A JÓ ÉLET színpadi legenda
az európai roma hiedelemvilág és az Iborkabeborított Borbála című cigány-palóc mese motívumai alapján
2010
A JÁTÉK SZEREPLŐI: Tollas Julis, öregasszony Puci, javakorabeli asszony Patyi bá, a csősz Kálmán királyfi Vilánó, Kálmán barátja Suki, Kálmán kishúga Rafi, a rokon Dezső király, Kálmánék apja Iborkabeborított Borbála Bábszereplők: Rézike Róza Ezüst Ilonka Buha, az erdő anyja és a betegségdémonok: Melalo és Lilyi, a felesége, Thulo és Tharidy a felesége, Bitoso és Shilalyi a felesége, valamint Lolmisho, Mincseszkere, Poreszkero és Vurnyoláto Férfiak, nők. Julist és Buhát ugyanaz a színésznő, Dezső királyt és Patyi bát ugyanaz a színész játszhatja. A játék zenei anyaga egy esetleges színházi megvalósítás során egy adott – a közreműködő muzsikusok által ismert és kedvelt – zenei tájegységhez igazítva lesz egységes és megfelelő. Ebben az esetben a betétdalok szövege is módosulhat kissé. A záró eseményhez talán a felsőtiszai cigánybotolók adhatnak segítséget.
2
1. jelenet Hazafelé Erdő széle. Balra tisztás, aztán egy fa, jobbra fölfutó sziklás domboldal, ahonnan Tollas Julis kecmereg le, megcsúszik, nyög, hadar.
Julis
Ó, szentséges Isten, segíts meg, csókolom a vérecskédet. Áldott legyen a te neved, csak ne feledkezz meg rólunk…
Puci (kintről)
Julis!
Julis
És adjál nekünk a tiédből, mert neked van elég. És segíts az én uramnak, hogy életben találjam még, és megkóstolhassa ezt a kis káposztát.
Puci
Nem esett bajod?
Julis
(fölfelé) Csak a szilke füle törött el. (magának) Csókolom a szent lábacskádat, Isten, ne felejts el minket! Ámen.
Puci
(leereszkedik, nagy cókmókokkal) Öreg vagy már, Julis. Maradtál volna otthon. De mondom neked, én magam se megyek ezekhez többet.
Julis
Nem hívtak most se.
Puci
Milyen lakodalom volt már ez? (vakaródzik) Mondom neked, haljak meg csudálatosan, ha ilyen csóró népekhez még egyszer leadom magam. Megszakadnak a nagy erőlködésbe, oszt nézd meg, mit tudnak adni, ha kérsz tőlük? Mi ez? Zsizsikes bab, avas szalonna.
Julis
De a káposzta itt van! A szegény uram kívánsága, hogy…
Puci
Kódisok ezek. Az én lakodalmamon hat talicska pucolt tyúkból, három kondérba főzték a levest.
3
Julis
…Melyik lakodalmadon, Puci?
Puci
(kicsit megáll) A harmadikon, mikor a Rigóval voltam. Ó, nagy isten! Nem úgy nevelt apánk-anyánk, hogy ilyen ötszázforintos emberek legyünk. Mink milliókkal jártunk! (kiköp)
Julis
Szerencsétek volt!
Puci
O, ja, bizony. A jó élet, az volt.
Julis
És most?
Puci
(nevet) Hát most nincs semmi. (nevet) De majd! De majd! (dudorászni kezd)
Julis
Azt a majdot én az éjjel megálmodtam. Hogy akkor lesz itt jó világ, ha az Iborkabeborított Borbála lesz a menyasszony. Láttam, álmomban! A színarany hajával, nagy égzengéssel, villámlással vonult valahova. Mindenki sírt a nagy örömtül. Engem meg hívtak! Mondták, hogy menni kell mesélni, és mentem utána. Úgy futottam, hogy potyogattam el mindenemet. Törtem magam, hogy ugyan miféle történetecske kéne egy ilyen szép menyasszonynak. Aztán fölébredtem.
Puci
Sárga hajú luvnyát álmomba se lássak! Beszél ez a Julis itt ilyeneket. Igaz, Patyi bá? 2. jelenet A csősz Patyi bá, az öreg csősz jön
Patyi bá
Mit láttál, Julis? Mit mondasz?
Julis
Amit akar, Patyi bá. Még cifrázom is, ha fizet érte. Kéri?
Patyi bá
Nem mese kell most, Julis, hanem az a gazember meg a cimborája, az kell! Szétverték a fiam lakodalmát. Láttad űket, nem? Egy harmadik meg elszökött a menyemnek valóval.
Puci
(röhincsél) Ilyen cinege asszony azért csak akad még!
Patyi bá
Mondasz valamit. Nem is bánom. Nem volt annak egy szava se hozzám. Csakhogy a vendégek szétvitték a házat. Szöktették volna meg reggel, megmaradt volna az a sok étel-ital. A gazemberek! A bor is oda, a tányérok is elgurultak. 4
Puci
Láttam, úgy éljek (fuldoklik a nevetéstől).
Patyi bá
Erre fele futott az a két csoze. Te, Puci, te! Nálatok nem lapul valami szerzett jószág? (Puci üres kezeit mutatja) Julis? Úgy ismer, Patyi bá? Ezt a vászonfazekat a maga felesége adta, tele
Julis
káposztával. Patyi bá
Na, azért.
Puci
Csősztül lopni? Ugyan. Mért? Mi van a zsákjában?
Patyi bá
Uborka. Ha már ott jártam, leszedtem a kinti földről, mert az asszony úgy számon tartja azt is, mintha mindegyikben a fehér tündér lakna. (belenyúl a zsákba, a csőszt tapogatja) Ez iborka? Hallod, Julis! Iborka!
Puci
Hű, mekkora! Patyi bá
Maradj már veszteg, hallod? Megint vakaródzol.
Puci
Ugyan. Az én viszketésem nem ragad magára. Azt nekem a Mincseszkere csinálja. A bogár asszonyka. Mikor alszok, mászkál rajtam. A szőrös bogár. Kenem én magamat rozmaringos zsírral. Mondom neki olyankor: Ki ezt csinálja, Eztet szagolja, Hogy megdögöljön, hogy megdögöljön, Mint a hernyócska A hasamban! A ráolvasás alatt Puci a tenyerét összedörzsöli, majd végül összecsapja
Julis ( morog magában) Ko ada kerel, Ada szungarel, The merel, the merel, Szar kirmoro Andro mro peroro! Puci
Nekem adja? (Kap egy uborkát, de még utána kap a csősznek, vihog) Hu, mekkorát ugrott! Ne féljen, Patyi bá, engem már csak egy fiatalka gyógyít meg. Lesz még nekem finom kis uram, tudom, isten, nem vakaródzok többet.
5
Julis
Legyen már elég, te! (Ő is kap egy uborkát)A drága isten megáldja, Patyi bá.
Patyi bá
Jól van, jól van. (elmentében visszaszól) Hogy van az urad, Julis?
Julis
Nehezen. Megnyalta azt már a Poreszkero a négy kutyafejével.
Patyi bá
(visszafordul) A micsoda?
Julis
A Poreszkero. A farkosmadár.
Patyi bá
…Hát el vagytok látva mindennel… De hogy lenne madárnak kutyafeje?
Julis
Van annak négy macskafeje is. És kígyófarok az egésznek a vége.
Patyi bá
Ez nyalta meg az urad?
Julis
Ez a. Készül is már elfele. De még húzza. Neki viszem a káposztát. (magának) Csak kibírja addig.
Patyi bá
No, mondd neki, egészégére kívánom. (el)
Julis
Isten megáldja.
3. jelenet A bűn Puci jelzi a közönség felől titokban settenkedő Vilánónak, az ugrabugráló kisembernek, hogy ne jöjjön. Majd később jelzi, hogy nincs veszély.
Puci
(suttog) Jöhetsz, te briganti! Jól megcsináltátok a lakodalmat!
Vilánó
Pucuskám, ne szóljál, ne ríjjál, mutassad, mit hoztál! (Puci előszed egy fényes merőkanalat, Julis megrökönyödve nézi) Ez a valami! Adjad.
Puci
Haljak meg, ha odaadom. Már megint nagyon fekete a szemed, már megint nagyon cserepes a te szád, éget a láz, hogy lobog a levegő körülötted. Vilánó, te! Megint eletted a beléndekmagot a kehes lovak elől? (kergetőznek)
Vilánó
Idefigyelj! Itt jön az én új barátom mindjárt. Az olyan kedvedre való lesz, hogy velem is megbékülsz. Oda leszel érte. Olyan …országos király gyereke. Nagyon tud mulatni. (Vihog)
Puci
…Az, aki a lagziban? Hallod, Julis? A táncos!
6
Julis
Szép gyerek, szép az, mint a nyolcszor sült arany. De ha az apja megtudja, hogy ő lőtte ki a pénzes rostát a menyasszonytánc közepibül, agyonveri, az biztos.
Puci
Azzal kezdődött a haddelhadd! (nevet)
Julis
Király fia nem tehet ilyet. Ez már sok.
Vilánó
Ne gágogjál, öreganyám, kettőt látok belőled így is. Azt mondjad inkább, mért álmodok én mostanában egy kétfejű verébbel. Oszt ha fölébredek, köd van körülöttem.
Julis
(szedelődzködik, morog) Pusztulatos lélek vagy te, Vilánó.
Vilánó
De mért? Mi ez?
Julis
(bizalmasan) Körberöpül téged a Melalo. Éles a körme a szürke verébnek, óvakodjál. De nem lennék az anyja annak a… annak se, aki… Annak! Ott! (rámutat a megjelenő Kálmánra)
Kálmán
(a köves rész tetején) Mit beszélsz, te bűti boszorka? A fekete gyász egye ki a szívedet. Mit mondasz te a halott anyámról? Mi fáj neked?
Puci
Legyél egészséges és legyél szerencsés, királyfi! Bocsáss meg neki…
Kálmán
Nem nézném, hogy öreg vagy, végigszántanám az orroddal a földet. (Pörgeti a parittyáját) De mert öreg vagy, és mert nem adsz nekem tiszteletet, ahogy kell, … igaz? Nem adsz! …kilövöm a kezedből azt a fazekat. Most. Tartsad!
Julis
Meg ne próbáld. Hallod?
Kálmán
(Lő, a fazék összeroppan, s a földre kerül. Na látod. Ez az! Hutty! Oda a káposztád. Hutty! Gyere, Vilánó! (elindulnak)
Julis
(szedegeti össze a porból a káposztát) Verjen meg a drága isten tégedet, királyfi. Nem kívánok én neked se jót, se rosszat. Csak azt mondom, mához egy hétre … ((Kálmán visszafordul, nem bír tovább lépni) kezdődjék az életednek vége. És attól fogva te görnyedjél, száradjál, összekunkorodjál, leheljen rád a szárító sárkány, emésszen el a Vurnyolátó, de úgy, hogy vesszősovány legyél, tehetetlen legyél, …
Puci
Azt ne! Julis!
Julis
…és úgy végezzed be, mint egy madzag. Ezt akarom, hogy így legyen. 7
Kálmán
Hallod-e, ne átkozz! Nem vétettem akkorát!
Julis
Úgy hal meg otthon az uram, hogy nem kóstolta meg a lakodalmas káposztát. Legyen ezért olyan a te véred, mint ez a káposztalé itt a földön. Bogár másszon benne, Mincseszkere, a viszkető! Égessen téged Tharidy, a szőrös hernyó! Sárga fű igya föl a véred, a lelked sárral folyjon, meg sose nyugodjon.
Puci
Hagyd el, Julis, nem tudja ez még, mit csinál.
Julis
Embernyi ember már.
Vilánó
Az, de hirtelen!
Julis
Lecsihad majd, ha rajta futkorász Shilaly, a soklábú fehér egér.
Kálmán
Vedd le rólam az átkot, öreganyám! Apám rám bízta az országot, mi lesz veletek, ha engem tönkretesztek? Ügyes vagyok, szerencsés vagyok, elhozom nektek a jó életet ide, minden lesz, hallod? Én leszek itt a ti kisuratok, nem is sokára, mindjárt.
