Dolgozók tanítóképzője Nyíregyházán

SZABÓ JÓZSEF:

Dolgozók tanítóképzője Nyíregyházán 1946-1952 A nyíregyházi tanítóképzés 1847-ben való megindulásának többek között az is különös jelentőséget adott, hogy az elsők között, sok küzdel­ met vállalva, nagy történelmi eseményünk, az 1848-as polgári forrada­ lom és nemzeti szabadságharc előestéjén vette kezdetét.(l) Száz évvel később, súlyos politikai küzdelmek közepette, gazdasági és kulturális vonatkozásban ismét döntő csata előkészítése s megvívása volt a magyar dolgozó nép feladata. Ez a helyzet szükségszerűen színes és érdekes színfoltját hozta létre a tanítóképzésnek a dolgozók tanítókép­ zői megszületésével. A z intézménytípusról a neveléstörténetben csupán egy-két helyen tesznek említést. Részletesebb tudósítás is csupán két i n ­ tézetről jelent meg.(2) Máig sem érzékeltették a jelentőségét ezen iskola­ típusnak a felszabadulás utáni közoktatásügyünk helyzete, s a népi szár­ mazású új értelmiség kialakítása szempontjából. 1945 tavaszán és nyarán a haladó társadalmi erők a művelődéspoliti­ ka demokratizálásának kérdésében is igen éles küzdelmet vívtak. E harcban kezdeményező és vezető szerepe a Magyar Kommunista P á r t ­ nak volt. E párt programjában szerepelt többek között az iskolaszerve­ zet demokratikus átalakítása, a tanulóifjúság szociális összetételének a megváltoztatása. Majd az egyesült baloldali blokk győzelmeként született meg 1945 őszén a felnőttoktatásunk alapjait jelentő 11130/1945. sz. M . E . rendelet. A rendelettel reális szükségletet elégítettek k i . Jól mutatta ezt a következő években a dolgozók középiskoláinak számszerű emelkedése, tanulóinak állandóan növekvő száma.(3) 1945. november 6-án a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium a fel­ nőtt dolgozók középiskoláinak szervezésével kapcsolatos 69146/1945. III. sz. leiratát valamennyi tankerületi főigazgatóságnak és egyházi főható­ ságnak megküldte. A leirat szerint a munkaviszonyban álló dolgozók dél­ utáni vagy esti időben, évenként két osztályt elvégezve szerezhetnek középiskolai végzettséget. Tanulmányi bizonyítványaik a rendes iskoláké­ val azonos joguak lesznek. A z iskolák szervezésénél fokozott figyelmet kell fordítani a vidéki tanulókra. A tanítóképzőkben pedig a tanulóottho­ ni elhelyezésre maximálisan kell törekedni. Gondoskodni kell arról is, hogy e most nyíló tanulási lehetőségről az érdeklődő dolgozók a legszéle­ sebb körben tudomást szerezzenek. Révész Imre, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke 1945. december 4-én az ügyben körlevelet intézett a főhatóságában lévő közép-

iskolákhoz. Körlevelében olvashatjuk „ . . . a magam részéről is — hagyo­ mányainknak megfelelően — nem csak kívánatosnak, de szükségesnek tartom, hogy intézeteinkben is a felnőtt dolgozók iskoláját megszsrvezhessék és fenntarthassák . . ."(4) Itt jegyezzük meg, hogy Révész püspök az iskolaügy demokratizálásának kérdéseiben később is az állammal egyetértően igyekezett eljárni. A Kálvineum Nyíregyházi Református Tanítónőképző Intézet és Leányliceum tanári kara december 10-én tárgyalta a püspöki körlevelet. A z érdeklődésen és lelkesedésen túl csupán egy-két tanárban merült fel olyan aggály, hogy a majd végzett „dolgozósok" nem fogják-e megnehe­ zíteni a rendes képzősök elhelyezkedési lehetőségét. E gond eloszlatása azonban könnyű volt, ha a háború utáni országos m é r e t ű tanítóhiányra gondolunk. A dolgozók középiskolái országos szervezésében is hátráltató tényező volt a háború okozta pusztulás tanszemélyzet, iskolai objektumok és felszerelések tekintetében egyaránt. A nyíregyházi Kálvineum épületei is igen jelentős kárt szenvedtek. A háborús célra igénybe vett öt épületből 1945 decemberében kettőt kapott vissza az intézmény. Itt kellett volna elhelyezni a tanítónőképzőt és leányliceumot, az internátust, a polgári és gyakorló iskolát. Ez persze lehetetlen volt, ezért az 1945/46-os tanévben az internátus nem, a tanítónőképző és leányliceum pedig részben a re­ formátus ügyelekezeti házban működött. Mindkét tény érintette a szer­ vezendő dolgozók tanítóképzője ügyét is. A bútorzatból is kevés maradt meg. A szertárak és könyvtárak szinte százszázalékos pusztulást szenved­ tek. A tanári kart is megtépázta a háború. A z újjászervezés és helyreál­ lítás nehéz munkáját csonka tantestület végezte. Nehéz körülmények között, mégis vállalták a dolgozók tanítóképzőjének szervezését.(5) Ilyen jellegű iskola megszervezését többoldalú társadalmi szükséglet is gyorsította. Szabolcs megyében m á r az 1943/44-es tanév kezdetén ta­ nítóhiány miatt az iskolák egy része nem nyitotta k i kapuit.(6) A fel­ szabadulás u t á n pedig az 1945/46-os tanévben még analfabéta tanfolya­ mok is szerveződtek. De 1946/47-ben az általános iskolai felnőtt oktatás első formái is megkezdődtek.(7) Ezek a megszaporodott feladatok több tanítót igényeltek. De voltak olyanok is, akik a továbbtanulást illetően pótolni akarták azt, amit a Horthy-rendszer szociális helyzete vagy a há­ ború alatti frontszolgálat miatt elmulasztottak. A Nyíregyházi Kálvineum Tanítónőképző Intézet ezért tett nagy szolgálatot a szabolcsi nevelésügy­ nek, amikor minden nehézséget vállalva, 1945 december elején elsőként a megyében a dolgozók tanítóképzője szervezésével megindította a k ö ­ zépfokú felnőttoktatást. Elöljáróban itt jegyezzük meg, hogy a V K M a dolgozók tanítóképzői esetében a rendes tanítóképzés korabeli liceális

jellegét nem hagyta meg. Ezért a dolgozósoknál mind az öt osztályra vo­ natkozóan a tanítóképző elnevezés használata a helyes és jogos. A z első dolgozós osztály beiskolázását az iskola vezetősége s a ren­ des tagozatú növendékek közösen végezték. A tanulók 1945 karácsonyi szünetére falujukba visszatérve, feladatul kapták a dolgozók tanítókép­ zője megindulásának propagálását. A szervezésben segítséget nyújtott még a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt városi veze­ tősége, a szakszervezetek, majd pedig a Nemzeti Bizottságok. A felvételi kérelmek indokaiból látszott, hogy a folyamodók a dolgozók tanítóképző­ jétől valóban a szegénység, háborús és egyéb gondok miatt nem teljese­ dett tanulási vágy megvalósítását várták. A jelentkezők iratai közül az igazgatóság a munkaadói igazolást, a különböző társadalmi szervi ajánlá­ sokat gondosan ellenőrizte, hogy az ügy a dolgozók iskoláiért küzdő ha­ ladó társadalmi erők elképzeléseinek megfelelően valósuljon meg.(8) Porzsolt István igazgató 1946. március 21-én Keresztury Dezső val­ lás és közoktatásügyi miniszternek és Révész Imre püspöknek jelentette, hogy az első dolgozós osztályba 17-en iratkoztak be, túlnyomóan paraszt származásúak, iparos és kereskedő segédek s egy háztartási alkalmazott is. A tanítás március 16-án már kezdetét is vette, mert a tanári kar a hivatalos engedély megérkeztéig sem akart tétlenkedni. Internátusi el­ helyezést nem tudtak biztosítani a m á r ismert ok miatt.(9) A z anyaisko­ la tanárai igen magas óraszámmal túlterheltek, de a helybeli állami ta­ nítóképző segítségével sikerült minden tantárgy tanítására a tanítókép­ zésben legtapasztaltabb tanerőket biztosítani. A tanítónőképzőből Hadházy Lajos történelem—földrajz, Nyúlási Imréné magyar—német, Vikár Sándor ének—zene, Makay László történelem—földrajz, a tanítóképző­ ből dr. Kiss Lajos pedagógia—filozófia, dr. Tóth Antal pedagógia—filozó­ fia, Sárdi Béla magyar—német, Baditz Károly matematika—fizika, B o l vári Zoltán ének—zene, a polgári iskolából Lamping Erzsébet gazdasági ismeretek szakos tanár vállalta a tanítást.(lO) A dolgozósok tantermét a református gyülekezeti ház Bessenyei téri épületében helyezték el. A dolgozó tanulókra tekintettel délután négy órakor kezdődtek, s negyven percesek voltak az órák. Ennek oka, hogy a városban még ekkor is gyakran bizony^lan a villanyszolgáltatás. Áram­ kimaradáskor petróleum lámpával világítottak.(11) A Dolgozók Tanítóképző Intézete tantestülete az első módszeres ér­ tekezletet május 28-án tartotta. A tanárok az oktató—nevelő munkával kapcsolatban azokat a problémákat érintették, amelyek általában is je­ lentkeztek a tanítóképzésben. A dolgozós tanulóknál a tanítást és tanu­ lást nehezítette még, hogy a sajátos körülményeknek megfelelő tankönyv nem volt. Több tárgyból pedig egyáltalán nem is volt tankönyv. Ezekből

