2009/154 Összeállította: Központi Statisztikai Hivatal www.ksh.hu III. évfolyam 154. szám
2009. november 2.
A települések infrastrukturális ellátottsága, 2008 A tartalomból
1 1 1 1 2 2 2 3 3 4 4
Bevezetés Energiaellátás
készülékek háztartásonkénti számának növekedésével és használatának változásával függ össze. Megnõtt a készenléti állapotban áramot fogyasztó készülékek (televíziók, számítógépek, internetmodemek) száma. Elterjedtek a mosogatógépek, és egyre népszerûbbé vált a légkondicionáló berendezések használata.
Villamosenergia-ellátás Gázellátás Távfûtés- és melegvízelllátás
1.tábla A háztartási fogyasztók villamosenergia-felhasználásának fõbb adatai
Települési vízgazdálkodás
Háztartási villamosenergia-felhasználás
A közmûves ivóvízellátás jellemzõi A közüzemi szennyvízelvezetés Szennyvíztisztítás
Év
Fogyasztók száma, ezer
Hulladékszállítás Úthálózat
Bevezetés Az évtizedes tendencia folytatódásaként 2008-ban is tovább bõvült a vezetékes gázzal ellátott és a közüzemi szennyvízhálózatba bekapcsolt lakások aránya. Az egy fõre jutó háztartási villamosenergia-felhasználás 2,7%-kal nõtt, az egy háztartási fogyasztóra jutó gázfelhasználás 1%-kal csökkent 2007-hez viszonyítva. Közüzemi vízvezeték-hálózatba a lakások 95%-a volt bekötve 2008ban. Éves szinten csökkent a vízfelhasználás. A települések 53%-án mûködött 2008-ban közcsatorna-hálózat, ehhez az ország lakásállományának 71%-a csatlakozott. A közmûolló (az ivóvízvezetékkel ellátott és a közcsatorna-hálózatra rákötött lakások arányának különbözete) országosan már 23,6 százalékpontra zárult. A rendszeres települési szilárdhulladék-gyûjtésbe a lakásállomány 92%-a volt bevonva 2008-ban. A települések közötti forgalmat 2008-ban 31 ezer kilométeres országos közúthálózat szolgálta. A gyorsforgalmi úthálózat 2008 végén 8%-kal volt hosszabb az elõzõ évinél.
Energiaellátás Villamosenergia-ellátás A közüzemi villamosenergia-hálózat az ország minden településére kiterjed. 2008-ban 5 millió 34 ezer háztartási fogyasztó összesen 11 243 millió kWh villamos energiát használt fel. A fogyasztók száma a 2007. évihez hasonlóan alakult, a háztartások fogyasztása mind abszolút értékben, mind fajlagosan növekedett az elõzõ évhez képest. 2000-rõl 2008-ra a fajlagos felhasználás 7,5%-kal nõtt, ez az elektromos
összesen, millió kWh
az országos felegy fogyasztóra, használáson belül, kWh/hó százalék
2000
4 728
9 786
31,7
173,3
2005
4 921
10 918
32,6
184,9
2006
4 981
11 077
31,9
185,3
2007
5 027
10 945
31,4
181,0
2008
5 034
11 243
32,0
186,0
A háztartási villamos energia egy fogyasztóra jutó felhasználása a gazdaságilag legfejlettebb Közép-Magyarországon (204,4 kWh) a legmagasabb. E mutató megyei rangsorát nagyban meghatározza, hogy az erõmûvek dolgozói és nyugdíjasai jelentõs áramdíjkedvezményt élveznek, emiatt közülük sokan lakásfûtésre is használják az áramot. Így míg az erõmûvekkel rendelkezõ megyék egy fogyasztóra jutó fogyasztása kiemelkedõ, addig a mérsékeltebb felhasználás különbözõ okokra, többek között az elöregedõ népességre (pl. Zala megye), vagy a gazdaságilag fejletlen térségek magas arányára (pl. Borsod-Abaúj-Zemplén megye) vezethetõ vissza. Gázellátás A vezetékesgáz-fogyasztás mindössze 0,4%-kal, 38 millió m3-rel volt több az elõzõ évinél. 2008-ban 2873 településen volt hozzáférhetõ a vezetékes gáz, ezzel az elõzõ évi 90,8%-ról 91,1%-ra emelkedett az ellátott települések aránya. A még ellátatlan települések háromnegyede a dunántúli régiókban, egynegyede az Észak-Magyarország régióban található. A háztartási fogyasztók száma 3 millió 292 ezer fölött volt 2008-ban, mintegy 84%-uk fûtési célra is fogyasztott. A lakossági fogyasztók számának növekedési üteme az utóbbi években csökkenõ tendenciát mutatott. A lakossági és a kommunális felhasználás aránya az országos vezetékesgáz-fogyasztásban 58%. A háztartásoknak értékesített vezetékes gáz mennyisége 1 év alatt alig változott. Az egy háztartási fogyasztóra jutó havi átlagos felhasználás az utóbbi években mérséklõdött, a 2008-ban tapasztalt 1 m3 fogyasztáscsökkenés nem jelent számottevõ eltérést az elõzõ évihez képest.
