MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Kovács Hunor Zsolt, Csiszér Emese, Sztojka Csanád, Gyöngyösi Gabriella, Nagy Loránt, Nagy Éva Kinga, Soós Tasnád János, Kölcze Abigél Annamária.
Szentségi házasságot kötött: - Mihók Imre - Antal Enikő, Hízó Szabolcs Levente - Kovács Piroska, Kalamár Soma - Bod Vivien, Bálint Árpád - Mihály Zsuzsánna Timea, Nagy István - László Erzsébet, Szebeni Norbert - Dancs Ágnes, Bögözi Levente István Czintos Réka, Kallán József - Nyulas Mandita Ilona, Benedek Csaba - Pajzos Sára, Andok Dezső - Tapalagă Krisztina, Terza Attila Sándor - Ilie Réka Erika Magdolna.
Az Úr hazahívta: - Dézsi Gizella, Hegyes Sándor, Borcsa Lajos, György Béla, Farkas Anna, László András, Müller Juliánna, Teodorescu Ilona, Szigeti Erzsébet, Sipos Irén.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Szent Barnabás apostol június 11 Ciprusi születésű volt, régi, Lévi törzséhez tartozó zsidó családból származott. Egyesek szerint Márk unokatestvére, azonban bizonyos, hogy jó barátságban voltak. Az első keresztények közé tartozott, telkét eladva az árát az apostolok lába elé tette. (ApCsel 4, 36-37) Egyik hagyomány szerint Pállal Gamaliel iskolájában tanult, és a
betszaidai béna gyógyítása után csatlakozott Jézushoz. Talán a 72 tanítványhoz tartozott. A Szentírás derék férfinek mondja, aki tele van Szentlélekkel és hittel (ApCsel 11, 24). Jeruzsálemben tanúskodott Pál mellett, a hívek közössége előtt. Bizonyította megtérését és igaz szándékát. (ApCsel 9, 26) Antióchiában hirdette az evangéliumot, Pált is maga mellé véve. (ApCsel 11, 22-26) 46 táján az éhinségben sínylődőknek gyűjtött adományokat. (ApCsel 11, 26-30) Pál apostolnak társa lett első apostoli útján. Résztvevője volt az első Jeruzsálemi zsinatnak, ahol a zsidó előírások betartásának kötelezettségéről hoztak határozatot. (ApCsel 15, 2-35) Amikor Pál Szíriába ment, ő hazatért. (ApCsel 15, 39) és Ciprus első püspöke lett. Hirdette az evangéliumot, ott halt meg hazája fővárosában, Szalamiszban. A hagyomány szerint megkövezték, más adatok máglyahalált említenek. Egy közeli barlangban temették el. Régi milánói hagyomány Barnabást tartja Milánó első püspökének. Sírját 482-ben találták meg. Anthéniusz szalamiszi püspök látomásban az apostoltól tudta meg a sír helyét. A sírban, melle felett Márk evangéliumának héber szövegét találták. Barnabás nevéhez két apokrif irat kapcsolódik: „Barnabás levele“ és „Barnabás cselekedetei“. Tertulliánusz a „Zsidókhoz írt levél“ szerzőjének is Barnabást tartotta. Neve a 7. századtól szerepel a mise kánonjában, az ünnepét pedig a 9. századtól ünnepli az Egyház június 11én, majd a zsinati reform óta június 9-én. A kádárok védőszentje. Közbenjárását gyakran kérik jégeső ellen. Példája: Vidd el minden embernek az evangélium örömhírét, legalább a példáddal!
Lapunk megjelenését támogatta a
Alapította az RMDSz
Új évfolyam 98. szám
2007 június - Szent Iván hava
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Lélekáradás Május hónapja lelkileg mozgalmas volt egyházközségünkben. Én „kegyelem-áradatnak“ neveztem. Május 6-án Nagyméltóságú és Ft. Tamás József püspök atya fiataljainknak szolgáltatta ki a bérmálás Szentségét. A Szentlélekről szóló írások, imák ezekért a fiatalokért vannak, hozzájuk szólnak. Hisz meggyőződésem, hogy a Szentlélek Isten kegyelme és fenntartó ereje nélkül a megbérmált fiatalok nem maradhatnak meg hűséges kereszténynek. Tartsa meg őket a Lélek, ez pünkösdi imádságunk és kérésünk is. Május l3, és 20-án kisiskolásaink járultak először a szentáldozáshoz. Milyen bensőséges ünnep volt. E kisgyermekek lelke megtisztult az első szentgyónásban s öröm csillogott a tiszta gyermekszemekben, s e csillogást még fokozta a Mindenség Királya, akit e gyermekek szívükbe fogadtak. Meg tudják-e őrizni a tiszta szemek csillogását, lelkük ártatlanságát? Ez a felnőttek segítőkészségétől is függ, hogy a családok, édesapák, édesanyák milyen mértékben és mennyi odaadással ápolják a megkezdett kegyelmi munkát. Felelőségük tudatában építsék a szülők és keresztszülők a gyermekek lelkében a jóságot, szeretetet, hitet, reményt. Pünkösd alkalmával értük is imádkoztunk, hogy felelőségtudatuk ne lankadjon. Kicsi írással, imádsággal és az elsőáldozók névsorának közlésével szeretnénk mindenkit emlékeztetni a nagy eseményre. Május 19-én este érkezett Sepsiszentgyörgyre a Magyarországról elindított „Feltámadási Kereszt“. Laudate kórusunk jóvoltából gyönyörű énekszámokkal köszönthettük a szent jelet. Nagybacon református lelkipásztora és a közösség küldöttsége kísérte el a Keresztet. Ünnepélyesen átadták, hogy egyházközségünk zászlója is rákerüljön, amelyre ezt a szöveget írtuk: „Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez, testvér ne légy hűtlen soha“. A Blága Géza tanár úr szerkesztette kis műsorban versek hangzottak el, és két kis írás, amelyet ebben a számban közkinccsé teszünk. Olvassák olyan odaadásssal és hittel, ahogy azt a két tizenegyedikes diák megírta és felolvasta. Május 26-án Csíksolmlyóra hívott a Boldogságos Szűz Anya. S mi mentünk, vittük fájdalmainkat, büneinket, reményeinket, kéréseinket. S hiszem, hogy a Szent Szűz tolmácsolta kéréseinket szent Fiának, s amennyiben azok javunkra vállnak, meghallgatásra is találnak. Jézus Szíve hónapjában áldjon meg minden Családot a Szent Szív. Fogadjon oltalmába és szenteljen meg mindannyiunkat. E helyen köszöntjük, és imádságunkkal kísérjük a végzős nyolcadikosokat, és az érettségiző diákokat. A Szentlélek vezesse útjukon. Szabó Lajos - plébános
12
A Szentlélek eljövetele Tíz nappal Jézus hazatérése után érkezett el pünkösd ünnepe. Izraelben ilyenkor ünnepelték az aratást, hálát adtak Istennek az új termésért. A templomban ünnepi szertartásokat végeztek, étel- és italáldozatokat mutattak be. Igazi családi ünnep volt ez, amikor egy asztal mellé telepedett a ház népe, beleértve a szolgákat is. Ilyen ünnepi hangulatban jöttek össze az apostolok is; Máriával együtt ünnepelték a pünkösdöt. Kint az utcán zsoltárokat énekelve vonultak a templom felé a zarándokok. Az apostolok buzgó imával várták a m e g í g é r t Szentlelket. A nap h a r m a d i k órájában, tehát kilenc óra körül, különös esemény történt, így számol be róla a Szentírás: „Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre csak olyan zúgás támadt az égből, mintha heves szélvész közeledett volna, és betöltötte a házat, ahol egybegyûltek. Majd lángnyelvek lobbantak, és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre. Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, ahogy a Lélek szólásra indította őket“ (ApCsel 2, 1-4).