a tárgyakból csak a tanári vázlatok voltak a tanulási segédeszközök. Földrajz és történelem tanításához a legfontosabb térképek is hiányoz­ tak, mint ahogyan hangszer sem volt. Kevés zenegyakorlási lehetőséghez a tanítóképző segítségével jutottak a dolgozós tanulók. Az előbbi nehézségek ellenére a tanári kart az ügy iránti optimiz­ mus jellemezte. Megértették, hogy a köznevelés reformjával, s az isko­ laszervezet demokratikus átalakításával nem lehet addig várni, amíg an­ nak minden személyi és tárgyi feltételei megteremtődnek. Igaz, hogy a különböző tudásszinttel jövő tanulók az első hetekben nehezen haladtak, mégis bíztatónak tartották, hogy később mind többen találták meg az eredményes tanulás módját. Megnyilatkozásaikban pedig hivatástudatról tettek tanúságot a dolgozósok. Többen hangsúlyozták, hogy a dolgozók tanítóképzője népszerűsíté­ sére továbbra is nagy gondot kell fordítani. Ugyanis a reakció többek között azt terjesztette a dolgozók iskoláiról, hogy „ . . . félbe fog maradni, vagy ha nem is, oklevele mindenképpen kevesebb értékű lesz a rendes iskoláénál." Ezért szükségesnek tartják, hogy a V K M terjesztésre alkal­ mas tájékoztatót adjon k i , s azt küldje meg az ügyet támogató pártok szervezeteinek és a nemzeti bizottságoknak. Végül az alábbiakat összegezték. A dolgozók tanítóképzője három­ éves tanulmányi ideje alatt (I—IV. o. fél-fél, V . o. egész éves tanév) megfelelő tanári vezetéssel, s az egyéni tanulás célszerű kihasználásával elsajátíthatók a tanítói munkához szükséges ismeretek. A dolgozós osz­ tályban tapasztaltak alapján többen azt a gondolatot fogalmazták meg, hogy a tanítóképzésnek főiskolán kellene megvalósulnia. Indokuk, hogy ifjú korban a már fejlettebb hivatástudattal rendelkező jelöltek többre juthatnak, mint a 14—19 életévig terjedő tanítóképző intézetben. Szerin­ tük szükségesnek látszik valami liceumszerű alapképzés, amely az álta­ lános iskola I—III. osztálya tanítására képesítene, s a felső tagozat ta­ nítói pedig alapképzés után kerülnének hároméves főiskolára.(12) Ezek az elképzelések akkor fogalmazódtak meg, amikor a kiépülő általános is­ kola egyre sürgetőbben vetette fel a nevelőképzés reformját. A hónapról-hónapra növekvő infláció gyakran megoldhatatlannak látszó gond elé állította az anyaiekola vezetését, s ezt a dolgozós növen­ dékek is megérezték. Könyvsegélyben és szépirodalmi művek kölcsön­ zésében — azok hiánya miatt — nem részesültek. Továbbra is megoldat­ lan volt a zenegyakorlási lehetőségük, mert adományokból időközben ugyan két pianinót vett a tanítónőképző, de azokon 210 növendék gya­ korolt. Porzsolt igazgató segélykérelmeket küldött a V K M - b e . 1946 á p ­ rilisában Keresztury Dezső miniszternek a városban tett látogatását is felhasználta arra, hogy segítséget kérjen. Révész püspök is kérte az ál-

lam segítségét az igen nagy háborús kárt szenvedett Nyíregyházi Refor­ mátus Tanítóképzőnek. A miniszter a kéréseknek helyt adott. A májusi egymilliárd pengő dologi segélyből sem jutott a legszüksé­ gesebb taneszközökre, mert a vízvezeték és központi fűtés helyreállítása létszükséglet volt, s olyan alapvetően fontos bútorokat is sürgősen pótol­ ni kellett volna mint iskolapadok. Ugyanis a Kálvineum intézményei 12 osztályának padjaiból csak 2 osztályra való maradt meg. A kifizetések tekintetében olyan súlyos helyzetbe is került az iskola, hogy például nem tudta kifizetni a villanyszámlát, mert megkapta ugyan az ellátmányt, de időközben az a fajta pénz m á r k i is került a forgalomból. A tarthatat­ lanná váló helyzetet jól jellemzik Porzsolt István szavai „ . . . a szükség­ letekre küldött összegek végül a postai kiváltás díját sem fedezték már."(13) Pedig a minisztérium a dolgozók tanítóképzője dologi és fej­ lesztési összegéről is úgy intézkedett, hogy az az anyaiskola kiadásainak fizetésére, illetve fejlesztésére használtassék fel. Tehát az állami és egy­ házi iskolafenntartó tényleg maximálisan segítette egymás törekvését az anyaiskola helyreállításában, illetve a dolgozók tanítóképzője működésé­ nek biztosításában. A dolgozók tanítóképzőjében tanító tanárok is nagy áldozatot vállal­ tak. A z egyre növekvő infláció miatt a rendes tanári fizetésük családjuk legszükségesebb megélhetési költségeit sem fedezték. A dolgozós órákért kapott óradíjuk pedig mire kifizetésre került, olykor egy tojás megvá­ sárlására sem volt már elegendő. Helyzetüket látva a Kálvineum tanulói s a dolgozós növendékek gyűjtést rendeztek, s a szülőktől hozott élelmi­ szereket az igazgatóság osztotta szét fizetés fejében a tanárok között.(14) A Nyíregyházi Dolgozók Tanítóképző Intézete születő első eredmé­ nyeinek és hibáinak összegezése volt a tanév végi igazgatói jelentés. A z induló első osztályt kitüntetéssel 2, jelesen 1, jól 4, elégségesen 4 tanuló végezte el. A hat fő kimaradásának oka elsősorban nem a tananyag­ elsajátítás nehézségében rejlett, hanem öten nem tudták összeegyeztetni a tanítási időt a munkahelyi elfoglaltsággal, egy kimaradt pedig súlyo­ san és tartósan beteg lett. A z osztály életkora 21—41 év között oszlott meg. A különböző tárgyakból — kivéve a zenét — jó eredmény szüle­ tett. A jó eredmény elérésének legfőbb oka, hogy a kis osztálylétszám miatt a tanárok az egyéni foglalkoztatásra igen nagy gondot fordítottak. A tanulók szellemi teherbírása a támasztott követelményeknek megfele­ lő, tananyagcsökkentésre általában nem volt szükség. A tanári kar úgy vélekedett, hogy a rövidített tanulmányi időt tekintve a dolgozósoknál a kislétszámú osztállyal való intenzív foglalkozás a legeredményesebb ok­ tatási forma. Javasolják tankönyvpótló rövid jegyzetek kiadását is, mert a tankönyvekhez a tanulók több ok miatt nem jutnak hozzá.

A nevelést illetően a legfontosabb eredmény, hogy az osztály közös­ ségi szelleme kitűnő. A mindennapi kérdések című tantárgyat az ifjúság „demokratikus szellemben való nevelése" érdekében a tanárok különösen fontosnak tartják.(15) így zajlott le a Nyíregyházi Református Tanítónőképző Dolgozók Tanítóképző Intézete első küzdelmekkel teli tanéve. Tapasztalatai segít­ ségül szolgálhattak az intézménytípus kiépítéséhez, amely csak az 1946/ 47. tanévben vált szélesebb méretűvé. Ez az első tanév megmutatta az intézet vezetésének és nevelőtestületének lelkes odaadását, a nehéz k ö ­ rülmények közötti helytállását, amellyel segítette és szolgálta a felszaba­ dulás utáni átalakuló magyar művelődéspolitikát. De bizonyítja azt is, hogy nehéz időben mennyire egymásra tud találni az ember, iskolai v i ­ szonylatban a tanár és a diák. 1946 nyarán a megjelent 84082/1946. III. sz. V K M rendelet arra h í v ­ ta fel a figyelmet, hogy a dolgozók iskoláinak elsősorban azon típusait kell szervezni, amelyeknek végzett növendékei majd a ,, . . . falu, a n é p közé kerülnek vissza, tehát szükségesnek mutatkozik új óvónőképzők és tanítóképzők megszervezése a dolgozók számára." A rendelet 20. §-ának 5. pontja alapján „ . . . olyan tanulni vágyó dolgozókból akik érettségivel rendelkeznek, V . év szervezésére is lehetőséget kell adni." Szeptember első napjáig 17-en jelentkeztek gimnáziumi érettségivel rendelkezők, akik a tanítóképző sajátos tárgyaiból különbözeti vizsga engedélyezését, majd pedig az V . osztályba való felvételüket kérték. Porzsolt igazgató „a k i ­ bontakozás útján lévő általános iskola szükségleteire tekintettel" kérel­ met terjesztett fel a vallás és közoktatásügyi miniszterhez. Kérte, hogy a 17 ötödévre jelentkezőnek hathetes előkészítő tanfolyamot rendezhes­ senek a különbözeti vizsga anyagának elsajátítása érdekében. A vizsga tárgyai pedig az ember teste és egészsége, neveléstan, tanítástan és mód­ szertan, ének, zene, rajz, kézimunka és gazdasági ismeretek voltak. Azok, akik sikeres különbözeti vizsgát tesznek, október 15-én kezdenék a taní­ tóképző V . osztályát, s tekintettel a későbbi kezdésre, ezen évfolyam tan­ éve június végéig tartana. A tanári testület arra vonatkozóan is biztosí­ tékot ígért, hogy érdemteleneket, felkészületleneket, csupán konjukturális okból oklevélhez jutni akarókat nem fog képesítő vizsgára bocsátani.(16) Az előbbi rendelet nyomatékosan arra is felhívja a figyelmet, hogy a dolgozók iskoláinak hozzáférhetővé tétele a mezőgazdasági dolgozók számára, a tankerületi főigazgatók fő gondja legyen. Gacsályi Sándor a debreceni tankerület főigazgatója 1946 október 1-én leiratot intézett Por­ zsolt Istvánhoz, miszerint a Népi Művelődési Intézet arról értesítette, hogy Üjfehértón 14 olyan paraszt dolgozó van, akik tanítóképzőt akar­ nak végezni. Ha ebből a törekvésből paraszt dolgozók tanítóképzője ala-

