SZOCIÁLPOLITIKA
SZOCIÁLPOLITIKA Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében Tartalomfejlesztés az ELTE TátK Közgazdaságtudományi Tanszékén az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet, és a Balassi Kiadó közreműködésével.
ELTE TáTK Szociálpolitika Tanszék
SZOCIÁLPOLITIKA Szakmai felelős: Gál Róbert Iván, Nyilas Mihály I. Alapelvek (1–3. előadás, Nyilas)
II. A szociális kockázatok kezelése (4–9. előadás, Nyilas) III. Szociálpolitika és közgazdaságtan (10–13. előadás, Gál) 2010. június
A szociális biztonság korszakai II. A jóléti állam kialakulása és fejlődése 6. hét Nyilas Mihály
I. A jóléti állam meghatározása Wilensky kvantitatív definíciója Jogi: teljes állampolgáriságért vívott küzdelem eredménye (T. Marshall) Gazdasági: ipari társadalom szükségleteire adott válasz Politikai: munkásmozgalmi reformizmus igazolása (szoc. dem. stratégia győzelme) A kapitalizmus „nyers” erőinek civilizálása; továbbfejlesztett kapitalizmus; „bölcsőtől a sírig”; létbiztonság
A különböző megközelítések közös elemei Igenlés az 1970-es évekig (jóléti konszenzus; állam szociális intervenciója problémamegoldó)
Elutasítás az 1970-es évektől (problémageneráló; piacgazdasággal és demokratikus társadalommal összeegyeztethetetlen)
II. Az állam társadalomban játszott szerepe a 18–20. században Merkantilizmus – „éjjeliőr állam” – jóléti állam. Állam – civil szféra viszonyának alakulása A klasszikus liberalizmus államfelfogása Hatalom korlátozása (hatalom szűkítése) magántulajdon védelme → állam – civil társadalom emberi jogok hatalommegosztás, parlamentarizmus tendencia: állam térnyerése Népszuverenitás elfogadása (hatalom alárendelése a társ.-i akaratnak) Közvetlen és közvetett demokrácia
III. A jóléti állam kialakulását ösztönző tényezők Modernizáció, ipari társadalom kialakulása kap. → városba tömörülés (szegénység feltűnő és zavaró) bérmunka általánossá (szociális kérdés = munkáskérdés) családszerkezet átalakul (bomlékonyabb, kevesebb gyerek) gazdaság igényei megteremtődnek az anyagi források
Legitimációs kihívás munkásság megszerveződése munkáskövetelések integrálása (Bismarck: „szociális olajcseppek”) két világrendszer versenye
Politikai stratégiává válik (szociáldemokrácia) szociáldemokrata dilemma → tulajdonviszonyok helyett elosztási viszonyok átalakítása szocializmus = vég nélküli folyamat
IV. A jóléti fejlődés szakaszai Welfare state ↔ power state. Beveridge, New Deal. Az állami expanzió előfeltételei és előzményei.
