Görög Staub Károly - Patay Géza:
WEKERLE SÁNDOR élete, küzdelmei és alkotásai
KORHŰ PÁLYAKÉP
ELŐSZÓ
Wekerle Sándor Magyarország egyetlen háromszoros miniszterelnöke, aki – leszámítva a szocializmus időszakát – Tisza Kálmán és Bethlen István után a leghosszabb ideig állt az ország kormányrúdjánál és tíz éven át pénzügyminiszterként irányította az ország pénzügyeit, amit eddig nem szárnyalt túl senki. Az eddigi kormányfők közül – köszönhetően rendkívüli pénzügyi képességeinek, kiváló kompromisszum-készségének és legendás diplomáciai érzékének – talán a legsikeresebb és a kiegyezés óta mindmáig a legnépszerűbb magyar miniszterelnök. E könyv az első – és okkal reméljük, hogy nem az utolsó –, ami Magyarországon megjelenik róla. Az eredeti mű szerzője Dr. Görög Staub Károly – aki foglalkozása szerint jogász – édesapja korai halála után a Wekerle családban nevelkedett, így elbeszélése kortörténeti hitelességet képvisel, amit az is erősít, hogy a könyvet a miniszterelnök idősebbik fia, ifj. Wekerle Sándor (pénzügyminiszter 1928-tól 1931-ig) az 1960-as évek elején maga is lektorálta. A szocializmus időszaka elhallgatta Wekerlét és mivel idehaza az elmúlt két évtized kevésnek bizonyult a némaság feloldásához, dédunokájaként arra jutottam, hogy ideje megtörni e csendet és Görög Staub Károly könyvét csupán helyenként kiegészítve, illetve kivágva belőle, közelebb hozni Wekerle Sándort az olvasókhoz. Bepillantást engedve magánéletébe is, továbbá felvillantva azokat a politikai intimitásokat, amelyeket lehet, hogy a korszakkal foglalkozó történészek is csak részben ismernek. Itt elsősorban I. Ferenc Józsefhez, IV. Károlyhoz, Ferenc Ferdinándhoz és Kossuth Lajoshoz fűződő viszonyára gondolok, de sorolhatnám az akkori magyarországi politikai elit neveit is, hiszen Wekerle több mint harminc éven átívelő, országformáló pályafutása során a kor valamennyi politikusával kapcsolatba került. Mint ahogy a szerző írta, könyvünknek nincs semmiféle politikai célja, csak meg akartuk menteni a nemzet számára annak az államférfiúnak a valódi képét, amelyet az idő patinája már kezdett elhomályosítani, azét a politikusét, aki alkotóképességével és előrelátásával számos kérdésben élesen kiemelkedett kortársai közül és maradandó alkotásaival ma is dicső, népszerű, nagy államférfiként él nemzete emlékezetében. E könyv egyben korrajz is, nem utólag, történelmi távlatból értékeli Wekerlét, hanem mint egy régi filmhíradóban játszódó események közé statiszta szereplővé varázsolja az olvasót Magyarország XIX. századvégi, XX. századelejei felemelkedésének korszakába, bemutatva azokat a közt érdeklő kér-déseket, politikai harcokat, amelyek akkor foglalkoztatták az ország lakosságát. A most kézbe vett mű egyben Magyarország e korszakának politikai arcképcsarnoka is, valamennyi komolyabb politikust felvonultat, aki annak idején szerepet játszott a közéletben. Úgy gondolom, hogy nem csak politikusok, történészek, történelemtanárok számára kuriózum, hanem érdekes olvasmány mindazoknak, akik érdeklődést tanúsítanak nemzetünk nagyjai, a közel- s régmúlt, a magyar történelem pozitív korszakai iránt. Wekerlét nem tisztem értékelni, ezért álljon itt néhány gondolat Sipőcz Jenő néhai főpolgármester részéről. „Wekerle Sándor legnagyobb alkotása, amely a külföldön is ismertté tette nevét, az ő nagy pénzügyi reformja, az új aranyalapra helyezett pénzrendszer behozatala…Wekerléig a magyar állam csak mint jogállam volt egyenrangú, pénzüg ngúságát Wekerle szerezte meg számára…Wekerlét elsősorban pénzügyi zseninek dicsőítik… egy olyan szellemi ágazatban tulajdonítanak neki nagy felsőbbséget, amelyet a közvélemény általában hidegnek, számítónak, ridegnek érez. De az ő zsenije éppen abban mutatkozott meg, hogy akkor is, amidőn a legnagyobb szakszerűséget képviselte, ebbe a szellemi ágazatba szívet, lelket és erkölcsi elveket tudott belevinni. Ez volt az oka annak az egyedülálló jelenségnek, hogy ő, mint pénzügyi politikus szerezte meg páratlan népszerűségét…