kulna k i , úgy anyaiskolául a Nyíregyházi Dolgozók Tanítóképző Intéze­ tét szándékozik kijelölni. Porzsolt igazgató a helyszínre utazva tájékozó­ dott, s megtudta, hogy a Nemzeti Parasztpárt helyi szervezete kezdemé­ nyezte az ügyet, amelyből végülis nem lett semmi. Országos viszonylat­ ban is a paraszt dolgozók tanítóképzője nem talált kellő visszhangra. T a ­ lán ezért is a Népi Művelődési Intézet 1947 júniusában kiadott útmuta­ tója a paraszt dolgozók iskolái szervezésével kapcsolatban a tanítóképző­ ket meg sem említi.(17) A tankerületi főigazgatónak az a szándéka, hogy a Nyíregyházi Dolgozók Tanítóképzőjét anyaiskolául jelöli k i , az abban folyó oktató—nevelő munka elismeréséről tanúskodik. Az új első és ötödév szervezésében az igazgatóságnak a leghatha­ tósabb segítséget ismét a rendes tanítónőképzősök nyújtották. Mivel pe­ dig a Kálvineum Nyíregyházi Református Tanítónőképző Intézet az egész ország területéről iskolázott be, így dolgozós növendékei is több megyé­ ből toborzódtak. A szociális összetétel is megfelelő volt a munkás és pa­ raszt, zömében fizikai munkaviszonyban álló jelentkezők javára. Ezzel az iskola vezetősége eleget tett a vonatkozó rendeletnek, mivel főleg „testi munkás", s különösen pedig „földműves dolgozók" köréből gyűjtötte újabb tanítványait is. A folytatólagosan kezdő második osztály csökkent létszáma 14-re szaporodott, ugyanis 3 jelentkezőnek a minisztérium és az egyházi főha­ tóság különbözeti vizsga letétele u t á n i felvételét engedélyezte. A Nyír­ egyházi Dolgozók Tanítóképző Intézete második tanéve 1946. szeptember 5-én megkezdődött. A tanítás munkájába az anyaiskolából s az állami tanítóképzőből is újabb tanerők kapcsolódtak be, így Bársony Sándor testnevelés, Dohanics János mennyiségtan—fizika, dr. Szollás Lászlóné testnevelés és Diószegi Balázs rajz szakos tanárok. Az újjáépítés és az élet minden területén való stabilizálódás szem­ pontjából nagy jelentőségű tény volt, hogy az 1946. augusztus 1-én meg­ jelenő jó forint véget vetett az inflációnak. Ebből következően mód nyílt az iskolák anyagi ügyeinek rendezésére. A dolgozók iskoláiban taní­ tók óradíját 3 forint 60 fillérben állapították meg. A Nyíregyházi Dol­ gozók Tanítóképzője dologi ellátmányát a minisztérium havi 120 forint­ ban határozta meg, s ezt az összeget csak rendeltetésének megfelelően le­ hetett felhasználni. Elsősorban tankönyveket, esetleg kisebb értékű tan­ eszközöket igyekeztek beszerezni. Különböző úton-módon n é h á n y nélkü­ lözhetetlen taneszközzel időközben gyarapodott a dolgozók tanítóképző­ je. Például 1946 augusztusában dr. Fábián Tibor az elhagyott javak kor­ mánybiztosa egy zongorát juttatott a dolgozós tanítóképzősöknek. Így lett végre egy saját zongorája a három dolgozós osztálynak.(18) A z osztályok szaporodásával egyre nagyobb problémává vált a tanu-

lók lakásgondjának a megoldása. A z anyaiskola nem tudott segíteni, mert maga is tanulói elhelyezési gondokkal küzdött. Internátusa felszerelésé­ nek teljes háborús pusztulása miatt 1946 szeptemberéig az nem is mű­ ködött. Ekkorra — szintén gyülekezetek és magánosok támogatásából — a működéshez szükséges legfontosabb felszereléseket pótolták, s bár min­ den helyre a rendes tanulók közül is bőven akadt jelentkező, Porzsolt igazgató püspöki engedéllyel mégis több dolgozós leánynövendéket elhe­ lyezett.^) Az V . osztály miatt a gyakorlati képzés megszervezése is feltétlenül szükségessé vált. A tanítónőképző gyakorló iskolája viszont igen túlter­ helt volt, s még ekkor is alapvető helyiség és felszerelés gondokkal küsz­ ködött. Más megoldás nem lévén, az igazgatóság kéréssel fordult a városi állami általános iskola igazgatójához, hogy iskolájában a délután foglal­ kozó osztályokban a Dolgozók Tanítóképző Intézete V . osztályos tanulói hetente két alkalommal gyakorlati tanításokat végezhessenek, illetve be­ mutató tanításokat láthassanak. Később a gyakorló tanítójelöltek mun­ kájáról az iskola tantestülete és igazgatója egyaránt kedvezően nyilatkozott.(20) A tanév folyamán az osztályok létszámában ismét volt változás. V o l ­ tak akik a dolgozók tanítóképzője működéséről későn értesültek. Az ilye­ nek felvételi kérelmét az igazgatóság pártolólag terjesztette a főhatósá­ gok elé. Ugyanakkor különböző, országosan tapasztalható okok miatt le­ morzsolódások is voltak. A végleges létszám az első osztályban 28, a m á ­ sodikban 10, s az ötödikben 23 fő volt. A tanári kart különösen aggasz­ totta a második osztály létszámának ismételt csökkenése. Sajnálták vol­ na ha létszámelégtelenség miatt a minisztérium az osztályt megszünteti. Ezért elhatározták, hogy a következő tanév indulására megpróbálják a létszámot felfejleszteni.(21) A teljes kiépülés felé tartó intézet 1947-es tavaszi tanévére vonatko­ zóan új első osztály szervezéséről a minisztérium az iskolát nem értesí­ tette. Az oktatásügy akkori sok problémájára s az ország szűkös anyagi lehetőségeire gondolva biztosra vehetjük, hogy az engedély késése m ö ­ gött pénzügyi nehézség rejlett. A z anyakönyvekben az első osztály 15, a második 28, a harmadik 12, s az egész éves tanévű ötödik osztály 23 fő. Ujabb igen értékes tanerők vállaltak órákat a dolgozós osztályok­ ban, így az anyaiskolából dr. Romhányi Gyuláné filozófia—pedagógia, Kállay Istvánná biológia—kémia, a tanítóképzőből Baranyai Ferenc k é ­ mia—földrajz szakos tanárok, s Horváth János gyakorló iskolai tanító ugyancsak a tanítóképzőből.(22) Ismét súlyos gondként vetődött fel a tanulóotthoni elhelyezés prob­ lémája, melynek megoldatlansága egy-egy esetben már-már az iskolából

való kimaradás veszélyét idézte elő. A z igazgatóság ideiglenesen úgy o l ­ dotta meg a kérdést, hogy a Búza utca 10. szám alatt lévő externátus egy-egy szobáját adta át a dolgozós nő, illetve férfi tanulóknak. Majd innen a fiúknak át kellett költözniük a Kossuth utca 36. szám alá egy bérépületbe, ahol a katolikus fiúgimnázium, az evangélikus gimnázium s a kereskedelmi középiskola tanulóival találtak közös otthonra. A tanév tartalmi munkájára különösen az ötödévesek 1947. augusz­ tus 4—5—6-án megtartott képesítő vizsgái jegyzőkönyveiből következ­ tethetünk. A z egyház részéről elnökként dr. Papp Ferenc egyházkerületi iskolafelügyelő tevékenykedett, a kormányképviselő pedig dr. Gacsályi Sándor tankerületi főigazgató volt. A nyitó értekezleten kifejtették, hogy nagy jelentőségűnek tartják az új iskolatípus első zárópróbáját, hisz ez első, s úttörő az egyházkerületben, de a debreceni tankerületben is. Dr. Papp Ferenc szerint a képesítőzök felkészítése „igazi szakemberekre" volt bízva. Biztosan reméli azt is, hogy az egyház és állam együttműkö­ dése a dolgozók tanítóképzője ezen vizsga aktusában is „ . . . a magyar művelődésügy és ezen keresztül a magyar demokrácia ügyét fogja szol­ gálni." A kormányképviselő válaszában hasonló elismeréssel méltatta az egyház törekvéseit azon hagyományai folytatására, „ . . . amelyet évszá­ zadok során is vállalt a szegény tehetséges gyermekek továbbtanulásának segítésében." A z írásbeli képesítő dolgozatokból a szakiskolai jellegre mutató ne­ veléstudományiakkal foglalkozunk. A tétel címe „A pedagógiai naturaliz­ mus hatása korunk nevelésében és oktatásában." Gacsályi főigazgató sze­ rint a jelöltek igyekeztek a pedagógiai naturalizmus maradandó érde­ meire és túlzásaira egyaránt rámutatni, de annak a jelen pedagógiai gya­ korlatával való kapcsolatára kevesen térnek k i . A z egyházi elnök szerint ha a tárgy tanulására fordítható időt vesszük figyelembe, az írásbeli si­ keresnek mondható. A témában való jó tájékozottsághoz feltétlenül el kellett volna olvasniuk Rousseau „Emil"-jét, ez viszont egy példányban sem maradt meg a könyvtárban a háborús pusztulás miatt. A jelenkori magyar pedagógiai kultúra helyzetismeretéhez pedig pedagógiai folyóira­ tokat kellett volna olvasniuk, amire az anyagi korlátok miatt szinte alig volt lehetőségük. Ha arra gondol, hogy ezek a dolgozósok nehéz körül­ mények között tanulva produkálták ezt az eredményt, elégedettség tölti el. A z eredményt jobbnak tartja mint amire készült. A színvonal közel áll ahhoz, amit a rendes tanítóképzőben lehet találni.(24) A képesítő vizsgálat végén a tanulságokat a következőkben össze­ gezték. A társelnökök megállapították, hogy a szóbeli vizsgálat eredmé­ nye lényegesen jobb volt, mint az írásbelié. Annak ellenére, hogy a je­ löltek mindössze egy évig foglalkoztak elméleti és gyakorlati pedagógiá-

val, e téren is jól megálltak a helyüket. Tanításaikban ugyan némi b i ­ zonytalanság mutatkozott, ez azonban a gyakorlás révén könnyen kikü­ szöbölhető. A m i a legfontosabb, a jelöltek „nevelői lelkületűek", szere­ tettel foglalkoznak a gyerekekkel. A z általános műveltségi tárgyakból szintén jó eredményt értek el. A z eredmények azt mutatják, hogy mind a tanárok, mind a jelöltek jó munkát végeztek. Ez a dolgozók tanítókép­ zőjét elhagyó első csoport bárhol megállja majd a helyét. A 23 jelölt k ö ­ zül 4 jelesen, 13 jól, 6 elégségesen felelt meg. Válaszul Porzsolt István igazgató a maga és a tanári testület n e v é ­ ben is hangsúlyozta, hogy a tanárok ezt a mellékfoglalkozásnak látszó munkát teljes odaadással, a magyar népi demokrácia nevelésügye iránt érzett felelősséggel vállalták és végezték. Ez a képesítő vizsgálat is h a t á ­ rozott tanúsága annak, , , . . . hogy a demokratikus kormányzatnak a dol­ gozók iskoláival kapcsolatos kezdeményezése nem volt hiábavaló, mert az itt oklevelet nyert jelöltek igen nagy százalékának határozott ráter­ mettsége van, akiknek nagy kár lett volna meg nem adni a lehetőséget arra, hogy a nevelői munkát hivatásszerűen végezzék."(25) Az előzőekből vitathatatlanul kitűnik, hogy a Nyíregyházi Dolgozók Tanítóképzője ténylegesen betöltötte hivatását. A képzés tartalma tekin­ tetében meglévő hibák és hiányosságok oka a korszerűtlen tantervre ve­ zethetők vissza, illetve korabeli nevelésügyünk bizonytalanságaira és tévedéseire. Ezen végzettek tudása és hivatásbeli rátermettsége alaposan rácáfolt a reakció azon állítására, hogy a dolgozók iskolái elégtelen és használhatatlan tudást adnak majd, s ezért meg fognak szűnni. Ezzel szemben további működtetésüknek fontossága nyert vitathatatlan bizo­ nyítást. Az 1947 augusztusában lezajlott országgyűlési választásokon a bal­ oldali erők pozíciója megerősödött. A politikai stabilizálódás folyamata a dolgozós tanári karra is megnyugtatóan hatott, a még bizonytalankodók­ ban is meggyorsította a polarizálódást. Ez a polarizálódás a szocialista demokrácia felé fejlődés elfogadását jelentette, amit megkönnyített az a körülmény is, hogy a tanítóképzők tanárai származásuk, illetve tanít­ ványaik származása révén a demokratikus gondolkodáshoz mindig is k ö ­ zelebb álltak, mint más középiskolák nevelői. A V K M 169.880/1947. V . 2. Ü. O. rendelete az 1947. évi téli tanévé­ re vonatkozott. Ennek értelmében a Nyíregyházi Dolgozók Tanítóképző­ jében mind az öt osztály megnyitható. A z ötödik osztály megfelelő szá­ m ú jelentkező hiányában még sem nyílt meg. Ugyanis a minisztérium az osztálylétszámot megszigorította, vagyis 20-on alul nem engedélyezett osztálynyitást. Űj jelenség az is, hogy az első osztályba pályázóknak al­ kalmassági és felvételi vizsgát kellett tenniök. A minisztérium ezzel az

