GOMBAMÉRGEZÉSEKRİL ÁLTALÁBAN A gombákkal kapcsolatban megkülönböztetnek mycetismust és mycotoxicosist. A mycetismust a gombákban lévı toxin okozza, ez az, amivel a toxikológia - és jelen cikkünk - foglalkozik. A mycotoxicosist pedig az élelmiszerekben elszaporodó mikroszkopikus penészgombák méreganyagai okozzák. A laikus gombagyőjtık nemegyszer összetévesztik a vadon termı, ehetı gombákat az azokhoz külsıre nagyon hasonlító, ám mérgezı fajtákkal. A legsúlyosabb, nagyobb részt halálos kimenetelő mérgezéseket a gyilkos galóca okozza, amelybıl már a kosárba került töredék is veszélyes lehet. Legalább ezt a fajtát biztonsággal fel kellene tudnia ismerni mindenkinek, aki gombászásra adja a fejét. A gyilkos galóca kalapja fehér, barna vagy zöldes színő, lemeze fehér, gallérja és bocskora van. A gombamérgezés elkerülésének a legbiztosabb módja, ha a győjtı az erdın-mezın szedett gombákat a legközebbi piacon vagy egyéb gombavizsgáló helyen szakemberrel átnézeti - a vizsgálat ingyenes. Ha pedig megtörtént a baj, a legfontosabb, hogy a mérgezés után a beteg a lehetı legsürgısebben szakszerő segítséget kapjon. Elıfordulás A vadon termı gombák fogyasztásának a rendszeres felvilágosítás és figyelmeztetés ellenére minden évben vannak áldozatai. Az utóbbi években a gombamérgezések száma megemelkedett, évente átlagosan 65 fı betegszik meg. 1998 és 2004 között Magyarországon hatan haltak meg gombamérgezés következtében - mindannyian gyilkos galócát fogyasztottak. A gombamérgezéses esetek száma erısen függ az idıjárástól: száraz, forró nyarakon, illetve az esıs, de hideg hónapokban kevés a gomba, ilyenkor ritkábban fordul elı gombamérgezés. Annál inkább megszaporodik számuk a csapadékban gazdag, meleg idıszakokban. Ugyanakkor az is elıfordul, hogy csak hetekkel a győjtés után történik meg a mérgezés, mivel a nagyobb mennyiségben talált gombát addig mélyhőtıben tárolja a győjtı. Okok A különbözı gombamérgek közül a legtöbb mérgezést okozók a susulykafélék (Inocybe) és néhány tölcsérgomba (Clitocybe) muszkarin nevő anyaga, valamint a gyilkos galóca méreganyagai. A gyilkos galóca (Amanita phalloides) és a rokon gombafajok fogyasztása phalloidinmérgezést okoz, amely súlyos májkárosodást indít el. A mérgezést kiváltó toxikus polipeptidek két csoportra oszthatók: amatoxinokra és fallotoxinokra. A legveszélyesebb toxin az alfa-amanitin, elsısorban ez felelıs a máj- és vesekárosodásért. A fallotoxinok okozzák a gastrointestinalis tüneteket. A mérgezés súlyossága az amatoxinok abszolút mennyiségétıl, valamint az ugyancsak a gombában képzıdı antitoxin, az antamanid relatív mennyiségétıl függ. A gyilkos galóca amanitintartalma a termıhelytıl, idıjárási viszonyoktól, tehát több tényezıtıl is függ, és évrıl
évre változik. Változik az antamanid mennyisége is. Szerencsés esetben a gombának kicsi az amanitin és nagy az antamanid tartalma, ekkor a halálozási arány jelentısen csökken. Mivel ez a gombafajta a legveszélyesebb, ezért ennek leírását közöljük: A gyilkos galóca júniustól októberig erdıtalajon, fıleg tölgyfák alatt terem. Fiatal állapotban fehér, tojáshéjszerő zárt burok veszi körül. Ekkor még tojáshoz hasonlít, kettévágva azonban a benne fejlıdı kalap és tönk könnyen felismerhetı. A kifejlett példány kalapja 5-15 