Julis
Ahhoz erő kell. Van erőd?
Kálmán
…Szerencsém van. Ne bántsd a szerencsémet!
Julis
Szerencsés – voltál, kisuram.
Kálmán
Ígérem, ha elengedsz,…
Puci
Minden lesz! Julis! Jó élet!
Vilánó
Jó ruha, jó cipő! Ringlispílre pééééénz!
Puci
Repülhetsz, Julis!
Vilánó
Gondold, meg, öreganyám! Idenézz! Testvérem vagy, Kálmánka? No, ő a testvérem! Én meg az ő testvére. Julis, te! Bántottalak én?
Kálmán
(Vilánóhoz) Add ezt oda neki. (ezüstpoharat nyújt Julis felé intve, de Vilánótól Juci veszi át a kelyhet) Vedd vissza a szódat. Megfizetem a bánatodat.
Julis
Olyat te nem tudsz tenni.
Kálmán
Ezt a poharat az utolsó ezüstpénzekből öntette apám, mert házasulandó volnék. De én most ezt – neked adom.
Puci
Drága Isten, de csuda holmi… (elcsomagolja)
8
Kálmán
Nézz rám, öreganyám! Kefélt a kalapom, bársony a mellényem, gyöngysor az én fogam, fínom a beszédem, volna lelked átküldeni engem a fekete világba? Cigányasszony vagy te? Megenne téged a bánat, ha miattad nem találnék magamnak feleséget. Ugye, tudod? Látsz-e? … (Julis hol sír, hol nevet) Nem sajnálnál engem?
Puci
Jaj, dehogynem…
Kálmán
Nézzél rám! Te! Minek a jó élet, ha én nem vagyok benne?
Julis
Ó, te nyavalyás. Hirtelen vagy. Ez a baj. Az átkot levenni nem tudom. De mit lehessen tudni. Hátha van abba valami, amit te itt ígérgetsz. Rábízlak egészen a Vurnyolátóra. Száradjál, görbedjél, meg is feketedjél, aszalódjál, pöndörödjél … mindaddig!!! – mindaddig, amíg… azt az Iborkabeborított Borbálát meg nem találod, s el nem veszed feleségül!
Puci
Nehogy már…
Kálmán
(Összenéz Vilánóval) …Nem tudom az ki, de ha neked az kell… meglesz! Most már elengedsz? Vásárba készülünk. Vilánó, gyere! (Vilánó gyorsan mellette terem)
Vilánó
Pucus! Eladjam ott a poharat? Hát a nagykanalad?
Puci
Azt se. Ezt megtartom magamnak. De van itt valami, csak azt nem tudom, mire jó, …nézzed csak, akarod? (Puci nagy, fehér vekkerórát bont ki a csomagjából, csörgőjével lefelé tartja.)
Vilánó
Mi ez már… Hallod!
Julis
Na, … Kereshetik a csőszék.
Puci
No, fogjad és tudjad, mit csinálsz! Mi lesz? Viszed? Nem harap. Jössz érte?
Vilánó
Elindul ez felém, ha hívom!
Kálmán
Mi ez?
Vilánó
Ez? (előrehajolva szuggerálja az órát) Ez valami gatyás galamb. Csak bajsza van, meg szárnya van, (fülel) pityegő valami, nyugtalan. (Vilánó láthatóan vizionál) Tubi-tubi-tubi, Tubi-tubi-tubi… Nekem van igazam, nekem van igazam. Ha akarom, megkapom. Gyere! Gyere, te fehér ketyere, gyere! …Huss! 9
Az óra egyszer csak fehér szárnyakat növeszt, fölemelkedik a levegőbe és elindul Kálmánék felé. Megkerüli Vilánó fejét, leül a vállára, eléjük kerül, s mintha léggömb lenne, ráül a kezükre, aztán kivezeti őket a színről. Kálmán
Fehér madár?
Vilánó
Az mindig szerencsét hoz! Véd a rossztól. (el)
Puci
Aranyos isten, ments meg a gonosztól.
Julis
Ó, drága Szűz Mária. …Elment az esze szegénynek.
Puci
Pedig egyszer hogy szerettem ezt is! Színváltozás. Zene
4. jelenet Virágok a kriptába Dezső király háza. Rafi, a reszelős hangú rokon segít a virágok rendezgetésében. Suki, Kálmán kishúga csöndben, gyorsan, szemlesütve tesz-vesz, Dezső nagy fotelban ül az akácfa alatt, pipázik.
Rafi
(hozza a rózsákat) A világért meg ne haragudjál Dezső bátyám, de én többet nem megyek virágért. Adj egy kis pénzt, mert nekem nem adnak többet. Krumpliért se adnak. Az nekik is van.
Dezső
Jó, jó. Vigyed a vázákba, vigyed.
Rafi
(elindul, majd visszajön, leteszi a virágokat) De a kriptába se megyek többet, mert megeszi a szívem a rettenet, ha abba a sok tükörbe nézek. A te Sunád integet belőlük.
Suki
(hervadt virágokat hoz egy vödörben) Már egér is van odalenn, az ételek miatt.
Rafi
Ugye-ugye, hogy a rettenet!
Dezső
Képzelődöl, Rafi.
Rafi
A te asszonyod már akkor nem állhatott engem, mikor a Sukit (a lány felé bök) először megkértem. Elmondott engem mindenféle kortorás cigánynak.
10
Suki
Az vagy, nem? Sátoros! Magad elé veszed az utat, oszt mikor viszket, nekivágsz. (elveszi tőle és kiviszi a rózsákat) Mehetnél már egy ideje.
Rafi
Rokonotok vagyok, vagy nem?
Dezső
Hát aztán. Nem élet az a sátoros élet.
Rafi
Ti meg a krumplit kapargatják a földben. Milyen élet már ez?
Suki
De a krumplit azt eszed, nem? Mióta főzök már rád.
5. jelenet Az átok megfoganása
Rafi
(a megjelenő Kálmánhoz) Hallod? Hallod, hogy a te testvéred mit abajog? Földet túrni, azt mindenki tud. De ügyesnek lenni! Az a valami. Igaz, testvér?
Suki
(kemény sietséggel) Nem adnak több virágot!
Kálmán
Pénzért se?
Suki
Liszt sincsen már, nemhogy pénz.
Rafi
Mért. Hol a vajdapohár ára? Dezső bá! Háromszorosáért adtam el a Salamonnak. Hol az a pénz?
Suki
(suttog) Ne emlegesd, mert sírni kezd, aztán meg bort hozat velem.
Rafi
(suttog) Mi lett a pohárból?
Suki
…Szőnyeg, a kriptába.
Rafi
Szőnyeg? Mi??? De hát a te anyád egy krumpliban elbotlott itt a földön! Dezső! Azt hiszed, a Suna lelke bojtos papucsban jár odalenn?
Kálmán
Odavan a madaras pohár? S nem mondtátok?
Dezső
(legyint) Káli, fiam. Add ide a te poharadat. Majd kapsz másikat, ha jobbra fordul a sorunk.
Kálmán
…Az nincs meg.
Dezső
A legénypohár?
11
Kálmán
Az.
Rafi
Hát hogy? Azzal meg mi lett?
Kálmán
Odaadtam.
Rafi
Kinek?
Kálmán
Egy öregasszonynak.
Dezső
Mikor?
Kálmán
Hete tán.
Suki
Miért kellett?
Kálmán
Hogy ne átkozzon el végképp engemet.
Suki
Elátkozott?
Dezső
Mit mondott?
Kálmán
Rosszat.
Rafi
S mit csináltál, hogy ezt tette? (Kálmán hallgat)
Suki
Mit csináltál? (csönd)
Vilánó
(megjelenik) Hát kilőtte a káposztás fazekat a Julis kezéből. Legyetek szerencsések, arany testvéreim!
Rafi
Hé, Vilánó! Előkerültél? Legyél te is szerencsés és főleg egészséges, te csavargó!
Dezső
Nem vigyáztál? Hőbörögtél? Tönkretettél?
Kálmán
Semmi bajom!
Dezső
Hozd vissza azt a poharat!
Kálmán
Nem lehet, mert akkor holtig száradok.
Dezső
Mit csinálsz?
Vilánó
Az van, hogy …ráküldte a Vurnyolátót a tollas Julis.
Rafi
A sorvasztó férget? Húúúú.
Dezső
Hogy a tarka kutya fosson nyakon!
Suki
Mutasd magad!
Kálmán
(letérdel Dezső elé) Kedves apám, testvéreim, bocsássátok meg nekem, hogy ilyen bűnös dolgot tettem, …
Suki
Nem foghat terajtad az az átok! Mondok én ellene, ne félj!
Kálmán
Reggel óta ráz a hideg. Futkos rajtam a soklábú, fehér egér. 12
Vilánó
Az a Shilalyi asszonyka, a hűvöstalpú! (vakarózik) Böeeeee….
Suki
Szűz Mária, szűz Mária! Van neked egy aranykönyved Aranykönyvben aranybetűd! Olvasd ki az aranykönyvbül Múljon el a betegsége! (kenyérdarabját vesz elő a kötényzsebéből)
Dezső
Gyere ide, fiam!
Suki
Kenyeret a földre dobom, Kóbor kutya mind megegye, Mind megegye a kenyeret, Kenyérrel a betegséget!
Dezső
(magához húzza Kálmánt) Egészséges vagy, szép vagy, ügyes vagy, már csak az kell, hogy szerencsés legyél. (belemarkol Kálmán hajába) Te leszel itt az országos király énutánam, te leszel a … (kezében marad a fia haja) Édes Istenem, csókollak tégedet, … Ennek hullik a haja! Megfogta az átok?
Rafi
Rám ne szórd! Sz’ ez porlik, mint a száraz ördögborda.
Vilánó
Híjnye, testvér, ez nem tréfa. Azért még kinőhet.
Dezső
Mutasd magad! Mit csináltál? Belehaljak a bánatba, de rögtön?
Kálmán
Azt mondta az öregasszony, addig senyvedjek-száradjak, míg feleségül nem veszem Iborkabeborított Borbálát.
Dezső
… az meg kicsoda? (hallgatnak) Idegen féle?
Rafi
Vándorló fajta? Na?
Vilánó
(révül) Aranyhaja van, látom. Ott vonul a levegőben!
13
Rafi
Ezt azért tartod, hogy mesézzen itt neked?
Suki
(Vilánóhoz) Megint bolondgombát ettél? Véged lesz, ha nem vigyázol.
Dezső
S ha elveszed… onnantul jó lesz? Mert azt tudni kell, hogy most meghalsz vagy nem halsz. Lehet, hogy anyáddal együtt jöttök engem gyötörni a föld alól?! Mondjad! Nem elég nekem az irtózat, hogy a Suna meglátogat a foszló húsával, ha nem viszek neki elég virágot? Onnantul jó lesz? Ha elveszed.
Kálmán
Onnantul jó lesz.
Dezső
No, mész azért a lányért, de rögtön. Vilánó! Benn a faluban a hatodik háznál beszúrtam egy biztostűt a pejkanca nyelve alá. Most persze odavannak, hogy beteg a lovuk, a Rendes. (nevetnek) Hozd el, mondjad, meggyógyítjuk, s vidd a kiserdőig.
Rafi
De már visszaútban vedd ki a tűt, ne kínlódjon sokat. Magadnál vagy? Te is vacogsz?
Viláno
Jól van már…
Dezső
Indulsz máris. Az erdő szélén találkoztok. (Kálmánhoz) Te meg ott ráülsz a Rendesre, aztán nekivágsz. Még sötétben. Akinek nincsen lova, az talán nem is roma! Hol a pipám, Suki? Poharam? (megtöltik) Na, úgy van. Fordulj meg. Ne is lássalak! (súgva) Suki, dugj egy darab kenyeret a zsebébe, de ne vegye észre.
Rafi
No, sok szerencsét!
Suki
Fehér utat! Zene. Színváltozás
6. jelenet Buha Erdő széle. Sötét. Kálmán guggol a földön. Kintről nagy lónyihogás, toporzékolás hallik. Kálmán
Na végre!
