A villa szigetcsoport:

.ANDRÉ CZEGLEDY.

.A villa szigetcsoport:. hálózati kapitalizmus és a posztszocializmus új lakóházai Fordította: Dombos Tamás

»újgazdagok« fény∫z√ házainak összessége, de jobban megérthetjük, ha egy forma nélküli rendszert látunk bennük, társadalmi hálózatok egy elmosódott szövedékét, mely egyre nagyobb szerepet játszik Magyarország és posztszocialista szomszédainak vállalkozói életében. Milyen lakóhelyet választ magának az új posztszocialista elit? Milyen mintákat követnek lakószokásaik kialakításában? Hogy néznek ki házaik? Mi az új villaépítészet társadalmi jelentése az úgynevezett „átalakulás” kontextusában? Ilyen és ehhez hasonló kérdések állnak munkám középpontjában, melyben elemezni kívánom a posztszocializmus új villaépítészetét, valamint (és els√sorban) az ezeket épít√ vállalkozókat, akik a századforduló óta nem látott mértékben kezdtek ilyen hatalmas házak építéséhez. Az elemzés a magyarországi villaépítészet fejl√désének történeti áttekintésével indul, majd rátérek ezen építészeti forma legújabb megnyilvánulásaira, ennek kulturális dimenziójára, melyet a jelent√s társadalmi változások idején egyszerre tükröz és visszautasít. Remélem dolgozatom végére az olvasó számára egyértelm∫vé válik, hogy a villa-szigetcsoport nem egyszer∫en a kortárs építészet egy problémája, hanem

BEVEZETÉS

A

Gulág-szigetcsoport cím∫ m∫vében Alexander Szolzsenyicin lerántja a leplet a sztálini Oroszország szibériai munkatáborairól és börtöneir√l.1 A könyvben a rendszer büntet√ és „javító” intézményei egyszerre jelentik az állami közigazgatás által összetartott szigeteket és a résztvev√k iszonyatos élményeit. A következ√ket írja: „Az elvarázsolt szigetvilág sok ezer szigete ott terül el szanaszét szórva a Behring-tengert√l csaknem a Boszporuszig. Láthatatlanok, mégis léteznek (…)”2 Manapság egészen másfajta szigetcsoport t∫nt fel a kelet- és közép-európai nagyvárosok külvárosi építkezéseinek porfellegéb√l: a Villa-szigetcsoport. A maga sajátos módján a Villa-szigetcsoport ugyanolyan sokat elárul a posztszocialista társadalmak bonyolultságáról, mint amennyit annak idején a Gulágrendszer a kommunizmus elnyomó jellegér√l. Gulág megfelel√jéhez hasonlóan a Villa-szigetcsoport ott van, és még sincs ott: fizikai valójában létezik, de valóságát a képzelet tevékenységének köszönheti. Ezekre úgy is tekinthetünk, mint a posztszocialista

A szerz√ köszönetet mond Victor Buchlinak, Caroline Humphreynak, Stephen Kostyálnak, France Pine-nak és Szabó Gábornak a dolgozatban leírt gondolatokhoz f∫z√d√ megjegyzésekért. A dolgozatban olvasható néhány elképzelés már megjelent: André Czegledy: „Villas of Wealth: New Residences in Post-Socialist Hungary”, City and Society (Annual Review 1998)

87

André Czegledy

ték. Bár méretük alulmúlta vidéki társaikét, a városi udvarházak megfelel√ teret biztosítottak a magánéletnek egy olyan korban, amikor a személyes tér nagy kiváltságnak számított a városlakók körében. Az udvarházakban külön lakrészeket találunk a család tagjainak, valamint több szalont a vendégek számára. Természetesen helyet kaptak a házban a háztartási alkalmazottak is, akik lehet√vé tették a család számára a megszokott életvitel folytatását. Általában neoklasszikus vagy barokk stílusban épültek, amelyek nagy népszer∫ségnek örvendtek az ország konzervatív, fels√bb osztálybeli köreiben (Lukacs 1989: 38.). Nem meglep√, hogy éppen ezek a stílusok (vagy egyszer∫sített változataik) köszönnek vissza az építészeti kifejezés ismer√s, történelmi formáihoz visszatér√ posztszocialista elit lakóházainál is. Az els√ nyaralók a 19. század els√ évtizedeiben épültek Magyarországon. Ezeket a házakat nem az arisztokraták, hanem a vezet√ pesti keresked√családok építtették. Ezek a gazdag, fels√-középosztálybeli családok úgy akartak elmenekülni a zsúfolt városból a forró nyári hónapokra, hogy közben mégis közel maradjanak üzleti érdekeltségeikhez. A legtöbb nyaraló a budai hegyekben épült, els√sorban a Svábhegyen, Zugligeten és Szépjuhásznén, melyeket a város az 1830-as 1840-es években parcellázott fel hivatalosan (Gábor 1997: 5.). Bár a legnagyobb telkek elérték a 8,5 hektárnyi területet, az épületek szerény méret∫ek voltak, és inkább fából készültek, mintsem valami drágább és tartósabb anyagból. A legtöbb nyaraló a kétszintes svájci vagy osztrák3 faházak stílusában épült, bár számos fontos példát találunk a neoklasszikus elemeket is magukba olvasztó egyszintes épületekre is.4 Ahogy az 1830-as években a nyaralók sorra emelkedtek a budai hegyekben, más fels√-középosztálybeli családok a folyó másik oldalán, Pest mellett kezdtek hasonló nyaralókat építeni. Ebben az id√ben inkább a Duna pesti oldalát részesítették el√nyben a Pest-Buda környéki nyaralók tulajdonosai. A kor legkedveltebb helyszíne a még beépítetlen Terézváros és az új Városliget (mely akkor még a városhatáron kívülre esett) között húzódó sáv, illetve maga a Városliget közvetlen környéke. Ezek a pesti telkek jóval kisebbek voltak, és sz∫kebb kiterjedés∫ területen feküdtek, mint a budaiak. Átlagosan 4300 négyzetméter terület∫ek, és közvetlen egymás mellett helyezkednek el. A város így nagyobb bevételt tehetett zsebre a telkek eladásából.

a társadalom sokkal jelent√sebb gazdasági szerkezetének jöv√jére is kiható jelenség. A dolgozat Magyarországon 1989 óta gy∫jtött etnográfiai adatokra épül. Ez az anyag része egy sokkal nagyobb antropológiai kutatási tervnek, mely a gazdasági-társadalmi átmenet, a nemzetközi üzleti élet és a privatizáció kérdéseivel foglalkozik (Czegledy 1995). Az új lakóépületek építésére összpontosító terepmunka Budapesten és környékén két lépésben folyt 1998 márciusában és júliusában, valamint 2000 januárjában és februárjában. A résztvev√megfigyelés módszere mellett interjúk és szövegek elemzésére is sor került. A szövegelemzés során els√sorban az ingatlanokkal, házakkal és bels√építészettel foglalkozó magazinokkal foglalkoztam (Családi Ház, Szép Házak, Ingatlan, Képes Ingatlan Expressz). Ez utóbbi kiegészítésre azután került sor, hogy az interjúk során nyilvánvalóvá vált: ezeknek a magazinoknak egyre nagyobb a hatása azoknak az embereknek az esztétikai ítéleteire, akik megengedhetik maguknak, hogy pénzügyi korlátok nélkül kezdjenek házépítésbe vagy jelenlegi otthonuk átalakításába.

