:erkts^ti

MAGYAR

M

REGEíNYIRÓK KÉPES KIADÁkSA 5/:erkts^ti

i^AAIKSZÁTH KÁI.

MÁM.

MAGYAR REGÉNYÍRÓK KÉPES KIADÁSA Szerkeszti ét bevezetésekkel ellátja

MIKSZÁTH KÁLMÁN

51.

KÖTET

A BESZÉL KÖNTÖS A GAVALLÉROK Irta

MIKSZÁTH KÁLMÁN

BUDAPEST

FRANKLIN -TÁ R S U magyar

írod. intézet és

1907

L

AT

könyvnyomda

'^'

;

R. H.

N.

f«c.

A BESZÉL KÖNTÖS REGÉNY

A GAVALLÉROK ELBESZÉLÉS

IRTA

MIKSZÁTH KÁLMÁN NEOGRÁDY ANTAL RAJZAIVAL

=^


y

BUDAPEST

FRAN magyar

K Ll

N-TÁRS U LAT

irod. intézet és

1907

könyvnyomda

'"

kel,

1{évai Testvérek tulajdona.

Franklin -Tírsulat nyotndíja.

A BESZÉL KÖNTÖS

Mikszáth

:

A

beszél kOntös.

Elt

kiadása megjelent

1

88^ -ben.

f^^

ELS

FEJEZET.

(Gonosz praktikák. Papoknak az 6 nagy kapósságuk.)

Bolondok azok kodnak

:

«

a városok,

melyek arról panasz-

sokat szenvedtünk; nálunk száz vagy két-

száz évig lakott a török »>.

Azok a helyek szenvedtek igazán, a nem lakott, se labanca, se kurucz, emberségébl

csak az

ott

s

egyik

ott

a

magok

Kecskemét

éldegéltek, mint például

mert a hol a hadvisel felekbl egyik,

hol se török

;

tartózkodék az

dominált,

sarczolt

s

a

többiek oda se mertek szagolni, de a hol az egyik

sem

oda mind a három

lakott,

Egy nap kis élésre

a budai pasának

vagy pénzre:

a kecskeméti

irj

nem

epret szedni.

Nosza

fiam.

kedve

egy

Dervis bég,

birónakh

S ment nyomban ból

eljárt

szottyant

hiányzott a

a levél,

melynek ékes stylusá-

« Fejetekkel

jádzotok».

De nem másként

járt

a szolnoki

el

zsákmányolván Czcglédet, Kröst, a ki

környékcs falvakat.

Minden

írván:

rajok terheket,

Muszta bég,

Kecskemétet és

áldott héten

«Ez

levelet

úri

vetett

szerrül-

szerre minden városba, faluba lóháton hordozzátok,

különben ne cselekedjetek.*

Számot

tartott a

Imre uram

jómódú városokra vitézl Koháry

kegyelme

Szécsénybl

is,

ki

a császáriak részérl

st

a gácsi szol-

Darvas János uram

kegyelme

oszt vala rendeleteket,

gabiró, nemzetes

se volt rest, rajok üzenni, ha a kuruczoknak kellett

S azoknak bizony mindég kellett. Ehhez járultak a szerte csatangoló tatár hadak,

valami.

a kalgai szultán emberei és a

csapatok,

melyek

a

saját

különböz portyázó

szakállukra

dolgoztak.

Tessék ezekkel valamennyiökkel barátságos lábon

Kecskeméten már akkor

A

is

híres

mi a szemnek szép, a szájnak

vásárok

jó,

azt

élni

I

estek.

mind ha-

lomra hordták ide török, német és magyar keres-

kedk

a félországból s

a vásárnak,

kivált

a

«

mindig

szomorú vége mert

kirakodónak*,

lett

midn

épen javában folynék, felh kerekedett a homokos úton,

jött a kurucz,

vagy a török,

bancz csapat, lecsapott mint a villám a

legértékesebb

kámforrá

A

holmival,

vagy egy s

la-

megrakodva

köd eltte, köd utána,

vált.

keser kortyokat pediglen

nyelhette

a

nemes

város, mert ha a török rabolta ki a sátrakat, akkor a

labanczok jöttek nagy kontóval a városra

:

fizesse

:

!

ki

kereskedk

a

kárát,

nem marad belle, ha egy volt a

a labancz rabolt, az

mindakkor

kárpótlást az

kuruczok és törökök követeltek

kereskedik számára

is

kövön

mert

szegény kecskemétieknek,

a

k

különben

vagy

ez majd mindég ráment ezer

s

aranyra.

fbir

Hiába sóhajtozott Szcs János

uram, két-

ségbeesve döfködvén botjával az anyaföldet.

—

Honnan vegyük, honnan? Hiszen nem

möczi aranybánya ez ez csak

homok

Végre

is

a dolgot

a

nádorhoz, rint

le

itt

egészen a pokolig.

lehetetlen

volt

is

megtanácskozták

trni,

nagyfej emberek

ki

a kör-

alattunk, vitézl uraim, hisz

felcziheldtek

s

Fekete Pál uram

elbeszélése

a

sze-

nagyon elkedvetlenedett, mikor eladták, hogy

egy kérésök lenne

—

Csak valami nagyot ne kívánjatok, mert nem

adom meg.

—

Annyira nem

uram, hogy

—

még

kívánunk

azt

is

Valde bene, valde

kegyelmes

nagyot,

sokaljuk, a

bene,

—

mink van. szólt

közbe

a

palatínus mosolyogva.

—

Azt kérjük kegyelmességedtl,

vegye

el

a

vásárainkat

A

nádor gondolkozott, köhécselt:

—

Hm Nem !

jó

kormányzat, amici, olyas vala-

mit elvenni az emberektl,

a

mibl

elvevnek

az

semmi haszna.

De

csak

még

is

megjött nemsokára

a

rendelet

:

1.

nem

Leopoldtól, hogy a kecskeméti vásárok ezentúl

lesznek meg.

Dühösek

lettek

—

a gaz ozivisek

Ezek

kuruczok:

törökök és a

erre a

mellékjövedelmünktl

a

fosztanak meg.

Hanem

iszen

nekik

voltak ötleteik

húsvét

s

is

eltt való fekete vasárnapon betört csapatával Kecs-

kemétre a híres kuruc^ hadnagy, Csuda István uram, egyenest

rohanván,

zárdájára

Ferenc^i-szerzet

a

ráparancsolt vitézeire

— Semmihez se nyúljatok, gyerekek, csak diántkell lefogni ésmagunkkal

A

gvárdiánt,

felültették volt

h

gát, s

a

kövér

egy öszvérre,

vinni,

Brúnó mely

munkása, azipelgetvén

megfogták,

atyát a

a

zárda

kertjének

vizes-hordós talyi-

hogy az átkozódó, kapálózó szent

ne maradhasson

a gvár-

mert azt kiváltják.

férfiú le

a Buri hátáról (Burinak

hittak az

öszvért), szíjakkal, istrángokkal kötözték oda.

Nem

Kecskeméten

a

Nagy riadalom lett keresztény hívek között. Özvegy

Ríbián Pálné,

a

púpos Galgóczi Julianna és az

számítottak

rosszul.

fonnyadt Bulki Klára, Litkci legott

hozzáfogtak

a

el-

páter elnöklete

alatt

gyjtéséhez,

ház-

váltságdíj

ról-házra járván a perselyekkel.

—

Váltsuk

ki

a

szegény Brúnó

prédikácítiót tanult

be

nem szabad benne

hagyni.

a

húsvéti

Száz arany gylt össze, azzal rucz tábort felkeresni,

az

atyát.

Gyönyör

szent napra,

indultak

asszonyok

el

a

azt

ku-

választottjai.

Babos János kurátor

Porosznoki Gábor szenátor. és

Doma

landok

Istvánt, a ki

Kendtek

faltalálták

mogorván förmedt rajok:

ugy-e

akarnak ?

—

végre

után

viszontagságok

és

Csuda

—

Gergely uram a kerékgyártó. Tarka ka-

kecskemétiek?

a

—

Eljöttünk értei

szólt

az

No

mit

Babos,

ájtatos

égre emelvén apró, szürke szemeit.

—

tréfálkozék a csalafinta

—

gvárdiánért?

—

esz Csuda István. ha meg bírunk egyezni,

—

Kiért? az öszvérért, vagy a

Mind

a kettért,

vélte Porosznoki uram.

—

A

pap keveset

nát vesszük.

Tetszett a tése,

A

ér,

hanem

az öszvérnek hasz-

tábori dobot czipeli.

kecskemétieknek a hadnagy kijelen-

mert ha nem sokat

ér

a pap, akkor

olcsón

ideadják; helyesln bólintgattak a fejeikkel.

—

Hát mennyiben

volnánk

a

ftisztelendre

nézve ?

—

Három aranyért elvihetik. Három emberünk összenézett, nagy mosolyogva,

mintha mondanák: «olcsó, noki

hirtelen

biz' isten olcsó*.

hátrahajtotta

köpönyegének egyik szárnyát

ránczos s

Porosz-

gallérú

kék

benyúlt a dolmány-

zsebbe elkeresni a három aranyat.

— De tól a

Ehol

ni

!

a kurucz

Fogja, hadnagy

uram.

hadnagy kordialisan

tolta cl

magá-

szenátor tenyerét.

—A

papot az öszvér

hozta, most

már a pap

Ez

vigye az öszvért.

is

az igazság.

Az

öszvér nél-

nincs alku.

kül

—

—

Isten neki,

—

jókedven.

felelte a szenátor

Mit adjunk az öszvér váltságdíjába? Annak a szabott ára, ropogtatta meg

—

—

Csuda a

A

meghökkenve biz annak

de

— százkilenczvenhét darab arany.

szavakat,

meghlt

czivisekben

vér,

a

tömzsi Babos

a

nem

pislantott a hadnagyra,

roppant komoly

tréfál-c,

most a hosszúkás

meg a ragya), sokkal annak eltte ám azért a kecskemé-

napbarnított ábrázata, (verje

derengbb tiek

—

volt

;

mégis megadták a módját. Volna-e lelke a hadnagy úrnak annyi pénzt

elvenni

egy

öszvérért

;

négy arabs lónak az

—

Engedje vitézl uram külön

—

Az

árát.

a tisztelendt

öszvérért inkább eljövünk máskor

—

1

tol-

dotta ki Babos.

Majd Doma Gergely uram

vette át újból a dip-

lomacziai érintkezést, hogy azt mondja, az öszvért

nem

használhatják többé a tiszteletre

méltó atyák,

mert az öszvér immár olyan komprommittált egyéniség, a ki tábori

testáns

Legtöbb esze rögtön

végzett

szolgálatokat

egy pro-

szellem hadcsapatban.

átlátott a

volt

Porosz noki uramnak,

szitán,

hogy

a

mert

hadnagy kétszáz

aranyat akar a gvárdiánért és az öszvér dolog egy-

szer kedélyeskedés, minélfogva elkotorászta zsebébl a hagyományos harisnyát, megcsördítvén az aranyakat.

—

Száz darab hiánytalanul

több.

Vagy

diánt.

Kegyelmedtl

a pénzt

viszszük

se égen, se földön

;

haza, vagy a

gvár-

függ, vitézl uram.

— rázta ez a — Nem makacsul. — Gondolja meg, kegyelmed, — okvetlenkedék Babos, — hogy Krisztus Urunkat harminca ezüst fejét

lehet,

pénzért adták

bibliáskodjanak,

mert

rucz hadnagy,

— ripakodott rajok

igaz,

de hogy mennyi-

el,

meg a kereszténység azt kegyelmetek nem tudják. Ilyen kötekedések közt alkudtak meg ért váltotta volna

melyeket egyenkint

a

Csuda uram,

nincsenek-e

nem

pengette,

érzik-e

a ku-

hogy Krisztus Urunkat

harmincz ezüst pénzért adták

aranyban,

Brúnó

hát elég

arany?

atyáért száz

— Ne

Hogyne volna

el.

a

haláltól,

végre száz

hangjukon

accenius (ott akkoriban hamis

meg

nézegetett

körülráspolyozva,

egy

pénzverk

kis

megerdélyi

tanyáztak).

Mikor

aztán minden tisztára volt hozva, kiszolgál-

tatta a

megcsappant tokájú Brúnó

szkebb

sokáig

volt

örömük,

melynek bogárhátú

szottak az esti

lila

mert

a mint

a

Mi

a

k

házai

még

lát-

ködben, jobbról elvillant Kecs-

kemét karcsú tornya,

s

lehet

egy közeled porfelleg, az?

—

tanakodtak embe-

reink.

—

nagy

pátriához közeledtek, alig hogy elhagyták

Nagy-Kröst,

—

kit

most már a küldöttség hazafelé.

diadallal vitt

De nem

atyát,

Nyilván proczesszió jön elibünk.

:

— Nem

Lesz dikczíó

is

reverendissime, persze

Bruno atya szemeiben könnyek

—

Szegény

híveim

jó

szeretnek. Vájjon

—

csillogtak.

szeretnek,

rettenetesen

tartja az orácítiót?

ki

Alkalmasint a szép szavú Litkci páter. Persze,

már látom

persze. Hiszen

Nem

is.

kutyává lennie

kellett

ó

az ott ell.

Doma

Gergely uram-

nak, mert csakugyan Litkei páter volt kalapját,

épen

fára való Ali

—

a kisérete

hanem török katonák. Mirza aga

Jó estét,

—

Mi

emberek.

jó estét,

Nevetett

az

is

a

aga.

nagy kariföl

le-

nem volt proAz akasztó-

—

vezette ket.

—

lovagolt utasaink mellett, jó

:

messzirl

termetét

óriási

hetett ismerni, csak

czessziós nép,

Kutya

.

nem

legyek, ha

májú

lesz

ártana válaszra elkészülni.

—

kiáltá,

a

mint

el-

viszitek haza a papot,

magunkét. Jézus

nevét

kiáltozá

Litkei

szerzetes; Bruno atya a kendjével integetett utána

—

Téged

is

kiváltunk, édes fiam.

S bizony els dolga

volt

góozi Juliánná és

az elfonnyadt

bejárták a könyörületes

— a

Ne

hazaérve

Özvegy Fábián Pálné,

a gyjtést.

hagyjuk

a

a

megindítani

púpos

Bulki Klára

Galújra

embereket:

gaz

pogány kezén pusztulni

szegény szerzetest. Mit gondolna

rólunk a

ke-

reszténység ?

A

hol ez

nem

Pálné hozzátette:

nyitotta

meg

az erszényt, Fábián

:

—

S mit szólna hozzá Nag>'-Krös?

De már kiszúrta a

minden kecskeméti lelk ember

erre

maga

húszasát

Litkei szerzetes

s

haza-

is

került.

vége

Hagyján, ha ezzel divatba

papokkal

a

jött

csapatvezér,

valamelyik letet

hogy

kereskedés,

való

valahányszor egy kis apró

de annyira

volna,

lett

költségre

nyomban

szorult

kiadta

meg

rende-

a

:

—

Egy kecskeméti papra

már bizonyos summát

van szükségem

(Az

!

jelentett a pénzpiaczon.)

Egy darabig csak kiváltogatták a jámbor mígnem maga Szcs János fbiró uram,

visek,

czi-

res-

telvén a város ilyetén kizsákmányolását, útját vágta azzal a vallástalan kijelentéssel

—

Ha

az Isten engedi a

engednénk mi

?

Végre

is

mgga

szolgáit, miért

ne

gazdájuk van els

a saját

sorban hivatva.

Néhány mire

szerzetes

hirtelen

atya

leszállt

a

más portéka után néztek

nyakukon

a

papok

értéke

maradt,

zérusra

s

urak.

Azokon

szolnoki

törökök

a hódító

lehetetlen volt kifogni.

Péter-Pál s

a

napján

betörtek

a

templomból kijöv asszonyokból magukkal hur-

c^olták

a

fbiró

Doma Az

egész város

tréfa,

atyafiak

menyecske

feleségét,

valamint

Gergelyné asszonyomat.

!

Ez már félig se még csak megAzokban nem történt semmi

lázban

Mert

járta a manipuláczió

1

volt.

a papokkal

:

n\ás

De

míg odavoltak.

kár,

az

Teringette,

I

az efféle!

Szcs

Doma

.

fbíró

Gergely

kinált,

s

eladván

azonban

—

csak

gondolkozott

nev ;

s

és

dúsgazdag

javában

Mi

huszárai.

ágyas-házakból

fehérnépeket

maholnap a

!

A

legszebb

budai törökök

játszi

Ezt

még

a

márto-

is

nóta:

ebbl, uram

húzzák kalgai

tíz

ki

a

szultán

asszonyra

te-

becses váltig

vásik a

minden órán jöhetnek. a

kecskeméti

lá-

«a ki legény, innen hoz-

zon menyecskét*, azért már akkor voltak.

egy

becsörtettek

ajtó s

Bár még akkor nem zengett nyokról az a

forgatta,

lesz

remtm ? Az

üzengeté, hogy

Végh cl

czifrázott, aprózta, resze-riszált

mikor felpattant az

Csuda uram

A

a

a

Nagy Mihálylyal

ifjabb

épen

1

kecskemétieket.

el

hajadon leányát ragadták

mikor

a legény,

a leányzó,

betörtek

is

lötyögtett járta

ideig,

barátom

állatot,

páni félelem fogta

lakodalomból,

egy

monda

Csak vidd az asszonyi alatt

más asszonyt ve-

úgy hogy

Zülfikar aga

el.

kuruczok

foga.

oldalbordácskáért,

ott tart-

Tamás Vicza

a

az

ha az övét hazaeresztik, százat, ha

aztán szomorúan

gatta

Szcs

aranyat

de örökre

Ez

kházát,

egyik

huszonöt

hessen

A

hogy rögtön

elkeseredett,

tisztét

Gergelylyel asszonyaik után indultak.

Doma

—

nehezen megy

asszonyokkal

uram kétszáz aranyat adott

ják,

az egészen

.

János annyira a

letette

.

asszonyok,

az

a körösi legények

is

gyönyörek

sem

tagadták.

épen javában forgatta, mártogatta a legény.

JVlikszáth

:

A

beszél köntös.

1

2.

lap.

Csöppet se csoda hát az

általános kétségbeesés.

Olyan vol^a helyzet, mint

a fekete posztóval be-

vont mesebeli

rendre ki

városokban,

felfalja a szüzeket.

Ez

következik most?

hatatlan

hurok

környékén

volt,

érzett.

Melyikre kerül

a bizonytalanság

melyet mindenki

a

Tízszer

egy-egy kereked

csenevész

s

ha

fái,

rémlett a száguldó csapatok dübörgése

jönnek a portyázok tették a

nk

ronusához.

!

»

a

város

lát-

:

nyaka

a

zúgni

éjjel

abból «Jaj,

is

el-

megint

fohászkodának a város pat-

Miklós püspökhöz

tehetne valamit, azzal lyet

sor,

Estende apró kezeiket össze-

s ájtatosan

Szent

a

egy

naponként

megrettent

porfelhtl,

erd

kezdtek a Talfája

hétfej sárkány

hol a

a

pecsétjén

;

hátha

az

kacskaringós bottal,

me-

bamba képpel

egy

tart

kecskefejbe szúrva.

(Gyanakszom,

hogy

sub

clausula

benne

volt

ezekben az imádságokban: «ha pediglen mégis az lenne az Isten rendelése, add uram, hogy inkább a

Csuda

huszárjai jöjjenek, mint a kutyafej tatárok

és a budai törökök*.)

MÁSODIK FEJEZET. (Uj fc«biró.

Az

Uj kOrnyalillások.)

A

elkeseredés nttön-ntt.

néztek

rosszabbul

ki.

A

város ügyei egyre

törvénykezés

niióta a vásárokat eltörülték,

szünetek,

mert nem volt hon-

nan bírákat fogni, pedig Kecskeméten a «fogott ususban.

róság* volt állították

össze

hogy Szcs János

A

a

fbirói

1

«

:

*

itt,

A

evett

nem nad-

s azzal a

nyájas post-

mert különben karóba huzatom kegyel-

Az emberek hangosan meg

letette,

nem

medet* (a milyen bolond világ van, meg

— Vagy

pedig,

Négy-öt rendeletet kapni napjában,

csupa lehetetlen kívánságokkal, scriptummal

Most

pálczát

akadt, a ki utána nyúljon. Hiszen

ragulyát senki

idegenekbl

vásárra jött

törvényszéket."^

a

bí-

költözködjünk

is

cselekszik).

zúgolódtak. ki

innét,

vagy

haljunk

de így nem élhetünk.

fogott bírák intézményét az érdekeltség kikerülése vé-

gett szerettek az

eldök.

: !

:

:

»5

—

Csinálni kell valamit.

—

De

mit?

A

törököt csak

nem

verhetjük

ki

az

ekkép tanácskoznának gondterhelten

a

országból mi magunk, ha a császár se bírja.

A

mint

szenátorok a városházán, egyszerre csak nyitott ablakon

—

Már

egy hang

én pedig

nem

metek, hogy

bekiált a

mondom,

azt

kegyel-

hallja

elkergetni kell a törököt,

hanem

ide hozni Kecskemétre.

A

szenátorok mind fölnéztek

— Ki az vakmer? beszél odakint? — A Lestyák szabó — Hogy mer mi beszédünkbe belekotyogni — a

ki

fia

az a

méltatlankodék nak). Csukja

Zaládi

Márton

be kend az ablakot.

Porosznoki Gábor fölugrott,

er

lamos

lökte volna

— Én pedig embert,

A

mintha valami

vil-

fel.

azt mondom,

hanem

komoly

hajdú-

intett a

(s

nem kell

elkergetni a

fiatal

ide kell hozni, hogy meghallgassuk.

városi atyák a fejeiket

a legtekintélyesebb

szenátornak

csóválták,

nem mertek

de

ellent-

mondani, csak Ágoston Kristóf duzzogott

—

Az

apja

is

bolond

ember, a

fiú

is

az.

Egy

diáktól kérjünk consiliumot? Persze van neki, mert

már

kapott.

— Mit? — tudakolta Kriston Ferencz. — Consilium hahaha. — Kicsapták Nagya kiváncsi

abeundit,

váradról.

Hadd

adjon tanácsot igen

tekintélyünk van, hadd legyen

még

is.

Ugy

se sok

kevesebb.

i6

hbölygs

Aztán elbeszélte, hogy az apja

Minap

kereke hiányzik. küldte hozzá a

kabátját,

zsírpecsétet. Ki

is

a

guta

a

nem

Pinty Gyuri, alatt a

el-

belle

ki

a

de úgy, hogy a pecsétes Szegény Brúnó atyát jó

vette,

helyeket kivágta ollóval.

hogy

vegye

hogy

egyik

;

Brúnó atya

derék

meg.

ütötte

a hajdú, lelkendezve hozta

be ez

Lestyák-gy ereket.

Csinos, szikár kamasz

olyan

volt,

serte

hajjal,

mint egy kartácsoló kefe.

—

— - Fiam

szólt

hozzá nyájasan Porosznoki

megütötte.

Ne

resteld

Lestyák Miska

nem

bvebben jött

fülemet

mi az én

az imént bekiáltottál valamit, a

—

kimagyarázni.

zavarba, világosan,

ér-

telmesen sztte-fonta a szavait:

— hogy

Én bizony a

min

sunk van,

nem

fermánok, Írás-

sokat érnek a holt

biztosítékok, százszor többet érne egy eleven

beli

bég, vagy

sok

igen

legalább csausz,

apró

szabadságunk

A

köztünk lakván,

ki

elhárítana a

vagyunk,

lánczokból

nemzetes

fe-

urak,

van kovácsolva.

Ke-

magunknak egy zsarnokot, hogy megél-

ressünk

hessünk

a

kellemetlenséget

Szabad város

jünkrl.

de

nemzetes urak,

azt gondoltam,

viszonyok közt a mi édes szülváro-

!

tanácsnokok összenéztek,

ámultán,

názva. Ilyen szép meleg szavakat rég ilyen szép érozcs

a teremben.

hang még nem

Reggel óta

ülnek

itt

nem

megbabohallottak,

csengett

ebben

tanácstalanul s

:

egy fáklya gyúlna

imc mintha váratlanul

ki

a sö-

Ez

aztán

tétben.

—

Vivát

—

1

—

Máté

Puszta

kiáltá

okos beszéd.

—

Igaza van

—

!

mundá

ezOst mentelánczát megrázva

kapart

—

Pató György,

Gábor

Barcsznoki

Voksod van

—

sen.

Üljön

le

közibünk. (Épen

szék: a

A

Szcs

A

ünnepélye-

szólt

kegyelmed Lestyák Mihály uram volt

zöld

a

asztalnál

A

tört ki erre.

meglep

a

járult

vállait.

egy

üres

Jánosé.)

lelkesedés

szeretik

—

ezentúl

fiú

oda

helyérl,

felkelt

Lestyák Miskához és megveregette a

—

búzaszemet

tiszta

pelyvából.

a

ki

sz

az

magyar

fordulatokat,

ez

s

emberek az

volt.

város-atyák felugráltak kezet szorítani a kamasz-

Még

szal.

Ágoston Kristóf

békülékenyen dör-

is

mögte Kriston Fferenczhez hajolvást

— —

Csak az

Ugyan

a

kecske apja ne volnál

hagyja

kegyelmed

el

Kriston uram kesernyésen.

ben

is

—

—

— Hisz a város

válaszolt

czimeré-

kecske mekeg.

de az apja

Jó, jó,

még

bocskoros tótnak

jött

be Kecskemétre.

—

Épen nem

Valóban

nem

közlönyben sebét

látszik

mindenki

(orvosi

meg

:

A

egy

orvosi

szak-

hogy ha egy fehér ember

rég,

nyelven

:

brfolytonossági

egy szerecsen brével toldják Mikszáth

a gyereken.

olvashatta

bciztí kOntös.

ki,

hiányát)

a kis fekete

bri

:

t8

megfehéredik

darab lassanként

br

és viszont a fehér

Ez

emberen,

fehér

a

fekete lesz a szerecsen tesa

nagy

magyar városokban. Egy-egy idegen család

telje-

tén.

századok óta

a procítessus folyik

magyar

sen beforr a fölveszi.

Az öreg

hajával,

kerek

st még

testbe,

a színét

Lestyák szabó úgy néz

egy

mint

fejével,

Miska már tojásdad kemény

is

ki

fakó

ostyépka,

míg

arczával,

melyen

az

agyafúrtság látszik, dióbarna szemeivel, vékony baj-

úgy venné ki magát e teremben, ha becsületes ruhában lenne s nem ingujjban,

szával igazi kun, a ki

függ

mint a falon

s

szenátorok

valamelyikének

unokája.

Nagy

hogy Kecskemét ez

lélekkel,

szerinti politikája

köt

most meg a tanácskozás.

lendülettel indult

Kimondták egy

oda megy

ki

:

id

minden áron törö-

szerezni.

Majd

új

tárgyra

át az

tért

«ell ül»

Porosz-

noki

—

Hátra van még

a

fbirói szék betöltése. Bol-

dog idkben jutalma ez

a polgári

virtusoknak.

egész város részt vesz a választásban.

dn dett,

egy

a

fbirák egész sora

De

Az

ma, mi-

martyromságot szenve-

egyet karóba húzatott a budai szandzsák-basa, a konstantinápolyi Jedikulában

rabságban,

egyet

a

kuruczok

senyvedt

szurkáltak

pikáikkal, a negyediknek a hitvesét rabolták

mondom, hsies önfeldozás lalása s

a

el

bús

agyon el,

ma,

fbirói pálaza elvál-

egy polgártársunkat sincs jogunk választás

«9

adnák ma szavazatukat az egyesek! Arra-e, a

kire kit

Mert

torkába.

a szerencsétlenség

útján odadobni

nem

becsülnek? Lehetséges-e, hogy

sokra

a

közbizalom, hanem közgyülölet emelne a közügyek

embereket?

élére

Én

lehetségesnek tartom,

nem-

zetes urak. (Zajos tetszés.)

— —

Úgy van!

Igaz! Ily

circumstantiák

miután a fbírónak

közt,

egy modus

lennie, az az

a szenátorokból kell

kegyelmetek közül

vendi van, ha

valaki a fbírói tisztet

Nyugtalanul indítá

el

.

.

vi-

önként vállalná

.

Tempszenátorok meg

tekintetét köröskörül.

lomi csönd honolt a teremben.

A

se moczczantak.

—

Senki

?

—

kérdé elboruló homlokkal. Ak-

kor hát a legvégs eszközhöz lyet akkor rendelnek

végzetes

kimenetel

közül vállalnia.

A

s

nyúlnunk,

kell

szokásaink, ha

feladatot

kell

a

me-

valakinek

szenátorok

Hozza be Pinty az ólomládát!

hajdú egy kis ólomládikát hozott be a szom-

széd

benyílóból,

egy-egy

melynek

mind

a

halálfej volt, keresztbe tett

négy

oldalán

kaszákkal, ki-

verve.

— noki

Itt

van a tizenkét

tompán

s

koazka

kigurította

ket

melynek zöld mezején pajkosan

beszrd szi napsugár. — fehér! A ki a feketét húzza, A koczkákat újra a ládába

—

szólt

Porosz-

az asztal közepére, játszott,

Egy

ugrált

a

fekete, tizenegy

az a fbiró. rakta vissza.

— De

— — az egyik

csak tizenegy szenátor van jelen,

közbe Kríszton uram reszketeg hangon

szólt

koczka fölösleges.

— —

Kivévén, ha Lestyák uram

uram

Ha

voksa van, húznia

—

a

is

húz.

is

—

kell

vélte Zaládi

jogok köpenyege kötelességekkel

van

megbélelve.

— A

Hadd húzzon

1

—

dönték

Lestyák Miska szeme

el

egy értelemmel. arcza

megcsillant,

ki-

gyulladott.

—

Bárcsak a feketét húznám

;

—

gondolta ma-

gában. Ezalatt a hajdúk révén kiszivárgott a künn ácsorgó

tömegbe a Miska esete torok reggel

Miska

dobta közéjük

hogy

megdermedt

óta

az ablak

;

alá s üres

a

ültek

szená-

a

ott

hogy

észszel,

tereferéjük

mire

bölcsesség szikráját,

jött

mint

alatt

fogta

magát Porosznoki Gábor, behivatta az utczáról és zöld

odaültette a

Hallott

asztalhoz

már valaha

a

valaki ilyen

város

vénei

közé.

De

iszen

ki

a ba-

dolgot?

Porosznoki Gábor mégis derék ember, a goly csrében

A

is

észreveszi a fényeset.

nép élénken hullámzott az épület eltt. Néha

egy-egy hang

kivált a

zsongásból

:

Éljen

Lestyák

Miska! Lássuk LcstyákotI Hallani akarjuk! Fábiánné asszonyom egy nagy csoportnak

ma-

gyarázta élénk mozdulatokkal, mintha köpülne.

—

Megnyilatkozott az esze! Isten álmában adta

tudtára, mit kelljen mondania,

szegény városunkat

ii

hogyan

gonosz pogánytól megmenteni. Hogy

kell a

miért szemelte

med

mindig

az isten épen

ki

A tett

fia.

De

fia volt,

ahol jön ni

ez

felsége

szent

mesteremberek gyermekeivel

a

Krisztus urunk ácsmester

mester

t, kérdezi kegyel-

Mert 6

asszonyom.

Létasiné

dolgoztat.

meg egy szabó

I

szomszéd házikóból szapora léptekkel csörte-

el

Mátyás uram,

Lestyák

dühösen

lógatva

egyik kezében a rföt, a másikban egy buzavirágszín mentét,

—

melyen még

ott voltak a férczek.

Hol az a kölyök, hadd ütöm agyon I

tozott hevesen.

— —

—

Ide

jött,

itt

—

kiál-

az

oda?

kell lennie.

Bent van

a

«

Kicsoda?

A

Miska? Hát hogy ment

szenátus »-ban.

Ellem bujt el ? Hanem iszen bevárom én, a míg Majd adok én annak az imposztornak. Poz-

kijön.

dorjává töröm a gézengúzt.

"Odaadom

neki avasát

ezeltt egy órával, hogy melegítse meg, mert

ma haza

kell

mesternek, a Pest

!»

aztán az

mentét a halasi polgár-'

konyhába: «Miska, hozd be már azt

Hát se

vas, se

Miska.

ember mérgében

Pártját fogta

—

a

deputáczióba mégyen abban holnap

megyéhez INógrád megyébe.^ Most aztán be-

kiáltok a

vasat

vinnem ezt ki

még

Nem

szabóinasnak

ám már

befogni,

pukkadjon meg

?

Miskának Katona

lehet

Ne

Bálint, a

az ilyen

szrszabó.

felntt legényt

vasalómelegítéssel

* Pestmegye Füleken székelt.

a

kínozni.

!

—

A

vissza

nem

Majd adok

—

a

sehonnai

vele,

Elbb-utóbb

?

vágott

ha fel-

is

mindig városi ügyek után hajku-

én neked

városi

ügyeket

Kékre

I

gazembert

Abból ugyan semmi sem Katona

újra

—

nyersen a szabó. Hát mit tegyek

akasztják. Persze,

verem

X

Ítélkezzék kend

saját portájáról

való másra a

ráz.

:

lesz

1

—

szólt bele

nagy érdemére gon-

Bálint, a fiú mai

dolva.

—

Itt

sülyedjek

ha

cl,

föl

nem képelem.

Katona Bálint már éppen magyarázni akarta pu-

hább anyagban dolgozó pályatársának, hogyan be Miska

tott

ju-

mikor nagy robajjal

a szenátusba,

megnyílt a tanácsterem ablaka, a nemzetes Porosz-

Gábor uram

noki

— naki s/ri

kihajolt

Tiszteletre

méltó

—

tömeghez

szólt a

csend

—

be.

állt

tanács nevében, évre, a város

stcntori

naptól

törvényeink

szerint, nemzetes, tiszteletreméltó és

Mihály uram

A

meglepetés

talán: «hahaha»,

fölszisszenése

Az els

tán

«Lestyák

még

elszabadult

«

számítva és

egy

szokásaink

vitézl Lcstyák

végig a

nyisszant száj

Mihály,

hahotára

hehehe

!»

nyílt

Az

így indult, de egy másik hang-

gal találkozott útközben,

megtompult,

mire

lett.

tömött csoportokon.

els hang

hangon,

Jelentem kegyelmeteknek a

hogy e mai

fbírája

Kecskemét városá-

népei

egy, meglehet

szokásból

éljen »-nel, minélfogva részint elakadt,

részint

éljenné

hegyesedett

ki.

És

'3

meg

utána a sok száz

jennek

csatlakozott

kidomborodó,

magához ragadott els

hömpölyg

kiáltássá

ha az els

«

nagy,

éljenhez,

dagadva

széles

levegben

a

az

szakadt

éljen

massa»

:

nagyobb,

minél

«

volna

és

Ám

.

hahaha* ketté

és

mint a

A

«pigra

annál

köny-

hahaha, hihihi. vaskosabb,

.

.

most a fellegver ordítás úgy hangzanék, mélységes pokol kaczaja

él-

uralmat

az

szerényebb és az els

éljen »

akkor

frissebb,

hang mind mind

száz

a

nyebb, mint egy lágy pehely, melyet az els fuvallat visz,

magasba, hemperget, himbál jobbra

visz a

balra.

A

harsogó éljenzésekre az utczák

Mindenünnen

ték a népeket.

kezd-

önteni

kíváncsiak

rohantak

el. Némelyek csáklyákkal, vizes vödrökkel: «Hol a

tz?» vagy pedig

efFéle

kérdésekkel:

«mi

az?

mi történt?))

A

városház kapuja megnyilt

tesével jöttek, közbül Lestyák

—

Jön

I

jön

!

—

Rémít

s

a

szenátorok ket-

Mihály.

Min-

tolongás támadt.

denki hozzá akart férkzni.

Kevélyen, méltóságteljesen lépdelt, is

a régi lenne.

A

fiatalság pírja

szemeit mosolyogva hordozta

hogy

illik

a szerencse fiához.

hajdú aprózott mellette,

miként a római consulok

meg

mintha

égett az a

tömeg

nem

arczán, közt, a

Két oldalt egy-egy

magasra emelt pálczával,

Ez

volt a hata-

nemzetes bíró uramra,

— mert egy

lictorai.

lom küls jelvénye Kecskeméten.

De

rá

is

fért

!

'4 festett az

furcsán

kicsit

ezüst

gombos dolmányú

tekintélyes szenátorok közt egy huszonkét éves su-

hancz,

vedlett

mellényben,

gásban tört

—

való,

melyre ujjon-

a

a nép.

ki

Az öreg Lestyák vörös

Vagy hogy

ingujjban.

ezért volt ez érdekes látni

hol elhalaványodott, hol bibor-

lett.

Istenem, Istenem,

álmodom-e? És megdör-

apró szürke szemeit,

zsölte

vagy hogy talán az

elszivárgó könycseppeket törülte

el.

Fogjon meg

szomszéd

Csakugyan összeesett volna, ha Katona Bálint

nem

—

No, most náspángolja már

kegyelmed

el

város fbiráját, ha olyan nagy potentát

Nem a

felelt

rf, szemeit behunyta, de

egy hörcsög és

még

a

I

semmit, kezeibl ertlenül hullott a sötétben

fbíró közeledését, egyszerre hozzá

lyen

fel

tartja.

megérzé

ugrott,

meg

a

mint

me-

ráteríté a vasalatlan új mentét,

a fehér czérnák,

ki

a krétavonalak

is

rajta voltak.

A gással

tömeg

tréfásan

—

ezt

fogadta,

zsibbasztó

élénk

is

csak Katona

Bálint

tetszésrival-

kurjantott

fel

:

Holla,

Mátyás

bácsi

a halasi polgármester

!

Miben megy most már

Fülekre?

Az

öreg szabó dölyfösen

—

Menjen

felelte:

kelme szrben. Kis ember

hogy én varrjak neki mentéket.

arra,

!

— Mikszáth

:

A

Egyeíek. lakmározzatok

beszél köntös.

25.

lap.

*5

S

ezzel mint egy

gának

öklelz

bika,

a csoportosuláson, rohant

házikója

eltti

vert

körtefa

lógatta kivánatosan rozsdapiros gyümölcseit

;

támasztott hatalmas ágak kifelé

az

Mint

az evet, oly gyorsan

koronáig,

s

eszeveszetten

csüngtek

mászott

elkezdte

kincsei

az aláútra.

egész

rázni

A fölséges zamatú körték, srn potyogtak a tömeg közé

gályákat.

fel

ma-

haza, a

egy nagy

kertbe, hol

kis

utat

egyenest

az

a

a

fels féltett

«czup, czup».

Gyerekek, asszonyok összeröffentek és a gyümölcsre vetették

magukat,

mikor koronázáskor ara-

mint

nyakat hány szét a tárnokmester. is

Meglett

férfiak

lehajoltak a guruló körte után.

—

Egyetek, lakmározzatok

!

rázta sziláján, egyre rázta a vén

rikácsolta az fát,

.

.

így tartotta

meg

a

fia

s

míg csak egyet-

len körte volt rajta. .

öreg

installáczióját.

HARMADIK FEJEZET. (KOIOnAi kétzaltfdésck. Ágoston Kiistóf kOvctsígc.)

A

fbíró-választás els mámorát kialudtak.

Más-

Mégis

csak

harmadnap kihlt

nap,

a

közönség.

«

bolondság voltD, mondogatták. «Valóságos farsangi tréfa !»

—

—

Nevetségessé teszik a várost!

hánytorgat-

ták némelyek.

—A téli

szenátorok

hogy

fifikája,

brüket

pihenésre eltehessék.

Itt-ott kipattant

a

boszúság,

elszólta

irigység, rüg)'et eresztett egy-egy

zésben az elégedetlenség.

gok

saját

a

siettek

elismerni

nyájas levelet

írt

neki

bób, hogy egy nemes hivatalát,

ha kiváltaná

De

a

elejtett

«a jól

Zülfikar

aga

rzött Szolnok várá-

cselekedettel kezdhetné a nála

az

megjegy-

küls hatalmassá-

fbirót.

az új

magát

lév

két

meg

szerzetest.

»7

Csuda uram négy szekér kenyeret kért tle elég barátságos hangon. Csak a budai kajmakám megembere:

bízott

effendi, a ki

Hali!

oda

hogy egy szakáltalan

házán,

mire

össze tanácskozni,

becsapta rá az

Pinty hajdú

a város-

eresztik

ifjonczczal

fbíró sarkon

a

Kecs-

jött

meg

kemétre adóügyeket rendezni, orrolta

fordult,

melyen egy pár perez múlva

ajtót,

egy vén kecskebakot ve-

nyitott be,

zetve kötélen.

—

Mit

hitetlen

— zel

akarsz

állattal,

fbíró uram parancsából hoztam, hogy ez-

tanácskozzék az

Tetszett

úr,

Kecskeméten

ennek van

mert a

szakálla.

Miska

«tromf», s

javára

serpeny.

billent a

Ember

lesz belle.

Nem

hagy magával pacz-

Még

kázni. Jól megleczkéztette az efFendit.

fbiránk sem

De

ilyen

volt.

Nagy figyelemmel lle.

te

kutya?

A

—

oktalan

az

ezzel

itt

kisérték azon túl

mi lesz be-

:

minden napra egy

jutott is

kis

csemege

a közvéleménynek.

Beszélték,

hogy

a

fbíró magához

hivatta

«a

finom kalapácsú* Balogh Jánost és a Brassóból ide szakadt híres ötvöst, Walter Venceel

uramat: ké-

szítsenek egy karikás ostort, melynek színaranyból

legyen a

más

nyele,

kirakva

topázzal,

smaragddal

színt játszó drágakövekkel, valamint

fokost, baltáját.

ugyancsak

Éjnek

a

aranyból

a

nyelét,

egy

ezüstbl

napot ne nézzék, hanem

és

filigrán

a

meg-

.

}8

Egy vagyonba

fordítva.

kerül a két ékes szerszám.

(Hát van a városnak az

A

bejárták a boltokat és

szin

pénze?)

cflFélékrc

következ vasárnap

a

bíró

két

és

mind megvették

szenátor

nemzeti

a

pántlikát, aztán kihajtattak a város

négy lován

a Szikrára.

Egy

Szikra a Kecskemét Saharája.

mokból. Azóta már megfogták

még szabad

akkor

hömpölygött

a

homok

volt a

s futott,

liliom színekben

milliárd apró

unokák,

vándorolt,

szerint.

Köröskörül végtelen darabon sem

vény; a nap

ho-

tenger,

faültet

megszakadozott hullá-

végtelenbe

mokban, tetszése

a

szórja

homokszemekre,

víz,

sem nö-

verfényét a

melyek mozognak,

hömpölyögnek szemkápráztató g)'orsaságban, mintha

meg

ezer

sepr dolgozna napsugár mozog és

ezer láthatatlan

len,

vagy hogy csak a

doz

rajtuk. Állatnak,

él

szünte-

ugrán-

teremtésnek semmi nyoma.

nem lehet szülje még egy piczinyke ürgének sem. Mert ez a föld csak átutazóban van. Itt nem lehet odahaza senki, a hol maga a föld sincs odahaza. Egy ürge is szereti, ha lyukát elhagyja,

Ez

a föld

hogy

visszatalálhasson rá

.

.

.

Ejh,

ki

próbálta

itt

megjelölni, ha csak egyetlen porhanyó dombot, a

melyikre holnap rátalál

?

A

buczkák odább sietnek,

mint a nyugtalan utas. Föloszlanak, futnak és ala-

kulnak

.

Mély

.

halotti

csönd van. Csak néha csattan egyet

fent a légben a villás fecske,

mely nem

átal

erre

>9

Messze, nagyon messze egy-egy vadkacsapár hápog. Ott valahol nádas van. Majd bölöm-

röpülni.

bika huhhant

A

ers

durva hangján.

nap, ha kél, egy homokbuczkából kapaszkodik

égrl lehunytakor megint egy homokbuczkába pottyan be. Egy fényl vándorló homok-

fel,

a lehajló

buczkának látszik a nap

melynek arany porzója

is,

egyszín

szürke-barnás,

szétfrecseg a magasból a világ fölött.

Soká, soká

kell

menni, míg végre

már nem messze lehet

víz

sem.

Törpe füzek

között kanyarog a regényes Tisza, a mi édes

folyamunk. Balról kis viskó

aj-

Most

«f, f!»

kon önkéntelenül az örömkiáltás: a

feltör az

viz

pusztabíró

fehérlik, a

Dús legelk terülnek cl mögötte, zúgó nádasokkal. Amott egy cserény, szemben vele meglakása.

barnult szárnyék, a hová a gulyák,

ménesek jutnak

«fedeletlen» hajlék alá.

A

fbírót érdekelte a puszták élete; sorba né-

zegetett mindent. Aztán

hogy

csikósoknak,

meghagyta

mához

négy

a gulyásoknak,

hétre

lombos szarvú fehér ökör legyen

száz,

eltt és ötven

szilaj

csikó, a

virradóra

a városháza

legszebb hibátlan öt-

ven a ménesbl, nemzeti pántlikával bevont sörénynyel

;

nemzeti

szarváról

Ez

szalagok

csüggjenek

az intézkedés

sem maradt

hazaérkeztek a várostartó urak,

már

le

ökrök

az

is.

akkor

ujságlapok

titokban, s

ha

Kecskeméten,

mihelyt

lettek

volna

entrefiletben

:

:

3°

betkbl

ritkított

hozta volna a felels szerkeszt,

így csak a boros kancsók melleit találgatták a czivjsek

—

karikás, arany fokos, nemzeti pántlikás

Arany

ökrök és csikók! Talán ide szegdik

a király fia a

nemes városhoz számadó-bojtárnak.

