ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY Ö S S ZEFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y
A fizikai aktivitás lassítja az öregedéssel járó teljesítőképesség-romlást Apor Péter dr.1, 2 1
■
Babai László dr.3
Semmelweis Egyetem, Testnevelés- és Sporttudományi Kar, Budapest 2 Sportkórház, Budapest 3 Primamedika, Budapest
A korosodással gyengülő izomerő, a járásgyorsaság, a mozgáskivitelezés és a kardiorespiratorikus teljesítőképesség prognosztikus jelentőséggel bír az életkilátásokra vonatkozóan. A jobb életminőség, az önálló életvitel lehetőségének fenntartása érdekében időskorban is használni, „edzeni” kell a testi (és szellemi) képességeket. Az összefoglaló közlemény a legfrissebb szakirodalmi adatokat tekinti át. Orv. Hetil., 2014, 155(21), 817–821. Kulcsszavak: izomerő, járásgyorsaság, egyszerű mozgásos tesztek, aerob kapacitás, aerob állóképesség, korosodás, kognitív funkciók, fizikai edzés
Physical activity diminishes aging-related decline of physical and cognitive performance Aging-related decline of muscle force, walking speed, locomotor coordination, aerobic capacity and endurance exert prognostic impact on life expectancy. Proper use of training may diminish the aging process and it may improve the quality of life of elderly persons. This paper provides a brief summary on the impact of training on aging-related decline of physical and cognitive functions Keywords: muscle force, walking speed, simple locomotor tests, aerobic capacity, aerobic endurance, aging, cognitive functions, physical exercises Apor, P., Babai, L. [Physical activity diminishes aging-related decline of physical and cognitive performance]. Orv. Hetil., 2014, 155(21), 817–821.
(Beérkezett: 2013. december 18.; elfogadva: 2014. március 11.)
A korfa („kórfa”) alakulása előrevetíti az időskor problémáinak fokozottabb előtérbe kerülését. Biológiai törvény, hogy a testünk fizikai képességeinek ésszerű használata – a gépekkel szemben – fejleszti a funkciókat, nem koptatja azokat. Ez érvényesül az élet folyamán is; korai életéveinkben a kifejlesztés, a későbbiekben a megőrzés miatt szükséges a funkciók használata. Életműködéseink színvonala jelzést ad a várható élettartamra is. Az idősödést a mozgásos funkciók is jelzik: a járás sebessége, mint a fittség tükrözője, az egyensúlyozás, a vázizomzat tömege és ereje, az összetett motorikus feladatok teljesítése romlik időskorban. A kardiorespiratorikus és általában a testi funkciókhoz hasonlóan a kognitív funkciók is hanyatlanak, de korántsem azonos mértékben vagy sebességgel. A funkciók romlásának diDOI: 10.1556/OH.2014.29838
namikáját ismertető egyik legfrissebb összefoglaló közlemény [1] egyúttal az excentrikus izomfejlesztés hasznát és hátulütőit is hangsúlyozza. A motorikus edzettséget az izomerő és a koordinatív, ügyességi mozgásos teljesítmények, a kardiorespiratorikus edzettséget a többperces, a maximálisig emelkedő teljesítmény, illetve ennek során mért oxigénfelvétel jellemzi. Az izomerő a markolóerővel könnyen jellemezhető, amely specifikus edzettség (például vízvezeték-szerelő, esztergályos, földműves stb. szakmát időskorig művelő) híján tükrözi az általános izomerőt. Finnországban 5 és 91 éves életkorú 3594 férfi és nő 29 éven át tartó követése (3043 elhalálozás) azt mutatta, hogy 30 feletti BMI a 70 év alatti korosztályban 14%-kal növelte a halálozás 817
2014
■
155. évfolyam, 21. szám
■
817–821.
