1 Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Doktori Iskola (Vezető: Dr. Szabolcs Éva PhD egyetemi tanár)
Pedagógiatörténeti PhD-Program (Vezető: Dr. Németh András CSc egyetemi tanár)
Varjasi Gyula A tanárképző főiskolai ének-zenetanárképzés pedagógiai sajátosságainak történeti összehasonlító elemzése Magyarországon 1928-tól napjainkig Doktori (PhD) értekezés tézisei Témavezető: Dr. Pukánszky Béla Csc intézetvezető egyetemi tanár
Budapest 2012
2 Tartalom
TARTALOM ........................................................................................... 2
1.
A DISSZERTÁCIÓ TÉMÁJA ....................................................... 3
2.
A KUTATÁS CÉLJA ..................................................................... 4
3.
A KUTATÁS ALAPKÉRDÉSEI ................................................... 5
4.
A KUTATÁS BÁZISHELYEI ....................................................... 6
5.
A MINTA KIVÁLASZTÁSA ........................................................ 7
6.
ALKALMAZOTT KUTATÁSI MÓDSZEREK ........................... 8
7.
A KUTATÁS EREDMÉNYEI ....................................................... 9
3 1. A disszertáció témája Doktori értekezésemben a magyar állami polgári iskolák és 1945 után az állami általános iskolák számára énektanárokat képző főiskolák tanárképzésének pedagógiatörténetét kutatom 1928-tól kezdve az alapításuk sorrendjében (Szeged, Budapest, Pécs, Eger, Nyíregyháza, Szombathely, Budapest). Bemutatom az 1945 előtti Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola énektanárképzésének történetét, 1945 után pedig összehasonlítom annak jogutódjaiban a pedagógiai főiskolákon, később a tanárképző főiskolákon, illetve a pedagógusképző karokon folyó énektanárképzés történetének pedagógiai sajátosságait. Doktori dolgozatom témája nem terjed ki az elemi- és 1945 után az alsó tagozatos iskolák ének-zene tantárgy tanítóinak képzésére, sem a zeneiskolai tanárképzésre, sem a középiskolai énektanárképzésre, sem a Zeneakadémián folyó művészeti tanárképzésre. Az imént felsorolt intézményekben folyó képzések elemzése nem képezi a jelen dolgozat tárgyát. Kutatásom, egyrészt az állami polgári iskolai énekzenetanárképzésre, másrészt az állami polgári iskola jogutódjaiban folyó ének-zenetanárképzésre irányul. Kutattam az ének-zenetanárképzésben résztvevő oktatók pedagógiai tevékenységét, akik 1928-tól kezdve vettek részt a hallgatók képzésében.
4 2. A kutatás célja A disszertáció azzal a szándékkal jött létre, hogy a tanárképző főiskolai ének-zenetanárképzés, illetve ének-zenei tanszékei oktatási sajátosságainak pedagógiatörténetét konstruálja oly módon, hogy ma hogyan látjuk az énekzenetanárképzés történetét, és ebből a megközelítésből adjon egy egységes képet az oktatásban és a kulturális életben betöltött szerepéről. A különböző szellemi és politikai irányzatok és a gyakran változó nevelési és oktatási koncepciók ugyan sok akadályt gördítettek az ének-zenetanárképzés intézményeinek oktatói elé, de mind a mai napig fenn tudott maradni az általános iskolai énektanárképzés intézménye. Célom, hogy a magyar tanárképző főiskolák ének-zene tanszékei oktatóinak eddig elért pedagógiai tevékenységének és oktatási koncepcióinak eredményeit összegyűjtsem, kiaknázzam a kutatás folyamán megszerzett – a téma szempontjából – koherens információkat, dokumentumokat, képeket, hangfelvételeket és egyéb kutatási eredményeket, majd ezeket pedagógiatörténeti szempontok szerint összehasonlítsam és elemezzem. Kutatásaim eredményeit publikálva konferenciákon, az ének-zene tanszék honlapján vagy könyv formájában, hozzájáruljak az európai felsőfokú zenetanárképzés történetének feltárásához, a múlt zenepedagógiai értékeinek megőrzéséhez és közvetetten az ének-zene szakos hallgatók személyiségének tudatosabb fejlesztéséhez.