De még nagyobb kor a

lett

a csodálkozás másnap, mi-

Pinty Gyurka nagy dobszó

fbb Drum

mellett kihirdette

utczákon peneczilus hangján

—

Drum

!

I

:

Adatik tudtára azoknak

:

a ki-

ket illet! Itt

rendesen

szokott

pauzát

tartani

dobver

a

Ichajtá czékla alakú fejét féloldalt, mint

Gyurka,

s

egy bús

lud,

de

olyan

ügycsen,

hogy a

szája a

dolmány bels zsebében lev lapos bütykös csücséhez ért

átnedvesedett gé-

fben

mennydörögve

folytatá a

Miszerint a

a török császár felesége akar

gével

—

húzván belle,

s jót

ki

járó

részt

nemzetes fbíró uramnál jelent-

lenni, vasárnapig a

kezzék.

Bezzeg

lett

erre izgés-mozgás, nevetgélés Kecs-

keméten.

— — A

Megbolondult Éretlen gyerek

a I

fbiró, vagy mi

—

?

dohogtak sokan.

benfentesek, a kik tudták, mi a czél,

mosolylyal rázták

a

fejket:

«Nem

kétked

lészen

foga-

natja*.

A

hivk

ellenben

kitüntetés fölött

:

csodálkozának

és

örültek

a

mert mégis csak szép az, hogy a

!

—

"Drutn

Drum

!

Mikszáth

:

A

!

Adatik tudtára azoknak

beszél köntös.

'

a kiket

30.

illet

lap.

török

Kecskemétrl

császár

van

házasodik.

(No most

felségének.

izlésc

Jó

beszélj

már Nagy-

özvegy

menyecskék

Krös !) Leányok

férjhezmen

és

szörnyküdve beszélték meg

érdekes

az

Csúfolódtak, éveldtek egymással

újságot.

beszé-

csintalan

a kender-tillónál és a

dekkel öt napig a kutaknál, hol összejöttek.

A jebb

fbíróék

terve, mint a

nyújtogatta

szultán, IV.

csiga-biga,

szarvacskáit.

Mahomet Budára

Híre

egyre ki-

jött,

érkezik,

hogy

azt

is

a

be-

szélték széltében, neki viszik a száz ökröt és ötven csikót arany karikással, arany fokossal és az ajánl-

kozó fehér népekbl

neki

ajándékul

választják

a

szenátorok a négy legszebbet.

—

Csak négyet,

—

villogott fel

várfzésnél a szép Inokai Pálné; császár

—

pajkosan a lek-

—

szegény török

I

Hátha még

azt

tudnád,

magyarázta Tóth Máté, — hogy

Borcsa

húgom,

—

otthon háromszáz-

hatvanhat felesége van még.

— Sok dolga a

lehet, lelkem

harmat esz, szöszke

— vág közbe Györgyné, — míg bátyám,

a

llgi

reggelenként elpáholja ket.

—

nem mint téged Ugi uram, nem

Bolond vagy, fiacskám

ségeit,

;

azért van haromszázhatvanhat,

veri az a feleis

látja

ket:

hogy minden napra

jusson egy. (S pajkosan csettentett

kelme a nyelvével.)

nyomban

Éles asszonyi ész, az Ágoston Katáé, felfedezte

sok

a

közt

feleség

a

legszerencsétle-

nebbet.

— Hát annak mi

szegénynek, a

jut

februárius

ki

huszonkilenczedikén van sorban, olyan esztendben,

mikor a februáriusnak huszonnyolcz a napja?

Ezt bizony nem tudta megmondani Tóth Máté sem, dohogott valamit, hogy

nem

van a töröknél*, de ez induljon a pityergésig

lesz vájjon

kinek

lül,

Majd

gátolta,

men

százhatvanhatodik asszony dogtalan lélek).

másforma kalendáriom

«

hogy meg ne

szánakozás a három-

felett

(oh szegény, bol-

a kiváncsiság kerekedett fe-

szeme ajánlkozni

nem volna bolondság, ha

kitudódnék,

?

melyik

négy legszebb rózsa a kecskeméti

az a

kertben

Ámbár hát

virágos

Kiket választana a magisztrátus ?

?

Titokban sok hiú szívet tudom csiklandozott ingerl gondolat.

Meg

is

De

a

szemérem

azt

mondta:

csitt I»

nyúlt a fbíró ábrázata mihamar. Egész

vasárnapig egyetlen halacska sem

Azaz, hogy tett

«

ott járt

Fábiánné

akadt a horgon.

asszonyom, kifes-

szemöldökkel, ropogós szoknyában.

—

Találja

el,

fbíró

uram,

miért

jöttem?

—

szólt hamiskásan kacsintva.

—

Talán adót

—

Ugyan menjen.

jött

fizetni?

S csipkés szél kendjével Lcstyák

kaczéran

felé.

— Talán

panaszkodni

jött valakh-e?

suhintott

:

33

— —

Nem

1

Talán

a

papoknak gyjtöget,

—

folytatá

a

fbíró csípsen. Rábiánné búsan szegte

—

Ha

nem

ki

le fejét és elhalóan

nyögte:

hiába mondanám.

találja,

Volt a hangjában valami fájdalmas lemondás, valami szívet facsaró melancholia.

— Micsoda! Csak tán nem ajánlkozni — Özvegy vagyok, — monda szemérmetesen. — Indoknak indok. Hm — A városért teszem, — jött?

!

folytatá

fülig pirulva.

— De hát mit szól ehhez Brúnó atya és Litkei páter ?

— morgott a kik

—

a

fbíró

félig boszúsan, félig

nevetve

kegyelmedet már majdnem szentté

Misét szolgáltatok

marad tovább

egyházé

lelkemért.

a

is,

testemet

—

tették.

Lelkem az

föláldozom

a

városomért.

—

Szép, szép

Még

!

Majd

följegyzem a nevét.

egy pár pocsék pofa jelentkezett ezenkívül

Nagy Panna, a czeglédi utczáról, özvegy Kemenesné. Bán Mária. Egy párt ki is kergetett a szois.

bájából a fbíró. ki

az

«

Ejnye, takarodsz innen, te deszka,

ördögnek kellenél te?»

Egy szepls leánynak

— — — vizet,

ezt

mondta haragosan

Nincs neked otthon tükröd? Nincs, nemzetes fbíró uram.

No

hát eredj, fiam, keress valahol egy dézsa

nézd meg magad benne,

s

gyere vissza,

ha

van lelked. Mikszáih

:

A

beszél köntös.

a

!

:

:

34

Mind

nagy derültséget keltettek

e részletek

Másnap, hétfn, tanácsülés sem sajnáltak meg-

értesült körökben.

jól

lévén,

magok

a

a

szenátorok

ereszteni egy kis csipsségct a sikertelen vállalko-

zás

felett.

— —

Egy

—

se alkalmas,

Nos, hát van-e már

felelte

Lestyák boszúsan.

a kalitban valaki?

Porosznoki Gábor uram kedélyesen köhécselt,

—

Elszámítottuk

császárnak

négy

négy anyát

találni

Könnyebb volna

a

mint

Kecskeméten,

odaliszkot.

— a

magunkat.

Én megtalálom

négy odaliszkot

a

is,

—

szólt

fbíró határozottan.

Makacs

és hajthatatlan volt

abban, a

mit

egy-

szer eszébe vett.

— S

Bokréta nélkül nem mehetünk. ezzel odatolta a szenátoroknak a budai szand-

zsák pasa

bizalmas levelét,

a

ki

tudakozódására

milyen ajándék volna a fölséges szultánnak illend, azt felelte keleti homályossággal (kVigyetek neki loval, fegyvert, pecsenyét

és

virá-

got!*

Meg

kell

lenni a virágnak,

punktum

Hiszen persze nem ajánlkozott eddig senki, mert

nem

volt

tán ugyan Ki tiszai

még kitéve semmi nem az

rajong a török

gazdag

csukaszin

deli

csalétek.

szultánért?

A

török szul-

Ha még

valami

molnár lenne, csinos testhez ill

dolmányban,

hetyke rámás

csizmákban

! :

35

De

és ha hites feleséget keresne.

A

kirl csak annyit tud a mifelénk való fehérnép,

hogy «

a török szultán

a basák basája; s a basáról csak annyit tud

török basa, nagy a hasaw.

Hiszen a veréb se lépne be a trbe,

szrbl

sodrott

karikákba,

nem

ha

fehér ló-

a

volnának

a

szalma közt megszórva pirosló búzamaggal. Hiszen a kis

egér se menne be a csapdába, ha

lenek ott ingerln,

nem

Ki kell a csalétket tenni a kecskeméti

nak

fehér-

csalogatón a fehér hájdarabka.

leányok-

is.

S mi

az

lehet

Ez

csipkék.

háromsága.

bennük

is

Hát én Istenem,

csalétek ?

a

ugyan mi más, mint

—

a

ruha. Gyöngyök, szalagok,

egy szentháromság, de a pokol szent-

A

suhog,

Belzebubtól

csörög;

kezdve minden ördög egyik: «gyere

az

kiáltja

nézz meg», biztatja a másik: «próbálj susogja a harmadik:

«

kárhozz

el

engem!»,

fel

értem!))

Lestyák Mihály ahhoz ért asszonyokat küldött szét, kit

Szegedre,

höz, vegyék össze veteket.

finom

kit

a

a török

drága

kereskedk-

legszebb selyem-brokát szö-

Arany, ezüstvirágokkal

blond-csipkéket,

násfákat

Budára

átvert

posztókat,

rubintos csereseket, vak/tó

fity égkkel.

De

el

ne

felejtsék

kegyelmetek asszonynéném a kösöntyüket sem. megválogassák, hallotta

mindent szem nem

pompában. Ügy legyen

látta,

fül

Jól

nem

az eszük igazítva,

mintha négy herczeglány bálba készüldnék

s

nekik

kellene a portéka. 3*

;

Maga ült a

úri

famíliákat: a Vayakat, Fáyakat és a Báriusokat,

dolgozott (mert messze földön híres,

kiknek 6

a

sem pihent; szekérre

öreg Lestyák

az

megbízásából, bejárni a szomszédos nagy-

fia

remekl szabó

volt),

k

közczélra (hisz

hogy kölcsön kérje tlük városi

is

keméten) a ruhavarró

mindnyájan birtokosok Kecsfrájláikat.

Mindenütt kegyesek voltak az úrasszonyok, «a város patronái)). val

Mátyás mester egy szekér

frajlá-

érkezhetett haza.

Mikor nagy ládákban

a portéka

minden bámulatra méltó

Mátyás

Csattogtak-kopogtak

nappal.

a

tk

az

Ez

Ahol meg

Amabból

itt

egy

a pruszlik.

fehér

a

lesz,

bársony- és selyem-

ság ezer apró

az ott egy rokolya.

kacízabáj,

(Oh be

csipkébl

mint a hab.

gyüszük,

ollók,

apránkint alakot kez-

s

ölteni a sok szögletes

darabkák.

olyan

megérkezett,

felügyelete alatt a lázas tevékenység éjjel-

csillogtak-villogtak

denek

is

megindult Lestyák

volt,

felséges kis jószág ingváll

Hát ez

aranykarikából

a tarajos

a

menyecske

másik kett. Mondani sem

a

ezekrl

a

négy virágból hajadon

mennyi leány a

és

bolond-

összetzve? Az a

fköt. Mert hogy

!)

formálódik

lesz

asszony van,

csodaruhákról beszélt nappal

kett,

kell tán,

az

mind

álmodott

s

éjjel.

Ilyen szép kerékvágásban

lett

volna

már min-

den, ha tisztelend Brúnó gvárdián és Litkei páter bele

nem

okvetetlenkednek.

!

:

!

37

Ezeknek sehogy sem

tetszett a terv,

ha csak egyetlen

keméten török hatóság legyen, csausz

—

A

magától

kérje.

Jehova embere, ne kac^zérkodjék Allah-

ki

Mert

val.

maga

és azt a város

is

hogy Kecs-

a

csélcsap szolgát az egyik IJr eltaszítja a

és

Ur

másik

föl

nem

magához.

veszi

Legyetek résen, Kecskemét istenfél lakosai Penekedtek,

átkozódtak,

fbíró

tottak az új

ellen,

beszédeket tar-

lázító ki

törökkel

a

trafikál,

neki akarván odajátszani szent Miklós püspök városát,

a

szüzeinket, eladja lelki üdvös-

elviszi

ki

ségünket. tapló a magyar szív; minden szikra Mindig több-több ember bszült meg. A következ vasárnap nyugtalan csoportok verdtek

Jó száraz

fogja.

össze

a

szent

prédikáczió után a városháza eltt,

fenyeget kézmozdulattal kiáltozva

—

Le

Kivált

A

a fbíróval

katholikusok

a

lutheránusok,

száz

év

Le

I

a szenátorokkal

ersen

voltak

magvet

kiknek

eltt jöttek be

ide

mint

Csehországból

és a

Tolnáról ideszakadt kálomisták, kik ez

csomóban

még

elkülönözve

tán szerették

fejedelmekkel

is

laktak

egy

irritálva.

több

elei

temetutczában,

a

kicsit a

idben egy

protestáns erdélyi

pajtáskodó kontyosokat.

A

protes-

tánsok eltt csak olyan furcsának látszik a turbán,

mint a

ti ara.

Porosznoki és Ágoston uraimék tottak

be a fbíróhoz:

izgatottan ron-

—

Nagy

hallja

A

baj van.

nép háborog

Nem

alant.

kegyelmed?

— —

De

—

Az

hallom,

—

közömbösen.

felelte

Quid tunc ? Letegyünk a tervünkrl ? Miska gúnyosan nézett a szemök közé. a kérdés, rosszabb lett-e,

mióta

gvár-

a

dián ellenzi?

— Nem

—

rosszabb

lett

szólt

de az eshetségekkel számolnunk két

a

páter,

—

Porosznoki

kell.

Két hét

alatt

kiknek nagy befolyása van a népre,

kaszára, baltára kapatja a népet ellenünk.

— sát

Az

a kérdés,

vagy az utcza?

Ügy

mi intézzük-e Kecskemét sor-

Én

azt

gondolom, mi intézzük.

lesz hát elintézve, a mint elhatároztuk.

Annyi

keményen mondta

crélylyel, olyan

szavakat

a

fiatal

Porosznokinak

is

hogy még

fbiró,

imponált,

csak

a

ki

e

vasjellem

Ágoston Kristóf

szeretett volna szurkálózni.

— uram.

A makacsság nem mindig A baj megvan az ellen ;

míg a nyakunkra nem

— — — — — jukra,

fbíró

tenni kell valamit,

n.

Hát iszen teszünk

múlva lóra

eszélyesség,

is.

Kegyelmed egy

félóra

ül.

Én? Titkos követségben megy, fontos ügyben.

Hova

?

Üljenek

mert a

vonatom

I

le,

ki

nemzetes urak, de lakat elárulja,

a mit

a

szá-

mondok, bnperbe

39

—

Úgy

—

egy diktátor

beszél, mint

morgott a

beteges Zaládi. Ezalatt ugyanis egyenkint beszállingóztak az elölkikelt

járók,

rémület

arczokkal, halványan

rítt ki

:

némelyiknek a

szemeibl.

—

Halljuk! Halljuk

—

Ágoston uram

I

kurucz

a

sereget keresi

fel,

nevezetesen Csuda Istvánt.

—

Azt

a tolvajt?

csak kerüljön a

—

Nem

No

szemem

igen fogja

nyájas

parolaszó

nyiért

volna

elé.

bántani,

azt

hanem inkább

megalkuszik vele, meny-

mellett

még egyszer

hajlandó

elrabolni

a

— de mindjárt ám. Erre

gvárdiánt és Litkei pátert

emberre nincs egy ideig szükségünk.

a két

A nem

majd adok én annak,

iszen,

városatyák komoly ábrázata mosolyra derült; volt

már sápadt egyik sem. Porosznoki tnram

vígan csapott tenyerével homlokára.

—

No

ez

sem

volna

jutott

eszembe.

Helyes,

okos! Kegyelmed született diplomata.

—

A

talásnál.

nem

kényszerség

A

papok

jó tanító,

ellen

fogathatjuk ket,

nincs

sem

jobb néha a tapaszhatalmunk,

nem

el

sem

el

tilthatjuk a szó-

széktl. Egyetlen szer van csak: Csuda István.

—

Mennyit Ígérhetek?

kifelé induló

—

kérdé jókedvvel

a

Ágoston.

Olcsón megcsinálhatja, mert nincs most semmi

dolga, felét

—

azonfelül

belevág a

annak, a mit kér.

szakmájába.

Ígérje

a

40

Egy

félóra múlva

már

ott verte a port az

úton

ton pej kanczája a czeglédi a

s

jámbor szerzeteseket megkötözve

épen arra ... tóf jáig

uram

Ily foganatos volt az

titkos követsége,

nem gyzött

mindig

korában hetyke dicsekvéssel

I»

Csudáék

Ágoston Kris-

nagy

elszeretettel,

regényesebben, :

plenipotcntiás követ voltam a

sége udvaránál

vitték

este

melyet aztán holta nap-

emlegetni

csillogóbban,

Ágos-

harmadnap

aggastyán

«Hej, mikor én

Thököly uram

még fel-

.

NEGYEDIK FEJEZET. (Négy rezedasziUal elindulnak

A

—

papokat elvitték

dalom elaludt

s

ruhák elkészültek

kitették

városházán

a

búcsújárás

mint

ingerln egy

— török császár

utolsó

az

s

elé.

három napon

közszemlére.

No

volt

ott

I

Pinty hajdú rizte voltak

népforra-

kecskeméti

a

közeledett a nevezetes nap, mikor

Budára indulnak az ajándékokkal

A

va)a.)

terítve.

Cherub,

a

nagy

a

Úgy

asztalt,

ott a

állt

lángpallos

melyen

ki

vén Gyurka,

helyett

fölemelt

mogy orófapái czával Olyan szép

még

is

volt

a

sok

«csiri-csári»,

hogy

elandalodott rajtok.

— Nagy segítség az A

az

csinosabb

melykor; ez

is

ilyen

rongy asszonyábrázatnak

nszemélyeket meg a tisztéhez tartozott.

biztatta

1

né-

:

4«

Ugyan próbálja

fel,

galambom,

másik

a

ott

szobában.

És

állott

ki

volna ellent?

Volt-e szív, a melyik

meg nem dobbant, tekintet, a melyik ott nem veAz ezeregy éj minden ragyogása semmi se. Hány lányka topogott körül félénken, mint az

szett?

zike,

elindítá szemeit szendén,

kitágultak

mécs,

és

remegés

lassú

de azok csakhamar

kezdtek,

világolni

fogta

lüktetett s ilyenkor rászólt a hajdú

húgocskámh) volna

És

Biz

halántéka

tagjait,

el

az felpróbálta,

lobogó

mint két

wPróbáld

:

még ha

fel,

belehalt

is.

a ki egyszer felpróbálta!

jaj,

pompás

a hajába

pruszlikot,

ezüst

szalagokat, derekát

adták

arra

csúra,

a

a

magad

font

frájj

befzték kar-

gyönyörséges

ingvállt, a

meggyszín selyemszoknyát, himzctt

lábára,

kincseket.

vakító

a

fel

félholdakkal,

csizmát

Két

hát hát

még még

a a

karmazsin

piros

szem-

a

násfát,

«Uczu lelkem, most nézd meg

!»

Erre aztán elhozták elébe fölsikított az

örömtl

a tükröt,

a

mire

az

egy mesebeli tündért látva

;

benne. ziháló

S mikor nézné magát vágytól pihegve, mellel, a hiúságnak édes éhségével, eléje a

Cherub

—

No

pedig ha

de elég

volt,

tetszik, járj

vetkezz

le

már

áll

ismét

—

vagy

örökké ilyen ruhában.

Ugyan melyiknek van

ereje azt mondani

:

«Ka-

43 czaglak benneteket*, kikapcsolni az

igéz mellény-

két, leoldozni a bámulatos szoknyácskákat, lehúzni

ékszereket

Mind meg

— egyik sem

vetette

szívesen.

Még a

akarta próbálni,

ütött-kopott

régi

ismét

belebújni

és

motyóiba?

le

tündökl

karmazsincsizmát, leszedegetni a

a hetyke

élemedettebb nszemélyeket

mérkzni

hideg; szerettek volna

majd

is

—

kilelt

biz Isten

olyanok, a kiket Szegeden megégetnének.

Végre

be

is

hozni

kellett

a

Csak a

tilalmat.

szépek, árvák és szegények próbálhatták

a ru-

fel

hákat. Olyanok, a kik jöhetnek'

Pinty »

bácsi nagyra vitte

—

szép.

Keresték

!

is

a protekczióját

mosolyokkal, sonkával, kalácscsal is

került

csak

tíz-húsz

múlva

gem

év

is

rajta

;

az

volt

rubája». Valóságos

igéz

egy boros kancsó hivatal volt az. ki,

mikor még

rangot adott az asszonyok-

ha elmondhatták:

nak,

s

Mert nagy késbb tudódott

innen-onnan.

Úgyszólván

ki

csak egy arany almája volt,

Parisnak

neki egy kosárral

határozta meg,

;

én

«Nem

a gólya költött en-

testemen

közmondás

lett

is

a

"Lesíyákék

belle.

Hát még akkor mindjárt melegében, képzelhetni,

nem

lehetett

ruha;

ki

közömbös,

találtatott hivatalosan

matlannak ». Sok

Nem öreget

kin volt, kin

akarom

ég

szépnek

nem s ki

volt a «

alkal-

keserves könny omlott ezért.

vádolni

hivatali

visszaéléssel

az

sem, hogy megvesztegettette magát (nehéz

44

volna

azt

tény a

mi

most kétszáz év után sok

tény,

bizonyítani), de

tapintatlanságot csinált. Ott

van például a czigány leány esete. Bejött a kis kormos, rongyokban, mezítláb,

kó-

ozosan, meglegeltette nagy szemeit a kincseken és a szája nyitva maradt és

fényes

(Az

a

szájából

nyitott

fehérlettek

a

ki

mint fogai.

vén mamlasz észre sem vette.)

Egész gyermek teljes.

a

gyöngyök

keleti

Sokáig

még, nyúlánk bár, de er-

volt

míg végre

habozott,

settenkedett,

megszólította a hajdút:

—

Hát nekem szabad-e

Gyuri bácsi

nagyot

fujt

?

elbb, majd méltatlan-

kodva mordult rá:

—

Alinek a béka lábára patkó? Eredj a pokolba.

Mintha mindenik szó egy felh

lett

volna

leány arczára, homlokára ereszkednék, olyan

morú

lett.

Még

vadon ntt mókust

ezt a

babonázta a pipere.

Elfordult,

is

könnyezett

s

a

szo-

megés

a

könnyeket a könyökével törölgette. Szerencse

—

vagy tán nem

szerencse

—

épen

bent volt a fbíró és megfigyelte bánatát. Kezével megérintette a

—

vállát.

Habozva nézett

—

Ijedten rezzent

fel.

Válassz a ruhák közül, öltözz feli

Az nem

rá.

fel

engedi

1

(Pintyre mutatott

rándított fél vállával.)

—

De

ha én engedem, a város fbírája.

Ránézett a könnyein keresztül nevetve.

a

meg-

45

— —

Te parancsolnál

—

Pinty

be a

kis

lehet

belle

Meg

fbíró mosolyogva

láthatták

az

egy negyed

azt

öltözszobából

játéka-e vagy

óra

éllény? Olyan

A

egy vakító szépség királyleány.

volt,

rokolya kecsesen pirosságával

kígyózott a

le

rubintos

mint

cseresznyeszín

selyem pruszlik tündér idomokat engedett a

múlva.

kimosakodva,

moraja hangzott.

felöltözve, a csodálkozás

túltett

vigye

csinálni.

kilépett

Álom

—

leány után a legszebb ruhát. Lássuk, mit

is

Mikor

Igazán?

itt?

szólt a

a

sejtetni,

bokáig. Ajka

násfáján,

kondor

fekete varkocsa addig szaladt rajta lefelé, míg csak

valamit talált belle.

—

—

Kinek a lánya vagy?

kérdé

a

fbíró

el-

ragadtatva.

—

Az öreg

szokott

Bürüé, a

(A

muzsikálni.

a

ki «

«

Nyalka halász »-nál

Nyalka halász » hírhedett

csárda volt a tiszaparti tanyák között.)

— — —

Mi

neved

a

Velünk jössz Budára

Vállat vont

— — így

A

?

Czinna.

Akkor

?

egykedven. tied

marad

a ruha,

Megyek. került

többi

is

el

a

bokréta

könnyen. Csak

legszebb

ki kellett

a sokból a legillbb hármat.

A

virágszála.

válogatni hozzá

lenhaju Bari Máriát

ibolya szemével, ringó derekával, a délczeg,

magas

;;

46

Katona

Magdolnát

Ágnest,

csattanós

—

rózsát.

tán

s

duzi

I

Nem

nem

és

fcsl

arczával,

Pál

mályva-

soha különbeket a szul-

csókolt

meg

énekelt

gömböly

begyes,

a

piros

szebbeket

ezeknél

Fir-

Indulhattak most már.

Vasárnap

mindenik

száz

gulya,

a

beállított

vaskolomppal, pántlikás szarvval,

csinos

a ménes, ötven nyúlánk

beállított

ökör,

villás

csikó,

mindenik

kis ezüst csengvel. Felültek kettesével két szekérre

leányok,

a

leghamisahb

adják

ki

Majd

hogy menyecske bellük kett

azaz

a

menyecske

két

—

magukat. fölkászmálódnak,

molnár-kék czüstcsattos

köpenyeikben szenátor uraimék, csikra.

mert csak annak

Az elsbe

ko-

a fbiró, Kriston Ferenczczel, a

fordulva Inokai József. Egyik

befelé

kocsisülésen

fürhéczes

a

Ágoston uram,

a

ménest

ki

a másik kocsin ül, követi voltából hirtelen virág-

kertésznek

viszi,

másik a gulyát.

vedlett

alá,

—

Porosznoki Gábor a fegyvert

ilyen

tokban.

A

t

de

fest,

viszik

«

kendiket,

karikást

s

.

.

gyönyör selyem

jól

beszél törökül, tatárul

«

éljen* riadása felhangzik;

lekapni fejük-

az itthon maradt asszonyok sietnek

megindítják

.

kenembernek ».

Az összegylt népek rl

!

hatodik városházbeli, a kis púpos Imecs

György, rosszul ennélfogva

viszi

politika

a

a

hogy

lobogtathassák

lovaikat,

megindul

a a

csikósok

fényes

;

a

kocsisok

megcserdítik

a

menet, muzsikaszó

.

Mikszáth

.

:

.

A

a csikósok megcserdtlik a

beszél köntös.

k<^J'ikást.

46. lap

;

47

mert a száz ökör kolompja kong-bong, az

mellett,

ötven csikó csengje csilingel

Az

A

den egyforma.

A

hajlása

tónusokat csal

Az

irjuk.

melynek csak

ki

a

tompa szürke

a

véget,

vet

.

.

alföldön min-

helységek, a városok, a határaik.

róna,

délibábos

lila

sem

út egyhangú, le

.

mennybolt

le-

melybl

talaj,

a bágyadt szi napsugár, egy

mindenütt. Egyik határ úgy hasonlít a másik határ-

rf

hoz, mint egy

bl

posztó a másikhoz, ha egyvég-

vannak. Imitt-amott felbukkan egy-egy fanélküli

A

magányos tanya, fehér házikó, kútgém.

községek

végén kipeczkelt szárnyaikkal a szélmalmok

tnnek

az

fel

utasnak,

— úgy

mintha az elbbi faluból

valók volnának.

Igazán

városok

nek

egy olyan

Debrcczen

a

templommal, nyal,

melyen a

nagy

a

milyen egyformák valának.

is

volt

kakas,

hogy még

mulatságos,

dolga,

kollégiumával.

Kecskemét

a

mivel

a

alföldi

Mindenikdicsekedett.

Szeged

Mátyás-

a

Szent-Miklóstorony-

rajta volt jó pajtásságban a kálvinista

lutheránus

csillag és katholikus

kereszt

mindenik tudott felmutatni egy elhíresedett élelmiczikket,

Debreczen a kolbászt, Kecskemét az almát.

Szeged a paprikát. (Egyformán fejldtek azóta mindenik megmutatván, mennyi

gában

:

támadt.

Debreczennek

telik

Csokonai

tle

Vitéz

is,

ész dol-

Mihálya

Szegednek Dugonits Andrása, Kecskemét-

nek Katona Józsefe.)

Hseink

tehát

mentek-mendegéltck,

míg végre

magukat

ott találták

várban

—

hol legott dologhoz kellett látni, a

kinek-kinek

Az els

ki

szerep

kenegeti

aranyakkal,

ó

hogy

volt osztva. a

annyiban különbözik zsírral

nagy hangyabolyban, Buda-

a

ki a

«

a

kenemberé »

a

ki

csak

kenasszonytól, hogy nem

csömört az emberekbl, hanem

neki

Pilátusig ügyeskedni s

kellett «

lótni-futni

érvelni*),

Pontiustól

hogy az audienczia

meglegyen.

A

padisah szerdán ereszté

Kecskemétet.

fényes

ábrázata

elé

1"*

kMi^m

I

(

ÖTÖDIK FEJEZET. (A csáJiár eltt.

Nagy

díszben jelentek

kásan, kardosán. Lestyák

Az

égi

meg

mérnök.)

pany-

kelméik,

Mihály uram csinos

deli

leventét mutatott.

Ó

tartotta

szomorú négy

a

szónoklatot,

állapotát

mögötte

oly

álló

híven,

szenátor

Kecskemét

lefestvén

oly szépen, hogy a

könnyekre

(Imecs uramat már tegnap küldték haza.)

fakadt.

A

beszéd

sok ékes szóvirág után oda konkludált, hogy azon

borulnak

esedezéssel

le

leghatalmasabb

a

trón

urának lábaihoz, adna Kecskemétnek egy állandóan ott lakó pasát

akkora lesz

Már

a fölséges szultánnak

megmenti Mikszáth

ket

mint a kis ujjam, hogy

megmentse.

tyázóktól

hogy

is,

vagy csauszt, vagy akármit, ha csak

pusztán

az

a

por-

a

tény,

egy emberét tudják

ott,

a város békéjét, existentiáját. :

A

beszél köntös,

a.

50

Majd

egy

lendülctteljescn

fordulattal,

rhetori

ecseteié, milyen jó dolga lesz ott annak a csausz-

kházat építenek

nak; gálják,

Most le

megbecsülik, kiszol-

neki,

tenyerükbl édes mézzel

Nazur bég

a budai pasa tolmácsa,

az orácziót a szultánnak,

ki

etetik stb.

szenvtelen

fordítá

arczc^zal,

nagy életuntsággal hallgatta ezeket. Egyébkint igen

jókép, rokonszenves alak

Nagy

éves.

gyengén

vezér

Ibrahim pasa, a budai kezekkel a szultán mellett

keldött vérbeborult

körülbelül negyven

volt,

ritkán bólintott

kis

s

ott

a

fejével.

állt

összefont

feszült várakozás les-

szemeiben, mintha mon-

daná:

—

A

beszédet

már

hallottuk,

lássuk

most

az

érveket.

Rögtön következtek. Porosznoki Gábor ellépett, felnyitván az alma-

zöldszfn selyem tokot, melyet maga eltt kivette

abból

a

remek

mv

fokost, aztán letette a szultán eltt

mind

—

tartott,

arany karikást és

a

lev zsámolyra

a kettt.

Lábadhoz teszszük im fölséges császár Kecs-

kemét fegyvereit.

A

szultán lehajolt, fölvette a karikást

gette egy kicsinyég.

Majd Ibrahim

és

néze-

pasával váltott

halkan néhány szót. Ezalatt épen kiköszörülte a torkát, tiszteletteljes

krákogással Jnokai szenátor uram

—

s

ekképen darált:

Vitéz katonáidnak egy kis pecsenyét hoztunk.

:

5«

nagy

legnagyobbika

szultánok

Legyen

!

kegyes

fölséged megtekinteni az ablaknál.

Nazur bég gépiesen tolmácsolta kedvetlenül kelt

szultán

a

és

hogy az ablakhoz

a szófáról,

honnan láthatók voltak

lépjen, a

a

pompás tinók

melyekhez Kriston Fvsrencz uram rebegte

és csikók,

a prológot.

el

fel

Mindez nem

sokat érdekeltekelet ha-

talmas urát, bágyadtan ereszkedett vissza szófájára. .

.

De

hs

áram-

beosonni. Talán a négy szoknya

suho-

most megnyílt

lat látszott

gása okozta.

A

teremajtó

a

s

kecskeméti leányok léptek be üdén,

kedvesen.

A

szultán élénken ugrott

Ágoston Kristóf

mint egy

is-

olyan gesztusokkal, mintha egy bokréta

kolás fiú s

melyet a

lenne a kezében,

gyenlsen

fel.

középre,

kiállt a

papának

ad

át,

szé-

szavalta

— Egy kis virágot hoztunk, kérem alásan. A szultán bizonyára nem értette meg a magyar szavakat, de most a tolmács közbenjötte

mosolyogni méltóztatott.

Majd

nélkül

is

vígan odakiáltott a

budai vezérnek:

—

Fátyolt reájok gyorsan, Ibrahim

nyit jelentett keleti nyelven

egy perczig sem buja

Míg

a

pasa

:

Ne

!

(A mi any-

fertztessétek

ket

pillantásaitokkal.)

kirohant

intézkedéseket

szultán lassú, vontatott szavakkal

tenni,

a

közölt

valamit a

Allah

árnyékát

tolmácscsal.

—

A

szultán

felsége,

kinek

5»

mondja

azt

oltalmazza,

kívánságaitokat

nektek

fontolóra

veszi.

hitetlenek,

hogy

Legyetek

addig

veszteg és várjatok odakünn.

A

tolmács intett

ezzel

s

küldöttség

a

volt

el

bocsájtva.

De

szultán

a

jó

kedvét

látva

kedni

uram,

dolgot

csele-

visszarángatta tehát gyöngéden,

:

nyaiknál

fogva,

a

kifelé

imígy szólt a tolmácshoz

—

Ágoston

emlék

azt hitte, ideje valami örök

Még

iparkodó

mente szár-

elöljárókat

s

:

egy alázatos kérésünket közvetítsd, ha-

talmas tolmács, uradnak jobb keze!

A

nagyvezér, a jelenlev pasák és ulemák meg-

botránkozva néztek a vakmerre, valának meglepetve

urak

de

is,

a

Kecskemét virágaira gondolva, még min-

szultán,

dig mosolygott süt,

kecskeméti

a

nem kevésbbé

s

a füvek

s

ha

nnek,

a

szultán

a kövek

mosolyog,

hárfáznak

a

nap

minden

s

rendben van.

— kok!

No, mit akartok még,

—

lyettese, Hasszán, a Tihaja

—

még

mert

jetek,

Épen

bátorodva táoziót

és

—

láttuk

arra

A

tihaja

Ibrahim

rozsomápasa

he-

bég — szaporán fecseg-

sok küldöttség vár odakünn.

—

az

bármit kérnének

a

telhetetlen

fortyant föl magyarul

folytatá

oda künn a nagy-krösi depu-

kérjük is

Ágoston Kristóf neki

mély

alázattal

felségét,

kegyelmeik, ne adja meg nekik-

bég nevetett

hivk urának második

s

maga magyarázta meg

kérelmüket,

a

hivk

ura

:

:

53 is

nevetett a furcsa kívánság fölött (ilyen

nem ken

fordult a praxisában) :

mi legyen ennek az

—

meg

A

pompás hangulatba

szultán

hasonlóképen

—

együtt,

pezsdült,

homlokáig

egész

A

Örvendezzetek!

tolóra veszi az

Ezzel

van

és a macska. tol-

a

vigyorgóra

adta át az uralkodó válaszát.

vált arczczal

«

feleletet

a

Nagy-Krös és Kecskemét úgy Mekka és Medina, mint a kutya

mács

élén-

indoka.

Lestyák Mihály uram adta

mint

még el

kérdezte

azt

és

els

kegyelmes

padisah

fon-

kérésteket, a másodikat teljesíti.

kihúzódtak

kecskemétiek

a

az

udvarra,

szerencsés jó reggelt* kívánva útközben a beme-

netre váró körösi

múlva

kiosont

tegnapeltt

szomszédoknak. Néhány

hozzájok

járt a

ken

bág

Tihaja

a

ember)

perez

(a

a szenátorok vállait, pártfogói arczczal biztatta

— Szerencsés kópék kegyelmetek nyerték,

felvidították

szultánt.

a

kinél

megveregetvén

s

!

ket

Egészen meg-

Semmi

kétség,

minden meglesz. Megelégedetten

dörzsölte

volt neki igérve utólagosan,

Száz

kezeit.

ha

töró'k

arany

hatóságot kap-

nak Kecskemétre. Jó remények közt a

fbíró beszédét

ácsorogtak

Ágoston uram teljesen

—

Ágoston

és az

el

Ugy-e, hogy érek

künn,

dicsérve a

föllépését.

Maga

volt ragadtatva.

én

valamit?

Van ám

itt

ész, atyafiak.

Vagy másfél óra múlva

újra

visszajött a Tihaja.

54

Dühösen kalimpált kezével, nagy hüsos képe vörös méregtl, mint a paprika.

volt a

—

—

No, disznók

messzirl

kiáltá

—

agyon-

röfögtétek a szerencséteket!

A

— —

derék urak sóbálványnyá dermedve néztek

Mi

történt az Isten szerelmeért?

Az

történt,

küldöttség

hogy

szamarak,

ti

terhesnek

a

nagy-krösi

elviselhetlennek

és

maga számára ügyes-bajos dolgaikban mányaik teljesítésében úgy

a budai,

noki basaságok távolságát,

a

rá.

találván

és

szolgál-

mint

szol-

a

szomszédos Kecske-

métet kívánta egy felállítandó török hatóság székhelyének.

— Mi pedig — dadogta — Ti pedig megigértettétek .

a

.

Inokaí

.

József.

nagy-krösiek kívánságát, bármi legyen

az,

nem

Gebbedjetek meg!

teljesíti.

Ezzel hátat fordított nekik, miután kösen köpött egyet-kettt

Azt

hogy

a szultánnal,

a

megrökönyödést

látni,

Lestyák

Porosznoki

károm-

volna

kodott, Kristonnak az orravérc indult

ben, az öreg Inokainak pedig a kezdett,

törö-

elei bük.

kellett

a bajuszát rágta, a becsületes

pityeregni

elbb

meg

mécsese

ijedtétört

míg ellenben Ágoston

el,

uram

iszkiri,

szedte sátorfáját, ment egyenesen a szeke-

reihez,

melyek

a

Dunánál

álltak,

lefeküdt az egyikbe,

betakarózott a bundájával, mert olyan hideg rázta ki,

hogy egyenletesen

száz borzongató nátha.

felosztva, kitelt volna

belle

!

55

— a

Most már

akár hazamehetnénk

—

törte

meg

szomorú csöndet Kriston.

—

Megvárjuk

—

határozatát,

a szultán

vélte a

fbíró. Jó öreg uzsonna lehetett, mikor a

makánja értük

a tolmácscsal

jött

vezette

ket egy terembe

kaftánt,

mondván

—

Ezt

A sony

egy

által

:

Bizo-

padisah.

!

szenátorok búsan tekintettek a sötétzöld bár-

mely

ruhadarabra,

aranyos

paszomántokkal volt kihányva, figurákban,

lyes

fel-

nekik

felséges

nyára jó hasznát veszitek

kaj-

egyetemben, átadott

és

a tolmács szája

küldi nektek a

szultán

s

mintegy

zsinórokkal

mindenféle

és

szeszé-

megdöbbenve kérdek

egymástól: «Hát csak ennyi?*

Porosznoki uram szóbeli kifejezést

is

adott elé-

gedeti enségén ek.

— —

Egyebet nem üzent

tatok,

—

Egyebet nem üzent

nagy flegmával.

—

A

de mire szavát

felsége? a

felelte

szultán jó szívvel adta, azt

be

kajmakán volt irán-

kellett váltania.

Hiszen magatok kivántátok.

—

—

Nem Nem

—

Mcnnydörgettét

-

lehetne-e

még

hozzá?

egyszer bejutni

lehet. I

Szépen

vagyunk

!

Lesz

öröm odahaza.

— deg

Ha

így van, így van,

arczczal.

— Fogja ked

—

szólt

a

fbíró

azt a kaftánt, Kriston

hi-

uram

Kriston Fercncz uram nagy mérgesen és tiszte-

56 letlenül fölkapta a

hogy annak

hogy

helyett,

medvebrrel

az egyik

érintené

csókjaival

dirrel-durral vonszolá

érvén

úgy

söpörte, a

nagy

szegélyét,

fbíróék

után

behajította

a

a

szekereikhez,

a

bélelt köntöst,

csücske a földet

helybe

s

saraglyába,

mint egy lyukas pokróczot szokás.

már

uramnak

Ágoston

hlt

helye

volt

csak

;

annyi felvilágosítást tudott róla adni az egyik kocsis,

hogy

hol egy

a

szekéren

mert nagyon vac^ogott mondott, hogy soha

Mire megetettek,

magát Vácara,

elvitette

vagyon

leánya

se

férjnél

többé

látja

a

beszélt,

de annyit mégis

foga,

a

keveset

;

Kecskemétet.

megitattak és haza indultak a

mieink, leszállt az est-szürkület, a

kémények

füstje

összeszrdött

utálatosan

bre-

a köddel, a

békák

kegtek és kuruttyoltak a pesti mocsarakban tani

lánczhíd-téren),

a

müezzinek

kiabáltak a budai mecsetekrl,

várból

kísértetiesen

messze-messze

míg

huhogtak

valami

a

mos-

(a

kiállhatatlanul pesti

ócska

baglyok.

Csak

a

falucskában

zúgott-kongott

egy siránkozó keresztény harang.

A tej,

köd vöröses fehér félig átlátszó,

mint

frissen

fejt

melybl gúnyosan vigyorgó

tör-

volt,

a

pék, viaskodó sárkányok, pikkelyes csodaszörnyek,

lepeds

kísértetek foszladoztak

len sötétkék

Mire

Az égbolton egyet-

felh igazkodott lomhán,

a pesti házakat

hatvani kapun túl ból, hol

ki.

lev

majd befordult

elhagyták, sasos, a

szélesen

.

kivergdtek

.

.

a

rekettyés ingovány-

Kristonék

szekere

egy

:

:

57

kenderáztatóba

a nemzeti

(ott valahol

mozdult a felh és

lyén), egyet

hirtelen

nagy

mikor egy

a holdat, mint

színház he-

ezüst

elnyelte

egy

tallér

kék harisnyába potytyan. Kissé sötétebb rult az

lett

;

ünnepélyes, méla csönd bo-

Csak

alvó természetre.

tyoltak

kátyúkban,

a

hangzott a

pesti

czammogtak,

a

szekerek

egy-egy

kakas

A

lovak

tanyákról.

a kocsisok bóbiskoltak,

mellett,

Pedig

nagy ritkán cserélvén

bizvást

«Hogy adjuk

át

;

ki

mert

cserélhettek,

gondolata egyforma volt

kedvetlenül

a

komoly gondokba mélyedve szótlanul más

huru-

kukorékolás

szenátorok

egy-

ültek

eszméiket.

mindnyájuk

ha az egyik azt mondta

otthon a nagy semmit ?»

másik

a

hümmögött, bámult az éjszakába és azt válaszolta kis

vártatva:

dinkább

mint kecskeméti lekonyult

fejét

volnék

szenátori),

és

a

sóhajtva

ökörért, ötven paripáért

egy

most

juhászkutya,

harmadik

felütötte

tette

hozzá:

zöld

köntös

«Száz

—

jó

vásár ».

Azzal újra elhallgattak, újra fehéres ködbe,

melybl azok

mern

bámultak

a

a szeszélyes alakzatok

rajzottak.

Hát egyszer csak az

egyik

egyszerre kivált egy kisértet. zibb a többinél, az útra

állt

ilyen

ködoszlopból

Szembetnbb, a lovak elé

.

.

.

igas

ár-

nyéka mozgott az úton.

Az ell menknek lovai meghköltek. A kocsis Egy lágy ni hang megcsendült

felpislantott.

58

•

meg!

—

Álljanak

A

katholikus

Minden

— —

—

Ki vagy?

Hát

gyenek

Az

keresztet

Inokai

jó lélek dicséri

a

kérdezé Kriston.

Czinna vagyok,

hamar

fel

a

cyzigányleány.

Ve-

most

már

St

má-

a kocsira.

imént csak Inokai

ijedi

meg,

de

holtra rémült Kriston és Porosznoki restéit

Elszöktem

Czinna kurtán.

!

—

felele

csóka

Huh

mindnyájunkat

Tudod-e

te

felakasztanak

te kis áspis ?

—

!

—

hogy minket

azt,

Takarodsz

miattad.