A BUDAPESTI VILLÁK PROTOTÍPUSAI: VÁROSI UDVARHÁZAK ÉS NYARALÓK

A

magyar villa szó közvetlenül a vidéki udvarházak olasz megfelel√jéb√l származik. Az olasz reneszánsz korai villái általában arisztokrata származású gazdag városlakók hatalmas vidéki kastélyai voltak. Az olasz társaikkal ellentétben azonban a magyar és környékbeli villák szinte kizárólag városi környezetben találhatók, és egyértelm∫en polgári jelleg∫ek. A villák alapvet√en „kétszintes, különálló, különböz√ méret∫ kerttel körülvett házak” (Gábor 1997 :5.). A magyar változat els√sorban a helyi építészet két történelmi forrására támaszkodik: a 19. században Budapesten épült városi udvarházakra és nyaralókra. Az els√ magyarországi városi udvarházak viszonylag kicsik, de pazar kivitel∫ek voltak. A 18. században és a 19. század els√ felében Pesten és Budán is számos épült bel√lük. Néhány a budai Várhegyen, többségük azonban a pesti Duna-parton. Ezeket az udvarházakat csak a téli hónapokban használta a nemesség, a mez√gazdasági és vadászati idényt inkább a család vidéki kastélyában töltöt-

88

A villa szigetcsoport

csolat szerepét a ház elején található díszes lépcs√ töltötte be. A földszintet az el√szoba mellett a vendégek fogadására kialakított szobák foglalják el. A Hermann Babocsay Villában6 például könyvtárat, társalgót, ebédl√t, dohányzót és biliárdszobát találunk. El√fordult, hogy a ház egy bizonyos részén télikertet alakítottak ki. Az els√ emelet a család lakrésze. Itt találhatók a magánhasználatra fenntartott hálószobák, illetve a különböz√ informális, közös tevékenységekre használt nappali szobák, gyakran külön nappalija volt a „családnak” is. A villákat lakóik egész éves ott-tartózkodására tervezték, robusztus szerkezetük is az állandóságot tükrözi. A teherbíró faváz mellett további támaszt jelentettek a téglából emelt falak, melyeket csupaszon hagytak vagy bevakoltak, és a jellegzetes néhány szín egyikére festettek. A legkedveltebb szín a narancssárga egy bizonyos árnyalata, melyet „Habsburg-sárgának” is neveztek, miután rendkívül elterjedt volt az Osztrák–Magyar Monarchiában. Az alapok burkolására legtöbbször félig megmunkált terméskövet használtak, mely ellensúlyozta a vakolat élénk színét. A termésk√ szerepe mind a dekoráció, mind a szerkezeti támasz szempontjából fontos; a századfordulón készült budapesti villák többségének szerves részévé vált, fokozottan érvényes ez a szecessziós stílusban épültekre. Tizenöt év alatt a Sugárút mindkét oldala villákkal telt meg. Némelyiket az arisztokrácia, némelyiket a fels√-középosztály építtette. Az 1890-es évtizedet követ√en a legtöbb házat felújították, kib√vítették; ezzel párhuzamosan a környez√ utcákban modernebb stílusú villák emelkedtek. Miután a villatulajdonosokat (vezet√ bankárok, keresked√k, értelmiségiek stb.) a társadalomban betöltött felfelé mobil pozíciójukból adódóan kulturális törekvés jellemezte, sokan az ország legkiválóbb építészeit fogadták fel házuk megtervezésére vagy átalakítására. A századfordulóra a Sugárút-menti villanegyed nagyszabású példaként szolgált Budapest és az ország hasonló fejlesztései számára. A legismertebb ezek közül az úgynevezett „jogásznegyed” (1911–1913) a Kis-Svábhegyen, a Duna túloldalán. Ez a helyszínválasztás fontos lakásdemográfiai változást hozott, mivel elindította „azt a 20. században végig meghatározó általános tendenciát, hogy a villák többsége Budán épül”. (Gábor 1997: 24.). Ma az Andrássy út-menti villák magánvállalatok, nagykövetségek, nemzetközi fejlesztési szervezetek és állami intézmények tulajdonában vannak. Az, hogy az eredetileg villanegyednek épült házak ma intéz-

AZ ANDRÁSSY ÚT KLASSZIKUS VILLÁI

A

z els√ igazi villák az 1870–1880-as években a nyaralók megszokott helyszínén, a Városliget és a Terézváros között épültek, Budapest impozáns új sugárútja (ma Andrássy út) mentén, melyet 1872-ben a párizsi Champs Elysées mintáját követve adtak át. Az 1870ben újonnan létrehozott Közmunkatanács kezdeményezte a fejlesztést, miután 30 telket parcellázott ki a Sugárút mentén, valamint további 50-et a Városliget környékén. Az els√ négy házat a Sugárút Építési Társaság építette azzal a nem titkolt céllal, hogy példát mutasson a környék további fejlesztéséhez. Ez a haladó szellem∫ várostervezés meglehet√sen ritka volt a korban; ez is jól mutatja, mennyire „világváros” volt akkoriban Budapest a szónak a hannerzi (1996: 129.) értelmében, vagyis hogy hozzájárult a kor nemzetközi normáinak kialakításához. Négy parcella kivételével a Sugárút menti telkek egyike sem haladta meg az 1.400 négyzetmétert. A telkek közvetlen egymás mellett sorjáztak, megel√legezve ezzel a város azon tervét, hogy a Sugárút mentén egy villákból álló lakónegyedet hozzon létre. Ez a két jellegzetesség (vagyis a telkek mérete és s∫r∫sége) a belvárosi többemeletes lakóházak (f√leg az 1838-as nagy árvíz után Pesten épültek), valamint a nyaralók és a középosztály otthonainak földszintes hagyománya közti építészeti kompromisszumra késztettek. Ennek a kompromisszumnak az eredményei az egymáshoz nagyon hasonlító, kétemeletes, Sugárút környéki villák, melyek a ma épül√ villáknak is példaképül szolgálnak. Szerény területük miatt a Sugárút-menti telkek az épület és az azt körülvev√ tér közti építészeti kapcsolatot hangsúlyozták. A kertek, bármilyen rövid élet∫ek legyenek is (mint például a Edelsheim–Gyulai Villa5 esetében), a ház magánterének fontos alkotóelemévé váltak: „természetes” határt vontak a család magánélete és az utca közterülete közé. Meger√sítették a kötelez√ zöldterület szerepét, mely fontos szerepet tölt be a villaépítészet mai meghatározásában – f√leg ha figyelembe vesszük, mennyire ellentmond ez a kés√bbi szocialista id√szaknak, melyben az egyéni pihenési terület puszta ötletére is gorombán reagáltak az állami hatóságok. Az akkoriban épült városi udvarházakhoz hasonlóan a Sugárút környéki villák is a helyszín minden sajátosságát figyelembe vev√ tervek alapján készültek. A villa kertje és az épület közti építészeti kap-

89

André Czegledy

mények, és nem magánszemélyek kezében vannak, jól mutatja, mekkora politikai és anyagi ráfordítás szükséges ezeknek a villáknak a megszerzéséhez és fenntartásához. A mai elit tagjai közül nagyon kevesen rendelkeznek elég t√kével ahhoz, hogy visszatérjenek az eredeti villanegyedbe; legtöbbjük ezért Budapest más területei (illetve ezen kívüli területek) iránt kezdett érdekl√dni.

