;
t
PALFFY ISliVAN
00
,
KOL TEMéNYEK.
SZÉKESFEHÉRVÁR, CSITÁRI K. ÉS TÁRSA KÖNYVNllYOMDÁJA . 1913/5119.
~:
~
/~;)e??aft:ti/
-?nf /hl1/.
-
o
4'o/M?-oi
f
"It!. ,1ft!.
/f'l'lec!eJ '
1u:ltwl4'c/.f'.n
/tezf'uyi &f.:C1(/I.e.-m
cIo.nooa
óJzl!d4
tb
l!.
oh"
(. a. .)f'h/-mt'II~-4ylt'/
(lo'./'/cí-tY/f.
o. m·.
/ fl b-??
~it.
./tt0r:,
rliJ'./'4'e·t e,J:r/
VI.
o;uímll
f'
)rnc!rh
.,:'f'U'i/t.,/1O?a??f'M'brt...,,{a
&íÍcw~,/a /'r-/':/'i / '
a
óze-tző.
.
AZ tlGITf\TOR. -
I
I
I
. I I
I i
~
I
·1
I
l
KÖLTŐi ELBeSZÉLÉS. -
!
I'
"~)J e
~ ~ ~ ~ ~ ~ ELŐSZÓ.
Nem szól az én dalom festett képről, bábról, vagy valótlanságról : Eltet adó élet, álmot adó álom, , Gyönyört adó gyönyör - ez az én világom. A jelennek élek, szeretem a valót, :Meglátom a szépet, lnegtalálom fl, jót S összeszedem sorba, ami itt-ott akad: Ebből gyúrolll össze én a dalaimat. . I,Jehetetlenségről,
Nem tudok én irni -minek ezt tagadnoll1 ? Szilaj szenvedéllyel egetver6 hangon; N em tudok én irni lehetetlenség'l'ől, Rabláncokat bordó, sanyargatott népről. Pedig nekem is fáj, ha elfog a bánat, Pedig én is tudom szeretni hazámat, Pedig én is érzem, ha megvagyunk verve Ez a gondolatom legyen eltemetve. És ha mégis feltör keblemből egy sóhaj, Nehéz, bántó panasz, reménytelen óhaj N eIn képzelet szülte, valóság volt anyja, Mi a fájó hangot a tollainra csalta. Egyszer kunyhó mellett, másszor meg fa alatt, Azután igy tovább, ki tudja, hol fakadt '? Le-lehenteredtem a füre, a rögre, A szivem vérével mind ott g;yúrtarn össze.
-----------_._ - --,,~-----"'~.==--=
8
- --,. -_ :-- _ . -= .. --
Költemények
-- --
._-~- -
-
-==_:::-C .. _::-::_C-:-_
- --
Pálffy István
=.=_ ~ . -=-_-::=;-::-
N" em tnnitott eng'cm , .. nen1 is hittem tanárt, De 'végig kiizdöttem az élet iskolát rrörekvés volt utam, kísérőm a bánat, l)al a nyugvó-helyem, ha lelkem elfáradt 4bránd volt a való, mikor letiportak, ~lom volt az élet, ha ütöttek. dobtalc. Edes volt a könny is, ha dalomtól fakadt, Gyönyör volt a kin is, ha szivemről szakadt.
-
---o - . - "- __ o
9
AZ AGITÁTOR. 1.
Mikor a kenyér-harc 111egpihenni enged, Bejárolll a mezőt, fl, ligetet, berket; El-eljúrogatok, hol a nyomor fa.kad, ~Jegdalolni való ottan luindig akad. Ezt is ott találtam. Bár nehéz a hangja, ~legfig'yelni való azért akad rajta. . . . Szegény bukott hősöm, én megénekollok, De többet igazán nem tehetek érted.
Kis nádfödelos ház, cifrán ki van verve, Gondozott az udvar, bevetve a kertje, Az udvaron gyöp van, a földet takarja, A kertben vetemény, mely az élést adja, Köröskörül pedig keritéssel véve, Hogy idegen jószág ne térjen beléje. Ki hallotta hirét Dömötör Tamásnak? a gazdája ennek a kis húznak .. Derék, dolgos ember, széles a l~ét válla, Ha fárad se fáradt, a napi lllunkába. Keze alatt nő is, hizik is a telke, A jó Istennek is kedve tell ik benne.
~.Jert ő l
I
l !
Felesége is van. Áldott lelkü lélek (Sajnálnám, ha őt is meg nelU ismernétek.) No mert olyan asszony n81n mindenütt terem. Mint ahogy én magam igen jól ösmerem. Szereti a dolgot, szereti az urát, Sohsem káromkodik, de sokRzor mond imút. Fiuk is vun nekik, a lds Pali gyerek, Kicsi. mint az öklöm, csak pár éves lehet. Szép gömbö]yü arcu, er{5s, ogészség'es
;,
10
Ilyen boldog' volt a Dömötörék háza, :Még a rossz nyelvek se tudtak rosszat ra,ja. Hanem aztán egyszer megforclult a világ, Pedig nem járt benne garabonciás diák, Hanem benne járt egy cucilista vezér, Aki sokat beszélt pálinkáér' pénzér'. De hát neIn beszélek i53sze tücsköt-bokrot, Hanelll sorban mondom, hogy történt, a dolgot. Dömötör Tamásnak l1t'venapja van ma,' köszönteni a sógor, a koma. "EHesse az Isten egész házané'pét, Buzának. lllHlacnak ne lá.·su. tlzükségét, V éo'('zetül I)ecli o ' eo'észséo'et adJ'on , A l1,)'a ,·alya pedig pokolba' nlaracljon. :M~egjött
~
~
~;:,
És ha a jó Isten által rántja talán Ezen a lllulandó árnyékvilág falán: ~lutassa meg néki az ő üclvösségét, ..:\..minck ne lelje a ~Jennyhp,n se végét!" "Kiiszönöm, kéjszöniün!" - mondja Tamás [gazda, 8 csak azután köszön, hogy "az Isten hozta!"
\.-.
~.
11
====~=========. ::-'----= .:.:.= ..:.-=---=;.=
==~=
"rredvesz idöszapám, ud-e. ha nad jeszet : Vesz netem ed jovat, aztán husz áj jeszet? Szajtantyut isz cináj a cizmám szajtája, Med tajdot isz vesz aPajita számája. ,,~,Veszek, fiam, veszek "" - biztatja az apja, Aztán szeretettel összecsókolgatja..
--l'. . .. . Pií.lffy Istvan
Költemények
(Ylár amilyen lehet idejéhez képest.) :Még most tanul járni, beszéde se beszéd, De Inál' észrevenni rajt az apja e~zét. .
..
I'
"Már jötti.ink l11agunk is, azaz iparkodtunk, Hogy ezen a napon egyi.itt vigadozzunk." N o azután szépen az asztalhoz ültek És hozott az asszony holmi f{Htct-sUltet. Egy kis bort is hozna, csakhogy nagy az ára, Nem kerül abból a szegény asztalára. Hanem a pálinka valamivel olcsóbb, Hát avval tölti Ineg a poreellán kancsót, S az asztalra teszi. "No igyanak sógor'! Tán ez is megjárja, ha már nincsen jó bor, ""Meg meg sógorasszony ; bár annyi akadna, Hogy a szegény ember mindig kortyanihatna .•. " II
Aztán iszogatnak, aztán eszegetnek, Sokféle dologról el-elbeszélgetnek. Hogy a szegényember bizony sokat szenved, Csoda, hogy el birja a rengetog terhet. A pálinka erős, felforralja a vért, Panaszosra fordul a nyugalmas beszéd. "Ugyan édes apjuk" - igy a házi asszony~,E nagy napon azért bút sohse fakasszon. El még a jó Isten, majd csak gondol reánk , Amint adott eddig - ezután is csak ád," De a Tamás gazda fölfortyanik erre: "Tud9cl is te asszony! :Nlinek kotyogsz bele?" "Hogyha adott: hol van? Ha gondolt ránk: [hogyan? Kérges a tenyerem a napi dologban! Verejtéket ver a homlokom, az arcom, Hitvány barommódra küzdök kenyérharcon, Mint az eke vasa elkopik a testem, ~légse jut annyi, hogy jólakást ehessem!"
Költemények Pálffy István
Kin:villik a?j ajtó, elhallgat ~ b.e,széd, " .. Adjon az Uristen szerencses JO estet! BekUszön valaki, mire Tamás gazda: ., JIeg'adta nekünk is, a jó Isten hozta!" Eo'y~ideiO' hallo'at, aztán szól a nyelve: "I{erül,jö~ l~ár ~beljebb, része legyen benne." .Az ideg'en ember tipeg'-topog' beljebb, l~s a 11iÍúasszony kinál neki helyet, Amaz megköszöni, és letelepülnek : "Anünt látom - mondja itt n~ost ünnepe,lnck ? nlert a szeg'ény népnek sohasmesen napJa, Legfeljebb 'nlikor a nevenapját tartja." Ümmöo'et a gazda, azután elmondja, 11a vorila va'g'v nli, a Tamás nevenapji., Azt ünnepeIn-ék meg, r~1ivelhogy ő Tam~s, Aztán faluhelyen ez mar csak Igy szokas. ,. Tartsa meg'. az Isten ezt a szokásukat, 'Éltesse az Isten hát a Tamásokat !" I \fy mondott köszöntőt az érkezett vendég, Ifefeseprő bajszát megtörülvén e1?>bb, ~Iinek az cl jelc, nem hi~elbe. sz?lott, , Szívesen 1enyelne eg y lns mll1fhgmorgot. Tt'ttek is elébe, kocintottak, ittak, ts megindult a nyel vii!\:, mint a ma~om: tik-tak. "Tiszt8lt polgártúrsim, nem tu.djúk, m,~rtjöttem, De Iuár csak elmondom, ha HIc vetodtem, Réo'i nóta az már, verje meg a ragya, Hogya szeg'ény ember olym~, mint.~ kutya. ~em becsüli sonld, iitik, venk, dohJak, . t'(~ 7,1'1\: fl su' gcn,VI1Pp " 1 lga' t ." Az lll'il l\: 111 (O
13
Beszélt még tovább is, hogy arra, meg erre, Cudar idők járnak a szegény emberre. Szóval hetet-havat összekevert habart, Hogy az az Uristen mm;t veri ~l.. Inag~y ar~. A végén oszt kisült. hogy nen1 Jott mas vegctt, majd az emberiséget. }'1inthoo'v o.; 11leO'váltia o LI N o hisz' lett tisztelet! Tamás ott tartotta. Ezt vártan1 én régen! - lelkesülten DHJnuta. A megváltó pedig persze ürült ennek, Hogy a hálójába ilyen. könny.en !DCllllek. 'RaO'yoO'ott a SZ8111e, lllmt a lng,Yo szeme, Dobog~tt a szive, alig fért Iueg benne.
Amikor csak tudott, gyüléseket tartott, Szidia a viláo'ot, legjobban a papot, A szolO'abiról~at, meg a csendőrüket, Hogy ~zek Iuanapság a ,sze,gényr~ !örnek. Igy Iuételyezte meg a lns falu nepet" , Sokan m~ghallgatták maszlagos beszedet. Aztán azt is mondta mÍllden ünnepnapon, Hogy a szegény ember o~yan, mint a .barOlll. Huz-von egész hótig s a Jytalma a~lllyl, Hogy alig jut nek~ valamIt ~arapl1l, Meg: hogy az U rlsten nell1 Ig~Z., hogy verhet, V ég ül, hogya szegény 11em bIrja a terhet, Mondom. hogy hallgatták, Tamás is hallgatta, N éha (uram bocsá) ümmögött is rajta. Akárki lettlégyen, de okosan beszélt, Látsz-ik a szavából, nem lopta az eszét." S mohón megtanulta, mit a tudós mondott, Pedig kevés jót szólt - annál több bolondot.
Pálffy Jstv~rt
Költemények:
===
Hi
Amint igy ballagna,ha tudna, az utcán, Mély gyülölet nyoma ül eltorzult arcán, Részeg fővel, lábbal kullog holott, hol itt, S a templomba menő hivék közé botlilL "N ézze Iueg az ember, már nem bir a lábam." Ilyen szókat dörmög, hogy föláll, magában.
Qymésekre mentek, a korcsmába jártak, S neki estek mohón a rossz pálinkának, Ugy megváltoztak mind egyes-egytől egyig, Azt hitte az ember, nelll ők voltak eddig, _\.. pá.1inka fogyott, a dolog meg maradt, Az ac1ússág felnőtt, a vagyon meg apadt. N t'l11 tCrődött
Elhorult szemeit meg-megerőlteti, Az ájtatos népet sorra nézegeti. "No lám, hog'yan járják eZék a templomot, Egyéb dolguk hijján bámulják a papot. Oh pap~. o~: pap, te a nép bolonditója, Hogy bunod az Isten soha le ne rója."
~lycn
élet mellett kinek volna ked ve '? 8 hozzá még az aSRzonyt néha mog' is verte Csuny[\, kál'onllásra nyilt, ha felnyilt szája, I-Iogy az az Uristen nem tekint Je rája. Bizony ne1l1 tekintett. De ha látná magát, ~Tenten kitekerné kezét, lábát, nyakát.
"Ne szóljon szád Tamás, bünös lelked hánja, Ha eltompult agya(l a templomot bántja" Igy dorgálja a pap, ki hozzája éro, A templomba menvén épen a misére. "Ne szóljon s2ád Tmuás, szent az ahely ámott ' A mindenség ura, az Uriston van ott."
A tisztelendő ur sokszor fedte őket: "l\I<}glátják még kendtek, hogynenI kapnak földet, 8e el nem verhetik Iuaguktól a papot, Se meg nem állitják az évet, a napot, Hanem bünbe esnek, véghetetlen nagyba, Halálos ágyon is megmaradnak abba." .
Bánk Dömötör Tamás , d föleszmél és hall t->o'at , D e ~z t an a papra urva kacajt hallatt: "Urlstep ? hal~aha! ... Kí mondja azt nekem? Nem latott meg Istent soha ez a két sZeJU. Pedig én hiszek ám, de csak azt mit látok ' Már pedig Uristent kigyelmed se látott."
Tamás a feleségével, Sem a kis ártatlan Pali gyermekével. ~Jit neki a dolog? Eleget vont eddig 8 a kutya se kérclte: 111it dolgozott s n1ennyit? :NIaholnap már ugyis elverik a papot S felosztják közöttük az uri birtokot.
I Nem használ Tamásnak ilyen okos beszéd, 1yIert lllár a pálinka elvette az eszét. Ejjel-nappal iszik, hogy vége se szakad, ~ esakugy önti száján a biinös szavakat, Ogyeleg az utcán, mint a kivert kutya, Jobbra jár a lába, ha balra az utja.
I
I
i
i
f\
Megbotránkozik az Istennek. szolO'ája Ott ?agyja az embert és megy a'O dolgára. Utkoz?en hogy megy~meg'y, vissza-visszatekint: "Bocsassa meg Isten, ember a büneid!" Bá?k Dömötör rramás rá kacagva felel: "TIed a bocsánat I Hogy ha nem köll, tedd el l"
IG
Költemények
Pálffy István
Ilyen ember Tamús falu szég,yenére, Gligvögő fiúnak nagy veszedelmére. Keni hallgat 11Z soha scnuni jó beszédre, Haragban áll vele egész falu népe. Haragszik a népre, haragszik a papra, Dc a "koresmárosnak lelkét is oda'dja.
Hát hisz a kisbíró verné is, mig' verné, ('sakhoo'Y áhl az asszony oda ugrik elé, S kikapja kezéből a dobverő nyelét, 8 nem dobot veri, de a bíró fejét, 11il'e mosolyogtak az ott levő népek. - Pedig, hej, de komoly az il,F'n történet!
Természetes dolog, hogy csak ugy tengődik, Aki az ördöghöz harútul szegődik. Tmnús is igy állott; csak fogyott a kedve, S vele együtt fogyott jószága. meg tellr~. . ~Ii t:> o' eo'v borus reo'o'el 'l)ediO' ezt nem varta) bJ t:> b \ b 11egverték a dobot az apai házra.
Tétlenül az asszonyt az 0111h8r RO nÉ'zi, llanem megmarkolja haját, amint éri, S mint valami állat a földre lecsapja, Ráadá:sul durván rug is egyet rajta, Közbe ocsmány szóval szitkokat SZÓl' raJa: Hogy az Isten hogyan verje meg vagy áldja.
Megverték a dobot Tamás udvarában, Fölriad az asszony, ott benn a szobában, Kirohan az ajtón, csapzott haját tépve, Ilyen szókat kiált az · összegyült népre: "Sehonnai bitang! Gyalázatos állat, Ki megszégyeniti ezt a tisztes házat!"
A kis Pali gyerek (kicsi, 111int az öklöm) Az lH]yarOn járkál a giz-gazos földön, A fiilóhe hallik édes anyja jajja, Mint a gyerekféle, sirva fakad rajta, Ap apjához szalad, megfogja al<:ezét: , "Ed's apám ne bántsa anyúmat, a szC'genyt. ,.
Elnémul a dobszó s az összegyült népek Félő sejtelemmel mind egymásra néznek, l\Jintha nem értenék az asszonynak szavát: Egymústól kérdezik; "Vajjon mit akar hát'? I·-liszen ugyis tudj uk, hogy nem tréfa dolog, Dehát akkor minek pörgetik a dobot?"
])e a vadembernek nincsen szive, lelke, Kár neki az erő, telhetetlen benne, K(wheti a fia, jajgathat az asszony, ~incs szó, amely szívén szánalmat fakaRszon. '!Ym agyon is verné, (kitr-llene tőle) Ha lllaga a biró el nem venné tőle.
Kikullog az embe~> - izeg-lllozog bajsza "Eredj be te asszony; én vagyok a gazda. Hadd verjék a dobot; egyebem ugy sincsen, Hadd pURztuljon ez is - verje meg az lsten l" S mintha lnegnyugtatná az a szó, mit lllondott : »Verje kend kisbiró, verje azt a dobot!"
Ennek az esetnek ugy lett aztán vége, Lecsukták a Tamást börtön fenekére. Orditozott ott is, döngette az ajtót. "Csak maradj te belül, nagyon jó he1.Y Van ott~1ondta az ősz bíró s csóválta a fejét: "Ilyen dolgot tenni; llá tette az eszét!"
a
2
lH
-------_ .. - ".--- - _.- ..---_. --
_.Költemények ----II.
-
-:~
~---7'
- -:- .-
Aztán nyaka közé vette a világot. Hogy szel'te-sz~~ ,szór~a a vi!ágC!ssáJJ.ot. Egy-egy falu taJan neha Ineg l~ plhe,nt S szép beszédet tartott (láttátok von, mIlyent!) Lelkesültek rajta, hogy "így meg úgy. nohát, Ez aztún megmondja lllOndanivalójút l"
Tamásnak a házát elkótyavetyélték, PotOlll áron kelt el, (amennj'iért kérték) Senki se '{ert rája, aki ig'ért, kapta, Ilyen romlott húzon ki az ördög kapna '! Az árára pedig hitE'R ell'g' akadt. Hogy a rramáRéknak egy fillér se maradt.
