Forrás:

Lengyel György – Göncz Borbála: Integráció és identitás: hogyan ítélik meg a magyar társadalmi csoportok az európai integrációt és a szupranacionális identitást? Megjelent: Hegedűs István (szerk.): A magyarok bemenetele. Tagállamként a bővülő Európai Unióban. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2006. 71-114. p. Forrás: http://www.valasztaskutatas.hu

LENGYEL GYÖRGY–GÖNCZ BORBÁLA

Integráció és identitás: hogyan ítélik meg a magyar társadalmi csoportok az európai integrációt és a szupranacionális identitást? BEVEZETÉS Az európai integrációs folyamat megítélését vizsgáló munkák az Európai Unióra fõként mint gazdasági elõnyöket jelentõ entitásra tekintenek, figyelembe véve az egyén és az ország gazdasági helyzetének értékelését, annak szubjektív és relatív vonulatát, valamint az egyénnek a fennálló intézményrendszerhez való viszonyát. Számos kutatás készült ilyen szemléletben. Ugyanakkor Hooghe és Marks könyvében és cikkében felveti az egyének bizonyos csoportokba való beágyazottságának, a lojalitásnak, az értékeknek a hatását arra, hogy miként értelmezik az európai integrációs folyamatot (Hooghe–Marks 2001, 2004). Ezzel úgymond „visszahozzák” azt a szempontot, amely a témában készült korai vizsgálatokban még megvolt, de idõközben háttérbe szorult. Úgy érvelnek, hogy az integráció korai idõszakában a politikai aktorok azt a várakozást osztották, hogy az integráció maga teremt identitást. Napjainkban a kérdésfeltevés megfordult, s az került elõtérbe, hogy miként befolyásolja a többszörös identitás az integráció megítélését. Hooghe és Marks megállapításaiból kiindulva vizsgálatunkat a két eltérõ dimenzió mentén, ezeket összehasonlítva végezzük: vizsgáljuk egyrészt az EU-t mint bizonyos elõnyöket és hátrányokat jelentõ intézményt, másrészt, mint egy olyan intézményt, amellyel azonosulni lehet, amelyhez valamilyen fokú identitás kapcsolódik. A tanulmányban tehát azt a kérdést járjuk körül, hogy milyen kapcsolat van az európai identitás és az integráció megítélése között, valamint, hogy ezen szimbolikus és pragmatikus szempontok milyen összefüggésbe hozhatók az erõforrások különbözõ kombinációival.

72


Az Európai Unióhoz való csatlakozás elõtti adatokat elemezve egy korábbi tanulmányban azt vizsgáltuk, hogy milyen tényezõk magyarázzák az integrációval kapcsolatos várakozásokat. Azt feltételeztük, hogy azok várnak inkább elõnyöket az európai integrációtól, akik maguk is elõnyösebb helyzetben vannak, s azok várnak inkább hátrányokat, akiknek a társadalmi helyzete maga is hátrányos (Lengyel–Blaskó 2003). Azt vártuk, hogy az erõforrások szerepe ezen várakozások magyarázata során jelentõsebb lesz, mint azé, hogy az emberek mennyire kísérik figyelemmel az eseményeket és politikailag mennyire involváltak. Azt találtuk, hogy az elõnyöket csakugyan inkább várták azok, akik elõnyösebb társadalmi helyzetben voltak, viszont a hátrányokkal kapcsolatos várakozásokat korántsem magyarázták ennyire a hátrányos társadalmi feltételek. Az informáltság és az involváltság tényezõi pedig erõsebbnek bizonyultak a várakozások magyarázatában, mint a materiális és kulturális erõforrások. Most alkalmunk van a jelenséget egy új szemszögbõl megvizsgálni: nem a várakozásokat próbáljuk magyarázni, hanem a percepciót: egy évvel az Európai Unióhoz való csatlakozás után tehát azt a kérdést járjuk körül, hogy kik azok akik elõnyöket és kik azok akik hátrányokat tapasztaltak vagy tulajdonítanak a csatlakozásnak. Nem csupán azt a kérdést járjuk körül, ami a várakozások és a percepció lehetséges hasonlóságait és különbségeit illeti, hanem, mint említettük, azt is, hogy van-e kapcsolat az integráció megítélése és az identitás között. Természetesen azt feltételezzük, hogy a két jelenség, tehát az európai integráció megítélése és a szupranacionális identitás elfogadása között szoros kapcsolat van. Úgy gondoljuk azonban, hogy a két jelenség társadalmi magyarázata eltérõ forrásokra vezethetõ vissza. Az integráció megítélése inkább materiális, az identitásé pedig inkább kulturális erõforrások függvénye. Egyebek közt azért gondoljuk így, mert a szakirodalomban elterjedt az a nézet, amely szerint az integráció megítélését materiális szempontok uralják (Gabel 1998), míg az identitást alapvetõen kulturális tényezõk formálják (Anderson 1983/1991, Bruter 2004). A fogalmi és operacionális kép tehát a szupranacionális identitás, valamint az integráció megítélése köré szervezõdik. Ezeket hozzuk magyarázó kapcsolatba egymással, valamint a materiális, kulturális és társadalmi erõforrások indikátoraival. Míg a többszörös identitás a valahová tartozás szimbolikus elemét hordozza, az integráció megítélése egy pragmatikus elem. Hogy milyen kapcsolat van közöttük, arra vonatkozóan azonban két-

INTEGRÁCIÓ ÉS IDENTITÁS: HOGYAN ÍTÉLIK MEG A MAGYAR TÁRSADALMI…

73

fajta logika szerint is érvelhetünk. Az egyik azt mondja, hogy azok, akik az integrációnak nagyobb gyakorlati hasznát látják, szimbolikusan is inkább kötõdnek majd. A másik inkább a kulturális elemekre teszi a hangsúlyt és azt feltételezi, hogy a szimbolikus kötõdések hatására hajlamosabbak vagyunk azok vélt gyakorlati hatásait pozitívabban megítélni, azonos demográfiai és társadalmi feltételek esetén is. Mi ez utóbbi köré építjük hipotézisünket. A tanulmány egy 2005. júniusi, 2000 fõs országos reprezentatív felvétel adatait elemzi. A vizsgálatot osztott mintával a Medián és a Szonda Ipsos készítette. Az elemzés során leíró táblázatstatisztikákra és regressziós modellekre támaszkodunk.

A PROBLÉMA A SZAKIRODALOMBAN Az Európai Unió megítélésének és az európai identitásnak vannak bizonyos sajátosságai, amelyeket figyelembe kell venni a téma vizsgálatakor. Elõször is az Európai Unióval kapcsolatban gyakran felmerül a demokratikus deficit fogalma, amely szûkebb értelemben az Európai Parlamentnek a nemzeti parlamentekénél csekélyebb ellenõrzési jogosítványaira és a nem közvetlenül választott politikusok és hivatalnokok jelentõs döntéshozatali befolyására utal, illetve szélesebb értelemben arra is, hogy az EU és uniós polgárok közt szakadék húzódik, s ilyen módon fel szokták vetni az unió legitimitásának kérdését is. A demokratikus deficit mellett egyes szerzõk az információs deficit fogalmát is használják (Anderson 1998), amely az EU-val kapcsolatos tudatlanságra utal, objektív és szubjektív értelemben egyaránt, hiszen több kutatás bizonyította már, hogy az Európai Unióval kapcsolatos ismeretek hiányosak, az unió mûködése bonyolult, az információ elvont, s ezért az információ beszerzése és megértése különös erõfeszítést igényel. Az Európai Uniót elsõsorban gazdasági entitásnak, bürokratikus intézmények halmazának tekintik az emberek, ahogy azt egy, az Eurobarometer keretein belül szervezett kvalitatív kutatás felfedi (Optem 20011). Talán ezért is van, hogy ha az EU támogatása helyett az európai integrációs folyamat támogatására kérdezünk rá, akkor a megkérdezettek pozitívabb hozzáállást mutatnak, s ilyen szempontból elképzelhetõ, hogy az európai 1

A kutatás az Európai Bizottság kérésére készült az Optem koordinálásával 2001-ben a 15 tagállam és 8 csatlakozó állam (az eredeti 10 kivéve Málta és Litvánia), valamint Románia bevonásával. A kutatás országonként 4 fókuszcsoportos beszélgetésbõl állt,

74


integráció, noha idõrõl idõre más a tartalma, a hozzákapcsolt eredeti „nemes” eszméket jelképezi az emberek szemében (Janssen 1991). Európa fogalmáról szólva pedig igen széles körû a megfogalmazások tára, a területi értelemtõl kezdve a közös történelem, hagyományok, kulturális örökségen át a hasonló életstíluson keresztül a politikai és gazdasági megfogalmazásokig sok minden fellelhetõ. Érthetõ módon Európa fogalma az imént említett kvalitatív vizsgálatban (Optem 2001) eltérõen jelent meg az akkori tagállamok lakossága számára és az akkor még nem tagállamok lakosságának körében. Míg az elõbbieknél az Európai Unió és Európa fogalma megegyezett, addig az utóbbiak egy sokkal szélesebb tartalmú Európa-fogalmat határoztak meg, amelynek része az EU, de már õk, mint az unión kívüliek is hozzá tartoznak. Az Európai Unióhoz vagy az európai integrációs folyamathoz való hozzáállás, annak támogatása számos kutatásnak volt témája egészen a 70-es évektõl kezdve. Azóta különbözõ logikák és magyarázó modellek születtek a kérdéskört illetõen. Ezek egy része az EU-ra mint gazdasági entitásra tekint, és makroértelemben az aktuális gazdasági ciklustól teszi annak támogatását függõvé, vagy mikroértelemben az egyéni költség-haszon elemzéstõl. Az ún. utilitarista megközelítés is ezen alapul, ami az EU-t gazdasági intézménynek tekinti, amelyet ki-ki annak alapján támogat vagy sem, hogy mekkora hasznot remélhet tõle (Gabel 1998). Ez a támogatás attól függ, hogy miként képes az egyén részesülni az Európai Unió négy alapszabadságából.2 Gabel feltételezése szerint a munka szabad áramlásából az tudja kivenni a részét, aki képzettebb, bizonyos foglalkozási körhöz tartozik és beszél nyelveket, a tõke szabad áramlása annak jelent elõnyt, aki eleve rendelkezik ezzel a tényezõvel, míg az áruk és a szolgáltatások szabad áramlása elsõsorban a határok közelében élõknek jelent hasznot. Ilyen módon az eltérõ szocioökonómiai helyzetben levõk eltérõ módon részesülnek az egységes belsõ piac nyújtotta elõnyökbõl – az elõnyösebb helyzetben lévõk jobban profitálhatnak belõle. Az Európai Unióhoz való hozzáállást azonban más megközelítésben is lehet vizsgálni, elsõsorban az EU-val kapcsolatos hiányos információt, illetve annak bonyolult, összetett és elvont jellegét véve alapul. Az egyik meghatározó megközelítés Ronald Inglehart sokat hivatkozott elmélete, 2

