2010. ÉV FELNŐTTKÉPZÉSI PROGRAMJAI

FOGYATÉKOS SZEMÉLYEK ESÉLYEGYENLŐSÉGÉÉRT KÖZALAPÍTVÁNY Székhely: H-1139 Budapest, Pap Károly u. 4-6. V. em. Telefon: 06 1 450 32 30 Fax: 06 1 450 32 35 E-mail: [email protected] Honlap: www.fszk.hu Nyilvántartási szám: 01-0849-04 Akkreditációs lajstromszám: AL-2057

2010. ÉV FELNŐTTKÉPZÉSI PROGRAMJAI Az esélyegyenlőség biztosítása egészségügyi ellátásában

a

sajátos

ellátási

igényű

paciensek

Ez a továbbképzés eredetileg „Sajátos ellátási igényű paciensek az egészségügyi ellátásban” című továbbképzésre épülő formában terveződött. E nélkül az alapozás nélkül a továbbképzés résztvevői nem rendelkeztek akadályozottsággal/fogyatékossággal kapcsolatos előzetes ismeretekkel, így az ismeretek átadását át kellett hangolni az alapvető sérülésspecifikus ismeretek felé. Ennek okán sajnos nem sikerült maradéktalanul teljesíteni a cél alatt meghatározottakat, a fizikai, infokommunikációs és morális akadálymentesítés színtereinek, formáinak, eszközeinek megismertetése nem volt olyan hangsúlyos, mint eredetileg hangsúlyozásra került a képzésben. Ennek ellenére a képzés továbbra is értékes, ugyanis a csoport, a sérülésspecifikus ismeretek iránt nagyon érdeklődő és szenzitív, empatikus hozzáállású volt. Szívesen és fegyelmezetten, ugyanakkor jó kedvvel voltak jelen a foglalkozásokon, nem csak a pontszerzés motiválta őket. Már az első napon, a délelőtti elég sűrű orientáció elmélete után érezhető volt ez a pozitív hozzáállás. A saját élmény szerzés alkalmával fegyelmezetten próbálták ki a látási, hallási, mozgási akadályozottság által előállt helyzeteket. Minden alkalommal tudtunk kiscsoportban dolgozni, a feladatokat kellő figyelemmel, és mégis jókedvű hozzáállással abszolválták. A tanulók a továbbképzésen szerzett ismereteket nagyon hasznosnak ítélte, úgy gondolták, munkájukban eredményesen tudják adaptálni a tanultakat. Még azok is így nyilatkoztak, akik a gyógypedagógiai szakterületen, a látássérült, vak kliensekkel dolgoztak. A záró értékelésnél az hangzott el, hogy szeretnének több gyakorlati jellegű tapasztalatot szerezni, fogyatékos emberekkel kapcsolatot teremteni, és kommunikációs akadályok nélkül az életükről, a mindennapi kis küzdelmeikről első kézből tudomást szerezni. Nagyon jónak ítélték az intézménylátogatás adta tapasztalatokat. Kérésként elhangzott, hogy egy gyakorlati napon ne kelljen oda- vagy visszautazni az elméleti órákra, és jó lenne ott helyben feldolgozni a látottakat. Összegzés, amely összecseng sok szempontból az A1 továbbképzésen szerzett tapasztalatokkal: 1. Az egészségügyi végzettségű szakdolgozók nem rendelkeznek alapinformációkkal sem az akadályozottságokról, sem az akadálymentesítésről.

1


2. Így ahhoz, hogy a továbbképzési program céljában megfogalmazottak meg tudjanak valósulni mindenképpen szükség van egy „alapozó jellegű” információátadásra, amely a különféle akadályozottságok mutatná be. Ehhez egy A0 alaptanfolyam, majd erre épülő A1 továbbképzés szükséges. 3. Hasznos dolog az Alapítványnál fellelhető eszközök bemutatása is, ezt a hallgatók nagyon pozitívan értékelték. 4. Szükség lenne több személyes tapasztalatra, ehhez egy-egy tréner, szakember lenne szükséges, akik az érdekvédelmi egyesületekkel kialakított kapcsolat alapján rendelkezésre állnának. Mindenképpen szükséges lenne erre a látássérült, hallássérült, mozgássérült területről kapcsolatot találni. A halmozottan fogyatékosság problematikájára a Csillagházban tapasztaltak jól rávilágítanak, ezt a területet kellene megtartani. 5. Külön kellene választani az autizmusról szóló és a tanulási és értelmi akadályozottságról szóló előadást, túl specifikusak az ismeretek, semmiképpen nem összemoshatók. 5. Ha a továbbképzés eredeti célját szeretnénk megvalósítani, mindenképpen szükséges a megelőző információszerzés, vagy a továbbképzés időintervallumának hosszabbítása, átstrukturálása. A kérdőíven szereplő elégedettségmérés szerint résztvevők alapvetően elégedettek voltak: - a továbbképzés szervezésével, - az előadások színvonalával, - a gyakorlatokon tapasztaltakkal, itt kiemelkedőnek ítélték a Mozgásjavító Általános Iskolában való munkát, de nagyon messze volt számukra a Reménysugár Habilitációs Intézet, - több információt igényelnek az értelmi fogyatékosságról és az autizmusról; A résztvevők érdeklődését felkeltették a terepgyakorlatok helyszíneken tapasztalt szakmai munka, szabadidős tevékenységek. Ezzel együtt több időt is szántak volna a terepgyakorlatra, és fontosnak tartották a látogatások utáni átbeszélést a tapasztalatokról, élményekről. Több szituációs gyakorlatot igényelnének, pl. amikor valamilyen fogyatékos személyt kell ellátni az egészségügyi intézményben. Összességében elmondható, hogy a résztvevők minden új, a képzésen elhangzott szemléletformáló információra, szakirodalomra és filmre fogékonyak voltak, különös tekintettel a fogyatékos emberek mindennapi küzdelmeikre, az akadálymentesítés által kínált megoldásokra. A képzést jó szívvel ajánlanák kollégáiknak, ismerőseiknek. Kifejezetten igénylik a további értesítést és kapcsolattartást az újabb képzésekre vonatkozóan. A 20 fő résztvevőből 20 fő végezte el sikeresen a képzést és kapott tanúsítványt.