2
A települések infrastruktúrális ellátottsága, 2008
Statisztikai tükör 2009/154
2. tábla Vezetékesgáz-ellátás
Év
Az értékesített gáz Gázfogyasztók száma, ezer mennyisége, millió m3 Egy háztartási Vezetékes fogyasztóra gázzal jutó havi rendelkező átlagos ebből: ebből: gázfelhaszná- települések aránya, % összesen háztar- összesen háztarlás, m3/hó tásoknak tási
dése milyen ellátási színvonalat igényelt. A fejlõdés iránya a közösség egészét ellátó közmûves vízmûvek építése. 2000-ben az ország településeinek 99,9%-a vehette igénybe a vezetékes ivóvízellátás elõnyeit, a vízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakások aránya 92,1% volt. Az ellátottság 2008-ban az ország településeit tekintve 100%-ra emelkedett, a vízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakások aránya 94,9%. A termelt és szolgáltatott vízmennyiség, és ezen belül a háztartások részére szolgáltatott ivóvíz mennyisége a 2000–2008 közötti idõszakot tekintve tovább csökkent, a termelt víz esetében ez több mint 11%-os visszaesést jelent. 1. ábra
2000
8 415
3 466
2 985
2 824
103,7
80,0
2001
9 213
3 782
3 068
2 899
108,7
84,1
2002
9 192
3 954
3 148
2 970
109,9
85,8
2003
10 227
4 571
3 223
3 037
125,4
88,6
2004
10 160
4 425
89,9
10 458
4 600
3 101 3 158
119,0
2005
3 299 3 366
121,4
90,5
2006
10 025
90,5
3 479
3 215 3 260
114,5
9 080
4 417 3 794
3 430
2007
97,0
90,8
2008
9 118
3 794
3 513
3 292
96,0
91,1
Közüzemi víztermelés és -szolgáltatás Millió m3
800 700 600 500 400 300
Távfûtés- és melegvízellátás A távhõszolgáltatás több mint másfél millió ember lakásának fûtését és melegvíz-ellátását szolgálja az ország 95 településén. A hálózatok zömét a korábbi évtizedekben alakították ki, az 1990-es évektõl az építések során a családi igényeket jobban kiszolgáló egyedi lakásfûtés terjedt el. 2008-ban 651 ezer lakás volt távfûtéses, ezek 92,4%-a (a fõvárosban 94,6%-a) részesült melegvíz-szolgáltatásban. A távfûtésbe bekapcsolt települések között megtalálható majdnem minden megyeszékhely (kivéve Békéscsabát és Zalaegerszeget). A bekapcsolt lakások közül 241 ezer (37%) budapesti volt. A távfûtött lakások számának településenkénti csökkenõ rangsorában a fõvárost követõ 11 város ért el összevontan a budapestihez hasonló arányt. A távfûtött lakások száma a miskolci 31 ezertõl - csökkenõ sorrendben Pécs, Debrecen, Szeged, Gyõr, Tatabánya, Székesfehérvár, Dunaújváros, Nyíregyháza, Szombathely közbülsõ adatai után - Kecskemét 11 ezres értékével zárul. A távfûtött lakások számának fennmaradó egynegyede további 83 településen oszlik el, közülük két városban (Nyírbátor, Szarvas) alig több mint 100 ilyen lakás található. A távfûtött lakások aránya Közép-Dunántúlon és Közép-Magyarországon számottevõen meghaladja más régióét, az alföldi régiókban viszont lényegesen alacsonyabb. Az utóbbi két évben alig változott a távfûtött lakások száma. A távfûtés kíméli a lakókörnyezetet, a keletkezõ égéstermékek nem szennyezik a távfûtött városrészek levegõjét. Hátránya viszont, hogy a felhasználás lakásonként általában még nem szabályozható és nem mérhetõ, díja pedig meghaladja az egyedi gázfûtés költségét.
