X. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia Kolozsvár, 2007 május 26-27.
GAZDASÁGI VERSENYKÉPESSÉG
SZÉKELY IMRE témavezető, tanársegéd asszisztens Babes-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar Gazdaságtan Tanszék
ÁDÁM BENJÁMIN RUDOLF Babes-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar III. év Bank-Pénzügy szakirány Mikó Imre Szakkollégium
1
TARTALOMJEGYZÉK A dolgozat témája - miért pont ez ? ..................................................................................................... 3 Elméleti megalapozás ......................................................................................................................... 4 Vállalatok versenyelőnye globális iparágakban................................................................................... 5 Versenyelőny létrehozása ................................................................................................................ 7 Versenyelőny fenntartása................................................................................................................. 7 Nemzetközi verseny............................................................................................................................. 9 Hely- és rendszerfüggő előnyök ...................................................................................................... 9 A nemzeti versenyelőny determinánsai ......................................................................................... 10 Tényezőellátottság ............................................................................................................................. 11 Tényezők hierarchiája .................................................................................................................... 12 Szelektív tényezőhátrányok ........................................................................................................... 13 Keresleti körülmények ....................................................................................................................... 14 A hazai kereslet összetétele............................................................................................................ 14 A kereslet mérete és növekedési üteme ........................................................................................ 15 Kapcsolódó és ellátó iparágak............................................................................................................ 16 Versenyelőny ellátó iparágakban ................................................................................................. 16 Versenyelőny kapcsolódó iparágakban.......................................................................................... 16 Vállalati stratégia, struktúra és rivalizálás ......................................................................................... 17 Hazai vállalatok stratégiája és struktúrája...................................................................................... 17 Célok, célkitűzések ............................................................................................................................ 18 Vállalati célkitűzések ..................................................................................................................... 18 Egyéni célok................................................................................................................................... 18 Presztízs és nemzeti prioritások .................................................................................................... 19 Az elkötelezettség szerepe ............................................................................................................. 19 Hazai verseny .................................................................................................................................... 19 Új üzlet létrejötte............................................................................................................................ 21 A kormányzat szerepe.................................................................................................................... 22 A Világgazdasági Fórum (World Economic Forum - WEF)............................................................. 24 A román gazdaság versenyképes szektorai........................................................................................ 26 Következtetések ................................................................................................................................. 29
2
A dolgozat témája - miért pont ez ?
A versenyzés egy izgalmas dolog. Mindig hoz új fordulatokat, új szituációkat, ún. versenyhelyzeteket teremt, amelyekre reagálni, válaszolni kell, lehetőleg gyorsan és hatékonyan. A gazdasági élet szereplői állandóan versenyben állnak egymással, minden egyes nap, minden percben. Ahogy a vállalatok, cégek versenyeznek a vásárlókért, ahogy a munkavállalók a jobbnál jobb állásokért, úgy versenyeznek az országok, nemzetek is egymással az egyre inkább globalizálódó világgazdaságban, az immár minél szabadabbá váló világkereskedelemben. Az utóbbi időben egyre nagyobb szerepet kap a médiában, elektronikus és írott sajtóban egyaránt a versenyképesség kérdése, mint komoly nemzetgazdasági problémakör. Rengeteget beszélnek róla vezető szakpolitikusok, a gazdasági élet szereplői. Lassan kezd olyanná válni, mint a foci, amelyhez mindenki ért, mindenki tudja, hogy mit kéne másképp csinálni, hol kéne változtatni és milyen irányban. Mit jelent egy ország versenyképessége nemzetközi összehasonlításban, melyek azok a tényezők amelyek meghatározzák, amelyek döntően befolyásolják ? Lehet-e egyáltalán a versenyképességet tudatosan irányítani, befolyásolni, szabályozni ? Mi dönti el, hogy egy bizonyos ország miben igazán versenyképes és miben nem ? És ha valami eldönti ezt, lehet rajta majd változtatni, lehet hátrányból előnyt kovácsolni, lehet visszafordítani a kedvezőtlen folyamatokat ? Számít-e egyáltalán egy ország versenyképességi világranglistán elfoglalt pozíciója, számít-e a potenciális befektetőknek egyáltalán ? Mit tehet egy ország kormánya rövid és hosszú távon a versenyképesség tekintetében ? A fentiekhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem, mikor már számtalanszor hallottam és olvastam cikkeket a versenyképességről. Azért esett erre a témára a választásom, hogy elsősorban megértsem végre, miről is beszélnek olyan sokan megannyi féle módon, mit is takar a versenyképesség fogalma valójában, mit ír erről a szakirodalom, hogyan határozzák meg egy adott ország versenyképességét összehasonlítva másokéval, figyelembe véve a szakirodalom elméleti megalapozásait. Lássuk tehát mi lett belőle...
3
Elméleti megalapozás
A versenyképesség már egy jó ideje a közgazdasági gondolkodás közzéppontjába került, a számtalan
publikáció
mellett
fontosságát
bizonyítja,
hogy
egyre
több
ország
készít
versenyképességi jelentéseket, hoz létre versenyképességi tanácsot1. Michael E. Porter munkássága meghatározó ezen a területen, több könyvet írt a versenyképesség témájáról, amelyek kialakították fő művének - The Competitive Advantage of Nations - szerkezetét, mely Ronald Reagan elnök megbízásából végzett kutatásának eredménye. Porter megállapítja, hogy minden ország hatással van a határain belül
honos cégek,
vállalatok azon képességére, miszerint sikeresek lehetnek egyes iparágakban. A versenyképességnek nemzeti szinten egyetlen helyes értelmezése van, éspedig a nemzeti termelékenység. Az életszínvonal emelkedése a nemzet vállalatainak azon kapacitásától függ, hogy mennyire tudnak magas termelékenységi szintet elérni és idővel ezt növelni. Egy fenntartható termelékenységnövekedési ütemhez szükséges, hogy a gazdaság folyamatosan feljavítsa önmagát2. A nemzetközi kereskedelem fontos szerepet tölt be a versenyképesség kérdésében, mivel lehetővé teszi a nemzetek számára a szakosodást és a termelékenység növelését azon területeken, amelyekben relatíve produktívabbak másoknál, amelyekben pedig kevésbé termelékenyek importból fedezik a szükségleteket. Egyetlen nemzetgazdaság sem lehet versenyképes és nettó exportőr mindenben!3
Éppen ezért a protekcionista intézkedések, hazai vállalatok állami
támogatása és más hasonló intervenciók, melyek olyan iparágak támogatását, életben maradását szolgálják ahol versenyhátránya van egy országnak, csak lelassítja egy gazdaság feljavítását és behatárolja egy nemzet hosszútávú életszínvonalát. Minden nemzet erőforrásai korlátozottak, az ideális az, ha ezen erőforrásokat a lehetséges legtermelékenyebb módon használják fel. Ha a nemzetgazdasági szintű versenyképességet akarjuk megmagyarázni, rossz kérdésre keressük a választ. Ehelyett a termelékenység és a termelékenységnövekedési ráta meghatározó tényezőit kell megértenünk, nem az egész gazdaságot, hanem ennek iparágait és szegmentumait kell külön-külön megvizsgálnunk. Sok iparágban a nemzetközileg versenyképes szereplők egy-két nemzethez tartozó vállalatok, tehát egy nemzet gazdasági környezetének hatása iparágakra 1 2 3
*** Versenyképességi évkönyv Magyarország 2006 - GKI Michael E. Porter: The Competitive Advantage of Nations, The Macmillan Press Ltd., London, 1994 - 6. oldal Michael E. Porter: The Competitive Advantage of Nations, The Macmillan Press Ltd., London, 1994 - 7. oldal
4
vonatkozik, nem pedig egyéni cégekre. A termelési tényezőkből fakadó komparatív előnyök meggyőzőbbek voltak a 18. és 19. században, mikor sok iparágban a termelés inkább munkaerő-, mint tudásintenzív volt. A technológiai változások mára azonban csökkentették bizonyos termelési tényezők fontosságát. Az automatizálások következtében csökkent az előállított termékek emberi munkatartalma sok iparágban. A jelenkori csúcstechnológiákhoz való hozzáférés sokkal fontosabbá válik, mint például a helyi munkabérköltségek alacsony szintje. A bőségesen rendelkezésre álló tényezőkhöz való hozzáférés kevésbé fontos, mint a technológia és szakképzettség megléte ezek hatékony és eredményes felhasználására. Sok fejlődő ország rendelkezik már alapvető infrastruktúrával, mint úthálózat, kikötők, repülőterek, telekommunikáció, melyek szükségszerűek a termelőipar számára. Ily módon a tradicionális előnyök forrásai, amelyekkel a fejlett országok rendelkeztek eltűntek, vagy eltűnőfélben vannak. A központi kérdés, ami megválaszolásra vár: miért érnek el egy bizonyos országban honos vállalatok nemzetközi sikereket egyes iparágakban és szegmentumokban? A különbségek a nemzeti gazdasági struktúrák, értékek, kultúrák, intézmények és történelem között alaposan hozzájárulnak a versenyben elért sikerekhez. Az anyaországnak növekvő jelentősége van, mert biztosítja a szakképzettség és technológia forrását, amelyek megerősítik a versenyelőnyöket. Az anyaország az a nemzet, ahol a vállalkozás alapvető versenyelőnyeit létrehozták és fenntartják, ahol a cég stratégiája megalkotásra került a fő termékek valamint a technológiai folyamat mellett. Amióta a vállalatok központi szerepet játszanak a versenyelőnyök létrehozásának folyamatában, a vállalatok magatartása integrálódik a nemzeti versenyelőny elméletébe.