I. WEKERLE SÁNDOR SZÁRMAZÁSA ÉS GYERMEKKORA
„A SELF MADE EMBEREK VANNAK A LEGERŐSEBB AGYAGBÓL GYÚRVA. EZEKET MEG KELL NYERNI, LE KELL FOGLALNI, MÁR AZ EGYETEMEN AZ ÁLLAM RÉSZÉRE.” (Wekerle Sándor: Gondolatok)
Az ősök. Mór. Wekerle Sándor 1848. november 15-én Mórott látta meg a napvilágot. Hasonnevű atyja Lamberg gróf Mór-i uradalmának volt az első tiszttartója, annak a Lambergnek, akinek fivére a pesti Lánchídfőnél a szabadságharc kitörésének első áldozata lett. Édesanyja, Szép Antónia, Szatmár megyei jó nemesi család sarja. A magyar nemzet évezredes története során állandóan a kelet és nyugat összekötőjének bizonyult, a keleti és nyugati előretörések kiegyenlítő szerepét töltötte be. Itt találkozott a turáni őserő a nyugati civilizációval, Ázsia misztikus érzésvilága az európai kultúra csiszolt világfelfogásával, a pogány erkölcs a keresztény tanokkal. A két ellentétes faj, az uralaltáji és az indogermán népek itt adtak egymásnak találkozót; de nem csak kard nem kezet is adtak egymásnak, sőt szívüket is összekapcsolták. Ezt az összekötő, kiegyenlítő eszmét képviselte Wekerle Sándor származása is. A törökök kiszorítása után még hosszú ideig tartott amíg a felszabadult területek újból benépesedtek. Míg a legdélibb részeken a törökök bosszúja elől menekülő szerbeknek adtunk vendégszerető szállást, gazdagon termő földeket, nyugat felől is nagy tömegben jöttek idegen népek új hazát keresni. Mór régóta lakott település, már Szent László király adományleveleiben szerepel, de a török világban majdnem teljesen elpusztult. A török uralom után tömegesen telepítettek ide alsó-ausztriai németeket, akiknek leszármazottai ottani tájszólásukat mai napig is megőrizték. De Wekerle Sándor családja nem ezek közül való; ükapja, Wekerle Fülöp Württembergből indult el Magyarországra, családi okok késztették otthona felcserélésére. Józan, gyakorlati észjárású ember volt. Belépett a magyarországi Pálos-rendbe, de amikor II. József a rendet feloszlatta, kénytelen volt világi életet kezdeni. Hadsereg szállításokért Nagymaros és Vác között egy szigetet kapott, aminek területét úgy igyekezett növelni, hogy ócska hajókat vásárolt majd süllyesztett el a sziget körül, így segítve elő a sodorvány lerakódását (alluvioum). E cselekedetéből adódóan a kincstárral perbe keveredett és alulmaradt. Kárpótolta azonban II. József, aki a hadseregszállítás körüli érdemeiért donatioval (a Veszprém megyei Dab községben) és nemességgel jutalmazta. Veszprém megye azonban nemessége kihirdetését megtagadta, a donatiot II. József halála után sikerült az Eszterházy-családdal komáromi ingatlanokért elcserélnie. (Ez a birtok azután megmaradt a család tulajdonában és csak Wekerle Sándor gyermekkorában került idegen kézre.) Előkelő családba nősült, felesége Geiger bárónő volt. József nevű fia (†1873) Lamberg gróf szolgálatába lépett, Sándor nevű unokája pedig, a későbbi mi-niszterelnök apja, már a móri bennszülött, városának legtekintélyesebb polgárai közé emelkedett. Mint gróf Lamberg uradalmának első tiszttartója, 24000 holdon gazdálkodott és takarékossága révén tisztességes polgári vagyonra tett szert (†1890). Wekerle Sándor anyja, Szép Antónia szépségéről és eszességéről volt nevezetes. Úgy ismerték őt, mint aki felfelé törekszik és gyerekeiből előkelő pozícióba kerülő embereket akar faragni (†1883).