Füléhe jutott ez a szolgabirónak, Hogy egy apostol nem sza,b határt ,~ RZÓ!1ak, Hanem kedve szerint, anunt osak .101 eSIk, lstennel, királylyal összepörlekedik .. S .amellett gyülésez, ahol jónak tartJa, ,,1Iegnézzüi( az ipszét, ugyan 111ilyen fajta,"
A fölcsufolt asszony s a kis Pali gyerek . Az öreg szülőkhöz vísszatdepcdett. Egy darabíg sírtak, sÍrattúk az embert, De azután látták, bál' sírnának tengert, Akkor se könnyitne a bajukon senki. Igy hát megll'yugocltak, hog;y igy kellett lenni, Ördög rramás pedig (igy hívták a nt'pek), Hogya börtön ajtón a szabadba lépett, l\1egint megátkozta a birót, a papot. Ha örökké élnek se ItLssanak napot, (De minek irnám Ic, m{'g amit elmondott, Hisz az ocsmány ~zótó1 senki so lett boldog.)
i9
Pálffy Istv,;n
- - -=...- --_.-:-- _. -=_::----;:::-...=-':-:--:--.-::'-
,.
Maga mellé vevén egy-két esendőr legényt, Azok is hogy lássák az apostol esr,ót . , , Akarom 'mondani, hogy azok is hallják . S ha szükség lesz rája, hát f'iilma!.?;asztaJ,lúk. Mivel ilyen bolond nem minden bokorba, De uton-utfélen tereIn mint a gomba.
Aztún Illegfogadta, ha száz évig él i:-:l, Birónak, meg papnak nem boesút meg mégü-.;; HaneIll szembeszáll m.ajd 111indcn hatalommal: I,stenne1, királylyal, ördöggel, pokollal. . Es hogy érvényt tudjon szerezni Hzavúnak: Fölcsapott a lelkem - szociálistúnak.
Hát a mi Tamásunk éppen arról beszélt, Hogy milyen nyomorhan nyomorog múr il nép, .Még egy kis pálinka, mint a fnt<> púm, Még annyi sem kerül maholnap torkúm, Míg a kirúly urak annyi pczsg{)L ü;znak, Hogyha mások innák, talim hútrn híznak,
Vörös nyakl'avalót kötött il nvakára, (Hog's hllznák f
.Mondták a hallgatók - "Igaza van néki, CRakhoO'y bolond ember, ha nekün k heszéli, Mert l11~gunk is tudjuk, hogy így úll a világ', Hanem boszélje ott, ahol ml'g' 11('111 tndjúk. .,Jobb volna, ha kend is 111l'!.!,'!'O!.!,'l1Ú ti dolgot, Nem itten összehord mincl(\ll hút holondot"
~O --_ ... -_._----
Költemények __
-
• _____
•
_
' __ 0
0'-
__
0
---==-==
______ •• _ _
Pálffy htván :.::--.=: ':..-=--:---- ..
,,":\ em úgy \'1.1n emberek -, igy f~lyta~.ia 'l'a!11áslJanem ha beszélek, ne morog.Jon Itt mas, En tudom mit tudok s meg is mondom: Azok, Akikről beszélek, egytől-egyig gazok! ... " "Gaz ám a nag;rapúc1! - ig,,: II s7;0lgabiró Mars le az asztalrol aka:-:lztmll valo!
Irt valami irást s Budapestre küldte, Melyben tuclatta, hogy őt az isten küldte, Aki hivatva lesz valahára vé,g re, Uj világot hozni az el~lberiség' l:e. .A z irás végére oda bolde ezt IS: . , . Mivel szükséO' lesz rá, küldi enek majd penzt IS. " _ 1:>
1fegütődik
Az eO'vesülethez odaért a levél, Gond~
Tamús az erC·l.yC'R hangon, Nem tudja hirtelen: :-izóljon '? Yagy hallgasson'? Elállott a szaya. Most mittc,,{) légyen Ennyi ember előtt, hog'y no érje ~zég.r('n? Valamit li1agáhan eg'yideig morgott, Aztún a szószékl'{)l hirtelen leugrott. Leugrott arramás, megl'ugta a g:;yöpöt, Yitte·k a lábai csak úgy nyigett-nyügött, Neyették a népek - "No ez nagyon meg'júrt!" Hog'y ez 1esz a vége, tudták (ik azt minc1jttrt. Igy' monc1túk eg.Yll1úRnak az okosabb vhwk: Méo' minekünk darút il'\! bolond beRzódet." " e J
1
I
.11:
Rögtön el is küldtek eg,'.v 11<11' ezer példányt, :Mellette levelet, l1lE'lybe bele irták, Hogya tisztelt elvtárs sz~c1j~ (jssze m~gút S házalja be lappal Tolnat es Baranyat, S küldje be az árát. amit ha megkapnak . (Látnak tehetséget) hát föl veszik tagnak.
rramás, hogy megúllott, hOllliok.ára .hökö~!: .. "Ej hogy ha tudom ezt, cl dehop:y IR g'yovok. Utánnam sc gyünnek; do bolondot tettem, Hogy az inaimat úgy meg er('gette~ll . ", -: Aztán korcslllába ment, volt egy ket fillere, Itta a pálinkát az ijedtségére.
Szó ami szó, dc már rramús nem _azt várta, Hogy egy csomó lapot sózzanak nxal~áb?-. De ha már elküldtél\:. csak nem knlch VIssza, Amit elád, elácl, s az árát p.lissza, Ami meg" megmarad, s mit sc adnak érte: Visszakiilcli azzal: a kutya se kérte.
Gondolkozott hosRzan, hogy miUeyő légyen '? Hogyha ig'y folytatja: megöli a szégyen. Vagy nem is a szégyen, dc a szo]gabiró, HOKV a szemgo1yújút yújja k~ a}lOl.lú., ( Miköze van annak, ahhoz, nut ocsmaII 11m'adt volna otthon a kártyapaklinál.
Hóna alá fogott egy csomót alapból, Rózsús reményekkel ment cl a faluból, Nem úl1itottál~ nH'g, se viRsza nnm hi vtúk, De még (uram boc.sá') klltyúk f-'C' uQ,'attúk. Ha ('gy rtg nlC'Q'ziinent, az is cRak igy szólott: Eredj 1>01(1)(1 Tamás, júrjad a bolon(lod !
22
Költemények
Pálffy István
-.
III. ,
~
~tY
~J
Tamús egyidoig nézi azt az ehet, Ugy irigyli Wle, hogy jóiziin evett. Jia nem 8zég;yclllen0, talim hozzú menne, ~reg'llt)zné cl lúbust, l1em-e mnl'ü<.lt belllW'! De -múr ukos ellll)\~n' , h07;ZÚ vilúg'Iátott, Hogy követhetlle el ilyen holo11CÍ::;ágotl Ueh,út uramfia, llPll1-l' süte'i a túj '! Azüm meg' az lltt'Úll, mÚl' ei!.'y IC·lek se júr, C~npún fl Nzól rütvli1 - annak sineH mús dolo'/} Minthogy a homokut il SZ<"lll{'}W hord.ia .. ~ , Vag'y tán nem is IlOJ11()k. hiHZ('n f'il~:,\'()S it fiild,Csakhog-y cl. :-;z('m(!'Dl lel)()l'ij()' ('(J'\' -kC'l !.-(ll1ll" Je •
t
~
~r
~~-----
Nem morog a kutya, csóválja a farkát, Erről is az látszik, hogy jól érzi magát. Tamás melléje ül. "Ejnye do jól lakott ... Mért nem hagytál nekem egynéhány falatot? Mi? ., Nem látod rólam, hogy hétszám se eszem Es a kutya lelked neln esik meg ezen?
Leszúll az alkonyat, elcsöndesLil a táj, N8111 j"ir az az utcán, akinek nelll muszúj. .Még a kutyának is lnenhely lett az akol, Csak az apostolnak nincsen helye sehol. 11eghálna most kint is, csak hideg ne volna, Enne {) bármit is, csak valaki hozna, Lám, amott egy kutya , hO!.~;y talpal a földre, }. . kkori:1 csontot rág, mint HZ (-'mbcr ökle, ~Iellette egy lúbo~, főz,elékkel teli, )unibe cl nyelvét beleöltögeti, ~Iegc1agQd majd Wle s elha~a], jólakván, Es lllorogYa nézi cl TamúHt az utján.
-.
Lecsügged a feje, meginog a lába, Egyet lép előre, kettőt botlik hátra. Iii megy oda, hol a kutYfI; eyett előbb Kusti te! ... a ~azdád. , . Orclög' bujjon beléd! Ember jön! ... Nem látod? ... Nyugton maradj [hát most Ebadta! há tetted a csuspájzos lábost?
1r Néhány hete lehet hoo'y io'~:r balla ::-"lo' O'\Tillo ::->' Nem kapkodja tőle senki se a lapot. .1·ie~: is éhezett 111 úr, korrog is a gyomra Egyszóval ekkor már rosszul mellt a dolga, .A teste is fáradt, megpihenni kéne, Hejh, de ha senkise fogadja be éjre! t..
_. -
l-I J
li ~
'!
il
. . . Jól van, csak hun;yorgass, gyulac1j meg a [fagyon! Neked se lesz mindig, aki ételt adjon. Neken1 is voH ... volt ... volt... u lit elúllt a szava, Romlott elméjébe visszatért a .haza" Háza, telke, fia, meg' a felesége, Boldogsága, üdve, hite, eIubersége . . . :Megrugja a kutyát, az kotródik onnan, Maga pedig föláll, hogy ehnenjen Ollnan Eg'y ideig' némán maga elé búmul, .r\7;tún a két kalja remegve kitárnl, Fölveti a fejét a esillagos égre Aztán beszél, mintha Ll holdnak be~zélne: "Tc, aki kormú,nyzod ezt a nagyvilúgot; Te, aki teremied a nyoll10rusúgot; ~fag'as szined előtt, én, e g-yönge pára, Hadd mondjak Pf!,JT átkot erre a vilúg'ra. "Yerje meg az útok, veretlen ne hagyja, Aki ft esalácljút ily rutHl elhagyja l"~
-:-: _-- =
_ ....:.....
...::..=...-- - - -- - -
Költemények -
.. . -
Pálffy István
-.
------
Leereszti kezét, IlAki dül egy fának, Kezefejét veri forró homlokának. Eltorzul az arca', - hogy ha sirni hul na, Teremtő szent atyám, de sok könnye folyna; De belr ha a szive meghasadna belé, Egy könnycseppje se jön illl1i könnyitené.
"NIinek bánja Tamás, anlit elkövetett It Minek sir hiába keserü könnyeket'? Hisz megmondták neld, hogy ez lesz a VL'g'C, Akkor hallgatott vón az okos beszédre! De ha ldgunyolta azt, aki jót mondott, Most már későn bánja a megtörtént dolgot.-
Szitkozódik most is - de nem ám a papot, Hanem megátkozza azt a biinös napot, Mikor fölhajtotta az első korty italt, NIelytől a jobb érzés a lelkéből kilJalt. Azzal földre csapja kinjában a lapot, Aztán nyöszörögve ott, ahol áll, lerogy.
~~hségtől a g'yomra össze-összeszorul,
V én barázdás arcát kezével takarja, NIegremeg a teste, vonaglik az ajka, Felszakad a bánat roncsolt szive tájún, S ijesztő ny()szörgés hallatszik a száján. Bánja tetté t, pedig ki se kéri számon, S megeredt a könnye, mint a nyári zúpor.
- Nem tudjátok úm ti, hogy mi az a bánat, 11ikor igy elhagyjuk a tulajdon házat. Elhagyni a hitet, megtagadni istent, Elverni a vagyont, s keresni a ninesent, Elüzni magától, a rokont, barátot, üsmerőst, idegent, az egész világ'ot~ Fiut, feleséget hütlenül elhagyni S Illi nt az erdei vad: egyedül maradni. Hisz a k utya állat, mögis van gazdája, Aki bc(;siilettel gondot vispl rája. Ha nl'ha megiHik, panaszos a hangja, 1)e azt'rt gazdáját soha rl nem hagyja, Es eg'y okm; ember. hogy ennyire láthat'! 1'londom, nem tudjMok, hogy mi az il. bÚllat
Előtte a világ' mindjobban elborul. Reménye köddé vált, szerteszéjjel foszlott. Mégsem hall senkitől egy vigasztaló szót~ Pedig de jól esne, ha valaki volna, 'Aki vjgasztalná, aki hozzá szólna.
-r I
i,
f
Hideg szélvész üvölt, kavarja a havat, Ha l1!,egunta clolg'át, megint tovább szalad, ~zilaj vad füttyeit fiityiili magában, üvé most az élet az egész határban. Tamáshoz csapódik, incselkedek vele, Cihálja a haját, pedig nincs is keze. Tamás megrúzkódik. :,Jaj de nagyon fázom!" S fehér lesz az arca. mint a fehérvászon. ,,~1elegre vip:yetek! oh enni adjatok! Nem elég, hogy fázom, még éhen halhat ok. Könyöriilő Isten! könyörülj meg rajtam, Ha senki nem segit, reggelre megfagy tam. " Fölállni szeretne, neln birja a lába, Valami zsibbadtság szállott az inába, Elterül a földön ós lefekszik han.) att. A .ióllakott kutya közrléhe ballag Ráhasal, mclegit, m(lgmmk meg SP. rpHpn Aztán ugy aludtak l'(~ggelig' mindkpliPn.
26
Költemények
Cgy talúltúk reggel az odyas fa alatt, Szeméből a könnye már akkor nem szakadt. YÖl'ÖS yolt az afca, mint a n ,yakkenc1ője, .A ki l'útokintctt. lllnjd meg'ijodt tőle. Forr6 volt a ie8te. mert égott a lúztól. (Hogy ezért 8znkad el a tulajdon háztól!)
I
~
{r
.L\.llllak a ptlpjúnük, <1kit kik
27 • -:-
Kocsira ült a pap, vágtattak a lovak, A faluba értek majd egy óra alatt. Bementek a házba - cle már későn érLek, A beteg emberből elszállott a lélek . Csak a házbeliek, kik mellette álltak, Nem győzték beszélni, milyen csodát ltLtttlk.
1..1
I. ·1
~.
I. .,I
.;
Hog,v ki az a jó pap, v olt ol,van, ki tudta. C~lnkhoQ'y ahol lakik, messze V [ln az utja. De aztán hogy láttcík, ho~:y röyid az (>Iü', J~oosi elé fOQ,'tak Fl E'lhajtattak (·rte. T~pp otthon találták t'R 1l10Q.'monf1tflk néki, Hog'y Pg,,, koldus em 1)('1' imúdsúg'út kéri,
-
És a kigun;volt pap az ágy elé ,térdelt, Buzgó áhitattal könyörgött az Egnek, :Miközben kezével lf'törölt egy könnyet: Oh , boosá~s 111e b" o' Uralll a me~!'tórt bünösne kl " A fiad volt ő is, ha bünbe is esett, Yegye oltalll1ába cl könyörületed!"
Összetette kezét, ug'y lllutatta végre, Papra volna neki l"g'en nalSY szüksége. Elhívták a papot, úg'ya 016 állott S imúdkozni kezdett hm';g'ó imúdsúgot. Leilltette TaJluí~, músik az ő papja, Kinek imúdsúga öt meggyógyitlwtja.
~
-
"Küzdött a halállal szegény. beteg'. T~más" Anvit kibirt, menyit nem bIrna ln üz, mas. ÉPl) hogy az udvarra begördült cl kerék, Abb' a pillanatban adta ki a lelkét. Akkor se akarta, de ef!.:Y nagyot osuk.!ott ,Eltátotta száját s ti lelke kiugrott."
Fölemelték szépen 8 bevitték egy házbEI, 1felc!2'je is volt, mrg a hideg Ü:l rázta. Alig tndott szólni, remegett az ajka, Hogya halúlún van, csak az látszott rajta. Imádkozni akart, nem birta a nyel vc, Enni adtak neki, nem maradt meg benne.
::\lúsik rlapot hívtak, az is Ülltíc1kozoH, pe az imtJdsáQTH rram{ls nem hallgatott. ()sszeszcdte aztfm le bo'v('()':;;{5 ereJ', út . S leirta lIjjúyal uz papja nev N,
Pálffy István
'~
.
[ l
•
28
---c-:::- --= --,- -::--------
Pálffy István
Költemények = - - - = -----,,----=--------:==
==== ____ ===~
r
~9 o=:--===--=_~=-'--=-=_-=-=
1)e ki meglát, mégis föléd hajol, Es · kikutat a dús lombok alól.
I
I
Én nem tudom lnagam S8, mért irok, minden bokoi' költőt terem. Aztán ilyen igénytelen dolog Kit hatna meg, édes Istenem! Kicsinységp.d én mag'nm is érzem, Bár nem mondják, ón magam Re kérelem, Túl élsz-e majd vajjon te en genwt 'I Vagy az idő már előbb eltemct '?
~fikor
OSSZERAKTAl\f
Összeraktam a rithmust, a rimet S elrendeztem egymás mellé sorba. Jvlost nem kérdem: keJl-e Yi:1lakinek '? Csak árulalll, mint valami kofa ~lint vásári kofa a zöldséget, U gy árllllak szegény könyvem tóged, Hogyha élnél, tudom clpirulnál E megszokott, ele vásári munkán. Eladja a suszter is a cipőt, .A szabó is a csinált ruhát. Hivatalnok lelkL testi erőt, :Még' a pap is a szentelt imát, ~Iél't legyek hát ón az áldozat, Ha a dalt, mi szivemről szakadt, 1Iin t más ember én is eladom '? Ez legyen hát a vigasztalóm. Ne forgassák szentségtelen ujjak, J~iR k(jn'y yecském, szerény lapjaid, B~8 11a. itt ott nem iR moncltmn ujjat, ~e rójjúk fel bíí.nül szavaid. 8zer{ny V<1g,Y te, mint mez{)i virág, X em k II tat Fi] az egt'·::;z II II g,)' világ,
l
l
__
RO
_ _ _ --.l-
_
_
----------._~_.
'költemények ':-.;::::.
~:......:=..-...~_:..:....._-
-
.. ' ----------. ,-_._----_.' ,.
-
Pálffy Islv~n -, - _.- ---
,-
.
-
----------~-
Sl '---
Egyőnk se szerette a dolognak végit, Hát elhenteregtünk sokszor egész délig. Rajt' kapott a rektor, jól el szokott verni, Igy tanitott engelll betüt rakni, vetni. tisztelendő ur! Bi5ccsel ~Iint a rektor uram, nem
A
BEI\1CTA rrOlI MAG L~M. ~.