Vállalatok versenyelőnye globális iparágakban A nemzetközi piacokon vállalatok, nem pedig nemzetek versenyeznek.4 Az iparág egymással közvetlen módon versengő vállalatok egy csoportja. Más szemszögből nézve az iparág nem más, mint az az aréna, ahol versenyelőnyöket nyernek vagy 4
Szalavetz Andrea: A gazdasági versenyképesség erősítése, www.vki.hu – MTA Világgazdasági Kutatóintézet
5
veszítenek el a cégek.5 A vállalatok
versenystratégiájukon keresztül
versenyeznek iparágon belül, hogy ez
nyereséges és fenntartható legyen. Két központi eleme van a versenystratégia megválasztásának: ●
az iparág struktúrája és
●
az iparágon belüli pozícionálás (versenypozíció)
Mind az iparági struktúra, mind a versenypozíció dinamikusak, idővel változnak. A sikeres vállalkozások nem csak figyelembe veszik és alkalmazkodnak az iparági környezethez, hanem megkísérlik ennek saját javukra történő befolyásolását is. Mindegyik iparágban a verseny természetét öt tényező befolyásolja: ●
új belépők veszélye
●
helyettesítő termékek fenyegetése
●
kiszolgáló iparágak
●
vevők
●
a meglévő versenytársak közötti rivalizálás6
Az öt tényező intenzitása és erőssége váltakozó mindegyik iparágban, az iparági struktúra függvénye, ugyanakkor meghatározza a hosszútávú iparági nyereségességet. Az iparági trendek a legfontosabbak a stratégia szempontjából, ugyanakkor a cégek saját stratégiájuk révén képesek befolyásolni ezen öt meghatározó tényezőt. Az iparági struktúra szignifikáns jelentőségű a nemzetközi versenyben. Ennek okai, hogy az eltérő iparágak különféle elvárásokat támasztanak a sikeresség érdekében, valamint a szerkezetükben vonzó iparágak profitabilitás szempontjából is kecsegtetőek. Az iparágon belüli pozícionálás középpontjában a versenyelőny áll. Hosszútávon a vállalatok sikeresek lesznek versenytársaikhoz képest, ha fenntartható versenyelőnyöket birtokolnak. Porter szerint két alapvető típusa van a versenyelőnynek: ●
alacsony költségek és
●
differenciálás
Az alacsony költségekre épülő versenyelőny abból áll, hogy egy cég képes költséghatékonyabban megtervezni, legyártani és piacra vinni, eladni egy terméket, mint versenytársai. A differenciálás azon képességét jelenti egy vállalkozásnak, hogy a vevőit egyedi és ezért 5
Michael E. Porter: The Competitive Advantage of Nations, The Macmillan Press Ltd., London, 1994 -33.
oldal 6
Michael E. Porter: The Competitive Advantage of Nations, The Macmillan Press Ltd., London, 1994 - 35.
6
magasabb értékű termékekkel vonzza, mindezt termékminőséggel, speciális tulajdonságokkal, vagy eladás utáni szolgáltatásokkal biztosítja. A differenciálás megengedi egy cégnek, hogy termékeit magasabb árkategóriákba pozícionálja, ezáltal magasabb nyereségességi szintet ér el. A versenyelőnyök mindkét típusa magasabb termelékenységet hoz létre alkalmazóinál a versenytársaikhoz képest. A versenyelőny típusa és a megcélzott szegmentum kombinálásával kapjuk az általános stratégiák fogalmát. Mindezen stratégiák alapvetően különböző versenyzési koncepciókat képviselnek. Nemcsak egyféle stratégia
alkamazható egyszerre egy iparágban, különböző
stratégiák létezhetnek, működhetnek egyszerre. A legrosszabb stratégiai hiba a középen való beragadás, vagyis megpróbálni egyidőben több stratégiát alkalmazni ugyanazon vállalatnak. Ez ugyanis lehetetlen, mert egymásnak ellentmondóak és ez képtelenné teszi egyidejű alkalmazásukat.
Versenyelőny létrehozása Versenyelőnyök innováció által születnek, amely magába foglalja a technológiai fejlesztéseket és jobb eljárások, módszerek alkalmazását. Az innováció megnyílvánulhat termék vagy
termelési folyamatok változásában, új marketing megközelítésekben, új értékesítési
csatornákban és új célterületekben. A leggyakoribb okai az innovációnak, amelyek átformálják a versenyelőnyt a következők : ●
új technológiák
●
új vagy változó fogyasztói szokások
●
új iparág feltűnése
●
változó inputköltségek vagy hozzáférhetőség
●
kormányzati szabályozások megváltozása7
Az innovációt
gyakran a konkurensek nyomása, szükséghelyzetek és viszontagságok
kényszerítik ki, a piacok elvesztésének félelme gyakran erősebbnek bizonyul, mint a további nyereségben való bizakodás. oldal 7
Michael E. Porter: The Competitive Advantage of Nations, The Macmillan Press Ltd., London, 1994 - 45.
oldal
7
Versenyelőny fenntartása A versenyelőny fenntarthatóságának három feltétele van: ●
az előny egyedi forrása
●
az előnyök különálló forrásainak száma
●
állandó fejlesztés és tökéletesítés8
A versenyelőnyöknek van egy hierarchiája a fenntarthatóság értelmezésében. Vannak alacsonyabb rendű előnyök, mint például az olcsó munkaerő vagy alapanyagok, amelyeket viszonylag könnyebben lehet imitálni, lemásolni ezáltal semlegesítve ezen előnyöket. A magasabb rendű versenyelőnyök, mint a sajátos eljárásmód, technológia alkalmazása, termékek differenciálása, a márka hírneve, ismertsége és a vásárlókkal való kapcsolattartás sokkal tartósabb előnyöket jelentenek. További magasabb rendű előnyök a folyamatos befektetésektől függenek a fizikai adottságokba, képességekbe és speciális, gyakran kockázatos tanításba, kutatásfejlesztésbe és marketingbe. Az előnyök forrásainak száma fontos, mert, ha csak egyetlenegy forrásból származik a versenyelőnyünk, a konkurenseink azon törekednek majd, hogy ezt az egyet semlegesítsék, vagy túlteljesítsék. Fenntartható vezető pozícióban lévő cégek az értékláncban több előnnyel is kell rendelkezzenek. Az állandó fejlesztés és tökéletesítés a legfontosabb meghatározója a versenyelőnynek. Tulajdonképpen bármely versenyelőny lemásolható előbb vagy utóbb, ha a versenyelőnyt birtokló cég a babérjain ül. Azért, hogy fenntartható legyen a versenyelőny a cégnek legalább olyan gyorsasággal kell új előnyöket kreálnia, ahogyan a versenytársak képesek lemásolni a régieket. Az előny fenntartása megköveteli a vállalattól, hogy kiaknázza, mintsem ne vegye figyelembe az iparági trendeket. Hosszútávon az előny fenntartása érdekében, minél magasabb rendű versenyelőnyök elérésére kell törekedni, amelyek fenntarthatóbbak. A versenyelőny megőrzéséért egy cégnek fel kell számolnia a régi előnyöket, ahhoz, hogy újakat, magasabbrendűeket alkosson meg, és ültessen gyakorlatba. Ha a cégeknek nem sikerül véghez vinni a változtatások gyakran fájdalmas lépéseit, versenytársaik fogják ezt megtenni helyettük. A fő oka annak, hogy kevés vállalkozás tartja meg versenypozícióját az, hogy a változtatás rendkívül fájdalmas és nehéz folyamat bármelyik sikeres szervezet életében. A stratégiaváltás képessége nehézkes amiatt is, hogy a régi stratégia be van 8
Michael E. Porter: The Competitive Advantage of Nations, The Macmillan Press Ltd., London, 1994 - 49.
oldal
8
rögződve a szervezetbe, képességekbe, szervezeti felépítésbe, speciális adottságokba, amelyek nem kompatibilisek egy egészen új stratégiával. Ugyanakkor az értéklánc újjászervezése szintén nehézségekkel teli és költséges. Egy korábbi stratégia öröksége nélküli cégek esetében kevesebb költségvonzata van egy új stratégia gyakorlatba ültetésének, nem beszélve a jóval kisebb szervezeti nehézségekről. Ez az egyik oka annak, hogy a kívülállók gyakran innovátorokként lépnek fel egy iparágon belül. Azon cégek menedzsmentje, amelyek fenn képesek tartani versenyelőnyeiket, érzékelik a külső fenyegetettséget a versenypozíciójukat illetően, és kénytelenek erre válaszolni.
Nemzetközi verseny A nemzetközi verseny minősége, milyensége iparágról iparágra erősen váltakozó. versenybe A globális stratégia értelmében egy vállalat világszerte értékesít, innen adódik a kérdés, hogyan telepítse és menedzselje a vállalat értékláncát a világszéles értékesítés érdekében. A globális stratégiaválasztáshoz két alapvető dimenzióban kell döntést hozni : ●
konfiguráció – tagoltság : hol és hányféle országban legyenek végrehajtva az értéklánc tevékenységei.
●
koordináció : hogyan vannak koordinálva a több államban szétszórt tevékenységek.9
Hely- és rendszerfüggő előnyök Egy globális vállalkozás versenyelőnyeit feloszthatjuk helyi, nemzeti előnyökre és a helytől független, a vállalat világhálózatából származtatható előnyökre. A nemzeti, vagy helyi előnyök eredhetnek a cég szülőhazájából és más országokból, ahol kihelyezett tevékenységei vannak a cégnek. Ezen előnyök felerősíthetik, kumulálhatják egymást vagy akár ki is olthatják, esetleg kompenzálják egymást. A rendszerfüggő előnyök a cég világszéles eladásainak, szevezeti adottságainak és koordinációs
képességének
függvénye.