intézkedéssel a jobb minőségi beiskolázásra törekedett. A tanulók élet­ kori megoszlása — a születést illetően — 1913 és 1929 között oszlott meg. A z évvégi adatok szerint az osztályok létszáma a következő: I. osz­ tály 25, II. osztály 13, III. osztály 23, IV. osztály 14 fő. A tanulmányi eredményt illetően a 75 tanuló közül 2 kitűnő, 4 jeles, 24 jó, 40 elégsé­ ges, 5 elégtelen rendű volt. Ez lényegében megnyugtató, ha arra gon­ dolunk, hogy munkaviszony mellett, előképzettségi, családi stb. problé­ mákkal küzdve érték el. A korábbi tanévek állapotaihoz viszonyítva a tanulás körülményei szempontjából lényeges, hogy javult a tanulók lakáshelyzete. Az iskola székhelyén lakott m á r a növendékek 95 százaléka, s közöttük jelentős számmal népi kollégisták voltak. A fiúk az 1947 őszén létesített Áchim András Kollégiumban laktak, amelynek épületei a Vadász-ház (most L e ­ nin tér) s a Béla utca 1. szám alatt voltak. A leányok a Rozgonyi Piros­ ka Népi Kollégiumban nyertek elhelyezést, a Kossuth utca 36. szám alatt. Porzsolt István igazgató az M K P és a N P P városi vezetősége segítségét kérve érte el, hogy a város kollégium céljára átengedte a Vadász-házat. Itt m á r dolgozós képzősök és m á s középiskolák tanulói együtt szervezték tovább a helyi NÉKOSZ mozgalmat, amelynek eredményeként e tanév­ től m á r 4 népi kollégium működött a városban.(26) Ezzel a tanévvel lényegében befejeződött az iskola kiépülése. Peda­ gógiai, kulturális, társadalmi missziójának teljesítése szempontjából azonban bőven tartogatott számára feladatot a jövő. A z 1948-as év tavaszi tanéve a tanítóképzésben várható szervezeti változások előrevetített hangulatában kezdődött. A március 3-án érkezett minisztériumi leirat csak a II., III., IV. és V . osztály működését engedélyezte. „ . . . további új osztály nyitását a ta­ nítóképzés közeli reformjára való tekintettel a jövőben nem áll módom­ ban engedélyezni.. . ismételten és nyomatékosan hangsúlyozom, hogy a dolgozók tanítóképzője és óvónőképzője tanulói csak azok lehetnek, akik valójában önhibájukon kívül nem részesültek eddig tehetségüknek, k é ­ pességüknek és hivatástudatuknak megfelelő iskolai képzésben, akik v a ­ lóban dolgozók, s akik politikai tekintetben a népi demokrácia szem­ pontjából megbízhatóak." — olvashatjuk a vallás és közoktatásügyi m i ­ nisztériumi államtitkár leiratában.(27) Ezt az „ismételten" hangsúlyozott elvi álláspontot a későbbi tanévekre vonatkozóan is érvényesítendőnek tartották. Következett ez a szocializmus útját választó haladó társadalmi erők azon célkitűzéséből, hogy az iskolák ténylegesen a népi származású értelmiség kiképzőműhelyei legyenek. A tanév folyamán az osztályok létszámában változás volt. Révész püspök 5 tanulónak az I—IV. osztály tananyagából a szükséges különbö-

zeti vizsgák letételét, majd pedig az V . osztályba való felvételüket en­ gedélyezte.(28) A tanulólétszám emelkedett azzal is, hogy a tanévkezdet után néhány héttel a megszűnt ricsei paraszt dolgozók tanítóképzőjé­ ből is jelentkeztek felvételre. A II. osztályba 4 tanuló Ricséről, az V . osztályba egy tanuló Munkácsról érkezett.(29) A tanév oktató munkáját illetően zavaró tényezők voltak a különbö­ ző tantervi és óratervi módosítások. Például az óratervi változást elren­ delő 1900/1948. sz. V K M rendelet a tanévkezdés u t á n egy hónappal ér­ kezett. A kapkodás kivédése céljából a nevelőtestület lényegében meg­ maradt az 1948. évi 19.100-as V K M rendelet 21. §-ában elrendelt, s ed­ dig is használatos tantárgyfelosztás és óraterv mellett. E tervben a szak­ tárgyi és pedagógiai stúdiumok nagy részének elsajátítására kevés óra­ szám volt biztosítva. A z általános iskolákban viszont egyre nagyobb igény volt jobban képzett szakemberekre. A dolgozósok sajátos helyzete is szükségessé tett egy célszerűbb óratervet. A testület mindezeket szem előtt tartva hajtott végre óratervi átrendezéseket, de a tantárgyak túl­ zott frakcionálásából következő hibákat így sem tudta megszüntetni. A tanítás tehát az alábbi tanterv és óraterv alapján folyt. Tantárgy Hittan református Hittan római katolikus Hittan görög katolikus Hittan evangélikus . Neveléstan, tanítástan, módszertan Neveléstörténet és iskolaszervezettan Nevelési és tanítási gyakorlat Lélektan és gyermektanulmány Szabadművelődés Magyar nyelv és irodalom Történelem Föld és néprajz Élő idegen nyelv Mennyiségtan

II.

III. 1 1 1

1 1 1

IV.

V. 1 1 1 1

Össz.

—

—

1 1 1 1

4 4 4 2

2

2

2

—

—

—

2

2

—

—

3

6

9

2 — 3 2 2 2 2

— — 3 2 — 2 2

— — 3 2 — 2 2

6

-

-

2

1 3 -

1 12 6 4 6 8

2 2

Tantárgy

II.

III.

IV.

V.

Természettan Vegytan Iskolaegészségtan és közegészségtan Természeti ismeretek Gazdasági ismeretek Háztartási ismeretek (lányoknak) Közgazdasági jogi és társadalmi ismeretek Női kézimunka Férfi kézimunka Rajz Ének Zene (II. IV. V . osztályban csoportos t.) Karének Testgyakorlás

— —

2

2

—

3

4 3

1

2

1

4

összes heti óraszám

27

1 2 —

2

—

2

Össz.

2

1

2

— 1 1 2 1

1 1 1 2 1

1 — — 1 1

2

2 — —

2

2 1

7 1 1

34

123

30

32

3 3 7 4

A z ötödévesek heti egy óra történelem beállítását kérték, mivel a történelem képesítő vizsgái tárgy s ezen az éven egyetlen történelem óra sincs. A kérés indokolt volt azért is, mert az osztály az előző tanéveket féléves rendszerrel végezte, s sok olyan kérdést voltak kénytelenek váz­ latosan átvenni, amelyekre a képesítőn bővebb feleletet kell majd adniok.(30) Tanév közben a minisztérium az iskola részére megrendelte az „Em­ bernevelés" című elméleti és mozgalmi folyóiratot. Porzsolt igazgató kér­ te a tantestület tagjait, „ . . . hogy ezt a demokratikus nevelésünk alap­ vető kérdéseit állandóan szőnyegen tartó folyóiratot minél alaposabban tanulmányozzák." A pedagógia tanárok az ifjúság számára is szükséges­ nek tartották a lap tanulmányozását. A minisztérium rendeletet hozott arról, hogy a következő tanévtől minden dolgozós osztály szorgalmi ideje 10 hónap. A tantestület megelé­ gedéssel nyugtázta azt is, hogy a jövőben a gyermektanulmány, a föld-

rajz, valamint a társadalmi ismeretek tanítási lehetősége bővül, mert e tárgyakat a tanulók pedagógiai illetve világnézeti nevelése szempontjá­ ból különösen jelentősnek tartják.(31) A Nyíregyházi Dolgozók Tanítóképző Intézete története szempontjá­ ból kiemelkedő jelentőségű volt Osváth István debreceni református ta­ nítóképző intézeti tanár, általános tanulmányi felügyelőnek 1948. május 3—4—5-én végzett látogatása. A z iskola szervezeti kiépülése ekkor volt a legteljesebb. A látogató pedig a külső és belső rend, az oktató—nevelő munka helyzetét felmérve átfogó elemzést és értékelést adott az intézet­ ről. Megállapította, hogy az iskola e tanévi működése a 157.450/1948. V . 2. ü. o. V K M rendelet alapján engedélyeztetett. Elhelyezése a gyakorló általános iskola épületeinek (Búza u. 5.) tantermeiben vált véglegessé. A z épület központi fűtésű, a tantermek világosak és tiszták, s a bútorzati felszerelés is kielégítő. A tanítási eszközök még mindig meglehetősen hiányosak, aminek oka, hogy a háború során elpusztult szertári és könyv­ tári állományról az anyaiskola fenntartói csak nehezen tudnak gondos­ kodni. A dolgozók iskolája részére küldött állami dologi ellátmány Öszszege pedig csupán a legszükségesebb fűtési, világítási, nyomtatvány, posta és írószer költségekre volt elegendő. Ezért feltűnő gyarapodásnak számítható az utóbbi időben beszerzett tíz darab földrajzi falitérkép. A tanulóknak tankönyvekkel és a szükséges iskolai szerekkel való el­ látása kielégítő, s ha ezt az iskola létesülésének korabeli állapotához v i ­ szonyítjuk, akkor a fejlődés e téren is jelentősnek mondható. Néhány tantárgyból tankönyv sajnos még most sincs, ezért segédkönyvek ajánlá­ sával, órai jegyzettel, bő vázlattal segítik a tanárok a növendékek ottho­ ni tanulását. E vázlatfüzetek igen értékesek, azoknak a tanulók majd a gyakorlati működésük során is hasznát vehetik. A tanulók munkafüzetei szintén tartalmasak, gondosan és szépen vezetettek. Az iskolába járás rendszeresnek mondható, hiányzás csak a megen­ gedhető mértékben fordul elő. Hiba mégis, hogy a szombatonként élele­ mért és tiszta r u h á é r t hazautazó vidéki tanulók közül többen hétfőre nem jönnek vissza. Ezen az állapoton az osztálybizottságokkal való közös megbeszélés alapján akar változtatni az iskolavezetőség. Többen viszont a termelésben folyó munkaversenyek miatt az első órára érkeztek késve. A tanulók osztályonkénti létszáma a II. osztályban 26, a III. osztály­ ban 14, a IV. osztályban 23, az V . osztályban 21. A tanévet engedélyező rendelet alapján felvételi vizsga a folyó tanévben nem volt. Zenei hallás és testi alkalmasság tekintetében minden tanuló megfelel a Rendtartás, s az említett rendeletben előírt követelményeknek.

