BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI SZEKCIÓ

BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI SZEKCIÓ

77

78

Bölcsészettudományi Szekció

Címek és címadási jellegzetességek Petelei István novellisztikájában Bárdos Dóra Irodalomtudományi Doktori Iskola, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Összefoglalás: Petelei István az előző századforduló magyar irodalmának méltatlanul elfelejtett novellistája. Készülő doktori dolgozatomban az ő könyvformában megjelent elbeszéléseivel foglalkozom, többek közt azt kutatva, milyen retorikai, poétikai, szemantikai eszközökkel és narrációs megoldásokkal éri el, hogy elbeszéléseinek világa egyéni hangvételű legyen. Tanulmányomban Petelei címadásaival, címhasználati szokásaival foglalkozom. Úgy vélem, ha töredékesen is, de sikerül megmutatnom az egyes címtípusok gyakorisága, a kifejezetten a szerző címadására jellemző ismétlődések és visszatérő formák feltérképezésével egy időnként csak ösztönösen megnyilvánuló, ám alapvetően tudatos írói stratégiát. Abstract: Petelei István was an original actor of the Hungarian literature at the 19th century. He is almost forgotten though worthy of notice. In my PhD dissertation I currently work on I examine his short stories released in book form. I focus the way he used rhetoric, semantic, poetic and narrative methods to get original mood in his stories. My essay is about Petelei’s titles and his customs of title usage. In my opinion I manage to reveal partly the sometimes unintentional but mostly intentional literary strategy by analyzing typical repetitions and recurring formations identical to his way of titling and frequency of certain title types. Kulcsszavak: Petelei István, novellák, címhasználat Keywords: Petelei István, short stories, titles

Petelei István az előző századforduló magyar irodalmának különleges tollú novellistája volt. Készülő doktori dolgozatomban az ő könyvformában megjelent elbeszéléseivel foglalkozom. A jelen rövid tanulmány a szerző címadásaival, címhasználati szokásaival kapcsolatos vizsgálatom eredményéből szeretne ízelítőt nyújtani, bemutatva, milyen időnként nyilván csak ösztönösen megnyilvánuló, ám alapvetően tudatos írói stratégia deríthető fel az egyes címtípusok gyakoriságának, a kifejezetten a Petelei-féle címadásra jellemző ismétlődéseknek és visszatérő formáknak a feltérképezésével. Megállapításaim megfogalmazásához a szerző életében megjelent, általa sajtó alárendezett, illetve megjelenéskor figyelemmel kísért hét kötetének anyagát, nyolcvanhat novellát használtam fel. Kimaradt A fülemüle című kisregény és a posztumusz kiadott kötet(ek)2 anyaga, mivel ezeknél nem tudható, történt volna-e még változtatás a novellacímek terén, amennyiben Petelei rendezi őket sajtó alá. Ahogy az sem bizonyos, hogy egyáltalán valamennyi írás napvilágot látott volna kötetben, ismerve Petelei véleményét utolsó, életében összerakott kötetéről, Az élet II.-ről: „Rossz, isten úgyse! Az első kötetben tán van egypár sor, amiért nem szidsz meg, de a másodikat a Franklin állította össze, s dühös vagyok érette. Az egyet-mást holmit a P. N. tárcáiból állította össze." – írja 1907-ben Márki Sándornak.3 Pedig az „egyet-mást holmik” közt olyan remekek vannak, mint Az óra, Az utolsó levél, vagy – az Őszi éjszaka… Önálló címnek tekintettem az egyes kötetekben megkülönböztetve szereplő, a 2 3

PETELEI István, Elbeszélések, Kolozsvár, Erdélyi Irodalmi Társaság, 1912, I-II. PETELEI István, Irodalmi levelezése, s. a. r. BISZTRAY Gyula, Bukarest, Kriterion, 1980, 235. levél, 257.

79

Bölcsészettudományi Szekció tartalomjegyzékben és a könyvben tipográfiailag is elkülönülő három ciklus egyes darabjainak címeit is, ezzel szemben a három cikluscímet nem. Ennek oka az, hogy Petelei ciklusokba rendezett írásai, amelyek Az én utczámban, a Jettiben és Az élet I. kötetében jelentek meg, többször főcímet cseréltek. Például a Jetti egyes darabjainak Alkonyati képek volt az eredeti sorozatcíme4, ám a könyvben szereplő egyetlen ciklus (amely nem is ugyanazokat a novellákat tartalmazza) Az „én utczámból” nevet kapta, amely tudatos, olvasóhívogató visszautalás volt Petelei második kötetének címére. A nyolcvanhat novella címeit megvizsgáltam önmagukban, illetve összevetettem velük a kötetben közölt írások korábbi, folyóiratban megjelent változatainak a címeit is. Ezért úgy vélem, az alábbiak számos esetben alighanem a teljes életmű címadásaira is igaznak bizonyulhatnak. Petelei kötetben megjelent elbeszéléseiben tizenegyféle címtípust lehetett megkülönböztetni. A legtöbb elbeszélésének a címformája jelzős főnév névelővel (26%). (Az én szomszédom, A Majom Anti karácsonya, A rácz Boglánról, Az Eliz nevenapja, A tarvásári bucsu, Egy asszony története, Az utolsó levél stb.).Ez az egyszerű címalak egyenletesen jellemzi az életmű valamennyi kötetét. Használata nem nevezhető különösen egyedinek, az viszont igen, hogy milyen nagy számban fordul elő. Alkalmazásának mértéke a pálya vége felé nőtt: a hét kötet elbeszéléseinek rendre 30, 16, 33, 9, 33, 16 és 55%-a kapott ilyen típusú címet. A jelzős szerkezetek közül a gyakoribb természetesen a minőségjelzős-kijelölő jelzős (14), de a címek egyharmada (7) birtokos szerkezet, ami kiemelkedően magas szám. A használt melléknevek általában végtelenül egyszerűek (rác, vén, öreg, fehér – amely kétszer szerepel–, kis, tudatlan, irgalmas, utolsó, bibliás), hangulati értékük csak a jelzett szóval együtt támad, amilyen A vén nemes magasztos, Az öreg legény ironikus, vagy A fehér galamb romantikus képzeteket, előfeltevést előidéző hatása, amelyet aztán több esetben az alá került történet maga épp ellenpontoz. Különlegesség A dudarfalvi pap és A tarvásári bucsu címadása (bár a jellegzetesen erdélyinek nem nevezhető, a valóságban pedig nem létező földrajzi neveknek nincs különösebb szerepük a novellákban), A könyörülő asszony ritka melléknévi igenév-használata, illetve A porkorum inspektor tudóskodó, ironikus, játékos féllatinsága. Majdnem ugyanennyiszer fordul elő a névelős főnév címként. E címforma még egyszerűbb, nem Peteleire jellemző azonban egyedül, más kortárs íróknál is gyakori. (A nagyapó, A nagyasszony, A becsület, A fal, Az óra, A csomók, A székek stb.) Ezek között akad összetett szó (öt) és egyszerű is, három cím pedig megismétlődik: a Keresztek és Az élet I. is tartalmaz A nagyapó címmel elbeszélést, van egy-egy Az óra a Felhőkben és Az élet I.-ben is, s két Az édes anya című novella létezik, a korábbi a Vidéki emberekben, az újabb szintén Az élet I.-ben jelent meg. Megfigyelhető, hogy Petelei az életében megjelent utolsó (két) kötetben többször választott olyan címet elbeszélésének, amely már a „hivatalos”, kötetben megjelent életműben is szerepelt korábban (nem is számítva vegyes tárcáit, cikkeit, jegyzeteit). Az azonos című elbeszélések legfeljebb csak tematikailag mutatnak távoli rokonságot (mint A nagyapó), vagy abban sem. Az élet I.-be való bekerülés előtt a három említett novella közül A nagyapó és Az édes anya más címet viselt (előbbi Az uj idő, utóbbi a Jánoska várja az apját címen látott napvilágot folyóiratban5), ezeket tehát Petelei változtathatta meg, mégpedig úgy, hogy láthatóan nem foglalkoztatta, hogy ezzel különböző novellák azonos címen kerülnek kötetbe az életműben. Talán ez is afelé mutat, hogy pályája második felétől ez a címformula jött legkönnyebben a tollára. A kötetekben szereplő novellák számához viszonyítva a százalékos arányok rendre a következők: 10, 0, 11, 64, 17, 32, 23%. Az egyik ilyen típusú, emlékezetes címadás A csomóké. Míg egyébként Petelei 4

TÖRÖK Zsuzsa, Jegyzetek, = PETELEI István, Összes novellái (Szerzői kötetek), s. a. r. TÖRÖK Zsuzsa, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2007, II, 613. 5 TÖRÖK Zsuzsa, Jegyzetek, 632, 635.

80

Bölcsészettudományi Szekció közismert közszavakat használ az ilyen típusú címeiben (és egy közhasználatú, magyaros idegen szót, A gyehennát), a csomó szó itt egészen mást jelent, mint amire akár a Peteleikorabeli, akár a mai olvasó gondolna. A főszereplő, Perlhut „feje bubján vénségére két kemény csomó támad”. A rövid, bájos elbeszélés a makacsul maradó csomók („ropogós két bog, mint két kemény dió”6) orvoslásának elbeszélése, amely végül szerelmi történetbe fut be, ahol a – csomóit végül megőrző – öregúr a neki feleségül kijelölt gyereklányt inkább hozzásegíti, hogy szerelmi házasságot köthessen választottjával. A novella első, folyóiratbeli címe a Sümölcs a bal arczon…7 volt, amely azonban előre elmondja a történet csattanóját: tudniillik Perlhut arra hivatkozva indokolja meg elutasítását a szépséges Rózsika erőszakos anyja előtt, hogy a lány a bal arcán lévő szemölcs – itt értsd: anyajegy – miatt idősebb korában megcsúnyulna, neki pedig nem kell csúnya feleség). Nem csoda tehát, hogy a második folyóiratközléskor már A bogok címen került nyomdába az elbeszélés.8 Ezt váltotta fel végül A csomók, bár a történet szövege – ahogy látható volt – továbbra is azonos értelemben és felváltva használja Perlhut testi hibájára a csomó és a bog kifejezést. Összefoglalva elmondható, hogy a nyolcvanhat novella címének mintegy fele (negyvenkettő) a fenti két címadási típusba tartozik, egyszerű, rövid és sűrített címet kapott. Az író egy-egy fogalommal vezeti be és fémjelzi történeteit, kortársaitól eltérve ritkán kísérletezik bonyolult, magyarázó vagy anekdotázó címadással. A további két jelentős címadási csoport címei is rövidek, egyszerűek, és hasonló felépítésűek: főnév névelő nélkül és jelzős főnév névelő nélkül alkotja őket. (Emlékek, Alkonyat, Felhők, Ledőlt oszlopok, Esős alkony, Két fehérnép, Őszi éjszaka stb.) E négy csoport címei együtt az elbeszélések majdnem háromnegyedét (71%-át) lefedik. A Felhőkből kötetcím is lett, amelynek érdekes a története. Bisztray Gyula adata szerint9 Petelei először az Alkonyat címet akarta adni e kötetének – úgy, hogy benne nem is lett volna ilyen című elbeszélés, az író előző könyvében, a Jettiben viszont már megjelent egy Alkonyat című novella. Végül eltekintett e címtől és inkább az új könyv egyik elbeszélést tette címadóvá, így lett Felhők a kötet is, amely így a Jetti után a második olyan Peteleinovelláskötet, amelynek a címe azonos egy benne szereplő novelláéval. (Több ilyen egyébként nem született.) Mindenképp érdekes tehát, hogy a négy címduplázás mellett majdnem kötetcím-duplázás is előfordult az életműben. Ez is mutatja, hogy Petelei címadásai nem függtek korábbi elbeszélései címválasztásától. Az egyszerűségre törekvés, a rövidség, amely talányosságot és poétikusságot kölcsönöz a címeknek sokkal fontosabb lehetett számára, mint hogy elkerülje az ismétlődéseket. Fontos, hogy míg – ahogy már látható volt – a névelővel bevezetett hasonló címekben többnyire általánosan használt melléknevek szerepelnek, amelyeknek nincs külön, erős hangulati értékük, a névelő nélküli jelzős főnévből álló címek között kétszer megjelenik a mindig évszakszimbolikát sugalló, elmúláshangulatot sugárzó őszi, egyszer pedig a hasonlóan szuggesztív esős melléknév. A ledőlt és a rossz szavak is egyértelműen negatív érzéseket idéznek fel, ahogy a baj szó is a birtokos szerkezetben. Érdekes ez, mert – ha erről lehetetlen is statisztikát készíteni – bizonyos, hogy ez a kilenc elbeszélés nem borúsabb, mint az író egyéb, más címadási jellegzetességű művei. Csak a címek lettek rejtélyes, de közönyös (ha néhol nem érdektelen) helyett borongósan költőiek és rövidségük ellenére erősebben metaforikusak. Petelei természetesen más címtípusokkal is kísérletezett. Egyetlen személynév 6

PETELEI István, Összes novellái (Szerzői kötetek), s. a. r. TÖRÖK Zsuzsa, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2007, 344. 7 TÖRÖK Zsuzsa, Jegyzetek, 621. 8 TÖRÖK Zsuzsa, Jegyzetek, 621. 9 BISZTRAY Gyula, Jegyzetek = PETELEI István, Irodalmi levelezése, s. a. r. BISZTRAY Gyula, Bukarest, Kriterion, 1980, 300.

81

Bölcsészettudományi Szekció használata címként csak pályája elején jellemző. Elvétve fordul elő nála a személynév értelmezővel mint cím. Ritka az egyszavas, de nem főnévi cím. (Árva Lotti, Mayer, a zsidó suszter, Elítélve) A teljes mondatot kerüli, az életműben alig jellemző az ilyen címadás. A Klára című elbeszélés például az első folyóirat-megjelenésnél még a Mit tett Klára címet kapta10, kötetbe kerülve azonban a cím egyszerűsödött. Egyszer sem adott kötetbe került elbeszélésének címül valódi idegen szót vagy kifejezést, közmondást, szállóigét. Címeiben nincs kéttagúnál hosszabb felsorolás, a kapcsolatos mellérendelést tartalmazókban egyhangúan csak az és kötőszó szerepel. Egyetlen végleges címe sem tartalmaz alárendelő mondatszerkezetet. A Petelei-címek végén egyszer sem szerepel mondatzáró írásjel. Ugyanígy kevés a mellérendelés (személynév és köznév kapcsolata és kötőszóval) és a határozós szerkezet főnévi alaptaggal. (Lobbanás az alkonyatban, Görög Trátyi és az apja) Egyszer alkalmaz címként rövidítést, ez a cím, amely a Vidéki emberek egy novellája fejlécén szerepel, bosszantóan egyszerű és persze hihetetlenül rejtélyes. Az Ö. T. O. vagyis önkéntes tűzoltó rövidítés feloldása egyszer sem hangzik el a novella folyamán, csak azt tudjuk meg, hogy a városi nagy tűz után a fontoskodó, s magát büszkeségével majdnem romlásba döntő főszereplő, Pánczél szép egyenruhát kap, csinos, bőrtokos baltával, s „a lakására kiszegezett egy táblát ily felirattal: Ö. T. O. szakaszvezető.”11 Az eddig leírtakból is következik, hogy Petelei címadása erősen névszói. Kerüli az igei alaptagú szerkezeteket, az állítmánnyal rendelkező mondatokat, mindent, ami megnevezés helyett cselekvésre, tettre utal. Megvizsgálva a különböző címadási jellegzetességeket a kötetek egymásutániságában, látható, hogy a pálya elejének kísérletezései után kötetről kötetre egyre inkább a négy legfontosabb címtípus lett meghatározó az életműben. Ez a folyamat Az élet II.-ben érte el tetőpontját. Az élet I. viszont köztes zárványként új próbálkozásokat is mutat, benne Petelei szinte mindegyik bemutatott címalakfajtát használja, bizonyítva, hogy pályája végén is szívesen kísérletezett. A Petelei-féle címek mindig nagyon rövidek. A legtöbb a háromszavas címekből van (33%). Több mint felük egy- és kétszavas (53%). A leghosszabb Petelei-cím is csak öt szóból áll. A Petelei-novellák címadásában ismétlődések is vannak. Mint már kiderült, három esetben egy-egy kötetbe került elbeszélésnek azonos, egy esetben pedig kettőnek majdnem azonos a címe. A címválasztásban megnyilvánuló ismétlődések, következetlenségek afelé mutatnak, hogy Petelei pályája végén sem fogalmazott meg tételesen összefoglalható címválasztási elveket. A kötet végleges összeszerkesztésekor sem adott olyan címeket a novelláknak, amelyek egymásra reflektálnának vagy a tartalomjegyzékre tekintve rendszert, játékot alkotnának. Ez azért meglepő, mert nyolcvanhat novellájából kötetbe kerülve huszonöt új címet kapott (29%). E címváltoztatások általában a címek egyszerűsödését, rövidülését, kevésbé didaktikussá, egyedibbé, többértelművé válását jelentették, viszont épp ezek is okozták, hogy azonos cíművé váltak különböző novellák. Egyes címváltozásoknál azonos vagy majdnem azonos szerkezetű a régi és az új cím: például A könyörülő asszony korábban Asszonyi irgalom12 címen jelent meg folyóiratban. A címrövidítések nagy része azt eredményezte, hogy az új cím kevésbé kommentálóvá, kevésbé didaktikussá vált, helyette inkább balladaian sűrített felütést biztosít a novelláknak (pl. Bucsu 10

TÖRÖK Zsuzsa, Jegyzetek, 595, 603. PETELEI István, Összes novellái, 391. Tapasztalatom szerint egyébként a mai olvasók nem jönnek rá, mit jelent a rövidítés, még a novella befejezése után sem. Talán azért, mert a tűzoltó szóösszetétel számukra már erősen egy szó. 12 TÖRÖK Zsuzsa, Jegyzetek, 621. 11

82

Bölcsészettudományi Szekció a régi háztól helyett Búcsu13). Ugyanígy megtisztult a magyarázó íztől a Gyermek, a ki lop, amikor Petelei a Két gyermekről változatra cserélte14. Jó példa az Elkésett cím is, amely az eredeti variáns ismerete nélkül többértelmű, többsíkú olvasói elvárásokat képző szöveg, mint ha azzal az előismerettel fordulunk felé, hogy korábbi formájában Mimi elkésett15 volt az alakja. A végleges forma (tulajdonképpen a novella elolvasása után is) nyitva hagyja a kérdést, kire vonatkozik a cím állítása, s azt vajon múlt idejű igeként (ő elkésett) vagy főnévi értelemben szereplő, önállósult befejezett melléknévi igenévként (az elkésett ember, szereplő) kell-e felfogni. Nagy mértékű változás történt a viszonylag késői, Az élet I. kötetbe beválogatott Mayer, a zsidó suszterrel, amely eredetileg A megváltás címen16 jelent meg. Típusát tekintve Petelei egy sokkal gyakoribb címformát váltott fel egy általa egészen ritkán használttal. Az új cím azonban sokkal inkább vállalja a konfliktust az értelmezővel, mint az előző: például tartalmazza a zsidó szót mint jelzőt. A folyóiratbeli variáns inkább keresztény, netán vallásos tartalmat sejtetett, bár a novella értelmezése keserűen ironikus értelmezést ad A megváltás címnek. Az új változat viszont egyértelműen kijelöli a novella sarokpontját, megnevezve a főhőst, aki a kikeresztelkedés kényszere, a babonák kétségbeesése és a társadalmi értetlenség közepette kínlódik a történetben. Ennél érdekesebbek azonban a visszatérő címek. A két Az óra esetében – hiába is akarnánk frappáns címeket kigondolni helyette – a novellák címadása olyan tökéletes, hogy nem lehet csodálni: mindkétszer eredeti, soha meg nem változtatott címről van szó. (Az elsőben kérők vetélkednek, s szimbolikus kérdés, kihez is állítja a saját óráját a kisasszony. A másodikban egy óra ellopása körül forognak a lélektanilag kidolgozott események.) Hiába emlékezhetett volna Petelei 1896-os első novellájára, úgy tűnhet, a második, 1898-as szövegnek is ez a legtalálóbb címe. Érdekes az 1902. március 30-án a Pesti Napló reggeli számában Katonák címen napvilágot látó két összefüggő elbeszélés története. Az első alcíme Akinek senkije sincsen , a másodiké Akinek van valakije17 volt. Az élet I. című kötetbe mindkét elbeszélés bekerült, de már Csifó frájter és a lova illetve Honvágy címen. A két szöveg nem alkotott többé egy egységet, mivel a könyvben az Apró képek ciklus első és negyedik elbeszélése lett belőlük. A két novella közé beiktatott A tavasz és Az uram című írások későbbről, 1902 decemberéből valók, s bár annak idején együtt jelentek meg a Pesti Naplóban, még egy harmadik szöveg, a Mari kering is hozzájuk tartozott (pontosabban közéjük, mert középső szöveg volt köztük az első megjelenésekor)18, amely azonban Az élet kötetbe nem került be. Látható tehát, hogy a két, katonákról szóló novella egykori kontextusa teljesen átalakult, kizárólagos kohéziója megszűnt, ehelyett amikor könyvformában is megjelentek, mindkettő új értelmezési környezetbe került, egy nagyobb ciklus részévé vált. A Honvágy egyébként mindössze pillanatkép, míg a Csifó frájter már inkább nevezhető elbeszélésnek, így eredeti összetartozásukat inkább a megírás ideje, a tematikai hasonlóság vagy a folyóirat-szerkesztés terjedelmi elvei indokolhatták. Mégis különös, hogy a lapban még annyira összetartozó és hasonló, egymásra reflektáló címet viselő szövegek milyen messze kerülhettek egymástól, s mennyire más hangvételűek és más szerkezetűek lettek új címváltozataik. A csak folyóiratban napvilágot látott címvariánsokra is igaz, hogy szinte kivétel nélkül besorolhatók a korábban felállított címtípus-csoportok valamelyikébe. Kissé több a kísérletezés, több a mondatszerkezetből, teljes mondatból álló cím, de leginkább azok a tendenciák jellemzőek ezekre az első címváltozatokra is, mint ami a véglegesekre. 13

TÖRÖK Zsuzsa, Jegyzetek, 614. TÖRÖK Zsuzsa, Jegyzetek, 604. 15 TÖRÖK Zsuzsa, Jegyzetek, 628. 16 TÖRÖK Zsuzsa, Jegyzetek, 635. 17 TÖRÖK Zsuzsa, Jegyzetek, 634. 18 TÖRÖK Zsuzsa, Jegyzetek, 634.