Bellluhttom magam :X. Y. vag'yok. N em fumg;tam soha főiskola ~c1ot. Közép iskolát is csak ki vülI'űl láttam, Elemihe persze, hébe-hóba jártam. Do ott is a rektor (hogy ne mondjuk nagyot) Húm fogta, hogy ugyis olég okos vagyok ::3 kiküldött a színbe, vagy az úlba, múszni. A ZStlzska leúnllyal tyukokat 1l1ol1'yúszni.
rT Ó lány voJt Zsuzska (vúrjuk csak a végét) 80kszor nyomott szúmba holmi kolbn3zt'é16t. Az arCOll11'a pedig csnppantott egy nagyot, Közben Illeg is dicsért, hogy "szép" gyerek [vagyok. Jól vau Zsuzska, mondok - igy hiztattam én lis ~Iag'a i~ oko::; lúny, azonfelül szúp is. Dejsz' csak. essC'k úlial a katoTI[\,súgOl1, Neul is kell nokem lnás, maga lesz apárom, Göcögött a Zsuz::lka jó nagyokat rajta, (1sak Uo'"\' daQ'adt hdl! a szemo, az; arca, J '-' A t i.H ölelt néha, 1'Opogott a bonlúm, C~ókjai helyét meg Iletokig iH llOnlúm. ,;
t")
legyen mondva, volt oly goromba. O ha neheztelt is akármilyen nagyOll, :M egtette eg;y-két szö: "a part üssön agyon!" Aztán nem szólt többet. d e lehclC'tt lútni, Tudta, hogy hasztalan falra. borsút hún vni. Nem is bántolt soha; ha megharagudott :Maga helyett inkább mással poroltatott .' . Ilyenformán aztán az sem lehet csoda Ha htJtszám se látott se pap, se iskola' Se . rektor, se hsnzska, se tyukok, se 6lak Hej, ezek a napok, ele szép napok voltak! ... . Nem mondanám tovább, de a sorrend kéSZLet Hogy' músz;tam a fákat, hogy szecltolll a fészket' A jó üreg vércsék, hog", sirtak möo'öttem ' Kemény csűrük helyét, néha meg i~ nyög'tem.
De onnél ü; volt 11lég épiiletesb dolog, ZÚp0l1 uram a nyakamba omlott U~'y mogei~ógatott, eS~kne1l1 csontig áztmn, )11re haza ertem, se kertem so láttam. I~des anyám - szogény! -' szeliden szólt [hozziím: -)lerre e'tt a fene édos kincsem rózsám? Es az ázott kötél tal)oO'atott • : : : : > , vú~ott t'> , .:Meg kellett suatnom hátul anadrágot. Hel. u.
gl-cljúrogattam a mez{)l'c, rétre, ,-ü tam il juhúszL az á-l'a, a b-ro, egy a tllclOluányból mi :::le VeSt:iZt'1l kárba:
~.
>
•
."
I
·1
. ·t ':~
. .~ .;j
32 -- -~-
Költemények
- - _. - ----=----=-
- - -
Pálffy Istv~n
-:-=-==
~'_ .
__ --:= _ _ _ _ ~_ ==,:"",,-::::=::-::::--=====::'--:---=::::::::'::::"=-' 7- - ___ .:-
33
:. ...: ._:=-: _:..-
A szamarakat is az i-rp, az á-ra. A juhásznak a sors nehéz fejet adott, Igy az á-ból, b-ből nem is tanlllhatott, De már a Rzamürak, (hogyesak ennyit mondjak): Mihelyt észrevettek, mindjárt orditottak . . . Ha még eg'yszer ismét iskolába júrnék, rrulán bpWlem is különb ember válnék. Holmi VfH'R irússal nem lopmlm a napot, lj ancm, mint a többi, farugnúm a pudot. Es ha kikeriihH~k, mit kivánjak többet? Vagy verném a vasat, vagy tUl'llám a földet. Végi.i1: nem engec1ném a hitvcss{\g jllssát: Feleségül venném, ha jönne, u Zsuzskát.
A GYERMEK. Inlát rebeg Fehér Sára asszony Férjuráél't, aki utra kelt. Utrak,elt a tengereken túlra, . Hogy keressen gúnyát, eledelt, Oh mert itthon nyomorult az élet, A szegénynek nincsen kegyelem ... Imát rebeg Fehér Sára asszony: "Oh segítsd őt Uram, Istenem!" Minden reggel, délben, alkonyatkor', .1gy rebegi buzgón az imát. Olbeveszi és ha 11lcgszoptatja, rj'anitJ'n'"'" rá ::>o'i.iO'vöO'ő fiát: eu b ",Imádkozz csak a te jó apádéct Ahitattal, édes gyermekem. Ugy, amint az édes anya szokta: Oh segitsd {St Uram, Istenem! u És a gyermek összekulcsolt k(\zzf'l lmát rebeg százszor egy napon, Ossze-vissza csókolja az anyja: "Ugy, ugy fiam, drága magzatom l· Az ima ,jó, Inert az megvigasztal, .~Ia gyötri a lelket gyötrelom." lDs rebegik buzgón, áhita.ttal : "Oh I:jegitsd őt Uram, Ist~Jlem l't
. o
-_'-_"_--:=_.0---,=--=--:-..=
Kc;ltem~nyek
-,-='.=--=--=._0:...;.''--=---=-.-
=--=--
-,
.---,
- ~- - ---
Napok mulnak, hetek eltelének, De az ima zsong, zsong szüntelen, Imá clkozik Fehér Sára asszony ~.Jépten-nyomon, uton-utfelen. EIdre kel fii, fa, virág, minden, ~![intha ők is zsongnák szertelen U p:y, alnint a Sára asszony szokja: "Oh sC'g'itsd meg Uram, Istenem l"
"Te is az lész, te nyolilorult pára!" A fiához őrjöngve kiált. S fölragadja, föl a levegőbe, Hogy boszulva lecsapja fiát. Szeme tiizláng, ajka lázban pirul, Keble hallna hullámokat vet, '".reste reszket, hogy alig hir állni Es ugy tartja azt a gyermel{f~t.
Egyik hónap a másikba téved, De az eIllber levelet se ir. ~em tudni, hogy hol van, él-e, hal-e '? Es az asszony el csügged ve sir. El-el töpreng esti alkonyatkor: "Vaj' Ini érte szegény emherem '? Nagyon, nagyon, nehéz lehet sorsa, Vagy táTi nleg is halt a tengeren. "
És szivében bünös átok fogan, Ajka nyílik, hogy kimondja az!, Feltekint, (a gyerIneke mosolyog'). ·:Megált. néz, néz s csak hánlulja azt. "Fiam l" - kiált és ölébe kapja S száz csók nyomot hagyagyermeken, Aztán sirva meg nevetve mondja: "Oh segítsd őt l őt l én Isten81n l"
I?edig dehogy l Kutya baja annak l El, mint a hal, túl a tengf'ren ; Eszébe se jut a felesége; Szive se fáj a kis gyermeken. Van ott asszony, romlott, bünös lélek, Ha egy kevés, hát száz is akad, Mit törődjön a feleség'ével? Oriiljön az, hogy otthon maradt. Fülébe 11wnt a Sára asszonynak, Hogy az ura szeretőt tart ott, H ütlen hag,yia hites feléségét S azt a pici, drága magzatot. Hite rendül a hivő !tebelnek, Vére felforr, s az arcába fut. Megcsalta az, akit ugy szeretett, Hogy az ember ilyen nyomorult!
...
"N 8111 lehet az, hogy elhagyott eng'f'm, Nem l Nenl igaz, hogy kitagadott. NClll hiszem el, hiába mondjátok, J ó a~ Isten, ő sze}?etni fog. Gyere fiam l" - Es keblére vonja, Csókot rak rá forrót, szüntelen, Aztán minden nap elmondja százszor: "Oh segitsd őt Uram, Istenem! u
Költemények ~ --
_.: .-=-_.=:::- =-::._-- -::.:.... -
Pálffy István
'.
N O hiszen lett utcabosszat lárma, Hogy a Ferkó katonának álla. l\'IeQ'dicsérték a lányok, az anyák: - Möglássátok, tisztnek avanzsálJák! Alig ment el Ferkó katonának, Sirva ir ám az édes anyjának: - Idös anyám . . . cudar élet mén itt! Jobb szeretném mán a világ végit. Fölpakkol az anyja a jó Sára, S utnak indul, hogyaFerkót lássa. ~ vigasztalja szép anyai szóval, Meg-megtömve holmi földi jóval.
BODRI FERKÓ. Iftyu Bodri Ferkó derék legény, Alig akad párja hét vármegyén. De, mivelhogy nem szilaj a vére, Lányok előtt nincsen tekintélye. Édes anyja, a jó öreg Sári, Igen gyakran meg f:lzoh:ja dorgálni. - Szödd már röndbe magad gyáva lelke; Ki lányának }ö::;z igy bcnned kedve? A. I,-'crkó csak hallgatja a szók"at, N cm felel rá 8e111111i jót, sc rosszat . .Demag'ában ilycnformán Rzállong: - Várjon csak kend, majd huszárnak állok!
Hát egyszercsak ott tereIn a ferosel, Oda iR áll Ferkó vidúm kedvvel. Yizitúlják mellnól, hátnál, vállnál - Szeretnéd-e fiam, ha hevidnál '? - Biz' ugy! - mond.ia Ferkó l'ábiccentve, Hadd teljék az 'elijR anyúmnak kedvo. ElTe aztán paroltlzzúk kezút, 8 heÍr·túk egy nagy l;:önyYbe a neYét.
r I
Oda is ért szerencsésen végre. Remegve lép az urak elébe, Kérdezgeti, merre van a fia, Aki neki e levelet irta. Az pgyik tiszt utba igazítja: - Erre nlenjen, arra van a fia. Rá is akadt, de mire rátalált, Szegény Ferkó felkötötte magát.
37
Költemények
- ___ ___ -.--0< _._ ~
---,ji"
~J
Pálffy István ._ .:-._-:::.-==-==--=====.:..._ -:==-:=....-=-_-=- ___:::;;;;::--_
ford.ult az idő Es most nagyot fordult! Szegény árva sZeIlléből A köny is kicsordult : Meghalt a jó uraság S mitse hagyott hátra, S visszacsöppent az árva A fal II nyakára. ,~I
~;:'
Ordult-forc1ult az id.ő, ~ag'y lány lett az árva, Fi> l vette az II rfiság l ri kastélvúba. Szép l'llháhan járatta, Tejhen fürösztötte Uram bocsá' csaknem már Fele::;égül vette.
... .
M~gint
Lánya volt a falunak, Uo'y hivták ' 11oO'y ~ ; : ' árva" ''. Ott találtak valahol A kertek aljába. 1Evel pedig neIn akadt, I.AJd fölfogadja: Kapta Inagát a biró, :Maga lett az apja. hiszen ]ett S7,Ó beszéd! Sugtak-búgtak rajta, Hoo'v a biró irrv '0_1, meO' uo'y • . • Ugyan ki tudha~ja? Tessék! és most fölveszi A falu nyakára . . . Diktum-faktum a vége; ~chezteltC'k rája.
'"
Megint csak lett szóbeszéd, Hogy igy, Illeg ugy, nohát A , kis lelkem aranyom Erti ám a módját! Kényezteti a drágát A kis uraságj a . . . Diktum-faktum a VégA: Irigykedtek rája.
A FALU LÁNYA.
~o
•
.~
Nlost is csak volt sz6beszéd, Szapultak a n;yelvek, Hogy a kis aranyosnak U gyancsak kitellett! Tudták ők azt előre Hogy ez le~z a sorja, Dehát édes istenem: Ki gondolta volna '!
39 4
______
~_
40
Pálffy István
Költemények
Ugyan. ugyan, Márton gazda, Soh' se ölje a lnéreg! Ra már paraszt lesz a fia, Hiszen az még nem vétek. Elkapálg'at, elkaszálg,tlt, Ugy, lnint kelmed jó lnag-a, Elég erős, derék legény, Kibitja az oldala.
MÁRTON GAZDA ~1EG A FIA. E,j, mi bántja Márton gazda 'I
Nlért háborog elnléje ? Azt mondják, hogy epéje sincs, Mi ütött hát beléje? Talán bizonv néném asszony 'Valakire akadott És az sötétitette el Feje fölött a napot '? Fejet cs(rvál Múrton g'azda S ilyen szókat ('rege t : - Ht-'jh, dehogy az, he.ih, dehogy az, ~Iás húntja a lelkemet! .. Fölneveltem azt a fattyut, Kit fiamnak nevezék És most nvakio' szória rám a ., tol Világ csn(ját, szégyenét! ~
Föladtull1 az iHkolába, Hog,v nr legyen belöl e, D o felrng:ta a tudomúnyt, Oszt ll1egugrott előle . ' :110st már mit csinál.itlk véle? Ha megfojtom a pimaszt: Gyilkos Jeszek , elkúrhozol11, Me~'sf' érem a tavaszt.
.
F~
.
Márton gazda. gondolkodik, V égre igy szól szeliden - Mond valamit szomszéduram '- Be is fogom iziben ! ~zzal békén elszakadtunk. O ment jobbra, balra én, E3 lnunkálkodtunk: Ő a földjén, En az él et mezej én . Egyszer aztán találkozt.unk Odalent a kert alatt, NJ eg'kérdeztem Márton gazdát: - Hát a fiu hol nlaradt?Örölnmel szól: - Vissza ment a Sutba dobta a kapát, Ugy látszile hogy megtörte Inár A gonosz csont oldalát!
41
=- -- - - .::- -
~_.-.-:..:....-:::-
Költemények
--
Pálffy István
Visszaszálltok, lneglássátok, Ha lnegérjiik a tavaszt. Búcsut vettek a madarak, Messze tájra elszállanak, Csak a hirük lnaradt itt; Szememben két könnycsepp támad, Végig szántja bus orcámat U gy siratok valamit!
KÖLTÖZÖ MADARAK. Búcsut vettek a madarak, NIessze tájra elszállanak, Csak a hirük marad itt; Szememben két könnycl:iepp túmad, V ó.Q:io· szántia bus orcámat ö L gy siratok valamit ... ,~
t)
,
Amint szállnak Illessze délnek, Utoljára vissza nóznek, ~1intha kérve mondanák: Gyere veliink, jer utánnunk, Látod, mily j6 to ya szállnunk, Itt hagyni a zord hazút
Jó madurak, 11(') hívjatok, Jobb nekem itt, ahol vagyok, ~e 'várjatok nem megyek egyis tudom, merre 3zálltok, Szebh hazára l1t'm találtok, Mort nineR töhh, esal\: ez [lZ eg'y. ,~
Azért esaltok messze tájra, Mert itthon a hazánk fája Gazdag rUgyet nem fakaszt 'I Tucl 0111 , ugyis megbánjátok,
t.
~~
~
4S
==_-0--",= '.:00..
O..:._O:-~~=::=--
Költemények __
====-=_0
___
:.,...:..::.-::_~===-.=___ ._.:~ __
_
~
__
~
_ _ _ _0 _ _ _ _ _ _
!~ltry tstvá~____ • _
• VIRÁGOS LIGETBEN
JAlT, DE HUZZÁK!
Virágos ligetben járok, Szedegetem a virágot; Kötözgetem sorra-sorba, Koszorubao Ugy viszem el messzi földre, Messzi földre, messzi táj ra, Kerepesi teInetőbe, Valaldnek sirhahnára.
tTaj, de huzzák a cigányok A magyari fogadóba.'! Csak ugy csattog' a begNlií., Csak ug'y pattog' a vig' nóta. Talán bizony kedve tálna
Szeretettel körülfonva Leteszem a sirhalomra ; Könnyeimmel öntözgetem, Becézgetem; ~óhajommal száritgatom, Apolgatom, ugy éltetem A magányos, bús sirhalmon .•. Hátha benne élet terem?
Jaj, de huzzák a cigányok! Kihallatszik az utcára. Megállok az ablak alatt, S ugy figyelek a nótára, Be is nézek. az ablakon. Dc hiába: nem láthatom, Hogy kinek szól az a nóta A magyari fogadóba'.
S ha a szellenl erőt merit, Feltöri a sir fedelit, Azután ugy tekint széjjel A veszélyben ... $ ha látja a siró magyart, Es átérzi tenger baját: 'l'án még egyszer lnegrázza majd A magyarok szent zászlaját. '
Jaj, de huzzák a cigányok! Mintha talán kedvük volna, Pedig nincs ott a fene se, Aki nekik parancsolna - Hagyjátok el, jó cigányok! U gy sem hallgat senki rátok, Nem .kell nóta, nem kell a dal, Trombitán Inulat a magyar.
--=--
Költemények _.:=....= - -
--==----=-----: -
- -
~-
=--
---==-.. - - - -
Visszamegyek, kedves hazám tehozzád, N ?ha lelkem tenger terhek kínozzák, NIncs az a nagy teher honfi szi, ében A melyet az el nel11 birna ' Hazafelé nlentében.
A KIVÁNDüHOLrl'.
És ha majdan odaérrk hnzH,mha Sziilőföldf'l1l szép hatá.rá.n men'állva' ~g'y h{) imát elzokoO'ok mao'a~lball( . L' l ln ta l'an 111egtör ~az ut : ~ J:'.JR 1'feghalok, - de boldogan.
Hej, be me8sze est~m tőled, szép hazáln, Idegen itt még az Eg' is én hozzám! Csábitgatott, elcsalt üle a rmnény. Azt hittem, hogy jobb lesz itt, mint Szülőföldem k ebelén. De mióta elhagytalak: drága hon! Tenger teher s még több baj volt v[dlamon ~ Most pedig a szivemen van a teher, U bo'y llleO'kinoz uo'y mefJ'O'yötör b 'e"" bb ' Azt kell· hinnmn, hogy lever. Óh miért is hagytalak el, miért is '? Boldog voltmn otthon. habár szegény iR, Lennék gazdag, de mit ér itt az élet, Ha a lényem, tenélküled Kedves hazám, nem élhet? Nincsen itten sem barátom, sem anyám, Az Isten is, hej még az sem g'ondol rám! Ha dun gondol is, csak azúrt, hogy verjen, Megátkoz, hogy utaimon Szuró tövis teremjen. 4
50
.K öltemények ------=
Pálffy István
-
- - .. _ _.<-- - ----_ - -- -----
Látod mije sincsen, Esedezünk hozzácl:
,
FOHASZ. :Nlagyarok Istene, Ez árva nemzetre Küldj egy fénylő sug árt! ~átocl, mennyit sZf>llvec1, Oh kérlek , mutasd llWg A boldogság utját! Ha erre fut , itt is , ~1a arra fut, ott is Utik-verik, dobják, Elveszik az eszé~ Bekötik a szemét {~S a bőrét nyuzzák.
Szeretett honúért, Szép .Magyarország6rt Kiontotta vérét (~8 most a J uclúsok 8s hasonló múso k Eladják jó hórért. Nincs már becsülete, Nincs Inár más egyebe, Mint a nyomoruság. Oh hatalmas Isten,
Tekints IB a földre Ez árva nemzetre S küldj egy fény Jő sugú rt ! KÓIünk él nagy égTe, Muiasd llleg múr végre A boldogság utját!
52
Pálffy István
Kblemények
Elszálltalok, máshol c1aloltatok S annál ridegebb lett itt a határ.
-
Ugy-e mostan, hogy megjött a tavasz, Szálltok vissza seregestől is? Ha lehetne, a kik rég porladnak, Elhivnátok ide még őket is? Pedig, pedig, hogyha itt maradtok, Sokkal előbb jött volna a tavasz S nel11 hallatszott volna a keblekből Vig dal helyett fájó sóhaj s panasz.