A
méretgazdaságosság
vagy
kutatásfejlesztés
országsemleges előnyöket biztosítanak, mert egy nagyméretű üzemet, vagy kutatásfejlesztési központot gyakorlatilag bárhová ki lehet helyezni. 9
Michael E. Porter: The Competitive Advantage of Nations, The Macmillan Press Ltd., London, 1994 -55.
oldal
9
A globális verseny csak akkor kezdődik meg, mikor egyes vállalatok a hazai előnyöknek köszönhetően be tudnak hatolni más nemzetek piacaira is. Az otthoni versenyelőnyök, a külföldre kihelyezett tevékenységek hatékonysága és a világszéles vállalati rendszer kombinálása erősíti meg a nemzetközi sikert, és nem ezek különkülön.
A nemzeti versenyelőny determinánsai Ha a nemzetgazdasági körülmények olyan környezetet teremtenek, amely támogatja a folyamatos innovációt, tökéletesítést, jobb versenyzési módszerekre törekedve és kihasználva ezeket globális szinten, akkor az ország sikeres lesz. A piaci verseny természete és a versenyelőnyök lehetséges forrásai iparágonként változóak, még iparágon belüli szegmensek között is. A globálisan
versenyző cégek gyakran végzik
értékláncbeli tevékenységeiket az anyaországon kívül. A globalizáció nem semlegesíti az anyaország szerepét, csak annak típusát változtatja meg. Az anyaország szerepe abban áll, hogy miért képvisel jobb, vagy rosszabb telephelyet egy bizonyos iparágnak a versenyzésre. Vállalatok versenyelőnyre tesznek szert, fenntartva ezt a nemzetközi versenyben innováció, fejlesztések és tökéletesítés által. Ezek a cégek ugyanakkor felismerik az új piaci szükségleteket, vagy új technológiákban rejlő lehetőségeket, mindemellett pedig korán képesek reagálni és agresszíven kihasználni az adódó lehetőségeket. Négy meghatározó tulajdonság befolyásolja, hogy egy nemzet gazdasági környezete előmozdítja avagy gátolja versenyelőnyök képződését. Ezek a következők: ●
tényezőellátottság: egy nemzet milyen pozíciót foglal el a termelési tényezők birtoklásában,
mint
szakképzett
munkaerő,
vagy
infrastruktúra,
amelyek
elengedhetetlenek a versenyzéshez egy adott iparágban. ●
keresleti körülmények: a hazai kereslet természete termékek és szolgáltatások terén.
●
kapcsolódó és ellátó iparágak: a nemzetközileg versenyképes ellátó és
kapcsolódó
iparágak jelenléte vagy hiánya egy országban. ●
vállalati stratégia, struktúra és rivalizálás: a cégek létrehozásának körülményei, megszervezésük, menedzsmentjük és a hazai versengés milyensége.10
10
Michael E. Porter: The Competitive Advantage of Nations, The Macmillan Press Ltd., London, 1994 - 71.
oldal
10
A fenti tényezők rendszert alkotva képezik azt a környezetet, amelyben egy ország cégei, vállalatai megszületnek és versenyeznek. Egyes nemzetek sikeresebbek bizonyos iparágakban, mert az otthoni környezet a legdinamikusabb és a leginkább kihívó, reagálásra késztető, ösztönzi és sarkallja a vállalatokat a fejlesztésekre és előnyeik bővítésére. Porter
ezen determinánsok alkotta rendszert “nemzeti gyémánt” -nak nevezi el. A
“gyémánt” egy kölcsönösen önmagát megerősítő rendszer. Egy determináns befolyásoló ereje a többi tényező helyzetétől függ. A “gyémánt” biztosította előnyök szükségesek a sikerek elérésében és fenntartásában a tudás-intenzív iparágakban, melyek a fejlett gazdaságok gerincét képezik. A nemzetek nem elszigetelt iparágakban válnak sikeressé, hanem iparágak egy jól körülhatárolható csoportjában, klaszterben, amelyben az iparágak vertikálisan és horizontálisan kapcsolódnak össze.
Tényezőellátottság Minden nemzet rendelkezik inputként felhasználható termelési tényezőkkel, mint munkaerő, föld, természeti erőforrások, tőke és infrastruktúra. A kereskedelem standard elmélete szerint, egy ország azon termékekből fog exportálni, amelyek a bőségesen rendelkezésre álló tényezőkben intenzívek. A termelési tényezők szerepe azonban, komplexebb. A tényezők állománya egy adott időpontban kevésbé fontos, mint a gyorsaság, ahogyan őket létrehozzák, fejlesztik és specializálják. A termelési tényezőket a következőképpen csoportosíthatjuk : ●
humán erőforrások: mennyisége, képzettsége, költségei, figyelembe véve a munkaidőt és munkamorált.
●
fizikai erőforrások: föld, víz, ásványok és más természeti erőforrások sokasága, minősége, hozzáférhetősége; valamint idetartozik még egy ország klímája, földrajzi elhelyezkedése és mérete.
●
tudás erőforrásai: egy nemzet tudományos, technikai és piaci tudásállománya.
●
tőke
erőforrások:
az
iparágak
finanszírozásához
szükséges
hozzáférhető
tőke
mennyisége és ára, költségei. ●
infrastruktúra: az infrastruktúra típusai, minősége és használatának költségei; ide sorolható a szállítási rendszer, kommunikációs rendszer, postaszolgáltatások, kifizetések és pénzátutalások, egészségügyi rendszer, lakásállomány, kulturális
11
intézmények, amelyek mind-mind meghatározzák egy ország vonzerejét.11 Nem pusztán a termelési tényezőkhöz való hozzáférés, hanem ezen tényezők termelékeny és hatékony telepítése teszi őket központi fontosságúvá a versenyelőnyök kialakításában. A tényezők közül a humán erőforrás, a tudás és a tőke egyaránt mobilisak a nemzetek között. A tényezőkhöz való hozzáférhetőség nem jelent előnyt, ha a tényezők elhagyják az országot.
Tényezők hierarchiája A tényezőknek két fontosabb csoportositását tárgyaljuk. Az első szerint megkülönböztetünk alap- és fejlett tényezőket.12 Az alaptényezők közé tartoznak a természeti erőforrások, klíma, földrajzi elhelyezkedés, képzetlen és félig képzett munkaerő, valamint tőke. Az alaptényezők rendszerint örökletesek, létrehozásuk nem igényel különlegesen nagy befektetést. Az alaptényezők nem fenntartható előnyöket biztosítanak, valamint bárhol elérhetőek. Az alaptényezők a legtöbb iparágban nem magyarázzák meg a telephely kiválasztását, azonban fontosak maradnak azokban az iparágakban, ahol a technológiai és tudásbeli követelmények szerények, illetve alapját képezik a fejlett tényezők létrehozásának. A fejlett tényezők a legjelentősebbek a versenyelőny tekintetében, ide tartozik a modern kommunikációs infrastruktúra, magasan képzett munkaerő és egyetemi kutatóintézetek. Ezen tényezők szükségesek a magasabb rendű versenyelőnyök létrehozásához, azonban ezek megteremtéséhez nagy volumenű és folytonos befektetések kellenek humán és fizikai tőke terén egyaránt. A termelési tényezők másik fontos csoportositása specifikusságuk szerint történik. Ennek alapján megkülönböztetünk általános és specializált tényezőket.13 Az általános tényezőkhöz tartozik a főútvonalhálózat, a tőke kínált mennyisége, egyetemi végzettségű jól motivált munkavállalók állománya. A specializált tényezőknél megemlítendő a behatóan képzett munkaerő, speciális tulajdonságú infrastruktúra, bizonyos szakterületeken való mély szaktudás és más, tipikusan bizonyos iparágakra vonatkozó tényezők megléte. 11
Michael E. Porter: The Competitive Advantage of Nations, The Macmillan Press Ltd., London, 1994 - 75.
oldal
12
Michael E. Porter: The Competitive Advantage of Nations, The Macmillan Press Ltd., London, 1994 - 77.
oldal
13
Michael E. Porter: The Competitive Advantage of Nations, The Macmillan Press Ltd., London, 1994 - 79.
oldal
12
A specializált tényezők sokkal határozottabb és fenntarthatóbb bázisát képezik a versenyelőnynek, mint az általános tényezők. Fókuszált és kockázatos befektetéseket követelnek meg, de ők is függenek az általános tényezők bázisától. Specializált tényezők szükségesek a komplexebb és sajátos vállalati tevékenységekhez és szofisztikált versenyelőnyökhöz. A legjelentősebb és fenntarthatóbb versenyelőnyök akkor születnek, ha egy nemzet fejlett és specializált tényezőkkel egyaránt rendelkezik bizonyos iparágakban. Az alap- és általános tényezőkön alapuló versenyelőnyök nem szofisztikáltak és sokkalta múlandóbbak, más nemzetek is könnyebben szert tehetnek hasonlókra. A tényezőknek dinamikus jellegük van, ugyanis folyamatosan változnak azok a feltételek, kritériumok, amelyek meghatározzák, hogy mi számit fejlett tényezőnek. Ezek a feltételek a tudás, tudományos haladás és gyakorlat, amelyek egyik napról a másikra megváltozhatnak. A specializált tényezők is dinamikusak, a ma specializált tényezője a holnap általános tényezője lesz. Ha egy tényező készletállományát nem fejlesztik és specializálják tovább, a fenntartható versenyelőnyök egy elértéktelenedő bázisát fogja képezni. A hosszantartó nemzeti sikerekhez azonban, elégtelen csak egyetlen tényező által biztositott versenyelőny birtoklása. Egy másik fontos csoportositás szerint megkülönböztetünk örökölt tényezőket és megalkotottakat. A magasabbrendű és fenntarthatóbb versenyelőnyöket, azaz a fejlett és specializált előnyöket nem lehet örökölni, ezeket létre kell hozni. A tényezők létrehozásának mechanizmusában részt vesznek privát és állami tanintézetek, kutatóintézetek, valamint a szükséges infrastruktúrát biztositó kormányzati szervek. A nemzetek azokban az iparágakban válnak sikeressé, amelyek részére egyedi módon tudják létrehozni és fejleszteni a tényezőket. A privát szektornak döntő szerepe van a fejlett és specializált tényezők létrehozásában, ugyanis a kormányzati beruházások általában a hiányzó alap- és általános tényezők előteremtését célozzák meg. A nemzetközileg sikeres iparágakban jelentős a tényezők létrehozásáért közvetlenül befektetett tőke nagysága, melyet cégek, vállalatok, egyének eszközölnek. Egyetlen nemzet sem lehet minden típusú tényező sikeres megalkotója és fenntartója.
