Olvasd el a következő tananyagot, majd a füzetedben válaszolj a végén feltett kérdésekre!
Word Wide Web: A Word Wide Web 1992-ben indult hódító útjára, hogy behálózza a világot. Jellemzői: Hypertext elven működik, ami azt jelenti, hogy egy dokumentum, illetve annak bizonyos részei másik dokumentummal van kapcsolatban. Pl. egy hypertext szövegben megjelenő névre kattintva előhozhatjuk az illető életrajzi leírását. -
Multimédiás, azaz egyidejűleg szöveg, kép, hang, mozgókép továbbítására is képes.
Kliens-szerver elven működik így az egymástól több ezer kilométerre lévő anyagok is összekapcsolhatók. A WWW működési elve (röviden): Jelenleg a leggyorsabban terjedő, legnépszerűbb szolgáltatás az Interneten a Világméretű Háló, a WWW. Sikerének oka, hogy látványos dokumentumok nézhetők vele, amik tele vannak kereszthivatkozásokkal (ez a hypertext) és képekkel, olyan, mint egy képes lexikon. A WWW általános ügyfél-kiszolgáló hálózati koncepcióra épül. Az információszolgáltató gépeken egy WWW kiszolgálóprogram (Web szerver) program fut, (ennek működését a szervert üzemeltető rendszergazda felügyeli) amely a felhasználók gépein futó böngészőprogramok (Netscape, Explorer, Opera) által küldött kérésnek megfelelően elküldi a kért információt az adott gépre, amely ebben az esetben az ügyfél (kliens). Az ügyfél a saját gépén működő, böngésző programot futtatja, mely kapcsolatba lép a szerver programmal és lekéri a szükséges információkat. A kapcsolat csak az adatátvitel idejére jön létre, minden információkérés és az arra adott válasz független a többitől A kiszolgáló nem figyeli külön az egymás után beérkező igényeket, mindet új kérésként kezel, még akkor is, ha az esetleg azonos helyről érkezett. A hypertext szövegek egy speciális leírónyelv, a HyperText Mark-up Language (HTML) segítségével készülnek. Ez egy hagyományos szöveg fájl, amely a formázási parancsokra utaló utasításokat is tartalmazza. A hypertext szövegek szállítása az Interneten bonyolult feladat a hozzájuk kapcsolódó nagyméretű képek hangok miatt. Erre az átviteli módra egy új protokollt dolgoztak ki a HTTP-t (HyperText transfer Protokol). Ennek nagy előnye, hogy a dokumentumokat részenként is le tudja tölteni, és félig letöltött állapotában is megkezdi a megjelenítést. A WWW működését biztosító tényezők: Egyetemes leírás, amellyel a különböző forrásokra lehet hivatkozni. Minden információs egység — kép, grafika, animáció, szöveg — forrásként jelenik meg a hálózaton. Ezekre a
forrásokra olyan módon lehet hivatkozni a kapcsolatok felépítése során, hogy meg kell adni a forrás helyét, és annak módját, hogy a használt program hogyan tudja megjeleníteni, használni ezt a forrást. Az alkalmazott megjelenítési módot az URL (Uniform Resource Locator – egységes forrásazonosító) adja meg. World Wide Web (WWW): A WWW az Internet talán legnépszerűbb szolgáltatása, az elektronikus levelezés mellett. A WWW információs lapokból, oldalakból áll, melyeken szöveg mellett rajz, kép, hang, digitális videofilm is lehet. A lapok felépítését egy úgynevezett HTML nyelven írt állományok adják meg. (Az ilyen állományok azonosítójában a kiterjesztés HTM, vagy HTML.) Ezek a lapok úgynevezett Web szervereken vannak tárolva. Egy lap bizonyos részeire (szavaira, képeire) kattintva újabb lapra ugorhatunk át, mely bármely más szerveren is lehet. Az ilyen oldalrészt – melyre kattintva egy másik lapra juthatunk – élőkapocsnak, angolul linknek nevezzük. A szöveges linkek legtöbbször aláhúzottan jelennek meg. A WWW lapjainak megtekintését, a lapok közötti navigálást WWW böngésző program segítségével tehetjük meg. A legnépszerűbb böngészők az Internet Explorer és a Netscape Navigator, és