14

83

Bölcsészettudományi Szekció Petelei címadásainak fő jellegzetessége a fentiek alapján tehát a sokat emlegetett egyszerűség, egyféleség, letisztultság. A vonzó egyértelműség, rövidség, amely az értelmezés horizontján mégis rejtélyességgel és költőiséggel párosul, fontosabb volt számára, mint az ismétlődések elkerülése. Címeivel többnyire meghatározott, megfogalmazott, középpontba állított egy részletet, nem pedig értelmezett, elbeszélt vagy reflektált a címek után következő novellaszövegre. Ahogy műveit, Petelei címadásait is gyakran érte bírálat. „(…) csak a címre volna megjegyzésem. A Felhők meglehetős tartalmatlan cím, éppen úgy állhatik erre, mint sok más beszélyre. Nem tudna találni jobb címet? Ha nem tud, maradjunk a régi mellett.”19 – írja Gyulai Pál 1895-ben az írónak. Mentovich Gyula, költő, marosvásárhelyi aljegyző20, Petelei „igaz barátja” (lásd levelei aláírása) és nagy kritikusa – számos egyéb helytelenítő megjegyzése mellett – szinte megsemmisítő bírálattal illette az általa olvasott novellák címeit is. 1886-os levelében így írt Az én utczám címeiről: „1. Őszi napsugár – helyesebb lett volna ezt a címet adni neki: »Egy gyáva, enervált fickó.« 2. Szeret. Nagyzoló cím; olyanformán hangzik, mint mikor egy jelentékeny, nagy eseményt röviden, az egyszerűség rideg magasztosságával akarunk hatásossá tenni. (…) 3. Szomszédaim. Arrogáló cím, mintha másnak nem lennének szomszédai. (…) Klára, az anya. Ismét hatásvadászó cím. Miért nem: »Gyuri az atya«. (…) Végül 4. A kapu be van zárva – és be az ajtó az egész kötetnek. Hangzatos cím, üres tartalom.”21 Petelei címeinek bírálói tehát általában a kimódoltnak, tartalmatlannak érzett egyszerűséget, és a hangzatosnak, de üresnek tartott költőiségét kifogásolták a címek megválasztásában, s azt, hogy azok esetlegesnek tűnnek, más novellának is lehetne azonos címe. Vagyis – pontosan ráéreztek a Petelei-féle címadás jellegzetességeire, de azokat negatívan ítélték meg. Petelei novellacímeinek jellegzetességei különös nézőpontot adnak a novellák vizsgálatához. Megmutatkozik bennük az a költőiség, drámai hajlam, irónia, anekdotikus íz és atmoszférateremtő22, hangulatot, pillanatnyi benyomást teremtő impresszionista szerkesztés, ami magukat az elbeszéléseket, az írói életművet is jellemzi. Mutatják, mennyire szabadon, hirtelen, asszociációknak engedelmeskedve adta őket Petelei; azt az írói sajátosságot, amelyre Petelei jegyzetfüzeteinek vizsgálatakor23 is fény derült: ezekben is részleteket, leírásokat, hangulatokat rögzített „az emlékezet működésbe hozása” céljából, hogy aztán ezekből megszülessen a kész novella, akár egyetlen munkafolyamattal. A címadások tehát őrzik és felmutatják Petelei spontaneitásra és precíz tervezésre egyszerre épülő írói műhelyének jellegzetességeit, azt a modern munkamódszert, amellyel tudatosan és ösztönösen, sikerült megújítania a magyar elbeszélés-irodalmat a századfordulón. Vagyis: a címek is tanúskodnak arról, milyen úttörő szerzője volt korának az erdélyi novellista, Petelei István.

Szerző Bárdos Dóra: Irodalomtudományi Doktori Iskola, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2087 Piliscsaba, Egyetem u. 1. E-mail: [email protected]

19

PETELEI István, Irodalmi levelezése, 136. levél, 175. BISZTRAY Gyula, Jegyzetek, 295. 21 PETELEI István, Irodalmi levelezése, 71. levél, 123-125. 22 KOZMA Dezső, Egy erdélyi novellista: Petelei István, Bukarest, Irodalmi Könyvkiadó, 1969, 14. 23 TÖRÖK Zsuzsa, Petelei István és az irodalom sajtóközege: Média- és társadalomtörténeti elemzés, Bp., Ráció, 2011, 144.

20

84

Bölcsészettudományi Szekció

Apaszerepek a tündérmesékben Bárdos József Alapismereti és Szakmódszertani Intézet, Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskola Kar Összefoglalás: A tündérmesék sok száz vagy ezer éve gyűlő tapasztalata mutatkozik meg abban is, hogy az apa figurája az anyáéval egyenlő súllyal és mértékben fordul elő bennük24. A tündérmesék arról beszélnek, hogy különböző szerepekben, de egyformán nélkülözhetetlen a család működéséhez, a gyermekek egészséges felnőtté neveléséhez az anya és az apa. Abstract: The observations of fairytales have been gathered for hundreds or thousands of years manifested in the fact that the mother’s figure and the father’s one get the equal significance in the tales of this type. The fairytales relay the mother and the father however they have different role are similarly indispensable to run the family, to breed children so that they get sound adlut. Kulcsszavak: tündérmesék, apaszerepek, anyaszerepek Keywords: fairytales, mother’s figure, father’s figure

1. Apa nélkül Azokat a meséket vettem előre, amelyekben tudható, hogy meghalt az apa. Ezek általában úgy kezdődnek, hogy „volt egyszer egy (özvegy)asszony, és volt neki egy fia”. Ilyen mese például A becsületes tolvaj Marci25 vagy az Erős János26. Az egyiknek tolvajtudományát kell bebizonyítania, a másik meg fél életét ellustálkodta. S ha ehhez hozzátesszük még mondjuk a harmadik „apátlan” fiút, A titkolódzó kisfiú és az ő kis kardja27 című meséből, az ember hajlik arra, hogy levonja a következtetést: az apa nélkül felnövő fiúk talán nem, vagy csak nehezen találják meg a helyüket a világban. Mintha az apai példa, a férfi szereplehetőségeknek ez a közvetlen példatára hiányozna ezeknek a fiúknak, és ez nehezíti meg indulásukat a felnőtt életben. Nagyon halvány a szerepe az apáknak azokban a tündérmesékben is, amelyekben a hősnek (főként női hősnek) mostohaanyával kell szembenéznie. Bármelyiket vizsgálja is az ember, önkéntelenül is felmerül a kérdés, miért nem védi meg lányát az apa, miért nem áll a gyermeke mellé. Ha belegondolunk, rájövünk, hogy a válasz egyszerű. A mostohaanya–mostohagyermek konfliktus úgy jött létre, hogy az apa újra nősül. Ezzel pedig az apa egyszer s mindenkorra letette a garast az új asszony mellett, s gyermeknek nincs más lehetősége, mint hogy elviselje a keletkezett új helyzetet A két nevezetes Grimm-mesében, a Hófehérkében28 és a Hamupipőkében29 él az 24

„A jó apa alakja épp olyan fontos és meghatározó egy gyermek életében, mint a jó anyáé. A mesék történeti tanúsága szerint a jó apa évszázadokon át jelen volt a fiúk életében” – olvashatjuk Boldizsár Ildikónál. Lásd: BOLDIZSÁR Ildikó, Meseterápia, Magvető, Budapest, 2010. 244. 25 A becsületes tolvaj Marci= ILLYÉS Gyula, Hetvenhét magyar népmese, Móra, Budapest, 1979. 251. 26 Erős János= ILLYÉS Gyula, 123. 27 A titkolódzó kisfiú és az ő kis kardja= ILLYÉS Gyula, 208. 28 Hófejírke= GRIMM, J. és W., Gyermek és családi mesék, Magvető, Budapest, 1989. 217.

Itt és a következőkben is a szövegben ezeknek a klasszikus Grimm-meséknek a Benedek Elek által meghonosított, szokásos címét és neveit használom, de hivatkozni erre az új kiadásra 85

Bölcsészettudományi Szekció édesapa, de mindössze egyetlen említés történik róla: hogy új asszonyt hozott a házhoz: Szó nincs róla, hogy a király ezekben a mesékben meghalt volna. Egyszerűen nincs jelen a (mostoha)anya és (mostoha)lánya közötti konfliktusban, nem vesz róla tudomást. De vannak olyan mesék is, ahol az apa a mostohaanya hatására, annak engedve szembefordul saját gyermekével is. Ilyen mese például Az őzike30: „Egyszer, amint ott sírdogál [a kislány] az ágyában, hallja, hogy az apja meg az anyja beszélgetnek a házban. Oda hallgat, hát mit hall, mit nem, hallja ám, hogy arra beszéli rá az anyja az apját, hogy hizlalják meg őket dióval, ha aztán jól meghíznak, vágják le”31 Anya és mostohaanya itt nehezen különböztethető meg, mert bár a mese kezdetéből kiderül, mostohaanyáról van szó, a mesélő később egyszerűen anyáról beszél. Hogy ez nem elszólás, azt megerősíti Boldizsár Ildikó is, amikor ezt írja: „A mostoha egyébként viszonylag későn került a mesékbe, ugyanis a mesék keletkezése idején ez a státusz még nem létezett. Az archaikus mesék nem szépítették a dolgot: az anya volt minden szerencsétlenség okozója, nem a mostoha.” 32 Ezt mutatja, hogy például a Jancsi és Juliska33 című mesében is egyértelműen édesanyáról van szó, ő az, aki a gyermekektől való megszabadulást kezdeményezi. És az apa itt is elfogadja az anya gonosz tervét. Valamelyest felmenti a mesemondó a fiával nem törődő apát A veres tehén34 című mesében: „A király az ország dolgával volt elfoglalva, nem igen gondolt rá, hogy tartják a fiát, mit adnak neki enni?”35 Ebben a mesében is mostohaanyáról van szó. És amint látjuk, a mesemondó azt tartja természetesnek, hogy az apa az (ország) dolgával van elfoglalva, a gyermek a (mostoha) anya fennhatósága alá tartozik. El kell menekülnie otthonról a mostohaanya elől az apa lányának A két lány meg a vasorrú banya36 című, vagy Az ördög és a két lány37 című mesében is. Ez utóbbiban a mesemondó így mentegeti az apát: „A szegény ember se nagyon marasztotta [a lányát], mert látta, hogy bizony neki magának is jóformán kifelé áll a szekere rúdja, vagy legalább igen kevés becsülete van a háznál;”38 Ezeknél sok mese kegyesebb az apával, úgy, mint például a Füstmenyasszony, Hómenyasszony39 című, vagy a Holle anyó40 című mese: ezekben ugyanis szó sem esik arról, az apa él-e, hal-e, csak egy-egy özvegyasszony szerepel, akiknek van egy édes- (vagy szeretett) és egy mostoha- (vagy nem szeretett) lánya.

fogok. (A címek, nevek ilyen fordításával ugyanis nem értek egyet. Hamupipőke=GRIMM J. és W., 104.

29 30

Az őzike= ARANY László, Magyar népmese-gyűjtemény, Franklin, Budapest, é.n. 55. Az őzike = ARANY László, 55-56. 32 Lásd: BOLDIZSÁR Ildikó, 241. 33 Jánoska és Margitka= GRIMM J. és W., 73. 34 A veres tehén= ARANY László, 39. 35 A veres tehén= ARANY László, 39. 36 A két lány meg a vasorrú banya= ILLYÉS Gyula, Hetvenhét magyar

31

Budapest, 1979. 468. 37 38

39 40

Az ördög és a két lány= ARANY László, 250. Az ördög és a két lány= ARANY László, 252.

Füstmenyasszony, Hómenyasszony= GRIMM, J. és W., 497. Holle asszony= GRIMM J. és W., 116.

86

népmese, Móra,

Bölcsészettudományi Szekció

2. Apák és fiúk Ennél a nem túl megnyerőnek látszó szerepnél azonban fontosabbat is betölthetnek az apák a mesékben. Mindenekelőtt ők azok, aki fiukat az otthon elhagyására ösztökélik. Ennek alapvetően kétféle oka lehet: Az egyik, hogy valamilyen hiány, kár keletkezett, és az apa arra kéri fiait, hogy szerezzék meg (szerezzék vissza) a baj elhárításához szükséges dolgot (személyt). Ilyen mese például a Mirkó királyfi című. Ez azzal kezdődik, hogy a király bánatáról értesülünk: „Egész áldott nap ott üldögélt a király a palota hetvenhetedik ablakában, s folyton folyvást keletre nézett, mintha onnét várt volna valakit. Kit várt, kit nem, azt ugyan senki lélek sem tudta, csak annyit láttak az udvarbéliek, hogy a királynak az egyik szeme folyvást sír, a másik meg nevet.”41 Csak Mirkó királyfinak sikerül megtudnia, hogy fiai alkalmatlansága miatt sír, és barátjára gondolva nevet a király, s Mirkó rögvest el is indul, hogy elhozza apjának a rég nem látott barátot. S a mese második menetében ismét az öreg király adja meg a próbára tévő feladatot: mondván, „mégsem hiszem, hogy [Mirkó] a Kutyafejűt le tudná legyőzni.”42 És a kis királyfi mi mást tehet erre, mint hogy elindul, és legyőzi a kutyafejűt is. Ez a történet azért is érdekes, mert egyértelműen kimondja, hogy a fiúnak többre kell vinnie, kiválóbbnak kell lennie az apjánál. Ez implicit módon benne van ugyan szinte minden fiú hősről szóló tündérmesében, de ritka eset, hogy ennyire egyértelműen. Nagyon hasonló indítású A vak király43 című mese, vagy, a kezdő próbatételt leszámítva az Aranyszóló pintyőke is. Ebben ezt olvashatjuk? „Már nagyon öreg volt [a király], a szemét úgy kellett vasvillával feltámasztani. Azt mondja egyszer a fiainak: – Fiaim, ha ti a fiatalságnak meg a halálnak a vizéből tudnátok nekem hozni, s megkerítenétek az aranyszóló pintyőkét, megfelezném veletek a birodalmamat.”44 Az otthon elhagyására bíztatják fiaikat az apák akkor is, ha úgy látják, hogy ideje „világot látniuk” vagy ideje „megházasodniuk”. Számtalan mese kezdődik így: az öreg király behívatja fiait, és útnak indítja őket. Ilyen mese például A béka-királykisasszony45 című, amelyben varázsnyilak segítségével választanak menyasszonyt a fiúk: Lényegében efféle útnak indításnak tekinthető, amikor a királynak van valami különleges kincse, amit ismeretlenek meg-megdézsmálnak. S a király végül a fiaira bízza, próbálják azok megőrizni ezt a drága holmit. Ilyen mese például a jól ismert Tündérszép Ilona és Árgyélus, Az aranymadár46 vagy a Szalonnafa 47című. Legalább ilyen gyakori, hogy a szegény ember indítja útnak fiát (esetleg mindjárt hármat). Ilyenkor okként a szegénység is szóba kerülhet. Ezért indítja szolgálatra fiainak felét (épp egy tucatot) A lókötő tündérek48 szegény embere. Az apák ilyen klasszikus módon szinte mindig fiúgyermeket indítanak útnak (történjék az bármiként). Özvegyasszonyok fiai általában saját jószántukból indulnak útnak (mert a szegénység erre kényszeríti őket, vagy mert elég érettnek tartják már magukat ahhoz, hogy világot lássanak). Ez utóbbira példa lehet az Erős János49, vagy a Szép Palkó50 41

Mirkó királyfi= BENEDEK Elek, Magyar mese- és mondavilág, Könyvmíves, Budapest, é.n. 47. Mirkó királyfi= BENEDEK Elek, 52. 43 A vak király=ARANY László, 7. 44 Aranyszóló pintyőke=ILLYÉS Gyula, 130. 45 A béka-királykisasszony= KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE Emil, 185. 46 Az aranymadár= GRIMM J. és W., 238. 47 Szalonnafa= BENEDEK Elek, 34. 48 A lókötő tündérek= KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE Emil, 518. 49 Erős János= BENEDEK Elek, 18. 50 Szép Palkó= BENEDEK Elek, 22.

42

87

Bölcsészettudományi Szekció Azért néha az is előfordul, hogy az apa okkal vagy ok nélkül úgy megharagszik a fiára, hogy elűzi a házból. Ilyet olvashatunk a Szerencsének szerencséje című vagy A csodaóra51 című mesében „De meg is mérgelődött szörnyen [a király], mikor megtudta, hogy a királyfinak esze ágában sem volt, hanem házasságon jár az esze. – Meghagytam úgy-e, hogy el ne mozdulj hazulról, míg vissza nem térek – mondta a király. – Nem fogadtál szót, mehetsz, amerre a szemed lát, de a katonáimat el nem viszed, hallod-e?”52 Még az is előfordul, hogy a királyapa haragjában egyszerűen elkergeti a háztól a fiát.

3. Lányos apák Egészen másként viselkednek a mesebeli apák akkor, ha lánygyermekkel áldotta meg őket az ég. Óhatatlanul a pszichológia tanítására kell gondolnunk (és ehhez nem kell feltétlenül freudistának lennünk53), amely arra figyelmeztet, hogy elsősorban az anya-fiú, apalány kapcsolatok erősek. Úgyhogy nem kell meglepődni azon, hogy a tündérmesékben jellemzően az apák útnak indítják fiukat, miközben lányuktól nem, vagy csak nehezen hajlandók megválni. Massimo Diana Freudnál sokkal szélesebb értelemben, az emberi lényeg felől fogalmazza meg a probléma lényegét: „a lánynak egyszerűen azért kell elmenekülnie, hogy felnőhessen, hogy valóban saját maga legyen. Előbb azonban szembe kell szállnia »apjával«, vagyis le kell győznie szorongását, amely nem más,. mint az a vágya, hogy visszatérjen ahhoz a biztonságot és védelmet adó kötelékhez, amelyet a vérfertőzés jelképez. Ez mindnyájunk életében valódi kísértést jelent.”54 A tündérmesékben az apákat ebben a tekintetben nagyjából kétféle magatartás jellemzi. Az első, és gyakoribb az az eset, amikor mindenáron akadályozni igyekeznek leányuk házasságát. Emlékezzünk akár Propp szerkezeti elemzésének55 tanulságára: a hős számára általában az apák szabják ki a nehéz feladatot (amelyet szinte mindig megoldhatatlannak szánnak). Ez annyira közismert és egyértelmű, hogy elég említeni néhány mesét. Ilyen például A csodafurulya56, A makrancos királylány, A szép Palkó, a Szélike királykisasszony57. Teljesíthetetlen feladatot kap A bátor szabócska58, vagy A méhkirálynő59 három királyfi hőse, vagy Az keráloknak két gyermekekrűl60 királyfi hőse is, hogy Grimmmesét is említsek. És ha belegondolunk, bizonyos értelemben ebbe a gondolatkörbe tartoznak azok a mesék is, amelyekben a hősnek valamely sárkánytól kell megmentenie, vagy a sárkány fogságából kell kiszabadítania a királykisasszonyt, hogy megkaphassa feleségül. Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha úgy gondolom, hogy ezek a sárkányok is az apai féltékenységnek egyféle szimbolikus megjelenései. (Természetesen, mind a tündérmesékben minden, a sárkányok jelentése is sokkal komplexebb ennél.) Ilyen mese például Az elrabolt királykisasszony61, vagy a Fanyűvő, vasgyúró, hegyhengergető című. 51

A csodaóra= BENEDEK Elek, 38. Szerencsének szerencséje= BENEDEK Elek, 123. 53 Az Ödipusz-komplexusról: Freud, S.: Bevezetés a pszichoanalízisbe, Gondolat, Budapest, 1986. 270-277. 54 Diana, M., Felnőtté válás a mesében, Don Bosco, Budapest, 2006. 119-120. 55 Propp, V. J., A mese morfológiája, Gondolat, Budapest, 1975. 113-119. 56 A csodafurulya= KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE Emil, 1. 57 Szélike királykisasszony= BENEDEK Elek, 375. 58 A bátor szabócska= GRIMM J. és W., 96. 59 A méhkirálynő= GRIMM J. és W., 272. Ebben a mesében az „ősz emberke”, aki megszabja a feladatokat, nyilván az apának felel meg. 60 Az keráloknak két gyernekekrűl= GRIMM J. és W., 426. 61 Az elrabolt királykisasszony= BENEDEK Elek, 520. 52

88

Bölcsészettudományi Szekció A jól ismert, a Walt Disney cég által is feldolgozott Ligetszépe62 című mesének, amely az anyai féltékenység klasszikus története, megvan az apa–leány viszonyt ábrázoló testvértörténete is. Ez A szárnyas királyfi. Ez a mese jól mutatja, hogy a kérő és a király között valóban élet-halál harc folyik63. A királylány nem hallgat az apjára, és az általa választott királyfi az „ezermester inasa” készítette szárnyakkal minden eset felrepül a kedveséhez64. Amikor lelepleződnek, a király a kérőt és a saját lányát is halálra szánja. (Még szerencse, hogy a királyfi a szárnyainak hála a hőseink megmenekülnek.) Az apa–lánya konfliktus a lány oldaláról mindig kettős természetű: a lány is ragaszkodik apjához, de természetes sorsa (és akarata), hogy férjet válasszon magának. Ha elűzi (elpusztítja) a kérőit, akkor megmaradhat az „apja lányának”, de sosem fog férjhez menni. Ha párt választ, azzal kénytelen leválni apjáról (sőt, amint szó volt róla, lényegében apja halálát okozza65. A tündérmesék nemcsak a lányához ragaszkodó apának, hanem az apjához ragaszkodó lánynak alakját is felmutatják. Ilyen például Az égig érő fa című mese. Ennek kezdetén ezt olvashatni: „A világ minden tájékáról jöttek az öreg király udvarába dali királyfiak, mindenféle hecke-ficki hercegek, de a királykisasszonynak egy sem tetszett. Azt mondta valamennyinek, hogy ő, míg a világ világ lesz, férjhez nem megy, el nem hagyja az ő édes apjaurát.” 66

4. Könnyelmű apák Az apai viselkedésnek van még egy olyan változata a tündérmesékben, amelyikről eddig nem beszéltem. Ez az az eset, amikor kényszerből vagy tudatlanságból az apa szándéka ellenére ígéri el a lányát valakinek. Ilyen mese például, a Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack67, A daloló, szökellő süsetekmadár68. vagy a Sárkány a rózsabokorban69 című spanyol mese. Ezeknek a Szépség és szörnyeteg-típusú meséknek is meglehetősen messzire vezet az eredete: valójában közeli rokonságban állnak mindazokkal a (mitológiai) történetekkel, amelyekben a királykisasszonyt át kell adni valamilyen okból egy szörnynek (a mesékben általában egy sárkánynak). Csak ezekben a mesékben elhalványult az eredeti ok (a király hibája, tévedése, bűne), s a középpontba egyszerűen a királykisasszony megmentése került (mint a hős próbatétele). Ilyen értelemben a történet kapcsolatba hozható Ámor és Pszükhé történetével70 is. Az említett mesékben a motívumok meglehetősen azonosak: az apa elutazása előtt megkérdezi a lányaitól, mit hozzon nekik ajándékba az útról. S az egyik (a legkisebbik) valami olyasmit kér, ami pénzért sehol sem kapható. A Grimm-mese hősnője ezt mondja: „»Kedves édesapám, én egy daloló, szökellő süsetekmadarat szeretnék.« »Ha lehet olyat kapni, elhozom neked«– mondta apja.”71 62

Raponc= GRIMM J. és W., 64. Frazer hosszasan sorolja a bizonyítékait annak, hogy a szent királyokat idejük lejártán hogyan ölték meg a világ minden részén. Lásd erről: FRAZER, Az aranyág, Századvég, Budapest, 1993. 155-173. 64 Ezeknek az ácsolt szárnyaknak a rokonsága egészen a szanszkrit mesevilágig terjed: ilyen szárnyak segítségével látogatja kedvesét, a palota legfelső emeletén lakó királykisasszonyt A takács és a királyelány című mese hőse: A takács és a királyleány=Mesefolyamok óceánja, szerek.: VEKERDI József, Európa, Budapest, 1982. 38. 65 Erről a kettősségről lásd: Propp V. J., A varázsmese történeti gyökerei, L’Harmattan, Budapest, 2006. 330. 66 Az égig érő fa= BENEDEK Elek, 8. 67 Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack= BENEDEK Elek, 81. 68 A daloló, szökellő süsetekmadár = GRIMM, J. és W., 337. 69 Sárkány a rózsabokorban=Kis gyermekek nagy mesekönyve, szerk: T. Aszódi Éva, Móra, Budapest, 1972. 87. 70 Ámor és Psyché története Apuleius Az aranyszamár című regénye negyedik könyvének betéttörténete. A történet szabályos tündérmesei szüzsének tekinthető. APULEIUS L., Az aranyszamár, Fapadoskönyv, Budapest, 2011. 71 A daloló, szökellő süsetekmadár = GRIMM, J. és W., 337. 63

