A MA GY A R B E N CÉ S KO N GRE GÁ CIÓ T Á J É KO ZT A TÓ LA P J A
VIII. évfolyam 2. szám 2006. nyár
LEGÁNYI NORBERT PANNONHALMI FŐAPÁT SZÜLETÉSÉNEK CENTENÁRIUMA Norbert főapát, keresztnevén Legányi Béla 1906. május 24-én Pestszentlőrincen, ma Budapesten született, a Budapesti X. Kerületi Tisztviselőtelepi Magyar Királyi Állami Gróf Széchenyi István Főgimnáziumban érettségizett. Witz Béla hittanára, később újmisés kézvezetője tanácsára jelentkezett a bencés rendbe 1924-ben, a beöltözéskor a Norbert nevet kapta. 1930-ban szentelték pappá, ugyanebben az esztendőben szerzett matematikából és fizikából tanári diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. A két világháború közti időszak magyar bencés szokásainak megfelelően több rendi gimnáziumban (Győr, Esztergom, Pápa, Pannonhalma, Kőszeg) tanít, aktív cserkészvezető. A szerzetesiskolák államosítása Kőszegen találja, innen Szolnokra deportálják 1950 júliusában, ahonnan Sárközy Pál kormányzóapát táviratilag rendeli haza Pannonhalmára az éppen visszaveendő pannonhalmi gimnázium és diákotthon igazgatójának. 1950 és 1958 között iskolaigazgató, főmonostori perjel, az 1956. évi októberi forradalom igazgatóhelyettesként éri, de Söveges Dávid akkori igazgató elhurcolása és bebörtönzése után ismét ő lesz az igazgató. 1957. november 11-én választják meg főapátnak, 1958. március 21-én kezdi meg főapáti szolgálatát. Akkor lett főapát, amikor az 1956 előtti politikai rendszer és intézményei már ismét újjászerveződtek. A magyar társadalom három jól körülhatárolható csoportjának (egyházak, értelmiség, parasztság) megnyerésére, ill. az egyház esetében megtörésére gyűjtötte a hatalom az információkat és az erőt. A Kádár-rendszer három társadalmi csoportja közül a A bencés közösség május 24-én a főellenség továbbiakban is a katolikus egyház volt, „a katolikus papok pannonhalmi bazilikában tartott szentés legmeggyőződésesebb híveik, akiknek passzív ellenállása folytamisében emlékezett meg Legányi tódott”. Akkoron a rend két háza, Pannonhalma és Győr választotta a Norbert főpát (1958-1969) születéséfőapátot, az államhatalom elfogadta a választást. Az új főapáttól kinek századik évfordulójáról. mondatlanul is azt várták, hogy az államhatalommal együttműködve Norbert főapát nehéz időben állt segítsen rendje politikailag elvárt társadalmi beilleszkedésébe. Norrendje élén, a reá nehezedő politikai bert főapát 52 évesen nagy idealizmussal és energiával lát a munkányomás hatására önként lemondott hoz. Ösztönösen is arra törekszik, hogy a keretek közé szorított és főapáti szolgálatáról. Tette ezt abban azon kívül szétszórt rendjét összefogja, közeliek és távoliak főapátja a meggyőződésben, hogy ezzel menlegyen. Szolgálatát jellemzi a gazda gondossága, a mindenkivel és ti meg rendjét és az akkori nyolc kamindennel való törődés szándéka, az az elszánt törekvés, hogy a tolikus szerzetesiskolát. megmaradt közösséget átmentse a jövőnek. Gyakorlati ember volt, számára a világ „megcsinálható” volt. Az adott történeti helyzetben nem elvi megfontolásokon töprengett, hanem gyakorlati, életmentő megoldásokat keresett rendi közössége számára. A közösség életében elsőbbséget élvezett az istentisztelet méltósága és a bencés lelkiség és az életet összefogó, minden tekintetben megkövetelt fegyelem. A szűkösség megszabta kereteken belül takarékossággal és pénzfegyelemmel kiegyensúlyozott anyagi feltételeket teremtett. Rendszeresen látogatta a rendi kereten kívül
SZÁMUNK
TARTALMÁBÓL
• Ülésezik a Magyar Bencés Kongregáció Általános Káptalanja • Ballagás Pannonhalmán
• Cultura Nostra verseny • Húsvét Koviljban • Nyári közös ünnepeink, lelkigyakorlataink • Arcus Temporum előzetes 1 PANNO
• Hírek, új kiadványok, termékismertetők • Családnap Győrszentivánban • Beszámoló Tihanyból, Győrből, Budapestről és Tiszaújfaluból
élő rendtársait Magyarországon és a Felvidéken, később római zsinati részvételekor találkozott Nyugaton és a tengerentúlon élő rendi testvéreivel. Rendezte a közösséget elhagyók ügyét a Szentszékkel, majd pedig saját maga asszisztált a házasságok megkötésénél. A szétszórtságban élő idős és beteg rendtársait Pannonhalmára hozatta, hogy ott gondoskodjék róluk. A megfogyatkozó bencés tanári létszámot a kereten kívül rekedt fiatal rendtársakkal pótolta úgy, hogy felajánlotta számukra az egyetem elvégzésének lehetőségét, ezáltal – a közben már nyomasztóan mutatkozó emberhiány ellenére is – meg tudta oldani a két iskola bencés nevelői és tanári ellátását. Jó kapcsolatot tartott a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjaival, több egyházmegyében (Eger, Győr, Szombathely, Veszprém) vállalt bérmálást, hogy így segítse azokat a lelkipásztori munkában. A Püspöki Karon belül a katolikus iskolákat képviselte, ugyanezt tette a Katolikus Középiskolai Főhatóságban, a hittankönyvek kiadásán fáradozott. 1964 őszén részt vett a II. Vatikáni Zsinat 3. ülésszakán. Római magatartása, észrevételei, őszinte és kemény szókimondása végképp kihívta a hatalom és ellenfelei kifejezett gyűlöletét. Ő hirdette meg a statútumainkat megújító nagykáptalant és adta kézbe annak témáit 1967-ben. Egyénisége, keménysége, következetessége és a rendtársakkal, valamint az állami hatóságokkal történő tárgyalásai során állított követelményei népszerűtlenné tették, rendtársai közül is többen szembefordultak vele, és féltették tőle a közösség életét. Főapátsága első éveit (1958-1961) leszámítva állandó küzdelme volt az Állami Egyházügyi Hivatal embereivel. Sem a békemozgalomnak, sem az államhatalom embereinek nem köteleződött el. Ahol hivatalból részt kellett vennie, egyházát és rendjét képviselte meg nem alkuvó módon. A hatalom arra törekedett, hogy elszigetelje rendjétől, a püspököktől, megakadályozza törekvéseit, lehetetlenné tegye működését. Fájdalmas tény, de elszigeteléséhez nemcsak külső személyeket, hanem belső rendi ellenzékét is felhasználták. Számos váddal illették: merev, tárgyalóképtelen, reakciós, kétszínű, nem tartotta meg az állam és egyház közötti megállapodást: Beleavatkozott az 1951-ben Pannonhalmáról állami utasításra leválasztott ún. Pannonhalmi Egyházmegye életébe, nem tartotta tiszteletben a növendéklétszámot (1964-ben a megengedett 14 helyett 19 fő volt). Az ellene irányuló látványos támadások első felvonása az 1956-os forradalom 5. évfordulójának iskolai megünneplése volt, ezt követte Pászthory Valter ún. Baradla-ügye, majd a Balaton-ügy, továbbá a „reakciós papok írásainak illegális sokszorosítása”. „Reakciós” rendtársainak, többek között Békés Gellértnek védelmét is vádként használták fel ellene. Kormányzása utolsó éveiben az Állami Egyházügyi Hivatal emberei vele már nem is tárgyaltak, ezzel juttatta kifejezésre, hogy már „persona non grata”. Miklós Imre Norbert főapát magatartását Mindszenty hercegprímáséhoz hasonlította azzal a megjegyzéssel, hogy belőle nem csinálnak mártírt, másként fogják eltávolítani a rend éléről. A főapát hosszas belső gyötrődés után 1967. februárjában úgy döntött, hogy lemond és visszavonul, amennyiben kormányzása, személye rendjét és a katolikus iskolákat veszélyezteti. VI. Pál pápa 1968. decemberében fogadja el lemondását, 1969 januárjában Pannonhalmát is el kellett hagynia, Szombathely püspöke nem merte befogadni. Székesfehérváron a Papi Szociális Otthonban 7 évet töltött. 1976-ban Szennay András főapát kérésére Miklós Imre államtitkár kegyet gyakorolva megengedte, hogy a 70 éves már beteg főapát visszatérjen Pannonhalmára. 1987. május 13-án bekövetkezett haláláig szeretett monostorában, Pannonhalmán élt. Elmondható róla a prófétai szó: buzgóság emésztette az Úr házáért, továbbá, hogy szerette az igazságot, gyűlölte a hazugságot, ezért volt része száműzetésben és üldöztetésben. Asztrik főapát
KURUCZ ISTVÁN REMIG O.S.B. életének 84., szerzetességének 59., áldozópapságának 54. évében, a betegek szentségével megerősítve, 2006. április 4-én hazatért Mennyei Atyjához. Remig atya Székesfehérvárról jelentkezett a bencés szerzetesi életre. Miután 1952-ben pappá szentelték, lelkipásztori munkát végzett hosszú évtizedeken át. Állomáshelyei: Kiskomárom, Murakeresztúr, Pókaszepetk, Zalaszentbalázs, Csurgó, Kisbér, Győrszentiván, Vaszar, Enying, Súr, Kajárpéc, Tárkány. Közben 1971-től három évig Pannonhalmán kertgondnok, majorságvezető és tóthegyi lelkész. 1985-ben költözhetett véglegesen vissza Pannonhalmára. Itt helyettes házgondnok és ruhatáros lett, majd 1989-től 1991-ig a Szent Adalbert Otthon igazgatóként dolgozott, emellett a Bazilika custosa és pénztáros is volt. 1994-től 1997-ig esperesként, majd egészen haláláig a Szent Adalbert Otthon lelki igazgatójaként tevékenykedett, közben az egyházmegyei levéltárat is gondozta. Remig atya hosszú éveken át a hívek szelíd lelkű, áldozatos életű lelkipásztora volt. Amikor pedig visszakerült Pannonhalmára, barátságos, szolgálatkész rendtárs és lelkiatya volt a közösségben és a Szent Adalbert Otthonban is. Mindazt, amiben felismerte Isten akaratát, nagylelkűen elfogadta: így végső betegségét is. „Hűséges, derék szolga, mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!” (Mt 25,21)
2
ÜLÉSEZIK A MAGYAR BENCÉS BENCÉS KONGREGÁCIÓ ÁLTAL ÁLTALÁNOS ALÁNOS KÁPTALANJA Legutóbbi beszámolónk óta három alkalommal ülésezett az Általános Káptalan. A káptalani tagok (Asztrik főapát úr, Cirill, Domonkos, Richárd, Ákos, Gáspár, Ábel, Maurus, Godofréd, Elemér, Antal, Tamás, Pál, Mátyás, Ferenc atya és Iván testvér) elsősorban életünk megújítása kérdéseivel, jövőtervezéssel foglalkoznak az egész közösség, illetve az egyes házak szintjén. A korábbi években a jövőtervezés elsősorban az elvégzendő feladatok számbevételét jelentette, azaz a házak szolgálatát vizsgáltuk. Most mindezt megelőzően hivatásunkra szeretnénk reflektálni, identitásunk tükrében, azzal a kimondott céllal, hogy elköteleződésünket erősítsük. A Káptalan a jövőt a monasztikus szerzeteseszmény megvalósításának útján tervezi. Az idők jeleinek számbavételével a jövő nem a II. világháború előtti múlt restaurálása, hanem a II. vatikáni zsinat szellemében történő megújulás. A határozatok közzétételével tájékoztatjuk olvasóinkat a káptalan munkájáról. 2006. január 19-én 7. Az Általános Káptalan fontosnak tartja, hogy minden rendtárs felelősséget vállalhasson a többiekért és közös ügyeinkért, ezért a dékánia hagyományát szem előtt tartva, szorgalmazza a nagy közösség kisebb csoportokban, felelős képviselő vezetésével történő működését. Felkéri Ákos, Ábel, Antal és Mátyás atyát, hogy vegyék fel a kapcsolatot a már meglévő csoportokkal és terjesszenek javaslatot a Káptalan elé. 8. Az Általános Káptalan – tartózkodás és ellenszavazat nélkül – elfogadja Domonkos, Ábel és Antal atya előterjesztését (a kiengesztelődés napja megünnepléséről), az ott leírtak szerinti megvalósításra. 9. Az Általános Káptalan – tartózkodás és ellenszavazat nélkül – elfogadja a Házikonferencia instrukcióját Cirill és Antal atya előterjesztése szerint.
3
2006. március 30-án 10. A kiengesztelődés múltunkkal témát házikonferencián dolgozzuk fel. A kiengesztelődés napja az elköteleződésünk megújítása tartalommal bővüljön. A kiengesztelődési dokumentumot az előző káptalanon felkértek húsvétig készítsék el. 11. Az Ákos, Antal, Ábel és Mátyás atyákból álló munkacsoport, kiegészülve Iván testvérrel, gondolja tovább a nagy közösség kisebb csoportokban, felelős képviselő vezetésével történő működésének kérdését (dékánia) és terjesszenek javaslatot a Káptalan elé. 2006. május 24-én 12. A Káptalan Cirill, Gergely és Bánk rendtársak beadványa alapján tartalmas megbeszélést folytatott a monasztikus élet elméletéről és gyakorlatáról, melyet házaink jövőtervezése alapjának tart. A monasztikus élet antropológiai alapjának az emberi kapcsolatot és a nyílt kommunikációt tartja. A Káptalan különösen is a monasztikus, bencés lelkiség alábbi szempontjai átgondolását kéri az egyes közösségektől: • Isten akaratát közösségben keressük • Életalakítás apát vezetésével közösségben (azaz egyre inkább imaközösséggé, vagyonközösségé, munkaközösségé váljunk) • Lectio divina, lelkivezetés, csend az életünkben • A közösségért végzett belső szolgálatok vállalása és értékelése (a közösség nevében végzett külső szolgálat mellett) 13. A Káptalan elfogadja az Elemér, Antal és Jákó rendtársak által előterjesztett „A kiengesztelődés dokumentuma” című tervezetet. Alkalmasnak tartja, hogy azt a házikonferencia megtárgyalja. 14. A Káptalan elfogadja Cirill atya beszámolóját a kárpótlás eddigi lépéseiről, következő ülésére előterjesztést kér a kárpótlás felhasználásának lehetséges módjairól. A Káptalan 2006. szeptember 28-án folytatja munkáját. Cirill atya
VENESZ ERNŐ EMLÉKEZETE Venesz Ernő Tarzíciusz bencés oblátustól búcsúzunk. Atyai jóbarátot és fáradhatatlan szervezőt veszítettünk benne. Ő szervezte újjá és fogta össze a bencés diákok soproni szervezetét. Ő kezdeményezte 1991-ben a Soproni Bencés Ház Alapítvány létrejöttét, és ennek keretében szervezte meg a híres soproni káptalanterem bemutatását és a vendégház működtetését. Ő bátorított sokakat a Szent Benedek Idősek Háza létrehozásában, majd megnyitása után haláláig igazgatta azt. A „külső” építkezést megelőzően minden igyekezete a „belsőre” irányult. Hittanárként, intézmény vezetőként, sokak barátjaként a rábízottakat Istenhez akarta közelebb vinni, elmélyíteni az egymásért élő, önzetlen szeretet lelkületében. Kedves Ernő bácsi! Fogadjon szeretetébe a mennyei Atya, vegyen vállára, mint eltévedt, de hazatért bárányát Jézus, a jó Pásztor, és a Szentlélek örök szeretetében örvendj az el nem múló boldogságnak és a szentek társaságának.