Az iskolát különösen a szabolcsi falvak parasztifjúsága keresi fel nagy számmal, de az ország más megyéiből is vannak növendékei. A v i ­ déki tanulók egy részét most is az Áchim András, s a Rozgonyi Piroska Népi Kollégiumban sikerült elhelyezni. A kollégistákon kívül vannak még magánházaknál lakó vagy vonattal bejáró növendékek is, akiknek kollégiumi elhelyezésre lenne szükségük. Az iskola vezetősége most és visszamenően is megkívánta a kereső foglalkozás és politikai megbízhatóság igazolását. Tehát őrködik azon, hogy foglalkozás, származás, s politikai magatartás szempontjából egy­ aránt érdemes tanulók jussanak be a dolgozók tanítóképzőjébe. A tanítás és nevelés munkáját az anyaiskolából s az állami tanító­ képzőből huszonhat tanár, illetve gyakorló iskolai tanító, s négy vallás­ tanár látta el. Ez a megoszlás a tanítást vállaló két tantestületben egyen­ lőbbé tette a megterhelést. A testület tagjai valamennyien képesítettek, a szakmai és politikai követelményeknek egyaránt megfelelnek. Mindanynyian igazoltak, politikai pártban, szakszervezetben vannak, s B-listás tanerő nincs közöttük. A z általános tanulmányi felügyelő tizennyolc tanár óráit látogatta meg. A z oktató munkáról jó véleménnyel volt. A személyenkénti értéke­ lésektől ha általában el is tekintünk, néhány tanárnak a munkájával kap­ csolatos szakfelügyelői megjegyzést mégis ismertetni szükséges. — Nyú­ lási Imréné irodalom óráját helyes „politikai" nevelési értéke miatt ál­ lítja például arra, hogy az irodalom segítségével a „fiatal népi demokrá­ cia lényegét helyes megvilágításba hogyan lehet bemutatni." — Dr. Kiss Lajos szabadművelődési órájából a legértékesebbnek azt tartja, hogy az értelmiség feladataiból nyomatékosan kiemelte és súlypontozta a tanító­ nak a munkásság és parasztság művelése szempontjából való feladatait. — Hadházy Lajos földrajz órái nagyon jól szemléltették, hogyan kell ta­ nítani a dolgozók iskoláiban, hogy az otthoni készülés nehézségei ellené­ re is biztosíthassuk a megfelelő eredményt. — Dr. Tóth Antal a nevelés­ történeti óráján nagyon határozottan és nyomatékosan rámutatott az ál­ talános iskola jelentőségére a „széles néprétegek szempontjából." Uray Jolán és Demjanovics Pál kézimunka órái különösen azért a törekvésért tisztelendők, amellyel az anyaiskola elpusztult szertári eszközeinek a pótlására törekednek. — Dr. Romhányi Gyuláné és Baranyai Ferenc óráit az igen módszeres óravezetésért, a szemléletes, világos magyarázato­ kért, otthoni tanulási segédeszközként jól használható táblai vázlataikért dicséri meg a látogató tanulmányi felügyelő. A nevelőmunkáról is elismerően nyilatkozott. A z iskola fegyelmét mintaszerűnek tartja. A tanulók komolyan végzik munkájukat. A z igaz­ gató és az osztályfőnökök a növendékek személyes problémáit jól isme-

rik. Az osztályok közösségi szelleme jó. A z osztálybizottságok a félévi és év végi osztályzatok megállapításánál előzetes tájékoztató jellegű bejegy­ zéseikkel működtek közre. Közreműködésük során a tanár és diák v i ­ szonyt tekintve mindig korrektül viselkedtek. Az iskola jó közösségére jellemző a tanárok és tanulók együttműködése minden munkában. A dol­ gozósok nagyon hálás tanulók, komolyak, meggondoltak, a nehéz körül­ mények között végzett tanári munkát mindig elismerték. A pedagógusnak minden egyes velük töltött óra kellemes alkalmat nyújt a nevelés lehe­ tőségeinek megvalósítására. A „világnézeti nevelés" is könnyebben való­ sítható meg a dolgozók iskolájában. E tekintetben is igen megnyugtató a helyzet. A tanulók világnézetének „demokratikus átalakulását" persze nagymértékben elősegítette a két népi kollégium nevelőmunkája is. A n é ­ pi kollégisták valamennyien kohói az egyes osztályközösségeknek, állapít­ ja meg Osváth István. Az iskolabizottságok tagjaival tartott megbeszélésen az osztálymegbí­ zottak ama aggodalmuknak adtak hangot, hogy a tanítóképzés várható reformja során mi lesz az ő sorsuk. A látogató felügyelő igyekezett őket megnyugtatni, hogy a jelenlegi képzési szisztéma szerint nyernek okle­ velet. A munkahelyek vezetőinek magatartása a tanulókkal és az iskolával szemben megértő, a tanulók iskolába járását nem akadályozzák. A gyakorlati képzés a IV. és V . osztályban is rendben folyik. Utób­ biak reál illetve humán csoportra osztva tanítottak, amellyel a tantestü­ let célja volt némi előkészítés az általános iskolában sürgősen javítandó szakrendszerű tanításra. A próbálkozás lényege az volt, hogy a tanulók érdeklődésüknek megfelelően az iskolai gyakorlaton több órát tartottak a reál, illetve az anyanyelvi tárgyakból. A készség tárgyakat egyenlő óra­ számban tanították mindnyájan. Megjegyezzük, hogy lényegében előzmé­ nye ez a tanítóképzés mai tantárgycsoportos koncepciójának. A reál cso­ port az állami tanítóképző gyakorló iskolájában, a humán csoport pedig a római katolikus általános iskolában gyakorolt. Ugyanitt gyakoroltak a IV. osztályosok is. A z iskola fennállása óta is a gyakorlati képzés egy he­ lyen való megoldása megvalósíthatatlan, az anyaiskola gyakorló iskolájá­ ban tanterem hiánya miatt új tanulócsoport szervezésére nincs lehetőség. Ezt a hiányosságot fel kellene számolni. A kötelező és ajánlott olvasmányokkal való ellátás is még mindig nagy nehézségbe ütközik. A z osztálymegbízottak kérték is az általános tanulmányi felügyelőt, hogy a népkönyvtár akció keretében eszközöljön ki számukra kötelező és ajánlott olvasmányokat. Vetítésre, film és rádió felhasználására azok hiányában nincs lehető­ ség. A szemléltetést színes táblai rajzzal, képekkel és egyszerű kísérletek

bemutatásával végzik. Munkafüzetet általában használnak, de egy-két tantárgynál — éppen a tanítási eszközök hiánya miatt — nem ártana a még fokozottabb használatuk. Idegen nyelvből és a gyakorlati tárgyakból — érthetően — gyengébb az eredmény. E tárgyakból nem, vagy igen gyatra volt a tanulók előkép­ zettsége, most pedig a munkakörükben való fokozottabb igénybevétel miatt nincs idejük több gyakorlásra. Idegen nyelvből a tananyag csök­ kentése a dolgozós tanulókra vonatkozóan teljesen érthető, indokolt len­ ne. Osváth István végső összegezésül is azt állapította meg, hogy a Nyír­ egyházi Dolgozók Tanítóképzőjében komoly munka folyik, s minden ne­ hézség ellenére is szép eredmények mutatkoznak. (3 2) A tanítóképzés átszervezésének zűrzavarában a tanév közben az a hír terjengett, hogy a Nyíregyházi Református Tanítónőképző meg fog szűnni. A z igazgatóság, hogy mentse a menthetőt, a felsőbb hatóságokhoz kérelmet intézett, miszerint az iskolát alakítsák át óvónőképzővé, tekin­ tettel arra, hogy Szabolcs óvónő ellátottsága messze le van maradva az országos átlagtól. így a tantestület értékes tanerői a jövőben is „ . . . a leghasznosabban munkálkodhatnának a népi demokrácia kulturális felvi­ rágoztatása érdekében." — írja Porzsolt István igazgató. A következő tanév tantárgyfelosztását beterjesztvén a főhatóságokhoz, m á r a dolgozók tanítóképzője első osztálya megnyitása helyett is dolgozós óvónőképző el­ ső osztály megnyitását kérte. A szervezeti bizonytalanságot jól mutatta az, hogy a véglegesen megszüntetett képzőkben az 1948/49-es tanévben olykor gimnáziumi első osztályt, maradék líceumi osztályt, s tanítóképzős osztályt találunk egyszerre.(33) A z 1948-as év tavaszi hónapjai az egész magyar közoktatás szem­ pontjából is jelentős változást hozott. A z iskolák államosítása az 1948. évi X X X I I I . törvény alapján júniusban megtörtént. A nyíregyházi Kálvineum intézményeinek, így tanítónőképzőjének is az államosítása minden vonat­ kozásban rendben zajlott le. A tantestület valamennyi tagja átlépett az állam szolgálatába. Ezzel az oktatás személyi feltételei a dolgozók tanító­ képzőjében továbbra is biztosítva voltak. A tárgyi feltételek úgyszintén, mert az egyház képviselője semmit vissza nem tartva leltárilag mindent átadott ami az oktatás szempontjából szóba jöhető felszerelési tárgy volt.(34) A sok izgalmas eseményt tartalmazó tanévet a július 25-én megtar­ tott osztályozó konferencia zárta le. Megállapította, hogy a beírt tanulók­ ból év közben mindössze hárman morzsolódtak le. A z osztályozott 81 n ö ­ vendékből 2 kitűnő, 8 jeles, 24 jó, 40 elégséges, 6 elégtelen rendű volt. A lakáshelyzetük jónak mondható, amennyiben 77-en laknak Nyíregyhá-

zán s közülük 19 népi kollégista. Ezek számának további emelkedése több ok miatt is kívánatos a jövőben. A tanulók foglalkozása Gazdasági idénymunkás, családtag Iparossegéd, tanonc Kereskedősegéd, tanonc Közszolgálati tisztviselő Egyéb értelmiségi Egészségügyi személyzet Házi, bejáró alkalmazott Egyéb