89

Bölcsészettudományi Szekció A Benedek Elek-féle meseváltozatban ezt olvashatjuk: „– Nekem, édesapám – mondta a legkisebb királykisasszony –, szóló szőlőt, mosolygó almát s csengő barackot. – Hm – csóválgatta fejét a király – még ezt sem hallottam, de ha van ilyen a világon, majd hozok én neked, leányom.”72 A spanyol mese hősnője így beszél: „–Édesapám, arra kérném, hozzon nekem egy szép rózsát.”73 Ugyanezt kéri A rózsa74 című magyar népmese hősnője is kereskedő apjától (ez a történet áll legközelebb a Madame Gabrielle-Suzanne Barbot de Villeneuve által 1740-ben közzétett francia eredetű meséhez, amely a Szépség és a szörnyeteg címen vált ismertté. Mind a négy mesében ugyanaz történik: a hősnő valami olyasmit kér apjától, ami pénzért nem kapható. Hogy megsejtsük, mi is lehet ez, ahhoz nem kell túl nagy fantázia. Az előbbi két mesében határozottan szexuális szimbólumnak tekinthető képek jelennek meg. A gyümölcsök, különösen az alma mindenképpen ilyen, és a Grimm-mese pacsirtája75 vagy a nyíló rózsa is gyakori ilyen jelentésben (csak utalok itt a népdalok gyakori leszálló, vagy éppen rabul ejtett madárkáira, megöntözött virágaira76). Mind az négy történetben serdülőkorba lépő lányok szeretet utáni vágya szólal meg ezekkel a képekkel. Sőt, nem is annyira szeretet, mint inkább a szerelem utáni vágyról van szó, ezért is van, hogy az apa nem képes teljesíteni a kéréseket. Ellenkezőleg, félre kell állnia, hogy a vágyak beteljesülhessenek. A Grimm-mesében egy oroszlán, a magyar népmesében egy disznó képében jelenik meg a szörny, a spanyol mesében a címben is szereplő sárkány, a másik magyar mesében pedig egy „csudálatos, szörnyűséges teremtés, akinek kígyóbőre volt, serteszakálla, ripacsos arca, s az egész teste úgy össze volt töpörödve, mint a pirított szalonnabőr”77 őrzi a rózsát. E szörnyekről később a lányok kiderítik, hogy elátkozott királyfiak, akik éppen azzal rendelkeznek (szóló szőlővel, mosolygó almával és csengő barackkal, illetve a süsetekmadárral vagy szép rózsával), amire a hősnők a leginkább vágytak ezen a világon. Ilyen értelemben ezek a mesék nyilvánvalóan arról beszélnek, hogy a lányok életében el kell jönnie annak a pillanatnak, amikor az apjuk iránti vonzalmuk átadja a helyét a leendő párjuk iránti érdeklődésnek, a szerelemnek. Befejezésül szeretném elmondani, hogy azért az apákról való leválás a fiúk számára sem megy mindig könnyen. Egészen bizonyosan erről (is) beszélnek azok a mesék, amelyekben a most emlegetetthez hasonló „feledékeny apák” története fiúgyermekkel kapcsolatban jelenik meg. Ilyen mese például A zöldszakállú király78 című, amelyben az apa az ördögök királyának ígéri oda azt, amiről nem tud, hogy volna az országában. Amikor aztán tizenhét év vándorlás után hazatér, akkor tudja meg, hogy azóta született, felnőtt egy fia. A legénysorba érett fiú bátran vállalja a sorsát (ami jól alakul, mert az ördögkirály lánya beleszeret, és teljesíti helyette a lehetetlen feladatokat. A mese szép, szabályos tündérmese, a második részében üldözéssel, amelynek végén a hősök szerencsésen megmenekülnek. Mint látható, a tündérmesék is tudják, hogy apának lenni egyáltalán nem könnyű mesterség. De jó és rossz példáikkal, a pozitív és negatív szereplehetőségek megjelenítésével segíthetnek a mai és holnapi felnőtteknek is, hogy megtalálják a lehető legjobb megoldásokat 72

Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack= BENEDEK Elek, 82. Sárkány a rózsabokorban=Kis gyermekek nagy mesekönyve, 87. 74 A rózsa= BENEDEK Elek, 274. 75 Mint az utószóból kiderül, a „süsetekmadár” nyelvjárási formát a pacsirta megfelelőjeként használták a Grimm-mesegyűjtemény fordítói. Lásd: MÁRTON László–ADAMIK Lajos, Utószó= GRIMM, J. és W., 666. 76 Akit a téma közelebbről érdekel, annak figyelmébe ajánlom például Vargyas Lajos tanulmányát: VARGYAS Lajos: Szerelmi-erotikus szimbolika a népköltészetben=Erósz a folklórban, szerk.: HOPPÁL Mihály és SZEPES Erika, Szépirodalmi, Budapest, 1987. 20-39. 77 A rózsa= BENEDEK Elek, 275. 78 A zöldszakállú király= ILLYÉS Gyula, 117. 73

90

Bölcsészettudományi Szekció az elkerülhetetlen konfliktusok kivédésére, elviselésére. Persze csak akkor, ha engedjük, hogy azok a sok száz éves bölcsességek, melyeket a tündérmesék őriznek, már a kora gyermekkorban beépüljenek a leendő felnőttek érzelmi emlékezetébe.

Szerző Dr. Bárdos József: Alapismereti és Szakmódszertani Intézet, Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Kar. 6000 Kecskemét, Kaszap u. 6-14., Magyarország. [email protected]

91

Bölcsészettudományi Szekció

Hoftitelansuchen als Dokumente zur Firmengeschichte drei ungarischer Instrumentenerzeuger aus der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts Beatrix Darmstädter, Norberta Sági Abstract: The contribution focusses on biographical details of Adolf Mönnig, József Szedlácsek and the Placht testvérek, Hungarian musical instrument makers, who requested for the imperial royal court title. It comprises the transcription and translation of their applications held in the Austrian State Archives and the discussion of the content of these documents in regard to their biographies. A short introduction to the title-policy of the Viennese Court in the 2nd half of the 19th century and a commentary on the correspondence, written in relation to the applications complete the article. Keywords: musical instrument maker, Adolf Mönnig, József Szedlácsek, Placht testvérek, Austro-Hungarian monarchy, 19th century, imperial royal court title.

Bis zur Zeit Maria Theresias (1717-1780) ist eine stetige Vergrößerung des Hofhandwerks zu beobachten, die auch mit entscheidenden sozialen Verbesserungen (Witwenversorgung, fixes monatliches bzw. jährliches Salär, Refundierung außerordentlicher Kosten etc.) einherging. Besonders im Fall der Hofmusiker und Hofinstrumentenmacher ist auch die geregelte Aufnahme und Bezahlung von Scholaren und die somit gesicherte Pflege von speziellen Musiktraditionen und Instrumentenbauschulen zu nennen. Ende der 1760er Jahre schienen Maria Theresia jedoch die Grenzen der für den Hof zu leistenden Besoldungen, ExtraRemunerationen und Sozialleistungen erreicht, so dass sie keine weiteren Privilegien erteilen wollte und folglich das Handwerkssystem grundlegend geändert wurde, wobei die Erzherzogin auch weiterhin nicht auf die hervorragenden Leistungen der mit dem Hof verbundenen Handwerker und Werkstätten verzichten konnte. Auch seitens der Hofhandwerker war es unvorstellbar, sich zukünftig nicht durch Hoftitel von der Masse anderer Facharbeiter, die nicht das Privileg hatten, mit dem allerhöchsten Hof in Verbindung zu stehen, abzuheben. Im 19. Jahrhundert, in dem in Österreich-Ungarn ein immenser Aufschwung des Handwerks und der Industrie zu bemerken war, kamen unzählige Firmenleiter und Werkstattinhaber am Hof mit Bitten um die Verleihung von Kammer- und Hoftiteln ein. Die Gewährung eines Hoftitels war von dem Renommee der Firma, der Qualität der Erzeugnisse, den internationalen Handelsverbindungen, den Auszeichnungen und Medaillen, die für bestimmte Produkte erworben wurden und von der moralischen und politischen Haltung des Firmeninhabers abhängig. Vor allem musste gesichert sein, dass die Kosten für die Titelverleihung, die seitens des Hofs verrechnet wurden und von der Kassa des Österreichischen Museums für Gewerbe und Industrie eingehoben wurden, beglichen werden konnten. Begünstigt wurden unter gewissen Umständen Anträge von Firmen, die bereits an den Hof geliefert hatten, jedoch war dieser Vorzug nicht immer entscheidend. Die Verleihung der Hoftitel ermächtigte den Betrieb, den Zusatz „kaiserlicher und königlicher Hoflieferant“ bzw. „Kammerlieferant Seiner Majestät des Kaisers von Österreich und Apostolischen Königs von Ungarn“ u. ä. auf sein Namensschild zu setzen. In den Dekreten wurde auch festgehalten, ob der Titelwerber sich des kaiserlichen Adlers oder der ungarischen Krone im Firmenemblem bedienen darf. Ausgeschlossen wurde grundsätzlich der rechtliche Anspruch aufgrund eines Hof- oder Kammertitels Lieferungen an den Hof leisten zu dürfen oder bei der Vergabe von Handwerksarbeiten für den Hof bevorzugt zu werden.

92

Bölcsészettudományi Szekció Obwohl der Erhalt des Titels durchaus mit finanziellen Investitionen verbunden war und die Betriebe von Beamten des Hofes mitunter näher inspiziert wurden, sowie jedenfalls der Leumund des Firmeninhabers von der Polizei in Wien oder der Schlosshauptmannschaft in Budapest überprüft wurde, bemühten sich sehr viele Handwerker und Firmenchefs um diese auszeichnenden Hoftitel, die wohl besonders von ihren Kunden als Garant für Innovation, hervorragende Qualität der Erzeugnisse und fachliches Geschick des Inhabers angesehen wurden. Um von diesem ehrenvollen Ruf zu profitieren, kamen unter anderen auch die in Budapest niedergelassenen Firmeninhaber Adolf Mönnig, József Szedlacsek und die Gebrüder Placht um Hoftitel ein. Adolf Mönnig datiert sein Schreiben mit „Schönbrunn, 28. Juli 1870“ und adressiert es direkt an den „Ersten Obersthofmeister“. Ob sich Mönnig tatsächlich in Schönbrunn befunden hat, oder ob er den Obersthofmeister dort annahm, ist unklar. Die Adresse von Mönnig in Pest lautete jedenfalls Grenadiergasse Nr. 3. Gleich vorweg soll festgehalten werden, dass Adolf Mönnigs Ansuchen auf Befehl von Kaiser Franz Joseph I., der durch Karl I. von ÖsterreichUngarn in einer Note an den königlichen ungarischen Minister Georg Graf Festetics von Tolna, überbracht wurde, eine Ablehnung erfuhr79. Die Mitglieder der Instrumentenmacherdynastie Mönnig wirkten ab der zweiten Hälfte des 18. Jahrhunderts bis in das 21. Jahrhundert – zwei Familienmitglieder aus dem Zweig der Familie Heinrich Wilhelm Mönnigs (1852-1934) erzeugen auch heute noch Holzblasinstrumente in Markneukirchen80. Ursprünglich konzentrierten sich die Mönnigs auf die Produktion von Holz- und Metallblasinstrumenten. Die beiden konstituierenden Vertreter waren Christian Wilhelm Mönnig (1773-1797) im Bereich der Metallblasinstrumentenerzeugung und Johann Carl Friedrich Mönnig (1789-1837), der Holzblasinstrumente entwickelte81. Vor allem die Holzblasinstrumente der Firma Mönnig galten als höchst zuverlässig sowie ausdrucksstark und wurden um 1900 von Musikern in den größten und bekanntesten Orchestern Europas gespielt. Erst recht spät begannen sich Mitglieder der weitverzweigten Familie Mönnig mit der Herstellung von Streichinstrumenten und Bögen zu beschäftigen. Drei von ihnen lebten und wirkten zumindest temporär in Ungarn: Adolf Mönnig (1843-1883), sein Neffe Richard Adolf Mönnig (1876-1963) und Adolfs Bruder Ernst Richard Mönnig (1850-1929). Der in Markneukirchen geborene Geigenmacher Richard Adolf Mönnig lernte in Budapest bei Wenzel-József Schunda und wird unter den Geigenbauern „der Pester“ genannt82. Er verwendete Modelle von Stradivari und Guarneri, baute aber auch Instrumente nach den Modellen seines Onkels. Seine Instrumente gelten als „hervorragende Meistergeigen, deren großes Format sich sowohl für Orchestermusiker wie für Solisten eignet“83. Laut Jalovec würden sich viele seiner Violinen durch Anwendung von gelbem, qualitativ hochwertigem Lack auszeichnen84. Ernst Richard Mönnig (1850-1928) dürfte ebenfalls in Markneukirchen geboren sein85, lernte jedoch bei seinem Bruder in Budapest, setzte seine Ausbildung in der Werkstatt von Antonín 79

OESTA, HHStA, OMeA, Jg. 1870, Karton 872, Rubrik 12/34. Siehe: http://www.moennig-adler.de. 81 Enrico Weller: Der Blasinstrumentenbau im Vogtland von den Anfängen bis zum Beginn des 20. Jahrhunderts, Markneukirchen 2004, S. 224f. 82 Peter Benedek: Ungarischer Geigenbau, München 1995, 39f. [Benedek verwendet nur den Vornamen Adolf.] Karel Jalovec: Deutsche und österreichische Geigenbauer, Prag 1967, S. 269. 83 Jalovec, 1967, S. 269. 84 Jalovec, 1967, S. 269. 85 Willibald Leo Frh. v. Lütgendorff : Die Geigen- und Lautenmacher vom Mittelalter bis zur Gegenwart, Ergänzungsband von Thomas Drescher, Tutzing 1990, S. 413. 80

93

Bölcsészettudományi Szekció Sitt (1819-1878) in Prag fort und wechselte dann in den Betrieb von Ludwig (1829-1871) und Otto Bausch (1841-1875) nach Leipzig86. Er baute viele Instrumente nach dem Sitt-Modell und war laut Jalovec als guter Restaurator und Kenner historischer Streichinstrumente bekannt87. Wie Lütgendorff berichtet, kehrte er nach Markneukirchen zurück und betrieb dort seine eigene Werkstatt88. Nicht ohne Grund wird sich Ernst Richard Mönnig für eine Ausbildung in der Werkstatt seines Onkels in Budapest entschieden haben, wo er sich offensichtlich die Basis des für seine weitere Karriere nötigen Wissens und handwerklichen Könnens aneignete. Adolf Mönnig bildete eine erstaunliche Anzahl an gefragten Geigenbauern aus, wie z. B. Nándor Brueckner und übernahm 1866 die Werkstätte von Károly (Carolus) Brandl in Budapest, nachdem er dessen Witwe 1864 geheiratet hatte89. Aufgrund der im Zuge des Ansuchens um den Hoftitel entstandenen Korrespondenz, werden folgende Details zu Adolf Mönnigs Vita deutlich: Zunächst lässt Georg Festetics bezüglich der Biographie des Bittstellers recherchieren und berichtet nach Wien, dass dieser aus „Neukirchen [sic] in Sachsen“ stammt und seit fünf Jahren in Pest ansässig ist. Das Gewerbe betreibt Mönnig seit 1866 nach Erhalt der behördlichen Konzession „mit gutem Erfolg“. Auch würde er sich „in moralischer Beziehung eines guten Rufes erfreu[en]“, allerdings hätte er „eine besondere Verdienstlichkeit jedoch bisher nicht“ aufgewiesen90. Die etwas unbedarfte Berichterstattung von Festetics gereichte Mönnig zum Pech, denn das Obersthofmeisteramt stellte fest, dass zur Erlangung des Hoftitels gerade besondere Verdienste bzw. ein außergewöhnliches Können die Grundlage bilden würden und riet dem Kaiser daraufhin zur Ablehnung des Antrags91. Sein Schreiben formuliert Mönnig äußerst allgemein und fokussiert weder konkrete Stärken seiner Firma noch die Vorzüge seiner Produkte. Er hebt hervor, dass sein Geschäft von den Kunden bzw. „dem großen Publikum“ anerkannt wird und legt einige Zeugnisse und Dokumente zu seiner Biographie bei92. Sehr interessant ist die Bemerkung, dass Mönnig „das Glück“ hatte, „mit einem für den höchsten Hof bestellten Werk die Anerkennung und das Lob Ihrer Majestät der Königin zu verdienen“93. Um welches Instrument es sich hierbei gehandelt haben könnte, ist 86

René Vannes: Essai d’un dictionnaire universel des luthiers, Paris 1932, S. 255. Karel Jalovec: Enzyklopädie des Geigenbaus, Bd. 2, Prag 1965, S. 99. 88 Lütgendorff, 1990, S. 413. 89 Vannes, 1932, S. 255. 90 OESTA, HHStA, OMeA, Jg. 1870, Karton 872, Rubrik 12/34. 91 OESTA, HHStA, OMeA, Jg. 1870, Karton 872, Rubrik 12/34. 92 Diese Dokumente sind im Akt nicht mehr erhalten. Schließlich wurden die Beilagen nach Abschluss des Aktes an den Bewerber zurückgestellt. 93 OESTA, HHStA, OMeA, Jg. 1870, Karton 872, Rubrik 12/34. Der Antrag lautet ungekürzt: Császári Királyi Apostoli Felség! Legkegyelmesebb Uram! Jobbágyi hódolattal bátorkodom Felségedhez azon legalázatosabb Kérelemmel járulni, miszerint nekem a „magyar Királyi udvari hangszerkészitő“ czímet adományozni, és ennek czégem és aláírásomnál leendő használhatását engedélyezni kegyeskedjék. A hangszerek készítése terén több év óta üzletem a közönség megtisztelő elismerését bírja, s’e tekintetben hivatásomnak és a nagy közönség várakozásának tiszta öntudattal megfeleltem, - sőt mint a ./. alá hajlított bizonyitvány tanusitja, egy a legmagasabb Udvarnak szánt művemmel Királyné ő Felségének elismerését és dícséretét kiérdemelni szerencsés lehettem. A midőn még pest városának bizonyítványát .//. alatt csatolnám, szakmámba vágó tevékeny elöéletemnek mozzanataira támaszkodva, és azon önérzetben, hogy a kért czím használatának engedélyezese által, egy iparkodó és gyármányaival sokoldalulag méltányolt iparos tüntetettik ki, bátorkodom legalázatosabb fenti kérelmem megadásáért könyörögni. Császári Királyi Apostoli Felségednek legálazatosabb szolgája Mönnig Adolf Kaiserliche Königliche Apostolische Majestät! Mein gnädigster Herr! Mit der Huldigung eines Leibeigenen ergreife ich den Mut, Eure Majestät mit meinem ergebensten Antrag zu ersuchen, mir huldreich den Titel „ungarischer königlicher Hof-Instrumentenmacher“ zu verleihen, und die Benutzung dieses [Titels] für meine Firma und in meiner Unterschrift zu genehmigen. Auf dem Gebiet des Instrumentenbaus besitzt mein Geschäft seit Jahren die ehrenvolle Anerkennung des Publikums, und in dieser Hinsicht entsprach ich meiner Berufung und der Erwartung des großen Publikums mit reinem Selbstbewusstsein, und 87

94

Bölcsészettudományi Szekció ungewiss. Im Fall von József S[z]edlácsek, einem bislang unbekannten Klavierstimmer, der im April 1887, dem Zeitpunkt seines Ansuchens, in der Csengery utcza 52 in Budapest VI. wohnte, wird ebenfalls deutlich, dass der Obersthofmeister bei der Verleihung von Hoftiteln verstärkt auf die innovativen Leistungen des Betriebs achtete und bei Handwerkern, die keine Produktion vorweisen konnten, der Titel keinesfalls vergeben wurde. József S[z]edlácsek war zwölfeinhalb Jahre als Trompeter im 2. Ulanen-Regiment tätig und heiratete während dieser Zeit Amália Reinländer, die ältere Schwester des Generalleutnants Baron Vilmos Reinländer. Wie der Bittsteller schreibt, musste er seinen langjährigen Militärdienst, in dem er an mehreren Schlachten teilgenommen hat94, die seine Gesundheit angriffen, aufgeben. So begann er, sich auf dem Gebiet der Klavierreparatur und Klavierstimmung eine neue Existenz aufzubauen. S[z]edlácsek beschreibt die sozialen Verhältnisse Ende der 1880er Jahre in Budapest als drückend, da die Teuerung der Lebenserhaltungskosten und der Schul- bzw. Ausbildungskosten ohne eine Erhöhung seines Einkommens nicht mehr zu leisten sind. Außerdem war, wie er in seinem Ansuchen festhält, die Konkurrenz unter den Klavierstimmern und –reparateuren sehr groß, was ihn vor existentielle Probleme stellte, zumal er sich, wie er andeutet, bereits in fortgeschrittenem Alter befand und vor allem mit den Geschäften der jungen Kollegen nicht Schritt zu halten vermochte95. Diese schwierige Situation, veranlasste ihn, um den Hoftitel einzukommen, um im Wettbewerb besser bestehen zu können96. Seinem Brief legt er Zeugnisse über seine bürgerliche Tätigkeit und seinen wie das unter ./. gefügte Zeugnis bestätigt, hatte ich sogar das Glück, mit einem für den höchsten Hof erstellten Werk die Anerkennung und das Lob Ihrer Majestät der Königin zu verdienen. Unter .//. würde ich noch das Zeugnis der Stadt Pest beifügen, zur Erläuterung [Unterstützung] der Zeit meines beruflichen Vorlebens, und mit dem Gefühl, dass hier durch die Genehmigung der Benutzung des genannten Titels ein eifriger Handwerker ausgezeichnet wird, der mit seinen Produkten vielseitig anerkannt ist, so ergreife ich den Mut, um die Zuweisung meines ergebensten obengenannten Antrags zu flehen. Ergebenster Diener Euer Kaiserlichen Königlichen Apostolischen Majestät Adolf Mönnig 94 Möglicherweise spricht er hier den Preußisch-Österreichischen Krieg 1866 an. 95 Die erfolgreiche Arbeit des Klavierstimmers ist vor allem an eine exzellente gehörsphysiologische Disposition gebunden, die mit zunehmendem Alter schwächer wird. 96 OESTA, HHStA, OMeA Jg. 1887, Karton 1123, Rubrik 12/72. Der Antrag lautet ungekürzt: Császári és apostoli Királyi Felség! Mély hódolattal s‘ legalázattelyesebben alólirott, mint hűalattvalója és katonája, a 2 ik számu Schwarzenberg herczeg nevét viselő dzsidás ezredben, eleinte mint század – később mint ezred trombitás 12 6/12 évi hű és pontos szolgálatot teljesitettem, s ez idő alatt nőűl vevém az ugyancsak most nevezett ezred porkolábja - Reinländer Nándor leányát, Reinländer Vilmos báró altábornagy, - Amália nevű nővérét; a hosszú szolgálat és tőbb nagy űtkőzetben való résztvétel egészségemet ís megtámadta, úgy, hogy kénytelen voltam mint rokkant katonai szolgálatból kilépni – és polgári állásban mind magam, – mind családom számára kenyeret keresni. –[1v] Polgári állásomban műkődésemről, úgy magam viseletéről az 1/. - 4/. alatti bizonyitványok is tesznek tanuságot. Ámde gyermekeim neveltetése és a fokozatosan emelkedő drágaság, jövedelmem szaporitását is tette szűkségessé úgy, hogy kűlőnősen zongorahangolás és zongorajavitással foglalkoztam, mely téren egy időben még kevesen műkődtek, de ma napság már e téren is oly nagy a verseny, hogy a legjobb igyekezettel és jó ajánlatokkal sem lehet a versenyt kiállani. – Tekintve még, hogy a megélhetés még a legserényebb fiatal embernek is felette megnehezitve van, s’én már koromnál fogva is csak a legjobb ajánlatokkal vagyok képes magam és családomat fentartani, legalázatteljesebb kőnyörgésem: Méltóztassék Felséged engem a „csász: és kir: udvari zongorahangoló és javitó“ czimmel legkegyesebben megaján dékozni és annak használatát legkegyelmesebben megengedni, mint mely kitüntető czim a legbiztosabb és legmagasabb ajánlat, hogy hátralevö napjaimra a nagy verseny ellenében kenyeremet [2r] megkereshessem. – Mély hódolat - és alázattal Csász: és kir: Felséged leghivebb alattvalója és legalázatosabb szolgája Sedlácsek József Zongora hangoló és javitonák. Kaiserliche und apostolische Königliche Majestät! Mit großer Huldigung und ergebenst unterschrieben, Ihr treuer Untertan und Soldat, im 2. Ulanen-Regiment, welches den Namen vom Herzog Schwarzenberg trägt, anfangs als Kompanie- später als Regiment-Trompeter leistete ich 12 6/12 Jahre lang treuen und genauen Dienst, und während dieser Zeit heiratete ich Amália, die Tochter des Kerkerwärters des oben genannten Regiments, Nándor Reinländer, die ältere Schwester vom Generalleutnant Baron Vilmos Reinländer; der lange Dienst und die Teilnahme an mehreren großen Schlachten griffen auch meine Gesundheit an, so dass ich gezwungen war,