cm átmérıjő, színe olajbarna, zöldes-barna, sárga, zöldessárga, sıt fehér is. Sugarasan selymes, szálas felülete rendszerint csupasz, bár ritkán fehér burokmaradvány is lehet rajta. Lemezei 8-12 mm szélesek, sőrőn állók, fehérek, a tönkre felkanyarodóak, a kalap széle felé kiszélesedık. A tönkje 5-15 cm hosszú, 1-2 cm vastag, csaknem henger alakú, lefelé vastagodó, fehér alapon kalapszínő márványozottsággal. Jól fejlett fehér gallérja, bocskora van - ez alapján lehet megkülönböztetni más fajtáktól! Húsa puha, hófehér színő. Fiatalon szagtalan, az érettebb példányoknak azonban kellemetlen, nyers burgonyára emlékeztetı szaga van. A fehér példányok az ehetı csiperkéhez hasonlóak, de a csiperkéknek kezdetben rózsaszín, majd sötétbarna lemeze van, és nincs bocskoruk. Tünetek A toxikológia területén elıforduló gombamérgezéseket kilenc nagy csoportba osztják, amely osztályozás az európai és amerikai toxikológiai társaságok által meghatározott és elfogadott rendszer. E szerint az elfogyasztott gomba, illetve toxinjai okozta tünetek alapján megkülönböztetnek phalloides, orellanus, giromitra, muscarin, pantherina, psylocibin, koprinus, paxillus és gastrointestinalis szindrómát. A leggyakrabban elıfordulókról ezek közül bıvebben: A legveszélyesebb mérgezési forma a phalloides szindróma, amelyet a gyilkos galóca különkülön is májtoxikus anyagai okoznak: az amanitin, phalloidin, virotoxin. A gyilkosgalóca-mérgezésnél a fogyasztást követıen 8-28 óra múlva kezdenek megnyilvánulni a kezdeti tünetek: a csillapíthatatlan hányás, hasmenés (vízszerő széklet), ami életveszélyes kiszáradáshoz, izomgörcsökhöz vezethet. A második szakaszban látszólagos javulás után egyre fokozódó sárgaság, májsejt-károsodás jön létre, májkóma következhet be. A halálos kimenetel oka a májsejtek pusztulásán kívül az azzal egy idıben zajló vesekárosodás és vizelet-kiválasztási zavar. Ehhez hasonló tüneteket okozhat egyéb gombafaj (pl. sárga kénvirággomba, vörhenyes ızlábgomba) is, de a lappangási idı azoknál rövidebb (4-5 óra). A muscarin szindróma acetilkolineszteráz-gátláson alapul, izzadás, remegés, nyálfolyás, könnyezés, hasi görcsök jellemzik. Nem életet veszélyeztetı mérgezés, kezelése atropin és tüneti szerek. Képviselıje például a légyölı galóca. A pantherin szindrómát a párducgalóca fogyasztása váltja ki, motoros izgalom, tér- és idıérzékelési zavarok, felfokozott érzelmi állapot, vörös, száraz nyálkahártyák, szapora szívmőködés, nyugtalanság, delírium, hallucinációk jellemzik a mérgezettet. Az ısi társadalmakban a sámánok ennek segítségével társalogtak isteneikkel. A párduc- és légyölı galóca mérgezés lappangási ideje 1-2 óra. Psylocibin szindrómát a selymes susulyka okoz, ez a gomba LSD-analóg vegyületeket tartalmaz. Rövid, maximum 1 órás lappangási idı után hallucináció, magasvérnyomás, szapora szívverés, izzadás, nyál és orrfolyás, görcsök jellemzik a mérgezést. A koprinus szindróma érdekessége, hogy toxinja csak egyidejő alkoholfogyasztással együtt okoz megbetegedést, mivel a méreganyag az alkohol lebontását gátolja, és acetaldehidmérgezést okoz. Ezért lehetséges az, hogy bizonyos fajta tintagombából elég sokat lehet mindenféle veszély nélkül elfogyasztani, ha csak vizet fogyasztunk mellé, máskor viszont mérgezést okoz.
