FÖLDRAJZI SZEMELVÉNYEK HATÁROK NÉLKÜL napjaink magyar és szlovák természet-, társadalom- és gazdaságföldrajzi írásaiból
2010 MTA Regionális Kutatások Központja (Pécs) Térségfejlesztési Kutatások Osztálya (Budapest) / Maďarská Akadémia Vied, Centrum Regionálnych Výskumov (Pécs) Oddelenie výskumov územného rozvoja (Budapešť) Univerzita Pavla Jozefa Šafárika v Košiciach / P. J. Šafárik Egyetem, Kassa
FÖLDRAJZI SZEMELVÉNYEK HATÁROK NÉLKÜL napjaink magyar és szlovák természet-, társadalom- és gazdaságföldrajzi írásaiból A szerkesztőbizottság tagjai: Magyarország Mezei István (főszerkesztő) Hardi Tamás Koós Bálint
Szlovákia Dušan Barabas (főszerkesztő) Michal Gallay Viktória Kandráčová
A magyar dolgozatok fordítói: Agócs Valéria Fabó Mária Farkas György Kovács Ervin Vitalos Balázs
A szlovák dolgozatok fordítói: Agócs Valéria Antal Anna Antal Elemér Dr. Czére Gyöngyi Fabó Mária Haraszti Ildikó Méry Éva Molnár Judit Pulen Csilla Solymosné Pokstaller Lívia Szórád György Tuba Lajos
A magyar dolgozatok szlovák fordítását ellenőrizte: Dušan Barabas Michal Gallay Viktória Kandráčová Gabriel Zubriczký
A szlovák dolgozatok magyar fordítását ellenőrizte: Mezei István
A térképeket gondozta: Mády Máté A magyarországi és a szlovákiai szerzők dolgozatainak teljes változata az internetes címen érhető el. A magyar és a szlovák szerkesztőbizottság saját hatáskörében döntötte el, hogy a magyar és a szlovák szerzők dolgozataiból mely szövegrészletek kerülnek a magyar, illetve a szlovák nyelvű kötetbe. A magyar és a szlovák nyelvű szövegek fordításaiért a szlovák, illetve a magyar fordítók és lektorok a felelősek. A táblázatok, képek, ábrák, térképek minősége a benyújtott eredeti anyagok minőségétől függően megváltozhatott, ezért a nyomda nem vállal felelősséget.
A kötet internetes címe: http://rkk.hu http://www.upjs.sk © MTA Regionális Kutatások Központja 7621 Pécs, Papnövelde utca 22. Kiadja: MTA Regionális Kutatások Központja Nyomdai munkálatok: Kalligram Typography, s.r.o., Érsekújvár
ISBN 978-963-9899-30-8 Minden jog fenntartva. A mű szerzői jogilag védett.
SZLOVÁKIA 1. TERMÉSZETI KÖRNYEZET................................................................................................................................. 157 KELET-SZLOVÁKIA VULKÁNI HEGYSÉGEINEK DOMBORZATA Ladislav Dzurov!in ............................. 157 SZLOVÁKIA „GYANÚS” SÍKVIDÉKEI Michal Gallay ................................................................................... 163 A KÜLSZÍNI KARSZTFORMÁK REGIONÁLIS ELTERJEDÉSE A SZLOVÁKIAI GEOMORFOLÓGIAI EGYSÉGEKBEN Alena Petrvalská .................................................................................................................... 166 SZLOVÁKIA ÉGHAJLATI VISZONYAI ÉS AZOK HOSSZÚ TÁVÚ VÁLTOZÁSAI Jozef Pecho .................. 172 A BÓDVA-VÍZGY JT! VÍZHÁZTARTÁSA Barabas Dušan .......................................................................... 176 RÉSZLETES TALAJVIZSGÁLAT VÁROSI KÖRNYEZETBEN Martina Zverková.......................................... 181 2. TÁRSADALMI KÖRNYEZET ................................................................................................................................ 185 A NÉPESSÉGCSÖKKENÉS JELENSÉGE SZLOVÁKIÁBAN Miloš Ba!ík....................................................... 185 A KÜLFÖLDIEK BEVÁNDORLÁSA SZLOVÁKIÁBA 2000-T!L Michal Bilic, Alfred Krogmann .................. 190 SZLOVÁKIA ROMA TELEPÜLÉSEI Viktória Kandrá!ová .............................................................................. 195 A SZEGÉNYSÉG DEMOGRÁFIAI JELLEMZ!I NYITRA MEGYE TELEPÜLÉSEIN............................................. Lucia Šolcová, Ján Veselovský.............................................................................................................................200 AZ URBANIZÁCIÓS FOLYAMAT SZLOVÁKIÁBAN Gabriela Czaková ....................................................... 206 SZLOVÁKIA TELEPÜLÉSSZERKEZETE Vladimír Slavík ............................................................................... 