vagy még többet is. Pláne ha bepiszkítják az ágyneműt meg a konyhát. Nem kellett volna befogadni őket. Én az információ híve vagyok! Hozzánk mindig csak leinformálható vendégek jönnek, ezek meg, kit tudja, mifélék!… – Jól van, jól van, hagyd abba már, hiszen rendesnek látszanak – mondta az asszony. – A férfi olyan szelíd, az asszonyka meg csupa ártatlanság… – No hiszen! Ártatlanság! – dohogott tovább a gazda. – Szép kis jegyespár, mondhatom!… Amikor elzárták a televíziót, és lefeküdtek, újra hallották a szél tombolását, rázta az ablakdeszkákat, zörgette az ajtókat, süvített a kéményben a huzat. Nyugtalan éjszakájuk lett a fergeteg miatt. Éjféltájt mintha jajongást is hallottak volna, furcsa zajokat, neszt odalentről, a gazda fel is ébresztette az asszonyát, hogy mi lehet az. Nehezen lehetett megítélni, hogy a vihar visong-e, vagy emberi hangok törnek fel hozzájuk. A szél egyszer-egyszer úgy vinnyogott, mintha csecsemő sírt volna… Aztán egyszer csak fény lobbant. Mint egy üstökös – fénycsóva futott át az égen, megvilágította a szobát, végigsiklott a falon, a mennyezeten, s nyomában elültek a zajok. Elült a szél tombolása, csend lett. Nagy, békessé-
11. oldal
ges csend. A szívük verését is meghallhatták ebben a csendben. Virradatkor szokása szerint az asszony felkelt, hogy tüzet rakjon a konyhában. A vendégek úgyis korán akarnak a városba érni, a vihar elmúlt, talán az utak is járhatók; megkéri tőlük a pénzt, aztán mehetnek isten hírével. De a konyhában nem talált senkit. A dikón háborítatlan volt az ágynemű, semmi sem mutatta, hogy lett volna itt valaki is. Az öregasszony hátrahőkölt. Ám akkor hirtelen a fény, az éjszakai fény lobbant fel előtte. Cikázott, izzott, járt körbe-körbe, mintha hívná. Mindent megértett. Felszaladt az urához, felrázta. – Ők voltak itt nálunk az éjszaka! – mondta lélekszakadva. – Ők?! Kicsodák?! – nézett fel álomittasan az ember. – Hát ők! Őket fogadtuk be a viharból, őket!… – De kicsodákat, beszélj már?! Fizettek? – Nem. Elmentek… – Elmentek fizetség nélkül?! – Mert erre már felébredt. – Megmondtam neked, asszony! – Hát nem érted?! – Az öregasszony megragadta az ura vállát. – Mit számít most a pénz! Megadatott, hogy befogadhassuk őket, és az éjjel megszületett a Kisded!… – Miféle kisded? Ja, vagy úgy! És megléptek fizetség nélkül! Ostoba asszony! Jobban tetted volna, ha fel