¨ ¨ LORAND ´ ´ EOTV OS TUDOMANYEGYETEM INFORMATIKAI KAR
Simon P´ eter
Funkcion´ alanal´ızis az alkalmazott matematik´ aban egyetemi jegyzet
A jegyzet az ELTE IK 2010. ´evi Jegyzett´ amogat´ asi p´ aly´ azat t´amogat´as´aval k´esz¨ ult
BUDAPEST, 2010
Tartalomjegyz´ek
El˝osz´ o
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2
1. Absztrakt terek 1.1. 1.2. 1.3. 1.4. 1.5.
. . . . . . . . . .
Az absztrakci´ o lehets´eges u ´tjai Euklideszi terek . . . . . . Norm´ alt terek . . . . . . Metrikus terek . . . . . . Topologikus terek . . . . .
2. Konvergencia, teljes terek 2.1. 2.2.
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . . . .
. . 3 . . 4 . . 5 . 13 . 14
17 18
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28
Szepar´ abilis terek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Z´ art rendszerek, b´ azisok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ortogon´ alis rendszerek, Fourier-sorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. .
. .
. . . . . . . . . . .
. . . . .
. .
. . . . . .
. . . .
.
. . . . . . . . . . .
Folytonos lek´epez´esek . . . . Line´ aris oper´ atorok . . . . . Az (L(X1 , X2 ), k.k) oper´ ator-t´er Du´ alis terek . . . . . . . . Funkcion´ alok kiterjeszt´ese . . Er˝ os konvergencia . . . . . . Kompakt oper´ atorok . . . . . Ny´ılt lek´epez´esek . . . . . .
7. Feladatok
. .
. .
. .
.
. . . . . . . .
. . . . . . . .
. . . . . . . .
. . . . . . . .
. . . . . . . .
. . . . . . . .
. . . . . . . .
. . . . . . . .
. . . . . . . .
. . . . . . . .
. . . . . . . . . . . 1
. . . . . . . . . . . .
. . . . . . . .
. . . . . . . .
. . . . . . . .
. . . .
. . . . . . . .
42 44 48
. . . . . . . 52
Halmazok t´ avols´ aga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Approxim´ aci´ o norm´ alt terekben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Approxim´ aci´ o euklideszi terekben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
28 30 35
. . . . . . 42
A kompakts´ ag fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kompakts´ ag metrikus terekben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kompakts´ ag norm´ alt terekben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
6. Line´aris oper´atorok 6.1. 6.2. 6.3. 6.4. 6.5. 6.6. 6.7. 6.8.
. . . . .
Konvergencia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Teljes terek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
5. Az approxim´aci´ oelm´elet alapjai 5.1. 5.2. 5.3.
. . . . .
17
4. Kompakts´ag 4.1. 4.2. 4.3.
. . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
3. Szepar´abilis terek, b´azisok 3.1. 3.2. 3.3.
. . . .
. . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . 3
52 53 58
. . . . . . . 64 . . . . . . . .
. . . . . . . .
. . . . . . . .
. . . . . . . .
. . . . . . . .
. . . . . . . .
. 64 . 67 . 72 . 78 . 87 . 98 . 129 . 140
. . . . . . . 148
Vissza a tartalomhoz
2
El˝ osz´ o
El˝ osz´ o Ez a jegyzet a programtervez˝ o informatikus MSC-s hallgat´ oknak sz´ol´ o Funkcion´ alanal´ızis az alkalmazott matematik´ aban c´ım˝ u t´ argy el˝ oad´ asainak az anyag´ at o¨leli fel. B´ ar ebb˝ ol a t´ argyb´ ol gyakorlatok nincsenek, a jegyzet utols´ o fejezete egy 118 feladatb´ ol a´ll´ o feladatgy˝ ujtem´eny, ami m´odot ad (k¨ ul¨ on¨ osen a tanultak ir´ ant az el˝ o´ırtakon t´ ul is ´erdekl˝ od˝ o hallgat´ oknak) az elm´eleti ismeretek m´elyebb elsaj´ at´ıt´ as´ ara. Maga a jegyzet v´ alogat´ ast tartalmaz a funkcion´ alanal´ızis azon fejezeteib˝ol, amelyek a matematikai alkalmaz´ asok (els˝ osorban a numerikus m´odszerek, a Fourier-anal´ızis, stb.) szempontj´ ab´ ol k¨ ul¨ on¨ osen fontos szerepet j´ atszanak. Az itt t´ argyalt anyag nagyban t´ amaszkodik a szerz˝ o a´ltal az osztatlan k´epz´esben a programtervez˝o matematikus hallgat´ oknak ebben a t´emak¨ orben ´eveken a´t tartott funkcion´ alanal´ızis-t´ am´ aj´ u el˝ oad´ asokra. A t´ argyal´ as sor´ an a szok´ asos bevezet˝ o anal´ızis ´es line´ aris algebrai el˝ oad´ asok anyag´ anak az ismeret´et t´etelezz¨ uk fel, azaz, hogy az Olvas´ o elsaj´ at´ıtotta m´ ar a vektorterekre, ill. az egy- ´es t¨ obbv´ altoz´ os f¨ uggv´enyekre vonatkoz´ o eleminek nevezhet˝o anal´ızisbeli ismereteket. Ez ut´ obbival kapcsolatban mind tartalmilag, terminol´ ogiailag, mind pedig az alkalmazott (´es nem u ´jonnan bevezetett) jel¨ ol´esekkel kapcsolatban az el˝ obb eml´ıtett k´epz´esben r´eszt vett hallgat´ oknak (r´eszben a szerz˝o a´ltal) ´ırt anal´ızis jegyzetsorozat k¨ oteteire utalunk. Kit˝ un˝ o - t¨ obbnyire idegen nyelv˝ u - szakk¨ onyvek, monogr´ afi´ ak a´llnak azok rendelkez´es´ere, akik bizonyos fejezetek ut´ an m´elyebben ´erdekl˝ odnek, vagy esetleg csup´ an m´as aspektusb´ ol k´ıv´ anj´ ak az itt t´ argyaltakat a´ttekinteni. A teljess´eg ig´enye n´elk¨ ul ez´ert a´lljon itt a mondottaknak (ill. a hivatkoz´ asoknak) messzemen˝ oen megfelel˝ o n´eh´ any m˝ u: • R. E. Edwards, Functional Analysis, Holt, Rinehart and Winston, New York-Chicago-San Francisco-Toronto-London, 1965. • L. V. Kantorovich - G. P. Akhilov, Functional Analysis, Pergamon Press, Oxford-Elmsford, N. Y., 1982. • K´erchy L´ aszl´ o, Val´ os- ´es funkcion´ alanal´ızis, Polygon Jegyzett´ar, Szegedi Egyetemi Kiad´ o, 2008. • A. N. Kolmogorov–Sz. V. Fomin, A f¨ uggv´enyelm´elet ´es a funkcion´ alanal´ızis elemei, M˝ uszaki K¨ onyvkiad´ o, Budapest, 1981. • K. Maurin, Analysis I-II, PWN-Polish Scientific Publishers, Warszawa, 1976-1980. • Riesz Frigyes - Sz˝ okefalvi-Nagy B´ela, Funkcion´ alanal´ızis, Tank¨ onyvkiad´ o, Budapest, 1988. • W. Rudin, Functional Analysis, Mc-Graw Hill, New York, 1973. • Simon P´eter, Anal´ızis V, egyetemi jegyzet, ELTE E¨ otv¨ os Kiad´ o, Budapest, 1996. • Szili L´ aszl´ o, Funkcion´ alanal´ızis - a jelfeldolgoz´ as ´es a szimul´ aci´ o matematikai alapjai, egyetemi jegyzet, ELTE IK Kari Digit´ alis K¨ onyvt´ ar, 2007. • Sz˝ okefalvi-Nagy B´ela, Val´ os f¨ uggv´enyek ´es f¨ uggv´enysorok, Tank¨ onyvkiad´ o, Budapest, 1965. • K. Yosida, Functional Analysis, Springer-Verlag, Berlin, 1966. Budapest, 2010. a´prilis.
1. Absztrakt terek
Vissza a tartalomhoz
3
1. Absztrakt terek 1.1. Az absztrakci´ o lehets´ eges u ´ tjai. R¨ oviden eml´ekeztet¨ unk a t¨ obbv´ altoz´ os vektorf¨ uggv´enyek anal´ızis´enek az alapj´ at k´epez˝ o u ´n. topologiai h´ att´erre. Legyen ehhez 0 p
kifejez´est ´ertj¨ uk, akkor x, y ∈ Kn t´ avols´ aga nem m´as, mint az x − y vektor hossza: ρ2 (x, y) = kx − yk2 . Ez az ´eszrev´etel lehet˝ os´eget k´ın´ al az absztrakci´ o egy m´asik lehets´eges u ´tj´ ara, a vektorhossz´ us´ ag fogalm´ anak az absztrakci´ oja r´ev´en, amelynek az eredm´enyek´ent kapjuk az absztrakt norm´ alt tereket. M´ ar az elemi anal´ızisb˝ ol is j´ ol tudjuk, hogy a vektorok euklideszi hossza szoros kapcsolatban van a Kn -beli vektorok k¨ oz¨ otti skal´ aris szorz´ assal: ha x, y ∈ Kn a fenti k´et vektor, akkor hx, yi2 :=
n X
xk y k
k=1
p az x, y u ´n. skal´ aris szorzata ´es hx, xi2 az x vektor kxk2 euklideszi hossza. Ez az ´eszrev´etel k´ın´ alja az absztrakci´ o harmadik lehets´eges kiindul´ o pontj´ at, a fenti skal´ aris szorz´as fogalm´ at absztrah´ alva. Ennek a v´egeredm´enye az absztrakt skal´ aris szorzat t´er vagy euklideszi t´er. A fentiekben v´ azolt absztrakci´ os utak egyre sz˝ ukebb teret engedtek az a´ltal´ anos´ıt´ asnak. Elindulhatunk azonban az ellent´etes ir´ anyban is, eml´ekezve arra, hogy a t¨ obbv´ altoz´ os anal´ızisben sz´ amos alapvet˝o fontoss´ ag´ u fogalom (ilyen pl. a folytonoss´ ag) megfogalmazhat´ o puszt´ an pl. a ny´ılt halmazok seg´ıts´eg´evel. Ez ut´ obbi fogalom l´enyeges jegyeit kiragadva is eljuthatunk egy, az eddigi terek mindegyik´et mag´ aba foglal´ o absztrakt t´ert´ıpushoz, az u ´n. topologikus t´er fogalm´ ahoz. Ez ut´ obbiak a k´es˝obbi vizsg´ al´ od´ asainkban csak bizonyos fogalmak bevezet´es´eig, ill. n´eh´ any azokkal kapcsolatos alaptulajdons´ ag tiszt´ az´ as´ aig j´ atszanak szerepet. A kicsit is m´elyebb meggondol´ asokat ig´enyl˝ o fogalmak, t´etelek sz´am´ ara a legt´ agabb keretet azt´ an a metrikus terek fogj´ ak jelenteni.
4
1. Absztrakt terek 1.2. Euklideszi terek.
Id´ezz¨ uk fel r¨ oviden a skal´ aris szorz´ as, ill. az euklideszi t´er fogalm´ at. Legyen ehhez X line´ aris t´er (a tov´ abbiakban is mindig a val´ os vagy komplex K testre vonatkoz´ oan) ´es tekints¨ unk egy olyan X 2 ∋ (x, y) 7→ hx, yi ∈ K lek´epez´est, amelyre b´ armely x, y, z ∈ X ´es λ ∈ K mellett az al´ abbi tulajdons´ agok igazak: 1o hx, xi ≥ 0,
2o hx, xi = 0 ⇐⇒ x = 0 (∈ X), 3o hx, yi = hy, xi,
4o hλx, yi = λhx, yi,
5o hx + y, zi = hx, zi + hy, zi
√ (ahol z a z = a + ıb ∈ K (a, b ∈ R, ı := −1) sz´am komplex konjug´ altj´ at jel¨ oli: z = a − ıb). Ekkor h, i-t skal´ aris szorz´ asnak, az hx, yi (val´ os vagy komplex) sz´amot az x, y elemek skal´ aris szorzat´ anak, az (X, h, i) p´ art pedig skal´ aris szorzat t´ernek (vagy euklideszi t´ernek) nevezz¨ uk. Val´ os vagy komplex euklideszi t´err˝ ol besz´el¨ unk, ha K = R vagy K = C. A 3o , 4o tulajdons´ agokb´ ol r¨ ogt¨ on k¨ ovetkezik, hogy hx, λyi = λhx, yi (x, y ∈ X, λ ∈ K). Val´ os esetben a 3o tulajdons´ ag a skal´ aris szorz´as szimmetrikus volt´ at fejezi ki: hx, yi = hy, xi (x, y ∈ X). A most mondottak szerint hλx, λyi = |λ|2 hx, yi (x, y ∈ X, λ ∈ K). Ha 4o -ben λ hely´ebe 0-t ´ırunk, akkor az el˝ obbieket is figyelembe v´eve (az X vektort´er nullelem´et is 0-val jel¨ olve) h0, xi = hx, 0i = 0 o o o (x ∈ X) ad´ odik. Speci´ alisan h0, 0i = 0 (ld. 2 ). Vil´ agos, hogy 3 ´es 5 alapj´ an hx, y +zi = hy + z, xi = hy, xi + hz, xi = hx, yi + hx, zi (x, y, z ∈ X), azaz a skal´ aris szorz´as disztribut´ıv az o¨sszead´ asra n´ezve. Eml´ekeztet¨ unk az euklideszi terek vizsg´ alat´ aban alapvet˝o szerepet j´ atsz´ o Cauchy-Bunyakovszkijegyenl˝ otlens´egre: |hx, yi|2 ≤ hx, xihy, yi
(x, y ∈ X).
A teljess´eg kedv´e´ert bizony´ıtsuk is be itt ezt az egyenl˝ otlens´eget. Ehhez nyilv´ an feltehet˝ o, hogy (pl.) x 6= 0 (azaz 1o ´es 2o szerint hx, xi > 0), k¨ ul¨ onben (ld. az el˝ obbi megjegyz´eseket is) az egyenl˝ otlens´eg mindk´et oldal´ an nulla a´ll. Legyen ekkor P (λ) := hλx + y, λx + yi = |λ|2 hx, xi + λhx, yi + λhy, xi + hy, yi Mivel 1o szerint P nem-negat´ıv f¨ uggv´eny, ez´ert a λ0 := − 0 ≤ P (λ0 ) =
(λ ∈ K).
hx, yi hy, xi =− v´ alaszt´ assal hx, xi hx, xi
|hx, yi|2 |hx, yi|2 |hx, yi|2 |hx, yi|2 − − + hy, yi = hy, yi − , hx, xi hx, xi hx, xi hx, xi
´ amib˝ ol a Cauchy-Bunyakovszkij-egyenl˝ otlens´eg m´ar nyilv´ an k¨ ovetkezik. Erdemes megjegyezni, hogy a K = R (val´ os) esetben P (λ) = λ2 hx, xi + 2λhx, yi + hy, yi
(λ ∈ R),
5
1. Absztrakt terek azaz P egy nem-negat´ıv val´ os egy¨ utthat´ os m´asodfok´ u polinom. K¨ ovetkez´esk´eppen a d := 4hx, yi2 − 4hx, xihy, yi
diszkrimin´ ans´ ara d ≤ 0 ad´ odik, amib˝ ol a (val´ os) Cauchy-Bunyakovszkij-egyenl˝ otlens´eg m´ ar k¨ ovetkezik. P´eld´ aul az 1.1. pontban szerepl˝ o Kn t´erben ´ertelmezett h, i2 f¨ uggv´eny skal´ aris szorz´as, azaz (K , h, i2) euklideszi t´er. Hasonl´ oan, ha valamilyen (X , Ω, µ) m´ert´ekt´er eset´en n
hf, gi :=
Z
f g dµ
(f, g ∈ L2 ),
akkor (L2 , h, i) euklideszi t´er (ami - megfelel˝ oen v´ alasztva az (X , Ω, µ) m´ert´ekteret - megegyezik n (K , h, i2)-vel). Speci´ alisan legyen [a, b] kompakt intervallum, µ := dx az [a, b]-beli Lebesgue-m´ert´ek, ekkor hf, gi :=
Z
b
f (x)g(x) dx a
(f, g ∈ L2 [a, b]),
ill. (L2 [a, b], h, i) a Lebesgue-f´ele euklideszi t´er. Ha C[a, b] a folytonos f : [a, b] → R f¨ uggv´enyek alkotta (az R testre vonatkoz´ oan a szok´ asos” f¨ uggv´enym˝ uveletekre n´ezve nyilv´ an) line´ aris t´er, akkor ” az hf, gi :=
Z
a
b
f (x)g(x) dx
(f, g ∈ C[a, b])
skal´ aris szorz´ assal (C[a, b], h, i) (val´ os) euklideszi t´er, ami (a K := R esetben) az el˝ obbi (L2 [a, b], h, i) t´ernek altere. Vil´ agos, hogy b´ armely (X, h, i) euklideszi t´er ´es Y ⊂ X alt´er eset´en a h, i : X 2 → K f¨ uggv´eny Y -re val´ o h, i|Y 2 lesz˝ uk´ıt´ese is skal´ aris szorz´as (az Y alt´eren), azaz (Y, h, i|Y 2 ) is euklideszi t´er (az (X, h, i) t´er altere). 2
1.3. Norm´ alt terek. Legyen X ism´et egy line´ aris t´er K-ra vonatkoz´ oan ´es tegy¨ uk fel, hogy adott a X ∋ x 7→ kxk ∈ R lek´epez´es, amelyre minden x, y ∈ X ´es λ ∈ K eset´en a k¨ ovetkez˝o kik¨ ot´esek teljes¨ ulnek: 1o kxk ≥ 0,
2o kxk = 0 ⇐⇒ x = 0 (∈ X), 3o kλxk = |λ| · kxk,
4o kx + yk ≤ kxk + kyk.
Ekkor k.k-t norm´ anak, kxk-t az x elem norm´ aj´ anak (vagy hossz´ anak), az (X, k.k) p´ art pedig norm´ alt t´ernek nevezz¨ uk. 3o -b´ ol k0k = 0 (ld. 2o ), ill. k − xk = kxk (x ∈ X) r¨ ogt¨ on k¨ ovetkezik. A 4o egyenl˝ otlens´eget h´ aromsz¨ og-egyenl˝ otlens´egk´ent szok´ as eml´ıteni. Ennek egy a´tfogalmaz´ asa a k¨ ovetkez˝o:
6
1. Absztrakt terek 4oo |kxk − kyk| ≤ kx − yk (x, y ∈ X).
Ui. az x = (x − y) + y felbont´ asb´ ol 4o alapj´ an kxk ≤ kx − yk + kyk, azaz kxk − kyk ≤ kx − yk. Az x ↔ y szerepcsere ut´ an kyk − kxk ≤ ky − xk = kx − yk ad´ odik. Ford´ıtva, ha 4oo igaz, akkor 4oo -ben o x helyett (x + y)-t ´ırva kx + yk − kyk ≤ kxk, azaz 4 k¨ ovetkezik. Speci´alisan (y = −x) kapjuk, hogy 2kxk ≥ 0, azaz kxk ≥ 0 (x ∈ X) (ld. 1o ). Az 1.1. pontban m´ ar t´ argyalt Kn t´erben pl. k.k2 norma. Ennek a´ltal´ anos´ıt´ asak´ent megmutathat´ o, hogy b´ armely 1 ≤ p ≤ +∞ mellett kxkp :=
P ( nk=1 |xk |p )1/p
(p < +∞)
max{|xk | : k = 1, ..., n} (p = +∞)
norma, azaz (Kn , k.kp ) norm´ alt t´er. Vil´ agos, hogy n = 1 eset´en b´ armely 1 ≤ p ≤ +∞ v´ alaszt´ assal kxkp = |x| (x ∈ K), ill. kapjuk a (K, |.|) norm´ alt teret. S˝ ot, az 1.2.-ben eml´ıtett (X , Ω, µ) m´ert´ekt´er ´es 1 ≤ p ≤ +∞ eset´en kf kp :=
R |f |p dµ 1/p
(p < +∞)
inf{α ≥ 0 : |f (x)| ≤ α (m.m. x ∈ X )} (p = +∞)
(f ∈ Lp )
norma, ´ıgy (Lp , k.kp ) norm´ alt t´er (ami alkalmas (X , Ω, µ) m´ert´ekt´er mellett megegyezik az el˝ oz˝ o n p (K , k.kp ) t´errel). Speci´ alis esetk´ent kapjuk (ld. 1.2.) az (L [a, b], k.kp ) tereket, ill. val´ os esetben ezek (C[a, b], k.kp ) altereit:
kf kp := ill.
1/p R b |f (x)|p dx
(p < +∞)
a
inf{α ≥ 0 : |f (x)| ≤ α (m.m. x ∈ [a, b])} (p = +∞)
kf kp :=
1/p R b |f (x)|p dx a
(p < +∞)
max{|f (x)| : x ∈ [a, b]} (p = +∞)
(f ∈ Lp [a, b]),
(f ∈ C[a, b]).
Ha valamely (X, k.k) norm´ alt t´er eset´en adott az Y ⊂ X alt´er, akkor nyilv´ an k.k|Y is norma, azaz (Y, k.k|Y ) is norm´ alt t´er (az (X, k.k) t´er altere). A Cauchy-Bunyakovszkij-egyenl˝ otlens´eget is felhaszn´ alva k¨ onnyen bel´ athat´ o, hogy ha (X, h, i) euklideszi t´er ´es kxk :=
p hx, xi
(x ∈ X),
akkor (X, k.k) norm´ alt t´er. Ezt ´ıgy fogjuk r¨ oviden jel¨ olni: (X, k.k) ≡ (X, h, i). (Megjegyezz¨ uk, hogy ekkor a Cauchy-Bunyakovszkij-egyenl˝ otlens´eg alakja a k¨ ovetkez˝o: |hx, yi| ≤ kxk · kyk
(x, y ∈ X)).
7
1. Absztrakt terek
Speci´alisan (ld. 1.2.) az (L2 , h, i) vagy az (L2 [a, b], h, i) t´erb˝ ol, ill. az ut´ obbi (C[a, b], h, i) (val´ os) alter´eb˝ ol kiindulva a fenti (ld. p = 2 eset) (L2 , k.k2 ), (L2 [a, b], k.k2 ), (C[a, b], k.k2 ) tereket kapjuk. 1.3.1. Megjegyz´ esek. i) Tegy¨ uk fel, hogy (X, k.k) ≡ (X, h, i), azaz kxk = eset´en
p
hx, xi (x ∈ X). Ekkor b´ armely x, y ∈ X
kx + yk2 = hx + y, x + yi = kxk2 + kyk2 + hx, yi + hy, xi ´es kx − yk2 = hx − y, x − yi = kxk2 + kyk2 − hx, yi − hy, xi. Ezt a k´et egyenl˝ os´eget kivonva egym´ asb´ ol azt kapjuk, hogy
2
2
kx + yk − kx − yk = 2 (hx, yi + hy, xi) = azaz
4hx, yi
4Re hx, yi (K = C),
hx, yi
1 kx + yk2 − kx − yk2 = 4
(K = R)
(K = R)
Re hx, yi (K = C).
ii) Ha K := C, akkor az el˝ obbiekben y helyett ıy-t ´ırva (ı :=
√ −1) azt mondhatjuk, hogy
1 (kx + ıyk2 − kx − ıyk2 ) = Re hx, ıyi = Re (−ıhx, yi) = Im hx, yi. 4 Teh´ at hx, yi =
1 kx + yk2 − kx − yk2 + ı(kx + ıyk2 − kx − ıyk2 ) . 4
1.3.1. T´ etel (Neumann-Jordan-paralelogramma-szab´ aly). Legyen (X, k · k) norm´ alt t´er a K testre vonatkoz´ oan ´es tegy¨ uk fel, hogy
(∗)
kx + yk2 + kx − yk2 = 2 kxk2 + kyk2
(x, y ∈ X).
Ekkor megadhat´ o olyan X 2 ∋ (x, y) 7→ hx, yi ∈ K skal´ aris szorz´ as, amelyre kxk =
p
hx, xi
(x ∈ X).
Bizony´ıt´ as. Az el˝ oz˝ o megjegyz´eseket szem el˝ ott tartva tekints¨ uk a
8
1. Absztrakt terek
p(x, y) :=
1 kx + yk2 − kx − yk2 4
(x, y ∈ X)
el˝ o´ır´ assal defini´ alt p : X 2 → R lek´epez´est. Azt fogjuk bel´ atni, hogy tetsz˝oleges x, y, z ∈ X ´es λ ∈ R eset´en i) p(x, x) ≥ 0 ´es p(x, x) = 0 ⇐⇒ x = 0; iii) p(x + y, z) = p(x, z) + p(y, z);
ii) p(x, y) = p(y, x);
iv) p(λx, y) = λp(x, y).
Ugyanis i) 4p(x, x) = kx + xk2 − kx − xk2 = k2xk2 = 4kxk2 ≥ 0, ill. p(x, x) = 0 ⇐⇒ kxk = 0 ⇐⇒ x = 0.
ii) 4p(y, x) = ky + xk2 − ky − xk2 = kx + yk2 − k − (x − y)k2 = kx + yk2 − kx − yk2 = 4p(x, y), azaz p(x, y) = p(y, x). iii) Megmutatjuk, hogy minden x, y, z ∈ X mellett ϕ(x, y, z) := 4 (p(x + y, z) − p(x, z) − p(y, z)) = 0. Val´ oban, a p defin´ıci´ oja alapj´ an ϕ(x, y, z) = kx + y + zk2 − kx + y − zk2 − kx + zk2 + kx − zk2 − ky + zk2 + ky − zk2 ,
(∗∗)
ahol a (∗) felt´etel miatt kx + y + zk2 = k(x + z) + yk2 = 2 kx + zk2 + kyk2 − kx + z − yk2 ,
kx + y − zk2 = k(x − z) + yk2 = 2 kx − zk2 + kyk2 − kx − z − yk2 .
Innen teh´ at azt kapjuk, hogy ϕ(x, y, z) =
kx − z − yk2 − kx + z − yk2 + 2 kx + zk2 − kx − zk2 − kx + zk2 + kx − zk2 − ky + zk2 + ky − zk2 = (∗ ∗ ∗)
kx − z − yk2 − kx + z − yk2 + kx + zk2 − kx − zk2 − ky + zk2 + ky − zk2 .
A (∗∗), (∗ ∗ ∗) egyenl˝ os´egeket o¨sszeadva az ad´ odik, hogy 2ϕ(x, y, z) = kx + y + zk2 + kx − z − yk2 − kx + y − zk2 + kx + z − yk2 − 2 ky + zk2 − ky − zk2 .
Itt a (∗) kik¨ ot´est alkalmazva azt mondhatjuk, hogy
kx + y + zk2 + kx − z − yk2 = k(y + z) + xk2 + k(y + z) − xk2 = 2 ky + zk2 + kxk2 ´es
9
1. Absztrakt terek
kx + y − zk2 + kx + z − yk2 = k(y − z) + xk2 + k(y − z) − xk2 = 2 ky − zk2 + kxk2 .
Az ut´ obbi k´et egyenl˝ os´egb˝ ol oda jutunk, hogy
2ϕ(x, y, z) = 2 ky + zk2 − ky − zk2 − 2 ky + zk2 − ky − zk2 = 0,
teh´ at val´ oban ϕ(x, y, z) = 0.
iv) Valamely x, y ∈ X eset´en legyen Φx,y (t) := 4p(tx, y) = ktx + yk2 − ktx − yk2
(t ∈ R).
Ekkor egyr´eszt a Φx,y : R → R f¨ uggv´eny folytonos, ui. |Φx,y (t) − Φx,y (τ )| ≤ ktx + yk2 − kτ x + yk2 + ktx − yk2 − kτ x − yk2 = |ktx + yk − kτ x + yk| (ktx + yk + kτ x + yk) + |ktx − yk − kτ x − yk| (ktx − yk + kτ x − yk) ≤ 2|t − τ |· kxk ((|t| + |τ |)kxk + 2kyk) → 0
(t → τ ).
M´ asr´eszt Φx,y (0) = kyk2 − k − yk2 = 0 ´es ha t ∈ R, akkor Φx,y (−t) = k − tx + yk2 − k − tx − yk2 = ktx − yk2 − ktx + yk2 = −4p(tx, y) = −Φx,y (t). Teljes indukci´ oval megmutatjuk, hogy b´ armely n ∈ N eset´en Φx,y (n) = nΦx,y (1). Ezt n = 0-ra az im´ent l´ attuk, ha viszont valamilyen N ∋ n-re igaz, akkor iii) miatt Φx,y (n + 1) = 4p(nx + x, y) = 4p(nx, y) + 4p(x, y) = Φx,y (n) + Φx,y (1) =
nΦx,y (1) + Φx,y (1) = (n + 1)Φx,y (1). Most l´ assuk be azt, hogy tetsz˝ oleges negat´ıv k ∈ Z eg´esz sz´amra Φx,y (k) = kΦx,y (1). Ugyanis −k ∈ N, ez´ert az el˝ obbiek alapj´ an Φx,y (k) = Φx,y (−(−k)) = −Φx,y (−k) = −(−k)Φx,y (1) = kΦx,y (1). Teh´ at minden x, y ∈ X, j ∈ Z mellett
10
1. Absztrakt terek
Φx,y (j) = jΦx,y (1). Legyen j, k ∈ Z, k 6= 0. Ekkor az el˝ obb bel´ atottakat felhaszn´ alva x j = 4p j , y = Φx/k,y (j) = jΦx/k,y (1) = Φx,y k k j j x j j j kΦx/k,y (1) = Φx/k,y (k) = 4p k , y = 4p(x, y) = Φx,y (1). k k k k k k
Ezzel megmutattuk, hogy b´ armely x, y ∈ X, r ∈ Q eset´en Φx,y (r) = rΦx,y (1).
Ha v´eg¨ ul t ∈ R ´es tn ∈ Q (n ∈ N) olyan sorozat, amelyre lim(tn ) = t, akkor Φx,y folytonoss´ aga miatt Φx,y (t) = lim (Φx,y (tn )) = lim (tn Φx,y (1)) = tΦx,y (1). M´ as sz´oval p(tx, y) = tp(x, y)
(x, y ∈ X, t ∈ R).
A fentiek alapj´ an nyilv´ anval´ o, hogy a K=R esetben hx, yi := p(x, y) (x, y ∈ X) olyan skal´ aris szorz´ as, amelyr˝ ol a t´etelben sz´o van. Legyen most K = C ´es hx, yi := p(x, y) + ıp(x, ıy) (x, y ∈ X). Megmutatjuk, hogy h, i eleget tesz a t´etelbeli k´ıv´ analmaknak. Ehhez azt kell bel´ atnunk, hogy b´ armely x, y, z ∈ X ´es λ ∈ C eset´en v) hx + y, zi = hx, zi + hy, zi; vii) hλx, yi = λhx, yi;
vi) hx, yi = hy, xi;
viii) hx, xi ≥ 0 ´es hx, xi = 0 ⇐⇒ x = 0.
Bizony´ıt´ ask´eppen a k¨ ovetkez˝ oket tudjuk mondani: v) Ez a p-re fentebb igazolt iii) o¨sszef¨ ugg´es nyilv´ anval´ o k¨ ovetkezm´enye. vi) 4hx, yi = kx + yk2 − kx − yk2 + ı kx + ıyk2 − kx − ıyk2 =
ky + xk2 − ky − xk2 + ı kı(−ıx + y)k2 − kı(−ıx − y)k2 =
11
1. Absztrakt terek ky + xk2 − ky − xk2 + ı ky − ıxk2 − kıx + yk2 =
ky + xk2 − ky − xk2 − ı ky + ıxk2 − ky − ıxk2 = 4hy, xi. vii) Mutassuk meg el˝ osz¨ or, hogy hıx, yi = ıhx, yi (x, y ∈ X). Val´ oban, 4hıx, yi = kıx + yk2 − kıx − yk2 + ı kıx + ıyk2 − kıx − ıyk2 = kıx + yk2 − kıx − yk2 + ı kı(x + y)k2 − kı(x − y)k2 = kıx + yk2 − kıx − yk2 + ı kx + yk2 − kx − yk2 = ı −ı kıx + yk2 − kıx − yk2 + kx + yk2 − kx − yk2 = ı −ı kı(x − ıy)k2 − kı(x + ıy)k2 + kx + yk2 − kx − yk2 = ı −ı kx − ıyk2 − kx + ıy)k2 + kx + yk2 − kx − yk2 = ı ı kx + ıyk2 − kx − ıy)k2 + kx + yk2 − kx − yk2 = 4ıhx, yi.
Legyen most λ = a + ıb ∈ C (a, b ∈ R). Ekkor b´ armely x, y ∈ X mellett a most mondottak ´es iv), ill. v) alapj´ an hλx, yi = h(a + ıb)x, yi = hax + b(ıx), yi = hax, yi + hb(ıx), yi = ahx, yi + bhıx, yi = ahx, yi + bıhx, yi = λhx, yi. viii) Az el˝ obb bel´ atott vii) a´ll´ıt´ ast felhaszn´ alva tetsz˝oleges x ∈ X eset´en 4hx, xi = k2xk2 − kx − xk2 + ı k(1 + ı)xk2 − k(1 − ı)xk2 = 4kxk2 + ı |1 + ı|2 kxk2 − |1 − ı|2 kxk2 = 4kxk2 + ı 2kxk2 − 2kxk2 = 4kxk2 ,
azaz hx, xi = kxk2 ≥ 0 ´es hx, xi = 0 ⇐⇒ x = 0.
12
1. Absztrakt terek 1.3.2. Megjegyz´ esek. i) Egyszer˝ up sz´ amol´ assal ellen˝ orizhet˝ o, hogy tetsz˝oleges (X, h, i) euklideszi t´er eset´en az kxk := hx, xi (x ∈ X) norm´ ara (∗) igaz. Ez´ert a (∗) felt´etel sz¨ uks´eges ´es el´egs´eges ahhoz, hogy egy norma skal´ aris szorz´asb´ ol sz´armazzon. ii) Pl. legyen X := {f : [0, 1] → R : f folytonos } ´es kf k := max R|f | (f ∈ X), ekkor (∗) nem igaz. Tekints¨ uk ui. az F (t) := t, G(t) := 1 − t (t ∈ [0, 1]) f¨ uggv´enyeket, amelyekre kF + Gk2 + kF − Gk2 = 2, de 2(kF k2 + kGk2 ) = 4. Ez´ert k· k-t nem skal´ aris szorz´as gener´ alja. iii) Ha az el˝ obbi megjegyz´esben kf k := kf kp :=
R 1
0 2
|f |p
1/p
(f ∈ X) valamilyen r¨ ogz´ıtett
1 ≤ p < +∞ mellett, akkor kF + Gk + kF − Gk = 1 + (p + 1)−2/p = 2(kF k2 + kGk2 ) = 4(p + 1)−2/p ⇐⇒ (p + 1)2 = 3p ⇐⇒ p = 2. K¨ onnyen meggy˝ oz˝ odhet¨ unk arr´ ol, hogy p R1 hf, gi := 0 f g (f, g ∈ X) skal´ aris szorz´as ´es kf k2 = hf, f i (f ∈ X). 2
iv) Legyen 2 ≤ n ∈ N, X := Kn , 1 ≤ p ≤ +∞ (ld. 1.3.) ´es
kxk := kxkp :=
P ( ni=1 |xi |p )1/p
(p < +∞)
max{|xi | : i = 1, 2, ..., n} (p = +∞)
(x = (x1 , ..., xn) ∈ X) .
Ekkor az x := (1, 0, ..., 0), y := (0, 1, 0, ..., 0) ∈ X elemekre
kx + yk2 + kx − yk2 =
2 · 22/p
2
(p < +∞) (p = +∞)
, 2(kxk2 + kyk2 ) = 4,
teh´ at kx + yk2 + kx − yk2 = 2(kxk2 + kyk2 ) ⇐⇒ p < +∞ ´es 22/p = 2 ⇐⇒ p = 2. Ha (ld. 1.2.)
hx, yi := hx, yi2 =
n X
xi y i
i=1
akkor h, i nyilv´ an skal´ aris szorz´as ´es kxk2 =
p
(x, y ∈ X),
hx, xi (x ∈ X).
v) Legyen az el˝ obbi megjegyz´esben K := R, n := p := 2, ekkor x, y ∈ R2 eset´en 2 kx+yk2 +kx−yk22 az x, y vektorok a´ltal kifesz´ıtett paralelogramma a´tl´ oinak a n´egyzet¨ osszege, 2(kxk2 + kyk2 ) pedig az oldalak n´egyzet¨ osszege. Ismert elemi geometriai t´eny, hogy ezek az o¨sszegek egyenl˝ ok. (Ez´ert nevezik az 1.3.1. T´etelt paralelogramma-szab´ alynak.)
13
1. Absztrakt terek 1.4. Metrikus terek.
Tekints¨ unk egy X 6= ∅ halmazt ´es egy olyan ρ : X 2 → R f¨ uggv´enyt, amelyre b´ armely x, y, z ∈ X eset´en az al´ abbiak teljes¨ ulnek: 1o ρ(x, y) ≥ 0, 2o ρ(x, y) = 0 ⇐⇒ x = y, 3o ρ(x, y) = ρ(y, x), 4o ρ(x, y) ≤ ρ(x, z) + ρ(z, y). Ekkor a ρ f¨ uggv´enyt metrik´ anak, a ρ(x, y) sz´amot az x, y elemek t´ avols´ ag´ anak, az (X, ρ) p´ art pedig metrikus t´ernek nevezz¨ uk. (K¨ onny˝ u meggondolni, hogy az 1o − 4o k¨ ovetelm´enyek sem f¨ uggetlenek.) A 4o axi´ oma az u ´n. h´ aromsz¨ og-egyenl˝ otlens´eg. Az 1.3. pont 4oo egyenl˝ otlens´eghez hasonl´ oan l´ assuk be, hogy 4oo |ρ(x, y) − ρ(x, z)| ≤ ρ(y, z) (x, y, z ∈ X). Val´ oban, 4o szerint ρ(x, y) − ρ(x, z) ≤ ρ(y, z), ill. ugyan´ıgy −(ρ(x, y) − ρ(x, z)) = ρ(x, z) − ρ(x, y) ≤ ρ(y, z), amib˝ ol 4oo m´ ar trivi´ alisan k¨ ovetkezik. B´ armely X 6= ∅ halmaz eset´en megadhat´ o ρ : X 2 → R metrika. Legyen ui. ρ(x, y) :=
0 (x = y)
1 (x 6= y)
(x, y ∈ X).
Egyszer˝ u meggondol´ as mutatja, hogy ρ metrika, (X, ρ) az u ´n. diszkr´et metrikus t´er. B´ armely (X, ρ) metrikus t´er ´es ∅ 6= Y ⊂ X eset´en ρ|Y 2 is metrika, azaz (Y, ρ|Y 2 ) is metrikus t´er (az (X, ρ) t´er (metrikus) altere). Ha pl. (X, k.k) norm´ alt t´er ´es ρ(x, y) := kx − yk (x, y ∈ X), akkor ρ metrika. Ezt a szitu´ aci´ ot r¨ oviden az al´ abbi m´ odon fogjuk jel¨ olni: (X, ρ) ≡ (X, k.k). Tekints¨ uk pl. a fenti Kn teret ´es az ott eml´ıtett x, y ∈ Kn vektorokra v u n uX |xk − yk |2 , ρ(x, y) := ρ2 (x, y) = kx − yk2 = t k=1
akkor k¨ onnyen bel´ athat´ oan egy (Kn , ρ2 ) metrikus t´erhez jutunk. (Szok´ as a most bevezetett ρ2 metrik´ at euklideszi metrik´ anak is nevezni.) Ugyan´ıgy metrika lesz a valamely 1 ≤ p ≤ +∞ mellett defini´ alt
ρp (x, y) := kx − ykp =
P ( nk=1 |xk − yk |p )1/p
(p < +∞)
max{|xk − yk | : k = 1, ..., n} (p = +∞)
(x, y ∈ Kn )
f¨ uggv´eny (n = 1 eset´en ρp (x, y) = |x − y| (x, y ∈ K, 1 ≤ p ≤ +∞), ill. ennek a´ltal´ anos´ıt´ asak´ent (ld. 1.3.) a
14
1. Absztrakt terek
ρp (f, g) :=
R |f − g|p dµ 1/p
(p < +∞)
inf{α ≥ 0 : |f (x) − g(x)| ≤ α m.m. x ∈ X } (p = +∞)
(f, g ∈ Lp )
f¨ uggv´eny is. Speci´ alisan (ld. 1.3.)
ρp (f, g) :=
ill.
1/p R b |f (x) − g(x)|p dx
(p < +∞)
a
inf{α ≥ 0 : |f (x) − g(x)| ≤ α m.m. x ∈ [a, b]} (p = +∞)
ρp (f, g) :=
1/p R b |f (x) − g(x)|p dx a
(p < +∞)
max{|f (x) − g(x)| : x ∈ [a, b]} (p = +∞)
(f, g ∈ Lp [a, b]),
(f, g ∈ C[a, b]).
Adott (X, ρ) metrikus t´er eset´en egy a ∈ X elem (r > 0 sugar´ u) k¨ ornyezet´en a K(a) := Kr (a) := {x ∈ X : ρ(x, a) < r} halmazt ´ertj¨ uk. Vil´ agos, hogy minden esetben a ∈ Kr (a). K¨ onny˝ u ellen˝ orizni, hogy pl. az (R2 , ρp ) 2 metrikus terekben a p = 1, 2, +∞ v´ alaszt´ assal a Kr (a) (a ∈ R , r > 0) k¨ ornyezetek geometriailag a Descartes-f´ele koordin´ atas´ıkon rendre egy a k¨ ozep˝ u, a koordin´ atatengelyekkel p´ arhuzamos oldal´ u ´es 2r oldalhossz´ us´ ag´ u n´egyzettel, egy a k¨ o z´ e ppont´ u , r sugar´ u k¨ o rrel, ill. egy a k¨ o z´eppont´ u, √ us´ ag´ u rombusszal szeml´eltethet˝ok. Ha a koordin´ atatengelyekkel p´ arhuzamos a´tl´ oj´ u ´es r 2 oldalhossz´ (X, ρ) a diszkr´et metrikus t´er (ld. fent), akkor nyilv´ an b´ armely a ∈ X eset´en Kr (a) = X, ha r > 1, k¨ ul¨ onben Kr (a) = {a}. Egy A ⊂ X halmazt ny´ıltnak nevez¨ unk, ha A = ∅ vagy tetsz˝oleges a ∈ A elemnek van olyan K(a) k¨ ornyezete, amelyre K(a) ⊂ A teljes¨ ul. Legyen Tρ := {A ⊂ X : A ny´ılt}. Ekkor az al´ abbi a´ll´ıt´ asok trivi´ alisan teljes¨ ulnek: 1o X, ∅ ∈ Tρ , 2o ha Γ 6= ∅ ´es minden γ ∈ Γ eset´en Aγ ∈ Tρ , akkor
S
Aγ ∈ Tρ , T 3o ha Γ 6= ∅ v´eges ´es minden γ ∈ Γ eset´en Bγ ∈ Tρ , akkor γ∈Γ Bγ ∈ Tρ . γ∈Γ
1.5. Topologikus terek.
Az 1.4. pont v´eg´en a metrikus terek ny´ılt halmazaival kapcsolatban tett 1o − 3o kijelent´esek m´odot adnak arra, hogy a ny´ılt halmaz fogalm´ anak az absztrakci´ oja r´ev´en egy, a metrikus terekn´el a´ltal´ anosabb t´ert´ıpushoz jussunk. Legyen ehhez X halmaz, T ⊂ P(X) pedig olyan halmazrendszer, amelyre fenn´ allnak a k¨ ovetkez˝ ok:
15
1. Absztrakt terek 1o X, ∅ ∈ T ,
2o ha Γ 6= ∅ ´es minden γ ∈ Γ eset´en Aγ ∈ T , akkor
S
Aγ ∈ T , T 3o ha Γ 6= ∅ v´eges ´es minden γ ∈ Γ eset´en Bγ ∈ T , akkor γ∈Γ Bγ ∈ T . γ∈Γ
Ekkor T -t topol´ ogi´ anak, (X, T )-t pedig topologikus t´ernek nevezz¨ uk. Az X (alap)halmaz valamely A ⊂ X r´eszhalmaz´ at ny´ıltnak nevezz¨ uk ezut´an, ha A ∈ T . Vil´ agos, hogy b´ armely (X, ρ) metrikus t´er eset´en Tρ topol´ ogia, ill. (X, Tρ ) topologikus t´er. Mindezt ´ıgy fogjuk jel¨ olni: (X, T ) ≡(X, ρ).
B´ armely X halmaz eset´en T := {∅, X}, ill. T := P(X) nyilv´ an topol´ ogia, azaz (X, {∅, X}) ´es (X, P(X)) egy-egy topologikus t´er. Tov´ abb´ a egy (X, T ) topologikus t´er ´es az X tetsz˝oleges Y ⊂ X r´eszhalmaz´ aval TY := {A ∩ Y ∈ P(Y ) : A ∈ T } nyilv´ an topol´ ogia, azaz (Y, TY ) topologikus t´er (az (X, T ) t´er (topologikus) altere). A TY topol´ ogia elemeit az X halmaz (Y -ra n´ezve) relat´ıv ny´ılt halmazainak nevezz¨ uk. A k´es˝obbiekben t¨ obbsz¨ or szerepel majd p´eldak´ent az ({a, b}, {∅, {a}, {a, b}}) (nyilv´ an) topologikus t´er, ahol a 6= b. A ny´ılt halmaz absztrakt fogalm´ anak a seg´ıts´eg´evel k¨ ul¨ onb¨ oz˝ o, az elemi anal´ızisben fontos szerepet j´ atsz´ o pont-, ill. halmazt´ıpusok absztrakt megfelel˝oit ´ertelmezhetj¨ uk topologikus terekben. i) Valamely A ⊂ X halmaz belsej´et (r¨ oviden: int A) mindazon T ∈ T halmazok egyes´ıt´esek´ent defini´ aljuk, amelyekre T ⊂ A igaz. Vil´ agos, hogy int ∅ = ∅, int X = X, int A ⊂ A, int A ∈ T , ill. ha T ∈ T ´es T ⊂ A, akkor T ⊂ int A. (Az ut´ obbi tulajdons´ ag miatt mondjuk azt, hogy int A az A halmaz legb˝ ovebb ny´ılt r´eszhalmaza.) Tov´ abb´ a A pontosan akkor ny´ılt, ha A = int A. ii) Legyen x ∈ X. Az x elem k¨ ornyezet´enek nevez¨ unk minden olyan A ⊂ X halmazt, amelyre x ∈ int A. A k¨ ornyezetek jel¨ ol´es´ere a´ltal´ aban a K(x) jel¨ ol´est fogjuk haszn´ alni. Nyilv´ an int K(x) is k¨ ornyezete x-nek ´es int K(x) ⊂ K(x), azaz x ∈ K(x). Vil´ agos, hogy ha (X, T ) ≡(X, ρ), akkor b´ armely r > 0 eset´en Kr (x) (ny´ılt) k¨ ornyezete x-nek. iii) Egy ∅ 6= A ⊂ halmaz bels˝ o pontj´ anak nevezz¨ uk az a ∈ X elemet, ha van olyan K(a), amelyre K(a) ⊂ A. Az eddigieket egybevetve azt kapjuk, hogy ∅ 6= A ∈ T akkor ´es csak akkor igaz, ha A minden pontja bels˝ o pontja A-nak. iv) A B ⊂ X halmaz legyen z´ art, ha X \ B ∈ T . Jel¨ olj¨ uk C-vel az X z´ art r´eszhalmazainak a rendszer´et, ekkor egyszer˝ uen kapjuk az al´ abbiakat: 1o X, ∅ ∈ C,
2o ha Γ 6= ∅ ´es minden γ ∈ Γ eset´en Aγ ∈ C, akkor
T
Aγ ∈ C, S 3 ha Γ 6= ∅ v´eges ´es minden γ ∈ Γ eset´en Bγ ∈ C, akkor γ∈Γ Bγ ∈ C. o
γ∈Γ
Nyilv´ anval´ o, hogy valamely A ⊂ X halmazra A ∈ T azzal ekvivalens, hogy X \ A ∈ C.
v) Valamely A ⊂ X halmaz lez´ ar´ as´ at (r¨ oviden: A) mindazon B ∈ C halmazok metszetek´ent defini´ aljuk, amelyekre A ⊂ B igaz. Vil´ agos, hogy ∅ = ∅, X = X, A ⊂ A, A ∈ C, ill. ha B ∈ C ´es A ⊂ B, akkor A ⊂ B. (Az ut´ obbi tulajdons´ ag miatt mondjuk azt, hogy A az A halmazt lefed˝ o legsz˝ ukebb z´ art r´eszhalmaza X-nek.) Tov´ abb´ a A pontosan akkor z´ art, ha A = A. Azt mondjuk, hogy A minden¨ utt s˝ ur˝ u (X-ben), ha A = X. vi) Legyen A ⊂ X, x ∈ X. Azt mondjuk, hogy az x elem ´erintkez´esi pontja A-nak, ha b´ armely K(x) k¨ ornyezet eset´en A ∩ K(x) 6= ∅. Nyilv´ anval´ o, hogy az A halmaz minden pontja ´erintkez´esi pontja is A-nak. vii) Az x ∈ X elem torl´ od´ asi pontja az A ⊂ X halmaznak, ha tetsz˝oleges K(x) k¨ ornyezetre A ∩ (K(x) \ {x}) 6= ∅. Legyen A′ az A halmaz torl´ od´ asi pontjainak a halmaza. Vil´ agos, hogy ha x ∈ X \ A ´erintkez´esi pontja A-nak, akkor x ∈ A′ .
16
1. Absztrakt terek ´ ıt´ 1.5.1. All´ as. Legyen A ⊂ X, x ∈ X. Ekkor x ∈ A akkor ´es csak akkor igaz, ha x ´erintkez´esi pontja A-nak.
Bizony´ıt´ as. Tegy¨ uk fel el˝ osz¨ or, hogy x ∈ A ´es (indirekt m´odon okoskodva) x nem ´erintkez´esi pontja A-nak. Ez azt jelenti, hogy egy alkalmas K(x) k¨ ornyezettel A ∩ K(x) = ∅. Feltehet˝o, hogy K(x) ∈ T , k¨ ul¨ onben cser´elj¨ uk ki K(x)-et int K(x)-re. ´Igy X \ K(x) ∈ C, azaz A ⊂ X \ K(x) miatt A ⊂ X \ K(x). Mivel x ∈ A, ez´ert x ∈ / K(x). Ut´obbi viszont ellentmond x ∈ K(x)-nek, ez´ert x val´ oban ´erintkez´esi pontja A-nak. Ford´ıtva, most azt tegy¨ uk fel, hogy x ´erintkez´esi pontja A-nak ´es (ism´et indirekt okoskodva) at x ∈ X \ A ∈ T . Van teh´ at olyan (feltehet˝o, hogy ny´ılt) K(x) k¨ ornyezete x-nek, amelyre x∈ / A. Teh´ K(x) ⊂ X \ A ∈ T . Teh´ at K(x) ∩ A = ∅. Mivel A ⊂ A, ez´ert K(x) ∩ A = ∅ is igaz, ami ellentmond annak, hogy x ´erintkez´esi pontja A-nak. Teh´ at x ∈ A. Tekints¨ uk a k¨ ovetkez˝ o p´eld´ at: tegy¨ uk fel, hogy a 6= b ´es legyen X := {a, b} , T := {∅, X, {a}}. Ekkor az (X, T ) topologikus t´erben (ld. fent) b-nek egyetlen k¨ ornyezete l´etezik: K(b) = X. ′ K¨ ovetkez´esk´eppen X ∩ (K(b) \ {b}) = {a} 6= ∅, azaz b ∈ X . Nem igaz teh´ at az az elemi anal´ızisb˝ ol megszokott jellemz´ese a torl´ od´ asi pontoknak, hogy ti. egy halmaz valamely torl´ od´ asi pontj´ anak b´ armely k¨ ornyezet´eben v´egtelen sok pontja van az illet˝ o halmaznak. Nevezz¨ uk a sz´ oban forg´ o topologikus teret T1 -t´ernek, ha igaz az al´ abbi kijelent´es: tetsz˝ oleges x, y ∈ X, x 6= y eset´en megadhat´ ok olyan K(x), K(y) k¨ ornyezetek, hogy x ∈ / K(y) ´es y ∈ / K(x). Azt is mondjuk, hogy az (X, T ) topologikus t´erre teljes¨ ul a T1 -axi´ oma. ´ ıt´ 1.5.2. All´ as. Tegy¨ uk fel, hogy az (X, T ) topologikus t´er T1 -t´er ´es legyen A ⊂ X, x ∈ X. Ekkor ′ x ∈ A azzal ekvivalens, hogy tetsz˝ oleges K(x) k¨ ornyezetre az A ∩ K(x) halmaz v´egtelen. Bizony´ıt´ as. Nyilv´ anval´ o, hogy ha tetsz˝oleges K(x) k¨ ornyezetre az A ∩ K(x) halmaz v´egtelen, akkor x torl´ od´ asi pontja A-nak. Tegy¨ uk fel ez´ert most azt, hogy x ∈ A′ , de (indirekt m´odon) van olyan K(x) k¨ ornyezete x-nek, amelyre az A ∩K(x) metszethalmaz v´eges. Mivel x torl´ od´ asi pontja A-nak, ez´ert ∅ 6= A ∩(K(x) \{x}) v´eges halmaz. Legyen valamilyen n ∈ N eset´en A ∩ (K(x) \ {x}) = {a0 , ..., an}.
(∗)
A T1 -axi´ oma miatt b´ armely i = 0, ..., n mellett van olyan K (i) (x) k¨ ornyezet, amelyre ai ∈ / K (i) (x). T e e e onnyen bel´ athat´ oan K(x) is k¨ ornyezete x-nek ´es ai ∈ / K(x) Ha K(x) := ni=0 K (i) (x), akkor k¨ e (i = 0, ..., n). Innen (∗) alapj´ an r¨ ogt¨ on ad´ odik, hogy A ∩ (K(x) \ {x}) = ∅, ami ellentmond annak, ′ hogy x ∈ A . 1.5.1. Megjegyz´ esek. i) K¨ onny˝ u meggondolni, hogy b´ armely A ⊂ X eset´en az al´ abbi ekvivalenci´ ak igazak: A z´ art ⇐⇒ A′ ⊂ A, ill. A = X ⇐⇒ tetsz˝oleges ∅ 6= K ∈ T halmazra K ∩ A 6= ∅. ii) Ha (X, T ) ≡ (X, ρ), akkor teljes¨ ul a T1 -axi´ oma. Val´ oban, legyen x, y ∈ X ´es x 6= y. Ha d := ρ(x, y) (> 0), akkor y ∈ / Kd/2 (x), x ∈ / Kd/2 (y). Ugyanakkor a fentebb m´ar eml´ıtett
2. Konvergencia, teljes terek
Vissza a tartalomhoz
17
({a, b}, {∅, {a}, {a, b}}) (a 6= b) topologikus t´er eset´en nincs olyan ρ : {a, b}2 → [0, +∞) metrika, amellyel ({a, b}, {∅, {a}, {a, b}}) ≡ ({a, b}, ρ) lenne. Ui. a sz´oban forg´ o topologikus t´erben nem igaz a T1 -axi´ oma: K(b) = {a, b} miatt a ∈ K(b). iii) Az el˝ obbi megjegyz´es szerint teh´ at egy topol´ ogia metriz´alhat´ os´ ag´ anak” sz¨ uks´eges felt´etele ” az, hogy az illet˝ o topologikus t´er T1 -t´er legyen. (A metriz´alhat´ os´ ag k´erd´es´evel b˝ ovebben nem foglalkozunk.)
2. Konvergencia, teljes terek 2.1. Konvergencia. Valamely (X, T ) topologikus t´er eset´en tekints¨ unk egy xn ∈ X (n ∈ N) sorozatot. Egy α ∈ X elemet a sz´ oban forg´ o sorozat limeszpontj´ anak nevez¨ unk, ha b´ armely K(α) eset´en xn ∈ K(α) majdnem minden n-re igaz. (Teh´ at van olyan N ∈ N, amellyel xn ∈ K(α) (N ∋ n > N ).) Az (xn ) sorozat limeszpontjainak a halmaz´ at ´ıgy jel¨ olj¨ uk: Lim (xn). ´ ıt´ 2.1.1. All´ as. Tegy¨ uk fel, hogy az A ⊂ X halmaz z´ art. Ekkor b´ armely xn ∈ A sorozatra Lim (xn ) ⊂ A.
(n ∈ N)
Bizony´ıt´ as. Indirekt u ´ton okoskodva tegy¨ uk fel, hogy egy alkalmas xn ∈ A (n ∈ N) sorozatra ´es α ∈ Lim (xn) elemre α ∈ / A. Teh´ at α ∈ X \ A ∈ T , ´ıgy van olyan K(α) k¨ ornyezet, amelyre K(α) ⊂ X \ A. Ugyanakkor α ∈ Lim (xn ) miatt xn ∈ K(α) majdnem minden n ∈ N eset´en, azaz ilyen n-ekre xn ∈ A ∩ (X \ A) = ∅. Ut´ obbi nyilv´ an nem lehets´eges, ez´ert ilyen α nincs: Lim (xn ) ⊂ A. ´ ıt´ Tekints¨ uk az 1.5.2. All´ as el˝ ott mondott p´eld´ at: a 6= b, X := {a, b}, T := {∅, X, {a}} ´es legyen xn := a (n ∈ N). Ekkor Lim (xn ) = X. Ui. az a ∈ Lim (xn) tartalmaz´ as nem szorul magyar´ azatra. De b ∈ Lim (xn ) is igaz, ti. (ld. fent) b-nek egyetlen k¨ ornyezete l´etezik: K(b) = X, ´ıgy xn ∈ K(b) (n ∈ N). Ez az egyszer˝ u p´elda is azt mutatja, hogy egy sorozatnak lehetnek k¨ ul¨ onb¨ oz˝ o limeszpontjai, szemben az elemi anal´ızisben (persze speci´alis esetekben) megszokottakkal.” Az illet˝ o topologikus ” teret T2 -t´ernek (vagy Hausdorff-t´ernek) nevezz¨ uk, ha teljes¨ ul a k¨ ovetkez˝o u ´n. T2 -axi´ oma: tetsz˝ oleges x, y ∈ X, x 6= y eset´en alkalmas K(x), K(y) k¨ ornyezetekre K(x) ∩ K(y) = ∅. Vil´ agos, hogy a most mondott T2 -axi´ oma er˝ osebb” a T1 -axi´ om´ an´ al: minden T2 -t´er egy´ uttal T1 -t´er is. Ford´ıtva ugyanez ” nem igaz: ha pl. X := [0, 1] ´es A ∈ T akkor ´es csak akkor, ha A = ∅ vagy A = [0, 1] \ B valamilyen B ⊂ [0, 1] legfeljebb megsz´ aml´ alhat´ o halmazzal, akkor vil´ agos, hogy T topol´ ogia. Ha x, y ∈ X ´es x 6= y, akkor K(x) := [0, 1] \ {y}, K(y) := [0, 1] \ {x} olyan k¨ ornyezetek, amelyekre y ∈ / K(x), x ∈ / K(y), azaz igaz a T1 -axi´ oma. Ugyanakkor nem teljes¨ ul a T2 -axi´ oma, ui. a, b ∈ X, a 6= b eset´en b´ armely K(a), K(b) k¨ ornyezetre int K(a) = [0, 1] \ U, int K(b) = [0, 1] \ V alkalmas, legfeljebb megsz´aml´ alhat´ o U, V ⊂ [0, 1] halmazokkal. Mivel ([0, 1] \ U ) ∩ ([0, 1] \ V ) = [0, 1] \ (U ∪ V ) ´es U ∪V legfeljebb megsz´ aml´ alhat´ o, ez´ert [0, 1]\(U ∪V ) 6= ∅. K¨ ovetkez´esk´eppen int K(a)∩ int K(b) 6= ∅, ´ıgy K(a) ∩ K(b) 6= ∅.
18
2. Konvergencia, teljes terek
Speci´alisan az (X, ρ) metrikus terek T2 -terek is, hiszen (ld. fent) x, y ∈ X, x 6= y eset´en Kd/2 (x) ∩ Kd/2 (y) = ∅ (ahol d := ρ(x, y)). ´ ıt´ 2.1.2. All´ as. Tegy¨ uk fel, hogy (X, T ) Hausdorff-t´er. Ekkor b´ armely xn ∈ X sorozatra a Lim (xn ) halmaz legfeljebb egy elem˝ u.
(n ∈ N)
Bizony´ıt´ as. Tegy¨ uk fel az a´ll´ıt´ assal ellent´etben, hogy α, β ∈ Lim (xn ), α 6= β ´es legyenek a K(α), K(β) k¨ ornyezetek diszjunktak. Ekkor alkalmas N, M ∈ N k¨ usz¨ obindexekkel” xn ∈ K(α) ” (N ∋ n > N ), xn ∈ K(β) (N ∋ n > M ) teljes¨ ul. Ha P := max{N, M }, akkor minden N ∋ n > P eset´en xn ∈ K(α) ∩ K(β), ami K(α) ∩ K(β) = ∅ miatt nem lehets´eges. Legyen most (X, T ) ≡ (X, ρ), xn ∈ X (n ∈ N) pedig olyan sorozat, amelyre Lim (xn ) 6= ∅. Az el˝ obbi a´ll´ıt´ as miatt ekkor egy´ertelm˝ uen van olyan α ∈ X elem, hogy Lim (xn) = {α}. Ezt az α elemet az x := (xn ) sorozat limesz´enek (vagy hat´ ar´ert´ek´enek,) mag´ at az (xn ) sorozatot pedig konvergensnek nevezz¨ uk. Az elemi anal´ızisb˝ ol m´ ar j´ ol ismert jel¨ ol´eseket fogjuk absztrakt szitu´ aci´ oban is haszn´ alni: lim x := lim(xn ) := limn→∞ xn := α. Id˝ onk´ent azt is ´ırjuk, hogy xn → α (n → ∞). Vil´ agos, hogy α = lim(xn ) azzal ekvivalens, hogy
(2.1.1)
ρ(xn , α) → 0
(n → ∞).
M´ as sz´oval teh´ at: minden ε > 0 eset´en van olyan N ∈ N, hogy ρ(xn , α) < ε (N < n ∈ N). ´ ıt´ 2.1.3. All´ as. Legyen adott egy tetsz˝ oleges (X, ρ) metrikus t´er. Ekkor b´ armely ∅ 6= A ⊂ X halmazra igaz a k¨ ovetkez˝ o ekvivalencia: A akkor ´es csak akkor z´ art, ha minden A-beli konvergens sorozat hat´ ar´ert´eke eleme A-nak ´ ıt´ Bizony´ıt´ as. A 2.1.1. All´ as miatt elegend˝ o m´ar csak a k¨ ovetkez˝ot megmutatni: ha minden konvergens xn ∈ A (n ∈ N) sorozatra lim(xn ) ∈ A, akkor A z´ art. Tegy¨ uk fel ui. indirekt m´ odon, at olyan α ∈ A elem, amelyre α ∈ / A. Mivel (ld. 1.5.1. hogy A nem z´ art, azaz A 6= A. Van teh´ ´ ıt´ All´ as) α ´erintkez´esi pontja A-nak, ez´ert tetsz˝oleges n ∈ N eset´en l´etezik xn ∈ A ∩ K1/(n+1) (α). K¨ ovetkez´esk´eppen az ´ıgy defini´ alt (xn ) sorozat A-beli ´es ρ(xn , α) < 1/(n + 1) (n ∈ N). Teh´ at ρ(xn , α) → 0 (n → ∞), ´ıgy α = lim(xn ). A felt´etelek miatt ez´ert α ∈ A, szemben az indirekt feltev´essel. 2.2. Teljes terek. Tekints¨ uk az (X, ρ) metrikus teret ´es benne egy xn ∈ X (n ∈ N) konvergens sorozatot. Legyen α := lim(xn ), ekkor tetsz˝ oleges ε > 0 sz´ amhoz van olyan N ∈ N, hogy ρ(xn , α) < ε/2 (N < n ∈ N). A h´ aromsz¨ og-egyenl˝ otlens´eg szerint ρ(xn , xm ) ≤ ρ(xn , α) + ρ(xm , α)
(n, m ∈ N),
azaz
(2.2.1) k¨ ovetkezik.
ρ(xn , xm ) < ε
(N < n, m ∈ N).
19
2. Konvergencia, teljes terek
A konvergens sorozatokra most kapott (2.2.1) tulajdons´ aggal nem konvergens sorozatok is rendelkezhetnek. Az egyik legyegyszer˝ ubb elemi p´elda erre a k¨ ovetkez˝o: legyen X := Q, ρ(x, y) := |x − y| (x, y ∈ X), ill. vegy¨ uk az x0 := 2 , xn+1 :=
1 xn + 2 xn
(n ∈ N)
rekurzi´ oval megadott sorozatot. J´ ol ismert, hogy xn ∈ Q (n ∈ N) ´es b´ armely ε > 0 eset´en √ |xn − 2| < ε, hacsak (egy alkalmas N ∋ N -nel) az n indexre n > N. Innen a√fentiek szerint (2.2.1) k¨ ovetkezik. Ha az (x√ ar´ert´eke csak 2 lehetne, ami n ) sorozat konvergens lenne, akkor a hat´ viszont nem racion´ / Q. K¨ alis sz´ am: 2 ∈ ovetkez´esk´eppen nincs a Q halmaznak olyan α eleme, amellyel (2.1.1) teljes¨ ulne, azaz az (xn ) sorozat nem konvergens. A (2.2.1) tulajdons´ aggal rendelkez˝ o sorozatokat Cauchy-sorozatoknak fogjuk nevezni, mag´ at a (2.2.1) tulajdons´ agot Cauchy-tulajdons´ agnak (vagy Cauchy-krit´eriumnak). Teh´ at minden konvergens sorozat Cauchy-sorozat, de ez ford´ıtva nem minden metrikus t´erben igaz. Nevezz¨ uk ez´ert a sz´ oban forg´ o metrikus teret teljes metrikus t´ernek, ha benne minden Cauchy-sorozat konvergens. Pl. a diszkt´er metrikus t´er (ld. 1.4.) teljes, ui. egy (xn ) sorozat (k¨ onnyen ellen˝ orizhet˝ oen) akkor ´es csak akkor Cauchy-sorozat ebben a t´erben, ha kv´ azikonstans: van olyan N ∈ N, hogy xn = xN (N ≤ n ∈ N). Vil´ agos ugyanakkor, hogy minden kv´ azikonstans sorozat (b´ armely metrikus t´erben) konvergens. Tekints¨ uk viszont a [−1, 1] intervallumon folytonos val´ os ´ert´ek˝ u f¨ uggv´enyek C[−1, 1] halmaz´ at ´es legyen (ld. 1.4.) ρ(f, g) :=
Z
1
−1
|f − g|
(f, g ∈ C[−1, 1]).
Ekkor (a Riemann-integr´ al elemei tulajdons´ agai alapj´ an) ρ metrika, de (C[−1, 1], ρ) nem teljes. Legyen ui. 0 (−1 ≤ x ≤ 0) 1 ≤x≤1 fn (x) := 1 n+1 1 nx 0≤x≤ n+ 1
(n ∈ N).
Egyszer˝ u sz´amol´ as mutatja, hogy n, m ∈ N, n ≤ m eset´en ρ(fn , fm ) =
Z
1 −1
|fn − fm | =
Z
0
1/n
|fn − fm | → 0
(n, m → ∞),
azaz (fn ) Cauchy-sorozat. Tegy¨ uk fel indirekt m´odon, hogy valamilyen f ∈ C[−1, 1] f¨ uggv´ennyel ρ(fn , f ) → 0 (n → ∞). Ekkor tetsz˝ oleges −1 ≤ x < 0 eset´en f (x) = 0. K¨ ul¨ onben lenne olyan x ∈ [−1, 0), hogy (pl.) f (x) > 0. Mivel f folytonos, ez´ert egy alkalmas 0 < δ < |x| mellett f (t) > f (x)/2 (t ∈ [x − δ, x + δ]) is igaz lenne. Ekkor viszont minden n ∈ N indexre ρ(fn , f ) =
Z
1 −1
|fn − f | ≥
Z
x+δ
x−δ
|fn − f | =
Z
x+δ
x−δ
|f | ≥ 2δ
f (x) = f (x)δ, 2
20
2. Konvergencia, teljes terek
ami nyilv´ an ellentmond a ρ(fn , f ) → 0 (n → ∞) felt´etelnek. Ugyan´ıgy kapjuk, hogy f (t) = 1 (0 < t ≤ 1), amib˝ ol viszont f ∈ / C{0} k¨ ovetkezik, szemben f felt´etelezett folytonoss´ ag´ aval. Tudjuk az elemi anal´ızisbeli tanulm´ anyokb´ ol, hogy b´ armely 1 ≤ p ≤ +∞ ´es 0 < n ∈ N eset´en (ld. 1.4.) a (Kn , ρp ) metrikus t´er teljes. Hasonl´ oan teljesek a (ld. 1.4.) valamely (X , Ω, µ) m´ert´ekt´er eset´en kapott (Lp , k.kp ) terek, speci´ alisan az (Lp [a, b], k.kp ), (C[a, b], k.k∞ ) terek is. Jegyezz¨ uk meg, hogy a (C[a, b], k.k∞ ) t´erben az fn ∈ C[a, b] (n ∈ N) f¨ uggv´enyekb˝ ol a´ll´ o sorozat konvergenci´ aja a sz´oban forg´ o (fn ) f¨ uggv´enysorozat egyenletes konvergenci´ aj´ at jelenti: tetsz˝oleges ε > 0 sz´amhoz van olyan N ∈ N k¨ usz¨ obindex”, hogy |fn (x) − fm (x)| < ε, hacsak N < n, m ∈ N ´es x ∈ [a, b] tetsz˝oleges. ” Ha (X, ρ) ≡ (X, k.k) ´es (X, ρ) teljes, akkor az (X, k.k) teret teljes norm´ alt t´ernek (vagy Banacht´ernek) nevezz¨ uk. Ha (X, k.k) ≡ (X, h, i) ´es (X, k.k) Banach-t´er, akkor (X, h, i) egy u ´n. Hilbert-t´er. Vezess¨ uk be a k¨ ovetkez˝ o jel¨ ol´est: valamely (X, ρ) metrikus t´er, a ∈ X ´es r > 0 eset´en legyen Gr (a) := {x ∈ X : ρ(x, a) ≤ r}. K¨ onny˝ u meggondolni, hogy Gr (a) z´ art halmaz. Vil´ agos, hogy Kr (a) ⊂ Gr (a) s˝ ot, az is nyilv´ anval´ o, hogy Kr (a) ⊂ Gr (a). T∞ 2.2.1. T´ etel. Az (X, ρ) metrikus t´er akkor ´es csak akkor teljes, ha n=0 Grn (an ) 6= ∅ minden olyan an ∈ X (n ∈ N) elemsorozat ´es rn > 0 (n ∈ N) sz´ amsorozat eset´en, amelyekkel Grn+1 (an+1 ) ⊂ Grn (an ) (n ∈ N) ´es lim(rn ) = 0 teljes¨ ul.
Bizony´ıt´ as. L´ assuk be el˝ osz¨ or azt, hogy a t´etelben szerepl˝o Gn := Grn (an ) (n ∈ N) z´ art ” g¨ omb¨ okkel” megfogalmazott felt´etel sz¨ uks´eges a t´er teljess´eg´ehez. Tegy¨ uk fel teh´ at, hogy (X, ρ) teljes ´es (Gn ) a t´etelben szerepl˝ o g¨ ombsorozat. Ekkor b´ armely n, m ∈ N, n ≤ m eset´en Gm ⊂ Gn , azaz ρ(an , am ) ≤ rn → 0
(n → ∞).
Ez ´eppen azt jelenti, hogy az (an ) sorozat Cauchy-sorozat, k¨ ovetkez´esk´eppen a t´er felt´etelezett teljess´ege miatt l´etezik az α := lim(an ) hat´ ar´ert´ek. Gondoljuk meg, hogy α ∈ Gn minden N ∋ n-re igaz. Ha ui. lenne olyan N ∈ N, amelyre α ∈ / GN , akkor α ∈ X \ GN ∈ Tρ miatt egy alkalmas K(α) k¨ ornyezettel K(α) ⊂ X \ GN . A (Gn ) sorozatra tett felt´etel miatt ekkor egy´ uttal minden n ∈ N, N ≤ n-re is K(α) ⊂ X \ Gn . Mivel α = lim(an ), ez´ert egy alkalmas M ∈ N index mellett an ∈ K(α) teljes¨ ul, hacsak n ∈ N ´es n > M. Teh´ a t n ∈ N, n > max{N, M } eset´ e n a ∈ G ∩ (X \ G ), ami nyilv´ anval´ o k´eptelens´eg. n n n T∞ T∞ oban n=0 Gn 6= ∅. Teh´ at α ∈ n=0 Gn , ´ıgy val´
Most l´ assuk be a t´etel el´egs´egess´eg-r´esz´et. Tegy¨ uk fel ehhez, hogy a (Gn ) g¨ ombsorozatra fenn´ allnak a t´etelben megfogalmazott felt´etelek, ´es mutassuk meg a t´er teljess´eg´et. Legyen ehhez (xn ) egy X-beli Cauchy-sorozat. A (2.2.1) Cauchy-krit´erium miatt van olyan n0 ∈ N index, amellyel ρ(xn0 , xk ) < 1
(k ∈ N, k > n0 ).