Szelektív tényezőhátrányok A versenyelőny olykor bizonyos tényezőkbeli hátrányosságokból származik. A legtöbb esetben ugyanis bizonyos tényezők bőséges megléte ezek hatékonytalan felhasználásához vezethet. Más tényezők okozta hátrányok pedig, paradox módon, innovációs kényszerhelyzetet teremtve elősegíthetik a vállalatok, cégek versenyelőnyeinek feljavítását és fenntartását hosszabb távon. Így 13
gyakran kiküszöbölhető és csökkenthető a hiányzó vagy drága alap- és általános tényezők iránti szükséglet, sőt, ezen túlmenően olyan versenyelőnyök is kialakulhatnak, amelyek kifinomultabbak, modernek és hosszú távon is fenntarthatóak. A tényezőhátrányoknak szelektíveknek kell lenniük, hogy egy-két tényező esetében ösztönözzék az innovációt, nem pedig az összesnél. A fejlesztési kényszer hiánya nem segíti elő a haladást, sőt, stagnáláshoz és a jelenlegi versenypozíció elvesztéséhez vezethet.14 A gyors és látható változások, trendek egy tényező költségét, hozzáférhetőségét illetően arra készteti a vállalatokat, hogy korán reagáljanak és ezen változásoknak megfelelően fókuszálják erőfeszítéseiket, beruházásaikat. A szelektív hátrányok csak akkor segítik elő az innovációt, ha a vállalati célok, az iparág iránti elkötelezettség erős, innováció támogató, ellenkező esetben innováció helyett a jelenleg még meglévő versenypozíció maximális kihasználása, kizsákmányolása fog megtörténni, maximális értékesítésre és profitra törekedve.
Keresleti körülmények A nemzeti versenyelőny második átfogó determinánsa az otthoni kereslet körülményei az iparág termékeire és szolgáltatásaira. Három jelentős tulajdonsága van az otthoni keresletnek: a hazai kereslet összetétele, a kereslet mérete és növekedési üteme, valamint a hazai preferenciák külföldre való átterjesztési mechanizmusa. A hazai kereslet minősége és nem mennyisége a döntőbb fontosságú a versenyelőny meghatározásában.15
A hazai kereslet összetétele A nemzetek azokban az iparágakban, szegmentumokban tesznek szert versenyelőnyre, ahol a hazai kereslet egy tisztább, koraibb képet fest a fogyasztói igényekről, mint amilyennel külföldi riválisok rendelkezhetnek.. Szintén előnyt jelent, ha a helyi igények nyomása miatt gyorsabb innovációra és kifinomultabb versenyelőnyök megvalósítására kényszeríti a vállalatokat. A hazai piac fontossága abból is adódik, hogy a helyi fogyasztói jelzéseket sokkal 14
Michael E. Porter: The Competitive Advantage of Nations, The Macmillan Press Ltd., London, 1994 - 82.
oldal
15
Michael E. Porter: The Competitive Advantage of Nations, The Macmillan Press Ltd., London, 1994 - 86.
oldal
14
könnyebben észlelik a hazai cégek, vállalatok. A helyi fogyasztók nyomása a termékfejlesztésre a legélesebben a hazai piacon érződik. Hazai vállalatok számára sokkal könnyebb a helyi fogyasztókkal való nyílt kommunikáció, szükségleteik megértése, mint a külföldieknek. A hazai keresletnek három fő jellemvonása van a versenyelőnyök megszerzésének szempontjából: a kereslet szegmentálódása; kifinomult és követelődző, igényes vásárlók; valamint a várható fogyasztói igények. A kereslet szegmentálódásának struktúrája kiemelkedő szerepet játszik egy nemzet vállalatainak
figyelme
és
prioritásai
szempontjából,
mivel
a
viszonylagosan
nagyobb
szegmentumoknak szentelik a legnagyobb és legkoraibb figyelmet. A szegmentumok hazai választéka szintén befolyásolja a versenyelőnyt, ugyanis egy sokféle szegmentummal rendelkező piac kellő tapasztalatot nyújt külpiacokra való belépéshez. Igazán értékesek a szélesebb szegmentumok, amelyek kifinomultabb versenyelőnyöket követelnek meg, jelenlétük egy látható irányt ad a vállalatoknak, hogy feljavítsák és fenntarthatóbbá tegyék versenyelőnyeiket. A kifinomult és igényes, követelődző vásárlók rengeteg hasznos információt szolgáltatnak a fejlettebb vásárlói igényekről. A kifinomult és igényes vásárlók megléte ugyanolyan fontos az előny megtartásában, mint létrehozásában. Egy nemzet vásárlóinak lehetnek szokatlanul precíz, szigorú szükségletei. A nemzeti szenvedélyek fontos szerepet játszanak abban, hogy a fogyasztók hol a legigényesebbek, kifinomultabbak és hogy, hol nagyobbak az elvárásaik. Ezen nemzeti szenvedélyekből nemzetközi versenyelőnyök születhetnek. Amennyiben a várható fogyasztói igények a hazai piacon megelőzik a más nemzetekbeli kialakulásukat, akkor a hazai vállalatok versenyelőnyhöz jutnak emiatt. Tehát a hazai kereslet egy korai figyelmeztetőjelzésként funkcionál azokról az igényekről, amelyek a jövőben világszerte elterjednek, ezért előnyt jelent a világ egyik legigényesebb és kifinomultabb hazai vásárlóinak jelenléte. Ha azonban a hazai kereslet lassan reagál új igényekre a nemzet vállalatai hátrányban vannak.
A kereslet mérete és növekedési üteme A kereslet mérete és növekedési üteme megerősítheti a nemzeti versenyelőnyt egy iparágban. A hazai piac mérete azokban az iparágakban a legfontosabb, amelyek magas kutatásfejlesztési költségeket emésztenek fel, illetve tekintélyes méretgazdaságosságot követelnek meg, nagyméretű technológiai generációs ugrások elszenvedői vagy magas bizonytalansági szintet képviselnek. Ilyen iparágakban a széles hazai kereslet közelsége kényelmesebbé teszi a beruházási döntések meghozatalát, de csak akkor jelent előnyt, ha más országokban is hasonlóan nagyméretű 15
kereslet létezik. Végül pedig, a hazai kereslet mérete csak akkor járul hozzá a nemzeti versenyelőnyhöz, ha ösztönzi és elősegíti a beruházásokat és a dinamizmust. A hazai kereslet növekedési üteme legalább olyan fontos a versenyelőny szempontjából, mint a piac mérete. Egy gyors hazai piacbővülés affelé tereli a vállalatokat, hogy gyorsabban ültessenek gyakorlatba újabb technológiákat. A gyors piaci növekedés különösen fontos technológiaváltási
időszakokban, amikor a vállalatoknak szükségük van meggyőzödni, hogy
érdemes befektetniük új termékekbe és lehetőségekbe. A piac gyors telítődése innovációra és fejlesztésekre kényszeríti a vállalatokat, lenyomja az árakat, ösztönzi a termékfejlesztést és ezek helyettesítését újabb típusúakkal. A piaci telítődés fokozza a helyi versenyt és ennek gyakori eredménye, kevesebb, de erősebb, innovatívabb helyi versenytársak. Egy másik gyakori végkifejlet pedig, a külföldi piacokra való betörés, behatolás, a növekedés és kapacitáskihasználás érdekében. A hazai piac telítődése akkor jelent előnyt, ha olyan termékekkel tudnak külföldi piacokra behatolni a vállalatok, melyek iránt van kereslet.
Kapcsolódó és ellátó iparágak A nemzetközileg versenyképes kapcsolódó és ellátó iparágak jelenléte a nemzeti versenyelőny harmadik determinánsát képezi. Néhány beszállító
iparági versenyelőny további
potenciális előnyöket jelent más iparágaknak, amennyiben olyan inputokat állítanak elő, melyek széles körben felhasználhatóak és támogatják az innovációt.16
Versenyelőny ellátó iparágakban A nemzetközileg versenyképes ellátó iparágak jelenléte egy nemzetben sokféle módon előnyöket kreál más iparágaknak
az inputok gyors, kedvezményes és költséghatékony
biztosításával. A hazai beszállítók előnye abból származik, hogy partnereikkel szorosan együttműködve vesznek részt az innovációban, fejlesztésekben, ezáltal új módszerek, lehetőségek és technológiák alkalmazásához segítik a vállalatokat, akik így gyorsabban jutnak új információkhoz, ötletekhez és jobb rálátásuk lesz beszállítóik fejlesztéseire. A vállalatoknak ugyanakkor lehetőségük van befolyásolni szállítóik technikai erőfeszítéseit, tesztelvén ezek fejlesztési eredményeit, termékeit. A 16
Michael E. Porter: The Competitive Advantage of Nations, The Macmillan Press Ltd., London, 1994 -100.
16
közös kutatás-fejlesztés, problémamegoldás gyors és hatékony eredményekhez vezet, így az innováció üteme is felgyorsul az illető ország iparágaiban. Azonban ezen versenyelőnyök nem alakulnak ki automatikusan, önmaguktól, a cégek és beszállítóik szoros együttműködése és folytonos munkája során jönnek létre. Egy ország vállalatai maximális előnyöket élveznek, ha beszállítóik globálisan is versenyeznek, de nem szükséges minden ellátó iparágban versenyelőnyre szert tenni, hogy egy másik iparágban is versenyelőnyök képződjenek.