Allegória. --
U()'y~-e b , uO'y-e bt.; , mondtanl én tinéktek Kil.::l fecskéim, ked ves madúrkúim : Ne szálljatok messze idegen be, Johb pihenni itt, a haza fúin "?
Jobb pihenni, puha fészket rakni, ~Ipleg f(>szkct az (,l'pszünk alaH, Hol parill1yi, tisztún maradt szivből, Csicseregve, élles-bús dal fakad? Azt is lllonc1tam: akárhova szálltok, lesz öröm és fájdalom. Dalolhattok édes boldogságról. Bár nem értik, merengnek adalon. .:\Iert az igaz gyönyört adó nótát, .:\Iely ott fakad a szívnek hurjain : Itt értik csak, visszhangja itt támad, Az én hazám ringó határain. ~lillclenüU
80kat nlOlHltam, lninc1 elpanaszoltam Gondját, búját-baját a hazánknak. \ft'l'L azt hittem, hogyha m eghallgattok, 1Iegköti1ek magatok a szárnyat, S nem yúgytok el messze, messze, délre, De maradtok - mogorva tájon bár ...
i,
N ézzetek szét: mit hozott a tavasz! Zöldel a rét és nyilik a virág ! Napsugártól, lneleg napsugártól, Bimbót fakasztott minden szára.z ág. yidám fi lég s n1indcn élőkebel, Ürömmámorban uszik ez a táj . Tudtam ón azt, ha majd ideérünk : Ki híítlen lett, még az is visszaszáll.
Nem hányolll fel, amiért elhagytatok, :NIert minálunk az idő öszre vált. ija itt vagytok: szivuől üc1vözöllck! Elvezzetek ti is langy napsugárt. Nem hányolll fol, pedig most is tudom, Ha lnajc1 az idő ismét elborul: .Megkap a vúgy s lnegint csak elszálltok, .Szegény hazálu mogorva tájirul !
r·l
Költem"nyek
--
-
István ---::=--c=-==---- - - '-- _.... _Pálffy -=-=. ,_. __.
--
BÜU A GŐZGÉP ... Búg rt gőzgép, etetik, Pi ros szemót szedeti1\: Kalászos buztínak. .Faluból a ~zE'o'énvek: _ b Leányok ős legények :,\[inc1, mind oda járnalc
ELMULÁS.
~
GONDOLKODIK NAGyAPÓ.
1.
Mikor eljön a szombat. V é~'e van a dolognak, Este haza mennek. S a jókoclvü öregek, Leányok és legények Yülám dalra kelnele
Gondolkodik nagyapó, Fontos lehet gondja, Kifllrná az oldalát, Ha tán ki nenl mondja. Azért hát SZOl110rUan Ily sza vakra téved:
Otthon músnap d élelőtt .Az Isten SZÜle eWtt ~legjelennek szépen, 8 kérik a jó rrcl'emtőt, Hogy adjon oly jó idŐt, :.\lint üz elmult héten. I)ycnkor aztún mi is : Ed_os an'yúm, meg én is , I')zintén oda térünk _.~s a magyal' hazár1:1, A jó munkflR gazc1úl'a Boldog' ,ji)yőt kérünk.
Én Istenem, Teremtőm . De lejárt az élet!
j .I.
J
I
4mig birta az eTőm, Es pezsgett a verem, :Nlunka volt az életem, Nyugalom a bérem. Virág is volt, g;yümölcs is Az életem fáin, Tanuk rája - ha más nem Szép kis unokáim.
.Aztán m egint elmereng, 1Iesszo jár a l01ke. Felujult a mult id{)k Búja-bajn benno.
fiú
SG
.- .._.- -- ... _. ... -------_. "
Költemények
-.-.- ----=-----=------=:::._-- -
NagyanyÓl'a néz, aztán A fülébe sugja: Emlt\kszik-e anvókám Fiata]Si:1gunkra 'l B610gat a nagyanyó, (~ll1]éksz,ik még rája) Es egy kis pir kiszalad Ráncos orcájára. Azután csak annyit mond (Közhcn egyet sóhajt): Cg'yan-ugyan nagyapó No be8zéljen olyant .. NA(fYAPÓ, ]1.
Öreg ember nagyapó, .I )ül'cs a 8zakúlu, ~Icgg'yél'ült a lútja is, Nagy ielő járt rúja! Beszéde is ha1lgatag, Mikor hozzú 87óInak. 1_ Q'y I ej ú rt li Z i
iUelöu'(~l ~
ewredlil ~t..
A kiskE'rti lócún
S mosolyog'vil mereng el Az {"lrü" ~or.iúll, De ha ldnlll l'~n' levél 8 il 87,(-1 t(~pj, 11 fljt,j a, UQ'Y (:llhOl'lll 11 lelke, ~lintll
PálHy István -
.. -1
NAGYANYÓ.
III. Nagyanyó a kertben jár Kis unokájával, ' :Nlerre járnak csupa zöld, S tele van virággal. A kis fiu rátapos Egy 1ilio111 tőre, Nagyanyóra néz, aztán Azt kérdezi tőle: " Ugye-e, tedvesz nagyanyó, .chne]y, vijág nyilik, Nem hejvad el szohaszüm Ilyen majad mindig? ... " De nagyanyó n em felel, Csak nézi a földet És homályos szeméből Lepörget egy könnyet,
57
58
Költemények
: ----- - - - - ---:
~
Pálffy István
. . : :. . . =-
.~.
------::---
--
59
--:---_._-~
Nem ismer meg senki emberfin, Pedig tudják hogy itten születtem. - Ki ismerne a rongyos vándorra 't ... Jaj, Istenem! jaj, mivé is lettem! ... Jó földiek és Gyermekkori Ugyan miért Talán az fáj, A HAZATÉRT YÁ~DOR. Visszatértem a szép honi földre, Ahol bölcsőln ringatta jó anyám; Visszatértelll s maradok örökre És Illi leszek te hozzád: szép hazám! ~.jessze
jártam, távol, idegenben, Ahonnan szi veln sokszor vissza sirt; Kesergett a drág'a honi földre, Jtt keresni rá édcs balzsamirt. Sokat mentem, bujdostam, fáradtam, Szebb életet, jobb hazát keresve, Könnyelmüségem árát megadtam S most visszajöttem kétségbeesve.
\ i
.f
,l i. !
.
i(
A toronyban szépen harangoznak, ~ ekem szól a hnrang olyan szépen: lTdvözletül FI llwgtért vándornak.
II
i, [
I., I
~
r I
A faluban az utcákat járom, De n om tudom, hog'ymel'l'c holyongjak. SzüWhúzunk Hellol scm találom. A gyerekf'k mind l'l~ ám mutatnak.
Vándor vagyok, megvert az ég ura, :Mert elhagy tan1 szép magyar hazámat. HeJ' , pedio' hOD'Y' mentmn a naD'V bt.. bJ útra! De szivemben gyilkoló seb támadt. ~
Rászolgáltam, nem is panaszkodom, kerestem a magam bajcit. HanOlllmost mtIr szcntiilmcgfogac1om: N eIn hagyOln el soha ezt a hazát.
~t[ agam
I
I
i
Itt vagyok már, itt a faluvégén,
te édes anyám, vidám, jó haddok ! nem ismertek reám '? hogy vándornak láttok?
f
l
r~..~ .
:NIert: aki a hazáját elhagyja, Nmn lesz aBlluk nyugta itt e földön; ?\Iegveri az ég' ura haragja, Hogy bujdosson, szenvedjen örökkön!
GO
Költ~mények
_...._-====_:.:=. .:.:. .::..::.:...:.::..=:: ..'::-'::-_'-:'". . ::' .....
~'
--
_.
.-
_ _ _ _ o
_ _ _____
Pálffy István
_ _ _ _ _
..
_______
••
o __o
_____o
110rzsold össze az utólsó szenlÍg', Erőd van , csak bátorsáo'od leo'ven o b .., ' S bátorságot adjon az, hogy már itt Minden rongy nép fUg' a nemzeten .
A ~,NE:\1ZETŐR"-HEZ. *) Üdvözöllek, Hatal barúto1l1, ~Iegtestcsült hazaszeretet ! Szivem . lelkem im, elédbe túroI11, J el' keblemre, hadd öleljelek ! Nem kérelem én: hoo'yan foo'antattál b Es vaj' ki volt a keresztelőd 11eg:nyugtat. hogy nemcsak a határnál: Büszkén járhatsz egy nomzet előtt. ~
~
A rah nemzet végre-valahára Nyögve rázza csörgő láncait, S mohón szívja mind, mindazt magába, Mit ajakad hirdet és tanit. Szórd hát széjjel, mi lelkedből fakad, Ne törfSc1j, lUl vérzel is hele, A pusztában ncm haladsz tc magad, Yeled van il. magyarok Istene. 1Jár a honunk kellő k(5zepéhen Talpra állt a nemzet szabadon, Ne járj te se kétség é>jJelében, Te Re türd fi láncot magadon. '~ ) Sopronban, e német v:íI'Jshan, cgy';b nemlt"tiségektől is körül hástyázva, jelent mez a "Nemzetőr" (', napilap, a magyarság védelmére. Ennek heköszöntőjekor jelent m~ g ez a vers,
I
t !
tt' . ,t;: i
l l
Emeld fel a záRzlót naplementén, Olyan szép az, midőn fenn lobog! Hadd tudják m eg itt, a határ m entén, , Hogy keblünkben érző sziv dobog. Es le n e tedd, habár vihar tépje S bár sajogjon súlyától a kar, Le ne tedd, mig szerteszét a honoan Szabad urrá neIn lett alnagyar!
01
Pálffy István
Költemények
--.-
~
ÁRVA FIU.
A ~1I NÓTÁNK. B(I\Tal yan a magyar nemzet ll1e.g'Vérve, Nem cRoda. hát, ha soha sines jókrdve. Haj dallában csak sz()} t néha vig nóta, Hej d~ mennyit kesergett Inál' azóta! . l?úl'a fekszik, sirva ébl'ccT a magyar, En 11em tudom, az Isten is mit akar; N em szánja llleg ezt az úrnt nemzetet, Nem ad neki már boldogabb életet. Jönnek, Illennek, egYlllást hajtják az é\'ek, De hiúJm; csuk Imsan szól az ének ... Nem iH Rzól az vigan - bármit akarnak, Mio' a lllilO'Val'nak ;::, ideo'en t " ' >heo'üdül :-. ''OJ· •
~rva fiu egymagába', l}tött-kopott rongy ruhába', Azva-fázva, dideregve Kiállott az utcaszögre. Azért állott oda szeg~ny, Mert biztatta a szép remény, Hogyha egy-két fillért kapna, 1feleg ruhát venne rajta. Az ombel'elc arra járnak, Ugy rohannak, 11eln is látnak, Ugy sietnek el mellette, Mjntha szegény ott se lenne. Ki-kinyujtja aszott kezét, Ugy várja a jó szel'enesét. De hiúba lesi-várja, Ki arra jár, meg se látja. Csak az Isten, ki mindent lát, a szegény árvát, :MegJátta és megsajnálta S fölvitte a menyországba. ~1eg'látta
költemények
.~========
======
PáHfy tstv~n :;:.... _ ... . . :;;.=.:::-:
~- --
- - =--:-::-===--= -:.-'::'~. : -...•-, . ,'-:-:', ....
-=-= - - - -- - - -
NE BÁNTSD MEG A GY ÖN GÉ'r.
Ne ~lIKOR MEGKONGATTÁK
Mikor megkongatták. a lélek harangot, Szerte szét hordta a szélvihar a hangot. Kik az utcán jártak, mint ahogyan szoknak: Kiváncsian kérdezték: - Kire harangoznak? Közben mondogatták, dc ncm ám sóhajjal, - No, ez is leszámolt a földi bajokkal. Hadd pihenjen szegény, az élet halálunk. Aztán közönyösen: - Mindnyájan igy járunk. Én Ineg csak ballagtum szomoruan, árván, Egy-egy könnycsepp rezgett a I::lzcmempilliljún. :Mert én jól tudtam azt, kit elvitt a halál, N ekik csak ember volt : De nekem az apám. llifl~~
~
bántsd meg a gyöngét CSlulya hencegésből, Könnyehnü beszéddel, Gondolatlan tettel. Könnyü kigunyolni, Hatalmat mutatni A hatalmasoknak Tehetetlenekkel.
De a bántó szókat, Miket rája szórnak Annak a gyöngének Nehéz elviselni;' l{önnyü eltiporni, Aki talp alatt van, De kit nyom a nyomor, Nehéz fölemelni. Ne tipord a gyöngét Csunya hencegésb{5l, Mit az élet rá ró, Ugyis nehéz an nak. Könllyü éreztetni Hitvány, bántó szókat rrehetetlenekkel A hatalmasoknak.
~
I
BG
Költemények
-- ---_._-.
-:,..
-~
Pálffy Istv~n
(ji
- '_ _ o _ _ _ :::~-==-:-
~z elfáradt nép is hazafelé ballag, N eIn cseng most vig nóta, minden ember hallo'at. Valamikor pedig -- hej, de szólt az ének F Yége-hoi:lsza neln volt a nép jókedvének.
A FERTŐ YIDÉKE.
F c l keWbcn
a nap, arnnyos sugára tekint a FerW ta-vúl'a; Gy
.A közeli faluk templomának tornya Nagyablakszemével kacsingat a tóra. Felclobog a szive, mit ngy hivnak : harang, S mélabus hangjával dicséri a tavat.
.A vúndor madár is, mikor erre repül, Búnlul va tekintget feléje messziről, r\ szárcsa, a réce és dalos pacsirta, ~lind, mind felköszüntik, hol vigan, hol sirva. l~~s a tó vizének C'z,üsiRzlnü tükre
Hllllúmot hány, táBeol, ugy vigad örül ve, EI-rlcsaHog néha pgy-egy vig dallamot, ~Iintha üc1vözölné a felkelő napot. A tulsó oldalon ifju kocavadász ROZRc1ás fegyvrl'(:vel llng'y l'r-m(\l1yben vadász. Eldurrant a puska, nlC'gl'úzta a csendet, Dc a madarakban bizony.ke\'és kúrt tC'tt. Ezalatt elfáradt a nap is az égen, Véget ért a munka a tlilldér térségen. ~Iegkondu1t a faluk estéli harangja, ~resszi elhallatszik hi vogató hangja.
E!szára.~ a sz6W, alig terem fája, Tan, a.J0. Ist:n se~11 ~'Ol~dol, an}lyit raJEl.. A regI Vlg' enek lmadRagga valt már. A Fert{) vidékén szájról-szájra jáeván. ~1ikor aztán minden szépen elcsendesül Egy-két szegény lélek kibal1ag egyedül: Lesbe gu?baszt várja, de még hogyan vÚI'ja, Ha egy teveclt madár pllskájára szállna.
Vé.gre csend borul az egész láthatárra, CsIllagok rakodnak az egek boltjára S .mosolyogva nézik ezt a szép vídékot, ~lIg egy gonosz felhé5 eltakarja {íket. Aztán nem h,alJatszik semmi nesz, sem zörgéR, Csak az orszaguton egy-egy kocsizöro'és Cs.ak a kocsizörgés, az is bús, ha hal1Rz1k Nhnt a kocsis rajta, aki nlélyen alszik. ' Végre egész csöndes Fer1ővic1ék tája Csak, k?t komor. csendőr a tópartját ,járja, A?bol ~s az egyIk azon töprenkedik: 1I1 az lstencsuclát keresnek 6k most it 'I No nlég egyegy bagoly, ha huhog vao'y repdes De az is elpihen, máris fészket kere~ . ' Vagy egy szárazma~om, l?-a álmosan zijrög ... Jobb volna, ha azt IS elVInné az ördög.
Í;s
Költemények ==:-:-:-.-:-:---::; .~'--.
. Pálffy I!iiván
Ha majd én is leroskadok,
HA ELFOG A NÉMA BAN AT.
Mint leroskadt annyi más, Elnémulnak majd a dalol\: S megszakac1 a zokogás Lesz-e, aki meg6rtette Bús, panaszos clalomat? Lesz-e, aki rám borulva, Könnyet ejtve, megsirat?
Ha elfog a néma bánat, Megpengetem laHtomat, Vig hangjai messze szállnak, Csak szomoru hangot ad. Eszembe jut letiint éltem Bús, csalódott napjai, Nem csoda hát, ha ilyenkol', Csupán panaszt hallani.
Nincs már senkim a világon, Barátim is elhagytak; Azok közül, kik szerettek, Csak egyetlen-egy maradt. Ez, az egy is nem-e hagy el ? ... Oh, ha ez is elfeled: Megútkozom azt a percet, ~iely ben sziiltek engemet.
~Jagam
Mért daloltam vérző szi~vel? ~lért szenvedtem annyi kint, Ha e kebel összetörve, , Sohasem nyer balzsamirt '? En, ki mindenkit szerettelll, Ugy leszek eltemetve, Mint a Lohóc - játék végén -Kikacagva, nevetve! .. ,
jártam az óletet, Utitársam nem akadt; ~ ell1 hallgatta soha senki Bús, panaszos dalomat. Vagy ha felzokogott néha E kebelből valami, Nem volt, aki csendes szónd Eltuclta "ón' altatni 1:~1l Isten em, oly nehéz yolt,
De rúm szakadt az {det, 11ikol' lelkem hucsut intett A táyozó remt!l1 vnek ! Csak egy sugár ültett felém. r Az is olyan hal o Y<:1. n'y , Tudtam, hogy az mutat utat A telllotő kapuján.
~ ... .
..
"
.
69
70
:.. _ .,
Pálffy István
Költemények -~
--- ~-----=---- -....:....~-
AZ ÁL011, AZ ÉN VÁGYA~1. Az én vágy anl nem ragad el engem :::lzülőfGldem kicsi falujába, ,Jobb szeretek távol, idegenben, Inkább legy ek számkivetett ál'Yíl.
Oh mily édes az az álom Sorscsapásai alatt: A betegnek egészséget, Szenved6nok enyhet !ld. ryyng'odalmat a fÚTadtnak, Ehez()nek kenyeret, S a Idnek nincs hova térni, Annak is nyujt menhelyet.
.,
Ö mert otthon gúny volt az én részem, Lépten-nyomon ki~ért, mint az [u'nyék. Hégen volt lnúr. lJc hu vis~zatél'nék, Jól tudOln én: mOHt is csak ugy j [ll'nék. Idegenben nem ÖSlner meg senki, Közöny fogad, akúrmerre mcgyek. Nem l)(~céznek, igaz, de legalább N cm is gún,yolnak ki az eIuberek.
\
I
J
Oh mily édes az az álom A szen\"cd6 kebel nek : Az áryának ajakára Forró csókot lehelnek. Dédelgoti k, lwcézgetik Kit a balsors megvetett S kit cl hulál ;várva vár múr, Abba is i}nt életet. Oh mily édes az az álom, ]\ inek nincR mit remélni: 'l'ündél'földiin boldogságról ' Rrgék et hall rrg'élni. Fölröpül a végtelonhe S ug'y lá1ja á vjlúgot, A vilá~'Ilak szépségeit i\.Iit soha még nem látott .
