V. évfolyam 6. szám
2002. VENI SANCTE Felsõ-Krisztinavárosi Keresztelõ Szent János Plébánia, 1124 Budapest, Apor Vilmos tér 9, telefon: 356-0089 Szentmisék rendje: Hétköznapokon reggel 1/28 és este 6 órakor Vasárnap reggel 1/28, 9, 1/211, 12, este 6 és 7 órakor
Hivatali órák: Hétfõn, kedden, szerdán és pénteken délelõtt 9-12, délután 1/25-1/26 óráig
Messzirõl jött, de otthon van közöttünk
Krónika
Van új káplánunk. Veni Sancte Spiritus! Becsüljük meg, mert „Az idõt az Istentõl nagy kincs a mai ínsékaptam, amikor engem ges, papszûkös világéletre hívott. Az idõ ban. Ismét mondhatvolt az, amiben növejuk, hogy „plébániának kedtem, tanultam, dolpapsága”…. Vagyis imgoztam, s a kegyelem már nem egy „szem” folytán felismertem, plébánosunkra hárul hogy ez az egyetlen mindaz a teher, amit egy, ami hozzásegít enmi, hívõ családok, gem ahhoz, hogy Isten egyedülállók, fiatalok akarata szerint a lelkem és idõsebbek, tempmegszentelõdésére lom, plébánia, új ingathasználjam fel… Az idõ lan, stb. jelentenek. Az Isten ajándéka száelmúlt tanévben „törtémomra a kegyelemsznelmi” mélypontra” erzésre,… kell, hogy zuhant közösségünk A legyelországi zarándoklat két vezetõje: Gergely atya és Tünde komolyan vegyem az lelkipásztori ellátottsága. Annak ellenére, hogy, voltak és Isten tervét - szándékát velem.” vannak misézést vállaló kisegítõ lelkipásztoraink, fõpász(Baráth Ágnes M. Speciosa: A csend gyümölcsei) toraink, akiknek szolgálatára természetesen továbbra is * számítunk, és köszönettel elfogadjuk. Ismét gyorsan telt el a nyár. Hozott napsütést és viharoPaskai László bíboros prímás, Esztergom-budapesti kat, aszályt és árvizet, önelégült diadalt és keserû eszérsek augusztus elsejei hatállyal kinevezte plébániánk- mélést, szép élményeket, új barátokat, de sokaknak ra káplánnak a nyár elején szentelt Szõcs Lászlót. Hat- szomorúságot is. S miként az egyén életében, úgy a kövankét éves plébániánknak õ a 35. káplánja. A huszon- zösségében is így van ez. nyolc éves fiatalember messzirõl érkezett, de otthon ér(folytatás a 3. oldalon) (folytatás a 2. oldalon) zi magát nálunk.
A perui õserdõben, az indiánok között élõ magyar ferences misszionárius püspököt, Zserdin Antal Gellértet köszönthetjük szeptember 24-én, kedden, Gellért napján templomunkban. Õ celebrálja a 18 órai szentmisét, és 18.30-kor életérõl, indiánjairól, magyarságról és egyetemességrõl szól, és kérdezhetjük. Az újság ingyenes, elõállítási költsége példányonként 50Ft. Kérjük a kedves híveket, amennyiben tehetik, támogassák a lap további megjelenését. Köszönjük.
2 (folytatás az 1. oldalról) Gyász Augusztus 14-én elhunyt Szuha Zsuzsanna tanárnõ, plébániánk kisegítõ sekrestyése. Mindnyájan, kik ismertük – hívek, ministránsok, a képviselõtestület tagjai – szerettük õt odaadásáért, szerénységéért, szolgálatkészségéért, s aggódtunk az egyre súlyosbodó betegsége miatt. Megmûtötték, és õ újra telve volt bizakodással, tenni akarással. „Az Úr megpróbálja azt, akit szeret”. A gyógyszerek, melyekkel kezelték, súlyos kellemetlenségeket, fájdalmakat okoztak számára, de õ, ahogy tudott jött és szolgált tovább. Zsuzsa néni kiállta a próbát, s ezért az Úr magához hívta. Temetése szeptember 6-án volt az Urnatemetõnkben. * Öröm A gyász mellett öröm is ért bennünket augusztusban. Bíboros úr meghallgatva kérésünket, segítséget küldött Márton atyának és nekünk Szõcs László újmisés atya személyében, akit augusztus 1-vel káplánnak nevezett ki plébániánkra. László atya Erdélyben született és nevelkedett. A 90-es évek elején Magyarországon dolgozott, s itt érte õt a hívó szó. Az idén szentelték Esztergomban. Már nagyon vártuk õt és szeretettel fogadjuk. * Püspökeink Veres András és Szabó Tamás püspök atyák továbbra is vállalták, a vasárnapi egy-egy szentmisét (fél 8-as és az esti 7-es) , így szeptembertõl visszaállt a régi miserend, vagyis ismét lesz déli szentmise. * Zarándoklatok, táborok Plébániánk közösségei közül többen együtt töltötték a nyári szabadságuk egy részét. A Szkóla Csíksomlyó és Róma után - az idén Lengyelországba zarándokolt. Útjukról az Újember hasábjain is olvashattunk, és mi is beszámolunk
2002. VENI SANCTE élményeikrõl. nem csak az enyémet - fogalmazMár kevesebben tudnak róla, hogy tam meg a választásokkal kapcsolatfiataljaink 12 fõs csoportja Taizei-be ban. A reakció nem maradt el. Márutazott, hogy a lelkiségi mozgalom ton atyát többen telefonon zaklatszülõfalujában nyerjen lelki meg- ták, s egy bizonyos „Mária néni” az erõsödést. egyik országos hetilapban fogalNem maradhattak el az idén sem a mazta meg kritikai észrevételeit, ministráns kollégiumok nyári tábo- ami természetesen szíve joga. rai, a cserkésztábor, és sikeres volt a * Karitász által szervezett nyári nap- Olvasás-szabályzat közis tábor. Köszönjük a táborok Az elmúlt években több kezdemészervezõinek, vezetõinek és min- nyezés született arra, hogy a hívek denkinek, aki bármilyen módon se- minél inkább bekapcsolódjanak a gített azok megvalósulásában. szentmisébe, ne csak „részt vegye* nek” azon, hanem együtt imádkozFelújítás zák. Elég, ha csak a diákmisét emlíA pihenés és nyaralás mellett folyta- tem, vagy a vasárnap est gitáros ifjútódott a plébánia felújítása. Elké- sági miséket. Próbálkoztunk azzal is szült az új iroda és kialakítottunk - több-kevesebb sikerrel, hogy a köegy konyhát is a plébánia földszint- nyörgéseket a hívek mondják. A jén a közösségek számára. Az átala- nyár elején a Liturgikus bizottság kítás eredményeként bõvült a kö- vezetõjének, Takács Lászlónak kezzösségi helyiségek száma is. Felújí- deményezésére a fél 8- órás szenttottunk a hittanterem és a régi iroda misén egy-egy hívõ, esetleg egy-egy parkettáját is. Kérünk minden cso- család olvassa nem csak a könyörportot, hogy együttlétük során, ha géseket, hanem az olvasmányokat lehet még jobban vigyázzanak kö- is. Jó lenne, ha a jövõben egyre töbzös értékeinkre. (Azt csak nagyon ben vállalkoznának felolvasásra, halkan jegyzem meg, hogy ismét ezen és a többi misén is. kérésünket hiányoztak a dolgos munkáskezek Béres György amikor szükség lett volna rájuk…) * Zsinat Plébániai zsinatra készülünk. Ennek jegyében a képviselõtestület egy felhívást jelentetett meg, amelynek célja, hogy világosabbá tegye a zsinat mibenlétét, és a feladatokat. Kérjük egyházközségünk minden tagját, hogy imádsággal és aktív cselekvõ részvétellel segítse plébániai életünk megújítását. * Elõzõ számunkban visszatekintve az azt megelõzõ idõszakraérzéseimet, véleméAz andocsi kegytemplom szentélye nyemet - s remélem
