Kisebb javítások Otthonunk berendezési tárgyai a napi használatuk közben sérülhetnek, kopnak, és kisebb hibáik adódhatnak. Kijavításukat nem érdemes halogatni, ugyanis a javítást saját kezűleg is el lehet végezni. Így megelőzhetők a későbbi nagyobb javítások, illetve a berendezési tárgyak állagromlása is lelassítható.
Általában a régebbi bútorok pántolt ajtói szoktak „makacskodni” záráskor. Akadozva zárhatók, és ezt is csak némi erőltetéssel lehet elérni. Ilyen esetekben azt nézzük meg, hogy az ajtólapok élei szintben állnak-e? Az
eltéréseket gyakran a szekrénytest nem megfelelő szintbe állítása is okozhatja. Erre az ajtók felső éleinek eltéréséből, csekély lógásából lehet következtetni. A szekrények sarka alá helyezett alátét lapocskákkal ez kiküszöbölhető. Ha az ajtók élei már szintbe állnak és még mindig nehezen zárhatók, akkor a kivetőpántok rögzítő csavarjainak állításával elérhető a hézagmentes záródás. A káva éle és az ajtólapok közötti hézag mindig azonos szélességű legyen. Ezt az állítócsavarok meglazítása után könnyű elérni, majd így kell újból rögzíteni a pántszárakat a helyükön. A kivetőpántokra is érdemes kevés WD40-et permetezni, hogy mozgó alkatrészei kenve legyenek, majd a felesleges kenő folyadékot töröljük le.
A nagyobb szekrényajtók némelyikén rúdzárak biztosítják a zárását. Ha ez csak akadozva lehetséges, akkor előbb a zár szerkezetének akadálymentes mozgatását kell megvizsgálni. A fedőlemez lecsavarozása után a kulcs elforgatásával ez könnyen ellenőrizhető a nyitott ajtón. Egy kis kenéssel és visszatörléssel általában sikerülni szokott az elporosodott mozgó alkatrészek elindítása. A rudazatokat és azok rögzítését is érdemes megvizsgálni, megkenni, valamint a rudazatot rögzítő csapok, illetve fészek lemezek megfelelő helyét is pontosítani kell. Ezt a csapok meghúzásával, vagy a kávába csavarozott zárlemezek arrább helyezésével lehet elérni. Az ajtók régebbi kivitelű kivetőpántjainak a fészke túlnyitáskor kiszakadhat. Ha a pánt csészéje még ép maradt, az ajtóból kitört részt epoxigyantával tölthetjük ki. A feltöltött felület lecsiszolása és a csésze méretre munkálása után a régi pánt visszailleszthető a helyére, és pontos beállítását követően újból használható lesz az ajtó.
A lenyíló ajtók kitámasztói is szorulhatnak, ami erősen megterhelheti az ajtó pántjait. Ezen a kitámasztó egymáson csúszó alkatrészeinek letisztítása után kenéssel, majd a rudazatok szárazra törlésével lehet gyorsan segíteni.
Felületi hibák javítása Használat közben gyakran érik kisebb-nagyobb karcok a bútor felületét. A kisebb karcok közel azonos színű akril festékes filcironnal többször áthúzva, a festék száradását kivárva eltüntethetők. A javítás természetesen észlelhető lesz, de kevésbé zavaróan, mint a javítás előtt volt. A mélyebb karcokhoz, felületi sérülésekhez használhatók a különféle színű javító viaszok, a felületet a javítás után szintbe simítva munkáljuk le. A bútorok élfedéseit is elég gyakran érik sérülések. Az ilyen folytonossági hibákat a levált rész visszaragasztásával, vagy javítóviasszal, esetleg folyékony fával feltöltve lehet
eltüntetni. Ez utóbbiakat utólag mindig szintbe kell citlingelni, majd polírozással, esetleg utószínezéssel visszaadható a javított rész színtónusa és a fénye is.
Hirdetés
Egy kis felfrissítés Fiókos szekrényeknél, ahol erre megfelelő méretű hely is van a fióktest mellett, ki lehet cserélni a régi léces fiókvezetőket modernebb, önbehúzó
fiókvezetőkre. Ez a távolság általában 10-12 mm oldalanként. A görgős fiókvezetőket ilyenkor általában a fiók aljára, illetve a káva aljához illesztve kell felcsavarozni. Olyan hosszúságú fiókcsúszót érdemes beszerezni, hogy az szinte teljesen kihúzható legyen a cserét követően. Sok esetben a csapozások is kilazulnak a bútordarabjainkon. Ilyen esetekben a kilazult részek csapozását célszerű széthúzva megtisztítani, vagy akár szét is szedni. A csapfészkeket ki kell tisztítani az elporladt ragasztó maradványaitól, majd erős kötésű diszperziós ragasztóval bekenve újból visszailleszteni a helyükre. A darabok szoros illeszkedését pillanatszorítóval, vagy szorítóhevederrel összehúzva kell biztosítani, a kitüremlett ragasztó feleslegét pedig még frissiben le kell törölni.
