A szent fejedelem - II. Ferdinánd vallásossága

A szent fejedelem - II. Ferdinánd vallásossága Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu)

A szent fejedelem - II. Ferdinánd vallásossága

2011 május 12. Flag

0

Értékelés kiválasztása Még Givenincs A szent értékelve fejedelem Give A szent fejedelem Give A szent fejedelem Mérték Give A szent fejedelem Give A szent fejedelem

-

II. II. II. II. II.

Ferdinánd Ferdinánd Ferdinánd Ferdinánd Ferdinánd

vallásossága vallásossága vallásossága vallásossága vallásossága

1/5 2/5 3/5 4/5 5/5

A kora újkori magyar uralkodók nem tartoznak a hazai történettudomány kedvenc kutatott személyiségei közé. A kor Habsburgjairól, a bécsi és prágai udvar politikájáról az érdeklődő olvasóközönség számára leginkább olyan feldolgozások állnak rendelkezésre, amelyek az elkerülhetetlennél messze több felekezeti és területi elfogultsággal szinte kizárólag csak erdélyi vagy észak-kelet magyarországi szemszögből vizsgálódnak{...}

a császári-királyi udvar motivációit, céljait éppúgy, mint a szépszámú királypárti magyarországi arisztokrácia szerepét meglehetősen elnagyoltan, leegyszerűsítve tárgyalják. 1. oldal (összes: 9)


Írta: Guitman Barnabás (*). Nagy hiányossága a hazai történeti irodalomnak, hogy az egyes XVI-XVII. századi királyaink uralkodásáról mindezidáig nem készült olyan korszerű magyar nyelvű monográfia, amely mint egy több különböző adottságú, hagyományú államból, tartományból álló összetett monarchia felelős uralkodóiként ábrázolná őket. Pedig többségüknek nem csak az európai történelem alakításában volt kiemelkedő jelentőségű szerepe, hanem a korabeli beszámolók szerint, olyan rendkívüli emberi kvalitásokkal, jellemmel, erkölcsi tartással is rendelkeztek, amelyek magasan a kortársaik fölé emelték őket. Ezek közé a királyok közé tartozik II. Ferdinánd is. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy a vallásgyakorlat nem hivatalos formáit tárgyaló konferencián miért épp egy uralkodót vizsgálok, egy olyan korból amikor a királyok szinte minden perce, minden tevékenysége szigorú udvari etikett szerint az udvar nyilvánossága előtt zajlott. Amikor a pillanatnyi uralmi, hatalmi érdekek – különösen háborús helyzetben – könnyedén áttörtek mindenféle lelkiismereti korlátot, személyes vallásos meggyőződést.