4
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
Ballagás
2006
Életünk évente ismétlődő eseménye: a XII-esek búcsúznak iskolájuktól, az iskola – az itt maradók – búcsút vesz az útra kelőktől. A kézfogás és a kezek elengedésének pillanatai ezek. Hat ill. négy év kötöttség után következik az ún. szabadság, Kedves Fiúk, saját kezetekbe veszitek sorsotok formálását. Itt falak között éltetek, amelyek korlátokat szabtak mozgásotoknak, irányt próbáltak adni gondolkodásotoknak. Bár ezeken a falakon számtalan ablak volt, amelyeken keresztül kilátás nyílt, és távlatokat fedezhettetek fel, de ezt nem mindig tudtátok észrevenni. Az együtt töltött évek egyikünk számára sem voltak könnyűek. Mert a gyémántot gyémánttal, az embert emberrel csiszolják. Ezt történt most is. Szüleitek akaratából, tanáraitok hivatástudatából – néha szándékotok ellenére. Bőven voltak feszült pillanatok és órák. Voltak értelmetlen, céltalan, gyermeki megnyilvánulásaitok, amikor nem gondoltatok arra, hogy felelősek vagytok tetteitekért, egymásért, önmagatokért. De tedd ezek mellé a másik részt is, amely – azt hiszem – a nagyobb rész, és amely számodra legalább enynyire fontos és jelentős, még ha most nem is tudod; tedd hozzá itteni életed szép időszakait és eseményeit: az elmélyülés óráit, a találkozások megismételhetetlen pillanatait, a felismerések és újrakezdések lehetőségeit, mert csak így lesz teljes itteni életed. A kettőre együtt van szükséged. Az útra kelő számára mindig ott a kérdés: vajon mit visz magával, és elegendő-e az útra, az útra bocsátónak pedig meg kell kérdezni önmagát, megtett-e mindent, hogy felkészítse az útra. Bevallom, egy kicsit lámpalázas vagyok ilyenkor, mert most derül ki: mint iskola mennyit érünk. Mennyire tudtunk titeket gazdaggá, szabaddá tenni, azaz mennyire tudtuk felébreszteni bennetek a fogékonyságot és az igényességet minden igazra, jóra és szépre. Így az utolsó szó jogán szeretnék igazgatói órát tartani, néhány útmutató szót mondani. Máté evangéliumának húsvéti elbeszéléséből három mondatot emeltem ki, Jézus utolsó szavait a tanítványaihoz. Jézus búcsúszavai ma hozzátok szólnak, amikor Pannonhalmáról hivatalosan eltávoztok. „Én kaptam minden hatalmat mennyben és földön.” – mondja Jézus. Ez az ő első szava ma hozzátok. Ha csak egy felületes pillantást is vetünk világunkra, az valami mást mond; azt, hogy a bankok és a nagy gazdasági központok birtokolják a hatalmat, és ezeknek háttérből irányító személyei irányítanak és döntenek az emberiség sorsáról. Jézus ezzel szemben azt mondja, hogy minden hatalom az övé. Az ő hatalma persze más. Ott válik láthatóvá, ahol egyik ember a másiknak megbocsát, ahol a bűnösöket is tárt karral fogadják, ahol a könnyek felszáradnak, ahol az idegeneket vendégszeretően befogadják, ahol valaki kész, hogy földig hajoljon és barátnak-ellenségnek egyaránt megmossa a lábát. Jézus hatalma a nem látványos, a szolgálatkész, a mindennapi szeretetben, az emberért való létben mutatkozik meg. Ezt a Názáreti Jézust utánozzátok tanulmányaitok hétköznapjaiban, majd leendő családotokban és a munkahelyeteken, és törekedjetek arra az egyszerű szeretetre, amely megbocsát, amely tud egy jó szót ajándékozni a rászorulónak, amely felszárítja a könnyeket és időt szán a beszélgetésre, a segítésre. Rá kell döbbennetek, Fiúk, hogy nem élhettek magatoknak. A krisztusi élet sohasem lehet önmagunknak való élet, hanem a másokért való élet. 5 PANNO
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
„Menjetek el minden néphez és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek.” – hangzik a második mondat. Közös megbízatásotok, hogy amit az evangéliumból megértettetek – bármily kevés is az –, tovább kell adnotok. Nagyon jól tudom, hogy lesznek idők, talán hosszú idők is, amikor valamelyiktek jelentős távolságra kerül ettől a Jézustól. Azonban azt kérem Tőletek, ne felejtsétek el őt egészen, ne engedjétek, hogy valamilyen pótlék-istenek félre tolják, mert hosszú távon nem állják meg helyüket, nincsenek kéznél, ha elmerülés fenyeget benneteket. Ha lábatok alól kicsúszik a talaj, akkor Ő lesz az, aki kézen fog bennetek és megmutatja az utat. Lehetséges, hogy először egyáltalán nem ismeritek fel, hogy egy olyan valakiben találkozik veletek, aki időt szakít rátok, aki veletek sír, ha arra van szükség, aki odafigyel rátok és megteszi veletek az újraéledő remény első lépéseit. Csak sokkal később fogjátok felismerni, hogy Jézus volt jelen abban, aki megvigasztalt, aki megbocsátott, aki lehetőséget adott az újrakezdésre. És akkor, amit megtapasztaltatok, tovább kell adnotok családotokban, barátaitok között, munkahelyeteken. A szeretetet meg kell élnetek, és így kell tovább adnotok, mert az evangélium csak ebben a megélt szeretetben mutatkozik meg, nem pedig a jól hangzó, de üres szólamokban. A szeretetet nem könnyű megélni, vesződséges és nehéz. A szeretet a legnehezebb dolog, amit meg kell tanulnunk, mert határainkba-korlátainkba ütközünk, amikor újra és újra meg kell bocsátanunk, ha ismét abban kell bíznunk, aki már gyakran becsapott bennünket. De ekkor és csak ekkor áll ránk, áll rátok Jézusnak az utolsó bíztató mondata is: „Tudjátok meg: én veletek vagyok minden nap, a világ végéig.” Ez a legnagyobb örömhírünk: Jézus Krisztusban Isten számunkra mindig jelen van, minden nap és minden utunkon. Istennek velünk, emberekkel való hosszú története csak arról szól, hogy Ő értünk van. Így mutatkozott be Mózesnek, így vezeti át népét a Vörös-tenger hullámain át, így menti meg Pétert, akit megfulladás fenyeget: „Bízzál, ne félj! Veled vagyok!” Így lesz mindegyiktekkel is, bárhová is sodródtok a világban: Veletek van. Egyrészt nem tudjátok kikerülni őt, másrészt tudnotok kell, hogy közelségére, támogató jelenlétére Pannonhalmán kívül is mindig számíthattok. Kedves Szülők, amikor megköszönöm, hogy gyermeküket ránk bízták, ezt a bátorító mondatot szeretném Önöknek is elmondani: Ha gyermekeik olyan utat fognak járni, amely gondot okoz, amelyet nehezen tudnak elviselni, és még nagyon el is távolodott, biztos reménnyel higgyék: Isten eltávolodott gyermekükhöz is nagyon közel marad, mert bárhová is irányítja élete hajóját: Ő már ott van. Kedves Fiúk, mások búcsúzását nézhetjük kívülről, közömbösen: a mi búcsuvételünk azonban sorsunkban érint bennünket. Minden búcsúzás a múlt és a jövő határán áll: ami volt – az a bizonyosság, a konkrét, fogható valóság, ami hozzám nőtt, amiért megszenvedtem. Ami azonban jönni fog, az homályban van – bizonytalan. Az előretekintés mindig a homályba tekintést is jelenti. A továbbhaladás a tudás bizonyosságával szemben a hit, a bizalom kockázatvállalását is hordozza magával. Mindenki, aki útra kel, szorongással van tele: vajon várnak-e? Vajon szükség van-e rám ott, ahová megyek? Vajon az én kincsemnek van-e értéke azon a piacon? Ezért megyünk most a templomba, mert bizonytalanságaink közepette könyörgésre is szükségünk van. Ha életünk végső urai nem mi vagyunk, akkor rá kell döbbennünk arra, hogy mennyi ajándékot kaptunk – és az imádságban legyen ott a hála. De az indulás nehéz pillanatában föl kell fakadnia mindannyiunk szívéből a könyörgésnek is: Légy velünk, Urunk! Ne fogyatkozzék meg bennünk a hit, sose hiányozzék belőlünk a bölcsesség, s legyen meg bennünk az őszinte töredelem. Kedves Ballagó Fiúk, legyetek jók, Isten Veletek! Tamás atya
6
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
Kedves Ballagó Negyedikesek! Gondolkodtam, mit is mondhatnék nektek ezen a délutánon, és az jutott eszembe, hogy mi, diákok itt Pannonhalmán kicsit olyanok vagyunk – a mai evangélium képével élve –, mint egy nyáj. Ez a nyáj, a pannonhalmi diákság, sok különböző helyről érkezett, és különböző személyiségű fiúkból tevődik össze. Közös célja azonban mégis volt idejövetelünknek, és ez kapcsol minket össze egy közösséggé. Azért jöttünk ide, hogy növekedjen tudásunk, és az itt megvalósuló diákotthoni élet által olyan értékekkel gyarapodhassunk, amelyeket csak itt találhatunk meg. Hamarosan kiderül, hogy az első feladatot hogyan teljesítettétek, a holnapi nappal megkezdődik az érettségi. Azonban a tanulmányi érettségin kívül van még egy nagy vizsgánk. Ennek a vizsgának az időtartama az életetek hossza. Most persze a tanulmányi érettségi a legfontosabb, ám nem szabad elfeledkeznetek a nagy vizsgáról, arról, hogy hogyan alakítjátok ki életeteket. Itt, Qpacon folyamatosan tanuljuk az egymáshoz való alkalmazkodást, jó közösségi életet. Ti az itt élő diákok között a legidősebbek és a legtapasztaltabbak vagytok. A közösen eltöltött idő alatt sok dologban példaképpé váltatok számunkra, van aki a kereszténység hiteles megélésében, van aki a szorgalomban, van aki a fociban, van aki a futásban, és még sorolhatnám. A Jó Pásztor tanítását követve, felhasználva az itt kapott értékeket, talentumokat, legyetek a világban is példaképpé, életetekkel téve tanúságot arról, hogy honnan érkeztetek. A felnőttkor küszöbén álltok, kilépve innen a nagyvilágban találjátok magatokat. Többször hallottam már – gondolom ti is –, hogy Pannonhalma a kihagyott lehetőségek hazája. Ahová most indultok, az a korlátlan lehetőségek hazája, de ott, elhagyván a viszonylag zárt közösség biztonságát, több rossz választási lehetőséggel szembesülhettek, sok félrevezető irányjelző tábla téríthet le a helyes útról. Figyeljetek, hogy melyik utat választjátok! Egyre több lehetőségetek lesz, de sok közöttük igazából félrevezet. Figyelnetek kell, hogy a Jó Pásztort kövessétek, és ne a pásztor nélküli nyájhoz tartozzatok. Jézus szavaival: „Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok”. Kedves Fiúk! Válasszátok a keskeny utat, még ha nehezebb is! Egy küzdelemmel teli, de izgalmas út vár rátok. Ha az út során elfáradtatok és elkedvtelenedtetek, vagy csak hiányzik a qpaci levegő, ide bármikor visszatérhettek, hogy új lendületet vegyetek. Mindannyian szeretettel várunk benneteket, és szívesen idézzük fel az élményeket, melyeket nekünk szereztetek: a humoros Mikulás-műsort, az emlékezetes és színes farsangi programokat, a várfalmászást, a malacterelést, a trabifestést vagy „A világ nem teljes nélküle” nevű stratégiai játékot, és a tegnap esti szerenád is emlékezetes marad számunkra. Ha pedig a menzán hamburger lesz a vacsora, szintén emlegetni fogunk titeket. Végül Hamvas Béla gondolatait adjuk útravalóul nektek: A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom így szólt: „Az egész világ tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj, neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: Felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd!” Horváth Dávid, XI.B 7
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
