Animal welfare, etológia és tartástechnológia
Animal welfare, ethology and housing systems Volume 7 Gödöllı 2011
Issue 2
Kozák / AWETH Vol 7.2. (2011)
152
ÉLİ LUDAKRÓL TÖRTÉNİ TOLLSZEDÉS SZERVEZÉSI KÉRDÉSEI∗ Kozák János Szent István Egyetem, Mezıgazdaság- és Környezettudományi Kar, Állattenyésztés-tudományi Intézet, Állatnemesítési, Sertés-, Baromfi- és Hobbiállat-tenyésztési Tanszék 2100 Gödöllı, Páter K. u. 1.
[email protected]
Összefoglalás A tollszedés az élı ludakról a természetes vedlés idejében a beérett tollak eltávolítását jelenti a hát, oldal, has és mell testtájakról. A tollérésrıl próbaszedéssel kell meggyızıdni. A tollszedés csak kézzel történhet a ludak számára megfelelı környezeti feltételek (minimum +6 °C, +15 °C-ot meghaladó átlaghımérséklet, tollszedés elıtt fürösztési lehetıség és vitamin, valamint takarmány-kiegészítık adagolása, üres emésztıszerv-rendszer stb.) mellett. Nagyobb lúdállományoknál ludakat befogó, a tollszedıket kiszolgáló, tollszedı és tollkezelı dolgozói csoportokat alakítanak ki. 2-3 tollszedıhöz egy kiszolgálót, 2-3 kiszolgálóhoz egy befogót, és 4-5 tollszedıhöz egy tollkezelıt kell beállítani. Egy lúd tollazása 6-10 percet vesz igénybe. A ludak védelme és a tollazat gyors megújulása érdekében letollazás után az állatoknak fedett elhelyezés, bıségesebb takarmányozás szükséges. Magyarországon a tollszedés jogi szabályainak betartását hatósági állatorvos ellenırzi. Kulcsszó: lúd, libatoll, tollszedés élı ludakról, tollszedés szervezése, állatjóllét
Organisation questions of feather harvesting from live geese Abstract Harvesting feathers from live geese is defined as removing mature feathers from the back, flanks, belly and breast at time of their natural moulting. Feather maturity is to be tested by pilot gatherings. Feather ∗
A Baromfiágazat 11: 2. számában megjelent dolgozat bıvített változata a folyóirat engedélyével.
Kozák / AWETH Vol 7.2. (2011)
153
harvesting can only be performed by hand under appropriate environmental conditions (average daily air temperature +15 °C, minimum temperature > +6°, bathing facility, vitamin and feed-supplements prior to feather gathering, empty digestive tract, etc.). For larger goose flocks several groups are organised performing the catching of birds, the harvesting of feathers (operators), treatment of feathers, and assisting the operators. For 2-3 operators one assistant, for 2-3 assistants one catcher and for 4-5 operators one feather treating person should be engaged in. The feather harvesting itself takes 6-10 minutes per goose. In order to protect geese and stimulate feather renewal geese require enclosure housing and more abundant feeding post harvesting. In Hungary, the keeping of the legal regulations of feather harvesting is supervised by official veterinarians. Keywords: goose, goose feather, feather harvesting from live geese, organization of harvesting, animal welfare
Bevezetés Az állatjólléti szempontok figyelembe vétele egyre inkább megjelenik a fogyasztói magatartásban. A vásárlók egy része ma már csak olyan termékeket hajlandó megvenni, melynek elıállítása – az állatok felnevelése, tartása, az állati termékek nyerése – során betartották az állatjólléti követelményeket. Így az állatjóllét termelési és piaci tényezıvé vált. Egyes szélsıséges állatvédelmi csoportok ezt kihasználva bizonyos termékek elıállításáról – így pl. a libatoll szedésérıl – olyan riasztó képeket közölnek, amelyek nem felelnek meg sem a jó mezıgazdasági gyakorlatnak, sem az állatvédelmi elıírásoknak, mert nem tartották be az állatjólléti szempontokat. Az állatjólléti követelményekrıl az Európai Unió és az uniós tagországok nemzeti jogszabályai rendelkeznek, s azok megszegıit büntetik is. A tollszedést az utóbbi években számos megalapozatlan támadás érte. A tollszedés gyakorlata az élı ludakról hosszú, mintegy kétezer éves múltra tekint vissza. Technológiája a történelem során úgy formálódott, hogy a tollszedés idıpontja a tolléréséhez, a vedlés idıpontjához illeszkedik és figyelembe veszi a ludak élettani sajátosságait. Vagyis „az élı ludakról történı tollszedés a természetes vedlés folytán szövetkárosodás nélkül olyan érett tollak eltávolítása, melyek elhullajtásra kerülnének” (EFSA, 2010. 57.p.). A megfelelı idıben végzett tollazással a ludaknál elkerülhetı a fájdalom, a kedvezıtlen változás a komfort viselkedési formákban, a kondícióban, a termelési eredményekben, és az egészségi állapotban bekövetkezett változás (Kozák és mtsai, 2010).