A négy alapszabadság négy tényezõ (tõke, munka, áruk és szolgáltatások) áramlásának szabadságát jelenti az EU-n belül. A négy szabadság megteremtésének célja már az 1957-es Római Szerzõdésben is szerepelt. Az egységes európai piac 1992-re történõ megvalósulásának elõfeltétele az 1986-ban elfogadott Egységes Európai Okmány volt,


75

amely az ún. kognitív mobilizációs képességekkel magyarázza az európai integrációhoz fûzõdõ viszonyt (Inglehart 1970). Elméletének lényege, hogy az EU-ról szóló bonyolult és elvont információk megértéséhez olyan bizonyos kognitív mobilizációs képességek szükségesek, mint a politikai tájékozottság és a politikai kommunikációs képességek. Minél inkább rendelkezik ezekkel valaki, annál pozitívabb az EU-hoz való hozzáállása. A kognitív mobilizációs képességek ilyen módon az iskolázottsággal, a médiaközelséggel és a barátokkal folytatott politikai tárgyú beszélgetések gyakoriságával ragadhatók meg. A hiányos informáltságot véve alapul a témában végzett kutatások egy része megpróbál „közelítõ” tényezõket meghatározni arra nézve, hogy az emberek milyen alapon alkotnak mégis véleményt az Európai Unióról (Anderson 1998). Információ hiányában ilyen közelítõ vagy helyettesítõ tényezõ lehet a saját belpolitikai térbõl, s az ahhoz kialakított viszonyból történõ kiindulás, ahol attól függõen tekinti valaki legitimnek az EU-t, hogy saját belpolitikai rendszere mekkora legitimitással bír a szemében, s annyiban támogatja az európai integrációt, amennyiben pártja támogatja azt, illetve annak alapján, hogy az általa támogatott vagy nem támogatott aktuális kormánynak milyen az Európa-politikája (Anderson 1998). A hiányos informáltságot tekintve felvetõdik az elit szerepe is a véleményalakításban. Egyes szerzõk az egész európai integrációs folyamatot egy elit által vezérelt projektnek tarják, s ezzel annak legitimitását is megkérdõjelezik (Anderson 1998, Janssen 1991). Az elit informáló, interpretáló szerepérõl szólva felmerül a „figyelõ közönség” létének szükségessége is, amely receptív az elit köreibõl érkezõ, az európai uniós ügyekról szóló üzenetekre. Ez felveti annak a kérdését is, hogy van-e ilyen közösség európai szinten, illetve beszélhetünk-e európai nyilvános szféráról (Habermas 1998, Calhoun 2004). Eddig arról szóltunk, milyen magyarázatok születtek azzal kapcsolatban, hogy mi határozza meg az Európai Unióhoz való hozzáállást, s szóltunk a demokratikus és információs deficit fogalmáról is. Az EU-hoz való racionális, pragmatikus kötõdés mellett azonban sok szerzõ ír az emocionális deficitrõl, az EU-hoz való viszony szimbolikus, érzelmi jellegének hiányáról is. Ilyen módon annak a vizsgálata is felmerül, hogy mennyiben érzik magukat az emberek európainak, mennyiben kötõdnek ehhez az inkább gazdaságinak tekintett entitáshoz, illetve, hogy egy esetleges európai identitás mennyiben kötõdik egyáltalán magához az unióhoz. Annál is inkább felmerül ez a kérdés, mivel az EU-val szemben megfogalmazott gya-

76


kori kritikával, a demokratikus deficit felvetésével szemben éppen az erõs európai identitás tehetné az Európai Uniót is legitimebbé. Az, hogy valaki mennyire tekinti létezõnek az európai identitást, attól is függ, hogy hogyan határozza meg a fogalmat. A nemzeti identitás fogalmi kereteibõl és elméleteibõl kiindulva európai szinten is létezik egy állampolgárságon, civil „nemzeten” alapuló, valamint egy kulturális alapon történõ identitásértelmezés. Az európai állampolgárságon alapuló identitásmegközelítés egy már létezõ intézményt vesz alapul, ahol az európai identitás elsõsorban a közös politikai akarat, a közös nyilvános szférában tematizálódó közös európai ügyek által jön létre (konstruktivista megközelítés). Az európai identitást ebben a megközelítésben ismeri el már létezõnek Habermas is alkotmányos patriotizmus tételével összhangban (Habermas 1994, 1998). Ugyanakkor azt is belátja, hogy pusztán az állampolgárság nem elég az identitás létrejöttéhez, szükséges hozzá valamilyen közös ügy is, mint például az európai jóléti állam modellje. Habermas tételével egyetért Delanty is (Delanty 1995), amennyiben nem a kulturális alapú identitásmegközelítéseket támogatja, hanem egyfajta civil érzületre épít és elõtérbe helyezi az európai szolidaritás hagyományát, amely a jóléti társadalmi modellek alapja. A politikai akarat szerepét hangsúlyozó elméletekkel szemben a kultúra elsõbbségét hangsúlyozó esszencialista megközelítések az európai identitást mint közös kulturális alapokon nyugvó identitást határozzák meg a közös történelem, közös hagyományok, közös gyökerek nyomán. Ebben a megfogalmazásban az európai identitás léte problematikus, mivel a közös történelem, ha létezik is, inkább a konfliktusok történelme, s az olyan közös hagyományokon kívül, mint a római jog, a demokrácia vagy a humanizmus, közös kultúra helyett helyesebbnek tûnik közös életstílusról, fogyasztási mintákról beszélni. Ugyanakkor a szintén esszencialista nézeteket valló Smith szerint Európát mint a kultúrák családját kell elképzelni, az európaiság a nemzeti és a globális szint között helyezkedik el, helyet adva a kulturális diverzitásnak, értéknek tekintve ezt a sokszínûséget és lemondva az egységesítésrõl (Smith 1992). Az identitásnak ezt a kettõs megközelítését Cederman elmélete is visszatükrözi, amennyiben megkülönbözteti a „gyenge” (thin) és az „erõs” (thick) identitást (Cederman 2001). Míg az utóbbit inkább nemzeti kontextusban tartja elképzelhetõnek, addig Európával kapcsolatban gyenge identitásról beszél, amely az európai „démosz” kialakulását feltételezi és elsõsorban demokratikus jogokon alapul. Hangsúlyozza még, hogy az európai


77

integrációs folyamatban való civil részvétel a képzettségtõl függ, a nyelvtudástól és a tömegmédiához való hozzáféréstõl. Az iskolázottság, a képzés és a szocializáció szerepét emeli ki cikkében Duchesne és Frognier (Duchesne–Frognier 1995) is. Szerintük az európai identitás „idealista”, kulturális alapon való megközelítése helyett az identitást inkább az Európai Unióval szembeni pozitív attitûdként kellene megfogalmazni. Ez a kötõdés, noha nem érzelmi alapú, de mindenképpen értékvezéreltebb, mint valamelyik szakpolitikával való azonosulás. Szerintük az európai identitás kialakulhat formatív szocializáció útján, valamint szimbolikus módon is a nagy kulturális tõkével rendelkezõk körében. Az európai és a nemzeti identitás viszonya is érdekes ebbõl a szempontból – a létrejövõ európai identitás vajon elnyomja-e majd a nemzeti identitást, vagy ezek egymást erõsítik, kiegészítik? Ezen kérdéssel is számos kutatás foglalkozott, eltérõ eredményekkel. A különbözõ területi szintekhez (lokális, regionális, nemzeti, európai, világ) való kötõdés erõsségét vizsgálva Bruter és Haller (Bruter 2004, Haller 2003) azt állapítja meg, hogy a nemzeti és az európai szinthez való kötõdés erõsíti, kiegészíti egymást, többszörös identitást, kötõdést hozva ezzel létre. Ez összhangban van Inglehart azon megállapításával, hogy a két kötõdés azonos tényezõkre vezethetõ vissza, mindkettõt a tömeges oktatás elterjedése és a tömegmédia megjelenése hozza létre (Inglehart 1970). Ugyanakkor Carey a nemzeti büszkeséget véve az identitás alapjául úgy találja, hogy az erõsebb nemzeti büszkeség nagyobb kihívásnak, veszélyesebbnek tekinti az EU-t, tehát e kétféle kötõdés inkább egymással versengõ (Carey 2002). Végül, visszatérve az európai integráció témaköréhez, érdekes említést tenni arról, hogy az integráció és az identitás kapcsolatának vizsgálatakor is születtek egymásnak ellentmondó eredmények. Míg Carey (Carey 2002) azt állítja, hogy az erõsebb európai kötõdés az unió pozitívabb megítélésének irányába hat, addig annak vizsgálatakor, hogy mennyiben nyújt legitimitást az integrációnak az európai identitás, Bruter úgy találja, hogy ez a két tényezõ független egymástól (Bruter 2004).

HIPOTÉZISEK A bevezetõben megfogalmazottaknak megfelelõen hipotéziseink két kérdéskör köré csoportosulnak. Egyrészt az integráció megítélésére vonatkoznak, azt vizsgálva, hogy az EU-val kapcsolatos elõnyök és hátrányok ész-

78


lelése milyen tényezõktõl függ, milyen logika mentén alakul. Itt különbözõ tényezõket figyelembe véve, alapvetõen azt várjuk, hogy az Európai Uniót illetõen az egyébként is elõnyösebb anyagi vagy kulturális helyzetben lévõk észlelnek inkább elõnyöket, míg a hátrányosabb helyzetben levõk inkább hátrányokat:

1. hipotézis Egyrészt azt várjuk, hogy az elõnyösebb munkaerõ-piaci, jövedelmi, vagyoni helyzetben lévõk, az elõnyösebb materiális és kulturális adottságokkal rendelkezõk az átlagosnál inkább fogalmaznak meg pozitív észleléseket az európai integráció kapcsán (elõnyhipotézis). Ezzel szemben fokozottan fogalmaznak meg negatív véleményt azok, akik adottságaikat tekintve hátrányos helyzetben vannak (hátrányhipotézis). Azt várjuk tehát, hogy az inaktívak, a munkanélküliek, az alacsony jövedelmûek és vagyonúak, az alacsony képzettségûek, a nyelveket nem beszélõk körében szignifikánsan magasabb lesz a hátrányokat tapasztalók aránya. Úgy gondoljuk, hogy a várakozások és a percepció annyiban térnek el egymástól, hogy az integráció hátrányait valóban azok percipiálják nagyobb arányban, akik maguk is hátrányos helyzetûek. Ez a hipotézis tehát egyrészt továbbgondolása korábbi kutatási eredményeinknek (Lengyel–Blaskó 2003), s illeszkedik a Gabel által megfogalmazott utilitarista szemlélethez, miszerint az elõnyösebb helyzetben levõk inkább tudnak élni az EU által jelentett elõnyökkel.