Vissza kell kisértetni

—

vélte Porosznoki

hold fényl tányérja most bukkant

világítá a

lucsok,

rajta,

sedett

a

csupa

csaták

a csizmák sárosak,

sásokban,

Nem

egy

likját.

akarok visszamenni fehér

kissé.

volt

foga

a

szoknya

gyönyör

hez oda tapadt.

—

a

mocsarakban,

gázolt; bámulni lehetett

czosan és

ki,

s

is.

be-

szép leányt.

Csupa ruha

vakarta a

mingyárti Mit tegyünk? Mit tegyünk?

vissza

is

?

kutya mája, kutya mája

—

a

leugrani.

Épen ez az, miért szöktél meg, Mert eluntam magam.

fejét Kriston.

A

is.

jöv fbíró sem Hogy kerülsz ide, te

sik kocsin

— — — — —

magára.

vetett

az urat!»

—

megvillant,

a

gyönyör átnedve-

miken végig

idomait, a mik-

dünnyögte damert vaczogott

Dideregve kapcsolta össze a

prusz-

álljanak meg.

Mikszáth

:

A

beszél köntös.

<8.

lap.

-

59

—

Vissza

menned,

kell

—

mond

—

fbíró

a

fejünkkel játszunk.

A

leány összerázkódott, szép

emelte a fbíróra, de annyi

nagy

szemeit rá-

annyi

bájjal,

szemre-

hányással tele, olyan csodálatos tekintettel, hogy a

fbíró

—

felkiáltott:

Gyere

hát,

mellém

ülj

Haza

kocsira.

a

viszlek.

— noki

!

I

— — Juventus melege

inté

I

ventus

—

dörmögte Inokai.

-

egyet

villant

Aztán felugrott

volt abban.

egy könnyed, formás

lódulattal,

az

;

ebhség mellé

bíró

a

mint a vadmacska.

kocsik újra megindultak.

— gatva.

Te

—

fázol

mondta Lestyák, lélegzetét

Aztán kivette a saraglyából

Majd

a homlokát tapogatta

forró volt egy tapintású.

A

kicsit,

meg

térdén.

tenyerével,

a

de milyen sima, milyen édes

fbíró vére bizseregni kezdett.

Hej csak egy boldog ember van,

tozott c

hall-

odagyömö-

az

szölt császári kaftánt; végig terítette a

—

Porosz

—

Czinna szeme megint

A

—

Fbíró uram Fbíró uram mélabúsan. Mit cselekszik? Az én felelsségemre

közben az els kocsin Inokai.

ton Kristóf uram, a

ki

biztos

— —

sóhaj-

Ágos-

helyre tette a

fejét,

Váczra.

—

Hej, csak egy boldog ember van

az utolsó kocsin eltt, (kik most

a

fiatal

gulyás,

gulya-ménes

az

nélkül

— sóhajtozott öreg csikós jönnek

üre-

6o sen)

Lcstyák

fbíránk,

mi

a

:

uram,

mert

az

szép

cstigány leány piros ajkát kóstolgatja,

a

karcsú

derekát a karjával méregeti.

—

Mondd meg

— hogyan

bíró,

— el

a

kérdé a

f-

meg?

szöktél

Rávettem az öreg törököt,

rködött ránk

—

nekem, Czinna,

a

az

ki

ajtónál

küszöbön guggolva, hogy aludjon

és elaludt.

— —

Hogy

adtam

— —

tudtál vele törökül

Lekapcsoltam

nyakamról

beszélni ? násfát

a

Hát

a többiek?

Azokat

is

biztattam, de

nem

akartak eljönni.

Itthon napszámba kellett járniok, ott volt,

oda-

és

neki.

pompás ebéd

pecsenye, háromféle ízletes gyümölcsök. Volt

ott tán

mamalyiga

A

is.

vacsorát

már nem

vár-

tam meg.

—

Hiszen odafelé te

— — — —

És már eluntad

Örültem

jó kedvvel jöttél velünk.

ruháknak.

a

?

Megutáltam, visszakívánkozom Ej,

ej,

—

bajt hozhatsz te

fognak Czinna

szólt a

mondtam. mondva.

félj,

A

a

rongyaimba.

—

szomorúan

sok

városárai Keresni

I

teste megreszketett,

Ne

fbíró

még Kecskemét

Félénken simult

—

is

közelebb a fbíróhoz

s

egész

mint a nyárfalevél.

nem hagylak el, ha egyszer kimit én megmondok, az meg van

6i

A

leány

lehajlott

csókolta és

majdnem durván

Idegesen, férfi,

fiatal

Lestyák

a

hogy elhúzza

:

emelné,

egyszerre

eltte

vargott, forgott, a csillagok

fejét

a

boszús

mor-

De

mint

én püspök».

összefolyt

a kocsi felborulni

meg

fogta

kezétl,

a

«Nem vagyok

mogással

tak,

meg-

kezéhez,

zokogott.

a

a

ka-

világ,

szeme eltt ugrál-

a

látszott,

az

6

kákák rült futásnak eredtek

s

ten odaszorította útközben a

szép

kórok,

útszéli

egész

önfeled-

mel-

fejecskét

léhez.

Hirtelen megrestelte

—

.

.

.

No, no, no ... mi

Czinna?

Ne

clereszté.

az

ördögöt csinálsz

te

okoskodj, ne csókold a kezemet, mert

mindjárt odakötöm ezt a nagy varkocsodat a lcshöz, hogy a fejed

meg ne mozdíthasd

Hogy megzavarod

az embert.

Megfogta

a

tömött,

gazdag

erre

felé.

inger-

hajfonatát

kedve.

—

No, odakössem?

— A

mint akarja kegyelmed,

—

szólt

a

leány

szelíden, csendesen.

—

Nem

kötöm oda, ne

félj.

Valami másról gon-

dolkozom.

És dozó

színlelt

közömbösséggel

átdobta

a

kígyót, a varkocsot, ez a leány túlsó

csattintott,

csiklanvállára

mint az ostor és körültekerzött a szo-

borszer nyakon, úgy, hogy a vége a leány innens hóna alól megint visszakerült Lestyákhoz.

;

6a

Hosszú-hosszú ideig hallgattak. Lcstyák gyakran homlokát.

dörzsölgette kezével a

—

—

sogva,

—

gondolkozom,

Arról

hogy ezt

végre

szólt

varkocsodat

a

su-

nyírni

kell

le

tövébl.

Czinna csodálkozva emelte rá lettek azok a sötétben

—

közelebb,

Hajolj

meg ne

hallja, a

az arczomhoz.

hogy

Czinna,

Tedd

mit mondok.

Még

szemeit

a

fény-

;

is.

Ne

közelebb.

kocsis

a

ide a füledet

nem

félj,

csó-

kollak meg.

— — — — A

—

Hát bánom

A

is

meg.

én, csókoljon

hajadat le kell nyírni.

Hát bánom Aztán

is

én, nyírja,

le kell szállanod

le.

a kocsiról

Mert

keresni

hatalmam, hogy

fognak

nekem

és

Velem

megvédjelek.

tudja, mi történik. Rossz sorok

ki

Le

kell

— —

.

.

.

leány nyugtalanul mozdult meg. elég

különben

is

elttem.

állnak

hát szállnod, az bizonyos.

De

miért?

Azért,

mert a

szultán

vagy

a

hatalmasabb, mint a kecskeméti bíró

nék a hatalmasabb náluknál, akkor radnál mellettem és egy hajad

—

Nem

—

Majd megértesz

ládában

nincs

;

te

budai

ha

én

most

itt

basa vol-

ma-

szála se mozdulna.

értem kegyelmedet. mindjárt.

Van

itt

ebben

a

egy öltözet férfi-ruha, jóféle kamukából

most vettem magamnak Budán.

Mikor

a

kocsiról

:

:

63 Icugrasz, átöltözöl valahol (teszek a zsebedbe egy

pár aranyat

is)

—

legénynek.

lled, mit gondolsz

Csinos

Az ördög

?

se

be-

lesz

fiú

ismer

rá

az

Czinnára,

egykori

Czinna sóhajtott és pityergett

—

Szép

napok

lassan,

vergdl

haza

múlva

Kecskemétre, lehetleg más

utakon,

beállítasz

és

szabólegény mun-

az én apámhoz, mint vándorló kát keresni.

Czinna kitörülte könnyeit,

hangosan

és

fölka-

czagott.

— Jó det

—

lesz,

igazán jó leszi Legalább kegyelme-

láthatom mindennap.

is

R)gd be

Komoly

csikó.

bevenni,

a lepcsest!

Ne

állapot ez.

Ha

megmutatod neki

nyihogj, mint a kis az öreg

ezt

vonakodnék

gyrt,

a

jeléül

annak, hogy én kívánom.

—

De

szóval

—

is

hiszen kegyelmed otthon

Mit tudom én

azt, hol

akkor,

vont

le ujjáról,

—

leszek én akkor,

mogorván, és egy almandinokkal

gyrt

lesz

és

megmondhatja.

díszített

felelte

opálköves

átadván azt Czinnának.

Kevés vártatva hozzátette

—

De

rt, apám

ha befogad se

sejtse,

a nélkül,

senkinek

tudni, kit fed a legényruha.

—

Hát akkor úgy

— És

ne mutasd

is

lesz,

nem

Én úgy

—

világosodik.

gy-

sem szabad meg-

most lássunk munkához.

szöknöd, míg

a

kívánom.

szólt Czinna.

Addig

kell

le-

64

A

szercdásban

nagy

egy

volt

olló,

melylyel

csikók sörényét rendezgették odamenet,

mikor

még mi-

vette a fbíró, megreszketett a keze, hát

kor

remek

a

hajtekercset

a

ki-

hogy megsem-

fogta,

misítse.

—

— S lankadttan

Nincs bátorságom.

leereszté

az ollót.

—

•

Mit

sajnál

—

rajta ?

duzzogott

leány,

a

utána kapva a szerszámnak. Csett-csattl nyiszogott az éles és a

hajerd

el

Mosolygott

csett-csatti

volt vágva.

a leány koronátlan fejjel.

Aztán babrálva fonta

tekercsbl

a

kj

míg Mihály

brokát-szalagokat, ki

vas;

nehéz

a

a gúnyát szedegette

a ládából egy csomóba.

—

Mikor

átöltöztél,

a Tisza-parthoz, a hol

levetett ruhákat

de

jól

a

legközelebb

ide vigyázz,

mégy és

a

oda rakod a fövényre, fzfabokor

mellé, a

hogy öngyilkos leányok

ruháikat

itt

— —

el

éred

szokták,

hagyják, csak a bánatukat viszik

Minden úgy lesz Hohó Jaj, jaj !

!

.

—

.

.

kik .

.

a .

minden.

hangzott e perczben két-

ségbeesetten a Kristonék kocsijáról.

— —

Mi

történt?

fbiró.

kiáltott át a

Bemásztunk valami ingoványba.

Az ugyan nem

Még

—

akkor

útcsinálástól.

a

Ts.

Az

volt

csoda

egy

Ns. vármegyék a panasz,

hogy

csöppet

sem.

szüzek voltak az «

sarat

sár fölébe, nevezvén azt országútnak

»»,

raknak

a

még akkor

:

65

meg nem

Az

tak semmit.

szekerek

már

s

utat

keréknyom van, arra

hol

a

emberek,

«az

nézet,

volt a

csinálják;

jártak

hatunk.

nem rakmagok a

fogantatott, mert egyáltalában

ha már

mi

jártak,

jár-

is

»

Egyszer csak megsznt a keréknyom

a

s

kocsi

mocsárban,

mely a

békanyáltól, rekettyétl selyemzöld rétnek

látszott

bent

egész a tengelyig

ült

a

a holdvilágnál.

Bolond ez az

mutogatja víznek,

a

délibábjával

éjjel

a vizet

a

szárazföldet

mutogatja

majd hogy

kocsis káromkodott, verte a lovat,

elszakadtak

a

merre

tudta,

száraz-

(Mikor higyjen neki az ember?)

földnek.

A

melyet nyilt könyvnek ne-

alföld,

vez Petfi. Nappal

hámistrángok,

de voltakép en nem

kivezet

tartson, hol a

A

út.

máso-

más irányban próbált szerencsét. Az

dik szekér

is

besüppedt.

—

Mind

itt

veszünk! Ki tudja az utat?

Mindnyájan leugrottak kodni

—

Annyi bizonyos, hogy

vagyunk,

—

szólt

hol gázlónak lenni soktól,

—

a

szekerekrl

és

tana-

kezdtek.

hogy

a

«pokol

tavaknál*

—

Kell vala-

Porosznoki uram. ;

sokszor

hallottam

a

a tavak közt jutnak át a jó

De merre? Addig

keresgéljük,

fuvaroútra.

hogy bele-

pusztulunk.

—

Psl kell költeni az

hajtott

öreg Marczit, az sokszor

már gulyákat Pestre ess

Mikszáth

:

A

bcfzéJ köntös.

sz

évadján

is

r

:

66 hátha ösmcri az

tyádat

A

csikós, ott a Icg-

kis

!

köhsd

kocsiban,

hátulsó

Hé

utat.

fel

csak

Márton bá-

!

nyalka Palinak se kellett több szó,

meg-

jól

rázta az alvó öreget.

— —

No

mi a baj

kend az

kocsi

Mit

rángatsz, te kölyök ?

Tisztelet adassék kendnek,

ne másért

— —

?

bíz

utat

én,

—

vagyunk a

már

a

a

Kecskemétre

Gondolom, Itt

csak

szüHm, de

hogy

kevés

szavú

a

gulyás.

els

az « pokol tavaknál*,

két

Nézzen

körül

nézegette

nagy

szutyokban lubiczkol.

fel pislantott

tudja-e

?

felelt

kend, hogy merre kellene

Marczi

öreg

végett,

kijutni.

az

égre,

figyelmesen a fönséges boltozatot milliárd hunyorgató, szikrázó csillagjával.

— —

— Nem

Hát nem száll le kend, hogy a helyet lássa? Mit lássak rajta? förmedt fel mogorván. Az egyik lósóska olyan mint a másik lósóska. káptalan az én fejem, hogy

kiismerje magát

füvek között.

S megint figyelmesen

méricskélt

ott

fenn

sze-

meivel.

Egyszerre fölemelkedett a Kristónék

—

a

szekéren és átkiáltott

kocsisához

Látod-e, édes fiam, a Gönczölszekerén innen egyik

azt a két kis csillagot, az

nagyon

világos fehér, a másik tüzesebb, de

szembe vannak egymással

?

bágyadt,

apróbb, épen

!

!

67

— — gám

Látom Marcii

No

bácsi.

hát a két csillag közepe felé hajts, szó-

Arra vagyon az

!

út.

Azzal újra lefeküdt jó

mint a

lélekkel,

min-

ki

den dolgot rendbe hozott. Az urak szintén pászkodtak a térdig a

ér

vízbl

de mire

a kocsikra,

— Czinna már

fbíró visszament az övéhez

volt

föltá-

nem

ott.

Eltnt

a beállott

zavarban észrevétlenül,

nagy szétbontott varkocsa

sötétlett

alul

csak a kocsi-

a

kasban.

Mihály sóhajtva markolta

föl

a

gyönyör

kévét, aztán apró részekben kezdte

A

mocsárba. alá,

a szell

fekete

egy

szálak szép

kicsit rézsunt

leszórogatni a

csöndben hulltak vitte

ket, mintha

röpdösnének, a zöldes víz szeliden ringatta

velk

fonta

a

Marczi gulyás

ugyan kigázoltak

melyet az egyik

— lett

Hó! hó!

az én

.

.

körül-

.

utasítása szerint

a biztos csapásra,

fbíró kezében

volt a

s

a vízi liliomokat, a sásokat, a pillangós

pártájú vadborsó-virágokat

Mikor

haj-

a hajból, csak egyetlen szál,

gyrje

—

körül csavargatott.

kiáltozék

harsányan.

leányzóm? Melyik szekérre

Mindenkitl

csak-

már akkor nem

megjött

a

felelet:

— ült

Hová át?

sincs!

Itt

Itt

sincs

— rok

Hála

Istennek,

megkönnycbülten.

—

rebegték

Csakhogy

a

szenáto-

elugrott

fruska 5*

a

kis

68

A

viszontagságoknak

vége

nélkül értek tanya után falut,

Csak néha-néha mosódott geli szürkület

meg nem

de sebaj,

van Marcii

—

Most már

baj

falu után tanyát. el

az út,

világítá bácsi,

a

míg

a reg-

keréknyomokat,

a ki,

mindannyiszor útba igazította

ték,

kis

ott

volt.

ha felköltöt-

ket.

Hajtsatok most egyenesen annak a gyúladozó

csilagnak, a melyik a fiastyúknál oldalog.

Otthon

volt

egyforma,

az ég fényes planétái közt.

kiismerhetetlen, a

tozatlan, kitarkázott kékes

Ott méricskélte

ki

azt,

hogy

föld vál-

mez.

az utat

Pestrl nemes

kemét városáig. Úgy eligazodott, látta

A

menny ellenben

szinte porzott.

olyan

Kecs-

világosan

HATODIK FEJEZET. (A mcgcsuFolt

Pinty cion

hozta

!»

megtöltött mozsarakat a pia-

felállította a

nagy transparentek készültek

néhol

;

«

város.)

Vivát

!»

s

több

effélék.

Az

«

ékes

Isten

szavú

Fekete Pál épen oráoziót magolt a méhesében, mely így

kezddött: «Ki ne

tiszteletre

hallotta volna hírét a bölcs

méltó Senecának?» (Természetesen min-

denki hallotta,

mert Fekete

Pál

dött.)

Bürüék

uram

is

veszi,

lóra

elre

meghúzták volna, ha Porosznoki

nem

csináljanak,

Nagy kerítések volt

a

egy árva

nézték

«

nyalka

el nem

az éljen

csikóst,

keltett

»

nincsen. a fullajtár,

estefelé

elöljárók

alatt s

vágtasson

semmi komédiát ne

a vígságra

lehangoltságot

mögül

a jobbik eszét

hogy otthon

mert ok

ván, morczosan

harango-

a

uram mindjárt Czegléd

Palit,

ülteti

híradással,

e

hegedjüket gyantázták, szóval

a

nagy készüldések történtek, még tán kat

mindig

mondásain élskö-

tiszteletre méltó és bölcs férfiú

mogor-

az ablakokból

bevonulását.

és

Nem

sem, csak a kutyák ugattak

!

;:

70 a

szekerek

minek

Hanem

után.

Még

jobb

iszen

mikor úgy

a csúfságot hizlalni,

az este szárnyat eresztettek

mények, hogy fzték

szultán csúfságra

a

a

az

is

De hogy

!

mint vetett sok drága

volt

!

ese-

Kecskemétet, nekik

ajándék,

kincs viszonzásául, egy kaftányt (ette volna

Szégyen, gyalázat

így,

elég nagy

a budai

a körösiek

le

azaz hogy Kecskemét önmagát,

végre

is

meg.)

szemük hazajönni

azzal a kaftánynyal

Másnap nagy tömegek gyltek a

tekintélyesebb

polgárok

a

városháza elé

fölmentek

terembe,

a

meghallgatni az út eredményét hivatalos szájakból.

Minden nagy

expediczió

szokás.

chális

A

vásott suhanczok len

hangokon

után ez

közönségesebb

volt

künn duhajkodtak,

keresve

patriar-

a

asszonyok,

nép,

visítoztak, idét-

egy versezetnek,

melódiát

mely e pillanatban termett gazdátlanul

a

cscselék

száján: Boldog lehetsz most már Kecskemét Megkaptad a császár ködmenyét.

Egy emelte

pár arra az

men

nagykrösi fuvaros még jobban

ingerültséget.

Jól

közéjük

csapván

a

lovaiknak azt kiáltozták a tömegnek csúfondárosan

—

Meleg-e

a kaftány?

Biz az elég meleg volt az elöljáróknak odafönn.

Sötéten

ültek

a

székeikben

Inokai uram, ellágyulva,

arczán fénylett

Az

út

még

:

némelyek,

mint

csak a fbíró szép barna

bátorság és dacz.

eseményeit Porosznoki

ecsetelte

szépen

:

7»

komponált

beszédben,

sren

olyan

alatt

mely a

várost

sarczolásoktól.

benne),

a látó

az Istennel

(a ki

hogy immár

Kecskemétet,

látogatja

idevaló lakosnak

balkeze

kezdvén

Az súlyos meg bennük a plánum, megmentette volna örök idre a lehetne tekinteni).

fogamzott

Ok

hiszemmcl cselekvének (Isten

jó

nem

tehetnek arról, hogy a plánum

dugába

dlt.

költség,

de azt gondolták, a

Igaz,

a

mi

tömérdek

igaz,

volt a

mer az nyer.

ki

Eleinte csöndesen hallgatták és a csinos beszéd úgylehet, megmenti vaJa a magisztrátust, ha a rész-

midn

leteknél,

Porosznoki nagy pathosszal festé:

«és megjelentünk szerdán eltt, ki fejedelmi kiált

—

felsége a török császár

ornátusba

közbe nem

ott»

ült

Permete Gáspár Volt-e pipa a szájában?

Nagy

derültség

hasadt

ki

az arczokon s

innen

kezdve egyik mosdatlan közbeszólás a másikat

Gyorsan fogyott fogja

meg

a tekintély.

érte.

Csak az els szikra

pernye aztán az egész.

a szalmát, legott

—

Elsinkófálták a tömérdek jószágot.

—

Karbunkulus ruhákat varrattak azoknak a per-

sonáknak

—

I

Hivatalos kerítk

Drágaköves

karikást,

I

.

.

.

arany

csákányt

vittek.

Pocsékolták a pénzt!

—

Csúffá tettek!

kiabálják a

tány

b)

Erre

Épen most jövök

nagykrösiek

a

piczon:

Ilyen szégyen a városunkon feleljenek,

kegyelmetek!

«

kívülrl, azt

meleg-e a kaf.

.

.

:

7'

A

termet Berkes! József

szálas

bömböl

dagadt szemekkel,

felugrott

ki-

hangon, fenyeget ök-

lökkel dörgé

—

Mondjanak

le

Takarodjanak

I

a zöld asztaltól

1

Vészjóslón száz torokból süvített végig a termen a visszhang, mint a fákat szakgató orkán.

— A

Mondjanak

lel

felizgatott polgárok egyre

tódultak a zöld asztal

szkebb gyrben

felé.

Lestyák Mihály kivágta maga

függött, a

odavágta lánczostul a törvény-

hogy az

asztalhoz,

a széket, le-

hol egy lánczon

kapcsolta mellényérl,

város pecsétjét és

alól

onnan

a

terem

túlsó

szögle-

tébe gurult nagy csörömpöléssel.

—

van.

Itt

S az

Nem

1

ajtó felé sietett.

De

útját állotta

—

Nem

dollak.

kell

Putnoki Balázs.

úgy hékás Itt maradsz. Én azzal váemberek eltt, hogy a város és !

Isten

ellenségeivel trafikáltál,

oszlopait te juttattad lya vagy

—

hogy

anyaszentegyházunk

Csuda kezére.

A

város fog-

1

Kinek a rendeletébl?

—

kérdé büszkén

és

hidegen Lestyák.

Meghökkent volna

ki,

Putnoki,

mintha

a nyelvét

vágták

Lestyák pedig eltávozott, becsapva maga

után a teremajtót.

Sorba keltek

fel

most

a

többi

elöljárók,

meg-

hajolva a közakarat eltt. Letették hivatalukat.

73

A

beállott chaoszban

magának az

utat lökdösött

elnöki székig Berkesi József uram.

—

Én

azt indítványozom,

hogy míg

meg-

érett

fontolás után új tisztikart választunk,

három tagból

város ügyeit

ideiglenesen.

álló

vigye

bizottság

Egy

a

egy

katholikus,

egy lutheránus

és

kálvinista

polgártársunk.

—

Helyes

—

Nyomban

!

rivalgott a sokaság.

kikiáltották

mind

Holeczy

hármat,

a

Sámuel, Putnoki Balázs és Berkesi József uraimékat.

A nék,

triumvirátus addig

míg

is,

a

tömeg

feloszla-

szomszéd benyilóba vonult tanácskozni

a

els határozata

volt a

Lestyák Mihály

öreg Lestyák,

Sirt-rítt az

a

mikor szíve büszke-

El-

Miskáját elhurczolták a tömlöcébe.

ségét az

s

elfogatása.

ször a vasalóhoz kapott, agyon akarta verni a hajdúkat, mikor azt kicsavarták a kezébl, a bibliából

el

szedett

a helyzethez

mondatokat

alkalmas

mint valami mennyköveket vagdosta a

meg

a

—

Muska

Nem

monda

Pista fejéhez.

kell a

dolgot sokba venni, édes apám,

kissé bosszúsan az

exfbíró

s

Pinty Gyuri

—

ez se

—

tart

mindég.

—

Megkeserülik még

fölemelve

mint

egy

Kecskemét, miképen

— hs. —

kiáltá

ökleit

Jaj

neked

Sodornának

és

Gomo-

k

ezt!

színpadi jaj

volt

rának.

—

Ránk mosolyoghat még

gasztalta

Miska.

a

szerencse

—

vi-

!

:

74 - Szerencse ?

—

És

az öreg megint elpityere-

A

mint egy vén anyóka.

dett,

olyan asszony

emberek után

mint a fut.

A

többi

kapta

az

ollót s

Mindég

asszony.

nem

új

tér ahhoz.

rült

egy

kétségbeesetten,

fel

istenn,

is

már egyszer szeretke-

kivel

zett és elhagyta, vissza

Majd

szerencse

egy gyönyör

mozdulatával tafata-dol-

új

mányt, a mit épen most varrt meg, elkezdett dirib-

darabra szabdalni, rekedten hörögve:

—

Romolj

kutya,

hasadj

Hadd

kutya!

legyen

vége a világnak.

A

világnak

ugyan

nem

vége,

lett

mánynak, és szegény Miskát

is

csak

bizony

a

dol-

elhurczol-

ták a városház dohos börtönébe.

Utána iramodott, de

megrogyott

a kapuajtónál

vén Iába és csak a küszöbrl kiabálhatta

—

Ne

félj,

édes fiam,

onnan, ki-

kiveszlek én

járom én a te szabadulásodat.

No

bizony,

Elment egy don.

az

nagy dolog

ember

kis parancsot,

Ha

a

budai

is

volt

akkoriban

az

basához,

kieszközölni

hogy nyomban eresszék szaba-

meg nem

a budai basa szíve

lágyult,

ak-

kor elment az ember a szolnoki basához, annak a parancsa basa

is

is

érvényes. Tegyük

rossz kedvében

fel,

hogy

a szolnoki

találtatnék, akkor

a kalgai

szultánt tanácsos felkeresni, vagy átrándulni Fülekre

az alispánhoz,

uram a

is

st

a legrosszabb esetben a

elrendelheti a

kibocsátást, ha

legegyszerbb nagyságos Kohári

Csuda

ugyan nem

István

uramhoz

»

75 fordulni Szécsénybe.

Ezek

érdemes

az

szemé-

úri

lyek mindnyájan parancsolnak Kecskeméten.

Épen kapóra

vándorló

valami

ajánlkozni

jött

Icgénycsc, csinos, bizalmat kelt ficzkó, most

Lestyák uram

bizvást nyakába veheti

és a fentebbi névsort (a melyiket

addig

zülök), a ficzkó

vigyáz

megrendeléseket,

és

szóval

kuncsaftokat ...

az

Erzsike

neki és szemmel tartja,

aztán

öcsém,

elbb

kö-

átveszi

a

türelmetlen

a leánnyal,

fz Hanem

pedig

benne.

«

Laczinak

(ugy-e

Laczkó,

a

szolgáló

mi lakik

fiacskám?) ne csintalankodj

találja

házra,

a

tartja

már

tarisznyát

a

hivnak,

óva

intlek,

mert az nekem keresztlányom. Így ment az öreg és sokáig oda vol:; csak a java tél

vetette haza.

Az

Márton-lúd csontja ers, zimankós

idei

de az

jósolt,

rúságot

A hadakozó felek sok nyomoA Thököly uram vitézeibl el karácsonyig. A tavalyi rossz

volt.

is

állottak

ki.

száz darab fagyott

esztend

miatt az élelem

csak fáztak

telet

a katonák,

is

szkecskén

hanem

a

volt,

mellett

nem-

éheztek,

nem csoda, ha néhol kegyetlen volt a föllépésük. Azon az estén is, mikor a vén Lestyák hazakerült, a budai pasa fermánjával, egy idben vele jött a város alá a gonosz hír kalgai szultán egy csapatja szíjra

tl beküldte •

bég vezérlete

Olaj

fzött nkkel és a

parancsot

Hitetlen kutyák!

alatt,

tömérdek rab-

férfiakkal s lovas a

emberek-

triumvirátusnak:

Ha holnap

déleltt

nem

küld-

»

»

76

tök

be

délután a

szekér

nyoloz

húsz szekér

fát

magam megyek

kecskeméti

Lett

nagy

levágok

ijedtség

kettt,

megértsétek

fej. Jól

futkostak

városházán.

a

házról-házra,

de legnehezebb

pénzt, mert a város ládája

nem

érvágást

volt

üresen

igen bírnak most

Dúlt képpel

találta

ket

mert

1

A

hajdúk

hogy kenyeret

süssenek a hatalmas Olaj bégnek, hogy a harácsolják,

ökröt,

váltóforintokat,

be értük a katonáimmal és

fejeibl

bíró

elég a bírónak egy

lóhalálban

negyven

kenyeret,

négy ezerötszáz

és

fát

össze-

kiteremteni állt.

Egy

a

ilyen

el.

Lestyák Mátyás,

midn

sunyi alázatossággal besompolygott (mert ilyen volt az öreg, mikor neki állolt feljebb).

— No, mit akar — kérdé Putnoki nyersen. — Eljöttem azért nagy uram. — Miféle — Hát Haza viszem szegénykét. — Már ha eresztjük — Már persze, persze — az öreg büsz— az Ibrahim basa Putnoki uram kén — Egyébiránt mint akarják kegyelmetek. ?

a fiúért,

jó

fiúért?

a fiamért.

tudniillik.

szólt

elé

és kiteríté

a

levelét.

A vir,

basa levelét átfutván, megadta magát a trium-

st

n^ég

a tarkójához

is

odakapott

ijedten,

mert a jó budai Ibrahim soha ki nem verte írónádjából a tintát a nélkül, hogy egy kis kedélyességét ne vegyítsen a komoly sorok közé. volt

néhány

nyakatok*.

szó: «Ugy

látom,

Most

nagyon viszket

is

a

17

—

Ez már

—

más,

szodva.

Engedelmeskedünk

a

azonban

kés

a

Majd

A

este van már,

kieresztjük

Mihály

megjuhá-

a triumvir

szólt

Most

parancsnak.

porkoláb sincs

itt.

öcsénket reggel.

szabó hazament, de a pirkadó hajnal már széképület

a

találta

köd gomolygott

nagy

volt,

kapujában. és

ott

id

Pedig czudar a

hó

pilinkélt

is

csöndesen.

Elég korán jöttek be a város egy

noki, kinek

hogy

tett,

Nem jut.

Sok

jó

urai,

fképen Put-

jó gondolata támadt az

éjjel

;

sie-

kitálalhassa a társainak.

dolog lesz

észszel,

sok

ha Lestyák szabad lábra

az,

furfanggal van a

koponyája

megbélelve.

—

Kemény koponya, az még sem húzhatunk

igaz,

basával

—

Nem

gondolom én

de a szandzsák

ujjat.

se.

Szabadon

eresztjük,

de olyan helyre küldöm, a honnan vissza nem többet.

Az

j

Csak bízzák kegyelmetek rám!

utczák szokatlanul korán népesedtek.

A

lako-

sok részint batyukban, részint talyigákon szállították féltett holmijukat

bég fölbukkanása az arczokat.

nem

Mert

a

távol

a láthatáron

es

tanyákra.

a derék Ola) bég, szó, a

volt afféle szatócs,

mint Csuda uram,

piszliczár Dervis bég, kik

elrablásával beérték.

mi szó,

vagy a

egy pap vagy szép lány

Az emberséges

ban dolgozott. Ritkán

Olaj

rémületbe öltözteté

jött,

de ha

Olaj bég nagyjött,

egy

egész

utczát magával hajtott rabságba, asszonyostul, gyere-

!

78 kestUl,

mindenféle pereputtyostul,

lovakkal, bar-

a

mokkal egyetemben, nem hagyva hátra mást, mint a sertéseket, a

mely

ben állanak

Szent Koránnal.

a

meg

Olaj bég, ezt

Követeléseinek a

femberek

az

egyenkint

hírére

fát

A

volt

szállingózának

a tanácsházba: egy kis

kenyeret,

egyik,

ember

Ilyen

neki adni.

kell

már korán reggel.

ellenkezés-

tisztátalan állatok

pénzt hozott

felajánlani

jött

másik,

a

rossz hír jó ébreszt.

Sokan sopánkodtak, csörögtek-morogtak, mikor

uram

Putnoki

kiadta

Mihályt vezessék

Egy

kicsit

hogy Lestyák

a rendeletet,

el

tömlöczbl.

a

haloványan

meg, de

jelent

a

fejét

emelten hordozá.

—

—

Lestyák Mihály!

pélyesen,

—

szólt

triumvir ünne-

a

szabadon van eresztve

Elégedetlen zúgás támadt a teremben.

— meg

Nagy

patrónusa

budai

a

vezér,

—

jegyzé

az elbbi gúnyosan.

Lestyák semmit sem

Ideges mozdulatot

felelt.

tett,

mintha távozni akarna.

— nem hat,

Nem

még!

oda, Buda. Várjon

budai basa

ex-fbíró uram, zárakat

a római pápa,

csukhat, de

A

bnöket

fel

nem

oldhat.

nyit-

Azokat

Ic kell vezeklenie.

— a

— át

Idegbántó csönd

lett

;

lélekzet

elfojtva várták

következket.

a

Határainkon

áll

Csalános tavon

a

túl.

kegyetlen

Nagy

Olaj bég,

oda-

sarczot vetett a vá-

79

ma

rosra, melyet

délig kellene átküldeni, de lehe-

Hát tudja-e Lestyák Mihály, mire

tetlen.

ítéljük

most?

Majd megmondja kegyelmed, ha

akarja.

Putnoki Balázs gonosz nevetéssel folytatá:

—

Elhozta ked a híres mit tud vele

lássuk,

köntöst,

csinálni.

már most

hát

Felhúzza és

bég

a

megy benne.

elé

Miska vett.

Ez

összeszorult.

szíve

váratlanul

jött.

De hirtelen ert Mintegy magának monda: «Nem szabad meg-

Majdnem

megingott

lábain.

a

nem szabad, nem szabad ...» Szíve ersen dobogott, hangja csuklóvá,

ijedni,

közömbösség

lenné vált; de a

— —

És mit mondjak a bégnek? Mondja neki, hogy elégedjen meg

felével,

de azért

szedjük. tányt,

is

mely ötven aranyat

gyelmed

—

sarcz

a

még

ajánja fel a

lesz

visszajár, azt

kaf-

mintegy

és

ökröt,

Meg

elégedve,

hozza

el

ke-

ha-ha-ha.

engem menten karóba

hisz az

húzat, vagy

fz.

Putnoki

vont:

vállat

—

Az már

—

Ugy ?

-

száz

lovat,

a város pénztárába,

De

rabszíjra

teringette,

képvisel.

he-he-he, és a mi

volt.

várjon egy-két napig, míg össze-

Vagy pedig,

négyezer

érczte-

festékje rajta

a

ked

— fakadt

baja. ki

Lestyák keseren

— Iga-

zán erre Ítélnek?

És révedez szemekkel

nézett szét a triumvire-

8o ken, a város fehér hajú aggastyánjain.

Elrettent példát

nyelm

kell

Azok mind

hogy igazságos

a fejeikkel bólintgattak,

mutatni

a

az

ítélet.

közvagyon köny-

fecsérlinek.

— Vigyenek

inkább vissza

—

a börtönbe,

szól

önfeledten, de legott megresteltc.

—

Pedig mitl

sen a triumvir,

—

úgy?

fél

—

elméskedett

csíp-

hiszen a kaftány rajta lesz

Nagy hahota zuhogott

fel

erre; és

!

piros

vér

kevélyen.

—

szökött a Lestyák arczába.

—

Nem

Mikor

— Még Nem

seket.

szoktam

—

félni,

mond

induljak? déleltt, mihelyt megteszem a rendelé-

akar addig kegyelmed meggyónni

?

—

Nem. Az öreg szabó rost,

kétségbeesetten kiabálta be a vá-

milyen hallatlan

injuria,

kába küldeni. Meghallgatás itélet

ez!

«Ne

Gondoljatok

t

tatár-had tor-

a

védelem

nélküli halál-

engedjetek, jó emberek, ilyen igaz-

ságtalanságot.

szerettétek

s

fiát

arra,

hogy mennyire

ezeltt három hónappal. Csináljatok

zendülést, fogjatok

fejszét, vasvillát,

lek benneteket lesarlózni a

jertek

vezet-

«háromlevel lóheréto,

(Ez volt a triumvirátus csúfneve.)

Egy

ököl se mozdult

élfáknak van kátlis

vagy

.

.

.

;

hiszen gyökerük

ablakokban komorodott

szke

csak az

Legfeljebb a rozmaringos, mus-

leányarc^

s

sóhaj a viráglevclek közt:

el

egy-egy pirosló barna

röppent «

el

talán

egy bús

Szegény Lestyák Miska

!

8i

Aztán csak tovább

Mikor

Épen

jön

De

tányban.

De

?

abban

a kaf-

sokáig

szeretném

nem

pattant

työrészett

mikor

is,

pedig egész

selyem

Két drabant

lóra

is

A

két oldalt.

bokájáig

Még

.

esz.

.

karddal poroszkálva mel-

ült,

szen

való dolog ez

mentek

kapun

hátulsó

rikoltozzanak,

ne

gömöröd köd

kedven

dörzsölte

No, ez se

(Mert hogy

kí-

Hi-

nevetgéljenek.

1

miatt

Putnoki

lát-

uram

jó-

kezeit.

többet a kecskeméti tülköt

hallja

tülköléssel

Miklós tornyáról

a

ki,

összeverdött

triumvirek az ablakból néztek, a meddig

hatták, a

fü-

a bal lábát,

kétszáz

indult utolsó útjára

váncsiak ne

—

tette

a nóták

mellékutczákra kerülve, hogy az

siratni

köntös.

kengyelbe

a

emlegessék sírva-ríva

tendeig, hogy miképen

A

látni

jön.

reá,

fel

alkalmatlankodott a zöld

lette

azok

nyergelték már lovát a városháza udvarán.

Könnyedén

hadd

maradtak lesben

arczok.

a szép

—

ott

is

volt

szokás

jelezni

I

szent

a delet.)

Majd élénken fordult az összegylt polgárokhoz Most pedig siesssünk a szekerekre rakni a

:

—

sarczot,

hogy

a mint

Olaj bég

dühre gerjedve, a

város ellen indul, már útban találja a szállítmányt.

A

drabantok csak a város végéig kisérték

tyákot, a

hogy

utasításban.

a

számzötteket szokás. Úg)'

Mert egész odáig úgy

se

Lcsvolt

mehetnének,

kár volna a drabantokért. Mikszáth

:

A

bcszii

köntfi*.

6

;

:

8a

Meglehet, Lestyák se megy, meglehet, elkanyarodik valamerre, nagy a világ és négy széle van

—

de hát úgy

ne

legyen láb

Ugyan

•

meneküljön, ha akar, csak

jó,

A

rosszul ösmerték.

azon

egyedül felé,

is

itt

alatt.

a végtelen

mint ott lépkedett

hólepedn

Csalános

a

gondolta magában

Elmegyek;

mennem. Ha nem megyek,

kell

el

örökre halott vagyok

gyek még vissza

cmber

is

neki

veszi, az

hasznát se

Rabszolgákkal

portéka.

Legfeljebb

fogságra

ha

;

elme-

bég okos ember

jöhetek. Olaj

semmi

a holtaknak

híremmel

gyáva

él cm-

kereskedik.

Mindenesetre

hurczol.

el-

megyek. »

A

kaftány egyik lelógó szárnyával megcsapkodta

mitl felbuzdult egy

a gebét,

Isten

szépen

rosi száraz visz.

(Elég jó az a

szegény pára.

még a váma már lovagot

tegnap

dolgát,

fölvitte a

malomban

kicsit a

keringett,

tatárnak, gondolták

a

trium-

virek,)

•Veszthelyre küldenek!* sziszegett magában az utas s boszutól forrt a vére.

Fölemelte

öklét. «Hej,

csak

haza

mégis Aztán egy kegyetlenét rúgott

kerülhetnék a

paripán,

a ki azt egész megadással trte a triumvirek helyett.

Csípsebb

szél

tavától mérgesedik.

bongást

menjünk

;

I

kezdett

St

fújni.

hallani

már

az a tatár tábor zsivaja.

Ez

a

Csalános

távoli zsongást-

Menjünk,

tátos,

— Mikszáth

:

egy szóra, Lestyák Mihály

A

beszel köntös.

uram!

83. lap.

:

83

Szemben egész Nádból

hordozható

font,

szokott telelni, oltalmazza.

egy szárnyék

közel

fal,

barnállott.

hol

a

a

de mely inkább csak a

Amolyan elhagyott szárnyék

egy szöglet

(A

belle.

állt

nád

volt fölvéve a tatár értékek közé,

«

jószág*

szél ellen volt,

csak

szerencsére

nem

mert különben az

se állna ott.)

Épen Látta

mellette

lóhátról,

pönyeges

férfi

ellovagolnia

kellett

hogy egy

a szárnyékban

áll

Lestyáknak.

kö-

széles feketekalapu, ;

talán

a szitáló

hó ell vonult oda.

Az ember

—

Álljon

kijebb jött és rászólt

meg egy

szóra, Lestyák

Lestyák oda se nézett, azt

felelte

Mihály uram. nagy mogor-

ván:

—

Nem

ked nekem

tud

olyan szót,

a

miért

megállják I

—

Én vagyok

Mégis

a Czinna.

volt hát

egy olyan szó, a mi megállította,

a mire leugrott a lováról.

—

Szerencsétlen

leány,

Ejnye, de milyen csinos

fiu

hogy kerülsz vagy.

te

ide?

(És elmosolyo-

dott bágyadtan, szomorúan.)

— mert alá,

Jó,

hogy

leszállt

kegyelmed

arról

a

lóról,

úgy is én ülök fel rá. Jöjjön ide a szárnyék de Íziben, hadd húzzam magamra azt a kaf-

tányt.

— Megbolondultál? — Mindent meggondoltam,

mihelyt

hallottam 6*

!

1 84

Ha kegyelmed megy

Otthon, hová küldik.

vagy

el,

megölik, vagy rabságba viszik, igaz-e?

— Mondasz latos az,

hogy

valamit,

Czinnal

De

milyen csodá-

vagy.

itt

Zavartan nézegette, nem tudott vele betelni.

—

Ha

megölik,

akkor senki

se

támasztja

fel

többé.

— —

No már az meg épen igaz. Ne tréfáljon most, szörny sem

ságra viszik, senki

váltja

ki,

emberi Ha rabaz

elöljárók

is

akadályoznák.

Mihály kedvetlenül harapdálta

—

De

ha én megyek

Mihálynak

n

hogy

kiválthat

ha meg akarnak

vagyok

a

s

nt nem

öletni, észreveszik,

bántják

tatárok,

a

kegyelmed; ha pedig csak rabságra

akkor

nek,

és

az ajkait.

kiadva magamat Lestyák

cl,

meg épen

kiválthat

Lestyák

visz-

Mihály

gyanánt. Ide hát szaporán azzal a köntössel

S

a

míg így beszélt hizelg édes hangon, már

húzta róla.

le is

Mihály ellenkezett

:

—

—

Nem, nem! Hová gondolsz? De Czinna érvelése hatott rá. Ez így van, meglehet, így

—

van!

—

Megdörzsölte

hogyne váltanálak

nekem egy venni.

Ne

élettel.

!

homlokát.

—

Azt mondod, úgy

Halgass,

nem úgy

Kiváltlak, is

tartozol

kell

azt föl-

okoskodj, leány. Megállj még.

Magam

sem tudom, mit

De

ki

a

a leány

csináljunk.

nem

állt

meg

;

már

rajta

volt sugár

termetén a kafrány

s

könny

a ló hátán, mint a

A

a másik

harmadik percében

perczben

ott termett

pehely.

elnyelte

a

Lestyák

köd,

utána futott dühösen.

—

Megállj

a hang.

—

—

1

Nem

Hanem

kiáltá s

mennydörgött

már

beszélhetett

iszen

pcrcznyi gyöngeség

s

gyöngeség,

pcrcznyi

messzire

eresztlek! Parancsolom, megállj!

a hiba el

annak.

volt követve.

Egy Egy

nagy emberek bukásának

a

magva.

Ment

a leány s

meg sem

állt,

csak a tatár tá-

Én

Lestyák Mihály,

bornál.

—

Vezessetek a vezér

elé.

a kecskeméti követ vagyok.

—

Szállj

a lórul, jó ember,

le

ajánlkozott egy

zömök

tatár jó

oda vezetlek,

magyar

Ugyancsak rossz paripát adtak alád bírák.

De épen

itt

j

kiejtéssel.

a

— —

kecskeméti

urunk. Olaj bég, Allah soká

fényesítse szakái át.