200 2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
Termelt ivóvízmennyiség Szolgáltatott ivóvízmennyiség Háztartások részére szolgáltatott ivóvízmennyiség
2000-ben a közegészségügyi szempontból veszélyeztetett települések kategóriájába 18 olyan helység tartozott, ahol egyébként közüzemi vízmû üzemelt. Az ilyen települések száma a következõ nyolc évben 6 és 48 között ingadozott. Átmeneti ivóvíz-ellátási módok (tartálykocsis, csomagolt, palackozott, cserekannás vízellátás) alkalmazására 2008-ban 17 településen volt szükség. 3. tábla A nem megfelelõ ivóvízzel ellátott települések száma és a kiszállított víz mennyisége Szennyvíztisztítás
Települések száma
A kiszállított ivóvíz mennyisége, m3
2000
18
580,0
2001
13
1 187,0
2002
6
650,0
2003
30
2 200,0
2004
34
2 410,0
Települési vízgazdálkodás
2005
48
1 736,5
A közmûves ivóvízellátás jellemzõi A települések vízellátásának célja a lakosság ivó- és háztartási vízigényének biztosítása, valamint a közületek, közintézmények, és a kisebb ipari üzemek ivóvíz minõségû vízzel való ellátása. A vízellátás történhet magánkutakból, közkutakból, az üzemek vagy intézmények saját vízmûveivel, és közüzemi vízvezetékkel. A vízellátás módozatai és a megoldás technikai kialakítása mindig aszerint alakult, hogy az ellátandó település nagyságrendje, lakosainak száma, szerkezeti elrendezése, társadalmi struktúrája és gazdasági berendezke-
2006
23
1 198,5
2007
6
410,3
2008
17
8 039,5
2000–2008-ban az ivóvízvezeték-hálózat átlagosan évi 360 km-rel bõvült, 2008-ban 65 194 km volt az ivóvízvezeték-hálózat hossza. A közmûves ivóvízellátásba bekapcsolt lakások száma 2000 és 2008 között 332 ezerrel nõtt. A bekapcsolt lakások aránya ország összesen 94,9% volt 2008 végén. A vízellátás területi kiterjesztésével sokat javult Szabolcs-Szatmár-Bereg,
Statisztikai tükör 2009/154
Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés megyék helyzete, de sokat fejlõdött Pest megye is. A fentiekbõl megállapítható, hogy a közmûves ivóvízellátás extenzív fejlesztési szakasza lezárult. A statisztikai adatokból azonban nem tûnik ki, hogy a meglévõ vízmû rendszerek minõségi szempontból milyen problémákat rejtenek (vízminõség javítása, rekonstrukció, korszerû irányítástechnika stb.). Közüzemi szennyvízelvezetés A közmûves szennyvízelvezetést tekintve 2008-ban még 1483 teljesen csatornázatlan helyiség található Magyarországon (az összes település 47%-a). A vízkészletek hosszú távú megõrzése szempontjából is nagy fontosságú a csatornázás és a szennyvíztisztítás fejlesztése. A települések szennyvízelvezetése mint életminõségi mutató az országok fejlesztési struktúrájában környezetvédelmi, közegészségügyi, nemzeti és nemzetközi megítélés szempontjából igen fontos, meghatározó tényezõvé vált. Míg Magyarország közmûves ivóvízellátás tekintetében a nemzetközi összehasonlítást is