79

tetten érhetõ azoknál, akiknek közéleti érdeklõdése és politikai involváltsága erõsebb. Hipotéziseink második csoportja az Európai Unió megítélése és az identitás kérdéskörébe tartozik, ahol arra vonatkozóan vannak feltételezéseink, hogy az identitás mint szimbolikus kötõdés mennyire befolyásolja az EU megítélését, valamint arra, hogy az EU-val kapcsolatos elõnyök miként befolyásolják ezt a szimbolikus kötõdést. Ilyen szempontból nem feltételezzük, hogy ezek a hatások feltétlenül ok-okozati összefüggésben jelennének meg, ezért két oldalról is megvizsgáljuk a problémakört. Ugyanakkor hajlamosabbak vagyunk azt feltételezni, hogy a szimbolikus kötõdésnek nagyobb a hatása az elõnyök és hátrányok megítélésére, mint fordítva.

3. hipotézis Feltételezzük, hogy az integráció megítélése és az identitás közt pozitív kapcsolat van. Azaz Carey nyomán (Carey, 2002) abból indulunk ki, hogy az európai identitással rendelkezõk inkább elõnyöket fogalmaznak meg, míg hátrányokat inkább az európai identitással nem rendelkezõk – oly módon, hogy a szimbolikus identitás azonos demográfiai és társadalmi feltételek esetén erõsebb hatást gyakorol az integráció megítélésére, mint az elõnyök és hátrányok mérlegelése a szimbolikus kötõdésre.

4. hipotézis 2. hipotézis Másrészt arra számítunk, hogy mind a fokozott közéleti érdeklõdés (kognitív mobilizáció, informáltság), mind pedig a politikai involváltság (a szavazási hajlandóság) erõsíti az integráció pozitív megítélését. Tehát az erõsebb közéleti érdeklõdéssel és nagyobb politikai involváltsággal jellemezhetõk inkább tapasztalják az EU elõnyeit, míg azok, akik ilyen szempontból hátrányosabb helyzetben vannak, hajlamosabbak hátrányokat megfogalmazni. Ez a megközelítés Inglehart kognitív mobilizációs képesség szerinti megközelítéséhez áll közel, amennyiben feltételezzük, hogy az Európai Unió mint bonyolult rendszer megértése különös erõfeszítéseket igényel, s ez inkább

Mindazonáltal feltételezzük azt is, hogy az identitás inkább a kulturális, míg az integráció megítélése inkább a materiális erõforrásokkal áll szorosabb összefüggésben. Abból az elterjedt vélekedésbõl indulunk ki, hogy a pragmatikus mérlegelési szempontok általában inkább materiális tényezõkkel állnak kapcsolatban, míg a szimbolikus megnyilvánulások inkább kulturális tényezõkkel.

80


HOGYAN ÍTÉLIK MEG AZ INTEGRÁCIÓT: ELÕNY–HÁTRÁNY ARÁNYOK, TÍPUSOK Jelen tanulmány egyik vizsgálati tárgya az, hogy az emberek az európai uniós csatlakozás elõnyeit vagy hátrányait tapasztalják-e inkább, illetve, hogy mi és hogyan befolyásolja ezeket az észleléseket. A következõ két kérdés mérte mindezt: 1. „Azóta, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, tapasztalta-e a csatlakozásnak valamilyen elõnyét?” és 2. „És tapasztalta-e a csatlakozásnak valamilyen hátrányát?”. Az ezekre a kérdésekre adott „igen” válaszokra építjük a továbbiakban elemzésünket. A következõ táblázatból látszik, hogy a megkérdezettek közül csupán minden nyolcadik elõnyöket, míg ennél nagyobb arányban, csaknem minden harmadik hátrányokat tapasztalt. A többség se elõnyt, se hátrányt nem tapasztalt. 1. táblázat A csatlakozást követõen elõnyöket és hátrányokat tapasztalók aránya a teljes sokasághoz viszonyítva (%) Tapasztalt elõnyöket (N = 2000)

Tapasztalt hátrányokat Összesen

Összesen igen

nem

igen

5,1

24,7

29,8

nem

8,3

61,9

70,2

13,4

86,6

100,0

Cramer’s V/ Phi: 0,068 Szignifikanciaszint < 0,01

A kereszttáblázat-elemzések alapján elmondható, hogy a férfiak és a 44 év alattiak inkább tapasztaltak elõnyöket, mint a nõk és az idõsebbek. Az idegen nyelvet beszélõk, a legalább középfokú végzettséggel rendelkezõk, és azok is, akiket érdekel a politika, az átlagosnál inkább számoltak be pozitív tapasztalatokról. Összességében többen említettek elõnyöket azok közül, akik jobb helyzetben voltak a materiális és kulturális erõforrások terén, valamint akik nagyobb közéleti érdeklõdést és politikai involváltságot fogalmaztak meg. Hátrányokat nagyobb arányban említettek a középkorúak (30–59 évesek), a munkaerõpiacon aktívan jelen levõk és azok is, akik nagyobb kognitív mobilizációs képességekkel rendelkeznek.


81

A kereszttáblák alapján azok, akik elõnyt és hátrányt egyszerre említettek, olyan válaszadók, akik beszélnek legalább egy idegen nyelvet, több napilapot olvasnak, úgy nyilatkoztak, hogy nagyon érdekli õket a politika, tehát a nyilvános szféra olyan közönségérõl van szó, amely vélhetõleg aktívan figyeli az EU-ról szóló híreket, valamint értelmezni is tudja azokat és nagyobb eséllyel képes önálló vélemény kialakítására. A megkérdezettek többsége, közel kétharmada azonban se elõnyt, se hátrányt nem említett, ami több kérdést vet fel, például, hogy mindez az információs deficit, az EU túlzott komplexitása, az információ érthetetlensége és az ebbõl fakadó közöny miatt alakult-e így, vagy pedig az uniós csatlakozásnak valóban nem volt hatása a válaszadók életére. Ha a kereszttáblákat megnézzük, a 60 év felettiek, a kevésbé iskolázottak és azok közt, akik soha nem folytatnak politikai tárgyú beszélgetést barátokkal, nagyobb ezen válaszadók aránya, tehát az eredmények alapján feltételezhetõ, hogy a gyengébb kognitív mobilizációs képességgel rendelkezõk nem nagyon tudtak mit válaszolni erre a kérdésre. A már említett elõnyökre és hátrányokra vonatkozó kérdéseket egy-egy nyitott kérdés is követte az adatfelvétel során, ahol a válaszadók konkrétan kifejthették, hogy milyen elõnyökre és hátrányokra gondolnak. Ezek elemzése sok érdekességet tartogathat, ugyanakkor jelen vizsgálatban erre a témakörre nem térünk ki: megelégszünk annak vizsgálatával, hogy milyen tényezõk és hogyan hatnak arra, hogy valaki az európai integráció elõnyeit, illetve hátrányait tapasztalja.

TÖBBSZÖRÖS IDENTITÁS Az európai identitás kódolásához az a változósor látszik a legalkalmasabbnak, amelyben a válaszadók tíz opció közül választhatták ki a három legfontosabbat önmaguk jellemzésekor. A válaszadók mintegy egyhatoda említette fontosnak önmaga jellemzésekor, hogy európai.

82


2. táblázat A csoportidentitások aránya és sorrendje (önmaga jellemzésekor mely kategória a legfontosabb) Az elsõ három említés együtt %

Sorrend

1. Szakmája, foglalkozása

46

2

2. A nemzeti hovatartozása

37

4

3. Neme, azaz, hogy férfi vagy nõ

30

6

4. Életkora, azaz, hogy fiatal, középkorú vagy idõs

43

3

5. Vallási hovatartozása

9

8

6. Politikai pártállása

7

9–10

7. Etnikai, nemzetiségi származása

7

9–10

8. A társadalmi osztály vagy réteg, ahová tartozik

33

5

9. Az a település, ahol él

51

1

17

7

10. Az, hogy európai


büszke arra, hogy európai” típusú kérdések – mivel ott a válaszadó nincs választás elé állítva –, ugyanakkor mindkét változóval szignifikáns pozitív kapcsolatban van. Azok, akik európaiságukat az elsõ három helyen említették önmaguk jellemzésekor, nagyobb arányban büszkék vagy nagyon büszkék európaiságukra, valamint nagyobb arányban mondták, hogy nagyon kötõdnek Európához. 3. táblázat Az európaiságot mérõ különbözõ változók szerinti megoszlás (%)

(N = 2000)

Európai identitás igen

Büszke európaiságára

12,0

12,7

büszke

52,7

47,6

48,5

nem túl büszke

27,5

32,8

31,9

4,1

7,6

7,0

100,0

100,0

100,0

nagyon kötõdik

63,6

47,3

50,1

eléggé kötõdik

29,3

37,2

35,9

kevéssé kötõdik

6,2

12,8

11,7

egyáltalán nem kötõdik

0,9

2,7

2,4

100,0

100,0

100,0

Összesen

A kapcsolat erõssége

nem

15,7

egyáltalán nem büszke

Európához kötõdés

Összesen

nagyon büszke

Összesen

A kérdés pontosan így hangzott: „Mi mindannyian különféle csoportokhoz tartozunk. Vannak közülük fontosabbak számunkra, míg mások kevésbé fontosak. Kérem, mondja meg, hogy a kártyalapon felsoroltak közül az Ön számára melyik besorolás a legfontosabb ha önmagát akarja jellemezni?... És a második legfontosabb?… És a harmadik? Az így értelmezett európai identitás tehát a középkategóriába tartozott a csoporttudat tényezõi közül. Legfontosabb identifikációs tényezõnek a település, a foglalkozás és a kor bizonyult, melyek mindegyikét a válaszadók kétötöde-fele tartotta fontosnak megemlíteni. Ezt követte a nemzeti hovatartozás, a társadalmi osztály és a réteg, melyeket körülbelül minden harmadik válaszadó jelölt, s ezek után következett az európai identitás, amit minden hatodik válaszadó tartott fontosnak. Nem olyan sokan, mint a települési vagy a nemzeti hovatartozást, de kétszer annyian, mint az etnikai, a politikai vagy a vallási kötõdést. Az így képzett szimbolikus identitásváltozó szigorúbb kritériumok szerint épül fel, mint a „mennyire kötõdik Európához”, illetve a „mennyire

83

Cramer’s V: 0,076***

Cramer’s V: 0,131***

Szignifikancia: *** < 0,01, ** < 0,05, * < 0,1

Ez a megoldás, mivel az elsõ három legfontosabb identitástényezõ említését teszi lehetõvé, realisztikusabb is, mint az olyan próbálkozás, amelyik pusztán az európai és a nemzeti identitás szembeállításán alapulna. Részint mivel többféle identitás is fontosnak bizonyulhat, részint pedig azért, mert ha hihetünk az adatoknak, a választás korántsem szûkíthetõ le a nemzeti és a szupranacionális identitás dichotómiájára. Mindkettõ meglehetõsen absztrakt és kevéssé gyakori csoportképzõ elem a településhez, a szakmához vagy a korcsoportokhoz képest. (Más kérdés, hogy ezek az identitások mennyire