Kozák / AWETH Vol 7.2. (2011)
154
A dolgozat összefoglalja az élı ludakról történı tollszedés feltételrendszerét, technológiáját, szervezési kérdéseit, amely – a szerzı munkája nyomán, – nagyrészt beépült az EFSA AHAW Bizottsága által 2010. október 28-án elfogadott tudományos jelentésébe (EFSA, 2010).
Környezeti és személyi feltételek A tollszedést zártható épületben (törzsól, zárttá tett nyári szállás, sátor) kell végezni (Bogenfürst, 1992), mivel a tollak és a pelyhek annyira leheletkönnyőek, hogy könnyen elszállnak a levegıben (Camiruaga-Labatut, s.a.). A helyiség hővös, száraz, jól szellıztethetı, de huzatmentes legyen (Szentirmay, 1968). Tépni csak száraz, meleg idıben lehet (Pálffy, 1980). A tollazás idıszaka évszakhoz kötött. Az elsı és az utolsó tollszedés idıpontja akkor lehet, ha a napi átlaghımérséklet legalább a +15 °C-ot eléri, illetve amikor a legalacsonyabb hımérséklet meghaladja a +6 °C-ot [178/2009.(XII.29.) FVM r.]. Kedvezıtlen idıjárás esetén nem szabad tollazni (MÉM, 1975). Hővös, szeles, esıs idıben a tollazatuk egy részétıl megfosztott állatok megfázhatnak, ellenálló képességük legyengülhet (Pálffy, 1980), ezért a meghőléstıl óvni kell a letollazott ludakat (Ádám, 2001). A tollazást olyan helyen kell végeztetni, ahol semmiféle további zavaró hatás nem nyugtalanítja az állatokat. A nyugtalanító hatások ugyanis fokozzák a stresszt, és így az állatok sokkal nehezebben válnak meg a tolluktól, mert a tollhüvely görcsösen összehúzódik (Schneider, 1991), ezért a tollazás körülményei lehetıleg ne okozzanak sokkhatást az állatoknak (Ádám, 2001). A tollszedést lehetıség szerint gyakorlott és gyors kező dolgozók végezzék, hogy az minél rövidebb ideig tartson (Héjja, 1984). Ez a munka a dolgozók számára megerıltetı, ezért számukra a munkavégzéshez lehetıség szerint kényelmet kell teremteni. Ennek érdekében, és a munka intenzitásának növelése végett a dolgozóknak háttámlás széket célszerő adni (Szentirmay, 1968). A szék alacsony legyen (Bögre, 1981). A betegségek megelızése érdekében a tollszedésben résztvevık csak telepi, tiszta, fertıtlenített munkaruhában, lábbeliben állhatnak munkába [178/2009. (XII.29.)], és csak fertıtlenített munkaeszközöket használhatnak [41/1997. (V.28.) FM r.], és a dolgozók személyi higiéniájára is ügyelni kell, valamint a helyiség tisztaságáról is gondoskodni kell [178/2009. (XII.29.) FVM r.]. A ludakról eltávolított tollak és pelyhek győjtése törtéhet kosarakba (Szentirmay, 1968), vagy az épület padozatára terített ponyvára, illetve fóliára (Bogenfürst, 1992). A tollak szellıztetéséhez, szárításához, keveréséhez háromágú favillát alkalmaznak (Ádám, 2001). Ide is jó lenne egy fénykép illusztrációként!
Kozák / AWETH Vol 7.2. (2011)
155
A ludak elıkészítése A tollazás elıtt egy héttel bıvebben kell takarmányozni (MSZH, 1989) és három napon át stresszgátló takarmány kell adni (MÉM, 1975). Vitaminokkal, takarmány-kiegészítıkkel segíteni kell az állatokat a stressz elviselésében [178/2009. (XII.29.)]. A tollazást megelızı két egymás utáni napon – amennyiben erre lehetıség van – a ludakat célszerő füröszteni, úsztatni tiszta mély vízben (Szentirmay, 1968) és száraz szalmán (Rosinski, s.a.) szárítkozni hagyni (Ádám, 2001). Ezt követıen az állatokat a munka megkezdéséig frissen almozott, tiszta épületben, száraz helyen (MSZH, 1989) kell tartani (Camiruaga-Labatut, s.a.), vagy füves legelın hagyni, hogy a tollazatuk megszáradjon (Bögre, 1981). Ide is jöhetne egy fotó! Ezáltal az állatok tollazata száraz, tiszta lesz (Bogenfürst, 1992), s így a toll minısége jobb lesz (Pálffy, 1980), ugyanis a szennyezıdések rontják a toll értékét (Bögre, 1981). Közvetlenül a tollszedés megkezdése elıtt nem szabad a libákat harmatos legelıre vagy vízre ráengedni, mert a leszedett nyirkos, vizes toll összetapad és állaga romlik, s ez a toll értékét hátrányosan befolyásolja (Pálffy, 1980). A párás körülmények is rontják a toll minıségét, mert ilyen körülmények között penészek és gombák károsíthatják a tollazatot, és a toll színében és szagában keletkezı elváltozások nem moshatóak ki (Camiruaga-Labatut, s.a.). A tollazást megelızı este és azon nap reggelén a takarmányozás is elmaradhat, s ez elısegíti a nyugodtabb körülmény megteremtését (Schneider, 1991). Másrészt az etetés elmaradásával az állatok emésztırendszere a tollazáskor már üres lesz, így a tollazat sem szennyezıdik bélsárral. Harmadrészt pedig az egész munkafolyamatot az üres emésztırendszerő állatok jobban elviselik.