2002. VENI SANCTE
3
(folytatás az 1. oldalról) Messzirõl jött, de otthon van közöttünk lesz, de nem szerzetes, haA történelmi Magyarország nem egyházmegyés. Elment Budapesttõl legtávolabbi, 850 kilométerre fekvõ tele- a Központi Szemináriumba, és jelentkezett. Ott kiokopülésén, a háromszéki Ozsdolán látta meg a napvilá- sították, hogy Esztergomban kell jelentkeznie. Meg is got, kilenc kilométerre Kézdivásárhelytõl, az ezer éves jelent a „konkurzuson”, vagyis a felvételi beszélgetéhatár közvetlen közelében. Négyezer lelkes, kilencven sen. Paskai László bíboros megkérdezte tõle, hogy miszázalékban magyar és katolikus nagyközség. Itt végez- ért nem odahaza, Erdélyben megy szemináriumba? te, magyar nyelven az általános iskolát, majd Mire õ azt mondta, hogy itt is otthon érzi magát, ha felKézdivásárhelyen szakiskolába iratkozott. A veszik, itt szeretne tanulni. Ha nem, akkor elmegy Ceaucescu-idõkben magyar fiatalnak egyetemre beke- Gyulafehérvárra… Nem kellett mennie. Felvették. rülni nehéz volt, így szakmát kellett választania, karoszszéria lakatosságot tanult. Édesapját korán elvesztette. Templomos, mélyen vallásos édesanyja nevelte õt és két nõvérét. A kommunizmus bukása után könnyebbé vált az utazás. Barátai közül többen jártak már Magyarországon, és egy-egy hónapnyi ottani munkavállalás eredményeként nagyszerû magnetofonokkal tértek haza. Lászlóban és mocorgott a kíváncsiság, hogy megnézze Budapestet. 1991 nyarán útnak is indult. Székesfehérváron segédmunkásként építkezésen dolgozott egy hónapig. Munkatársai megszerették a csendes, szorgalmas, tisztelettudó székely fiút. Mondták neki, hogy visszavárják. A vakáció leteltével hazautazott, befejezte az utolsó tanévet, majd a következõ nyáron ismét idejött. Nem azzal a szándékkal, hogy végleg itt marad, de tartózkodása hosszúra nyúlt… Sógora szerzett neki munkahelyet egy fatelepen, a Hûvösvölgyben. Kereste a helyét az életben. Sokat töprengett, mi legyen belõle. A karosszérialakatosság nem volt igazán neki való. Inkább a kereskedelem érdekelte, de az sem elégítette ki. Budapestre költözve nem felejtette otthon a templomba járás édesanyjától örökölt szeretetét. A városmajori templomban megismerkedett az ottani plébánossal, Lampert Zoltán atyával, ministrált is. NaAz ozsdolai elsõáldozó kisfiú gyon szerette a templomot, ott érezte igazán jól magát. Már mocorogott benne a papi hivatás, de ahhoz, hogy Az ötöd évben Soroksáron töltötte diakónusi tanula szemináriumba beiratkozhasson, szükség van a kö- mányi évét, s jött a szentelés, majd az újmisék Eszterzépfokú végzettségre. A munka mellett tanulni kezdett. gomban, Soroksáron és Ozsdolán. Édesanyja, testvérei A dolgozók esti gimnáziumába járt. Egyszer néhány és az ozsdolai plébános mindhárom helyszínen büszférfi érkezett a fatelepre, építõanyagot nézni. László kén osztoztak az újmisés örömében. készségesen segített nekik. A válogatás közben egyikük Egy hónap erdélyi szabadság után elfoglalta papi azt mondta: Õ nem ért hozzá milyen anyag kell, mert pályafutásának elsõ állomáshelyét, a Felsõpap… Beszélgetni kezdtek, az erdélyi fiú megemlítet- Kisztinavárosi Plébánián, vagyis nálunk. Székelyföldrõl te, hogy õt is foglalkoztatja a papság gondolata. Kide- érkezett, hogy segítsen rajtunk, élettel teli plébániai körült, a vásárlók jezsuiták. Az erdélyi fiú ekkor hallott zösségünkön. elõször errõl e rendrõl. Az egyik szerzetes búcsúzáskor Nagy szívvel, lelkesedéssel és bizalommal él itt kömegadta a címüket, és felajánlotta a segítségüket. Egy zöttünk e messzirõl érkezett, de egyazon haza öleléséhéttel késõbb fel is kereste õket a Pasaréten, a Sodrás ben nálunk is otthonra találó fiatal pap. Fogadjuk szeutcában. Szállást, teljes ellátást kapott a rendtõl, némi retettel, segítsük, amiben tudjuk, hogy õ is segíthessen, ház körüli munkáért. Két évig, vagyis az érettségiig itt pásztorként vezethessen minket. lakott a szerzetesek között. Véglegesen döntött: pap Szerdahelyi Csongor
2002. VENI SANCTE
4
A 2002. év második negyedévének anyakönyve Április, május és június hónapban a plébánia a következõ testvéreinket temette el: 1. Sóka Károly (82) 2. Székely Andrásné sz.Lászka Margit (89) 3. Orbán Gyuláné sz.Ehrlich Klára(89) 4. Sándor János (82) 5. Bándi Imre (73) 6. Dr. Tremmel Ágostonné sz.Lakatos Erzsébet (68) 7. Csenger-Zalán Lajosné sz. Blöckinger Ida (90) 8. Tóth József (78) 9. Mészáros Józsefné sz.Marczinek Ottília (88) 10. Óhegyi Józsefné sz.Árvai Anna (87) 11. Dienes Géza (78) 12. Solymos Józsefné sz.Kucsera Mária (83) 13. Bornemissza Sándorné sz.Szalavári Ilona (92) 14. Dr. Kismartoni Károlyné sz.Mihály Márta (84) 15. Hedry Béláné sz.Szabó Magdolna (79) 16. Dzsinich Antal (58) 17. Wulszky László (78) 18. dr. Lakos Jánosné sz.Kanitzer Éva (78) 19. Koczkás Sándor (84) 20. özv. Moravcsik Lászlóné sz.Melkvi Margit (90) 21. Pelikán Józsefné sz.Pelik Margit (80) 22. dr. Fodor Istvánné sz.Szendrei Éva (76) 23. Borosnyay Pál Gyula (80) 24. Lipták Istvánné sz. Izsák Katalin (71) 25. özv. Csabafi Lajosné sz.Németh Emma (76) 26. Irene Fischer Kolacia sz. Fischer Irén (74) 27. Gyarmathy József (57) 28. Ságody Ambró (82) 29. Dercze Sándor (72) 30. Fûhl Rezsõné sz.Blahó Etelka (81) 31. Fenyves Lajosné sz.Szabó Verona (83) 32. Szemenyei Andrásné sz.Ormándlaky Edit (88) 33. Jakab Ervinné sz.Váradi Katalin (56)
34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44.