210 VÁROSI ÖNKORMÁNYZATOK - VIDÉKI ÖNKORMÁNYZATOK A SZLOVÁKIAI ÉLETMIN!SÉG SZEMPONTJÁBÓL Vladimír Székely ................................................................................................................ 215 SÁROS LEGNAGYOBB TELEPÜLÉSEINEK TÖRTÉNELMI-FÖLDRAJZI JELLEGZETESSÉGE ........................ Anton Fogaš .................................................................................................................................................. 220 3. GAZDASÁGI KÖRNYEZET ................................................................................................................................... 226 SZLOVÁKIA MEZ!GAZDASÁGA Jana Némethová ....................................................................................... 226 A SZLOVÁK IPAR ÁTALAKULÁSA 1989 UTÁN Marián Kulla ..................................................................... 230 SZLOVÁKIA ÉLELMISZERIPARA Alena Dubcová ......................................................................................... 236 KÖZLEKEDÉS SZLOVÁKIÁBAN Alfred Krogmann........................................................................................ 240 A KISKERESKEDELEM ÁTALAKULÁSA SZLOVÁKIÁBAN Jana Mitríková ............................................... 245 KÖRNYEZETVÉDELEM A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁGBAN Magdaléna Nem!íková ................................... 251 A TOKAJI BORVIDÉK SZLOVÁKIÁBAN Peter Spišiak ................................................................................. 256 4. TERÜLETI KÜLÖNBSÉGEK ................................................................................................................................. 262 SZLOVÁKIA TERÜLETI-KÖZIGAZGATÁSI FELOSZTÁSÁNAK STRUKTÚRÁJA Stela Csachová ............. 262 A MUNKANÉLKÜLISÉG ALAKULÁSA KELET-SZLOVÁKIÁBAN Radomír Babiak – Martin Rosi!............ 267 SZLOVÁKIA REGIONÁLIS SZERKEZETE ÉS REGIONÁLIS POLITIKÁJA A 2007–2013-AS PROGRAMID!SZAKBAN Eva Raj!áková – Angelika Švecová ......................................................................... 271 A TERÜLETI KÜLÖNBSÉGEK ALAKULÁSA A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁGBAN Radoslav Klamár ......... 276 SZLOVÁKIA REGIONÁLIS POLITIKÁJA Daša Oremusová – Hilda Kramáreková ......................................... 281 A HATÁR MENTI IPOLY RÉGIÓ DEMOGRÁFIAI FEJL DÉSE Miloš Ba!ík .............................................. 287 SZLOVÁKIA HATÁR MENTI EGYÜTTM KÖDÉSE, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL KELET-SZLOVÁKIÁRA Alena Madziková ............................................................................................................................................ 292 5. MELLÉKLET ............................................................................................................................................................ 299 A MAGYAR SZERZ!K NÉVSORA .................................................................................................................. 299 A SZLOVÁK SZERZ!K NÉVSORA ................................................................................................................. 301 MAGYAR – SZLOVÁK FÖLDRAJZINÉV-TÁR ............................................................................................... 302 SZLOVÁK – MAGYAR FÖLDRAJZINÉV-TÁR ............................................................................................... 305
SZLOVÁKIA A KÜLSZÍNI KARSZTFORMÁK REGIONÁLIS ELTERJEDÉSE A SZLOVÁKIAI GEOMORFOLÓGIAI EGYSÉGEKBEN