Ö S S ZEFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y
esélyét, de az ennél idősebbeknél 23–24%-kal javította az életkilátásokat. A nagyobb szorítóerő viszont 70 éves kor alatt 11%-kal, idősebbeken 22%-kal jobb életkilátásokat jelzett a normális súlyú és átlagos szorítóerejű egyénekkel szemben. A nagyobb szorítóerő minden korcsoportban és testösszetétel mellett kedvezőbb kilátásokkal biztat [2]. Az izomfogyás általában nem egyenletes. A combizomvastagságot három helyen mérve és összevetve a cikcakk gyaloglási teljesítménnyel, a feszítőerővel, a lábujjmegragadással és a kéz markolóerejével, csak laza kapcsolatot mutatott az izomvastagság és az erőmutatók között [3]. (Specifikus erőnek nevezzük az izomkeresztmetszetre eső maximális erőkifejtést, amely az izom minőségének és szerkezetének egy mutatója, s amely a specifikus edzettséggel jelentősen nő.) A csak aerob jellegű tréning (futás) nem eléggé tartja fent az izomerőt és izomtömeget, emiatt időskorban különösen fontos az egyébként mindenkinek ajánlott rezisztenciaedzés hetente legalább kétszer [4], a legalább heti 150 percnyi lihegtető, állóképességi testmozgás mellett [5]. A 75 éves és idősebb hispán személyek körében azok halnak meg hamarabb, akik nem képesek végrehajtani a gyalogláspróbát, a székből ismételt felállást és az egyensúlytesztet [6]. A nagyon idősek számára is kiemelten hasznos az erő, az izomzat fejlesztése, például rezisztencia-köredzés révén. Erről szól Romero Arenas és mtsai [7] összefoglaló közleménye. Az aktivitás segíti a posturalis kontrollhoz szükséges propriocepció megőrzését a hetvenes életévekben is [8]. Az élethosszig végzett fizikai aktivitás gyümölcse az izomtömeg megőrzése, a nagyobb aerob kapacitás és a gyulladásos markerek alacsonyabb szintje a normálisnak tekintett határokon belül [9]. A nem nagy intenzitású aerob terhelés idős egyénekben az antioxidáns kapacitást is növeli [10]. Időskorban az aktivitás csökkenésének egyik oka (néha ürügye) a lábfájás, ami visszaveti a gyaloglás, a guggolások – mint erőt megőrző aktivitások – gyakoriságát, azonban az eszközös láberősítés kevéssé fokozza a csípő-, a térd- és a bokapanaszokat [11]. Egy 84 éves, csípőtörött nőbeteget a pilatesgyakorlatokkal hoztak járóképes állapotba [12]. A vízben végzett torna – különösen, ha egyenetlen medencefenéken kell járni – hatékonyan mérsékli az elesések ismétlődését [13]. A frailty állapot (törékeny, elesett) mintegy 20 teszttel írható le, amelyek legtöbbje a fizikai megjelenést (ráncosság) és a mozgásos teljesítményt (inaktivitás, kimerülés, lassú járássebesség, izomgyengeség) veszi figyelembe. Khan és mtsai szerint ilyen állapot hamar vezet szívelégtelenséghez [14]. Ezért az ápolást és az aktivizálást nemhogy csökkenteni, hanem fokozni kell [15]. Időskorban a testi és pszichés funkcióromlás olykor gyógyszermellékhatások miatt következik be, Koyama és mtsai [16] szerint elsősorban antikolinerg szerek szedése következtében. 2014 ■ 155. évfolyam, 21. szám
Adatok a markolóerő mint klinikai marker értékéről és egyéb egyszerű próbákról A markolóerő normális értékeit Budziareck és mtsai [17], valamint Luna-Heredia [18], míg ezek évtizedek során észlelt alakulását Silverman [19] közleményében találhatjuk meg. A 18–25 éves nők 27,7±4,3 kg-mal, a férfiak 44,8±6,6 kg-mal képesek szorítani [20]. Egy vizsgálat kezdetekor 30 éves és idősebb 1890 személy 22 éven át tartó követésekor a 31–41 éves kor között évi 3,5 Newton markolóerő-csökkenést mértek, ami később körülbelül 7,3 Newton/évre gyorsult, majd a 75 éves kor táján stabilizálódott. Nőknél a markolóerő 45 éves korig évi 2 Newtonnal, majd a 80-as évekig évi 4 Newtonnal csökkent [21]. A 75 évesek és idősebbek körében a markolóerő és járássebesség alsó negyede a bármely okú és cardiovascularis