az Opera nevű programok. Azt is szokták mondani, hogy böngészéskor, egyik lapról a másikra ugrálva “szörfözünk” az Interneten. Lehetőség van arra is, hogy egy-egy link egy FTP szerver egy alkönyvtárára, vagy állományára mutasson, ilyenkor a megfelelő alkönyvtár tartalomjegyzékét, illetve az állomány tartalmát nézhetjük meg. Ha az állomány tartalma közvetlenül nem jeleníthető meg az adott böngészővel, lehetőség van az állomány lemezre mentésére is. Legtöbbször az FTP szervereket ilyen letöltési szándékkal látogatjuk meg a böngészőkkel. Azonban egy linkre kattintás elindíthat egy levélküldést is. Ez alapján elmondható, hogy az Internet sok szolgáltatása be van integrálva a WWW-be, ugyanis egy HTML lapról, böngésző program segítségével elérhető, használható. Ennek érdekében a WWW-n az egyes lapok, állományok címzésére egy úgynevezett URL szolgál. A dokumentumok azonosítása: A hatalmas információhalmaz erőforrásainak az azonosítását az egységesített URL (Uniform Resourche Locators) azonosítók segítségével végezhetjük. Az URL olyan azonosító, mely megadja, hogy az adott forrásanyaghoz hogyan lehet hozzáférni. http://www.origo.hu/ Mi is az URL?: Az URL felépítése a következő: szolgáltatás://szervercím/könyvtár/állománynév A szolgáltatás – többek között – http, ftp, mailto lehet. A http a WWW szerverekről történő állomány-átviteli módot, az ftp az FTP szolgáltatást, míg a mailto a levélküldést jelenti. A könyvtárnév annak a könyvtárnak az elérési útja, melyben az állomány van. Az állománynév a megcímzett állomány azonosítója. A legtöbb WWW szerver esetében ha nem adunk meg állománynevet, akkor a legtöbb WWW szerver esetében egy bizonyos állományazonosítót vesz a hiányzó helyére. Ha olyan sincs akkor vagy hibajelzést kapunk, vagy az alkönyvtár tartalomjegyzékét kapjuk vissza. Ilyen alapértelmezett állományazonosítók az index.html, index.htm, illetve a home.html. Egyéb alapértelmezett állományazonosítók is lehetnek a különböző WWW szerverek esetében. Ha egy linkre kattintva átmegyünk egy másik lapra, akkor onnan vissza is térhetünk az eredetire (melyről arra a lapra jutottunk), rákattintva a böngészőprogram Back (vissza) feliratú és/vagy jelzésű gombjára. Előrefelé – azaz arra a lapra lépni, melyről nemrégiben az aktuális lapra visszaugrottunk – a Forward feliratú és/vagy jelzésű gombra kattintva lehetséges.
További lehetőségek a böngészés során: Egy lap tartalmát, vagy annak egy alkotóelemét le is tudjuk menteni, ha arra van szükségünk. Az egész lapot a File menü Save As menüpontjával menthetjük el, melynek hatására a szokványos windowsos “mentés másként” dialógus ablak bukkan elő. Alapesetben a HTM vagy HTML kiterjesztésű állomány tartalmát – melynek felépítését és tartalmát az állomány HTML nyelven leírva tartalmazza – HTML formátumban menthetjük el. Lehetőség van azonban arra is, hogy a lap szövegét egyszerű szöveges formátumban mentsük el, azonban ehhez a dialógusdobozban a Save as type legördülő menüben a Plain text (jelentése sima szöveg) elemet kell választani. Ha egy oldalon valahol látható képet szeretnénk elmenteni, akkor kattintsunk rá a kívánt képre a jobb egérgombbal, majd az ott előbukkanó menüből a Save Image As pontot válasszuk ki. Ekkor egy újabb mentési dialógusdoboz megjelenésével megadhatjuk, hogy hová, milyen néven mentsük el. Ha csupán önállóan meg szeretnénk a képet tekinteni, akkor rajta a jobb gombbal kattintva a View image menüpontot válasszuk ki a felbukkanó menüből. A böngészőprogram indulásakor általában – aktuális beállításától függően – egy bizonyos URL-el címzett lap töltődik be automatikusan. Az ezen levő linkekre kattintva tudunk új lapokra, új szerverekre “átvándorolni”. Ilyen formában csak nézelődünk, bolyongunk a lapokon. Azonban ha tudunk egy konkrét címet (például ha olvastuk vagy hallottuk valahol és érdekel minket), akkor közvetlenül is elugorhatunk a cím által adott lapra. Ezt – többek között – úgy is megtehetjük, hogy a böngésző ablakának Location: (fehér mezejébe) beírjuk a lap URL címét. A másik lehetőség, hogy a File menüből az Open page menüpontot kiválasztva, megadjuk a kívánt URL-t. A URL-ben a http tagot nem kötelező kiírni, a legtöbb böngészésző ezt alapértelmezésnek tekinti. Honlapok: A WWW lapjain nagyon sokféle dologról találhatunk információt. Egy-egy intézménynek, részlegnek, osztálynak, személynek vagy más dolognak a bemutatkozó lapját honlapnak (angolul: home page) nevezzük. A legtöbb valamennyire is számító, illetve ambiciózus intézménynek, személynek van honlapja, minden nagy cégnek, intézménynek. Az egyes országoknak is van hivatalos honlapja, így Magyarországnak is. Egy WWW szerveren nemcsak egyetlen honlap lehetséges, hiszen a honlap nem szerverhez, hanem egy adott dologhoz, témához kötődő fogalom. Egyre több csoportnak, személynek van honlapja, beleértve az “egyszerű”, azaz hírnévvel nem rendelkező személyeket is. Így egyre több diák is készít saját honlapot, rendelkezik saját honlappal. Keresőrendszerek: Ahogy az Internet növekedett és a tájékozódás egyre jobban ellehetetlenült, úgy jelentek meg a különböző információ-visszakereső rendszerek. Leegyszerűsítve ezeket két nagyobb csoportra bonthatjuk: azokra, amelyek valamilyen automatizált eljárással (keresőrobotok, indexelés stb.), mechanikusan tárjak fel a világhálózat információforrásait, és azokra, amelyek – ha sokszor félig automatizáltan is – emberi közreműködéssel alakítják ki visszakereső indexeiket. Az előbbiek előnye, hogy sokszor szinte teljes körűen feltárják a Hálózatot (ez ma több száz millió HTML-ben készült oldalt jelent csak a WWW felől nézve!), s hátrányuk is ez, egészen speciális kereséseket kivéve iszonyatosan sok találatot adnak, igen nagy redundanciával. A kézi ill. saját bevalláson alapuló eligazító rendszerek ennek csak töredékét
kezelik, viszont elég biztonsággal fellelhetőek a legfontosabb site-ok, amelyektől azután el tudunk indulni. Intelligensebb keresőrendszerek Az információkeresők aligha tudnának még egy olyan eszközt említeni, amely olyan mértékben megváltoztatta volna életüket, mint az internetes keresőrendszerek. A bámulatos képességekkel rendelkező eszközök weboldalak millióit átvizsgálva másodpercek leforgása alatt keresik ki számunkra a legfrissebb napi fejleményeket, a kért termékértesítőket, a szükséges kutatási szakanyagokat, tudósok neveit és még számtalan egyéb olyan információt, amelyhez máskülönben egyáltalán nem, vagy csak nagy nehézségek árán férhetnénk hozzá. A keresőrendszereknek azonban hihetetlen képességeik ellenére is vannak gyenge pontjaik… Szakrend szerinti indexek: A nem teljesen automatizált és ezért nagyobb relevanciával dolgozó tájékozódási pontok közül a Yahoo a legjobb, s talán a legnagyobb is. Történelmi anyagát az Arts, majd a Humanities alá sorolva találjuk meg: Automatikus indexek Az automatikus óriás-indexeket sok helyütt bekötötték, de a nézegető szoftverünk megfelelő gombjára klikkelve is elérhetjük némelyiket. Manapság az amerikai Digital cég AltaVista rendszere a sztár, amely több mint 30 millió dokumentumot indexel minden szóra (ez esetben ez csaknem 10 milliárd szavas indexet jelent). Kereshetünk itt egyszerűen bármilyen szóra, kifejezésre, sőt logikai operátorokat (and, or, not, near) is használhatunk: Magyarországon a Heuréka hasonló, bár fontos megjegyezni, hogy még nem indexeli a teljes magyarországi