95

Bölcsészettudományi Szekció Leumund bei97. Die Korrespondenz im Akt S[z]edlácsek des Obersthofmeisteramts belegt, dass sein Ansuchen inhaltlich nicht näher diskutiert wurde und es gleichsam postwendend zur Ablehnung kam. Ähnlich wie bei der Dynastie Mönnig handelt es sich auch bei der Famile Placht um in Europa weitverzweigte Musikinstrumentenmacher, die ab der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts vermehrt im Instrumentenhandel aktiv waren. Bereits um 1690 ist Elias I. Placht, der ab 1723 als Geigenbauer zeichnete98, in Schönbach (Luby) in Böhmen nachweisbar. Jalovec bezeichnet Plachts Violas, die er vorwiegend nach einem Modell von Nicolò Amati anfertigte, als „tonlich hervorragend“99. Auch die meisten späteren Familienmitglieder haben ihre Wurzeln in Schönbach und widmeten sich der Herstellung von Saiteninstrumenten. So stammen auch die Brüder Josef und Johann Placht aus diesem Ort und dürften das bereits 1816 von Johann I. Placht100 in Budapest gegründete Geschäft übernommen haben, das möglicherweise um 1830 eine neue geschäftliche Struktur erhielt, was eine Annonce aus 1892 nahelegt. In dieser informieren die Gebrüder Placht ihre Kunden über eine Geschäftsgründung [sic], die 1830 stattgefunden haben soll101. Die Niederlassung in Wien wurde, wie aus dem Ansuchen102 zu erfahren ist, 1869 gegründet. Das Geschäft in Wien I., in der Rot[h]enturmstraße 21 wird daher im Wiener Adressverzeichnis 1871 auf Josef Placht lautend erstmals angeführt103. Ab 1873 dürfte sich dann Johann Placht in Wien – auch privat – niedergelassen haben, wohl um die Geschäfte vor Ort zu führen. Er wohnte im 8. Bezirk in der Lederergasse 31; sein Bruder ist in Wien offensichtlich nicht mehr gemeldet, möglicherweise widmete er sich dem Betrieb in Budapest. Die Wiener Niederlassung ist ab 1880 in der Rot[h]enturmstraße 14 zu finden104, wo sie auch von den Nachfolgern Plachts bis 2010 geführt wurde. Ab 1880 ist auch ein Wenzel Placht in Wien nachzuweisen, der sich in der Langegasse 62, im 8. Bezirk, niederließ und dessen Profession mit „Musikinstrumentenverschl“ [?] angegeben wird. Im selben Jahr taucht auch wieder ein Josef Placht auf, der als Händler (Fragner) bis zu Beginn des 20. Jahrhunderts in Wien wirkt. Da er von 1880 bis 1884 unmittelbar neben Johann Placht in der Florianigasse 4 (8. Bezirk) invalid aus dem militärischen Dienst zu treten – und in einem bürgerlichen Beruf für mich wie auch für meine Familie Brot zu erwerben. – [1v] Meine Tätigkeit in meinem bürgerlichen Beruf sowie mein Benehmen bestätigen auch die Zeugnisse unter 1/. - 4/. Aber die Erziehung meiner Kinder und die stetig wachsende Teuerung erforderten auch die Erhöhung meines Einkommens, so dass ich mich vor allem mit der Stimmung und Reparatur von Klavieren beschäftigte, auf welchem Gebiet eine Zeit lang nur wenige arbeiteten, aber heutzutage ist der Wettbewerb auch auf diesem Gebiet so groß, dass man die Konkurrenz selbst mit dem größten Fleiß und guten Angeboten kaum überstehen kann. – Auch in Anbetracht, dass das Leben selbst dem eifrigsten jungen Mann höchst erschwert ist, und ich mich und meine Familie schon allein wegen meines Alters nur mit den besten Angeboten unterhalten kann, ist meine ergebenste Bitte: Seien Sie so huldreich, Eure Majestät, mir gnädigst den Titel „kaiserl[ichen] und königl[ichen] Hof-Klavierstimmer und Reparateur“ zu verleihen und mir die Benutzung dessen zu erlauben, welcher auszeichnende Titel das sicherste und höchste Angebot ist, um an meinen übrigen Tagen gegen den großen Wettbewerb mein Brot [2r] verdienen zu können. – Mit großer Huldigung und Unterwerfung der treueste Untertan und ergebenste Diener Eurer Kaiserl[ichen] und königl[ichen] Majestät Sedlácsek József Klavierstimmer und Reparateur 97 Auch diese Dokumente sind im Akt nicht mehr erhalten. Schließlich wurden die Beilagen nach Abschluss des Aktes an den Bewerber zurückgestellt. 98 Karel Jalovec, Böhmische Geigenbauer, Prag 1959, S. 96. 99 Jalovec, 1959, S. 96. 100 Vannes, 1932, S. 292. 101 Führer durch die Ausstellung und Katalog der gewerblichen Special-Ausstellung, Internationale Ausstellung für Musikund Theaterwesen, Wien 1892, Anzeigenteil S. 63; Rudolf Hopfner: Wiener Musikinstrumentenmacher 1766-1900, Adressenverzeichnis und Bibliographie, Tutzing 1999, S. 377. 102 OESTA, HHStA, OMeA, Jg. 1889, Karton 1161, Rub. 12/4 103 Lehmann‘s allgemeiner Wohnungs-Anzeiger: nebst Handels- und Gewerbe-Adreßbuch für die k. k. Reichshaupt und Residenzstadt Wien und Umgebung, Wien 1871, S. 313. 104 Lehmann, 1880, S. 690.

96

Bölcsészettudományi Szekció wohnte105, wäre zu überprüfen, ob auch er zur Instrumentenmacherdynastie gehörte, obgleich im Adressverzeichnis kein entsprechender Hinweis zu finden ist. Unter Johann Placht, der ab 1889 als „K. K. Commerzialrath“ unter der Adresse Pötzleinsdorfer Hauptstraße 33a im 18. Bezirk residierte, wird jedenfalls jahrelang auf das Geschäftslokal in der Wiener Innenstadt verwiesen, so dass davon ausgegangen werden kann, dass er der Geschäftsinhaber war. Sehr interessant ist die Tatsache, dass Placht mehrere Auszeichnungen für seine Produkte erhielt: Bei der Wiener Weltausstellung 1873, der Centennial International Exhibition in Philadelphia 1876 und der Österreichischen Industrieausstellung 1880 wurden ihm Verdienstmedaillen verliehen. Ebenfalls 1880 erhielt er bei der Melbourne International Exhibition eine Urkunde und eine Verdienstmedaille. Fünf Jahre später stellte er bei der Országos általános kiállítás aus und seine Erzeugnisse wurden mit der „Großen Ausstellungsmedaille“ prämiert106. Nach eigenen Angaben belieferte Placht auch einen bedeutenden Teil der Musikkapellen in der k. k. Armee. Obwohl Placht direkt an den Hof keinen Lieferungen nachkommen durfte, hielt er seine Musikinstrumenten- und Saitenerzeugung jedenfalls des Hoftitels würdig107. 105

Lehmann, 1881, S. 725; 1882, S. 737; 1883, S. 735; 1884, S. 741. OESTA, HHStA, OMeA, Jg. 1889, Karton 1161, Rub. 12/4. 107 OESTA, HHStA, OMeA, Jg. 1889, Karton 1161, Rub. 12/4. Der Antrag lautet ungekürzt: Főméltóságú Főudvarmesteri Hivatal! Mély tisztelettel alólirott budapesti és bécsi bejegyzett zenehangszer és húr gyáros czég azon alázatos kérelemmel bátorkodik a főméltóságu főudvarmesteri hivatal elé lépni, - miszerint Ő császári és királyi Felségénél a „császári és királyi udvari szállitó“-i kegyelmes czimet mind a Budapesten /: Wurm utcza, Józseftér közelében :/ mind a Bécsben /: Stadt Rothenturmstrasse 14 :/ fennálló czége részére legkegyesebben kieszközölni kegyeskedjék. – Legyen szabad eme alázatos kérelmemet a következőkkel indokolni: Igaz ugyan hogy még eddig nem voltam szerencsés ama legmagasabb kegyben részesülhetni, hogy Ő császári és királyi apostoli Felsége vagy felséges család tagjai részére hangszereket szállithattam volna, - de tekintve hogy e magas czim [1v] adományozása nem birja előfeltételéül azt, hogy e magas czimet élvező egyenesen a felséges uralkodó család magánhasználatára eszközölt légyen már szállitást s igy az azon érdemmel biró anélkül is kinyerheti ezen magas kitüntetést, aminthogy eme legmagasabb kegyben több hazai hangszergyáros is részesült már, anélkül hogy ama kiváló kegyben részesülhetett, hogy a felséges uralkodócsalád részére szállitott volna. – Legyen szabad hivatkoznom arra, hogy budapesti czégem 1816 s bécsi czégem 1869 óta áll fenn s hogy már régebb idő óta azon szerencsében részesülök, hogy a. cs. kir. hadsereg egy jelentékény része hosszu évek sora óta czégem tünteti ki azzal, hogy zenekarait czégemtől rendelt hangszerekkel látja el, a mit kész vagyok a rendelvények egész tömegével beigazolni. Végül szabadjon hivatkoznom ama kitüntetésekre is, melyeket a hazai ipar emelése körüli fáradozásaim jutalmául nyertem s melyeket Főméltóságod kegyes engedelmével itt alább fölsorolni bátorkodom. – Az 1873iki bécsi kiállitás érdem-éremmel, - az 1876iki philadelphiai nemzetközi kiállitás érdem-éremmel – az 1880iki austriai iparkiállitás [2r] érdem-éremmel, - az 1880iki Melbournei nemzetközi kiállitás diszokmány és érdem-éremmel, végül az 1885iki budapesti orsz. kiállitás a kiállitási nagy éremmel tüntetett ki. Azon hitben hogy az előadottakból Főméltóságod elég bizonyitékát fogja meriteni annak, hogy a kért kitüntetés elnyerésére némi érdemmel birok, ujból esedezem, miszerint előterjesztett alázatos kérelmemet kegyesen támogatni s részemre, tekintve hogy a bécsi és budapesti gyárak és illetve üzletek tulajdonképen egy és ugyanazon gyár – a császári és királyi udvari szállitói czimet mindkét üzleti telep részére Ő császári és királyi apostoli Felségénél kieszközölni méltóztassék. – A Főméltóságu Főudvarmesteri Hivatalnak alázatos szolgája Placht Testvérek Durchlauchtiges Obersthofmeisteramt! Die mit großer Ehrfurcht unterschriebene, in Budapest und Wien eingetragene Musikinstrumenten- und Saitenerzeugungsfirma traut sich mit dem ergebenen Antrag vor das durchlauchtige Obersthofmeisteramt zu treten, - dass Sie bei Ihrer kaiserlichen und königlichen apostolischen Majestät den gnädigen Titel „kaiserlicher und königlicher Hoflieferant“ sowohl für seine Firma in Budapest /: Wurm Straße, in der Nähe des József Platzes :/, als auch für die Firma in Wien /: Stadt Rothenturmstrasse 14 :/ huldvollst erwirken. – Gestatten Sie meinen ergebenen Antrag wie folgt zu begründen: Es ist zwar richtig, dass ich bis jetzt nicht das Glück hatte, an der höchsten Gnade teilzuhaben, dass ich für Ihre kaiserliche und königliche apostolische Majestät oder ihre erlauchten Familienmitglieder Musikinstrumente hätte liefern können, - aber mit Rücksicht darauf, dass die Erteilung dieses hohen Titels [1v] nicht voraussetzt, dass der Inhaber dieses vornehmen Titels bereits direkt zur Privatnutzung der erlauchten Herrscherfamilie geliefert haben muss, steht diese hohe Auszeichnung denjenigen zu, die sie verdienen, auch ohne auf das [Lieferung zur Privatnutzung] abzuzielen, - wie bereits mehrere heimische Instrumentenbauer an dieser höchsten Gnade teilhaben durften, ohne die Gunst erfahren zu können, dass sie für die erlauchte Herrscherfamilie geliefert hätten.Gestatten Sie mir, mich darauf zu beziehen, dass meine Firma seit 1816 in Budapest und seit 1869 in Wien existiert und dass ich schon seit längerer Zeit das Glück habe, dass ein bedeutender Teil der k. u. k. Armee meine Firma damit beehrt, ihre Musikkapellen mit Musikinstrumenten zu versorgen, die sie bei mir bestellen, was ich mit großen Zahlen an Bestellungen 106

97

Bölcsészettudományi Szekció Erstaunlicherweise legte Placht seinem Antrag keine Zeugnisse oder Urkunden bei, was recht ungewöhnlich war, da die Bittsteller normalerweise den Inhalt des Antrags mittels originaler Dokumente belegten. Aus der Fabrik Plachts erhaltene Instrumente und die von den Gebrüdern Placht in den Printmedien geschalteten kommerziellen Anzeigen, die heute Aufschluss über das Geschäft bieten, geben Grund zur Annahme, dass die Gebrüder Placht zwar durchaus solide Instrumente auf den Markt brachten, jedoch generell das niedrige und mittlere Preis- und Qualitätssegment in ihrem Sortiment überwog. So bot die Firma Anfang der 1890er Jahre Violinen zwischen 5 und 80, Violoncelli zwischen 25 und 60, und Gitarren zwischen 3,50 und 30 Gulden an. Starkes Augenmerk legten die Gebrüder Placht offensichtlich auf das Lager ihrer Niederlassungen, das sie mit den Attributen „grösstes und stets wohlassortirtes“ bezeichneten108. Demnach dürfte der Handel mit Instrumenten im Vordergrund gestanden haben und die Entwicklung eigener Erzeugnisse eine periphere Stellung eingenommen haben. Anzumerken ist auch, dass die Saitenproduktion – schließlich wird diese in der Firmenbezeichnung extra erwähnt – keine innovativen Aspekte hatte, sondern dass sie sich, wie bei vielen anderen Saitenproduzenten in der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts, auf das Umspinnen von Darmsaitenkernen beschränkte109. Der Obersthofmeister schätzte den Stellenwert der Firma Gebrüder Placht innerhalb der Produktionsbetriebe der österreichisch-ungarischen Monarchie als eher gering ein und gewährte keine Titelverleihung. Der Antrag der Firma Gebrüder Placht erfuhr am Hof keine weitere Besprechung oder Untersuchung, sondern wurde gleich nach Einlangen abgelehnt 110. Es ist für die Titelvergabepolitik des Hofes am Ende des 19. Jahrhunderts bezeichnend, dass alle drei vorliegenden Ansuchen, eine Absage erhielten. Denn die Zahl der Einreichungen um Titelverleih nahm derart rasant zu, dass immer stärker auf die tatsächlich innovativen Eigenleistungen in der technologischen Entwicklung und den weltweiten Vertrieb der eigenen Erfindungen sowie auf die Größe der Firmen geachtet wurde, daher fanden mittelgroße Betriebe mit durchschnittlich erfolgreicher (fabriksmäßiger) Produktion und primärer Ausrichtung auf Handel zumeist keine Berücksichtigung. Mag. Dr. Beatrix Darmstädter MAS Kuratorin Sammlung alter Musikinstrumente Kunsthistorisches Museum Wien mit MVK und ÖTM wiss. A. ö. R. Burgring 5 A – 1010 Wien Tel.: 0043 / 01 / 52524 (4603) Mail: [email protected]

Dr. Norberta Sági Hochschuldozentin Pädagogische Fakultät der Hochschule Kecskemét Kaszap u. 6-14 H- 6000 Kecskemét Tel.:0036 / 76 / 501770 (1808) Mail: [email protected]

nachweisen kann. Zum Schluss gestatten Sie mir, mich auch auf die Auszeichnungen zu beziehen, welche ich für meine Bemühungen zur Hebung der heimischen Industrie erhalten habe und welche ich mit der gnädigen Erlaubnis Eurer Hoheit hier unten aufzuzählen wage: die Wiener Ausstellung im Jahre 1873 mit der Verdienstmedaille, die internationale Ausstellung in Philadelphia im Jahre 1876 mit der Verdienstmedaille, die österreichische Industrieausstellung im Jahre 1880 mit der Verdienstmedaille [2r], im Jahre 1880 die internationale Ausstellung in Melbourne mit einer Urkunde und einer Verdienstmedaille, und abschließend zeichnete mich die Landesausstellung in Budapest im Jahre 1885 mit der Großen Ausstellungsmedaille aus. In dem Glauben, dass Eure Hoheit daraus genügend Nachweise dafür schöpfen kann, dass ich für die Erteilung der ersehnten Auszeichnung etlichen Verdienst habe, bitte ich Sie nochmals, dass Sie meinen ergebenen Antrag huldvoll unterstützen und für mich - angesichts dessen, dass die Fabriken beziehungsweise Geschäfte in Budapest und in Wien eigentlich eine und dieselbe Firma ist – den kaiserlichen und königlichen Hoflieferanten-Titel für beide Geschäftsniederlassungen bei Ihrer kaiserlichen und königlichen apostolischen Majestät zu erwirken. Ergebener Leibeigene des durchlauchtigen Haupthofmeisteramtes Gebrüder Placht 108 Katalog 1892, S. 63. 109 Für diesen Hinweis danke ich Rudolf Hopfner (Direktor, Sammlung alter Musikinstrumente, KHM Wien). 110 OESTA, HHStA, OMeA, Jg. 1889, Karton 1161, Rub. 12/4.

98

Bölcsészettudományi Szekció

Képzelt világok - Tolkien univerzumai (1) Galuska László Pál Alaptudományi és Szakmódszertani Intézet, Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Kar Összefoglalás: Az alábbi szöveg két részesre tervezett előadásom első részéhez készült. Itt Tolkien birodalmairól, a következőben pedig világegyeteméről ejtünk szót. A tolkien-i fantasy világa egyszerre ismerős és ismeretlen számunkra. Feltérképezhető. Ismerős, mert a mi világunk elemeit fogadja magába, s még inkább azért, mert a mitológiák sémáiból épül. Ismeretlen, mert teljes megértéséhez nemcsak a kulturális emlékezet, hanem a psziché mélységeibe is le kellene merülnünk. Dolgozatunkban be kívánjuk mutatni a tolkien-i világ kultúrtörténeti környezetét és legfontosabb jellemzőit. Abstract: The fantasy-world of Tolkien is simultaneously acquaintance and unknown. It is possible to map. This is a homelike land for us because implies elements of our world, and yet rather because it based by the schemas of the mythologies. This is unfamiliar because for his full understanding is necessary for us not only onto the cultural recollection but the plunge into the depths of the psyche too. In our essay we would like to present the cultural environment and more important features of Tolkien's world. Kulcsszavak: Tolkien, fantasy, mitológia, Atlantisz, Utópia, A szilmarilok, A Gyűrűk Ura Keywords: Tolkien, fantasy, mythology, Atlantis, Utopia, The Sylmarillion, The Lord of the Rings

1. Fantasy és mitológia Manapság csak a mítosz jelent menekülést az „unalom, a sivárság apokalipszisával, az ökológiai végpusztulással, a morál tökéletes devalválódásával fenyegetett” napjainkból.111 Az írásbeliség elterjedésével, és a tudomány előrehaladásával azonban az emberiség egy jelentős hányada mindinkább elveszíti élő kapcsolatát hagyományos mítoszaival. Ugyanakkor a „modern” vagy a még elterjedtebb és még kevésbé jogos „civilizált” névvel illetett tömegek „mítoszéhsége” egyre kifejezettebb. Az agnosztikus gondolkodás logikájával tökéletesen megfér az a paradoxon, hogy a tradicionális valóságmagyarázatok, vezérfonalak hitelességében kételkedők „mesterséges” mítoszok hatása alá kerülnek, sőt: kifejezetten keresik ezeket. Bizonyos esetekben nem is egyszerű rajongásról van szó: Tolkien munkásságára vallásfelekezetek is alapulnak, amelyek A szilmarilokat egyfajta szentírásnak, Tolkient pedig prófétának tekintik.112 Általában elmondható, hogy a jelenleg rendszeresen olvasó közönség jelentős hányada az ilyen mesterséges mítoszvilágok iránt érdeklődik. Többféle magyarázat is van a fantasy és annak irodalmi vonatkozásai iránti növekvő figyelemre. Az irányzat egyik legelső és legjelentősebb teoretikusa, Lin Carter szerint az emberek azért fogadnak be szívesen fantasyket, mert az „emberi lét jellemzője” a „mesés dolgok iránti éhség”, és mert az emberi lényeknek megvan az „álmodozásra való képességük”. Talán éppen ezért a fantasy sok kritikusa azzal vádolja ezt az irányzatot, hogy rajongói csupán a valóságtól menekülő tömegekből (escapist readers) kerülnek ki. Ez ellen a vád ellen Carter azt az állítást szögezi, hogy minden szépirodalomi mű elolvasása „menekülés

111 112

PÓSA Zoltán, 1991. 68. p. Erről bővebben lásd: ACÉLPATKÁNY, 2013. http://sfmag.hu/2013/01/07/tolkien-eletmuvenek-vallasi-hatasa/

99

Bölcsészettudományi Szekció az éppen aktuális realitástól”.113 Sok „komoly” irodalomtörténész úgy véli, hogy a fantasy csak a szórakoztatás kedvéért jött létre.114 Carter azonban azt állítja, hogy a fantasy egy nagyon ősi, gazdag műfaj, és fontos része, sőt „eredeti formája” az elbeszélő irodalomnak. A modern irodalom kezdetei (Rabelais és Cervantes) éppen koruk fantasy-jellegű irodalma elleni lázadásként értelmezhetőek, ami akkor uralta az írott szövegek univerzumát. Ezek a szerzők a „romance”nak nevezett „hősi fantasyket” akarták túllépni.115 De – bár ezzel a gesztussal az irodalom „komolyan vett” iránya igyekezett eltávolodni a fikciótól – a közönség érdeklődése mégis megmaradt, hiszen az új formák nem vetélkedhettek azzal a gazdag és viszonylag szabad képzeletvilággal, amit a tradicionális epika hordozott. Minden fikcióra épülő irodalmi szöveg másik valóságot teremt, és egyben újraértelmezi a külső valóságot, ha úgy tetszik, egyfajta vezérfonalat ad azáltal, hogy mitikus alternatívát hoz létre. Akárhogyan is: a fantasy nem valami új, eddig nem létező úton jár, hanem az irodalom egy nagyon jelentős vonulatának a logikus folytatása, amely azonban hangsúlyozottan törekszik egyfajta mitologikus olvasatra. Ugyanakkor a mítoszteremtés nem „valóságpótlék”: a jelentősebb fantasy-írók újraértelmezik és aktualizálják a mítoszokat.116 (Itt és most nem térünk ki arra az igen kiterjedt és elágazó véleményhalmazra, amely azt a kérdést vizsgálja, lehet-e Tolkien után „minőségi” és „saját” fantasyt írni.) Ez azt jelenti, hogy a létező mitologikus rendszerek egyes elemeivel találkozik az általuk kreált fantáziavilág, de összességében valamiféle „új”, eddig még nem létező kombinációban, „szétszórva” és „keverve” jelennek meg a már ismert archetípusok, ezzel az ismerősség érzetét keltve a befogadóban.117 Hogy Tolkien művei „alternatív mitologikus rendszert” képeznek, azt egyébként nemcsak a rajongó, hanem a vegyesebben értékelő olvasat, pl. A szilmarilokról a magyar recepció egyik legelső, meglehetősen fanyalgó kritikáját író Galántai Zoltán118 is elismeri. Abban azonban vitatkoznunk kell vele, hogy a mítoszokat „egy létező kultúrára vonatkoztatva szoktunk értelmezni” (bár ezt az állítását szánta egyik legsúlyosabb érvének Tolkien ellen), hiszen ha ez a megállapítás igaz, akkor a rég letűnt népek mitikus hagyományai miért is lennének érdekesek a számunkra, miért termékenyítették meg évszázadokon keresztül pl. a görögség és Róma összeomlott kultúrájának mítoszai a művészeteket, s miért építene még ma is rájuk nemcsak a „elit” hanem a tömegkultúra, pl. a filmipar is egyes alkotásaiban? Egy-egy jól megírt mesterséges, alternatív mítosz pedig hasonló módon működhet, mint a „valódi”, amelyet egy valaha volt kultúra (és nyelv) termelt ki a régi időkben. A fantasy „világteremtő”, ill. a világteremtést értelmező irányzat. A továbbiakban arra teszünk kísérletet, hogy a világteremtő és -értelmező szándék kapcsán feltárjuk bizonyos „hagyományos” mitológiák és a tolkieni univerzum elemeinek néhány markánsabb párhuzamát.

