Bethlen emlékút A Bethlen-út a Bükk első turista útja volt, átadására 1892. július 17-én került sor. A Miskolci Helyiipari Természetbarát Egyesület a 120 éves jubileumra emlékezve határozta el, hogy az út két végpontja között, de nem az eredeti útvonalon, létrehoz egy emlék utat. A Bethlen-út rövid története: 1891. szeptember 29-én megalakult a Magyar Turista Egyesület. 120 éve, 1892. február 28-án Petró József indítványozására megalakult a Bükk és Vidéke Turista Egylet 50 belső és 25 külső taggal, Vay Elemér elnökségével. Egy hónappal később, 1892. március 27-én tartották az első közgyűlést, ahol megfogalmazták az egylet célkitűzéseit, valamint elhatározták egy turistaút kialakítását is a diósgyőri fürdőtől a hámori villatelepig, amelyet jelzőtáblákkal is elláttak. A turistaút nagyjából, az akkor még nem létező kisvasút nyomvonalán haladt, érintette a Puskaporos-hegy sziklaormát, majd a hámori temetőt és a hámori villatelepet. Az erdőn átvezető 8 kilométeres úton másfél-két óra alatt lehetett eljutni Diósgyőrből a Nagyszállóig, melynek később a Palotaszálló felépítése után Lilla szálló lett a neve. Júliusra elkészült a gyalogút, az ünnepélyes átadásra 17-én került sor. Délelőtt 9-kor gyülekeztek a résztvevők a diósgyőri fürdőnél, majd egy villásreggeli után 78 lelkes természetbarát (közöttük 15 hölgy) sétálta végig a mintegy 8 kilométeres távot. Az utat Gróf Bethlen András (1847-1898) miniszter tiszteletére "Bethlen útnak" nevezték el. Bethlen András 1880-1884 között, két kormánynak is földművelésügyi minisztere volt, vadászatai révén ismerte a Bükk szépségeit, támogatta a hámori területen az üdülőfejlesztést, a villatelkek kiosztását és beépítését. 1892. július 4-én a Soltész Nagy Albert és Kubacska István hámori "villa-tulajdonosok" Kőrösy István főerdésszel felkeresték Gróf Bethlen Andrást Budapesten, hogy köszönetüket fejezzék ki a miniszter eddigi működéséért és a jövőre is kegyes pártfogását kérjék. Egyszersmind a villatulajdonosok nevében felkérték, hogy a nyaralótelep a miniszter nevéről a Bethlen-Füred nevet viselje. A miniszter udvariasan elhárította ezt a kérést, de ő ajánlotta, hogy Vay Lilláról nevezzék el Lillafüredet. A turisták a már átadott turista utat a miniszter tiszteletére mégis "Bethlen-útnak" nevezték el. Az első hivatalos turistaút ma már nem létezik, hiszen a lillafüredi erdei vasút, melyet 1920ban, a Bükkben kitermelt fa szállítására hoztak létre, lényegében ezen az útvonalon létesült, így még a legrégebbi turista térképeken sem lelhető fel. Az eltelt 120 év alatt ennek az első turistaútnak a helyettesítésére sok megoldás született, hiszen közúton, kisvasúton, többféle turistaúton elérhető Lillafüred. Továbbra sincs azonban olyan összefüggő, jelzésekkel ellátott útvonal, amely a régi végpontok között teremtene kapcsolatot. Az emlékutat természetesen nem a régi nyomvonalon kell elképzelni, hiszen a legrövidebb utakon a közút és a kisvonat biztosítja a közlekedést. A gyalogos turista a mai légszennyezés miatt inkább az erdő védelmét szereti. A Bethlen emlékút hossza: 9 km Szintemelkedései: Diósgyőrből indulva: 400 m Lillafüredről indulva: 260 m
Az emlékút nyomvonalát az alábbiak szerint alakította ki a Miskolci Helyiipari Természetbarát Egyesület: A Diósgyőri Vár bejáratától, kék várrom jelzésen, a várat megkerülve, a vár mögötti erdei úton felmegyünk a kohász-út kék-kereszt jelzéséig:
Majd a kék-kereszt jelzésen megyünk a zöld-sáv jel csatlakozásáig, ami a Gulicska felől jön és halad Fehérkőlápa felé:
A zöld-sáv jelzésen Fehérkőlápán keresztül Lillafüredre megyünk, ott becsatlakozunk a pirossáv jelzésbe, amely az Erzsébet sétányon elvezet minket a Lillafüredi kisvonat megállójába, itt ér véget az emlékút.