2


A program forrását az ETI TK II-447/25/2010. számú támogatási szerződés biztosította

Esélyteremtő kapcsolati tréning A tréning célkitűzése volt, hogy fókuszba kerüljön a kölcsönösség a fogyatékos és nem fogyatékos személyek tekintetében, lényegi elem a kölcsönös találkozás, kölcsönös egymásra hatás a különféle emberi kapcsolatokban, a különféle együttélési formákban. Ezt a kölcsönösséget a tréner páros személyes példájával, mintaadásával mutatta be, hiszen együttdolgozott egy látássérült és egy nem fogyatékos pszichológus. A kölcsönösség (kölcsönös: segítés, elfogadás, támogatás, észlelés) a képzés folyamán alakult, ennek követése, alakulásának reflexiója maga a tanulási folyamat volt. A képzésen a gyakorlatok és kiscsoportos megbeszélések után reflektálásra volt lehetőség a résztvevők és trénerek részéről is. Egyes modulok után naplószerűen írták a részvevők az egyes témával kapcsolatos érzéseiket, és azt hogy a nézőpontváltás hogyan valósult meg a munkahelyi szűkebb és társadalmi tágabb környezetben. Ennek az összefoglalóját beépítették a végső záró dolgozatba is. A részvevők között 4 fő olyan érintett volt, akiknek a hozzátartozójuk vagy fogyatékos volt, vagy pszichiátriai beteg, vagy tanulási zavarral küzdő. A kölcsönösség az ő jelenlétükkel, és életből vett tapasztalataikkal vált valóssá a tréning közegben is A képzés tematikája legalább 3 szinten követi végig az emberi kapcsolatokat a találkozástól búcsúzásig. A csoporttörténések szintjén, az emberi életút szintjén, a fogyatékossággal való kölcsönös találkozásszintjén. Mindez tetten érhető volt a következő modulok sorrendiségében. I. Találkozásaink Ebben a modulban megtörtént az egymással való ismerkedés, és alapfogalmak tisztázása, valamint az elvárások és a képzés céljának egybevetése is. A tisztázások után „közös nevezőről” indulhatott a képzés. Kiscsoportos formában áttekintettük a fogyatékossági területeket és a sérültek pszichológia aspektusait. Kiosztásra került az elméleti anyag, elmélet otthoni nem kontakt feldolgozásra adtunk fel. Csoportszinten megalapoztuk a további munkát! II. Megismeréseink Ebben a modulban „közelebb léptünk” egymáshoz, és a fogyatékosság témaköréhez, mégpedig a külső belső akadályok saját élményű felidézése kapcsán. feldolgoztuk azt, hogy sajnálat érzéséből hogyan lehet továbblépni a segítés felé, majd a „jól segítés” felé. Itt indult el a régi szemlélet töredezése, és elindulás egy új felé. Ebben a szakaszban kialakult egy mély bizalmi szint a csoportban, és ez az őszinte légkör lehetővé tette, hogy a fogyatékosság téma más szintű megközelítéséről is beszélhessünk. A külső – belső akadályok felismerése óriási lépés volt. Elméletben az esélyegyenlőség, a morális és környezeti akadálymentesítés került terítékre.

3


III. Bélyegeink A bélyegeink modul témájában a különféle stigmákat dolgoztuk fel saját élmény szintről elkezdve és kitérve végül a fogyatékos személyek látható és láthatatlan, külső és belső bélyegeihez. Elemeztük, hogy mely az, ami felismerhető, mely az, ami szerint működünk mindannyian, és melyeket raktak ránk, és melyeket magunk alítottunk ki. A csoport ezen szakaszában nagy lépéseket tettek a részvevők saját belső akadályaik feloldásához a fogyatékosság témáját illetően, nyitott, oldott és mély bizalmi légkör jellemezte a csoporttagokat. IV. Értékeink A részvevők nem kontakt feldolgozás formájában anyaggyűjtés keretében sikeres fogyatékos személyek életútjából készültek fel, figyelmüket nem a hiányra, nem a hibára, hanem az erősségekre, a kiválóságra, a tehetségre tették. Kiscsoportos feldolgozásban, majd nagy csoportban előadva egy-egy híres, vagy hétköznapi fogyatékos személy életútját elemeztük. Szinte minden fogyatékossági területről hoztak példát a részvevők, és az autista életút bemutatásával egy egészen új világ tárult fel a csoportnak. itt fordulat állt be a szemléletben. V. Együttélésünk Ehhez a modulhoz tudtuk kötni a terepgyakorlatot, és itt szó került mindennapi közös életről a fogyatékos és nem fogyatékos személyek tekintetében. Ebben a modulban csúcsosodott ki az eddig szemléletváltás, mely leküzdette a belső morális akadályokat. elméleti szinten az előítéletekkel, sztereotípiákkal foglalkoztunk. Szituációs gyakorlatokba visszatértünk a „jól segítés” témakörére, mely most már teljesen másképp zajlott. Itt érvényesült a legjobban a kölcsönösség szempontja. VI. Búcsúzásunk A záró modulban a tréning folyamatot lezártuk a meghatározó mozzanatok felelevenítésével, és megerősítéseket kaptak a részvevők egymástól a szemléletváltásra, és erőforrásaira a fogyatékosság napi és társadalmi találkozása kapcsán. Ekkor került sor a házi, záró dolgozatok megvédésére, melyet addigra már leadtak, vagyis mindenki egy prezentációval készült. Ezekben a munkákban is megmutatkozott a személyes fejlődés, és ennek a munkára és mindennapokra gyakorolt hatása. Terepgyakorlat: A Csillagházban tett látogatásról megfigyelési napló készült, melynek hozadékát beépítették a záró dolgozatba a részvevők. Mindenkinek meghatározó élmény volt, ez sokat lendített a tréning folyamatában. A terepgyakorlat időzítése is kiváló volt. A Részvevők pontosan voltak, a kereteket tartották. Összefoglalva, egy nagyon sikeres tréning folyamatról lehet beszámolni, és a képzés eredetileg kitűzött célja, teljes mértékben megvalósult.

A képzés tapasztalatai az elégedettségi kérdőív alapján: 4


A kérdőíven szereplő elégedettségmérés szerint résztvevők alapvetően elégedettek voltak - a továbbképzés szervezésével, - az előadások színvonalával, - a kézhez kapott anyagok használhatóságával - a gyakorlatokon tapasztaltakkal, itt kiemelkedőnek ítélték a Mozgásjavító Általános Iskolában (Csillagházban) való munkát A résztvevők érdeklődését felkelték a játékos saját élmények. A fogyatékos emberek közelebbi megismerése, mert elmondásuk szerint, szinte nem is találkozunk velük az intézményen kívül. Valamint az őszinte félelmektől és előítéletektől mentes találkozások mindenféle fogyatékossal, akiktől lehet kérdezni úgy, hogy nem bántják meg őket. A tréning során nem volt olyan, amit fonatosnak tartottak volna, de az nem hangzott el. Egybehangzóan azt a véleményt mondták, hogy minden szóba jött, amit vártak, és az egész képzés így volt kerek, teljes egész. Összességében elmondható, hogy a résztvevők minden új, a képzésen elhangzott szemléletformáló információra, szakirodalomra és filmre fogékonyak voltak, különös tekintettel a fogyatékos emberek mindennapi küzdelmeikre, az akadálymentesítés által kínált megoldásokra, eszközökre. A képzést jó szívvel ajánlanák kollégáiknak, ismerőseiknek. A 16 fő résztvevőből 16 fő végezte el sikeresen a képzést és kapott tanúsítványt. A program forrását az ETI TK II-447/23/2010. számú támogatási szerződés biztosította