5 3. A kutatás alapkérdései Hogyan folyt az ének-zenetanárképzés a polgári iskolai tanárképzőben, illetve annak a jogutódjaiban? Milyen oktatási koncepciók váltották egymást pedagógiatörté-neti szempontból a tanárképző főiskolák alapításától eltelt idő-szakban? Milyen pedagógiai kompetenciával rendelkeztek 1928-tól napjainkig az énektanárképzésben oktató tanárok? Milyen mértékben érvényesültek Magyarországon a központi irányítású felsőoktatási rendszer hatásai az énekzenetanárok képzésében? A magyar tanárképző főiskolák énektanárképző intézeteinek történetében meghatározott tantárgyak között voltak-e olyanok, melyeknek tanítási koncepciói – a központi irányítás által befolyásolt kultúrák egységesített felfogása miatt – nem, vagy keveset változtak az ének-zene tanszékek megalakulásának kezdetétől, és vannak-e olyan tantárgyak, melyeknek tanítási koncepciói eltértek egymástól az egyes oktatók művészi felfogásának és szakmai tudásuk különbözősége miatt? Léteztek-e az egyes ének-zene tanszékek oktatásában olyan különbségek, amelyek speciális módon fejlesztették a hallgatók képességeit? Milyen mértékben függött a hallgatók sikere az oktatók pedagógiai kompetenciájától és személyiségük kisugárzásától? Hogyan befolyásolta az 1993-as felsőoktatási törvény az ének-zenetanárképzés fejlődését, mely nagyobb önállóságot biztosított a felsőoktatási szférának. Milyen következménnyel járt a kétciklusú ének-zene tanárképzés bevezetése?
6 Jelentett-e nagyobb változást a tanárképző főiskolák integrálódása az egyetembe? 4. A kutatás bázishelyei Az 1928-ban alapított Szegedi Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszék, jelenleg Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar (SZTE JGYPK) Művészeti Intézet Ének-zene Tanszék. Az 1947-ben alapított Budapesti Pedagógiai Főiskola (1949től Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola) Ének-zene Tanszék, amely 1955-ben megszűnt. Az 1948-ban alapított Pécsi Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszék, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Művészeti Kar Zeneművészeti Intézet. Az 1948-ban Debrecenben megnyílt Állami Pedagógiai Főiskola Ének-zene Tanszék, amely 1949-ben Egerbe került, jelenleg Eszterházy Károly Főiskola (EKF) Ének-zene Tanszék. Az 1969-ben Nyíregyházán alapított Bessenyei György Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszék, jelenleg Nyíregyházi Főiskola (NYF) Ének-zene Tanszék. Az 1974-ben alapított Szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszék, jelenleg Nyugatmagyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ (NyME SEK) Művészeti, Nevelés- és Sporttudományi Kar Művészeti Intézet Zenei Intézeti Tanszék. Az 1984-ben megnyílt budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Kar (ELTE TFK)
7 Zenei tanszék, jelenleg Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, (ELTE BTK) Zenei Tanszék.
5. A minta kiválasztása A kutatásom mintavételeként közel 30 interjút készítettem aktív és nyugdíjas oktatókkal, valamint egykori hallgatókkal, melyet digitális hangfelvevővel rögzítettem. A disszertáció terjedelmének határai miatt, pedagógiatörténeti szempontok alapján csak 11 általam legfontosabbnak tartott interjút választottam ki és írtam bele a dolgozatba. Szeged, Budapest, Pécs, Eger, Nyíregyháza, és Szombathely tanárképző főiskolai intézmények ének-zene tanszékeinek tanszékvezetőivel, vagy olyan oktatókkal és kiválasztott végzett hallgatókkal készítettem interjút, akik jól ismerik az adott tanszék egykori oktatóit és a tanszék történetét. Az interjúalanyok között voltak olyanok, akiket már korábban személyesen is ismertem, voltak olyanok is, akiket személyesen csak az interjú készítése kapcsán ismertem meg és voltak olyanok is, akik az adott tanszéken hallgatóként tanultak, később pedig oktatók lettek.