A törökök kiszorítása után még hosszú ideig tartott amíg a felszabadult területek újból benépesedtek. Míg a legdélibb részeken a törökök bosszúja elől menekülő szerbeknek adtunk vendégszerető szállást, gazdagon termő földeket, nyugat felől is nagy tömegben jöttek idegen népek új hazát keresni. Mór régóta lakott település, már Szent László király adományleveleiben szerepel, de a török világban majdnem teljesen elpusztult. A török uralom után tömegesen telepítettek ide alsó-ausztriai németeket, akiknek leszármazottai ottani tájszólásukat mai napig is megőrizték. De Wekerle Sándor családja nem ezek közül való; ükapja, Wekerle Fülöp Württembergből indult el Ma-gyarországra, családi okok késztették otthona felcserélésére. Józan, gyakorlati észjárású ember volt. Belépett a magyarországi Pálos-rendbe, de amikor II. József a rendet feloszlatta, kénytelen volt világi életet kezdeni. Hadsereg szállításokért Nagymaros és Vác között egy szigetet kapott, aminek területét úgy igyekezett növelni, hogy ócska hajókat vásárolt majd süllyesztett el a sziget körül, így segítve elő a sodorvány lerakódását (alluvioum). E cselekedetéből adódóan a kincstárral perbe keveredett és alulmaradt. Kárpótolta azonban II. József, aki a hadseregszállítás körüli érdemeiért donatioval (a Veszprém megyei Dab községben) és nemességgel jutalmazta. Veszprém megye azonban nemessége kihirdetését megtagadta, a donatiot II. József halála után sikerült az Eszterházy-családdal komáromi ingatlanokért elcserélnie. (Ez a birtok azután megmaradt a család tulajdonában és csak Wekerle Sándor gyermekkorában került idegen kézre.) Előkelő családba nősült, felesége Geiger bárónő volt. József nevű fia (†1873) Lamberg gróf szolgálatába lépett, Sándor nevű unokája pedig, a későbbi mi-niszterelnök apja, már a móri bennszülött, városának legtekintélyesebb polgárai közé emelkedett. Mint gróf Lamberg uradalmának első tiszttartója, 24000 holdon gazdálkodott és takarékossága révén tisztességes polgári vagyonra tett szert (†1890). Wekerle Sándor anyja, Szép Antónia szépségéről és eszességéről volt nevezetes. Úgy ismerték őt, mint aki felfelé törekszik és gyerekeiből előkelő pozícióba kerülő embereket akar faragni (†1883).