A tollszedés megszervezése A tollszedést úgy kell megszervezni, hogy minél rövidebb idı alatt befejezıdjön és a lehetı legkisebb töréssel járjon. A lúdállomány nagyságát figyelembe véve, olyan létszámú munkaerırıl kell gondoskodni, hogy az azonos korcsoportú libafalka tollazása 1-2 napnál több idıt ne vegyen igénybe (Szentirmay, 1968), de legfeljebb 3 napig tarthat (Bögre, 1981). Amennyiben a libafalka tollszedése elhúzódik, akkor a következı alkalomra a lúdállomány tollazata nem egyszerre fog beérni, így annak helyes idıpontját sem lehet meghatározni (Bogenfürst, 1992). Az élı ludakról történı tollszedés nagyon munkaigényes. Gépesítése technikailag már megoldott, és termelékenysége is hatékonyabb, mint a kézi tollszedés. Egy lúd tollazását géppel kb. 2 perc alatt elvégzik. A tollszedı gépek elektromos meghajtásúak. Fémtárcsák ragadják meg a tollakat és így távolítják el (Schneider,
Kozák / AWETH Vol 7.2. (2011)
156
1991). A gépi tollszedés a fedıtollak sérülésével is jár, ezért sem terjedt el (Bogenfürst, 1992). Van –e fénykép esetleg a tollszedı géprıl? Tollszedıgépet Franciaországban is kifejlesztettek (Schneider, 1991). A gépi tollszedés során a libák is sérülhetnek, illetve sérülnek (Bakos, 2009; Vier Pfoten, 2009). Ebbıl adódóan a tollszedést a magyarországi jogrend csak kézzel engedélyezi (1998. évi XXVIII.tv.; 178/2009. (XII.29.) FVM r.) és e fogalom alatt csak „az érett tollak kíméletes, fájdalommentes és szakszerő eltávolításá”-t érti (178/2009. (XII.29.) FVM r. 5. számú melléklet 1.1. pontja). A tollszedés megkezdése elıtt meg kell gyızıdni a tollváltás idejérıl. A tollváltás idején sok lúdtoll van elszóródva a ludak által igénybe vett területen (Omniskies, s.a.). Ha az elhullajtott tollak száma szaporodni kezd, akkor elérkezett a tollszedés ideje (Bögre, 1981). A tollváltás hormonális szabályozás alatt áll, de befolyásolja a naphossz, a táplálkozás és egyéb élettani tényezık is. A tollszedést az élı ludakról akkor kell végezni, amikor a tollak teljesen kifejlıdtek (Voitkevich, 1966 cit.: Serjeantson, 2002), teljesen érettek (Rosinski, s.a.), ugyanis a toll fejlıdése alatt végzett tolleltávolítás során károsodik a toll alapja, illetve a tollkezdemény kialakulása (Voitkevich, 1966 cit. Serjeantson, 2002). A tollszedést a természetes tollváltáskor, vagyis a vedléssel egyidejőleg végzik, mert ekkor már a tollazat teljesen megérett, és rövid idıszakon, néhány napon belül önmagától leválik a ludak testérıl (Schneider, 1991). Tollszedéskor azokat a tollakat távolítják el, melyek a természetes vedlésssel elvesztıdnének (Camiruaga-Labatut, s.a.). Érettek a tollak, ha lazán helyezkednek el a tollpapillában, így könnyen, akadálytalanul (Schneider, 1991), bırkárosodás (Rosinski, s.a.), erıltetés nélkül, könnyen kihúzhatóak (Szentirmay, 1968; Rosinski, s.a.). A kihúzott tollak tövére nem tapadnak szövetdarabkák, nincs rajtuk zsírlerakódás (Schneider, 1991), a tollak csévéje száraz, tiszta (Szentirmay, 1968), a toll csévéjének alapja zárt, vértıl mentes (Rosinski, s.a.), kemény, üvegesen átlátszó (Ménesi és mtsai, 1964; Tóth, 1956), a toll lelke áttetszı (Tóth, 1956), mivel az éretlen tollra jellemzı kékes-vörös elszínezıdés teljes mértékben eltőnt (Schneider, 1991). A toll vége erıteljesen elszarusodott, annak táplálása megszőnt (Schneider, 1995). Ha a toll vége véres, csévéje puha, újjal összenyomható, akkor a tollszedést még el kell halasztani (Ménesi és mtsai., 1964). A tollszedés lekedvezıbb idıpontjának megállapítása érdekében célszerő szúrópróbaszerően különbözı testtájakról (mell, has, testoldal, hát) néhány