hierarchikus tagolódás olyan térbeli különbségek létezését sejteti, melyek szerint egyesek megengedhetik maguknak, hogy a fákkal borított dombtet√n lakjanak, míg mások kénytelenek a Duna „árterületén” élni. A társadalmi státusz és a relatív tengerszint feletti magasság azonosítása számtalan szekuláris szimbólumot idéz fel; az, hogy valaki milyen magasan lakik Budapesten, presztízsének kifejez√je. A városi terjeszkedéshez szükséges földterületet a még használatba nem vett, illtetve gazdátlan földek beépítése biztosítja. El√fordul, hogy a nagyobb telkek felosztása révén jutnak újabb házhelyekhez, bár ez nem túl gyakori, mivel a villák meglehet√sen telekigényesek. A földterület megszerzése nagyon gyakran a Budapest nyugati oldalát körülvev√, hivatalosan is védett zöldövezet kapzsi gyarmatosítását jelentette. Az el√kel√ budai hegyek, mint például a Gellérthegy, az Istenhegy, az Orbánhegy vagy a Mártonhegy a szocialista éra utolsó évtizedeiben ilyen töretlen fejl√dés helyszínei voltak. Az utóbbi években a XII. kerületi Kútvölgy vált az agresszív városi terjeszkedés legújabb áldozatává.7 Régebben a Párt vezetése alatt álló városi közigazgatás tette lehet√vé a politikai kapcsolatokkal rendelkez√k számára, hogy kijátsszák a törvényt. A lakótelkek iránti kereslet nyomására a környez√ területeken (mint például Gazdagrét) is sorra vásárolják fel a nagyobb méret∫ családi házak építésére alkalmas telkeket. Az átlagos villatelek Gazdagrét el√kel√ utcáján körülbelül 2000 m2 terület∫ volt, és 10 millió forintba került – bár néhány környez√ telek ára akár a kétszerese is lehet ennek. 1998-ban egy átlagos magyar dolgozó bére 45 675 forint volt,8 így ezek a telekárak nagyjából 18 évi munkának felelnek meg, és akkor még nem is vettük figyelembe a jövedelemt√l függ√ társadalom- és egészségbiztosítást, illetve a személyi jövedelemadót (lásd Frydman, Rapaczynski, Erale 1993: 102.). Ha ezt a pénzügyi vizsgálatot továbbvisszük, és hozzáadjuk a villa tényleges építési költségeit (ami 50 és 200 millió forint között alakul), nyilvánvalóvá válik, hogy az ideális magyar ház megépítéséhez szükséges 60 millió forint és széles körben való elérhet√sége között lényeges szakadék húzódik. Ahogy a legfontosabb ingatlanok ára emelkedik, a város határa kiterjed, mivel a bejáró életmód a gazdagabb családok körében is elfogadottá válik. Ez az új jelenség figyelmünket arra a tényre tereli, hogy Budapest legújabb villanegyedei szemantikai ellentmondások: nem magában a városban, hanem annak közigazgatási határain kívül találhatók. A Szentendréhez

AZ ÚJ VILLÁK ELHELYEZKEDÉSE

M

agyarországon és a környez√ országokban az új gazdasági elit vagyonszerzésének számtalan módja ismert, azonban legalább ennyiféleképpen lehet azt elkölteni is. A befektetés és a fogyasztás manapság népszer∫ f√ formái közül az egyik kiemelten jellemz√: „A magyarországi újgazdag rétegnek úgy látszik nincs szüksége a diploma általi legitimációra. Klasszikus kapitalista vállalkozóként kihasználják az adódó réseket; a magyar körülmények között ez azonban nem termel√ beruházásokat jelent, hanem a hivalkodó fogyasztás, mindenekel√tt a lakásfogyasztás formáját ölti.” Kétség nem fér hozzá, hogy a lakásfogyasztás a mai magyarok szemében a legfontosabb kérdés, szegényeknél, gazdagoknál egyaránt. Az sem meglep√, hogy a századfordulós múltat idéz√ villaépítészeti stílust tekinti a mai elit is követend√ modellnek. A villaépítések megbízói legtöbbször gyermekes, vezet√ értelmiségi párok. Gyakran mindketten jelent√s jövedelemmel rendelkeznek: vagy vezet√ beosztásban m∫ködnek nagyobb hazai vállalatoknál, vagy független tulajdonos-igazgatóként dolgoznak saját tulajdonukban lév√ vállalatuknál. Ez utóbbi esetben a család vagyona az 1989 utáni keresetekb√l származik, nem pedig az id√sebb generáció juttatásaiból vagy a hetvenes–nyolcvanas évekb√l, amikor Magyarország vezet√ szerepet töltött be a gazdasági reform véghezvitelében a vasfüggöny mögött. A múlthoz hasonlóan Budapest maradt a villaépítések központja. A másik jelent√s lehet√ség a drága ingatlanokba való beruházás terén a Balaton-parti fény∫z√ nyaralók építése és felújítása, els√sorban a Siófokot övez√ sávban. Kevés kivétellel (mint például a yuppie-nak számító XIV. kerületi Zugló), a gazdagok új villái még mindig a budai hegyekben épülnek. Ahogy egyre távolabb kerülünk a folyópart lakások benépesítette területét√l, úgy n√ a luxusvillák száma egészen a budai dombok tetejéig. Ez a fajta

90

A villa szigetcsoport

és Leányfaluhoz hasonló, Budapestt√l északra a Duna mentén fekv√ falvakban az újonnan érkezetteket teljes társadalmi életük és munkájuk a f√városhoz köti, miközben tényleges lakóhelyük magán a városon kívül található. Az újonnan érkezettek alig érintkeznek közvetlen környezetükkel. A legtöbb esetben drága villáikat nyaralók, hobbykertek és egyszer∫ parasztházak veszik körül, amelyekben nyugdíjasok vagy családok laknak, amikor a hétvégén kiruccannak a „telekre”. Semmi kétség, az el√városi villák telekigénye egyre jobban kiszorítja majd ezeket a változatos tereket. A házakhoz hasonlóan a villatelkek meghatározott körülmények, kapcsolatok és érdekek ered√i. A telek kiválasztása során három nagyobb kérdés merül fel: az anyagiak felmutatása, a magánélet és az egészségügyi megfontolások. A legnyilvánvalóbb ezek közül az els√: az anyagi gazdagság luxuslakás formájában. Ez a fajta „hivalkodó fogyasztás” – Veblen (1912) híres kifejezését használva – a szocialista etika puritánságára adott ellenválasz, amely tökéletesen illeszkedik az anyagiság Közép- és KeletEurópában újabban elterjedt imádatába. Anyagi szempontból megállja a helyét az az általános vélekedés, hogy az újgazdagok otthonukat használják társadalmi státuszuk hirdetésére. Ennek következtében a villák a f√város meghatározott kerületeibe csoportosulnak, lehet√leg azokba, amelyek már régóta rendelkeznek a villaépítészet történelmi hagyományaival. Ezek a kerületek különböz√ típusú házakat és számos építési stílust fel tudnak mutatni. Ennek ellenére a villák túlsúlya a tér ett√l eltér√ építészeti felhasználásaival szemben a szigetcsoport kifejezést juttatja eszünkbe: ez a legalkalmasabb az egymás közvetlen közelében található villák együtteseinek leírására. A városi magánélet szüntelen keresése a villák építése melletti döntésre késztet. Lakói számára térbeli elrendez√désük – els√sorban a ház és a telek mérete – bármilyen más építészeti kontextusban elképzelhetetlen fizikai elkülönülést tesz lehet√vé. A magánélet szintén fontos szerepet játszik abban, hogy villákat inkább alacsony néps∫r∫ség∫ területeken építenek. Csak itt találhatók ugyanis nagyobb telkek, márpedig minél nagyobb a telek, annál nagyobb az elkülönülés érzése. Így az a mai törekvés, hogy a családi tevékenységek számára elkülönült teret hozzanak létre, egybeesik a 19. század els√ magyar villatulajdonosainak elképzeléseivel. Az eredeti villatulajdonosok felismerték, hogy a budai hegyek lejt√i olyan topográfiai jellemz√vel bírnak, amely növeli a szomszédos terek közti elkülönülést, ezáltal nagyobb magánéletet biztosít. Ez az elkülönülés