halálozást 3,55-os, illetve 11,55-os esélyaránnyal jelezte, sőt a markolóerő gyengesége infekciók iránti hajlamra is utalt. A járássebesség önmagában is elegendő jelzést adott [22]. Egy 85 éves populációs mintában a gyenge markolóerő jelezte a 6,5 éven belüli elhalálozást; a kor és a koleszterinszint által jelzett kilátásokat 5–6%-kal javította minden 1 kg-nyi markolóerő-többlet és 2%-kal minden kg-nyi lábfeszítő erőtöbblet [23]. Megfigyelték, hogy az 56–68 éves korban nagy szorítóerőt mutató és igen idős kort megélt anyától született férfiak körében volt a legkisebb a halálozási arány [24]. Az időskori mozgásszegénységet sokan a fáradással mentegetik. Az összes, 1905-ben született dán lakos háromszori vizsgálata során 1998 és 2003 között a markolóerőt kisebbnek találták azoknál a személyeknél, akik nagy fáradékonyságot panaszoltak, és ezek a személyek nagyobb eséllyel voltak inaktívak [25]. A Costa Rica-beli idősek mortalitását legjobban a markolóerő, a kilégzési peak flow, a járássebesség, a vérben a C-reaktív protein, hemoglobin-A-1c és dehidroepiandroszteron-szulfát-szintek jelezték, míg a vérnyomás és a koleszterinszint nem bírt jelentős jelzőértékkel 2313 személy követése során az 564 haláleset elemzésénél [26]. Cukorbetegek 15,5 éves követésekor a 24 órás Holter-vizsgálat paramétereinek elemzése azt mutatta, hogy a szívfrekvencia-szóródás mutatói közül csak az LH-teljesítmény korrelált a halálozással, de ezt felülmúlta az egyszerűbb tesztek jóslóereje, mint a Valsalva-arány, a felállásra adott pulzusválasz, a be- és kilégzési arány, az ortosztatikus vérnyomásváltozás és a markolás során a vérnyomás-emelkedés együttes értékelése [27]. Krónikus vesebetegek esetében a markolóerő aránylag megtartott volt, míg a többi teljesítmény mintegy egyharmaddal gyengébb volt a nem vesebeteg korosztályénál. A 6 perces járástávban minden 0,1 m/s-mal lassúbb [28], a TUAG-tesztben (timed up and go) minden 1 smal hosszabb teljesítés 26, illetve 8%-kal nagyobb kockázatot jelentett a 61 éves 2–4. stádiumú, átlag 41 ml/perc glomeruláris filtrációs rátával bíró vesebetegekben [29]. 818
ORVOSI HETILAP
Ö S S ZEFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y
A vesebetegség prognózisát a markolóerő független prediktorként pontosabban mutatta, mint a fehérje-energiahiány mutatói; az 1–5. stádiumban férfiaknál 24,6 kg, 3b–5. stádiumban 20,1 kg, nőknél pedig 10,15 kg volt a válaszvonal a jobb és rosszabb kimenetelt jelző markolóerő között [30]. Ugyancsak a dializált vesebetegekben az izom minőségét (DEXA-val mért izomtömeg a karon) és a markolóerőt találták markerértékűnek Yoda és mtsai [31], függetlenül a kortól, az albuminszinttől és a cukorbetegség jelenlététől vagy hiányától. Krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő, II– IV. COLD-stádiumú 409 betegnél a sit-to-stand teszt 0,58, a markolóerő 0,84 esélyaránnyal jelezte a kétéves mortalitást és az egészségvonatkozású életminőséget. Egy svájci vizsgálatban Puhan és mtsai a sit-to-stand tesztet találták a legjobb jelzőnek az elhízás mértéke, a nehézlégzés és a FEV1 ellenében [32]. Az áttekintett közlemények szerint a műtét előtt alacsonynak talált markolóerő nagyobb morbiditást, nagyobb mortalitást és hosszabb ápolási időt vetít előre [33]. Azonban a szorítóerő általános jelzőértéke ellen is szólnak adatok: sebészeti intenzív őrzőben a manuális megítéléssel jellemzett általános erő és nem a markolóerő mutatott jobb egyezést a mortalitással, az őrzés tartamával, illetve a lélegeztetés szükségességével [34]. Perifériás artériás betegségben szenvedő betegeken a lábszárizomzat komputertomográfiás képe, a láberő, a talpi hajlítóerő és a kéz markolóereje a kar-boka indextől és egyéb mutatóktól függetlenül jelezte a bármely okból bekövetkező halálozást [35].