Legyen r0 := 2 ´es G0 := Gr0 (xn0 ). Megint csak (2.2.1) alapj´ an tal´ alunk olyan n0 < n1 ∈ N indexet is, amellyel
21
2. Konvergencia, teljes terek
ρ(xn1 , xk ) <
1 2
(k ∈ N, k > n1 ).
Ha r1 := 1 ´es G1 := Gr1 (xn1 ), akkor G1 ⊂ G0 . Val´ oban, legyen t ∈ G1 , azaz ρ(t, xn1 ) ≤ 1. Ekkor ρ(t, xn0 ) ≤ ρ(t, xn1 ) + ρ(xn1 , xn0 ) < 1 + 1 = r0 , azaz t ∈ G0 . Teljes indukci´ oval okoskodva ´ıgy megadhatunk egy olyan (Gk ) = (Grk (xnk )) g¨ ombsorozatot, amelyre Gk+1 ⊂ Gk , rk+1 =
rk 2
(k ∈ N)
igaz. Mivel az (rk ) sorozatra mondott rekurz´ıv o¨sszef¨ ugg´es alapj´ an nyilv´ an rk = r0 /2k → 0 (k → ∞), ez´ert egy´ uttal lim(rk ) = 0 is teljes¨ ul. A felt´etelek miatt ez´ert van olyan α ∈ X, hogy α ∈ Gk minden N ∋ k-ra. M´ as sz´ oval teh´ at ρ(xnk , α) ≤ rk → 0
(k → ∞).
Ez nem m´ast jelent mint azt, hogy α = lim(xnk ), azaz, hogy az (xn ) sorozat (xnk ) r´eszsorozata konvergens. Vegy¨ uk figyelembe, hogy az (xn ) sorozat Cauchy-sorozat, azaz (2.2.1) teljes¨ ul: b´ armely ε > 0 sz´amhoz van olyan N ∈ N, amellyel ρ(xn , xm ) < ε/2, hacsak N < n, m ∈ N. Ugyanakkor α = lim(xnk ) miatt meg van olyan M ∈ N, hogy ρ(xnk , α) < ε/2
(M < k ∈ N).
A h´ aromsz¨ og-egyen˝ otlens´eg alapj´ an viszont m, k ∈ N, m, k > max{N, M } eset´en (figyelembe v´eve, hogy nk ≥ k) ρ(xm , α) ≤ ρ(xm , xnk ) + ρ(xnk , α) < 2ε/2 = ε. Ez´ert az (xn ) sorozat konvergens (´es lim(xn ) = α). 2.2.1. Megjegyz´ esek. i) K¨ onny˝ u meggondolni, hogy a 2.2.1. T´etelben szerepl˝ o (Gn ) sorozatra a maz egy elem˝ u.
T∞
n=0 Gn
metszethal-
ii) Legyen ∅ 6= A ⊂ X ´es d(A) := sup{ρ(x, y) : x, y ∈ A} (az A halmaz a ´tm´er˝ oje). A fentiekkel anal´ og m´ odon l´ athat´ o be az al´ abbi a´ll´ıt´ as: tegy¨ uk fel, hogy ∅ 6= An+1 ⊂ An ⊂ X (n ∈ N) olyan z´ art halmazokb´ ol a ´ll´ o sorozat, amelyre lim(d(An )) = 0 ´es az (X, ρ) t´er teljes. Ekkor T ∞ A = 6 ∅. (A most mondott a´ll´ıt´ asban szerepl˝o (An ) halmazsorozatr´ ol azt is szoktuk n n=0 mondani, hogy egym´ asbaskatuly´ azott.) iii) Vil´ agos, hogy b´ armely a ∈ X ´es r > 0 eset´en d(Gr (a)) ≤ 2r, azaz a a 2.2.1. T´etelben szerepl˝ o lim(rn ) = 0 felt´etelb˝ ol lim(d(Gn )) = 0 k¨ ovetkezik. Tov´ abb´ a az eml´ıtett t´etel a ii) megjegyz´esnek az a speci´ alis esete, amikor An := Gn (n ∈ N).
22
2. Konvergencia, teljes terek iv) Eml´ekeztet¨ unk a val´ os sz´ amok axi´ omarendszere kapcs´an megismert Cantor-axi´ om´ ara: legyen T∞ (In ) egym´ asbaskatuly´ azott z´ art intervallumoknak a sorozata. Ekkor n=0 In 6= ∅. Ez nyilv´ an a ii) megjegyz´es azon speci´ alis esete, amikor An := In (n ∈ N), azzal a k¨ ul¨ onbs´eggel, hogy ekkor nincs sz¨ uks´eg a lim(d(In )) = 0 felt´etelre. (Vil´agos, hogy most d(I) = d([a, b]) = b − a.) v) A 2.2.1. T´etel a´ltal´ aban nem igaz a lim(rn ) = 0 felt´etel n´elk¨ ul. P∞ vi) P Ha (X, k.k) Banach-t´er, xn ∈ X (n ∈ N) ´es etezik a n=0 kxn k < +∞, akkor l´ ∞ x ∈ X sor¨ o sszeg. Ui. a felt´ e tel miatt n n=0
m
m
X X
x ≤ kxk k → 0
k
k=n
k=n
(n, m → ∞),
Pn azaz az ( k=0 xk ) r´eszlet¨ osszegek sorozata Cauchy-sorozat, ´ıgy a t´er felt´etelezett teljess´ege miatt konvergens. Nem neh´ez bel´ atni, hogy az el˝ obbiek meg is ford´ıthat´ ok: az (X, k.k) P∞ norm´ alt t´er akkor ´es csak akkor teljes,P ha a n=0 xn sor minden olyan esetben konvergens, ∞ amikor az xn ∈ X (n ∈ N) elemekre n=0 kxn k < +∞ igaz. Ti. az el´egs´egess´eghez legyen yn ∈ X (n ∈ N) Cauchy-sorozat ´es v´ alasszuk az (nk ) indexsorozatot u ´gy, hogy kynk+1 − ynk k <
1 2k
(k ∈ N)
teljes¨ ulj¨ on. Vil´ agos, hogy az xk := ynk+1 − ynk (k ∈ N) sorozatra Ez´ert a m X
k=0
xk = ynm+1 − yn0
P∞
k=0 kxk k
< +∞ igaz.
(m ∈ N)
sorozat, k¨ ovetkez´esk´eppen az (ynm ) sorozat is konvergens. Mivel (yn ) Cauchy-sorozat, ez´ert innen m´ ar trivi´ alisan ad´ odik, hogy (yn ) is konvergens. 2.2.2. T´ etel (Baire). Tegy¨ uk fel, hogy az (X, ρ) metrikus t´er teljes ´es z´ art halmazoknak egy (Fn ) S sorozat´ aval X = ∞ F . Ekkor van olyan n ∈ N, amellyel int F = 6 ∅. n n n=0
Bizony´ıt´ as. Indirekt u ´ton fogjuk az a´ll´ıt´ ast bebizony´ıtani: tegy¨ uk fel, hogy tetsz˝oleges n ∈ N eset´en int Fn = ∅. Ekkor F0 6= X, azaz van olyan a0 ∈ X, amelyre a0 ∈ / F0 . K¨ ovetkez´esk´eppen a0 ∈ X \F0 ∈ Tρ , ´ıgy egy alkalmas r0 > 0 sz´ammal Kr0 (a0 ) ⊂ X \F0 . Nem neh´ez meggondolni (esetleg r0 -t kicser´elve r0 /2-re), hogy egy´ uttal az is feltehet˝o: G0 := Gr0 (a0 ) ⊂ X \ F0 , azaz G0 ∩ F0 = ∅. Az indirekt felt´etel miatt a Kr0 (a0 ) k¨ ornyezet nem lehet r´eszhalmaza F1 -nek, azaz Kr0 (a0 ) \ F1 6= ∅. Legyen a1 ∈ Kr0 (a0 ) \ F1 ∈ Tρ ´es r1 > 0 olyan, hogy Kr1 (a1 ) ⊂ Kr0 (a0 ) \ F1 . Feltehet˝o, hogy egy´ uttal G1 := Gr1 (a1 ) ⊂ Kr0 (a0 ) \ F1 , azaz G1 ∩ F1 = ∅, G1 ⊂ G0 ´es r1 ≤ r0 /2 is igaz. Teljes indukci´ oval ´ıgy kapunk egy egym´ asbaskatuly´ azott (Gn ) := (Grn (an )) g¨ ombsorozatot, amelyre rn+1 ≤ rnT /2 ´es Gn ∩ Fn = ∅ (n T ∈ N) teljes¨ ul. Vil´ agos, hogy lim(rn ) = 0, ez´ert a ∞ ∞ ol α ∈ Fn k¨ ovetkezik 2.2.1. T´etel miatt n=0 Gn 6= ∅. Legyen α ∈ n=0 Gn . Az X-re tett fel´etelb˝ valamilyen N ∋ n-re. Teh´ at α ∈ Gn ∩ Fn = ∅, ami nem lehet.
23
2. Konvergencia, teljes terek 2.2.2. Megjegyz´ esek. i) Azt mondjuk, hogy az A ⊂ X halmaz • sehol sem s˝ ur˝ u, ha int A = ∅; S • els˝ o kateg´ ori´ aj´ u, ha A = ∞ ur˝ u; n=0 An , ahol An (n ∈ N) sehol sem s˝
• m´ asodik kateg´ ori´ aj´ u, ha nem els˝ o kateg´ ori´ aj´ u. S∞ S∞ ii) Legyen az (X, ρ) t´er teljes, X = n=0 An . Ekkor egy´ uttal X = n=0 An is igaz, ez´ert a at nem lehet 2.2.2. T´etel miatt valamilyen n ∈ N mellett int An 6= ∅. Az X halmaz teh´ els˝ o kateg´ orı´ aj´ u, m´ as sz´ oval m´asodik kateg´ orı´ aj´ u. Ez´ert szokt´ ak a 2.2.2. T´etelt Baire-f´ele kateg´ oria-t´etelk´ent is emlegetni. iii) Ha A sehol sem s˝ ur˝ u, akkor X \ A minden¨ utt s˝ ur˝ u, azaz b´ armely ∅ 6= K ⊂ X ny´ılt halmazra K ∩ (X \ A) 6= ∅ (k¨ ul¨ onben ui. egy alkalmas ny´ ılt K-ra K ⊂ A lenne).T Ha teh´ at X els˝ o S ∞ A = ∅ (n ∈ N), akkor A ). Itt kateg´ ori´ aj´ u, azaz X = ∞ A ´ e s int ∅ = (X \ n n n=0 n n=0 utt s˝ ur˝ u halmaz. minden N ∋ n-re X \ An ny´ılt minden¨ iv) A 2.2.2. T´etelhez hasonl´ oan l´ athat´ o be, hogy T∞ ha (X, ρ) teljes metrikus t´er, Ki ⊂ X (i ∈ N) ny´ılt ´es minden¨ utt s˝ ur˝ u X-ben, akkor a i=0 Ki metszethalmaz is minden¨ utt s˝ ur˝ u X-ben. Az el˝ obbi megjegyz´es szerint ez ut´ obbi a´ll´ıt´ asb´ ol a 2.2.2. T´etel k¨ ovetkezik. Induljunk ki most egy tetsz˝ oleges (X, ρ) metrikus t´erb˝ ol ´es legyen C az x : N → X Cauchysorozatok halmaza. 2.2.1. Lemma B´ armely x = (xn ), y = (yn ) ∈ C eset´en l´etezik ´es v´eges a lim(ρ(xn , yn )) hat´ ar´ert´ek. Bizony´ıt´ as. A h´ aromsz¨ og-egyenl˝ otlens´eg alapj´ an ρ(xn , yn ) ≤ ρ(xn , xm ) + ρ(xm , ym ) + ρ(ym , yn )
(n, m ∈ N),
azaz ρ(xn , yn ) − ρ(xm , ym ) ≤ ρ(xn , xm ) + ρ(yn , ym ). Ha itt v´egrahajtjuk az n ↔ m cser´et, akkor a jobb oldal nem v´ altozik, a bal oldal pedig (-1)-gyel szorz´ odik, ´ıgy |ρ(xn , yn ) − ρ(xm , ym )| ≤ ρ(xn , xm ) + ρ(yn , ym ) → 0
(n, m → ∞).
Ez azt jelenti, hogy a (val´ os) (ρ(xn , yn )) sorozat Cauchy-sorozat (az R halmaz szok´ asos” metrik´ aj´ ara ” n´ezve), teh´ at val´ oban konvergens. Nevezz¨ uk az x = (xn ), y = (yn ) ∈ C sorozatokat ekvivalenseknek (jel¨ ol´esben: x ∼ y), ha lim(ρ(xn , yn )) = 0. 2.2.2. Lemma. Az el˝ obb ´ertelmezett ∼ rel´ aci´ o ekvivalencia. Bizony´ıt´ as. Az Olvas´ ora b´ızzuk az a´ll´ıt´ as ellen˝ orz´es´et. ˆ Jel¨ olj¨ uk C-val az el˝ obbi ekvivalencia a´ltal meghat´ arozott ekvivalencia-oszt´ alyok halmaz´ at. Ha x ∈ C, akkor legyen x ˆ ∈ Cˆ az x sorozat a´ltal meghat´ arozott ekvivalencia-oszt´ aly.
24
2. Konvergencia, teljes terek 2.2.3. Lemma. Legyen x, y ∈ C, u ∈ x ˆ, v ∈ yˆ. Ekkor lim(ρ(xn , yn )) = lim(ρ(un , vn )). Bizony´ıt´ as. Mivel (ld. h´ aromsz¨ og-egyenl˝ otlens´eg) ρ(xn , yn ) ≤ ρ(xn , un ) + ρ(un , vn ) + ρ(vn , yn )
(n ∈ N),
ez´ert (az x ↔ u, ill. y ↔ v csere ut´ an) az x ∼ u ´es y ∼ v ekvivalenci´ at felhaszn´ alva |ρ(xn , yn ) − ρ(un , vn )| ≤ ρ(xn , un ) + ρ(vn , yn ) → 0
(n → ∞).
Innen val´ oban k¨ ovetkezik m´ ar, hogy lim(ρ(xn , yn )) = lim(ρ(un , vn )). A 2.2.3. Lemma alapj´ an korrekt az al´ abbi defin´ıci´ o: ρˆ(ˆ x, yˆ) := lim(ρ(xn , yn ))
ˆ (ˆ x, yˆ ∈ C).
ˆ ρˆ) metrikus t´er. 2.2.4. Lemma. (C, ˆ Ha ρˆ(ˆ Bizony´ıt´ as. Legyen x ˆ, yˆ, zˆ ∈ C. x, yˆ) = 0, akkor lim(ρ(xn , yn )) = 0. Ez azt jelenti, hogy x ∼ y, k¨ ovetkez´esk´eppen y ∈ x ˆ. Ez´ert x ˆ = yˆ. A ρˆ(ˆ x, x ˆ) = 0 ≤ ρˆ(ˆ x, yˆ) = ρˆ(ˆ y, x ˆ) rel´ aci´ ok nyilv´ anval´ oak. V´eg¨ ul ρ(xn , yn ) ≤ ρ(xn , zn ) + ρ(zn , yn ) (n ∈ N) miatt ρˆ(ˆ x, yˆ) = lim(ρ(xn , yn )) ≤ lim(ρ(xn , zn )) + lim(ρ(zn , yn )) = ρˆ(ˆ x, zˆ) + ρˆ(ˆ z , yˆ). 2.2.3. Megjegyz´ esek. i) Legyen σ(x, y) := lim(ρ(xn , yn ) (x = (xn ), y = (yn ) ∈ C), ekkor σ egy u ´n. f´elmetrika, azaz a σ(x, y) = 0 =⇒ x = y” k¨ ovetkeztet´est˝ol eltekintve rendelkezik a metrika tulajdons´ agaival. ” ii) Legyen valamely Y 6= ∅ eset´en σ : Y 2 → R f´elmetrika, ekkor (Y, σ) egy u ´n. f´elmetrikus t´er. K¨ onny˝ u meggondolni, hogy az x ∼ y ⇐⇒ σ(x, y) = 0 (x, y ∈ Y ) rel´ aci´ o ekvivalencia. Ha x ˆ, yˆ az x, y ∈ Y elemek a´ltal meghat´ arozott ekvivalencia-oszt´ alyokat jelentik, akkor b´ armely z ∈ x ˆ, s ∈ yˆ eset´en σ(z, s) = σ(x, y). Innen azt kapjuk, hogy az ekvivalencia-oszt´ alyok Yb halmaz´ aban σ ˆ (ˆ x, yˆ) := σ(x, y) (ˆ x, yˆ ∈ Yb ) metrika, azaz (Yb , σ ˆ ) metrikus t´er.
iii) Legyen pl. [a, b] egy kompakt intervallum, Y pedig az [a, b]-n Riemann-integr´ alhat´ o f¨ uggRb v´enyek halmaza. Ekkor σ(f, g) := a |f − g| (f, g ∈ Y ) f´elmetrika. iv) A 2.2.4. Lemma a ii) megjegyz´es speci´alis esete.
c ∈ C. ˆ Vil´ Ha α ∈ X, akkor a konstans (α) sorozat nyilv´ an C-beli. Legyen α ˆ := (α) agos, hogy (xn ) ∈ α ˆ azzal ekvivalens, hogy az (xn ) sorozat konvergens ´es lim(xn ) = α. Tov´ abb´ a b´ armely α, β ∈ X ˆ eset´en ρ(α, β) = ρˆ(α, ˆ β). b := {ˆ b megfeleltet´es Vezess¨ uk be a k¨ ovetkez˝ o jel¨ ol´est: X α ∈ Cˆ : α ∈ X}, ekkor az X ∋ α 7→ α ˆ∈X izometria, azaz bijekci´ o ´es t´ avols´ agtart´ o lek´epez´es.
25
2. Konvergencia, teljes terek 2.2.5. Lemma. B´ armely x = (xn ) ∈ C eset´en lim(ˆ ρ(c xn , x ˆ)) = 0. Bizony´ıt´ as. A ρˆ metrika defin´ıci´ oja szerint tetsz˝oleges n ∈ N eset´en ρˆ(c xn , x ˆ) = lim ρ(xn , xk ). k→∞
Legyen ε > 0. Az x sorozat Cauchy-sorozat, ez´ert alkalmas N ∋ N -et v´ alasztva ρ(xn , xk ) < ε (N < n, k ∈ N). Ha teh´ at N < n ∈ N (r¨ ogz´ıtett), akkor lim ρ(xn , xk ) ≤ ε.
k→∞
K¨ ovetkez´esk´eppen ρˆ(c xn , x ˆ)) ≤ ε (N < n ∈ N). Ez ´eppen a bizony´ıtand´ o a´ll´ıt´ ast jelenti. 2.2.4. Megjegyz´ es. Az el˝ obbi lemma alapj´ an szokt´ ak (f˝ oleg idegen nyelv˝ u terminol´ ogi´ aban) a Cauchysorozatokat o ¨nmagukban konvergens sorozatoknak is nevezni. b halmaz minden¨ ˆ 2.2.6. Lemma. Az X utt s˝ ur˝ u C-ben.
Bizony´ıt´ as. A 2.2.5. Lemma alapj´ an az a´ll´ıt´ as nyilv´ anval´ o. ˆ ρˆ) t´er teljes. 2.2.7. Lemma. A (C, d ˆ ˆ Bizony´ıt´ as. Legyen ξn = (x nk ) ∈ C (n ∈ N) Cauchy-sorozat C-ben, azaz ρˆ(ξn , ξm ) → 0
(n, m → ∞).
A 2.2.5. Lemma miatt minden n ∈ N eset´en van olyan kn ∈ N, amellyel ρˆ(xd nkn , ξn ) <
1 . n+1
Mutassuk meg, hogy x := (xnkn ) ∈ C. Val´ oban, ha n, m ∈ N, akkor ρ(xnkn , xmkm ) = ρ( ˆ xd ˆ(xd ˆ(ξn , ξm ) + ρˆ(ξm , xd nkn , xd mkm ) ≤ ρ nkn , ξn ) + ρ mkm ) < 1 1 + + ρˆ(ξn , ξm ) → 0 n+1 m+1
(n, m → ∞).
Legyen ξ := x ˆ ∈ Cˆ ´es l´ assuk be, hogy ρ(ξ ˆ n , ξ) → 0 (n → ∞). Legyen ehhez n ∈ N, ekkor ρ(ξ ˆ n , ξ) ≤ ρˆ(ξn , xd ˆ xd nkn ) + ρ( nkn , ξ) <
1 + ρˆ(xd nkn , ξ), n+1
ahol a 2.2.5. Lemma szerint ρˆ(xd at val´ oban ρ(ξ ˆ n , ξ) → 0 (n → ∞). nkn , ξ) → 0 (n → ∞). Teh´
26
2. Konvergencia, teljes terek Foglaljuk o¨ssze egyetlen t´etelben a fent mondottakat. 2.2.3. T´ etel (Hausdorff). Tetsz˝ oleges (X, ρ) metrikus t´erhez megadhat´ o olyan (X, σ) teljes metrikus t´er ´es olyan X ⊂ X halmaz, hogy X minden¨ utt s˝ ur˝ u X-ben ´es X izometrikus X -szel. 2.2.5. Megjegyz´ esek. i) Szok´ as a 2.2.3. T´etelt Hausdorff-f´ele be´ agyaz´ asi t´etelnek is nevezni. ii) Bel´ athat´ o, hogy egyfajta egy´ertelm˝ us´eg is igaz az al´ abbi ´ertelemben: ha (X, σ), ill. X helyett (X∗ , σ ∗ ), ill. X ∗ is eleget tesz a t´etel felt´eteleinek, akkor X ´es X∗ izometrikus. iii) Ha X := Q, ρ(x, y) := |x − y| (x, y ∈ Q), akkor X a val´ os sz´amok halmaz´ anak egy modellje. 2.2.4. T´ etel (Banach-Tyihonov-Cacciopoli). Legyen (X, ρ) teljes metrikus t´er, f : X → X egy u ´n. kontrakci´ o (azaz alkalmas 0 ≤ q < 1 sz´ ammal ρ(f (u), f (v)) ≤ q· ρ(u, v) (u, v ∈ X)). Ekkor • egy´ertelm˝ uen l´etezik olyan α ∈ X elem, amelyre f (α) = α; • b´ armely x0 ∈ X mellett az xn+1 := f (xn ) konvergens ´es lim(xn ) = α; qn • ρ(xn , α) ≤ 1 − q · ρ(x0, x1 )
Bizony´ıt´ as. 0 < k ∈ N eset´en
(n ∈ N) rekurzi´ oval defini´ alt (xn ) sorozat
(n ∈ N).
A t´etelben megadott (xn ) sorozatr´ ol a k¨ ovetkez˝ot mondhatjuk:
tetsz˝ oleges
ρ(xk+1, xk ) = ρ(f (xk ), f (xk−1)) ≤ q· ρ(xk , xk−1). Innen teljes indukci´ oval r¨ ogt¨ on kapjuk az al´ abbi becsl´est: ρ(xk+1, xk ) ≤ q k · ρ(x0 , x1 ). Legyen most n, m ∈ N ´es n < m, ekkor a h´ aromsz¨ og-egyenl˝ otlens´eg alapj´ an
(∗)
ρ(xn , xm ) ≤
m−1 X k=n
ρ(xk+1, xk ) ≤ ρ(x0 , x1 )·
m−1 X k=n
k
q ≤ ρ(x0 , x1 )·
∞ X
k=n
qk =
qn · ρ(x0 , x1 ). 1−q
Mivel 0 ≤ q < 1, ez´ert q n → 0 (n → ∞), azaz az el˝ oz˝ o becsl´es miatt ρ(xn , xm ) → 0 Teh´ at az (xn ) sorozat Cauchy-sorozat, ´ıgy a t´er teljess´ege k¨ ovetkezt´eben konvergens.
(n, m → ∞).
Legyen α := lim(xn ) ´es mutassuk meg, hogy f (α) = α. Val´ oban, egyr´eszt α = lim(xn+1 ) = lim(f (xn )), m´ as sz´ oval ρ(f (xn ), α) → 0 (n → ∞). M´ asr´eszt ρ(f (α), α) ≤ ρ(f (α), f (xn)) + ρ(f (xn ), α) ≤ q· ρ(α, xn) + ρ(f (xn ), α) → 0 azaz ρ(f (α), α) = 0. Teh´ at f (α) = α. L´ assuk be, hogy tetsz˝ oleges n ∈ N mellett
(n → ∞),
27
2. Konvergencia, teljes terek
ρ(xn , xm ) → ρ(xn , α)
(m → ∞).
Val´ oban, ρ(xn , xm ) ≤ ρ(xn , α) + ρ(α, xm ), ill. ρ(xn , α) ≤ ρ(xn , xm ) + ρ(α, xm ), azaz |ρ(xn , xm ) − ρ(xn , α)| ≤ ρ(α, xm ) → 0
(m → ∞).
Innen az a´ll´ıt´ asunk m´ ar nyilv´ anval´ o. Ezt felhaszn´ alva a (∗) becsl´esb˝ ol (az m → ∞ hat´ ar´ atmenettel) qn odik. ρ(xn , α) ≤ 1 − q · ρ(x0 , x1 ) (n ∈ N) ad´ Azt kell m´eg megmutatnunk, hogy ha α, β ∈ X ´es f (α) = α, f (β) = β, akkor α = β. Viszont ρ(α, β) = ρ(f (α), f (β)) ≤ q· ρ(α, β), amib˝ ol 0 ≤ q < 1 miatt ρ(α, β) = 0, azaz α = β val´ oban k¨ ovetkezik. 2.2.6. Megjegyz´ esek. i) A t´etelben szerepl˝ o α-t (´erthet˝oen) az f kontrakci´ o fixpontj´ anak nevezz¨ uk. Ez´ert a 2.2.4. T´etelt fixpont-t´etelk´ent is szokt´ ak emlegetni. ii) Tekints¨ uk a fenti t´etelben szerepl˝o (xn ) sorozatot, legyen n ∈ N ´es y0 := xn , yk+1 := f (yk ) (k ∈ N). Nyilv´ anval´ o, hogy yk = xn+k (k ∈ N). A t´etel hibabecsl˝o formul´ aja szerint ρ(yk , α) ≤
qk · ρ(y0 , y1 ) 1−q
(k ∈ N),
azaz ρ(xn+k , α) ≤
qk · ρ(xn , xn+1 ) 1−q
(n, k ∈ N).
iii) Legyen pl. X := [1, +∞) , ρ(x, y) := |x − y| (x, y ∈ X). Ekkor (X, ρ) teljes metrikus t´er, az f (t) :=
1 t + 2 t
(t ∈ X)
f¨ uggv´eny pedig kontrakci´ o: az elemi u ´ton ellen˝ orizhet˝ o 2t + 1t ≥ 1 miatt f : X → X, ill. t − x x − t 1 1 1 + = |t − x|· − ≤ |t − x| |f (t) − f (x)| = 2 tx 2 tx 2
(t ≥ 1) egyenl˝ otlens´eg
(t, x ∈ X).
utthat´ o teh´ at kiel´eg´ıti a t´etelben szerepl˝o felt´etelt. ´Igy b´ armely x0 ≥ 1 eset´en A q := 21 egy¨ az xn+1 :=
1 xn + 2 xn
(n ∈ N)
Vissza a tartalomhoz
28
3. Szepar´ abilis terek, b´ azisok
sorozat konvergens, az α := lim(xn ) ≥ 1 hat´ ar´ert´ekre pedig teljes¨ ul az α = f (α) = egyenl˝ os´eg. Innen vil´ agos, hogy α =
√
1 α + 2 α
2. Ez´ert pl. x0 := 2 eset´en x1 = 3/2, azaz
√ 1 xn − 2 ≤ n 2
(n ∈ N).
√ iv) Az el˝ obbi megjegyz´esben szerepl˝o (xn ) sorozatra kapott |xn − 2| ≤ 1n (n ∈ N) 2 hibabecsl´esn´el” j´ oval er˝ osebb” hibabecsl´es is adhat´ o. Ui. (ld. iii)) xn ≥ 1 (n ∈ N) ” ” miatt √ √ √ √ |x2n − 2 2xn + 2| (xn − 2)2 (xn − 2)2 = ≤ |xn+1 − 2| = 2xn 2xn 2 azaz a δn := |xn −
(n ∈ N),
√ 2| (n ∈ N) jel¨ ol´essel δn+1 ≤ 2
δn 2
2
(n ∈ N).
Innen teljes indukci´ oval kapjuk a δ0 δn ≤ 2n 2 2
(n ∈ N),
√ −2n √ azaz az |xn − 2| ≤ 2|x√ 2|2 (n ∈ N) hibabecsl´est. Pl. √ a iii)-ban szerepl˝o x0 := 2 0 − n at |x10 − 2| ≤ 2−1023 , m´ıg iii)-b´ ol kezd˝ o” ´ert´e√ kkel |xn − 2| ≤ 2−2 +1 (n ∈ N). Teh´ ” csak |x10 − 2| ≤ 2−9 k¨ ovetkezik. Ez a p´elda is mutatja azt a term´eszetesnek mondhat´ o k¨ or¨ ulm´enyt, hogy a konkr´et esetekben az aktu´ alis modell esetleg kihaszn´ alhat´ o specialit´ asai az absztrakt t´etelben kapott hibabecsl´esn´el jobb becsl´est is eredm´enyezhetnek.
3. Szepar´abilis terek, b´azisok 3.1. Szepar´ abilis terek. Tekints¨ uk az (X, T ) topologikus teret. A B ⊂ T halmazrendszert topologikus b´ azisnak nevezz¨ uk, ha b´ armely A ∈ T ny´ılt halmaz el˝ oa´ll´ıthat´ o B-beli halmazok egyes´ıt´esek´ent. Nyilv´ anval´ o, hogy pl. T egy´ uttal topologikus b´ azis is. Mivel ∅ ∈ T , ez´ert ∅ ∈ B. Az elemi anal´ızisb˝ ol j´ ol ismert, hogy (a sz´amegyenes szok´ asos” topol´ ogi´ aj´ ara n´ezve) b´ armely A ⊂ R ny´ılt halmaz el˝ oa´ll ny´ılt intervallumok ” uni´ ojak´ent. K¨ ovetkez´esk´eppen a ny´ılt intervallumok rendszere (az u ¨res halmazzal egy¨ utt) topologikus b´ azis ebben a t´erben.
29
3. Szepar´ abilis terek, b´ azisok
3.1.1. T´ etel. Legyen B az (X, T ) t´erben topologikus b´ azis ´es v´ alasszunk ki minden ∅ 6= A ∈ B halmazb´ ol egy elemet: xA ∈ A. Ekkor az Y := {xA ∈ X : A ∈ B} halmaz minden¨ utt s˝ ur˝ u, azaz Y = X. Bizony´ıt´ as. Tegy¨ uk fel indirekt m´odon, hogy ∅ 6= X \ Y . Mivel X \ Y ∈ T , ez´ert alkalmas B0 ⊂ B halmazzal X \Y =
[
A.
A∈B0
oja szerint Ha itt ∅ 6= A ∈ B0 , akkor xA ∈ A miatt xA ∈ X \ Y . Viszont az Y halmaz defin´ıci´ xA ∈ Y ⊂ Y . ´Igy xA ∈ (X \ Y ) ∩ Y , ami nyilv´ an nem lehet. 3.1.1. Megjegyz´ esek. i) Ha X = ∅, akkor T = B = {∅}, azaz Y = ∅. Mivel ∅ = ∅, ez´ert a t´etel ebben a sz´els˝ os´eges esetben is igaz. ´ ıt´ ii) Az 1.5.1. All´ as szerint Y = X azt jelenti, hogy X minden x pontja ´erintkez´esi pontja Y -nak, azaz tetsz˝ oleges K(x) k¨ ornyezetre Y ∩ K(x) 6= ∅. Az (X, T ) topologikus teret szepar´ abilisnek nevezz¨ uk, ha van olyan legfeljebb megsz´aml´ alhat´ o Y ⊂ X halmaz, amely minden¨ utt s˝ ur˝ u X-ben: Y = X. A 3.1.1. T´etel szerint teh´ at igaz a k¨ ovetkez˝ o: ha van a t´ernek legfeljebb megsz´ aml´ alhat´ o topologikus b´ azisa, akkor a t´er szepar´ abilis. Az al´ abbi szellemes p´elda azt mutatja, hogy ez a kijelent´es nem megford´ıthat´ o. Legyen ui. X := R, a T topol´ ogi´ at pedig defini´ aljuk a k¨ ovetkez˝ok´eppen: legyen az A ⊂ R halmaz ny´ılt, ha A = ∅ vagy minden a ∈ A eset´en van olyan r > 0, hogy [a, a + r) ⊂ A. Egyszer˝ uen meggondolhat´ o, hogy val´ oban topol´ ogi´ at defini´ altunk ´es Q = R, azaz (R, T ) szepar´ abilis. Mutassuk meg, hogy ebben a t´erben minden topologikus b´ azis sz´amoss´ aga legal´ abb kontinuum. Legyen ehhez B ⊂ T topologikus b´ a zis. Ekkor tetsz˝ o leges a ∈ R eset´ e n [a, a + 1) ∈ T , azaz alkalmas B0 ⊂ B halmazzal S ´ [a, a + 1) = B∈B0 B. Igy van olyan Ba ∈ B0 , amellyel a ∈ Ba . Mivel Ba ⊂ [a, a + 1), ez´ert a Ba halmaznak van minimuma: min Ba = a. Vil´ agos, hogy a, c ∈ R, a 6= c eset´en Ba 6= Bc . Teh´ at Bben legal´ abb” annyi halmaznak kell lenni, mint ah´ any val´ os sz´am van, azaz B sz´amoss´ aga legal´ abb ” kontinuum. 3.1.2. T´ etel. Az (X, T )≡ (X, ρ) metrikus t´er akkor ´es csak akkor szepar´ abilis, ha van a t´erben legfeljebb megsz´ aml´ alhat´ o topologikus b´ azis. Bizony´ıt´ as. Az el˝ ozm´enyek miatt elegend˝ o m´ar csak azt bel´ atni, hogy ha (X, ρ) szepar´ abilis, akkor van a t´erben legfeljebb megsz´ aml´ alhat´ o topologikus b´ azis. Legyen teh´ at Y ⊂ X legfeljebb megsz´aml´ alhat´ o, Y = X ´es B := {Kr (y) : y ∈ Y , 0 < r ∈ Q} ∪ {∅}. Vil´ agos, hogy B legfeljebb megsz´ aml´ alhat´ o. Ha ∅ 6= A ⊂ X ny´ılt, akkor tetsz˝oleges a ∈ A ponthoz van olyan δ > 0, hogy Kδ (a) ⊂ A. Az Y = X felt´etel miatt ugyanakkor tetsz˝oleges σ > 0 sz´amhoz megadhat´ o az y ∈ Y elem u ´gy, hogy ρ(a, y) < σ. Teh´ at a ∈ Kσ (y). Ha itt σ < δ/2, akkor Kσ (y) ⊂ Kδ (a). Val´ oban, legyen t ∈ Kσ (y), ekkor ρ(t, a) ≤ ρ(t, y) + ρ(y, a) < 2σ < δ.
30
3. Szepar´ abilis terek, b´ azisok
´Igy a ∈ Kσ (y) ⊂ Kδ (a) ⊂ A. A σ sug´ arr´ ol” feltehet˝o, hogy racion´ alis, k¨ ul¨ onben v´ alasszunk helyette ” (a) egy tetsz˝oleges racion´ alis sz´ amot a (σ, δ/2) intervallumb´ o l. K¨ o vetkez´ e sk´ e ppen K := Kσ (y) ∈ B. S A konstrukci´ ob´ ol nyilv´ anval´ o, hogy A = a∈A K (a) , azaz B val´ oban topologikus b´ azis. 3.1.2. Megjegyz´ esek.
´ i) Erdemes k¨ ul¨ on is megfogalmazni, hogy mit is jelent egy (X, ρ) metrikus t´er szepar´ abilit´ asa (ld. 3.1.1. ii) megjegyz´es): van olyan N ⊂ N (azaz legfeljebb megsz´aml´ alhat´ o) indexhalmaz” ´es X-nek olyan Y := {yn ∈ X : n ∈ N } r´eszhalmaza, hogy b´ armely x ∈ X ” ´es ε > 0 eset´en egy alkalmas N ∋ n-nel ρ(x, yn) < ε. ii) Ha pl. a sz´ oban forg´ o t´er a val´ os sz´amok tere a szok´ asos” metrik´ aval, akkor Q = R ” miatt a sz´ amegyenes” szepar´ abilis. Innen r¨ ogt¨ on k¨ ovetkezik, hogy b´ armely 0 < n ∈ N ´es ” 1 ≤ p ≤ +∞ eset´en a (Kn , ρp ) t´er is szepar´ abilis (ld. 1.4.). iii) Legyen X := {x = (xn ) : N → K : sup |xn | < +∞}, n∈N
ρ(x, y) := sup |xn − yn | n∈N
(x = (xn ), y = (yn ) ∈ X).
K¨ onnyen bel´ athat´ o, hogy (X, ρ) metrikus t´er. Mutassuk meg, hogy ez a t´er nem szepar´ abilis. Ha ui. S := {x = (xn ) ∈ X : xn ∈ {0, 1} (n ∈ N)}, akkor pl. a [0, 1]-beli val´ os sz´amok diadikus kifejt´es´ere gondolva r¨ ogt¨ on ad´ odik, hogy S kontinuum sz´ amoss´ ag´ u. Ti. az S0 := {x ∈ S : lim x = 1} jel¨ ol´essel az ∞ X xn ∈ [0, 1) S \ S0 ∋ x 7→ 2n+1 n=0
megfeleltet´es bijekci´ o. Tov´ abb´ a nyilv´ anval´ o, hogy az x, z ∈ S, x 6= z sorozatokra ρ(x, z) = 1. Ha teh´ at Y ⊂ X ´es Y = X, akkor minden S ∋ x-hez kell lennie olyan yx ∈ Y elemnek, amellyel ρ(x, yx ) < 1/2. Legyen x, z ∈ S, x 6= z, ekkor yx 6= yz , k¨ ul¨ onben (az u := yx = yz jel¨ ol´essel) 1 = ρ(x, z) ≤ ρ(x, u) + ρ(u, z) < 2·
1 = 1, 2
ami nem lehet. Az {yx ∈ Y : x ∈ S} halmaz teh´ at kontinuum sz´amoss´ ag´ u, ez´ert Y is legal´ abb kontinuum sz´ amoss´ ag´ u. 3.2. Z´ art rendszerek, b´ azisok. A tov´ abbiakban legyen (X, ρ) ≡ (X, k.k). Ha Y ⊂ X, akkor jel¨ olj¨ uk L(Y )-nal az Y halmaz line´ aris burk´ at, azaz az Y elemeib˝ ol alkotott v´eges line´ aris kombin´ aci´ ok halmaz´ at. Nyilv´ an L(Y ) altere X-nek, ill. Y ⊂ L(Y ). Ha Y minden¨ utt s˝ ur˝ u, azaz Y = X, akkor Y ⊂ L(Y ) miatt L(Y ) is
31
3. Szepar´ abilis terek, b´ azisok
minden¨ utt s˝ ur˝ u X-ben. Teh´ at L(Y ) = X, azaz b´ armely x ∈ X ´es ε > 0 eset´en van olyan z ∈ L(Y ), hogy kx − zk < ε. Azt mondjuk, hogy X ⊂ X z´ art rendszer, ha L(X ) minden¨ utt s˝ ur˝ u X-ben: L(X ) = X. Ha teh´ at (X, k.k) szepar´ abilis, akkor van benne egy legfeljebb megsz´aml´ alhat´ o z´ art rendszer. Megmutatjuk, hogy ez ford´ıtva is igaz. 3.2.1. T´ etel Az (X, k.k) norm´ alt t´er akkor ´es csak akkor szepar´ abilis, ha van benne egy legfeljebb megsz´ aml´ alhat´ o z´ art rendszer. Bizony´ıt´ as. Tegy¨ uk fel, hogy valamilyen N ⊂ N indexhalmazzal Y = {yn ∈ X : n ∈ N } z´ art rendszer ´ e s legyen L (Y ) az Y halmaz racion´ a lis burka, azaz az Y elemeib˝ o l alkotott olyan v´ e ges r P aris kombin´ aci´ ok halmaza, amelyekben minden αk egy¨ utthat´ ora Re αk , Im αk racion´ alis k αk yk line´ sz´amok. Vil´ agos, hogy LrP (Y ) legfeljebb megsz´aml´ alhat´ o. L´ assuk be, hogy Lr (Y ) = X. Legyen ehhez x ∈P X, ε > 0 ´es y := α y ∈ L(Y ) olyan line´ a ris kombin´ aci´ o, amelyre kx − yk < ε/2. Ha k k k z := k βk yk ∈ Lr (Y ), akkor kx − zk ≤ kx − yk + ky − zk < ε/2 +
X k
|αk − βk |kyk k.
Ha δ > 0 ´es az itt szerepl˝ o valamennyi (v´eges sok) k indexre a βk racion´ alis” egy¨ utthat´ ok olyanok, ” hogy |αk − βk | < δ, akkor kx − zk < ε/2 + δ
X k
kyk k =: ε/2 + M δ.
V´alasszuk a δ sz´ amot u ´gy, hogy M δ < ε/2, ekkor kx − zk < ε. Mivel ε > 0 tetsz˝oleges volt, ez ´eppen azt jelenti, hogy Lr (Y ) = X. Teh´ at a t´er val´ oban szepar´ abilis. 3.2.1. Megjegyz´ esek. i) Legyen (a fenti bizony´ ıt´ asban haszn´ alt jel¨ ol´esekkel) Y = {yn ∈ X : n ∈ N } z´ art rendszer, P x ∈ X ´es ε > 0, k αk yk ∈ L(Y ) pedig olyan, hogy
X
αk yk ∈ L(Y ) < ε.
x −
k
P P P P Ha 0 < ε˜ < ε ´es j α ej yej ∈ L(Y ) olyan, hogy kx − j α ej yej k < ε˜, akkor a k αk yk , j α ej yej kombin´ aci´ oknak a´ltal´ aban semmi k¨ oz¨ uk egym´ ashoz”. ” ii) Tegy¨ uk fel, hogy x ∈P X ´es en ∈ X (n ∈ N) olyan sorozat, hogy alkalmas αk ∈ K (k ∈ N) ∞ egy¨ utthat´ at b´ armely ε > 0 eset´en van olyan n ∈ N, amellyel az Pnokkal x = k=0 αk ek . Teh´ Sn := k=0 αk ek ∈ L({ek ∈ X : k ∈ N}) line´ aris kombin´ aci´ ora kx − Sn k < ε. Mivel a felt´etelez´es szerint Sn → x (n → ∞), ez´ert tetsz˝oleges 0 < ε˜ < ε sz´amot megadva van olyan k ∈ N, amellyel kx − Sn+k k < ε˜. A k¨ ozel´ıt´es k´ıv´ ant pontoss´ ag´ at” jav´ıtva, azaz ε-t ” ε˜-ra cser´elve az
Sn+k = Sn +
n+k X
j=n+1
αj ej
32
3. Szepar´ abilis terek, b´ azisok k¨ ozel´ıt´es meghat´ aroz´ asakor a r´egi” adatokat (teh´ at az α0 , ..., αn egy¨ utthat´ okat) fel tudtuk ” haszn´ alni.
Az utols´ o megjegyz´esb˝ ol kiindulva nevezz¨ uk az ek ∈ X (k ∈ N , ahol N := {0, ..., N } valamilyen N ∈ N eset´en vagy N := N) elemek rendszer´et Schauder-b´ azisnak (a tov´ abbiakban r¨ oviden b´ azisnak), ha b´ armely x ∈ X elem egy´ertelm˝ uen a´ll´ıthat´ o el˝ o x=
N X
k=0
αk ek (ha N = {0, ..., N }) vagy x =
∞ X
k=0
αk ek (ha N = N)
alakban alkalmas αk ∈ K (k ∈ N vagy k ∈ N) egy¨ utthat´ Ponkkal (ld. 6.6.2. viii) megjegyz´es). (Az N = N esetben teh´ at x egy konvergens sor o¨sszege: kx − k=0 αk ek k → 0 (n → ∞).)
Ha N = {0, ..., N }, akkor az X ∋ x 7→ α := (α0 , ..., αN ) ∈ KN +1 megfeleltet´es nyilv´ an izomorfia ((X, k.k) v´eges dimenzi´ os), ill. kxk ≤
N X
k=0
|αk |kek k ≤
max |αk |
k=0,...,N
N X
k=0
kek k =: M · max |αk | = M kαk∞ . k=0,...,N
Legyen kxk∞ := kαk∞ , ekkor k¨ onnyen meggondolhat´ oan X ∋ x 7→ kxk∞ norma. Teh´ at minden x ∈ X eset´en kxk ≤ M kxk∞ . 3.2.1. Lemma. Van olyan m > 0 sz´ am, amellyel mkxk∞ ≤ kxk (x ∈ X). Bizony´ıt´ as. Defini´ aljuk az f : KN +1 → [0, +∞) f¨ uggv´enyt a k¨ ovetkez˝ok´eppen: f (α) := kxk
α = (α0 , ..., αN ) ∈ KN +1 , x :=
Az f f¨ uggv´eny folytonos, ui. α, β ∈ KN +1 eset´en az x :=
PN
k=0 αk ek
N X
αk ek
k=0
, y :=
!
PN
.
k=0 βk ek
jel¨ ol´esekkel
N
X
|f (α) − f (β)| = |kxk − kyk| ≤ kx − yk = (αk − βk )ek ≤ M kα − βk∞ .
k=0
Az E := {α ∈ KN +1 : kαk∞ = 1} halmaz korl´ atos ´es z´ art, ez´ert a j´ ol ismert Weierstrass-t´etel alapj´ an l´etezik az (0 ≤) m := min{f (α) : α ∈ E}
P
N
minimum. Ha γ ∈ E olyan, hogy f (γ) = m, akkor m = k=0 γk ek miatt m > 0, k¨ ul¨ onben PN k=0 γk ek = 0, azaz γ = (0, ..., 0). Ekkor viszont kγk∞ = 0 lenne, ami ellentmond annak, hogy γ ∈ E. PN N +1 Legyen 0 6= x = ´es α/kαk∞ ∈ E. k=0 αk ek ∈ X, ekkor 0 6= α = (α0 , ..., αN ) ∈ K K¨ ovetkez´esk´eppen
33
3. Szepar´ abilis terek, b´ azisok
m ≤ f (α/kαk∞ ) =
kxk f (α) = , kαk∞ kxk∞
amib˝ ol kxk ≥ mkxk∞ m´ ar k¨ ovetkezik (´es az ut´ obbi egyenl˝ otlens´eg az x = 0 esetben is trivi´ alisan igaz). 3.2.2. Megjegyz´ esek. i) Tegy¨ uk fel, hogy az X vektort´eren k.k, ill. k.k∗ egyar´ ant norma. Azt mondjuk, hogy k.k, k.k∗ ekvivalensek (k.k ∼ k.k∗ ), ha alkalmas M, m > 0 konstansokkal mkxk∗ ≤ kxk ≤ M kxk∗
(x ∈ X).
ii) Ha 0 < n ∈ N, X := Kn ´es 1 ≤ p, q ≤ +∞ (ld. 1.3.), akkor k.kp ∼ k.kq (ami egyszer˝ u sz´amol´ assal ellen˝ orizhet˝ o). iii) Legyen
X :=
(
kxk :=
x = (xn ) : N → K :
∞ X
n=0
∞ X
n=0
|xn | < +∞ ,
|xn | , kxk∗ := sup |xn | n∈N
)
(x ∈ X).
Vil´ agos, hogy k.k ´es k.k∗ norma X-en, ill. kxk∗ ≤ kxk (x ∈ X). Ugyanakkor az (n)
xk
:=
1 (k = 0, ..., n)
0 (k > n)
(n, k ∈ N)
(n) (nyilv´ an X-beli) x(n) = xk sorozatokra kx(n) k = n + 1 ´es kx(n) k∗ = 1 igaz. A fenti tulajdons´ ag´ u M konstans teh´ at ebben az esetben nem l´etezik, azaz k.k, k.k∗ nem ekvivalensek. iv) Ekvivalens k.k, k.k∗ norm´ ak eset´en az (X, k.k), (X, k.k∗ ) norm´ alt terek topologiailag azonosak: ha (X, ρ) ≡ (X, k.k) ´es (X, ρ∗ ) ≡ (X, k.k∗ ), akkor Tρ = Tρ∗ . Ha (X, k.k) v´eges dimenzi´ os, akkor a 3.2.1. Lemma, ill. az el˝ otte mondottak szerint k.k ∼ k.k∗ . Mivel (az X feletti norm´ ak k¨ oz¨ ott) ∼ nyilv´ an ekvivalencia, ez´ert innen r¨ ogt¨ on k¨ ovetkezik a 3.2.2. T´ etel. Tegy¨ uk fel, hogy (X, k.k) v´eges dimenzi´ os. Ekkor tetsz˝ oleges X ∋ x 7→ kxk∗ norm´ ara igaz, hogy k.k ∼ k.k∗ . Tekints¨ uk valamely korl´ atos ´es z´ art [a, b] ⊂ R intervallum eset´en az X := C[a, b] := {f : [a, b] → R : f folytonos} (R-re vonatkoz´ oan nyilv´ an) line´ aris teret ´es az kf k∞ := maxx∈[a,b] |f (x)| (f ∈ X) norm´ at (ami szint´en k¨ onnyen ellen˝ orizhet˝ oen val´ oban norma). Tegy¨ uk fel, hogy a tn ∈ [a, b] (n ∈ N) alappontokra” igaz a k¨ ovetkez˝ o: t0 := a, t1 := b, tn 6= tm (n 6= m ∈ N) ´es ”
34
3. Szepar´ abilis terek, b´ azisok
{tn ∈ [a, b] : n ∈ N} = [a, b] (ahol az ut´ obbi {...} lez´ ar´ as a sz´ amegyenes szok´ asos” topol´ ogi´ aja szerint ´ertend˝ o). Defini´ aljuk a ” ϕn ∈ X (n ∈ N) f¨ uggv´enyeket a k¨ ovetkez˝ok´eppen: ϕ0 (a) := ϕ1 (b) := 1, ϕ0 (b) := ϕ1 (a) := 0 ´es ϕ0 , ill. ϕ1 grafikonja egy-egy szakasz. Ha 2 ≤ n ∈ N, akkor jel¨ olj¨ uk u-val, ill. v-vel a t0 , ..., tn−1 pontok k¨ oz¨ ul a tn pont k´et szomsz´edj´ at” (u < tn < v) ´es legyen ϕn az al´ abbi f¨ uggv´eny: ϕn (x) := 0 ” (x ∈ [a, u] ∪ [v, b]), ϕn (tn ) := 1, az [u, tn ], [tn , v] intervallumokon pedig legyen a ϕn grafikonja egy-egy szakasz. Az ´ıgy defini´ alt (folytonos t¨ or¨ ottvonalakb´ ol a´ll´ o) (ϕn ) f¨ uggv´enysorozatot Schauder-szer˝ u rendszernek nevezz¨ uk. 3.2.3. T´ etel. A (ϕn ) Schauder-szer˝ u rendszer b´ azis a (C[a, b], k.k∞ ) t´erben. Bizony´ıt´ as. Azt kell bel´ atnunk, hogy tetsz˝oleges f ∈ C[a, b] f¨ uggv´enyhez egy´ertelm˝ uen adhat´ ok meg az αk ∈ R (k ∈ N) egy¨ utthat´ ok u ´gy, hogy f=
∞ X
αk ϕk
k=0
(ahol teh´ at az Sn :=
n X
αk ϕk
k=0
(n ∈ N)
r´eszlet¨osszegek egyenletesen konverg´ alnak f -hez). Ha ilyen el˝ oa´ll´ıt´ as egy´ altal´ an l´etezik, akkor egyszer˝ u behelyettes´ıt´essel kapjuk a ϕk (k ∈ N) f¨ uggv´enyek defin´ıci´ oja alapj´ an, hogy
(∗)
α0 = f (a) , α1 = f (b) , αn = f (tn ) −
n−1 X
αk ϕk (tn )
k=0
(2 ≤ n ∈ N).
Vegy¨ uk ´eszre, hogy ezzel egyr´eszt elint´ezt¨ uk” a keresett egy¨ utthat´ ok egy´ertelm˝ us´eg´et, m´asr´eszt (∗) ” egy rekurz´ıv o¨sszef¨ ugg´est hat´ aroz meg αk -kra. Tekints¨ uk most m´ ar a (∗) egy¨ utthat´ okkal defini´ alt fenti Sn (n ∈ N) r´eszlet¨osszegeket (a t0 , ..., tn pontokra n´ezve line´ aris spline-okat). A (∗) rekurzi´ ob´ ol r¨ ogt¨ on k¨ ovetkezik, hogy Sn interpol´ al”: ” Sn (x) = f (x)
(x ∈ {t0 , ..., tn }).
Legyen ε > 0 tetsz˝ oleges, δ > 0 pedig az f f¨ uggv´eny egyenletes folytonoss´ aga szerint ε/2-h¨ oz l´etez˝ o olyan sz´am, hogy |f (x) − f (y)| < ε/2
(x, y ∈ [a, b], |x − y| < δ).
Az alappontok s˝ ur˝ un vannak [a, b]-ben, ez´ert megadhat´ o olyan N ∈ N, amellyel minden N ∋ n > N eset´en az [a, b] intervallumnak a t0 , ..., tn pontok a´ltal meghat´ arozott τn := {t0 , ..., tn } feloszt´ asa m´ ar δ-n´ al finomabb: ha x, y ∈ τn szomsz´edosak ebben a feloszt´ asban, akkor |x − y| < δ.
35
3. Szepar´ abilis terek, b´ azisok
Legyen t ∈ [a, b], n ∈ N, n > N, x, y ∈ τn pedig olyan szomsz´edos alappontok a τn feloszt´ asban, hogy x ≤ t ≤ y. Ekkor |f (t) − Sn (t)| ≤ |f (t) − f (x)| + |f (x) − Sn (t)| = |f (t) − f (x)| + |Sn (x) − Sn (t)| ≤ |f (t) − f (x)| + |Sn (x) − Sn (y)| = |f (t) − f (x)| + |f (y) − f (x)| < ε. Teh´ at kf − Sn k∞ < ε (N ∋ n > N ), ami ´eppen a bizony´ıtand´ o a´ll´ıt´ ast jelenti. 3.2.3. Megjegyz´ esek. i) K¨ onny˝ u meggondolni, hogy ha ϕ0 -t kicser´elj¨ uk a ϕ0 ≡ 1 f¨ uggv´enyre, akkor a 3.2.2. T´etel tov´ abbra is igaz marad. ii) (Haar Alfr´ed (1910).) Legyen hn : [0, 1] → R (n ∈ N) az al´ abbi f¨ uggv´enyrendszer: h0 ≡ 1, az N ∋ n = 2k + j (k ∈ N, j = 0, ..., 2k − 1) esetben pedig √ 2k √ hn (x) := − 2k 0
(j/2k ≤ x < (2j + 1)/2k+1 ) ((2j + 1)/2k+1 ≤ x < (j + 1)/2k ) , (x ∈ [0, 1) \ [j/2k , (j + 1)/2k ))
R1 ill. legyen hn (1) := limx→1−0 hn (x). Ha f ∈ C[0, 1], fˆ(n) := 0 f hn (n ∈ N), akkor a Pn ˆ eszlet¨ osszegek egyenletesen konverg´ alnak f -hez. k=0 f (k)hk (n ∈ N) Haar-Fourier-r´
iii) A (hn ) Haar-rendszer term´eszetesen nem Schauder-b´ azis (C[0, 1], k.k∞ )-ben, hiszen hn ∈ / C[0, 1] (1 ≤ n ∈ N). Rx iv) (J. Schauder (1927).) Tekints¨ uk az (sn ) Schauder-rendszert, ahol s0 ≡ 1 ´es sn (x) := 0 hn (x ∈ [0, 1], 1 ≤ n ∈ N). Vil´ agos, hogy (sn ) egy´ uttal Schauder-szer˝ u rendszer, azaz a 3.2.2. T´etel (ld. az i) megjegyz´est is) szerint (sn ) Schauder-b´ azis (C[0, 1], k.k∞ )-ben. v) Vil´ agos, hogy ha egy (X, k.k) norm´ alt t´erben van b´ azis, akkor az illet˝ o t´er szepar´ abilis. Hossz´ u ideig megoldatlan volt az u ´n. b´ azisprobl´ema: igaz-e mindez ford´ıtva? A nemleges v´ alaszt 1973-ban P. Enflo adta meg. 3.3. Ortogon´ alis rendszerek, Fourier-sorok.
Tegy¨ uk fel, hogy (X, k.k) ≡ (X, h, i) ´es az (X, k.k) t´er szepar´ abilis. Ekkor a 3.2.1. T´etel szerint van olyan N := {0, ..., N } (valamilyen N ∈ N mellett) vagy N := N indexhalmaz ´es elemeknek olyan ek ∈ X (k ∈ N ) rendszere, hogy (ek , k ∈ N ) z´ art rendszer. A Schmidt-f´ele ortogonaliz´ aci´ os elj´ ar´ ast alkalmazva (ek , k ∈ N )-re alkalmas αjk ∈ K (k ∈ N , j = 0, ..., k) egy¨ utthat´ okkal az P alt: fk := kj=0 αjk ej (k ∈ N ) elemek (fk , k ∈ N ) rendszere ortonorm´ hfk , fj i = Nyilv´ anval´ o, hogy
0 (k 6= j)
1 (k = j)
(k, j ∈ N ).
36
3. Szepar´ abilis terek, b´ azisok
L({ek ∈ X : k ∈ N }) = L({fk ∈ X : k ∈ N }), s˝ ot tetsz˝oleges n ∈ N eset´en L({ek ∈ X : k = 0, ..., n}) = L({fk ∈ X : k = 0, ..., n}). Speci´alisan az (fk , k ∈ N ) rendszer is z´ art rendszer. Ez´ert a tov´ abbiakban feltessz¨ uk, hogy a z´ art (ek , k ∈ N ) rendszer egy´ uttal ortonorm´ alt rendszer: ONR. Valamely x ∈ X ´es k, n ∈ N eset´en legyen x ˆ(k) := hx, ek i az x elem k-adik Fourier-egy¨ utthat´ oja, Sn (x) :=
n X
x ˆ(k)ek
k=0
az n-edik Fourier-r´eszlet¨ osszege. 3.3.1. Lemma (Bessel). Tetsz˝ oleges x ∈ X, n ∈ N mellett igaz, hogy
( ) v u n n
X X u
|ˆ x(k)|2 . kx − Sn (x)k = min x − αk ek : α0 , ..., αn ∈ K = tkxk2 −
k=0
k=0
Bizony´ıt´ as. Egyszer˝ u sz´ amol´ assal ellen˝ orizhet˝ o, hogy b´ armely α0 , ..., αn ∈ K v´ alaszt´ assal
2 n n
X X
αk ek = kx − Sn (x)k2 + |αk − x ˆ(k)|2 ,
x −
k=0
k=0
amib˝ ol a lemmabeli els˝ o egyenl˝ os´eg m´ ar nyilv´ anval´ o. A m´asodik egyenl˝ os´eghez hasonl´ oan jutunk:
kx − Sn (x)k2 = hx − Sn (x), x − Sn (x)i =
hx, xi +
kxk2 +
n X
k,j=0
n X
hˆ x(k)ek , x ˆ(j)ej i −
k,j=0
x(j)hek , ej i − x ˆ(k)ˆ
n X
k=0
n X
hx, x ˆ(k)ek i −
k=0
x ˆ(k)ˆ x(k) −
n X
k=0
n X hˆ x(k)ek , xi =
k=0
x ˆ(k)ˆ x(k) = kxk2 −
n X
k=0
|ˆ x(k)|2 .
37
3. Szepar´ abilis terek, b´ azisok 3.3.1. Megjegyz´ esek. i) Mivel 0 ≤ kx − Sn (x)k2 = kxk2 − egyenl˝ otlens´eg: n X
k=0
Pn
x(k)| k=0 |ˆ
|ˆ x(k)|2 ≤ kxk2
2
, ez´ert innen r¨ ogt¨ on ad´ odik a Bessel-
(x ∈ X, k ∈ N ).
Ha itt N = N, akkor n → ∞ hat´ ar´ atmenet ut´ an ∞ X
k=0
|ˆ x(k)|2 ≤ kxk2
(x ∈ X).
ii) Vil´ agos, hogy a 3.3.1. Lemma bizony´ıt´ as´ aban, ill. az el˝ oz˝ o megjegyz´esben sehol sem hivatkoztunk az (ek , k ∈ N ) rendszer z´ arts´ ag´ ara, ez´ert mindezek tetsz˝oleges ONR eset´en igazak. iii) Legyen n ∈ N ´es
( ) n
X
δn := min x − αk ek : α0 , ..., αn ∈ K .
k=0
Ha az (ek , k ∈ N ) rendszer z´ art, akkor tetsz˝oleges ε > 0 sz´amhoz van olyan M ∈ N ´es P PM anval´ o, hogy b´ armely aris kombin´ aci´ o, hogy kx − M k=0 αk ek k < ε. Nyilv´ k=0 αk ek line´ n ∈ N , n ≥ M eset´en kx − Sn (x)k = δn ≤ δM
M
X
≤ x − αk ek < ε.
k=0
Ha N := {0, ..., N } valamilyen N ∋ N -nel, akkor egy´ uttal kx − SN (x)k = δN ≤ δM < ε.
Mivel itt ε > 0 tetsz˝ oleges, ez´ert kx − SN (x)k = 0, k¨ ovetkez´esk´eppen x = SN (x). Ekkor PN teh´ at b´ armely x ∈ X elemre x = k=0 x ˆ(k)ek .
Ha viszont N = N, akkor az el˝ oz˝ ozekben kapott kx − Sn (x)k = δn < ε (N ∋ n ≥ M ) becsl´es ´eppen azt jelenti, hogy δn → 0 (n → ∞). ´Igy Sn (x) → x (n → ∞), azaz x=
∞ X
k=0
x ˆ(k)ek .
38
3. Szepar´ abilis terek, b´ azisok 3.3.1. T´ etel. Tegy¨ uk fel, hogy az (X, h, i) euklideszi t´erben az ek ∈ X Ekkor (ek , k ∈ N ) b´ azis.
(k ∈ N ) ONR z´ art.
Bizony´ıt´ as. A 3.3.1. iii) megjegyz´es alapj´ an azt kell m´ar csak bel´ atni, hogy ha valamely x ∈ X PN P eset´en x = k=0 α ˆ k ek (ha N = {0, ..., N } valamilyen N ∈ N eset´en) vagy x = ∞ ˆ(k)ek (ha k=0 x N = N), akkor αk = x ˆ(k) (k ∈ N ). Legyen ehhez n ∈ N , j = 0, ..., n. Ekkor hx −
n X
k=0
αk ek , ej i = x ˆ(j) −
n X
k=0
αk hek , ej i = x ˆ(j) − αj .
PN Az N = {0, ..., N } esetben n = N -et ´ırva x − k=0 αk ek = 0 miatt x ˆ(j) − αj = 0, azaz x ˆ(j) = αj (j = 0, ..., N ) ad´ odik. Ha N = N, akkor a Cauchy-Bunyakovszkij-egyenl˝ otlens´eget (ld. 1.2.) felhaszn´ alva
n n
X X
|ˆ x(j) − αj | = hx − αk ek , ej i ≤ x − αk ek → 0
k=0
k=0
(n → ∞)
miatt x ˆ(j) − αj = 0, azaz x ˆ(j) = αj (j ∈ N). 3.3.2. Megjegyz´ esek.
i) A 3.3. pont bevezet˝ oj´eben mondottakra is utalva teh´ at b´ armely szepar´ abilis euklideszi t´erben van z´ art ONR, ami a 3.3.1. T´etel szerint b´ azis. ii) Ha (az eddigi jel¨ ol´eseket haszn´ alva) az (ek , k ∈ N ) ONR b´ azis az (X, h, i) t´erben, akkor a 3.3.1. Bessel-azonoss´ agot alkalmazva n := N -re (ha N = {0, ..., N }), ill. n → ∞ hat´ ar´ atmenet ut´ an (ha N = N) kapjuk az u ´n. Parseval-egyenl˝ os´eget: N X
k=0
|ˆ x(k)|2 = kxk2 ,
ill.
∞ X
k=0
|ˆ x(k)|2 = kxk2
(x ∈ X).
Az ∅ 6= Y ⊂ X halmazt ( rendszert”) teljes rendszernek nevezz¨ uk, ha egy´ertelm˝ uen van olyan ” x ∈ X elem, hogy hx, yi = 0 (y ∈ Y ). Ha hx, yi = 0, akkor azt mondjuk, hogy x ortogon´ alis (mer˝ oleges) y-ra. Vil´ agos, hogy minden (nem u ¨res) Y eset´en h0, yi = 0 (y ∈ Y ), ez´ert m´ as sz´ oval: Y akkor ´es csak akkor teljes rendszer, ha egyed¨ ul a nulla elem ortogon´ alis az Y halmaz minden elem´ere. 3.3.2. Lemma. Tetsz˝ oleges (X, h, i) euklideszi t´erben b´ armely (ek , k ∈ N ) z´ art ONR teljes rendszer. Ha az (X, h, i) t´er Hilbert-t´er, akkor minden teljes ONR z´ art rendszer. Bizony´ıt´ as. Tegy¨ uk fel el˝ osz¨ or, hogy (ek , k ∈ N ) z´ art ONR. Ha x ∈ X ´es x ˆ(k) = hx, ek i = 0 PN (k ˆ(k)ek = 0 (ha N = {0, ..., N }), ill. x = k=0 x P∞∈ N ), akkor a 3.3.1. T´etel miatt x = x ˆ (k)e = 0 (ha N = N). Teh´ a t (e , k ∈ N ) teljes rendszer. k k k=0
Most azt tegy¨ uk fel, hogy (X, h, i) Hilbert-t´er ´es az (ek , k ∈ N ) ONR teljes rendszer. Ha N = PN ˆ(k)ek . Legyen tov´ abb´ a j = 0, ..., N, {0, ..., N }, akkor tetsz˝ oleges x ∈ X elemre legyen y := k=0 x ekkor
39
3. Szepar´ abilis terek, b´ azisok
hx − y, ej i = x ˆ(j) −
N X
k=0
x ˆ(k)hek , ej i = x ˆ(j) − x ˆ(j) = 0.
Az (ek , k ∈ N ) rendszer felt´etelezett teljess´ege miatt innen x − y = 0, azaz x = y k¨ ovetkezik. Teh´ at PN b´ armely x ∈ X elem el˝ oa´ll´ıthat´ o x = k=0 x ˆ(k)ek alakban, ´ıgy a rendszer val´ oban z´ art. Legyen most N = N, x ∈ X ´es m, n ∈ N, n ≤ m. Ekkor
2 * + m m m m
X
X X X
x ˆ(k)ek = x ˆ(k)ek , x ˆ(k)ek = |ˆ x(k)|2 .
k=n
k=n
k=n
k=n
A Bessel-egyenl˝ otlens´eg (ld. 3.3.1. i) megjegyz´es) szerint m X
k=n
|ˆ x(k)|2 → 0
P∞
x(k)| k=0 |ˆ
2
< +∞, ez´ert
(n, m → ∞).
P Pn ´Igy k m x (X, h, i) t´er teljess´ege miatt teh´ at a k=0 x ˆ(k)ek k=n ˆ(k)ek k → 0 (n, m → ∞) is igaz. Az P ∞ (n ∈ N) r´eszlet¨ osszegek konverg´ alnak, legyen z := k=0 x ˆ(k)ek . Ha j ∈ N, akkor hx − z, ej i = x ˆ(j) −
∞ X
k=0
x ˆ(k)hek , ej i = x ˆ(j) − x ˆ(j) = 0.
Az (ek , k ∈ N) rendszer felt´etelezett teljess´ ovetkezik. Teh´ at P ege miatt innen x − z = 0, azaz x = z k¨ x ˆ (k)e alakban, azaz a rendszer val´ o ban z´ a rt. b´ armely x ∈ X elem el˝ oa´ll´ıthat´ ox= ∞ k k=0 3.3.3. Megjegyz´ esek.
i) A bizony´ıt´ aP s v´eg´en az al´ abbi egyszer˝ uen bel´ athat´ o t´enyt haszn´ altuk fel: ha alkalmas xk ∈ X elemekkel ∞ x ∈ X, akkor tetsz˝ o leges y ∈ X elemre k k=0 *
∞ X
xk , y
k=0
+
=
∞ X
hxk , yi.
k=0
Ui. a Cauchy-Bunyakovszkij-egyenl˝ otlens´eget (ld. 1.2.) alkalmazva *
∞ X
xk , y
k=0
´es k
P∞
+
k=n xk k
=
*n−1 X k=0
→0
xk +
∞ X
k=n
xk , y
+
=
n−1 X k=0
hxk , yi +
*
∞ X
k=n
xk , y
+
(n → ∞) alapj´ an
* ∞ * ∞
+ n−1 + ∞ X X X X
xk , y − hxk , yi = xk , y ≤ xk · kyk → 0
k=0
´Igy val´ oban
k=0
(n ∈ N)
k=n
k=n
(n → ∞).
40
3. Szepar´ abilis terek, b´ azisok
∞ X
hxk , yi = lim
n→∞
k=0
n−1 X k=0
hxk , yi =
*
∞ X
+
xk , y .
k=0
ii) Az ortonorm´ alts´ ag fogalma is kiterjeszthet˝o b´ armilyen ∅ 6= Y ⊂ X rendszerre”: Y ONR, ” ha
hy, zi =
0 (y 6= z)
(y, z ∈ Y ).
1 (y = z)
Ugyanakkor igaz a k¨ ovetkez˝ o a´ll´ıt´ as: b´ armely x ∈ X eset´en az Y0 := {y ∈ Y : hx, yi 6= 0} halmaz legfeljebb megsz´ aml´ alhat´ o. tetsz˝ oleges δ > 0 mellett
Ehhez ui.
nyilv´ an elegend˝ o azt megmutatni, hogy
Yδ := {y ∈ Y : |hx, yi| ≥ δ} S legfeljebb v´eges, hiszen Y0 = ∞ odon okoskodva legyen δ > 0 olyan, n=1 Y1/n . Indirekt m´ hogy Yδ legal´ abb megsz´ aml´ alhat´ o. Ekkor v´ alaszthatunk Yδ -ban egy en ∈ Yδ (n ∈ N) ortonorm´ alt rendszert. A Bessel-egyenl˝ otlens´eg (ld. 3.3.1. i) megjegyz´es) szerint viszont +∞ > kxk2 ≥
∞ X
n=0
|hx, en i|2 ≥
∞ X
δ2 = +∞,
n=0
ami nyilv´ an nem lehet. ´ iii) Erdemes k¨ ul¨ on is kiemelni a 3.3.2. Lemma bizony´ıt´ as´ ab´ ol, hogy
m
X
x ˆ(k)ek → 0
k=n
(n, m → ∞).
Vil´ agos, hogy itt csak a k¨ ovetkez˝ot haszn´ altuk ki: en ∈ X (n ∈ N) ortonorm´ alt rendszer P ∞ 2 ´eP s |ˆ x (n)| < +∞. M´ a s sz´ o val teh´ a t b´ a rmely (x ) ONR ´ e s α ∈ K (n ∈ N, n n n=0 ∞ 2 |α | < +∞) egy¨ u tthat´ o sorozat eset´ e n n n=0
m
X
αk ek → 0
k=n
(n, m → ∞),
Pn azaz a k=0 αk ek (n ∈ N) r´eszlet¨osszegek oban forg´ o P Cauchy-sorozatot alkotnak. Ha a sz´ (X, h, i) t´er Hilbert-t´er, P akkor teh´ at a ( nk=0 αk ek ) sorozat konvergens. Speci´alisan, ekkor tetsz˝ oleges x ∈ X elem (ˆ x(n)en ) Fourier-sora konvergens.
iv) Nem neh´ez meggondolni, hogy a 3.3.2. Lemma akkor is igaz, ha az (ek , k ∈ N ) rendszer nem ortonorm´ alt. Foglaljuk o¨ssze a 3.3. pontban mondottakat az al´ abbi t´etelben.
41
4. Kompakts´ ag
3.3.2. T´ etel (Riesz-Fischer). Legyen (X, h, i) szepar´ abilis Hilbert-t´er, ek ∈ X (k ∈ N ) z´ art ONR. Ekkor PN P∞ • tetsz˝ oleges x ∈ X eset´en x = k=0 x ˆ(k)ek (ha N = {0, ..., N }) vagy x = k=0 x ˆ(k)ek (ha N = N); PN P∞ • minden X ∋ x-re k=0 |ˆ x(k)|2 = kxk2 (ha N = {0, ..., N }) vagy k=0 |ˆ x(k)|2 = kxk2 (ha N = N); P∞ 2 • b´ armely αk ∈ K (k = 0, ..., N ), ill. βk ∈ K (k ∈ N, en k=0 |βk | < +∞) eset´ egy´ertelm˝ uen van olyan x ∈ X elem, amelyre x ˆ(k) = αk (k = 0, ..., N ) (ha N = {0, ..., N }) vagy x ˆ(k) = βk (k ∈ N) (ha N = N). 3.3.4. Megjegyz´ esek. i) A 3.3.2. Lemma alapj´ an a Riesz-Fischer-t´etelben z´ art rendszer helyett teljes rendszert is felt´etelezhet¨ unk. ii) Legyen N = N ´es ℓ2 :=
(
x = (xn ) : N → K :
v u∞ uX |xn |2 kxk2 := t n=0
∞ X
n=0
2
)
|xn | < +∞ ,
(x ∈ ℓ2 ).