nemcsak szabad rálátást ad a városra, hanem növeli is a ház értékét. Ez a többletbefektetés fontos jelentéssel bír, hiszen jól illeszkedik a magyarok azon vélekedésébe, amely szerint a lakástulajdon a családi befektetés els√dleges formája.9 Az egészségügyi megfontolásokhoz köt√d√ ökológiai tudatosság további érv amellett, hogy a villák a budai hegyekben (a belvárostól minél messzebb) épüljenek. Ez a tudatosság jellemz√ a gazdagokra, de az egész népességre is, azonban csak a gazdagok képesek ezt figyelembe venni lakóhelyük megválasztása során.10 Bár nincs meggy√z√ statisztikai bizonyíték, mely alátámasztaná, hogy egyre több villa épül a szennyezett belvárostól távol es√ el√városi területeken, mégis egyértelm∫, hogy ez a tényez√ is fontos szerepet játszik a villák helyének megválasztásában. Szinte az összes jelenlegi és leend√ villatulajdonos, akivel beszéltem, els√nek említette a család egészségének fontosságát. Az egyik ifjú milliomos, aki vagyonát az úgynevezett „spontán privatizációban”11 szerezte, az alábbiakat mondta: „Ha megengedhetem magamnak (hogy elkerüljem), miért akarnám, hogy a családom szennyezett környéken lakjon? Itt a budai hegyekben több a fa, a leveg√ tiszta, és nem kell annyit izgulni a család egészsége miatt.”

ÚJ VILLASTÍLUSOK

B

ár a helyszín megválasztása fontos a villaépítés folyamatában, a villatulajdonosok még ennél is több id√t töltenek új otthonaik fizikai szerkezetének, alaprajzának és kinézetének meghatározásával. Ez egyrészt építészeti és tervezési kérdés, ugyanakkor az anyagi javak és a fogyasztás kérdése is. A történelmi el√zmények és a mai újítások – bármely szempontból nézve – is fontos szerepet töltenek be az építészeti megoldások kaleidoszkópjának kialakításában. A legtöbb mai villa tervezése holisztikus megközelítésen alapul, mely egyszerre veszi figyelembe a telket, a házat és a bels√ kialakítást. Erre csak azért kerülhet sor, mert a tulajdonosok – akár az eredeti villaépíttet√k esetében – megengedhetik maguknak, hogy egyszerre fizessék ki az építés teljes költségeit. Szöges ellentétben áll ez az átlagos magyarországi lakásépít√kr√l kialakult képpel szemben: 60 százalékuknak csak a szükséges források 10%-a áll a rendelkezésére az építkezés megindításakor (Fehérváry 1997: 140., Magyar Nemzet 1996. november 15.). Másrészt a villa-

91

André Czegledy

Bár ma Magyarországon nincs egyetlen meghatározott „villastílus”, számos újonnan épült villa bizonyos tervezési mintákat követ, és hasonló díszít√elemeket vonultat fel. Ami az általános kinézetet illeti, könny∫ megépíthet√ségük miatt a különböz√ kockaházak a legelterjedtebbek. A kevésbé konzervatív ügyfelek körében azonban szintén népszer∫ek a sarkos, aszimmetrikus és/vagy görbe vonalú házak is – az új lakáskultúrával és bels√építészettel foglalkozó magazinokban bemutatott „nemzetközi” házaknak egyértelm∫ a hatása ezeknek a csoportoknak az ízlésére. A legkedveltebb villastílusok a korai neoklasszikus és barokk villák laza utánérzései, vagy pedig valamifajta felhígított modernista stílusú házak, melyek sokat köszönhetnek egyrészt az euro-amerikai intézményes építészet új itáliai változatának, másrészt az azt megel√z√ Bauhausnak. Ez utóbbi esetben a modern díszít√elemek (és anyagok) együttélése a hagyományos formákkal a nemzetközi épít√m∫vészet hatását tükrözi: a globalizáció a „kultúrák deterritorializálódását” eredményezte (King 1990: 399.). A legjelent√sebb hazai hozzájárulás a villaépítészethez a Makovecz Imre nevével fémjelzett „organikus építészet” magyar iskolája. Hatása mind a felhasznált anyagokban, mind felhasználásuk módjában érezhet√. Egyrészt meg kell említenünk a fa építési anyagként való felhasználását, mely jelent√sen eltér a Humphrey (1997: 94.) által leírt orosz gyakorlattól. Másrészt az emeleti ablakok legtöbbször hullámosak, félhold alakúak; a vastag, hullámzó tet√ gyakran az egész legfels√ emeletet beburkolja. Ez utóbbi jellegzetesség származhat a Magyarországon és egész Közép-Kelet-Európában elterjedt zsúpfedeles házak hagyományából, bár számtalan példát találunk rá a 19. századi viktoriánus stílusú építészetben is. Ez a manzárd tet√ kett√s célt szolgál: az egyik esztétikai, a másik gyakorlati. El√ször is visszautasítja az egyszer∫, középosztálybeli házak meredek tet√szerkezetét, valamint a modernista és a szocialista-realista építészet által kedvelt lapos tet√t. Másodsorban elnyújtott alakja révén lehet√vé válik egy további lakószint felhúzása, ezzel a helyi építkezési szabályok kijátszása: ezek ugyanis el√írják, hol kell elkezd√dnie a tet√nek (de azt nem, hogy hol kell befejez√dnie).13 Ami a küls√ díszítést illeti, az új villák a hagyományos és modern elemeket zavarba ejt√en ötvöz√ építészeti szótárat használnak. Bármik legyenek is ezek az elemek, még a legmodernebb ház is a helyi villaépítészet jól ismert archetípusait utánozza. A kompozíció az utca fel√l díszes kapuval indul, ezen keresztül léphetünk a kertbe. A kapu számos esetben

tulajdonosok rendelkeznek az építkezéseket hátráltató bürokratikus akadályok áthidalásához szükséges kapcsolatokkal. Azon ritka esetekben, amikor a szociális kapcsolatháló nem használható, a villatulajdonosok minden további nélkül hajlandók ismeretségük helyett készpénzzel rendezni a dolgokat. Harmadrészt Magyarországon – Oroszországgal ellentétben, ahol az építkezési vállalatok m∫szaki rajzolói játszanak kulcsszerepet – a villaépítkezéseket a feltörekv√ építészek új generációja vezeti, akik gyakorlati képzésüket állami nagyvállalatoknál szerezték meg, de azóta a tisztes jövedelem reményében a magánszféra felé fordultak. A sokszín∫ személyi adottságok és a szakemberek nagy számának általános környezete lehet√vé teszi az épületek együttes tervezését és kivitelezését. Az épület külleméért szinte teljesen a megbízott építész felel, a tulajdonos csak aláírja a kész terveket. Ezek a tervek gyakran a kertet is magukba foglalják. Ennek els√sorban az elkülönült kertépítészszakma hiánya az oka, ami a szocializmus nem funkcionális építészettel szemben tanúsított el√ítéleteinek a közvetlen következménye. Jelent√s eltérés figyelhet√ meg a tervezési és kivitelezési munkák ezen átruházása és a többi házépít√ gyakorlata között, akiknek többsége maga is jelent√s részt vállal a családi ház felépítésében. Egyvalamiben azonban megegyezik a két csoport: mindenki bizalmatlan a munkásokkal szemben. Ez a bizalmatlanság egyrészt a munka feletti személyes ellen√rzés, másrészt az épít√ipar korábbi hagyományaiból átöröklött munkahelyi lopás megfékezésének reményéb√l jön. Az építkezéseken tapasztalt lopások kezelésének széles kör∫ társadalmi kapcsolatokra is kiható következményei is vannak. A villatulajdonos gyakran egy szegényebb rokont kér fel építési felügyel√nek, ezzel is továbbvive a kaláka hagyományait (Sík 1988). Közvetlen ellenszolgáltatásként a készpénz nagyon ritka, bár a külföldi utazás felajánlása nem ismeretlen. Általában egyértelm∫, hogy a kiterjedt család legnagyobb háza, a villa lesz a rokoni találkozók de facto helyszíne. Ez komoly felel√sség, hiszen az önzetlenségnek ez a logikája gyakran azt is magában foglalja, hogy a beteg, id√s rokonok a ház falain belül kialakított elkülönült „lakásban” laknak. Ezek a „lakások” mind a gazdagok, mind a kevésbé gazdagok körében elterjedtek, els√sorban azért, mert kiadható fizet√ vagy nem fizet√ albérl√nek.12 A villatulajdonosok sem kivételek ez alól, a „lakásokat” nemritkán arra használják, hogy a család vendégszeretetét kiterjesszék a látogatóba érkez√ üzletfelekre is; a névleg csupán üzleti kapcsolatokat személyes kötelékekkel er√sítsék meg.