Versenyelőny kapcsolódó iparágakban A kapcsolódó iparágak vállalatai képesek koordinálni és/vagy megosztani értékláncbeli tevékenységeiket. A tevékenységek megosztása történhet a technológia fejlesztése, gyártási folyamat, értékesítés, marketing területén is. Egy nemzetközileg sikeres kapcsolódó iparág szintén lehetőséget ad információk és technológiák cseréjére, kölcsönös átadására és alkalmazására. Kapcsolódó iparág jelenléte növeli az új lehetőségek felismerésének valószínűségét, valamint az újszerű piaci megközelítések alkalmazását. Hazai vállalkozások gyakran megosztják tevékenységeiket és néha szövetségeket is formálnak. Egy iparág nemzetközi sikere maga után vonhatja a kiegészítő termékek és szolgáltatások keresletének kialakulását és növekedését is. Ugyanabból országból, nemzetből származó vállalatok kölcsönösen reklámozhatják, ajánlhatják egymás termékeit, ezáltal költségkímélőbb termékeket kínálva vevőiknek, javítva a termékek teljesítményét és a fogyasztói megelégedettséget egyaránt. A
legjelentősebb
versenyelőnyök
az
innováció
és
más
kritikus
tevékenységek
megosztásából származó előnyök.
Vállalati stratégia, struktúra és rivalizálás A nemzeti versenyelőny negyedik determinánsa, meghatározója az a környezet, amelyben létrehozzák, megszervezik és irányítják, menedzselik a vállalatokat; valamint a hazai verseny, a rivalizálás természete. A vállalati célok, stratégiák és szervezési módok megfelelő kombinációja is hozzáad a nemzeti versenyelőnyhöz. oldal
17
Hazai vállalatok stratégiája és struktúrája A vállalatok irányítási és versenyzési módjának megválasztását a nemzeti adottságok és gazdasági környezet befolyásolják. Azon nemzetek válnak sikeressé egyes iparágakban, ahol a vállalatvezetés megszervezése és módja az iparági versenyelőnyök többi forrásához igazodva van kialakítva.17 A menedzseri és szervezési képességekbeli különbségek is előidéznek versenyelőnyöket vagy
versenyhátrányokat.
Egy
nemzet
számtalan
jellemzője
befolyásolja
a
vállalatok
megszervezésének és irányításának módját. Ezen jellemzők eredeztethetőek az oktatási rendszerből, társadalmi és vallási sajátosságokból, családszerkezetből és sok más egyedi nemzeti aspektusból. Néhány nemzeti aspektus kihat a vállalatok nemzetközi megítélésére és ezek globális működésére is. A nyelvismeretek és a nyelvtanuláshoz való hozzáállás szintén jelentősen befolyásolja, hogy egy cég globálissá válik vagy sem. A kormányzati politika úgyszintén szerepet játszik abban, hogy mennyire nehéz vagy könnyű hazai vállalatok nemzetközivé válása, és, hogy melyik iparágból sikerül ez. Egy ország politikai állásfoglalása is gyakorlati szerepet játszik bizonyos iparágak globalizációjának támogatásában.
Célok, célkitűzések Éles különbségek mutatkoznak nemzetek között és nemzeten belül is, hogy milyen célokat kívánnak megvalósítani egyes vállalatok, valamint, hogy milyenek az alkalmazottak és menedzserek motivációi. Azon nemzetek lesznek sikeresek különböző iparágakban, ahol ezen célok és motivációk összhangban vannak a versenyelőnyök más forrásaival.
Vállalati célkitűzések A vállalati célkitűzéseket leginkább a tulajdonosi struktúra határozza meg, a vállalati vezetés természete és az ösztönzőrendszer, mely alakítja a menedzserek motivációit. A vállalati célok általában komplexek. A vállalatok hosszú távlatokban gondolkodnak, elkötelezettek az iparág iránt és különböző profitrátákkal operálnak. Azok az iparágak lesznek sikeresek, amelyekben a tulajdonosok és a menedzserek céljai találkoznak az iparág szükségleteivel. Egy adott intézményi struktúra kedvezően hathat a versenyelőnyre egyes iparágak esetén, míg másoknál pedig, csak gátolja azt. A tőkepiac is kihat az 17
Michael E. Porter: The Competitive Advantage of Nations, The Macmillan Press Ltd., London, 1994 - 108.
oldal
18
iparágakra és a nemzeti versenyelőnyre is, hatása az iparági tőkeigény szerint váltakozik.
Egyéni célok Az egyéni célok, menedzserek, alkalmazottak céljai szintén hozzátehet vagy elvehet az iparági
sikerekből.
Az
egyéni
viselkedés
és
erőfeszítések
fontos
meghatározója
az
ösztönzőrendszer, amely kihat az alkalmazottak munkájára. Fontos tényező a munka iránti hozzáállás, normák, értékek, melyek nemzetenként eltérőek. Jelentős a bérezési rendszer motiváló hatása, mely függ az adórendszertől is. Másik fontos szempont a menedzser, alkalmazott és vállalat viszonya, mely befolyásolja a munkaerőképzést, egyéni ötletek cseréjét a vállalati szintek között, az iparági igények jobb megértését és ezáltal hozzájárulnak
versenyelőnyök létrehozásához és
fenntartásához. A kockázatvállalási készség szintén egy meghatározó aspektus az iparági sikerek szempontjából. Fontosak végül a társadalmi, szociális, történelmi tényezők, melyek mind-mind kihatnak az egyéni célokra, kockázatvállalási készségre egyaránt.
Presztízs és nemzeti prioritások Egy iparág presztízse , valamint egy nemzet prioritásai kihatnak a vonzott humán erőforrás minőségére és az egyének motivációira. Ahol egy iparág nemzeti prioritássá válik, presztízsértékű munkahelyeket biztosít, a tehetséges, jól képzett emberek ideáramlanak és nagy elkötelezettséggel, erőfeszítéssel dolgoznak majd. Egyes iparágak népszerűek lehetnek történelmi, földrajzi adottságok, társadalmi szerkezetben gyökerező számtalan ok miatt. A nemzetek azokban a tevékenységekben hajlamosak versenyképessé válni, amelyek megbecsültek, köztiszteletben állnak. A népszerű szakmák, iparágak vonzzák a tehetségesebb, képzettebb embereket és az új belépőket egyaránt, amely gyakran vezet versenyelőnyök létrejöttéhez.
Az elkötelezettség szerepe A vállalati és egyéni célok az iparág és a szakma iránti elkötelezettségben jut kifejezésre. Az elkötelezettség kiemelkedő fontosságú az innováció szempontjából, mivel a folytonos befektetések a tőkébe és humán erőforrásba megfelelő elkötelezettség nélkül nem megvalósíthatóak. Azon iparágak, ahol az alkalmazottak és tulajdonosok egyaránt elkötelezettek, általában versenyelőnyt 19
birtokolnak. Az erőforrások gyors áttelepítése magasabb termelékenységet biztosító iparágakba ritkán eredményez nemzetközileg sikeres iparágakat, tehát az iparági elkötelezettség fontossága túllépi az erőforrások sokat áhított teljes mobilitását. A fenntartható versenyelőny szempontjából az erőforrások felhasználásának alkalmazkodása előnyösebb, mintsem az iparág elhagyása, a kivonulás. Azonban az elkötelezettség nem mindig hozza meg a várt eredményeket technológiai készségek és jól képzett humán erőforrás hiánya esetén.
Hazai verseny Vezető pozícióban lévő nemzetekben általában számos erős, helyi rivális található. A hazai éles verseny, rivalizálás előnyösöbbenk bizonyul a vállalati innováció és fejlesztések szempontjából, mint amikor csak külföldi versenytársakkal versenyez egy vállalat és a hazai piacon monopolhelyzetnek örvend, amely profitábilis ugyan, de a világversenyben veszíteni fog más vállalatokkal szemben.18 A hazai piaci rivalizálás, mint bármely más rivalizálás, nyomást gyakorolván a cégekre, elősegíti ezek innovációs és kutatás-fejlesztési tevékenységeit. A helyi versenytársak lenyomják egymás árait, javítják a minőséget és szolgáltatásaikat, új termékeket dobnak piacra. Miközben a vállalatok nem tudják hosszú időn át konzerválni versenyelőnyeiket, a riválisok erőteljes nyomása ösztönzi az innovációt a lemaradástól való félelem által. A kiélezett hazai verseny arra készteti a versenyző vállalatokat, hogy külföldön is értékesítsenek a növekedés, nagyobb hatékonyság, magasabb profitabilitás és méretgazdaságosság érdekében. A hazai piacon megedzett, erősebb vállalatok rendelkeznek mindazzal, ami a nemzetközi sikerhez szükséges. A hazai verseny javítja a vállalatok versenyképességét, semlegesítve azokat az előnyöket, melyek csupán az illető országban való jelenlétből származnak, úgy mint tényezőköltségek, hozzáférés a hazai piachoz, helyi beszállítókhoz. A cégek tehát a magasabb-rendű és fenntarthatóbb versenyelőnyök forrásainak kutatására kényszerülnek. A vállalatok meg kell találják saját, egyedi technológiáikat, méretgazdaságosságot elérjenek, megalkotniuk saját nemzetközi marketing hálózatukat és hatékonyabban kihasználni a meglévő nemzeti versenyelőnyöket. Helyi versenytársak nélkül viszont, egy, csupán a tényezőköltségekből eredő előnyökkel rendelkező cég általában hajlamos csak erre hagyatkozni és ezen tényezőket is hatékonytalanul felhasználni. A használható jó ötleteket 18
Michael E. Porter: The Competitive Advantage of Nations, The Macmillan Press Ltd., London, 1994 - 117.