Szeretett Szüleink! Tanáraink, Diáktársak! Kedves Barátaink! Amikor valaki végigjárt egy hosszú, erőt próbáló hegyi ösvényt, a hegytetőn időzve szeret elcsöndesedni, pihentében tekintetével végigmérni az utat, amelyet megjárt. Igazi ünnep számára ez a pillanat, fáradsága nem volt hiábavaló: megérkezett. S talán még inkább ünnep azért, mert remény tölti el, és bízva tekint a szemközti hegycsúcsra, amely vár rá: ami ma sikerült, bizonyára holnap is sikerül majd. Ez a távolba szegeződő tekintet egyszerre nézi a múlt törekvéseit, a jelen ünnepiességét, és bizakodik a távol hegycsúcsaiban. Várják, és ő képes lesz elérni őket. Kedves Egybegyűltek! Ez a mai közös ünneplésünk is egyszerre visszatekintés, és reménnyel teli távolba nézés. Most, hogy iskolánk folyosóin ballagtunk, talán mindannyiunk emlékezetében felsejlett az a kisfiú, aki bátortalanságában szintén ilyen lassú léptekkel kezdte megismerni új iskoláját, és annak kisebb-nagyobb lakóit. És már nem is volt olyan bátortalan: kezdett megbarátkozni az addig ismeretlennel. Sokszor véget nem érőnek tűntek a folyton-folyvást ismétlődő hétköznapok. Nem egyszer elbizonytalanodott, csaknem mindent feladva; nem hitte, hogy több lesz, amikor majd elhagyja ezt a helyet. Valahogy mégis véget ért, és bár lassú léptek vezettek idáig, most mégis itt áll, utolsó lépéseit megtéve iskolájában, és pillanatnak tűnik már minden, amit átélt. Ezen a napon találkozunk önmagunkkal; látni véljük magunkat azon az úton, amely ide hozott bennünket; amelyet lépteinkkel végigjártunk az itt töltött évek során, és amely holnaptól újra folytatódik, talán másokkal, máshol, de velünk. Pannonhalmát nem tekinthetjük életünk egyik jól vagy balul sikerült időszakának. Inkább tudatos vagy ösztönös lépéseink sorának, amelyeket mi, önmagunk tettünk meg, bárhová is vezettek. Nem velünk megeső történések alakítottak bennünket, hanem a mi lépéseink által lett az itt töltött idő olyanná, amilyen emlékét most magunkkal visszük. Mi voltunk Pannonhalma, és ő mindvégig olyan volt, amilyennek mi láttuk. Hegyre vezető ösvényhez hasonlít, néhol gondosan kikövezve, védve attól, hogy meg ne csúszszunk; itt-ott megmászhatatlannak tűnő sziklákkal, ám mindvégig fölfelé vezető út, amelyen csak saját lépéseink vezethetnek tovább bennünket. Mindannyian más és más hegyre tartunk, most mégis összetalálkoztak útjaink, és itt, Pannonhalmán, együtt mentünk. Közösség lettünk: együtt igyekszünk fölfelé, ki-ki a maga csúcsára, mégis együtt haladtunk. Közös lépéseink hangjai lüktető szívdobbanások, s ez a sok dobbanó lépés élteti ezt a helyet, s általa érezhetjük magunkénak. Hegyre felmenni nehéz. Ösvényem erőt kíván tőlem, fáradságot és kitartást. Mégsem kényszerít, hogy siessek: csak várja, hogy elinduljak rajta. Mégis nehéz, hiszen ha elindulok, nincs többé hegy, se ösvény, se sziklák; csak én maradok a félelmemmel: vajon bírom-e majd erővel? Szembe kell néznem önmagammal meglátni saját korlátaimat, hibáimat, gyöngeségemet. Ettől kezdve ez az út én magam vagyok, önmagamig kell eljutnom rajta. Elfogadnom önmagamat, hogy aztán a körülöttem lévőket is elfogadhassam. Meghátrálhatok. Ez az ösvény mégis várja, hogy továbbkeljek, és megtegyem a következő lépést a saját csúcsom felé. Az út meredek, de én mégsem ettől félek, inkább önmagam gyengeségétől. Félek, hogy képtelen leszek továbbindulni, és ezen az élet-ösvényen haladva jobb emberré válni. Elbizonytalanodom. Valami mégis továbbvezet engem. Felnézek az égre, és a napfényben látni vélem, ahogy a Gondviselő felém nyújtja karját. Hová vezet bennünket ez az út? Miért éppen ide hozott, s mi a célja velünk? Célunk maga az út, minden fájdalmával és még több örömével. Minden megtett lépésünk az itt töltött éveink során többé tett bennünket. Hisszük: jobbá, teljesebbé tették életünket. Közösséggé formáltak, és ez a közösség segített minket abban, hogy igazabbak legyünk önmagunkhoz, és igazabbak legyünk Istenhez. A mai napon elballagunk, elköszönve Tőletek. Ittmaradók, mindnyájan! Minthogy minden tettünk mi vagyunk, és számunkra saját lépéseink jelentették Pannonhalmát, magunkkal viszünk Benneteket, hiszen segítségünk voltatok ezen az élet-ösvényen. Ti magatok is utunk részeivé váltatok. Bennünket segítettetek, akár voltatok kis kövek, hogy védjetek a megcsúszástól; akár voltatok segítő kéz vagy bátorító hang; a Gondviselés ajándékai voltatok számunkra, és akármilyen erőt próbáló is volt az út, nem maradtunk magunkra. Ha majd visszaemlékeztek, gondoljatok úgy ránk, hogy mi is kövei voltunk a Ti utatoknak. Ne feledjetek el bennünket! Most búcsúzunk, továbbindulunk. Pannonhalma, Isten véled! Szulyovszky Dávid, XII.A 8
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
CULTURA NOSTRA 2 0 0 6 A tavalyi Cultura Nostra történelmi vetélkedő tihanyi döntője után a zsűri tagjaival elhatároztuk, hogy a témát folytatjuk, azaz a tavalyi Árpád-kor után a diákoknak idén az ezt követő másfél évszázaddal kell megbirkózniuk. A korszakhatárt a nándorfehérvári diadallal akartuk meghúzni, idén ugyanis éppen 550 éve történt a jeles esemény. Egy másik történelmi vetélkedő szervezői azonban korábban tették közzé versenyfelhívásukat, amely szintén Nándorfehérvárhoz kapcsolódott. Így végül az idei Cultura Nostra témája az 1301-1437 közötti magyar történelem volt. Solymosi László professzor úr (Debreceni Egyetem, ELTE) idén is elvállalta az elnöki teendőket. Segítői pedig Szovák Kornél (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) és Szende László (Magyar Nemzeti Múzeum) tanár urak voltak. A vetélkedő első és második fordulós feladatsorát idén is Csonka István tanár úr (Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Diákotthon, Győr) állította össze és ő vezényelte le a szóbeli döntőt is. A verseny azonban nem a döntőben kezdődött. Több mint 400 csapat jelentkezett november közepéig, legtöbben Magyarországról, kisebb részük határon túli iskolákból. A három fős csapatok az első forduló feladatsorát február 7-én írták meg a regionális központokban. Szokás szerint a legjobb 10 csapatot hívtuk meg az április 21-22-i pannonhalmi döntőbe. A versenyzők idén is tanújelét adták kiváló felkészültségüknek. Talán idén volt a legtöbb „új” csapat a döntőben, azaz több olyan iskola is képviseltette magát Pannonhalmán, akik korábban még nem jutottak el az utolsó lépcsőfokig. A döntő éppen ezért feszültebben indult a szokásosnál, de a szerepjátékra már feloldódtak a diákok, és ezzel sok vidám percet szereztek a hallgatóságnak. A szoros versenyben két csapat kiemelkedőt nyújtva végig fej-fej mellett haladt és jócskán megelőzte a mezőnyt. Így alakult ki az alábbi végeredmény: 1. Kodály Zoltán Magyar Tannyelvű Gimnázium, Galánta Gundel Károly Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakközépiskola, Budapest 2. Selye János Gimnázium, Révkomárom 3. Ferences Gimnázium, Szentendre Pápai Református Kollégium Gimnáziuma A vetélkedő után Nyúlon, a Szél Fiai Fogadóban jó hangulatú ünnepi vacsorával zártuk az első napot. Másnap Lukács atya orgonahangversenye után rövid sétát tettünk a monostorban (bazilika, kerengő, könyvtár) és megtekintettük a Regula Oculorum című kiállítást is. Ebéd után úgy búcsúztunk el, hogy július elején viszontlátjuk egymást a szokásos jutalomúton: Pannonhalmán, Bábolnán, Herenden és Tihanyban. Dénesi Tamás
9
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
HÚSVÉT
KOVILJBAN
NAGYCSÜTÖRTÖK Kb. fél tízkor indultunk Bánk testvérrel Koviljba, egy szerb kolostorba. A kolostor Novi Sad közelében kb. 30 kilométerre található. 4 éve voltunk itt már - Krizosztom, Bánk és Tamás. Akkor inkább egy első ismerkedésként. A kolostort 1990-ben alapította a Novi Sad-i püspök, Irenej metropolita. Első ottlétünkkor többször találkoztunk vele. Egy lepusztult kolostor volt, épületileg is, két szerzetes élt benne, és szerzetesi múzeumként működött. Tárlók, szerzetesi ruhák, liturgikus könyvek stb. Ilyen körülmények közepette hívta meg Irenej püspök, aki akkor lett Novi Sad-i püspök Porfirij diakónust, aki éppen Athénben biblikumot tanult, hogy telepedjen le ott és élessze föl a halódó kolostort. Ez a diakónus lett később a monostor apátja, majd Novi Sad-i segédpüspök, de gyakorlatilag állandóan a kolostorban él és nem vesz részt az egyházmegye életében. Ő az egyetlen segédpüspök a Szerb egyházban. Különböző püspökkari bizottságokat vezet, pl média, re-privatizásiós kérdések, amiért sok kritikát kap. A monostorban jelenleg 25-en élnek, kb. 35 év az átlagéletkor. Jelenleg 7 novícius van, többnyire idősebbek, mint a szerzetesek többsége. A kolostorban egy püspök (apát), 2 pap és 1 diakónus él. Az egyik szerzetespap éppen Athénben tanul. Régi álmom volt, hogy egyszer a nagyhét utolsó napjait egy ortodox kolostorban végigéljem. Most a dátumok úgy estek, hogy nálunk éppen a húsvét utáni iskolai szünet volt, és találtam egy önfeláldozó útitársat Bánk testvérben. ½ 5 körül érkeztünk Koviljba, s a kapunál találkoztunk egy szerzetessel, aki rögtön felismert: „Maga az orosz tanár!” – és már hívta is Iszichij atyát, az igumen helyettesét, aki némileg oroszul és angolul beszél. Ő gondoskodott rólunk egészen végig. Pálinka, kávé és egy kis beszélgetés után elvitt bennünket a szállásunkra a Duna partján álló „Csárdájukba”, ahol a tetőtéren laktunk. A kolostor kapujától kb. 100 méterre található. Itt vacsoráztunk, mert ők már az aznapi egyetlen étkezésen délután ötkor a liturgia után túlestek; egyébként is a nagyhéten csak naponta egyszer étkeznek. NAGYPÉNTEK Nagy Pénteken, Üdvözítőnk kereszthalálának napján nem végeznek Szent Liturgiát. Az ortodox Egyház Nagy Péntek minden istentiszteletét a megváltó szenvedések és az Istenember kereszthalála emlékének szenteli. A Synaxárion a keresztre feszítésről így ír: „Élő Isten vagy te, s meghalsz a fán, Te meztelen halott, az élő Isten Igéje!” A jobb latorról pedig így: „Megnyitotta az Éden bezárt ajtaját, amikor a lator odaadta a kulcsot: Emlékezzél meg rólam!” Éjfélkor kezdődött a Hajnali Istentiszteletet – Jézus Krisztus szenvedésének emlékezete – és ¾ 4-ig tartott. A monostor belső kápolnájában végeztek, amely zsúfolásig megtelt fiatal (20-40 év) férfiakkal és nőkkel. Kb. százan kezdtük és úgy hetvenen maradtunk a végére a szerzeteseken kívül. A környező városokból és településekből jöttek, hiszen magában a faluban van plébánia-templom, ahol szintén volt a saját rendje szerint istentisztelet. A kápolnában már vártak bennünket, az előkészített székekhez kísértek, hogy jól lássunk, és ha elfáradtunk, nyugodtan leülhessünk. Nem is annyira a leülés lehetősége, hanem a figyelmesség, amellyel körülvettek bennünket, esett nagyon jól. A hajnali istentiszteletbe volt beépítve a szenvedéstörténet elolvasása ill. inkább eléneklése 12 részletben Jn, Mt, Mk és Lk szerint. Párhuzamosan vitték az eseményeket. A szenvedéstörténetnek ezt a fajta előadását hívják 12 evangéliumnak. Náluk nem ismert a mi passiónk. Az evangéliumi szakaszok között himnuszok (amelyek magyarázzák és értelmezik az olvasmányok szövegét) és ekténiák (könyörgések) hangzottak el. Az 1. evangéliumot (ez az evangéliumi részlet az ún. főpapi imával végződik) és a 12-diket (Máté evangéliumának a sír lepecsételését elbeszélő részlete) Porfirij apát-püspök (továbbiakban Vladika – így szólítják) énekelte, a többit Iszichij atya és Nyikon szerzetesdiakónus felváltva énekelték. Az istentisztelet alatt sötét volt a templomban, így hiába vittük a gondosan előkészített könyveinket. Az evangéliumi részeket a szerzetesek gyertyával a kezükben hallgatták, nekünk is hoztak. A templomot vigíliás hangulat töltötte be: gyertya, félhomály, az imádság ismétlődése, gesztusai (evangélium, könyörgés, tömjénezés, meghajlás, keresztvetés). A királyi imaórák – szintén a belső templomban – kilenckor kezdődtek és 11-ig tartottak. Szentírási olvasmányok és énekek sorozata. Meglepett, hogy ezekben a napokban milyen bőségben hangzottak el szentírási olvasmányok. Inkább szerb nyelven olvasták őket és nem egyházi szlávon. Szerzetesek és különböző helyekről érkező hívek vettek részt rajta, kevesebben voltak, mint éjszaka. Az imaóra után megreggeliztettek-ebédeltettek bennünket (Bánkot és engem) külön, mert ők csak az esti istentisztelet után esznek valamit. Ebédünk után a Vladika fogadott bennünket és hosszan beszélgettünk. Karizmatikus egyéniség. Belgrádtól kezdve járnak hozzá az emberek gyónni, beszélgetni. Beszélgetésünk után Iszichij atya megmutatta az új berendezéseket (gyertyaöntő, tehenészet stb). Több szerzetessel találkoztunk sétánk közben, többen emlékeztek korábbi látogatásunkra. 16 órakor kezdődött az Esti istentisztelet a templomban, amely nyirkos és hideg volt, lehetett látni a leheletünket. Minden pulóveremet felvettem a reverendám alá. A templomot frissen vakolták és talán most használták először, legalábbis úgy láttam, hogy a maltert kaparták a novíciusok előző napon.