Ezzel egy (ℓ2 , k.k2 ) Banach-teret defini´ altunk. Ha a skal´ aris szorz´ast a k¨ ovetkez˝ok´eppen ´ertelmezz¨ uk:
hx, yi2 :=
∞ X
xn y n
n=0
(x, y ∈ ℓ2 ),
akkor (ℓ2 , k.k2 ) ≡ (ℓ2 , h, i2) Hilbert-t´er. Tekints¨ unk egy (en , n ∈ N) z´ art ONR-t X-ben, ekkor b´ armely x ∈ X eset´en x ˆ := (ˆ x(n)) ∈ ℓ2 ,
kˆ xk2 = kxk,
ill. tetsz˝ oleges α = (αn ) ∈ ℓ2 sorozathoz egy´ertelm˝ uen van olyan x ∈ X, amellyel α = x ˆ. K¨ onny˝ u meggondolni, hogy az X ∋ x 7→ x ˆ ∈ ℓ2 megfeleltet´es izomorfia is, azaz (X, h, i) izomorf ´es izometrikus (ℓ2 , h, i2)-vel. Tov´ abb´ a igaz az a´ltal´ anos´ıtott Parseval-egyenl˝ os´eg is: tetsz˝oleges x, y ∈ X eset´en hx, yi = hˆ x, yˆi2 , azaz hx, yi =
∞ X
n=0
y (n) x ˆ(n)ˆ
(x, y ∈ X).
Vissza a tartalomhoz
42
4. Kompakts´ ag
4. Kompakts´ag 4.1. A kompakts´ ag fogalma. Adott (X, T ) topologikus t´er eset´en egy A ⊂ X halmaz ny´ılt lefed´es´en olyan Tγ ∈ T (γ ∈ Γ) ny´ılt halmazokb´ ol a´ll´ oS halmazrendszert ´ert¨ unk (jel¨ ol´esben (Tγ , γ ∈ Γ) valamilyen ∅ 6= Γ indexhalmazzal”), amelyre A ⊂ γ∈Γ Tγ teljes¨ ul. Azt mondjuk, hogy ebb˝ ol kiv´ alaszthat´ o Sol a lefed´esb˝ ” v´eges lefed´es, ha Γ-nak van olyan v´eges Γ0 ⊂ Γ r´eszhalmaza, hogy A ⊂ γ∈Γ0 Tγ igaz. 4.1.1. Lemma (Lindel¨ of). Tegy¨ uk fel, hogy B ⊂ T topologikus b´ azis, legyen κ a B halmazrendszer sz´ amoss´ aga. Ekkor tetsz˝ oleges A ⊂ X halmaz b´ armely (Tγ , γ ∈ Γ) ny´ılt lefed´ese eset´en van a Γ S e ⊂ Γ r´eszhalmaza, amelynek a sz´ halmaznak olyan Γ amoss´ aga legfeljebb κ ´es A ⊂ γ∈e T . Γ γ
Bizony´ıt´ as. Legyen ui. Svalamely A ⊂ X halmaz eset´en (Tγ , γ ∈ Γ) ny´ılt lefed´ese A-nak. Ekkor b´ armely γ ∈ Γ indexre Tγ = ν∈Γγ Bνγ , ahol Γγ 6= ∅ ´es Bνγ ∈ B (ν ∈ Γγ ). Teh´ at A⊂
[ [
Bνγ .
γ∈Γ ν∈Γγ
Legyen B0 := {Bνγ ∈ B : γ ∈ Γ, ν ∈ Γγ }. Vil´ agos, hogy B0 sz´ amoss´ aga legfeljebb κ. Minden B ∈ B0 halmazhoz legyen γB ∈ Γ egy olyan e az ´ıgy defini´ e legfeljebb index, amelyre B ⊂ TγB ´es Γ alt γB (B ∈ B0 ) indexek halmaza. Ekkor Γ S κ-sz´ amoss´ ag´ u ´es nyilv´ an A ⊂ γ∈e T . Γ γ 4.1.1. Megjegyz´ esek.
i) Legyen (X, T ) ≡ (X, ρ) ´es tegy¨ uk fel, hogy (X, ρ) szepar´ abilis. Ekkor a 4.1.1. Lemma, ill. a 3.1.2. T´etel alapj´ an b´ armely A ⊂ X halmaz tetsz˝oleges (Tγ , γ ∈ Γ) ny´ılt lefed´es´eb˝ ol kiv´ alaszthat´ o egy legfeljebb megsz´ a ml´ a lhat´ o lefed´ e s: van olyan legfeljebb megsz´ a ml´ a lhat´ o S e ⊂ Γ, amellyel A ⊂ Γ T . γ∈e Γ γ
ii) Az el˝ oz˝ o megjegyz´es alkalmazhat´ o a (Kn , ρp ) terekre b´ armely 0 < n ∈ N, 1 ≤ p ≤ +∞ eset´en (ld. 1.3., ill. 3.1.2. ii) megjegyz´es).
iii) Vil´ agos, hogy minden v´eges A ⊂ X halmaz kompakt. Ha a T topol´ ogia v´eges, akkor nyilv´ an b´ armely A ⊂ X halmaz kompakt. 4.1.2. Lemma. Tegy¨ uk fel, hogy A ⊂ X kompakt, B ⊂ A pedig z´ art r´eszhalmaza A-nak. Ekkor B kompakt. Bizony´ıt´ as. Legyen ui. (Tγ , γ ∈ Γ) ny´ılt lefed´ese B-nek. Ekkor X \ B ∈ T miatt (X \ B, Tγ , γ ∈ Γ) nyilv´ an ny´ılt lefed´ese A-nak. Ez´ert ebb˝ ol kiv´ alaszthat´ o v´eges lefed´es, azaz van olyan v´eges Γ0 ⊂ Γ r´eszhalmaza Γ-nak, hogy
43
4. Kompakts´ ag
Mivel B
T
A⊂
[
γ∈Γ0
Tγ
[
(X \ B) .
(X \ B) = ∅, ez´ert nyilv´ an igaz egy´ uttal az is, hogy B ⊂
4.1.2. Megjegyz´ es.
S
γ∈Γ0
Tγ .
Egy kompakt halmaz nem felt´etlen¨ ul z´ art. Tekints¨ uk ui. valamely a = 6 b eset´en az X := {a, b} halmazt ´es a T := {∅, X, {a}} topol´ ogi´ at (ld. 1.5.). Ekkor pl. az {a} halmaz kompakt, de nem z´ art, ui. X \ {a} = {b} ∈ / T. 4.1.3. Lemma. Ha az (X, T ) t´er T2 -t´er, akkor tetsz˝ oleges A ⊂ X kompakt halmaz z´ art. Bizony´ıt´ as. Indirekt m´ odon tegy¨ uk fel ui., hogy valamilyen A ⊂ X kompakt halmazra A 6= A ´es legyen x ∈ A \ A. Ekkor b´ armely a ∈ A eset´en a T2 -tulajdons´ ag (ld. 2.1.) miattSvannak olyan (feltehet˝o, hogy ny´ılt) K(a), K (a) (x) k¨ ornyezetek, amelyek diszjunktak. Mivel A ⊂ a∈A K(a) nyilv´ an igaz, S ez´ert (K(a), a ∈ A) ny´ılt lefed´ese A-nak. Teh´ at van olyan v´eges A0 ⊂ A r´eszhalmaz, amellyel A ⊂ a∈A0 K(a). Ha K(x) :=
\
K (a) (x),
a∈A0
akkor K(x) is k¨ ornyezete x-nek ´es nyilv´ an K(x) A ∩ K(x) ⊂
[
T
a∈A0
K(a) = ∅ (a ∈ A0 ). K¨ ovetkez´esk´eppen
(K(a) ∩ K(x)) = ∅
T ´ ıt´ as), hogy x miatt A K(x) = ∅, ami ellentmond annak, hogy x ∈ A, azaz annak (ld. 1.5.1. All´ ´erintkez´esi pontja A-nak. 4.1.4. Lemma. Tegy¨ uk fel, hogy az A ⊂ X halmaz kompakt. Ekkor b´ armely B ⊂ A v´egtelen halmaznak van A-beli torl´ od´ asi pontja. Bizony´ıt´ as. Az a´ll´ıt´ assal ellent´ etben tegy¨ uk fel, hogy valamely kompakt A ⊂ X halmaz ´es T v´egtelen B ⊂ A r´eszhalmaz eset´en A B ′ = ∅. Teh´ at b´ armely a ∈ A eset´en a ∈ / B ′ , azaz van olyan K(a) k¨ ornyezet, hogy (K(a) \ {a}) ∩ B = ∅. Nyilv´ an feltehet˝ o, hogy az itt szerepl˝ o K(a) k¨ ornyezetek valamennyien ny´ıltak. Vil´ agos tov´ abb´ a, hogy (K(a), a ∈ A) ny´ ılt lefed´ e se A-nak, ´ ıgy A kompakts´ a ga miatt egy alkalmas v´ e ges A ⊂ A halmazzal 0 S A ⊂ a∈A0 K(a). Egy´ uttal persze B =B∩A=
[
a∈A0
(K(a) ∩ B).
T Mivel K(a) B (a ∈ A0 ) legfeljebb v´eges (ti. K(a) ∩ B = ∅ vagy K(a) ∩ B = {a}), ez´ert innen B v´egess´ege k¨ ovetkezne, szemben a felt´etelez´essel.
44
4. Kompakts´ ag 4.2. Kompakts´ ag metrikus terekben.
A tov´ abbiakban tegy¨ uk fel, hogy (X, T ) ≡ (X, ρ). Nevezz¨ unk egy A ⊂ X halmazt korl´ atosnak, ha van olyan z ∈ X elem ´es K(z) k¨ ornyezet, hogy A ⊂ K(z). K¨ onny˝ u meggondolni, hogy ez ekvivalens az al´ abbiakkal: az A halmaz akkor ´es csak akkor korl´ atos, ha lefedhet˝ o v´eges sok k¨ ornyezettel. 4.2.1. Lemma. Tegy¨ uk fel, hogy A ⊂ X kompakt. Ekkor A korl´ atos ´es z´ art. Bizony´ıt´ as. A 4.1.3. Lemma miatt elegend˝ o m´ar csak a korl´ atoss´ agra vonatkoz´ o a´ll´ıt´ ast bel´ atni. MivelS(K1 (a), a ∈ A) nyilv´ an ny´ılt lefed´ese A-nak, ez´ert egy alkalmas v´eges A0 ⊂ A halmazzal A ⊂ a∈A0 K1 (a), azaz A korl´ atos. 4.2.1. Megjegyz´ es.
Az el˝ oz˝ o lemmabeli a´ll´ıt´ as nem megford´ıthat´ o. Legyen ui. (ld. 3.3.4. ii) megjegyz´es) (X, ρ) ≡ (ℓ2 , k.k2 ), azaz X :=
(
x = (xn ) : N → K :
∞ X
n=0
2
)
|xn | < +∞ ,
v u∞ uX ρ(x, y) := t |xn − yn |2 n=0
(x, y ∈ X).
Ha Y := {(δnk ) ∈ X : n ∈ N} (ahol δnk a j´ ol ismert Kronecker-szimb´ olum), akkor Y√ nyilv´ an korl´ atos, v´egtelen halmaz. Tov´ abb´ a b´ armely x, y ∈ Y, x 6= y eset´en ρ(x, y) = 2, ez´ert Y ′ = ∅, azaz Y z´ art is. Mivel az el˝ obbi x 6= y ∈ Y elemekre K√2/2 (x) ∩ K√2/2 (y) = ∅, ez´ert az Y -t nyilv´ an lefed˝ o K√2/2 (z) (z ∈ Y ) ny´ılt halmazok k¨ oz¨ ul nem v´ alaszthat´ o ki v´eges sok Y -t lefed˝ o halmaz. ´Igy Y nem kompakt. Metrikus terekben kompakt halmazokra vonatkoz´ oan a korl´ atoss´ agn´ al er˝osebb tulajdons´ ag is igaz. Legyen ui. A ⊂ X kompakt ´es egy tetsz˝oleges ε > 0 sz´am mellett tekints¨ uk az A halmaz al´ abbi ny´ılt lefed´es´et: A⊂
[
Kε (x).
x∈X
Ekkor az A kompakts´ aga miatt van olyan v´eges X0 ⊂ X halmaz, amellyel A⊂
[
Kε (x).
x∈X0
K¨ ovetkez´esk´eppen A lefedhet˝ o v´eges sok ε-sugar´ u g¨ ombbel. Ez ut´ obbi tulajdons´ agot mintegy kiemelve” nevezz¨ uk az Y ⊂ X halmazt teljesen korl´ atosnak, S ” ha tetsz˝oleges ε > 0 eset´en van olyan v´eges X0 ⊂ X halmaz, hogy Y ⊂ x∈X0 Kε (x). Azt mondjuk, hogy az (X, ρ) metrikus t´er teljesen korl´ atos, ha X teljesen korl´ atos.
45
4. Kompakts´ ag 4.2.2. Megjegyz´ esek. i) A teljesen korl´ atoss´ ag teh´ at sz¨ uks´eges felt´etele a kompakts´ agnak.
ii) Vil´ agos, hogy minden teljesen korl´ atos halmaz egy´ uttal korl´ atos is. A 4.2.1. megjegyz´esbeli p´elda mutatja, hogy ez ford´ıtva nem igaz. iii) K¨ onny˝ u bel´ atni, hogy b´ armely A ⊂ X eset´en A akkor ´es csak akkor teljesen korl´ atos, ha A is az. iv) Egyszer˝ uen ad´ odik az is, hogy a (Kn , ρp ) (0 < n ∈ N, 1 ≤ p ≤ +∞) t´erben (ld. 1.4.) a korl´ atoss´ ag ´es a teljesen korl´ atoss´ ag fogalma ugyanazt jelenti. 4.2.1. T´ etel. Az ∅ 6= Y ⊂ X halmaz akkor ´es csak akkor teljesen korl´ atos, ha tetsz˝ oleges xn ∈ Y (n ∈ N) sorozatnak van olyan (xνn ) r´eszsorozata, amely Cauchy-tulajdons´ ag´ u. Bizony´ıt´ as. L´ assuk be el˝ osz¨ or a t´etelben jelzett tulajdons´ ag el´egs´egess´eg´et. Tegy¨ uk fel teh´ at, hogy b´ armely xn ∈ Y (n ∈ N) sorozatb´ ol kiv´ alaszthatunk egy Cauchy-tulajdons´ ag´ u r´eszsorozatot. Indirekt gondolkodva tegy¨ uk fel tov´ abb´ a, hogy Y nem teljesen korl´ atos, azaz valamilyen ε > 0 eset´en Y nem fedhet˝ o le v´eges sok ε-sugar´ u k¨ ornyezettel. Legyen x0 ∈ A. Ekkor Y nem lehet r´eszhalmaza S Kε (x0 )-nak, azaz A\Kε (x0 ) 6= ∅. Ha x1 ∈ A\Kε (x0 ), akkor ρ(x0 , x1 ) ≥ ε. Mivel Y a Kε (x0 ) Kε (x1 ) halmaznak sem lehet r´eszhalmaza, ez´ert van olyan x2 ∈ Y elem is, amelyre ρ(x0 , x2 ) ≥ ε, ρ(x1 , x2 ) ≥ ε. Teljes indukci´ oval ´ıgy kapunk egy olyan xn ∈ Y ρ(xn , xm ) ≥ ε
(n ∈ N) sorozatot, amelyre
(n, m ∈ N, n 6= m)
igaz. Ekkor b´ armely (νn ) indexsorozattal is fenn´ all, hogy ρ(xνn , xνm ) ≥ ε (n, m ∈ N, n 6= m). K¨ ovetkez´esk´eppen (xνn ) egyetlen (νn ) indexsorozatra sem Cauchy-sorozat, szemben a kiindul´ o felt´etel¨ unkkel. Most a t´etel sz¨ uks´egess´eg´ehez azt tegy¨ uk fel, hogy Y teljesen korl´ atos ´es xn ∈ Y (n ∈ N). Azt kell bel´ atnunk, hogy alkalmas (νn ) indexsorozattal (xνn ) Cauchy-sorozat. Mivel ez trivi´ alis akkor, ha valamilyen N ∈ N eset´en v´egtelen sok N ∋ m-re xm = xN , ez´ert mindj´ art feltehetj¨ uk azt is, hogy xn 6= xm (n, m ∈ N, n 6= m). Ekkor egy´ uttal az x := (xn ) sorozat Rx ´ert´ekk´eszlete v´egtelen halmaz. S Tekints¨ uk az Y halmaz Y ⊂ y∈X0 K1 (y) lefed´es´et, ahol X0 ⊂ X v´eges halmaz. Mivel Rx ⊂
[
y∈X0
(K1 (y) ∩ Rx ),
ez´ert alkalmas y0 ∈ X elemmel K1 (y0 ) ∩ Rx v´egtelen halmaz. Van teh´ at olyan ν (0) indexsorozat, amelyre Rx◦ν (0) ⊂ K1 (y0 ). S Hasonl´ oan, v´eve az Y halmaz Y ⊂ y∈X1 K1/2 (y) lefed´es´et valamilyen X1 ⊂ X v´eges halmazzal, kapunk olyan y1 ∈ X elemet ´es olyan ν (1) indexsorozatot, amelyekkel Rx◦ν (0) ◦ν (1) ⊂ K1/2 (y1 ).
46
4. Kompakts´ ag
Az elj´ ar´ ast teljes indukci´ oval folytatva konstru´ alhatunk minden n ∈ N eset´en olyan yn ∈ X elemet ´es olyan ν (n) indexsorozatot, amelyekkel Rx◦ν (0) ◦...◦ν (n) ⊂ K1/2n (yn )
(n ∈ N).
Legyen n ∈ N ´es νn := ν (0) ◦ . . . ◦ ν (n) (n). K¨ onny˝ u meggondolni, hogy ν := (νn ) indexsorozat. Tov´ abb´ a b´ armely n, m ∈ N, n < m eset´en xνm = x ◦ ν (0) ◦ . . . ◦ ν (n) ◦ ν (n+1) ◦ . . . ◦ ν (m) (m), azaz xνm ∈ Rx◦ν (0) ◦...◦ν (n) , ´ıgy xνm ∈ K1/2n (yn ). Ez´ert ρ(xνn , xνm ) ≤ ρ(xνn , yn ) + ρ(yn , xνm ) <
1 1 1 n + n = n−1 → 0 2 2 2
(n → ∞),
teh´ at x ◦ ν Cauchy-sorozat. 4.2.3. Megjegyz´ esek. i) Ha teh´ at az (X, ρ) t´er teljes, akkor ∅ 6= A ⊂ X teljesen korl´ atoss´ aga azzal ekvivalens, hogy b´ armely A-beli sorozatnak van konvergens r´eszsorozata. ii) Ha az el˝ obbi megjegyz´esben A m´eg z´ art is, akkor a teljesen korl´ atoss´ aga azt jelenti, hogy tetsz˝ oleges A-beli sorozatnak van olyan konvergens r´eszsorozata, amelynek a hat´ ar´ert´eke A-ban van. iii) Speci´ alisan, ha (X, ρ) teljes, az ∅ 6= A ⊂ X halmaz pedig kompakt, akkor (l´ev´en A teljesen korl´ atos ´es z´ art) minden A-beli sorozatnak van olyan konvergens r´eszsorozata, amelynek a hat´ ar´ert´eke A-ban van. Megmutatjuk, hogy az el˝ obbi iii) megjegyz´es v´egk¨ ovetkeztet´ese szempontj´ ab´ ol a t´er teljess´ege nem l´enyeges, s˝ ot igaz a 4.2.2. T´ etel. Legyen (X, ρ) tetsz˝ oleges metrikus t´er, ∅ 6= A ⊂ X. Ekkor A kompakts´ ag´ anak sz¨ uks´eges ´es el´egs´eges felt´etele az, hogy b´ armely A-beli sorozatnak legyen olyan konvergens r´eszsorozata, amelynek a hat´ ar´ert´eke A-ban van. Bizony´ıt´ as. Tegy¨ uk fel el˝ osz¨ or, hogy a sz´oban forg´ o halmaz kompakt ´es legyen xn ∈ A (n ∈ N) tetsz˝oleges. Ha az R(xn ) ´ert´ekk´eszlethalmaz v´eges, akkor van az (xn ) sorozatnak olyan r´eszsorozata, amely konstans sorozat, k¨ ovetkez´esk´eppen konvergens ´es a hat´ ar´ert´eke A-ban van. Feltehet˝ o teh´ at, hogy R(xn ) nem T v´eges. Ekkor a 4.1.4. Lemma miatt van az R(xn ) halmaznak A-beli torl´ od´ asi pontja: a ∈ R′(xn ) A. Teh´ at b´ armely n ∈ N eset´en l´etezik olyan xνn ∈ A, hogy ρ(xνn , a) < 1/(n + 1). Nyilv´ an feltehetj¨ uk, hogy νn < νn+1 (n ∈ N), azaz, hogy (νn ) indexsorozat. Vil´ agos, hogy lim(xνn ) = a ∈ A.
47
4. Kompakts´ ag
Most azt tegy¨ uk fel, hogy b´ armely S A-beli sorozatnak van olyan konvergens r´eszsorozata, amelynek a hat´ ar´ert´eke A-ban van ´es legyen A ⊂ γ∈Γ Tγ az A halmaz egy ny´ılt lefed´ese. Mutassuk meg el˝ osz¨ or, hogy alkalmas r > 0 sz´ ammal minden a ∈ A elemhez van olyan γ ∈ Γ, hogy Kr (a) ⊂ Tγ . Ha ui. ez nem lenne igaz, akkor b´ armely n ∈ N eset´en valamilyen A ∋ xn -re a K1/(n+1) (xn ) k¨ ornyezet egyetlen Tγ halmaznak sem lenne r´eszhalmaza. Legyen (νn ) olyan indexsorozat, amellyel S (xνn ) konvergens ´es a := lim(xνn ) ∈ A. Mivel A ⊂ γ∈Γ Tγ , ez´ert valamilyen γ ∈ Γ mellett a ∈ Tγ . A Tγ halmaz ny´ılts´ aga miatt viszont l´etezik olyan σ > 0, hogy Kσ (a) ⊂ Tγ . L´ assuk be, hogy alkalmas n ∈ N indexre K1/(νn +1) (xνn ) ⊂ Kσ (a). Legyen ehhez n ∈ N egyel˝ ore tetsz˝oleges, t ∈ K1/(νn +1) (xνn ). Ekkor ρ(t, a) ≤ ρ(t, xνn ) + ρ(xνn , a) <
1 + ρ(xνn , a). νn + 1
Mivel ν 1+ 1 + ρ(xνn , a) → 0 (n → ∞), ez´ert valamilyen n ∈ N eset´en ν 1+ 1 + ρ(xνn , a) < σ, n n azaz ekkor ρ(t, a) < σ. ´Igy val´ oban K1/(νn +1) (xνn ) ⊂ Kσ (a). K¨ ovetkez´esk´eppen K1/(νn +1) (xνn ) ⊂ Tγ , szemben az (xn ) sorozatra vonatkoz´ o felt´etelez´essel. S A most bel´ atott ´eszrev´etelt szem el˝ ott tartva tegy¨ uk fel indirekt m´odon, hogy az A ⊂ γ∈Γ Tγ ny´ılt lefed´esb˝ ol nem v´ alaszthat´ o ki v´eges lefed´es. Ha x0 ∈ A tetsz˝oleges, akkor az A halmaz nem lehet r´eszhalmaza Kr (x0 )-nak, k¨ ul¨ onben az el˝ obb bel´ atott ´eszrev´etel alapj´ an lenne olyan γ ∈ Γ, amellyel A ⊂ Tγ . L´etezik ez´ert A-nak olyan x1Spontja, amely nem eleme Kr (x0 )-nak: ρ(x0 , x1 ) ≥ r. Viszont ugyanilyen okokn´ al fogva A ⊂ Kr (x0 ) Kr (x1 ) sem teljes¨ ulhet, azaz alkalmas x2 ∈ A eset´en ρ(x0 , x2 ) ≥ r, ρ(x1 , x2 ) ≥ r. Teljes indukci´ oval ´ıgy eljutunk egy olyan xn ∈ A (n ∈ N) sorozathoz, amelyre ρ(xn , xm ) ≥ r
(n, m ∈ N, n 6= m)
igaz. A 4.2.1. T´etel bizony´ıt´ as´ anak az elej´en mondottaknak megfelel˝oen teh´ at az (xn ) sorozatnak nincs olyan r´eszsorozata, amely Cauchy-sorozat lenne. Ez´ert konvergens r´eszsorozata sincs (xn )-nek, ami ellentmond a felt´etelez´es¨ unknek. 4.2.2. Lemma. Tegy¨ uk fel, hogy az A ⊂ X halmaz minden v´egtelen r´eszhalmaz´ anak van A-beli torl´ od´ asi pontja. Ekkor A kompakt. Bizony´ıt´ as. A 4.2.2. T´etel alapj´ an elegend˝ o azt bel´ atnunk, hogy b´ armely xn ∈ A (n ∈ N) sorozatnak van A-ban konvergens r´eszsorozata. Ezt viszont a 4.2.2. T´etel bizony´ıt´ as´ anak az elej´en m´ar val´ oj´ aban megmutattuk. Foglaljuk o¨ssze egyetlen a´ll´ıt´ asban a metrikus terekbeli kompakts´ aggal kapcsolatban eddig mondottakat.
48
4. Kompakts´ ag 4.2.3. T´ etel. Legyen (X, ρ) tetsz˝ oleges metrikus t´er, ∅ 6= A ⊂ X. Ekkor az al´ abbi kijelent´esek egym´ assal ekvivalensek: • az A halmaz kompakt; • az A halmaz minden v´egtelen r´eszhalmaz´ anak van A-beli torl´ od´ asi pontja; • tetsz˝ oleges A-beli sorozatnak van A-ban konvergens r´eszsorozata. Ha az (X, ρ) t´er teljes, akkor az eddig mondottak ekvivalensek a k¨ ovetkez˝ ovel: • az A halmaz teljesen korl´ atos ´es z´ art. 4.2.4. Megjegyz´ esek. i) Ha az (X, ρ) metrikus t´erben X kompakt (nevezz¨ uk ekkor mag´ at a teret kompakt metrikus t´ernek), akkor a sz´ oban forg´ o t´er teljes. Ui. (ld. 4.2.2. T´etel) b´ armely (xn ) Cauchysorozatnak van konvergens r´eszsorozata, amib˝ ol (xn ) konvergens volta m´ar k¨ ovetkezik (ld. 2.2.1. T´etel bizony´ıt´ asa). ii) B´ armely kompakt (X, ρ) metrikus t´er szepar´ abilis. Ui. (ld. 4.2.2. i) megjegyz´es) tetsz˝ oleges n ∈ N eset´en van olyan v´eges Xn ⊂ X halmaz, hogy X=
[
K1/(n+1) (x).
x∈Xn
S∞ alhat´ o) halmazr´ ol viszont nem neh´ez bel´ atni, hogy Az Y := n=0 Xn (legfeljebb megsz´aml´ minden¨ utt s˝ ur˝ u. iii) Fogalmazzuk meg a 4.2.3. T´etelt arra az esetre, amikor A = X. Ekkor az (X, ρ) t´er kompakts´ aga ekvivalens az al´ abbi kijelent´esek b´ armelyik´evel: • tetsz˝ oleges Y ⊂ X v´egtelen halmaznak van torl´ od´ asi pontja; • b´ armely sorozatnak van konvergens r´eszsorozata; • (X, ρ) teljes ´es teljesen korl´ atos. 4.3. Kompakts´ ag norm´ alt terekben. Tegy¨ uk fel a tov´ abbiakban, hogy (X, ρ) ≡ (X, k.k). Ha (X, k.k) v´eges dimenzi´ os, akkor a 3.2.2. T´etel alapj´ an X-en b´ armely k´et norma ekvivalens. Speci´alisan (ld. 3.2.) k.k ∼ k.k∞ . Ha teh´ at valamilyen 0 < n ∈ N eset´en e1 , ..., en b´ azis (X, k.k)-ben, akkor (X, k.k) topologiailag azonos´ıthat´ oa (Kn , k.k∞ ) t´errel. Mivel az ut´ obbi t´erben a kompakts´ ag ekvivalens a korl´ atoss´ ag+z´ arts´ aggal, ez´ert igaz a 4.3.1. T´ etel. Tegy¨ uk fel, hogy (X, k.k) v´eges dimenzi´ os. Ekkor egy A ⊂ X halmaz kompakts´ aga ekvivalens azzal, hogy A korl´ atos ´es z´ art. L´ attuk (ld. 4.2.1. megjegyz´es), hogy ebben az a´ll´ıt´ asban a dimenzi´ ora vonatkoz´ o felt´etel a´ltal´ aban nem hagyhat´ o el. A k¨ ovetkez˝ o t´etelben megmutatjuk, hogy enn´el er˝osebb a viszony a kompakts´ ag ´es a dimenzi´ o k¨ oz¨ ott.
49
4. Kompakts´ ag
4.3.2. T´ etel (Riesz). Ha az (X, k.k) t´er nem v´eges dimenzi´ os, akkor l´etezik olyan A ⊂ X halmaz, amely korl´ atos ´es z´ art, de nem kompakt. A bizony´ıt´ ashoz sz¨ uks´eg¨ unk lesz az al´ abbi lemm´ara. 4.3.1. Lemma (Riesz). B´ armely (X, k.k) norm´ alt t´er, L ⊂ X val´ odi z´ art alt´er ´es 0 < ε < 1 eset´en van olyan x ∈ X, amelyre kxk = 1 ´es ρ(x, L) := inf{kx − ak : a ∈ L} > 1 − ε. Bizony´ıt´ as. Legyen z ∈ X \ L, ekkor ρ(z, L) > 0. K¨ ul¨ onben lenne olyan (an ) : N → L sorozat, 1 ul. Ekkor viszont lim(an ) = x, amib˝ ol az L z´ arts´ aga miatt amelyre kx − an k < n + 1 (n ∈ N) teljes¨ x ∈ L k¨ ovetkezne, ami nem igaz. Az infimum defin´ıci´ oja miatt b´ armely δ > 0 mellett van olyan lδ ∈ L, amelyre kz−lδ k < ρ(z, L)+δ. Mivel z ∈ / L, ez´ert kz − lδ k > 0. Tekints¨ uk az xδ := z − lδ elemet, ekkor kxδ k = 1 ´es tetsz˝ oleges kz − lδ k l ∈ L mellett
z − lδ − kz − lδ kl 1 ρ(z, L)
= kxδ − lk =
kz − lδ k kz − (lδ + kz − lδ kl) k ≥ kz − lδ k ,
kz − lδ k
hiszen L alt´er volta miatt lδ + kz − lδ kl ∈ L. Teh´ at
hacsak δ <
kxδ − lk ≥
ρ(z, L) > 1 − ε, ρ(z, L) + δ
ρ(xδ , L) ≥
ρ(z, L) >1−ε ρ(z, L) + δ
ρ(z, L)ε 1 − ε . Innen
ad´ odik, ´ıgy ezzel a δ-val x := xδ megfelel˝o. A 4.3.2. T´ etel bizony´ıt´ asa. Legyen e0 ∈ X, ke0 k = 1. A felt´etel szerint X 6= L({e0 }). Mivel L({e0 }) v´eges dimenzi´ os, ´ıgy z´ art altere X-nek, azaz a Riesz-lemma miatt egy alkalmas e1 ∈ X, ke1 k = 1 elemre ρ(e1 , L({e0 })) > 1/2. De X 6= L({e0 , e1 }), ez´ert megint csak a Riesz-lemma alapj´ an egy e2 ∈ X, ke2 k = 1 elemmel ρ(e2 , L({e0 , e1 })) > 1/2. Az elj´ ar´ ast folytatva kapunk egy e := (es ) : N → X, kes k = 1 (s ∈ N) sorozatot, amelyre ρ(ek+1 , L({e0 , ..., ek }) > 1/2
(k ∈ N)
igaz. Teh´ at t¨ obbek k¨ oz¨ ott az is teljes¨ ul, hogy kek − ej k > 1/2 (j, k ∈ N, j 6= k). Ez azt is jelenti, hogy e-b˝ ol nem v´ alaszthat´ o ki olyan r´eszsorozat, amely Cauchy-tulajdons´ ag´ u, ez´ert e-nek konvergens r´eszsorozata sincs. Ugyanakkor az A := {ek ∈ X : k ∈ N} halmaz nyilv´ an korl´ atos ´es z´ art (hiszen b´ armely a, b ∈ A, a 6= b eset´en ka − bk > 1/2 miatt A-nak nincs torl´ od´ asi pontja). Az e-r˝ ol mondottak miatt viszont a 4.2.3. T´etel alapj´ an az A halmaz nem kompakt. Legyen a, b ∈ R, a < b ´es tekints¨ uk a (C[a, b], k · k∞ ) Banach-teret (ld. 1.3.). Mit jelent az, hogy ebben a t´erben egy ∅ 6= F ⊂ C[a, b] f¨ uggv´enyhalmaz kompakt? Tudjuk (ld. 4.2.3. T´etel), hogy mindez ekvivalens azzal, hogy az F halmaz z´ art ´es teljesen korl´ atos.
50
4. Kompakts´ ag
Tegy¨ uk fel a tov´ abbiakban, hogy F z´ art, ekkor F akkor ´es csak akkor kompakt, ha F teljesen korl´ atos. Teh´ at egyr´eszt F korl´ atos, azaz van olyan K > 0, hogy b´ armely f ∈ F f¨ uggv´enyre kf k∞ < K. Ez ut´ obbi m´ as sz´ oval azt jelenti, hogy alkalmas K > 0 sz´ammal minden f ∈ F , x ∈ [a, b] eset´en |f (x)| < K.
(1)
Az (1) felt´etel teljes¨ ul´esekor r¨ oviden azt fogjuk mondani, hogy az F elemei egyenletesen korl´ atosak. Az F teljesen korl´ atos volta miatt m´ asr´eszt minden ε > 0 eset´en van olyan v´eges F0 ⊂ C[a, b] halmaz, hogy tetsz˝ oleges f ∈ F f¨ uggv´enyhez megadhat´ o egy f0 ∈ F0 , amellyel kf − f0 k∞ < ε. Mivel minden F0 -beli f¨ uggv´eny egyenletesen folytonos, ez´ert b´ armely g ∈ F0 f¨ uggv´enyre egy alkalmas 0 < δg -vel teljes¨ ul a k¨ ovetkez˝ o egyenl˝ otlens´eg: |g(x) − g(t)| < ε
(x, t ∈ [a, b], |x − t| < δg ).
Ha δ := min {δg : g ∈ F0 }, akkor tetsz˝ oleges f ∈ F , x, t ∈ [a, b] ´es |x − t| < δ mellett a fenti f0 -val |f (x) − f (t)| ≤ |f (x) − f0 (x)| + |f0 (x) − f0 (t)| + |f0 (t) − f (t)| ≤ 2kf − f0 k∞ + |f0 (x) − f0 (t)| < 3ε, hiszen |x − t| < δ ≤ δf0 , azaz |f0 (x) − f0 (t)| < ε.
¨ Osszefoglalva azt kaptuk, hogy ak´ armilyen σ > 0 eset´en van olyan δ > 0, hogy minden F ∋ f -re
(2)
|f (x) − f (t)| < σ
(x, t ∈ [a, b], |x − t| < δ).
Azt mondjuk, hogy az F halmaz elemei egyenl˝ o m´ert´ekben egyenletesen folytonosak, ha (2) igaz. 4.3.3. T´ etel (Arzel` a). A z´ art ∅ 6= F ⊂ C[a, b] halmaz akkor ´es csak akkor kompakt, ha az F elemei egyenletesen korl´ atosak ´es egyenl˝ o m´ert´ekben egyenletesen folytonosak. Bizony´ıt´ as. A sz¨ uks´egess´eget a t´etel kimond´ asa el˝ ott m´ar bel´ attuk. Tegy¨ uk most fel, hogy a sz´ oban forg´ o z´ art F halmazra (1) ´es (2) igaz. Legyen σ > 0 ´es K > 0 az (1)-nek, δ > 0 pedig a (2)-nek eleget tev˝ o egy-egy sz´am. V´alasszuk az n, m ∈ N pozit´ıv sz´ amokat 2K b − a ulj¨ on, ill. vezess¨ uk be a k¨ ovetkez˝o jel¨ ol´eseket: u ´gy, hogy n < δ ´es m < σ teljes¨ xk := a + k ·
b−a 2K (k = 0, ..., n) , yj := −K + j · (j = 0, ..., m). n m
Jelentse tov´ abb´ a L ⊂ C[a, b] az o¨sszes olyan L t¨ or¨ ottvonal (line´ aris spline) a´ltal meghat´ arozott halmazt, amelynek a t¨ or´espontjai (legfeljebb) az xk (k = 0, ..., n) pontok ´es b´ armely k = 0, ..., n eset´en valamilyen j = 0, ..., m indexre
51
4. Kompakts´ ag
L(xk ) = yj . Vil´ agos, hogy L v´eges halmaz. Ha f ∈ F , akkor minden k = 0, ..., n indexhez egy´ertelm˝ uen van olyan jk = 0, ..., m − 1, amellyel yjk ≤ f (xk ) < yjk +1 . Legyen L ∈ L olyan, hogy L(xk ) := yjk x ∈ [xk , xk+1] eset´en
(k = 0, ..., n). Ekkor tetsz˝oleges k = 0, ..., n − 1 ´es
|f (x) − L(x)| ≤ |f (x) − f (xk )| + |f (xk ) − yjk | + |L(xk ) − L(x)| ≤
|f (x) − f (xk )| + |f (xk ) − yjk | + |L(xk ) − L(xk+1)| ≤ |f (x) − f (xk )| + |f (xk ) − yjk |+ |L(xk ) − f (xk )| + |f (xk ) − f (xk+1 )| + |f (xk+1) − L(xk+1 )| = |f (x) − f (xk )| + 2|f (xk ) − yjk | + |f (xk ) − f (xk+1)| + |f (xk+1) − yjk+1 | ≤ 5σ, hiszen |x − xk |, |xk − xk+1 | < δ, |f (xk ) − yjk |, |f (xk+1) − yjk+1 | < σ. Azt l´ attuk teh´ at be, hogy ha ε > 0 ´es f ∈ F , akkor (az el˝ obbiekben a 0 < σ < ε/5 v´ alaszt´ assal) alkalmas L ∈ L f¨ uggv´ennyel kf − Lk∞ < ε. Ez ´eppen azt jelenti, hogy F teljesen korl´ atos. 4.3.1. Megjegyz´ esek. i) Nyilv´ an b´ armely v´eges ∅ 6= F ⊂ C[a, b] halmaz elemei egyenl˝ o m´ert´ekben egyenletesen folytonosak. ii) Legyen 0 < n ∈ N, 2nx 1 −x fn (x) := 2n n 0
1 ) (0 ≤ x ≤ 2n 1 ≤x≤ 1 n 2n 1 n <x≤1
´es F := {fn ∈ C[0, 1] : 0 < n ∈ N}. Ekkor F -re (2) nem a´ll fenn, azaz van olyan σ > 0, hogy minden δ > 0 mellett egy-egy megfelel˝o 0 < n ∈ N ´es x, t ∈ [0, 1], |x − t| < δ eset´en |fn (x) − f (t)| ≥ σ. Ugyanis fn (1/(2n)) − fn (0)| = 1 =: σ
(0 < n ∈ N),
Vissza a tartalomhoz
52
5. Az approxim´ aci´ oelm´elet alapjai
de b´ armely δ > 0 eset´en 1/(2n) → 0 (n → ∞) miatt alkalmas N ∋ n-re a t := 0, x := 1/(2n) v´ alaszt´ assal |x − t| < δ. iii) Valamely f ∈ C[a, b], δ > 0 eset´en legyen ω(f, δ) := sup{|f (x) − f (t)| : x, t ∈ [a, b], |x − t| < δ} (az f f¨ uggv´eny folytonoss´ agi modulusa). Mivel f egyenletesen folytonos, ez´ert limδ→0 ω(f, δ) = 0. Tov´ abb´ a a (2) felt´etel pontosan azt jelenti, hogy ez a limδ→0 ω(f, δ) = 0 egyenl˝ os´eg az f ∈ F f¨ uggv´enyekre egyenletesen teljes¨ ul: b´ armely ε > 0 sz´amhoz megadhat´ o a δ0 > 0 u ´gy, hogy ha 0 < δ < δ0 , akkor ω(f, δ) < ε (f ∈ F ).
5. Az approxim´aci´ oelm´elet alapjai 5.1. Halmazok t´ avols´ aga. Legyen (X, ρ) metrikus t´er, ∅ 6= A, B ⊂ X ´es ρ(A, B) := inf{ρ(x, y) : x ∈ A, y ∈ B}. Azt mondjuk, hogy a ∈ A, b ∈ B extrem´ alis pontok, ha ρ(a, b) = ρ(A, B). Speci´alisan, ha z ∈ X, akkor legyen
ρ(z, B) := ρ({z}, B) = inf{ρ(z, y) : y ∈ B}, ill. nevezz¨ uk a b ∈ B pontot extrem´ alisnak, ha ρ(z, b) = ρ(z, B). Nyilv´ anval´ o, hogy z ∈ B eset´en b := z extrem´ alis, ρ(z, B) = 0 ´es ekkor ez az egyetlen extrem´alis elem. S˝ ot, ha ρ(z, B) = 0 ´es van extrem´alis elem (b ∈ B), akkor 0 = ρ(z, B) = ρ(z, b) miatt z = b ∈ B. Azt a k´erd´est vizsg´ aljuk a tov´ abbiakban, hogy milyen felt´etelekkel lehet garant´ alni extrem´ alis pontok l´etez´es´et? Ehhez azt fogjuk mondani, hogy a B halmaz kv´ azikompakt, ha tetsz˝oleges xn ∈ B (n ∈ N) korl´ atos sorozatnak van olyan (xνn ) konvergens r´eszsorozata, hogy lim(xνn ) ∈ B. Vil´ agos, hogy • minden kv´ azikompakt halmaz z´ art; • (ld. 4.2.3. T´etel) minden kompakt halmaz kv´ azikompakt. Az ut´ obbi ´eszrev´etel nyilv´ an nem megford´ıthat´ o: ha ui. (X, ρ) ≡ (R, |.|), akkor pl. R kv´ azikompakt (ld. a klasszikus Bolzano-Weierstrass-f´ele kiv´ alaszt´ asi t´etelt), de nem kompakt, hiszen nem korl´ atos.
53
5. Az approxim´ aci´ oelm´elet alapjai
5.1.1. T´ etel. Tegy¨ uk fel, hogy a fenti A halmaz kompakt, B pedig kv´ azikompakt. Ekkor l´eteznek a ∈ A, b ∈ B extrem´ alis pontok: ρ(a, b) = ρ(A, B). Bizony´ıt´ as. Az infimum tulajdons´ agai miatt minden n ∈ N eset´en vannak olyan an ∈ A, bn ∈ B elemek, amelyekkel ρ(A, B) ≤ ρ(an , bn ) < ρ(A, B) +
1 . n+1
K¨ ovetkez´esk´eppen lim(ρ(an , bn )) = ρ(A, B). Az A halmaz kompakts´ aga miatt egy alkalmas (νn ) r´eszsorozattal (ld. 4.3.2. T´etel) (aνn ) konvergens ´es a := lim(aνn ) ∈ A. Mutassuk meg, hogy a (bνn ) sorozat korl´ atos. Ui. ρ(bνn , a) ≤ ρ(bνn , aνn ) + ρ(aνn , a) <
1 + ρ(aνn , a) → 0 νn + 1
(n → ∞),
azaz alkalmas M > 0 sz´ ammal ρ(bνn , a) ≤ M (n ∈ N). A B halmaz kv´ azikompakts´ aga miatt van teh´ at olyan (µn ) indexsorozat, amellyel (bνµn ) konvergens ´es b := lim(bνµn ) ∈ B. Tov´ abb´ a minden N ∋ n-re ρ(a, b) ≤ ρ(a, aνµn ) + ρ(aνµn , bνµn ) + ρ(bνµn , b), azaz (megfelel˝ o szerepcser´et is alkalmazva) |ρ(a, b) − ρ(aνµn , bνµn )| ≤ ρ(a, aνµn ) + ρ(bνµn , b) → 0
(n → ∞).
´Igy ρ(a, b) = lim(ρ(aνµn , bνµn )) = lim(ρ(an , bn )) = ρ(A, B), azaz a, b extrem´ alisak. Mivel tetsz˝ oleges z ∈ X eset´en a {z} halmaz kompakt, ez´ert az el˝ obbi t´etelb˝ ol speci´alis esetk´ent r¨ ogt¨ on ad´ odik az 5.1.2. T´ etel. Tegy¨ uk fel, hogy a B halmaz kv´ azikompakt. Ekkor minden z ∈ X elemhez l´etezik b ∈ B extrem´ alis pont: ρ(z, b) = ρ(z, B). 5.2. Approxim´ aci´ o norm´ alt terekben. Legyen a tov´ abbiakban (X, ρ) ≡ (X, k.k), L ⊂ X v´eges dimenzi´ os alt´er. Ekkor a 3.2.2. T´etel szerint az (L, k.k|L ) t´er topologiailag azonos´ıthat´ o (alkalmas 0 < n ∈ N mellett) a (Kn , k.k∞ ) t´errel. Ebb˝ ol r¨ ogt¨ on k¨ ovetkezik, hogy L z´ art ´es m˝ uk¨ odik” benne a Bolzano-Weierstrass-f´ele kiv´ alaszt´ asi ” t´etel: b´ armely xn ∈ L (n ∈ N) korl´ atos sorozatnak van L-ben konvergens r´eszsorozata. M´ as sz´ oval L kv´ azikompakt. Az 5.1.2. T´etel alapj´ an teh´ at igaz az
54
5. Az approxim´ aci´ oelm´elet alapjai 5.2.1. T´ etel. B´ armely v´eges dimenzi´ os L ⊂ X alt´er ´es x ∈ X elem eset´en van olyan l ∈ L, amely extrem´ alis: kl − xk = ρ(x, L). 5.2.1. Megjegyz´ es. Igen tanuls´ agos az 5.2.1. T´etel al´ abbi bizony´ıt´ asa is. Legyen e1 , ..., en ∈ L (valamilyen 0 < n ∈ N mellett) b´ azis L-ben ´es r¨ ogz´ıtett x ∈ L eset´en
n
X
f (α) := x − αk ek
k=1
Ekkor az M :=
Pn
k=1 kek k
|f (α) − f (β)| ≤
n X
k=1
(α = (α1 , ..., αn ) ∈ Kn ).
jel¨ ol´essel
|αk − βk |· kek k ≤ M kα − βk∞
(α, β ∈ Kn ),
amib˝ ol az f f¨ uggv´eny (egyenletes) folytonoss´ aga r¨ ogt¨ on k¨ ovetkezik. Mivel
n n
X
X α
k ek − kxk = f (α) ≥ αk ek − kxk = kαk∞ ·
kαk∞ k=1
k=1
kαk∞ · f (α/kαk∞ ) − kxk
(0 6= α ∈ Kn ),
ez´ert m-mel jel¨ olve az f f¨ uggv´eny minimum´ at a (Kn -ben kompakt) {β ∈ Kn : kβk∞ = 1} halmazon azt kapjuk, hogy f (α) ≥ mkαk∞ − kxk. Vil´ agos, hogy m > 0, ´ıgy az kαk∞ > 2kxk/m vektorokra f (α) > kxk. K¨ ovetkez´esk´eppen a ρ(x, L) = inf{f (α) : α ∈ Kn } ≤ f (0) = kxk becsl´es miatt ρ(x, L) = inf{f (α) : α ∈ Kn , kαk∞ ≤ 2kxk/m}. Az E := {α ∈ Kn : kαk∞ ≤ 2kxk/m} halmaz is (Kn -ben) kompakt, teh´ at az f f¨ uggv´eny folytonoss´ aga miatt l´etezik a ρ(x, L) = min{f (α) : α ∈ E} = f (α) ˜ minimum valamilyen α ˜ ∈ E vektorral. Ez azt jelenti, hogy a
Pn
˜ k ek k=1 α
∈ L elem extrem´ alis.
Az el˝ obbi t´etel alkalmaz´ as´ at illet˝ oen tekints¨ uk a k¨ ovetkez˝o p´eld´ akat. 1o Legyen ∅ 6= U ⊂ R kompakt halmaz (a sz´amegyenes szok´ asos” topol´ ogi´ aj´ ara n´ezve), ”
55
5. Az approxim´ aci´ oelm´elet alapjai
X := {f : U → R : f folytonos} , kf k := max |f (x)| (f ∈ X). x∈U
Legyenek tov´ abb´ a valamely 0 < n ∈ N eset´en adottak a g1 , ..., gn ∈ X f¨ uggv´enyek ´es defini´ aljuk az L ⊂ X alteret u ´gy, mint a g1 , ..., gn f¨ uggv´enyek line´ aris burk´ at: L := L ({g1 , ..., gn }) . Vil´ agos, hogy L v´eges dimenzi´ os, ez´ert az 5.2.1. an tetsz˝oleges f ∈ X f¨ uggv´enyhez vannak PnT´etel alapj´ olyan a1 , ..., an ∈ R egy¨ utthat´ ok, hogy a g := k=1 ak gk ∈ L f¨ uggv´eny extrem´alis: kf − gk = ρ(f, L), azaz n n X X max f (x) − ak gk (x) = min max f (x) − αk gk (x) . x∈U α1 ,...,αn ∈R x∈U k=1
k=1
2o Tegy¨ uk fel, hogy az el˝ obbi p´eld´ aban az U halmaz v´eges: U = {x1 , ..., xm } (valamilyen 0 < m ∈ N mellett). Ekkor az el˝ obbi feladat a k¨ ovetkez˝o alakot o¨lti (min-max-feladat): n n X X max f (xi ) − ak gk (xi ) = min max f (xi ) − αk gk (xi ) . i=1,...,m α1 ,...,αn ∈R i=1,...,m k=1
Ha
k=1
y := (f (x1 ), ..., f (xm)) ∈ Rm , a := (a1 , ..., an ) ∈ Rn , m×n A := (gk (xi ))m,n , α := (α1 , ..., αn) ∈ Rn , i=1,k=1 ∈ R
akkor a min-max-feladat a k¨ ovetkez˝ ok´eppen ´ırhat´ o: ky − Aak∞ = minn ky − Aαk∞ . α∈R
Nyilv´ an b´ armely y ∈ Rm vektor ´es A ∈ Rm×n m´atrix fel´ırhat´ o ilyen alakban alkalmas g1 , ..., gn f¨ uggv´enyekkel ´es x1 , ..., xm alappontokkal”. Vil´ agos tov´ abb´ a, hogy ha az Az = y line´ aris egyenlet” rendszernek van megold´ asa, azaz valamilyen zˆ ∈ Rn eset´en Aˆ z = y, akkor a fenti min-max-feladatban a = zˆ ´ırhat´ o. Ha ilyen zˆ nincs, akkor nevezz¨ uk a min-max-feladat b´ armely a ∈ Rn megold´ as´ at a sz´oban forg´ o line´ aris egyenletrendszer approximat´ıv megold´ as´ anak. Tekints¨ uk pl. a (klasszikus ´ertelemben nem megoldhat´ o) 2x = 3 3x = 4 egyenletrendszert. A min-max-feladat most az al´ abbi elemi feladatot jelenti: hat´ arozzunk meg olyan R ∋ a-t, amellyel
56
5. Az approxim´ aci´ oelm´elet alapjai
min max{|2x − 3|, |3x − 4|} = max{|2a − 3|, |3a − 4|}. x∈R
A ϕ(x) := max{|2x − 3|, |3x − 4|} (x ∈ R) f¨ uggv´eny vizsg´ alat´ ab´ ol r¨ ovid meggondol´ as ut´ an ad´ odik az a = 7/5 megold´ as. 3o Ha az 1o p´eld´ aban gk (x) := xk−1 (x ∈ U, k = 1, ..., n), akkor legyen (az ottani jel¨ ol´esekkel) P (x) :=
n X
ak xk−1
k=1
(x ∈ R).
Ekkor P legfeljebb (n − 1)-edfok´ u polinom, ill. g = P|U . A P polinomot az f -et (az U halmazon) egyenletesen legjobban k¨ ozel´ıt˝ o legfeljebb (n − 1)-edfok´ u polinomnak nevezz¨ uk. Ennek a feladatnak a klasszikus esete az, amikor U egy kompakt intervallum. Ha a most vizsg´ alt polinomapproxim´ aci´ ot a 2o p´eld´ aban tekintj¨ uk, akkor m = n eset´en P nem m´as, mint az f f¨ uggv´eny Lagrange-f´ele interpol´ aci´ os o polinomja az x1 , ..., xn alappontokon. Ekkor a 2 min-max-feladat megold´ asa egy´ertelm˝ u. (Ha m < n, akkor szint´en tudunk interpol´ alni, de a feladat megold´ asa m´ar nem egy´ertelm˝ u.) 4o ´Irjunk a 2o feladatban szerepl˝ o Rm -beli k.k∞ vektornorma helyett k.k2 -t: v um uX |zk |2 kzk2 := t k=1
(z = (z1 , ..., zm ) ∈ Rm ).
Ekkor az ky − Aak2 = minn ky − Aαk2 α∈R
feladatra jutunk, azaz v v 2 2 u m u m n n uX uX X X t t ak gk (xi ) = min αk gk (xi ) . f (xi ) − f (xi ) − α1 ,...,αn ∈R i=1
k=1
i=1
k=1
Ez nem m´as, mint a legkisebb n´egyzetek m´ odszere n´even j´ ol ismert feladat.
Azt mondjuk, hogy az (X, k.k) norm´ alt t´er szigor´ uan norm´ alt, ha az kx + yk = kxk + kyk egyenl˝ os´eg valamely x, y ∈ X eset´en akkor ´es csak akkor a´ll fenn, ha alkalmas λ ≥ 0 sz´ammal y = λx vagy x = λy. K¨ onnyen l´ athat´ o, hogy pl. az (R2 , k.k∞ ) t´er nem szigor´ uan norm´ alt. Ui. az x := (1, 0), 2 y := (1, 1) ∈ R vektorokkal kxk = kyk = 1, x + y = (2, 1), azaz kx + yk = 2 = kxk + kyk. Ugyanakkor b´ armely λ ≥ 0 sz´ ammal x 6= λy ´es y 6= λx. Megmutatjuk azonban, hogy igaz az 5.2.1. Lemma. Legyen (X, k.k) ≡ (X, h, i). Ekkor (X, k.k) szigor´ uan norm´ alt. Bizony´ıt´ as. Ha x, y ∈ X, kx + yk = kxk + kyk ´es y = 0, akkor a λ := 0 v´ alaszt´ assal y = λx. Feltehet˝o ez´ert, hogy y 6= 0. Tekints¨ uk ebben az esetben a
57
5. Az approxim´ aci´ oelm´elet alapjai
h(t) := kx − tyk2
(t ∈ R)
f¨ uggv´enyt: h(t) = hx − ty, x − tyi = kxk2 − 2t Re hx, yi + t2 kyk2 . Mivel az kx + yk = kxk + kyk felt´etelez´es szerint kx + yk2 = hx + y, x + yi = kxk2 + 2 Re hx, yi + kyk2 = kxk2 + kyk2 + 2kxk· kyk, ez´ert Re hx, yi = kxk· kyk. K¨ ovetkez´esk´eppen h(t) = kxk2 − 2tkxk· kyk + t2 kyk2 = (kxk − tkyk)2 . Ez azt jelenti, hogy a λ :=
kxk (≥ 0) jel¨ ol´essel kyk 0 = h(λ) = kx − λyk2 ,
azaz x = λy. 5.2.2. T´ etel. Tegy¨ uk fel, hogy az (X, k.k) t´er szigor´ uan norm´ alt. Ekkor b´ armely L ⊂ X alt´er ´es x ∈ X eset´en legfeljebb egy olyan l ∈ L l´etezik, amelyre kx − lk = ρ(x, L). Bizony´ıt´ as. Tegy¨ uk fel, hogy valamely x ∈ X, l1 , l2 ∈ L eset´en kx − l1 k = kx − l2 k = ρ(x, L) l2 ovetkez´esk´eppen ´es legyen l := l1 + 2 . Mivel L alt´er, ez´ert l ∈ L, k¨
l1 + l2
= 1 k(x − l1 ) + (x − l2 )k ≤
ρ(x, L) ≤ kx − lk = x − 2 2 1 (kx − l1 k + kx − l2 k) = ρ(x, L). 2
Innen azt kapjuk, hogy k(x − l1 ) + (x − l2 )k = kx − l1 k + kx − l2 k, azaz a szigor´ u norm´ alts´ ag miatt van olyan λ ≥ 0, amellyel (pl.) x − l1 = λ(x − l2 ). Ha itt λ = 1, akkor l1 = l2 r¨ ogt¨ on k¨ ovetkezik. Ha viszont λ 6= 1, akkor x=
l1 − λl2 ∈ L. 1−λ
58
5. Az approxim´ aci´ oelm´elet alapjai
Vil´ agos (ahogyan azt m´ ar kor´ abban is megjegyezt¨ uk), hogy tetsz˝oleges y ∈ L eset´en az egyetlen extrem´alis elem is y, azaz ekkor x = l1 = l2 . 5.2.2. Megjegyz´ esek. i) Tekints¨ uk az (X, k.k) := (C[0, 1], k.k∞ ) teret ´es az L := {f ∈ X : f (0) = 0} (nyilv´ an) alteret, valamint az f ∈ X, f ≡ 1 f¨ uggv´enyt. K¨ onny˝ u meggondolni, hogy ha g ∈ L olyan f¨ uggv´eny, amelyre Rg ⊂ [0, 1], akkor g extrem´alis. Legyen ui. g ilyen, x ∈ [0, 1], ekkor 1 = |f (0) − g(0)| ≤ max |f (x) − g(x)| = kf − gk = max |1 − g(x)| ≤ 1, x∈[0,1]
x∈[0,1]
azaz kf − gk = 1. Ugyanakkor tetsz˝oleges h ∈ L eset´en 1 = |f (0) − h(0)| ≤ max |f (x) − h(x)| = kf − hk. x∈[0,1]
Egybevetve a fentieket ρ(f, L) = 1 = kf −gk k¨ ovetkezik. Vil´ agos, hogy a jelzett tulajdons´ ag´ u g f¨ uggv´enyb˝ ol (azaz egy´ uttal extrem´alis elemb˝ ol is) v´egtelen sok van. ii) Az 5.2.2. T´etel alapj´ an teh´ at az i) megjegyz´esbeli t´er nem szigor´ uan norm´ alt, ami a hivatkozott t´etel n´elk¨ ul is k¨ onnyen bel´ athat´ o: az el˝ obbi f ´es a g(x) := x (x ∈ [0, 1]) f¨ uggv´enyre kf + gk = 2 = kf k + kgk, de nyilv´ an nem l´etezik olyan λ ∈ R, amellyel f = λg vagy g = λf teljes¨ ulne. 5.3. Approxim´ aci´ o euklideszi terekben. Legyen az (X, h, i) euklideszi t´erben L ⊂ X alt´er. Azt fogjuk mondani, hogy L teljes alt´er, ha b´ armely xn ∈ L (n ∈ N) Cauchy-sorozat konvergens ´es lim(xn ) ∈ L. Nyilv´ anval´ o, hogy • minden teljes alt´er z´ art; • ha (X, h, i) Hilbert-t´er, akkor az L ⊂ X alt´er akkor ´es csak akkor teljes alt´er, ha z´ art. 5.3.1. T´ etel. Tegy¨ uk fel, hogy L ⊂ X teljes alt´er az (X, h, i) euklideszi t´erben. Ekkor b´ armely x ∈ X eset´en egy´ertelm˝ uen l´etezik olyan l ∈ L, amely extrem´ alis, azaz kx − lk = ρ(x, L). Bizony´ıt´ as. Az egy´ertelm˝ us´eg az 5.2.1. Lemma, ill. az 5.2.2. T´etel alapj´ an m´ar k¨ ovetkezik. Legyen ln ∈ L (n ∈ N) olyan elem, amelyre ρ(x, L) ≤ kx − ln k < ρ(x, L) +
1 . n+1
Ekkor lim(kx − ln k) = ρ(x, L). A paralelogramma-szab´ aly (ld. 1.3.1. T´etel) alapj´ an minden n, m ∈ N eset´en a k¨ ovetkez˝ ot mondhatjuk: kln − lm k2 = k(x − ln ) − (x − lm )k2 = 2(kx − ln k2 + kx − lm k2 ) − k2x − (ln + lm )k2 . Az ln , lm elemek konstrukci´ oja miatt
59
5. Az approxim´ aci´ oelm´elet alapjai
2(kx − ln k2 + kx − lm k2 ) → 4ρ2 (x, L)
(n, m → ∞).
Megmutatjuk, hogy k2x − (ln + lm )k2 → 4ρ2 (x, L) is igaz. Val´ oban,
(n, m → ∞)
2
ln + lm
,
k2x − (ln + lm )k = 4 x − 2 2
lm ∈ L miatt ahol ln + 2
2
ln + lm
≥ 4ρ2 (x, L). 4 x −
2
Mivel
k2x − (ln + lm )k2 = k(x − ln ) + (x − lm )k2 ≤ (kx − ln k + kx − lm k)2 → 4ρ2 (x, L)
(n, m → ∞),
ez´ert k2x − (ln + lm )k2 → 4ρ2 (x, L) (n, m → ∞) m´ar val´ oban k¨ ovetkezik. Azt kaptuk teh´ at, hogy kln − lm k → 0 (n, m → ∞). Az L alt´er teljess´ege miatt ´ıgy l´etezik az l := lim(ln ) hat´ ar´ert´ek ´es l ∈ L. Az |kx − lk − kx − ln k| ≤ kl − ln k → 0
(n → ∞)
becsl´es miatt azonban kx − lk = lim(kx − ln k) = ρ(x, L), azaz l extrem´alis. 5.3.1. Megjegyz´ esek. i) Ha az (X, h, i) t´er Hilbert-t´er, akkor az 5.3.1. T´etel az al´ abbi alakot o¨lti: b´ armely L ⊂ X z´ art alt´er ´es x ∈ X eset´en egy´ertelm˝ uen l´etezik olyan l ∈ L, amely extrem´ alis, azaz kx − lk = ρ(x, L). ii) Az el˝ obbi megjegyz´esben az L alt´er z´ arts´ aga, ill. az 5.3.1. T´etelben az illet˝ o alt´er teljess´ege nem hagyhat´ o el. Legyen ui. (ld. 3.3.4. ii) megjegyz´es) (X, h, i) := (ℓ2 , h, i2) ≡ (ℓ2 , k.k2 ), L := ℓ1 , azaz
L :=
(
(xn ) ∈ ℓ2 :
∞ X
n=0
)
|xn | < +∞ .
Ha x := (1/(n + 1)) ∈ ℓ2 , akkor tetsz˝oleges n ∈ N eset´en az
60
5. Az approxim´ aci´ oelm´elet alapjai
(n)
xk
:=
xk
0
(k = 0, ..., n) (k > n)
(n ∈ N)
el˝ o´ır´ assal defini´ alt nyilv´ an L-beli x(n) sorozatokra kx −
x(n) k22
=
∞ X
k=n+1
|xk |2 → 0
(n → ∞).
Ez´ert b´ armely ε > 0 mellett vehet¨ unk olyan n-et, amellyel ρ(x, L) ≤ kx − x(n) k2 < ε. Teh´ at ρ(x, L) = 0. Mivel x ∈ / L, ez´ert nincs extrem´alis elem, hiszen ha l ∈ L ilyen volna, akkor 0 = ρ(x, L) = kx − lk2 miatt x = l ∈ L lenne. 5.3.2. T´ etel. Legyen (X, h, i) tetsz˝ oleges euklideszi t´er, L ⊂ X alt´er, x ∈ X, l ∈ L. Az l elem akkor ´es csak akkor extrem´ alis, ha b´ armely y ∈ L eset´en hx − l, yi = 0. Bizony´ıt´ as. Tegy¨ uk fel el˝ osz¨ or, hogy kx − lk = ρ(x, L) ´es (indirekt m´odon) valamilyen y ∈ L elemre hx − l, yi 6= 0, pl. α := Re hx − l, yi > 0. (A t¨ obbi eset hasonl´ oan kezelhet˝o.) Ekkor minden λ > 0 eset´en kx − (l + λy)k2 = h(x − l) − λy, (x − l) − λyi = kx − lk2 + λ2 kyk2 − 2αλ = kx − lk2 + λ(λkyk2 − 2α). Mivel λkyk2 → 0 (λ → +0), ez´ert alkalmas λ-ra λkyk2 − 2α < 0, azaz kx − (l + λy)k2 < kx − lk2 . Ez azt jelenten´e, hogy az l + λy ∈ L elemre ρ(x, L) = kx − lk < kx − (l + λy)k, ami nem lehet. Most azt tegy¨ uk fel, hogy b´ armely y ∈ L eset´en hx − l, yi = 0 ´es legyen z ∈ L. Ekkor kx − (z + l)k2 = h(x − l) − z, (x − l) − zi = kx − lk2 + kzk2 , ui. a felt´etel szerint hx − l, zi = hz, x − li = 0. Teh´ at kx − (z + l)k ≥ kx − lk. Vil´ agos, hogy az L alt´er minden eleme fel´ırhat´ o alkalmas L ∋ z-vel z + l alakban, ´ıgy az el˝ obbi eredm´eny m´ask´eppen fogalmazva azt jelenti, hogy kx − lk ≤ kx − sk (s ∈ L). Ez´ert l extrem´alis elem. 5.3.2. Megjegyz´ esek. i) Geometriai hasonlattal ´elve az hu, vi = 0 esetben azt mondjuk, hogy az u, v ∈ X elemek ortogon´ alisak (vagy mer˝ olegesek), ´es mindezt az u ⊥ v szimb´ olummal jel¨ olj¨ uk.
ii) Valamely ∅ 6= A ⊂ X eset´en legyen A⊥ := {x ∈ X : x ⊥ a (a ∈ A)}. Vil´ agos, hogy A⊥ ⊥ ⊥ alt´er. Azt sem neh´ez bel´ atni, hogy A z´ art. Ha ui. xn ∈ A (n ∈ N) konvergens ´es x := lim(xn ), akkor tetsz˝ oleges a ∈ A ´es n ∈ N eset´en |hx, ai| = |hx, ai − hxn , ai| = |hx − xn , ai| ≤ kx − xn k· kak → 0
(n → ∞),
azaz hx, ai = 0. Teh´ at x ∈ A⊥ , ´ıgy A⊥ val´ oban z´ art. Az A⊥ z´ art alteret az A halmaz ortogon´ alis kieg´esz´ıt˝ o alter´enek nevezz¨ uk.
61
5. Az approxim´ aci´ oelm´elet alapjai
iii) Legyen pl. (X, h, i) ≡ (R2 , h, i2) ´es (pl.) L egy orig´ on a´tmen˝ o egyenes”. Ekkor az 5.3.2. ” T´etel az elemi matematik´ ab´ ol j´ ol ismert t´enyt jelenti: valamely x ∈ R2 vektor eset´en x ´es L (euklideszi) t´ avols´ ag´ at u ´gy kapjuk meg, hogy x-b˝ ol mer˝olegest bocs´atunk L-re ´es ha ennek a talppontja az l ∈ L vektor, akkor a keresett t´ avols´ ag kx − lk2 . iv) A most bevezetett terminol´ ogi´ aval ´elve teh´ at az 5.3.2. T´etel a k¨ ovetkez˝ok´eppen fogalmazhat´ o meg: kx − lk = ρ(x, L) akkor ´es csak akkor igaz, ha x − l ∈ L⊥ . Az utols´ o megjegyz´esb˝ ol kiindulva legyen valamely L ⊂ X teljes alt´er ´es x ∈ X eset´en l ∈ L extrem´alis elem: kx−lk = ρ(x, L) ´es x1 := l, x2 := x−l. Ekkor x1 ∈ L, x2 ∈ L⊥ ´es nyilv´ an x = x1 +x2 . Nem neh´ez bel´ atni, hogy az x elem el˝ obbi tulajdons´ ag´ u felbont´ asa egy´ertelm˝ u: ha valamely u1 ∈ L, u2 ∈ L⊥ elemekkel is igaz az x = u1 + u2 el˝ oa´ll´ıt´ as, akkor L ∋ x1 − u1 = u2 − x2 ∈ L⊥ miatt x1 − u1 ∈ L ∩ L⊥ , azaz kx1 − u1 k2 = hx1 − u1 , x1 − u1 i = 0. K¨ ovetkez´esk´eppen x1 = u1 ´es hasonl´ oan x2 = u2 . Ezzel bel´ attuk az al´ abbi a´ll´ıt´ ast: 5.3.3. T´ etel (Riesz). Legyen L ⊂ X teljes alt´er az (X, h, i) euklideszi t´erben. Ekkor b´ armely x ∈ X eset´en egy´ertelm˝ uen l´eteznek olyan x1 ∈ L, x2 ∈ L⊥ elemek, amelyekkel x = x1 + x2 . 5.3.3. Megjegyz´ esek. i) A fenti t´etel alapj´ an azt mondjuk, hogy az X t´er az L, L⊥ alterek ortogon´ alis direkt o ¨sszege: ⊥ X =L⊕L . ii) Ha x = x1 + x2 az x ∈ X elemnek az 5.3.3. T´etel szerinti felbont´ asa, akkor igaz az 2 2 2 kxk = kx1 k + kx2 k Pitagoraszi-¨ osszef¨ ugg´es. Ui. hx2 , x1 i = hx1 , x2 i = 0 miatt kxk2 = hx1 + x2 , x1 + x2 i = hx1 , x1 i + hx2 , x2 i = kx1 k2 + kx2 k2 . iii) Speci´ alisan b´ armely (X, h, i) Hilbert-t´er ´es z´ art L ⊂ X alt´er eset´en X = L ⊕ L⊥ . iv) Legyen valamely (X, h, i) euklideszi t´er ´es teljes L ⊂ X alt´er mellett PL : X → L az a lek´epez´es, amelyre PL (x) := x1 (x ∈ X), ha x = x1 + x2 az x elem el˝ obbi felbont´ asa: x1 ∈ L, x2 ∈ L⊥ . A PL lek´epez´est (oper´atort) az L alt´erre val´ o projekci´ onak (vagy vet´ıt´esnek) nevezz¨ uk. Az eddigiek alapj´ an m´ar el´egg´e nyilv´ anval´ o, hogy PL line´ aris, azaz PL (µx + λy) = µPL (x) + λPL (y)
(x, y ∈ X, µ, λ ∈ K).
Tov´ abb´ a kPL (x)k ≤ kxk (x ∈ X), azaz (ld. 6.2.) PL korl´ atos line´ aris oper´ ator. Ha x ∈ L, akkor az x = x + 0 felbont´ asb´ ol az 5.3.3. T´etelbeli egy´ertelm˝ us´eg alapj´ an PL x = x ad´ odik. Ez azt is jelenti egy´ uttal, hogy RPL = L. A P projekci´ o idempotens, azaz P 2 := P ◦P = P, ui. b´ armely x ∈ X eset´en PL x ∈ L l´ev´en az el˝ obb mondottak szerint PL2 x = PL (PL x) = PL x. ⊥ ⊥ Az L alt´er a PL projekci´ o magtere: L = {x ∈ X : PL x = 0}. Val´ oban, ha x ∈ L⊥ , ⊥ akkor x = x + 0 az x elem ortogon´ alis felbont´ asa: 0 ∈ L, x ∈ L , ez´ert PL x = 0. Teh´ at L⊥ ⊂ {x ∈ X : PL x = 0}. Ford´ıtva, ha x ∈ X ´es PL x = 0, akkor az x = x1 + x2 = PL x + x2 = x2
(x2 ∈ L⊥ )
62
5. Az approxim´ aci´ oelm´elet alapjai felbont´ asb´ ol x = x2 , azaz x ∈ L⊥ k¨ ovetkezik. ´Igy {x ∈ X : PL x = 0} ⊂ L⊥ is igaz. K¨ onny˝ u meggondolni, hogy a most kapott k¨ ovetkezm´enyek jellemzik is a projekci´ okat: a P : X → X line´ aris lek´epez´es akkor ´es csak akkor projekci´ o az L teljes alt´erre, ha P idempotens, RP = L ´es L⊥ = {x ∈ X : P x = 0}. Ha ui. P ilyen, akkor b´ armely X ∋ x-re P x ∈ L, ill. 2 P (x − P x) = P x − P x = P x − P x = 0 miatt x − P x ∈ L⊥ . Ez´ert x = P x + (x − P x) az (L alt´erre vonatkoz´ o) ortogon´ alis felbont´ asa x-nek. K¨ ovetkez´esk´eppen P x = PL x. v) Tegy¨ uk fel, hogy az el˝ obbi megjegyz´esben ek ∈ X (k ∈ N ) ONR (ld. 3.3.) ´es legyen valamely n ∈ N eset´en L := L({e0 , ..., en}). Ekkor a 3.3.1. Lemma szerint b´ armely x ∈ X eset´en igaz, hogy kx − Sn (x)k = ρ(x, L), azaz x = Sn (x) + (x − Sn (x)) az x elem ortogon´ asa. (Eml´ekeztet¨ unk az Sn (x) Fourier-r´eszlet¨osszeg defin´ıci´ oj´ aPn alis felbont´ ra: Sn (x) = k=0 x ˆ(k)ek ∈ L, ahol x ˆ(k) = hx, ek i (k ∈ N ).) M´ as sz´oval teh´ at PL = Sn (Fourier-projekci´ o). vi) Ha az v) megjegyz´esben (X, h, i) Hilbert-t´er ´es N = N, akkor legyen L := L({en ∈ X : n ∈ N}). Ekkor L z´ art (azaz alt´er. A 3.3.3. iii) megjegyz´es szerint b´ armely x ∈ X elemre Pteljes) ∞ l´etezik az S(x) := n=0 x ˆ(n)en Fourier-¨ osszeg. Ha k, n ∈ N ´es k ≤ n, akkor 0 ≤ |hx − S(x), ek i| = |ˆ x(k) − hS(x), ek i| = |ˆ x(k) − hS(x) − Sn (x), ek i − hSn (x), ek i| = |hS(x) − Sn (x), ek i| ≤ kS(x) − Sn (x)k → 0
(n → ∞).