Alena Petrvalská BevezetĘ A szerzĘ a karsztfennsíkok geológiáját és alaktanát tanulmányozta Szlovákia egyes geomorfológiai egységeiben. A karsztterületen, a külszínen és a felszín alatt több évtizede folyik jelentĘs karsztológiai (karsztmorfológiai) és tudományos barlangkutatás. A karsztformák fĘleg karbonátos kĘzetekben alakulnak ki, mivel barlangképzĘdés szempontjából a legkedvezĘbb tulajdonságai a mészkĘnek vannak. A dolomit kevésbé alkalmas a karsztosodásra, rosszabbul oldódik és ritkábban keletkeznek benne barlangok. Hochmuth szerint (2008) magnezit karsztot is ismerünk, és a karbonátos kĘzeteken túl léteznek más kĘzeteket is, amelyek a mállás során kisebb-nagyobb mértékben oldódnak. Ilyenek például a meszes cementálású homokkövek, a löszök, a só kĘzetek (pl. a kĘsó) és az édesvízi mészkĘ (travertínó). A szulfátos kĘzetek (gipsz, anhidrid) karsztosodása elvétve fordul elĘ. A karsztosodás folyamatát másodlagos, nem karsztos tényezĘk is befolyásolják, mint például a gravitáció, a mechanikus mállás-korrózió és a fluviokarszt erózió-oldás. A következĘ részben (1. ábra) a külszíni és felszín alatti karsztformák elĘfordulását soroljuk fel egyes szlovákiai geomorfológiai egységekben és egy rövid áttekintést adunk a Szlovákiában megjelent, geomorfológiával és karsztológiával foglalkozó kiadványokról. A Kis-Kárpátok kristályos kĘzetekbĘl és a másodidejĦ (mezozóos) kĘzetekbĘl kialakult, külszíni és felszín alatti karsztformák elĘfordulásával a legészakibb maghegység Szlovákiában. A felszínen árkos, szabad és üreges karrok, töbrök lelhetĘk fel. A fluviokarsztos képzĘdményekbĘl száraz karsztvölgyek1 és szurdokvölgyek fordulnak elĘ (Stankoviansky, 1974). Hochmuth szerint (2008) az egységben egyértelmĦen 8 különálló területet lehet megkülönböztetni, mégpedig a dévényi karsztot, a pozsonyborostyánkĘi karsztot, a cajlanský karsztot, a konyha-tótdiósi karsztot, a szomollányi karsztot, a detrekĘi karsztot, a jókĘi karsztot és a csejtei karsztot. Az említett területeken a karsztosodás nem egyforma. Legnagyobb számban karrok és töbrök fordulnak elĘ. A denudáció kronológiája szerint a karsztterületeket lepusztult (denudált) középhegységi szintnek vagy karsztos peremsíkságnak tekintették. Urbánek (1966) E. Mazúr munkájára támaszkodva leírja a középhegységi szintet és a magasabb – pliocéni – folyó menti szintet, amelyik öbölszerĦen belefut a hegységekbe. Ezzel a területtel Stankoviansky (1974) is foglalkozott. A Biele Hory (KisKárpátok) északnyugati peremét és a hegység némelyik belsĘ részét egy eredetileg nagyobb arányú, leegyenlített pannon korú felület középhegységi szint maradványának jelöli. Jakál (1983) a DetrekĘi-karszton, a Barborskától keletre karsztsíkságokat ír le maradvány karsztkéreggel és karszt bemélyedésekkel. Miþian 2000-ben megjelent munkájában a geomorfológiai triolákkal (három szint) foglalkozik a Kis-Kárpátokban. Neogén triolának2 e hegység azon részét tartja, amelyik mind a három síkságrendszer töredékének látszik különbözĘ tengerszint feletti magasságban, csekély lepusztult lejtĘvel. A Kis-Kárpátok karsztjáról még Liška (1976) és Mitter (1983) írt tanulmányt. A Hámosinóci (Považský Inovec-i) karsztról aránylag kevés az információnk. Maghegység (hegység kristályos maggal), többnyire dolomitból épült fel és a karsztkĘzetek csak szigetecskékben vannak elterjedve (Hochmuth 2008). Annak ellenére, hogy a hegységben több kisebb barlang található, a külszíni karszt csak nagyon kis mértékben van képviselve. A terület kutatásával fĘleg Demoviþ (1983, 1993) foglalkozott, aki a csúcsrészekben néhány töbröt figyelt meg. Hochmuth (2008) 6 alap karsztterületet ír le: radosnai karszt, maróti karszt és a Zsiványhegyi karszt, beckói karszt, szelci karszt, az Úharada és Vinište karsztja, Galgóc környékének karsztja. 1 2
Száraz völgy – szárazzá lett karsztos völgy Geomorfológiai neogén triola – háromlépcsĘs – teraszos (három lépcsĘben keletkezett) külszín 164
TERMÉSZETI KÖRNYEZET A Tribecs-hegység (Tríbeþ) szerkezete aránylag kiterjedt és kristályos magvú, amelyen mezozoikum korú üledékes fedĘréteg sorozata fordul elĘ, amelyben jelentékeny szerepet játszik a nem karsztos kvarcit. A terület déli részén triászmészkĘbĘl kialakult kisebb felületek vannak, amelyek csekélyebb mértékben karsztosodnak (Hochmuth 2008). Hochmuth (2008) szerint a külszíni karsztformák aránylag gyengén fejlettek és a területen nem lehet önálló karszthidrográfiáról beszélni. A terület geomorfológiájával (alaktan) Droppa (1957) és Mitter (1985) is foglakozott, de közelebbi karsztalakzatokat nem említenek. Mitter szerint a magasabb részeken megfigyelhetĘ néhány sekély, agyaggal kitöltött bemélyedés és elĘfordul néhány karrmezĘ is.