•
71
72
=:=====-=-=:-:--- .. -
Költemények
Pálffy István
73
===-=='--------_._-
Oh mily édes az az álom, Ha a kebel, zúg, sajog: . Kit a földön letipornak, Fölemelik angyalok ... 1)e nem lehet álmoclozni, Ehes a test, enni kér: Oh azért a zord valóért De sok, de sok ennyi bér! ANYÁM_NAK.
,
Edesanyám, lelkem, mért irta ezt nékem, Hog'y már túlról jár a hatvanadik éven, Mért irta ezt nékem? Meg: hogy heteg, gyenge A teste, a lelke, Nagy idő járt rája, l)l em birja a válla Edes anyáITI kérem, Mért irta ezt nékeJn, Hogy beteg és gyenge? Mikor jön a pó sta, a levelét várom, U gy örül a lelkem, ha irás át látOln, U gy örül a lelkem! Elolvas0m mindig, Elejétől végig, A mint bele irja, A hogyan 111egirja: "Féltlek fiam, féltlek, Imádkozom érted . . ." U gy örülök annak! Most is ugy örülteITI rég várt levelének, Rég' várt levelének minden betiijének, 1-10st is ug'y örültem!
•
·•
_~ .....~.:.....~ .=._.-=:.!..;'_=_f=:;:::{o::::'lt::::em::::e::::'n::::ye:::k:--======::::; C~ak Elzt minek írta, _H ogy készül a sirja . ~~lolvastalll könnyen, .oe kijött cl könnyem. Edes anyám, kérem Mért irta azt nékeni', Hogy készül a sirja!
Pálffy István
-- - -
75
(,
l
...
CSÜGGEDÉS. ~
En is hordtam büszkén dacos fejeIn, Miként hordja ma is sok, sok ember. Nem volt 'er(), nem volt oly hatalom, 1Iely megtörte volna az én lelkem. Mosolyogva néztem a világot, Kacagtam a nyomorgó családot. Mért nem segit magán '? Hiszen tud ... Az életben van sok ferde ut ... Igy éltem én hosszu éveken át, N em ismerve gondot, sem keservet. Mig a balsors utamba nem állott S szólt: "Ember! Megállj! Nlert én vezetlek !" S követtem őt tenger vész es uton. Hadd v(~zessen - 'gondoltam - hisz tudom, :Megtörlli ? hajh! dehogy is fog engem! Járhat velem bármi vészes helyen.
( \ .1.,
S járt is. Elvezetett engem szépen Először is a Nyomor urfihoz. Aztán igy szólt: Együtt laktok ketten. Kissé rossz le8z, de ha néha kinoz, Fordulj hozzám! Kapsz más utitársat, J>: i vel máskép' járod a világot. Es adott is. A Harag, Gyülület J árták velem együtt az életet.
•
Pálffy István
16
Költemény6k
EgSik feléB fi Harag állt mellém, :Másik felől meg a Gyölölet Hát a nyomor? - A~ meg utamba állt. Nó most eredj! Hova vigyem őket '? S mikor látták, hogy ll1el~ni nem birok, J\legnyiltak körLilem ezernyi sirok S eltemették minden jó barútom, Hogy nem nlarac1t senkim e yilcJ gon! ...
SZüMüRU VIGASZ. Kis házikónk udvaráhan Elmereng a j ó anyám. De nem tudom: olvasgat-e? Vagy a halált várja tán?
.... . Régen volt az. Most már más a világ. Ürömmel van teli szivem, lelkem. ~er hát balsors! Az ördög fél tőled! En.. nem félek, mert nem árthatsz nekem. Olehw,k a vidám, jó barátok, Bim bójában szedem a virágot, ~j kam dalol, min t a kis madár Es a lelkem a tavaszban jár.
Dehogy olvas, dehogy olvas! Se halált nem várja, IvféO'is - Isten tudja miért? Könn,ytől ázik oroája.
a
Egy ideig osak elnézem, , Mig a szemeIn könnyezik, Oh, mert mélyen fáj nekem az, Ha látom, hogy öregszik!
·Oh de azért mégse jöjj én felém! .0i'e rabold el édes nlindenem! l~lhiszem, hogy nagy és hatalmas vagy, Elhiszem, hogy árthatsz én nekem. ~lal'ac1j távol! Legalább csak aclüig, 11ig Ll. lelkem boldog álmot alszik. Aztán jöhetsz! Ha majd fölébredek: Yérző sziv81n magam dobom neked!
Fáj, ha látom és ha hallom, Amint mondja: "Istenelll ! Óh ne vedd el, óh add vissza Az én kedvl's gyermekem l" Letörölöm könnyeimet S közelébe ballagok, S megtört sZivvel és lélekkel Ily szavakra fakadok:
~'" \i,j.; ~
'.~
-
t
I
I
•
I l
"Anyám, anyám, édes an;yúlll! Ne zokogjon a szavad, Ugysem lehet többé fiad, Kit a balsors elragadt!"
77
i8
Költemények
- . -=--
,-
Széttépték a gazok rólam a virágot, Puszta lett a lelkem, csak tövis van rajta. Akármerre megyek, akármerre járok, Tövistelt az utam, csupán az van rajta. Nincsen már jó barát, - hajh, de van ellenség! Amely, gonosz kézzf'l, remr'nyom tépi szét. Reményem tépi szét életenl hajnalán . Imádkozz érettem, szeretett jó anyám!
ÉDES AN YA:M!
Imádkozzál értem, drága édes anyám. Nincsen bünöm, mégis kál'hozaLha estem. Félek a jövőtől; nem tudom, mi vúr rám, Vsak éppen azt tudom, hogy megvert az Ist.en. Ecles anyám, lelkem, könyörög'jél értem! Imác1kozgassacl le, ha van bünüm, vétkem. 'ralún meghallgatja a szenvedők atyja, Talún boldoggá tesz engCln' is valaha. Imádkozzál értem, drága édosanyám, Beteg az én lelkem, gyógyir kéne rája. A szivem is vérzik; ('n nem tudom talán NIi lehet, mi lehet ami folyton bántja! Csak azt tudom, érzem, hogy össze van törv(" Minden szép reményem elszállott örökre, Nincsen fényes sugár bus éltem hajnalán ... Imádko7.zál értem, drága édes anyám! Imádkozgass értenl és könyörögj szépen, Drága édes anyám, 8znretett jó anyám! Kérjed nleg az Istent. Hátha szenvedésem Mindenhatósága lllegen;rhiti talán. 1)gyselll óhajtok mást csendes nyugalomnál, Edes pihenésnél, kopár sirhalomnál, .Mert csak ott n'yughatolll boldogan, igazán ... Imádkozz csak értem, szeretett j ó anyám!
79 -=----..=....~ ~
•
I
BO
kHltemények
=-:= =--- - - ~
Pálffy István
.
-.! . -::...=
NE VEGYEN AZ KÖNYYET
-::.:.====-=---=-~======-==--=-=--=-.....:_--=-====---===---=- -~ ----=:.
MIÉRT MONDOD . . . 't
~iért mondod, szeretRz r.ngem r
Ne vegyen az könyvet a kezébe, Ki nenl tudja Illegérteni azt., Mit a költő zokogva mond benne: Szivből törő fájdahnat, panaszt.
Ugysem hiszek nt-kf'o, Riolvasom aszemedből : .Hamis a hűséged.
Ne fusson rajt közönyösen végig, Sajnálván rá szentelíli időt, Hisz szegél!ynek lnás ju!al~~:a llgy sincs, Mintha tudJa, hogy megertJuk ot.
lVIért öle]s7. át két karodda.l '? Ugysom hasznúl nékem HalJonl szived (lohogúRút: Másért dobog régen.
:Nlennyi panasz, mennyi nehéz bánat, ~Iennyi sóhaj, lnennyi fájdalom! .. Mennyi könnycsepp elfér egy-egy konyv heIl, Egy-egy könyvben, egy-egy oldalon!
Mért osókolgatRz Rzüntelenül 't UgyRem hiszek n{d\:f'd, 1tlegÁrezem aJakad ról : :Más is cRókol tr-ged.
És nincs, aki ehnerengjen rajta, Megértvén a néma sorokat. Tafán éppen most zokog a költő. S mi akkor is csak kacagunk raJt'.
, ,
Pálffy jstv~n
Köitemények -
• -- -
' •.....:...: - --. ::... -":::--=-,"". . ' ':: - -
- - ".-==---,:=-
-
A 1\11 SZERELM ÜNK. Valami ugy fáj, ha látlak, LelkeIn elfogja a bánat, -4-jkamon elnémul a hang Es szememben könyesepp fakad. Ha ilyenkor nem látnának: Zokogva is siratnálak, Pedig nagyon szeretlek! Valami ugy fáj, ha nézlek, Fáj, ha táncot jÚl'ok véled, Fáj, ha reám tekint szemed, Ha kezed kezembe teszed. É}get a kin, a sejtelem, A tudat, hogy szere~sz engem. Pedio' ón is szeretlek! '-' Annyira fúj ez az élet, ~likor Rzúba hoznak vélNI. Pedig sokat rebesgetik, Néha tőlem iR kénlPzik: Szeretlek-e, vagy csak mondják? Eltagadoll1, hogy ne tuc1.iúk. Pedig nag.)' on szeretlek! Valmni ugy fáj, egyre fúj, Jobban nlinclen fú.iclalomná,1. Kin ez az élet én nekem, Pedig teérted szenveuem. ::\Iert tudom. hogy a szerelmünk Alom, melyből felébredünk. Pedig nagyon szeretlek l
A TAVASZRÖL. Máskor is jött tavasz BimbófakadftRsal, Mele~ napsugárral, MadaI' dalolással. Valahányszor eljött, Vidám volt a kedvem r.J:(üviIÉlgi nóta, ) Alombeli ének Fakadott fel bennem. Most is jött a tavasz Bimhófakaclással, Meleg napsugárral, ~1adár dalolással. De lnostani jötte Elfogja a lelkem. Régi, régi ének, Sötét, borus képek Keletkeznek bennem.
~ ..
... '
o:
«
Költemények =====--=--"'~-=_.
-_ ...
Pálffy István
85
BESZÉLNI SZERETNÉK BeRzélni szeretnék lllondhatlan beszédet, N"('lll tudom: miről, mit, - csak valami szépet, 1\.Iit a lélek ércz s a mit a sziv fakaszt l~s amely hirdotne lehetetlen tavaszt; :\Jelyre nem szólhüÜ1ÚI, csak egyetlen szóval, A mely szó fölérne núnclen földi jóval, II gy szeretnék tudni olyan szép beszédet, N em tudOlll : miről, mit, - cRak valami szúpot.
HA TUDNAD ... Ha tudnád, hog'Y' milven szeo>ény vao'vok ... d e Ot!, Szep szerelm em, lelkem, angyalom, Ha tudnád, hogy az én {jrökségem Nem volt egyébb, csak egy sirhalolll. Ha tudnád, hogy nineR eg,Yebelll llolü'll1, GoncWan, bajban ll1og()szült anyám ... Tlldom, nem merenQ.'nél Roha soha " Ilyen Hzeg't\ny lantos" dallamán. ~
Szólni is sZl?retnék lohctf'tlon hangon, Se esengve, st' hong'va, mit sonki se halljon, Csak ug,r ném (lll , cS()l1cllwl1, még' cRak IWlll is !i·mgva, Hogy: mit 11 RZ]V dohog, profán fiU ne tudja. Te hallanúd rsa k mo!!,' é's elhinnl\d nékem, Aztún plmort'ngl1l'l [l7,on n beRZ(~den, Mel;vböl összeforrna kM sziv, mog két 1{'lek; Ug.'{ szeretnék tudni olyan szép beszédet. Tanits meg bl?R7,élni olyan szépen, pn!Selll, Szépsp.ges ang'yalom, édes szivem, lelkem; 1\e hang'os beszódclel, a mint eddig tettük, De némán, e.=;öndORPl1, mit eRa1\: ketten értünk: Egy sZE'mpillantáRsal, mely telE' van vágygyal, Forró szerelemmel, édes boldogsággal, HitvE'si hüséggel, amely csókba fulva, Pecsétet lE'hel a mi boldogságunkra.
Ue, ha tudnád, gyöilgyhal'matos éjjel Hány ezerszer gondolok reád, Ha hallanád hús, pannRZOB ajkam Hozzád Bzúllú, vágyó sóhajút ; Ha érezn6d, ahogy én (~rozem, Ezt a hozzád szúlló éneket, Tudom, hogy sohase volna neked Egy nyugalmas, rsöndes éjjeled.
.~
86
v'o A- .
HIÁBA Hiába hagyUlI el, Hiába vagy távol, Azért az én szivem T{ílcd el nom pártol.
Igy volt édes: Bál volt és a cigúny ,játszott, 1 _ ki ott volt, vigan táncolt. E.n is kegyed elé léptenl Es egy keringőre kértem. ~{egyecl nyujtotta a karjM, En vezettmn a termen át, AztúIl, miként járták mások, Mi is lejtettük a táncot Igy volt édes: J,gen, a cigúny csak iátt:lzott Es mi lojtettük a táncot. Atkaroliam szép derekát S ugy vezettem a termen át. Aztú,ll, miko!' jónak véltem, Kebléről egy rózsút kértem, Kegyed i~'y szólt: .Kellaz másnak" Erre vége lett a táncnak. ~gy
volt, édes:
En vezettem a helyére S csókot nyomtam szép kl'zére_ Aztán köszöntem a táncot, Kegyed mosolyogni lútszott. ~gen, emlékszem még arra. En kimentem az udvarra Es ahol senki som látott, Megsirattam azt a táncot.
87
Pálffy István ------------------ --- ----- - - - - - - ' - - -
Kültemények
Hi[lba csaltúl meg, Hiába v[lgysz tova, Azért az én sziveIn N em feled el soha.
! ,I
Csak az fáj én nekem, Hogy az lett hütelrn, Hogy az hagyott el, kit Jmádtam szüntelen. Imádtam hangodat, NyoIllodat, lrpil'dl't, .-s\.ngyaJi j ár[lI:lod , Artatlan lelkedet.
S hiába imádtam Egyetlen életem, Sohasem esett meg A Hzivcfl Rzivemen.
De hogyha igy van
18,
VigaRztal a tudat, Lesz id{), mikor majd Szived vis§zasirat.
8S
Költemények
Pálffy István
De ha tovább is gyötör a bánat És nyugalmam nem lesz múr soha ' l;la tovább is vágyódOlll utánad Es nem térek, hol te vagy, oda; IJa tovább is keservvel és jajjal Es nélküled kell majd élnem itt: Megátkozom - habár kárhozattal, Boldogságunk első perceit.
VIDÁM VOLTA~1
Vidám
voltam, mikor még szeretve, Vüntsztottmn út 8ZÚZ éjszakát. Elfeledt8111 bút, bajt és keservet, Nzilnj kedvem nem ismert határt. --~{idám voltam, mikor hohéllllllÓdrH. lJ6vajkodva esattop:tam II dalt, Azt sem tudtam, miről szól a nóta, Csak élvAztenl forró csókokat.
Bús vagyok most. Némán, clmerongve J).agaclom meg [l trI i pohúrt. Es Rzerrtnl'll1, hog';yh[l kORerg'no, f-lirna vc 1rm [lZ og'6Rz világ! Bús vagyok most. D0. én nem esodálom, Hahúr sin a z('ngom iR da1om: Eszemhen jársz, mint ogy elmult álom, Hiitlenn{' y úH lelkem, ang;vaIom.
Oh, ha eg'yszt-!J' uj 1'a láthatnálak, Hütlenn(' vúlt Inlkcm, 9,',y()nyöl'(jm; ()JI, ha v('i!,Te Iw'g'Rziimw II !)únat ER NZÍvemlwll "tlll(' lJ)Ú~' iiriim:
Oh ha Og',VHZ('I' r( ~ lkiiH~i)nthütnélek, Szilaj k('dt~ly ('S kijnnyolmii lót: Elfelc'dn{'l11, hogy ny kin [IZ ólet, Amily 7.;ol'dnnk lllOSÜ11l {~rzcm én.
r ,
! l ~ , I
l
II
I
89
90
Költemények -:.
...
- . .-_ __- - -----o .__ ___
...
-
.~
Pálffy István
--_._-- ~ ---
0
_
_
SZERETTEM ÉN IS Szerettem én hi, mint mús legény, Túma<1t lelkemben holdog remény, S hog'y szcrelnwm tiszta 8ZÜZ vala: Tanti Lrá a holdas éjszaka.
ZOKOGV~c\.
Egy kis házhoz el-eljárok, Ablakánál meg-me-gállok Hallgatni. Betették a kis ablakot, Méo'is hallom ' b hoo'y z'okoo' ott '"' b Valaki.
Késő este, holdas éjszakún Kopogtaitum kicsi ablakán, Kinyillott az s csattogott a csók ... Oh, mily forró, oh, mily édes volt!
Anyja karján egy kis gyernlek S mindkettőnek könnye pereg Titokba'; .Meo'zijrQ'oteJn az ablakot , b Aztán én ' is elballagok Zokogva ...
~lil1(len mulatságon ott valánk, ~li jártuk a táncnak legjavát,
Kis kacsóit hogyha érezém: Azt hittem, hogy félvilúg cnyénl.
~~
Dc jöttek és mentek a napok, én egyszer arra virradok : Bzerehnünknek örökre vége S nem maradt más, csak az emléke.
~·lig
-
9\
i.
I
Pálffy István Költemények
VIGAD, AKI VIGAD.
CSÜGGETEGEN. Csü()"()'eteo'en bo l::' , Hallgatagon, A szívemet Altatgatom ; Csit it gilt o III Lúo'vnn , híven: Aludj, aludj Vérző szivem! ~J
Aludj, álmodj Boldog álmot, Szerelmet és Boldogságoi. Mig álOlnban Tuclod magad, )J en1 érez el Fájdalmakat.
Vigad, aki vigad,' Sir az, aki ~:lirat. Csak én nem vigadok, Csak én nen1 siratole Olyan vag'yok, mint a ~or(l, halotti kripta Bs lwnne a halott: Se élek, se halok. Szeret, aki szeret: Remél, kinek lehet. Csak én nem szer0tek, Csak én nelll remélek. Olyan vag',Yok, mint a Korhadozó fej fa, ~Ielyet a szél ledönt S hever a - sir előtt.
93
94
:koltem~nyek
-=-=====
Plilffy István
NE11 ÉLTEM ~JN ... Nem éltenl én eddig, Tán eztán SeIn élek. De még azt sem tudom: Van-e bennem lélek. N em élek, cRak vagyok, :Nlint az élőhalott, 1Iint az alvajáró, :Mint az ébrenalvó. Eltöprengek néha, Kinos életemben: A megváltó halál :MÉ'rt is neIn jő értem? Azt feleli rája V érző szivem tája ; U gyan minek kérdem, :Meghaltam már régen!