figyelembe véve jó mutatókkal rendelkezik, addig a szennyvízelvezetés területén az elmaradás továbbra is szembetûnõ. Az ellátottsági szintekben jelentkezõ több mint 23,6 százalékpontos különbség, az ún. közmûolló (a bekötött lakások arányát tekintve) ezt a tényt markánsan jelzi. A valamilyen mértékben szennyvízcsatornával ellátott települések száma a 2000. évi 854-rõl 2008-ra 1669-re emelkedett. A mûködõ közüzemi szennyvízelvezetõ rendszerrel nem rendelkezõ települések száma 2008-ban 1483-volt, köztük 6 város: Tompa, Szabadszállás, Sándorfalva, Kadarkút, Nagybajom és Nagyecsed. A többi település jogállását tekintve község, átlagos lakosságszámuk mintegy 845 fõ, illetve 1066 község 1000 fõ alatti lélekszámú település. A megyéket tekintve Baranya (233), Somogy (158), Borsod (132), Zala (126), Vas (123) és Szabolcs (117) zömében kislélekszámú települései a szennyvízelvezetõ-hálózatot tekintve ellátatlanok. Ezeken a többnyire szennyvízelvezetõ közmûvel gazdaságosan el nem látható területeken lévõ településeken a környezetvédelem, illetve a társadalmi jólét érdekében elõtérbe kerül a lakások költség- és környezetkímélõ, szakszerû egyedi szennyvízkezelõ létesítményekkel való ellátása. A szennyvízelvezetõ hálózatba bekapcsolt lakások száma 2000–2008 között évente átlagosan 123 ezerrel bõvült; a 2000. évi 2 078 762-rõl (51%) 3 066 861-re (71,3%) nõtt, csökkentve a vízhálózatba bekötött lakások számához viszonyított nagymértékû lemaradást . A hazai szennyvízelvezetõ rendszerek mûszaki megoldására a helyi, települési szintû kiépítés a jellemzõ. Gyakori továbbá a két vagy több település, vagy város és a környezõ települések együttes szennyvízelvezetése, illetve közös szennyvíztisztítása (kistérségi és szennyvíz-agglomerációs rendszerek) is. Regionális (nagytérségi) csatornarendszerek csak néhány térségben (fõleg az üdülõkörzetekben) létesültek (Balaton, Velencei-tó, Dunakanyar). A közcsatornán levezetett szennyvizek az intézményi, ipari és egyéb szennyvízkibocsátásokkal együtt átlagosan 543 millió m3-t tettek ki 2000–2008-ban. Ez az érték az éves átlagos közüzemi vízmûvek által termelt ivóvízmennyiség (692 millió m3) több mint 78%-a, figyelmen kívül hagyva az egyesített szennyvízelvezetõ rendszereken elvezetett csapadékvíz mennyiségét. A szennyvízcsatorna-hálózatba bekötött lakások aránya a vizsgált idõszakban a 2000-es 51,0%-ról 2008-ra 71,3%-ra nõtt. A közmûves csatornázással rendelkezõ lakások számát, arányát tekintve az átlagos érték alatti értékek jellemzik a csatornázottságot Bács-Kiskun, Békés, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Tolna megyékben 2008 végén is, hasonlóan a 2000-es állapothoz. A legrosszabb helyzetben továbbra is Bács-Kiskun található (46,4%). A legjobb helyzetben lévõ fõvárosban is csatornázatlanok még a peremkerületek egyes részei, mintegy 17 000 lakás.
