A vizuális zene aktualitása – magyar példákkal
Gyenes Zsolt habil DLA
http://vizualzene.hu/ http://gyenes62.hu/ Kaposvári Egyetem Művészeti Kar Médiaművészeti Intézet 2013
– az érzékelések közös strukturális alapja: az érzékek szinkronizációja – a vizuális zene rövid meghatározása – magyar előfutárok, alkotók – hang és látvány/szín különböző természete – a videó átmeneti jellege – a számítógépes környezet mint alkotó partner, a szoftver jelentősége – a kimozdított apparátus – aszinkrónia és szinkrónia – posztmediális karakter
1. az érzékelések közös strukturális alapja: az érzékek szinkronizációja
„Minden érzékelési fajtának van egy közös strukturális alapja. (...) Különösen a látás és a hallás tűnik a felcserélhető érzékelési struktúrák kimeríthetetlen kútforrásának. (...) A festők, zenészek, költők és tudósok, akik tisztában vannak ezekben a strukturális megfelelésekben rejlő alkotói lehetőségekkel, kutatásaik és munkálkodásaik során gyümölcsöző eredményeket értek el: az érzékek szinkronizációját.” Kepes György: A látás nyeve, 188. o., 1979. /1944/
2. a vizuális zene rövid meghatározása
– több száz éves történet – újabb lendület napjainkban – zene a szemnek :: zeneszerű gondolkodás, szerkesztés :: szinkronizáció – médiumok közötti átjárhatóság A vizuális zene, vagy másképpen: a zene a szemnek, – leginkább olyan, időben kiterjesztett vizuális megoldásokat jelent, ahol a zeneszerű gondolkodás, szerkesztés a meghatározó. A vizuális zene kapcsán a hang és a kép egyenrangú, egymást építi, egymásból következik; sok esetben teljes szinkrónia valósul meg.
3. magyar előfutárok, alkotók – László Sándor (Alexander Laszlo) – színfényzongora – Moholy-Nagy László – karcolt lemez, grafikus hangjelek, szintetikus hang víziója – Neugeboren Henrik (Henri Nouveau) – Bach, Esz-moll fúga, részlet, plasztika
Neugeboren Henrik / Henri Nouveau: Johann Sebastian Bach, es-MinorFugue, times 52 to 55, 1928.
– Kepes György – Lángok kertje – Schöffer Miklós (Nicolas Schöffer) – ’fény-tér-hang-mozgás’ művek – Engel Gyula (Jules Engel) – pl. Silence (1968), Train Landscape (1974)
Kepes György: Lángok kertje / Flame Orchard: Sound Animated Flames, 1971.
4. hang és látvány/szín különböző természete – médiumok (érzékszervek) különbözősége – közös nevező: ritmus, arányok, „szólamok” stb. Pl. – a dallam transzponálható és megmarad egyéni jellege, míg a színsor nem transzponálható – a spektrum színei nem különíthetők el élesen, öszemosódnak, ellenben a hangok egyértelműen elkülöníthetőek egymástól
5. a videó átmeneti jellege – elektronika :: kép- és hang közötti „átjárhatóság” új minősége exponálódik Lux Antal: Holdudvar, video, 2012.
Mozgóképi részlet (1) – Lux Antal: One Lux, video, 2007. (zene: Lutz Glandien)
6. a számítógépes környezet mint alkotó partner, a szoftver jelentősége „A számítógéppel az ember nemcsak egy élettelen eszközt teremtett, hanem egy olyan intellektuális és aktívan alkotó partnert, amely teljes kifejlettségében egészen új művészi formák és új esztétikai kísérletek megteremtését is lehetővé teszi.” A. Michael Noll: A digitális számítógép mint kreatív médium / The Digital Computer as a Creative Medium, 1967.
– a különböző információk „egységesítése” a binaritáson alapuló platformon :: teljes átjárhatóság – a szoftver a lényeg/esebb (és nem a hardver) :: a szoftver alakítja a stílust stb.
7. a kimozdított apparátus – a szoftver képességei és alkotás :: egyéni megoldások :: nem rendeltetésszerű alkalmazás
Mozgóképi részlet (2) – Szigetvári Andrea, CT, élő elektronika, 2010. (CT-animáció: Gyenes Zsolt) A munka kísérlet a hang és a mozgókép új természetű társítására, egy tényleges, holisztikus mű létrehozására a legújabb technikák, technológiák alkalmazásával.
8. aszinkrónia és szinkrónia – komplementer „együttállás”, kiegészítés, sajátos montázsviszony Mozgóképi részlet (3) – Kovács Balázs mobiltelefonra készített sorozata: video works for mobile contemplation, 2012.
– szinkrónia (audió spektrum) Mozgóképi részlet (4) – Gyenes Zsolt: Szinkrónia, Opusz 80, 2013.
9. posztmediális karakter – a korábbi médiumok (pl. rajz, fotográfia) elválaszthatatlanul olvadnak egybe – soha nem látott „flexibilitás” – hang és kép együtt „lélegzik” Mozgóképi részlet (5) – Czakó Zsolt Kocsis Zoltán által iniciált „Debussy élete hat tételben” című sorozat látványvilága, 2012-13.
Mozgóképi részlet (6) – Lévay Jenő: Liszt Transcliptions, 2011.
Mozgóképi részlet (7) – Brückner János: Az alkalmazott, 2011.
A hangi történések térbelisége felerősödik a 3D-s, folyamatosan változó látvánnyal egyetemben.
A szoftvervilágon nyugvó, a különféle médiumok újraegyesítése, felolvadása valami új egés�szé, a legújabb mágikus kor meglétét hozza/hozta magával; ezt alapozza meg. Felhasznált irodalom Czigány Magda (2002): Nem félünk a farkastól – A gép a modern művészetben. Online: http://webcache.googleusercontent.com/sea rch?q=cache:cz5aR7gxi7sJ:http://www.holmi.org/2002/11/czigany-magda-nem-felunk-a-farkastol-a-gep-a-modern-muveszetben%2B kepes+györgy+Lángkert&hl=hu&gbv=2&ct=clnk (2013. október 20.) Flusser, Vilém (1990): A fotográfia filozófiája. Tartóshullám, Budapest. Jewinsky, Jörg (2010): Color-Tone Analogies: A Systematic Presentation of the Principles of Correspondence. In: See This Sound – Audiovisuology Compendium, Ludwig Boltzmann Institute, Wien. Kepes György (1979): A látás nyelve. Gondolat Kiadó, Budapest. Manovich, Lev (2001): Posztmédia esztétika – Krízisben a médium. Online: http://exindex.hu/index.php?l=hu&page=3&id=227 (2009. december 19.) Passuth Krisztina (1982): Moholy-Nagy. Corvina, Budapest. Schöffer Miklós, Online: http://artportal.hu/lexikon/muveszek/schoffer-miklos-222 (2013. 11. 17) Szöllősi-Nagy András (2012): Véletlen mint stratégia. In: Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület 18. sz. katalógusa, Budapest. Wick, K. Rainer (2000): Teaching at the Bauhaus. Hatje Cantz.