84


rendelkeznek hatékony mozgósító erõvel, mivel ez már attól is függ, hogy milyen intézmények és ideológiák támogatják az adott csoportképzõ dimenziót.) Alaphelyzetben mindenesetre fontosabbnak tartják az emberek önmaguk jellemzésekor a konkrét csoportképzõ ismérveket – tehát azt, hogy mely település polgárai, milyen korúak, mivel foglalkoznak –, mint azt, hogy milyen absztrakt kötõdéseik vannak. Az imaginárius közösségek kiélezett helyzetekben nagy mozgósítóerõvel bírhatnak – így a nemzeti, nemzetiségi, vallási kötõdések elnyomatás idején vagy a politikai identitás a választások idõszakában –, s ekkor fontosságuk is bizonyára nõ az önjellemzés során, ám a hétköznapokban a jelek szerint kevésbé fontosak. Érdemes megjegyeznünk, hogy a három legfontosabb önjellemzéskor említett kategória konkrét identitáselemekre épített, de nem szükségképpen jelölt közösségeket. A lakóhelyi és a munkahelyi kötõdés, a kortárs csoporthoz tartozás utalhat konkrét közösségi kapcsolatokra is, de a település, az életkor s a foglalkozás lehet magában is fontos önmagunk jellemzésekor, függetlenül attól, hogy mennyire jár a közösséghez tartozás érzésével. A kérdés kifejezetten a csoporthoz tartozásra irányult, ám nyitva hagyta a csoportfogalom széles értelmezését: a közösségtõl a kategóriáig többféle jelentésárnyalattal bírt, miként a hétköznapi szóhasználatban is. A legkevésbé gyakran hivatkozott három tényezõ mindegyike absztrakt, imaginárius közösség volt. A középsõ mezõnyben az osztály, a nemzet és az európai azonosság ugyancsak absztrakt kategóriák, míg a nem változtathatatlan konkrét valóság. Ugyanakkor ez is kevésbé gyakori identitásképzõ tényezõ, mint az életkor, melynek mindenkori hatása erõs lehet, ha ilyen fontos önmagunk jellemzésekor. Egy korábbi felmérésünkben, 2003-ban, ugyancsak kártyán kellett fontossági sorrendet kialakítani a válaszadónak önmaga jellemzésekor. Ekkor három opció – a település, a nemzeti hovatartozás és az európai identitás – közül 29% említette az európai identitást az elsõ vagy a második helyen. Ez tehát plauzibilissé teszi a tíz választásból egyhatodos arányt képviselõ európai identitást jelen vizsgálatunkban. Ugyanakkor van a két vizsgálatnak egy figyelemre méltó különbsége is. A három válaszlehetõség – település/nemzet/Európa – sorba rendezésekor elvitathatatlanul a nemzet állt az önjellemzésben az elsõ helyen. A tíz opció közül azonban a nemzetnél fontosabbnak bizonyult másik három, köztük a település is. A két tényezõ – települési és nemzeti hovatartozás – fontossági sorrendje tehát a kontextus hatására megfordult. Érdemes az elmondottakat pontosítani is, a kérdés fontosságára való tekintettel. Ha csupán az elsõ opciót, tehát azt


85

vesszük figyelembe, hogy mit tartottak legfontosabbnak az emberek a jelen vizsgálat szerint, akkor a nemzeti hovatartozás a maga 18%-ával közvetlenül a foglalkozás 23%-os aránya után következik, s közel azonos súlyt képvisel a települési tényezõvel (15%). Ha azonban a többszörös identitás önjellemzési lehetõségével is élünk, tehát az elsõ három válasz együttes arányát nézzük, akkor a település fontosabbnak bizonyul a nemzeti hovatartozásnál, mivel jóval többen választják második és harmadik helyen. Eddig hipotéziseink ellenõrzésére a továbbiakban használni kívánt függõ változókat mutattuk be, vagyis hogy a válaszadók mennyire tapasztalták az EU elõnyeit és hátrányait, illetve azt, hogy az európaiság mennyire fontos számukra. Azt már megvizsgáltuk, hogy az elõnyök és hátrányok hogyan viszonyulnak egymáshoz. A következõ táblázat mutatja e kettõ viszonyát az identitáshoz. A tapasztalt hátrányok szempontjából az európai identitásnak nincs szignifikáns hatása, hasonló arányban mondták, hogy tapasztaltak az Európai Unióval kapcsolatban hátrányokat azok, akik megjelölték az európaiságot a legfontosabb három identifikációs tényezõ között (25,7%) és azok, akik nem (30,6%), noha ez utóbbiak elõfordulása egy kicsit valószínûbb. Az elõnyök tapasztalása és az európai identitás között ugyanakkor statisztikailag is szignifikáns a kapcsolat: nagyobb arányban tapasztalták az EU elõnyeit az európai identitással rendelkezõk (18,9%), mint az európaiságukat kevésbé fontosnak tartók (12,3%). 4. táblázat Az európai identitás és az elõnyök/hátrányok tapasztalásának kapcsolata (%) Európai identitás

(N = 2000) Tapasztalt hátrányokat

nem

igen

25,7

30,6

29,8

nem

74,3

69,4

70,2

100,0

100,0

100,0

igen

18,9

12,3

13,4

nem

81,1

87,7

86,6

100,0

100,0

100,0

Összesen Tapasztalt elõnyöket Összesen

Összesen

igen

Szignifikancia: *** < 0,01, ** < 0,05, * < 0,1

A kapcsolat erõssége

Phi: –0,04*

Phi: 0,073***

86


A HIPOTÉZISEK ELLENÕRZÉSE A következõkben megvizsgáljuk, hogy hipotéziseink teljesülnek-e. Erre a célra a függõ változók jellegébõl adódóan az elõnyök, hátrányok és az identitás vizsgálatánál (melyek dichotóm, igen/nem típusú változók) logisztikus regressziós modelleket alakítottunk ki. Az elõnyök és hátrányok együttes vizsgálatakor azonban a függõ változó négy értéket vehet fel (egyiket sem tapasztalta, csak hátrányt tapasztalt, elõnyt és hátrányt is tapasztalt, csak elõnyt tapasztalt), ezért ebben az esetben a multinomiális logisztikus regresszió módszerét alkalmazzuk.3 Szólnak érvek ugyan amellett, hogy az attitûd puszta megléte és a vélemény intenzitása külön kezelendõ (Hooghe–Marks 2001), itt azonban másfajta problémával állunk szemben. Az identitás esetében megfontolandó, hogy elválasszuk azokat, akiket egyáltalán nem érint az identitás kérdése azoktól, akiket különbözõ mértékben érint a többszörös identitás. A mi esetünkben sem ordinális skáláról van szó, hanem nominálisról, s csupán azt vizsgáljuk, hogy a sem elõnyöket, sem hátrányokat nem tapasztaló többséghez képest a csak elõnyöket, csak hátrányokat, illetve mindkettõt tapasztalók milyen sajátosságokkal rendelkeznek. A magyarázó változókat tekintve a materiális erõforrásokat vizsgálatunkban a munkaerõ-piaci jelenléttel, a szubjektív osztálybesorolással és azzal mértük, hogy a háztartás rendelkezik-e bizonyos tartós fogyasztási cikkekkel,4 míg a kulturális erõforrásokat egyrészt az iskolai végzettséggel, másrészt azzal, hogy beszél-e idegen nyelvet valaki.5 Az informáltságot szintén több változó mentén mértük. A médiaközelség és az ismerõsökkel való politikai tárgyú beszélgetés gyakorisága Inglehart nyomán került be az elemzésbe, mindkettõ a kognitív mobilizációs képességek egyfajta mutató-

3 4

5

A módszerrõl l. Melléklet. Munkaerõ-piaci jelenlét: aktív („dolgozik vagy keresõ tevékenységet folytat”) vagy inaktív (munkanélküli, gyes, gyed, háztartásbeli, tanuló, egyéb eltartott). Szubjektív osztálybesorolás: „Ön melyik osztályba sorolná magát a kártyalapon szereplõk közül?” (felsõ-, felsõ középosztály, középosztály, alsó középosztály, munkásosztály, alsó osztály). A tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottsági változót úgy alakítottuk ki, hogy egy sor tartós fogyasztási cikkel való ellátottságot (telefon, hifiberendezés, üdülõ, színes tévé, mûhold, parabola, kábeltévé, DVD, mikrohullámú sütõ, automata mosógép, videomagnó, internet, személyi számítógép, autó) mérõ változót egyenként sztenderdizáltunk, majd a sztenderdizált értékeket összeadtuk. Ilyen módon minél magasabb értéket vesz fel ez a változó, annál inkább rendelkezik a háztartás a mért cikkekkel, s evvel a módszerrel a ritkábban elõforduló cikkek nagyobb jelentõséget kaptak. Iskolai végzettség: 8 általános vagy kevesebb, szakmunkás, szakiskolai végzettség, középfokú végzettség és felsõfokú végzettség. Legalább egy idegen nyelvet beszél: „Tud-e Ön olvasni vagy beszélni valamilyen idegen nyelven?”, ha igen: „Milyen nyelven, nyelveken?”.


87

jaként. Másrészt bevontuk az elemzésbe a közügyekben való részvételt is.6 A politikai involváltságot egyrészt a szavazási hajlandóság mérte, másrészt a politikai érdeklõdés.7 Az összes vizsgált regressziós modellbe bevontunk demográfiai kontrollváltozókat is, mint a nem, a kor és a település típusa, hogy kontrolláljuk ezek esetleges hatását.