UNIVERSITAS LITERATUM - PESTI JOGI EGYETEM XIX. SZ. ELEJÉN, METSZET
SZÉP ANTÓNIA
Wekerle Fülöp – 1803 (borsai Farkas Judith) 1739 – 1819 | Wekerle József 1764 – 1873 (Geiger Terézia) 1790 – 1848 | Wekerle Sándor 1812 – 1890 (Szép Antónia) 1818 – 1883 | Wekerle Sándor 1848 – 1921 (parnói Molnár Gizella) 1856 – 1936
id. WEKERLE SÁNDOR
Wekerle Sándornak volt még egy nála két évvel fiatalabb testvéröccse, Wekerle Mór. A két testvér együttérzett, de a fiatalabbik nem volt a szerencse gyermeke. Már gimnazista korában súlyos baleset érte: Székesfehérvárott egy fáklyásmenet alkalmával az egyik fáklyából lecsurgó szurok szemébe csöppent és fél szemére megvakult. Később pedig jogász korában hagymázt és tüdőgyulladást kapott, és dacára testvére hű ápolásának nem bírt megküzdeni a kórral, mely őt elragadta. Wekerle Sándor szülővárosáról és szülőmegyéjéről mindenkor a legnagyobb ragaszkodással emlékezett meg. A Bakony és Vértes közötti kies völgy volt képzeletében mindig a Paradicsom. Idősebb korában is, amikor már több virágzó uradalomnak volt a tulajdonosa, mindég arra vágyódott, hogy Fejér megyében gazdálkodhasson, de ezt a vágyát a sors nem engedte teljesülni. Akinek csak alkalma volt, hogy néhány bizalmas órát töltsön Wekerle Sándor közelében, annak Mór nevezetességei nem maradtak ismeretlenek. A nagy piactér, a kapucinusok zárdája, a Luzinszky család „láncos kastélya” meg a Lamberg kastély szép parkjával, az Egres-tó és a csókakői várrom, mind Wekerle Sándor megannyi visszaemlékezésének kedvenc tárgya volt, hiszen mindegyikhez boldog gyermekkorának egy-egy anekdotája fűzi. Az első évek Székesfehérvárott. Wekerle Sándor gyermekkorában tényleg igen boldog volt. Egyetlen fájdalmas momentum talán az, hogy amikor gimnáziumba került, el kellett hagynia Mórt. Egészséges, erős volt, szépen fejlődött, a tanulás csak játék volt számára. Jó étvágya már a pólyában erősen jelentkezett: édesanyján kívül még két parasztasszonynak kellett őt táplálnia. A piactéri csúszkálás és gombozás az utca gyermekeivel nem tartott örökké, elevensége miatt apja már négy esztendős korában elvezette a kapucinusokhoz, hogy fegyelmezzék. Kis székét odaállíHÁZ tották az első padsor elé s a kisded kitűnően elszórakozott az előadások hallgatásával is. Így aztán könnyen ment mikor szerint legrégibb emléke amikor anyjának fivére, Szép Antal, aki a szabadságharcban mint honvéd küzdött, néhány évvel a gyászos vég után bujdosása közben piszkosan és rongyosan, idegeneknek kilétét el nem árulva, látogatást tett Móron. Ekkor apja is rejtegetett két honvédtisztet, álnév alatt alkalmazta őket a Lamberg-féle uradalmi irodában. Ezek hálából maguk is igyekeztek bölcsességet és hazafiságot csöpögtetni a kis Sándor fejébe s meglehetősen hálás talajra találtak. Az irodában volt a kapucinus Pater Bonaventura is, u-