II. Ferdinánd esetében azonban ez másként történt. Ő a magán vallásosságát, személyes privát 2. oldal (összes: 9)

A szent fejedelem - II. Ferdinánd vallásossága Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) vallásgyakorlatát az egész udvara, sőt az országai elé, mintegy követendő normaként állította. Főhercegként, majd királyként és császárként is a gyermekkorában kialakult vallásos meggyőződése alá rendelte minden, a világi kormányzást érintő döntését is, ami viszont gyakran megakadályozta abban az uralkodót, illetve magát a bécsi udvart, hogy a politikai realitások által megkövetelt ésszerű kompromisszumokat hozzon. Ferdinánd mindennapi személyes vallásgyakorlatáról első kézből áll a kutatás rendelkezésére tudósítás. A király gyóntatója, Lamormaini Vilmos ugyanis rögtön Ferdinánd halála után, 1637-ben összeállított egy kis könyvet, amelyben összegzi az uralkodó lelki életét, erényeit. A latin nyelvű kötet nyilvánvalóan propaganda célból készült, annak terjesztését az udvar támogatta. A kötet egyes fejezetei alapján a pozsonyi várban egy nagyszabású freskósorozatot is készítettek, amelyek a vár első emeletén a királyi és királynéi lakosztályokat díszítették. Bár a Juvenel által festett eredeti mennyezetképek elpusztultak, leírásokból, illetve az 1760-ban megjelent Pinacotheca Principium Austriae című munkában található másolataikból ismerjük őket. Lamormaini könyvének 30 fejezete közül 18-hoz készült festmény. A szimbólumokkal gazdagon ellátott képek elemzése és leírása Rózsa György: Magyar történetábrázolás a 17. században című kötetében megtalálható. Kérdés tehát, hogy Lamormaini írása mennyiben tükrözi a király valós képét, vagy mennyiben valós tények és legendás leírások keveréke az udvar propaganda céljainak alárendelve? Mindazok a feldolgozások, amelyekhez eddig hozzáfértem, mind a közel korabeli hagyomány egyaránt tényként kezeli a Lamormaini által is tényként említett vonásait Ferdinándnak, a különbség közöttük talán csak annyi, hogy kinél pozitív, kinél negatív előjelet kapnak ezek a tények az adott szerző elfogultságától függően. A mű szerzőjéről, Vilmos atyáról, azt kell tudni, hogy 1570-ben született La Moire Mannie-ban, a mai Belgium területén spanyol alattvalóként, szabad paraszti családban. 1590-ben lépett be a jezsuitákhoz, majd 1596-ban szentelte Pozsonyban Kutassy János püspök pappá, ezt követően Zsolnán, majd Prágában, Grácban és Bécsben tanított. Grácban együtt dolgozott Pázmánnyal.

3. oldal (összes: 9)


1624-ben Bartholomäus Villery, majd Martin Becanus után lett a császár harmadik gyóntatója. E minőségében az első lépése az volt, hogy a jezsuita rend volt generálisa, Claudio Aquaviva által összeállított lelki tükröt az Instructio pro confessariis principum-t a császár elé terjesztette. Bár eredetileg gyóntatóként a politikát kerülni kívánta, mégis a legbefolyásosabb ember lett a birodalomban. A császár rendkívüli módon támaszkodott a tanácsaira, nem volt kétséges előtte, hogy Isten a gyóntatóján keresztül vezeti őt, bizalma töretlen volt benne a kezdetektől élete végéig. Lamormaini befolyása a császárt otthonról hozott meggyőződésével egyébként tökéletesen 4. oldal (összes: 9)