K¨ ovetkez´esk´eppen hx − S(x), ek i = 0, azaz x − S(x) ⊥ ek (k ∈ N). Vil´ agos, hogy innen x − S(x) ⊥ L({en ∈ X : n ∈ N}) is r¨ ogt¨ on ad´ odik. Ha viszont z ∈ L, akkor alkalmas zn ∈ L({en ∈ X : n ∈ N}) sorozattal kz − zn k → 0 (n → ∞), azaz hx − S(x), zn i = 0 (n ∈ N) miatt
(n ∈ N)
|hx − S(x), zi| = |hx − S(x), z − zn i + hx − S(x), zn i| = |hx − S(x), z − zn i| ≤ kx − S(x)k· kz − zn k → 0
(n → ∞).
Teh´ at hx − S(x), zi = 0, ´ıgy x − S(x) ⊥ L is teljes¨ ul. Mivel Sn (x) ∈ L (n ∈ N) ´es L z´ arts´ aga alapj´ an S(x) = lim(Sn (x)) ∈ L
63
5. Az approxim´ aci´ oelm´elet alapjai nyilv´ an igaz, ez´ert (ld. 5.3.2. T´etel) ρ(x, L) = kx − S(x)k, ill. az x = S(x) + (x − S(x)) felbont´ as miatt PL = S.
vii) Tudjuk (ld. 3.3.2. T´etel), hogy ha az v) megjegyz´esbeli (en ) ONR z´ art (vagy ami ugyanaz: teljes) rendszer, akkor S(x) = x. Ekkor teh´ at ρ(x, L) = 0 minden x ∈ X elemre igaz, azaz x ∈ L = X ´es PL = PX = id. viii) Legyen (X, h, i) tetsz˝ oleges euklideszi t´er, x0 , ..., xn ∈ X (n ∈ N) line´ arisan f¨ uggetlen rendszer, L := L({x0 , ..., xn}). Ekkor (ld. 5.2.1., 5.2.2. T´etelek) b´ armely x ∈PX eset´en n egy´ertelm˝ uen megadhat´ ok olyan α0 , ..., αn ∈ K egy¨ utthat´ ok, amelyekkel az l := k=0 αk xk jel¨ ol´essel ρ(x, L) = kx − lk. Az 5.3.2. T´etel alapj´ an azt mondhatjuk, hogy 0 = hx − l, xj i = hx, xj i −
n X
k=0
αk hxk , xj i
(j = 0, ..., n),
azaz n X
(∗)
hxk , xj iαk = hx, xj i
(j = 0, ..., n).
k=0
Tov´ abb´ a hx − l, li = 0 miatt ρ2 (x, L) = kx − lk2 = hx − l, x − li = hx − l, xi = kxk2 −
n X
k=0
αk hxk , xi,
amib˝ ol
(∗∗)
ρ2 (x, L) +
n X
hxk , xiαk = hx, xi
k=0
k¨ ovetkezik. Vegy¨ uk ´eszre, hogy (∗), (∗∗) egy¨ utt egy (n + 2) × (n + 2)-es line´ aris egyenletrend2 szer a ρ (x, L), α0 , ..., αn ismeretlenekre: 1· ρ2 (x, L) + hx0 , xiα0 + ... + hxn , xiαn = hx, xi
0· ρ2 (x, L) + hx0 , x0 iα0 + ... + hxn , x0 iαn = hx, x0i ............................ 0· ρ2 (x, L) + hx0 , xn iα0 + ... + hxn , xn iαn = hx, xn i. Ennek az egyenletrendszernek a determin´ansa nem m´as, mint az x0 , ..., xn elemrendszer Gram-determin´ ansa: Γ(x0 , ..., xn) (> 0). A Cramer-szab´ aly szerint kisz´ am´ıtva ρ2 (x, L)-et azt kapjuk, hogy
Vissza a tartalomhoz
64
ρ2 (x, L) =
6. Line´ aris oper´atorok
Γ(x, x0, ..., xn) , Γ(x0 , ..., xn)
ahol ´ertelemszer˝ uen Γ(x, x0, ..., xn ) az x, x0 , ..., xn elemrendszer a´ltal meghat´ arozott Gramdetermin´ ans. K¨ ovetkez´esk´eppen
ρ(x, L) =
s
Γ(x, x0, ..., xn) . Γ(x0 , ..., xn)
ix) Ha viii)-ban x0 , ..., xn ONR, akkor (k¨ onnyen ellen˝ orizhet˝ oen) Γ(x0 , ..., xn) = 1 , Γ(x, x0, ..., xn) = kxk2 −
n X
k=0
|ˆ x(k)|2,
ahol most x ˆ(k) := hx, xk i (k = 0, ..., n). Teh´ at v u n X u |ˆ x(k)|2 , ρ(x, L) = tkxk2 − k=0
ami nem m´ as, mint a Bessel-azonoss´ ag (ld. 3.3.1. Lemma).
6. Line´aris oper´atorok 6.1. Folytonos lek´ epez´ esek. Legyen (X, ρ) ´es (Y, σ) egy-egy metrikus t´er, f ∈ X → Y, a ∈ Df . Azt mondjuk, hogy f folytonos a-ban, ha minden ε > 0 sz´ amhoz van olyan δ > 0, hogy tetsz˝oleges x ∈ Df , ρ(x, a) < δ eset´en σ(f (x), f (a)) < ε. Mindezt az f ∈ C{a} szimb´ olummal fogjuk jel¨ olni. Ha az el˝ obbi defin´ıci´ oban megk¨ ovetelt tulajdons´ ag b´ armely a ∈ Df helyen igaz, akkor r¨ oviden azt mondjuk, hogy f folytonos ´es erre az f ∈ C jel¨ ol´est haszn´ aljuk. Vil´ agos, hogy a lek´epez´esek folytonoss´ ag´ anak ez a defin´ıci´ oja az elemi anal´ızisben megszokott” ” folytonoss´ ag kiterjeszt´ese absztrakt f¨ uggv´enyekre. A pontbeli folytonoss´ ag egy ekvivalens megfogalmaz´asa a k¨ ovetkez˝ o: f ∈ C{a} akkor ´es csak akkor igaz, ha b´ armely K(f (a)) k¨ ornyezethez megadhat´ o olyan k(a) k¨ ornyezet, hogy f [k(a) ∩ Df ] ⊂ K(f (a)). 6.1.1. Megjegyz´ esek. i) Tegy¨ uk fel, hogy f : X → Y (azaz Df = X) ´es f ∈ C. Ha ∅ 6= Z ⊂ Y ny´ılt ´es valamely a ∈ X eset´en f (a) ∈ Z, akkor egy alkalmas K(f (a)) k¨ ornyezettel K(f (a)) ⊂ Z. Mivel S f ∈ C{a}, ez´ert van olyan k(a) k¨ ornyezet, amellyel f [k(a)] ⊂ K(f (a)). Vil´ agos, hogy az A := a∈X k(a)
65
6. Line´ aris oper´ atorok
halmaz ny´ılt ´es f −1 [Z] = A. Ford´ıtva, ha azt tudjuk, hogy tetsz˝oleges Z ⊂ Y ny´ılt halmazra f −1 [Z] ny´ılt, akkor b´ armely a ∈ Df ´es K(f (a)) eset´en f −1 [K(f (a))] ny´ılt. Van teh´ at olyan k(a) k¨ ornyezet, amelyre k(a) ⊂ f −1 [K(f (a))], azaz f [k(a)] ⊂ K(f (a)). Ez ´eppen azt jelenti, hogy f ∈ C{a}. Mivel itt a ∈ Df tetsz˝oleges volt, ez´ert f ∈ C. ii) Az i) megjegyz´esben teh´ at a folytonoss´ ag al´ abbi ekvivalens megfogalmaz´ as´ at kaptuk: az f : X → Y f¨ uggv´eny akkor ´es csak akkor folytonos, ha b´ armely Z ⊂ Y ny´ılt halmaz eset´en az f −1 [Z] o ˝sk´ep is ny´ılt. iii) Nem neh´ez bel´ atni, hogy ha f ∈ X → Y (azaz f nem felt´etlen¨ ul az eg´esz X-en van ´ertelmezve), akkor a ii)-beli ekvivalencia a k¨ ovetkez˝ok´eppen m´ odosul: f ∈ C akkor ´es csak T akkor, ha tetsz˝ oleges Z ⊂ Y ny´ılt halmaz eset´en f −1 [Z] = A Df alkalmas A ⊂ X ny´ılt halmazzal. iv) Legyen ∅ 6= U ⊂ X. Nevezz¨ uk a V ⊂ U halmazt (U -ra n´ezve) relat´ıv ny´ıltnak (ld. 1.5.), ha van olyan A ⊂ X ny´ılt halmaz, hogy V = A ∩ U. Ha ρU (x, y) := ρ(x, y) (x, y ∈ U ), akkor (U, ρU ) metrikus t´er ´es ebben a t´erben a ny´ılt halmazok pontosan az U -ra n´ezve relat´ıv ny´ılt halmazok: TρU = {A ∩ U ∈ P(U ) : A ∈ Tρ }. Az U ∈ Tρ esetben TρU = {V ∈ P(U ) : V ∈ Tρ }. Legyen pl. (X, ρ) ≡ (R, |.|), U := [0, 1], ekkor V := [0, 1/2) relat´ıv ny´ılt, ui. V = U ∩ (−1, 1/2) ´es A := (−1, 1/2) ny´ılt. v) Nyilv´ anval´ o, hogy ha iv)-ben U = X, akkor a ny´ılt ´es a relat´ıv ny´ılt halmazok egybeesnek. vi) A fenti termionol´ ogi´ aval ´elve ez´ert egy f ∈ X → Y lek´epez´es folytonoss´ ag´ anak sz¨ uks´eges ´es el´egs´eges felt´etele az, hogy b´ armely Z ⊂ Y ny´ılt halmaz f −1 [Z] o˝sk´epe (Df -re n´ezve) relat´ıv ny´ılt egyen. Ha itt Df ny´ılt, akkor a (Df -re n´ezve) relat´ıv” jelz˝o elhagyhat´ o. ” vii) Legyen f ∈ X → Y ´es α ∈ Df′ . Azt mondjuk, hogy f -nek az α torl´ od´ asi pontban van hat´ ar´ert´eke, ha alkalmas y ∈ Y mellett tetsz˝oleges ε > 0 eset´en megadhat´ o olyan δ > 0, hogy σ(f (x), y) < ε, hacsak x ∈ Df ´es 0 < ρ(x, α) < δ. Az elemi anal´ızisben l´ atottakkal anal´ og m´ odon k¨ ovetkezik, hogy mindez legfeljebb egyetlen y ∈ Y eset´en teljes¨ ulhet, amikor is y-t az f lek´epez´es α-beli hat´ ar´ert´ek´enek nevezz¨ uk: limα f := y. (Id˝ onk´ent haszn´ alatos minderre az f (x) → y (x → α) vagy a limx→α f (x) = y jel¨ ol´es is.)
viii) Vil´ agos, hogy a ∈ Df ∩ Df′ eset´en f ∈ C{a} azzal ekvivalens, hogy f -nek a-ban van hat´ ar´ert´eke ´es lima f = f (a). ix) Legyen pl. a ∈ X ´es f (x) := ρ(x, a) (x ∈ X). Ekkor f ∈ C. Val´ oban, ha x, z ∈ X, akkor f (z) = ρ(z, a) ≤ ρ(z, x) + ρ(x, a) = ρ(z, x) + f (x),
amib˝ ol (a z ↔ x szerepcsere ut´ an) |f (x) − f (z)| ≤ ρ(x, z) k¨ ovetkezik. Ha teh´ at ε > 0, akkor (pl.) a δ := ε v´ alaszt´ assal ρ(x, z) < δ eset´en σ(f (x), f (z)) := |f (x) − f (z)| < ε, azaz f ∈ C{z}. x) Ha (X, ρ) ≡ (X, k.k) ´es f (x) := kxk (x ∈ X), akkor f ∈ C. Ui. tetsz˝oleges a, x ∈ X eset´en |f (x) − f (a)| = |kxk − kak| ≤ kx − ak, amib˝ ol az a´ll´ıt´ asunk m´ ar nyilv´ anval´ o.
66
6. Line´ aris oper´atorok xi) Legyen most (X, ρ) ≡ (X, h, i) ´es valamely a ∈ X eset´en f (x) := hx, ai tetsz˝ oleges x, z ∈ X elemekre |f (x) − f (z)| = |hx − z, ai| ≤ kak· kx − zk → 0
(x ∈ X). Ekkor
(x → z),
amib˝ ol f ∈ C{z}, azaz f ∈ C m´ar k¨ ovetkezik. Az al´ abbiakban felsorolunk n´eh´ any olyan a´ll´ıt´ ast lek´epez´esekkel kapcsolatban, amelyek (a bizony´ıt´ asaikkal egy¨ utt) pontos megfelel˝ oi az egy-´es t¨ obbv´ altoz´ os f¨ uggv´enyekkel kapcsolatban kor´ abban tanult t´eteleknek. ´ • (Atviteli elv.) Az f ∈ X → Y f¨ uggv´eny valamely a ∈ Df helyen akkor ´es csak akkor folytonos, ha lim(f (xn )) = f (a) teljes¨ ul minden olyan xn ∈ Df (n ∈ N) sorozatra, amelyre lim(xn ) = a. ´ • (Atviteli elv.) Az f ∈ X → Y f¨ uggv´enynek valamely α ∈ Df′ helyen akkor ´es csak akkor van hat´ ar´ert´eke (ami y ∈ Y ), ha lim(f (xn )) = y teljes¨ ul minden olyan α 6= xn ∈ Df (n ∈ N) sorozatra, amelyre lim(xn ) = α. • (Weierstrass-t´etel.) Ha az f ∈ X → Y lek´epez´es folytonos ´es Df kompakt, akkor Rf is kompakt. Speci´ alisan, ha (Y, σ) ≡ (R, |.|), akkor l´eteznek a max Rf min Rf , sz´els˝ o´ert´ekek. • (Heine-t´etel.) Ha az f ∈ X → Y lek´epez´es folytonos ´es Df kompakt, akkor f egyenletesen folytonos, azaz tetsz˝ oleges ε > 0 sz´ amhoz van olyan δ > 0, amellyel minden x, y ∈ Df , ρ(x, y) < δ eset´en σ(f (x), f (y)) < ε. • Tegy¨ uk fel, hogy f ∈ X → Y folytonos, invert´ alhat´ o ´es Df kompakt. Ekkor az f −1 inverzf¨ uggv´eny is folytonos. A klasszikus Bolzano-t´etel absztrakt megfelel˝oj´enek a megfogalmaz´ as´ ahoz vezess¨ uk be a k¨ ovetkez˝o fogalmat. Az (X, ρ) metrikus t´er valamely ∅ 6= A ⊂ X r´eszhalmaz´ at nem o ¨sszef¨ ugg˝ onek nevezz¨ uk, ha A = B ∪ C, ahol B ∩ C = ∅, B 6= ∅, C 6= ∅ ´es a B, C halmazok (az A halmazra n´ezve) relat´ıv ny´ıltak. M´ as sz´ oval teh´ at B = A ∩ B, C = A ∩ C, ahol a B, C ⊂ X halmazok ny´ıltak. Ha az el˝ obbi A halmazra mindez nem igaz, akkor A-t o ¨sszef¨ ugg˝ onek nevezz¨ uk. Ny´ılt halmaz nem o¨sszef¨ ugg˝ os´eg´enek a defin´ıci´ oj´ aban a B, C halmazok is ny´ıltak. Nem neh´ez bel´ atni, hogy ha (X, ρ) ≡ (R, |.|), akkor egy A ⊂ R halmaz pontosan akkor o¨sszef¨ ugg˝ o, ha A intervallum. • (Bolzano-t´etel.) Tegy¨ uk fel, hogy az f ∈ X → Y f¨ uggv´eny folytonos ´es Df o ¨sszef¨ ugg˝ o. Ekkor Rf is o ¨sszef¨ ugg˝ o. Speci´alisan, ha (Y, σ) ≡ (R, |.|) ´es valamilyen a, b ∈ Df eset´en f (a) < 0 < f (b), akkor alkalmas c ∈ Df helyen f (c) = 0. Mivel a klasszikus Bolzano-t´etel szok´ asos” igazol´ asa nem vihet˝ o a´t erre az absztrakt esetre, ” ez´ert r¨ oviden v´ azoljuk a fenti t´etel egy bizony´ıt´ as´ at. Tegy¨ uk fel ehhez indirekt m´odon, hogy Rf nem o¨sszef¨ ugg˝ o: Rf = B ∪ C, ahol B ∩ C = ∅, B 6= ∅, C 6= ∅ ´es a B, C halmazok (az Rf halmazra n´ezve) relat´ıv ny´ıltak. Teh´ at B = Rf ∩ B, C = Rf ∩ C, ahol a B, C ⊂ Y halmazok ny´ıltak. Vil´ agos, hogy Df = f −1 [Rf ] = f −1 [B ∪ C] = f −1 [(Rf ∩ B) ∪ (Rf ∩ C)] = f −1 [B] ∪ f −1 [C],
67
6. Line´ aris oper´ atorok
ahol (ld. 6.1.1. iii) megjegyz´es) f −1 [B] = U ∩ Df , f −1 [C] = V ∩ Df alkalmas U, V ⊂ X ny´ılt halmazokkal. Nyilv´ an igaz, hogy U ∩ Df , V ∩ Df egyike sem az u ¨res halmaz, ill. U ∩ Df , V ∩ Df diszjunktak. Mivel Df = (U ∩ Df ) ∪ (V ∩ Df ), ez´ert Df nem o¨sszef¨ ugg˝ o, szemben a felt´etellel. Ha f val´ os ´ert´ek˝ u, akkor Rf intervallum. Ha ez tartalmaz negat´ıv sz´ amot is (f (a)) meg pozit´ıv sz´amost is (f (b)), akkor tartalmazza a null´ at is, azaz valamilyen c ∈ Df helyen f (c) = 0. 6.2. Line´ aris oper´ atorok. Tegy¨ uk fel, hogy X1 , X2 line´ aris terek K felett, A : X1 → X2 . Azt mondjuk, hogy A line´ aris, ha • addit´ıv, azaz b´ armely x, y ∈ X1 eset´en A(x + y) = A(x) + A(y) ´es • homog´en, azaz tetsz˝ oleges λ ∈ K ´es x ∈ X v´ alaszt´ assal A(λx) = λA(x). Teh´ at A(µx + λy) = µA(x) + λA(y) (x, y ∈ X1 , µ, λ ∈ K). Az X1 → X2 line´ aris oper´atorok halmaz´ at L(X1 , X2 )-vel fogjuk jel¨ olni. Vil´ agos, hogy L(X1 , X2 ) vektort´er K felett, ill. b´ armely A ∈ L(X1 , X2) eset´en A(0) = 0 (ahol az els˝ o” nulla az X1 t´er, a m´asodik” nulla az X2 t´er nulleleme). ” ” ´ Allapodjunk meg a k¨ ovetkez˝ o jel¨ ol´esben: A ∈ L(X1 , X2 ), x ∈ X1 eset´en (hacsak nem okoz f´elre´ert´est) A(x) helyett Ax-et ´ırunk. Jegyezz¨ uk meg, hogy az A ∈ L(X1 , X2 ) oper´ ator {x ∈ X1 : Ax = 0} magtere, ill. {Ax ∈ X2 : x ∈ X1 } k´eptere (k¨ onnyen bel´ athat´ oan) egyar´ ant line´ aris t´er, X1 -nek, ill. X2 -nek altere. Az al´ abbi p´eld´ akban a sz´ oban forg´ o (nyilv´ an line´ aris) oper´atorok defin´ıci´ oj´ ab´ ol vil´ agos, hogy milyen X1 , X2 terekr˝ ol van sz´ o: R1 1o Hf := f (0) (f ∈ C[0, 1]) ; 2o If := 0 f (f ∈ C[0, 1]) ; 3o Df := f ′ (f ∈ C 1 [0, 1]); Pn 4o Lf := k=0 f (xk )gk (f ∈ C[a, b]), ahol n ∈ N, a ≤ x0 < ... < xn ≤ b ´es g0 , ..., gn ∈ C[a, b]; Pn 5o Qf := k=0 αk f (xk ) (f ∈ C[a, b]), ahol n ∈ N, a ≤ x0 < ... < xn ≤ b ´es α0 , ..., αn ∈ R; 6o T f (x) := magf¨ uggv´eny;
Rb a
f (t)K(t, x) dt (f ∈ C[a, b], x ∈ [c, d]), ahol K : [a, b] × [c, d] → R folytonos
7o Ra x := hx, ai (x ∈ X), ahol (X, h, i) euklideszi t´er, a ∈ X; 8o (X, h, i) euklideszi t´er, L ⊂ X teljes alt´er, PL : X → L (ld. 5.3.3. iv) megjegyz´es). o LagrangeSpeci´alisan, ha 4o -ben a g0 , ..., gn f¨ uggv´enyek az x0 , ..., xn alappontokra” vonatkoz´ ” f´ele alappolinomok, akkor az L oper´ ator nem m´as, mint a Lagrange-f´ele interpol´ aci´ os oper´ ator. Ez´ert a 4o -beli L line´ aris oper´ atort a ´ltal´ anos´ıtott interpol´ aci´ os oper´ atornak nevezz¨ uk. Vil´ agos, hogy a 4o -beli p´eld´ ab´ ol kiindulva a
Qf :=
Z
a
b
Lf =
Z n X k=0
b
gk a
!
f (xk )
(f ∈ C[a, b])
68
6. Line´ aris oper´atorok
Rb defin´ıci´ oval ´ertelmezett oper´ ator egy 5o -t´ıpus´ u line´ aris oper´ator: αk := a gk (k = 0, ..., n). Ha itt Lf egy Lagrange-polinom (ld. az el˝ obbi ´eszrev´etelt), akkor Qf a megfelel˝o Newton-Cotes-formula. Ennek alapj´ an nevezz¨ uk az 5o -beli line´ aris oper´atort kvadrat´ ura oper´ atornak. A 6o -beli folytonos mag´ u integr´ aloper´ atort a k´es˝obbiekben m´eg r´eszletesebben is vizsg´ alni fogjuk. Azt mondjuk, hogy az A : X1 → X2 lek´epez´es korl´ atos line´ aris oper´ ator, ha A ∈ L(X1 , X2 ) ´es megadhat´ o olyan M ≥ 0 konstans, amellyel kAxk2 ≤ M kxk1
(x ∈ X1 ).
Jel¨ olj¨ uk az X1 → X2 korl´ atos line´ aris oper´atorok halmaz´ at L(X1 , X2 )-vel. Vil´ agos, hogy L(X1 , X2) altere L(X1 , X2 )-nek. Eml´ekeztet¨ unk a korl´ atos halmaz fogalm´ ara (ld. 4.2.): valamely (X, ρ) metrikus t´er eset´en az Y ⊂ X halmaz korl´ atos, ha van olyan K(z) k¨ ornyezet, hogy Y ⊂ K(z). K¨ onny˝ u meggondolni, hogy mindez norm´ alt terek eset´en (teh´ at, amikor (X, ρ) ≡ (X, k.k)) azzal ekvivalens, hogy l´etezik olyan r > 0, amellyel Y ⊂ Kr (0) = {x ∈ X : kxk < r}. Ha A ∈ L(X1 , X2 ) ´es Kr (0) ⊃ Y ⊂ X1 , akkor (a fenti M -mel) kAxk2 ≤ M kxk1 ≤ M r (x ∈ Y ). M´ as sz´ oval {Ax ∈ X2 : x ∈ Y } ⊂ Kδ (0) (ahol M r < δ tetsz˝ oleges), azaz az A[Y ] halmaz korl´ atos. S˝ ot, ha A ∈ L(X1 , X2 ) ´es b´ armely korl´ atos Y ⊂ X1 halmazra A[Y ] korl´ atos, akkor A ∈ L(X1 , X2 ). Ekkor ui. A[K1 (0)] korl´ atos, azaz alkalmas r > 0 mellett kAtk2 ≤ r (t ∈ K1 (0)). Ha 0 6= x ∈ X1 , akkor nyilv´ an igaz, hogy (pl.) x/(2kxk1 ) ∈ K1 (0), ez´ert kA(x/(2kxk1 ))k2 =
kAxk2 ≤ r. 2kxk1
Innen kAxk2 ≤ 2rkxk1 k¨ ovetkezik (ami nyilv´ an igaz x = 0 eset´en is), azaz A ∈ L(X1 , X2 ). Emelj¨ uk ki k¨ ul¨ on is a most mondottakat: egy A ∈ L(X1 , X2 ) oper´ ator akkor ´es csak akkor korl´ atos line´ aris oper´ ator, ha tetsz˝ oleges korl´ atos Y ⊂ X1 halmazra az A[Y ] k´ephalmaz korl´ atos. Az indokl´ asb´ ol vil´ agos, hogy itt tetsz˝ oleges korl´ atos Y ⊂ X1 ” helyett K1 (0) (vagy: b´ armely r > 0 eset´en ” Kr (0) ´ırhat´ o). Legyen pl. a fenti 3o p´eld´ aban defini´ alt D differenci´ aloper´ ator eset´en X1 := C 1 [0, 1] , X2 := C[0, 1], az Xi (i = 1, 2) tereken egyar´ ant az kf ki := max |f (x)| x∈[0,1]
(f ∈ Xi , i = 1, 2)
norm´ at vezetve be. Ekkor D ∈ / L(X1 , X2). Val´ oban, ha n ∈ N ´es fn (x) := sin (nx) akkor kfn k1 ≤ 1, ill. kDfn k2 = max |fn′ (x)| = n max | cos (nx)| ≥ n. x∈[0,1]
x∈[0,1]
Innen nyilv´ anval´ o, hogy nem l´etezik olyan M ≥ 0 konstans, amellyel
(0 ≤ x ≤ 1),
69
6. Line´ aris oper´ atorok
n ≤ kDfn k2 ≤ M kfn k1 ≤ M
(n ∈ N)
teljes¨ ulne. Ugyanakkor pl. az 5o -beli Q kvadrat´ ura oper´ator az X1 := C[a, b] , X2 := R , kf k1 := max |f (x)| (f ∈ X1 ) , kαk2 := |α| x∈[a,b]
(α ∈ R)
szereposzt´ assal korl´ atos line´ aris oper´ ator: Q ∈ L(X1 , X2 ). Ui. b´ armely f ∈ X1 eset´en kQf k2 = |Qf | ≤ azaz pl. az M :=
Pn
k=0 |αk |
n X
k=0
n X
|αk |· |f (xk )| ≤
k=0
!
|αk | · kf k1 ,
konstanssal kQf k2 ≤ M kf k1 (f ∈ X1 ) igaz.
Ugyan´ıgy kapjuk a 4o -ben defini´ alt a´ltal´ anos´ıtott interpol´ aci´ os oper´atorra, hogy L ∈ L(X1 , X2 ), ha (X1 , k.k1 ) ugyanaz, mint az el˝ obb ´es (X2 , k.k2 ) := (X1 , k.k1 ). Ti. ha f ∈ X1 , akkor
n
X
kLf k2 ≤ |f (xk )||gk |
k=0
azaz most pl. az M := k
Pn
k=0 |gk |k∞
∞
n
X
≤ |gk |
k=0
∞
· kf k1 ,
konstanssal kLf k2 ≤ M kf k1 (f ∈ X1 ) teljes¨ ul.
A 6o -beli folytonos mag´ u integr´ aloper´atorral kapcsolatban legyen ism´et (X1 , k.k1 ) az el˝ obbi t´er, X2 := C[c, d] , kf k2 := max |f (x)| x∈[c,d]
(f ∈ X2 ).
Ekkor el˝ osz¨ or is jegyezz¨ uk meg, hogy a param´eteres integr´ alokr´ ol tanultak szerint minden f ∈ X1 eset´en val´ oban igaz, hogy T f ∈ X2 . Tov´ abb´ a kT f k2 ≤ max
x∈[c,d]
Z
b a
|f (t)||K(t, x)| dt ≤
max
x∈[c,d]
Z
a
b
!
|K(t, x)| dt kf k1
(f ∈ X1 ).
K¨ ovetkez´esk´eppen az M := max
x∈[c,d]
Z
b a
|K(t, x)| dt
konstanssal kT f k2 ≤ M kf k1 (f ∈ X1 ), azaz T korl´ atos line´ aris oper´ator: T ∈ L(X1 , X2 ). Speci´alis esetk´ent kapjuk a T := Sn (n ∈ N) trigonometrikus Fourier-r´eszlet¨osszeg-oper´ atorokat: Sn f (x) =
Z
0
ahol teh´ at K(t, x) := Dn (x − t) ´es
2π
f (t)Dn (x − t) dt
(x ∈ R),
70
6. Line´ aris oper´atorok
n
1 X + cos (kz) 2
1 Dn (z) := π
k=1
!
(z ∈ R)
a Dirichlet-f´ele magf¨ uggv´eny. Mivel Dn periodikus 2π-szerint, ez´ert
Ln := max x∈R
Z
2π
0
|Dn (x − t)| dt =
Z
0
2π
|Dn |.
´Igy kSn f k := max |Sn f (x)| ≤ Ln max |f (x)| = Ln kf k x∈R
x∈R
(f ∈ C2π ),
ahol C2π a 2π-szerint periodikus f : R → R f¨ uggv´enyek halmaz´ at jelenti. Mutassuk meg, hogy az Ln u ´n. Lebesgue-konstansokra Ln ∼ ln n, azaz alkalmas c1 , c2 > 0 a´lland´ okkal c1 ln n ≤ Ln ≤ c2 ln n
(2 ≤ n ∈ N)
igaz. Legyen ehhez el˝ osz¨ or 0 < t < 2π, ekkor n
sin (t/2) X + sin (t/2) cos (kt) = πDn (t) sin (t/2) = 2 k=1
n
sin (t/2) 1 X + [sin ((k + 1/2)t) − sin ((k − 1/2)t)] = 2 2 k=1
sin (t/2) 1 sin ((n + 1/2)t) + (sin ((n + 1/2)t) − sin (t/2)) = , 2 2 2 azaz Dn (t) =
sin ((n + 1/2)t) . 2π sin (t/2)
Vil´ agos, hogy Dn (0) = lim Dn (t) = t→0
n + 1/2 sin ((n + 1/2)t) =: π 2π sin (t/2)
.
t=0
Ez´ert 1 Ln = 2π
Z
0
2π
| sin ((n + 1/2)t)| 1 dt ≥ sin (t/2) 2π
Z
0
π
| sin ((n + 1/2)t)| dt = sin (t/2)
71
6. Line´ aris oper´ atorok
1 π
Z
π/2 0
n−1 Z | sin ((2n + 1)t)| 1X | sin ((2n + 1)t)| dt ≥ dt, sin t π t Ink k=0
ahol π/4 + kπ 3π/4 + kπ , =: [ank , bnk ] (k = 0, ..., n − 1). Ink := 2n + 1 2n + 1 √ an Innen | sin ((2n + 1)t)| ≥ 2/2 (t ∈ Ink ) (k = 0, ..., n − 1) alapj´
√ n−1 n−1 √ 2X 1 X 2/2 π 1 Ln ≥ · = ≥ π bnk 2(2n + 1) 4π 3/4 + k k=0
k=0
√ Z n √ √ n 2X1 2 dx 2 ≥ = ln n. 4π k 4π 1 x 4π k=1
Az Ln ≤ c2 ln n (2 ≤ n ∈ N) fels˝ o becsl´es hasonl´ oan kaphat´ o meg. Ui. 1 Ln = 2π
Z
2π 0
| sin ((n + 1/2)t)| 1 dt = sin (t/2) π Z
2 π 2 π
Z
1/n 0
π/2
0
Z
π
0
| sin ((2n + 1)t)| dt = sin t
| sin ((2n + 1)t)| dt = sin t
| sin ((2n + 1)t)| 2 dt + sin t π
Z
π/2
1/n
| sin ((2n + 1)t)| dt. sin t
A sin f¨ uggv´eny [0, π] feletti konk´ avit´ asa miatt sin z ≥ 2z/π (0 < z ≤ π/2), ez´ert Ln ≤
Z
0
1/n
(2n + 1)t dt + t
Z
π/2
1/n
1 dt = t
2n + 1 + ln (π/2) + ln n ≤ 3 + ln (π/2) + ln n, n amib˝ ol az Ln ≤ c2 ln n fels˝ o becsl´es m´ ar nyilv´ anval´ oan teljes¨ ul alkalmas c2 (abszol´ ut) konstanssal. Tekints¨ uk az (X, h, i) euklideszi t´eren 7o -ben defini´ alt Ra line´ aris oper´atort: p
Ra x = hx, ai
(x ∈ X1 ),
ahol X1 := X, kxk1 := hx, xi (x ∈ X1 ), (X2 , k.k2 ) ≡ (K, |.|) ´es a ∈ X1 r¨ ogz´ıtett. A CauchyBunyakovszkij-egyenl˝ otlens´eg alapj´ an kRa xk2 = |Ra x| = |hx, ai| ≤ kak· kxk1
(x ∈ X1 ),
azaz az M := kak konstanssal kRa xk2 ≤ M kxk1 (x ∈ X1 ). ´Igy R ∈ L(X1 , K).
A 8o -beli PL projekci´ ora l´ attuk (5.3.3. iv) megjegyz´es), hogy kPL xk ≤ kxk (x ∈ X), azaz PL is korl´ atos line´ aris oper´ ator: PL ∈ L(X, X).
72
6. Line´ aris oper´atorok 6.3. Az (L(X1 , X2 ), k.k) oper´ ator-t´ er. Tetsz˝oleges (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) norm´ alt terek eset´en igaz a 6.3.1. T´ etel. Legyen A ∈ L(X1 , X2 ). Ekkor az al´ abbi felt´etelek egym´ assal ekvivalensek: i) A ∈ L(X1 , X2 ) ; ii) A folytonos ; iii) A ∈ C{0}. Bizony´ıt´ as. Tegy¨ uk fel el˝ osz¨ or, hogy A ∈ L(X1 , X2 ). Ekkor b´ armely x, y ∈ X1 eset´en kAx − Ayk2 = kA(x − y)k2 ≤ M kx − yk1 ,
ahol M olyan konstans, amellyel kAtk2 ≤ M ktk1 (t ∈ X1 ). K¨ ovetkez´esk´eppen kAx − Ayk2 → 0 (x → y), azaz Ax → Ay (x → y). Ez azt jelenti, hogy A ∈ C{y}. Mivel y ∈ X1 tetsz˝ oleges volt, ez´ert A ∈ C. Ford´ıtva, legyen most A ∈ C ´es indirekt m´odon tegy¨ uk fel (az indirekt feltev´est mindj´ art c´elszer˝ uen alkalmazva), hogy b´ armely n ∈ N eset´en van olyan xn ∈ X1 , amellyel kAxn k2 > nkxn k1 . Mivel xn = 0 eset´en Axn = 0, azaz kAxn k2 = 0, ez´ert a nyilv´ an nem igaz 0 > 0 a´llna fenn. ´Igy ´ xn 6= 0 (n ∈ N). Atalak´ıt´ as ut´ an (az A oper´ator homogenit´ asa alapj´ an) azt kapjuk, hogy
x n
= 1 →0
Mivel n nkxn k1 1
A
xn
>1 nkxn k1 2
(0 < n ∈ N).
(n → ∞), ez´ert az A oper´ator felt´etelezett folytonoss´ aga szerint (ld.
6.1.1. x) megjegyz´est is)
A
xn
→ kA0k2 = 0 nkxn k1 2
(n → ∞).
xn
> 1 (0 < n ∈ N). Teh´ at A ∈ L(X1 , X2 ). Ez nyilv´ an ellentmond annak, hogy A
nkxn k1 2
Ha A ∈ C, akkor nyilv´ an A ∈ C{0} is igaz. Ford´ıtva, ha A ∈ C{0}, akkor tetsz˝oleges x ∈ X1 eset´en legyen xn ∈ X1 (n ∈ N) olyan sorozat, amelyre lim(xn ) = x. Ekkor lim(x − xn ) = 0, azaz A ∈ C{0} miatt (ld. a´tviteli elv) A(x − xn ) = Ax − Axn → A0 = 0
(n → ∞),
azaz Axn → Ax (n → ∞). Ez azt jelenti, hogy A ∈ C{x}. Mivel x ∈ X1 tetsz˝oleges volt, ez´ert A ∈ C. 6.3.1. Megjegyz´ esek. i) A bizony´ıt´ as nyilv´ anval´ o m´ odos´ıt´ as´ aval a iii) felt´etel a k¨ ovetkez˝ore cser´elhet˝ o: van olyan z ∈ X1 , hogy A ∈ C{z}. ii) Az 5.3.3. iv) megjegyz´esben mondottakra utalva legyen (X, h, i) Hilbert-t´er, P ∈ L(X, X) idempontens ´es az L := RP jel¨ ol´essel tegy¨ uk fel, hogy L⊥ = {x ∈ X : P x = 0}. Ekkor P az L z´ art alt´erre val´ o projekci´ o. Ehhez ui. az id´ezett megjegyz´es szerint elegend˝ o azt
73
6. Line´ aris oper´ atorok
meggondolni, hogy L z´ art (azaz teljes) alt´er. Mivel L nyilv´ an alt´er, ez´ert csak a z´ arts´ agot kell megindokolnunk. Legyen ehhez yn ∈ L (n ∈ N) konvergens sorozat: y := lim(yn ). Ha xn ∈ X ´es yn = P xn (n ∈ N), akkor P folytonoss´ aga miatt P y = lim(P yn ) = lim(P 2 xn ) = lim(P xn ) = lim(yn ) = y, azaz y ∈ L. Teh´ at L val´ oban z´ art. Legyen A ∈ L(X1 , X2 ) ´es MA := {M ∈ R : kAxk2 ≤ M kxk1 (x ∈ X1 )}. 6.3.2. T´ etel. Tetsz˝ oleges A ∈ L(X1 , X2 ) eset´en az MA halmaznak van minimuma ´es az L(X1 , X2 ) ∋ A 7→ kAk := min MA megfeleltet´es norma. Bizony´ıt´ as. Legyen mA := inf MA . Azt kell megmutatnunk, hogy mA ∈ MA , azaz b´ armely x ∈ X1 elemre kAxk2 ≤ mA kxk1 . Tegy¨ uk fel ehhez indirekt m´odon, hogy valamilyen x ∈ X1 eset´en kAxk2 > mA kxk1 . Ekkor egyr´eszt x 6= 0 (k¨ ul¨ onben kAxk2 = k0k2 = 0 > mA kxk1 = 0 lenne, ami nem igaz), m´asr´eszt alkalmas ε > 0 sz´ ammal kAxk2 > (mA + ε)kxk1 is teljes¨ ul. Az mA infimum defin´ıci´ oja alapj´ an viszont van olyan M ∈ MA , M < mA + ε, amellyel kAzk2 ≤ M kzk1 (z ∈ X1 ). Teh´ at a z := x v´ alaszt´ assal (mA + ε)kxk1 < kAxk2 ≤ M kxk1 , azaz mA + ε < M < mA + ε, ami nyilv´ an nem igaz. Ez´ert mA ∈ MA , ´ıgy val´ oban van az MA halmaznak minimuma: kAk := mA = min MA . Ez azt is jelenti egy´ uttal, hogy kAxk2 ≤ kAkkxk1
(x ∈ X1 ).
Mutassuk meg, hogy L(X1 , X2 ) ∋ A 7→ mA = kAk norma. Ha A ≡ 0, akkor kAxk2 = k0k2 = 0 ≤ 0· kxk1 (x ∈ X1 ) miatt 0 ∈ MA , azaz mA = kAk = 0. Ford´ıtva, ha mA = kAk = 0, akkor 0 ∈ MA , azaz tetsz˝oleges x ∈ X1 elemre kAxk2 ≤ 0· kxk1 . Ez´ert kAxk2 = 0, teh´ at Ax = 0. K¨ ovetkez´esk´eppen A ≡ 0. Ha λ ∈ K, akkor k(λA)xk2 = kλAxk2 = |λ|· kAxk2 ≤ |λ|· kAk· kxk1
(x ∈ X1 ),
azaz |λ|· kAk ∈ MλA . Ez´ert kλAk ≤ |λ|· kAk. Ha λ = 0, akkor λA ≡ 0, ´ıgy kλAk = 0 = λ· kAk trivi´ alisan igaz. A λ = 6 0 esetben kAxk2 =
kλAk k(λA)xk2 ≤ kxk1 |λ| |λ|
(x ∈ X1 )
kλAk kλAk ∈ MA . Innen kAk ≤ , azaz |λ|· kAk ≤ kλAk k¨ ovetkezik. Ut´obbi egyenl˝ otlens´eg |λ| |λ| ford´ıtottj´ at az el˝ obb kaptuk, ez´ert kλAk = |λ|· kAk. miatt
74
6. Line´ aris oper´atorok V´eg¨ ul, ha A, B ∈ L(X1 , X2 ), akkor b´ armely x ∈ X1 eset´en k(A + B)xk2 = kAx + Bxk2 ≤ kAxk2 + kBxk2 ≤ (kAk + kBk)kxk1 .
Ez azt jelenti, hogy kAk + kBk ∈ MA+B , azaz kA + Bk ≤ kAk + kBk. 6.3.2. Megjegyz´ esek. i) Emelj¨ uk ki k¨ ul¨ on is azt, hogy minden A ∈ L(X1 , X2 ) korl´ atos line´ aris oper´ator eset´en kAxk2 ≤ kAk· kxk1
(x ∈ X1 ).
ii) Ha A ∈ L(X1 , X2 ), akkor tetsz˝oleges M ∈ MA korl´ atra” kAk ≤ M. Vil´ agos, hogy ha ” valamilyen M ∈ MA ´es 0 6= x ∈ X1 mellett kAxk2 = M kxk1 , akkor kAk = M. Ui. M kxk1 ≤ kAk· kxk1 miatt ekkor (kAk ≤ )M ≤ kAk. Nem neh´ez bel´ atni, hogy kAk = sup{kAxk2 : x ∈ X1 , kxk1 = 1} = sup{kAxk2 : x ∈ X1 , kxk1 ≤ 1} (de itt sup” helyett a´ltal´ aban nem ´ırhat´ o max”). ” ” iii) Pl. a 6.2. pontban mondottakat figyelembe v´eve (az ottani jel¨ ol´esekkel)
kQk ≤
kT k ≤ max
x∈[c,d]
Z
b a
n X
k=0
n
X
|αk | ; kLk ≤ |gk |
k=0
|K(t, x)| dt ;
;
∞
kRa k ≤ kak ;
kPL k ≤ 1.
Pn or¨ ottvonal” az iv) Mutassuk meg pl., hogy kQk = k=0 |αk |. Legyen ehhez f ∈ C[a, b] ”t¨ a, x0 , ..., xn , b t¨ or´espontokra” n´ezve, ahol f (xk ) := sign αk (k = 0, ..., n) ´es f (a) := f (x0 ), ” f (b) := f (xn ). Ekkor kf k1 = kf k∞ ≤ 1, ill. Qf =
n X
αk f (xk ) =
k=0
n X
k=0
|αk | ≤ kQk· kf k∞ ≤ kQk.
Pn ≤ kQk, amib˝ ol iii) miatt m´ar k¨ ovetkezik a kQk = k=0 |αk | egyenl˝ os´eg. Pn Hasonl´ oan kapjuk, hogy kLk = k k=0 |gk |k∞ . Legyen ui. z ∈ [a, b] olyan (ld. Weiertstrasst´etel), hogy
Teh´ at
Pn
k=0 |αk |
n
X
|g |
k
k=0
∞
=
n X
k=0
|gk (z)|,
ill. legyen f ∈ C[a, b] t¨ or¨ ottvonal” az a, x0 , ..., xn, b t¨ or´espontokra” n´ezve, ahol ” ” f (xk ) := sign gk (z) (k = 0, ..., n) ´es f (a) := f (x0 ), f (b) := f (xn ). Ekkor kf k1 = kf k∞ ≤ 1 ´es
75
6. Line´ aris oper´ atorok
Lf (z) =
n X
f (xk )gk (z) =
k=0
n X
k=0
n
X
|gk (z)| = |gk |
k=0
∞
≤
kLf k∞ ≤ kLk· kf k∞ ≤ kLk,
amib˝ ol a iii) megjegyz´es alapj´ an a mondott a´ll´ıt´ asunk m´ar nyilv´ an k¨ ovetkezik. v) Egy A ∈ L(X1 , X2) oper´ ator kAk norm´ aj´ anak az alkalmaz´ asok szempontj´ ab´ ol is fontos szerepePvan. Pl. a Q kvadrat´ ur´ ak eset´en (ld. 6.2.) megvil´ ag´ıtva mindezt tegy¨ uk fel, hogy n Qf = k=0 αk f (xk ) kisz´ am´ıt´ asakor valamilyen f ∈ C[a, b] f¨ uggv´enyre csak az yk ∼ f (xk )
(k = 0, ..., n)
k¨ ozel´ıt˝ o ´ert´ekek a´llnak a rendelkez´es¨ unkre. Ha az eml´ıtett k¨ ozel´ıt´esekre az |f (xk ) − yk | ≤ ε
(k = 0, ..., n)
Pn hibabecsl´es ismert (valamilyen ε > 0 mellett), akkor Qf helyett csak a q := k=0 αk yk k¨ ozel´ıt˝ o ´ert´eket tudjuk kisz´ am´ıtani. (A sz´amol´ as k¨ ozben fell´ep˝ o kerek´ıt´esi hib´ akt´ ol most eltekint¨ unk.) Ekkor n n n X X X |Qf − q| = αk (f (xk ) − yk ) ≤ |αk ||f (xk ) − yk | ≤ ε |αk | = kQkε. k=0
k=0
k=0
A |Qf − q| o¨r¨ okl¨ ott” hiba az ε m´er´esi” hib´ ahoz k´epest ez´ert (a legrosszabb” esetben) ” ” ” kQk-szoroz´ odik.
vi) Legyen 0 < n, m ∈ N, (X1, k.k1 ) := (Kn , k.k1 ), (X2, k.k2 ) := (Km , k.k2 ) valamilyen Kn feletti k.k1 -, ill. Km feletti k.k2 -vektornorm´ aval. Ha A ∈ Km×n , akkor az Ax := Ax
(x ∈ X1 )
defin´ıci´ oval ´ertelmezett A : Kn → Km oper´atorra A ∈ L(X1 , X2 ) igaz. Ui. A ∈ L(X1 , X2) a m´ atrix-vektor-szorz´ as szab´ alyai alapj´ an trivi´ alis. Ugyanakkor a 3.2.2. T´etel miatt k.k1 ∼ k.k , k.k2 ∼ k.k∗ , ahol kxk := max |xk | (x = (x1 , ..., xn) ∈ X1 ), k
kyk∗ := max |yj | (y = (y1 , ..., ym) ∈ X2 ). j
Legyen A = (ail )m,n obbi x vektorokra i=1,l , ekkor alkalmas c1 > 0, c2 > 0 konstansokkal az el˝
76
6. Line´ aris oper´atorok n n X X kAxk2 ≤ c1 kAxk∗ ≤ c1 max ajk xk ≤ c1 kxk max |ajk | ≤ j j k=1
c1 c2 kxk1 max j
n X
k=1
k=1
|ajk | =: M kxk1 ,
azaz val´ oban A ∈ L(X1 , X2 ). Nem neh´ez bel´ atni, hogy az Km×n ∋ A 7→ A ∈ L(X1 , X2 ) megfeleltet´es izomorfia. Ha itt kAk := kAk, akkor a Km×n ∋ A 7→ kAk m´ atrixnorm´ ara n´ezve az el˝ obbi Km×n ∋ A 7→ A ∈ L(X1 , X2 ) lek´epez´es izometria is. 6.3.3. T´ etel. Tekints¨ uk az [a, b], [c, d] kompakt intervallumok ´es a K : [a, b] × [c, d] → R Rb folytonos magf¨ uggv´eny eset´en a T f (x) := a f (t)K(t, x) dt (f ∈ C[a, b], x ∈ [c, d]) folytonos mag´ u integr´ aloper´ atort. Legyen (X1 , k.k1 ) ≡ (C[a, b], k.k∞ ), (X2 , k.k2 ) ≡ (C[c, d], k.k∞ ). Ekkor Rb T ∈ L(X1 , X2 ) ´es kT k = maxx∈[c,d] a |K(t, x)| dt. Bizony´ıt´ as. A 6.2., 6.3. pontokban eddig mondottak szerint azt kell m´ar csak bel´ atnunk, hogy
az M := max
x∈[c,d]
Z
b a
|K(t, x)| dt
jel¨ ol´essel M ≤ kT k. Legyen ehhez (a Weierstrass-t´etel szerint l´etez˝o) x0 ∈ [c, d] olyan, hogy Rb M = a |K(t, x0 )| dt ´es g(t) := sign
Z
b
(t ∈ [a, b]).
K(t, x0 ) dt
a
Ekkor b´ armely f ∈ X1 , kf k∞ ≤ 1 eset´en M=
Z
b
g(t)K(t, x0 ) dt =
a
Z
a
Z
b
(g(t) − f (t))K(t, x0) dt +
Z
b
f (t)K(t, x0 ) dt =
a
b a
(g(t) − f (t))K(t, x0) dt + T f (x0 ).
Innen azt kapjuk, hogy Z
M≤
a
Z
a
b
|g(t) − f (t)||K(t, x0)| dt + |T f (x0 )| ≤
Z
b
|g(t) − f (t)||K(t, x0)| dt + kT k· kf k∞ ≤
b
a
Z
|g(t) − f (t)||K(t, x0)| dt + kT f k∞ ≤ b
a
|g(t) − f (t)||K(t, x0 )| dt + kT k.
77
6. Line´ aris oper´ atorok
Mivel a [a, b] ∋ t 7→ ϕ(t) := K(t, x0 ) f¨ uggv´eny folytonos, ez´ert a Heine-t´etel miatt tetsz˝oleges ε > 0 eset´en megadhat´ o olyan δ > 0, hogy |K(t, x0 ) − K(τ, x0 )| < ε, hacsak a t, τ ∈ [a, b] pontokra |t − τ | < δ teljes¨ ul. V´alasszuk az [a, b] intervallum a = x0 < x1 < ... < xn = b feloszt´ as´ at (valamilyen n ∈ N mellett) u ´gy, hogy xi+1 − xi < δ (i = 0, ..., n − 1) igaz legyen. Ha I = [xk , xk+1] (k = 0, ..., n − 1) egy oszt´ asintervallum ebben a feloszt´ asban, akkor legyen I ′ := I, ′′ ha az I intervallumon ϕ nem v´ alt el˝ ojelet. K¨ ul¨ onben legyen I := I. Az ut´ obbi esetben a ϕ f¨ uggv´eny folytonoss´ aga ´es a Bolzano-t´etel alapj´ an egy alkalmas c ∈ I ′′ helyen ϕ(c) = 0. K¨ ovetkez´esk´eppen b´ armely t ∈ I ′′ eset´en |ϕ(t)| = |ϕ(t) − ϕ(c)| < ε, ui. |t − c| < δ. A fentieket figyelembe v´eve legyen f ∈ C[a, b] olyan t¨ or¨ ottvonal az x0 , ..., xn t¨ or´espontokra” ” ′ ′ n´ezve, amelyre minden I oszt´ asintervallum eset´en f (t) := g(t) = sign ϕ(t) (t ∈ I ) ´es kf k∞ ≤ 1. Az el˝ obbiek szerint
M ≤ kT k +
kT k +
XZ I ′′
I ′′
n−1 X Z xk+1 k=0
xk
|g(t) − f (t)|· |K(t, x0)| dt =
|g(t) − f (t)|· |K(t, x0)| dt ≤ kT k + 2ε
X I ′′
|I ′′ | ≤ kT k + 2(b − a)ε.
Mivel ez a becsl´es minden ε > 0 mellett teljes¨ ul, ez´ert M ≤ kT k, azaz M = kT k. 6.3.4. T´ etel. Tegy¨ uk fel, hogy az (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) norm´ alt terek k¨ oz¨ ul (X2 , k.k2 ) Banach-t´er. Ekkor az (L(X1 , X2 ), k.k) oper´ ator-t´er is Banach-t´er. Bizony´ıt´ as. Azt kell teh´ at bel´ atnunk, hogy ha az An ∈ L(X1 , X2 ) (n ∈ N) sorozatra kAn − Am k → 0 (n, m → ∞), akkor alkalmas A ∈ L(X1 , X2) mellett kAn − Ak → 0 (n → ∞). Jegyezz¨ uk meg, hogy supn kAn k < +∞. Ui. valamilyen N ∈ N mellett kAN − Am k < 1 (m ∈ N, N ≤ m), azaz kAm k = kAN + (Am − AN )k ≤ kAN k + kAN − Am k < kAN k + 1
(m ∈ N, N ≤ m).
Ez´ert supn kAn k ≤ max{kA0 k, ..., kAN −1k, kAN k + 1}. Legyen x ∈ X1 , n, m ∈ N tetsz˝ oleges. Ekkor kAn x − Am xk2 = k(An − Am )xk2 ≤ kAn − Am kkxk1 → 0
(n, m → ∞),
78
6. Line´ aris oper´atorok
ez´ert (az X2 -beli) (An x) sorozat Cauchy-sorozat. Az (X2 , k.k2 ) t´er teless´ege miatt ´ıgy l´etezik a lim(An x) hat´ ar´ert´ek. Vil´ agos, hogy az Ax := lim(An x) (x ∈ X1 ) m´odon defini´ alt A : X1 → X2 oper´ atorra A ∈ L(X1 , X2 ) igaz. Mivel (ld. 6.1.1. x) megjegyz´es) kAxk2 = lim(kAn xk2 ), ez´ert kAxk2 ≤ lim sup(kAn k· kxk1 ) ≤ sup kAn k· kxk1 . n
Ezzel bel´ attuk, hogy A ∈ L(X1 , X2). Legyen ε > 0, M ∈ N pedig olyan, hogy kAn − Am k < ε (M < n, m ∈ N). Ekkor a m´ ar el˝ obb is alkalmazott kAn x − Am xk2 ≤ kAn − Am k· kxk1 becsl´es miatt kAn x − Am xk2 ≤ εkxk1
(M < n, m ∈ N).
Ha itt r¨ ogz´ıtett M < n ∈ N mellett m → ∞, akkor k(An − A)xk2 = kAn x − Axk2 = lim kAn x − Am xk2 ≤ εkxk1 m→∞
(M < m ∈ N).
K¨ ovetkez´esk´eppen kAn − Ak ≤ ε (M < n ∈ N). Ez pontosan azt jelenti, hogy kAn − Ak → 0 (n → ∞). 6.4. Du´ alis terek. Legyen (X, k.k) norm´ alt t´er, ekkor a (K, |.|) t´er teljess´ege ´es a 6.3.4. T´etel miatt az (L(X, K), k.k) t´er Banach-t´er. (Az X vektort´er feletti norm´ at ´es az L(X, K) t´er feletti norm´ at ugyanazzal a k.k szimb´ olummal jel¨ olve.) Az X ∗ := (L(X, K), k.k) Banach-teret az (X, k.k) t´er du´ alis´ anak (du´ alis ter´enek vagy konjug´ alt ter´enek), az X ∗ du´ alis elemeit korl´ atos line´ aris funkcion´ aloknak nevezz¨ uk. Ha pl. (X, k.k) ≡ (X, h, i) ´es a ∈ X, akkor (ld. 6.2.) b´ armely a ∈ X eset´en az Ra x := hx, ai (x ∈ X) funkcion´ al X ∗ -beli ´es kRa k ≤ kak. Ha itt x := a, akkor Ra a = ha, ai = kak2 ≤ kRa k· kak miatt kak ≤ kRa k, azaz kRa k = kak ad´ odik. S˝ ot, igaz a 6.4.1. T´ etel (Riesz). Tegy¨ uk fel, hogy (X, h, i) Hilbert-t´er. Ekkor b´ armely R ∈ X ∗ funkcion´ alhoz egy´ertelm˝ uen l´etezik olyan a ∈ X, hogy R = Ra ´es kRk = kak. Bizony´ıt´ as. Legyen R ∈ X ∗ ´es Y := {x ∈ X : Rx = 0} az R funkcion´ al magtere. Ekkor Y alt´er (ld. 6.2.), s˝ ot z´ art alt´er: ha xn ∈ Y (n ∈ N) ´es l´etezik az x := lim(xn ) hat´ ar´ert´ek, akkor R folytonoss´ aga ´es az a´tviteli elv miatt (ld. 6.3.1. T´etel, ill. 6.1.) Rx = lim(Rxn ) = lim(0) = 0 miatt x ∈ Y. K´et eset lehets´eges: 1o Y = X, amikor is R ≡ 0. Ekkor az a := 0 elem nyilv´ an megfelel˝o.
2o Y 6= X. Legyen (ld. 5.3.1. i) megjegyz´es) u ∈ X \ Y ´es y ∈ Y extrem´alis: ku − yk = ρ(u, Y ). Ekkor az 5.3.2. T´etel miatt a b := u − y 6= 0 elemre b ∈ Y ⊥ , azaz hz, bi = 0 minden z ∈ Y mellett igaz. Vegy¨ uk ´eszre, hogy
79
6. Line´ aris oper´ atorok
bRx − xRb ∈ Y
(x ∈ X).
Ez´ert tetsz˝oleges x ∈ X eset´en 0 = hbRx − xRb, bi = hbRx, bi − hxRb, bi = Rxhb, bi − hx, bRbi = kbk2 Rx − hx, bRbi. hx, bRbi Innen Rx = = kbk2
x, bRb2 kbk
, m´as sz´oval az a := bRb2 elem megfelel˝o. kbk
Ezzel a t´etelben szerepl˝ o a elem egzisztenci´aj´ at bel´ attuk. Ha c ∈ X is olyan, hogy Rx = hx, ci (x ∈ X), akkor hx, a − ci = 0 (x ∈ X), speci´alisan az x := a − c v´ alaszt´ assal innen ka − ck = 0 ad´ odik. Teh´ at a = c, amivel az a elem unicit´ as´ at is megmutattuk. Az kRk = kRa k = kak egyenl˝ os´eget m´ar a t´etel kimond´ asa el˝ ott megindokoltuk. 6.4.1. Megjegyz´ esek. i) Vil´ agos, hogy a, b ∈ X eset´en Ra+b = Ra + Rb . Ha λ ∈ K, akkor Rλa x = hx, λai = λhx, ai = λRa x
(x ∈ X)
miatt Rλa = λRa . ´ ii) Allapodjunk meg abban, hogy b´ armely (X, k.k) norm´ alt t´er eset´en az A ∈ X ∗ funkcion´ al ´es ∗ a λ ∈ K sz´ am szorzat´ an azt a λA ∈ X funkcion´ alt ´ertj¨ uk, amelyre (λA)x := λAx (x ∈ X). Vil´ agos, hogy mindez nem v´ altoztat azon a t´enyen, hogy X ∗ Banach-t´er. iii) Az el˝ obbi megjegyz´eseket is figyelembe v´eve most m´ar azt mondhatjuk, hogy b´ armely (X, h, i) Hilbert-t´er eset´en az X ∋ a 7→ Ra ∈ X ∗ megfeleltet´es izomorfia ´es izometria. iv) Jel¨ ol´estechnikailag is gyakran kiemelj¨ uk, ha egy du´ alis t´er elemeir˝ol van sz´o: ezeket a´ltal´ aban kis bet˝ ukkel jel¨ olj¨ uk, ill. a line´ aris oper´atorokra bevezetett Ax ´ır´ asm´ od helyett f ∈ X ∗ , x ∈ X eset´en a hagyom´ anyos f (x) szimb´ olumot haszn´ aljuk. v) Legyen (X, k.k) tetsz˝ oleges norm´ alt t´er, f ∈ L(X, K), X0 := X0f := {x ∈ X : f (x) = 0} pedig legyen az f line´ aris funkcion´ al magtere. Ekkor f ∈ X ∗ azzal ekvivalens, hogy X0 ∗ z´ art. Ha ui. f ∈ X , akkor X0 z´ arts´ aga ugyan´ ugy ad´ odik, mint azt l´ attuk a 6.4.1. T´etel bizony´ıt´ as´ aban. Ford´ıtva, ha X0 z´ art, akkor k´et eset lehets´eges: X0 = X, ekkor f ≡ 0, azaz nyilv´ an f ∈ X ∗ . Ha viszont X0 6= X, akkor b´ armely a ∈ X \ X0 eset´en alkalmas r > 0 mellett Kr (a) ∩ X0 = ∅. Mivel f (a) 6= 0, ez´ert (legfeljebb a-t a/f (a)-ra cser´elve) feltehet˝ o, hogy f (a) = 1. Legyen x ∈ X \ X0 , ekkor f (x) 6= 0 ´es a − x/f (x) ∈ X0 . ´Igy a − x/f (x) ∈ / Kr (a), azaz k(a − x/f (x)) − ak ≥ r. Ez azt jelenti, hogy kxk/|f (x)| ≥ r, azaz |f (x)| ≤ kxk/r. Ez ut´ obbi becsl´es nyilv´ an igaz x ∈ X0 eset´en is, teh´ at f ∈ X ∗ .
vi) Az el˝ oz˝ o megjegyz´esbeli f ∈ L(X, K) funkcion´ alra f ∈ / X ∗ akkor ´es csak akkor igaz, ha oban, ha X0 = X ´es f ∈ X ∗ , azaz f folytonos, akkor (ld. v)) X0 6= X ´es X0 = X. Val´ tetsz˝ oleges x ∈ X eset´en egy alkalmas xn ∈ X0 (n ∈ N) sorozattal lim(xn ) = x. Innen f (x) = lim(f (xn )) = lim(0) = 0 ad´ odik, azaz f ≡ 0. Ha teh´ at X 6= X0 minden¨ utt s˝ ur˝ u
80
6. Line´ aris oper´atorok X-ben, akkor f nem lehet folytonos, ´ıgy f ∈ / X ∗ . Ha viszont X0 6= X, akkor van olyan a ∈ X \ X0 ´es r > 0, hogy Kr (a) ∩ X0 = ∅. Innen az v)-ben l´ atottak szerint f ∈ X ∗ ∗ k¨ ovetkezik. Ez´ert f ∈ / X eset´en X0 = X. Vil´ agos, hogy ekkor X0 6= X is sz¨ uks´egszer˝ uen igaz, hiszen X0 = X eset´en az f ≡ 0 funkcion´ al nyilv´ an X ∗ -ban lenne. vii) A line´ aris funkcion´ alok magter´enek a szerep´ere vil´ ag´ıt r´ a az al´ abbi megjegyz´es is. Legyen ui. (ld. v)) f, g ∈ L(X, K). Ekkor X0f = X0g azzal ekvivalens, hogy alkalmas α ∈ K konstanssal f = αg. Ha ui. a k´et funkcion´ al k¨ oz¨ ul az egyik a m´asiknak konstansszorosa, akkor az X0f = X0g egyenl˝ os´eg meglehet˝osen nyilv´ anval´ o. Ford´ıtva, legyen X0 := X0f = X0g . Feltehet˝ o, hogy X0 6= X, k¨ ul¨ onben f ≡ g ≡ 0, azaz (pl.) az α := 1 v´ alaszt´ as megfelel˝ o. Teh´ at legyen X0 6= X, a ∈ X \ X0 ´es x ∈ X eset´en z := x −
f (x) a. f (a)
Ekkor egy egyszer˝ u behelyettes´ıt´es ut´ an azt kapjuk, hogy z ∈ X0f , azaz z ∈ X0g . Ez´ert g(x) = ´ıgy az α :=
f (x) f (x) g(a) + g(z) = g(a), f (a) f (a)
g(a) konstans megfelel˝o. f (a)
Eml´ekeztet¨ unk az (ℓp , k.kp ) (1 ≤ p ≤ +∞) Banach-terek defin´ıci´ oj´ ara: ℓp :=
o n P p 1/p x = (xn ) : N → K : kxkp := ( ∞ |x | ) < +∞ (p < +∞) n n=0
{x = (xn ) : N → K : kxk∞ := supn |xn | < +∞}
(p = +∞).
1 + 1 = 1. Ekkor 6.4.2. T´ etel. Legyen 1 ≤ p, q ≤ +∞, p q P∞ i) b´ armely a ∈ ℓq eset´en az fa (x) := n=0 xn an (x ∈ ℓp ) el˝ o´ır´ as egy fa ∈ ℓ∗p funkcion´ alt hat´ aroz meg, amelyre kfa k = kakq ; ii) ha p < +∞, akkor minden f ∈ ℓ∗p funkcion´ alhoz egy´ertelm˝ uen l´etezik olyan a ∈ ℓq sorozat, hogy f = fa .
Bizony´ıt´ as. El¨ olj´ ar´ oban a j´ ol ismert H¨ older-egyenl˝ otlens´egre hivatkozva azt mondhatjuk, hogy a t´etelben jelzett a ∈ ℓq , x ∈ ℓp sorozatok eset´en |fa (x)| ≤
∞ X
n=0
|xn an | ≤ kakq kxkp < +∞,
azaz fa : ℓp → K. Vil´ agos, hogy fa line´ aris, ill. az el˝ oz˝ o becsl´es miatt fa ∈ ℓ∗p ´es kfa k ≤ kakq . Tegy¨ uk fel, hogy 1 < p < +∞, ekkor 1 < q < +∞ is nyilv´ an igaz. Legyen (xn ) a k¨ ovetkez˝ o sorozat:
xn :=
0
|an |q an
(an = 0) (an 6= 0)
(n ∈ N).
81
6. Line´ aris oper´ atorok K¨ onnyen ad´ odik, hogy x := (xn ) ∈ ℓp . Ui. kxkpp
=
∞ X
p
n=0
|xn | =
∞ X
n=0
|an |
p(q−1)
=
∞ X
n=0
|an |q = kakqq < +∞.
Az is kider¨ ult, hogy kxkp = (kakq )q/p . Mindezt egybevetve a fentiekkel azt mondhatjuk, hogy fa (x) =
∞ X
n=0
amib˝ ol kfa k ≥ (kakq )
q−q/p
|an |q = kakqq ≤ kfa k· kxkp = kfa k (kakq )
q/p
,
= kakq k¨ ovetkezik. Ez´ert kfa k = kakq .
Ha p = +∞, akkor q = 1. Legyen ekkor
xn :=
0
(an = 0)
|an | an
(n ∈ N).
(an 6= 0)
Mivel |xn | ≤ 1 (n ∈ N), ez´ert x := (xn ) ∈ ℓ∞ ´es kxk∞ ≤ 1. Tov´ abb´ a fa (x) = miatt
P∞
n=0 |an |
= kak1
fa (x) = kak1 ≤ kfa k· kxk∞ ≤ kfa k alapj´ an kak1 ≤ kfa k, azaz kfa k = kak1 . Ha p = 1, akkor q = +∞. Ebben az esetben (a δnk tekints¨ uk az e(n) := (δnk , k ∈ N)
(n, k ∈ N) Kronecker-szimb´ olummal)
(n ∈ N)
(nyilv´ an ℓ1 -beli) sorozatokat. Ha n ∈ N, akkor |fa (e(n) )| = |an | ≤ kfa k· ke(n) k1 = kfa k alapj´ an kak∞ = supn |an | ≤ kfa k, azaz kfa k = kak∞ . Ezzel a t´etel i) a´ll´ıt´ as´ at bel´ attuk. A ii) bizony´ıt´ as´ ahoz vegy¨ uk figyelembe, hogy p < +∞ eset´en (n) az el˝ o bb definin´ a lt e (n ∈ N) sorozatok Schauder-b´ a zist alkotnak ℓp -ben: x = (xn ) ∈ ℓp eset´en P∞ (n) x = n=0 xn e , hiszen
p n ∞
X X
xk e(k) = |xk |p → 0
x −
k=0
p
k=n+1
Ha teh´ at f ∈ ℓ∗p , akkor f folytonoss´ aga (ld. 6.3.1. T´etel) alapj´ an
(n → ∞).
82
6. Line´ aris oper´atorok
f (x) =
∞ X
xn f (e(n) ) =
n=0
∞ X
x n an ,
n=0
ahol teh´ at an := f (e(n) ) (n ∈ N). Mutassuk meg, hogy az a := (an ) sorozat ℓq -beli, azaz f = fa . Legyen ehhez el˝ osz¨ or 1 < p. Ekkor tekints¨ uk valamely N ∈ N mellett azt az x = (xn ) sorozatot, amelyre
xn :=
Nyilv´ an x ∈ ℓp ´es
0
(an = 0 vagy n > N )
|an |q an
f (x) = sN :=
N X
n=0
(n ∈ N).
(n ≤ N, an 6= 0)
q
|an | ≤ kf k· kxkp = kf k
kf k
N X
n=0
|an |q
!1/p
N X
n=0
|an |
p(q−1)
!1/p
=
1/p
= kf ksN .
K¨ ovetkez´esk´eppen sN ≤ kf kq , azaz kakqq =
∞ X
n=0
|an |q = lim sN ≤ kf kq < +∞, N →∞
´ıgy a ∈ ℓq . Ha p = 1, akkor |an | = |f (e(n) )| ≤ kf k· ke(n) k1 = kf k
(n ∈ N),
amib˝ ol kak∞ = sup |an | ≤ kf k < +∞, n
teh´ at a ∈ ℓ∞ k¨ ovetkezik. Ha ii)-ben b = (bn ) ∈ ℓq is olyan sorozat, hogy f = fb , akkor minden x = (xn ) ∈ ℓp eset´en fa (x) = fb (x), azaz fa (x) − fb (x) =
∞ X
k=0
xk ak − bk = 0.
ol an = bn k¨ ovetkezik. Teh´ at Legyen n ∈ N ´es x := e(n) , akkor fa (x) − fb (x) = an − bn = 0, amib˝ a = b.
83
6. Line´ aris oper´ atorok 6.4.2. Megjegyz´ esek.
i) Az el˝ oz˝ o t´etel ii) a´ll´ıt´ asa a p = +∞ esetben nem igaz. Teh´ at van olyan f ∈ ℓ∗∞ funkcion´ al, amely egyetlen a ∈ ℓ1 eset´en sem a´ll´ıthat´ o el˝ o f = fa alakban. Legyen ui. c := {x ∈ ℓ∞ : x konvergens} ´es g(x) := lim x (x ∈ c). Vil´ agos, hogy c altere ℓ∞ -nek, g line´ aris funkcion´ al ezen az alt´eren ´es |g(x)| ≤ kxk∞ (x ∈ c) miatt g ∈ c∗ . Az is meglehet˝osen nyilv´ anval´ o, hogy nincs olyan a = (an ) ∈ ℓ1 sorozat, amellyel g(x) = lim x =
∞ X
x n an
n=0
(x ∈ c)
igaz lenne. K´es˝ obb megmutatjuk (ld. 6.5.1. Hahn-Banach-t´etel), hogy van olyan f ∈ ℓ∗∞ funkcion´ al, amelyre f (x) = g(x) (x ∈ c).
ii) Teh´ at {fa ∈ ℓ∗∞ : a ∈ ℓ1 } val´ odi altere ℓ∗∞ -nak.
iii) R¨ oviden v´ azoljuk az ℓ∗∞ du´ alis t´er szerkezet´et. Legyen ehhez f ∈ ℓ∗∞ ´es valamely A ⊂ N eset´en µ(A) := f (χA ), ahol χA ∈ ℓ∞ az A halmaz karakterisztikus sorozata: χA (n) :=
1 (n ∈ A)
0 (n ∈ / A)
(n ∈ N).
Az ´ıgy defini´ alt µ : P(N) → K f¨ uggv´enyr˝ ol nem neh´ez megmutatni, hogy µ(∅) = 0 ´es µ • addit´ıv, azaz µ(A ∪ B) = µ(A) + µ(B) (A, B ⊂ N, A ∩ B = ∅); • korl´ atos v´ altoz´ as´ u, azaz [µ] := sup
n X
k=0
|µ(Ak )| < +∞,
s˝ ot, S [µ] ≤ kf k, ahol a szupr´emum a p´ aronk´ent diszjunkt halmazokb´ ol a´ll´ o n N = k=0 Ak (n ∈ N) felbont´ asokra vonatkozik.
Ha ℓ := {x ∈ ℓ∞ : Rx v´eges }, akkor b´ armely x ∈ ℓ sorozatra |f (x)| = f
X
α∈Rx
X
α∈Rx
! X αχ{xk =α} = αf χ{xk =α} ≤ α∈Rx
|α|µ ({xk = α}) ≤ [µ]· kxk∞ .
Mivel (k¨ onnyen bel´ athat´ oan) ℓ minden¨ utt s˝ ur˝ u ℓ∞ -ben, ez´ert tetsz˝oleges x ∈ ℓ∞ elemhez van olyan x(n) ∈ ℓ (n ∈ N) sorozat, hogy kx − x(n) k∞ → 0 (n → ∞). ´Igy az el˝ obbiek alapj´ an
84
6. Line´ aris oper´atorok
|f (x)| = | lim(f (x(n) ))| ≤ lim([µ]· kx(n)k∞ ) = [µ]· kxk∞ , amib˝ ol kf k ≤ [µ] k¨ ovetkezik. Mindezt egybevetve a fentiekkel azt mondhatjuk, hogy kf k = [µ]. Legyen M a (fenti ´ertelemben) korl´ atos v´ altoz´ as´ u addit´ıv µ : P(N) → K komplex m´ert´ekek halmaza ´es µ ∈ M eset´en fµ (x) :=
X
αµ({xk = α})
α∈Rx
(x ∈ ℓ).