92

A villa szigetcsoport

nak köszönhet√. Bár Humphrey orosz kutatása a munkások szándékos szabotázsát említi, úgy tetszik, ez nem áll Magyarországra. A rossz munka számos okra vezethet√ vissza: egyrészt az épít√anyaggal való spórolásnak komoly hagyománya van (így az épít√ növelheti az egy munkára es√ profitot), másrészt a háború után a kézm∫ves értékek jelent√s hanyatlása volt megfigyelhet√ az épít√ipari munkások körében. Ez a hanyatlás az állami termelési irányelveknek volt köszönhet√, mely az ipari termelés mennyiségére, és nem annak min√ségére összpontosított. A rossz min√ség∫ épületeket eredményez√ másik tényez√ egyszer∫en a jó min√ség∫ épít√anyagok nem megfelel√ kínálata. A ház küls√ falait burkoló vakolat és festék gyakran másodosztályú épít√anyagot fed, legf√képpen egy bizonyosfajta tégláról kell beszélnünk, mely a háború el√tti tégláknál nagyobb méret∫, és jóval rosszabb min√ség∫. Üreges szerkezete a vélekedések szerint jó h√szigetel√, ezt azonban ellensúlyozza, hogy egyenetlen összetétel∫, és alacsony h√fokon égetett: e kett√ együtt felel√s azért, hogy a tégla könnyen reped a gyártás, a szállítás és a felhasználás alatt. A repedésb√l számos probléma származik, köztük a szerkezeti tartósság hiánya, illetve a beázás. A tégla ráadásul alkalmatlan díszít√ célokra (a háború el√tt néha így is használták).15 A jó min√ség∫ épít√anyagok hiánya nagyrészt a szocialista múlt közvetlen öröksége, a hatóságok a monopol helyzetben lév√ épít√ipari vállalatok sz∫k termékskálájára építettek. A jogutód cégek csak mostanában kezdtek odafigyelni az általuk gyártott termékek min√ségére – ebb√l kifolyólag még Budapest és Prága legelegánsabb villái is hasonló problémákkal küszködnek, mint kevésbé jómódú szomszédaik. A jó min√ség∫ épít√anyagok csak az elmúlt öt évben jelentek meg nagy mennyiségben, de horribilis áruk miatt (gyakran importált termékekr√l van szó) csak díszít√elemként használják √ket, nem pedig szerkezetileg.

olyan építészeti részleteket tartalmaz, mint például a kis tet√ eresszel, amelyek az arisztokrata kastélyok kapu√r bódéjára emlékeztetnek. A ház alapzata legtöbbször termésk√ burkolatú (éppúgy, mint a századel√s villáknál), vagy a ház színét√l eltér√ szín∫re van festve, ami vizuálisan ugyanazt a hatást éri el. A kapu és a ház alját körülvev√ sáv építészetileg meger√síti a házat, felismerhet√ építészeti tradícióba és könnyen értelmezhet√ kulturális szótárba ágyazza. A villa f√bejáratát általában egy, kett√ vagy négy oszlop veszi körül. Ezek az oszlopok a nagy pesti neoklasszikus középületek oszlopsorát utánozzák, és az az új épület állandóság érzését nyújtják. Nagyon ritkán veszik fel a tiszta klasszikus formákat (dór, ión, korinthoszi), inkább leegyszer∫sített, modernista változatukkal találkozhatunk (nemcsak a bejáratnál, hanem az erkélyeknél és a hátsóudvari bejáratoknál is). Ez az átgondolt (gyakran hivalkodó) díszítés hivatott megkülönböztetni a villákat az √ket körülvev√ nem villáktól; a különböz√ség és az egyediség sugárzik bel√lük: az anyagi javak bemutatásának eszközei. Az új villák másik alapvet√ eleme a garázsok megjelenése. Ezek a régi kocsiszínek örökösei, melyek szintén az irigyelt, értékes járm∫vek tárolására szolgálnak. Az új autók megjelenése robbanásszer∫ társadalmi változásokkal járt együtt: növekedtek a szegények és gazdagok közti különbségek, teret nyert a szervezett b∫nözés, a rend√rség sz∫kös er√forrásokkal rendelkezik. Ezek együttesen a tulajdon ellen elkövetett b∫ntények, els√sorban a betörés és az autólopás számának növekedésével jártak. A b∫ntényekt√l való félelem fedett és/vagy bels√ garázsok kialakítását eredményezte (ekkor a parkoló szervesen beépül házegyüttesbe)14. A legtöbb új villában riasztóberendezéseket is felszereltek a bejutási pontoknál, ami meglehet√sen újszer∫ egy olyan országban, ahol a totalitariánus rendszer elnyomó természetéb√l adódott a személyes és vagyoni biztonság magas foka. Bármilyen legyen is az új villák építészeti megoldása, színükben meg√rizték 18–19. század hagyományos pasztellszíneit, és a széles körben elterjedt Habsburg-sárgát. E „kulturális rezonáns” használatának folytatása (lásd Czegledy 1995: 46–50.) nagy társadalmi jelent√séggel bír. A mai magyar építészet bármely vonásánál jobban jelzi az Osztrák–Magyar Monarchia iránti nosztalgia-divatot. Az új villák leny∫göz√ küls√ megjelenésük ellenére szerkezeti hibáikban nagyban hasonlítanak kevésbé jól eleresztett szomszédaikhoz, ami egyrészt a rossz munkának, másrészt a hiányos épít√anyag-kínálat-

ÚJ VILLABELS◊K

A

gazdagok villái nem egyszer∫en a fogyasztóiság és a hivalkodó fogyasztás tárgyai. Amellett hogy a család lakóhelyéül szolgálnak, fontos gazdasági szerepük van, kapcsolódnak a posztszocialista társadalom meghatározó struktúráihoz is. Ezért szükséges mindenképpen szemügyre vennünk a bels√ alaprajzokat, els√sorban a földszintét.