A leggyakoribb és legtöbb képviselıvel rendelkezı mérgezéscsoport a gastrointestinalis (gyomor- és bélrendszeri) szindróma, amelynél gyorsan jelentkeznek a gyomorrontásra emlékeztetı tünetek. Ilyen, enyhe mérgezést okozó gombák: világító tölcsérgomba, sátán tinóru, farkas tinóru, nagy döggomba, galambgomba-félék, tejelıgomba-félék, papsapka gomba, stb.. Diagnózis Ha a beteg gyomor- és bélhurut tüneteit mutatja, és kiderül, hogy elızı nap vagy aznap kétes eredető gombát fogyasztott, akkor gondolni kell a galócamérgezés lehetıségére, hiszen itt a hányásos-hasmenéses panaszok a gombás étel fogyasztásától számítva 12-16 órával késıbb jelentkeznek. A gomba azonosítása gombamaradványokból, spóraszemcsékbıl mikroszkópos meghatározás útján történik, ezért szükséges, hogy a mérgezettel együtt ételmintát, tisztítás utáni hulladékot, gombamaradványt is küldjenek a vizsgálatokhoz. A szérumból amatoxin kimutatása lehetséges. A többi mérgezésnél akut toxin-meghatározásra nincs mód. A diagnózist segíti annak ismerete, hogy pontosan mennyi idı telt el az étel elfogyasztása óta: a rövid (1-2 órás) lappangási idı könnyő gombamérgezésre utal, a hosszú lappangási idı (1224 óra) viszont az életveszélyes gombamérgezésekre jellemzı. Kezelés Nagy az elsı ellátó felelıssége abban, hogy gombamérgezés esetén a beteg ne járja végig a szokásos beutaló-utat intézménytıl intézményig, hanem mielıbb a megfelelı toxikológiai osztályra kerüljön. Addig is szükség lehet infúzióra, vénán át bejuttatott folyadék- és ionpótlásra. Ha valamilyen oknál fogva a mérgezésgyanús személyt nem lehet gyorsan kórházba szállítani, a gomba elfogyasztása utáni 1-2 órában a hánytatás hasznos elsısegély. A gyilkos galóca mérgezés esetében hánytatás vagy hashajtó csak akkor alkalmazható, ha az általános tünetek még nem alakultak ki. A beteg nagyfokú szomjúságról panaszkodik, de állapotát a folyadékbevitel rontja, ezért meg kell akadályozni, hogy igyon. Gombamérgezésben, sok más egyéb mérgezéshez hasonlóan, indokolt az orvosi szén vizes oldatának adása, amely magába szívja a mérgezı anyagokat, és ezzel megakadályozza azok felszívódását. Életveszélyes kiszáradás gyanúja esetén a másik feladat lehet a helyszínen a hányáscsillapító injekció formában történı beadása. Annak ellenére, hogy a beteg hány, fontos a gyomormosás alkalmazása is, mivel a gyomorfal redıi közül a méreganyag lassan szívódik fel. Galócamérgezés esetében is indokolt gyomrot mosni, még akkor is, ha a tünetek jelentkezésekor a toxin már felszívódott, így már kifejti májkárosító hatását, mivel egyrészt így eltávolítható a gyomorredıkben megbúvó méreganyag, másrészt a toxin az epével kiválasztódva ismét a gyomorba kerülhetne. A gyilkosgalóca-mérgezésnek egyértelmő ellenszere nincs, nagydózisú penicillin, máriatöviskivonat, albumindialízis-kezelés, amikor az érintett vérplazmáját egy olyan szőrın áramoltatják át, ami képes belıle kiszőrni, megkötni a gombatoxinokat. A gyógyulás esélye és a kezelés sikere nagyrészt a vese- és májkárosodás mértékétıl függ. A legsúlyosabb esetben, ha a szervezet méregtelenítı szerve, a máj is menthetetlenül károsodott, csak a májtranszplantáció segíthet. A gyilkos galócával mérgezett beteg, ha nagyon kis mennyiséget evett, szerencsés esetben 2448 órán belül megmenthetı. A muscarin szindróma (légyölıgalóca-mérgezés) kezelése az atropin és tüneti szerek adásából áll. Susulyka-féle gombák okozta (psylocibin) mérgezés esetén a teendı vízben eloszlatott orvosi szén itatása. A pantherin (párducgalóca okozta) szindróma terápiája nyugtatók és súlyos esetben physostigmin hatóanyag adása.