1. ábra: Karsztterületek elĘfordulása Szlovákia területén (Hochmuth, 2008)
A Sztrázsói-hegység (Strážovské vrchy) a legnagyobb maghegységek közé tartozik, viszonylag bonyolult geológiai felépítéssel, és aránylag alaposan fel van térképezve, úgy a külszínen, mint a külszín alatt. A Sztrázsói-hegységben 5 karszt területet különböztetünk meg, eltérĘ külszíni karsztformákkal. ValószínĦleg a legfejlettebb a Teplicko-slatinský karszt, ahol Droppa (1972a) 82 töbröt és szokványos karrokat sorol fel. Ezzel szemben a Sztrázsói-hegység déli részén a zayugróci karsztban csak sziklafalakat és karrokat, esetlek száraz karsztvölgyeket említ (Hochmuth, 2008). A Szulyói-hegységet (SúĐovské vrchy) túlnyomórészt belsĘ flis öv és karbonátos konglomerátumból összetevĘdĘ bazális összlet jellemzi. Keleti részében mezozoikumi szigetek helyezkednek el, nyugati részében érintkezik a Manínske bradlo területével. A Manín környéki karsztban Kortman, Lovíšek, Veliþ végeztek kutatásokat (1991), akik a területen néhány kisebb töbröt és elvétve karrokat határoztak meg. A területrĘl inkább szokatlan sziklagombák, kĘkapuk, kĘfalak, kĘtornyok és kĘsziklák ismertek. A Kis-Fátrát (Malá Fatra) hatalmas kristályos mag alkotja, de a nyugati, és északi oldalain mezozoikum fekvések vannak, amelyeken karsztformák jöttek létre. Annak ellenére, hogy a területen folyamatosan folyik karsztkutatás, csak igen kevés karsztjelenség ismert. KiemelkedĘ Janáþik munkája (1959), aki 10 töbröt jegyzett fel. Bukovinský (1953, 1959) adataira támaszkodva megállapíthatjuk, hogy a Krivánska és LúþĖanská Fatra területén elĘfordulnak karsztformák (jelentĘsek a Medzirosutec hegynyeregben a töbrök) (Hochmuth, 2008). A Zsár-hegységet (Žiar) a kristályos magú hegységek közé soroljuk. Ez úgynevezett átmeneti zónát alkot Tribecs és a Nagy-Fátra között, és elĘfordul benne néhány külszíni karsztképzĘdmény. Ezek a Skleniansky-karszt fennsíkjain helyezkednek el. Ezek túlnyomó részben töbrök. A nyugati részén néhány karsztforrás is elĘfordul. A RovĖa-síkság területét túlnyomó részt dolomit alkotja. Itt Droppa (1960) néhány töbröt elemzett, ezek mélyedései egyforma tájolásúak, így ezeket uvalának valószínĦsítette.
165
SZLOVÁKIA A Nagy-Fátra (VeĐká Fatra) területén kevés külszíni karsztforma található, annak ellenére, hogy a terület terjedelmes és mészkövek alkotják. A különféle eredetĦ töbrök (csésze és tölcsér alakúak) nagy mértékben üledékkel kitöltöttek (fĘleg a Šíp csúcsrégiójában, valamint a hegygerinc alatt, a Király-kút (KráĐova studĖa) közelében, és a Bukovina csúcsrégiójában), ezeket a hegység magasabb részeiben figyelhetjük meg. A völgyekben inkább a fluviokarszt fejlett (nem karsztos kĘzetek és dolomitok alkotják) (Hochmuth, 2008). A terület központi részére inkább karsztsíkságok jellemzĘk, itt terjedelmes karrmezĘk és száraz karsztvölgyek alakultak ki. A Belianska-dolina egyes részei kifejezetten szurdokvölgy jellegĦek (Droppa, 1974). A Choþské Vrchy-t a KrížĖanský tetĘ takarója és a rajta elterülĘ choþský tetĘ takarója jellemzi. Elvétve töbrök és karsztsíkságok maradványi (Prosiecka dolina völgy), nagyobb kiterjedéssel pedig karrok és karrmezĘk fordulnak elĘ (Polyána). A hegységbĘl Hochmuth 1983as vizsgálódásán túl nem ismertek karsztmorfológiai kutatások. Tátra (Tatry). Az elsĘ, a felszíni karszt jellegével és kiterjedésével foglalkozó munkát Sekyra (1954) közölte, amelyik a Bélai-Tátrában, (Predné jatky hegygerincgerinc és Košiare) több, különbözĘ típusú és méretĦ (1-24 m), kör és ovális alakú töbröt tart nyilván. Az összes töbör lejtĘs, vagy kevésbé lejtĘs hegyoldalban helyezkedik el. Ezen