özv. Léránt Józsefné sz.Németh Anna Jolán (88) özv. Füry Károlyné sz.Medgyesi Mária (81) Borbély Istvánné sz.Vecsey Rozália (84) Csata Lászlóné sz.Bernyó Edit (71) özv. Markó Miklósné sz.Kovács Mária (70) Bihary Károly (94) özv. Bereczky Györgyné sz.Csettneky Ottilia (83) Fáczányi Istvánné sz.Peikert Katalin (62) Polónyi Károly (74) Polónyi Károly (1891-1969) Polónyi Károlyné sz.Bekker Erzsébet (1901-1986)
Keresztelõk: 1. Tersztyánszky Flóra Zsófia (2001) 2. Bakó Boróka Margit (2002) 3. Kóczán Máté István (2002) 4. Rajkai Eszter Mária (2002) 5. Rajkai Bernadett Mária (2002) 6. Horváth Liza Klára (2002) 7. Mangel Viola Erzsébet (2002) 8. Bergmann Nicole Emma (2001) 9. Ivanics Bernadett Mónika (2002) 10. Tausz András (2001) 11. Schmidt Zsófia Erzsébet (2002) 12. Meszleny Cecilia Rita (2002)
Esküvõk: 1. Turcsányi Béla - dr. Sándor Rita 2. Miro Joannes Bergmann - Szekszárdi Tünde 3. Tóth Zsolt - Ádám Éva 4. Székely András - Czeklár Ildikó 5. Imre Ferenc - Rajncsák Nóra
Czestochovai stációk
5
2002. VENI SANCTE
Ne hagyjuk, hogy a politika éket verjen közénk A nyáron kiszerkesztettek minket. Nem örültem neki, de nem is bántott. A 168 óra július 25-i számának levelezési rovatában viszontláthattuk lapunk szép fejlécét, egy olvasói levél és egy lapunkból vett idézet társaságában. A „Mária néni” aláírású levél így szól: „70 éves öregasszony vagyok, istenhívõ katolikusnak neveltek. Istenhívõ, de nem klérushívõ. Mellékelek egy újságlapot, plébániánk rendszeresen megjelenõ újságjából. A bejelölt rész önmagáért beszél.” És itt jön egy bekezdés nyár elejei, a választások utáni számunk elsõ oldaláról, amelyben szerkesztõségünk egyik tagja – igaz többes szám elsõ személyt használva –, de a saját és sokunkéval azonos vagy rokon érzéseinek, elkeseredésének adott hangot a választások kimenetele miatt. Az olvasó levél aláírása alatt még ez áll: „egy proli, aki véletlenül az úri (XII.) negyedbe (sic!) csöppent”. Kedves Mari néni! A legnagyobb tisztelettel írom sajnos ismeretlenül - az alábbiakat. A Felsõkrisztinát nem papok szerkesztik, hanem néhány templomba járó társa, vagyis „felebarátja”. Ezt szabadidejükben, lelkesedésbõl, a közösség iránti szeretetüktõl vezérelve teszik, és nem utolsó sorban azért, mert örömnek tartják a „lapcsinálást”. A megjelent lapszámokkal sohasem vagyunk elégedettek, mindig jobbat szeretnénk készíteni, de ennyire futja tehetségünkbõl, idõnkbõl, energiánkból. Családos, civil szakmával rendelkezõ emberek vagyunk, akik szolgálatnak fogják fel mindezt, és örömüket is lelik ebben a közös alkotásban. Kedves Mari néni! Higgye el, mi sem vagyunk klérus hívõk. Olyan ugyanis nincs. A klérus egyébként az elmúlt esztendõben egyetlen
személyt jelentett plébániánkon, plébánosunkat, Márton atyát. Õ bátran állíthatom- semmilyen vonatkozásban nem szól bele a lap tartalmába, szerkesztésébe. Megbízik bennünk. Ami azt jelenti, hogy õ – ha lehet ilyet mondani – ugyanannyira hisz bennünk, mint mi õ benne. Vagyis ha mi „kélrushívõk” vagyunk, akkor õ „hívõhívõ”. S e hit alapja, hogy azonos a célunk: Isten országának építése, saját közösségünkön, plébániánkon belül. Amit a lapban olvasott, egyikünk saját nevével aláírt és vállalt véleménye. Nem azt írta alá, hogy Gyuri bácsi, amibõl valószínûleg van néhány tucat a plébánia hívei körében, hanem azt, hogy Béres György. Hogy esetleg nincs mindenben igaza, az lehetséges. Saját véleményéhez azonban ugyanúgy joga van, mint Önnek, és mindanynyiunknak. Amihez nincs egyikünknek sem joga, az a következõ: az ismeretlenség, a névtelenség mögé bújva vádaskodni, külsõ fórumon, „feljelenteni” a sajátunkat. Családunkat, hívõ társunkat, plébániánkat. Mi is megjelentettük volna véleményét, ha vállalta volna. Az Ön „segítségével” nagyobb nyilvánosságot kapott az írás, mint amit szántunk neki. Ez azonban nem baj. Senki ellen, hanem az or-
szágért való aggódás okán íródott. Ön – nyilván nem egyedüliként a templomunkba járók közül –, másképpen látja az ország mai, választások utáni helyzetét, mint a templomba járók többsége. Joga van hozzá. Jó lenne, ha ez az írás nem erõsítené Önben a levelébõl kiérzõdõ „antiklerikalizmust”, annak ellenére, hogy plébánosunk, Márton atya a választások elõestéjén, egyik vasárnap nem hagyott kétséget személyes történelemlátása felõl, és elég közérthetõen megmondta, hogy kikre és miért nem fog szavazni. Ehhez neki, a „klérusnak” igenis joga van. Ahogy Béres Györgynek és Önnek is. Ugyanakkor jó lenne, ha a plébánia közösségében a politikai különbözõségek nem osztanák meg a híveket, s ezért a jövõben a direkt politikai állásfoglalásokat mellõzni fogjuk. Nem gyávaságból, hanem mert a magasabb szempontok szolgálatát szeretnénk szem elõtt tartani. Nekünk, katolikusoknak nem az a célunk, hogy legyõzzük embertársainkat, hanem hogy meggyõzzük és erõsítsük egymást a közösség, a család, s elsõsorban Isten Országának szolgálatában. Ez a célja a plébániai lapnak, s ne hagyjuk, hogy a politika éket verjen közénk. Szerdahelyi Csongor