Valóban a brontes termet Olaj bég közeledett

egy szép pej lovon

;

épen szemlét

tartott

volt a

csapatai felett.

—

A

kecskeméti követ van

jelenté az

A

elbbi zömök

bég végig

Fbrdulj

hatalmas bég

meg

kérlek,

bántanálak vele.

Czinna megfordult.

!

—

ficzkó.

tekintett figyelmesen

a köntösén, aztán szelíden

—

itt,

a követen és

monda: derék

fiu,

ha

meg nem

:

86

Olaj bég most

egy

pillantást.

már

Azzal

Czjnna eltt

borult

köntös szegélyét

hátulról

vetett

fürgén

leugrott a

földre

háromszor.

és

a

kaftányra

lováról,

le-

megcsókolta

a

Czinna csak bámult

rá nagy fekete szemeivel, azt hitte, álmodik.

—

Allah nagy és

Mahomed

parancsolsz, Kecskemét város

az 6 prófétája.

Alázatosan és meggörnyedve

Czinna habozott egy

kissé,

Mit

követje? állt

eltte.

majd

szilárd

hangon

monda

— ban

Hagyjátok

el

Kecskemét határát még ez órá-

I

Olaj bég égre emelé

aluszékony birka szemeit,

majd hátra fordult a sereghez, harsányan kiáltva:

—

Indulunk! Nyergeljetek!

.

HETEDIK FEJEZET. (A diktátor. Kecskemét fénykora.)

Lestyák a sz árnyéknál maradt

azon töprengett,

s

mihez fogjon, merre menjen. Nehéz fejében szétfolytak tagjait

mint

gondolatok,

a

lankadtság

zsibbasztó

önvád diribdarabra tépdelé

önz

gyávaság

a

:

«

megolvadt

fogta

el,

ólom,

lelkét

az

Rosszul cselekedtem,

volt.»

Kínos nyugtalanság tövisekkel szurkálta. Sötéten nézett

maga

elé.

Merre

Szétfoszlott kissé a

viszen most az én utam

köd

fényl szem,

a

hunyorgatva hívogatná:

«

az óriási

legokosabb takarózol,

lesz,

ha

ide

s

megcsillant

Csalános

Gyere, fekszel,

. .

tava.

Mintha

Lestyák Mihály, ezüst takaróval

puha homokvánkoson álmodol

legegyenesebb útl»

?

nem messze

1 . .

.

Ez

a

!:

88

Néhány bokor

lépést tett a tó felé, de

útjában,

volt

környéken

hópillangók

És

a

vékony galyacskáit

;

meg

:

pillanatban

a

kicsi

se látta, fölbukott benne.

«édes

az

hallotta, érezte,

egész

az

fa

belepték

oka ütdék füle

mint

egy pöszméte-

legmagasabb

a

anya»

ebben

keser

a

egyszerre

testéhez,

hogy az messze innen megdobban,

ezer lópatkónak tompa dübörgése

hallik

és

nagy

suhogás kél a levegben. Összerázkódott. ellen

«Jaj,

jönnek a tatárok

a város

!»

De

a

pszt,

dobogás mintha távolodnék,

egyre

halkabb-halkabb, majd elenyész bágyadó morajban.

Csupán

egyetlen

ló

Igen, csak egy ló ez. ül

közeledik

Teremt

Kop,

erre.

top

Istenem, a Czinna

rajta.

Lestyák

felszökött,

se

le

ruhájáról

törölte

a

mocskot, eleibe futott lázas lihegéssel.

— Mi

Itt

vagy? Nincsen bajod?

Igazán

itt

vagy

I

történt?

Czinna vidáman mosolygott. Azeltt nyos pajkossággal

—

Hát

hsiesre

fújta fel

az történt, jelentem alássan,

felelne, lá-

arczocskáját

hogy elker-

gettem a tatársereget. Takarodnak immár lóhalálban.

—

Ne beszélj

A

mi azt jelentette:

Beszélt

is,

I

de

elbb

«

beszélj kérlek, beszélj!*

megsimogatta nyájasan,

szeretettel, tekintetének fényes

havazott zöld kaftányt.

zománczával a be-

Csakugyan szemben

Mikszáth

:

A

találta

beszél köntös.

a nagy

szekérsort.

89. lap.

89

—

Megér

ez

gunyácska

a

Lestyák

valamit,

Mihály uram.

— —

Hogy hogy? Mihelyest meglátta rajtam Olaj bég, megcsókolta

a lováról,

nagy

azt kérdezte

azt parancsoltam,

leszállt

háromszor és

szegélyét

a

mit parancsolok.

alázattal,

hogy pusztuljanak

Én

Íziben. Szót

el

fogadtak, elpusztultak.

Lestyák Mihálynak nyitva maradt a szája.

— —

Lehetséges-e? Olyan varázsereje volna? Így történt szórul-szóra.

beszédre, üljön rá.

—

vegye

kaftánya,

a

itt

Én majd

De

nincs fel,

itt

a másik úton sietek

Teringette, hisz ez igazi csoda

1

id

a sok

a lova,

el.

— ujjongott

Mihály, nem birva kibontakozni az ámulatból. Hisz akkor ez a kaftány roppant kincs

—

Meghiszem találnak. Mintha

azt.

De

látnék

—

I

siessen kérem, mert jönni

is

fekete,

mozgó szekere-

ket a város fell.

Mihály homloka

—

Czinna, ne

Igaz,

Köszönöm,

késbben

—

.

elborult: szólj

a mit cselekedtél. .

ma még.

.

—

Jó, jó

hamar eltnve

ám errl senkinek Majd beszélek veled 1

Igen, beszélek veled, Czinna.

hagyta rá a fürge legényke, csaka

«

Szoknyás

fa»

dl

felé.

Lestyák a rendes úton ment. Csakugyan szem-

ben a

nagy szekérsort; hozták a kenyeret, a szikrai Marczi az ökröket hajtotta nagy

találta

fát,

a

káromkodva.

A

szekerek eltt szép hóka lovon az

90

uram

egyik triumvir, Holéczi Sámuel

lovagolt, az

függ sárga brtáskában hozván a Az meg ott az egyik szekéren,

oldalán

«ncrvus a szép

rerum»-ot.

ropogósra

pirított

ozipók tetejében biz isten Fábiánné

asszonyom; kiváncsiságból

ült fel

látni »,

«

kutyafej

aranyos

mellette pediglen az

tatárt

Fekete

szájú

Pál kuksol, egy bolhabetüs irást habzsolva pislogó

nyulszemeivel.

—

Ni,

ni,

kecskemétiek.

—

A

Holéczi Sámuel,

—

Mihály

Lestyák

hüledezénck

a

másvilágról jön.

nem

a ki

haragosa Les-

volt

tyáknak valami nagyon (mert a lutheránusok mind összecsengnek), de

meg

kíváncsi

is volt,

még pedig

nagyon, nyájasan kérdezte:

— —

llgy-e a lelke az, amice,

Magam

—

Mihály

(ki

tudja,

mire gon-

Hát kegyelmetek hová mennek?

Vendég van

a triumvir kollacziót.

ber

— düny-

vagyok az a lelkem nélkül

nyögte kesernyésen dolt?).

nem maga?

—

a határon

viszünk

neki

—

kedélyeskedék a

szegénynek egy

(A nemzetes úr nagyon

jó

kis

humorú em-

volt.)

— — — ment

— —

Azt ug)'an nehéz

Ugyan

lesz utolérni.

?

A

harmadik határban

el

a vendég.

Csak tán nem Kár,

—

!

—

jár azóta.

selypített

sopánkodott Fekete

szép beszédet mulasztott

el

a bég.

Bucsu nélkül

közbe Fábiánné.

uram

—

ritka

9«

Lcstyák

elbeszélte

a

kaftány-dolgot,

a

egyszerre máj- és tüdszinü

a Holéczi

lett

mitl Sámuel

uram ábrázata.

—

Nagy

pisze

orrát

eset

—

—

hm,

dünnyögte

világ

tán a

ilyen

vakarva

kelletlenül

eleje

óta

se történt.

De

csak egy perczig

maradt zavarban, kitanult

ravasz róka volt, gyorsan tudott felugrani a helyzet magaslatára.

—

Hej

szekeresek,

igazodjatok visszafelé.

kemétre

— Nem

leperdült a lováról és

hangon Üljön

virradt fel Kecs-

föl

Lestyák Mihály uram.

lovamra,

a

gebén

ez nekem. Köszönöm.

ültetett rá,

egy

Akkor

hirt adni

szólt tisztelet-

így

:

hagyhatom azon a

— Jó

—

Nagy nap

forduljatok,

!

Majd iéi jes

emberek,

hej

nem

le

szégyenszemre.

Ha három

triumvir

szállíthat róla.

hát kegyelmed üljön

fel.

Fekete uram,

a városba a történtekrl.

Kapott az alkalmon a óváros Cicerója* kipótolni

dúsan az elmaradt szereplést. Megyek,

mennék! Öröm

ülni

egy

ilyen

adjanak hozzá valami ostort

is,

szép

mert

hogy

ne

állaton.

De

sarkantyúm

nincsen.

Nem

sok

ostor

úgy elnyargalt

a

csikók, a kik izzó

abraknak.

kellett a tüzes

« Sárkány »-nak,

nagy szónokkal, mint a mesebeli parazsat kapnak

a

tarisznyába

: ;

9* Tajtékzott, füstölgött,

rom

mikor

VÍZ volt,

gáló

gyl

egyre

és

maga Fekete uram

a piaozra beért, hol

népnek nagy lelkendezve,

szónoki

szjronynyal

kitulipánozva

különös

kegyelmét,

melylyel

hogy egy

lelketlen

s elkergette a

csu-

is

az álldo-

ruhadarab

hirdeté

várost

a

Ur

az

elárasztá

mintegy megszólalt

dúló ellenséget határainkról.

Csoda

Kecskemét érdemes polgárai húzzátok meg

történt.

a harangokat.

A

kapzsi Olaj bég leborult a földre

és megcsókolta Lestyák

Mihály uramon

a köntöst,

háromszor,

összegörnyedve

kérdvén

•

Mit

alázatosan,

parancsolsz, Kecskemét város követje?*

Lestyák Mihály uram fölemelé bölcs

és

Seneca

tiszteletreméltó

volna hírét?) imigyen felelt: reimet,

—

—

Nem

mondta

!

bizonyos

—

süvített

Fekete Pál

De

«

Ne

(ki

az

ám,

közbe

s

Mire

miként

ne

a

hallotta

háborítsátok kö-

azaz takarodjatok innen

nagytisztelet

—

fejét

!»

hogy

azt

Seneca

a református prédikátor,

Mokros Ézsaiás uram. nem engedte magát megzavarni meg bizonyos, hogy jönnek vissza :

kenyeres szekerek,

a

pénzes tarisznya,

az ökrök, a

a triumvir és Lestyák Mihály.

Nagy

tz

örömrivalgás

terjedt a csoda

viharzott

fel.

Mint

hire, utczáról-utczára,

a

házra hömpölygettc az idegizgató álmélkodás. elbukott, gylölt

fényre:

a

szenátorok újra

kijöttek

futó

házról-

a

Az nap-

nép közé. Porosznokit megéljenezték,

az öreg Inokainak kalapemelve nyitottak utat min-

93 denütt.

Fcrenoz

Kriston

zsivajjal kivánták

hallani.

kegyelme sokáig,

felállt

uramat

ellenben

Nem

vonogatózott

is

egy káposztás- hordóra

piaczon, csupán ezeket mondván

—

ifjúnak, a ki

—

nagy napot

ezt a

Igazságot

—

!

a

:

tletek annak

kérek

Igazságot

élénk

a

lángesz

kivívta.

ezer

visszhangzott

torokból.

Hullámzott a lakosság, mint egy folyton dagadó folyam. férfiak,

az

Zsibongás,

élet

—

mindenfelé

lüktetett

asszonyok, élénk gesztusokkal adták tovább

érkezknek Fekete

Pál

uram nyomán a

«

beszél

köntös » csodáját. Persze, hogy mindenik varrt

még

rá egy kis hímet.

Hatalmas lendületet, sziveket rezegtet lelkesedést szíttak be az

hasadozott

emberek,

éljenzéstl

az

levegbl. Mindenki

mindenki mást

kiabált,

meg-

sürgött, mozgott,

de mindenki egyet gondolt.

Szép fesl bimbókat, csemete-lányokat öltöztettek talpig

fejérbe

az

rohantak a város fekete

csdört.

közé.)

Öreg emberek

(Hamar,

piaczra, útközben

a

tzmestert

ösmer.

—

érdemes polgárok

asszonyok,

istállójába,

befogni a hires négy

pántlikát

czipelték

elkeresvén a

(jöjjön

a «

sörényeik

a

mozsarakat

Három

a

almá»-nál

kend Hupka uram, ha Istent

«Csak még egy kortyot!*

rimánkodott

Hupka). Tiszteletes Molitorisz Péter uram, a lutheránus

lelkész

maga mászott

fel

a

Szent-Miklós

toronyba, hogy alkalmas percében meglódítsa a harangokat.

A

házfedelek lyukain kibújtak imitt-amott

94

azok

zdszlónyelekrl

a

nem

idejébl valók. Azóta

a

nagyságos

is

igen

kí-

Bizony

szárnyak.

szinti

már egy kicsinyég;

fakók

csiklandozó,

lelket

a

gyózva röpked, hármas

Bethlen

virágzottak a

kecskeméti házfcdelek.

A

tizenegy bukott szenátor

egy

gatta

mind magára rán-

is

sebtiben az

félóra alatt

mentét, felkötötte a

gombos

ezüst

csörömpöl kardot

immár

s

ott állanak félkaréjban a tanácsház kapujánál.

kal

nehezebb

uramnak

(a

feladat

mibl

nyilván

Sok-

azonban

Fekete

Pál

kitetszik,

hogy

nem

jutott

egyenl

feladatok

vállaira),

az egész kéziratot át kellett hirtelen ido-

zúdulnak

közélet

a

férfiainak

mítania; a ((hatalmas bég)> megszólítást kitörülvén,

oda

«Dics

írni

helyett

»

Visszajöttél

nagyon szép

Bár

Az

hazafi I»

hozzánk*

—

stb.

(Mindegy,

lesz az mégis!)

henyészve

minden

volt,

csak éppen a díszkocsi késett idején

dördültek

rangok

s

a

«Eljöttünk hozzád*

meg,

el,

pompásan ment, de a taraozkok

ünnepiesen

mint feltnt Lestyák

zúgtak

a

tomboló

alakja,

rivalgás ömlött az utczákon, mint a lavina a

ment,

egész

a

városház

kapujáig.

Ott

merre

leszállt,

meghallgatta a Fekete Rál uram oráczióját, egy

solygó pillantást vetett tákra, kezet fogott

a

a

volt

noki uramat megölelte)

—

ha-

mo-

fehérruhás leány-palánszenátorokkal

akkor

aztán

(Fbrosz-

t

is

föl-

kapták, vitték, vitték és a hol végre letették, az az elnöki hely a tanácsterem zöld asztalánál.

95

Mihelyt

nagyterem

volt a a

Iccsillapult

kissé

hangon emelvén

város

a

Máté

Puszta

hófejü

tömve

(mert

gyönge darázsdongású

Mihály érdemeit, c

végzé:

felkiáltással

— Válasszuk meg Rengett

zaj,

elkelivel), szót emelt

s

a Lestyák

ki

a

a

Kecskemét örökös fbírájának perczekig

éljcnektl,

az

fal

!

tartott,

míg Permete Gáspár megértetheté magát, daczára annak, hgy integetett,

—

ersen

ütögette a mellét cs hadonászva

hogy nagyon érdekeset akar mondani.

Én, Permete Gáspár pedig,

sommal buktattam meg tizenkét héttel, azt

ezt az elöljáróságot ezeltt

mondom, megtudván

dandókat, hogy neki

még

az örökös

A

—

De

csak

után

holta

kottyant bele

nem

fbíróság

praesideálhat

igenis,

dicsségesen fira

is

—

Zeke Gcrzson uram. mondjuk

ki

és

uralkodó

proto-

iktassuk

collumba, hogy valamiképen az Isten

firól

megtu-

a

id.

kurta

—

egy szólá-

a ki

kegyelmébl

Habsburg-famíliára

száll

elsszülöttek lineáján, a szentséges magyar

korona, azonképen szálljon a Lestyák

uram

fiiva-

dékaira a fbírói pálcza. Zei^e Gerzson

között

:

Egy

kis

különbség van

a

kett

a

bírói

I

Permete Gáspár: (dühösen) Nincs!

Zek^ Gerzson

:

A

korona aranyból van,

pálcza somfából.

£

kis

összezördülést

a

czegléd-utczai

Deák

96 általánosan

félbe,

szakítá

János

elismert

bölcs

ember.

—

Zeke uramnak van

gyenge

fn

ersen

is

nem

A

üt.

somfabot

a

somfabotot

a

ennél-

odanyomni látatlanban az utódok

lehet

De

kezébe.

de

fénylik,

gyenge kézben gyengén fogva

mert a korona a

igaza,

máskülönben sem

illend e nagy na-

pot ilyen feleselésekkel zavarni. Maradjunk a tiszteletreméltó komolyság mesgyéjén és

jünk a

dolgokon,

ha olyan

mert senki

székkel kínáljuk,

Mindenekeltt mondja triumvirátus,

sorba

men-

sem köszönj

meg,

tehát

ki

még

hol

a

hogy

gylés,

a

mely úgyis csak ideiglenes

valaki.

ül

volt,

a

meg-

sznik.

—

Maguktól szöktek meg! Egy

sincs

—

itt!

hangzott jobbról-balról.

—

Bnnekutána válaszszák meg kegyelmetek újból

a régi szenátorokat és akkor iktassuk aztán

könyvbe

a Lestyák

Mondani sem tént.

A

fbíró,

Mihály

kell ki

mint egy dynaszta,

tán,

olyan

holtiglani

fbíróságát.

hogy minden

így

méltóságteljesen

hidegen

jegyz-

biczentett

ült

törott,

köszönetet

a fejével.

Arcza halovány

volt,

de bezzeg vörös

a skarlát-posztó, a mint kiáltozni

—

Halljuk a köntös-esetet

1

szorítaná

össze

mint

Halljuk tle magától

Kellemetlenül izgett-mozgott székén.

nyeldekljét

lett,

kezdek:

Mintha

láthatatlan

Elmondani az Olaj béggel történt

I

a

vaskéz.

jelenetet,

szá-

97

zaknak

.

nem

a mit

Egy

.

.

olyan jelenetet, a mit

Hazudni

látott.

de nagy hiba

volt,

el

len,

lett

lehetetlen

.

a leányt.

S ha már

Most már

át,

Oh Az

a táborba.

volna bevallani. .

élt

a város színe eltt.

nem mennie

ördög hozta útjába azt ment, jobb

nem

nem

el

lehetet-

.

Mennél nagyobb

dicssége,

volt a

annál kíno-

sabban marczangolta lelkét a tudat, hogy ezt egyszerre

egy váratlan szell.

szétfújhatja

Midas nagy

fülei

is

Ugy tnt föl eltte nem tudott neki örülni,

kisültek.

e dicsség, mintha lopná,

pedig rászolgált, akármi történjék kaftányt.

És

Hiszen a

is,

szerezte a

mégis, mégis a magas támlájú fbírói

karszék mögött ott lebegett, rezgett egy alkalmatlan árnyék.

—

Halljuk

!

Halljuk

!

hangzott egyre élénkebben,

követelbben.

Nem

volt menekülés.

Zavartan húzta a zöld

asztalra.

le a kaftányt

magáról és leteríté

Íme Kecskemét drága kincse

Aztán akadozva beszélte

el

!

szegrl-végrl még

egyszer a kaftány csodálatos szereplését.* * A kaftány esete nem írói Fantázia szüleménye. Káldy György egyházi beszédében és Kecskemét város jegyzkönyvében nyoma van. (Kubinyi Ferencz, Magyarország és Erdély 1. k. Kecskemét története, 86. 1.) Mohamed császár Magyar<^

országba jvén, az keeskeméli bírák

nagy ajándékokká^ elejben

menvén, egy csauszt kértek vala,

azon által

k*

men

megoltalmazná ket, az Császár joo aranyat adván

egy vont arany köntöst*, meghagyá Mikszáth

:

A

beszél köntös.

nekik- hogy

vitézektl "és

nekik

haza menjenek, 7

:

98

Lázas örömkitörésele tarkították eladását, mindenki ujjongott, csak egy összeesett alak sírdogált

csendesen a hátulsó padban.

A

hatalmas

tora », fölkelt,

immár

fbíró,

odament

«

Kecskemét

diktá-

zokogó emberhez, kezén

a

fogta

—

Meg

És most menjünk, édes apám.

otthon egy

A

akarok

kicsit pihenni.

kopjás

kapuban

kis

meg

Erzsi leány,

már

kisült és a csipetkés

tyúkpörkölt

tességet, a malacz pedig

már

ki

az

leselkedett

ott

A

a Laczi legény.

forgács-fánk

elérte is

hlt

tökéle-

a

épen

;

jó,

hogy jönnek.

—

De nem

mondtam,

is

édes

mikor beszélhettem volna veled,

persze

fiam,

hogy legénynycl

dolgozom, azaz, hogy most már ketten nem dolgozunk.

A

fbíró közömbös arczot

— —

Az

a

Akkor

fiatal

és

fogadnom, mikor interveniálni

kellett

mentem Budára

vágott.

gyerek ott?

a basához.

ha valaki hántaná

ket az

Mert én

köntöst

mutatnák meg neki: ez

okáért miháján valami török sereget láttak,

rávevén, elejékbe ment,

k't

látván a

ván, az köntöst megcsókolták, saját k^ltiégén, és

ha peáig nem

és

az

találtak róla bíró

kompromi ttáJjam a

az köntöst leugtr-

ott háltlak

engedte, elébb állottak- >

tehát a puszta tényt, de

elhallgattam belle a háromszáz aranyakat

be nem

biró

törökök, lovaikról

ha Biró megengeáte,

Nemcsak hogy meg nem toldottam

még

tettelek téged

uraimék számolni,

saját beszély-alakjaimat.

;

—

hogy ha esetleg én

magam

M—

th 7(

ne

—

».

99

meg

fbíróvá Misi,

tudd

büszke

fényt

zöldes

séges volt a észre,

idm

volt

Eddig én csináltam

Nagyszer

keresztbe

is

mit

kipróbálni,

Ne

a politikát.

megharagszom.

mert

lurkó,

hogy csak egy szalmát

Még nem

azóta.

Leslyák

mondom, szükmesterséghez, ámbár nem igen vehé ...

legény a talpán,

szem

szeme

öreg

Az öreg

Jövelt.)

A

(Az

azt.

tud.

Misi,

nevess,

majd

Ezentúl

tett

csinálod.

te

De

ni,

itthon

olyankor,

ha

sokáig

vér ez a Lestyák

vér.

vagyunk már.

A nem

szüli látja

de

hajlék

édes

Kedélyesen pipázik

az ember.

gallyai,

künn az udvaron elébe ugrik Bodri, bent bában ráugrik a Czirmos, nevetnek sók, sélni

ismers cseréptálak

a

kezdenek, ropog a

lángsávot

vet a barna

aranypánt lenne

Az öreg

—

a

ajtó

a

szo-

mázas kor-

me-

bútorok

a

falon,

tz

a

kürt,

a

megszült

v/gan integetnek a vén körtefa

nagy kályhában,

aljára,

mintha

s

széles

rajta.

felsóhajt.

Szegény édes anyád, ha feltámaszthatnám erre

az egy napra.

Behozzák az

ételt,

annak a biztató párája nyá-

jasan kóvályog a szüli

meg

Erzsi, kést.

«

legény

;

felett,

más

Szaladj, fiam, a pinczébe,

egyik lábad

—

a Laczi

asztal

sürög-forog

tányért,

de

itt

élesebb

legyen az

1»

Te meg,

ülj

vagy, lecsigázott

le,

az

fiacskám, a rabkoszt.

mert tudom,

Ámbár

éhes

iszen

én

lOO

sem ettem

meg

Azeltt

azóta.

nagy öröm

a

miatt.

nagy bbánatom, most

a

Úgy

éltem én Budán, mint a

Toldi Miklós lova. No, csakhogy kiszabadítottalak.

—

Ibrahim basa derék ember

—

dohogta

f-

a

bíró szórakozottan (idegessé tette a sajátszer hely-

szemben).

zet Czinnával

—

Annyiban, édes

hogy dereka

fiam,

van, mert

különben kaján kutya az öreg. Eleinte dühös rám, kevés

híja,

— Miért? — A czigány nem

hogy én

is

Laczkó

nem kerültem hvösre.

leány miatt, ha

emlékszel

Hozd be

sós tán az a leves?

volt

De

rá.

a sósbödönt, te

1

gy

Laczi

remegett,

mint egy meglóbázott

fz-

favessz.

— Nem

—

Mi

bajod

harap

ám

hm

A

!

Köszönöm, nem

bolond

fiamtól félsz tán, te

hogy nagy

az azért, kell

a só.

Hát

?

úr.

leány

a

vé-

gett haragudott Ibrahim?

— Hogy meddig van,

azt mondja,

vissza

engem

is

nem

veletek

szökött

adjuk, vagy ki

bebörtönöztet

nem

hogy

;

a

és

el

a

vallom, hol színét

se

láttam azóta.

—

Azt ugyan nem okosan

a fbiró.

— meg

—

Hát aztán

Szerencsére épen

hogy

mormogott

jött

a ruháit megtalál-

késbb pedig

a holttestét fogták ki.

—

azokban a napokban

a hivatalos tudósítás,

ták a Tisza partján,

tette

?

valahol

lejebb

:

—

Ah

—

I

közbe

szólt

—

fbíró vidáman.

a

Meghalt a leány?

—

Ah

tette a

—

!

pecsenyés

melyet az

tálat,

hogy az

a kályháról,

A

szisszent föl a Laczí legény és leej-

emelt

imént

le

asztalra adja.

mester indulatosan mordult rá

—

Szurok

markodba,

a

te mafla

szemem ell

tán kotródj a

1

1

Vedd

az-

fel,

De csakhamar

elmo-

solyodott: «Sok csoda esik ma, a holt malaczok

(Mert

elszaladnak.*

egészen az ágy

ropogósra

szép

a

sült

is

állat

alá gurult.)

Laczi rákvörösen somfordált az ajtó felé.

—

—

Megállj,

súgott a fülébe.

—

inté

—

magához

Most már

-

a

fbíró

valamit

s

kimehetsz.

Kell valami? Inkább az Erzsinek szólnék.

—

ügyetlen,

szem, hogy sokat

—

a fiú után tekintve

szólt

Ez

nem hiMert

konyítson a szabósághoz.

nagyszer mesterség

fiam,

az,

fölséges

tudomány,

az Isten alkotásainak kikorrigál ása; a rossz derekat

kiigazítom,

Valami az,

lejts

a

fiacskám

vállakba (s

a

vén

férfiasságot

szabó

borzolta ritkás kender haját). Kár szért,

pedig a kama-

olyan szelid kedves arcza van, hogy bizvást

lehetne belle leány

—

öntök.

föllelkesedve

A

mai

napon

is.

semmi

sem

lehetetlen,

édes

apám.

—

Már

az igaz, de egyél abból a pecsenyébl,

ne resteld, hogy a földre forgácsfánk

is.

Nem

esett.

szereted a

Van még egy fejét,

mi

?

kis

; :

!

—

Eszem

de ked még mindég nem be-

már,

szélte el a budai út végét.

—

Hát mondom,

heted, nagyon fel

a mint megjött a hivatalos tu-

kedvre szottyant Ibrahim uram, képzel-

dósítás, jó

szorította a

a haláleset

legott

küldte

bizonyítékait a padisahhoz,

engem

szultán

;

pedig magához hivatván, megveregette a vállamat •

—

Látom

—

monda

hogy

(És mi Lestyákok

vagytok.*

vagyunk.) «lme

voltunk

is

és

van a fiadat felszabadító paran-

itt

De

csolat ingyen.

emberek

igazjáratú

azok

ne mondd,

el

gyen kaptad, mert megrontasz

kutya,

vele.

hogy

in-

Így jutottam

»

én a fermánhoz.

— — — — — A

Elhamarkodta egy

Én?

Kicsoda?

A

Nem.

Nem

kicsit.

basa.

értelek.

Hát nézzen oda nyitott

ajtón

1

kedvesen

nevetve,

himbálózva, belebegett Czinna, csinos csipkés ingváll

pettyes karton viganó

Az öreg Lestyák

—

Ers

mülten zött.

— —

—

várunk

volt :

Az

Nem

Erzsike

leány

ruhája.

—

kiáltá ré-

hideg verejték gyöngyö1

Hess

kisértet az, édes el

ünnepl

nekünk az Isteni

czigányleány

Vigyen

Kopogás

oíigány

piros falú, fekete

hátra tántorodék.

és a halántékán

A

a

rajta,

kaczkiásan

te kisértet

apám, hanem

maga.

az ördög, ha hiszem.

hallatszott az

ajtón,

mintha

az

ördög

'03

jönne a hívó

Nem

szóra.

szenátor uram

lépett

biz

Máté

Puszta

az.

be Fskete Pál

Pcrmete

és

Gáspár kíséretében.

—

Mi

Isten hozta! fbglaljanak helyet minálunk.

járatban vannak kegyelmetek?

—

Minket a gylés

küld

uram

nemzetes

a

színe elé.

— Készséggel monda

a

elmondták, a gylés mit végzett az

után

Ágoston

:

uramért követség

Váozra, ez az egyik (nagyon okosan

hogy a köntöst harminca

sik az,

szemlére

állítják

gyen boldog, épen

a

—

kegyelmeteket,

fbíró büszke plurálisban.

Röviden távozása

meg

hallgatjuk

a

ki

álló

városházán,

boldogtalan,

van)

megy máköz-

napig

megnézheti idegen,

helybeli,

nagykrösi ember

a

;

in-

csak

(Ez

fizet tíz dénárt.

is

igen helyes.)

— Puszta

De

a

Máté,

legfontosabb

—

határozat,

—

folytatá

hogy áthozattuk Szent Miklós

templomából az ereklyetartó lánczos vasládát,

ab-

ban lesz a kaftány elcsukva éjjelre, azontúl nappal

A

is.

lés,

s

kulcsot im' nemzetes

hogy vigyázzon

rá,

uramnak

küldi a

gy-

mint a két szeme világára,

olyan helyen tartsa, kova idegen kéz

Ezzel átadta a selyem

zsinóron

el

lógó

nem

juthat.

kulcsot a

fbírónak.

—

Engedelmeskedem

Átvette,

felállt,

kába akasztotta.

a

közgylésnek.

odalépett Czinnához

és a nya-

:

:

:

I04 Rejtsd

^Czinna

el

Czinna.

a kebledre,

fülig

pirult,

fejérl

s

egy

önkéntelen

mozdulattal csúsztatta lejebb a piros olajos

kendt

aztán elbukkant há-

a szemeire; persze, e miatt

a fíus csitri haja.

tul

Máté uram

Puszta

«Ez hát

gatta nagy fejét:

gen kéz

el

nem

ablak

az

fordulva,

felé

in-

az a hely, a hová ide-

Szép leánynak hófehér ke-

juthat.

bele.*

A

szabó élénken

—

Canis

ösmert

A

— nem

(A

hajáról

apám uram, ha egyszer a csodák Krónika lesz ebbl is valamikor

lett a

szabólegénybl fbiróné.

leány arczán,

homlokán

a

megdicsülés gló-

ragyogott e szóra, de a Mihály tekintetének

meghal

hitte,

tapasztva rohant

A

legény.

így van ez,

delejes, lágy simogatását

Azt

fel

Laczi

rá.)

elkezddnek.

hogy

A

A

fbíró mosolygott

—

riája

kiáltott

mater!

a

nem

bírta tovább kiállani.

boldogságtól,

kezét

szabó felugrott mérgesen, mint egy

Micsoda ármányos volnál most

szivére

ki,

játékot ztél

hörcsög,

velem? Ha

mon-

Kecskemét város fbírája,

danék valamit. Ezer szerencséd, Miska, ezer szerencséd.

S

mit

jelentsenek

furcsa

szavaid

ftkarsz elkövetni ?

— —

Elveszem feleségül. Te, Kecskemét örökös fbírája?

?

Mit

I05

—

Miért ne?

Az öreg búsan

—

A

horgasztotta le fejet.

budai basa mind a kettnket

megölet, ha

megtudja.

—

A

basa

ellen

nem

Czinnát

véd

is

keresik többé,

Különben

köntös.

a

ha egyszer belenyu-

godtak, hogy a Tiszába veszett.

—

Majd

kedtek janak

itt,

akad, a ki

besúgja.

De

már

szóljanak

az Isten áldja meg, beszéljék

is,

le,

ne

áll-

mint három fadarab.

Erre az ösztökélésre Permete Gáspár csakugyan

fbíró uram

megszólalt, hogy a nemzetes

a város

leggazdagabb leányaiból választhatna, minden ujjára tizenötöt,

de hogy

—

ez az alacsony származás

még

nagy rangjához.

se konveniál az

Beszéd ez

csak,

—

szólt

—

Mihály nevetve.

Hátha Czinna az egyiptomi királyoktól származik?

—

Azt egy

f-

nehéz volna bebizonyítani

kicsit

bíró uramnak.

— Éppen olyan nehéz, mint kegyelmednek az

ellen-

kezt, hogy nem az egyiptomi királyoktól származik.

Permete

Máténak

is

nevetett. Puszta

az volt a

miért tesz.

Nem

nézete

kell

:

Máté Tudja

is

;

mert Puszta fbíró,

a

mit

abba beleszólni.

Fekete Pál azonban a

szellemi

oldalát

vette

a

dolognak.

—

Egy fbíróné nem

vasásban

jártas,

personának

kell

lehet akárki

;

írásban, ol-

minden dolgokban versatus lennie.

és okos

:

io6

— azt

—

Ejh,

felelte

mondja a tiszteletreméltó Seneca: az asszony-

nak elég, ha

es, be

—

annyit

ugyan

hiába

Permete uram,

kihúzta a többieket

Útközben a Czinna

hogy:

tud,

menni az eresz

kell

Itt

vállait

ma

—

Lestyák Mihály boszúsan

is

ha

csendes

—

vonogatta a

estét

jó

kívánva,

a szobából.

három úr három irányban

a

leány

az

alá.

beszélünk, s

rácsorog

Mondták

regényét.

szórta

el

mindenütt

is

este a tereferél asszonyok

—

Valami varázslatot

italába,

valamit kevert az

tett vele,

máskép megfoghatatlan. Olyan okos ember botlik, mégis szörnység.

mekkorát

De flúj

a szapuló asszonyoknál

is

jobban tetszett az

Még

Putnoki Balázsnak.

esemény*)

azon

éjjel

útra kelt a budai basához, beárulni, hogy a czigány-

leány

él,

csit

furcsán

gatta,

Lestyák Mihály és most

elrejtve tartotta

feleségül akarja venni. járt,

a

De

késbb

mint

•

él.D

Vidd

Intett

ezt

ki

állítod,

most a basa

Meghall-

hozták,

felette él

a

az embert, üttess

nyájas

leányzó?*

gyelmes basa.» Ibrahim a kezeit:

«

hogy él?» «lgen

a közel

korbácsot, aztán hozd be megint.

mindig

kisült.

mondják, figyelmesen és összeránczolt hom-

lokkal kérdé: «Tehát azt is,

basával egy ki-

a budai

Tanuld meg,

volt

»

él,

Mikor

vissza-

«Nos,

dehogy

megelégedetten te

ötven

talpára

Ibrahim:

«Nem

csausznak:

álló

a

él,

még ke-

dörzsölte

emberséges ember,

a

kirl én egyszer azt referálom a fölséges szultán-

;

I07

nak,

hogy nem

föld

alatt.J!)

él,

járt az áruló

így

szerencse

az hat lábnyi mélyen fekszik a

Putnoki

mint

ritkaság,

is

Verfényes pompában nttön-ntt, tekintélye

hanem

;

kifelé

mét kezdett nagy szerepet

A

mondur

kell

és

rá

Egy

a

Hatalma

nap.

Kecske-

szilárdult.

is

játszani.

köntös egy hadsereggel

tartá az ellenséget.

Mihályé.

Lestyák

a

sütött

az olyan ordas

ért

mely féken

fel,

hadsereg, a melynek

muniozió,

nem

melynek nem árthat

a

semmi, legfeljebb a molyok.

Bezzeg nem ségtl,

st

féltek

már

a

kecskemétiek az ellen-

inkább nagy kedvteléssel

lestek-várták,

kogy egy-egy portyázó török sereg beléjök kössön

;

nagy

kivonult

mulatság volt az a

olyankor

pompával

A

férfiak,

gyerekek, néha egész Kecskemét a sereg elé

jött élvezni a

török

a

fbíró

csdörein

város

négy utána.

négy hajdú lovagolt eltte,

nk,

A

népnek.

mámorító

vezérek

meghajlanak

a

a

jelenetet, a mint lehajlanak a

köntös

csókol ására,

fbiró eltt:

s

a

mint

paran-

«llram,

mit

országban

a

beszél

zagyva toldalékkal,

hogy a

csolsz ?»

Legendák

röpködtek

köntösrl, mindenféle

köntös a veszély idején a bíráknak,

az

megszólal és tanácsot

ad

ha a beteg megérinti, meggyógyul, ha

a hajadon vagy

Az okosabbak

özvegy megcsókolja, férjhez megy. azt

állították,

hogy

a

köntös

valami különös Isten csodája; az az egész,

nem

hogy

a

io8

szultán póklábas aláírásával bele van

gedelmeskedjetek

Lestyák Mátyás uram,

meg

világhír

a

gokban kozott

—

is

mértleg

ki

van),

nézegette orszá-

nagyon kicsinylleg

nyilat-

(mert

:

semmi különös.

Nincs ezen

Ilyet én

var-

is

dlök.

kaftány csodaereje

tyák Mihály személyére

bvös Az

fényt vetett a Lestörténete, hatalma

is.

színpompázó ruháiba

hasonlóan a legendák

Szép csendes estéken

zött.

Maga

küls

ruhadarabot,

híre

rok, ha neki

A

a

szve: •En-

viseljének.*

kaftány

a

öltö-

mesélgetnek

róla

a

kunyhókban, száz mértföldre innen. Messze Sze-

ged

alatt,

gással

míg

síklik,

a halász legény sajkája lágy csobo-

szke habokat

a

azon mereng: keméti fbíró

Vájjon

«

?

maga

hasogatva,

mit csinálhat

Arany szalonnát

most a kecskarbun-

uzsonál,

kulusz késsel ...»

A

beszél köntös nemcsak

ségnek

«Takarodjatok

:

hanem

el

a jó barátnak és a

azt

métre

I»

szülk

ide küldözték

jelentek

« Jertek ide

Gazdag emberek, nemes urak

kincseikkel a

«

legbarátságosabb" legszivesebben

meg Kecskemét

utczáin

ellen-

Kecskemétrl*,

cseng-peng

aranyoknak meg azt mondta:

lakni

mondta az

innen

körmöczi

Kecske-

ide

jöttek

városba, a

fiaikat

elször

;

akkor

azok

a

különféle buksi diákfejek, melyek azóta sem fogytak

el

onnan

;

az iskola fölvirágzott, a lakosok

sés gyorsasággal

gazdagodának.

me-

!

Persze, minden jónak van rossz oldala tös szülte a sok pénzt, a sok

pénz

is.

A

szülte a

kön-

min-

denféle pusztai betyárt és haramiát, a kik betörtek

Kecskemétre rabolni. oldala

mot,

is,

s

De minden

a betyárok

miatt

rossznak

van jó

kihirdették a statáriu-

mivelhogy a megye nem

mozoghat szaba-

don, a vérbirósági jog átruháztatott ideiglenesen a

kecskeméti magistratusra.

Még

egy hajszál és

királyi város lesz

belle

J

NYOLCZADIK FEJEZET. (a másik kaftány).

Úr

volt

már Lestyák Mihály mint elnöknek

és hogy,

legyen, a király «

élet és halál

még nagyobb

megküldte

neki

a

nemességet

kecskeméti* elnévvel. Kaftányos lovag

merpajzson,

ezüst

mezben,

másik felében három arany

az

esküv

járni,

egy ágaskodó

:

Czinnával. állt

semmiházi

útjában senki.

jószág

kibékült az eszmével.

tudott

neki

kedvében

mikor esténkint megsimogatta a tüskés

azt hitte, a is

paizs

felsége.)

Az öreg Lestyák már rég kis

a

a czí-

csak egy hiányzott a teljes boldogsághoz

S ennek sem

A

áll

kettéosztott

pólyán

róka. (Jól kikomponálta azt

Még

a

fölött,

tekintélye

mennyországban

napról-napra, kerekebb

van.

De

állát,

megszépült

idomokat kapott,

arcza

olyan

lett,

magát

mint a baraczk, a minek vérszíne átveri

Nem

a héján.

Kedvencbe,

«Iányom»-nak

nek,

volt a

meghitt

—

hogy siessen

Kunságban

bizalmasa

mert biz Isten

veszi

Miska, a mikor valami akadály

el.

tom-

volt, szinte

ha nem volt

bolt a heves türelmetlenségtl,

vette; mindig

dály, mindjárt félvállról

Miskát,

sürgette

és

szólította

párja.

«menyem»-

lett,

aka-

volt valami

szeszélye.

Az els

határnap

akkorra

kül

ha

kitzve,

volt

szandzsák basától fermánt eszközöl

ki,

a

mert a nél-

még sem lehetne. Ámbátor a madár megépíti még ha tart is tle, hogy kegyetlen kezek

fészkét,

sszedúlják

.

.

.

Megjött a fermán magától

hogy

talpán. Biztos,

a

;

leányt

Putnoki

a

volt

ott

soha se háborgatja

többé a basa.

— ket

Most már

esküdhettek, gyerekek

I

—

biztatá

az öreg.

— Várjunk

még,

míg

—

Kurta

Mihály.

felelte

a

Czinna haja

megn

—

hajon furcsán

venné

ki

magát a koszorú.

Egy

év alatt

este bizalmas

megntt édes

de milyenre

a haja,

I

suttogás közt kibontotta

Egy (mert

úriasan viselte most koszorúnak a feje körül) és a

Mihály két kezét megkötötte kocscsal, a

—

hogy

tömött

var-

enyelgett

vele

két

a rabokét szokás.

Egy megkötözött fbíró

pajkosan.

a

!

—

Mihály

—

elértette a ozélzást.

Bizony

itt

volna

várom Czinna, de

még

ha

nekem

tanulsz egy

Ugyanis

lehess,

valamit

elbb,

Czinnához, de

egy félév

alig

tiszteletes úr: is

tudja.

összekuporgatott egy kis pénzt addig,

is

jött a

nemesi

nagyobb lábon kezdett

urak

árt,

fbírón é

kellene

mit én tudtam, azt már

de éppen akkor fia

alig

nem

nagytudományú Molitorisz

a

múlva azt mondta a

Mihály

már

eltarthassak.

járatta tanítóul

— A

ideje,

hogy

ideig,

fbiró

a

esküv

szereznem

pedig

hogy egy fbírónét uramat

az

fölfogva a dolgot,

jól

czimboraságot

levél.

élni

kötöttek

vele,

viszont. Czinnát

látogatóba,

A

szerencse

vidéki

nemes

eljártak

hozzá

a

;

Egy

elhanyagolta.

nemes ember nem turbékolhat mindig, mert nevetségessé teszi magát.

tle

a

vele

még

vére,

szerteszét,

A

nyomorult kutyabr mintha

mintha

volna,

átalakította

megkékülne

csakugyan

szeszélyesebb

lett.

Beszélték

hogy egy Beniczky-kisasszonyt akarnak

elvétetni

s

fispán lenne belle

—

Thököly

Imrének valamelyik olyan megyéjében, mely a császár

kezén

Maguk

van

.

.

.

De

ez

mind csak pletyka

a kecskemétiek gyártják, mióta olyan

lett

a fbirájuk,

szik

hozzál

Oh, hogy

fájt

nagygyá

hogy Kecskemét már kicsinek a Czinna szíve.

falóczán a kertben a nagy körtefa

—

Azon

alatt, a

!

a

lát-

kis

hol any-

nyiszor suttogtak azeltt együtt szép nyári estéken.

113

Czinna olyan

a hol

boldog

Mihály (néha hetekig oda ban), ha eljött

is,

volt,

ha mondott

ritkán

az

járt

néhány me-

neki

is

már

ült

kastélyok-

úri

leg szót, a vége rendesen abba csucsorodott:

— Aztán

tudod melyikrl ott

.

.

.

Czinna,

ügyelj a szavadra,

galambom, ne beszélj ;

napról

a

arról

.

édes .

ne mondd soha, hogy te

—

Olaj bég eltt,

kis

hiszen

.

voltál

mert akkor engem

el-

veszítesz.

Mintha

kést

n, hogy Mihály

núja csak

azért

hogy a

Az de nem

döfnének bele ilyenkor. tle,

fél

magához

lánczolja

a

gya-

a

szereti,

mátka-gyrvel,

hallgatását biztosítsa.