Vilánó
(hangja)Az apád! Rendes! Hó! Ilyen pokolfajzatot még nem láttam! Káli! Merre vagy?
Kálmán
Te hol vagy már! Megesz engem a sötét itten. (Vilánó csapzottan megjelenik) …Hol a ló? 14
Vilánó
(támolyog) Elszaladt. Kirántotta a kötőféket a kezemből! Usgyi.
Kálmán
Nehogymár! Hogy a csudába?
Vilánó
Tudom én? Megijedt.
Kálmán
Tőlem?
Vilánó
Jaj, Devla. Jaj…(meglát Kálmán mögött valamit) nem tőled… Tőle! Az a parazsas vörös … ott a hátad mögött, már kétszer akkora, mint te, ó, teremtőm, nem eszek több díszmaszlagot, Te! Jaj, ennek zöld a haja, kék eres a nyaka, és illlllyen hosszú vörös ujjai vannak, ez Buha, a parázsbőrű, bocsáss meg testvérem, …én itt hagylak … (öklendezve el) Kálmán háta mögött vöröses nőalak magasodik föl, óriásbáb formájában.
Kálmán
(nem fordul meg) Mögöttem vagy, Erdő anyja? Ha tényleg parázsból van a bőröd, ne gyere közelebb, mert a maradék hajam is lángra kaphat. (csönd) Nem bántottam a birodalmad, nem vágtam ki egy fádat se, szál gallyat föl nem emeltem. (csönd) Buha! (fölhangosított szuszogás hallik) Buha! … Te vagy? Legyen rajtam a jóság! Most már mindegy, akármi vár is reám, megfordulok. (szembefordul a rémalakkal, de először még eltakarja a szemét)
Buha?...
(ránéz, elvigyorodik) Az Istennel talállak, drága öreganyám! Buha
Hát, ha jobbat nem tudsz mondani, elfogadom. De ha nem mondtad volna ki a nevem, lenyeltelek volna!
Kálmán
Aj, nem vagy te olyan! Meg hát jó szándékkal léptem a te birodalmadba. Eltévedt utasember vagyok.
Buha
Mi kéne? Mi kéne? Mi kéne tenéked, te gyerek? De fínoman beszélj hozzám, mert egyetlen rossz szavadért lenyellek.
Kálmán
Kicsike falat volnék én tenéked.
Buha
Hát a lovad?
Kálmán
Nincsen lovam.
Buha
Ilyen csóró vagy? 15
Kálmán
Lett volna, de tőled ijedt el az előbb.
Buha
Akinek nincsen lova, az talán nem is roma! No, mondjad, mi járatban vagy?
Kálmán
Hát, ha már így kérdezősködsz, öreganyám – mit szépítsem: engem elátkoztak. Pedig lehetnék országos király. Nézz csak rám. De azt mondták, addig nem lesz nyugtom, míg Iborkabeborított Borbálát magamnak meg nem szerzem. Azt se tudom, kicsoda. Nem hogy azt tudnám, merre van. No, merre van? Ő! Ez a Borbála. Ezt mondjad. Mondod?
Buha
Te királylegény, …te szemrevaló vagy. És jól forgatod a szót. De ügyes vagye? Mert ügyetleneken én nem segítek! (Vihogva köddé foszlik.)
Kálmán
Ó, drága isten, ez köddé vált. Csak össze bírjam szedni magam. Szomjas vagyok. Kiszáradok. (Lánglobbanás) Tűz van? Mi ez a kék világ az ágak végén? Itt vagy, Buha? Ez ő. Halok meg nyomban. Látom! Villámkígyó a nyaka tövén, engem szorít a gyökérkeze, sasnak a csőre a horgas orra, nyakamat nyomja a zöldmoha ajka, te vagy, ugye, az erdő anyja, Buha! Segíts rajtam! Mondjad! Hol találom azt a lányt? Elsorvadok, ha nem lelem. Buha!
Buha
Szerencséd, hogy a nevemen szólítottál (kelepelő, zörgő hangot adnak az ágai) Ügyes vagy. Csűröd, csavarod, ragadsz, mint a bogáncs… De várjál. Mit is csinálsz te itt?
Kálmán
Há… most mondtam el! Figyeljél már. Iborkabeborított Borbálát keresem, mert ha meg nem találom, s el nem veszem feleségül, elsorvadok. Látod? Már most is száradok.
Buha
Nem megy az olyan könnyen, fiam.
Kálmán
Hisz ettül félek, hogy fájni fog.
Buha
Fájni bizony.
16
Kálmán
Azt én nem bírom. Nem bírom, érted? Hé, Öreganyám! (Harmadik lobbanás, új alakban jelenik meg a rém)
Buha
Ne kurjongass fiam, mert itt vagyok. Látsz te engem? Mit látsz?
Kálmán
A te tűzhajad fekete, hűlt fonat a két óriás barna füled mögött, a nyakadon vörös sörtés fekete hernyó, a melleden patakban ered a zöld tej, s iszamos tőle a föld mindenütt, ez vagy, Buha? Gombák savanyúja a leheletedben. Ne gyere közelebb, nem kapok levegőt!
Buha
Jól van. De tisztelsz-e te engem?
Kálmán
Tisztellek, és mindent megteszek, csak segíts!
Buha
No, nyúlj be ennek a bokornak a közepibe. Ott, a száraz sündisznóbőrök között találsz egy ketyegő falevelet. Megvan? Hallod, hogy perceg? Azt összesodrod, s ha találsz valakit, aki azon át rád fúj, egérré változhatsz. Ott, a falon túl van az iborkáskert, Tömérdek ott az iborka.
Kálmán
Mit kezdjek vele?
Buha
Valamelyikben a te Iborkabeborított Borbálád tartózkodik.
Kálmán
Miiit? Azt mondod, szedjem föl az egész uborkáskertet? Mire az én derekam?
Buha
Három iborkát kell letépned.
Kálmán
Azt még lehet.
Buha
De nagyon vigyázz, mert minden uborka levelén csengők vannak. Ha csak egyetlen csengő is megszólal, neked véged. Ügyes vagy? Próbára teszed a szerencsédet?
Kálmán
Menni fog.
Buha
Akkor most vedd ki onnét a levelet.
Kálmán
Ssssz. Hány tüske van egy sündisznó bundáján. Uhhhh! Megvan!
Buha
Most már csak az kell, aki rád fújjon vele. Figyelmeztetlek: én feledékeny vagyok. Ha azt akarod, hogy segítsek, légy ügyes és emlékezetes. És most fogd a levelet erősen! ( nagy dörgés, szélzúgás, ágak recsegése, Buha eltűnik, a szín kivilágosodik)
17
7. jelenet Az iborkáskert A fal előtt, reggel. A földön fekvő Kálmánhoz közelít Vilánó és Suki Vilánó
Na, itt van! Tudtam én, hogy nem jut messzire. Élsz te, testvér? Figyelj csak! Haragszol? Az a ló úgy megijedt, világgá ment. Vagy vissza a gazdájához.
Suki
Nem hiszek én neked, Vilánó. Hova vitted azt a lovat?
Vilánó
Ment az magától, pedig csak rálehelt a Buha.
Suki
(letérdel Kálmánhoz) Kálmánka, mit szorongatsz a kezedben?
Kálmán
(éledőben) Suki, kishúgom, tudom, merre kell menni. A fal másik oldalára. Ez egy levél. Fújd meg, mint a sípot, s ahelyt egérré változom.
Suki
Mi jó neked, abban, testvérem?
Kálmán
Bemegyek a kertbe a falon át, kihozok három uborkát, s egyikbe benne lesz az aranyhajú lány.
Suki
Vilánó, ezt te beszélted be neki?
Vilánó
Azt a Borbálát? Á, nem. Nézzed! Ott a lyuk! Azon befér egy egér. Fújd meg, Suki!
Kálmán
Ne félj! Ha megint rámfújsz, majd visszaváltozok. Na! Suki megfújja a levélsípot, a sípszóra a fal paravánná változik, előtte hallgatózik Suki és Vilánó A magasban feltűnik egy egérke, riadtan futkorászik.
Kálmán
(mikrofonból) Ennyi uborkáról nem volt szó. Huhh, ezek szúrnak.
Suki
Te Kálmán! És kié ez az uborkáskert?
Kálmán
Tudom én? Buha mondta, hogy itt találom, amit keresek.
Suki
Nem a Patyi báé?
Vilánó
Nem mindegy kié? Nekem lenne uborkásom, éntűlem ki-be járhatna a falu. Gyerünk már, gyerünk már!
Kálmán
Hej, gyere le isten a földre, mert ilyen uborkákat még nem láttál!
Suki
Óvatosan!
Kálmán
Kár, hogy a levelek úgy rájuk borulnak. És milyen kicsi csengők vannak rajtuk.
18
Na, ha csendülést hallotok, az azt jelenti, hozzáértem az egyikhez. Akkor baj lesz… (nevet) De szépen sirassatok! Vilánó
Ne beszélj! Csináld!
Kálmán
Szúr, mint a veszedelem.
Suki
Csak nyugodtan…
Vilánó
Szépen, finoman… Csönd. Csilingelés.
Kálmán
Ó, hogy az a… A paraván és a fönti kert fölött megjelenik Buha, Vilánó és Suki földre vágja magát
Buha
Türelmetlen vagy! Megmondtam, hogy véged, ha csak egy levél is megcsendül. Ügyetlen embernek nem segítek.
Vilánó
(suttog) Meg ne szólalj, testvér! Megvan? Mind? Jól van. (fölkiabálva) Én voltam az, öreganyám! Én, itt, idelenn…
Buha
Te? (lenyúl hozzá, megszagolja) Hiszen te bolond vagy. Maszlagot eszel. Rajtad már az sem segítene, ha a legtarkább szarka agyvelejét dörzsölnék is be a hátadba. Mit csinálsz te itt?
Vilánó
Én csak úgy… magamnak csöngetek egy kicsit!... Ezzel a kis pénzzel itten! Nézd? (a pénz csengettyűhangot hallat, Vilánó suttog) Engedd, hogy szerencséje legyen! (Suki elámul) Nála van a három uborka. Hadd csinálja!
Buha
No, jó. Tűnj el innét! Te meg vigyázz, királyfiú, és csak olyan helyen vágd fel az iborkákat, ahol víz van a közelben, máskülönben elpusztul ez az Iborkabeborított Borbála. Kényes fajta. (Buha eltűnik.)
Suki
(előmerészkedik) Ezt hogy csináltad? Ezt a csöngetést.
Vilánó
Magam is csudálom. A kezem tudja? Vagy a fejem? (megcsördíti a pénzeket) Még egyszer nem megy. Hm! (csodálkozva rázza a fejét) Miket csinálok itt…
19
Suki
Bizsereg a tenyerem. Szárad ez a levél! Perceg. Egér maradsz, ha nem sietsz, Kálmán!
Vilánó
Maradj csöndben. … Itt van. (Suttog a fal aljánál) Átveszem, nyomjad, itt, itt a lukon. Eeeeegy, keeettő, háááárom – megvan! Gyere gyorsan!
Suki
Pfhhhu… (ráfúj az egérre, a paravánfal megfordul, összehajtódik, Kálmánná változik) Hú, de féltem, hogy nem sikerül.
Vilánó
Na, ez három egyforma uborka. Hogy van a lány benn ezekben? Külön a feje, külön a lába? Külön a külön a külön a … na, mije? Na, mije? (nyerítenek)
Kálmán
Ne nyúlj hozzá! Majd én viszem. Suki, gyere! (átöleli a húga vállát) Na? Milyen vagyok, mi? Ügyes vagyok, mi? (Az uborkák közül kettőt a vállán lógatva visz, egymáshoz bogozva, egyet a kezében.)
Suki
Te Kálmán, te! Milyen volt egérnek lenni? Ki lehet bírni?
Kálmán
…Az a futkorászás – az nem jó.
Suki
(megáll) Testvérem! Most te fújj énrám.(nyújtja a sodrott levelet). Hátha maradt még benne annyi…
Kálmán
Ezzel? (ráfúj, és Suki máris kisegérként szalad föl Kálmán vállára)
Suki hangja
Sikerült! Itt vagyok a válladon. Megyünk?