2
Midőn Péter apostol és társai meghallották a különös zúgást, bizonyára kinéztek az ablakon, de a fák levelei meg se rezdültek. Mikor pedig megpillantották a lángnyelveket, egyszerre megértették: Most jött el a Szentlélek. Ezt nemcsak a látható jelekből ismerték fel, hanem abból a belső változásból, amely a lelkükben ment végbe. Eddig félelem lakott a szívükben, de most úgy kisöpörte a Szentlélek, mint szélvész a pelyvát. Egyszerre felismerték teendőiket és világosan látták, miként teljesítsék Jézus parancsát. Kanada egyik tartományát Manitobának hívják és ma is indiánok lakják. Hazájukat a Nagy Szellem földjének nevezik. Egykori királyuk minden esztendőben meghatározott napon hírnököket küldött országa minden városába, hogy elvigyék a palotában gyújtott új tüzet. Ezért nevezték az uralkodót tûzkirálynak. A küldöttek minden házba bementek, kioltották a régi tüzet és a királytûzről újat gyújtottak. Valami ehhez hasonló esemény történt pünkösd ünnepén. Az apostolok feje fölül hamar eltûntek a lángnyelvek, illetve láthatatlan módon a szívükbe költöztek. Ez a belső tûz, ez a lelkesedés vezette őket, hogy Jézus tanítását hirdessék az gész világon. A különös zúgásra és lángnyelvekre felfigyeltek az utcán tolongó zarándokok. Körülvették a házat, ahol az apostolok tartózkodtak. Ekkor Péter apostol bátran eléjük lépett és beszélni kezdett Jézusról. Miközben prédikált, újabb csoda történt. Jóllehet ő arámul mondta beszédét, mindenki a saját nyelvén értette. Ez volt az úgynevezett nyelvcsoda, a Szentlélek különleges ajándéka. Péter beszéde nem maradt hatás nélkül. A hallgatóságból sokan megtértek és megkeresztelkedtek. így született meg az Egyház, Isten népének szent közössége. György Attila
Minden pillanat kincs Képzelj el egy bankot, ahol minden reggel 86 400 lej kerül a számládra. Ez nem marad meg a holnapi napra, minden este lenullázódik, akármennyit is használtál fel a nap folyamán. Hát akkor mit lehet tenni? Természetesen használd fel mindet! Mindannyiunknak van egy ilyen bankja. Ez az idő. Minden reggel 86 400 másodperccel gazdagabbak vagyunk. Minden este lenullázódik, akármennyit is használtunk fel céljaink eléréséhez. Soha nem lesz több, egy perccel sem. Minden új nap új számlát nyit nekünk! Hogy megértsd, mennyit ér EGY ÉV, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell. Hogy megértsd, mennyit ér EGY HÓNAP, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra. Hogy megértsd, mennyit ér EGY HÉT, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét. Hogy megértsd, mennyit ér EGY ÓRA, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár. Hogy megértsd, mennyit ér EGY PERC, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot. Hogy megértsd, mennyit ér EGY MÁSODPERC, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet. Hogy megértsd, mennyit ér EGY TIZEDMÁSODPERC, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az olimpián. Minden pillanat kincs, ami a tiéd. A tegnap történelem. A holnap rejtelem. A ma ajándék.
Előtted, Uram, bűnös és por vagyok: irgalmadból élek, neked köszönhetek mindent; alárendelem magam neked, hagyom, hogy fájdalmaid és szenvedéseid teljesen átalakítsanak; teljes engedelmességben és akaratodhoz simulva hagyatkozom terád. Arra kérlek, hadd legyek tökéletesen elkészülve életre és halálra, mint Szent Péter és mint Szent Pál, bármi várjon is rám: bilincs, szenvedés, kiátkozás és vértanúság; vállalom szent Egyházadért és minden általad megváltott lélekért. Átérzem elkötelezettségem súlyát, gyengeségem és ingatagságom miatt remegés fog el, de bízom benned, megfeszített Krisztus, bízom Anyádban és az örökkévalóság felé tekintek! Boldog XXIII. János pápa
11
Jézus velünk 1938-ban, Szent István királyunk halálának, mennyei születésnapjának kilencszázadik évfordulóján szép ünnepségek játszódtak le hazánkban és főleg Budapesten. Nálunk tartotta a katolikus világ az Eucharisztikus Világkongresszust, az Oltáriszentség nagy ünnepét. A föld minden tájáról eljöttek keresztény terstvéreink, hogy velünk ünnepeljenek, akiket eggyé forraszt Jézus szeretete. Képzeletben ma is látom a sok ezer gyermeket, én is közöttük voltam, akik a városligeti tó helyén vettünk részt a számunkra tartott szentmisén. Este a Dunán hajós körmenet fejezte be a fényes ünnepségeket. Az egész város fényárban úszott. A hidak íveit sokezer villanykörte díszítette. A Gellért-hegyen tűzrózsák koszorújában hatalmas kereszt ragyogott. A kék Dunán egy csavargőzös vezette a felvonulást. Ezen helyezték el a körmeneti keresztet. Az utánahaladó gőzhajón két hatalmas gyertya égett. Az első személyhajón ötven harsonás és a külföldről érkezett apácák tartózkodtak. A következő hajón papok és kispapok térdeltek. Utánuk haladt a Szent István nevű hajó, fedélzetén a legméltóságosabb Oltáriszentséggel. Mögötte Pacelli Jenő, pápai követ, aki nem sokkal később XII. Pius néven lett Egyházunk főpásztora. Mögötte a bíborosok, püspökök, majd a hívek még három hajóval. Amikor első áldozás van templomunkban, mindig eszembe jutnak ezek az emlékezetes ünnepségek. A ti számotokra itt és most, a templom hajójában kezdődik az a körmenet, amikor Jézus belép szívetek hajójába. Hasonlók vagytok a fényes, feldíszített hajókhoz és Jézus azt szeretné, ha mától kezdve vendégetek lehetne egy egész életen át. Milyen szerencséjük volt az apostoloknak, hogy a háborgó tengeren velük volt Jézus. Az a Jézus, aki egyetlen szavával lecsendesítette a vihart. Milyen biztonság mindnyájunk számára, hogy Jézussal együtt járhatjuk végig a földi élet körmenetét. Mindez így is történik, ha szívünk, életünk hajójából nem kényszerítjük távozásra Jézusunkat. Aki Őt hordozza szívében, annak 10
nem szabad kikötnie a bűn partjain. Nem vethet horgonyt a bűnös szenvedélyek kikötőjében, nem engedhet a gonosz csábításának. Azért tanultuk meg hitünk fontos igazságait, hogy ennek iránytűje mellett haladjunk a helyes irányba. Sose engedjük át életünk kormányrúdját azoknak, akik más utat javasolnak. Mikor egy hajó hosszú útra indul, többször is betér egy-egy kikötőbe, hogy élelmiszert, valamint üzemanyagot vegyen fedélzetére. A mai ünnepen az oltár kikötőjében először kapjuk meg Jézus szent testét, a legértékesebb lelki táplálékot. Ám nem szabad beérnünk ezzel az egyszeri áldozással. Jézus találkozni akar velünk minden vasárnap szent kikötőjében. A gyakori szentáldozás legfőbb biztosítéka annak, hogy megérkezünk az Istenország kikötőjébe. A mai ünnepen a kedves szülők szívében is kigyúlnak a régmúlt idők fényei. Visszagondolunk a mi első áldozásunk napjára és újraéljük annak a nagy napnak felejthetetlen szépségét. Dicséret illeti őket, hogy gyermekeiknek is megadták azt a lehetőséget, hogy bensőségesen találkozhassanak Jézussal. Dicséret illeti őket, hogy a keresztségben tett ígéretüket valóra váltották és meggyújtották gyermekük szívében a hit drága lángját. Legyenek továbbra is vezérhajók ezen a szép körmeneten, hogy az indulást folytatás és egykor megérkezés kövesse! Nem lehet eléggé felbecsülni a keresztény nevelés értékét. Nincs biztosabb út a boldogságra, üdvösségre, mint Jézus követése. Ennek tudatában vegyük ajkunkra a szent ének kérését: Győzelemről énekeljen Napkelet és napnyugat, Millió szív összecsengjen Magasztalja az Urat! Krisztus újra földre szállott, Vándorlásunk társa lett; Mert szerette a világot, Kenyérszínbe rejtezett. György Attila
„A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, kit az Atya az én nevemben küld, az majd megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondottam nektek" Jn Nem véletlen, ha napjainkban, a végpusztulást idéző feszültségek közepette megfogalmazódik bennünk a kérdés: Vajon mit rejteget az emberfaj számára a jövő? A régi görögök a delphi jóshoz zarándokoltak, Rómában a haruspexek vállalkoztak a jövendőmondás szerepére. Még napjainkban is jó üzletnek számít a horoszkópok készítése, sorsunkat a csillagok állásából próbáljuk kiolvasni. Mi keresztények nem szorulunk ilyen kétes értékû eszközökre. Jézus nyíltan megmondotta, mit hoz számunkra a jövő. Először is komoly üldöztetést, a hit megfogyatkozását és az Isten ellenére megkísérelt élet kudarcát. Ugyanakkor megígérte, velünk marad a világ végéig. Elküldi a Szentlelket, hogy világosságot gyújtson a bizonytalanság, a félelem éjszakájában. Egy régi történet felveti a kérdést: mi okozta Szodoma pusztulását? Jól ment a sora, lakói igen magas életszínvonalon éltek, önzésük falai közé zárkóztak és jólétüket senkivel sem akarták megosztani. Ha idegen érkezett városukba, adtak neki ugyan aranyat, de kenyeret nem. Ennek következtében éhen halt a vendég és visszakerült az