10
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
Az istentisztelet Krisztus temetésének van szentelve. A templom közepén virággal díszített „sír” áll, a Sírlepel pedig az oltárasztalra kerül. Az esti istentisztelet énekekből, ószövetségi olvasmányokból, evangéliumból állt, amely Mt, Lk, Mk, Jn, Mt részekből volt összeollózva. Ez az ollózás többször is jelentkezett ezekben a napokban. Az evangéliumot követően Simeon imája után („Most bocsásd el…”) a papság tömjénezi a Sírleplet. A Mi Atyánk felolvasása után a Vladika, teljes püspöki díszben, a szolgáló pap és diakónus evangéliumos könyvvel a kezében felemelik a Sírleplet, körbejárják vele az oltárasztalt, kiviszik a templom közepére és a sírhelyre helyezik. Ez alatt a tropáriont éneklik: „A nemeslelkű József, levéve a keresztfáról szeplőtlen testedet, tiszta gyolccsal és illatokkal beborítván azt, és eltemetvén új sírba helyezte el.” „A kenetvivő asszonyokhoz, így szólott a sírhoz szállott angyal: Halottaknak valók a kenetek, Krisztus pedig az enyészettől idegennek bizonyult.” A hódolat következett: szerzetesek, férfiak, majd nők – háromszoros metánia (földreborulás) és megcsókolják a leplet és az evangéliumos könyvet. Én nem mentem oda, mert nem tudtam volna ezeket a gyors földre borulásokat elvégezni. Vesperásukra jellemző módon befejeződik az istentisztelet, és az apáttal az élen – bennünket maga mellé hív – kimegy mindenki a templomból. Érdekes módon ismét csak fiatalok (20-35 év) vannak a templomban gyermekekkel. Az istentisztelet csak 18 óráig tartott. Ezek után vacsora következett – szakácsművészetük nem fejlődött az elmúlt években. Hogy mi volt, azt nem tudom, de íztelen. Sorban főznek… Vacsora után Iszichij atya kávéra invitált bennünket, közben kérdezgettük, hol oroszul, hol angolul a közösség összetételéről, az apátválasztásról, a gyónásról (konkrétan az ő közösségükben). NAGYSZOMBAT A Hajnali istentisztelet ismét éjfélkor kezdődött, és ugyancsak a templomban. Az imaóra egyik részén a szerzetesek otthagyják a klíroszt, ahonnan egyébként énekelnek, és gyertyával a kezükben körbeveszik a Leplet és ott felváltva énekelnek, egyénenként, 2-3 fős csoportban. Majd a sírleplet beviszik az oltárba, ószövetségi, újszövetségi olvasmány következik, majd evangélium (Mt, 27-62-66). És hamarosan rövidebb-hosszabb imák, énekek után befejeződik a hajnali istentisztelet. Kb. százan vettek részt az imádságon a szerzeteseken kívül, ismét ez a fiatal korosztály. Imponáló, ahogy ott imádkoznak és állnak órákon át, majd megvárják az első buszt, és haza mennek a környező városokba. ½ 4-ig tartott az istentisztelet. Nagyjából fél ötkor kerültem az ágyba, egy kicsit még bóklásztam, már kezdett világosodni. Rövid ideig tartott az alvásom, mert kilenckor felébredtem. Sétálok egyet a kolostor udvarán, megnézem a liturgikus könyveiket, körbenézem a frissen renovált templomot, ahová betért az apát is, sétára invitál, s közben közli, hogy a csárdából költözzünk be a kolostorba még a délelőtt folyamán. Később kiderült, hogy két szerzetes kiköltözött a szobájából, és oda költöztettek be bennünket. Meglepődtünk ezen… Séta közben az apát Húsvét vasárnap estére Novi Sad-ba hívott bennünket Agapéra, a Szeretet vesperására, ahol az ortodox székesegyházban jelen lesz az apostoli nuncius, a szabadkai római katolikus püspök is; én olvastam volna a feltámadási evangéliumot magyarul. Nehéz volt kitérni a meghívás elől, mert már bejelentett bennünket Irenej püspöknek, és számított ránk. Az esti istentisztelet 13 órakor kezdődött. Az Esti istentiszteletet követően Nagy Szent Vazul liturgiája került bemutatásra – már teljes fehérben. Az ekkor elhangzó ószövetségi olvasmányok – például a három ifjú története Dániel könyvéből – már előrevetítik a közelgő csodás eseményeket, a Feltámadott győzelmét a halálon. A Vladika teljes püspöki liturgiát végez Iszichij szerzetespap és Nyikon diakónus segítségével. Már szép számmal voltak rajta hívők. Szinte mindenki áldozott. Liturgia után, kb. 16 órakor volt az ebéd, szinte ünnepi – finom fűszeres valami (paprika?) és egy szelet torta. Ebéd után – néhány csésze ünnepi neszkávét elfogyasztva – következett a nagy pihenés szinte éjfélig, ekkor kezdődött a Húsvét hajnali istentisztelet. HÚSVÉT ¾ 12-kor már tömve volt a templom, az ajtónál álltunk meg. Rögtön jött egy szerzetes, és a szerzetesek mellé kísért bennünket, de előbb két széket is vitt oda. Éjfélkor harangzúgás közepette a templom közepén „bevonult” a Vladika, és Iszichij atya vezetésével elkezdődött egy rövidebb imádság, kb. 1 óra. Közben gyertyát osztanak a szerzeteseknek, nekünk is, a feltámadási körmenetre és a hajnali istentiszteletre. Közben Porfirij apát behív bennünket az oltárba és bemutat bennünket a szentendrei szerb papnak, aki véletlenül éjfélre odaérkezett. Minden fény kialszik a templomban és környékén. A teljes sötétségben minden szerzetes és hívő meggyújtatlan gyertyát tart a kezében. Végül az ikonosztáz középső kapujában megjelenik a Vladika segédkezőivel, kezében pislákoló gyertya, és így énekel: „Jertek, vegyetek világosságot az alkonyt nem ismerő világosságból, és dicsőítsétek Krisztust, aki föltámadt halottaiból!” A kórus pedig így válaszol: „A Te feltámadásodat, Krisztus Üdvözítő, angyalok dicsérik a mennyekben; méltass hát minket is, a földön, hogy tiszta szívvel dicsőítsünk Téged”. Ezalatt a szerzetesek, mi is, majd a templomban lévők nagy többsége odament az apáthoz, hogy gyertyájáról meggyújtsa a sajátját, a többiek a legközelebb állók gyertyáit meggyújtják, s így borul ismét fénybe a templom néhány perc alatt. Odakint hatalmas tömeg várakozik, akik nem fértek már be a templomba; így az apát a pap, az énekesek, diakónus kíséretében a templomot az egész néppel háromszor megkerültük, s közben énekeltük: „A Te feltámadásodat, Krisztus Üdvözítő, angyalok dicsérik a mennyekben; méltass hát minket is, a földön, hogy tiszta szívvel dicsőítsünk Téged”.
11
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
A második kör alatt majdnem tragédia történt: az új harang megrepedt, és egy darabka majdnem agyoncsapta a novíciust, aki kongatta a harangot. Az apát a szerzetesekkel együtt megáll a templom kapujában, és onnan hirdeti ki a húsvéti Evangéliumot a lent várakozó sokaságnak: „Szombat elmúltával…” (Mk 16;1-8). Majd először hangzik fel a mindenki által jól ismert húsvéti tropárion, amelyet az egész nép együtt énekel: „Krisztus feltámadt halottaiból, halállal eltiporván a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozván”. A templomba való visszatérés alatt és után hangzanak el azok a szépséges húsvéti himnuszok, amelyek immár a minden gyásztól és kétségtől mentes, ujjongó öröm hangján szólalnak meg: „Feltámadás napja van, örvendezzünk, népek! Húsvét van, az Úrnak Húsvétja! Mert a halálból az életbe, a földről az égbe vezetett át minket Krisztus Isten, kik győzelmi éneket énekelünk.” „Kora hajnalban hajnalodjunk, és illóolaj helyett dicsérőéneket ajánljunk fel az Úrnak, és lássuk meg Krisztust, az Igazságosság napját, ki életet fakaszt mindeneknek.” „Emeld körbe szemeidet Sion, és láss: mert íme, mint a csillagok, isteni ragyogással jöttek el gyermekeid, napnyugatról és északról és a tenger felől, áldva benned Krisztust mindörökké.” „Tündökölj, tündökölj, Új Jeruzsálem, mert az Úr dicsősége fölvirradt fölötted! Vigadj most és örvendezz Sion, te pedig Istennek tiszta szülője, gyönyörködj Szülötted feltámadásában.” „Szent Húsvét virradt ma reánk, új, szent Húsvét; titokzatos Húsvét, legtiszteltebb Húsvét! Húsvét: Krisztus a Megváltó. Szeplőtelen Húsvét, nagy Húsvét, a hívők Húsvétja. Húsvét, amely megnyitotta nékünk a Paradicsom kapuit; Húsvét, amely minden hívőket megszentel.” A hajnali istentisztelet az evangéliumos könyv csókolásával fejeződött be, ismét megmozdult az egész tömeg, erre a templomon kívül állók is bejöttek. Az éj közepén, kb. 3 órakor kezdetét veszi a Szent Liturgia (teljes püspöki dísz és sok olyan sajátosság, amit még sohasem vettem észre), immár ismét Aranyszájú Szent Jánosé, melynek végén fölolvasásra kerül beszéde is: „Lépjetek hát be mindnyájan a mi Urunk örömébe; elsők és másodikak, élvezzétek jutalmatokat. Gazdagok és szegények, együtt ujjongjatok. Mértékletesek és könnyelműek, tiszteljétek ezt a napot. Akik böjtöltetek és akik nem böjtöltetek, vigadjatok ma! Tele az asztal, tobzódjatok valamennyien. Sok a borjú, senki se távozzék éhesen; mindanynyian élvezzétek a hit lakomáját. Senki se siránkozzék szegénysége miatt, hiszen megjelent a közösség országa! Senki se bánkódjon vétkezései miatt, hiszen bűnbocsánat kelt ki a sírból! (…) Feltámadt Krisztus, és lehullottak a démonok. Feltámadt Krisztus, és örvendeznek az angyalok. Feltámadt Krisztus, és senki halott nincs a sírban. Mert feltámadván Krisztus a sírból, első zsengévé lett az elhunytak közül. Övé a dicsőség és a hatalom mindörökkön örökké. Ámin.” Miután Porfirij apát úr megáldozott, tekintve, hogy én nem áldozhattam, kiküldött az oltárból egy darab proszforát (egy darab kenyeret, amelyből a liturgiához kivágták az átváltoztatásra szánt részeket) és egy kis pohár vörös bort szimbolikus gesztusként. Meglepett és meghatott. Áldozáskor ismét az egész templom megmozdult, hárman áldoztattak. Köszöntötték egymást az emberek áldozás után, voltak, akik hozzám is odajöttek. A feltámadási hajnali istentisztelet és a liturgia ¾ 6-ig tartott, már világos volt. A liturgia végén következett a tojás áldás, majd az apát levetette liturgikus ruháit, maga mellé hívott, és kimentünk a templomból a Csárdájukhoz, ahol tojás-osztás, pálinka ivás következett. A pálinka saját készítményük. Mindenki odament az apáthoz kézcsókra, és kapott egy tojást. 2000 fogyott el, azt nem tudom, hogy a pálinkából mennyi. Nem sokat időztem ott, de azért ittam egy pálinkát és megettem egy tojást, majd fél 7 körül lepihentem. Hamarosan éktelen kopácsolás ébresztett, és jött egy szerzetes, hogy menjünk a templomba, mert már várnak ránk. Ott már kettős sorban álltak a szerzetesek teljes díszben, fátyollal a fejükön, az apát körmeneti ruhában, gyertyavivők és tömjénező az élen, és megindultunk az ebédlőbe, persze ezt még akkor nem tudtam. Ilyen öltözékben folyt le az ünnepi húsvéti ebéd délelőtt 10 órakor. Rakott krumpli volt, egészen jó ízű, persze hús nélkül, egy csésze aludttej és egy kis bor. A szokásos 10 perctől eltérően 20 percig tartott az ebéd. Ismét körmenetben visszamentünk a templomba, ahol a diakónus teljes liturgikus ruházatban várt bennünket, de aztán valami elmaradt, amit nem értett, hogy miért. Az ebéd után még egy keveset beszélgettünk, kávéztunk, majd néhány szerzetes jelenlétében elindultunk haza. Persze az apát ott volt. Tamás atya
12
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
A BENCÉS LIKŐRÖK KITÜNTETÉSE Közép-Európa legrangosabb párlatversenyén, az 1992 óta Bécsben megrendezésre kerülő DESTILLATÁN, kimagasló eredményt értek el likőrjeink. A 32 főből álló nemzetközi szakmai zsűri idén 8 országból 143 termelő mintegy 1300 párlatát értékelte, valamint először került sor likőrök díjazására is. Magyarországról 9 főzde közel 70 termékkel nevezett, amelyből 40 kapott kitüntetést. A Főapátság partnere, az Agárdi Pálinkafőzde 15 párlattal vett részt a neves versenyen, amelyből 13 díjat hozott el. Ezzel az eredménnyel – az összes magyar indulót megelőzve – harmadik alkalommal nyerte el a Nemzetgyőztes címet. Mindhárom likőrünk dobogós helyre került, a meggylikőr és a gyógynövénylikőr ezüstérmet, a bencés keserű bronzérmet nyert. Igazán örülünk a sikernek!