A települések infrastruktúrális ellátottsága, 2008
Szennyvíztisztítás 2000–2008 között a közüzemi szennyvízelvezetõ rendszerek kiépítettsége továbbra sem volt összhangban a szennyvíztisztítók kapacitásával, ily módon egyes területeken a telepek alulterheltsége, máshol túlterhelése volt a jellemzõ. A szennyvíztisztító telepek hatékonysága a létesítmények mûszaki állaga, az alkalmazott technológia, a kiépített teljesítmény, a hidraulikai és szennyezõanyag-terhelés, az üzemeltetés szakszerûsége stb. függvényében eltérõ. 2. ábra A közcsatornán elvezetett és a tisztított szennyvíz Millió m 600
3
550 500 450 400 350 300 2001
2002
2003
2004
Összes elvezetett szennyvíz
2005
2006
2007
2008
Összes tisztított szennyvíz
A tisztított szennyvizek elég nagy hányada – 2000-ben 35%-a, 2008-ban 26%-a – csak mechanikai kezelés után (olykor csupán egy átemelõtelepi rácson átvezetve) jutott a befogadóba. Az ilyen tisztítási fokozat nem felel meg a közegészségügyi és környezetvédelmi követelményeknek. A biológiailag is kezelt szennyvizek aránya az összes tisztított települési szennyvízhez viszonyítva 2008 végére 74%-ra nõtt a 2000. évi 65%-ról, beleértve a tisztítótelepre közvetlenül szállított települési folyékony hulladék ártalmatlanítását is. 3. ábra Szennyvíztisztítás % 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
III. tisztítási fokozattal is tisztított szennyvíz biológiailag is tisztított szennyvíz csak mechanikailag tisztított szennyvíz
2008-ban teljesen tisztítatlanul, illetve bárminemû kezelés nélkül a közüzemi szennyvízvezetékeken összegyûjtött szennyvizek 4,7%-át vezették be a befogadókba (25,5 millió m3). A legnagyobb tételt a fõvárosi szennyvizek jelentik: közel 22,2 millió m3 került közvetlenül a Dunába Budapestnél 2008-ban.
3
4
A települések infrastruktúrális ellátottsága, 2008
Statisztikai tükör 2009/154
Megállapítható, hogy a szennyvízelvezetés és -tisztítás terén a környezetvédelmileg kívánatos szintet még nem sikerült elérni, különös tekintettel e beruházásoknak a vízellátáshoz viszonyított többszörös fajlagos költségeire, és az elmaradás mértékére. A szennyvízelvezetés és -tisztítás területén elmaradó beruházások késõbb esetleges újabb ivóvíz-ellátási és tisztítási beruházásokat indukálnak a vízbázisok elszennyezõdése miatt.
Hulladékelszállítás A szervezett hulladékgyûjtésbe 2008-ban a lakások több mint 92%-a volt bevonva. A települési szilárd hulladéklerakók száma a 2005-ös 340-hez képest 2007-re 254-re csökkent, 2008-ban pedig már csak 213 lerakó mûködött. A csökkenés a hulladéklerakásról szóló uniós irányelv következménye. Az irányelv követelményei alapján kidolgozott 20/2006. (IV. 5.) KvVM rendelet elõírja, hogy a 2009. július 15-i határidõt követõen csak olyan hulladéklerakók üzemelhetnek, amelyek teljes körûen kielégítik a jogszabályban rögzített feltételeket. Ezen hulladéklerakók száma 75 körüli. A közszolgáltatás keretében elszállított települési szilárd hulladék menynyisége a 2000-es évek közepén csökkenésnek indult, azóta évrõl évre mérséklõdik. A gyûjtés módja szerint nézve azt láthatjuk, hogy a szelektíven gyûjtött hulladék aránya 2006 óta nõ, a 2006-os 5%-hoz képest 2008-ban már 7%-ot tett ki. E folyamat hosszabb távúnak ígérkezik, hiszen a szelektív hulladékgyûjtés hulladékudvarok létesítésével, illetve hulladékgyûjtõ szigetek telepítésével egyre több ember számára válik elérhetõvé, továbbá egyes nagyvárosokban már a szelektíven gyûjtött hulladék háztól történõ elszállítása is lehetségessé vált. A közszolgáltatás keretében elszállított települési szilárd hulladék közel háromnegyedét a lakosságtól gyûjtik be, ennek aránya folyamatosan nõ. A kezelési módokat nézve a legelterjedtebb, de egyben legkevésbé környezetbarát ártalmatlanítási mód, a lerakás aránya 2006 óta folyamatosan csökken, az újrafeldolgozásé és az energiahasznosítással történõ égetésé nõ. Az újrafeldolgozásé 2008-ra 5%-ról 7%-ra, az energiahasznosítással történõ égetésé 8-ról 10%-ra bõvült.
