Beszámoló A Fekete kolostor mint emlékezethely Alapkutatás, kiállítás, konferencia 2013-as kutatás folytatása

Beszámoló A Fekete kolostor mint emlékezethely Alapkutatás, kiállítás, konferencia 2013-as kutatás folytatása Jeney Éva tudományos főmunkatárs MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Klebelsberg Kunó-ösztöndíj Franciaország, 2014 június 26–2014 augusztus 27. Kuncz Aladár Kuncz Aladár tulajdonképpen egykönyvű író, de figyelemre méltó szerkesztő, kritikus és műfordító is volt. Aradon született 1886. január 1-jén. 1907-ben az Eötvös Kollégium tagjaként a budapesti egyetemen bölcsészdoktori, 1908-ban pedig magyarlatin-görög szakos tanári oklevelet szerzett. Főgimnáziumi tanárként részt vett a tanárok közoktatás megreformálását célzó mozgalmában. A Nyugatnak indulásától kezdve munkatársa volt, irodalmi szerkesztője az Új Magyar Szemle és az Auróra című folyóiratoknak. Ady Endre, Bölöni György, Laczkó Géza, Kaffka Margit és Szabó Dezső köreihez tartozott, kapcsolatba került Jászi Oszkárral is. A háború kitörésétől 1919 tavaszáig Noirmoutier, majd île d’Yeu civil hadifoglyaként több honfitársával együtt (Németh Andor, Lakatos Imre, Soltész Gyula, Bárczi Géza stb.) rekedt Franciaországban. 1923-tól a romániaivá lett magyarság kulturális életének jelentős személyisége. Kolozsvárott az Ellenzéket, majd az Erdélyi Helikont szerkesztette. Fekete kolostor című regénye, melynek alcíme Feljegyzések a francia internáltságból „emlékirat” (Babits), „tényregény” (Grendel), „a fogság memoárja” (Pomogáts), mely szerzőjét a két világháború közti magyar irodalom fontos alakjává avatta. Kivívta Kosztolányi, Babits, Móricz, Áprily és általában a kortársak elismerését, de nemzetközi érdeklődést is keltett. Már 1934-ben lefordították angol, 1937-ben francia, 1949-ben olasz és török, a hetvenes években román, legutóbb, 2012-ben pedig spanyol nyelvre. Kuncz 1931-ben, nem sokkal a Fekete kolostor megjelenése után halt meg. Az első világháború kitörésekor tehát a Fekete kolostor szerzője immár sokadik franciaországi tartózkodásakor éppen egy Bretagne-i faluban mulatta idejét. Így vált

több hasonló sorsú társával együtt (Németh Andor, Bárczi Géza, Lakatos Imre, Rab Gusztáv) az ellenséges hadviselő állampolgáraként nemkívánatos civil internálttá, hadifogollyá előbb Noirmoutier kastélyában (1914 októberétől 1916 júliusáig), majd île d'Yeu szigetén (1916 júliusától 1919 tavaszáig). „A világháború előtti évtizedben szenvedélyünkké vált valósággal, hogy a francia irodalom és egyáltalában Franciaország kultuszában mindig újabb és újabb területeket fedezzünk fel. Magyar íróknak és művészeknek e háború előtti franciaimádatára, annak okaira érdemes volna egyszer részletesebben kitérni” – írta Kuncz főművének első lapján. A kutatás célja Éppen a „részletesebb” kitérés okán, az első világháború kitörésének századik évfordulója közeledtével indultam el emlékezethelyeket fölkeresni, föltáratlan forrásokat föltérképezni, dokumentumokat gyűjteni a Klebelsberg Kunó Alapítvány ösztöndíjával. Az egyik cél tehát Noirmoutier és île d'Yeu szigetének mint emlékezethelynek a meglátogatása, az ott föllelhető tárgyi emlékek jelenlegi állapotának fényképezése volt. A másik cél az irodalomtörténészhez méginkább közel álló forráskutatás: mindenekelőtt a Kuncz Aladárra vonatkozó forrásanyag feltérképezése, számbavétele, összegyűjtése, lehetőség szerinti fénymásolása, illetve digitális rögzítése – előbb az összegyűjtött anyag tételes jegyzékének összeállítása, majd a dokumentumok jegyzetelése és értelmezése, valamint forráskiadás előkészítése céljából. Abból indultam ki, hogy dokumentumoknak szép számmal kell lenniük, és valószínűsíthetően váratnak még felfedezésükre a magyar-francia kapcsolattörténet fönt említett emlékezethelyein, s hogy a feltáratlan források Kuncz Aladáron kívül minden bizonnyal a magyar alkotó értelmiség más figuráira (Németh Andorra, Bárczi Gézára, Lakatos Imrére, Rab Gusztávra) vonatkozó iratokat, adatokat is tartalmaznak. Ezt a kiindulópontot kétséget kizáróan alátámasztotta a jeles Kuncz-rajongó Lőrinczi László könyve, amely Utazás a fekete kolostorhoz. Irodalomtörténeti riport címmel jelent meg, és immár három kiadást is megért (1975, 2005, 2011). Lőrinczi az 1970-es évek elején látogatott először a Fekete kolostor színhelyeire, a regény