A bátor prédikációi miatt a 80-as években vértanúhalált halt lengyel pap utcájában laktunk Czestochowában
2002. VENI SANCTE
6 Nagy izgalommal vártam az augusztus tizennegyedikét, mert akkor indultunk schola-táborba Andocsra. Andocs 1350 lelkes község, A Balatontól délre fekszik. Az andocsi kápolna a török hódoltság óta búcsújáróhely. A benne található kegy-
Szûz Mária pottyantotta le... Schola tábor Andocson günket, és egyéni produkciókkal is szereztünk pontot családjainknak a schola Kimittud-on. A schola kimittudot a templom
Sok jó ember kis helyen is elfér – úton az igali strand felé
szobor több mint 500 éves. A legenda szerint a kápolnát a kegyszoborral együtt Szûz Mária pottyantotta le az égbõl. E kápolna köré épült a templom és a rendház. A kegyszobrot a XVIII. század óta öltöztetik, jelenleg 250 ruhája van, amelyeket hálából varrtak neki. Harminchárom fõs kis csapatunkkal érkeztünk meg a templom zarándokházába. A tetõtéri szerény, függönyös kis fülkék rejtélyes szállást nyújtottak nekünk. Egy közeli étteremben ebédeltünk, ahol a kedves konyhásnéni fõzött finomakat. Ebéd után Tünde családokra osztott bennünket. Négy család alakult: Virtuális Szentek Társasága, Fekete Sereg, Szent Domonkosok és Kibemázsó Boróka. A családok a tábor folyamán versenyeztek egymással. Rejtvényeket fejtettünk, vetélkedõkön is összemértük ügyessé-
tanított, és ez után indonéz és afrikai dalokat énekeltünk, nekem a „Mammaria mamme e e Mamma, Mamma utu tanina...” kezdetû afrikai ének tetszett a legjobban. Esti imádságunk után mindig õrangyalhúzás volt. Másnap mindenki vigyázott kihúzott védencére. Strandoltunk is egy termálfürdõben, Igalon. A strandolás után Zita barátnõm 11. születésnapját ünnepeltük meg két tortával. Egyik délután vetélkedõt rendeztünk. A családok egymás után járták végig a próbákat. Volt célbadobás, vízhordás kanállal egy pohárba, Máriaénekverseny, mocsárjárás és még sok minden. A versenyt a Kibemázsó Boróka nyerte. Az utolsó este tábortûz mellett énekeltünk népdalokat. Mindenkinek kívánok ilyen jó idõtöltéseket és sok sikert az új tanévhez. Aki mindezt a sok jót nem hiszi, járjon utána; a scholába! Bene Róza
hatalmas kertjében rendeztük meg, amin természetesen mindenki elsõ lett. Sokféle mutatvány volt: bûvészkedés, színjáték, éneklés, furulyázás, mesemondás. Scholánk idén már Lengyelországba is elzarándokolt, ahol megismerkedtünk a lengyel misszionárius Gergely atyával. Õ is lejött andocsi táborunkba két indonéz testvérrel, Remivel és Eliával. Egy magyar kispap is jött velük, Tibor testvér. Remi és Elia vezetésével nagyot métáztunk a templomkertben. Gergely atya Õk is megajándékozták a Szûzanyát a rózsafüzérrõl
7
2002. VENI SANCTE Életünk tele van találkozásokkal: elõkészítettekkel, váratlanokkal, emlékezetesekkel és felejthetõkkel, kellemesekkel és kellemetlenekkel. Két emlékezetes találkozásomról szeretnék beszámolni, egyugyanazon személlyel: Márton Áron gyulafehérvári püspökkel, Erdély fõpapjával. Márton Áronbörtön büntetése
nas évek vége felé. Akkoriban nem sok ember látogatott Erdélybe, az ottani viszonyok miatt. Örömömre szolgált Gyulafehérvárra érkezésemkor, hogy a püspök úr külön fogad szobájában. Évtizedek távlatában természete-
után hosszú éveken át háziõrizetben élt Gyulafehérváron, a püspöki palotában. A kommunista rendszerek egyik tipikus eszköze volt a püspökök kivonása az egyházmegye életébõl, sõt némelyeket számûztek egy eldugott kis faluba, pl. Péteri József, Endrey Mihály, Szabó Imre püspököket. A házi õrizet természetesen megfigyelést is jelentett, belsõ és külsõ megfigyelõkkel. Unokaöcsém kispap volt a gyulafehérvári szemináriumban a hatva-
sen kevesebbre emlékezik az ember. Képek, benyomások maradtak bennem errõl a találkozásról. Meleg nyári délelõtt volt. A szobába lépve láttam, hogy a püspök úr ott ül íróasztalánál a reggeli napfény sugarában. Egy órán át beszélgettünk, mint székely a székellyel, pap a püspökkel, az ottani és az itteni egyház gondjairól, bajairól. A beszélgetés végén behívta titkárát és azt mondta: „Legyen szíves hozzon az atyának egy üveg jó felvinci bort, a püspöki pincé-
Emlékeim Márton Áronról