Kálmán
No, gyere!. Kálmán, a harmadik uborkát hóna alá fogva, szórakozott mozdulattal morzsolja össze, s szórja ki tenyeréből a levél maradékát.
Vilánó
A levél, te! Hé! Hogy lesz visszacsinálva?
Kálmán
Ó, bolond fejem! Most mi legyen? Ó, én szerencsétlen. Nehogy már egérke maradjál! Suki!
Suki
Jobb így nekem. Ne fájjon értem a szíved. Így biztos nem kell feleségül menni ahhoz a részeges Rafihoz. Otthon se jó nekem, mióta ő nálunk van. 20
Kálmán
Minek fogadtátok be, ha ennyire ellenedre van?
Suki
Hagyd el. Akit az Isten a házamba hozott, én azt ki nem teszem. Jól van ez most már. Egy egér meg a morzsán is elél! Na! Induljunk!
8. jelenet Rézike Róza Zene. Forog, elfut a környék mögöttük, vándorolnak. Eleinte dudorásznak is, de egyre lassabban haladnak, végül leülnek. Vilánó
Pihenjünk, testvér? Elfáradtál? Nehéz? Mit akarsz?
Kálmán
Van egy késed?
Vilánó
Hogy ne lenne! (Átadja)
Suki hangja
Meg ne próbáld!
Kálmán
Meg akarom nézni, mi van ezekben. Mit cipeljem mindet? És ha üres?
Suki
Nem üres. És víz kell neki, ha kiszabadul onnét.
Kálmán
Ne kapard a zsebem, mert még elveszítelek!
Vilánó
Errefelé nincs víz. Amott majd lesz egy kis tó.
Kálmán
Akkor addig csak kibírja!
(fölhasítja az egyik uborkát, amiből kibomlik egy rézhajú királylányka bábalakja) Rézike
Szomjan halok, elpusztulok, szomjan halok, elpusztulok…
Vilánó
Hú, ezt nagyon ismerem, ez nem jó, a forróság belülről eszi meg a lelked.
Kálmán
Hallgass már egy pillanatra! Te vagy az a Borbála?
Rézike
Én Rézike Róza vagyok, a testvére néki. Szomjan halok, elpusztulok…
Kálmán
Hallgassál már, bírd ki, míg a tóhoz érünk
Rézike
Szomjan halok, most meghalok, jaj, meghalok…
Kálmán
Hallgass el! Hallgass! (megrázza)
Suki
Ó, a szegény! A bábalak magasba emelkedik, a magasból sugarasan szétfutó lézervonalakból szőtt rézhaja sátort képez a megszólaló cimbalomhangokra, s maga az alak középről lezuhan a földre. Ez odavan. 21
9. jelenet Suki távozása Kálmán
Ki kellett volna bírja!
Vilánó
Odanézz testvér! A lány haja megmaradt! Mintha rézdrót palota lenne körülöttünk. Emelkedik! Terebélyesedik, mint a vesszőkosár, olyan!
Kálmán
De nem az! Ez napsugárból van. Gyere, Suki, nézd meg. Várj, kipróbálom, hogy éget-e. Nem! Ez, ez rézbül van! (cimbalomhangok) Hujjj!
Vilánó
Ez meg itt egy cimbalomhúr! Ez is, hallod? Álmodok itten? (megpendíti, futamok hallatszanak)
Kálmán
Drótvágód van?
Vilánó
Hogyne lenne.
Suki
Meg ne szaggasd! Olyan szép. (futamok peregnek)
Kálmán
Nem szaggatom, csak vagdosom. Tudom is, ki veszi meg a közelben.
Vilánó
Hazavisszük, jól eladom! Annyi pénzünk lesz, mint égen a csillag, Cimbalom szól, Vilánó táncol
Kálmán
Figyelj! Egy! Kettő… (pattognak a szálak, ahogy elvágja őket)
Suki
Ne!... Nem látod, milyen gyönyörű ez a rézdrót palota? Hadd nézzem meg! (Suki egérkeként belép, fordul, s a tágas vetített rézháló egy pillanat alatt szűk, valóságos rézkalitkává változik. Suki bent ragad.)
Kálmán
Suki! Gyere ki onnét! (cimbalomfutam, dörrenés) Rázáródott! Hu!
Vilánó
Na, ezt most láttam vagy … nem láttam?
Kálmán
Suki! Kishúgom! Kibontalak! (kapkodva ügyködik a kalitkával, de egyszer csak hátrahőköl, mert az előzőleg már látott szárnyas, fehér óra berepül a színre, rárepül a kalitka tetejére. Te is látod? (a szárnyas óra horga megemeli a kalitkát, s lágyan libegve kiviszi a térből. Elszáll! Mi ez? Mi ez, ami itt repül? Fehér bagoly? Az rosszat jelent. Elviszi! Sukiiii!
Suki
(hangja) Ne félj, Kálmán! Az Isten tud rólad! Csak legyél szerencsés! Tud az isten rólad!
Vilánó
Fogy az idő. Gyerünk.
22
10. jelenet Bajt csináltam megint Zene. Forog, elfut a környék mögöttük, vándorolnak. Egyre lassabban haladnak, míg egyszer csak – zörgős kéziszekérrel – Rafi áll elébük. Zöld üvegeket és hangszereket szed elő a kocsiról. Veszett éneklésbe, muzsikálásba kezd.
Rafi
Édes testvéreim! Tudtam, ha útnak indulok, meglellek benneteket! Hát megvagytok? De meghervadtatok! Nem győztem már várni a húgodat, de majd jövőre visszajövök megint, egyszer csak hajlik a szép szóra... Mi bajotok? Hé! He! Azt figyeljétek, hogy: (énekel)
Gyere velem, Mici, Gyere, lóvásárra, Ott veszek majd néked Sánta kancacsikót! Ha lerogy a füvön, Rögtön összetöröm, Ha össze nem töröm, Rögtön fejbe lövöm… (részlet Weöres Sándor fordításából) Mi van tenálad, testvér! Csizma, vagy tök? Ó, szép isten, mekkora uborkák! Igyál, Kálmán! Hallod-e! Hol az én kis Sukim? Hova tetted? Utánad ment, az biztos. Baj van? Mi van? Mi is volt a te nótád? Az, hogy Bajt csináltam megint, Az anyám istenit, pedig azért jöttem, hogy a kedvem töltsem… Kezded? Kálmán Vilánó
Suki! Kishúgom! Elvitte valami… Nincsen Suki, Rafi! Figyelsz rám? Jöjj, ki, asszony, jöjj ki, 23
A keskeny peronra, Innét mutasd, hogy ki, Hogy ki a szeretőd!
Rafi
Ez itt, bizony, ez itt, Mamám, a fekete, Aki emitt iszik, Piros likőrt iszik!
Vilánó
Ne bolondíts asszony, megint bajban leszek, Megzavarja eszem A fekete szemed
Kálmán
Bajt csináltam megint…
Rafi
A karcsú termeted, A karcsú termeted, A fekete szemed,…
Kálmán Vilánó
Megint bajba esek… (fölordít)
Mind engem szeretnek A pesti legények.
Kálmán
(Kurjantva)
Mindhárman Rafi
Mért engem szeretnek??? Mert szép a beszédem!
Legények, együtt vagyunk! Mulathatunk! köszönet érte az istennek, hogy ezt az időt is megértük. Segítsen benneteket a Szent Isten sok esztendőben, egészséggel, szerencsével! Amennyi eső és harmat verte a szőlőtőkét, annyi szerencse és annyi áldás hulljon reátok.! Köszöntsön be hozzátok a gazdagság és éljen köztetek békességben a Szent Isten! Legyetek szerencsések! Egyre gyorsuló dallamba kezdenek, táncolnak, mulatnak, magas tetőpontig.
24
11. jelenet Ezüst Ilonka
Rafi
Álljatok meg, testvérek! Álljatok meg! Hol a Suki?
Vilánó
Föltalálod, ne félj.
Kálmán
Csak most elkódorgott.
Rafi
Csak aztán nehogy a más felesége legyen! Ugye-ugye?
Vilánó
Nem lesz, Rafi! Nem lesz a más felesége.
Rafi
Hát a te sárga hajúd merre van? Megtaláltad? He? (Kálmán sután fölmutatja az uborkákat) No, nehogy már. Ebbe van? Add ide! (kergetőzés kezdődik, Rafi elkapja az egyik uborkát) Kibontom én, ha addig élek is! Azt mondták, szőke haja van! Szeretem én azt is! Hadd látom, gyere ki!
Kálmán
Állj meg, Rafi! Nekem kell megtalálnom!
Rafi
Találjad. Na. Benne van? Melyikbe? Van késed? Szúrd már meg!
Vilánó
Víz kell neki. Itt nincs.
Rafi
Hogyne lenne, Ott a tó, ni.
Kálmán
Biztos?
Rafi
Persze.
Kálmán
Biztos?
Rafi
Esküdjek? Nézd már!
Kálmán
Nyissam? … Nyitom! Fölnyisszantom! Kisgalambom! Ihole! Iborkabeborított… Micsoda is… Borbála! Te vagy az? (a megnyílt uborkaformából ezüst hajú bábalak emelkedik ki)
Ezüst Ilonka Ilona vagyok én, az Ezüst Ilonka! Vilánó
Jól van, te is jó leszel valamire, csak menjünk már a tóhoz!
Kálmán
Ilona? Ilonka???
Ezüst Ilonka Adjál vizet, szép szerelmem! Gyorsan vizet! Vizet, vizet, mert itt elpusztulok! Kálmán
Hol az a tó, Rafi?
25
Rafi
Ott valahol, arra… vagy erre, vagy ott… vagy … Mind futni kezdenek, körbe, magasra emelve a lobogó ezüst hajzatú bábot, majd megállnak a közönséggel szemben. Itt volt!
Vilánó
Szem víz nincsen ebbe!
Rafi
Hát kiszáradt. Ugye. Van ilyen.
Kálmán
A keservit!
Ezüst Ilonka Hol voltam, nem voltam, … Ezüst Ilonka voltam. Ilonka alakja magasra emelkedik, ezüst haja szétterül, de Kálmán egy fürtöt ráteker a csuklójára, Kálmán
Nem eresztlek! Maradj veszteg! Hozok vizet, rögtön! Kibírod! Kibírod! Kibírod! … Mit csinálsz? Ne halj meg!
Ezüst Ilonka Hol voltam, nem voltam, … Ezüst Ilonka voltam. A báb összecsukódik, Ilonka eltűnik, csak a haja marad meg. Kálmán
Ó, hogy az a… Hova lett? Odalett. De mi ez a folyékony fehér valami… Rám szárad a haja. Fehér, kemény vas lesz.
Rafi
Szép isten, ott, az égbe fönn! Ezüst ez, ember! Ennyi ezüstöt az életbe nem láttam.
Vilánó
Mutasd!
Rafi
Ebbül kitelik a vőlegénypoharad, de még az apád vajdapohara is.
Kálmán
Tényleg ezüst? Ez mind? És kovácsolsz belőle poharat?
Vilánó
Minek pohár! Rucát csinálj! Ezüst rucát! Mint a mesében! Egyszer itt, valahol, valakik kalapáltak egy óriás ezüst madarat. Egy rucát! Mert olyan gazdagok voltak, hogy azt se tudták, mit csináljanak, hogy kimutassák a nagy gazdagságukat. Te is egy ezüst rucát csinálj, hogy csudájára járjanak! Hogy lássák, hogy kik vagyunk mink! Hogy végre kimutassuk, kié a jó élet. Hatalmas madarat csinálj! Hatalmas, ezüst madarat! Zene indul.
Rafi
No, Kálmán! Hozd az üllőt! Itt van a kocsimon. Vilánó, fújj rá a te tüzes torkoddal! Hopp! Hopp! Hopp! Hopp! Itt szárnya!
Vilánó
Itt a lába!
Rafi
Itt a nyaka! 26
Kálmán
Itt a csőre! Tedd előre!
Rafi
Hova tegyük?