2

történetét és utóéletét föltérképezendő. Legelső sorban a regényben szereplő figurák, egykori rabtársak sorsa, továbbá francia „feletteseik”, kapcsolataik iránt érdeklődött, az úgynevezett referenciális olvasat izgatta leginkább. Annak próbált utánajárni, mennyire dokumentum a regény, mennyire olvasható történelemnek. (Francia történészek ma is dokumentumként olvassák.) Ennek az érdeklődésnek volt tágabb kontextusa a noirmoutier-i lakosság dokumentumaiból (az internáltakkal kortárs helyiek följegyzéseiből, naplóibó, újságcikkekből és más írásokból) kibontakozó viszonyulás a szigeten „vendégeskedő” internáltakhoz, valamint a nagy háború helyi emlékeihez.

Végül

foglalkozott

Lőrinczi

a

regény

utóéletével

és

befogadástörténetével is: a francia, angol, olasz, román és török fordítások fogadtatásával. Első utazásakor még találkozhatott olyanokkal, akik személyesen emlékeztek a hadifoglyokra, például a civil foglalkozásként cipészmesterségből élő François Ganachaud autodidakta történésszel, az „élő noirmoutier-i lexikonnal”. De megismerkedett Henri Martin hivatásos, és kapcsolatban volt île d’Yeu szigetének hivatalos történészével is, Maurice Esseul-lel. 2001. október 6-án, a szigeten mindenekelőtt „indésirables”-ként (nemkívánatosok) és „boche”-okként emlegetett németek, osztrákok és magyarok érkezésének nyolcvanhetedik évfordulóján is ott volt, a magyar hivatalos küldöttség tagjaként, amikor Kő Pál Kuncz-emléktábláját avatták a várudvarban, a helytörténeti múzeum bejárata mellett. (Az emléktábla avatásának lebonyolítását a Párizsi Magyar Intézet akkori igazgatóhelyettese, A. Szabó Magda vezényelte.) Lőrinczi László 2011-ben elhunyt, hagyatéka Szardínia szigetén élő lánya, Marinella Lőrinczi, az Universita di Cagliari oktatójának birtokában volt, aki utóbb átadta a kolozsvári EMKE Szabédi Emlékházának. Ebből egyrészt az következik, hogy a Kuncz- vagy az első világháborús franciaországi hadifoglyok kutatójának forrásanyagként a Lőrinczi-hagyatékkal is számolnia kell, hiszen a Fekete kolostor hatástörténetéhez immár elválaszthatatlanul ez is hozzátartozik. A másik következmény az, s ezt a munkát, úgy vélem, sikerült elvégeznem, hogy a Kunczkutatónak újra föl kell (kellett) lapozni és dokumentálni (fényképezni), filológiailag pontosítani, majd értelmezni mindazt, amit Lőrinczi László megtalált, és amire fölhívta a figyelmet, továbbá el kell jutni azokhoz a forrásokhoz, amelyekhez ő már nem juthatott el. Levéltári kutatás Vendée 3

2014. június 29–2014. július 7. Mindenekelőtt

tehát

Vendée

megyében

folytattam

2013-ban

megkezdett

forráskutatásaimat. A Vendée megyei levéltárban (Archives Départementales de la Vendée, La Roche-sur-Yon) és Noirmoutier-ban, az Association des Amis de l’île de Noirmoutier társaság székhelyén, a noirmoutier-i vár Logis du Gouverneur nevű épületében, ahol a Nagy Háború első éveiben a fogolytábor adminisztrációja zajlott, s ahol ma is őrzik és gyűjtik a dokumentumok jó részét. Párizsban a Vincennes-i hadilevéltárral (Service Historique de la Défense) és a külügyminisztérium levéltárával (Archives du Ministère des Affaires Etrangères) folytattam, majd elutaztam Caenba, ahol a Service Historique de la Défense (Bureau des archives des victimes des conflits contemporains) hadifoglyokra vonatkozó kartonjait őrzik. Noirmoutier levéltárában kutatott anyagok Átnéztem és fotóztam a teljes Fonds Troussier, Fonds Ganachaud, Fonds Henri Martin dokumentumait.