tollat szedni (Szentirmay, 1968). Nagyobb létszámú lúdállományok tollszedéséhez munkabrigádot célszerő szervezni, amelyet négy, eltérı munkafolyamatokat ellátó, a befogó, kiszolgáló, tollszedı és tollkezelı munkacsoport alkot. A befogó csoport tagjai az istállóban vagy a kifutóban lévı elıkészített libafalkából kifogják a libákat és a kiszolgáló csoport dolgozóinak adják (Szentirmay, 1968). A befogásra szolgáló épületrészbe egyszerre legfeljebb 30-50 libát célszerő behajtani (Bögre, 1981). A lúdfalkából az állatok kifogásához néhányat a befogókeret segítségével a helyiség sarkába terelnek (Szentirmay, 1968). A befogórács használata lehetıvé
Kozák / AWETH Vol 7.2. (2011)
157
teszi kisebb csoportok biztonságos, sérülésmentes leválasztását (Schneider, 1991). Ezzel elkerülhetı az is, hogy a lúdfalka a sarokban összeszaladjon, s egymást taposva károsodjon (Bögre, 1981). A liba megfogásához olyan pozíciót kell felvenni, hogy egyik kézzel megfogható legyen az állat nyaka, és lehetıvé váljon a másik kéz háttájékra helyezése (Bartlett, 1986). Az elrekesztett helyen a ludakat a nyakuknál kell megfogni. Mivel a ludak légcsövét nem szabad elszorítani, ezért azokat nyakuknál fogva felemelni tilos [178/2009. (XII.29.) FVM r.]. Az állat nyakát jobb kézzel kell megfogni, és a szabad kézzel és karral körbe kell fogni a testet a szárnyak felett (Grow, 1972). A befogott állatokat nagy nyugalommal kell kezelni, és amíg a szárnyaival csapkod nem szabad mozgatni (Szentirmay, 1968). Ha túlságosan csapkod, akkor a liba fejét a szárny alá kell hajtani és az állat megnyugszik. A libákat nem szabad felemelni a földrıl mindaddig, amíg a szárny és a test nincs körbefogva a szabad karral (Grow, 1992). Sohasem szabad a ludakat lábuknál fogva megragadni vagy felkapni (Wikipedia.org, s.a.). A ludakat (és a kacsákat) nem szabad lábuknál fogva szállítani sem, mint pl. a csirkéket. A víziszárnyasok lába nem olyan erıs ehhez, ezért az állatok megsérülhetnek (Ashton, 1999), a lábak könnyen törnek (Wikipedia.org, s.a.). Elıfordulhat, hogy a libát szárnyánál vagy a nyakánál lehet megfogni, de szállításkor már a súlyt az egyik kézzel, illetve a karral kell megtartani, és kézzel a lábakat átfogni. A másik kezet célszerő az állat hátára tenni vagy mindkét szárnyát összefogni. A liba feje hátratekintve a kar mögött legyen (Ashton, 1999). Nem szabad a ludak szárnyait összekötni vagy összekötözött lábakkal felfüggeszteni (Schneider, 1991), helyette inkább a két szárnya tövénél megfogva lehet szállítani (Wikipedia.org, s.a.). Kiszolgáló csoport tagjai a ludakat átveszik a befogó csoporttól és a tollszedı személyekhez viszik, majd tollazás után a pihenıhelyre (Szentirmay, 1968), vagy elkülönített részbe engedik, ahol már vizet és takarmányt talál az állat (Bögre, 1981). Tollszedı csoport dolgozói a munkafolyamat szakmunkásai, akik a libákat átveszik. A dolgozó széken ülve az állatot háttal az ölébe fekteti, úgy, hogy annak eleje a teste felé, fara pedig a térde felett legyen (Szentirmay, 1968). A liba nyakát hátrafelé visszahajtják, a test alá helyezik (Rosinski, s.a.) és óvatosan a térdek közé fogják. A lábukat egyik kézzel összefogják és a hát irányába tartják (Szentirmay, 1968), vagy puha textilszalaggal összefogják (Rosinski, s.a.). A szárnyakat a dolgozó két combja közé helyezi, s ezzel az állatot rögzíti. Szabad kezével pedig a tollszedést elvégzi (Szentirmay, 1968). A tollszedı a szabad kéz hüvelyk- és mutatóujját használva kis tollcsomókat fogva távolítja el a tollakat és a pelyheket. Ezeket markukban tartva mindaddig, amíg megtelik (Omniskies, s.a.), majd kosarakba helyezik vagy a padozatra terített ponyvára szórják (Bögre, 1981). Az élı ludakról történı tollszedés különbözı mértékő lehet. A részleges tollszedéstıl, melyet csak a test néhány táján végeznek el a teljes tollszedésig. Azonban a teljes tollszedéskor is meghagyják a farok,