Sokan gondolkodnak azon, hogy a megszokott szekrényeiket esetleg egy frontcserével újítsák fel. Ez elég sokba kerülne, viszont egy divatosabb fogantyú készlettel viszonylag olcsón meglepően látványos változás érhető el. Számtalan divatos, különféle méretű bútorfogantyú közül lehet választani, ám ilyen esetekben eléggé meg van kötve a kezünk. Ugyanis az eredeti fogantyú felfogó csavarjának távolsági méretéhez kötve vagyunk az ajtólapon már meglevő furatok miatt. Ez a körülmény azonban eléggé beszűkítik a választékot. Ha viszont az új fogantyúk teljes felületükön felfekszenek majd az ajtó felületére, akkor ezek eltakarhatják az eredeti lyukakat, és nem kötik meg méretük miatt a kezünket. Az ilyen hosszú fogantyúkkal jelentősen megváltoztatható az egész bútordarab, vagy akár egy szekrénysor összképe, megjelenése. A cserénél azonban figyelembe kell venni a bútordarabok egységességét, a már meglevő darabokhoz illő új bútorfogantyúkat kell választani. Előnyösebb azonban, ha az összes bútordarabhoz azonos megjelenésűt választunk, és lehetőleg a hosszméretük is legyen azonos. A bútorok teljes felületét évente egyszer mindenképen érdemes alaposan letisztítani. Ehhez a borítóanyagnak megfelelő tisztítószert kell használni, pl. valódi fához viaszos tisztítószert, a laminált felületűekhez jó az általános tisztítószerek valamelyike is. A lényeg, hogy a felületekre tapadt port és egyéb szennyeződéseket eltávolítsuk, majd tiszta mikroszálas törlőruhával szárazra törölve visszaadhatjuk a bútordarab eredeti fényét.
Csaptelepek A különféle csapoknál gyakori hiba, hogy elzárás után még mindig csepegnek. Ezt egy gumitömítéssel könnyű megszüntetni, csak a szeleptestet kell a helyéről kicsavarni, és a kopott záró gumi újra cserélésével máris megszüntethető a csepegésből adódó vízpazarlás. Ilyenkor nem árt az orsót is szilikonzsírral megkenni, sőt a kifolyócső esetleg „félre hordó” perlátorának, azaz gyöngyözőjének szűrőiből is érdemes kimosni a lerakódott szennyezőanyagokat. A felfogó test lecsavarása után a szűrő erős vízsugárral kimosható. A makacsabb lerakódásokat, vízkövesedést pedig vízkőoldóba, citromsavba vagy ecetbe áztatva lehet kioldani. A menetes részeket visszaszerelésük előtt mindig kenjük meg vékonyan szilikonzsírral, hogy legközelebb könnyebb legyen a leszerelésük. A kopott kerámia betétes csapokon viszont csak egy azonos méretű új betéttel lehet a szivárgásnak véget vetni. A méretük változó, ezért a kiszerelésük után a kopott minta alapján kell kiválasztani a megfelelő új betétet.
WC tartály A toalett öblítőtartálya is szivárogtathatja a vizet. Ennek több oka is lehet. Először is a talpszelep ülését érdemes megvizsgálni, mert lehet, hogy a vízben levő és a szelepülés peremére rakódott szennyeződések miatt nem zár tökéletesen a gumibetét. A gumitányér és a szelepülés letisztításával ez többnyire megszüntethető. Ha viszont a gumibetét deformálódott vagy sérült, kicserélésével szüntethető meg a vízszivárgás. Ehhez – a szakaszolócsap elzárása és a tartály leeresztése után – az öblítő szelep karját kell kiakasztani, majd a túlfolyócső kiemelése után már könnyen letörölhetők az esetleges lerakódások. A záró gumilap felületét is tisztítsuk meg, majd vékonyan bezsírozva illesszük vissza a helyére. A vízszivárgást a tartály töltőszelepének elszennyeződése, vízkövesedése is okozhatja. Emiatt a szelep a lezárás előtti állapotában felakadhat, és ez meggátolhatja a szelep tökéletes lezárását. A szivárgó víz így a túlfolyón át távozik, ami nagymértékű túlfogyasztást is okozhat. A töltőszelepeket ilyenkor kiszerelve vízkőoldóba áztatva érdemes alaposan letisztítani, majd átmosása után visszaszerelhetők a tartályba. Az egymáshoz csatlakozó részek akadálymentes mozgását, kapcsolódását, azaz a szelep szivárgásmentes zárását mindig ellenőrizni kell. Ha ez nem segít, akkor az egész töltőszelepet ki kell cserélni új szerelvényre. Mivel a töltőszelepek gyártmányonként eltérőek lehetnek, az új megvásárlásához mindig a régi szerelvény legyen a „minta”. A tartályt is érdemes az ilyen javítások alkalmával alaposan kimosni, és a töltési vízmennyiségét a szabályozóelem magasságának beállításával beállítani. A kétfunkciós öblítő szelepek is beszerezhetők, így az esetleges cseréjük is
megoldható, ha akadozó működésük javításával, vagy a vízkőmentesítésükkel már nem orvosolható a hiba. A vízkövesedés vagy a gyártási sorják is okozhatnak vízszivárgást. Ez utóbbiak éles késsel lefaraghatók, a lerakódások pedig vízkőoldóval távolíthatók el.