8 6. Alkalmazott kutatási módszerek A kutatás folyamán irányított és Oral History interjúkat készítettem. Azért választottam az Oral History interjúk készítését, mert ez nem más, mint az elbeszélt történeti beszámolók rögzítése és azok elemzésén alapuló kutatási, felmérési, ismeretszerzési módszer. Bemutatja, milyen kép alakult ki az emberek emlékezetében a történelmi eseményekről. Az interjúk készítésén keresztül, archívumokban gyűjtött elsődleges források: dokumentumok, internetes információk elemzését végeztem el, és ezek eredményeit mutatom be. 1928tól 1947-ig csak Szegeden képeztek polgári iskolai énektanárokat, de miután Magyarországon létrehozták a nyolc osztályos általános iskolákat, és 1947-től megkezdte működését a budapesti pedagógiai főiskola is, majd 1948-ban megalapították a debreceni (melyet 1949-ben Egerbe helyeztek át) és a pécsi pedagógiai főiskolát, döntően meghatározta a szegedi főiskola addigi egyedüli helyét és szerepét. Kutatási koncepciómban az énektanárképzés történeti feltárásán keresztül összehasonlító pedagógiatörténeti elemzést végeztem 1947-től, a tanárképzésben résztvevő – általam kiválasztott – oktatók pedagógiai munkásságát is röviden bemutatom az elkészített interjúkon keresztül. Az interjúkat kutató jellegű hermeneutikai vizsgálatokon keresztül értelmezem, melynek nem csak az eredeti történések pontos helyreállításának olvasata a cél, hanem az interjúalanyok egymástól eltérő történelmi-társadalmi pozíciójából adódó többlettudás megértése. Mielőtt a tanárképző főiskolai énektanárképzés pedagógiai koncepcióit vizsgálom, bevezetésként a magyar
9 pedagógusképzés kialakulásáról írok, hogy a kutatott kor pedagógiai koncepcióinak megértéséhez közelebb vigyem az olvasót.
7. A kutatás eredményei Összegezve doktori dolgozatomat, azokat az eredményeket mutatom be, amelyek a magyar tanárképző főiskolai énekzenetanárképzésének oktatási sajátosságairól pedagógiatörténeti aspektusból megközelítve egy átfogó képet ad. A két polgári tanítóintézeti tanárképző főiskola a Paedagogium és az Erzsébet Nőiskola Szegedre helyezésétől kezdve megvizsgáltam, hogyan folyt az ének-zenetanárképzés a polgári iskolai tanárképzőben és később annak jogutódjaiban. Magyarországon hat helyszínen van hagyománya az általános iskolai ének-zenetanárképzésnek a főiskolai és egyetemi szintű felsőoktatásban. Ezek a tanárképző intézmények az elmúlt évtizedekben részben nagy létszámú, részben pedig – döntő többségükben – megfelelő minőségű énektanárt adtak a közoktatásnak. Az 1947-től 1955-ig működő Budapesti Pedagógiai Főiskola „zenetanszékének” (eddig feldolgozatlan) pedagógia-történetét a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltárában, Szegeden talált dokumentumok alapján konstruáltam. Feltártam az egyes ének-zenetanárképző intézményekben a speciális oktatási sajátosságokat, melyek csak az adott intézményre vonatkoznak. Összehasonlítottam az intézmények infrastruktúráját, az énekkarok tevékenységét,
10 kórusversenyeken elért eredményeket, az egyes intézmények külföldi kapcsolatait. Megközelítően 350 - az ének-zenetanárképzésben – résztvevő oktató pedagógiai munkásságát tanulmányoztam. Kutattam azt, hogy milyen tanulmányokat folytattak, milyen végzettséget szereztek, milyen eredményeket értek el a művészi életben, és milyen eredményeket értek el egyes hallgatók, akiket tanítottak. Jelen dolgozatom egy átfogó pedagógiatörténeti irányokat kijelölő írás, amellyel további kutatásra inspirálom önmagamat és mindazokat, akik a témával behatóbban kívánnak foglalkozni.