Kozák / AWETH Vol 7.2. (2011)
158
szárnyak és a hát tollait (Camiruaga-Labatut, s.a.). Az általános gyakorlat azonban a részleges tollszedés, amikor a mell- és hasi tájékról és a test oldalairól szednek tollat (Rosinski, s.a.). A munkamőveletet a hasi tájékon, a kloaka környékén kezdik és innen haladnak a nyelıcsıtágulat ( „begy” ) felé. A has alján és az állat két oldalán, a szárnyak által be nem fedett területrıl távolítják el a tollat. Ezt követıen az állatot hasi részére fektetik és a háti részrıl szedik le a tollat. A tollat mindig dılési irányba húzva kell eltávolítani. Ellenkezı irányú tollszedéskor érett tollak esetén is a tollakkal együtt kis bırdarabkákat is kitéphetnek. Ez károsan hat a libára és a toll minıségét is rontja (Szentirmay, 1968). A fedıtollakat és a pelyhet együtt szedik (Buckland és Guy, s.a.; Pálffy, 1980). Csak a hastájékon, mellen, valamint az oldal- és hátrészeken lévı tollakat és pelyheket távolítják el (Pálffy, 1980). Nem szabad az állatokról a tollszedést túlzásba vinni (Bögre, 1968), csupaszra szedni a libát (Omniskies, s.a.). Kevés pehely a törzsön és a has alján is maradjon (Bögre, 1968). A fedıtollakkal ellentétben a pelyheket csak ritkítani szabad [Schneider, 1991; 178/2009. (XII.29.) FVM r.] túlságosan sok toll eltávolítását is megsínylik az állatok, étvágytalanok lesznek, apatikus viselkedést mutatnak (Schneider, 1991), lesoványodnak, leromlanak, be is lázasodhatnak (Pálffy, 1980). A nyelıcsıtágulatot („begyet”) fedı és a szárny alatt a szárnyakat tartó tollakat, combtollakat (Tóth, 1956), valamint a szárny- és a faroktollakat nem szabad kiszedni (Pálffy, 1980; Camiruaga-Labatut, s.a.). Az utóbbi három tollféleség egyébként ágynemő töltésére sem alkalmas. A szárny- és szárnytartó tollak eltávolítása miatt ugyanis az állatok szinte hetekig lógatják szárnyukat (Pálffy, 1980). A szárnyukat lógató ludak egészsége is károsodhat, és esztétikailag is lesújtó látványt mutatnak (Bögre, 1981). A szárnytollakat azért kell kímélni, mert védik a lúd hátát az esıtıl, a hidegtıl és a tőzı napsütéstıl is. A szárnytartó tollaknak pedig a szárny normális helyzetben való tartásával az egyensúlyozásban is szerepük van. A szakszerően tollazott lúd külleme még mindig természetesnek tőnik (Omniskies, s.a.), bár kissé borzas és rendezetlen képet mutat, de az összbenyomás nem abnormális, és az állat élénken, normálisan viselkedik (Schneider, 1991). A tollszedéskor a dolgozók – a gyorsabb munka érdekében – nem húzhatnak az ujjaikra gumiujjat, kesztyőt sem használhatnak és a kezüket sem nedvesíthetik be. A gumi egyrészt megtapad az állat bırén és ez kellemetlen érzést kelt a ludakban, másrészt az elıbbi segédeszközök használatakor a gondozó nem „érzi” a munkamőveletet. A nedves kéz pedig a toll nedvességtartalmát is tovább növeli (Szentirmay, 1968). A lúdállományban – különösen a tojástermelést befejezı törzsludaknál – elıfordulhatnak olyan állatok, amelyek már megvedlettek, fejletlen tokos tollakat viselnek, vagy már megújult a tollazatuk. A vedlésben levıknél csak azokról a testtájakról szabad tollat szedni, ahol még nem váltódtak. Ezt azért kell megtenni, hogy a következı tollszedéskor az állomány tollérése egyöntető legyen. A falkában elıforduló új tollazatú ludakról sem szednek tollat (Bogenfürst, 1992).