Első szakasz: 1880-as évek és 1. világháború vége között A jóléti fejlődés beindulásának kritériumai (A. de Swaan) Társadalombiztosítás bevezetése Állam-állampolgár viszony átalakulása Állami jóléti redisztribúció ≥ GDP 3%-a
Második szakasz: a két világháború között Konszolidáció és fejlődés 1. világháború hatása Korábbi jóléti innovációk beérése A nagy válság hatása J. M. Keynes Jóléti konszenzus, korporatív struktúrák Új politikai erők és törekvések. Fordulópont a két alapmodell fejlődésében (USA, Svédország)
A társadalombiztosítás bevezetése Belgium Hollandia Franciaország Olaszország Németország Írország Anglia Dánia Norvégia Svédország Finnország Ausztria Svájc Ausztrália Új-Zéland Kanada USA
Ipari baleset 1903 1901 1898 1898 1871 1897 1897 1898 1894 1901 1895 1887 1881 1902 1900 1930 1930
Egészségügy
Nyugdíj
Munkanélküli
Családi
1894 1929 1898 1886 1883 1911 1911 1892 1909 1891 1963 1888 1911 1945 1938 1971 –
1900 1913 1895 1898 1889 1908 1908 1891 1936 1913 1937 1927 1946 1909 1898 1927 1935
1920 1916 1905 1919 1927 1911 1911 1907 1906 1934 1917 1920 1924 1945 1938 1940 1935
1930 1940 1932 1936 1954 1944 1945 1952 1946 1947 1948 1921 1952 1941 1926 1944 –
Az állampolgárság kiterjesztése a Jelentős
Belgium Hollandia Franciaország Olaszország Németország Írország Anglia Dánia Norvégia Svédország Finnország Ausztria Svájc Ausztrália Új-Zéland Kanada USA
korlátozásokkal;
b
Csak fehérek/európaiak
Általános választójog (férfiak) 1894 1918 1848 1913 1871 1918 1918 1849a 1900 1909 1907 1907 1848 1902a 1879b 1920 1860b
Általános választójog (mindkét nem) 1948 1922 1945 1946 1919 1923 1928 1918 1915 1921 1907 1919 1971 1902a 1893b 1920 1920
Élenjáró jóléti államok Első
Második
Harmadik
Ipari baleset
Németország
Svájc
Ausztria
Egészségügy
Németország
Olaszország
Ausztria
Nyugdíj
Németország
Dánia
Franciaország
Munkanélküli
Franciaország
Norvégia
Dánia
Ausztria
Új-Zéland
Belgium
Férfi választójog
Franciaország
Svájc
Dánia
Ált. választójog
Új-Zéland
Ausztrália
Finnország
Családi
A szociális kiadások növekedése GDP 3% fölött
GDP 5% fölött
Belgium
1923
1933
Hollandia
1920
1934
Franciaország
1921
1931
Olaszország
1923
1940
Németország
1900
1915
Írország
1905
1920
Anglia
1905
1920
Dánia
1908
1918
Norvégia
1917
1926
Svédország
1905
1921
Finnország
1926
1947
Ausztria
1926
1932
Svájc
1900
1920
Ausztrália
1922
1932
Új-Zéland
1911
1920
Kanada
1921
1931
USA
1920
1931
Harmadik szakasz A virágkor: a 2. világháborútól az 1970-es évek elejéig Tervek, programok, ideológiák. Nagy jóléti expanzió, jóléti kiadások növekedése gyorsabb a gazdasági növekedésnél. Komplex állami jóléti rendszerek létrejötte. Gazdasági és szociális célok egyszerre. Alacsony infláció, gyors és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés, teljes foglalkoztatottság, piaci és szociális jövedelem gyors növekedése. Állami jóléti ellátások fejlődése (új ellátások és új csoportok bevonása, jogosultsági szabályok és ellátási szintek javulása.) Öngondoskodásközgondoskodás, állam-piac viszony. A jóléti fejlődés belső és külső ösztönzői és előfeltételei
GNP éves átlagos növekedése 1950–1981 (%) Kanada Franciaország NSZK Olaszország Japán Anglia USA Átlag
1951–1960 4.0 4.5 7.8 5.8 10.9 2.3 3.3 4.4
1961–1973 5.6 5.6 4.5 5.2 10.4 3.1 4.2 5.5
1974–1981 2.8 2.6 2.0 2.4 3.6 0.5 2.3 2.3
Szociális kiadások növekedése 1960–1975 (GDP %) 1960
1975
Kanada
11.2
20.1
Franciaország
14.4
26.3
NSZK
17.1
27.8
Olaszország
13.7
20.6
Japán
7.6
13.7
Anglia
12.4
19.6
USA
9.9
18.7
Átlag
12.3
21.9
Munkanélküliségi ráta,1933–1983 (%) 1933
1959–1967
1975
1983
–
0.7
4.1
8.0
NSZK
14.8
1.2
3.6
8.0
Olaszország
5.9
6.2
5.8
9.7
Japán
–
1.4
1.9
2.6
Anglia
13.9
1.8
4.7
13.1
USA
20.5
5.3
8.3
9.5
Átlag
13.0
2.8
4.7
8.5
Franciaország
V. A jóléti állam „válsága” 1. Változások az 1970-es évektől Támadások Egalitariánus célok ellen Jóléti stratégia megkérdőjelezése Gazdasági növekedés problémái; nagy állami deficitek Külső feltételek változása (világgazdaság)
Jóléti konszenzus gyengülése („adólázadások”) Elvek kérdésessé (pl. mn. segély → munkakerülés; nyugdíj → takarékoskodás ?)