Az állóképesség és az izomzat edzése időskorban A hatalmas népszerűségre szert tett maraton százezreknek jelent napi mozgásfeladatot. A futáseredmények elemzése azt mutatja, hogy 55 éves korig alig csökken a teljesítmény, sőt a 65–69 évesek egynegyede gyorsabb, mint az 54 évesnél fiatalabbak fele. „Idősek is elkezdhetik”: az 50 év felettiek egynegyede csak az utóbbi 5–6 évben kezdett hosszú távú versenyt futni [40, 41]. Az öregedést lehet gyorsítani, de inkább lassítsuk! – szól a Kölni Testnevelési Főiskola kutatóinak tanácsa. A New York City Marathon résztvevőinek száma folyamatosan nő, a 64 évesnél idősebb férfiak és a 44 évesnél idősebb nők egyre rövidebb idő alatt teljesítik a távot, így ezekben a korosztályokban valószínűleg még nem érték el az élettani határokat. A férfiak és nők közötti teljesítménykülönbség valamennyi korosztályban azonosan fennáll [42]. A maratont elhatározók 6 éves futóelőzménnyel kezdtek az előkészítő programnak (Houston Fit Marathon Training). Egyharmaduk testtömegindexe 25 felett volt, 52%-uk nem futott még 42 kilométert és 16%-uk negyed éve még ülő életmódot élt. 11 km/h körüli sebességet tűztek ki maguknak a legtöbben. Egyharmaduknak volt sérülése, ezek nagy része a program kezdetekor is érezhető volt – tehát nagyon sokan szorultak tanácsra, hozzáértő felkészítésre [43]. Az agyműködést, a mentális funkciókat időskorban is javítja a tartós, állóképességi jellegű fizikai aktivitás. A heti 3×1 órás, 3 hónapig tartó felügyelt aerob edzésperiódus fokozta a vérátáramlást a mellső cingularis régióban, javult az azonnali és a késleltetett memóriateljesítmény és az aerob kapacitás is 57–75 éves egészséges személyeknél [44]. A coronariabetegek, a szívelégtelenségben szenvedők agyi szürkeállománya – korrelálva az aerob kapacitásukkal – megfogyatkozik, míg a rehabilitációs edzésprogram a superior frontalis és temporalis gyrusban, a hátsó cerebellumban és a helyettesítő motoros területeken helyreállítja a szürkeállományt [45]. Funkcionális mágneses rezonanciavizsgálattal és transcranialis mágneses stimulálással egykezes tevékenység során az agyféltekék közötti gátlást vizsgálták, ami a fizikailag inaktív 40–60 éves személyeken már romlott, míg az aerob aktivitást rendszeresen végzőké nem különbözött a fiatalokétól [46]. Egy vizsgálatban a maximális oxigénfelvétel mérése mellett neuropszichológiai vizsgálatokat végeztek 1400, 19–94 éves korú személynél, és ezeket a vizsgálatokat 18 éven át akár 6 alkalommal megismételték. A nagyobb aerob kapacitású személyeknél jobbnak bizonyult a verbális és vizuális memória és a kognitív szűrőtesztek eredménye is [47]. A tai chi és a meditáció hívei ezeket a gyakorlatokat az exekutív funkciók megőrzésére hasznosabbnak tartották, mint az aerob edzést [48].