Kozák / AWETH Vol 7.2. (2011)
159
A helytelen idıben végzett tollszedés az állományt károsítja, fejlıdésében visszaveti. Ugyanakkor a toll minısége is rosszabb, csökkent értékő árutermék lesz (Ádám, 2001). A túl korai, a toll teljes beérése elıtt eltávolított toll még szilárdan ül a tolltüszıben, csévéje vérerekkel telt, és kitépésekor az állat bıre is felszakadhat. A durva beavatkozás, a sebek keletkezése étvágytalanságot, bágyadtságot, seblázt okoz, ezért az ellenálló képesség csökkenése miatt fertızés és elhullás léphet fel. Az optimális idın túli tollszedés is veszélyekkel jár, ugyanis fokozott óvatosságot igényel, mivel a már megújult (torzsokos) tollakat nem szabad kitépni, kerülgetni kell. Az alig kinıtt tollak tüszıi vérbıek s azok véletlen kitépése vérzéseket okoz és káros következményekkel jár (Szentirmay, 1968). Tollkezelı csoport dolgozói az eltávolított tollakat és pelyheket a tollszedıktıl összegyőjtik és szállításra elıkészítik. Ha több napig kell tárolni, akkor a tollat hőtés és szárítás céljából – száraz, hővös helyen tartva – naponta 5-6 alkalommal átforgatják (Szentirmay, 1968). Nagyon fontos, hogy tiszta és száraz tollakat győjtsék össze, mert ezáltal elkerülhetı a tárolás során a tollban a gombák és penészek képzıdése. Párás körülmények között ugyanis a penészek és a gombák károsíthatják a tollakat – mivel azok szerves anyagok –, melynek következtében a toll színében, szagában elváltozások keletkezhetnek, amelyek mosással nem távolíthatóak el (Camiruaga-Labatut, s.a.). A kihőlt, kiszáradt tollat bezsákolva az elszállításig hővös, száraz helyen tárolják. Amennyiben a tollat naponta elszállítják, akkor a tollat azonnal zsákba rakják és elszállításig így tárolják (Szentirmay, 1968). Erre a célra polietilén zsákok nem használhatók, mivel tömörödést okoznak, és a kanavász zsákok sem, mivel a tollak hajlamosak beléjük ragadni. A papírzsákok tőnnek a legjobbnak, mert ezeknél nem jelentkeznek ezek a problémák (Camiruaga-Labatut, s.a.). A természetes alapanyagból, a juta növény rostjaiból készült jutazsákot (Juta, s.a.) használják napjainkban a leggyakrabban a nyers tollak csomagolásához, szállításához (Gara, 2011). Ha szállítás közben a zsákolt termék ázásnak, szennyezıdésnek is ki van téve, akkor vízhatlan anyaggal védik a tollat (Ádám, 2001), plasztik zsákba teszik (Gara, 2011). Kisebb mennyiségő toll (8-10 kg) gabonás zsákba is rakható (Tóth-Baranyi, 1957). A toll szállításához, tárolásához azonban leginkább nagymérető (220 x 112 cm) zsákokat, tollasbálákat használnak (Ménesi és mtsai, 1964). Egy-egy zsákba legfeljebb 80 kg nyers tollat töltenek, mert az erıs tömörítés károsítja a tollakat (Ádám, 2001). A megtöltött zsákokat bevarrják és sarkait 15 cm mélységben bekötik (Tóth-Baranyi, 1957). A bezsákolt tollat alátétfára, máglyába rakva helyezik el (Ádám, 2001), a szellıztetés megkönnyítése miatt. Ez okból a faltól is 40-50 cm-re helyezik el. A túlzott összepréselıdés elkerülése miatt hat zsáknál többet nem szokás egymás tetejére rakni (Tóth-Baranyi, 1957). A tollszedı munkabrigád létszámát a lúdállományhoz kell méretezni a tollazásra alkalmas vedlési idıtartam figyelembevételével. Egy gyakorlott dolgozó megfelelı szervezés, kiszolgálás mellett a ludak
Kozák / AWETH Vol 7.2. (2011)
160
életkorától függıen eltérı teljesítményt tud elérni (Szentirmay, 1968). A dolgozók gyakorlottságától függıen 8 órás munkaidı alatt átlagosan 40-80 ludat lehet letollazni (Bögre, 1981). Növendékludaknál általában nagyobb teljesítményt érnek el, mint a felnıtt ludaknál (Szentirmay, 1968). A munkaráfordítást a dolgozó gyakorlottságán kívül természetesen befolyásolja a ludak életkorával összefüggı testméret is. Irányelvként egy-egy lúd tollszedésére 10 percet lehet számítani, de gyakorlott dolgozónál 6 perc/lúd teljesítmény érhetı el (Schneider, 1991). A kiszolgáló személyzet létszámát a szállítási távolság figyelembevételével kell meghatározni. Így 23 tollszedıre egy kiszolgálót, 2-3 kiszolgálóra egy befogót, továbbá 4-5 tollszedıre egy tollkezelıt kell beállítani (Szentirmay, 1968).