Napról-napra

szomorúbb

lett,

a

rózsák

piros

hulladoztak arczárói, a szemeibl kialudta bódító fény,

Szép

szelid borulat váltotta fel.

Az öreg

volt

még

Lestyák megijedt, hogy beteg

;

így

is.

kitalálta

miért beteg.

—

Ne

Ne

töprengj.

szálam. Szeret az

magad,

öld

téged, ha

kis

rezeda-

mondom, meg

a mi van kel.

is,

elkoczkázza a

Osmerem én

De

Fáyakkal, Beniczkyek-

Misit, tele van

szíve becsületes. Hiszen persze,

elélhetnétek,

es-

is

küdne veled mindjárt holnap, ha pénze volna.

hóborttal,

hogy

itt

de a

nálam

is

szegényesen, de tudod milyen a bo-

lond, ha úrhatnámja van,

még

a szamóczát se eszi

meg, bár éhes, ha nem teheti ezüsttányérra. Miska pedig éppen ebben

Hagyjuk míg Miktzáth

:

A

a

jól lakik

nyavalyában szenved most. a czímerbeli rókájával.

beszíl köntö*.

Vagy 8

'

'4

Öt eszi

ezek

a

meg

a

vagy

róka,

különféle

6

állatok

nagyon sokat esznek, Czinna

—

Ne

czímerekben,

fiam.

Czinna sóhajtott ilyenkor; nem bére balzsam a sok szép

Általában

rókát.

a

nemesi

a

se-

az

volt

szó.

már egy

sóhajtozz, mosolyogj

kicsit,

mint

mondani

azeltt; hiszen ha szólhatnék, tudnék én

hogy tánczra perdülnél.

olyat,

Titokzatosan

magát:

dünnyegve

hunyorgatott,

ne

Mátyás,

«Pszt,

járjon

biztatta

a

el

szád.

Mátyás I »

Mi nem volt

lehetett az birta

a

titokzatos

gondolni.

Mindössze egy

este

;

késn

el

körülmény

feltn, néhány nap óta két idegen

ber járogatott Lestyákhoz

nem

Czinna

dolog,

em-

úri

jöttek,

lopva, sokáig súgtak-búgtak a hátulsó

majdszobá-

ban bezárkózva

és az

és mit akarnak,

hanem elmélyedve, begombolkozva

öreg sohasem említette, kik

járt-kelt az övéi közt.

Végre egy radtak,

végképen

mikor

este, aznap,

vidáman vette ölébe

a

Czinna

nagy fekete hajában babrált, (Kedvence

pod

Örülj, Czinnus, örülj is.

Most már meg

lelke van

a

;

a

I

Megjött már

a te na-

lesz az a lakadalom,

a

ki

olyan kelengyét csináltatok neked, hogy

Fáy kisasszonyokat

kiveri

tle

az irigység szep-

lje. Nevess no, Czinna, mert annyi

hogy

és

mulatsága

kegyelmének.)

volt ez

—

elma-

fejét

a kis gyerekeid,

ha

lesznek

pénzed van,

(nem

kell

ám

»

unokáimat!)

azért pirulni, mit szégycnicd az

ara-

nyakkal fognak gurigázni.

Az öreg egy csomó

aranyat markolt

—

Hol vette ezt a rengeteg kincset?

dezék

—

zseb-

—

hüle'-

leány.

a

Mi

ez

még

a többihez

képest? Ide vigyázz,

mindent elmondok neked.

gyerekecském,

nélkül

tam, igenis, mert a

Én egy

nem magam

hiúsága

részt

mond-

szintén

bele-

magam

alkotást akarok hagyni

hogy ezer év múlva valamikor

Egy

vehet.

cl

Erted

tudom, hogy

teszem egyrészt, a mit teszek, mert

Miska pénz játszik.

a

ki

bl, megvillogtatva Czinna eltt.

után,

emlegessék a szabók: «Élt

is

nev

Mátyás

egy Lestyák

ember, az

csinálta ezt a ruhadarabot.

—

Még

Az öreg

—

csak

nem

sejtem,

is

Két idegen ember

Egy

is

elhallgatták.

egyre megy, akármelyik.

«Mester!

szóltak:

szabók között

hogy

a

gazdaggá

«Mit akartok?*

egy

és

!

szabója,

«

Varrj

egyezzék,

tegyünk.*

nekünk egy

mint

két

és

minden

Azért kerestünk

halhatatlanná

és

kérdeztem,

mondom

Fölkerestek

szabók

legnagyobb

—

Nem

mét városáéhoz hasonló kaftányt, tökéletesen

tömzsi

kicsiny

város nevében jöttek, de hogy melyik

nevében, elttem

így

szó.

hozzám e napokban,

jött

hiszen láthattad ket, egy Góliát.

mirl van

suttogva folytatá:

fel,

—

Kecske-

a

de hogy azzal tojás,

buzaszem; képes vagy-e rá?» «Az én

vagy

tm

két

mindent 8*

—

megvarr

—

feleltem

mit

a

szemem

én

az

meglát.*

Czinna fázékonyan bújt az öreg szabóhoz.

— —

És mibe állapodtak meg? Megalkudtunk. Sok huza-vona után megal-

adtak.

— —

aranyat

ötezer

kudtunk,

ötszázat

fizetnek,

Mind a tied lesz gyerekecském. De megtudja-e úgy varrni ? Én? (És a szemei kigyúltak.) Menj

Hát minek

te bohó.

engem? Egy remekm

tartasz

elre

ha

lesz,

mondom.

—

De nem

— kérdé

lesz-e valami baj ?

a leány

félénken.

Az öreg nevetett. Mi baj lehetne? Hát annak

—

rosnak

hogy

is

lesz

egy kaftánya, ez az egész.

a török, a ki

harácsol,

Igaz, igaz

nem

kell

majd

nem

ezért

szólt

a

ideadod

a

hal.

kulcsot,

arról soha senkinek

párját

az,

Czinna szórakozottan.

gyorsan,

kis

menyem,

tudni e világon, kö-

rülnézegetem, kitanulmányozom

varrom

Meg

százkilenczven-

beérni

lesz

Éhen

—

vá-

most talán kétszáz várost rabol,

kénytelen

kilencz várossal.

— — Te

a bizonyos

mint

a a

kaftányt,

meg-

karikacsapás

s

olyan lakodalmat csapunk, mint a pinty ; bizony szeret-

ném már tánczban látni azokat a piskóta lábaidat. Ugy megterveztek apróra mindent, milyen lesz a

menyasszonyi

ceipell,

ruha,

milyen

hogy adnak oda

lesz

a

Mihálynak

koszorú, az

a

ötezer

"7 aranyból négyezret:

ne mondd, hogy a

«ltt van,

feleséged semmit sem hozott. »

Erre mi azt mondjuk: «A lyukas

Hol

vettétek?))

hídon

találtuk. »

sét,

elkezddik

•

s

Czinna víg

Végre kigondolnak egy örökségi mesoha

a

tükörben, a mit Lestyákelébe

szivárványos

Másnap gette

még

vasládához,

városházbeli

a

egyszer a kaftányt, aztán

elkel

gedre, hol

körülné-

elindult

Sze-

voltak,

meg-

török kereskedk

vásárolta a finom sötétzöld bársonykclmét, fiumot, a

sújtást,

a

paszomántot,

a

medvebrt. S mikor minden anyagot

teremt

elmék

lázas

mohóságával

tárt.

Czinna

hozzáférkzött

szabó

vén

a

kulcsa révén

meg nem szn boldogság. még a kezecskéivel is neki a jövend képe abban

nevetett,

lett,

tapsolt, annyira tetszett a

megkérdi:

Erre

a

skó-

bélésre

való

beszerzett, a

hozzálátott

a

munkához.

Nem

volt az

tréfadolog.

köpenyege

titokban,

alatt

visszavitte.

A

volt

tnt senkinek

;

föl

se

fbíró

Minden a

kaftányt,

szobájába ;

szabad

hátha

a

elhozta

este

hajnalba bejárata

fbíró maga

küldé valamiért?

Estétl hajnalig dolgozott hátulsó szobájába bezárkózva, egy

Néha

mvész

felköltötte

darabokat,

a

minta formáit.

ihletével

mint

szenvedélyével.

lángolt,

orrlyukai ziháltak, a hangja a itt

kezdték

fölvenni

Szeme

ezt az elejét, ez

és

Czinnát és megmutatta az egyes a

fölséges

homloka izzó

ggtl

rezgett.

a gallérja, ez az ujja!»)

volt,

«Nézd

ii8

Hát még mikor tizenöt

nap

múlva elkészült

másolatkaftány, az utolsó öltésig

mvén,

édes

szíve megtelt

a

végigtekintvén

s

érzésekkel:

«

Lehetsé-

ges-e tökéletesebb alkotás ennél ?»

Éppen

A

A

volt,

éjjel

kakasok

kukorékoltak.

szabó kihajolt az ablakon. Éjfélre rendelte oda

embereit, kik a környéken

lappangtak

addig,

míg

a köntöst varrta.

A

kakasoknak Bodri

kezdett

kantásaival, a mi azt jelentette,

a

vak-

idegen

em-

felelgetni

hogy

berszagot érez.

Csakugyan

— A

A

jöttek.

Nézzetek oda

szabó beeresztette ket.

I

csodálkozás felkiáltása hangzott ajkaikról.

Két

aranyos

kaftány

volt

az

kiterítve

ágyon,

olyan egyforma, mint két tojás, mint két buzaszem.

— Az

Mit

szóltok ehhez

egyik azt

?

mondta:

— «

kérdé a mester.

Csakugyan

te

vagy

szabók szabója, a legnagyobb szabó a világon*, másik

nem

szólt semmit, csak fogta a

jét és

egy

garmada aranyat öntött

a a

nagy tüszki

az

asztal

közepére.

—

Épen négyezer ötszáz darab. Olvasd meg nem hiszed Olvassa meg a kutya Nem a pénzért dolgoztam, hanem a dicsségért. mester, ha

I

— —

!

Melyiket vigyük?

—

kérdé

a

Goliáth a két

kaftányra mutatva. Melyik a mienk?

Lestyák habozva

állt

meg

a két ruhadarab mellett.

119

«A magam munkáját adjam oda? Ne lássam nem tudom ? Elviszik Isten tudja merre és meg soha a szereplését. Kinos bizonytalanság

többé

emészt

fel,

hogy mi

köt, a ki leborul

szegélyét

a

akkor elttem,

ki

Nem

lett vele.

én

az

A

összecsókolni

és

a

mvészetem eltt borul biztos. A munka tökéle-

le?

Nem, nem!

tes.

Látni akarom, fürödni akarok

siker

látom a törö-

dicsségben,

a

— Ejh hát mért nem mondja már melyik — türelmetlenkedett Goliáth. — Miért kérdi kelmed épen az újat? — Mert tudom, hogy adja

az

a

új ?

azt

Lestyák sértdve pattant

—

Nem

—

gon

Az

új

A

—

azért .

.

.

—

nem

hebegte tompa rekedt han-

vigyétek

is

ide.

fel.

a régit, ... az igazit.

el

megmarad Kecskemétnek.

az új

Goliáth sietve gyúrta a köpenyege

Egyet csikordult

A

a retesz.

alá.

eltnt az

két alak

éjhomályban, örökre.

Az öreg meire.

de üdít álom nem

lefeküdt,

Gonosz

visiók gyötörték.

lyeket egy szakajtóba gott, elkezdtek

a falon.

Az

«Ne

söprött

Az

és

vékony póklábakon

te ne,

másztok

le

jött

sze-

aranyak,

me-

az ágy

alá

fölfelé

mindjárt!*

vissza

egyik közülök a mellére ugrott, ott járt

tánczot.

flEjnye,

utána, de lehetetlen volt

elcsípni,

lábai szúrták, borzongatták,

pedig a hideg

mint valami

gombostk, hogy megvaczogott

rült

Kapkodott

megfoglak. »

megállj,

du-

mászni

a foga

jéghegy

tlük.

Majd

:

ügy rémlett eltte, hogy az ördöngös aranyat megfogja egy vigyorgó sátán, katlan jzzó tüzén hirtelen megolvasztja, a fülébe önti és

a

forró

folya-

dék ömlik, nyargal az ereiben, feszíti a halántékait.

S míg vére

szoba-gerendák repe-

lázasan forr, a

déseibl rémes hangok kelnek: «Lestyák Mátyás, mit cselekedtél,

jaj,

mit cselekedtél*.

hs

Felugrott, felöltözött, fejét a

nyomva, várta be

a reggelt.

Nagy

ablaktáblához

lelki

nyugtalan-

ságot érzett, de magának se merte bevallani.

minden rendben

'iszen

van.

Biztos a dolog,

Ejh egé-

szen biztos. Elvitte a kaftányt a a

városházi

aztán

vasládába,

Czinna háló-kamrájába nyitott be, átadni a kul-

csot és a fülébe súgni

—

Minden

gyöngéden

van, szivecském

jól

ott nyerít

;

már

az ágy alatt a négyezer sárga csikó. Van már mit fogni a lakodalmas szekér

De

erltette

hiába

arcza ellentmondott helyét.

Mint

a

a

elé.

nyugodt hangot,

annak.

szédült

Nem

légy

hirtelen

fiához, a hol

már ott találta Pinty hajdút egy

A

fbíró

kitn

Az ill

is ;

volt,

más,

arcza

öltözését.

mint azeltt: nemes úrhoz

helyett hasított ujjú

attila,

a

hasa-

dékban meggyszín sclyembetéttel.

—

jó reggelt,

a

levéllel.

ragyogott

Épen most végezte be

egészen

dolmány

betoppant

elhatározással

színben

a

döngött ide-oda;

míg végre

az életkedvtl.

feldúlt

sehol

találta

apám uram!

—

Mi

az

újság?

IS

— Meg akarlak kérni valamire. — A kecskeméti fbírónak csak egy rancsol

— — —

I

ember pa-

Kecskeméten.

Már

mint én

Eltalálta ked.

.

.

.

Nos

mit parancsol

Csekélység, egy kis szeszély.

?

Ha

ellenséges csapat lesz Kecskeméten,

legközelebb szeretnék

én

elibük menni a kajptányban.

—

nem

Teringette,

kapóra j, mert ma úgy

utolsó mulatság. is

— Van valami — kérdé — Kara Mustafa nagyvezér

a szabó

?

szik a Talfája alatt, éjfél óta.

Kékk

nek

És nekem

is

mást kellett volna küldenem.

alá és élelmi

mohón.

egyik csapatja fek-

Belgrád

men-

alól

szerekért üzentek be haj-

levelüket hozta most Pinty. Éppen az Persze nem adunk. Rikkantott fel neki vidulva. Pompás Én megyek eleibük! Nagyon jól van. Pinty nyergeltesscn apám-

nalban.

—

!

—

—

—

nak egy hátas lovat!

— Melyiket? A — Talán jobb Ma

Büszkét? lesz

a

nem mehetnék magam,

Rárót,

jámborabb.

az

sok dolgom

tör-

van,

vényszéket tartunk. Képzelje apám uram,

a pa-

ki

naszos.

Nem

kisebb személy, mint

szultán.

Egy

falka birkáját hajtották el duhaj kecs-

a

keméti legények a félegyházi határból tatárt, a ki

—

rizte,

agyba-fbe

Felfordított

világi

verték.

kalgai

és

négy

a

Egy meg

tatár

is

holt.

:

—

A

—

gyönyörséggel

les

—

legszebb benne

hogy immár magának, a

Kecskemét nymbusa,

a

szultán a mi törvényeink sze-

a kalgai

rint kér orvoslást,

hogy

a helyett,

elégtételt

Ezt se

saját szeszélyei szerint.

más, csak a köntös.

fbíró szé-

folytatá a

De

venne

csinálta

hohó, várjon csak Pintyó,

majd elfelejtettem. Mindenekeltt menjen kend a piaczra és fogjon négy bírónak való személyt, lehet

köztük török

A

vásár

is,

ha akad.

els napja

megvan,

Kecskemét

vásárait),

az öreg

utána szaladt a jó

volt, is

(mert

mióta a kaftány

visszakérte

Lipóttól

1.

Pinty bekukkantott a bekecs embereknek,

a

sátrak alá,

ha va-

s

lamely tekintélyes perszonát megcsípett Szegedrl

vagy Halasról, szajkó módjára darálta

—

Nemes nemzetes

el a

formulárét

Mihály

és vitézl Lestyák

uram Kecskemét város fbírájának nevében sék tisztelet kegyelmednek nagy jó uram

I

s

Adasne le-

gyek terhére átfáradni a mi szerény székházunkba, ottan bölcsen és igazsággal, mint illend, törvényt a

látni

nem

mi

népeink

felett.

Az

engedelmetlenség

javaltatván.

Csakhamar megfogta

a

szegedi

Börcsök

nótáriusságot viselt embert. Szentesrl a

Balogh Ferenczet a hatodik gombnál * * ki

A

ott találta a

(De

nagyesz

Laczikonyhán már

jó lesz

még

így

is.)

Ugy-

kecskeméti ember minden messzeJynél egy gombot old

a mellényén,

szedje.

;

Pált,

hogy az összeszámításnál

a

korcsmáros

rá

ne

!

•»3

Korda

szintén beczítálta a czcglédi mézeskalácsost. Istvánt és dott, bit

mivelhogy a fbíró uram törököt

mon-

is

magával hozta a nagyszakállú Mollah Csclc-

Budáról, a

asztrakán

ki

prémcket

és

árult

a

poklok mélyérc kívánta az olyan várost, a hol köfogják a kadit.

téllel

Ekképpen végezvén ház

megvakarta,

istállójába,

egy

megetette

a dolgát,

kis

zabbal,

bement

ki fésülte

aztán

város-

a

Rárót,

rácsatolván

Lestyákékhoz, hogy az

nyerget, átüzent

a

a

öreg úr

jöhet már.

Mátyás uram virgonca

Lestyák tett

a

városházára,

osztott

Ágoston

be

fbiró,

a

Kristóf

volt

sie-

gylve

a

azonfelül két itél szená-

a fogott biróság, kikhez

tort

léptekkel

már össze

hol

Porosznoki

maga

uraimékat,

Gábort

és

elnökölvén

hetediknek.

Meglátva édes

apját,

Pintyt

elküldte

pecsétjével Czinnához a kulcsért, a köntöst a vasládából,

aztán kiemelvén

sajátkezleg,

szenátor rásegítette az öregre.

város

a

Ez

két

ott

álló

volt a hivatalos

czeremonia.

—

Menjen kend isten Künn hetykén rakta be

hirével lábait a kengyelbe,

fejét hátra vetett

lét kidüllesztvén,

daliásan,

melmint

egy igazi levente.

Az látni

idegen

vásárosok

a hatalmas

fbíró

kiváncsian

futottak

apját, kinek

tavaszi szélben csillogva hullámzott a

össze

vézna tagjain a

világhír köntös.

:

«»4

A

kecskeméti

eltte toz ák

a

kalapjaikat:

emelgették

gyerekek harsányan

a

kiál-

:

—

Vívat, vívat Lestyák bácsi

Némelyek irigykedve

—

Boldog

kolt alatta.

minok

A

A

házak eltti

tüdvel

Tele

most.

volt

balzsamos levegt.

a

I

suttogták

boldog ember!

apa,

Valóban boldog

be

mosolyogva

czivisek

szítta

Ráró kevélyen

ficzán-

kertekbl nyiló

kis

és liliomok nevettek rá, a

jáz-

ablakukból

saját

Czínna integetett neki fehér kendvel.

Minden

nyugtalansága elmúlt,

se izgatott.

volt,

sznik

A

S

a csatában.

volt, szinte hallani

a diadalra

Míg

az

most

nem

ott

volt,

tzben

a

leveg halk rezgésében

vélte a

láthatatlan trombiták fel

bágyadt

se

katona csataeltti tremája meg-

vérpezsdít harsogását:

«

Elre,

I»

alakja

eltnt az

út

porában,

nátorok és a fbíró ezalatt nyugodtan

a

sze-

ültek a fo-

gott bírák közt, hallgatván a tényálladékot, a kalgai szultán birka

A

elhajtásáról, a tanuk és a

nyájainak

vádlottak nagy

kerít

feneket

nem

sok zagyva beszédbe

egy

ásítás

is

a

egy csöppet sem

tekintélyes

«

ellenség

most

folyó ügy)),

mint

kofát

kell

a

csak

ha

piacion

ellenség

áll.

hogy

Csigavér!

közönséges

olyan

megdühödt

ránczbaszedni.

egy-

Az ugyan

kegyelmeiket,

épen

egy

eladását,

vegyült

szájakból.

infestálta

a város eltt zsaroló éhes

Az

unalmas ritkán

tojásáruló

Ehhez egy

:

"5 ember

kell,

meg

dig szintén egy ember,

Csak

meg egy

mióta

metlenül,

teremben

a

érdemes

az

tekintetét

—

széken kényel-

s

kalgai

a

körülhordozván

megütdve

bírákon,

kérdé melyik legyen közülök tyák Mihály,

a

megjelent

bég

szultán képviseletében Olaj

héja

köntös.

fbíró uram feszengett

a

amahhoz pe-

mogyorófabot,

Cfry

a hircs

fbíró Les-

mire Ágoston Kristóf uram oda-

mutatott könyökével az asztalfre.

—

Nem

lehet az

—

mormogta Olaj bég élénk

fejráz ássál.

—

Pedig én vagyok Lestyák Mihály

kodott a fbíró

A

— — — A

ércztelen hangon.

nagy termet bég boszúsan mordult

Vagy

eltt, mikor

med

fojtott,

— bizony-

feje

az én

fel

:

szemem káprázott harmadfélév

táboromban találkoztunk, vagy a kel-

cseréldött

ki

azóta.

Öregszik az ember, hiába. Egyébiránt levelet hoztam kegyelmednek. levelet a kalgai szultán írta,

majdnem mézes

náddal

«Édes

meg

fiam, vitéz

Lestyák Mihály!

Büntesd

kérlek e gonosz farkasokat, mert ha elret-

tent példát nem bereid

még

a

szolgáltatsz,

turbánomat

Szeretném, ha egy kosár

is

hidd

meg,

em-

lelopják a fejemrl.

fejet

küldenél

(a tol-

kettvel is). Régen nem gyönyörködtem már levágott kecskeméti fejekben.

vajokból kitelik

Emberemet, Olaj béget,

a ki

megadja nektek

»

;

ii6

nagy tisztességben

a szükséges felvilágosításokat, lássátok,

maradok

a te hatalmas

barátod

urad és

a krimiai

vicze-khan

(kalgai szultán).

Lcstyák zavartan, szórakozottan futotta velet, aztán odatolta sorba a

bíráknak,

sák, vigyék szét hírét, hogy a

milyen

val

át a le-

hadd

szrmentében beszélgetnek

lás-

fbíró-

kecskeméti

poten-

a

tátok.

Eközben

fülig

vörösödve vette

bég vizsga fürkész

Tkön

vallomásözön,

midn

már

Poroszkainak,

elnökletet

s

terembeli

a

gz

épen átadni készült körülbell

déltájban,

a rémület ordítása hangzott, hömpölygött az

utczákon, mindig tetve az

A

Olaj

kellemetlen érzések közt, ehhez járult

ült,

órákig tartó

a szédület környékezte az

az

még mindig

nyugszik.

rajta

az

észre

mely

tekintetét,

közelebb-közelebb,

megreszket-

ablaktáblákat.

bírák

megriadva

rohantak

az

ablakhoz

és

holtra sápadva tántorodának vissza.

A felé,

Ráró nyargalt

A A

—

megvadulva

odakötözve az öreg

rajta ült

tányban

sziláján,

de

f

messzirl.

a

Lestyák a kaf-

nélkül.

csonka, kisértcties törzsbl

paripa,

a városház

kaftány,

a

vér

befecskendezve

csepegett. piroslott

J{ 7{áró nyargalt szitáján, megvadulva

Mikszáth

:

A

beszél köntös.

.

.

.

1:6. lap.

KILENCZEDIK FEJEZET. (Az

napja.)

Ítélet

Porosznoki minden hajaszála az

—

Irtóztató

A

!

fbíró leborult az

—

asztalra és zokogott.

Megfoghatatlan! jegyzé

dn

megmagyarázták

ben

volt a

Jöjjön,

vényszéket.

neki,

meg

Olaj

bég, mi-

hogy az öreg küldetés-

nagyvezér egy csapatjánál a kaftányban.

Ágoston uram

—

égnek meredt.

a

fbíró bánata körül ügyeskedett.

nemzetes uram. Oszlassuk szét

A

kötelesség

nagy fájdalom, mely

határait

is

a tör-

túlhaladja a

érte.

Mihály összerázkódott

és kitörülte

szemeibl

a

könyeket.

—

Ers

boszút

nem

vagyok.

Egy

tapodtat se megyek,

állok apámért.

borban cselekedték.

Ezt nem

a

török

míg tá-

:

:

w8 Legott megparancsolta, hogy

meg

haza, mossák

a

holttestet vigyék

két lovas drabant

s

vérnyomok irányában, míg ráakad

rohanjon a

bn

a fejre és a

nyitjára.

—

A

kaftányt húzzátok

id

Kis

vártatvást

bég

öltönyt. Olaj

hogy

a

Pinty

megcsókolják,

mondom,

Allahra

pótolá

véres

a

felugrottak,

de közel

érve

bég

nem

ez

—

testrl

hozta

sírva

hozzá, elfintorítá rút arczát a

—

a

és hozzátok fel.

Mollah Cselebi

és

szegélyét

le

—

Porosznoki

a rendeletet

az igazi

kaftány

I

Hiányzik róla a Sheik-ül-lzlam jegye.

Mollah Cselebi összetette mellén kezeit

és ke-

netesen ismétlé

— A

Ez nem

a szent ruhal

kecskeméti polgárok, a kik ott ültek

hall-

a

gatóság közt, megdermedve néztek a fbíróra.

—

Árulás

—

1

kiáltá

Ágoston

Kristóf.

Kriston Perencz felugrott a tanuk

fbíró

—

elé

padjáról és a

állt:

Adjon számot

1

A

kulcs

kegyelmedre

volt

bízva 1

— ten.

—

Semmit (Olyan

se tudok

volt,

Milyen

kemétre!

—

—

mint a vas

szólt a ;

fbíró ingerül-

keményebb, ha

tördelte kezeit Porosznoki.

Mint elhajított parittyak, úgy zúgtak gok a levegben: (Halál a bnösre I»

—

verik).

csapás, milyen csapás szegény Kecs-

Úgy van

!

Én

is

ki

fogom

a

azt mondani.

han-

119

Rakonozátlan közbeszólások

—

Nem

röpködtek.

székben van

az elnöki

a helye,

de a

vádlottak padján.

—

Csend

tetvén

!

—

kiálta a

meg kardját, mely

fbíró, indulatosan csör-

mióta nemes

lett,

keresztbe

fektetve szokott eltte állni az asztalon.

—

ülök

Itt

Meglátom,

ki

elnöki székben és

az

mer

itt

maradok.

Kecskemét város

pisszenni, ha

fbírája csendet parancsol.

A

temetkön van

ilyen borzalmas némaság, mint

beáll.

itt

—

Ki az a félkegyelm, a

Ha

lánkját? igazi,

rám

öltögeti a fu-

tudtam volna, hogy a köntös

nem küldtem

A

mat.

ki

nem

az

volna benne tulajdon édes apá-

dolog megfoghatatlan. Istennek tetszett

megpróbáltatást mérni Kecskemét "városára, de

új

ne

rendüljünk meg, mert bármi történjék, a kormányzó

meg nem

kéz

Azért

állhat.

is

ugorjon

fel

Kriston

szenátor uram, de rögtön, és

vigye

ki

a törököknek a kívánt sarczot,

hogy

két bajból há-

rom ne legyen

.

.

indult,

tóhoz ért volna, rohant Czinna.

kinyílt

Fehér

imbolygó, tétova

alá

.

rögtön

Kriston

Talfája

.

.

.

de még mieltt az az

volt,

aj-

nagy robajjal és bemint

a

liliom,

Szép szemeibl

járása

ömlöttek

a

könnyek.

— íveit

—

Mit

akarsz itt?

összevonva. Itt

Mikttáth

az én :

A

—

— riad rá Menj haza

helyem

bt»zi\6 köntös.

a

fbíró, szemöld-

sírni!

1

a

»

:

:

I30

És

térdre roskadt.

Piros,

mák

nyája, olyan mint a

bég

szok-

felcsúszott

ingerl formás bokákat.

kissé s látni lehetett az

Olaj

csipkézett

alul

virágharangja,

vigyorogva

rúgta

maga

ki

alól

a

széket.

—

Ez

ez az

az,

csak meg.

Ez

szer a kelmed

ha nem

Lcstyák Mihály uram,

I

a leány volt

Soh' se

képiben.

Mekkát,

lássam

igaz.

Porosznoki

és

Ágoston uraimék mereven sze-

gezték szemeiket a fbíróra, a jött,

nézze

nálam a táborban egy-

fülig

Ez

vörösödött.

látható

ki

gyenge

a

volt

zavarba oldala.

Azontúl veszteni kezdé az erélyét.

Czinna búsan rázta a

— •

Soha

fejét

se láttalak, jó ember.

A fbíró hálásan nézett rá, mintha mondaná Még egyszer visszaadtál magamnak*, majd a foga

közt sziszegte:

«

Minden dl,

omlik,

minden

el

volt

hibázva.

—

—

kérdé most a Mit akarsz gyermekem? Mért nem kelsz fel ? Balogh Fcrencz.

—

szentesi

A

leány

mellébl

fuldokló

zokogás

görcsös

tört ki.

—

Én vagyok mindennek

az oka.

Én vagyok

a

vétkes.

—

Ugyan miben,

te szelíd

bábu?

—

czinczogta

a czeglédi mézeskalácsos.

—

Én adtam oda

a

vasláda

kulcsát

Lestyák

Mátyásnak, kihez idegen városból emberek jövének,

•3'

hogy varrjon nekik egy,

mienkhez hasonló kaf-

a

tányt ötezer aranyért.

Haragos,

A

fbíró

moraj

vészjósló

követte

sápadt arczát a

clfordítá

nem volt elkészülve. Hogy vetemedhettél erre?

e

szavakat.

felé.

fal

Ilyen

csapásra

—

Porosznoki

—

—

fortyant

Légy szintén szánó-bánó

fel

a nyilt-

;

ság enyhíti a bnt.

Czinna pillái

a szívére szorította kezét, hosszú

lezáródtak.

de csak mégis

el

Azt

selyem

hitte elsülyed szégyenletében,

mondani

azt

kell

ebben

szo-

a

morú órában.

—

Mert

szeretem

szeretek,

Lestyák Aühályt.

jobban mint az életemet, jobban mint a városomat.

Az

öreg

hogy

nül

fia,

nekem kivel

szánt

vegyen. Eddig

mind

aranyakból

az

négyezret,

harmadfél éve vagyok mátkaságban, is

csak azért

a ketten szegények

nem

tette,

mert

vagyunk. Hittem a

sza-

vainak, átadtam neki a kulcsot.

Halovány araza

még

— ton

fehér liliomból rózsa

kipirult,

egyszer, de csak egy

Milyen uram.

eset

—

I

fél

milyen eseti

Bár csak

lett

perozre.

— óbégatott Ágos-

maradtam

volna

holtig

Váczon.

— A

Nos aztán?

—

sürgcté Porosznoki.

fbíró görcsösen fogta

lág forgott vele, szemei

gúnyosan tánczoltak azok a nótárius tolla alatt

a szék

támláját, a vi-

eltt mint apró a

ördögök

gömböly betk, mik

nagy szaporasággal

kölykez-

:

'3«

«Oh

még

csak

harapta

Ajkait vérig

tek a protocollum papírján.

még most egy

most, csak

félóráig

ne mutassak gyengeséget.*

—

Azután?

—

—

törve, elhaló hangon.

csak?

tént

meggyö-

vette át a szót Czinna

tör-

is

márványsíma

megdörzsölte

(Kezével

Mi

Ig^n, azután.

homlokát.) Bejárt a városi vasládába, éjszakára haza

másik ha-

hozta a kaftányt mintának és varrt egy sonlót.

—

Az

elmúlt

éjjel

vitték el a

— dünnyögte Porosznoki. —

AAjnden világos,

Büszke, hetvenked mester akarta,

gára,

—

megrendelk.

mutatni

azt hitte,

volt,

hogy mindegy. S ma azért húzta

hogy élvezze remekmvének

hatását.

megrendelk ? szegedi Börcsök. (Gondolta magában És

a

kik voltak

ma-

fel

— :

kérdé a

Nem-e

a

mieink voltak?*)

—

Nem

tudom,

—

Czinna.

felelte

—

boldogult se tudta. Titokban ment az egész.

es

városi,

—

nekem

A «

meg-

Messze

azt mondotta.

Arra a városra rá

kell

találnunk,

-

—

vélte

Ágoston uram szomorúan.

— gon más

Megtaláljuk, a

fbíró.

—

szólt

(Ez

volt

lesz,

ha

az

csendes,

els

tompa han-

szava a

vallo-

alatt.)

—

Az

akkor

lesz,

—

felelt fel

gatók padjáról Permete uram kesernyésen,

most legyen kegyelmed, ha tud

a hall-

—

de

lenni, férfi az Íté-

letnél.

Mintha nyargaló

friss vért eresztett

volna ereibe

:

.

:

:

»33

Pcrmetc uram. ót, Lestyák Mihályt biztatják

hogy

legyen.

férfi

Szeme

villámló szikrát vetett.

—

leszek,

Az

arra,

—

zordonnan,

szólt

kihúzván a

zsebébl egy pecsétes dekrétumot. kezdé olvasni

Felkelt, ünnepélyesen

—

Mi Els

császár

.

.

.

Hangja fogta

el

;

Lepold, Isten kegyelmébl ausztriai

hörgvé

elfúlt,

kezeit

lett,

reszketegség

leveg után kapkodva nyujtá

át a

dekré-

tumot Ágostonnak:

— tan

Olvassa

hozzá

kegyelmed

fel

—

tette:

I

Hiszen

—

Majd bágyad-

én

is

csak

ember

vagyok.

De dott,

—

mintha csakhamar megröstelné, a mit mon-

oda

szólt

Pintynek

Ki kell az ablakokat nyitni

a fullasztó

1

Rosszul lettem

. .

levegtl.

Ágoston uram c közben

felolvasta a király

kemét területére

a

statáriumot hirdeti

hatóságát ruházván

de-

bnökre Kecs-

krétumát, mely tolvajlási és árulási

ki,

Kecskemét

a vérbirósági joggal.

fel

Következik a szavazási Porosznokié volt az els votum

—

E

hajadon elárulta a várost.

halálra Ítélem.

Után Börcsök uram szavazott:

—

Pallos!

—

monda

Mollah Cselebi így

röviden.

szólt:

Én

pallos általi

:

—

Szerelembl

tette.

Nem bnös!

Balogh Ferencz uram következett

—

Nem

hogy halálos

tudta,

veszedelem

szár-

mazik belle a városra. Kövessen eklézsiátl

Oly csend

volt,

vergd

egy ablakon beosont pillangónak e

gását,

dobo-

a szívek

hallani lehetett

röpködését. Két szavazat a halált kívánta, a másik

kett meghagyta

A

az életet.

czeglédi mézeskalácsosra került a sor; sokáig

gondolkozott,

—

Elég

üstöke

csapzott

egy

kis börtön,

lesz

az izzadtságtól.

— nyögte

ki

nagy

nehezen.

Szabadon lélegzettek nalom himbálta

volt

—

—

Halál reá

!

Megint egyformán kell

nem

a hóhér-

szelje.

Ágoston uram

A

a kik

felé,

hogy ezt a gyönyör fehér nyakat

akarták,

bárd ketté

nek

a kiknek szivét a szá-

fel,

a leány mentségei

dönteni.

fbíró

felállt,

össze magát

;

még

hátra.

süvíté ridegen. álltak a szavazatok.

Milyen borzasztó bámulatos

lelki

Az

elnök-

jelenet.

ervel szedhette

ruganyosan egyenesedett

mete, kezébe vette a kardja mellett

ki

deli ter-

hever

pálczát

nyugodtan, csöndesen és megcsavarta.

A

— A

pálcza egyet recscsent

Halál

1

—

:

el

volt

törve.

ejté ki tisztán, hallhatón.

leány rémülten tekintett rá és egy velthasító

sikojjal

összeesett.

:

:

'35

A

hallgatóság soraiból pisszegés hallatszott, éljc-

nekkel vegyesen.

—

—

Mégis nagy ember!

súgták egymásnak

a kecskemétiek.

—

—

Rossz ember!

bírói

morogta Mollah

nem tördött

Mindezzel

már semmi

most

asztalt,

hajolt kedveséhez,

semmit, se

ott

Cselebi.

hagyta

Oda

kötelezi.

megcsókolta

fölemelte,

a

és

azt

súgta a fülébe

— —

Ne

megmentelek.

félj,

Két szíve van,

—

meg

jegyzé

halkan társai-

nak Permcte uram.

S el

a

kétszív ember biztos,

semmi

a termet, mintha

férfias léptekkel

hagyta

történt volna,

se

haza

ment, bezárkózott azzal a megcsonkított holttesttel

egy szobába és órákig beszélt hozzá

—

Minek

tetted azt,

lyen bajt hoztál voltál

a te

vadállatot. Virtusból

cset,

csináltad

Belevitted

leányt, csak azt ne tetted volna

a fogantyúja. Rátaláltál.

összetörve

.

.

.

Nem

Minden

Mikor

vittek

virtus volt

.

:

meg

ezt a a

kaf-

ezt a

sze-

a szíve volt

szétesett. Itt állok

tudtam megbecsülni azt a kin-

azt a szegény leányt

vágyó álmok

A

Felébresztették benned

tányt, virtusból adtad oda.

gény

Nem

reá.

és

tudom én ...

rossz ember, jól

megöl betd.

magyar

minek tetted? Látod, mi-

magadra, reám

.

.

.

.

.

Hitegettem, nagyra-

Íme, hova vittek?

kibeszélte magát,

átment

a

másik szo-

bába, kikereste a nagy szakajtó aranyat.

!

.36

—

Fogjad fiam,

szórd

A

ki

Erzsi

eredj

;

a

siránkozó leány ámult-bámult, de fogadott

szót

marokkal

kertbe

kis

és

nép közé

a

hatalmas fbírájának,

a város

szórta

a

csak mégis

tündökl

tele-

aranyakat az út

ho-

mokjába, a garádokba, a bozótok közé.

A

fbíró az

nézte egy

ablakból

mint

darabig,

kapkodják, hogy marakodnak rajtuk az

arra

men

népek.

De

mire

Sehol se

Erzsi

volt.

senki se látta.

már nem

visszament,

volt

ott.

Mikor ment el, merre ment el, ember nem beszélt vele többé

Él

Kecskeméten. -K

Negyed napra tzték ki Czinna lefejeztetését. Három napig volt a siralomházban. Imádkozott a feszület eltt,

melyen éjjel-nappal két viaszgyertya

fénye rezgett.

Addig mindenre ték a vérpadot, a

ben

;

Az

id.

ácsok

szerte

megépítet-

kapujával

városház zöld

Fekete Pál uram, mint bizalmi

Fülekrl a hóhért, volt,

telt

férfi,

szemelhozta

(A szenátoroknak más dolguk

kerestették

csáklyákkal

a

kecskeméti

tavakban az eltnt fbírót.)

Végre

a

negyedik

szent Miklós templom

nap

—

mint eltülkölték a

a

tornyán a

kilencz

órát

—

nagy hullámzás támadt az összegylt néptömeg közt.

Megkondult

a lélekharang.

Most

vezetik

Czinnát

•37

Egyszer

a veszthelyre.

fehér szoknya

van

rajta,

melyet majdnem egészen betakar a kibontott hosszú haja.

Hanem

iszen mingyárt segít arról Szekeres Gazsi,

a borbély, s

ki

fürgén ugrott ollójával az elitélthez,

lenyisszantotta

legyen

pallosnak!

útjában a

Majd

Ne

rendeletre.

hatósági

egy székre Kriston Ferencz és

felállt

fel-

olvasta a halálos szentencziát.

Most Brúnó a

pengéj

széles

kezén, hogy

atya fogta

az emelvényre, hol

hóhér várta

a

kezében

egyik

másikban

pallossal,

fölvezesse

egy

fehér

kendvel. Azzal kötik be a szemeit.

—

—

Iszonyat nézni,

szólt

Nagy Pálné

és be-

hunyta szemeit.

—

Milyen szép

meg

s

kell

—

halnia

sopánko-

kodék Zeke Gerzson.

— Egy —

nyom,

—

pillanat! s

Nehéz azokat

nyelv Szomor

— zást,

— magyarázta Fábiánné megritkítani,

—

vélte

a rossz

János.

Soha sem láttam még

—

asszo-

egy férjhezmenvel kevesebb.

ilyen

fontoskodék Tóth István,

Egy az, hogy Az öreg Bürü is oda láttam.

Más

pedig sokat

Szabadkán muzsikálni,

van

hete.

esetben

sehonnan se várhatja

az,

lobogását; harmadik az volt

—

egyetlen nedves szem sincs.

már egy

De már nem

szomorú nyaka-

hogy az

.

.

ideje

a

ember ebben az kegyelmi

kend

.

elmondani,

nagy por-

felh támadt

a czeglédi utcza fell,

huszárok, kivont karddal, nagy

guldtak a

veszthely

Ell

felé.

leeresztett

rostélylyal néhányan, nehéz, izmos

— s

Ellenség, ellenség

kotródott a merre

Nagy

nyalka kurucz-

csatalármával

sisak-

termet lovakon.

— sikoltozott

!

a

cscselék

atya

leugrott

látott.

zür-zavar

Brúnó

támadt.

az emelvényrl, vaozogó fogakkal rohant a

házára

—

Ez Csuda

és

Egy

Értem

lesz.

is

is

szétfutottak.

Már engem

mve

mit akar ?

O

hóhér

útját,

állta

az

volt,

elejté pal-

senki

úgy

mint

a

sisakos a

Czinnát.

sem kérdezte tle

se kérdezte senkitl

kis csapat

egyik

könnyedén mint

remeg

pelyhet nyergébe emelte a

Senki sem

A

futott.

szempillanat

vitéz felvágtatott a vérpadra, s

A

jön.

I

szenátorok

losát,

város-

:

visznek

A

szá-

jött,

:

szabad-e

ismét

?

elvágtatott

egy mellék utczán.

Nagy

rend

A el

s

A

lassan

elbujkáltak

a

minden

megriadt

és rangú lakosok.

szenátorok örültek, hogy csak Czinnát

egyebet semmit.

Nem

nagy kár

vitték

érte.

hóhér savanyú arczot vágott. «Neki most már

adjanak munkát, ha olyan messzirl ide

Sokan, a kik a

kerítések

és

fáradott.*

ölfarakások

mögül

nézték a jelenetet, mennyrc-földre esküvének, hogy a sisakrostélyos

vitéz,

a

ki

a

vérpadra

ugratott.

Ellenség, ellenség!

Mikszáth

:

A

beszel köntös.

—

sikoltozott

a cscselék-

138. lap.

•39

nem

termetérl,

a

Meg-

Lcstyák Mihály uram.

volt más, mint

ösmerték

Ne

dióbarna szemeirl.

mozdulatairól, is

a

villogó

keressék azt csendes tó

vizében.

Deák Jánosné,

szavahihet személy, a Czinna

a ki

egyik mondását hallotta, a mit az a vitézhez intézett útközben.

— Várod-e A

még

egyszer, míg a

megn?

hajam

vitéz tisztán, hallhatóan felelte?

—

Nem,

Czinna,

nem várom.

j

így volt-e, nem-e, a

nem

naptól

lottak között,

Ha abban

hanem haza

eltnt, oka volt

kuruaz

csapatokkal, ?

de ettl

Isten tudja,

a

keresték többé Lestyák Mihályt a ha-

— (okosan

élk

várták az a

rá,

mátkáját

elvitte

csinálta).

közül.

kaftányt ment keresni

—

mi

van

Egyszer csak meglás-

sátok, itthon toppan, vasderes paripán, arany kan-

tárosan

Majd

s

rajta lesz a

egyszer,

kaftány.

majd

egyszer,

nagy

ha valami

veszély fenyegeti Kecskemétet. Hazajön, beül a bírói

székébe és szétcsap mint a villám

az

f-

ellen-

ségeink között. Vártak, soká vártak;

már azok

mint gyerekek futkároztak

de az unokák azért

is

kihaltak,

a kik

egykor a kaftány után,

még mindig haza

várták.

:

A SZERZ UTÓSZAVA. Azoknak

feltn

az

érdekldknek,

figyelemmel kisérték

meztettek az egyes mindjárt elromlik*,

kik c történetet oly

levelekben

s

fordulatoknál,

nem

figyel-

hogy «no most

lesz fölösleges

mintegy kiegészítésül az elbeszéléshez

néhány szó is.

Nevezetesen sokan kifogásolták, hogy miért megy Olaj bég elé Lestyák

Mihály helyett Czinna? Mire

való az?

Mások türelemmel bevárták míg a szabó oda nem adja a kaftányt, mire aztán Kecskemét veszedelme szöget ütvén fejükbe, rám

«Mit

csinál

Tény

az,

írtak

boszankodva

az Isten szerelméért?*

hogy

talán kissé túlságosan ragaszkod-

tam azon pár sornyi krónikához, mely rendelkezésemre

állt.