II. 0.

III. 0.

13 2

10 2

— — — —

— — —

7 2 24

— 2

— 14

IV. o.

16 1 1

— — 1 3 — 22

V. o.

5 1 4 3 4

Össz,

4

44 6 5 3 4 1 16

—

2

21

81

—

Amint a számszerű adatok is bizonyítják, a tanulók foglalkozásukra néz­ ve majdnem 90 százalékban fizikai munkások voltak. E tanévben új tanerőként kapcsolódott be a tanításba Ács Józsefné Apáti Jolán dr. magyar—francia—német, Demjanovics Pál pedagógia— filozófia, Kutasi Klára ének—zene szakos tanárok, s Kovács Józsefné K o kas Berta gyakorló iskolai tanítónő az anyaiskolából, Lóky Károly törté­ nelem—földrajz szakos tanár a tanítóképzőből.(35) Az 1948/49-es tanév szorgalmi ideje minden osztályra vonatkozóan 10 hónap volt. A V K M a debreceni tankerületben Debrecenben, Nyíregy­ házán, s Kunszentmártonban engedélyezte dolgozók tanítóképzője, illetve paraszt dolgozók tanítóképzője működését. A debreceni és nyíregyházi dolgozók tanítóképzőjében az első osztályok óvónőképzős osztályként nyíl­ hattak meg. Az újonnan felvett, s a folytatólagosan beiratkozott tanulók­ nak a foglalkozását, munkahelyét, előző bizonyítványát, a felvételt javas­ ló üzemi bizottsági vagy szakszervezeti ajánlást a minisztérium szigorúan ellenőriztette, sőt maga is ellenőrizte.(36) Az előbbiekkel kapcsolatban emlékeztetnünk kell arra, hogy Révai József a MÁVAG-ban 1948. szep­ tember 16-án tartott beszédében a közép és felső iskolák tanulói szociális összetételének a megváltoztatására hívta fel a figyelmet. Majd ennek foly­ tatásaként került sor 1949. február 20-án a Magyar Dolgozók Pártja nagyjelentőségű javaslataira az iskolák szociális összetételének a megjaví­ tására.^) A tanév eleji utasítás a fokozott iskolalátogatás szorgalmazására is felhívta a figyelmet. Hangsúlyozza, hogy ha a hiányzások a munkaadók

hibáiból gyakoriak, azt az igazgatók haladéktalanul jelentsék a miniszté­ riumnak. A z is jelentendő, hogy a dolgozós növendékek közül hányan laknak népi kollégiumban.(38) A szeptember 6-án kezdődő szorgalmi idő után az oktató—nevelő munka különösebb zökkenők nélkül folyt. — Porzsolt István igazgató a tanévre vonatkozó szervezési munkáról október 4-én jelentést terjesztett fel dr. Ortutay Gyula vk miniszterhez. A z első éves dolgozós óvónőkép­ zős osztály szervezéséről a következőket közli: ,,A vármegye alispánjának és a népi szerveknek a támogatásával 22 tanulóval sikerült az évfolyamot megnyitni . . . a tanulók legnagyobb részben vidékiek, s többnyire paraszt származásúak a legszegényebb rétegekből. Felvételüket minden esetben az U F O S Z vagy FÉKOSZ helyi szervezetei ajánlották, s ennek alapján a vármegyei szakszervezeti szakmaközi titkárság engedélyezte."(39) — No­ vemberben az V . osztályosok a közelgő képesítő vizsgára való tekintettel ismét kérelmet adtak be a heti egy óra történelem pótlólagos beállítására.(40) A tantestület a negyedévi ellenőrző értekezletet november 29-én tar­ totta. Megállapították, hogy tanulmányi előmenetelben a III. s a rendes V . osztály visszaesést mutat. A legkomolyabban a IV. osztály dolgozik. A hiányzás minden osztályban csupán néhány tanulótól ered, a zöm ren­ desen látogatja az órákat. Minden osztály komoly közösségi magatartású, az osztálybizalmiak igen rendesen végzik a munkájukat.(41) A tartalmi munka kérdéseibe tekinthetünk be az V . osztály decem­ berben megtartott képesítő vizsgálata révén. A z elnök szerint a jelöltek tárgyi ismeretei általában megütötték a kívánt mértéket, sajnos a he­ lyesírásuk gyenge. A képesítő vizsgabizottság a gyakorlati tanítás tételeit úgy módosította, hogy a jelöltek érdeklődésüknek megfelelő tantárgyból kapjanak tanítást. A vizsgán a 21 jelöltből 1 jeles, 7 jó, 7 elégséges rendű diplomát szerzett.(42) A 6 elégtelen eredményt elért képesítőző nagyon megdöbbentette a tantestületet, az ügy felett sokáig nem tértek napi­ rendre. Ez a végzett osztály volt az első olyan, amelynek 11 tagja mind­ végig a dolgozók tanítóképzőjében végezte tanulmányait. Ha visszaemlé­ kezve végig kísérjük az osztály létszámának alakulását, akkor az villan fel szemünk előtt, hogy folyton ingadozott, az iskolavezetés állandó har­ cot vívott az osztály fennmaradásáért. Kár, hogy források hiányában a 11 tag tanulmányi eredményét nem tudjuk összehasonlítani az osztályba később bekerültekével, mert így láthatnánk tanulmányi eredményük ala­ kulásának útját, amelyhez a dolgozós tanári kar segítette őket mindvé­ gig. Az újonnan képesítettek körében az elhelyezkedést illetően ekkor is nagy volt a bizonytalanság. Ezt az érzést még csak fokozta a dolgozók ta-

nítóképzője megszüntetésének ténye. A V K M a megszüntetésre vonatko­ zó rendeletét a tankerületi főigazgatóknak azzal a felhívással küldte meg, hogy a szóban lévő iskolák vezetői közöljék az érdekeltekkel, miszerint szerzett oklevelüket a rendes korúak intézeteiben szerzett oklevéllel min­ denhol egyenrangúnak fogják tekinteni. A megszüntetés okaként pedig a rendelet azt hozza fel, hogy az általános iskolában a szakos nevelők rendkívüli méretű hiányával szemben igen nagy az osztálytanításra k é ­ pesítettek száma, tehát ,, . . . a jelenlegi tanítóképzésnek változatlanul való megtartása éppen ezért az általános iskolai nevelői pályán elhelyezkedni nem tudó szellemi munkanélküliek számának nem kívánatos emelkedését eredményezné . . ."(43) Sajnos, felszabadulásunk óta közoktatásunkban többször előfordult, hogy a nevelői szükségletet hibás felmérés alapján állapították meg, s ezért a gyakorlatban küölnböző problémák keletkez­ tek. Ekkor a megszervezett pedagógiai főiskoláktól várt remények zavar­ ták meg a valóságos helyzet látását. Rövid idő múlva azonban egyre na­ gyobb tanítóhiány keletkezett. A tanári kar a félévet lezáró értekezletet 1949. január 25-én tartot­ ta. Mint legfőbb problémával az osztálybizottságok feladataival foglal­ koztak elsősorban. Megállapították, hogy az újjáalakult osztálybizottsá­ gok feladata nem csupán a rendfenntartás, valamint a nevelők és a ta­ nulók közötti kapcsolat megteremtése, hanem társaik politikai aktivitásá­ nak kialakításában tanáraik munkájának segítése is. A z ifjúság már ko­ rábban elhatározta, hogy az osztályelnökök vezetésével heti egyórás sze­ mináriumot tartanak, ahol a népi kollégiumok „politikai nevelési vezér­ fonala" szerint haladnak, vagy a napi aktuális politika kérdéseit vitatják meg. Az igazgató bejelentette, hogy az osztályközösségeknek ehhez a munkához segítséget ígért. Kérte a tantestületet, hogy a szakjellegű v i ­ lágnézeti—politikai kérdések megvilágításában még jobban legyen az if­ júság segítségére mint eddig. A megoldás másik útja, hogy az igazgató és az osztálybizottságok közösen kérvényben kérik a minisztert a heti egy óra engedélyezésére a mindennapi kérdések megtárgyalására. A tanári kar megelégedéssel vette tudomásul ezt a kezdeményezést is. Kifejezték azt a reményüket, hogy e kezdeményezések ténylegesen elősegítik majd a tanulóknak a „marxista—leninista ideológiában való alaposabb tájéko­ zódását" és annak a „tanítói hivatásukbani felhasználását." A z előbbiek­ ben a mindent átpolitizálás korabeli pedagógiai hibája is tipikusan mu­ tatkozik meg, aminek okát viszont a korabeli politikai gyakorlat szem­ léletbeli hibáira vezethetjük vissza. A vallás és közoktatási miniszter február 21-én kelt leiratában a dolgozós IV. és V . osztályban a „minden­ napi kérdések és beszélgetések" heti egy-egy órában való „tanítását" en­ gedélyezte.

Végül a tantestület megbeszélte az újonnan bevezetett 7 jeggyel va­ ló osztályozás rendszerét. Majd az osztályfőnökök jelentettek a fegyelmi és tanulmányi állapotról. Nyúlási Imréné az érettségi után szervezett V . osztályról jelentette, hogy tanulmányi lendületük csökkent, s nőtt a hiányzások száma is. Dr. Romhányi Gyuláné a IV. osztályt igen komoly társaságnak tartja. A tanárok mind a szorgalom, mind a magatartás szempontjából ellenük kifogásokat nem jelentettek be. A z órákat is ren­ desen látogatják. Hasonlóan vélekedett a III. osztályról Hadházy Lajos osztályfőnök is. Ezek után a konferencia osztályonként és személyenként megállapította az osztályzatokat.(44) A második félév első sok izgalmat kiváltó eseménye volt a dolgozók tanítóképzője megszüntetésével, illetve összevonásával kapcsolatos konkrét intézkedés. É. Kiss Sándor debreceni tankerületi főigazgatótól február 14-én érkezett meg a 161.878/1949. V . 4. számú rendelet, mely költségvetési okokra hivatkozva a dolgozók ta­ nítóképzője megnyitásához nem járul hozzá, illetve összevonja azokat. Nyíregyházán nem nyitható meg, pontosabban, nem működhet tovább a dolgozós III. osztály. A megszüntetett osztályok tanulóinak a miniszté­ rium megengedi, hogy az ország bármely tovább működő dolgozók taní­ tóképzőjébe 14 napon belül beiratkozzanak. Nem tesz kifogást az ellen sem, ha esetleg magánvizsgára előkészítő tanfolyam nyitását kérik, a minisztérium ennek költségeit fedezi is.(45) Porzsolt igazgató azonnal kér­ te a tanfolyam engedélyezését. A február 24-én érkezett válaszban a m i ­ nisztérium a tanfolyam heti óraszámát 12 órában határozta meg, s a tan­ év végén magánvizsga letételét is engedélyezte.(46) Március 31-én a dolgozós nevelőtestület módszeres értekezletet ren­ dezett. Baranyai Ferenc továbbképzési céllal előadást tartott a materialis­ ta biológiai szemléletről. A tanulságos előadást élénk eszmecsere követte, amelyből látszott, hogy a tanári kar az új szemléletű szakmai továbbkép­ zést szükségesnek érezte. Ettől kezdve a különböző tárgyakból rendsze­ res időközönként tartottak továbbképzést. Ugyancsak március 31-én foglalkoztak ismét a tanulók „politikai ne­ v e l é s é i n e k helyzetével is, a félévi osztályozó értekezleten elhangzottak szem előtt tartásával. Több tanár egybehangzó véleménye szerint a m i n ­ dennapi kérdések bevezetett órái, a szemináriumok, az újságolvasás meg­ szervezése stb. tapasztalható fejlődést eredményezett. A tanári m u n k á ­ val kapcsolatban ugyancsak a politikai szemlélet erősödését észrevételez­ te Burchard—Bélavári Erzsébet országos óvónőképzős felügyelő is az is­ kolában március 29-én tett látogatása alkalmával.(47) A dolgozós tanulók társadalmi munkájáról eddig csupán a népi kol­ légiumok szervezése kapcsán szóltunk. Szóbeli közlésekből tudjuk, hogy e növendékeket — az intézet megszervezésétől kezdve is — erős társa-