93

André Czegledy

A nappaliban általában találhatunk néhány etnikailag szimbolikus, népm∫vészeti tárgyat, esetleg kifinomultabb helyi m∫alkotást (nemzetközi csak elvétve). Az el√bbi esetben ez lehet paraszti hímzés, régi, mázzal bevont kerámia vagy tulipános láda. Az utóbbi esetben képekkel, ólomkristállyal (cseh vagy hazai) vagy porcelánnal találkozhatunk. A falakat néha magyar fest√k képei díszítik, melyek vagy generációról generációra szálltak, vagy valamelyik antikvitást áruló boltban bukkantak rá a tulajdonosok. A drágább porcelánok közül Herendit vagy Zsolnayt láthatunk (Holloházit kevésbé). E porcelánok jelenléte még nem feltétlenül a megkülönböztetett elit jele, hiszen (ahogy azt az alábbi könnyed megjegyzés is mutatja): „minden középosztálybeli magyar családnak van egy Herendi étkészlete félretéve az egyik szekrényben…” (Bart 1991: 70–71.) E felismerhet√en magyar tárgyaknak nem csak befektetési értékük van, vagy nem csak díszítési célokat szolgálnak. Határozottan hirdetik a család hazai hitelét, mindeközben emlékeztetik a vendégeket kulturális autenticitásukra. A mai magyar divat kontextusában jelenlétük a gyárban el√állított technikai eszközök és a kézzel létrehozott m∫vészi alkotások közti fogalmi megkülönböztetéshez járul hozzá. Ez a felosztás hangsúlyozza a nemzetközi áruk formájában jelentkez√ technológiai termékekre irányuló kereslet és az egyértelm∫en helyi színezet∫ esztétikai preferenciák közti dichotómiát. Mindkét hozzáállás egyfajta ravasz man√verezést tesz lehet√vé a család számára. A háztartást egyszerre értelmezhetjük – vagy értelmezheti magát – energikusan „modernnek”, ugyanakkor „tradicionálisnak” is a szövegkörnyezetnek megfelel√en. Mindkét értelmezés a maga finom módján a villában él√ családot kulturálisan kifinomultnak állítja be, ami hallgatólagosan megkérd√jelezi a más, kevésbé kiváltságos családok társadalmi státuszát. Allegorikusan úgy t∫nik, mintha a villa szigetcsoport lakószigetei megpróbálnák magukat magányos vezet√nek feltüntetni a kulturális pusztulás (elképzelt) tengerén.

Az új magyar villák többsége egy ez egyben követi a 19. században kialakult hagyományos kétszintes modellt. A tet√tér és a pince miatt azonban ezek a házak jóval nagyobbak, mint els√ ránézésre gondolnánk. A mai villákat ezért inkább négyszintesnek, mintsem kett√nek kell tekintenünk, hiszen a pince és a tet√tér mérete megközelíti a villa többi szintjének méretét. A földszinten általában a család tagjai által különböz√ célokra használt szobákat találunk: konyha, ebédl√, fogadószoba/nappali. Az els√ emeletet a családtagok hálószobái foglalják el. A vendégek és látogatóba érkez√ családtagok hálószobáinak nincs állandó helye. Csak a fürd√szobák és a mellékhelyiségek találhatók meg mindkét szinten (esetleg a többin is, amennyiben használatuk megkívánja). A szinteknek ez az elrendezése megismétli a magán/családi tér hagyományos elválasztását a vendégfogadás és közösségi tevékenységek terét√l.16 A szoba berendezését kivétel nélkül – a vendégek számára ital és rágcsálnivaló felszolgálására alkalmas – asztal köré rendezett egy vagy több fotel és kanapé adja. Leggyakrabban egy faragott szekrény vagy íróasztal található a nagy, kertre vagy teraszra nyíló ablakkal szemközti fal mellett. Az is el√fordul, hogy ez a szekrény a kandallóval szemben helyezkedik el, ami a bels√ tér egy további középpontja lehet. A nappali díszítettségén kívül fontos szerepe van a technikának is. Nyugat-Európa jómódú otthonaihoz hasonlóan itt áll büszkén a legújabb „otthoni szórakoztató központ”17. A szórakoztató központ nem egyszer∫en önálló szabadid√-paradicsommá (Tomlinson 1990: 60–61.) varázsolja a lakást, hanem a fogyasztói teljesítmény egyik legfontosabb státuszszimbóluma. A család ezen keresztül fejezi ki vásárlóerejét, mely eléri a nyaralásokon meglátogatott kivándorolt sikeres családokét, vagy akár a nemzetközi televízióm∫sorok által ábrázolt gazdag háztartásokét is. A szórakoztató központok – akár konyhabeli testvéreik – a költekezés kifinomult formái, melyek megtestesítik az új, nyugati típusú vállalkozói kapitalizmust jól jellemz√ nyugodt, szakmai hatékonyság auráját. Ehhez kapcsolódik az a fordított sznobizmus, amely szerint a külföldi eszközök (és bels√építészeti kellékek) meger√sítik az anyagi kozmopolitizmus nagyra becsült auráját. A magyar gazdasági elit csatlakozott az elit fogyasztóiság világához. Az egyik villatulajdonos az alábbiakat mondta: „Semmi másodosztályút. Csak a legjobbat akarom a pénzemért. Minden tökéletes lesz, akár Bécs bármelyik lakásában…”

A VILLAHASZNÁLAT ÚJ MÓDJAI

A

nnak ellenére, hogy a nappali a dekoráció els√dleges helyeként fontos szerepet tölt be bizonyos kulturális célzatú üzenetek közvetítésében, a mai villa-

94

A villa szigetcsoport

építészetben els√sorban általános építészeti jelent√sége miatt tölt be kulcsszerepet. Ebben az esetben a jelent√ség valóban a méret kérdése, hiszen a nappali a ház területre és térfogatra is legnagyobb szobája. Magasságát tovább növeli, hogy gyakran átriumszer∫en két szintet is elfoglal. Gyakran találkozhatunk a színpadszer∫ félig kiugró bels√ erkéllyel, mely az emeleti hálószobákhoz vezet. A nappali mérete egyáltalán nem véletlen: a szobának abból a fontos szerepéb√l következik, hogy megfelel√ helyszínt kell biztosítania a barátok, üzletfelek, rokonok és ismer√sök összejöveteleinek. Egy villatulajdonos ezt mondta nekem: „Biztosra kellett mennem, hogy a nappali nemcsak egy kényelmes hely (a lányomnak) és barátn√inek, hanem hogy elég nagy ahhoz, hogy es√ esetén sok ember elférjen benne.” Ez az állítás jóval bonyolultabb, mint ahogy felszínesen gondolnánk. Hallgatólagosan kilátásba helyezi, hogy a nappalit használják majd, ha kinti párja (a szomszédos terasz) a barátságtalan id√járás miatt nem használható. Az emögött meghúzódó kulcsfontosságú kapcsolat a két tér között (bels√ nappali, küls√ terasz) további vizsgálódást kíván. Míg a mai nappali építészetileg a korábbi villák társalgójának, biliárd- és dohányzószobájának leszármazottja, a teraszok valójában az arisztokrata kastélyok mögött található nagyobb promenádok építészeti helyettesít√i. Történelmi különbségeik ellenére mind a mai nappali, mind a terasz ugyanazt a szerepet tölti be: a társasági összejövetelek formájában megvalósuló csoportos tevékenységek helyszíne. Ez a funkció teljesen külön kezelend√ a többi bels√ – családi – használattól, mégis fontos kihatása van a család sorsára. A társasági összejövetelek számos okból szervez√dhetnek. Ezek az összejövetelek lehetnek vacsorameghívások, állófogadások, koktélpartik. Általában névnapok, születésnapok, évfordulók vagy nemzeti ünnepek megünneplése a céljuk. A nyári hónapok alatt a hétvégi ebédek is a társasági élet jellemz√ színterei. Az ebéd és vacsora több (házi készítés∫) fogásból állhat, de egy közülük mindenképpen nagyon hagyományos magyar étel: a kulturális h∫ség igaz jelvénye ez. A lehet√ legteljesebb mértékben ellentmond ez a kozmopolita modernségre törekvésnek. Akár tudatosan szolgálják fel, akár nem, ezek a hagyományos ételek (ahogy az azokat kísér√ hagyományos italok is) a közös kulturális hagyományra való emlékeztetés révén társasági kapcsolatokat alakítanak ki.