A ludak elhelyezése, kezelése tollszedés után Tollszedés után – különösen az elsı héten – óvni kell az állatokat a megfázástól, a tőzı naptól, a hosszabb ideig tartó esızéstıl és a rendkívüli idıjárástól (Bögre, 1968). Ezért a ludakat tetıvel fedett szálláson kell elhelyezni (MÉM,1975), lehetıség szerint mintegy három napon át istállóban kell tartani (Schneider, 1991), részükre két hétig jól szellızı istállót kell biztosítani [178/2009. (XII.29.) FVM. r.] és bıségesen be kell alájuk almozni. Nem szabad vízre engedni (Bögre, 1968). Még meleg idıben is legalább 10-12 nap után mehetnek az állatok rövid idıre vízre (Ádám, 2001). A frissen tollazott állatok egyébként is mintegy két hétig kerülik a fürdést, ezért ez alatt az idıszak alatt nem szabad a libákat fürdésre, úszásra késztetni (Schneider, 1991). A ludakat óvni kell a megerıltetı gyaloglástól is (Bögre, 1968). A tollazást követı három napban stresszgátló takarmányt célszerő etetni (MÉM, 1975), és mintegy két héten keresztül bıvebben kell takarmányozni (MSZH, 1989). Tollszedés után két héten át a takarmányt ad libitum [178/2009. (XII.29.) FVM. r.] (300 g/lúd/nap) adják (Bögre, 1981), mivel az eltávolított tollak pótlása érdekében az anyagcsere fokozódik (Szentirmay, 1968). A toll fejlıdéséhez megfelelı mennyiségő és minıségő fehérjére, s különösen kéntartalmú (cisztin és metioin) aminosavakra van szükségük az állatoknak (Bogenfürst, 1992). Ezt – legeltetés mellett – fehérjedús táp etetésével lehet kielégíteni (Bögre, 1981). Optimális környezeti feltételek mellett a ludak gyorsan betollasodnak (Pálffy, 1980). Általános tapasztalat, hogy a két tollszedés között egy lúd egy kilogrammal több takarmányt fogyaszt, mint a nem tollazott liba (Schneider, 1991).
Kozák / AWETH Vol 7.2. (2011)
161
A tollazás során esetlegesen elıforduló bırsérüléseket kezelni kell (Bogenfürst, 1992). Állatgyógyászati eszközökkel lekezelt ludakat – gyógyulásuk érdekében – el kell különíteni [178/2009. (XII.29.) FVM. r.].
A tollszedések nyilvántartása, szakhatósági ellenırzése Magyarországon az érvényben lévı szabályozás szerint a próbaszedésekrıl és a tollszedésekrıl nyilvántartást kell vezetni, s azt legalább öt évig meg kell ırizni. A nyilvántartásban rögzíteni kell az állomány azonosítószámát, a tollazás idejét, a munkában részt vevı személyeket, a tollazott állatok számát. A területileg illetékes állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenırzı állomás pedig a mezıgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló rendelkezések [178/2009. (XII.29.) FVM. r.; 20/2002. (III.14.) FVM r.] betartását évente legalább egy alkalommal köteles ellenırizni. Az ellenırzést a Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által kiadott ellenırzési szempontokat tartalmazó ellenırzési lista alapján végzik. Az ellenırzésre feljogosított személy az ellenırzést bármikor végezheti. Az ellenırzések eredményeit az ellenırzı állomás minden év január 31-ig a földmővelésügyi és vidékfejlesztési miniszter felé köteles jelenteni [20/2002. (III.14.) FVM r.].
Következtetések 1. A tollszedés helyes idıszaka csak próbaszedéssel állapítható meg. Ennek optimális ideje vedléskor van, amikor a beérett tollak önmaguktól is elhullajtódnak. 2. Az optimális tollszedési idıtartam csak akkor tartható be, ha nagyobb lúdállományoknál annyi tollszedı munkást állítanak be, amennyi 2-3 nap alatt befejezi egy-egy libafalka tollazását. A tollszedı munkások számához kell igazítani a ludakat befogó, a kiszolgáló és a tollkezelı személyzet számát. 3. Tollszedéshez a ludakat, az épületet elı kell készíteni, és a személyzetet is fel kell készíteni, a higiéniai elıírásokat be kell tartani. A tollazást követıen a ludaknak az elhelyezéssel és a tápanyag-ellátással szembeni fokozott igényeit is ki kell elégíteni. Ezáltal elkerülhetı a stressz és a fájdalom, a toll tisztább lesz, megakadályozható a fertızı betegségek behurcolása, gyorsítható a tollazat megújulása.