2. Atlantisz A Demiurgosz vagy Kreátor akarata által létrehozott alkotás – legyen az univerzális vagy városnyi méretű – hasonló sajátosságokat mutat. Legfontosabb jellemzője a működés emberfeletti rendje, ill. a szimmetrikus és koncepciózus strukturáltság. Az isteni eredetű államok egyik legelső és legismertebb példája Atlantisz, amelyről 113

CARTER, Lin, 1973. 2. p. Ez a szemlélet egyébként változóban van. Ma már nem hagyható figyelmen kívül a populáris kultúra, különben az irodalomértelmezés egyfajta „elefántcsonttoronyba” zárja önmagát. Nagy Gergely, 2012. 14. p. 115 CARTER, Lin, 1973. 4. p. 116 PÓSA Zoltán, 1991. 69. p. 117 DEÁK-SÁROSI László, 2012. 19 – 20. p. 118 GALÁNTAI Zoltán, 1991. 39. p. 114

100

Bölcsészettudományi Szekció Platón két dialógusában is említést tesz. Leírásában Atlantisz teremtője a halhatatlan isten, Poszeidón, aki Klétó nevű halandó kedvese iránti féltékeny szerelmétől vezetve csatornák és szigetek egész gigászi gyűrűkből álló rendszerét megalkotva hozta létre városát. A Platón által közölt leírás olyan pontos, hogy a város szinte tökéletesen rekonstruálható: a nem kevés képzőművészeti ábrázolás mellett még mérnöki alaposságú tervrajz is készült ennek alapján.119 Atlantisz teljesen szimmetrikus: szabályos, koncentrikus körgyűrűkből állt, amelyek között csatornák futottak, s hidakon lehetett átkelni egyik körszigetről a másikra. A szigetváros maga is egy sziget közepén helyezkedett el. A tökéletes kialakítás és a szintén tökéletesen monolit, utópisztikus társadalmi rend mérhetetlen hatalommal ajándékozta meg a szigetállam urait, akik végül az isteni gőg bűnébe estek, az egész világon uralkodni akartak; lázongani kezdtek a halandó lét ellen. Ezért az istenek megbüntették Atlantiszt: a sziget elsüllyedt, lakosainak nagy része odaveszett: csak egy csekély maradéknak sikerült elmenekülnie. Erre a momentumra a szöveg eleje utal, ugyanis a Platón által Timaiosz szájába adott történet120 Zeusz az istenek tanácsában elmondott, Atlantisz büntetésére felhívó beszédének elején félbeszakad, s a történet többi része eltűnt. A sziget további sorsáról Kritiasz elbeszéléséből tudunk meg adalékokat.121 Ebből kiderül, hogy az atlantidák serege megtámadta Athént, de az athéniak vitézi ellenállásán seregük ereje megtört. Hamarosan „rendkívüli földrengések” és „özönvizek” támadtak, s a szigetállam mindörökre elsüllyedt, lakosai odavesztek. A többszörös narráció mögé rejtett történetből (Szolónnak egyiptomi papok mondják el, ő rokonának Dropidésznek adja tovább, aki pedig fiának idősebb Kritiásznak meséli el; innen kerül a történetmondóhoz, ifjabb Kritiászhoz, akinek szavait Platón jegyezte le) az is kiderül, hogy Atlantisz kultúrája nem tűnt el teljesen nyomtalanul: Egyiptom számos elemet átvett belőle. Máris felhívjuk az olvasó figyelmét néhány meghatározó tényezőre: a fentebb már említett emberfeletti rend és szimmetria mellett a kultúraközvetítés előbb békés, majd invazív jellegére, ill. az isteni büntetésre, és a kultúra maradványainak hanyatló – mindazonáltal még több évezredes – továbbélésének momentumaira.

3. Camelot Atlantisz legendája logikus folytatásának tekinthető a középkori kelta-brit kultúra egyik legmarkánsabb képzeletbeli városa: Camelot. Az Arthur-mondakör e misztikus városa a kultúra és az emelkedett civilizáció, a valódi értékek és a humanizmus őrzője a rómaiak távozása utáni kaotikus és sötét történelmi időkben. Tolkien igen jól ismerte ezt a mondakört, már az iskolában a Beowulf mellett egyik kedvence a Sir Gawain és a Zöld Lovag históriája c. kora középkori, a Kerekasztal-legendárium egyik elemét feldolgozó angolszász mű.122 Arthur és Camelot Tolkien tudományos előadásaiban is rendre felbukkan.123 Camelot alapítója a legendás Arthur király, és bukása végül belső árulás miatt következik be: Arthur és Camelot legnagyobb ellensége, Morgan le Fay úrnő közös fia, Mordred megtámadja apját, s párviadalban halálosan megsebzi a királyt, ez a királyság végét is jelenti egyben.

119

A kitűnő magyar belsőépítész-szobrász-mérnők, Maróti Géza 1941 előtt elkészítette a város rekonstrukciós rajzát (1. ábra), s ez alapján makettje is megépült (2. ábra). 120 PLATÓN, 1997. 173 – 266. p. 121 PLATÓN, 1997. 133 – 152. p. 122 CARPENTER, Humphrey, 2001. 37. p. 123 Pl.: TOLKIEN, J. R. R., 2006. 189. p.

101

Bölcsészettudományi Szekció

4. Utópia Semmiképpen sem hagyhatunk említés nélkül még egy legendás előképet, amelyet részint Atlantisz, részint Camelot táplál. Tudor VIII. Henrik lordkancellárja, későbbi politikai áldozata, Thomas More (Morus Tamás) az angolszász kultúrában és a világirodalomban is kikerülhetetlen nagy művéről, az Utópiáról van szó.124 A szigetről egy fiktív elbeszélő Hythlodaeus Raphael ad leírást. Raphael egy kalandvágyó portugál nemesember, aki részt vett Amerigo Vespucci földkörüli útján, de elszakadt társaitól, s végül hihetetlen bolyongások és hányattatások után az Újvilágból az indiai Kalikutba kerülve ismét portugál hajóra szállt, és visszatért Európába. Raphael számol be tehát a szigetállamról, amelyet egy legendák ködébe veszett király, Utopus alapított és látott el bölcs törvényekkel, s amely tökéletesen szimmetrikus, és emberfelettien rendezett. Számos későbbi méltatója szerint Morus – akarata ellenére is – inkább disztópiát, mint utópiát alkotott, állama elviselhetetlenül egyenjogú, monolit és sivár. Leírásában azonban mind a későbbi ál-utaztató államfilozófiai regényeknek (pl. Swift Gullivere vagy Voltaire Candide-ja), mind pedig a fantasztikus utaztató kalandregényeknek jó alapot teremtett. Utópia világunkban található, de helynevei mégis azt sejtetik, hogy közönséges ember számára elérhetetlen. Valahol Dél-Amerikában „Új Kasztíliában” fekszik, s közvetlen földrajzi környezete igen részletesen és aprólékosan jellemzett, azonban nem tudjuk meg az odavezető utat.125 Ismerős ez? Természetesen. Ilyen a „földrajzi helyzete” Carroll Csodaországának, Baum Smaragdvárosának, Lewis Narniájának, Tolkien Amanjának, de még Rowling Roxfortjának is. Tolkien – mint az angolszász kultúrában nevelődött ember – nyilván jól ismerte Morus történetét is. Különösen érdekes a számunkra, amit Morus az utópiai vallásról ír: bár a szigetlakók szerint számos a halandók sorsába avatkozó, alacsonyabb rangú istenség létezik, de van egy „Ismeretlen Egy Isten”, aki „örökkévaló, mérhetetlen, megmagyarázhatatlan, emberi ésszel föl nem fogható s a világmindenséget nem anyagi mivoltában, hanem erejével hatja át. Atyának nevezik, egyedül neki tulajdonítják minden dolog kezdetét, gyarapodását, haladását, változását és végét, senki másnak meg nem adják az isteni tiszteletet. 126 Ez az isteni rend nagyon is emlékeztet Tolkiennek A szilmarilokban ábrázolt szisztémájára. Ha mindezekkel az ősképekkel egybe kívánjuk vetni Tolkien világábrázolását, akkor három birodalmat kell megemlítenünk. Mindegyik szerepel A szilmarilokban (illetve az Elveszett mesék könyvében és a Befejezetlen regékben) de legalább említés szintjén a Gyűrűk urában is felbukkan.

5. Gondolin, a Rejtett Város Kezdjük először is a Turgon birodalmával, Gondolinnal, a Rejtett Várossal, amely 124

Beszélő név: a görög „ou” [ou] (sehol, senki) illetve a „toposz” [topos] (hely) szavak összevonásából keletkezett, s így jelentése: „Sehol-sincs-hely”, „Seholország” [Outopia]. De ejtésében így is érthető: Eutopia [Eutopia], ami annyit tesz: „Jó ország”, a „Jó birodalma”. Eredeti teljes címe: Libellus vere aureus, nec minus salutaris quam festivus, de Optimo Reipublicae Statu deque Nova Insula Utopia (Valóban arany [értékű] és nem kevésbé üdvös, mint szórakoztató könyvecske, Minden Államok közt a Legjobbról és Utópia Új Szigetéről) 125 „Utopia, vagyis Seholsincs szigetének közepe, legterjedelmesebb része, kétszázezer lépés. A sziget legnagyobbrészt ilyen széles, csak a két végén keskenyedik el. Cirkalommal mérve kerülete ötszázezer lépés. Növekvő hold formáját mutatja, melynek szarvai közt behatol a tenger. Ez mintegy tizenegyezer lépésnyi öblöt alkot, melyet egész nagy kiterjedésében szárazföld vesz körül, megvédvén a szelektől, úgyhogy nem háborog. sőt inkább csendes tóhoz hasonló. Ezáltal az egész belső partszegély alkalmas kikötőhely, honnan mindenfelé hajók indulnak, nagy hasznára az embereknek.” Morus Tamás, 1941. 36. p. Utópia ábrázolását lásd: 126 Morus Tamás, 1941. 70 – 71. p.

102

Bölcsészettudományi Szekció Középfölde később tenger által elborított területén, Beleriandban lett megalapítva, északon, egészen közel a sötét istenség, Melkor országához, az Echoriath hegység gyűrűjében.127 Csodálatos és erős lakhely volt ez, amelyet halhatatlan királya és népe évszázadokon át bővítet és erősített. A várost szigorúan elszigetelték a külvilágtól, bejáratát varázslat és titok védte, s miközben Melkor hatalma sorra feldúlta a többi tünde birodalmat Beleriandban, Gondolin gyarapodott és virágzott. Végül a lakók elbizakodottsága és elszigeteltsége mérhetetlenné növekszik: hiába jön el egy halandó, Tuor, s hiába figyelmezteti Turgont közelgő végzetére, a király nem hallgat rá. Camelot sorsához hasonlóan belső árulás lesz a város veszte, a király unokaöccse, Maeglin Melkor fogságába esik, s elmondja neki Gondolin titkát. Melkor addig elképzelhetetlen méretű és erejű, iszonyú hadserege végül elpusztítja a várost, de Tuornak köszönhetően sokan el tudnak menekülni egy titkos alagúton át, és Tuor valamint Turgon leánya, Idril közös gyermeke Earendil végül eljut majd Valinorba, az istenek honába, s a valák, tündék, emberek bosszúálló serege megtöri Melkor hatalmát. Gondolin tehát megfelel mind az atlantiszi, mind a camelot-i előképnek. Tökéletesen szimmetrikus, kör alapú város, amelyet halhatatlan erő emelt, elszigetelt, s csak a kiválasztottak számára elérhető, harmónia és rend uralja, s a hitványság lesz a veszte. Ha megtekintjük Gondolin térképét,128 láthatjuk, hogy víz veszi körül, mint Atlantiszt és Utópiát, ill. szabályos mértani idomok rendezhetőek el benne, kör, négyszögek és sokszögek. Közepén áll a királyi vár, mint Atlantisz és Utópia esetében. A királyi vár előtt álló két fa arról tanúskodik, hogy Gondolin a Halhatatlanok földjének utánzata, s maga Turgon is azzal dicsekszik, hogy Gondolin szépségében már fölülmúlja a tündék Valinorbeli városát, Tiriont. (Ezáltal isteni gőg bűnébe is esik.)

6. Númenor: jutalom és büntetés Mint már említettük, Gondolin eleste a Tolkien-féle „üdvtörténet” szempontjából nem hiábavaló: a valák, tündék és emberek közös utódja, Earendil eljut Valinorba, és hívására az istenek, tündék hadereje az emberek támogatásával megtöri Melkor hatalmát. A halhatatlanokkal együtt harcoló emberek jutalmul egy csodálatos szigetet, Númenort kapják ajándékba, ott élhetnek a Beleager tenger közepén, éppen félúton Középfölde és Valinor között.129 Ha megnézzük a Karen Wyn Fonstad-féle térképet, s összehasonlítjuk Atlantisz, de még inkább Utópia ábrázolásával, azonnal szembetűnnek a hasonlóságok és markáns különbségek. Utópia ábrázolatán hat város látható, amelyek egy képzeletbeli hexagram hat csúcsának feleltethetők meg. A hexagram a tökéletesség, a harmónia jelképe,130 s ez az Utópia írójának szándékával is egyezik, mivel egy tökéletes államot akart ábrázolni. Tolkien Númenorjával már kissé más a helyzet. A sziget ötágú csillag, pentagram formáját ölti fel. (Öt félszigetből áll, melyek egy ötszög alakú középső tartományt zárnak körül, s az egész sziget közepén szintén pentagramot formázó hegy: a Meneltarma emelkedik.) Ez a szimbólum kettős értelmű. Amíg a hexagram mindig egyforma (mivel tökéletesen szimmetrikus), addig a fölfelé mutató hegyű pentagram pozitív jelkép, többek között „a jó célra fölhasznált erők” és a „fehér mágia” szimbóluma”, míg a lefelé mutató hegyű pentagram negatív jelkép, a bukást,

127

Említve A szilmarilokban (TOLKIEN, 2008, 138 – 145., ill. 281 – 289. p.); az Elveszett mesék könyvében (TOLKIEN, 2011. 447 – 533. p.) és a Befejezetlen regékben (TOLKIEN, 2012. 35 – 98. p.) Ez utóbbiban a legrészletesebb és legpompásabb a leírás a Gondolinba való bejutásról. Az út hét kapun át vezet: a Fakapun, a Kőkapun, a Vaskapun, az Ezüstkapun, az Aranykapun végül az Acélkapun keresztül juthatunk magához a fehér márványfallal kerített hétnevű városhoz. A város és környékének térképét lásd: WYNN FONSTAD, Karen, 1992. 23. p. 128 Lásd: Függelék, 4. ábra 129 WYNN FONSTAD, Karen, 1992. 38 – 39., ill. 41. p. 130 ZOBOR László, 2002. 55., ill. 57. p.

103

Bölcsészettudományi Szekció ill. „a rossz célra fölhasznált erőket, a fekete mágiát” jelképezi. 131 Ha Númenor ötágú alakját dél felől szemléljük, felfelé mutató csúcsú, pozitív értelmű, ha észak felől (ahonnan lakóinak támadása az isteni világ felé megindul), akkor lefelé mutató csúcsú, negatív értelmű pentagrammá válik. Tudjuk, hogy Númenor sorsában végül ezek a baljós előjelek beigazolódnak. A númenori emberek kezdetben hálával, hódolattal és szeretettel gondolnak a valákra, akiktől gyönyörű és gazdag szigetüket, hosszú életüket és hatalmas tudásukat kapják, s Númenor egyfajta Utópiává válik. Később azonban tudásukkal visszaélve és az örökkévalóságért sóvárogva előbb középfölde alacsonyabb embereit hajtják uralmuk alá, s végül, az utolsó király, Arany Ar-Pharazôn – igaz, az udvarába fogadott gonosz, Sauron hatására – megtámadja az isteneket is, és ezáltal Númenor Atlantisz (és Camelot) sorsára jut. Tolkien tudatosan, a verbalitás szintjén is hangsúlyozza az atlantida párhuzamot: „De mindez nem tartozik Númenor elmerülésének történetéhez, amiről már mindent elmondtunk. … A tenger partján élő Száműzöttek, amikor szívük vágyakozásában nyugatra tekintettek, Mar-nu-Falmarról szóltak, amely elmerült a habokban, és Akallabêthről, az Elbukottról, ami Atalante (kiemelés tőlünk) az eldák nyelvén.”132

7. Minas Tirith: a remény városa Miként Atlantisznak, úgy Númenornak is akadnak túlélői. A valákhoz hű emberek kilenc nagy hajóval, Elendil, Isildur, Anárion vezetésével kikötnek Középföldén, s nagy birodalmakat alapítanak, amelyek mindazonáltal Númenornak csak árnyképei lehetnek már. Jelen munkánkban nem térünk ki ezekre az országokra, csupán a déli birodalom, Gondor legjelentősebb városára, a Gyűrűk Urában szereplő Minas Tirith-re.133 Minas Tirith a Sauron erői által feldúlt és lerombolt egykori főváros, Osgilitah helyét veszi át a birodalom élén. Az eddig tárgyalt városokhoz és szigetállamokhoz hasonlóan a kedvező természeti alapokkal rendelkező helyszínt lakói felsőbbrendű tudás segítségével tökéletesen szimmetrikus és jól berendezett hellyé alakítják. A város hét körgyűrűből áll (mint Atlantisz), és nagyjából kör alapú, míg oldalnézetből egy hatalmas, hétemeletes torony afféle zikkurat-szerű monumentális építmény (mint Gondolin). Ötvözi Tirion és Gondolin sajátosságait, azonban lakói nem halhatatlanok, s ez majdnem pusztulásához vezet. A gondori királyok kihalnak, szerepüket helytartók veszik át, akik nem méltók őseik hatalmas tudásához és emberi léptékkel mérve szinte mérhetetlen hatalmához. A probléma egyik gyökere már a város alaprajzáról134 is látható: a tökéletes köröket mindössze egyetlen képződmény: a Holtak városa töri meg. Ez lesz az a hely, ahová az eszelőssé vált utolsó helytartó Denethor bezárkózik, és felgyújtja saját magát, és a városát is. A végzetes pusztulást azonban megakadályozza egy előre nem látott tényező, Pippin, a hobbit megjelenése, aki riasztja Gandalfot és a városlakókat, s így csupán Denethor és a baljós kriptaváros semmisül meg a tűzben: Minas Tirith végül elkerüli mind Gondolin, mind Númenor (tehát Atlantisz és Camelot), ám Utópia sorsát is – megmenekül a pusztulástól, de az embertelen rideg rendtől is. Aragorn király beiktatásával emberi lakhellyé válik, egykori tökéletességét talán elveszítve, de gyarapodó és őszintén boldog lakosainak javára válva, amivel végül paradox módon sokkal inkább megvalósul az a cél, amiért eredetileg létrehozták. 131

ZOBOR László, 2002. 56. p. Tolkien, 2008. 329. p. 133 A Christopher Tolkien által összeállított posztumusz-kötetben még számos helyen bukkan elő az említés szintjén. TOLKIEN, 2012. többek között: 428. p., 485 – 486. p., 489. p., 491. p., 497 – 498. p., 510. p., 516 – 517. p., 519 – 520. p., stb. 134 Függelék, 6. ábra 132

104

Bölcsészettudományi Szekció

Függelék

1. ábra: Maróti Géza: Atlantisz, forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Mar%C3%B3ti-Atlantisz_1.jpg

2. ábra: Maróti Géza: Atlantisz. Rekonstrukció: Varga Péter, forrás: http://loveandunity.interneteurope.eu/~mimhu/tartalom.php?ID=544

105

Bölcsészettudományi Szekció

3. ábra: Ambrosius Holbein: Utopia (1518) Forrás: http://annalicemoshist8ria.blogspot.hu/2012/08/el-sentido-intramundano-1-dela-utopia.html

4. ábra: Gondolin térképe, forrás: http://dc510.4shared.com/img/rfpc0M3z/s7/Map_of_Gondolin.jpg

106

Bölcsészettudományi Szekció

5. ábra: Númenor térképe, forrás: WYNN FONSTAD, Karen: The Atlas of Middle-earth, Revised Edition, Boston, 1992. 43. p.