1. hipotézis: Az elõnyök-hátrányok hipotézise Az elsõ hipotézisünk esetében azt feltételeztük, hogy az Európai Unióval kapcsolatban a kulturális és materiális adottságaikat tekintve elõnyösebb társadalmi helyzetben lévõk inkább elõnyöket, míg a hátrányosabb helyzetûek inkább hátrányokat fogalmaznak meg. A logisztikus regressziós modellek eredményei szerint – egybehangzóan a táblázatstatisztikákkal – elmondható, hogy az EU-val kapcsolatban elõnyöket inkább az inaktívak fogalmaztak meg. A munkaerõpiacon jelenlévõk kisebb eséllyel fogalmaztak meg elõnyöket, mint az inaktívak (1a modell). 6

A médiaközelséget a követezõ kérdések alapján mértük: – „Milyen gyakran olvassa a kártyalapon felsorolt napilapokat: minden nap, hetente többször, ritkábban vagy sohasem?” (Blikk, Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Metró, Népszabadság, Népszava), – „Általában milyen gyakran kíséri Ön figyelemmel a politikai híreket a napilapokból, hetilapokból, rádióból, televízióból, internetrõl: minden nap, majdnem minden nap, hetente többször, hetente egyszerkétszer, ennél ritkábban, soha vagy majdnem soha?”, – „Kérem, mondja meg, hogy a kártyán szereplõ tévéadók politikai hírmûsorait és stúdióbeszélgetéseit milyen gyakran szokta nézni: minden nap, hetente többször, hetente egyszer, ritkábban, soha?” (m1, m2, Duna Tv, Tv2, RTL Klub, Magyar ATV, Hír Tv, Este az m1-en), Elõször minden változót sztenderdizáltunk, hogy a különbözõ skálák hatását kiszûrjük, majd ezeket a sztenderdizált értékeket összeadtuk. Így a magasabb érték azt jelzi, hogy valaki több médiumot használ információs célból, illetve ezeket gyakrabban használja. Ismerõsökkel való politikai tárgyú beszélgetés: „Ha Önnek valamilyen határozott álláspontja van egy politikai kérdéssel kapcsolatban, kérem, mondja meg, milyen gyakran próbálja meggyõzni barátait, ismerõseit, munkatársait saját álláspontja felõl: gyakran, néha, ritkán, soha?” A közügyekben való részvétel szintén több részvételi mód összevonásával került be az elemzésbe (kapcsolatba lépett politikussal vagy önkormányzati vezetõvel, tevékenykedett politikai pártban, részt vett a rendezvényein, részt vett más politikai szervezet vagy politikai mozgalom munkájában, tiltakozó levelet/petíciót írt alá, telefonos rádiómûsorba betelefonált stb. – összesen 13), „Különbözõ módokon lehet a közügyekben cselekedni, a problémák megoldásáért fellépni. Az elmúlt néhány évben elõfordult-e, hogy Ön ezek közül a dolgok közül valamelyiket megpróbálta?” A különbözõ részvételi módokra adott igen/nem válaszok sztenderdizált értékeit összeadva kaptuk a vizsgálatba bevont változót. 7 A szavazási hajlandóságot két változó sztenderdizált értékeinek összeadásával mértük. Egyrészt figyelembe vettük, hogy volt-e a válaszadó szavazni a 2002. áprilisi parlamenti választásokon, illetve, hogy az elsõ, a második fordulóján, vagy mind a kettõn, másrészt, hogy részt vett-e 2004-ben az európai parlamenti választásokon. A politikai érdeklõdés: „Kérem, mondja meg, hogy Ön mennyire érdeklõdik a politikai iránt? egyáltalán nem érdeklõdik, kicsit érdeklõdik, eléggé érdeklõdik, nagyon érdeklõdik”.

88


A materiális erõforrások tekintetében még a tartós fogyasztási cikkekkel való rendelkezésnek van hatása oly módon, hogy minél több ilyen eszközzel rendelkezik valaki, annál valószínûbb, hogy elõnyöket fogalmaz meg. Ebbõl a szempontból a materiális erõforrásoknak inkább vegyes a hatásuk az elõnyök megfogalmazására. A kulturális erõforrásokat tekintve azonban mind az iskolázottságnak, mind az idegen nyelv tudásának pozitív hatása volt az EU megítélésére. Egy felsõfokú iskolai végzettséggel rendelkezõ személy például kétszer nagyobb eséllyel említett az unióval kapcsolatban elõnyöket, mint az, aki nyolc általánossal vagy kevesebbel rendelkezett, a legalább egy idegen nyelv tudása pedig másfélszeresére növelte ennek esélyét. A hátrányok percepciójával kapcsolatban (2a modell) elmondható, hogy inkább a munkaerõpiacon aktívan jelenlevõk fogalmaznak meg hátrányokat, ám a felsõbb osztályok kevésbé, mint az alsó osztály. Eredeti feltevéseink ilyen módon csak az elõnyökre vonatkozóan teljesültek, ott is fõleg a kulturális erõforrások tekintetében, ahol az elõnyösebb helyzetben lévõk valóban inkább fogalmaztak meg elõnyöket az EU-val kapcsolatban. A hátrányok tekintetében viszont várakozásaink nem teljesültek, hiszen a kulturális erõforrásoknak nem volt szignifikáns hatásuk a függõ változókra, a materiális erõforrások hatása pedig nem volt egyértelmû. Ezek az eredmények nagyon hasonlóak a várakozásokkal kapcsolatos korábbi eredményekhez (Lengyel–Blaskó 2003). Elmondható tehát, hogy az Európai Uniót érintõ percepciók és várakozások hasonló társadalmi mechanizmusok szerint mûködtek. Az elõnyösebb társadalmi helyzetben lévõk inkább vártak elõnyöket az EU-tól és inkább számoltak be elõnyökrõl késõbb is. A hátrányosabb helyzet nem jelentette azt, hogy negatívabbak lettek volna a várakozásaik, ahogy azt sem, hogy inkább tapasztaltak volna hátrányokat az unióval kapcsolatban. Ha csak az elõnyökre vonatkozó feltevéseink helyességét tekintjük, akkor a Gabel-féle utilitarista érvelés beigazolódott, a hátrányokat nézve azonban nem. A modellek alapján elmondható, hogy a vizsgált materiális és kulturális erõforrásokat mérõ változók mellett a kornak és a nemnek volt szignifikáns hatása. A 44 év alatti korosztályok inkább fogalmaztak meg elõnyöket az EU-val kapcsolatban, mint a 60 év fölöttiek, míg hátrányokat inkább a férfiak fogalmaztak meg. Összességében azonban a magyarázóváltozók az elõnyöknek és hátrányoknak csak kis százalékát magyarázták: 6,3%-ot az elõnyök, s csupán 2,6%-ot a hátrányok esetében. Az európai integráció hatásait mérlegelõ várakozások és percepciók között egy lényeges társadalmi különbséget találunk, éspedig éppen a munka-


89

erõ-piaci jelenlét tekintetében. Míg a csatlakozás elõtti pozitív várakozások a munkaerõpiacon jelenlévõket jellemezték inkább, a csatlakozás utáni pozitív tapasztalatokról az inaktívak adtak inkább számot. Másként tehát, míg a munkaerõpiacon jelenlévõk a csatlakozás elõtt az átlagosnál pozitívabb várakozásokat fogalmaztak meg, a csatlakozás után az átlagosnál negatívabb tapasztalatokról számoltak be.

2. hipotézis: Az informáltság és involváltság hatásának hipotézise Hipotézisünkben feltételeztük, hogy az informáltabb, a közéletben jobban részt vevõ és involváltabb közönség inkább fogalmaz meg elõnyöket az Európai Unióval kapcsolatban, míg a kevésbé informáltak és kevésbé intenzív politikai érdeklõdéssel rendelkezõk az EU-nak inkább a hátrányait látják. Az elõnyöknél mind a kognitív mobilizációs képesség hatását mérõ változó, mely az ismerõsökkel való politikai tárgyú beszélgetések gyakoriságára kérdez rá, mind a közügyekben való részvétel, a szavazási hajlandóság és a politikai érdeklõdés hatása szignifikáns és pozitív volt (1b modell). Például az, hogy amennyiben valaki nagyon érdeklõdik a politika iránt, közel kétszeresére növeli annak esélyét, hogy az EU-val kapcsolatban elõnyökrõl számolt be, ahhoz képest, aki egyáltalán nem érdeklõdik a politika iránt. A hátrányok tekintetében (2b modell) a politikai involváltságnak nem volt szignifikáns hatása, ugyanakkor a nagyobb fokú informáltság, a kognitív mobilizációs képességek és a közügyekben való részvétel hasonló hatással volt, mint az elõnyök esetében. Az ismerõsökkel történõ gyakori politikai tárgyú beszélgetés például másfélszeresére növelte annak esélyét, hogy valaki az unióval kapcsolatban hátrányokról számoljon be azokhoz képest, akik soha nem beszélgetnek politikáról ismerõseikkel. Elõzetes feltevésünk tehát az elõnyöket tekintve teljesült, az informáltabb és politikailag involváltabb közönség inkább fogalmaz meg elõnyöket az EU-t tekintve, ugyanakkor a hátrányokkal kapcsolatos attitûdök magyarázata máshogyan alakult, mint azt vártuk. Úgy tûnik, hogy a hátrányok megfogalmazására is inkább azok képesek, akik rendelkeznek egyfajta kognitív mobilizációs képességgel. Azok, akik az unióról szóló információ bonyolultságát nem tudják kezelni, hátrányokat sem igazán tudnak megfogalmazni – õk inkább azok táborát növelik, akik se elõnyt, se hátrányt nem állapítottak meg. Ez az ingleharti logikának egyfajta árnyalása, hiszen itt

90


nem pusztán az integráció megítélése volt a kérdés, hanem ennél konkrétabban az elõnyök és hátrányok percepcióját is vizsgáltuk. Az Európai Unió megítélésérõl a társadalmi erõforrások, az informáltság és involváltság hatását összevetve összességében elmondható, hogy mind az elõnyök, mind a hátrányok esetében a társadalmi erõforrások hatása erõsebbnek bizonyult, nagyobb volt a modellek magyarázóereje, mint az informáltság és involváltság esetében. Ez a megállapítás új korábbi eredményeinkhez képest (Lengyel–Blaskó 2003), amennyiben a várakozásokkal kapcsolatban akkor azt állapítottuk meg, hogy az informáltságnak és involváltságnak, vagyis az erõfeszítéseknek nagyobb a hatásuk. Ebbõl az következik, hogy ezek a tényezõk eltérõ magyarázóerõvel rendelkeznek a várakozások, illetve a percepció hátterében. Az is elmondható, hogy a magyarázó tényezõk az elõnyök esetében nagyobb hányadban adnak magyarázatot, mint a hátrányok esetében, s míg az elõnyöknél várakozásaink nagyrészt teljesültek, addig a hátrányokat egészen más logika mentén lehet magyarázni, mint ahogy azt vártuk. A bevont változók hatása ugyanakkor jelentõsnek mondható, paraméterük alig változott modellrõl modellre újabb változók bevonása ellenére. Fel kell tennünk a kérdést, hogyha nem a hátrányos materiális és kulturális adottságok magyarázzák az integráció hátrányainak átlag feletti percepcióját, akkor valójában milyen más faktor jöhet szóba? Úgy tûnik, hogy a munkaerõ-piaci jelenlét és az átlagosnál nagyobb informáltság társadalmi tényezõi állnak a háttérben. Tehát a várakozásaikat rövid távon teljesülni nem látó munkavállalók s a közügyekben az átlagosnál tájékozottabb, de a politikával szemben fenntartásokat megfogalmazó csoportok érzékelnek inkább hátrányokat.