Finanszírozási források csökkennek ↔ igények nőnek Kormányok: költségvetési restrikció
Politikai áttörés 1979: M. Thatcher; 1980: R. Reagan Új prioritások: teljes fogl. nem; antiinflációs politika; „nyesegetések”;
Jóléti állam ellenes ideológia: Új Jobboldal Neoliberalizmus és neokonzervativizmus Piac ↔ jóléti állam (ellenösztönzők); szervezett érdekcsoportok túl erőssé; politikai dem. kiüresedése; szabadság ↔ egyenlőség; család rombolása Megoldás: „kevesebb állam – több piac”; közfelelősség → öngondoskodás
2. Válságértelmezések Ellentmondás és válság Jóléti fejlődés ellentmondásai → válság Újjobbos és neomarxista nézetek virágzása Nem új nézetek! (vö. A. Hirschman; Keynes; Hayek; munka „igazi” érdekei ↔ kap. piacgazdaság) E nézetek befolyása nő meg. Nem világos fogalomhasználat Jóléti állam válsága: nem új és nem világos tézis
a) A „véletlen válság” elmélet Külső ok; ideiglenes finanszírozási probléma Rendszeren kívüli ok + esetleges Probléma: korábbi status quo visszaállítható; csak gazdasági magyarázat; globalizáció és posztindusztriális gazdaságszerkezet hatásai nem
b) Rendszerválság Inherens okok 1945 utáni keynesi jóléti állam (társ.-i és pol.-i rendszer) válsága Mély, hosszan tartó ellentmondás eredménye (olajár-robbanás csak felszínre hozta) Történelmi fordulópont lehetősége Liberális képviseleti demokrácia válsága („kiüresedés”) Piac működése ellehetetlenül „Növekvő elvárások forradalma” Kulturális ellentmondás (D. Bell: kapitalizmus éthosza ↔ hedonisztikus, fogyasztásorientált emberek) Probléma: alaptalan várakozások (a rendszer alapintézményei – demokrácia és piac – szilárdak)
c) A jóléti állam (állam szociális szerepe) válsága A jóléti konszenzus vége A közvélemény megváltozása jóléti állam támogatottsága csökken; munkanélküli- és szegény-ellenesség
J. á. támogató politikai pártok (szoc. dem.) hanyatlása Főként: szociális kiadások csökkentése, szerkezeti változásai Konszenzus és közvélemény Függ a kiadások szintjétől (magasabb kiadások → nagyobb támogatottság) Differenciált közvélemény: nem „általában” az állami szociálpolitika ellen Eü., nyugdíj, családi ellátások ↔ munkanélküliségi juttatások, segélyek Közvélemény-kutatások nem igazolják
Baloldali pártok visszaszorulása Kétséges, hogy j. á. = szociáldemokrácia Ellenmozgás is!
A szociális kiadások tovább nőnek!