gyancsak volt honvéd, aki játszva tanította írni úgy, hogy vékonyan előírt számára s azt kellett felülírnia. Így Pater Bonaventura kézírását tette magáévá. A kisfi ú látókörének fejlődésére még egy körülmény hatott igen kedvezően. Apjának unokanővére gróf Schönborn Ervinhez ment feleségül. Gróf Schönborn hatalmas hitbizományi birtokkal rendelkezett Munkácson, ezenkívül volt egy birtoka a mai Észak-Olaszországban is, továbbá egy palotája Velencében, az Accademia di Belle Arti közvetlen közelében. Ez a palota nem tartozott a hitbizományhoz. Ide hozta el nemegyszer a gyermektelen nagynéni és férje a kis Sándort, akit saját gyermekükként szerettek. Rá is ragadt az olasz nyelv és az északolaszországi kultúra tisztelete, sőt minden valószínűség szerint Velence befolyása alatt fejlődött ki benne az igen erős hajlam és előszeretet az építészet iránt. Azonban Schönborn grófné halála után ez a kapcsolat Olasz-országgal elég hamar megszakadt. Schönborn grófné a maga külön vagyonát Wekerle Sándorra hagyta, de a velencei palota öröklése vitássá vált, mert Schönbornné mellett – aki utolsó éveit állandóan Olaszországban töltötte – volt egy leány, aki őt betegségében is ápolta, s ő azt állította, hogy a grófné a palotát szóbeli végrendelettel reáhagyta. Tanúiként gondolierik szerepeltek. Perre is sor került, ami azonban az olasz bíróságok jóvoltából igencsak elhúzódott. Wekerle Sándor még közvetlenül az első világháború kitörése előtt is kapott értesítést olasz ügyvédjétől, de magyar siker nem születhetett olasz földön. A kis Sándor kinőtt az elemi iskolából, és 1859 őszén búcsút kellett vennie móri barátaitól. Fájt a fészektől való megválás, de az új élet, új környezet és szórakozás varázsa némi megnyugvást hozott számára. Az édesanya bepakolta a koff erbe a diákstafírungot, előállott az uradalmi kocsi, s a szigorú, de gondos édesapa vitte magával a kis diákot a „nagy” városba. Az évek, Székesfehérvárott. A ciszterciták székesfehérvári rendháza előtt állt meg a kocsi. Az e rend vezetése alatt álló gimnáziumnak lett Wekerle Sándor rendes tanulója, azonban nem lakott benn, mert a közvetlenül ezt megelőző évben gyászos kimenetelű járvány lépett fel az internátusban, s emiatt a szerzetesek nem vettek fel többé bennlakókat. Apja két öreg kisasszonynál helyezte el, akik kosztos diákokat tartottak. Wekerle Sándor saját előadása szerint úgy nyerte el kegyüket, hogy a kisasszonyok részére ebédnél és vacsoránál mindig az egyik diáknak kellett borosvizet kevernie, s ezt a diákot egyszer Wekerle Sándor helyettesítette. Ő azután csak úgy csinált, mintha vizet is öntene hozzá, de majdnem tisztán adta nekik a bort. Ki is jelentették, hogy Wekerle nagyon jól tud keverni, s ettől a naptól kezdve az ő tiszte volt a kisasszonyokat itallal ellátni. Több házigazdájáról nem emlékezett meg Wekerle, ellenben sokszor emlegette, hogy kosztos diák korában került össze életre szóló hű barátjával, Schmidt Józseff el, aki később esküvői tanúja volt. Ezt követően szép karriert futott be, miniszteri tanácsosként az ezredéves kiállítás és történelmi főcsoport első elnöke volt, majd pedig a Pénzintézeti Központ első elnöke lett. Esténként, a tanulás befejeztével vele olvasgatták nagy buzgalommal Horváth Mihály nagy történelmi művét, ami felkeltette érdeklődését a politika iránt. A nyolc diákév gyorsan elrepült. Wekerle osztályának folyamatosan egyik legkiemelkedőbb tanulója volt, de viselkedésétől nem voltak túlságosan elragadtatva. Ministrálni jól tudott és nagyon szeretett, ezért mise után úgy eldugta a ministránsruhát, hogy más meg ne találhassa. Az oltár mögötti rejtekhelyet csak akkor árulta el, amikor volt osztálytársaival a negyvenedik