3. hipotézis: Az integráció-percepció és az identitás pozitív kapcsolata Ebben a hipotézisünkben feltételeztük, hogy az európai integráció megítélése és az identitás egymással szignifikáns és pozitív kapcsolatban áll egymással. Mivel itt az integráció megítélésére nincs egy külön kialakított változónk, azt is megnéztük, hogyan alakul az identitás hatása az elõnyök és a hátrányok érzékelésére (1c és 2c modellek). Ekkor azt kapjuk, hogy az európai identitásnak szignifikáns pozitív hatása az elõnyök esetében van, vagyis az európai identitással rendelkezõk nagyobb eséllyel számoltak be az EU-val kapcsolatos pozitív tapasztalatokról, mint az európai identitással nem rendelkezõk. A hátrányok esetében ugyanakkor nem volt az identitás-


91

nak szignifikáns hatása. Mielõtt azonban azt állítanánk, hogy ez a feltevésünk csak részben, a pozitív tapasztalatok esetében teljesül, érdemes megvizsgálni ezt a kérdéskört részletesebben. Eddig az elõnyöket és a hátrányokat külön kezeltük, külön modellekben vizsgáltuk a rájuk ható tényezõket pusztán a jelenség (pozitív és negatív tapasztalatok) mögött meghúzódó logikákra koncentrálva. Ugyanakkor már a dolgozat elején említettük, hogy volt átfedés azok között, akik elõnyökrõl és hátrányokról számoltak be: a válaszadók 5%-a mondta, hogy mindkettõt tapasztalta. Úgyhogy ebben az esetben érdemesnek tartunk egy olyan megközelítést is alkalmazni, amelynél az elõnyöket és hátrányokat egy változóba összevonva vizsgáljuk (csak elõnyt tapasztalt, csak hátrányt tapasztalt, mindkettõt tapasztalta, egyiket sem tapasztalta). Ez a multinomiális logisztikus regresszió módszerével megtehetõ. Ha az elõnyöket és hátrányokat így vizsgáljuk, akkor némiképp más eredményeket kapunk (4. modell). Ezzel a módszerrel vizsgálva az európai identitásnak a csak hátrányokat tapasztalókra van szignifikáns hatása, mégpedig olyan módon, hogy csökkenti a tisztán hátrányérzés kialakulásának esélyét. A változók eltérõ kezelésébõl adódó eredmény elsõre ellentmondásosnak tûnhet, azonban úgy gondoljuk, hogy ez inkább árnyalja az összképet, hiszen így az elõnyöket és a hátrányokat tapasztalóknál csak azokat vesszük tekintetbe, akik vagy csak az egyiket, vagy csak a másikat tapasztalták. Ha megfordítjuk a kapcsolatot és azt nézzük, hogy milyen hatással van az európai identitásra az unió megítélése, akkor ugyanezt az összefüggést kapjuk (3b modell): a kizárólagosan hátrányok érzékélése szignifikáns és negatív hatással van az identitásra. Ha a hipotézisünk elsõ felét tekintjük tehát, a két változó közti kapcsolatról elmondható, hogy van szignifikáns összefüggés, méghozzá olyan módon, ahogy vártuk. Az identitás és a pozitív tapasztalatok pozitív, illetve az identitás és a negatív tapasztalatok negatív kapcsolatban vannak egymással. A hipotézis második felét, hogy vajon az európai integráció megítélése és az európai identitás közül melyik hatása erõsebb a másikra nézve úgy ellenõriztük, hogy mindkét függõ változó esetében megnéztük a regressziós modell magyarázóerejét, mégpedig elõször a másik tényezõvel, majd nélküle is – és a bekövetkezõ változást vetettük össze. A táblából jól látható, hogy az identitás esetében az elõnyök-hátrányok tapasztalásának bevonása a magyarázóváltozók közé nagyobb növekedést eredményezett mind abszolút, mind relatív értelemben mindkét vizsgált mutató mentén, mint fordítva, amikor az európai identitást vontuk be az elõnyöket és hátrányokat

92


magyarázó modellbe. Ugyan a növekedés mindkét esetben elhanyagolható nagyságú, de tendenciáját tekintve elmondható, hogy az elõnyök és hátrányok percepciója adott demográfiai és társadalmi feltételek mellett nagyobb hatással van az identitásra, mint az identitásnak az elõnyök-hátrányok percepciójára. Ez az eredmény pedig ellentétes a hipotézisünkben megfogalmazottakkal.

93


gés magyarázóerejét támasztják. Annyit azért megállapíthatunk, hogy igazolódott az a feltevés, miszerint az identitás magyarázóereje nagyobb lenne az integráció percepciójára, mint fordítva, tehát nem állíthatjuk, hogy az identitásnak a magyarázó tényezõk között prioritása lenne.

4. hipotézis: Az identitás és az integráció megítélésének eltérõ okai 5. táblázat Növekedés a regressziós modellek magyarázóerejében

Elõnyök–hátrányok (összevont)

R2LA

Adj. R2

identitás nélkül

0,041

0,010

identitással

0,042

0,010

Abszolút növekedés

0,001

0,000

Relatív növekedés

1,020

1,000

elõny/hátrány nélkül

0,047

0,056

elõny/hátránnyal

0,051

0,065

Abszolút növekedés

0,004

0,009

Relatív növekedés

1,090

1,160

Utolsó hipotézisünkben feltételeztük, hogy az identitás inkább a kulturális tényezõkkel van összefüggésben, míg az Európai Unió megítélése a materiális erõforrásokkal. Abból indultunk ki, hogy a pragmatikus szempontok általában inkább a materiális tényezõkkel, míg az emocionális vagy szimbolikus szempontok inkább a kulturális tényezõkkel állhatnak összefüggésben. Ennek a hipotézisnek az ellenõrzését több regressziós modell magyarázóerejének összevetésével végeztük, amelyekben külön vizsgáltuk a két tényezõ hatását bizonyos demográfiai kontrollváltozók bevonása mellett. 6. táblázat

Identitás

Ugyanakkor itt érdemes elgondolkozni azon, hogy ezek a hatások mennyire foglalhatók bele egyetlen ok-okozati összefüggés keretébe, hiszen aligha állítható, hogy akár az egyik, akár a másik érzület idõben elõbb született. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy az EU-hoz való csatlakozásunk elõtt is létezett már egyfajta európaiság tudat, s annak tartalma átalakulhatott annak következtében, hogy a belépés nyomán az állampolgárok a tagság tényleges elõnyeit és hátrányait is tapasztalhatják. Mindezek alapján azt nem lehet eldönteni, hogy ezek az összefüggések ténylegesen oksági összefüggések-e. Meggyõzõbb eredményt szolgáltatnának az olyan panelvizsgálatok eredményei, amelyekben elõzetesen mind az identitást, mind pedig az integráció percepcióját érintõ kérdéseket megbízhatósági tesztekkel ellenõrizték. Ezek híján kellõ óvatossággal kell fogalmaznunk. Abevezetõben hajlottunk arra, hogy a kapcsolat létét olyan módon feltételezzük, miszerint az identitás hatása erõsebb, az elõnyök és hátrányok tapasztalása pedig gyengébb, ám az eredmények inkább a fordított összefüg-

A regressziós modellek magyarázóerejének összevetése R2LA Elõnyök–hátrányok (összevont)

demográfiai + materiális tényezõk

0,030

demográfiai + kulturális tényezõk

0,066 R2LA

Identitás

demográfiai + materiális tényezõk

0,033

demográfiai + kulturális tényezõk

0,026

Látható a táblázatban, hogy az elõnyök és hátrányok esetében a kulturális tényezõket tartalmazó modellnek nagyobb a magyarázóereje, mint a materiális tényezõket tartalmazónak. Az identitás esetében éppen fordítva: a materiális változókat tartalmazó modellnek nagyobb a magyarázóereje a kulturális szempontokkal szemben. Vagyis hipotézisünk szöges ellentétét találjuk, ami a szakirodalom két fontos tételével hozható kapcsolatba. Úgy tûnik, nem tartható az a tézis, hogy az integráció megítélése pusztán vagy elsõdlegesen az anyagi tényezõkön, a materiális adottságokon múlna. Nem cáfolja ez a tétel azt a nézetet, mely az elõnyök és hátrányok mérlegelése során

94


utilitarista motiváltságot feltételez, azt azonban kétségbe vonja, hogy a materiális adottságoknak volna döntõ szerepük az EU-hoz fûzõdõ viszony mérlegelésben. Eredményeink nem egyeznek az indentitás kulturalista interpretációjában feltételezettekkel sem. Valószínûleg az európai identitás formálódását igencsak befolyásolják az anyagi lehetõségek, ami mintegy az integrációval kapcsolatos korai politikai szándékokra utal vissza: lehetséges, hogy sokkal inkább maga az integráció teremti meg a szupranacionális identitást, mint fordítva, tehát, hogy a materiális hatás fontosabb, mint a már meglévõ identitásnak az integrációs percepcióra gyakorolt hatása. Eredményeink mindazonáltal a magyarországi társadalmi átmenet sajátos körülményei között születtek, keresztmetszeti vizsgálaton nyugszanak, s e két tényezõ külön-külön és együttesen is óvatosságra kell intsen a túláltalánosítást és a messzire nyúló elméleti következtetések levonását illetõen.

ÖSSZEGZÉS Ebben a tanulmányban két kérdéskört jártunk körül. Egyrészt megvizsgáltuk, hogy az európai integráció megítélése hogyan hozható összefüggésbe a különbözõ kulturális és materiális erõforrásokkal, s hogyan hatnak rá bizonyos kognitív mobilizációs képességek és a politikai involváltság tényezõi. Feltevésünk – miszerint azok, akik az erõforrások szempontjából elõnyösebb helyzetben vannak, Magyarország európai uniós tagságának is inkább az elõnyeit említik, s ezzel ellentétben azok, akik hátrányosabb helyzetben vannak, inkább a hátrányait látják – csak részben igazolódott. A kulturális erõforrásokkal inkább ellátottak, a közügyek iránt jobban érdeklõdõk és a politikailag jobban involváltak valóban hajlamosabbak voltak pozitív vélemény megfogalmazására az EU-val kapcsolatban. Ugyanakkor az uniónak inkább a hátrányait említõk társadalmi erõforrásoktól függetlenül is inkább a kognitív mobilizációs képességekkel rendelkezõk voltak. Ezeket az eredményeket egy korábbi, még a csatlakozás elõtt született cikk következtetéseivel (Lengyel–Blaskó 2003) összevetve elmondható, hogy a tagsággal szembeni várakozás és a késõbbi tagság percepciója sok tekintetben hasonlóan alakult a vizsgált erõforrások szempontjából. Korábban az elõnyösebb társadalmi helyzetben lévõ és informáltabb, involváltabb rétegeknek inkább voltak pozitív várakozásaik, s késõbb ugyanezek inkább tapasztalták az EU elõnyeit. Ezenközben se a negatív várakozásokat, se a késõbbi negatív tapasztalatokat nem magyarázta a hátrányosabb