KÉT ÚJ PANNONHALMI GYÓGYTEA A közelmúltban két új pannonhalmi tea jelent meg a gyógyszertárakban, fitotékákban és gyógynövény szaküzletekben. A VESETISZTÍTÓ és az IZÜLETI bántalmak kezelésére ajánlott teáink szintén Reisch Elek bencés testvér 1735-re datált receptgyűjteményére vezethetők vissza. Még 2004 áprilisában nyújtottuk be az Országos Gyógyszerészeti Intézethez a fogyókúrás és méregtelenítő teakeverékek receptjeivel együtt, hogy gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékként vegyék nyilvántartásba. Ám a hivatal malmai lassan őrölnek, csak ez év elején kaptuk meg a forgalomba hozatali engedélyt, ráadásul még mindig csak két teára. Bátran ajánlom az eddigi négy teánk mellett a két új terméket is. Hatóanyagai mind régóta alkalmazott, sokat bizonyított gyógynövények. Cirill atya
Pannonhalmi Művészeti Fesztivál
arcus temporum (III.) 2006. augusztus 25-27. Zene Idei kortárs zeneszerzőnk a milánói, perugiai, firenzei zeneakadémiák és nemzetközi mesterkurzusok mára már visszavonult, csak a komponálásnak élő professzora, Salvatore Sciarrino. Sciarrino gazdag életműve egyaránt tartalmaz vokális, zenekari, kamara- és szólódarabokat, az opera műfaja iránti érdeklődése pedig szinte egyedülálló. Zenéjében nagy szerep jut az intim hangzásnak, a hangszínek és a légzés segítségével megépülő mikrostruktúráknak, amelyek szinte minden esetben különleges odafigyelést kívánnak a hallgatótól. A számos díjjal jutalmazott alkotó meghívását az is indokolttá tette, hogy, nemzetközileg mind magasabban jegyzett életművéből idehaza eleddig csupán két-három kompozíció hangzott el nyilvánosan. Képzőművészet Lovas Ilona S.O.S. című videóinstallációját láthatják az érdeklődők. A művész legújabb munkájában is szinte egymás feltételeként jelenik meg az egyszerűség és az ebből felszakadó gondolati és spirituális gazdagság. A végtelenül vetített hétperces munka hét napot (hétszer egy percet) sűrít magába. A merőleges fallal két részre osztott vetítővászon tere pedig csak a tengerben, a lenyugvó nap fényében hullámzó bábuk számára átjárható. A valós térben a vetített képi dimenzió mellé egy, a különböző kultúrák imaszövegeiből szőtt hangtér is megjelenik, amely még megfoghatatlanabbá teszi, hol is vagyunk. Színházi fesztivál Ide színházi fesztiválunk vendége a Japánban született, de 1976 óta az Egyesült Államokban élő művész házaspár: Eiko & Koma, akik a butó hagyományból jönnek. Mindenekelőtt az mondható róluk, hogy egyedi, figyelemfelkeltő mozgásszínházat alkottak meg csendből, formákból, fényekből és hangokból. Öt kontinensen arattak sikert tökéletesen kidolgozott produkcióikkal. Magyarországon most szerepelnek először. bővebb információkért figyelje a fesztvál honlapját: www.arcustemporum.hu
13
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
RAJNAI RIZLING 2005
TRICOLLIS CUVÉE 2005
Pincészetünk
második
Immár a harmadik év-
rizling évjárata. A tava-
járatban készül a „Há-
lyi, Széldombról szárma-
romhalmon” feldolgozott,
zó termést 2005-ben kie-
3 dűlő 3 fajtájából ké-
gészítette a 2003-ban te-
szült házasítás.
lepített écsi dűlő Rajnai
40 % rajnai rizling, 40 %
termése.
olaszrizling, 20 % trami-
A
két
eltérő
adottságú terület magán
ni.
hordozza karakterjegyeit.
Világos szalmasárga szí-
A Széldomb dűlő mele-
nű bor. Illata friss üde
gebb fekvése miatt érett
virágillat,
zöld gyümölcsök jegyeit,
rizlinges világot a tra-
míg az écsi dűlő kötöt-
mini színesíti. Frisses-
tebb talajának köszönhe-
ségét az évjárat jellem-
tően citrusos jegyeket ad
zőjeként leírható savvi-
át a szőlőtermésnek.
lágból nyeri. Ízkompo-
melyben
a
A két dűlő termését egyi-
nensét leginkább fehér
dőben, 2005. október 19-
gyümölcsök,
20-án szüreteltük. A sző-
citrus ízek alkotják.
lőt egészfürtben présel-
Hosszú ízvilágú, tartal-
tük, s mustját acéltartály-
mas lecsengésű bor.
ban erjesztettük. A reduk-
valamint
Liptai Zsolt borász
tív feldolgozás, az alacsony hőmérsékletű erjesztés tette lehetővé a rajnai jegyek kiteljesedését. A bor nagytestű, szinte olajos, zöldes-óarany színű. Illata mély, melyben citrus, greape fruit jegyek tűnnek fel. Savszerkezete határozott, mely nagy testével egyensúlyt, s jó érlelhetőséget mutat. A nyár boraként ajánljuk előételek, zöldségek, halak kísérőjeként.
Az érdeklődők szakszerű vezetéssel betekintést nyerhetnek a Pannonhalmi Apátsági Pincészet munkájába, és megkóstolhatják a pincészet borait. A pincelátogatásra a Pannonhalmi Főapátság TriCollis Tárlatvezető Irodájában lehet jelentkezni. Telefon: 96/570-191, Fax: 96/570-192 E-mail:
[email protected] 14 PANNO
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
HÍREK március 30. A Magyar Bencés Kongregáció Általános Káptalanja negyedik egynapos ülését tartotta.
és egzegézis tükrében. Nagycsütörtök éjjel és a húsvéti vigília után Áment Lukács atya orgonameditációit hallgathattuk.
március 31. Hargittay Emil egyetemi tanár tartott előadást Az egyetemalapító Pázmány Péter címmel a gimnázium Teleki-termében – bemutatva Pázmány Péter sírjának felkutatására tett erőfeszítések jelenlegi állását.
április 17. Húsvéthétfőn Teleki Miklós orgonahangversenyére került sor a bazilikában. április 18-21. Asztrik főapát úr a Salzburgi Apátkonferencia tanulmányi napjain vett részt Drezdában.
április 1. A Pannonhalmi Területi Apátság családnapjára Győrszentivánban gyűltek össze az érdeklődő jegyes- és házaspárok. Asztrik főapát úr bevezető gondolati után az Új Életet a Családoknak Keresztény Családszolgálat munkatársai a feltétel nélküli szeretet gyakorlásáról beszéltek, amit páronkénti megbeszélés követett.
április 21-22. A Rákóczi Szövetséggel közösen immár ötödik alkalommal rendezte meg a Pannonhalmi Főapátság Magyarország története 1301-1437 között címmel a Cultura Nostra történelmi versenyt, amelynek döntőjére – a benevezett több mint 400 csapat közül a legjobb 10 részvételével – Pannonhalmán került sor.
április 4. Kurucz Remig atya életének 84., szerzetességének 59. évében, a betegek szentségével megerősítve elhunyt.
május 3. A pannonhalmi gimnázium mozija a Gyöngyössy Imre Mozi nevet vette fel, amelynek a vetítéseit továbbra is a Teleki-teremben tartjuk. Az ünnepségen jelen volt Petényi Katalin (Gyöngyössy Imre özvegye) és munkatársa, Kabay Barna. A névadás alkalmából a Jób lázadása című filmet vetítette a mozi, amit beszélgetés követett.
április 13-16. Az idei húsvéti Szent Háromnapot is sokan ünnepelték bencés közösségünkkel. Asztrik főapát úr A magyarság lelki megújulása – mit jelent ez a keresztény hívő számára címmel ismertette és tette aktuálissá a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevelét, Bánhegyi Miksa atya A „Szép imakönyv” passió képei – Einsiedelni kódex címmel tartott meditációt. Varga Mátyás atya Szemlélés és szemlélődés címmel mondott bevezetőt a gimnázium Tetőtéri Galériájában Néma Júlia kerámiaművész keresztútjához. Sulyok Elemér atya biblikus elmélkedést tartott Jézus a getszemánikertben címmel. Somorjai Ádám atya előadásában bemutatta nemrég Rómában megjelent összeállítását Bencés szentek, szent bencések címmel. Bakos Gergely atya XVI. Benedek pápa Deus caritas est kezdetű első enciklikáját ismertette. Hirka Antal atya Újjászületés vízből és Szentlélekből címmel segítette a felkészülést a húsvéti vigília ünneplésére, Fehérváry Jákó testvér pedig Eltévedtem, mint elveszett bárány, keresd meg szolgádat (118. zs.) címmel mutatta be a Jó Pásztor alakját az ókeresztény ikonográfia
május 5. Prónai Csaba tanár úr (ELTE TTK) tartott előadást Bevezetés a kulturális antropológiába címmel a gimnázium Teleki-termében. május 6-7. A végzős győri és pannonhalmi diákok búcsút vettek iskolájuktól szüleik, tanáraik és diáktársaik jelenlétében. május 7-10. A keleti és nyugati egyház szerzeteseinek párbeszédével foglalkozó Groupe de Chevetogne brüsszeli találkozóján Asztrik főapát úr és Richárd perjel atya vett részt a Magyar Bencés Kongregációból. május 12. Orbán Zoltán, a Jászberényi Állat- és Növénykert zoopedagógusa tartott előadást Madártani kutatóút a Líbiai sivatagban, Egyiptomban címmel a gimnázium Telekitermében. 15 PANNO
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
május 16. A Közös keresztény gyökereink című szlovák-magyar konferencián tartott előadást Asztrik főapát úr Nyitrán Viliam Judák megyéspüspök úr meghívására.
május 20. A keresztény család szerepe a harmadik évezredben című konferencián tartott előadást Asztrik főapát úr Csáky Pál miniszterelnök-helyettes meghívására Érsekújváron.
május 19. Hegedűs Odó atya Az én Japánom címmel tartott vetített-képes élménybeszámolót a gimnázium Teleki-termében.
május 24. A Magyar Bencés Kongregáció Általános Káptalanja ötödik egynapos ülését tartotta.
Somorjai Ádám atya a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Deák Ferenc díját kapta meg az egyháztörténelmi munkásságáért. Csóka Gáspár atya a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Műemlékvédelemért Forster Gyula emlékérmét kapta meg a győri bencés, Szent Ignác templom felújításáért végzett eredményes fáradozásáért. Ezúton is gratulálunk mindkettőjüknek!
NYÁRI LELKIGYAKORLATOK PANNONHALMÁN — 2006
A NYÁR KIEMELT NAPJAI
Mindazoknak, akiknek keresztény életük alakítása szempontjából segítséget és bátorítást jelenthet a szerzetesek spirituális tapasztalata, lehetőséget kínálunk monostorunkban arra, hogy néhány napra bekapcsolódjanak életünkbe. Az erre vállalkozók a megadott témákban elmélkedéseken vehetnek részt, beszélgetési és gyónási lehetőséget is kínálunk számukra. A csöndbe vezető ige — A szentírás imádságos olvasása időpont: 2006. július 8-11. Érkezés szombaton délig, elutazás kedden ebéd után. ajánljuk: 17 és 50 éves kor közöttiek jelentkezését várjuk. vezetik: Bakos Gergely és Fehérváry Jákó bencés szerzetesek. Maximum 20 fő jelentkezését tudjuk elfogadni. „Utaidat, Uram, mutasd meg nékünk…” Vannak utak, amelyek az életre vezetnek. És vannak utak, amelyek zsákutcák. A lelkigyakorlat alatt az evangélium utait keressük magunkban, egymásban és az imádságban, hogy életünk labirintusát Isten tervei szerint járhassuk. időpont: 2006. július 17-20. Érkezés hétfőn délig, elutazás csütörtök ebéd után. ajánljuk: 20 évnél idősebb jelentkezőket várunk. vezeti: Borián Elréd bencés szerzetes. RÉSZVÉTELI DÍJ: 7500 Ft, amiből 5000 Ft-ot csekken, előre kérünk befizetni. (Csekket az elfogadás visszaigazolásakor küldünk.) Ha valaki kedvezményt kér, a megadott postai és elektronikus címen jelezheti. JELENTKEZNI LEHET: „Nyári lelkigyakorlat 2006” H-9090 Pannonhalma, Vár 1.; e-mail:
[email protected] JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 2006. június 30. Jelentkezéskor, kérjük, hogy adja meg: nevét, korát, postai (ill. email) címét és telefonját, valamint nagyon örülnénk, ha néhány sorban megfogalmazná, miért választja ezt a lelkigyakorlatot. Mivel korlátozott létszámban tudjuk fogadni a lelkigyakorlatozókat, ezért jelentkezésének elfogadásáról visszajelzést adunk. 16
JÚNIUS 16. PÉNTEK Kiengesztelődés Napja Bencés szerzetesközösségünk napja JÚLIUS 3. HÉTFŐ 17 órakor Lázár atya gyémánt-, ill. Otmár és Félix atyák aranymiséje JÚLIUS 11. KEDD Szent Benedek Atyánk ünnepe 10 órakor az ünnepi konventmise keretében Obláció lesz. (Ekkor fejeződik be oblátusaink lelkigyakorlata.) AUGUSZTUS 6. VASÁRNAP Urunk színeváltozásának ünnepe 6.45-kor a Laudes keretében Szabó Zoltán és Gérecz Balázs beöltözik. A 11 órás ünnepi konventmisén Konrád testvér ünnepélyes fogadalommal kötelezi el magát. AUGUSZTUS 15. KEDD Nagyboldogasszony ünnepe A 11 órás ünnepi konventmisén Asztrik főapát úr diakónussá szenteli Konrád testvért. AUGUSZTUS 20. VASÁRNAP Szent István király ünnepe 10 órakor ünnepi konventmise a Bazilikában. AUGUSZTUS 28-29. HÉTFŐ-KEDD Studia Monastica, szerzetes-teológiai napok SZEPTEMBER 6. SZERDA II. János Pál pápa pannonhalmi látogatásának 10. évfordulója 18 órakor ünnepi megemlékező konventmise, főcelebráns Julius Janus c. érsek, apostoli nuncius
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
A BENCÉS KONFÖDERÁCIÓ HÍREI A KÖZELMÚLT BENCÉS ALAPÍTÁSAI
Április 1-jén jelent meg a németországi könyvesboltokban Notker Wolf prímás-apát úr könyve (Worauf warten wir? Ketzerische Gedanken zu Deutschland). A könyvben szülőföldjéről tűnődik a szerző, a nemzeti politikáról, globalizációról, családi életről, gyermeknevelésről.
AFRIKA 2005 áprilisában a Kongói Demokratikus Köztársaságban (egykori Zaire), a lubumbashi Szent Megváltó monostorból hét nővért bíztak meg, hogy a többségében muzulmánok lakta Csádban monostort alapítsanak. Az új alapítás az Apostolok Királynője Miszsziós Kongregációhoz tartozik, s Lolo faluban, Moundou püspöki székhelytől 30 km-re található.
Újra használatba vették a Falakon Kívüli Szent Pál Bazilika húsvéti gyertyatartóját. A gyertyatartó a 12-13. századból való, és készítői, Nichola dell’Angelo és Pietro Vassalletto, bizonyos részeit valószínűleg az előző gyertyatartóból vették. Az 5,6 méter magas tartó, több mint 20 évig kiállítási tárgy volt. A rajta lévő díszítés Krisztus szenvedését, halálát és feltámadását jeleníti meg.
2005-ben írták alá az alapító okiratát annak az új monostornak, melyet Tanzániában, Karatu helységben alapítottak néhány évvel ezelőtt a szintén tanzániai, mafingai kamaldoli nővérek. Jelenleg hét örökfogadalmas nővér él és imádkozik az új házban.