Az állóképességi teljesítés alakulása és edzhetősége a korosodás során Az aerob állóképesség, mint a legfontosabb életfunkció, a légzésnek, a szív munkájának, az erek és a véroxigén szállításának, az izmok enzimkapacitásának együttes tükre, amelynek mértékét az oxigéntranszportban részt vevő szervrendszerek leggyengébb láncszeme, a „palacknyak” szabja meg. A második életdekád után fokozatosan csökken az edzettség [36], hacsak nem lassítjuk fizikai aktivitással a leépülést. A csökkenés mértéke nem sportolóknál dekádonként 1,5%, szabadidős sportolóknál 1%, maratonistáknál és egyéb állóképességi sportolóknál 0,5% körül van egészen a 70-es évekig. Emellett a sportolóké akár kétszer olyan magasról indul, mint a nem edzetteké. A tartós teljesítmények elsősorban a szívér rendszer funkcióképességén múlnak. Az élethosszig folytatott edzés során a szív alkalmazkodásáról Kwak [37, 38] közleményeiből kaphatunk friss áttekintést. Idősebb korban természetesen a kardiorespiratorikus alkalmazkodás korlátoltabb, mint a fiataloknál; 8 hetes kerékpáredzés például a VO2max 13, illetve 6%-os, a verővolumen 19, illetve 11%-os növekedésével járt fiataloknál, illetve 60 éveseknél [39]. ORVOSI HETILAP
Anyagi támogatás: A közlemény megírása anyagi támogatásban nem részesült. Érdekeltségek: A szerzőnek nincsenek érdekeltségei. 819
2014 ■ 155. évfolyam, 21. szám
Ö S S ZEFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y [20] Montalcini, T., Migliaccio, V., Yvelise, F., et al.: Reference values for handgrip strength in young people of both sexes. Endocrine, 2013, 43(2), 342–345. [21] Stenholm, S., Härkänen, T., Sainio, P., et al.: Long-term changes in handgrip strength in men and women – accounting the effect of right censoring due to death. J. Gerontol. A Biol. Sci. Med. Sci., 2012, 67(10), 1068–1074. [22] Chen, P. J., Lin, M. H., Peng, L. N., et al.: Predicting cause-specific mortality of older men living in the Veterans home by handgrip strength and walking speed: a 3-year, prospective cohort study in Taiwan. J. Am. Med. Dir. Assoc., 2012, 13(6), 517– 521. [23] Takata, Y., Ansai, T., Soh, I., et al.: Physical fitness and 6,5-year mortality in an 85-year-old community-dwelling population. Arch. Gerontol. Geriatr., 2012, 54(1), 28–33. [24] Rantanen, T., Masaki, K., He, Q., et al.: Midlife muscle strength and human longevity up to age 100 years: a 44-year prospective study among a decedent cohort. Age (Dordr.), 2012, 34(3), 563–570. [25] Mänty, M., Ekmann, A., Thinggaard, M., et al.: Indoor mobilityrelated fatigue and muscle strength in nonagenarians: a prospective longitudinal study. Aging Clin. Exp. Res., 2014, 26(1), 39– 46. [26] Rosero-Bixby, L., Dow, W. H.: Predicting mortality with biomarkers: a population-based prospective cohort study for elderly Costa Ricans. Popul. Health Metr., 2012, 10(1), 11. [27] May, O., Arildsen, H.: Simple function tests for autonomic neuropathy have a higher predictive value on all-cause mortality in diabetes compared to 24-h heart rate variability. J. Diabetes Complications, 2012, 26(3), 246–250. [28] Segura-Ortí, E., Martínez-Olmos, F. J.: Test-retest reliability and minimal detectable change scores for sit-to-stand-to sit tests, the six-minute walk test, the one-leg heel-rise test, and handgrip strength in people undergoing hemodialysis. Phys. Ther., 2011, 91(8), 1244–1252. [29] Roshanravan, B., Robinson-Cohen, C., Patel, K. V., et al.: Association between physical performance and all-cause mortality in CKD. J. Am. Soc. Nephrol., 2013, 24(5), 822–830. [30] Chang, Y. T., Wu, H. L., Guo, H. R., et al.: Handgrip strength is an independent predictor of renal outcomes in patients with chronic kidney disease. Nephrol. Dial. Transplant., 2011, 26(11), 3588–3595. [31] Yoda, M., Inaba, M., Okuno, S., et al.: Poor muscle quality as a predictor of high mortality independent of diabetes in hemodialysis patients. Biomed. Pharmacother., 2012, 66(4), 266–270. [32] Puhan, M. A., Siebeling, L., Zoller, M., et al.: Simple functional performance tests and mortality in COPD. Eur. Respir. J., 2013, 42(4), 956–963. [33] Sultan, P., Hamilton, M. A., Ackland, G. L.: Preoperative muscle weakness as defined by handgrip strength and postoperative outcomes: a systematic review. BMC Anaesthesiol., 2012, 12, 1. [34] Lee, J. J., Waak, K., Grosse-Subdrup, M., et al.: Global muscle strength but not grip strength predicts mortality and length of stay in a genaral population in a surgical intensive care unit. Phys. Ther., 2012, 92(12), 1546–1555. [35] McDermott, M. M., Liu, K., Tian, L., et al.: Calf muscle characteristics, strength measures, and mortality in peripheral arterial disease: a longitudinal study. J. Am. Coll. Cardiol., 2012, 59(13), 1159–1167. [36] Åstrand, P. O., Bergh, U., Kilbom, Å.: A 33-year follow-up of peak oxygen uptake and related variables of former physical education students. J. Appl. Physiol., 1997, 82(6), 1844–1852. [37] Kwak, H. B.: Effects of aging and exercise training on apoptosis in the heart. J. Exerc. Rehabil., 2013, 9(2), 212–219.