Kommunikációs hídépítés ép és fogyatékos emberek között Az első két alkalommal Kisházy Gergely a tananyag pszichológiai, önismereti részével, valamint a fogyatékosügyi alapismeretekkel foglalkozott. Emellett az autizmus témakörét járta körül. A csoport – elmondása szerint - nyitott volt az új ismeretek befogadására, valamint a fogyatékos emberekkel kapcsolatos kommunikációs gátak feltárására is A harmadik alkalommal az értelmi fogyatékos emberekhez, illetve a hallássérültekhez próbáltunk kommunikációs hidat építeni. A bemutatkozó pár mondatból már a nap elején kiderült, hogy 1 hallgató személyesen érintett (látássérült), ketten gyermekük révén érintettek a fogyatékosság témájában, és kb. 5-en munkájuk során rendszeresen kapcsolatban vannak fogyatékos emberekkel. A többi résztvevő is találkozott már fogyatékos emberrel munkája során, de ez nem napi rendszerességű. Ettől függetlenül szinte mindenki úgy jellemezte a fogyatékos emberekkel való találkozását, hogy nem okozott neki gondot sem a kommunikáció, sem a segítségnyújtás. A nap első felében vetített filmek hatékony érzékenyítő gyakorlatként működtek, amelyhez csatolni lehetett az elméletet. A nap második felében a hallássérült vendég tökéletes kommunikációs partnernek bizonyult. Nyitottságával könnyen elérte, hogy bármit megkérdezhessenek tőle a csoport tagjai. Ehhez 5


azonban csak helyes artikulációval és megfelelő fogalmazással juthattak el. Így szerezhettek egyszerre elméleti és gyakorlati ismeretet is. A 4. alkalom témája a látássérültekkel és súlyos, halmozottan sérültekkel való kommunikáció volt. Fung Emília vezette ezt a napot. Ez alkalommal élhették át legközvetlenebbül a résztvevők az említett fogyatékosságokat. Ezt segítendő a szimulációs szemüveggel történő olvasás, közlekedés, valamint a merev fekvő helyzet megtapasztalása. És bár először nem volt mindenki nyitott erre, végül mindannyian „belementek a játékba”. Az 5. alkalom témája a beszédhibásokkal történő kommunikáció, valamint a képzés zárása, a méltóságteljes kommunikáció volt. A képzés zárásában pedig összegeztük a képzésen elhangzottakat, illetve arra kértük a résztvevőket, mondják el, milyen jobbító javaslatuk lenne munkahelyükön annak érdekében, hogy zökkenő-mentesebb legyen a kommunikáció ép és fogyatékos emberek között. Számtalan fizikai és kommunikációs akadálymentesítést javasoltak a hallgatók. Majd a végén egyhangúan megegyeztek abban, hogy az egyik legégetőbb javaslatuk az lenne feletteseik felé, (ha lehetne) hogy ők is vegyenek részt egy ilyen képzésen. Őszintén elmondták ugyanis, hogy a képzés elején azt gondolták, sokat tudnak a fogyatékos emberekről, a végén döbbentek rá azonban arra, hogy a birtokukban lévő információ nem elég ahhoz, hogy zökkenőmentes legyen a kommunikáció. A saját élményen és a filmeken keresztül tapasztaltak, valamint az ehhez társuló elméleti ismeretek miatt érezték úgy, hogy minden egészségügyi dolgozónak részt kellene venni egy ilyen szakképzésen. Többen említették, hogy ezt jelezni is fogják munkahelyükön. A „Kommunikációs hídépítés ép és fogyatékos emberek között” című tananyagot elsőként tanítottuk egészségügyi továbbképzésen. A három trénerrel való oktatás véleményem szerint változatossá, színessé tette a képzést. Hiszen annak ellenére, hogy három hasonló szaktudással rendelkező oktatóról van szó, személyiségünk, módszereink sok szempontból különböztek, egymást egészítettük ki. Mindhárman úgy éreztük, hogy a képzés során a résztvevők motivációja óráról órára nőtt. Többen ugyanis elsősorban a magas pontszerzés okán választották ezt a képzést és másodsorban a téma miatt. Jó volt hallani azt, hogy végtelenül hasznosnak és érdekesnek találták mind az 5 alkalmat és nagyon örülnek, hogy nem csak szakképzési pontot, hanem praktikus, hasznos tudást is visznek haza a képzésről. Ezek a mondatok nekünk oktatóknak is hitet adtak a további képzésekhez is. A képzés tapasztalatai az elégedettségi kérdőív alapján: Az elégedettségi kérdőíveken a szakmai program összeállítását igen magasra értékelték a résztvevők. Többen kiemelték a látókör szélesítését lehetővé tevő témák feldolgozását, azt, hogy a képzés ideje alatt több fogyatékossági csoport életvitelébe nyerhettek bepillantást. Érdekesnek, színesnek találták a módszereket, a megközelítéséket. A csoport több szituációs gyakorlaton vett részt, lehetőség nyílt kiscsoportos, gyakorlatorientált esetfeldolgozásokra is. A témafelvető filmek megtekintése nyomán lehetőség nyílt a felvezetett témák közvetlen, akár saját élményen alapuló megbeszélésére is. Sokan 6


hangsúlyozták a programban résztvevő előadók előadásmódjának közvetlenségét, színességét, mellyel összekovácsolták a csoportot, és megteremtették a légkört a bizalmas megnyilvánulások számára is. Kreatívnak és hasznosnak találták a szemléltető eszközök, illetve a jelenlévő érintett (vak) személy közvetlen bevonását is, mellyel az érzékenyítés teljes mértékben megvalósult. Jó szívvel ajánlják a képzés minél szélesebb körű terjesztését kollégáik körében, sőt akár már az általános- és középiskolai tagozatokon is. A 20 fő résztvevőből 20 fő végezte el sikeresen a képzést és kapott tanúsítványt.

A program forrását az ETI TK II-447/24/2010. számú támogatási szerződés biztosította

Sajátos ellátási igényű paciensek az egészségügyi ellátásban A továbbképzés résztvevői nem rendelkeztek akadályozottsággal/fogyatékossággal kapcsolatos előzetes ismeretekkel. Részben ez az érdeklődés motiválta jelentkezésüket, szándékaik szerint az itt elsajátított elméleti ismereteket és gyakorlati tapasztalatokat munkájuk végzése közben igyekeznek majd hasznosítani, illetve sokat számított a továbbképzési pontok ilyen kedvezményes módon való megszerezhetősége is. Az előzetes ismeretek hiánya abban jelentett akadályt, hogy nem lehetett átugrani az általános gyógypedagógiai jellegű ismereteket, a sérülésspecifikus egészségügyi ellátási szempontok így sokkal kevésbé domborodhattak ki. Ez az időkeretek betartását is nehézkessé tette. A csoport hozzáállás tekintetében eléggé heterogén volt, 5-6 kiemelkedően érdeklődő és együttműködő tag mellett ugyanennyi nagyon laza, és sokszor meglehetősen zavaró viselkedésű résztvevő is volt. Az órák felépítésében igyekeztem változatos módszereket alkalmazni, több csoportmunka, saját élmény színesítette az órákat, ugyanakkor a kézben tartást is nehezítette. Tudom, hogy minden óraszám kevés a maximalista pedagógusnak, de most tényleg azt érzem, hogy ez az időkeret éppen csak arra volt elég, hogy néhány élményszerű gyakorlati tapasztalatot, és néhány hasznos elméleti ismeretet sikerült átadni. Ez semmiképpen nem egyezik a továbbképzés azon eredeti céljával, amely a tartós akadályozottsághoz vezető kórképekkel rendelkező paciensek gondozásának, ápolásának, vizsgálatának, sérülésspecifikus személyre szabott ellátásának és rehabilitációjának támogatása, az egyedi igényekből adódó nehézségek elhárításának az elsajátíttatása lett volna. Az érzékenyítés sikeres volt, a főként információhiányból adódó bizonytalan ápolói-gondozói attitűdöt egy elfogadóbb és biztosabb, gyakorlat-orientáltabb attitűd váltotta fel. Érzésem szerint azonban adósok maradtunk az időhiány következtében a különleges bánásmód részletesebb feldolgozásával egy-egy kórkép kapcsán. A fogyatékos emberekkel való bánásmódról általánosságban sikerült konszenzusra jutni, de elmélyülésre már nem volt 7