A vendéglátók és a vendégek közötti ilyen kapcsolatok kialakítása szerves része az eseménynek, mivel a létfontosságú társasági interakcióban összeköt√ struktúraként m∫ködnek. A társasági összejövetelek alkalmával látják vendégül azokat az üzletfeleiket, politikusokat és hivatalnokokat, akikkel jelenlegi és jöv√beli üzleti terveik sikeres végrehajtása érdekében jó viszonyt szeretnének ápolni. A társadalmi viszonyok ilyetén ápolása nem új jelenség. Nem más ez, mint ama többcélú hálózatok újraszövése, amelyek még a kezdet kezdetén a villa építését lehet√vé tev√ pozícióba juttatták a tulajdonosokat.

HÁLÓZATI KAPITALIZMUS

A

személyes hálózatok körülbástyázott és céltudatosan épített társadalmi kapcsolatok kombinációjából jönnek létre, kialakulásukban számos személyes és intézményi körülmény szerepet játszik. Az államszocializmus alatt els√dleges fontosságúak voltak a bürokratikus eljárás akadályainak és a gazdasági hatékonytalanság leküzdésében. A mai kaotikus kapitalizmus félig kialakult (és csak félig hatékony) irányítási rendszerében ezek nyújtják a legbiztosabb módot a posztszocialista világ mindennapos problémáinak megoldásában. Ahogy arra Stark és Bruszt emlékeztet (jobban hangsúlyozva az intézmények, mintsem az egyének szerepét): „…az er√s informális és vállalatközi hálózatok ama kísérletek ellentmondásainak eredményeképpen jöttek létre, amelyek egy egész nemzetgazdagságot próbáltak központilag irányítani. E hálózatok némelyike elt∫nt az átalakuló posztszocialista gazdasági környezetben, míg mások meger√södtek, ahogy a vállalatok, egyének, bankok, helyi önkormányzatok és más gazdasági cselekv√k küzdelmes stratégiák alkalmazásával próbáltak túlélni. S√t, továbbiak alakultak ki, ahogy e cselekv√k új fogyasztókat és beszállítókat, hiteleket és jövedelmeket, valamint stratégiai szövetségeseket kerestek.” (1998: 30.) Magyarországon az üzleti élet határain belüli vagy azon túlnyúló, szerteágazó társadalmi hálózatokba vetett bizalom olyan mérv∫, hogy valamilyen formában minden egyén rájuk van szorulva: a mindennapi élet részének tekintik √ket. E hálózatok középpontjában a közeli családi kapcsolatok és középiskolai (esetleg egyetemi) barátok állnak, akik kiegészítik a tradicionális, kiterjesztett családra alapuló

95

André Czegledy

kapcsolathálót. Fontos megemlítenünk, hogy ezek a hálózatok nem mondanak ellent a társadalom szabályos intézményi struktúráinak (ahogy azt néhány külföldi elemz√ gondolná), hanem épp hogy a gazdasági (és bürokratikus) egyezségek megkötésének hatékony módjai. A gazdasági interakciók legmélyén a „hálózati kapitalizmust” találjuk, ahelyett, hogy egy m∫köd√ formális gazdaság mellett annak árnyoldalaként létezne. Úgy is mondhatnánk, az informális és nem a formális m∫ködés a meghatározó. Ilyen hálózatok kialakításához és fenntartásához a személyes és szakmai jellemz√k és tevékenységek ügyes összjátékára van szükség. Az új gazdasági elit villái e folyamat egyik legfontosabb elemei. Az ebédek és vacsorák alkalmával a villatulajdonosok ritka Tokajit kortyolgatva és libamájpástétomot csemegézve nemcsak kiépítik és meger√sítik összefügg√ kapcsolataik bonyolult hálóját, de arra is id√t szakítanak, hogy bemutassák gyerekeiket a vendégeknek. A jöv√ben ezek a vendégek a következ√ generáció személyes hálózatának legid√sebb tagjai lesznek. A magán- és közügyek összekapcsolódásának e generációkon átível√ volta jól fémjelzi, hogyan m∫ködik ma Magyarország és a környez√ országok új gazdasági elitje. Ez a fajta s∫r∫n sz√tt társas élet részben az államszocialista társadalom közvetlen hagyatéka, mely a pénzügyi és más anyagi gazdagsággal szemben a státuszhoz és társadalmi befolyáshoz köt√d√ hatalmat hangsúlyozta. Másrészt annak a kultúrának a közvetlen következménye is, mely a személyes és gazdasági kapcsolatok együttes alakítására, mintsem inkább egymástól való elkülönítésére összpontosít. Az egyik legnagyobb különbség a szocialista rendszerhez képest azonban az, hogy az anyagi gazdagság megszerzésére, bemutatására vonatkozó kulturális megítélések megváltoztak, a hivalkodó fogyasztás többé nem visszautasítandó. Ebben az új helyzetben a gazdagok számára újból lehet√vé vált a villaépítészeti tradíció folytatása. Az indok egyrészt a kedv, másrészt a szükség. Míg a szocialista éra számos hozzáférhet√ intézményt és szervezett formát biztosított az elit összejövetelei számára, a kapitalizmusból ezek hiányoznak. Elt∫nt (vagyis inkább felszámolták) a szocialista hatalom szervezeti intézményeit: a Pártot, a KISZ-t és a szakszervezeteket. Ugyanígy felszámolódtak a szocialista naptár ünnepi összejövetelei, melyek alkalmat nyújtottak a társadalmi hálózatok fenntartására. Bár szület√ben van az új gazdasági kamara és több hasonló találkozóhely, ezek még nem vetették meg a lábukat a magyar társadalomban, így a villák váltak az üzletkötések központi helyszínévé. Ezek a

villák lettek az eszközei annak a váltásnak, amely a korábbi közösségi intézményeket, m∫vel√dési házakat, monolit állami nagyvállalatok éttermeit lecserélte a villa-félsziget nappalijaira és teraszaira.

A

modern magyar villa tehát a hagyományos értelemben nem egyszer∫en a gazdag család kényelmes otthona. Ahogy a klasszikus és újító építészeti szótárakat keveri, a külföldi anyagokat és berendezéseket használja, etnikai vonásai is er√teljes szimbolikus jelentéssel telít√dnek, melyet egyaránt megértenek a tervez√k, a lakók és a látogatók. S√t, kiszámított társadalmi terei biztosítják a posztszocialista élet z∫rzavarában való kiigazodást lehet√vé tev√ személyes hálózatok fenntartását. Miután a tulajdonos státuszának ez az els√dleges tárgyi kifejez√je, a villa megnyugtatja a vendéget az állandóság üzenetével, mely a különböz√ helyszínek történelmi sajátosságaiban és a hagyományos építészeti formákban gyökerezik. Ugyanakkor a modern vonások, a bonyolult berendezések a kozmopolitanizmus igényével lépnek fel, ami egybevág King építészettel és modernitással kapcsolatos megfigyeléseivel. Arra emlékeztet, hogy olyan világban élünk, ahol a társadalmon belüli különbségek nagyobbak lehetnek, mint a társadalmak közöttiek: „Az építészek és a tervez√k könnyebben mozognak New York, London és Bombay között, mint Bombay és Maharashtra falvai között” (1990: 449.). Magyarország esetében azonban nem beszélhetünk arról, hogy ez mindenkire igaz lenne. Az új villák a hazai motívumok és él√ helyi identitást hordozó m∫tárgyak bemutatásán keresztül egyben a kulturális büszkeség kifejez√i. E m∫tárgyak drágasága azonban inkább exkluzivitásukat, mintsem a népesség többi részével való kapcsolatot juttatja eszünkbe. Az exkluzivitásnak e gondolata választja el a magyar gazdasági elitet a társadalom más rétegeit√l – ugyanúgy, mint a múltban, amikor az els√ villák épültek a Duna partján. A valóságban ennek az exkluzivitásnak nem sok köze van a luxus-javak birtoklásához vagy a bankszámla-egyenleghez. A villa szigetcsoport exkluzivitását – és hatékonyságát – inkább a tulajdonosok gazdasági (és más) lehet√ségeinek alakításáért felel√s sokkal homályosabb társadalmi kapcsolatok láncolatának köszönheti. A társadalmi kapcsolatok eme láncolata a szigetcsoport villaszigeteit legalább olyan szorosan összeköti, mint bármely fizikai híd, de mindenképpen sokkal a szorosabban, mint bármilyen formális ügylet.