aranyuk. Ezzel a magatartásukkal ítélték magukat pusztulásra. Vajon réginek nevezhetjük ezt a történetet? Sajnos, nem. Napjainkban is egy kaini civilizáció önző világában élünk. Az emberi élet, az emberi szellem pusztulásra növekszik a szeretet Lelke nélkül. Sokszor megdöbbenve és tehetetlenül nézzük ezt a félelmetes növekedést. Ezért kulcsoljuk imára kezünket és így fohászkodunk: Jöjj, Szentlélek, térj be városainkba, házainkba, családjainkba, szemünkbe és szívünkbe! Nélküled hiába olvassuk a könyveket, nem leszünk bölcsebbek. Nélküled hiába beszélünk, nem kerülünk közelebb egymáshoz. Nélküled széthull életünk értelmetlen napokra. Nélküled értelmetlenségbe fulladnak gondolataink. Nélküled tönkretesz a technika. Nélküled múzeumokká lesznek a templomok. Nélküled minden ima üres fecsegés. Nélküled megfagy a mosoly és pusztasággá válik körülöttünk a világ. Ezért kérünk, jöjj, Szentlélek! (Martin Gutl)
A bátorság lelke Pünkösd alkalmával a Szentlélek eljövetele sok tekintetben megváltoztatta az apostolok magatartását, így például világosan felismerték teendőiket, Jézus szándékát és ami a legfontosabb: bátran munkához is láttak. Egyszerre megértették annak a közmondásnak igazságát, amely azt tartja: a világ az Istené, de a bátraknak kiadja bérbe... Erre a bátorságra, amely komoly feltétele hitünk megvallásának és az evangélium terjesztésének, minden időben, tehát napjainkban is nagy szükség van. Ezt úgy is fogalmazhatjuk: kereszténynek, jó kereszténynek lenni annyi, mint bátornak lenni. Erről a bátorságról jut eszembe egy indián történet, amiről egy hithirdető atya beszámolójából értesültünk. Egy indián fiatalemberről van szó, akit Harapós Medvének neveztek. Mint minden indián harcos, ő is egy bőrzacskót hordott a (folytatása a negyedik oldalon) 3
(folytatás a harmadik oldalról)
nyakában. Azt hitte, hogy ez a zacskó és a benne hordott csontdarab biztosítja számára a Nagy Szellem segítségét. Olyan babona volt ez, amivel napjainkban is találkozunk. Egyesek például lóherét viselnek nyakukban aranyláncon. Kabalababát szorongatnak, mert az szerencsét hoz számukra. Patkót szögeznek lakásukra és örülnek, ha kéményseprővel találkoznak. Ha valamelyik indiántól elvették ezt a varázszacskót, elveszett embernek számított. Még a törzse is kitagadta. Történt egyszer, hogy Harapós Medve részt vett egy csatában, de vereséget szenvedtek és jómaga is fogságba került. A győztes törzsfőnök elé vezették, aki letépte nyakából a varázszacskót és szeme láttára tûzbe vetette. Harapós Medve a legszívesebben meghalt volna. Enélkül reménytelen az élete, nem térhet vissza törzséhez. A húronok törzse, ahol ez történt, már keresztény volt és nem hitt ilyen babonákban. Befogadták maguk közé Harapós Medvét, és hozzáadták a törzsfőnök szépséges leányát, Hajnalkát is. Számos csatában győzedelmeskedett varázszacskó nélkül. A bátorság azonban nemcsak az indiánok erénye, erre mindnyájunknak nagy szükségünk van. Elsősorban azért, mert számos kísértés környékez minket földi életünkben. Kemény harcot kell vívnunk a gonoszlélekkel, a világ és a test csábításával. De nemcsak a rossz, a bûn legyőzéséhez szükséges a bátorság, hanem a jó megtevéséhez is. Nemegyszer megtörténik, hogy valakit kicsúfolnak hite, vallásossága miatt. A föld különböző pontjain, valahol csaknem mindig üldözik a keresztényeket. A Szentlélek azonban erőt önt hûséges gyermekeibe, hogy bátran megvallják hitüket. Ezt szemlélteti a következő történet: A távoli Japánban több alkalommal is üldözték a keresztényeket. Ezért a püspökök sorra járták az egyházközségeket és minden hívőt megerősítettek a bérmálás szentségével. Azokat a keresztényeket, akikről megtudták, hogy keresztények, keresztre feszítették vagy máglyán elégették. A legtöbben bátran mentek a halálba. Hófehér ruhába öltöztek és így készültek a Jézus-
4
sal történő találkozásra. Az egyik édesanya saját vértanúruháját varrta, midőn kislánya megkérdezte: - Mit csinálsz édesanyám? - Fehér ruhát varrók vértanúságom ünnepére. - Nekem miért nem varrsz hasonlót? - Mert te még gyermek vagy, téged nem bántanak a pogányok. - Ó anyukám, én is szeretem Jézust, szeretnék veled együtt meghalni. Nekem is készíts vértanúruhát! A kislány addig könyörgött, míg édesanyja teljesítette kívánságát. Valaki följelentette őket és ezért börtönbe hurcolták az édesanyát. A kislányt nem akarták elvinni, de ő bátran kijelentette: - Én is keresztény vagyok, engem is vigyetek magatokkal! Hamarosan elérkezett a kivégzés napja. Fehér ruhában vonultak fel a keresztények. Megkötözték őket, hogy el ne futhassanak. Csak a kislányt nem kötözték meg. Hadd fusson el, ha akar. Ám nem futott el, hanem izzó parazsakból rakott a saját fejére koszorút. Bátran vitte hitét és szeretetét Jézus elé. Vajon honnan merített ekkora hősiességet, bátorságot? A Szentlélek ajándékaiból. Keresztségünk, bérmálásunk óta szívünk is a Szentlélek otthona. Az ő segítségével állhatunk be majd mi is azok seregébe, akik megváltották Jézust az emberek előtt és elnyerik ezért az örök élet koszorúját. György Attila
Minden elsõáldozónak az Úr Jézus áldását és kegyelmét kívánják a papbácsik
Az elsõáldozók összesített névsora András Kinga Ádi Brigitta Ambrus Gizella Elena Antal Kinga Bajkó Boglárka Balázs Timea Baloga Abigél Nóra Barabás Borbála Bartos Arnold Benkő Kriszta Béres Norbert Bibó Zoltán Dávid Bilibók Apollónia Bíró Márta Biszak Ábel Bod Barnabás Bod Réka Barbara Bogyó Szidónia Böjte Attila Csaba Csilip Levente Csillag Edina Csürös Árpád Dani Orsolya Deák Brigitta Demeter Bernadett B. Dobricza Szabolcs Duka Norbert Éltes Zoltán Zsombor Fazakas Szabolcs (Csaba) Föcze Robert Fodor Emőke Fülöp Árpád Gábor Boglárka
Gercui Norbert Gothár Róbert György Rebeka Barbara Györkovács Kriszta Handra Gyopár Imre Muntean Bendegúz Józsa Lajos Botond Kádár Tünde Mónika Kerekes Zsuzsanna Keresztes Imelda Hella Keresztes Katalin Kertész Hanna Beátrix Kis Éva Kis Hunor Kiss Barbara Kiss Boglárka Kiss Róbert Klárik Anna Helga Kölcze Attila Koréh István Kovács István Kovács Zenkő Bernadett Mátyus Róbert Mihály Eszter Molnár Barbara Molnár Helén Timea Molnár Szilárd Molnár Zsombor Nagy Adorján Barnabás Nagy Lóránt Olasz Antónia Dóra Préda Róbert Reketes Andrea Beáta
Richter Cserey Mátyás Rusz Roland Sándor Janka Sárkány Áron Árpád Sebő Csongor József Serbán Andrea Siklódi Szabolcs Simon Cseperke Szabó Anna Szabó Bernadette Szabó Zoltán Szántó Orsolya Szántó Szilárd Szász Lóránt Szász Zsombor Székely Olivér Szekeres Leila Andrea Szőcs Timea Tánczos Andor Szilárd Tima Szabó Arnold Timár Kincső Katalin Török Beáta Tündérligeti Mátyás Tüysüz Tüncay Botond Ugri Hunor Ungureanu Kriszta Vadász Botond Walcz Beatrix Wenzl Sándor Walter Zárug Bernadett Zoór Ádám Botond Zoór Richárd Zsurzsa Orsolya 9
Gyógyító szentáldozás Valahol az őserdők között, Brazíliában lakik a Makilele család. Az édesanya súlyosan megbetegedett, semmi remény a gyógyulására. Férje gondosan ápolja, kisfia, Albert sokat imádkozik érte. Az egyik nap Erzsébet asszony kinyitja szemét és így szól férjéhez: - Lehet, hogy nem sok időm van hátra és eltávozom a földi életből. Halálom előtt szeretnék meggyónni és magamhoz venni az Úr testét. Hívjatok papot! A férj tagadóan rázza a fejét: - Ez lehetetlen. Nem hagyhatlak egyedül. A missziós állomás kétnapi járásra van tőlünk. Mindezt Albert is hallja, sírva bújik édesanyjához. Éjszaka fölkel, magához veszi édesapja pisztolyát és néhány soros levélben megírja, hogy a hithirdető atyákhoz indul papot hozni. Teljesen kimerülve érkezik meg, beszélni sem tud sokáig. Amikor magához tér, elmondja jövetele célját. Ekkor villámcsapásként éri a hír, hogy a missziós atya nincs idehaza, csak néhány nap múlva érkezik vissza. Albert először elkeseredik, majd mentő ötlete támad. Besurran a kápolnába, a szentségházból kivesz egy szentostyát, elrejti a magával hozott dobozkában. Ne haragudj Jézusom, de nem mehetek haza nélküled. Mivel nem volt semmi ennivalója, csak azt ette, amit az erdőben talált. Némi gyümölcsöt és vizet ivott. Végre feltûnt előtte tanyájuk, de lábai már nem engedelmeskedtek. Kimerülten esett össze. Hogy valami jelet adjon magáról, elsütötte a magával hozott pisztolyt. Ezt meg is hallotta édesapja és a hang irányába indulva megtalálta eszméletlen kisfiát. Mikor Albert magához tért, elővette Jézus szent testét és megáldoztatta édesanyját. Nem véletlen, hogy az Úr Jézus, mint a betegek orvosa, meggyógyította a beteg asszonyt. Albert később papi pályára lépett és gyakran elmondotta szentbeszédeiben ezt a történetet.