oldal
20
lemásolják, alkalmazzák és továbbfejlesztik a helyi versenytársak, segítvén az iparági innovációt. Amint a cégek imitálják egymást és az alkalmazottak vándorolnak a versenytársak között, a tudásés képességállomány felhalmozódik az iparágban. Miközben egyetlen cég nem képes birtokolni az összes tudást és képességet, az egész nemzeti iparág gyorsabb innovációnak örvendhet. Az ötletek gyorsabban szétterjednek egy nemzeten belül, mint a nemzetek között. Habár a cégek nem képesek hosszan megőrizni innovációik egyediségét, a nemzeti iparág gyorsabban fejlődik a külföldiekhez képest és ez nyereségességet biztosít sok más nemzeti vállalatnak is. A versenytársak földrajzi koncentrációja egy városban vagy régióban, országon belül csak tovább erősíti ezen folyamatokat és javítja ennek eredményeit. Egy ilyen környezetben a versenytársak jobban figyelik egymást, az iparági információk rendkívüli gyorsasággal terjednek szét, mindegyik cég gyorsan kell lépjen, hogy fenntartsa előnyét és végeredményben az egész iparág dinamikussá válik, fenntartva vagy növelve előnyeit külföldi riválisokkal szemben, akik hiányt szenvednek egy ilyen iparági struktúrából. A hazai versengés, rivalizálás hangsúlyosabbá teszi a szelektív tényezőhátrányok, kifinomult, igényes vásárlók és világszínvonalú beszállítók szerepét az innováció és fejlesztések ösztönzésében. Számos hazai versenyző megléte önmagában nem elégséges az iparági sikerhez. Ha nincs tényleges rivalizálás, a hazai versenyből származó előnyök megsemmisülnek. A versenyzők közötti direkt kooperáció aláássa a versenyelőnyöket, lassítja az iparági fejlesztéseket, csökkenti a diverzifikációt és elszívja az ösztönző tényezőket.
Új üzlet létrejötte Az intenzív rivalizálás függ az új üzlet kialakulásától, amely új versenyzők megjelenéséhez vezet. Új vállalkozások kialakulása létfontosságú a versenyelőny feljavítása szempontjából, mert ez táplálja az innovációs folyamatot iparágon belül. Új cégek új szegmenseket szolgálnak ki és új megközelítéseket próbálnak ki, amelyeket a jelenlegi versenyzők nem képesek kiszolgálni, vagy túl merev szerkezetűek, hogy válaszoljanak ezen új megközelítésekre.19 Két alapvető mechanizmusa van az új belépők megjelenésének. Az első alapján teljesen új cégek alakulnak meg, ezek lehetnek már létező vállalatok vadhajtásai, ezek alkalmazottai, beszállítói alkalmazottak által alapított cégek, esetleg egyetemi kutatások, akadémiai tréningek során született ötletek, vívmányok eredményei. Ezen új vállalkozások dinamikája egészséges a 19
Michael E. Porter: The Competitive Advantage of Nations, The Macmillan Press Ltd., London, 1994 -122.
oldal
21
nemzeti
iparágak
szemszögéből
nézve,
mivel
nagyobb
rivalizáláshoz,
új
szegmensek
kiszolgálásához és az innováció felgyorsulásához vezet. A tényezőfeltételek, mint a képzett és speciális képességekkel rendelkező munkaerő állománya előfeltételét képezi új piaci szereplők, új vállalkozások létrejöttének. Ugyanilyen előfeltétel a tőkéhez való hozzáférés, főként olyan iparágakban, amelyek tőkeigényét nem lehet egyéni megtakarításokból fedezni. Kedvező keresleti körülmények is vonzzák az új belépőket, valamint az egyének motiváltsága is fontos. A nemzeti presztízs és prioritások is befolyásolják az iparágak által vonzott kívülállókat. Fontosak még szakosodott intézetek, intézmények létezése, beszállító és kapcsolt iparágak megléte, a vásárlók természete. A másik mechanizmus alapján a már létező cégek, vállalatok belső diverzifikációjáról van szó új iparágak irányába. Egy iparág sikerére kedvezően hat a kapcsolt iparágak belépése. Egy ilyen jellegű belépéshez a vállalatnak rendelkeznie kell a szükséges tudásbázissal, amely már létező vállalatoktól újak felé vándorolhat., növelvén a versenyelőnyök létrejöttének kilátásait. A belső iparági fejlődés gyakorisága egy nemzeten belül leginkább a vállalatok, cégek célkitűzésitől függ, de más intézményi jellemzők is kihatnak rá.
A kormányzat szerepe A kormányt lehet nevezni az ötödik, nemzeti versenyelőnyt meghatározó tényezőnek, determinánsnak. A kormány valós szerepe a négy determinánsra gyakorolt hatásából adódik. A kormány képes befolyásolni mind a négy determinánst, pozitívan és negatívan egyaránt, de a tényezők is ugyanúgy képesek befolyásolni a kormányzatot. A kormánynak lényeges hatása van a nemzeti versenyelőnyre, de ezen szerepe vitathatatlanul csak részleges. A kormányzati politika sikertelen lesz, ha csak ez jelenti a nemzeti versenyelőny egyetlen forrását. A kormány elő tudja segíteni a versenyelőnyök kialakulását, de képtelen önmagától előnyöket létrehozni.20 A kormány gazdaságpolitikájának központi célja az erőforrások (tőke és munkaerő) magas és
növekvő
termelékenységű
telepítése.
A
kormányzati
politika
helyes
szerepe
a
nemzetgazdaságban az, hogy ösztönözze a dinamizmust és fejlesztéseket. A kormányzat célja az kell legyen, hogy olyan környezetet teremtsen, amelyben a vállalatok fel tudják javítani versenyelőnyeiket modern technológiák, módszerek bevezetésével. A kormányzati politikának másik célja, hogy támogassa a nemzet vállalatainak új iparágakba való betörésének képességét, 20
Michael E. Porter: The Competitive Advantage of Nations, The Macmillan Press Ltd., London, 1994 -126.
oldal
22
amivel szintén magasabb termelékenységet lehet elérni. Alapvető hiba a nemzeti gazdasági célokat a hosszútávú termelékenységtől eltérő értelmezésben meghatározni, mert alkalmatlan politkákhoz vezet. Néhány előtételt figyelembe kell vennie a kormányzatnak, ha a nemzeti versenyelőnyt helyezi előtérbe. Az első előtétel szerint, vállalatok versenyeznek az iparágakban, nem pedig a nemzetek. A kormányzat legerőteljesebb szerepe közvetetten, és nem pedig közvetlenül fejti ki hatásait. A kormányzat képes befolyásolni és megváltoztatni az intézményi struktúrát, hátteret, ami körülveszi a vállalatokat. Azok a kormányzati politikák sikeresek, amelyek megteremtik azt a környezetet, melyben a cégek versenyelőnyöket tudnak szerezni, nem kell direkt módon beavatkoznia a kormánynak a folyamatokba, kivéve a korai fejlődési szakaszukban lévő államokban. A második előtétel kimondja, hogy egy nemzet iparági versenyelőnye relatív, mivel ez a nemzetközileg versenyző vállalatok által határozódik meg, nem pedig egy nemzeten belül. A nemzetközi standardok határozzák meg a minimális politikai célokat, amelyek a gazdaság fejlődését célozzák meg. A harmadik előtétel alapján elmondható, hogy a dinamizmus vezet versenyelőnyhöz, nem pedig a rövidtávú költségelőnyök. A nemzeti versenyelőny a cégek azon képességéből származik, hogy könyörtelenül fejlesztenek és
innovatívak. A statikus és rövid távú
költségelőnyöket hordozó politikák aláássák az innovációt és a dinamizmust, ez pedig a legáltalánosabb kormányzati hiba. Itt is kivételt képeznek a korai fejlődési szakaszukban lévő államok, amelyek tényező- vagy beruházás-vezérelt fejlődési fázisban vannak. A negyedik előtétel értelmezésében a nemzeti gazdasági konjunktúrához szükséges az iparágak fejlődése. A magasabbrendű előnyök magas szintű termelékenységgel összekapcsolva növelik a technológiai színvonalat, beruházásokat és a méretgazdaságosságot is a globális piaci jelenlétnek köszönhetően. A leginkább fenntartható stratégiák kiszélesítik és feljavítják a piacokat, mintsem elzárkóznak a verseny elől. Az ötödik előtétel fogalmazza meg, hogy a versenyképes iparágak nemzeten belül gyakran földrajzilag koncentráltak. A nemzetközileg sikeres iparágak gyakran koncentrálódnak egy városban vagy régióban, mivel az előnyök alapját helyi tényezők képezik, mint például, helyi szabályozások, egyetemi oktatás, infrastruktúra, helyi kutatóintézetek. A hatodik előtétel alapján elmondható, hogy a nemzeti versenyelőnyök iparági szinten nem két-három év alatt alakulnak ki, hanem egy évtized alatt, vagy még több idő elteltével. Versenyelőnyök létrehozása hosszabb folyamatot jelent a humán erőforrások képzését, termékek és eljárásokba való befektetést és külföldi piaci jelenlétet beleértve. A legtöbb, versenyelőny szempontjából kedvező politika rövid távon kedvezőtlen hatásokkal jár. A hetedik előtétel mondja ki, hogy a nemzetek a köztük lévő különbségek miatt jutnak versenyelőnyökhöz, nem pedig a hasonlóságok miatt. A piaci sikerek a nemzet egyediségének és a versenyelőnyök forrásainak összeillesztéséből származik. A nemzeti különbségek, mint a kereslet, tudás, ellátó iparágak, kiemelkedő oktatás értékesek és gyakran alapvetőek a versenyelőnyökhöz. 23
Mindegyik kormány feladata megérteni az alapul szolgáló elveket a nemzeti versenyelőnyhöz és átültetni ezeket politikai kezdeményezésekbe amelyek kifejezik a nemzeti sajátosságokat is. A nyolcadik előtétel fejezi ki, hogy az iparágak kategorizálása, prioritások szerinti felosztásának nincs nagy jelentősége. A kormányzati politika olyan környezetet kell biztosítson, amelyben bármely iparág képes prosperálni, ha a vállalatok innovatívak és magas termelékenységet képesek elérni. Egy szerteágazó gazdaságban sok iparágnak helye van, ami foglalkoztatást biztosít különbözően képzett humán erőforrás számára. Az iparágak közötti legfontosabb különbségtétel a termelékenység alapján történik, ennek életszínvonallal való szoros összefüggése miatt. Azok az iparágak,
technológiák
melyek
kihatnak
más
iparágak
potenciális
termelékenységére
megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. A kilencedik előfeltétel arra figyelmeztet, hogy az előny fenntartásának folyamata kényelmetlen lehet a vállalatoknak, illetve az ott dolgozóknak. A versenyelőnyök fenntartása állandó nyomást és kihívást jelent, konstans fejlesztéseket, beruházásokat követelve meg. Sok cég jobban preferálja a stabilitást, mint a folytonos változtatásokat. Ezért nyomás van a kormányon, hogy leértékelje a nemzeti valutát, valamint a külföldi riválisokkal szemben védelmet nyújtson protekcionista intézkedésekkel. Az ehhez hasonló intézkedések kudarcra ítélik a nemzetgazdaságot. Mindezen előtételek alapján megfogalmazható, hogy a cégek nem fognak változtatni, ha a kormány asszisztál és megengedi, hogy elkerüjék a minél élesebb versenyt. Ugyanakkor a kizárólag a helyi cégeknek kedvező intézkedések könnyen nemkívánatos eredményekhez vezethetnek.