Vilánó
Sátor kéne! Hogy annak a tetejébe!...
Rafi
Telik még belőle ezüst sátorra is! Húzd ki a zsinórt, Vilánó (csengés-bongással, röpködő tánc közben kikalapálnak egy madarat, s alá sátrat húznak, áttetsző, ezüstös anyagból)
Vilánó
Ezt nézze mindenki! Ezt tiszteljék itten! Ezüst sátor tetején ezüst ruca hápog! Aki látja, száját tátja, s mondja mind, hogy ez ám a jómód! Itt él Vilánó, a gazdag, aki a kezét se emeli meg, mégis jól él! Tudtam én, hogy eljön a jó élet!
Rafi
Fogjad rendesen, mert itt nem egyforma. Miért húzod ott?
Vilánó
Dehogy húzom. Te rángatod!
Rafi
Hogy rángatnám! Emelkedik!
Vilánó
Ne félj, tartom! Huhhh…. A jó életbe…
A ruca kettőt csap az áttetsző sátorszárnyakkal, s lassan magával húzza a sátorba kapaszkodó két férfit, akik kigördülnek a színpadról Kálmán
Testvéreim! Hova mentek?
Vilánó
Repül a ruca! Megyünk vele! A gazdagságba! Fölfele! (el)
Rafi
Apád házánál találkozunk! Te is gyere! Kapaszkodj! (el) Kálmán egyedül marad.
Kálmán
Gyönge vagyok, elszáradok. nem érlek el. Beteg vagyok.
12. jelenet Beteg vagyok Kálmán elindul. Énekelni kezd. Kálmán
Minden ablak alatt Diófapár fakad, Hej, az enyém alatt Páratlanul maradt! Beteg vagyok anyám, 27
Vigyál a kórházba, Vigyél a kórházba, Tegyél a vaságyra Doktor urat kérem, Vizsgáljon meg engem – Vizsgáljon meg engem: Mi a betegségem? (beszélve, a zene fölé) Mikor elindultam, én is férfi voltam. De már napok óta senki, semmi vagyok. Borzadok, ha lány vagy asszony jut eszembe. Aluszik a vérem, aluszik örökre, végem van már nékem. (tovább énekel) …Bocsánatot kérek Legények, cigányok – Csinálhattok bármit, Én is megbocsátok. (részletek Jékely Zoltán fordításából) Elsorvadok. Semmi vagyok. Elszáradok, meg is halok… …Milyen kis vizecske ez itt a kövek közt? Pataknak kicsi. Forrás lenne? Akármi is, jó lesz ennek az Iborkabeborított teremtésnek. Ó, jaj nekem. De ha kiszabadítom, és meglátom… És szép lesz? És feleségül akar hozzám jönni? Mit mondok neki? Hogy keressen mást, mert bennem nincs erő ahhoz, hogy az asszonyom legyen? De ha úgy van, ahogy az öregasszony mondta, akkor majd ő leveszi rólam az átkot. Ha benne marad ebben az iborkában, sose tudom meg, mire képes. És ha én nem vagyok semmire képes? Hát… legföljebb nem adok neki vizet. Ha szégyenben hagy – megölöm. Meghalunk majd mind a ketten. No? Mi legyen? Mit tegyek? A késem is elvitték ezek a legények. Ó, a keservit ennek a cudar világnak. Maradtál volna az iborkáskertben! ( földhöz vágja az uborkát)
13. jelenet 28
Borbála A szétzúzódó uborkából, a földről fölmagaslik aranyhajú Borbála bábalakja., Kálmán megkövülten nézi és hallgatja Borbála
(halkan énekel Ne ölj meg istenem, Ki segít, ha te nem? Segíts haza engem, Enyéimhez mennem, Uram, ne veszejts el. (Petri György fordítása)
Kálmán
Kik azok a tiéid, te gyönyörű?
Borbála
Akiknek én kellek. A nevem Borbála. Adj vizet, hamar, adj vizet, gyorsan!
Kálmán
Igyál, csak, igyál. (megitatja)
Borbála
Te fogsz vigyázni rám? Te leszel a férjem?
Kálmán
S te a feleségem… De szép vagy, te asszony!
Borbála
Engedj, ne …
Kálmán
Hát te ilyen csurdé vagy az aranyhajad alatt? Mutassad magadat! Hadd öleljelek! Hadd szorítsalak!
Borbála
Ne még, ne , fáj, …
Kálmán
Más is kibírta már, ne félj! Én istenem, erős vagyok! Meg tudom tenni. Megteszem!
Táncolnak, s Kálmán szoros öleléssel magáévá teszi Borbálát, aki aztán, élő emberré változva, kis pihegéssel fogja össze magán a hosszú aranyhaját. Borbála
Mi lesz velem most már?
Kálmán
Hazaviszlek, el is veszlek. De ruha nélkül nem vihetlek az emberek elé. Várj meg itt. Visszajövök érted, hozok neked szoknyát, selyemkendőt, ne félj, visszajövök! Maradj!
Ketten
Szép galambom, kelj föl, kelj föl, 29
Süt a nap az ablak felől, Süt ám a nap, mert fönn jár, A szeretőd eljön már, Bizony, este ha volna, Máris hozzám loholna. (Pákozdy Ferenc fordítása) Kálmán
Visszajövök! Kálmán fütyörészve el. Színváltozás.
14. jelenet A fölégetés Tomboló, pattogó tűz önti el a színt, egy pillanat alatt. Dezső háza ég, majd elhamvad. Puci, Rafi és Vilánó az előtérben guggolnak a földön.
Rafi
Ha a Suki itt lenne, minden jobban lenne. Lehet, akkor nem lett volna muszáj a három napi virrasztás után fölgyújtani ezt a nagy házat.
Vilánó
A tiszteletet meg kell adni. Ott halt meg? Ott halt meg. Akkor az a ház épen nem maradhat.
Puci
De ha beteg volt, miért nem jött ki a sátorba meghalni, hogy ne szegényedjen el a családja teljesen. Sose gondolt az semmire, csak a piros borra. Te találtad meg. Hogy volt? Hogy halt meg? Tudod?
Rafi
Honnan tudnám? Mikor az az óriás ruca rugott egyet a talpával odafönt, csak potyogtunk alá mind a ketten. Hajnalba magamhoz térek, fáj az összes csontom, látom, a Vilánó a szekér mellett nyúlik, mint a meztelen csiga, őt is ledobta a ruca. Megyek a házba, hogy igyak valamit, hát ott térdel az ágya előtt, de a feje a sárga párnán, amit még a Suna tömött ki pehelytollal.
Puci
Mondom nektek, eljött érte a Suna. Hiába mondtam, mit kéne tenni. Nem volt itt senkiben annyi bátorság, hogy egy szép holdvilágos éjjel elválassza annak az asszonynak a fejit a testitül, hogy ne akarjon az itt fönt kóricálni többé. Nem foszlott le még annak a húsa, itt járkál az közöttünk, tudom én. Fáj neki, hogy mink még élünk. Ha nehezen is.
Vilánó
A rák egye ki a nyelvedet, hát hóttá válok mindjárt. (didereg)Pedig még virrasztani kell itt, virrasztani, sokáig. Megyek pálinkáért.
30
Puci
Inkább hozd el azt a gyereket a parázstul, nincs az se magánál, úgy siratja az apját. Arra gyütt haza, hogy semmije, senkije nincsen. Elhozom a Julist, jöjjön virrasztani. (Puci el)
Rafi
Láttad te már ennek a bal lábát?
Vilánó
Hát,… az se máma vót. Mért kérded?
Rafi
Az ilyeneknek récetalpa van.
Vilánó
Milyeneknek?
Rafi
Minden boszorkány bal lába récetalpba végződik.
Vilánó
De mért?
Rafi
Mikor az asszony a boszorkánnyá avatásakor az ördöggel hál, az ördög megcsókolja az új boszorkány bal talpát. Ettül lesz récetalpa. Na. (Kálmán jelenik meg) Itt a gyerek! Hú, de fehér, mint a fal.
15. jelenet A feledés Vilánó
Ülj ide, testvér. Kapsz mindjárt pálinkát meg kenyeret. Nem kell? Ne félj a mulótól. A virrasztáskor veled vagyunk, énekelünk, az ének megvéd, nem bánthat téged senki. Egy évig itt senki nem iszik piros bort, mert ő azt nagyon szerette.
Rafi
Egy évig itt senki nem eszik töltött káposztát, mert az volt a kedvence.
Vilánó
És hogy meg ne haragudjon ránk a muló, hogy ne irigyeljen bennünket, nem énekeljük a dalait se. Csak hallgatunk majd róla. A nevét se mondjuk. Hogy ez az édes élet ne fájjon őnéki. Átengedjük neki az ő dolgait. Hogy ne bántson minket. Beteg vagy te, hallod?
Kálmán
Nem tudom.
Rafi
…Azt azért megmondhatnád, hová lett a Suki.
Kálmán
Nem tudom.
Vilánó
És a harmadik iborka? Abba ki volt?
Kálmán
Milyen iborka?
Rafi
Hát a harmadik. He?
Kálmán
Nem tudom.
31
Rafi
Valaki csak volt, mert amikor hazajöttél, a tűzből is ki akartad kapkodni az asszonyi ruhákat. Aztán csak elvágódtál. Úgy húzkodtunk el onnét. Vinni akartad valakinek?
Kálmán
Vinni akartam?... Nem tudom. Elestem, azt tudom.
Rafi
Meglökött a muló.
Vilánó
Mert ami a halottaké, apádé-anyádé, ahhoz nem lehet nyúlni. Még a síron nőtt virágot se lehet megszagolni, mert akkor te többet nem szagolsz semmit ezen a világon. Megvakul az orrod.
Rafi
No. Most egy évig virrasztunk majd. Tiszteljük apádat a gyásszal. Ő nélkülünk él, odaát. A láthatatlan életben él. De él.
Vilánó
Meg se mosdunk, mert a muló, akivé az apád is lett, az a se holt, se eleven, aki irigyli az élőt, szereti a tiszta embert. Megragadja, s elviszi.
Rafi
Meg se mosdunk. Csak várjuk a testvéreinket. Messze határból is mindenki eljött. Hogy lássák, mennyien vagyunk. Szép ruhákba jönnek, új meg új csapatban. Nagy pénzeket költenek, hogy kimutassák magukat.
Kálmán
(megembereli magát) Mostantól én fogadom őket. Jól vagyok. Hívj be mindenkit. A virrasztásra érkeznek férfiak és nők.
Csapat
Legyél szerencsés és ezüstös. A királyfihoz jöttünk.
Rafi
A királyhoz jöttetek. (Kálmánra mutat)
Kálmán
Legyetek szerencsések.
Vilánó
Testvéreim! A jóistenre kérlek benneteket, bocsássatok meg nekem, mert lenne egy kis kedvem, hogy énekeljek egy kicsit. Hogy ti ezt megengednétek-e nekem…
Férfiak:
Az isten segítségével, testvérem. Kész az engedelem. Dal kezdődik, majd fordul a színpad.
16. jelenet Julisnál Borbála szoros kendővel a fején, nagy hasát rejtő bő ruhában áll a csősz mellett. Julis várakozóan néz rá. Patyi bá
Akkor itt hagyhatom a lányt? 32
Julis
Hova tenné, Patyi bá? Ha egyszer a maga felesége is itt hagyta ezt a világot, mit csinálna? Hallom, szép temetése volt. Sokat harangoztak. No? Ezt szedték föl a fűz alól?
Patyi bá
Az asszony hozta haza. Megfürösztötte, felöltöztette, megtanította mindenre a ház körül. Jó lány ez. Csöndes. Csak azt nem tudtuk, hogy viselős. Csak egyszer hallom ám az asszonyt az iborkáskertből: „Lányom! Tenéked mintha nőne a hasad! Kitől van a gyerek?” De ez nem szól. Nem mondja. Csak dolgozik csöndben. Biztos, valami átmenő szekérről rakták le szegényt. Itt hagyom, jó, mert én nem értek az asszonyi dologhoz. Rendes tüled Julis, hogy befogadod. (el)
Julis
Ülj oda, lányom, az öreg székre. Neked díszítettem. Nálunk az ilyen asszonykát virágos székre ültetik. Ott, a napraforgó virágos, az! (Borbála leül) No, ki a gyerek apja? (Borbála felállna)
Borbála
Ha befogadtál, ne kínozz engem. Legyen benned szánalom, és a szomorúsággal ne etesd meg a szívemet egészen, így is csak a karéja van immár.