lehetőség. Így most nehéz összeegyeztetnem a tapasztalataimat és a csoport által megfogalmazott igényeket. Jogos igényként ugyanis az merült fel, hogy szeretnének több gyakorlati jellegű élményt kapni, és fogyatékos emberekkel kapcsolatot teremteni. Nagyon jónak ítélték az intézménylátogatás adta tapasztalatokat, szerettek volna még több időt tölteni ott, és közelebbi kapcsolatba kerülni a gondozottakkal. Kérésként pl. az is elhangzott, hogy egy gyakorlati napon ne kelljen máshova menni megbeszélni az ott tapasztaltakat, hanem ott helyben legyen lehetőség frissiben értékelni a látottakat, és aznap már ne legyen más elméleti óra. A képzés tapasztalatai az elégedettségi kérdőív alapján: 1. Az egészségügyi végzettségű szakdolgozók nem rendelkeznek alapinformációkkal sem az akadályozottságokról, akadálymentesítésről. 2. Így ahhoz, hogy a továbbképzési program céljában megfogalmazottak meg tudjanak valósulni mindenképpen szükség, van egy „alapozó jellegű” információátadásra, amely a különféle akadályozottságokról ad alapinformációkat. Ehhez akár egy A0 variációt is el tudok képzelni, vagy egy átstrukturált, kibővített óraszámú A1 –es továbbképzést. 3. Szükség lenne több személyes tapasztalatra, ehhez egy-egy tréner, szakember lenne szükséges, akik az érdekvédelmi egyesületekkel kialakított kapcsolat alapján rendelkezésre állnának. Mindenképpen szükséges lenne erre a látássérült, hallássérült, mozgássérült területről kapcsolatot találni. 3. A halmozottan fogyatékosság problematikájára a Csillagházban tapasztaltak jól rávilágítanak, ezt a területet kellene megtartani. 4. Külön kellene választani az autizmusról szóló és a tanulási és értelmi akadályozottságról szóló előadást, túl specifikusak az ismeretek, semmiképpen nem összemoshatók. A kérdőíven szereplő elégedettségmérés szerint résztvevők alapvetően elégedettek voltak a továbbképzés szervezésével, - az előadások színvonalával, - a gyakorlatokon tapasztaltakkal, itt kiemelkedőnek ítélték a Mozgásjavító Általános Iskolában (Csillagházban) való munkát A résztvevők érdeklődését felkelte, hogy a gyakorlatok által bepillantást nyerhettek fogyatékossággal élő személyek életébe, mindennapjaikba. Valamint, hogy az egyik oktató maga is látássérült személy volt, ezt igen hiteles élményt jelentett a számukra. Ezzel együtt szívesen hallottak volna arról, hogy hogyan végezhető társadalmi munka fogyatékossággal élő személyek körében. A 25 fő résztvevőből 23 fő végezte el sikeresen a képzést és kapott tanúsítványt. A program forrását az ETI TK II-447/26/2010. számú támogatási szerződés biztosította

8


Mentálhigiénés, kiégés megelőzése a fogyatékos emberekkel foglalkozó szakmákban 4 intézmény: A program általános célja: Az FSZK célja volt, hogy a fogyatékos emberekkel foglalkozó szakemberek és az őket foglalkoztató szervezetek kiégésének megelőzését, önismereti és életvezetési tréningek, esetfeldolgozások, szupervízió, valamint a szituációk hatékony kezelését segítő kommunikációs és konfliktuskezelési képzéssel, un. a mentálhigiénés programmal valósítsa meg. Célunk volt, hogy a fogyatékos emberekkel foglalkozó szakemberek kiégésének megelőzése, összetett, többféle beavatkozási utat/módszert kombináló, a szervezet egészére tudatosan ható módon történjen meg. Célt volt még annak pilot program szerű vizsgálata, hogy összetett, különböző kompetenciákat erősítő komplex program szinergikus hatása érvényesül-e a „szervezeti megújulás” / újfajta működés részeként. A program konkrét céljai: 1 A fogyatékos emberekkel foglalkozó szakemberek mentálhigiénés kiégésének megelőzése, önismereti és életvezetési tréningek, esetfeldolgozások, szupervízió, valamint a szituációk hatékony kezelését segítő kommunikációs és konfliktuskezelési képzési programmal. 2. A program konkrét célja a személy lelki-fizikai regenerálódásának elősegítése, pszichohigiénés egyensúlyának, érzelmi-idegi flexibilitásának, reális önismeretének és helyzetlátásának karbantartása, felfrissítése ill. mindezek megőrzéséhez új tudások és készségek biztosítása. 3. A fogyatékosokkal foglalkozó szakembereket foglalkoztató szervezetek vezetőinek bevonása a programba, a várható hatás / változás befogadásának, támogatásának, integrálásának, céljából, a „szervezeti válasz” a közös megértés, közelítés, támogatás céljából. A program indokoltsága /szükségessége:  a fogyatékos emberekkel foglalkozó szakemberek kiégésének megelőzése,  személyiség karbantartása  lelki egészségvédelme  szakmai tevékenység gondozása  szakmai kompetenciák frissítése  hivatásszeretet megtartása  által a fogyatékos személyek minőségi gondozása, ellátása. A fentiek hiánya a vezetők és munkavállalók esetén is visszahat a szervezetre. A szervezet egészének szerepe fontos aspektus a kiégés megjelenésében. 9


A fogyatékos emberekkel foglalkozó szakemberek mentálhigiénés egészségvédelme, személyiségük és szakmai kompetenciáik karbantartása és frissítése nélkülözhetetlen mind személyes egészségük, motivációk és hivatásszeretetük megtartása, mind szakmai tevékenységük minőséggondozása – tehát végső soron a fogyatékos emberek – szempontjából. Ugyanakkor sem az őket foglalkoztató intézmények gazdasági helyzete, sem saját jövedelmük nem teszi jelenleg lehetővé a mentálhigiénés kifáradás (kiégés) megelőzését elősegíteni képes komplex képzési és rekreációs programok elérését. Ennek hiánya egyaránt terheli a beosztott munkakörökben- és a vezető beosztásban dolgozó szakembereket, és visszahat az egész intézményi szervezetre. Ez az utóbbi megállapítás (a szervezet egészének szerepe a kiégés megjelenésében vagy kivédésében) különösen igaz a földrajzi szempontból elszigetelten lévő bentlakásos – tehát zártabb közösséget képező - intézményekre és a súlyos, halmozottan fogyatékos embereket ellátó ill. foglalkoztató intézményekre. Ezekben az intézményekben a kiégés-megelőzés hatékonysága a program komplexitásán túl függ attól is, hogy mennyire képes elérni a munkatársi környezetet leginkább meghatározó, egymásra hatást gyakoroló szervezeti megújulást. A program fő alkotóelemei: 1. Munkavállalói tréning, képzés és szupervízió, 12-18 fő (70 órás program) 1.1. egyéni bevezető beszélgetés (2 óra) 1.2. önismeret, önsegítés, életvezetés (24 óra) 1.3. kommunikáció és konfliktuskezelés (24 óra) 1.4. szupervízió /felezett, azaz 6 - 9 fős kiscsoport/ (20 óra) 2. Vezetői tréning, képzés és vezetői coaching (össz. 50 órás program; pontos elosztása egyeztetés során alakul ki) 2.1. programban résztvevő vezetői szintek összevont nyitó tréningje 2.2. kommunikáció és konfliktuskezelés 2.3. vezetői team- ill. egyéni vezetői coaching (felső és középvezetői szintek számára) 2.4. vezetői szintek összevont záró tréningje 3. A munkavállalói és vezetői szintet összekapcsoló „szervezeti nagycsoport”tréning (10 óra ) 3.1. Kiégési programot nyitó összevont nagycsoport (4 óra) 3.2. Programot záró összevont nagycsoport (6 óra) 4. Felsővezetői szupervízió 4.1. a programban résztvevő vezetők szupervíziója A 100 fő résztvevőből 83 fő végezte el sikeresen a képzést és kapott tanúsítványt. Összegzésként elmondható, hogy a kiégést megelőző program eredményes és sikeres volt. Beteljesítette a célját, mely a fogyatékos személyekkel foglalkozó munkatársak kiégés 10