Gyulai Pál:
Éji látogatás Három árva sír magában elhagyott sötét szobában. Zivataros, hideg éj van, édesanyjuk kinn a sírban.
Arca halvány, hangja régi, fia, lánya megösméri. Immár tõle hogyan félne? Megcsókolják, mintha élne.
„Édesanyám, édesanyám! Altass el már, úgy alhatnám!“ Mond az egyik, s el nem alszik, sóhajtása föl-fölhangzik.
Az egyiket betakarja, másikat fölfogja karja, elringatja, elaltatja; harmadikat ápolgatja.
„Beteg vagyok, édesanyám! Altass el már, úgy alhatnám!“ Mond a másik, s jajjal végzi, a fájdalmat kétszer érzi.
És ott virraszt a kis ágyon, míg elalszik mind a három. Majd megindul, széttekintget, keresi a régi rendet.
„Édesanyám, gyújts világot, nem tudom én, jaj, mit látok!“ Harmadik mond, mindenki sír... Temetőben mozdul egy sír.
Rendbehozza a szobácskát, helyreteszi a ruhácskát: Az alvókat hosszan nézi, csókját százszor megtetézi.
Megnyílnak a nehéz hantok, kilép sírból édesanyjuk, s tovalebben a vak éjben hazafelé az ösvényen.
Kakas szólal, üt az óra, el kell válni virradóra! Visszanéz a véghatárrul... Sír megnyílik, sír bezárul.
Jézus ígéretei Szent Szíve tisztelőinek 1. Megvigasztalom őket szenvedéseikben. 2. Megadom nekik mindazokat a kegyelmeket, amelyekre állapotuk szerint szükségük van; minden szükségükben segítségükre sietek. 3. Egyesítem a megosztott családokat, családjukban békességet szerzek. 4. Biztos menedékük leszek életükben, de főképpen haláluk óráján. 5. Minden dolgukat, vállalkozásukat megáldom. 6. A bûnösök szívemben az irgalom forrására, tengerére találnak. 7. A lanyha lelkek buzgókká válnak. 8. A buzgó lelkek még nagyobb tökéletességre emelkednek. 9. Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb bûnösöket is megtérítik. 10. Megáldom a házakat, melyekben szívem képét felfüggesztik és tisztelik. 11. Szívem mindenható szeretete megadja a végső töredelem kegyelmét mindazoknak, akik kilenc egymás után következő hónap első péntekén megáldoznak. Nem halnak meg kegyelmeim nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele nélkül. Isteni szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban. 12. Nem engedem elveszni azokat, akik ezen ájtatosságot terjesztik, és buzgóságuk mértéke szerint megszentelem őket. 8
Ó, a sír sok mindent elfed, bút, örömet, fényt, szerelmet; de ki gyermekét szerette, gondját sír el nem temette.
5
Erdélyben születtem Erdélyben születtem. A történelmi Magyarország területén, mely hajdanán számos kisebbségnek adott otthont. Most a sors keserû fintorából, vagy talán egy számomra nem belátható, magasabb, nagyobb jó érdekében, én élek kisebbségben. Akartam én ezt? Akarta a többi 1-1,5 millió itt élő magyar azt, hogy határ válassza el őket Magyarországtól? Egyértelmûen nem! A döntést nem mi hoztuk, de súlya alatt meg nem törtünk. Nem hagytuk el szülőföldünket. Nem hagytuk el nyelvünket. Nem hagytuk el kultúránkat. És nem hagytuk el Istenünket sem. Bûn! Bûn elhagyni azt a földet, melynek porából lettünk. Bûn elhagyni szokásainkat, szellemünket. Bûn elfeledni kultúránkat, nyelvünket. Bûn a nemzettel szemben, de magunkkal szemben is. Mert nemzeti kötődéseinket föladva önmagunkat adjuk föl. És e bûn egyben önnön büntetésünk is, halálos ítélet. De mi nem estünk e bûnbe, itt vagyunk és azok vagyunk, akik voltunk. A döntés a mi kezünkben, letelepedhetünk román városokban, vagy akár Nyugat-Európa valamely fejlett országában. Ezzel azonban feladnánk identitásunkat, ment-
Erdélyi magyar fiatalok jövőképe
hetetlenül elvesznénk. Sokan mégis ezt választják. A határok Európai Unión belüli csökkenő szerepének köszönhetően azonban lehetőségünk van Magyarországon élni, de még ez is közvetlen gyökereink, a Székelyföld megtagadásával jár. Vajon melyik utat rendelte számunkra Isten? Úgy vélem a válasz egyértelmû: itt kell megőriznünk magyarságunk, erkölcsünk, elveink és hitünk. Ez a kötelességünk nekünk, erdélyi fiataloknak. Együtt, egymást erősítve kell helytállnunk, megküzdenünk a beolvadás veszélyével. Mindezt annak tudatában, hogy bár itt kissebségben élünk, székelyként tagjai vagyunk egy olyan nemzeti egységnek, melyet sem a határok átrajzolása, sem hatalmi szó megszüntetni nem volt képes. Őseink Árpád fiainak parancsára védték e földet idegen népek hódításaitól. Gyepüvonalaik nyomát máig nem pusztította el a múló idő. De ezek a határok nem óvnak már bennünket, nekünk kell megvédenünk kultúránkat, magyarságunkat. Székelyföldi fiatalokként ezt a békés küzdelmet kell tovább örökítenünk. Tófalvi Lehel, a „Székely Mikó“ Kollégium XI. A. Osztályos tanulója
A Magyarországról elindított „Feltámadási Kereszt“ átvétele a plébánia udvarán. „Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez, testvér ne légy hűtlen soha“ 6
„Otthon vagy? Hol vagy otthon? Csak a nyelvben. Minden más fonák, zavaros, homályos. „Mint egy barokk képen - arany keretben egy férfi -, idegen vagy és magános“ - írta Márai Sándor több mint fél évszázaddal ezelőtt, haza és otthon, nép és nyelv kapcsolatát vizsgálva. A kérdés ma is válaszra vár, hol van az otthon, hová vezet a sors, Isten rendelése, mit tartogat a jövő? Az utat nem mindig látjuk pontosan, a jövőbe vezető sok kis ösvény közül választani nehéz - mégis dönteni kell. Dönteni kell a máról, a holnapról, saját sorsodról és talán az egész nemzetéről. A döntést mérlegelni, súlyát érezni kell. Talán ez a mérlegelés hiányzik olykor Erdély friss nemzedékének döntéseiből. Sokak jövőképe egyszerû: „El innen!“. Vagy mégsem oly egyszerû? El - de hová? És főként merre visz ez az út? Életet ad, vagy a nemzet pusztulásához vezet? A világ rendje felborult, a szeretet és biztonság helyét napjaink szótárában a pénz és a hatalom vette át. Ez a két földi érték sarkallja döntésre azokat a fiatalokat, akik a szebb jövő reményével lépnek ma az életbe. Hová vezeti őket ez a vágy? Az otthon, a Kárpátok ölelése, a megannyi természeti csoda idővel csak a rokoni látogatások helyszínévé, egy-egy nyaralás képévé minősül át. A Hazát, az Otthont, amely felnevelt, idővel csak régi, poros albumok képei őrzik. S az újabb nemzedék már nem is érzi Székelyföld lüktetését az ereiben, ha behunyja a szemét, nem érzi már a fenyves bércek mögül előbújó napsugarak friss csókját, így tûnik el
minden, mi egykor szép volt, kihal az emlékek homályában ... A hegyi friss levegő helyét a nagyváros füstje, az esti sétákat a tíz-tizenkét órás munka robotja váltja föl. De megéri-e az otthont pénzre cserélni? Megéri a szülői ház melegét és biztonságát, a szülőföld erejét az anyagi javakért föladni? A kérdésre válaszom: nem. A pénz önmagában nem boldogít. Az igazi értéket a család, a szeretet, a nyelv képviseli. A nyelv, melyre édesanyánk tanított, amelyen először kimondtuk, hogy szeretlek, amelyen egymáshoz szólunk, és melyen elmondva a mindennapi imát Istenhez fordulunk. Mindennek melegségét, erejét a Kárpátok ölelése biztosítja. A vágyott világ nem csak a nagyvárosok forgatagában teremthető meg. Itthon kell lehetőséget teremteni a változásra - a múltra, hagyományokra olyan jövőt építeni, amely ősi értékeinket is megőrzi, tovább élteti. A hazai lehetőségek átlátása nem elég, az itthonmaradás érzése kell, hogy megfogalmazódjon bennünk. A fiatalok jövőképe ne a menekülést, az elvágyódást jelentse, hanem az itthoni, erdélyi lehetőségek felismerését. Hogy Erdély ne csupán nyelvünk és múltunk bölcsője legyen, de otthonunk, jövőnk is. Pakucs Annamária a Székely Mikó Kollégium 11. osztályos diákja
7