Julis
Jól van, na. Mindegy. Mindenórás vagy, ugye? Fáj már?
Borbála
Nagyon fáj…
Julis
Fog az még jobban is.
Borbála
Uhh, de szétrepedek… valami folyik…
Julis
Gyerünk befelé, gyorsan, támaszkodj rám, nincsen semmi baj! Gyere lányom. Szülünk! (bemennek a sátorba)
17. jelenet Az álom Kálmánék sátra előtt. Vilánó teknőt váj, Kálmán jön elő. Kálmán
Vilánó! Hol vagy? Álmot láttam.
Vilánó
Nocsak, testvér. Mondjad.
Kálmán
Egy kisfiú jött elémbe, én ránéztem, s azt kérdeztem, amit a kovács nagyapám kérdett éntőlem, valahányszor odamentem hozzá. Itt van az orromban a lópata szaga most is, ahogy rásütötte a patkót. Ugyanúgy. De most én kérdeztem, amit ő: Mit ettél ma?
Vilánó
És a gyerek?
Kálmán
Mondta, amire engem is tanítottak: „Húst!” Aztán elfutott. 33
Vilánó
Hát persze. Azt kell mondani. Mindig. Akkor is, ha már egy hete semmit se ettél. Húst!
Kálmán
Azt mondta! És az anyjához futott, a fűzfa... (fölugrik) Drága Isten. Ott hagytam egy asszonyt a fűzfa mellett! Én bűnös lélek. Mit cselekedtem? Ezért nem tudok hát a lábamra állni. Vilánó! Megyek a kocsmába! (Szedelődzködik, kendőt teker a dereka köré, kóvályog, tántorog)
Vilánó
Hé, hé!... Azt nem lehet! Puci jelenik meg
Puci
Hadd menjen csak. Viszi a vére.
Vilánó
De hisz tart a gyászév, Kálmán!
Kálmán
(visszaszól) Tart az átok is énrajtam. Tükörbe se bírok nézni. Nem érem a gyászév végét, ha nem veszem el az aranyhajú Borbálát! Őt hagytam ott a fűzfánál.
Puci
Hol keresi azt a luvnyát? Mit beszél?
Vilánó
Azt mondja, a fűzfa mellett. El se bír odáig menni. (fejcsóválva hátra megy ) Puci egyedül marad elöl.
Puci
Szép gyerek ez, még ilyen betegen is szép! Szép, mint a nyolcszor sült arany. Adhatna belőle egy kicsikét nekem is az élet. (vakaródzik) Nem akarom, hogy megtalálja. De ha mégis megtalálja: Ne maradjanak együtt, Ne éljenek együtt, Váljanak el egymástól, Úgy engedje a szent Isten! (hármat kiköp, s el)
18. jelenet A gyász megtörése Kálmán jön, lobogó indulattal Kálmán
Itt vagyok, testvérem!
Vilánó
(előre jön) Mit csináltál?
Kálmán
Oda voltam, a kocsmában. Vittem egy nyakba való, nagy fekete kendőt, leterítettem a kocsma közepére. Piros bort öntöttem rá, azt, amit az apám 34
szeretett. A fekete kendő mind a négy sarkára égő gyertyát tettem, és amikor az italt a kendőre öntöttem, így imádkoztam: Ó, istenem, bocsásd meg az apám bűneit a másvilágon! Én nem fogom őt elfelejteni, Soha amíg élek, Szívemben marad mindig a fájdalom! Meghalt az apám, Gyönge a testem, Nehéz a lelkem, de nem bírom már a fekete színt viselni, Ezért levetem magamról a gyászt! Vilánó
Ó, testvérem, testvérem!
Kálmán
Szóltam a zenészeknek, hogy muzsikáljanak, én meg sírva elkezdtem énekelni az apám legkedvesebb nótáját. És azt mondtam: Istenem, bocsásd meg az apám bűneit! Én – feltöröm a gyászt! Feltörtem a gyászt. Megyek az aranyhajú után. (el)
19. jelenet A ráolvasás Puci serénykedik a fűzfa alatt. Puci
Na, te ördög, van-e bennem még erő? Kinek koponyáját ideteszem, Kinek csontját ideteszem, Erejét is ideteszem. Ez a halott Két lábon rothassza el, Sorvassza el, Szárítsa el, Ölje meg az élőt! Puci a nyílt tűz bográcsába szór valamit.
35
Kálmán királyfi! Ahogy ez fő, Úgy főjön a fejed utánam! Ne legyen addig békességed, Ne legyen addig nyugodalmad, Amíg ide nem jössz énhozzám! Bolonduljál, fussál! Ahogy én ezt keverem, Úgy keveredjen addig békességed, Ne legyen addig nyugodalmad, Amíg ide nem érsz énhozzám! És azután se nyugodjál meg soha, Bolonduljál, fussál, fussál, Utánam! (kiönti a tűzre a kotyvalékot) Puci a varázsszöveg alatt átváltoztatja magát, hosszú sárga hajat rak magára , s várja a fiút. Kálmán jelenik meg, futás után. Puci háttal áll. Kálmán
(énekel) Szép galambom, kelj föl, kelj föl, Süt a nap az ablak felől, Süt ám a nap, mert fönn jár, A szeretőd eljött már, Bizony, este ha volna, Máris hozzád loholna. Itt vagy-e Borbála? Emlékszel-e még rám?
Borbála, kendővel a fején, megjelenik a háttérben, kezében a kisdeddel. Nem mozdul. Szép szerelmem, itt hagytalak. Egészen elfeledtelek. De most magammal viszlek! Feleségül veszlek Hozok neked olyan ruhát, hogy… Puci, mint Borbála, hirtelen megfordul Puci
Nem kell nekem ruha. Nekem csak te kellesz.
Kálmán
Szívem szép szerelme, de megváltoztál.
Puci
Csak mert itt hagytál. Bőröm a nap kicserzette, hajamat kiszárította.
36
Kálmán
Hát,… ha így van, így van. Elveszlek akkor is. Miattam lettél ilyen, amilyen. Nekem meg erőre kell kapnom. Azt mondta az öregasszony, addig sorvadok, míg téged el nem veszlek feleségül! De biztos, hogy te vagy az Iborkabeborított Borbála?
Puci
Ki lenne más, kisuram?
Kálmán
S nincs neked egy kisfiad?
Puci
Miket beszélsz, kisuram!
Kálmán
Azt álmodtam…
Puci
(vihogva) Csak álmodtad, kis uram! Egymásba kapaszkodva, Puci hangos viháncolásával elmennek.
20. jelenet Altató Borbála előre jön, leül a kialudt tűz mellé, s csöndben énekelni kezd a kicsinek Borbála
Csicsijja, bubája… Alszik a madárka Az út is elalszik, Lefekszik a farkas, Te is most már alhass – Aludjál, fiacskám, Én kicsiny kutyácskám, Csicsijja… Fejed alatt párna, Kél a hold világa – Csicsijja… (Ay nene, ay nene… ruvore pasine, zasute chiriklya, … stb.) (Szegő László fordítása alapján)
21. jelenet A muló jelenése Puci szőke hajjal, Rafi ölében ül.
37
Rafi
Híjj, csak megadta az a drága isten, hogy nekem is legyen szőke szeretőm!
Puci
Hallgass már, fölébred! Mégiscsak az uram. Ha hozzám se nyúl is.
Rafi
Alig piheg az már. A lakodalmatokat is alig bírta ki. Vékony, mint a cérna. Pedig, nagyon mondta, hogy ha elveszi az Iborkabeborított Borbálát, erőre kap újra. No, osztán?
Puci
Még meglehet.
Rafi
De hát elvett tégedet! És semmivel se jobb a szerencsétlennek!
Puci
Sokat beszélsz. Egyél inkább. Főzzek neked valamit?
Rafi
Krumpli. Jó lesz.
Puci
Akkor hozzál. Ott van, hátul.
Rafi
Hozzál csak te. Asszony dolga az.
Puci
Én nem megyek oda többet. Ott a krumplis zsákon mintha mindig ülne valaki.
Rafi
Eredjél már.
Puci
No, csak nézd meg.
Rafi
(elindul) Ej, te szőke gyönyörű, te… Mennyit hozzak? (el)
Puci
Hát vagy hat darabot. Rafi halálra váltan tér vissza.
Rafi
Itt a Dezső… Az a Dezső. Jön utánam. Nála van a sárga párna. Jön a muló. Folyik a hús a csontjáról. Jön a muló… Mindjárt itt lesz. Belehalok.
Puci
Mit akar…
Dezső óriásbáb képében megérkezik, igen riasztó a külseje, időnként elhagyja kezét, lábát, majd morogva összeszedi. Egy kibontott, sárga párna van nála, tollal tele. Dezső
Na. Tudom ám, hogy mit csináltok. Csak nem érek rá rendet rakni köztetek. Most megint kezdhetem elölről. Egy, kettő, három, négy, … (számolja a párnában a tollakat) Szedd csak le a fejedrül azt a kócot. Mondtam, nem? (lecsapja Puci fejéről az álhajat) Hetvenegy, hetvenkettő, hetvenhárom…Na, sógor, mit szólsz?
Rafi
… Hogy azt a redves récetalpú pokolvaros halott boszorkány anyádat egyed meg. Hát, te vagy az, Puci?
Puci
Jaj, Devla, jaj…Én csak…
38
Dezső
Kapaszkodjál, mert rádfújok, - hetvennégy, hetvenöt, … mindjárt mehetsz vörös kakasnak a parasztok udvarába. Gyepálhatod az összes tyúkot az ördög komáddal. Hetvenhárom.., Hetvenkettő… A pokolba.
Rafi
Dezső bátyám, te a párnatollat számolgatod? (Szinte sírva) Mit csinálsz?
Dezső
Szólhattatok volna, hogy aki párnán hal meg, az arra ítéltetik, hogy a másvilágon örökkön örökkétig számolja a párnájában a tollakat. Előre, meg vissza. És mindig eltévesztem. Hol a bal kezem? Ja, itt van.
Rafi
Itt esz meg engem a fekete pusztulat. Nem akarnál visszamenni a sírodba?
Dezső
Ott százkettőnél tovább még sose jutottam. Sötét van. (Puci szökne) Ide jössz! Hallod-e? Te! (A mulóvá lett Dezső leveszi egyik lábfejét vagy más testrészét, s hozzávágja a menekülő Pucihoz, aki elesik, majd egyszer csak egy vörös kakas kel ki azon a helyen, s kukorékolva illegni kezd.)
Rafi
Ez meg mi?
Dezső
Ha egy boszorkány hibát követ el, a társai vörös kakassá változtatják. A Puci valakit megharagított. Érte küldtek. Te még maradhatsz. Legközelebb majd számolunk. Hetvenkettő, hetvenhárom, hetvennégy, a fenébe, Hess, Te! Hess! hetvenkettő, hetvenhárom … De még jövök. Úgy vigyázzál! (el, a kakassal együtt)
22. jelenet A kórság Kálmán fekszik, mellette Vilánó meg Rafi töprenkedik Kálmán
Még jó, hogy hozzá se értem. Pedig azt hittem, ő a feleségem.
Rafi
De megbocsátasz nekem, testvérem? Higgyed el, én csak…
Kálmán
Hagyd el, Rafi. Rossz asszony az. Vilánó! Add ide a bukszát.
Vilánó (odadob neki egy bukszát.) Na, már megint… Kálmán
(a fájdalomtól összekucorodva próbál ráolvasni magára) Nem ezt a pénzt olvasom, hanem az oldalamon ezt a sebet olvasom rá a pénzre! Ezt a pénzt a keresztútra dobom, És aki arra megy és fölveszi, Fölveszi a bajt is, Mert ráragad a betegség! 39
Úgy adja a szent Isten! Úgy adja a szent Isten! … Melyikőtök viszi el?