E

nélkül

valóban

tbb, hogy úgy mondjam,

De

kerekebb,

egyönte-

esztétikaibb lehetne a mese.

bármennyire ragaszkodtam a krónika-marad-

ványokhoz, még se kívánom tekintetni az elbeszélést

például történelmi epizódnak Kecskemét múlt-

jából,

mert

a

mese benne

a f

:

a történelmi ese-

mények csak mint szinek bukkannak

föl

mögötte.

-

•4«

S e színeket önkénytesen hoztam össze

a kaftány

elttrl, vagy száz

szereplésének idejére, száz év

év utánról. Néhol a szineket hoztam a kaftányhoz, másutt a kaftányt vittem a szinekhez.

Csak mint

a régi városi viszontagságos élet

képe

bír c történet becscsel, ha eleven és találó.

De

ezt

Hogy

már önök

Ítélik

a kaftányról

kutatta, kerestette

is

meg.

megemlékezzünk, sokáig

Kecskemét város mindenfelé

—

de hasztalan. mikor már majdnem

Végre, váratlanul

E

els

század

nev

Sámuel városra

járt,

Annyiban

felében

róla,

Nemes

egy Literáti

élt

peregrinus régész

tudós.

Városról

régiséget vett és eladott. volt szerencsésebb

tani régészeink, resett.

elfeledkezett

elkerült.

kez, mint

hogy mindent megtalált,

S mindent

keresett, a

a

mos-

a mit ke-

mirl gondolta, hogy

valaki megveszi jó áron.

Ha Késmárkon volt náluk a

azt

már

11.

Literáti

felemlegették, hogy valaha

gyrje, a következ Nemes Sámuel megtalálta

Béla

meghéten elásva

a rimaszombati határban.

Így

hozhatták

kaftányt.

neki

el Kecskeméten

Nosza nemsokára ráakadt

Egerben. Vitte

is

a

a

bvös

foszlányaira

legott nagy zajjal-lármával Kecs-

kemétre. Végre hát haza került két százados vándorlás után a híres

beszél köntös.

Biró uraimék megnézegették

figyelmesen, szeg-

»4»

rl-végTÖl. (Persze

nem

élt

már Porosznoki vagy Megkér-

Kriston uram, hogy ráismerhetett volna.)

ték az utolsó árát, aztán fejüket vakarták, ötöltekhatoltak.

—

Hadd hallom

én

is,

mit

igémek érte?

—

kérdé a tudós. Visszavonultak tanácskozni. Végre a fbíró

el-

adta a végzést, a foga közül eregetvén nagy apró-

donként a szavakat:

—

Tudja mit, Litcráti Sámuel uram. Hiszen szép,

mind szép ezzel ?

ez,

de hát

kit

Török kéne ehhez,

ijesztgetünk Literáti

mi

uram,

most török

bizony.

A ásni.

törököt pedig Literáti uram se tudta már ki-

A

kaftány tehát a nyakán maradt.

A GAVALLÉROK

Nemes

vármegyében

Sáros

Gyakran megfordulok rátaim

kis urak,

is,

egyébiránt

nem

a kis urak

is

urak

is

rokonaim

ott,

nagy

urak,

vannak, ba-

mert Sárosban

megfordítva:

a

nagy

Sáros a jó tónus és az illúziók

kicsinyek.

mindig azt

Eszterházy

is

vagyok.

össze-vissza, a mi

jelent különbséget,

nagy urak és

vármegyéje. Sokszor voltam ketten és

ismers

közt

bálon

vagy ban-

hinnem,

hogy száz

ott

kellett

pedig voltaképen tudtam,

ülök,

hogy ezek megyei Írnokok és apró tisztviselk, kik nélkülöznek, esetleg éheznek titokban, de ha ide-

gen szem függ

rajtuk, berezegi

grandezzával tud-

nék megválni az utolsó öt forintosuktól.

Éppen megfordítva van

ez az alföldön, hol egy

csomó rüpkkel köthetni ismeretséget, kik egy hatosért

hajbakapnak és csak másnap

fellük,

hogy

földje van.

hallja az

legszegényebbnek

a

Hiszen talán

is

hasznosabb,

ezer

mozognak

Mik*záth

urak között, kik

és beszélnek

mészetükké :

vált,

A

b«f

attól

z^

1

A

nem

könto*.

«flancz»

tágítanak

láncz

életrevalóbb

nép ez az utóbbi, de mennyivel szebb az fönn a szeretetreméltó

ember

élet

oda

elkelen

második terrogyásig, I

o

a

pompaszerctet

csillogás,

mely

életszífkségük,

lei-

keiket betölti és szellemüket frissen tartja.

Az, hogy

k

szegények, végre

melybl

álom,

pezsg

csak egy lossz

is

magukat

föl-fölrázzák

franczia

a

szürcsölése közben, mint a hogy az alföldi

gazdagok

jó

módja és urasága mely

tény,

élettelen

peszkedik

el,

egy

csak

telekkönyv

a

száraz, ter-

lapjain

egymás mellé rakott számokban

és

betkben.

De

hova jutok ebben a bolondos összehason-

jaj,

lításban

végre

Mi

!

is

Minek

nem

ahhoz egy násznagynak,

köze

ethnografus,

szóljon le egy

vidéken

is

lehet

még

mikor

vidéket,

a

pjczky

Endre

nagynak

— lép?

hitt

czikkeket és

meg

Tehát ön

—

is

a

is

Egy

fiú,

—

'

a

is

Csa-

i.

Arator

tárcsákat

ír,

név nász-

emberek sorába

becsíiletes

—

Nincs még korán?

de még zöld és

egy

kicsit

meg

Bátt-

hogy nincsen korán.

szép leánynyal ösmerkcdtem

Bajnóc^y

Hová való?

O

ki

t.

napokban.

fán a múlt nyáron, bizonyos

— — —

leszólott

bohémé.

Pcjét rázta,

—

a múlt

kiáltám meglepetve.

Csapiczky fess

nagyon

társam,

hirlapiró

igen csinos

!ci

valamikor násznagy? Legjobb,

ha a tényálláshoz tartom magamat, hogy

alatt

a

hanem csak násznagy?

sárosmegyei.

Szke, barna ? A legszebb szke

a világon.

Katalinnal.

»

'47

—

A

No, az derék.

fekete lány

még

szép,

de

asszonyban van valami démoni. Hát min-

a fekete

denesetre elfogadom a násznagy ságot, de hol lesz

esküv?

az

— —

Lazsányban, a Katicza szülinél.

Mik

—

A

szüli

a Katicza

?

Katicízának anyja van, a

ki

egy nyugalma-

rnagyhoz, Lazsányi Istvánhoz ment másod-

zott

szor nül.

— — —

Annak

És hogy

a házánál lesz

lehet oda jutni

az

esküv.

?

Eperjesig vasúton, onnan kocsin.

Hát van-e aztán egy

pénzmag

kis

?

gondoltam, erre van inkább szüksége Csa-

Úgy

piczkynek és

nem

asszonyra.

Boldogan mosolygott,

a

hogy csak egy bolond

poéta mosolyog.

—

Ez

az, a mit a

Csapiczkyak soha

deztek a menyasszonyaiktól

— tól,

Persze,

napámtól

—

A

felelte

büszkén.

mondom mert már elbb megtudták.

Kevélyen emelte

—

— —

föl

sem kéraz

ipám-

a fejét.

Csapiczkyak sohasem

.

.

.

Azt akarta mondani, hogy sohasem voltak pénzszorultságban,

—

de

ennek az

fényes bizonyítékaim vannak,

ellenkezjére oly

(legalább

Endrére vonatkazólag), hogy jónak zetni a

ságból

mondatot:

«

látta

Csapiczky így

ve-

sohasem nsültek pénzszorult-

!

Hm. A Csapiczkyak! Mintha

csak azt

mondaná:

:

•48

WitteUbachok sohasem nsültek pénzszorultságságból. Van valami Don Quichote-szcr ezekben a a

sárosJakban

érdekes

Általában igen

!

hogy

már az

vesz

ezúttal sárosi ifjú sárosi lányt

más megyébe mennek

a sárosiak, tudvalevleg,

is,

mert

el,

férj-

hez, ha leányok és más megyébe mennek háztz-

legények.

ha

nézni,

A

eszik.

Egymást

haldokló paraszt

•Van elég törött ablak és fazék

mind

nyebb

:

A

bajos lesz

csak

sárosiak

ket

úr

fösvé-

se

mind

világon, azt

Sárosban, az életet

szoktak

igen

és

hagyja.

a

se

fiának

országban, azt

az

haldokló

van elég jó parthic

gyerekeire letni

A

hagyom.*

rátok

kannibálok

a

mondja a

azt

éppen

szü-

egyebütt

leélik

Ítéletnapkor

a

összekeres-

gélni.

Csapiozky régebben egy újságnál dolgozott ve-

lem

már akkor

s

se

hasonlított

újságírókhoz, kik kitaposott

sarkú czipkben

járnak,

a

formájú

régi

nadrágban, kigörbftett

vagy kopottas

kabátban,

Kemény Zsigmond, a kirl fönnmaradt kortes-nóta «Ha poros is a kabátja. Deák Pe-

mint báró a

!

rencz a barátja.* Csapiczky

elegáns volt; egy Is-

ten, egy kabát, de az az egy kabát mindig úgy

nézett

ki,

Elkel

mintha most hozta volna haza

modora miatt

interviewolónk zásával

még

riporter be

a

s

szabó.

a

volt a báli tudósítónk, az

finom alakjával, úrias hanghordo-

nagy uraknak

tudott jutni

is

imponált

mindenüvé, a

roktól kezdve a király papirkosaráig.

ni

és

mint

boudoi-

'49

A

kivasalt czilindcr és a lakkos topán elviszi az

embert

maga egyszer atmospherájából más

a

lágba, magasra vagy

kigörbített

becsületes

mélyre.

Hej,

sarkú

topán

az ember, mert a

benne

;

ér

A

lép.

vi-

az a

biztosan

mi a sarokból

göröngy, a mire

kiegészíti a

sokat

jár

hiányzik,

mi Csapiczkynk

a léha gcntrybeli uracsokkal tartott, az úgynevezett

opakfon arisztokracziávab

tele

és

volt

nyeglesé-

gekkel és adóssággal.

Bizony ráférne egy

A

bohémé

jó parthie.

—

svihákság mellett

sárosi

vonás.

Pompásan

tudta

volt

benne sok

eltakarni

sze-

a

génységet (ez a sárosi svihák dolga), de pompásan

el

tudta

tárni

is

kor egy ízben téli

sztrájkoltunk a kiadó

hónapnak

nyájan

bohémé

(ez pedig a

huszonötödikén

a

dolga). ellen

s

egy

mind-

egyszerre

akartuk hagyni a szerkesztséget,

el

Mi-

Csa-

piczky fölszólalt:

—

Ostobaság volna

25-én távozni és példátlan

a történelemben. Várjunk még,

—

Miért

hét múlva

— volna

Igen, 111.

?

is

—

Ez

egy hetet.

ellenkezének a lázadók.

csak

ilyen rossz lesz

de közbe jön az

a

elseje.

—

Egy

helyzetünk

Miért

1

csinálta

Napóleon az államcsínyt éppen deczem-

ber i-án? Mit elsején

uraim,

még

gondolnak az urak? Azért,

hogy

fölvehesse az elnöki fizetését?

a kis esetke azért jutott

tóber 3-ára volt az

Másodikán tehát

eszembe, mert ok-

esküv kitzve

megindultunk

s

a múlt

szön.

minden viszon-

150

tagság nélkül jutottunk

régen

volt

olyan

augusztusban

Eperjesre.

cl

konfuzus, mint

A

természet

tavaly,

szt

az

nyarat októberben. Fölsé-

tartotta, a

ges utunk volt Eperjesig, izzó verfényesen sütött a

nevet

nap,

mosolyával

melyek

hegyeket,

mint ell

elénk,

csak álló

beragyogva

apródjai

a

szelid

a

szoktatóba

úgy

ugranak

messzirl

kékl

óriásoknak.

Délután értünk Eperjesre hálunk

vendéglben

a

Lazsányba az el

s

úgy

reggel

s

volt,

hogy meg-

kocsin

indulunk

esküvre. Csapic
volt foglalva,

járt-kelt

városban,

a

hogy csak

úgy csurgott róla az izzadság.

Nem

is

láttam, csak a vacsoránál és igen csodál-

koztam, hogy álmos volt és

dicsekedett:

«

Milyen

nagyot alszom én ma.»

—

Az esküvje

Alszik?

eltti éjszakán? Sohase

hallottam ilyet.

— az

St

inkább,

esküv

hamar

ki

felelte

utáni éjszakán

Reggel korán

sem

—

nyugodtan

—

mert

úgy se igen lehet aludni.

felköltött,

hogy

a reggelimet,

induljunk, hörpent-

mert az út nem éppen

tegnapeltt nagy zápores volt arra

jó Lazsányig,

és a viczinális út tele van kátyúval.

Az

—

órájára tekintett.

Terringette, legalább

Lazsány

már

—

felé

;

is

úton kellene lennünk

fogadni mernék, hogy e pillanatban

öltöztetni kezdik a menyasszonyt.

Akkor hát menjünk. Van már kocsink?

•5'

—

Itt áll

eltt. Útközben majd hoz-

vendégl

a

zánk csatlakoznak a többi vendégek. Ortván pedig édes apám és a

húgom.

kis

Hirtelen kiugrottam tehát az ágyból.

—

öltözzem

Itt

vagy ott

fel,

lesz

is

—

hely?

kérdem.

—

Oh, hogyne

ötven

!

néhány szoba van a

és

menyasszonyom öregeinél. Ötven nek

és

néhány szoba! Az ördögbe. Hisz en-

fele se tréfa.

Még

jobban

vendégl

eltt.

ejtett

bámulatba

Négy

nyugtalan

a

szép fogat

a

kapálta a

paripa

czafrangok szövevényei közt tü-

földet a szíjak és

relmetlenül és hányta-vetette

pántlikás

a

sörény

nyakát negédesen.

— —

Ejha! Kié ez a szép fogat?

Most

a miénk.

— Az öné? — Nem éppen —

hárítá

gással a kellemetes gyanúsítást,

és

végre

is

csak egy

kesernyés mosoly-

el

—

Csapiczky

lovon a menyasszonyát.

A

de egyre megy

nem

Csapiczkyak

két

viheti

négylovas

famiiia.

A

vendégli

szolga

nyalka kis magyar kocsi tele álltunk

gokat a

még néhány hoztak,

a

lett,

eltt,

a

azonfölül

pedig maga

a

meg-

honnan csoma-

virágkercskedésnél

takarékpénztávnál

föl és kis vártatva

bolt

bröndjeinket,

fölrakta

egy dobozt,

Csapiczky

egy nagy fekete tokkal

ment

jött vissza.

i5»

—

Most már mehetünk,

még

csak

keszken-

a

ket kell megvenni a lovak kantárjaira és a kis bokrétákat az ostorokra.

Sóvár

jobb

felé vitt utunk,

fell

mutatta

Gsa-

piczky az erdei lakot, Eperjes legnagyobb neveze-

melyrl három költ

tességét, Itt

is,

ott

is

valóságos

park

park

kert,

ember csak

után, az

írt

versenypoémát.

valami látni való. Általában szép megye,

nem

azt

kastély

után,

hogy

érti,

kastély

van-

hol

nak a dominiumok, a kastélyok és angolkertek tozékai

tar-

?

Jobbról

is,

balról

is,

völgyekben

a

gyózó dlutakon, melyek mint lódnak be az

országútba,

távolabb

olyan

távol,

mászó szarvasbogárnak

a közelebbieken színes

napernyk

kí-

erek kapcso-

az

közelebb,

fogatok barnállottak. Némelyik szinte egy lassan

fehéren

úri

hogy

látszott;

mutatták,

hogy

úri hölgyek ülnek rajtok.

Csapiczky mindnyájáról tudta, kik legyenek.

— Az

Ezek mind

ott

Nedeczkyné,

—

a két kisasszonyával.

nyoszolyóleány. Ahol jön

ni

a csalitos

szürkén Bogozy Miklós bácsi. úr.

jönnek

a lakodalomra

Tréfás,

monda.

Az

egyik

alján a két

jóiz öreg

Lelke minden társaságnak.

— —

Talán szellemes ember?

Nem

biz az,

hanem

a távoli kutyaugatást s és a mikor a malaczok

ember

oldalnyilalást

fölségesen tudja utánozni

általában

más

állatokat

is

szerelmét eladja, minden

kap a nevetéstl.

Sóvár

felé vitt utunk.

;

'53

Némely közcllev

fogatot bevártunk

összeölelkezett

utaknál. Csapiczky leszállott és

lódzott

némelyik vidám

is,

ropogtatta a derekát:

az

vallásuakkal pláne csóko-

a lutheránus

atyafiakkal,

kereszt-

a

úr

meg-

átnyalábolta,

flSzervus, te

skribler,

vitaj

pán brat?» Mert a sárosmegyei nyelv ilyen zagyva.

Régente

azt

is

mondták:

kát arra a lúkára»

«

(Hajtsd

Hajtsd

a tehénkét

azt

ki

azt a kravics-

ki

a rétre), de most újabban angol szavak

Amerikáig járnak

mióta egész

hozzá,

arra

is

járultak

és

vissza-

jönnek.

E

találkozásnál

engem

megös mertetett

is

az

egyes familiákkal.

—

A

mutatva be tani

—

—

—

Pruszkayak

tette

Tass.

Be

tudják bizonyí-

hozzá lelkesen.

—

Azt már nem

egyik Pruszkay de

tudnátok

monda, két piroskép urat

— de genere

meg

jegyzé

genere Tass,

zeugnisokkal

—

nevetve

de

bebizonyítani,

ti

se

hogy

az

nem nem

onnan származunk.

Egy nagy

üveges határban, melyet

vont, Szlimóczkyné

ült a leányaival,

tulya közt, de micsoda

édesen

—

temérdek ska-

gyönyör három

szép pisze orrokkal, pikáns

négy fekete

fruska volt,

girge-görbe és mégis

fide arczocskákkal.

—

Özvegy Szlimóczkyné

a kollega

—

nagy család,

czímerük egy hétfelé

a

magyarázta nekem

Kund nemzetségbl

osztott pajzs,

ségre való emlékeztetés.

a

hét

vezér-

•54

A

vezéri ivadékot tovább folytató

bent az üveges hintóban

játszott

lorgnetten igen

át

elkel

koronkint

nézte

képet

nyújtott

az

a

mama

whistet

leányaival

egész

és

Szóval

vidéket.

a

Szlimóczky

család.

A

negyedik falunál egész kígyózó menetté gyl-

nagy

tünk,

bricskáknak,

sora

a

phaetonoknak,

landauknak,

Elzködtek,

tylburiknak.

átkiabáltak

egymásra, megállították egymást. Mindeniknél volt

egy cognacos üveg, vagy egy szivartárcza,

ezüst

czímcres, havanna-szivarokkal megrakva.

— A

Hop hó!

Álljatok

meg! Koczczintsunk egyet

I

mcnyassony egészségére. Vidámak, gondtalanok

megenni való kedvesek

és

Mind, mind. Úgy meg tudtak melegíteni mindjárt az els perczben, mintha örökké

voltak ezek az urak.

köztük éltem volna.

—

Ej no,

Miklós (mert Miklós

derék dolog, hogy

eljöttél

ebbe

a

a

mienk krajinába.

Isten hozott közénk, brúder Danzinger, tasz rá

fitymálva,

hogy

kinált.

füsttzivar.

Ezek élnek még csak nagy

Ha

az

els

gyúj-

És még

azt

mondta

Kutya teremtette!

lábon.

kocsi megállt,

mindnyájunknak meg

kellett állapodni, ilyenkor aztán s

nem

egy füstszivarra?

Egyforintos havannával rá

nevem) de

rendre leszálltunk

keringtek a cognacos palaczkok. Bogozynak rög-

tön ott produkálni

kellett

a

kutyaugatást,

szabódott, de mihelyt azt mondták,

eleinte

hogy én sze-

'55

retném

hallani,

nem

magát,

kérette

ugatni

legott

kezdett az öieg és oly élethíven, hogy a

Nedecz-

magával

hordott,

kyné mopszlija, a

mindenütt

kit

felelgetett neki.

Minthogy

nekem

még Szlimóczkyné

kedvezett,

kedlit küldött az egyik

volt a hintájához

—

idegen voltam, mindenki

az egyetlen

egy

Pruszkay

is

által,

egy czuodaállt

a ki

kicsit trécselni.

Menjünk, menjünk,

uraim

—

kiabálta

Csa-

piczky.

— —

Ohó, türelmetlen már

—

No még

a

vlegény.

Pedig messze van még az egy kortyot

este.

1

Balról a tölgyek és fenyvesek között egy vercs-

fedel kastélynak az egyik szöglete úton pedig

—

eltnt egy

Hurrahl

—

fehérlett

ki,

az

lovas.

—

kiálták.

A

Domoróczi Pistái

Várjuk be Domoróczit,

— — —

Helyes, várjuk.

Van-e még cognac

Majd hoz

?

a Pista.

Tehát megvártuk

Domoróczit,

a

kinek

Még

a

hölgyek

csodálatos varázszsal bírt. szálltak a

hintókból

s

valóságos

cercle-t

a

neve is

le-

tartottak

az úton, mintha csak egy nagy szalon lenne egész

Sáros vármegye.

A föl

közeli nyirjesben egy

és

tnt

el,

az egyik

elszedte puskáját

csomó fáczán röppent

Keviczky egy perez

a kocsiról

és

nekem

alatt

nyújtotta.

'56

—

Nem

akarsz rájuk lni, amicenko?

— Nem, köszönöm. — Akkor én végzek

vclök.

Odaszaladt, fölverte és elejtett egyet, hozta az-

nagy triumfussal.

tán

A

Szlimóczky kisasszonyok eltakarták az arczu-

kat, sírva fakadtak

mama

—

vérz madár

a

Menjen maga, kegyetlen

vissza a

maga

láttára,

a

összeszidta Keviczkyt.

is

második

tigris

négyest, a mit

1

Ida,

Keviczkyvel

vond tán-

czoltál volna.

—

Visszavonom

—

szólt Ida alázatosan.

Keviczky mélabúsan

egy középkori lovag,

Éppen kapóra

meg

hajtotta

magát,

egy czigány a két

jött arra

mint

egy királyné számzött.

a kit

raj-

kójával.

—

Nesze, fogjad

—

monda

a czigánynak, oda-

nyújtván neki a fáczánt.

A nek

czigány vigyorgott, megszagolta és mert

—

A

tied.

Vidd

Ezalatt az egyik

házy, mert az

id

tizes

vesszen

bankókban.

lett eltalálni.

tek,

el.

Pruszkay és gondolom Vida-

nem emlékszem

ne

A

kárba, series

Mosolygós

jól

a

hanem csak

melyiknek

lesz

nevekre,

hogy

pár-umpárt játszottak

szám utolsó számát kel-

arczczal

vesztettek, nyer-

mintha két Rotschild játszana,

végett,

friss-

csodálkozva nézett Keviczkyre.

találta,

tréfából,

nem

is

a

kiváncsiságból,

pénz

hogy

több szerencséje. Bizony jó vesz-

»57 tcnj,

mert a nagy pechet könnyen kipótolhatja

ma

a gondviselés az asszonyokban.

Végre

Domoróczy,

megérkezett

szke

fiú,

vette,

hogy

csupa mosoly, csupa

élet.

megsarkantyúzta

várják,

A

mint észre-

a

tüzes

(anyja, azt mondják, Blackstone volt, a

herczeg híres kanczája)

Nagy

pejt,

Metternich

termett

ott

s

daliás

csinos,

csakhamar.

csatarával, zsibongássa! fogadták. Látszott,

hogy kedvelik,

A

leányok

is

mondani

denkinek volt valami

Min-

pettu szólították. valója,

majd

szét-

szedték.

De

mindnyájan

mint

is,

engem, az

e

kedves sárosiak,

legelbb

idegent vett észre

és

sietett

magát bemutatni.

— —

Domoróczy István. Töhötöm vezér ivadéka

—

toldotta

meg

a

mellettem álló Bogozy.

Én

—

is

elmormogtam

Hagyd

el

—

a

nevemet.

szólt

nevetve,

—

ismeri eí: az arczképed után és sokért

hogy most elevenen

is

téged

már

nem adom,

láthatlak.

Végre megindulhattunk Ortva piczky apja lakott, útközben

felé, a hol

a

Csa-

azonban nem bírtam

magam visszatartóztatni némi csipsségektl. Ez már sok egy kicsit jegyzem meg Csa-

—

—

piczkynak.

—

Úgy

látszik, az

Árpáddal bejött többi

nemesek mind magtalanok maradtak zérek nejei szültek

—

Úgy

látszik

és csak a ve-

fiakat.

—

felelte

Csapiczky

bágyadtan.

•58

aztán

ggös

a

elnyomná benne dult

de késbb mintha az

elhallgatott,

levegben

nen\esi

észjárás

—

:

mégis

egyszerre felém

a lateincrt,

szemrehányóan

otthoni

lassan

Ön

for-

ember, egy hangyát

jó

tudom, de ha egy szent hagyo-

sajnál agyonütni,

mányt eltaposhat egy rossz

kedveért,

ötlet

hát

megteszi.

Ortván megint

A

helység oldalt feküdt az or-

szágúttól vagy másfél

kilométernyire

sr

zött,

csak a kastélyok tornyai látszottak

lyek

nem

kitalálta

akarták

megtenni

Domoróczy, hogy

folyónak a neve

a

takot) nincsen

kor a hegyen

most át

víz,

fák kö-

Néme-

ki.

de végre

került,

a

—

Polyovkában

— (mert Sárosban

pataknak nevezik az

zással

Csapiozky

kellett szállnunk, a

ki

apjáért és húgáért.

folyamnak

eret,

ez a

bizonyos nagy-

át lehet rajta

a

elbb hamarább

egy félórával

pa-

kelni s akott

vagyunk Lazsányban.

Nosza fölkerekedett tunk a szép

az egész raj, végig

tiszta falun,

melyet tót parasztok lak-

nak, csinos leánykák állottak

eltti

rasztházak lenhajúak,

A

hajtat-

kiváncsian a kis pa-

ki

kertecskékbe,

karcsúk,

magasak,

kékszemek.

kertekben már csak egy pár szi

rózsa him-

bálózott és a napraforgók. Imitt-amott

királyi ke-

vélységgel látszott elnyújtózkodni egy-egy porta, nagy

jegenyefák

vezettek

oda,

urasági

aztán

jött

egy fenykkel és tölgyekkel csinosan gruppirozott park

s

mélyen bent, mintegy

elrejtve paraszt sze-

;

'59

mck

ell,

mindenütt

faluban,

a

tíz

kastély. Efféle kastély volt

állott a

vagy

odavezet

stcreotyp

a

jegenyefákkal, melyek úgy állottak két oldalt, mint

vezet

királyhoz

a

A

parkok

sr

garádicsokon

lombozata

gránátosok.

a

ha

közül,

ember

az

figyelmesebben megnézte, két fényl szem villogott

el

—

lehet,

hogy csak képzeldés, de én minde-

Gubó legyek, ha rszemnek e-nek

nütt látni véltem két szemet.

nem

úgynevezett

az

szeme,

ki

arra

«sárosi

vigyáz

hogy

park szélén,

a

ez a

be-

fordul-e a jegenyefák perifériájába vendég, a mely

esetben bekiáltja

alatt

népének

a kastély

(libériába gyerekek)

liberiji!))

«Chlapci

do

egy szempillanat

s

finom kiborotvált komornyikká változik az öreg

még

béres, ki

az

imént

hordott

trágyát

s

fehér

szakácskában és sapkában habot ver az ambituson, mint kukta, a mindenes, a

Az

ki

elbb még

fát vágott.

öreg Csapiozky elénk szaladt hajadon

de nem volt az még öreg, ruganyos szegfvel a kabátja gomblyukában, szal, fiatal

gesztusokkal,

bajusz-

kifent

mintha testvére

fejjel

ember,

fiatal

lenne

a

fiának.

—

Isten hozta, uraim és

tetés ez

hölgyeim

rám nézve. (Dörzsölte

gott az aroza az örömtl.)

De

tattok szállni és megtisztelni

!

Nagy

kitün-

a kezeit és ragyo-

hát csak le méltóz-

szegény házamat?

a

Istenem, ennyi fényes név! (Végig tekintett a hintók során és megtelt a szíve csordultig kevélységgel.)

Mennyi

név,

mennyi név

.

.

.

Ezalatt

mi

is

i6o

Endrével

odaértünk

mikor a

egy

;

nxcglátta,

fiát

kezet, mint az

csöppet

se

érzclgett,

épen csak úgy fogott vele malaczfarkszer gör-

idegenekkel,

bületben nyújtván azt oda a legújabb gentry-szokás szerint.

— Jó

—

napot magának

—

kedélyesen

szólt

mi újság in poHticis?

— —

Semmit Ah,

se tudok.

menydörgs

ti

sohase

ujságirók,

semmit, de azért mindennap hazudtok bot.

tudtok

húsz

hasá-

Nos, én azért mégis szeretlek benneteket

miközben engem

átölelt

is

barátságosan

bemutatott.)

Mert ha nem

adtam volna oda a

fiamat.

Az

ha az anyja

élne.

A ggös

siosky-leány.

A

tudja,

ki

mi

meg-

elbb

a fia

szeretnélek,

nem

ropogtatta a derekamat (persze miután

—

és

—

egyetlen fiamat. Oh, anyja

Egy Motc-

!

egy Motesic^ky-

az,

nem

Nem, nem engedte volna, de én demokrata vagyok. Az els demokrata a Csapiczkyakból. Becsületemre mondom, az els. Én odaadtam a fiút, leány!

(Szétnézett,

hogy

ki

tudja.)

nem,

pedig minden lehetne, minden,

nézni.

minden.

meg-

Hát hogyne lehetne az ember egy

ilyen

Ilyen

rokonsággal minden. Terringette, is,

ha nem volna a nádorispánság

lom,

ebben

—

(Hangját

rokonsági Tessék ezt

meglassította.)

most

megint vissza akarják

?

Semmi.

még

nádorispán

eltörülve. állítani.

Mi

Halvan

i6i

—

—

Kár

nem bánont lenni,

a

De

én végre

Én magam semmi

már.

már

pedig

fiút

—

hanyagul.

felelte

is

akarok

se

Szándékosan

odaadtam.

A

adtam, mert példát akarok statuálni ...

melyik

ország kiadja a kereskedelmet és a sajtót a kezé-

bl

idegeneknek, az

Abczug Dugovics

!

Most nem

teend többé:

a zászlót kicsavarni

bl, hanem az

írótollat kicsavarni

kezébl. Hm. Tudom

Lengyelország.

mint

elvész,

Titusz

az a nemzeti

kezé-

török

a

zsidógyerekek

a

én, mit csinálok.

No

de

száll-

jatok le urak ... ne okoskodjatok, kérlek, falatoz-

zunk

A

nem bánom,

valamit, aztán

induljunk.

hölgyek kocsijához szaladt, azokat sorba

ki-

emelgette udvariasan, az öregebbeknek kezet csókolt,

urak

egy-egy csókot lopott

a bakfisektl

azután

pajzánságával,

móczkynénak

az

öreg

nyújtotta Szli-

karját

udvaron

és a tulipánfákkal beültetett

keresztül vezette a lakásba.

Útközben még mindig

kedvencz thé-

folytatta a

máját az ujságirókról, jobbra-balra beszélve,

hogy

hátrafordult, szik, restelte,

— nem

hátuljövk

a

hogy

a

Azt mondják

fia

róluk,

Csak olvasni

igaz.

hozzá

a mit az újságíró

Az öreg Deák grafusból

szabad.* Mikszáth

:

A

hogy hazudnak.

a

'iszcn

tudni.

mert tett

azt mondta,

álljon

No

le

lát-

De

Én minden

tudom

pártállása

ez lap-

számítani,

kedvéért.

hogy csak egy para-

sajtótörvény,

megadta

beszéld kdntöi.

Ugy

hallják.

csak újságíró.

kell

ból kiveszem az igazat,

is

néha

neki.

«

nem

hazudni

Hát van valami I

i

i6i

den

Csalnak a

és mindeki.

szonyok

.

nem hazugság?

mi

a természetben, a

Csapiozky már jobban bele volt

thémájába, mintsem

nyebb hogy

föl

bszülve

a

venni a köny-

bírta volna

társalgási hangot.

De az

épen abban van

ember

összeadás

számítom abból, a mit

tart

illetnek az igazi

Tessék

értéke.

—

folytatá,

fölösleget.

a

minden.

dolga

emberek valakirl

mit az

azt, a

—

a vicz

számítani

tudja

le

Kivonás, sokszorozás és

Ha

a szemeit.

Csapiczky maga egy rossz nyelv rágalmazó.

De

—

csalnak az asz-

férfiak,

.

.

Szlimóczkyné lesütötte

—

min-

Csal

tartanak,

magáról, ezt

le-

kijön a

az

krumplit

megnézni, (épen a konyhakert mellett haladtak kicsirázott,

kintt és most

a

kési

melegek

el)

által

félrevezettetve kivirágzott.

Csakugyan

A

nyáron

mókból

;

volt

kiszedett

ott

egy

fészkekben

a rózsaszínnel

burgonyabokor.

pár

árnyalt

visszamaradt fehér

gu-

virágfürtök

buján hajladoztak, csókolóztak egymással a vékony szárakon.

—

Ah, de csinosak

zéps Szlimóczky és a hajába

!

—

kiáltá

tapsolva

a

kö-

kisasszony, lehajolt, letépett egyet

tzte.

S minthogy

a

középs Szlimóczky

kisasszony

Erzsike, voJt a legszebb a társaságban, a krumpli-, virág egyszerre a divat magaslatára emelkedett.

A

gavallérok

legott

rárohantak

a

krumplibok-

163 rokra, egy perez a

alatt

fölbokrétázták

letépdelték,

gomblyukakat, úgyszintén a többi kisasszonyok

egy bolond százat

nem

A

szegény Idának már

a Keviczkyét kellett

jutott,

is

csinál.

—

—

elkérni

tel-

bnbocsánat fejében.

jes

Csapiczky azonban rendületlenül folytatá a thémáját.

—

Hát mit érnek nekem

lapok

igazságai ?

Semmit. Épen a hazugságaikba vagyok

szerelmes.

a

Becsületemre mondom. Vegyük például a mohácsi csatát,

a hol, mellékesen legyen

Csapiczky Pál

is

a

három

már akkor

volna, ha

is

mondva, részt

Milyen

fiával.

jár vala a Pesti

beszéli a dolgokat napról-napra, a

nap

Tomori

azt.

haragszik.

vállalja

interviewolta Tomorit.

Bud. Corr. Egyetértés,

ripor-

a

más-

ezt,

A

"Egyetértés

és

király

ma meg-

egész interview, mint a

légbl kapott koholmány. Az

jelenti,

úgy

Az

hogy

vezérséget.

a

Tomori duzzog. Az

érdekes

Tíirlap

Egy nap

terek kiszagolták, meghallották.

vett

látszik,

csak

Tomori

a

meg nem épen ezekben

egyik

ap-

Istenem

ródjával beszélt és a többi

a

többi.

uram,

a

hazugságokban

hát

volna most

bent

most ezek

a

efféle

a

újdonságokat

magát a

hír,

világossági

hazugságok

hogy

olvasni

Mennyit érnének

Micsoda öröm volna

!

!

«Még

a pápai követ azt

mindig írta

a

tartja

Vati-

kánba, hogy «rex non habét calceas)) (a királynak nincs csizmája). Zápolya uramat ez annyira szítette,

tudósítónk biztos

értesülése

szerint,

felb-

hogy

,64 két pár kordován-csizmát

saját költségén

felségének

—

Bolond vagy

Endre,

varratott

»

te,

—

apuskám

nevetve

nagyot

közbe

szólott

öreg

az

zavaros

filozo-

fálásán.

Az öreg

is

egyik

csurogtak és az szaladt volna a

hófehér az

1

A

hogy

nevetett, kaczagott,

könnycsepp,

Az ördög

mellényére.

is

csodál-

gyöngén meglökte legidsebb nvérét,

Idát: «Nini, a bácsika tintát

Az udvaron egy garázda

sír.s

most ke-

csikó futott

resztül épen elttünk, ugyancsak megriasztva

gyeket, a kik sikoltozva ugrottak

kony

nemes fej

lábú, nyúlánk,

csörgetyüs tettek

a

le

hogy lehet

tudja,

legkisebbik Szlimóczky kisasszony

kozott és

végig

csöppent

feketén

szakállán,

könnyei

a

miután

ma

bizonyosan

még

zörejével

szokatlan

Szép vé-

állat volt s a czifra

melyet

nyakán,

a

szíj

elször,

rá

félre.

a höl-

csak

merészebb ficzkándozásra és ugrásokra

ijcs.'itgette,

—

ösztökélte

elkostolója,

vágyván a

menekülni

römpöléstl. (Hej, a

mit

majd

szíjtól

Pedig ez

kis csikói

viselned

és csö-

még

kell,

csak

—

a

hámnak.) -r-

Ejnye, de

gyönyör

elragadtatva Domoróczy.

—

enyém,

ficzkó

—

—

csak

szólt

—

Ha

1

—

kiáltott

föl

Mennyi ids?

Bizony nem tudom, édes

Csapiczky habozva. az

jószág

jól

öcsém

felelte

megnézem, nem

ideszabadult

úgy oda dölyfösen

—

egy

valahogy. a

is

Hé

tornáczhoz

Jl lomácz legfels garádicson a

Mikszáth:

A

gavallérok.

kis

Mari várta a

vendégeket.

,5,

j^p^

!

:

.65

támaszkodó kamasznak

—

De

ugy-c,

—

bizony a mienk

—

Hogyne volna Hát mégis az enyém

léd tótul.

—

—

fáradtan, kissé röstelkedve,

rébe

talál

mienk ez

a

bizonykodott a cse-

mienk

a

—

?

hagyta rá

Mekkora úr nem ösmeri

ezzel

a

kis

hátrább,

—

szerint

kellett

csak

egy

mint

a

palotahölgy.

a

nénike,

kiejteni

flancz végett),

azonban

kurta rózsa-

szertartásosan,

mögött

öreg jókép

egy

de úgy

;

kis-

bimbó,

neveln

a

állott

egészen

kisasszonyok

házban (persze a igazság

tudva,

Mari

Csinos fesl

olyan fekete szemekkel, mint a gyíké

Wrana

nem

lehet, a ki szerit-számát

szín szoknyában. Mellette

A neveln

meg.

kápráztatott

tornáca legfels garádicsán

fherczegi

hí-

a lovait

asszony várta a vendégeket.

lépéssel

háziúr

a

hogy rossz gazda

keveredni.

Hanem engem épen

A

nzm

gebe?

a kis

a

madame

Csapiczky-

madame Wraneau, Wrana volt,

páni

egy elszegényedett szepességi tót-német rokon, a ki

mióta Csapiczkyné

halt,

A

(a

Motesiczky-leány)

a háztartást vitte és nevelte a kis kis

Mari kedves

meg-

leáiiyt.

kis pukedlit csinált.

Az öreg Csapiczky szeretetteljesen mutatta be azoknak, a kik még nem ismerték Mary leányom, y-nal Mari ... miss Mary. Miss Mary kezet csókolt az idsebb dámáknak,

—

aztán irulva-pirulva kezet fogott

az

urakkal,

míg

!

i66

ellenben a bátyjának arisztokratikusán odanyújtotta a két ujját.

—

Bon

Annyi

mon

jour

«r»

bett

frére.

hangjába,

vegyített

a

mennyi

csak kifért piczi szamóczapiros száján.

—

urakok

tessék

Tessék,

—

1

kedélyeskedett

Csapiczky.

A

vendégek

betuszkoltattak

a

nagy

hol L-re terített asztal várt rajok,

ebédlbe,

hatalmas virág-

bokrétákkal díszítve.

— Egy

Méltóztassanak

elebédet,

kis

leülni,

két falatot, mert az ebéd

—

méltóztassanak.

kutyafuttában

késn

.

.

Csak egy-

.

Lazsányban

lesz

.

.

Csak akárhova, kérem, mintha vendéglben volnának

.

.

.

Mennyi név

Istenem, mennyi név

!

S ismét és ismét kedvtelve teleped vendégseregen.

nézett

végig

a

le-

Szolgák egész raja lépett be tálakkal, valamennyi livrécben. Strimpflis ris a

—

nem

A

különböz

ruháik

voltak.

volt az egyik, spenceres tig-

Mária Terézia-bcli huszár-ruhában

—

régi pandur-jclmezt

persze

viselt

valamennyiükön rosszul

a

a

negye-

mert

állt,

rájuk volt szabva.

gazda összevont szemöldökkel nézett

velnre,

—

milyen

komornyik

másik,

harmadik, dik

De

ki

Madame Wrancau,

kal hordatja

a

nc-

az asztal körül szorgoskodott.

ön

fel

az

Madame Wraneau

miféle tarka papagályok-

ételeket?

mentegetzött.

167

—

ön

mondani

szokta

hogy

multakat,

mikor még az

uram,

emlékezni

szeret

hogy

szereti

a

amaz órákra,

a

nagyapja asztalánál

apja,

szolgáltak

a cselédek.

föl

—

Hát

sel

van

igen. Enfin, igaza

—

mel láthatólag lecsillapodva.

merülök

el

multakba

a

ruhák, úgy

vélem,

asztalaihoz,

hogy

felette

sök

az

s

—

szólt

szem-

Valóban kedvtelés-

különböz

e

alkalmasok

korbeli

nemesek

a

ízlését, szokásait

mintegy

összeköttetésbe hozzák a jelen nemzedékével.

— meg

Ön

mester ezekben,

Csapiczky

—

dicsérte

Szlimóc^kyné, mialatt a lorgnettején nézegette

a cselédeket.

hogy

Véletlen volt-e, vagy orrát mozgatta

gúnyosan

lorgnette lefordult róla és a

—

nyért

Szlimóczkyné,

az

mialatt a

szerencsétlenül

beesett

Bah Milyen ügyetlen vagyok Semmi az. No bizony. He, Jean, egy I

!

Csi pocsujes

!

No

már?)

ti

szomár? (Hallod-e

mit bámészkodói?

dühvel Csapiczky.

—

—

fakadt

ki

tá-

te szar-

éktelen

Hát nem mondtam már, hogy

vagy a Jean?

Szegény Janó majd a

szerint

leveses tányérjába.

—

te

szokása

szép

strimpflis

a föld alá

uniformisának,

sülyedt,

daczára

zavarában,

szé-

gyenletében.

Az

incidens szerencsésen elsimult, az ételek ki-

tnek s

a házi

borok

épen

fölségesek

gazda annyit tudott mondani

mindenik-

voltak,

a

pedig

:

.

i68

évbl, hogy

rl, kinek a pinczéjébl való, melyik valóságos gusztust

csinált

ez

;

kedvencz

király

a

vörös bora, a vágujhclyi préposttól kapta

— utána

;

valami édes bort hoztak.

—

No

gyeket,

—

ez konty alá való

—

méltó

ajkakra

isteni

kínálgatta

höl-

a

Ennek

nektár.

a

neve «szirupéka», az egész világon csak egy hordó van

még belle

Csak az

Isten tudja.

most.

az

s

A története

a váazi

is

nálam

van

Hol termett?

hogy

bizonyos,

mása

egyébiránt a következ

püspök borait

Hezitálták,

:

persze

után, a pinczében találtak egy beomlott

Ezek közt

egész utczát hordókból.

egy hordóban.

Hogy mikor

semmi annale nincsen

apám

hol

is

véletlenül rábukkant

rezte a családnak.

De

persze

hagytam

A

mára

el ?

áron a

akkor

csak

férjhez

a Csapiczkyak közül.

vendégek

élénken

—

ebbl

—

megsze-

és

megnsül, vagy

iszunk, ha valaki születik,

megy

egy

volt a szirupéka

Hát igen egy korcsmáros megvette potom szirupékát,

halála

a

ágat,

omlott be a pincye

De

róla.

nincs

1827-ben

mind

töltöttek

a

Hagyjatok meg valamit miss is

szirupékából

és

koczintgattak

—

töltögette a

Mary

szirupékát.

Miss Mary pedig haragosan szegezte jecskét és a

lakodal-

kaczagott az öreg, de a közben egyre

le kis

fe-

kendjét harapdálta zavarában.

—

Ugyan papa, papa

Az

ételek ezalatt egyre váltakoztak; újak

I

.

.

.

;

meg-

:

169

lépk

;

mindenik egy-egy furfanggal

sza-

kieszelt

kácsremek, pecsenyék, közbe szörpök, megint pecsenyék, torták, nyalánkságok, Lucullus különb.

lehetett

Az asszonyok nem gyztek

—

asztala se

Ejnye, hát ez mi?

csodálkozni.

Ki

ezt?

csinálta

Ugy-e

a czukrásztól való Eperjesrl ?

— nyen

Nem, nem

—

—

csak

minden

(Felvidéki nyelven azt nált))).