Erdélyben születtem Erdélyben születtem. A történelmi Magyarország területén, mely hajdanán számos kisebbségnek adott otthont. Most a sors keserû fintorából, vagy talán egy számomra nem belátható, magasabb, nagyobb jó érdekében, én élek kisebbségben. Akartam én ezt? Akarta a többi 1-1,5 millió itt élő magyar azt, hogy határ válassza el őket Magyarországtól? Egyértelmûen nem! A döntést nem mi hoztuk, de súlya alatt meg nem törtünk. Nem hagytuk el szülőföldünket. Nem hagytuk el nyelvünket. Nem hagytuk el kultúránkat. És nem hagytuk el Istenünket sem. Bûn! Bûn elhagyni azt a földet, melynek porából lettünk. Bûn elhagyni szokásainkat, szellemünket. Bûn elfeledni kultúránkat, nyelvünket. Bûn a nemzettel szemben, de magunkkal szemben is. Mert nemzeti kötődéseinket föladva önmagunkat adjuk föl. És e bûn egyben önnön büntetésünk is, halálos ítélet. De mi nem estünk e bûnbe, itt vagyunk és azok vagyunk, akik voltunk. A döntés a mi kezünkben, letelepedhetünk román városokban, vagy akár Nyugat-Európa valamely fejlett országában. Ezzel azonban feladnánk identitásunkat, ment-
Erdélyi magyar fiatalok jövőképe
hetetlenül elvesznénk. Sokan mégis ezt választják. A határok Európai Unión belüli csökkenő szerepének köszönhetően azonban lehetőségünk van Magyarországon élni, de még ez is közvetlen gyökereink, a Székelyföld megtagadásával jár. Vajon melyik utat rendelte számunkra Isten? Úgy vélem a válasz egyértelmû: itt kell megőriznünk magyarságunk, erkölcsünk, elveink és hitünk. Ez a kötelességünk nekünk, erdélyi fiataloknak. Együtt, egymást erősítve kell helytállnunk, megküzdenünk a beolvadás veszélyével. Mindezt annak tudatában, hogy bár itt kissebségben élünk, székelyként tagjai vagyunk egy olyan nemzeti egységnek, melyet sem a határok átrajzolása, sem hatalmi szó megszüntetni nem volt képes. Őseink Árpád fiainak parancsára védték e földet idegen népek hódításaitól. Gyepüvonalaik nyomát máig nem pusztította el a múló idő. De ezek a határok nem óvnak már bennünket, nekünk kell megvédenünk kultúránkat, magyarságunkat. Székelyföldi fiatalokként ezt a békés küzdelmet kell tovább örökítenünk. Tófalvi Lehel, a „Székely Mikó“ Kollégium XI. A. Osztályos tanulója
A Magyarországról elindított „Feltámadási Kereszt“ átvétele a plébánia udvarán. „Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez, testvér ne légy hűtlen soha“ 6
„Otthon vagy? Hol vagy otthon? Csak a nyelvben. Minden más fonák, zavaros, homályos. „Mint egy barokk képen - arany keretben egy férfi -, idegen vagy és magános“ - írta Márai Sándor több mint fél évszázaddal ezelőtt, haza és otthon, nép és nyelv kapcsolatát vizsgálva. A kérdés ma is válaszra vár, hol van az otthon, hová vezet a sors, Isten rendelése, mit tartogat a jövő? Az utat nem mindig látjuk pontosan, a jövőbe vezető sok kis ösvény közül választani nehéz - mégis dönteni kell. Dönteni kell a máról, a holnapról, saját sorsodról és talán az egész nemzetéről. A döntést mérlegelni, súlyát érezni kell. Talán ez a mérlegelés hiányzik olykor Erdély friss nemzedékének döntéseiből. Sokak jövőképe egyszerû: „El innen!“. Vagy mégsem oly egyszerû? El - de hová? És főként merre visz ez az út? Életet ad, vagy a nemzet pusztulásához vezet? A világ rendje felborult, a szeretet és biztonság helyét napjaink szótárában a pénz és a hatalom vette át. Ez a két földi érték sarkallja döntésre azokat a fiatalokat, akik a szebb jövő reményével lépnek ma az életbe. Hová vezeti őket ez a vágy? Az otthon, a Kárpátok ölelése, a megannyi természeti csoda idővel csak a rokoni látogatások helyszínévé, egy-egy nyaralás képévé minősül át. A Hazát, az Otthont, amely felnevelt, idővel csak régi, poros albumok képei őrzik. S az újabb nemzedék már nem is érzi Székelyföld lüktetését az ereiben, ha behunyja a szemét, nem érzi már a fenyves bércek mögül előbújó napsugarak friss csókját, így tûnik el
minden, mi egykor szép volt, kihal az emlékek homályában ... A hegyi friss levegő helyét a nagyváros füstje, az esti sétákat a tíz-tizenkét órás munka robotja váltja föl. De megéri-e az otthont pénzre cserélni? Megéri a szülői ház melegét és biztonságát, a szülőföld erejét az anyagi javakért föladni? A kérdésre válaszom: nem. A pénz önmagában nem boldogít. Az igazi értéket a család, a szeretet, a nyelv képviseli. A nyelv, melyre édesanyánk tanított, amelyen először kimondtuk, hogy szeretlek, amelyen egymáshoz szólunk, és melyen elmondva a mindennapi imát Istenhez fordulunk. Mindennek melegségét, erejét a Kárpátok ölelése biztosítja. A vágyott világ nem csak a nagyvárosok forgatagában teremthető meg. Itthon kell lehetőséget teremteni a változásra - a múltra, hagyományokra olyan jövőt építeni, amely ősi értékeinket is megőrzi, tovább élteti. A hazai lehetőségek átlátása nem elég, az itthonmaradás érzése kell, hogy megfogalmazódjon bennünk. A fiatalok jövőképe ne a menekülést, az elvágyódást jelentse, hanem az itthoni, erdélyi lehetőségek felismerését. Hogy Erdély ne csupán nyelvünk és múltunk bölcsője legyen, de otthonunk, jövőnk is. Pakucs Annamária a Székely Mikó Kollégium 11. osztályos diákja
7
Gyógyító szentáldozás Valahol az őserdők között, Brazíliában lakik a Makilele család. Az édesanya súlyosan megbetegedett, semmi remény a gyógyulására. Férje gondosan ápolja, kisfia, Albert sokat imádkozik érte. Az egyik nap Erzsébet asszony kinyitja szemét és így szól férjéhez: - Lehet, hogy nem sok időm van hátra és eltávozom a földi életből. Halálom előtt szeretnék meggyónni és magamhoz venni az Úr testét. Hívjatok papot! A férj tagadóan rázza a fejét: - Ez lehetetlen. Nem hagyhatlak egyedül. A missziós állomás kétnapi járásra van tőlünk. Mindezt Albert is hallja, sírva bújik édesanyjához. Éjszaka fölkel, magához veszi édesapja pisztolyát és néhány soros levélben megírja, hogy a hithirdető atyákhoz indul papot hozni. Teljesen kimerülve érkezik meg, beszélni sem tud sokáig. Amikor magához tér, elmondja jövetele célját. Ekkor villámcsapásként éri a hír, hogy a missziós atya nincs idehaza, csak néhány nap múlva érkezik vissza. Albert először elkeseredik, majd mentő ötlete támad. Besurran a kápolnába, a szentségházból kivesz egy szentostyát, elrejti a magával hozott dobozkában. Ne haragudj Jézusom, de nem mehetek haza nélküled. Mivel nem volt semmi ennivalója, csak azt ette, amit az erdőben talált. Némi gyümölcsöt és vizet ivott. Végre feltûnt előtte tanyájuk, de lábai már nem engedelmeskedtek. Kimerülten esett össze. Hogy valami jelet adjon magáról, elsütötte a magával hozott pisztolyt. Ezt meg is hallotta édesapja és a hang irányába indulva megtalálta eszméletlen kisfiát. Mikor Albert magához tért, elővette Jézus szent testét és megáldoztatta édesanyját. Nem véletlen, hogy az Úr Jézus, mint a betegek orvosa, meggyógyította a beteg asszonyt. Albert később papi pályára lépett és gyakran elmondotta szentbeszédeiben ezt a történetet.
Gyulai Pál:
Éji látogatás Három árva sír magában elhagyott sötét szobában. Zivataros, hideg éj van, édesanyjuk kinn a sírban.
Arca halvány, hangja régi, fia, lánya megösméri. Immár tõle hogyan félne? Megcsókolják, mintha élne.
„Édesanyám, édesanyám! Altass el már, úgy alhatnám!“ Mond az egyik, s el nem alszik, sóhajtása föl-fölhangzik.
Az egyiket betakarja, másikat fölfogja karja, elringatja, elaltatja; harmadikat ápolgatja.
„Beteg vagyok, édesanyám! Altass el már, úgy alhatnám!“ Mond a másik, s jajjal végzi, a fájdalmat kétszer érzi.
És ott virraszt a kis ágyon, míg elalszik mind a három. Majd megindul, széttekintget, keresi a régi rendet.
„Édesanyám, gyújts világot, nem tudom én, jaj, mit látok!“ Harmadik mond, mindenki sír... Temetőben mozdul egy sír.