Ekkor fµ ∈ ℓ∗ , ill. x ∈ ℓ∞ eset´en az el˝ obbi x(n) ∈ ℓ (n ∈ N), lim(x(n) ) = x sorozattal |fµ (x(n) ) − fµ (x(m) )| = |fµ (x(n) − x(m) )| ≤ [µ]· kx(n) − x(m) k∞ → 0
(n, m → ∞)
miatt l´etezik a lim(fµ (x(n) )) ∈ K hat´ ar´ert´ek. Nem neh´ez bel´ atni, hogy ez csak x-t˝ ol f¨ ugg, ez´ert ´ertelmes” az f (x) := lim(fµ (x(n) )) defin´ıci´ o. Az f funkcion´ al nyilv´ an line´ aris, ill. ” |fµ (x)| = lim(|fµ (x(n) )|) ≤ [µ] lim(kx(n) k∞ ) = [µ]· kxk∞ alapj´ an fµ ∈ ℓ∗∞ ´es (az el˝ oz˝ oek szerint) kfµ k = [µ]. iv) Megmutathat´ o, hogy M ∋ µ 7→ [µ] norma, ill. (M, [.]) Banach-t´er ´es (ld. iii)) M ∋ µ 7→ fµ ∈ ℓ∗∞ izomorfia ´es izometria. v) Speci´ alisan b´ armely a = (an ) ∈ ℓ1 sorozat eset´en a µa (A) :=
X
(A ∈ P(N))
ak
k∈A
defin´ıci´ oval ´ertelmezett µa f¨ uggv´eny M-beli ´es [µ] = kak1 . Nyilv´ an fµa = fa . vi) Legyen c0 := {x ∈ c : lim x = 0}, a ∈ ℓ1 ´es fa (x) := fa (x) (x ∈ c0 ). Mutassuk meg, hogy c∗0 = {fa : a ∈ ℓ1 } ´es a ∈ ℓ1 eset´en kfa k = kak1 . Val´ oban, ha a ∈ ℓ1 , akkor az fa ∈ c∗0 , kfa k = kak1 a´ll´ıt´ asok ugyan´ ugy l´ athat´ ok be, mint a 6.4.2. T´etel i) a´ll´ıt´ as´ anak a p = +∞-re vonatkoz´ o r´esze: kfa k ≤ kak1 , ill. legyen N ∈ N ´es ) x(N n
(N )
Mivel limn→∞ xn
:=
0
(an = 0 vagy n > N )
|an | an
(n ≤ N , an 6= 0)
(n ∈ N).
(N )
= 0, ez´ert x(N ) := (xn ) ∈ c0 ´es kx(N ) k∞ ≤ 1. Tov´ abb´ a fa (x) =
N X
n=0
|an | ≤ kfa k· kx(N ) k∞ ≤ kfa k
85
6. Line´ aris oper´ atorok PN
alapj´ an kak1 = limN →∞
n=0 |an |
≤ kfa k, azaz kfa k = kak1 .
Ford´ıtva, legyen f ∈ c∗0 , ekkor a 6.4.2. T´etel bizony´ıt´ as´ aban bevezetett e(n) ∈ c0 sorozatok seg´ıts´eg´evel
f (x) =
∞ X
xn f (e(n) ) =:
n=0
(N )
)=
N X
n=0
teh´ at kak1 = limN →∞
x n an ,
n=0
(n ∈ N). Ha itt N ∈ N ´es (a most defini´ alt an -ekkel) x(N ) az
ahol teh´ at an := f (e(n) ) el˝ obbi sorozat, akkor
f (x
∞ X
(n ∈ N)
PN
n=0 |an |
f (x) =
∞ X
|an | ≤ kf kkx(N ) k∞ ≤ kf k,
≤ kf k. Ez azt jelenti, hogy a ∈ ℓ1 ´es (x ∈ c0 ),
xn an = fa (x)
n=0
azaz f = fa . vii) A vi) megjegyz´esben ´ertelmezett fa (a ∈ ℓ1 ) funkcion´ alok c0 helyett a konvergens sorozatok c ter´en is nyilv´ an ´ertelmezhet˝ ok. S˝ ot, ha q ∈ K, akkor (az el˝ obbi ℓ1 ∋ a-val) az fq,a (x) := q lim x +
∞ X
x n an
n=0
(x = (xn ) ∈ c)
defin´ıci´ oval ´ertelmezett fq,a : c → K funkcion´ al nyilv´ an line´ aris, ill. a trivi´ alis |fq,a (x)| ≤ (|q| + kak1 )kxk∞
(x ∈ c)
becsl´es miatt fq,a ∈ c∗ ´es kfq,a k ≤ |q| + kak1 . Nem neh´ez meggondolni, hogy kfq,a k = |q| + kak1 . Ez q = 0-ra ugyan´ ugy mehet”, mint fent az fa funkcion´ alokra. Ha q 6= 0, akkor legyen ” N ∈ N ´es yn(N ) :=
s(an ) (n ≤ N )
s(q)
(n > N )
(n ∈ N),
ahol valamely v ∈ K eset´en s(v) := 0, ha v = 0 ´es s(v) := |v|/v, ha v 6= 0. Ekkor y (N ) ∈ c, lim y (N ) = s(q) ´es
86
6. Line´ aris oper´atorok
N X |an | ≤ kfq,a k· ky (N ) k∞ ≤ kfq,a k, fq,a (y (N ) ) = |q| + n=0
amib˝ ol kfq,a k ≥ |q| + kak1 k¨ ovetkezik.
Legyen most f ∈ c∗ tetsz˝ oleges ´es mutassuk meg, hogy egy´ertelm˝ uen megadhat´ o olyan q ∈ K sz´am ´es olyan a ∈ ℓ1 sorozat, hogy f = fq,a . Val´ oban, ha x = (xn ) ∈ c, akkor az e := (1) (azaz e ∈ c a konstans 1 sorozat), α := lim x jel¨ ol´esekkel x − αe = (xn − α) ∈ c0 , teh´ at x − αe =
∞ X
(xn − α)e(n) .
n=0
K¨ ovetkez´esk´eppen
f (x − αe) = f (x) − αf (e) = Az f (e(n) )
∞ X
(xn − α)f e(n) .
n=0
sorozatr´ ol a fentiekhez hasonl´ oan l´ athat´ o be, hogy ℓ1 -beli, ´ıgy ∞ X f (x) = α f (e) + f e(n) n=0
q lim x +
∞ X
!
+
∞ X
xn f (e(n) ) =:
n=0
xn an = fq,a (x),
n=0
ahol ´ertelemszer˝ uen q := f (e) +
P∞
(n) ) n=0 f (e
´es an := f (e(n) ) (n ∈ N).
Ha q˜ ∈ K, a ˜ ∈ ℓ1 ´es fq,a = fq˜,˜a , azaz q lim x +
∞ X
xn an = q˜ lim x +
n=0
∞ X
xn a˜n
n=0
(x = (xn ) ∈ c),
akkor
(q − q˜) lim x +
∞ X
n=0
xn (an − a ˜n ) = 0
(x = (xn ) ∈ c).
Ha itt x hely´ebe rendre az e(n) (n ∈ N), e sorozatokat ´ırjuk, akkor az an − a ˜n = 0 (n ∈ N), azaz az a = a ˜ ´es a q − q˜ = 0, azaz a q = q˜ egyenl˝ os´egeket kapjuk. viii) Mivel p = 2 eset´en q = 2 ´es (ℓ2 , k.k2 ) ≡ (ℓ2 , h, i2) Hilbert-t´er, ez´ert ekkor a 6.4.2. T´etel a 6.4.1. T´etel speci´ alis esete.
87
6. Line´ aris oper´ atorok 6.5. Funkcion´ alok kiterjeszt´ ese.
Legyen a tov´ abbiakban (X, k.k) norm´ alt t´er a K testre vonatkoz´ oan (K = R vagy K = C), Y ⊂ X alt´er ´es f ∈ Y ∗ . Ha Z ⊂ X is alt´er, Y ⊂ Z, tov´ abb´ a van olyan F ∈ Z ∗ funkcion´ al, amely kiterjeszt´ese f -nek (azaz F (x) = f (x) (x ∈ Y )) ´es kF k = kf k, akkor mindezt az f ⊂ F szimb´ olummal juttatjuk kifejez´esre. Vil´ agos, hogy ha f ⊂ F ´es F ⊂ V, akkor f ⊂ V. Nyilv´ an minden olyan Φ ∈ Z ∗ funkcion´ alra, amelyre Φ|Y = f igaz, egy´ uttal |f (x)| = |Φ(x)| ≤ kΦk· kxk
(x ∈ Y ),
azaz kf k ≤ kΦk is fenn´ all. Ez´ert ahhoz, hogy f ⊂ F teljes¨ ulj¨ on, k´et dolgot kell megmutatni: F|Y = f ´es kF k ≤ kf k. 6.5.1. T´ etel (Hahn-Banach). B´ armely (X, k.k) norm´ alt t´er ´es tetsz˝ oleges Y ⊂ X alt´er, f ∈ Y ∗ ∗ funkcion´ al eset´en van olyan F ∈ X , amelyre f ⊂ F. Csak szepar´ abilis (X, k.k) t´er eset´en fogjuk marad´ektalanul bebizony´ıtani a t´etelt. Ebb˝ ol a szempontb´ ol (is) alapvet˝ o az al´ abbi 6.5.1. Lemma. Tegy¨ uk fel, hogy a fentiekben szerepl˝ o Y alt´er minden¨ utt s˝ ur˝ u X-ben ´es f ∈ Y ∗ . ∗ Ekkor megadhat´ o olyan F ∈ X , amelyre f ⊂ F. Az 6.5.1. Lemma bizony´ıt´ asa. A felt´etel miatt minden X ∋ x-hez van olyan yn ∈ Y sorozat, amely konverg´ al x-hez. Ha m, n ∈ N, akkor
(n ∈ N)
|f (yn ) − f (ym )| = |f (yn − ym )| ≤ kf k· kyn − ym k, azaz kyn − ym k → 0 (n, m → ∞) miatt (f (yn )) egy (K-beli) Cauchy-sorozat. L´etezik teh´ at a lim(f (yn )) ∈ K hat´ ar´ert´ek. K¨ onny˝ u bel´ atni, hogy ez ut´ obbi csak x-t˝ ol f¨ ugg. Ha ui. zn ∈ Y (n ∈ N) is egy olyan sorozat, amelyre lim(zn ) = x, akkor |f (yn ) − f (zn )| = |f (yn − zn )| ≤ kf k· kyn − zn k → 0
(n → ∞),
azaz val´ oban lim(f (yn )) = lim(f (zn )). ´ Ertelmes teh´ at (a fenti szerepl˝ okkel) az F (x) := lim(f (yn )) defin´ıci´ o. Az ´ıgy defini´ alt F : X → K funkcion´ al egyr´eszt line´ aris, hiszen z ∈ X, z = lim(tn ) (tn ∈ Y (n ∈ N)) ´es µ, λ ∈ K eset´en µx + λz = lim(µyn + λtn ), ez´ert F (µx + λz) = lim(f (µyn + λtn )) = lim(µf (yn ) + λf (tn )) =
µ lim(f (yn )) + λ lim(f (tn )) = µF (x) + λF (z). M´ asr´eszt |F (x)| = | lim(f (yn ))| = lim(|f (yn )|) ´es |f (yn )| ≤ kf k· kyn k (n ∈ N) miatt
88
6. Line´ aris oper´atorok
|F (x)| ≤ kf k lim(kyn k) = kf k· kxk. Ez´ert F ∈ X ∗ ´es kF k ≤ kf k. Ha x ∈ Y, akkor az yn := x (n ∈ N) v´ alaszt´ assal lim(yn ) = x, ´ıgy F (x) = lim(f (yn )) = f (x). Ez azt jelenti, hogy F|Y = f, azaz f ⊂ F. 6.5.2. Lemma. Legyen K = R, z ∈ X \ Y, Y1 := {y + λz ∈ X : y ∈ Y, λ ∈ R} (az Y alt´er egydimenzi´ os b˝ ov´ıt´ese). Ekkor minden f ∈ Y ∗ eset´en van olyan F1 ∈ Y1∗ , amelyre f ⊂ F1 . A 6.5.2. Lemma bizony´ıt´ asa. Ha F1 ∈ Y1∗ ´es f ⊂ F1 , akkor F1 (y + λz) = F1 (y) + λF1 (z) = f (y) + mλ
(y ∈ Y, λ ∈ R),
ahol m := F1 (z) ∈ R. Jegyezz¨ uk meg, hogy b´ armely ξ ∈ Y1 eset´en egy´ertelm˝ uen van olyan y ∈ Y ´es ˜ ∈ R is olyan, hogy ξ = y˜ + λz, ˜ akkor y − y˜ = (λ ˜ − λ)z. λ ∈ R, hogy ξ = y + λz. Ha ui. y˜ ∈ Y, λ ˜ = λ ´es ´ıgy y − y˜ = 0. ˜ 6= λ lenne, akkor z = y − y˜ ∈ Y teljes¨ ulne, ami nem igaz. Teh´ at λ Ha λ ˜−λ λ K¨ ovetkez´esk´eppen b´ armely q ∈ R mellett a h(ξ) = h(y + λz) := f (y) + qλ
(ξ = y + λz ∈ Y1 (y ∈ Y, λ ∈ R))
funkcion´ al defin´ıci´ oja korrekt, h : Y1 → R line´ aris ´es h(y) = h(y + 0· z) = f (y)
(y ∈ Y )
teljes¨ ul. ´Igy h|Y = f. Ez´ert f ⊂ F1 ´erdek´eben a fenti m-et kell csup´ an u ´gy megv´ alasztani, hogy kF1 k ≤ kf k, azaz |f (y) + mλ| ≤ kf k· ky + λzk
(y ∈ Y, λ ∈ R)
igaz legyen. Mivel f : X → R, ez´ert az ut´ obbi egyenl˝ otlens´eg azzal ekvivalens, hogy (1)
−kf k· ky + λzk ≤ f (y) + mλ ≤ kf k· ky + λzk
(y ∈ Y, λ ∈ R).
Az itteni bal oldali egyenl˝ otlens´eg azt jelenti, hogy
−f (y) − mλ = f (−y) + m(−λ) ≤ kf k· ky + λzk = kf k· k(−y) + (−λ)zk
(y ∈ Y, λ ∈ R),
ami (−y) + (−λ)z ∈ Y1 miatt persze k¨ ovetkezik az (1)-beli jobb oldali becsl´esb˝ ol. Elegend˝ o teh´ at (1)-ben a jobb oldali egyenl˝ otens´eget biztos´ıtani az m alkalmas megv´ alaszt´ as´ aval. Ez λ = 0-ra a trivi´ alisan igaz f (y) ≤ kf k· kyk (y ∈ Y ) egyenl˝ otlens´eget jelenti. Ha (1)-ben λ > 0, akkor az el˝ obb eml´ıtett jobb oldali egyenl˝ otlens´eget ekvivalens m´odon a´talak´ıtva azt kapjuk, hogy
(2)
m≤−
y
y f (y) 1
+ kf k· ky + λzk = −f + kf k· + z λ λ λ λ
(y ∈ Y, λ > 0).
89
6. Line´ aris oper´ atorok Vil´ agos, hogy
(3)
n
o y ∈ X : y ∈ Y, λ > 0 = Y, azaz (2) azt jelenti, hogy λ m ≤ −f (t) + kf k· kt + zk
(t ∈ Y ).
Ha viszont (1)-ben λ < 0, akkor az ekvivalens a´talak´ıt´ as (1) jobb oldal´ an azt eredm´enyezi, hogy a µ := −λ jel¨ ol´essel 1 f (y) − kf k· ky − µzk = f m≥ µ µ
y y
− kf k· − z
µ µ
(y ∈ Y, µ > 0),
azaz (a (3)-hoz vezet˝ o meggondol´ assal anal´ og m´odon)
(4)
m ≥ f (x) − kf k· kx − zk
(x ∈ Y ).
A Dedekind-axi´ om´ ara hivatkozva (3) ´es (4) egy¨ uttes teljes¨ ul´es´ehez elegend˝ o m´ar csak azt meggondolni, hogy f (x) − kf k· kx − zk ≤ −f (t) + kf k· kt + zk
(x, t ∈ Y ).
Ez viszont azzal ekvivalens, hogy f (t) + f (x) = f (t + x) ≤ kf k(kt + zk + kx − zk) (t, x ∈ Y ), ami a h´ aromsz¨ og-egyenl˝ otlens´eg miatt fenn´ all´ o kt + zk + kx − zk ≥ k(t + z) + (x − z)k = kt + xk becsl´est ´es a nyilv´ an teljes¨ ul˝ o f (t + x) ≤ kf k· kt + xk (t, x ∈ Y ) egyenl˝ otlens´eget is figyelembe v´eve igaz. 6.5.3. Lemma. A Hahn-Banach-t´etel K = C (komplex) esete k¨ ovetkezik a K = R (val´ os) esetb˝ ol. A 6.5.3. Lemma bizony´ıt´ asa. Legyen K = C ´es f ∈ Y ∗ , ekkor b´ armely x ∈ Y eset´en f (x) = f1 (x) + ıf2 (x), √ ´ ahol ı := −1, f1 (x) az f (x) val´ os r´esz´et, f2 (x) pedig a k´epzetes r´esz´et jel¨ oli. Ertelmezt¨ uk ezzel az fj : Y → R (j = 1, 2) funkcion´ alokat. Az f = f1 + ıf2 felbont´ as alapj´ an ıf1 (x) − f2 (x) = ıf (x) = f (ıx) = f1 (ıx) + ıf2 (ıx) Ez´ert f2 (x) = −f1 (ıx) (x ∈ Y ), azaz f (x) = f1 (x) − ıf1 (ıx) Tov´ abb´ a az f linearit´ as´ at figyelembe v´eve
(x ∈ X).
(x ∈ Y ).
90
6. Line´ aris oper´atorok
f1 (y + λx) + ıf2 (y + λx) = f (y + λx) = f (y) + λf (x) =
(λ ∈ C, x, y ∈ Y ),
f1 (y) + λf1 (x) + ı(f2 (y) + λf2 (x)) amib˝ ol λ ∈ R eset´en fj (y + λx) = fj (y) + λfj (x)
(x, y ∈ Y, j = 1, 2)
k¨ ovetkezik. Ha teh´ at az (X, k.k) teret, ill. az Y alteret mint R feletti norm´ alt teret, ill. alteret tekintj¨ uk, akkor az fj : Y → R (j = 1, 2) funkcion´ alok line´ arisak. Korl´ atosak is, hiszen |fj (x)| ≤
q
f12 (x) + f22 (x) = |f (x)| ≤ kf k· kxk
(x ∈ Y, j = 1, 2).
Ez azt is jelenti egy´ uttal, hogy pl. kf1 k ≤ kf k. S˝ ot, kf1 k = kf k, ui. b´ armely x ∈ Y, f (x) 6= 0 eset´en f (x) = reıα (alkalmas r > 0, α ∈ (−π, π] param´eterekkel). K¨ ovetkez´esk´eppen |f (x)| = r = e−ıα f (x) = f (e−ıα x) = f1 (e−ıα x) ≤ kf1 k· ke−ıα xk = kf1 k· kxk, azaz kf k ≤ kf1 k is igaz, ´ıgy val´ oban kf k = kf1 k.
Ez´ert, ha a Hahn-Banach-t´etel igaz a K = R esetben, akkor van olyan F1 : X → R, F1 ∈ X ∗ funkcion´ al, amelyre f1 ⊂ F1 . M´ as sz´ oval F1 -re a k¨ ovetkez˝ok teljes¨ ulnek: F1 (x + λy) = F1 (x) + λF1 (y) , F1 (t) = f1 (t)
(x, y ∈ X, t ∈ Y, λ ∈ R)
´es |F1 (x)| ≤ kf1 k· kxk (x ∈ X). Legyen F (x) := F1 (x) − ıF1 (ıx)
(x ∈ X).
Ekkor F1 (R feletti) linearit´ asa miatt
F (x + λy) = F1 (x + λy) − ıF1 (ı(x + λy)) = F1 (x) + λF1 (y) − ıF1 (ıx) − λıF1 (ıy) = (F1 (x) − ıF1 (ıx)) + λ (F1 (y) − ıF1 (ıy)) = F (x) + λF (y)
(x, y ∈ X, λ ∈ R).
Ezt felhaszn´ alva viszont λ = a + ıb ∈ C (a, b ∈ R), x, y ∈ Y eset´en azt mondhatjuk, hogy F (x + λy) = F (x + ay + ıby) = F (x) + aF (y) + bF (ıy) =
F (x) + aF (y) + bF1 (ıy) − ıbF1 (−y) = F (x) + aF (y) + bF1 (ıy) + ıbF1 (y) =
91
6. Line´ aris oper´ atorok
F (x) + aF (y) + ıb (F1 (y) − ıF1 (ıy)) = F (x) + aF (y) + ıbF (y) = F (x) + λF (y). Ezzel bel´ attuk, hogy F : X → C line´ aris. Ha y ∈ Y, akkor ıy ∈ Y ´es F (y) = F1 (y) − ıF1 (ıy) = f1 (y) − ıf1 (ıy) = f (y), azaz F|Y = f. Az F funkcion´ al korl´ atos is, ui. |F (x)| ≤ |F1 (x)| + |F1 (ıx)| ≤ kF1 k(kxk + kıxk) = 2kF1 k· kxk
(x ∈ X).
Az kF k = kF1 k egyenl˝ os´eget ugyanazzal a gondolatmenettel kapjuk, amivel kf k = kf1 k-hoz jutottunk. ´Igy kF k = kF1 k = kf1 k = kf k, azaz f ⊂ F. A Hahn-Banach-t´ etel bizony´ıt´ asa. Tegy¨ uk fel, hogy (X, k.k) szepar´ abilis ´es K = R. Ekkor megadhat´ o egy en ∈ X (n ∈ N ) z´ art rendszer, ahol N = N vagy egy alkalmas N ∈ N mellett N = {1, ..., N }. Ha en ∈ Y (n ∈ N ), akkor Y nyilv´ an s˝ ur˝ u X-ben ´es alkalmazhat´ o az 6.5.1. Lemma. Egy´ebk´ent valamilyen N ∋ n-re en ∈ / Y0 := Y. ´Irjunk ekkor a 6.5.2. Lemm´aban z hely´ebe en -et ´es legyen ugyanott F0 := f. ´Igy a jelzett lemma szerint kapunk egy Y1 alteret ´es egy F1 ∈ Y1∗ funkcion´ alt u ´gy, hogy Y0 ⊂ Y1 ´es F0 ⊂ F1 . Ha van olyan n ∈ N , hogy en ∈ / Y1 , akkor a 6.5.2. Lemm´ ab´ ol az el˝ oz˝ oekhez hasonl´ oan ad´ odik Y2 , F2 ∈ Y2∗ u ´gy, hogy Y1 ⊂ Y2 ´es F1 ⊂ F2 . Az elj´ ar´ ast folytatva az vagy ∗ v´eges sok l´ep´es ut´ an befejez˝ odik, amikor is egy X∞ ⊂ X alteret ´es egy F∞ ∈ X∞ funkcion´ alt kapunk u ´gy, hogy f ⊂ F∞ , vagy el˝ oa´ll egy Yn alt´er- ´es egy Fn ∈ Yn∗ (n ∈ N) funkcion´ a lsorozat, amelyekre S∞ Yn ⊂ Yn+1, Fn ⊂ Fn+1 (n ∈ N) teljes¨ ul. Legyen az ut´ obbi esetben X∞ := n=0 Yn (ami nyilv´ an alt´er) ´es F∞ : X∞ → R az a funkcion´ al, amelyre F∞ (x) := Fn (x)
(x ∈ Xn , n ∈ N).
Az F∞ funkcion´ al ´ertelmez´ese korrekt, mert n, m ∈ N, n < m eset´en Xn ⊂ Xm , Fn ⊂ Fm , azaz x ∈ Xn mellett x ∈ Xm ´es Fn (x) = Fm (x). Az F∞ funkcion´ al nyilv´ an line´ aris, ill. f = F0 ⊂ Fn (n ∈ N) miatt kf k = kFn k, azaz |F∞ (x)| ≤ kFn k· kxk = kf k· kxk
(x ∈ Xn , n ∈ N).
´Igy kF∞ k ≤ kf k. Tov´ abb´ a x ∈ Y eset´en F∞ (x) = F0 (x) = f (x), teh´ at f ⊂ F∞ . Vil´ agos, hogy en ∈ X∞ (n ∈ N ), ez´ert X∞ s˝ ur˝ u alt´er X-ben. Az 6.5.1. Lemma szerint van teh´ at olyan F ∈ X ∗ , amelyre F∞ ⊂ F, azaz kF k = kF∞ k = kf k ´es F (x) = F∞ (x) = f (x) (x ∈ Y ). Mindez azt jelenti, hogy f ⊂ F. A 6.5.3. Lemm´at is figyelembe v´eve, ezzel a szepar´ abilis esetben a t´etelt bebizony´ıtottuk. 6.5.1. Megjegyz´ esek. i) Ha a sz´ oban forg´ o norm´ alt t´err˝ol nem tudjuk, hogy szepar´ abilis, akkor a Hahn-Banach-t´etel bizony´ıt´ as´ aban az u ´n. Zorn-lemma alkalmazhat´ o:
92
6. Line´ aris oper´atorok tegy¨ uk fel, hogy A 6= ∅, ≤ pedig rendez´es A-ban. Ha az A minden teljesen rendezett r´eszhalmaza fel¨ ulr˝ ol korl´ atos, akkor A-nak van maximuma. ii) Legyen pl. A := {(U, g) : U ⊂ X alt´er, g ∈ U ∗ , f ⊂ g} ´es defini´ aljuk az al´ abbi (nyilv´ an) rendez´est A-ban: ha (U, g), (V, h) ∈ A, akkor (U, g) ≤ (V, h) ⇐⇒ U ⊂ V ´es g ⊂ h. Ha B ⊂ A a most defini´ alt ´ertelemben teljesen rendezett, akkor b´ armely B-beli (U, g), (V, h) eset´ e n vagy U ⊂ V ´ e s g ⊂ h, vagy pedig V ⊂ U ´ e s h ⊂ g. Ez azt jelenti, hogy S az A := (U,g)∈B U halmaz alt´er, az s(x) := g(x) (x ∈ U, (U, g) ∈ B) defin´ıci´ o pedig korrekt m´ odon ´ertelmez egy s : A → K funkcion´ alt. Az s-r˝ ol a Hahn-Banach-t´etel fenti bizony´ıt´ as´ aban szerepl˝ o F∞ -r˝ ol mondottakhoz hasonl´ oan l´ athat´ o be, hogy s ∈ A∗ ´es b´ armely (U, g) ∈ B v´ alaszt´ assal g ⊂ s. Mivel minden, az el˝ obb eml´ıtett (U, g) eset´en nyilv´ an U ⊂ A, ez´ert (U, g) ≤ (A, s). Teh´ at (A, s) fels˝ o korl´ atja B-nek. Ez´ert a Zorn-lemma szerint l´etezik A-nak maximuma, azaz olyan (Z, F ) ∈ A, hogy ha (U, g) ∈ A ´es (Z, F ) a ≤ rendez´es ´ertelm´eben o¨sszehasonl´ıthat´ o (U, g)-vel, akkor (U, g) ≤ (Z, F ). Mutassuk meg, hogy Z = X. K¨ ul¨ onben ui. lenne olyan z ∈ X elem, amelyre z ∈ / Z igaz. A 6.5.2. Lemma alapj´ an viszont ekkor a Z alt´er egydimenzi´ os Y1 b˝ ov´ıt´es´ehez megadhat´ o lenne egy F1 ∈ Y1∗ funkcion´ al u ´gy, hogy F ⊂ F1 . Mivel f ⊂ F, ez´ert f ⊂ F1 , azaz (Y1 , F1 ) ∈ A ´es (Z, F ) ≤ (Y1 , F1 ). Ugyanakkor Z val´ odi altere Y1 -nek, ez´ert (Z, F ) 6= (Y1 , F1 ), azaz nem lehet igaz, hogy (Y, F1 ) ≤ (Z, F ). Mindez viszont ellentmond annak, hogy (Z, F ) maxim´ alis elem A-ban. ´Igy Z = X, teh´ at ∗ F ∈ X ´es f ⊂ F. iii) Megeml´ıtj¨ uk a Hahn-Banach-t´etel egy a´ltal´ anos´ıt´ as´ at: legyen X line´ aris t´er K felett, Y ⊂ X alt´er, f : Y → K pedig olyan line´ aris lek´epez´es, amelyre |f (t)| ≤ p(t) (t ∈ Y ) igaz, ahol a p : X → [0, +∞) f¨ uggv´enyre p(x + y) ≤ p(x) + p(y) (x, y ∈ X) ´es p(λx) = |λ|p(x) (x ∈ X, λ ∈ K) teljes¨ ul. Ekkor van olyan F : X → K line´ aris lek´epez´es, hogy F (t) = f (t) (t ∈ Y ) ´es |F (x)| ≤ p(x) (x ∈ X). iv) Vil´ agos, hogy ha iii)-ban k.k norma X-en, akkor tetsz˝oleges α ≥ 0 sz´ammal a p(x) := αkxk (x ∈ X) f¨ uggv´eny rendelkezik az el˝ obb eml´ıtett tulajdons´ agokkal. Ha ezzel a p-vel |f (t)| ≤ p(t) (t ∈ Y ) is fenn´ all, akkor nyilv´ an kf k ≤ α, azaz a iii)-beli F kiterjeszt´esre is kF k ≤ α. Speci´ alisan az α := kf k v´ alaszt´ assal kF k ≤ kf k, azaz kF k = kf k : f ⊂ F. v) Az f ⊂ F kiterjeszt´es egy´ertelm˝ us´eg´et illet˝ oen a k¨ ovetkez˝oket mondhatjuk. A 6.5.1. Lemma bizony´ıt´ as´ ab´ ol az is kider¨ ul, hogy ha a sz´oban forg´ o Y ⊂ X alt´er minden¨ utt s˝ ur˝ u X-ben, akkor egy´ertelm˝ uen l´etezik olyan F ∈ X ∗ , hogy f ⊂ F. Hasonl´ oan, ha a 6.5.2. Lemma bizony´ıt´ as´ aban jelzett (3), (4) egyenl˝ otlens´egeknek egyetlen m sz´am tesz eleget, azaz (az ottani jel¨ ol´esekkel) m0 := sup{f (x) − kf k· kx − zk : x ∈ Y } =
m1 := inf{−f (t) + kf k· kt + zk : t ∈ Y }, akkor a kiterjeszt´es egy´ertelm˝ u, egy´ebk´ent v´egtelen sok F ∈ X ∗ funkcion´ allal (minden m ∈ [m0 , m1 ] mellett) lesz f ⊂ F. Az al´ abbiakban a Hahn-Banach-t´etel n´eh´ any k¨ ovetkezm´eny´et t´ argyaljuk.
93
6. Line´ aris oper´ atorok
6.5.1. K¨ ovetkezm´ eny. Legyen (X, k.k) norm´ alt t´er. Ekkor b´ armely 0 6= x ∈ X elemhez van olyan F ∈ X ∗ funkcion´ al, amelyre kF k = 1 ´es F (x) = kxk igaz. Bizony´ıt´ as. Tekints¨ uk az Y := {cx ∈ X : c ∈ K} (nyilv´ an) alteret ´es az f (cx) := ckxk
(c ∈ K)
funkcion´ alt. Vil´ agos, hogy f ∈ Y ∗ ´es |f (cx)| = |c|· kxk = kcxk (c ∈ K) miatt kf k = 1, ill. f (x) = f (1· x) = kxk. K¨ ovetkez´esk´eppen minden olyan F ∈ X ∗ megfelel˝ o, amelyre f ⊂ F. 6.5.2. K¨ ovetkezm´ eny. Az (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) norm´ alt terekr˝ ol tegy¨ uk fel, hogy X1 6= {0} ´es az (L(X1 , X2 ), k.k) oper´ ator-t´er teljes. Ekkor az (X2 , k.k2 ) t´er is teljes. Bizony´ıt´ as. Az el˝ obbi megjegyz´es szerint van olyan f ∈ X ∗ funkcion´ al, amely nem azonosan nulla. Tekints¨ uk valamely y ∈ X2 elemmel az Ay x := f (x)y (x ∈ X1 ) oper´atort. Az f linearit´ asa miatt Ay nyilv´ an line´ aris. Tov´ abb´ a kAy xk2 = kf (x)yk2 = |f (x)|· kyk2 ≤ kf k· kyk2 · kxk1
(x ∈ X1 ).
Ez azt jelenti, hogy Ay ∈ L(X1 , X2 ) ´es kAy k ≤ kf k· kyk2 . Tegy¨ uk fel, hogy az yn ∈ X2 (n ∈ N) sorozat Cauchy-sorozat, azaz kyn − ym k2 → 0
(n, m → ∞).
Ekkor kAyn − Aym k = kAyn −ym k ≤ kf k· kyn − ym k2 → 0 (n, m → ∞), teh´ at (Ayn ) Cauchy-sorozat az (L(X1 , X2 ).k.k) oper´ator-t´erben. A felt´etel miatt ez´ert van olyan A ∈ L(X1 , X2 ) oper´ ator, amellyel kAyn − Ak → 0 (n → ∞). Ekkor viszont b´ armely x ∈ X1 elemre Ayn x → Ax (n → ∞) is igaz. Ha itt x olyan, amelyre f (x) 6= 0, akkor az yn =
1 1 f (x)yn = Ay x f (x) f (x) n
(n ∈ N)
egyenl˝ os´eg alapj´ an az (yn ) sorozat is konvergens. 6.5.2. Megjegyz´ esek. i) Ha teh´ at X 6= {0}, akkor a 6.5.1. K¨ ovetkezm´eny miatt van olyan X ∗ -beli funkcion´ al, amely nem azonosan nulla. Ugyanez m´as megfogalmaz´ asban: b´ armely x, y ∈ X, x 6= y eset´en van olyan F ∈ X ∗ , amelyre F (x) 6= F (y). Val´ oban, a 6.5.1. K¨ ovetkezm´enyt az x − y 6= 0 elemre alkalmazva kapunk olyan X ∗ ∋ F -et, amelyre F (x − y) = F (x) − F (y) = kx − kyk > 0. ii) Eml´ekeztet¨ unk a 6.3.4. T´etelre: ha (X2 , k.k2 ) Banach-t´er, akkor az (L(X1 , X2 ), k.k) oper´ ator-t´er teljes. A 6.5.2. K¨ ovetkezm´eny szerint (egy partikul´ aris esett˝ol eltekintve) ez a t´etel meg is ford´ıthat´ o: (L(X1 , X2 ), k.k) akkor ´es csak akkor teljes, ha (X2 , k.k) Banach-t´er.
94
6. Line´ aris oper´atorok 6.5.3. K¨ ovetkezm´ eny. Legyen (X, k.k) norm´ alt t´er, Y ⊂ X val´ odi z´ art alt´er, z ∈ X \ Y. Ekkor van olyan F ∈ X ∗ funkcion´ al, amelyre az al´ abbiak teljes¨ ulnek: F (y) = 0 (y ∈ Y ), F (z) = 1 ´es kF k = 1/ρ(z, Y ). Bizony´ıt´ as. Tudjuk, hogy ρ(z, Y ) > 0. Legyen L := {cz + y ∈ X : y ∈ Y, c ∈ K}.
Ekkor L ⊂ X alt´er, minden l ∈ L egy´ertelm˝ uen a´ll´ıthat´ o el˝ o l = cz + y alakban alkalmas y ∈ Y, c ∈ K elemekkel, az f (cz + y) := c (cz + y ∈ L) funkcion´ al pedig line´ aris. Korl´ atos is, ui. |f (cz + y)| = |c| ≤
1 kcz + yk ρ(z, Y )
(cz + y ∈ Y ).
Ez ut´ obbi indokl´ as´ ahoz nyilv´ an feltehet˝o, hogy c 6= 0. Ekkor kcz + yk = |c|· kz + y/ck = |c|· kz − (−y/c)k alapj´ an azt kell meggondolni, hogy ρ(z, Y ) ≤ kz−(−y/c)k, ami −y/c ∈ Y Ez´ert kf k ≤ 1/ρ(z, Y ). L´ assuk be, hogy kf k = 1/ρ(z, Y ). Val´ oban, ha yn ∈ Y lim(kz − yn k) = ρ(z, Y ), akkor
(y ∈ Y ) miatt nyilv´ anval´ o.
(n ∈ N) olyan sorozat, amelyre
|f (−z + yn )| = 1 ≤ kf k· kz − yn k → kf k· ρ(z, Y )
(n → ∞),
azaz kf k ≥ 1/ρ(z, Y ).
Mivel f (z) = f (1· z + 0) = 1, f (y) = f (0· z + y) = 0 (y ∈ Y ), ez´ert b´ armely F ∈ X ∗ , f ⊂ F olyan funkcion´ al, amely a sz´ oban forg´ o a´ll´ıt´ asban szerepel. 6.5.3. Megjegyz´ es. Emelj¨ uk ki k¨ ul¨ on is, hogy b´ armely val´ odi z´ art Y ⊂ X alt´er eset´en van olyan F ∈ X ∗ funkcion´ al, amely nem azonosan nulla ´es F (y) = 0 (y ∈ Y ).
Tegy¨ uk fel, hogy adott (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) norm´ alt terek eset´en A ∈ L(X1 , X2 ) ´es legyen f ∈ X2∗ . Ekkor A∗ f := f ◦ A ∈ X1∗ . Val´ oban, A ´es f linearit´ asa miatt A∗ f ∈ L(X1 , K) nyilv´ anval´ o. Ha x ∈ X1 , akkor |A∗ f (x)| = |f (Ax)| ≤ kf k· kAxk2 ≤ kf k· kAk· kxk1 , amib˝ ol A∗ f ∈ X1∗ ´es egy´ uttal kA∗ f k ≤ kAk· kf k k¨ ovetkezik. (Felh´ıvjuk a figyelmet arra, hogy az utols´ o becsl´esben h´ aromf´ele norma szerepel, mindegyiket k.k-val jel¨ olt¨ uk.) Ha f, g ∈ X2∗ , µ, λ ∈ K, akkor nyilv´ an A∗ (µf + λg) = µA∗ f + λA∗ g, azaz az
95
6. Line´ aris oper´ atorok
X2∗ ∋ f 7→ A∗ f ∈ X1∗ lek´epez´es line´ aris: A∗ ∈ L(X2∗ , X1∗ ). S˝ ot, az el˝ oz˝ o becsl´es miatt A∗ ∈ L(X2∗ , X1∗ ) ´es kA∗ k ≤ kAk. 6.5.4. K¨ ovetkezm´ eny. Tetsz˝ oleges (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) norm´ alt terek ´es A ∈ L(X1 , X2 ) eset´en A∗ ∈ L(X2∗ , X1∗ ) ´es kA∗ k = kAk. Bizony´ıt´ as. Azt kell m´ ar csak bel´ atnunk, hogy kAk ≤ kA∗ k. Legyen ehhez x ∈ X1 olyan, hogy 0 6= Ax ∈ X2 (nyilv´ an feltehet˝ o, hogy A nem az azonosan nulla oper´ator, k¨ ul¨ onben az a´ll´ıt´ asunk trivi´ alis) ´es f ∈ X2∗ olyan funkcion´ al (ld. 6.5.1. K¨ ovetkezm´eny), amelyre kf k = 1, f (Ax) = kAxk2 . Ekkor kAxk2 = |f (Ax)| = |A∗ f (x)| ≤ kA∗ f k· kxk1 ≤ kA∗ k· kf k· kxk1 = kA∗ k· kxk1
(x ∈ X1 ),
azaz val´ oban kAk ≤ kA∗ k. Az A∗ ∈ L(X2∗ , X1∗ ) korl´ atos line´ aris oper´atort az A ∈ L(X1 , X2 ) oper´ator adjung´ altj´ anak nevezz¨ uk. Vizsg´ aljuk meg az al´ abbi speci´alis eseteket. 1o Legyen 0 < n, m ∈ N, (X1, k.k1 ) := (Kn , k.k1 ), (X2, k.k2 ) := (Km , k.k2 ) valamilyen Kn -beli m×n k.k1 , ill. Km -beli k.k2 vektornorm´ aval. Ha A = (aik )m,n , akkor tekints¨ uk az i=1,k=1 ∈ K Ax := Ax
(x ∈ X1 )
defin´ıci´ oval ´ertelmezett A : X1 → X2 oper´atort, amelyre A ∈ L(X1 , X2 ) (ld. 6.3.2. vi) megjegyz´es). A most id´ezett 6.3.2. vi) megjegyz´est az m := 1, ill. az n := 1 esetben alkalmazva azt kapjuk, hogy X1∗ izomorf X1 -gyel, X2∗ pedig izomorf X2 -vel. Ennek alapj´ an k¨ onny˝ u meggondolni, hogy L(X2∗ , X1∗ ) izomorf L(X2 , X1 )-gyel ´es ebben az ´ertelemben az el˝ obbi A oper´ator eset´en A∗ azonos´ıthat´ o n,m n×m ∗ adjung´ alt m´ atrixszal. az A := (aki )k=1,i=1 ∈ K 2o Ha (X, h, i) Hilbert-t´er, akkor (ld. 6.4.1. iii) megjegyz´es) X ∗ izomorf ´es izometrikus X-szel. Legyen A ∈ L(X, X), ekkor A∗ ∈ L(X ∗ , X ∗ ), ahol teh´ at f ∈ X ∗ eset´en A∗ f ∈ X ∗ . A 6.4.1. T´etel szerint egy´ertelm˝ uen megadhat´ ok olyan a, b ∈ X elemek, amelyekkel f (x) = hx, ai, A∗ f (x) = hx, bi ∗ (x ∈ X). Viszont az A f funkcion´ al ´ertelmez´ese alapj´ an A∗ f (x) = f (Ax) = hAx, ai
(x ∈ X),
azaz hAx, ai = hx, bi (x ∈ X). Legyen BA (a) := b, ezzel defini´ altunk egy BA : X → X (nyilv´ an line´ aris) oper´ atort, amellyel az el˝ obbiek a k¨ ovetkez˝ ok´eppen ´ırhat´ ok: A∗ f (x) = hAx, ai = hx, BA ai
(x ∈ X).
Mivel a 6.4.1. T´etel alapj´ an kBA ak = kbk = kA∗ f k ≤ kA∗ k· kf k = kA∗ k· kak
(a ∈ X),
96
6. Line´ aris oper´atorok
ez´ert BA ∈ L(X, X) ´es kBA k ≤ kA∗ k. Az |A∗ f (x)| = |hx, BA ai| ≤ kxk· kBA ak ≤ kBA k· kak· kxk = kBA k· kf k· kxk
(x ∈ X, f ∈ X ∗ )
becsl´esb˝ ol viszont az k¨ ovetkezik, hogy kA∗ f k ≤ kBA k· kf k, azaz kA∗ k ≤ kBA k. Azt kaptuk teh´ at, ∗ hogy kA k = kBA k. A fentiek alapj´ an vil´ agos, hogy az L(X ∗ , X ∗) ∋ A∗ 7→ BA ∈ L(X, X) megfeleltet´es izomorfia ´es izometria. Ebben az ´ertelemben A∗ -ot azonos´ıthatjuk BA -val: A∗ ≡ BA , az L(X ∗ , X ∗ ) teret pedig L(X, X)-szel: L(X ∗ , X ∗ ) ≡ L(X, X). Ezt figyelembe v´eve azt ´ırhatjuk, hogy hAx, yi = hx, A∗yi
(x, y ∈ X, A ∈ L(X, X)),
ill. azt mondjuk, hogy az A ∈ L(X, X) oper´ator o ¨nadjung´ alt, ha A∗ = A. Ez ut´ obbi esetben teh´ at b´ armely x, y ∈ X eset´en hAx, yi = hx, Ayi. Legyen pl. L ⊂ X z´ art alt´er, ekkor a PL projekci´ o (ld. 5.3.3. iv) megjegyz´es) o¨nadjung´ alt. Ui. b´ armely x, y ∈ X eset´en az x = PL x + x ˜, y = PL y + y˜ (˜ x, y˜ ∈ L⊥ ) felbont´ as (ld. 5.3.3. T´etel) alapj´ an hPL x, yi = hPL x, PL y + y˜i = hPL x, PL yi = hx − x ˜, PL yi = hx, PL yi, hiszen PL x, PL y ∈ L miatt hPL x, y˜i = h˜ x, PL yi = 0. Tov´ abb´ a L 6= {0} eset´en kPL k = 1, mivel b´ armely 0 6= x ∈ L elemre kPL xk = kxk ≤ kPL k· kxk miatt egyr´eszt kPL k ≥ 1, m´asr´eszt (ld. 6.3.2. iii) megjegyz´es) kPL k ≤ 1. (Ha L = {0}, akkor PL ≡ 0 miatt nyilv´ an kPL k = 0.) ∗
3o Egy (X, k.k) norm´ alt t´er X ∗∗ m´ asodik du´ alis´ at ´ertelemszer˝ uen az X ∗∗ := (X ∗ ) defin´ıci´ oval ´ertelmezz¨ uk. Ha x ∈ X, akkor a Φx (f ) := f (x)
(f ∈ X ∗ )
el˝ o´ır´ assal ´ertelmezett Φx : X ∗ → K lek´epez´es (funkcion´ al) nyilv´ an line´ aris: Φx ∈ L(X ∗ , K). Mivel |Φx (f )| = |f (x)| ≤ kf k· kxk
(f ∈ X ∗ , x ∈ X),
ez´ert Φx ∈ L(X ∗ , K) = X ∗∗ is igaz, ill. kΦx k ≤ kxk. 6.5.5. K¨ ovetkezm´ eny. B´ armely x ∈ X eset´en kΦx k = kxk. Bizony´ıt´ as. Azt kell megmutatnunk, hogy kxk ≤ kΦx k (x ∈ X). Mivel ez x = 0 eset´en trivi´ alis, ez´ert feltehet˝ o, hogy x 6= 0. Legyen (ld. 6.5.1. K¨ ovetkezm´eny) f ∈ X ∗ olyan, hogy kf k = 1 ´es f (x) = kxk. Ekkor Φx (f ) = f (x) = kxk ≤ kΦx k· kf k = kΦx k, azaz val´ oban kxk ≤ kΦx k.
97
6. Line´ aris oper´ atorok 6.5.4. Megjegyz´ esek. i) Az el˝ obbieket szem el˝ ott tartva legyen X := {Φx ∈ X ∗∗ : x ∈ X}.
Nyilv´ anval´ o, hogy X altere X ∗∗ -nak, ill. az X ∋ x 7→ ϕ(x) := Φx ∈ X megfeleltet´es izomorfia ´es izometria. Azt mondjuk, hogy az (X, k.k) t´er reflex´ıv, ha X = X ∗∗ . ii) Az eddigiek szerint azt kapjuk, hogy b´ armely Hilbert-t´er, ill. tetsz˝oleges 1 < p < +∞ eset´en az (ℓp , k.kp ) terek reflex´ıvek (ld. 6.4.1. iii) megjegyz´es, ill. 6.4.2. T´etel). Ugyanakkor (ld. 6.4.2. i) megjegyz´es) az (ℓ1 , k.k1 ), (ℓ∞ , k.k∞ ) terek nem reflex´ıvek.
iii) Reflex´ıv (X, k.k) t´er eset´en teh´ at X ∗∗ izomorf ´es izometrikus X-szel, ebben az ´ertelemben ∗∗ X = X . Mivel a du´ alis terek Banach-terek, ez´ert minden reflex´ıv t´er egy´ uttal Banach-t´er. Felh´ıvjuk azonban a figyelmet arra, hogy a most mondottakban az is benne van”, hogy az ” eml´ıtett izomorfi´ at ´es izometri´ at az i) megjegyz´esben ´ertelmezett ϕ lek´epez´es val´ os´ıtja meg. ∗∗ Konstru´ altak ui. olyan (X, k.k) teret, hogy X ugyan izomorf ´es izometrikus X-szel, de ϕ nem izomorfia ´es izometria. K¨ ovetkez´esk´eppen (X, k.k) nem reflex´ıv.
iv) Norm´ alt terek X ∗∗∗ , X ∗∗∗∗ , ... harmadik, negyedik, ... du´ alisa is ´ertelemszer˝ uen defini´ alhat´ o, ill. felvethet˝ o ezek egym´ ashoz val´ o viszonya. Pl. mutassuk meg, hogy az (X, k.k) Banach-t´er akkor ´es csak akkor reflex´ıv, ha a du´ alisa is reflex´ıv. Ha ui. g ∈ X ∗ eset´en Ψg ∈ X ∗∗∗ az a funkcion´ al, amelyre Ψg (F ) := F (g)
(F ∈ X ∗∗ )
´es ψ(g) := Ψg , akkor azt kell megmutatnunk (ld. i)), hogy Rϕ = X ∗∗
⇐⇒
Rψ = X ∗∗∗ .
Ehhez tegy¨ uk fel el˝ osz¨ or, hogy Rϕ = X ∗∗ ´es legyen Ψ ∈ X ∗∗∗ . Ha g := Ψ ◦ ϕ, azaz g(x) := Ψ(ϕ(x)) (x ∈ X), akkor g nyilv´ an line´ aris ´es |g(x)| ≤ kΨk· kϕ(x)k = kΨk· kxk
(x ∈ X)
miatt g ∈ X ∗ . Ugyanakkor Ψg (F ) = F (g), ahol F ∈ X ∗∗ , azaz alkalmas x ∈ X eset´en (ld. i)) F = ϕ(x) = Φx . Teh´ at Ψg (F ) = Φx (g) = g(x) = Ψ(ϕ(x)) = Ψ(F ), amib˝ ol Ψg = Ψ m´ ar k¨ ovetkezik. Ez´ert Rψ = X ∗∗∗ , ´ıgy a du´ alis t´er val´ oban reflex´ıv. ∗∗∗ Ford´ıtva, ha a du´ alis t´er reflex´ıv: Rψ = X , akkor indirekt m´odon gondolkodva tegy¨ uk fel, hogy Rϕ 6= X ∗∗ . L´ assuk be el˝ osz¨ or, hogy X = Rϕ z´ art. Ha ui. Φxn ∈ X (n ∈ N) konvergens sorozat: kΦxn − Φk → 0 (n → ∞) valamilyen Φ ∈ X ∗∗ funkcion´ allal, akkor kxn − xm k = kΦxn − Φxm k → 0
(n, m → ∞)
alapj´ an az xn ∈ X (n ∈ N) sorozat Cauchy-sorozat, ´ıgy az (X, k.k) t´er teljess´ege miatt konvergens: x := lim(xn ). Innen viszont
98
6. Line´ aris oper´atorok
kΦxn − Φx k = kxn − xk → 0
(n → ∞),
azaz Φx = lim(Φxn ) = Φ, teh´ at Φ ∈ X k¨ ovetkezik. Azt kaptuk, hogy X val´ odi z´ art altere X ∗∗ -nak. A 6.5.3. Megjegyz´es szerint ez´ert van olyan 0 6= Θ ∈ X ∗∗∗ , amelyre Θ|X ≡ 0. Az Rψ = X ∗∗∗ felt´etel miatt alkalmas g ∈ X ∗ eset´en Θ = Ψg , ´ıgy 0 = Θ(Φx ) = Ψg (Φx ) = Φx (g) = g(x)
(x ∈ X).
Ez´ert g ≡ 0, amib˝ ol Θ = Ψg ≡ 0 k¨ ovetkezik, ami nem igaz. K¨ ovetkez´esk´eppen Rϕ = X ∗∗ , azaz az (X, k.k) t´er reflex´ıv. v) Az el˝ obbi megjegyz´esb˝ ol m´ ar egyszer˝ uen k¨ ovetkezik, hogy ha az (X, k.k) Banach-t´er nem reflex´ıv, akkor (izomorfia ´es izometria ´ertelm´eben) az X ⊂ X ∗∗ ⊂ X ∗∗∗∗ ⊂ ..., ill. X ∗ ⊂ X ∗∗∗ ⊂ X ∗∗∗∗∗ ⊂ ... tartalmaz´ asok valamennyien szigor´ u tartalmaz´ asok: X 6= X ∗∗ 6= X ∗∗∗∗ 6= ..., ill. X ∗ 6= X ∗∗∗ 6= X ∗∗∗∗∗ 6= ... Ha ui. pl. X ∗∗∗ = X ∗∗∗∗∗ , akkor ez azt jelenten´e, hogy X ∗∗∗ reflex´ıv, azaz X ∗∗ is az. Innen viszont X ∗ ´es ´ıgy X reflexivit´ asa is k¨ ovetkezne (A. E. Plessner). 6.5.6. K¨ ovetkezm´ eny. B´ armely (X, k.k) norm´ alt t´er ´es S ⊂ X r´eszhalmaz eset´en S akkor ´es csak akkor z´ art rendszer, ha az al´ abbi ekvivalencia igaz: tetsz˝ oleges f ∈ X ∗ funkcion´ alra f = 0 ⇐⇒ f|S = 0. Bizony´ıt´ as. Tegy¨ uk fel el˝ osz¨ or, hogy S z´ art rendszer ´es f|S = 0. Ekkor f linearit´ asa miatt = 0, azaz L[S] = X nyilv´ an f|L[S] = 0 is igaz. Innen viszont f folytonoss´ ag´ at is figyelembe v´eve f| L[S] szerint f = 0 k¨ ovetkezik. Ha S nem z´ art rendszer, akkor az Y := L[S] (6= X) v´ alaszt´ assal a 6.5.3. Megjegyz´es miatt egy alkalmas f ∈ X ∗ funkcion´ allal f|Y = 0, de f 6= 0. Mivel f|S = 0, ez´ert - felt´eve a t´etelben eml´ıtett ekvivalencia fenn´ all´ as´ at - f = 0 k¨ ovetkezik, ellent´etben az el˝ obbi f 6= 0 tulajdons´ aggal. Ez´ert S z´ art rendszer. 6.6. Er˝ os konvergencia. Tekints¨ uk valamely (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) norm´ alt terek eset´en korl´ atos line´ aris oper´atoroknak egy (Tn ) sorozat´ at: Tn ∈ L(X1 , X2 ) (n ∈ N). Azt mondjuk, hogy a (Tn ) sorozat er˝ osen konvergens, ha minden x ∈ X1 eset´en a helyettes´ıt´esi ´ert´ekek (Tn x) sorozata konvergens. Vil´ agos, hogy ekkor minden X1 ∋ x-re supn kTn xk2 < +∞. Megmutatjuk, hogy (bizonyos felt´etelek mellett) ekkor az er˝ osebb” ” supn kTn k < +∞ korl´ atoss´ ag is teljes¨ ul. S˝ ot, igaz a
99
6. Line´ aris oper´ atorok
6.6.1. T´ etel (az egyenletes korl´ atoss´ ag elve). Legyenek adottak az (X1 , k.k1 ) , (X2 , k.k2 ) norm´ alt terek ´es a Tα ∈ L(X1 , X2 ) (α ∈ Γ) line´ aris oper´ atorok valamely Γ 6= ∅ (index)halmaz eset´en. Ha az {x ∈ X1 : sup kTα xk2 < +∞} α
halmaz m´ asodik kateg´ ori´ aj´ u, akkor supα kTα k < +∞. Bizony´ıt´ as. Legyen x ∈ X1 , k ∈ N eset´en p(x) := supα kTα xk2 ´es {p ≤ k} := {x ∈ X1 : p(x) ≤ k}. Ekkor minden k ∈ N term´eszetes sz´ amra {p ≤ k} z´ art halmaz. Val´ oban, ha z ∈ {p > k} := X1 \ {p ≤ k}, akkor p(z) = supα kTα zk2 > k. Ez´ert van olyan α ∈ Γ, hogy kTα zk2 > k. Mivel Tα , k.k2 folytonos lek´epez´esek, ez´ert egy´ uttal a z pont egy alkalmas K(z) k¨ ornyezet´enek minden t ∈ K(z) pontj´ ara is teljes¨ ul a kTα tk2 > k egyenl˝ otlens´eg. Ez m´as sz´oval azt jelenti, hogy K(z) ⊂ {p > k}, azaz {p > k} ny´ılt halmaz. A felt´etel szerint a
{p < ∞} := {x ∈ X1 : sup kTα xk2 < +∞} = α
∞ [
{p ≤ k}
k=1
halmaz m´asodik kateg´ ori´ aj´ u (ld. 2.2.2. i) megjegyz´es) ez´ert egy alkalmas 0 < k ∈ N term´eszetes sz´amra a {p ≤ k} halmaz belseje nem u ¨res. L´etezik teh´ at olyan y ∈ {p ≤ k} elem ´es olyan δ > 0 sz´am, hogy a Kδ (y) k¨ ornyezetre Kδ (y) ⊂ {p ≤ k} igaz. ´Igy tetsz˝oleges t ∈ X1 , kt − yk1 < δ eset´en minden α ∈ Γ indexre kTα tk2 ≤ k. azaz
Legyen most m´ ar x ∈ X1 tetsz˝ oleges, ekkor nyilv´ an van olyan r > 0, amellyel y + rx ∈ Kδ (y),
kTα (y + rx)k2 = kTα y + rTα xk2 ≤ k
(α ∈ Γ).
A h´ aromsz¨ og-egyenl˝ otlens´eg miatt kTα y + rTα xk2 ≥ rkTα xk2 − kTα yk2 , amib˝ ol rkTα xk2 ≤ k + kTα yk2 ≤ 2k k¨ ovetkezik. Ha x 6= 0, akkor az r := v´ alaszt´ as megfelel˝ o, amikor is
δ 2kxk1
100
6. Line´ aris oper´atorok
kTα xk2 ≤
4k kxk1 . δ
Ez ut´ obbi egyenl˝ otlens´eg nyilv´ an igaz x = 0-ra is, hiszen ekkor Tα x = Tα 0 = 0 (α ∈ Γ). Teh´ at kTα k ≤ 4k/δ (α ∈ Γ), ami az a´ll´ıt´ asunk bizony´ıt´ as´ at jelenti. Vil´ agos, hogy a {p < ∞} halmaz m´ asodik kateg´ ori´ aj´ u, ha valamilyen m´asodik kateg´ ori´ aj´ u X ⊂ X1 halmazra X ⊂ {p < ∞}. M´ as sz´ oval teh´ at az el˝ obbi t´etel alkalmaz´ as´ ahoz nem kell a teljes” {p < ∞} ” halmazt felder´ıten¨ unk”, elegend˝ o a pontonk´enti korl´ atoss´ agot egy m´asodik kateg´ ori´ aj´ u X halmazon ” ellen˝ orizni. A 2.2.2. Baire-f´ele kateg´ oria-t´etel alapj´ an az al´ abbi speci´alis esethez jutunk: 6.6.2. T´ etel (Banach-Steinhaus I). Tegy¨ uk fel, hogy az (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) norm´ alt terek k¨ oz¨ ul (X1 , k.k1 ) Banach-t´er, a Tn ∈ L(X1 , X2 ) (n ∈ N) oper´ ator-sorozat pedig er˝ osen konvergens. Ekkor a Tn (n ∈ N) oper´ atorok egyenletesen korl´ atosak, azaz supn kTn k < +∞ ´es a T x := limn Tn x (x ∈ X1 ) (pontonk´enti) limesz-oper´ atorra T ∈ L(X1 , X2 ), kT k ≤ lim inf n kTn k teljes¨ ul. Bizony´ıt´ as. Val´ oban, a felt´etel szerint b´ armely x ∈ X1 eset´en a (Tn x, n ∈ N) (helyettes´ıt´esi ´ert´ekekb˝ ol a´ll´ o) sorozat konvergens, ´ıgy supn kTn xk2 < +∞. Ez azt jelenti, hogy {p < ∞} = X1 , ami (ld. Baire-t´etel) m´ asodik kateg´ ori´ aj´ u. ´Igy a 6.6.1. T´etel k¨ ovetkezt´eben supn kTn k < +∞. Speci´ alisan M := lim inf n kTn k < +∞. A T lek´epez´es nyilv´ an line´ aris, ill. kT xk2 = limn kTn xk2 (x ∈ X1 ). Mivel kTn xk2 ≤ kTn kkxk1 (n ∈ N), ez´ert kT xk2 ≤ M kxk1 (x ∈ X1 ), azaz az a´ll´ıt´ asunk m´asodik fele is k¨ ovetkezik. 6.6.1. Megjegyz´ esek. i) Legyen pl. (X, k.k) szepar´ abilis Banach-t´er, fn ∈ X ∗ (n ∈ N) ´es tegy¨ uk fel, hogy az (fn ) sorozat korl´ atos: q := supn kfn k < +∞. Ekkor van olyan (νn ) indexsorozat ´es olyan f ∈ X ∗ funkcion´ al, hogy f (x) = lim(fνn (x)) (x ∈ X). Val´ oban, legyen {xn ∈ X :∈ N} minden¨ utt s˝ ur˝ u X-ben. Ekkor |fn (x0 )| ≤ kfn k· kx0 k ≤ qkx0 k
(n ∈ N)
miatt az (fn (x0 )) sz´ amsorozat korl´ atos. A Bolzano-Weierstrass-t´etel miatt ez´ert van olyan ν (0) indexsorozat, amellyel az (fν (0) (x0 )) r´eszsorozat konvergens. Hasonl´ oan, az (fν (0) (x1 )) n
n
sorozat korl´ atoss´ aga alapj´ an van olyan ν (1) indexsorozat, hogy az (fν (0) ◦ν (1) (x1 )) r´eszsorozat n
konvergens. Teljes indukci´ oval folytatva a konstrukci´ ot minden N ∋ i-re kapunk olyan ν (i) indexsorozatot, amellyel (fν (0) ◦···◦ν (i) (xi )) konvergens. Legyen most m´ar n
νn := ν (0) ◦ · · · ◦ νn(n)
(n ∈ N).
Ekkor ν nyilv´ an indexsorozat ´es b´ armely n, i ∈ N, i ≤ n eset´en fνn (xi ) = fν (0) ◦···◦ν (i) (xi ), µi (n)
(n)
ahol µi (n) := ν (i+1) ◦···◦νn . Ez´ert (fν (0) ◦···◦ν (i) (xi )) konvergenci´ aja miatt tetsz˝oleges i ∈ N n eset´en
101
6. Line´ aris oper´ atorok
fνn (xi ) − fνm (xi ) → 0
(n, m → ∞).
Ha x ∈ X, ε > 0, akkor legyen i ∈ N olyan, hogy kx − xi k < ε. Legyen tov´ abb´ a N ∈ N olyan k¨ usz¨ obindex, amellyel |fνn (xi ) − fνm (xi )| < ε (N < n, m ∈ N), ´ıgy ilyen n, m eset´en |fνn (x) − fνm (x)| ≤ |fνn (x) − fνm (xi )| + |fνn (xi ) − fνm (xi )| + |fνm (xi ) − fνm (x)| ≤ (2q + 1)ε. Az (fνn (x)) sz´ amsorozat teh´ at Cauchy-sorozat, azaz konvergens. Defini´ aljuk az f funkcion´ alt a k¨ ovetkez˝ ok´eppen: f (x) := lim(fνn (x)) (x ∈ X). A 6.6.2. T´etel alapj´ an f ∈ X ∗ . ii) Az i) megjegyz´esben szerepl˝ o a´ll´ıt´ as nem m´as, mint (a bizony´ıt´ as k¨ ozben is id´ezett) BolzanoWeierstrass-t´etel absztrakt v´ altozata funkcion´ alok sorozat´ ara. iii) Bel´ athat´ o, hogy a most eml´ıtett absztrakt Bolzano-Weierstrass-t´etel akkor is igaz, ha az (X, k.k) t´er nem szepar´ abilis, de reflex´ıv. A tov´ abbiakban a bevezet˝ oben megfogalmazott er˝os konvergencia-k´erd´esre adunk v´ alaszt. 6.6.3. T´ etel (Banach-Steinhaus II). Ha az (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) terek mindegyike Banach-t´er, Tn ∈ L(X1 , X2 ) (n ∈ N), akkor a (Tn ) sorozat er˝ os konvergenci´ aj´ anak sz¨ uks´eges ´es el´egs´eges felt´etele az, hogy ez a konvergencia az X1 t´er egy Y z´ art rendszer´en fenn´ alljon ´es supn kTn k < +∞ legyen. Bizony´ıt´ as. A t´etelben megfogalmazott felt´etel sz¨ uks´egess´ege r´eszben trivi´ alis, r´eszben pedig az egyenletes korl´ atoss´ ag im´ent bebizony´ıtott speci´alis eset´eb˝ ol k¨ ovetkezik (ld. 6.6.2. T´etel). Az el´egs´egess´eg igazol´ as´ ahoz el˝ osz¨ or is jegyezz¨ uk meg, hogy a Tn (n ∈ N) oper´atorok linearit´ asa miatt a (Tn x) sorozat az Y rendszer L(Y ) line´ aris burk´ anak minden elem´ere is konverg´ al. Mivel az L(Y ) line´ aris burok minden¨ utt s˝ ur˝ u X1 -ben, ez´ert tetsz˝oleges x ∈ X1 ´es ε > 0 eset´en van olyan z ∈ L(Y ), amellyel kx − zk1 < ε. Tov´ abb´ a, a h´ aromsz¨ og-egyenl˝ otlens´eget felhaszn´ alva minden n, m ∈ N term´eszetes sz´ amra az ad´ odik, hogy kTn x − Tm xk2 ≤ kTn x − Tn zk2 + kTn z − Tm zk2 + kTm z − Tm xk2 ≤ 2qkx − zk1 + kTn z − Tm zk2 ≤ 2qε + kTn z − Tm zk2 , ahol q := supn kTn k. A (Tk z) sorozat konvergens, ez´ert egy alkalmas N ∈ N k¨ usz¨ obbel” ” kTn z − Tm zk2 < ε, hacsak n, m > N. Ilyen n, m-ekre teh´ at kTn x − Tm xk2 ≤ (2q + 1)ε, azaz a (Tn x) sorozat Cauchy-sorozat, ´ıgy az (X1 , k.k1 ) t´er teljess´ege miatt (Tn x) konvergens is. Egy Tn ∈ L(X1 , X2 ) (n ∈ N) oper´atorsorozat konvergenciahalmaz´ an ´erts¨ uk az o¨sszes olyan x ∈ X1 pont a´ltal meghat´ arozott X ⊂ X1 halmazt, amelyre a (Tn x) sorozat konvergens. Ekkor az al´ abbi a´ll´ıt´ as igaz:
102
6. Line´ aris oper´atorok 6.6.4. T´ etel. Ha az (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) terek Banach-terek, akkor az X halmaz vagy els˝ o kateg´ ori´ aj´ u, vagy pedig X = X1 .
Bizony´ıt´ as. Ui. a Tn -ek (n ∈ N) linearit´ asa miatt X nyilv´ an altere az X1 t´ernek. Ha X m´asodik kateg´ ori´ aj´ u, akkor (ld. az egyenletes korl´ atoss´ ag elv´et) supn kTn k < +∞. Megmutatjuk, hogy ekkor X = X1 . Val´ oban, mivel X m´asodik kateg´ ori´ aj´ u, ez´ert van olyan a ∈ X ´es δ > 0, hogy Kδ (a) ⊂ X. Ha z ∈ X1 tetsz˝ oleges, akkor egy alkalmas r > 0 sz´ammal y := a + rz ∈ Kδ (a), amib˝ ol y ∈ X ´es ´ıgy (X alt´er volta miatt) z = (y − a)/r ∈ X k¨ ovetkezik. Teh´ at X = X1 , azaz X z´ art rendszer, ez´ert a Banach-Steinhaus II-t´etel miatt X = X1 . 6.6.2. Megjegyz´ esek. i) Vil´ agos, hogy az el˝ obbi okoskod´ as alapj´ an egy m´asodik kateg´ ori´ aj´ u alt´er mindig s˝ ur˝ u alt´er. ii) Ha teh´ at (X1 , k.k1 ) Banach-t´er, (X2 , k.k2 ) norm´ alt t´er ´es a Tn ∈ L(X1 , X2 ) (n ∈ N) oper´ atorsorozatra supn kTn k = +∞ teljes¨ ul, akkor (ld. 6.6.1. T´etel) van olyan x ∈ X1 , amelyre a (Tn x) sorozat nem konvergens, s˝ ot, supn kTn xk2 = +∞.
´ iii) Erdemes kiemelni a 6.6.3. T´etel al´ abbi v´ altozat´ at is: ha (X1 , k.k1 ) Banach-t´er, (X2 , k.k2 ) norm´ alt t´er, T, Tn ∈ L(X1 , X2) (n ∈ N), akkor a lim(Tn (x)) = T x (x ∈ X1 ) konvergenci´ anak sz¨ uks´eges ´es el´egs´eges felt´etele az, hogy ez a konvergencia az X1 t´er egy Y z´ art rendszer´en fenn´ alljon ´es supn kTn k < +∞ legyen. Val´ oban, a 6.6.3. T´etel bizony´ıt´ as´ aban ´ırjunk Tm hely´ebe T -t, ekkor (az ottani jel¨ ol´esekkel) kTn x − T xk2 ≤ (q + kT k + 1)ε (N ∋ n > N ), azaz lim(kTn x − T xk2 ) = 0 ad´ odik. iv) A 6.6.1. T´etel a´ltal´ anos´ıt´ asak´ent r¨ oviden t´ argyaljuk az I. M. Gelfandt´ ol sz´armaz´ o al´ abbi v´ altozatot. Ehhez vezess¨ uk be a k¨ ovetkez˝o fogalmat: valamely (X, k.k) Banach-t´eren ´ertelmezett φ : X → [0, +∞) funkcion´ alt konvexnek nevez¨ unk (ld. 6.5.1. iii) megjegyz´es), ha i) φ(x + y) ≤ φ(x) + φ(y) (x, y ∈ X) ´es
ii) φ(α· x) = |α|· φ(x) (α ∈ R, x ∈ X).
Ha a Φ konvex funkcion´ al folytonos (X ∋) 0-ban, akkor korl´ atos is, azaz van olyan M > 0 konstans, amellyel Φ(x) ≤ M kxk (x ∈ X) (ld. 6.3.1. T´etel bizony´ıt´ asa). A most mondottak seg´ıts´eg´evel az eml´ıtett Gelfand-t´etel ´ıgy fogalmazhat´ o meg: legyen φn : X → K (n ∈ N) konvex, folytonos funkcion´ aloknak egy sorozata. Ha b´ armely x ∈ X eset´en sup{φn (x) : n ∈ N} < +∞, akkor az X ∋ x 7→ sup{φn (x) : n ∈ N} funkcion´ al is konvex ´es folytonos. v) Ha (X1 , k.k1 ) Banach-t´er, (X2 , k.k2 ) norm´ alt t´er ´es T ∈ L(X1 , X2 ) , akkor az X1 ∋ x 7→ kT xk2 funkcion´ al nyilv´ an konvex ´es folytonos. Legyen Tn ∈ L(X1 , X2 ) tor-sorozat, amelyre
(n ∈ N) egy adott oper´ a-
103
6. Line´ aris oper´ atorok
sup{kTn xk2 : n ∈ N} < +∞ (x ∈ X1 ). A iv)-ben mondottak szerint ekkor az X1 ∋ x 7→ sup{kTn xk2 : n ∈ N} funkcion´ al konvex ´es folytonos, ´ıgy korl´ atos is. Ez´ert alkalmas M > 0 konstanssal sup{kTn xk2 : n ∈ N} ≤ M kxk1 (x ∈ X1 ) is igaz, amib˝ ol supn kTn k ≤ M m´ar k¨ ovetkezik. vi) A Gelfand-t´etel egyik fontos k¨ ovetkezm´enyek´ent tekints¨ uk az (X, k.k) Banach-t´eren ´ertelmezett fn ∈ X ∗ (n ∈ N) korl´ atos, line´ aris funkcion´ alok sorozat´ at. Ha n ∈ N, 1 ≤ p, akkor az
X ∋ x 7→
n X i=0
|fi (x)|
funkcion´ al nyilv´ an konvex, folytonos. Ez´ert
X ∋ x 7→
∞ X i=0
p
P∞
!1/p
i=0 |fi (x)|
|fi (x)|p
p
< +∞ (x ∈ X) eset´en az
!1/p
lek´epez´es is egy konvex ´es folytonos funkcion´ al, azaz valamely M > 0 konstanssal ∞ X i=0
|fi (x)|
p
!1/p
≤ M · kxk (x ∈ X).
vii) Eml´ekeztet¨ unk a b´ azis fogalm´ ara (ld. 3.2.): legyen (X, k.k) Banach-t´er, ekkor a zn ∈ X (n ∈ N ) rendszer b´ a zis, ha b´ a rmely x ∈ X eset´en egy´ertelm˝ uen megadhat´ o egy x-et el˝ oa´ll´ıt´ o P ∗ α z (= x) v´ e gtelen sor (vagy o ¨ sszeg). Jel¨ o lj¨ u k z (x)-szel az el˝ o bbi el˝ o a ´ ll´ ıt´ a sban n n∈N n n szerepl˝ o αn egy¨ utthat´ ot, Sn (x)-szel a sor (¨ osszeg) n-edik r´eszlet¨osszeg´et: zn∗ (x)
:= αn ,
Sn (x) :=
n X
zk∗ (x)zk
k=0
(n ∈ N ).