Irodalomjegyzék [1]

[2] [3] [4]

[5] [6] [7]

[8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15]

ACÉLPATKÁNY: Tolkien életművének vallási hatása, [on-line] elérhető: http://sfmag.hu/2013/01/07/tolkien-eletmuvenek-vallasi-hatasa/ (letöltés: 2013. január 7.) CARPENTER, Humphrey: J. R. R. Tolkien élete, Ember a mű mögött, Bp. Ciceró (2001) CARTER, Lin: Imaginary Worlds, The Art of Fantasy, New York, Ballantines Books (1973) DEÁK-SÁROSI László: Az emlékezet rétegei Tolkien mitológiájában, in: J. R. R. Tolkien: Fantázia és erkölcs, Jubileumi tanulmánykötet, szerk.: dr. PŐDÖR Dóra, NAGY Andrea, FÜZESSY Tamás, Bp, Magyar Tolkien Társaság (2012) 19 – 36. p. GALÁNTAI Zoltán: J. R. R. Tolkien: A szilmarilok, in: Galaktika, 128. VII. évf. (1991/5) 39. p. MORUS Tamás: Utópia, (ford.: Geréb László), Bp., Officina (1941) NAGY Gergely: Nincs többé mentség, Tolkien-kutatások Magyarországon, in: J. R. R. Tolkien: Fantázia és erkölcs, Jubileumi tanulmánykötet, szerk.: dr. PŐDÖR Dóra, NAGY Andrea, FÜZESSY Tamás, Bp., Magyar Tolkien Társaság (2012) 13 – 18. p. PLATÓN: Kritiász, in: Válogatott művei, Bp., Farkas Lőrinc Imre (1997) 133 – 152. p. PLATÓN: Timaiosz, in: Válogatott művei, Bp., Farkas Lőrinc Imre (1997) 173 – 266. p PÓSA Zoltán: Mese és fantasy – a mítosz teljességéért, in: Galaktika, 133. VII. évf. (1991/5) 68 – 69. p. TOLKIEN, J. R. R.: A Gyűrűk Ura, Bp., Európa (2002) TOLKIEN, J. R. R.: A szilmarilok, Bp., Európa (2008) TOLKIEN, J. R. R.: A tündérmesékről, in: Szörnyek és Ítészek. Debrecen, Szukits (2006) 167 – 227. TOLKIEN, J. R. R.: Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről, Bp., Európa (1996) TOLKIEN, J. R. R.: Beowulf: Szörnyek és ítészek, in: Szörnyek és ítészek, Debrecen, Szukits (2006) 11 – 80. p. 107

Bölcsészettudományi Szekció [16] [17]

TOLKIEN, J. R. R.: Elveszett mesék könyve, Bp., Cartaphilus (2011) Végh Dániel: A magyar fantasy-irodalomról, in: Holmi (2007. szeptember), [on-line] elérhető: http://www.holmi.org/2007/09/vegh-daniel-a-magyar-fantasy-irodalomroljegyzetek (letöltés: 2012. szeptember 13.) [18] WYNN FONSTAD, Karen: The Atlas of Middle-earth, Revised Edition, Boston, Houghton Mifflin Company (1992) · [19] ZOBOR László: Az ősminták ereje (doktori értekezés), Bp., Magyar Iparművészeti Egyetem (2002) [on-line] elérhető: http://konyvtar2.mome.hu/doktori/ertekezesek/DLAertekezes-ZoborLaszlo-2003.pdf (letöltés: 2012. szeptember 13.)

Szerző Dr. Galuska László Pál: Magyar Nyelv és Irodalom Szakcsoport, Alaptudományi és Szakmódszertani Intézet, Tanítóképző Főiskolai Kar, Kecskeméti Főiskola. Kecskemét, 6000 Kaszap u. 6 – 14., Magyarország. E-mail: [email protected]

108

Bölcsészettudományi Szekció

Mesei jellemzők Göttfy Borbála emlékiratában Kutrucz Zsuzsanna Varga István Kereskedelmi, Közgazdasági Szakközépiskola és Szakiskola Összefoglalás: Dolgozatomban azt mutatom be, miképp épült bele a mese műfaji sémája Götffy Borbála emlékiratába. A mű szerkezetében kimutathatók a Propp által meghatározott mesemozzanatok, a mese szerepkörei és egyéb fontos mesei motívumok. Abstract: The essay is about the integration of tale schema to Götffy Borbála’s memoir. Structural elements defined by Propp, other functions and patterns can be found in her work. Kulcsszavak: Göttfy Borbála, emlékirat, mese Keywords: Göttfy Borbála, memoir, tale Mátisfalvi Götffy Borbála az első magyar női emlékiratíró.135 1770. december 29-én született a Kraszna megyei Kémeren.136 Székely nemesi családból származott, Götffy László Hunyad vármegyei adószedő és kovásznai Márkus-Deák Judit gyermeke, Ponori Thewrewk János felesége. Három fia között található Ponori Thewrewk József, aki íróként vált híressé, és akinek köszönhetően édesanyja emlékirata megjelent, 1823-ban. A Götffy Borbálával kapcsolatban ismert utolsó dátum a memoár keletkezési éve, 1816.137 Az emlékirat, amelynek címe Néhai Mátisfalvi Göttfy László háznépének Hóra pórhada miatt esett romlása,138 az 1784-ben történt eseményekről szól, a Horea, Cloşca és Crişan által vezetett magyarok elleni román parasztfelkelésről,139 ahogyan azt az akkor tizennégy éves Göttfy Borbála és családja átélte. A mese műfaji jellemzői felismerhető módon jelennek meg Götffy Borbála emlékiratában. A mű szerkezete hasonlóságot mutat a mesék szerkezetével. Propp szerint „morfológiailag mesének tekinthető minden olyan fejlemény, amely a károkozástól vagy hiánytól különféle közbeeső funkciókon keresztül házassághoz vagy más megoldás értékű funkcióhoz vezet. Zárófunkcióként szerepel némely esetben a megjutalmazás, szerzés, vagy a baj megszüntetése, megmenekülés az üldözés elől stb.”140 Götffy Borbála történetének elején a családot ért támadás, és ezután az elbeszélő bántalmazása feleltethető meg a károkozás mozzanatának. A hiány kialakulását eredményezi a veszély megjelenése, amikor megszűnik a biztonság és a családnak menekülnie kell. A történet végén megtaláljuk a megoldás értékű funkciót: az életben maradt családtagok biztonságos helyre kerülnek. A megjutalmazás sem

135

S. SÁRDI Margit, Beszélt nyelv a 18. századi emlékíróinknál = Folklór és nyelv, szerk. SZEMERKÉNYI Ágnes, Bp., Akadémiai Kiadó, 2010. 258. 136 Új magyar irodalmi lexikon, 1., főszerk. PÉTER László, Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 698. 137 SZINNYEI József, Magyar írók élete és munkái 3., Bp., 1894, 1397.; A másik magyar haza 1750–1790. Erdély öröksége, bev. JANCSÓ Elemér (Erdélyi emlékírók Erdélyről VIII, szerk. MAKKAI László, RAVASZ László, CS. SZABÓ László), Budapest, Franklin Társulat, 1942. 189. 138 GÖTFFY Borbála, Néhai Götffy László háznépének Hóra pórhada miatt esett romlása = A másik magyar haza 1750–1790. Erdély öröksége, bev. JANCSÓ Elemér (Erdélyi emlékírók Erdélyről VIII, szerk. MAKKAI László, RAVASZ László, CS. SZABÓ László), Budapest, Franklin Társulat, 1942. 149–183. 139 MOLITOR Ferenc, II. József, a császári Don Quijote. Mozaikkockák valósághű arcképéhez, Bp., Gondolat, 1987. 293–296. 140 PROPP, Vlagyimir Jakovlevics, A mese morfológiája, Bp., Osiris-Századvég, 1995, 92.

109

Bölcsészettudományi Szekció marad el, többször is visszatér rá a szöveg.141 Részletesebben is kimutatható a mesei szerkezet, ha a történetet megvizsgáljuk a Propp által megállapított mesemozzanatok szerint142: 1) Hiány, károkozás, amelyben a hős értesül a bajról és elindul vagy elűzik otthonról. 2) Térbeli helyváltoztatás. 3) Találkozás a segítővel és az adományozóval, vagy csak az egyikkel. 4) Újabb térbeli helyváltoztatás. 5) Összecsapás az ellenféllel. 6) Az álhős szereplése, lelepleződése. 7) Lakodalom. Láthattuk, hogy az 1) teljesül: miután elér a családhoz a felkelés híre, úgy döntenek, hogy elmenekülnek otthonról. Megtörténik a károkozás, amely 2) térbeli helyváltoztatásra kényszeríti az elbeszélőt, akit ezentúl egyedül követünk nyomon. Az elbeszélő menekülés közben 3) találkozik segítővel vagy adományozóval, ő a molnárné. Mikor édesanyja csatlakozik hozzá, aki szintén átélte 2) az első helyváltoztatást, majd pedig 3) egy segítő szereplőnek köszönhetően jutott el lányához, 4) újabb térbeli helyváltoztatásra kényszerülnek. A vadász, aki segítségükre lesz, ismét a 3) segítő vagy adományozó kategóriába tartozik. A tőle kapott információ és segítség hatására pedig a két szereplő 4) újra útnak indul. Megint 3) segítőkkel találkoznak, a hajósmester ideiglenesen befogadja őket, majd pedig a Torjay házaspár látja vendégül és ápolja a menekülőket. Ide Tógya Tódor elküldi a kisebb lányt is, így ezentúl hárman bujdokolnak. Ekkor ismét 1) hír érkezik egy újabb támadásról, de most az elbeszélő és társai szemszögéből nézve nem történik károkozás, őket nem éri bántódás. Viszont megint 2) térbeli helyváltoztatásra, vagyis menekülésre kényszerülnek. 3) Segítőkkel találkoznak, amikor Breznyiken a katona házaspár befogadja őket. 5) Az összecsapás az ellenféllel akkor történik, amikor a házaspárt és családját is fenyegetés éri, és végül a házba is bemennek a fenyegetően viselkedő lázadók. A katona Forró János kidobja házából a veszélyes betolakodókat, és azzal, hogy átvészelik az éjszakát, a baj megszűnik, így a férfi legyőzte az ellenfelet. Ezt követően Forró János elviszi a három szereplőt Dévára, ezzel megold minden megoldható problémát, hőseink biztonságba – és újra családi körbe – kerülnek. Végül a 7) mozzanatnak megfeleltethető a lakoma: „Eggy perczenet mulva annyi jó ételt és válogatott italt tétetett n. tisztelt Bátyám a’ Szekeresünk’ elébe, hogy ez azt sem tudta, mellyikhez fogjon előbb?” (180) és a jutalom, valamint ide tartozik az ellenfelek megbüntetése is, amelyet a Gondviselés visz véghez: „Az Úr Isten (…) a’ pogány Falúsbírót, érdeme szerint megbüntette.” (183). Tehát a proppi mesemozzanatok jól észrevehető módon jelen vannak a műben, igaz, nem tartják be azt a Propp által rögzített szabályt, miszerint a sorrend nem módosulhat. Bizonyos mozzanatok többször ismétlődnek, a 6) pedig teljesen kimarad. Ennek ellenére mégis figyelemreméltó a hasonlóság a vizsgált emlékirat és a mesék szerkezete között. Boldizsár Ildikó Meletyinszkij megfigyelését idézve írja, hogy a mese szerkezete bináris blokkok rendszeréből áll, amelyben a negatív és a pozitív részek felváltva követik egymást. A sor mindig negatívval kezdődik, és pozitívval ér véget. Ez a rendszer kimutatható a vizsgált emlékiratban is. Támadást megmenekülés, reménytelen helyzetet reményteli követ. Ez a kettősség jelenik meg akkor is, amikor jó és rossz többször is összecsap, ami szintén a mese

141

„Dec. 7-dikén, Kedden reggel n. B. Józsika Dániel a’ Szekeresnek húsz Rftokat küldött ezüst pénzben, és Donáth Antal Bátyám hasonlóképen húsz ezüst forintokkal ajándékozta-meg azt. Kinek továbbá általadta a’ Menedéklevelet, és útravalót, bort eggy, pálinkát félvedret, két nagy fejér czipót, és néhány font halat.” (180) 142 PROPP, 33–66, BÁRDOS József, GALUSKA László Pál, Jegyzet a Gyermekirodalom kurzushoz, Kecskeméti Főiskola, Kecskemét, 2007. 42–43.

110

Bölcsészettudományi Szekció fontos jellemzője.143 Ez az összecsapás többször is felbukkan a műben ugyanazt a forgatókönyvet követve. A rossz, vagyis egy vagy több ellenséges román fenyegetően lép fel a menekülőkkel szemben, de erre megjelenik a jó, vagyis egy vagy több barátságos román, aki a menekülők védelmére kel.144 Ez a forgatókönyve többek között annak a jelenetnek is, amikor a menekülők Breznyikhez érnek, és az ottani falusbíró fenyegeti őket, és tiltakozik az ellen, hogy bemenjenek a faluba. Ekkor jön Forró János felesége, Flórinka, és védelmébe veszi, majd házába fogadja őket, a falusbíróval pedig elrendezi a helyzetet. A mese kellékei közé tartoznak még tipikus motívumok, eszközök és különleges szerepköröket ellátó szereplők. Az egyik tipikus mesei motívum a háromszori ismétlődés jelensége.145 Erre is több példát találunk a műben. Az első az, amikor az édesanya a történet elején kapott hírek hallatára elindul, hogy felkeresse bátyját, és útja során háromszor szólítja meg gyanúsnak látszó román csapat (kétszer az egyik, egyszer a másik). Ezen az úton három jókívánságot kap arra vonatkozóan, hogy őt és családját védje meg az Isten a közelgő bajtól. Az elbeszélőt három román üldözi, miután a családot megtámadták a lázadók, és három román megy be a katona házaspár házába félelmet kelteni. Forró János háromszor ijed meg, és bizonytalanodik el abban, hogy jól teszi-e, hogy a menekülő magyarokat Dévára viszi. Nemcsak a hármas szám jelenik meg a műben, hanem egyszer a tizenhárom is: az elbeszélő és édesanyja tizenhárom napig éhezik, mire a vadászok rájuk találnak. Mesebeli mágikus tárgyként jelenik meg a történet első felében a tarisznya, amelynek jelentőségére az elbeszélő hívja fel a figyelmet azzal, ahogy végigkíséri a tárgy sorsát, ezzel készítve elő a jelenetet, ahol fontos szerepe lesz. Propp szerint a varázseszköz ugyanazt a funkciót tölti be, mint egy csodás segítőtárs, a különbség a kettő között csupán annyi, hogy az egyik élőlény, a másik pedig tárgy. Boldizsár Ildikó meghatározása szerint viszont varázseszköz, vagyis mágikus tárgy minden, ami hétköznapi használati tárgy jellegétől megfosztva vagy abból kiemelve különleges módon szolgálja gazdáját.146 A tarisznyát az elbeszélő akkor említi először, amikor arról mesél, miként készülődtek, mielőtt elhagyták otthonukat, hogy elkerüljék a közelgő veszélyt. Ekkor csomagolt ételt a tarisznyába, hogy legyen mit enniük. Amikor útnak indulnak, az elbeszélő fontosnak tartja elmondani, hogy a tarisznyát át akarta venni tőle Mihály apsitos, de ő nem adta oda. 147 Amikor megtámadják őket a lázadók, Mihály apsitos azonnal meghal, a lány életét viszont hamarosan megmenti a tárgy: „a’ földre leestem; ollyan szerencsésen, hogy a’ gyermeki játékból nyakamba-vetett tarisznya a’ benne volt száraz eleséggel, csudálatosan a’ fejemre felfordult. És így a’ Kegyetlenkedők’ irgalmatlan ütéseik jódarabig nem a fejemet, hanem a’ tarisznyát érvén, az az öszveagyalástól még most megmentődett” (154). Ezt követően a tarisznya eltereli a támadók figyelmét a bántalmazásról, mert azt hiszik, kincset vitt magával a lány. Összességében ennek a tárgynak köszönhetően menekül meg az elbeszélő, tehát teljesül a segítő funkció is, és az is, hogy a tárgy különleges módon szolgálja gazdáját. A „jótett helyébe jót várj” típusú együttműködésnek is nagy szerep jut a történetben. A 143

BOLDIZSÁR Ildikó, Varázslás és fogyókúra. Mesék, mesemondók, motívumok, József Attila Kör, Kijárat Kiadó, 1997, 184, PETROLAY Margit, Könyv a meséről. Az emberiség emlékezete, Bp., Trezor Kiadó, 1996, 94. 144 Például: „Ezeket két Oláhok követték, kik hasonló módon bajoskodtak velünk. E’ kettőt három, vasvillákkal felfegyverkezett kísérte, kik minket szinte fejbe verének (…)De hirtelenűl ugyancsak városi Oláhok érkezvén oda, amazokat nagyon kezdették szídni, hogy nekünk, elalélt lelkeknek miért nem hagynak békét? és magokkal elvitték.” (168) vagy: „eggy Bóta Juon nevű Ilyei Oláh a’ kezében tartott puskáját felemelvén, minket czélba vett, és nagyot rivalkodott, hogy meg ne próbáljuk a’ révhez közeledni, mert mingyárt fejbe lő. De mí, mint csak lehetett, ballagtunk a’ rév felé. A’ ki látván közel-menésünket, újra nekünk rivalkodott, hogy álljunk-meg, mert eggyszeribe tüzet ad. Ekkor a’ több városiak kiragadták kezéből a’ puskát, és különösen kettő a’ két karját megfogván, nekünk ezt kiáltották, hogy siessünk a sajkába belépni” (170). 145 PROPP, 74–75, PETROLAY, 116. 146 PROPP, 82, BOLDIZSÁR, 116. 147 „utánam Mihály Apsitos, ki a’ tarisznyát kérte tőlem, de én nem adám oda; hanem gyermekségből a’ nyakamba vetettem” 154.

111

Bölcsészettudományi Szekció menekülők több esetben kapnak segítséget azért, mert korábban jót tettek a segítő családjával. Jernyila Tódor is és az idősebb vadász is hálás azért, mert a magyar asszony valamikor ápolta a feleségét. Előfordul olyan is, amikor megfordul a helyzet, és a főszereplők lesznek azok, akik jót ígérnek jótettért cserébe, mert valakit rá akarnak venni kockázatosabb segítségnyújtásra. Boldizsár Ildikó megállapítja, hogy ez az együttműködési forma a mesékben általában állatokra jellemző. Feltétele, hogy önszántából, erkölcsi kötelességből segítsen a mesehős a bajba jutott állaton. Ilyenkor általában megosztja vele ételét, és meggyógyítja.148 Ez a motívum emberekre átültetve megtalálható Götffy Borbála művében is. Az elbeszélő édesanyjáról az derül ki, hogy a megállapításnak megfelelő módon segített annak idején, de épp ezt teszik a menekülőkkel is azok, akik befogadják és ápolják őket, például a magyar házaspár, Torjay Sámuel és felesége, valamint a breznyiki román család is. A mesében a különleges szerepkört ellátó szereplők közé tartoznak még a segítő állatokon túl a hős, az ellenfél, a segítők és az adományozók. Propp az általa vizsgált varázsmese hősét úgy határozza meg, hogy ő az a szereplő, aki a bonyodalomban bekövetkezett károkozást közvetlenül elszenvedi, vagy hiányt érez, esetleg ő az, aki vállalja, hogy a bajt vagy más személy hiányérzetét megszünteti. Továbbá a hős a cselekmény során varázseszközre vagy csodás segítőtársra tesz szert, és él annak hatalmával. Ennek alapján megállapítható, hogy az elbeszélőre és kísérőire, az édesanyjára és a kishúgára is illik a mesehős leírása: elszenvedték a károkozást, megélik a hiányt, és segítő szándékú embereknek köszönhetően oldódik meg helyzetük. Ezenkívül az idősebb lánynak még varázseszköze is van egy rövid ideig. Boldizsár Ildikó azt írja, hogy a mesehős általában először saját családjában jelenik meg, de az anya, apa és testvérek szerinti teljes család ideális állapotának fennállása csak rövid ideig tart. Ezután megbomlik a családi egyensúly, például meghal az egyik szülő. A vizsgált memoárban is a család szétesésével kezdődnek a bajok, és hamarosan megölik az édesapát, igaz, az apa halálának a történetben nincs újabb következménye úgy, ahogy a mesében, ahol a hős sorsának rosszra fordulását indítja el vagy fokozza a tragédia. A női mesehősöknek éppúgy meg kell küzdeniük az ellenséggel, mint a férfi mesehősöknek, csak a saját módszerükkel teszik azt. Útjuk során ők is rengeteg megpróbáltatáson mennek keresztül, és sok próbát állnak ki. Az emlékirat elbeszélője és családtagjai rengeteg megpróbáltatáson esnek át kezdve a rettegésben töltött türelmes várakozástól az éhezésen és szomjazáson át a fizikai fájdalmakkal való küzdelmekig azért, hogy tovább haladhassanak céljuk felé, a biztonságos rokoni környezetbe. Az ellenfelet Forró János győzi le helyettük, aki a segítőtárs funkcióját ellátó szereplőnek bizonyul, ugyanis a segítőtársak öt proppi funkciója közül négyet teljesít. Megmenti a hősöket az üldözőiktől, megoldja a nehéz problémákat, segít a hősöknek a helyzetváltoztatásban, és megszünteti a bajt és a hiányt.149 A segítőtársak és az adományozók szerepköre Götffy Borbála művében nem választható el olyan élesen egymástól, mint a mesében. A mesebeli adományozó véletlenül kerül a hős útjába, és tőle független szereplő, vagyis semleges vele szemben, viszont a segítőtárs szoros kapcsolatban áll a mesehőssel. Az adományozó birtokolja a bonyodalom megoldásához szükséges tudást vagy eszközt, például tud a keresett személy hollétéről, vagy ismeri a segítőtársakhoz vezető utat. Viszont ezeket a dolgokat vagy információkat a hősnek kell megszereznie az adományozótól. A vadászra tökéletesen illik az a meghatározás, miszerint tud olyan információkat, amelyek a menekülőket hozzásegítik a cél felé tervezett útjuk folytatásához. Elmondja, hogy Ilye biztonságos hely a magyarok számára, és azt is, hogy Déván győzedelmesen harcolt Donáth Antal és Götffy István. Ribiczey nevű ilyei nemes is olyan információt oszt meg a menekülőkkel, ami továbbviszi őket, mégpedig azt, hogy könnyen és biztonságban eljuthatnak Dévára a rokonaikhoz. A Gondviselés is tekinthető segítőtársnak, méghozzá ő az egyetlen szereplő, aki varázsképességekkel bír, ami megfelel a 148 149

BOLDIZSÁR, 96. PROPP, 53, BOLDIZSÁR, 27–37; 72.

112

Bölcsészettudományi Szekció mű vallásos világképének is. A mesebeli ellenfeleket úgy írja körül Boldizsár Ildikó, hogy ők azok, akik feldúlják a boldog család nyugalmát, bajba sodorják a családtagokat, és kárt vagy veszteséget okoznak. 150 Összefoglalva megállapítható, hogy a Götffy Lászlónak és családjának a felkelés során elszenvedett történetét megörökítő emlékiratba beleépült a mese műfaji sémája.151 Ennek megfelelően a három menekülő a mese hőse, akiknek a kezdetekkor kárt okoznak az ellenfelek, a felkelők, de segítőtársaknak, adományozóknak és saját kitartásuknak köszönhetően legyőzik a gonosz erőket és megoldják a bajt. A történet végére a túlélők biztonságba kerülnek, megszűnik a mű világát felforgató veszély, és mindenki elnyeri méltó jutalmát vagy büntetését.

Szerző Kutrucz Zsuzsanna: Varga István Kereskedelmi, Közgazdasági Szakközépiskola és Szakiskola. 1096 Budapest, Lenhossék utca 31. III/15, Magyarország. E-mail: [email protected].

150

BOLDIZSÁR, 66; 55. PATAKI Ferenc, Az önéletírás „dramaturgiája”: az élettörténeti forgatókönyvek, Pszichológia (17), 1997/4. 339389. és LÁSZLÓ János, Az irodalmi műfajok mint kognitív sémák, Pszichológia (14), 1994/3. 325-342.