Rendbehozza a szobácskát, helyreteszi a ruhácskát: Az alvókat hosszan nézi, csókját százszor megtetézi.
Megnyílnak a nehéz hantok, kilép sírból édesanyjuk, s tovalebben a vak éjben hazafelé az ösvényen.
Kakas szólal, üt az óra, el kell válni virradóra! Visszanéz a véghatárrul... Sír megnyílik, sír bezárul.
Jézus ígéretei Szent Szíve tisztelőinek 1. Megvigasztalom őket szenvedéseikben. 2. Megadom nekik mindazokat a kegyelmeket, amelyekre állapotuk szerint szükségük van; minden szükségükben segítségükre sietek. 3. Egyesítem a megosztott családokat, családjukban békességet szerzek. 4. Biztos menedékük leszek életükben, de főképpen haláluk óráján. 5. Minden dolgukat, vállalkozásukat megáldom. 6. A bûnösök szívemben az irgalom forrására, tengerére találnak. 7. A lanyha lelkek buzgókká válnak. 8. A buzgó lelkek még nagyobb tökéletességre emelkednek. 9. Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb bûnösöket is megtérítik. 10. Megáldom a házakat, melyekben szívem képét felfüggesztik és tisztelik. 11. Szívem mindenható szeretete megadja a végső töredelem kegyelmét mindazoknak, akik kilenc egymás után következő hónap első péntekén megáldoznak. Nem halnak meg kegyelmeim nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele nélkül. Isteni szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban. 12. Nem engedem elveszni azokat, akik ezen ájtatosságot terjesztik, és buzgóságuk mértéke szerint megszentelem őket. 8
Ó, a sír sok mindent elfed, bút, örömet, fényt, szerelmet; de ki gyermekét szerette, gondját sír el nem temette.
5
(folytatás a harmadik oldalról)
nyakában. Azt hitte, hogy ez a zacskó és a benne hordott csontdarab biztosítja számára a Nagy Szellem segítségét. Olyan babona volt ez, amivel napjainkban is találkozunk. Egyesek például lóherét viselnek nyakukban aranyláncon. Kabalababát szorongatnak, mert az szerencsét hoz számukra. Patkót szögeznek lakásukra és örülnek, ha kéményseprővel találkoznak. Ha valamelyik indiántól elvették ezt a varázszacskót, elveszett embernek számított. Még a törzse is kitagadta. Történt egyszer, hogy Harapós Medve részt vett egy csatában, de vereséget szenvedtek és jómaga is fogságba került. A győztes törzsfőnök elé vezették, aki letépte nyakából a varázszacskót és szeme láttára tûzbe vetette. Harapós Medve a legszívesebben meghalt volna. Enélkül reménytelen az élete, nem térhet vissza törzséhez. A húronok törzse, ahol ez történt, már keresztény volt és nem hitt ilyen babonákban. Befogadták maguk közé Harapós Medvét, és hozzáadták a törzsfőnök szépséges leányát, Hajnalkát is. Számos csatában győzedelmeskedett varázszacskó nélkül. A bátorság azonban nemcsak az indiánok erénye, erre mindnyájunknak nagy szükségünk van. Elsősorban azért, mert számos kísértés környékez minket földi életünkben. Kemény harcot kell vívnunk a gonoszlélekkel, a világ és a test csábításával. De nemcsak a rossz, a bûn legyőzéséhez szükséges a bátorság, hanem a jó megtevéséhez is. Nemegyszer megtörténik, hogy valakit kicsúfolnak hite, vallásossága miatt. A föld különböző pontjain, valahol csaknem mindig üldözik a keresztényeket. A Szentlélek azonban erőt önt hûséges gyermekeibe, hogy bátran megvallják hitüket. Ezt szemlélteti a következő történet: A távoli Japánban több alkalommal is üldözték a keresztényeket. Ezért a püspökök sorra járták az egyházközségeket és minden hívőt megerősítettek a bérmálás szentségével. Azokat a keresztényeket, akikről megtudták, hogy keresztények, keresztre feszítették vagy máglyán elégették. A legtöbben bátran mentek a halálba. Hófehér ruhába öltöztek és így készültek a Jézus-
4
sal történő találkozásra. Az egyik édesanya saját vértanúruháját varrta, midőn kislánya megkérdezte: - Mit csinálsz édesanyám? - Fehér ruhát varrók vértanúságom ünnepére. - Nekem miért nem varrsz hasonlót? - Mert te még gyermek vagy, téged nem bántanak a pogányok. - Ó anyukám, én is szeretem Jézust, szeretnék veled együtt meghalni. Nekem is készíts vértanúruhát! A kislány addig könyörgött, míg édesanyja teljesítette kívánságát. Valaki följelentette őket és ezért börtönbe hurcolták az édesanyát. A kislányt nem akarták elvinni, de ő bátran kijelentette: - Én is keresztény vagyok, engem is vigyetek magatokkal! Hamarosan elérkezett a kivégzés napja. Fehér ruhában vonultak fel a keresztények. Megkötözték őket, hogy el ne futhassanak. Csak a kislányt nem kötözték meg. Hadd fusson el, ha akar. Ám nem futott el, hanem izzó parazsakból rakott a saját fejére koszorút. Bátran vitte hitét és szeretetét Jézus elé. Vajon honnan merített ekkora hősiességet, bátorságot? A Szentlélek ajándékaiból. Keresztségünk, bérmálásunk óta szívünk is a Szentlélek otthona. Az ő segítségével állhatunk be majd mi is azok seregébe, akik megváltották Jézust az emberek előtt és elnyerik ezért az örök élet koszorúját. György Attila
Minden elsõáldozónak az Úr Jézus áldását és kegyelmét kívánják a papbácsik
Az elsõáldozók összesített névsora András Kinga Ádi Brigitta Ambrus Gizella Elena Antal Kinga Bajkó Boglárka Balázs Timea Baloga Abigél Nóra Barabás Borbála Bartos Arnold Benkő Kriszta Béres Norbert Bibó Zoltán Dávid Bilibók Apollónia Bíró Márta Biszak Ábel Bod Barnabás Bod Réka Barbara Bogyó Szidónia Böjte Attila Csaba Csilip Levente Csillag Edina Csürös Árpád Dani Orsolya Deák Brigitta Demeter Bernadett B. Dobricza Szabolcs Duka Norbert Éltes Zoltán Zsombor Fazakas Szabolcs (Csaba) Föcze Robert Fodor Emőke Fülöp Árpád Gábor Boglárka
Gercui Norbert Gothár Róbert György Rebeka Barbara Györkovács Kriszta Handra Gyopár Imre Muntean Bendegúz Józsa Lajos Botond Kádár Tünde Mónika Kerekes Zsuzsanna Keresztes Imelda Hella Keresztes Katalin Kertész Hanna Beátrix Kis Éva Kis Hunor Kiss Barbara Kiss Boglárka Kiss Róbert Klárik Anna Helga Kölcze Attila Koréh István Kovács István Kovács Zenkő Bernadett Mátyus Róbert Mihály Eszter Molnár Barbara Molnár Helén Timea Molnár Szilárd Molnár Zsombor Nagy Adorján Barnabás Nagy Lóránt Olasz Antónia Dóra Préda Róbert Reketes Andrea Beáta
Richter Cserey Mátyás Rusz Roland Sándor Janka Sárkány Áron Árpád Sebő Csongor József Serbán Andrea Siklódi Szabolcs Simon Cseperke Szabó Anna Szabó Bernadette Szabó Zoltán Szántó Orsolya Szántó Szilárd Szász Lóránt Szász Zsombor Székely Olivér Szekeres Leila Andrea Szőcs Timea Tánczos Andor Szilárd Tima Szabó Arnold Timár Kincső Katalin Török Beáta Tündérligeti Mátyás Tüysüz Tüncay Botond Ugri Hunor Ungureanu Kriszta Vadász Botond Walcz Beatrix Wenzl Sándor Walter Zárug Bernadett Zoór Ádám Botond Zoór Richárd Zsurzsa Orsolya 9