Az út teljes térképe az alábbi:
Most vegyük sorra, hogy milyen látnivalókat kínál utunk: Az emlékút elején a Diósgyőri Várat több oldalról is megcsodálhatjuk, sőt egy kicsit felkapaszkodva az erdőbe, még rálátásunk is lesz. A kék-kereszt jelzés és a zöld-sáv jelzés találkozásánál, ellenkező irányban a Gulicska kilátópontra is kimehetünk. A Fehérkőlápai turistaházban megpihenve, felfrissülve a zöld-háromszög jelzésen lehetőség van a Fehérkőre kimenni és a kilátásban gyönyörködni. A Lillafüred tanösvényre érve, kicsit visszafelé menve megnézhetjük a Limpiászi keresztet, majd visszatérve és tovább haladva a lourdes-i barlangfülkében a Mária szobrot. Kitérhetünk a Herman Ottó Emlékházhoz, a Szent István barlanghoz, végül a Lillafüredi Állami Erdei Vasút megállójánál véget ér utunk. Innen látjuk a Palotaszállót, alatta bejárhatjuk a romantikus Függőkertet, megcsodálhatjuk az időszakosan üzemelő vízesést, körbesétálhatjuk a Hámori-tavat. Röviden a látnivalókról: Diósgyőri Vár: A jelenleg álló vár elődjét valószínűleg IV. Béla várépítési kezdeményezése után építette az Ákos nemzetségbeli Ernye bán. Ez az építmény a kor szokásának megfelelően ovális alaprajzú, körülbelül 40×35 m-es építmény volt egy kerek öregtoronnyal, vele átellenesen álló saroktoronnyal és sokszögű külső várral. Északnak nyíló bejáratához kőpilléres fahíd vezetett át a vizes árkon. 1316-ban Ernye unokái Károly Róbert ellen fordultak, ezért a király várukat elkobozta. A következő nagy építkezésnél a falak alsó szintjét ennek a várnak a visszabontott anyagából építették. 1340-től királyi vár – rendszerint a királynék tulajdona. Ez időtől várnagya egyúttal Borsod és többnyire még egy-két szomszédos vármegye ispánja is volt. Fennhatósága alá tartozott három további királyi vár is: Dédes, Cserép, Regéc. A diósgyőri vár fénykora I. Lajos király uralkodása alatt kezdődött. Ő az 1360-as évektől mind gyakrabban fordult meg itt. A vár 1370-ben tett szert jelentőségre, mint a Magyarországról Lengyelországba vezető út egyik állomása (Nagy Lajos édesanyja, Lokietek Erzsébet lengyel hercegnő volt, maga Nagy Lajos 1370-ben lengyel király lett). A király, aki Budát mind inkább hanyagolta, Visegrád és Zólyom mellett harmadik székhelyévé tette Diósgyőrt, átépíttette, korszerűsítette a várat. Sokszorosan tagolt védelmi gyűrűk vették körül a tulajdonképpeni várat, amely négyszögletes udvar köré épült, négy sarkán egy-egy csúcsos tetejű torony magasodott. A földszinti helyiségek gazdasági, tárolási célokat szolgáltak, az emeleten a lakosztályok voltak, valamint a 13×25 méter területű lovagterem, mely három oszloppal alátámasztott, kéthajós csarnok volt. Ennek építését már Nagy Lajos lánya, Mária uralkodása alatt fejezték be, aki akkor a vár birtokosa volt. A sajátos elrendezésű kettős tornyokkal erősített, szabálytalan alaprajzú külső körítőfal a római castrumokra emlékeztet. A várat négy méter mély várárok vette körül, vizét meleg vizűforrások táplálták. Lillafüred: Kezdjük egy idézettel: Petőfi Sándor - Úti levelek Kerényi Frigyeshez, 10. levél: "... egyre szűkebb lesz a völgy, s végre egészen kősziklák közé szorul, meredek, vad kősziklák közé, s az út fölfelé tart kanyargósan a Szinva partján, mely számos zuhatagot képez, fönn pedig a hegyen tóba gyűl, melynek vize sötétzöld, minthogy tükre az őt környező bércek erdejének." Magyarország egyik legbájosabb, legszebb természeti környezetében fekvő települése ez, ami a Bükk-hegység keleti részén, a Szinva- és a Garadna-patak találkozásánál, a Hámori-tó mellett fekszik.