95
========,-=-:---=--~'"'--.::..:-='-=:,=:' :-~:""::"--=
TENGEREN. Tengeren a haj6t, Ha viharok verók, Nem marad belőle, Csak egy roncs, tül'll1elék. Életem ü'ngerén Engem is vihar ért; Azért nincs belőlem Csak egy roncs, törmelék.
Pálffy tstv~n
N}1jM ILYEN Ah ÉLE'r.
Nem
ilyen az élet, Nlint a hogy én élek, Ahol a sziv vérzik És beteg a lélek.
Nem ilyen az élet, l;loI a sajg'ó kebelt, Osszema reango lj á k, Istentelen kezek.
:MIÉRT Mért hal me.g az embPT, Ha már sziiletett '? ~1iért, hogy nem élhd Ürök életet? Azért, nlert földből lott S mit a föld a(lott: Visszaköveteli , Az áldozatot.
97
Koltemények
Pálffy István
------------------'---=---- -
---.
SZEHETTEJ\1 ÉN SZ0rf'ttem én, mint a föld a napot, ~fint az ójjel a 1'6nyr8 C'Rillngot. ~8 akit szerettem, ugy elhagyott. ~lint az órB, percet, pillanatot.
En szerettcm, () elhagyott. Balga! \rajjon mit is szerethette111 rajta? Hisz lllég hli Re volt!
AZ EMBEH. Bünben fogamzott az ember, Sorsa tehát bünhődés, Kegyelmet nyer, miclőn meghal, 1\1e1't megszün il szen vec1('H
10u
Koltemények
--
A VILÁG ..
A TUDÓST
~ tudóst bolondnak tartják Es a bolond az bolond. Közönséges agyhan pedig Nem termett lnég nagy dolog. ~ár most, ha e feltétel áll, (Es hogy áll: az bizonyos) Kérdés, hogy a három közül Melyik akkor az okos?
A világ egy komédia, Mi bohócok vagyunk, B'clvonás kezdet az élet; Vége, ha meghalunk. Játék közben egyik vidám, Másik sir és jajgat. Játék után? A közönség Valamenn'yin kacag. "
101
Pálffy Istv.in
- ...:::---- ----=;=-...= - - - _ . _ -
~.
__ ._- . . -.--
Költemények
102
-
-- .-o.. . . .
=--
Pá.lffy István
,
- , '
A NÉP.
AKI HAZUG ...
A nép
mindig kenyeret kér. Es mert éhes: nem csoda, Adjál csak neki kalácsot, Kellyeret nem kér soha.
.:\ki hazug, azt lnegvetik Es gúnynevet adnak rú, Aki igaz: lnegfeszitik, Mint a Krisztust llajclanán.
l Io,gy ha kalá<:sot adHz neki, ~lcglátod, hog',)' hwm.1, VÚl', t) ha mÚl' mindened oducUad, ~lóg ukkol' i~ kiabúl.
Melyik ut hát az egycnes, Ha c()'viket meo'vctik ~l o' A mtu;ikat, mint a Krü;zlust :Még mu is megfeszitik '?
103
lO!
Költemények
Pálffy Ist ván
HA BErrEG AZ EMBER ...
105
AZ AL8ZENTESIZEDŐ.
Ha
beteg' az ember teste, ;\ündcll t reá áldoz. Fi..irdc, doktor és orvossúg Sokszor gyógyulást hoz.
Hogy hiszi az Istent, hogy hi3zi a Krisztust! ... Térden állva csúszik az oltár elé. De mikoJ' az Isten - bármilyen közel van Ha megjelenik is, de nem a tenlplomban: Omnagábaszállva 11eln fordul felé.
De mikor a lélek bdeg S b{tr cl szellem halott, Hányszor snjnálunk meghozni Errv kis áldozatot! '-'"
Hogy hiszi a vallást, örök szeretetet, Imát lnormol, mintha jól eSIle neki. 1)e menjen csak hozzá rongyos öltözetben, S kérje csak valaki az Isten nevében, Nézzétek: gúnyosan hogy' kineveti!
l,
I
I
'
.
..• ,
~
I
o,l
106
Költemények
j
107
Pálffy , István
II
'1 íJ.
,I i li
UTON.
i
A SZEGÉNY.
, l
,\
H'a egy kicsit még hiclt\gebh lenne, ~Iost az utas hizonoy megdermedneo o ' fao'y Dér , hú , JO ú::o, akármorre nézek , Te~tclll reszket és zsibbadúst úrzek.
Ha a kebeleclben Szerető sziv dobog, Ijabár koldus vagy Aldhatocl a sorod.
Amott, IneRszi, vagdalják a fákat, UOllclolkodom: ugyan mit csinálnak'? ' Szegény ördög! ~1it esin[tlllának hát '? Kolclusbotot, meg sirhalom fejfát.
~Iert nem az a SZf'gl\l1y, Ki uo'y ::, kér kenycrct t' Hanem az a koldus, Kiben nincl:l szeretet.
~
1 r
I
IS,
I
\
.'
108
Költemények
-~-~--=-====-:-.~---:.-'-::-=====:=:=:::-"'==--=-'=--:-
==,' .----,-
.. AKOTOROK. ,~
,~
Meggörnyedve állnak az ut mellett, Aszott testi.ikről lecsüng a ruha, Fáradt tagok kal zuzzák a követ S rájuk tapad az ol'szágut pora. Az arcuk ég a lázas munkában S szipoI'kázva hull szét a töeött k6. Elsenyvednek. Talún múr maholnap Eltakarja öket a temető. Komlik jönnek; köztlik uri hintók .. S amint mellettük egy-egy elrobog, Ránéz az egyik bágyadt szemével, yIoRt érzi csak, hogy nehéz a dolog. Társaira visszapislantva szól: ., No ' O uo'v-e hoo'y inO'yené1ők ezek!" t .S kalapácsát feje fölé tartva Olyant suhint, hogy a föld Ül remeg. ~
~l
-
Pálffy István
"-----_.
1(19 ~--=-- _:-_--
ALKONYTÁJBAN. Alkonyodik. Künn a mezőn Elcsendesül a ' dal, ének, Elfáradtak a Inunkások, Pihenőre hazatérnek. Csak egy öreg marad ott künn, - Ritkán szokott járni haza. Nehéz neki a gyaloglás, Megtörte a kapa, kasza. Eszébe jut: enni kéne . . Kotorász a tarisznyában. .Ij}gy kis kenyér van még benne, Ep elég lesz vacsorára .. • ·Az uraság fényes hintón Nagy sebesen arra robog. Az öreg csak tovább eszik, Közbe-közbe halkan mormog: "Bizonyosan avasuthoz Vendégekért hajtatnak ki. Meg'int neIn alhatik az ur, Szegény, szegény, hogy·birjaki?,."
110 ~----
Pálffy lstván
Költemények
=---=-------:-=.:_:::::_-- - _ -::- - --
--=-----
--------=--~_:.:.:::::..- .~------------~-
:: .--!..:::_- - - - - - - -- -~-
- - - - ---
111 -----------'-'''----
Ha este van, hazamennek Pihenőre a faluba. Szeretettel várják őket Már ottkint akiskapuha'. És ottbent a kis szobában. Az asztalhoz telepiilnek S imádkoznak: " Uram Isten, Add meg a mi kenyerünket .
SZEGÉNY EMBEREK.
Föl sem pirkadt még a hajnal, Hire sincs 111ég a reggelnek. A faluban talpon vannak S ki, a l118zőre f:;jetnek. lvlire a nap mutogatja Sugarait a határnak, Akkorra 111f!,r a munkába' Egytől-egyig mind olfára~. S ha jön a dél: megpihennelL Reájuk tiiz a forró nap EbédelnE'lc SZE'gény ebéd! Uri kutya kiilömhet kap. De ha elfogyott az ehéd, Szépen tovább folya D,lunka; :NIelegjük lesz. A verejték Kigyöngyözik homlokukra. Kérges kézzelletörölik Arcukról averejtéket. Nlegszokták már. Föl se veszik, Ki ne111 izzad, nem élhet meg.
"
112 -=="--'--'-~'-==
---
költemények ~~-----
----------------_. -- .. -- --.-
Pálffy István -_ ...::.:...._--- - - - --.- ---
--..: -
- _..
Üstökölilnek keresztelte Szerény tehetségemet, De mi haszna! ha könyvemből l\1ég - harapni se le het . . . ,Jól van könyvenl, 808(' busulj! Vigasztaljon" a tndat, N pm adtam én hazl1Q,'sáoTa , A te szerény hangodat. Jg''y lf'galább nyugalommal Bevárhatjuk a telet, Ugyis nagyon drúga a SZ(\ll, Befüttök majd tf' veled. ~
Dal a "GYÖNGE EMBEREK"-rő1. *)
Megrimellek, könyvmll - ime :Már zengem a hangokat: Hallhatatlan légy, mint hittem, ~1ikor megalkottalak. Es ha ehnulsz, mint egyéb könyv, ~z a vers majd megmarad Es hirdeti - addig-meddig Halha ta tlanságoda t.
u gy van:
hittem! de mint mindig, Most is megcsalt a rr.móny, Hiába volt reklám, hirnév Nenl kelt ol a zöngemény. Prém ,József is hiába irt Szép "Előszó"-t beléje, :Nlindenki csak üm-mögött rá, De nem kapott feléje. Pedigirták a lapok is, Hogy igy, meg ugy, megjárja Sőt akadt oly vakmerő is (Tán nem értett hozzája) : ~~~.-
Első könyvem 1905. évben, melyet legtöbbre becsültek, mégis legkevesebb fogyott el belőle,
i13
Költemények:
114
1IÉHT RAG YOU A K AP ..
J\.l Úl't
Pálffy Istv~n
116 -----
BUCSUZIK A MADÁR
l'ao'vog' a nap az rL'gen, Ov \Ha rá nézni nem lp,het? ~Iért ragyog rám két Bzép sZl'lllccl, Ha a 8zived nem S;t;el'et '? Hiteo'et is, csalogat if:!, Hej,Ode tudom, hiába t , :'\lúsna,k l'ügyog', nem ennek em, Dogúl' sZ8nwd világa!
Bucsuzik a vándormadár, ..Nem várja Illeg a telet. En is mennék, elbucsllznók, Hej, de nekem nem lehet! KÖnJlyes szenullel tekintg'(-~iek A távozó lnadárra, Sirva nézem, de hiába, Nem Rzállhatok: utálla.
F0.1hŐ,
Vigy el, vigy el, vándormadár, N e hagyj itten en,g'pmet! Zord már nekem ez a Yldl'k, Itt maradnom nem lehet. Látod, én is -árva yag,Yok, Senkim sincs itt a tújon, Vigy el, vür"lr1 el músviUto'ra . Hogya szi\rem 11(' fájjon.
felhG, sötét felhő Takarjad el a napot! Boruljon he a világ is, Hej, ba nekem nem rag;yog'! Takarjad el tc is babúm Csalfa, hog[tr szomedet, . Ho~.!,'.\r ne tudja csalogatm Az -én szegén;y szi V ('lllet !
....
t
<.. ..
~,
Pálffy István
117
=======-----=.,.,... :---
PAN ASZrf TESZEK .. Panaszt teszek az Isteunrk, Parancsoljon a szivemnek, Mert az olyan cudar kemény, Nem bir vele ilyen szegóny, Gyenge legény. Se éjjelem, se nappalom, Láncra verni mégse tudom. Ha pt'dig megfenyegetem, Pártját fogja a szerelem, A szerelem.
RÁTARTÓS A KORCSNIÁROS UR Rátartós a korcsmáros UI' A házatájára, Azt beszéli fünek-fának Sokat adnak rája. ' l!ea. l~edig aházafúja N em dráo'a J h , · t IS olvan .rM 111 az a szép szikraszemi:i. Angyalszivü lánj7 a. ' Hej, ha tudná a miniszter Hogy az a lány dráO'a ' Kikiildené a fŐbirót ~ , Adót vetni rája. Hét vármegyét a szemére ' Százat egy csókjára, Még se lenne megaclózva Az igazi ára.
II
Köl.temények
_1 _ _ _ _ _ _ _ _
.. .
Pálffy István
...
VIDÁM NÓTA MELLETT. HEHVADÓBAN
l-I ervad6lJan
az én szivem virága, Kis ang'yulOln mért nelH gondolsz reája, ~lincl hiába becézgctem, úpolom, Elhervad az, nemsokára, jól tudom.
~
(
'. l '.. .
,.
,~
.~~.
De szeretném cl, sziveuwt kivenni, Ablakodba virág gyanánt kitenni, Ha meo'látnád hel'vac1úsút sze o'énynek Talán, talún elhinn{)d, hogy szeretlek. ~
~,
Vidám nótát huz a cigány, Mégis búsan hallgatom. l (Yy cltudok kesereO'ni o Azon a vig dallamon. Mert a nóta szilaj hangja Belecsap a szivem be S addi t"'Io'-addi h0° tél)] , mur)'ta' 111 ::>0 ' köny fakad szemembe. "
l r
!
iI
j,
Vi~lám
nótát huz a cigány Es egy kis kis lány énekel, Nlind a kettő vidáman sr,ól, Nlégis ugy fáj énnekem! S mig a cigány szilaj kedvvel Vig nótákat hegedül: Ráborulok az asztalra, Ugy zokogok egyediil
119
120
~öltemények_..
Pálffy István
--
- =--=-=:-==:---;-- - ...
.
VALAHOL . . .
GAZDA URAM ...
Valahol eg-y helyen temettek, Temetl'!;l'ől kaptam levelet. Azt il'ják, hogy Bzép volt . A sok vir{\O' '" koszol'u , Szegény flziyem ja,j dc szolllorn!
Gazda uram nézze el azt nékem, Hogy a házút nem láttam a h(:ten, Háln nézett a korrsmárosné lánya, RahM ej tett csillag-szeme lúngja. Uazda Ul'am csak még una kén'lIl, Adja ki az egész évi bérom, Adja ki az utolBó krajcárig, Hadd l1lulatok szivemszakadtáig.
Szomoru hirt irtak hazámból, UtolBó hir volt ez babáml'ól. Jaj, minek is írták Ezt a hirt lllPi!: énnékem, De elvitte minden reményem!
fi..~ ~
I
l
121
122
}\ölte';T).ények _ :~
._
- _ :.:-
Pollfy ~t~ón
-= __
A IIEC<Enf:\f
KETTEN ÜLTÜNK ..
A
hegel1iim panaszt emelt nálam, YidÚI\1 n<Ítút rL-gcn muzsikúltam . l;Iejh, lle miko!'nHljt! megiiI a búnat, En Is tell<' lIl, hogyan Jllllz;.;ikúljak ...
:\e p,tllaszolj, szil'om nltatúja, Tebelűled :;zúl még villúm Húla, !Je tl Jlli ali én lelkemben túmHdt. :\elll mú,; HZ , mint örökös búbúnut:
Ketten ültünk Illugasban, Csak mi ketten , senki más: Ajkam ajakadra tapadt, S elhangzott a cuppanás. Erre, édes, szeúlérmesell ~Jesütötted szép szemed, ~ll megfogtam kis kezedet, Ereztem , llOgy megl'nmeg. l~'elforrott
vad, ifju vérem :;ZÍvem dobogott. ~ hogy keblemre üleltelek, Valami úgy elfogott . ..
Es
II
Amint ott ültünk kettecskén, Csókra csók jött azután, Te is egyet, én is egyet, Arltuk-vettiik f'zaporán. Egyszerre esak m r.gije(lvf' l{ escrvcRen zokog túl : - .Jaj Istenem, mi leR7. most, ha A mamllskll itt talál!'t
123
124
Költemények
j
•
Pálfly Istvin
.-
Ne félj éde~, - bizfattalak Ha ('~ak ketten ís vagyuuk, Nem t udja azt meg a mama, Nem is lesz nekünk bajunk.
De meg hogyha megtuuná is A mam,t vagy búrki 1l1ÚS, Hiszen neki j~ jól esett Az az első cuppanús , ..
SZERETLEK . . '. '
Szeretlek anQ.'valolll
" -:
•
Szilaj szel1V<1<Íéllycl, Sóvárgó lolkemnek Lúngoló h(\ ~é v cl: Liliom termeted, Ragyogó sZ(J]l szemed , Rúzsás arcod pi r jút, Pici szi n d titk át, Szeretem, szeretem! Szeretl ek angyalom, IlllAdom Iplketlf\t, I múdom azt a kis Attatla n lelkp
,.
~,
(
,
!,
"
t
T;litem,
l'f'Jl1 {' n ,YR{'g't>Il1,
EletpIll, hal ú lom, l\.l'iRztu soll1, mcgvúltúm, Szeretlek, szeretlek!
j
,1 •
,
r~
Ha sajog a lelkem A tenger sulyaiatt, Ha vérzik a szivem Nehéz bánat alatt, Csak reád gondolok, Felőle d
álmodom
128
- ---
Költemény~__._"
--
LESZ. Ár.! fdA.W ÉN NEKI!jM . , .