Rafi
A keresztútra? Vihetem. (elkapja a fémpénzt) De neked kéne. Nem használ az másképp.
Kálmán
Ha meg kell halnom, úgyis mindegy. De ki mondja meg, hogy tényleg meg kell-e halnom? Azt csak a Buha tudja az erdőn. Vilánó, emlékszel a parázsbőrű asszonyra, akitől a lovad megijedt? Menj el hozzá, és kérdjed, meghalok vagy élek.
Vilánó
Nem akarod ezt te igazából. Megesz ott engem a kórság. De ha adsz egy kis beléndekmagot, elindulok. (Kálmán földob egy marokkal, Vilánó, kapkodja, szedegeti, rágja, megrázza magát. ) Na, mindjárt jobb. Merre menjek. Nézd csak. Ott a fehér madárka… (Vilánóval szemben megjelenik a lebegő, szárnyas óra, hozzá repül, megkerüli, s kivezeti a színről. )
Rafi
Vele megyek. (fölmutatja a pénzt) Ezt meg ott hagyom az útkeresztezésnél. (el)
Kálmán
És ki mondja meg, hogy merre van a lány az aranyhajával? Lehet, hogy álmodtam csak egészet? A gyereket, aki azt mondja: Húst! … Kálmán int utánuk, s egyedül maradván elalszik
23. jelenet Kálmán álma Dezső, muló szerelésben, óriásbábként meglátogatja a fiát, annak álmában Dezső
Na, te fiú! Hozzád jöttem. Beszélgessünk! (Kálmán reszketve fölül, Dezső körüljárkálja) Emlékszel a tücsökre? Te ölted meg, büdöske! Megkínoztad, majd a végén lehúztad az angolvécén. Nedenáj, nedenáj! Az a tücsök visszajár. Nedenáj, nedenáj! Jaj neked, ha megtalál! Hát a béka? Szép emlék-e?
40
Patak partján folyt a vére. Emlékszel a büdös szagra? Jaj, gyerek, vigyázz magadra! Nedenáj, nedenáj! Az a béka visszajár! Nedenáj, nedenáj! Jaj neked, ha megtalál! Kálmán
Nem akartam, nem én voltam…
Dezső
(távolodóban) Hát apádnak pénztárcája? Kinyitottad, be volt zárva. Fagyi, kóla, mozi, lányok! Hej, volt, aki mindent látott!
Kálmán Dezső
Mit csináltam? Nem is láttam ilyesmiket… Nedenáj, nedenáj! Az a pénz még visszajár! Nedenáj, nedenáj! Intézetben szép a nyár! (Jónás Tamás: Fenyegető)
Kálmán
Ilyeneket nem csináltam!
Dezső
Majd fogsz. És akkor megint jövök! (Nevetve el)
24. jelenet Az aranyhaj Julisnál
Julis
Hallod-e, lányom. Van annak már sok éve, hogy befogadtalak, mert megszántalak. Segítségemre is voltál. Dolgozol most is, szépen neveled a kis fiadat. Csak azt a nagy szótlanságodat viselem egyre nehezebben. Hallod? Borbála hallgat. Sose láttam, amikor mosakodtál, azt se, amikor hajat mostál. Nem is láttam a hajadat. Eltitkoltad te magadat. De az a hír járja, hogy a király, a Kálmán királyfi, aki volt valaha, hát az igencsak végét járja. És én tudom is, hogy miért. Mert nem találta meg Iborkabeborított Borbálát, és nem vette feleségül.
41
Sorvad. Pedig az aranyhajú lány az orvosság az ő életére. És meglehet, hogy mindannyiunkéra. Hallod? Borbála hallgat Nem tudhatom, mi esett meg veled. De tudjad, hogy én láttam valamit. Láttam, mikor a kisfiad belecsimpaszkodott a kendődbe egyszer, te meg csak kicsaptad a hatalmas arany hajadat, de úgy, hogy világos lett tőle a téli reggel, arany küllők tartották körbe az eget. Azóta tudom, te vagy az aranyhajú Borbála. Menj utána, lányom. Keresd meg az emberedet. Ő a fiad apja. Borbála
…Elfelejtett engem.
Julis
Eszébe jutottál. Kellenél neki.
Borbála
Mi vagyok én? Kötés? Kenőcs kelés ellen? Elvette azt a viszketeg boszorkányt. Mit tudom én, hogy az mit tudott. Hátha én kevesebb vagyok. Elhagy megint. Lehet, én föl se érek ahhoz. Mit tudok én?
Julis
Mindent, amire megtanítottalak, és mindent, amit megtanultál. Te ismered és tűröd a fájdalmakat. Ő nem viseli a szenvedést. Öltözz. Kérdezni fognak, ha odaérsz. Mondjuk el újra az álomlátásokat: Julis kérdez, Borbála kapkodó öltözködés közben válaszol. Baglyot látni? – pénz! Élő fa? – jólét. Hajadonfőtt járni – megvetés. Kutat látni – kár. Dögöt nyúzni? – jólét. Feleséget látni – öröm. Férjet látni – balszerencse Fület látni – bánat. Lábat mosni – betegség. Mennydörgés – jó hír. Örülni? – könnyek. Vaknak lenni – bánat. Megsebződni? – veszteség. Puskalövés! – jó hír Pipa – veszekedés. De a tojás is az! Holdat látni? – bánat.
42
Óra?
Julis Borbála
– Az micsoda?
Julis
... Az idő. Az bánat.
Borbála
Sietni kell, ugye?
Julis
Már nem sok van neki hátra.
25. jelenet Buha kérdezése Az erdőn . Vilánó és Rafi a léggömbként lebegő, szárnya óra mögött jönnek Vilánó
Te Rafi, most már elárulhatom neked, hogy ez a fehér madár röpítette el a Sukit ebből a világból. Csak nem mertem szóltam neked. Mert kellett volna mondani neked, hogy a Sukiból kisegér lett. De nem akartalak fölmérgelni. És egy egeret csak nem akarnál asszonyodnak…
Rafi
Egeret? No, azt nem! Az biztos! Még mit nem! Elegem van. Még ha maga a paradicsomi Éva jönne elém körömruhában, én most már azt is elkerülném.
Suki hangja
No, akkor jól figyeljetek! Rafi! Vilánó! Itt vagyok fenn, a magasban. A fehér szárnyak alatt. Hopp! Vilánó! Most ugrok a válladra, kapj el! Megérkeztünk! (egérke jelenik meg Vilánó vállán)
Mennydörgés, recsegés,ágak ropogása. Buha alakja emelkedik föl, miközben az óra kilebeg a színről.
Buha
(Vilánóhoz lehajolva) No, mi van, te kótyagos? Egered is van? Tudom, te néha csudákat is tudsz csinálni. Most mi lesz? Elhoztad a részegest? Hát a szép királyfit hol hagytátok? Azzal beszélnék szívesebben. …Nem tudtok szólni? Hol a királyfi?
Suki
Buha anyánk! Testvérem, a királyfi nem tud eljönni hozzád, mert beteg. Azért vagyunk itt, hogy te megmond, meggyógyul-e valaha vagy közel a halála. 43
… Messze a halála. Nagyon messze. De addig megpróbálja az élet. Tanulnia
Buha
kell. Én nem tudok neki segíteni, mert én is mindent elfelejtek. De ti tudtok történeteket. Kérdezzétek a betegeket, ők ismerik a próbatételeket. Vilánó
Buha anyánk! Engedd ki hozzánk Keshay Ana, a mi szerencsétlen tündérkirálynénk gonosz gyermekeit.
Buha
Kiket?
Rafi
A kilenceket.
Buha
Meg vagy te veszve! A betegségdémonokat? Minek?
Vilánó
Meg kell mutatnunk őket a királynak.
Rafi
Ha elviseli a látásukat, olyan erős lesz, hogy visszaszerzi magának az aranyhajú asszonyt, és tán királynak is megmarad. Rendben van. Ez a kisegér a legerősebb köztetek. Neki megengedem, hogy
Buha
megtalálja és elmesélje a régi-régi történeteket. Hazamehettek. Estére vendégeket kaptok.
26. jelenet A Keshay Ana és Locholicsó király családja Vendégség Kálmán sátorpalotájában Mellette áll Borbála, szoros fejkendőben Kálmán
Hívjatok össze minden történetmondót. Eddig sose kérdeztem, hol, mi volt. Most azt akarom, mondjátok el mindazt a régiekről, amire senki nem akar emlékezni. Hívjatok mesélőket. Mindenhonnan. Ez az álomfejtő asszony itt maradjon mellettem. Kikérdezgettem, s úgy találom, olyat is tud, amit itt senki. Jöjjön mindenki, aki mesélni akar.
Ajtókat nyitnak, sokan tódulnak be, s a félhomályban szaggatottan mozgó alakokból hatalmas mesélő kórus alakul, egyfajta szó-zene, mint pl. Eötvös Péter Mese című műve.
Suki
Testvéreim! Le kellett vetnem magamról az egéralakot, hogy fogadni tudjam a vendégeket, illőn. De nem maradok így soká, nekem az a sorsom, hogy itt
44
futkorásszak a két világ között. Erősítsétek meg a lelketeket, mert amit most elmesélünk, azt mindenki sejti, de senki se tudja. Lássátok a régieket! A most következőkben különféle bábszínpadi megoldásokkal jelenik meg a kilenc betegségdémon alakja, miközben a mesélők egymást váltják, s dobolnak, furulyáznak, dorombon muzsikálnak, A bonyolult történethez, melynek akár csak részletei is használhatók, a képmutogatók stílusa adhat segítséget. Itt mindenesetre a teljes, ám de rövidíthető mitológiai felvonulás látható:
Melalo születése A megőrülés félelme Suki:
Anát, a Keshay királynét házasságra kényszerítették a Locholicso királlyal, akit nagyon utált. Ez a Locholicso az erdőben kóborolván, megpillantott egy aranyhasú békát, ki neki azt a tanácsot adá, hogy feleségének, az Anának, egy szarka agyvelejét keverje az ételébe s akkor ez neki fiat fog szülni.
Vilánó
A Locholicso király megfogadta a tanácsot s felesége csakhamar egy kis szürke madárkát szült, mely körülrepdesve ködöt támaszt, melytől ember s állat elalszik s felébredésekor őrült lesz. Azóta a varázsló asszonyok az őrjöngő és őrült emberek hátát napfelkelte előtt egy szarka agyvelejével dörzsölik be, a szarka testét pedig egy patak partján elássák.
Lilyi története A testvérházasság tragédiája Rafi
Melalo születése után már 20 év telt el, amidőn ez atyja, a Locholicso király elé lépett, és panaszolta, hogy ő sehol a világon nem kap feleséget. Kérte az atyját, hogy szerezzen neki feleséget, különben olyan ködöt támaszt, melytől saját szülői is megőrülnek. Erre anyja, az Ana, megijedvén, felkérte férjét, főzzön neki szamártejben egy halat, s ezt a tejet töltse az ő altestébe. A Locholicso király megtette, és kilenc nappal rá Ana, a Keshay királyné egy nyákos halacskát szült, mely az emberben mindennemű «nyákos betegséget» támaszt, mint köhögést, vérhast stb.
Suki
Ha a Lilyi, akinek halalakja és hosszú haju emberfeje van, behatol az ember testébe, mikor kijön, a nyákos hajának egy pár szálát az ember testében hagyja, ezek aztán a betegség okozói. A vérhasban szenvedőnek a varázsló asszony porrá égett s szamártejbe vegyített cserfahéjat, halcsontot és halpikkelyt ad be.
45
Aztán a beteg ürülékét sok mormogások mellett napfelkelte előtt egy rózsabokor tövibe elássa. Rafi
Ez a Lilyi lett a bátyjának, a Melálonak a neje, és ez akkora baj. hogy még ma is számtalan kisebb betegségi démonokat szül, akik aztán mind-mind a szülőik tulajdonságával birnak.