100 éve, 1906. február 4-én született Dietrich Bonhoeffer evangélikus lelkész, akit 1945 áprilisában a nácik kivégeztek zsidók menekítése miatt. Letartóztatásakor éppen az ettali monostorban tartózkodott, ahol Etika című könyvén dolgozott. Talán éppen a ettali szerzetesek példája inspirálta provokatív mondatát: „Csak aki felszólal a zsidókért, tud igazán gregoriánt énekelni.”
ÁZSIA Az indiai Asirvanam bencés apátságában a szerzetesek létszámának gyors növekedése lehetővé tette, hogy két év alatt két új közösségnek adjanak életet. A mintegy hatvan főt számláló monostor előbb 2003-ban vásárolt földet és gyümölcsöst a Shivagangai nevű területen, ahol a püspök áldásával elkezdődött az új közösség szervezése, majd 2005 elején újabb monostor építésébe fogtak Pinakadimi falu közelében. Mindkét új monostorba már számos fiatal kérte felvételét.
Április 17-én kora reggel tűz ütött ki a svájci Disentis egyik gazdasági épületében, a kár meghaladja az egy millió svájci frankot. Szerencsére az állatok nagy többségét sikerült kimenteni és személyi sérülés sem történt. A tűz oka egyelőre ismeretlen. Legutoljára 1799. májusában pusztított tűz az apátságban, akkor Napóleon csapatai gyújtották fel az apátságot, teljesen megsemmisítve a könyvtárat és a levéltárat.
A Tutzingi Missziós Bencés Kongragáció nővérei a dél-koreai Szöulban idősek otthonát nyitottak, valamint az indiai Gujarat államban missziós központot hoztak létre.
A Húsvét utáni Salzburgi Apátkonferencia lezárásaként Notker prímás-apát az összegyűlt kb. 60 apátnak és apátnőnek a hivatások számának örvendetes emelkedéséről beszélt. Különösen DélAmerikában, Afrikában és Ázsiában nőtt a monostorokba jelentkezők száma, de Olaszországban és az Egyesült Államokban is. Benno Malfèr muri-gries-i apát arról számolt be, hogy a belépők általában 30-40 évesek. Világszerte jelenleg kb. 17000 bencés szerzetesnő és 8000 férfi szerzetes van. A prímásapát védelmébe vette azokat a monostorokat, amelyek sikeres gazdasági vállalkozásokat vezetnek, hiszen minden apátságnak önmagának kell eltartani magát, és ezért kell is tenni valamit. Ugyanakkor nem szabadna belekeverni a hirdetésekbe, reklámokba az evangéliumi Jó Hírt. Benno apát hozzátette: „Újra és újra el kell mondanom a reklám-menedzserünknek, hogy a mi borunk egyáltalán nem „mennyeibb” versenytársainkénál.”
A Bencés Nővérek Szent Lióba Kongregációja missziós helyet hozott létre az indiai Mariapuramban, melynek célja elsősorban a lakosság tanítása. Az indiai Teok egyházmegye lelkigyakorlatos házát átvették a makkiyadi szilvesztrinus bencések. A bencés nővérek Bangalorhoz közeli Shanti Nilayam apátságához tartozó függő házban (Umran, Meghalaya) tavaly négy nővér tett örökfogadalmat. Ők az elsők bencés apácák, akik nemzetiségük szerint Birmaniából (Myanmar) származnak. EURÓPA A klarisszák és kármeliták után most a bencés nővérek támogatják imádságukkal a Szentatyát. A II. János Pál által alapított, vatikáni „Mater Ecclesiae” monostorban ugyanis az elmúlt évtől kezdve ők vannak jelen.
Május 14-én kezdődött az az éves ünnepségsorozat, amelyet 950 éves fennállásának emlékére rendezett a Weingarteni Apátság. Május 23-án ünnepelte 95. születésnapját Paul Mayer OSB bíboros, a bíborosi kollégium egyetlen bencés tagja. Kilenc pápaságot élt, 10 éves volt, amikor a jelenlegi pápa névelődje XV. Benedek pápa, meghalt. Hetven éve szentelték pappá. Bajorországban született, 1966-ban választották metteni apáttá. 1971-ben szentelték püspökké és 1985-ben nevezte ki II. János Pál pápa bíborossá és tette a Istentiszteleti Kongregáció prefektusává, majd később az Ecclesia Dei pápa kommisszió elnökévé. Ad multos annos!
Az angliai Douai apátságban élő bencés közösség eredetileg Franciaországban született a XVII. században, de 1903-ban a szerzetesekre nézve hátrányos törvények miatt kénytelenek voltak a Szigetországba menekülni. Tavaly ősszel azonban két szerzetes az angliai Douai-ből visszatért a franciaországi Douai-be, hogy a helyi egyház szolgálatában részt vállaljanak. Bár nem a konföderáció híre, mégis megemlítjük, hogy a Vitorchiano (Olaszország) trappista nővérei évek óta készülnek egy csehországi alapításra. Jelenleg építik az új monostort Poličany-ban, 80 km-re Prágától, Benešov közelében. Az alapítók között öt olasz, négy cseh és egy magyar nővér van.
Münsterschwarzach bencés közössége május 20-án megválasztotta 5. apátját, Michael Reepen személyében. Michael atya 46 éves, és eddig novíciusmester volt, valamint dolgozott az apátság tanzániai alapításában is. A választásra az előző apát, Fidelis Ruppert lemondása miatt került sor, aki 23 évig vezette a közösséget, és kifejezte azt a vágyát, hogy fiatalabbra bízza már az egyre gyarapodó közösséget. Az új apát beiktatására június 24-én kerül sor.
(Forrás: A.I.M. bolletin 2006/2)
17 PANNO
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
ÚJ KIADVÁNYOK
A KÖZVETÍTŐ 3 lemezes DVD Pannonhalmáról és a magyar bencésekről 267 perc extra, 5.1 hang, magyar, angol, német nyelven Petényi Katalin és Kabay Barna dokumentumfilmje
GÁNÓCZY SÁNDOR: Bevezetés a katolikus szentségtanba Bencés Kiadó Napjaink Teológiája Sorozat 3
A DVD a több mint ezer éves Pannonhalmi Bencés Főapátság egyedülálló, a világot egységben látó, humánumot szolgáló, cselekvésben megvalósuló szemléletét mutatja be. A film központi alakja Dr. Várszegi Asztrik főapát, aki teljes személyiségével és tevékenységével a kereszténység megújulását szolgálja. Asztrik főapátnak valóban küldetése van: emberek, vallások, eszmék között közvetít fáradhatatlanul. A személyes szabadság nevében, dialógusban áll hivőkkel és szabad gondolkodókkal. Kezdeményezéseivel gyakran ellenállásba, értetlenségbe ütközik. A lírai képsorok nemcsak a szerzetesek elhivatottságát, a spirituális és hétköznapi cselekvés harmóniáját közvetítik a tanító-nevelő munkától gyógynövénytermesztésig, a szőlőskertek telepítésétől a bortermelésig, de felelevenítik azokat a történelmi jelentőségű találkozásokat, melyek az egymástól elszakadt vallások – a protestánsok, ortodoxok, zsidók – közeledését, megbékélését szolgálják. A Pannonhalmi Főapátság mellett a film elvezeti a nézőt a Tihanyi Apátságba és a Bakonybéli Szent Mauríciusz Monostorba is. Megismerjük a kolostorok múltját és jelenét, a szerzetesek hétköznapjait és ünnepeit. Pannonhalma szellemi kisugárzását, az európai kolostori kapcsolatok összefonódását Asztrik főapát úr břevnovi, salzburgi, michaelbeuerni látogatásai jelzik. A film gondolatiságát erőteljes vizuális világ, dinamikus, költői képsorok jelenítik meg. Légifelvételek, szuperközelik a pannon tájról, levendulamezőkről, szőlőskertekről, a Balaton vizéről, a Bakony völgyéről. Montázsok a mikro- és makrokozmosz harmóniájáról. Szent Márton hegye, Tihany, Bakonybél tavaszi virágzásban, őszi lombhullásban, téli hóesésben. A három DVD lemez filmjeit 267 perc Extra egészíti ki, mely bepillantást nyújt a kolostorok falai mögé. Megismerjük a monostorok történetét, művészeti emlékeit, a szerzetesek és a diákok mindennapjait a gregorián kórus próbáitól a biciklitúrákig, az év kiemelkedő ünnepeit, Szent Márton napját Pannonhalmán, a tihanyi Húsvétot, a bakonybéli Virágvasárnapot, a múlt egyedülálló eseményeit, mint a Vesperást II. János Pál pápával, a Dalai Láma, II. Alexij moszvai pátriárka vagy III. Shenouda kopt pápa látogatását Pannonhalmán. A DVD az emberi felelősséget, a párbeszéd fontosságát, a megbékélést hangsúlyozza. Eszmeiségével támaszt kíván adni hivőknek és útkeresőknek. A DVD közvetlenül is megrendelhető:
[email protected] 18 PANNO
PANNONHALMI TERÜLETI APÁTSÁG
„Szeressétek egymást, mint ahogyan én szeretlek titeket…” (Jn 15,12) E gondolat jegyében jöttek össze április 1-jén Győrszentivánban azok a családok, akik elfogadták Várszegi Asztrik főapát úr meghívását a Pannonhalmi Területi Apátság idei CSALÁDNAPjára. Főapát úr bevezetőjét követően az Új Életet a Családoknak Keresztény Családszolgálat munkatársai a feltétel nélküli szeretet gyakorlásáról beszéltek. A jelen lévő jegyes- és házaspárok szembesülhettek azzal a ténnyel, hogy a mindenkiben meglévő szeretetet nem is olyan könnyű élni, sőt a másiknak átadni. Már Jézus is beszélt töredékes voltunkról, szeretetünkről (1Kor 13), de gyakran mi sem vesszük észre a másiktól jövő szeretetet, vagy éppen mi kényszerítjük a másikat, hogy úgy szeressen, ahogy én akarom. Mikor egy családban nehezen élik meg a szeretet-közösségét, akkor a gyerekek felrajzolhatnak egy képet (bálványt) magukban és abban kompenzálják a szeretetet. De mi, felnőttek is bálványo-
19 PANNO
PANNONHALMI TERÜLETI APÁTSÁG
kat építünk magunknak, ha makacsul ragaszkodunk dédelgetett álmainkhoz, vagy ha nem tudunk megbocsátani annak, akitől a rosszat kaptuk; ha ez nem sikerül, akkor nem leszünk képesek feltétel nélkül szeretni. Meg kell tanulnunk alárendelni magunkat a másiknak! Amennyire ezt meg tudjuk valósítani, úgy leszünk képesek mélyebben szeretni. Meg kell találnunk annak a módját, hogy kimondjuk: nekem ez fáj! Egyszerű szavakkal, világosan fogalmazva. Ha merjük vállalni fájdalmainkat, akkor ez már egy jó hír. Hiszen gyógyulni csak az tud, aki észreveszi, hogy beteg. Vagyis mik a teendők? • nézzünk magunkba, • mondjuk ki a megbocsátás szavait, • mindezt vigyük a kereszt elé Erdőssy István és Krisztina az elméletben megfogalmazottakat gyakorlati példákkal tették érthetőbbé, élvezetessé. Sőt az előadások utáni páronkénti beszélgetésekhez konkrét gondolatokat is adtak. Villantsunk fel ezekből néhányat: • Hogyan éled meg a csalódottságodat, ha a társad nem akként szeret, nem úgy tesz, mint ahogyan neked jól esne? • Mik azok a dolgok, amiket én várok a páromtól? Amivel kikényszerítem az ő „megfelelő” szeretetét? • Milyen elvárásaink vannak a gyermekünkkel szemben, amiket feltétlen teljesíteni kell? • Tégy 5 konkrét elhatározást, amit a közeljövőben megteszel majd annak érdekében, hogy gyermeked érezze a szeretetedet! Együttlétünk befejezéseként a hálaadó szentmisét Dr. Nyiredy Maurus atya mutatta be. Homíliájában Nagy Lajos diakónus, családreferens pedig arról beszélt, hogy a család szeretetében mindig ott van az Isten, aki képes átsegíteni a mindennapok nehézségein is. De ehhez az kell, hogy élő – imádságos – kapcsolatunk legyen vele. Mert „az a család, ahol a férj és a feleség rendszeresen imádkozik együtt, vagy külön-külön, nem igaz, hogy elválnak. Nem igaz! De ha nem, akkor többet már senki sem köti őket össze. Mert az élet forrása az Isten. Ha mindennap nem megyünk ide vissza a forráshoz, akkor nem kell hozzá sok rosszakarat, elsodor bennünket az élet. Vége e hűségnek. Legyen a családban ima, lehetőleg közös ima! És akkor nem kell féltenünk gyermekeinket sem, hogy mi lesz belőlük. Amit most a lelkükbe csöpögtetünk, lehet, hogy tékozló fiú lesz belőle. De olyan tékozló fiú lesz, aki visszatalál. Lehet, hogy mi már nem érjük meg, lehet hogy csak a halálos ágyán, de vissza fog találni! A végén mindenképpen meg kell köszönni mindazoknak a segítségét, akik lehetővé tették, hogy színvonalas és tartalmas napon vehettünk részt. Külön köszönet azért, hogy gyermekeink – akikkel korcsoportonként külön szakemberek foglalkoztak – biztonságban és vidámságban lehettek együtt. Találkozzunk jövőre újra! Nagy Lajos 20
TIHANYI APÁTSÁG