Az ´ıgy defini´ alt zn∗ : X → K koordin´ ata-funkcion´ alok mindegyike nyilv´ an line´ aris. Ugyanez a´ll az Sn : X → X r´eszlet¨ osszeg-oper´ atorokra is. Igaz tov´ abb´ a a k¨ ovetkez˝o k´et (ekvivalens) a´ll´ıt´ as: b´ armely n ∈ N eset´en zn∗ ∈ X ∗ , ill. Sn ∈ L(X, X). viii) A tov´ abbiakban feltessz¨ uk, hogy N = N. Mivel b´ armely x ∈ X eset´en x = limn Sn (x) (azaz az (Sn ) oper´ ator-sorozat er˝ osen konvergens), ez´ert a Banach-Steinhaus II-t´etel (ld. 6.6.3. T´etel) miatt C := sup{kSn k : n ∈ N} < +∞
104
6. Line´ aris oper´atorok ´es kzn∗ k ≤ 2C/kzn k (n ∈ N). Legyen z ∗ := (zn∗ , n ∈ N). Mivel z b´ azis, ez´ert zn∗ (zk ) = ∗ δnk (n, k ∈ N), azaz a z, z rendszerek egy¨ utt” egyfajta ortogonalit´ asi rel´ aci´ onak tesznek ” eleget. Ennek f´eny´eben vezess¨ uk be a k¨ ovetkez˝o defin´ıci´ ot: az P xn ∈ X , ϕn ∈ X ∗ (n ∈ N) rendszerek biortogon´ alisak, ha ϕn (xk ) = δnk (n, k ∈ N). ∞ A n=0 ϕn (x)xn (x ∈ X) sort az x elem biortogon´ alis sor´ anak nevezz¨ uk. ∗ Amennyiben teh´ at z b´ azis X-ben, u ´gy z, z biortogon´ alisak. (Val´ oj´ aban ekkor mondj´ ak, hogy z Schauder-b´ azis.) ix) Tegy¨ uk fel, hogy az xn ∈ X, ϕn ∈ X ∗ (n ∈ N) rendszerek biortogon´ alisak ´es legyen Xn := L({xk ∈ X : N ∋ k 6= n})
(n ∈ N).
Mivel ϕn (x) = 0 (x ∈ Xn ) ´es ϕn (xn ) = 1, ez´ert xn 6∈ Xn (n ∈ N). Azt mondjuk, hogy az yn ∈ X (n ∈ N) rendszer minim´ alis, ha b´ armely n ∈ N eset´en yn 6∈ L({yk ∈ X : N ∋ k 6= n}). Az el˝ obbiek szerint teh´ at, ha egy X-beli rendszernek van biortogon´ alis t´ arsa, akkor a sz´ oban forg´ o rendszer minim´ alis. A Hahn-Banach-t´etel (ld. 6.5.1. T´etel) 6.5.3. K¨ ovetkezm´enye alapj´ an k¨ onny˝ u megmutatni, hogy ez ford´ıtva is igaz. Hasonl´ oan l´ athat´ o be, hogy ha az (xn , n ∈ N) rendszer z´ art X-ben, akkor legfeljebb egy, vele biortogon´ alis X ∗ -beli rendszer l´etezik, ill. minden minim´ alis rendszer egy´ uttal f¨ uggetlen is. Ha teh´ at egy X-beli elemekb˝ ol a´ll´ o z = (zn , n ∈ N) rendszer b´ azis X-ben, akkor
(∗)
Pn
i) z z´ art rendszer; ii) z minim´ alis rendszer; iii) sup{kSn k : n ∈ N} < ∞,
ahol Sn (x) = k=0 zk∗ (x)zk (x ∈ X, n ∈ N) ´es z ∗ = (zn∗ , n ∈ N) a z-vel biortogon´ alis rendszer. A 6.6.3. T´etelt felhaszn´ alva megmutathat´ o, hogy a most felsorolt (sz¨ uks´eges) felt´etelek el´egs´egesek is ahhoz, hogy a z rendszer b´ azis legyen, nevezetesen igaz az al´ abbi a´ll´ıt´ as ( alapt´etel”): ” az X-beli z = (zn , n ∈ N) rendszer akkor ´es csak akkor b´ azis X-ben, ha teljes¨ ulnek a (∗) felt´etelek. x) A ix) megjegyz´esbeli (∗) felt´etelekben szerepel egy, a rendszeren k´ıv¨ uli” eszk¨ oz is, ti. (az Sn ” ek defin´ıci´ oj´ aban) a z ∗ (z-vel) biortogon´ alis rendszer. Hogyan lehet kiz´ ar´ olag a z rendszer seg´ıts´eg´evel eld¨ onteni, hogy az b´ azis-e vagy sem? Ezzel kapcsolatos a k¨ ovetkez˝o (a HahnBanach-t´etel (ld. 6.5.1. T´etel), ill. a Banach-Steinhaus II-t´etel (ld. 6.6.3. T´etel) alapj´ an bel´ athat´ o) a´ll´ıt´ as: legyen adott egy (a nullelemet nem tartalmaz´ o) z = (zn , n ∈ N) rendszer az (X.k.k) Banacht´erben. Ekkor z pontosan abban az esetben b´ azis L(z)-ban, ha
(∗∗)
van olyan B > 0 konstans, hogy b´ armely n ∈ N ´es x=
P∞
k=0 βk zk
∈ L(z) eset´en k
Pn
k=0 βk zk k
≤ Bkxk.
105
6. Line´ aris oper´ atorok
xi) Az el˝ obbi (∗∗) tulajdons´ agb´ ol kiindulva vezess¨ uk be a k¨ ovetkez˝ P∞o fogalmat: valamely X-beli z = (zn , n ∈P N) line´ arisan f¨ uggetlen rendszer ´es x = en k=0 βk zk ∈ L(z) eset´ n legyen ρ(x) := sup{k k=0 βk zk k : n ∈ N}. A Bz := sup{ρ(x) : x ∈ L(z), kxk ≤ 1}
sz´amot (vagy +∞-t) a z rendszer Banach-konstans´ anak nevezz¨ uk. A ix) megjegyz´es alapj´ an azt mondhatjuk, hogy amennyiben z z´ art rendszer X-ben, akkor z b´ azis X−ben
⇐⇒
Bz < +∞.
Mivel b´ armely x ∈ L(z) elemre ρ(x) ≥ kxk, ez´ert Bz ≥ 1. Ha pl. (X, h, i) Hilbert-t´er ´es z ONR X-ben, akkor ρ(x) = kxk (x ∈ L(z)), azaz Bz = 1.
xii) Legyen z = (zn , n ∈ N) b´ azis X-ben, z ∗ = (zn∗ , n ∈ N) a z-vel biortogon´ alis koordin´ atafunkcion´ alok rendszere. Ekkor b´ armely x ∈ L(z) eset´en
n n−1
X
X
|zn∗ (x)|· kzn k = kzn∗ (x)zn k = zk∗ (x)zk − zk∗ (x)zk ≤ 2ρ(x),
k=0
k=0
azaz kzn∗ k ≤ 2Bz /kzn k (n ∈ N). Ha teh´ at z norm´ alt (kzn k = 1 (n ∈ N)), akkor b´ armely n ∈ N eset´en kzn∗ k ≤ 2Bz . A Banach-Steinhaus I, II-t´etelek alkalmaz´ asak´ent tekints¨ uk el˝ osz¨ or az Sn (n ∈ N) trigonometrikus Fourier-r´eszlet¨ osszeg-oper´ atorokat (ld. 6.2. pont):
Sn f (x) =
Z
2π
0
f (t)Dn (x − t) dt
(f ∈ C2π , x ∈ R),
ahol tov´ abbra is C2π -vel jel¨ olt¨ uk a 2π-szerint periodikus f : R → R f¨ uggv´enyek halmaz´ at. Legyen f ∈ C2π eset´en kf k∞ := maxx∈R |f (x)|. Ekkor (C2π , k.k∞ ) Banach-t´er, ebben a t´erben a konvergencia a f¨ uggv´enysorozatok egyenletes konvergenci´ aj´ at jelenti, ill. Sn ∈ L(C2π , C2π ) ´es (ld. 6.3.3. T´etel) kSn k = max x∈R
Z
0
2π
|Dn (x − t)| dt =
Z
0
2π
|Dn |
(n ∈ N).
R 2π Mivel (ld. 6.2.) alkalmas c2 > 0 konstanssal 0 |Dn | ≥ c2 ln (n + 2) (n ∈ N), ´ıgy supn kSn k = +∞. Ez´ert a 6.6.1., 6.6.2. T´etelek k¨ ovetkezm´enyek´ent (ld. 6.6.2. ii) megjegyz´es) kapjuk az al´ abbi a´ll´ıt´ ast: 6.6.5. T´ etel. Van olyan f ∈ C2π f¨ uggv´eny, amelyre az (Sn f ) sorozat nem konverg´ al egyenletesen, s˝ ot, supn kSn f k∞ = +∞. (z) Legyen z ∈ R ´es defini´ aljuk a Φn Fourier-funkcion´ alok sorozat´ at a k¨ ovetkez˝ok´eppen: Φ(z) n (f ) := Sn f (z) (z)
Vil´ agos, hogy Φn ∈ L(C2π , R), ill.
(n ∈ N, f ∈ C2π ).
106
6. Line´ aris oper´atorok
|Φ(z) n (f )| ≤ kSn f k∞ ≤ kSn k· kf k∞ (z)
(z)
∗ miatt Φn ∈ C2π ´es kΦn k ≤ kSn k (n ∈ N). A 6.3.3. T´etel bizony´ıt´ as´ aval anal´ og m´odon nem neh´ez (z) (z) bel´ atni, hogy b´ armely z ∈ R ´es n ∈ N eset´en kΦn k = kSn k. K¨ ovetkez´esk´eppen supn kΦn k = +∞, ez´ert a 6.6.1., 6.6.2. T´etelek alapj´ an (ld. 6.6.2. ii) megjegyz´es) igaz a
6.6.6. T´ etel (Fej´er). B´ armely z ∈ R eset´en van olyan f ∈ C2π f¨ uggv´eny, amelyre az (Sn f (z)) sorozat nem konvergens (az f f¨ uggv´eny trigonometrikus Fourier-sora z-ben divergens), s˝ ot, supn |Sn f (z)| = +∞. Az el˝ obbi Sn (n ∈ N) r´eszlet¨ osszeg-oper´atorok helyett tekints¨ uk a n
1 X Sk f σn f := n+1 k=0
(f ∈ C2π , n ∈ N)
Fej´er-f´ele-oper´ atorokat. Ha n
1 X Kn := Dk n+1
(n ∈ N)
k=0
az n-edik Fej´er-f´ele magf¨ uggv´eny, akkor
σn f (x) =
Z
2π
f (t)Kn (x − t) dt
0
(f ∈ C2π , n ∈ N, x ∈ R).
K¨ ovetkez´esk´eppen a σn (n ∈ N) oper´ atorok is speci´alis folytonos mag´ u integr´ aloper´atorok (ld. 6.2.). Ez´ert σn ∈ L(C2π , C2π ) ´es a 6.3.3. T´etel miatt kσn k = max x∈R
Z
0
2π
|Kn (x − t)| dt =
Z
2π
0
|Kn | dt
(n ∈ N).
Nem neh´ez ellen˝ orizni, hogy Kn ≥ 0 (n ∈ N), ´ıgy Z
2π
0
|Kn | dt =
Z
2π
0
Kn dt = 1
(n ∈ N).
Ui. (ld. 6.2.) 0 < t < 2π eset´en
2π(n + 1)Kn (t) = 1 +
n X sin ((k + 1/2)t)
k=1 n
sin (t/2)
n
X 1 =1+ sin (t/2) sin ((k + 1/2)t) = sin2 (t/2) k=1
X cos t − cos ((n + 1)t) 1 [cos (kt) − cos ((k + 1)t)] = 1 + = 1+ 2 2 sin (t/2) k=1 2 sin2 (t/2)
107
6. Line´ aris oper´ atorok
2 sin2 (t/2) + 1 − 2 sin2 (t/2) − cos ((n + 1)t) sin2 ((n + 1)t/2) = . 2 sin2 (t/2) sin2 (t/2) Teh´ at sin2 ((n + 1)t/2) . 2π(n + 1) sin2 (t/2)
Kn (t) =
1 Mivel Kn (0) = n + 2 , ez´ert innen Kn ≥ 0, ill. Z
0
2π
|Kn | =
Z
2π 0
n
X 1 Kn = π(n + 1)
k=0
Z
2π 0
k n X X 1 1 + cos (jt) dt = π=1 2 j=1 π(n + 1) k=0
r¨ ogt¨ on k¨ ovetkezik. Ez azt is jelenti, hogy supn kσn k < +∞. Mivel a trigonometrikus polinomok halmaza (k.k∞ -ban) minden¨ utt s˝ ur˝ u C2π -ben ´es tetsz˝oleges ilyen T polinomra” kσn T − T k∞ → 0 ” (n → ∞) trivi´ alisan igaz, ez´ert a 6.6.3. T´etel egyenes k¨ ovetkezm´enye a 6.6.7. T´ etel (Fej´er). Minden f ∈ C2π f¨ uggv´eny eset´en a σn f letesen konverg´ alnak f -hez.
(n ∈ N) Fej´er-k¨ ozepek egyen-
Valamely kompakt [a, b] ⊂ R intervallum eset´en legyenek adottak az a ≤ xn0 < ... < xnn ≤ b alappontok” ´es a gn0 , ..., gnn ∈ C[a, b] (n ∈ N) alapf¨ uggv´enyek”, ill. f ∈ C[a, b] eset´en legyen (ld. ” ” 6.2.)
Ln f :=
n X
f (xnk )gnk .
k=0
Vezess¨ uk be C[a, b]-ben az kf k∞ := maxx∈[a,b] |f (x)| (f ∈ C[a, b]) norm´ at, ekkor (C[a, b], k.k∞ ) Banach-t´er, ebben a t´erben a konvergencia a f¨ uggv´enysorozatok egyenletes konvergenci´ aj´ at jelenti, ill. (ld. 6.2.) Ln ∈ L(C[a, b], C[a, b]) ´es (ld. 6.3.2. iv) megjegyz´es)
n
X
kLn k = |gnk |
k=0
∞
(n ∈ N).
Ha itt gnk := lnk -k (n ∈ N, k = 0, ..., n) a Lagrange-f´ele alappolinomokat jelentik, azaz lnk (x) :=
n Y
k6=j=0
x − xnj xnk − xnj
(x ∈ [a, b]),
akkor Ln f -ek (f ∈ C[a, b], n ∈ N) az f f¨ uggv´eny Lagrange-f´ele interpol´ aci´ os polinomjai az [a, b] intervallumon a megadott alappontrendszerre n´ezve. Ismert (ld. 6.6.18. T´etel), hogy ebben az esetben is valamilyen c > 0 abszol´ ut konstanssal
108
6. Line´ aris oper´atorok
n
X
kLn k = |lnk |
k=0
∞
≥ c ln (n + 2)
(n ∈ N).
Ez´ert supn kLn k = +∞, azaz a 6.6.2., 6.6.3. T´etelekb˝ ol (ld. 6.6.2. ii) megjegyz´es) ad´ odik a 6.6.8. T´ etel (Bernstein). B´ armely kompakt [a, b] intervallum ´es xnk ∈ [a, b] (n ∈ N, k = 0, ..., n) alappontrendszer eset´en van olyan f ∈ C[a, b] f¨ uggv´eny, amelyre az (Ln f ) Lagrangef´ele interpol´ aci´ os polinomok sorozata nem konverg´ al egyenletesen, s˝ ot, supn kLn f k∞ = +∞. 6.6.3. Megjegyz´ esek. Pn i) Mivel k=0 lnk = Ln f0 (n ∈ N), ahol f0 (x) := 1 (x ∈ [a, b]), ez´ert - l´ev´en f0 (az [a, b]-n) Pn 0-adfok´ u polinom - Ln f0 = f0 , azaz k=0 lnk = f0 . ´Igy
n
X
lnk
k=0
∞
= kf0 k∞ = 1
(n ∈ N),
k¨ ovetkez´esk´eppen az el˝ obb id´ezett Faber-Bernstein-f´ele logaritmikus becsl´es miatt az lnk (l = 0, ..., n) alappolinomok nem lehetnek o el˝ ojel˝ uek. Ti. P v´egtelen sok N ∋ n-re a´lland´ P allna minden ilyen n eset´en k nk=0 |lnk |k∞ = k nk=0 lnk k∞ , azaz ha ez v´egtelen sok n-re fenn´ (mondjuk egy (nj ) indexsorozat tagjaira), akkor a lehetetlen
nj
X
c ln (nj + 2) ≤ kLnj k = l nj k
k=0
=1 ∞
(j ∈ N)
egyenl˝ os´egre jutn´ ank.
ii) Kor´ abban m´ ar eml´ıtett¨ uk, hogy line´ aris oper´atorok norm´ aj´ anak komoly szerep jut az o¨r¨ okl¨ ott hiba szempontj´ ab´ ol is. Ha pl. a fenti Ln f Lagrange-polinom kisz´ am´ıt´ as´ ahoz csak az ynk ∼ f (xnk ) k¨ ozel´ıt´esek a´llnak rendelkez´esre az |ynk − f (xnk )| < ε
(k = 0, ..., n ∈ N)
hibabecsl´essel (valamilyen ε > 0 mellett), akkor az Lg n f :=
n X
ynk lnk
k=0
k¨ ozel´ıt˝ o Lagrange-polinomr´ ol” a k¨ ovetkez˝ot mondhatjuk: ” |Lg n f − Ln f | ≤ kLn kε.
Term´ ans´ ag az xn0 , ..., xnn alappontok megv´ alaszt´ as´ at illet˝ oen, hogy az kLn k = Pn eszetes k´ıv´ k k=0 |lnk |k∞ norma a lehet˝ o legkisebb legyen. Az ilyen ´ertelemben optim´ alis alappontok m´aig nem ismertek, de pl. az [a, b] := [−1, 1] intervallum ´es az
109
6. Line´ aris oper´ atorok
xnk := cos ((2k + 1)π/(2n + 2))
(k = 0, ..., n)
u ´n. Csebisev-f´ele alappontok eset´en bel´ athat´ o, hogy alkalmas (abszol´ ut) c˜ > 0 konstanssal kLn k ≤ c˜ ln (n + 2) (n ∈ N) igaz. (Ugyanakkor pl. n = 1-re k¨ onnyen ellen˝ orizhet˝ o, hogy a Csebisev-alappontok nem optim´ alisak a most mondott ´ertelemben.) iii) Legyen az el˝ oz˝ o megjegyz´esben z ∈ [a, b] r¨ ogz´ıtett ´es L(z) n f
:= Ln f (z) =
n X
(f ∈ X := C[a, b], n ∈ N)
f (xnk )lnk (z)
k=0 (z)
(z)
(Lagrange-funkcion´ al). Vil´ agos, hogy Ln ∈ X ∗ ´es kLn k ≤ kLn k (n ∈ N), de a´ltal´ aban (z) kLn k 6= kLn k. Pl. adapt´ıv alappontrendszer eset´en - S teh´ at, amikor {xn0 , ..., xnn} ⊂ {xn+10 , ..., xn+1n+1} (n ∈ N) -, akkor tetsz˝oleges z ∈ ∞ n=0 {xn0 , ..., xnn } ponthoz van olyan N ∈ N, amellyel (z)
L(z) n f = LN f = f (z)
(N ≤ n ∈ N, f ∈ X).
(z) (z) K¨ ovetkez´esk´eppen Ln f → f (z) (n → ∞), ez´ert supn kLn k < +∞. ´Igy az kLn k ≥ (z) c ln (n + 2) (n ∈ N) becsl´es miatt az kLn k = kLn k egyenl˝ os´eg nem a´llhat fenn v´egtelen sok n-re.
A valamely kompakt [a, b] ⊂ R intervallum eset´en bevezetett a ≤ xn0 < ... < xnn ≤ b (n ∈ N, k = 0, ..., n) alappontok mellett legyenek adottak az αn0 , ..., αnn ∈ R (n ∈ N, k = 0, ..., n) s´ ulyok” is, ill. (ld. 6.2.) tekints¨ uk a ” Qn f :=
n X
αnk f (xnk )
k=0
(f ∈ C[a, b], n ∈ N)
kvadrat´ ura-sorozatot. A C[a, b] t´eren tov´ abbra is a k.k∞ norm´ at tartva meg l´ attuk (ld. 6.3.2. iv) megjegyz´es), hogy
kQn k =
n X
k=0
|αnk |
(n ∈ N).
Eml´ekeztet¨ unk arra, hogy a polinomok ([a, b]-re lesz˝ uk´ıtett rendszere := P) minden¨ utt s˝ ur˝ u (a k.k∞ norm´ ara n´ezve) C[a, b]-ben, ez´ert a 6.6.3. T´etel speci´alis esete a 6.6.9. T´ etel (P´ olya-Szeg˝ o). Legyen [a, b] egy tetsz˝ oleges kompakt intervallum, s egy s´ ulyf¨ uggv´eny [a, b]-n ´es tegy¨ uk fel, hogy adott az alappontoknak egy a ≤ xn0 < ... < xnn ≤ b (n ∈ N) ´es a Rb s´ ulyoknak egy αn0 , ..., αnn ∈ R (n ∈ N) rendszere. Ekkor a Qn fP → a f s (n → ∞, f ∈ C[a, b]) n konvergenci´ anak sz¨ uks´eges ´es el´egs´eges felt´etele az, hogy supn k=0 |αnk | < +∞ ´es b´ armely Rb P ∈ P polinomra Qn P → a P s (n → ∞) teljes¨ ulj¨ on. Vil´ agos, hogy αnk ≥ 0 (n ∈ N, k = 0, ..., n) eset´en
110
6. Line´ aris oper´atorok
n X
k=0
|αnk | =
n X
αnk = Qn f0
k=0
(n ∈ N),
P ahol f0 (x) := 1 (x ∈ [a, b]). Mivel f0 ∈ P, ´ıgy ebben az esetben a supn nk=0 |αnk | < +∞ korl´ atoss´ ag Rb k¨ ovetkezik a P ∈ P polinomokra megk¨ ovetelt Qn P → a P s (n → ∞) konvergenci´ ab´ ol, azaz ekkor a P´ olya-Szeg˝ o-t´etelben el´eg ez ut´ obbit feltenni: 6.6.10. T´ etel (Sztyeklov). Legyen [a, b] egy tetsz˝ oleges kompakt intervallum, s egy s´ ulyf¨ uggv´eny [a, b]-n ´es tegy¨ uk fel, hogy adott az alappontoknak egy a ≤ xn0 < ... < xnn ≤ b (n ∈ N) Rb ´es a s´ ulyoknak egy αn0 ≥ 0, ..., αnn ≥ 0 ∈ R (n ∈ N) rendszere. Ekkor a Qn f → a f s (n → ∞, f ∈ C[a, b]) konvergenci´ anak sz¨ uks´eges ´es el´egs´eges felt´etele az, hogy b´ armely P ∈ P Rb polinomra Qn P → a P s (n → ∞) teljes¨ ulj¨ on. Ha itt m´eg r´ aad´ asul
Qn f :=
Z
b
sLn f
a
(n ∈ N, f ∈ C[a, b]),
ahol Ln f (n ∈ N) a sz´ oban forg´ o alappontokra vonatkoz´ o Lagrange-f´ele interpol´ aci´ os polinomja f -nek (teh´ at Qn (n ∈ N) egy u ´n. interpol´ aci´ os kvadrat´ ura vagy Newton-Cotes-formula), akkor a b´ armely Rb P ∈ P eset´en az el´eg nagy” N ∋ n-ekre fenn´ all´ o Ln P = P egyenl˝ os´eg alapj´ an a limn→∞ Qn P = a P s ” felt´etel automatikusan teljes¨ ul. ´Igy a 6.6.10. T´etel miatt P helyett minden f ∈ C[a, b] f¨ uggv´enyre is igaz az el˝ obbi konvergencia. Speci´ alis esetk´ent megkapjuk a Gauss-kvadrat´ ur´ ak konvergenci´ aj´ ara vonatkoz´ o al´ abbi t´etelt: 6.6.11. T´ etel (Stieltjes). Tegy¨ uk fel, hogy a Qn (n ∈ N) interpol´ aci´ os kvadrat´ ura-elj´ ar´ as alappontjai az s s´ ulyra ortogon´ alis Pn (n ∈ N) polinomrendszer gy¨ okei: Pn (xnk ) = 0 (k = 0, ..., n). Ekkor b´ armely f ∈ C[a, b] f¨ uggv´enyre a (Qn , n ∈ N) kvadrat´ ura-sorozat konvergens, Rb azaz a f s = limn (Qn f ).
Legyenek adottak az αnk ∈ K (n, k ∈ N) (val´ os vagy komplex) sz´amok. Azt mondjuk, hogy az (xn , n ∈ N) sz´ amsorozat szumm´ abilis, ha minden n ∈ N eset´en l´etezik az yn :=
∞ X
αnk xk
k=0
sor¨ osszeg, yn ∈ K ´es az (yn , n ∈ N) sorozat konvergens. Ha mindezek tetsz˝oleges konvergens (xn , n ∈ N) mellett igazak ´es m´eg r´ aad´ asul lim(xn ) = lim(yn ), akkor αnk -k egy u ´n. permanens (vagy Toeplitz-t´ıpus´ u) szumm´ aci´ ot hat´ aroznak meg. Legyen pl.
αnk :=
1 n+1
(k = 0, ..., n)
0
(k > n)
Ekkor b´ armely x = (xn ) sz´ amsorozatra
(n ∈ N).
111
6. Line´ aris oper´ atorok
n
1 X yn = xk n+1 k=0
(n ∈ N),
azaz (yn ) az (xn ) sorozat sz´ amtani k¨ oz´ep sorozata. J´ ol ismert, hogy ha x konvergens, akkor y is az ´es lim x = lim y. M´ as sz´ oval teh´ at a most defini´ alt (C, 1)-szumm´ aci´ o permanens. 6.6.12. T´ etel (Toeplitz). A fenti αnk -k akkor ´es csak akkor hat´ aroznak meg permanens szumm´ aci´ ot, ha az al´ abbi felt´etelek teljes¨ ulnek: i) limn→∞ (αnk ) = 0 (k ∈ N); P∞ ii) sup{ k=0 |αnk | : n ∈ N} < +∞; P∞ iii) limn→∞ ( k=0 αnk ) = 1.
o Bizony´ıt´ as. 1P Legyen αn ∈ K (n ∈ N) ´es tegy¨ k fel, hogy minden konvergens (xn , n ∈ N) Pu ∞ sorozatra l´etezik a ∞ α x ∈ K sor¨ o sszeg. Ekkor n=0 n n n=0 |αn | < +∞.
Val´ oban, ha ez nem lenne igaz, akkor egy alkalmas (nk , k ∈ N), n0 = 0 indexsorozattal nk+1 −1
X
j=nk
teljes¨ ulne. Viszont az xj := (nyilv´ an) nulla-sorozatra ∞ X
0
(k ∈ N)
(αj = 0)
|αj | (k + 1)αj
αn xn =
n=0
|αj | > k + 1
∞ nk+1 X X−1
k=0 j=nk
(αj 6= 0)
αj xj =
∞ X
k=0
(nk ≤ j < nk+1 , j, k ∈ N)
nk+1 −1 ∞ X X 1 |αj | ≥ 1 = +∞ k + 1 j=n k
k=0
lenne, ami ellentmond a felt´etelez´esnek. (Mellesleg az is kider¨ ult, hogy elegend˝ o a k¨ ovetkez˝ot feltenni: Pn minden (xn , n ∈ N) nulla-sorozat eset´en a k=0 αk xk (n ∈ N) o¨sszegek korl´ atosak.) 2o Eml´ekeztet¨ unk arra (ld. 6.4.2. vii) megjegyz´es), hogy a konvergens sz´amsorozatok c ter´eben az kxk∞ = supn |xn | (x = (xn ) ∈ c) norm´ ara n´ezve az e := (1, 1, ..., 1, ...) , e(n) := (0, ..., 0, 1, 0, ..., 0, ...)
sorozatok z´ art rendszert alkotnak (ahol e(n) -ben az (n + 1)-edik tag 1).
(n ∈ N)
3o Mutassuk meg, hogy c z´ art altere (ℓ∞ , k.k∞ )-nak. Legyen ehhez ξn , ξ ∈ c (n ∈ N) ´es tegy¨ uk fel, hogy a (ξn ) sorozat konverg´ al ξ-hez: kξn − ξk∞ → 0 (n → ∞). Ha ξn = (xnk , k ∈ N) (n ∈ N), ξ = (xk , k ∈ N), akkor teh´ at b´ armely ε > 0 eset´en van olyan N ∈ N, hogy sup |xnk − xk | < ε k
Legyen k, j ∈ N, ekkor
(N < n ∈ N).
112
6. Line´ aris oper´atorok
|xk − xj | ≤ |xk − xnk | + |xnk − xnj | + |xnj − xj | < 2ε + |xnk − xnj |, ahol n ∈ N ´es n > N. ´Igy v´ alasztva n-et vegy¨ uk figyelembe, hogy a ξn = (xnk , k ∈ N) sorozat c-beli, azaz konvergens. Ez´ert l´etezik olyan M ∈ N k¨ usz¨ obindex, amellyel |xnk − xnj | < ε (M < k, j ∈ N). K¨ ovetkez´esk´eppen ilyen k, j-k eset´en |xk − xj | < 3ε, azaz a ξ = (xk , k ∈ N) sorozat Cauchy-sorozat. Teh´ at ξ ∈ c, ami c z´ arts´ ag´ at jelenti. 4o Tegy¨ uk most fel, hogy αnk -k permanens szumm´aci´ ot hat´ aroznak meg. Ekkor 1o szerint minden N ∋ n-re ∞ X δn := |αnk | < +∞, k=0
k¨ ovetkez´esk´eppen a Tn x :=
∞ X
αnk xk
k=0
(x = (xj ) ∈ c)
el˝ o´ır´ assal egy Tn : c → K korl´ atos line´ aris funkcion´ alt hat´ aroztunk meg, amelynek a norm´ aja (ld. 6.4.2. vii) megjegyz´es) δn . Mivel most permanens szumm´aci´ or´ ol van sz´o, ez´ert a (Tn x) sorozat konvergens ´es limn→∞ (Tn x) = lim x. (M´ as sz´oval teh´ at a (Tn ) sorozat er˝osen konverg´ al a limeszfunkcion´ alhoz.) De e, e(n) ∈ c (n ∈ N), ez´ert egy´ uttal ! ∞ X lim(Tn e) = lim αnk = lim e = 1, n→∞
k=0
lim Tn e(k) = lim (αnk ) = lim e(k) = 0
n→∞
n→∞
(k ∈ N).
Tudjuk (ld. 3o ), hogy c z´ art ℓ∞ -ben, azaz a (c, k.k∞ ) t´er Banach-t´er. Ez´ert a Banach-Steinhaus II-t´etel (6.6.3. T´etel) miatt sup{kTn k : n ∈ N} = sup{δn : n ∈ N} < +∞, amit (m´eg) be kellett l´ atni. 5o Ford´ıtva, ha a t´etelben mondott i), ii), iii) felt´etelek teljes¨ ulnek, akkor a 4o -ben defini´ alt Tn (n ∈ N) funkcion´ alok l´eteznek, ii) szerint egyenletesen korl´ atosak, i) ´es iii) szerint pedig az Y := {e, e(n) : n ∈ N} c-beli z´ art rendszeren er˝osen konverg´ alnak a limesz-funkcion´ alhoz: lim (Tn x) = lim x
n→∞
(x ∈ Y ).
Ez´ert ism´et a Banach-Steinhaus II-t´etelt alkalmazva azt kapjuk, hogy minden x ∈ c (azaz konvergens) sorozatra is limn→∞ (Tn x) = lim x. 6.6.4. Megjegyz´ esek. i) Legyen (yn ) egy sz´ amsorozat ´es tegy¨ uk fel, hogy az a´ltala gener´ alt konvergens. Ekkor
P
(yn ) v´egtelen sor
113
6. Line´ aris oper´ atorok
∞ X
k=0
yk r k →
∞ X
(r → 1 − 0)
yk
k=0
(Abel-f´ele folytonoss´ agi t´etel). Val´ oban, legyen xm := y0 = x0 , yk = xk − xk−1
Pm
k=0 yk
(m ∈ N), akkor
(1 ≤ k ∈ N),
P∞ ill. lim(xm ) = k=0 yk . Ha 0 ≤ rn < 1 (n ∈ N) olyan sorozat, amelyre lim(rn ) = 1, akkor azt kell megmutatnunk, hogy ∞ X
yk rnk = x0 +
k=0
x0 (1 − rn ) +
∞ X (xk − xk−1)rnk =
k=1
∞ X
(rnk − rnk+1 )xk → lim(xm )
k=1
(n → ∞).
Legyen ehhez αnk := rnk (1 − rn ) (n, k ∈ N). Ekkor ∞ X
yk rnk =
k=0
∞ X
(n ∈ N).
αnk xk
k=0
Tov´ abb´ a minden k ∈ N eset´en αnk → 0 (n → ∞), ill. tetsz˝oleges N ∋ n-re ∞ X
αnk =
k=0
∞ X
k=0
|αnk | = (1 − rn )
∞ X
rnk = 1.
k=0
Teljes¨ ulnek teh´ at a 6.6.12. T´etel felt´etelei, ´ıgy a fentiek szerint az Abel-t´etel is k¨ ovetkezik. P ii) Azt mondjuk, hogy a (zn ) v´egtelen sz´amsor Abel-szumm´ abilis, ha l´etezik ´es v´eges a lim
r→1−0
∞ X
zk rk
k=0
hat´ ar´ert´ek. AzPi) megjegyz´es azt mutatja, hogy a most ´ertelmezett Abel-szumm´ aci´ o is permanens: ha a (zn ) sor konvergens, akkor Abel-szumm´abilis is ´es ∞ X
zk = lim
r→1−0
k=0
∞ X
zk rk .
k=0
iii) Legyen ii)-ben zn := (−1)n (n ∈ N), ekkor ∞ X
k=0
k
zk r =
∞ X
(−r)k =
k=0
1 , 1+r
114
6. Line´ aris oper´atorok azaz
lim
r→1−0
∞ X
1 1 = . r→1−0 1 + r 2
zk rk = lim
k=0
P Teh´ at a ((−1)n ) (Cauchy-´ ertelemben divergens) sor Abel-szumm´abilis ´es az AbelP k szumm´ aja:= limr→1−0 ∞ z k=0 k r = 1/2. P iv) Mutassuk meg, hogy ha a (zn ) sz´ amsor (C,1)-szumm´ abilis, azaz az sk :=
k X j=0
n
zj (k ∈ N) , σn :=
1 X sk (n ∈ N) n+1 k=0
jel¨ ol´esekkel l´etezik ar´ert´ek, akkor a P∞´es v´eges az s := lim(σn ) hat´ is ´es limr→1−0 k=0 zk rk = s (Frobenius-t´etel).
P
(zn ) sor Abel-szumm´ abilis
Ui. az
sn = (n + 1)σn − nσn−1 , sn−1 = nσn−1 − (n − 1)σn−2
(n ∈ N)
(ahol legyen σ−2 := σ−1 := s−1 := 0) egyenl˝ os´egekb˝ ol zn = sn − sn−1 = (n + 1)σn − 2nσn−1 + (n − 1)σn−2
(n ∈ N),
azaz ∞ X
zn rn =
n=0
∞ X
(n + 1)σn rn − 2
n=0 ∞ X
k=0
∞ X
nσn−1 rn +
n=0
∞ X
(n − 1)σn−2 rn =
n=0
(k + 1)rk − 2(k + 1)rk+1 + (k + 1)rk+2 σk .
Legyen 0 ≤ rn < 1 (n ∈ N) ´es lim(rn ) = 1. Ekkor ∞ X
zk rnk =
k=0
∞ X
(k + 1)rnk − 2(k + 1)rnk+1 + (k + 1)rnk+2 σk =
k=0 ∞ X
(k +
k=0
1)rnk (1 − rn )2 σk
=:
∞ X
αnk σk ,
k=0
ahol teh´ at αnk := (k + 1)rnk (1 − rn )2 (n, k ∈ N). Mivel limn→∞ αnk = 0 (k ∈ N) trivi´ alisan igaz, ill. tetsz˝ oleges n ∈ N eset´en ∞ X
k=0
αnk =
∞ X
k=0
|αnk | = (1 − rn )
2
∞ X
(k + 1)rnk = 1,
k=0
115
6. Line´ aris oper´ atorok ez´ert teljes¨ ulnek a 6.6.12. T´etel felt´etelei. K¨ ovetkez´esk´eppen
lim
n→∞
∞ X
zk rnk = lim
n→∞
k=0
∞ X
αnk σk = lim(σn ) = s.
k=0
P v) Tekints¨ uk a zn := (−1)n (n + 1) (n ∈ N) sorozat a´ltal gener´ alt (zn ) v´egtelen sort. Ekkor a iv)-beli jel¨ ol´esekkel s2n = n + 1, s2n+1 = −n − 1, azaz σ2n = (n + 1)/(2n + 1), σ2n+1 = 0 (n ∈ N). ´Igy a (σn ) sorozat divergens. Ugyanakkor b´ armely 0 ≤ r < 1 eset´en ∞ X
n
zn r =
n=0
azaz a
∞ X
n
n
(−1) (n + 1)r =
n=0
P
∞ X
(n + 1)(−r)n =
n=0
1 1 → 2 (1 + r) 4
(r → 1 − 0),
(zn ) sor Abel-szumm´ abilis ´es az Abel-szumm´aja 1/4. P vi) J´ ol ismert az elemi anal´ızisb˝ ol, hogy (zn ) sz´amsor konvergens, akkor (ld. iv)) P∞ha egy (C, 1)-szumm´ abilis is ´es lim(σn ) = n=0 zn . A iv)-beli Frobenius-t´etel teh´ at kiterjeszt´ese az i)-beli Abel-t´etelnek (C, 1)-szumm´abilis sorokra. A 6.6.5., 6.6.8. T´etelekben szerepl˝o Sn (n ∈ N) trigonometrikus Fourier-r´eszlet¨osszeg-oper´ atorok, ill. Ln (n ∈ N) Lagrange-interpol´ aci´ os oper´atorok k¨ oz¨ os tulajdons´ aga, hogy mindegyik¨ uk projekci´ o az al´ abbi ´ertelemben: ha (X, k.k) egy norm´ alt t´er, akkor a 0 6= T ∈ L(X, X) korl´ atos line´ aris oper´ atort projekci´ onak nevezz¨ uk, ha T idempotens, azaz T 2 = T. Ha Y := T [X] a T oper´ ator k´eptere, akkor Y alt´er, T x ∈ Y (x ∈ X) ´es T y = y b´ armely y ∈ Y eset´en. Vil´ agos, hogy ez ut´ obbi h´ arom tulajdons´ ag egy´ uttal jellemzi is a projekci´ okat. Val´ oban, ha T projekci´ o, akkor (mint minden line´ aris oper´ator eset´en) Y := T [X] alt´er X-ben ´es az ´ertelmez´ese miatt T x ∈ Y (x ∈ X). Tov´ abb´ a b´ armely y ∈ Y eset´en van olyan x ∈ X, amellyel y = T x, teh´ at T y = T 2 x = T x = y. Ford´ıtva, ha T korl´ atos line´ aris oper´ator ´es valamely Y ⊂ X alt´errel T : X → Y ´es T y = y (y ∈ Y ), akkor ez ut´ obbi tulajdons´ ag miatt nyilv´ an Y = T [X]. Ha x ∈ X, akkor teh´ at T x ∈ Y ´es ez´ert T (T x) = T 2 x = T x, azaz T 2 = T. Az is nyilv´ anval´ o, hogy T norm´ aja legal´ abb 1, hiszen kT yk = kyk ≤ kT k· kyk (y ∈ Y ). Legyen pl. (X, k.k) := (C2π , k.k∞ ) ´es valamely n ∈ N mellett jel¨ olj¨ uk Tn -nel a legfeljebb n-edrend˝ u trigonometrikus polinomok halmaz´ at:
Tn :=
(
) n X (ak ck + bk sk ) : ak , bk ∈ R ,
k=0
ahol ck (t) := cos (kt), sk (t) := sin (kt) (k ∈ N, t ∈ R). Ekkor Tn alt´er C2π -ben, Sn : C2π → Tn pedig projekci´ o. Hasonl´ oan, ha [a, b] egy kompakt intervallum, akkor legyen (X, k.k) := (C[a, b], k.k∞ ) ´es adott n ∈ N eset´en jel¨ olj¨ uk Pn -nel a legfeljebb n-edfok´ u polinomok [a, b]-re val´ o lesz˝ uk´ıt´eseinek a halmaz´ at. Tegy¨ uk fel, hogy kijel¨ olt¨ uk [a, b]-ben az a ≤ x0 < ... < xn ≤ b alappontokat, ekkor az ezekre vonatkoz´ o Ln : C[a, b] → Pn Lagrange-f´ele interpol´ aci´ os oper´ator nyilv´ an projekci´ o. Vizsg´aljuk el˝ osz¨ or a trigonometrikus esetet. Legyen ehhez valamely f ∈ C2π f¨ uggv´eny ´es t ∈ R sz´am eset´en ft az a f¨ uggv´eny, amelyre ft (x) := f (x + t)
(x ∈ R).
116
6. Line´ aris oper´atorok
Vil´ agos, hogy b´ armely f ∈ C2π ´es t ∈ R eset´en ft ∈ C2π . Tov´ abb´ a az f egyenletes folytonoss´ aga miatt kft − fa k∞ → 0
(a ∈ R, t → a).
Mutassuk meg, hogy igaz a k¨ ovetkez˝ o a´ll´ıt´ as: 6.6.1. Lemma. B´ armely A ∈ L(C2π , C2π ) oper´ ator, f ∈ C2π f¨ uggv´eny ´es x ∈ R sz´ am eset´en a R ∋ t 7→ Aft (x − t) ∈ R
lek´epez´es folytonos.
Bizony´ıt´ as. Val´ oban, ha a ∈ R, akkor tetsz˝ oleges t ∈ R eset´en Aft (x − t) − Afa (x − a) ≤
Aft (x − t) − (Afa (x − t) + (Afa (x − t) − (Afa (x − a) = A(ft − fa ) (x − t) + Afa (x − t) − Afa (x − a) ≤ kAk· kft − fa k∞ + Afa (x − t) − Afa (x − a) .
Mivel |x − t − (x − a)| = |t − a| → 0 (t → a) ´es Afa folytonos f¨ uggv´eny, ez´ert Afa (x − t) − Afa (x − a) → 0
(t → a),
ill. kft − fa k∞ → 0 (t → a) miatt (Aft (x − t) − Afa (x − a) → 0 (t → a). Ez ´eppen azt jelenti, hogy az a´ll´ıt´ asban szerepl˝ o lek´epez´es folytonos a-ban. A tov´ abbiak szempontj´ ab´ ol alapvet˝o fontoss´ ag´ u az al´ abbi, egy Marcinkiewicz-t˝ ol (´es r´eszben Fabert˝ ol) sz´armaz´ o formula Berman-f´ele a´ltal´ anos´ıt´ asa: 6.6.13. T´ etel. Legyen n ∈ N, T : C2π → Tn pedig projekci´ o. Ekkor b´ armely f ∈ C2π f¨ uggv´enyre igaz az al´ abbi egyenl˝ os´eg: 1 2π
Z
0
2π
T ft (x − t) dt = Sn f (x)
(x ∈ R).
Bizony´ıt´ as. El¨ olj´ ar´ oban jegyezz¨ uk meg, hogy a 6.6.1. Lemma alapj´ an a t´etelben szerepl˝ o integr´ alban az integrandus folytonos f¨ uggv´eny, ez´ert a sz´oban forg´ o integr´ al minden x ∈ R eset´en l´etezik. El˝ osz¨ or azt mutatjuk meg, hogy a bizony´ıtand´ o egyenl˝ os´eg minden trigonometrikus polinomra igaz. Legyen ehhez U : C2π → C2π az az oper´ator, amelyet az
117
6. Line´ aris oper´ atorok
U f (x) :=
1 2π
Z
2π
T ft (x − t) dt
0
(f ∈ C2π , x ∈ R)
egyenl˝ os´eg defini´ al. Tekintettel arra, hogy az Sn oper´ator is, meg az U lek´epez´es is line´ aris, ez´ert a most mondott a´ll´ıt´ ast elegend˝ o a ck , sk (k ∈ N) f¨ uggv´enyekre bel´ atni. Csak ck -ra r´eszletezz¨ uk a bizony´ıt´ ast, sk -ra anal´ og m´ odon v´egezhet˝o. Legyen teh´ at k ∈ N ´es f := ck . Ha k ≤ n, akkor Sn f = f ´es ft ∈ Tn , ez´ert T ft = ft Teh´ at T ft (x − t) = ft (x − t) = f (x), amib˝ ol 1 Sn f (x) = f (x) = 2π
Z
2π
T ft (x − t) dt
0
(t ∈ R).
(x ∈ R)
nyilv´ an k¨ ovetkezik. Ha viszont k > n, akkor ft (z) = cos(kz + kt) = ck (t)ck (z) − sk (t)sk (z)
(z, t ∈ R),
´ıgy ft = ck (t)ck − sk (t)sk (t ∈ R). A T linearit´ asa miatt ez´ert T ft = ck (t)T ck − sk (t)T sk
(t ∈ R).
A bizony´ıtand´ o a´ll´ıt´ asban szerepl˝ o integrandus teh´ at a k¨ ovetkez˝o alak´ u: T ft (x − t) = ck (t) T ck (x − t) − sk (t) T sk (x − t) = ck (t)Φ1 (t) − sk (t)Φ2 (t)
(t ∈ R),
ahol Φ1 (t) := T ck (x − t) , Φ2 (t) := T sk (x − t)
(t ∈ R).
Mivel T ck , T sk ∈ Tn , ez´ert nyilv´ an Φ1 , Φ2 ∈ Tn . A trigonometrikus rendszer ortogonalit´ asa miatt teh´ at Z
2π
ck (t)Φ1 (t) dt =
0
Z
2π
ck (t)Φ2 (t) dt = 0, 0
azaz 1 2π 1 2π
Z
0
Z
2π
0
2π
ck (t)Φ1 (t) dt −
T ft (x − t) dt = Z
0
2π
ck (t)Φ2 (t) dt = 0 = Sn f (x).
118
6. Line´ aris oper´atorok
Ezzel a Berman-formul´ at trigonometrikus polinomokra bel´ attuk. A tetsz˝oleges C2π -beli f¨ uggv´enyre val´ o igazol´ as´ ahoz eml´ekeztet¨ unk arra, hogy U line´ aris oper´ator C2π -r˝ ol C2π -be. K¨ onnyen bel´ athat´ o, hogy korl´ atos is, ui.
1 2π
Z
0
2π
U f (x) ≤ 1 2π
Z
2π 0
1 kT k· kft k∞ dt = 2π
Z
T ft (x − t) dt ≤ 1 2π
0
Z
0
2π
kT ft k∞ dt ≤
2π
kT k· kf k∞ dt = kT k· kf k∞
(f ∈ C2π , x ∈ R),
azaz kU f k∞ ≤ kT k· kf k∞ (f ∈ C2π ). Azt kaptuk teh´ at, hogy az Sn −U ∈ L(C2π , C2π ) oper´ator a trigonometrikus polinomok halmaz´ ara lesz˝ uk´ıtve az azonosan nulla lek´epez´es. Mivel Sn − U folytonos is, a trigonometrikus polinomok pedig minden¨ utt s˝ ur˝ un vannak C2π -ben, ez´ert tetsz˝oleges f ∈ C2π f¨ uggv´enyre (Sn − U )f = 0. Ez ´eppen a Berman-formula igazol´ as´ at jelenti. Vegy¨ uk ´eszre, hogy a fenti bizony´ıt´ as v´eg´en a k¨ ovetkez˝o egyenl˝ otlens´eg der¨ ult ki: kSn f k∞ = kU f k∞ ≤ kT kkf k∞
(f ∈ C2π ),
azaz kSn k ≤ kT k. Ez t¨ obbek k¨ oz¨ ott azt is jelenti, hogy igaz a 6.6.14. T´ etel. A T : C2π → Tn (n ∈ N) projekci´ ok k¨ oz¨ ott van legkisebb norm´ aj´ u ´es ez az Sn trigonometrikus Fourier-r´eszlet¨ osszeg-oper´ ator. Mivel (ld. 6.6.2. ii) megjegyz´es) kSn k ≥ c ln (n + 2) (n ∈ N) (ahol c > 0 egy abszol´ ut konstans), ez´ert egy´ uttal kT k ≥ c ln (n + 2) (n ∈ N) is igaz. A 6.6.2. Banach-Steinhaus-t´etelt alkalmazva m´ ar egyszer˝ uen kapjuk a Lozinszkij-Harsiladze-t´etelt: 6.6.15. T´ etel. Tetsz˝ oleges Tn : C2π → Tn (n ∈ N) projekci´ o-sorozat eset´en van olyan f ∈ C2π f¨ uggv´eny, amelyre a (Tn f ) sorozat nem konverg´ al egyenletesen, s˝ ot supn kTn f k∞ = +∞. A Tn := Sn (n ∈ N) speci´ alis esetben a trigonometrikus Fourier-sorokra vonatkoz´ o 6.6.5. (divergencia) T´etelhez jutunk. 6.6.5. Megjegyz´ esek. i) Nem ismert viszont a Fej´er-f´ele 6.6.6. T´etel megfelel˝oje, nevezetesen, hogy tetsz˝ oleges Tn : C2π → Tn (n ∈ N) projekci´ o-sorozat eset´en van-e olyan f ∈ C2π f¨ uggv´eny ´es olyan x ∈ R pont, hogy a (Tn f (x)) sorozat diverg´ al. ii) A 6.6.15. T´etel szerint teh´ at egy Tn : C2π → Tn (n ∈ N) oper´ator-sorozat eset´en a Tn -ek projekci´ os tulajdons´ aga ´es a (Tn ) sorozat er˝os konvergenci´ aja nem o¨ssszef´erhet˝ o” ” tulajdons´ agok. iii) Eml´ekeztet¨ unk (ld. a 6.6.7. T´etel el˝ otti fejteget´eseket) a trigonometrikus Fourier-sorok u ´n. Fej´er-f´ele (C,1)-k¨ ozepeit megad´ o σn (n ∈ N) oper´atorokra: n
1 X Sk f σn f := n+1 k=0
(f ∈ C2π ).
119
6. Line´ aris oper´ atorok A σn : C2π → Tn oper´ atorok nem projekci´ ok, mivel (pl.) σn (sin) =
n sin 6= sin n+1
(0 < n ∈ N),
pedig sin ∈ Tn . Ugyanakkor legyen valamely 0 < n ∈ N ´es f ∈ C2π eset´en Vn f :=
(2n + 1)σ2n f − nσn−1 f . n+1
Mivel
(2n + 1)σ2n f − nσn−1 f =
2n X
Sk f,
k=n
ez´ert b´ armely f ∈ Tn trigonometrikus polinomra Vn f = f. A Vn : C2π → T2n u ´n. De la Vall`ee Poussin-oper´ atorok ez´ert majdnem” projekci´ ok (ti. Vn nem Tn -be, hanem ” T2n -be k´epez). A 6.6.7. T´etel alapj´ an minden f ∈ C2π eset´en kσn f − f k∞ → 0 (n → ∞), k¨ ovetkez´esk´eppen
(2n + 1)(σ2n f − f ) − n(σn−1 f − f )
≤ kVn f − f k∞ =
n+1 ∞
2n + 1 n kσ2n f − f k∞ + kσn−1 f − f k∞ → 0 n+1 n+1
(n → ∞),
azaz kVn f − f k∞ → 0 (n → ∞). ∗ Az algebrai eset vizsg´ alat´ ahoz jel¨ olj¨ uk C2π -gal a C2π -beli p´ aros f¨ uggv´enyek halmaz´ at, Tn∗ -gal (n ∈ N) pedig a legfeljebb n-edrend˝ u p´ aros trigonometrikus polinomok halmaz´ at. Legyen tov´ abb´ a ∗ Sn∗ (n ∈ N) az Sn r´eszlet¨ osszeg-oper´ atornak a C2π -ra val´ o lesz˝ uk´ıt´ese. Ebben az esetben a fenti Berman-f´ele formula megfelel˝ oje a k¨ ovetkez˝o: ∗ ∗ 6.6.16. T´ etel. Legyen n ∈ N, U : C2π → Tn∗ pedig projekci´ o. Ekkor b´ armely f ∈ C2π f¨ uggv´enyre igaz az al´ abbi egyenl˝ os´eg:
1 2π
Z
0
2π
I∗ − U
ft + f−t
(x − t) dt = f (x) − Sn∗ f (x)
(x ∈ R),
∗ ahol I ∗ g := g (g ∈ C2π ).
A most mondott a´ll´ıt´ as bizony´ıt´ as´ at nem r´eszletezz¨ uk, hiszen az a fentiekkel anal´ og m´ odon v´egezhet˝o. Ehhez annyit jegyz¨ unk meg csup´ an, hogy k¨ onnyen bel´ athat´ o m´odon a p´ aros trigonometri∗ ∗ kus polinomok halmaza minden¨ utt s˝ ur˝ u a C2π t´erben. Val´ oban, ha f ∈ C2π ´es ε > 0 egy tetsz˝olegesen adott sz´am, akkor (l´ev´en a trigonometrikus polinomok halmaza minden¨ utt s˝ ur˝ u C2π -ben) van olyan F trigonometrikus polinom, amelyre kf − F k∞ < ε. Az
120
6. Line´ aris oper´atorok
F o (x) :=
F (x) + F (−x) 2
(x ∈ R)
f¨ uggv´eny nyilv´ an p´ aros trigonometrikus polinom ´es (egyszer˝ uen ellen˝ orizhet˝ oen) kf − F o k∞ < ε. Az el˝ obbi m´ odos´ıtott Berman-formula r¨ ogt¨ on elvezet az kI ∗ − Sn∗ k ≤ 2kI ∗ − U k becsl´eshez, amib˝ ol az al´ abbi a´ll´ıt´ ast kapjuk: 6.6.17. T´ etel. Legyen n ∈ N, P : C[−1, 1] → Pn pedig projekci´ o. Ekkor 2kI − P k ≥ kI ∗ − Sn∗ k, ahol Ih := h (h ∈ C[−1, 1]). ∗ Bizony´ıt´ as. Ha n ∈ N, f ∈ C2π , akkor f ◦ arccos ∈ C[−1, 1]. ´Igy P (f ◦ arccos) ∈ Pn , amib˝ ol
U f := P (f ◦ arccos ) ◦ cos ∈ Tn∗
k¨ ovetkezik. Ha itt f ∈ Tn∗ , akkor f ◦ arccos ∈ Pn , azaz P (f ◦ arccos) = f ◦ arccos. Ez´ert U f = f. A fent defini´ alt U oper´ ator nyilv´ an line´ aris ´es kU f k∞ = kP (f ◦ arccos)k∞ ≤ kP k· kf ◦ arccosk∞ = kP k· kf k∞
∗ (f ∈ C2π ).
∗ M´ as sz´oval U korl´ atos is, azaz U : C2π → Tn∗ projekci´ o ´es kU k ≤ kP k. Mivel b´ armely g ∈ C[−1, 1] f¨ uggv´enyre nyilv´ an
P g = U (g ◦ cos) ◦ arccos,
ez´ert kP k ≤ kU k. Teh´ at kP k = kU k. Ha mindezt P helyett I − P -re alkalmazzuk, akkor a m´ odos´ıtott Berman-formula alapj´ an kapjuk a bizony´ıtand´ o a´ll´ıt´ ast. Mivel kSn∗ k ∼ kSn k ∼ ln (n + 2), ez´ert egy alkalmas β > 0 abszol´ ut konstanssal kP k ≥ β ln (n + 2)
(n ∈ N).
Vil´ agos, hogy ebben az a´ll´ıt´ asban nincs jelent˝ os´ege annak, hogy azt ´eppen a [−1, 1] intervallumra mondtuk ki, egy egyszer˝ u transzform´ aci´ oval kapjuk az anal´ og t´etelt b´ armely (kompakt) [a, b]-re. A P := Ln speci´ alis esetben a Faber-Bernstein-t´etel k¨ ovetkezik: 6.6.18. T´ etel. B´ armely [a, b] kompakt intervallum, n ∈ N ´es a ≤ xn0 < ... < xnn ≤ b alappontok eset´en kLn k ≥ c ln (n + 2), ahol c > 0 egy abszol´ ut konstans. Megjegyezz¨ uk, hogy az algebrai esetben nincs sz´o a P : C[a, b] → Pn projekci´ ok norma szerinti minimaliz´ al´ as´ ar´ ol. Viszont ism´et csak a 6.6.2. Banach-Steinhaus-t´etel alkalmaz´ as´ aval ad´ odik a fenti Lozinszkij-Harsiladze-t´etel algebrai v´ altozata: 6.6.19. T´ etel. Tetsz˝ oleges Pn : C[a, b] → Pn (n ∈ N) projekci´ o-sorozat eset´en van olyan f ∈ C[a, b] f¨ uggv´eny, amelyre (Pn f ) nem konverg´ al egyenletesen, s˝ ot supn kPn f k∞ = +∞.
121
6. Line´ aris oper´ atorok
A Pn := Ln (n ∈ N) v´ alaszt´ assal a Lagrange-interpol´ aci´ oval kapcsolatos 6.6.8. T´etelt kapjuk. A 6.6.7. T´etel megfogalmaz´ asa el˝ ott megmutattuk a Fej´er-f´ele σn (n ∈ N) oper´ atorok egy karakterisztikus tulajdons´ ag´ at: C2π ∋ f ≥ 0 eset´en σn f ≥ 0 (n ∈ N). Bn
Ezzel a pozitivit´ asi tulajdons´ aggal m´as fontos oper´atorok is rendelkeznek. Tekints¨ uk pl. az al´ abbi (n ∈ N) Bernstein-f´ele oper´ atorokat: n X n k xk (1 − x)k Bn f (x) := f n k
(x ∈ [0, 1], f ∈ C[0, 1]).
k=0
Vil´ agos, hogy minden f ≥ 0 f¨ uggv´enyre Bn f ≥ 0 (n ∈ N). Hasonl´ oan, ha
Hn f (x) :=
n X
f (xnk )
k=0
1 − xxnk 2 lnk (x) 1 − x2nk
(x ∈ [−1, 1], f ∈ C[−1, 1])
(ahol az
xnk := cos
(2k + 1)π 2n + 2
(k = 0, ..., n)
pontok a Csebisev-f´ele alappontok, lnk -k (k = 0, ..., n) az ezekre vonatkoz´ o Lagrange-f´ele alappolinomok), akkor a Hn (n ∈ N) Hermite-Fej´er-f´ele interpol´ aci´ os oper´atorok szint´en pozit´ıv oper´atorok a fenti ´ertelemben: Hn f ≥ 0 (n ∈ N) minden 0 ≤ f ∈ C[−1, 1] f¨ uggv´enyre. Ezeknek a korl´ atos line´ aris oper´ atoroknak teh´ at egy k¨ oz¨ os tulajdons´ aga a pozitivit´ as. Ez ut´ obbi megfogalmaz´ as´ ahoz legyen az (X, k.k) norm´ alt t´er vagy a (C2π , k.k∞ ) t´er, vagy pedig a (C[a, b], k.k∞ ) t´er (valamely kompakt [a, b] intervallum mellett). A T : X → X lek´epez´est pozit´ıv oper´ atornak nevezz¨ uk, ha b´ armely X ∋ f ≥ 0 eset´en T f ≥ 0. Vil´ agos, hogy ha T line´ aris is, akkor monoton is, azaz tetsz˝oleges f, g ∈ X, f ≤ g v´ alaszt´ assal T f ≤ T g, ill. a line´ aris oper´ atorokat illet˝ oen a pozitivit´ as ekvivalens a monotonit´ assal. Jel¨ olj¨ uk a T : X → X pozit´ıv line´ aris oper´atorok halmaz´ at L+ (X)-szel. A k¨ ovetkez˝ o jel¨ ol´eseket fogjuk m´eg haszn´ alni: a) az X = C[a, b] esetben legyen f0 (x) := 1 , f1 (x) := x , f2 (x) := x2
(x ∈ [a, b]),
ill. valamely t ∈ [a, b] mellett Φt (x) := (x − t)2
(x ∈ [a, b]);
122
6. Line´ aris oper´atorok b) ha X = C2π , akkor legyen f0 (x) := 1 , f1 (x) := cos x , f2 (x) := sin x
(x ∈ R),
ill. valamely t ∈ R mellett Φt (x) := sin
2
x−t 2
(x ∈ R).
Mivel (k¨ onnyen bel´ athat´ o m´ odon) b´ armely f, g ∈ X, |f | ≤ g ´es T ∈ L+ (X) eset´en |T f | ≤ T g, ez´ert (a trivi´ alis |f | ≤ kf k∞ · f0 (f ∈ X) egyenl˝ otlens´eg alapj´ an) kT f k∞ ≤ kT f0 k∞ · kf k∞
(f ∈ X).
Ez azt jelenti, hogy L+ (X) ⊂ L(X, X), azaz b´ armely T : X → X pozit´ıv line´ aris oper´ator egy´ uttal korl´ atos is ´es kT k ≤ kT f0 k∞ . Ha itt m´eg r´ aad´ asul T f0 = f0 is igaz, akkor kT k = 1. A tov´ abbiakban a Tn ∈ L+ (X) (n ∈ N) oper´ator-sorozatok er˝os konvergenci´ aj´ at vizsg´ aljuk. Ehhez el˝ osz¨ or is bebizony´ıtjuk az al´ abbi, Bohman-Korovkin-t´etelt: 6.6.20. T´ etel. B´ armely Tn ∈ L+ (X) egyen´ert´ek˝ u egym´ assal:
(n ∈ N) sorozat eset´en az al´ abbi h´ arom kijelent´es
i) tetsz˝ oleges f ∈ X f¨ uggv´enyre kTn f − f k∞ → 0 (n → ∞);
ii) az i)-beli konvergencia teljes¨ ul az f = f0 , f1 , f2 f¨ uggv´enyekre; iii) kTn f0 − f0 k∞ → 0 (n → ∞) ´es maxt (Tn Φt )(t) → 0 (n → ∞). Bizony´ıt´ as. Csak az algebrai esettel foglalkozunk, az erre adott bizony´ıt´ as alapj´ an a trigonometrikus v´ altozat anal´ og m´ odon igazolhat´ o. Mivel a ii) a´ll´ıt´ as az i)-b˝ ol trivi´ alis m´odon k¨ ovetkezik, ez´ert az eml´ıtett ekvivalenci´ ahoz elegend˝ o azt megmutatni, hogy a ii)-b˝ ol a iii), ill. a iii)-b´ ol az i) levezethet˝o. L´ assuk el˝ osz¨ or a ii) =⇒ iii) k¨ ovetkeztet´es bizony´ıt´ as´ at. Legyen ehhez n ∈ N, t ∈ [a, b], ekkor a 2 2 Tn linearit´ asa ´es Φt = t f0 − 2tf1 + f2 miatt Tn Φt = t Tn f0 − 2tTn f1 + Tn f2 , azaz (Tn Φt ) (t) = t2 Tn f0 (t) − 2tTn f1 (t) + Tn f2 (t) = t2 Tn f0 (t) − 1 − 2t Tn f1 (t) − t + Tn f2 (t) − t2 .
Ha a C val´ os sz´ amot u ´gy v´ alasztjuk, hogy b´ armely t ∈ [a, b] mellett max{t2 , 2|t|} ≤ C igaz legyen, akkor max (Tn Φt )(t) ≤ C (kTn f0 − f0 k∞ + kTn f1 − f1 k∞ + kTn f2 − f2 k∞ ) .
t∈[a,b]
Mivel a felt´etelez´es¨ unk szerint most a ii) a´ll´ıt´ as igaz, ez´ert maxt∈[a,b] (Tn Φt )(t) → 0 (n → ∞), azaz a iii) kijelent´es r¨ ogt¨ on ad´ odik.
123
6. Line´ aris oper´ atorok
L´ assuk be most a iii) =⇒ i) k¨ ovetkeztet´est. Ehhez el˝ osz¨ or is eml´ekeztet¨ unk arra, hogy a Heinet´etel (ld. 6.6.1.) miatt f egyenletesen folytonos. Ez´ert tetsz˝oleges ε > 0 sz´amhoz van olyan pozit´ıv δ sz´am, hogy |f (x) − f (t)| < ε, hacsak az x, t ∈ [a, b] argumentumokra |x − t| < δ teljes¨ ul. Ha ez ut´ obbi nem igaz, azaz |x − t| ≥ δ, akkor Φt (x) ≥ δ2 ´es nyilv´ an |f (x) − f (t)| ≤ 2kf k∞ ≤ 2kf k∞ ·
Φt (x) = γΦt (x), δ2
ahol teh´ at γ := 2kf k∞ /δ2 . A most mondottakb´ ol trivi´ alisan k¨ ovetkeznek az al´ abbi becsl´esek, m´egpedig az x, t ∈ [a, b] elemek b´ armely megv´ alaszt´ asa mellett: −ε − γΦt (x) ≤ f (t) − f (x) ≤ ε + γΦt (x), azaz ugyanezt f¨ uggv´enyek k¨ oz¨ otti egyenl˝ otlens´egekk´ent fel´ırva −εf0 − γΦt ≤ f (t)f0 − f ≤ εf0 + γΦt . Innen a Tn (n ∈ N) oper´ ator monotonit´ as´ at kihaszn´ alva tetsz˝oleges [a, b] ∋ t-re azt kapjuk, hogy −εTn f0 − γTn Φt ≤ f (t)Tn f0 − Tn f ≤ εTn f0 + γTn Φt . Ugyanezt egyetlen egyenl˝ otlens´egbe a´t´ırva |f (t)Tn f0 (x) − Tn f (x)| ≤ εTn f0 (x) + γ(Tn Φt )(x)
(t, x ∈ [a, b]).
Speci´alisan az x = t v´ alaszt´ assal az |f (t)Tn f0 (t) − Tn f (t)| ≤ εTn f0 (t) + γ(Tn Φt )(t)
(t ∈ [a, b])
becsl´eshez jutunk. Ezt ´es a h´ aromsz¨ og-egyenl˝ otlens´eget felhaszn´ alva azt kapjuk, hogy |Tn f (t) − f (t)| ≤ |Tn f (t) − f (t)Tn f0 (t)| + |f (t)Tn f0 (t) − f (t)| ≤ εTn f0 (t) + γ(Tn Φt )(t) + |f (t)|· |Tnf0 (t) − 1|
(t ∈ [a, b]).
Ez´ert kTn f − f k∞ ≤ εkTn f0 k∞ + γ max (Tn Φt )(t) + kf k∞ · kTn f0 − f0 k∞ . t∈[a,b]
A iii) a´ll´ıt´ as szerint a fenti ε-hoz van olyan N ∈ N, hogy tetsz˝oleges n ∈ N, n > N eset´en max (Tn Φt )(t) < ε , kTn f0 − f0 k∞ < ε.
t∈[a,b]
124
6. Line´ aris oper´atorok
A kTn f0 − f0 k∞ → ∞ felt´etelb˝ ol az is k¨ ovetkezik, hogy β := supn kTn f0 k∞ < +∞, ´ıgy n ∈ N, n > N mellett kTn f − f k∞ ≤ (β + γ + kf k∞ )ε. Ez pontosan azt jelenti, hogy kTn f − f k∞ → 0 (n → ∞). Ezzel a Bohman-Korovkin-t´etelt bebizony´ıtottuk. A t´etel kimond´ asa el˝ ott tett megjegyz´es¨ unkb˝ ol r¨ ogt¨ on k¨ ovetkezik, hogy amennyiben a (Tn f0 ) sorozat konvergens, akkor supn kTn k < ∞. Ez azt jelenti, hogy ha pl. ii) igaz, akkor a BanachSteinhaus-f´ele 6.6.3. T´etel egyik felt´etele, a Tn (n ∈ N) oper´atorok egyenletes korl´ atoss´ aga automatikusan teljes¨ ul. Az eml´ıtett t´etel m´ asik felt´etele viszont azt k¨ oveteln´e meg, hogy a (Tn ) sorozat er˝osen konverg´ aljon (jelen esetben az identikus lek´epez´eshez) egy alkalmas z´ art rendszer valamennyi elem´ere. Ezzel szemben ii)-ben ez a k¨ ovetelm´eny mind¨ ossze h´ arom f¨ uggv´enyre sz˝ uk¨ ul, ami j´ ol szeml´eleteti azt a t´enyt, hogy egy oper´ator-sorozatot illet˝ oen a pozitivit´ as mennyivel er˝ osebb tulajdons´ ag a sorozat korl´ atoss´ ag´ an´ al. Mutassuk meg, hogy ha Tn f0 = f0 (n ∈ N), δn := maxt (Tn Φt )(t) (n ∈ N), akkor kTn f − f k∞ ≤ Cω(f, ahol
p
δn )
(f ∈ X, n ∈ N),
ω(f, δ) := sup{|f (x) − f (t)| : x, t ∈ Df , |x − t| ≤ δ}
(δ ≥ 0)
az f f¨ uggv´eny (szok´ asos) folytonoss´ agi modulusa, C pedig a trigonometrikus esetben 1+π, az algebrai esetben 2. A bizony´ıt´ ast ism´et csak az algebrai esetre r´eszletezve induljunk ki a trivi´ alis |f (t) − f (x)| ≤ ω(f, |t − x|) becsl´esb˝ ol, ami az ω ´ertelmez´ese miatt nyilv´ an minden f ∈ C[a, b] ´es t, x ∈ [a, b] mellett fenn´ all. Az ω(f, λδ) ≤ (λ + 1)ω(f, δ) (λ, δ > 0) egyenl˝ otlens´eget, ill. a n´egyzetes ´es a m´ertani k¨ oz´ep k¨ ozti o¨sszef¨ ugg´est kihaszn´ alva b´ armely δ > 0 mellett a k¨ ovetkez˝ot ´ırhatjuk: |f (t) − f (x)| ≤
3 |t − x|2 |t − x| + 1 ω (f, δ) ≤ + ω (f, δ) = δ 2 2δ2
Φt (x) 3 + 2 2δ2
ω (f, δ) .
Innen a 6.6.20. T´etel bizony´ıt´ as´ aban l´ atottakkal megegyez˝o m´odon jutunk a kTn f − f k∞
1 ≤ kf k∞ · kTn f0 − f0 k∞ + 2
δn + 3 ω (f, δ) δ2
becsl´eshez. Kihaszn´ alva a Tn f0 = f0 (n ∈ N) felt´etelt azt kapjuk, hogy
125
6. Line´ aris oper´ atorok
kTn f − f k∞
1 ≤ 2
δn + 3 ω(f, δ) δ2
(n ∈ N).
Ha itt valamilyen n ∈ N eset´en δn = 0, akkor b´ armely δ > 0 sz´amra kTn f − f k∞ ≤
3 ω (f, δ) . 2
Mivel az f egyenletes folytonoss´ aga miatt ω f, δ → 0 (δ → +0), ez´ert ekkor Tn f = f. Ha viszont √ δn > 0, akkor δ hely´ebe ´ırhatunk δn -et, ´es kapjuk a kTn f − f k∞ ≤ 2ω f, becsl´est.
p δn
A Tn f0 = f0 (n ∈ N) felt´etel trivi´ alisan teljes¨ ul pl. a Tn ∈ {σn , Bn , Hn } speci´alis esetekben. Egyszer˝ uen megmutathat´ o tov´ abb´ a, hogy
δn =
1 4n
1 2n +2 1 n+1
(Tn = Bn ) (Tn = σn )
(0 < n ∈ N).
(Tn = Hn )
Val´ oban, a binomi´ alis t´etelre hivatkozva b´ armely f ∈ C[0, 1], x ∈ [0, 1] eset´en n X n k Bn f0 (x) = x (1 − x)n−k = 1 k k=0
Bn f1 (x) =
n X n k
k=0
x
n X
k=1
x
xk (1 − x)n−k =
(n − 1)! xk−1(1 − x)(n−1)−(k−1) = (k − 1)!(n − k)!
n X n−1 k=1
k n
(n ∈ N),
k−1
xk−1(1 − x)(n−1)−(k−1) = x
(1 ≤ n ∈ N),
ill.
Bn f2 (x) =
n 2 X n k
k=0 n X
k=1
k n2
xk (1 − x)n−k =
(k − 1) + 1 k (n − 1)! x (1 − x)n−k = (k − 1)!(n − k)! n
126
6. Line´ aris oper´atorok
x2
x
n
n
k=2
k=1
n−1 X (n − 2)! xX (n − 1)! xk−2 (1 − x)n−k + xk−1 (1 − x)n−k = n (k − 2)!(n − k)! n (k − 1)!(n − k)!
2n
n n − 1 X n − 2 k−2 x X n − 1 k−1 (n−2)−(k−2) x (1 − x) + x (1 − x)(n−1)−(k−1) = n n k−2 k−1 k=2
k=1
n−1 2 x x + n n
(2 ≤ n ∈ N).