96

A villa szigetcsoport

A gazdagok új villái tehát a gazdagságnak egyszerre termékei és létrehozói. Magyarország és a környez√ országok gazdasági életét meghatározó háló-

zati kapitalizmus számára ideális építészeti kiindulóponttá váltak. Azt is mondhatnánk: íme, láthatjuk a kulturális innovációt munkában – otthon.

Jegyzetek

1. Az els√ e témával foglalkozó könyve az Iván Gyenyiszovics egy napja cím∫ m∫ volt. 2. Alekszandr Szolzsenyicin: A GULAG szigetvilág 1919–1956. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1993. 561. o. 3. A Feszl Frigyes által 1852-ben épített Kochmeister-Villa, mely ma a Budakeszi út 71. szám alatt található, tökéletes példája a svájci faházak stílusában épült nyaralóknak. 4. A Hild József által 1847-ben épített Rózsa-Villa, mely ma a Budakeszi út 36/B alatt található, tipikus példája a neoklasszikus stílusú nyaralóknak. 5. Ezt a villát, mely ma az Andrássy út 132. alatt található, a stuttgarti Adolf Gnauth tervezte, nevét második tulajdonosáról kapta. 6. Az Árkay Aladár által tervezett villa, mely ma a Dózsa György út 92/B alatt található (az Andrássy út sarkán), 1904–1905 között épült. 7. Preisich (1998: 181.) emlékeztet minket, hogy Budapest terjeszkedése a budai hegyekben az elmúlt 20 évben, és ennek következtében a várost véd√ zöldövezet megsemmisítése, megváltoztatta a környék mikroklímáját, aminek környezeti hatásai még nem ismertek. 8. Az adatok a Magyar Statisztikai Évkönyv 1998 cím∫ kiadványból származnak. 9. Fehérváry szerint ennek az az oka, hogy az államszocializmus idején a család par excellence szimbóluma a ház volt, ezzel együtt az államtól való függetlenség, az autonómia els√dleges eszköze is.

10. Ezek a megfontolások érthet√bbé válnak, ha felhívjuk a figyelmet az új magyar gazdasági elit fiatal korára, magas iskolázottságára, illetve ennek kapcsolatára a fent említett egészségügyi megfontolásokkal (melyekre nagy hatással vannak a nyugati trendek). Szirmai rámutat: „az 1980-as években készült tanulmányok azt mutatják, hogy a magasabb képzettség∫, fiatalabb és városban lakó emberek fogékonyabbak a környezeti kérdések iránt” (1997: 32.). 11. Lásd Frydman (1993: 132–133.). 12. Ez utóbbiak lehetnek autonómiára vágyó tinédzserek vagy már házas gyerekek, akik nem találtak maguknak lakást a sz∫k budapesti ingatlanpiacon. 13. Humphrey ugyanazt fogalmazza meg az orosz villákkal kapcsolatban (1997: 93.). 14. A parkolásnak ez a módja er√teljesen különbözik a belvárosban megszokottól, ahol a járm∫veknek közvetlenül a járdán kell parkolniuk, miután a tervek nem vették figyelembe az autós közlekedés 1970-es években bekövetkezett robbanásszer∫ megnövekedését. 15. Ezért maradt a festett vakolat Közép-Kelet-Európa meghatározó kültéri burkolata. 16. Még a vendégszobák térbeli elrendezése is ezt követi: a látogatóba érkez√ rokonok számára fenntartott hálószoba az emeleten található, míg a többieké a földszinten. 17. A televízió, videó, rádió és egyéb zenelejátszók.

Irodalom

Bart, I. 1999 Hungary & the Hungarians: The Keywords, Budapest, Corvina Czegledy, André P. 1995 Privatization From an Anthropological Perspective – The Case of an International Joint Venture Community in Hungary, University of Cambridge, Ph.D. dissertation Czegledy, A. 1999 „Villas of Wealth: New Residences in Post-Socialist Hungary”, City and Society (Annual Review 1998) Fehérváry Krisztina 1997 „Az én hazám az én váram: a családi otthonok jelent√sége egy hajdani szocialista városban”, Café Bábel, 21, 137–145. o. Frydman, Roman & Andrzej Rapaczynski, John E. Earle et al (eds.) 1993 The Privatization Process in Central Europe, Budapest, Central European University Press Gábor Eszter 1997 Villas in Budapest: From the Compromise of 1867 to the Beginning of World War II, Budapest: Municipality of Budapest, Office of the Mayor Hannerz, Ulf 1996 Transnational Connections: Culture, People, Places, London, Routledge Humphrey, Caroline 1998 „The villas of the ‘New Russians’: A sketch of consumption and cultural identity in post-Soviet landscapes”, Focaal, 30/31, 85–106. King, Anthony 1990 „Architecture, Capital and the Globalization of Culture” in: M. Featherstone (ed.) Global Culture: Nationalism, Globalization and Modernity, London, Sage, 397–411. Kovács Zoltán 1990 „Rich and poor in the Budapest housing market” in C. M. Hann (ed.) Market Economy and Civil Society in Hungary, London, Frank Cass

Lukacs, John 1989 Budapest 1900: A Historical Portrait of a City and Its Culture, New York: Weidenfeld & Nicolson Preisich Gábor 1998 Budapest Városépítésének Története 1945–1990, Budapest, M∫szaki Könyvkiadó Sík Endre 1988 „Reciprocal exchange of labour in Hungary” in: R. E. Pahl (ed.) On Work: Historical, Comparative and Theoretical Approaches, Oxford, Basil Blackwell, 527–547. Szolzsenyicin, Alekszandr 1993 A GULAG szigetvilág 1919–1956, Európa Könyvkiadó, Budapest Stark, D. & Bruszt, L. 1998 Postsocialist Pathways: Transforming politics and property in east central Europe, Cambridge, Cambridge University Press Szirmai Viktória 1997 „Protection of the environment and the position of green movements in Hungary” in: Láng-Pickvance, Katy & Nick Manning, Chris Pickvance: Environmental and Housing Movements: Grassroots Experience in Hungary, Russia and Estonia, Aldershot, Avebury, 23–88. Tomlinson, Alan 1990 „Home fixtures: Doing-it yourself in a privatized world” in: A. Tomlinson (ed.) Consumption, Identity and Style, London, Routledge 57–73. Veblen, T. 1912 The Theory of the Leisure Class: An economic study of institutions, London, George Allen & Unwin N. A. 1999 Magyar Statisztikai Évkönyv 1998, Budapest, Központi Statisztikai Hivatal

97