95

társadalmi helyzet – ugyanis a csatlakozás hátrányairól is inkább az aktív és informáltabb csoportok adtak számot. Ugyanakkor van két fontos eltérés az integráció társadalmi hatásaival kapcsolatos várakozások és a percepció között. Az egyik az, hogy a munkaerõ-piaci jelenlét átlag feletti pozitív várakozásokkal, de a tapasztalatok negatív megítélésével társult. A másik pedig az, hogy míg a várakozások esetében az egyéni információszerzõ erõfeszítéseknek nagyobb hatásuk volt a kulturális és materiális erõforrásoknál, addig késõbb, a tapasztalatok percepciója során inkább a társadalmi adottságokra vezethetõ vissza az unióhoz fûzõdõ viszony. Ez annak is köszönhetõ, hogy a csatlakozással az általános informáltság szintje valamelyest megnõtt és ezáltal kevésbé maradt olyan fontos szerepe az EU megítélésében az egyéni erõfeszítéseknek. Ez a jelenség állhat annak is a hátterében, hogy a kognitív mobilizációs képességekkel rendelkezõk felülreprezentáltak voltak azok között, akik elõnyöket s azok között is, akik hátrányokat említettek az unióval kapcsolatban. Magyarországon is kezd kialakulni tehát az európai ügyekben tájékozottabb réteg, amelynek egy csoportja viszont euroszkeptikus nézeteket vall. Tanulmányunk másik részében az integráció megítélését az európai identitással összekapcsolva tekintettük át. Számításaink eredményeként azt kaptuk, hogy a szimbolikus és a pragmatikus aspektusok kölcsönösen összefüggenek, az identitás megléte pozitívan hat az EU megítélésére, és ez fordítva is igaz. Oksági összefüggésrõl nem adhatunk számot, de szólnak érvek amellett, hogy az utilitarista szempontok némiképp erõsebb hatással vannak az identitás formálódására, mint fordítva. Eredményeink nem támasztják alá azt a közkeletû vélekedést, hogy az elõnyök-hátrányok pragmatikus mérlegelése inkább a materiális erõforrásokkal, míg az identitás formálódása inkább a kulturális erõforrásokkal állna összefüggésben. Éppen ellenkezõleg, azt találtuk, hogy az identitás alakulására erõs hatással vannak a materiális adottságok is a kulturális erõforrások mellett, míg az unió pragmatikus megítélése mögött a kulturális tényezõk ugyanúgy megtalálhatóak, mint a materiálisak. Mégis, hangsúlyozni kell, hogy a többséget továbbra is azok alkotják, akik az EU-val kapcsolatban se elõnyt, se hátrányt nem tudtak megállapítani, illetve a szupranacionális identitás, az európai kötõdés is csak egy szûkebb rétegnek jelent valamit. Valószínû, hogy a csatlakozás után eltelt egy év (amikor az adatfelvétel készült) még nem volt elég hosszú idõtartam ahhoz, hogy az Európai Unió az emberek életében, az egyéni tapasztalatok szintjén szélesebb körben is megjelenjen.

96


Irodalom Anderson C. (1998): When in doubt, use proxies. Comparative Political Studies, Vol. 31, October 1998. Anderson B. (1983/1991): Imagined Communities: Reflections on the Origin and Spread of Nationalism, London, Verso. Bruter M. (2004): Civic and Cultural Components of European Identity: A Pilot Model of Measurement of Citizens’ Level of European Identity, p. 186–213 in Hermann–Risse–Brewer (szerk.) Transnational Identities: Becoming European in the EU, Boulder, CO. Calhoun C. (2004): The Democratic Integration of Europe – Interests, Identity, and the Public Sphere, p. 243–274 in Berezin, M. és Schain, M. (szerk.) Europe Without Borders: Remapping territory, Citizenship, and Identity in a Transnational Age, London, Johns Hopkins University Press. Carey S. (2002): Undivided Loyalties. Is National Identity Obstacle to European Integration? European Union Politics 3 (4) p. 388–413. Cederman Lars-Erik (2001): Political Boundaries and Identity Trade-offs, p. 1–34 in Cederman Lars-Erik (szerk.): Constructing Europe’s Identity: the External Dimension, L. Rienner. Delanty G. (1995): Inventing Europe: Idea, Identity, Reality, New York, St.Martin’s Press. Duchesne S.–A-P. Frognier (1995): Is there a European Identity? In Public Opinion and International Governance. Szerk.: O. Niedermayer–R. Sinnott. Oxford University Press, 1995. Gabel Matthew (1998): Public Support for European Integration: An Empirical Test of Five Theories. The Journal of Politics, Vol. 60., 1998. május. Habermas J. (1994): Képesek-e a komplex társadalmak ésszerû identitás kialakítására? Válogatott tanulmányok, Atlantisz, p. 141–182. Habermas J. (1998): The Inclusion of the Other – Studies in Political Theory, Cambridge, Polity Press. Haller M. (2003) National Identity and National Pride in Europe. A Study in 9 Member States of the EU, in Nevola, G. (szerk.) Una patria per gli italiani: La quetione nazionale oggi, Editore Coracci, Roma. Hooghe L.–Marks, G. (2001) Mulit-Level Governance and European Integration, Rowman and Littlefield, Lanham, Maryland. Hooghe L.–Marks, G. (2004): Does Identity or Economic Rationality Drive Public Opinion on European Integration? PSOnline 2004. július, www.apsanet.org Inglehart Ronald (1970): Cognitive Mobilization and European Identity. Comparative Politics 3., 1970. Janssen J. H. (1991): Postmaterialism, Cognitive Mobilization and Support for European Integration. British Journal of Political Science 21, 1991. Lengyel György–Blaskó Zsuzsa (2003): Kik félnek az európai integrációtól? In Társadalmi Riport 2002, Tárki.


97

Smith A. (1992): National Identity and the Idea of European Unity, International Affairs 68 (1) p. 55–76. Székelyi Mária–Barna Ildikó (2003): Túlélõkészlet az SPSS-hez, Typotex Kiadó.

098-111 Lengyel-G ncz - harant.qxd

11/25/2006

3:16 PM

Page 98

1. melléklet A logisztikus regressziós modellek eredményei (1) EU-val kapcsolatos elõnyök (1a–c) és hátrányok (2a–c) percepciójára ható tényezõk 1a modell B

Exp (B)

0,33**

1,40

18–29

0,53**

30–44 45–59

1b modell B

1c modell

2a modell

2b modell

2c modell

Exp (B)

B

Exp (B)

B

Exp (B)

B

Exp (B)

B

Exp (B)

0,19

1,21

0,27*

1,31

0,01**

1,01

0,07*

1,08

–0,05

0,95

1,71

1,17***

3,23

0,65**

1,91

–0,39

0,68

–0,17

0,84

–0,30

0,74

0,54**

1,72

0,79***

2,21

0,53**

1,70

–0,05

0,95

0,22

1,24

–0,05

0,95

0,41

1,51

0,47**

1,60

0,34

1,40

0,07

1,07

0,24*

1,27

0,02

1,02

Budapest

–0,17

0,84

0,11

1,12

–0,20

0,82

–0,10

0,90

–0,20

0,82

–0,14

0,87

Megyeszékhely

–0,01

0,99

0,26

1,30

0,01

1,01

–0,12

0,88

–0,23

0,79

–0,11

0,90

Város

–0,29

0,75

–0,11

0,89

–0,27

0,76

–0,13

0,88

–0,19

0,83

–0,13

0,88

Nem Nõ Férfi Kor

98

60+ Településtípus

Község


11/25/2006

3:16 PM

Page 99

1. melléklet folytatása 1a modell

1b modell

1c modell

B

Exp (B)

B

Exp (B)

B

Exp (B)

–0,36**

0,70

–

–

–0,32*

0,72

Felsõ-/felsõ közép

0,09

1,10

–

–

–0,09

0,92

Közép

0,13

1,14

–

–

–0,01

Alsó közép

0,04

1,04

–

–

–0,17

0,84

–

–

1,04

–

–

2a modell B

2b modell

2c modell

Exp (B)

B

Exp (B)

B

Exp (B)

1,56

–

–

–0,42

0,66

–

–

–0,47

0,62

0,99

–0,46**

0,63

–

–

–0,54**

0,58

0,01

1,01

–0,31

0,74

–

–

–0,34

0,71

–0,22

0,80

0,06

1,06

–

–

0,01

1,01

1,04

0,00

1,00

–

–

–0,01

0,99

Munkaerõ-piaci jelenlét Inaktív Aktív

0,45***

0,47***

1,60

Osztály

Munkásosztály Alsó Tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottság Iskolai végzettség 8 általános vagy kevesebb

0,04***

0,04**

99


11/25/2006

3:16 PM

Page 100

1. melléklet folytatása 1a modell B

1b modell

Exp (B)

B

Exp (B)

1c modell B

2a modell

2b modell

2c modell

Exp (B)

B

Exp (B)

B

Exp (B)

B

Exp (B)

0,16

1,17

–

–

0,16

1,18

Szakmunkás, szakiskola

0,31

1,37

–

–

0,26

1,29

Középfokú

0,53**

1,70

–

–

0,42*

1,53

0,06

1,07

–

–

–0,01

0,99

Felsõfokú

0,83***

2,30

–

–

0,63**

1,89

–0,01

0,99

–

–

–0,15

0,86

Beszél legalább egy 0,49*** idegen nyelvet

1,63

–

–

0,48***

1,61

0,18

1,20

–

–

0,17

1,18

Médiaközelség

0,01

1,01

0,00

1,00

0,00

1,00

Politikai tárgyú beszélgetés barátokkal

0,00

1,00

100

*

Gyakran

–

–

0,24

1,27

0,32

1,38

–

–

0,41*

1,51

0,42*

1,53

Néha

–

–

0,39**

1,48

0,43**

1,54

–

–

0,33**

1,39

0,35**

1,42

Ritkán

–

–

0,33*

1,39

0,37**

1,45

–

–

0,07

1,07

0,08

1,08

–

–

0,02**

1,02

0,01

1,01

–

–

0,02**

1,02

0,02***

1,02

1,40

0,25*

1,28

0,02

1,02

0,05

1,05

Soha Közügyekben való részvétel Szavazási hajlandóság

0,34**


11/25/2006

3:16 PM

Page 101


1b modell

1c modell

2a modell

2b modell

2c modell

B

Exp (B)

B

Exp (B)

B

Exp (B)

B

Exp (B)

B

Exp (B)

B

Exp (B)

Kicsit érdeklõdik

–

–

0,08

1,08

0,00

1,00

–

–

0,17

1,18

0,23*

1,26

Eléggé érdeklõdik

–

–

0,41*

1,51

0,28

1,32

–

–

0,07

1,07

0,19

1,21

Nagyon érdeklõdik

–

–

0,60*

1,82

0,38

1,46

–

–

0,16

1,17

0,34

1,41

Európai identitás

–

–

–

–

0,29*

1,34

–

–

–

–

–0,23

0,79

Csak hátrányt tapasztalt

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

Elõnyt és hátrányt is tapasztalt

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

Csak elõnyt tapasztalt

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

–

Politikai érdeklõdés Egyáltalán nem érdeklõdik

EU-val kapcsolatos elõnyök/hátrányok Egyiket sem tapasztalta

101


11/25/2006

3:16 PM

Page 102


Konstans

Adj, R2 N

1c modell

2a modell

2b modell

2c modell

B

Exp (B)

B

Exp (B)

B

Exp (B)

B

Exp (B)

B

Exp (B)

B

Exp (B)