«doma

afféle

hogy

jelenti,

robiensis». «

otthon

csi-

Szegények vagyunk, így élünk közönsége-

sen és végre

Nem

Csapiczky szeré-

felelgette

is

azt eszik

szeretem a flanczot.

ember,

az

Ügy

a

mije

van.

azt fogják ránk,

is

szegény sárosiakra, hogy nagyzolunk. Az ember rá se

mer már

E

gyújtani egy jóravaló szivarra.

közben pedig még egyre váltogatták

rokat és hordták az ételeket.

A

a tányé-

vendégek már

lá-

zadozni kezdtek

—

Ez már sok!

Még

mindig

Istenem, meddig fog ez tartani

hoznak valamit!

? Itt

öregszünk meg,

uraim.

Csapiczky végre a

is

megszánta

ket

és így szólt

szolgákhoz fejedelmi prosopopeával, mintha ke-

gyelmet adna az összegylt sokaságnak:

—

Nos, ficzkók, legyen hát vége

!

Senki se pró-

báljon többé semmi kotyvadékot behozni, mert le-

lövöm. Hagyjátok kinn a többit.

Erre

a parancsszóra

nesztelenül

hajdúk, huszárok és lakájok; az

én

kotródtak

ki

a

képzeletembe

:

170

pedig úgy vésdött be az egész dolog, hogy még

nap

egy

talán

egy

csakhamar

mos nszemély. Meglehetett

hordták végtelen

a

nem

el

mely nyitva

üveges ajtóban,

szivarfüst kimenjen,

ha

ételeket,

elzékeny Csapiczky

fonalat az

Az

szakadatlanul

éjjel

volna be a lepompásabb

metszi.

hogy

volt,

megjelent

egy

iz-

hogy ez a

ismerni,

Ohó, ez bizonyosan veszekedni

szakácsné.

a

jött a

nyakán maradt ételekért. bosszankodva ugrott

Csapiczky

hogy

mit akar a szakácsné.

S minthogy épen

hallottam,

ajtónál ültem, jól

megijedve,

föl,

a

mondta,

mint

az

bár

halkan beszélt

— — — — —

Mit adjak Semmit

a kocsisoknak enni ?

—

De

az

felelte

nem

—

Vájjon?

lehet

.

Csapiczky .

mérgesen.

azoknak innivaló

.

is kell.

dörmögte gunyorosan.

Mert higyje meg a nagyságos úr, ha négy gróf hal meg éhen, nincs akkora lárma, mintha egy kocsis jól nem lakik. szólt elgondolkozva. Hm, ez igaz lehet,

—

—

—

Adjon

lelkem

nekik,

Makaláné,

mindent,

a

mit

csak megkívánnak.

A

jó

lejtették

ták

:

borok megtették a magukat;

egyik

is,

hatást, az

kivált az

másik

is

urak ott fe-

átkozott tósztok okoz-

felköszöntötte a vlegényt,

a menyasszonyt, az örömapát, hát erre lelni

kellett,

szóból szó lesz,

ágazik egy másik

mezbe

némelyik

aztán

szó

fe-

belel

és fölszóialásra provoká-

•7'

új

kölykeznek

szónokot. Szóval csak a baczillusok

Az ördög

olyan szaporán, mint a tósztok. azokat a

tósztokat.

— Uraim, gyunk

— —

vigye

és

uraim, ne feledjük,

hogy útközben va-

hogy nagy föladat küszöbén

Bolondság!

A

állunk.

vagyunk.

Ejh, jó helyen

nem

a

mienk, csak az

Beállott az úgynevezett amabilis

konfúzió, min-

föladat

Endréé.

denki beszélt egyszerre

;

képezve udvaroltak leányt, a Vilmát,

;

különösen az egyik Nedecítky

dltek belle

A st

fköthöz

belle, ha leányok a

mamák

is

Halljuk

;

kutya jukkerasszony

pompásan

érezték

se unatkozának, mert

Bogozy

S milyen

jut.

sárosi ifjak az elefántságra

—

volt a társalgás-

a sziporkák.

szabadon, fesztelenül diskurál lesz

egy csoportot

dongták most körül, mint a da-

razsak a virágot, mert az mester ban, csak úgy

odahúzták

a fiatalemberek

a székeiket a kisasszonyokhoz s ott

is

bácsit.

ki

hát

magokat,

jó

nevelés

a

vannak képezve.

Halljuk

a

malaczok

szerelmét, halljuk, halljuk!

— — ott

Ne

okoskodjatok!

Ejh, mit

ünnepély

gyunk.

Lazsányban úgy se lehet, mert lesz, de most magunkban vaitt

!

Egy lumpoló

társaság, melyet

nem

köt az

etiquette.

Endre kétségbeesve

—

De

hisz ez

tekintgetett az

borzasztó,

órájára.

elkésünk.

Mit gon-

»

172

fellem

dóinak

Lazsányiéfc

Apuska,

Katiaza?

és

kérlek, vendégeidnek.

szólj,

— —

Mit

szóljak?

Hogy menjünk.

Az öreg Csapiczky

rázta

fejét

a

rámordult

és

megbotránkozva.

—

Az nem lehet. Mit gondolsz? Soha még Csapiczky nem mondta vendégeinek, hogy menjenek. Inkább a nyelvemet vágatnám

—

No

S

ezzel

benne

hát akkor majd

volt

én.

de a kompánia

emelkedett,

szólásra

már

ki.

megmondom

mit

a kötekedésben, tudták,

mondani, hát csupa pajkosságból bedugták a ket mind, mind,

még

kisasszonyok

a

akar fülei-

is.

Nevettek, kiabáltak, lezúgták.

—

Abozug, abczug

Endre

is

I

Nem

miután meglátott egy krétát

Matykó

intette a

mánya

inast,

hátára, csínos

akarjuk hallani

de hogy viszonozza

nevetett,

Eláll

!

oda-

pohárszéken,

a

1

a tréfát,

és fölírta a kékposztó dol-

gömböly

betivel

:

«

Menjünk,

uraim, mert kikapok.

Aztán megparancsolta

nem

járja

háta

legyen

plakát és

szamár ötleten* megütközött

Pruszkay

hogy

úgy,

felé fordítva,

—

a

mert

a

inas.

Ezen Stefi

Matykónak, hogy most

körül az asztalt, de

vendégek

a

a

«

és fölfortyant.

(Nem

csoda, mert a tizenötö-

dik pohárnál tart.)

—

Kikérem

a sértést,

—

rúgta

ki

maga

alól

a

!

Segédeket ide

Mikszáth

:

A

gavallérok.

!

Segédekel

173. lap.

!

:

'73

széket izgatottan,

Az

inas.

ilyen

—

nekem ne

viczeket

fordítson hátat egy

úr otthon,

zsurnaliszta

a

Budapesten, hagyhatta volna ... Fölugrott és kifelé rohant.

Tizen

—

elálltak az útját.

is

Fvogatok,

Ereszszetek

—

—

—

hörögte,

rögtön

fogatok

I

legyen

Stefi,

Hát megbolondultál? (simogatták,

—

eszed Ej,

.

czimborka

czimbus,

Hiszen

czirógatták).

.

—

csillapítgatták.

ej,

.

senki

sér-

se

meg.

tett

—

Segédeket ide

remegtek

az

Segédeket

!

—

indulattól.

—

!

Vért

s

ajkszeglctei

akarok

inni,

vért, vért.

Bogozy vörös

(O

bácsi fölkapott az

bort

és

ünnepélyes

hogyan

tudta,

asztalról

kell

pohár

egy

mondta

páthoszszal

Pruszkayval beszélni, ha egy

kicsit kapatos.)

—

Tass

vezér

unokája,

egy

inkább

igyál

kis

vörösbort

A

sok kéz közül,

vállánál,

a

mely

a

dühöngt

tartotta

nyakánál, derekánál fogva, egyszerre ösz-

tönszerleg kinyúlt egy

a

pohár után és

az

épen

a Tass vezér unokájáé volt.

—

Bandi, gyere, koczints vele

Endre, tott vele,

ki

restelte a jelenetet,

I

odament, koczin-

aztán összeölelkeztek és vége volt a ha-

ragnak, elmúlt, mint a szappanbuborék. a mulatság

De

azért

már megromlott. Pruszkay elkezdett

ér-

'74

zékenykedni és vallomásokat

tett,

hogy 6

gonosz, hitvány ember,

nem

érdemli

mikor

életet,

a

a ki

legkedvesebb

A mint

napján.

legboldogabb

adnak az

egyet

csak

az

megbántja

barátját

és kellemetlen peremeket szerez neki

milyen

meg

istenek

a

közönséges halandónak, (ó neki egyébiránt kettt adtak

és

a

harmadikat

most

mert épen

keresi,

válik a

második feleségétl.) Szóval Pruszkay

már

volt készülve,

el

teletbeli

málhát

ban, hogy a

—

t

Lazsányba,

szállítják

leveg

kifújja

Stefi

immár csak mint egy

tisz-

azon-

lehet

mámort

kicsit a

a

fejébl.

A

kínos inczidens tehát asztalt

már

vendégek

a

csakugyan

bontott

most

s

hogy

fölkerekedtek,

meg se álljanak Lazsányig. Az els kocsin mi indultunk, Endrével

v-

a

;

legény érjen oda legelbb; legutoljára maradt

öreg Csapiczky

a

Marival

kis

Polyovka-patakon,

fölkapaszkodtunk

valóságos mesebeli

gyönyörség fogatra.

A

volt

ezüst

hátranézni

kocsisok

egy

erdvé a

fogatok egy nagy

fölvert porát a

pityókosan

—

Az öregem

négyesét

Endre boszankodva.

—

Hol lehet?

a

mert

maga képére

nem

nem

látszottak alant

arany felhben,

verfény

a nyir-

varázsoltak,

tömérdek négyes

kicsit

sajnálták az ostort; szinte röpülni a

a

lazsányi

a

dombra, melyet az én szclid kedvenczeim, fák,

az

mikor átkelve

s

látom

az

út

átfestette.

—

mondta

•75

—

clrakosgatni egyet-

Bizonyosan visszamaradt

mást.

— Hány órakor — Fél egyre

lesz az

be

De

az

öreget végre

Mari húgom

az örömapa.

várni, niert

kell

?

lennie.

kell

is

esküv

pedig az egyik koszorúlány.

— Lazsány még messze van — Egy negyedóra. Nini,

?

már

jó

látszik

is

a

templom bádogtornya. Csakhamar

kedett nagy kastély

nens

Az

részén.

látszott,

félig

rom, a

egykori kkerítése

ép

falu in-

A

nagy park összeomlott

néhol

hézagos,

is

kövek szerte szét hevernek, csak imitt-amott

még és Ez a

mohhal bentt zsindely

a

—

Katiczáék háza

Végre

állapotban van. szét

vesze-

ablakok némelyike kitörve, nem-

csak üveg nincs benne, de ráma se.

és a

Egy

Lazsányban.

ott voltunk

Az öreg

lakják.

mostoha apja) mint mint a

lást szereti,

is

;

egy

is

kicsit

rajta van.

elhanyagolt

csak a földszint egy ré-

méltóságos

javítást.

r

Katicza

(a

inkább a rombo-

afféle katona,

Oh, ezek

a javíthatat-

lan katonák!

—

Miért

«

méltóságos)*

bad kérdenem?

az

ön apósa,

rnagyot nem

illeti

ha sza-

meg

ez

a

kamarás

is.

CKÍm.

— —

Persze

Ah

!

1

De

császári és királyi

az más.

Csak késbb Uhlariknak hittak

tudtam

meg,

valamikor és

hogy a

az

rnagyot

Lazsányi

nevet

csak néhány év eltt vette

neve után,

a birtok

fel

melyet az eperjesi püspöktl bérelt.

Apja

sótJszt volt az

nem

xrariumnál és

mes ember. De hát akkor hogy

volt ne-

lehetett a

ka-

fia

marás? Hát azt mondják, rendkívüli módon. Uhlarik Pista

pár év

oly tökélyre vitte get,

hogy

a

korában

diák

eperjesi

fherczeget,

A

legénység közt.

iránt és a

lett,

milyen ezredhez

s

mostani

fherczeg

mikor császár

nak. Uhlarik úr

lefutott

;

nyalka huszárgyerekbl

felejtette mesterét,

sorból,

A

egykori

lett

öreg

király tán

ellovagol

szemébe ütdik

egy sokszor

az

el

mikor egyszer csak egy er-

délyi hadgyakorlatnál, a mint

eltt, hirtelen

Sok tarka-barka lett

császárból

a

isten,

csúszott fölfelé a

kapitány s

hadnagy-

Bécsbl, tudja

lassan-lassan

öreg

volt tanítója

kinevezte

lett,

elkerült

király; sohase találkoztak azután. is

királyunkat,

hálás

ranglétrán egész a kapitányságig. évtized

és

huszármestersé-

a

mint a legjobb lovasok egyike

tanította lovagolni, a

katonának

beállt

alatt

látott

a

hadtest

egy ismers arcz a

tekintet

megrántja

;

a

lova kantárját és megáll az ámuló-bámuló kapitány

eltt.

— Ön Uhlarik? — Igen, föl.'ég.

A

király

szeme nyájasan

siklik

el

alakján s lelkét lágyítja, rezegteti sok

emlék.

—

Kívánjon ön valamit.

a

kapitány

clbugygyanó

»

•77 beszélte nekem, hogy

Egy vén tábornok

Ritkaság.

az uralkodó egész életében ezzel az esettel együtt is

csak kétszer tanúsított ilyen kegyet. Kívánjon ön

valamit!

Ez

illet, a mit

uradalmat

hogy mindent kérhet

azt jelenti,

szeme,

a

még egy

megkiván,

szíve

az

is.

líhlarik kapitány

szédült

boldogságtól

a

esze

:

egy szempillanatig végig nyargalt mindazon dolgok között a nagy mindenségben, melyekre az emberek

vágynak

és törekszenek,

okosság kiturkálhat egy korona

zsiság,

kap-

melyeket a hiúság,

mo-

és

alól

hón, de zavartan dadogta:

—

Kamarás szeretnék

fölség.

lenni,

fiozkó,

Uhlarik*

s

«0n

mondaná:

király elmosolyodott, mintha

A.

bohó egy

bú-

egy szemintéssel

csút véve, tovább nyargalt.

Mondják,

hogy

megadta neki ket, is

a

a

király,

ki

Egyébiránt annál

is

nyújt.

dült

bocsánat

a

kapuhoz

aztán pukk!

azután

természetes.

Sárosi

kérhetett mást.

inkább, mert a

Mikor

el,

nem

rö-

még

csodálkozását

az eset fölött. Pedig olyan

születés ember

természetesen

elengedvén az

a kamarásságot,

többször fejezte

ki

e

kitérésért

jelen

a

elég

is

multakba,

leírni

valót

értünk, egy mozsár dör-

még egy

másik, a

pedig (mert Sárosban szeretik

a

jó

«

hangászok

régi

magyar

szavakat németekkel vagy latinokkal fölcserélni, de a rossz új szavakat fölkapni a chic-hez tartozik)

ráhúzták Mikszáth

Rákóczit.

a :

A

A

bctxél köntös.

nagy,

széles

udvar

—

tele I

a

:

178

már

volt

kocsikkal

különböz

kik

kocsisokkal,

és

lebzseltek, ne-

livréekbcn, hatalmas strucztollakkal

incselkedé-

vetgéltek, az urakat szólták s pajzánul

nek a kerítésen bekandikáló helybeli vászonnéppel,

A

Mond-

helység híres volt a szép asszonyairól.

ják,

hogy egy évig feküdtek

egykor a Tököly

itt

Imre gránátosai. Alig tudtunk

a

sok

összegylt vendégek zók,

bánujfalusi

a

koronkai Csathók, syak,

ladtak

behajtani

közt

kocsi

Nagyok,

a

verendára

és

az

a

létai

Létás-

mind,

kisza-

a

de tudná az ördög elszámlálni élénkbe

Kramlyak,

báró

a

Balánszkyak,

a

;

Gar-

Divékyék, a somhelyi

:

nagy

éljenzéssel

fogadtak.

Az rnagy maga

is

elsántikált

fényes

egyenruhájában, kardosán, csákósan és leszálltunk

volna,

katonai

még mieltt

mennydörgs hangon

rákiáltott

Endrére

— Visszafordulhatsz

már

Oda-

fráter, elkéstél.

adtuk már a leányt másnak.

Endre

szinte belehalványodott,

rettenetes szavak; de az

mert egy

a kaczagás,

még

tréfának

rnagyot nyomban

csöppet se

is

elfogta

félelmetes

alak,

piros borvirágos arczú, poczakos ember, nagy agyag-

szín

bajuszszal,

melynek egy része

a

szakállból

van kölcsönvéve.

—

Hol

a

pokolba késtetek annyi ideig? No, de

most már egy, kett, három, öltözködjetek hamar,

hogy mehessünk.

:

'79

— Katicza hol van? — Azzal már nem beszélsz többé brúder, leányA

korában.

komornyik majd megmutatja a szobá-

tokat.

Aztán sorba jöttek

a

többi hintók, mindeniknél

kitört a zsibongás, a fogadtatás

meleg elevensége.

öreg rnagynak nem sok tekintélye volt (hiába,

Az

a származást soha se lehet egészen kiheverni), de

azért szerették s hallani

lehetett

a

szobámból,

a

hol öltözködtem, a mint sorba üdvözölték az érke-

zk

vidáman, barátságosan.

apó.

"Jó

napot Kniggratz

Hogy van édes

Szervusz öreg Kniggratz.

Knniggratz apó?» (A méltóságos kamarás úrnak ez

a haute

volt

créme-ben

a neve, vonatkozással

bizonyos hadi sikerekre.)

Egy

jó

negyedóra múlva kiöltözködve gyülekeztársalgószobában

tünk a nagy

;

ban.

A

kardok

kordován-csizmák kevélyen

forgós kalpagok-

vígan

csörögtek,

a

magyar

néhányan

díszruhában, mentésen, kócsagos

csikorogtak,

nkön

a

selyem-

a

ruhák rejtélyesen suhogtak, ámbár a hölgyek nagy inkább

része

a

menyasszony szobájában tartóz-

kodott.

A

társalgószobában egyszerek, majdnem szegé-

nyesek voltak is

a

bútorok. Kniggratz apó mondotta

egy párszor magyarázatul

—

Katona létemre szeretem az egyszerséget,

(önmagával Terringette,

megelégedve

imádom

az

dörzsölgette

egyszerséget

a .

.

kezeit.) .

s

úgy

i8o

ragaszkodom e hitvány bútorokhoz, mintha schaftom

volna

.

.

Az

.

asszony

a

man-

szeretné

persze

de nem engedem. Terringctte, nem en-

kihajigálni,

gedem.

A

hatalomnak ez a szertelen mértéke szinte meg-

részegítette egy perczrc

Kniggratz apót

tokás

az

fölfuvódott

arcza

s

széles,

mint

önérzettl,

egy

spanyol nagyköveté.

A

falakon

generálisok

híres

arozképei

lógtak.

Azokról mind sokat tudott beszélni, egy-egy ado-

mát közbeszve,

nem

a

melynek azonban

soha kihozni,

tudta

köhögés fogta

el

pointjét

a

asztmatikus

a nevetéstl ott, a hol a nevetni

való rész következett,

Az

mert olyan

hogy abban

hagynia.

kellett

— ezek

egyik asztal tele volt parteczédulákkal jelentések

az udvartól küldött halotti

;

minden ka-

marásnak megküldi az udvarmester.

A

házhoz járatosak

öreg

r

partékkal,

de

már ösmerték

gyöngéjét, hogy szívesen flanozol e

az

az új vendégeket meglepte a sok fekete szegélyes

nyomtatvány, egymás mellé kiterítve.

— —

Miféle halálesetek ezek a?

Az

udvar

(Sok ravasz

— Ah, az — óh,

—

kapni

.

már

—

a nemességtl.)

udvar?

unheimlich . .

Lazsányi közömbösen.

griffet eltanult

igen,

zán

felelte

—

Mintha egy

nap a szobámba.

elszomorkodva

folytatá

mindennap síri

egy

ilyen

árny lépne

be

— igaczédulát

minden

i8i

révedez szemekkel

Szétnézett ben, mintha

itt

terem-

tágas

a

szalonjában libbennének

az

hatatlanul a fenséges

nagyméltóságú

és

lát-

szellemek

mindnyájan.

Aztán egy parteczédulát

az

vett föl

jobb kezével, bár már rajta

asztalról

volt a fehér

a

szarvas-

br-keztyü.

—

Ez

a

legfrissebb

—

Larisch-Moenich grófné. ez

is

pillái

— —

meghalt

—

rezegni

kezdtek.

Hány

Nem

s

Istenem,

a

szegény

hogy

Istenem,

hangja reszketeggé

vált,

szem-

éves volt? is

tudom. Ah,

itt

van.

Meghalt 79 éves

korában. Szegény Larisch-Moenich

—

—

monda

1

—

Ösmerte Kniggrátz apó?

kérdezte báró

Kramly.

— —

Nem,

nem ösmertem.

fiam,

Hát akkor miért sajnálkozik?

Kniggrátz apó

fölpattant, sárga

szemei

szikrát

szórtak.

—

Mért, mért? Terringette, mért? Hát mert ér-

dekldöm

az udvar

iránt.

Kramly bárót,

ki

érdekldjék,

Ki

kamarások nem? Terringette,

ki

ha

mi

érdekldjék?

tizenöt év eltt jött be Cseh-

országból, egy kis birtokot vásárolva Bertányházán, a

parteczédulák

eszmetársftás

megjegyzésbe csábították be sankint

—

is

hasonló

Tavaszra én

is

lett a

útján

(a sárosi

egy

kevély

levegn

las-

benszülöttekhez).

egy családi kriptát szándéko-

83

zom ják

A

építtetni Bcrtányházán.

köveket már farag-

hozzá a zsarnóczi kmívesek,

A

negyvenöt

báró

éves

férfi

volt

ntlen,

é»

családtalan, a kripta tehát általános csodálkozást keltett.

—

Sacrebieu! Mit teszel bele?

—

kérdé a gu-

nyoros Divéky Vincize.

—

Hát söket. Hozatom

Bah.

Kramly báróról az mint katonai

Csehországból.

hogy az apja

volt a köztudat,

liferáns

kapta

aztán elveszte nagy tkéjét

a s

késbb

báróságot,

a fiú

ide menekült a

maradékkal.

Finom,

észrevehet gúnymosoly játszadozott

alig

az ajkakon.

—

ligy ?

—

monda

nyájasan Divéky

— é» hogy

veszed kérlek, a csontok fontját?

Ezen aztán nagyot nevettek, maga Kramly is rnagyot pedig majd megfúl lasztotta

nevetett, az

az asztma, nyakába esvén Divékynek

:

«Oh,

te

gro-

bian, te grobian!»

Mind nagyobb lett a társaság, következéskép szkebb a terem. Végre megjelent felöltözve a vlegény is, ugyancsak kicsipte magát. Nagy hurrahkiáltásokkal fogadták.

Csapiczky,

leányával,

szintén Koltay

Aztán

Mary

kisasszonynyal, úgy-

Miska Szalkányból lóháton

tajték volt a paripa.

Már

odakünn kezdte

naszkodást Miska, hogy ördög vigyen szeles

embert

;

öreg

megérkezett az

el

;

csupa a

pa-

minden

otthon felejtette a pénzét a kabát-

jában és csak a fele úton vette észre.

.-^^mmú

Belépett

Mikszáth

:

A

gavallérok.

a menyasszony.

183.

lap.

!

.83

A

de senki se mo-

benszülöttek összenéztek,

solygott, egyszerre

tízen

nyújtották tárczájokat,

is

mintha vezényelnék ket,

—

Parancsolsz, amicenko

?

Koltay hanyagul, de mégis kezével, mint egy rest angol

— a

Ugyan

hagyjátok,

unom

elutasítólag

intett a

lord.

az

körülményektl függ. Lesz egy

eflFélét.

Végre

is

kis parázs ferbli,

Kniggratz? Beszélj Kniggratz

— a

—

Lesz, lesz,

Kniggratz apó,

hagyta rá

ki

köszvényes lába daczára úgy irgett- forgott, mint

majd

a karika,

volt,

itt

majd

ott

volt,

vett,

tett,

igazított és parancsokat osztogatott.

—

—

Ah, no.

Most már mind

együtt vagyunk.

Csak még az asszonyok öltözködnek. Terringette, az a sok lim-lom, az a sok másli, toldalék

az a sok toldalék

Az

asszonyok

a toilettjeikkel,

.

.

valóban

de

.

.

.

Oh

.

még

piszmogtak

sokáig

hisz azért asszonyok.

A

szoba-

lány és a szolgálók rülten futkostak fiókról fiókra;

majd

egy hajt

még

Isíen tudja

kellett,

majd

egy

cziphúzó

;

és

mi. Végre azonban mégis elké-

szültek.

—

Ah

!

—

röppent

el

minden ajkon.

Kinyilt a mellékszoba ajtaja és belépett a

meny-

asszony. Síri csönd támadt, melyet csak az a halk

tengermormogás-félc tést jelzi.

—

Charmantel

zaj

zavart,

mely

a

meglepe-

•84

—

MeJncr Seclc

De

szép

törékeny.

Szke a

is

Gyönyör. Magas növés,

volt.

!

Nagyban emelte

hajára fölségesen

tündökl

zafírok

I

egyszer fehér ruha.

az

koszorú

a

illik

vagyok,

lélek

tndni, mennyit kap

azon kezdtem

nyakára

s

mekkora smaragdok

ékszer. Uramfia,

(A milyen prózai

sugár alak, szinte

rá

és

mindjárt

Endre

a

zálogházban.)

A

menyasszony mögött

mama

jött

gránátszín

elég csinos asszony,

kissé her-

a

selyemruhában.

Lazsányiné

még

vadt már, az igaz, de a tészet; zsebkendjével

hervadásban

kisírt

is

Nem

mellettem

Sipeky

szeretnék anya lenni

álló

—

szhajú aggastyán, névszerint valami

Márton,

kinek

a

mondás, hogy sorba

:

Nem

zokogás.

mondja egy

annyira

járja a férfi

tetszik

ez

a

vendégeket meg-

elégedett, vigyorgó arozával és mindenki métli

köl-

szemeit törülgeti, de

hasztalan, csak egyre elveszi a fuldokló

—

van

eltt

is-

szeretnék anya lenni. Hát te szeretnél

anya lenni, hé?

A

menyasszony szeme

szép kék szemei is

lehettek

halovány, gyrött,

éjjel,

gyrött,

is

még

látszik,

de így

is

ki

van

sírva

tegnap),

hogy nem

szép

arcz,

demes volna nül

De

hol van

arcza

aludt

ovális

metszet, melyet még csak jobban kiemel latos édes hajlású orrocska,

az

(pedig

az

finom

a csodá-

hogy már azért

is

ér-

ott

áll

venni.

Endre?

Nini, hiszen

éppen

.85

már eltte, megfogja

a kezét és megcsókolja

;

a kis

kéz remegni látszik az övében.

— —

Fél, Katicza?

Nem, nem,

togja

szinte

s

csak szégyenlem

mögé, hogy kikerülje Kiváncsi

— sut-

magamat

valahogy

szeretne

Endre

elbújni

a sok kiváncsi tekintetet.

—

tekintetek

enyhe

Valóságos

szó.

szentségtör szemsugarak azok, melyek egy menyasszonyra lövclnek ilyenkor a csúf kákból. Ah, istenem.

mit gondolnak hozzá

Nem .

.

vését, formáit, idomait,

A

.

is

hogy

nézik,

de hogy

Pedig hogyan nézik nö-

mint a

látásukat megtoldják a

szemkari-

férfi

csikóét

a

Azok

sejtéssel.

vásáron. töré-

a

bántó szemeket,

keny, finom, okos lények érzik e

ruhán keresztül szzies

miként mászkálnak a

tes-

tükön.

A a

vendégek mind oda

menyasszonynak,

szükséges kiáltotta

—

járultak szerencsét kívánni

mamának.

a

bemutatáson, mire

Én

túl

estem a

Kniggratz

apó el-

is

magát élénken:

De már

most egy,

kett, három,

menjünk

hölgyeim és uraim. Jobbra átl

Nekem

a

markomba nyomták

botot és épen livrées szolga

meg

akartunk

szembe

nyitja a

bokrétás

a

indulni,

küls

nász-

mikor egy

ajtót

s

szuszogva ozipel egy verslagot, mely a postán

—

Milyen pech

zsányiné.

—

!

—

kiált föl

nagy jött.

kétségbeesve La-

Éppen most hozzák. (Aztán magya-

rázólag fordult a hölgyek

felé.)

A

ruhák Parisból,

i86

édeseim,

én

az

ruhám

menyasszonyi

Katioza

és

Boulogne

ruhája. Chatelottól, rue

tam hozatni. És még soha se fzött kozott Chatelot;

mindig pontos

Onnan szok-

24.

ez az

le

éppen most. Képzelhetik, milyen bosszúság

rám nézve.

—

át-

most,

csak

volt,

volt ez

Azt hiszem, ha ebbe bele nem hal-

tam, mathuzsálemi kort fogok érni. Stefi, ne vigyo-

nnm tröm.

rog) olyan gúnyosan, mtert azt te szeretnéd,

Persze,

hogy meghaljak. Tegnapeltt

kellett

volna megjönnie a ruháknak, melyek mint gyorsárú lettek föladva és

nem

jön semmi, semmi. Azt hit-

tem, megrülök. Végre

is,

mit tehettem

egyebet,

itthon ütöttünk össze egy ruhát

a

egy

rágondolok,

akármilyet.

Szent

miként vagy öltözve,

ég,

ha

Katiczának

Katicza szívem, most

.

.

.

hogy azt

is

hiszem, hogy menten megüt a guta.

—

Nem

anya lenni

szeretnék

—

szól

közbe

kenetteljesen a váltig locsogó Sipeky.

A

hölgyek és

mind

férfiak

esküdözvén,

földre

tiltakoztak,

hogy Katicza

öltözve és hogy nincs

az a szabó a

szépségébl elvenni vagy

az

tudna fejét,

;

de

van

világon, a ki

ahhoz hozzáadni

asszony makacsul rázta a

a méltóságos

mialatt

mennyre,

fölségesen

röpködtek

jobbra-balra

fejdíszén

a

rozsdaveres strucztollak.

—

Hiába beszéltek, hiába,

anstándig,

hát

dem

anstándig.

fölbontani a kisznit és Stefi?

. .

.

Wás

hiába.

A

mi

És kedvem sagst

du dazu,

nem volna altér

.87

Kniggratz apó

—

sietett tiltakozni.

Ozaj dúsa moja

(Ugyan, lelkem.) Hova gon-

!

dolsz? Hiszen az anyakönyvvezet

egy órája várnak. Hiszen a és én szeretném

De

gyunk, ruha, ruha.

Um

nem kezdtek koj,

végre

Annuska! (Hagyj

békét, Annuska.)

dobozt a

párisi

legyen

Ah, a brüsszeli

mondó

pedig,

méltóságos

itt

az

útban.

—

csipkéim,

szólt

egy

le-

sóhajjal Lazsányiné, a szolga vagyis inkább

doboz után nézve.

De nekem meg a szolga háta.

A

szolga

a

tnt

vagyis,

fel,

dolmányán ugyanis

de azért még olvashatón •

Te

megszólított Péter fölkapta a székre helyezett

deszkadobozt, hogy elvigye.

a

va-

most csak

Gottes "Willen,

asszony szobájába, hogy ne

—

már

családban

a

is

van

levetkzni és újra felöltözni. Daj po-

Péter, vidd be azt a

A

itt

volna ... ha

ha rajtatok

is,

egyszer kifizettem.

már

a pap

és

ruha már

párisi

félig letörülve,

fölírva

ott állt

hogy

krétával

-

Menjünk, uraim, mert kikapok.*

Hop hó dolmány

!

Miféle rejtély

fölirata.

A

szolga

ez.

nem

ugyanaz. Hát ez hogy lehet? het,

hogy

a

Hiszen ez a gortvai az,

No

csak úgy le-

dolmányt ide hozták és

róla lekefélni a föliratot. Lassankint

nyat ösmcrtcm ruhákból.

de a dolmány

az

föl

ezen a nyomon a gortvai egyen-

Az ördögbe

különösek egy

De már nem

elfelejtették

még egynehá-

kicsit

volt

is,

ezek a vándorló livréek

1

idm

elmélkedni.

A

lakodalmi

i88

rendezkedéshez kezdett,

marsall, Szlimkóc
eligazítván mindnyájunkat.

Én mentem ell

a bokrétás bottal.

Utánam

a menyasszonyt vezette

Azután

a

Domoróczy Pista. vJegény következett Nedeczky Vil-

mával.

A

Csathó I^rencz karján

deli

a

jött

Csa-

kis

piczky Mari.

És

— de hogy

így tovább, egész hosszú sorban,

milyen rendben,

nem

meg, mert egyet-

figyeltem

len egyszer néztem csak hátra, mikor az anyakönyv-

vezettl

jövet a

mind

iránt

a

templom

jegyzi

mind

lak,

(Egyéb-

felé tartottunk.

templom csak

a

néhány lépésnyire van az ódon, romladozó kastélytól.)

estl

Ugyanis a tegnapi

képzdött szikkadt,

az útban,

nem nagyobb

br, de egyfell

egy

pocsolya

kis

mely még teljesen

föl

nem

mint egy bivaly-

darabon,

a plébános kert-kerítése és az út

másik oldalán vesztegl fazekas szekér miatt épcn-

nem

séggel

lehetett kikerülni

biz

;

abba

bele

kell

lépnie fehér atlasztopánkáival a menyasszonynak

Hiába

jár

mégis csak

a itt

lelke a hetedik

tipeg-topog

Én egyszeren

a

égben,

a

is.

lábacskája

szürke sárgolyón.

átugrottam a

hosszú

lábaimmal

és eszembe se jutott a többiekért aggódni.

— ben

Bravó Domoróczy hátam mögött.

a

bravó

—

Tízen

hallatszott is

e

kiáltották:

percz-

Bravó!

I

Erre fordultam aztán hátra, hogy mi

az.

Hát Do-

i89

moróczy lekapcsolta jét

megygyszín bársony menté-

a

szony mosolyogva lépegetett az

A

és végjgterítette a sárfolton.

els mosolya

koszorú

a

nem

át

benyomta

lem, hogy száz kilóra

Ez

rajta.

mind-

mentét

a

keltek a dámák.

(Képze-

nagy Szlimóczkyné és

a

Csathó Lászlóné.)

becsfiit

talán

volt

alatt.

Aetán, úgy tudom, ott hagyta addig, míg mind

bájos menyasz-

a

egy

Végül

szolga hazavitte megszárítani és megkefélni.

Mit mondjak

semmi különös.

történt

kitaposott

hogy

templomi

a

út

Még

mondjam,

is

már lakodalomban

mert

részleteivel, hiszen

és

Nem

még

sem

senki

—

sóhoz*,

és

az

kcvésbbé untatom az

ebéd apró-csepr

?

chablonok, a közönséges

«egy kenyérhez

az

mézet ne

a

elején van.

A

czeremóniáról

csak

az

olvasót

az

mindenki volt halt

meg

ott

éhen. Mind, mind kihagyom az olyan dolgokat, a

mik csak

a

jelenlevket

érdekelték,

denseket, a fölszolgáló inasok

tyogtak

zavaró

a tányérok és csészék, mint

ki

az egyik szószszal

milyen szerencse, hogy

rajtam

1»

nem

át a

ket szerencsékké.) és apergut,

«

le

Szent Is-

a párisi

(A gondviselés denique

sen változtatja

öntötte

éppen a méltóságos háziasszony

gránátszín ruháját, mire az fölkiáltott: ten,

inczi-

kezeibl hogyan po-

ruha van

ilyen leleménye-

legnagyobb szerencsétlensége-

Mellzöm

a

tömérdek ben mot-t

melyek egy ugyanazon pillanatban szü-

letnek és elnémulnak, mint általában a rövid szikrák, úgyszintén a tósztokat,

élet

melyek örökké

él-

190

nek, mint a bolygó zsidó és lakodalomról

lakoda-

lomra vándorolnak; még

mondó-

kámat

is

agyonhallgatom. (Ha hallani akarják, hív-

meg

janak

násznagynak.)

Mondjam-e,

hogy se

vlegénynek nem szetes.

a saját násznagyi

Ámor

de

volt étvágya,

okos

ezt a gonosz,

menyasszonynak,

a

kis Isten,

követel

speiz

az

étvágyat,

mert sokat árthatna,

ha némelykor elkiáltaná magát,

hoz

hisz ez termé-

legyri

ficzkót,

se a

hogy

a

házasság-

kell.

is

Zavartalan, elfogódva ültek egymás mellett, sok-

egymásra,

szor néztek

másik elkapta

szemét

a

de ha ;

szórakozottan feleltek.

hogy terhükre vagyunk. Endre néhány-

szor elhúzta az óráját.

dezte

nézett, a

mosolyogtak a hozzájuk

intézett kérdésekre és igen

Látszott,

az egyik

Katicza

is

többször

kér-

:

— Mennyi id? — Még csak öt — Hánykor vonat? — Tizenegykor. — Bizonyosan tudja? — Bizonyosan. az

óra.

indul a

A

mikor beszéltek, nem egymásra néztek

a tányérjára,

— — —

másik a gyrjére.

És hánykor indulunk innen? Kilencz után.

Nem

lesz

nagyon sötét?

Attól függ, lesz-e holdvilág?

;

egyik

»:

«9»

— —

Mama, nem

ma

tudod, lesz-e

holdvilág?

Ah, Istenem, honnan vegyek én nektek hold-

világot?

Kniggratz apó

—

Mit tudod

nekik

nem

vagy

rászólt a feleségére kedélyesen

még, miért kérdik

te

hogy

:

kell-e

Mert a holdvilág csak a Hm. Az új házasok már testekre. Hm. Hát kell-e az vagy nem kell ?

kell ?

szerelmeseknek becses.

nem

szorulnak az égi

aholdvilág, gyerekek,

Katicza piros

mint a pipacs

lett,

Endre

;

sietett

felelni.

— —

Kell, kell.

Hadd

éveldött

— —

lám, melyitek

—

hm

sötéttl,

a

a vén katona.

—

ó,

fél

Ó?

felelte

Endre.

?

Miféle

Hát úgy

Ejnye, mordizom adta,

mondod

azt

kell

mondani?

mindjárt,

hogy

a

:

feleségem.

Katicza ijedten tekintett Endrére.

—

Ne, ne!

—

Ennyi ember eltt! Kitör a hahota matizál, szót, lül

s

rebegi Jaj

hogy Katiczából

a fejét

tiltakozón.

—

ne!

az egész társaság

de nem mondaná a

míg

halkan,

is

kiszorítsa

világért.

azon diploa

«

férjem

Lelke nevet be-

rázza.

Bohó kis dolgok, mi leírnivaló van rajtok? Engem hidegen hagynak. Egy orvos eltt a nagy láz is

csak egy symptoma, a lassú érverés

nagy eltt

a

lakodalom

is.

Egy

csak egy pillanatnyi

nászstá-

191

dJum

a

fejld

életben.

Egy

tapasztalt násznagy nagy

róka és hidegen érinti a mutatkozó

den is

fejldéstl

a

A

függ.

kizárólag tejjel

élt

—

eltt

és

mikor

ember

(szopós

gye-

szemérmes menyasszo-

törékeny

nyokat, gyönge,

idben

egy

rek korában). Láttam már

Min-

poézis.

legrészegebb

liliomokat

a

másodszor láttam

leszakítás

már

ket,

akkor tányérokat vagdaltak a férjeik fejéhez.

Csak lett,

üljetek édesen,

elandalodva

egymás mel-

szegény gyerekek, megittasodva az elmúlt per-

jöv

ezek eseményeitl, kíváncsian a

perczek ese-

ményeire és ne nézzetek sehova, csak egymásra mert ha egyebüvé

hogy

a

próza

néznétek,

meg

már leskeldik rátok

szögletben, vagy talán minden lecsapásra

És jön

készül is

találnátok

—

látni,

egy

valahol

szögletben,

;

mint a

vércse.

még tetszets öltözetmég és nyájas. De majd

már, de most

ben. Kedves még, meleg

meglássátok, hogy

elhagyogatja apránkint szép ru-

háit és egyszer csak megáll elttetek durván,

mez-

telenül.

Most még mert úgy

—

csak az

rnagy

úgy kivánja a Csináljunk egy kis tréfát, illik,

gratz apó vidáman, mikor a közhangulat.

—

kezdi

eltologatni,

chic.

—

kiáltott föl

Knig-

már emelkedni kezdett

Adjatok egy

ív

papirost és

ollót.

Papirost hamar találtak, de ollót sehol sem.

Az rnagy maga

ugrott föl keresni.

egy

:

193

«száz fiókú» szekrény

Egy úgynevezett

állott a

nagy ebédl-terem egyik sarkában, annak az egyik fiókját nyitotta

emberi

hajjal

dem

Szent

A s

kü-

hajolva.

—

kér-

A szomszédom

volt

fülembe súgta

ki

Dienerschaftot.

Nem

Mit?

értem.

hamiskásan

kacsintotJ

tette, picziny

bepillan-

aggastyán

mulatságos

mert a bor

tást

egy

tele volt

rnagy ?

Isten, mit tart ott az

Sipcky Márton, a

A

el

kotorászott

fiók ezenkívül

álszakálak és bajuszok.

szomszédomhoz

a

— —

A

jobban megnézve láttam, hogy

;

lönböz parókák,

—

onnan

és

ki

egy kulcsot.

és

ollót

bbeszédvé

engedett a sárosi misteriumokba.

—

Az

segítségével

ember Dienerschaft-

az

tetszés szerint alakíthatja ját; csinálhat

bajuszok

szakálak és

efféle

ugyanazon emberbl torzonborz kakomornyikot

pust, sima franczia

és cotelettes

an-

az

egy

gol lovászt.

—

Ahá!

Az rnagy ív

visszatipegett

az

asztalhoz

;

papirt fölnyirkálta koczkákra, aztán egy czeruzát

vett és sorba járta a

Ne

bruderkám?

tél,

Igazat mondj,

gylt meg

kal

kodtak. tól ?

nem

az apó

új

:

a fejed.

»

A

születslatki.

dámák-

azok ersen vona-

vidáman dörzsölte

A bozél

Mikor

bolondság ez Kniggratz apó-

meglátják, meglátják* Mikszáth

be

«

brát moj

hepaziáskodj törik

a baja legjobban,

Micsoda

De

vendégeket:

s

köntOs.

kétszer

a

is

kezeit.

«Majd

figyelmeztette, I

4

•94

különösen

öregebbjét: «lgaz

az

mondani, mert megbánják.

Mikor az illet

tnt is

aztán minden

vendég

évszámot

papírra ráírta

a nevet

és

születési évszámát, az

öreg úr

el-

az asztaltól. Észre se vették

felejtették az egész

ködtek

tessék

»>

;

összeírást.

st

mindjárt

Hisz

röp-

úgy

thémák, mint színes

a változatos

el

pillangók

a réteken. Tószt, disputa, incselkedésck váltogatták

egymást. S mindez bizonyos könnyedséggel, nagyfölülctességgel,

világi

Mert

kedveért. dik

Sárosból,

a sárosi fiatal

tehát

legfölebb

leányba,

úgyszólván csak

nem

ember nem házaso-

is

bele

szeret

leányokon

sárosi

hangulat

a

sárosi

tanulja

az

udvarlást s viszont a sárosi kisasszony sárosi fiatal-

embereken próba,

a kaczérkodást.

nem megy

igazi ostromokat.

mesebbek az

Mindez

igazi vérbe, csak

A

csak egy

színpadi csaták végre

A

igaziaknál.

f-

maskirozza is

az

kelle-

nagy szenvedély és a

nagy érdek elnyomja a mi finom, a mi lezser és a mi

pikáns

Ah

az emberben.

semmi

istenem,

se

lehet tökéletesebb a világon, mint az oly emberek, a kiknek nincsen

méltóknak és törekvésük,

csak

vis-á-vis-juk minél

Talán

semmi vágyuk, csak szeretetre-

elkelknek hogy

a

szomszédjuk,

egy félóra

arczczal,

szolgát, ki

vagy

pompásabban érezze magát is

elmúlt,

mire újra visszatért Kniggratz

gyogó

egyéb

látszani és nincs

maga eltt

nagy kosarat

lehet,

hogy

ccEÍpelt.

.

.

több,

apó diadaltól

eresztve egy

a

.

ra-

kötényes

:

•95

—

Nos

uraim,

—

apó és

kczdé az

szemei

a

—

csillogtak és híztak a csodálkozó arozokon,

meg magunknak

náljuk

meg

denki kóstolja

tendbl,

Tokaj termését

mikor

a

született.

abból az

(Egyet

nyelvével.) Terringette, szegények

csi-

hogy min-

azt a jó tréfát,

esz-

csettintett a

vagyunk, de

jól

élünk.

S

ezzel kezdte kirakni a kosárból a kis

három-

deczis üvegeket, telitöltve azzal az olvasztott aranynyal, a mit tokaji

elé

oda téve

vel

és születési

—

a

nevezünk, mindenik a

ráragasztott

név-

—

kiál-

évszámmal.

No, ez igazán fejedelmi gondolat!

tottam

egészen

föl,

földi jólétbe és az

—

essentiának

maga üvegjét

Csak az kár

belemelegedve

kápráztató

e

ötletnek kedvességébe.