érettségi jubileumra jöttek össze. Wekerle érdemjegyeiről a Székesfehérvári Napló 1894-ben így számol be: „Wekerle Sándor érdemsorozata az 1863/64-es tanévben a következő volt: »Erkölcsi magaviselet: dicséretes, fi gyelem: változó, szorgalom: kellő. A hittanból kitűnő, latinból jó, görögből jeles, magyarból kitűnő, németből kitűnő, történelemből jeles, mennyiségtanból jeles, természettanból kitűnő, természetrajzból kitűnő. A rendkívüli tantárgyak közül a franczia nyelvben és rajzban nincs osztályozva, az énekből kitűnő, a testgyakorlatban jeles…« Az 1864/65-ös tanévben Wekerle Sándor a hatodik osztályt végezte. Ebben az évben – bár »figyelme« javult, amenynyiben a »változó«-ból »feszült« lett… Az 1865/66-os tanévben Wekerle Sándor szorgalma, mely addig csak »kellő« volt, ernyedetlenné vált, s ebben az évben már kitűnővé küzdötte föl magát, mégpedig egyetlenegy kivételével minden tantárgyból… Az 1866/67-dik tanévben, a kiegyezés és a koronázás emlékezetes esztendőiben lett Wekerle Sándor érett, mégpedig kitűnőleg. Ebben az évben, bár »figyelme« a »feszült«-ről ismét csak a »kellő«-re szállt alá, minden tantárgyból, tehát már a mennyiségtanból is kitűnő osztályzatot nyert. Szorgalma »ernyedetlen « volt, erkölcsi viselete azonban sem nem »példás«, sem nem »dicséretes«, hanem csak »törvényszerű«, aminek oka valószínűleg az volt, hogy a sudár növésű, szép ifj únak már ekkor voltak úgynevezett »fiatalkori ábrándjai«
A cisztercita igazgatónak az volt a szokása, hogy az érettségi utáni záróünnepségen sorba állította a végzett tanítványokat tanulmányi eredményeik szerint. Elsőnek Wekerle Sándor állott, de ebben az évben rendhagyóan utána két hely maradt, és csak ezután állt a második legjobb tanuló. Társai egy alkalommal titkon majálist rendeztek az erdőben, s amikor a legszilajabban ropták a táncot a város szépeivel, egyszercsak szétnyíltak a bokrok, s ott állt egy páter szigorú arccal. Nagy riadalom, de a következő percben már harsány kacaj: Wekerle Sándor öltötte magára a rend fehér köntösét. Ez a csíny azonban tanárainak fülébe jutott, s következménye az lett, hogy az érettségi bizonyítványban magaviseletből hármas osztályzatot kapott. Osztálytársai körében nagy népszerűségnek örvendett, amit főleg annak köszönhetett, hogy az írásbeli dolgozatokat mindig két-három diáktársának is megírta. Diáktársai ragaszkodását jelzi, hogy őt választották meg önképzőköri elnöknek is. Egykori kollégái közül – Schmidt Józsefen kívül – sokszor megemlékezett Endrődy (Kupritz) Sándorról és Pacona Elekről, a magláji hős huszárkapitány fivéréről, akinek – miután nemesi kúriáját szerencsétlenül elvesztette – dohánygyári tisztviselői állást juttatott. Wekerle Sándor középiskolai tanulmányait csodálatosan megőrizte emlékezetében. Öregkorában is mestere volt a latin nyelvnek. Popovics Sándorral nemegyszer azzal szórakoztak, hogy latinul beszélgettek. Az igaz, hogy apja már elemista korában befogta latinra, és „devant les domestiques” latinul kellett beszélgetnie. Egykori diáktársai megjegyezték róla, hogy ő írta a leg-szebb klasszikus körmondatokat, de akik ismerték őt idősebb korában, azt is tudták róla, hogy kortársai között ő őrizte meg legtovább a klasszikus szellemet. Budapesten, pályaválasztás. Kezdetben