La Roche-sur-Yon dokumentumai Vendée megye központi levéltárában, La Roche-sur-Yonban újrafotóztam (kiállítás céljából) minden közvetlenül Kuncz Aladárra vonatkozó dokumentumot: a 4 M 287-es jelzetű fond az île d’Yeu-i internáltak névsorát tartalmazza 1914–1917-ig, benne szerepel Kuncz Aladár mellett több regénybeli szereplő (és valóságos személy) neve is, akiknek személyes iratai a 4 M 297–319 jelzetű fondban találhatóak. 4 M 297 Bárczi Géza 4 M 298 Bisztrán Demeter, Bragiotti 4 M 300 Dudás Emil 4 M 301 Fenyvesi József 4 M 305 Horváth Anton

4

4 M 306 Jungblut, Jakovich Pál 4 M 307 Kohler, Kopolovits, Kormos Pál, Korody, Kuncz 4 M 308 Lakatos Imre 4 M 309 Maravits Jenő, Németh Andor 4 M 311 Nagyiványi 4 M 312 Poppauer 4 M 313 Rucki Lambert, Returecki, Reisner 4 M 315 Soltész Gyula 4 M 316 Stronski 4 M 317 Varga, Ványi, Vantur Jakab 4 M 318 Weiner Gusztáv, Weiner Max, Weifert Ladislas 4 M 319 Zádory Oszkár A 4 M 307 jelzetű iratcsomó tartalmazza többek közt Kuncz édesapjának egyenesen a francia köztársasági elnöknek címzett panaszlevelét, mely szerint fiához nem jut el az otthonról küldött pénz; Kuncz kérelmeit, melyekben Svájcba való áthelyezéséért vagy legalább valamely táboron kívüli létformáért folyamodik; franciaországi összes tartózkodásának időpontját és helyét; az Egyesült Államok Nagykövetségével folytatott

levelezését,

amelyben

kéziratainak

hazaszállításáért

száll

síkra

szabadulásakor. Tudomásom volt néhány újságcikkről, melyeket azonban megrongálódott állapotuk miatt nem tekinthettem meg (1937-es Phare de Nantes). Munkámat nem csak a La Roche-sur-Yon-i levéltár munkatársai segítették, de figyelemmel, érdeklődéssel és szolgálatkészséggel kísérte a levéltár igazgatója, Thierry Heckmann is, aki újfent próbálta utamat egyengetni a hadügyi levéltárba, és ő is együttműködéséről biztosított bármely jövőbeli rendezvényre nézve. Bemutatott Jean-Marc Joubert-nek, aki a La Roche-sur-Yon-i Katolikus Egyetem (ICES) bölcsészettudományi karának vezetője, és aki 2015 márciusára meghívott „Vendée littéraire” című konferenciájukra előadást tartani. Île d’Yeu. Maurice Esseul

5

2014-ben is meglátogattam Maurice Esseult (aki többek közt Szakály Istvánnak is segítségére volt a Kuncz-film – Kard helyett bilincset kapott – készítésekor, s aki tavaly óta is gyűjtött anyagot számomra. Készítettem vele interjút is. Párizs 2014. július 7–2014. augusztus 9.