A szent fejedelem - II. Ferdinánd vallásossága Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) összhangban a katolikus egyház érdekeinek maximális figyelembevételére ösztönözte. A feljegyzések szerint a gyóntató meglehetősen önfejű, célratörő, tevékeny ember volt, aki minden ügyben maga akart eljárni. A császár mellett még rendkívül sokan gyóntak nála, számos főnemes megtérítésében vett részt. Volt rá példa, hogy kiment építkezésekre és az építőmunkásokat oktatta a katekizmusra miközben azok dolgoztak. Római példa alapján bevezette, hogy hivatalos parancsra minden vasárnapi prédikációját néhány zsidónak meg kellett hallgatnia, hátha megtérnek, de a sikertelenség miatt hamar felhagyott vele. Visszatérve a könyvére. A művét rövid, III. Ferdinándhoz szóló ajánlást követően, mint már láttuk, harminc fejezetre osztja, amelyekben a király erényeit veszi sorra. Ezekben olvashatunk hitéről, Istenbe vetett reményéről, Isten-szeretetéről, az oltáriszentség tiszteletéről, imádkozási szokásairól és lelki olvasmányairól, az isteni rendelésbe való belenyugvásáról, Szűz Mária- és szenttiszteletéről, a papság iránti tiszteletéről, családfői szerepéről, alázatáról, őszinteségéről, az evilági gazdagság megvetéséről, bűnbánatáról, tiszta erkölcsös életéről, türelméről, állhatatosságáról, kitartó lelkiismeretes munkájáról, kedvteléseiről, kormányzási elveiről, ellenségszeretetéről, humánusságáról, igazságosságáról, bőkezűségéről, szegényekkel kapcsolatos jótetteiről, tudománypártolásáról, végezetül arról, hogy Isten végig oltalmazta a pályáján, illetve számos tekintélyesnek számító személyről, akik részben maguk is tanúsíthatják a könyvben leírtakat. Az általános leírások mellett, többnyire konkrét történeteket elevenít fel, illetve Ferdinánd gondolatait tolmácsolja, amelyeket többnyire neki, vagy ritkább esetben korábbi gyóntatójának esetleg más udvari embereknek mondott. A műben Lamormaini többször idéz levelekből és egyéb iratokból, ezek az idézetek pontosak, és azonosíthatóak. Ott ahol bizonytalan a gyóntató, mert nem volt jelen egy konkrét eseménynél, vagy nincs pontos ismerete arról, amiről épp ír, mindig jelzi valamilyen módon, hogy másodkézből származik az információja. A Ferdinánd uralkodásához kapcsolódó negatívumokat sem hallgatja el, mindezeknél természetesen hosszasan magyarázkodik. Azok véleményét sem rejti véka alá, akik szerint az állam kormányzásának szempontjából kívánatos lett volna a császárban két főbűnre, a haragra és a fösvénységre való hajlam. Az írás álláspontom szerint Ferdinánd vallásgyakorlatának szempontjából hiteles. Melyek voltak tehát II. Ferdinánd vallásosságának főbb elemei és formái? Lamormaini szerint Ferdinánd naponta hétszer imádkozott. Reggel korán rögtön ébredéskor a Szentháromságot szólította meg, majd rövid latin imákat mondott. Ezt követően felkelés után mielőtt kijött volna a hálószobájából egy órát töltött csendes imával, hét Miatyánkot és Üdvözlégyet imádkozott a szobájában berendezett oltár előtt, majd alázatosan leborulva ötször megcsókolta a földet Krisztus öt sebe tiszteletére. Az imaóra után, még reggel egymás után két misét hallgatott, a második után a lorettói litániát mondta el. Napközben időnként fél órácskákat töltött önvizsgálattal, imádkozással egyedül, visszavonultan, ezt a szokását utazások vagy vadászatok alatt is megtartotta. Állandóan keze ügyében tartotta különböző imakönyveket. Napközbeni imái közé tartozott mindig egy rózsafüzér, illetve a megholtakért való különböző könyörgések, rendszeresen elmondott a már említett lorettói litánia mellett további hat litániát. Sem élőkre, sem halottakra nem lehetett rossz szót szólni a jelenlétében. Még esküdt ellenségéről, Gusztáv Adolf svéd királyról is dicsérőleg szólt, csak azt sajnálta, hogy gonosz ügyet védelmez. Egy egész listát állított össze azon elhunytak neveiből, akikért mindennap imádkozott: ide tartozott minden pápa, császár és király, a szolgálatában meghalt tanácsosok, elhunyt gyóntatói és egyéb papok, akiket szeretett, de a kivégzettek is. Lefekvés előtt ismét fél órát imádkozott, és olyanképpen végzett önvizsgálatot, mintha másnap nem ébredne fel, a halálra készült minden elalváskor. Este a Szűzanyához, és az őrangyalhoz imádkozott, továbbá a Hiszekegyet mondta el. Életének utolsó éveiben már nehezen ment neki az esti ima, 5. oldal (összes: 9)

A szent fejedelem - II. Ferdinánd vallásossága Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) gyakran küszködött az elalvással, s amikor ezt felesége szóvá tette, azt válaszolta, hogy akkor úgy aludjon el tán mint egy állat? Ha éjjel felriadt a Szűzanyához fohászkodott, hogy óvja meg. A király kedvenc zsoltárai a 2, 30, 58, 67, 68, 70, 90 számúak voltak, ha úgy érezte veszély fenyegeti, ezeket imádkozta, hogy lelkierőt merítsen belőlük.