megelőzését tűzte ki. Nagy tapasztalatú szakembergárda alkotott egy team-et, akik fel voltak készülve az intézményi elvárásokra és rugalmasságukkal és szakmai tudásukkal magas szintű munkát végeztek. Nagy érdeme a programnak, hogy díjtalanul vitt egy különleges, több elemből álló, és speciális módon egymásra épülő csoportot és egyéni foglalkozásokat az ország négy különböző pontján működő intézménybe. A programnak szervezetet érintő hozadéka is volt, sok más hatás mellett az együttműködés és kommunikáció javult nemcsak egyéni, hanem szervezeti szinten is. A jövőre vonatkoztatva, határozott álláspont, hogy szükség van erre a programra úgy a nagy, mint a kis intézményekben, és érdemes időben és tartalmilag is kiterjeszteni a fentebb részletezett szempontok szerint. A program forrását a TÁMOP 5.4.5-07/1-2007-0001 számú, támogatási szerződés biztosította

Tolmácsdiagnosztika szolgáltatáshoz kapcsolódó jelnyelvi képzés A képzés összegzése:  Szükséges a Tolmácsdiagnosztika pályázati felhívás szövegét felülvizsgálni, bizonyos részeket pontosítani, különös tekintettel: a benyújtandó portfolió kritériumainak pontosabb megfogalmazására. Például: a felvétel készítésének időpontja (lehetőleg egy évnél nem régebbi), minőségi elvárások pontosítása (formátum);  Lehetőség biztosítása a jelnyelvi tolmácsoknak, hogy a Közalapítványnál készíthessék el a videó-felvételeket – ehhez egységes tematikai szerkezet kialakítása, ehhez várunk javaslatot. Ehhez korpuszt kellene gyűjteni (politikai, gazdasági hírek, mesék, vagy akár olyan speciális témák szimulálása, amelyekről eleve lehetetlen élesben felvételt készíteni – ld. egészségügy, bíróság), illetve kitalálni annak a módját, hogyan lehetne siketeket bevonni a jelről hangra tolmácsolás stúdiós dokumentálásához;  egységes szempontrendszer kialakítása a diagnosztikában, illetve a nyelvész mellé más jelnyelvi tolmácsok bevonása a több szem elve alapján, hogy különféle szempontok egyszerre érvényesüljenek;  egy külön site-on lehetne gyűjteni a jó gyakorlatokat, problémás kifejezéseket, a még el nem terjedt, különösképpen az erősen szakspecifikus jeleket (szakmához, hobbihoz, sajátos műveltségi területhez vagy szubkultúrához köthető jeleket);  Az MJP révén a tolmácsszolgálatokon dolgozók ösztönzése arra, hogy saját munkájuk dokumentált, dokumentálható részét igyekezzenek maguk is gyűjteni, hogy diagnosztikai vagy hasonló céllal legyen mit felmutatniuk. Most derült ki, hogy számos, korábban már felvett anyag elvész, elveszhet, ha nincs róla a tolmács vagy akár a tolmácsszolgálat birtokában másolat (a televízió nem archivál mindent). Az is értelemszerű, hogy számos olyan tolmácsolási terület van, ahol eleve lehetetlen, 11




etikátlan stb. felvétel készítése (egészségügy, személyi segítés, bíróság), az ezek miatti aggodalom, zavar elhárítható lenne a főként ilyen terülteken aktív tolmácsok esetében az előzőekben felvetett ad hoc stúdiós felvétel lehetőségének ismertetésével; A jelnyelvi tolmácsszolgálatok ösztönzése az együttműködésre: küldjék el erre a képzésre a tolmácsaikat, hiszen ez egy jó alkalom a visszajelzésre, a fejlődésre.

A 2 fő résztvevőből 2 fő végezte el sikeresen a képzést és kapott tanúsítványt. A program forrását a 2316-1-2008/025 FOFŐ fejezeti szerződés biztosította

Komplex vizsgálati eljárás, pedagógiai, gyógypedagógiai diagnosztika és tanácsadás a pedagógiai szakszolgálatoknál A képzés akkreditált, mind a Felnőttképzési Akkreditáló Testület (akkreditációs szám: PLP1119, mind pedig a Pedagógus Akkreditációs Testület (akkreditációs szám: OKM-2/67/2008) által. Ezért a képzés sikeres elvégzése esetén a Tanúsítvány a 277/1997. (XII. 22.) Korm. Rendelet - a pedagógus-továbbképzésről, a pedagógus-szakvizsgáról, valamint a továbbképzésben résztvevők juttatásairól és kedvezményeiről szóló rendelet értelmében - a pedagógusok 7 évente kötelező 120 órás továbbképzési kötelezettségének teljesítésekor 90 óra teljesítését igazolja. A továbbképzés célcsoportja pedagógiai szakszolgálatoknál dolgozó pedagógiai diagnosztikai és tanácsadói munkát végző pedagógusok és gyógypedagógusok. Mind az áprilisi, mind az októberi továbbképzés résztvevői, a szakértői bizottságok és a nevelési tanácsadók szakemberei voltak. Az előre várható nagyszámú túljelentkezés miatt mindkét esetben képzés előtt meghatározásra kerültek a továbbképzésen résztvevők kiválasztásának prioritásai, amelyek a következők voltak:  A jelentkezési dokumentáció megfelelése a továbbképzés formai kritériumainak, szakmai céljainak;  Olyan szakértői és rehabilitációs bizottság munkatársa, ahonnan még nem vettek részt ezen a továbbképzésen;  Nevelési tanácsadóban dolgozó, legalább két éve (az októberi képzésen legalább 1 egy éve) pedagógiai diagnosztikai és tanácsadói munkát végző pedagógus, gyógypedagógus;  Érkezési sorrend. A továbbképzés célja, hogy a pedagógiai, gyógypedagógiai vizsgáló eljárásban résztvevő pedagógusok, gyógypedagógusoknak elősegítse a pedagógiai vizsgálatok egységes szemléletű, szakszerű végzését, és ennek alapján a szükséges, illetve megfelelő fejlesztési tennivalók tervezését, megvalósítását. A továbbképzés célja továbbá a nevelési tanácsadói és szakértői bizottsági keretekben folyó pedagógiai, gyógypedagógiai diagnosztikai és 12