dalmi aktivitás jellemezte. Mindig voltak közöttük olyanok, akik az isko­ lai munkájukon túl baloldali párt, ifjúsági, s egyéb társadalmi szerveze­ tekben aktívan tevékenykedtek.(48) írásbeli forrásból tudjuk, hogy az 1949-es májusi választást előkészí­ tő politikai agitációs munkába a dolgozók tanítóképzőjének növendékei közül sokan bekapcsolódtak. Iskolagyűlést tartottak, melyen az összes osztály részt vett. Az igazgatói megnyitó után Hadházy Lajos tanár, ta­ nulmányi szakfelügyelő beszélt a népfrontba tömörült pártok haladó programjáról. A gyűlés végén a tanulók elhatározták, hogy nem csak maguk adják le szavaztukat a Hazafias Népfront programjára, hanem felajánlják a Népfront helyi bizottságának a választás idejéig hátra lévő időre vidéki agitációs munkájukat. A felkészülés érdekében szeminárium rendezését határozták el. A z agitációs munkára felkészítő előadást Nyú­ lási Imre, Hadházy Lajos tanárok, valamint Orosz Béla népi kollégista negyedéves tanuló tartották. Több növendék a választás napján is segít­ ségével működött közre.(49) Az ötödévesek szóbeli képesítő vizsgája 1949. július 1—2-án volt. Mihályovszky János elnöknek a tantárgyakkal kapcsolatos megjegyzései azt mutatják, hogy a tanári kar nagy igyekezettel munkálkodott a de­ mokratikus szellemben való oktatáson és nevelésen. A magyar dolgozat címe „A szocializmus eszméi József Attila ver­ seiben, és ami ezekből m á r megvalósult." A jelöltek zöme a tétel lehető­ ségeivel élve igen jól hasonlította össze a múltat és a jelent a szociális helyzet alakulása szempontjából, s mérték le a népi demokrácia fejlődé­ seként mutatkozó eredményeket. Jól ismerték József Attila költészetét. Problémalátásuk is megfelelő. A nagy többség munkája stílus és helyes­ írás szempontjából is kielégítőnek mondható. A szóbeli feleletekből lát­ szott, hogy az irodalom tanítása nem elszigetelten önmagáért történt, ha­ nem „a gazdasági és társadalmi kérdések jobb megértése érdekében." A nevelési ismeretekből írt dolgozat címe „A nevelés célja és a szo­ cialista társadalom" volt. A kidolgozásból látszott, hogy a tanulók helye­ sen látták a népi demokrácia közoktatáspolitikai célkitűzését, s a lehető­ ségeknek megfelelően ismerték már a szovjet nevelés elméleti és gya­ korlati eredményeit is. A szóbeli feleletek s a gyakorlati tanítások ered­ ményei is mutatták, hogy a tanítójelöltek kellően felkészültek voltak. A történelem feleletekből érződött, hogy a társadalmi fejlődést meg­ rajzolva, „marxista szellemben munkálták át" a tananyagot. A napi po­ litikai problémákkal való kapcsolatteremtésre is minden alkalmat meg­ ragadtak. A jogi és társadalmi ismeretek feleletekből a jelöltek napi po­ litikai tájékozottsága, értékelő képessége derült k i megnyugtatóan. Folytathatnánk tovább a tantárgyak értékelésére vonatkozó elnöki

megjegyzésekkel, amelyekben mindig elsődleges szempont volt a kapcso­ latteremtés a napi politikai problémákkal. Ez a sok esetben erőszakolt aktualizálás egy újfajta formalizmushoz, sematizmushoz vezetett, amely közismerten elterjedt ezeknek az éveknek az oktatási gyakorlatában. A III. osztály tanfolyammá alakulása e tanulók tanulmányi eredmé­ nyén nagyon meglátszott. A tantestület javasolta is az évfolyamnak ren­ des évfolyammá való visszaállítását. A z iskola tanulói kérték, hogy a tanév július 16-án fejeződjön be. Kérésüket a nehéz ellátási helyzettel indokolták, hogy július 16-a u t á n a kollégiumokban is megszűnik az ellátás. Tekintettel arra, hogy a t a n á ­ roknak is különböző továbbképzési tanfolyamon kell részt venniök, Por­ zsolt igazgató hozzájárult a kérés teljesítéséhez. A tanév általában rendben folyt le. A tartalmasabb munkára, a ta­ nulmányi színvonal javulására adott lehetőséget az egész éves tanév. A V K M részéről kétszer volt az intézetben szakmai látogatás. A látogatók egyaránt elégedettek voltak az iskola oktató—nevelő munkájával, a tan­ testület a körülményekhez képest minden vonatkozásban jó munkát végzett.(50) Az év végi tanulói létszám a képzős osztályokban: III. osztály 19, IV. osztály 18, V . osztály 39 fő volt. A tanulmányi eredmény alakulása pedig a következő: kitűnő 5, jeles 19, jó 27, közepes 17, javítóra utasított 8 fő. A tanulók származás szerinti megoszlása az előző tanév arányainak megfelelő volt. Életkori megoszlásuk 1910—1929 között húzódott. A kol­ légisták száma 25-re emelkedett. Vonattal bejáró nem volt.(51) 1949 szeptemberében megnyíltak a pedagógiai gimnáziumok a taní­ tóképzők helyett. A z eléjük tűzött cél kettős volt. Egyrészt előkészítés egyetemi tanulmányokra, másrészt az általános iskola alsó tagozata szá­ mára nevelőket képezni. A z előbbivel a tanítóképzés eddigi zsákutcás jellegének a megszüntetését is el akarták érni.(52) Miközben a tanítóképzés az előbbi refórmalas útjára lépett, a Nyír­ egyházi Dolgozók Tanítóképzője egy első, egy negyedik, s egy ötödik osz­ tállyal nyithatott. A z első osztály ismét fél-fél éves tanévben végezhette el az első és második osztályt. A tanévnyitó értekezlet 1949. szeptember 20-án volt. Porzsolt igaz­ gató nyomatékosan felhívta a nevelők figyelmét arra, hogy a politikai harc a demokratikus erők javára változott meg. Ebből következően a dol­ gozók iskolái ügye a népi származású értelmiség minél előbbi kiképzése miatt fontosabb feladattá vált. A tantestület tagjait ez a t é n y még foko­ zottabb felelősségre kötelezi még akkor is, ha egy megszűnőben lévő is­ kolában végzik az oktató—nevelő munkát. Ezt tartsák szem előtt egész

évi m u n k á j u k v é g z é s e közben.(53) Ű j t a n e r ő k k é n t k a p c s o l ó d t a k be a m u n k á b a K a r a s z I s t v á n n é g a z d a s á g i ismeretek, dr. K a p r o s L á s z l ó n é test­ nevelés szakos tanárok, M o l n á r B á l i n t n é g y a k o r l ó iskolai tanítónő az anyaiskolából, Ötvös L á s z l ó t e r m é s z e t r a j z — f ö l d r a j z szakos t a n á r a t a n í ­ tóképzőből. A z első n e g y e d é v i ellenőrző értekezlet november 30-án volt. A t a n ­ testület a s z o k á s o s t e e n d ő k ö n túl m i n t é g e t ő kérdéssel, a tanulók t ú l t e r ­ helésével foglalkozott. Porzsolt I s t v á n i g a z g a t ó a t a n á r o k f i g y e l m é t fel­ h í v t a arra, hogy a tantervi anyag jobb k i v á l a s z t á s á v a l és m e g r o s t á l á s á v a l lehet csak a t a n k ö n y v e k b e n is m e g l é v ő túlterhelést ellensúlyozni. Ezt semmi m e g k ö t ő u t a s í t á s n e m gátolja, a tananyag k i v á l a s z t á s a minden nevelőnek az ítéletére v a n b í z v a . A tananyag t ú l m é r e t e z e t t s é g é r e s az ebből eredő tanulói l e m o r z s o l ó d á s v e s z é l y é r e m i n d e n felszólaló utalt. A z igazgató a f e l s z ó l a l á s o k r a v á l a s z o l v a h a n g s ú l y o z t a , hogy nagyon k e l l v i ­ gyázni az e g y e n l ő m e g t e r h e l é s r e is. K ü l ö n ö s e n f i g y e l n i k e l l az első osz­ tályra, nehogy l e m o r z s o l ó d j a n a k . Ezek a t a n u l ó k m i n d m u n k á s — p a r a s z t s z á r m a z á s ú a k , s m i v e l n e m egyenlő a l a p o z á s s a l indultak, az e l ő z m é n y e ­ ket figyelembe k e l l v e n n i . L e g y e n k o m o l y a k ö v e t e l m é n y , de ne l e g y e n m a x i m a i i z m u s , a m e g t e r h e l é s b e n legyen á t m e n e t és fokozatosság. A z i g a z g a t ó bejelentette azt is, hogy az anyaiskola d i á k s z ö v e t s é g e é s a dolgozós osztályok osztálybizottságai k e z d ő k és h a l a d ó k részére k ö z ö s ideológiai s z e m i n á r i u m i n d í t á s á t h a t á r o z t á k el. E l ő a d ó k a t a két p e d a g ó ­ giai g i m n á z i u m t a n á r i k a r á b ó l , v a l a m i n t a M a g y a r Dolgozók P á r t j á b ó l s z á n d é k o z n a k felkérni. A foglalkozások szombaton d é l u t á n k é n t 2 ó r á s a k lennének. K é r i a nevelőket, hogy a f e l k é r é s n e k tegyenek eleget.(54) A t a n é v h á t r a l é v ő i d ő s z a k á r a v o n a t k o z ó a n a l i g e g y - k é t írásbeli f o r ­ r á s tudósít. December e l s e j é n a t a n k e r ü l e t i f ő i g a z g a t ó s á g leiratot intéz a dolgozók iskoláihoz. A leirat szerint az iskola v e z e t ő s é g é n e k jelentenie k e l l , ha az ü z e m e k n e m adnak i d ő k e d v e z m é n y t a dolgozós t a n u l ó k n a k , s az általuk t á m a s z t o t t n e h é z s é g miatt h á n y dolgozós maradt k i a t a n é v során. (5 5) A k ö t e l e z ő ó r a s z á m u k o n felül, — t ö b b esetben jelentős t á r s a d a l m i m u n k a mellett, — i g a z á n tiszteletre m é l t ó tette volt a t a n á r o k n a k a d o l ­ gozók i s k o l á i b a n v a l ó t a n í t á s . A l e h e t ő s é g e k t ő l f ü g g ő e n ezt igyekezett az o k t a t á s ü g y i k o r m á n y z a t m é l t á n y o l n i azzal, hogy 1949. december 1-től az időközben n y o l c f o r i n t r a emelt ó r a d í j a t tíz f o r i n t r a emelte. A z e m e l é s t a m i n i s z t é r i u m így i n d o k o l t a : , , A dolgozók iskolái é s a s z a k é r e t t s é g i r e előkészítő tanfolyamok j e l e n t ő s szerepet töltenek be abban a t e r v s z e r ű m u n k á b a n , amelyet a n é p i d e m o k r á c i a a volt u r a l k o d ó osztályok m ű v e l t ­ ségi m o n o p ó l i u m á n a k m e g s z ü n t e t é s e , a m u n k á s o s z t á l y magasabb k é p z é ­ se, a m u n k á s é r t e l m i s é g f e l n e v e l é s e é r d e k é b e n folytat. A dolgozók k ö -