Irodalom [1] Gault, M. L., Willems, M. E.: Aging, functional capacity and eccentric exercise training. Aging Dis., 2013, 4(6), 351–363. [2] Stenholm, S., Mehta, N. K., Elo, I. T., et al.: Obesity and muscle strength as long-term determinants of all-cause mortality – a 33 year of follow-up of the Mini-Finland Health Examination Study. Int. J. Obes. (London), 2013. Nov 15. Doi:10.1038/ ijo.2013.214. [3] Abe, T., Ogawa, M., Thiebaud, R. S., et al.: Is muscle strength ratio a criterion for diagnosis of site-specific muscle loss? Geriatr. Gerontol. Int., 2013. Nov 15. Doi: 10.1111/ggi.12179. [4] Marcell, T. J., Hawkins, S. A., Wiswell, R. A.: Leg strength declines with advancing age despite habitual endurance exercise in active older adults. J. Strength Cond. Res., 2014, 28(2), 504– 513. [5] Franklin, B. A., Whaley, M. H., Howley, E. T., et al.: American College of Sports Medicine guidelines for exercise testing and prescription. 6th ed. Lippincott, Williams and Wilkins, Philadelphia, 2000. [6] Panas, L. J., Siordia, C., Angel, R. J., et al.: Physical performance and short-term mortality in very old Mexican Americans. Exp. Aging Res., 2013, 39(5), 481–492. [7] Romero-Arenas, S., Martínez-Pascual, M., Alcaraz, P. E.: Impact of resistance circuit training on neuromuscular, cardiorespiratory and body composition adaptations in the elderly. Aging Dis., 2013, 4(5), 256–263. [8] Maitre, J., Jully, J. L., Gasnier., Y., et al.: Chronic physical activity preserves efficiency of proprioception in postural control in older women. J. Rehabil. Res. Dev., 2013, 50(6), 811–820. [9] Mikkelsen, U. R., Couppé, C., Karlsen, A., et al.: Life-long endurance exercise in humans: Circulating levels of inflammatory markers and leg muscle size. Mech. Ageing Dev., 2013, 134(11– 12), 531–540. [10] Bouzid, M. A., Hammouda, O., Matran, R., et al.: Low intensity aerobic exercise and oxidative stress markers in older adults. J. Aging Phys. Act., 2013 Nov 13. [Epub ahead of print] [11] Harada, K., Shibata, A., Oka, K., et al.: Association of musclestrengthening activity with knee and low back pain, falls, and health-related quality of life among Japanese older adults: A cross-cectional curvey. J. Aging Phys. Act., 2013 Dec 4. [Epub ahead of print] [12] Stivala, A., Hartley, G.: The effects of Pilates-based exercise rehabilitation program on functional outcome and fall risk reduction in an aging adult status-post traumatic hip fracture due to fall. J. Geriatr. Phys. Ther., 2013 Nov 25. [Epub ahead of print] [13] Kim, S. B., O’Sullivan, D. M.: Effects of aqua aerobic therapy exercise for older adults on muscular strength, agility and balance to prevent falling during gait. J. Phys. Ther. Sci., 2013, 25(8), 923–927. [14] Khan, H., Kalogeropoulos, A. P., Georgiopoulou, V. V., et al.: Frailty and risk for heart failure in older adults: The health, aging, and body composition study. Am. Heart J., 2013, 166(5), 887–894. [15] Afilalo, J., Alexander, K. P., Mack, M. J., et al.: Frailty assessment in the cardiovascular care of older adults. J. Am. Col. Cardiol., 2014, 63(8), 747–762. [16] Koyama, A., Steinman, M., Ensrud, K., et al.: Long-term cognitive and functional effects of potentially inappropriate medications in older