Ki volt Vay Lilla, Lillafüred névadója? A vajai eredetű Vay család a XIX. és a XX. században számos prominens személyt, országgyűlési képviselőt, s főleg főispánt adott Borsod vármegyének. 1831-1849 között Vay Miklós báró – mint főispáni helytartó állt a megye élén. A szabadságharc idején – 1848-1849 között – Vay Lajos báró (1803-1888) töltötte be ezt a tisztet, de 1860-1861 között is őt jelölték a megye élére. 1865-1867 között Vay Miklós, 1867-1872 között ismét Vay Lajos kapott bizalmat. Amikor 85 éves korában Vay Lajos elhunyt, egyetlen fia Vay Béla „örökölte” a főispáni tisztet. Az 1831-1910 között élt főúr 1854-ben vette feleségül Teleki Zsófia grófnőt. Házasságukból két gyermek született. Az idősebb Vay Elemér (1855-1931) kétszer is volt főispán Borsodban (1896-1906 és 1910-1912) és mint arisztokrata, vezető szerepet töltött be a Borsodi Bükk Egyletben, amelynek már fiatalon elnöke volt. Az ő testvérhúga volt Vay Erzsébet (1860-1941), akit Pejacsevich Tivadar (1855-1928) horvát bán vett feleségül. A Vay családban, a családi hagyomány szerint az Erzsébeteket mindig Lillának becézték. Az Alsó-Hámor település mellett kialakult Fürdőtelepet Lillafürednek nevezték el, így lett Vay Lilla, Lillafüred névadója. Lillafüreden, a Dolka tetőn épült fel a fából készült kétszintes kilátó, amelyet Teleki Zsófiáról, Zsófia kilátónak neveztek el, aki Borsod vármegye szegényeinek hosszú évtizedeken át védőangyala volt. Átadására 1899-ban került sor. Hámori tó és a vízesés A Garadna-völgyben a két patak összefolyásánál kialakult kisebb, természetes tó a Szinva patak mésztufa gátjának duzzasztó hatása miatt keletkezett. Először 1319-ben említik, egy pálos kolostorral kapcsolatos oklevélben Feltó-halastó-ként. 1813-ban egy völgyzáró gáttal visszaduzzasztották, hogy biztosítsák a vashámorok — vízzel hajtott pörölyök — működéséhez szükséges vizet. A mai Hámori-tó másfél kilométer hosszú, helyenként meglehetősen mély. A völgyzáró gáttól nem messze, a völgy jobb oldalában fakad az Eszperantó-forrás, ami az erdei vasút alatti átereszen jut a tóba. Az eredetileg a Hámori-tóba torkollott Szinva a Palotaszálló építésekor a lillafüredi vízesés kialakításával, a tó után Felső-Hámorban folyik össze a tóból kiömlő Garadna vizével. A lillafüredi vízesés ma Magyarország legmagasabb vízesése. Lillafüred tanösvény és környezete Megnézhetjük a Lillafüredi tanösvényt, a Palotaszálló közelében lévő Mária-sétányon a lourdes-i barlang elnevezésű, 1920-as években épült kegyhelyet. Az itt látható csodatevő Mária-szobor eredetije Lourdes-ban, a francia kisvárosban található. Ezen a sétányon van még egy kegyhely: a Tábori oltár (Limpiászi kereszt) elnevezésű. Innen nem messze található Herman Ottó egykori háza, amit a helyiek csak úgy hívnak: Pele-ház. A híres kutató nevét a környéken több nevezetesség is őrzi: van Herman Ottó-barlang és Herman Ottó-kőfülke is. Barlangokban nincs hiány ezen a vidéken, a már felsoroltakon kívül érdemes megnézni a Szinva-szorosi barlangot, vagy a Szent István-barlangot, melynek érdekessége, hogy felfedezője valójában egy kutya volt, ami beesett egy kútszerű nyílásán, ahonnan nem tudott kijönni. Két arra járó férfi meghallotta a nyüszítést és kimentette. Ezután a helyiek sokáig Kutya-barlangként emlegették.