Összes szociális közkiadás (transzfer és szolgáltatás) Ausztria
Franciaország
UK
Hollandia
Dánia
Németország
1960–1980
1960
16
13
10
12
*
18
1970
19
17
13
22
19
17
1980
23
23
16
28
27
23
1980–1998
1980
22
24
18
29
28
25
1990
24
26
20
28
28
24
1993
26
29
23
30
31
29
1998
28
31
27
29
30
29
A konvergencia szakasza az első kör országainál, 1980–1998 Szociális közkiadások a GDP %-ban, 1980–1998 35 30 25
1980
20
1990
15
1993
10
1998
5 0 UK
Ausztria
Franciao. Németo.
Hollan.
Dánia
E
S
A
pa ny
ia
ág
rs z
ág
ál or sz Íro
ol
g
ág
sá
sz
or tu g
ög or
ly
zt ria
us
ág
et or sz
a
ia
án i
ol la nd
Ki rá
P
G ör
lt
ém
es ü
gy
N
H
D
ág
ág
sz
rs z
do r
ci ao
vé
Fr an
S
Konvergencia a bővülő Európában, 1980–1998 Állami szociális kiadások GDP %-ában
35
30
25
20 1980
15 1998*
10
5
0
A „válságra” kevés bizonyíték Ugyanakkor: status quo tarthatatlan Munkaerőpiac és család átalakulása J. á. az ipari társadalom terméke → feladat a posztindusztriális társadalomnak megfelelő szociális szerepek kialakítása („átstrukturálás”)
„Válság” = elosztási konfliktusok kiéleződése „Válság” = jóléti állam szociáldemokrata víziójának megkérdőjeleződése („kapitalizmus átalakítása állami szociálpolitikával és redisztribúcióval”) Közvélemény-formáló elitek elfordulása
VI. Változások a szociálpolitikában Értékek Társadalom javítható, szenvedések csökkenthetők – szabadság csorbítása nélkül; szabadság – egyenlőség – szolidaritás ellentéte feloldható (állam) Legfőbb: szabadság; „lejáratott értékek”; egyén önmeghatározása: (negatív) szabadság kiteljesítése; probléma: állami beavatkozás
Intézmények Demokrácia, nemzetállam, piac; szociális szerepben állam/piac/civil szféra egyensúlya, egymás hibáit korrigálják Állam: funkcióvesztés (szabályozás, finanszírozás, állami intézmények) Civil szféra: jelentőség nő, jelleg változik (érdekartikuláció → szolgáltató) Család/egyén: szerep nő (kollektivizált feladatok visszahárítása) de: családszerkezet más (ellátó-képesség?; nők szerepe? gazdasági és szoc.pol. problémák kezelése?) Piac szerepe nő (gazdasági racionalitás jelentősége nő, szükséglet-kielégítés: fizetőképesség)
Finanszírozás Közfinanszírozás: „homályos” kapcsolat (fizetés – igénybevétel: ki, miért, mennyit fizet) Magánfinanszírozás: átlátható (finanszírozó és igénybevevő ugyanaz) Közvetlen, piaci alapú cserét! TB: ahol biztos a kockázat bekövetkezte (pl. nyugdíj), ott szolidaritás nem!
Szociálpolitika eszközei Univerzális ellátások: leépítés TB: „piackonformmá” (ne korlátozza a piac működését) közelítés a piaci cseréhez (ekvivalencia-elv); magán pénzalapok; színvonal csökkentés (→ piaci biztosítás) Segélyek: jelentőség nő (← szükséglet nő, szoc. pol. változásai) rászorultsági elv erősítése; ellenszolgáltatás nélkül nem; „workfare”
Következmények „Látható” és „láthatatlan” jóléti állam határa változik + adóreformok + magánbiztosítás és magán jótékonykodás állami ösztönzése ↓ Negatív redisztribúció nő Szociális jogok gyengülése Magánfelelősség – közfelelősség választóvonal változik a szociális szükségletkielégítésben
Globális környezet Globális szinten piaccal, tőkével szemben gyenge „állami” és „civil” ellenhatalmak Politikai döntések centruma egy szinttel feljebb („demokratikus deficit”; EU)