HTML-anyagot. Keresés az Interneten: Legtöbbször, amikor valamilyen adatot szeretnénk megszerezni az Internetről, nem tudjuk, hogy hol található. Amennyiben csupán a már ismert lapokról kiindulva, az azokon levő linkeket követve bolyonganánk, kicsi lenne a valószínűsége, hogy rábukkanunk a keresett adatra. Ezért szerencsére találhatók az Interneten (azaz a WWW-n) olyan lapok, melyek segítségével közvetlenül is kereshetünk egy bizonyos dolgot. Erre kétféle megközelítési mód áll rendelkezésre: Az egyik szerint témák szerint, hierarchia-szerűen csoportosítva találhatók a lap készítőinél (folyamatosan bővülő számú) bejegyzett lapok. Ilyen például a már említett Yahoo és a HuDir lap is. A Yahoo angol nyelvű, a HuDir azonban magyar. Ebben az esetben a “céltudatos bolyongás” segítségével, az egyes altémákra mutató linkekre kattintva, azokat követve találhatjuk meg a keresett adatot. Feltéve természetesen, hogy a keresett adat megtalálható az Interneten és az adatot tartalmazó lapot regisztrálták a HuDir-be. A keresés (a keresők) másféle megközelítési módja, amikor a keresőt üzemeltető cég folyamatosan figyeli az Interneten megtalálható lapokat, azok tartalmát (szöveg szerint és nem értelem szerint) és mindezekből egy saját adatbázist tart fenn, melyben módunkban áll a keresőlapon keresztül keresni. Itt tehát a szerint kereshetünk, hogy egy adott szót, adott szavakat vagy szókombinációkat mely lapok tartalmaznak az Interneten. Ilyen keresők többek
között például a már szintén említett AltaVista magyar nyelvű lap, a Heuréka, a Lycos mely angol nyelvű, de meg kell említenünk, hogy a Yahoo-nak és a HuDir-nek is van ilyen jellegű keresője. Egy példa a keresésre: Vegyünk egy példát: Tegyük fel, hogy Petőfi Sándornak A Nemzeti Dal című költeményét szeretnénk megkeresni! Ehhez válasszuk például az AltaVista-t. Itt lehetőség van megadni, hogy milyen nyelven írt dokumentumok között keressünk. Válasszuk a magyar nyelvet (Hungarian). Gépeljük be a kereső lap megfelelő kis fehér téglalapjába, hogy “Petőfi”. (Elegendő “petofi”-t írni, ez a kereső automatikusan ékezetesít, ha kell, illetve lehetséges, valamint nem veszi különbözőnek a kis és nagybetűket.) Rákattintva a Keres gombra, elkezdődik a keresés. A keresés eredménye egy linkekből álló lista, melyek azokra a lapokra mutatnak az Interneten (WWW-n), melyben valahol szövegként szerepel a megadott “Petőfi” szó. Ez a lista ilyenkor akár több ezer elemből áll, mivel Petőfi Sándor sok verset írt, illetve létezik Petőfi Csarnok, Petőfi Színház, illetve egyéb olyan dolog, mely Petőfihez vagy a “Petőfi” névhez kapcsolódik. Azonban csak bizonyos számú linket látunk egyszerre a böngészőben az egyszerűbb kezelés érdekében, a további, illetve előző adagot a lap alján levő számozott gombok megnyomásával lehet megtekinteni. Annak érdekében, hogy leszűkítsük a keresést, adjuk meg a “Petőfi nemzeti” szöveget a kereséshez. Ekkor olyan dokumentumokat keres, melyben mind a két megadott szó szerepel valahol. Ekkor (nagy valószínűséggel) a kapott lista legfelső eleme már éppen a keresett Nemzeti Dal szövegére mutat, valamelyik WWW lapon. És íme, a http://www.interlog.com/~photodsk/magyar/psnemzet.htm címen megtaláltuk a verset. Kérdések: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
Mi a WWW működésének elve? Milyen tényezők biztosítják a WWW megfelelő működését? Hogyan valósítják meg WWW-n az egyes lapok, állományok címzését? Mik a honlapok (saját szavaiddal)? Miért kell keresőprogramokat használnunk? Milyen csoportokra oszthatjuk a keresőprogramokat? Mi a különbség a két különböző elven működő keresőrendszer között? Te milyen típusú keresőprogramot használnál és miért?