2008 között 32-rõl 23 tömegszázalékra csökkent, ám továbbra is meghatározó. A maximális értéket 2000-ben vette fel (40,7 tömegszázalék). Közben a fogyasztási szokások változásának következtében a mûanyag hulladékok aránya közel négyszeresére bõvült. Az utóbbi évek adatait nézve az egyéb típusú hulladékok aránya emelkedett meghatározóan, ennek oka, hogy mind a négy, ebbe a kategóriába sorolt hulladékfajta aránya növekedett. Az újrahasznosítható összetevõk közül a papír és a mûanyag szelektív gyûjtését magas arányuk, a külön-külön mindössze 4-5%-os arányú üveg- és fémhulladékét pedig az így megmenthetõ jelentõs érték teszi indokolttá. 4. ábra A települési szilárd hulladék anyagcsoportok szerinti összetétele Budapesten % 100 80 60 40 20 0
1990
A közszolgáltatás keretében elszállított települési szilárd hulladék Ebből: hagyományos módon gyűjtött szelektíven gyűjtött
2006
2007
2008
4 505
3 986
3 850
4 158
3 595
3 464
228
268
275
118
123
111
lakosságtól
2 887
2 695
2 680
egyéb szervektől
1 422
1 076
958
közterület-tisztítás hulladéka Ebből:
energiahasznosítással történő égetés lerakással ártalmatlanított egyéb módon kezelt
216
273
2006
2007
2008
Textil Egyéb (üveg, fém, egészségügyi és veszélyes) Papír Egyéb szervetlen Bomló szervesanyag
A települési folyékony hulladék keletkezése az infrastrukturálisan elmaradottabb régiókban nagyobb mértékû, mint a fejlettebb térségekben. Ugyancsak megfigyelhetõ a városi és az egyéb települési adatok közti éles különbség, valamint Budapest alacsony részesedése (5,8%). Az országos 5. ábra A települési folyékony hulladék keletkezése Millió m3 7,0
6,2 5,4
6,0
5,0 5,0
Ebből: újrafeldolgozással, komposztálással hasznosított
2005
Forrás: Fõvárosi Közterület-fenntartó Zrt.
(ezer tonna)
Megnevezés
2000
Műanyag
4. tábla A közszolgáltatás keretében elszállított települési szilárd hulladék keletkezése, gyûjtése, kezelése
1995
283
371
372
396
3 867
3 327
3 164
51
15
7
4,7
4,4
4,0 3,0 2,0 1,0
Budapesten a települési szilárd hulladék összetételét rendszeresen vizsgálják. Az 1990-es évek eleje óta a mûanyag és a bomló szerves anyagok aránya jelentõsen megváltozott. A települési szilárd hulladék összetételében a bomló szerves anyag (konyhai és kerti hulladék) aránya 1990 és
0,0 2000
2005
2006
2007
2008
Statisztikai tükör 2009/154
A települések infrastruktúrális ellátottsága, 2008
adat (a növekvõ csatornázottság miatt) csökkenõ tendenciája jól látható az 5. ábrán.