A gastrointestinalis szindróma terápiája tüneti. Ezek a gombák "gyomorrontásos" tüneteket okoznak, lefolyásuk viszonylag enyhébb. Orvosi szén minden esetben adandó, és amennyiben a beteg magától nem hány, meg kell kísérelni a hánytatást, illetve gyomormosást is végeznek. Minél hamarabb alakulnak ki a tünetek, annál enyhébb lefolyású mérgezésre lehet számítani. A legtöbb mérges gomba súlyos tüneteket okoz ugyan, de többnyire nem halálos kimenetelő a mérgezésük. A galócafélék, illetve esetenként a susulykafélék azonban halált is okozhatnak. Megelızés Csak az vállalkozzon gombagyőjtésre, aki legalább a gyilkos galócát biztonsággal fel tudja ismerni, de érdemes alapfokú gombaismeretet szerezni. (Ma már sok jó gombász könyv vásárolható, több alapfokú tanfolyam indul.) A győjtött gombát meg kell mutatni gombaszakértınek! Csak az általuk ellenırzött gomba fogyasztható teljes biztonsággal. Az átvizsgáláshoz a teljes, győjtött mennyiséget kell bemutatni a szakértınek, nem csak egy-egy példányt! Van, aki azért mulasztja el a gombavizsgálatot, mert úgy látja, hogy a szakember túl sok gombát válogat ki. Még ha így is volna, nem szabad bevizsgálatlan gombát enni. A győjtött gombákat fajtánként kisebb zsákokba téve elkerülhetı az ehetı és mérges gombák érintkezése. Az ismeretlen fajokat tehát elkülönítve kell győjteni, mert ha egy mérgezı gomba is kerül bele, tönkreteheti az összest: hiszen még a letöredezett lemezkék is súlyos mérgezést okoznak! Fehér lemező, galléros, bocskoros gombát nem szabad felszedni, mert ez a gyilkos galóca! Csak kifejlett példányokat szedjünk, amelyeken jól felismerhetıek a gomba jellegzetességei. Házalótól, zugárustól gombát nem szabad vásárolni, csak kijelölt, gombaárusításra engedélyezett helyen, és csak olyan árustól, aki gombavizsgálói igazolással rendelkezik. A gombát alaposan meg kell sütni, fızni. Vannak olyan gombafajok, amelyekben a méreganyagok csak megfelelı idejő fızés után bomlanak fel, ehhez legalább 20 perc fızés szükséges (pl. győrős tuskógomba). Az ehetı gombákban lévı fehérjék, aromaanyagok is okozhatnak allergiás-, gyomor- és bélrendszeri tüneteket egyes személyeknél (pl. a szürke tölcsérgomba fogyasztásánál, az ilyen gombafajt javasolt keverten fogyasztani más ehetı gombákkal). Csak frissen készített gombaételt fogyasszunk, az állás során az ételben elszaporodó baktériumok gyomor- bélpanaszokat okozhatnak. Néhány gomba alkohol fogyasztásával együtt okoz tüneteket (pl. ráncos-, kerti tintagomba, változékony tinóru, illatos pereszke). A gombás ételek nehezen emészthetıek, ezért egyszerre nagy mennyiségő, ehetı gomba fogyasztása is okozhat megbetegedést. Kisgyerekeknek (6 éves kor alatt) nem javasolt a gombás ételek fogyasztása. Egyes gombáknál a tönk fogyasztása nem ajánlott, mivel nem emészthetı (pl. szegfőgomba, ızlábgomba), csak a kalapját készítsük el. Ha a vadon termı gomba fogyasztása után hányás, hasmenés, idegrendszeri, keringési zavarok (izzadás, verejtékezés, test kipirulása, szapora pulzus, stb.) jelentkeznek, haladéktalanul orvoshoz kell fordulni! A maradék nyers gombát, tisztítási hulladékot, ételmaradékot érdemes a beteggel együtt a kórházba vinni, mert a mérgezést okozó gombafaj gyors megállapításában és a megfelelı kezelés mihamarabbi elkezdésében nagy segítséget jelent.
Hasznos tudnivalók A köztudatban elterjedt néhány hiedelem, amelyek legfeljebb egyes gombafajtákra igazak, de általánosítva nagyon veszélyes babonák. Tévhit, hogy a kalapbır lehúzásával a gombát méregteleníteni lehet. (A gyilkos galóca a kalapbır lehúzása és forrázása után is megtartja méreganyagát.). Hasonlóan veszélyes lenne abban bízni, hogy a csiga által megrágott gombák ehetıek. A csiga hidegvérő élılény, és mint ilyen az anatoxint le tudja bontani, míg az ember és a melegvérő állatok nem. Téves hiedelem az is, hogy csak az a gomba mérgezı, amelynek húsa vágáskor elszínezıdik. A gyilkos galóca húsa fehér marad, míg a narancssárga tejet eresztı, bizarr zöldre színezıdı rizike finom, ehetı gomba. Van, aki úgy hiszi, hogy a "rossz" gombák külsıre is taszítóak, nyálkás felszínőek vagy rossz szagúak. Sajnos, ez nem így van: a legveszélyesebb galócafélék többnyire kifejezetten szép gombák. Más abban bízik, hogy a gomba fızıvizébe mártott kanál elszínezıdése fogja majd figyelmeztetni a mérges gomba jelenlétére, de ennek az oxidációs folyamatnak semmi köze a gomba ehetı vagy mérges voltához. Szerzı: Máriáss Márta | Lektor: Prof. Dr. Újszászy László Forrás: Hazipatika.com A gomba-toxikológiai vizsgálatokról szóló www.nebih.gov.hu/data/cms/143/76/gomba.pdf linken olvashatják.
tájékoztatást
a
Az ehetı gombák listája a http://www.gomba.b74.hu/oldalak/menulap.php?szo=eheto, a mérgezı gombák listáját pedig a http://www.gomba.b74.hu/oldalak/menulap.php?szo=mereg linken található, a gombákkal kapcsolatos egyéb érdekességekkel együtt.