(K¨ onnyen ellen˝ orizhet˝ o, hogy az ut´ obbi egyenl˝ os´eg n = 1 eset´en is igaz.) Innen (Bn Φt )(t) = Bn f2 (t) − 2tBn f1 (t) + t2 Bn f0 (t) = t t − t2 t(1 − t) n−1 2 t + − 2t2 + t2 = = , n n n n azaz 1 t(1 − t) = 0≤t≤1 n 4n
δn = max (Bn Φt )(t) = max 0≤t≤1
(0 < n ∈ N)
ad´ odik. Hasonl´ oan kapjuk, hogy b´ armely N ∋ n-re n
n
k=0
k=0
1 X 1 X Sk f0 = f0 = f0 , σn f0 = n+1 n+1 σn f1 = σn (cos) =
n
n
k=0
k=1
1 X 1 X Sk (cos) = Sk (cos) = n+1 n+1 n
1 X n cos = cos, n+1 n+1 k=1
n sin . Mivel ill. ugyan´ıgy σn (sin) = n + 1 Φt (x) = sin2
1 − cos (x − t) 1 − cos t cos x − sin t sin x x−t = = 2 2 2
ez´ert Φt = ´Igy
f0 − f1 cos t − f2 sin t . 2
(x, t ∈ R),
127
6. Line´ aris oper´ atorok
1 δn = max(σn Φt )(t) = max t∈R t∈R 2 1 2
1−
1−
n n+1
n n 2 2 cos t − sin t = n+1 n+1 =
1 . 2n + 2
A Tn = Hn (n ∈ N) eset vizsg´ alat´ ahoz eml´ekeztet¨ unk arra, hogy n ωn2 (x) 22n X f (x ) (1 − xxnk ) Hn f (x) = nk (n + 1)2 (x − xnk )2 k=0
(x ∈ [−1, 1]),
ahol
ωn (x) :=
n Y
(x − xnj ) =
j=0
´es az
1 cos ((n + 1) arc cos x) 2n
(x ∈ [−1, 1])
ωn2 (x) h´ anyados az x = xnk helyen a (x − xnk )2 lim
x→xnk
n Y ωn2 (x) = (xnk − xnj )2 (x − xnk )2 k6=j=0
hat´ ar´ert´ekk´ent van ´ertelmezve. K¨ ovetkez´esk´eppen
(Hn Φt )(t) =
n X ωn2 (t) 1 2 (t − x ) (1 − txnk ) = nk (n + 1)2 (t − xnk )2 k=0
n ωn2 (t) X ωn2 (t) (1 − tx ) = nk (n + 1)2 (n + 1)2 k=0
hiszen
Pn
k=0 xnk
n X
k=0
1−t
n X
k=0
xnk
!
=
ωn2 (t) , n+1
= 0. Teh´ at ωn2 (t) cos2 ((n + 1) arc cos t) 1 = max = . −1≤t≤1 n + 1 −1≤t≤1 n+1 n+1
δn = max A fentiekb˝ ol a
√ kσn f − f k∞ ≤ (1 + π)ω(f, 1/ 2n + 2) √ kBn f − f k∞ ≤ 2ω(f, 1/2 n) √ kHn f − f k∞ ≤ 2ω(f, 1/ n + 1)
(f ∈ C2π ),
(f ∈ C[0, 1]), (f ∈ C[−1, 1])
128
6. Line´ aris oper´atorok
becsl´esek, ill. a σn , Bn , Hn (n ∈ N) oper´atorok er˝os konvergenci´ aj´ at kifejez˝ o kσn f − f k∞ → 0 (n → ∞)
(f ∈ C2π ),
kBn f − f k∞ → 0 (n → ∞)
(f ∈ C[0, 1]),
kHn f − f k∞ → 0 (n → ∞)
(f ∈ C[−1, 1])
a´ll´ıt´ asok azonnal k¨ ovetkeznek. Ez ut´ obbiak egy´ uttal igazol´ asul szolg´ alnak a Weierstrass-f´ele approxim´aci´ os t´etelekekre is: b´ armely f ∈ C2π (g ∈ C[a, b]) f¨ uggv´enyhez ´es tetsz˝ oleges ε > 0 sz´ amhoz van olyan F trigonometrikus (G algebrai) polinom, amellyel kf − F k∞ < ε (kg − Gk∞ < ε) teljes¨ ul. 6.6.6. Megjegyz´ esek. i) A Bohman-Korovkin-t´etel fenti alakja messzemen˝oen a´ltal´ anos´ıthat´ o. ´Igy pl. legyen A egy legal´ abb k´et pontb´ ol a´ll´ o Hausdorff-f´ele kompakt topologikus t´er (ld. 1.5., ill. 4.1.) ´es tekints¨ uk a (C(A), k.k∞ ) Banach-teret. (Teh´ at C(A) := {f : A → R : f folytonos}, kf k∞ := max{|f (x)| : x ∈ A} (f ∈ C(A)). Tegy¨ uk fel, hogy valamely m ∈ N mellett a0 , f0 , ..., am , fm ∈ C(A) olyan f¨ uggv´enyek, amelyek rendelkeznek a k¨ ovetkez˝ o tulajdons´ agokkal: P os´eg akkor ´es P (x, y) := m k=0 ak (y)fk (x) ≥ 0 (x, y ∈ A), ill. a P (x, y) = 0 egyenl˝ csak akkor teljes¨ ul, ha x = y. Ekkor a k¨ ovetkez˝ o a´ll´ıt´ as igaz: ha Tn : C(A) → C(A) (n ∈ N) pozit´ıv line´ aris oper´ atoroknak egy sorozata, akkor a kTn f − f k∞ → 0 (n → ∞; f ∈ C(A)) er˝ os konvergencia ekvivalens azzal, hogy minden k = 0, ..., m eset´en kTn fk − fk k∞ → 0 (n → ∞). ii) Vil´ agos, hogy az A = [a, b] (algebrai) esetben pl. a P (x, y) := (x − y)2 f¨ uggv´eny eleget tesz a fentieknek, amikor is m = 2 ´es
(x, y ∈ [a, b])
a2 (y) := f0 (x) := 1 , f1 (x) := x, a1 (y) := −2y , f2 (x) := x2 , a0 (y) := y 2
(x, y ∈ [a, b]).
Hasonl´ oan, az A = R (mod 2π) (trigonometrikus) esetben a P (x, y) := 1 − cos (x − y) (x, y ∈ R) ilyen f¨ uggv´eny. Ekkor teh´ at megint csak m = 2 ´es x, y ∈ R eset´en a0 (y) := f0 (x) := 1 , f1 (x) := cos x, a1 (y) := − cos y , f2 (x) := sin x , a2 (y) := − sin y.
129
6. Line´ aris oper´ atorok 6.7. Kompakt oper´ atorok.
Legyenek adottak az (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) norm´ alt terek ´es egy f ∈ X1 → X2 lek´epez´es. Azt mondjuk, hogy f kompakt oper´ ator, ha b´ armely Y ⊂ X1 , Y korl´ atos halmaz eset´en az f [Y ] halmaz kompakt. Ha m´eg f folytonos is, akkor f -et teljesen folytonosnak nevezz¨ uk. Tegy¨ uk fel, hogy f ∈ L(X1 , X2 ). Ekkor nem neh´ez bel´ atni, hogy az f kompakts´ aga a k¨ ovetkez˝ ovel ekvivalens: van olyan r > 0, hogy f [Kr (0)] kompakt. Val´ oban, a mondott ekvivalencia egyik ir´ anya trivi´ alis. Ford´ıtva, ha Y ⊂ X1 korl´ atos, akkor at azt meggondolni, hogy alkalmas s > 0 sz´ ammal Y ⊂ Ks (0), azaz f [A] ⊂ f [Ks (0)]. El´eg teh´ f [Ks (0)] kompakt, ami a felt´etelb˝ ol ´es az s f [Ks (0)] = f [Kr (0)] r egyenl˝ os´egb˝ ol r¨ ogt¨ on k¨ ovetkezik. (Ez azt is mutatja, hogy az el˝ obbi ekvivalens felt´etelben a van ” olyan r > 0” helyett minden r > 0” is ´ırhat´ o.) ” A most mondottakb´ ol azonnal ad´ odik, hogy ha f ∈ L(X1 , X2) ´es f kompakt, akkor f ∈ L(X1 , X2 ). Ha X2 v´eges dimenzi´ os, akkor tetsz˝oleges f ∈ L(X1 , X2 ) kompakt. Ui. ekkor b´ armely Y ⊂ X1 atos ´es z´ art, azaz (ld. 4.3.1. T´etel) f [Y ] kompakt. ´Igy b´ armely korl´ atos halmaz eset´en f [Y ] ⊂ X2 korl´ (X, k.k) norm´ alt t´er eset´en az X ∗ du´ alis t´er minden eleme kompakt oper´ator. Ha viszont az el˝ obbi X nem v´eges dimenzi´ os, akkor az I ∈ L(X, X), Ix := x (x ∈ X) lek´epez´es nem kompakt oper´ ator. Tudjuk ui. (ld. 4.3.2. T´etel), hogy ebben az esetben van korl´ atos ´es z´ art, de nem kompakt Y ⊂ X halmaz. Viszont I[Y ] = Y. Mutassuk meg, hogy tetsz˝ oleges folytonos mag´ u integr´ aloper´ator (ld. 6.2.) kompakt, azaz igaz a 6.7.1. T´ etel. Legyen [a, b] ´es [c, d] egy-egy kompakt intervallum, K az [a, b] × [c, d] t´eglalapon” ” ´ertelmezett folytonos val´ os f¨ uggv´eny, (X1 , k.k1 ) := (C[a, b], k.k∞ ), (X2 , k.k2 ) := (C[c, d], k.k∞ ) ´es Rb T f (x) := a f (t)K(t, x) dt (f ∈ X1 , x ∈ [c, d]). Ekkor T ∈ L(X1 , X2 ) kompakt oper´ ator.
Bizony´ıt´ as. Az (X2 , k.k2 ) t´erbeli kompakts´ agra vonatkoz´ o Arzel` a-t´etel (ld. 4.3.3. T´etel) miatt azt kell megmutatnunk, hogy b´ armely F ⊂ X1 korl´ atos halmaz eset´en a T [F ] halmaz elemei egyenletesen korl´ atosak ´es egyenl˝ o m´ert´ekben egyenletesen folytonosak. Legyen teh´ at f ∈ F, x ∈ [c, d], ekkor |T f (x)| ≤ kT f k∞ ≤ kT k· kf k∞ , azaz kT f k∞ ≤ kT k· sup{kgk∞ : g ∈ F }. Innen a T [F ] halmaz elemeinek az egyenletes korl´ atoss´ aga m´ar nyilv´ anval´ o. Tov´ abb´ a tetsz˝ oleges x, y ∈ [c, d] mellett |T f (x) − T f (y)| ≤ kf k∞ ·
sup{kgk∞ : g ∈ F }·
Z
Z
a
b
a
|K(t, x) − K(t, y)| dt ≤
b
|K(t, x) − K(t, y)| dt.
130
6. Line´ aris oper´atorok
Mivel K egyenletesen folytonos (ui. [a, b] × [c, d] kompakt R2 -ben a szok´ asos” (pl. az k.k euklideszi) ” norm´ ara n´ezve), ez´ert b´ armely ε > 0 sz´ amhoz van olyan δ > 0, hogy
|K(t, x) − K(t, y)| < ε
((t, x), (t, y) ∈ [a, b] × [c, d], k(t, x) − (t, y)k = |x − y| < δ) .
Ha teh´ at |x − y| < δ, akkor |T f (x) − T f (y)| ≤ Cε, ahol C := sup{kgk∞ : g ∈ F }. ´Igy T [F ] elemei val´ oban egyenl˝ o m´ert´ekben egyenletesen folytonosak. A tov´ abbiakban kompakt line´ aris oper´atorokkal foglalkozunk. Legyen (a bevezet˝oben jelzett (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) norm´ alt terek eset´en) K(X1 , X2 ) := {U ∈ L(X1 , X2 ) : U kompakt}. 6.7.2. T´ etel. Tegy¨ uk fel, hogy U, V ∈ L(X1 , X2 ), α, β ∈ K. Ekkor i) U, V ∈ K(X1 , X2 ) eset´en αU + βV ∈ K(X1 , X2); ii) ha (X3 , k.k3 ) is norm´ alt t´er, W ∈ L(X2 , X3 ) ´es U, W k¨ oz¨ ul legal´ abb az egyik kompakt oper´ ator, akkor W U := W ◦ U ∈ K(X1 , X3 ). Bizony´ıt´ as. Ha U, V ∈ K(X1 , X2 ), A ⊂ X1 korl´ atos, akkor b´ armely yn = (αU + βV )(xn ) ∈ (αU + βV )[A]
(xn ∈ A, n ∈ N)
aga miatt alkalmas (νn ), (µn ) indexsorozatokkal az sorozat eset´en az U [A], V [A] halmazok kompakts´ (U xνn ), (V xνµn ) sorozatok konvergensek. Teh´ at a γn := νµn (n ∈ N) jel¨ ol´essel az (yγn ) sorozat konvergens. Mivel b´ armely (X, ρ) metrikus t´er ´es ∅ 6= Y ⊂ X halmaz eset´en az Y halmaz pontosan akkor kompakt, ha tetsz˝ oleges Y -beli sorozatnak van konvergens r´eszsorozata (ld. 4.2.2. T´etel), ez´ert a fentiek alapj´ an (αU + βV )[A] kompakt. Tegy¨ uk most fel, hogy W kompakt ´es legyen A ⊂ X1 korl´ atos. Ekkor U [A] korl´ atos, ´ıgy W [U [A]] = W ◦ U [A] kompakt. Teh´ at W ◦ U kompakt oper´ ator. Ha viszont U kompakt, akkor az el˝ obbi korl´ atos A ⊂ X1 halmazra U [A] kompakt. Ez´ert b´ armely xn ∈ A (n ∈ N) sorozathoz van olyan (νn ) indexsorozat, amellyel (U xνn ) konvergens. Ugyanakkor W folytonos, ´ıgy (ld. a´tviteli elv) a W (U xνn ) sorozat is konvergens. Ez azt jelenti, hogy a W ◦ U [A] halmaz kompakt. Mutassuk meg, hogy a kompakt line´ aris oper´atorok K(X1 , X2 ) tere z´ art az L(X1 , X2) oper´atort´erben (az (L(X1 , X2 )-beli k.k oper´atornorm´ ara n´ezve). Ezt fejezi ki a
131
6. Line´ aris oper´ atorok
6.7.3. T´ etel. Tegy¨ uk fel, hogy (X2 , k.k2 ) Banach-t´er, Un ∈ K(X1 , X2 ) (n ∈ N), U ∈ L(X1 , X2) ´es lim(kUn − U k) = 0. Ekkor U ∈ K(X1 , X2). Bizony´ıt´ as. Elegend˝ o azt bel´ atni, hogy U [K1 (0)] kompakt. Mivel (X2 , k.k2 ) Banach-t´er, ez´ert atos. Ez ut´ obbi azzal ekviazt kell bebizony´ıtanunk (ld. 4.2.3. T´etel), hogy U [K1 (0)] teljesen korl´ valens, hogy U [K1 (0)] teljesen korl´ atos, azaz, hogy b´ armely ε > 0 sz´amhoz megadhat´ o olyan Y ⊂ X2 v´eges halmaz, hogy U [K1 (0)] ⊂
[
Kε (y).
y∈Y
A felt´etelek miatt az el˝ obbi ε-hoz van olyan n ∈ N ´es Yn ⊂ X2 v´eges halmaz, amelyekkel kUn − U k <
[ ε , Un [K1 (0)] ⊂ Kε/2 (y). 2 y∈Y
Legyen x ∈ K1 (0). Ekkor kUn x − U xk2 ≤ kUn − U k· kxk1 < ε/2. Tov´ abb´ a alkalmas y ∈ Yn elemmel kUn x − yk2 < ε/2, azaz kU x − yk2 ≤ kU x − Un xk2 + kUn x − yk2 < ε. Ez ´eppen azt jelenti, hogy U [K1 (0)] ⊂ 6.7.1. Megjegyz´ esek.
S
y∈Yn
Kε (y).
i) Legyen (Xi , k.ki ) := (ℓ1 , k.k1 ) (i = 1, 2) (ld. 6.4.) ´es Uk x := (x0 , ..., xk , 0, 0, ...)
(x = (xn ) ∈ ℓ1 , n ∈ N).
Ekkor szinte nyilv´ anval´ o, hogy Uk ∈ K(X1 , X2 ) (k ∈ N), lim(Uk x) = x (x ∈ ℓ1 ), de az U x := x (x ∈ ℓ1 ) oper´ ator nem kompakt , ui. ℓ1 nem v´eges dimenzi´ os. Ez a p´elda azt mutatja, hogy az 6.7.3. T´etelben nem elegend˝ o az (Un ) oper´ atorsorozat er˝os konvergenci´ aj´ at felt´etelezni. ii) Mutassuk meg k¨ ozvetlen sz´ amol´ assal is, hogy i)-ben az (kUn −U k) sorozat nem nullasorozat. iii) Bebizony´ıthat´ o, hogy ha az (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) terek k¨ oz¨ ul (X2 , k.k2 ) Banach-t´er, akkor b´ armely U ∈ L(X1 , X2 ) eset´en az al´ abbi ekvivalencia igaz: U akkor ´es csak akkor kompakt, ha az adjung´ altja (U ∗ ) is az (Schauder-t´etel). iv) R´eszben az el˝ obbi megjegyz´esb˝ ol k¨ ovetkezik oper´atorok kompakts´ ag´ anak az al´ abbi jellemz´ese: ha az (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) norm´ alt terek k¨ oz¨ ul (X2 , k.k2 ) szepar´ abilis Banach-t´er, U ∈ L(X1 , X2 ), akkor U ∈ K(X1 , X2 ) azzal ekvivalens, hogy b´ armely gn ∈ X2∗ (n ∈ N), ∗ lim(gn (x)) = 0 (x ∈ X2 ) eset´en lim (kU gn k) = 0 (ahol k.k az X1∗ -beli norm´ at jel¨ oli). v) Az is igaz, hogy az el˝ obbi megjegyz´esben a szepar´ abilis” jelz˝o kicser´elhet˝ o reflex´ıv” -re. ” ”
132
6. Line´ aris oper´atorok vi) Tegy¨ uk fel, hogy a 6.7.2. T´etelben (Xi , k.ki ) = (X, k.k) (i = 1, 2, 3). Mivel L(X, X) a ◦ kompoz´ıci´ o-k´epz´esre, mint szorz´ asra n´ezve (k¨ onnyen bel´ athat´ oan) gy˝ ur˝ u, ill. ezzel a szorz´ assal algebra, ez´ert az eml´ıtett t´etel algebrai jelent´ese a k¨ ovetkez˝o: K(X, X) az L(X, X) algebr´ aban k´etoldali ide´ al. vii) Tekints¨ uk a vi) megjegyz´esbeli (X, k.k) Banach-teret. Ekkor tetsz˝oleges {0} 6= Y ⊂ X kompakt r´eszhalmaz egy f´elnorm´ at induk´ al L(X, X)-ben az al´ abbiak szerint: kAkY := sup{kAxk : x ∈ Y }
(A ∈ L(X, X)).
Ha z = (zn , n ∈ N) b´ azis X-ben (ld. 3.2.) ´es Sn (n ∈ N) a 6.6.2. vi) megjegyz´esbeli r´eszlet¨ osszeg-oper´ ator, akkor egyszer˝ uen ad´ odik, hogy a fenti Y halmazon az (Sn , n ∈ N) sorozat egyenletesen konvergens. Mivel b´ armely N ∋ n-re Sn ∈ K(X, X) (ui. RSn v´eges dimenzi´ os), ez´ert minden A ∈ L(X, X) oper´atorra A ◦ Sn ∈ K(X, X) (ld. 6.7.2. T´etel). ´Igy minden ε > 0 mellett van olyan n ∈ N, hogy kA ◦ Sn − AkY < ε. Ezzel bel´ attuk, hogy tetsz˝ olegesen adott {0} 6= Y ⊂ X kompakt r´eszhalmaz ´es b´ armely A ∈ L(X, X) , ε > 0 eset´en van olyan B ∈ K(X, X), hogy kB − AkY < ε. Teh´ at ez azt jelenti, hogy a k.kY f´elnorm´ ara n´ezve K(X, X) minden¨ utt s˝ ur˝ u L(X, X)-ben. Ezt r¨ oviden u ´gy mondjuk, hogy teljes¨ ul a kompakt approxim´ aci´ os tulajdons´ ag (compact approximation property – CAP). Ha teh´ at egy Banach-t´er nem rendelkezik a CAP-pal, akkor nincs benne b´ azis. A tov´ abbiakban kompakt o¨nadjung´ p alt oper´atorokkal foglalkozunk (ld. 6.5.). Legyen ehhez (X, h, i) Hilbert-t´er, X 6= {0}, kxk := hx, xi (x ∈ X), U ∈ L(X, X). Ha λ ∈ K, akkor Xλ := {x ∈ X : U x = λx} z´ art altere X-nek (az U oper´ ator saj´ ataltere). Minden olyan λ-t, amelyre Xλ 6= {0}, az U oper´ ator saj´ at´ert´ek´enek nevez¨ unk. Ez teh´ at azzal ekvivalens, hogy alkalmas 0 6= x ∈ X elemmel U x = λx (az ilyen x elemeket az U oper´ ator λ-hoz tartoz´ o saj´ atvektorainak nevezz¨ uk). Vil´ agos, hogy ekkor |λ|· kxk = kU xk ≤ kU k· kxk, azaz |λ| ≤ kU k. Az U oper´ ator U ∗ adjung´ altja (ld. 6.5.) az az egy´ertelm˝ uen l´etez˝o U ∗ ∈ L(X, X) oper´ ator, amelyre hU x, yi = hx, U ∗yi
(x, y ∈ X)
teljes¨ ul. Azt mondjuk, hogy U o ¨nadjung´ alt, ha U = U ∗ . Legyen S(X, X) := {U ∈ L(X, X) : U = U ∗ }.
133
6. Line´ aris oper´ atorok 6.7.4. T´ etel. Legyen U ∈ S(X, X). Ekkor i) hU x, xi ∈ R (x ∈ X); ii) kU k = sup{|hU x, xi| : x ∈ X, kxk = 1}; iii) ha λ az U saj´ at´ert´eke, akkor λ ∈ R;
iv) ha λ, µ ∈ K ´es λ 6= µ, akkor az Xλ , Xµ saj´ atalterek egym´ asra ortogon´ alisak, azaz hx, yi = 0 (x ∈ Xλ , y ∈ Xµ ). Bizony´ıt´ as. Mivel hU x, xi = hx, U ∗xi = hx, U xi = hU x, xi
(x ∈ X),
´ıgy az i) a´ll´ıt´ as igaz. Ha x ∈ X, kxk = 1, akkor |hU x, xi| ≤ kU xk· kxk ≤ kU k· kxk2 = kU k. Ez´ert a ii) a´ll´ıt´ asban szerepl˝ o szupr´emumot p-vel jel¨ olve, p ≤ kU k. Tov´ abb´ a tetsz˝oleges x, y ∈ X eset´en i)-t figyelembe v´eve (ld. 1.3.1. T´etel) RehU x, yi =
1 hU (x + y), x + yi − hU (x − y), x − yi ≤ 4
1 1 p kx + yk2 + kx − yk2 = p kxk2 + kyk2 4 2 ad´ odik. Legyen itt kxk = 1 olyan, hogy U x 6= 0, ill. y := U x/kU xk. Ekkor RehU x, yi = kU xk ≤ p, azaz kU k ≤ p, amib˝ ol ii) m´ ar k¨ ovetkezik. Legyen most λ saj´ at´ert´eke U -nak, 0 6= x ∈ X pedig egy saj´ atvektor: U x = λx. Ekkor i) szerint λ=
hU x, xi ∈ R, hx, xi
ami iii) igazol´ as´ at jelenti. V´eg¨ ul, ha a iv)-beli felt´etelek mellett x ∈ Xλ , y ∈ Xµ , akkor x = 0 vagy y = 0 mellett iv) trivi´ alis, k¨ ul¨ onben iii) szerint λ, µ ∈ R ´es (pl.) λ 6= 0 eset´en (ami λ 6= µ miatt feltehet˝o) hx, yi =
1 1 µ hU x, yi = hx, U yi = hx, yi, λ λ λ
amib˝ ol λ 6= µ miatt hx, yi = 0 k¨ ovetkezik. Ezzel iv)-et, azaz a 6.7.4. T´etelt bel´ attuk.
134
6. Line´ aris oper´atorok 6.7.5. T´ etel. B´ armely U ∈ S(X, X) ∩ K(X, X) oper´ atornak van saj´ at´ert´eke. Bizony´ıt´ as. Nyilv´ an feltehet˝ o, hogy U 6= 0. Legyen m := inf {hU x, xi : x ∈ X, kxk = 1} , M := sup {hU x, xi : x ∈ X, kxk = 1} .
Ekkor a 6.7.4. T´etel szerint
kU k = max{|m|, M }. Megmutatjuk, hogy
λ :=
m
M
(kU k = |m|) (kU k = M )
saj´ at´ert´ek. Csak az kU k = M (> 0) esetre r´eszletezve az okoskod´ ast (kU k = m eset´en anal´ og a bizony´ıt´ as), legyen xn ∈ X, kxn k = 1 (n ∈ N ) olyan sorozat, amelyre M = lim (hU xn , xn i) . Mivel U kompakt, ez´ert egy alkalmas (nk ) indexsorozattal az (U xnk ) sorozat is konvergens. Tov´ abb´ a kU xnk − M xnk k2 = kU xnk k2 − 2M hU xnk , xnk i + M 2 ≤
kU k2 + M 2 − 2M hU xnk , xnk i = 2M (M − hU xnk , xnk i) → 0
(k → ∞).
Innen viszont az k¨ ovetkezik, hogy lim(U xnk − M xnk ) = 0, azaz, hogy x nk =
1 U x nk − U x nk − M x nk → z M
(k → ∞)
egy alkalmas z ∈ X elemmel. Az U folytonoss´ aga miatt teh´ at 0 = lim(U xnk − M xnk ) = U z − M z, azaz U z = M z. Mivel kzk = lim(kxnk k) = 1, ez´ert z 6= 0, ´ıgy M val´ oban saj´ at´ert´eke U -nak.
135
6. Line´ aris oper´ atorok 6.7.2. Megjegyz´ esek.
i) Ha teh´ at az U ∈ S(X, X) ∩ K(X, X) oper´atornak egyetlen saj´ at´ert´eke van ´es ez a nulla, akkor U = 0. ii) Mivel a 6.7.5. T´etelben szerepl˝o U oper´ator b´ armely µ saj´ at´ert´ek´ere |µ| ≤ kU k igaz, ez´ert a 6.7.5. T´etel bizony´ıt´ asa m´ as olvasatban a k¨ ovetkez˝ot jelenti: max{|µ| : µ saj´ at´ert´eke U -nak} = kU k.
Pn iii) Legyen 0 < n p ∈ N, hx, yi := k=1 xk yk (x = (x1 , ..., xn), y = (y1 , ..., yn) ∈ Cn ). Ekkor Pn 2 (x = (x , ..., x ) ∈ Cn ) ´ kxk = kxk2 = es 1 n k=1 |xk | S(X, X) ∩ K(X, X) = S(X, X) ∩ L(X, X) = S(X, X) = {A ∈ Cn×n : A = A∗ }, ahol A = (ajk ) ∈ Cn×n eset´en A∗ = (akj ) ∈ Cn×n az A m´atrix adjung´ altja. Ha teh´ at A = A∗ (r¨ oviden: A hermitikus), akkor kAk = sup{kAxk2 : x ∈ Cn , kxk2 = 1} = max{|λ| : λ saj´ at´ert´eke A-nak}. iv) Az el˝ obbi megjegyz´esben szerepl˝o jel¨ ol´esekkel legyen A ∈ Cn×n . Vil´ agos, hogy ∗ ∗ n A A ∈ S(X, X). Ha λ saj´ at´ert´eke A A-nak, akkor valamilyen x ∈ C , kxk2 = 1 vektorral A∗ Ax = λx, azaz λ = hA∗ Ax, xi = hAx, Axi = kAxk22 , teh´ at 0 ≤ λ ∈ R. Tov´ abb´ a (ld. 6.7.4. T´etel, ill. 6.3.2. ii) megjegyz´es) kAk2 = sup kAxk22 : x ∈ Cn , kxk2 = 1 = sup {hAx, Axi : x ∈ Cn , kxk2 = 1} = sup {hx, A∗Axi : x ∈ Cn , kxk2 = 1} = sup {|hA∗ Ax, xi| : x ∈ Cn , kxk2 = 1} = kA∗ Ak. Innen a ii) megjegyz´est figyelembe v´eve azt kapjuk, hogy √ p at´ert´eke A∗ A-nak} kAk = kA∗ Ak = max{ λ : λ saj´
(az A m´ atrix u ´n. spektr´ alnorm´ aja.)
Az al´ abbi jel¨ ol´eseket fogjuk haszn´ alni: ha U ∈ L(X, X), λ ∈ C, akkor Pλ : X → Xλ jelenti az Xλ alt´erre val´ o projekci´ ot (ld. 5.3.3. iv) megjegyz´es). Teh´ at b´ armely x ∈ X eset´en Pλ x ∈ Xλ ´es
136
6. Line´ aris oper´atorok
tetsz˝oleges y ∈ Xλ eset´en Pλ y = y. Legyen tov´ abb´ a I : X → X az identikus oper´ ator, azaz Ix := x (x ∈ X). 6.7.6. T´ etel (Hilbert-Schmidt). B´ armely U ∈ S(X, X) ∩ K(X, X) oper´ atornak legfeljebb megsz´ aml´ alhat´ o sok saj´ at´ert´eke van, U pedig el˝ oa ´ll´ıthat´ o (az k.k oper´ atornorma szerint konvergens) PN λ P alakban, ahol N ∈ N vagy N = +∞ ´ e s λ , λ , ... az U o ¨sszes, p´ aronk´ent k¨ ul¨ onb¨ oz˝ o, k λ 1 2 k k=1 nem nulla saj´ at´ert´ek´et jelenti. Bizony´ıt´ as. Nyilv´ an feltehet˝ o, hogy U 6= 0. Legyen λ egy saj´ at´ert´eke U -nak. Ekkor a 6.7.4. T´etel miatt λ ∈ R ´es λPλ = U Pλ = Pλ U. Val´ oban, b´ armely x ∈ X eset´en Pλ x ∈ Xλ , ez´ert U (Pλ x) = λPλ x, azaz U Pλ = λPλ . Tov´ abb´ a (k¨ onnyen ellen˝ orizhet˝ oen) Pλ , λPλ ∈ S(X, X), ez´ert az el˝ obbiek szerint U Pλ o¨nadjung´ alt. K¨ ovetkez´esk´eppen U Pλ = (U Pλ )∗ = Pλ∗ U ∗ = Pλ U is igaz. Legyen (ld. 6.7.4. T´etel ´es 6.7.2. ii) megjegyz´es) U1 := U ´es λ1 ∈ R olyan saj´ at´ert´eke U1 -nek, amelyre |λ1 | = kU1 k > 0. Ha U2 := U1 − λ1 Pλ1 , akkor az el˝ obbiek, ill. az 6.7.2. T´etel alapj´ an U2 = U1 (I − Pλ1 ) =: U1 P˜λ1 ∈ S(X, X) ∩ K(X, X). Vil´ agos, hogy kU2 k ≤ kP˜λ1 k· kU1 k ≤ kU1 k, hiszen kP˜λ1 xk = kx − Pλ1 xk ≤ kxk
(x ∈ X),
azaz kP˜λ1 k ≤ 1. (Itt felhaszn´ altuk azt, hogy a pitagoraszi-¨ osszef¨ ugg´es szerint (ld. 1.3.1. T´etel) kxk2 = kPλ1 xk2 + kx − Pλ1 xk2 .) A fentiekhez hasonl´ oan van olyan λ2 ∈ R saj´ at´ert´eke U2 -nek, amelyre |λ2 | = kU2 k. Ekkor |λ2 | ≤ |λ1 |. Bel´ atjuk tov´ abb´ a, hogy λ1 nem saj´ at´ert´eke U2 -nek. K¨ ul¨ onben lenne olyan 0 6= x ∈ X, amelyre U2 x = λ1 x, azaz U1 x − λ1 Pλ1 x = λ1 x. Ut´obbib´ ol az k¨ ovetkezne, hogy Pλ1 (U1 x − λ1 Pλ1 x) = Pλ1 (λ1 x) = λ1 Pλ1 x. A bizony´ıt´ as elej´en mondottakat is figyelembe v´eve itt
137
6. Line´ aris oper´ atorok
Pλ1 (U1 x − λ1 Pλ1 x) = Pλ1 U1 x − λ1 Pλ21 x = λ1 Pλ1 x − λ1 Pλ1 x = 0, teh´ at λ1 Pλ1 x = 0. Mivel λ1 6= 0, ez´ert Pλ1 x = 0, tov´ abb´ a U1 x = λ1 x, amib˝ ol meg x ∈ Xλ1 ad´ odna. Ez ut´ obbib´ ol azonban azt kapn´ ank, hogy x = Pλ1 x = 0, ami nem igaz. Legyen most λ 6= 0 saj´ at´ert´eke U2 -nek ´es l´ assuk be, hogy λ saj´ at´ert´eke U1 -nek is ´es {x ∈ X : U1 x = λx} = {x ∈ X : U2 x = λx}. Ui. legyen 0 6= x ∈ X egy λ-hoz tartoz´ o saj´ atvektora U2 -nek: U2 x = λx, azaz U1 x − λ1 Pλ1 x = λx. Ekkor Pλ1 (U1 x − λ1 Pλ1 x) = Pλ1 U1 x − λ1 Pλ1 x = λPλ1 x. De tudjuk, hogy Pλ1 U1 = λ1 Pλ1 , ez´ert λPλ1 x = 0. Mivel λ 6= 0, ´ıgy Pλ1 x = 0, azaz U1 x = λx. Teh´ at λ val´ oban saj´ at´ert´eke U1 -nek. Ezzel egy´ uttal azt is bel´ attuk, hogy {x ∈ X : U2 x = λx} ⊂ {x ∈ X : U1 x = λx}. Ha viszont z ∈ X ´es U1 z = λz, akkor az (el˝ obbiek szerinti) λ 6= λ1 egyenl˝ otlens´eg ´es a 6.7.4. T´etel alapj´ an Xλ1 ´es Xλ ortogon´ alis egym´ asra, azaz hPλ1 z, yi = hz, Pλ1 yi = 0
(y ∈ X).
Ez azonban csak u ´gy lehets´eges, ha Pλ1 z = 0, amib˝ ol U2 z = λz k¨ ovetkezik. Teh´ at {x ∈ X : U1 x = λx} ⊂ {x ∈ X : U2 x = λx} is fenn´ all. Ha U2 6= 0, akkor az el˝ obbi elj´ ar´ ast megism´etelve legyen U3 := U2 −λ2 Pλ2 ´es i.t. Teljes indukci´ oval okoskodva, tegy¨ uk fel, hogy 1 ≤ n ∈ N, U1 := U, U2 , ..., Un ∈ S(X, X) ∩ K(X, X), λ1 , ..., λn a megfelel˝ o saj´ at´ert´ekek ´es i) |λ1 | ≥ |λ2 | ≥ ... ≥ |λn |; ii) kUk k = |λk | (k = 1, ..., n); iii) Uk+1 = Uk − λk Pλk = U −
Pk
j=1 λj Pλj
(k = 1, ..., n − 1).
Ekkor a λk -k p´ aronk´ent k¨ ul¨ onb¨ oz˝ o saj´ at´ert´ekei U -nak. K´et eset lehets´eges: Pn−1 1o van olyan 1 ≤ n ∈ N, hogy Un = 0, amikor is U = j=1 λj Pλj ;
138
6. Line´ aris oper´atorok
2o minden 1 ≤ n ∈ N eset´en Un 6= 0. Mutassuk meg, hogy ekkor lim(λn ) = 0. Val´ oban, k¨ ul¨ onben lenne olyan δ > 0, amellyel |λn | ≥ δ (n = 1, 2, ...). Legyen xn ∈ Xλn , kxn k = 1 (n = 1, 2, ...), ekkor b´ armely k´et k¨ ul¨ onb¨ oz˝ o n, m = 1, 2, ... eset´en az Xλn , Xλm alterek ortogonalit´ asa miatt kU xm − U xn k2 = kλm xm − λn xn k2 = |λm |2 + |λn |2 ≥ 2δ2 . Innen persze az is ad´ odna, hogy az (U xn ) sorozattal egy¨ utt annak b´ armely r´eszsorozata is divergens, ami ellentmond az U kompakts´ aga miatt annak, hogy az (U xn ) sorozatnak van konvergens r´eszsorozata. Teh´ at
azaz U =
P∞
j=1 λj Pλj .
n−1 X
lim(|λn |) = lim(kUn k) = lim U − λj Pλj
= 0,
j=1
V´eg¨ ul megmutatjuk, hogy U minden λ saj´ at´ert´eke vagy nulla vagy alkalmas k = 1, 2, ... mellett λ = λk . Ha ui. minden k = 1, 2, ... eset´en λ 6= λk ´es 0 6= x ∈ X olyan, hogy U x = λx, akkor az U -ra m´ar bebizony´ıtott el˝ oa´ll´ıt´ as alapj´ an
λx = U x =
∞ X
λj Pλj x.
j=1
Innen b´ armely n = 1, 2, ... mellett azt kapjuk, hogy
λPλn x =
∞ X j=1
λj Pλn Pλj x = λn Pλn x,
ui. Xλn , Xλj (j 6= n) ortogonalit´ asa miatt Pλn Pλj x = 0. Teh´ at λPλn x = λn Pλn x, ez´ert Pλn x = 0 ´ (n = 1, 2, ...). Igy λx = 0, amib˝ ol λ = 0. 6.7.3. Megjegyz´ esek. i) Ha a fenti t´etelben λ 6= 0 saj´ at´ert´eke U -nak, akkor az Xλ saj´ atalt´er v´eges dimenzi´ os. Ui. legyen E ⊂ Xλ z´ art ´es korl´ atos halmaz. Ekkor E ∗ :=
nx
λ
∈X:x∈E
o
korl´ atos, ez´ert U kompakts´ aga miatt U [E ∗] kompakt. De U [E ∗] = E, azaz U [E ∗ ] = E = E, ami azt jelenti, hogy az Xλ alt´er minden korl´ atos ´es z´ art r´eszhalmaza kompakt. A norm´ alt terekbeli kompakts´ agra vonatkoz´ o Riesz-t´etel (ld. 4.3.2. T´etel) alapj´ an tudjuk, hogy ekkor Xλ sz¨ uks´egk´eppen v´eges dimenzi´ os. alis ii) Megmutathat´ o, hogy RU nem m´as, mint az X0 := {x ∈ X : U x = 0} alt´er ortogon´ kieg´esz´ıt˝ o altere: X = X0 ⊕ RU (ld. 5.3.3. i) megjegyz´es).
139
6. Line´ aris oper´ atorok
iii) Legyen a Hilbert-Schmidt-t´etelben k = 1, 2, ... ´es v´ alasszunk Xλk -ban egy Φk teljes ortonorm´ alt rendszert. (Ez i) szerint v´eges.) Ha az ´ıgy kapott Φk rendszereket egyetlen Φ = {x1 , x2 , ...} rendszerben egyes´ıtj¨ uk, akkor Φ teljes ortonorm´ alt rendszer RU -ban (´es k¨ onnyen bel´ athat´ o m´ odon RU -ban is), minden eleme az U saj´ atvektora: U xk = µk xk (k = 1, 2, ...). A ii) megjegyz´es ´es a Riesz-felbont´ asi t´etel (ld. 5.3.3. T´etel) miatt b´ armely x ∈ X egy´ertelm˝ uen ´ırhat´ o fel x = x∗ + x ˜ alakban, ahol x∗ ∈ X0 , x ˜ ∈ RU . Az x ˜ elemet Fourier-sorba fejtve a Φ rendszer szerint azt kapjuk, hogy x ˜=
X
(αk = h˜ x, xk i (k = 1, 2, ...)).
αk xk
k
Teh´ at U x∗ = 0 miatt U x =
P
k
αk µ k xk .
iv) Tegy¨ uk fel, hogy az el˝ obbi megjegyz´esben (X, h, i) szepar´ abilis is. Ekkor X0 -ban is v´ alaszthatunk egy ortonorm´ alt b´ azist, amit a iii)-beli Φ-vel egyes´ıtve egy (tov´ abbra is) xk -val (k = 1, 2, ...) jel¨ olt ortonorm´ alt b´ azist kapunk X-ben. Itt minden xk saj´ atvektora U -nak (a megfelel˝ o saj´ at´ert´ekeket is µk -val jel¨ olve ez ut´ obbiak k¨ oz¨ ott m´aP r lehetnek null´ ak is). EkkorPteh´ at b´ armely x ∈ X el˝ oa´ll´ıthat´ o a saj´ atvektorb´ azis szerint x = k αk xk alakban ´es U x = k αk µk xk .
v) Ha iv)-ben X v´eges dimenzi´ os, azaz U = A ∈ Cn×n (n = 1, 2, ...) egy hermitikus m´ atrix, n akkor x1 , ..., xn ∈ C az A ortonorm´ alt saj´ atvektoraib´ ol a´ll´ o b´ azisa Cn -nek, µ1 , ..., µn a megfelel˝ o (val´ os) saj´ at´ert´ekek ´es b´ armely x ∈ Cn eset´en Ax =
n X
αk µ k xk .
j=1
Ha a T ∈ Cn×n m´ atrix oszlopvektorai rendre az x1 , ..., xn vektorok, akkor T nem szingul´ aris, −1 a T AT m´ atrix diagon´ alis, amelynek a f˝ oa´tl´ oj´ aban a µ1 , ..., µn saj´ at´ert´ekek vannak. vi) Vil´ agos, hogy iv)-ben hU x, xi =
X k
µk |αk |2
(x ∈ X).
Ha X v´eges dimenzi´ os, azaz (ld. v)) U = A ∈ Cn×n (n = 1, 2, ...) egy hermitikus m´ atrix, akkor
hAx, xi =
n X
k=1
µk |αk |2
(x ∈ Cn )
(ld. kvadratikus alakok f˝ otengelytranszform´ aci´ oja). vii) Legyen (X, k.k) tetsz˝ oleges norm´ alt t´er, Ix := x (x ∈ X), Y ⊂ X alt´er ´es A ∈ L(Y, X). Ekkor b´ armely λ ∈ K eset´en h´ arom eset lehets´eges: 1o A − λI nem invert´ alhat´ o;
2o (A − λI)-nek van inverze ´es (A − λI)−1 ∈ L(X, Y );
3o (A − λI)-nek van inverze, de (A − λI)−1 ∈ / L(X, Y ).
140
6. Line´ aris oper´atorok Az 1o eset nyilv´ an azzal ekvivalens, hogy alkalmas 0 6= x ∈ Y elemre Ax = λx. Ekkor λ-t az A saj´ at´ert´ek´enek, x-et pedig az A (λ-hoz tartoz´ o) saj´ atvektor´ anak nevezz¨ uk. A λ sz´ am regul´ aris, ha a 2o eset a´ll fenn. (´Igy minden saj´ at´ert´ek nem regul´ aris.) Legyen Sp A a nem regul´ aris ´ert´ekek halmaza (az A oper´ator spektruma). Ha (X, k.k) Banach-t´er, A ∈ L(X, X), akkor (a Banach-f´ele inverz-t´etel (ld. 6.8.5. T´etel) miatt) b´ armely λ ∈ K akkor ´es csak akkor regul´ aris, ha tetsz˝ oleges y ∈ X elemhez egy´ertelm˝ uen van olyan x ∈ X, hogy Ax − λx = y. viii) Tekints¨ unk most egy A ∈ L(X, X) korl´ atos line´ aris oper´atort. Megmutathat´ o, hogy l´etezik αA := lim
p n
p kAn k = inf{ n kAn k : 0 < n ∈ N}
(A spektr´ alsugara), Sp A ⊂ {λ ∈ K : |λ| ≤ αA }, ill. az, hogy Sp A z´ art halmaz. Ha A ∈ K(X, X) ´es X nem v´eges dimenzi´ os, akkor 0 ∈ Sp A. K¨ ul¨ onben ui. A−1 ∈ L(X, X) lenne, amib˝ ol a 6.7.2. T´etel szerint I = A−1 A ∈ K(X, X) k¨ ovetkezne, ami tudjuk, hogy nem igaz. S˝ ot (egy nem trivi´ alis t´etel szerint), ha K := C, akkor b´ armely (X, k.k) Banach-t´er ´es A ∈ L(X, X) eset´en Sp A 6= ∅ ´es αA = max{|λ| : λ ∈ Sp A}. Tov´ abb´ a tetsz˝ oleges (X, k.k) Banach-t´erre ´es A ∈ L(X, X) oper´atorra igaz, hogy Sp A∗ = Sp A := {λ ∈ K : λ ∈ Sp A} (ahol A∗ ∈ L(X ∗ , X ∗ ) az A oper´ator adjung´ altja). ix) Ha (X, h, i) (komplex) Hilbert-t´er, A ∈ S(X, X), m := inf{hAx, xi : x ∈ X, kxk = 1} , M := sup{hAx, xi : x ∈ X, kxk = 1}, akkor az al´ abbiak l´ athat´ ok be: m, M ∈ Sp A , Sp A ⊂ [m, M ]. Ha itt A m´eg kompakt is, akkor Sp A legfeljebb megsz´aml´ alhat´ o, minden eleme vagy nulla vagy az A saj´ at´ert´eke ´es a Sp A halmaznak legfeljebb a nulla lehet torl´ od´ asi pontja. 6.8. Ny´ılt lek´ epez´ esek. Legyenek adottak az (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) norm´ alt terek ´es az A ∈ L(X1 , X2 ) line´ aris lek´epez´es. Tegy¨ uk fel, hogy A : X1 → X2 sz¨ urjekt´ıv ´es invert´alhat´ o, ekkor nyilv´ an A−1 ∈ L(X2 , X1). A tov´ abbiakban azt a k´erd´est vizsg´ aljuk, hogy ha az A lek´epez´es folytonos, akkor igaz-e ugyanez A−1 -re, azaz (ld. 6.3.1. T´etel) k¨ ovetkezik-e A ∈ L(X1 , X2 )-b˝ ol A−1 ∈ L(X2 , X1 ). K¨ onny˝ u p´eld´ at adni arra, hogy a fenti k´erd´esre a v´ alasz a´ltal´ aban az, hogy nem. Legyen ui. Xi := {f ∈ C ∞ [0, 1] : f (0) = 0} , k.ki := k.k∞
(i = 1, 2)
R ´es If := 0 f (f ∈ X1 ). Ekkor egyszer˝ uen ellen˝ orizhet˝ o, hogy I : X1 → X2 bijekci´ o, I ∈ L(X1 , X2 ), kIk = 1 ´es I −1 f = f ′ (f ∈ X2 ). Tudjuk (ld. 6.2.), hogy D := I −1 ∈ / L(X2 , X1 ).
141
6. Line´ aris oper´ atorok
Mit jelent az, hogy A−1 ∈ L(X2 , X1 )? Egyr´eszt azt, hogy A−1 : X2 → X1 line´ aris lek´epez´es (ami az A-ra tett felt´etelek mellett mindig igaz), m´asr´eszt azt, hogy A−1 folytonos is. Ez ut´ obbi azt k¨ oveteli meg (ld. 6.1.1. ii) megjegyz´es), hogy b´ armely Y ⊂ X1 , Y ny´ılt : A−1
−1
[Y ] = A[Y ] ny´ılt.
Nevezz¨ unk egy f : X1 → X2 lek´epez´est ny´ıltnak, ha
minden Y ⊂ X1 , Y ny´ılt: f [Y ] ny´ılt. 6.8.1. T´ etel. Az A ∈ L(X1 , X2 ) line´ aris oper´ ator akkor ´es csak akkor ny´ılt, ha az X1 t´erbeli nulla b´ armely k¨ ornyezet´et az A olyan halmazra k´epezi le, amelynek az X2 t´er nulleleme bels˝ o pontja, azaz: tetsz˝ oleges r > 0 sz´ amhoz van olyan ρ > 0 sz´ am, hogy Kρ (0) ⊂ A[Kr (0)]. Bizony´ıt´ as. A sz¨ uks´egess´eg nyilv´ anval´ o: ha ui. A ny´ılt, akkor Kr (0) ny´ılt halmaz l´ev´en, az A[Kr (0)] k´ephalmaz is ny´ılt. De A line´ aris, ez´ert A0 = 0, azaz 0 ∈ A[Kr (0)], teh´ at 0 ∈ X2 bels˝ o pontja A[Kr (0)]-nak. Az el´egs´egess´eghez legyen Y ⊂ X1 ny´ılt halmaz (nyilv´ an feltehet˝o, hogy Y 6= ∅) ´es z ∈ A[Y ]. Ekkor van olyan y ∈ Y, amellyel z = Ay. Mivel Y ny´ılt, ez´ert egy alkalmas r > 0 sug´ arral Kr (y) ⊂ Y, ´ıgy A[Kr (y)] ⊂ A[Y ]. De Kr (y) = y + Kr (0), azaz A[Kr (y)] = Ay + A[Kr (0)] = z + A[Kr (0)] ⊂ A[Y ]. A felt´etel szerint most van olyan ρ > 0, amelyre Kρ (0) ⊂ A[Kr (0)]. ´Igy Kρ (z) = z + Kρ (0) ⊂ z + A[Kr (0)] ⊂ A[Y ]. M´ as sz´oval z bels˝ o pontja A[Y ]-nak, azaz A[Y ] ny´ılt halmaz. Ezzel a 6.8.1. T´etelt bel´ attuk. 6.8.2. T´ etel. Tegy¨ uk fel, hogy az A ∈ L(X1 , X2 ) line´ aris oper´ ator RA ´ert´ekk´eszlete m´ asodik kateg´ ori´ aj´ u. Ekkor van olyan q > 0 sz´ am, hogy b´ armely r > 0 eset´en Kr (0) ⊂ A[Kqr (0)].
S∞ Bizony´ıt´ as. Vil´ agos, hogy RA = n=1 A[Kn (0)]. A felt´etel szerint RA m´asodik kateg´ ori´ aj´ u (ld. 2.2.2. i) megjegyz´es), teh´ at l´etezik olyan 1 ≤ n ∈ N, y ∈ A[Kn (0)], ρ > 0, hogy Kρ (y) ⊂ A[Kn (0)].
L´ assuk be el˝ osz¨ or is, hogy Kρ (0) ⊂ A[Kn (0)]. Val´ oban, ha x ∈ Kρ (0), akkor nyilv´ an x + y ∈ Kρ (y), x − y ∈ Kρ (−y). K¨ onnyen ad´ odik, hogy Kρ (−y) ⊂ A[Kn (0)] is igaz. Ha ui. z ∈ Kρ (−y) (azaz kz +yk2 < ρ), akkor −z ∈ Kρ (y), ´ıgy −z ∈ A[Kn (0)]. Ez´ert alkalmas zs ∈ Kn (0) (s ∈ N) sorozattal −z = lim(Azs ). Innen z = − lim(Azs ) = lim(−Azs ) = lim(A(−zs ))
142
6. Line´ aris oper´atorok
k¨ ovetkezik. Mivel −zs ∈ Kn (0) (s ∈ N), ez´ert val´ oban z ∈ A[Kn (0)].
´Igy b´ armely x ∈ Kρ (0) eset´en x±y ∈ A[Kn (0)]. Megadhat´ ok teh´ at olyan us , vs ∈ Kn (0) (s ∈ N) sorozatok, amelyekre x + y = lim(Aus ), x − y = lim(Avs ). Ez´ert v u x+y x−y us + vs s s + = lim A +A = lim A ∈ A[Kn (0)], x= 2 2 2 2 2 vs ∈ K (0) (s ∈ N). hiszen us + n 2 Legyen most m´ ar q :=
n . ρ
Ekkor b´ armely r > 0, x ∈ Kr (0) eset´en ρx/r ∈ Kρ (0), amib˝ ol a fentiek szerint ρx/r ∈ A[Kn (0)], azaz x∈
r A[Kn (0)] = A[Krn/ρ (0)] = A[Kqr (0)] ρ
k¨ ovetkezik. 6.8.3. T´ etel. Tegy¨ uk fel, hogy az (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) norm´ alt terek k¨ oz¨ ul (X1 , k.k1 ) Banach-t´er, A ∈ L(X1 , X2) ´es RA m´ asodik kateg´ ori´ aj´ u. Ekkor tetsz˝ oleges r > 0 eset´en Kr (0) ⊂ A[K2qr (0)] (ahol q-t a 6.8.2. T´etelben kaptuk). Bizony´ıt´ as. Legyen r > 0, y ∈ Kr (0). Azt kell bel´ atnunk, hogy egy alkalmas x ∈ K2qr (0) elemmel y = Ax. A 6.8.2. T´etel szerint y ∈ A[Kqr (0)], azaz van olyan y1 ∈ A[Kqr (0)], amellyel ky − y1 k2 < r/2. Mivel y − y1 ∈ Kr/2 (0), ez´ert y − y1 ∈ A[Kqr/2 (0)], ´ıgy egy alkalmas y2 ∈ A[Kqr/2 (0)] elemmel ky − y1 − y2 k2 < r/4. Az el˝ obbieket folytatva teljes indukci´ oval azt kapjuk, hogy minden 0 < i ∈ N mellett egy yi ∈ A[Kqr/2i−1 (0)] elemmel n
X r
yi < n
y − 2 2 i=1
(0 < n ∈ N).
P Ez r/2n → 0 (n → ∞) miatt egy´ uttal azt is jelenti, hogy y = ∞ i=1 yi . Legyen xn ∈ Kqr/2n−1 (0) (0 < n ∈ N) olyan, hogy yn = Axn . Ekkor b´ armely 0 < n, m ∈ N, n < m eset´en
m m m
X
X X qr 1
< n−2 → 0 (n, m → ∞), xk ≤ kxk k1 < qr
2k−1 2 k=n
azaz
P
1
k=n
k=n
(xn ) Cauchy-sor. Mivel az (X1 , k.k1 ) t´er teljes, ez´ert l´etezik az x := kxk1 ≤
∞ X
k=1
kxk k1 < qr
Teh´ at x ∈ K2qr (0) ´es az A folytonoss´ aga miatt
∞ X
k=1
1 2k−1
= 2qr.
P∞
n=1 xn
sor¨ osszeg ´es
143
6. Line´ aris oper´ atorok
Ax =
∞ X
k=1
Axk =
∞ X
yk = y.
k=1
6.8.1. Megjegyz´ esek. i) Azt kaptuk, hogy b´ armely r > 0 mellett (az X2 -beli) Kr (0) k¨ ornyezet minden z pontja A[K2qr (0)]-beli, azaz z ∈ RA . Innen vil´ agos, hogy RA = X2 . Ha teh´ at az (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) norm´ alt terek k¨ oz¨ ul (X1 , k.k1 ) Banach-t´er, A ∈ L(X1 , X2 ), akkor az RA ´ert´ekk´eszlet vagy els˝ o kateg´ ori´ aj´ u vagy pedig RA = X2 . ii) A Baire-f´ele kateg´ oria-t´etelre (ld. 2.2.2. T´etel) gondolva a 6.8.2. T´etel felt´etelei nyilv´ an teljes¨ ulnek, ha RA = X2 ´es (X2 , k.k2 ) Banach-t´er. iii) Az el˝ obbi megjegyz´eshez hasonl´ oan az 6.8.3. T´etel alkalmazhat´ o, ha abban (X2 , k.k2 ) is Banach-t´er ´es RA = X2 . 6.8.4. T´ etel (a ny´ılt lek´epez´esek t´etele). Legyenek az (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) norm´ alt terek Banach-terek, A ∈ L(X1 , X2 ), A : X1 → X2 sz¨ urjekt´ıv. Ekkor A ny´ılt lek´epez´es. Bizony´ıt´ as. Legyen ui. r > 0, amikor is a 6.8.3. T´etel (´es az el˝ obbi megjegyz´esek) szerint Kr/(2q) (0) ⊂ A[Kr (0)]. A 6.8.1. T´etelt alkalmazva innen val´ oban azt kapjuk, hogy A ny´ılt. Figyelembe v´eve a ny´ılt lek´epez´esek ´es az invert´alhat´ o line´ aris oper´atorok inverz´enek a korl´ atoss´ aga (folytonoss´ aga) k¨ oz¨ otti, a bevezet˝oben eml´ıtett viszonyt, a 6.8.4. T´etelb˝ ol k¨ ovetkezik a 6.8.5. T´ etel (Banach). Tegy¨ uk fel, hogy az A ∈ L(X1 , X2 ) oper´ ator egy A : X1 → X2 bijekci´ o −1 az (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) Banach-terek k¨ oz¨ ott. Ekkor A ∈ L(X2 , X1 ). M´ as sz´oval teh´ at az 6.8.5. T´etel felt´etelei eset´en az (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) terek homeomorfak. 6.8.6. T´ etel. Legyen X line´ aris t´er, k.k, k.k∗ egy-egy olyan norma X-en, hogy az (X, k.k), (X, k.k∗) terek Banach-terek. Tegy¨ uk fel tov´ abb´ a, hogy egy alkalmas m > 0 sz´ ammal kxk ≥ mkxk∗ teljes¨ ul minden X ∋ x-re. Ekkor k.k ´es k.k∗ ekvivalens, azaz van olyan M > 0 konstans is, hogy mkxk∗ ≤ kxk ≤ M kxk∗
(x ∈ X).
Bizony´ıt´ as. Legyen Ax := x (x ∈ X). Ekkor A : X → X bijekci´ o ´es
1 1 kxk1 = kxk (x ∈ X), m m teh´ at A ∈ L(X1 , X2 ), ahol (X1 , k.k1 ) := (X, k.k), (X2 , k.k2 ) := (X, k.k∗ ) Banach-terek. Az 6.8.5. T´etel szerint teh´ at A−1 = A ∈ L(X2 , X1), ´ıgy egy alkalmas M > 0 konstanssal kAxk2 = kxk∗ ≤
kA−1 xk1 = kxk ≤ M kxk∗
(x ∈ X).
144
6. Line´ aris oper´atorok
Ha az el˝ obbi t´etelben X v´eges dimenzi´ os, x1 , ..., azis (valamilyen 0 < n ∈ N mellett), n ∈ X b´ Px n akkor b´ armely x ∈ X egy´ertelm˝ uen el˝ oa´ll´ıthat´ o x = i=1 αi xi alakban alkalmas αi ∈ K (i = 1, ..., n) egy¨ utthat´ okkal. Vil´ agos, hogy kxk∞ := max{|αi | : i = 1, ..., n}
(x ∈ X)
norma X-en ´es (X, k.k∞ ) Banach-t´er (ld. 3.2.). Ha k.k is norma X-en ´es (X, k.k) is Banach-t´er, akkor a nyilv´ an fenn´ all´ o
kxk ≤ kxk∞ ·
n X i=1
kxi k
(x ∈ X)
egyenl˝ otlens´eg ´es az 1.6. T´etel miatt k.k ∼ k.k∞ . Legyenek adottak az (Xi , ρi ) (i = 1, 2) metrikus terek ´es egy f ∈ X1 → X2 f¨ uggv´eny. Azt fogjuk mondani, hogy f z´ art lek´epez´es, ha b´ armely x ∈ X1 , y ∈ X2 , xn ∈ Df (n ∈ N) , lim(xn ) = x , lim(f (xn )) = y eset´en x ∈ Df ´es y = f (x). K¨ onny˝ u meggondolni, hogy ha X := X1 × X2 , ρ(x, y) := ρ1 (x1 , y1 ) + ρ2 (x2 , y2 )
(x = (x1 , x2 ), y = (y1 , y2 ) ∈ X) ,
akkor f z´ arts´ aga pontosan azt jelenti, hogy az f grafikonja z´ art halmaz az (X, ρ) metrikus (szorzat)t´erben. 6.8.2. Megjegyz´ esek. i) Ha Df z´ art ´es f folytonos, akkor f z´ art (ami a folytonoss´ agra vonatkoz´ o a´tviteli elv ´ (ld. 6.1.) alapj´ an meglehet˝ osen trivi´ alis). Igy pl. b´ armilyen (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) norm´ alt terek ´es A ∈ L(X1 , X2 ) eset´en A z´ art. ii) Az f (x) := 1 (0 < x < 1) egyv´ altoz´ os val´ os f¨ uggv´eny folytonos, de nem z´ art. iii) Ha f : [0, +∞) → R, f (0) := 0 ´es f (x) := 1/x (x > 0), akkor f z´ art, de f ∈ / C{0}.
iv) Ha (X1 , k.k1 ) := (C 1 [0, 1], k.k∞ ), (X2 , k.k2 ) := (C[0, 1], k.k∞ ), akkor a 6.2.-ben defini´ alt Df := f ′ (f ∈ X1 ) (differenci´ al)oper´ator line´ aris (D ∈ L(X1 , X2 )), D z´ art, de D nem folytonos (azaz D ∈ / L(X1 , X2 )). (Eml´ekeztet¨ unk a f¨ uggv´enysorozatok tagonk´enti deriv´ al´ as´ aval kapcsolatos a´ll´ıt´ asra: ha a korl´ atos I intervallumon differenci´ alhat´ o fn : I → R (n ∈ N) f¨ uggv´enysorozat az I intervallum legal´ abb egy pontj´ aban konvergens ´es az (fn′ ) (deriv´ alt)sorozat egyenletesen konvergens, akkor az (fn ) sorozat is egyenletesen konvergens, az f := lim(fn ) hat´ arf¨ uggv´eny differenci´ alhat´ o ´es f ′ = lim(fn′ ).) v) Gondoljuk meg, hogy ha f z´ art ´es injekt´ıv, akkor az f −1 inverz is z´ art.
6.8.7. T´ etel (z´ art gr´ af t´etel). Legyenek az (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) norm´ alt terek Banach-terek, az A ∈ L(X1 , X2 ) line´ aris oper´ ator pedig legyen z´ art. Ekkor A folytonos, azaz A ∈ L(X1 , X2 ). Bizony´ıt´ as. Vezess¨ uk be X1 -en az al´ abbi norm´ at:
145
6. Line´ aris oper´ atorok
kxk := kxk1 + kAxk2
(x ∈ X1 ).
Ez val´ oban norma, hiszen kxk ≥ 0 (x ∈ X1 ) trivi´ alis, kxk = 0 ⇐⇒ kxk1 = kAxk2 = 0 ´es kxk1 = 0 ⇐⇒ x = 0. Tov´ abb´ a kλxk = kλxk1 + kA(λx)k2 = |λ|· kxk1 + kλAxk2 = |λ|· kxk1 + |λ|· kAxk2 = |λ|· kxk (x ∈ X1 ), ill. kx + yk = kx + yk1 + kA(x + y)k2 = kx + yk1 + kAx + Ayk2 ≤ kxk1 + kyk1 + kAxk2 + kAyk2 = kxk + kyk (x, y ∈ X1 ). Ha xn ∈ X1 (n ∈ N) ´es kxn − xm k → 0 (n, m → ∞), akkor kxn − xm k1 → 0 (n, m → ∞) ´es kAxn − Axm k2 → 0 (n, m → ∞). Ez´ert az (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) terek teljess´ege miatt van olyan x ∈ X1 ´es y ∈ X2 , amelyekkel lim(kx − xn k1 ) = lim(kAxn − yk2 ) = 0. Innen viszont az A z´ arts´ aga alapj´ an az k¨ ovetkezik, hogy y = Ax, teh´ at
kx − xn k = kx − xn k1 + kAx − Axn k2 = kx − xn k1 + ky − Axn k2 → 0
(n → ∞).
Ezzel megmutattuk, hogy (X1 , k.k) is Banach-t´er. Mivel az kxk ≥ kxk1 (x ∈ X1 ) egyenl˝ otlens´eg nyilv´ an igaz, ez´ert a 6.8.6. T´etel alapj´ an van olyan M > 0 konstans, hogy kxk = kxk1 + kAxk2 ≤ M kxk1
(x ∈ X1 ).
Vil´ agos, hogy M ≥ 1, ´ıgy kAxk2 ≤ (M − 1)kxk1 (x ∈ X1 ). 6.8.3. Megjegyz´ esek. i) Teh´ at a 6.8.7. T´etelt u ´gy is felfoghatjuk, mint a Banach-f´ele inverz-t´etel (ld. 6.8.5. T´etel) k¨ ovetkezm´enye. ii) Nem neh´ez meggondolni, hogy az el˝ obbi megjegyz´es ford´ıtva is igaz, azaz, hogy a 6.8.7. T´etel ekvivalens a Banach-f´ele inverz-t´etellel. A 6.8.5. T´etel felt´etelei mellett ui. az A oper´ ator z´ art, ez´ert A−1 is z´ art, ahol A−1 ∈ L(X2 , X1 ). Teh´ at a z´ art gr´ af t´etel miatt A−1 ∈ L(X2 , X1 ). iii) Legyen pl. (X, h, i) Hilbert-t´er, A ∈ L(X, X) pedig olyan line´ aris oper´ator, amelyre hx, Ayi = hAx, yi (x, y ∈ X). Ekkor A ∈ L(X, X). Ha ui. xn ∈ X (n ∈ N) ´es az (xn ), (Axn) sorozatok konvergensek: x := lim(xn ), y := lim(Axn ), akkor tetsz˝oleges z ∈ X eset´en
146
6. Line´ aris oper´atorok
hz, yi = lim(hz, Axni) = lim(hAz, xn i) = hAz, xi = hz, Axi. Teh´ at 0 = hz, Ax − yi (z ∈ X), amib˝ ol y = Ax k¨ ovetezik. Ez azt jelenti, hogy az A oper´ ator z´ art, ez´ert a 6.8.7. T´etel miatt A ∈ L(X, X).
iv) Legyen z = (zn , n ∈ N) b´ azis az (X, k.k) Banach-t´erben (ld. 3.2.), (zn∗ , n ∈ N) a vele biortogon´ alis rendszer (ld. 6.6.2. vi), vii) megjegyz´esek) ´es bz := X
(
(an ) : N → K :
∞ X
n=0
an zn ∈ X
)
.
bz nyilv´ A szok´ asos m˝ uveletekre n´ezve X an vektort´er K-ra vonatkoz´ oan, az
) ( n
X
|a|z := sup ak zk : n ∈ N
k=0
bz ) (a = (an ) ∈ X
bz -n. Egyszer˝ bz a m´odon defini´ alt |.|z lek´epez´es pedig norma X uen megmutathat´ o, hogy X ∗ bz = {(zn (x), n ∈ N) : x ∈ X}. Legyen |.|z norm´ ara n´ezve Banach-t´er. Vil´ agos, hogy X kxk∗ := |(zn∗ (x), n ∈ N)|z (x ∈ X), akkor k.k ´es k.k∗ ekvivalens norm´ ak X-en (ld. ld. 3.2.2. i) megjegyz´es). bz → X-beli lek´epez´est, amelyre v) Az el˝ obbi megjegyz´est folytatva jel¨ olj¨ uk Φ-vel azt az X Φ(a) :=
∞ X
n=0
an zn
bz ). (a = (an ) ∈ X
bz → X invert´alhat´ Nyilv´ anval´ o, hogy Φ : X o, line´ aris oper´ator. Mivel
n
X
kΦ(a)k = lim ak zk , n
k=0
bz ), azaz Φ korl´ ez´ert kΦ(a)k ≤ |a|z (a ∈ X atos. ´Igy a Banach-f´ele inverz-t´etel (ld. 6.8.5. −1 b T´etel) miatt Φ : X → Xz is korl´ atos (line´ aris) oper´ator. Teh´ at van olyan M > 0 konstans, amellyel
( n )
X
|Φ−1 (x)|z = sup zk∗ (x)zk : n ∈ N ≤ M kxk
k=0
(x ∈ X)
teljes¨ ul. Ezzel bel´ attuk azt a kor´ abban m´ar eml´ıtett t´enyt (ld. 6.6.2. vi) megjegyz´es), miszerint minden n ∈ N mellett Sn ∈ L(X, X). Ha pl. (X, h.i) szepar´ abilis Hilbert-t´er, z pedig ortonorm´ alt b´ azis X-ben, akkor a Rieszb bz ) ´es a Φ : X bz → X Fischer-t´etel (ld. 3.3.2. T´etel) miatt Xz = ℓ2 , |a|z = kakℓ2 (a ∈ X lek´epez´es izomorfia ´es izometria.
vi) Legyenek a z = (zn , n ∈ N), y = (yn , n ∈ N) rendszerek b´ azisok az (X, k.k) Banach-t´erben. bz = Yby . Az v) megjegyz´es v´eg´en mondottak Azt mondjuk, hogy z, y ekvivalens b´ azisok, ha X
147
6. Line´ aris oper´ atorok
alapj´ an pl. egy szepar´ abilis Hilbert-t´erben b´ armely k´et ortonorm´ alt b´ azis ekvivalens. A Banach-Steinhaus II-t´etel (ld. 6.6.3. P T´etel) miatt ez azt jelenti, hogy vannak olyan A, B > 0 ∞ konstansok, amelyekkel minden v = k=0 βk zk ∈ L(z) elemre
∞
X
βk yk ≤ Bkvk Akvk ≤
k=0
teljes¨ ul. Legyen (zn∗ , n ∈ N) a z-vel biortogon´ alis rendszer. Megmutathat´ o, hogy ha xn ∈ X (n ∈ N) ´es ∞ X
n=0
kzn − xn k· kzn∗ k < 1,
akkor (xn , n ∈ N) b´ azis X-ben ´es ekvivalens z-vel. Innen vil´ agos, hogy ha az (X, k.k) Banacht´erben van b´ azis, akkor b´ armely, az X-ben minden¨ utt s˝ ur˝ u halmaz elemeib˝ol is kiv´ alaszthat´ o X-beli b´ azis. Legyen pl. sz´ o a (C[0, 1], k.k∞ ) t´err˝ol. L´ attuk (ld. 3.2.3. T´etel), hogy ebben minden Schauder-szer˝ u rendszer b´ azis. Mivel a polinomok halmaza s˝ ur˝ u C[0, 1]-ben, ez´ert C[0, 1]-ben van polinomokb´ ol a´ll´ o b´ azis. vii) A vi) megjegyz´essel kapcsolatos a k¨ ovetkez˝o ´erdekes probl´ema. Legyen P = (Pn , n ∈ N) egy polinomokb´ ol a´ll´ o b´ azis a (C[0, 1], k.k∞ ) Banach-t´erben ´es jel¨ olj¨ uk ϑn -nel a Pn polinom foksz´ am´ at (n ∈ N). Ha qn := max{ϑ0 , ..., ϑn} (n ∈ N), akkor – l´ev´en a P0 , ..., Pn polinomok legfeljebb qn -edfok´ uak ´es line´ arisan f¨ uggetlenek – qn ≥ n ´es a P b´ azis szerinti n-edik r´eszlet¨osszeg-oper´ator (Sn ) a C[0, 1] teret a legfeljebb qn -edfok´ u polinomok (Pqn ) alter´ebe k´epezi. Amennyiben valamely n ∈ N eset´en qn = n, akkor b´ armely R ∈ Pn polinomra Sn R = R teljes¨ ul, azaz ekkor Sn : C[0, 1] → Pn projekci´ o. A 6.6.14. T´etel, ill. a 6.6.2. ii) megjegyz´es szerint ebben az esetben (egy alkalmas C > 0 abszol´ ut konstanssal) kSn k ≥ C· ln (n + 2). Mivel sup{kSn k : n ∈ N} < +∞, ez´ert az {n ∈ N : qn = n} halmaz legfeljebb v´eges. A k´erd´es most m´ar az, hogy mit lehet mondani a (qn /n, 0 < n ∈ N) sorozatr´ ol. A r´eszletek mell˝ oz´es´evel csup´ an annyit jegyz¨ unk meg, hogy meglehet˝osen b˝ o az idev´ ag´ o irodalom.
Vissza a tartalomhoz
148
7. Feladatok
7. Feladatok 1. Tegy¨ uk fel: (X, T1), (X, T2) topologikus terek. Igaz-e, hogy (X, T1 ∪ T2 ), (X, T1 ∩ T2 ) is az?
´ (Utm.: T1 ∩ T2 topol´ ogia, ill. legyen X := {1, 2, 3}, T1 := {∅, X, {1}} , T2 := {∅, X, {2}} . Ekkor T1 ∪ T2 = {∅, X, {1}, {2}} nem topol´ ogia, mivel {1} ∪ {2} ∈ / T1 ∪ T2 .)
2. Legyen ∅ 6= X, G ⊂ X. Ekkor G pontosan akkor b´ azisa egy (X, T ) topologikus t´ernek, ha ∀ x ∈ X ∃ A ∈ G : x ∈ A ´es ∀ A, B ∈ G ∀ x ∈ A ∩ B ∃ Q ∈ G : x ∈ Q ⊂ A ∩ B. 3. Ha a 6= b, X := {a, b} ´es T := {∅, X, {a}}, akkor (X, T ) topologikus t´er, de nem l´etezik olyan ρ : X 2 → [0, +∞) metrika, amely szerinti ny´ılt halmazok rendszere megegyezne T -vel. ´ (Utm.: ha lenne ilyen metrika, akkor δ := ρ(a, b) > 0. Mivel a ρ szerint Kδ (b) = {b} ny´ılt halmaz, ez´ert {b} ∈ T kellene, ami nem igaz.)