bõl.” Jólesett ez is. Változtak az idõk. A Püspök úr házifogságát megszüntették. Erdélyben évek óta csak Gyulafehérvárott volt bérmálás, a püspök akadályoztatása miatt. Az elsõ nyilvános bérmálást tudomásom szerint Székelyudvarhelyen tartották, éppen akkor, amikor megint Erdélyben jártam. A templom zsúfolásig megtelt. Mondhatom, hogy még a falakon is lógtak, a karzat roskadozott a sok embertõl. Több száz erdélyi katolikus részesült a bérmálás szentségében, öreg embertõl fiatal hívõig. A bérmálás után vacsora volt a plébánián. Mint Magyarországról, Budapestrõl jött papot meglepetésemre a püspök közelébe ültettek. Két órán keresztül magam elõtt láttam Erdély szentéletû püspökét, de
A templomi hitoktatás rendje óvodások péntek17 óra 1. osztály hétfõ17 óra 2. osztály hétfõ18 óra 3. osztály kedd 17 óra 4. osztály kedd 18 óra 5. osztály szerda 18 óra 6-7. osztály szerda 19 óra 8. osztály és középisk. hétfõ 19 óra egyetemista hétfõ 20 óra keresztény tanítás kedd 18,30 óra (kéthetente)
Pallós Zsófia, Kertész Annamária Horváth Imréné Horváth Imréné Horváth Imréné Horváth Imréné Lukách Krisztina Szõcs László Szõcs László Szõcs László Györgydeák Márton
nemcsak láttam, hanem szinte végig velem beszélgetett. Válaszoltam érdeklõdõ kérdéseire személyem és hazám ügyeivel kapcsolatban. Kedves, halk szava és mosolya ma is eleven élményem. Erdély katolikus népe és természetesen másvallású magyar testvéreink sok-sok emléket õriznek róla városokban, falvakban. Márton atya
2002. VENI SANCTE
8
A Rózsika-forrásnál is jártak A Karitász idén is megszervezte nyári napközis táborát. Három héten keresztül (június 17.-tõl július 5.-ig) láttunk vendégül plébániánk területén 6-14 év közötti gyerekeket - nemcsak egyházközségünkbõl! -, akiknek gazdag programban lehetett részük: többek között a korona megtekintése a Parlamentben, hajókirándulás a Dunán, séta a Városligetben és az Állatkertben, önfeledt játék a Millenárison, barangolás “szûkebb hazánkban” a Sas-hegyen és Csillebércen, hosszabb kirándulás a Rózsika-forráshoz, strandolás Szentendrén a Pap-szigeten, vagy épp egy elismert vidra szakértõ videós bemutatójának megtekintése, meghallgatása - csak egy pár a programokból a teljesség igénye nélkül. Külön köszönet mindhárom hét háziasszonyának, akik reggelirõl és uzsonnáról gondoskodtak, valamint nagy szeretettel gondolunk Blanka nénire, aki három héten keresztül minden reggel egy tálca süteménnyel lepte meg va-
kációzó gyermekeinket. Köszönjük! A már harmadik éve mûködõ napközis tábor célja, hogy vakációzó gyerekeink ezeket a szép nyári napokat értelmesen, élményekben gazdagodva, tapasztalatokban egyre bõvelkedve tölthessék el, miközben új barátokra, közösségre találhatnak itt, plé-
bániánkon belül. Reméljük jövõre még több lelkes fiatalt köszönthetünk a gyerekek között, akik segítenek a programok szervezésében, a gyerekek pasztorálásában. A gyerekek és Szüleik nevében köszönjük ezt a három hetet a Karitásznak és a tábor szervezõinek. Szende Ágnes
Reggelente friss süteményt kaptak Blanka nénitõl
Szuha Zsuzsanna Csendben távozott, úgy, totta életét. Hivatásával is fel kelahogy itt élt közöttünk. Auguszlett hagynia. Komoly gondot 1947-2002 tus 14-én életének 55. évében okozott viszonylagos egészségéelhúnyt Szuha Zsuzsanna tanárnõ, templomunk kise- nek fenntartása. Az év elején végre új vesét kapott. gítõ sekrestyése, plébániánk háztartásának vezetõje. Reméltük, hogy ezzel jobbra fordul egészsége. Nem Örömmel vettük tudomásul, hogy végre új vesét így történt. kap. Életvitele ezáltal könnyebb lesz - gondoltuk. Amikor kihirdettem halálának hírét a templomSajnos nem így történt. Hónapok óta láttuk rajta be- ban, egy rendszeresen templomba járó férfi bejött a tegségének jeleit, csöndes kereszthordozását. sekrestyébe a szentmise után, és megkérdezte tõÉlete alázatos, szolgáló, vallásos élet volt. Jóma- lem: ki ez a Szuha Zsuzsanna. Elszomorodtam, hogy gam is, amikor idekerültem, azt hittem szerzetesnõ. nem ismerte, hiszen évek óta láthatta szolgálatát a Nem volt az, de jellemzõ, hogy ezt gondoltam róla. templomban. Remélem, ezen a plébánián nem fePedagógus volt, matematikát tanított egy csepeli lejtjük el törékeny alakját, csendes magatartását. A szakközépiskolában. Szeretett tanítani. Érdekelte a lényeg az, hogy teremtõ istenünk elismeri elkötelegyerekek egyéni sorsa is. Folyamatosan képezte ma- zett keresztény életét. gát. Feladatokat oldott meg, szerkesztett. MagántaKöszönjük mindannyian, amit tett Isten ügyéért, nítványai is voltak, akikkel nagy odaadással foglako- az Egyházért, plébániánkért. zott: a lemaradott, bukott gyerekekkel. Emlékét imáinkban is megõrizzük! Évekkel ezelõtt fellépõ betegsége teljesen átalakíMárton atya
9
2002. VENI SANCTE
A kápona strandján
Az elmúlt pár évhez hasonlóan amióta egyre többen dolgoznak közülünk - már csak egy rövid, ámde kellemes hétvégét töltöttünk együtt Balatonszabadi-Sóstón. A szállást egy kedves hívõ ajánlotta fel számunkra, akinek ezúton is szeretnénk köszönetet mondani! A legtöbben pénteken este érkeztek kocsikkal, de páran már délután lementünk vonattal. Az idõ – szerencsére – nekünk