Jézus velünk 1938-ban, Szent István királyunk halálának, mennyei születésnapjának kilencszázadik évfordulóján szép ünnepségek játszódtak le hazánkban és főleg Budapesten. Nálunk tartotta a katolikus világ az Eucharisztikus Világkongresszust, az Oltáriszentség nagy ünnepét. A föld minden tájáról eljöttek keresztény terstvéreink, hogy velünk ünnepeljenek, akiket eggyé forraszt Jézus szeretete. Képzeletben ma is látom a sok ezer gyermeket, én is közöttük voltam, akik a városligeti tó helyén vettünk részt a számunkra tartott szentmisén. Este a Dunán hajós körmenet fejezte be a fényes ünnepségeket. Az egész város fényárban úszott. A hidak íveit sokezer villanykörte díszítette. A Gellért-hegyen tűzrózsák koszorújában hatalmas kereszt ragyogott. A kék Dunán egy csavargőzös vezette a felvonulást. Ezen helyezték el a körmeneti keresztet. Az utánahaladó gőzhajón két hatalmas gyertya égett. Az első személyhajón ötven harsonás és a külföldről érkezett apácák tartózkodtak. A következő hajón papok és kispapok térdeltek. Utánuk haladt a Szent István nevű hajó, fedélzetén a legméltóságosabb Oltáriszentséggel. Mögötte Pacelli Jenő, pápai követ, aki nem sokkal később XII. Pius néven lett Egyházunk főpásztora. Mögötte a bíborosok, püspökök, majd a hívek még három hajóval. Amikor első áldozás van templomunkban, mindig eszembe jutnak ezek az emlékezetes ünnepségek. A ti számotokra itt és most, a templom hajójában kezdődik az a körmenet, amikor Jézus belép szívetek hajójába. Hasonlók vagytok a fényes, feldíszített hajókhoz és Jézus azt szeretné, ha mától kezdve vendégetek lehetne egy egész életen át. Milyen szerencséjük volt az apostoloknak, hogy a háborgó tengeren velük volt Jézus. Az a Jézus, aki egyetlen szavával lecsendesítette a vihart. Milyen biztonság mindnyájunk számára, hogy Jézussal együtt járhatjuk végig a földi élet körmenetét. Mindez így is történik, ha szívünk, életünk hajójából nem kényszerítjük távozásra Jézusunkat. Aki Őt hordozza szívében, annak 10
nem szabad kikötnie a bűn partjain. Nem vethet horgonyt a bűnös szenvedélyek kikötőjében, nem engedhet a gonosz csábításának. Azért tanultuk meg hitünk fontos igazságait, hogy ennek iránytűje mellett haladjunk a helyes irányba. Sose engedjük át életünk kormányrúdját azoknak, akik más utat javasolnak. Mikor egy hajó hosszú útra indul, többször is betér egy-egy kikötőbe, hogy élelmiszert, valamint üzemanyagot vegyen fedélzetére. A mai ünnepen az oltár kikötőjében először kapjuk meg Jézus szent testét, a legértékesebb lelki táplálékot. Ám nem szabad beérnünk ezzel az egyszeri áldozással. Jézus találkozni akar velünk minden vasárnap szent kikötőjében. A gyakori szentáldozás legfőbb biztosítéka annak, hogy megérkezünk az Istenország kikötőjébe. A mai ünnepen a kedves szülők szívében is kigyúlnak a régmúlt idők fényei. Visszagondolunk a mi első áldozásunk napjára és újraéljük annak a nagy napnak felejthetetlen szépségét. Dicséret illeti őket, hogy gyermekeiknek is megadták azt a lehetőséget, hogy bensőségesen találkozhassanak Jézussal. Dicséret illeti őket, hogy a keresztségben tett ígéretüket valóra váltották és meggyújtották gyermekük szívében a hit drága lángját. Legyenek továbbra is vezérhajók ezen a szép körmeneten, hogy az indulást folytatás és egykor megérkezés kövesse! Nem lehet eléggé felbecsülni a keresztény nevelés értékét. Nincs biztosabb út a boldogságra, üdvösségre, mint Jézus követése. Ennek tudatában vegyük ajkunkra a szent ének kérését: Győzelemről énekeljen Napkelet és napnyugat, Millió szív összecsengjen Magasztalja az Urat! Krisztus újra földre szállott, Vándorlásunk társa lett; Mert szerette a világot, Kenyérszínbe rejtezett. György Attila
„A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, kit az Atya az én nevemben küld, az majd megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondottam nektek" Jn Nem véletlen, ha napjainkban, a végpusztulást idéző feszültségek közepette megfogalmazódik bennünk a kérdés: Vajon mit rejteget az emberfaj számára a jövő? A régi görögök a delphi jóshoz zarándokoltak, Rómában a haruspexek vállalkoztak a jövendőmondás szerepére. Még napjainkban is jó üzletnek számít a horoszkópok készítése, sorsunkat a csillagok állásából próbáljuk kiolvasni. Mi keresztények nem szorulunk ilyen kétes értékû eszközökre. Jézus nyíltan megmondotta, mit hoz számunkra a jövő. Először is komoly üldöztetést, a hit megfogyatkozását és az Isten ellenére megkísérelt élet kudarcát. Ugyanakkor megígérte, velünk marad a világ végéig. Elküldi a Szentlelket, hogy világosságot gyújtson a bizonytalanság, a félelem éjszakájában. Egy régi történet felveti a kérdést: mi okozta Szodoma pusztulását? Jól ment a sora, lakói igen magas életszínvonalon éltek, önzésük falai közé zárkóztak és jólétüket senkivel sem akarták megosztani. Ha idegen érkezett városukba, adtak neki ugyan aranyat, de kenyeret nem. Ennek következtében éhen halt a vendég és visszakerült az
aranyuk. Ezzel a magatartásukkal ítélték magukat pusztulásra. Vajon réginek nevezhetjük ezt a történetet? Sajnos, nem. Napjainkban is egy kaini civilizáció önző világában élünk. Az emberi élet, az emberi szellem pusztulásra növekszik a szeretet Lelke nélkül. Sokszor megdöbbenve és tehetetlenül nézzük ezt a félelmetes növekedést. Ezért kulcsoljuk imára kezünket és így fohászkodunk: Jöjj, Szentlélek, térj be városainkba, házainkba, családjainkba, szemünkbe és szívünkbe! Nélküled hiába olvassuk a könyveket, nem leszünk bölcsebbek. Nélküled hiába beszélünk, nem kerülünk közelebb egymáshoz. Nélküled széthull életünk értelmetlen napokra. Nélküled értelmetlenségbe fulladnak gondolataink. Nélküled tönkretesz a technika. Nélküled múzeumokká lesznek a templomok. Nélküled minden ima üres fecsegés. Nélküled megfagy a mosoly és pusztasággá válik körülöttünk a világ. Ezért kérünk, jöjj, Szentlélek! (Martin Gutl)
A bátorság lelke Pünkösd alkalmával a Szentlélek eljövetele sok tekintetben megváltoztatta az apostolok magatartását, így például világosan felismerték teendőiket, Jézus szándékát és ami a legfontosabb: bátran munkához is láttak. Egyszerre megértették annak a közmondásnak igazságát, amely azt tartja: a világ az Istené, de a bátraknak kiadja bérbe... Erre a bátorságra, amely komoly feltétele hitünk megvallásának és az evangélium terjesztésének, minden időben, tehát napjainkban is nagy szükség van. Ezt úgy is fogalmazhatjuk: kereszténynek, jó kereszténynek lenni annyi, mint bátornak lenni. Erről a bátorságról jut eszembe egy indián történet, amiről egy hithirdető atya beszámolójából értesültünk. Egy indián fiatalemberről van szó, akit Harapós Medvének neveztek. Mint minden indián harcos, ő is egy bőrzacskót hordott a (folytatása a negyedik oldalon) 3
A Szentlélek eljövetele Tíz nappal Jézus hazatérése után érkezett el pünkösd ünnepe. Izraelben ilyenkor ünnepelték az aratást, hálát adtak Istennek az új termésért. A templomban ünnepi szertartásokat végeztek, étel- és italáldozatokat mutattak be. Igazi családi ünnep volt ez, amikor egy asztal mellé telepedett a ház népe, beleértve a szolgákat is. Ilyen ünnepi hangulatban jöttek össze az apostolok is; Máriával együtt ünnepelték a pünkösdöt. Kint az utcán zsoltárokat énekelve vonultak a templom felé a zarándokok. Az apostolok buzgó imával várták a m e g í g é r t Szentlelket. A nap h a r m a d i k órájában, tehát kilenc óra körül, különös esemény történt, így számol be róla a Szentírás: „Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre csak olyan zúgás támadt az égből, mintha heves szélvész közeledett volna, és betöltötte a házat, ahol egybegyûltek. Majd lángnyelvek lobbantak, és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre. Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, ahogy a Lélek szólásra indította őket“ (ApCsel 2, 1-4).