–2,78***

0,06

–3,16***

0,04

–3,068***

0,046

–0,81***

0,45

–1,05***

0,35

–0,953***

0,385

Találatarány 86,6% R2LA

1b modell

86,5%

86,7%

70,2%

0,066

0,051

0,078

0,015

0,01

0,024

0,063

0,045

0,08

0,026

0,007

0,04

1997

1997

1997

1997

1997

70,3%

70,3%

1997

102 Szignifikancia: *** < 0,01, ** < 0,05, * < 0,1 A referenciakategóriák dõlt betûkkel szerepelnek


11/25/2006

3:16 PM

Page 103

1. melléklet A logisztikus regressziós modellek eredményei (2) Az európai identitásra ható tényezõk 3a modell B

3b modell Exp (B)

B

Exp (B)

Nem Nõ Férfi

–0,18

0,84

–0,19

0,83

Kor

103

18–29

0,97***

2,64

0,94***

2,55

30–44

0,89***

2,42

0,88***

2,42

45–59

0,70***

2,02

0,70***

2,01

Budapest

0,09

1,10

0,10

1,10

Megyeszékhely

0,63***

1,88

0,64***

1,90

Város

0,31*

1,36

0,32**

1,38

60+ Településtípus

Község


11/25/2006

3:16 PM

Page 104


3b modell

B

Exp (B)

B

Exp (B)

–0,29**

0,75

–0,26*

0,77

Felsõ-/felsõ közép

0,86*

2,36

0,79

2,20

Közép

0,77**

2,16

0,74**

2,10

Alsó közép

0,37

1,45

0,36

1,43

Munkásosztály

0,30

1,35

0,32

1,37

–0,02

0,98

–0,02*

0,98


0,23

1,26

0,22

1,25

Középfokú

0,02

1,02

0,00

1,00

Felsõfokú

0,17

1,19

0,12

1,13

Munkaerõ-piaci jelenlét Inaktív Aktív Osztály

Alsó Tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottság Iskolai végzettség 8 általános vagy kevesebb

104


11/25/2006

3:16 PM

Page 105


3b modell

B

Exp (B)

B

Exp (B)

Beszél legalább egy idegen nyelvet

0,21

1,23

0,20

1,23

Médiaközelség

0,00

1,00

0,00

1,00

0,35

1,41

0,34

1,41

Néha

–0,51**

0,60

–0,51**

0,60

Ritkán

–0,29*

0,75

–0,30*

0,74

Közügyekben való részvétel

0,01

1,01

0,01

1,01

Szavazási hajlandóság

0,21

1,23

0,21

1,23

Kicsit érdeklõdik

0,32*

1,38

0,33**

1,39


0,62***

1,87

0,62***

1,87

Nagyon érdeklõdik

0,62*

1,86

0,63*

1,87

Politikai tárgyú beszélgetés barátokkal Gyakran

Soha


105


11/25/2006

3:16 PM

Page 106


3b modell

B

Exp (B)

B

Exp (B)


0,21

1,23

0,20

1,23

Médiaközelség

0,00

1,00

0,00

1,00

0,35

1,41

0,34

1,41

Néha

–0,51**

0,60

–0,51**

0,60

Ritkán

–0,29*

0,75

–0,30*

0,74


0,01

1,01

0,01

1,01


0,21

1,23

0,21

1,23

Kicsit érdeklõdik

0,32*

1,38

0,33**

1,39


0,62***

1,87

0,62***

1,87

Nagyon érdeklõdik

0,62*

1,86

0,63*

1,87

Politikai tárgyú beszélgetés barátokkal Gyakran

Soha


106


11/25/2006

3:16 PM

Page 107


3b modell

B

Exp (B)

B

Exp (B)

–

–

–

–

Csak hátrányt tapasztalt

–

–

–0,364**

0,695


–

–

0,315

1,371


–

–

0,123

1,131

Európai identitás EU-val kapcsolatos elõnyök/hátrányok Egyiket sem tapasztalta

Konstans

–3,25***

Találatarány

83,2%

83,3%

0,047

0,051

Adj. R

0,056

0,063

N

1997

1997

R2LA 2

Szignifikancia: *** < 0,01, ** < 0,05, * < 0,1 A referenciakategóriák dõlt betûkkel szerepelnek

0,04

–3,178***

0,042

107


11/25/2006

3:16 PM

Page 108

2. melléklet A multinomiális logisztikus regressziós modell eredményei Az EU megítélésére ható tényezõk (referenciakategória: „se hátrányt, se elõnyt nem tapasztalt”) 4. modell Csak hátrányt tapasztalt B

Sig. Exp (B)

Elõnyt és hátrányt is tapasztalt B

Sig. Exp (B)

Csak elõnyt tapasztalt B

Sig. Exp (B)

Nem Nõ

0,00

0,00

0,00

Férfi

0,00

1,00

0,00

1,00

0,42**

1,52

18–29

–0,32

0,72

0,17

1,19

0,79**

2,21

30–44

0,10

1,11

–0,15

0,86

0,96***

2,62

45–59

0,05

1,05

0,15

1,16

0,45

1,57

60+

0,00

0,00

0,00

–0,09

0,91

–0,47

0,62

–0,08

0,92

0,03

1,03

–0,52

0,60

0,29

1,34

Város

–0,08

0,93

–0,52*

0,60

–0,15

0,86

Község

0,00

0,00

0,00

Kor

Településtípus Budapest Megyeszékhely

108


11/25/2006

3:16 PM

Page 109

2. melléklet folytatása 4. modell Csak hátrányt tapasztalt B

Sig. Exp (B)

Elõnyt és hátrányt is tapasztalt B

Sig. Exp (B)


Sig. Exp (B)

Munkaerõ-piaci jelenlét Inaktív

0,00

Aktív

0,45***

0,00

0,00

1,56

0,26

1,30

–0,46**

0,63

Osztály Felsõ-/felsõ közép

–1,19**

0,30

0,49

1,63

–1,13

0,32

Közép

–0,62***

0,54

–0,12

0,89

–0,22

0,80

Alsó közép

–0,35

0,70

–0,12

0,89

–0,09

0,91

Munkásosztály

0,00

1,00

–0,04

0,96

–0,30

0,74

Alsó

0,00

0,00

0,00

Tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottság

0,00

1,00

0,02

1,02

0,04**

Iskolai végzettség 8 általános vagy kevesebb

0,00

0,00

0,00

1,05

109


11/25/2006

3:16 PM

Page 110

2. melléklet folytatása 4. modell Csak hátrányt tapasztalt


B

Sig. Exp (B)

0,06

1,07

0,75**

2,11

–0,02

0,98

Középfokú

–0,03

0,97

0,50

1,65

0,36

1,44

Felsõfokú

–0,31

0,73

0,76*

2,14

0,42

1,53


0,17

1,19

0,53**

1,70

0,52**

1,68

Médiaközelség

0,00

1,00

0,99

0,00

1,00

Gyakran

0,29

1,34

0,87**

2,40

0,06

1,06

Néha

0,33*

1,39

0,75**

2,13

0,39

1,48

Ritkán

0,06

1,07

0,39

1,48

0,36*

1,43

Soha

0,00


0,02**

1,02

0,03**

1,03

0,01

1,01


0,05

1,05

0,24

1,28

0,27

1,31


B

–0,01

Sig. Exp (B)


Sig. Exp (B)

Politikai tárgyú beszélgetés barátokkal

0,00

0,00

110


11/25/2006

3:16 PM

Page 111

2. melléklet folytatása 4. modell Csak hátrányt tapasztalt

Elõnyt és hátrányt is tapasztalt Sig. Exp (B)


B

Sig. Exp (B)

B

B

Sig. Exp (B)

Egyáltalán nem érdeklõdik

0,00

.

0,00

Kicsit érdeklõdik

0,18

1,20

0,46

1,58

–0,15

0,86


0,15

1,16

0,60

1,83

0,21

1,24

Nagyon érdeklõdik

0,32

1,38

0,74

2,09

0,33

1,39

Európai identitás

–0,36**

0,70

0,31

1,37

0,13

1,14

Konstans

–0,96***

Politikai érdeklõdés

Találatarány

61,9%

R2LA

0,042

Adj. R2

0,009

N

1 997

Szignifikancia: *** < 0,01, ** < 0,05, * < 0,1 A referenciakategóriák dõlt betûkkel szerepelnek

–3,94***

0,00

–3,15***

111

112


3. melléklet Módszertani megjegyzések A logisztikus regresszió, a lineáris regresszióval ellentétben nem a legkisebb négyzetek módszerével becsli a regressziós együtthatókat, hanem maximum likelihood becslést alkalmaz, amely a log-likelihood (LL) függvény értékét maximalizálja, hogy egy minél jobban illeszkedõ modellt hozzon létre. A logisztikus regresszió nem kívánja meg a homoszkedaszticitás teljesülését és nem tartalmaz kikötést a változók eloszlásával kapcsolatban sem. Ellenben az eredmények értelmezése bonyolultabb, s a modellbe bevont változók közti redundancia sem mérhetõ úgy, ahogy a lineáris regresszió esetében. Dichotóm függõ változó esetén egyszerû logisztikus regressziós modelleket alkalmaztunk (1., 2., 3 modellek), míg olyan kategoriális függõ változó esetén, ahol a változó kettõnél több értéket vehet fel, multinomiális logisztikus regressziót (4. modell). Mivel elsõ három modellünkben a függõ változó kétértékû – bekövetkezik vagy nem – a logisztikus regresszió ezt a változót alakítja át úgy, hogy a függõ változónak ne legyen alsó és felsõ korlátja, ezért a bekövetkezésnek a nem bekövetkezéshez viszonyított esélyét (odds) veszi alapul. A logisztikus regressziós modellben a függõ változó az odds logaritmusa lesz. Ezért a vizsgált modelleknél a modell paraméterei (B) mellett azok exponenciálisait (Exp(B)) is értelmeztük: ezek mutatják a bekövetkezés esélyét. A tesztelendõ modellek esetében a modell „jósága” a következõ mérõszámokkal került mérésre (Székelyi–Barna 2003): 1. A modell találataránya: az esetek hány százalékában becsülte a modell helyesen a függõ változó által felveendõ értéket. 2. R2LA = (((–2LL0) – (–2LLM)) – 2k) / (–2LL0), ahol –2LL0 a log-likelihood függvény csak nem negatív értékeket felvevõ, közelítõleg Chi2 eloszlású változó. Azt mutatja, hogy magyarázó változók bevonása nélkül, csak a konstans bevonásával mekkora a „hiba” a modellben. A –2 LLM már a megfelelõ magyarázó változók utáni értéket mutatja, k pedig a bevont változók száma. [Az SPSS kiszámolja az (–2LL0) – (–2LLM) különbség szignifikanciáját is.] Ilyen módon azt láthatjuk, hogy milyen arányban csökkentette a kezdeti „hibát” a változók bevonása.


113

3. Korrigált R2 – ez a mutató a logisztikus regressziós modell magyarázóerejét méri. Lineáris regressziós eljárással készül úgy, hogy a függõ változó a logisztikus regressziós modell által becsült valószínûség, a magyarázó tényezõ pedig az eredeti dichotóm változó.

Forrás:

Recommend Documents