4. Az (X, T ) topologikus t´erben valamely A ⊂ X halmaz lez´artja legyen A. Mutassuk meg, hogy A ∪ B = A ∪ B ; A ⊂ A ; A = A ; ∅ = ∅. 5. Valamely X halmaz eset´en legyen adott a P(X) ∋ A 7→ A ∈ P(X) lek´epez´es ´es tegy¨ uk fel, hogy erre a lek´epez´esre teljes¨ ulnek a 4. feladatbeli a´ll´ıt´ asok. Ha C := {A ∈ P(X) : A = A}, akkor l´ assuk be, hogy T := {A ∈ P(X) : X \ A ∈ C} topol´ ogia X-en. 6. Az (X1 , T1 ), (X2, T2 ) topologikus terek eset´en legyen X := X1 × X2 , G := {A × B : A ∈ T1 , B ∈ T2 } , T := {∪X : X ⊂ G}. Ekkor T topol´ ogia X-en (szorzattopol´ ogia), amelynek G b´ azisa. 7. Ha (X, T ) topologikus t´er, x ∈ X, akkor legyen Tx := {A ∈ P(X) : A k¨ ornyezete x nek} (az x k¨ ornyezetrendszere). Bizony´ıtsuk be, hogy ∀A ∈ Tx : x ∈ A ; X ∈ Tx ; ∀A ∈ Tx , ∀A ⊂ B : B ∈ Tx ; ∀A, B ∈ Tx : A ∩ B ∈ Tx ; ∀A ∈ Tx ∃B ∈ Tx ∀y ∈ B : A ∈ Ty . ´ (Utm.: ha A ∈ Tx , akkor B := int A ∈ Tx ´es b´ armely y ∈ B eset´en A ∈ Ty .) 8. Tegy¨ uk fel, hogy valamely ∅ 6= X halmaz eset´en minden x ∈ X elemhez kijel¨ olt¨ unk egy olyan Tx ⊂ P(X) halmazrendszert, amelyre az el˝ obbi feladat a´ll´ıt´ asai igazak. Defini´ aljuk ezek ut´ an a T ⊂ P(X) halmazrendszert u ´gy, hogy A ∈ T ⇐⇒ A = ∅ vagy ∀x ∈ A ∃B ∈ Tx : B ⊂ A. Igazoljuk, hogy T topol´ ogia X-en ´es b´ armely x ∈ X elem k¨ ornyezetrendszere ´eppen Tx . 9. Legyen X 6= ∅, K ⊂ X N × X ´es i) ∀ (x, α) ∈ K ∀ ν indexsorozat: (x ◦ ν, α) ∈ K;
ii) ∀ α ∈ X : ((α), α) ∈ K (ahol az (α) sorozat minden tagja α). Azt mondjuk, hogy (X, K) egy Frechet-t´er. Nevezz¨ unk egy A ⊂ X halmazt z´ artnak, ha A = ∅ vagy ∀ (x, α) ∈ K, x ∈ AN : α ∈ A. Ekkor T := {Y ∈ P(X) : X \ Y z´ art} topol´ ogia X-en. Bizony´ıtsuk be tov´ abb´ a, hogy minden topologikus t´er Frechet-t´er. ´ (Utm.: legyen K := {(x, α) ∈ X N × X : α limeszpontja x-nek}.)
7. Feladatok
149
10. Mutassunk olyan K-ra vonatkoz´ o X vektorteret ´es ρ : X 2 → [0, +∞) metrik´ at, amelyre X ∋ x 7→ ρ(x, 0) nem norma. ´ (Utm.: pl. R-en a diszkr´et metrika.)
11. Tekints¨ uk az (X, ρ) metrikus teret, ahol X vektort´er K-ra vonatkoz´ oan. L´ assuk be, hogy akkor ´es csak akkor van olyan k.k : X → [0, +∞) norma, amelyre ρ(x, y) = kx − yk (x, y ∈ X), ha ρ(x + z, y + z) = ρ(x, y) ´es ρ(λx, λy) = |λ|ρ(x, y) (x, y, z ∈ X, λ ∈ K). 12. Adjunk p´eld´ at olyan (X, ρ) metrikus t´erre ´es k.k : X → [0, +∞) norm´ ara, hogy kxk = ρ(x, 0) (x ∈ X), de alkalmas x, y ∈ X elemekkel ρ(x, y) 6= kx − yk. ´ (x, y ∈ x). Ekkor ρ metrika, (Utm.: legyen (X, k · k) norm´ alt t´er, ρ(x, y) := kx−yk+|kxk−kyk| 2 ρ(x, 0) = kxk (x ∈ X), de ρ(x, y) = kx − yk ⇐⇒ kx − yk = |kxk − kyk| .) 13. Igazoljuk, hogy ha az (X, ρ) metrikus t´er szepar´ abilis, akkor b´ armely ∅ 6= Y ⊂ X eset´en az (Y, ρ|Y 2 ) alt´er is az. 14. Egy (X, Ω, µ) m´ert´ekt´er ´es 1 ≤ p < +∞ eset´en l´ assuk be, hogy (Lp , k.kp ) akkor ´es csak akkor szepar´ abilis, ha a µ m´ert´ek szepar´ abilis, azaz van olyan An ∈ Ω, µ(An ) < +∞ (n ∈ N) sorozat, hogy minden A ∈ Ω, µ(A) < +∞ ´es ε > 0 eset´en egy alkalmas N ∋ n-nel µ ((A \ An ) ∪ (An \ A)) < ε. ´ (Utm.: ld. Simon: Anal´ızis V.)
15. Az el˝ obbi feladat alapj´ an mutassuk meg, hogy (ℓp , k.kp ) (1 ≤ p < +∞) szepar´ abilis. L´ assuk be ugyanezt a defin´ıci´ o alapj´ an is, azaz adjunk meg olyan ℓ ⊂ ℓp legfeljebb megsz´aml´ alhat´ o halmazt, amely minden¨ utt s˝ ur˝ u ℓp -ben. 16. Gondoljuk meg, hogy {x ∈ ℓ∞ : Rx v´eges} s˝ ur˝ u (alt´er) ℓ∞ -ben, de 15. nem igaz, ha p = +∞. 17. Adjunk p´eld´ at olyan (X, ρ) metrikus t´erre ´es olyan a, b ∈ X elemekre, ill. R > r > 0 sz´amokra, hogy KR (a) val´ odi r´eszhalmaza legyen Kr (b)-nek. ´ (Utm.: X := {1, 2, 3}, ρ(x, x) := 0 (x ∈ X), ρ(1, 2) := ρ(2, 1) := 2, ρ(x, y) := 1 (egy´eb x, y ∈ X, x 6= y) eset´en. Ekkor K3/2 (3) = X ´es K7/4 (2) = {2, 3}.) 0 (n = m) 18. Legyen ρ(n, m) := (n, m ∈ N). Ekkor (N, ρ) teljes metrikus t´er, 1 + (n + m)−1 (n 6= m) amelyben van olyan xn ∈ N (n ∈ N) elemsorozat, hogy alkalmas rn > 0 (n ∈ N) sz´amokkal a Kn := {k ∈ N : ρ(k, xn ) ≤ rn } (n ∈ N) halmazokra Kn+1 ⊂ Kn (n ∈ N) ´es ∩∞ n=0 Kn = ∅ teljes¨ ul. ´ (Utm.: l´ assuk be, hogy a t´erben egy sorozat akkor ´es csak akkor Cauchy-sorozat, ha kv´ azikonstans. Tov´ abb´ a legyen xn := n, rn := 1 + 1/(2n + 1) (n ∈ N).) 19. Ha (X, k.k) Banach-t´er, xn ∈ X, rn > 0 (n ∈ N) ´es a Kn := {x ∈ X : kx − xn k ≤ rn } (n ∈ N) halmazokra Kn+1 ⊂ Kn (n ∈ N) igaz, akkor ∩∞ n=0 Kn 6= ∅.
´ (Utm.: El˝ osz¨ or gondoljuk meg, hogy az (rn ) sorozat monoton fogy´ o. Ui. ha valamilyen (xn+1 −xn ) ∈ K \K lenne, ami Kn+1 \Kn = ∅ miN ∋ n-re rn+1 > rn volna, akkor xn+1 + rn+1 n+1 n kxn+1 −xn k att nem lehet. Ha most m´ ar lim(rn ) = 0, akkor a feladatbeli a´ll´ıt´ as a megfelel˝o t´etelb˝ ol k¨ ovetkezik (ld. Banach-terek Cantor-szer˝ u jellemz´ese (2.2.1. T´etel)). Ha viszont r := lim(rn ) 6= 0, akkor ˜ n := {x ∈ X : kx − xn k ≤ rn − r} (n ∈ N) sorozatot.) tekints¨ uk a K
150
7. Feladatok
20. Mutassuk meg, hogy tetsz˝oleges (X, ρ) metrikus t´erben Kr (a) ⊂ {x ∈ X : ρ(x, a) ≤ r} (a ∈ X, r > 0). Adjunk p´eld´ at olyan esetre, amikor az el˝ obbi ⊂-ban 6= van. V´eg¨ ul l´ assuk be, hogy norm´ alt t´erben Kr (a) = {x ∈ X : ρ(x, a) ≤ r} (a ∈ X, r > 0). (Eml.: Kr (a) a Kr (a) halmaz (topologikus) lez´ar´ as´ at jelenti.) ´ (Utm.: diszkr´et t´er!) 21. Tekints¨ uk az (X, k.k) norm´ alt teret, legyen a ∈ X, r > 0 ´es ∅ 6= A ⊂ X. Ekkor ´tm´er˝ oje); i) d(A) := sup{ρ(x, y) : x, y ∈ A} = d(A) (az A halmaz a
ii) d (Kr (a)) = 2r.
Igaz-e mindez metrikus terekben is? 22. Tegy¨ uk fel, hogy az (Xi , Ti ) (i = 1, 2) topologikus terek kompaktak (azaz Xi (i = 1, 2) kompakt) ´es legyen X := X1 × X2 , T pedig a szorzattopol´ ogia (ld. 6.). Bizony´ıtsuk be, hogy az (X, T ) szorzatt´er is kompakt (Tyihonov-t´etel). 23. Igazoljuk, hogy a (Kn , ρp ) (0 < n ∈ N, 1 ≤ p ≤ +∞) metrikus t´erben egy A ⊂ Kn halmaz teljesen korl´ atos volta ekvivalens azzal, hogy A korl´ atos. 24. Ha (X, ρ) tetsz˝ oleges metrikus t´er, A ⊂ X, akkor A teljesen korl´ atos ⇐⇒ A teljesen korl´ atos. 25. Legyen (X, k·k) v´eges dimenzi´ os norm´ alt t´er, L ⊂ X val´ odi (z´art) alt´er. L´ assuk be, hogy alkalmas e ∈ X, kek = 1 elemmel ρ(e, L) := inf{ρ(x, e) : x ∈ L} = 1. ´ (Utm.: a Riesz-lemma (ld. 4.3.1. Lemma) miatt van olyan en ∈ X, ken k = 1 (n ∈ N) sorozat, amellyel 1 ≥ ρ(en , L) > 1 − 1/(n + 1). A v´eges dimenzi´ os felt´etel, ill. a Bolzano-Weierstrass-f´ele kiv´ alaszt´ asi t´etel miatt feltehet˝ o, hogy az (en ) sorozat konvergens, legyen e := lim(en ).) pP ∞ 2 (x ∈ X) norm´ 26. Az X := ℓ1 , kxk := alt t´erben k=0 |xk | ) ( ∞ X xk =0 L := (xk ) ∈ X : k+1 k=0
z´ art alt´er, de b´ armely e ∈ X, kek = 1 eset´en ρ(e, L) < 1.
´ (Utm.: (pl. val´ os testre vonatkoz´ o terekre.) Az L z´ arts´ ag´ ahoz vegy¨ uk ´eszre, hogy ha h := (1/(n + 1), n ∈ N), akkor h ∈ ℓ2 ´es L = {x ∈ ℓ1 : hx, hi = 0} (ahol h, i az ℓ2 -beli szok´ asos skal´ aris szorz´ ast jelenti). Legyen tov´ abb´ a e = (en ) ∈ X, kek = 1 eset´en pl. e0 > 0. Ha n ∈ N, l0 ∈ R, akkor l := (l0 , 0, ..., 0, ln, 0, ...) ∈ L ⇐⇒ l0 + ln /(n + 1) = 0, amib˝ ol 2
2
2
ke − lk = (e0 − l0 ) + (en − ln ) +
∞ X
e2k =
n6=k=1
1 + l02 + ln2 − 2(e0 l0 + en ln ) = 1 + l02 + (n + 1)2 l02 − 2 (e0 l0 − (n + 1)en l0 ) = 1 + l0 (n2 + 2n + 2)l0 − 2(e0 − (n + 1)en
k¨ ovetkezik. Mivel e ∈ ℓ1 , ez´ert e0 − (n + 1)en > 0 v´egtelen sok n-re igaz. Ha n ilyen, akkor n) eset´en ke − lk2 < 1.) 0 < l0 < 2(en0 −(n+1)e 2 +2n+2
151
7. Feladatok
27. Az (X, h·i) euklideszi t´erben egy P xn ∈ X (n ∈ N) ONR (ortonorm´ alt rendszer) akkor ´es csak ∞ akkor z´ art, ha ∀ x ∈ X : kxk2 = k=0 |ˆ x(k)|2 (ahol x ˆ(k) := hx, xk i (k ∈ N)).
´ 28. (Altal´ anos´ıtott Parseval-egyenl˝ os´eg.) Az el˝ obbi feladatban szerepl˝o b´ armely z´ art ONR eset´en P∞ y(k) (= hˆ ∀x, y ∈ X : hx, yi = k=0 x ˆ(k)ˆ x, yˆiℓ2 ).
29. Adjunk p´eld´ at olyan (X, h, i) euklideszi t´erre ´es benne olyan xn ∈ X amely nem z´ art.
(n ∈ N) teljes ONR-re,
´ (Utm.: tekints¨ uk a 26. feladatbeli norm´ alt teret ´es L alteret. A h := (1/(n + 1), n ∈ N) jel¨ ol´essel ´elve, ha valamely x ∈ X eset´en hx, li = 0 (l ∈ L), akkor x = x0 h. K¨ ul¨ onben ui. lenne olyan k ∈ N, amellyel xk 6= x1 /(k + 1). Legyen ekkor z := (−1/(k + 1), 0, ..., 0, 1, 0, 0, ...) (ahol teh´ at zk = 1). Nyilv´ an z ∈ L, azaz hx, zi = 0 = −x0 /(k + 1) + xk , ami nem igaz. Mivel ∀0 6= λ ∈ R : λh ∈ / ℓ1 , ez´ert x1 = 0, azaz x = 0. Az L szepar´ abilis l´ev´en, van benne z´ art ONR, ami a fentiek szerint teljes, viszont nem z´ art X-ben, ui. L 6= ℓ1 .) 30. Az (X, ρ) metrikus t´erben adottak az A, B ⊂ X nem u ¨res, diszjunkt halmazok ´es tegy¨ uk fel, hogy A z´ art, B pedig kompakt. Bizony´ıtsuk be, hogy ekkor ρ(A, B) := inf{ρ(x, y) : x ∈ A, y ∈ B} > 0. Mutassuk meg egy p´eld´ aval, hogy ebb˝ ol a szempontb´ ol a B z´ arts´ aga nem el´eg. Speci´ alisan az is ad´ odik, hogy b´ armely ∅ 6= A ⊂ X z´ art halmaz ´es z ∈ X eset´en ρ(z, A) = 0 ⇐⇒ z ∈ A. ´ (Utm.: X := R2 , ρ := ρ2 , A := {(x, 0) ∈ X : x ∈ R}, B := {(x, 1/x) ∈ X : x > 0}.)
31. Legyen (X, ρ) egy tetsz˝ oleges metrikus t´er, ∅ 6= A ⊂ X egy kompakt halmaz. Ekkor ∀x ∈ X ∃a ∈ A : ρ(x, a) = ρ(x, A). L´enyeges-e itt, hogy A kompakt? Mutassuk meg, hogy ha (X, ρ) helyett egy v´eges dimenzi´ os norm´ alt t´err˝ol van sz´o, akkor az a´ll´ıt´ asban elegend˝ o azt feltenni, hogy A z´ art. ´ (Utm.: pl. az (ℓ2 , k.k2 ) t´erben legyen B := {en := (0, 0, ..., 0, 1, 0, ...) ∈ ℓ2 : n ∈pN} (teh´ at en -ben az (n + 1)-edikp poz´ıci´ oban van 1-es). Ha x := (−1/(n + 1)), akkor ρ(x, B) = 1 + kxk22 , de ∀b ∈ B : ρ(x, b) > 1 + kxk22 .)
32. Tekints¨ uk a (C[−1, 1], k · k∞ ) norm´ alt teret ´es legyen f (x) := x2 − 1, g(x) := x (|x| ≤ 1), L1 := {αg ∈ C[−1, 1] : α ∈ R}, L2 := {αg + β ∈ C[−1, 1] : α, β ∈ R}. Sz´ am´ıtsuk ki ρ(f, Li )-t (i = 1, 2). 33. Bizony´ıtsuk be, hogy b´ armely (X, ρ) metrikus t´er ´es tetsz˝oleges ∅ 6= A, B ⊂ X eset´en ρ(A, B) > 0 =⇒ A ∩ B = ∅. Igaz-e az a´ll´ıt´ as megford´ıt´ asa? 34. Mutassuk meg a torl´ od´ asi pontokra vonatkoz´ o k¨ ovetkez˝ o jellemz´est: ha (X, ρ) tetsz˝ oleges metrikus t´er, ∅ 6= A ⊂ X, akkor x ∈ A′ ⇐⇒ ρ(x, A \ {x}) = 0. Speci´alisan x ∈ A ⇐⇒ ρ(x, A) = 0. 35. B´ armely (X, ρ) metrikus t´er ´es tetsz˝oleges kompakt ∅ 6= A ⊂ X halmaz eset´en megadhat´ ok olyan a, b ∈ A elemek, amelyekkel ρ(a, b) = d(A).
152
7. Feladatok
36. Tudjuk (ld. 5.1.1. T´etel), hogy egy (X, ρ) metrikus t´erben valamely kompakt ∅ 6= A ⊂ X ´es ∅ 6= B ⊂ X kv´ azikompakt halmaz eset´en megadhat´ ok olyan a ∈ A, b ∈ B elemek, hogy ρ(a, b) = ρ(A, B). Adjunk p´eld´ at annak az illusztr´ al´ as´ ara, hogy ebb˝ ol a szempontb´ ol a B z´ arts´ aga nem el´eg. ´ (Utm.: ld. 31. u ´tm.) 37. Valamely (X, ρ) metrikus t´er eset´en legyen K(X) := {A ∈ P(X) : ∅ 6= A kompakt}. L´ assuk be, hogy tetsz˝ oleges A, B ∈ K(X) halmazokra l´etezik a d(A, B) := max{ρ(x, A) : x ∈ B} maximum. ´ (Utm.: |ρ(x, A) − ρ(y, A)| ≤ ρ(x, y) (x, y ∈ X) ´es alkalmazzuk a Weierstrass-t´etelt (ld. 6.1.) az X ∋ x 7→ ρ(x, A) (az el˝ obbiek szerint (egyenletesen) folytonos) f¨ uggv´enyre.) 38. A 37. feladatbeli jel¨ ol´eseket alkalmazva bizony´ıtsuk be, hogy a σ : K(X)2 → [0, +∞), σ(A, B) := max{d(A, B), d(B, A)}
(A, B ∈ K(X))
f¨ uggv´eny metrika. Megjegyz´ es. σ(A, B) az A, B halmazok u ´n. Hausdorff-t´ avols´ aga. 39. Egy metrikus anak a k¨ ornyezeteit ´ertelmezz¨ uk az al´ abbiak szerint: S t´er A ⊂ X r´eszhalmaz´ Kr (A) := a∈A Kr (a) (r > 0). Gondoljuk meg, hogy Kr (A) = {x ∈ X : ρ(x, A) < r}. 40. A 37 - 39. feladatokat figyelembe v´eve legyen az (X, ρ) metrikus t´er A, B ∈ K(X) r´eszhalmazaira [A, B] := inf{r > 0 : A ⊂ Kr (B)} ´es mutassuk meg, hogy σ(A, B) = max{[A, B], [B, A]}. ´ (Utm.: el˝ osz¨ or l´ assuk be, hogy 0 < r < [A, B] eset´en r ≤ σ(A, B). Ha pedig r > [A, B], akkor r ≥ d(B, A).) 41. A 37 - 40. feladatokb´ ol kiindulva bizony´ıtsuk be, hogy tetsz˝oleges (X, ρ) teljes metrikus t´er eset´en (K(X), σ) is teljes metrikus t´er. ´ (Utm.: gondoljuk meg, hogy ha A, An ∈ K(X) (n ∈ N) ´es σ(An , A) → 0 (n → ∞), akS∞ T kor A = ∞ n=0 k=n Ak (=: B). Ha ui. a ∈ A, akkor minden N ∋ n-re van olyan an ∈ An , hogy T ρ(a,SAn ) = ρ(a, an ). Ez´ert ρ(a, an ) ≤ σ(A, An ) → 0 (n → ∞) miatt b´ armely K(a)-ra ∞ K(a) ( k=n Ak ) 6= ∅ (n ∈ N). ´Igy a ∈ B, azaz A ⊂ B.
Ford´ıtva, ha b ∈ B, akkor alkalmas (νn ) indexsorozattal aνn ∈ Aνn (n ∈ N) ´es ρ(aνn , b) → 0 (n → ∞), ill. 0 ≤ ρ(B, A) ≤ ρ(b, Aνn ) + σ(A, Aνn ) → 0 (n → ∞) miatt ρ(b, A) = 0. Ez´ert b ∈ A, azaz B ⊂ A is igaz. Mutassuk meg, hogy A teljesen korl´ atos, teh´ at (ld. 4.2.3. T´etel) kompakt. Ha m´ar most Cn ∈ K(X) (n ∈ N) ´es σ(Cn , Cm ) → 0 (n, m → ∞), akkor legyen C := T∞ S∞ es l´ assuk be, hogy σ(Cn , C) → 0 (n → ∞) : b´ armely ε > 0 mellett van olyan n=0 k=n Ck ´ N ∈ N, amellyel d(Cn , C) < ε, d(C, Cn ) < ε (N ∋ n > N ).)
153
7. Feladatok
42. Legyen f (x) := x2 , g(x) := x (0 ≤ x ≤ 1) ´es L := {ag + b ∈ C[0, 1] : a, b ∈ R}. Sz´ am´ıtsuk ki a ρ(f, L) = inf{kf − hk∞ : h ∈ L} = min{kf − hk∞ : h ∈ L}
t´ avols´ agot, azaz oldjuk meg a min{max{|x2 − (ax + b)| : x ∈ [0, 1]} : a, b ∈ R} =? min-max feladatot. ´ 43. Altal´ anos´ıtsuk az el˝ obbi feladatot a k¨ ovetkez˝o ´ertelemben: az ottani f helyett legyen f ∈ D2 [a, b], ′ ′′ f ≥ 0, f ≥ 0. ´ (Utm.: tekints¨ uk az (a, f (a))-t a (b, f (b))-vel o¨sszek¨ ot˝ o h´ ur ´es a vele p´ arhuzamos ´erint˝ o k¨oz´epp´ arhuzamos´ at.)
44. Mi az approximat´ıv megold´ asa a 2x = 3 x=1 4x = 7 egyenletrendszernek? Keress¨ uk meg teh´ at azt az x ∈ R sz´amot, amelyre max{|2x − 3|, |x − 1|, |4x − 7|} = min{max{|2t − 3|, |t − 1|, |4t − 7|} : t ∈ R}. 45. Hat´arozzuk meg az a, b ∈ R egy¨ utthat´ okat u ´gy, hogy az l(x) := ax + b (x ∈ R) jel¨ ol´essel az |l(0)|2 + |l(1/2) − 2|2 + |l(1) − 1|2
´ o¨sszeg minim´ alis legyen. Agyazzuk be a feladatot a pont ´es halmaz t´ avols´ aga feladatk¨ orbe (legkisebb n´egyzetek m´ odszere). 46. Legyen (X, Ω, µ) m´ert´ekt´er, 1 < p < +∞. Bizony´ıtsuk be, hogy (Lp , k · kp ) szigor´ uan norm´ alt. ´ (Utm.: ha f, g ∈ Lp ´es kf + gkp = kf kp + kgkp , akkor Z Z Z p p−1 p−1 kf + gkp = |f + g||f + g| ≤ |f ||f + g| + |g||f + g|p−1 ≤ Z
|f |
p
1/p
+
Z
|g|
p
1/p ! Z
|f + g|
(p−1)s
1/s
,
ahol 1/p + 1/s = 1 (ld. H¨ older-egyenl˝ otlens´eg). Teh´ at Z 1/s kf + gkpp ≤ (kf kp + kgkp ) |f + g|p = (kf kp + kgkp ) kf + gkp−1 = kf + gkpp . p Ez azt jelenti, hogy a fenti becsl´esekben minden¨ utt =” van. Ez´ert ” Z p−1 |f + g| (|f | + |g| − |f + g|) = 0, amib˝ ol |f | + |g| − |f + g| ≥ 0, |f + g|p−1 ≥ 0 miatt
|f + g|p−1 (|f | + |g| − |f + g|) = 0
m.m. k¨ ovetkezik. Ha A := {f +g = 0}, akkor B-vel jel¨ olve az A komplementer´et azt kapjuk, hogy R R 1/p R 1/p p 1/p kf + gkp = B |f + g| ≤ (ld. Minkowski-egyenl˝ otlens´eg) ≤ B |f |p + B |g|p ≤ R p ´ kf kgkp , azaz a felt´etelek miatt ezekben a becsl´esekben is minden¨ utt =” van. Igy A |f | = R kp + ” p |g| = 0, teh´ a t f (x) = g(x) = 0 (m.m. x ∈ A). Mindezt figyelembe v´eve az el˝ obbiek A alapj´ an |f + g| = |f | + |g| m.m. ad´ odik, amib˝ ol meg sign f = sign g m.m. k¨ ovetkezik. Tov´ abb´ a
154
7. Feladatok a H¨ older-egyenl˝ otlens´eg azon m´ ulik, hogy ab ≤ ap /p + bs /s (a, b ≥ 0) ´es itt =” akkor ´es csak ” p s akkor van, ha a = b . Most a := Ez´ert
|f | |g| |f + g|p−1 , ill. a := , valamint b := . kf kp kgkp k|f + g|p−1 ks |f + g|p |f + g|(p−1)s |f |p = p = p−1 s kf kp k|f + g| ks kf + gkpp
m.m., m´ as sz´ oval |f + g| |f | = kf kp kf + gkp m.m. ´es u. ez f helyett g-vel, amib˝ ol azt kapjuk, hogy |f |/kf kp = |g|/kgkp . Teh´ at mindent figyelembe v´eve kf kp ·g f= kgkp m.m. (Nyilv´ an feltehet˝ o, hogy kf kp , kgkp mindegyike pozit´ıv.)) 47. Gondoljuk meg, hogy az (ℓ1 , k.k1 ), (ℓ∞ , k.k∞ ), (C[a, b], k.k∞ ) terek nem szigor´ uan norm´ altak. 48. Legyen (X, ρ) kompakt metrikus t´er, fn : X → R, fn ∈ C, fn ≤ fn+1 (n ∈ N) (vagy fn ≥ fn+1 (n ∈ N)). Tegy¨ uk fel, hogy az (fn ) f¨ uggv´enysorozat pontonk´ent konverg´ al egy folytonos f¨ uggv´enyhez. Bizony´ıtsuk be, hogy a konvergencia egyenletes (Dini-t´etel). ´ (Utm.: ld. Sz˝ okefalvi-Nagy B.: Val´ os f¨ uggv´enyek ´es f¨ uggv´enysorok.) 49. Mutassuk meg, hogy b´ armely ε > 0 sz´amhoz van olyan P polinom, amelyre |P (x) − |x|| < ε (x ∈ [−1, 1]). ´ (Utm.: ld. Sz˝ okefalvi-Nagy B.: Val´ os f¨ uggv´enyek ´es f¨ uggv´enysorok.)
50. Bizony´ıtsuk be, hogy ha −∞ < a < b < +∞, f ∈ C[a, b] ´es ε > 0, akkor l´etezik olyan P polinom, hogy |f (x) − P (x)| < ε (x ∈ [a, b]). (Weierstrass-f´ele approxim´ aci´ os t´etel). ´ (Utm.: ld. Sz˝ okefalvi-Nagy B.: Val´ os f¨ uggv´enyek ´es f¨ uggv´enysorok.)
51. Valamely (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) norm´ alt terek ´es A ∈ L(X1 , X2 ) line´ aris oper´ator eset´en A ∈ L(X1 , X2 ) ⇐⇒ ∀ Y ⊂ X1 , Y korl´ atos: A[Y ] korl´ atos. 52. Adottak az (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) norm´ alt terek ´es az A ∈ L(X1 , X2 ) oper´ator. L´ assuk be, hogy kAk = sup{kAxk2 : x ∈ X1 , kxk1 ≤ 1}. Adjunk p´eld´ at arra az esetre, amikor a sup” helyett nem ” ´ırhat´ o max”. Mi a helyzet akkor, ha X1 v´eges dimenzi´ os? ” 53. Bizony´ıtsuk be, hogy ha (X, h, i) euklideszi t´er, A ∈ L(X, X), akkor |hAx, yi| : x, y ∈ X \ {0} . kAk = sup kxk· kyk R1 54. Tekints¨ uk az X1 := X2 := C[−1, 1] tereket, az kf k1 := kf k∞ , kf k2 := −1 |f | norm´ akat ´es az Af := f (0) (f ∈ C[−1, 1]) oper´atort. Mutassuk meg, hogy A ∈ L(Xi , R) (i = 1, 2), A ∈ L(X1 , R), de A ∈ / L(X2 , R). Mennyi az A ∈ L(X1 , R) oper´ator norm´ aja?
155
7. Feladatok 55. Ha (X, k.k) := (C[0, 1], k.k∞ ) ´es n X n k xk (1 − x)n−k Bn f (x) := f n k k=0
(f ∈ C[0, 1], n ∈ N, x ∈ [0, 1])
(Bernstein-oper´ ator), akkor Bn ∈ L(X, X) ´es kBn k = 1.
56. Valamely −∞ < a < b < +∞, a ≤ xn0 < xn1 < ... < xnn ≤ b (n ∈ N) eset´en legyen Ln f :=
n X
f (xnk )lnk
k=0
(f ∈ C[a, b], n ∈ N),
ahol lnj (n ∈ N, j = 0, ..., n) az xnk -kra vonatkoz´ o j-edik Lagrange-f´ele alappolinom. Milyen xnk -k eset´en lesz kLi k (i = 0, 1, 2) (ld. 6.3.2. iv) megjegyz´es) a legkisebb? 57. Legyen X1 := C 1 [0, 1], X2 := C[0, 1], kf k1 := kf k∞ , kgk2 := kgk∞ (f ∈ X1 , g ∈ X2 ). L´ assuk be, hogy ha Df := f ′ (f ∈ X1 ), akkor D ∈ L(X1 , X2 ) \ L(X1 , X2 ). M´ odos´ıtsuk a k.k1 norm´ at a k¨ ovetkez˝ ok´eppen: kf k1 := kf k∞ + kf ′ k∞ (f ∈ X1 ). Ekkor D ∈ L(X1 , X2 ) ´es kDk = 1. R1 58. Tekints¨ uk az X1 := X2 := C[0, 1], kf k1 := kf k∞ , kf k2 := 0 |f | (f ∈ C[0, 1]) defin´ıci´ oval ´ertelRb mezett (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) norm´ alt tereket. Legyen 0 ≤ a < b ≤ 1 ´es Ai f := a f (f ∈ Xi ) (i = 1, 2). Igazoljuk, hogy Ai ∈ L(Xi , R) (i = 1, 2) ´es kA1 k = b − a, kA2 k = 1. 59. Tegy¨ ukPfel, hogy az (X, h, i) euklideszi t´erben adott egy v´eges ∅ 6= Y ⊂ X ONR ´es legyen Ax := y∈Y hx, yi· y (x ∈ X). Mutassuk meg, hogy A ∈ L(X, X) ´es kAk = 1.
60. Adott −∞ < a < b < +∞ mellett legyen (X, k.k) := (C[a, b], k.k∞ ) ´es tegy¨ uk fel, hogy az A ∈ L(X, X) oper´ ator pozit´ıv, azaz b´ armely 0 ≤ f ∈ X eset´en Af ≥ 0. Bizony´ıtsuk be, hogy ha e(x) := 1 (x ∈ [a, b]), akkor kAk = kAek∞ .
´ (Utm.: f ∈ X =⇒ |f | ≤ kf k∞ · e, azaz kf k∞ · e − |f | ≥ 0 =⇒ 0 ≤ A (kf k∞ · e − |f |) = kf k∞ · Ae − A(|f |) =⇒ A(|f |) ≤ kf k∞ · Ae. De −|f | ≤ f ≤ |f | =⇒ −A(|f |) ≤ Af ≤ A(|f |), azaz |Af | ≤ A(|f |) =⇒ |Af | ≤ kf k∞ · Ae, teh´ at kAf k∞ ≤ kf k∞ · kAek∞ ´es itt f := e-re egyenl˝ os´eg van.)
61. A Bn (n ∈ N) Bernstein-oper´ atorokr´ ol (ld. 55. feladat) mutassuk meg, hogy lim(kBn f −f k∞ ) = 0, ha f legfeljebb m´ asodfok´ u polinom. 62. Az feladatban ´ertelmezett A ∈ L(X, X) pozit´ıv oper´ atorr´ ol l´ assuk be, hogy |A(f g)| ≤ p 60. p A(f 2 )· A(g2 ) (f, g ∈ X). ´ (Utm.: (f + λg)2 ≥ 0 (λ ∈ R) =⇒ 0 ≤ A (f + λg)2 = λ2 A(g2 ) + 2λA(f g) + A(f 2 ), azaz minden x ∈ [a, b] eset´en λ2 A(g2 )(x) + 2λA(f g)(x) + A(f 2)(x) ≥ 0, ill. u. ez f ´es g felcser´el´es´evel. Ha pl. A(g2 )(x) > 0, akkor az el˝ obbi (λ-ra n´ezve) m´asodfok´ u polinom diszkrimin´ ansa nem lehet pozit´ıv, stb.) 63. Legyen (X1 , k.k1 ) Banach-t´er, (X2 , k.k2 ) norm´ alt t´er, A ∈ L(X1 , X2) ´es kxk := kxk1 + kAxk2 (x ∈ X1 ). Mutassuk meg, hogy X1 ∋ x 7→ kxk norma ´es (X1 , k.k) Banach-t´er. 64. Bizony´ıtsuk be, hogy az ({x ∈ ℓ∞ : lim x = 0}, k · k∞ ) t´erben van (Schauder-) b´ azis. 65. Valamely (X, k.k) norm´ alt t´er eset´en l´ assuk be, hogy ∀ A ∈ L(K, X) ∃| a ∈ X : Ax = xa (x ∈ K) ´es kAk = kak. ´ (Utm.: ∀ x ∈ K : x = 1 · x =⇒ Ax = x · A1, stb.)
156
7. Feladatok
66. Terjessz¨ uk ki a 65. feladatbeli a´ll´ıt´ ast: 0 < n ∈ N ´es jellemezz¨ uk az L(Kn , X) teret (Kn -en a szok´ asos” k.ki (i = 1, 2, ∞) norm´ akat vezetve be). ” 67. Tekints¨ uk az (X, k.k) norm´ alt t´er ´es az f ∈ X ∗ korl´ atos line´ aris funkcion´ al eset´en az L := {x ∈ X : f (x) = 0} magteret. Bizony´ıtsuk be, hogy ∀ x ∈ X : kf k · ρ(x, L) = |f (x)|. ´ (Utm.: f = 0 eset´en a dolog trivi´ alis, k¨ ul¨ onben
∀ l ∈ L : |f (x)| = |f (x − l)| ≤ kf k· kx − lk, azaz |f (x)| ≤ kf k· ρ(x, L). Tov´ abb´ a ∀ z ∈ X, kzk = 1, f (z) 6= 0 : x − f (x)z/f (z) ∈ L, ´ıgy ρ(x, L) ≤ kf (x)z/f (z)k = |f (x)/|f (z)| =⇒ |f (z)| ≤ |f (x)|/ρ(x, L), ez´ert kf k ≤ |f (x)|/ρ(x, L).) 68. Az (X, k.k) := (C[0, 1], k · k∞ ) norm´ alt t´er eset´en tekints¨ uk az al´ abbi lek´epez´eseket: A1 f (t) := Rt R1 2 t· f (t), A2 f (t) := f (0) + t· f (1), A3 f (t) := f (t ), A4 f (t) := 0 f, A5 f (t) := 0 etx f (x) dx (f ∈ X, t ∈ [0, 1]). Mutassuk meg, hogy Ai ∈ L(X) (i = 1, 2, 3, 4, 5), ´es sz´ am´ıtsuk ki a sz´oban forg´ o oper´ atorok norm´ ait. 69. Egy (X, k.k) norm´ alt t´er ´es f ∈ X ∗ eset´en legyen L az f magtere (ld. 67. feladat). Tegy¨ uk fel, hogy X \ L 6= ∅ ´es x ∈ X \ L olyan, hogy egy alkalmas y ∈ L elemmel ρ(x, L) = kx − yk. L´ assuk be, hogy ekkor van olyan z ∈ X, kzk = 1 elem, amellyel |f (z)| = kf k. ´ (Utm.: ld. 67. feladat.)
70. Az el˝ oz˝ o feladatbeli norm´ alt t´er ´es 0 6= f ∈ X ∗ funkcion´ al mellett legyen most L := {x ∈ X : f (x) = 1}. Bizony´ıtsuk be, hogy ha m := inf{kxk : x ∈ L}, akkor m· kf k = 1.
´ (Utm.: ∀ x ∈ L : 1 = f (x) ≤ kf k· kxk, azaz 1/kf k ≤ m. De ∀ z ∈ X, f (z) 6= 0 : z/f (z) ∈ L, azaz m ≤ kz/f (z)k = kzk∗ /|f (z)|, ez´ert |f (z)| ≤ kzk/m, amib˝ ol m´ar kf k ≤ 1/m k¨ ovetkezik.) P∞ 71. Legyen X := {x = (xn ) ∈ ℓ∞ : lim x = 0}, k.k := k.k∞ ´es f (x) := k=0 xk 2−k (x ∈ X). Bizony´ıtsuk be, hogy f ∈ X ∗ ´es ha L az f magtere, akkor b´ armilyen x ∈ X \ L elemet is adunk meg, ehhez nem l´etezik olyan y ∈ L, amellyel ρ(x, L) = kx−yk igaz lenne. Mennyi az f norm´ aja?
´ (Utm.: a 64. feladatra hivatkozva okoskodhatunk indirekt m´odon. Legyen teh´ at x ∈ X \ L olyan, hogy egy alkalmas y ∈ L elemmel ρ(x, L) = kx − yk. Ekkor lenne olyan z ∈ X, kzk = 1, P∞ −k 2 = 2ktk (t ∈ X), hogy |f (z)| = kf k. De kf k = 2 (ui. egyr´ e szt |f (t)| ≤ ktk · ∞ ∞ k=0 Pn m´asr´eszt f ((1, 1, ..., 1, 0, 0, ...)) =P k=0 2−k ≤ kf k (n ∈ N)) ´es ∀ z = (zn ) ∈ X, kzk = 1 ∞ ∃ n ∈ N : |zn | < 1 =⇒ |f (z)| < k=0 2−k = 2.)
72. Az (ℓ2 , k.k2 ) norm´ alt t´er ´es valamely λn ∈ K (n ∈ N) egy¨ utthat´ ok eset´en tekints¨ uk az Ax := (λn xn ) ∈ KN (x = (xn ) ∈ ℓ2 ) lek´epez´est. Ekkor A ∈ L(ℓ2 , KN ). Mikor igaz, hogy A ∈ L(ℓ2 , ℓ2 )? Milyen esetben lesz A ∈ L(ℓ2 , ℓ2 ) ´es ekkor mennyi az A norm´ aja? 73. Mutassuk meg, hogy ha az (ℓ1 , k.k1 ) t´er eset´en fn (x) := xn (n ∈ N, x = (xk ) ∈ ℓ1 ), akkor fn ∈ ℓ∗1 (n ∈ N). Sz´ am´ıtsuk ki az fn (n ∈ N) funkcion´ al norm´ aj´ at. Igazoljuk, hogy ∀ x ∈ ℓ1 : (fn (x)) konvergens, de nincs olyan f ∈ ℓ∗1 , amelyre lim(kf − fn k) = 0 lenne. 74. Az 56. feladat jel¨ ol´eseit megtartva tekints¨ uk az Ln (n ∈ N) Lagrange-f´ele interpol´ aci´ os oper´ atorokat ´es legyen Pn := {P|[a,b] ∈ C[a, b] : P legfeljebb n−edfok´ u polinom}
(n ∈ N).
Bizony´ıtsuk be, hogy ha f ∈ C[a, b] ´es f -re teljes¨ ul a lim (ρ(f, Pn )· kLn k) = 0 felt´etel, akkor lim(kf − Ln f k∞ ) = 0.
157
7. Feladatok
´ (Utm.: ∀ P ∈ Pn : kf − Ln f k∞ ≤ kf − P k∞ + kP − Ln f k∞ = kf − P k∞ + kLn (f − P )k∞ ≤ (1 + kLn k)· kf − P k∞ , amib˝ ol kf − Ln f k∞ ≤ (1 + kLn k)· ρ(f, Pn ) (n ∈ N) k¨ ovetkezik.) Megjegyz´ esek. i) Van olyan C > 0 konstans, hogy kLn k ≥ C ln (n + 2) (n ∈ N) (ld. Faber-Bernstein-t´etel). Ez´ert a lim (ρ(f, Pn )· kLn k) = 0 egyenl˝ os´eghez sz¨ uks´eges, hogy lim (ρ(f, Pn )· ln (n + 2)) = 0, azaz ρ(f, Pn ) = o(1/ ln (n + 2)) (n → ∞) legyen (azaz ρ(f, Pn )· ln (n + 2) → 0 (n → ∞)). ii) Ismert (ld. Jackson-t´etel), hogy egy alkalmas c > 0 konstanssal ρ(f, Pn ) ≤ cω(f, 1/n) (0 < n ∈ N) (ahol ω(f, δ) := sup{|f (x) − f (y)| : x, y ∈ [a, b], |x − y| ≤ δ} (δ ≥ 0) az f folytonoss´ agi modulusa). Teh´ at ω(f, δ) = o (1/ ln (1/δ)) (δ → +0) (azaz ω(f, δ)· ln (1/δ) → 0 (δ → +0)) elegend˝ o ahhoz, hogy lim(kf − Ln f k∞ ) = 0 legyen (Dini-Lipschitz-felt´etel). 75. Tov´ abbra is az 56. feladatra hivatkozva gondoljuk meg, hogy ha x ∈ [a, b], akkor ∀ f ∈ C[a, b] : P f (x) = lim (Ln f (x)) ⇐⇒ sup{ nk=0 |lnk (x)| : n ∈ N} < +∞ (Hahn-t´etel). ´ (Utm.: sz´ am´ıtsuk ki az C[a, b] ∋ f 7→ Ln f (x) (n ∈ N) Lagrange-funkcion´ al norm´ aj´ at, ´es alkalmazzuk a Banach-Steinhaus-t´etelt (ld. 6.6.3. T´etel).) Megjegyz´ esek. i) Az u ´tmutat´ oban szerepl˝ o funkcion´ al egy kvadrat´ ura (ld. 6.2.), amelynek a s´ ulyai lnk (x)-ek (k = 0, ..., n ∈ N). ii) B´ armely xnk (k = 0, ..., n ∈ N) alappontrendszer eset´en van olyan x ∈ [a, b] ´es f ∈ C[a, b], hogy az (Ln f (x)) sorozat diverg´ al (Bernstein). S˝ ot, f u ´gy is megv´ alaszthat´ o, hogy az (Ln f (x)) sorozat az [a, b] intervallum majdnem minden pontj´ aban diverg´ al (Erd˝ os-V´ertesi). 76. Tegy¨ uk fel, hogy az 56. feladatban szerepl˝o xnk (k = 0, ..., n ∈ N) alappontok egy, az Rb [a, b]-n ´ertelmezett r s´ ulyf¨ uggv´enyre ortogon´ alis (Pn ) polinomsorozat gy¨ okei, azaz a Pn Pm r = 0 (n 6= R m ∈ N) ´es Pn (xnk ) = 0 (k = 0, ..., n ∈ N). Mutassuk meg, hogy ∀ f ∈ C[a, b] : b lim a r(f − Ln f )2 = 0 (Tur´ an-Erd˝ os). Rb ´ (Utm.: mivel a lnk lnj r = 0 (j 6= k = 0, ..., n ∈ N), ez´ert minden olyan Qn ∈ Pn sorozatra, amelyre lim(kf − Qn k∞ ) = 0, igaz az, hogy Z b Z b 2 2 r(f − Ln f ) = r (f − Qn + Ln (Qn − f )) ≤ a
a
2
Z
a
ahol ∀ g ∈ C[a, b] : Z
b
2
r(Ln g) =
a
Z
a
b
r
n X
b
r(f − Qn )2 +
g(xnk )lnk
k=0
kgk2∞ · teh´ at
Rb a
Z
b
r
a
r(f − Ln f )2 ≤ 4kf − Qn k2∞ ·
!2
=
n X
k=0
Rb a
Z
Z
b
a
r·
lnk
!
r (Ln (Qn − f ))2 ,
b a
(n ∈ N)
n X
g
2
2 (xnk )lnk
k=0
!2
=
kgk2∞ ·
Z
≤
kgk2∞ ·
Z
a
b
r·
n X
2 lnk =
k=0
b
r,
a
r → 0 (n → ∞).)
Megjegyz´ es. Ha k¨ onnyen bel´ athat´ o m´odon az is igaz, hogy R inf R Rr > 0, akkor b b lim a (f − Ln f )2 = lim a |f − Ln f | = 0.
158
7. Feladatok
77. Legyenek adottak az (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) Banach-terek ´es tegy¨ uk fel, hogy valamely ∅ 6= N ⊂ N indexhalmazzal Unk ∈ L(X1 , X2 ) (k ∈ N , n ∈ N). Bizony´ıtsuk be, hogy ha minden N ∋ k-ra sup{kUnk k : n ∈ N} = +∞, akkor ∃ x ∈ X1 ∀ k ∈ N : sup{kUnk xk2 : n ∈ N} = +∞.
´ (Utm.: Yk := {x ∈ X1 : sup{kUnk xk2 : n ∈ N} < +∞} (k ∈ N ) els˝ o kateg´ ori´ aj´ u halmaz (ld. 6.6.1. T´etel)), ez´ert Y := ∪k∈N Yk is az, de X1 nem ilyen (ld. Baire-t´etel (2.2.2. T´etel).) (x)
78. Legyen (X, k.k∗ ) := (C2π , k.k∞ ), x ∈ R ´es Φn f := Sn f (x) (n ∈ N, f ∈ C2π ), ahol Sn f az f (x) f¨ uggv´eny Fourier-sor´ anak az n-edik r´eszlet¨osszege. L´ assuk be, hogy a Φn (n ∈ N) FourierR 2π (x) (x) funkcion´ alra az al´ abbiak igazak: Φn ∈ X ∗ , kΦn k = 0 |Dn | (n ∈ N) (itt Dn jel¨ oli az n-edik R 2π Dirichlet-f´ele magf¨ uggv´enyt, azaz Sn f (x) = 0 f (t)Dn (x − t) dt).
79. Bizony´ıtsuk be, hogy b´ armely ∅ 6= D ⊂ R legfeljebb megsz´aml´ alhat´ o halmazhoz van olyan f ∈ C2π f¨ uggv´eny, amelynek a Fourier-sora minden D-beli pontban diverg´ al (Fej´er-t´etel). (x)
´ (Utm.: gondoljuk meg (ld. 78.), hogy alkalmas C > 0 konstanssal kΦn k ≥ C ln (n + 2) (n ∈ N). Legyen D = {xk ∈ R : k ∈ N }, ahol N ⊂ N egy legfeljebb megsz´aml´ alhat´ o halmaz. (x ) ´Irjunk ezek ut´ an 77.-ben X1 := C2π -t, X2 := R-et, k.k1 := k.k∞ -t, k.k2 := |.|-et, Unk := Φn k -t (n ∈ N, k ∈ N ).) 80. A Bn (n ∈ N) Bernstein-oper´ atorokr´ ol (ld. 55.) mutassuk meg, hogy ha hj (x) := xj (x ∈ [0, 1], j = 0, 1, 2), akkor lim(kBn hj − hj k∞ ) = 0. 81. Legyen (X, h, i) euklideszi t´er, Li ⊂ X teljes alt´er, Pi : X → Li projekci´ o (i = 1, 2) (ld. 5.3.3. iv) megjegyz´es) ´es tegy¨ uk fel, hogy ∀ x ∈ X : hP1 x, P2 xi = 0. Mutassuk meg, hogy ekkor P1 P2 := P1 ◦ P2 = 0 (azaz ∀ x ∈ X : P1 (P2 x) = 0.) ´ (Utm.: ∀ x ∈ L2 : 0 = hP1 x, P2 xi = hP1 x, xi, ez´ert kP1 xk2 = hP1 x, xi = 0, ´ıgy ∀ x ∈ X : P1 (P2 x) = 0.)
82. Az el˝ obbi feladat jel¨ ol´eseit haszn´ alva l´ assuk be, hogy L1 ⊥ L2 ⇐⇒ ∀ x ∈ X : hP1 x, P2 xi = 0.
´ (Utm.: a sz¨ uks´egess´eg nyilv´ anval´ o, az el´egs´egess´eghez pedig vegy¨ uk figyelembe, hogy ∀ x ∈ L1 , y ∈ L2 : hx, yi = hP1 x, P2 xi = 0.)
83. Adott egy (X, h, i) Hilbert-t´er ´es benne egy z´ art L ⊂ X alt´er. Jel¨ olj¨ uk P -vel az L-re val´ o projekci´ ot ´es legyen A ∈ L(X, X). Bizony´ıtsuk be, hogy i) AP = A =⇒ L⊥ ⊂ {x ∈ X : Ax = 0};
ii) P A = A =⇒ RA ⊂ L;
iii) AP = P A =⇒ A[L] ⊂ L ´es A[L⊥ ] ⊂ L⊥ ;
iv) ´ırhatunk-e az el˝ obbiekben ⊂” helyett egyenl˝ os´eget? ”
84. A 81. feladatbeli jel¨ ol´esekre hivatkozva gondoljuk meg, hogy kP1 − P2 k ≤ 1, ill. L2 ⊥ L1 ⇐⇒ P1 + P2 projekci´ o =⇒ kP1 − P2 k = 1. Szeml´eltess¨ uk a feladatot R2 -ben. ´ (Utm.: b´ armely P : X → X projekci´ o ´es x ∈ X eset´en
kP (2x) − xk2 = k(P x − x) + P xk2 = kP x − xk2 + kP xk2 = kxk2 ,
ez´ert kP1 x − P2 xk = kP1 x − x/2 + x/2 − P2 xk ≤ (kP1 (2x) − xk + kx − P2 (2x)k) /2 = kxk.)
159
7. Feladatok
⊥ 85. Az (X, h, i) euklideszi t´erben tekints¨ uk az L ⊂ X alteret, ´es mutassuk meg, hogy L ⊂ L⊥ , ⊥ ill., ha L teljes, akkor L⊥ = L. Igaz-e az ut´ obbi egyenl˝ os´eg akkor is, ha L nem teljes? ⊥ ´ (Utm.: x ∈ L⊥ ⇐⇒ ∀ y ∈ L⊥ : hx, yi = 0, ami minden x ∈ L eset´en igaz =⇒ ⊥ ⊥ L ⊂ L⊥ . Ford´ıtva, ha L teljes, akkor ∀ x ∈ L⊥ : x = x1 + x2 , ahol x1 ∈ L, x2 ∈ L⊥ . 2 Teh´ at kxk = hx, xi = hx, x1i ≤ kxk· kx1 k, azaz kx1 k ≥ kxk. Ugyanakkor kxk2 = kx1 k2 + kx2 k2 , ⊥ amib˝ ol kx2 k = 0, ´ıgy x = x1 ∈ L k¨ ovetkezik. Ez´ert L⊥ ⊂ L. Legyen X := ℓ2 , L := ℓ1 , ekkor ⊥ ⊥ = ℓ⊥ ℓ⊥ = {0}⊥ = ℓ2 6= ℓ1 .) ℓ⊥ 2 = {0} =⇒ 1 1 = ℓ1 86. Legyen (X, h, i) Hilbert-t´er, L ⊂ X z´ art alt´er ´es f ∈ L∗ (azaz f korl´ atos line´ aris funkcion´ al L-en). Bizony´ıtsuk be, hogy ekkor egy´ertelm˝ uen adhat´ o meg a Hahn-Banach-t´etelben (ld. 6.5.1. T´etel) szerepl˝o kiterjeszt´es, teh´ at olyan F ∈ X ∗ funkcion´ al, amelyre F|L = f ´es kF k = kf k.
´ (Utm.: az id´ezett t´etel alapj´ an tudjuk, hogy van ilyen F. Viszont a Riesz-reprezent´ aci´ os t´etel (ld. 6.4.1. T´etel) miatt ∃| b ∈ X, a ∈ L : f (x) = hx, ai (x ∈ L), ill. F (z) = hz, bi (z ∈ X). Ez´ert ∀ x ∈ L : hx, a−bi = 0. A Riesz-felbont´ as (ld. 5.3.3. T´etel) miatt b = b1 +b2 , ahol b1 ∈ L, b2 ∈ L⊥ , ´ıgy az el˝ obbiek szerint ∀ x ∈ L : hx, a − b1 − b2 i = 0.pEz´ert az x := a p − b1 v´ alaszt´ assal ha − b1 , a − b1 i = 0, azaz a = b1 . Tov´ abb´ a kF k = kbk = kb1 k2 + kb2 k2 = kak2 + kb2 k2 = kf k = kak, amib˝ ol b2 = 0 k¨ ovetkezik. V´eg¨ ul teh´ at a = b.) 87. Az (X, h, i) Hilbert-t´erben tekints¨ uk az L ⊂ X z´ art alteret. Ellen˝ orizz¨ uk, hogy ∀ x ∈ X : ρ(x, L) = max{|hx, yi| : y ∈ L⊥ , kyk = 1}. ´ (Utm.: |hx, yi| = |hx − P x, yi| ≤ kx − P xk = ρ(x, L), ahol P az L-re val´ o projekci´ o. Tov´ abb´ a x−P x ⊥ ∈ L , kyk = 1, azaz |hx, yi| = |hx − P x, yi| = kx − P xk = ρ(x, L).) x∈ / L eset´en y := kx−P xk
88. Az X := R2 , k(x, y)k∗ := |x| + |y| ((x, y) ∈ X) norm´ alt t´er eset´en tekints¨ uk az Y := {(x, 0) ∈ X : x ∈ R} alteret ´es az f (x, 0) := x ((x, 0) ∈ Y ) funkcion´ alt. L´ assuk be, hogy f ∈ Y ∗ , kf k = 1. Hat´ arozzuk meg az o¨sszes olyan F ∈ X ∗ funkcion´ alt, amelyre F|Y = f ´es kF k = kf k (r¨ oviden: f ⊂ F ) teljes¨ ul.
´ (Utm.: tudjuk, hogy F ∈ X ∗ ⇐⇒ ∃ a, b ∈ R ∀ (x, y) ∈ R2 : F (x, y) = ax + by. Ez´ert F (x, 0) = ax = f (x, 0) = x (x ∈ R) miatt a = 1. Tov´ abb´ a |F (x, y)| = |x + by| ≤ |x| + |b|· |y| ≤ max{1, |b|}· k(x, y)k∗ ((x, y) ∈ X) , azaz kF k ≤ max{1, |b|}. De |F (x, 0)| = |x| = k(x, 0)k∗ , ´ıgy kF k ≥ 1, ill. |F (0, y)| = |b|· |y| = |b|· k(0, y)k∗, amib˝ ol meg kF k ≥ |b| ad´ odik. Teh´ at kF k = max{1, |b|} = kf k = 1 ⇐⇒ |b| ≤ 1.)
89. Mi van akkor, ha az el˝ oz˝ o feladatban k(x, y)k∗ := max{|x|, |y|} (x, y) ∈ X)? 90. Legyen (X, k.k∗ ) := (R3 , k·k2 ), Y := {(x, y, z) ∈ X : x = y = z} ´es f (x, y, z) := x ((x, y, z) ∈ Y ). alt, Igazoljuk az al´ abbiakat: f ∈ Y ∗ , kf k = √13 . Adjuk meg az o¨sszes olyan F ∈ X ∗ funkcion´ amelyre f ⊂ F. 91. M´ odos´ıtsuk az el˝ oz˝ o feladatot a k¨ ovetkez˝ok´eppen:qY := {(x, y, z) ∈ X : x + y + z = 0}, f (x, y, z) := x + y f ⊂ F funkcion´ alt.
((x, y, z) ∈ Y ) . Ekkor kf k =
2 3.
Adjuk meg most is az o¨sszes F ∈ X ∗ ,
92. Legyen (X, k.k) norm´ alt t´er, xn , x ∈ X (n ∈ N) ´es tegy¨ uk fel, hogy ∀ f ∈ X ∗ : f (x) = lim(f (xn )) (azaz az (xn ) sorozat gyeng´en konverg´ al x-hez: LIM (xn ) := x). Igazoljuk az al´ abbi a´ll´ıt´ asokat: i) lim(xn ) = x =⇒ LIM (xn ) = x; ii) az el˝ obbi k¨ ovetkeztet´es ford´ıtva nem igaz;
160
7. Feladatok iii) a LIM (xn ) gyenge limesz egy´ertelm˝ uen l´etezik; iv) ha LIM (yn ) is l´etezik, akkor ∀ α ∈ R : LIM (αxn + yn ) = α· LIM (xn )+ LIM (yn ).
93. Tegy¨ uk fel, hogy 87.-ben (X, k.k) v´eges dimenzi´ os. Ekkor LIM (xn ) = x ⇐⇒ lim(xn ) = x. 94. A 92.-beli jel¨ ol´eseket haszn´ alva mutassuk meg, hogy a gyeng´en konvergens (xn ) sorozat korl´ atos ´es kxk ≤ lim inf(kxn k). ´ (n ∈ N, f ∈ X ∗ ), ekkor Φn , Φ ∈ X ∗∗ ´es (Utm.: legyen Φn (f ) := f (xn ), Φ(f ) := f (x) lim(Φn (f )) = Φ(f ). Alkalmazzuk a Banach-Steinhaus-t´etelt (ld. 6.6.3. T´etel).)
95. Legyen 92.-ben L := L({xn ∈ X : n ∈ N}) ´es gondoljuk meg, hogy x ∈ L. ´ (Utm.: indirekt okoskodva tegy¨ uk fel, hogy x ∈ / L. Ekkor - l´ev´en L z´ art alt´er - lenne olyan f ∈ X ∗ funkcion´ al, amelyre f (x) = 1 ´es f (t) = 0 (t ∈ L). Teh´ at erre az f -re lim(f (xn )) = 0 6= f (x) = 1 lenne, ami nem igaz.)
96. Tekints¨ uk az (X, k.k) := (ℓ2 , k.k2 ) norm´ alt teret ´es legyen xn = (xnk , k ∈ N), x = (xk ) ∈ X (n ∈ N). Bizony´ıtsuk be, hogy LIM (xn ) = x ⇐⇒ (xn ) korl´ atos ´es ∀ k ∈ N : lim(xnk ) = xk . ´ (Utm.: ld. Kolmogorov-Fomin-k¨ onyv.) Megjegyz´ es. Bel´ athat´ o, hogy (ℓ1 , k.k1 )-ben a gyenge konvergencia ekvivalens a konvergenci´ aval (Schur-t´etel).
97. Tegy¨ uk fel, hogy az (X, k.k) Banach-t´er reflex´ıv (ld. 6.5.4. i) megjegyz´es) ´es fn , f ∈ X ∗ (n ∈ N). L´ assuk be, hogy ekkor LIM (fn ) = f ⇐⇒ ∀ x ∈ X : lim (fn (x)) = f (x). 98. Igazoljuk a gyenge konvergencia al´ abbi jellemz´es´et tetsz˝oleges (X, k.k) norm´ alt t´er eset´en: ∗ LIM (xn ) = x ⇐⇒ (xn ) korl´ atos ´es ∃ Y ⊂ X z´ art rendszer, hogy lim(f (xn )) = f (x) (f ∈ Y ). 99. Legyen (X, h, i) Hilbert-t´er. Ekkor: i) LIM (xn ) = x ´es lim(kxn k) = kxk =⇒ lim(xn ) = x; ii) LIM (xn ) = x ´es lim(kxn k) ≤ kxk =⇒ lim(xn ) = x; iii) LIM (xn ) = x ´es kxn k ≤ kxk (n ∈ N) =⇒ lim(xn ) = x.
161
7. Feladatok 100. Egy (X, k.k) norm´ alt t´er, ∅ 6= A ⊂ X ∗ v´eges halmaz ´es ε > 0 sz´am eset´en legyen KεA := {x ∈ X : |f (x)| < ε (f ∈ A)}.
L´ assuk be a k¨ ovetkez˝ oket: i) minden KεA halmaz ny´ılt ´es 0 ∈ KεA ; ii) a KεA (z) := z + KεA (z ∈ X, ∅ 6= A ⊂ X ∗ v´eges) halmazok (gyenge k¨ ornyezetek) eleget tesznek a k¨ ornyezetrendszerrel kapcsolatos k´ıv´ analmaknak (ld. 7. feladat); iii) KεA (z) = {x ∈ X : |f (z) − f (x)| < ε (f ∈ A)} (z ∈ X, ∅ 6= A ⊂ X ∗ v´eges); iv) legyen z ∈ X, Tz∗ := {KεA (z) ∈ P(X) : ε > 0, ∅ 6= A ⊂ X ∗ , A v´eges} ´es T ∗ a Tz∗ (z ∈ X) k¨ ornyezetrendszer a´ltal induk´ alt topol´ ogia X-ben (ld. 8. feladat) (az X gyenge topol´ ogi´ aja). Ekkor (X, T ∗ ) T2 -t´er ´es ha T jel¨ oli az (X, k.k) t´er topol´ ogi´ aj´ at, ∗ ∗ akkor T ⊂ T (azaz T gyeng´ebb, mint T ); v) legyen xn , x ∈ X (n ∈ N), akkor LIM (xn ) = x ⇐⇒ ∀ K ∈ Tx∗ : xn ∈ K m.m. n ∈ N.
Megjegyz´ es. Ha ε > 0, ∅ 6= Y ⊂ X, Y v´eges, akkor legyen
KεY := {f ∈ X ∗ : |f (x)| < ε (x ∈ Y )},
ill. g ∈ X ∗ eset´en KεY (g) := g + KεY (a g gyenge k¨ ornyezete). A fentiekhez hasonl´ oan l´ athat´ o be, hogy Tg∗∗ := {KεY (g) ∈ P(X ∗ ) : ε > 0, ∅ 6= Y ⊂ X, Y v´eges} is eleget tesz a k¨ ornyezetrendszerrel szembeni k´ıv´ analmaknak. A Tg∗∗ (g ∈ X ∗ ) a´ltal (X ∗ -ban) induk´ alt T ∗∗ topol´ ogi´ at az X ∗ gyenge ∗ topol´ ogi´ aj´ anak nevezz¨ uk. Nem neh´ez bel´ atni, hogy ez r´eszhalmaza az X gyenge topol´ ogi´ aj´ anak (azaz ann´ al gyeng´ebb), ill. reflex´ıv t´er eset´en a kett˝ o megegyezik. 101. Legyen (X, k.k) reflex´ıv Banach-t´er, xn ∈ X (n ∈ N) ´es tegy¨ uk fel, hogy b´ armely f ∈ X ∗ eset´en az (f (xn )) sorozat konvergens. L´ assuk be, hogy ekkor az (xn ) sorozat gyeng´en konvergens. Megjegyz´ es. Egy (X, k.k) norm´ alt t´er gyeng´en teljes, ha b´ armely xn ∈ X (n ∈ N) eset´en igaz a k¨ ovetkez˝ o ekvivalencia: (xn ) gyeng´en konvergens ⇐⇒ ∀ f ∈ X ∗ : (f (xn )) konvergens. A feladat szerint teh´ at minden reflex´ıv Banach-t´er gyeng´en teljes. ´Igy pl. minden Hilbert-t´er vagy p b´ armely (L , k.kp ) (1 < p < +∞) t´er gyeng´en teljes. Megmutathat´ o, hogy (ℓ1 , k.k1 ) gyeng´en teljes, b´ ar nem reflex´ıv. 102. Igazoljuk, hogy az ℓ0∞ := {x ∈ ℓ∞ : lim x = 0}, kxk := kxk∞ (ℓ0∞ , k · k) t´er nem gyeng´en teljes.
(x ∈ ℓ0∞ ) defin´ıci´ oval ´ertelmezett
103. Tegy¨ uk fel, hogy az (Xi , k.ki ) norm´ alt terek eset´en az An ∈ L(X1 , X2 ) (n ∈ N) oper´ atorsorozat olyan, hogy egy alkalmas A : X1 → X2 oper´atorral LIM (An x) = Ax (x ∈ X1 ). Gondoljuk meg, hogy ekkor A ∈ L(X1 , X2 ), s˝ ot, ha An ∈ L(X1 , X2 ) (n ∈ N) ´es (X1 , k.k1 ) Banach-t´er, akkor A ∈ L(X1 , X2 ). 104. Adottak az (Xi , k.ki ) norm´ alt terek ´es az xn ∈ X1 (n ∈ N) sorozat gyeng´en tart valamely X1 -beli x elemhez. L´ assuk be, hogy ekkor b´ armely A ∈ L(X1 , X2 ) oper´atorra LIM (Axn ) = Ax. 105. Tegy¨ uk fel, hogy a 104. feladatban szerepl˝o A oper´ator egyben kompakt is (ld. 6.7.), ´es bizony´ıtsuk be, hogy ekkor LIM (xn ) = x =⇒ lim(Axn ) = Ax. ´ (Utm.: feltehet˝ o, hogy x = 0 ´es okoskodjunk indirekt m´odon: (Axn ) nem tart 0-hoz. Ekkor van olyan m > 0 konstans ´es olyan (νn ) indexsorozat, hogy kAxνn k2 ≥ m (n ∈ N). Feltehet˝ o teh´ at r¨ ogt¨ on az is, hogy kAxn k2 ≥ m (n ∈ N). Mivel (xn ) korl´ atos ´es A kompakt, az is feltehet˝ o, hogy (Axn ) konvergens, legyen z := lim(Axn )(∈ X2 ). Teh´ at ∀ f ∈ X2∗ : ∗ ∗ ∗ f (z) = lim(f (Axn )) = lim(f (xn )) = 0 (ahol f ∈ X1 ), ami nyilv´ an ellentmond kzk2 ≥ m-nek.)
162
7. Feladatok
106. A 68. feladatban szerepl˝ o oper´ atorok k¨ oz¨ ul melyik kompakt? 107. Valamely (X, k.k) norm´ alt eset´en egy A ⊂ X halmazt nevezz¨ unk gyeng´en kompaktnak, ha b´ armely x : N → A sorozathoz van olyan ν indexsorozat, amellyel x ◦ ν gyeng´en konvergens. Mutassuk meg, hogy ekkor A korl´ atos. Igaz-e mindez ford´ıtva? ´ (Utm.: tekints¨ uk ℓ1 -ben a (0, 0, ..., 0, 1, 0, ...) alak´ u elemek sorozat´ at.) 108. Nyilv´ an minden kompakt halmaz gyeng´en kompakt. Mutassuk meg, hogy ez ford´ıtva nem igaz. ´ (Utm.: tekints¨ uk ℓ2 -ben a (0, 0, ..., 0, 1, 0, ...) alak´ u elemek halmaz´ at.) 109. Legyen (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) norm´ alt t´er, A ∈ L(X1 , X2 ). Ekkor igaz az al´ abbi ekvivalencia: −1 −1 ∃ A ´es A ∈ L(X2 , X1 ) ⇐⇒ A sz¨ urjekt´ıv ´es alkalmas m > 0 sz´ammal kAxk2 ≥ mkxk1 (x ∈ X1 ). 110. Tegy¨ uk fel, hogy (X, k.k∗ ) Banach-t´er, A ∈ L(X, X) ´es kAk < 1. Legyen Ix := x (x ∈ X) ´es mutassuk meg, hogy I − A invert´ alhat´ o, (I − A)−1 ∈ L(X, X) ´es k(I − A)−1k ≤ (1 − kAk)−1 . P∞ P P∞ n n n ´ (Utm.: ∀ x ∈ X : V x := k ∞ n=0 A x ∈ X, ui. n=0 A xk ≤ n=0 kAk · kxk = −1 −1 (1 − kAk) · kxk Ez´eP rt V ∈ L(X, X), kV k ≤ (1 − kAk) . De ∀ x ∈ X : V (x − Ax) = P< +∞. ∞ n n V x − V (Ax) = ∞ A x − urjekt´ıv. A most mondottak miatt y ∈ X n=0 n=1 A x = x, azaz V sz¨ eset´en (I − A)(V y) = y, amib˝ ol V injektivit´ asa is nyilv´ an k¨ ovetkezik. Ez´ert V −1 = I − A.) 111. Bizony´ıtsuk be, hogy ha (Xi , k.ki ) (i = 1, 2) Banach-t´er, akkor
L0 (X1 , X2 ) := {A ∈ L(X1 , X2 ) : A−1 ∈ L(X2 , X1 )}
ny´ılt halmaz L(X1 , X2 )-ben (az k.k oper´atornorm´ ara n´ezve). Nevezetesen, l´ assuk be, hogy ha A ∈ L0 (X1 , X2 ), B ∈ L(X1 , X2 ) ´es kBk < kA−1 k−1 , akkor A+B ∈ L0 (X1 , X2 ) ´es k(A+B)−1 k ≤ kA−1 k(1 − kA−1 Bk)−1 ≤ kA−1 k· (1 − kA−1 k· kBk)−1 . ´ (Utm.: alkalmazzuk az el˝ oz˝ o k´et feladatot.)
112. Valamely (X, k.k) Banach-t´er ´es A ∈ L(X, X) eset´en igazak az al´ abbiak: p p i) ∃ αA := lim( n kAn k) ´es αA = inf{ n kAn k : 0 < n ∈ N}; P ii) αA < 1 eset´en a (An ) oper´ atorsor konvergens;
iii) αA ≥ 1 eset´en a ii)-beli oper´ atorsor divergens; P n iv) a (A ) oper´ atorsor konvergens ⇐⇒ ∃ n ∈ N : kAn k < 1. p p ´ (Utm.: legyen a := inf{ n kAn k : 0 < n ∈ N}. Ekkor ∀ε > 0 ∃ 2 < m ∈ N : m kAm k < a + ε. Legyen M := max{1, kAk, ..., kAm−1k}.pHa n ∈ N, akkor ∃|kn ∈ N, ln = 0, ..., m−1 : n = kn m+ln , p p n n n kA k = kAln (Am )kn k ≤ n kAln kAm kkn ≤ M 1/n kAm kkn /n < M 1/n (a + ε)1−ln /n . De azaz 1/n lim(M (a + ε)1−ln /n ) = a + ε, ez´ert alkalmas N ∈ N mellett minden N < n ∈ N eset´en p n 1/n 1−ln /n n M (a + ε) < a + 2ε. Innen (a ≤) kA k < a + 2ε m´ar k¨ ovetkezik.)
113. Legyen adott a (val´ os) (X, k.k) := (C[a, b], k.k∞ ) norm´ alt t´er, Af (x) := x· f (x) (f ∈ X, x ∈ [a, b]) (ahol −∞ < a < b < +∞). Bizony´ıtsuk be, hogy A ∈ L(X, X) (ld. kvantummechanika helyzetoper´ atora), A-nak nincs saj´ at´ert´eke, s˝ ot, az A spektruma=: Sp A = [a, b] (ld. 6.7.3. vii) megjegyz´es). ´ (Utm.: igazoljuk, hogy ∀ λ ∈ R : ∃ (A − λI)−1 ´es λ ∈ / [a, b] eset´en (A − λI)−1 ∈ L(X, X), azaz Sp A ⊂ [a, b]. Tov´ abb´ a, ha λ ∈ [a, b], akkor D(A−λI)−1 6= X, teh´ at Sp A = [a, b]. Nyilv´ an ∀ λ ∈ [a, b] : x· f (x) = λf (x) (x ∈ [a, b]) ⇐⇒ f = 0, azaz λ nem saj´ at´ert´ek.)
163
7. Feladatok 114. Legyen A ∈ L(ℓ2 , ℓ2 ), Ax := (0, x0 , x1 , ...) (x ∈ ℓ2 ). Hat´arozzuk meg Sp A-t. 115. Az X := C[−1, 1], k.k := k.k∞ (val´ os) norm´ alt t´er eset´en tekints¨ uk az Af (x) := f (−x) (f ∈ X, |x| ≤ 1)
m´odon ´ertelmezett (nyilv´ an) L(X, X)-beli A oper´atort. Sz´ am´ıtsuk ki az A saj´ at´ert´ekeit, ill. a megfelel˝ o saj´ atvektorait (ld. 6.7.3. vii) megjegyz´es). Mutassuk meg, hogy Sp A = {−1, 1}. 116. Az (X, k.k) := (C[0, 2π], k.k∞ ) (komplex) norm´ alt t´er ´es az Af (x) := eıx · f (x) (0 ≤ x ≤ 2π, f ∈ X) oper´ ator eset´en mutassuk meg, hogy Sp A = {λ ∈ C : |λ| = 1}. Van-e saj´ at´ert´eke A-nak? 117. Defini´ aljuk az A : C[0, 1] → C[0, 1] oper´atort a k¨ ovetkez˝ok´eppen: Af (x) := f (0) + f (1)x (f ∈ X, x ∈ [0, 1]). Hat´arozzuk meg αA -t ´es Sp A-t, ha a (val´ os) C[0, 1] t´eren a k.k∞ norm´ at tekintj¨ uk. 118. Legyen X := C[0, 1], k.k := k.k∞ ,
X0 := {f ∈ X : f ∈ C 1 [0, 1], f (0) = 0} , X1 := {f ∈ X : f ∈ C 1 [0, 1]}, X2 := {f ∈ X : f ∈ C 1 [0, 1], f (0) = f (1)}
´es Di ∈ L(Xi , X), Di f := f ′ (f ∈ Xi , i = 0, 1, 2) (D2 -t illet˝ oen ld. kvantummechanika impulzusoper´ atora). Bizony´ıtsuk be, hogy Sp D0 = ∅, Sp D1 = K ´es itt Sp D1 minden eleme saj´ at´ert´ek, Sp D2 = {2πın : n ∈ Z} ´es itt is minden Sp D2 -beli elem saj´ at´ert´ek.