Archives des Affaires Etrangères (La Courneuve) Átnéztem a P 888, P 889, P 1001, P 17593, P 17594 jelzetű mikrofilmeket. Jegyzeteket készítettem. Tüzetesebben az Internés civils. Prisonniers de guerre et internés civils tartalmú fondot tanulmányoztam, amely 25,8 iratfolyóméter dokumentumot tartalmaz: civil internáltakró vonatkozó rendeleteket, intézkedéseket, körleveleket, szabályokat, a táborok fölosztását, osztályozását, ellenőrzéseit stb. Tulajdonképpen végigkísérhető a civil internálás története a háború kitörésétől az internáló táborok fölszámolásáig. Értelemszerűen általában a civil internálás történetének dokumentumai ezek, amelyeknek segítségével a Fekete kolostor is tágabb

történelmi-társadalmi

(ad

absurdum

koncentrációstábor-történeti)

összefüggésbe helyezhető. Ezúttal Vincennes hadilevéltárába is sikerült eljutnom. Az átnézett, fényképezett, még ezután elemzendő anyag a következő: SHD Vincennes GR 6 N 111 (Több, többnyire 1918-as feljegyzés a Párizs körüli civil munkaerő felhasználásról; német-francia nézeteltérések a foglyokkal való bánásmódot illetően; a Franklin társaság pénzt adott németországi francia hadifoglyok könyvellátására; Lettres et documents au sujet de représailles a l’égard des prisonniers de guerre)

7 N 18 (Mobilisation; Evacuation des Etrangers en cas de mobilisation; Note pour l’état major de l’armée 12 décembre 1912; Mesures concernant les étrangers 6 mai 1913; Mobilisation-remonte, 23 mai 1906; Secret 3 avril 1906 -- dispositions générales de la mobilisation) 6

16 N 1589 (Réglementation de la circulation des Etrangers dans la zone des armées 22 janvier 1916; 22-12-1915 Au G.Q. G. le 27 novembre 1915; Note sur les conditions de séjour des étrangers en France penadant la guerre – au G.Q.G. le 4 novembre 1915; Circulaires générales; 21-1-16 : artistes appartenant aux pays neutre; Menzer Hugo 26-07-1915 lieutenant-colonel des Honweds Hongrois, inculpé d’espionnage)

16 N 3014–3278

FNV S 089 6 D 3

6 N 80 (Traité de paix; Prisonniers de guerre – a Németo-ban rekedt francia hadifoglyok és civilek, ezzel kapcsolatos levelezés)

16 N 1219 PG

16 N 2452 Prisonniers de guerre

16 N 2453

PG, Accord de Berne du 15 mars 1918, concernant les PG

16 N 2454 Caenban egy napot töltöttem, de nem találtam civil internáltakra, csak hadifoglyokra vonatkozó anyagot. Kiállítás L’île de Noirmoutier au quotidien : de l’Autriche-Hongrie aux Etats-Unis 7

A dokumentumok feltárásán túl kínálkozott Franciaországban még feladat: a centenáriumi kiállítás előkészítése Noirmoutier-ban, amelyet Ablonczy Balázs, az Institut Hongrois de Paris igazgatója lelkesen és fáradtságot nem kímélve, mind anyagilag, mind szakmailag első pillanattól támogatott. Nélküle nem jöhetett volna létre. A kiállítás 2014 november 11-én megnyílt. Magyar részről jelen volt Pritz Helga rendkívüli követ, ideiglenes ügyvivő, Ablonczy Balázs igazgató úr és jómagam. A Magyar Televizió képviseletében Völgyi Tóth Zsuzsa szerkesztő és Bornyi Gábor operatőr forgatott kisfilmet, amelyet ez év decemberében sugároz majd az MTV. A franciaországi internálás körülményeit megmutató kiállítás eredeti színfolt és történelmet egymás felé megnyitó alkalom az évfordulós megemlékezések sorában. A Nagy Háború sokáig elhanyagolt, háttérbe szorult oldalára tereli a figyelmet, a civil internáltak háborús tapasztalatára, az első világháborúnak arra a vonatkozására, amely – legalábbis az 1990-es évekig – kevés figyelemben részesült, de a centenárium évében is egyedinek mondható. A kiállítás tematikai csomópontjai Kuncz Aladár (életrajz, fotók). Az első világháborús internálótábor működése dokumentumokban és képekben – Noirmoutier és île d’Yeu internáló táborok működésére, a foglyok életére vonatkozó dokumentumok, kéziratok, fotók, tárgyi emlékek: a foglyok használati tárgyai, korhű terek (a chambrée-k szalmazsákkal, lámpával, varrógéppel, utazóládákkal, polccal, képekkel a falon) rekonstruálása. A várudvarban kinagyított képeslapok. A Fekete kolostor különböző magyar kiadásai, fordításai, recepciója, utóélete (első, csonkított, magyarországi, romániai, 1990 utáni, 2014-es; francia, angol, olasz, török, román, spanyol + korabeli első magyar és francia cikkek másolatai); kéziratmásolatok, az 1931-es regény illusztrációiról készült fényképek. A foglyok életének bemutatása a mű szerint: a könyv illusztrációi + az illusztrációk helyéről készült új fotók, a művészetek szerepe a fogolytáborban – művész fogolytársak alkotásai: Finta Gergely csontminiatűrök, regényrészletek. Franciául feliratozott filmrészletek Mihályfi István tévéfilmjéből (1986) és Szakály István ismeretterjesztő filmjéből (Kard helyett bilincset kapott, 2009) vetítése.