A Világgazdasági Fórum (World Economic Forum - WEF) A Világgazdasági Fórum egy svájci székhelyű, nemzetközi, független szervezet, mely a világ állapotának javításáért tevékenykedik, évente bocsát ki versenyképességi listákat a világ összes országát összehasonlítva egymással.21 A WEF éves versenyképességi jelentéseiben a GCI (Global Competitiveness Index) és a BCI (Business Competitiveness Index) mutatószámok a legjelentősebbek az országok versenyképességének leírására. A GCI mutatószám teljeskörű kitekintést biztosít a termelékenységet és versenyképességet meghatározó tényezőkre, ezeket kilenc alappillérre osztva: intézmények, infrastruktúra, makrogazdaság, egészségügyi rendszer és alapfokú oktatás, felsőoktatás és képzés, piaci
24
hatékonyság, technológiai felkészültség, üzleti kifinomultság, innováció. A GCI mutató három különböző fejlődési fokozat szerint osztályozza az országokat: tényező-vezérelt, termelékenység-vezérelt és innováció-vezérelt gazdaságokra. A GCI alappillérei három almutatót képezve vannak csoportosítva: •
alapvető követelmények mutatója: azokat a pilléreket foglalja magába, melyek a legkritikusabbak a tényező-vezérelt gazdaságok számára, ezen pillérek az intézmények, infrastruktúra, makrogazdaság, egészségügyi rendszer és alapfokú oktatás.
•
hatékonyságfokozás mutatója: a hatékonyságot, termelékenységet növelő fázisban lévő gazdaságok számára fontos pilléreket köti össze, melyek a felsőoktatás és tréning, piaci hatékonyság, valamint a technológiai felkészültség.
•
innováció és üzleti kifinomultság mutatója: az innováció-vezérelt országok számára lényeges mutatókat tartalmazza, mint az üzleti kifinomultság és innováció.
A BCI mutató a mikrogazdasági versenyképesség által rangsorolja az országokat, azonosítja az üzleti légkör erősségeit és gyengeségeit, a vállalatok stratégiáit, intézkedéseit és értékeléssel szolgál az államok jelenlegi konjunktúrájának fenntarthatóságáról. A BCI index szintén két almutatóból áll: vállalati intézkedések és stratégia, valamint a nemzeti üzleti környezet minősége. Románia a jelentésben szereplő 125 országból a 68. helyet foglalja el a 2006-2007-es időszakra érvényes listában a GCI mutató szerint. Ezzel a pozícióval a velünk szomszédos országok közül csak Magyarország előzi meg hazánkat 41. helyezésével. A szintén uniós tagország, Bulgária a 72. helyen áll, azonban a még nem uniós tag és nem szomszédos Horvátország az 51. helyével szintén megelőzi Romániát, ugyanúgy, mint az uniós tag Szlovákia is, amely 37. helyezésével Magyarországot is túlszárnyalja. A BCI mutatószám szerint Románia a 74. helyet foglalja el, szintén Magyarország, Szlovákia és Horvátország előz meg a régióból a 39., 40. és 56. pozíciókkal. Bulgária a 83. helyen áll ebben a tekintetben. A GCI mutató alkotóelemeire, pilléreire bontásával jobban rá lehet világítani az egyes országok erősségeire, gyengeségeire, bizonyos területek közötti, olykor szembeötlő különbségekre. Habár Romániát a globális versenyképesség szempontjából Magyarország, Szlovákia és Horvátország előzi meg, a GCI mutatót alkotó egyes alappillérek között nem bizonyul mindig, minden területen igaznak ez a sorrend. 21
*** , www.weforum.org – World Economic Forum
25
Infrastruktúra terén Románia a 77. helyen tanyázik, míg Bulgária és Ukrajna is jobb pozíciókat tudhat magáénak a 65. és 69. helyekkel. Az egészségügy és alapfokú oktatás viszont Bulgáriában a legjobb, a maga 39. helyével messze megelőzi Magyarországot, Horvátországot és Romániát, amelyek a 66., 67. és 69. helyeket foglalják el, közeli szinten állva egymáshoz, Szlovákia viszont itt teljesít a legrosszabbul, mindenki mögött lemaradva csak a 74. hellyel kell beérje. A felsőoktatási és képzési rendszer Magyarországon a leghatékonyabb a 30. helyezéssel, azonban Horvátország és Ukrajna is előttünk áll a 44. és 48. helyen, míg Románia az 50. pozíciót foglalja el e tekintetben. Bulgária a 62. helyen áll, viszont Szerbia megelőzi a 61. helyével. Technológiai felkészültségben a 49. helyen állunk, Horvátország két hellyel megelőzve a 47., Magyarország a 36., míg Szlovákia a 30. hellyel büszkélkedhet. Az innováció és üzleti kifinomultság almutató esetében a 73. helyen szerepelünk, Magyarország, Szlovákia és Horvátország előz meg ebben a sorrendben, Bulgária a 85. helyezésével Ukrajna és Szerbia mögött áll, ezek 78. és 83. pozíciójának köszönhetően. Általánosságban megállapítható, hogy Románia a GCI mutató egyetlen alappillére szerint sem áll vezető pozícióban valamilyen területen is a régióbeli országokkal összehasonlítva. Egyetlen szempont szerint vizsgálva sincs az élmezőnyben sem, legtöbbször a középmezőnyben helyezkedik el, közepesen jó pozíciókat elfoglalva. Infrastruktúra tekintetében csak Moldovát és Szerbiát képes megelőzni, az összes többi ország jobb infrastrukturális ellátottságú, mint hazánk. Az infrastruktúrát lehet nevezni Románia gyenge pontjának, ebben a mutatóban teljesít a legrosszabbul, az összes közül. Az innováció, felsőoktatás, technológiai fekészültség terén elfogadhatónak nevezhető helyezéseket kapott a szomszédos, közeli országokat figyelembe véve. Egyetlen pozitívum lehet, hogy az egészségügy és alapfokú oktatás szempontjából Magyarországgal és Horvátországgal közeli szinten áll, de ez nem annyira Románia érdeme, mint inkább ezen országok gyenge teljesítményének köszönhető. Összességében elmondható, hogy hazánk nemzetközi versenyképességén van mit javítani, sok területen akad tennivaló, nem mondhatjuk el, hogy nagyon rosszul állunk, de azt sem , hogy nagyon jól. Hogy mit hoz a jövő versenyképesség szempontjából, lemaradunk-e, vagy felzárkózunk rengeteg egymásra ható tényezőtől függ, melyek csak részben befolyásolhatóak kormányok, szakpolitikák által.
26
A román gazdaság versenyképes szektorai Ahhoz, hogy egy nemzetgazdaság versenyképes szektorait megnevezhessük, meg kell vizsgálnunk az export szerkezetét, időbeli alakulását, az esetleges trendeket, melyek kiolvashatóak a statisztikai adatokból. A Nemzeti Statisztikai Hivatal külkereskedelemre vonatkozó adatait felhasználva, a 2000-2005-ös periódust vizsgálva, kiszámoltam minden egyes évre a fontosabb iparágak, szektorok részesedését a teljes exportra vetítve. Ezáltal próbálva meghatározni a nagyobb súlyt képviselő iparágakat a gazdaságban, illetve a kapcsolódó iparágakkal együttvéve, amelyek direkt, vagy indirekt módon összefüggnek, kapcsolódnak egymással, hogy melyek azon iparágak, szektorok, melyek exportbeli részaránya, súlya csökkenőben van, és melyek azok, ahol folyamatos növekedés figyelhető meg, nem csak abszolút értékben, hanem relatíve, az összes exportot illetően. Összességében tekintve, 2000 óta folyamatosan növekszik a Románia által exportált javak értéke és mennyisége egyaránt, olyannyira, hogy a 2005-ös export 97,42 %-kal haladja meg a 2000. évi adatot, azaz öt év alatt majdnem megduplázódott Románia exportja. Iparágakra lebontva azonban érdekes trendek, szerkezeti átalakulások, iparági fejlődés és hanyatlás figyelhető meg különböző szektorokban. Az alábbi táblázatban vannak összefoglalva
a fontosabb iparágak részesedése, %-os
formában, az összexportot tekintve, mely az utolsó sorban szerepel millió euróban kifejezve.