Kozák / AWETH Vol 7.2. (2011)
162
Irodalomjegyzék 178/2009. (XII. 29.). FVM rendelet a mezıgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló 32/1999. (III.31.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 194: 47907-47924. 1998. évi XXVIII. tv. Az állatok védelmérıl és kíméletérıl. Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítı 50: 1274-1280. 20/2002. (III.14.) FVM rendelet a mezıgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló 32/1999. (III.31.). FVM rendelet módosításáról. Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítı 53: 954956. 41/1997. (V.28.) FVM r. Az Állategészségügyi Szabályzat kiadásáról. Mezıgazdasági és Élelmezésügyi Értesítı, 48: 13. 690-1000. Ádám I. (2001): A toll. A baromfitoll és feldolgozása. Scriptor Kiadó, Budapest, 157 Ashton, Ch. (1999): Domestic Geese. The Crowood Press, Ramsbury, 192 Bakos A. (2009): Libatépıket cincál a Négy Mancs. http://www.delmagyar.hu/_print.php?&block =_article&cid=2107054 [Accessed 22/07/2009] Bartlett, T. (1986): Ducks and Geese. A Guide to Management. The Crowood Press, Ramsbury, 110 Bogenfürst F. (1992): Lúdtenyésztık kézikönyve. Új Nap Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 267. + XVII Bögre J. (1968): Lúdtenyésztés. 115-224.p. In: Bögre J. (szerk.): Kacsa-, lúd-, pulyka- és gyöngytyúktenyésztés kézikönyve. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest, 338 Bögre J. (1981): Lúdtenyésztés. 359-625.p. In: Horn P. (szerk.) Baromfitenyésztık kézikönyve. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest, 697 Buckland, R., Guy, G. (s.a.): Goose Production Systems. pp.1-89. In: Goose Production. (FAO Animal and Health Paper), 154. http://www.smallstock.info/reference/FAO/005/y4359e/Y4359e00.pdf. [Accessed 19/03/2011] Camirauga-Labatut, M. (s.a.): Goose Production in Chile and South America. pp. 94-109. In: Goose Production. (FAO Animal Production and Health Paper), 154. http://www.fao.org/DOCREP/005/ Y4359E/y4359e0f.htm [Accessed 22/06/2010] EFSA Panel on Animal Health and Welfare (AHAW) Scientific Opinion on the welfare aspects of the practice of harvesting feathers from live geese for down production. EFSA Journal 2010; 8(11):1886. [57 pp.]. doi:10.2903/j.efsa.2010.1886. Available online: www.efsa.europa.eu Gara I. (2011): Személyes közlés. Plumavis Kft., Budapest
Kozák / AWETH Vol 7.2. (2011)
163
Grow, O. (1972): Modern Waterfowl Management and Breeding Guide. American Bantam Association, U.S.A. Augusta, NJ, 359 Héjja S. (1984): Ha lúd, legyen kövér! Libagondozók és libahizlalók könyve. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest, 215 Juta (s.a.): Juta (Terebess Ázsia Lexikon). http://www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikun/juta.html. [Accessed 21/04/2011] Kozák, J., Gara, I., Kawada, T. (2010): Production and welfare aspects of goose down and feather harvesting. World’s Poultry Science Journal, 66: 4. 767-777. MÉM (1975): A nagyüzemi baromfitartás állategészségügyi irányelvei. Mezıgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, Budapest, 111 Ménesi J., Szekér I., Takáts K. (1964): Baromfitoll. Mőszaki Könyvkiadó, Budapest, 206 MSZH, Magyar szabványügyi Hivatal (1989): MSZ 6986-1989 Nyers, tépett libatoll. Magyar Népköztársaság, Országos Szabvány, MSZH Kiadói és Tájékoztatási Igazgatóság, Budapest, 1-4. Omniskies (s.a.): Live Harvesting Goose and Down. 1-2.p. File://D:adat/Omniskies.htm. [Accessed 28/07/2010] Pálffy D. (1980): Lúdárutermelés (Pecsenyelúd, húslúd, májliba és lúdtoll elıállítása, feldolgozása). Mezıgazdasági Kiadó, Budapest, 227 Rosinski, A. (s.a): Goose Production in Poland and Eastern Europe. pp. 124-137. In: Goose Production. (FAO Animal Production and Health Paper), 154. http://www.fao.org/DOCREP/FAO/Y359E00. pdf [Accessed 01/07/2009] Schneider, K. H. (1991): Studie zum Lebendraufen von Gänsen. Schreib-maschinen-Manuskript, Leipzig. 113. Schneider, K.-H. (1995): Gänse. Eine Anleitung über ihre Züchtung, Haltung, Fütterung und Nutzung. Deutscher Landwirtschaftsverlag Berlin GmbH, Berlin, 180 Serjeantson, D. (2002): Goose husbandary in Medieval England, and the problem of ageing goose bones. Acta Zoologica Cracoviensia, 45 (special issue): 39-54. Szentirmay L. (1968): Lúdtartás, -nevelés, -hízlalás. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest, 131 Tóth P. (1956): A baromfitenyésztés kézikönyve. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest, 378 Tóth-Baranyi I. (1957): Baromfiipari ismeretek. Mőszaki Könyvkiadó Budapest, 384 + IV Vier Pfoten (2009): Tierhalteverbot für Gänsequäler Schwerk. http://www.vier-pfoten.de/website/ouput. php?id=1231&printable=1&idcontent=3042 [Accessed 22/07/2009]
Kozák / AWETH Vol 7.2. (2011)
164
Wikipedia.org (s.a.): How to Properly Handle and Train Geese. http://www.ehow.com/print/how_ 2300137_properly-handle-train-ge... [Accessed 21/06/2010].