tanácsadói tevékenység egységes szakmai szemléletének, illetve gyakorlatának formálása, a pedagógiai, gyógypedagógiai vizsgálati és tanácsadói tevékenység minőségének javítása. Mindezen célok megvalósulása érdekében a továbbképzés tartalma az alábbiak szerint:  A nevelési tanácsadó és a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság kompetenciahatárai, a közoktatási rendszerben elfoglalt helyük;  Fogalomtár: terület-specifikus differenciál diagnosztikai fogalmak;  A vizsgálat folyamata;  Tanulási motiváció, az iskolai sikeresség, eredményesség;  A mozgás, a nyelvi fejlettség, a rajzkészség, az olvasás– íráskészség, a matematikaiszámolási készség megfigyelése, vizsgálata és fejlesztési tanácsadás;  Az iskolaérettség vizsgálata;  Az értelmi fejlettség alacsony szintjén lévő, vagy súlyosan-halmozottan fogyatékos gyermekek és az autizmus spektrumzavart mutató gyermekek megfigyelése, vizsgálati és fejlesztő eljárásai, ellátásuk szinterei;  Az érzékszervi-, beszéd- és mozgásfogyatékos gyermekek megfigyelése, intézményes vizsgálati lehetőségek, fejlesztési elvek, ellátásuk szinterei;  A vizsgálat lezárása: az eredmények, a fejlesztési javaslatok integrálása a szakvéleményekbe, szakértői véleményekbe; a javasolt ellátási formák beillesztése a közoktatási rendszerbe. A 90 órában (12 képzési nap) szervezett továbbképzés sikeres elvégzésével a résztvevők által megszerezhető kompetenciák a következők:  A résztvevő megismeri az egységes szemléletű és tartalmú pedagógiai diagnosztikai fogalomtárat, az ezekhez szorosan kapcsolódó, pszichodiagnosztikai fogalmi kategóriákat, amely alapján elhatárolható a fogyatékosság és nem fogyatékosság kategória, meghatározható az eltérés súlyossági foka szerinti ellátás helyszíne, formája;  A szakértői bizottságok és a nevelési tanácsadók résztvevő szakemberei képessé válnak egységes szemlélettel végezni a diagnózis kialakításának folyamatát és a gyermekek ellátásának megvalósítását;  A résztvevő a képzés során elsajátítja a gyermek egész személyiségének feltárásárhoz szükséges képességeket az alábbi területeken: elmaradások, zavarok, fogyatékosságok feltárása, erősségek, a meglévő képességek feltérképezése;  A résztvevők felkészültekké válnak az egységes vizsgálati protokoll és fejlesztési javaslattétel kialakítására, megismerik a fejlesztő eljárások széles választékát, kicserélik az általuk használt eszköztár hatékonyságával kapcsolatos tapasztalataikat;  A résztvevő integrálni tudja saját pedagógiai vizsgálatát és annak eredményeit a komplex diagnosztikai rendszerbe, és hatékonyan tud részt venni a szakvélemény és szakértői vélemény kialakításában;

13




A jártasság szintjén ismeri a fejlesztő eljárásokat képessé válik a helyes és szakszerű fejlesztési javaslat elkészítésére, használni tudja azt a vizsgálati protokollt, amelyet a továbbképzés során megtanult.

Mindezen kompetenciák elsajátítását - mindkét továbbképzés esetében a továbbképzés szerves részét képező - Kézikönyv (CD) is segítette. Ez a kézkönyv a nevelési tanácsadók és a szakértői és rehabilitációs bizottságok keretében folyó gyermek-megismerési, diagnosztikai munkához kíván segítséget nyújtani azáltal, hogy a komplex (gyógypedagógiai, pszichológiai, orvosi) vizsgálat egyik komponensét, a (gyógy)pedagógiai vizsgálatokat mutatja be. A továbbképzési program elméleti megközelítésre épít, és erősen gyakorlatorientált jellegű, saját élmény megszerzését biztosító műhelymunkákkal, egyéni, kiscsoportos és nagycsoportos feldolgozásokkal segíti az elméleti ismeretek beépülését a részt vevő szakemberek vizsgálatvezetői attitűdjeinek formálásában (szakmai elfogulatlanság, empátia a vizsgált gyermek és családja problémája iránt, nem direkt tanácsot adó magatartás, a szolgáltatást igénybe vevő személy együttműködésére támaszkodó konzultáció). A továbbképzés hiánypótló a pedagógiai diagnosztikát és tanácsadást végző szakemberek körében. A továbbképzés tartalmi felépítése, gyakorlatorientáltsága segíti a diagnosztizálást, szakvélemények készítését. A résztvevők a továbbképzés sikeres elvégzéséről tanúsítványt kaptak. A 2010. szeptemberi képzés esetén a 25 fő résztvevőből 25 fő végezte el sikeresen a képzést és kapott tanúsítványt. A Résztvevői elégedettségi kérdőívek adatainak feldolgozása alapján a résztvevők nagyon jónak értékelték a szakmai program összeállítását, elégedettek voltak a programelemek információtartalmával. A képzések munkamódszereire vonatkozóan alig érzékelhető eltérés az egyes munkaformákkal való elégedettségek között. A továbbképzések facilitátor közreműködésével valósult meg, amelyet a résztvevők többsége szükségesnek, kisebb hányada kevésbé szükségesnek ítélte meg. A továbbképzés továbbgondolása, továbbfejlesztése a diagnosztikai és tanácsadási gyakorlat növelésével, a hallgatók által elvégzett vizsgálatok elemzésével, esetelemzésekkel aktualizálható, valamint a bevonni kívánt célcsoport szakmai tevékenységének megfelelően átalakítható. Erre a képzés költségeinek növelése nélkül is lenne mód. Az átdolgozás, bővítés szakmai egyeztetése előkészítés alatt áll. Amennyiben a képzés fejlesztése megtörténik újabb akkreditációs eljárás kezdeményezése válik szükségessé. Összességében elmondható, hogy a képzés hiánypótló a szakmai-módszertan tekintetében, ezért amennyiben 2010-ben pénzügyi forrás rendelkezésre áll és a képzés meghirdetésre kerül, újabb megkeresések várhatók, jelentős túljelentkezői létszámmal. A program önköltséges volt, a résztvevők saját forrásból finanszírozták a részvételt

14


(Online) Jegyzetelő tréning A képzés célja, hogy a könnyen hozzáférhető, online tananyag elősegítse a jegyzetelés alapjainak elsajátítását, a sajátos igényű (elsősorban hallássérült) hallgatók speciális szükségleteire való nyitottság kialakulását, továbbá jegyzetelő szolgáltatás nyújtására való alkalmasságot hívjon életre. A tanfolyam sikeres elvégzése után költséghatékony megoldás áll rendelkezésre a felsőoktatásban tanuló sajátos igényű hallgatók számára való jegyzetelésre. A képzés közvetlen célcsoportja a felsőoktatásban tanuló hallgatók, más érdeklődők. Közvetett célcsoport elsősorban súlyosan hallássérült, másodsorban más sajátos igényű hallgatók. A képzésen 9 fő vett részt, akiből 9 fő végezte el sikeresen a képzést és kapott tanúsítványt. Ennek az évnek a fejlesztése volt, hogy a képzés résztvevői a Közalapítvány Vizsgaközpontjában tették le a vizsgát, amellyel célunk volt a képzés presztizsének emelése, valamint a képzés minőségének biztosítása. A program önköltséges volt, a résztvevők saját forrásból finanszírozták a részvételt

