Dr. Till Szabolcs ezredes HM KÁT titkárságvezető
Részletező technika Államszervezeti elemek Rendeltetés Feladatrendszer Irányítás
M / különleges jogrend Sarkalatos törvényi
szabadság
Kötelezettségi rész Kitöltési kötelezettségi
dilemma
Szűkszavú közelítés Alapjogi sui generis elemek Kivételes / pontszerű Nincs katonai
korlátozhatósági mérce Szükséges és arányos korlátozás mozgástere Más dogmatikai elemek áthatása Hagyományosan csak a politika tilalma Nem rendszerképző, csak igazoló funkciójú szükségességi érvelés
„Mindent szabad, amit nem tilos”, vagy „Csak azt szabad, amit a jog kifejezetten
megenged”
A szervezeti felelősség és az egyéni szabadság elválása –
más mérlegelési tartomány Puffer-zóna: az érdekképviseletek OB / AB irányba konvertálás Szükségesség-arányosság vagy racionális indok
A hivatásos állomány • •
Az önkéntességi döntési sorozat A rendvédelemtől eltérés domináns eleme a külszolgálat
Feladatrendszeri érvelés
A szerződéses állomány •
Eltérés a politikánál és a juttatási rendszerben
A honvédelem civil állománya • •
Önkéntes haderő
A sztrájkjogi korlátozás Funkcionális egységesség
Békétől eltérő időszakok érvelési szerepe
Az önkéntes tartalékosok •
A motiváció irreleváns, amíg önkéntes
A Hadkötelezettek
•
A hadieredetű sérültek
•
Időbeli differenciálódás az önkéntes haderőtől PSZ hiánya / Bayatyan dilemma
A megmaradt sérülékeny csoport
M esetén a teljes állampolgári és itt tartózkodó személykör
46/1994. AB határozat 2/1998. AB határozat 50/2001. AB határozat 70/2009. AB határozat
A fegyveres konfliktusok emberéleti és anyagi veszteségekkel járnak. E konfliktusok eredménye szempontjából az anyagi feltételek különbsége mellett meghatározó szerepet nyerhet az abban résztvevők felkészültsége és mentális állapota, bajtársiassága és önfeláldozó hozzáállása. A katonai-szakmai és mentális felkészültség kialakításának és elmélyítésének eszközei a gyakorlatok, amelyek időnként minél inkább a valósághoz közelítő körülmények között kívánják modellezni a tényleges harci cselekményeket. E gyakorlatok körülményeinek valóság-közelihez tétele növeli a békeidejű veszteség kockázatát, amelynek megvalósulása esetén az államot anyagi jóvátételi kötelezettség terheli. Az alkotmányos feladatokra való alkalmasság kialakítása ezen túl szükségessé teszi e kockázatok – racionálisan vállalt szintű – elfogadását, mivel a kockázatmentességi szemlélet mentén békeidőben kialakított haderőt teljes meglepetésként érheti az alaprendeltetés szerinti feladatokra való alkalmasság hiányát bizonyító hirtelen, nagyarányú veszteség.
∑: Az alapjogi érvelésben az élethez való jog más alapjogok
korlátozását indokoló tényező lehet
A 46/1994. AB határozat óta a honvédelem és az élethez való jog nem került alkotmányosan ütköztetésre.
1990-es Szolgálati Szabályzat / Rekvényi ügy / Lex Borkai Alapvető dilemmák az alapjog-érvényesítési kötelezettség
szervezeten belüli oldala (1. ombudsman érvelése) és a nyilatkozati tartalom szűrhetősége Érdekképviseleti szabadság / sui generis törvényi korlátokkal / politikai áthallásokkal Sztrájktilalom / együttdöntési igény A politikai tevékenység verbális példáiban a bírósági gyakorlat tipikusan a szervezeti reakciót korlátozó. Kultuszszabadság / vallásszabadság
Sui generis korlátozások Egyenruhás állampolgár
hivatkozás Lebontásuk munkajogi érveléssel Összehasonlítható személykör
Többletjogok Az összehasonlítható
csoportok visszahatása Költségvetés-politikai korlát Foglalkozási szemlélet? Szolgáltató háttér
leépülése Civilesítés Szolgálati nyugdíj kiválása
Ha a társadalmi szintű kockázat-vállalási közösségben legitim módon
elvárható, hogy a katonák akár életük feláldozására is készen álljanak bizonyos (tipikusan nem forintosított) biztonsági típusú közjavak előállítása érdekében, akkor az ő olvasatukban jogosan várható el a társadalom részéről a kiemelt viszonyulás. Ha ez az egyensúly valamelyik irányban megbomlik, vagy a társadalom oldaláról válik vitatottá a katonai többletjogok
privilégiumnak minősített rendszere, vagy pedig egy alapvető jellegű változást követően, vagy egy hosszadalmasabb folyamat részeként – a munkaerő-piaci folyamatok hatásaival is színezetten – a honvédelem személyi állománya ki is ürülhet. Utóbbi opció az Alkotmánybíróság által meg nem engedhetőnek
minősített rendszerhiba az 50/2001. AB határozat alapján. E ponton zár vissza az államszervezeti rész funkcionális eleméhez az alapjogi elem.
az
Alaptörvény a honvédelmi értelmezési tartományú részeiben az Alkotmányhoz képest konszolidációra és rendszerzésre törekedett, az intézmények radikális felülvizsgálata nélkül, fennmaradt az a módszertani eltérés, amely szerint míg az államszervezetei részek a túlírtság szempontjából bírálhatóak, az alapjogi rész alulszabályozott, az ezt korrigálni hivatott 1. cikk (3) bekezdése az alkotmányos érték védelme érdekében feltétlenül szükséges és a céllal arányos korlátozás körében csak olyan elvárást teremt, amely a konkrét szabályozási elemek megsemmisítési vagy megvédési indokaként szerepelhet, a rendszer kialakítása szempontjából azonban nem elégséges szinten egzakt szabály. Következmények: ad hoc igények alapján egyes korlátozások
kiterjeszthetők anélkül, hogy ennek a katonai működés szempontjából tényleges relevanciája lenne... A kötelezettségi és jogosultsági egyensúlytalanság a működés veszélyeztetését hordozza, A szabályozói felelősség felértékelődött…