a területen külszínen karrok és magas sziklafalak találhatók. Ezen a helyen említést kell tenni az ismert „Sziklakapuról” (Skalné vráta), amelyik egy sziklahasadékot alkot a hegy fĘgerincén (Hochmuth, 2008). A Sivý vrch részben (Droppa 1972) néhány szabálytalan töbröt figyelt meg, amelyeknek az alján zsomboly kürtĘk találhatók. Ksandr (1956) a Széles-völgy (Siroka) végén lévĘ Csendes-tót (Tiché pleso) írja le, amelyet vízzel állandóan telt töbörnek vél. Az Alacsony-Tátra (Nízke Tatry) területén a Demény-völgyben hordalékkúpokat lehet megfigyelni. Droppa (1974) ezt a területet a felszíni karsztjelenségek (töbrök, karrok, száraz karsztvölgyek és más) fejlĘdése szempontjából kedvezĘtlennek tartotta. A Ludrová térségben csak karrok ismertek, valamint egy töbör és a Snežná jama elnevezésĦ zsomboly kürtĘje. A Mraznica vize alakította ki a Huþiaky-szurdokvölgyet és a KĖazová dolina völgyet. A hegy oromrészében síksági terület maradványa található (Hochmuth, 2008). Az Ohnište-fennsíkon töbrök is ismertek, az egyik hordalékos kavicskitöltését Orvosová etal. (2006) elemezte. A Ćumbiersky karsztban szintén felszíni karsztjelenségek sokasága található, ezeket az 1961-ben Kubinyi által szerkesztett térkép is jelöli. Tulis és Novotný (2005) a Király-hegy (KráĐova hoĐa) keleti hegyoldalán a Zadná dolina völgyet mint karsztképzĘdményekben gazdag területet azonosította. Karsztsíkság maradványok találhatók a területen, ezek gazdagon dokumentáltak. Sík karsztterület ismert a VeĐký Bok-on (1727). Denudált jellegĦ területek a Ćumbier alatti M. R. Štefánik turistaház környékén is ismertek. Legaprólékosabban azonban a Jánská és Demény-völgy területét kutatták és dolgozták fel. Hohchmuth az ASG kongresszuson (2000), a Jánská dolina területérĘl mutatta be tanulmányát, amely a karszt negyedidĘszak elĘtti és negyedidĘszaki fejlĘdését mutatta be részletesen. Munkájában az Ohnište- és Kosienok-karsztsíkságok jellegével foglalkozik (a Krakova hoĐa havason). A Demény-völgy karsztsíkságával Bella (2002) is foglalkozott. ė szintén tanulmányozta az idĘsebb, negyedidĘszakban magasan fekvĘ barlangok (hegyi barlangok) (Oknobarlang) fekvését és elhelyezkedését a folyó szintjéhez képest. Orvoš (2005) az eredeti síkfelület maradványainak keletkezésével foglalkozik több helyen a Jánská és Demény-völgy között helyezkedĘ Krakova hoĐa havason. Megjegyzi, hogy éppen a pannon utáni idĘszakra alakult külfelszín alatti karszt zöme, valamint Lukniš (1964) által meghatározott domborzati viszonyok régebbi domborzata. Ekkor az erózióbázis 1100 m tszf. magasságban, a folyó szintjén volt (Orvos, 2005). Az Óhegyi-Tátrában (Starohorské vrchy) Droppa (1958) 10 töbröt határozott meg a Dóval-i (Donovaly) nyeregben, míg Kurka (1994) egy kisebb karsztsíkságot írt le Rieþka-tól északra, amelyen gyengén fejlett töbrök és karrok vannak. A Kecske-hát (Kozie chrbty) az Alacsony-Tátra folytatása. A Fehér-Vág vízgyĦjtĘterületén megmaradt egy karsztsíkság domborzata, amelyet Hochmuth (2008) részben a folyami szintnek (magasabb – pliocéni – folyó menti szint), vagy egy régebbi, illetve paleogén alól exhumált külszínnek tekint. A Vázsec-karszt (Važec) területén Dropa (1962) nagyobb számú töböralakulatot figyelt meg. A Luþivniansky-karszt területén egy szemléletes töbör csoport van, amelyiket márt 1938-ban Roth is azonosított. 166