II. Ferdinánd és Pázmány Péter beszélgetnek egy korabeli ábrázoláson.

Ferdinánd gyakran és szívesen olvasott, ha hosszabb időre elhagyta szálláshelyét, mindig vitetett magával könyveket. Egy alkalommal azt mondta, inkább elvesztené az életét, mintsem az olvasnitudását veszítse el. Kedvenc könyvei közé tartozott az 1550-ben megjelent hat kötetes szentek élete Laurentius Suriustól, ezt több mint hatszor végigolvasta. A szentekén kívül különösen érdekelte még az egyházatyák élettörténete, illetve az újonnan felfedezett területekre irányuló keresztény missziókról szóló beszámolók. Lamormaini említi még a király kedvelt szerzői közül Vincenzo Bruno, Ludovicus de Ponte jezsuita atyákat, illetve természetesen Kempis Tamást és a Szentírást is mindennap forgatta. 6. oldal (összes: 9)


Édesanyjától örökölt Mária tiszteletét a magán vallásgyakorlatból a legteljesebb hivatalos állami ideológiává emelte. Szűz Mária kegyhelyeken tett fogadalmaira hivatkozva hozta meg katolizációs intézkedéseit. Támogatta és előmozdította a Mária társaságok létrejöttét, ezek közül családtagjaival együtt az összesbe belépett. Az első, ahonnan a példát vette, még ingolstadti egyetemi éveihez köthető, ahová egyszerre járt Bajor Miksával. A Szűzanyát tette meg seregei főparancsnokává, Generalissimának nevezte, a római sas helyére Mária alakja került a birodalmi hadizászlóra. Elvárta, hogy a katonái is a fővezért tiszteljék Máriában. A pápát kérte a szeplőtelen fogantatás dogmájának kihirdetésére, a fogantatás napján koronáztatta magyar királlyá fiát. Szenttiszteletéhez tartozik ereklyegyűjteménye, amely házi oltárának falán mindig szeme előtt volt. Mindig tartott magánál egy ereklyét, napközben a nyakában viselte, éjjel az ágyára helyezte. Védőszentjeként több nevet is felsorol Lamormaini: így Keresztelő Szent Jánost, Péter és Pál apostolokat, Páduai Szent Antalt, Szent Ágostont, Szent Ferencet, Szent Ignácot, és Szent Terézt tisztelte különösen. Ferdinánd mindig nagy lelkesedéssel vett részt különböző liturgikus szertartásokon. Felette nagy örömet jelentett számára, ha ott is látta, hogy tömegek borulnak le az oltáriszentség előtt, ahol korábban a protestánsok jelenléte miatt erre nem volt lehetőség. Amikor politikai ügyekben utazott, gyakran felkeresett kegyhelyeket, vagy megállt körmeneteket tartani. A születésnapján különös buzgalommal tisztelte az Urat, az ünnepi misén mindig annyi tallért adakozott, ahány éves volt. Ferdinánd minden vasár- és ünnepnapon áldozott, és előtte gyónt. A szentségek fogadására mindig nagy buzgalommal készült fel, alapos lelkiismeret vizsgálatot tartott. Mielőtt gyónni ment volna, feleségétől is mindig bocsánatot kért, ezt sosem hagyta ki. Amikor a gyóntatóját várta, mindig fedetlen fővel az ajtóra tekintve várakozott, majd a saját kezével tette a széket a gyóntatója alá. Az úrnapjához kapcsolódó szertartásokról sosem hiányzott, az azokon való részvételt kötelezővé tette családtagjai számára is. Az úrnapi körmeneteken gyalog, hajadonfőtt, kezében egy lámpással vonult. Bécsben egy alkalommal nagyon esett az eső, kérték, hogy maradjon otthon, vagy ha jelen akar lenni, akkor legalább kocsin menjen, de ő elszántan gyalogolt pocsolyákon, sáros utakon keresztül, egy rossz ruhában végigjárta a körmenetet. A szentségimádást rendkívül fontosnak tartotta, órákon át képes volt térden állva imádkozni. Évente részt vett a jezsuitáknál a hamvazószerda előtti három napon tartott negyven órás imán, amit még VIII. Kelemen rendelt el a török veszély elhárítására. A király szavajárása volt, hogy három dolog nem lehet elég hosszú: az istentisztelet, a tanács (az államügyek intézése) és a vadászat. Ha bármikor útközben egy pappal találkozott, aki az oltáriszentséget vitte beteghez, I. Rudolf példáját követte, rögvest kiugrott a kocsiból vagy leszállt a lóról, térdet hajtott, akár a sárban is, és elkísérte gyalog a papot. Amúgy a papi személyeket is kiemelten tisztelte és becsülte. Úrnak, vagy atyának szólította őket, még a káplánját is, kalapemeléssel köszöntötte őket. A nagyböjti szentidőben, de különösen a nagyheti napokon nagyon keményen gyötörte önmagát, Lamormaini állítása szerint volt egy vezeklő ostora, amit a király vére festett pirosra, illetve a fenti időszakokban durva szőrruhát viselt. A császár ezeket az önmegtartóztató és önmegalázó szokásokat azok számára tartotta igazán hasznosnak, akik amúgy bíbort hordanak. Ferdinánd önfegyelmét, erkölcsi tartását dicséri, hogy első házassága előtt, illetve özvegysége idején 36-42 éves kora között egyaránt nem élt szexuális életet.