women. J. Gerontol. A Biol. Sci. Med. Sci., 2014, 69(4), 423–429. [17] Budziareck, M. B., Pureza Duarte, R. R., Barbosa-Silva, M. C.: Reference values and determinants for handgrip strength in healthy subjects. Clin. Nutr., 2008, 27(3), 357–362. [18] Luna-Heredia, E., Martín-Peña, G., Ruiz-Galiana, J.: Handgrip dynamometry in healthy adults. Clin. Nutr., 2005, 24(2), 250– 258. [19] Silverman, I. W.: The secular trend fot grip strength in Canada and the United States. J. Sports Sci., 2011, 29(6), 599–606. 2014 ■ 155. évfolyam, 21. szám
820
ORVOSI HETILAP
Ö S S ZEFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y [45] Anazodo, U. C., Shoemaker, J. K., Suskin, N., et al.: An investigation of changes in regional gray matter volume in cardiovascular disease patients, pre and post cardiovascular rehabilitation. Neuroimage Clin., 2013, 3, 388–395. [46] McGregor, K. M., Nocera, J. R., Sudhyadhom, A., et al.: Effects of aerobic fitness on aging-related changes in interhemispheric inhibition and motor performance. Front. Aging Neurosci., 2013, 5, 66. [47] Wendell, C. R., Gunstad, J., Waldstein, S. R., et al.: Cardiorespiratory fitness and accelerated cognitive decline with aging. J. Gerontol. A Biol. Sci. Med. Sci., 2014, 69(4), 455–462. [48] Hawkes, T. D., Manselle, W., Woollacott, M. H.: Cross-sectional comparison of executive attention function in normally aging long-term T’ai chi, meditation, and aerobic fitness practitioners versus sedentary adults. J. Altern. Complement. Med., 2014, 20(3), 178–184.
[38] Kwak, H. B.: Aging, exercise, and extracellular matrix in the heart. J. Exerc. Rehabil., 2013, 9(3), 338–347. [39] Wang, E., Naess, M. S., Hoff, J., et al.: Exercise-training-induced changes in metabolic capacity with age: the role of central cardiovascular plasticity. Age (Dordr.), 2014, 36(2), 665–676. [40] Leyk, D., Erley, O., Gorges, W., et al.: Performance, training and lifestyle parameters of marathon runners aged 20–80 years: results of the PACE-study. Int. J. Sports Med., 2009, 30(5), 360– 365. [41] Leyk, D., Rüther, T., Wunderlich, M., et al.: Physical performance in middle age and old age: good news for our sedentary and aging society. Dtsch. Arztebl. Int., 2010, 107(46), 809–816. [42] Lepers, R., Cattagni, T.: Do older athletes reach limits in their performance during marathon running? Age (Dordr.), 2012, 34(3), 773–781. [43] Chorley, J. N., Cianca, J. C., Divine, J. G., et al.: Baseline injury risk factors for runners starting marathon training program. Clin. J. Sport Med., 2002, 12(1), 18–23. [44] Chapman, S. B., Aslan, S., Spence, J. S., et al.: Shorter term aerobic exercise improves brain, cognition, and cardiovascular fitness in aging. Front. Aging Neurosci., 2013, 5, 75.
(Apor Péter dr., Budapest, Czakó u. 9., 1016 e-mail:
[email protected])
A balatonfüredi DRC Kft. klinikai vizsgálatok végzésére angolul tudó szakorvost keres, akár részállásban is. Belgyógyász, intenzív-, gyermekgyógyász, tüdőgyógyász szakorvosok előnyben. A klinikai vizsgálatok végzése mellett a klinikai farmakológus szakvizsga megszerzése, valamint tudományos munka végzése, PhD-fokozat megszerzése lehetséges. Jelentkezés e-mailben:
[email protected]
ORVOSI HETILAP
821
2014 ■ 155. évfolyam, 21. szám