TERMÉSZETI KÖRNYEZET A Szlovák Paradicsom (Slovenský raj) mint a Szepes-gömöri-karszt tájegysége a legjelentĘsebb szlovákiai karsztterületek közé tartozik. Területét, a Szlovák karsztéhoz hasonlóan folyami völgyek tagolják, emiatt a többé-kevésbé lekoptatott fennsíkok egymástól elkülönülnek. A térség karsztos szurdokvölgyei a Nagy- és Kis-Sólyom-völgy, a Piecky-völgy, Kolostorszakadék, KyseĐ-völgy, Fehér-patak völgye, Zejmarská szurdok völgye. A karsztfennsíkokon 164 különbözĘ méretĦ töbröt vettek számba (Tulis, Novotný, 2005). ÁtmérĘjük néhány métertĘl néhány tíz méterig terjed. KiemelkedĘ a Hernád-áttörés térsége, ahol több mint 30 méterrel magasabbra emelkedik a sziklaperem (Hochmuth, 2008). A felsĘ eocén elĘtti karsztos és fluviális domborzat létezésére az elsĘk között Lukniš mutatott rá (1945), amikor a paleogén elĘfordulása szerint nem zárja ki a külszín régebbi korát, tehát hogy ez felsĘ eocén elĘtti karsztos domborzat. Újabban és aprólékosabban ezzel a kérdéssel Novotný és Tulis (1998, 2005) foglalkozott Lukniš kutatását folytatva. A szerzĘk a (Havrania skala, Ondrejisko, stb.) hegycsúcsokat írják le, amelyikek az elegyengetĘdés egy felsĘbb szintjének maradványa és a Duþa, Pelc és Geravy karsztfennsíkok az eredeti lealacsonyított külszín. A magasabb – pliocén kori – folyómeder szintjét a Stratená-barlang IV. barlangszintjével hozzák párhuzamba. A kutatások eredményeként arra a következtetésre jutottak, hogy a karsztos domborzat már a felsĘ eocén elĘtt kialakult. A Murányi-fennsík (Muránska planina) a Szepes-Gömöri-karsztnak egy másik tájegysége. A fennsík külszíni karsztja fejlett, rajta fĘleg karrok, töbrök, uvalák és vak karsztvölgyek találhatók. Töbrök fĘképpen a karsztfennsík északi (Lopusna) és a központi részében fordulnak elĘ, a fennsík többi részén elĘfordulásuk egyedi, vagy egyáltalán nem fordulnak elĘ. A töbrök alakja általában tálat formáz (elvétve tölcsér alakú) és uvalákba rendezĘdnek. Mitter (1975) egy közép poljét, vak, vagy félvak karsztvölgyet is meghatározott (Lopušné uvala, Homola-völgy). A Murányi-fennsík területének kutatásával Droppa (1966) és Mitter, (1975) foglalkozott. Utóbbi tanulmányában aprólékos geológiai térképet is közölt és az elegyengetett karsztfennsík genézisével foglalkozott, támaszkodva tanítójának, Luknišnak munkájára, amelyet a tiszolci karsztban végzett (Lukniš, 1948). A RĘcei-hegységet (Revúcka vrchovina) egykor a Szlovák-érchegységhez sorolták, manapság különálló geomorfológiai egységnek tekintik. A hegységet övezetekre lehet osztani (Hochmuth, 2008), amelyek közül a legjelentĘsebb terület a Derencsényi-karszt. ElĘfordulnak itt töbrök, a karrformákból a legjelentĘsebbek a barázdás, üreges karrok, kutak és gyakran elĘfordulnak önálló kúpkarrok is. Ezideig 160 töbröt térképeztek fel (Gaál, 1979). Ezek többnyire tál alakúak, de a Blh bal partján kút alakú töbröket is meglehet figyelni. A Sása területén csak elvétve fordulnak elĘ karsztformák, ezeket fĘleg karrok és karrmezĘk képviselik. A RĘceihegységben fĘleg Hochmuth (1973) folytatott kutatásokat, ahol több, különbözĘ korú karsztsíkságot vizsgált. A legfiatalabbnak a folyóvölgyek fölötti területeket tartja (idĘsebb – pliocéni – folyó menti szint). A tufitikus anyagburkolattal alkotott területen más, magasabban elterülĘ külszínt figyel meg, amelyeknek a keletkezése a sarmat-pannon idĘszak. A legrégebbinek a vulkanikus táblák alól elĘkerült és valószínĦleg a felsĘ miocén-helvét idĘszakában létrejött területeket tartja. A Derencsényi-karszton Hochmuth (1975, 1996) és Gaál (2000) munkálkodott. Hochmuth (1975) munkájában a felszín 3 altípusát írja le. Ezek a felszín lekopott maradványai, vagyis a régebbi, pliocén korú folyóvízszintrĘl származó, kisebb területen vulkanikus eredetĦ, és a miocén korú kibukkanások. A Szlovák karszt (Slovenský kras) Szlovákia legjelentĘsebb karszthegysége. Karsztfennsíkok