A tavaszi hírlevél megjelenése óta Tihanyban rendkívüli esemény nem történt. Szép számban voltak húsvéti vendégek, zsúfolásig tele volt a templom a nagyszombati feltámadási liturgián. Egyre több turistát látni a tihanyi utcákon és a kiállításainkon. Június 17-én nyílik meg Háger Ritta textil-művész kiállítása, augusztus 12-én a 100 évvel ezelőtt született Borsos Miklós műveiből nyílik gyűjteményes tárlat. Július 1-jén délelőtt 10 órakor Félix atya aranymisét mond diákjai számára. Szent Benedek atyánk nyári ünnepén, július 11-én este 6-kor ugyancsak ő lesz a főcelebráns: ekkor találkozhatnak a környékbeli hívek, barátaink az aranymisés Félix atyával. Június 21-én, szerdán jó barátunk, Milcsinszky Alajos atya, székesfehérvári plébános, a fehérvári ciszterci gimnázium hittanára mond meghívásunkra aranymisét a tihanyi apátsági templomban. (Ő kísérte el 1964ben Kisberk Imre püspök atyát május 23-án pappá szentelésünkre.) Bárhová megyek ezekben a hetekben, egy kérdést szinte mindenki föltesz: igaz, hogy csúszik az apátság? Mennyire veszélyes? Mit lehet tenni? A hírek keletkezésének anatómiája: Egy újságíró a regionális napilaptól megkérdezte, miért állt le az apátság felújítása éppen a jubileumi évben. Válaszom: mert nem volt pénz. Mennyi kellene még a befejezéshez? Elmondom, mennyi. Mennyit költöttünk eddig, és milyen forrásokból? Ezt is elmondom. A következő kérdés: Ha megkapnánk azt a kétszáz milliót, amire még szükség volna a felújítás befejezéséhez, s megcsinálnánk mindent, amit tervbe vettünk (restaurálások, felújítások stb.), akkor már nincs is mit tenni a továbbiakban? De van, mondom: akkor foglalkozni kellene az évtizedek óta mozgó domboldallal. Olvassa ezt a tudósítást a legolvasottabb napilap veszprémi tudósítója, és elkészíti a riportot, amivel kapcsolatban kérem: ne most közöljék, később, ha tárgyalni tudtam az illetékesekkel is. Nem, a főszerkesztő dönti el… Eldöntötte, megjelent, s a mellékesen megjegyzett „csúszás”-ból lesz a hír, főcímként: „Veszélyben a tihanyi apátság…” „Csúszik a föld a tihanyi apátságnál…” Átveszi ezt rádió, internetes portálok, regionális napilapok. Két és fél nap alatt 23 (!) újságíró jelentkezik be (közülük csak négyet érdekelt tavaly, hogy 950 éves jubileuma van az apátságnak). Nehéz megértetni velük, hogy ezzel a témával most nem foglalkozunk. Ez a probléma nem új. Valamikor azonban törődni kell vele. Hogy nem új, álljon itt néhány sor Jókai Mór „Az aranyember” című regényéből: „Csodálatos kettős ereje van e tónak: a testet megeddzi, s a lelket elkomorítja. A mell felszabadul, az étvágy kegyetlenül követelő lesz; hanem amellett valami méla, bánatos érzés lepi meg a kedélyt, mely a regevilágba andalít vissza. (…) És amit élők laknak, az is a mulandósághoz közelít. Maga a tihanyi hegyoldal folyton omladozik keleti oldalán, vén emberek még arra emlékeznek, hogy a kolostort társzekerekkel lehetett körülkerülni; később már csak gyalogút járt el fala mellett; ma már éppen a meredély szélén áll, s a görgeteg kő egyre hull alá Endre király tömör épülete alul. A hegytetőn fenn két tengerszem volt: már az is elenyészett; az út mellett puszta templom düledez; a falu helyén legelő van. S a nagy tó a belehulló kövekért özönvíz előtti csigakövületekkel fizet; kecskeköröm alakú kagylókat hányt ki a partjaira; és minden, ami benne lakik, oly idegen, oly különböző más vizek lakóitól, mintha ez a tó csakugyan egy elmaradt leánya 21 PANNO
TIHANYI APÁTSÁG
volna az egykor itt úrkodott tengernek, s még most is tartogatná emlékeit messze távozott anyja, a tenger után.” Lóczy Lajos 1913-ban írt tanulmányt a kérdésről. A Magyar Állami Földtani Intézet 1970-ben kiadott egy tanulmánykötetet „Magyarázó a Balaton környéke 1:10.000 építésföldtani térképsorozatához, Tihany”. Ebben olvashatjuk (36 évvel ezelőtt): A Tihany félsziget csuszamlásai. Apátság alatt. A rendkívül meredek, instabil lejtőszakaszt agyagos lejtőtörmelék borítja. A nagylétesítményekkel beépített terület jelenleg lassú mozgásban van, ezért már kisebb épületkárok is keletkeztek. a víz-főnyomóvezeték törése következtében a lejtőtörmelék átázott, rendkívül veszélyes stabilitási állapotban van. A terület a múltban is omlásos jellegű volt.” (92. old.) Minden reményünk megvan arra, hogy a következő Hírlevélben nem arról kell majd beszámolnunk, hogy közeledünk a Balatonhoz. A probléma valós, foglalkozni kell vele. Az illetékes hatóságokkal, állami intézményekkel tárgyalunk. A hír hirtelen érdekessé vált. A megoldást keressük. Hogy a Balaton fölött apátság emeltetett – és mind a mai napig áll és él, a közelmúltban megjelent szép fotóalbummal tudjuk igazolni. Jó szívvel ajánljuk mindenkinek a „Tichon super Balatin – 1055” című, Korzenszky Richárd – Molnár László nevével jelzett kötetet. Reméljük, hogy sokan gyönyörködnek majd a teremtett világot, a természet szépségeit, a színpompás Balatont, majd az épített környezetet, az apátságot, a templomot bemutató fotókban. Gazdag fotóanyagot találnak az érdeklődők eseményeinkről, liturgiánkról, találkozóinkról, a jubileumi ünnepségről. Richárd atya
22
BENCÉS RENDHÁZ, GYŐR
COLLEGIUM MUSICUM IAURINENSE A CZUCZOR GERGELY BENCÉS GIMNÁZIUM ÉNEKKARÁNAK NAGYBÖJTI KONCERTJE VELENCE, 2006. ÁPRILIS 7. A Collegium Musicum Iaurinense kamarakórusa idei velencei látogatásának és koncertjének története egy igencsak kalandos utazással kezdődött két évvel ezelőtt. 2004 nyarán vállalkoztunk arra először, hogy a kórusból néhányan ellátogassunk egy-egy itáliai bencés apátságba, hogy az általunk is használt zsolozsmáskönyv, az Antiphonale Monasticum gyakorlati alkalmazásáról ne csak elméletben halljunk, hanem az élő gyakorlatban is tapasztalatokat szerezzünk, részt vegyünk egy-egy imaórán, megismerkedjünk a különféle éneklési gyakorlatokkal. Már hazafelé tartottunk subiaco-i szállásunkról, amikor is az az ötletünk támadt út közben, hogy rövidnek tervezett kitérővel megnézzük San Marino-t, amelyet az autópályáról már messziről megpillanthattunk. Jóllehet a felmenetel sem volt csekély kihívás autóink számára, a gondok igazán a lejövetelnél kezdődtek. Akkor még nem túl gyakorlott sofőr lévén a végtelenül hosszúnak tűnő, és a magyarországi viszonyokhoz szokott vezető számára elképzelhetetlenül meredek szerpentinen nem tettem sebességbe az autót, hanem a motorfék áldásos tevékenységét ilyen módon mellőzve csak a fékpedál segítségével lassítottam az autót. Ennek következményeképpen a két első kerék és az autó eleje olyan mértékben felforrósodott, hogy úgy találtuk biztonságosnak az út folytatását, ha megvárjuk, míg kihűl. A kinti hőmérséklet a negyven fokhoz közelített, úgyhogy ez nem történt meg egy csapásra. Tervezett szállásunkra, a velencei San Giorgio apátságba csak meglehetősen későn, (vagy korán?) fél háromra érkeztünk meg. A portást láttuk ugyan az ablakon keresztül, de olyan mélyen aludt, hogy hiába csöngettünk, még a mellette lévő telefont is csörgettük, nem sikerült felébreszteni. Néhányan megunva a várakozást leheveredtek a lenyugvó nap által átforrósított lépcsőre, mások olvasással, beszélgetéssel töltötték el az időt. Öt óra tájban előkerült Don Andrea, a vendégpáter, és a mélyen alvó portás helyett, sűrű bocsánatkérések közepette vezetett be bennünket szállásunkra. Másnap, amikor tovább készültünk indulni, nem fogadták el a szállásért fizetendő pénzt, így mi otthagytunk ajándékba két CD-t a „Pünkösdi vesperás” című első lemezünkből. A következő nyáron Don Andrea már a CD meghallgatása után fogadott bennünket. Tetszett neki. Kérte, énekeljünk neki a San Giorgio Bazilikában. Rögtönzött kis bemutatónk után mindjárt meghívott bennünket ez év tavaszára, hogy egy egész órás koncerttel mutathassuk meg tudásunkat, ahogyan elmondta, a folytatás reményében. Erre, az egy órás bemutató koncertre került sor 2006. április 7-én a nagyhét előtti utolsó pénteken. A műsorunkat három egységre osztottuk. Először Palestrina „Tenebrae factae sunt” című motettáját, nagypénteki responzórium-feldolgozását énekeltük el négy szólamban. Az első konferálás után nagyböjt ötödik vasárnapjának, a „Iudica”-vasárnapnak a liturgiája adta a koncert második egységét, majd a második konferálás után, a koncert harmadik részében négyszólamú himnuszfeldolgozásokat énekeltünk Monteverditől, Bachtól és egy angol barokk zeneszerzőtől, Gibbonstól. 23 PANNO
BENCÉS RENDHÁZ GYŐR
Végül egy angol reneszánsz kórusművel kedveskedtünk meghívónknak, akiről kiderült, hogy angol származású. A meghívás szerint összesen tizenhatan mehettünk. Így a tíztagú kamarakórushoz négy fiúszoprán énekes csatlakozhatott a hetedik és nyolcadik osztályból, valamint a sofőr és jómagam. Utunk, hála Istennek, simán ment. Az autópályadíjak kedvezőbb alakulása okán Szlovénián keresztül jutottunk el az olasz határig. Az áprilisi dátum ellenére nagy hóesésben mentünk a hegyek között. Az olasz határt elérve azonban jelentősen javult a helyzet. Érkezésünk után mindjárt elfoglaltuk szállásunkat a San Giorgio Apátság vendégházában, vacsorát készítettünk, majd a koncert napjára készülve nyugovóra tértünk. Árprilis 7-én, pénteken a délelőttöt városnézéssel töltöttük, majd ebéd után próba és maga a koncert következett. A koncert után egy étteremben vacsoráztunk, ahol a tulajdonosék kellemes amolyan kötelező jellegű kis családi perpatvarából is részesülhettünk, csak úgy könnyedén, olaszosan… Éjszaka az egy órásnak tervezett sétahajókázás a kelleténél hosszabbra nyúlt, de a látottak kárpótoltak a fáradtságért. A következő napon, szombaton, reggeli után indultunk, és azon az úton, amelyen két nappal korábban még sűrű hóesésben jöttünk, verőfényes napsütésben térhettünk haza. Ezúton is szeretnénk megköszönni azoknak a bencés öregdiákoknak a nagylelkű adományát, akik támogatásukkal lehetővé tették számunkra e szép megmérettetést. Áron atya, a kórusvezető
24
BENCÉS RENDHÁZ BUDAPEST
A Tanulmányi Ház lakóinak életét alapvetően két ritmus határozza meg. Az egyik az egyházi év és szerzetesélet szabályos váltakozása (akár a napirend, akár a nagyobb időintervallumok szintjén), a másik pedig a tanulmányok és az egyetemi élet által meghatározott rend. E két rendszer gyökeresen különböző mivoltát nem szükséges ecsetelni, ám kölcsönhatásukat életünkben majd minden nap érezzük. Amellett, hogy szerzeteséletünket éljük, a közösségben végezzük a liturgiát és részt veszünk a Kápolna hívő közösségének életében, összpontosítanunk kell az egyetemre is. Ábel atya tavaly befejezte a lelkigondozói képzést, az idén szemináriumot tart a Sapientia főiskolán. Albin atya az angol történelem szakot és a jogot végzi, jómagam most fejezem be latin-német és teológia tanulmányaimat. Kelemen testvér biológia-környezettan szakon harmad éves, ugyanakkor éppen a napokban kapta meg teológia-diplomáját a San Anselmo egyetemről, Rómából. Szívből gratulálunk a diplomához! Vannak olyan szakaszok, amikor e ritmusok felerősítik, alátámasztják egymást, s vannak olyanok, (és ezeket mintha gyakrabban éreznénk), amikor kifejezetten egymás kioltására, legalábbis ellehetetlenítésére törekszenek. A következőkben az egyházi év és közösségünk ünnepeiből, valamint az egyetemi élet ritmusából szeretnék kiemelni egy-két eseményt. Március 21-én, Szent Benedek Atyánk ünnepén az ünnepi liturgia főcelebránsa a Szent Gellért plébánia (ennek kápolnaigazgatósága a Szent Szabina Kápolna) plébánosa, Forgách Alajos atya volt. Megkapó és humort csöppet sem nélkülöző homíliájában arról beszélt, hogy Benedek példájára (kemény munkával) mindannyiunknak meg kell találnunk saját helyünket, ahol áldássá válhatunk. Egy kis patak melletti gyermekkoráról mesélt, s arról, milyen szívesen nézegette azt, hogy mit visz a víz. Az élő, eleven halak az árral szemben úsznak... a döglött halakat pedig csak sodorja az ár tehetetlenül... Szent Benedek nem úszott kora „bulizó” és „karrierista” fiatalságával. Lojzi atya felhívta a figyelmünket: nekünk is el kell döntenünk, vállaljuk-e a küzdelmet élő, eleven hal módjára, aki szembe néz nehézséggel, az árral, s nem hagyja sodortatni magát –, vagy pedig „döglött halak vagyunk, s csak sodródunk, sodródunk a sok szeméttel együtt”. Néhány éve hagyomány már, hogy a Kápolna közösségei kiemelten készülnek Húsvét ünnepére. E készület alkalmait a lelkigyakorlat, valamint a hétfő esti taizé-i imaórák jelentik. A Kápolna híveinek lelkigyakorlatát az idén Jákó testvér tartotta, s az elmélkedések középpontjába a bűnbánatot és a kiengesztelődés szentségét állította. A közös bűnbánati liturgián a bencés testvérek (kiegészülve Jákó testvérrel) elénekelték a Miserere zsoltárt, megtört szívünk és bűnbánatunk e zenei imádságát. A nagyböjti imaórákon pedig a Kápolna egyes közösségei készítették elő és magyarázták az olvasmányokat, fogalmazták meg könyörgéseiket és szándékaikat. Szent Benedek Atyánk buzdítását követve Ábel atya idén a hallgatást választotta nagyböjti imaóráink központi gondolatának. Reméljük, hogy a csendben és az elmélkedésben alkalom nyílt Isten igéjét meghallani, fényében önmagunkkal szembenézni, a bűnbánatban vele kiengesztelődni, 25 PANNO
BENCÉS RENDHÁZ BUDAPEST