151

113

Bölcsészettudományi Szekció

Könyvkiadás és műfordítás kultúrpolitikai kontextusban Adalékok a német irodalom magyarországi recepciójához Lipócziné Csabai Sarolta Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Kar, Idegennyelvi és Továbbképzési Intézet Összefoglalás: A német nyelvű irodalom magyarországi kiadásának történetében kiemelkedő és „csendesebb” időszakok egyaránt voltak. Dolgozatomban a legolvasottabb német író, Karl May évfordulóinak alkalmából műveinek kiadás- és befogadás-történeti adatait és jelenségeit elemzem, hozzájárulva a hazai és a nemzetközi Karl-May-recepció pontosabb képéhez. A kutatás keretében rávilágítok a vizsgált könyvkiadás-történet és annak kultúrpolitikai háttere közötti összefüggésre, részletet mutatok be egy átdolgozott Karl-May-regényfordítás kritikai elemzéséből, valamint kitérek további, a recepció-esztétika területéhez tartozó témákra. Abstract: In the history of the edition of the German literature in Hungary were both intensive and "quiet" periods as well. In my essay I will focus on the nowels of the most widely read German writer Karl May, on the occasion of his anniversary. I will analise edition- and reception-historical data and contribute to the correct content of the domestic and international Karl-May-reception. In the frame of the research I will show the culturalhistorical context of the book publishing, make critical analysis of a literary translation and answer questions on the field of the reception aesthetics as well. Kulcsszavak: német irodalom, kultúrpolitika, kiadás-történet, Karl May-recepció Keywords: German literature, culture politics, edition history, Karl-May-reception

1. Előszó A német nyelvű irodalmi alkotásokat a 19. századi Magyarországon még sokan olvasták eredetiben is. A műfordítási tevékenység a 19. sz. második felében Arany János kezdeményezésére lendült fel. Azóta napjainkig a német nyelvű irodalom magyarországi kiadás-történetének voltak kiemelkedő és „csendesebb” időszakai egyaránt. Műveinek legtöbb példányszámú kiadását a német írók közül Karl May „könyvelheti el”. Jelen dolgozat az ő műveinek magyarországi recepciójával foglalkozik, kiterjed a kiadásés fordítástörténet fontos adataira és fordítás-elemzési példával mutatja be egy mű „sorsát” és annak kultúrpolitikai hátterét. Mindemellett tárgyal Karl May műveinek hatásához kapcsolódó további kérdéseket is. E dolgozat írója a német nyelvű irodalom több alkotójának – műfordítás-elemzést is alkalmazó – magyarországi recepciójára vállalkozott már. A jelen témában elvégzendő széleskörű nemzetközi kutatást az ausztriai Charles Sealsfield Társaság kezdeményezte, ami kutatók egész sorát motiválta a német író recepciójának feldolgozására. E munka a kutatási folyamat egy állomásának eredményeit tartalmazza.

114

Bölcsészettudományi Szekció

2. Karl Mayról, a legolvasottabb német íróról - évfordulók kapcsán Karl May (1842. Ernstthal; 1912. Radebeul) a világ legolvasottabb német írója, akinek kaladregény hősei a Winnetou, Old Shatterhand, Hadschi Halef Omar és Kara Ben Nemsi hoztak világhírnevet. Az UNESCO adatai alapján a német irodalomból az ő műveit fordították le a legtöbb nyelvre és azok érték el a legnagyobb példányszámot a világon. A kb. 200 millió példány fele Németországban jelent meg. Karl May élete, műveinek sajátosságai, mediális megjelenése, világméretű hatása, recepciója, népszerűségének titka napjainkban is foglalkoztatja a kultúratudományok szakembereit. Ebben az évben hármas évforduló alkalmából tűzték napirendre az irodalomkutatók és kultúrtörténészek Karl May életművének különböző aspektusait: az író születésének, első műve kiadásának, valamint halálának évfordulója alkalmából. 2011-ben megjelent egy új Karl-May-biográfia is, amelynek egyik újdonságát a nemzetközi recepció adja.152

3. Adatok Karl May regényeinek magyarországi kiadástörténetéből A gazdag kiadástörténet e dolgozatban idézendő adatai nem fedik le a magyarországi Karl May-kiadások összes adatát, de jól tükrözik a könyvkiadók intenzív érdeklődését a népszerű német romantikus író művei iránt a 19. sz. elejétől 1946-ig, majd pedig 1964-től napjainkig. · ·

· ·

·

·

·

152

Karl May művei közül a 19. sz. végétől 1989-ig megközelítőleg 40-et fordítottak le magyar nyelvre és adtak ki a magyarországi kiadók. A Hans-Dieter Steinmetz által publikált adatok alapján (Steinmetz 1975, 33) – pl. 1896 és 1976 között 114 kiadást – ami 138 kötetet jelent -értek meg Magyarországon Karl May művei. A listát a fenti időszakban megjelent 12 kiadással a Winnetou I-III. vezeti. Az 1964 utáni Móra Kiadó által kiadott átdolgozásokkal külön foglalkozunk. A fenti időszakon belül 1920 és 1946 között 40 művet, 7 kiadót és 25 műfordítót számolhatunk össze. A kiadók között megtalálható – többek között – az Athenaeum, a Pantheon és a Szent István Társulat is. Az 1946 előtti kiadások műfordítói között a legnevesebb személyiség az író-műfordító Kosáryné Réz Lola volt, aki megközelítőleg 70 regényt írt és ugyanennyit le is fordított az angol és német nyelvű világirodalomból. A teljes Winnetou I-III. regénytrilógiát 1927-ben fordította le, előtte Túróczi-Trostler József készített Winnetou-fordítást egy rövidített kiadás részére. A Karl-May-művek neves műfordítója volt a közel 100 világirodalmi alkotást lefordított Szinnai Tivadar is, akinek nevéhez fűződnek az 1964-től a Móra Kiadó által kiadott Karl-May-regény-átdolgozások is. Az újabb, 2000 utáni Karl_May-könyvkiadások nem a Móra Kiadónál megjelent átdolgozásokra épülnek, hanem visszatérnek az eredeti műfordításokhoz, így pl. a Winnetou-kiadások Kosáryné Réz Lola szövegéhez. A Duna International Kiadó 30 kötetre tervezett Karl-May-sorozat kiadását kezdte meg, bízva abban, hogy az olvasókat ma is érdekli Karl May műveinek képzelet szülte világa.

Schmiedt,Helmut: Karl May oder die Macht der Phantasie. München 2011

115

Bölcsészettudományi Szekció ·

Karl May önéletrajzi alkotása nincs a lefordított művek között. Ezzel magyarázható, hogy az író életútjának leírásánál helyenként hibás adatok szerepelnek.

4. A Winnetou az 1945 utáni magyar ifjúsági irodalom kontextusában Az 1950-ben megalapított Ifjúsági Kiadó – ami 1957-ben felvette Móra Ferenc nevét és a rendszerváltozásig az állam által finanszírozott egyetlen ifjúsági könyvkiadóként működött – 1964-ben és 1965-ben „Az Ezüst tó kincse”, 1966-ban pedig a „Winnetou” c. regények Szinnai Tivadar által „A magyar fiatalok részére” átdolgozott kiadását adta ki. Az átdolgozott „Az ezüst tó kincse” először 99.000, majd pedig 67 250 példányban jelent meg. (Ezekből 1500 – 2000 példányt kaptak bizonyos határon túli magyar kiadók is (Pozsony, Újvidék). Igen magas, a 2 milliót megközelítő példányszámot értek el az 1966-ban induló Winnetou-kiadások is. „Az ezüst tó kincse” c. regény 1964-es átdolgozott kiadásához készült utószóban (ami nem található meg a regény-átdolgozás mai elektronikus változatában) olvasható a nagy példányszám – ellentmondásos – indoklása. Eszerint a szülők és nagyszülők is ezeken a könyveken nőttek fel és emlékeznek a könyvbeli kalandokra. De ha lesz egy másik író, aki ugyanolyan érdekesen tud mesélni, de színvonalasabban ír, akkor Karl May művei végérvényesen feledésbe merülnek. (Szinnai 1964) A Winnetou-átdolgozás utószavában ma is olvashatjuk: „…anélkül, hogy az eredeti Winnetou-regény varázsát megtörtük volna, kurtítottunk, és összevontunk benne, ahol kellett.” „…hozzáértő és óvatos kézzel gyomlálgattuk ki mindazt, ami kínos érzéseket kelthet, vagy félreértésekre adhat alkalmat. Eltűntek a német felsőbbrendűség esetlen hangoztatásai, a túlzóan vallásos eszmefuttatások, a terjengős párbeszédek, és megmaradt a hamisítatlan mayi romantika: a szép vadászatok, az izgalmas vágták, a nagy indián csatározások, a hegyenvölgyön való üldözések romantikája.” (Szinnai 1966) Az utószó írója felmentette Karl May-t a „háborús bűnös” vádja alól is.153 „Az ezüst tó kincse” utószavából különösen nyilvánvalóvá válik, hogy Karl May regényeinek átdolgozott változatát az 1945 utáni magyar gyermekirodalomban bekövetkezett űr betöltésére kívánta felhasználni az akkori kultúrpolitika. A Karl May-átdolgozások így a betiltott és az 1945 után még meg nem született irodalom által létrejött hézagot töltötték be.154

4.1. Egy regény-átdolgozás nyomában: Karl May: Winnetou III., 7. fejezet Az 1966-os átdolgozás egy fejezetét – mintegy esettanulmányként - dolgozatunkban műfordítás-elemzésnek vetettük alá, hogy megtudjuk, mit is jelent „A magyar ifjúság részére átdolgozta” felirat.

153

„Késői támadói valósággal "háborús bűnöst" láttak benne – hiszen Karl May német volt, regényeiben a felsőbbrendűnek rajzolt hősök hangsúlyozottan németek, és jól tudja azt minden történelmet tanuló gyerek, hogy éppen a német felsőbbrendűséget hangoztatva ütötte fel a fejét a háborút kirobbantó nácizmus is. Ily módon a regényben olvasott indián csaták teméntelen halottja és a háború borzalmas öldökléseinek képe egybeolvadt az emberek emlékeiben, és indokoltnak tűnt a vád, hogy May a német fasizmus előfutára. Érthető volt a vád, mégis alaptalan. Karl May nem bujtogat gonosz indulatokra, nem botránkoztat meg, és nem is rémiszt el – éppen írói gyengéi mentik meg ettől.” (Szinnai 1966) http://mek.oszk.hu/00400/00445/html/winnet20.htm#4 ) 154

A megrövidített és leegyszerűsített változatok sok olvasó számára a mai napig a regény magyar műfordításaként és nem átdolgozásaként értelmeződnek

116

Bölcsészettudományi Szekció A vizsgált szövegrész: Winnetou III., 7. fejezet. Példák a nyelvi, stilisztikai eltérésekre: · Amíg az eredeti szöveg címe a fejezetben lejátszódó események helyszínét nevezi meg „Am Hancockberg” addig annak magyar változatában Winnetou halálsejtelmére utaló gondolatot találunk:„Sötét szárnyak suhogása”. A műfordító figyelmen kívül hagyta az eredeti címet. Ennek oka feltehetően az, hogy az egy képzeletbeli földrajzi név, amivel a műfordító nem akarta terhelni az olvasót. Ilyen eljárással sok helyen találkozunk az átdolgozásban, de találunk példát ennek ellentétére is. · Az eredeti műben Old Shatterhand egyes szám harmadik személyben szólítja meg barátját, Winnetou-t. Pl. „Wo ist mein Bruder getroffen?” (Azaz: Hol érte találat az én fivéremet?/Hol sebesült meg az én testvérem?) Az átdolgozott szövegben ez így hangzik: „Hol sebesültél meg?” · «Ntságe tche – hier in der Brust», antwortete er leise …”„- Itt - felelte elhaló hangon”. A fordításból kimaradtak az indián szavak. · Néhány sorral lejjebb ezt a kérdést olvashatjuk: „Hat mein Bruder noch einen Wunsch?” (Kíván/Óhajt még valamit a fivérem/testvérem?) Ennek fordítása: „Kívánsz még valamit?” A fejezet egészén végigvonul ez az egyszerűsítés, amelynek során a mű veszít emelkedettségéből, poétikai szépségéből. Az indián nyelv elemeinek elhagyása csökkenti a mű nyelvi gazdagságát. A műfordító mindegyik példa esetében egyszerűsítést alkalmaz, a fiatal olvasó – feltételezett – igényeihez igazodva. Az eltérések másik csoportját a tartalmi kihagyások jelentik, amelyek közül bemutatunk egyet példaként: · A vizsgált fejezetben egy egész „nagy jelenet” kihagyásának lehetünk tanúi. Winnetou kívánsága az, hogy halála előtt énekeljék el bajtársai az „Ave Maria”-t.155 A haldokló Winnetounak az ének 3 strófáját is elénekelték társai. A magyar olvasók azonban nem tudhatnak erről, mert az átdolgozásból kimaradt. · Hasonlóképpen arról sem tudhat a fiatal magyar olvasó, hogy Winnetou halála előtt így szólt bajtársaihoz: „«Ich glaube an den Heiland. Winnetou ist ein Christ. Lebe wohl!»(Itt Winnetou keresztény hitéről vallott: „Hiszek az Isten országában. Winnetou keresztény. Élj boldogan!”) ·

Módosult Winnetou temetésének leírása is. A fordításban nem hármas keresztet helyeznek a sírjára: „Legyőzött ellenségeinek skalpja helyett egyszerű fakereszttel jelöltük meg azt a helyet, ahol az apacs nemzet legnemesebb fia alussza örök álmát.”

·

A terjedelem a két nyelven a következők szerint alakul: a szavak száma a német eredeti szövegben 788, a magyar változatban 234.

A fentiekben említett szövegrész kihagyásának oka nyilvánvalóan az, hogy ne szerepeljen az átdolgozásban a pozitív hős megtéréséről szóló rész, nehogy vallásosságra nevelje a fiatal olvasókat. Az átdolgozás során a mű fennkölt párbeszédei hétköznapi dialógusokká egyszerűsödtek. Aki csak az átdolgozott műfordítást ismeri, egy rövidített, az eredetihez képest kisebb esztétikai hatású művel találkozik. Sérül továbbá az író – a műben tükröződő – világnézeti beállítottságának visszaadása is. Az irodalmi mű kulturális információk hordozója és kultúraközvetítő szerepet is 155

Karl May saját szerzeménye volt a regény eredeti szövegében olvasható „Ave Maria”-énekszöveg.

117

Bölcsészettudományi Szekció betölt. A műfordítás ezért nem csak nyelvi kompetenciát, hanem kulturális háttérismeretet is igényel. Ezt a szakirodalom több neves alkotója deklarálja Johann Wolfgang Goethe-től napjainkig. „A fordítást is nagyon tágan, különböző művelődések (kultúrák) közötti átjárásként, párbeszédként, az idegen elsajátításaként, átültetésként (transculturation), Nietzsche szellemében átalakításként s átértékelésként fogom fel.”- írja Szegedy Maszák Mihály (Szegedy-Maszák 2008) A dolgozat terjedelmi korlátai miatt a műfordítás-elemzés a jelen dolgozatban csak kisszámú, de következtetések levonására alkalmas példára szorítkozik. Felhívja a figyelmet ugyanakkor a műfordítás-kritika szükségességére is.

5. A „Winnetou”-átdolgozás kultúrpolitikai hátteréhez Elemzésünkben utalnunk kell a Winnetou-átdolgozás kultúrpolitikai hátterére. Mint ismeretes, az 1958-1989-ig folyamatosan működő Kiadói Főigazgatóság ügyelt arra, hogy a megjelenő művek ne közvetítsenek a Magyarországon akkor fennálló szocialista rendszerrel szembenálló nevelési eszméket. (Tóth 1992, 261) A műfordító figyelmen kívül hagyta az eredeti mű bizonyos kulturális közvetítőszerepét. A műfordítás-átdolgozás egy másik kulturális kontextusban jött létre és helyenként – szándékosan – mást közvetít, mint az eredeti mű. A fentiekben bemutatott jelenség, – a műcsonkítás – hátteréhez fontos információkkal szolgál Bart János írása is a világirodalmi művek magyarországi kiadásának szabályozásáról 1958 és 1989 között. Mint írja: „A kultúrpolitika mindenkor csupán alrendszere, ha úgy tetszik, kiszolgálója volt az állam eszközei fölött kizárólagosan rendelkező politikai hatalom társadalompolitikájának.” (Bart 2002, 20)

6. Regényhősök - nemzeti hősök Egy nemzet irodalmát a – lefordított – világirodalmi művek is alakítják. A jeles műfordításokat a nemzeti irodalom részének is tekintheti az irodalomtörténet. Vannak művek, amelyeket az olvasó saját nemzeti irodalmához tartozónak érez, írója nevét saját anyanyelvén használja. (Pl: Verne Gyula.) Nagy világirodalmi regényhősök beépülhetnek a nemzeti kultúrába vagy mintaként szolgálnak a hazai irodalom számára regényhősök megformálására. Helmut Schmiedt Karl-May-kutató ezzel kapcsolatban kifejtette bécsi előadásában: A KarlMay- regények több országban a nemzetivé válás (Nationalisierung) folyamatán mentek át. 156 A magyarországi befogadás-történethez is hozzátartozik egy ezzel rokon folyamat, a széles körben elterjedt Xantus János - Old Shatterhand – megfeleltetés. Ez azonban túlmutat a szereplő mű nemzetiesítésének tendenciáján. Eszerint Old Shatterhand-nek magyar „gyökerei” vannak, mert alakját a Somogy megyei születésű, az 1948/49-es forradalom és szabadságharc leverése után az Egyesült Államokba emigrált és ott – katonaként, diplomataként, földrajzi felfedezőként, zoológus kutatóként stb. – aktív közéleti tevékenységet folytatott jeles személyiségről – a Fővárosi Állatkert első igazgatójáról, aki az MTA levelező tagja volt – mintázta volna a német író. A hírt 1975-ben a német „Kulturspiegel” c. folyóirat tette közzé (Rullmann 1975, 3) Karl May úti beszámolóival bizonyítva állítását (Xantus 1861). Eszerint Karl May műveinek világa és Xantus János németül megjelent úti beszámolói azonosságokat mutatnak – véleménye szerint – Karl May olvasta azokat. 156

A Charles Sealsfield Társaság tudományos konferenciája a Karl May évforduló alkalmából. 2012. október 36. Osztrák Irodalmi Társaság Székháza, Bécs, Herrengasse 5.

118

Bölcsészettudományi Szekció A Karl-May Társaság közleményeiben megjelent írások egyike cáfolja az állítást. A cikkíró úgy véli, hogy a nagyszerű fantáziával rendelkező Karl May – aki köztudott, hogy csak regényeinek megírása után járt Amerika-regényeinek helyszínén – saját fantáziájára és – kimutathatóan – más forrásokra támaszkodott. (Hecker 1979, 38.) A Xantus János – Old Shatterhand-azonosság tudatában készült Xantus Gábor dokumentumfilmje is (2006)„Világjáró csizmák – avagy Magyar volt-e Old Shatterhand?” címmel. A film ugyancsak Xantus János útirajzainak valós és Karl May Amerikában játszódó regényei képzelt világának megegyező pontjaival kívánja bizonyítani a hipotézist. Xantus János élettörténetének mítoszteremtésre is alkalmas lehetőségét használja ki Jász Attila: XANTUSiada – avagy egy regényes életrajz története (Kalligram, 2007) c. verseskötetében, amelyben Xantus János fordulatokban gazdag életét rekonstruálja megidézve Old Shatterhand (Karl May) személyiségét is. A küzdelmes, sikerekből és kudarcokból álló kalandos élettörténetet a költő saját költői énjének kifejezésére használja fel. A verskötetre itt azért hivatkozunk, hogy felmutassuk, milyen szerepet kaphatnak létező és kitalált „szereplők” egy kortárs alkotó saját relációinak, valósághoz való viszonyának bemutatásában, és ez ebben az esetben éppen Xantus János élettörténetének elemeire és Karl May világára épül. Az intertextualitást erősen preferáló posztmodern irodalom lehetőségei így kimeríthetetlenek, ha az a kultúr- és irodalomtörténet alakjaira kíván építeni.

7. Összegezés A Karl-May-évfordulók alkalmából a dolgozatban bemutatott kiadás- és befogadástörténeti példák a hazai és a nemzetközi Karl-May-recepció részét képezik. A téma lehetőséget nyújtott a könyvkiadás történet és társadalmi-politikai háttér, a műfordítás, a kultúraközvetítés és a befogadás-esztétika néhány, a témához tartozó összefüggéseinek bemutatására és a kutatás lehetséges további irányainak megjelölésére.

8. Hivatkozások [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9]

Karl May: Winnetou I-III.; http://gutenberg.spiegel.de/buch/2341/9 (15.09.2013) Karl May: Winnetou I-IV.; http://mek.oszk.hu/00400/00445/html/winnet18.htm (15.09. 2013) Bart István: Világirodalom és könyvkiadás a Kádár-korszakban.Osiris Kiadó Bp. 2003 Hecker, Manfred: Janos Xantus und Karl May oder Auf der Spur einer Zeitungsente. In: Mitteilungen der Karl-May-Gesellschaft. Nr. 41. [1979.] S. 38–44. Rullmann,Hans Peter:Johann Xantus und Old Shatterhand; In:Kulturspiegel, 15.11.1975,S. 3. Steinmetz, Hans-Dieter: Die ungarischen Karl-May-Ausgaben. IV. Bibliographie 1920-1946. In: Mitteilungen der Karl-May-Gesellschaft 33-35. old. Szegedi-Maszák Mihály: Megértés, fordítás, kánon. Kalligram Kiadó Budapest, 2008. Tóth Gyula: Írók pórázon. A Kiadói Főigazgatóság irataiból 1961-70. Budapest, MTA Irodalomtudományi Intézet 1992. (261.old.) Xantus, Johann: Reise durch die kalifornische Halbinsel, 1854; In: Pettermanns Mitteilungen 1861

Szerző Lipócziné Dr. Csabai Sarolta főiskolai tanár: KF TFK, Idegennyelvi és Továbbképzési Intézet 6000 Kecskemét, Kaszap u. 6-14., E-mail: [email protected] 119

Bölcsészettudományi Szekció

A könnyek ereje Michael Ende A végtelen történet című művében Tóth-Kovács Nikolett Irodalomtudományi Doktori Iskola, Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Összefoglalás: A könny A VÉGTELEN TÖRTÉNET hátterében szerényen megbúvó motívum, mely a cselekményben mégis meghatározó szereppel bír. Jelentősége szinte csak az utolsó oldalakon mutatkozik meg, mikor a főszereplő édesapjának szeméből kigördülő könnycseppben megcsillan a Fantáziából hozott varázsforrás gyógyító ereje. Az Élet Vize a lélek könnyeivel mossa el a bánatot és a gyászt az apa és fia lelkéből, így szabadítva fel az egymás iránt érzett szeretetüket. Tanulmányomban A VÉGTELEN TÖRTÉNETen átívelő könny-motívumot kívánom bemutatni, elsősorban lélektani és intertextuális szempontok alapján. Vizsgálatom során a meseregény ill. más mesék ábrázolásainak elemzésével világítom meg a könny lélekgyógyító erejét. Abstract: The motive of tears hides in the background of The Never-Ending Story, however it is still one of the strongest ones and has also a determining role. Its significance appears almost just at the last pages when the healing power of the magic source glints in the tear of the main character's father. The Water of Life washes away the sorrow and grief from the soul and heart of the father and his son, thus releasing the love for each other. In this composition I would like to describe the tear-motive and explain it from psychological and intertextual aspects. I would like to prove its importance and healing power with introducing beside The Never-Ending Story other tales, novels and myths as well. Kulcsszavak: könny, sírás, megtisztulás, lelki gyógyulás Keywords: tears, crying, catharsis, recovery

Habár sírni az ember örömében is képes, a könnyek képzete elsősorban mégis a bánathoz kapcsolódik. [1] A sírás enyhít a szorongáson, és elcsendesíti az aggodalmakat. A mélyről feltörő, tisztító sírás segíthet feldogozni a dühöt, a fájdalmat, a bánatot. A sírásnak megvan a maga feladata, és az el nem sírt könnyek teherként rekednek meg a lélekben. A könnyek magasabb jelentéssel bírnak egyfajta fizikai reakciónál, olykor mégis rejtélyesnek tűnnek. Antoine de Saint-Exupéry szavait idézve: „Olyan titokzatos világ a könnyek országa.” [2] Társadalmunk férfitagjait sajnos kiskoruktól kezdve általában a könnyeik elrejtésére nevelik. Ezzel szemben a lányok illetve nők számára a sírás a bánat, a frusztráció, a harag stb. könnyei megengedettek, így ők ezáltal érzelmileg is fejlettebbé válhatnak.[3] Azok pedig, akik az érzelmi manipuláció magas szintű művelésére képesek, gyakran hullajtanak krokodilkönnyeket157 céljaik elérésének érdekében. Mindazonáltal a könnyeknek illetve a felszabadító sírásnak értékes lélekgyógyító erejéről, spirituális szerepéről A KERESZTÉNY SZELLEMISÉG LEXIKONÁban a következőképpen olvashatunk: „Az aszketikus hagyományban egészen a virágzó középkorig a könnyek adományának aránytalanul nagy jelentősége van, olyannyira, hogy a ,,könnyek adományának'' könyörgése még a Római Misekönyvbe is bekerült.[4] A könny motívum az egyik legismertebb középkori énekben, Jacopone da Todi STABAT MATER-ében is megjelenik. A szerző az első négy versszak érzelemmentes evangéliumát végül emberi szenvedéllyel telve folytatja, és a 9157

a krokodil nem képes sírni, ezért használják a krokodilkönny kifejezést az alakoskodó sírás leírásakor [1]