alkotják (a Szlovák Paradicsomhoz hasonlóan), egymástól mély szurdokvölgyekkel tagolva. Ezen a területen találhatók a legfejlettebb külszíni és felszín alatti karsztformák. Az összes karsztfennsíkot különbözĘ méretĦ, alakú és eredetĦ töbörhálózat tagolja, ám ezek száma és sĦrĦsége az egyes fennsíkokon eltérĘ. Ezeknek az alakzatoknak a keletkezését és fejlĘdését még nem ismerjük teljes mértékben. A nem karsztos kĘzetek környékén víznyelĘk fordulnak elĘ (Hochmuth, 2008). A hegylábaknál nagy számban fordulnak elĘ karsztforrások. A töbrökön kívül a karsztfennsíkokon is meg lehet figyelni fejlett karrokat és karrmezĘket, amelyeket különbözĘ szerzĘk különbözĘképpen határoztak meg. A legpontosabb leírást a Sziliceifennsíkról 1975-ben Jakál jelentette meg. A legtökéletesebben átkarsztosodott fennsíkok a Szilicei-fennsík és a PelsĘci-fennsík, ahol 1 km2-en 40-45 töbör található (Liška, 1994). A PelsĘci-fennsík központi részében kúphegyek emelkednek (pl. Ostrý vĚšok 776 m), amelyeket a 167
SZLOVÁKIA szerzĘk zöme mogomotnak tekintették (trópusi maradék kúpkarszt). A Szilicei-fennsík területén Jakál (1975) poljéket3 is leír. A Gyükerréti, vagy Gyökérréti-tó a közeli nem karsztos kĘzetek mállásából származó anyaggal egy eltömĘdött töbör4. A területet terjedelme miatt nem lehet aprólékosabban jellemezni. A Jászói-fennsík külszíni karsztformáit Labunová vette számba (2007, 2008). A Rozsnyói-hegységben (Volovské vrchy) egy érdekes karsztterület, a Galmus található. A fennsík a Szlovák-karszt északi részének legjobb állapotban megmaradt karsztfennsíkja. LegjelentĘsebb része a Poráþ-patak völgye, amelyik Ny-K irányban húzódik. A területen néhány kisméretĦ tölcsér és tál alakú töbör fordul elĘ. A területen Droppa (1972b) is munkálkodott, aki 20 töbröt azonosított. A terület kutatásával ýech is foglalkozott (2000). Említésre méltó még a Szarvas-hegy területe, amelyeket némely szerzĘ (pl. Zacharov, Thuróczy 1986) a Jászói-fennsík nyúlványának tekint, s amely a Szlovák-karszthoz tartozik. A területen néhány töbröt és karrt lehet megfigyelni.
Ezt a cikket támogatta a VEGA támogatás (Szlovák Tudományos Grant Ügynökség) 1/0161/09 “Morphology and genesis of the Pre-Quarternary cave systems in the Western Carpathians”.
Irodalom Bukovinský, V. (1953). Výskumy v Žilinskom krase. ýeskoslovenský kras, 6, 193-197. Bukovinský, V. (1959). Výskumy v Malofatranskom krase. Slovenský kras, 2, 121-127. ýech, V. (2000). Veterný prieduch – kĐúþ k objavu jaskynného systému? Spravodaj SSS, 31, 4, 23-25. Demoviþ, I. (1983). Objavy v Maþacej jaskyni. Spravodaj SSS, 15, 3. Liptovský Mikuláš, 27-30. Demoviþ, I. (1993). Modrovská jaskyĖa. Slovenský kras, 31, Osveta Mratin pres SMOPaJ, Liptovský Mikuláš, 3-12. Droppa, A. (1957). Krasové zjavy v sv. þasti Tribþa. ýeskoslovenský kras, 10, 158-165. Droppa, A. (1958). Krasové zjavy pri Motyþkách. Slovenský kras, 1, 106-107. Droppa, A. (1960). Krasové formy pohoria Žiar. ýeskoslovenský kras, 12, 113-121. Droppa, A. (1962). Speleologický výskum Važeckého krasu. Geografický þasopis, 14, 4, 264-293. Droppa, A. (1966). Výskum krasových foriem Ludrovskej doliny v Nízkych Tatrách. ýeskoslovenský kras, 17, ýSAV, Praha. 82-95. Droppa, A. (1972a). Slatinský kras v Strážovskej hornatine. ýeskoslovenský kras, 22, 73-89. Droppa, A. (1972b). Krasové javy horskej skupiny Galmus. Geografický þasopis, 24, 3, 185-200. Droppa, A. (1974). Krasové javy v okolí Harmanca vo VeĐkej Fatre. Slovenský kras, 12, 59-95. Gaál, ď. (1979). Nové poznatky ku geológii, morfológii a speleológii Drienþanského krasu. Slovenský kras, 17, 85-108. Gaál, ď. (2000). Kras a jaskyne Drienþanského krasu. In: Príroda Drienþanského krasu (KLIMENT, J. ed.), 29-96. Hochmuth, Z. (1973). Krasové javy Prosieckej doliny. Krásy Slovenska, 50, 11, 500-502. Hochmuth, Z. (1975). Drienþanský kras v Slovenskom Rudohorí. Geografický þasopis, 27, 3, Bratislava. 