—

meg

)zgyzé

szaladgálva az asztal körül

—

az öreg, fürgén

hogy már

sokáig tréfálhatok így. Egy-két év múlva

vendégeim

is

lehetnek,

a kiknek

Eredjetek, öcsém, a filloxerához

már olyan

nem tudok

nem adnám, ha nek

.

.

.

Majd

és sokért

száz éven felüli vendégeim lenné-

Terringette, visszafiatalítanám

régebben

adni.

Fölfelé azonban

!

állunk (ismét csettentett a nyelvével)

jól

nem

lefelé

kellett volna születnetek,

visszaült

helyére,

.

Ah

poharát

az

ket

.

.

amici.

megtölté

1825-iki termésbl, (ebben az évben jött a világra

Eperjesen) és így szólt

a

beállott

mély csöndben

ünnepélyesen

—

Ezt

a

poharat pedig

ürítem

tü.

én

kedves

196

mostoha leányom, Hajnóczy Katalin egészségérc, kit

én úgy szeretek, mintha a leányom

volna

a

kí-

;

vánom, hogy a házassági kötelékben boldog legyen.

És hiszem

hogy

is,

De

gyermekeim.

nem

soká

az lesz, mivelhogy az

els

föl-

édes kapcsa, megvan köztetek, édes

tétel a szeretet

még nem

ez

—

tart

itt

A

elég.

fiatalság

vagyunk mi a példa, én és

anyátok.

—

Stefi

—

ne szemtelenkedj,

szólt

közbe Lazsá-

nyiné.

—

A

csak egyszer

férfi

Kniggratz apó

zavartalanul,

— az

kétszer.

A

kileheli

a lelkét. Becsületemre

az

els

(Zajos

hogy

—

meg,

hal

a

mikor tényleg

mondom, hogy csak már jól kiállja. Azért tehát én azt mondom,

nehéz neki,

derültség.)

folytatá

asszony ellenben

mikor megöregszik és

halál

—

a másikat

a fiatalságot pótolni kell.

Mint

a bajuszt a szakálból

pajzánul Keviczky Ödön,

!

—

vágott közbe

nem minden

alapos czél-

zás nélkül.

A

szónok maga

eléfogta

szokás

annak a végét be

—

is

elnevette magát, a nevetéstl

szerint kellett

asztmatikus

az

Ügy, úgy. Pravdu mas pan

testvér.)

Mint

a bajuszt

szépséget pótolni, de szív jóságából.

Ez

a

nem

fogod hagyni a

brat. (Igazad van,

szakálból,

a a

!

kell

a

hanem

a

úgy

patikából,

fundamentoma

goknak. Édes leányom, Katalin és el

köhögés,

várni.

a jó

házassá-

Egy-két óra csak

szülei hajlékot, talán örökre.

:

1^7

hogy

magadnak

fészket építs

új

fogadd az

;

útra,

szívecském, ezt a tanácsomat.

Lazsányiné

elérzékenyedett

és sírva

borult

az

asztalra.

—

Nem

—

szeretnék anya lenni

morogta a vén

Sipeky.

Maga Kniggrátz

apó

zsolgatott a szemei közt,

—

De még

ségeim

nem

ez

nem

ezzel

is

ellágyult s valamit

de azután

folytatta

hogy köteles-

elég, érzem,

véget. Volt

értek

mor-

nekem egy

derék ezredesem, bizonyos Kozsebrovszky, szegény

fnemes,

lengyel

különö-

a ki így szokott szólani,

sen a hónapok végén:

«Ha még egyszer

születnék,

körülnéznék a szobában, hogy van-e

Stefi,

bent

Wertheim-szekrény és ha nem volna, hát (hogy

mondjam

csak?)

nem

^X'ertheim-kassza. viselés

De

A

születnék meg.

Hát

igen, a

pénz, a pénz, mely a háború-

fundamentoma, pénz nélkül nem lehet háború.

ezt

már Montecuculi mondta. Hiába,

okosat a katonák mondanak.

hogy

»

is

pénz nélkül

telik

De már

Mert én

lehet

Azért tehát a mi

családi béke.

mennyi

nem

.

itt

minden

azt

mondom,

béke

se,

legalább

tlem

telik

.... a

. .

nem

arc^át elöntötték a

bjrta folytatni, becsületes, vörös

könyek

kezével (a jobbal

s bal

a poharat tartotta) idegesen rángatott ki a waflFcn-

rokja nyilasából egy iratot.

— tottan

Itt

—

van egy kötelezvény .

.

Ötvenezer

—

forintról

dadogta szakga.

.

.

édes fiam

.

.

.

!

198

Odament Endréhez és átnyújtotta. majd legközelebb Tedd el

—

.

.

.

legkö-

.

.

.

zelebb.

A

társaság tagjai fölálltak és lelkesedve éljenez-

Sokan hozzájárultak és kezeit szo-

tek, tapsoltak.

rongatták.

Maga Endre

lehajolt,

kezet csókolt neki,

megölelve Endrét és sokáig tartotta a fejét

mire

szívéhez szorítva

.

.

Endre

.

adni a

akarta

vissza

kötelezvényt.

— Nem, nem — egy — Ne okozz nekem keserséget

elutasító mozdulat-

kiáltá

tal.

.

.

Fájna, ha

.

Nem, nem

!

Tudom

méltó volt a tokaji

essen-

eresztenélek

üres kézzel

el.

én, mi a kötelesség.

Ez

aztán csakugyan

tiához.

A

társaság

fölvillanyozott

koczczintott

és

fölhajtotta az isteni nedvet.

Mindenki

rnagyot

magasztalta az

derék ember az

!

Ha nem

származik

is

De

:

iszen

nagy sök-

tl, de igazi gavallér-szív dobog benne.

—

Ha még

dének mások, csak

gyönyör

a tulajdon lánya

—

de

lenne,

—

egy mostoha leány

vélekeI

Mégis

dolog.

—

Kivált

—

Éljen Kniggrátz apó

ebben a

fin

de

si^cle korban. !

Éljen

!

Éljen

Magamat is meghatott ez az érdekes inczidens még némi aggodalommal is eltöltött, hogy Endre barátunk talán nem marad meg pályáján, a hol és

immár szépen kezd

a neve emelkedni

s

az ötven-

ezer forintos hozomány elvonja, legalább egy idre.

»

:

'99

a hova úgy a

is

hegyes

czipk

hajlamok,

vele született

taszítják a

orrú

gentry-

a

perifériájába,

kaszinóba.

Odamentem hozzá

—

Gratulálok, nábob úr, de azért a

se kell

Rám

ám

lecsapni, jó szerszám

kérem ne legyen olyan

Az öreg net alatt

nyakán

megyében

forgatta

mint

is,

(Az

ezt viselte.

úr,

ezeg, kinek Sárosban a

kivörösödött a jele-

mert

a medve-rendet,

néhány idsebb

ült,

izgatottan

feszengett,

;

«Ugyan,

naiv.

tkön

Csapiczky

még

bizonyos fö-

mondaná:

mintha

mosolygott,

tollat

az.

nézett és szel idén, de mégis

lénynyel

idzik

súgtam

és a fülébe

pár hetet

s

ber-

anhalti

minden

birtoka van,

eg)'

ujjaival

általában

évben

ilyenkor min-

dig elpotyogtat medve rendjébl egy pár példányt.)

Egyszer

föl

dolná,

egy

súgott

valamit,

Észre se tartva

állt

is

szólásra,

kukkot se a

;

szeme szokatlanul melyet az orrán

már

fénylett a

felejtett.

a

visszajött,

kevélyen

fejét

mintha

meggon-

mondott, csak egy inasnak elvezette

ki

vettük,

kezében

de

ajtón.

egy papírívet

vetette

hátrafelé,

zwickeren

keresztül,

Egyenest

felé tartott s megállt eltte,

baloldali

a

menyasszony

nem mint egy szeret

após, de mint Lancelot lovag.

— Kedves menyem — !

hvös a

volt

minden

Csapiczkyak

nem

szólt

ünnepélycsen

szava, mint egy

s

oly

fejedelemé

—

szeretnek bizonyos kérdéseket

eltérbe hozni, de bizonyos kérdések mégis el-

jönnek,

ömlött

maguktól,

részint

De

elrántva.

A f

árczán.)

el

Az

foglalkozni

hevernek a Csapiczkyak

nem

volt

nk

részére.

ül

fölvetett kér-

a

ország

déssel terein

összes

csontjai

szükségségünk családi

fogva

keserség

(Végtelen

hogy

az,

kell.

hajuknál

részint

mindegy.

ez

Csak

kriptára.

(Gúnyosan pislogott

csata-

nekünk

;

a

átellenben

az

báró Kramlyra.) Igen, a mi csontjaink a csata-

tereken hevernek

zdve, minden piczky

nem

meg vagyok gy-

kedvesem, és

megmozdulna, ha egy Csa-

csont

tenné,

azt

mi

a

Csapiczkynek. Íme, leányom, vegye

kötelessége

tlem

egy

jó szívvel

némi tpénzül e hatvanezer forintról szóló kötvényt.

A

szegény Katicza azt se tudta, mit

csak átvette

kezében

A

— lesz,

—

az írást és

beszélnek,

morzsolgatta

tartotta,

ott

keszkenvel együtt.

a

társaság pedig tombolt, ujjongott. Igazi gavallér,

—

kiáltá

Garzó

Pál,

—

az

is

míg csak egy foszlány van belle. úr pokolban

IJr az

—

is

jcgyzé

meg

Prusz-

kay György de genere Tass.

Sokan fölugráltak legénynek. a

Magam

és rohantak

gratulálni a

megváltoztattam

is

v-

nézetemet

jövjérl.

— —

Most már

Ön

is

azt

én

is

azt

mondja

tetét bizonytalanul.

Úgy

—

mondom

:

le a tollal

I

mereszté rám a tekin-

rémlett nekem,

hogy mon-

dani akar valamit, de aztán mégis leküzdi és csak

annyit kérd: Miért mondja?

Csapongva bontja

Mikszáth

:

A

gavallérok.

k'

szárnyait a jókedv.

20I. lap.

aoi

—

Mert ötvenezer már

tízezer forint

És végre

sebb újságot olvasni, mint

Kniggratz apó majd lelkendezéssel

—

kasan,

bruderkám,

hulldogáltak

írni.

el

vagytok látva dere-

Majd

derekasan.*

meg nagy

Csapiczkyt ölelte

kedves

száz-

kényelme-

is

gyerekekhez rohant nagy

a

»Most már

:

saperlott,

még semmi, de

forint

valami.

«Lefztél,

szeretettel:

és ismét

lefztél*

átkozottul

öreg

az

vono-

könyei. Csapic^ky fitymálva

a

gatta a vállát:

—

Majd akkor

látnád,

Kniggrátz, ha még meg-

volnának a Csapiczky-dominiumok.Ugy értem

hozzá óvatosan,

Olyanformán

ha

jött

dominium most Ezalatt

— is

tette

még mind megvolnának. mintha még vagy öt-hat

ki,

megvolna.

Egyszerre

beesteledett.

gyertyákat nagy

—

be

hozták

ezüst girandolekban

a

fekete

és a

Kezddött az asztalbontás. A menyasszony vlegény elhagyta az asztalt, meg a tekintélye-

kávét.

és

sebb hölgyek

és urak,

de

ivók, lármásan követelték,

véjukat,

minthogy

kezni, a mikor

a post

a

hogy

k

elhullván a

ihassak ká-

itt

caffanumnak

jelesebb

a

fiatalság,

követ-

kell

férgese, mint a

kából kieresztett madár, csapongva bontja

kalit-

ki

szár-

Az

öre-

nyait a jókedv.

Egy gebb

rész átalakul

hölgyek

kanapéra, a a mai

kártyakompániákká.

összeülnek

zsölyékbe és

egy-egy

szögletbe

pikáns lében

nap élményeit. Hallani

a

a

tárgyalják

suttogásokat:

»

— —

Csinos hozományt kapott. Halk, elfojtott nevctgélés hasítja szét a szak-

Aztán megint beszélnek,

gatott félszavakat.

aztán

megint nevetnek.

A

háziasszony nincs bent, mert a menyasszony-

még sok

a baj.

csomagolni és

elre

nyal

úti

A

állomásra.

szer, talán

Az

összes málhákat össze kell

kiküldeni

menyasszony

koszorút fejérl, a hófehér ruhát szor lesz

még

szó egy

génye hozott,

legasszonyosahbai

úti

A

mi járatban van.

«Add

feketét a bogáncscsal. »

«

menyasszony

és a

kihordják

kellene

hordaniok, de a

engedi. Nekik

az

nem de

házát, ha tudja,

azt

a

mamám. átöltöznek, a

itt

azaz

bútorzatát,

caffanum-párt

post

parancsol a gaida

k

leg-

a

mamám,

vlegény

ebédl

szolgák

ide,

hogy

a vasúton,

Ugyan, ne okoskodj, olyan

öreget mutat. » «Épen azért, a

aztán ki-

mákszínt, a

kalapok közül szintén

alkalmasabbat válogatja.

Míg

meg

ne ösmerjék

;

a

vle-

mit

a tokba,

ruhát,

a

lekap-

alatt),

ékszert, a

gondosan

beteszi

szemeli toillettjeibl az

leveszi

(melyrl annyi-

hosszú élet

smaragdos

csolja nyakáról a

még egy-

fölkeresi

szzi kamrácskáját,

utoljára,

a vas-

igás kocsin

maradnak

vigye

;

ki

nem el

a

nem enge-

és

dik a kényelmes helyüket a tánczolóknak.

—

Hát semmi

grStz apó.

—

nak a Jézus bútorait

;

is

A

;

secko jedno

— hagyta

rá

Knig-

korhelyeknek igazuk van, azok-

kitér.

Hordjátok

ott lesz a táncz.

ki

a

társalgószoba

:

>03

Meg

kezdte aztán maga Kniggratz apó, öre-

is

gesen aprózva Szlimóczkynéval, én

közben

uti

tam meg

a

ruhában

visszajött

csárdásban

—

is

hogy

menyecske; a magáé, átadom.

Endre félrehúzott

—

a

elkerült és keresi, hát odavittem hozzá a

Itt

id-

szegényke

volt

Azonkívül láttam,

nap izgalmaitól, pihegett.

Endre

az

menyasszonyt forgat-

fáradt

;

magam

az ablakmélyedésbc.

Egy lepecsételt csomagot teszek le a szobáNagy szívességet tesz nekem, ha beviszi

jába.

Eperjesre és holnap átadja a takarékpénztári igaz-

Kubányi

gatónak, nála

— —

lév

Sámuel

úrnak és visszakéri

térítményemet. Megteszi

Természetesen.

A

dolog olyan természet

—

a

?

jegyzé meg,

—

hogy csak biztos kezekbe adhatom.

—

Nyugodt

Örült

lehet.

sebesen rohant az id. Észre se vettük,

mikor csak eltoppant

A

a

legérzékenyebb scéna

nagy kakuk-óra kilenczet kakukolt,

üveges

hintó

elállott

az

udvaron.

ideje.

a négylovas

Ámbár

iszen

nem lehetett, csak hallani, a lovak kapálózáhám csörgését szuroksötétség uralgott künn, hold nem világított, csillagok nem pislákoltak, terlátni

sát,

a

;

hes barna felhk jártak az

égbolton,

mint mikor

szanaszét,

barna

keresztül-kasul

festékek

folynak

össze.

A

kártyaszobában a korhelyek asztalánál minde-

nütt híre futott:

104

—

Az

Az

egyik imposztor (persze a

új

pár utazik.

csettentett a

nyelvével

és

korhelyek közül)

elkezdte a torkát

gar-

következ kezdet opera-áriával: «Oh, megtudod ...»

garizálni a te

éj,

de

Vigyorogtak, nevettek, az

góba, hogy meglássák

abba

azért

mind

kártyázást,

ivást,

betódultak

még egyszer

hagyták a

társal-

és

elbúcsúz-

a

parancso-

zanak.

Kniggratz apó épen akkor adta kat,

hogy

nagy

tekintve a

ember lámpával

a hintó

ki

sötétséget,

egy

eltt lovagoljon,

lovas

Krivday

(eperjesi professzor, a fizika tanára), a ki az imént

húzott be

egy nagy

azt fejtegette,

hogy

«

zsinórt*

közlékeny

és

lett,

a lámpánál, a mit a lovas visz,

csak a lovas lova fog

pedig ezen gyakorlati

látni,

de a hintó kocsisa nem,

czél elérése kontempláltatik

;

nézete szerint tehát a lovas lovának a farkára volna

kötend

A tette

—

a lámpa.

körülállók nevettek, de

Kniggratz apó türtz-

magát és gyöngéden monda: Kivihetetlen lenne, Krivday úr, bizonyára ki-

vihetetlen.

A

—

tanügyi bácsi fölfortyant:

Önöknek nincsen érzékük

a

tudomány

uraim. Ki kellene számítaniok a fény sát s mindjárt láthatnák,

hogy

a ló

iránt,

erejét, hatá-

farkán van

a

lámpásnak a helye.

—

Ugyan,

ugyan, Krivday úri

De

hátha a ló

105

elkezdi magát legyczgetni a farkával, mi lesz akkor a lámpással ?

Krivday megvetlcg morgott valamit

mányok mellztetésérl tálynál, aztán

gyobb

is

úgynevezett középosz-

az

oda somfordált,

volt a tolongás, a hol a

érzékenyen

zott

a nyakát

;

a mamájától,

csókolta,

görcsösen

átfogván szemeit,

arczát,

:

vén

a

legna-

hol

a

menyasszony búcsú-

amerre érte

Ejnye no. Hol van

ajakát.

tudomá-

a

mondaná, hogy nem szeretne anya

Sipeky? Most lenni.

Csak a platinát lehet még jobban nyújtani, mint leírását. De miután az nem érdemes többé. A mulatság még folyt, az ifjúság

egy lakodalom

házasok

uj

elutaztak,

komolyabb elem

fárblizett,

quarterkákat, éjfél

után pedig korhely-levest, pirítós

A

s

mindenféle

háziasszony

koládét

a

limo-

kenyeret,

csillapító és stimuláló

szereket.

fekete kávé mellé egy ibrik cso-

mindenkit rábeszélve,

szervi roztatott,

is

a

hord-

a szolgák folyton

ták a fekete kávékat, likröket,

nádét

tánczolt,

hogy egy kanálnyit tegyen

kávé

findsájába a

a

közé.

—

Majd

meglássa, milyen kellemes

Én

eleinte

itta

az anhalti berezegnél.

teszi.

Ah,

nem akartam a

hinni a

De

izt

valóban

berezegek! Tudják

ad neki.

Stefinek,

ám

ki

így

fölségessé

ezek,

mitl

döglik a légy.

Sohase mint

itt.

láttam

Ugy

oly

elegáns

nagylelk

farblit,

bántak a pénzzel, mintha mindegyik-

ao6

Ha

nek egy bankóprésc volna otthon.

be-

valaki

húzott egy nagy zsinórt, valóságos gyönyörséggel szemlélték a játékos társai, mintha szivbl örülné-

nek

a sikerének.

«

egy

derék

Hurrá,

húzás

volt,

de nem birtad eléggé kiaknázni a kártyádat, még vissza

be

söpörte

vágnod »,

volna

kellett

a

mogorván,

bankóit

a

csak

nyert,

ki

kedvetlenül,

mintha restciné, hogy a szerencse olyan utálatosan

Néha

segíti.

beállt a

«

hozom, viszem*, de

e körben

réme, volt.

«

itt

Míg

fogyott

valamelyiknek

elfogyott

ki

Hozom »

ur

azonban

«

ott

ültem

elkel

milyen

Egyebütt,

is.

Hozom

pénze

a

s

volt

játékosok

a

grand-siegneur

ur*

Bogozy bácsinak

mellettük,

a pénze, harminca: forinttal volt

megter-

húzott be de

helve a kasszában, melyet Keviczky

genere Kund.

Bogozy

bácsi kivette a tárczáját.

— Tudsz —

egy ezrest?

váltani fráter

Dehogy,

Magunknak

is

—

felelte

kell

Keviczky kelletlenül.

—

az apró pénz.

Senki se tudott váltani egy ezrest, a mi valósá-

gos dühbe hozta Bogozyt.

—

szerencséhez zott,

— —

Koldus kutyák vagytok,

hogy

kell

mire

fordulnom újra

mormogta,

s

—

a

addig hozomo-

visszatértem

az

asztalhoz,

már egy garmada pénz hevert eltte.

A

többi

asztaloknál

pénzben, mint

tarok folyt,

a fárbli. Itt hát

sokkal

kisebb

szabad volt minden

unform, diplomatizálás, ravaszkodás,

mert

itt

nem

107

nyereségvágy

a «

A

virtus*.

A

finom

ilyen

persze

mindent,

Kifecsegtek

tiókat.

hanem

szerepet,

a

játszsza

gavallér érzi az

Blumen.

in

«rövid» a ki kiadott, fejkavarva dohogta:

vizben

lyik

hogy nincs

hogy

azt teszi,

meg?» (Ez

fúljak

senglije.)

«

Vígan

annyit

dudál

«Csapatosan

a

«

hosszú*

togatja a

ccMein Herz was

:

bolond

De

is

olyan

nerek,

a

fecsegés

jól

érti,

nem képez

?»

kell visszahívni.

mint az

szerint inkorrektséget, mert nál

du noch mehr

willst

a tarokk «tol vaj nyelvet*

fölvev

:

ellenben azt haj-

hogy herzct

kitalálhatja,

minthogy ezt

Ha

meg

hogy sokad

jár a varjui>, nyilvánvaló, szín.

Me-

jelentett,

partner valamelyik szin kiadásánál azt jegyzi

magával van a kiadott

«

portugál*,

a

Ha

van hiva.

jó szin

a

distinc-

maga

a

ellenséges part-

kártya-kódexek

a

egyformán

árt és hasz-

mindenkinek. Érdekes megjegyezni való, pszicho-

lógiai

szempontból,

egyszerre

tótra

megint nem

hogy

fordítják

(cdolusí),

kritikus át

a

helyzetekben

diskurzust,

tótul.

Fblyt hát a táncz, a játék, az ivás

kasok megszólalásáig. Akkor kezdtünk

kászmálódni

és a neje akkor is

mi

csak a velük született ösztön,

mert mind a négyen tudnak

szerre haza

a

;

a társaságot. virrad.

a ka-

aztán egy-

ámbár Kniggrate

rimánkodott,

— De hiszen mindjárt — Dehogy, dehogy.

egész

apó

hogy ne rontsuk

io8

Kniggratz apó minden

hogy

órát megállíttatott,

ne konfundálják a vendégeit.

— De hiszen szólnak — Nem reggelt

a kakasok.

bruderkám, de

kiáltják azok,

a

siránkoznak

már

;

sok

;

a

elpusztult

ma

itt

nemzetsé-

a

gükbl.

Mindegy

tömeges

nagy

hogy

szivcsen tették, mert mind

Nagy

jól

rajtok,

pompás

Gyönyörség

négyesek.

szerszámozták

amint

be.

Nem

helyben volt hagyva.

lassan elálltak sorba a

czifrahámos

piacetet

a

fogjanak

kocsisok

a

r-

megpuhult az

végre

nagy rimánkodásunkra megadta

s

az ukázhoz,

nézni

föllépésnek

és határozott

sikere lett; hajnal eltt

sallangos,

végig

volt

udvaron.

az

Futkostak a homályban a lámpások, mint a bolygó tüzek.

Egy-egy

fölnyerített,

ló

káromkodta magát tárt

;

nem

találta

egy-egy kocsis

meg vagy

a

el-

kan-

vagy az oston.

—

Hát engem

ki

visz

én gazdám már messze

—

Eperjesre?

Mert

az

Én, én, én.

Egyszerre hatan

Bogozy

fogata

vitettem a

állt

is

ajánlkoztak.

el

De

elsnek, annak

minthogy a a kocsijára

bröndömet.

Csak mikor már

— — —

el

jár.

felültünk, jutott

Ejnye, hiszen te

De oda megyek. Hogy, hogy ? Ha

túl csatlakoztál

nem mégy jól

eszembe. Eperjesig.

tudom, tegnap Sóváron

hozzánk, valamely közbenes faluból.

309

—

Az

lennem kilenczre

kell

Eperjesre megyek; bent

de mégis

igaz,

a hivatalban.

— Ugy? Te hivatalnok vagy? — Sajnos — Bogozy sötéten. — És hol? — A törvényszéknél, — monda — A törvényszéki elnök? felelte

kelletlenül.

Fölkaczagott kedélyesen és hátbaütött.

—

vagyok a telekkönyvnél

Iktató

...

ha épen

tudni akarod.

— A

Ne

bolondozz

!

telekkönyvi iktatók

Engem föl nem ültetsz. nem járnak négy lovon.

Bogozyt a bor beszédessé

tette és szintévé.

—

mondta

egy

Adj egy

—

kis tüzet

és

rágyújtott

szivarra.

Csöndes szell se

volt az

fújt,

a

bában. Balról a rejtelmesen,

gyufa

szépen

lazsányi

hátunk

koromsötét;

és

éj

erd

mögött

fogatnak a dübörgése verte

égett,

egy csepp mint a szo-

suhogott tíz-tizenkét

föl

a

szeliden,

négyes

mélyen pihen

természetet, hogy szinte vonaglani látszott a lovak

dobajától

a

föld

s

szerszámok csörgésétl,

a

a

csöngetyük csilingelésétl ébredezett az erd.

—A Bogozy.

—

négyes

fogat!

—

Persze a négyes fogat. Festve van,

No

brúder.

Mondhatom

és csak

a lámpáknál

tért vissza

neked, látszik.

a

thémára

hogy csak festve van

De

te

még

fl:zöld»

vagy atyámfia. Becsületemre, zöld vagy, azimborám.

Oh

no, majd meglátod

Mikszáth

:

A

b€»zti6

kfintfis.

a virradatnál,

hogy mikép l^

olvadnak neked, adj

hogy

kapitális

még egy

Mondhatom

Hehehe.

négyesek.

a

el

gyerek vagy. Mindamellett

már

gyufát. Hallottál-e

valamit, amice,

a Hatvani professzorról ?

— —

Hogyne Hát

I

azt tudod-e, mikor

egy nagy lakomáról

pompás csörgs szánon, négy lovason. Reggel aztán otthon hazaszállfttatta

találták

vendégeit,

a

magukat

a

küszöb

mindeniket

eltt és

nadrágjuk

a

úgy húzta ket az ördög a lábuknál fogva a kövezeten már ameny-

nagyon

volt

el

mert

kopva,

—

nyiben van Debreczenben kövezet

— —

Errl csakugyan

No

hát

Sárosban

és

ilyen

látod,

majd

ördögünk van nekünk

Majd

meg a bakon bóbiskáló még Vándok ? Egy félórányira. Bolond vagy, Jól

kell

inast

Hé

—

faluban

—

János,

messze van

lennie.

Vándok még messze

Hát akkor micsoda Nincs

itt

lépés

de öt-hat

falu

van.

van

itt

a közelben ?

semmi.

Hatalmas kutyaugatás ezer

reggel, ha

szomszéd

ismerem a falumat, nagyságos uram, meg

a vidéket.

— —

itt

a

meglátod.

rázta

— — —

.

.

meg minket

nézz

megvirrad. Én különben már

kezdek vedleni.

.

olvastam.

távolról.

felelgetett

hangzott

Nem

is

egy

föl

erre

kutya

vagy

ugatott,

egymásnak kisebb-nagyobb

distanciákról, ki vékonyabban, ki vastagabban.

;

János a szemeit dörzsölte.

—

Gubó

legyek, ha mégis

nem

itt

van a falu

szemeit

és csodálkozva meresztgette a

—

szürkül

a

éjszakába.

Bogozy vidáman

—

meg

lökött

oldalba.

—

Ezt ugyan bolonddá tettem az ugatással,

súgta (mert hasból tudott ilyen

megint

aztán

ugatni),

akart

ami

eljönni,

a rá

fogta

még nagyobb

szemfényvesztést

a

s

csak

falu

most már egyenesen

ki

egyet-kettt,

vakkantott

mindig közelebb-közelebb, de a

Jánost,

mvészettel

nagy

mégse

ámulatba

ejté

kísértetekre

a

vac^ogó fogakkal

kapaszkodott a bakülés vassorompójába.

Nagysokára

Vándokra

megérkeztünk

mégis

egy ötablakos cserepes ház eltt megállott a bakról,

János inas leugrott két lovat

nyugodalmas

és

lekapcsolta

jó

kapun.

—

tett:

Hát

—

—

Ahá,

Hát

már

köszönöm

— de

és a lóléptek

mi az a fehér mellettük

az övé.

Itt

semmi

se

nem ugy

itt

van,

hagyta

Ugy?

A

ruha a

;

a mint

látod.

—

?

barátocskám, a János ingben és ga-

az,

tyában, mert az inasi gúnyáját levetette,

nem

—

elolvadt.

hebegtem fölrezzenve

irányába tekintve,

—

és

aztán

látod-e,

inas és a két ló

urat

engem figyelmeztemikép kezddik a vedlés?

Bogozy,

utána

kiáltá

Az

Weisz

Tiszteltetem

eís

az

kivánván,

éjszakát

elvezette a csikorogva nyiladozó

—

a kocsi,

tied. 14*

—

Az

se

nem

—

—

dünnyögte,

az

is

kOlcsOn

v«n kérve. Ilyenkor, ha elhagyta magát

nem

és

de ha összeszedte

igen rosszul beszélt

magyarul,

az eszét, alig ejtett

jelentékeny hibát.

mellére,

nyatlott

tyantás jelezte,

se volt

vigyázott,

Feje leha-

egy-egy hor-

vasból,

hogy egy boldogabb létben kóbo-

rog, nyála végig csurgott a szakálán, haja kuszáitan

csüngött le

homlokára

c«5ak

;

álmok országából

vissza az

a zökkenéseknél tért

Sárosba

A

de ismét behunyta a szemeit. gan koczogott tovább

srn

a

fölpislantott,

;

két ló pedig vi-

Most már

poros utón.

jöttek a falvak, Gortván

hallottam a bucsu-

kurjongatásokat, melyek nyilván az öreg Csapiczky-

nak szóltak, de eszemágában sem a kocsit. Hajnalodott

az

utat,

a

szárak

és a

mintha

egy

haptákban.

csíps gallyait

Mindjobban

mákok meredeztek

zörögtette

szél

az

szemlátomást fehéredett

ez a íehérség rosszabb volt,

katona

kezdett

pirkadni

ég

mely leöntötte

legyek úszkálnának),

volt

a kukoricza-

helylyel-helylyel,

század pangánétos

Az

a

venni

ki lehetett

mezket, melyeken csak

hajnali ;

volt megállítani

a

állna

ott

keletrl útszéli

s

fák

természet, de

fekcteségnél

;

köd

a falusi házakat, (mintha tejben

beborította a

Simonka hegy-

gerinczét és eltakarta az utánnunk jövket.

Semmit

se lehetett látni, csak a kocsist, a hortyogó telek-

könyvi iktatót és a lovak hátulsó lapocskáját.

A

Sóvárra vezet keskeny úton valami bolondos

— Alikszáth

:

A

"Én

gavallérok.

\ohn vagyok'

213. lap.

!:

113 utbaha)]ó gally megcsapta

Bogozy

a

arczát

;

föl-

serkent.

—

Miféle szemtelenség ez

szemébl

Kitörülte

már egészen

—

Mi

az

Hát már

1

mennek ezek

tranczial Jól

Most

foszladozott,

is

lehetett.

látni

ördög

Ejnye!

köd

a

világos volt,

Eperjes tornyait

I

az álmot és szétnézett.

vagyunk

itt

?

Bas-

Hanem

a lovacskák.

itt

jó lesz megállni, várjuk be a korcsmánál a többieket.

Egy

most. Hé,

A

—

még

Ugorj

Pih

egy lefityeg borókaág

zárva volt.

le, Páli

kocsis

és

rúgd be az

leugrott

s

papucsban,

zsidó.

pongyolában

Megpillantván

az

ajtót.

dörömbözni,

elkezdett

mire nagynehezen kinyilott az gott

lesz

megáll asz a korcsmánál

Pali,

sóvári korcsma, melyet

ékesített,

balzsam

valóságos

törkölypálinka

kis

nagy szakálu

egy

úrias

elcsoszo-

és

ajtó

phaetont,

levett

sapkával közeledett és bemutatta magát

— Én Kohn vagyok. — Én nem vagyok —

Bogozy

viszonozta

—

bemutatást arisztokratikus gggel.

a

Hozzon egy

meszely törkölypálinkát.

Nemsokára csakugyan kibontakoztak jövk.

De

szent égi

Hová

equipázsok? Csak vagy négy kocsi kétlovas s azokon hatan-heten szölve, mint

nev

az arató

az utánunk

lettek a fényes, nyalka

tótok.

jött,

ültek,

A

de mind

összegyömö-

hetyke,

ragyogó

urak, a Keviczkyek, Pruszkayak, Nedeczkyek,

:

a«4 Niczkyek, a kik mind külön fogatokon mentek teg-

nap

úgy indultak

s

lami

nyelte

el

tarsolyos,

czifra

huszárjaikat

lovaikat,

Bogozy

mint a hogy

Domoróczy

Pista

valónak (tegnap a

van, a

Az

nem

bokája

meredek

szóval,

:

eleresztve a

istállójából

ültek

szemüvegén

illúzió

fzött lábszára

szép,

elég széles,

?

mellett

Blackstone

csdjc nagyon

a

közönséges olcsó

Mária, kik lehetnek jesi

útközben,

kocsik

Metternich

feje se

kocsiban

utolsó

a

tüzes

hirhedt

a

fölcsigázott

A

nézegettem).

A

hanyagul

Maga

nekem most

se látszott

prüszkül,

a

mesélte.

lovagolt,

Blackstone kantárját.

át

Hát csakugyan va-

vissza ma.

gonosz dzsin

a

ló.

legtöbben.

Nini, a cigányok,

banda, hátul a cimbalom

Jézus

az eper-

odakötözve a sarag-

lyához, ell a brugó, mint egy nagy kürt.

A

korcsma eltt szivélyes

—

Jó

reggelt,

leugráltak,

fiuk,

A

de az orczáik,

azt

a végtelenül

elkel

kedély-

ruháik

gy-

Nem

tették

röttek voltak, az inggallérok piszkosak.

rám többé

gavallérok

üde mosolylyal, kifogyhatatlan

csillogó lélekkel,

lyel,

jó

volt a találkozás.

reggelt!

benyomást, a

mit tegnap.

—

Holla, korcsmáros, törkölypálinkát

még

nap elég

Prunelle

a

Naltet

1

(Hm

volt

teg-

nekik

jó.)

Jöttek az üvegek sorba. dani

se

:

Kohnné

is

Kohn nem gyzte hor-

kibujt a vaczkából és segédkezett.

Domorócay nagy kedvre

szottyant

"5

—

el

Hej, more,

mar valami szomorú

Egy

nem

pillanat

brács, fuvola,

mosolygott,

szerszámokat! Ha-

a

A

!

legszomorúbb at.

aztán

rárántotta

a

heged, ravaszul

a Gott erhaltet (mi-

legszomorúbb

urak kaczagtak

volt

primás,

kézben

sok és

minden. Babaj,

szerint ez volna a

Az

azokat nótát

nóta).

Babaj tréfáján,

a

hasukat fogták, de a lovaikra

nagy

szinte

a

volt;

hatással

egyszerre csak elkezdték ütemre mozgatni a nyakukat és a lábaikat, a

Domoróczy

paripája pedig

neki iramodott ezekre a hangokra az exercirozásnak,

megszegte

a

nyakát

a

szabályos pirouetteket vágott rális is

—

szügyibe

olyan

és

hogy egy gene-

ki,

megbámulhatta volna.

Mi

lelte

Bogozy

a

—

nem

Hát

—

ezeket?

kérdem csodálkozva.

fülembe súgta: látod?

Csupa

honvédlovak;

az

aerariumtól kikölcsönözve.

Nagy hályogot szerre

rántott

le

a

szememrl

megteltem mindenféle gyanúval

s

;

egy-

a

mint

újra fölcziheldtünk a kocsikra, az Eperjesig tartó

rövid utón keresztkérdésekbe fogtam

—

Hát ezek az urak

Bogozy uramat.

hova mennek?

Hiszen

ezek urak mind a falukról jöttek tegnap.

—

Mert még tegnapeltt oda mentek ki,

össze-

készüldni a lagzihoz, de voltaképen egyszersmind eperjesi hivatalnokok.

— A Pruszkayak — Azok kataszternél is ?

a

vannak.

— — — — —

Lehetetlen

ó

—

I

És Domoróczy

?

Írnok a megyénél.

Hát Keviozky?

Ellenr

az adóhivatalnál.

Sznj meg,

Bogozy

öreg, rültté teszel,

szemem közé

vonogatta

és

a

Hát azok a négyesek,

—

kiáltám,

a

vállát

fújta a szivarfüstöt.

—

pompa,

—

az a

a fény, a ragyogás, a havanna-szivarok és

minden, minden?

—

íHist és pára.

nözve. Innen

amonnan

A

négyesek

ki

szerszám, onnan

a

a hátulsó két

els

két

ló,

negyedik helyrl

egy

ló,

voltak kölcsö-

az

a tjlbury vagy a sandlaufer.

— De ez valóságos — Paperlapap — vágott közbe Bogozy hevecsalnának meg? Hiszen minsen. — Ugyan hisz

csalás

I

I

kit

denki

E

tudja

jó fiuk

együtt

...

kedves.

Mi

—

hogy nincs négy

másikról,

a

mindössze a formákat

Csak

a szép

si

formákat.

akarod

.

sincs e

öt

királytól,

volt,

mint

olyan

csak

az

.

.

forma.

.

Kniggratznek

garast.

kerek földön,

czímeres szamár kért a

.

.

ér

ez

mondani, hogy

azt

rnagy ötvenezer forintja Nos igen, az is csak egy Mit? A kötelezvény

— — — Nem

Hisz

ebben?

rosszat lelhetsz

nem

lova.

meg velem

tartják

a

kis

egyebe

nyugdija. Elég

hogy nem valami okosabbat a

kamarásságot

;

megkapta

517

De

volna.

szegény ördög

hát a

egy vén hofdáma

.

olyan

hiu,

mint

.

.

Izzadság csurgott a homlokomról, szemeim tágra

dagadtak a csodálkozástól.

—

No

egy

ez szép

piczky kötelezvényével csak

—

Oh

mint egy

jaj,

—

De

história.

nem úgy van ?

nevetett Bogozy,

zuhatag, — még

az öreg Csa-

olyan

ugyabban

jóizüen,

Csapiczkynak

I

idáig ér az adóssága.

És mutató

—

De tndtem,

így

szegény

lefzni

újra

ádámcsutkáját

az

ujjával

e

visszatérve

újra

és

birizgálta.

házasokat!

új

szemfényvesztéshez és végig gondolva

—

csodálatos az

esemé-

jól

tudták,

nyeket.

—

Ostobasági

Az

uj

házasok

igen

hogy azok a kötelezvények nem érnek egy fát

sem, de nekik

tette a

tetszett,

is

ket

hajító-

gyönyörköd-

is

forma elkelsége.

— És vendégek? — No, azok mind tudták. — És mégis ujjongtak, lelkesedtek. — Termesz etesen. Mert mi sárosiak nem a

is

rá a

érünk

szegénységünkre gondolni, a helyett örökké

abból tartunk

fpróbákat, hogyan csinálnánk,

gazdagok lennénk. És ha valóságnak

tartja

idegen,

az

eladás, örü-

siketül az

lünk neki, tapsolunk magunknak

ha

ha

látjuk,

hogy

tudjuk

abból,

hogy

s

hiba nélkül játszottunk-

—

Megállj

csak,

—

kiáltám,

a

kezét

megra-

2l8

—

gadva

nem

— Egy

voltak

Dehogy. Nincs az a

végre

nul kevélyen

—

.

nev

egy

most

fölemelte

—

a fejét

ez

minálunk és a szokások

mindenesetre

A

ha nem

hát

illeti,

azé, a kinél látod, a

pompa,

fesztelenség

a

azt

bizonyos

rakásra

hordjuk,

nem

vagy lád,

?

ez

a

finomság,

allure-ök,

uri

a

Csak szét van osztva

vagyunk.

és

egy

hozzá? Igaz-e

köze

kinek mi itt

mesterségesen

Hová parancso-

hogy letegyelek?

A

tegnapi

délben

vendéglbe

hazautaztam

Kubányi

Sámuel

déleltt

volna,

igazgató

be

szálltam

urat

helyiségeiben, hogy átadjam neki

rám

tiszteletre-

valakié; a fény;

elevenség,

alkalmakkor

De már

szokás

a griffek, a tónus nemessége

mienk mindnyájunké.

ha

itt

másiké vagy

egyiké,

kedélyesség,

és

ezüstnem,

lovak, az

is

az

volt.

váratla-

mi pedig a dolog ér-

de okvetlenül

ragyogás,

a

igaz,

ferslag

egyszerre

méltók, édes bruderkám.

demét

.

szabó.

Mindössze annyi

szólt és

.

.

.

valóságosan

ferslag is

.

ott Chatelot

is

egész.

jó ötletke az

hogy

De

c szerint a Parisból jött fcrslagban

a Chatelot ruhái

s

mieltt

fölkerestem

takarékpénztár

a

az

Endre

által

bízott csomagot.

Apró púpos emberke mikor kivette

bemutattam

volt,

magamat.

szivaitárczáját

a

nyájasan mosolygott,

Hogy

zsebébl,

megkínáljon,

melyen

egy

119

méh, a takarékosság kirakva. után,

Olyan furcsa

melyeken

szimbóluma, volt

nok ágaskodnak,

ez

méh

a

rosban? Mit szemtelenkedik

Átadtam

sok czimcrcs

a

zergék

sasok,

griflFek,

emailokka)

volt

.

.

itt

tárcza

oroszlá-

és

Egy méh egy méh? .

?

Sá-

mondván, hogy ifjabb Cza-

a csomagot,

piczky úr küldi.

egy ékszertok

papirt;

Átvette, lefejtette róla a

volt! fölnyitván, futólag belepillantott.

— A

A

smaragd ékszer

smaragd ékszer

talnoknak, a

Én

—

a

ki

a térítvényt

—

meg

a

s

a kezeit dörzsölte. és átadta

ismétlé

sorompókon kértem

Igen, igen, igen,

Keresse

—

—

belül

térítvényt

énekl hangon.

domine

ékszert pedig csak hagyja künn

megint

egy hiva-

ült.

vissza.

szólt

.

.

—

.

Brányik,

— az

mert délután

elviszik. (Újra a kezeit dörzsölte és józiüen

szippantott

egy

szelenczébl.)

szintén méhvel

Egy Vinkóczy

holnap Lásztován.

díszített

kisasszony

burnótesküszik

TARTALOM. A BESZÉL KÖNTÖS. ].

Gonosz

Up

praktikák.

Papoknak az 6 nagy kapósságok

5

__.

14

]]].

Új febíró. Új környülállások™ Különös készüldések. Ágoston

IV.

Négy

11.

Y. VJ.

VI 1. Vili. IX.

A A A A

A

Kristóf

követsége

~ — — — mérnök— ™ _ „ _

rezedaszállal elindulnak vala

Az

császár eltt.

megcsúfolt város diktátor.

Ítélet

szerz

égi

__,____„„,

Kecskemét fénykora.^

_„

_ _ „

_~

26 41

49 49 87

_„_„ — — ~„_.iio napja— -__.______ — — '27 utószava™ „„_, — ™ — ___i4o

másik kaftány

Az

____ —

A GAVALLÉROK™

__

„_™™___™™

I43

KÉPJEGYZÉK. Lap 1.

Mikszáth Kálmán arczképe

fA 2.

3.

4.

.

.

.

— —

épen javában

Drum

5.

6. 7.

Drum

!

Adatik

!

Álljanak

meg

.„.

azoknak

tudtára

egy szóra, Lestyák Mihály uram

Csakugyan szemben

A

Ráró nyargalt

—

Ellenség, ellenség

11.

Sóvár

12.

A

«3-

—

a

12

„

25

14.

Belépett a

felé vitt

utunk

:

kiket

30

_ „ ™

46

!____„„

83

1

—

nagy szekérsert

megvadulva

.

sikoltozott a

._

.

89 126

__

cscselék

58

__

138

gavallérok* -hoz.

_______ _„_i

52

tornácz legfels garádicsán a kis Mari várta a ven-

dégeket

„_._„__„_i65 _„_„_„

___

Segédeket ide! Segédeket™

menyasszony—

Csapongva bontja

—

találta a

sziláján,

tA

15.

_.

_____________

_

8.

'6.

_

____„____,„„__„

9-

«o.

]]

mártogatta a legény

forgatta,

... a csikósok megcserdítik a karikást—

— —

__

beszél köntöst -hz.

Egyetek, lakmározzatok!

illet

_

__

ki

Én Kohn vagyok

_

173

._

„

szárnyait a jókedv

„

„„ „..

„183

_ _

201

213

PH

Magyíir regényírók

3176

M3 köt. 51

1 d

PLEASE

CARDS OR

DO NOT REMOVE

SLIPS

UNIVERSITY

FROM

THIS

OF TORONTO

POCKET

LIBRARY

n

^

SSKS