kedvezett, ezért már aznap éjszaka „megkóstolhattuk” a 28 fokos Balcsit. Szombaton már „hajnali 9-kor” ébren voltunk. A napot leginkább vízparti lustálkodással töltöttük a helyi kápolna strandján. De voltunk billiárdozni is, fõztünk, játszottunk, sõt még egy gitáros próba is belefért. Azután este lett és reggel, az utolsó nap. Vasárnap gitároztunk a 1/2 10-es misén, amit nagy örömmel fogadott a plébános, és a helybéliek is. Rögtön kaptunk is egy újabb meghívást. Mise után többen hazaindultak, néhányan viszont átmentünk még Balatonkenesére. Itt kapott el minket az a nagy vihar, ami több hajót is felborított a vízen. Szerencsére csak egy óra hosszat tartott, mi pe-
dig a kocsiból figyeltük, így száraz bõrrel megúsztuk. A vihar után én még kétszer viszszalátogattam Sóstóra egy-két ottmaradt holmiért. Végül minden meglett, s mindenki élményekkel gazdagabban ért haza, ment hétfõn munkába. Rajncsák Nóri Hirdetjük, hogy minden eddiginél nagyobb szeretettel várjuk azokat, akik szeretnének velünk együtt, a gitáros kórusunkban énekelni. Ez ügyben szólítsd meg bármelyikünket a gitáros szentmise után. Idén, a nyári szünet utáni elsõ gitáros szentmise 2002. szeptember 8-án, este 7 órakor lesz. Ezt követõen pedig hetente. Gitárosok
„Hagyjad az Úrra a te utadat és bízzál benne, majd Õ teljesíti” (Zsoltárok könyve 37,5)
A délvidéki magyarság hálaadó ünnepe az aracsi kolostortemplomnál Urunk kegyelmébõl és akaratából immár negyedik ízben került sor a délvidéki, vajdasági magyarság hálaadó ünnepére az ezer éves kolostortemplomnál, Aracsnál. A múlt évben – mint beszámoltunk róla – 63 tagú zarándokcsoport utazott Arcsra, most egy kedves tavalyi útitársammal, Palócz János testvéremmel újra eljutottam ide, látva a Bánát több városát, például Nagybecskereket is. Az ünnepségnek az adott különös jelentõsséget, hogy megjelent Aracsi Vajda János tordai tanár “A mese-titkú aracsi pusztatemplom, árva magyarságunk zászlóhordozója” címû szép, képekkel gazdagon illusztrált könyve, melyhez Bánát püspöke, Huzsvát László írt elõszót. A könyv tartalmazza VI. Pál pápa
apostoli levelét, amelyben külön elõjogokkal erõsítette meg az akkor már meglevõ pannonhalmi, szent Mártonról elnevezett monostort. Létrehozta a pécsváradi és veszprémi monostorokat, a budai, nyitrai és székesfehérvári káptalanokat, és elõsegítette a zalavári, bakonybéli, aracsi, oroszlámosi, sári, tatai és jáki monostorok felépítését. Az idei aracsi ünnepségek már július 27-én, szombaton megkezdõdtek a délvidéki Tordán. Másnap gyönyörû idõben sok-százan vettünk részt az ünnepi szentmisén, melyet Huzsvát László püspök celebrált. A szentmise után ünnepi mûsor következett, melyben elhangzott a Boldog Asszony, Anyánk, a magyar és a székely himnusz is, ám
a legmeghatóbb a Tiszaalpári Asszonykórus menekülteket hazahívó éneke volt, melyet mi is ismerünk: “Oly távol, messze van hazám...” Had említsek meg egy személyes beszélgetést is, Huzsvár László püspök úrral, melynek során megtudtam, hogy a püspök atya nagy érdeklõdéssel olvasta az Új Ember július 25-i számában Szerdahelyi Csongor “Pápai krémes Wadowiczeben” címû, a schola lengyelországi zarándoklatáról szóló cikkét. Annál is inkább örülünk, hogy e szép zarándoklat híre a Délvidékre is eljutott, mert reményünk szerint a jövõ évben sor kerül a schola délvidéki, vajdasági útjára. Isten áldja meg gazdagon Délvidék magyarságát! Kolosváry Bálint
2002. VENI SANCTE
10 – ezúttal Lengyelországba. Templomunk gregorián énekkara, a szkóla, Csíksomlyó és Vatikán után az idén a pápa szülõföldjére zarándokolt. Az útra a maga módján mindenki felkészült: a szervezõk percre pontos útitervvel, többen történészi profizmust bizonyító elõadással (pl. Kriszta az évezredes magyar-lengyel történelmi kapcsolatokról, Péter a pálos rendrõl, Géza Ulászlóról); mások „csak” a térképet és az útikönyvet tették közkinccsé, de a „hasznosság” szempontjából az elõzõekkel egyenértékûnek bizonyult a kórustag-anyukák hozta frissítõ meggy és az úti megpróbáltatásokat is kiálló gyümölcskenyér. S a személyes holmik mellett velünk volt egy nagy szatyornyi „Éneklõ Egyház” imakönyv, a magyar kereszténység évszázadokat átfogó, nyomtatott betû- és kottajelekben megtestesülõ dallamkincse - kellõ fizikai-lelki támaszt adva még a régi szkólásoknak is ahhoz, hogy utunk több legyen, mint vallási-történelmi-földrajzi-mûvészeti ismereteket gyarapító és „kellemes” együttlétet adó turisztikai esemény. Persze, ebben nagy szerepe volt a csoport vezetõjének, a lengyel Gergely atyának is, aki, mint verbita szerzetes 2 éve végez nálunk miszsziós munkát. Nos, Õ számunkra egy személyben volt tolmács és lelki vezetõ.