120

Bölcsészettudományi Szekció 10. versszakban a könny, a sírás, a szenvedést már megváltó, megtisztító erőként jelenik meg, mely által elkerülhető a kárhozat.[5] A könnyeknek a római katolikus vallás szerint spirituális értéke is lehet, amennyiben azt etikus, vallásos illetve misztikus élmény váltja ki. Az ember térdre borul és könnyezik az isteni nagyság előtt. De a Szentírás azokról a könnyekről is ír, amelyek az Istentől elszakadt szenvedő ember sajátjai. Ők, azok, „akinek kenyere a könnyek, velük táplálkozik” (Zsolt 80,6) [6], akiknek „nincs vigasztalója” (Préd 4,1). A Jelenések könyve szerint azonban az imádságok meghallgatásra találtatnak majd, és Jézus feltámadásakor ,,Isten letöröl a szemükről minden könnyet'' (Jel 7,17; 21,4). Ugyanakkor Jézus már tanításában is szól a sírás hatalmáról, midőn a boldogság egyik feltételének mondja azt: ,,Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok örömre fordul'' (Lk 6,21). Aki bánatában sír, lassanként megvigasztalódhat. Amikor nincsenek szavak, a test a könnyekkel beszél. A fájdalom szülte könny az ember kiváltsága. Az állatok is képesek sírni, ha erős fizikai fájdalom vagy valamilyen irritáció éri őket, de a lelki fájdalom miatti sírást mindezidáig csak embereknél figyelték meg. Érdekesnek tartom azt is, hogy az ember születésekor még nem ismeri azt a lelki kínt, ami könnyet csal a szembe, ezt csak később, kisgyermekkorában tanulja meg. A csecsemő elsődlegesen fizikai szükségleteinek jelzéseként sír, a szorongás könnyei csak később mutatkoznak meg, a környezet figyelmetlenségére adott válaszreakcióként.[7] A VÉGTELEN TÖRTÉNETbeli Barnabás ifjú kora ellenére is nagy tragédiát, mély lelki traumát élt meg. Noha őriz emlékeket édesanyjáról, őt már kisgyermekkorában elvesztette. Anyja halála után pedig a gyász fájdalma elválasztotta édesapjától is. Viszonyuk azután hideggé és távolságtartóvá vált. Ezért láthatta álmában a fiú apját jégbe fagyva, mozdulatlanul, hiszen korábbi jó kapcsolatuk ellenére később már nem tudta apja figyelmét magára vonni. „Barnabás emlékezett rá, hogy apja régebben sokat tréfálkozott vele. Sőt néha mesélt is vagy felolvasott neki. De ennek azóta vége. Papával nem lehet beszélni. Áthatolhatatlan fal vette körül, amelyen senki sem tudott áttörni. Nem szidott és nem dicsért. Akkor sem szólt semmit, mikor Barnabás megbukott. Csak nézte őt a maga szórakozott és szomorú módján, és Barnabásnak az volt az érzése, mintha egyáltalán nem is létezne. […] Barnabás persze megértette, hogy a papa szomorú. Hiszen ő maga is sok éjszakát átsírt akkoriban, olyan hevesen, hogy néha a zokogástól hánynia kellett – de ez lassanként elmúlt.”[8] Barnabás határtalan gyászában könnyeivel búcsúzott anyjától, de a szöveg arra nem tesz utalást, hogy édesapja is sírt volna. Ami viszont egyértelmű, hogy a veszteség miatt szívét és lelkét bezárta még tulajdon fia előtt is. A fájdalom okozta érzelmi bénultsága köré pedig erős falat emelt, mely – mint a mandala körvonala – a külsőt kinn tartotta, a belsőt pedig benn. A fal pedig olyan erős volt, hogy Barnabásnak még Fantáziába is könnyebb volt eljutnia, mintsem ezen áthatolnia. De ahogyan Fantáziát, úgy saját világát is meggyógyította Fantáziabeli utazása, hiszen ezt a falat lerombolja az Élet Vizének ereje, melyet Barnabás története hoz el apja számára. Ugyanakkor a könnyek ereje nemcsak Barnabás és édesapja életébe hoz változást. Fantáziában él egy nép, akiknek a könnycseppje csodálatos tisztító erővel bír: ők az aharárik, akik csúfságuk miatt a föld mélyén bujdokolva élnek, és akiket vigasztalanságuk miatt Öröksíróknak is neveznek. Ők „saját rútságuk feletti bánatukban szüntelenül ontják a könnyeket. De éppen ezzel a könnyözönnel mossák ki a föld mélyéből a különleges ezüstöt, és értik a módját, hogyan kell belőle a legcsodálatosabb filigránmunkát készíteni.”[8] Amargáth, az Ezüstváros első épülete egy kis filigránpalota volt, melyet ezüstcsónakra építettek. Mikor elkészült, az aharárik a kihalt város piacterére állították, könnyözönüket pedig úgy vezették, hogy forrásként bukkanjon elő a földből. A folyam pedig áradt, és áradt, mígnem egészen megtöltötték a völgyet. Így született meg Szumru, a Könnyek Tava, melynek vize csaknem mindent felold. Maró hatásának egyedül az ezüst áll ellen, az ezüst, amit éppen

121

Bölcsészettudományi Szekció könnyeikkel mosnak ki az őskőzetből. Ezüstváros Fantázia legszebb épületeivel büszkélkedhet, és az aharárik keserves munkájának ára pedig, amit a városlakók készséggel megfizetnek, a szépség terjesztése. A történet szerint az aharárik ugyanis feltételt szabtak Amarganth utolsó párjának, miszerint ők és utódaik életüket az éneklésnek és a mesemondásnak szentelik, és mindaddig, amíg ezt teszik, az Öröksírók segítenek nekik. Az aharárik és Amargáth kapcsolata éppoly végletes, mint az Éjvadoné és a Színek Sivatagáé. Az Ezüstváros népe dalnokairól híres, akik ünnepekkor mesélnek és énekelnek, városuk pedig Fantázia legszebbike. Ezzel szemben az aharárik bűnként élik meg létezésüket, csaknem belehalnak a csúfságuk miatt érzett szégyenbe, munkájuk pedig számukra vezeklés. A kötetben így olvasható: „Szeretnénk rútságunkat munkákkal jóvátenni a világnak, és némi vigaszt találunk ebben.”[8] Egyik nem létezhet a másik nélkül, és ezáltal – hasonlóan két könnycsepp ölelését idéző világmindenség szimbólumhoz, a jin-jan mandalához – a fény és a sötétség, a szépség és a csúfság, az öröm és a bánat ellentétpárjaként léteznek. Mikor Barnabás jószándékában átváltoztatja az aharárikat, az Ezüstváros szépsége is elveszik, hiszen nem lesz már, aki míves filigránpalotát építsen, és a könnyek nélkül Szumru, a Könnyek Tava is kiszárad. A könnyek tisztító ereje az Ezüstváros története mellett Ujuóla asszony epizódjában is megjelenik. Az aharárik szégyentől elkeseredett bánatkönnyei ugyanis éppen úgy marják ki a kőzetben rejtőző ezüstkincset, ahogyan Barabás bűnbánó könnyei tisztítják meg a fiú lelkét Ujuóla asszony szerető védelmében. „– Mindent rosszul csináltam – mondta –, mindent félreértettem. Holdgyermektől annyi mindent kaptam és csak bajt okoztam magamnak és Fantáziának. Ujuóla asszony hosszasan nézte őt. […] Majd kis hallgatás után ezt fűzte hozzá: - Minden út, amely oda visz, végül is az egyetlen helyes út. Barnabást ekkor elfogta a sírás. Maga sem tudta, miért. Úgy érezte, mintha a szívében kioldódott volna egy csomó és könnyekben folyna szét. Csak zokogott, zokogott, és nem tudta abbahagyni. Ujuóla asszony az ölébe vette és szelíden simogatta, ő pedig a mellén nyíló virágokba temette az arcát és sírt, míg csak elege nem lett, és bele nem fáradt.”[8] Barnabás Ujuóla asszony mellett ismét átélheti a gondtalan gyermekkort, annak minden napsütésével együtt. A vágy, ami ide vezette, az volt, hogy éppen olyannak szeressék, amilyen, és itt születik meg benne a sóvárgás, hogy ő maga is képes legyen szeretni. Erre azonban csak akkor lesz képes, ha már ivott az Élet Vizéből. Csakhogy a feltétel fontos kérdést vet fel: „Barnabás zavartan hallgatott. - És te?- kérdezte -, te szintén ittál már belőle? - Nem - mondta Ujuóla asszony -, nálam ez másképp van. Nekem csak arra van szükségem, hogy adhassak valakinek a fölöslegemből. - Hát akkor ez nem szeretet volt? Ujuóla asszony elgondolkodott kicsit, majd így válaszolt: - Az volt, amit kívántál magadnak.”[8] Barnabás tehát éppen azt kapta és éppen úgy, amire és ahogyan lelkének szüksége volt. Ugyanakkor ez a szeretet nem volt teljes abban a tekintetben, hogy csupán egyféleképpen mutatkozhatott meg. A valódi szeretet nemcsak az élet napsütésében melenget, de ínséges időkben is. Az itt megélt szeretet boldogságot és biztonságot nyújtott Barnabás számára, de az idő múlásával a fiú éhsége lassanként csillapodott, és a fiú kezdett betelni az asszony gondoskodásával és gyengédségével. Ujuóla asszony megtanította a fiút a szeretet és a jószándék elfogadására, és visszaadta a fiú önmagába és a világba vetett bizalmát. De ereje ahhoz sajnos már kevés volt, hogy a fiút megtanítsa arra, miként adjon ő maga is. Ehhez már az Élet Vizének hatalmára volt szükség. A TÖRTÉNET szerint Fantáziában élnek olyanok, akik már ittak a

122

Bölcsészettudományi Szekció varázserejű forrásból, de csupán kevesek, és azt sem lehet pontosan tudni, valójában kicsodák. Atraskó és Fuhur azonban mindketten jártak az Aurinban, küldetésük teljesítése után az uralkodó maga küldte oda őket. Ez a tény, valamint erős barátságuk, mely Barnabáshoz fűzte őket azonban azt bizonyítja, hogy ők már képesek voltak a valódi szeretetre. A fiút pedig a varázserejű forráshoz egy elfeledett álomkép vezette, amire Yor Tárnódjában, a Betemetett Képek Bányájában lelt. Itt felidézném Barnabás és Yor legelső találkozását, különösen Yor levesének képét, mely a fiút „átmelegítette ugyan, de nem ízlett neki különösebben. Sóssága némileg a könnyek és az izzadság ízére emlékeztette.”[8] És a leves íze Barnabás már eljövendő fáradságos és kitartó munkáját sejtette. A már korábban is említett varázsforrás, az Aurin rejtette Élet Vize a két világ határának köztes terében rejtőzik, és csak keveseknek adatik meg, hogy megmerítkezhessen benne. Barnabás útja mégis ide vezet, és a fiú az önfeledt fürdés alatt mind fizikai mind lelki síkon megtisztul a különös erejű vízben, és ráismer valódi önmagára. Újjászületik. Az Élet Vizét őrző mindenható kígyók pedig azt is megengedik, hogy vigyen belőle édesapjának saját világába. A történet szerint azonban Barnabás marka hazatértekor üres és száraz. Ennek ellenére az Élet Vizét mégis el tudja vinni édesapjának, még ha nem is a víz fizikai formájában. Az iskola lomtárából a fiú egyenesen haza szalad, ahol már várja aggodalomtól és virrasztástól kimerült apa. Barnabás elmeséli apjának Fantáziabeli kalandját, aki szinte megszakítás nélkül, teljes odaadással hallgatja. Képzeletében végigkíséri a fiút minden pillanaton, ahogyan korábban Barnabás követte Atraskót. Apja lelkében pedig végbemegy ugyanaz a gyógyulás, feloldódnak a régen eltemetett fájdalmak, és Barnabás beszámolójának végére érve rádöbben, hogy a varázserejű víz apja lelkét is felszabadította a traumák és félelmek rabságából. „Az apja szeme tele volt könnyel. És akkor megértette, hogy mégis el tudta hozni neki az Élet Vizét. Apja szó nélkül az ölébe vette, magához szorította, és kölcsönösen megsimogatták egymást. Így ültek sokáig, azután papa mélyet sóhajtott, Barnabás arcába nézett és elmosolyodott. Ez volt a legboldogabb mosoly, amit Barnabás valaha is látott az arcán.” [8] Az Élet Vize megtisztít és felszabadít, boldoggá tesz. Hasonló csodát visz végbe S. Rushdie HARÚN ÉS A MESÉK TENGERE c. művében a Rozmár küldte eső, melybe a főszereplő, tízévesforma fiú kívánságára „mesterséges hepiendet kevert”.[9] A könny illetve a sírás motívumára más mesékben is rálelhetünk. Hans Christian Andersen műveiben például többször is megjelenek. A KIS HABLEÁNY című mesében a könnymotívum szinte keretbe foglalja a mesét: a történet elején a könnyek, illetve azok hiánya a bánat mélységét, a sóvárgás okozta szomorúságot írja le: „Estetájt, amikor a nővérek egymást átkarolva úszkáltak a felszínen, a legkisebbik királykisasszony maga maradt a tágas teremben, és szívszakadva nézett utánuk. Sírt is volna, de a hableányok nem tudnak sírni, mert a könnyeiket mindjárt elmossa a víz, s ezért még fájóbb a szenvedésük.”[10] A mese végén pedig már az öröm könnye csillan meg a főszereplő szemében: „A kis hableány boldogan tárta ki fehér karját, s kicsordult szeméből az első könny, a boldogság könnye.” Andersen meséi közt emellett a bűnbánat megtisztító könnyeiről is olvashatunk A LÁNY, AKI A KENYÉRRE HÁGOTT című mesében: „A kislány meleg szavai végre utat találtak Inge kemény szívéhez; jólestek neki. Először történt, hogy odafönn szánakozott rajta valaki, s nem a bűneit emlegette. Egy ártatlan leányka bánkódott miatta, és könyörgött a szabadulásáért. Különös érzés fogta el Ingét, sírni szeretett volna, de nem voltak könnyei. […] Az elszállni készülő lélek158 végtelen szeretete győzött a poklok kínjain. Inge, mintha kemény páncél pattant volna le a szívéről, gondolkozni kezdett földi életén, sorra idézte minden cselekedetét, s megindultak szeméből az enyhítő könnyek, 158

a kislány, aki hosszú élete végén halálos ágyán is Ingére emlékezik, és Istenhez fohászkodik

123

Bölcsészettudományi Szekció amilyeneket sohasem sírt életében: a bűnbánat könnyei. Akkor hirtelen egy fénysugár hatolt le hozzá a pokol mélységébe; vakító, erős fénysugár, erősebb magánál a hóemberolvasztó napnál is. Rátűzött a lányra; Inge kővé meredt tagjai lassan-lassan fölengedtek, olvadni kezdett szoborteste, s amikor egészen eltűnt, egy szürke tollú kismadár született a helyébe.” [10] A VADHATTYÚK és a HÓKIRÁLYNŐ mesékben a könnycsepp már varázslatos gyógyító erővel bír. A mesében a királylány, hogy fivéreit megmentse nagy feladatot vállal: minden fivérének csalánból kell inget készítenie, anélkül, hogy akár egyetlen szó is elhagyná ajkát. „Napszálltakor megtértek a királyfiak, s rémülten tapasztalták, hogy kicsi húguk megnémult. Azt gondolák, gonosz mostohájuk újabb varázslata fogott rajta, de amikor ránéztek a kezére, megértették, mit tesz értük. A legkisebbik bátyja szeméből kicsordult a könny, ráhullott húga kezére, s enyhült a fájdalom, eltűntek a tüzes hólyagok.” [10] A HÓKIRÁLYNŐ című mesében pedig a kisfiú Kay szemébe repül egy varázserejű tükör gonosz szilánkja, ami miatt az addig életvidám és jólelkű fiú szíve megfagyott, és képtelenné tette szeretni. Barátnője, Gerda könnye azonban megtisztítja a gonosz varázslattól: „Kay nem mozdult, csak ült hidegen és mereven, Gerda meg zokogni kezdett nagy fájdalmában, forró könnyei Kay mellére hulltak, leszaladtak a szívére, felolvasztották a jeget, s kimosták onnan a gonosz tükörszilánkot. Kay, mintha álomból ocsúdott volna, Gerdára nézett, s a kislány akkor elénekelte azt a régi dalt Rózsa nyílik, szirma hull az ágra, kicsi Jézus, látunk nemsokára! Kaynak végre megeredt a könnye, úgy záporozott, hogy elúszott vele a másik kis tükörszilánk”[11] Gerda azonban még ezelőtt, útjának csaknem a felén egy halottnak tűnő rózsatövet is életre keltett könnyével: „- Nicsak! - kiáltott fel a kis Gerda. - Ebben a kertben nincsenek rózsák! - Végigfutott a virágágyások között, és kereste, kereste a rózsát, de bizony nem talált egy szálat se. Leült szegényke egy ágyás szélére, és sírva fakadt. Csakhogy a könnyei éppen oda hullottak, ahol egy rózsatő elsüllyedt, s ahogy a forró könnyek leszivárogtak a földbe, kihajtott a rózsatő, s éppoly szépen virult, mint azelőtt. Gerda átölelte az ágait, megcsókolta a virágokat, otthoni kedves rózsafájára gondolt, s eszébe jutott elveszett pajtása.”[11] Más mesékben a könny a szemből kigördülve drágakővé, igazgyönggyé válik. A REPÜLŐ KASTÉLY című mesének elrabolt királylánya is így „Ott könyökölt az erkélyen, s úgy zokogott szegény feje, hogy rázkódtak a vállai, könnye pedig ömlött alá, mint záporeső. Egy könnycsepp, igazgyönggyé változva, egyenesen oda hullott János mellé a földre”[12]. Így hívta segítségül a hőst, aki aztán megszabadított a rabságából. Benedek Elek VILÁGSZÉP ILONKA című meséjének címszereplőjével is hasonlóképpen találkozik a halász: „Kimegy a vén halász, s hát az ajtó előtt egy csuromvíz leány ül, s úgy sírdogál magában. Nézi, nézi, s hát annak a leánynak mind a két szeme hiányzik, de a könny úgy potyogott a szeme gödréből, mint a záporeső, s - láss csudát! - minden könnycsepp egy-egy gyémántgyönggyé változik.”[13] A finn nemzeti eposzban, a KALEVALÁban pedig így olvasható: Ment a kácsa kihalászni Vejnemöjnen könnycseppjeit Véghetetlen víz ölibül, Fekete iszap közibül Tengerből a könnyet hozza Vejnőnek kezébe vissza, Már a könnyek mássá lőnek, Gyönyörűségessé nőttek; Drágagyönggyé dalmahodtak, Kékes kővé finomodtak,

124

Bölcsészettudományi Szekció Kincsévé király uraknak, Örömévé a nagyoknak. [14] A könny fontosságára a mesék mellett természetesen a teremtésmítoszokban is találhatunk példát. Az egyiptomi teremtéstörténet mítosza szerint az emberek Ré, a napisten könnyeiből születtek. Ez jelenik meg Hórusz szemének, az Udzsatnak ábrázolásában is: a szem alatti könnycsepp a teremtésre utal, míg a spirál az emberiség jövőjét, a felemelkedéshez vezető hosszú, ciklikus utat jelképezi. [15] Más mitológiában a könny mint bővizű folyók forrása is megjelenik. Egy észak-amerikai indián törzs egyik mítosza szerint a birkák egy csontsovány, örökké síró emberhez mennek, hogy igyanak a könnyeiből. Amikor az ember abbahagyja a sírást, a könnyek helyett sós vizű forrás fakad. [16] A kínai teremtéstörténetben Pan Ku az élet kezdete, és az ő könnyeiből fakadt a Sárga Folyó és a Kék Folyam.[17]

Következtetések A könny motívum fiziológiai és lelki szerepe miatt már az emberi civilizáció hajnalán megjelenik. Hiszen egyrészt fizikai síkon tisztítanak, mikor valami idegen anyag irritálja a szemet, vagy ha fizikai fájdalom éri a testet. De ennél lélektani szempontból sokkal jelentősebb az a tény, hogy a könnyekben a lelki fájdalom is megmutatkozhat, és ezáltal lelki síkon is tisztító erővel bír. A könnyekkel együtt távozik a lélek szennyeződése, megnyugvást hozva maga után. A lélek könnyei a fájdalomról, félelemről, veszteségérzetről, de ami fontosabb: a vigasztalásról és a reményről szólnak. A különböző népek mitológiájában a teremtés ill. a világmindenség létezésének fontos eleme, a népmesékben és műmesékben pedig kincsként, gyógyító erőként, de leggyakrabban az öröm avagy bánat leírásában mutatkozik meg. A végtelen történet főszereplőjének könnyei elsősorban a bűnbánat és a gyász érzéséből fakadnak. Ezek azok a könnyek, amik lebontják a védekezésül épített lelki falakat is, felolvasztják az apát és fiát elválasztó jégfalat, és mint az aharárik könnyei, kimossák a valódi szeretet kincsét a fájdalom fogságából.

Irodalomjegyzék [1] [2] [3] [4] [5]

[6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14]

M. Guillemot, B. Blumel (szerk): SZIMBÓLUM LEXIKON, Saxum, 2009 Antione de Saint-Exupéry: A kis herceg, Móra Könyvkiadó, 1971 Dr. Csernus Imre: A nő, Jaffa Kiadó, 2008 http://mek.oszk.hu/adatbazis/lexikon/phplex/lexikon/d/katlex/s248.html 2012.09.04. 21:53 Babits Mihály, Városi István (ford.): Szent szerelem. Amor sanctus: keresztény himnuszok és Szent Ágoston tanításai. Isten rabjai : Assisi Szent Ferenc, Jacopone da Todi írásai. Interpopulart, 1995 Szent Biblia, Magyar Bibliatanács, 1984 Várkonyi Hildebrand: A gyermekkor lélektana, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum hasonmás kiadványai sorozat, 1996 Ende, Michael: A végtelen történet, Európa, 2004 Salman Rushdie: Harún és a Mesék Tengere, Ulpius-ház Könyvkiadó, 2007 Andersen, Hans Christian: Andersen összes meséi, Szukits Kiadó, 2008 Andersen, Hans Christian: A hókirálynő. Ciceró kiadó, 2007 Válogatott magyar mondák, Mentor Kiadó, 2005 Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág I., Puedlo, 2000 Vikár Béla (ford.): Kalevala, Európa, 1962 125

Bölcsészettudományi Szekció [15] [16] [17]

Csiffáry Tamás: Mitológiai lexikon, Kőmíves Könyvkiadó, 2005 http://rostae-books.com/siras.html http://mek.oszk.hu/00100/00192/html/001.htm 2012. 09.09. 10:43

Szerzők Tóth-Kovács Nikolett: Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Irodalomtudományi Doktori Iskola. 6100 Kiskunfélegyháza, Horváth Zoltán utca 15. [email protected]

126