A császár a könyv szerint a szegényekben meglátta Isten képmását, méltóbb dolognak tartotta szegények ügyeivel foglalkozni, mint nagy urakéval. Gyakran alamizsnálkodott. Grácban szokott hozzá, hogy évente kórházlátogatáson együtt ebédelt a városi szegényekkel, betegekkel, míg az udvari előkelők felszolgáltak, ő etette őket és beszélgetett velük. Császárként minden vasárnap tizenkét szegényt ebédeltetett a saját asztalánál, a nagycsütörtöki szertartás keretében pedig szintén tizenkét szegény öreg ember lábát mosta meg. Ferdinánd az uralkodást hivatalnak, isteni küldetésnek és nem örömforrásnak tekintette. Gyóntatója szerint nem szerette hallani a magasztaló szavakat, magáról sosem beszélt így. Amikor trónon ülve fogadta a hatalmasok hódolatát, a zsoltárokból vett idézeteket ismételgetett magában. Uram! nem fuvalkodott föl az én szívem, sem szemeim föl nem emelkedtek; sem nem jártam nagy és fölöttem való csodálatos dolgokban. (Zsolt 130.1) Én pedig féreg vagyok, és nem ember; emberek gyalázata és a nép megvetése. (Zsolt 21.7) Mielőtt túlságos elfogultsággal vádolna bárki, le szeretném szögezni, hogy nem teljes képet kívántam adni jeles uralkodónkról, csupán a konferencia tárgyához igazodva személyes vallásosságát igyekeztem bemutatni, úgy ahogyan azt az őt jól ismerők látták és láttatták. Caraffa bécsi nuncius egyik jelentésében szent fejedelemnek „prencipe santo” nevezte Ferdinándot. Minden valószínűség szerint ténylegesen is szentté avatták volna, ha a harmincéves háború borzalmai nem vetnek sötét árnyékot uralkodásának időszakára. (*) Az előadás elhangzott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Lelkiségtörténeti Műhelyének IV. Konferenciáján; „Az áhítat nem hivatalos formái és alkalmai az 1800 előtti Magyarországon” (2011. április 29-30).



Tweet

(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({});

Ajánló


A szent fejedelem - II. Ferdinánd vallásossága

Recommend Documents