Wekerle Sándornak az volt a vágya, hogy orvos lehessen, de családja messzebb menő ambíciókat fűzött hozzá. Latin és görög nyelvtanára, Vajda Ödön, a későbbi zirci apát megjö-vendölte: miniszter lesz belőle, s rábeszélte a családot, hogy küldjék jogász-nak. Így is lett. Az érettségi diplomával zsebében 1867 őszén beiratkozott a Budapesti Tudományegyetemre, amelynek négy éven keresztül szorgalmas hallgatója volt. Érdekes, hogy volt egyetemi professzorairól sohasem nyilatkozott, míg középiskolai tanárai közül az említett Vajdához, a cisztercita rend későbbi főnökéhez holtiglani barátság fűzte. Diákélete sablonosan telt el: hónapos szoba, kocsmai koszt, amiben változatosságot csak az hozott, amikor ő vagy valamelyik barátja faluról kapott egy-egy sonkát vagy más hasonló elemózsiát. Az ilyesmi mindig vidám összejövetelekre adott alkalmat. Szorgalmasan evezett a Nemzeti Evezősegy-letben, énekelni tanult, élénken részt vett az egyetemi közéletben úgy is, mint a Joghallgatók Segélyegyletének elnöke. Politikai hitvallása már akkor megalapozódott: a tüntetéseken a haladók oldalán vett részt. Gyakori vendége volt a fiatal képviselőház karzatainak is, ahol Deák Ferenc, Andrássy Gyula és kiváló kortársai szónoki diadalainak volt tanúja. Közben sudár legénnyé nőtte ki magát, karcsú, magas, de széles vállú volt, életvidám, mosolygós arcát pedig már ekkor bekeretezte közismert oldalszakálla. Mint mesélték, a szépnemnek is kedvencévé vált, s kortársai gyakran emlegették, hogy igen jó kedvében látták Wekerlét, amikor a kirán-dulóhajókon a tavaszi szellő táncra perdítette a fiatalságot. A vakációk rendesen otthon teltek, de nem tétlenségben. A nyári szünetekben beállott a móri főszolgabíró mellé közigazgatási gyakornoknak. A főiskola befejeztével néhány diáktársával, Schmidt Józseffel, Dókus Ernővel és Wetzel Gyulával nagyobb külföldi útra indult, és bejárta Felső-Olaszországot, majd kocsival áthajtottak a Szent-Gotthardon, és elidőztek Svájcban is. Az utazás alatt Wekerle volt a cicerone. Ennek az utazásnak reá nézve az volt a legfontosabb hatása, hogy itt ismerkedett meg az erős polgári társadalommal, felismerte ennek a közélet szempontjából mutatkozó nagy jelentőségét, s ezzel kapcsolatban fogalmazódott meg benne az az eszme, hogy Magyarországon is egy erős polgári osztály kialakítására kell törekedni. Társai egy alkalommal titkon majálist rendeztek az erdőben, s amikor a legszilajabban ropták a táncot a város szépeivel, egyszercsak szétnyíltak a bokrok, s ott állt egy páter szigorú arccal. Nagy riadalom, de a következő percben már harsány kacaj: Wekerle Sándor öltötte magára a rend fehér kön-tösét. Ez a csíny azonban tanárainak fülébe jutott, s következménye az lett, hogy az érettségi bizonyítványban magaviseletből hármas osztályzatot kapott. Osztálytársai körében nagy népszerűségnek örvendett, amit főleg annak köszönhetett, hogy az írásbeli dolgozatokat mindig két-három diáktársának is megírta. Diáktársai ragaszkodását jelzi, hogy őt választották meg önképzőköri elnöknek is. Társai egy alkalommal titkon majálist rendeztek az erdőben, s amikor a legszilajabban ropták a táncot a város szépeivel, egyszercsak szétnyíltak a bokrok, s ott állt egy páter szigorú arccal.
HELIKON 2011