Egyenlő esélyű hozzáférés- tudástár alkalmazásához multiplikátor oktatók A képzés célja volt, hogy a TÁMOP 5.4.5 „A fizikai és info-kommunikációs akadálymentesítés szakmai hátterének kialakítása” című kiemelt projekt keretében megvalósuló képzők képzése oktatási programban dolgozó szakértők felkészültekké váljanak az általuk kidolgozott tananyagok továbbadására. A képzés során elsajátították a Tudástár használatát, valamint egy egységes szemlélet mód kialakítására került sor. A képzésen 56 fő vett részt, akiből 56 fő végezte el sikeresen a képzést és kapott tanúsítványt. A program forrását a TÁMOP 5.4.5 „A fizikai és info-kommunikációs akadálymentesítés szakmai hátterének kialakítása” c. program biztosíította

A TÁMOP 5.4.5 „A fizikai és info-kommunikációs akadálymentesítés szakmai hátterének kialakítása” című kiemelt projekt keretében megvalósuló képzők képzése oktatási programban A továbbképzések célja a TÁMOP 5.4.5 „A fizikai és info-kommunikációs akadálymentesítés szakmai hátterének kialakítása” című kiemelt projekt keretében létrejött felsőoktatási illetve felnőttképzési oktatási programok oktatására való felkészítés, az oktatói kompetenciák erősítése. A programon belül az alábbi 10 képzésre lehetett jelentkezni: Témacsoport neve

Továbbképzés címe 15

FOGYATÉKOS SZEMÉLYEK ESÉLYEGYENLŐSÉGÉÉRT KÖZALAPÍTVÁNY Székhely: H-1139 Budapest, Pap Károly u. 4-6. V. em. Telefon: 06 1 450 32 30 Fax: 06 1 450 32 35 E-mail: [email protected] Honlap: www.fszk.hu Nyilvántartási szám: 01-0849-04 Akkreditációs lajstromszám: AL-2057 Egyetemes és akadálymentes tervezés

Egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása

Jelnyelvi képzések és továbbképzések

Speciális képzési programok

Képzők képzése – Felkészítés akadálymentesség és egyetemes tervezés témájú képzési programcsomag oktatására Képzők képzése – Esélyegyenlőségi és akadálymentesítési szakoktató – szociális szakágazat Képzők képzése – Esélyegyenlőségi és akadálymentesítési szakoktató egészségügyi szakágazat Képzők képzése – Esélyegyenlőségi és akadálymentesítési kommunikációs szakoktató Képzők képzése – Esélyegyenlőségi és akadálymentesítési infokommunikációs szakoktató Képzők képzése – Esélyegyenlőségi és akadálymentesítési szakoktató – érzékenyítés és lélektan Képzők képzése – Felkészítés A1-C1 szintű jelnyelvi tanfolyamok képzési programcsomagjának oktatására Képzők képzése – Felkészítés siketek és nagyothallók kommunikációját segítő feliratozó képzési programcsomagjának oktatására Képzők képzése – Felkészítés jelnyelvi fordító programcsomag oktatására Képzők képzése – Felkészítés kommunikációs akadálymentesítés témájú képzési programcsomag oktatására

A képzés bemeneti feltételei az alábbiak voltak: Továbbképzési program címe Képzők képzése – Felkészítés akadálymentesség és egyetemes tervezés témájú képzési programcsomag oktatására Képzők képzése – Esélyegyenlőségi és akadálymentesítési szakoktató – szociális szakágazat Választható irányok (szakmai modulok)*: Fogyatékos emberek szociális segítése Fogyatékos emberek társadalmi befogadása – A szociális ellátórendszer feladatai, lehetőségei Esélyegyenlőség a joggyakorlatban Esélyegyenlőség a foglalkoztatáspolitikában *a képzés elvégzéséhez, a többi modul teljesítése mellett minimum kettő szakmai modul teljesítése kötelező Képzők képzése – Esélyegyenlőségi és akadálymentesítési szakoktató – egészségügyi szakágazat Választható irányok (szakmai modulok): Egészségügyi ellátás Akadálymentesítés és esélyegyenlőség az egészségügyi ellátásban Képzők képzése – Esélyegyenlőségi és akadálymentesítési kommunikációs szakoktató Választható irányok (szakmai modulok):

Végzettség Főiskolai vagy egyetemi szintű mérnöki vagy tervezői végzettség (diploma) - Főiskolai vagy egyetemi szintű szociális szakképzettség (szociológus, szociálpolitikus, szociálpedagógus, szociális munkás; 1-2. választható szakmai modul) és/vagy jogi végzettség vagy államigazgatási főiskolai végzettség (3-4. választható szakmai modul) (diploma) -szociális igazgatásban vagy személyes gondoskodásban szerzett min. 3 éves gyakorlati tapasztalat -előnyt jelent: korszerű segítő szemlélet, az esélyegyenlőség iránti szakmai és morális elhivatottság, tréningvezetői, csoportvezetői tapasztalat

Orvosi végzettség vagy más főiskolai vagy egyetemi szintű (BA vagy MA) egészségügyi végzettség (diploma) -Rehabilitáció területén szerzett ismeretek (tapasztalat) (min. 3 év) A 2. választható szakmai modulhoz a fentieken kívül szükséges még: - egészségügyi menedzseri végzettség vagy minimum 3 év gyakorlati tapasztalat Főiskolai vagy egyetemi szintű végzettség a tágan értelmezett segítő szakmák valamelyikében (szociálpedagógus, szociális munkás, pedagógus, gyógypedagógus, pszichológus, mentálhigiénikus, szupervízor) vagy egyéb szociális szakterületen (szociológus, szociálpolitikus) vagy gazdálkodási, 16

FOGYATÉKOS SZEMÉLYEK ESÉLYEGYENLŐSÉGÉÉRT KÖZALAPÍTVÁNY Székhely: H-1139 Budapest, Pap Károly u. 4-6. V. em. Telefon: 06 1 450 32 30 Fax: 06 1 450 32 35 E-mail: [email protected] Honlap: www.fszk.hu Nyilvántartási szám: 01-0849-04 Akkreditációs lajstromszám: AL-2057 Kommunikációs hídépítés és fogyatékos emberek között Esélyegyenlőségi kommunikációs ismeretek a munka világában Egyenlő esélyű kommunikáció a médiában Kulturális, sport és szabadidős tevékenységek kommunikációja