1. sz. táblázat. Különböző iparágak részesedése a romániai exportból Megnevezés Mezőgazdaság,halászat,erdészet Élelemiszeripar Textiltermékek Ruházati cikkek Bőrtermékek,lábbelik Faipari termékek Cellulóz, és papírtermékek Kiadványok,térképek Nyersolaj,szén,nukleáris Kémiai anyagok, termékek Gumi- és műanyagipar Építőipari anyagok Metallurgia Fémipar,fémszerkezetek Gépek,felszerelések IT és irodaeszközök Elektronikus gépek,berendezések Rádió,TV,kommunikációs gépek
2000 2,56 1,42 4,1 20,03 8,05 5,12 0,72 0,05 6,72 6,09 0,86 1,98 15,31 1,57 4,98 1,26 3,57 3,89
27
2001 2,53 1,59 4,44 21,91 9,24 4,66 0,77 0,15 5,69 5,36 0,99 1,88 12,39 1,63 5,89 0,69 4,51 3,48
2002 2,11 1,15 4,59 20,98 9,15 4,59 0,81 0,10 7,15 4,74 1,48 1,91 11,44 1,66 5,84 0,14 5,62 3,82
2003 2,13 1,28 4,91 20,65 8,91 4,61 0,76 0,09 6,07 4,77 2,18 1,60 11,64 1,70 6,02 0,37 6,59 2,98
2004 1,9 1,41 4,46 18,1 7,22 4,47 0,68 0,12 6,31 5,44 2,29 1,33 13,97 1,88 7,15 0,23 7,21 2,71
2005 1,85 1,3 4,08 14,98 6,41 3,85 0,45 0,12 10,02 5,67 2,51 1,12 13,12 2,14 7,19 0,45 7,93 1,78
Orvosi,precíziós,optikai eszközök,órák Úti gépjárművek Szállítóeszközök (úti kivéve) Bútoripar Elektromos-,hőenergia,gáz,víz ÖSSZESEN (millió euro)
0,32 2,21 3,28 4,96 0,45 11273
0,45 2,31 3,17 5,25 0,54 12722
0,41 2,56 3,25 5,22 0,72 14675
0,40 2,78 3,12 5,39 0,44 15614
0,49 3,40 3,18 5,31 0,41 18935
0,57 5,07 3,30 4,96 0,62 22255
Forrás: Romániai Statisztikai Hivatal, 2005-ös évkönyv A mezőgazdaság és a direkt módon hozzá kapcsolható élelmiszeripar exportrészesedése csekélynek nevezhető, a kettő együtt 3,16 %-ot tesz ki a 2005. évben, szemben a 2000. majd 4%-os arányból. Főleg a mezőgazdaság veszít évente, folyamatosan nemzetgazdasági jelentőségéből, annak ellenére, hogy még mindig sokan dolgoznak ezen a területen, a foglalkoztatottak 32 %-a, 2004-es adatok szerint, a mezőgazdaság, vadászat, erdészet területeken dolgozik. Ezen munkaerő javarészt képzetlen, önfenntartó gazdálkodást folytat, amiből egyenesen következik a szerény export, annak ellenére, hogy hazánk természeti adottságait tekintve jelentős mezőgazdasági potenciállal rendelkezik. A textiltermékek, ruházati cikkek, bőrtermékek és lábbeliipar esetében a vizsgált időszakban voltak jobb és rosszabb évek egyaránt, de a trend az utóbbi három évben mindegyik iparágban csökkenő. Ezen három szektor összesen 32,18 %-ot tett ki a 2000. évi exportból, óriási szeletet kihasítva magának, ezzel szemben a 2005-ös export 25,47 %-át éri el, ami még mindig nagynak nevezhető, figyelembe véve, hogy abszolút értékben az export megduplázódott 2000-hez képest. A faipari termékek és bútoripar 2000-es részesedése az exportból meghaladta a 10 %-ot, 2005-re viszont ezek is veszítettek súlyukból 8,83 %-ot teljesítve, melyből a bútoripar gyakorlatilag megőrizte pozícióját, stagnáló exportrészesedéssel. A kémiai termékek valamint a gumi-és műanyagipar majd 7 %-ot birtokolt 2000-ben, 2005re pedig ez az arány 8,18 %-ra nőtt, köszönhetően a gumi-és műanyagipar töretlen növekedésének, a kémiai termékek enyhén váltakozó részaránya mellett. A metallurgia (kohászat) és fémipar, fémszerkezetek szintén említésre méltó szereppel bírnak az exportban, 2000-ben kis híján elérték a 17 %-os arányt, 2005-re ez 15,28 %-ra csökkent, teljes mértékben a kohászat visszaesésének köszönhetően, míg a fémipar és fémszerkezetek termékei folyamatos növekményt produkáltak. Az elektronikus és nem elektronikus gépek, berendezések, felszerelések, rádió, tv, kommunikációs eszközök, orvosi, precíziós és optikai eszközök, valamint az óragyártás 2000-ben 12,76
%-os teljesítményt tudhat magáénak, ez a részesedés 2005-ben 17,5 %-ot elérte. A
kecsegtető növekedés mögött az elektronikus és nem elektronikus gépek, felszerelések, berendezések töretlenül növekvő exportja áll, amely ellensúlyozta a rádiók, tv-k és kommunikációs gépek szintén töretlen csökkenő exportteljesítményét. 28
Az úti gépjárművek és más szállítóeszközök a 2000-es évben 5,5 %-os részesedéssel rendelkeztek, amely 8,4%-ra duzzadt 2005-re, leginkább az úti gépjárművek exportnövekményének következtében. Az eddigiek alapján megnevezhetőek azok az iparágak, melyek tartják versenypozícióikat a nemzetközi kereskedelemben, mint a bútoripar, textilipar, ruházati cikkek, bőrtermékek és lábbeliipar, valamint a metallurgia és fémipar is beleértve, melyek összességében a hazai export több, mint 45%-át adták 2005-ben, majdnem felét, amely igen komoly részesedést jelent, még mindig. Vannak feltörekvő iparágak is, melyek exportrészesedése folyamatosan javult, bővült az elmúlt öt évben, ilyenek az úti gépjárművek, elektronikus és nem elektronikus berendezések, gépek, felszerelések, gumi-és műanyagipar, melyek 11,65%-ot produkáltak a 2000-es exportból, míg 2005ben 22,72 %-ot is elérte ugyanaz az arány, gyakorlatilag megduplázódott öt év alatt, több, mint egy ötödét adva a hazai exportnak, amely bizakodásra adhat okot a jövőt illetően.
Következtetések A versenyképesség, mint fogalom úgy határozható meg, mint egy ország azon képessége, hogy hosszútávon fenntartható gazdasági növekedést, emelkedő életszínvonalat tudjon biztosítani állampolgárai számára. A versenyzés izgalmas dolog, számos kihívással teli helyzetet teremt a vállalatok, iparágak, nemzetgazdaságok számára. Minden termelési folyamatban résztvevő egyén akarva, akaratlanul, de részesévé válik a globalizálódó versenynek. Az igazán hatékony és valós piaci verseny az, amely termelékenységnövekedéshez, az életszínvonal tartós emelkedéséhez, jóléthez vezet. Mindez folyamatos innováció, kutatás-fejlesztés által érhető el. A folyamatos innováció következménye, a versenypozíció időbeli dinamikussága, változékonysága. Ami ma versenyelőnyt jelent, holnap már könnyen versenyhátránnyá válhat, elegendő egy konkurens cég technológiai újítása, találmánya. A kormányzat feladata, hogy kedvező környezetet teremtsen az iparági innovációhoz, szabad és tiszta piaci versenyt biztosítson, ellátva a gazdaságot a szükséges alaptényezőkkel, melyekből kifejlődhetnek a specializáltabb, magasabb-rendű termelési tényezők. A kormányzat feladata azonban, csak részleges ezen a területen is. Rengeteget számítanak a nemzeti versenyelőny determinánsai, a tényezőellátottság, a meglévő keresleti körülmények egy nemzetben, az ellátó és kapcsolódó iparágak megléte vagy hiánya és az alkalmazott vállalati
29
stratégiák, a piaci rivalizálás, verseny erőssége is. Nemzetközileg sikeresek lesznek azok a nemzetek, országok, melyek a nemzeti adottságaikat, kulturális, mentalitásbeli sajátottságaikat kihasználva, bizonyos területekre összpontosítva, hatékonyan telepítik a rendelkezésre álló termelési tényezőket, ugyanakkor piacbarát, szabad versenyt elősegítő és innováció ösztönző gazdaságpolitikát követnek, mindezt pedig hosszútávon is a gyakorlatba ültetik, következesen betartva bizonyos gazdaságpolitikai elveket, kormányváltásoktól, politikai színezettől függetlenül. A versenyzés egyik fontos eleme az aktuális követelményeknek való állandó megfelelés, a kor követelményeinek, igényeinek pontos ismerete, ugyanakkor a jövőbeli igények anticipálásával szintén versenyelőnyökre lehet szert tenni. Végül elmondható, hogy szükség van a kormányzati szervek és a reálgazdaság sikeres együttműködésére, partneri viszonyban való együttes munkálkodására egy nemzet hosszútávú sikerességéért, a fenntartható versenyelőnyökért és emelkedő életszínvonalért.
30
Szakirodalom : •
Michael E. Porter: The Competitive Advantage of Nations, The Macmillan Press Ltd., London, 1994
•
Szalavetz Andrea: A gazdasági versenyképesség erősítése, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, 2004, www.vki.hu
•
*** Versenyképességi évkönyv, Gazdaságkutató Zrt., 2006, http://www.gki.hu/docs/gki_2006_vev_4.pdf
•
*** World Economic Forum - http://www.weforum.org/en/initiatives/gcp/index.htm
•
*** Anuarul Statistic al Romaniei 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2005, Institutul National de Statistica, www.insse.ro
31