Lesz ám majd ón lwkem szél? kis feleségem, Aki szel'C'tettel gondot visel rum, Aztán ha fl. mu'nka pihenni engC'di, FplcRenc1 iil a nóta dalos ajakúIl. 1Iiko1' jön az este, kéz a kézbe fOl~\'~ 1.~g;ymÍls{'Tt d?hogYÚ!1 sz?relnws ~ZI.\'Ul~k : . O majd en ram telunt, en, meg ora n()z~!" Aztún múst se teszünk, ll1mt csak nevotunk, .Kacaguuk a multon, meg a HzenY('dé~pn, _ A mult, a szenvedés csak engom Illet Hiszen (í alig, hogy a világba !(·pett. Egypúr nótát ch,!.olt, azt~m enyl\~n lett. Asszonv lett belok, az nn fdesrgem, Hoo'v 1co'édcsitsr neh('z naI)jaim - _ M.J I1 'M Kéz a k('zhe (m'tvR, szem a szenll'O Iwz\'e , U oJ (J'V kaca O'lUlk a lét hohóstL!l:am, '-' ~
Eszünkhe se jut majd szomorunak lenni, Mert sok dolgot ad ám a házas det! Folyton ölelkezni, folyton ('s6kol()z~1i, EO'Yll1úsrM úlmodni - ez lesz a:>: elet; Üg:y-e édes súyem szerelmes angyalom, °is igy gondolod el az életet,?11ajd meglátod, de jó! ha ~ol~log az eml)('1', Te is nekem élsz maJd s on IS csak noked,
Te
FINITA LA COMEDIK
V égél'o
ér a vad, bohém élet Egy pár óra, aztán jó'jszakát! 4 vad folyó szük model'be mélyed Ne,m ,cs~p már ki, ne féltsd a liatú;'t, SZIlaJ verem, ha VOl' is fel habot Nem a .régi huIlúm háboroo' ' LrosCIH1,esiil, ha megér:>:i ka~:od, S hit mmt a nap SZE'!lwd r[lmosolyg_ Pr:dig oh mily vadul rohant tm'a Hun~'ta.' vE'rte, csap
:, A merre Jurt, tun mind on Idll'tlt r~()csende~iilt ,S~~n ~lJ'úr" sem 'a t~;'n~z lolem ('salja 10 tobbe a VIhart, V,ig czimh,orák társasága gyakran PIllanatnYI élvezetre vont, Nem gondolva lllulttal és jövíívol Csupán csak a jelent láttain ott, ' Harsog?~t az ének, a vÍc][Ull dal, T~nu raja it sok éjszaka, ~11g' ogys:>:el'csak valóra éhrcdlC'llI Es a való a legszebb maga .. 9
--
--'---~---
Pálffy istv~n === ~
Kuo'v It "ilúo' de kicsi volt nekem, ~IJ o, l K él);/,eleiCll1 nem réd meg )enne, t'z,tlJadOll szúllt láthatatlan (újon, :\ em szúllhlü múl', me!'t le van verve, L~ gy szer~tné!c ~I vOl~ulni féh'e. Hemetekent dl1l, mmt halott, Hol nem réme hozzitlll önz,) érdek, El fc led ném. hogy élő vagyok. Eo,\, féllysuo'Úr yi!(q,ót ('sak, felém, ,•." ...;:>, ' l(üzeledik napl'ul-napl'
\likol'
111e 0 'le,.;z,
mil'tíJ úlmo(lo];',
~ mikor 17\.)[(c
, ,-ag'vok lllost S;/,Cl'C' l !l1PS l~ L';n _,omeo, 8s sZ(,'!';'IJlll'1ll a s;/,/;P Julia, \kik ('0'\ mÚf;l annyiJ'fl. HZl'!'l'tt('k. '(;n ma ,711 m is dl"l't:;'Jl1 (Hla.. X" is ';c'djon l'n ell"lwm s"nki, lJazlI!!; SZ1I1',t minek Ilwnnydiiriip; '! Hiszl'1l mÍlHlen mulandr., ,,<,szenelő, l'~llpún (''':ük a szol'elem örök,
Oh gyerc hút nyug()dalm~R l'let! l}ycl'l' feI0111, hadd ÖSlllcl'Jelek. l'~r1;:ezésed
oly nehezen ,'ilrom, l,'úJ'adt \'ügyok r; a lelkcm beteg. L'ihen0Rl'e "ágyik nÚllden tagom, l\!cg:,.;zellvcd(em a világ zaját, lla~Ld keljen feL az igazi napom. Bohr'lll élC'í: bon ZSIU', j()'jfl7.a];:llt!
-
- -_._--
1M -====.
-~
Az lesz majd az úIet, mikor nek em Lesz kis cs öndes, nYll"odt otthonom L'lf' I l . '" , .l'.. e ec e})l a vig nimborúkat, Hogy voltak-e '? - még azt sc tudom. Vig cimbora lesz II feleséo'em '" , Hol dalolgat, hol meg muzsikAI, S JlOg'~' hang osahb legyen alakúsunk: Egy kiS hőgg'őt Ü! szc!'ziink talán . . . .
132
Pálffy István
Költemények
1~ 3
"
':-'" - ;...... . .. _ -'
~'lit eddig daloltam, fájó nóták azok, Csak panasz azoknak minden beti:ije, A lantom most is az, de más it nótúja, ~Iás a hang is, ami fakad bel{)le Eddig panasz hangon hal'sogott az ének, Most pedig boldogság árad szút rúla, Ha igy folyik tovább, - én édes Istenem! De szép iR lesz majd a legszebbik nMa!
LEZAROfi'J A MULTAT . . . Lezúrom [\. multat, fútyolt vonok rúja: A feledés éde;;, de bús fátyolát. A mit ültlalol1am, magamnak daloltam : A szivem zengte el panaszos dalát. :Mondva csinált hangok nem fakadtak bennem, Tanu legyen rája si v:'\!, f lntem. llúbol'g<'l IPlkrlllnck fe l-f'f' l sÍi'() jajja Több ('I1\:];:('t, tudom , nE'Ul dalol nekem.
Csöndes megnY\lgvással temetem a multat, A mit elszenvedtem : feledve legyen! Felemelt homlokkal nézek a jiivőbe S lelkemmel merengek két csillag szemen. Nagyon szép az ének, mikor Illi alkotjuk, Dc legszebb akkor, ha szivből fakad, Legeslegszebb pedig az az ének lesz majd, Mikor maJd t'gymásra tapad két ajak,
a
Te iósúgos Isten, nki ann;)'i ('S3pÍlQt A vállaml'tl mf>l'tól: úlr1o!1l nagy ncy('rl ! Meg,iúl'atta
Kedves kis feleség, aki szeretettel Meg-megeirógatja lázas hOll1lokom, Vigasztaló szóval, cseveg{; beszéddel ~laltatja, ba lesz néha bánatom. Edes lesz II búnat, ha kcttönkért fakad, S könnyebben viselem az élet terhét, Aztím ha dalolni mégis kedvem támad, A fiam zengi el - apja énekét.
Bán;YRZ()l' zugOIÚ(1tíUll fl tercmt{,,:; cllpl1, Alig volt ogy1ltlenegy n.Yllgodt napom, Ha egyszer ki;l'ül vrtt az ()l'iilll, boldogság: Nzúzszor vett körül a nt'ma fújdalolll, Fnljajdl1lt!l111 fújón: 1I1it ér Mt az élet, !-la üdik kiizrl()lcm az él()t Illflg'a '? De, hogy valamikor ilyen boldog leszek: Ezt az egyet nem fn, nem hittem su ha.
Össze teszem kezem buzgó imádságra S imádkozom hozzád édes Istenem! Ho"'" a holdon'sán'om', amit mOClt remélek , Valósúgra válljon - oh add meg nekelll ! ij:iszen tudod, Atyám, idegenben jártam, ürök törekvé!'; volt egész életem, Ennyi kíizdés utún nagyon megél'demlem, véo'telen leo'yen. Hoo'y a boldoo'sú <:> ~J
~.
~
~
~
IS-lc
135 Pálffy István .-0=="" .-.. _- - =--::,_._-===
Van itt ilyen Wbb is, sőt ilven II töhbi, Látod '? Ez is ... ez is ... ez lüind arról szól: Az élet kegyetlen, örömnapja nincsen, De a fájdaloml'ól oly jó, ha dalyl ',' . Mi is, édes szivem, miért zllgolodnank, Bár az élet terhe nagyon rúnk szakadt, Hiszen a szeretet, az ég6 szeretet" M'elytől a fújdalom nyel' enyhületet Orökkön-örökké szivünkben mal'acl.
VIGASZTALÁS. Jel' csak ide édes, ülj le ide mellém, S f'Ol'ditsd fele'lll arcod bus tekintetét. Tedd csak a válJamra gömhölyii karodat, Fololvasok neh'cl néhtlllY ktilteménvt. NL'zd, o szegény k iiI W, o'légodett oUlheJ', :JJógii:i pilllai:iZ hangon ('sendiii meg dala, ~Iiniha 68Z fejére Ho118e ragyogott vón Dól, kolet, napnyugat s észak csillaga.
I,
t \
.Azt mondja \ ol'sében: .,nem értek kalászok, .) z én tlratásolll eQ'y marék virúg'. l:~i:i az én 8.'yiil1yii!'i5111 az úlomlútások, 8s az én "Húgom egy ÚIOlllvilúg." I,Ll ösmel'l vón té!.\'ed, mint ('n ho!.\'v ösmerlok ~ ;1 vúllún l1,'/lIg'hilhlü ez ti meleg' kell', HL'lepiIlantlJatna ehhe a szempúl'ha: Tudom, nrm Í('l'mett vtm iloha ez a tlal. Sózd, van itt f'gy músik, ez meg arról beszél, Hogy az <'(k;; anyja merre s hol pihen. .\ltu, nem talúluú mrg' azt il kis sirlJalmot, nr rí l'(ltalúlu;l madúJ' ]'iipi.ihen, ~Ii RUgja. mrg: lw];i , hol HZ a sirhalom ? :JIi l'SilJjn. rI oda. olynu mrsszirr '? Az r'g() SZ('J·(,{d. Jll01y (,I'fí" kiljlOCC'i'ifll Az em!(,koí: tÜl'tja öre,Q' Irlkib('·.
~
136
Költemények -
BENN t"iLÖK í~N
•
=-'-=
·7.""_
.. .
Benq ülök én a meleg szobúban Feleség'em s kis fiam között, Agymnha a rég letiint időknek Bús emléke vissza költözött.
I t il';-
De mús is volt akkor az én éltem! 'rört hajóval a lét tengerén Kutattam 11 boldogsúgom rűvét S még esilllJg' sr ragyogott felém,
Elhag,)'atva, szúmldveive éltem, Kal'úc>;ollYOm kinokat hozott. Búl' jól tu;' tam. u g,)' nII mit is várhat, Akit a so!'s rí'g- I:'lútkozott. JEI'tek itle éclt's :-;zel'etteim: Feleségem s kicsi gyermekem, Hútok nézn' elmulik a hUl:! kép B uj l'OJllŰny 1\('1 boru:; lelkemen.
RIPf\CS Mf\RCI. I
J
t i
I
-
PRÓZII. -
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~
RIPACS .MARCI. -
Szörnyen
·Pl'ÓZ.l. -
SZ0ll10\"ll
Wl'túnet
J\lng-ir:u.;(t1m koz(lettcm. Nem tudom il ~lllzsa Nem hag-y-ü ei:lol'hüJl'~ Rimbe nem s7.l·(lem, Lúbükba nom rakom, H og-y a i-lZO!l1ol'lIi-lúga Mentől kirivóbb log,yon. Sirjatok hát Ti földi pOl'hiivül.vok, Kik nem útalljútok Elolvasni E i:liralmas Wrténetet, :\Iiul' I sil'UlmaRltbbut A yilúg- még nem pipúlt. (]'ylIjtsútok hát meg' u lúmpúkut :
Es fel a kort.inú,val!
L r)ll '-
' . ') az lJ,OZ:'H.
t;n vacrvok uram, .\1it kivún:(
140
Költemények - ---.c -
--;c===--=-o=
"' .- ."" .. -c.
HwJ' l'n mit kivúnok ? }!!;cn , mit kiván? En bizony kiY<ÍllOk il n n1\" i mindenfélét, 110 0'\,' az ön1ö o' se . ;:"'I,
~
Pálffy Istvttn
- ... _..... - --_.-::-:=--=....:.....
--==--==.. ~
Kóborolni. - Mintha emlékeznék .. .. Szólt Rózsi gondolkodva. - Xóhát, mivel maga il :tIfarei 41\i\'01 sokat énekeltem '
Teliesithcti. - 'Ugy értcm, Hog',V tí5lem mit ki"ún '! - :-Iem ki"únok én cgj'dJet,
Es akinek elénekeltem Az eszM és a sziyét: ,Jöjjön velem l
Mintho~'y
ismerjen meg, .- De ha nem ismerem. - Nem ismer? Oh ég' és pokol,
-lll
~Jillió
De férjemnek tisztelem.
kartács, Sehrapnell vag,y léghajó, Szóval minden, Ami csak veszedelmes. Hút hogy lehet az, Hog,)' cJigcm 11em ismer? ;-':·0111 ismer engem, Akivel egs[itt járta .-;\z élet giil'öngyiis utj ait
Es akind lmzta Th[t1ia szckel'út. -
TJ-í.1 kiusoda mü!tü ') En vagyok a .:Ihu·ci; Az n Marci, akinek Elénekelte az c8zét. - Tagadom. - Ve én meg tlLdom, ;\fert ll1e!!;holondultam Eeo'yed 'Iltún , Es elmentem tI. túnmlattal Füllll'ól -VÚI'OS I'a, ,,",
V úro;;ról- falura,
-_.:----- - _.
Bplllutatom
11
rprjemet.
- Nó igen, a fÓl'jenwt, Kinek nem esküdtem Örök hííséo'et méo' ;::, ~,
-
Gratulálok l
- Ön gunyolódik? - Eszemág'ában Rincs! 1)ehát - menjünk! Es azzal bementl'k, Alml'om mondani: Fölmentek a lakásba Nem azért mentek WI, Mert emeleten volt alakús, Hanem a'!:él't, ~1ert a padláson laktak. Es Qtt bemutatván }{úzf;i, A kedves férjurúnak, .Azt az ifjut, kivel Yalamikor rgyütt él1l' kelt El': akinek elénekelte Az eszét és a szívét.
A férj. ur egy kopaszsz(lj ll, CSIl10S ember volt,
De
Csak az nem volt rajta tdszet{ís,
.Hogy I'llh<Íján folt híttiin ,'olt a folt. Igen; folt hátán volt a folt
Költ~ml!nyek
142
-,-
Ho!!'\', ha a kabútlJa Eg'el'd tettek volna, Hút kilelH:venkilenc 11acska su tudta volna mcgfogni :.\Itll;, t. i. az egel'et. --- O a f('l'iem ! ~zúlt Húz"i, R mosol,\,g'ott, MIll'ei ];:C'Z(,t
fogott \'ek
.Tú Rokúig,
:.\ iÉ-!2:t'I(·g('clheMt. Eh6d utún fl ft'rj
111'
.K iyúnesi yolt, Hog'yan holondult MIll'ej l11'1'i .tlz()idlfl n sZI'j) szemekhe, A. llH'lyekbC' ~lof
-="'-=--
- Kamasz yoltam , , , 'l'nlún h IIszadik ef1l.Y, LotoU-futott utánnal1l Hogy térj(' k Yissza, ' ~
\
148
- - -- ~ '-=- =
Il.
•\:dán nrzt{'l;: I'g,ymúst,
Mint miko!' két mll('Rka Á II szem hen C'g',YJll;ÍRKal. \' ('gl'c aztún odajutotl il dolog, Ho,!.\'y fl !\Ian·j tiszteletí'!'C' Ehí·d kéf;Ziilt " mcgkin,Htúk wl<:" l\('1ll volt yalami füls{'ges ehéd, Dn akinpk cll'!wkelték Az pszét fs a ,~ d yét, Iln'll eb;'(](]el i~
-==--
Aztán hozzáfogott az elbeszéléshez Amint ime következik.
Olyannyira,
Es
Pálffy 1.lvá.
, -"-=~
~
jI ert ha nem: Kiátkoz a familiából. ne én nem tértem vissza l;Ianem szinésszé avattak ' Epen a plebános is Akkor foglalta el II pa.rochiút S annak a vendégei Mulattak odalent, Mi pedig fönt apadláson, 1\1ert ott laktunk, Ep mint most önök. (Itt a férj ur köhintett egyet Es megtörölte a blljuszát·. ' .
144
Költemények
Azaz mcgtörölte volna, Ha leH \'olna: De mi vel nelil volt, Uút lllég:töl'ölte il I:lzájusz61ét, Amely különben elég disr-es volt, Csak e.!!:,\' kissé tl1lsúgosan Kir(-j(· pöndörödött.) ltt - hogy ki ne felecljem - Folytatá Marci, a szin0Rz ~rC'gml;téllt az az eset, Hogy a jÚUlbor f cllusiak Küldöttséget mencsztettek A pléhúnos urhoz, Ilogy hódoltltnkctt lerakják, A dit'ektor kinézett a padlús, Akarom mondani: J.\. Inkúsunk njtajún, Kit mcg!ÍltnH a kiildlittség', Jobhnn lIJon(h'a : a kopasz szájftt Láita meg, - tehát Hozzú baktatott, Föl a padlttsru. A direktor pC'rsze meQ.'ije(lt, Ve a j <Ímbol' k iiItliitts('g Yezotőjéllek több esze lé\'('I1, Nem hiába hir ó volt. Npki l'ugaszkod\'u vezetett :::; fölértek a padláfH>a, A mi szel'ény hajlrkunkha, Hol it mi dicsé; dil'cktol'unkat Ekk(~p tisztelték 111l'g': ., Isten kegyelméből, A nép jóvoltából Ido rendeltetett Lelki főpásztorunk! I me, ezen község
Pálffy h tv.n
145
Hithii polQ.'úl'l:lúga Ezt fl szép serI'eget Küldötte számára. " Mindezeket pedig Az fl biró mondta, Aki a Herleget A mi direktorunknak Nag'Y hajlongúRok között, SZ0pen átadta. Azután egyenként :Megragadták az alkalmat, Illetve a direktor kezét, Azt, amelyikkel 4, feleségét szokt..t eldöng-dni Efl - megcsókoltúk. 4,ZZlÜ megfordultak Ef; túvozának, Mikónt távozik a kúmt'or, ~ CR ak az illatuk l1Hu'ad t Es a h6dolatuk Rr-imbolumll Egy ezüst serleg képében. A mi direktorunk Azt se tudta örömében, Ugorjon-e harmadi'elet, Vagy lekapju kopasz fejéről ~Iég kopaszabb és . zsiros kalapjúi J!;s földhöz csapja. ne egyiket sem merte mog'ienni; Még pedig azért nem, Mert ha ugrott volna: , Tekintve potrohás hasát Bs sulyos termetét Leszakad a padl ár; alatta. A kalapját pedig Azért nem merte földhöz csapni, 10
14 6
Ki;lteOlényck
Mert an élkül is elég rossz yolt. Má r p edig' miben j átsz on b árót,
Ha össze vagy széjjel szakad . ~ [olldom :
new tette egyiket sem,
Hanem n b r lyl'tt Tanác;':l'n hiy ta az ef;zf.t
É s mi Y(·l f' tl f' niil megmaradt A poll·oh o;.: kf'bel alatt: A sziyr sUQ.'nllatút. A 7. lltán h iÚn frl l'R(·g(·t, A drága asszonyt. Akinek esze bár gyér en volt, Df' ann á l inkább
R7.erette az ilyen Ezlist Rf'l'lr g'rs alka lmat. -
lj~des frl est'>gf'!11!
Rzólalt a b li lc~' dirpktor ÉlPlem h li párja,
l\j l1lrg oR7.1o\.Üld Y01f'1ll Hl~ rago d ÚS l1;,Y iilü1ctc'd , \' lllnrnint jt> Óf; bal ,,;o I'8od. lmn, én if; megfogom osztani J!; fej edelmi ajánd6kot , Mely ősz [('jem tÜ-;:!,Íeletére A tlll'sul at fej ének a da tolt,
- - Elúll! Eláll! -
Kiab últnk n töhbi ek
az Őf;7. ff'j é !1 (,];: Tisztf' letl(·n tisztI' If'U'l'e, ;:-.l'"lU
Hanem aZ{',l't adtá k
E I'ejNlrlllli :sel'l('get, Men az új pa Imük v élték A jámbor polgúl'ok.