-zépiskoláiban és a szakérettségis tanfolyamokon működő nevelőket fon­ tos és lelkiismeretes munkájukért elismerés illeti meg."(56) A féléves tanévrendszerben tanuló első osztály évvégi osztályozó konferenciáját 1950 február 16-án tartották meg. A z általános tanulmá­ n y i színvonaluk gyengébb lehetett, mert az osztályfőnökük arra kérte a tanárokat, hogy gondosan állapítsák meg, hogy minden tanári segítség­ nyújtás ellenére is k i k nem alkalmasak a további tanulásra. Hat tanulót utasítottak javító vizsgára. A tantestület szerint a gyengébb eredményt elértek legtöbbje dolgozik, tankönyvük is alig van, vagy ha van is túl­ méretezett, nehéz belőlük a tanulás.(57) Rendelkezésünkre áll még a Margittai Mária Valéria szakfelügyelő­ nek 1950. február 22-én lezajlott látogatásáról felvett jegyzőkönyv. A ta­ nárok és tanulók tanulmányi és munkafegyelmét egyaránt jónak ítéli meg. „Értékelik azt a lehetőséget amit a népi demokrácia számukra nyújtott a dolgozók iskoláinak megnyitásával." — állapítja meg.(58) A z 1950/5l-es tanév kezdetén a pedagógiai gimnáziumokat ismét át­ szervezték, s mint négyéves tanítóképzők nyitották meg kapuikat. A művelődésügy irányítása terén is lényeges változás történt. A tankerüle­ ti főigazgatóságok megszüntetésével a Megyei Tanács V . B. I X . Oktatási és Népművelési Osztály hatáskörébe kerültek az iskolaügyek. A Sza­ bolcs-Szatmár Megyei Tanács Oktatási és Népművelési Osztálya az 1290.17—1/1950. I X . o. sz. átiratában az igazgatók figyelmét idejében fel­ hívta, hogy haladéktalanul kezdjék meg a dolgozók középiskoláinak 1950/51-es tanévi szervezését.(59) Ez azonban a Nyíregyházi Dolgozók Tanítóképzőjére már nem vonatkozott, mivel a megszűnését elrendelő intézkedést a minisztérium nem oldotta fel annak ellenére sem, hogy időközben a szabolcsi tanítóhiány m á r jelentkezett. A tanév eseményeire utalóan csupán egyetlen tanári értekezleti jegyzőkönyv maradt fenn. Ebből megtudhatjuk, hogy a képesítőző osz­ tály tanévmeghosszabbítási kérelmet nyújtott be a minisztériumhoz. A III. osztály többször kifogásolt fegyelme ugyan javult, de tanulmányi eredmény szempontjából változatlanul nem produkálják azt, ami szüksé­ ges lenne.(60) A z 1951/52-es tanév egy hősies és nehéz kulturmisszió befejezése volt. A z utolsó dolgozós negyedik osztályból érettségi vizsgára húszan indultak, s eredményes vizsgát tettek.(61) A képesítőjük kideríthetetlen oknál fogva az akkori egy év állásban való tanítást elhagyva 1952-ben szintén lezajlott.(62) A Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár semmi a k é ­ sőbbi időre utaló iratot nem őriz a Nyíregyházi Dolgozók Tanítóképző Intézetéről. Ha még maradtak befejezetlen dolgozós vizsgaügyek, azok valószínűen az anyaiskola tanári kara előtt zajlottak le.

A dolgozók tanítóképzője nyíregyházi iskolája megszűnt ugyan, de ezen intézet úttörő munkásságának folytatásaként bontakozott k i s m ű ­ ködött a Dolgozók Óvónőképző Intézete egészen 1956-ig. A dolgozós ta­ nítóképzésben részt vett tanárok végezték később azt a nehéz munkát, mellyel az egyre nagyobb nevelőhiánnyal küzdő szabolcsi iskolák részére különböző képzési formában és rövidített idő alatt tanítókat képeztek. Az intézet története kicsiben tükrözte azt a sok buktatóval terhes utat, amelyet 1945 utáni tanítóképzésünk megtett, míg eljutott a főisko­ lai szinten való képzés megvalósításáig. A mai szabolcsi nevelőképzés szép hagyományai közé tartozik tehát a Nyíregyházi Dolgozók Tanítóképző Intézete története.

Jegyzet 1. Orosz Gábor: Adalékok az első nyíregyházi tanítóképző szervezésé­ nek történetéből. Szabolcs-Szatmári Szemle 1977. 3. sz. 71—78. 2. Nánási Miklós: A Nagykőrösi Dolgozók Tanítóképző Intézete. Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei 1974. 1. sz. Kiss Mária: Paraszt Dolgozók Tanítóképzője Répceszentgyörgyön. Pedagógiai írások Szombathely, 1975. 64—80. 3. Simon Gyula—Szarka József: A magyar népi demokrácia nevelés­ ügyének története. Tankönyvkiadó, Bp. 1965. 165. 4. Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár (a továbbiakban SzSzmLt.) VIII. 52. 44. d. 1064/1945. 5. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 29—D/1946. 6. SzSzmLt. IV. B. 403. 111/47/1943. Tanfelügyelői jelentés. 7. Merényi László—Rhédey József: A felnőttoktatás története SzabolcsSzatmárban a felszabadulás utáni első évtizedben. Pedagógiai Szem­ le 1966. 9. sz. 831—32. 8. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 1—19—D/1946. 9. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 21—D/1946. 10. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 32—D/1946. 11. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 27—D/1946. 12. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 32—D/1946. 13. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 29. 31. 40. 50. 54. 70. —D/1946. 14. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 34—D/1946. 15. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 66—D/1946. 16. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 125—D/1946. 17. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 142—D/1946. 18. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 126—D/1946.

19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26.

27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46.

SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. szám nélküli irat. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 145—D/1946. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. szám nélküli irat, statisztikai adatlap. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. szám nélküli irat, statisztikai adatlap. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. szám nélküli irat; Sallai József: Népi kol­ légiumok Nyíregyházán (1946—49) 9 (Kézirat). SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. Képesítő vizsgái jegyzőkönyv 1947. augusz­ tus 4. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. Képesítő vizsgái jegyzőkönyv 1947. augusz­ tus 6. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. Tantestületi értekezleti jegyzőkönyv 1948. február 14.; Statisztikai adatlap az 1947/48. évre; Sallai József: idé­ zett kézirat 11. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 122—D/1948. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. Tantestületi értekezleti jegyzőkönyv 1948. március 13. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. Tantestületi értekezleti jegyzőkönyv 1948. április 29. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 130—D/1948; 250—D/1948. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. Tantestületi értekezleti jegyzőkönyv 1948. április 29. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 8. D. 72/1948. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. Tantestületi értekezleti jegyzőkönyv 1948. július 27. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. szám nélküli irat. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. Statisztikai adatlap az 1947/48. tanév m á ­ sodik félévéről. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. szám nélküli irat. Simon—Szarka: i . m. 34. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 204—D/1948. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 253—D/1948. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 25—D/1948. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. Tantestületi értekezleti jegyzőkönyv 1948. november 29. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. Tantestületi értekezleti jegyzőkönyv 1948. december 21. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 158—D/1948. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. Tantestületi értekezleti jegyzőkönyv 1949. január 25. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 24—D/1949. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 27—D/1949.

47. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. Tantestületi értekezleti jegyzőkönyv 1949. március 31. 48. Porzsolt István Nyíregyháza Stadion utcai lakos szóbeli közlése. 49. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 48—D—2/1949. 50. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. Tantestületi értekezleti jegyzőkönyv 1949. július 6. 51. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. Statisztikai adatlap az 1848/49. iskolai évre. 52. Dr. Füle Sándor: Tanítóképzésünk 25 éves fejlődése. Felsőoktatási Szemle, 1970. 9. sz. 565. 53. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. Tantestületi értekezleti jegyzőkönyv 1949. szeptember 20. 54. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. Tantestületi értekezleti jegyzőkönyv 1949. november 30. 55. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 197—D/1949. 56. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 63—D/1949. 57. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. Tantestületi értekezleti jegyzőkönyv 1950. február 16. 58. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. Szakfelügyelői látogatási jegyzőkönyv 1950. február 22. 59. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 193—D/1950. 60. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. Tantestületi értekezleti jegyzőkönyv 1951. április 16. 61. SzSzmLt. VIII. 52. 44. d. 32—D/1952. 62. Dr. Romhányi Gyuláné Nyíregyháza Széchenyi utca 22. szám alatti lakos tanári naplójából.