Az „Éneklõ Egyház” útra kelt
Utunk állomásai a magyar turisták ill. zarándokok számára többnyire közismert dél-lengyelországi városok
felépített keresztút 14 stációja fogja körbe, így a várfal menti sétány a keresztutat járó zarándokcsoportok ál-
voltak: Czestochowa, Kalwaria Zebrydowska, Krakkó, Wadowice és a wieliczkai sóbánya. Július 4-én este érkeztünk a híres kegyhelyre, Czestochowába, ahol a Mária-kegykép kápolnájában magyar nyelvû szentmisén vettünk részt, majd késõ este együtt imádkoztunk a lengyel zarándokokkal. A másnap délelõtti „városnézés” a vár-szerû pálos kolostorral való immár részletes ismerkedést jelentette. Erõdítmény ez, „Isten-igazából”, a szó szoros értelmében véve: közepén a pompás barokk katedrális, melynek karcsú magas tornya - már messzi „kívülrõl” nézve is - egyfajta magasztosságot sugall, s ahogy a közeli park széles sétaútján közelebb és közelebb érünk, megtapasztaljuk, hogy e vár-komplexum nem csupán építészeti-esztétikai élmény, nem csupán a régmúlt idõk egykor „diadalmas egyházának” szép mûemlékegyüttese, hanem a tudatos élõ hit forrása és támasza. Bejáratánál a hit sziklaszilárd õrzõjének, Wyszynski bíborosnak monumentális szobra áll: teste szinte egyetlenegy nagy kõtömb. Máris felidézõdnek bennünk Megváltónk Péterhez intézett szavai. „Te kõszikla vagy…”. Magát a kolostor-együttest a várárok mentén
landó imádságos helyszíne. A kegyhelyet egy magyarul jól beszélõ pálos szerzetes mutatta be csoportunknak, ez korántsem meglepõ, hiszen közismert a - még a pálosokra is vonatkoztatható - magyar-lengyel „baráti” kapcsolat: e kolostort a magyarországi (márianosztrai) szerzetesek alapították. A kegyhely múzeumában a „szokásos” történeti, vallási emlékek, képek és kegytárgyak mellet speciális „kegytárgyak” is láthatók: a Szolidaritás vezérének, Lengyelország késõbbi államfõjének, Lech Walesának a magas kitüntetései, köztük elõkelõ helyen a Béke Nobel-díj - mind-mind a Szûzanyának felajánlva. Utunk következõ állomása a 400 éve alapított, a ferencesek által gondozott, lelkigyakorlatos központtá kiépített zarándokhely, Kalwaria Zebrydowska volt. Ideális hely a testi, szellemi s lelki felüdülést-megújulást keresõk számára. Nemcsak azért, mert közel van Krakkó, Zakopane és a pápa szülõvárosa, Wadowice, nemcsak azért, mert a mi Pannonhalmánkhoz hasonlóan környezetébõl méltóságteljesen kimagaslik, de még csak azért sem, mert dimbes-dombos terepen, erdõn-mezõn kényelmesen végig sétálva s romantikus hidakon áthaladva lehet végigjárni a 6 km-es „jeruzsálemi keresztutat”, hogy aztán kellemesen elfáradva este a templomi orgonahangversenyen és az ízléses kávézóban jussunk hozzá szellemitesti feltöltõdéshez. Nem, itt jóval többrõl van szó: itt mindenki imádkozik. Még aki elõször csak azzal a céllal jön ide, hogy e szép helyet mint a világörökségi listára felvett egyik objektumot látogassa meg, az is elõbbutóbb imádkozni kezd. Nos, nekünk is ez volt 3 napon át a támaszpontunk, innen indultunk reggelente utunk további állomásaira. (Egyébként maga a pápa is itt szállt meg augusztusi lengyelországi látogatása idején). Krakkóban egy napot töltöttünk az ott élõ Zsille Gábor szakszerû vezetése mellett. Õt az Új Ember olvasói a
11
2002. VENI SANCTE Krakkói jegyzetek c. írásaiból eddig is ismerhették, most csoportunk immár személyesen is megismerkedhetett vidám, ugyanakkor a történelmi igazságokat nagyon is komolyan vevõ és meggyõzõen közvetíteni tudó egyéniségével. A vár (Wawel) királyi termeiben és a katedrálisban természetesen elsõsorban a közös magyar-lengyel történelmi múlt bemutatásán ill. felelevenítésén volt a hangsúly (tehát a „közös” királyokon és szenteken), ugyanakkor a lengyel nép hányattatott sorsának, politikai függetlenségi ill. nemzeti önállósági harcainak megismerése révén megtapasztalhattuk a keresztény hit erkölcs- és nemzetmegtartó szerepét is. Bizony, kevés nép dicsekedhet azzal, hogy nagyjai (a királyok, szentek, költõk és politikusok) sírjai - mintegy nemzeti panteonként - egy helyütt, az ország elsõ katedrálisában láthatók és tisztelhetõk. Krakkói programunk természetes velejárója volt a piactér megtekintése a posztócsarnokkal és a Mária-templommal, de felkerestük a Balassi-házat, valamint a Jagelló Egyetem õsi központját ( a Collegium Maius-t) és néhány új épületét is. A templom monumentális Mária-oltárát szemlélve sokunkban felidézõdtek a Felvidéken (Kassán, Eperjesen, Bártfán) nagyrészt még ma is megtalálható ill. múzeumokban õrzött késõ gótikus szárnyas oltárok, melyek - mint egy hitben gazdag korszak lelki kapcsai népeket kötöttek össze a Kárpátokon keresztül. Vasárnap délelõtt a pápa szülõvárosában, Wadowicében vettünk részt a szentmisén, ahol -természetesen - a kórusunk is „szerepelt”. A mise után megtekintettük a pápa emlékhellyé alakított szülõházát, majd egy cukrászdában a plébános úr vendégei voltunk egy-egy kremówka erejéig. (Ezt süteményt magunk között pápai krémesnek neveztük el. Arról nevezetes, hogy mikor a pápa szülõvárosába látogatva visszaemlékezett gyermekkorára, megemlítette, hogy a templom mögött volt egy kis bolt, ahol õ a
mise után mindig oly finom süteményt evett. Nos, azóta ismét nagyobb mennyiségben sütik s különleges szeretettel kínálják a turistáknak.). Vasárnap délután a wielckai sóbányát látogattuk meg. E régóta felhagyott bánya jól kiépített, közismert turisztikai látványosság: járataiban és termeiben nevezetes személyek szobrai találhatók, sóból „kifaragva”. Leglátványosabb a hatalmas teremben szobor-csarnokként kialakított Szent-Kinga kápolna.