282-289. Hochmuth, Z. (1983). Kras Choþských vrchov. In: Exkurzný sprievodca krasom Západných Tatier a Choþských vrchov. Spravodaj SSS, 14, 21-23. Hochmuth, Z. (1996). Geomorfologické pomery centrálnej þasti Revúckej vrchoviny a priĐahlých þastí Rimavskej kotliny a Slovenského krasu. Geografické práce 6,1, PdF Prešov, 110 p. Hochmuth, Z. (2008). Krasové územia a jaskyne Slovenska. Geografphia Cassoviensis II, 2, Košice. 210 p. Jakál, J. (1975): Kras Silickej planiny. Martin, 152 p. Jakál, J. (1983). Krasový reliéf a jeho význam v geomorfologickom obraze Západných Karpát. Geografický þasopis, 35, 2, Bratislava. 160-183. Janáþik, P. (1959). Príspevok ku krasovým zjavom Malej Fatry. Slovenský kras, 2, 55-67. Kortman, B., Lovíšek, I., Veliþ, M. (1991). Kras manínskeho bradla. Slovenský kras, 29, 123-142. Ksandr, J. (1956). Krasové zjevy v Tatrách. Ochrana pĜírody, 11, 7-14. Kurka, M. (1994). Jaskyne a priepasti Tajovského krasu. Spravodaj SSS, 25, 2, 4-7. Labunová, A. (2007). Závrty v južnej þasti Jasovskej planiny. Geographia Cassoviensis I., Košice, 113-116. Labunová, A. (2008). ýiastkové výsledky morfometrie závrtov na Jasovskej planine (Slovenský kras). Geographia Cassoviensis II., Košice, 98-101. Liška, M. (1976). Geomorfologické pomery Plaveckého krasu. Slovenský kras, 14, 31 – 59. Liška, M. (1994). Povrch. In: Rozložník, M., Karasová E. ed. Chránená krajinná oblasĢ Slovenský kras, Martin. 22-35. Lukniš, M. (1945). Príspevok ku geomorfologii povrchového krasu Ztratenskej hornatiny (Slov. raja). Sborník prác Prírodovedeckej fakulty Slovenskej univerzity v Bratislave, 12, 46 p. 3
Polje - nagyméretĦ, gyakran több négyzetkilométer kiterjedésĦ beszakadás, amelynek nincsen felszíni lefolyása. 4 Mára már lepusztult/kiszáradt. 168
TERMÉSZETI KÖRNYEZET Lukniš, M. (1948). Tisovský kras. ýeskoslovenský kras, 1, 85-93. Lukniš, M. (1964). Pozostatky starších povrchov zarovnávania reliéfu þeskoslovenských Karpát. Geografický þasopis, 16, 3, Bratislava. 289-299. Miþian, ď. (2000). Hypotéza o neogénnych geomorfologických triolách v Malých Karpatoch na území Bratislavy. In: Lacika J. (ed.): Zborník referátov z 1. konferencie Asociácie slovenských geomorfológov pri SAV, Liptovský Ján. 82-85. Mitter, P. (1975). Geomorfológia Muránskej planiny a Švermovho hrdla. Slovenský kras, 13, SMOPaJ Liptovský Mikuláš. 131-165. Mitter, P. (1983). Geomorfologická rajonizácia krasu Malých Karpát. Slovenský kras, 21, 3 – 34. Mitter, P. (1985). Krasové územia pohoria Tríbeþ. Slovenský kras, 23, 45-67. Novotný, L., Tulis, J. (1998). Krasová planina Pelc v Národnom parku Slovenský raj – geologická, geomorfologická a speleologická charakteristika. Slovenský kras, 36, 35-58. Novotný, L., Tulis, J. (2005). Kras Slovenského raja. 184 p. Orvoš, P. (2005). Kras Krakovej hole. Spravodaj slovenskej speleologickej spoloþnosti, 36, 2. 14 – 20. Roth, Z. (1938). Geologické pomČry okolí Luþivné pod Vysokými Tatrami. Rozpravy II. tĜ. ýA, 48, 1-23. Sekyra, J. (1954). Velehorský kras BČlských Tater. 141 p. Stankoviansky, M. (1974). Príspevok k poznaniu krasu Bielych hôr v Malých Karpatoch. Geografický þasopis, 26, 3, Bratislava. 241-257. Zacharov, M., Thuróczy, J. (1986). Geologický a geomorfologický charakter krasu severozápadnej þasti Jasovskej planiny. Slovenský kras 24, Liptovský Mikuláš, 115-127.
169