Konferencia 8

Jean-Marc Joubert fogadókészségről biztosított egy 2015-ös őszi konferencia megrendezésére Kuncz Aladár regényéről. Anyagi hozzájárulást magyar részről ehhez még elő kell teremteni. Összegzés. A gyűjtött anyag felhasználása A későbbiekben még elemzendő és értelmezendő adatgyűjtésen túl sikerült megvalósítani a centenáriumi kiállítást, amely egy évig tart nyitva, s mintegy 50 000 látogatóra számítanak. A kiállításnak igen pozitív sajtóvisszhangja volt. Jelentős mozzanat ez a francia-magyar kapcsolatok történetében. Az összegyűjtött anyagot hazaérkezésem óta rendszerezem és értelmezem. A Fekete kolostor teljes, csonkítatlan, az első kiadással összevetett 2014-es újrakiadásának (OSZK, Kriterion) jegyzetelését, és utószavának megírását a napokban fejezem be. Nyilvánvaló, hogy a múltról szóló beszéd nem kizárólagosan a történettudomány kiváltsága, a múltnak a tudományos gyakorlatban sokféle emlékezete van, ezek egyidejűleg érvényesek, és mindegyikük betöltheti a közösségi emlékezet fontos funkcióját, a „közös tudásban és emlékekben való osztozáson” alapuló önazonosság fenntartását. Az összegyűjtött anyag értelmezésével, fölhasználásával egyrészt történészek, másrészt irodalmárok további kutatásait szeretném elősegíteni. Ezt a munkát teljesítheti ki távlatban reményeim szerint a kiemelkedő jelentőségű Kuncz-regény megérdemelt újrafordítása. A kutatás eddigi eredményei. Publikációk Fekete irodalom, Literatura 2014/1, XL. Évfolyam, 28–43. A megosztó és a megosztható múlt. Feljegyzések a francia internálásról, Pro Minoritate, XIV. évfolyam, 2. szám, 23–48. Irodalmi és történelmi sziget, kolostor és várkastély. Kuncz Aladár: Fekete kolostor. Feljegyzések a francia internáltságból, kézirat, leadva a Ráció Kiadónak, megjelenik a Térérzékelések–térértelmezések című kötetben, szerk. Ádám Anikó–Radvánszky Anikó 9

A bouches inutiles-től a boche indésirable-ig. A nagy háború civil internálási politikájának kezdetei Franciaországban, kézirat, leadva a Kappanyos András által szerkesztendő kötetbe, amely az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetében 2014. szeptember 15–17-én tartott Emlékezés egy nyár-éjszakára című konferencia anyaga Le Monastère noir histoire ou littérature ? Aladár Kuncz un « indésirable » pris dans la tourmente 1914–1918, Lettres aux Amis, 2014/4. Postface, in Le Monastère noir, kézirat, leadva az Etrave Kiadónak Megírtam a Noirmoutier-i kiállítás forgatókönyvét, a Fekete kolostor ismertetését, szerzőjének és fontosabb szereplőinek életrajzát.

Akik kutatásaimhoz segítséget nyújtottak Ablonczy Balázs Association des Amis de l’Île de Noirmoutier Chateau, 85330 Noirmoutier-en-l'Île, France

Maurice Esseul Maurice ESSEUL [email protected]

Vincent Christofoli Communauté des Communes

Thierry Heckmann Archives Départementales de la Vendée Filep Tamás Gusztáv Tamás Filep [email protected] Petőfi Irodalmi Múzeum

10

Országos Széchényi Könyvtár ELTE BTK Nyelvészeti Könyvtár Túrkevei Múzeum

Végezetül, de nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani Ablonczy Balázsnak, a Balassi Intézetnek, illetve a Párizsi Magyar Intézetnek a támogatásért.

Jeney Éva

Budapest, 2014. november 23.

11