s az Ő hívására a szívünkben adott választ tettekkel teljesíteni. Az is kialakult az elmúlt évek során, hogy a fiatalok közösségeiből egynek tagjai beköltöznek a Húsvéti Szent Három Nap idejére a Tanulmányi Házba, hogy közösségben éljék át Krisztus halálának és feltámadásának misztériumát. Idén a Szent Jakab közösség (22-25 évesek) tagjai osztották meg velünk az ünneplést, segítségüket (például a Kápolna takarításában, az ezüstök kifényesítésében stb.) valamint főzőtehetségüket. Természetesen részt vettek a zsolozsma alkalmain is, ők vezették a zsoltározást, és valószínűleg a Húsvéti Vigília minden résztvevőjének fülébe és emlékezetébe vésődött az az élmény, amikor a három lány angyali kórusa énekelte a Christus factus est zsoltárversét… A Szent Három Nap hagyománya végül, hogy nagypéntek és nagyszombat délelőtt az imádság és készület alkalmai mellett egy-egy előadásra is sor kerül a Tanulmányi Ház ebédlőjében. Nagypénteken Dr. Sáry Pál, a PPKE professzora vázolta fel rendkívül izgalmas előadásban a passió eseményeinek jogi hátterét, nagyszombaton pedig Fekete Ágnes református lelkésznő adott léleképítő szempontokat a Húsvét protestáns megközelítéséből. A kápolnai közösség életéből szeretném végezetül az elsőáldozást kiemelni. Idén tizenhét fiatal testvérünk részesült először az Eucharisztia lakomájában. A hitoktatók gondosan felkészítették őket, olyannyira, hogy tudásukról a Kamaraerdőben rendezett vizsga-akadályverseny alkalmáról meggyőzően adtak számot. A nagyszámú elsőáldozóra és rokonra való tekintettel a liturgiát nem a Kápolnában, hanem a Tanulmányi Ház kertjében tartottuk. Az ünneplés előtt és után ugyan végig esett az eső, a liturgia alatt ragyogó napsütésben volt részünk. Beszámolóinkból talán már kiderült, hogy bencés közösségünk kiemelt alkalmait – természetesen – az egyházi év ünnepei jelentik. Ezeken részt vesznek a Kápolna hívei, ismerőseink és barátaink. Idén azonban tudatosan kiválasztottunk egy saját ünnepet is, amelyen saját bencés hivatásunkat, múltunkat és jövőnket helyeztük Isten elé és az ünnep középpontjába. Rendünk visszaállításának napján, Szent Márk vigíliájában a közösséggel együtt imádkoztunk a magyarországi bencések jövőjéért. Elmélkedésében Ábel atya az evangélista alakját emelte ki. Márk evangéliumában szerepel egy ifjú, aki Jézus elfogatásakor puszta életét mentve, ruháját hátrahagyva, meztelenül menekül el. A magyar bencés közösség életében sokszor volt olyan helyzet, amikor a puszta életen és a csupasz bőrön kívül szinte nem maradt más hátra: a tatárjárás, a törökdúlás, az 1786-os feloszlatás és az 1950-es adminisztratív rendeletek mind ilyen fenyegetések voltak. S most mintha újra ezt tapasztalnánk, mintha leesne rólunk a hagyományok, intézmények ruhája és mintha azt éreznénk, hogy menekülésünk után nem maradna más, mint kifosztott önmagunk. Az elmenekült ifjú, Szent Márk példája, aki a kereszthalál után visszatérve, tündöklő fehér ruhában, az Úr sírjában hirdeti az odaérkező tanítványoknak Krisztus feltámadását, és a feltámadott Úr ígérete arra bíztat, hogy vállaljuk ezeket a helyzeteket. Reményünk van arra, hogy a Feltámadott majd erőt ad az evangélium hirdetésére. Bátorságért és jövőért imádkoztunk az idő Urához. Április 23. fogadott böjtje után Szent Márk ünnepén, 24-én szűk bencés és premontrei körben ünnepeltünk az Úr és a közösség asztalánál. A testvérek legjobb szakácstudásukat, kreativitásukat és szeretetüket vették elő a vacsora előkészítésében (ezen az estén nem a szakácsnénik főztek ránk). Végül is állandó vendégeinkkel – Lukács és Gergely atyával, valamint Márton kanonok úrral és a másik két premontrei testvérrel közösségben nagyon szép estét töltöttünk együtt. Végezetül röviden szólni szeretnék az egyetemi élet – néha bizony kellemetlen, de kétségkívül meghatározó – ritmusáról is. Úgy tűnik (s ez természetesen minden egyetemista társunk tapasztalata), hogy vizsgaidőszakok keretei között, azok feszültségében élünk. Még alig múlt el a téli vizsgaidőszak, máris beköszöntött a nyári. S míg ama előzőből lehet jó dologra is emlékezni, ez utóbbi egyelőre csak kihívásokat tartalmaz. Február végén ugyanis – a vizsgaidőszak lezárásaként – Ábel, Albin és Henrik atyával, valamint Kelemen testvérrel együtt sítúrán vettünk részt Mariazellben. P. Karl Schauer bencés kiváló körülményeket biztosított számunkra, a hó és az időjárás ideális volt. Most pedig, mint említettem, az egyetemi élet ritmusát a vizsgák adják. Az azokat követő nyár a túrákon, zarándoklaton, közös nyaraláson kívül számos változást is tartogat számunkra. Magam például öt év Budapesten töltött – meghatározó, fontos és szép – év után visszaköltözöm Pannonhalmára, és örökfogadalmat teszek. A közösség a budapesti testvérekkel és a Szent Szabina Kápolna híveivel természetesen megmarad – és nem csak e beszámolókon keresztül. Konrád testvér
A Bencés Tanulmányi Ház és a Szent Szabina Kápolna ideiglenes honlapja: http://xoomer.virgilio.it/szentszabina/Home.html
A KÁPOLNA NYÁRI PROGRAMJA Június 02-04. 03. 04. 05-09. 16. 18. 21-25. Július 11.
A Kápolna híveinek zarándoklata a Csíksomlyói búcsúra 20:15 Pünkösd vigíliája 10:00 Pünkösdvasárnap, ünnepi szentmise Utolsó hittanórák Gyónási lehetőség a gyerekeknek Te Deum Hittanos tábor Péliföldszentkereszten
Szent Benedek Atyánk nyári ünnepe 18:30 Ünnepi liturgia 12-16. A közösségek gyalogos zarándoklata Augusztus 29. Szent Szabina, Kápolnánk védőszentjének ünnepe 26
SZENT BENEDEK LEÁNYAI TÁRSASÁGA, TISZAÚJFALU
VISSZATEKINTÉS Március 3-8. Márta és Ágnes nővérek lelkigyakorlata Bakonybélben. Március 31. A polgári plébániára kaptunk meghívást Dr. Linczenbold Levente és Papp László atyáktól, hogy mutassuk be szerzetesi közösségünk misszióját. Az egy órás előadás három részre tagolódott: Ágota nővér a szerzetesi életről mint missziós életformáról, Ágnes nővér a bencés misszió történetéről, Benedikta nővér pedig közösségünk mai missziójáról osztotta meg gondolatait az érdeklődőkkel. Április 6. Az ősz folyamán Berecz Skolasztika nővér nevét felvevő tiszaugi Gondozási Központban Magdolna, Jusztina és Skolasztika nővérek nagyböjti imaórát tartottak az otthon lakói és dolgozói számára. Április 13. Nagycsütörtök. Dr. Bábel Balázs érsek atya kezdeményezésére második alkalommal találkoztak Kalocsán a Főegyházmegyében szolgáló különböző rendbéli szerzetesnővérek. Közösen vettünk részt az olajszentelési szentmisén a székesegyházban, majd a Kalocsai Iskolanővérek rendházában a misszió témájáról osztottuk meg gondolatainkat egymással, majd közös ebéddel és a napközi imaórával zártuk a találkozót. Közösségünket Benedikta, Filoména, Ágota, Eszter nővérek és Hédi jelölt-testvérünk képviselték. Nagy öröm volt számunkra, hogy idén a tiszaalpári ministránsok közül öten velünk tartottak és részt vettek a krizmaszentelési szentmisén. Április 6-18. Az idei nagyheti és húsvéti szertartásokat Damján atya vezette közösségünkben. Ezúton is ki szeretnénk fejezni hálánkat. Április 22. A helyi és környékbeli fiatalokkal néhányan jelen voltunk a Gável Testvérek húsvéti koncertjén Budapesten, ahol a választások zűrzavarában meg tudtunk erősödni a reményben: „Jézus, győztél!” Április 27. Richárd atya előadása kolostorunkban Az élet titka címmel. Április 24.-28. Ágnes, Eszter, Márta nővérek és Hédi jelöltünk Csongrádon segédkeztek az árvízvédelmi háttérmunkában. Április 28. Ágota nővér Kiskunhalason, az alsóvárosi plébánia közösségi termében tartott előadást a Halasi Evangéliumi Esték előadássorozat keretében Bencések az Alföldön címmel. Május 9. Az Angolkissszonyok Kecskeméti Leánygimnáziumának egyik 9. osztálya számára tartottak lelkinapot kolostorunk vendégházában Ágota és Benedikta nővérek. Május 13-14. Az egyházközség fiataljai Benedikta és Ágota nővérek és Bodor Ferenc polgármester kíséretében részt vettek Tiszaalpár testvértelepülése, a délvidéki Torda templomának búcsúünnepén, ahol kulturális és liturgikus, zenei szolgálatot láttak el. Május 18. Ágnes, Eszter, Márta nővérek és Hédi jelöltünk hálaadó ökumenikus istentiszteleten vettek részt a tiszasasi református templomban. Május 20. A közösségünk történetéhez szervesen kapcsolódó „Sárga Iskola” volt diákjai számára szervezett találkozón vettek részt Hedvig és Bernadett nővérek mint egykori tanító és diák. Az összejövetel szentmisével kezdődött, amelyet Gyöngyösi József plébános atya mutatott be a Zárdatemplomban. Május 25. Szervác testvér előadása kolostorunkban Magyar bencések Brazíliában címmel. Június 6-10. A tiszaalpári Árpád Fejedelem Általános Iskola (hajdani Szent Imre Iskola) fennállásának 75. évfordulóját ünnepli különböző kulturális és az iskola történetét bemutató rendezvényekkel.
KÖNYVTÁRFELÚJÍTÁS A KOLOSTORBAN Évek óta érleltük magunkban a kolostori könyvtár berendezésének tervét, remélve, hogy a lectio divina a Regula szellemében nagyobb hangsúlyt kaphat közösségünk életében. Több környékbeli könyvtár megtekintésével gyűjtöttünk ötleteket, hogy a meglévő teret minél praktikusabban és igényesebben tudjuk beépíteni. Az asztalosmunkák hamarosan elkészülnek, és reményeink szerint az év második felében a könyvek szakszerű elrendezése és katalogizálása is megtörténik. összeállította: Ágota nővér és Benedikta nővér 27 PANNO
SZENT BENEDEK LEÁNYAI TÁRSASÁGA
Templomunk Jézus Szíve-búcsúját június 23-án este 6 órakor tartjuk Gellért atya vezetésével és a Tihanyi Apátság kórusának közreműködésével. Erre az alkalomra mindenkit nagy szeretettel várunk.
ÖSSZEFOGÁS ÉS HÁLAADÁS A Tisza „csendes” holt ága itt Tiszaalpáron csodálatos tájat varázsol elénk a Jótanács Anyja templom tövében. Egy-egy templomi körmenet alkalmával sokszor tekintetünket vonzza magára a táj, közben hallgathatjuk a vízi madarak énekét. Szinte „paradicsomi” kép, idill, melyet a békés csend, harmónia jellemez. Idén áprilisban a Tisza áradásakor a víz szintje vészesen megemelkedett, Lakitelek és Tiszaalpár között a vasúti közlekedést szüneteltették, a töltést homokzsákokkal erősítették meg. Néhány közelben lévő telket elöntött a víz, és a főutat is érintette már. Hallgattuk a híreket, melyek egyre kritikusabb vízszint-emelkedéseket mondtak a szomszédos falvakban. Megjelentek mindenhol a homokzsákok, katonák, majd bejelentették a gátak megtámasztását. A csongrádi atyák segítséget kértek önkéntes munkákhoz. Csongrádon a Tisza igen magasra emelkedett, a töltések kezdtek átnedvesedni. Itt is éjjel-nappal megállás nélkül töltötték a zsákokat, erősítették a gátat. Néhányan közülünk – Ágnes, Eszter, Márta nővérek, és Hedvig jelölt testvér – egy-egy alkalommal átmentek Csongrádra, és besegítettek a helyi Karitászcsoport munkájába. Ők a gáton dolgozók számára készítettek élelmiszer csomagokat. Szervezetten, gyorsan folyt a szendvicskészítés, kalácsszeletelés. A munka végeztével megnéztük a Tiszát. Félelmetesnek tűnt, hogy szinte csak áll, emelkedik, és körülötte most a csend feszültséggel teli. A csépai plébánostól megtudtuk, hogy Csépán és Tiszasason megkezdték a kitelepítéseket. Közösségünk folyamatosan imádkozott az árvíz által veszélyeztetett területeken élőkért. Lassan, de végre megindult az apadás, az emberek visszaköltözhettek otthonukba. Május 18-án Tiszasason a református templomban ökumenikus hálaadást szervezett a falu plébánosa és református lelkésznője. Szeretettel hívtak bennünket is. Jelen volt Beer Miklós váci püspök, Bölcskei Gusztáv református püspök, a helyi egyházi és világi vezetők. Hálát adtunk az Istennek kegyelmeiért, a falu és környékének megmeneküléséért. A pici kis templomban sokan gyűltünk össze keresztények, hogy együtt imádkozzunk és köszönjük meg az Istennek, hogy a bajban, vészben, velünk volt, segített bennünket, összeterelt minket egy nyájjá! Hazafelé a kocsiból kitekintve a tiszaugi hídon néztük a vizet, immár megkönnyebbülve, jókedvvel, és észrevettük, hogy a Tisza virágzik, újra szép, idilli képét „mutatja” felénk! Márta nővér
BENCÉS HÍRLEVÉL • A Magyar Bencés Kongregáció tájékoztató lapja • Megjelenik negyedéveként • Kiadó: Pannonhalmi Főapátság • Felelős kiadó: Dr. Várszegi Asztrik főapát • Szerkeszti a Főapáti Hivatal, főszerkesztő: Hortobágyi T. Cirill • Levélcím: Főapáti Hivatal 9090 Pannonhalma, Vár 1. • E-mail:
[email protected] • Megrendelhető a szerkesztőség címén. • Nyomdai munka: Pénzes Nyomda, Győr.
28