Zárak, kilincsek A zárakra is érdemes kissé több figyelmet fordítani. Ha már akadozva nyithatók, kiszerelésük után egy alapos benzines mosással és a mozgó alkatrészek átzsírozásával megint akadálymentes lesz a működésük. Ezt még a nagyon régi záraknál is érdemes megtenni. Elég a zárlemezt lecsavarozni és egy nagyobb műanyag tálba helyezve, benzinnel vagy petróleummal átecsetelve kimosni a mozgó alkatrészek közül a zsíros, összeállt port. Ronggyal felitatva a mosófolyadékot, egy alapos WD-40-es átszórással újból könnyű lesz a zár alkatrészeinek mozgása. A lötyögő kilincsek is zavaróak, ami viszont egy, a négyzetes kilincsszárra ragasztott lemezbetéttel szüntethető meg. Az ajtópántok nyikorgása pedig kevés WD 40 befújásával csendesíthető el. Az ajtót ilyenkor érdemes kissé megemelni, hogy a kenőanyag a csapokra kerülhessen.
Mázolt felületek Az is bosszantó, ha a mázolt ajtón, ablakokon, kis helyeken leverődik a festékréteg. Az ilyen leverődések általában kagylós mélyedéseket okoznak. A sérülést – a mélységétől függően – tapasszal feltöltve, szintbe csiszolás és alapozás után kétszer az eredetivel azonos fedőfestékkel ecsetelve lehet
eltüntetni. A régebbi, már besárgult festékeknél ugyan észrevehető lesz a javítás, ám ez kevésbé lesz szembeötlő, mint a javítás előtt.
Festett falak A festett falak felülete is megsérülhet. Ezt okozhatja a ráfröccsenő étel vagy italfolt vagy egyéb mechanikai leverődés. Az étel foltokat még frissiben vizes vagy zsíroldós szivaccsal kell letörölni. A legtöbb falfesték ezt még kopás nélkül elviseli. Ha pedig a felület kiszáradt, és még látszik a folt, akkor ez a javításra félretett falfestékkel vékonyan átkenve tompítható. Ha a sérülés mélyebb, akkor ezt glettel feltöltése, majd szikkadása után nedves szivaccsal visszatörölve kell szintbe hozni. A folt kiszáradása után jöhet a javított rész színre festése. A széleken érdemes még nedvesen visszamosni, hogy a javítás szinte alig legyen észrevehető. Színeltérésre azonban mindig számítani kell.
Parketta A régi parketta burkolatoknál a kiszáradásuk miatt hézagok keletkezhetnek. Ezt ugyan a felcsiszolásukkor különféle anyagokkal besimítva eltüntetik a mesterek, ám az anyagok az idő múlásával kiperegnek, és újra megjelennek a rések. A nagyon szembántó réseket el lehet tüntetni a Mester vagy a Palma parkett fugázókkal. Ezeket kinyomó pisztollyal nyomjuk a résekbe, majd frissiben nedves spatulyával tömörítsük, és kissé nedves szivaccsal hozzuk szintbe. Előnyük, hogy rugalmasak, és mélyen a résekbe préselve össze is ragasztják a parkettaléceket. Lakkozott parkettákon is eredményesen alkalmazhatók. A kisebb hézagoknál inkább a parketta teljes felcsiszolásakor érdemes ezeket használni. Ha jól választjuk meg a tömítő színét, akkor még a szegélylécek réseinek eltüntetéséhez is eredményesen használhatók. A réskitöltők nedvességállók, tehát nem árt nekik a parketta nedves takarítása sem.
Csempe- és padlóburkolatok A csempe- és padlóburkolatok közötti fugák sem maradnak örökké tiszták. Idővel por és egyéb szennyeződések rakódnak a felületükre, amelyek elszíneződéseket okoznak. A fugákat ezért időnként tisztítani kell. Ezt a különféle gőzös készülékekkel végezhetjük el, vagy fugatisztító szereket használhatunk régi fogkefével. A foltos, vízköves csempék felületét citromsavas vagy szódabikarbónás áttörléssel, majd lemosás utáni szárazra törléssel lehet újból fényessé és foltmentessé tenni.
Ezek apró, de néha időigényes munkák, ám elvégzésükkel tartósan megőrizhető az otthonunk ápoltsága.