kommunikációs, médiakommunikációs, kulturális, közművelődési, sport, turisztikai területen szerzett végzettség (diploma). Min. 2 év tapasztalat fogyatékos, megváltozott munkaképességű személyekkel. A választható szakmai modulok speciális előképzettség-igényei: 1. választható szakmai modul: Szakirányú felsőfokú(egyetem, főiskola) kommunikációs, vagy gyógypedagógiai, vagy pedagógiai, vagy pszichológiai, vagy mentálhigiénés vagy szupervízori végzettség. Min. 5 év szakmai-és képzési (előadói és tréneri) tapasztalat. Az eredeti szakterület magas szintű ismerete. 2. választható szakmai modul: Főiskolai vagy egyetemi végzettség szociális, kommunikációs vagy gazdálkodási szakterületen vagy pszichológus végzettség. Az előbbiek valamelyikének megléte mellett előnyt jelent a HR vagy egyéb menedzseri vagy szervezetfejlesztő ill. coach végzettség, felnőttképzési tapasztalat. 3. választható szakmai modul: Kommunikációs- vagy médiakommunikációs- vagy szociológus- vagy kulturális- vagy közművelődési - felsőfokú végzettség A képzésben résztvevőnek ismernie kell : a fogyatékosok média-megjelenésének alaptípusait; az offline és online média-műfajokat; társadalomismereti alapfogalmakat: egyéni, közösségi és társadalmi viselkedési stratégiatípusok viszonyának kialakulását; médiaműfajok kommunikációs technikáit - ezen technikák debilizáló illetve facilizáló hatását; a médiamarketing alapvető fogalmait – a brand- és márkaépítést; innovációs technikákat.

Képzők képzése – Esélyegyenlőségi és akadálymentesítési szakoktató – infokommunikációs szakoktató Képzők képzése – Esélyegyenlőségi és akadálymentesítési szakoktató – érzékenyítés és lélektan

4. választható szakmai modul: Főiskolai vagy egyetemi szintű gazdálkodási, kommunikációs, médiakommunikációs, kulturális, közművelődési, sport, turisztikai végzettség. (diploma). Alapvető ismeretek a fogyatékosságokról; a nemzetközi és hazai jogszabályi környezet főbb elemeinek ismerete; alapvető kommunikációs ismeretek. Főiskolai vagy egyetemi szintű informatikai végzettség (diploma)

Választható irányok (szakmai modulok)*: Esélyteremtő kapcsolati tréning Egyenlő esélyű hozzáférés lélektani összetevői

Pszichológus végzettség (diploma). Egyéb főiskolai vagy egyetemi humán végzettség (szociális munkás, szociálpedagógus, pedagógus, gyógypedagógus, teológus) esetén, befejezett szupervízori vagy mentálhigiénés szakirányú továbbképzési szak. Minimum 2 év tréneri gyakorlat. Min. 2 év tapasztalat fogyatékos, megváltozott munkaképességű személyekkel.

*a képzés elvégzéséhez, a többi modul teljesítése mellett minimum egy szakmai modul teljesítése kötelező Képzők képzése – Felkészítés A1-C1 szintű jelnyelvi tanfolyamok képzési

jelnyelvi oktató (általános és jelnyelvoktatási módszertani alapok és jelnyelvészet című kurzusokról szóló SINOSZ által kiadott igazolás) 17

FOGYATÉKOS SZEMÉLYEK ESÉLYEGYENLŐSÉGÉÉRT KÖZALAPÍTVÁNY Székhely: H-1139 Budapest, Pap Károly u. 4-6. V. em. Telefon: 06 1 450 32 30 Fax: 06 1 450 32 35 E-mail: [email protected] Honlap: www.fszk.hu Nyilvántartási szám: 01-0849-04 Akkreditációs lajstromszám: AL-2057 programcsomagjának oktatására Képzők képzése – Felkészítés siketek és nagyothallók kommunikációját segítő feliratozó képzési programcsomagjának oktatására Képzők képzése – Felkészítés jelnyelvi fordító képzési programcsomag oktatására Képzők képzése – Felkészítés kommunikációs akadálymentesítés témájú képzési programcsomag oktatására

Főiskolai vagy egyetemi szintű humán végzettség (előnyben részesül: a magyar nyelvszakos tanár vagy nyelvész) Főiskolai vagy egyetemi szintű humán végzettség; jelnyelvi oktató, C1 szintű jelnyelvi tudás Főiskolai vagy egyetemi szintű pszichológus, pszichiáter, gyógypedagógus, szociálpolitikus, szociális munkás, szociálpedagógus, jelnyelvi tolmács, közművelődési szakember

1. A résztvevő legalább 5 év szakmai és 5 év oktatási (felsőoktatási, szakképzési vagy felnőttképzési) gyakorlattal rendelkezzen 2. Felsőoktatási, közoktatási vagy felnőtt képző intézmény által kiadott ajánlás 3. Érkezési sorrend A kiválasztást követően a program 2010. október 15- én indult és jelenleg is folyamatban van, a 2011. március 31-én fejeződik be. A képzéseken összesen 141 fő vesz részt. A program forrását a TÁMOP 5.4.5 „A fizikai és info-kommunikációs akadálymentesítés szakmai hátterének kialakítása” c. program biztosítja

KÉPZÉSEINK ÉRTÉKELÉSE AZ ELÉGEDETTSÉGI KÉRDŐÍVEK ADATAI ALAPJÁN (2010) A felnőttképzésben résztvevők körében elégedettségük mérését a képzéseket követően valósítottuk meg kérdőívek (Résztvevői elégedettségi kérdőív, Tréneri önértékelés) segítségével. Összesen 420 fő képzését valósítottuk meg, ebből 254 fő sikeresen végzett és kapott Tanúsítványt. A 420 fő képzése 24 képzésen zajlott, 85 fő oktató bevonásával. A képzés szervezésével kapcsolatban a résztvevők közül 99% nyilatkozott úgy, hogy kapott előzetes írásbeli tájékoztatást, illetve 96,1 % mondta, hogy a tájékoztatás tartalmazott minden hasznos információt. A tananyag minősítésére vonatkozó elégedettségen belül vizsgáltuk a szakmai program összeállítását (4,44→5), az előadásokat/programelemeket külön-külön, abból a szempontból, hogy elegendő mennyiségű hasznos információt nyújtottak-e a résztvevőknek (3,80→5), és végül az előadók/oktatók teljesítményét (4,75→5). Az FSZK a programra jelentkezőket minden esetben több információs csatorna alkalmazásával is tájékoztatja az előzetesen megszerzett tudás mérésének lehetőségéről. Ilyen fórumok az alábbiak: az FSZK honlapja, információs tábla az ügyfélszolgálaton, képzési tájékoztató. Az előzetes tudásszint-mérés elvégzését 31 résztvevő kérte. A tárgyi feltételek megfelelőségén belül szemrevételeztük a helyszín megfelelőségét (4,37→5), a termeket, ahol a foglakozások zajlottak (4,88→5), a berendezések (székek,

18


asztalok) kényelmességét (4,94→5), valamint a munkához szükséges segédeszközök minőségét (4,98→5). Panaszok száma 2010-ben panasz nem érkezett. Képzési tevékenységünk és szolgáltatásaink nyújtása során, annak minden részfolyamatában törekszünk a panaszok kiküszöbölésére. Amennyiben a tevékenységünkkel szemben mégis megfogalmazódik valamilyen panasz, úgy biztosítjuk, hogy panaszával, a kezelésben kompetens személyhez fordulhasson. Panaszkezelési rendszerünk 3 fokozatú.

19

2010. ÉV FELNŐTTKÉPZÉSI PROGRAMJAI

Recommend Documents