Thulo és Tharidi története A gyermekágyi szenvedés Julis
A Kesalyi királynő, az Ana, harmadik gyermeke a kövér és vastag Thulo, aki maga egy tövisekkel ellátott golyó. Ha az ember testében idetova gurul, a legnagyobb hasfájást okozza. Főleg a terhes asszonyokat szokta gyötörni. Születéséről a következőt beszélik:
Vilánó
Miután Melalo nővérével, a Lilyivel nagyon sok gyermeket nemzett, bosszankodott atyja, a Locholicso király, hogy neki nincsen annyi gyermeke. Ekkor Melalo azt a tanácsot adá atyjának, hogy az egyen meg egy szarvasbogarat meg egy rákot, akkor oly fiat fog nemzeni, aki főleg a terhes asszonyokat veszi üldözőbe. Igy is történt.
Rafi
A Thulo születése után rögtön üldözni kezdte a terhes asszonyokat és nagy nyomoruságot hozott az emberiségre. Mert azelőtt a nők boldogan éltek és minden fájdalom nélkül szültek. Végül a Keshay tündérek megszánták az embereket s kérve kérték királynőjüket, hogy valami módon pusztítsa el a Thulót.
Vilánó
Ana erre elküldte a Thulot a Lilyihez, hogy annak is okozzon fájdalmat. A Tchulo terhes nővérében most már oly iszonyú fájdalmat gerjesztett, hogy Melalo kérésére Ana, a királyné, még egy leánygyermeket szült, a Tharidi-t és azt nőül adta a Thulonak azon feltétel alatt, hogy ezentúl a terhes asszonyokat ne gyötörje annyira.
Julis
Azóta csak akkor hal el egy nő gyermekágyban, ha a Thulo feleségével összeveszve, mérgében agyonkínozza a nőt.
A tökmagos lepény szertartása A cigányasszonyok szenvedése Suki
Tharidi, a meleg, a forró, a Thulo felesége és az Ana negyedik gyermeke, kis hernyó csak, melynek teste sűrü szőröcskével van fedve. Az ember testébe bújva, távozásakor ott nehány szőröcskét hagy hátra, melyek iszonyú nagy lázat idéznek elő, terhes asszonyoknál a gyermekágyi lázat. Minden női
46
betegséget cigányaink hite szerint e házaspár, a Thulo és Tharidi, s annak számos gyermekei idéznek elő.. Julis
Minthogy a Thulo és Tharidi gyermekei oly számosak, hogy nincs család, amelynek körében ezen házaspár egyik vagy másik gyermeke ne tanyázna, boldogasszony fogantatása ünnepén az asszonyok áldozatot hoznak, mely tojáslepényből áll, melybe tökmagot gyúrnak bele. Ezen lepényt a csapat minden asszonya és lánya jelenlétében a varázsló asszony egy odvas fába dobja, miután a jelenlevők mindegyike előbb beleharapott. Aztán kezet fogva a nők körben forognak a fa körül, mialatt a varázsló asszony imát mond:
Julis és a női kórus Oh, ti édes és hatalmas Keshayk! Dicsérjétek királynőtöket, a jó Anát! Dicsérjétek reggeltől estig, estétől reggelig! Dicsérjétek örökké, dicsérjétek mindig! Szánjon meg bennünket: távolítsa el mi tőlünk a Thulot és Tharidit, csillapítsa le unokáit és dédunokáit, hogy ne gyötörjenek bennünket, hogy méhünk magzatát kiméljék! Férfiaink úton heverő kövek! Mindenki kerüli őket; mindenki lábbal tapossa őket! Mi szegény fekete nők vagyunk; mindenki ránk köp; mindenki gúnyol és gyaláz bennünket; mindenki üt és gyötör bennünket! Vétkeztünk és nem szabad örülnünk! Ha terhesek vagyunk, mi szegény fekete nők, akkor jönnek a rosszak és gyötörnek s kinoznak bennünket! Mi lepényt adunk ti nektek. Mi minden ti nektek adunk, amivel mi szegény nők birunk! Kíméljétek testünket, kiméljétek tagjainkat! Szerencsétlenség ez életben, szenvedés a halálban ez a sorsa a szegény fekete nőnek! Szánjatok meg bennünket, ti kegyelmes Kesalyik! Oh, ti édes és hatalmas Keshayk!
Shilalyi , a hideg A „cigánybetegség” (románo naszvalipen) – a vacogás Vilanó
Shilay az Anakirályné ötödik gyermeke, harmadik leánya. Az emberben a hideglelést támasztja, kis fehér egérke ő, aminek számos lába van. Ana nem szülte, hanem a szájából köpte ki, amiért is nagyon gyülöli. Születéséről azt beszélik, hogy a Melalo haragudván anyjára a Thulo születése miatt s tudván, hogy az nem kedveli az egereket, atyjának azt tanácsolta, hogy keverjen egy egeret a neje ételébe, mitől ez leánygyermeket fog szülni. A Locholicso király meg is tette; erre neje nagyon beteg lett és a midőn vizet ivott, szájából kiugrott a Shilalyi.
Férfi kórus, felelgetősen, két nyelven: Hideglelés ellen jónak tartják, ha a beteg balkezének nevetlen ujjára egy méternyi hosszú fonalat jó szorosan ráteker, aztán egy egérnek porrá szárított gyomrát és tüdejét pálinkába vegyitve, megissza. Az egér testét aztán egy patakhoz kell vinnie, s fejét levágva és a vizbe dobva ezt mondania:
47
Itt a fejed - (kathe hin tro sero); az egér lábait levágva és a testet a vizbe dobva, ezt kell mondania: Itt a hasad - (kathe hin tre pera); végül a lábakat a vizbe dobva: S itt vannak lábaid; menj most a vizbe - (te kathe hin tre punra; dsa atuncsi andre panyi). Bitoso A böjtölő Rafi
Az Ana hatodik gyermeke és nénjének, a Silalyinak férje, a Bitoso, a bőjtölő, ki testvérei közt a legártatlanabb, mivel az ember testében csak csekélymérvű főés gyomorfájdalmat, étvágytalanságot idéz elő. Sokfejű kis hernyó, mely gyors mozgásaival idézi elő a fájdalmat. Ugyanazon alakkal bírnak az ő számos gyermekei is, kik szintén kevésbé veszedelmes betegségek, mint fogfájás, hasfájás, fülcsengés, lábszárgörcsök és a többi okozói. Étvágytalanságnál az illető ember saját vizeletéből iszik éhgyomorra, mondván: Szo tu nanyi kamesz, A mit te sohse szeretsz, Me dav tute adalesz! Azt adom én neked! Na csingar man budeder! Ne kinozz engem többé! ada kirmo, ada Bitoszo, ez a hornyó, ez a Bitoszo, the avriavel andral mire per, jöjjön ki hasamból, kana mire muter palavel! ha vizeletem ismét jön!
Suki
A Shilalyi férjet keresett magának, de nem kapott; a miatt bánkodott és tanácsot kért bátyjától, a Melalotól. Ez kikacagta hugát, elbeszélvén neki születése történetét, hogy őt csak őúgy kiköpték. E miatt megharagudott a Silalyi bátyjára s annak egész családját üldözőbe vette, ugyhogy mindnyájan betegek lettek. Melalo, hogy kiengesztelje hugát, atyjának, a Locholicso királynak azt tanácsolta, hogy vizeljen egy foghagymára és etesse meg feleségével, az Anával; aztán ismét lesz gyermeke. A Locholicso király ugy cselekedett, s igy jött létre a Bitoszo, ki a Silalyi férje
Lolmisho – a dagadó – Az egérkoszorú Rafi
Az Ana hetedik gyermeke a Lolmiso , akit vörös kis egér alakjában képzeljenek. Ana a gyermekei okozta nagy boszuság miatt veszélyes bőrkiütést kapott; fia Melalo azt tanácsolta, hogy sebeit nyalassa meg egerek által. Ana megtette, ettől teherbe esett és a Lolmisot szülte. Ha a
48
Lolmiso végigszalad alvó emberek testén, mindenféle bőrbetegséget kapnak. Julis
A Mautiához kell imádkozni akkor. A Mautia az Urmék királynője, ki nagy ellensége az egereknek. Azt beszélik, hogy volt egyszer egy hatalmas király, ki meghagyta szolgáinak, hogy keressék meg számára a világ legszebb asszonyát. A szolgák sok szép nőt hoztak ugyan, de a királynak egy se tetszett. Egyszer aztán megpillantotta a Mautiát, ki azért mutatkozott neki, hogy ingerelje. Nőül akarta venni, de a Mautia tőle egerekből oly nagy koszorút kívánt, mely egész országát körülfoghatná. A király országában az egereket mind kifogatta és már szinte volt akkora a koszorú, hogy körülfogva egész országát, midőn az ördög bosszankodva a király mesterművén, a világ minden egerét maga körül gyüjté, hegedűn játszva, velük az országba vonult és megetette a királyt, s az meghalt.
Mincseszkere A viszkető Puci hangja
Az Ana nyolcadik gyermeke a Mincseszkre, a női szemérembéli. Ez az asszony bőrkiütéseket, főleg bujakort idéz elő, ha éjjeli időben szőrös bogár alakjában az alvó ember testén mászkál. A Mincseszkere bátyjának, a vörös egér Lolmisónak lett a neje és sok gyermeket szült, kik mindnyájan bőrbetegségeket, daganatokat és sebeket idéznek elő. Poreszkero A nyolcfejű farkosmadár
Rafi
Poreszkero, a farkos, a neve az Ana kilencedik és utolsó gyermekének, melynek láttára az ő férje és atyja, a Locholicso király is annyira megijedt, hogy végleg elhagyta. Ez nő is, férfi is, és magamagát termékenyíti meg s ezt számos utódai is megteszik.
Suki
Az Ana soha sem szerette a Locholicso királyt és azért gyermekeit is gyűlölte. Vigasztalan volt, ha eszébe jutott, hogy örökre a Locholicso királlyal kell együtt élnie. S ha még arra is gondolt, hogy még sok gyermeket fog szülni, nagyon keservesen sírt.
Vilánó
Ezt a Keshayik gyakran látták s elhatározták, hogy királynőjükön segítenek. Szőrt vettek azon kutyáktól, melyek a holtak országának bejáratát őrzik, azt porráégetett kigyókkal és macskaszőrrel vegyítve egy pogácsába belesütötték, a melyet aztán a Locholicso-királlyal megetettek, mire aztán ez az Anával az irtózatos Poreszkerót nemzette. Mivel a Locholicso-király a holtak országában levő kutyák szőréből is evett, minden ember meghal, akit a Poreszkero első négy kutyafejével megnyal, az az ember pedig sohasem lesz egészséges, kit négy macskafejével érint
49
Kálmán
Láttalak most már benneteket, Távozzatok, vagy elmegyek.
Julis
Nincs, vége, nincs! A te vendéged most érkezett! Vurnyolátó, a sárkány!
Kálmán
Őt ismerem. A szárasztó, a hevítő, a kívül-belül sebesítő, az éjjel-nappal gyötrelem. Ha meg nem halok, akkor mi lesz itt velem? Feleségem már nem lelem.
Borbála
Én itt vagyok neked. (kibontja kendőjét, kimutatja az arany haját) S veled maradok, ha te is akarod, és mert amúgy sincs énnekem hova mennem.
Kálmán
Megbocsátasz nekem és szülsz majd sok gyereket? Lesz fiam?
Borbála
Van már teneked szép fiad. De őt csak akkor láthatod, ha a vendégeiddel végigtáncolod a féreglakodalmat. Megteszed-e? (Borbála botot dob Kálmán felé)
Kálmán
Megteszem.
Hatalmas botoló tánc kezdődik, melynek során Kálmán – egyedül – a kiveri a betegségdémonokat a térből. Mikor üres a tér, a közönség felől megjelenik a kisgyerek. Kálmán fia
Hú, ez mi volt itt…
Kálmán
Mi van, gyerek? … He? Mit ettél ma?
Kálmán fia
(nevetve) Húst! A beálló csöndben Kálmán kitárja a kezét, a gyerek felé fu , tán menet közben kimerevedik az egész kép, aztán függöny
50
51