Úthálózat 5. tábla A közúthálózat hossza jelleg szerint (km) Megnevezés Autópálya Autóút Csomóponti ágak és gyorsforgalmi utak pihenõútjaia) I. rendû fõút
2000
2005
2006
2007
2008
448
636
785
858
911
57
129
129
174
205
242
349
421
449
512
2 173
2 174
2 196
2 155
2 146
II. rendû fõút
4 330
4 379
4 409
4 417
4 442
Egyéb közút
23 057
23 141
23 119
23 130
23 147
Országos közút összesen
30 307
30 808
31 058
31 183
31 363
Kiépített helyi közutak
40 892
41 665
42 635
42 911
43 290
Kiépítetlen helyi közutak
88 609
117 095
119 287
121 628
122 880
Helyi közutak összesen
129 501
158 760
161 922
164 539
166 170
56 708
50 559
50 829
52 053
51 200
1 282
1 473
1 565
1 637
1 780
Gyalogút Kerékpárút a)
Magyarország közúthálózata állami tulajdonú országos közutakból és önkormányzati tulajdonú helyi közutakból áll, 2008-ban közel 198 ezer kilométer hosszúságú volt. A települések közötti forgalmat 31 ezer kilométeres országos közúthálózat szolgálta. Az országos közúthálózat a Magyar Közút Kht. adatai szerint a teljes közúti forgalomnak mintegy 75%-át, településeken áthaladó szakaszain a helyi forgalomnak is jelentõs hányadát bonyolítja le. Az országos közutakon 7009 híd, 1771 db közúti-vasúti keresztezés, 8435 db közúti csomópont és 3489 db szintbeli gyalogosátjáró található. Az országos közutakból 7704 km gyorsforgalmi vagy fõút, ebbõl 2 189 km "E" jelzésû út, vagyis az európai úthálózat része. 2000-rõl 2008-ra az autóút-hálózat jelentõsen, közel négyszeresére bõvült, azonban az országos közúthálózat forgalomterhelése - mind a hazai, mind a nemzetközi forgalom - döntõen az autópályákra hárul. Magyarországon az elsõ autópályát, az M1-es és M7-es közös szakaszát 1964-ben építették. Egészen 2002-ig a motorizáció alacsony szintje miatt csak lassan haladt a magyar gyorsforgalmi úthálózat fejlõdése: mintegy 500 km autópálya épült meg. Az ezt követõ idõszakban közel ugyanennyi hosszúságú új autópályát adtak át, 2008-ban már 911 kilométer hosszúságú gyorsforgalmi hálózaton autózhattunk. A Budapest-központú közúthálózat hosszadalmassá és nehézkessé teszi az egyes dél-alföldi, észak-magyarországi, dél- és nyugat-dunántúli térségek közötti közlekedést. Gyorsforgalmi úthálózatunk sûrûsége alig fele az EU-15-ök átlagának. Az országos fõutak közel 28%-a lakott területen halad át, rontva az ott lakók életminõségét. A kerékpárutak hossza 2000-tõl folyamatos növekedést mutat, 2008-ban közel 10%-kal bõvült az elõzõ évhez képest. Számuk az európai uniós források és a közeljövõben esedékes fejlesztések révén várhatóan tovább nõ.
Egyéb csomóponti ágak, pihenõhelyek útjainak hosszával együtt.
Forrás: Magyar Közút Kht.
További információk adatok, (iinkek) Módszertan Táblázatok Elérhetõségek:
[email protected] Telefon: 345-1210 Információszolgálat Telefon: 315–6789 www.ksh.hu
© KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, 2009 A kiadvány kialakítása egyedi, annak tördelési, grafikai, elrendezési és megjelenési megoldásai a KSH tulajdonát képezik. Ezek átvétele, alkalmazása esetén a KSH engedélyét kell kérni.
5