ga kápolna kitûnõ akusztikáját kihasználva kánonra zendítettünk. Kórusunk eddigi talán a legnagyobb dicséretet abban a templomban kapta, ahol a pápát keresztelték, hiszen a mise végi köszöntésében a wadowicei plébános kijelentette: „A magyar kórus ezen a szentmisén nem szerepelt, hanem imádkozott.” Kaptunk is nagy tapsot. E taps a kis Rozi bátorságának és szép hangának is szólt, aki az evangélium elõtt a szentély lépcsõjén a hívek felé fordulva, mint angya-
A pápa szülõvárosának templomában énekeltünk
Az úton végig énekeltünk. Legtöbbször „csak” magunk örömére például útközben a buszon, vagy az esti completoriumot imádkozva „támaszpontunk” kápolnájában. A magyar és a pápai Himnusz, ill. a Szózat hangjai mellett 3 helyen koszorúztunk: Szent Hedvig és Báthory István sírjánál a krakkói katedrálisban és a pápa szülõházában. Szent Hedvig sírjánál a himnusz alatt ismeretlenek lelkesen csatlakoztak énekünkhöz, mint kiderült, felvidéki magyar turisták voltak. De énekünkkel a vendéglátó lengyeleknek is sikerült örömet szerezni. Lelki fényképezõgépem segítségével szívesen idézem fel a sóbányabeli kísérõnk áhítatos arcát, ahogy elõször meglepõdve, majd meghatottságában végig mosolyogva reagált spontán fellépésünkre, mikor a Szent Kin-
li hírnök, elõénekelte a Alleluját melyre aztán mint a visszhang, jött a hívek ujjongó válasza. Vidámság, ugyanakkor fegyelmezettség és imádságos lelkület jellemezte utunkat – mindvégig egymásra és az Úristenre figyelve. E figyelmesség, például a fiúk esetében, apró lovagi szolgálatokat is jelentett, de jócskán adódott alkalom kisebb-nagyobb jelét adni egymás iránti tiszteletünknek és köszönetünknek. Hazafelé például, az egyik erdei pihenõben csoportunk leleményes tagjai frissen szedett nagy csokor mezei virággal köszönték meg Tündének fáradságot nem ismerõ karvezetõi (s pedagógiai) munkáját, s a szervezésben oroszlánrészt vállaló Csongor is kapott egy illatos erdeiszamóca-fürtöt. Szende Ákos
2002. VENI SANCTE
12
Mire készülünk? (Mit jelent számunkra a plébániai zsinat?) A plébániához tartozó hívek tanácskozását szeretnénk megszervezni a plébániai élet helyzetének átgondolására, megújítására. Ugyanis a katolikus életben is kell, legyen fejlõdés, továbblépés. Azzal, hogy vasárnap meghallgatom a szentmisét és befizetem jövedelmem 1%-át, még csak a kötelességemet teljesítettem, mint a rossz szolga, de ez nem elég A 2003. Pünkösd tájára tervezett tanácskozásunk (hivatalos nevén: plébániai zsinat) sikerének legfontosabb feltétele az alapos elõkészítés, felkészülés, az egyes témakörökben a javaslatok elõzetes megfogalmazása. A fent említett tanácskozás feladata „csak” az addig végzett munka összegzése és a további célok, feladatok meghatározása lesz. A zsinati munka ugyanis már a nyáron elkezdõdött a lelkünkben, és reményeink szerint kiteljesedik majd a következõ egy évben vélemények megfogalmazásában, javaslatok tételében, és közös beszélgetések formájában. A civilek tanácskozásának távoli elõzménye a II Vatikáni Zsinat, amelyen a püspökök és a világi szervezetek vezetõi a pápa irányítása mellett kidolgozták az Egyház reformját a kor igényeinek megfelelõen. Döntéseiket tucatnyi kiadványban tették közzé, de ezek persze nem érintették a hitigazságokat, csak a formák változtak, mint például a szentmise szövege latinról a nép nyelvére. Az elmúlt években a zsinat szellemiségét követve, az egyházmegyék is megtartották saját zsinatukat, célokat és feladatokat tûzve maguk elé. Azóta a Budapest-
Esztergomi Egyházmegyében is egyre több helyen tartottak plébániai zsinatot, hogy a közösség életét átgondolva, a lehetõségeket feltárva vonzóbbá, tartalmasabbá, „élõbbé” tegye azt.
A pápa szobra czestochowában
Most mi is arra készülünk, hogy felmérjük lehetõségeinket, meghatározzuk célkitûzéseinket (ötletként említünk néhány példát): Átgondolandó a gyerekek hitoktatásának módja, a felnõtt katekézis kiterjesztésének lehetõsége, a mûködõ és létrehozandó közösségek helyzete („evangelizáció”). Kialakítandó a házasságra készülõk, és a már házasok patronálása, a csonka vagy más ok miatt problémás családok lelki segítése („családpasztoráció”). Fokozandó a hívek aktivitása a szentmisén, részvétele más szertar-
tásokon, vizsgálandók az ének, zene, képzõmûvészet további lehetõségei („liturgia”). Meg kell találni az idõsek, betegek gondozásába, a hátrányos helyzetûek segítésébe újabb dolgos kezek bevonásának módjait. („karitász”). Feltárandó a környezõ katolikus és nem katolikus testvéregyházakkal való kapcsolatok lehetõsége („ökumené”). Feltérképezendõ, hogy az esetenként felmerülõ („mûszaki-gazdasági”) feladatok megoldásában ki segítene tervezéssel, szervezéssel, kétkezi munkával. Felmérendõ a híveknek a plébániai újsággal, fórumokkal, elõadásokkal, vetítésekkel kapcsolatos igénye („média”). Kedves Hívõtársunk! Ezeket és ehhez hasonló dolgokat kell most végiggondolni valamennyiünknek. Ebben segíteni fognak különbözõ kérdõívek, melyeket szeretnénk, ha megválaszolna, s ha egyéb javaslata van, azt is megosztaná velünk. Szeretnénk, ha vállalna munkát a kérdõívek feldolgozásában, az egyes témakörökkel foglalkozó csoportok tevékenységében. Ha igen, kérjük, adja meg nevét, elérhetõségét és a munka jellegét egy cédulán (a sekrestyében) vagy a plébánia 356-0089 számú telefonján. Köszönettel: a Plébánia képviselõtestülete (nevében Györgydeák Márton plébános és Béres György világi elnök)
A Felsõ-Krisztinavárosi Keresztelõ Szent János Plébánia közösségének lapja Megjelenik évente hatszor: Adventre, Böjtelõre, Nagyböjtre, Húsvétra, Te Deum-ra és Veni Sancte-ra V. évfolyam, 6. szám 2002. Veni Sancte, következõ lapzárta: 2002. nov. 16. Szerkesztik: Babics Balázs, Béres György, Lukách Krisztina, Müller Ferenc, Szerdahelyi Csongor, Vasdinnyey Miklós Ötleteiket, észrevételeiket várjuk a sekrestyébe vagy a
[email protected] e-mail címre. Lapunk a Szociális és Családügyi Minisztérium 2002. tavaszi pályázatán nyert támogatással jelenik meg.