2
Midőn Péter apostol és társai meghallották a különös zúgást, bizonyára kinéztek az ablakon, de a fák levelei meg se rezdültek. Mikor pedig megpillantották a lángnyelveket, egyszerre megértették: Most jött el a Szentlélek. Ezt nemcsak a látható jelekből ismerték fel, hanem abból a belső változásból, amely a lelkükben ment végbe. Eddig félelem lakott a szívükben, de most úgy kisöpörte a Szentlélek, mint szélvész a pelyvát. Egyszerre felismerték teendőiket és világosan látták, miként teljesítsék Jézus parancsát. Kanada egyik tartományát Manitobának hívják és ma is indiánok lakják. Hazájukat a Nagy Szellem földjének nevezik. Egykori királyuk minden esztendőben meghatározott napon hírnököket küldött országa minden városába, hogy elvigyék a palotában gyújtott új tüzet. Ezért nevezték az uralkodót tûzkirálynak. A küldöttek minden házba bementek, kioltották a régi tüzet és a királytûzről újat gyújtottak. Valami ehhez hasonló esemény történt pünkösd ünnepén. Az apostolok feje fölül hamar eltûntek a lángnyelvek, illetve láthatatlan módon a szívükbe költöztek. Ez a belső tûz, ez a lelkesedés vezette őket, hogy Jézus tanítását hirdessék az gész világon. A különös zúgásra és lángnyelvekre felfigyeltek az utcán tolongó zarándokok. Körülvették a házat, ahol az apostolok tartózkodtak. Ekkor Péter apostol bátran eléjük lépett és beszélni kezdett Jézusról. Miközben prédikált, újabb csoda történt. Jóllehet ő arámul mondta beszédét, mindenki a saját nyelvén értette. Ez volt az úgynevezett nyelvcsoda, a Szentlélek különleges ajándéka. Péter beszéde nem maradt hatás nélkül. A hallgatóságból sokan megtértek és megkeresztelkedtek. így született meg az Egyház, Isten népének szent közössége. György Attila
Minden pillanat kincs Képzelj el egy bankot, ahol minden reggel 86 400 lej kerül a számládra. Ez nem marad meg a holnapi napra, minden este lenullázódik, akármennyit is használtál fel a nap folyamán. Hát akkor mit lehet tenni? Természetesen használd fel mindet! Mindannyiunknak van egy ilyen bankja. Ez az idő. Minden reggel 86 400 másodperccel gazdagabbak vagyunk. Minden este lenullázódik, akármennyit is használtunk fel céljaink eléréséhez. Soha nem lesz több, egy perccel sem. Minden új nap új számlát nyit nekünk! Hogy megértsd, mennyit ér EGY ÉV, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell. Hogy megértsd, mennyit ér EGY HÓNAP, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra. Hogy megértsd, mennyit ér EGY HÉT, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét. Hogy megértsd, mennyit ér EGY ÓRA, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár. Hogy megértsd, mennyit ér EGY PERC, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot. Hogy megértsd, mennyit ér EGY MÁSODPERC, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet. Hogy megértsd, mennyit ér EGY TIZEDMÁSODPERC, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az olimpián. Minden pillanat kincs, ami a tiéd. A tegnap történelem. A holnap rejtelem. A ma ajándék.
Előtted, Uram, bűnös és por vagyok: irgalmadból élek, neked köszönhetek mindent; alárendelem magam neked, hagyom, hogy fájdalmaid és szenvedéseid teljesen átalakítsanak; teljes engedelmességben és akaratodhoz simulva hagyatkozom terád. Arra kérlek, hadd legyek tökéletesen elkészülve életre és halálra, mint Szent Péter és mint Szent Pál, bármi várjon is rám: bilincs, szenvedés, kiátkozás és vértanúság; vállalom szent Egyházadért és minden általad megváltott lélekért. Átérzem elkötelezettségem súlyát, gyengeségem és ingatagságom miatt remegés fog el, de bízom benned, megfeszített Krisztus, bízom Anyádban és az örökkévalóság felé tekintek! Boldog XXIII. János pápa
11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Kovács Hunor Zsolt, Csiszér Emese, Sztojka Csanád, Gyöngyösi Gabriella, Nagy Loránt, Nagy Éva Kinga, Soós Tasnád János, Kölcze Abigél Annamária.
Szentségi házasságot kötött: - Mihók Imre - Antal Enikő, Hízó Szabolcs Levente - Kovács Piroska, Kalamár Soma - Bod Vivien, Bálint Árpád - Mihály Zsuzsánna Timea, Nagy István - László Erzsébet, Szebeni Norbert - Dancs Ágnes, Bögözi Levente István Czintos Réka, Kallán József - Nyulas Mandita Ilona, Benedek Csaba - Pajzos Sára, Andok Dezső - Tapalagă Krisztina, Terza Attila Sándor - Ilie Réka Erika Magdolna.
Az Úr hazahívta: - Dézsi Gizella, Hegyes Sándor, Borcsa Lajos, György Béla, Farkas Anna, László András, Müller Juliánna, Teodorescu Ilona, Szigeti Erzsébet, Sipos Irén.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Szent Barnabás apostol június 11 Ciprusi születésű volt, régi, Lévi törzséhez tartozó zsidó családból származott. Egyesek szerint Márk unokatestvére, azonban bizonyos, hogy jó barátságban voltak. Az első keresztények közé tartozott, telkét eladva az árát az apostolok lába elé tette. (ApCsel 4, 36-37) Egyik hagyomány szerint Pállal Gamaliel iskolájában tanult, és a
betszaidai béna gyógyítása után csatlakozott Jézushoz. Talán a 72 tanítványhoz tartozott. A Szentírás derék férfinek mondja, aki tele van Szentlélekkel és hittel (ApCsel 11, 24). Jeruzsálemben tanúskodott Pál mellett, a hívek közössége előtt. Bizonyította megtérését és igaz szándékát. (ApCsel 9, 26) Antióchiában hirdette az evangéliumot, Pált is maga mellé véve. (ApCsel 11, 22-26) 46 táján az éhinségben sínylődőknek gyűjtött adományokat. (ApCsel 11, 26-30) Pál apostolnak társa lett első apostoli útján. Résztvevője volt az első Jeruzsálemi zsinatnak, ahol a zsidó előírások betartásának kötelezettségéről hoztak határozatot. (ApCsel 15, 2-35) Amikor Pál Szíriába ment, ő hazatért. (ApCsel 15, 39) és Ciprus első püspöke lett. Hirdette az evangéliumot, ott halt meg hazája fővárosában, Szalamiszban. A hagyomány szerint megkövezték, más adatok máglyahalált említenek. Egy közeli barlangban temették el. Régi milánói hagyomány Barnabást tartja Milánó első püspökének. Sírját 482-ben találták meg. Anthéniusz szalamiszi püspök látomásban az apostoltól tudta meg a sír helyét. A sírban, melle felett Márk evangéliumának héber szövegét találták. Barnabás nevéhez két apokrif irat kapcsolódik: „Barnabás levele“ és „Barnabás cselekedetei“. Tertulliánusz a „Zsidókhoz írt levél“ szerzőjének is Barnabást tartotta. Neve a 7. századtól szerepel a mise kánonjában, az ünnepét pedig a 9. századtól ünnepli az Egyház június 11én, majd a zsinati reform óta június 9-én. A kádárok védőszentje. Közbenjárását gyakran kérik jégeső ellen. Példája: Vidd el minden embernek az evangélium örömhírét, legalább a példáddal!
Lapunk megjelenését támogatta a
Alapította az RMDSz
Új évfolyam 98. szám
2007 június - Szent Iván hava
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Lélekáradás Május hónapja lelkileg mozgalmas volt egyházközségünkben. Én „kegyelem-áradatnak“ neveztem. Május 6-án Nagyméltóságú és Ft. Tamás József püspök atya fiataljainknak szolgáltatta ki a bérmálás Szentségét. A Szentlélekről szóló írások, imák ezekért a fiatalokért vannak, hozzájuk szólnak. Hisz meggyőződésem, hogy a Szentlélek Isten kegyelme és fenntartó ereje nélkül a megbérmált fiatalok nem maradhatnak meg hűséges kereszténynek. Tartsa meg őket a Lélek, ez pünkösdi imádságunk és kérésünk is. Május l3, és 20-án kisiskolásaink járultak először a szentáldozáshoz. Milyen bensőséges ünnep volt. E kisgyermekek lelke megtisztult az első szentgyónásban s öröm csillogott a tiszta gyermekszemekben, s e csillogást még fokozta a Mindenség Királya, akit e gyermekek szívükbe fogadtak. Meg tudják-e őrizni a tiszta szemek csillogását, lelkük ártatlanságát? Ez a felnőttek segítőkészségétől is függ, hogy a családok, édesapák, édesanyák milyen mértékben és mennyi odaadással ápolják a megkezdett kegyelmi munkát. Felelőségük tudatában építsék a szülők és keresztszülők a gyermekek lelkében a jóságot, szeretetet, hitet, reményt. Pünkösd alkalmával értük is imádkoztunk, hogy felelőségtudatuk ne lankadjon. Kicsi írással, imádsággal és az elsőáldozók névsorának közlésével szeretnénk mindenkit emlékeztetni a nagy eseményre. Május 19-én este érkezett Sepsiszentgyörgyre a Magyarországról elindított „Feltámadási Kereszt“. Laudate kórusunk jóvoltából gyönyörű énekszámokkal köszönthettük a szent jelet. Nagybacon református lelkipásztora és a közösség küldöttsége kísérte el a Keresztet. Ünnepélyesen átadták, hogy egyházközségünk zászlója is rákerüljön, amelyre ezt a szöveget írtuk: „Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez, testvér ne légy hűtlen soha“. A Blága Géza tanár úr szerkesztette kis műsorban versek hangzottak el, és két kis írás, amelyet ebben a számban közkinccsé teszünk. Olvassák olyan odaadásssal és hittel, ahogy azt a két tizenegyedikes diák megírta és felolvasta. Május 26-án Csíksolmlyóra hívott a Boldogságos Szűz Anya. S mi mentünk, vittük fájdalmainkat, büneinket, reményeinket, kéréseinket. S hiszem, hogy a Szent Szűz tolmácsolta kéréseinket szent Fiának, s amennyiben azok javunkra vállnak, meghallgatásra is találnak. Jézus Szíve hónapjában áldjon meg minden Családot a Szent Szív. Fogadjon oltalmába és szenteljen meg mindannyiunkat. E helyen köszöntjük, és imádságunkkal kísérjük a végzős nyolcadikosokat, és az érettségiző diákokat. A Szentlélek vezesse útjukon. Szabó Lajos - plébános
12