PáUfy István
Tehát ann,yi köze sincs hozzá, Mint bármelyik csep li rúgó nak, Vagy ha köze van hozzá, Akkor közünk Van nekünk is! A direktor lllegvakal'ta
J?il1iúrd gol.)'ó koponyúját Es, miközb('n hu ll,Y0I'g-atta 'V érbfl!1 forgó szrllwit, Az {'rclClllf'R tÚl'snlainak Ilyenformán dörgött: - Az (~n ősz fejcm Fönséges tiszteh·tében Mit kételkedtek N.yomorult csepürÍtgúk! [\em-e én vao'vok a fc,' , 'OJ . Bs ti a lábaim, NIelJ'cket csak alTa használok, Hogy legycn a Wl'zRf'mn ek RaJ. 'ta meO'nvtl"'oclni'? ' 0 ., -. .Miért krúkog (> dUl'\'a hangEz Úrdl'll1ekhen l;~s tudományban ~'I cgőszült koponya ollf'Il'! A társulat eloszlik. Mint ú buborék, . Vagy a pára, H a nincs nap, mnel,r ~íagúb n t'öl:,;úvja Es a tengcl'he hOI'(lja. li: f() a nal', . lj.. párák ti vagytok Es a tenger a tudomány Mel,ybe vezetlek titeket, ' Mint vczette Móz('i-i Vagy Li'a mó Az ő ivadékait
147
r
Költemények
Páltry István - -
Azért azt mondom: - Kuss! No hitiz' nem kellett több! Fölugrott a cll'úmai hős, Aki tisztesség-ps korában \lpszáros leg'(:' II J' lehetett. E,; (:' Ikapta il spI'leg-et A direktor keúhől, :'Ilint a ZlIg'1Í yillül', mikor Le(('p ('PJ' falevrlpt it f<Íl'úl ...-\ztún azt montUa Kcm éppen kenetteljes hangon: - Kuss ám, az apáil ! Hitvúny (;l\('nkÓrúiiz! ~em rlég. hop:," w]"c\ tül'tuuk
.1,
1;;1l11 \' it mondott u dl'clnwi h(ís, De e)!,'Y SZlISZ1'a mondta ':;8 WIlbet kivúnni sem lehet tőle. ....\ lúrsnltlt órdemcs tai':jni '1\' l'I11Ószetesell A pÚl'tjÚl'il úUotink. lJp nem ug',\' HZ ilss:wny!
-=_.-
Kiabált valami . Becstelenség félét, De a végén mégis Megállapodtak abban, Hogy az ezüst s~rleg'gel A társulat szendeje ~ásnap Veszpré~be utazik Es zálogba csap,Ja, Amit adnak érte, Testvériesen megosztják, Es ezzel; punktum!
I
I
Ill.
.r~tlt'n -iiZ(,mjan,
A tC'j!'c'lt mindig te sZl'ded, Xekünk Rtl\' Ó is alig' jut I~" llIOS( ezt is .\fa4'adnak akarod ü1.I'tani '? Ho!!:\, y újja ki özelllei
---=...: - -
I
Másnap aztán Ott is llag.vtuk a falut, l;ájó ke bellel Es sóhajokkal. Bár az Egek unt, S a Tháliák Istene Sok ilyen községet teremtene, Mint Ozol'a, Ahol a szÍnészből I;'apot csinálnak Es ezüst serleget, Harmin(' forintosat, Adnak neki ing',yen. OzüráróJ, midőn eltávozánk, ~~nyiJlgnek vettiik utunkat Ef; ott telepedtünk le. De 111ivel rossz, esős idíík jártuk,
Vendúgeink nem igr.n jiittek S igy csaknem fölaszoU az állunk. A direktorné, P!1rSZP, Nem tudott ebódet fŐ7.ni, 11ert nem volt miből.
149
II i
Költemi:nyek
150
Pálffy lstv~n _
_... .-- - '.- ......
-
_
_ _ ;- _
A ros:-Jz tanuló diák, ~éhány szekunda miatt, :M.ikor karácsonyra hazamegy.
Igy kéu;vtelenok voltun], 8h,\1 kl'! vett
Né:mi tt IltlP'l!:. Múl' t. í. mikor az ió: eléíbujt. Ul' túmildt n dil'ektol'llénuk I~gy 1l11'lltíí gondolüta, ~rit tu<1tllukm if.! adott
Nem is kell tán mondanum, Hogy mi a goml>aétkekl>ől, KitömHink emberségesen. Ebéd után, mint a nagy urak,
.,-lzt adta tlldtuukra,
~lújmosodtunk l!;s Jeheveredti.ink.
Hogy: hn enni akal'unk, ~len.iiink el il hódosi OI'c!()Iw 8 sZNljlink g'omhút Hozzuk haza
I!;s ő ,
Az úldott teremtés KC'sút boltílo Ol,YUll !'inol,l ebédet, Hog
1S1 ____ o
l
I 1
Hevertiink, szunyadtunk Egészen addig, :Nlig- föl nem ébl'edtünk, S iilire úbredtlink föl '! .A r1'
.
_-:-"':' _
.
152
153
----... _-- - - " - -
Hanem az áldott direktol'l1énak, Az ő hitestársának. Amiért rosszul nevelte il kúlyhát, Oly rosszul, hog;} vele, Mint atyjával . Még egy keringőre sem ment el. T~en, mondom, nekirontott És i.i.tötte-verte, ~[jg ld nem vettük a kezébő l .E s őt mig meg nem kötözti.ik, Mint a borjut, Amelyet vásárra visznek. Ugy vittük el mi is, A mi bölcs direktorunknt, A falun véo'io'. Adoktorhoz. Ki - hogy az lston verje meg! Egy pengőf'orintél't talúlta e l. Amit mi anélklil is tudtunk: Tudniillik; Hog'y ti dil'ddol' megbolond ult. Ki í:,J hányatt,l vele A bolomli('ombút, iII.ire joblnm lett szegény.
A községből, Mert aki csak látott, Mindnyájunkat Bolondnak nézett. Pedig én még most is Azt állitom, Hogy ők is bolondok voltal"
•
I
I ~ I
.
;::,~
Ekkol' megl'ogücltuk Szent l'op:cHlússal, Hogy :,Joha. többé . BÚl'milyen éhesek legyünk is, Bolondg'ombút nem esúink, .\Iert az embemek Egy peng'őfol'intért Mondja meg az orvos, Hog-y _. megbolondult. E miatt ílztún Megint pusztulni krllptt
I
r
I[ ,
~it
volt mit tenni mást, Atballagtunk egy Vaklovas kocsin Siófokra. Mondom, odamenti.ink át És a .Fogas" vendóglőhen Telepedtün k le, Ahol szívesen fogadtak, Első oste lllindj{tl't Meg is kezdtük t\ ,jútékot, D.t} - fájdalom! "üres ház előtt ... " Uo'yan volt vendéo'ünk " b Három borbély legény személyében De azok sem pónzél't, Hanem parókáél't Kaptak jegyeket. Melyeket ti bölcs gazdíLtúl Tisztessóg szólvún loptak. A gazda persze megtud ta, El is jött a pUl'ókákért llyen fo gadtatús után , olszontyolocltunk Es lehorg'asztott fővel Hallgattuk. A cokkiink pedig Sióf'okiílsan fiznporodott.
~leg-int
I,
!I I
1!i4
1SS
Pálffy I.tván
Költemények
~=
";lmenWnk volna múl' De ha. nom lehetett. ~Hg'Y volt az adóssttg. S mig ki nem sZlll'koljuk, Addig nem ongedtek el.
.Egy estére,
Engedje At nek link, Mit az szívesen át is engedett.
-;- Hát jó! - gondolta az l'~l'llcllleS dil'ektol'llllk. ':\·e eugedjen el II vendéglő~. C:;ük adjon, alUi kelL Ellesziink mi nála Akár il tnvaRzíg is. Véglil ll!!,'y hatál'oztunk ;\ ügy böle:-;eséggel,
Hoo'Y íttllufl'v unk mindent , ;:"') ~J
Ümk hoeses szenH~l'yünket, .f}zt i,; gyülog':-;zel'l'el, ,-\'lc i pc lj lik Siómtlros1'é1. lel.\' külWztünk aztán llúl'olll úrahosszúig, :\ rj re SZ(~l'elH:~0sen 8i,íl\lumsnt l:rtiink .
li. direktOl' u paphoz melli. PÚl'tt'ogú::;ért ebedezvéll, .cl. kUlllilws ti bíróhoz, Hogy doholtü~"'l ki, O\liszerint ll<W'ylH'vii Es OI'szüg-oshí l'ii I;lndapllstj szillészek i:;l'kf'ztek a. ki;zs(~g'he_ En Iwdig a tanitúlloz Holwntmn lúlwliUúhan, H ogy az iskolú t.
Esti hurano'szókol' a játék Es a jámbor polg'árnép, Nevetett, kacagott, Maj(lmegpukkaclott A sok bolondR{lgtól, Amit beadtunk nekil\. Lett is pénz bőven! Harminchárom forint :Meg tizenöt krajrúl'. Mikor boldogan bit'iuk A harrninchúromforillt Tizenöt krajcárt, Betekintettlink oda, Ahol szivesen lílttak. E hely pedig nem volt más, Mint a falu száJJorlájn. Ahol mindent kaphuttuuk, Csak. éppen azt nem, Amire legnagyohb i-;ziiksóg volt, :\Hw tud niilli!;:: szúllúst. Ig-y kénytelen-kelletlen Fenn kellett muradnunk Viráges-vilTadtig. :\{inek az lett a kihetkezmén'ye, Hoo'v mil'(\ re<mel lelt
'" ryfegkezdőclött
,
;0:,,,
~::":),
r\. hal'JlJillrhúl'oll1 forintot
.:;\. fain szállodll!>:a
ER
ciQ.'ánvhanda Üldték ·keliliikl'e . il
•
Pálffy István
Költl!mény~k
156 1.-
-
-
- .
Ahol' épen bucsu volt.
~leg'
üres zsebbel, Eg'y kis zlU~'olódás tltúu Gyülést hi v tun k eo'ybe, 1Iiszerint, m e l;ysze~'l11t, Aszerint, miszerint Megvitatni kellett, Miképen és 11oo"'an rT ~ ;:::..1 ílv ozunk innen, 8zOl'encsére a gy [ilés alntt Eg'y vnkJovas súnta kocsis Valamikép oclav clű(lött, l>:i eg'y pen gőforintél't Es egy igért kal'énekórt Viszont ig'érte azt, Hogy elsiállitjtt szeméh'isóo'ünket Becses ~. ~ ö
l ~llylllg Hol "h
vúro~úbu, uz ol'VO~ i~, () hiiles e~zóvcl ,
Eg,\' f'o['intórt tn lúlia eL Amit mi nnélkül is tudtunk Ho!!:,)" il dirckturullk ' - :'Ieg'holond ult. Fö leill'e\(í • 11" lyJ'u mi l;ünJl,Yli tc",ttt'L Ue HUlláI nehezebb Hzi \'vd Fiilmktllk mao'unkat ,.. . ",
.
l Y, Sok vü.;zonl;1!.!'s11g utún Ott talúltn l, llliliunkat .A SZOIllSZ('(] I'a luhan.
•
A korcsmuhelyiség tele volt N ..VŰZSQ'Ő O'
Egy legény a cígányoknak Intett olyanformán,
Mint mikor valaki
,.,
l
A kezében levő fokossal A cimbalomra üt. A cigányok él'tetü~ k e jelet: Csönd It·U pgyszerre. D e annál kevésb hé (;!'trttem én . Csak azt gondoltam , Lesz itt most ha
Uram, Teremtőm mit ü'g',)'ck 'I ! Thitlia ne hagyj el! ' Eletemet akarják ezek, Vagy csak testi épségomet? Egy pillanat alatt Ilyen g ondolatok 8záguldtak ngyamban, - Fogjátok Illeg!
157
15~
Pállly István
l':öitemények
Kiáltja az eo',rik leg'énv, . Fogjátok "'meg: ~ • Kiúltja a töhbi, Mire Illeg iB foglak, ljl,(1t('nll)('n mit ipheUem '! Kercsztet hÚn,\'trlm magamra, - ~em oda Buda! Ig,)' szól ('gyatyali - J Ú, hogo,y llH'g'esipl1PttpJll, Nom szalJa(lul 1110st ! Jancsi, Józsi, fogjútok esnk ~lig én visszajövök. E~ azzal a Jancsi, meg il ,/úz:;i, Fogtúk a gall6rOln, :-1 ig a músik yi,:;szajött. Kpzéhen literes iin~g Tele hOl'ral. . U !'mll , ],:;tmlPlll, t"húl E[{jhh leilatnak. CH e,:;ak aztún \-emek d. ]';:ng',yelE'l1l, kogyelC'll1! [{ehogtem ijedten, Mit kiv[lIlnuk Wlell1'~ - öelllmi eo"'ehet .:\[ondottúk ők. - :\Iinthogj' v~l
Tisztelendőségü\l
kj'ék egy poh úrral , Tis:ctelend(íség-ed '! 'l'dlút igy úllll.nk! Ez~'k most ('ng('m Püpjuknak néznf'];: '! TAn illA is uj pap jött '! :\ o, hiszen ez Ilein I'OSSZ! lIúiha ismét kapunk Ezüst iH'I'legd, .
Harlllincf'orintosat? - IO'vék uram! - Köszöniim, köszönöm, Ha csak ezt kivánják, SzÍycsen megLe:;zml1, ~v
- No lám, még azt mondják, Hog',)' az uj káplán ur, 1> em issza mr)]; fi h(ll't Es ime, hogy kotyog l (' f(' I(~ , Ezt mondta n Jancsi, Lútva, hogy nyakaltam , - Dehogy nem iszom meg. ~10ndottam nag,v bölcsen, Búrcsak még több volna - Lesz! Jj;zt II J úzsi mondta Es lett. Hozatták a bort. Itattak szörn'yen .
l} v('11l1ég](i d(ítt A lIott egy kfí]{('!'f'!4zt, Ylel .lv dé meo'j'iittek ;::., A huesujárúk. Az egyik legénynek Az a bolond ()tIete táma!lt, Hogy Krisztus munkat Kinúl,jam mcp; horral. Hogyha megkinálom : 1I!{\p;vernck ahnesusok, Ha nem kinítlom Illeg: Me O'\'erlH'k It Ico'énvek J , Mit csinúljnk hM'~ A bucsusok elől ~
~
160
Költemények - "-="'. --:'!..;;..-.-
- -
. ;- - - -
-;--;:-
~Iég
elszaladhatok, Ha a szerencse ked \'ez, ]Je a legények cWI 110gyun szüh\djak el, Mikor múl' is fognak'~ BÚtOI'HÚg! Hisz ugyis Azt hiszik, hogy pap vagyok. A 1plpHilWlt poIHll'at l-lúrolll II jjnm közé wttrl11 :-3 mcgin
....-
.-----_.... --- ..Pálffy -- _.-István
- Ámen! Ezzel keresztet vetvén magamra, YisBzafordulni akartam, l\Iidűn egy öreg asszony Meo'foota kezemet , '"megcsókolta, '" Es AzuJán sugva kérdezte: - Eeles lelki at,yám N em Ielwtne talán Az ur Jézust Krisztust Megkinúlni Egy kis pálinkával if;'! - Dehát miért édes hivem? - Azért lelki atyám, l;Iogyha majd meghalunk l~s mennyek he jutunk, O is megkináljon minket Pálinkával is, Mert én azt jobban szeretem. , , Erre azonban nem vállalkoztam. :Nlost már szerencs('sen Vissza Romfol'dáltam A legények közÍ', Kik vúUukra rmeltek ~\zután letettek Es itattak megint. Reggelre vil'l'adván, Ott találtam magam A félszer közepén. Hogy kik vittek oda, Azt még ma sem tudom.
ló~
- -_!:- -
~~
_. _-
Kőlternéflyek
163 -~
Régen tudott doloO'
I-!ogy a falusi nép""
:;..; em becsüli kellően A müvészetet Igy mi folytO;lOStl II Kiizc!öttiink II l1vomol'l'al lIlikot' aztán u ' i\legllntnk végre Az örökös ko~plalást Elhatároztuk ' Köny hullatások közt A társulat feloszlását. Széjjrl hulJtunk Amiként sz(oj jel' hull A kéve, .. }Ielyet hozzá nem ~l't(", I;:oze l~ " 1.\.ötött!:lk össze. Egyik erre tünt el \ l11aSl;: "1 11m arra ' r.~ Jobb vidéket kert'l;ve, V. ~1ikol' mindezt elmondta
.\( arci a ,:;zinéf.iz Azt kér(lezte R,(lzsitúl: -, Ugy-c' Húzsi, igaz '? Es H6zsi húlintott'. reá. ('sak lll()~t látta Mal'ei Hogy a hallgatói ' ";\.lnsznuk cscndesen Es ő amit beszélt . A falak hallgattálL - Ejnye, de elaludtunk! Ezzel nyitotta ki a szemét A Rózsi férj ura,
•
Nlil'e Rózl:li csuk ann;yit mondott: - Az úm ; csakugyun elaludtunk, De jóvútcsi>ziik II hibút ... ~r enjiink II dil'ektol'hoz, l~ppen most lesz a próba, Fölvetetem magát, Marci . Nó, e nem várt feleletre Marcit kiverte a viz. 0, ki falukban játszott, Ott is csak az iskolúban, '(agy valamelyik kocsmában, Es most fővúrosi szinházba Akurják felvétetni! - Uram! ne hagyj el! Hát lehetséges volna az Rózsi nagysám '! Kérdezte Marci Rózsitól. - Már hogyne volna lehetséges, Hiszen én is ott játszottam, .<}hol maga játszott Es 1110st lá~ja itt vagyole Végre beleegyezett }larei
S Rózsival
L ementek il dil'ektol'hoz, ki .\fyájasun fog'adta őkeL Sőt azonnal próbára is küldte ~rarei Ul'fit, a szini'szt
Es a karmester Elénc]{cltt'ttp vplr II f.ik{~lát, Amit ~IaJ'ci Behunyt szemmel is tudott, A direktor belecsapott 4- Marci markába Bs a zt mondta neki: Bl'ÚVÓ bal'Íltom , hrúvó!
========-_._.
Kö1te~én~~ _ .
164
Kitiinően én\-'kel! Szerződtetni fogom, esak III omlj n, milyen
.
I\
.Másnap az összes lapok 'B~gyetértve konstutúlták, , Hogy lvlarciban van tehetseg. Ha' el nem hanyagolja Isten által nyert tehetségét, Nagy művész válik belőle.
, (
Híd jó;
Holnap kap szerepet, Ugylútom, hogy önből .J ó komiku fl válilc. :\10st mát' I'üvid lesz lllondókám.
1lan·j megkapta 8zel'epét, Betanulta 8 amilyen egyi.ig,)' ij \'olt A pt'óhán be iH vúlt. [-[út mé,,' tlZ p](íudúson! Tupusztal11tlansúga.
Báto l'talansága ~S
Oly
eg,vüg'yÜSéU:fl jóke(Jyn~
hangolta
A ki5ziinsC'gei, Hogy nyilt tapf!ot kapott.
Tombolt a közöm;ég Szakadatlan ked \' vel. "fé~' 11 szin(':;zrk is
A kulisszák mögött A hasukat fogták Nevettiikben~
szerepre?
Hogy milyen ~zerepre:J Kérdezte ~Iarci is. - Jtítszottam én kérem Ha ugy hozta a sor, In trikust, tragikust, Hősszerelme~t, apát, Bonvivant, drámai hőst, Komikust vagy jellemet. - De mégis, mihez van kedve? Kérdezte a direktor. - ~1indenhez tt világon. -
Pálffy Islván
•
165